8
„Ne félj a világtól. Csak az ismeri önmagát, aki a világ fölé hajolt egy- szer. Látott mélységet, magasságot és nem szédült el.” Márai Sándor soraival búcsúzom Tõletek, isko- látokat, tanáraitokat, társaitokat és a várost elha- gyó Pápai Diákok. Egész életünk vándorút: szüntelen búcsú attól, ami van, és szüntelen indulás afelé, amirõl nem tudjuk még – mert nem tudhatjuk –, hogy hová ve- zet. Határkõhöz érkeztetek életetek útján, a fel- nõtté válás határpontjához. A világ kapuja kinyílik ugyan, de ezzel együtt nõnek a terhek, nõ a felelõs- ség is. Életetek egy gyönyörû szakaszán vagytok túl, bár lehet, hogy ezt a szépséget csak most, az el- válás pillanatában, vagy még késõbb érzékelitek majd. „A búcsúzónak minden emlék drága, Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics, Hogy emlékezzék a távolban is A helyre, melyre visszavonja vágya, Tanú lesz az érzéseirõl halálig, S egy semmi így legdrágább kinccsé válik.” Goethe szavai emlékeztetni fognak Titeket arra, hogy életetek egy fontos állomása ez, a felnõtté vá- lás kapuja, egy új korszak kezdete. Álmaitokat so- ha ne hagyjátok elveszni! Ezek az álmok lehetnek nagyratörõk és kevésbé nagyratörõk, a lényeg, hogy mindig legyenek saját álmaitok: ne kölcsön- vett álmokat álmodjatok tovább, hanem mindig önmagatokét. Soha ne feledjétek, hogy egy dolog miatt van az ember a világon: hogy valahol otthon legyen benne. Tudnotok kell, hogy a város, ahol felnõttetek, mindörökre a Ti otthonotok marad. „Istennek, hazának, tudománynak!” E három szó a nagy hírû Pápai Református Kol- légium egykori diákja, Jókai Mór tollából szárma- zik. A magyar oktatás legnemesebb hagyománya tükrözõdik e három szóban; az iskola Istennek, ha- zának és tudománynak nevel. A hagyomány nem csupán ismeret, tapasztalat, sokkal több annál. A hagyomány elsõsorban kultúra, mely minden em- bercsoport belsõ irányítója, egy életet szabályozó elv. Ezt a célt kell az iskolának zászlajára tûzni. Ez teszi egyedivé, utánozhatatlanná az ott eltöltött éveket, melyekre jó visszaemlékezni, jó visszatérni; egy valódi „alma mater”. Kívánom Nektek, Búcsúzó Diákok, hogy a pápai középiskolákban eltöltött évekbõl mind lelkileg, mind szellemileg egész életetekben táplálkozni tudjatok! Kívánom, hogy azok a láncok, barátsá- gok, emberi kapcsolatok, melyek itt köttettek, ne szakadjanak el soha. Ti vagytok a jövõ nemzedéke, a reménység; eh- hez kívánok erõs akaratot, emberséget. Isten Veletek! Dr. Kovács Zoltán Pápa város polgármestere Kedves Pápai Ballagó Diákok! 2009. május 1. Különszám Áldott legyen a láng Ballagási diákhagyományok Pápán Városunk iskolái mindig is homlok- zatukon hordozták jelmondatukat, melyek a rájuk jellemzõ szellemiséget és erkölcsöt híven tükrözték. A Ben- cés Gimnázium „Orando et Laboran- do”, azaz imádkozva és munkálkodva, a Ranolder Intézet „Stat crux, dum volvitur orbis”, a kereszt biztosan, szi- lárdan áll, habár örvénylik is körülötte a világ, a Református Nõnevelõ Inté- zet „Moribus és Musis”, azaz az erköl- csöknek és a tudományoknak, a Re- formátus Kollégium „Istennek, hazá- nak, tudománynak” jelmondatai még ma is helytállóak. A legnemesebb és legismertebb di- ákhagyományok talán a „bakadiák”, Petõfi Sándor pápai életére vezethetõk vissza. Õ nemcsak „sima” tanulóként, de hagyományteremtõ ifjúként „véste bele” nevét a pápaiak emlékezetébe. A tanév végén Petõfiék megszervezték az „örömünnepet”, melyen a pápai di- ákok a város nyilvánossága elõtt ad- hattak számot tehetségükrõl. Óriási dolog volt ez akkoriban. Petõfi utolsó tanéve, „ballagása” elõtt az „örömün- nepen” aratott viharos sikert szavalá- sával az egykori megyeházán. Régen a pápai ballagó diákság aj- kán gyakran felcsendült a „Múzsadal”, melyet a pápai diákok dalának tartot- tak. Milyen szép lenne, ha a mai balla- gásokon viszonthallanánk az oly sok évtizeden át közkedvelt pápai diák- dalt. „Múzsa, múzsa, múzsanyáj! Indulj patakokkal áradt Csúcsaira Nem, nem, nem itatnak többé Parnaszt, sem Helikont. Oszlik, bomlik kis seregünk pusztán, árván hagyva búsan Letette szent atyánk lantját, Múzsák! Mars haza hát! Múzsa, múzsa, múzsanyáj Indulj patakoknak árnyas berkeibe A szent Pierideneknek boldok kertjeibe.” Kevésbé ismert, hogy ennek a diák- éneknek a szerzõje a tudós pápai ta- nár, Bocsor István volt. Már Petõfiék korában is ismerték a „Múzsadalt”. Az 1940-es évekig kedvelt ballagási ének volt. Bocsor ötvenéves tanári jubileu- mán az akkori Pápai Lapok ünnepi tu- dósítója így fogalmazott: „…Az ének- kar a Múzsadalt, Bocsor Istvánnak ta- nársága elsõ évében tanítványai szá- mára készített búcsúénekét, mellyel sok éven keresztül a tanszakot bezárni szokták, adta elõ…” A Kollégiumban az 1930-as és 40-es években az utolsó májusi reggelen tör- tént az iskolai ballagás. Elõtte az al- sóbb évesek virágot loptak – ami bo- csánatos bûnnek számított –, azzal dí- szítették az osztályokat. A ballagó osz- tályok táblájára virágból kirakták Nagy-Magyarország térképét. Nyolc órakor fekete ruhás, könnyázott arcú diákok foglalták el a padokat. A búcsú szavai és jótanácsok hangzottak el a humanitást, a becsületet hangsúlyoz- va. Az utolsó óra csengõje után ima következett, majd a búcsúzó diákok hármas oszlopban, hegedûszó kísére- tében ballagási dalokat énekelve vo- nultak az iskolán végig. Felcsendült a „Válásra int immár az óra…”, a „Bal- lag már a vén diák…”. A termekbõl ki- tóduló diákok és tanárok kísérték a ballagókat. A Kollégium szép ballagási ünnepé- lye mellett érdekes volt az Állami Ta- nítóképzõ végzõs növendékeinek bú- csúzása, akik már a két világháború között népdalokkal fejezték ki az elvá- lás fájdalmát, este pedig lampionos menettel külön elköszöntek a várostól. Pápán régi hagyomány volt az is, hogy a búcsúzó diákok koszorút, virá- got helyeztek diákelõdeik, Petõfi, Jó- kai emlékmûveihez, valamint a régi ta- nárelõdök, Tarczy Lajos, Bocsor Ist- ván, Vály Ferenc nyugvóhelyére a pá- pai temetõkertben. Pápán a szerenád- nak is régi hagyománya van. Május el- sõ éjszakáján a végzõsök a nevelõk ab- laka alatt énekelve köszönték meg sokéves fáradozásaikat, a tudást, amit kaptak, a jó és a rossz jegyeket, a sok jó tanácsot. Pápa neve sok hajdani diák szívét megdobogtatta – és megdobogtatja. A sok élmény, a tudás, az emberség, amit a városból „tarisznyájukban” vittek az Életbe, örökre hasznosítható volt. Mindig szeretettel emlékeztek vissza az egykori pápai diákok iskolaváro- sukra. Szép példa erre Fáber Kovács Gyula „Kötelez a múlt” címû versének részlete: „Állj tovább is büszkén õsi Alma Mater, Sok száz diáknak édesanyja, Te! Állj, mint gránit szikla, õsi-rendületlen, Mit ezer vihar sem dönt a mélybe le. Hirdesd a hamis prófétásvilágnak, Hogy eszméik dõre addig valahány, Míg azt nem vallják, mit te hirdetsz büsz- kén: Elsõ Isten, Haza és a Tudomány!” Végül, Jókai szavaival élve áldott le- gyen a láng, mely minden pápai diák útjára rávilágított! Pápa a „Dunántúl Athénja”. Ezt emlegették egykoron országszerte. Kö- szönhetõ volt ez annak is, hogy városunk iskoláiban nemes eszmék lobogtak és világoltak, s a neves alma materek neveltjei ezt a szellemiséget vitték ma- gukkal az ország s világ minden szegletébe. Pápán a középiskolás tanulmá- nyokat lezáró ünnepségnek évszázadokra visszanyúló hagyománya van.

Áldott legyen a láng Kedves Pápai Ballagási ...papa.hu/sites/default/files/fajlok/bk.pdfzik. A magyar oktatás legnemesebb hagyománya tükrözõdik e három szóban; az iskola

  • Upload
    others

  • View
    3

  • Download
    0

Embed Size (px)

Citation preview

Page 1: Áldott legyen a láng Kedves Pápai Ballagási ...papa.hu/sites/default/files/fajlok/bk.pdfzik. A magyar oktatás legnemesebb hagyománya tükrözõdik e három szóban; az iskola

„Ne félj a világtól.Csak az ismeri önmagát, aki a világ fölé hajolt egy-

szer.Látott mélységet, magasságot és nem szédült el.”

Márai Sándor soraival búcsúzom Tõletek, isko-látokat, tanáraitokat, társaitokat és a várost elha-gyó Pápai Diákok.

Egész életünk vándorút: szüntelen búcsú attól,ami van, és szüntelen indulás afelé, amirõl nemtudjuk még – mert nem tudhatjuk –, hogy hová ve-zet. Határkõhöz érkeztetek életetek útján, a fel-nõtté válás határpontjához. A világ kapuja kinyílikugyan, de ezzel együtt nõnek a terhek, nõ a felelõs-ség is. Életetek egy gyönyörû szakaszán vagytoktúl, bár lehet, hogy ezt a szépséget csak most, az el-válás pillanatában, vagy még késõbb érzékelitekmajd.

„A búcsúzónak minden emlék drága,Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,Hogy emlékezzék a távolban isA helyre, melyre visszavonja vágya,Tanú lesz az érzéseirõl halálig,S egy semmi így legdrágább kinccsé válik.”

Goethe szavai emlékeztetni fognak Titeket arra,hogy életetek egy fontos állomása ez, a felnõtté vá-lás kapuja, egy új korszak kezdete. Álmaitokat so-ha ne hagyjátok elveszni! Ezek az álmok lehetneknagyratörõk és kevésbé nagyratörõk, a lényeg,hogy mindig legyenek saját álmaitok: ne kölcsön-vett álmokat álmodjatok tovább, hanem mindigönmagatokét. Soha ne feledjétek, hogy egy dologmiatt van az ember a világon: hogy valahol otthonlegyen benne. Tudnotok kell, hogy a város, aholfelnõttetek, mindörökre a Ti otthonotok marad.

„Istennek, hazának, tudománynak!”

E három szó a nagy hírû Pápai Református Kol-légium egykori diákja, Jókai Mór tollából szárma-zik. A magyar oktatás legnemesebb hagyományatükrözõdik e három szóban; az iskola Istennek, ha-zának és tudománynak nevel. A hagyomány nemcsupán ismeret, tapasztalat, sokkal több annál. Ahagyomány elsõsorban kultúra, mely minden em-bercsoport belsõ irányítója, egy életet szabályozóelv. Ezt a célt kell az iskolának zászlajára tûzni. Ezteszi egyedivé, utánozhatatlanná az ott eltöltöttéveket, melyekre jó visszaemlékezni, jó visszatérni;egy valódi „alma mater”.

Kívánom Nektek, Búcsúzó Diákok, hogy a pápaiközépiskolákban eltöltött évekbõl mind lelkileg,mind szellemileg egész életetekben táplálkoznitudjatok! Kívánom, hogy azok a láncok, barátsá-gok, emberi kapcsolatok, melyek itt köttettek, neszakadjanak el soha.

Ti vagytok a jövõ nemzedéke, a reménység; eh-hez kívánok erõs akaratot, emberséget.

Isten Veletek!Dr. Kovács Zoltán

Pápa város polgármestere

Kedves PápaiBallagó Diákok!

2009. május 1. Különszám

Áldott legyen a láng

Ballagási diákhagyományok Pápán

Városunk iskolái mindig is homlok-zatukon hordozták jelmondatukat,melyek a rájuk jellemzõ szellemiségetés erkölcsöt híven tükrözték. A Ben-cés Gimnázium „Orando et Laboran-do”, azaz imádkozva és munkálkodva,a Ranolder Intézet „Stat crux, dumvolvitur orbis”, a kereszt biztosan, szi-lárdan áll, habár örvénylik is körülöttea világ, a Református Nõnevelõ Inté-zet „Moribus és Musis”, azaz az erköl-csöknek és a tudományoknak, a Re-formátus Kollégium „Istennek, hazá-nak, tudománynak” jelmondatai mégma is helytállóak.

A legnemesebb és legismertebb di-ákhagyományok talán a „bakadiák”,Petõfi Sándor pápai életére vezethetõkvissza. Õ nemcsak „sima” tanulóként,de hagyományteremtõ ifjúként „véstebele” nevét a pápaiak emlékezetébe.A tanév végén Petõfiék megszerveztékaz „örömünnepet”, melyen a pápai di-ákok a város nyilvánossága elõtt ad-hattak számot tehetségükrõl. Óriásidolog volt ez akkoriban. Petõfi utolsótanéve, „ballagása” elõtt az „örömün-nepen” aratott viharos sikert szavalá-sával az egykori megyeházán.

Régen a pápai ballagó diákság aj-kán gyakran felcsendült a „Múzsadal”,melyet a pápai diákok dalának tartot-tak. Milyen szép lenne, ha a mai balla-gásokon viszonthallanánk az oly sokévtizeden át közkedvelt pápai diák-dalt.

„Múzsa, múzsa, múzsanyáj!Indulj patakokkal áradtCsúcsairaNem, nem, nem itatnak többéParnaszt, sem Helikont.Oszlik, bomlik kis seregünkpusztán, árván hagyva búsanLetette szent atyánk lantját,Múzsák! Mars haza hát!Múzsa, múzsa, múzsanyájIndulj patakoknak árnyas berkeibe

A szent Pierideneknek boldok kertjeibe.”

Kevésbé ismert, hogy ennek a diák-éneknek a szerzõje a tudós pápai ta-nár, Bocsor István volt. Már Petõfiékkorában is ismerték a „Múzsadalt”. Az1940-es évekig kedvelt ballagási énekvolt. Bocsor ötvenéves tanári jubileu-mán az akkori Pápai Lapok ünnepi tu-dósítója így fogalmazott: „…Az ének-kar a Múzsadalt, Bocsor Istvánnak ta-nársága elsõ évében tanítványai szá-mára készített búcsúénekét, mellyelsok éven keresztül a tanszakot bezárniszokták, adta elõ…”

A Kollégiumban az 1930-as és 40-esévekben az utolsó májusi reggelen tör-tént az iskolai ballagás. Elõtte az al-sóbb évesek virágot loptak – ami bo-csánatos bûnnek számított –, azzal dí-szítették az osztályokat. A ballagó osz-tályok táblájára virágból kiraktákNagy-Magyarország térképét. Nyolcórakor fekete ruhás, könnyázott arcúdiákok foglalták el a padokat. A búcsúszavai és jótanácsok hangzottak el ahumanitást, a becsületet hangsúlyoz-va. Az utolsó óra csengõje után ima

következett, majd a búcsúzó diákokhármas oszlopban, hegedûszó kísére-tében ballagási dalokat énekelve vo-nultak az iskolán végig. Felcsendült a„Válásra int immár az óra…”, a „Bal-lag már a vén diák…”. A termekbõl ki-tóduló diákok és tanárok kísérték aballagókat.

A Kollégium szép ballagási ünnepé-lye mellett érdekes volt az Állami Ta-nítóképzõ végzõs növendékeinek bú-csúzása, akik már a két világháborúközött népdalokkal fejezték ki az elvá-lás fájdalmát, este pedig lampionosmenettel külön elköszöntek a várostól.

Pápán régi hagyomány volt az is,hogy a búcsúzó diákok koszorút, virá-got helyeztek diákelõdeik, Petõfi, Jó-kai emlékmûveihez, valamint a régi ta-nárelõdök, Tarczy Lajos, Bocsor Ist-ván, Vály Ferenc nyugvóhelyére a pá-pai temetõkertben. Pápán a szerenád-nak is régi hagyománya van. Május el-sõ éjszakáján a végzõsök a nevelõk ab-laka alatt énekelve köszönték megsokéves fáradozásaikat, a tudást, amitkaptak, a jó és a rossz jegyeket, a sok jótanácsot.

Pápa neve sok hajdani diák szívétmegdobogtatta – és megdobogtatja. Asok élmény, a tudás, az emberség, amita városból „tarisznyájukban” vittek azÉletbe, örökre hasznosítható volt.Mindig szeretettel emlékeztek visszaaz egykori pápai diákok iskolaváro-sukra. Szép példa erre Fáber KovácsGyula „Kötelez a múlt” címû versénekrészlete:

„Állj tovább is büszkén õsi Alma Mater,Sok száz diáknak édesanyja, Te!Állj, mint gránit szikla, õsi-rendületlen,Mit ezer vihar sem dönt a mélybe le.Hirdesd a hamis prófétásvilágnak,Hogy eszméik dõre addig valahány,Míg azt nem vallják, mit te hirdetsz büsz-kén:Elsõ Isten, Haza és a Tudomány!”

Végül, Jókai szavaival élve áldott le-gyen a láng, mely minden pápai diákútjára rávilágított!

Pápa a „Dunántúl Athénja”. Ezt emlegették egykoron országszerte. Kö-szönhetõ volt ez annak is, hogy városunk iskoláiban nemes eszmék lobogtakés világoltak, s a neves alma materek neveltjei ezt a szellemiséget vitték ma-gukkal az ország s világ minden szegletébe. Pápán a középiskolás tanulmá-nyokat lezáró ünnepségnek évszázadokra visszanyúló hagyománya van.

Page 2: Áldott legyen a láng Kedves Pápai Ballagási ...papa.hu/sites/default/files/fajlok/bk.pdfzik. A magyar oktatás legnemesebb hagyománya tükrözõdik e három szóban; az iskola

II. Ballagás 2009 2009. május 1.

Petõfi Sándor Gimnáziumés Szakközépiskola

18-19-20 évesek vagyunk már. Egyetemre fogunkmenni, a miénk lesz a világ, ha nem is magától, demajd azzá tesszük. Jó képzést és kiképzést kaptunkitt mindenbõl: bennünket nem kell majd a késõbbi-ekben félteni. Hiszem és tudom: meg tudjuk állapí-tani a különbséget jó és rossz, jogos és jogtalan kö-zött. Meg tudjuk védeni magunkat, vagy azt, akifontos nekünk. Meg tudunk küzdeni a céljainkért,és nem adjuk fel egészen addig, amíg nem muszáj.Fel tudjuk ismerni az emberben az embert, függet-lenül attól, hogy mások mit mondanak róla. Tudunktévedni is, ahogy idõsebbek leszünk, egyre nagyob-bakat. De csak az nem téved, aki semmit sem csinál.És tudunk bocsánatot kérni, ha valahol vagy valaki-vel rosszat tettünk. Tudjuk értékelni a más tehetsé-gét, és tudjuk, hogy ha valaki nem is úgy viselkedik,mint a legtöbben, attól még lehet igazán jó ember.Tudjuk értékelni, ha más sikeres valamiben, és tu-dunk örülni annak, ha mi azok vagyunk. Tudunkigényesek lenni: magunkra, céljainkra, külsõ és bel-sõ világunkra egyaránt. S ami még nagyon fontos:tudunk toleránsak és összetartóak lenni, mert tud-juk, hogy a dolgok sokszor csak úgy mennek elõre,ha azok, akik ugyanazt akarják, megfogják egymáskezét.

Nem panaszkodhatunk: értékes embereket is-mertünk meg. Nem, nem tökéleteseket. De nagyonértékeseket. Szeretném, ha tanáraink és családtag-jaink is elhinnék, ahogy mi is elhisszük: megérte azitt eltöltött idõ. Megérte, mert tudást szereztünk, éseljutottunk a jövõ héten elkezdõdõ érettségikig, ésmegérte, mert emberré neveltük egymást.

Amit ígérhetünk az az, hogy negatívumokat el-nyeli majd az idõ, de ami jó volt, arra nagyon vigyá-zunk majd a szívünkben. Ígérjük, hogy nem fogjukaz életünket állandó csatának tekinteni, mert nemaz: ami elõttünk áll, az a lehetõségek végtelen sora,és rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele. Nagyon fo-gunk igyekezni mindenbõl a legjobbat kihozni, mertez az iskola igazából erre nevelt minket. És közbenha lehet, talán még alkotunk is valami maradandót.Hiszen „szép reményeinknek hajnalcsillagánál a jö-vendõ tündérkert gyanánt áll”. Petõfi is megmond-ta.

Bartos Violetta, Bokodi Ádám, Bolla Judit, Buti Ildikó, Czere Bálint, Deák Amarilla, Fülöp Tamás, GicziBrigitta, Gõcze Eszter, Gyenge Csaba Kristóf, Hegedüs Tímea, Józsa Botond, Jurik Patrik Bence, KlesitzErika, Kovács Dávid, Kovács Sebastian, Mészáros Kitti, Papp Máté, Sándor Alexandra, Sipõcz Bálint, Sza-bad Krisztina, Szalai Réka, Szente Márk.

12. A

Osztályfõnök:Pulay Zoltán

Bella Brigitta, Béres Bernadett, Bíró Tamara, Bogdán Erik, Buics László, Deák Dóra, Fekete Borbála,Gyalog Mónika, Haik Árpád, Horváth Bálint, Horváth Bálint Péter, Kiss Gábor, Kulcsár Bianka, LászlóAdrián, Link Tamás, Lukács Attila, Markó Zalán, Molnár Máté, Nagy Alexandra, Nagy Máté, Németh Ra-móna, Neubauer Kristóf, Novák István, Polla Adrienn, Steinmacher Máté, Süle Krisztina, Szabad Andrea,Tanai Brigitta, Varga Julianna, Weibl Dávid, Zólyomi Noémi.

13. B

Osztályfõnök:Mádlné Csuti

Anikó

Al-Hamadi Dorina, Bertalan Melinda, Boros Eszter, Földing Erik, Gáncs Szabina, Hegedüs Gábor, HenczAndrea, Honvédõ Szandra, Horváth Diána, Horváth Gábor, Horváth Gyula, Kiss Petra, Kovács Eszter,Kovács Márk, Lovászi Norbert, Murai Alíz, Nagy Krisztina, Németh Kinga, Sas Csilla, Sör Ádám, SzabóKatalin, Szakál Bettina, Tóth Ákos, Vallner Bettina, Varga András.

12. H

Osztályfõnök:Kerpel Péterné

Kedves Tanáraink,Családtagjaink, Ballagó és

Fiatalabb Diáktársaink!

Page 3: Áldott legyen a láng Kedves Pápai Ballagási ...papa.hu/sites/default/files/fajlok/bk.pdfzik. A magyar oktatás legnemesebb hagyománya tükrözõdik e három szóban; az iskola

2009. május 1. Ballagás 2009 III.

Pápai Református Kollégium Gimnáziuma

Utoljára vagyunk együtt az õsi Alma Mater fa-lai között abban a közösségben, amelyben közép-iskolás éveiteket töltöttétek. Közös találkozásoksorozata volt ez a pár esztendõ. Nemcsak érdekesemberekkel, tudósokkal, mûvészekkel találkoz-hattunk, hanem ami, ha lehet még maradandóbb:egymással. És a találkozás, ahogy a folyó medré-ben együtt sodródó köveket, bennünket is for-mált, csiszolt, simított. A meder, amelyben tova-sodródnak a kövek: mélyült, kopott. Ez a tanárisors. Tanítványok százainak adunk medret, par-tot. Szerteszét folyni akaró vágyaitoknak, elkép-zeléseiteknek szerettünk volna célt, irányt adni,miközben tudjuk, hogy aki elmegy, egy-egy dara-bot magával szakít belõlünk. Társakra, barátokra,szerelmekre találtatok. Sorsotok, utatok mostmár úgy fonódott össze, hogy a szeretetbõl szõttkötelékeket az elválás sem szakíthatja szét. Azegyik osztály tablóján a fotókat színes üvegcsere-pek szegélyezik, kifejezve a döbbenetet: „..a gyer-mekkor ezer darabra, száz cserépre hullt, kezünkelõl a legutolsó labda is elgurult..”. De ez egy-szersmind azt is jelenti, hogy gazdag egyénisége-tekbõl és tehetségetekbõl új fényt, új színt vará-zsoltatok, amely hitünk szerint le tudja gyõzni asötétséget. Hamarosan számot kell adnotok: va-jon csiszolódtatok-e, fényesebb lett-e a szelleme-tek, a lelketek? A Kollégium jelmondatához hí-ven: hogyan gazdagodtatok az Istennel, Hazával,Tudománnyal való mindennapos, szent találko-zásban? Ami most következik: amolyan próba-idõ. Vajon hûek tudtok-e lenni a Pápai Reformá-tus Kollégium szelleméhez, mindazokhoz az örökértékekhez, amelyre szüleitek, tanáraitok tanítot-tak. Az elkötelezettség próbája a kötelékekeloldása. Az életetekre áldást kívánva Istenüzenetével bocsátunk útra benneteket:„Legyetek erõsek és bátrak! Ne féljetek, és nerettegjetek, mert maga az Úr megy veletek, nemhagy el és nem marad el tõletek.”

/ Mózes V. 31, 6/Mayerné Pátkai Tünde

igazgatóhelyettes, a 12. B osztályfõnöke

Búcsúzunk avégzõsöktõl

Bagdán Miklós, Baja Edina, Bertalan Krisztina, Borbély Roberta, Bóta Anett, Bozzai Lilla, Czére Tünde,Csomai Zsófia Teréz, Dobó Enikõ Tímea, Ellenberger Máté, Erdélyi Hajnalka, Géczi Réka, Gerse Debóra,Görcs Ramóna, Gyõrffy Karolina, Hegyaljai Márta, Horváth Katalin, Jakab Cintia Zsófia, Kaszoni KingaAnita, Kató Balázs, Koi Eszter, Konczos Márta, Kovács Barnabás, Kurtz Dorottya, Lukács Zsófia, MádaiValentina, Megyeri Gábor János, Nagy Enikõ, Pál Kitti, Papp Eszter, Pataki Ádám, Petõ Krisztina, Sebes-tyén Kinga, Szabó Barnabás, Szabó Katalin, Tóth Enikõ, Ughy Dávid, Varga Judit, Victor Anna.

12. A

Osztályfõnök:Veress Zsuzsa

Aczél Gergely, Antal Eszter, Asztalos Benedek, Bedõ Éva, Bödõk Zsigmond Mátyás, Drabik Gergõ,Gúthy Eszter Márta, György László, Ihász Adrienn, Jakab Zsuzsanna, Kernya György, Kolonics Dávid,Kolonics Patrícia, Kovács Zsófia, Kozma Petke Kinga, Lengyel Barbara, Paál Petra, Sáfár Balázs, SchulzeLilla Réka, Simon Attila, Steiner Zsófia, Szabó Emese, Szakállas Anna, Szalai Bence, Szalai Betsabé, Szõ-ke Diána Csilla, Takács Zoltán, Trócsányi Dóra, Varga Gergõ, Varga-Umbrich Csongor, Varjas Dániel,Zergi Zoltán.

12. B

Osztályfõnök:Mayerné PátkaiTünde

Bakai Bernhardt, Bata Barbara, Bencze Gergõ, Benedek Botond Ákos, Bohoni Attila, Bokor Attila Ar-nold, Bolla János, Csõsz Attila, Dózsa István, Galambos Ilona Éva, Ganzler Melinda, Geri Csaba,Heiczinger Lilla Rózsa, Horváth Dániel, Horváth Janka, Horváth Mátyás, Hujber Zoltán, Ihász Barna,Jasku Barbara, Kacz Tamás, Kaufmann Eszter, Krár Bettina, Kustos Klaudia, Lentulai Gábor, MiklósÁron, Németh Julianna, Papp Ágnes, Petrov Annamária Barbara, Présinger Barbara, Rózsa Bence, SurányiZsófia Éva, Sütõ Csaba, Szalai Mihály, Szelthoffer Ilona, Szijártó Adrienn, Visváder Tibor András.

12. C

Osztályfõnök:Pitó Katalin

Page 4: Áldott legyen a láng Kedves Pápai Ballagási ...papa.hu/sites/default/files/fajlok/bk.pdfzik. A magyar oktatás legnemesebb hagyománya tükrözõdik e három szóban; az iskola

IV. Ballagás 2009 2009. május 1.

Pápai Gazdaságiés Kollé

Németh Milán Zsolt, Jósár Péter, Tóth Gergõ Csanád, Fejes Ádám, Domonkos Anett, Horváth András,Horváth Péter, Havasi Alex, Kis-Király Tamás,Dobos Attila./Pitzer Marianna, Petrovics Anett, Györ-kös Anett, Erdõsi Adelina, Katona Renáta, Obermayer Rita, Heinbach Eufrozina, Zámbó Anita, Ge-rencsér Anett, Hujber Anikó./Havasi Roland, Szabó Róbert, Pataki Gyula, Gyenge Renáta, VölfingerSándor osztályfõnök, Bolla Eszter, Aschenbrenner Dóra, Oláh Hajnalka, Csicsai Csilla Noémi.

12. A

Osztályfõnök:Völfinger

Sándor

12. B

Osztályfõnök:KoppányJánosné

Mintha csak tegnap lett volna, mikor négy, ill. öt éve ti,a most érettségi vagy szakmai vizsgára készülõ végzõsökközgázos, mezõs kisdiákként átléptétek az iskola kapuját.“Négy-öt év nem nagy idõ!” - mondhatná bárki, ám hamásképpen számoljuk, ez az idõszak egész eddigi életetekalig kevesebb, mint egynegyede. Ezekben az években gya-rapodtatok tudásban, tapasztalatokban, érzelmekben.Egyszóval: lassan felnõttetek. Innen nézve ez az idõszakigenis nagy idõ, és most elérkezett az a pillanat, amikor elkell hagynotok iskolátokat, éppen úgy, mint ahogy ott-hagytátok az óvodát, az általános iskolát, vagy, ahogy elfogjátok hagyni egyszer - a természet rendje szerint - aszülõi házat is.

Ismét új lépések, új döntések útjára léptek. Új remé-nyek, új csalódások, új küzdelmek várnak rátok.

Hogyan tovább? – hangzik a kérdés sokadszorra is.

Sokan közületek közgazdasági, jogi, mûszaki, mezõ-gazdasági egyetemen, kereskedelmi, vendéglátóipari fõis-kolán folytatják tanulmányaikat, többen iskolánk közép-fokú, emelt szintû szakképzõ évfolyamain fognak tovább-tanulni. Másokkal boltokban, éttermekben fogunk talál-kozni, lesznek, akik finom péksüteményeket, cukrászsü-teményeket sütnek nekünk, vagy finom falatokkal ajándé-koznak meg bennünket, néhányan pedig az állattenyész-tésben vagy a növénytermesztésben jeleskednek majd.

Kerüljetek azonban az élet bármilyen területére, ma-radjatok mindig és minden körülmények között emberek,nyílt, õszinte és becsületes felnõttek.

Kívánom, legyen erõtök, szorgalmatok céljaitok meg-valósításához és a magánéletben is találjátok meg aboldogulás útját.

Goethe gondolataival búcsúzom tõletek:

“Keresd az életben mindig a szépet,Ragadd meg azt, amit más nem vesz észre.S hidd el, ha sivár is sokszor az élet,Mindig találni benne kedveset és szépet.”

Unger Tamásigazgató

Répás Viktória, Fehér Alexandra, Kiss Balázs, Menyhárt Attila, Horváth Gergely, Sipõcz András, KocsisMilán, Pethõ Zoltán, Janus Tamás./Szakál Ivett, Horváth Petra, Szalóky Nikoletta, Somlai Csilla,Hoffmann Boglárka, Szanyi Nóra, Hoffmann Enikõ, Vida Renáta, Wittmann Rita, Valler Kinga, BagócsiDóra, Vargyai Viktória./Nádasi Szabina Bianka, Németh Judit, Szabó Kinga, Simon Gabriella, KolonicsKitti, Cseh Dorottya, Molnár András osztályfõnök, Csete Katalin, Böröczky Krisztina, Döbrönte Diána,Varju Eszter.

13. D

Osztályfõnök:MolnárAndrás

Iványi Dalma, Dankó Evelin, Horváth Kitti, Miklós Eszter, Koppány Jánosné(osztályfõnök), SzabóAndrea, Monek Gergõ, Farkas Teodóra./Bolla Alexandra, Leiner Beáta, Kardos Zsófia, Perger Petra,Vágenhoffer Bettina, Kertész Bernadett, Szalay Gábor, Árok Evelin./Fülöp András, Magyar Tamás,Tóth Judit, Varga Krisztina, Göncz Zseraldin, Somlóvári Barbara, Csatári Viktória, Kõszegi Attila./Ne-gyedes Zoltán, Válint Ádám, Szabó Róbert, Schrancz Gergõ, Antal Richárd. Hiányzik: Pánczér Alíz.

Tengölics Gergõ, Horváth Klaudia, Polgár Hanna, Nyári Laura, Bálint Jenõ osztályfõnök, Gombás Bar-bara, Zsohár Krisztina, Horváth Éva, Boncz Judit, Nagy Katalin./Bojsza Zoltán, Kölkedi Tibor, VargaAdrienn, Boros Réka, Fülöp Brigitta, Forsthoffer Petra, Zsirai Anett, Farkas Fanni Evelin, Varga Ge-orgina, Víg Eszter./Gödri Márk, Kovács Roland, Mógor Marcell, Zsuponics Máté, Hegyi Anita,Bencsik János, Kelemen András, Veres Máté Dániel, Molnár Máté, Hegedüs Attila, Kasza Gábor.

12. C

Osztályfõnök:Bálint Jenõ

Bajczi Tamás, Baki Judit Beáta, Berkes Gergely, Bódis Klaudia, Bogdán Kata-lin, Buzás Dávid, Csizmadia Kitti, Erdélyi Balázs, Hátas Tamás, Hazafi Helga,Keresztes Katalin, Kiss Tibor, Kukor Zsolt, Makker András, Meizer Gábor, Pré-post Szilvia, Simán György, Zsoldos Andrea.

3/13 VL Osztályfõnök: Proszt Krisztina

Kedves Ballagók!

Page 5: Áldott legyen a láng Kedves Pápai Ballagási ...papa.hu/sites/default/files/fajlok/bk.pdfzik. A magyar oktatás legnemesebb hagyománya tükrözõdik e három szóban; az iskola

2009. május 1. Ballagás 2009 V.

Szakképzõ Iskolagium

Bolla Máté, Bukta Máté, Braunstein Tibor, Csajka Amarilla, Horváth Éva, Juhász Éva, Kerper Viktória,Kovács Tamás, Kutasi Tamás, Németh László, Németh Tibor, Pados István, Pekár Sándor, Solymosi Éva,Süle Zoltán, Szakács Balázs, Varga Judit.

12. G Osztályfõnök: Oroszváriné Kiss Gabriella

Ágoston Tímea, Balázs Viktória Barbara, Baranyai Rita, Baranyai Zoltán, Bebõk Máté, Gombási Judit,Gyõr Alexandra, Harasztia Lilla, Horváth Dóra, Ivády Gergely, Kalmár Patrícia, Kobzi Alexandra, KovácsDávid, Mógor Amarilla Mária, Nagy Katalin, Nagy Rozália, Németh Annabella, Palkó Natália Döniz, Pus-ka Klaudia, Radó Szabolcs, Ress Ágnes, Rigler Réka, Sipõcz Bálint, Stenczel Szabina, Stenger Katalin,Szanyi Tamás, Szórádi Éva, Takács András, Varga Judit, Vecsei József, Zetényi Brigitta.

12. F Osztályfõnök: Rasek Anita

Antal Horák Ramóna, Czobor Anikó, Ferenczy Felícia, Gáspár Alexandra, Gödri Renáta, Györkös Ildikó,Hajmásy Beatrix, Hardi Barbara, Hegyi Alexandra, Helbert Nikolett, Horváth Anita, Horváth Eszter,Horváth Henrietta 1., Horváth Henrietta 2., Ivanics Orsolya, Karvas Eszter, Magdics Anita, Marosi Zol-tán, Molnár Miklós Zsolt, Németh Szilvia, Orbán Annamária, Rasek Nikolett, Szabó Balázs, Szabó Berna-dett, Szabó Krisztina, Takács Eszter, Takács Klaudia, Takács Zsófia, Tar Mercédesz, Tarczi Noémi, Töre-ki Nikolett, Vaáry László.

12. E Osztályfõnök: dr. Nagyné Szentmiklósi Éva

Ambrus Attila, Balogh Benjámin, Banai Gábor, Bárczi Krisztián, Csákvári Zsolt, Csonka József, Heim Csa-ba, Kovács Bence, Megyesi Richárd, Nády Ádám, Nagy Gábor, Polgár Ádám, Samu Gábor, Sarmon Bálint,Stribl József, Szántó Péter, Takács Attila, Takács Boldizsár, Tóth László, Trombitás Ádám, Vadász Patrik,Véber Ákos.

12. H Osztályfõnök: Illés NándorVolt osztályfõnök: Réti Barbara

Birkás Ilona, Erdély Bettina, Gulyás Eszter, Gulyás László, Horváth János Dániel, Horváth Klaudia, JónásAlexandra, Jónás Attila, Kiskovács Ágnes, Kovács Edina, Kusztor Nikolett Katalin, Lukács Violetta Juli-anna, Németh László, Pilka Szilvia, Tóth Adrienn, Vas Georgina Margit.

2/12. K Osztályfõnök: Takács Ilona

Bódai Richárd, Ferenczi Noémi Klaudia, Liszai Zoltán, Marton Zsófia, Sövényházi Kitti, Szalai Melinda,Vadász-Ember Béla.

2/12. L Osztályfõnök: Scheller György

Bõsze Edina, Czere Zsolt, Domonkos Ádám, Endrédy Attila, Erdély Gábor, Farkas Zsuzsanna, GulyásSzabina, Hábel Tünde, Horváth Ákos, Husek Evelin, Ignácz Viktor, Jákli Dalida, Kolompár Dalma, Ko-vács Alexandra, Magyar Márió, Nagy Géza, Polgár Ibolya, Pörnyeczy Ádám, Schmidthoffer Dóra, SuhaÁrpád, Szalai Brigitta, Szlotta Roland, Szórádi Beatrix, Takács Máté, Tarró Nikoletta.

3/13. PC Osztályfõnök: Bancsó ZoltánnéVolt osztályfõnök: Holdosi József

Page 6: Áldott legyen a láng Kedves Pápai Ballagási ...papa.hu/sites/default/files/fajlok/bk.pdfzik. A magyar oktatás legnemesebb hagyománya tükrözõdik e három szóban; az iskola

VI. Ballagás 2009 2009. május 1.

Ágoston Csaba, Bíró László, Bogdán István, Bogdán József, Bogdán Szilárd, Bognár Lajos, Bucsa Alex Fe-renc, Buthi Gergõ, Erõs László, Felber Elek, Gáncs Péter, Herki Zsolt Béla, Hoffmann Gábor, HorváthÁkos, Ihász Máté, Jónás Károly, Kovács Roland, Kõhegyi Zsolt, László Tamás, Leitner Tamás, Magyar Ti-bor József, Mórocz Richárd, Németh Péter, Nigovicz Róbert, Ölbei Zoltán, Polyák Dávid István, Szabó Ta-más, Szekeres Bence, Szenes Gábor, Szõke Zoltán, Varga Zsolt.

12. A Osztályfõnök: Sódli Károly

Beke Ádám, Beke Dávid, Bíró Dávid, Farkas Gergõ, Fejes József, Fekete Dávid, Fekete József Tamás, GálSzilárd, Kontrád Gergõ, Méhes Krisztián, Németh József, Németh Tibor, Szeibert Tamás, Tõkei Balázs,Varga Péter Gábor, Varga Sándor, Vas Péter, Zilai Attila.

Birkás Péter, Csányi Péter, Egyházi Károly, Gáncs Zoltán, Gubicza Szabolcs, Hasprai Ottó, Horváth Ba-lázs, Kolompár Richárd, Nagy Ferenc, Nagy László, Nagy Róbert, Papp Ádám, Szabó Tibor, Szalóki Ri-chárd, Szanyi Kállai Csaba, Tarró Péter, Tóth László, Tunner Csaba, Varga Szabolcs.

13. B Osztályfõnök: Peidl Róbert

13. C Osztályfõnök: Szabó László

Azon töprengek, hogy mit érezhetnek végzõs diákjaim a felnõtt élet kü-szöbén.

Három éve új osztályt kaptam. Magamnak is meg kellett újulnom, sze-rettem volna jobban megérteni õket, mint valaha. Ott álltak elõttem fürké-szõ tekintettel, kíváncsisággal tele, a fiatalok örökös derûje, huncutságatükrözõdött arcukon. De láttam köztük szorongó tekintetûeket, akik máraz elsõ nap keresték, várták a biztató mosolyt, illetve olyanokat, akik rög-tön felhívták magukra a figyelmet. Nehezen oldódtak; nekik is, nekem isnehéz pillanatok voltak ezek.

Aztán következtek a kemény hétköznapok. Megbirkóztak a tananyag-gal, az általuk sokszor fölöslegesnek is tartott feladatokkal.

Diákjaim jó része a tanulás mellett munkát is vállalt, s ez bizony meglát-szott teljesítményükön. Õk ugyanis szakmával rendelkeznek, amire na-gyon büszkék.

Sokszor láttam, hallottam csüggedni õket. Fáradtak voltak. Folytonhangoztatták, hogy õk felnõttek. Emiatt nehezen illeszkedtek be az iskola-rendszerû képzésbe. Nem volt könnyû.

Igen, „….felnõttesdit játszottunk”, és amíg ezt tettük, „a játékokkalmeglógott valaki”.

Csodálattal vegyes aggódással figyeltem õket. Most, hogy valóban elér-keztek a felnõtt élet kapujába, a költõvel szólva kérdezném õket:

„Nem fáj nektek, hogy nem maradt más,mint magunkat felnõttnek vallani?”

Biztosan azt válaszolnák, hogy sokat köszönhetnek iskolájuknak, taná-raiknak, osztályfõnöküknek, hogy bár dacolva, de megállják helyüket azéletben.

Nem lesz könnyû. De én hiszek bennük, s remélem nekik a szebb jövõt.

Varga-Gedõ Lenke

osztályfõnök

Acsády IgnácSzakképzõ Iskola

és Kollégium

Ballagási gondolatok

Balogh Szabina, Baranyai Brigitta, Blaskó Tibor, Bognár Sándor, Boldizsár Eszter, Bolla Zsófia, CzirjákNikolett, Dél Adrienn, Fias Eszter, Gyimóthy Hajnalka Tímea, Hencz Edina, Horváth Tünde, Hóti Veroni-ka, Jani Rita Melinda, Kovács Hajnalka, Nagy Gábor, Nagy Tímea, Orosz Gabriella, Sápi Katalin, Sebes-tyén Sándor, Szabó Anita, Szili Réka, Tafferner Andrea, Takács Ágnes, Tunner Tamás, Varga Adrienn,Venczel Diána.

13. D Osztályfõnök: Stemmerné Gazsó Andrea

Page 7: Áldott legyen a láng Kedves Pápai Ballagási ...papa.hu/sites/default/files/fajlok/bk.pdfzik. A magyar oktatás legnemesebb hagyománya tükrözõdik e három szóban; az iskola

2009. május 1. Ballagás 2009 VII.

Ács Gergõ, Janus Zsolt, Király Balázs, Kis Ádám, László Bálint, Mátrai Máté, Petró Erik, Szigetvári Vik-tor.

12. E Osztályfõnök: Érsek Miklós

Ákos Dávid, Berki Mónika, Berki Veronika Zsuzsanna, Boros Attila, Buthi Rita, Csia Anna, Gulyás Ivett,Guóth Anikó, Györgydeák Lajos, Heller Orsolya, Horváth Szabina, Mátics Andrea, Molnár László, Né-meth Tünde, Polczer Richárd, Poós Szilveszter, Puli Ottó, Somogyi Annamária, Szabó Adél, Szabó Anikó,Szakács Brigitta, Szilos Anita, Tóth Veronika, Varga Bernadett, Venczel Krisztián, Vida Attila, Volf Ni-koletta.

12. P Osztályfõnök: Varga-Gedõ Lenke

Balhási Johanna, Bálint Laura Gyöngyi, Boldizsár Evelin, Cséri Bernadett, Csuti Anna, Czirók Kitti, Eger-vári Edina, Huszár Ádám, Kalmár Helga, Kovács Eszter, László Dalma, Maráczi Noémi, Nyári Anikó, Nyá-ri Nikolett, Polczer Ramóna, Rédey Ramóna, Tamás Szandra, Varga Kitti.

12. V Osztályfõnök: Molnár Andrásné

Benedek Szabolcs, Buda Richárd, Dénes Bálint, Eggendorfer György, Harmati András, Horváth Bálint, Ju-hász Balázs, Kerkuska Zsolt Antal, Kocsis András, Kovács Gergõ Gábor, Kovács Krisztián, Nemes Attila,Paulics János, Pirzsók Zsolt, Pogáts Bence, Róth Gábor, Ruzsás Gergõ, Sándor Ferenc, Sziráki Ferenc,Tolner Balázs.

12. X Osztályfõnök: Ruzsás Péter

Bedõ Adrienn, Boda Alexandra, Böõr Anita, Buday Alexandra, Erdösi Ibolya, Fekete Máté, Fribék Tibor,Györke Alexandra, Horváth Nikolett, Hóti Gábor, Kelemen Imre, Kerecsényi Gergely, Koczka Ádám,Kustos Benita Daniella, Návai Anett, Németh Veronika, Simon Alexandra, Szabó Krisztián, Szarka Noémi,Ujj Balázs, Varga Nikolett, Zsirai Róbert.

12. Y Osztályfõnök: Bartalisné Korcsmáros Katalin

Bebõk Richárd, Bokodi Martin, Farkas László, Kapcsándy Gábor, Kincses Gábor, Kiss Dávid, KolozsváriZoltán, Mihályka Dávid, Nagy Gergely, Németh Péter, Orbán Csaba, Papp Csongor, Szolnoki Roland, Ta-kács Máté, Vadász-Ember Dávid.

12. Z Osztályfõnök: Csomor István

Page 8: Áldott legyen a láng Kedves Pápai Ballagási ...papa.hu/sites/default/files/fajlok/bk.pdfzik. A magyar oktatás legnemesebb hagyománya tükrözõdik e három szóban; az iskola

VIII. Ballagás 2009 2009. május 1.

Pápa és Vidéke Ballagási Különszám. – Kiadja: Pápa és Vidéke Lapkiadó, Hirdetésszervezõ Kft. – Megbízott fõszerkesztõ: Németh Zsolt. Felelõs kiadó: Pápa és Vidéke Lapkiadó, Hirdetésszervezõ Kft. – Nyomdai mun-kák: Antók Nyomdaipari Kft., Celldömölk – A szerkesztõség címe: 8500 Pápa, Fõ u. 5. Pf. 171. – Telefon/fax: 89/324-557 – e-mail: [email protected] – web: www.papa.hu – ISSN 1589-8288 – Kéziratot nem õr-zünk meg és nem küldünk vissza!

Ángyán Nikoletta, Bauer Alexandra Éva, Bauer Szilvia, Csukárdi Dóra, Deé Szabolcs, Dobó Kocsis Gábor,Ekanem Diána Afiong, Ferencz Zsuzsanna, Gazsó Martina, György Réka, Harsányi Anikó, Helyes Veroni-ka, Kaufmann Alexandra, Kiss Tamás, Kossuth Gergõ, Magyar Katalin, Nagy Judit, Nagy Roberta, OrossJózsef, Pfeifer Dávid, Pintér Veronika Erzsébet, Sashalmi Ádám, Stenger Éva, Süle Beatrix, Szabó Mercé-desz, Szalma László Tamás, Tavaszi Mónika, Tomor András, Treiber Tamás, Végh Katalin, Zámbó Márk.

13. A Osztályfõnök: Böröczky Éva

Ács Péter, Altman János, Bakos Melinda, Bernáth Zita, Boncföldi Veronika, Cseh Réka Zsuzsanna,Gárdos Anita, Geczõ Flóra, Henn Barbara, Horváth Zsuzsanna, Iklódi Noémi Rita, Kecskés György Ist-ván, Késmárky Veronika, Kovács Aliz, Kovács Ráhel, Mód Beáta, Molnár Gergõ, Nagy Éva, Nagy Kriszti-án, Nagy Szabina, Németh Gábor, Nyári Ádám, Spengler Katalin, Szekeres Ágnes, Szita Alexandra, VargaKlaudia, Varga Lilla.

13. F Osztályfõnök: Szilos Attila

Bakk Barnabás, Bárdos Luca Csenge, Barti Benjamin, Bierbaum Viktória Rita, Bognár Attila, Czirfusz Ti-bor, Császár Zsanett, Fódi Orsolya, Forgó Ildikó, Grõber Bálint, Hoffmann Szabina, Holczinger Dóra,Ikker Péter, Járó Veronika, Karancsi Balázs, Léhner Éva, Lisztes Zsolt, Marczali Adrienn, Mayer Péter,Menyhárt Marianna, Németh Márton Boldizsár, Orbán Barbara, Szalai Andrea, Szili Balázs, Varga Ri-chárd, Varjas Renáta, Vecsei András Gábor, Zsirai Alexandra.

12. G Osztályfõnök: Üvegesné Ozorai Hortenzia

Türr István Gimnázium és Kollégium

2004 õszén fürkészõ pil-lantással, tele kérdéssel, kí-váncsisággal és aggodalom-mal léptük át a Türr IstvánGimnázium és Kollégiumküszöbét. Jó felidézni az el-sõ napokat, amikor kezd-tünk megismerkedni egy-mással, az iskolával, mikorpróbára tettük tanárainktürelmét, megértését, szi-gorát.

Az elsõ év többnyire anyelvtanulás jegyében telt,hiszen a nyelvi elõkészítõtagozat diákjaiként heti ti-zennégy órában tanultuk azangol, illetve a német nyel-vet. Ennek is köszönhetõenosztályunk számos nyelv-vizsgával büszkélkedhet.Az ezt követõ tanévben

kezdõdött el számunkra azigazi gimnáziumi élet, melymég több szorgalmat ésodafigyelést követelt.

Az itt töltött öt év azon-ban nemcsak a keménymunkáról szólt. A tanulásmellett jutott idõ a szórako-zásra is. Együtt vettünkrészt a különbözõ iskolaiprogramokon, ünnepélye-ken. Sohasem feledjük el azizgalmas osztálykirándulá-sokat, a szecskaavatót, aTürr-napokat, az elegánsbálokat és a szalagavatót.Mindezek hozzásegítettekbennünket ahhoz, hogy né-hány év alatt remek osztály-közösséggé kovácsolód-junk.

Az utóbbi hónapokban

szomorúan vettük tudomá-sul, hogy hamarosan búcsútkell intenünk egymásnak.Szempillantás alatt eltelteka középiskolai évek, várránk a nagy megmérettetés,az érettségi, s egyúttal egyúj fejezet kezdõdik el azéletünkben, ahol önállóankell boldogulnunk.

Szeptembertõl különbö-zõ fõiskolákon, egyeteme-ken folytatjuk tanulmánya-inkat, de mindig mosolyog-va gondolunk majd vissza aTürrben töltött idõ szépemlékeire, s örömmel ké-szülünk a találkozásra régitársainkkal, tanárainkkal ésjó öreg iskolánkkal.

Stenger Éva, 13. A

Nehéz feladat pár mon-datban összefoglalni a13.F múltját, jelenét, jövõ-jét. Ötödik éve járunk egyosztályba és lakunk egykollégiumban – így kap-csolatunk már elég ko-molynak mondható. Hamár a komolyságnál tar-tunk, nem ez az osztálylegjellemzõbb tulajdonsá-

ga. Milyenek is vagyunk?Különbözõek, de mégisösszetartóak; felnõtt gye-rekek, akik mindig készekegy kis bolondozásra.

A közös élmények felso-rolására napok kellené-nek… Talán az együtt töl-tött „bennmaradósokat”, akirándulásokat élveztükleginkább. Rengeteg helyet

– több mint száz települést -fedeztünk fel közösen bel-földön és külföldön egya-ránt.

Most viszont napjainkmeg vannak számlálva: mégmindig nehezen hisszük el,hogy idén számunkra nemlesz érettségi szünet…

Cseh Réka Zsuzsanna, 13. F

8 év, 80 hónap, 1419 isko-lában töltött nap rengetegidõ egy 18 éves számára.Nem túlzok, ha azt mon-dom, együtt nõttünk fel.

Még mindig emlékszemaz elsõ napunkra. Tízévesekvoltunk, kicsik, s legtöbbenszüleinkkel érkeztünk az is-kolába. Az igazgatónõ méga felújítatlan tornaterembenmondott nekünk pár bíztatószót, majd felmentünk amindenkori 5.G osztály ter-mébe. Megismerkedtünkosztályfõnökünkkel, aki ek-kor még nem tudta, hogykemény nyolc év vár rá is.

Az elsõ pár hónapbanmég megszeppenve men-tünk végig az iskola ódon fa-lai között. A végzõsök hatal-

masnak tûntek hozzánk ké-pest. S ma, mi vagyunk avégzõsök. Tízévesen annyi-ra messzinek és lehetetlen-nek tûnt, hogy valaha mi iseljutunk idáig.

Sok élménnyel gazda-godtunk. Minden évbenkaptunk valamilyen felada-tot, s ezek közül az egyiklegnehezebbnek a hagyo-mányos türrös bál megszer-vezése bizonyult. Úgy gon-dolom, remekül helytállt azosztály, minden vendég jólérezte magát. Nyitótán-cunkkal megbontottuk asokéves hagyományt: kerin-gõ helyett tangóztunk.

Véleményem szerint ez anyolc év mindegyikõnk szá-mára örök emlék marad.

Ennyi idõ után kétségtele-nül elmondhatjuk magunk-ról, hogy mi ide tartozunk.Erre büszkék lehetünk, séletünk végéig magunkbanhordozzuk az Alma Mater-ben megszerzett tudást, ta-pasztalatot és élményeket.Most el kell válnunk osztály-társainktól, barátainktól, ta-nárainktól és magától az is-kolától is. Azt szokták mon-dani, hogy a ballagás mér-földkõ minden diák életé-ben, mely után a „nagybetûsélet” következik. Reméljük,hogy a Türrben megszerzetttudásunkkal megálljuk he-lyünket a világban, és isko-lánk is büszke lehet arra,hogy egykoron diákjai vol-tunk. Varga Richárd 12.G

Az elsõ nyelvi tagozatosok voltunk

Egy osztályban, egy kollégiumban

Együtt nõttünk fel