(LnE6)Jan Van Den Boomen - Akár a Csillagok

8/20/2019 (LnE6)Jan Van Den Boomen - Akár a Csillagok

http://slidepdf.com/reader/full/lne6jan-van-den-boomen-akar-a-csillagok 1/10

Jan van denBoomen

Akár a csillagok



Akkoriban megfogadtuk, hogy senkinek nem beszélünk róla. oha, egy szóval sem. !em minthanem lett volna más választásunk, egyszer"en #gy gondoltuk, hogy ez nem tartozik senkire. $agunk k%z%tt sem eml&tettük egyetlen alkalommal sem, s ha csak meg'illantottuk a másik szemében, miregondol, azonnal másra tereltük a szót. $ert észrevettük. Azonnal.

(legend) volt egy bizonytalan hallgatás, egy tétova tekintet, s mi r%gvest tudtuk, hogy a másik megint ott van. Azon a csillaghideg é*szakán. ilyenkor seg&t), kezet ny#*tottunk neki, mert gyan&tottuk,

hogy ) sem cselekedne máské'', ha a mi szemünkben látná meg azokat a bizonytalan fényeket.+ersze azóta sok id) eltelt, s mi is egyre kevesebbszer éreztük b)rünk%n azt a hideget, s mind ritkábban révedt el egyegy 'illanatra tekintetünk. (z &gy van *ól, s alig hiszem, hogy lenne bárki, akimásként gondolná.

-ényleg régen volt, de ha nem is beszéltem róla eddig senkinek, bárhol, bármikor el) tudom sorolniaz akkor t%rténteket, mert gyilkos er)vel égett belém az az este, s kétlem, hogy bármikor is engedné, hogymegfeledkezzek róla.

ha valahogy el is lehetne intézni az ilyesfa*ta feledést, gyan&tom, álmaim mélyér)l akkor is #*rameg #*ra el)tolakodna. !em hiszem, hogy bármiféle mágia ké'es lenne végleg megszabad&tani az emlékeimt)l.

a meggondolom, ez is rend*énvaló, mert meg nem bántam a t%rténteket, s ha eddig sikerült velük

együtt élnem, talán ezt a kis id)t, ami megmaradt, már kih#zzuk a másik társaságában./iatalok voltunk, talán t#lságosan is fiatalok, hogy ilyesmi megt%rténhessen velünk. 0e az ember alegritkábban ké'es az ilyesmit el)re meghatározni, s ma is #gy gondolom, hogy megtettük volna, mégakkor is, ha el)tte tud*uk, hogy mi vár ránk.1

A magunk mód*án tisztában is voltunk a lehetséges k%vetkezményekkel, de akkor és ott biztosak voltunk benne, hogy ha valakinek, hát nekünk tényleg nem eshet semmi ba*unk. Azóta #gy gondolom,hogy az ehhez hasonló kivagyiság és vakmer)ség vezethet az igazán nagy tettekhez, és azok, akik sikerrel

*árnak, talán még h)s%k is lehetnek. $i nem lettünk h)s%k sem akkor, sem azóta. 2su'án afel)l bizonyosodhattunk meg, hogy hibáztunk. !o 'ersze akkor már mindegy volt.

$ég azt sem mondhattuk, hogy nem figyelmeztettek bennünket el)re. 3gaz, hogy csu'án mesének,mendemondának tartottuk a %tét (mberr)l szóló t%rténeteket, olyasféle kitalációnak, amivel mifelénk a

gyerekeket riogat*ák szüleik, ha már más végleg nem *ut az eszükbe.ittük is, nem is a dolgokat, s #gy gondoltuk, akkorra már b)séggel kin)ttünk abból a korból,

amikor az ilyesmi még hatással lehet bárkire is k%zülünk.+edig nem voltunk mások vagy kül%nbek, csu'án néhány gyerek, akik egymást ha*szolták a végzet

felé.

!em is tudom, mikor hallottunk el)sz%r a %tét (mberr)l. +ersze az az este4 amikor legels)alkalommal ültük végig az %reg Berra mesé*ét a mai na'ig élénken él az emlékezetemben, de tudom,hogy anyám már sokkal korábban szóba hozta azt a rettenetet, aki a 5%lgyben lakik. 5alahányszor csak kés)n értem haza, vagy valami kifogással sikerült kib#*nom a ház k%rüli munka alól.

(l*%n érted a %tét (mber, -&d, ne fél*6 Az ilyen komisz k%lyk%k, mint te, mindig &gy végzik.Anyám az alacsony a*tóban, gondgy"rte arcán szemrehányó harag. okszor láttam ra*ta ezt a

kétségbeesett, tehetetlen kife*ezést, egyre gyakrabban azóta, hogy a'ám nem *%tt vissza a tengert)l, s )ta'ám testvére maga mellé vette a dombon álló házba.

-alán addig nem is fenyeget)z%tt soha a %tét (mberrel, s meglehet én is szorgalmasabb voltam aház k%rül, am&g nem Burrta volt a fér*e. 3nkább )t kellett volna elvinnie a %tét (mbernek. -alán akkor minden máské'' alakul.

$indegy most már, bárhogy is lett volna, azt ma már #gysem tudhat*uk meg. Az viszont bizonyos,hogy a %tét (mber soha nem *%tt el értünk1 $i mentünk el hozzá.

+edig az %reg Berra mesé*e valóban megrázott. Jobban, mint bármi azel)tt.

-él volt. (gyike azoknak a komisz teleknek, amelyek szinte soha nem akarnak véget érni, s talánsehol másutt nem ny#lnak oly hossz#ra a 7eresked)hercegségek területén, mint é''en nálunk. 3gaz, hogyazóta sem voltam másutt, csu'án a messzi vidékekr)l érkezett vándorok szavaiból tudom %sszerakosgatni



miféle is lehet a világ innen messze. A t%bbi herceg birodalmaiban. $ert átokülte vidék a miénk, s miannak is a legk%ze'én ültünk. $a már 'ersze tudom, hogy miért.

A +orhercegség soha nem vonzott tehet)s kalmárokat, akik 'edig mégis megfordultak mifelénk,nem sok mindent tudtak elvinni t)lünk, hisz amit megszereztünk, az is csak é''hogy volt elegend)mindannyiunknak. Amit hoztak, azt 'edig nagy nehézségekkel tudtuk csak megfizetni. !éha kizárólagolyasféle mesékkel, amelyekkel az %reg Berra látta el a falut a legs%tétebb téli estéken.

Akkor, amikor el)sz%r mesélt a %tét (mberr)l, igen hideg volt. 2sonttá fagytak a f%ldek, s a kevéshó, ami esett, éles késként szaladgált a szelekkel.A !agyházban gy"ltünk %ssze. A n)k abból a kevés gya'*#ból 'róbáltak szálakat sodorni, amit a

beteg és sovány birkáinkról még levághattunk, a férfiak komor sarkokba gy"ltek, és 'álinkával 'róbálták átmeleg&teni elgémberedett tag*aikat.

Az %reg Berra szótlanul üld%gélt a nagy kemence mellett, gubancos )sz ha*án árnyékok ültek. 5árt.-alán a szellemékkel beszélgetett..

8s vártunk mi is, feln)ttek s gyerekek egyaránt, mikor nyit*a végre szóra a szá*át. $ert ) ismerte alegszebb és legérdekesebb t%rténeteket a tele'ülésünk%n, s néha még a szomszédos falucskákból isát*%ttek, hogy meghallgassák. Akkor is &gy volt1 a bareniek egy kicsikét távolabb kucorogtak a leter&tett

b)r%k%n, ha*ukról, szakállukról csak nehezen olvadt a leheletükb)l ráfagyott z#zmara.

3lyenkor 'edig az %reg Berra mindig ritkán hallott t%rténeteket mesélt lass#, k%h%g)s hang*án, hogya szomszédok is #gy érezhessék, nem hiába verg)dtek át a dombokon. 9égi hábor#król szóltak azok amesék, furcsa szerzetekr)l s csavaros esz" h)s%kr)l. osem tudtuk meg, az %reg kit)l hallotta )ket4meglehet talán tényleg a szellemekkel beszélt, azok susogták a fe*ébe ezeket a dolgokat.

5égre azután szóra nyitotta a szá*át, s elcsendesedtek a sarkokban sz%szm%t%l) férfiak, csak a n)k rokkáinak recsegését lehetett hallani. Azután abbahagyták )k is, mihelyt az %reg els) szavaitmeghallották.

$a 'edig a %tét (mberr)l fogok nektek beszélni mondta id)t)l és a 'álinkától kásás hangon. $igyerekek, 'edig k%zelebb h#zódtunk egymáshoz és szüleinkhez, én magam bátyám 'rémcsizmás lábát%leltem át4 a mai na'ig emlékszem avas zs&rszagára.

Amit most mesélek nektek, régen t%rtént szólalt meg #*ra az %reg, s lassan k%rülnézett, mintha

számba akarná venni, mindenki el*%tte. Az a'ám a'*ának a'*a el)tti id)kb)l4 #gyhogy elhihetitek, igenrég volt. Akkortá*t még nem nevezték ezt az országot +orhercegségnek, mert mindenütt d#san n)tt a f", sakadtak madarak is b)séggel.

!em figyelt a feltámadt susogásra, elrévedt tekintettel folytatta. (s) is esett. !em is kevés. !em #gy, mint mana'ság. tán a szél sem f#*t annyit. Akkoriban

érkezett a %tét (mber. !em egyedül *%tt szolgák hada k&sérte, és furcsa, sosemlátott állatok. Akár démonok is lehettek, meglehet, mindannyian azok voltak. :gy beszélik, homok szállt a nyomukban,keveset szóltak, s csakis akkor mentek, amikor a kék hold volt fenn az égen. enki nem tudta, honnanérkeztek, sem azt4 merre is tartanak.

$ár akkor is a 5illetiniek uralták ezt az országot, ám abban az id)ben a hatalmuk *óval nagyobbvolt, seregeik el)tt lefektették zászlaikat az ellenfeleik, s nem mertek kardot emelni senkire, aki a5illetiniek kesely"c&merét viselte a ruhá*án.

Akkoriban egy -emeri nev" férfi állt a hercegi család élén, s el)bbutóbb az ) fülébe is el*utott aszóbeszéd az idegenekr)l. 7%veteket küld%tt elébük, hogy beszél*enek a *%vevényekkel, s hogy kitud*ák szándékaikat. /icánkoló 'ari'ákkal, büszke lobogókkal, fényes fegyverekkel indultak #tra a hercegemberei, lelkükben bátorság és büszkeség. okáig keresték az ismeretleneket, felkutatták sorra a falvakat,végig*árták az utakat, s mindenfelé kérdez)sk%dtek utánuk. ;m senki nem akadt4 aki seg&teni tudottvolna nekik. enki nem emlékezett 'ontosan, merre is látta )ket, s azt sem tudták megmondani, merremehettek, ha egyáltalán tovább mentek.

(gy szó mint száz, a herceg embereinek végülis dolgavégezetlenül kellett hazamenniük, s #gygondolhatták, ha voltak is itt valaha idegen fegyveresek, alighanem átvágtak az országon, s leereszkedtek

a tenger felé. Az 'edig, hogy a 9)t erceg birodalmában mit csinálnak, a 5illetiniek hercegét annyirasem érdekelte, mint hogy a kutyá*a mit ka' vacsorára. (lfeledték hát a dolgot.5olt é''en elegend) egyéb gondolkodnivaló*uk, hiszen ekkoriban r#gták %ssze a 'ort a 5asf%ldek

hercegeivel, s ezid)tá*t érkezett meg az átok a f%ld*einkre. (kkor a'adtak el a források, ezután h#zódtak



el az es)t)l terhes fellegek az ország f%lül, hogy csakhamar +orhercegség néven kezdtek csak beszélniróla.

Az %reg egy darabig elhallgatott, én 'edig a szemem sarkából láttam, hogy mindenki átok"z) *eleket vet magára, s magam sem akartam kimaradni a sorból. Az %reg Berra várt egy darabig, m&gmindenki végzett, azután kezdte csak folytatni.

+edig a %tét (mber nem ment el az országból. 3tt maradt, s itt van azóta is. 5ele 'edig mind á

szolgái. 8lt akkoriban egy ember. <lyasforma, mint én. 2sak fiatalabb. Becsvágyó volt és akaratos. 8sszerelmes. 2sakhogy a lány a legszebb lánya faluban nemigen akarózott észrevenni )t. Azazhogyészrevette, 'ersze, hogy észrevette ezt a legényt, de a világ kincséért nem mutatta volna, hogy tetszik neki. 3nkább mindenféle 'róbatételek elé áll&totta, ma*d #*ra és #*ra kikacagta. 3smer*ük *ól az ilyeneket.

0e ez a legény nem adta fel. $indenáron meg akarta mutatni a lánynak, s nem utol*ára a lánya'*ának, hogy igenis rátermett férfiember ), méltóa család*ukhoz. (kkor találta ki a lány, hogy men*en ela %tét (mberhez, és hozzon el t)le bármit. Akár a ku'á*át is, mindegy.

-%bb se kellett a legénynek, azonnal #tra is kelt, nem vitt magával mást, csak a kutyá*át. áromé**el és három na' egyre csak ment, mire odaért a 5%lgyh%z. 7omor vidék volt az, egyéb se n)tt ott4 csak kavics meg hidegség. $égis belevágott. 5itte el)re a sz&ve, az meg mint tud*uk, bizony néha bolondtanácsokat ad.

Ahogy egyre bel*ebb haladt, #gy lett mind melegebb, 'edig már *ócskán a idegségele*én *árt azid). Az ég azonban fakó maradt és sá'adt, s n%vények sem akaróztak n)ni a melegebb k%rnyéken. =gy bolyongott, amikor rábukkant a barlangra. a a kutyá*a nem kezd azonnal morogni, akkor is megismertevolna. +edig nem látszott annak a küllemén semmi. $égis érezte. A leveg)ben lehetett, az tele'edett rá amellére. -alán óvatosabbnak kellett volna lennie, de mit t%r)d%tt ) akkor azzal6 2sak az volt a fontos aszámára, hogy végre megérkezett. Be is ment azonnal a barlangba, 'edig a kutyá*a egyre csak nyüsz&tett,s egy ta'odtat nem sok, annyit sem akart vele menni. A legény legoromb&totta a kutyát, de az csak nemakarózott tovább k%vetni )t, csak állt ott és morgott.

A legény 'edig bel*ebbment.Az %reg Berra elhallgatott, és remeg) kézzel egy 'ohárért ny#lt. -%lt%ttek is neki azonnal az

asszonyok egy kis borfélét. :gy itta, mintha é''en szom*an akarna halni, 'edig a mifélénk igencsak

kitanulta, miként kell t"rnie ha nem ihat. A szeme csillogott, s a lábára tett bot fura táncot *árt. Akkor esküdni mertem volna, hogy ott van abban a barlangban, a %tét (mber barlang*ában, hogy ) az a legény,aki beóvakodott a kutyá*a minden 'anaszkodása ellenére. $ert vitte a sz&ve.

8s ott... folytatta r%vidhallgatás után az %reg és ott a legény meglátta a démonokat...>eha*totta a fe*ét, és egy darabig egy szót sem szólt. $i 'edig csendben vártunk, hogy mikor is

folytat*a, hogy végre kiderül*%n, mit is csent el a legény a %tét (mbert)l, s megka'tae érte azt amakrancos lányt az a'*ától.

:gy té'ték azok szét, akár tüskebogáncs az inget. 2sak egy véres tarisznya maradt bel)le. Akutyá*a hozta haza. !em volt abban sem ku'a, de még egy rossz bicska sem. 2sak homok.

$eg a kutyá*a szemében a fények. Akár a csillagok.Az %reg nagyot és er)tlent sóha*tott, azután kiitta a maradék borát, és nekivetette a hátát a kemence

falának. >ehunyta a szemeit, #gy várt, am&g elcsendesedünk.Azután másról kezdett el mesélni.

Azóta a %tét (mber itt ül a lelkemen. Beette magát, kivághatatlanul. 3gaz, hogy az id)velmegfakult, s kés)bb azon gondolkodtunk, nem csu'án egy a sok mese k%zül, amivel az %reg Berra mégegy ideig traktált bennünket. Azon az estén nagyon is valóságosnak t"nt, de hát az id) a legt%bb dolgotsikeresen megko'tat*a, akármi kemények legyenek is. (legend) err)l a k%veket megkérdezni1

$ost, hogy már tudom, hogy végérvénnyel rátette a nyomát a lelkemre, más fe**el emlékszem arra anyáresti na'ra is, amikor a %tét (mber másod*ára került meglehet)s k%zelségbe hozzám.

$eleg és száraz este volt, amikor a zsoldosok megérkeztek a faluba. $éltó a +orhercegségekhez. !em lehettem id)sebb nyolc esztend)snél, #gy tolongtam a t%bbiekkel a 'orle'te arc# idegenek k%rül,miként a darazsak, ha megérzik a nedvességet. $agas, *ókedv" férfiak voltak er)s lovakon, %vükben



fegyverek4 kell) megbecsüléssel vizsgáltuk hát )ket. >ekászálódtak, a gye'l)ket nekünk vetették, )k maguk 'edig a !agyház felé vették az irányt. $int kés)bb kiderült, a b&rót keresték.

$i meg csak álltunk ott azokkal a gy%ny%r" lovakkal, a nagy barna szemeikben nézegettük magunkat, s kimondvakimondatlanul azon *árt az eszünk kereke, hogy mindegyik állat t%bbet ér, mintaz egész falu %sszevéve. !em lehetett )ket a mi gebéinkkel %sszevetni. /ogtuk hát a kantárokat *ó er)sen,s reménykedtünk, hogy a zsoldosok mihamarabb vissza*%nnek, és megmond*ák, mitév)k is legyünk1 0e

csak a falubeli férfiak *%ttek, és kivették a kezünkb)l azokat a 'om'ás állatokat, miel)tt még valami ba*uk esett volna. A zsoldosok a !agyházban maradtak, s borért szala*tották a b&ró szolgáló*át. $int kés)bbkiderült, egy fél arannyal fizettek, #gyhogy szedte a lábát.

(gész é**el csak forgolódtunk az ágyunkon, és $irennel azon sustorogtunk, mivégre *%hettek ezek avitézek a mi el'usztult kis házainkba. $iren a mostohabátyám volt, Burrta fia, s valahogy sokkal inkábbmegértettem magam vele, mint a vér szerinti bátyámmal. ? is gy"l%lte Burrtát, tiszta sz&véb)l, s neki is elkellett viselnie részeg kirohanásait. a valamiben *obb dolga akadt nálamnál, akkor az csak annyi lehetett, hogy nem az édesany*a volt az, akinek a verését k%ny%rtelen rendszerességgel kénytelen volt végignézni.

!os. em $irennek, sem nekem nem akadt megfelel) magyarázatunk a dologra1 !em láttuk akatonákon a 5illetiniek kesely"it, aligha tehettek hát az %reg herceg emberei, de akármint figyeltük )ket,

más *elet sem találtunk, amir)l azonos&tani tudtuk volna. !em lehettek keresked)k, s noha beszélték a nyelvünket, érzett a szavukon, hogy másuttcse'eredtek. za'orán k%'k%dték a foguk alatt csikorgó 'ort, és nagyokat h#ztak a ku'ákból. A b&ró megez#ttal nem a fogát sz&vta, hiszen rendesen megfizették. 5alamit beszéltek is vele, de mi abbólkimaradtunk, s csak kés)bb tudtunk meg egyes részleteket.

A %tét (mbert keresték, s csak nevettek, amikor látták az elsá'adó arcokat. A kard*ukat rázták,akár az igazi nemesek, s fogadkoztak, hogy )k bizony utána*árnak ennek a dolognak. $i 'edig s ezalattazokat a falusiakat értem, akik be*utottak azon az este a !agyházba , csak hallgatunk, s nagy nehezenkezdtünk azután mesélni a 5%lgyr)l.

!em mintha a 5%lgy messze lett volna t)lünk, de azt mindenki tudta, hogy rontás ül azon a helyen,s már akkor is ra*ta lehetett, amikor a %tét (mber még meg sem *elent a k%rnyéken. >egalábbis &gy

gondolom. +ontosan %sszeillenek azok ketten, s nem is nagyon vágyhatnak más társaságra.A zsoldosok ezt másként gondolhatták, mert csak harsányan nevettek, és itták tovább a b&ró borát4

az aggodalmas ké'ét 'edig félbet%rt ezüst%kkel sim&tották ki.$ásna' már nem mulattak annyira, sá'adtan és *obbára még mindig részegen kászálódtak fel a

lovaikra a 7#t mellett. !em cs%rgették a fegyvereiket, de sz#rósan még mindig tudtak nézni1 (mlékszem,$iren komolyan aggódott, hogy valamelyikük bele talál esni a 7#tba, s akkor nehéz lesz ma*d onnankiszedni, arról már nem is szólva, mit m"velhetett volna az a részeg a mi vizünkkel.

5égülis %sszeka'ták magukat, s meg&gérték, hogy mihelyt lekaszabol*ák azt a démont, mindenké''vissza*%nnek, s els)ül a b&ró lányának mutat*ák meg a fe*ét. Azokat a málhás %szvéreket, melyekre már nem volt szükségük, a faluban hagyták, visel*ük azok gond*át egy ideig, ne zavar*ák )ket az oda#ton4ma*d betérnek értük.

Az %szvéreket két ezüstért darab*át adtuk el egy északi kalmárnak, aki egy esztend)vel kés)bb *ártarra. Addigra már a b&ró lánya is belévetette magát a k#tba szégyenében.

Bizonyára minden máské'' alakul, ha azon a hideg délutánon (rrem nem kezd el k%tekedni. 0e hát(rrem már csak ilyen volt, nem is vártunk t)le mást, hiszen régóta ismertük. $agas, er)s fi# volt, elállófülekkel. /oltozott k%dm%nén megült a 'iszkos hó, ami végül mégiscsak rászánta magát4 hogy aláhull*onaz égb)l. !em állt %ssze vastag fehér takaróvá, olyat csak hallomásból ismertünk mifelénk. 5ékony, ideoda szaladgáló foltokba gy"lt csu'án, meg sem 'róbálta eltakarni a satnya füveket.

!em lévén semmi dolgunk, a régi )rtorony mellett *átszottunk, nem messze a falutól.

7edvelt*átékunk volt az, mi is lehetett volna más1 várat v&vtunk. allottunk é''en eleget ilyesmir)l az%reg Berra meséiben, s ilyenformán mi magunk is h)s%k lehettünk egy r%vid id)re. 7ard*aink is voltak,méghozzá elszáradt kórószárakból. a nem is oly nagyszer"ek, mint amilyeneket néhány éve a



zsoldosoknál láttunk, azért nekünk megfeleltek. 3stenk&sértés lett volna komolyabb eszk%z%kkel 'róbáttenni, a +orhercegségben mindig is komolyan vették, hogy a 'arasztok nem viselhetnek fegyvert.

!o mindegy, nekünk voltak kard*aink, s megfelel) elszántságunk is, hogy megv&v*uk a @vá[email protected]égi el'usztult )rhely volt való*ában, oly elko'ott, hogy bele sem mertünk gondolni, mikor lakhatták utol*ára katonák1

(rrem és még két fi# lentr)l kur*ászott, mi fent lengettük a kard*ainkat $irennel. (rrem a maga

'%khendi mód*án ócsárolt minket odalentr)l4 bizonyos volt benne, hogy már nem sokáig tarthatunk ki. 7óckatonák6 kiáltott fel. $ost még megadhat*átok magatokat6 7ül%nben magatokra vessetek6Jobb, ha féltek6 Jobb, ha elb#*tok anyátok szoknyá*a m%gé, ahogy szoktatok6

(gy kisebb kavicsot vettem fel a 'orló falakról, azzal ha*&tottam felé. <lyan szerencsésenelcéloztam az orrát, hogy azonmód eleredt a vére.

v%ltve indult felfelé, gazkard*át messzire ha*&tva, -óm és -eru idegesen figyelték, mire készül. $eg%llek, -&d6 ord&totta. $eg%llek6Bevallom, egy kicsit megsze''entem,. amikor láttam az orrából %ml) vér'atakot. $iren mellettem

állt, csak reméltem, hogy a 'ártomat fog*a. iba volt kételkednem benne. $it s&rsz, (rrem szólt le neki. (ltalálta az orrodat és akkor mi van :gy akarsz tán várat

v&vni, hogy felhánytorgatod, valahányszor egy kisebb sebet ka'sz

(z neked kis seb ta*tékzott (rrem4 véres kezét maga elé tartva. (z >átszott ra*ta, hogyverekedni akar. ebehurgya volt, de er)s, nekem 'edig semmi kedvem nem volt %sszeakaszkodni vele. (gytisztességes hadvezér csak nevet az ilyesmin mosolygott rá $iren. a lehet, ez, ez a lenéz)

mosoly még inkább felb)sz&tette (rremet. -ovább lábalt felfelé a k%veken és szitkozódott. 7isvártatva ottállt el)ttem, keze %k%lbe szor&tva, szemében k%nnyek1 5%r%sre fagyott fülein vérmaszat, fogai 'irosak.

-e kezdted, (rrem mondtam neki. 2sak meg akartam mutatni, hogy nem félünk. (z gyávaság volt, -&d mondta. Cyávaság. Azzal nekem ugrott. $iren állt elé, ) tasz&totta vissza

egy kicsit, hogy lehiggad*on. 0e (rrem csak zihált, szá*áról vaskos felh)bodorokat ka'ott fel a szél.>átszott ra*ta, hogy $irennel nem akar kikezdeni, mostohabátyám válla felett engem figyelt, az éntekintetemet akarta elka'ni.

!e takarózz másokkal, -&d6 morogta1 -e kezd*él velem, ne a bátyádat küldd ellenem...

$iren háta m%g%tt valamelyest felbátorodtam. !em kezdek én senkivel, f)ként nem a magadfa*tával. (red* vissza, és folytassuk6 Cyáva vagy, -&d nézett rám vicsorogva (rrem. Cyáva, tudom én *ól lihegte. a lenne benned egy cse'' bátorság, most kiállnál elém.>assan elvigyorodott. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy már tudtam, mit akar mondani. $ár

akkor tudtam, amikor kézfe*ével elmázgálta a vért a szá*a felett. $int az a'ád, -&d. Az is gyáva volt, mi -ud*uk *ól, hogy valami sza*ha után futott el, akit a keres

ked)knél... A tengerre ment... morogtam tehetetlen dühvel. Benneteket meg itthagyott, mi Amikor a herceg tilt*a a k%lt%zést. Cyáva szolga csak az ilyen...

!em hagytam, hogy befe*ezze. /élrel%ktem $irent, #gy ugrottam rá.9%vid és dicstelen küzdelem volt, gyors, kétségbeesett, er)s ütésekkel. 3rgalmatlanul fá*t az állam,

mire szé**elválasztottak minket, de nekem is sikerült meghara'nom tisztességgel a kézfe*ét. Cyáva vagy, -&d... zihálta még mindig (rrem. -e vagy a gyáva6 kiabáltam vissza. $iren tartotta a g#nyámat, annál fogva 'róbált meg távolabb

vonszolni. 8n h)b%rg%tt leheletfelh)be burkolózva (rrem 2sak egyvalakit mutass k%zülünk, aki kint

aludt a temet)dombon6 2sak egyvalakit6 -e talán megtetted 5agy te b%k%tt állával $iren felé.a akkor hagyom, hagy düh%ng*%n, alighanem minden másként alakul. $a minden bizonnyal &gy

tennék, hiszen a vezeklés rámrótta k%telességek *ámborabbá tettek. 0e akkor ott, a'ám s családomgyalázását hallván nem gondolkodtam egy 'illanatot sem.

a olyan bátor vagy, (rem, miért nem keresed meg a %tét (mbert $iért nem hozol el t)levalamit (gy ku'át vagy egy rossz bicskát. $iért



$inden emberi szám&tás szerint (rremnek tovább kellett volna kiabálnia, k%'k%dnie, hogy mikéntgondolhatok ilyen ostobaságot, miért ké'zelem én, hogy egy démonnal fog ) 'ackázni. (gy gyerek.Amikor á zsoldosok sem *%ttek vissza.

? ehelyett elhallgatott, s madárformán félreha*tott fe**el meredt rám. okáig. $indannyiand%bbenten figyeltük. 5éreset k%'%tt1

9endben van, -&d. a nálad ez szám&t bátorságnak, hát elmegyek a %tét (mberhez. 0e ha

valakinek is tartod magad, akkor velem kell *%nn%d. ogy lásd, tényleg odamegyeke, meg azért, mertakkor én sem mondom rád t%bbet, hogy gyáva vagy...(gy 'illanatra elállt a lélegzetem is. $ire magamhoz tértem, már ott állt el)ttem, vérmaszatos kezét

felém tartva. !e légy bolond, -&d ny%gte $iren. 2sak tréfál... 0e én tudtam *ól, hogy (rremnek esze ágában

sincs ezzel tréfálkozni. >áttam a szemén1$égis belecsa'tam a tenyerébe.

=gy esett, hogy két na''al kés)bb, r%gt%n 'irkadat után, hogy megetettük az állatokat, mindannyiankint álltunk a falu határában, a k)oszlo'nál. -óm (rrem háta m%g%tt álldigált. 9osszalló arccal nézte a

kavargó szelet. $iren is ott volt4 nem hagyhatta, hogy egyedül vág*ak neki, bárhogy is 'róbáltammeggy)zni. Cyan&tom, arra gondolt, hogy ma*d menet k%zben sikerül bennünket lebeszélni err)l az)rültségr)l. 8n azonban tudtam, hogy ez aligha sikerülhet neki. Addigra már belelovaltam magam adologba, szinte láttam, ahogy kifüst%l*ük a %tét (mbert a barlang*ából. 8s ott volt még -eru is. +ersze.Arcán az elmaradhatatlan, félszeg mosoly.

Dtólag azt kell mondanom, egyik)nk sem lehetett gyáva, ha már odáig elmerészkedett.$indannyian megérdemeltük volna, hogy akkor azonnal hazaindul*unk. 0e nem volt velünk senki, akielrendezte volna lelkünkben a háborgást. Aki azt mond*a1 rendben van gyerekek4 becsülettelnekib)szültetek4 de most aztán irány haza, mert ka'tok két egyformát6

!em szóltunk egy szót sem, csak bámultuk a másikat. Alig hiszem, hogy (rrem még mindigneheztelt volna rám soha nem volt haragtartó , de látszott ra*ta, hogy most már aligha tér&theti el bárki a

szándékától. 8n 'edig nem akartam.

A 5%lgy a falutól nem messze terült el, egy betegesen sekélytó t#l'art*án. ;tokülte hely volt, mintmár mondtam, senki nem vágyott igazán a látására. A tóig hamar el*utottunk, csu'án néhány, száraz f"vel

ben)tt dombot kellett megmásznunk hozzá. A szél keletr)l f#*t, hideg 'orf%rgeteget hozott, és semmivelnem tette kellemesebbé, hogy 'iszkos hómaradékot is sodort magával.

7eskenyre h#zott szemmel haladtunk, egyik a másik után, s nemigen szóltunk egymáshoz. (rremtal'alt el)l, konok, g%rnyedt hátán a szél megmegemelte a ko'ott 'rémeket1

$ég nem volt !a'k%zé', amikor a tó 'art*ára értünk. 5alaha az %reg Berra szerint nagy és mélytó volt, csu'án a f%ldeket s#*tó rontás után kezdett a'adni, amikor az eler)tlened) 'atakok már ké'telenek voltak magasan tartani a szint*ét. =gy azután t%bb óráig tartott, am&g a néhai tófenéken kavarva a fagyott

'ort, elértük a szélét.$ár régen befagyott, hátát 'iszkos 'orral le'ett *ég'áncél fedte. omályos tükrén hó és 'orfoltok

kerget)ztek a szelek kedve szerint. (rrem gondolkodás nélkül sétált fel rá. J%hettek, elb&r szólt hátra foghegyr)l, ma*d vigyorogva visszasand&tott. !em kell félnetek.$orogva k%vettük.A 5%lgy valahol a t#lfélen ter'eszkedett, két nagyobbfa*ta domb k%z%tt, &gy amennyire láttunk a

'ortól, nagy*ából arrafelé vettük az irányt1 okáig mentünk azután. !agyon sokáig. (gészenelgémberedett minden tagunk, mire, átértünk. 7egyetlenül átfáztunk, -eru alig b&rta már emelni a lábát is,de arcáról csak nem fagyott le a mosoly. $iren zordan nézett, maga elé, lehelete fehér ba*usszá fagyott a

szá*a felett. 0e átértünk, és ez volt a f). $a*dhogynem ránk esteledett.(rrem #gy tudta, hogy van egy elhagyatott házféleség ezen az oldalon, ahol, ha kell, kih#zhat*uk azé*szakát. 5alaha a tó 'art*án állt, de mostanra egy nagyobb dombot kell megmásznia annak, aki el akar

*utni oda. >egalábbis ezt mondta valamelyik nagybáty*a.



$indannyian tisztában voltunk vele, hogy már régóta kereshetnek bennünket a faluban. -alán arrais rá*%hettek4 hogy együtt lehetünk valahol. Abban azonban t%kéletesen biztosak lehettünk, hogy ebben azirányban nem fognak kutakodni utánunk. Azzal még egyik)nk sem foglalkozott, mit fogunk ma*dkitalálni, ha hazaértünk. $ilyen Berraféle mesével állunk ma*d el). (gyel)re csu'án az volt a fontos,hogy itt vagyunk. A t%bbir)l ráérünk ma*d kés)bb is elgondolkodni.

2sontig átfagytunk, mire felkecmeregtünk az egyik dombra. !em volt azon fa, de még valamirevaló

gazcsomó sem, csakis sziklák. alott, 'orló isza''al fedett sziklák1 !o meg az a ház. Ereg, elko'ott é'&tmény volt. -alán valami nemesféle lakhatta, legalábbis erreutalt a berendezés maradéka. 7ét nagy ládát találtunk meg néhány k%nyvet, s 7rad bocsássa megnekünk abból raktunk tüzet.

ossz# é*szaka volt, t#lont#l hossz#, é'' elég nehéz gondolattal terhes. =gy hát, amikor felébredtünk, mindannyian igen komor hangulatban találtuk magunkat. 0e egyik)nk sem akart immár visszafordulni, hogy azután otthon egy egyszer" sétáért kerül*enek el) szüleink b)rsz&*ai1 !em. -alánmég $iren is ha*lott már ekkor arra, hogy megkeressük a 5%lgyet.

!os, nem volt nehéz megtalálni. <tt ter'eszkedett a tom'a ha*nali fényekben nem messze t)lünk.Dgyanolyan egyszer" v%lgynek t"nt, amilyeneket a tó t#l'art*án is ismerhettünk, semmi nem mutatta,hogy meg lenne átkozva. Akkor még nem.

Beóvakodtunk hát a fagyos 'orral le'ett domboldalak k%zé, s megindultunk, hogy el)ker&tsük a%tét (mbert. !em is tudom, mi t%rtérit velünk. (gyfa*ta révület szállt meg bennünket, (rremet és(ngem. A t%bbiek arcán egyre nyilvánvalóbban kiütk%z%tt a félelem, de becsületükre legyen mondva,

*%ttek utánunk. (gyedül $iren 'róbálkozott néha egyegy bátortalan k%zbeszólással, de akkor már nemhallgattunk rá. Cyan&tom, nem akadt volna emberfia4 akinek a szavát akkor megfogadtuk volna1

(gy darabig az egykori tó al*án r#gtuk a 'ort, s csak lassan emelkedett velünk a 5%lgy mélyénh#zódó %svény. Akkor egyenes #tnak rémlett, de azóta már volt id)m visszaidézni a dolgokat, s $iren is#gy vélte, való*ában %sszevissza bolyonghattunk a g%rbeél" sziklák és csenevész cser*ék k%z%tt.

$indaz, amit &gy utólag fel tudok eleven&teni a legvégét leszám&tva , lassan, szinte észrevétlenült%rtént velünk. (l)sz%r csu'án azt vettük észre, hogy az id) el)rehaladtával egyre kevésbé zavar

bennünket a hideg. )t. 9uháink alatt rendesen megizzadtunk, elt"ntek szánk el)l a leheletfelh)k, s egyre

inkább neki kellett vetkeznünk. A szánk lassacskán kiszáradt, a halott tóhoz vált hasonlatossá, s mi egyrenagyobbakat voltunk kénytelen nyelni, de a végére már csak valami 'oros ragacs maradt a szánkban.$indannyian hozzá voltunk szokva, hogy elvisel*ük a szom*#ságot, s hogy türelemmel legyünk, m&gvalahogy v&zhez *utunk, de ez a fa*ta szárazság nem hasonl&tott egyetlen másikhoz sem.1 belülr)l *%tt,legbelül a'asztott el mindenfa*ta forrást.

2sere'es szá**al, kitikkadva gyalogoltunk egyre bel*ebb az átokülte vidéken. Azután (rremegyszercsak megállt.

!ézzétek6 valahová el)re b%k%tt, a 5%lgy oldala felé. valóban. $intha állt volna ott valaki1 (gy strázsa. $occanatlan k)alak1Amint k%zelebb óvakodtunk, kiderült, hogy az is volt. (gy k)szobor. (gyike azoknak a

zsoldosoknak, akik annak ide*én fegyvercsattogtatva indultak el a faluból.7)szobornak t"nt4 a'rólékos gonddal faragott alkotásnak, de végül mégsem az volt. Ahogy (rrem

oldalbab%kte, recsegve omlott %ssze. Akár egy rosszul kiégetett cseré'darab. !em maradt más a helyéncsak 'or.

-óm és -eru i*edten h#zódott hátrébb, s mostanra már valahogy nekem sem volt t#l sok kedvemszembeszállni a %tét (mberrel. (gyedül (rrem volt az, akit változatlan elszántsággal nézett k%rül.7ih&vóan 'illantott rám.

!em mertem nem nézni a szemébe. ? 'edig '%khendi lé'tekkel indult meg el)re. óha*tvak%vettük. A be*árat ott volt nem messze. Barlangny&lás a v%lgyfalon. ziklák %lelték k%rül, komor, durvaszirtek. >ábuknál forró 'or kavargott, hátukra elko'ott sz&nekkel festettek valamiféle *eleket az id)k ha*nalán. (gy másik szoborféle hevert még ott, csu'án keze és hátának 'ikkely'áncélos &ve meredt el) a

rátele'edett hordalékból. !agyot4 szárazat nyeltem.8s akkor vettük észre egyszerre, mindenféle átmenet nélkül, hogy hirtelen ránk esteledett, hogy a

csillagfényes égbolt néz le ránk. 7irázott a hideg



0e mire magunkhoz tértünk, (rrem már a barlang szá*ában állt, arcán eszel)s vigyor, #gy intett,hogy mehetünk.

-eru és -óm inkább kint akartak maradni, láttam az arcukon, de szólni nem mertek. Biztos vagyok benne, hogy )k is azért *%ttek be végül, amiért én is elindultam mert valahol legbelül éget) és sürg)sh&vást éreztünk. &vást, ami t%bb az egyszer" k&váncsiságnál.

Bolondság volt, )rülettel határos vakmer)ség, 'ersze. $a már tudom.

<dabent s%tét volt. !agyon s%tét. !em láttunk, csak halovány formákat, s azokat is csak azért, mertmég s%tétebbek voltak, mint a k%rnyezetük. >assan botorkáltunk egyre bel*ebb.2sendben. 2sak lábunk alatt a 'or.Azután megláttuk a fényeket. >egalábbis én láttam, s kés)bb $iren is hasonló dolgokról beszélt, ha

nagynéha elszólta magát álmában.5alahonnan a barlang legmélyér)l szivárgott él), talán a k%vek, a sziklák k%zül. 8s a fényekkel

ké'ek is érkeztek. =gy utólag nem tudnám megmondani, hogy ott volte bármi is azok k%zül, amit akkor láttunk, vagy csu'án a %tét (mber üzenete tréfált meg minket. !ekem #gy t"nt, kezdetben csu'án a

barlang belse*ét ter&tette be borongós fényével, s csak azután árasztott el bennünket a ké'eivel. Alázálmaival.

zobrok voltak abban a meleg, száraz barlangban1 7ül%nféle sz&nekkel megfestett, hatalmas

szobrok. 8s minták, kusza, sz&nes ábrák végig a falakon. mintha az egykori zsoldosok el'orlott szobraitis láttam volna egy villanásnyira. 8s (rremet.Ahogy bizonytalan lé'tekkel mind bel*ebb araszol. -alán kiáltott valamelyikünk, erre nem mernék

megesküdni. 0e (rrem nem fordult meg, nem intett, csak ment befelé kitartóan. -óm és -eru a nyomában botladozott. (kkor láttuk )ket utol*ára.

$ert a barlang megszólalt.+ontosabban nem szavakkal beszélt. allottunk ugyan valamiféle motyogást, de az oly nyelven

szólt, melyet sem azel)tt, sem azóta nem hallottam. $égis, a felfelbukkanó ké'ek m%g%tt a barlang vagy a %tét (mber hozzánk beszélt.

/ekete árnyakat láttunk, amint csillaghintette égbolt alatt óvakodnak el)re, furcsa állatokat,sosemvolt fegyvereket. valahogy tudtuk, hogy ezek az alakok ide *%nnek, 'ontosabban *%ttek

valamikor1 !em voltak sokan, de er)t és magabiztosságot sugallt minden mozdulatuk. -estük félmeztelen, ola**al és festékkel ékes, ha*uk fekete, mint az é*, szemük kék, istenem, kék, akár a felh)tlenégbolt. 5ékony és hossz#, egész a halántékukig.

tudtam, hogy ahonnan *%nnek, ott hábor# tombol, s ott nem 'orból, de homokból ér szemhatárig asivatag. hogy menek&tenek, re*tegetnek valakit. 5agy valamit. A %tét (mbert.

8s szobrokkal és festményekkel ék&tették a barlangot, hogy óv*ák, véd*ék a %tét (mbert. valóbandémonokat k%t%ttek hozzá*uk.

$indez régen volt. !agyon régen.Azóta azok, akik irány&thatták a démonokat, szobrokká váltak maguk is, homokká és 'orrá, s

immáron nem maradt más, csak a %tét (mber. +ontosabban, amit mi annak hittünk. Ami kiszár&tottk%rben mindent, ami el"zte a hercegség f%lül a fellegeket. <lyasmi, mint egy korsó. (gy hatalmasrézkorsó. <ldalán fények táncolnak a cirkalmas minták m%g%tt, talán m%güle szivárognak át. zikrázó,a'ró foltok. Akár a csillagok.

-alán az szólalt meg.- Vége?

Azt hiszem ezt kérdezte.- Vége már?

Akár a mennyd%rgés. -ürelmetlen és kiszolgáltatott. (r)s.- Indulhatunk vissza? Hívnak s mehetünk...

!em válaszoltunk, nem válaszolhattunk. $iren csak tátogott mellettem, s azt hiszem, magam semfesthettem kül%nben. ogy (rrem és a t%bbiek mivel 'róbálkoztak, nem tudom1 0e ha feleltek is, nem

tetszhetett annak a magányba bele)rült valakinek odabent.2sak azt hallottuk, hogy a t%bbiek sikoltoznak. Akár az állatok.



ogy mi hogyan menekültünk meg, ne kérded4 magam sem tudom. (gyszercsak kint találtuk magunkat a szabad ég alatt, a csillaghideg é*szakában. ?rült szavakat motyogva botladoztunk egyre csak el)re, lábunk alatt a befagyott, 'orle'te *ég. /élholtra fagytunk, mire hazaértünk, nyomunkban éledez)vihar kullogott, sosemlátott 'iszokfellegeket kavart az égre.

<tthon azt mondtuk, a t#l'arti házba mentünk, s a t%bbiek beszakadtak a v&zbe. !em kutattak utánuk. A m%g%ttünk *%v) vihar mindent els%'%rt. ;ll&tólag még a vén házat is let%r%lte a dombtet)r)l.

Akár #gy is lehetett. 8n soha nem mentem t%bbet arra. !em sokáig b&rtam azután az este után otthon. 9émké'ekkel küszk%dtem, s lekiismeretem nemengedett nyugovást. $indig is magamat tartottam felel)snek azért, hogy )k hárman odavesztek.

(rrem, -óm, -eru.>ázálmaimban gyakorta az ágyam szélére kucorodnak1 $ég *ó, hogy $iren velem maradt. -alán

neki k%sz%nhetem, hogy é' elmével meg#sztam a dolgot. 2sak remélhetem, hogy én is seg&thettem neki,ha a %tét (mberrel küzd%tt az emlékei k%z%tt.

7és)bb egy 0reina'a' vet)d%tt a faluba, s én utána sz%ktem. $ég neki sem mondtam semmit, s )megk&mélt engem a kérdéseit)l. $érhetetlenül hálás voltam neki ezért.

5olt id)m azóta elgondolkodni a t%rténteken, s #gy hiszem az isteneknek komoly terveik lehettek velem, ha menekülni engedtek. -alán é''en az, hogy ezt most el)sorol*am neked, nagyuram. $irenimmár h#sz esztende*e halott, én magam %regségemre már megbékéltem a nekem rendelt sorssal. -ekerestél olyanokat, kik tudomással b&rnak a %tét emberr)l, ha a kesely" hasznát lát*a ennek a tudásnak,hát sáfárkod*on vele kedve szerint.

5égleg #gysem t%r%lhetem ki azt az é*szakát a lelkemb)l, de talán cs%kkenthetem a ráakaszkodós#lyt.

-alán elfele*thetem azokat a fényeket $iren szemében, amelyek felfelvillantak, m&g mi s&rva botladoztunk át a befagyott d%gtavon. Cyan&tom, az enyémben is hasonlók világoltak. $int a kutyáéban,akir)l az %reg Berra mesélt nekünk annak ide*én.

Documents

(LnE6)Jan Van Den Boomen - Akár a Csillagok