KRIZSANÓTZY JÁNOSKiskunfélegyháza elsõ, templomépítõ plébánosa, tanítója

Kiskunfélegyházi Füzetek 2008

összeállította: Szász András

5

ELÕSZÓHelytörténeti munkát, monográfiát, életrajzot írni, szerkeszteni mindig hálátlan feladat, mesterség. A szak-

ma alig méltányolja a bele fektetett munkát, igyekezetet, mivel az ilyen kiadvány bizonyos mértékben mindigaz elõdök szorgos munkájára épül, tehát eredetisége könnyen megkérdõjelezhetõ. Ráadásul a rosszmájú kri-tikus addig tallóz benne, míg fel nem fedez tíz-tizenkét hiányzó adatot, pontatlanságot, melyek alapján sietleszögezni: hogy a mû - legyen kiadvány vagy könyv - tagadhatatlan érdemei ellenére nem segíti elõ az átlag-mûveltségû olvasó tájékozódását.

A támadásokat elõre látó szerzõnek a védekezésre egyetlen esélye marad: a töredelmes vallomás.Igen! Ez a könyv plébániák historia domusa, irattárakban évszázadok óta porosodó dokumentumok, a régi

dolgok, történések iránt érdeklõdõ vagy tudományukban kiváló szakemberek eredményeit vette át. Példáulnagy segítséget jelentett megírásában dr. Botka János 2000-ben kiadott, Kunok - jászok katonáskodása és ün-nepi bandériumai a betelepüléstõl a kiegyezés koráig címû remek könyve, melybõl - a szerzõ jóváhagyó bele-egyezésével - számos információt és fotót vettem át. Ugyanilyen hálával szólhatok Bánkiné dr. Molnár Erzsé-bet: Kiskunfélegyháza újratelepítõinek 1744. évi lajstroma címû tanulmányáról, a több szerzõ tollából szár-mazó Kiskunfélegyháza 1999-ben publikált helyismereti könyvérõl, valamint annak elõdjérõl, az Olvasó-könyv Kiskunfélegyháza történetéhez címû vaskos kötetrõl, továbbá Sztriha Kálmán 1937-ben megjelent Kis-kundorozsma története és Pálóczi Horváth András 1989-ben kiadott Besenyõk, kunok, jászok címû mûvérõl.

Több hónapos gyûjtõmunkám során számos plébániát és irattárat felkerestem, számtalan dokumentumotelolvastam eredetiben vagy fordításban, jegyzeteltem, fotóztam szorgalmasan. Minél tovább kutakodtam,annál inkább tudatosult bennem e hiánypótló könyv kiadásának fontossága. Egyrészt: jártamban-keltembenmegdöbbenve tapasztaltam, mennyire tájékozatlanok vagy inkább: tudatlanok az egyes települések lakóiszûkebb pátriájuk múltját, történelmét illetõen. Másfelõl arra is rájöttem, hogy több, egyaránt jelentõs kornak,szakterületnek senki sem lehet egyformán felkészült mestere. Néha szükség van olyan magamfajta „laikusra”a szakmán kívül állóra, aki épp elfogulatlansága okán képes megfelelõen áttekinteni egy-egy témát.

Legyen ez a kiadvány Ariadné-fonál azok számára, akik Kiskunfélegyháza, illetve a kunok és jászokmúltjában el akarnak igazodni. S ha valaki megtalálja benne a választ, magyarázatot kérdéseire, ráadásulelolvasása sem okoz számára tantaloszi kínokat, már megérte a fáradságot.

A szerzõ

MMiinntt ééllõõ kköövveekk ééppüülljjeetteekk lleellkkii tteemmpplloommmmáá!!

6

EEnnnneekk aa sszzoobboorrnnaakk aa hheellyyéénn áálllltt 11774433-bbaann FFéélleeggyyhháázzaa eellssõõ ((ffaa))tteemmpplloommaa..

7

KRIZSANÓTZY JÁNOS ÉLETEinden település, így Kiskunfélegyháza törté-netéhez is számos legenda fûzõdik. Az egyikilyen szóbeszéd szerint: a várost hajdan újra-

népesítõ telepesek egy részét a (Kiskun) Dorozsma mel-letti Üllésrõl (egyes források szerint: Ülés, illetve Ellés)érkezõ kiskunok alkották. Az üllésiek ökrös szekerekenmagukkal hozták szétszedett fatemplomukat, és papju-kat Krizsanótzy (máshol Krizsanóczy, illetve Krizsa-nóczky) Jánost is. Mivel a lelkek pásztorának nem na-gyon akaródzott követni nyáját, az üllésiek egyszerûenodakötözték az egyik szekérhez, nehogy útközbenmegszökjön. Félegyházán aztán templom gyanántelõbb jókora sátrat vertek fel a mai Szent János téren,abban adtak hálát az Úrnak szerencsés megérkezé-sükért, egyben kérték segítõ kegyelmét további boldo-gulásukhoz. Az elsõ szentmisét – a sorsával idõközbenmár megbékélt – Krizsanótzy János celebrálta, aki aztána fatemplom felállításából is derekasan kivette részét.

Az Üllésrõl hozott Isten háza kezdettõl kicsinek bizo-nyult a Nógrádból, illetve a Jászság és a Nagykunság kü-lönbözõ vidékeirõl érkezett telepesek befogadására,ezért Krizsanótzy atya kezdeményezte elöljáróinál egyúj, a kor követelményeinek, illetve a várható népesség-számnak megfelelõ kõtemplom építését. Õ volt az, aki1749-ben lerakta a Sarlós Boldogasszony, közismertebbnevén: Ótemplom alapjait, melynek felavatását azonbanmár nem érhette meg, mivel idõközben megbetegedettés 1750-ben a félegyházi plébániát elcserélte szülõfaluja,a Nógrád megyei Kálló parókiájával, ahol 1751. január 9-én tüdõbajban (tuberkulózis) meg is halt.

Eddig a történet, amely ugyan nem teljesen alaptalan,de az idõközben végzett kutatások tükrében, ma mársok tekintetben úgymond: „túlhaladott”.

Krizsanótzy János lelkészrõl kevés adat maradt fent.Születése éveként a kutatók egybehangzóan az 1716-osesztendõt említik, ám a hónap és a nap megjelölése se-hol sem szerepel. Még a Nógrád megyei Kálló római ka-tolikus plébániájának anyakönyvében sem! Pedig a for-rások egybehangzóan állítják: ott látta meg a napvilágota hajdani plébános, feltehetõen egyszerû parasztembe-

M

Az egyházi anyakönyvben nem szerepel Krizsanótzy János neve.

rek gyermekeként. A gondosan formált, kalligrafikusbetûkkel írott anyakönyvnek egyetlen oldala sem hi-ányzik. (Krizsán nevû bejegyzettbõl több is akad ben-ne, de Krizsanótzy egy se.) Iskoláira, végzettségérevonatkozó utalásokról sem tudni. Ami biztos: lelkészipályáját Nógrádverõcén (ma Verõce, Pest megye) kezd-te 1740-ben. A következõ év májusában már Dorozs-mán szolgált káplánként, onnan került át a szomszédosÜllés pusztára, ahonnan aztán 1743 júliusának elsõnapjaiban, híveivel és a templommal együtt – állítólag –áttelepült Félegyházára. Ez utóbbi feltevés idõvel meg-dõlt. Félegyháza 1743-tól vezetett templomszámadásá-ból kiderült ugyanis, hogy a mai Szent János téren való-ban állt egy fatemplom, ám annak anyagát már helyben,

8

Az üllési katolikusok ma ebben a templomban dicsérik az Urat.

bánosa, egyben tanítója is. Ez olyan szilárd tény, amelyelõtt valamennyi kutató kénytelen fejet hajtani.

A 18. század a történések szempontjából rendkívülmozgalmas, ám meglehetõsen zavaros és ellentmondá-sos idõszaka volt a Duna-Tisza közének. Legalábbis akorabeli események dokumentálását illetõen. Ennek tu-lajdonítható, hogy egyébként neves történészek, hely-történészek gyakran egymásnak ellentmondó adatokatközöltek, közölnek. Például Mezõsi Károly a (Kiskun)Dorozsma melletti Üllést (feltehetõen a félegyházi histo-ria domus alapján) munkáiban következetesen Elléskéntemlíti. (A kutatók szerint Üllés neve az Achilles /Akhil-leusz/ névbõl származik. Péleusz és Thetisz istennõ fiaa trójai háború legvitézebb harcosa volt. Mivel anyjatudta, hogy halandót szült, csecsemõ fiát bekente amb-róziával és a tûz fölé tartotta, így akarta sebezhetetlennétenni. A mítosznak létezik egy másik változata is, mely-ben Thetisz két sarkánál tartva az alvilági folyó, a Sztüxvizébe mártotta fiát. Ettõl Akhilleusz egész teste se-bezhetetlenné vált, kivéve két sarkát, ahol nem érte acsodatevõ víz. Késõbb épp ez okozta vesztét.) Hogy miköze lehetett a délalföldi településnek a görög mitológiaegyik fontos alakjához, nem sikerült kideríteni, de talánnincs is különösebb jelentõsége.

Üllés, õsi kun szállásként eredetileg a Majossa családbirtoka volt. A többi délalföldi településhez hasonlóan1526-ban elpusztult. Újratelepítése a 18. század elején kétszempontból vált fontossá. Egyrészt itt haladt volna át aPestet Halason át Szegeddel összekötõ katonai útvonal,másfelõl így akarták erõsíteni a szomszédos Dorozsmáta rivalizáló Szegeddel szemben. A katonai út tervét arossz talajviszonyok miatt késõbb elvetették, viszontÜllés újratelepítése valóban elkezdõdött. A telepesek egyrésze Dorozsmáról, többségük Jászfényszaruból, Jász-apátiból, valamint a Mátra vidékérõl érkezett.

Ám nem sokáig maradtak. A növekvõ adóterhek ésSzeged folyamatos „zaklatása” miatt a lakosság HorváthAndrás vezetésével 1736. április 28-án elhagyta Üllést.Feltehetõen Dorozsmára, valamint a közelebbi-távolab-bi környezõ településekre költöztek. Tették ezt annakellenére, hogy az új adminisztrátor és fõkapitány, Pod-hradszky György kihirdette: „az üllésiek – mintegykiengesztelésül – megkapják Kígyós, Mérges és Ágas-egyháza pusztákat”.

azaz Félegyházán vásárolta Krizsanótzy plébános. Kö-vetkezésképp: azt nem Üllésrõl hozták magukkal a hí-vek. Már csak azért sem történhetett így, mivel az ül-lésiek nem is Félegyházát, hanem Majsát választottákúj lakóhelyükül. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mú-zeum 1981-es évkönyvében Bánkiné dr. Molnár Erzsé-bet (levéltáros, késõbb a Kiskun Múzeum igazgatója)az esemény kapcsán a következõket írta: „Az elsõ papés vele együtt a fatemplom üllési származását nem csaka fentebb idézett számadások cáfolják, hanem a félegy-házi római katolikus historia domus is, melyben aligegy lappal az átköltözési történet leírása után ez olvas-ható: ‹‹Félegyháza elsõ lelki pásztorát, Krizsanótzy Já-nost kánonilag ide helyezték.›› Mármint Félegyházára.”Vagyis: felsõbb utasításnak, parancsnak engedelmes-kedett, s nem pedig nyáját követte, mint azt korábbantudni vélték. Bárhogy is történt az érkezése, hét évig Kri-zsanótzy János volt az újratelepített Félegyháza elsõ plé-

9

Az egyházi történések kutatói számára az egyik leg-megbízhatóbb forrást a templomok historia domusa (aház története) jelenti. Ezeket az utókor számára készí-tett, naplószerû, az egyházközség életét, jelentõs ese-ményeit bemutató, újabban már fényképekkel is il-lusztrált füzeteket többnyire a plébánosok vezették,vezetik. Számos településen, a krónikás alaposságávalvezetett historia domus több száz évre visszamenõlegnyomon követi az adott templomhoz tartozó egyház-község fontosabb történéseit.

A félegyházi historia domust meglehetõsen késõn,1838-ben kezdte el vezetni Müller Mihály plébános.Igyekezett bepótolni a mulasztást, bár mint beismerte:

„akkorra elõdei feljegyzéseinek egy része elkallódott”.Mindenesetre a kállói egyházközség történetében szere-pel egy érdekes latin nyelvû bejegyzés, amely nyilvánva-lóan Bánkiné dr. Molnár Erzsébet feltevését igazolja. Ímea bejegyzés: „Joanes Krizsanótzy sacerdos ut coinarelicet eotum absque praebenda, dum populus in praedi-um Félegyháza undique concurisset, isthic iis se adju-gens aliquo tempore sub tentorio celebrabat…” Ma-gyarra fordítva: Krizsanótzy János pap, mialatt a népFélegyháza pusztára mindenhonnan összegyûlt, hozzá-juk csatlakozva bizonyos ideig sátor alatt celebrált…

Krizsanótzy János tehát 1743. július 2-án már Fél-egyházán tartózkodott. Arra, hogy miért nem kezdte el

A kállói plébánia halotti anyakönyvét 1750. december 20-ig Krizsanótzy János vezette. 1751. január 9-én elhunytként már õt jegyezték be.

10

rint „a lakosok újból elköltöztek Üllésrõl”. Ez a németnyelvû Salva Quardia (oltalomlevél), melyet III. Károlycsászár is ellátott kézjegyével, arra ösztönözte a lako-sokat, hogy még abban az évben újból benépesítsékelhagyott otthonaikat: „Mintha a sors üldözné azon-ban eleinket, még ebben az évben pestisjárvány pusz-tít, majd aszályos, szûk esztendõk következnek. Ajászkun elöljárók a Széchenyi Alapítvány megbízá-sából még egy utolsó kísérletet tesznek a helység meg-erõsítésére, 1741-ben újabb, fõleg palóc telepeseketirányítanak Üllésre, velük pap is érkezik, KrizsanótzyJános nógrádverõcei káplán személyében. Ennek el-lenére az üllésiek csak az alkalomra várnak, hogyszálláshelyüket jobbra cseréljék.”

Közben Majsa benépesítése is napirendre került.Félegyházához hasonlóan; valószínûleg Majsán is éltmár gyér számú állandó lakosság, a hivatalos betele-pítés elõtt is, hiszen Péter Szabó László dorozsmai plé-bános azzal az indokkal kért és kapott segítséget Kri-zsanótzy János káplán személyében 1741-ben, hogyDorozsma és Üllés mellett Majsa lakosainak lelki gon-dozását is õ végzi.

Egy másik forrásban a következõ áll: „a Podhrad-szky György jászkun fõkapitányt követõ Almási Já-nos a puszták benépesítését szorgalmazta, s körleve-let küldött a jászkun községekbe és a Mátra-vidéki pa-lócokhoz, hogy a szokott föltételekkel, új telepesek-ként induljanak Félegyházára. A körlevelet megkaptákÜllésen is, ahol az 1741-es jövevények és a régebbi te-lepesek egyaránt a helyváltoztatás gondolatával foglal-koztak. A körlevél kiadásának évében, 1743-ban az ül-lési közösség is feloszlott, a palóc elemekbõl álló, kétéve odaérkezett csoport papjuk, Krizsanótzy Jánosvezetésével Félegyházára, a másik, népesebb és márrégebben ott tartózkodó lakosság gróf Nesselrode bé-csi kamarai ispán (õ kezelte a Széchenyi Alapítványföldesúri jövedelmeit) beleegyezésével és pártfogásá-val Majsára költözött.”

„Hogy a Majsára költözõk alkották a többséget egye-bek mellett az is bizonyítja, hogy a korábbi hivatalosokmányok: anyakönyvek, oltalomlevél, számadások isMajsára kerültek, de a még Üllésen megválasztott fõbí-ró, Kertész György is oda költözött.” – írta Sztriha Ká-roly, 1937-ben kiadott, Dorozsmáról szóló helytörténeti

A félegyházi Ótemplom historia domusának 4. oldala.

a helyi historia domus vezetését, sehol nincs utalás.Mint ahogy megérkezésének körülményei sem egyér-telmûen tisztázottak. Egyes kutatók úgy vélik: 1743 nya-rán az üllésieknek csak a fele indult el új hazát foglalni,a népesség másik fele helyben maradt. Mi több, a lakó-helyet változtatóknak csak a templom felét engedték el-vinni, innen a Félegyháza név. (Dokumentumok igazol-ják, hogy Félegyháza neve a 13. századból származik.)Mások szerint: 1743-ban Üllés teljes lakossága elhagytatemplom nélkül maradt lakóhelyét, és települt át Fél-egyházára. Megint mások azt állítják: Krizsanótzy egye-dül érkezett új telephelyére, mivel az üllésiek Félegy-háza helyett Majsát választották új lakóhelyükül.

Egy 1738. július 20-án keltezett és a második világ-háborúig a majsai irattárban õrzött oltalomlevél sze-

11

kiadványában. Hozzátette: „az egykori anyakönyvek ta-núsága szerint a sorsdöntõ helyváltoztatás 1743 nyaránment végbe. (A Kereszteltek Anyakönyvében az utolsóüllési születés bejegyzése 1743. június 9-én, az elsõ maj-sai születési bejegyzés július 1-jén keltezett.) A teljes át-költözés 1744-re fejezõdött be és igen alapos lehetett,mert egy 1747-ben kiadott régi térképen Üllésen temp-lomromok vannak feltüntetve.” Ez viszont azt igazolja,hogy Üllésen nem is fa-, hanem kõtemplom állt, és aMajsára induló telepesek azt bontották el, hogy új lakó-helyükön majd újraépítsék.

Egy dolog tehát bizonyítást nyert: ha az üllésiek és fa-templomuk nem is, Krizsanótzy János római katolikuslelkipásztor 1743 július elsõ napján megérkezett Félegy-házára. Mindössze huszonhét éves volt!

Gyalog jött? Szekéren? Esetleg lóháton? Dokumentu-mok híján ma már nehéz lenne kideríteni, de történe-tünk szempontjából nincs is különösebb jelentõsége.Bárhogy is érkezett, gyorsan feltalálta magát, mint aztbizonyítja a sátor, melyben elsõ szentmiséjét celebrálta.

A hajdani sátor és a késõbbi fatemplom helyén maNepomuki Szent János szobra áll, melynek talapzatánemléktábla hirdeti: „„IItttt áálllltt 11774433-bbaann FFéélleeggyyhháázzaa úújjrraattee-lleeppííttõõiinneekk ffaatteemmpplloommaa.. EE sszzeenntt hheellyy eemmlléékkéétt õõrriizzttee aazz11779999-iikk éévvttõõll NNeeppoommuukkii SSzzeenntt JJáánnooss sszzoobbrraa.. AAzz eemmlléékk-mmûûvveett hheellyyrreeáállllííttttaattttaa 11999944-bbeenn KKiisskkuunnfféélleeggyyhháázzaaVVáárrooss ÖÖnnkkoorrmmáánnyyzzaattaa..””

(A szobor felállítását Sándor András plébános kezde-ményezte. „Rajzolatát” és tervezett költségvetését 1798-ban mutatta be a tanácsnak. A homokkõ alkotáshoz,melyet Mayer János kõfaragó és Ritter János képmetszõmûhelyében készítettek, eredetileg két mellékfigura istartozott, ám utóbbiak a 1890-es végére eltûntek. A fo-lyók, hidak, hajósok, vízimolnárok és halászok védõ-szentjének szobrát 1950-ben ledöntötték, egy traktorután kötötték és végigvonszolták néhány utcán, végülsorsára hagyták. A súlyosan sérült alkotás egy udvarrejtekében vészelte át a kommunista idõket, helyreál-lítására csak a rendszerváltás után kerülhetett sor, a Bo-zóki Testvérek Kft. mûhelyében. Az új szoborépítménytervét Markolt László, Félegyháza akkori fõépítészekészítette. A felújított szobor tájolása némiképp eltér azeredetiétõl. Míg az keletnek nézett, a jelenlegi építményfõalakja arccal északi irányba, a városháza felé fordul.)

Az egyetlen létezõ festmény alapján Krizsanótzy Já-nos szikár, inkább sovány fiatalember volt, ám szívós,munkabíró és alapos. A bevételekrõl, kiadásairól pontosszámadást vezetett, ami ma jelentõs támpontot jelent ahajdani történések megismeréséhez. Például kimutatá-saiból megtudjuk, hogy a „közönséges ajtatos ada-kozásbuly midõn az Elsõ misét Sátor alatt halgatot a népbé vettem ... ft. 40” Vagyis a sátorban tartott elsõ szent-mise perselybevétele negyven forint volt.

Szükség is volt a pénzre, mivel már akkoriban is min-denért fizetni kellett: „a szentelt víznek való vas fazék-tól”, a fehér miseruhára való csipkén és az oltárkövön áta sátor díszítésére felhasznált fenyõgallyakig bezárólag.A végén kölcsönt volt kénytelen felvenni, hogy meg-vásárolhassa a templom építéséhez szükséges geren-dákat, léceket, ajtót, ablakot, szöget, kelyhet, miseköny-

A Sarlós Boldogasszony templom egy 1880-ban készült fényképen.

12

A kállói katolikus templom, itt keresztelték Krizsanótzy Jánost.

Krizsanótzy János halálának bejegyzése a kállói anyakönyvben.

ra és helyben folytatta a gyûjtést. Öt év alatt sikerült elõ-teremtenie az építkezéshez szükséges pénzt és 1749-ben ünnepélyes keretek között lerakták a majdani temp-lom alapjait.

Idõközben Krizsanótzy János egészségi állapota any-nyira megromlott, hogy hamarosan kérte a püspököt:engedélyezze számára, hogy elcserélje a félegyházi plé-bániát szülõfaluja, a Nógrád megyei Kálló plébániájá-val. Kérelmét jóváhagyták, és 1750-ben az alig har-mincnégy éves Krizsanótzy János elbúcsúzott félegy-házi nyájától, hogy útrakeljen az élete elsõ, egybenutolsó állomását jelentõ Kállóra, ahol 1750 decembe-rének végéig még vezette az egyházi anyakönyvet. (Ha-tározott, szálkásbetûs írását ma is õrzi a plébánia doku-mentuma.) A következõ év januárjában azonban márképtelen volt felkelni ágyából, és 1751. január 9-én visz-szaadta lelkét Teremtõjének. Harmincöt éves sem volt.

vet, s hogy ki tudja fizetni a templomot felépítõ molná-rokat. Merthogy akkortájt a molnárok kiváló ácsok isvoltak, akik maguk készítették malmaikat. Feltehetõena kezdeti mostoha körülmények is közrejátszottak ab-ban, hogy rendkívül fiatalon megkapta a tüdõbajt,amely aztán néhány év alatt el is vitte.

A félegyházi kõtemplom építésére 1744-ben kezdõ-dött el a gyûjtés. Mivel a telepesek adományaiból befolytösszeg kevésnek bizonyult, Krizsanótzy János feluta-zott Vácra, hogy személyesen eszközölje ki a püspökjóváhagyását és nyerje meg segítõ közremûködését atervezett kõtemplom építéséhez. A hosszú, fárasztó útvégül eredményes volt. A templomépítési szándék híreeljutott a bécsi udvarig, s maga Mária Terézia királynõ500 rajnai forinttal támogatta a kezdeményezést. A mársúlyosan beteg Krizsanótzy János visszatért Félegyházá-

KKáállllóó a mai Nógrád megye legdélibb települése, Vác-tól ötven kilométerre keletre. A középkori eredetû falukezdettõl a váci püspökség birtokához tartozott. Lega-lábbis errõl tanúskodik IV. Béla 1246-ban kelt okle-vele. Míg békeidõben a püspökség jelentette Kálló szá-mára a Váchoz való kötõdést, a török hódoltság alatt anajihé volt kapocs. Még két török urának, Khalilnak,és az õt követõ Juszufnak is fennmaradt a neve.

A falu központjában emelkedõ dombra épült temp-lom építésének pontos dátuma nem ismert. Egy, a fõ-homlokzatán elhelyezett táblán a következõ szövegolvasható: „Mûemlék / késõbarokk / 1705”. Feltehe-tõen ekkor nyerte el mai külsejét. Egyes kutatók sze-rint ugyanis legalább kétszáz évvel elõbb épülhetett.Korábbi létezését egy másik, 1697-bõl származó do-kumentum is igazolja, amely már akkor jól felszerelttemplomként említi. Az 1702. évi canonica visitatió sze-rint hajója nyolc láb széles, tizenhat láb hosszú, szen-télye ugyancsak nyolc láb hosszú volt. Feltehetõen ere-

13

detileg boltíves mennyezetét 1715-ben kazettás fameny-nyezet takarta. Fõoltára 1774-ben készült. A Saul (a ké-sõbbi Szent Pál apostol) megtérését ábrázoló fõoltár-képet, melyet Johann Martin Schmidt festett, MigazziKristóf váci püspök ajándékozta a templomnak.

A kegyhely egyhajós, dél-észak tájolású, kissé elõre-ugró középtoronnyal. Fõhomlokzatát koronázó és öv-párkány, íves oromfalak és faltükrök díszítik, a torony-sisak alatt órapárkány látható. Fõbejárata egyenes záró-dású. A hajónál keskenyebb szentélyéhez két oldalrólsekrestye csatlakozik. A háromboltszakaszos templom-hajót csehsüveg boltozat fedi. Karzatát két toszkán feje-zetû oszlop tartja, a diadalív kosáríves kialakítású, szó-

A kállói katolikus templom hajója és szentélye. Szent Pál megtérését ábrázoló fõoltárképét Johann Martin Schmidt festette 1774-ben.

14

A kállói római katolikus templom címerekkel, zászlókkal ékesített karzatát két fehérre festett, toszkán fejezetû oszlop tartja.

A kállói római katolikus templom egyik mennyezetfreskója.

széke klasszicista. A templom régi keresztjét évekkelezelõtt helikopterrel leemelték a torony tetejérõl és aplébánia udvarán állították fel. Helyére új feszület ke-rült, amely ránézésre ugyanolyan, mint a régi.

A plébániaépületet kormánytámogatással a 2000-2001-es millenniumi évben újították fel. Az épületfalán fekete márványtábla hirdeti: „1710. január 20-ánitt szállt meg a hadai élén Romhány felé tartó II. Rá-kóczi Ferenc”.

A kállói historia domus viszonylag jó állapotban mais megvan a helyi plébánián. Az 1680-as évektõl veze-tett ház történetébõl egyetlen oldal sem hiányzik.Valami miatt azonban 1748-ban megszakadt az egy-házközség eseményeinek dokumentálása, és csak nyolc

15

esztendõ múlva, 1756-ban folytatódik. Arra vonatko-zóan, hogy az említett két idõpont között miért ma-radtak el a bejegyzések, nincs semmilyen utalás vagymagyarázat.

Krizsanótzy Jánosról egyetlen megkérdezett kállóisem hallott. Így azzal sem voltak tisztában, hogy falu-jukban született. Arról, hogy õ volt Kiskunfélegyháza el-sõ, templomépítõ plébánosa, egyben tanítója, végképpnem tudott senki – sajnos Félegyházán is csak kevesen.

A fiatal papot sem életében, sem halála után nem övez-te hírnév. Feltehetõen nem is vágyott rá. Emlékére nemállítottak szobrot, arcvonásait is mindössze egyetlen fest-mény õrzi. Õ csak járta az országot, tanított, keresztelt,esketett és temetett Jézus tanítása szerint: Az Atya, a Fiúés a Szentlélek nevében.

A kállói templom fõhomlokzata (lent), a régi toronykereszt (fent).A kállói plébánia legrégibb dokumentuma 1668-ból származik.

16

DDoommoonnkkooss ppüüssppöökk 11000000 kkaarrááccssoonnyyáánn EEsszztteerrggoommbbaann kkiirráállllyyáá kkoorroonnáázzzzaa IIssttvváánntt..

A felvétel 2005 augusztusában, a kiskunfélegyházi Szent István templomban, a csongrádi diákszínjátszók elõadásán készült.

17

MAGYAROK, KUNOK, JÁSZOKnépvándorlás Európa történelmében az ókorutolsó évszázadaitól a középkor 10. századáigtartó idõszakot öleli fel, amikor egymást érték

a keletrõl a térségbe áramló népek, hogy legyõzzék amár korábban idevándoroltakat és elvegyüljenek ve-lük. A szarmata-jazig törzsek az 1. században jelentekmeg a Kárpát-medencében. Késõbb a gótok nyugtala-nították a térséget. A gótok szabad földmûvesek vol-tak, országuk a Dnyesztertõl az Erdélyi-szigethegy-ségig (Nyugati-Kárpátok) terjedt. Egy részük a rómaitérítõk hatására áttért a keresztény hitre. A gótokat ahunok üldözték el. A gót király, Athanarik eleinte meg-próbálta feltartóztatni a hun sereget. Próbálkozásaiazonban nem jártak sikerrel. Kr. u. 376-ban a Dnyesz-ter mellett a gótok hatalmas vereséget szenvedtek ahunoktól. Ezzel sorsuk megpecsételõdött. Államuk ha-marosan összeomlott, az életben maradt gótok rész-ben Itáliába, részben Hispániába menekültek. Az 5-6.század a hunokkal szövetséges gepidák idõszaka volt.Õk is gyakran zaklatták a környezõ országok népeit,mígnem Kr. u. 551-ben Iustinianus császár vissza nemszorította õket a Duna északi oldalára. A gepidákat alongobárdokkal szövetkezõ avarok ûzték el. A népván-dorlás második jelentõs hullámát jelentõ avarok átme-netileg az egész Kárpát-medencét magukénak tudhat-ták. Eleinte támadták, késõbb megpróbáltak szövetség-re lépni Bizánccal, ám mindannyiszor kudarcot vallot-tak. Idõvel bolgár és szláv szövetségeseik ellenük for-dultak (630), ezzel hatalmuk oly' mértékben meggyen-gült, hogy a Nagy Károly vezette frankok különösebbnehézség nélkül legyõzték õket. A gótokhoz hasonlóanaz avarok egy része szintén elmenekült, többségük vi-szont helyben maradt, átvészelte a frank uralmat, végülbeolvadt a magyarságba.

MMAAGGYYAARROOKK A bizánciakkal akkortájt szövetségesmagyarok megjelenését a Kárpát-medencében a kuta-tók többsége 862-re valószínûsíti. (Néhány szakemberszerint már jóval korábban, 830 táján megjelentek.) Afrankok egyre gyakoribb belviszálya miatt jelenlétük864-re szinte állandósult. Amikor a Kazár Birodalomból

A

Gepida aranyékszerek a Kr. u. V. századból. (reprodukció)

kiszakadt kabarokkal (nevük: lázadó) nyolc törzsre sza-porodott magyar törzsszövetség a 9. század utolsó év-tizedében elérte az elfoglalandó haza határvidékét, a Du-na-Tisza közén jókora kavarodás és meglehetõsen ren-dezetlen viszonyok uralkodtak.

A magyarok eredetét az évszázadok során sokan éssokféleképpen magyarázták, s magyarázzák napjaink-ban is. Nyelvészek, régészek, antropológusok, történé-szek, néprajzkutatók különbözõ tényeket eltérõ szem-szögekbõl elemezve, vizsgálva más-más eredményrejutottak, jutnak, s vélhetõen ebben a kérdésben soha-sem alakul ki egységes álláspont.

55

FELHASZNÁLT IRODALOMAAllffööllddyy JJeennõõ,, BBaakkooss IIssttvváánn,, HHáámmoorrii PPéétteerr,, KKiissss GGyy.. CCssaabbaa:: HHaazzaa aa mmaaggaassbbaann,, MMaaggyyaarr nneemmzzeettiissmmeerreett II..,Lakitelek 2002, Antológia KiadóBBáánnkkiinnéé MMoollnnáárr EErrzzsséébbeett:: KKiisskkuunnfféélleeggyyhháázzaa úújjrraatteelleeppííttõõiinneekk 11774444.. éévvii llaajjssttrroommaa, Szolnok 1981, SzolnokMegyei Múzeumi Évkönyv 1981. évi kötet, Damjanich János MúzeumBBáánnkkiinnéé MMoollnnáárr EErrzzsséébbeett,, FFaazzeekkaass IIssttvváánn,, FFeekkeettee JJáánnooss,, FFeekkeettee PPááll,, RRoommssiiccss IIggnnáácc,, UUrrbbáánn MMiikkllóóssnnéé,, ZZvvaarraaPPááll ééss IIvváánnyyoossii-SSzzaabbóó TTiibboorr:: OOllvvaassóókköönnyyvv KKiisskkuunnfféélleeggyyhháázzaa ttöörrttéénneettééhheezz, Kecskemét 1985BBeettûûbbookkrrééttaa Magyar Olvasókönyv a katolikus népiskolák negyedik osztálya számára, Budapest 1942, SzentIstván TársulatBBiirróó JJóózzsseeff:: EErrddééllyy mmûûvvéésszzeettee, az 1941-es kötet hasonmás kiadása, Budapest 1989, Dovin Mûvészeti Kft.BBoottkkaa JJáánnooss:: KKuunnookk-JJáásszzookk kkaattoonnáásskkooddáássaa ééss üünnnneeppii bbaannddéérriiuummaaii aa bbeetteelleeppüüllééssttõõll aa kkiieeggyyeezzééss kkoorrááiigg,Lakitelek 2000, Antológia KiadóGGaallggóócczzyy KKáárroollyy:: AA tteelleeppííttééss kkéérrddééssee MMaaggyyaarroorrsszzáággoonn, Budapest 1880GGrraannddppiieerrrree KK.. EEnnddrree:: MMaaggyyaarrookk ttiittkkooss ttöörrttéénneettee, Budapest 1991, Titokfejtõ KönyvkiadóGGyyáárrffááss IIssttvváánn:: AA jjáásszz-kkuunnookk ttöörrttéénneettee II-IIVV.., Kecskemét-Budapest 1870-1885HHeeggeeddûûss GGéézzaa:: KKöörröössppaarrttii mmeettrrooppoolliiss, Budapest 1999. Palatinus Könyvek Kft.HHuusszzkkaa JJóózzsseeff:: AA SSzzeenntt LLáásszzllóó lleeggeennddaa sszzéékkeellyyffööllddii ffaallkkééppeekkeenn, Budapest 1885, Archeológiai ÉrtesítõHHuusszzkkaa JJóózzsseeff:: AA mmaaggyyaarr ttuurráánnii oorrnnaammeennttiikkaa ttöörrttéénneettee, Budapest 1996, Nyers Csaba magánkiadásaKKiissss JJóózzsseeff:: AA PPeessttii IInnvvaalliidduuss HHáázz jjáásszzkkuunnssáággii ffööllddeessuurraassáággaa 11773311-11774455, Budapest 1996, Akadémiai KiadóKKiisskkuunnfféélleeggyyhháázzaa hheellyyiissmmeerreettii kköönnyyvvee, Kiskunfélegyháza 1999, kiadta: a város önkormányzataPPáállóócczzii HHoorrvváátthh AAnnddrrááss:: BBeesseennyyõõkk,, kkuunnookk,, jjáásszzookk, Budapest 1989, Corvina KiadóRRóózzssaa GGyyöörrggyy:: VVáárroossookk,, vváárraakk,, kkaassttééllyyookk - rrééggii llááttkkééppeekk, 1995SSáárrooss AAnnddrrááss:: AA jjáásszzbbeerréénnyyii ffeerreenncceess tteemmpplloomm ttöörrttéénneettee, Jászberény 2004SSuuggáárr IIssttvváánn:: AA ttöörröökk vvééggvváárrrreennddsszzeerr ÉÉKK-MMaaggyyaarroorrsszzáággoonn, Studia Agriensia 5, 1985SSzzeerreelleemmhheeggyyii TTiivvaaddaarr:: KKiiss-KKuunn FFéélleeggyyhháázzaa vváárrooss mmoonnooggrraapphhiiáájjaa, Nagy-Kõrös 1882, Ottinger EdeSSzzttrriihhaa KKáállmmáánn:: KKiisskkuunnddoorroozzssmmaa ttöörrttéénneettee, 1937UUrrbbáánn MMiikkllóóssnnéé:: NNeevveezzeetteess ééppüülleetteekk,, sszzoobbrrookk,, eemmlléékkttáábblláákk,, eemmlléékkmmûûvveekk KKiisskkuunnfféélleeggyyhháázzáánn,Kiskunfélegyháza 2005, a Petõfi Sándor Városi Könyvtár kiadása

57

TARTALOMJEGYZÉK

Elõszó........................................................................................................................................................5Krizsanótzy János élete...............................................................................................................................6Magyarok, kunok, jászok..........................................................................................................................16Újratelepítés és redemptio.........................................................................................................................24Félegyháza újratelepítõi...........................................................................................................................30Az Ótemplom története.............................................................................................................................42Felhasznált irodalom.................................................................................................................................55