2011. októberV. évfolyam

M E L L É K L E TM E L L É K L E T

3. számG

yere

ksarok

A RÉVKOMÁROMI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HIVATALOS LAPJÁNAK MELLÉKLETE

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR

Volt egyszer egy vénséges vén öregember, alig látott,süket volt az istenadta, és a térde is reszketett. Ebédnélalig tudta a kanalat kézben tartani, kiloccsantotta a levestaz abroszra, és a szájából is visszalottyant valami mindig.A fia és a menye fintorogva fordultak el tőle, és végül is ajó öreg odaszorult a kemence sarkába, ott eddegélt,agyagtálacskáját az ölében nyugtatva, és mert elég szű−kösen mérték eledelét, időnként az asztal felé pillantott,és szemét elfutotta a könny.

Egyszer egy csészében adták oda neki az ebédjét. Ma−gához akarta húzni a csészéjét, de leejtette és eltörte. Amenye megszidta: mért ront el mindent a házban, mért töriel a csészéket, és kijelentette, hogy ezentúl egy fatálbanfog ebédet kapni. Az öreg csak felsóhajtott, de nem szóltegy szót sem.

Egyszer otthon ül az ember és az asszony, s lát−ják amint fiacskájuk a földön egy deszkácská−ból valamit eszkábál.– Hát abból mi lesz? – kérdezte az apja.– Kisvályú – válaszolta a gyerek. – Ebbőlesznek anyuka és apuka, ha én majdnagy leszek.Az ember s az asszony csak egymásranéztek, és sírva fakadtak. Megszégyelltékmagukat, hogy öregapót megbántották;azontúl mindig az asztalhoz ültették, ésnem szóltak egy szót sem, ha kiloccsantottaa levest; gondját viselték.

Lev Tolsztoj

Ha elolvastad a mesét, oldd meg a feladatokat!

Hogyan bánt nagyapóval a fia és a menye?

Válasz:______________________________________

____________________________________________

____________________________________________

Miért kapott fatálat nagyapó?

Válasz:______________________________________

____________________________________________

Miért faragott kisvályút a kisunoka?

Válasz:______________________________________

____________________________________________

____________________________________________

Mire tanította meg a kisunoka a szüleit? Húzd alá a helyesválaszt!

a) Hogyan kell kisvályút készíteni.b) Az idős szülőket is tisztelet illeti.c) Mindig együtt kell étkeznie a családnak.

Kedves Gyerekek!Felhívjuk figyelmedet arra, hogy elektronikus for−mában is elérhetők vagyunk. Mindennemű észre−vételedet, ötletedet, gyülekezeti életünkkelkapcsolatos beszámolódat és fotóidat szívesen fo−gadjuk a kis.tukor@gmail.com email címre! Szíve−sen válaszolunk az újsággal, cikkekkelkapcsolatosan felmerülő kérdésekre is. Örülnénkannak is, ha megírnád nekünk, tetszik−e a mellék−let, ill. hogy miről szeretnél benne többet olvasni,milyen jellegű játékot látnál itt szívesen, s amennyi−ben tudunk, igyekszünk változtatni rajta. − szerk −

Az öreg nagyapó és a kisunokaAz öreg nagyapó és a kisunoka

2 2011. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR M E L L É K L E TM E L L É K L E T

Egyszer volt egy Kemence…..Kicsit nehéz elkezdeni ezt a beszámolót, tudva azt, hogyszámtalan élményt kellene elmesélni néhány sorban. Pici iz−galommal a gyomrunkban indultunk útnak, hisz új, szá−munkra ismeretlen környezet adott otthont gyülekezetünkgyermektáborának. Egy hétfő reggel (augusztus 22.) elin−dultunk Kemencére, a börzsönyi hegyek közé. Már az odavezető út is gyönyörű volt, s ebben a békés természetbentölthettük napjainkat. Persze egy táborlakó élete nemcsakjáték és mese. Hallottál már a Jóról? A Titeket szerető Úr Jé−zusról? S tudod−e, hogy milyen új parancsolatot adott ne−künk? A választ a heti aranymondásunkban találjuk: „Újparancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, aho−gyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”(Jn 13,34) Különböző kapcsolatokról volt szó ezen a héten,a következő témák alapján: apa−gyermek, anya−gyermek,testvérek, barátok. Mielőtt azonban egybegyűltünk volna adélelőtti előadásokra, a gyermekek ébredést követően tor−názhattak, majd a szobák rendbetétele után alaposan meg−reggeliztünk. Élmény volt hallgatni, ahogy a gyerekekénekükkel dicsérik az Urat. Mindennap tanultunk új éneke−ket, s mindig más vezetőtől kaptuk a történeteket. Kis cso−portokban folytattuk a beszélgetéseket, hét csoportotvezettek az itt szolgálók: Csiffáry Ildikó, Molnár Árpád, Mol−nár Mónika, Szalay Cecília, Balázs Lilla, Csiba Zoltán ésSánta Eszter. Külön örömet jelentett, hogy megismerhettemErika nénit, egészségügyi nővérünket, aki mindenki gondos−kodó anyukájaként is velünk volt. Mi a gyerekekért voltunkott, őket akartuk tanítani, de én mindennap átélhettem, hogyaz Isten rajtuk keresztül tanít engem. Hálás a szívem, leírha−tatlan, hogy milyen sok öröm, nyugalom van benne. A dél−utánok változatosak voltak, s a felnőtt már azt hinné, hogyvacsora után már merül a gyerekekben lévő elem, de nem!

Esti istentisztelet után még alkotni akartak, játszani, futni stb.Tiszi néni minden estére hozott egy régi történetet, és a hétvégére összeállt a kép. Ami régen volt, az létezett még ré−gebben is, és van ma is. Ez az isteni szeretet tesz képessébennünket arra, hogy türelmesek legyünk egymáshoz, ez aszeretet jóságos, nem irigykedik, nem bánt, mindent eltűr. „Eza szeretet láng a szívben, ez a legjobb barát és minden, eza szeretet mindig adna, még ha neki nem is maradna. Ez aszeretet győzni tud csak, a gonosz menekül tőle futva, ez az

egy, ami tényleg biztos: a szeretet maga Jézus Krisztus.”A csoportoknak volt nevük, indulójuk, zászlójuk, és szár−nyaló fantáziájuk. Péntek reggel becsomagoltunk, majdkezdetét vette a túra kisvasúttal, Nagybörzsönyből fel a Kis−irtáson keresztül a Nagyirtásra, ahol már tapasztaltuk afáradság első jeleit. Meghallgattuk azokat a zsoltárokat,imádságokat, melyeket a gyerekek a hét folyamán írtak.Olyan őszinte gondolatokat osztottak meg velünk, és Te−remtőjükkel, melyre csak gyermek képes! Dicsősség Is−tennek, és hála, hogy alkalmat ad az ilyen együttlétekre!

Sánta Eszter

A résztvevők nyilatkoztak:Számomra érde−kes volt a szerdaesti történet Sze−gedi Kis Istvánrólés Peruiz vajdá−ról. A történet−ben a vajdasokszor verette,korbácsoltattaKis Istvánt. Egy−

szer egy ember megvette a meggyö−tört embert. Lelkész lett egy faluban.Pár év múlva megint találkozott Peruizvajdával, aki bocsánatot kért tőle, ésSzegedi Kis István megbocsátott.Sokat lehetett belőle tanulni a múl−tunkról. Tetszett, hogy Zsuzsa néni atörténetet kofaasszonynak öltözve be−szélte el, mintha ő is részese lettvolna a történetnek, a benne szerep−lők az ismerősei lennének. Így a tör−ténet számomra színesebbnek,valóságosabbnak tűnt.

Bukor Benedek

Én is részt vet−tem a kemenceigyerektáborban,nagyon jól érez−tem magam!A történetekközül nekem Ce−cília nénié tet−szett alegjobban. Me−

sélt saját gyerekkoráról, majd arról,hogy a 12 éves Jézus Jeruzsálembőlhazafelé elveszett, s szülei mindenholkétségbeesetten keresték. Végül har−madnap a templomban találták meg,ahol az írástudó bölcsekkel beszélge−tett. Szüleitől ezt kérdezte: „Miért ke−restetek engem? Nem tudjátok, hogynekem Atyámnak dolgaiban kell fog−lalatoskodnom?” Jézus engedelmes gyermek volt. Atörténtek után szüleivel hazament, sgyarapodott testben és bölcsesség−ben, Isten és emberek előtti kedves−ségben. Ez elgondolkoztatott, hisz 11

múltam, nemsokára én is ennyi idősleszek! Nekem is így kellene, én is ígyszeretnék élni!

Csiffáry Anna

Az idei reformá−tus hittantábortKemencén ren−dezték meg.Nekem kissémás volt, mertamióta járok, 6éve, mindig Vir−ten szervezték,de ez a kis válto−

zás jót tett a tábornak.Persze, nem ez volt az egyetlen vál−tozás. Idén minden este az esti áhíta−ton egy kis történelemóra is volt.Engem Szegedi Kis István történetefogott meg a legjobban, aki még aszenvedésben is az Urat áldotta és 9év után meg tudott bocsátani annak,aki a szenvedésben és kínok közötttartotta őt másfél évig.

32011. október KIS TÜKÖRKIS TÜKÖR M E L L É K L E TM E L L É K L E T

Mit is mondtál?Hány ember él

a Földön?

Körülbelültán ötmilliárd!

Nemsegítenélnekem?

De ha valakia segítségemet kéri,akkor érzem, hogyaz emberiségnek

szüksége vanrám!

Félelmetes tudni,hogy csupán egyötmilliárdod részevagyok az embe-

riségnek!

Az áhitatok előtt és után mindig éne−keltünk Árpi bával. Barátnőm, Eszti ésén minden énekre kitaláltunk egy mu−togatást.Azért a sok áhitat és éneklés mellettmindig és most is volt szórakozás,mint például a kézműves−foglalkozásCecília nénivel, Ildikó nénivel, és Lillá−val. Volt kincskereső is, ahol a kincs aszívünk volt és Ildikó néni varrt ne−künk egy névre szóló szívet.Idén is sok régi barátom volt ott, és újbarátság is született. Jövőre megyeknyolcadszorra a táborba és lehet,hogy sajnos utoljára, de remélemazon is legalább ilyen jól fogjuk éreznimagunkat, mint az idein.

Édes Lili

Idén is izgatottanvárta mindenki atábort, hiszenidén Kemencénrendezték. Min−denki kíváncsivolt, hogy milyenlesz az új hely. Ahelyszínre ér−

kezve megkaptuk a szobabeosztást,és kihúztuk az angyalkázást. Ezutánmehettünk kicsomagolni a szobára.Néhányan elmentünk körülnézni,hogy mi hol van, merre fogunk enni,hol lesznek az áhítatok. Ezek utánkezdődhetett a móka. A játékok, a be−szélgetések, az angyalkázás. Kétszeris elmentünk a strandra, ahol nagyörömünkre sokat úszhattunk, ugrál−hattunk, játszhattunk. A kincskereséstsem felejtették ki a programok közül.Érdekes feladatokkal vártak minket azolimpián is. Az áhítatokon az egymás−sal való kapcsolatokról beszéltünk.Mindegyik napon másról. Az utolsónapon derült fény mindenre. Kisvasút−tal felmentünk a hegyre, és ott tudtukmeg a szobapontozás és az olimpiakiértékelését. Fény derült arra is, hogyki kinek volt az angyalkája, és ki mi−lyen angyalka volt. Persze a jutalomsem maradt el. A jó hangulat a buszonis megmaradt. Végül imádságbanmegköszöntük a hetet és a vezetőktürelmét.

Győri Bernadett

A nyár végénKemencén vol−tam táborban. Anagy melegbenmentünk für−deni, métáztunk,számháborúz−tunk, volt kincs−keresés éstábori olimpia is.

Délelőtt és este előadások voltak,amiken a kapcsolatokról beszélteknekünk. Csütörtökön Zoli bácsitól egyolyan emberről hallhattunk, akihez abarátja éjfélkor zörgetett be kenyérért,amikor már az egész ház aludt. Mivelszerette barátját, és látta, hogy na−gyon kellene a kenyér, adott is neki.Így tanultam meg, hogy „Mindig sze−ret a barát, de testvérré a nyomorú−ságban válik.” Péld 17,17

Szalay Mátyás

4 2011. októberKIS TÜKÖRKIS TÜKÖR M E L L É K L E TM E L L É K L E T

„Kész vagy-e azéleteddel Istent

áldani?”A kérdés, egyik újonnan tanult éne−künkből való, melyet az idei napközistáborban (július 11–15.) tanultunkmeg. Összeszokott, egymást ügyesenkiegészítő csapatunk egy új vezetővelbővült, aki várakozáson felül állta ki amély víz próbáját. A délutáni pezsdítőprogramok mellett, mint az olimpia ésa kincskeresés − melyekért köszönetCsiba Zoltán segédlelkésznek ésHozák Viktor teológusnak − voltak kéz−műves−foglalkozások és hajókázás is,melynek engedményes áráért köszö−net Molnár Marosnak. Mindezen él−mények mellett mégsem halványultakel a délelőttök: az Ige a maga tökéle−tességében, ami párosult a vezetőkfelkészült előadásmódjával. Az első nap megtanultuk, hogy az Úra legkisebbekkel és a magukban ke−véssé bízókkal is együtt van, mint Ge−deonnal, ahogy azt Sánta Eszterelmesélte nekünk. Az elhívás utánpedig Ódor Zsuzsika néni segítségé−vel, az irgalmas samaritánus példá−zatán keresztül tanulhattuk meg, hogya szolgálat lényege a felebaráti sze−retet. S hogy nem elég meglátni anyomorultat, oda is kell menni, leha−

jolni és segítséget nyújtani.A szívünkbe vésődött Balázs Lilla, akiMárta szerepében elmondta, hogy bi−zony, az ő testvére, Mária volt az, akia jó részt választotta, mikor sürgés−forgás, fontoskodás helyett el semmozdult az Úr Jézus lábától. A ne−gyedik nap kedves igés kártyája arramutatott rá, hogy a nagysághoz ve−zető út, hogy kicsik akarjunk maradni.Az egymás vállára álló figurák csak azalsók segítségével érhették el célju−kat. A tanítványok megszégyenültek,mikor biztosítani akarták a helyüketJézus jobbján és balján. Az utolsó nap a hit nemes harcánakmegharcolásáról szólt, ahol sok hit−hős nemes, bátor harcát követhettükfigyelemmel. Ez a nap egyben ismét−lése és összegzése is volt az együtttöltött hétnek.

S hogy a táborunkat méltóképpenzárjuk, péntek délután egy kis műsor−ral, az irgalmas samaritánus modernköntösbe öltöztetett változatának dra−matizálásával, ajándékokkal és gu−lyással kedveskedtünk Kabátfalun aszülőknek. A fönti kérdésre a válasz: kész, ké−szek vagyunk, a magvetés megvolt, anövekedést az Úr adja. Jó volt – sokakkal újra – együtt lenni.Isten megáldotta a szolgálatunkat, abelefektetett energia többszörösenmegtérült, és szeretetenergiává ala−kult bennünk. S hogy mindezt honnan tudom?Onnan, hogy az enyém volt a csütör−töki nap. Amiért hálám a tábor szer−vezőjének és lezárójának, FazekasZsuzsannának, Tiszi néninek.

Tóth Zsuzska

KIS TÜKÖRKIS TÜKÖRM E L L É K L E TM E L L É K L E T

impresszumimpresszum

FELELÕS KIADÓ: Fazekas ZsuzsannaFÕ SZER KESZ TÕ: Vi o la And rásGRAFIKAI ELRENDEZÉS: Vi o la And rásMUNKATÁRS: Simon Márta

SZERKESZTŐSÉG: Jó kai utca 34.945 01 RévkomáromE-MAIL: kis.tukor@gmail.comNYOMDA: Nec Arte spol. s.r.o.

A Révkomáromi Re for má tus Egy ház köz séghi va ta los lap já nak mel lék le te. Meg je le nikmin den ne gyed év ben. Kéz ira to kat nem õr -zünk meg és nem adunk vis sza. Meg ren -del he tõ az újsággal együtt a szer kesz tõ ségcí mén, vagy külön is igényelhetõ. Kül de -mény ként pos ta költ sé get is hoz zá szá mí tunk.

V. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM2011. OKTÓBER

Ima – Elveszve

Hitvány ember vagyok, elveszett az Isten nélkül,ezért rimánkodom, hogy térüljek meg végül.Foghassam fel Krisztus áldozatát, hogy Isten Fiamiért halt meg a keresztfán.Egy út van az élethez, Te vagy az, Jézus,Ki Benned hisz, az örökké élni fog.Ám ez az út keskeny és rögös,nem tudjuk elkapni egymás kezét.Csak Te tudsz kiemelni a szakadékból, Jézus, mert Te vagy a hit,az igazság és maga az élet.S a sötétség eltűnik, egy erős kéz tart, az Ő arcát látom,s tudom, soha többé nem leszek már elveszett.Ámen!

Horváth Eszter