LutherróLutherrózsazsaA Ta tai Evan gé li kus Egy ház köz ség hír le ve le, amely az in for má ció áram lást és a lel ki sé get kí ván ja se gí te ni. Ala pít va Urunk 1992. esz ten de jé nek ad vent jé ben.

Kap ják a gyü le ke zet tag jai, Ta ta von zás kör ze té nek evan gé li kus sá ga és az ér dek lő dők. Megjelenés: minden hónap első vasárnapján.Kiadó/Szerkesztő: Fran ko Má tyás ta tai evan gé li kus lel kész TEL./FAX: 34-588-065

Drót pos ta cím: frankom962@gmail.com Virtuális újságunk elérhetősége: http://tata.lutheran.hu

Örömöt várni maga is öröm... Sokansokféleképpen megfogalmazták már

azt a különleges érzést, ami megelőzi azöröm beteljesedését. Egy német közmon-dás szerint: „Legszebb öröm az örömvá-rás“ –, s ezt ádventben tudatosan éli azegyház népe, de gyaníthatóan azok is,akik úgymond nem „templomosok“.

Így az év végén, az ádventi időszakbantulajdonképpen készülünk a nagy karácso-nyi megállásra/ünneplésre, s bár ez anégyhetes időszak általában nem a lassulásművészetéről híres – sokan izgatottan szalad-nak még ádvent utolsó napjaiban, sőt óráiban iside-oda, hogy véletlenül se hiányozzon semmi a faalól, s az ünnepi asztalról –, mégis ezt a céltszolgálná.

Mindenki várvalamit

Van, aki az elsőhóesést, van, aki atéli szünetet, van, akiegyszerűen csak azév végét, mert az ád-vent így a harmadikévezred elejére, ittEurópában márnemcsak vallási sze-repet tölt be, hiszenilyenkor vannak azádventi vásárok.Jóllehet ez a néhány hét mára a megterve-zett elavulású kommersz és „félgagyi-vagy-teljesen-az“ eladásának csúcsidőszaka,eredetileg az ádventi délutánok/estékfényfüzéres-forraltboros „fílingje“ nem avásárlási kedv fokozását szolgálta, hanemaz emberek – egy város, egy falu nagyobbközösségének találkozási lehetőségét.

Ennek az évvégi, ünnepváró felfoko-zott hangulatnak mindig megvan a magameghitt, bensőséges varázsa – csak sokszornem vesz tudomást róla az ember –, hiszenilyenkor kedvesebbek az emberek egy-mással, érzik, hogy szűkebb köreikbenhamarosan valami jó fog történni velük,mert az évvégi megállásnál végre együttlehet a család, s több idő jut barátok, ro-konok összejövetelére is. Erről is szóltehát az adventi időszak.

A hívő ember a többnyire magakészí-tette/díszítette koszorún gyertyagyújtása-ival azonban nem csak a csöndes perceket,az Istennel való töltekezés intenzívebb le-hetőségét keresi, hanem lélekben készülarra az ünnepre, amely megfoghatóvá tesziszámára a Megfoghatatlant, a Felfoghatat-

lant. Az Isteni Csodát, az emberré lettKrisztust.

Cur Deus homo?„Miért lett az Isten emberré?“ – teszi

fel a kérdést Canterbury Anselmus, anagyhatású skolasztikus teológus a 11. szá-zadban. Míg ő az okságon gondolkodott afilozófia bölcseleti törvényei szerint – vajonmi volt az értelme az Isten inkarnációjának(?) – a21. század embere azon mosolyog – jobbesetben (el-el)gondolkdik – hogy milyenmódon történ(hetet)t a megtestesülés?

Isten azért Isten, mert azemberi elme számára magaaz abszurditás

Ő nincs a térbenés az időben, hanemminden Őbenne van.Isten nem volt semtegnap és ma és nemlesz holnap se, mertŐ az örök Van. Mind-emellett Isten magaaz Élet, a Bölcsesség,az Igazság, a Jóság,a Boldogság, azÖrökkévalóság ésminden ami jó.

Az emberi érte-lem persze nem tud

ennyi jót egyszerre felfogni és átfogni. Ho-gyan lehet oszthatatlan egy Isten ennyiminden? Mert mindaz, ami részekből áll,nem tökéletes egység, hanem több önma-gától különböző dolog. (Szétbontható a való-ságban és az értelemben). Istenbenazonban nincsenek részek, mert Őmaga az egység, amit még az értelem-ben sem lehet szétbontani.

„Az Ige testté lett“– írja János evangélista a prológusá-

ban, s ez az Isten megmutatja, kinyilatkoz-tatja magát abban, ami a leglényegesebb azemberi lét számára: ez pedig a szeretet.(Nem véletlenül ez az egyik leggyakrabban előfor-duló szó Jánosnál!) A szeretet soha nem ide-ológia – idealizálva sem szabad elfelejteni – semnem politikai irányzat, hanem az az Isten-megalkotta, s fenntartott élet-folyamat,amiben az ember megélheti léte értelmét.

Isten nem azért lett emberré, hogy „ki-próbálja“ milyen embernek lenni, hanemhogy megmutassa: milyen emberneklenni! Természetesen Istenre hasonlítanisosem fogunk, de ha életünk krisztusivá

válik – azaz követjük Jézus URunk tanítását –,akkor valami isteni keveset tükrözhetünkitt a Földön a mennyei Fényből.

Karácsony élménye minden esztendő-ben felemelő, de önmagában az emelke-dett szentesti érzés még nem adja megazt, amiért Karácsonykor megállunk. Jól-lehet liturgiai szempontból az egyháziesztendő kezdetének első nagy ünnepénKrisztus megszületést ünnepeljük, de va-lójában várakozásunk célja, hogy szí-vünkben is megszülessen az Isten...

Advent várakozásának szent csöndjetehát a Szentet keresi, hogy az Élet Fényeátjárja a lelket, s az élet nehéz, olykor ke-serű pillanataiban is felfedezzük az Élet Is-tentől jövő, sorsunkba rendeltreményteljes ízét. Aki így látja 2015 ád-ventjét, azt nem kerülik el az áldások, atartalmas találkozások, beszélgetések, me-lyek erőt adnak a töltekezésre és lendületeta szükséges változásokhoz...

fm

december 3.Amikor Istenáldásaátokkáválik...

A kívánás hatalma. Szexus, mint azember kiteljesedésének lehetősége, aszexualitás, mint az egyik legnagyobbprobléma.

december 10.Végre 18 évesvagyok...„No de mégis!Kire ütött ez agyerek?“ Ismerősez az értetlenkedő kérdés minden gyer-meket nevelő szülő számára... áldásos ésnehéz időszakok egy család életében.De mit mond a Biblia a(z életre)nevelés-ről? Milyen segítséget nyújt a krisztusitanítás ilyenkor?

december 17.A betlehemiJézus, akinázárethiKrisztus lett...A legszebb földiünnep teológia-tör-

téneti aspektusai nyomában.

azok számára, akik szeretnék

alaposabban megismerni a keresztény

tanítás alapigazságait

Rövid-hírekNovember 1-én, istentisztelet után az Al-

mási úti temetőben elhelyeztük az em-lékezés koszorúit, s éneklés közepettegyertyákat gyújtottunk. (Elődöm, Dr. Nagy István

sírjánál.)

November 24-én délelőtt ünnepélyes át-adáson ökumenikus áldást osztottunk

az Árpádházi Szent Erzsébet Rendelőinté-zetre. Az új létesítmény nem csak modernés szép – s ha a parkosítás is befejeződik, s minden

zöld lesz – valóban a gyógyítás új tatatai„templomává“ válik majd.

November utolsó szombatján templomkert-takarítást végeztünk. Köszönet érte! (Sziklai

Kati testvérünk lemardt a képről – neki is köszönjük!

2

Kedves Testvérek!

Szeretettel adom kézbe ill. küldömtabletre/képernyőre/okostelefonra

Lutherrózsánk ezévi utolsó, az új egy-házi esztendőnk első, ádventi számát.Ádventbe léptünk, mely számunkranem csak várakozást jelent. A szó (ad-venio) eredeti értelmében valamihez valóérkezést, eljövetelt jelent, s a hívő emberszámára az ádvent mindig az Istenhezvaló lelki megérkezést munkálja. Éppenezért, különlegesen szép ez a várakozá-sos időszak... Teremtsünk hát alkalma-kat a fagyos télben a lélek tavaszára,azaz lelki megújulásunkra(!), s az ád-venti időszak olykor felgyorsult ritmu-sában csöndes percekkel – egy-egyteával vagy kávéval kényeztetve egy ki-csit a testünket is –, egy jó könyvvel akézben, esetleg a Lutherrózsa lapozga-tásával lassítsunk/csöndesedjünk, hogyléleksimogató szelídségével megérkez-zen szívünkbe az ÚR, Aki megújulásunkajándékozója!

Ádventi, karácsonyi,vízkereszt-ünnepi s többi

alkalmunkra is mindenkit

Ünnepi alkalmainkKarácsonyváró, örömvasárnapi (advent 3. vasárnapja)

zenés áhitat du. 4 órakor, utána SZERETETVENDÉGSÉG!

Szenteste (dec. 24. csütörtök) du. 3 óra Gyermekek karácsonya

Karácsony ünnepe (dec. 25. péntek) de. 10 óra Ünnepi istentisztelet (úrv.)

Karácsony 2. napja (dec. 26. szombat) de. 10 óra Ünnepi istentisztelet (úrv.)

Karácsony ü. u. vasárnap (dec. 28.) de. 10 óra Istentisztelet

Óév este (dec. 31. csütörtök ) du. 4 óra Hálaadó istentisztelet

Újév ünnepe ( jan. 1. péntek) de. 10 óra Ünnepi istentisztelet (úrv.)

Újév első vasárnapja (jan. 3.) de. 10 óra Istentisztelet (úrv.)

Vízkereszt ünnepe ( jan. 6. szerda) este 6 óra Istentisztelet

Jöjjünk, s hivogassunk másokat is!

December 5-én délután ökumenikus áldássalfelszenteltük a városunk egyik újjáépült

gyöngyszemét a Kossuth teret. Egyházunknevében az alábbi áldást mondtam: „Teremtő Is-tenünk, mennyei Atyánk, Akitől származik mind jóadomány és tökéletes ajándék! Kérünk, áldd meg ke-zünk munkáját és tedd áldássá ezt a teret mindany-nyiunk számára, hogy épüljön ezáltal is városunkközössége! Add, hogy az elkövetkező hosszú-hosszúévek során mindig örömben és szeretetben tudjukezen a helyen ünnepelni! Adj nekünk hálatelt szívet,hogy gondviselő jóságod megtapasztalásából erőtmerítve küzdeni tudjunk a szépért és jóért, s mind-azért, ami életünket szolgálja! Megtartó Urunk!Szentelj, s áldj meg minket itt is, most is, s ezután is,a mi Urunk Jézus Krisztusért, a Szentlélek álatal, Aki-vel éltetsz és uralkodsz mindörökkön örökké! Ámen“

3

Mondjuk inkább úgy: folyamatban van.Nagy szeretettel és odaadással végzem mostis ezt a feladadot Széles Anikóval, de köny-nyeb, jobb, ha többen tudjuk csinálni! Egy-részt minden vasárnap sajnos én sem tudokitt lenni az istentiszteleten, másrészt jó látni,hogy van „utánpótlás“ ezen a területen is, spersze nem mellékes szempont a „fiatalitás“sem. Hadd említsem meg azért rögtön, hogymindig is voltak segítőim: egy darabig jórégen besegített Újlakyné Emőke, majd ké-sőbb mindkét lányom Katinka és Ági, akikjól együtt tudtak dolgozni a Selmeczi-testvé-rekkel, Évivel és Renátával.

Régóta kedves szolgálat ez számomra, svalóban sokat jelentett Édesapám egyház-szeretete, de az indíttatást az ÚRIsten utánvalójában Édesanyámnak köszönhetem, hi-szen ő fiatal korában már bese-gített Simonfay Feri bácsinak,aki akkoriban Csákváron, majdkésőbb Bokodon volt lelkész.Így jómagam is belenőttemebbe a szolgálatba, melybenkonfirmációi igém „Ismerem azenyéimet“ Jn 10,14b is megerősí-tett, ugyanis már konfirmációmután nem sokkal később csopor-tot kaptam, akiket taníthattam.A kicsinyekhez mindig is von-zódtam, s ezért is választottamhivatásomnak a védőnőit.

A nehézségek soha nem lelkiek voltak,hiszen ezek az alkalmak mindig nagy-nagy

örömöt adtak számomra, a gondot inkább atárgyi feltételek ill. azok hiánya és az akkorilehetőségek szűkössége adta. Amikor mégnem volt meg a szép bibliaórás termünk,addig a jelenlegi konyha területének a felén– hiszen egy kis folyosó és egy mellékhelyiség iserre a területre volt bezsúfolva –, próbáltunkcsöndben tanítani, mert csak egy ajtó vá-lasztott csak el minket a templomtértől, ahola prédikációra akartak figyelni. Ez nem voltkönnyű se nekem, sem a gyerekeknek, s em-lékszem neked se...

Így aztán nagy örömmel vettük birtokbaa bibliaórás kistermet, ahol már nyugodtanénekelhettünk, játszva tanulhattunk. Nagyöröm volt számomra látni, hogy a szülőkörültek a gyerekek fejlődésének. Amit a ta-nulás közben rajzoltunk, színeztünk, gyur-máztunk, barkácsoltunk, ezekkel azapróságokkal gyermekek sok szép pillanatotszereztek nemcsak szülőknek, de gyülekeze-tünknek is.

Reménységem szerint az igény csak nö-vekedni fog, hiszen pozitív visszajelzéseinkvannak úgy a szülőktől, mint a gyerekektől,akik már most várják a nyári foglalkozáso-

kat is. Bízom benne, hogy min-dig lesznek olyanok, akikvállalkoznak erre a sokrétűszép feladatra, melyben a leg-nagyobb ‘fizetség’ a gyermekekhálás mosolya! Örülök, hogy azÚRIsten erőt és lehetőségetadott, s ad a szolgálatra, itt atatai gyülekezetünkben is!

Gyülekezetünk kicsinyei közt nincsolyan, aki ne ismerné Sziklai Tiborné„Kati nénit“... Nem csoda, hiszen ittTatán közel 30 éve tart gyermekekszámára istentisztelettel párhuza-mosan – s most zavarban vagyok egy kicsit,mit is írjak(?) – bibliaórát vagy inkább‘vasárnapi iskolát’? Az egyik túlságo-san komoly, a másik pedig a szocia-lizmus évtizedei alatt – mivel „pártunkés kormányunk“ nem nézte jó szemmel, hagyermekekkel és fiatalokkal foglakoztak egy-házi szervezésben – sajnos kikopott azegyházi szóhasználatból. Pedig ez avasárnaponkénti jó félórás alkalomrendkívül fontos, hiszen nemcsak abiblikus ismeretek játékos elsajátí-tása a cél, hanem leginkább az, hogygyermekeink már zsenge korukbanát- illetve megélhessék, jó a gyüleke-zet közösségében lenni.

Az Advent a várakozás, s egyben akarácsonyra felkészülés időszaka is,melynek idejére egyre többen készí-tenek/vásárolnak adventi koszorútotthonukba, ami ennek megfelelőena többség számára nem is vallási jel-kép már, hanem egyszerűen egy han-gulatos dísztárgy.

Ennek állandó kellékei egy fenyőkoszorúés négy darab gyertya, a többi pedig a

készítő fantáziájára van bízva. Illetve nincsrábízva, hiszen a hagyományos adventi ko-szorúk kinézete viszonylag pontosan megvan határozva.

Az adventi koszorú „ősét“ 1840-ben Jo-hann H. Wichern német evangélikus lelkészkészítette el: egy felfüggesztett szekérkeré-ken 23 gyertyát helyezett el, melyek közülminden nap eggyel többet gyújtott meg ka-rácsonyig. (Később a praktikum megszelídí-dette, s csak négy gyertya maradt.)

A népi vallásosságot leginkább gazda-gító és meghatározó katolikus hagyományszerint az ádventi koszorún (mert hogy az‘evangélikus’ ádventi koszorú Magyarországraéppen csákvári németajkú katolikusok közvetíté-sével jutott el) három darab lila és egy rózsa-szín gyertyát kellene elhelyezni. A lila színugyanis a keresztény hagyományban a bűn-bánat színe, amit a nagyböjt folyamán szin-tén előszeretettel alkalmaz több felekezet is– érdekes módon a református testvéreinképpen nem.

Az advent során ugyanis ugyanúgy ön-megtartóztatással, bűnbánattal készülnek akeresztények a közelgő karácsonyra, minttavasszal húsvét előtt. A négy vasárnapbóla harmadik azonban kis szünetet jelent azönmegtartóztatás közepette, ekkor a küszö-bön álló ünnep fölött érzett öröm kerül elő-térbe. Ezt fejezi ki a rózsaszín gyertya.

Mindebből következik, hogy ha valakikomolyan gondolja, akkor a gyújtási sor-rend sem szabadon választott, hanem azelső két vasárnapon lilákat kell meggyúj-tani, a harmadikon a rózsaszínt, és a kará-csony előtti utolsó vasárnapé a maradék lilagyertya. Ez persze azt eredményezi, hogy azegyik gyertya már szinte elfogy (ennek így kelllennie!), amikor a másikat még meg se gyúj-tottuk. A hetente növekvő fény ereje/meny-nyisége nem csak az ünnep egyre közelibbérkezését hivatott jelképezni, de az ádventigyertyák fényeinek emelkedő lángfokai akeresztény ember számára azt is jelzik, hogya Fény mindig felülről, a világosság Atyjátóljön, s a világ legkedveltebb, s nem-keresz-tények között is legelterjedtebb ünnepe akarácsony Isten legnagyobb, s talán a leg-szebb ajándéka, hiszen a szeretetről, magá-ról az a Szeretet Istenéről szól...

amiket rendre ‘áthágnak’

Idei ádventi koszorúnk az oltáron.

...hát elment Ő is...Aki ismerhette,annak lelkébennemcsak mélynyomot, depótolhatatlanűrt hagyott hátra. A Lutherrózsaolvasói nevébenegy 2006-bankészült LR-cikkelbúcsúzunk Tőle,tisztelgünkemlékének...

5

6

7

Hat napon át dolgozz, de a hetediknapon pihenj, még szántáskor ésaratáskor is pihenj! 2 Móz 34,21

Mielőtt „fejest ugranánk az ünnepekbe“– álljunk meg egy pillanatra... Már

csak azért is mert, az ünnep akkor igazánfelemelő és szép, ha tudtunk rá várni, hamegtanultunk rá vágyakozni. Sokan mond-ják komolyan/fél-komolyan: „Már megintkarácsony van! ...Nagyon nem bírom ezt azegészet!“ Pedig az ünneplés soha nem teherazoknak, akik rendesen dolgoznak, ennekellenére mégis sokan vannak, akik elmene-külnek valahová a karácsony elől. (S most neazokra gondoljunk, akik vallási meggyőződésükbőlfakadóan nem ünneplik a karácsonyt – ők mást ün-nepelnek, máskor.)

A megállás, a pihenés a JóIsten bölcsrendelése szerint belénkkódolt szükségsze-rűség. Lehet ez ellen berzenkedni, de nemsok értelme van, a teremtettség-programotátírni nem tudjuk! Aki nem áll meg, az nemregenerálódik, az vésztartalék-energiáithasználja el, s az egészségét kockáztatja.Nem véletlenül „trendi“-k a rekreációs prog-ramok, hiszen egy igazi, jó, természetes al-vásért – vagy annak akár csak az ígéretéértis – az emberek elmennének a világ végéreis... (Nem is gondolnánk, milyen jelentősazoknak a száma, akik már csak altatóvaltudnak lefeküdni, és serkentő-tablettákkaltudnak felébredni, mert annyira felborítot-ták életük természetes ritmusát!)

A pihenés azonban nem csak alvásbóláll: „A pihenés művészete része a munkaművészetének“ – mondja J. Steinbeck, s mi-lyen igaza van! Azaz: az ünnepi pihenésün-ket meghatározzák a munkás hétköznapok.Ha értelmetlen az, amit hétköznap csiná-lunk, akkor értelmetlen lesz az is, amit azünnepnapokon teszünk, de igaz ez fordítvais: Ha az ünnep szépsége, tisztasága, emel-kedettségének fénye nem vetül rá a hétköz-napokra, akkor nem sok értelme van afehérasztalos megállásnak!

Hogyan ünnepeljünk tehát? Közösség-ben és a múlandó dolgok szorongattatásanélkül! Nem attól karácsony a karácsony,hogy legalább hatféle bejgli van-e az aszta-lon vagy sem, hanem attól, hogy ami van, aztvan kivel megosztani. Egyre többen fedezikfel – sőt valóságos divatról beszélhetünk:-cult of less -, hogy a kevesebb az több! Meg-szabadulni felesleges dolgainktól nagy köny-nyebbséget jelent, mert időnk, s energiánkmarad arra, ami valóban fontos! Az ünnepekelőtti nagytakarításnak nem csak az a lé-nyege, hogy rendben és tisztaságban várjukaz együttlét áldásait, hanem az is, hogy kicsitátgondoljuk, hogy ami a kezünk ügyébekerül, arra valóban szükségünk van-e vagysem? Ha nincs rá szükségünk, akkor aján-dékozzuk el! Persze ne azért, hogy az újabbdolgoknak helyet csináljunk, hanem azért,

mert lehet, hogy amiből nekem több van,abból a másiknak egy sincs, pedig egy leg-alább jó lenne neki is... Keresztelő Jánosnem véletlenül mondja: „Akinek két ruhájavan, adjon annak, akinek nincs, és akinekvan ennivalója, hasonlóan cselekedjék.”

Nemsokára karácsony van... Az év leg-szebb napjai ezek, ha úgy éljük meg ezeketa napokat, ahogyan kell: családi-, és közös-ségi megállásként. Jó alkalom ez arra, hogyvisszatekintve az elmúlt esztendőre (legalább)utólag észrevegyük, Isten gondviselő jóságahordozott – minden körülmény közepette.Hálát adni mindezért nem kötelességünk,de nagy kiváltság, mert a legszebb találkozásjöhet létre: a teremtmény találkozhat a Te-remtőjével...

Imádkozzunk!Békességed eszközévé tégy engem,

Uram! Ámen

...szüntelenül imádkozunk és kö-nyörgünk értetek, hogy tökélete-sen ismerjétek meg az ő akaratátminden lelki bölcsesség és belátásrévén, hogy élhessetek az Úrhozméltóan“ Kolossé 1,9b-10a

Néhány tucat ember még köztünk él, fut ésreménykedik, keresi a karácsonyi aján-

dékot férjének, feleségének vagy éppen picinygyermekeinek... még nem tudja, hogy ő márnem, csak gondosan előkészített ajándékailesznek ott a fenyőfa alatt ezen a hozzátarto-zók számára borzalmas karácsonyon... Ma-gyarországon 2015-ben (I-III.negyedév) 420embert hiába vártak haza szeretteik – közle-kedési balesetben életüket veszítették. (8,5%-osnövekedés tavalyi hasonló időszakot tekintve!!)

Kell-e imádkozni? A választ mindenkinekmagának kell megadnia. Sóhajtásnyi fohász,keresztvetés mint Krisztus győzelmi jele –egy és ugyanaz: Uram, kezedbe teszem élet-emet! Így (is) „respektálom“ az Istent, a Ha-lált, de mindeközben a másik embert is. Hasoha nem lépem túl egyetlen kilométerrelsem a megadott sebességet – jól teszem. Nemcsak magamat védem ezzel. Fegyelmezett,KRESZ-t betartó magatartásommal talán akereszteződésben mögöttem álló autók vala-melyikét állítom meg, melynek vezetője méggondolkodás nélkül átcsúszott volna a sárga-közeli piroson. De ezzel a „kényszerű“ vára-kozásával ha nem is a következő, de talán aharmadik kereszteződésben „késett le“ egybalesetveszélyes pillanattól – lehet, hogyéletet mentettem... Az imádkozás nyugalmatehát sosem hiábavaló, arról nem is szólva,hogy amit Isten ígér, azt be is tartja: „Kérje-tek, s adatik nektek...“

Tökéletesen megismerni az Isten akara-tát itt a földön csak tükör által homályosanlehet. Akkor minek is próbálkozzunk? Ne fe-ledjük, sokszor még a derengő fény is élet-mentő iránymutatást adhat... Mi tehát atökéletes ismeret? A bölcsesség! Salamonkirály ezt így fogalmazta meg: „A bölcsességkezdete az ÚRnak félelme.“ Milyen egy-szerű, s milyen az élet bonyolultságát is ma-gába záró megállapítás! Tehát „csak“ azIstent kellene „belátni“ – ez azonban nemszemüveg, vagy megvilágítás kérdése. Be-látni, belehinni az Istent a mindennapja-inkba ezt jelenti: élni az Úrhoz méltóan.Felülemelkedni bosszúságokra okot adóhelyzeteken, szelídséggel viselni mások aro-ganciáját, s imádkozni értük, ott és rögtönabban a pillanatban, amikor kellemetlenségér minket. Bárhol járok is, tapasztalom azélet fonákját: tolókocsiban ülő szomorú arcúembereket, üres tekintetű „kigyúrt testű“izomfelépítményeket – imádkozom, kö-nyörgöm értük... Az eredményt nem látom,de tudom, hogy imádságcseppjeim ott van-nak az Isten elé vitt fohászok óceánjában.

Imádkozzunk!URam! Köszönöm, hogy megóvsz

mindentől. Add, hogy amit ajándékbakaptam Tőled (testemet) én is vigyázzak

rá, s törvényeidet megtartva Nekedszolgáljak! Ámen

AdventÖrvendetes idők! tél

hidegén feslő reménynek szép idei:remélve jó és víg az ember

s áldott, bús, kényesakaratot vigyáz.

Új naptártírjatok neki!...hamis papoktól félve

álmából... ha rárettentő múlandóság

támadt; Krisztusért halál, kínszaggatná szét, s fürkész

szemmel űr hideg szele vágnatárt melle barlangján át -,ó lélek az Isten szerelmét,

adventidőn új harc új kegyelmét:csírázó magvát magyar

földednek új szavát áldd!Szellem-birodalmadra ébredj

- népedha ellenérdek sorra gyalázná -

Magyar Honban szent Karácsonytáján

Isten megtartó hatalmára szerelemmel ébreszt

Szív és Lélek!- Áradjon világra

kínnal szült SzeretetedKrisztusi Fénye,

- örvendj,ó magyar!

H. T. K.8