Kommunikáció: verbális –non-verbális

• A verbális kommunikációban a beszéd tölti be az információ közvetítő szerepet. A kommunikációban résztvevő felek közötti hierarchikus különbségek a kommunikáció minőségére utalnak. A társadalmi osztályok nyelvhasználatával kapcsolatos vizsgálatok bizonyították, hogy vannak olyan emberek, akiknek kommunikációját a kidolgozott és korlátozott kód jellemzi. A kidolgozott kóddal rendelkező egyénekre a kifejezőkészség gazdagsága, sokszínűsége jellemző, a korlátozott kóddal rendelkezőkre pedig a kifejezés szegénysége, a kis szókincs a jellemző.

A beszéd információt rejt az egyénről. Tartalma, tempója, kifejezőkészsége utalhat az egyén iskolázottságára, intelligenciájára, személyiségére, attitűdjére, érdeklődésére, élményeire, érzelmi állapotára.

NON-VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ

NON-VERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ

• A non-verbális kommunikáció, a verbális kommunikáció jelentős kísérője, amely egyes pszichológiai vizsgálat szerint az összkommunikáció 93%-át jelenti. A nonverbális kommunikáció olyan elemeknek az összessége, amelyek kiegészítik a verbális közlést:

• mimika, • gesztus,– testmozdulatok, – testtartás,• vokális jelzések (hangsúly, hanglejtés), • érintések, • szimbolikus csatorna,• proxemika /személyek között betartott távolság/.

DIREKT ÉS INDIREKT KOMMUNIKÁCIÓ

• A non-verbális kommunikáció lehet direkt és indirekt.• Az indirekt kommunikáció:– a mimika, – a hangsúly Ezeket önként és spontán módon használjuk. A nonverbális jelzéseket gyorsabban küldjük, mint a verbálisakat.

A metakommunikáció azon jelzések együttese, amelyek elmélyítik és kísérik a közlést. Ez olyan közlésen túli információ, amely a kommunikáló felek belső állapotára, a kapcsolat jellegére utalhat. A szociális környezet, a tanulás lehetővé teszi, hogy az egyén elsajátítsa a kultúra viselkedési szabályait, és használja a metakommunikáció jelzéseit. A különböző kultúrájú csoportok eltérően használják a metakommunikációt, mert ez függ a hagyományoktól, a kultúrától, a társadalmi berendezkedéstől. A direkt kommunikáció szándékos, egy-egy kultúrán belül azonos a jelentése. Bizonyos jelzéseket egészen tudatosan használunk:• felemelkedő kézzel jelezzük egy értekezleten, hogy mondani szeretnénk valamit. • száj elé tett ujjal azt jelezzük, hogy maradj csendben, nem hallom az előadót. • a másikra nézve söprögetni a vállunkat azt jelzi, hogy hagyjál. • az órára mutatni azt jelzik, hogy letelt az időd, fejezd be!

SZEM, TEKINTET

• A szem a lélek tükre, ezért legfontosabb a szem megfigyelése. A szemkontaktus jelzi azt, hogy a partnere érdeklődik aziránt, amit mond. A szemkontaktus hiánya két dolgot jelenthet: nem akar velünk beszélni az illető, vagy nagyon zavarban van. Ha egy szemkontaktus hirtelen megszakad, és ennek nincs nyilvánvaló oka (pl. valaki bejön a helyiségbe), akkor gyanakodhatunk arra, hogy az illető elhallgat valamit, vagy nem mond igazat. A szem pupillája a különböző fényviszonyoknak megfelelően változik. Erős napsütésben egészen beszűkül, míg félhomályban kitágul. Azonos fényviszonyok között azt tapasztaljuk, hogy sok embernek eltérő a pupillanagysága. Ennek lehet néhány betegség is az oka, azonban a legtöbbször a különböző lelkiállapot tükröződik a szemekben. Fontos szerepe van a pupillának, ugyanis annak változása akaratlagosan nem befolyásolható. Ezért mondjuk, hogy a szem a lélek tükre. A pupilla sok mindenről árulkodhat….• Tág pupilla Szűk pupilla •

érdeklődés bizalmatlanság nyitottság feszültség alkoholfogyasztás stressz jó közérzet, oldott hangulat gyűlölet szexuális érdeklődés kábítószer

fogyasztása

Az összeszűkült „kígyószem” ellenséges indulatra utal, míg a kitágult pupilla elfogadást, vonzódást, nyitottságot sejtet. Jó tudni, hogy a rémület pillanataiban is kitágul a pupillánk, de ez nem a pozitív tartalomnak szól.

MIMIKA

• A mimika a szem, száj körüli izmok összetett mozgása. Az arckifejezés, az arcjáték sok mindent elárul arról, hogy ki hogy érzi magát az adott pillanatban. Ezt a száj és a szemöldök mozgása is kifejezi.

A mimika a beszédet kíséri, nagy része a kommunikációs folyamatban nem tudatos szinten jelenik meg. A mimika tudatos alkalmazása tanulható, amely meghatározó szerepet játszik bizonyos társadalmi körökben, például a politikusoknál.GESZTUSOK

• A fej, kezek, karok tudatos mozgása önálló nyelvvé fejlődött ki, mint a jeltolmácsolás esetében. Az önkéntelen gesztusok az egyén érzelmi állapotáról szólnak. Nem véletlen, hogy milyen testrészeink, izmaink fájnak. A fájdalom gyökerének sokszor pszichés okai vannak. Testtartás (kinezika):

• A testtartással kapcsolatos tudatos és spontán megnyilvánulások kifejezik a viszonyt a partnerhez, a közlés tartalmához. Álláspontot, érzelmeket, állapotot közvetít, amelyek visszahatnak a fizikai állapotra is. Ha egy letört ember testtartását vesszük fel, szinte átérezzük a szomorúságot. •

Fejtartás:• Az emberek beszélgetés közben általában valamerre elbillentik a fejüket, és gyakran bólogatással kísérik beszédüket vagy hallgatásukat. Ez kifejezi, hogy értem, de a gyors bólogatás azt is jelezheti, hogy "lapozzunk, lerágott csont...".

Vállak:• A felhúzott váll mindig erős feszültséget, félelmet jelez. A magabiztos ember mindig leengedett vállakkal tárgyal. Vállakkal valaki felé fordulni egy társaságban a biztos érdeklődés jele. Az elfordulás üzenete az, hogy nem érdekelsz, nem akarok veled társalogni.

Kezek: Rengeteget elárul valakiről az, hogy hogyan fog kezet:

• Mennyire engedi közel magához a másikat: a könyökben kissé behajlított karját nyújtja, vagy mereven egyenes a könyök. •

Milyen erős a kézfogása.

• Sokan meg akarják határozni vele további szerepüket. Nincs szükség sem az „ujjropogtató”, sem pedig a felülről érkező, szinte rácsapásszerű, lefele fordított tenyerű kézfogásra, ami a fölény megszerzését jelentené. kézfogás közben: arra törekszik, hogy az ő keze legyen felül, vagy behódol és eleve tenyérrel felfelé nyújtja a kezét.• Figyeljen oda a kézfogásra, mert ez sokat elárul partneréről. A beszélgetés, tárgyalás közben figyeljen a kézgesztusokra. A nyitott, barátságos ember gyakran felfelé álló tenyérrel, míg a dühös, uralkodó típusú ember lefelé mutató tenyérrel, határozott mozdulatokkal gesztikulál.

Felsőtest:

• Ha valaki egy tárgyalás közben hátradől, és még esetleg félre is néz, akkor biztos jelzése annak, hogy nem érdekli az, amit Ön mond, vagy esetleg nem ért egyet vele. Ha azonban hirtelen előre hajlik az asztalnál, akkor Önnek sikerült felkeltenie az érdeklődését. Egy társaságban kiderül, hogy ki van a középpontban, mert a többiek felé fordulnak felsőtestükkel. Akik nagy odaadással, teljesen egymásra figyelve beszélgetnek, azok egy idő után felveszik egymás testhelyzetét. Ezt tükrözésnek nevezik. •

•Karok: A mellkas előtt hirtelen feszesen keresztbezárt karok általában ellenállást, feszültséget jeleznek. Ha álló helyzetben az övvonal alatt gesztikulálunk az általában negatív értékelést jelez! Lábak: Ülő helyzetben szinte mindegy, hogy a lábak keresztbe vannak-e téve, vagy párhuzamosak egymással. Ez gyakran a székek, fotelok kényelmetlenségével függ össze. Egy álló társaságban mindig az van a társaság középpontjában, aki felé a lábfejek fordulnak.

VOKÁLIS JELZÉSEK A hangsúly, hanglejtés, a beszéd sebessége, a hangnem, amely lehet kemény vagy lágy, a szünet, a hanghordozás, a hangmagasság, a hangszín, amely lehet tiszta vagy rekedtes, ezek általában az egyén belső feszültségéről is nyújtanak információt.

Jellemzői Pozitív esetben Negatív esetben gyors, magas hanghordozás aktivitás, impulzivitás időzavar, felületesség lassú, mély tónusú nyugalom, megfontoltság, nehézkesség, határozatlanság, hanghordozás fegyelmezettség szellemi renyheség

gyorsuló tempó gátlásoldódás, belső fékek lazulása, kifejezőképesség javulás türelmetlenség

lassuló tempó óvatosság, szemlélődés gátlás, céltalanság

szabálytalanul hullámzó benyomásra törekvés ingadozó érzelmi állapot, tempó labilitás,befolyásolhatóság

ÉRINTÉS• Érintéssel a bőrfelületén történik a kommunikáció. A kézfogás, a szagok, illatok rejtett érzelmi hatást váltanak ki, amelyek befolyásolnak, és valamilyen viszonyt fejeznek ki. Ha elmélyült pillanatunkban visszaemlékezünk azokra a szagokra, amelyek gyerekkorunkban meghatározóak voltak, akkor ennek hatására az akkori emlékek és ehhez kapcsolódó érzések is felidéződnek bennünk. Érdeklődést, intimitást fejez ki. Használata kulturális szokásoktól függ. Nagyon hatékony eszköz, az érintésnek „hatalma” van. A kezdeményezést tekintve három tényező emelhető ki: – Nem: Általában a férfiak kezdeményeznek. – Életkor: Általában az idősebbek kezdeményeznek.– Státusz: Általában a magasabb státuszú emberek kezdeményeznek.

SZIMBOLIKUS CSATORNA• A ruházatunkkal, hajviseletünkkel, smink, jelvények, egyenruha, használati tárgyak, a fizikai környezet, közlő szimbólumok (jegygyűrű) révén is kifejezünk státust, hierarchiát, viszonyt. •

PROXEMIKA (TÉRKÖZSZABÁLYOZÁS)A proxemika (távolságtartás) a partnerek közötti viszony fokozatait jelzik. Ez a bennünket körülvevő tér kommunikációs szempontú strukturálását jelenti, az intimitás – egyensúly fenntartásának eszköze. A teret kommunikációs szempontból az alábbi övezetekre osztjuk:

Intim zóna: 0-60 cm Ide nem engedünk be senkit a kommunikáció során, legfeljebb a szeretteinket. De amennyiben kénytelenek vagyunk másokat is beengedni, például a liftben, akkor szemlesütéssel igyekszünk kompenzálni a túl közelséget.

Személyes zóna: 60-120 cm Az intim beszélgetéseket ebben a zónában folytatjuk, ugyanis ebből a távolságból már az intimitás – egyensúly felborulása nélkül fenntartható a szemkontaktus, ugyanakkor a halk beszédet is lehetővé teszi.

Társas zóna: 1,2 – 8 m Általában ebből a távolságból kommunikálunk, intim beszélgetésekre nem alkalmas, mert a távolság miatt nem lehet halkan beszélni, viszont a szemkontaktus még érzékelhető. (Az a bizonyos három lépés távolság)

Nyilvános zóna: 8 m-től A kommunikációban nem játszik szerepet, a nagy távolság miatt a szemkontaktus nem érzékelhető és extrém hangerő szükséges a beszédhez. A társas interakciók általában ezen a távolságon belül zajlanak.

Intim zóna: 0-60 cm Ide nem engedünk be senkit a kommunikáció során, legfeljebb a szeretteinket.Amennyiben kénytelenek vagyunk másokat is beengedni, például a liftben, akkor szemlesütéssel igyekszünk kompenzálni a túl közelséget. Személyes zóna: 60-120 cm Az intim beszélgetéseket ebben a zónában folytatjuk, ugyanis ebből a távolságból már az intimitás – egyensúly felborulása nélkül fenntartható a szemkontaktus, ugyanakkor a halk beszédet is lehetővé teszi.

Társas zóna: 1,2 – 8 m Általában ebből a távolságból kommunikálunk, intim beszélgetésekre nem alkalmas, mert a távolság miatt nem lehet halkan beszélni, viszont a szemkontaktus még érzékelhető. (Az a bizonyos három lépés távolság)

Nyilvános zóna: 8 m-től A kommunikációban nem játszik szerepet, a nagy távolság miatt a szemkontaktus nem érzékelhető és extrém hangerő szükséges a beszédhez. A társas interakciók általában ezen a távolságon belül zajlanak.

A sikeres tanári kommunikáció jellegzetességei /Rogers szerint/• Rogers, a humanisztikus pszichológia jelentős képviselőjének gondolatai mellett. Rogers szerint ahhoz, hogy valaki - jelen esetben a diák – megfelelően fejlődhessék, megfelelő emberi kapcsolatokra van szüksége. Ezeket a kapcsolatokat három dolog jellemzi, amelyeket a tanárnak kommunikálnia kell a tanuló felé, ha sikeres akar lenni.

1. A feltétel nélküli elfogadás. • Ez azt jelenti, hogy a tanárnak a diákot el kell fogadnia olyannak, amilyen, azt kell felé sugároznia, hogy bármit tesz, vagy bármilyen ez nem feltétele annak, hogy elfogadják. Nyilvánvaló, hogy ez sokszor nagyon nehéz. Például, amikor egy nagyobb gyerek egy kisebb gyereket ver, igen nehéz feltétel nélkül elfogadónak lennünk a nagyobb gyerek irányába. Vajon miért kellene elfogadónak lenni az agresszív, antiszociális viselkedéssel szemben? Mégis jó, ha azt tudjuk közvetíteni felé, hogy bár az adott cselekedetét mélyen helytelenítjük, de bízunk benne, hogy képes a viselkedésén változtatni, azért alapvetően elfogadjuk őt?

2. A tanári viselkedés Rogers és mások által is fontosnak tartott tartozéka a kongruencia /megegyezés, megfelelés/. • Ez azt jelenti, hogy az, amit a tanár mond, összhangban kell, hogy legyen azzal, amit gondol vagy érez. Ez sem sokkal könnyebb, mint az előző. Gondoljunk például a következő helyzetre: a tanárnak nagyon fáj a feje. Mi a helyesebb, ha próbálja titkolni a gyerekek elől, vagy ha közli velük? Szerintem pedig ez esetfüggő, a gyerekek életkorától függő, stb. Rogers szerint feltétlenül az utóbbi. Ha nem is mondjuk a gyerekeknek, hogy rosszul érezzük magunkat, valószínűleg nem verbális jelzéseinkből ezt észreveszik. Csakhogy önuralom is van a világon! Észlelik, hogy valami baj van, nem tudják az okát, éppen ezért könnyen úgy értelmezhetik, miattuk érzi magát rosszul a tanár, rájuk haragszik. Míg, ha megmondja, ez a félreértés eloszlik, sőt még az is lehetséges, hogy a gyerekek jobban viselkednek, mivel figyelembe veszik a tanár állapotát.

3. A harmadik fontos tényező a beleélő képesség, az empátia• Az empátia maga kommunikációs esemény. "Az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába... a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát"(Buda Béla: Az empátia, a beleélés lélektana Gondolat, Budapest, 1985.67. old.)

A konfliktus fogalma • A „konfliktus” a latin confictus szóból származik, ami fegyveres összeütközést jelent, de a mindennapi szóhasználatban az emberi összeütközés szinonimájaként használjuk.

• Ellentétes, egymást kölcsönösen kizáró érzelmek, vágyak vagy késztetések egyidejű jelenléte.

• A konfliktusok a krízishez hasonlóan a döntés, a választás problémáját jelentik, frusztrációt okoznak.

• A személyek közötti konfliktusok és kezelésük mind a szociálpszichológia, mind a pedagógia számára fontos terület. • Az interperszonális kapcsolatokban fennálló szimmetrikus kölcsönös függés formái az együttműködés és a versengés.[2] – A konfliktusok szempontjából mindkettő igen nagy jelentőségű. Míg – a versengés konfliktust előidéző tényező,– az együttműködés a konfliktusok megoldását segíti elő. – A személyközi kapcsolatokban a versengés ölthet tisztességes és tisztességtelen formát. Ezeknek a formáknak a megjelenése főként a helyzet sajátosságainak, illetve a résztvevők önmagukhoz és társukhoz való viszonyulásának függvénye.Kifejeződése szerint:

– Intrapszichikus : a konfliktus csak az egyén belső világában játszódik le, nincs külső megnyilvánulása;– Interperszonális: az egyén viselkedésében, tetteiben is megnyilvánul.

Hatása szerint:• konstruktív konfliktus (tisztességes verseny): lehetetlenné teszi a szociális rendszer stagnálását, a változást segíti elő, energiákat szabadít fel, és serkenti a kísérletezést, a cselekvési alternatívák jobb kiválasztását. • destruktív konfliktus (tisztességtelen versenyhelyzet): – a verseny egyenlőtlen felek és feltételek között zajlik (strukturális szempontból egyik fél esélytelen a másikkal szemben),

– alacsony fokú az egyetértés a követendő szabályokat illetően, és a felek kevésbé bíznak abban, hogy kölcsönösen betartják a szabályokat,– egyoldalú előnyökre törekvés,– „mentőcsónak effektus”

Elkerülhető és elkerülhetetlen konfliktusok, a konfliktus vállalása• Vállalása, sőt kiprovokálása kimondottan pozitív jelenség lehet: érdekérvényesítés, érdekegyeztetés, érdekütköztetés, stb.

A konfliktusok típusaivalódi konfliktus

• összeegyeztethetetlen célok • minimax stratégia • közelít a tisztességtelen versenyhez

Megoldás: • társas helyzet újradefiniálása (mi az érdekmag?) • közös haszon

álkonfliktus

• elégtelenül definiált érdekek összeütközése• „ki kit győz le? „ Fennmaradásának okai:• kohézió erősítése• presztízsvesztés

áttételes konfliktus

• igazi konfliktus rejtve marad (pl: neurotikus tünetképződés) téves konfliktus

• olyan felek kerülnek konfliktusba, akiknek erre nincs oka („oszd meg és uralkodj ”)• könnyen valódi konfliktusba megy át

lappangó konfliktus

• a felek nincsenek tudatában az érdekellentétnek (pl: nemek közötti lappangó konfliktus)

hamis konfliktus

• félreértésen alapul• könnyen valódi konfliktusba megy átoka: elégtelen vagy hiányos kommunikációA konfliktuskezelés ötféle módja(Goda Gyula nyomán)• Egy személy viselkedése konfliktusos helyzetben két dimenzió mentén írható le:– Önérvényesítés, vagyis milyen mértékben törekszünk saját szándékaink érvényesítésére– Együttműködés, vagyis milyen mértékben törekszünk a másik személy szándékait figyelembe venni.

A konfliktus kezelésének ötféle módja:

• Mind az öt konfliktuskezelési mód hasznos bizonyos helyzetekben, mindnyájan képesek vagyunk mindegyik módot alkalmazni. Versengő /önérvényesítő és nem együttműködő/• Az egyén saját szándékait érvényesíti a másik személy rovására. Jelentheti a „saját igazáért való kiállást”, a helyesnek vélt álláspont védelmét, vagy egyszerűen a győzelemre való törekvést.• Mikor alkalmazzuk:– Amikor a gyors, határozott cselekvés életbevágóan fontos.– Lényeges kérdéseknél, melyekben népszerűtlen megoldásokat kell bevezetni: pl. költségek megnyirbálása, népszerűtlen szabályok érvényesítése, figyelmeztetés.– Azokkal az emberekkel szembeni önvédelemként, akik visszaélnek a nem versengő viselkedés nyújtotta előnyökkel.

Alkalmazkodó/ együttműködő és nem önérvényesítő/• A versengés ellentéte. Az egyén lemond saját szándékairól, hogy a másik szándékai érvényesülhessenek. Bizonyos önfeláldozás van ebben az eljárásban. Az alkalmazkodás öltheti az önzetlen nagyvonalúság vagy jótékonyság formáját, lehet a másiknak való kényszerű engedelmeskedés, vagy lehet a másik szempontjainak elfogadása.• Mikor alkalmazzuk:– Amikor belátjuk, hogy tévedtünk, elfogadjuk a jobbik álláspontot. – Amikor a probléma sokkal fontosabb a másik számára, mint a mi számunkra, s eleget akarunk tenni a másik igényeinek. – Amikor a versengés folytatása csak ártana a helyzetüknek, amikor legyőzöttek, vesztesek vagyunk.

Elkerülő/nem önérvényesítő és nem együttműködő/• Öltheti diplomatikus kitérés formáját, egy kérdés kedvezőbb időpontra való halasztását vagy egyszerűen visszahúzódást egy fenyegető helyzetből.

• Mikor alkalmazzuk:– Ha egy adott probléma jelentéktelen vagy csak átmeneti.– Ha nem látunk esélyt arra, hogy szándékaink érvényesüljenek – pl. kevés a hatalmunk, vagy olyan akadályba ütközünk, amint nagyon nehéz lenne változtatni (országos politika, valakinek az alapvető személyiségvonásai stb.).– Ha a konfrontációval járó valószínű kár nagyobb, mint a konfliktus megoldásának előnyei.– Ha további információk gyűjtése több előnnyel kecsegtet, mint az azonnali döntés.– Ha mások hatékonyabban tudják megoldani a konfliktust.

Kompromisszumkereső/átmenet az önérvényesítés és az együttműködés között/• A cél valamilyen kivitelezhető és kölcsönösen elfogadható megoldás találása, amely részelegesen mindkét felet kielégíti. A kompromisszum középúton helyezkedik el a versengés és az alkalmazkodás között. A kompromisszumkeresés „félúton való találkozás”, kölcsönös engedményeket vagy egy gyors áthidaló megoldás keresését jelenti. • Mikor alkalmazzuk:– Mikor a célok meglehetősen fontosak, de nem érik meg azt az erőfeszítést vagy esetleges szakítást, ami egy nagyobb mértékben önérvényesítő stílussal együtt járna.– Komplex problémák időleges rendezésének elérésére.– Kielégítő megoldás elérésére, időkényszer esetén.– Mint kielégítő konfliktuskezelési mód, ha a problémamegoldás vagy a versengés nem jár sikerrel.

Problémamegoldó/egyszerre önérvényesítő és együttműködő/• Magában rejti azt a törekvést, hogy együtt dolgozva a másik személlyel találjunk valamilyen megoldást, mely teljesen megfelel mindkettőnk szándékainak. Azt jelenti, hogy beleássuk magunkat egy problémába azzal a céllal, hogy megtaláljuk a két fél alapvető érdekeltségét, s találjunk egy olyan alternatívát, mely mindkét érdekskálának megfelel.• Mikor alkalmazzuk– Megoldás keresése olyan esetekben, mikor mindkét felfogás fontos ahhoz, hogy kompromisszumos megoldás szülessen.– Olyan emberek gondolatainak hasznosítása, akik eltérő nézőpontból közelítenek meg egy problémát.– Egy kapcsolatot megrontó negatív érzés közös feldolgozására.

A konfliktuskezelés öt lépése

1. Keretek, cél, személyek kompetenciájának, személyes felelősségvállalásának meghatározása.2. Az igazi konfliktus feltárása3. A konfliktus megbeszélése

a, Hallgassuk meg a másikat, jelezzük felé, hogy elfogadjuk, mint vitapartner. b, Aktív hallgatás alkalmazása (partner tudomására hozzuk, hogy értjük a

problémáját, visszaismételjük a hallottakat).c, Harcoljunk ki figyelmet magunknak.

d, Saját álláspontunk kifejtése.e, Hozzunk létre kölcsönösen megfelelő alternatívát.

4. A választott megoldási mód részletes kidolgozása, konkretizálása (személyek, idő, hely, szankciók meghatározása).5. Kivitelezés után utánkövetés, ellenőrzés.konfliktusok kezelésének is léteznek elméletei. Például Morton Deutsch „12 pontos” konfliktuskezelési elmélete• A főbb tézisei szerint a megoldás alapfeltétele, hogy a felek tudják meghatározni, milyen típusú konfliktusban vesznek részt,• ne kerüljék el, legyenek tudatában az erőszak okainak és következményeinek, • ismerjenek alternatívákat, • tiszteljék és minél jobban ismerjék önmagukat és partnerüket,• különös tekintettel egymás érdekeire és konfliktushelyzetekben gyakori viselkedésére;• figyelmesen és minél egyértelműbben kommunikáljanak,• kontrollálják egymás szubjektivitását (sztereotípiáit, hamis ítéleteit, percepcióit), • a konfliktuskezelés folyamatában maradjanak mindvégig erkölcsös emberek.

Konfliktus és iskola • Az iskola nevelési és szocializációs tevékenységet is folytat• A pedagógus konfliktuskezelési mintát is mutat • Thomas Killman • Thomas Gordon • Carl Rogers Jó konfliktus

• elősegíti a csoport céljainak elérését, növeli teljesítményét• bátorítja a kreativitást, az ötletek felszínre kerülését• leválasztja a problémát az egyénről• leleplezi az irracionális érveket • enyhíti a feszültséget• a változás és az önértékelés szellemét viszi a csoportba• átláthatóvá teszi a hatalmi- és erőviszonyokatRossz konfliktus

• a csoportteljesítmény csökkenéséhez vezet• olyan helyzetet eredményez, amely érzelmileg telített (pl.: nyer/veszít) • védekező, blokkoló magatartáshoz vezet• polarizálja a csoport véleményt • a csoport széteséséhez vezet

A konfliktus, mint folyamat • megelőző helyzet

• a konfliktus felismerése és átélése

a konfliktuskezelési módjának kialakítása

• a konfliktus alatti tényleges viselkedés (konfliktuskezelés)

• Következmények

A konfliktuskezelés hibás formái • Nem cselekszünk, amikor kellene (tagadunk, támadunk, lehurrogjuk = leegyszerűsítjük az esemény bonyolultságát, nem akarunk, merünk a kellemetlenséggel szembesülni. • Cselekszünk, amikor nem kellene (ott látunk megoldást, ahol nincs pl.:– világmegváltás, – fantáziálás (elköltözés, új iskola, nem vesszük figyelembe a kompromisszumkötés szükségességét) • Nem a megfelelő szinten cselekszünk, azaz nem értjük a másik mozgatórugóit, érdekeit, nem ott teszünk erőfeszítést, ahol a probléma megoldható, elbeszélünk egymás mellett.

A konfliktuskezelés három archetípusaSzemet szemért, fogat fogért! Mózes II. könyvében (23-25 vers) • ,,De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért; Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért."

• De tényleg helyes ezen ,,ősi" vezérelv alapján élnünk...Mennyi véres háború, brutalitás, erőszak, szenvedés kísérte e szavakat és a mögöttük

álló cselekedeteket, mert nem akartuk a változást...

,, Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. „ Máté 5. 38-39 Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel!

Kard által vész, ki kardot ragad!

Konfliktusok kommunikációs megoldása• Gordon, Rogers a alapján

• A konfliktusmegoldása előtt foglalkoznunk kell az érzelmekkel!• A módszer a konfliktust irányító, egyszerű kommunikációs szabályok halmaza.

1. Tisztelettel bánjunk a partnerrel.2. Addig figyelünk, amíg „meg nem tapasztaljuk a másik oldalt”, és visszajelezzük a közöltek tartalmát, az érzelmeket és az okfejtést.3. Röviden megfogalmazzuk saját véleményünket, érzelmeinket és igényeinket.

röviden, lényegretöröen közöljük álláspontunkat, kerüljük az érzelmi töltéssel rendelkező szavakat, a pozitív-negatív

minősítéseket, azt mondjuk, amit gondolunk, és gondoljuk komolyan amit mondunk

( óvakodjunk a szélsőséges kijelentésektől), tárjuk fel érzelmeinket.

Megelőzés

• Feszültségcsökkentés fizikai módszerekkel (versenyhelyzetet teremtő sportolás, fárasztó fitnesz, stb. mint levezető tényező).

• Fokozott tolerancia és elfogadás, emocionális támogatás (családtól, baráttól jövő fokozott érzelmi támogatás).• Az aktuális témák ellenőrzése, kézben tartása

(értékes mint az egyének, mint a csoport kapcsolatokban történő viszálykodás területén is).• A konfliktus esetleges következményeinek, árának felmérése és tudatosítása

(az összes következmény gondos felmérése és a konfliktus ára is elrettenthet bennünket, hogy szükségtelen vitába keveredjünk).

• A konfliktus akkor van megfelelő módon kezelve, ha mind a ketten visszaálltak érzelmileg ugyanarra a szintre, ahol voltak, vagy még mélyebben ragaszkodnak egymáshoz. • Minden egyes konfliktus, amit nem megfelelő módon kezeltek, éket ver a kapcsolatba. Minden egyes konfliktus, amelyhez a végén negatív érzés kötődik, előbb-utóbb felszínre fog törni, és egy másik konfliktust fog eredményezni, vagy rossz reakciót fog erősíteni. Mindenesetre gyengíteni fogja az egymás iránti ragaszkodást. Nézzünk meg néhány hasznos tanácsot, amelyekkel megerősíthetjük a kapcsolatainkat a konfliktusokon keresztül.

• - Az első és legfontosabb tanács, amit a Bibliában találhatunk, hogy ne aludjunk el egymás iránti haraggal a szívünkben! Tudom, hogy ez nem mindig lehetséges, de lehet arra törekedni, hogy minél előbb megoldjuk a problémát!• - Néha időre van szükségünk ahhoz, hogy feldolgozzuk a saját érzéseinket. Nagy segítség a másiknak, ha ezt ilyenkor meg is mondjuk neki, és nemcsak úgy otthagyjuk őt mérgesen!• - A lehető legjobbat feltételezzük a másikról, egészen addig, amíg az ellenkezője ki nem derül!• - Jobb kérdezni, mint kitalálni, hogy a másik mit miért tett! Ez még azokra az esetekre is igaz, amikor úgy érezzük, hogy már nagyon jól tudjuk a választ.

• - Ha a másik olyat tett, ami rosszul esett nekünk, akkor érdemes a saját érzéseinkről beszélni, arról, amit a másik viselkedése belőlünk kiváltott, nem pedig a másik személyét kritizálni, vagy minősíteni! (Pl. nem mindegy, hogy azt mondjuk: „nagyon agresszív vagy”, vagy azt, hogy „tegnap nagyon agresszíven viselkedtél”.)• - Ne használjuk a „te mindig”és a „te soha” kifejezéseket! Biztos nem igaz, hogy „mindig” vagy "soha". Ehelyett érdemes konkrétan megmondani, hogy mikor viselkedett bántóan.• - Nagyon fontos a megfelelő hely és a megfelelő körülmények! Ne beszéljetek meg fontos dolgokat, amikor a másik fáradt, éhes, fázik, vagy szenved valamitől fizikailag. Elég kevés olyan dolog van, ami nem várhat egy kicsit. • - Ha már sikerült mások előtt összevesznünk, akkor megpróbálhatunk előttük kibékülni is, de sokkal jobb a nézeteltéréseket négy szem közt rendezni. Ne oktassuk ki egymást mások előtt!Személyközpontú pszichoterápia és pedagógia

Karl Rogers non-direktív terápiája• A személyközpontúság a kliens (a segítséget kérő ügyfél) személyére vonatkozik, a terapeuta ugyanis megpróbál – mint személy – visszahúzódni a terápiás beszélgetés során. Ezt úgy éri el, hogy a klienst állandóan visszautalja önmagához. Ha a kliens feltesz egy kérdést, a terapeuta válasz helyett visszakérdez: „Ön erről mit gondol?” Közben a kliens teljes megértést és elfogadást tapasztal a terapeuta részéről. Az elfogadó és megértő magatartást a kliens a terápia során önmagával szemben is felveszi, azaz megtanulja megérteni és elfogadni saját magát.• Rogers szerint a leghatékonyabb terápiás tényező a terapeuta elfogadó és empátiás attitűdje. A módszer közvetlenül ebből az attitűdből fakad, ha a terapeuta kongruens (hiteles) személyiség, és elfogadó-empátiás attitűdjét ki tudja fejezni. (Az empátia egyébként nem csupán érzelmi beleélést jelent a másik ember állapotába, hanem a beszélgetőtárs megértését az által, hogy helyzetébe illeszkedve vizsgáljuk a problémát.)Személyközpontú megközelítés a pedagógiában: Gordon pedagógia• Rogers pszichoterápiás szemlélete pedagógusok számára különösen fontos lehet. Napjainkban hazánkban is egyre terjed a Gordon-pedagógia, ami erre épül. Thomas Gordon személyesen Rogers tanítványa. Nemcsak a pszichoterapeuta, hanem a pedagógus és a szülő nevelői attitűdjét is jellemeznie kell a gyermek teljes elfogadásának, megértésének. A pedagógusnak hiteles személyiségnek kell lennie, és meg kell tanulnia, hogy mindezt érthetően ki tudja fejezni a gyermek számára – ha valóban hatékony szeretne lenni.Személyközpontú megközelítés és a Biblia

• Ami Rogers elgondolásaiból nem felel meg a bibliai szemléletnek, az elsősorban az a vélekedés, hogy az ember önmaga ura és önmaga gyógyítója is, minthogy a fejlődés és a kibontakozás minden lehetőségét önmagában rejti. Más szóval: nincs szüksége Istenre.

• Ez a szemlélet a Gordon-pedagógiában minden szülői és pedagógusi tekintély elvetésében mutatkozik meg: a gyerek egyenrangú partner, akinek érzéseit és gondolatait annyira tiszteletben kell tartani, hogy kibontakozása elé semmiféle korlátot nem állíthatunk.

• „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az úrban, mert ez a helyes Tiszteld apádat és anyádat: ez az első parancsolat, melyhez ígéret is fűződik, mégpedig ez: hogy jó dolgod

legyen, és hosszú életű légy a földön. Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” (Ef 6,1-4)Tranzakció-analízis

• Eric Berne terápiája. A humanista pszichoterápiának ez az ága részben a pszichoanalízis elméletében gyökerezik. Létrehozója a freudi es-ich-überich személyiségstruktúrára emlékeztető módon három én-állapotot feltételez: gyermeki én, felnőtt én, szülői én. Mindhárom minden emberben egyidejűleg jelen van, de a másik emberrel kapcsolatba lépve, azaz tranzakcióban, a személyes relációnak megfelelően vagy egyiket, vagy másikat mozgósítja.

• Például a férj kérdésére: „Nem tudod, hol van a szemüvegem?” – a feleség válaszolhat felnőttként: „Az asztalfiókban.” Vagy: „Sajnos nem tudom.” De válaszolhat szülői énjét mozgósítva is: „Igazán megtanulhatnád végre, hogy a helyére rakd a holmidat.” Reagálhat gyerekként is: „Nem én tüntettem el.” Az emberek között zajló jellegzetes tranzakciók elárulják az elemző terapeutának a kapcsolat harmonikus vagy diszharmonikus voltát. A pár tudatosíthatja rossz reakcióit vagy „játszmáit”, hogy megfelelő, feszültségmentes, például felnőtt-felnőtt kapcsolathoz jusson el. Mivel a tranzakció-analízis gyakorlati módon nyúl az emberi kapcsolatok problémáihoz, sokat segíthet azok megértésében és pozitív irányú megváltoztatásában. Jól alkalmazható a tranzakció-elemzés szülő-gyermek és pedagógus-gyermek relációkra is. 1 Tranzakció-analízisre épülő pszichoterápia és a Biblia

• Fenntartásaink lényegében ugyanazok lehetnek, mint amelyeket általában a humanista pszichológiával és pszichoterápiával kapcsolatban megfogalmaztunk: én-központúságra, végső soron önzésre nevel; az emberi természet megromlott, megváltásra szoruló voltát figyelmen kívül hagyja. Minden ember alapjában véve jó – ez a humanista rousseau-i gondolat a kiindulópontja. Feszültség akkor keletkezik két ember között, ha valamelyik (vagy akár mindkettő) azt érzi, hogy ő a másik szemében nem „O.K.”, azaz valami miatt nincs rendben nála. A terápia célja a kölcsönös O.K.-érzés létrehozása. Nyilvánvaló, hogy e szemléletmód szerint a házasságterápiának is ez a célja.

• VOLTAIRE-nek, a híres istentagadó gúnyolódónak rettenetes vége volt. Ápolónője így nyilatkozott: „A világ minden kincséért sem nézném még egyszer végig, hogyan hal meg egy hitetlen!" Egész éjszakán át bocsánatért kiabált. • Voltaire utolsó szavai, amikor ott állt ennek az életnek és az örök életnek a határán, ezt mondta: Örök élet van, de én elvesztem! � �Gestalt-terápia

• A Gestalt-terápia alapítója Fritz Perls. Az elnevezésen kívül semmi köze sincs a lelki jelenségek kutatását jelentős mértékben előbbre vivő Gestalt-pszichológiához (alaklélektanhoz). Die Gestalt (német) = alak, forma.• Ahhoz igyekszik hozzásegíteni a pácienst, hogy szükségleteit „pregnáns” módon észlelje, múltjának terhét, a betegítő „nem kész Gestaltokat” tegye le, és spontán módon, szabadon, kényszer nélkül éljen. A Gestalt-terápia életfilozófiája szerint az ember számára nincs kötelező erkölcsi norma, mindenki maga dönti el, hogy mit tart helyesnek, mit tekint pregnánsnak, kész Gestaltnak.• Jelszava: Elfogadlak téged olyannak, amilyen vagy, és te fogod magadat megváltoztatni.

• Perls „Miatyánkja” a terápiás szoba falán, egy poszteren olvasható:• Teszek amit teszek,és te is teszel amit teszel.Nem azért vagyok ezen a világon,hogy a te elvárásaidért éljek,és te is azért vagy ezen a világon,hogy az én elvárásaimért élj.Ha véletlenül találkozunk – az csodálatos.Ha nem, akkor sem tehetünk semmit.• A Gestalt-terápia és a bibliai szemlélet• Nyilvánvaló, hogy ennek a pszichoterápiás irányzatnak semmi köze sincs az empirikus tudományokhoz, ez életfilozófia. S mint ilyennek, semmi köze sincs a bibliai gondolkodáshoz. Ugyanakkor összhangban van korunk posztmodern életszemléletével.

A tehetség fogalma és fajtái• Feldhusen (1985) így fogalmaz: “gyermek és serdülkorban a tehetség olyan pszichológiai és

testi adottságokat jelent, melyek lehetvé teszik a tanulóévekben a kiemelkedismeretelsajátítást és teljesítményt, felnttkorban pedig a magas szint teljesítményt,alkotást.” Szükségesnek tartja egy olyan én meglétét, amely a specifikus hajlamokat

felismeriés elfogadja.

A tehetség fogalma és fajtái• A tehetség Harsányi (1988) meghatározása szerint: “Tehetségen azt a velünk született

adottságokra épül, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakozott képességetértjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messzetúlhaladó teljesítményt tud létrehozni.”

A tehetség fogalma• Czeizel Endre (1997) a józan ész alapján négy kritériumot fogalmaz meg:

“(1) a tehetség potenciált, lehetőséget, ígéretet, reményt esély jelent (2) valamelyik emberitevékenységi körben (3) olyan kiemelkedő teljesítményre,(4) amely társadalmilag hasznos

ésamely (5) megelégedettséggel, örömérzéssel, tehát sikerélménnyel jár elérése számára.”

A CZEIZEL - FÉLE TEHETSÉGMODELLA tehetség fogalma és fajtái

A tehetséget leíró teóriákból sokféle látott napvilágot, Balogh László /Debreceni Egyetem docense/ a tehetség leírására a Renzulli-féle modellttekinti a legelfogadottabbnak. Ez a modell négy összetevőjét emeli ki a tehetségnek:átlag feletti általános képességek, átlagot meghaladó speciális képességek, kreativitás, feladat iránti elkötelezettség.

• Az átlag feletti általános képességek közé tartozik:– a magas szintű elvont gondolkodás, – fejlett anyanyelvi képességek, – jó memória, – hatékony információfeldolgozási stratégiák stb.

• A speciális képességek adják meg a jellegzetességét a tehetségnek. Ezekből sokféle van, a Gardner-féle csoportosítás általánosan elfogadott. E szerint hétféle speciális képességcsoport különíthető el: – nyelvi, – zenei, – matematikai-logikai, – vizuális-téri, – testi-mozgásos, – szociális-interperszonális,– intraperszonális. Ezek a speciális tehetségfejlesztéshez kiindulási alapként szolgálnak.

• A kreativitás is több elemből épül fel: Ez az összetevő is meghatározó a tehetség funkcionálásában, hiszen a tehetségre egyebek között éppen az jellemző, hogy problémahelyzetekben új megoldásokat talál, s ez kreatív képességek nélkül elképzelhetetlen.

• A feladat iránti elkötelezettség olyan személyiség-tényezőket foglal magába, amelyek a magas szintű teljesítményhez az energiát biztosítják:

A képességek bármilyen magas szintre is fejlődnek, e háttértényezők fejlettsége nélkül nincs magas szintű teljesítmény.

Piirto-modell még differenciáltabban jelzi a tehetség fajtáit

• Az előzőekben leírt tehetség-összetevőket nemkészen kapjuk születésünk által, ezek hosszas fejlesztő munka eredményeként formálódhatnak.E fejlődési folyamatot és a benne szerepet játszólegfontosabb tényezőket foglalja össze aGagné féle modell.

• „Tehetségesnek tehát azok tekinthetők, akik kiváló adottságaik – a négy fenti összetevő ötvözeteként - alapján magas szintű teljesítményre képesek az élet bármely tevékenységi területén.” Balogh László

• Az óvodának, iskolának, a pedagógusnak kiemelt szerepe és felelőssége van a tehetségek felkutatásában és kibontakoztatásában.

Fejlesztés időpontjai• A fejlesztő munkának egyik kritikus pontja, hogy milyen életkorban kezdjük el a speciális tehetségfejlesztést. – gondot okozhat, ha túl korán kezdjük ezt a munkát, – ha elszalasztjuk a szenzitív korszakot a speciális képességterületeken. Nehéz pontos választ adni a fenti kérdésre, hiszen függ ez magától a speciális képességtől, annak megjelenési idejétől is: például a zenei, matematikai, bizonyos mozgásbeli tehetség stb. már óvodáskorban megjelenhetnek. Ezek programszerű egyéni fejlesztése tehát már ekkor fontos, egészében véve azonban az óvodáskor „alapozó” korszaknak tekinthető bizonyos értelemben: elsősorban a megfelelő érzelmi fejlődést kell biztosítani a gyerekek számára azzal, hogy „törődünk” velük, s engedjük őket játszani. Ebben a korban még nem szabad „elkülöníteni” a tehetségesnek látszó gyerekeket, ebből sok probléma adódhat.

Fejlesztés időpontja• Az iskoláskor természetesen már más lehetőségeket kínál, azonban itt is óvatosan kell eljárnunk. A kisiskolás korban is alapozó munkát végezhetünk, csak más értelemben, mint az óvodáskorban: elsősorban a tehetség általános képességeihez tartozó elemeit (lásd a korábbi felsorolást) kell hatékonyan fejleszteni. Az úgynevezett speciális osztályok koraiak még ebben az időszakban, hiszen ezekben a kiemelkedő teljesítmény alapja többnyire a magas szintű általános intellektuális képességrendszer, nem pedig a speciális képesség. Ha felbukkan a tehetség – pl. matematika, nyelv –, egyéni programmal lehet a fejlesztést megoldani.

• A felső tagozat (illetve az ennek megfelelő gimnáziumi osztályok) már színtere lehet a hatékony speciális tehetségfejlesztésnek. Ez az a kor, amelyben a kutatások és tapasztalat szerint (12-13 éves kor körül) már többnyire megjelenik a speciális tehetség. Kettős itt az iskola funkciója: egyrészt a tehetséges gyerekek felderítéséhez kell folyamatosan működő, változatos - nemcsak az intellektuális szférában! - programokat biztosítani, másrészt – ha megtaláltuk a tehetséget – speciális szervezeti formákban kell azt továbbfejleszteni.

• A középiskolás kor ad igazán teret a hatékony speciális tehetségfejlesztéshez. Sokféle szervezeti forma alakult ki ehhez az iskolai gyakorlatban: fakultáció, tagozatok, speciális osztályok, mentor-program stb. Ezek mindegyike hatékonyan működhet. Fontos azonban, hogy a programok ne legyenek túlzóan speciálisak. Egyrészt a tehetség általános képességeihez tartozó elemek fejlesztéséről sem szabad megfeledkezni ekkor sem. Másrészt még ekkor is lehetőséget kell biztosítani a tanuló számára, hogy érdeklődésének változásával, új, magas szintű képességének megjelenésével összhangban tudjon változtatni képzési menetrendjén. Rugalmas, sokféle képességterületet átfogó programokra van tehát szükség, a lényeg azonban, hogy a középiskolás korszak végére találjuk meg a gyerek igazi értékeit, s készítsük elő a felsőoktatásban a számára legadekvátabb területen való sikeres tanulmányokra.

• A tehetség kibontakoztatásában a pontot az i-re a felsőoktatásban tudjuk feltenni - széles skálán értelmezve ezt a felsőfokú szakképzéstől a BA-n és MA-n át a PhD-ig.  Mindezzel természetesen nem fejeződik be a tehetség kibontakozása, meghatározó, hogy a

tanulmányok után milyen munkahelyi feltételeket tudunk biztosítani a tehetség teljesítményképes működéséhez és továbbfejlődéséhez.•A TEHETSÉGFEJLESZTÉS KRITIKUS PONTJAI• Amint a tehetség-összetevők és a fejlődési folyamat

átfogó nagyobb építőkövei az iskolai tehetséggondozásban:– a tehetség azonosítása, felismerése,– a programok célkitűzései,– szervezeti formák,– gazdagítás, dúsítás,– tantestületi munkamegosztás, speciális funkciók,– együttműködés a családdal.

1. A tehetség azonosítása, felismerése

Talán a legkritikusabb pontja ez a tehetséggondozó gyakorlati munkának. Ehhez itt most csak néhány alapelvet foglalunk össze. Ezek a következők:• Az azonosításhoz a korábban bemutatott Renzulli-féle definíció ad kapaszkodókat, mind a négy összetevőre figyelnünk kell.• A tesztek segítséget nyújthatnak, de önmagukban nem tévedhetetlenek, így nem jelenthetnek egyedüli megoldást.• A szunnyadó tehetség rejtekezik, gyakran ezért is nehéz felismerni. • A képesség és a teljesítmény két különböző dolog, gyakori az alulteljesítő tehetséges gyerek.• A pedagógus vagy más fejlesztő szakember és a gyerek folyamatos együttes tevékenysége ad legtöbb kapaszkodót a tehetség felismeréséhez.• Minél több forrásból szerzünk a gyerekre vonatkozó információkat gyerek teljesítményéről, képességeiről, annál megbízhatóbb az azonosítás.•2. A tehetségfejlesztő programok célkitűzései• A fejlesztés során a négy tehetség-összetevőre egyaránt kell figyelnünk, tehát a képességek mellett a személyiség-tényezők formálására is. Négy általánosan elfogadott alapelv fogalmazható meg célkitűzésként:– a tehetséges gyerek erős oldalának fejlesztése,– a tehetséges gyerek gyenge oldalának fejlesztése (Csaknem minden tehetséges gyereknél van ilyen, s ez akadályozhatja az erős oldal kibontakozását, például alacsony önértékelés, biztonságérzet hiánya, stb.),– megfelelő „légkör” megteremtése (kiegyensúlyozott társas kapcsolatok pedagógusokkal , fejlesztő szakemberekkel és a társakkal),– szabadidős, lazító programok, amelyek biztosítják a feltöltődést, pihenést.

3. A tehetségfejlesztés iskolai és iskolán kívüli szervezeti formái• tanórai differenciálás különféle formái

(kiscsoport, nívócsoport, egyénre szabott munka stb.)• fakultáció,

• speciális osztály,• délutáni foglalkozások (szakkör, blokk, önképzőkör stb.)• hétvégi programok,• nyári kurzusok,• mentor-program.

4. Gazdagítás, dúsítás

• A legfőbb alapelve az iskolai tehetséggondozásnak a gazdagítás. Célja az ismeretek és az elsajátítási folyamat kötelező tananyagon túllépő kiszélesítése. A fő kérdés itt, hogy mennyiségi vagy minőségi dominanciájú legyen-e a gazdagítás?

Passow irányelvei a gyakorlati fejlesztő munkához, melyben a minőségi dúsításra helyezi a hangsúlyt:– Mélységben történő gazdagítás: ennek során több lehetőséget kínálunk a tehetséges gyerekeknek tudásuk és képességeik alkalmazására, mint általában a tanulóknak.– Tempóban történő „gazdagítás”: a tehetséges gyerekek ugyanannyi idő alatt társaiknál többet képesek megtanulni, így gazdagításuk újszerű tartalmak bevonásával is megoldható. – A „tartalmi” gazdagítás azt jelenti, hogy a tananyagot a tanulókra érzékenyen kell megszerkeszteni: ki kell használni a tanulók egyedi természetét és szükségleteit, érdeklődését, illetve ezeket fejleszteni is kell.– A feldolgozási képességek gazdagítása elsősorban a kreatív és kritikus gondolkodás fejlesztését jelenti felfedező, illetve interdiszciplináris tevékenység közben.– Renzulli „Gazdagítási Triász Modellje” az előző elveket szervesen ötvözve kínál támpontokat a programok készítéséhez, különös tekintettel a tehetséges gyerekek érdeklődési körének feltárására, valamint szélesítésére. Ennek kiemelt szerepet kell kapnia a programokban.

Renzulli „Gazdagítási Triász Modellje”

• A Triász első eleme az ún. első típusú gazdagítás, melynek célja, hogy a tanulókat minél több témával, foglalkozással, hobbival, személlyel, hely-lyel és eseménnyel stb. ismertesse meg, olyan dolgokkal, melyeket a szokásos tantervek eredendően nem fednek le. • A második elem a csoportos fejlesztőprogramok, tréningek, melyek a kreativitásra, a gondolkodás- és az érzelmi folyamatok fejlesztésére teszi a hangsúlyt: ide tartoznak a tanulásmódszertani fejlesztések, az írott a beszélt és vizuális kommunikáció, az önismeret, művészi kifejezés fejlesztése stb. Ezek egy része már megoldható osztálytermi keretek közt is. • A harmadik típust és szintet képviselő gazdagítás azoknak a tanulóknak szól, akik elköteleződnek egy-egy önállóan választott terület iránt. Ebben az esetben egyéni vagy kiscsoportos tehetséggondozásról beszélünk, valódi - nem öncélú, lehetőleg mindenki számára hasznos - produktumok létrehozásáról, világra segítéséről. 5. Tantestületi munkamegosztás, speciális funkciók

– Programvezető (igazgató, igazgatóhelyettes): általános áttekintés, bátorítás, segítés, ellenőrzés, a téma napirenden tartása.– Munkaközösség vezetők: átfogó programok készítése, tanórai és tanórán kívüli gondozás, folytonosság és előrehaladás, forrásanyagok biztosítása, hatékonyság ellenőrzése.

– Tehetséggondozó koordinátor: össziskolai azonosító és ellenőrző programok készítése, órán (iskolán) kívüli tevékenységek koordinálása, mentor-programok és versenyek irányítása.– Tehetség-tanácsadó szakember (erre képzett pedagógus vagy pszichológus): problémás helyzetekben –egyéni és kiscsoportos formákban – konzultálva segíti a tehetség-program megvalósulását. Három fő iránya van: tanácsadás a gyerekeknek, a pedagógusoknak és a szülőknek.– Mentor: olyan szakember, aki közvetlenül és folyamatosan irányítja egy-egy tehetséges diák fejlesztő tevékenységét.– Az egyes tanárok: közreműködés a programok kidolgozásában, tehetséges tanulók azonosítása, tanórai és órán kívüli gazdagítás.

6. Együttműködés a családdal

• A tehetséggondozást nem tudja a szülő hatékony közreműködése nélkül megoldani az iskola. Ezt bizonyítja a világszerte elfogadott• Fontos a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás. Az együttműködés főbb tartalmi szempontjai:– célok tisztázása, egyeztetése, azonos követelményrendszer kialakítása,– a fejlődés közös értékelése,– pedagógus, más fejlesztő szakember tanácsa, módszertani segítségnyújtása,– a tanuló megismerése,– tehetség, képesség felismerése,– a gyerek érzelmi támogatása, elfogadás, odafigyelés,– közös programok szervezése,– pályaválasztás irányítása. • A családdal való együttműködésnek sokféle szervezeti formáját kell működtetni ahhoz, hogy a kapcsolattartás hatékony legyen: szülői értekezlet, szülők akadémiája, egyéni konzultáció, családlátogatás, tanácsadás stb. Egyfajta „továbbképzésben” is kell részesíteni a szülőket a korszerű tehetséggondozás alapismereteinek, közvetítésével.

Szűrés – kiválasztás - differenciát tehetségfejlesztésÖrökletesség és a környezet szerepe a tehetség kialakulásában

• A magyar nemzet jövője pedig jórészt a kivételes adottság felismerésének, fejlesztésének és érvényesülésének a függvénye. Létszükséglet ezért a pedagógiában és a társadalmi gyakorlatban a kreatológia újabb eredményeinek hasznosítása.• Kreatológiai alapfogalmakA tehetség fogalom három jellegzetességét emeli ki: (1) kivételesség, (2) összetettség és (3) komplex eredet. /Czeizel 1998/

• Jobboldalt, a 130 IQ felettieket kivételesen értelmesek a népesség mintegy 2,3%-a A 145 IQ felettiek a szuperértelmesek, a népességnek már csak 0,1%-a. Hazánkban kb. tízezren

lehetnek. 160 IQ fölé már csak kb. 330 ember kerül. Végül 175 IQ felett hazánkban - elméletileg - már csak hárman lehetnek.• A baloldali 70 IQ alatti rész az értelmi fogyatékosokat foglalja magában. Ez körülbelül 2,3A komplex eredet • Az örökletesség és a szerzettség egymástól különválaszthatatlan, egymást kiegészítő jelenségek, mivel a veleszületett adottság jelentik azt a hajlamot, amit a környezeti hatások számottevően befolyásolnak: javítanak vagy rontanak.• Az adottság a veleszületett genetikai (G) lehetőségeket (szokás örökletességről is beszélni), míg a képesség (P) a társadalmi tevékenységben realizálódó teljesítményt jelenti. (A genetikában a megnyilvánuló jelleget "phenotypus"-nak mondjuk, ami megmagyarázza a P használatát). A képességben, vagyis a P-ben tehát már a külső hatások (E = environment = környezet) javító vagy éppen rontó hatása is benne van. Ezek között a legfontosabb a legtágabb értelmű oktatás-nevelés, vagyis az edukáció, így az E betű ennek, tehát a tanultságnak a kifejezője is lehet.

• Így tehát: P = G ↔ E Ez a képlet a kreatológia legfontosabb humángenetikai kifejeződése A lényeg tehát a G és E együttes szerepe, ún. interakciója. A korábbi vulgárgenetikai és

túlzó környezetelvű nézetekkel szemben a tudományos kutatás ugyanis mindkét tényező szerepét igazolta, még pedig bonyolult együtthatásban. Az öröklődést és a szerzettséget tanultságot az angol szakirodalomban Shakespeare híres szójátékával "nature-nurture" (természet-nevelés) szokás kifejezni. Ma már nyilvánvaló, hogy nem egymást kizáró, hanem éppen egymást felté-telező fogalom-párról van szó.A tálentum 4x2 faktoros modellje+Sorsfaktor(devienciák, betegségek)

Sporttehetség és teljesítmény• A sportban legerősebb a környezet hatása/attól függ hova szöletik/• Család szerepe• Sikeres időszak általában az élet első harmadára vonatkozik