GGYYEERRMMEEKKSSÉÉGG

1999. május, IX. évf. 2. (23.) szám

E r õ f o r r á s u n k a c s a l á d

KOPOGTATÓ

Nos, add a kezembe a kezed, sne félj! � mondja az Úr.Ha sáros az út, a karjaimbaveszlek, és úgy viszlek tovább.Teljesen kezeimre kell magadhagynod.Ismerd el, hogy sem elég nagy,sem elég erõs önmagadbannem lehetsz.Engedd, hogy vezesselek,Mint kisgyermeket:Az én gyermekemet!De légy kicsi, egészen kicsi kisgyermek.Mert az Atya csak kisgyermekeit hordja karjaiban...

(Michel Quoist)

A Magyar Schönstatt-Családmozgalom lapja

2 Tartalom

OÁZIS 1999. május, IX. évf. 2. (23.) szám, a Magyar Schönstatt-Családmozga-lom és a Családok a Családért Egyesület lapja, katolikus folyóirat. Megjeleniknegyedévenként. Felelõs kiadó: Az Egyesület elnöke 8272 Óbudavár, Fõ u. 14.Tel.: 87/479-014, schoenst@mail.matav.hu Fõszerkesztõ: Sallai Tamás és felesége,Karikó Éva. Szerkesztették: Csermák Kálmán és Alice, Fejér László és felesége,Szkladányi Gabi, Gódány Róbert és Rita, Kelecsényi Zsolt és Rita, MészárosZoltán és Zsuzsa, Virágh Orsolya. Rajzok: Ozsváriné Ramocsai Imri. Nyomdaielõkészítés: Palásthy Imre.

Köszönjük az értékes írásokat!Várjuk továbbra is a családok

tapasztalatait, élményeit!

Az Oázis elõállítási ára 150 Ft.Amennyiben tehetitek,

kérjük, támogassátok az újságmegjelenését

(Családok a Családért Egyesület,73200134-10000434

számlaszámon,�Oázis� megjelöléssel).

Szeretnénk ezúton köszönetetmondani mindazoknak,

akik anyagilag is támogattákszerkesztõi és kiadói

tevékenységünket.

* * *

Következõ számunk témája:�Munka és pihenés�Beküldési határidõ:

1999. július 30.

Tartalom

A Kiadó és a Szerkesztõ rovata................ 3Gyermekség, gyermeki bizalom ............... 4A gyermekségrõl ....................................... 7Élõ háziszentély ........................................ 9Köszöntjük az édesanyákat....................... 10Családjaink életébõl.................................. 11A pápára figyelünk.................................... 17Tilmann atya üzenete családoknak........... 18Családcsoportjaink bemutatkoznak .......... 19Családakadémia híradó............................. 21�Tedd könnyûvé énnekem

ezt a nehéz hûséget� .......................... 22Õszidõ ...................................................... 25Gyereknövelde .......................................... 26Lépcsõházi beszélgetések ......................... 29Hírek ......................................................... 31Nincs boruk! ............................................. 32Gólyahír .................................................... 33Nem kell, de szabad... nevetni ................. 34Óriási apróságok (gyerekszáj) .................. 35

MellékleteinkKölyökoldal............................................... 1Tinioldal .................................................... 3Könyv-, újság-, játékajánló....................... 5Fõzõcske ................................................... 7Barkácsoldal.............................................. 8

Bemutatkozás 3

Kedves Oázis Olvasók!Bemutatjuk az Oázis kibõvült szerkesz-

tõségét. A fõszerkesztõ feladatkörét immára Sallai házaspár: Tamás és Éva látják el.Dr. Sallai Tamás belgyógyász, SallainéKarikó Éva angol-matematika szakos ta-nárnõ, fõállású anya. Három kislányukvan: Zsófi, Luca, Rebeka. Röviddel házasságkötésük után, 1993-ban voltakelõször családnapokon. Tamás és Éva a Családakadémia egyik elõadó há-zaspárja. Ezzel át is adjuk nekik a szót.

Kedves Családok! Csodálatos és nehéz feladat áll elõttünk. Amikor akörnyezetünkben házasságok omlanak össze, a család intézményének létjo-gosultsága is megkérdõjelezõdik, szükség van arra, hogy megmutassuk: acsalád él, a család mûködik. Az egymást szeretõ családok jelek a világban.Mutassuk meg a mi ragyogó kincseinket, gazdagságunkat a �szûkölködõk-nek�, �mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánul-janak.� Segítsük és erõsítsük egymást, hogy a buktatókkal teli, de gyönyörûúton végig tudjunk haladni. Várjuk hozzászólásaitokat, tapasztalataitokat,élményeiteket a rovatokba. Ez az újság családi vállalkozás, a Schönstatt-család vállalkozása. Mindannyiunkon áll, hogy milyen lesz.

Szeretnénk még új rovatokat indítani: 1. Megismerkedésünk története.Férj és feleség egymásra találása mindannyiunk esetében egy csoda. Jó be-szélni, írni róla és tovább adni az �utánunk jövõknek� a tapasztalatokat. 2.Otthonra találtunk. Schönstattban fontosnak tartjuk a saját otthon megte-remtését. A mai körülmények között bizony nagyon nehéz lakáshoz, házhozjutni, a Szûzanya azonban gondoskodik. Történeteink bátorítást és kitartástadhatnak a �reménykedõknek�.

Jelezzétek, hogy írásotok névvel vagy név nélkül jelenjen meg. Gyer-mekeitek az általatok készített íráshoz illusztrációt is készíthetnek, melytermészetesen a lapban is megjelenne.

A következõ szám szeptemberre készül el, a központi érték �Munka éspihenés�. A nyári szabadság, vakáció végeztével aktuális ez a téma. A mun-ka és tanulás mellett, hogyan tudunk idõt szánni szeretteinknek és a pihe-nésnek, regenerálódásnak. A Családjaink életébõl rovatba ezzel kapcsolat-ban küldjétek írásaitokat a következõ címre: Sallai család 1131 Budapest,Tatai u. 98. II/8. Tel.: (1) 339-34-11, e-mail: evatom@freemail.c3.hu

4 Tanulmány

Megbántottak. Nem értenekmeg. Félreértenek. Gondok nyo-masztanak. Olyan egyedül érzemmagam. És akkor lassacskán, elein-te alig észrevehetõen vigasztaló su-gár lopózik szívembe és észre ve-szem: Van, aki megért. Aki mellet-tem van. Aki szeret.

Istenem, Te itt vagy velem, deelfeledkeztem Rólad. A tapintható,könnyen érzékelhetõ segítséget ke-restem, látod, nem vettelek észre,hogy az öledbe akarsz venni. Csaksaját magamra figyeltem és gyengéd,simogató kezed meg sem éreztem.

�Csak tudnék magamnak ezút-tal angyalszájat kölcsönvenni �mondja Kentenich atya �, hogyminden emberrel megértessem és aszívükbe véssem: A nagy Szenthá-romság Isten, a világ teremtõje ésbírája szeret téged! Micsoda pólu-sok: Õ és én! Mi vagyok én? �Egy porszem, egy csepp a tenger-ben, egy fûszál, ami ma él, holnapmeg elszárad! És mi az Isten? Kimer erre választ adni!...

Örök szeretettel szeret engem!Öröktõl fogva, amikor még senkimás nem ismert és nem gondoltrám, és senki sem érdeklõdött irán-

tam, Isten már szeretett, éltem már alelkében, hasonlóan ahhoz a képhez,amely a mûvész lelkében él, mielõttmegalkotná azt. Szeretett engem,amikor a valóságban még nem létez-tem, csak mint lehetõség voltam.�

Minden új ember megszületéseszent pillanat. Az ember erejét mag-haladó csoda marad: hogyan vanaz, hogy pontosan �én� születtem?Szüleim nem �éppen engem� akar-tak. Talán kisfiút, fekete hajút, erõskezût kívántak, vagy szõke, szelídlelkû kislányt. Elképzelték leendõgyermeküket, de nem éppen engem.�Pont engem� egyedül Isten akart.Pontosan olyannak akart, amilyenvoltam. Ábrándozó szemûnek, vi-háncoló kedvûnek, mindenre rácso-dálkozónak... Csakis Isten akartpont engem. Engem, aki majd Õtmegszólítja, aki Vele közvetlenkapcsolatot teremt.

�És mindörökre szeretni akarengem � folytatja Kentenich atya.� Arra teremtett. Éppen engemrendelt arra, hogy isteni, túláradószeretetének tárgya legyek.

Isten engem kimondhatatlanulönzetlen szeretettel szeret. Nemlesz általam gazdagabb, engem akar

�Tudom, hogy Te vagy az én Atyám,akinek a szívében biztonságban vagyok�

(Kentenich atya)

gazdagabbá tenni. Nem lesz általamboldogabb, engem akar boldoggátenni. Üres edényeket keres, csakhogy szeretetének egész gazdagsá-gát beléjük árassza. Bárcsak lennebennünk egy kevés ebbõl a nagy,szívélyes, önzetlen szeretetbõl!

Isten szeret engem, naponta ésóránként kimutatja irántam érzettszeretetét. Teremt, fenntart és kor-mányoz, szeretetbõl. SzeretetévelIsten mindig közel van az emberek-hez és a dolgokhoz. Isten közelebbvan hozzánk, mint a levegõ a ma-dárhoz, mint a víz a halhoz. �Benneélünk, mozgunk és vagyunk� �mondja Szent Pál (ApCsel 17,28).

Igazából Isten gyermeke vagyok,odaállhatok az Üdvözítõ mellé, és azég és föld hatalmas Urának aztmondhatom, hogy �kedves Atyám�. Sez az atya atyai módon szeret engem.Az én �Abba, kedves apám�-ra az õisteni �Fili, Filia � kedves gyerme-kem�-mel válaszol. Hisz Õ magamondja nekünk a próféta szájával,hogy atyai melegséggel, sõt, anyaigyengédséggel szeret bennünket:

�De megfeledkezhet-e csecsemõ-jérõl az asszony?És megtagadhatja-e szeretetétméhe szülöttétõl?S még ha megfeledkeznék is:én akkor sem feledkezem meg rólad.Nézd, a tenyeremre rajzoltalak.�

(Iz 49,15-16a)

Milyen keveset tudnak a maiemberek, még mi keresztények is,errõl a vigasztalással teli igazság-ról! Hogyan érezhetnénk különbenennyire elhagyottnak és magányos-nak magunkat, és hogy házalhat-nánk ajtóról ajtóra menve, mennyeiAtyánkról elfeledkezve, hogy segít-ségért és vigasztalásért kolduljunk!Nem az apjához megy egy gyerek,ha valami baja van? És nem ébresz-ti fel a gyermek, különösen, ha ki-csi és gyámoltalan, az apa egész se-gítõkészségét és adakozó kedvét?Az Atyaistennek van egy sajátos�gyengéje�, nem tud ellenállni gyer-meke felismert és elismert gyámolta-lanságának. A gyermekség a nagy Is-ten �tehetetlenségét� és másfelõl a kisember �mindenhatóságát� jelenti.�

A Mennyei Atya az édesapám.Isten azonban még �tovább megy�,édesanyát is ad nekünk. Isten egyédesanya, Mária méhén keresztüljött közénk a földre. Fontos voltszámára, hogy Fiának legyen édes-anyja és ezért fontos Neki az is,hogy gyermekei se maradjanak sze-retõ, gondoskodó mennyei Édes-anya nélkül. Mária szeret. Máriagondoskodik. Mária nevel. Hány-szor rohantunk gyerek fejjel elõszöraz édesanyánkhoz, hogy készítseelõ a terepet, puhítsa meg apánkszívét, ha gond volt velünk. Máriamentegeti gyermekeit, kérleli az

Tanulmány 5

6 Tanulmány

Atyát, ahogy a jó édesanyák teszik.Mária kézen fog és az Atyához ve-zet minket.

Istenem, Szûzanyám szerettekengem. De én olyan rossznak élemmeg magam. Újra és újra elesem, új-ra és újra megbántok valakit, fájdal-mat okozok, bûnt követek el. Kétel-kedem szeretetetekben, mert aztgondolom, hogy csak a jókat szereti-tek. Hogyan szerethetnétek engem,amikor nem vagyok jó...?! Kételke-dem, de hirtelen eszembe jut: ...Va-jon én csak akkor szeretem a gyere-kemet, ha rendesen viselkedik, jóltanul, segítõkész, jóságos?! Ha bú-bánatos szemmel felém oldalog, ma-szatos a képe, csöpög az orra, nyújt-ja kezeit, amik az elõbb még �rossz-ban sántikáltak�, vajonel tudnám-e taszítanimagamtól bármekkoradisznóságot is tett?!Nem emelném magam-hoz, szorítanám szívem-re, örülve annak, hogyminden újra rendbenvan köztünk?! Bármi-lyen is, mindig az éngyerekem marad. Min-dig szeretem, még haéppen haragszom is rá.�Ti, bár rosszak vagy-tok, tudtok jót adnigyermekeiteknek, men-nyivel inkább tud men-nyei Atyátok...� Isten

sem azért szeret minket, mert jók va-gyunk, hanem csak azért, mertmindannyian, kivétel nélkül az övéivagyunk.

Valahogy olyan lehet Isten sze-retete, mint a nap fénye. Sugárzásá-nak erõssége sohasem változik.Azonban a nap fényét nem mindigérezzük ugyanolyan melegnek. Van,amikor felhõk takarják el, van,hogy mi magunk húzódunk el elõle.Látszólag megfogyott ugyan a napereje, pedig erejét nem befolyásol-ja, hogy vannak-e az égen fellegekvagy nincsenek, és mi hova helyez-kedünk. Ha nélkülözzük Isten sze-retetének boldogító közelségét, azsemmiképpen nem szeretetének hi-ányát jelzi, hanem azt jelenti, hogy

Gra

fika:

Kar

ikó

Éva

Tanulmány 7

mi magunk rejtõzünk el sugárzó fé-nyétõl, vagy a külsõ körülmények(fellegek) nehezítik, hogy sugara el-érjen hozzánk. Vagy pedig sötét éj-szaka van... De melegsége akkor isárad.

Nemrégiben láttam két gyere-ket, akik az udvaron játszottak. Azegyik 12 éves forma, a másik 4. Anagyobb ijesztgeti a kisebbet: el-kaplak, mindjárt megfoglak, mind-járt megverlek! A kicsi teljesenmegrémül, rohan egyik helyrõl amásikra, a nagyobb meg utána. Vi-lágos, hogy elkaphatta volna, denem akarja bántani, csak bosszanta-ni akarja. De a kicsi ezt nem tudjaés már teljesen megrémült. Ez ígymegy egy ideig. Egyszerre a kisebbelkezd szaladni a háztömb felé, ah-ogy csak bír, mert a kertkapubanmeglát egy férfit, egészen nyilván-valóan az édesapját. Mint a villámhozzá rohan, belécsimpaszkodik,teljes erejébõl, megkönnyebbültenöleli az apját, mint egy vaskapocs.Boldog, hogy végre megmenekült,biztonságban van... Miért ne játsz-hatnánk el ugyanezt MennyeiAtyánkkal mi is?! Ha bajban va-gyunk, ha nehézség ér minket, hafélünk, miért ne vethetnénk magunka karjaiba biztonságot, menedéketkeresve, mondván: Bízom Benned!Benned bízom, mert tudom, hogyszeretsz engem!

A gyermekségrõl

Jó Anyám, kérlek Téged: te-kints rám ma is, add meg annak agyermeknek hívõ együgyûségét, akihagyja, hogy megtalálják és boldog,hogy újra otthon lehet. Adj bátorsá-got, hogy mindig visszataláljakHozzád, ha eltávolodom Tõled: haeltávolodom a magamba zárkózott-ságba, ha eltávolodom a tevékeny-kedésbe, ha eltávolodom a lármába,ami bennem és körülöttem van, sonnan is, ahová a szenvedés ûzött,a fájdalom taszított. Ámen.

(Kockáztatni bátor...)��

Ne félj, mert megváltottalak!Neveden szólítottalak: az enyém vagy.Ha tengereken kelsz át, veled leszek;és ha folyókon, nem borítanak el;ha tûzön kell átmenned, nem égszmeg,és a láng nem perzsel meg.Mert drága vagy szememben,becses vagy nekem és szeretlek...Ne félj hát, mert veled vagyok!

(Izajás 43)��

Bárcsak felismernék egyszer azemberek, hogy nekem anyai szívemis van, amely � az idõtlen gondvi-selésen keresztül � sohasem szû-nik meg magában hordozni és gon-dozni õket. Amint az anyaméh, a

8 Tanulmány

legzseniálisabb inkubátor mûködik,ugyanúgy látja el életet védõ szere-pét az a hatalmas védõbúra, amit aföld légkörének vagy mennyboltnakmondanak. A légkörrel csodálatosanbepólyált bolygónk védelmezi vala-mennyi gyermekét. Igen, ez a tér isa csodálatos isteni jóság ajándéka!

Itt éltek egy életadó és életetvédõ burok közepén. TekintsétekIsten kitárt, ölelõ karjának. Ezek akarok úgy tartanak benneteket, mintédesanyátok karja tartott, amikorkicsik voltatok. Törekedjetek észre-venni Isten feszülten figyelõ tekin-tetét, amint lélegzéseteket nézi,mint az anya a kiságy mellett. Istenõrködik éjszakai alvástok felett, hi-szen Õ ringatott álomba benneteket.És Õ nyitja ki szemeteket mindenúj reggelen.

Higgyétek el nekem: akár kutat-játok ezt, akár nem, akár rájöttökmagatok, akár nem, vagy egyszerû-en csak elfogadjátok, vagy kétel-kedtek benne, higgyétek el nekem,hogy Isten testestül-lelkestül befo-gadott benneteket az Õ isteni gon-doskodásába. Nem csupán földilétetek tartamára, hanem idõtlenidõktõl és mindörökre.�

(Henri Boulad)��

Isten személyes kapcsolatban állveled, bárki is légy. Neveden szólít.Rád tekint és elfogad: úgy, ahogyvagy, amilyennek alkotott. Teljesen

ismer téged, ismeri érzéseidet, gon-dolataidat, gondjaidat, képességei-det és gyöngeségeidet. Lát, amikorörülsz, és lát, amikor bánat ér.Odafigyel rád, ismeri szívverésedet,lélegzetvételedet is. Jobban szeret,mint te önmagadat.

(Newman bíboros)��

Isten soha nem szûnik meggyermekeinek atyja lenni.

(Páduai Szt. Antal)��

Sok embert visszatart az imád-ságtól egy ijesztõ elképzelés a rette-netes Bíróról, aki elõl semmit semtudunk elrejteni, aki mindenen át-lát. Igen, de ha mindenen átlát, hanincs titok elõtte, akkor azt a renge-teg jószándékunkat is látja, ami azéletben valahogy félresikerült: meg-nemértések, félremagyarázások, asikertelenségek és saját esendõ ter-mészetünk miatt. Így azt is elkép-zelhetjük, hogy Jézus megkérdezi:nagyon nehéz volt? nagyon fájt?�Jöjjetek hozzám mindnyájan, akikelfáradtatok és meg vagytok terhel-ve: én felüdítlek titeket.� (Mt 11,28)

(Nárcisz nõvér)��

Kedves Atyám! Te a ki nemmondott imákat is érted. De olyanjó megszólalni elõtted, hiszen agyermek az atyja elõtt örül, ha meg-szólalhat. Jó tudnunk, hogy Te aszívben olvasol, és amit nem tu-

Tanulmány 9

dunk, nem mernénk, talán nem islehetne megfogalmazni, azokat a fi-nom rezgéseket, fájdalmakat, befeléhulló könnyeket, vagy a sikolyokatmind hallod; mindent, ami történtés történik az életünkben. Elõttedvan egész lényünk. Áldunk, ma-gasztalunk és dicsõítünk, hogy Ve-led lehetünk, és hogy Te velünkvoltál. Ámen.

(Gyökössy Endre)��

Röviden és világosan szabad ki-domborítanom: aki gyermekké akarválni, aki gyermek akar maradni,annak szüksége van egy rendkívülfeszített és felgyülemlett férfierõre.Nem maradhatok gyermek � ha el-veszítettem a gyermekséget, nemválhatok gyermekké � anélkül,hogy ki ne bontakozna bennem azelemi, nagymértékû férfierõ... Visz-sza kell hódítanunk, mozgósítanunkkell a férfiasságot, hogy felneveljükmagunkban a gyermekséget. Nehiggyék ám, hogy ez könnyû vala-mi! Olyan óriási önzetlenséget fog-lal magában és a kegyelem olyanhatalmas tömegét tételezi fel, hogyigazán megpróbálhatnak, amit csakakarnak, észre fogják venni: Gyer-mekké csak az válhat, aki kimon-dottan férfi; védenem kell a gyer-mekséget igazi férfiassággal... Aférfiasság egész ereje szükséges ah-hoz, hogy megõrizzük a gyermekséget.

(Kentenich atya)

Élõ háziszentélyKeresd meg, Szûzanya!

Néhány évvel ezelõtt autó abla-kára szerelhetõ fényvédõ rolettákatvettünk, amiket régóta nem hasz-náltunk. Családnapokra készülõdvea lakás minden zegzugát többször isátkutattuk gondolatban és ténylege-sen is, de sehol sem találtuk. Na-gyon bántott, hogy nincs meg, mertkét legkisebb babánkra egész útonsütött volna a nap. Indulás elõtt ne-gyed órával már a tehetetlen dühfojtogatott, mikor eszembe jutott,hogy kérem a Szûzanya segítségét,Õ igazán megérti, milyen rossz egyanyukának, ha gyerekei szenved-nek. Leültem a háziszentély elé, lel-kem is lecsendesítettem és elmesél-tem Neki bosszúságomat. És ekkorváratlanul bevillant az egyik fiókmélye, amirõl teljesen elfelejtkez-tünk, és akkor már biztosan tudtam,hogy ott megtalálom a nyavalyásrolettát. Kihúztam a fiókot és tény-leg ott volt.

Miután megköszöntem a segít-séget, négy éves kislányomnak iselmeséltem, hogyan segített a Szûz-anya. A hatás nem is maradt el.Gyorsan eldugta a játék vasalóját azegyik táskába, majd leült, arcát akezébe temette � ahogy tõlem lát-ta �, majd félhangosan mondta:�Szûzanya, kérlek szépen, monddmeg, hol van a vasalóm!�

10 Köszöntõ

Köszöntjükaz Édesanyákat!

Az anyai szeretet lényege agondoskodás a gyermek felnövésé-rõl, és ez azt jelenti, hogy akarja agyermek elkülönülését. Szereteteebben különbözik alapvetõen a sze-relemtõl. A szerelemben két, addigkülönálló ember eggyé válik. Azanyai szeretetben két ember, akiegy volt, elkülönül. Az anyánaknem elég csupán megengednie,akarnia és támogatnia kell a gyer-mek elkülönülését. Ezen a pontonválik az anyai szeretet olyan nehézfeladattá, amelyhez önzetlenség kí-vántatik: hogy képes legyen min-dent odaadni és nem akarni értecserébe semmit, csak a szeretettlény boldogságát. Ezen a pontonvall is kudarcot sok anya. Csak az anõ tud igazán szeretõ anya lenni,aki tud szeretni; aki képes rá, hogyszeresse férjét, a többi gyereket,idegeneket, minden emberi lényt.Az a nõ, aki nem tud szeretni ebbenaz értelemben, lehet gyengéd anya,amíg a gyereke kicsi, de nem tudszeretõ anya lenni � aminek az apróbája, hogy jó szívvel viseli el akülönválást, és utána is ugyanúgyszeret tovább.

(Erich Fromm)

A szeretõ szülõ olyan, mint lép-csõ mellett a korlát. A gyermek alépcsõn kezdetben csak úgy tud jár-ni, ha a korlátba kapaszkodik. Ké-sõbb csak az ujjai hegyével érinti akorlátot. Végül már kapaszkodásnélkül kettesével-hármasával veszia lépcsõket, de nem fél, mert tudja,ha kicsit megcsúszna sem esne el,mert a korlát mellette van, és õmegkapaszkodhat...

Tükör? AnyaAz ovis ballagáson kislányunk

könyvet kapott, tele találós kérdés-sel. Az egyik így szólt: �Ha rá né-zel, õ is rád néz, ha rá nevetsz, õ isveled nevet. Mi az?� A megoldás atükör lett volna. Kislányunk azon-ban azt felelte: anya...

Családjaink életébõl 11

PáternoszterEgy hivatal aulájában kb. ötévesen láttam elõször

páternosztert. Nagyon félelmetesnek tûnt, hogy moz-gás közben kell rálépnem, megy fel a magasba, megyle a mélybe, folyamatosan mozog. Úgy képzeltem,hogy kiszakítja a háztetõt fenn, lenn pedig félelmetesmélységekbe ér le. Édesanyámmal voltam, és egy

emeleti irodába kellett mennünk. Be kellett volna szállnom. Én azonbanteljesen kétségbe estem, jaj, mi történik velem, ha én ide belépek... Hovavisz... És le tudok-e szállni róla?! Anyám kézen fogott és húzott magával.Torkomszakadtából ordítottam: Neeeee! Megmakacsoltam magam, mintegy csacsi. és nem voltam hajlandó egy lépést se tenni. Anya megértette fé-lelmemet. Idõre kellett mennie, ezért gyors léptekkel a lépcsõ felé mentünk.Felértünk az emeletre, én rémülten lestem a szörnyûséges �örökmozgót�,ahogy tart a semmibe.

Anyám végzett az elintéznivalókkal. Megkönnyebbültem, megyünk ha-za, nem látom többet ezt a borzalmas szerkezetet. De nem így történt.

Anyu megkérdezte, miért félek ennyire. Én a magam módján elmakog-tam, mire õ próbálta elmagyarázni egyszerû szavakkal, hogyan mûködik eza felvonó. Ez engem egy cseppet sem nyugtatott meg, továbbra sem óhaj-tottam beszállni. Édesanyám azt mondta: márpedig beszállunk. Én alkudoz-tam: menjen csak õ. De hajthatatlan volt. Mondta, tudod, sohasem vinnélekolyan helyre, ahol bajod történhetne. Ezzel karjába emelt. Én erõsen kul-csoltam a nyakát, csendben sírtam, szemem becsuktam: jöjjön aminek jön-nie kell, most biztosan kilövellünk az égbe... Éreztem, ahogy belép a moz-gó gépbe, és vártam a katasztrófát. Szép lassan haladtunk. Egyszer csakkiléptünk, megint a folyosón álltunk. Rám nézett: na, történt valami bajod?Nem � mondtam �, de inkább most már menjünk haza. Dehogy me-gyünk, most kezdünk csak belejönni. Ekkor, engem még mindig a karjábantartva, újra beléptünk. Már ki mertem nyitni a szemem, figyeltem a lassanelmerülõ ajtókat, embereket, félelmem kezdett elszállni. Megint kiléptünk.Anyám rám mosolygott, letett a földre, és újra beléptünk. Már én is moso-lyogtam, kezdett tetszeni a móka. Kiléptünk, beléptünk, kiléptünk, belép-tünk... és kacagtunk.

Ez az emlék élesen él bennem, és eszembe jut sokszor, és nemcsak, hapáternosztert látok. Mi lett volna, ha anyám enged visításomnak, és haza

12 Családjaink életébõl

visz, mielõtt félelmemet feloldja. Továbbra is rettegtem volna és kudarc-ként éltem volna meg. És elõbb vagy utóbb újra ebbe a helyzetbe kerültemvolna, és lehet, hogy kinevették volna riadalmamat. Édesanyám belevitt afélelmetesbe. Nem rövid távú nyugalmat akart számomra, hanem teljesenfel akarta oldani bennem a kínzó félelmet. Ez a megoldás volt a nehezebb:neki is és nekem is. Könnyebb lett volna elkerülni a problémát, mint szem-benézni vele.

Ez az emlék gyakran eszembe jut: pl. akkor, amikor kislányom nemmert a csúszdára felmenni, félt az állatoktól, a bójától a vízben, a kiabálósovis társától... És akkor is, amikor Isten �hoz helyzetbe�: amikor félek ta-lálkozni egy bizonyos emberrel, és Isten a �félelmetes� ember új oldalátmutatja meg; vagy félek egy olyan szerencsétlenségtõl, ami az ismerõseim-mel történt; vagy félek egy helyzettõl, pl. elõadás tartástól és még sorolhat-nám. Isten �helyzetbe hoz�, mint anyám tette. De nem csupán belelök azoroszlán barlangjába, hanem jön velem Õ is, támogat, segít, bátorít... És avégén rám kacsint: ugye, nem kellett volna ennyire félned? Ugye, meg tud-tad csinálni?

A �lovacskáink�Négyéves kisfiúnk egy kis mûanyag lovat kapott a névnapjára. A nõvé-

rének is nagyon megtetszett és a zsebpénzébõl hozatott egyet magának is azédesapjával.

Egy kora tavaszi szombaton családi sétára indultunk. A lovacskákat agyerekek mindenképpen magukkal akarták hozni, hiába figyelmeztettükõket, hogy elveszhetnek. A srácok, mint kiscsikók, mikor kiszabadulnak,bõsz ugrálásokkal eresztették ki az istállógõzt. A templomkertben négykéz-láb ügettek a füvön a templom teljes hosszában. Már elég messze, a faluvégén, a temetõn is túl jártunk, amikor a papa észrevette, hogy fiacskájánaknincs a kezében a lova. Elhagyta valahol a nagy játékban. Mondtuk, hogymajd hazafelé megkeressük, szegény kisfiúnk azonban vigasztalhatatlanulsiratta a lovát. Nõvére megsajnálta:

� Ne sírj, neked adom az enyémet, ha nem lesz meg a tied.A pici ebben meg is nyugodott, sétáltunk tovább. Lányunk elgondolkozott:� Nem vehetnél inkább holnap egy új lovat? � kérdezte apját.� Nem! � hangzott a tömör válasz.

Családjaink életébõl 13

Kis idõ múlva újra próbálkozott:� És ha adok rávalót a zsebpénzembõl?� Akkor sem!A vita befejezõdött. Szegénykém rájött, hogy ló nélkül maradhat. Lát-

szott rajta, hogy szenved miatta. Lassan hazafelé indultunk. A gyerekek ke-resték a lovat, de nem találták, tûvé tettek minden zugot, ahol jártak, deegészen hazáig nem bukkantak rá. Kislányunk odajött hozzám:

� Mama! Én tudom, hogy megtaláljuk a lovat, imádkoztam érte.A helyzet egyre reménytelenebbnek látszott. A templomhoz értünk. Fér-

jem a sekrestye ablakához ment, ugyanis ez kisfiúnk egyik kedvenc helye.És lám, mintha csak oda lett volna készítve, ott volt a lovacska!

Kislányunk nagyon örült, és mi is vele.

Az anyósháború végeNégy éve vagyunk házasok. Isten végtelen kegyelmének elsõ közös

megtapasztalását szeretnénk megosztani.Anyósomékkal kisebb apróságok miatt már házasságunk elejétõl voltak

feszültségeink, de elsõ gyermekünk megszületéséig ezeket felszín alatt tud-tuk tartani. Azonban kislányunk születése után � igaz a segítõkészségjószándékával � feleségem családja átjáróháznak használta a lakásunkat,életünket. Amikor elmondtuk nekik, hogy mi már külön család vagyunk ésszeretnénk, ha ezt tiszteletben tartanák, õk nem értették meg és nagyonmegbántódtak.

Ezt a beszélgetést sok másik követte, de minél inkább próbáltuk megér-tetni magunkat, annál rosszabb lett a kapcsolatunk velük, sõt eljutottunkoda, hogy kizárólag ünnepi alkalmakkor találkoztunk.

Mivel nagyon bántott minket ez a helyzet, feleségemmel elhatároztuk:imával és böjttel fogjuk kérni Istent, hogy cselekedjen és mutassa meg, holhibáztunk. Pár hónap után � mint késõbb kiderült anyósomék is buzgónimádkoztak ezért a szándékért � találkozásaink egyre kevéssé voltak fe-szültségtõl terhesek és egy újabb beszélgetés során végre megértettük egy-más fájó pontjait és sérelmeit. Ezek után napról napra közelebb kerültünkegymáshoz, és kapcsolatunkat mind a mai napig a szeretet hatja át.

Nagy boldogság volt megtapasztalnunk, hogy Isten valóban cselekszik,ha kérjük, és teljes szívvel ráhagyatkozhatunk.

14 Családjaink életébõl

Apa, figyelj oda!Egy ismerõs családban két éve meghalt az édesanya súlyos influenzá-

ban. Az édesapa azóta gyászban van, megtörve látja el feladatait a család-jában, a viszontlátás hite nem ad neki reményt, úgy érzi, szeretett feleségétörökre elvesztette. Sokat beszél két kislányának halott édesanyjukról, ébrentartja bennük az emléket, de nem tudja megadni nekik a vigasztaló, boldo-gító tudatot, hogy az anyukájuk él, törõdik velük, gondol rájuk és találkoz-nak majd egy napon.

Szívszorító látni, amint gyermekeit kíséri az édesapa az ovis anyák na-pi ünnepélyre. Egy alkalommal a nagyobbik lány jelenlétében beszélget-tünk az apukával, és én sok lelki tusa és habozás után megemlítettem, hogynem veszítette el feleségét teljesen, lelke él és velük van. Az apuka hitet-lenkedve fogadta szavaimat, a kislány azonban nagy szemekkel rám nézettés apukájának azt mondta: Én mindig tudtam, hogy anya velünk van. Énsokat beszélgetek vele. Elmondom neki, hogy mi történik velem. Este meg-simogat, ha lefekszem és azt mondja, nagyon szeret. Apa, neked is mondja,csak te nem figyelsz oda...

Bújni akarok...!Legkisebb gyermekünk, ha szomorú, ha fáj valamije, ha megbántották

vagy mi leszidtuk, ezt kiabálja: Bújni akajok, bújni akajok.Nemrégiben a munkahelyemen olyan mulasztásért vontak felelõsségre,

amit nem én követtem el, ráadásul lehetõséget sem kaptam, hogy tisztáz-zam a helyzetet. Munka után egy hivatalban kellett volna intéznem néhánydolgot, hosszas sorbanállás után elküldtek, hogy még szerezzek be olyaniratot, amit korábban nem említettek. A villamoson rám ripakodott egy idõshölgy, mert fékezéskor lábára léptem. Házunk elõtt, a játszótéren áthaladvabuckára léptem és kibicsaklott a bokám. Ültem a földön, szemem tele kön-nyel, senki nem volt a környéken, aki segíthetne. Elkeseredettségemben Is-tenhez fordultam: Bújni akarok, bújni akarok, bújni akarok...!

Hirdetés 15

HIRDETÉS � HIRDETÉS � HIRDETÉS � HIRDETÉS

Tisztelt Uram, Asszonyom!A nyugdíjas évek felé közeledve bizonyára Önök is elgondolkoztak

azon, hogyan tehetnék ezt a szép idõszakot a lehetõségekhez képest gond-talanná, nyugodttá, anyagilag és lelkileg kiegyensúlyozottá. Társaságunk, aGondviselés Biztosító Társaság (továbbiakban Gondviselés) az Önök dön-tését szeretné megkönnyíteni. Kérem, fontolják meg ajánlatunkat, mielõttesetleg másik befektetési forma mellett köteleznék el magukat.

Társaságunk több ezer éves múltra tekinthet vissza. Elégedett ügyfele-ink hiteles tanúságtétele megtekinthetõ egy Önök által is jól ismert könyv-ben, a Szentírásban, emellett megszámlálhatatlan könyvben, folyóiratban ésélõszóban is tudomást szerezhetnek sikeres mûködésünk bizonyítékairól.

Kiegészítõ nyugdíjbiztosításunk alapja egy soha nem inflálódó tõke: aszeretet. Nagyon kell vigyázni, ugyanis ez a legértékesebb valuta, a világösszes országában beváltják, ezért sokan hamisítják. Mi Önöknek az erede-ti, hamisítatlan valutát ajánljuk, melynek elõállítását egy kiváló szakértõ akorintusiaknak írt elsõ levelében leírta és a világ legismertebb Mesterétõl,Názáreti Jézustól tanulta. A Mester azt tanította és egész életével és halálá-val is azt bizonyította, hogy életünk legfontosabb feladata ennek az eredetiés hamisítatlan valutának, a szeretetnek az elõállítása.

Tisztelt Uram, Asszonyom! Ha Ön minden igyekezetét arra fordítja,hogy ezt az idõtálló tõkét megszerezze, ez az Ön legfontosabb munkája ésminden egyebet (különmunkát, házimunkát, takarékoskodást) ez alá rendel,biztos lehet abban, hogy nem csak ez az értékes tõkéje gyarapodik, hanemtapasztalja, hogy fontos dolgokban nem szenved hiányt. Ennek az állítás-nak az igazságát Központi és visszavonhatatlan Garancia szavatolja: �Ke-ressétek elõbb Isten országát és az Õ igazságát, és mindezt megkapjátokhozzá. Hiszen Mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van.Ne aggódjatok tehát a holnapért...� (Mt 6,32-34)

Hogyan tudja tõkéjét minél magasabb haszonnal forgatni?!1. lépés: Szórja szeretetét úgy, mint a kályha a melegét! A kályha hiá-

ba igyekszik melegséget sugározni a távolállókhoz úgy, ha melegét nem ad-ja még erõsebben a közel állóknak, a családtagoknak. Ha a szeretet meleg-sége a közelállókat alig-alig éri, hiába igyekszik a távolabbiakat átjárni, asugárzás erõtlen, hatástalan marad.

16 Hirdetés

2. lépés: Tanítsa, hogyan kell ezt a tõkét elõállítani! Több évszázadostapasztalatok és kísérletek igazolják, hogy csupán szavakkal nem érhetünkel sikert, az elõállítás oly nehéz, hogy személyesen kell a példát megmutat-nunk. Ha családjától idõs napjaiban szeretetet vár, szeresse most családját.Ha családjától idõs napjaiban gondoskodást vár, gondoskodjon most csa-ládjáról. Ha családjától idõs napjaiban segítséget vár, segítsen most család-jának. Napjaink társadalmában kialakult egy kockázatos befektetési mód,melyet más társaságok ajánlanak: sok idõt fordítunk a munkára és arra,hogy takarékoskodjunk, hogy lehetõleg elég pénzünk legyen, ne szoruljunkmás, pl. gyerekeink, unokáink segítségére, jelenlétére. Ezáltal nem maraderõnk, idõnk másra, pl. gyerekeinkre, unokáinkra, akiknek most a mi segít-ségünkre, jelenlétünkre lenne szüksége. Vagyis nem adunk, hogy majd ne-künk se kelljen adniuk, ne kelljen elfogadnunk. Félünk a kiszolgáltatottság-tól, mert nem szeretünk igazán. Hiszen aki igazán szeret valakit, nem félattól, hogy ki van szolgáltatva neki.

3. lépés: Ha fõállású munkáját (a szeretet gyakorlását) lelkiismerete-sen végzi, munkabére egy Központi Bankba kerül, melyet egy feddhetet-len, minden tettében megbízható, mély érzésû igazgató, a Gondviselés ve-zet, aki a befizetett nyugdíjjárulékból mindenkinek pontosan a nekiszükségeset adja. És azt valóban megadja. Itt is felmerül egy probléma:elõfordulhat, hogy adódnak kiegészítõ tevékenységek (mellékállás, házi-munka, gondoskodás idegenekrõl, spórolás stb.), ezek gyakran gátolják aszeretet kifejezését (persze nem minden esetben). Ezért vigyázzon, a szere-tet legyen a legfontosabb szempont, ne az anyagiak bebiztosítása.

Tisztelt Uram, Asszonyom! Amennyiben ezt a biztosítást már megkö-tötte, úgy ajánlatunk erõsítse meg Önt elhatározásában. Ha nem, kérjük, anyugdíjas évek biztonságának terhét tegye a Gondviselés vállára és Ön atársaság több ezer éves múltját figyelemmel kísérve nyugodt lehet, hiszen abankok, a befektetések, a tõzsde csõdbe mehet, az ingatlanok elértéktele-nedhetnek, eléghetnek, nehezen összekuporgatott pénze �elúszhat�, azon-ban a Gondviselés még sohasem jutott csõdbe.

Amennyiben ajánlatunk felkeltette érdeklõdését, keresse meg üzletkö-tõnket elsõsorban az Önhöz legközelebb állók szívében.

Köszönettel: Gondviselés Biztosító TársaságMegjegyzés:

Ajánlatunk nem zárja ki más tisztességes társaságok szolgáltatásainakigénybevételét.

Tanulmány 17

II. János Pál pápacsaládokhoz írt levelébõl:A húsvéti jel és a család(részlet a 11. fejezetbõl)

Az ember születése, az, hogy �ember jött avilágra� (Jn 16,21) húsvéti jel. Szent Jánoselbeszélése szerint maga Jézus szólt rólatanítványainak szenvedése és halála elõtt,amikor a távozása miatti szomorúságot a va-júdó asszony fájdalmához hasonlítja: �Az ass-zony, amikor vajúdik gyötrõdik, mert eljött az õ órája, de amikor világraszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrõdésére az öröm miatt, hogyember született a világra.� (Jn, 16,21). Krisztus halálának �óráját� (13,1) avajúdó asszony �órájához� hasonlítja, az új ember születésének tökéletesmegfelelõje az élet halál fölötti gyõzelme az Úr föltámadásában. Ez apárhuzam különbözõ reflexiókra késztet. Miként Krisztus föltámadása azÉlet megnyilvánulása a halálon túl, úgy egy gyermek születése az élet meg-nyilvánulása, mely élet Krisztus által mindig az életnek �arra a tel-jességére� van rendelve, mely Istenben van: �Azért jöttem, hogy életüklegyen és bõségben legyen� (10,10). Íme, ez Szent Ireneus kijelentéséneklegmélyebb és igaz jelentése: �Isten dicsõsége az élõ ember.�

A tételhez, hogy az ember az egyetlen teremtmény a földön, amelyet Is-ten önmagáért akart, a Zsinat azonnal hozzáteszi, hogy ez a teremtmény�csak akkor talál teljesen önmagára, ha õszintén elajándékozza magát.(25)... A szeretet következtében valósul meg az ember azáltal, hogy õszin-tén elajándékozza magát: szeretni annyit jelent, mint adni és kapni szabadés kölcsönös ajándékozással úgy, ahogyan vásárolni és eladni nem lehet.

Az önajándékozás evangéliumi igazsága � mely nélkül az ember nem�találhat teljesen magára� � érzékelhetõvé teszi, hogy ez az �õszinteajándékozás� mennyire mélyen gyökerezik a Teremtõ és Megváltó Istenajándékozásában, a �Szentlélek kegyelmében�, kinek �kiáradását� kéri azesketõ pap a házasságkötés szertartásában. E �kiáradás� nélkül igazán ne-héz mindezt megérteni és véghezvinni, mint az ember hivatását... Enélkülaz igazság nélkül a házastársak és a család élete nem lehet teljes értelem-ben emberi.

18 Tanulmány

LevélTilmann atyától

(a német Schönstatt-mozgalomvezetõjétõl)

Kedves Schönstatt-családok!

Sajátos dolog, mikor az ember úgy észlel valamit, amit mindig is tudott,mintha életében elõször hallaná. Pontosan ezt éljük meg mi is.

A végtelen Isten, a szent Isten, aki millió és milliárd csillagot teremtettés azokat fenntartja, aki az egyes ember szívébe tekint és szeretettel hozzá-fordul, ez a végtelen Isten a mi Atyánk. Hozzánk fordul és azt mondja: Tevagy az egyetlenem és a mindenem.

Õ életünk minden apró részletével törõdik. Vezet minket és terve van azéletünkkel. Mi nem mindig értjük ezt a tervet. Végül majd meg fogjuk érte-ni, hogy minden szeretet volt, amit Tõle kaptunk.

Alapítója értékes adományt ajándékozott a Schönstatt-mozgalomnak,ez pedig a gondviselésbe vetett gyakorlati hit.

Újra és újra idõt szakítunk és elgondolkozunk. Visszaidézzük még egy-szer a már átélt eseményeket és felfedezzük: Ó, hát Te állsz mögötte, Te,mennyei Atyám! Szeretettel beszélünk Vele, majd válaszolunk Neki. Ez aválasz nem különleges. Éppen csak az, amit a mi Atyánk most, itt és maakar tõlünk.

A mi schönstatti kegyelmi Anyánk, akivel szeretetszövetséget kötöt-tünk, megmondja aztán, hogy tennünk kell valamit, hogy el kell fogadnunkIsten akaratát. Aztán az Õ kedvéért megtesszük. Gyarapítjuk a kegyelmi tõ-két. A mi kis énünk tágul a többi ember és az egész Egyház iránt érzett fe-lelõsség felé.

Az erõ, amely eközben mozgat minket, maga a Szentlélek. Õ hordozminket.

Családcsoportjaink bemutatkoznak 19

Egy csoport bemutatkozik1991 õszén alakultunk, miután családnapokon vettünk részt. Csoportunk

akkor öt budapesti házaspárból állt. Vannak köztünk pedagógusok, mûvé-szek és számítógépes szakemberek. Két családban van négy gyerek, egybenhárom, kettõ és egy gyerek. A férfiak általában sokat dolgoznak, kevés idõttöltenek a családdal. Egy apuka otthon dolgozik a gyerekek mellett.

Mindig akadt valamilyen kihívás, amivel szembe kellett néznünk ésmeg kellett oldanunk. Elsõ nehézségünk akkor adódott, amikor az egyik há-zaspár munkatársi kapcsolat útján szorosabb kapcsolatba került egy HitGyülekezetbe járó emberrel. Számukra hirtelen megkérdõjelezõdött sokminden. Nehéz volt akkor arra figyelni, hogy ne menjünk el a viták vakvá-gányára. Végül, sajnos, ettõl a házaspártól búcsút kellett vennünk.

Ezután a vezetõ házaspár vidékre költözött, így maradt három házaspárvezetõ nélkül. Tilmann atya azt tanácsolta, hogy csak várjunk és figyeljünk,ki fog derülni, ki alkalmas vezetõnek. Mondta még, hogy akár három családis maradhatunk, így nagyobb tér nyílhat apostolkodásaink megbeszélésének.

Egy idõ után hívtunk még két családot és egy nem végleges vezetõt vá-lasztottunk. Végleges vezetõnk a mai napig nincs. Ez nem feltétlenül jó, deígy van.

Idõközben szomorúságunkra ismét megvált tõlünk egy család, hiányol-ták az intenzívebb hétköznapi kapcsolattartást. 1997-ben új családdal gaz-dagodtunk, ami élénkítõen hatott csoportunkra. 1998-ban nagy bánatunkraegyik alapító családunk vált meg a csoportunktól, de nem a mozgalomtól.Hamarosan új házaspárt köszönthettünk, így ismét öten lettünk.

Nálunk a házigazda és a témából készülõ házaspár nem ugyanaz, ígyjobban meg tudjuk osztani a terheket. Az összejövetelt esténként tartjuk,mindig más család lakásán.

Megérkezés után szabadon imádkozunk, majd a téma felvezetését kö-vetõen megbeszéljük, kit mi érintett meg, milyen a témával kapcsolatos él-ményei, tapasztalatai vannak. Nagyot lendített a közös esték menetén, ami-kor egyik társunk felvetette, hogy az estért felelõs házaspár kiselõadásformájában vezesse fel a témát. Nagyon jól bevált a gyakorlatban, mert az-óta a mai napig igazán lelkiismeretesen készül, aki éppen sorra kerül, per-sze a csoport többi tagja is. Az anyag megbeszélése mindenkit megmozgat.Elõfordul, hogy a házaspárból csak az egyik fél beszél. Annak ellenére,hogy nagyon jó az elõadása, hiányzik a házastárs megnyilvánulása is.

20 Családcsoportjaink bemutatkoznak

Majd megállapodunk egy �jófeltételben�, amire a következõ találkozá-sig megpróbálunk odafigyelni. A �jófeltétel� korábban nem igazán mûkö-dött a csoportban. Ellenállásba ütközött, hogy elõre elhatározzuk, mire fi-gyelünk a következõ hónapban, és a tapasztalatok megosztása is, amitermészetesen nem kötelezõ. Nem sejtettük meg, hogy a fejlõdés milyennagyszerû lehetõsége rejlik ebben. Az utóbbi 3-4 alkalommal kezdtük elfelfedezni, nagy újdonság ez és öröm számunkra. Úgy tûnik, egyre inkábbtud általa vezetni minket a Szûzanya! Pl. ilyen elhatározásokat vállaltunk:Nem mondunk rosszat a társunkról, és más emberekrõl sem. Vagy: Minden-nap imádkozunk egy Úrangyalát a társunkért. Vagy: Kedvesebben fogadjuka hazatérõt. Felmerült az a probléma, ha �kitervelten� teszünk jót társunk-nak, az esetleg nem õszinte és nem spontán, mondjuk, ha éppen haragszunkrá. Ebben a helyzetben az a gondolat segít, hogy Jézusnak teszem a jót, akia társamban él.

A �hivatalos rész� után lakomázunk. Eleinte sokszor éjfélig, vagy mégtovább is együtt voltunk, de ez a másnapi következmények miatt szerencsé-re �normalizálódott�. A legfontosabb csoport a családunk és a kialvatlanságbeárnyékolta a következõ napi együttlétet. Az estbe így is sok minden bele-fér, hisz nemigen szoktunk késni.

Évente legalább egyszer, de inkább többször szervezünk olyan progra-mot, amelyen gyermekeink is megismerhették egymást, pl. közös játékot,kirándulást.

Elég távol lakunk egymástól, így a hétköznapokban nem igen tudunkkapcsolatot teremteni, mégis úgy érezzük, szükség van a rendszeres talál-kozásokra, hisz mindig készülni kell az anyagból, meg kell beszélni a témáta házastárssal is, így talán lassan egyre inkább belénk ívódnak a schönstattialapgondolatok.

Nap, mint nap szembenézünk az önmagunk, társunk és gyermekeink el-fogadásából adódó nehézségekkel, a házastársak eltérõ nézeteivel. Azondolgozunk, hogy a feltétel nélküli szeretet biztonságát családunk tagjainakminél jobban megadhassuk. A problémák és megoldások valamiképpen ki-fejezésre jutnak a csoportban is.

Valószínû, hogy a csoportban pl. az egymásra való odafigyelésre na-gyobb hangsúlyt kellene fektetnünk, de reméljük, hosszú még az élet.

Ahogy az egyik házaspár látja a csoportot

Hírdaó 21

Folytatódnak az elõadók vendégsze-replései a katolikus iskolák, plébániák ésmás közösségek meghívásaira.

� Pécsett végéhez közeledik a SzentMór Családszeminárium, melyet végignagy érdeklõdés kísért.

� Hasonlóan jó fogadtatásra találtakelõadóink Budaörsön, a katolikus iskolá-ban megszervezett elõadássorozaton.

� További elõadások voltak mégBudapesten, Zalacsányban, Szentendrén,Pátyon, Piliscsabán...

� A Veszprémi Fõegyházmegyében Márfi érsek atya hivatalosan ismegbízta a Családakadémiát a családok továbbképzésének feladatával. Eb-ben a térségben szervezett egyházmegyei és helyi lelki napok, majális és anyári tábor elõadásait a Családakadémia szolgáltatja.

� A Budapest-Esztergomi Fõegyházmegyében elismerést kaptak elõ-adóink a család-csoport vezetõknek szervezett továbbképzési napon. A fõ-egyházmegyei család-referens és a helynök atya ajánlására Paskai bíboros-érsek atya megadta a hivatalos mûködési engedélyt a Családakadémiaszámára.

� Hasonlóan jó együttmûködés bontakozik ki a Székesfehérvári Egy-házmegyében is. Itt, Székesfehérváron, június 26-án Családünnepet ren-dezünk.

� Befejezõdött a családtréner képzés kísérleti, �0�. évfolyama. Arésztvevõk sok jó tapasztalatot szereztek az elõadások készítésében, azegyütt dolgozásban. Eközben közösséggé forrtak össze.

� Jelentõs lépések történtek az osztrák családakadémiával valóegyüttmûködésben, amelynek fontosságára Tilmann atya és Bíró püspökatya is felhívta a figyelmünket.

Január 30�31-én 2 házaspár �hospitálni� volt Bécsben. Március 20�21-énpedig 10 magyar és 5 osztrák házaspár részvételével ugyanott tapasztalat-cserét rendeztünk. Ekkor született meg a döntés: a kétéves családtrénerképzés elsõ évfolyama Budapest térségében 1999 szeptemberében indul.

Csermák Kálmán és Alice

22 A családok írták

�Tedd könnyûvé énnekemezt a nehéz hûséget�

(József Attila)

Ezeken az oldalakon a feleségekhez és a férjekhez szólunk külön-külön, hogyan tehetjük magunkat könnyebben szerethetõvé, hogy házassá-gunk alapja, az igaz szeretet, meg ne gyengüljön.

Öt perc reggelente

Kedves feleségek! Többgyermekes édesanyaként a sok tennivaló miattgyakran késõn kerültem ágyba, és bizony elõfordult, hogy éjjel gyereksírás-ra ébredtem, reggel alig volt erõm kimozdulni az ágyból, gyûrött hálóing-ben, mosdatlan arccal kitámolyogtam a konyhába, sietve elkészítettem areggelit, ingerült voltam. A férjem magára kapkodta ruháját, én az ajtóbanenyhén áporodott puszit nyomtam az arcára, és õ elment... Elment amunkahelyre, ahol olyan nõk vannak körülötte, akiket parfümillat lengkörül, arcuk gondosan ápolt, hajuk rendezett és mosolyognak, ésmegértõek... Egy alkalommal a férjem munkahelyén jártam és akkordöbbentem rá a valóságra.

Természetesen a férjemben (azt hiszem) nem merült fel semmi hátsógondolat, hiszen szeret engem, tudja, nem várhatja el, hogy reggel órákattöltsek a fürdõszobában (talán azért sem, mert akkor neki kellene ellátni agyerekeket), megérti, hogy fáradt vagyok.

A munkahelyen látottakon elgondolkodtam: órákat valóban nem várhatel. De öt percet sem? Mire elég öt perc? Hogy hideg vízzel megmossam az

A családok írták 23

arcom, megfésülködjem, egy kellemes dezodort fújjak magamra, szájamkiöblítsem és felkapjak egy tisztességes pongyolát vagy otthoni ruhát.

Férjem mennyivel könnyebb helyzetben van, amióta az öt percet nekiajándékozom, amikor a munkahelyen a kolléganõre néz, és egy pillanatraösszehasonlítást tesz. Az öt perc, amit magamra áldoztam, ajándék lett aférjem számára és a tökéletes sminket, frizurát, méregdrága parfümöt, di-vatos ruhát talán pótolja a törõdésem, gondoskodásom, szeretetem...

Vallomás a férjnek

�...Ha szomjazol, hát aszúbort adok,de pár sötétlõ könnyet bennhagyoks ha érzed, hogy íze keserû �,azért csak idd, nincs édesebb nedû.

Ha tested fázik, lelkem rád adom,két vállad bársonnyal betakarom.És reszketõ agyam, ha éhezel �szükségben nálam sohasem leszel.

S ha fáradt tested megpihenni vágy,nyugodj karomba, nincs puhább faágys mert kell majd egyszer mégis oltalom,fogadd, fogadd el, kérlek, a karom.

Fogadd el, vélük bármit is tehetsz,azért hozzám kegyetlen nem lehetsz.Ha nem jönnél is mind tiéd marad,nem kéri vissza gyönge pillanat.�

(József Attila)

Elõléptetem a feleségem

Kedves Férjek! Nem értem a feleségemet. Gyakran tesz meg-jegyzéseket, hogy nem dicsérem meg a fõztjét, nem veszem észre, hogyragyog a lakás, hogy csinosította otthonunkat, hogy jól bánik a gye-rekekkel, hogy fodrásznál volt és nem mondom neki, hogy szeretem. Pediglátja, hogy mindent megteszek a családért, hogy sietek haza hozzájuk, hogy

24 Tanulmány

jóízûen eszem az ételt, hogy jókedvû vagyok itthon. Miért kell ezt mon-dani?! Hiszen a vak is láthatja, hogy szeretem. Ráadásul még azt is elvár-ja, hogy apróságokkal, esetleg virággal kedveskedjek neki.

Õ a nap legnagyobb részét otthon tölti, én a munkahelyemen. Én, haelvégzem a munkám, jól esõ érzés tölt el, a betegeim hálásak, ha egycikkem megjelenik egy orvosi újságban, büszkeség tölt el, kapokelõléptetést, kapok fizetésemelést, kapok elismerést. Mit kap a feleségem?Szinte semmit. Ha tõlem nem kap dicséretet, szinte senkitõl. A gyerekek ter-mészetesnek veszik mindazt a jót, ami körülveszi õket, õk nem dicsérik. Kimástól várhatná a megbecsülést, ha nem tõlem?! Õt egyedül én léptethetemelõ, és bizony elõ is léptetem a szívemben, mert persze hálás vagyok neki,hogy tartja a frontot otthon, hogy biztos hátteret, meleg fészket teremt ésnélküle én sem tudnék az lenni, aki vagyok. De errõl csak akkor tud, ha kiis mondom. Engem sem gondolatban helyeznek magasabb beosztásba, nemcsak a szívükben adják a fizetésemelést. Nem könnyû ezeket kimondani.Nem is jön könnyen a számra a szó, de néha erõt veszek magamon éskipréselem a hála szavait, mert tudom, milyen fontos, hogy õ is megkapjaaz elismerést, ami minden dolgát jól végzõ embert megillet. És ha nagy ne-hezen kimakogok egy dicsérõ szót, meghatódik és madarat lehet vele fogat-ni... És az nekem is jó.

Vallomás a feleségnek

�Mindennap belédszeretek, pedig ki sem ábrándultam belõled.�(Képes Géza)

Kedves daloskedvû Családok! Kérünk Benneteket, ha kedvetek ésidõtök engedi, zenésítsétek meg a fenti József Attila idézetet és küldjétek elnekünk. Készíthetnénk egy kazettát a házastársi szerelemrõl.

A családok írták 25

ÏÏ Õszidõ ÒÒ(életbölcsesség az elõttünk járó generációtól)

Az a család, aki együtt imádkozik, együtt marad. Egy mondatban ígyfogalmaznám meg mondanivalómat. Házasságkötésünkkor lelki atyánk ezta gondolatot adta útravalóul. Mélyen szívünkbe véstük és mindenkor kitar-tottunk mellette.

Kerültünk igen nehéz helyzetekbe: egy gyermekünket hirtelen elveszí-tettük, feleségem majd belehalt a fájdalomba. Nem tudtunk beszélgetni.Nem tudtunk egymásnak mit mondani. De fogtuk egymás kezét és imád-koztunk. Az ima volt a kapocs, ami összetartott minket. Szép lassan ki-imádkoztuk a fájdalmat a szívünkbõl.

A munkahelyemen volt egy özvegyasszony, akit megsajnáltam, sokatsegítettem neki. Egy idõ után éreztem, hogy munka közben túl sokat be-szélgetünk, többet elmondtam neki, mint a feleségemnek. Nem voltam hût-len, de a szívem elkalandozott. A feleségem is megérezte. Nem mondta, deláttam rajta, nagyon fáj neki. Továbbra is az imába kapaszkodtunk. Egysze-rûen lehetetlen, hogy este együtt imádkozunk, és másnap az ember mélysé-ges sebet üssön a párja szívén.

Volt, hogy gyerekeink letértek az általunk helyesnek tartott útról. Velükakkor nem imádkozhattunk. De értük igen. Senki nem tudná elképzelni,mennyit imádkoztunk értük. Tudtuk, mindenképpen visszatérnek az AtyaiHázba. És így is lett. Hála Istennek, hogy mi is megérhettük.

Nem volt mindig könnyû a közös ima. Ha feszültségek terhelik a házas-ságot, jaj de nehéz egymás mellé ülni Isten elé. Nem tehettünk mást, aproblémát meg kellett beszélni, mert haragosan nem lehet imádkozni. Máraz is sokat jelent, hogy mindig le tudjunk ülni egymás mellé. Hát még, haegy felé tudunk nézni, Isten mit tanácsol most, mit tenne Jézus a helyem-ben. Nem mindig imádkoztunk hangosan, volt, hogy csupán a szíveink be-széltek. Úgy is tudtuk, mit mond a másik. De a párunk közelsége jót tett.Erõt adott.

Ezt a tanácsot, számunkra a legfontosabbat, adnám tovább. Úgy érez-zük, nem csupán mi tartottuk meg az imát, hanem az ima tartott meg min-ket.

Egy hetvenes éveiben járó férj

26 Tanulmány

Korlát?

Korlátozni a gyerekeket: ez va-lami kegyetlen dolog, gondolják so-kan. Gátolni személyiségük kibon-takozását, megakadályozni, hogyazt tegyék, amit szeretnének. Foly-ton összeütközésbe kerülni a gye-rekkel, gátolni a szabad mozgásban.Szolgamód engedelmes bábokat fa-ragni belõlük, akiknek nem is lehetakaratuk. El a korlátokkal, hadd nõ-jenek szabadon, mint a virág! Ezsok szülõ jelszava.

Mi történik ezekben a családok-ban? Pl.: a gyerek (ötévesen) magadönti el, hogy hideg szélben vesz-evastag pulóvert. Az anya próbáljajobb belátásra bírni a gyereket:�Nem akarsz mégis inkább pulóvertvenni?� (Már a kérdés is szuggerál-ja a választ.) �Nem!� � válaszoljaa gyerek. � �Biztos?� � �Biztos!�Ez néhányszor megismétlõdik. Az

anya egyre csüggedtebben tudomá-sul veszi a gyerek döntését, hiszena gyerek személyisége így tud jólkibontakozni. Elindul a család a ba-rátokkal kirándulni. A gyerek tízperc múlva nyafog, húsz perc múl-va hisztizik, mert fázik. Az anyamondogatja: �Látod...? Én meg-mondtam. Miért nem...?!� A gyerekordít, az egész társaság ideges. Azanya rájön, nincs mit tenni, visszakell fordulni, megfázik a gyerek. Akellemesnek induló túra itt véget ér.A szülõk kedvesen elnézést kérneka barátoktól, a barátok megértõenmosolyognak: �semmi gond, talánmajd legközelebb...� Mindenki elé-gedetlen, még a szegény gyerek is,hiszen érzi, õ az oka a társaságrossz hangulatának. Egy másik�szabadon nevelt� gyerek vendég-ségben csokoládéval a kezében sza-ladgál, maszatos ujjacskáit a bútor-kárpitba törli, és amikor az enniva-

GYEREKNÖVELDEGyereknevelési rovatunkat azzal a gondolattal indítjuk, hogy tudjuk,

minden gyerek és minden szülõ más. Ezért szeretném hangsúlyozni, nemkész recepteket szeretnénk adni, hanem általunk megélt tapasztalatokat,melyekbõl mindenki kimazsolázhatja a számára megfelelõt, önálló gondol-kodásra indít, erõt, esetleg példát adhat, és talán nem kell csupán saját ká-runkon tanulnunk. Talán furcsa, hogy rögtön a korlátokkal kezdjük, de azttapasztaltuk, a szülõk többsége két szélsõséges nézet: a teljes megengedésés vasszigor között választ. Ezért szeretnénk felmutatni a szereteten, elfo-gadáson, bizalmon és megértésen alapuló középutat.

Tanulmány 27

lót a földre dobálja (nem ejti) és aháziasszony megkéri, ne csináljaezt, a gyerek ordít, az anya megsér-tõdik, és azt mondja, a gyerek olyanérzékeny lelkû, nem tudja elviselni,ha rászólnak.

Szegény gyerek! De miért sze-gény, amikor nem ütközik korlátok-ba, szabad?! Mert a korlát egy-ben határkõ, védõfal, amely-nél biztonságban érezhetimagát. Olyan dolgokbankell döntenie, amelyekmeghozatalára még nemképes. Õ pl. csak a puló-ver felvételének kelle-metlenségét látja, de azt akellemetlenséget a melegszobában még képtelenbelátni, amit a hideg okozodakinn. A pulcsiba bújá-sért kárpótolta volna a vidámegyüttlét. Az így nevelt gyerekekolyan dolgokat követelnek és tehet-nek meg, amik ártalmasak számuk-ra, pl. hogy késõ éjszakáig fennma-radhassanak, örökké édességet maj-szoljanak. Egyre jobban megtanul-ják, hogyan érhetnek el bármit szü-leiknél hízelgéssel, szívet-tépõ zo-kogással vagy kitartó nyafogással.A szülõk végül beadják a dereku-kat. A gyerek arcán diadalittas mo-soly, de szíve mélyén érzi, ez ígynincs rendjén. Elérte, amit akart, denincs biztonságban, még ha szüleimindent megtesznek is érte. Egyre

értelmetlenebb dolgokat követel,szülei panaszkodnak: �iszonyúanerõs akaratú ez a gyerek, hiába be-szélek neki, addig mesterkedik, mígeléri, amit akar.� Milyen igazságta-lan ez a szülõ, hiszen nem a gyere-kek, hanem a szülõk idézik elõ aszófogadatlanságot. Megtanítják:

elérhetsz bármit, ha elég kitartóvagy. A következményektõlmindenki szenved, de kivált-képp a gyerek, aki nem kaptameg a biztonságot adó korlá-tokat.

Ha az ilyen gyerek közös-ségbe kerül, rengetegkudarc és keserûségéri, mert nem tudjaazokat a szabályokat,

melyeket az együttélésjelent. Nem tanulta meg, hogy

alkalmazkodnia kell mások kíván-ságaihoz, nyafogásának, dühkitöré-seinek súlyos következményei van-nak, társai kiközösítik, a nevelõ rá-szól. A kis zsarnok ettõl összeom-lik, szinte belebetegszik, nem tudja,hogyan viselje el a �nem�-et. Sze-gény gyerek, rá haragszanak, pedignem is õ a hibás. Nincs mihez al-kalmazkodnia, nincs mibe kapasz-kodnia. Szülei nem adták meg azt abiztonságot, amit a szeretetbõl fel-állított korlátok védõfala eredmé-nyez.

�Keményen kell bánni a gye-rekkel!� � mondja sok szülõ.

28 Tanulmány

�Meg kell mutatni, itt nem õ paran-csol, hanem én. Amíg az én kenye-remet eszi, ebben a házban azt te-szi, amit én akarok.�

Dani zsivány kis fickó. Az any-ja alig bír vele, de ha az apja mel-lette van, mindent megtesz, amitkérnek tõle. Vendégségben vannak.Érkezéskor kérik: �Köszönj szépen:csókolom a néninek, a gyerekek-nek: sziasztok.� Dani meg se szólal.Elismétlik neki. Õ duzzogva nézmaga elé. Az anya felsóhajt: �Olyandacos ez a gyerek. Látod? Csakazért sem köszön.� Dani leül, gya-núsan szeme sarkából méregeti atársaságot. Ahogy felméri a terepet,megnyugszik és lassan egy porce-lánangyal felé nyúl. Apja rákiabál:�Nem teszed le rögtön!� Majd hoz-zánk fordul: �Olyan ügyetlen ez agyerek, mindent tönkretesz.� A gye-rek csöndben helyére kullog. Párperc múlva egy színes könyvet akarkezébe venni. Az apa felemelihangját: �Ki ne szaggasd a lapjait!�

Pár nap múlva az elõbbi házi-asszony látogatóba érkezik Dani-ékhoz. Az apa nincs otthon. Danipercenként a szobába rohan, anyjátalig hagyja szóhoz jutni. Amikoranyja kiparancsolja a szobából, né-hány percre csönd van. Ekkor azanya elmeséli: �Mindig alig várom,hogy az apja haza jöjjön. Neki min-dig szót fogad. Meglengeti a kezét,gyakran odacsap. Tudod, tart tõle.

Nem mer neki ellentmondani, máriskapja a pofont. Ha viszont az apjanincs itthon, nem bírok vele. Egypercre sem hagyhatom egyedül. Énbezzeg nem tudok vele kemény len-ni. Mindig megesik rajta a szívem.Tudod, olyan erõs akaratú ez a gye-rek. Egy idõ után az idegeimremegy az állandó követelõzésével,ordításával. Végül beadom a dere-kamat, akkor legalább néhány per-cig békén hagy.�

Szegény gyerek! Túl sok korlát-ba ütközik. Nem bíznak benne,nincs �szava�. Megszégyenítik, szid-ják, a korlátok nem védik meg, csakakadályozzák, megsebzik. Csak fé-lelembõl engedelmeskedik, ha nincsmitõl tartania, mindent megtesz,amit akar, akár veszélyes dolgokatis. Ráadásul azt sem tudja, miheztartsa magát, mert elõbb-utóbb any-jánál eléri, amit akar. Ez növeli bi-zonytalanságát. Nem bízhat sem fé-lelmetes apjában, sem kiszámít-hatatlan, következetlen anyjában.

* * *

De milyen a jó korlát? Hogyanad biztonságot? Hogyan állíthatjukfel szeretetbõl? Legközelebb ezek-kel a kérdésekkel foglalkozunk.Következõ számainkban folytatjuka témát: szembeszegül a gyerek, da-cos. Majd: mit tegyünk, ha nemtartja be a határokat.

Mindennapjaink 29

Lépcsõházi beszélgetésekEzen az oldalon olyan témákkal foglalkozunk, melyekkel napmint nap találkozunk játszótéren, boltban, orvosi rendelõ-ben, munkahelyen vagy lépcsõházban beszélgetve. Valakihozzánk fordul, elmondja problémáját és megértést, taná-csot esetleg segítséget vár. Sokunknál nagyon nehezen jön

a támogatást, eligazítást nyújtó szó ezekben a váratlan helyzetekben. Gyak-ran csak akkor jutnak eszünkbe az éppen megfelelõ szavak, amikor a másikmár messze jár, és sajnos nem mindig tudunk olyan helyzetet teremteni,hogy legyen alkalmunk elmondani ezeket a �lépcsõházi� gondolatokat.Ezek a beszélgetések is apostolkodásunk egyik területét képezik, ezért jó, hakészülünk rá. A rovatban leírt esetek, példák segíthetnek a felkészülésben.Természetesen kész válaszokat nem adnak, hiszen nincs két egyforma hely-zet, probléma és ember sem, csupán segíteni szeretnének a gondolkodásban.

Végül hozzáfûznénk, hogy a beszélgetés még nem elegendõ, a kapcsola-tot tovább kell ápolnunk, érdeklõdünk és a tõlünk telhetõ segítséget megad-juk. És elsõsorban mi magunk is éljük azt, amit mondunk.

A szomszédasszony másodikbabáját várja:

� Hogy vagy? Elmúlt már ahányingered?

� Bárcsak az lenne az egyedü-li problémám! Most voltam ultra-hang vizsgálaton és azt mondták,hogy a baba rendellenességgel fogszületni.

� Ez biztos?� Biztos, pár napja kaptam meg

a kontrollvizsgálatok eredményét.� Tudod, azért gyakran téved-

nek az orvosok... Istenem, mostbiztosan nagyon szomorú vagy.

� Teljesen kétségbe vagyok es-ve. Sokat beszélgettük a férjemmel,és úgy döntöttünk, hogy elvetetjük.

Tudod, a babának is jobb lesz így,nem kell szenvednie, hiszen lehet,hogy már születésekor meghal,vagy az is lehet, hogy többször ismûteni kell. Én nem akarom, hogya gyerekemet már ilyen kicsi korá-ban szurkálják, darabolják. Mind-annyiunknak így lesz a legjobb, hameg sem születik.

(Egy beteg gyermek születésétnagyon nehéz elfogadni, különösenazoknak, akik nem látják a hit fé-nyében, hogy sohasem a szenvedé-sé az utolsó szó, és a megfogantmagzat ember. Mit is mondhatunkekkor, hogy szavaink ne legyenekkioktatóak, és az együttérzésünketis kifejezzük?!)

30 Mindennapjaink

� Biztosan ezt akarod? Ez amegoldás?

� Az eszemmel azt mondomigen, de szívem mélyén borzasztóezt a döntést meghozni. Tudod, na-gyon vágytam erre a gyerekre, na-gyon boldog voltam, amikor meg-tudtam, hogy várjuk. Tervezgettem,ábrándoztam... na de hagyjuk! In-kább vegyék el, mint hogy szenved-jen. Nem?

� Nehéz helyzetben vagytok,nehéz tanácsot adni, én csak aztmondhatom, mit tennék a helyed-ben. Arra gondolok, hogy a pici ba-ba a pocakodban eddig soha nemvolt és ezután sem fog születni. Kistestébe be van kódolva, hogy hajaszõke lesz, mint a tied vagy barna,mint a férjedé, szeme álmodozó kékvagy meleg barna, alkata nyúlánkvagy gombóc... Érzi a hangulatod,szeretetedet vagy elutasításod, hall-ja a hangod, érzi a rá váró veszélyt.Õ már ember.

� Hogy mondhatod, hogy em-ber, amikor még emberi formájasincs? Inkább hasonlít halhoz vagymadárhoz, mint egy emberhez.

� Gondold csak el, az alma-mag sem hasonlít a termõ fához. Deha a magot haszontalannak tartják,nem lesz alma sem. Még pirinyó,de millió apró, kellemes és esetlegkellemetlen jelbõl érzékelhetõ, ult-rahanggal kimutatható, szíve dob-banása jelzi: õ van, õ él.

� ...de nélkülem egy pillanatigsem tudna létezni!

� Így igaz, de az újszülött cse-csemõ élete is teljesen a felnõtt gon-doskodásának van kiszolgáltatva.

� Jó, ebben lehet, hogy igazadvan, de mégis úgy érzem, nincs jo-gom, hogy egy gyereket szenvedés-re szüljek. Te képes lennél azt elvi-selni, hogy gyereked a Te döntésedkövetkeztében egész életében beteglesz? Egész életében esetleg nyo-morék, súlyosan sérült?

� Nagyon fájdalmas errõl be-szélni, és szörnyen nehéz helyzet ezgyermeknek szülõnek egyaránt, decsak azt tudom mondani, nincs jo-gom dönteni az élete felett, mintahogy már megszületett gyermekemélete felett sincs jogom dönteni.Gondolj bele, mi történne, ha a mármegszületett gyermekrõl kiderülne,hogy esetleg súlyosan megbeteg-szik majd? Mit tennél vele?

� Természetesen ápolnám, gon-doznám, mindent megtennék azért,hogy felgyógyuljon... Aha, mostmár értem hova akarsz kilyukad-ni...! Hogy a nagyobbat nem, de apicikét bántanám, ugye? Hogy a pi-civel sem tehetem meg azt, amit anagyobbal sem.

� ....� Nagyon nehéz, nagyon nehéz.� Iszonyú nehéz.� Úgy érzem, bárhogy döntök,

nem döntök helyesen.

Hírek 31

� Jól emlékszem, kislányt sze-retnétek?!

� Igen.� Hogy hívják majd?� Annának.� Akkor lehet, hogy a kis Anna

meg fog halni?!

(Sokan nem gondolnak bele,nem tudják, hogy a megfogant mag-zat ember, és a legalapvetõbb em-beri jog � az élethez való jog � õtis megilleti. Mivel a pici magzatotnem látják, nincs velük személyeskapcsolatuk, könnyebben eldobják,még nem kötõdnek hozzá. Olyattesznek vele, amit már megszületettgyermekükkel soha nem tudnánaktenni. A legtöbb abortuszt kérõ anyanem rossz, hanem tudatlan, ha a picita pocakjukban saját gyermeküknekéreznék, nem tudnák elpusztítani.

Egy beszélgetés hasonlóképpenzajlott le négy évvel ezelõtt. Hetek-kel késõbb az anyuka mesélte, na-pokig az utolsó kérdés visszhang-zott a fejében: Lehet, hogy a kisAnna meg fog halni? Ezután márnem egy sejtcsomót, hanem a kisAnnát látta maga elõtt, akinek asorsáról kell döntenie. Az anyuká-nak sikerült a férjét meggyõznie,megszülte babáját, a kicsit három-szor mûtötték, még gyógyszereketszed, és egészséges életet él, és acsalád nagy-nagy örömét leli benne,és boldogok, hogy megtartották.)

Mi történta Schönstatt-világban?

Nõi lelki napFebruár 20-án, szombaton volt

az elsõ schönstatti nõi lelki napMagyarországon.

Csodálatos módon a hóakadá-lyok addigra lehetõvé tették, hogyKornélia nõvér (schönstatti Mária-nõvér) Schönstattból, a résztvevõkpedig Sopron, Keszthely, Pécs, Bu-dapest, Veszprém térségébõl (össze-sen 50-en) némi késéssel ugyan, deszerencsésen Óbudavárra érjenek.

A nap témája �Egyszerûen ön-magam lenni�. Az elõadás és a dél-utáni meditáció kicsengése az volt,hogy akkor merünk és tudunk ken-dõzetlenül azok lenni, akik va-gyunk, ha biztonságérzetünk abbóltáplálkozik és erõsödik, hogy gyer-mekek vagyunk, a teremtõ, feltételnélkül elfogadó és szeretettel gon-doskodó Isten gyermekei, akit a szí-vünkben mindig felkereshetünk és

32 Imaszándékok

megtalálhatunk. Magamban hordo-zom az otthonom. Szép volt, hogybefejezésképpen libasorban, a havattaposva fölmentünk az erdei szen-télyhez és röviden elidõztünk ke-gyelmi anyánknál.

Köszönet a férjeknek, akik el-engedték feleségüket és megpróbál-ták pótolni a pótolhatatlant.

mát, és a Zsolt ereje, derûje és bi-zalma is töretlen maradjon.

*� Kérjük, hogy Varga Karcsinak

és Erikának egészséges kisbabájaszülessen, és Erika várandósságiideje is problémamentes legyen.

*� Edöcsény Márta és Levente

gyermekeikkel mielõbb beköltöz-hessenek új házukba.

*� Mindazokért a családokért,

melyek házat, lakást keresnek, épí-teni szeretnének vagy építenek.

*� Az ez évi családnapok részt-

vevõiért (kb. 120 család), a vezetõházaspárokért, elõadókért, gyerek-felelõsökért.

*� Azért, hogy Óbudavárra je-

lentkezzen gondnok házaspár.*

� A június 26-án Székesfehér-váron, a Bory-várban tartandóCsaládünnep sikeres lebonyolításá-ért.

*� Egy lelki válsággal küzdõ há-

zaspárért, hogy a Jóisten adjon ne-kik békét és szeretetet a szívükbe.

Köszönjük a családok segítsé-gét, hogy Csányiné Bárány Áginakmeg tudtuk venni a kényelmes, el-fektethetõ fotelt.

(Imaszándékok:kérjük családjainknak

a kánai mennyegzõ csodáját!)

Írjátok meg, ha nehéz helyzet-ben vagytok, hogy tudjuk hordozniegymást. Lehet névvel, de név nél-kül is. Ha megköszönni valótok van,itt azt is megtehetitek.

� Kérjük imáitokat, áldozataito-kat, hogy Csányiné Bárány Ági mi-nél elõbb meggyógyuljon, hogy agyerekek élvezzék a Szûzanya ki-mondhatatlan gondoskodását, oltal-

Gólyahír 33

GólyahírVárjuk az örömhírt,

ahová kisbaba érkezik!

Nagy örömmel fogadtuk a hírt,kisbabát várunk negyedszer, de jöt-tek az izgalmak. A 16 hetes vizsgá-latok többszöri mérés ellenére rosszeredményt mutattak.

A további vizsgálatokra nemmentem el, mert úgy éreztük, úgy-sem ezektõl tesszük függõvé kisba-bánk vállalását.

Ha ilyen nagy feladatot kaptunka Jóistentõl, hittünk abban, hogyerõt is kapunk hozzá Tõle. Sokat je-lentett a várakozás izgalmában,hogy õszintén megoszthattuk gon-dunkat családunkkal és szövetségicsoportunkkal. Éreztük mindennap-jainkban, hogy mellettünk állnakimáikkal. Karácsony utánra vártukkisbabánkat, így adventünk külö-nösképpen élõ és mély volt. A szü-lést is egész másképp éltem meg,mint eddig. Minden fájdalmamat ésizgalmamat a kisbaba egészségéértajánlottam fel.

1999. január 3-án megszületettkis VIRÁG lányunk teljesen egész-ségesen. Hálásak vagyunk a Jóis-tennek és Nektek is a sok érte mon-dott imáért.

Pór András és Eszter,Julcsi, Panka, Kata

Balatonlellérõl{

Szívbõl gratulálunk és kérjükIsten áldását az egész családnak!

Ujjongó szívvel tudatjuk, hogyGyümölcsoltó Boldogasszony ün-nepének reggelén megszületett

NELLI MÁRIAIsten ajándékaként, egészségesen.András, Péter és Eszter gyermeke-ink után az arányokat tökéletesítet-te. Köszönjük az értünk mondottimákat.

Alföldi Zoli és ÁgiKeszthelyrõl{

Az Úr jóságáért, az õ végtelenszeretetéért hálát adva, örömmel tu-datjuk, hogy 1999. május 3-án meg-született GERGELY fiunk. Mind-nyájan jó egészségnek örvendünk.

Patocskai család Sopronból{

Szeretettel tudatjuk kedvesMindnyájatokkal, hogy 1999. május4-én MÁRTA TERÉZ nevû ba-bánk született. �Paraméterei�: 4180g, 54 cm. Mindketten jól vannak ésvidáman ismerkednek egymással.

Üdvözlettel: Abaiék Pécsrõl

34 Derûs oldal

Nem kell, de szabad... nevetniReggelinél a férj és a feleség

csúnyán összeveszett, a férfi meg-bántotta asszonyát. Este a férj ha-talmas csokor virággal a kezében,leszegett fejjel kopogtat. A feleségmeglepetten végigméri, majd gyen-géden átöleli:

� �Azért ennyire nem hara-gudtam...�

JA játszótéren öt gyerek veszek-

szik, ugyanis a fûbe szúrva egy kistáblát találtak, amelyen ez a feliratállt: Köszönjük, hogy nem szeme-telnek. Vasutast szeretnének velejátszani és nem tudnak megegyezni,ki legyen az állomásfõnök, akinél atábla lesz. Iszonyatos ordítás, lök-dösõdés tör ki. Az anyukák csüg-gedten nézik a jelenetet, míg azegyikük a gyerekgubanc közé sza-lad, és elkiáltja magát: �Tudjátok,mi van a táblára írva!? Köszönjük,hogy nem verekednek.�

JA férj születésnapján az ifjú fe-

leség ki akar tenni magáért, külön-leges vacsorát készít, ami pocsékulsikerül. Teljesen magába roskad, le-fekvéskor az ágy szélén sírdogál.Férje melléül, vigasztalni próbálja:

� Ne keseredj el, drágám, atorta fantasztikus volt.

� Tudom � zokog fel az asz-szonyka �, az anyád sütötte.

JAz asszonyka elkeseredve tele-

fonál anyukájának:� Nem értem a férjemet. Hét-

fõn azt mondta, imádja a bablevese-met, kedden még ízlett neki, szer-dán mosolygott, amikor ette,csütörtökön már egy szót se szóltevés közben, pénteken, amikor abablevest meglátta, a száját rángat-ta, szombaton már a konyhába sejött be, és vasárnap, amikor kedve-sen hívtam, hogy jó meleg a bable-ves, azt kiabálta, hogy ki nem áll-hatja és étterembe ment. Mondd,anyuci, mitõl változhatott meg ígyegy hét alatt?!

JGyermekeink szeretik találós

kérdésekkel szórakoztatni egymást:� Melyik töknek nincs indája? �hangzik a kérdés. � A csütörtök-nek. � Melyik töknek nincsHyundaija? [hundáj, autómárka] �ismétli meg a kérdést a legkisebbfiunk.

Derûs oldal 35

Hiszekegy és a kamillaA hatéves Tomi megfázott, orra

folyik, berekedt. Anyukája kamilla-teát fõz neki, hogy inhaláljon, a for-ró gõz tisztítsa ki a légutakat.

� Gyere, Tomi, inhalálni! �kiabálja neki.

Tomi pánikba esik, keservesensír:

� Nem akarok, nemakarok!

Anyukája nem érti adolgot, faggatni kezdi, mirenagy nehezen kiszedi belõle:

� Hát, a misén mond-tátok, hogy Jézus inhaláltszenvedett és eltemették.Nem akarom, hogy engemis eltemessenek!

J

A tökéletes kozmetikaMegboldogult ifjú ko-

romban egy ismerõs kislányra vi-gyáztam. A játszótéren minden má-szókára felment és nyaggatottengem is, hogy tartsak vele. Hiábamagyaráztam neki, hogy ezért nem,azért nem, nem akarta megérteni.Végül ezt mondtam:

� Tudod, én már öreg vagyokehhez.

A kislány gyanúsan végigmért,majd jelentõségteljesen megjegyezte:

� Kozmetika, ugye?!

Két angyali történetÉn nagyon sajnálom a Szöszke

õrzõangyalát � mondja nagylá-nyunk �, a Szöszke folyton szalad-gál és szegény angyalkának mindigegyütt kell szaladnia vele.

JEgyik kislányunk egy magasra

lendülõ fahinta elé lépett.Férjem háttal állt, hirtelenmegfordult, egy pillanatalatt kikapta a meglepettgyereket hajszállal azelõtt,hogy a hinta megütöttevolna. Ötéves lányunk ígymesélte nekem a történte-ket: az õrzõangyal meg-védte Lucuskát. Nem úgy,hogy arrébb vitte, hanemszólt apa angyalkájának,aki belesúgta apuci fülébe:� Kapd el a kis Lucát!

J

A Szûzanya kuckójaA Mennyországról beszélge-

tünk, a jó, biztonságos kuckóról,amit Jézus készít nekünk.

� És ott együtt lakik majd azegész család? � kérdik a gyerekek.

� Igen, ott is együtt leszünk.� Ti elõbb haltok meg, mint mi,

mert ti öregebbek vagytok, ugye?� Igen, általában így szokott

lenni.

ÓRIÁSI apróságok

36 Derûs oldal

Ekkor a kislány eszébe jutottkistestvére, aki a pocakomban haltmeg, és õ Fruzsinak hívta.

� Jézus biztosan jó kis kuckótkészített neki a mennyországban,ott lakik. De ez a kuckó ugye abbana házban van, ahol mi is lakunk ma-jd, ha meghalunk. � Aztán továbbgondolkozott... � De a Fruzsi ottmost egyedül van. Nem fél? Ki vi-gyáz rá? � Hagytam, hogy gondol-kozzon... � Biztosan Mária, mertÕ is a Fruzsi anyukája, most mégMária házában lakik, majd akkorköltözik a miénkbe, ha mi is meg-halunk.

J

Hinta a mennyországbaRégi házunk elõkertjében volt

egy hinta. Amikor emeletre költöz-tünk, a gyerekek kérleltek, hogyszereljünk az erkélyre is hintát.Mondtam, hogy nem lehet, mert on-nan könnyen le lehet esni, cson-tocskájuk összetörhet, még meg ishalhatnak.

� Az nem baj � szólal meg azegyik �, a mennyországban vár aSzûzanya, Jézus pihe-puha kuckótkészít nekünk. És nyugodtan ehetekannyi túróscsuszát, meg palacsintát,amennyi belém fér, mert ott márnem fog fájni a pocakom, és nemhányok. És nyugodtan szaladhatok,nem esem el, nem vérzik a szájam.,ott ha elesünk se.

� Ez így van � mondtam én�, de mi lesz akkor a kisbabákkal,akiket a Jóisten neked formált, akikazt várják, hogy felnõtt legyél, fér-jed legyen és a te pocakodból meg-szülessenek!?

Ekkor egy kicsit elgondolkozik,majd azt mondja:

� Jól van, akkor ne szerelj azerkélyre hintát.

J

Ovis hittan felnõtteknekElsõáldozó kislányunk hittan-

óráira néha elvittem a kicsiket is.Természetesen a kicsik is gyónniszerettek volna, és a pap bácsi meg-engedte. Egyik délután az ovibanmondom a gyerekeknek:

� Siessetek az öltözéssel, me-gyünk gyónni. Négy éves (sincs) lá-nyom elkezd hangosan kiabálni azaulában:

� Hurrá, hurrá megyünk gyón-ni! Éljen, éljen!

Bemegy az öltözõbe és egyanyukához fordul:

� Megyünk gyónni! Tudod, mia gyónás? A pap bácsinak elmond-juk, milyen rosszat csináltunk, szo-morkodunk, és tudod, mit csinál Jé-zus? Gyönyörû tisztára mossa aszívünk, nem lesz rajta semmi ma-szat, nem ám. Olyan ragyogó lesz,hogy csak na! Hurrá, hurrá!

J

Kölyökoldal 1

MELLÉKLETKölyökoldal

Kedves Gyerekek, kedves Szülõk! Egy furcsa mesét találtok ezen a lapon.Nincs tele helyesírási hibával, mégsem lesz könnyû olvasni, hiszen tájszólásbaníródott: a hírös szögedies tájszólásban. Még ma is vannak emberek, akik így be-szélnek, különösen idõsek. Ízlelgessétek ti is szeretettel és jó kedvvel ezt a mesét,amit könyvben még nem olvashattatok, hiszen egy nagykõrösi néni fejébõl pattantki. Hallgassátok hát a mesét szeretettel az õ ízes tolmácsolásában:

A búza próbájaA dûlõ úton innen, a falu határon túl, élt égyszõ� égy öregembör. Érözte, hogy

elközelgött a halála órája, magához hítta hát két szöm fiát, hogy kiossza nékik azörökségöt. A szoba sarkában mutatott nékik két zsákot. �Osztozzatok mög szépenrajta!� � mondta, ezze� möghót. A fiúk mögsiratták, eltemették, eltorozták apju-kat, osztán kibontották a zsákokat. Az égyik tele vót fényösséges aranytallérral, amásik pedig búzátú� dagadozott. A kisebb fiúgondóta: �Majd szépen elosztjuk a két zsákottestvérömmel, fele zsák arany az üvé, fele zsákarany az enyim, fele zsák búza az üvé, fele zsákbúza az enyim.� A nagyobb fiú másként gondó-ta: �Mit kezdenék én a búzával?! Egész életöm-ben utáltam a fõdekön dógozni, a kicsi bezzegörökké apám nyomában kullogott. Hogy tudtákannyit túrni azt a földet, én ugyan el sé tudom képzeni?! Lögyön üvé a zsák búza,én mög fogom az aranyat. Bódogan élhetök belûle halálomig.� Erre fogta a zsákaranyat, hátára kapta, oszt sé szó, sé beszéd messzire szaladt.

A kisebb fiú otthon maradt a zsák búzával. Markába vötte, szömönkint pör-gette, simogatta, becézgette. Hogyisné becézgette vóna, mikó jó apja keze munká-ját látta benne. �Égyedû maradtam. Csak té maradtá mög neköm, búzácska, segítsmög éngöm� � mondta a fiú. Lássatok csudát, mögszólaltak a búzaszömek:�Mögsegítünk, mögsegítünk!�

A nagyobb fiú idegönbe mönt, ott múlatozott, iddogált, míg eltapsóta mindönpézit. Siránkozott: �Sé apám, sé anyám, sé ingöm, sé gatyám. Jaj-jaj, mi lészönmost velem?! Komáim mind hátat fordítottak neköm, nincs hun laknom, nincsmit önnöm. Mi csináljak, jaj, mi csináljak?!� Erre égy gondolatja támad: haza mö-gyök édös testvérömhöz, mán biztosan elfelejtötte haragját és kisegít égy kis aran-nya�.� Ahogy kigondóta, úgy is tött.

Eközben a kisebb fiú fõszántotta a fõdet, belevetötte a búzát, két kezitösszekúcsóta, kérte a Jóistent áldja mög fõdecskéjit, jó terömjön. A Jóisten nem

2 Kölyökoldal

fukarkodott, adott esõt bõségösen, adott napfényt bõségösen, hogy az évben százzsák búza állt a kisebb fiú csûrjibe. Követközõ évben mögint elvetötte, a Jóisten aszögényt mögáldotta, most még több búza termött. A kisebb fiúbú� gazdag embörlött. Szép házban lakott, mindig kerût az asztalára friss, fehér cipó. Arra kérte hitösfeleségit (mer hát annak röndje és módja szerint mög is házasodott), hogy az ágyamellé mindön este tögyön égy karéj búzakönyeret, mer û bizony jó az eszibe akar-ja vésni, hogy mindönt amije van, édösapja búzájának köszönheti.

A nagyobb fiú hazaért szülõfalujába, ahun gyorsan mögtudta, hogy testvéribûvagyonos embör lött. Kicsit elgondókodott, oszt arra jutott, hogy û bizony nem bá-torkodik testvére közelibe mönni, hiszön oly csúnyát tött vele, inkább iccaka ide-jin, a sötétben belopódzik a házába, oszt ellopja a pízit.

Így is lött. A nagy testvér már a kisebb ágyánál járt, mert az a pízt az ágy alatttartotta, amikó azon nyomban hangot hall: �Miben sántikálsz, gazfickó?!� El sétudjátok képzelni, ki vót az: hát a cipó szólalt mög az ágy mellett. �Sémmi közödhozzá! � mondta a gonosz testvér. � Csak az aranyér gyüttem.� �Má hogynélönne közöm hozzá, amikó én, a búza hoztam ehhöz a házhoz az aranyat. De mon-dok neköd valamit. Elvihetöd a pízt bántódás nékû, de csak ha kiállod azt, amit énis kiálltam.� �Röndben van! Úgy sincs sémmi, amit té tudsz, oszt én né tudnám.Mondjad, té nagy pofájú, mit álltál ki!� �Figyelj ide jól! � mondta a könyér. �Sötét fõdbe temettek, ott csonttá fagytam, majdan hideg esõ vert, égetõ nap pör-zsölt, vad szél cibált, utána kettévágtak, ütöttek-vertek, két kû között porrá zúztak,erõs kezek dagasztottak, majd forró kemencébe raktak. Kibirod-é té mindezt?� El-szégyölte magát a legény, mer bizony û ezt ki nem bírná, de nem maradt sok idejeszégyönközni, mer� testvéröccse fölébredt, mög is kérdözte, ugyan mi járatban vanitt a báttya. Az szömlésütve elbeszélte, hogyan akarta édöstestvérit mögszabadítanipízitûl. De azt is hozzátötte, hogy mán úgy sajnálja, hogy erre vötemödött, hogy aszíve majd möghasad bele.

Az öccsinek áldott jó szíve vót, mögsajnálta és adott néki égy zsákot. Szerin-tetök mi vót benne? Arany? Nem! Szép szõke búza vót. Adott égy kis fõdecskét is,azon kezdött dógozni a nagyobb testvér. Szorgalmas lött, az Isten is mögáldotta,így û is égyre jobban gyarapodott nem csak pízben, hanem szívgazdagságban is.Édös fiam, té is vögyé példát rúla.

Ha a búza mög nem szólalt vóna, tudj� Isten mi lött vóna, oszt az én mesém istovább tartott vóna.

Kedves gyerekek!A mesében találtok vastag betûvel szedett szavakat, kifejezéseket, írjátok meg

nekünk, mit jelentenekPályázat! Ha lerajzoljátok háziszentélyeteket és bekülditek a szerkesztõségbe,

apró ajándékot kaptok és a legszebb rajzok folyamatosan megjelennek az újságbanis. Várjuk leveleiteket!

Tinioldal 3

TINIOLDALÁgai Ágnes:

Éveken keresztül gondot okozott nekem a vasárnaponkénti misére já-rás. A pap legtöbbször unalmasan beszélt, zavart az öregasszonyok hamiséneklése, hogy végig mértek mindenkit. Senki nem kényszerített misére, detudtam, hogy ez az elvárás. De miért kell misére mennem, amikor otthon istudok imádkozni, Istennel nemcsak a templomban, a vasárnapi misén talál-kozhatok. Ha ott voltam is, képmutatónak éreztem magam: Isten úgyis tud-ja, alig várom, hogy vége legyen. Ha sétálok a parkban, vagy egyedül va-gyok a szobámban sokkal jobban tudok imádkozni. Szívesen megyektemplomba hétköznap, amikor csend van, amikor senki nem vet rám árkuspillantásokat. Akkor béke és nyugalom tölt el.

Ezekkel a gondolatokkal küszködtem évekig, míg egy szentmisén meg-éreztem, mellettem van Jézus. Éreztem, hogy szeret engem, hogy elfogad,törõdik velem. A szentáldozás után, határtalan béke töltött el és mérhetetlenöröm, amit korábban sohasem tapasztaltam. Megértettem, a szentmise cso-dálatos módon biztosítja mindazt, ami segíti kitárni szívemet Istennek.

Ettõl a vasárnaptól kezdve tudatosan figyeltem arra, hogy Jézust felfe-dezzem a szentmisén. Elképzeltem, hogy a templomba lépve hozzám siet ésazt mondja: �Annyira örülök, hogy eljöttél, nagyon vártalak már. Nagyonlehûlt ez a templom. Nem fázol? Kényelmesen ülsz?�

A bûnbánati résznél mintha átölelne és azt mondaná: �Így isszeretlek, gyermekem, hiszen az enyém vagy. Nincs semmi,amit szégyellned kellene elõttem, én megértelek, és segítekNeked. Ne keseredj el, ha újra és újra elbuksz, akarj feláll-ni, és Én melletted leszek. Egyet kérek csupán, Te is sze-ress engem, és akkor egyre jobb leszel.�

Nem szeretem azokat a felnõtteket,akik úgy kezelik a kamaszkort,mint egy lábon kihordott gyermek-betegséget.

De hát miért? � kérdezte Anya.Csak � feleltem, és vállat vontam.Nem értelek � rázta a fejét, és sír-ni kezdett.Az anyák csak addig értik a gyere-keiket, amíg azok nem tudnak be-szélni.

4 Tinioldal

A glóriánál megköszönné, hogy felismertem a teremtett világ apró jelei-ben, a mindenségben, hogy örülök a mûvének, hogy hálás vagyok Neki.

Aztán elképzelem, hogy megkér, tárjam elé nyugodtan szívem mindenkérését, a legapróbb sóhajokat is, nem lehet olyan problémám, ami ne érde-kelné Õt.

Hallgatom szavát a Szentíráson keresztül is, és hagyom, hogy egy gon-dolat megérintse a szívemet és kísérjen a héten. Ha tudom, hogy Jézus ottvan mellettem, nem zavar nagyon, hogy a pap esetleg nem úgy beszél,ahogy szeretném, hogy az idõs nénik mustrálják a híveket.

Ezután egy vallomás következik, a Hiszekegy, melyben megvalljuk, mithiszünk Róla és arról, amit számunkra készített.

És ekkor érzem, mintha azt mondaná Jézus: �Nem akarlak elhagyni Té-ged, azt akarom, hogy a szívedbe költözhessek, mindig egy akarok lenniVeled. Annyira szeretlek, kérlek tedd meg, hogy kérsz engem, én elrejtõ-zöm az ostyában, a borban, hogy Veled lehessek. Végy magadhoz újra ésújra, és én Veled leszek.� És áldozáskor, ha kérem Õt, már nem csak mel-lettem lesz, hanem bennem él. Ezt a csodás ajándékot sehol máshol nemkaphatom meg, csak a szentmisén. Milyen boldogság, hogy ketten eggyéválunk. És beszélgetünk. És örülünk egymásnak. És örülünk egymás közel-ségének.

Ezt a boldogságot szeretném hazavinni, a családomba és az emberekközé.

Ez az érzés nincs meg bennem minden szentmisén, sokszor tudatosíta-nom kell magamban ezeket a gondolatokat. Azonban biztos lehetek abban,hogy nem csak a képzelet játéka, amit leírtam, hiszen Jézus mindig mellet-tünk van, és ha áldozunk, bennünk van. Csak a szemeinkkel nem látjuk. Jé-zus megígérte: �Én veletek vagyok minden nap, a világ végéig!� (Mt28,20b) és �Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem ma-rad és én õbenne.� (Jn 6,56)

Mivel az Úrral találkozom, már nagy öröm misére mennem.

Könyvajánló 5

KÖNYVAJÁNLÓJó könyvre, újságra bukkantatok, vagy

csak ki akarjátok beszélni, mit jelentett egyirodalmi mû elolvasása? Kedves játékottaláltatok? Osszuk meg egymással, tegyükközkinccsé! Várjuk ajánlataitokat.

*

GYEREKKÖNYV

Farkas Jánosné Zsóka néni: Fehérke (Evangéliumi Kiadó)Gyermekeink végig izgulták a történetet, mi lesz a butuska báránykával, aki

nem fogadott szót az anyukájának és ezért veszélybe került. Sorolták a butaságo-kat, amiket a kis Fehérke tett, sõt egymásra is rászóltak, amikor az úton elszaladmellõlem egyikük: �Te most pont úgy viselkedsz, mint a Fehérke!�, vagy: �Olyatmondasz, amit a Kíváncsi bárány mondott, és majdnem széttépte az oroszlán.�,amikor arra biztatja az egyikük a testvérét, hogy ne csinálja, amit mi mondunk ne-kik.

Egy újszülött bárány, Fehérke, a Jó Pásztorról, szeretetrõl, türelemrõl, együtt-élésrõl, szabályokról, veszélyekrõl tanul. Kérdez és kétkedik, bajba kerül és meg-tapasztalja, mi adja az igazi biztonságot és boldogságot. Gyönyörûen megírt példá-zat az emberi életrõl, nem csak gyerekeknek.

Egy pici részlet a könyvbõl:�Azt hiszed, mi különbek vagyunk azoknál a juhoknál, akik az idegen nyájban

vannak? � a vezérkos szava keserû volt. � Ezért mondtam, hogy szüntelen vi-gyázni és figyelni kell. A versengés, hiúság, önhittség a legundokabb bûnök. Azegész nyáj életét képesek feldúlni... láthattad. � Lehajtotta a fejét. � Megvan ezbennem is, benned is csírájában Ezért kell szüntelen éberen figyelni, mert csak apásztor tud megtartani. Az õ jelenlétében békesség és csend uralkodik... Az a fon-tos, hogy benned csend legyen, ha körülötted lárma van, akkor is. Így nem ragad ela pánik, mindig meghallod a pásztor szelíd, halk hangját, hogy mit kell tenned.�

*

FELNÕTTEKNEK

Simon András: Szeretetközelben (Szegletkõ Kiadó)A jól ismert grafikus nagyszerû gondolatai a Szeretetrõl. Megérintettek a lélek

mélyét kutató, õszinte gondolatok, melyekben megfogalmazódnak azok az érzések,melyeket csak sejtettem, de magamnak sem tudtam megfogalmazni. Olvasás köz-ben azt éreztem, mintha álarcok mögé nézhetnék: a külsõségek, a látszat, számítás-ból eredõ jótettek, ájtatoskodás és a valóságot elrejtõ szép szavak álarca mögé úgy,

6 Könyvajánló

hogy a leleplezéseket megértõ és elfogadó szeretet kíséri. Ez olyan könyv, amitszerintem legjobb �csipegetni�, hiszen �súlyos� gondolatokat kapunk.

Szeretem az egyszerû, sokszor egyetlen vonallal megrajzolt bensõséges hangu-latú rajzokat.

Egy kis ízelítõ:�A magam részérõl én nem azért igyekszem szeretetben élni, hogy aztán ennek

jutalmaként elnyerjem az üdvösséget, hanem azért, mert szeretni egyszerûen jó.Sõt azt is állítom, hogy még akkor is érdemes lenne szeretetben élni, ha nem járnaérte az üdvösség jutalma...

Azt hiszem, így vagyunk valahogy az üdvösséggel is. Eleinte szent cél, keresz-tény kötelesség, nemes házi feladat. De az idõ múlásával � ahogy az elsõ, kissébátortalan próbálkozások után Isten belendíti bennünk a szeretet lendkerekét �, akegyelem ereje kimozdít minket saját körünkbõl, és mások szeretetével tölti be lel-künket. És lassan az Üdvösség � kötelességbõl elérendõ távoli életcélból � ígyszépül bennünk parázsként izzó vággyá, hogy szerelmes Istenünket színrõl-színrelássuk.�

* * *

KIADVÁNYAINKRÓLA Családakadéma�Óbudavár Egyesület kiadványai

Hamarosan újra kapható lesz Óbudaváron:� Küldetésünk titkai 1. (Szemelvények Kentenich atya mûveibõl)� Küldetésünk titkai 11. (A Szent Család)

Megjelenés elõtt:� Európa megújulásának útja: a család

(1. Európai Hásziszentély-kongresszus, Schönstatt, 1998. jún. 3�7.)� Család � élõ szentély 1. (A schönstati családok útja)� Család � élõ szentély 2. (A szentmise mint életmise)� Ez évi jelmondatunkról szóló füzet

Egyéb kiadványaink folyamatosan kaphatókÓbudaváron, Virágh Orsolyánál.8272 Óbudavár, Fõ u. 14. Tel./fax: 87/479-008, schoenst@mail.matav.hu

Fõzõcske 7

Kedvenceink egyszerûbben:Megesik, hogy kicsúszunk az

idõbõl, közbejön valami váratlanesemény és alig marad idõ fõzésre.Két finomság receptjét mutatnánkbe, amiket jóval gyorsabban ellehetkészíteni és éppolyan finomak,mint idõigényes �testvéreik�. A re-ceptek garantáltan kipróbáltak, ésaz ételeket nagy megelégedéssel el-fogyasztották az illetékesek.

Palacsintapite palacsinta helyettHozzávalók (4 személyre):

50 dkg liszt1,2 l tej6 tojás1 csipet só4 evõkanál cukor2 cs. vaníliás cukor

A sütõt 180 fokra elõmelegít-jük. A hozzávalókból hagyományosmódon elkészítjük a palacsintatész-tát. Egy nagy tepsit margarinnal ki-kenünk, beleöntjük a tésztát és kb.20 perc alatt barnáspirosra sütjük.A teteje szépen felhólyagosodik.Porcukorral megszórjuk, kockákravágjuk és lekvárral már falhatjuk is.Míg megterítünk és a levest meg-esszük, már kész is.

Túrókocka túrógombóc helyettHozzávalók:

50 dkg tehéntúró2,5 dl búzadara3 tojás2 dl tejföl ( a tésztába, )1 cs. vaníliás cukorcsipet sóízlés szerint porcukor

A hozzávalókból hagyományosmódon túrógombóc tésztát készí-tünk. Könnyebb lesz a tészta, ha atojás fehérjét habnak felverjük. Egyközepes tepsit margarinnal kike-nünk, megszórjuk zsemlemorzsával(nem kell megpirítani), ráöntjük atúrómasszát, megint meghintjük amorzsával és 175 fokos elõmelegí-tett sütõbe toljuk. A sütõ aljába kisedénybe vizet teszünk, amikor azelõmelegítést elkezdjük, így nemszárad ki a tészta teteje. Kb. 20-25perc alatt elkészül. Vigyázzunk akezünkre, amikor kivesszük a sütõ-bõl, nehogy a gõz megégessen. Por-cukorral, fahéjjal, esetleg édes tej-föllel tálaljuk.

Jóval egyszerûbb az elkészítésea gombócnál, mert nem kell a tész-tát sokáig állni hagyni, nem kellzsemlemorzsát pirítani, gombócotformálni, leszûrni, hempergetni ésolyan sokat mosogatni.

Jó étvágyat!!!

FÕZÕCSKE

8 Barkácsoldal

Fiatal házasok, nincs annyipénzetek, hogy a nektek tetszõ csil-lárt megvegyétek. Vagy a gyerekeklefocizták a lámpaburát, és a csalá-di költségvetés nem engedi meg agyors pótlást. Vagy szeretitek azegyszerû (de nagyszerû), sajátkészítésû tárgyakat. Talán segítséglehet ez az ötlet, hogyan készíthet-tek könnyen, olcsón szép lám-paernyõt.

A kiválasztott textil anyagátólfüggõen lehet a lakás bármely hely-iségébe tenni. Én a konyhába egynagymamától örökölt damasztk-endõbõl készítettem, aminek aszélére csipkét varrtam. Anyagakönnyû esésû legyen. A háló szobátkivéve, lehetõleg világos színû,hogy a fényt jól átengedje. A méretis tetszés szerint változtatható.

15 cm

80 cm

Villanyvezeték helyepelenkaöltéssel

Uram, tõled függ...

Drótból hajlított karika,néhány öltéssel az