Komárom-Esztergom megyei honvédek a Donnál (1943)

UNIVERZITA J. SELYEHO – SELYE JÁNOS EGYETEM

Pedagogická fakulta – Tanárképző kar

Vojaci z Komárňansko-ostrihomskej župy pri rieke Don (1943)

Komárom-Esztergom megyei honvédek a Donnál (1943)

Komárno 2009 Pavol Ryšavý

Univerzita J. Selyeho – Selye János Egyetem

Pedagogická fakulta – Tanárképző Kar

Vojaci z Komárňansko-ostrihomskej župy pri rieke Don (1943)

Komárom-Esztergom megyei honvédek a Donnál (1943)

Bakalárska práca – Szakdolgozat

Študijný program: Katechetika, história (Učiteľské štúdium, bakalársky

I. st., denná forma)

Tanulmányi program: Katechetika, história (Tanárképzés, I. szint bakalár,

nappali tagozat)

Pracovisko (katedra/ústav): Katedra histórie

Munkahely (tanszék/intézet): Történelem Tanszék

Vedúci práce: Péter Limpár

Témavezető: Limpár Péter

Konzultant: Péter Limpár

Konzulens: Limpár Péter

Komárno 2009 Pavol Ryšavý

Zadanie

Meno a priezvisko študenta: Pavol Ryšavý

Študijný program: Katechetika, história (Učiteľské štúdium, bakalársky

I. st., denná forma)

Študijný odbor: 1.1.1. učiteľstvo akademických predmetov 1.1.3.

učiteľstvo umelecko-výchovných a výchovných

predmetov

Typ záverečnej práce: Bakalárska práca

Jazyk záverečnej práce: maďarský

Sekundárny jazyk: slovenský

Téma: Komárom-Esztergom megyei honvédek a Donnál (1943)

Anotácia: A munka témája az 1942-ben a keleti frontra kivonuló 2. magyar hadsereg

szervezetében levő 6. könnyű hadosztály keretében harcoló Komárom-

Esztergom megyei honvédeket tömörítő gyalogezredek (22. és 52.

komáromi gyalogezred) harca a Donnál 1943 január 12. és 25. között -

visszaemlékezések, harctéri jelentések és eddigi az kutatások alapján.

Vedúci: Péter Limpár

Oponent: Attila Simon, PhD.

Katedra: KHI - Katedra histórie

Vedúci katedry: Attila Simon, PhD.

Dátum schválenia: 13.01.2010

Abstrakt v štátnom jazyku

Pavol Ryšavý, Maďarské vojaci z komárno-ostrihomskej župy pri Done (1943).

Bakalárska práca, Univerzita J. Selyeho v Komárne – Pedagogická fakulta.

Konzultant: Péter Limpár

Moja práca spracuje boje 6. ľahkej divízie z komárno-ostrihomskej župy, bojujúcu

v 2. maďarskej armáde, ktorá vtiahla na východný front v roku 1942, podľa spomienok,

archívnych zdrojov a relevantnej literatúry zaoberajúcou sa touto témou. Prvá časť práce sa

zaoberá so vstupom Maďarska do vojny, ďalej s výstrojom 2. maďarskej armády a jej

transportáciou na bojisko. Druhá časť práce spracuje boje pri Done, a rekonštruje udalosti

podľa spomienok účinkujúcich. Moja práca tiež sa zmieni o logistických problémoch

výzdroja a vo väčšej hĺbke analyzuje príčiny porážky z hľadiska východnej ofenzíve

Stalingradu a Wehrmachtu.

Kľúčové slová: Don, 2. maďarská armáda, 6. komárňanská ľahká divízia, komárňanský 22.

peší pluk, Gusztáv Jány, gróf Marcel Stomm.

Absztrakt

Ryšavý Pál, Komárom-Esztergom megyei honvédek a Donnál (1943). Bakalárdolgozat,

Selye János Egyetem Komárom – Tanárképző Kar.

Témavezető: Limpár Péter

A munka az 1942.-ben a keleti frontra kivonult 2. magyar hadsereg kötelékében

harcoló Komárom-Esztergom megyei 6. könnyűhadosztály harcait dolgozza fel

visszaemlékezések, levéltári források valamint a témával foglalkozó releváns irodalom

alapján. A munka első szakaszában, Magyarország hadba lépésével foglalkozik, valamint a

2. magyar hadsereg felszerelésével és kiszállításával a harcmezőre. A munka második

részében a Doni harcokat dolgozza fel, és a részvevők visszaemlékezései alapján

rekonstruálja az eseményeket. Részleteiben kitér a hadfelszerelés, a hadsereg logisztikai,

problémáira, és mélységében elemzi a vereség okait, a Sztálingrádi események illetve a

Wehrmacht keleti offenzívájának tükrében.

Kulcsszavak: Don-kanyar, 2. magyar hadsereg, komáromi 6. könnyűhadosztály, komáromi

22. gyalogezred, Jány Gusztáv, gróf Stomm Marcel.

Abstract

Pál Ryšavý, Hungarian Soldiers from County Komárom-Esztergom at Don (1943). Thesis

paper for Bachelor’s Degree, University of J. Selye in Komárom – Faculty of Pedagogy.

Consultant: Péter Limpár

My work – based on memories, archivalia and relevant literature - elaborates the

subject of the fights of the 6th light division from the county Komárom-Esztergom, fighting

in the Second Hungarian Army, which marched to the eastern front line in 1942. In the

first part of my work I deal with Hungary’s entry into war and the Second Hungarian

Army’s equipment and transportation to the battlefield. In the second part of my work I

study the fights at Don and I reconstruct the events on the basis of the memories of

participants. I deal with the logistic problems of war stores in details and I analyze the

reasons for defeat in depth, from the viewpoint of the events at Stalingrad and the eastern

offensive of Wehrmacht.

Keywords: river Don, Second Hungarian Army, 6th light division of Komárom, 22nd

infantry regiment, Gusztáv Jány, count Marcel Stomm.

5

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék…………………………………………………………………………...5

Bevezetés…………………………………………………………………………………...7

A magyar honvédség a 2. világháború előestéjén………………………………………..9

1.1 A honvédség helyzete Trianon előtt…………………………………………….. 9

1.2 A hadseregépítés 1920 és 1937 között……………………………………….....10

1.3 Az un. Huba hadrend életbelépése……………………………………………...11

1.4 A Magyar Királyi hadsereg seregtesteinek szervezeti változásai 1918-1942…..13

Katonapolitikai helyzet 1942 végén……………………………………………………..15

2.1 A német keleti offenzíva………………………………………………………..16

2.2 Német hadműveletek 1942 nyarán – Fall Blau…………………………………17

2.3 Tárgyalások a magyar fél aktívabb szerepvállalásáról………………………….19

A 2. magyar hadsereg……………………………………………………………………22

3.1 A személyi állomány kérdése…………………………………………………..22

3.2 Hadrend…………………………………………………………………………23

3.3 Hadfelszerelési problémák……………………………………………………...25

3.4 Utánszállítás ill. szállító járművek……………………………………………...28

Kiszállítás és út a Donig………………………………………………………………….30

4.1 A 2. hadsereg első alakulatai – a 6. könnyűhadosztály harcai a brjanszki

erdőben……………………………………………………………………………....30

4.1.1 A Komáromi 6. könnyűhadosztályról…………………………………..31

4.1.2 A brjanszki erdő………………………………………………………...31

4.2 Áttörés a Donig…………………………………………………………………32

4.3 Hídfőcsaták és a magyar hadtestek és hadosztályok elrendezése a Donnál

Augusztus 19.-én.……………………………………………………………………33

4.4 Hadműveleti szünet szeptember 16. és január 12. között………………………36

A doni tragédia és közvetlen előzményei……………………………………………….38

5.1. A III. hadtest……………………………………………………………………38

5.2. gróf Stomm Marcel vezérőrnagy a III. hadtest parancsnoka…………………...40

6

5.3. A szemben álló orosz erők……………………………………………………..41

5.4. Az orosz támadás………………………………………………………………41

5.5. A III. hadtest utóvédharcai…………………………………………………….46

5.5.1 Stomm Marcel „Búcsúparancsa”……………………………………… 48

Összefoglalás…………………………………………………………………………….50

Zhrnutie………………………………………………………………………………… 52

Felhasznált irodalom jegyzéke…………………………………………………………54

Melléklet…………………………………………………………………………………56

7

Bevezetés

Az 1939-1945-ös második nagy világégés – mely a kor politikáját alakítók képzeletét

felülmúlva, Európa és Kelet-Ázsia lokális háborúiból újra világháborúvá vált – történetét

vizsgálva a nagy események, a „reflektorfényben” zajlott csaták árnyékában ott állnak azon

kis nemzetek, melyek a nagypolitika árnyékában, kényszerpályán mozogva voltak

kénytelenek megválasztani, hogy ki mögé is sorakoznak be. Utólag, könnyű ítéletet

mondani, de az akkori politikai helyzetben nem adatott meg senkinek sem, hogy az időben

előre láthasson.

Mint minden háború a 2. világháború is a kisemberek, a tömeghadseregek

közkatonáinak háborúja volt és egyéneké aki névtelenként voltak egyenruhába bújtatva,

kényszerből, vagy önként, de végigharcoltak, végigszenvedtek olyan eseményeket is

melyek jobbára csak a világháborút kutatók szeme előtt vannak felfedve. Az ilyen

„kisemberek” története gyakran válik a filmkészítés gyöngyszemévé, de csak akkor, ha

egyesek úgy gondolják, hogy hősöket örökítenek meg. A szocializmus 44 éve után máig

megbélyegezve, gyakran lefasisztázva állnak azok a névtelen tömegek, akik igen is hősként

éltek és haltak számunkra ismeretlen helyeken. A politikai széljárás gyakran a történelem

aktuális megíróinak kezét is megköti, s ezáltal történéseket, pártpolitikai szemszögből, s

nem az aktuális helyzet, esetenként a katonabecsület, vagy a tett eskühöz való hűség

szempontjából ítéli meg.

Nem célom felülbírálni sem a 2. magyar hadsereg, sem annak vezetőinek döntését.

Munkám célja, hogy megpróbálja nagyító lencse alá tartani a 20. századi magyar tragédiák

egyik legdrámaibb mozzanatát a keleti frontra kivezényelt 2. magyar hadsereg

katasztrófáját és túlélők visszaemlékezéseinek felhasználásával új szögben bemutatni azt.

A jelen munka nem hiánypótló céllal készült, hanem azért, hogy a lehetőségektől

függően bemutassa az események forgatagába keveredett, komáromi 6. könnyűhadosztály

harcait a Don-kanyarban az 1943. január 12-február 2. közötti napokra vetítve.

Munkám során a fellelhető irodalomból két szemszögből válogattam:

1. a szerző részese volt e az eseményeknek

2. a mű milyen mélységeiben foglalkozott a hadi, esetleg politikai eseményekkel

Munkám során lehetőségem volt levéltári kutatásokkal olyan részleteket feltárni, amik

felett a nagyobb terjedelmű munkák elsiklottak, így megpróbáltam az események mélyére

hatolni.

8

A felhasznált irodalom tekintetében Szabó Péter: Don-kanyar és Ungváry Krisztián: A

magyar honvédség a második világháborúban című munkákat vetettem egybe, illetve a két

munkát Hollósy-Kuthy László: Don, Torda, Kárpátok: Háborús szerepléseim és élményeim

című visszaemlékezéssel egészítettem ki.

Munkám a felhasznált irodalom tekintetében három egységre tagolható. Az első egység a

magyar honvédség Trianon utáni helyzetét illetve fejlődését vázolja. Ebben a részben Dr.

Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945 illetve Bonhardt Attila - Sárhidai

Gyula - Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete című munkák adatait

használtam fel.

A munka második egységében az 1942-es 1943-as katonapolitikai helyzetet Antony

Beevor: Sztálingrád: A keleti front fordulópontja 1942-1943 munkájából merítve vetettem

össze Ungváry Krisztián művével. Az így kapott részletes információkkal mélységében

lehetett képet alkotni a német katonai vezetés elképzeléseiről a 2. magyar hadsereg

felhasználását illetően. Ugyanakkor a sztálingrádi vereség bizonyos pontjaival

összehasonlítható a 2. magyar későbbi története. Például a túl széles frontvonal, a szovjet

hadsereg alábecsülése, végül pedig Adolf Hitler visszavonulást tiltó parancsa. Ehhez a

képhez illesztettem aztán hozzá a kivonuló magyar hadsereg hadrendéjt, illetve vázoltam

azokat a hadfelszerelési problémákat, amik a vereség illetve a veszteségek fő okát

jelentették. A hadrendi és hadfelszereléssel kapcsolatos információkat Szabó Péter és a

Bonhardt Attila - Sárhidai Gyula - Winkler László könyvében található adatokkal

támasztottam alá, vázolva a mennyiségi illetve minőségi részleteket.

A harmadik egység a 2. magyar hadsereg Donra történő kiszállítása, a hadsereg harcai a

doni hídfőkért és az 1942. január 12.-i doni áttörés alkotják. Kiszállítást és a hídfőcsaták

tekintetében Szabó Péter munkájából merítettem az adatokat, de ezeket már dr. Vajda

Ferenc: A Don partjáig és vissza munkájából merített információkkal is össze tudtam vetni.

dr. Vajda Ferenc könyve különösen fontos volt munkám szempontjából, mert ugyan Lajtos

Árpád, Gróf Stomm Marcel, Hollósy-Kuthy László visszaemlékezései mélyebb betekintést

engedtek a 2. magyar hadsereg magasabb szintű, hadosztály, hadtest, illetve hadsereg

szintű vezetésbe, illetve a vezénylő tisztek gondolataiba, kétségeibe a harcokat illetően,

ezzel szemben dr. Vajda Ferenc könyvében a honvédek, legfeljebb századparancsnokok

szemszögéből voltam képes betekintést nyerni a „Don parti életbe”, a csaták, borzalmait

megjárt katonák gondolataiba. A fentebb említett három tiszt, Lajtos Árpád aki 1942.

december 11.-től a 2. magyar hadsereg hadműveleti osztályát vezette illetve itt

tevékenykedett, Hollósy-Kuthy László aki a 13. könnyűhadosztály parancsnoka volt 1942.

9

november 23.-tól, illetve Gróf Stomm Marcel aki a III. hadtest parancsnoka volt 1942.

december 5.-től fogságba eséséig. Ezek mind-mind vezénylő tisztként fentről látva, írták

meg visszaemlékezéseiket. Ezek a visszaemlékezések pontosan vázolják a hadi helyzetet,

rajtuk keresztül pontos betekintést kaphatunk azokba a magasabb stratégiai dilemmákba,

melyekkel ezeknek a tisztelnek megkellett küzdeniük. De a lövészárkok „hangulatát” nem

ezek a visszaemlékezések hivatottak lefesteni. dr. Vajda Ferenc műve ezért fontos és

értékes.

A munka utolsó szakaszában a doni harcok 1943. január 12.-től január 24.-ig tartó

folyamatát vázoltam a forrásokra támaszkodva napról-napra. A munka ezen szakaszában a

Hadtörténeti Levéltárban végzett kutatás eredményeit felhasználva, a 6. könnyűhadosztály

és a kötelékében harcoló 22. komáromi gyalogezred harctudósításai alapján dolgoztam. A

harctudósításokon keresztül megint egy köztes képet kaphatunk az eseményekről, az őket

lejegyző tisztek gondolati ezekben a katonai zsargonban íródott dokumentumokban csak

néhol tűnnek ki, mégis csak ezek azok a feljegyzések, melyek első kézből festenek képet az

történtekről. A 22. gyalogezred története külön kiemelendő és inkább egy külön kutatást

igénylő feladat lehetne, munkám végén mégis röviden vázoltam ennek az akkorra teljesen

szétesett ezrednek a harctéren töltött utolsó napjait.

Összegezve: a munkámhoz felhasznált irodalom tekintetében a legújabb, legfrissebb

információkat igyekeztem összegyűjteni, felhasználni, és azokat összevetni, hogy a lehető

leg objektívebb képet alkothassak a magyar történelem ezen ikonikus pontjáról.

A magyar honvédség a 2. világháború előestéjén

Ha a második világháborúban résztvevő honvédségről szólni akarunk, tetteit vizsgálni

kívánjuk, mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy a második nagy világégés magyar

hadereje honnan indult és merre tartott. Figyelembe kell venni a hadszervezet,

hadfelszerelés, kiképzés állapotát és bele kell helyezni abba a politikailag körülhatárolt

környezetbe, ami segíthet jobban megérteni az események alakulását.

1.1. A honvédség helyzete Trianon előtt

A 2. világháborús magyar honvédség története így nem 1939-ben, hanem hamarabb,

valahol a Trianoni békeszerződés idején kezdődik 1920-ban. Persze a magyar katonai

10

vezetők elképzelései, tervei más kiindulási pontból voltak mérhetőek. Az 1918-as

összeomlás, a tanácsköztársaság zavaros időszaka után a szegedi ellenforradalmi kormány

1919. június 6-i rendelete alapján önként jelentkezőkből felállított Nemzeti Hadsereg

maradt Magyarország egyetlen szervezett fegyveres ereje. Ez volt az a képzeletbeli

nullpont, ahol elkezdődött a király nélküli királyság új hadseregének fejlesztése. Az ekkor

foganatosított tervek alapján egy majd százezres hadsereg áll majd fel 1920 őszére. Az új

helyzettel megváltozott a sorozás területe, átalakultak a katonai körletek. A csonka ország

területén 7 újonnan szervezett katonai körlet jött létre Budapest, Székesfehérvár,

Szombathely, Kaposvár (1921. szeptembertől Pécs), Szeged, Debrecen és Miskolc

székhellyel. Ennek a rendszernek a feje pedig az 1919. augusztus 9-én a Friedrich-kormány

alatt alapított Fővezérség lett. A lassan lendületet kapó fejlesztéseket viszont

megakasztották a Trianoni békeszerződés katonai vonatkozású rendeletei.1

A Trianoni békeszerződés2 legfontosabb megkötései közé taroztak az általános és

kötelező védkötelezettség megszűnése és a hadsereg létszámának 35 000 főben való

maximalizálása, ezen kívül megtiltották a repülőgépek, hadihajók, páncélosok, vegyi

fegyverek és nehézlövegek tartását és beszerzését. Ez a szűkített állapot majd egészen

1927. március 31-ig a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság távozásáig fennállt.3

1.2. A hadseregépítés 1920 és 1937 között

Közvetlenül a Trianoni béke hadügyi megkötéseinek életbelépte utáni évek

bizonyították, hogy a 12 éves szolgálati idő és a szigorú felvételi követelmények mellett

nem lehetséges még a 35 000-es létszám feltöltése sem. A magyar hatóságok ezért, a

Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottságot kijátszva titokban sorozást is elrendeltek, de azt

csak korlátozottan és rejtés mellett volt lehetséges véghezvinni. A hadsereg létszáma így

érte el 1925-ben a 22 000 főt.4

1927 után az ellenőrzés lazulásával végre lehetőség nyílt, hogy a korlátozásokban

elvesztegetett időt valahogy behozza a magyar hadsereg.

1 Dr. Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945. in.: Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok. Fond- és Állagjegyzék. http://mek.niif.hu/01300/01340/html/fond07.htm#g34 2 Romsics Ignác: Magyarország Története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005, 147. 3 Romsics Ignác: Magyarország Története a XX. században…, i. m. 237. 4 Dr. Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945…, i. m. http://mek.niif.hu/01300/01340/html/fond07.htm#g35

11

Első lépcsőben 1927-30 között növelték a honvédség létszámát5, bevezették az ún. „K”6

toborzást, ami lényegében sorozást jelentett, növelték az alakulatok számát és

hadrafoghatóságát, valamint a modern haditechnika beszerzésére is megtörténtek az első

lépések. Lényegében 1929-ben7 születik meg az új magyar légierő, igaz, ekkor még csak

rejtve, valamint a páncélos fegyvernem alapját is ekkor vetik meg. A következő lépést az

olasz majd a német fél felé való diplomáciai lépések jelentették, így fokozatosan lehetőség

nyílt új modern haditechnika beszerzésére és a meglévő állapotának fenntartására,

javítására.

A második, 1932 és 1937 közé tehető időszakban a vámőrség átszervezésével létrejön a

határőrség, valamint az eddig titokban fejlesztett „légierő” is színre lép. További

létszámnövelés és szervezeti fejlesztés és a 12-18 hónapos védkötelezettség bevezetését

követően 1937 végére a személyi állomány eléri a 85 332 főt.8

A következő komolyabb lépés majd Gömbös Gyula miniszterelnök és hadügyminiszter

(Murga, 1886. december 26. – München, 1936. október 6.) 1936. október 6-i halála után a

honvédség irányítását érintő vezetőváltás után következett. A miniszterelnök ekkor Darányi

Kálmán lesz, a honvédelmi tárca élére Rőder Vilmos vezérezredes kerül, a honvédség új

főparancsnoka pedig Rátz Jenő altábornagy lesz. Rátz Jenő 1937-ben memorandumban

fordult a kormányhoz, melyben egy eljövendő háborúra való felkészülés céljából 170

millió pengős hadseregfejlesztést javasolt, javaslatát a pénzügyminiszter elfogadta. Ezen

előzményeket követően Darányi 1938. március 5-én meghirdeti az ún. „Győri programot”,9

melynek keretében a honvédség 5 év alatt 1 milliárd pengős fejlesztésen esik át, sőt a teljes

összeg majd eléri a 1,6 milliárd pengőt és a program 2 év alatt véget is ér.

1.3. Az un. Huba hadrend életbelépése

Az 1938 után életbelépő Huba hadrend a minőségi fejlesztést tűzte ki célul, mely

keretén belül 1941-re véget ér a hadsereg mennyiségi fejlesztése. Az 1938-tól 1941-ig tartó

első fázisban egy 107 000 fős béke- és 250 000 fős hadi létszámú, 3 hadseregre, 7 hadtestre

5 1930. október 1-ig a honvédség létszámát 57 648 főre növelték Ld. Dr. Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945…, i. m. http://mek.niif.hu/01300/01340/html/fond07.htm#g36 6 Kényszertoborzás 7 Bonhardt Attila - Sárhidai Gyula - Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete. Zrínyi Kiadó, Budapest, 245. 8 Dr. Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945…, i. m. http://mek.niif.hu/01300/01340/html/fond07.htm#g37 9 Romsics Ignác: Magyarország Története a XX. században…, i. m. 244.

12

tagozott haderő kifejlesztését tűzték ki, amely állt: 21 gyalogdandárból, 2 gépkocsizó

dandárból, 2 lovasdandárból10, 1 repülődandárból, 3 hadosztályerejű határbiztosító erőből,

1 folyamőr dandárból, valamint bizonyos fővezérség- és hadtestközvetlen alakulatokból.11

Az elkövetkező években a gépesítés minél nagyobb aránya állt célként a

honvédfővezérség előtt12, ugyanakkor a bécsi döntés révén visszacsatolt területeken

szervezett 2 új hadtest a honvédség keretén belül további mennyiségi növekedést idézett

elő a minőség rovására, ugyanis az újonnan felállított hadtesteket a meglévők rovására

tudták csak felfegyverezni.13 1938. augusztus 29-i bledi egyezmény14 nyomán nyíltan

felállt a Magyar Királyi Légierő parancsnokság és a Magyar Királyi Folyamerők

parancsnoksága.

1940-ben jelentősebb szervezési változás történt. Az addig önálló seregtestként működő

2 lovas- és 2 gépkocsizó dandárt egy gyorshadtestbe vonták össze. Ez a gyorshadtest

hivatott akkor az esetleges külhoni akciókban, mint „modern” gyorskötelék részt venni.

Ugyanakkor 1941-ben elindul a Huba hadrend második fázisa, aminek keretén belül már 2

páncélos és 1 gépkocsizó lövészhadosztály felállítása is tervbe kerül.15

Ebben a szakaszban 1942-ben zavart okoz a hadműveleti területre kivonuló 2. magyar

hadsereg felszerelése. A honi alakulatoknál csupán a kiképzéshez nélkülözhetetlen

fegyverzet maradt. Az ipari kapacitás egy jelentős részét 1942-1943-ban a 2. hadsereg

felszerelése szívta el, a főparancsnokság ugyanis megpróbálta a lehető legjobban

felszerelni a frontra vonuló egységeket.16

10 A majdani 2. hadsereg hadszervezetében minden könnyűhadosztály még rendelkezett egy-egy huszárszázaddal, mint hadosztályközvetlen gyorsalakulattal. Ld. Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 269-274. 11 Dr. Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945…, i. m. http://mek.niif.hu/01300/01340/html/fond07.htm#g38 12 1938-ban Magyarország már nyíltan harckocsi fejlesztéssel is foglalkozott. Ld. Bonhardt - Sárhidai Gyula - Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete…, i. m. 18. 13 Felvidék visszacsatolásával a kassai VIII.-ik és Erdély visszacsatolásával a kolozsvári IX. hadtest. Ld. Dr. Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945…, i. m. http://mek.niif.hu/01300/01340/html/fond07.htm#g38 14 A bledi egyezményben a kisantant elismerte Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, Magyarország pedig lemondott a trianoni békeszerződésben elveszített területek erőszakos visszafoglalásáról. 15 Dr. Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945…, i. m. http://mek.niif.hu/01300/01340/html/fond07.htm#g38 16 Szabó Péter: Don-kanyar. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1994, 16-27.

13

1.4. A Magyar Királyi hadsereg seregtesteinek17 szervezeti változásai

1918-1942

A honvédség magasabbegységeinek összetétele a Tanácsköztársaság időszakától 1945-

ig többször változott. Míg 1920 és 1922 között még a többé-kevésbé a monarchiából

örökölt Hadosztály szervezeti felépítés volt jellemző, addig a trianoni döntés után a kisebb

hadsereg kisebb szervezeti keretet követelt meg. A hadosztály akkor 3 gyalogezredből18

egy lovasosztályból, egy tüzérosztályból, valamint műszaki - és vonatcsapatokból álló

hadműveleti egység volt. Katonai körletenként egy - egy hadosztályt szerveztek, amelyek

elnevezése megegyezett a katonai körletével: „budapesti, székesfehérvári, szombathelyi,

kaposvári (1921-től pécsi), szegedi, debreceni, miskolci hadosztály.” Ezenkívül létezett egy

budapesti székhelyű ún. területen kívüli hadosztály is.

Trianon után a hadosztálytól kisebb un. Vegyesdandár a honvédség legkisebb

hadműveleti egysége, ami dandáronként 2 gyalog, illetve egy tüzér ezreddel bírt.

Lényegében ez a hadrendi felállás szinte változatlanul marad 1943-ig, addig csupán a

megnevezés változik, de a tulajdonképpeni magasabbegység tényleges hadereje nem.

Változást csupán annyi történik, hogy 1938-tól 1942-ig Gyalogdandár megnevezést

használják, valamint kialakul a mozgósítás rendje.19

A békehadrendben csak a gyalogdandár parancsnokának legszűkebb törzse szerepelt.

Maga a gyalogdandár csak mozgósításkor állt fel oly módon, hogy a békehadrendben

szereplő hadtest-kötelékbeli gyalogezredekből és tüzérosztályokból az ezred -, ill. az

osztályparancsnok - helyettes vezetésével kivált a tényleges állomány fele és felállította a

gyalogezred ikerezredét, ill. a második tüzérosztályt. A gyalogdandár magja az anya - és az

ikerezredből álló két gyalogezred és a két tüzérosztályból szervezett tüzérezred lett,

amelyeket a mozgósításkor behívott tartalékosokkal hadilétszámra töltöttek fel. A

gyalogdandár működéséhez szükséges támogató és kiszolgáló alakulatokat a területileg

17 A seregtestek önálló hadműveletek végrehajtására alkalmas, a harcoló részeken kívül támogató szakcsapatokkal /műszaki, híradó, légvédelmi, felderítő/ és ellátó /szállító, élelmező, műhely, egészségügyi/ alakulatokkal is rendelkező katonai magasabbegységek. A Magyar Királyi Honvédség legkisebb, még seregtestnek nevezhető magasabbegységeinek elnevezése és összetétele 1920 és 1944 között többször változott. Ld. Dr. Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945…, i.m. http://mek.niif.hu/01300/01340/html/fond08.htm#h20 18 Az akkori magyar gyalogezred létszáma 4250 fő volt Ld. Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 29-31. 19 Dr. Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945…, i. m. http://mek.niif.hu/01300/01340/html/fond08.htm#h18

14

illetékes hadtest szakcsapatai állították fel tényleges állományukból és a bevonuló

tartalékosokból. Mozgósítás esetén minden hadtest három gyalogdandárt állított fel:

I. hadtest: 1. gyalogdandár - Budapest, 2. gyalogdandár - Budapest, 3. gyalogdandár -

Budapest

II. hadtest: 4. gyalogdandár - Székesfehérvár, 5. gyalogdandár - Győr, 6. gyalogdandár -

Komárom

III. hadtest: 7. gyalogdandár - Sopron, 8. gyalogdandár - Szombathely, 9. gyalogdandár

Nagykanizsa

IV. hadtest:10. gyalogdandár - Kaposvár, 11. gyalogdandár - Pécs, 12. gyalogdandár -

Szekszárd

V. hadtest: 13. gyalogdandár - Kecskemét, 14. gyalogdandár - Szeged, 1941-től Szabadka,

15. gyalogdandár - Kiskunhalas, 1941-től Újvidék

VI. hadtest:16. gyalogdandár - Szolnok, 17. gyalogdandár - Debrecen, 18. gyalogdandár -

Békéscsaba

VII. hadtest:19. gyalogdandár - Miskolc, 20. gyalogdandár - Eger, 21. gyalogdandár -

Losonc

VIII. hadtest, 1939 - től: 22. gyalogdandár - Nyíregyháza, 23. gyalogdandár - Kassa, 24.

gyalogdandár - Ungvár

IX. hadtest, 1940-től: 25. gyalogdandár - Nagyvárad, 26. gyalogdandár - Dés, 27.

gyalogdandár – Marosvásárhely20

1942-től 43-ig a megnevezés Könnyűhadosztályra változik, ezek a hadosztályok

öröklik a Gyalogezred felépítését, valós hadrafoghatóságuk nem javul. 1942-ben erre a

változásra azért volt szükség, hogy a keleti hadszíntéren 9 hadosztálynyi erőre igényt tartó

német felet megtévesszék, ugyanakkor jelezzék felé, hogy ezek az alakulatok jóval

gyengébbek, mint a német hadosztályok,21ezt a „könnyű” előtag is sugallja.

Mindent egybevetve tehát a honvédség az 1. világháborút követően bekövetkezett

változásokra reagálva folyamatosan alakult át. Az új állam új hadserege viszont tovább

20 Dr. Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945…, i. m. http://mek.niif.hu/01300/01340/html/fond08.htm#h20 21 A német gyalog hadosztályok 3 gyalogezredből és hadosztályközvetlen alakulatokból tevődtek össze, az ezredeikben kevesebb volt a legénységi állomány, de több volt a modern golyószóró, nehézgéppuska és géppisztoly – ezekben a honvédség igencsak szűkölködött. Ld. Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 31.

15

küszködött a „birodalmi” emlékekből fakadó nehézségekkel. Ezek leginkább a tiszti

állományt érintették, amely mint egy anakronisztikus „rend”22, tovább őrizte azokat a

Trianon előtti hagyományokat, melyek még egy más társadalmi berendezkedésben

születtek. A tisztek gondolkodása is rányomta a bélyegét a hadsereg szellemére. A régi és

modern fura egyvelegét mégsem ez degradálta, hanem a szűkös anyagi helyzet, ami nem

tette lehetővé, hogy az akkori állam a tömeghadseregek korában, modern fegyveres erőket

tudjon magáénak. A tisztikar végül is jórészt szakképzett állománnyal rendelkezett, de a

háború előrehaladtával mind kevesebb volt a hivatásos tiszt, ami a továbbszolgáló sorozott

tisztek képzetlenségének köszönhetően, majd a fronton bosszulja meg magát.

A magyar honvédség az elkövetkező megmérettetésben állandóan a szűk állami keret

között mozgott. Nem volt megfelelő eszköz a szállítására – a gyalogezredek gyalogoltak,

mikor a német gyalogezredek egy részét már képesek voltak nagy tömegben teherautón

mozgatni, ha kellett – ha volt is szállítóeszköz, akkor is kevés, illetve rossz minőségű. A

személyes felszerelés sem mindig a fennálló helyzetnek megfelelő minőségben és

mennyiségben került ki. A katona szelleme, harci kedve ingadozó volt, a huszáros

hetykeség mellett találkozhatunk a sorozott zsellér puszta élni akarásával, amibe nagy

hőstettek nem igen fértek bele. A Donhoz a rövid szervezési idő miatt olyan alakulatokat is

kiszállítottak, akik még csak részben voltak kiképezve. A legénység nem bízott a

helyzetében, állandó honvágy gyötörte és jellemzően hajlamot mutatott a pánikra – ennek

ugyan voltak ellenpéldái is.23

Katonapolitikai helyzet 1942 végén

1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót és ezzel a 2. világháború

egy új felvonását nyitotta meg. A német keleti offenzíva a Barbarossa terv nem kisebb célt

tűzött ki, minthogy elérve a Volga-Archangelszk vonalat az egész keleti orosz térséget

elfoglalja, az itt található orosz erőket megsemmisítse.24 A konkrét hadműveleti célok

megjelölésének hiánya, Adolf Hitler folytonos beleavatkozása a közvetlen hadvezetésbe25,

a német tábornokok túlzott önbizalma, a szélsőséges időjárás és végül, de nem utolsó

sorban az orosz hadsereg makacssága és az orosz katonai vezetés gyors magára találása,

meghiúsította a haditervek végső sikereinek elérést.

22 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban…, i.m. 14. 23 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 18. 24 Antony Beevor: Sztálingrád: A keleti front fordulópontja 1942-1943. Aquila Kiadó, Budapest, 2000, 31. 25 John Keegan: A második világháború. Európa könyvkiadó, Budapest, 2008, 327-334.

16

2.1. A német keleti offenzíva

Moszkva alatt a németek 1941. december 6.-án végkép befulladnak, a szovjet

hadvezetés magára talált és sikeres ellentámadással állította meg a Wehrmachtot, a

Barbarossa hadművelet véget ért, a német vezetés pedig a téli védekező hadműveletekbe

kezdett. A Barbarossát a Wehrmacht mintegy 140 hadosztállyal indította (nem számolva a

rendőr hadosztályokkal). A háromirányú (Észak, Középet és Déli) csapást a Blitzkrieg

lengyel és francia hadjáratban begyakorolt stratégiájával kívánták megvívni. A Barbarossa

hadművelet grandiózus tervben foglalta össze, hogyan juthatna el a Wehrmacht legfeljebb

az Ural vonaláig, ugyanakkor kevés szilárdan követendő stratégiai pontot határozott meg.

Ez ugyan az ellenséget is megtévesztette, de a felesleges manőverekkel elpazarolta az

értékes időt, ami Moszkva elfoglalásához vezethetett volna. Mindez időt adott a Vörös

hadseregnek, hogy magára találjon. A keleti offenzíva első nagy etapját lezáró Moszkva

alatti vereség bebizonyította, hogy a Wehrmacht nem legyőzhetetlen. Az 1941 júliusától

decemberéig tartó alig 4 hónap alatt viszont a német hadsereg olyan nagy, területet hódított

meg, mely a gyors győzelemben bízókat olyannyira elbizakodottá tette, hogy nem látták, a

tér a bevetett erőket elnyelheti.26

Július első napjaira gyakorlatilag német kézre kerültek a balti országok, közben a

szovjetek gyors ütemben vonultak vissza Leningrád felé. Középen, ahol Bugyonnij marsall

csapatai védekeztek, a németek elfoglalták Breszt-Litovszk-ot, körülzárták Lvovot,

Białystok mellett pedig egy másik bekerítő hadműveletben mintegy félmillió embert zártak

körül, és elérték Minszket. Az első tízegynéhány napban a szovjet hadsereg emellett

mintegy 7000 tankot, 4500 löveget veszített.27 A Vörös Hadsereg elrendelte a

visszavonulást az ún. Sztálin-vonalra, július 4-én azonban a gyorsan előrenyomuló német

páncélosok ezt is megakadályozták. Július 11-én már elesett Szmolenszk, a mellette

kialakult katlanban – ahol Tyimosenko marsall ellentámadása kudarcba fulladt – a

szovjetek 17 hadosztálya semmisült meg. Dél-Ukrajnában másik 27 hadosztály lett

bekerítve, szeptember elején a németek elfoglalták Dnyepropetrovszkot és átkarolták, majd

bekerítették Kijevet.28

Július volt, illetve a szovjet Vörös Hadsereg nyugati mércével mérve hihetetlen

veszteséget szenvedett el, de közben a föláldozott katonák ezrein átgázolni kényszerülő

26 John Keegan: A második világháború…, i.m. 212. 27 Antony Beevor: Sztálingrád: A keleti front fordulópontja 1942-1943…, i.m. 52-53. 28 John Keegan: A második világháború…, i.m. 214.

17

Wehrmacht szépen lassan időt veszített, a végtelen orosz tér egyre jobban tátongott.

„Oroszország hatalmas. El fog nyelni bennünket” – írta Von Rundstedt tábornok

feleségének.29 A német emberi veszteségek ekkorra elérték a 100 000-et, ugyanakkor

járműben is több veszteséget könyvelhettek el, mint amire számítottak. Július végén Hitler

leállította a Középső Hadseregcsoportot, hogy a szerinte fontosabb gazdasági célokra

koncentrálhasson. Így mire októberben végre Moszkva lett a fő támadási irány, Sztálin elég

hadsereget tudott a főváros köré zsúfolni. A fenomenálisnak tekintett Tájfun hadművelet

így október végén hiába indult meg minden bevethető páncélossal. Előbb az őszi esőzés

által sártengerré vált utak, majd a beköszöntő tél lassította, majd a fagysérülések

megjelentével ritkította is a német hadsereget. 1942. január 7-ért véget a Moszkvai csata és

itt fordult meg először a Wehrmacht szerencséje. A német hadseregnek több mint 100 000

fős veszteséget okozott a fagyás, ami ellen megfelelő téli ruha híján nem tudtak védekezni

a német bakák. Jellemző a körülményekre, hogy a Wehrmacht Moszkvát nem tudta

elfoglalni, ám Sztálin ellentámadási tervei is dugába dőltek. 30

2.2. Német hadműveletek 1942 nyarán – Fall Blau

A Barbarossa félsikere, illetve Moszkva elfoglalásának kudarca után a frontvonal

megmerevesedett, de Hitler továbbra sem akarta feladni „gazdasági céljait” ti. a Bakui

olajmezők kincsét. Miután a dél hadseregcsoport vezetésében változás állt be – a 6. német

hadsereg vezetését Friedrich Wilhelm Ernst von Paulus tábornok vette át, míg a Dél

hadseregcsoport élére Fedor von Bock tábornok állt – Hitler azt tervezte, hogy ezúttal csak

egy irányú támadást indít, mégpedig ezúttal délen.

A Fall Blau célja első lépésben Voronyezs elfoglalása, majd a Dontól nyugatra

található Szovjet erők bekerítése és/vagy megsemmisítése volt. Sztálingrád ekkor még a

németek számára csak egy másodlagos cél volt. Ekkor még elfoglalni sem akarták, csupán

fegyvergyárait szerették volna megsemmisíteni. Északról délnek a következő hadseregek

sorakoztak fel: 2. német hadsereg és a 4. német páncéloshadsereg. Tőle délre a 6. német

hadsereg a 2. Magyar, 8. Olasz, 3. Román hadsereggel. Az arcvonalat itt Harkov városa

osztotta ketté. Harkovtól délre az 1. német páncélos és a 17. német hadsereg valamint a

LVII. Német páncélos hadtest vonult fel. Második lépésben a 6. német hadsereg és a 4.

páncéloshadsereg feladata, hogy a szövetséges 2. Magyar, 8. Olasz, 3. Román

29 Antony Beevor: Sztálingrád: A keleti front fordulópontja 1942-1943…, i.m. 55 30 Antony Beevor: Sztálingrád: A keleti front fordulópontja 1942-1943…, i.m. 67.

18

hadseregekkel biztosítson észak-keletről, a Don vonala mentén, hogy Kleist két

hadseregével (1. páncélos és a 17. hadsereg) be tudjon nyomulni a Kaukázus irányába.31

Amitől viszont Hitler és vezénylő tábornokai tartottak, beteljesülni látszódott.

Sztálin ugyanis pont itt délen tervezett egy hasonló méretű, szintén elsöprőnek szánt

offenzívát, több mint 640.000 katonát, 1200 harckocsit, 1000 repülőgépet32 vont itt össze a

tavasz folyamán a STAVKA33, Tyimosenko tábornok vezetése alatt. A németeket

megelőzve és kissé meglepve ezt a haderőt május 12.-én nekivezette Paulus 6.

hadseregének. A kialakult krízisben végül is Hitler személyes beavatkozása idézett elő

pozitív változást – ez a mozzanat megint csak saját zsenijébe vetett hitét táplálta Hitlernek.

A parancs úgy szólt, hogy Kleist tábornok 1. páncélos hadserege intézzen ellentámadást

változtassa győzelemmé a levegőben lógó vereséget. A szovjet hadsereg ugyanis a frissen

kinevezett Paulus tábornok 6. hadseregének áttörésével fenyegetett. A Május 17.-én indított

ellentámadás végül is megfordította az események folyását. Paulus és Kleist itt

Tyimosenko páncélos erejének nagy részét ejtette zsákmányul, több mint 254 000

hadifogollyal.34

A sikeres ellentámadás után a Kék hadművelet végül is június 28.-án rugaszkodik neki,

fő iránnyal keletnek Voronyezs felé. Ami viszont ez után következett, az ellentmondott

mind az eredeti terveknek, mind a józan észnek. Hitler Voronyezsnél hagyta a 2. német

hadsereget – hogy az majd ott is ragadjon, véres utcai harcokban elvérezve – míg a több

hadseregeket tovább hajtotta keletnek. A következő, szintén váratlan, változás abban állt,

hogy Hitler Hoth 4. páncéloshadseregét délnek fordította, míg a 6. hadsereget

Sztálingrádnak vezette; közben önbizalmát tovább fokozta Rosztov eleste.

Hitler ezen cselekedeteivel most a Kék Hadművelettel művelte azt kicsiben, mint a

Barbarosszával nagyban. A harcok további menete szempontjából a minket érintő 2.

magyar hadsereg a szövetséges hadseregekkel a Donhoz szögezve kapott olyan erejét

túlhaladó feladatot, amit majd nem is tud teljesíteni. Közben a 6. hadsereg minden erejét

Sztálingrádban köti majd le, hogy aztán ott is pusztuljon. A kaukázusi kaland pedig erők és

hadianyag elfecsérlése lesz, mely kaland egyetlen említésre való eseménye az Elbrusz

„meghódítása”.

31 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 67-69. 32 Antony Beevor: Sztálingrád: A keleti front fordulópontja 1942-1943…, i.m. 97. 33 A Szovjet Erők főparancsnoksága a 2. világháború idején. 34 Antony Beevor: Sztálingrád: A keleti front fordulópontja 1942-1943…, i.m. 99.

19

2.3. Tárgyalások a magyar fél aktívabb szerepvállalásáról

Kassa bombázását követően35 Magyarország is hadban állónak tekintette magát a

Szovjetunióval. Ezt követően a magyar légierő június 27-i megtorló akciója után a

támadásra kijelölt magyar seregtestek július 1-jén lépték át a határt. A háború ezen kezdeti

szakaszában magyar részről az un. Gyorshadtest és az un. Kárpát-csoport vettek részt

aktívan a Szovjetunió területén folyó harcokban. A két seregtest együttes létszáma 93

115fő volt és négy hónapig harcolt német alárendeltségben, így október végére a Donyec

folyóig jutott.36 Az ún. Gyorshadtest és a Kárpát-csoport mellett még 2 másik dandár is

részt vett a hadműveletekben – az összeköttetést biztosította és megszálló feladatot látott el.

A négy hónapos harcok alatt a magyar harccsoport 4000 főt és megközelítőleg 1200

páncélost, teherautót és egyéb járművet veszített.37 A magyar hadvezetés a német féllel

folytatott hosszas alkudozás után az év novemberében kivonta a Gyorshadtestet. Szovjet

területen ezek után – a 2. magyar hadsereg megjelenéséig – csupán 40.00038 főnyi

összlétszámú megszálló alakulat maradt.

Miután a Szovjet erők Moszkva alatt sikeresen feltartóztatták a német hadsereget, a

német fél úgy döntött, hogy szövetségeseit még jobban bevonja a hadműveletekbe. A

harcok során ugyanis rá kellett jönnie, hogy az orosz térben csupán a német erők nem

elegendőek a harci és a megszálló feladatok ellátásra. A német követelések először 1941.

december 29. és 1942. január 1. között jutottak el Mussolinihez, Antonescuhoz és

Horthyhoz. Az 1942 második felében tervezett offenzívához nyújtandó erősítés ügyében

először a román felet keresték meg.

Antonescu marsallal végül is létrejött a megállapodás, hogy a keleti hadszíntéren

harcoló és megszálló feladatokat ellátó román csapatok létszámát 26 hadosztályra emelik.

A megállapodásnak viszont volt két fontos kikötése:

35 1941. június 26 – máig nem tisztázott igazán, hogy ki bombázta Kassát. A jelentések szerint 3 ismeretlen, felségjel nélküli bombázó, összesen 29 bombát dobott Kassára. Megölt 32, súlyosabban megsebesített 60, könnyebben 220 embert. A támadás során 24 lakóház, 3 laktanya és a posta épülete rongálódott meg. A ledobott bombák közül 1 nem robbant fel. A szakértők szerint ez egy 100 kg-os orosz repülőbomba volt. Utólagos szakértői vélemény szerint, valószínű, hogy félrenavigálás történt és a gépek eredetileg Szlovákiai célt „kerestek”. Ld. Pataky István – Pozsos László – Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett. Zrínyi könyvkiadó, Debrecen, 1994, 59-77. 36 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban…, i.m. 21. 37 Romsics Ignác: Magyarország Története a XX. században…, i. m. 254. V. Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban…, i.m. 33. 38 Ezek az alakulatok a 121., 124., 102., 105., 108., dandárok voltak. Ld. Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban…, i.m. 41.

20

1. Magyarország is vállaljon nagyobb szerepet a harcokban

2. Németország garantálja Románia területi sérthetetlenségét Magyarországgal és

Bulgáriával szemben.39

Továbbá, létrejött egy megállapodás Olaszországgal is. Mussolini – nagyhatalmi és

presztízs okokból, valamint a német Észak-Afrikai „segítség” ellensúlyozására – 9

hadosztályra emelte az Olasz expedíciós erők számát, mely erősítés realizálása 1942

augusztusára sor is került.

Az olasz és román fél mellett meg kell még említeni két másikat is. A finnek a háború

első felének tapasztalataiból kifolyólag, továbbra is csak korlátozott mértékben vettek részt

a harcokban. 1942-ben nem növelték tovább jelenlevő erejüket, ami így továbbra is 16

hadosztály maradt.

A szlovák fél az őszi harcok veszteségei után már csak 1 hadosztálynyi erőt tartott a

keleti fronton. Ezen kívül jelen voltak még a keleti hadszíntéren: Spanyolország 1

gyaloghadosztállyal, Horvátország 1 gyalogezreddel, Norvégia egy légióval a Vichy-

Franciaország, Dánia, Belgium pedig egy-egy zászlóaljjal.40

A magyar fél a keleti hadszíntéren jelenlevő alakulatai mellé41 a német fél a magyar

féltől jóval nagyobb teherviselést kívánt meg. Ezt a magyar hadvezetés nem fogadta kitörő

lelkesedéssel, ugyanis a harcokba való belépés elején a német fél nem kérte a magyar

alakulatok részvételét, viszont 1942-re kifejezetten követelő jelleggel lépett fel.

A német és a magyar fél tárgyalásai ezek után több diplomáciai találkozó folyamán

folytak le. Először is a német külügyminiszter, Ribbentrop 1942. január 6. és 9. között

Magyarországra érkezett, hogy találkozzon a magyar kormányzóval és Bárdossy László

miniszterelnökkel. Követelései katonai és gazdasági síkon is elég komolyak voltak.

Gazdasági szempontból az olaj és gabonaszállítások növelése volt a legfontosabb, míg a

katonai kérdéskörben meglepő módon az egész honvédség keleten való részvételét kérte,

ezt a magyar fél próbálta annyira mérsékelni amennyire csak lehet – indokként a román-

magyar kapcsolatok helyzetét, valamint egy esetleges Angol partraszállás a balkánon

történő bekövetkezését hozta fel.42

39 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 9. 40 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 10. 41 A Gyorshadtest és a Kárpát-csoport kivonulása után 1942 elején ez mintegy 5 dandár (40.000 fő) 42 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 15.

21

A megbeszélések második fordulója már kifejezetten a katonai szerepvállalás

kérdésköre körül forgott. Keitel tábornagy 1942. január 20.-án érkezett három napos

tanácskozásra Budapestre. Keitel, ahogy korábban Ribbentrop is, szinte teljesen leírta a

szovjet hadsereget és azt hangsúlyozta, hogy a győzelmet még 1942-ben ki kell vívni. Ez

komoly visszatetszést váltott ki a magyar hadvezetés részéről, mert a haditapasztalatok

mást mutattak. A tárgyalások ezen szakaszában a német fél három hadtest hadbevetését

kérte – ez több mint 9 dandár erőt jelentett ekkor. Egyes visszaemlékezések szerint

(Szombathelyi Ferenc vezérezredes, Bárczy István, Bajnóczy József nyug. vezérezredes) ez

a követelés nagyobb mértékű volt.43 A tárgyalások az elkövetkező napokban komoly

feszültségek között folytak. Keitel 12 dandárt kért, amit a magyar hadvezetőség sehogy

sem tudott elfogadni – az ekkor felállított 21 dandárból már így is 5 megszálló feladatokkal

volt jelen Oroszországban. Végső megegyezésként a fővezetőség kompromisszumos

megoldásként 3 megszálló feladatra szánt dandárt töltött fel hadi létszámra és ehhez jött

másik 6 dandár – ezeket szánták eredetileg hadba vetni – meg egy páncélos dandár, ezt az

erőt 3 hadtestbe fogják össze (a megszálló dandárok száma így változatlan marad).

A megegyezést ezután további egyeztetés követte, ugyanis a magyar

könnyűhadosztályok44 fegyverzete (elsősorban páncélosok, páncéltörő ágyúk és egyéb

páncélosok elleni modern harceszközök hiánya) nem tette lehetővé a jól felszerelt orosz

hadosztályokkal szembeni eredményes bevetést. A német hadvezetőség képviseltében

Keitel szóbeli ígéretet tett modern német harceszközök szállítására.45

43 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 13. 44 1942 február 12-től nevezték így a dandárokat 45 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 28.

22

A 2. magyar hadsereg

A kivonuló 2. hadsereg felszerelése és személyi, tiszti állománya, valamint

alkalmazásának lehetőségei, illetve korlátai különböző kérdéseket vetettek fel. Szállító

járművek, megfelelő nehézfegyverek – modern tüzérség, páncélosok, páncéltörő fegyverek

– híján a könnyűhadosztályok szervezett, nehézfegyverekkel jól ellátott ellenséggel

szemben mennyire képesek megállni a helyüket? A magyar hadvezetőségtől komoly

odafigyelést és szervezőmunkát igényelt feladat, mivel a 2. hadsereg egységeinek nagy

részét, többek között az 1. páncélos hadosztályt46 rögtönzött módon állították fel – a

meglevő könnyűhadosztályhoz is kisegítő alakulatokat kellett felállítani, meg kellett

szervezni a kiszállítást és az egységek élelmezését.

Első körben, még Keitel tábornaggyal folytatott megbeszélések folyamán, tisztázni

kellett, hogy milyen szerepkört szánnak a magyar alakulatoknak. Erre akkor Keitel

tábornagy kitérő választ adott, az alkalmazás kérdését tekintve, illetve a konkrétumokat

majd a kivonulás utánra ígérte. Ami viszont a tárgyalások elejétől tisztázva lett, a magyar

hadsereg alakulatai német parancsnokságnak történő alárendelése esetén, minden német

parancsnoktól jövő parancs úgy hajtandó végre, mintha az magyar parancsnoktól

származna. Közvetlen beleszólása a magyar parancsnokoknak például csak személyi,

utánpótlási, fegyelmi, vagyis olyan ügyekben lesznek, melyek a harctéri viszonylatban nem

mérvadóak – ez majd a doni harcokban fogja magát igazán megbosszulni, mikor is a 2.

hadsereget a különböző, német parancsnokoktól, jövő parancsok szétszaggatják.47

3.1. A személyi állomány kérdése

A hadsereget érintő érdemi munka már 1942 januárjában megkezdődött. A személyi

állományt érintő kérdéseket a Honvéd Vezérkar a kormányzóval egyeztette. Megállapodás

született, hogy a kivonuló hadsereg emberanyaga egyenlően terhelje az ország egész

területét, valamint minél kisebb mértékben érintse a fiatalabb korosztályokat. A

sorállomány kérdésében megállapodás született, hogy az csak az egész állomány 20

százalékát teheti ki. Ugyancsak kitértek a területgyarapodással az ország határain belülre

került kissebségek (elsősorban ruszinok és románok) részvételi arányának és a

46 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 38-42. 47 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 15.

23

munkaszolgálatosok számának kérdésére. A kisebbségek kérdésében 20 százalékos arányt

határoztak meg a legénység nemzeti összetétele arányában. A munkaszolgálatosok

esetében pedig az a hadsereg összlétszámának 10 százalékában határozták meg a részvételi

arányt.48

Fontos kérdés volt a tiszti állomány megfelelő összeállítása is. Ebben a tekintetben a

hadsereggel kivonuló több mint 7000 tisztből a tartalékos tisztek aránya jóval meghaladta a

hivatásosokét. Ez egy 1942. szeptemberi adat alapján 2570 hivatásos tiszt és 4590

tartalékos tisztet jelentett.49 Ennek az aránynak egyetlen pozitívuma az volt, hogy a jórészt

néptanítók, kistisztviselők közül kikerülő tartalékos szakasz, és századparancsnokok

kapcsolata jobb volt a legénységi állománnyal és így azok bizonyos harchelyzetekben

jobban helytálltak.

3.2. Hadrend

Az honvédség hadrendjébe tartozó 3 hadsereg – 1. hadsereg, állomás helye Szolnok; 2

hadsereg, állomás helye Budapest; 3. hadsereg, állomás helye Pécs; - közül a 2. hadsereg

kötelékébe szervezetileg csak a miskolci VII. hadtest tarozott, a szombathelyi III. és a pécsi

IV. hadtestet a 3. hadseregtől vezényelték át.

A három hadtest könnyűhadosztályaiból csak 2-2 hadosztályt mozgósított, míg a

harmadik hadosztályt más hadosztályoktól vett át:

III. hadtest: 7. soproni, 9. nagykanizsai könnyűhadosztályok; más alakulattól átvéve: 6.

komáromi könnyűhadosztály

IV. hadtest: 10. kaposvári, 12. szekszárdi könnyűhadosztályok; más alakulattól átvéve: 13.

kecskeméti könnyűhadosztály

VII. hadtest: 19. miskolci, 20. egri könnyűhadosztályok; más alakulattól átvéve: 23. kassai

könnyűhadosztály50

A hadsereg egyetlen gyorsan mozgó alakulatát 1. páncéloshadosztályt51 a Gyorshadtest

kötelékében levő alakulatokból állították össze.

48 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 17. 49 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 17. 50 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 22. 51 A páncélos hadosztály valódi erejét mi sem jellemzi jobban, mint hogy egyes források 1. gépkocsizó gyalogdandárként jelölik, Ld. Antony Beevor: Sztálingrád: A keleti front fordulópontja 1942-1943…, i.m. 116-117.

24

A hadsereg állományába került egy jelképes erejű repülő kötelék is, ami 1. repülőcsoport

megnevezést viselte, hadrendjébe pedig az alábbi alakulatok tartoztak:

1. Távolfelderítő osztály (Budapest-Budaörs)

1. Vadászrepülő-osztály (Szolnok)

4. Bombázórepülő-osztály (Debrecen)

A 2. magyar hadsereg élelmezési létszáma a hadszíntérre vonuláskor 207.500 fő volt, ami

alábbi módon oszlott meg:

9 könnyűhadosztály – hadosztályonként 13 500 fő – 3 hadtestbe osztva, ez hadtestenként

megközelítőleg: 50.000 fő

3 hadtestközvetlen alakulat (csapat és vonat) – összesen: 9500 fő

Páncéloshadosztály, összesen: 12.500 fő

Más hadseregközvetlen alakulatok és munkaszolgálatosok, összesen: 40.000 fő – Ebből a

kiszálláskor 18.000, 1942 őszén további 12.000, 1943 januárjában pedig további 10.000

munkaszolgálatos került a 2. hadsereghez.52

Repülőcsoport, összesen: 5000 fő53

Egy magyar könnyű hadosztály sematikus felépítése (élelmezési létszám. 13.500 fő):

1 híradós zászlóalj

1 huszárszázad

1 légvédelmi gépágyú üteg

Fogatolt vonatoszlop kb. 3500 fő

Fogatolt tábori tüzérezred kb. 1000 fő54

1. gyalogezred - összesen kb. 4300 fő

1. zászlóalj – 30 tiszt 964 legénység



Nehézfegyver század55

52 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban…, i.m. 120-121. 53 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 25. 54 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 29-34. 55 Az ilyen század állományába egy géppuskás szakasz (3 géppuska), páncéltörő ágyús szakasz (2 páncéltörő ágyú), és aknavetős szakasz (2 aknavető tartozott) Ld. Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 29.

25

Csapat vonat oszlop

2. gyalogezred - összesen kb. 4300 fő




Nehézfegyver század

Csapat vonat oszlop

A sémából jól látszik, hogy a tulajdonképpeni harcos létszám az ezredközvetlen és a

csapatvonat oszlopok, valamint a kiegészítő századok nélkül alig éri el hadosztályonként a

6000 főt. A nehézfegyver századok tulajdonképpen csak közvetlen támogató szerepet

kaptak, ahogy a tüzérség csak közvetetten tudott beavatkozni a harcokba, míg a

huszárszázadok igazán csak felderítő szerepkörben voltak alkalmazhatóak.56

3.3. Hadfelszerelési problémák

A 2. világháború alatt a honvédség felszerelése, a modern háború megvívásához

alkalmassá tétele a megszorítások éveivel értékes időt veszített, amely lemaradást az ország

gazdasági, ipari és hadiipari, valamint anyagi helyzete miatt már nem volt képes behozni. A

főbb hiányosságok a gépesítés, a páncélosok hiánya, valamint a páncélelhárító és nehéz

tüzérség terén jelentkeztek.

A Trianoni béke Magyarországnak pontosan ezeknek a harceszközöknek a gyártását,

beszerzését és hadrendben tartását tiltotta, így amíg a szomszéd országok és tulajdon

képpen a világ és Európa államai – akiket az első világháborút követő békék alapján nem

terheltek hasonló megkötések – a fejlődés útján járhattak; már ha egyáltalán képesek voltak

felismerni és kihasználni előnyüket.57 Magyarország helyzete más volt, de például a

Németországgal ellentétben híján is volt a megfelelő ipari potenciálnak.

A nehézfegyverzet beszerzésének fő forrásai Olaszország, majd a Német birodalom

voltak. Bár saját páncélos, kézifegyver, illetve szállító jármű fejlesztésnek sem volt híján,

de a már említett szűk gazdasági keret ezen fejlesztésekre sem volt képes elég energiát

56 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 33. 57 Franciaország és az Egyesült Államok például tipikusan elhanyagolták az ilyen irányú fejlesztéseket, vagy a nagy háború utáni leszerelés „hevében” nem figyeltek szakértőik szavára.

26

fordítani, így legtöbbször a tervek csak tervek maradhattak. A 2. magyar hadsereg egyetlen,

többé-kevésbé gépesített és páncélosokkal úgy-ahogy ellátott alakulata az 1. páncélos

hadosztály58 a különböző külföldi illetve szűkös saját forrásokból összeállított svájci

órához hasonlítható gépezet volt, ami együtt jól működött (a gyakorló téren!), de a

hadszíntéren, zászlóaljaira, ezredeire bontva már nem volt képes hathatós ellenállást

kifejteni a sokkal jobban felszerelt orosz ellenféllel. A magyar páncéloshadosztály

leghasználhatóbb fegyverei a német gyártmányú Panzerkampfwagen IV59 közepes

(magyar viszonylatban nehéz), illetve a Cseh gyártmányú Panzerkampfwagen 38(t)60

könnyű (magyar viszonylatban közepes) páncélosok voltak. Ezek a fegyverek a lengyel és

a francia hadjárat idején, még megfeleltek. Oroszországban viszont a szélsőséges

időjárással és a praktikusabb, egyszerűbb, orosz technikával szemben már jóval kisebb

eséllyel tudták felvenni a versenyt. De ami igazán hátránynak számított, hogy ezeket

a fegyvereket csupán igen korlátozott mennyiségben bírta a honvédség. A magyar

fejlesztésű Toldi páncélosok, melyek ekkor az újonnan felállított páncélos alakulatok

gerincét alkották, már kifejlesztésükkor is elavultnak számítottak. Megjegyezzük, hogy az

utóbbi páncélosok a 2. hadsereggel már csak korlátozott mennyiségben jutottak ki a keleti

frontra.

A páncélos fegyvernem hiányosságai mellett a tüzérség problémája volt a másik igen

fontos és mélyreható hiányosság. A Trianoni korlátok lerázása után ezt a fegyvernemet volt

képes a honvédség a legenergikusabban fejleszteni, de a mennyiségi korlátokat, mégsem

lehetett kiküszöbölni. Az egyre felduzzadó hadsereg hadrendjébe nem lehetett megfelelő

mennyiségű és minőségű löveget állítani. A „saját“ gyártmányú, vagy még az első

világháborúból örökölt, 1942-re elavult lövegek közül is sokat volt kénytelen újra

hadrendbe állítani a honvédség. Az ígért német utánszállítás is csak korlátozottan vagy

sehogy sem érkezett meg. Páncélelhárító eszközök, elsősorban modern páncéltörő ágyúk

terén is ugyanígy állt a helyzet. A még hadrendben levő nehézpuskák – az első világháború

végén alkalmazott nagy űrméretű, páncélozott célok ellen használt harceszköz – a T-34-es

páncélzatát nem voltak képesek átütni. A 2. magyar hadsereg keleti hadszíntérre való

58 Felállító alakulatai: 9., 11., kerékpáros zászlóaljak, melyeket harckocsi zászlóaljakká szervezték. 1942-ben ezeket kivették az 1. és a 2. lovasdandár kötelékéből és a 30. harckocsiezreddé szervezték. Ehhez később szervezték meg a páncéltörő, vonat és felderítő egységeket, ez is mutatja, hogy az 1. páncélos hadosztályt mennyire ad hoc mód szervezték. Ld. Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 38-52. V. Bonhardt - Sárhidai Gyula - Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete…, i. m. 18-19. 59 Bonhardt - Sárhidai Gyula - Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete…, i. m. 132-133. 60 Cseh jelölése LT vzor 38. – A Csehország megszállása után német hadizsákmány típus gyártását a háború alatt a németek folytatták. Ld. Bonhardt - Sárhidai Gyula - Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete…, i. m. 116-117.

27

kiszállításának tárgyalásai után a német fél elsősorban belga hadizsákmány páncéltörő

ágyúkat ígért,61de nagy részük szintén nem jutott el a már kint lévő alakulathoz, vagy

tekintve, hogy zsákmány fegyverről volt szó, minőségi hiányosságaik miatt a honvédség

egyszerűen nem tartott rájuk igényt. Így a kivonuló egységek igencsak híján voltak

azoknak a modern páncélelhárító harceszközöknek, amikkel hathatós ellenállást tudtak

volna kifejteni a Vörös Hadsereggel szemben.

A nehézfegyverek mellett a kézifegyverek kérdése is igen égető volt. A magyar

honvédség fő fegyvere az első világháborús 35. M Mannlicher puska volt. Ezt a típust

ugyan átalakították modern lőszer használatához, de a fegyver – ahogy a német kézi

fegyverek is általában – a terep viszontagságait rosszul tűrte, az orosz hadszíntér gyakori

mélyen fagypont alatti hőmérsékletében, pedig egyenesen használhatatlanná vált.

Géppisztolyok terén a helyzet hasonlóan rossz volt. A németektől kapott, aránylag

modernnek számító MP 40 géppisztolyból szintén nem rendelkezett a honvédség elégséges

mennyiséggel.62 A közelharc egyik modern harceszközének hiánya, majd szintén akkor

mutatkozik, mikor nagy szükség lenne rá. Egyébként meg az MP 40 Schmeisser

géppisztoly, szintén ugyanazzal a „betegséggel” küzdött, mint a tengelyhatalmak kézi

fegyverei általában. Precíz kialakítása ellenére, az érzékeny fegyver hajlamos volt

beragadni, fagypont alatti hőmérséklet esetén, pedig befagyni. A 2. hadsereg összesen 5000

darabot kapott ebből a típusból, amik főleg a páncéloshadosztálynál illetve a tiszteknél,

valamint a tüzérségnél lettek kiosztva.

A modern raj illetve szakasz szintű harc folytatásának főbb harceszközeiből a

golyószóróból, géppuskából illetve aknavetőből a honvédség szintén vegyes palettát tudott

felmutatni, ha német-magyar eszközök képét nézzük. Mennyiségileg a helyzet, úgy-ahogy

kielégítő volt, a problémák itt főleg a minőség esetében jelentkeztek.63 A honvédség által

leggyakrabban használt géppuska típus, a 7/31 M. Schwarzlose, szintén első világháborús

örökség volt. A leginkább bevált 31. M típusú golyószóró is nehezen kezelhető volt és

érzékeny alkatrészei nehezen tűrték a koszt, a piszkot.

61 245 db. 47 mm-es páncéltörő ágyúkról volt szó, ezek viszont 1942 telére aránylag elavultnak számítottak. Ld. Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 28. 62 Keitel vezértábornagy 5000 db modern MP 40 (Schmeisser) géppisztolyt ígért. (Ld. Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 28.) de a 2. hadsereg a kivonuláskor, egy 1942. július 1.-i adat alapján csak 3772 db géppisztollyal rendelkezett (Ld. Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban…, i.m. 159.) ami között jócskán lehetett elavult típus is, legalább is Ld. dr. Vajda Ferenc: A Don partjáig és vissza. Pueblo Kiadó, Debrecen, 2008, képek „Magyar katona 9 mm-es MP 35 géppisztollyal, 1942 tele (HTM 94537)” ezt erősíti. 63 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban…, i.m. 158. V. Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 30.

28

Aknavetőből a honvédség az 50 mm-es magyar illetve német típusokat használta, talán

ezek voltak a legbeváltabb, legkevésbé problematikus fegyverek. Viszont nehezebb, német

gyártmányú 81 mm-es aknavetőből már igencsak kevés volt.64

3.4. Utánszállítás ill. szállító járművek

A honvédség Achilles pontja a logisztika volt és ez 1938-tól 1945-ig, szinte megoldhatatlan

problémaként tornyosult a parancsnokok előtt. Az első világháború után, ugyanis a világ

hadseregei felismerték a gépi, elsősorban a teherautón történő szállítás óriási előnyeit. A

tehergépjárművek képessé tették a hadseregeket, hogy jobban elszakadjanak a vasutaktól és

így mind a manőverezés akciórádiusza, mind a gyorsasága megnőjön. A páncélosok

megjelenésével, pedig egyenesen szükségessé vált a gyalogság gépjárműveken történő

szállítása, hogy azok így képesek legyen lépést tartani az élen haladó páncélosokkal.

Ugyanakkor a gyorsabban mozgó alakulatok új logisztikai követelményeket szabtak a

vonatalakulatoknak. A gépesítés gyakorlati megvalósítása természetesen minden hadviselő

féltől, óriási anyagi áldozatot követelt. A közhiedelemmel ellentétben például a német

Wehrmacht sem volt teljesen gépesített és a tüzérség vontatása terén is sok lovat

alkalmazott. Így feltehetjük a kérdést, mit tudott tenni egy ipari, nyersanyag, és anyagi

potenciálban jóval korlátozottabb ország.

A honvédség utánszállítását – leszámítva a vagonokon történő transzportot – a második

világháború idején nagy részben lovakkal oldották meg. A gépi szállítás problematikáját a

kevés és rossz minőségű szállító jármű okozta. Szállító gépjárművel a honvédség a 2.

hadsereg kivonulása idején összesen 5902 darabbal rendelkezett65 - hozzá kell tenni, ebbe a

számba utólag besorozott, eredetileg polgári szállítójárművek is jócskán tartoztak, ezen

járművek terepjáró, terepbíró képessége jóval kisebb volt mint az eredetileg katonai célra

fejlesztett és épített járműveké. Ebből a járműparkból viszont 1942-ben a mozgósítások,

illetve az 1941. évi őszi hadjárat veszteségei következtében csupán 2000 jármű volt

hadrafogható.66

Más szállító, illetve közlekedő eszközök, úgy mint motorkerékpárok illetve kerékpárok

terén a helyzet ugyan jobb volt, de ezek a szintén csak polgári célra szánt járművek a nehéz

terepet ismételten rosszul tűrték. 64 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 29. 65 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 49. 66 Szabó Péter: Don-kanyar…, i.m. 49. V. Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban…, i.m. 33.

29

Az 1942. januári és március tárgyalások folyamán a magyar fél a felhívta a német

katonai vezetők figyelmét a könnyűhadosztályok súlyos logisztikai nehézségeire. A

tárgyalások folyamán a német fél ígéretet tett szállító járművek utánszállítására, hogy ezzel

is gyorsítsa a magyar alakulatok frontra érkezését illetve mozgékonyságát. Ezen

ígéretekből viszont alig valósult meg valami. Az ígért 1600 német gyártmányú szállító

járműből alig érkezett meg 150, így a fronton szolgáló alakulatok, továbbra is a fogatolt

szállításra szorultak. Ez lassú is volt, jóval kevésbé hatékony, ugyanakkor a könnyű

hadosztályok létszámát is felduzzasztotta.

A kivonuló 2. magyar hadsereg égető járműproblémáját a főparancsnokság polgári

járművek ismételt besorozásával próbálta megoldani, ugyanakkor a gumiabroncs hiány

pótlása végett is sok polgári polgári gépkocsit vontak ki a forgalomból. A magyar

hadvezetés gépjárművekkel elsősorban 1. páncéloshadosztályt kívánta ellátni, így az 453

motorkerékpárt, 325 személygépkocsit, 1491 tehergépkocsit és 106 különleges gépkocsit

illetve vontatót kapott a kivonuláskor.67 Ugyanakkor újabb logisztikai problémákat okoztak

a járművek különböző típusai, az ilyen tarka-barka járműparkban sok jármű pótalkatrész

problémája nem volt megoldható, a hátországa javításra küldött járművek közül is nagy

részük már nem került vissza a frontra.

A honvédség a tüzérség vontatóigényét csak részben volt képes kielégíteni, a kevés

jármű szintén különböző típusból tevődött össze. Kevés volt, vagy egyáltalán nem

rendelkeztek nehéz vontatókkal – így a 22 darab modern Panzer IV. vontatása is teljesen

megoldatlan volt – közepes vontatókkal is csak magyar illetve olasz típusokkal

rendelkeztek. Könnyű vontató szerepkörben gépjárművet nem alkalmaztak tekintve, hogy

azt lovakkal meg lehetett oldani. Lóvontatás esetén is tipikusan a hatékony terhelhetőség

határáig voltak kénytelen terhelni a málhásállatokat, ami így növelte azok kimerültségét, a

veszteségeket - a 2. magyar hadsereg egyébként, több mint 70.00068 lóval vonult ki a

Donhoz, ezek ellátása – szemes illetve szálas takarmánnyal külön nehézséget okozott.

67 Összehasonlításképpen egy német páncéloshadosztály: 561 személy, 1402 tehergépkocsival, 2000 motorkerékpárral és 421 páncélozott járművel rendelkezett. 68 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban…, i.m. 162.

30

Kiszállítás és út a Donig

A 2. magyar hadsereg kiszállítása 1941.április 11.-én kezdődött meg. A hadsereg

alakulatait szállító első szerelvények ekkor hagyják el az ország területét. Maga a

hadműveleti területre való szállítás 3 lépcsőben valósult meg. Az eredeti tervek szerint első

lépcsőben az előcsapat és a IV. hadtest (április 1.), a második lépcsőben a 2. hadsereg

parancsnoksága és a VII. hadtest (május 1.), legvégül pedig a III. hadtest és a hadsereg

közvetlen alakulatok (június 15)69 kerülnek kiszállításra. Ez a rendelkezés a III. hadtest és

hadsereg feltöltésének gyorsabb befejezése folytán megváltozott. A végleges kiszállítási

időpontról a magyar katonai vezetést 1941. április 2-án értesítette a Központi Szállítási

Vezetőséghez70 beosztott, a Magyarországon átmenő német szállításokat ellenőrző von

Roeder ezredes. A kiszállítási terv az első szerelvény elindításának időpontját április 13-

ában határozta meg, amit május 23.-án a második, majd június 16-án a harmadik lépcső

követett volna. Magát a szállítási tervet ugyan megpróbálták az Operation Blau június 15.-i

kezdéséhez hangolni, de az időjárási tényezők és a csapatszállítások elhúzódása végül nem

tették lehetővé, hogy a 2. magyar hadsereg, nagyobb erőkkel vegyen részt a hadműveletek

kezdeti szakaszában. Az első lépcső kiszállítása végül a következő módon történt:

III. hadtest, a 2. hadsereg-parancsnokság szűkebb törzse közte a hadseregparancsnok

Jány Gusztáv vezérezredes, a hadseregközvetlen alakulatoktól a híradós, légvédelmi és

vonatalakulatok nagyobb része, az 1. repülőcsoport egyes alosztályai, valamint a IV.

hadtest hadtestközvetlen alosztályai. A III. hadtesten belül elsőnek a 6. komáromi és a 7.

könnyűhadosztályok érkeztek ki.

4.1. A 2. hadsereg első alakulatai – a 6. könnyűhadosztály harcai a

brjanszki erdőben

A 2. magyar hadsereg kötelékébe tartozó katonák első harcai még azelőtt

elkezdődtek, még mielőtt a csapatok az eredetileg meghatározott hadműveleti területre

kikerültek volna. Ennek legfőbb oka, hogy a kivonulási vasúti útvonalak mentén 1942

69 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 57. 70 Központi Szállítási Vezetőség: Az először 1938-ban felállított szervezet alá az összes magyarországi közlekedési vállalat alá volt rendelve. Feladata a Magyarországról útnak indított katonai szállítmányok megtervezése és megszervezése volt. Ld. Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 57.

31

tavaszán a partizántevékenység igen súlyos mértékben megnőtt. Tehát a 6.

könnyűhadosztály volt a 2. hadsereg első harcba vetett alakulata.

4.1.1. A Komáromi 6. könnyűhadosztályról

A 6. gyalogdandár eredetileg a II. székesfehérvári hadtest kötelékében lett felállítva.

A II. székesfehérvári hadtest a békehadrend szerinti, 1940.márc.1-jén felállított 2. hadsereg

kötelékébe tartozott. A hadsereg első mozgósítása 1940.jún.27-én volt, a komáromiak így a

2. hadsereg kötelékében vesznek részt a II. bécsi döntés után Észak-Erdély

felszabadításában.

Az oroszországi hadműveletekhez a 2. hadsereget némiképp átszervezik. Az eredetileg

a kötelékébe tartozó VII. hadtesttel nem a saját, hanem a 3. hadsereg kötelékéből

átvezényelt III. és IV. hadtesteket mozgósítják. A mozgósított hadtestestek viszont az

ország egyenlő terhelése folytán, a saját 3 dandárjukból csak kettőt mozgósítanak, a

harmadikat más hadtestektől veszik át. A komáromiak így kerülnek a II. hadtest

kötelékéből a III. hadtestébe. Felvidéki viszonylatban, a 6. dandár két ezredéből a 22.-ből

és az 52.-ből számunkra a 22. lehet fontosabb. Ez ugyanis 1 komáromi és 2 lévai sorozású

zászlóaljjal rendelkezett; ugyanakkor e szempont szerint az 52. gyalogezred 46./II.

somorjai zászlóalja lehet még figyelemre méltó.

1942-ben a 6. gyalogezred megnevezése könnyűhadosztályra változik, így a 2.

hadsereg kötelékébe már mint 6. könnyűhadosztály kerül. Parancsnoka a frontra történő

kivonuláskor Gödry János ezredes, őt 1942.08.08-án Szabó László vezérőrnagy követi, akit

dr. Temessy Béla ezredes vált fel. A doni harcok idején a hazaszállításig az egységet majd

Ginszkey Oszkár vezérőrnagy vezeti. Ugyanakkor, a 22. gyalogezredet a kivonuláskor

Haynal Alajos ezredes vezeti, akit 1942.09.08-án majd Farkas Zoltán ezredes vált.71

4.1.2 A brjanszki erdő

1942 tavaszár a Magyar honvédség ún. Keleti Megszálló Csoportja részét képező

102. megszálló könnyűhadosztálya Harkovtól 140 kilométerre keletre, Brjanszk városától

délre, 120 kilométer távolságban tartózkodott. Tőle keletre a 108. megszálló

könnyűhadosztálya állt. Mindkét egység veszteségteljes, egész nyugodtan, reménytelennek

71 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 282.

32

is nevezhető harcot folytatott a területükre be-betörő partizánokkal. A brjanszki erdőben és

tőle délre levő területeken mintegy 86 partizánosztag, körülbelül 14.600 fő, tevékenykedett,

akiket a Vörös Hadsereg légi úton látott el lőszerrel, élelemmel, nehézfegyverekkel.72

A 6. könnyűhadosztályt a Kijev és Kurszk közötti vasútvonal területén lévő tavaszi

árvizek miatt Április 22.-től Kijevtől észak-keletre a Keleti Megszálló Csoport területén

rakodták ki. Április 28.-án a 102. megszálló könnyűhadosztályt partizántámadás érte. mivel

a 6. könnyűhadosztály kirakodása ekkor már megtörtént, így a hadosztály Május 1.-től egy

ezredével73 és három ütegével a partizánok ellen szervezett akcióban vesz részt. Az egység

irányítását a német parancsnokság veszi át. A csoport Május 13.-án érkezik a brjanszki

erdő déli részén elterülő falvakhoz, majd Május 31.-ig vesz részt a brjanszki erőben

végrehajtott hadműveletekben. Ezen harcokat megélt Füvessy József tartalékos zászlós

visszaemlékezéseiből pontos képet kaphatunk a harcok lefolyásáról. Az ezred több bekerítő

manővert is megkísérel, de a partizánok sokkal gyorsabban és otthonosabban mozognak a

területen. A majd egy havi, hosszú gyakran napi 35-60 kilométeres lápos, sáros, olykor

bozótos területen végrehajtott menet Kurszk városában ér véget. Az ezred 90 hősi halottat,

314 sebesültet és 32 eltűntet veszít.74

4.2. Áttörés a Donig

Az 1942. június 22-ére Kurszk környékéről induló támadás idejére a 2. magyar

hadsereg kiszállítása még nem fejeződött be teljesen. A IV. és a VII. hadtest ekkor még

nem volt a hadműveleti területen. A IV. hadtest Kurszktól keletre 400 kilométerre rakodik

ki, majd gyalogmenetben indul a 2. hadsereg kiinduló állásai felé, később majd

folyamatosan kapcsolódik be a harcokba. A VII. hadtest pedig az utolsó szállítási

lépcsővel, június 18. és június 2.-án rakodik ki. A III. hadtesthez ekkorra érkezik be a 6.

könnyűhadosztály, ami ekkorra több mint 500 kilométert tett meg gyalog és közben egyik

ezrede partizánok ellen kerül bevetésre a brjanszki erdőben. A meginduló hadműveletekhez

Jány Gusztáv ideiglenesen megkapja a német VII. hadtestet.75

72 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 62. 73 A forrásokban konkrét utalást nem lehetett találni, hogy a hadosztály melyik ezrede vett részt ebben a vállalkozásban, de Füvessy József tartalékos zászlós visszaemlékezéseiből (dr. Vajda Ferenc: A Don partjáig és vissza. Puedlo Kiadó, Debrecen, 2008, 41-58.) megállapítható, hogy ez az egység a komáromi 22. gyalog ezred volt. 74 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 65. 75 16. gépkocsizó- és 387. gyaloghadosztályok

33

Maga a hadművelet végül is június 28.-án indul, a magyar seregtestek Sztarij Oszkol

általános iránnyal indultak meg a 4. páncélos hadsereg déli szárnyán. A magyar hadsereg a

német előrenyomulást kihasználva annak szélén aránylag jó ütemben haladt előre, a

gyaloghadosztályokat ekkor leginkább a sáros, felázott utakon való előreevickélés terhelte

le. A magyar legénység háborúra való, kiképzési, testi, lelki, felkészületlensége ekkor

mutatkozott igazán először, mikor a 9. könnyűhadosztály támadása elakadt Tyim város

szélén. A fáradt és idegileg is megviselt gyalogság többször megszaladt. „Hadseregünk,

sem lelki, sem harcászati, harctéri viselkedésből felkészítve nem volt”76 – emlékezik vissza

később egy honvéd, már a Doni állásokban. Végül is az oroszok, a rájuk főleg északabbra

nehezedő nyomás hatására, kiürítik a várost, így azt a 22. komáromi gyalogezred foglalja

el. Közben Sztarij Oszkoltól délre a szétverik a szovjet 40. és 21. hadsereg csapatait. Így a

hadművelet utolsó szakaszában a magyarok már komolyabb harcok nélkül érik el a Dont.

Ebben a hadműveletben a hadsereg vesztesége 118 tiszti, 2430 legénységi állományú

katona.

4.3. Hídfőcsaták és a magyar hadtestek és hadosztályok elrendezése a

Donnál Augusztus 19.-én

Július 10-től a 2. magyar hadsereg felzárkózott a Don vonalára, hadtestei,

hadosztályai elfoglalták kijelölt védőkörleteiket, elkezdődött a védelmi létesítmények

kiépítése. A magyar hadtestek és hadosztályok elrendezése a Donnál Augusztus 19.-én:

Északon:

III. hadtest:

- 168. német gyaloghadosztály

- 9. könnyűhadosztály




IV. hadtest:

- Grassy csoport

- 1. páncéloshadosztály

76 dr. Vajda Ferenc: A Don partjáig és vissza. Puedlo Kiadó, Debrecen, 2008, 49.

34


- A 12. könnyűhadosztály és páncélos hadosztály mögött: 336. német gyaloghadosztály


-

VII. hadtest:



A 2. hadsereg északi szomszédja a 2. német, déli szomszédja az olasz 8. hadsereg volt.

A fent vázolt felállás csak Augusztus végér alakul ki, de lényegében már Júliusban is

hasonló volt. A Doni arcvonal hossza meghaladta a 200 kilométert, összefüggő védőállást

csak a parttól 2-5 kilométerre lehetett kialakítani, ez előtt figyelőpontok voltak telepítve.

Maga a Don folyó átlagszélesség 60 méter volt, csupán a szélesebb szakaszon haladta meg

300 métert. A part mindkét oldalon mocsaras, zsombékos volt, így kisebb alakulatokat jól

rejtett. A 2. hadsereg hadosztályaira a védelmi feladatok óriási terhet róttak, mélységi

védelmet építőanyag, árkász munkára fogható erő és megfelelő megszálló alakulat híján a

hadvezetés nem építtetett ki, ez igazán majd a januári ellentámadáskor okoz problémát.

A szovjet fél tapasztalva, hogy sem a német, sem a szövetséges hadseregek további

offenzív vállalkozást nem erőltetnek, rendezte arcvonalát és kihasználva, hogy a magyar

arcvonal partszakasza csak gyéren van megfigyelve, elkezdte kisebb alakulatai

átszivárogtatását. Ez első ilyen hídfő Sztorozsevoje és Uriv közötti kanyarban létesült, ettől

délre a korotojaki, a harmadik még délebbre a „Don-könyökben”, Szcsucsje és Perejeshaja

között húzódott. Ezek a hídfőállások lesznek majd az elkövetkező hadműveletek fő céljai.

A szovjetek ugyanis ezekből, tekintve hogy bozótos erdős területeken települtek, könnyen

tudtak akár nagyobb vállalkozásokat is indítani.

Felszámolásukra történt első próbálkozás július 18.-án indult, az 1. magyar páncélos

hadosztály ugyan gyorsan teret nyert, de bozótos, fás mocsaras területrészeket átfésülni

nem tudta, így oda az orosz lassan újra visszaszivárgott.

Augusztus 6-án a szovjetek indítottak egy nagyobb ellenoffenzívát az urivi hídfőből

kiindulva, de magyarok, igaz komoly veszteségeket elszenvedve, kitartottak. A 7.

hadosztályra nehezedett a legnagyobb nyomás, 4000 főt veszített és a VI. kerékpáros

zászlóaljat ideiglenesen fel kellett oszlatni.

Urivtól északra korotojakból is indult egy ellentámadás augusztus 10.-én, de a magyarok itt

is kitartottak. A szovjet támadások egységes voltára való gyanút az is igazolta, hogy a

35

szovjetek Voronyezsnél is támadtak. Ezután korotjakot a magyarok két ízben, augusztus

11.-én és 15.-én is támadták, ahol Jány még szabadon használhatta az 1.

páncéloshadosztályt. Az utolsó támadás sikertelenségét követően a német fél a magyar

arcvonalra irányította a 336. és a 168. német gyaloghadosztályokat. Tekintve, hogy a

támadások így sem voltak képesek a hídfőket felszámolni, azokat augusztus 20-án

leállították.

Augusztus 29-án a német XXIV. páncéloshadtest-parancsnokságot a 2. magyar

hadsereg arcvonalára, az itt lévő német hadosztályok irányítására áthelyezték. A

páncéloshadtest-parancsnokság alárendeltségébe került a III. hadtest 7. és 20.

könnyűhadosztálya, az 1. magyar páncélos hadosztály illetve a IV. hadtest 10. és 13.

könnyűhadosztályai, valamint a 336. és a 168. német gyaloghadosztályok. Ez a kötelék az

urivi hídfő mögött csoportosult és legfőképpen ennek a hídfőnek a felszámolására hozta

létre a Wehrmacht B Hadseregcsoport parancsnoksága. Első akcióját szeptember 1-én

hajtja végre, a német 336. német gyaloghadosztály a korotojaki hídfő ellen támadott és

három napi kemény harcban azt felszámolta.

A harmadik urivi hídfő ellen indított támadást szeptember 9-én indította meg a XXIV.

páncéloshadtest-parancsnokság, ebben az akcióban a német 168. gyaloghadosztály mellett

a 7. és 13. könnyűhadosztályok a 1. magyar páncéloshadosztály valamint jelentős német

tüzérség vett részt. Az itt álló szovjet 6. hadsereg-parancsnokság komoly páncélos és

gyalogos kötelékeket mozgatott a hídfőbe, így az valósággal erődként állt a támadókkal

szemben. Szeptember 10-re a 23. gyalogezrednek és 168. német gyaloghadosztálynak

kemény helységharcokba bonyolódva, valósággal át kellett rágnia magát a védőkörleteken.

Az eredmény végül is felemás volt: Urivot elfoglalni nem tudták és a megszerzett terület

védelmét kiépíteni csak nagy nehézségekkel lehetett. A támadások véglegesen szeptember

16.-án álltak le.77

A hídfőcsaták veszteségi mutatói így alakultak:

A 2. magyar hadsereg 1942 április 23 és október 1.-között elszenvedett veszteségei –

szeptember 16.-után ugyan leálltak a nagyobb támadások, de kisebb vállalkozásokra

folyamatosan sor kerül majd, nem csak októberben de 1943. januárjában is, egészen a

január 12.-i áttörésig – kereken 1000 tiszt és 29.000 legénység. Ez az élelmezési létszám

15%-a. Az anyagi veszteségek géppisztolyban, puskákban, golyószóróban megközelítőleg


36

egy könnyűhadosztály fegyverzetének mennyiségével értek fel. A páncélos hadosztály 40-

50 páncélost veszített el véglegesen, míg a repülő csoport vesztesége 18 gép volt.78

4.4. Hadműveleti szünet szeptember 16. és január 12. között

A hídfőcsaták elmúltával 1942. szeptember 16.-tól a Doni front több mint 200

kilométeres szakaszán a 2. hadsereg védelembe ment át. A védelmi feladat ellátása, a

személyi és hadi erejében megfogyatkozott hadsereg számára, különös nehézségeket

okozott.

Az első problematikus pont a legénység egyre fokozódó apátiája volt. A

visszaemlékezések is azt bizonyítják, hogy szeptemberig a honvédek még bíztak abban,

hogy a tél közepére megtörténik a leváltásuk. Dr. Kováts Andor százados, jogtanácsos aki a

13. könnyűhadosztály, 7. gyalogezrede, 7/I. zászlóaljának, 7/2 századát vezette

visszaemlékezéseiben említi, hogy a századparancsnokokkal a fővezérség kihirdettette,

hogy a behívás 3 hónapra szól.79 Ezt a kivonulásra is vonatkoztatták, így a legénység között

hamar elterjedt az a tévhit, hogy 6 hónapi frontszolgálat után mindenki le lesz váltva.80

Október 17. és 19. között Nagy Vilmos szolgálaton kívüli vezérezredest, újonnan

kinevezett honvédelmi miniszter látogatta meg a csapatokat. A tapasztalatai, valamint a 2.

hadsereg különböző tisztjeinek jelentése alapján beszámolt a kormányzónak a 2. hadsereg

kétségbeejtő helyzetéről. Jelentését viszont a nem vették figyelembe.

Végül is hosszú huzavona után került csak kidolgozásra a pótlás illetve a felváltás

véghezvitele. A 2. hadsereg eddigi veszteségei (1350 tiszt, 37.000 legénység) pótlására a

kívánt létszám 55 százalékát (!) rendelték volna ki. Októberben végül is 82 menetszázadot

indítottak el, összesen 650 tisztet és 20.000 legénységi állományú katonát. Ezen kívül

került ki a frontra mintegy 20 – egyenként 250 fős – tábori munkásszázad is. Felváltásra

november 1-től ezredenként 200 főt küldenek ki, ez összesen 4000 főnyi felváltást jelentett.

Ezt a létszámot még a már fronton tartózkodó Keleti Megszálló Csoport létszámából

átrendel erőkkel egészítették ki.

78 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 138-145. 79 dr. Vajda Ferenc: A Don partjáig és vissza. Puedlo Kiadó, Debrecen, 2008, 69. 80 A szabadságolás természetesen működött, de egész alegységek leváltása, csak szórványosan történt meg, hadtestenként legfeljebb néhány zászlóalj méretben.

37

További problémát okozott még a fegyverzet és ruházat kiegészítése, illetve pótlása is.

Fegyverzet tekintetében sok esetben még mindig csak az ígért német utánszállítás jöhetett

szóba, ami továbbra sem érkezik majd ki - még csak 20 százalékot sem - a csapatokhoz.

Páncélosok tekintetében ugyan felmerült az új Turán harckocsikból összeállított pótlás

kiszállítása, de ezt a fővezérség az otthon éppen alakuló 2. páncélos hadosztály

felszerelésére tartotta vissza.

Ruha és téli meleg öltözet tekintetében, megkésve, de kiszállításra került bizonyos

mennyiség, de ebből csak nagyon kevés jutott el a csapatokhoz. A szükségletek

csillapítására először az első vonalbeli alakulatokat kívánták felszerelni, de mivel ezek

voltak legtávolabb az ellátó pontoktól, ide jutott ki leglassabban a létfontosságú felszerelés.

A lóállomány megviseltsége miatt a lovakat egyébként is 100-120 kilométerre a fronttól,

úgy nevezett „ló üdültetőkben tartották”, ez viszont azt eredményezte, hogy a hadtáp és

vonat alakulatok nem rendelkeztek megfelelő szállítókapacitással az ellátást Sztarij

Oszkolból, több mint 100 kilométer távolságból kellett intézni. A tüzérség pedig, vontatók

és/vagy a működésükhöz szükséges üzemanyag híján így teljesen mozgásképtelenné vált.

Achilles-sarka volt az ellátásnak az élelem és lőszer is. Élelem tekintetében a német fél

vállalta, hogy hasonló értékű magyar utánszállítás fejében, saját készletekből látja el a

magyar csapatokat. A magyar katona viszont sehogy sem tudott megbarátkozni a német

koszttal, a pudinggal, a műsajttal, művajjal, paradicsomos halkonzervvel (ezt a katonák

csak kígyóhúsként emlegették), vagy katonák által csak „lankasztónak” nevezett teával.

Meglepő, de a bor és pálinka híján, ünnepekkor pezsgővel való koccintás sem okozott

kitörő lelkesedést az állomány körében. De ha legalább eljutott volna a katonákhoz a

megfelelő mennyiség, az utánszállítás katasztrofális állapota ezt is megakadályozta. Így a

magyar katona – ahogy egyébként a német is – az ilyen helyzetben alkalmazott rekvirálásra

szorult, vagy legalább üzletelni próbált a helyiekkel. Erre Szende László hivatásos

százados így emlékezik vissza:

„Egyszer Kund őrmester vágtázva jön hozzám, azt mondja:

- Százados úr, az alezredes úr kéreti.

- Milyen alezredes?

- Szavay Sándor alezredes úr.

Odalovagolok hozzá.

- Alezredes úr, mit kíván?

38

- Százados úr, fegyelmezetlenek az emberek, egyik katonája kenyérzsákjából egy

liba feje lóg ki.

- Alezredes úr! Az Ön észrevételét visszautasítom! Ezekben a helyzetekben mindenki

úgy eszik és úgy fogja meg a libát, ahogy akarja.”81

Lőszer tekintetében viszont a magyar hadsereg is pontosan azzal a betegséggel küzdött,

mint a német. A lövegek, puskák, golyószórók, géppisztolyok, nehézpuskák, aknavetők,

sokszínűsége a hadtápalakulatokat megoldhatatlan probléma elé állította.

Csak a szemléltetés kedvéért:

Páncéltörő ágyú lövedékből 4 különböző űrmérethez legalább 2 típusú (páncéltörő illetve

repesz) lövedéket, ágyúkhoz szintén 4 űrmérethez kellett lőszert biztosítani, aknavetők

esetében szintén 3 különböző űrméretet kell figyelembe venni – és ha még mind ez nem

lett volna elég 3-4 különböző (Cseh, Magyar, Német) gyártótól történt a lőszer beszerzése.

Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a magyar honvédség alapból kevés lőszert volt

képes a frontra juttatni, látszik is, milyen nehéz helyzetben voltak a honvédek, ha éles

helyzet alakult ki.82

A doni tragédia és közvetlen előzményei

1943 januárjára a 2. magyar hadsereg teljesen a védelem megerősítésével volt

elfoglalva, a hellyel-közzel indított vállalkozások csak szakasz, legfeljebb század erejűek

voltak és csak információszerző jelleggel indították őket. Azonban az orosz fél hasonló

jellegű aktivitása biztosította, hogy ne legyen nyugalom a fronton.

A továbbiakban a III. hadtest és azon belül is a 6. könnyűhadosztály szemszögéből

kívánom felvázolni a januári doni harcokat.

5.1. A III. hadtest

A III. hadtest december végétől két hadosztálynyi erővel rendelkezett, a 6. és 9.

könnyűhadosztályokkal. A korábban kötelékébe tartozó 7. könnyűhadosztályt még a

81 dr. Vajda Ferenc: A Don partjáig és vissza. Puedlo Kiadó, Debrecen, 2008, 92. 82 Szabó Péter: Don-kanyar …, i. m. 140.

39

hídfőcsaták idején irányították át a IV. hadtesthez, helyette a 20. könnyűhadosztállyal

rendelkezett. Az áprilisi német erősítéseket decemberre elvezényelték illetve a január

elején újonnan felállított Cramer-csoporthoz83 irányították. A 20. könnyűhadosztály is

visszakerült a IV. hadtesthez. A hadtest északi szomszédja a 2. német hadsereg kötelékébe

tartozó 323. német gyaloghadosztály volt, déli szomszédját pedig a magyar IV. hadtesthez

átkerült 20. könnyűhadosztály alkotta. A felváltás, ahogy a magyar hadseregben máshol, itt

is fegyvertelenül érkezett, fegyvert és téli ruhát is a felváltandó alakulattól kellett átvenniük

- ez majd újabb problémákat okoz, a támadáskor ezrek állnak majd fegyver és felszerelés

nélkül. A védelem mélységben, ahogy az egész hadseregnél, itt sem volt kiépítve, csupán

az első vonal és az az előtt elhelyezkedő harcelőőrsök voltak. A 22. komáromi gyalogezred

a III. és IV. hadosztályok sávhatárán állt.

A 22. gyalogezred állományába ekkor a 22./II., 22./III., és a 52./III. zászlóaljak

tartoztak, ebből az 52./III. zászlóalj került leváltásra – a 22./I. zászlóalj váltotta. Az ezred

létszáma ekkor megközelítőleg 2734 fő: a 22./II., 22./III. zászlóaljak létszáma

megközelítőleg 880 fő zászlóaljanként – a 6. könnyűhadosztály az 22./I. zászlóaljon kívül84

korábban két ízben kapott pótlást, de ezek pontos létszámát nem tartalmazta a

dokumentum.85

A 2. hadsereg parancsnoki karában 1942 október és decembere közötti változások a

hadtestet is érintették. A III. hadtest parancsnokát Bömötör János altábornagyot, gróf

Stomm Marcel vezérőrnagy váltotta fel, a 6. könnyűhadosztályt dr. Temessy Béla

ezredestől Ginszkey Oszkár vezérőrnagy, a 9. könnyűhadosztályt pedig Újlaky Jenő

vezérőrnagytól Oszlányi Kornél ezredes vette át. A 22. gyalogezred parancsnoka 1942.

szeptember 28.-óta Farkas Zoltán ezredes volt.86

Stomm Marcell a III. hadtestet a doni áttörés pillanatától a hadtest főerőktől történő

elszakításáig és a hadtest feloszlatásáig bátran vezette. Majd mikor a szövetséges német

parancsnok a kimerült, éhező csapatoktól lehetetlent kívánt – ti. emberenként 10 tölténnyel

áttörni a bekerítésből – hadtestét feloszlatta. 1951-ben a hadtest feloszlatását háborús

bűntettként értékelve - halálra ítélték, végül felmentették.

83 Hans Cramer vezérőrnagy alá rendelt harccsoport. Tulajdonképen a 2. magyar hadsereg egyetlen tartalékát képezte. A csoport irányítását kivették a Jány Gusztáv kezéből, így a csoport alá rendelt magyar 1. páncélos hadosztály, az egyetlen gyorsan mozgó magyar alakulat is kikerül 2. hadseregből. 84 964 fő ha teljes zászlóalja érkezett ki. 85 Hadtörténeti Levéltár. Budapest. II. 1453, M.kir. 2. hadsereg. M.kir. 22. honvéd gyalogezred harctudósításai (1943.1.13-2.14) szám nélküli irat 86 Szabó Péter: Don-kanyar …, i. m. 280-284.

40

5.2. gróf Stomm Marcel vezérőrnagy a III. hadtest parancsnoka

1890.december 24.-én született Vácon, édesapja gróf Stomm Lajos, édesanyja Serdic

Camilla. Édesapja a váci, nyitrai, és temesvári felmérési felügyelőségnél, és a kassai

térképtárban teljesített szolgálatot. Ősei XV. században Írországból, vallási okok miatt

kénytelenek elköltözni. A német-római birodalomban telepednek le. A család ősei katonai

és diplomata szolgálatban szerzik érdemeiket. A család a 18. század végén

Morvaországban telepedik le, ahol komoly birtokkal rendelkezik. A család fokozatosan

elszegényedik, nagyapja gróf Stomm Iván Magyarországra költözött, előbb Hont

megyében majd Esztergomban telepednek le. A család ekkorra teljesen elszegényedik az

anya tanít az apa mint tisztviselő dolgozik.

Tanulmányait a pécsi magyar királyi hadapródiskolában, 1908-ban a temesvári állami

reáliskolában végzi. Sikeres felvételt nyer a Ludovika Akadémiára, amit rangelsőként

végez el, innen 1911-ben mint hadnagy kerül a magyar királyi kassai 9. honvéd

gyalogezred, II. zászlóaljának, 5. századához Kassára.

Részt vesz az első világháborúban, többször sebesül, többször közel kerül a hadifogsághoz

is, de minden alkalommal sikeresen találja meg saját egységeit. Ezekért és hadi érdemeiért

kitüntetik, előléptetik.

A háború vége Erdélyben a román fronton éri, ahol hamarosan részt vesz a „Székely

hadosztály” szervezésében, majd végig a hadosztályparancsnokságon szolgál.

A hadosztály feloszlatása, és a tanácsköztársaság után a vezérkari századosként a

Honvédelmi Minisztériumban szolgál, 1924-1927 között a Ludovika Akadémián

harcászatot oktat, majd nyelvtanulás végett Londonba, majd 1929-ben Párizsba vezénylik .

1929-34 között katonai attasé volt Londonban. 1941-ben részt vett a délvidéki

bevonulásban. 1942-től a 2. magyar hadsereg III. hadtestének parancsnokaként a Don-

kanyarban harcolt. A hadtest értelmetlen pusztulását megakadályozva 1943 elején

feloszlatta seregét és ezzel katonák ezreinek életét mentette meg. Ő maga szovjet fogságba

esett, ahol magyar légiót kívánt szervezni, ez azonban - a szovjetek ellenállása miatt - nem

valósult meg. A fogságból hazatérve letartóztatták, majd 1951-ben - a hadtest feloszlatását

háborús bűntettként értékelve - halálra ítélték.

41

Végül életfogytig tartó börtönbüntetést kapott. 1954-ben szabadult, miután az Elnöki

Tanács kegyelemben részesítette. 1989. május 30-án a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül

helyezte az 1951-es ítéletet: Stomm Marcelt felmentette.87

5.3. A szemben álló orosz erők

A tervezett orosz hadművelet általános céljai az alábbiak voltak:

- megsemmisíteni a 2. magyar hadsereget, az olasz 8. hadsereg maradványait és a német

XXIV. páncéloshadtestet;

- birtokba venni Liszki és Kantyemirovka között a Rosztovba vezető vasútvonalat;

- kedvező kiindulási helyzetet teremteni a német 2. hadsereg elleni támadáshoz és a

Harkov, valamint a Donyec-medence irányában folytatandó előretöréshez.

Az offenzíva végrehajtására a 40. hadsereg (Moszkalenko vezérőrnagy), a megerősített

18. önálló lövészhadtest (Zikov vezérőrnagy),a fronttartalék 3. harckocsihadsereg (Ribalko

vezérőrnagy) és az újonnan felállított 7. lovashadtest (Szokolov vezérőrnagy) állt a

Voronyezsi fronton.88

A közvetlen fő cél tehát a 7. magyar könnyűhadosztály szakaszán történő áttörés és a

magyar arcvonal kettészakítása, ettől délre a 7., 13., és 10. könnyűhadosztályok bekerítése

és megsemmisítése és a további nyugati irányú előretörés, majd a 2. német hadsereg

irányába, északnak történő támadás előkészítése. A rendelkezésre álló szovjet erők egyes

szakaszokon 3:1, vagy 7:1 arányú fölényben voltak, tüzérség tekintetében ez az arány 10:1-

hez volt páncélosok tekintetében pedig az abszolút túlerő érvényesült.89

5.4. Az orosz támadás

1943. január 11.90

A III. hadtest 6. könnyűhadosztályánál harcfelderítést hajt végre. Ellenség vesztesége 3

fő, sebesül 2, magyar veszteség nincs. A hadosztály sávjában nyugalom. Élénk légi

tevékenység, 2 felderítő gép.91

87 Gróf Stomm Marcel: Emlékiratok. Magyar Hírlap Könyvek, 1990. 88 Szabó Péter: Don-kanyar …, i. m. 177. 89 Szabó Péter: Don-kanyar …, i. m. 178. 90 -18˚C 91 Hadtörténeti Levéltár. Magyar királyi 2. hadsereg. Magyar királyi 6. könnyű hadosztály harctudósításai 1943.1.13-2.14. (a továbbiakban: HL. M.kir.2.h. M.kir. 6.k.ho. ht. 1943.1.13-2.14) II. 1453. 8 oldal.

42

A 22. gyalogezredhez beérkezik a 22./I. zászlóalj felváltásnak.

1943. Január 12.

9óra 45 perckor tüzérségi előkészítés kezdődik a IV. hadtest szakaszán, a pergőtűz

háromnegyed óráig tart. Ezek után az ellenség Urivból a 7. könnyűhadosztály arcvonalán

két kilométer széles szakaszon indít támadást, amit egyenlőre a magyaroknak sikerül

visszaverni. 13 óra 45 perckor rádión parancs érkezik a III. hadtesthez, hogy a

villámcsoportokat92 és minden mozgatható tartalékot indítson útnak a IV. hadtest irányába

és azokat átkerülnek annak parancsnoksága alá.93 A támadás gyújtópontjába került magyar

4. gyalogezred94 megfutamodik és ezzel a 7. könnyűhadosztály arcvonalának áttörése

megtörténik, estére a 4. gyalogezred mindkét zászlóalja szét volt verve és/vagy

visszavonult. Estére az ellenség 6-10 kilométeres előrenyomulást ért el.95 Jány Gusztáv a B

Hadseregcsoporttól a Cramer harccsoport bevetését kérte, de azt a német parancsnokság

elterelő támadásra gyanakodott, ezért ezt nem engedélyezte. Így a másnapra tervezett

ellentámadásban csak a 700. német páncéloscsoport vett részt – a reggel 5 órára tervezett

támadás a nagy hidegre való tekintettel96 csak szórványosan indult meg és csak a III.

hadtest átrendelt villámcsoportja hajtotta végre.97

Maga a támadás lényegében nem lepte meg a magyar hadvezetőséget, egyszerűen a 2.

magyar hadsereg bele volt kényszerítve ebbe a helyzetbe, arcvonalát sem lerövidíteni nem

tudta, sem megfelelő erőket koncentrálni, sem tartalékot képezni nem tudott. Egyedül a

katonák kitartásában és a B Hadseregcsoport „valami nemű” pozitív beavatkozásában

bízhatott.

92 Az un. villámcsoportokat a hadtestközvetlen kerékpáros zászlóaljak és huszárszázadokból kialakított, „gyorsan mozgó” tartalékcsoportok voltak. Ezekhez egy-egy síszázad került beosztásra, amik parancsnoki keretét finn oktatók képezték ki. A villámcsoportok a szovjet hadsereg gyakori összpontosított támadásai során mint mozgó tartalék kerültek volna bevetésre. Tekintve, hogy ezek az alakulatok szinte csak gyalog, illetve síléceken közlekedtek általában nem voltak képesek a rájuk rótt szerepet maradéktalanul teljesíteni. Ld. Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 166. 93 HL. M.kir.2.h. M.kir. 6.k.ho. ht. 1943.1.13-2.14) II. 1453. 12 oldal. 94 Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. magyar hadseregre 1942-1943. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1989, 120. 95 4. Térképmelléklet 96 A -39-41 fokos hidegben a német páncélosokat nem lehetett beindítani 97 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 184.

43

1943. Január 13.

A III. hadtest sávjában csupán magyar részről történnek vállalkozások98 felderítő

jelleggel. A támadás fő súlya még mindig a 7. és január 13.-tól a 20. könnyűhadosztály

északi sávjában van. 14.-ére virradóra a 7. könnyűhadosztály szét volt verve, parancsnoka

Szabó László vezérőrnagy idegösszeomlást kapott.99 A helyzetre való tekintettel – ti. az

arcvonal fokozatosan kettészakadt a „széteső” 7. könnyűhadosztály mentén, a III. hadtest

északnak tolódott – a hadseregparancsnokság a 700. német páncéloscsoportot és a 429.

német gránátos ezred töredékeit és a 20. könnyűhadosztály maradékait a III. hadtestnek

rendelte alá.100

1943. Január 14.

A támadás hulláma eléri a III. hadtestet. 12 órakor támadás éri a 22. gyalogezredet,

riadó, készültségben az ezred, délről a 20. könnyűhadosztályból való legénység szivárog át

a vonalakon, némi riadalmat okozva – később belőlük 500101 főt „összeszednek” és az

ezred vonalán bevetik – a 22./I. zászlóalj itt esik át a tűzkeresztségen.102 A III. hadtest

folyamatosan észak észak-nyugati irányba tolódik el103. Tartalékok híján egyre fokozódó

nyomás alatt állt, a 9. könnyűhadosztály mozgatható erőit rendelik át. A B Hadseregcsoport

parancsnoka Weichs vezérezredes az arcvonalban való feltétlen kitartást rendeli el.104 A 2.

magyar hadsereg arcvonala kettészakad.

Közben a Voronyezsi Front csapatai a magyar arcvonaltól délre is támadásba lendültek

és az olasz Alpini hadtest vonalán próbálkoztak, de csak a nap közepére törték át az

arcvonalat.

1943. Január 15.

Fokozódik a Szovjet támadás, a -41˚-os hidegben egyre több lett a fagysérült.105 A III.

hadtest 15.-re el volt vágva a 2. hadsereg parancsnokságtól és saját ellátó bázisától is, ezért

98 Hadtörténeti Levéltár. Magyar királyi 2. hadsereg. Magyar királyi 22. honvéd gyalogezred harctudósításai 1943.1.13-2.14. (a továbbiakban: HL. M.kir.2.h. M.kir. 22.h.gye. ht. 1943.1.13-2.14) II. 1453. 99 Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. magyar hadseregre 1942-1943…, i.m. 134. 100 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 187. 101 A 23. losonci gyalogezred részei. Ld. Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 187. 102 HL. M.kir.2.h. M.kir. 22.h.gye. ht. 1943.1.13-2.14. II. 1453. 103 5. illetve 7. térképmelléklet 104 Gróf Stomm Marcel: Emlékiratok. Magyar Hírlap Könyvek, 1990, 116-117. 105 HL. M.kir.2.h. M.kir. 22.h.gye. ht. 1943.1.13-2.14. II. 1453.

44

a német 2. hadsereg, azon belül is a német 57. gyaloghadosztály parancsnokának Siebert

altábornagynak az irányítása alá került.106

Január 15.-ére három dolog nyilvánvalóvá vált és minden a helyzetet kicsit is átlátó

magyar parancsnokot ez motivált. Vagyis:

1. az arcvonal helyreállítása nem lehetséges;

2. a III. hadtest kettős veszélybe került, mert nem csak a hadseregétől lett elszakítva,

hanem a szovjet által a Voronyezsnél álló 2. német hadsereg bekerítését célzó

hadműveletek akaratlan részvevőjeként, a 2. német hadsereggel együtt bekerítés és

megsemmisülés veszélye áll fent;

3. a Cramer harccsoport bármi nemű ellentámadása sem képes a szovjet előretörést

megállítani. Jánynak és parancsnokainak döntést kellett hoznia: a német felsőbb vezetés

parancsainak engedelmeskednek és megsemmisülnek csapataikkal együtt, vagy parancs

nélkül visszavonulnak, amíg még ez lehetséges.

1943. Január 16-17.

16.-án délen a 10. és 13. könnyű hadosztályokat Osztrogozsszk környékén a 168. német

gyaloghadosztály ide szorult elemeivel bekerítés fenyegeti. Osztrogozsszk akkor kerül a

figyelem és szovjet támadások gyújtópontjába mikor ide több alakulat vonul vissza, miden

a scsucsjei áttöréskor délre illetve nyugatnak tolt egység a városon keresztül vonul vissza.

Az ideszorult alakulatok felett Hollósy-Kuthy László őrnagy veszi át a

parancsnokságot.107A 10. könnyűhadosztály ekkor már teljesen rendezetlenül vonul

keresztül a városon, a 168. német gyaloghadosztály parancsnoka a város tartására és a

visszavonulás fedezésére ad parancsot.108 Ugyanakkor Jány Gusztáv vezérezredesi 16-án

este parancsot adta ki Osztrogozsszk minden áron való tartásra, a 13. könnyűhadosztály így

a városhoz van szegezve – el lehet képzelni a fejetlenséget, mikor két különböző

parancsnokság rendelkezik az ott levő magyar csapatokkal.109

Közben a Cramer harccsoport megindította ellentámadását, ami a szétszórt támadások

láncolataként, sehol sem volt képes igazán teret nyerni, csupán magára vonta az ellenség

106 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 195. 107 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 207. 108 Hollósy-Kuthy László: Don, Torda, Kárpátok. Gilde Verlag- und Handels-GmbH Schweitz. Fahrwagen, 53. 109 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 207.

45

figyelmét, ezzel is időt adva a visszavonulóknak. Este nyolckor megérkezett Jányhoz a

parancs: az állásokat minden körülmények között az utolsó emberig tartani kell.110

Ekkorra a magyar hadsereg már négy csoportra szakadt:

- Északon a III. hadtest, a 20., 9., 6., könnyűhadosztályok még meglévő részei,

vegyesen német kötelékekkel a német 2. hadsereg 52. gyaloghadosztályának

parancsnoksága alatt.

- A VII. hadtest Osztrogozsszktól délre111

- Cramer-hadtest az 1. magyar páncéloshadosztály és további német kötelékekkel

- Valamint délen az un. Kraiss-csoport112 Osztrogoszkban

1943. Január 18-19-20.

A magyar alakulatok a szétszaggatott arcvonal déli és középső pontján kisebb nagyobb

csoportokban vonultak vissza, vagy már be voltak kerítve. A 2. német hadsereg

parancsnoksága alá került III. hadtest ekkorra már csak szétszórt csoportokból állt és a 2.

német hadsereg déli peremén kisebb, falvak köré szervezett körvédelmi pontokban állt.

Személyi állományát a 20., 9., 6., könnyűhadosztályok maradéka valamint az ide rendelt

kevés német kötelék adta. A 22. gyalogezred maradékai (700 fő) ekkor már a 6.

könnyűhadosztálytól elvágva, Ivanovka védelmét látta el,113 a védelmi vonal legkeletibb

pontján.114

A 6. térképmelléklet szemlélteti legjobban az ekkor fennálló helyzetet. A Vörös

Hadsereg Novij Oszkol irányába az Oszkol völgyében próbált Harkov irányába előre törni,

közben szárnyai folyamatosan a lemaradozó vegyes, magyar-német csoportokat próbálták

bekeríteni. A harcok ezen szakaszában a III. hadtest honvédei teljesen elszakadtak a 2.

magyar hadseregtől.

1943. Január 20-21-22.

A 2. magyar hadsereg január 20.-ára szétszórt alakulataival keleti irányba haladt

Alekszejka irányába. Az Osztrogozsszkból kitörő Cramer-harccsoport is ez irányba próbált

áttörni. Bár a hadsereg a hátrébbvonulásra Novij Oszkol irányába, csak 22.-én kapja meg115

110 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 208. V. Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. magyar hadseregre 1942-1943…, i.m. 155. 111 Lásd: 5. térképmelléklet 112 Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. magyar hadseregre 1942-1943…, i.m. 156. 113 HL. M.kir.2.h. M.kir. 22.h.gye. ht. 1943.1.13-2.14. II. 1453. V. Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 217. 114 Lásd: 7. térképmelléklet 115 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 223.

46

a parancsot a zöm, csoportokba verődve, ekkor már keletnek haladt. A visszavonulás

fedezésének nehéz terhe egyre nagyobb súlyban a 13. könnyűhadosztályra nehezedett,

amely az Osztrogozsszkból történő kitörés óta a visszavonulók mögött, folytonos harcban

haladt.116

Közben a III. hadtest maradékai 26.-ig folyamatos harcérintkezésben fogynak és csak

26.-án kapják meg a visszavonulást engedő parancsot117. A folyamatos harcokban a 22.

gyalogezred létszáma 30 tisztre és 528 fő legénységre zsugorodott.118

Az általános visszavonulás eseményei között, külön kell említeni Jány Gusztáv hírhedt,

és a hadsereg tisztjei, katonái között nagy felháborodást kiváltó „A 2. magyar hadsereg

elvesztette becsületét”-kezdetű hadsergparancsát is. Ebben Jány az egész 2. hadsereget

elmarasztalja:

„2; Vegye tudomásul mindenki, hogy innen sem betegség, sem sebesülés, sem fagyással el

nem engedek senkit. Azon a területen, hol gyülekezésüket elrendelték, hol az újjászervezést

végrehajtjuk, ott marad mindenki, meg nem gyógyul, vagy el nem pusztul ”- áll a

parancsban.119

1943. Január 24.

Január 24.-én a megmaradt magyar csapatok felett a német parancsnokság átveszi az

irányítást. A továbbiakban a magyar csapatok Novij Oszkol körül teljesítenek védelmi

feladatot. Az magyar 1. páncélos hadosztály teljesen elszakad a főcsoporttól. Az Oszkol

környéki csoportokat majd február 8.-án vonják ki, és indítják el keletre Romini környékére

újraszervezésre.120

5.5. A III. hadtest utóvédharcai

A III. hadtest maradékai 25.-ig folyamatosan harcban álltak, esetleges visszavételüket a

német parancsnokság folyamatosan késleltette. A 22. gyalogezred 26.-án este 21 órakor

kezdte meg visszavonulását, melyet az ellenség folyamatos tüzérségi tüze zavart.121 De

116 Hollósy-Kuthy László: Don, Torda, Kárpátok…, i.m. 65-68. 117 Gróf Stomm Marcel: Emlékiratok…, i.m. 120-121. 118 HL. M.kir.2.h. M.kir. 22.h.gye. ht. 1943.1.13-2.14. II. 1453. 119 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 301-302. 120 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 229. 121 HL. M.kir.2.h. M.kir. 22.h.gye. ht. 1943.1.13-2.14. II. 1453. V. Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 233.

47

maga visszavonulás igazán 27-én kezdett egyre forróbb, vesszőfutássá válni. A III. hadtest

parancsnoksága ugyanis nem tudta, hogy a német arcvonalat tőlük északra, észak-keletre a

szovjet áttörte.122 A hadtest utóvédje a 17./III. zászlóalj volt, amely csak január 27.-én

vonult vissza hajnali 5 órakor. A visszavonulás ekkor már annyira megkésett, hogy egyes

csoportoknak az ellenségen áttörve kellett azt végrehajtaniuk. Az csoportok mind 50

százalékos vagy nagyobb veszteséget szenvedtek, ki voltak téve az időjárás

viszontagságainak, az orosz támadásnak és a visszavonuló német egységek

arroganciájának.

„Volt olyan eset, hogy a németek azt követelték, hogy sebesültjeinket rakjuk le a szánokról,

hogy azokon menekülhessenek.”- emlékezik a visszavonulásra Füvessy József tartalékos

zászlós, a lévai 22/III. zászlóalj egyik honvédje.123

A 22. gyalogezred külön története is 26.-án kezdődik. A megkezdett visszavonulást

erős tűzben, -33˚-os hidegben a kimerült emberek csak lassan hajtják végre.124 27.-én a

csoport Sztaro-Nikoloszkoje125 felé vezető visszavonulási útját a szovjetek elzárják.126 A

visszavonulás Sztarij Oskol fő iránnyal Olimon keresztül haladt volna, itt viszont az

ezredet a német parancsnokság a helységet közben bekerítő orosz erőkön való áttörésre

kívánta felhasználni (Február 1.-volt). Itt a csoport parancsnoka Farkas Zoltán ezredes a

parancsnokságnak jelentette a német parancsnok (Siebert tábornok) áttörési parancsát.

Válaszként gróf Stomm Marcel vezérőrnagy rövidesen elküldte búcsúparancsát.

Február 2.-án gróf Stomm Marcel megjelent Olimban és a jelen levő 5-6 tisztnek

vázolta a fennálló helyzetet, még egyszer elismételte korábbi, a III. hadtestet feloszlató

parancsát és megegyezés történt, a tisztek, ki-ki a saját egységével – január 1.-én mintegy

11-12 ezer fő zsúfolódott össze 127- próbál majd a német áttöréssel egy időben kitörni a

bekerítésből.128

122 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 232. 123 dr. Vajda Ferenc: A Don partjáig és vissza. …, i.m. 57. 124 HL. M.kir.2.h. M.kir. 22.h.gye. ht. 1943.1.13-2.14. II. 1453. 125 Ld. 7. Térképmelléklet 126 HL. M.kir.2.h. M.kir. 22.h.gye. ht. 1943.1.13-2.14. II. 1453. 127 Szabó Péter: Don-kanyar …, i.m. 238. 128 HL. M.kir.2.h. M.kir. 22.h.gye. ht. 1943.1.13-2.14. II. 1453.

48

A 22. honvéd gyalogezred harctudósításai szerint az ezred maradékai sikeresen

kitörtek, Gróf Stomm Marcel itt és ekkor esik hadifogságba szűkebb törzsével. A

megmaradt 6-7 ezer fő Február 14.-én érkeztek meg Szumi-ba.129

5.5.1 Stomm Marcel „Búcsúparancs”

STOMM MARCEL "BÚCSÚPARANCSA"130

1943. február 1.

M. kir. III. hadtestparancsnokság

Hadtestparancsnoksági parancs

Krasznoje Olim, 1943. február 1-jén

A m. kir. III. honvéd hadtest 1943. január 12-től kezdődőleg a Don állások kézbentartásáért

súlyos, veszteségteljes harcot vívott. Az urivi áttörés következményeképpen a 2.

hadseregtől elválasztva a Korpsgruppe Siebert alárendeltségébe került. Ebben az

alárendeltségben több mint 12 napon át biztosította a német 2. hadsereg tervszerű

visszavonulásához szükséges időt. A harcokban a magyar csapatok emberfeletti

hősiességről tettek bizonyságot.

A mindinkább fellépő lőszer- és élelemhiány, párosulva a szokatlan nagy hideggel,

megtörte a védők ellenálló erejét. E perctől kezdve a német hadvezetés számára csak

tehertételt jelentettünk. Elöljáró parancsnokomnak ismételten bejelentettem csapataim

helyzetét, kérve azok kivonását, egy hátsóbb helyen való pihentetését és újból való

szervezését. Sajnos, ez nem történt meg, hanem lőszer, élelem és fedél nélkül a puszta

havon szenvedtétek az orosz tél borzalmas éjszakáit. Láttam rajtatok, hogy napról napra

sorvad testi és lelki erőtök, és hogy valamennyien a biztos pusztulás elé tekintünk. A német

hadvezetés súlyos helyzetében még az élelmet sem tudta biztosítani. A mai nappal Siebert

tábornok úrtól azt a parancsot kaptam, hogy vezesselek benneteket az Olim pataktól 129 Harkovtól észak-nyugatra kb. 80km 130 Gróf Stomm Marcel: Emlékiratok…, i.m. 120-121. V. HL. M.kir.2.h. M.kir. 22.h.gye. ht. 1943.1.13-2.14. II. 1453. Hadtestparancsnoksági parancs, másolat

49

nyugatra eső területre, ahol keresztül tudjuk magunkat törni nyugat felé azon az orosz

hadseregen keresztül, amelyet a német hadsereg teljesen felszerelt, teljes harcértékű

hadosztályai sem voltak képesek áttörni. E parancsot én nem tudom nektek továbbadni,

mert nincsen értelme, hogy az agyonfagyott, kiéhezett magyarok ezrei tíz tölténnyel

puskánként, üres gyomorral tehetetlenül pusztuljanak el.

A német hadvezetés már a múltban kiadta a parancsot, hogy a harcolni és a német

hadseregnek szolgálatot teljesíteni akaró honvédeket átveszi és úgy bánik velük, mint a

szolgálatában álló többi nép fiaival.

A magyar nép történetében többször előfordult hasonló helyzetben, hogy egyes merész

parancsnokok vezetése alatt még hihetetlen távolságokra is áttörtek.

Ezek után kénytelen vagyok mindenkinek saját belátására bízni jövendőjét, mivel élelmet,

lőszert és végrehajtható feladatot adni nem tudok.

A Magyar Haza mindenkor hálás szeretettel fog visszaemlékezni a hős fiaira, akikhez

hasonló sors csak keveseket ért a magyar nemzetben.

Isten Veletek, Magyar Honvédek!

Gróf Stomm vezérőrnagy hadtestparancsnok

50

Összefoglalás

A 2. magyar hadsereg kivonulása a rá rótt feladat nem állt összhangban csapatainak

harci képességeivel, fegyverzetével, felkészültségével. Maga a körülmény, ahogy a német

fél, valósággal kicsikarta a magyar vezetéstől ezt a 200 000 honvédet is azt mutatja, hogy a

német vezetésnek voltak kétségei az indítandó nagy tavaszi hadjárattal kapcsolatban. A

német fél vezetési stílusát a szövetséges hadseregekhez való viszonyát jól jellemzi az a

körmönfont, olykor halogató, máskor elutasító stílus, ahogy a szövetséges parancsnokokat

kezelték.

Jól látszik, hogy a magyar hadvezetés anyagilag nem volt felkészülve egy ilyen méretű

expedíciós hadsereg ellátásra, ilyen szélsőséges körülmények között. A fegyverzet

elavultsága, sőt hiánya, a tisztek gyakori képzetlensége, a legénység kiképzésének alacsony

szintje, az ahogy ezeket a problémákat a felsőbb hadvezetőség orvosolni próbálta, mind-

mind azt mutatják, hogy a magyar hadvezetés egyrészt kelletlenül, másrészt

felkészületlenül állt feladathoz.

Nem lehet viszont elítélni a magyar bakát. Nem lehet felelőségre vonni a magyar

katonát, aki ugyan sokszor tudta, vagy sejtette, hogy a feladatok, az akadályok, melyek

leküzdését elvárják tőle, meghaladják képességét. Mégis végig – saját teljesítő

képességeinek szűk határaihoz képest is – nagyot cselekedett. Az a nélkülözés,

elhagyatottság, kiszolgáltatottság ami kíséretében ez a 200 000 honvéd nap mint nap

szembesült a halállal, eleve valami rejtett emberfelettit tételezhet fel.

A 2. magyar hadsereg veszteségeit tekintve a mai napig nem rendelkezünk pontos

adatokkal a hősi halottak, eltűntek, hadifogságba esettek és a sebesültek konkrét számát

illetően. Támpontot csak bizonyos részadatok biztosítanak. Így a doni hídfőcsaták idején

elesett, fogságba esett, illetve megsebesült mintegy 30 000 fő.131 Ugyanakkor a 2. magyar

hadsereg élelmezési létszáma 1943. január 1.-án 204 334 fő, április 6-án pedig már csak

108 318 fő volt. Legkevesebb adat a sebesülésből felépültekről van, mindent egybevetve a

2. magyar hadsereg veszteségét megközelítőleg 120 000 főre lehet tenni.

A vereség elemzése ugyanakkor egy távolabbi, átfogóbb nézőpontból való vizsgálatot

is megkövetel. A 2. magyar hadsereg veresége, ugyanis része volt annak a láncszerűen


51

egybekapcsolt eseménysorozatnak, ami végül az egész német keleti arcvonalat a teljes

összeomlás szélére sodorta. A Sztálingrádi előretörés, a román hadsereg szétzúzása, az

olasz, majd a magyar legvégül pedig a Voronyezsnél álló 2. német hadsereg lerohanása,

mind-mind ennek a láncnak voltak a szemei. A SZTAVKA hamar felismerte a német

szövetséges hadseregek gyengéit, a német keleti offenzíva, a kaukázusi kaland veszélyeit

és nem kellett mást tennie, mint a leggyengébb láncszemeket elszakítani. A magyar

hadsereget, Hitler December 24.-i parancsa, akár csak korábban a sztálingrádi 6. német

hadsereget, a lövészárkoknak szegezte. A Blitzkrieg így vált újra állóháborúvá, Hitler azon

szellemi kivetülésévé miszerint vagy csak győzni lehet vagy elbukni.

52

Zhrnutie

Maďarské kráľovstvo, v jeho účasti v druhej svetovej vojne, je najviac kritizované za straty

2. maďarskej armády vtiahnucej na východný front a za utrpenie vojakov ustupujúcich s

armádou. Vážnejšiu kritiku vtedajšia maďarská vláda dostala len za jej účasť v holokaustu.

V učení dejepisu a vo všeobecnej mienke pred zmenou režimu boli zvýraznené také

myšlienky, že 2. maďarská armáda bola akoby úmyselne poslaná na front za obeť, len

preto, aby štát tým ukázal svoju vernosť nacistickému Nemecku. Tragédiu druhej

maďarskej armády napísali tí, ktorí prežili často v emigrácii po vojne, v prvom rade

dôstojníci vyššej hodnosti vedenia. Hoci tieto práce poukazujú na slabosti vedenia vojny a

na nedostatok zásobovania, pozerajú na to z celkom iného hľadiska. Mohli by sme na to

povedať, že to robili len preto, lebo aj oni sa zúčastnili ako spoluvinníci v tejto „hriešnej

vojnovej výprave“.

Čo sa dá zistiť z najnovšej literatúry zaoberajúcou sa touto témou je to, že nepripravenosť,

zastaranosť zbraní, ba kvantitatívny nedostatok týchto nástrojov boli všeobecnou

charakteristikou maďarskej armády. Okrem toho, je to zistiteľné, že 2. maďarská armáda

bol najlepšie vybaveným oddielom počas vtiahnutia. Kvalitatívny a kvantitatívny rozdiel

medzi spojeneckými a nepriateľskými armádami zostal taký veľký kvôli finančnému

obmedzeniu maďarského štátu.

Maďarský generálny štáb poslal 200 000 vojakov druhej maďarskej armády, ktorí vtiahli

na front, aby zvíťazili, aby sa zúčastnili víťaznej vojenskej výpravy. Skutočnou príčinou

katastrofy, ktorá sa nastala je to, že spojenecké nemecké veliteľstvo poveril maďarskú

armádu úlohou, ktorá bola nad jej sily. Pochybené kroky nemeckej letnej ofenzíve,

precenenie spojeneckých talianských, rumunských a maďarských armád, a podcenenie

ruskej armády vniesli 2. maďarskú armádu do katastrofy.

Maďarská armáda udržala viac než 200-kilometrový front pri nábreží rieky Don bez

silných zásob a pevných postavení. Jej 900-členné prápore boli často poverené strážením

30-40 či 50 -kilometrového frontu. Premárnenie síl, nedostatok vhodných moderných

zbraní a teplého zimného oblečenia znemožnili vytrvalosť v – 40 °C chlade. Velitelia 2.

maďarskej armády vedeli to a počítali s ruským útokom, lebo poznali svoju bezbrannú

situáciu. Otázkou bolo len to, že kedy sa útok stane. Maďarskí vojaci sa hrdinsky bránili

proti ofenzíve, ktorá sa začala 12. januára, vzdorovali sa presile, ale fyzicky neboli schopní

53

prekročiť istú hranicu. Hitler vnucoval maďarskej armáde svoj povel, podľa ktorého mali

všetko udržať za každú cenu, ako vnucoval to aj svojim vojakom pod Stalingradom a

Voronežom. Keď Gusztáv Jány, veliteľ 2. maďarskej armády, splnil tento povel, nerobil to

preto, lebo sympatizoval s nacistami, ale preto, lebo nemecké velenie bolo veliteľom

vtiahnucej armády takisto, ako svojim vlastným oddielom – toto je považované za

normálne v koaličnej armáde. Preto neskoršie, komunistické dejepisectvo dalo veliteľom,

ktorí splnili svoju povinnosť, prívlastok nacistický.

Napriek tomu, velitelia, ktorí boli v tejto beznádejnej situácii, neopustili svoje oddiele,

a neposlali ich ľudí do smrti zo vzdialenosti mnohých kilometrov, ako to robili Hitler

a Stalin, ale v hladu i v chladu boli s nimi počas služby, ktorá im bola uložená.

Keď berieme ohľad na straty 2. maďarskej armády, vidíme, že dodnes nemáme presné

údaje o konkrétnom počte tých, ktorí hrdinsky padli v boji, ktorí sa stali nezvestným, ktorí

padli do zajatia alebo sa zranili. Našou opornou bodou môžu byť len úlomkovité údaje.

Takto zomrelo 30 000 ľudí počas bojov predmostí pri Done. Pritom, stravný počet 2.

maďarskej armády rátal 204 334 osôb 1. januára 1942, a len 108 318 osôb 6. apríla.

Najmenej údaje máme o tých, ktorí sa zotavili zo zranení. Ak to vezmeme všetko

dohromady, strata 2. maďarskej armády je približne 120 000 osôb.

54

IRODALOMJEGYZÉK

Források

Levéltári források:

Hadtörténeti Levéltár.

Magyar királyi 2. hadsereg iratai II. 1453. doboz

Szakirodalom

Beevor, Antony: Sztálingrád: A keleti front fordulópontja 1942-1943. Aquila Kiadó,

Budapest, 2000.

Bonhardt Attila - Sárhidai Gyula - Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség

fegyverzete. Zrínyi Kiadó, Budapest.

Vitéz Erdélyi Béla: Vér és acél: Keleti frontnapló – Don, 1942/43. Hajja & Fia

Könyvkiadó, Debrecen, 1999.

Dr. Bonhardt Attila: Magyar Királyi honvédség 1919-1945. in.: Hadtörténelmi Levéltári

Kiadványok. Fond- és Állagjegyzék.

http://mek.niif.hu/01300/01340/html/index.htm

Hollósy-Kuthy László: Don, Torda, Kárpátok: Háborús szerepléseim és élményeim.

Verlag- und Handels-GmbH Schweitz. Fahrwagen. 1989

Keegan, John: A második világháború. Európa könyvkiadó, Budapest, 2008.

Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. magyar hadseregre 1942-1943. Zrínyi Katonai Kiadó,

Budapest, 1989.

Pozsos László – Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett. Zrínyi könyvkiadó,

Debrecen, 1994.

Romsics Ignác: Magyarország Története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

55

Gróf Stomm Marcel: Emlékiratok. Magyar Hírlap Könyvek, 1990.

Szabó Péter: Don-kanyar. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1994.

Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Osiris Kiadó,

Budapest, 2004.

dr. Vajda Ferenc: A Don partjáig és vissza. Puedlo Kiadó, Debrecen, 2008.

56

Melléklet

1. Térkép: Hídfőcsaták - Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 175.

57

2. Térkép: Az urivi hídfőállás és a szeptember 16.-ig elért területnyereségek - Szabó Péter: Don-kanyar.

Zrínyi Kiadó, Budapest, 1994, 136.

58

3. Térkép: A 2- magyar hadsereg általános helyzete 1943. január 12.-én - Szabó Péter: Don-kanyar.

Zrínyi Kiadó, Budapest, 1994, 179.

59

4. Térkép: Az 1943. január 12.-i áttörés a 7. k. hadosztály sávjában - Ungváry Krisztián: A magyar

honvédség a második világháborúban. Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 178.

60

5. Térkép:A 2. hadsereg általános helyzete 1943. január 13. és 18. között - Ungváry Krisztián: A

magyar honvédség a második világháborúban. Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 188.

61

6. Térkép: A 2. magyar hadsereg helyzetének változása és visszavonulása

1943. január 13. és 27. között - Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Osiris Kiadó, Budapest, 2004, 198.

62

7. Térkép: A III. hadtest elhárító és védelmi harcai 1943. január 15. és 26. között - Szabó Péter: Don-

kanyar. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1994, 216.

Documents

Komárom-Esztergom megyei honvédek a Donnál (1943)