Lektűr

A lektűríró nem érzi azt a feladatot, hogy kitaláljon egy nyelvet, hanem saját nyelv nélkül, vagyis a hétköznapokban használatos nyelven, a hétköznapi szófordulatokat bátran alkalmazva mesél, minél gördülékenyebben, minél kevesebb kétellyel. Olyan történetet mond, amely feltehetően minden olvasó számára élvezetes. Nem működik itt az a nyelvkritikai vagy elbeszélés-etikai probléma, amit a leghíresebben Ottlik az Iskola a határonban úgy fogalmazott meg, hogy „az elbeszélés nehézségei”.