Magyar Hírmondó

KINCSES KOLOZSVÁR

Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte, az utószót írtaBÁLINT ISTVÁN JÁNOS

SzaklektorBENDA KÁLMÁN

2

TARTALOM

I. KÖTET

Kolozsvár régi napjai és lakói

Méri István: Ásatások a FőtérenLászló Gyula: A kolozsvári Zápolya utcai honfoglalás kori temetőSzabó Károly: A kolozsvári magyar polgárok összeírása 1453-banA kolozsvári lakatoscéh alapszabályai 1475-bőlBunta Magda: A kolozsvári ötvöscéh középkori pecsétjeKelemen Lajos-Pálfi Márton: Kolozsvári nyelvjárás 1508-bólChristian Schesaeus: Heltai és a kolozsvári reformációKözépkori kolozsvári gyalázkodásokKolozsvár városi rendszabályok 1585-bőlKolozsvár városi rendszabály 1586-bólKolozsvár városa pénztárosának számadásai boszorkányok kivégzésérőlA Szent Mihály-templom és egy másik templom leltára 1588-bólKolozsvár városi rendszabályok 1588-bólJósika Miklós: Kolosvár 1594-benSzamosközy István: Kolozsvár 1598-banBíró Vencel: Kathonay Mihály kolozsvári főbíró eseteKomáromy Andor: Kolozsvári polgári konyha a XVI. század végén16. századi orvosszer a mirigy ellenJakó Zsigmond: Az otthon és művészete a XVI-XVII. századi KolozsváronSzamosközy István: Bába Novák kivégzésérőlSzamosközy István: Székely Mózes csapatai körülzárják KolozsvártSzamosközy István: Kolozsvár elfogadja Székely Mózes feltételeit. A lakosság kiűzi a jezsuitákatSegesvári Bálint: Bocskai István temetésérőlA kolozsvári tanács tiltakozása a szombatosság ellen 1608 v. 1609-benBoszorkányper tanúvallomási jegyzőkönyveBíró Vencel: Külföldi követségek fogadása az erdélyi fejedelmi udvarbanA kolozsvári tanács tiltakozása az óvári unitárius iskola elvétele ellen 1613-banA kolozsvári képírók céhszabálya 1618-bólAz öregebb hidelvei kalandos-társulatnak 1625-ik évi kiváltságleveleSegesvári Bálint krónikájából 1624-1634A szomszéd telkek lakóinak panasza az óvári református iskola tanulóifjúsága ellen 1634-benKolozsvár városi rendszabályok 1646-banHerepei János: A Farkas utcai templom felavatásának ünnepeHerepei János: Apáczai Csere János kolozsvári lakozásának ismeretlen részleteiHerepei János: Lintzegh János szűcsmester, Kolozsvár városbírájaConrad Jacob Hiltebrandt stettini evangélikus lelkész a Rákóczihoz küldött svéd követség tagja Kolozsváron 1656-banClaes Rålamb svéd követ utazása Kolozsváron át Konstantinápolyba 1657-benEvlia Cselebi: Kolozsvár váraBroser Péter naplójaUnitárius halottak és temetésekA. Pinxner utazása Kolozsváron át Bécsbe 1693-banA jezsuita Bzenszky Rudolf leírása a XVII-ik századi KolozsvárrólCzegei Vass György naplójaMisztótfalusi Kis Miklós: Siralmas PanaszCzegei Vass György naplójaCserei Mihály: Kolozsvár égéséről 1697-benSzakál Barth Ferenc asztalosmester és óvárosi kapitány naplójaMisztótfalusi Kis Miklós végrendeleteCzegei Vass György naplója Misztótfalusi Kis Miklós temetésérőlEdmund Chishull anglikán lelkész lord William Paget portai követ kíséretébenSzakál Barth Ferenc asztalosmester és óvárosi kapitány naplójaVizaknai Briccius György kolozsvári főorvos és bíró naplójaSzakál Barth Ferenc asztalosmester és óvárosi kapitány naplója

3

Czegei Vass György naplójaFelvinczi György: Kolozsvár a kuruc ostrom alattHerepei János: Kolozsvári utcák Felvinczi György versébenJohann Ehrenfriedt Hartmann kolozsvári könyvkötő levele N. Philep Györgynek, gr. Teleki Sándor tiszttartójánakA. de la Motraye francia műgyűjtő benyomásai Kolozsvárról 1714-benSzakál Barth Ferenc asztalosmester és óvárosi kapitány naplójaNémeti Sámuelnek, a Református Kollégium Professzorának végrendelete 1717-bőlBejegyzések a jezsuiták római „Litterae Annue”-jában a templom alapításáról. Az ausztriai provincia évi leveleiből.Rettegi György: A kolozsvári bordélyház összeomlásárólDézsi Lajos: Kolozsvári élet a napóleoni háború korábanPéter Vass Ferenc: Francia foglyok KolozsváronJósika Miklós: Kolozsvár a 18. és 19. század fordulójánVita Zsigmond: Kolozsvár a múlt század első felébenKazinczy Ferenc: Erdélyi levelekSzéchenyi István: Erdélyi utazásDinicu Golescu úti beszámolója kolozsvári élményeiről 1824-benDéryné Széppataki Róza naplójábólKolozsvár Főbírája és Tanácsa levele Banó István Úrhoz, az Academicum Lyceum Pro DirectoráhozA Cholera Kolo’svárttLengyel Dániel: Képek a múlt század eleji KolozsvárrólTáncsics Mihály: Kolozsvár 1839-benMező Ferenc: A kolozsvári viadaliskolaAuguste de Gerando: ClausenburgSzínházi rendszabályok Kolozsváron 1846-banDávid Gyula-Mikó Imre: Petőfi KolozsváronKéry Gyula: A szabadságharc napi krónikájaJakab Elek: Az unióKéry Gyula: A szabadságharc napi krónikájaKolozsvári falragasz 1848-banBalás György: Kolozsvár visszafoglalásaBem kolozsvári kiáltványa Erdély lakosihozJanovics Jenő: 1848 a kolozsvári színházbanKolozsvári zsidóság és az 1848-49-es szabadságharcBisztray Károly: Kolozsvár a szabadságharc leveretése utánGyulai Pál-Kristóf György: Kolozsvár 1851-benKassai Vidor: Kolozsvár...Vita Zsigmond: Jókai KolozsváronA Mátyás-szobor alapkövébe tett oklevélbőlSzentimrei Jenő: A Mátyás-szobor leleplezésérőlLonghy A. István: Kolozsvár békebeli éveiJordáky Lajos: A kolozsvári munkásmozgalom életéből a századfordulónPilisi Lajos: A háborús KolozsvárDr. Kós Károly: Kolozsvár népviseleteNémeth Sándor: A kolozsvári hóstátiakK. Kovács László: Hóstáti képekEgri László: Kik a hóstátiak?Hantos Gyula: Kétvízközi majorokHantos Gyula: A kétvízközti majorok életébőlKeöpeczi Sebestyén József: Kolozsvár szabad királyi város címereNagy Péter: Régi kolozsvári elnevezések, utcák, szobrok, városrészekGaál György: Házsongárdi panteonA temető leírása

4

II. KÖTET

A város szellemi élete

Apor Péter: Diákélet a kolozsvári konviktusban a XVII. sz. végénJósika Miklós visszaemlékezése kolozsvári tanuló koráraAntal Árpád: Kriza János az Unitárius KollégiumbanPapp Ferenc: Gyulai Pál a Református KollégiumbanGrigore Moldovan: A piaristák melegébenDe Gerando Antonina: Búcsú, Kolozsvárhoz!Kozma Dezső: Kovács Dezső író, a Református Kollégium igazgató-tanáraJancsó Elemér: Reményik Sándor és a Farkas utcai Református Főgimnázium nagy tanítványaiBisztray Gyula: A kolozsvári Báthory-egyetemJancsó Elemér: Adatok a kolozsvári egyetem történetéhezMakkai László: A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem történeteGáldi László: A kolozsvári egyetem hatása a román tudományraMárki Sándor: Búcsúbeszéd Finály Henrik temetésénImre Sándor: A Ferenc József Tudományegyetem a századforduló tájánGyörgy Lajos: A Báthory-egyetem könyvtára és pusztulásaHerepei János: Az Apáczai-kollégiumi könyvtár keletkezésének és elhelyezésének nyomozásaGyörgy Lajos: Királyi egyetemi könyvtárFitz József: A kolozsvári Heltai-nyomdaJakó Zsigmond: Erdélyi féniks. Misztótfalusi Kis Miklós KolozsváronSzentimrei Jenő: Kolozsvár sajtóélete a múlt század elejénSzabó T. Attila: Az erdélyi Múzeum-Egyesület történeteGróf Mikó Imre szózata: Erdélyi Múzeum-EgyesületMikó Imre: Brassai és a MúzeumLakatos István: A dalmű sorsa KolozsváronLakatos István: Liszt Ferenc első kolozsvári látogatásaMikó Imre: Brassai zenei köreSzabó Lajos: A kolozsvári magyar színjátszásJancsó Elemér: Kolozsvári magyar színjátszásJordáky Lajos: Az első kolozsvári némafilmMiklósi Sikes Csaba: Veress Ferenc, Kolozsvár megörökítőjeTóth László: Kolozsvár történetírója: Jakab ElekBalogh Jolán: Pákei Lajos rajzai Kolozsvár építészeti emlékeiről

Kolozsvár művészeti emlékei

Kelemen Lajos: Az Óvár kialakulásaGrandpierre Edith: A kolozsvári Szent Mihály-templomKelemen Lajos: Tölcséresjelvények a Szent Mihály-templomonKelemen Lajos: A Farkas utcai református templomHerepei János: A Farkas utcai templom egykori tornyaiDebreczeni László: A kolozsvári Mátyás-templomEntz Géza: A Farkas utcai templomBágyuj Lajos: A kolozsvári Ferenc-rendi templomKelemen Lajos: Mátyás király születési házaBiró József: Megszólalnak Kolozsvár köveiHerepei Gergely: A kolozsmonostori régi református eklézsiárólKeöpeczi Sebestyén József: A monostori templom festett díszítéseiBalogh Jolán: Márton és György kolozsvári szobrászokKós Károly: Márton és GyörgyLászló Gyula: Kolozsvári Márton és György Szent György-szobrának lószerszámjaKelemen Lajos: Kolozsvár közvetlen környékének történelmi és műemlékei

5

Kolozsvár vonzásában

Szabó Dezső: Az Alma Mater ölelésébenPassuth László: Alma Mater KolozsvárottMakkai Sándor: A kincses városCs. Szabó László: Kolozsvári gyermekkorLaczkó Géza: Kincsek KolozsvárottDeidrich György: Kolozsvár dícséreteCs. Szabó László: Város a század elejénReményik Sándor: Benéz a havasBartalis János: Kolozsvárhoz...Kós Károly: KolozsvárKós Károly: Walter Crane. Kolozsvári emlékGeorge Sbărcea: Egy várost sétálok körülCs. Szabó László: Rímes vallomás Kolozsvárról

Utószó

Kolozsvár, Klausenburg, Claudiopolis... Egy város a századok sodrásában

6

I. KÖTET

7

„... Kintses Kolosvár lött Neved,s emlékezeted...”

Misztótfalusi Kis Miklós. 1697

8

Kolozsvár régi napjai és lakói

9

„Hisz minden léleknek van valahol amélyben egy dédelgetett, megsiratott,eltemetett, feltámasztott, ezerszervisszaálmodott »Kolozsvár«-ja.”

Reményik Sándor

10

Méri IstvánÁsatások a Főtéren

Kolozsvár Főterén, a gótikus Szent Mihály-templom közelében 1927-ben földmunkát végeztek.A kitermelt földből régészeti leletek bukkantak elő, amelyeket Herepei János, a SzékelyNemzeti Múzeum igazgatója összegyűjtött, és feljegyzéseket készített róluk. A leletek nagyrésze római kori volt, akadtak azonban közöttük középkori tárgyak, sírmellékletek is.

1943-ban az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársai tervbe vették a Főtéren egy hitelesítőásatás elvégzését. A munka célja a több évezredes település rétegeinek megfigyelése, a közép-kori város kibontakozásának pontosabb megismerése. Az ásatás kezdeményezője LászlóGyula, gyakorlati megvalósítója Méri István volt.

Az ásatási szelvényt a Főtér ÉK-i sarka közelében, a templomtól mintegy 50 m-re jelölték ki.

(Kovalovszki Júlia, a Méri-hagyaték gondozója)

Részletek Méri István ásatási jelentéseiből:

A tér betonburkolatának felbontása után, annak kavicsalapozása alatt már az első ásónyombansok kőtörmeléket, edénycserepeket (főként római korit, kevés őskorit, néhány közép- és új-korit) s rengeteg feltört állatcsontot találtunk. E laza törmelékrétegből az említett leletek teljesrendetlenségben kerültek elő. Kétségtelen, hogy e réteg földjét a környező épületek alapozá-sánál s pincéinek mélyítésekor ásták ki és terítették szét a téren. Ilyenképpen keveredtek összea különböző korú leletek.

A törmelékréteget modern beásások is tarkították - kábelnek, gáz- és vízvezetéknek stb. ásottárkok -, amelyek a város újabb kori életének tanúi.

A törmelékes feltöltési réteg alatt szürkésfekete színű vastag sárréteg következett. Tele voltfeltört állatcsontokkal és jól konzerválódott fadarabokkal. Egy Zsigmond király korábólszármazó obulus is kikerült innen. A pénzen kívül középkori edénycserepek határozták meg aréteg korát.

Közvetlenül a sárréteg alatt „macskafejes” kövekből rakott térburkolatot találtunk: Kolozsvárközépkori kövezetét. A rárakódott hulladékokkal teli réteg tehát Kolozsvár középkoripiacának szemetét őrizte meg. A nagyrészt Szamos-kavicsból, kevés kőből és tégladarabbólálló térburkolást töretlenül megtaláltuk az ásatási szelvény egész területén.

A mintegy 10-15 cm vastag kövezés alatt laza, barnásszürke, nagy kövekkel, tetőfedő ésedénycserepekkel kevert réteg következett: ez már a római kori omladékhoz tartozott.

E rétegben, mégpedig a középkori térburkolat alatt 40-60 cm-re a középkori temető sírjairabukkantunk. Valamennyi sírt a római kori épületomladékokból származó kövekkel raktákkörül s burkolták be. Egyes sírokban a kövek alatt deszkanyomokat is megfigyeltünk. A kisterületen 14 sírt tártunk fel, s közülük háromban megtaláltuk a korai Árpád-korra - XI-XII.századra - jellemző ékszermellékleteket, az S végű hajkarikát. Valamennyi csontváz fejjelnyugat felé feküdt.

11

Egyszerű ékszerek a Főtéren feltárt Árpád-kori temető sírjaiból

A temetőrészlet feltárása után lennebb haladtunk, s az egykori Napoca romjainak egy kisrészére bukkantunk. Az Árpád-kori temető és a római kori város szintje közötti rétegben -amely 40-60 cm vastag volt - a római kori emlékek mellett csak néhány tüzelésnyomottaláltunk. Ezek közül az egyik homokos anyagból szépen formált tűzhely volt, míg a többiekegyszerű, ideiglenes tüzelőhelyek lehettek. A faszéndarabokon kívül leleteket egyik mellettsem találtunk. Ez is azt bizonyítja tehát, amit a felső feltárási réteg cserepeiből kiolvashat-tunk: Kolozsvár e területén a népvándorlás korában aligha lehetett jelentős élet.

Az omladékréteg alatt az egykori római város szintje következett. Talán egy magánvillafalaira bukkantunk, amelynek padlóját rombusz alakú mozaiktéglákkal rakták ki, falát vörösrefestették. Az egyik fal mellett épségben maradt monolit oszlop feküdt. Az udvar - vagy utca -burkolatát is megtaláltuk: ugyanolyan „macskafejes” kövekből állott, mint a középkori térbur-kolat, csakhogy annál sokkal vastagabb rétegű volt.

A nagy tömegű és változatos edény- és tetőfedőcserép-töredék mellett fémtárgyak, üveg-edények darabjai s néhány bronz- és ezüstpénz gazdagította a leletanyagot.

A római réteg alatt egy kis keresztszelvénnyel egészen az ős-Szamos bolygatatlan kavicsrétegéig,a felszíntől 5,60 m mélységig ástunk le. Edénycserepek, pattintott kőeszközök, tüzelőhely-maradványok tanúskodtak e rétegben az újabb kőkori ember jelenlétéről. E bolygatatlanrétegsorban nem találtuk nyomát a bronzkori és vaskori kultúráknak.

Összefoglalva tehát: e rétegsorból kiolvasható, hogy itt az első emberi település a fiatalabbkőkorból származik, továbbá, hogy utána a római korszakig hiányzik az emberi élet nyoma. Arómai réteg és a magyar temető között is hiányzik a közbeeső kultúrák mellékanyaga, annakbizonyságául, hogy a római uralom bukása után egészen a magyarság megjelenéséig nem voltitt jelentősebb élet. Az a néhány tüzelésnyom, amely a két réteg között megfigyelhető volt,ideiglenes meghúzódásra vall Napoca romjai között (gótok?). Az Árpád-kori temető szintjétőlfölfelé a rétegek közvetlenül mutatják az élet folytonosságát.

Kolozsvár, 1943. november 10.

Méri István közöletlen hagyatékából, amelyre Kovalovszki Júlia hívta fel figyelmemet. Magyar NemzetiMúzeum Adattára.

12

László GyulaA kolozsvári Zápolya utcaihonfoglalás kori temető

Néhai Pósta Béla nagyvonalú tudománypolitikájának egyik legelső célja a munkatársnevelésvolt. Munkatársai közül Buday Árpád, Kovács István és Roska Márton kinőtt a tanítványkategóriájából, s nemzetközileg is elismert munkásságával méltóan igazolta Pósta gondolatá-nak helyességét. Pósta Béla tudományos munkássága korának tudományos életében friss színtjelentett, olyan irányban indult el, amely sok tekintetben hasonló mai törekvéseinkhez. Nekiköszönhető a pontos ásatástechnikára fordított kiváló gondosság s a leletek egykori életénekmegszólaltatására való törekvés, magyar viszonylatban pedig a keleti rokon emlékekre valóállandó szerves utalás megindítása.

Kovács István, az intézet nagy hírű numizmatikusa több kiváló ásatásával, mestere célkitű-zésein túl is, önálló útra lépett, s ezzel a munkásságával egyik megalapozója lett a mai magyarnépvándorlás kori tudománynak. Őszinte tisztelettel és megbecsüléssel olvassuk Zápolyautcai ásatásáról szóló dolgozatát is, mert benne olyan módszertani utalások vannak, amelyek-nek felhasználása és továbbterebélyesítése nekünk, fiatalabbaknak kötelességünk és fel-adatunk. [...]

A Zápolya utcában 1911 júliusában kavicsbányászáskor felszínre került első leleteket a hősihalált halt Létay Balázs hitelesítette; ő két honfoglalás kori és egy őskori sírt tárt fel. Atovábbi rendszeres ásatást Kovács István vezette, s öt újabb honfoglalás kori sír feltárásával,valamint a szórványos leleteknek egy sírként való meghatározásával a sírok száma nyolcraemelkedett. A kiváló közlés felment a sírok tartalmának részletes ismertetésétől, s azalábbiakban inkább az ásatás, majd a feldolgozás során felmerült alapvető kérdéseket szeret-ném ismertetni, röviden hozzáfűzve a tőlem 1941-42-ben feltárt újabb sírok révén felvetődöttkérdések megtárgyalását is. Az ismertetésnek ezzel a formájával tartozom a szerző kiemel-kedő egyéniségének, méltatlan lenne ugyanis dolgozata tartalmi kivonatként való egyszerűismertetése.

A honfoglaló magyarok - kevés kivétellel - bizonyos rendszerrel temetkeztek temetőikbe. Asírok nagyjából tengelyükre merőleges sorban fekszenek, s így a hosszú, elnyúlt temetőképjellemző erre a korra. Az első, ami az 1911-es ásatás térképén feltűnik, de különösen az újabbásatás összegezett térképével együtt szemünkbe ötlik, az, hogy az eddig feltárt területenhárom ilyen sor kezdődik. Ez annyit jelentene, hogy az eddig talált 11 sír csak kezdete azegykori temetőnek, amelyik dél felé húzódó sorokban átnyúlott a szomszédos, sajnosnagyrészt beépített telkekre. Az eddig megállapítható három sor között az átlagos távolság 8-9méter. Az első sor (1911-es ásatás, 2-5. sír) lovas férfi sírja mellett egy gyermek, egy asszony,valamint egy szegény ember (szolga?) sírja feküdt. A második sorban (1911-es ásatás 6-7.sírja) két lovas férfi sírja között egy gazdag nő sírját találták. A tőlem feltárt harmadik sorbaneddig három lovas sírt találtam; ezek közül kettőt kiraboltak.

Még más jelek is mutatnak arra, hogy az általam feltételezett három sor (amely a továbbiásatások során még újakkal bővülhet) tényleg megvolt. Az első sorban fekvő sírok tájolásaugyanis inkább az ÉNy-DK-i irányhoz, a második soré az ÉK-DNy-i irányhoz közeledik, aharmadik soré azonban majdnem tisztán kelet-nyugati irányú. Ha egy-egy sorban csak 10-12sírt feltételezünk (pedig ennél jóval több is szokott lenni), akkor az eddig megtalált háromsorban 30-36 sírnak kellett lennie. Ilyenképpen a Zápolya utcai temető, már az eddigi fel-tárások alapján is, az ismert honfoglalás kori temetők legnagyobbika. Más szóval annyit jelentez, hogy a Kolozsvárt megszálló honfoglaló magyarság tekintélyes számú volt, s nem csupán

13

átmeneti őrhelyként foglalta el ezt a területet, hanem tartósan, családostól együtt megtele-pedve tényleg a mai város alapjait vetette meg.

A temető képének egységként való vizsgálata után térjünk rá az egyes sírok tartalmára,illetőleg a leletek kapcsán felmerülő kérdésekre. Elsőként nézzük át a férfisírok tartalmát,fontosabb leleteit s azok helyzetét:

1. sír. Lovas temetkezés, a lócsontok nagyjából a váz lábainál. Csupán egy kengyel volt asírban, pedig a gazdag öv-veretsor s a szerző által közölt megfigyelések nyilvánvalóvá teszik,hogy a sírt nem rabolták ki. A váz lábfejei hiányoztak. Bal oldalán tegeztöredékek, medencéjetáján szablyafül(?) töredéke. 4. sír. A váz jobb oldalán szablyája, bal oldalán tegeze feküdt, s ategezben hét nyílvessző volt. Jobb medencéje táján volt tűzkészsége és kése, a bal oldali has-üreg alatt felfelé tartó sorban öt ólomgomb feküdt. A koponya alatt nagyobb kövek szolgáltakpárnaként. A kéztöveket és a bokák táját keskeny ezüstszalagok övezték. A medencén s attóllefelé öt vaskarikát és két vascsatot találtak. A leletek között van egy visszacsapó íj csontle-mezének töredéke is. A sírban és a sír üregében baromfi csontja, a sírüreg magasabb szintjé-ben, közvetlenül a termőrétegnél két lóláb feküdt. 6. sír. A fülek táján egy-egy ezüstkarika, ategez a jobb, a szablya a bal oldalon feküdt, természetes helyzetének megfelelően az öv alatt.A lócsontok a bal oldalon voltak, de nem kinyújtóztatott helyzetben, hanem összekuporodvafeküdtek a lábcsontok, csak a koponya nyúlott előre. A ló szája közelében feküdt zablája, lennebbkengyeleit találták. A szórványos leletekből helyreállított 8. sír is lovas sír volt, tegez, íj, zabla,kengyel, szíjvégek, bronzgombok és lószerszámra való vaskarikák alkották a 8. sír tartalmát.

A 11., 4. és 6. sír leletei: Aranyozott bronz csörgős szügyelőveret és aranyozottkézberakásos vaskengyel ezüst szíjbújtató gyűrű töredékével; nyílcsúcsok, szablya.

14

A fentieket összevetve az új ásatásokkal, feltételezett három sor között, a már említetttájoláson túlmenőleg is, a temetkezési szokásokban eltéréseket figyelhetünk meg. Így példáulaz első sorban fekvő 4. sír tisztán mutatja a honfoglaló magyarság egyik rétegére annyirajellemző fordított sírképet, s a lovat itt a sír földjébe temették. A második sorban fekvő 1. és6. sírban a ló a lábak táján feküdt összekuporított helyzetben. Az 1. sírban a tegez a bal olda-lon volt, a 6. sírban azonban nyoma sem volt a bal-jobb felcserélésének. Végül a tavalyi és ezévi ásatásokkor megtalált sírokban (harmadik sor) a lócsontok természetes helyzetüknek meg-felelően kiterítve feküdtek, ugyanúgy, mint ahogy a honfoglalást közvetlenül megelőző éskövető néhány évtized magyar sírjaiban figyelhetjük meg. A 10. sírban a tegez a bal oldalonfeküdt; ezen az oldalon találtam a szablyát is, de nem rendes helyén, hanem a vállmagasságigfeltéve [...] A Zápolya utcai temető többsoros temető volt. Arra azonban egyelőre nem tudokfelelni, hogy a három sor három nemzedéket jelent, tehát időbeli egymásutánt jelez-e, vagycsupán pl. három nagy családot s így nagyjából 1-2 nemzedéknyi időtartamot ölelnek fel asírok.

Nem lehet véletlen, hogy az 1. sírban hiányoztak a lábfejek csontjai, mert ilyen levágott lábúvázakat más, hitelesen kiásott temetőkben is találtak már. [...] Ugyancsak megfigyelhető máshonfoglalás kori sírokban az is, hogy nem két, hanem csak egy kengyel található a sírban.Ismerve az egykori temetés szigorú rendjét, szó sem lehet arról, hogy ez véletlen lenne.Mindkét jelenség mögött a temetéssel kapcsolatos szokás lappang. [...]

A 3., 5., 7. sír gyermek, illetőleg nők csontvázát takarta. A gyermeksírban (3. sír) ugyan-azokat a ruhadíszítő ezüstszalagokat találjuk, mint a mellette fekvő 4. lovas sírban. A gyer-meksír egyik oldala kövekkel volt kirakva, de nagyobb köveket találtak a 4. sír koponyájaalatt is. A sírban kis agyagedény volt, és benne, valamint mellette állatcsontok feküdtek, a 4.sírban is találtak állatcsontot. Az 5. női sírban a remek, aranyozott ezüst fülbevalókon és azaranyozott ezüst, bőrtűs mívű gombon kívül a jobb lábszár magasságában agyagedény állott.A 7. női sírban vékony ezüst fülbevaló, a bal kézcsonton, a medence táján és a lábcsontokról amár ismert ezüstszalagok kerültek elő. A 2. férfisírban a lábfejeknél kézzel formált, durvaagyagbögrét találtak.

Agyagedényeket tehát csak az 1. sorban tettek a halottak mellé. Ezüstszalagokat az 1. soronkívül az 1. sorral tájolásban pontosan egyező 2. sorbeli női sírban találtak. Ez mindenesetre akét sor nagyjából egy korból való volta mellett döntene. Ellentétként br. Jósika Aladár ésRoska Márton ásatásai kínálkoznak, ahol három, egymástól időben elkülöníthető csoportsírjait egyvégtében találták. Ha a honfoglaló magyar temetők térképezésében javasolt újításo-kat keresztülvisszük, sok minden kérdésre kaphatunk feleletet. Egyelőre csak sejtésként kínál-kozik pl. egy megfigyelés: a 2. sor női sírja mellékletekben és tájolásban az 1. sorhoz tartozik,a második sorban levő férfisírok ellenben észrevehetően különböznek az 1. sor férfisírjától.Vajon ez a jelenség nem a különböző hagyományt tartó, egymástól elkülönült, esetleg mástörzsből való családok közötti exogám házassági szokást takarja-e?

A sírképek tanúságáról talált leletekre térve elsősorban azokat az eredményeket ismertetem,amelyekben Kovács István a temetkezés korát, a betelepedés irányát és a tárgyak egykoriéletét határozza meg, a továbbiakban pedig a dolgozatában rejlő és új utakat rejtő módszeresértékelését s útmutató megsejtéseit szeretném ismertetni.

Kovács István mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy a Zápolya utcai temető sírjaibólegyaránt hiányzik a szamanida dirhem vagy a nyugati pénz. Az 5. sír fülbevalóinak párja aTokaj vidéki és Kijev környéki leletekből ismerős, és így a sírt, s vele együtt a temetőt, atényleges honfoglalás korába helyezi Kovács István; felénk eső időhatárát a X. század köze-pében határozza meg. Ez az idő tehát mintegy fél évszázad, amelyben a temetőt használták.[...] Ennek megerősítéseként még felhozhatom azt, hogy az 1. sír öv-veretsora is amellett

15

tanúskodik, hogy a Zápolya utcába temetkező honfoglalók útja a Tisza-könyök felől vezetettErdély szívébe, Kovács István a sírokban lelt ezüstszalagok párját a galiciai Krylosban találthonfoglaló magyar sírokból idézi, ugyanezen a helyen találták az 1. sír övvereteinek pontosmását is aranyból. Az 1. sírban kétfajta övveret került elő azonos díszítéssel, egy hasasabbforma, az előbbiből négy, az utóbbiból három darab feküdt a sírban. A krylosi 1. sírban tizen-egy karcsúbb s hat hasasabb pajzs alakú veretet találtak. Ilyenképpen tehát Kovács István kor-meghatározása és a foglalás irányának kijelölése régészetileg megtámadhatatlan, s egybevág amagyar krónikák adataival is.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a hitelesen kiásott honfoglalás kori magyar sírok jórészében vagy hét, vagy kilenc nyílhegyet találunk, nagyon gyakori emellett a hármas szám is.A kelet-turkesztáni falfestményeken ábrázolt s a magyar tegezzel mindenben megegyezőtegezeken jól láthatjuk, hogy egy megtöltött tegezbe sokkal több nyíl fért mint 3, 7 vagy 9darab. A pontosan lemért magyar tegezek méreteiből ugyanerre az eredményre jutunk. Vanolyan sírunk is, amelyikből 11 nyílcsúcs került elő, s még ez sem az a végső szám, amennyinyilat a tegez elbírt. Máshelyt részletesen kifejtendő felfogásom szerint a sírba tett 3, 7 vagy 9nyíl a számmágiával függ össze; ennek a szokásnak csökevényei mai napig megvannak akeleti puszták egynémely nomád törzsénél.

A ruhaujj és csizmaszár (?) díszítő ezüstszalagokkal kapcsolatban tett megállapításai újoldalról világítják meg ezt a viselettörténeti kérdést. A viselettörténeti részről szólva a magamrészéről a 4. sír öt ólombélésű gombját balra áthajtott kaftán hátsó gombsorának tartom. [...]

Néhány példával szeretném bemutatni azt a magasrendű látásmódot, amellyel Kovács István aleleteket szemléli. Az 1. sír övboglárainak keretezetlen növényi mintáját például a párasze-gény északi steppevidék növényvilágának a minuszinszki medence művészetében megjelenőtiszta rajzú növénymintáival hozza kapcsolatba, s a tarsolylemezek gazdag kivitelével páro-sítja. A tarsolylemezek növénymintáiban éles szemmel látja meg a párában dús területekhúsosabb növényformáját. Az elkülönítés alapján a Zápolya utcai 1. sír mintáit a két növény-világ közt elterülő, kissé a délihez közelebb fekvő területről származtatja. Ez a megállapításmind látásmódjában, mind pedig eredményeiben teljesen új a magyar régészeti irodalomban, saz eddigi utakkal párhuzamosan új lehetőségeket jelent a kutatás számára. [...]

A szablya fejlődésének és használatának taglalása talán az eddigieknél is világosabbanmutatja meg azt a teljes tárgyismereten alapuló intuitív erőt, amellyel Kovács István az idejét-múlt és papírízűvé vált régészeti módszerekbe eleven életet visz. Megállapítja, hogy a szab-lyát nemcsak a harcos, hanem lova ellen is használták, s ez a kettős használat szabja meg aszablya szerkezetét, súlyelosztását, fokélét stb. Ebből azonban az is következik, hogy aszablya kifejlődése csak ott történhetett meg, ahol a lovas népelem lovas népelemmel harcolthosszú időn keresztül, tehát valahol az Urál keleti oldalának déli steppevidékén, az Altajhegységtől a Kaukázus északi lankás vidékéig. Éppen erre a területre jellemző a kőből valósírszobroknak az a fajtája, amelyen a harcos oldalára szablyát faragnak. Ettől a területrőlészakra az egyenes kard járta. A szablya legfejlettebb formája pedig a honfoglaló magyarságtulajdona. [...] Ugyanilyen mélyreható megfigyelései vannak Kovács Istvánnak a kengyelformájának alakulásáról is. [...]

*

Már az 1911-es ásatásokból kitűnik, hogy az erdélyi honfoglalók szellemi és tárgyi művelt-sége semmiben sem különbözik a többi magyar területeket megszálló őseinkétől. Még jobbankibontakozott ennek a tételnek az igazsága azoknak az ásatásoknak eredményeiben, amelye-ket az 1941-42. esztendőben az Erdélyi Tudományos Intézet költségén Kolozsvárt, a Zápolyautcában végeztem. A leletekről nem kívánok itt beszámolni, mert az ásatásokat a jövő évben

16

is folytatni fogom. Eddig, mint említettem, három sír került elő. Ezek egyikét mindenképpenérdemesnek találtam arra, hogy régészeti és nemzeti dokumentumként érintetlenül kiemelveaz Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárába helyeztessék el.

Erdélyi Múzeum. Kolozsvár. 1942. 578-584.

Bronzcsat és ezüst övveretek.1. sír. Kovács István után

17

Szabó KárolyA kolozsvári magyar polgárok összeírása 1453-ban

A kolozsvári unitárius kollégium könyvtárában, nagyajtai Kovács István gyűjteményébenőriztetik egy könyv, ez alatt a cím alatt: Regestrum Hungarorum de civitate Clusvár. Ez akolozsvári magyar polgárok névlajstromát s azok által fizetett városi adó feljegyzéséttartalmazza 1453-ból. [...]

Terjedelme 10-12 fólió ívet tesz, hellyel-közzel üres levelekkel; fedele három Mátyás királykorabeli eredeti pergamen oklevélből van összevarrva, s a fentebbi cím ezen a fedélen áll. Akézirat nehezen olvasható, több helyt törléssel.

Tartalmát a város által magyar polgárokra kivetett adó összeírása teszi 1453-ból, éspedigkétszer vettetvén ki ez évben adó, júl. 13-án és aug. 1-jén, a nevek kétszer fordulnak elő, némicsekély változattal. Az első kivetésnél mintegy 530, a másodiknál 553 név szerepel.

Úgy látszik: ekkor már a magyar lakosság egyensúlyban volt a szászokkal. 1458. jan. 31-énHorogszegi Szilágyi Mihály rendelete szerint a város centum-virátusát ötven magyar és ötvenszász tette, a bíró évenkint felváltva egyszer magyar, máskor szász volt. Ennek előbbi ususbólkellett kifejlődnie; feltehető, hogy öt évvel azelőtt is, 1453-ban a lakosság aránya ugyanazlehetett. Név- és adólajstromunk utcák szerint megy, s kizárólag csak a magyarokról emlé-kezik. Az utcák így következnek: Monostor utca, Híd u. (a falon kívül); Hosszú u. (=LongaPlatea; falon kívüli és belüli), a mai Bel- és Kül-Magyar u., melyben, mint az összeírásbóllátjuk, legtöbb magyar lakott, s melyet már akkor is, mint most, Magyar utcának is neveztek -azután jön a Közép u. (falon belüli és kívüli), Király u. (Platea Regis), Farkas u. (Luporum;falon belüli és kívüli), Szeben u., Torda u., Széna u. (falon belüli és kívüli) -, a régi németírásokban is Heu Gasse név alatt jön elő, s most mégis hibásan Szén u. nevezik. (Ez is falonbelüli és kívüli volt.)

Minden egyes utca rovatában elő vannak számlálva az ott lakó adózó magyar polgárok;mindenik név után, hogy mennyit fizetett, vagy mennyiről adott zálogot. Az adólajstrom utána kiadások lajstromait találjuk, melyeknek egyes pontjai nagyon jellemzők, érdekesek. (Ígymennyit lakomáztak el, midőn az adót szedték; mennyit kaptak a királyhoz küldött követekvagy a városhoz jött követek stb.) - A második adókivetésnél ugyanígy találjuk az utcákat ésneveket, utána az adó megfizetését vagy zálogadását, s végül itt is a kiadások jegyzékét.

Nem érdektelen s nem minden tanulság nélküli ezekből a nevek összeállítása s a mesterségekcsoportosítása. Az utóbbiból kitűnik, hogy a magyarok egyáltalában nem idegenkedtek amesterség űzésétől, s hogy vannak mesterségek, melyek kizárólag magyarok által kellett hogyűzessenek.

A kereszt- és előneveket együtt legnagyobbára kifejlődve találjuk, egyedül keresztnevet 40-50esetben találunk csak; apjáról való elnevezés is körülbelül ugyanannyi; foglalkozásától nyertnevet 200-nál többet; testi tulajdonságról való elnevezést 90-nél többet; nemzetiségérőlmintegy 40-et találunk.

Foglalkozás után az elnevezések következő számarányát találjuk: szabó=30; varga=19;kovács=13; tegezgyártó=10; íjgyártó=8; deák (literatus)=8; kerekes=7; nyilas=7; nyerges,szíjgyártó, molnár, szekeres, ács, üveges=5-5; szőcs, halász=4-4; tímár, takács, aranyműves,asztalos, lakatos, csiszár, üveges, vajda, kalmár, kecskés, mészáros, nyírő, szita, boros=2-2;buzogány, csukás, fazekas, fegyver, festőné (pictrix), gyékényes, hegedűs, hústartó, kés-gyártó, kádár, kéncses, kolcsár, koszorós, lugas, madarász, meszes, pohárnok, olajos, pásztor,remete, rózsás, sós, szénégető, szekernyés, tollas, tapasztó, vámos, kántor, vitéz stb=1-1.

18

Testi tulajdonság után: kis=10; nagy=9; fekete=8; veres=6; fodor=4; fejér, szőke, kövér=2-2;jó, tar, nagylábó, sárhajó, segges, vak=1-1.

Nemzetiség után: tót=15; magyar=9; szász=4; székely=3; oláh, török=2-2; horvát, kun, tatár,bolgár=1-1.

Hazájáról (legnagyobb részben Erdélyből, közelről): monostori=6; bácsi=5; gyalui=4;kolozsvári, szilvási, peterdi, szendi (szindi)=3-3; széki, kendi, szilágyi, hunyadi, temesvári,moldvai, havaselvi=2-2; több erdélyi városból=1-1; bártfai, egri, szegedi, zsákai, károlyi=1-1.

Apjáról (Amint valódi székely neveknél máig is úgy van): Demeterfi, Istvánfi, Enyedfi,Miklósi Dénes, Márton György, Johannes Damjáni, Blasius Jankó, Albertus Georgÿ, PetrusGeorgÿ, Thomas Tiburcÿ, Györgyfi.

Keresztnevek: Barthos, Dávid, Urbanus, Pócs, Kelemen, Bede, Egyed, Sylvester, Jánus,Domokos, Demeter stb. Az adó dicák szerint van kiróva. Mint legtöbb adófizetőt találjukSzompol Miklóst=25 dicával. Azután jön Hunyadi László, Dobó Illyés=20-20; Szabó Egyed=16; Tegez Imre=12; Szabó Lőrincz, Tóth Illyés, Gógán Benedek, Bácsi Péter, Tegez Pál=10-10; Íjgyártó Gergely, Tóth Balázs=7-7; Szabó Bereczkné, Sértő Péter, Fejér István, SzucsákiPéter=6-6; Vásárhelyi Ambrus, Gyalai László, Fejér Gáspár=5-5 dicával. A 4 dicát fizetőknekmár hosszú a lajstroma, s annál hosszabb, minél alább megyünk; egy dicát fizetők legtöbbenvannak...

Századok. Budapest. 1882. 71-74.

A kolozsvári ötvöscéh XV. századi pecsétje és felirata

19

A kolozsvári lakatoscéh alapszabályai1475-ből

LAUS DEO SEMPER ANNO DOMINI 1475.

Az lakatgiartoknak az miniemw (így) Che leuelek adatot az felliúl meghirt Eztendeoben, azkolosuary Bechuletes Tanáczytol Vgian azon Levelben ualo Articulusoknak és Priuilegiu-moknak Magiarazattiok igh köuetkezik.

I. Elseo Articulus. Valamely Ember az Lakatos Czehnek tarsasagaban es gyülekezetibenbeakar allany Hogÿ tiztesseges Atiatol Aniatol, es tiztesseges agjbol ualo, es hogÿ Iffiusagatolfogva tiztessegesen uiselte magatt Eleghseges bizonisagokkal az Che egüt leuen meghbizonyczia.

II. Masodik Articulus. Ez igÿ leuen tartozzek az Che mestereknek: bizonios elrendelt Chehekgiulekezetj napian negÿ Aranÿ forintot adni, es Ennek felette az eo tiztessege es ereie zerentegy ebedet az Chenek zokasa es rendtartasa zerent adni. Es ha valamely Mester Inast akarzegeottetni, Effele Inas az Chenak tartozzek egy forintot adni.

III. Harmadik Articulus. Senki addegh, migh az Chebe magat nem iktattia az eo tudomaniatne giakorolhassa aval ne elhessen: Mind addegh migh az oda fel meghirt mod zerenttiztessegesen a Cheben magat nem zamlallia es zamloltottia. Az ki pedigh az meghirt modzerent magat bezamlaltottia, Ez illien mindenkoron bizuast tudomaniat giakorolhatia es elhetuele.

IV. Negyedik Articulus. Az Cheh Mestereknek erre kiualtkeppen ualo uigiazasok legien, hogisenkÿ keozullek Idegen nem illendő mwuet hamisson ne czinalhasson.

V. Eotodik Articulus. Es hogÿ az Kalmarok idegen Lakatosok muueket az varosban eladasnakokaert ne hozhassanak figielmetesen uigiazzanak: Melyben ha az Kalmarokat meghkaphattiak: ottan, akori Birónak Ereiuel azokat elfoglalhassak es magoknak tarthassak.

VI. Hatodik Articulus. Vizontagh: Se Mester, se legenÿ es se Inas: Valamelÿ ZarnakProbalasara mastol Kolcziott ne czinalhasson es czinalni semmikeppen ne merezellien:Hanemha valamelÿ Embernek akarattiabol az dolgot bizonioson megh ertuen, czinal. EsSenki valamelÿ Embernek tauol letheben se lakattiat, se zariat, megnittani ne merezellie, hogyabbol valami czialardsagh ne kouetkezhessek.

VII. Hetedik Articulus. Hogy ha penig ualakj feleseget idegen hellien elhadgia, auagÿ torueninelkul tolle elualik. Effele tizen eotod napnal toabb ne müelhessen.

Jakab Elek: Oklevéltár. Kolozsvár története. I. Buda. 1870. 248-249.

Mai olvasat szerint:

Dicsőség az Istennek mindenkor. Az Úr 1475-ik évében.

A lakatgyártóknak az minemű céhlevelűk adatott a felül megírt esztendőben, a kolozsváribecsületes tanácstól ugyanazon levélben való articulusoknak és privilégiumoknak magya-rázatjok így következik.

20

Első articulus. Valamely ember a lakatoscéhnek társaságába és gyülekezetiben be akar állani,hogy tisztességes atyától-anyától és tisztességes ágyból való, és hogy ifjúságától fogvatisztességesen viselte magát, elégséges bizonyságokkal a céh együtt lévén, megbizonyítsa.

Második articulus. Ez így lévén, tartozzék a céhmestereknek: bizonyos elrendelt céhekgyülekezete napján négy arany forintot adni, és ennek felette az ő tisztessége és ereje szeréntegy ebédet a céhnek szokása és rendtartása szerént adni. És ha valamely mester inast akarszerződtetni, efféle inas a céhnek tartozzék egy forintot adni.

Harmadik articulus. Senki addig, míg a céhbe magát nem iktatja, az ő tudományát negyakorolhassa, avval ne élhessen mindaddig, míg az odafel megírt mód szerént tisztességesena céhbe magát nem számlálja és számoltatja. Aki pedig a megírt mód szerént magát beszám-láltatja, az ilyen mindenkoron bízvást tudományát gyakorolhatja és élhet vele.

Negyedik articulus. A céhmestereknek erre kiváltképpen való vigyázások legyen, hogy senkiközülük idegen nem illendő művet ne csinálhasson.

Ötödik articulus. És hogy a kalmárok idegen lakatosok műveket a városban eladásnak okáértne hozhassanak, figyelmetesen vigyázzanak. Melyben ha a kalmárokat megkaphatják: ottan,akkori bírónak erejével azokat elfoglalhassák és magoknak tarthassák.

Hatodik articulus. Viszontag: Se mester, se legény és se inas valamely zárnak próbálásáramástól kulcsot ne csinálhasson, és csinálni semmiképpen ne merészeljen, hanemha valamelyembernek akaratjából a dolgot bizonyosan megértvén, csinál. És senki valamely embernektávollétében se lakatját, se zárát megnyittani ne merészelje, hogy abból valami csalárdság nekövetkezzék.

Hetedik articulus. Hogy ha penig valaki feleségét idegen helyen elhagyja, avagy törvénynélkül tőle elválik, efféle tizenötöd napnál tovább ne művelhessen.

(Kelecsényi Gábor olvasata)

21

Bunta MagdaA kolozsvári ötvöscéh középkori pecsétje

A pecsétnyomó kör alakú, 31 mm átmérőjű, 3 mm vastag, fogantyú nélküli, ezüstből készültkörlap. Maga a pecsét 30 mm átmérőjű, ugyancsak kör alakú. Szélén kettős körvonal látható,melyet a pecsétmezőben lebegő mondatszalag négy helyen szakít meg. E szalagon nagy S kezdő-betűvel, s folytatólag gótikus minuszkulákkal vésett, következő német nyelvű körirat olvasható:

„S” DER. CZECHE DER GOLCMDE ZU CLWSEBG

A körirat szavai között elválasztójelként pontok figyelhetők meg, az összevonás, illetverövidítés jele pedig négy helyen tűnik fel. A hiányzó betűket helyettesítve a körirat teljesszövege a következő:

S(igillum) DER. CZECHE DER GOL/ts/C/h/M/i/DE ZU CLWSE/n/B/ur/G

A pecsét készítője a kör alakú pecsétmező függőleges tengelyébe az ötvösök védőszentjének,Szt. Eligiusnak szembe néző, ülő testével kissé jobbra forduló alakját helyezte el. Az ábrázoltszent fején püspöki süveget (infulát) visel, testét palást fedi. Jobb lába mellett térdmagasság-ban egy tőkén üllő látható, bal kezében az üllőre helyezett kehely cuppáját (?), jobb kezébenkalapácsot tart.

A pecsétnyomó metszéssel készült. A pecsétképen a Szt. Eligius alakját fedő palást gazdagredőinek gondos kidolgozása és harmonikus elrendezése, a kéz és az ujjak természetes tartása,az arc vonásainak visszaadása, a püspöksüveg díszítőelemeinek aprólékos kidolgozása, azalak kezében elhelyezett ötvöstárgy és kalapács pontos ábrázolása, a körirat gyakorlott kézrevalló, szép betűi az ötvös magas fokú mesterségbeli tudásáról tanúskodnak. Művészi értékétmás hasonló, korabeli pecsétekkel egybevetve ítélhetjük meg. Az összehasonlítás alapjánminden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kolozsvári ötvöscéh pecsétnyomója alegjobbak közül való, értékes, szép munka.

A kolozsvári ötvöscéh XV. századi pecsétje

A pecsétek készítése a középkorban az ötvösök munkakörébe tartozott. A kolozsvári ötvösök1561. évi szabályzata előírta, hogy a céhbe lépni kívánó ötvöslegényeknek mesterremek gya-nánt egy ún. helymes (címeres) pecsétet is kell készíteniök. Ez bizonyítja, hogy a céh fontos-ságot tulajdonított a pecsétvésésben való jártasságnak. A pecsétek készítői rendszerint kiváló

22

ötvösök voltak. Ezt mutatják a céh előbb ismertetett pecsétnyomója mellett Kolozsvár városá-nak XV-XVI. századi ritka szép pecsétnyomói, amelyek kétségtelenül helyi ötvösök munkái,és a pecsétek készítésével szemben megnyilvánuló igényességről tanúskodnak.

A pecsétnyomó pontos keletkezési évét nem ismerjük. A múlt század végén a tárgy leltározója -számunkra ismeretlen kritériumok alapján - készítési évének 1390-et jelölte meg. FinályHenrik, akárcsak a céh legrégebbi szabályzatát, pecsétnyomóját is 1473-ban készültnek tekintette.

A kolozsvári ötvöscéh legrégebbi fennmaradt szabályzatának keletkezési idejét illetően akutatók véleménye eltérő. G. Seivert e szabályzatot 1383-1397 közötti évekből, Finály Henrikés Jakab Elek pedig 1473-ból származtatja, Şt. Pascu az oklevelet a XV. század elejérekeltezi. S. Goldenberg a szabályzat írásmódja és egyes német nyelvű kifejezések alapján -valamint figyelembe véve, hogy a szabályzatban Szeben városa peres ügyekben még mintelső fokú, Buda pedig mint felsőfokú bíróság szerepel - az oklevél keltét a XV. század kezde-tére, annak első évtizedére teszi.

Az említett kutatók megállapítása alapján kétségtelen, hogy a máig ismert erdélyi ötvöscéh-szabályzatok közül a kolozsváriaké a legrégebbi, és ez a XIV. század végén vagy legkésőbb aXV. század elején alakult első erdélyi ötvöscéh volt. A céh legrégibb szabályzatát 1494-benfelújították, majd 1516-ban módosították. A XVI. század közepén a reformáció hatására máscéhekhez hasonlóan szabályzataikat az ötvösök is újakkal cserélik fel, miután - amint aszabályzat bevezetésében írják - a régi artikulusok „istentelen bálványozásra valók volnának”.Az 1561. évi céhszabályzatot 1627-ben magyarra fordították. Ebben a formájában erősítettékmeg, és még a XIX. század első évtizedeiben is érvényben maradt.

A pecsétnyomó stílusa, valamint a körirat betűtípusai alapján ítélve egyidős lehet a céhlegrégibb szabályzatával. E mellett szól az is, hogy mind a szabályzat, mind a pecsét köriratanémet nyelvű. Kolozsvár neve a céh legrégibb szabályzatában a következő alakban szerepel:„Clawsen(p)urg.” A pecsét köriratában a város neve a feltüntetett rövidítések helyén amegfelelő betűket helyettesítve Clwse/n/b/ur/g-nak olvasható. Akár az egyik, akár a másikálláspontot fogadjuk el a szabályzat keletkezése időszakára vonatkozóan, a pecsétnyomómindenképpen a XV. században készült, annak második felénél újabb keletű nem lehet.

A fennmaradt céhiratok tanúsága szerint a kolozsvári ötvöscéh nemcsak a legrégibb, de alegnépesebb is volt az erdélyi ötvöscéhek között. 1453-1660 között a különböző iratokban400 ötvös neve fordul elő, 1501-1600 között kb. 180 ötvös dolgozott Kolozsvárott. A céhregestruma 1561 és 1573 közötti évekből 62, ugyanez regestrum más évekből (összesen 29 évfolyamán) 110 ötvösmester nevét őrizte meg. Még a XVIII. század második felében, 1771februárjában készült kimutatás is 32 ötvösmestert tart nyilván Kolozsvárott. Az ötvösök enagy számához viszonyítva aránylag kevés olyan a XV-XVI. században készült ötvösműismeretes, melyekről a pontos kolozsvári származás megállapítható. A fenti adatok alapjánaligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a XVI. század végéig Kolozsvár volt az erdélyi ötvös-művészet központja. Nyilván ezzel is összefügg a „kincses Kolozsvár” elnevezés, mellyel avárost az egykori források illették.

Folia Archaeologica. Budapest. 1970. 151-154.

Záródísz Heltai Gáspár könyvéből. 1575.

23

Kelemen Lajos-Pálfi MártonKolozsvári nyelvjárás 1508-ból

Suky István magyar menedéklevele

Ezt mÿ Emlekezzetre adÿwk vg mÿnth, fogoth Bÿrak, Vÿtezlew es Nemesseg ieleussen Zekelgergel eleut Cheeh Isthwan eleut, Was Janos Eleut Lazar ferench elewt, Az Zwkÿ Isthwan azew hwgaÿual egetembe, az Ew Mwsthoha annokot, az Bathorÿ Annath kÿ wolt az ZwkÿJanos felesege, meg elegÿtette, az fellÿwl meg mondoth Zwkÿ Isthwan mÿnd Jeg rwhaÿarwl,mÿnd kedeglen egebekrwl valamÿ wola, mÿnd rwhabol mÿnd egeb Ingo bÿngo morhaÿabol,es1 atÿanak penzebewl, vg mÿth, adda, Egbe zamlalwan, hetwen forÿntoth, mÿ eleutwk, Es2

towaba Il modon hog, ez el mult adoyerth kel venniek zaboth3 zabod, es el wessek azt ÿs,elewtwnk Ig4 vegeztuk. Thowabÿa ez felÿul meg mondoth anna azzon ada mÿ elewtunkmyndenekrul, az Zwkÿ Isthwannak menedeked, ezt mÿ az mÿ pecetwkel ezt meg erewssÿ-totuk, es emlekezetre adyuk, ez leuel kewlt koloswarth keden, letare eleuth valo vosarnapeleuth, Anno domini millessimo Quingentessimo octauo:

(P.H.) (P.H.) (P.H.) (P.H.)

1. Áthúzva: pe2. Utána tob áthúzva3. Áthúzva: az zegen Jobagok wegenek4. Utána áthúzva: el weztek

Olvasása eredeti kiejtése szerint: Ezt mi emlékëzetre1 adjuk, úgy mint fogott bírák, vitézlő ësnëmësség,2 jelössen3 Szekëly Gergëly előtt, Cseh István előtt, Vas János előtt, Lázár Ferënczelőtt. Az Zsuki István az ő húgaival ëgyetëmbe az ő mustoha4 anyjokot,5 az Báthori Annát, kivolt az Zsuki János felesége, mëgëlégitëtte6 az fëljül mëgmondott7 Zsuki István, mindjegyruhájárúl,8 mind kedéglen ëgyëbëkrűl, valami vala, mind ruhából, mind ëgyéb ingó-bingómorhájából9 és atyjának pénzéből,10 úgy mint ada, ëgybe számlálván,11 hetven forintot mielőttünk, és továbbá ily módon, hogy ez elmúlt adóért12 këll13 vënniëk zabot14 és elvëssék; aztis előttünk így végëztük. Továbbján15 ez fëljül mëgmondott Anna asszon ada mi előttünkmindenëkrűl az Zsuki Istvánnak menedékët.16 Ezt mi az mi pëcsétünkkel ezt mëgerőssítöttükés emlékëzetre adjuk. Ez levél költ Kolozsvárt, keddën,17 Laetare előtt való vosárnap előtt.Anno Domini 1508.

Jegyzetek.

1. emlékëzetre. Az ë hang nem puszta visszakövetkeztetés. Kolozsvár jó egy-két századdal későbbentérhetett rá az e-zésre.

2. ës-nëmësség am. ősnemesség, ősi nemesség. Az ős szó magánhangzója eredetileg rövid volt (e : ö :ő), a nép nyelvében részben ma is az (Vö. Zolnai: Nyelvemlékeink 64 l.), s eredeti jelentése főnévi (=avus). A melléknévi használatra ez a legősibb adat.

3. jelössen. Ö-ző alakok még: mëgerősítöttük, költ s talán menedéköt.

4. mustoha. Ebben az alakban ma is járatos még Kolozsvár vidékén. Vö. Szinnyei Tájsz. Aranyos-széken (Várfalva) is: mustaha.

5. anyjokot. A tárgyrag előtti zártabb hangzó gyakori a kolozsvári Dávid Ferenc és Heltai Gáspárnyelvében. Ma székelyes. Zártabb hangzók vannak még a vosárnap és morhájából szavakban, s talán avolá-ban. Közűlök a vosárnap ily alakban ma is él Aranyosszéken (Várfalva).

24

6. mëgëlégitëtte. Vö. mindenekről megelégítlek: omnia debita reddam tibi MA: Bibl. IV. 20.

7. fëljül mëgmondott. Vö. De ez feljül mondott Pál Kenézi... (Szabács viadala.)

8. jegyruhája. Jelentése a régi nyelvben: dos.

9. ingó-bingó morha, am. ingóság. Tudvalevő, hogy a marha régen vagyont jelentett.

10. ëgyëbëkrűl, ruhájárúl. A -ról, -ről rag mindig ily alakban (-rúl, -rűl), a -ból, -ből mindig csak -ból, -ből alakban: ruhából, morhájából.

11. ëgybe számlálván, am. összesen.

12. elmúlt am. tavalyi.

13. këll az szëgény jobbágyok vëgyënek. Meglepő erdélyiesség volna, ha a toll ki nem javítaná. Írás-hibánál egyébnek csak akkor vehetnők, ha társai is akadnának. Így is igen tanulságos.

14. zabot. Így írva: zabod és zoboth. Lennebb is: menedéked (?)

15. tovébbján v. továbbján am. a fennebb előforduló továbbá. Ily alakban sem a régiségben, sem anépnyelvben nem ismeretes. Hasonló alakú személyragos határozók azonban gyakoriak: jobbára,inkábbára, jobbadára; csínján, hián, hiánabban stb. Vö. Nyr. 41. 326.

16. menedéköt v. menedékët. A nyugta régi neve a kiveszett mëgmenik, kimenik = evado, liberorigéből. A mëgy igével semmi köze.

17. keddën, írva keden. Hosszú mássalhangzók még: anna, azzon, vessek, Istvannak, de jobagok,tovaba. Van ada és adda is. A helyesírás egyébiránt elég következetes. Az i hang jele y, mely azonbana j jelölésére is szolgál. Az ő, ö jele: o, ew, eu; az ü-é: u, w; a cz jele: c, ch; a cs-é: ch; gy: g; ly: l; amai s hang jele S, szó végén s; az sz-nek z felel meg, de ugyane betű jelöli a z és zs hangokat is.

A régi nyelvről való tudásunkat ennyiben gyarapítja ez az érdekes nyelvemlék. Nyelve kétségkívül azakkori kolozsvári nyelvjárás. Becsét kiváltképpen ennek köszönheti.

Erdélyi Múzeum. Kolozsvár. 1912. 261-264.

25

Christian SchesaeusHeltai és a kolozsvári reformáció

Aztán az eleven hit hirtelen tovaáradt,Minden partig elérve, akárcsak a bővizű forrásFolyama. Ősi Kolozsvár első újhitű papjaHeltai Gáspár volt, aki nagynevű érdemes ember.Helyes az ítéletben, harcos, jártas a tettben.És ékes szavú, bölcs Cicero nyelvén magyarázva,Jámborrá teszi népét - mint az Orpheusz ajka,Melynek az éneke a sziklát is vitte magával -S szavaiból, művéből gyarapodott ez a város.

(Tóth István fordítása)

Tóth István: Múzsák fellegvára. A kolozsvári latin nyelvű humanista költészet antológiája. Bukarest. 1977. 78.

Heltai Gáspár pecsétje. 1548.

26

Középkori kolozsvári gyalázkodások1570-1573

1570. „Jlona Kis Demeterne, Azt valya, hogy egykor Bezel volt az Batthyawal fodorEstwannal, Es azonba Megien eleybe Rengeo Margit es az leanya, Mond Neky Jo biro vra(m)ezert Jeowenk K(egyelmed) eleybe hogy meg kerdÿwk, ha K(egyelmed) es az Thanaczverette ky az en leanyomath, Mert az Kwthy Antal azt Mongya hogy K(egyelmed) es azTanacz verette ky, Arra azt felelte fodor Estwan hogy hazwd az Bestie kwrwafy ag eb benneMert eo fogatot Megh es eo eskwt Read, eo veretet kyes Nem en sem az Thanach.”

1573: „Katalin Nehay Nagy Menhartne... Azt vallia hogi az Niarba zent Antal Nap eleot volthogi az eo gazdaia Mazas Balintne hon nem volt... Archwl chapia az eo gazdaia Azzongermeket az Mazas peterne leankaia, Az hogi Sirny kezd... Az lean kerlely volt az germeketIllen zowal Ne syr chiak myes meg verywk az ageb leaniat ha Ide jeo...”

Mai olvasat szerint:

Ilona, Kis Demeterné azt vallja, hogy egykor beszélt volt az bátyjával, Fodor Estvánnal, ésazonba megyen elébe Rengő Margit és az leánya. Mond neki: Jó Bíró uram, azért jövénkKegyelmed elébe, hogy megkérdjük, ha kegyelmed és az Tanács verette ki az én leányomat,mert az Kuthy Antal azt mondja, hogy Kegyelmed és az Tanács verette ki. Arra azt felelteFodor Estván, hogy hazud az beste kurafi agg eb benne, mert ő fogatott meg és ő esküdt reád,ő veretett ki, és nem én, sem az Tanács.

Katalin, néhai Nagy Menyhártné... azt vallja, hogy az nyárba Szent Antal-nap előtt volt, hogyaz ő gazdája, Mázas Bálintné hon nem volt... Arcul csapá az ő gazdája azon gyermeket azMázas Péterné leánykájá(t), az hogy sírni kezd... Az leány kérleli volt az gyermeket ilyenszóval: Ne sírj, csak mi megverjük az agg eb leányát, ha idejő...

(Kelecsényi Gábor olvasata)

Szabó T. Attila: A szó és az ember. Bukarest. 1971. 475.

27

Kolozsvár városi rendszabályok1585-ből

Az Eyelj jaras, Zitkozodas Zankozas kialtas es egieb chintalansag feleol Vegeztenek varasulhogj ha niolcz ora utan ez illien vetkekben valakik megtalaltatnak, ha Ridegh legeny lezen,Az kalitkaba vitessek, es ha It ualo Eoreokeos vagj Eos fiú, Avagj hazas Ember lezen, eseffele vetekben találtatnek minden engedelem nelkewl egj forintal bewntesse Biro Vram.

A kik Vosarnapon Praedicatio alath rezegeskednek az egeth Boron valamelj haznal ezeketiseo kglme illendeo bewntetessel bewntesse.

*

Latthiak eo kgmek Meny Ridegh legeniek vadnak az Warosson kik nem Zolgalnak, hanemchak az korchomakon hewernek, Azert tetzet eo kgmeknek egez varosul, hogj Biro Vrammegkialtassa haromzoris, es mind annyezor a mégh zewkseghes lezen, hogj egj hetiglen Akiel nem Zegeodnek es effele henyelesben talaltatnek, hat mingiarast az kalitkaba vitessek,harmadnapig oth tartassek es az vtan a Cziganok az illien lezengeo Zemellieketh az kapun kjkeseriek. Az leanzoknak is kik chak magoknak henyelesben volakj hazanal laknak, illienbewntetessek legien, Mely Zemelieken az ket porozlo az eo hwtheok alath tartozzanak reavigiazny, es ha kit megtapaztalnak, az bewntetesre Biro Uram kezebe vigiek.

Haznosnak lattatot ezis eo kgmeknek hogj az Scholaban valo Tanitokra kwleonb gondotkellene viselny, es az varos keozwl negj Zemellieket kellene az Tanitoknak meglatogatasaravalaztany meljre mierthogj mostan eo kgmeknek ideiek ninchen, Azerth ez JeovendoeZombatra eo kgmeket Vizontagh giwche be, hogj erreol voloba minden Jot es haznosgondviselest talalhassanak vegezhessenek.

*

Lattiak eo kgmek (centum patres) melj giakorta tamad az Thwz az Varosban, es az hyrtetel-benis Minemeo gondwiseletlen az Trombitas, kinek miatta veszedelem hogy ne legien, ketleghenyt fogaggion Biro Vram, kik zwntelen ot fen vigiazzanak, az hyw vigiazasra megheskwttessek eoket Az eorizeo egyik zasz, masik Magiar legien.

Kolosvári Sándor-Óvári Kelemen: Corpus Statutorum. I. Budapest. 1885. 204-206.

Mai olvasat szerint:

Az éjjeli járás, szitkozódás, szánkózás, kiáltás és egyéb csintalanság felől végeztenek város-szerte, hogy ha nyolc óra után ez ilyen vétkekben valakik megtaláltatnak, ha rideg legénylészen, az kalitkába vitessék, és ha itt való örökös vagy ős fiú, avagy házas ember lészen, ésefféle vétekben találtatnék, minden engedelem nélkül egy forinttal büntesse bíró uram.

Akik vasárnapon prédikáció alatt részegeskednek az égett boron valamely háznál, ezeket is őkegyelme illendő büntetéssel büntesse.

*

28

Látják ő kegyelmek, mennyi rideg legények vannak az városon, kik nem szolgálnak, hanemcsak az korcsmákon hevernek. Azért tetszett ő kegyelmeknek egész városszerte, hogy bíróuram megkiáltassa háromszor is, és mindannyiszor, amíg szükséges lészen, hogy egy hétiglenaki el nem szegődnék és efféle henyélésben találtatnék, hát mingyárast az kalitkába vitessék,harmadnapig ott tartassék, és azután a cigányok az ilyen lézengő személyeket az kapun kikí-sérjék. Az leánzóknak is, kik csak magoknak henyélésben valaki házánál laknak, ilyen bünte-tések legyen. Mely személyeken az két poroszló az ő hitük alatt tartozzanak reá vigyázni, ésha kit megtapasztalnak, az büntetésre bíró uram kezébe vigyék.

Hasznosnak láttatott ez is ő kegyelmeknek, hogy az skólákban való tanítókra különb gondotkellene viselni, és az város közül négy személyeket kellene az tanítóknak meglátogatásáraválasztani, melyre merthogy mostan ő kegyelmeknek idejük nincsen, azért ez jövendőszombatra ő kegyelmeket viszontag gyűjtse be, hogy erről valóban minden jót és hasznosgondviselést találhassanak, végezhessenek.

*

Látják ő kegyelmek (centum patres), mely gyakorta támad az tűz az városban, és azhirtelenben is gondviseletlen az trombitás, kinek miatta veszedelem hogy ne legyen, kétlegényt fogadjon bíró uram, kik szüntelen ott fenn vigyázzanak, az hogy vigyázásramegeskettessék őket. Az őriző egyik szász, másik magyar legyen.

(Kelecsényi Gábor olvasata)

29

Kolozsvár városi rendszabály1586-ból

Biro Vram a Capitanok által vagj mikeppen, az varossj tellies keosseget ereos bwntetes alattmegh intesse, hogj az holt testeket ne tarchak sokara hanem el siessek temetnj seot mingiarastladaba zegezzek, mert az Egesseges test mikor az deogteol inficialtatik ottan az Myrigy az eohathato voltawal rothaztia az testet es az rothadas altal mingiarast a Lelek a testeolmegvalwan deoghe valik az test nem ugj mint egieb beteghsegh miat megholt test, mert azollian nem olj hamar rothad es bwdeoseodik megh.

Kolosvári Sándor-Óvári Kelemen: Corpus Statutorum. I. Budapest. 1885. 207-208.

Mai olvasat szerint:

Bíró uram a kapitányok által vagy miképpen az városi teljes községet erős büntetés alattmegintesse, hogy az holttesteket ne tartsák sokára, hanem el siessenek temetni, sőt mingyárastládába szegezzék, mert az egészséges test mikor az dögtől inficiáltatik, ottan a mirigy az őhatható voltával rothasztja az testet, és az rothadás által mingyárást a lélek a testtől megvál-ván, döggé válik az test, nem úgy, mint egyéb betegség miatt megholt test, mert az olyan nemoly hamar rothad és büdösödik meg.

(Kelecsényi Gábor olvasata)

30

Kolozsvár városa pénztárosának számadásaiboszorkányok kivégzéséről

1588.

17. Martii.

Adtam a czigányoknak, hogy az Monostor-utczai asszonyt kire gyanúság volt, hogy azleánykát megvesztette volna, az vízbe vetették volna 25 denárt.

11. Aprilis

Mikoron az asszonyt megcsepegették, vettem gyertyát 5 dr.

Hogy az czigányok megcsepegették fizettem 50 dr.

Adtam, hogy megégették, a czigányoknak 2 frt. Volt egyiknek neve Sófia, másik Erzsébet nevű.

Czipszer Mátyástól vettem fát, kivel megégették őket 64 dr.

Karos Pétertől vettem ugyanazon szükségre fát 75 dr.

A két poroszlónak adtam 2 frt.

Komáromy Andor: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Budapest. 1910. 71.

Kolozsvár a XVI. század végén

Kolozsvár a XVII. században

31

Kolozsvár a XVII. század közepén

Kolozsvár a XVII. század közepe táján (részlet)

32

A Szent Mihály-templom és egy másik templom leltára1588-ból

Inventarium bonorum utriusque templi factum = Mindkét templom javairól felvett leltár

1588. die 27 februarii (1588. február 27-én) az száz uraim1 mind fejenként ez instructiónak(utasításnak) megmaradására és vizsgálására, utrum antiquae consuetudini et veritati commu-ni correspondeant (hogy megfelelnek-e az ősi szokásnak és a közismert valóságnak) voksotegyenkint kérdvén, minden része szerint helyen hagytak, mind mostaniakat s mind ennekutána valókat, mind harangozókat és deákokat ezzel éltessenek. Gregorius Diósy civitatisnotarius manu propria (Diósy Gergely városi nótárius saját kezével).

Anno Domini 1585. decima sexta februarii (az Úr 1585. évében február tizenhatodikán) aszámvevő uraim az újonnan választott egyházfiaknak, Thomas Weissnek és IjgyártóSimonnak a két templomot ilyen inventariummal (leltárral) adták kezükbe a harangozásbérével egyetemben.

Ezüst marhák akik a két templomhoz valók.

Két ezüst pohár, egyik fedeles, másik fedetlen, melyek mindenestül fogván nyomnak: Marcas10. Pesetas 12. (10 márka 12 peseta súly.)2 Vagyon két ezüst tányér nyomnak 2 márka 39pesetát. Vagyon két ezüst ládácska, nyomnak 4 márka 15 pesetát. Vagyon egy ezüst kanna,nyom 4 márka 3 pesetát. In summa constituunt numero (szám szerint kitesznek) összesen 21márka 21 pesetát.

Egyéb eszköz marhának inventáriuma.

Egy veres aranyos bársony felső ruha, mely tudatott volt ad florenos 12 (melyet 12 forintrabecsültek, vagy melyről úgy tudták, hogy 12 forint). Egy zöld aranyos kazula (miseruha),mely tudatott ad florenos 4.

Egy arany színű tarka kazula tudatott ad florenos 3. Egy sárga kazula hímes keresztű, adflorenos 1. denarios 50. (1 forint 50 dénár.) Egy veres aranyos bársony tudatott ad florenos 3.denaros 50. Ezekben amit eladhatnak, beadják az árát a számvevőknek. Item (úgyszintén)vagyon egy öreg ón kanna, vannak két ón kannák ejtelesek (achtel, vagyis nyolcad pint). Egykis réz ló. Két abrosz a két templombeli asztalokra. Egy kendő keszkenő. Egy vas rúd. Egyorgona fúvó. Két réz medence. Egy ostyasütő vas. Egy kis vas persely. Egy öreg keresztelőszerszám, rézből csinált. Két bokor harangocska. Négy öreg hártyáskönyvek. Egy regális pa-pirosra nyomtatott misszálé (misekönyv). Egy öreg deák biblia. Az templom héján (padlásán)egy vasas csiga kötelekkel. Egy ruha leszedő rudacska. Egy vasas láda. Szőnyegek. A nagytemplomban vagyon az asztalon egy öreg veres szőnyeg. Vagyon ugyanott jó szőnyegek öt.Vagyon ottan viselt szőnyeg hitvány darabokkal egyetemben numero 11. 1587-ben jött kétszőnyeg 2.

A kis templomban az asztalon vagyon egy öreg fehér szőnyeg. Vagyon ezen kívül jó szőnyegkettő. Vagyon viselt szőnyeg szakadozottal össze 4. Vagyon egy darab fekete bársony azPetruwich koporsójára való.

1 50-50 választott polgár, a centumvirek.2 1 márka = 240 gramm, 1 peseta = 1/50 márka.

33

Instructio Campanatoris (A harangozóra vonatkozó rendelkezések).

Mikoron halottnak harangoz a nagy haranggal a több harangokkal egyetemben háromszor,akkor a városé legyen 1 forint 40 dénár. Ezen kívül a harangozó bére 0 forint 60 dénár.

A temető deákoké, ha mindkét nációul ott lesznek, legyen 1 forint. Ha pedig egyik nációhivattatik, 0 forint 50 dénár. Mikoron ketten vonzzák egybe a nagy harangot a több harangok-kal, a városé legyen 1 forint. A harangozóé ezen kívül 0 forint 40 dénár. A deákoké, ha csakegy nációul lesznek 0 forint 50 dénár. Mikor az öreg harang kívül a többit egybe vonják, csakkét úttal vonják össze, és egyetemben fizessenek 0 forint 60 dénárt. E hatvan pénzből aharangozóé 20 dénár... A deákoké pedig legyen 25 dénár.

Mikor a három apró harangot vonatják, a bére csak a harangozóé legyen 18 dénár. De a ha-rangozó adja elébe a harangoztató személynek e limitatiót (bérszabást) igazán, hogy a fizetéstértvén választhasson a harangoztatás rendjében. A harangozó a fizetést híven beszedje. Miko-ron a templomokban temetnek, a padimentumot (padlót) a harangozó tartozzék becsinálniszép egyenesen, és attól többet ne vehessen 25 dénárnál. A szőnyeget ha ki a koporsón akarjahagyni vagy ki akarja vinni, szabadsága legyen benne.

Ezeken kívül a régi mód szerint a harangozó fizetése legyen esztendeig pénzül 27 forint. Merthogy a harangozók régtől fogván önnön költségükön harangoztak az ünnepekre és a százemberek begyűjtésére, azért rendeltek erre a harangozónak 4 köböl búzát.

A cimiterium (cinterem, temetkezési hely) ajtajára szorgalmatos gondot viseljen, és úgy, mintIsten házába jámborul, híven szolgáljon, senkit az ő instrukciója felett meg ne sarcoltasson, azegyházfiaknak mindenekbe szolgáljon, járjon igazán. Ámen.

(Kelecsényi Gábor olvasata)

Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. Kolozsvár. 1978. 216-219.

Kakas Istvánkolozsvári világutazó címere. 1590.

34

Kolozsvár városi rendszabályok1588-ból

Myerthogj penigh sok gonoz bewnben eleoket ertenek ez varosban, kinek ket feleseget ertek,kinek penigh ha egj vagjonis, el wgj teolle, velle nem lakik egj kenyeren, Leanzok is sokanvadnak kik nem tiztak, Jambor eletbeliek, Azonkeppen eozwegiekis, Legien gongiok zorgal-matosan (az Inquisitoroknak) hogj ez illien zemelieket kitiztichak, minden zemelj valagatasnelkwl, Ez illien gonoz zemelliekre hiteok alat az Capitanoknakis gongiok legien, Capitansa-gok alat ha melj zemelj gonoznak ketseghesnek ertendnek, be aggiak be mongiak. Ez illienzemelieknek fogtatasa penigh semmjkeppen Biro Vram hire nelkwl ne lehessen. De BiroVram tanachawal egietembe a Capitanokat es a Capitanok altal a tizedeseket vgian hiteokreemlekeztesse, hogj ez fele gonoz feslet erkeolchweket el ne titkolliak semmj zynnel, hanemmeghjelenchek hiteok alat hogj az Vristennek Bozzusaga, es haragia az wetkes emberekmiath a varosra ne zallion.

Tovabba Biro Vram megkialtassa, hogj ha melj Leghennek vagj Leanzonak gazdaia ket hetignem talaltatik hanem chak keonnyen akar it ez Varosban Eelny kartia Jatzasban korchomakonaz Legheniek, az Leanzok penigh chak nap zammal, azokat eo kgme az kalitkaba tetesse,mindaddigh migh gazdat nem keresnek.

*

Nioltz ora vtan ereos bwntetes alat senky hazanal deoseoleoket kialtokat, magha heghe-dewlteteseket ne zenweggjen, kit Biro Vram megh kialtasson. Az eleobbj veghezesek zerentpenigh valaminemeo disciplina vegeztetet az Eyelj kialtok fegwer hordozok, es Rezeghesekfeleol, abban zorgalmatosan eljarion, ha kit wdeo vtan haranggozzas vtan talalnak meghfogiak, es Biro Vram eo kgme Jo moddal procedallion mindenekben, eo kgmek varosul BiroVramat vgmint feo gondwisselleoieoket minden gondwiseleseben Rendeletiben megh akariaktartanj beochwlleny.

Kolosvári Sándor-Óvári Kelemen: Corpus Statutorum. I. Budapest. 1885. 231-233.

Mai olvasat szerint:

Merthogy penig sok gonosz bűnben élőket értenek ez városban, kinek két feleségét értek,kinek penig ha egy vagyon is véle nem lakik egy kenyéren, leányzók is sokan vannak, akiknem tiszták, jámbor életbeliek, azonképpen özvegyek is, legyen gondjuk szorgalmatosan (azinkvizitoroknak), hogy az ilyen személyeket kitisztítsák minden személyválogatás nélkül. Ezilyen gonosz személyekre hitök alatt az kapitányoknak gondjuk légyen, kapitányságuk alatt havalamely személyt gonosznak, kétségesnek értendnek, beadják, bemondják. Ez ilyenszemélyeknek fogtatása penig semmiképpen biró uram híre nélkül ne lehessen.

De bíró uram tanácsával egyetemben a kapitányokat, és a kapitányok által a tizedeseket ugyanhitükre emlékeztesse, hogy ez féle gonosz, feslett erkölcsöket el ne titkolják semmi színnel,hanem megjelentsék hitök alatt, hogy az Úristennek bosszúsága és haragja az vétkes emberekmiatt a városra ne szálljon.

35

Továbbá bíró uram megkiáltassa, hogy ha mely legénynek vagy leányzónak gazdája két hétignem találtatik, hanem csak könnyen akar itt ez városban élni, kártyajátszásban, korcsmákonaz legények, az leányzók pedig csak napszámmal, azokat ő kegyelme az kalitkába tétesse,mindaddig, míg gazdát nem keresnek.

*

Nyolc óra után erős büntetés alatt senki házánál dőzsölőket, kiáltókat, maga hegedültetősöketne szenvedjen, kit bíró uram megkiáltasson. Az előbbi végzések szerént penig valamineműdiszciplina végeztetett az éjjel kiáltók, fegyver hordozók és részegesek felől, abban szorgalma-tosan eljárjon, ha kit idő után, harangozás után találnak megfogják, és bíró uram ő kegyelmejó móddal procedáljon mindenekben ő kegyelmek [városul] városszerte bíró uramat úgymintfő gondviselőjüket minden gondviselésében, rendeletében meg akarják tartani, becsülleni.

(Kelecsényi Gábor olvasata)

36

Jósika MiklósKolosvár 1594-ben

Kolosvár, mint minden kerített városaink, sajátságos tekintetű volt hajdanában. Pusztán sfenyegető homlokkal előrenyújtott paizsként könyöklötték sötét kockákkal emelt falak körül,melyeknek rovátkás gallérja nem állt védtelen s zajtalan, mint jelenben. A falakat széles árokövedzé, s védék izmos, négyszögletű tornyok, keskeny lövőnyilatokkal ellátva: felvonóhidatvezettek a szeszélyes alakú kapukon keresztül a vár kebelében, melynek elejét leeresztésrekész, hegyes aljú rostélyok foglalták el. A kapuk jókor zárattak be, s a lakosok bizonyos hadi-rendhez voltak szokva. Azon vidám élet és szorgalom, pezsgés, mely most szinte köznapi,akkor csak különös, nagyobbszerű esetekben mutatkozott, mint kivétel. Mindezek Kolos-várnak külről durva, védelemre kész, haditekintetet adának. Esténként olyan volt, mint zártméhkas, melyben kétes zúgás morajlott. Belseje, magas födeleivel, egyenetlen, kiáltó sötétszínekre kockásan mázolt épületeivel némi szeszély szellemét önté el rajta, mely talánszéptani szempontból tekintve ízlés elleni volt, de mégis érdekkel bírt.

Azon része a városnak, melyet most Óvárnak neveznek, volt a legépületesb, tekervényesutcáival s egyetlen piacával. Az úgynevezett nagy-térről ide vezető utcának egyik szögletébenáll még most is azon ház, hol Mátyás királyunk született.

A többi része a városnak ritkábban volt ellátva épületekkel, melyek közt néhol hosszúdeszkakerítések vonultak el. A tágas térnek egyik oldalán a szép, gót ízlésű egyház, akkoronmég fennálló tornyával a tágas térnek alacsonyabb házai közt állott nagyszerű méltóságában.[...] De induljunk a magas, négyszögű bástyától védett sötét Magyar kapun be. A jobbra-balravonuló házak nagyobbára hamuszínű és fehér kockákra vannak festve néhányat kivéve,melyeken vagy kiáltó színei tűnnek ki, vagy avult egyszínű meszelés látszik. Kövezetnincsen, de az utca jól ki van porondozva; a házak mellett itt-ott magas jegenyék és nyárfáknyúlnak fel, melyek közül feketéllik, vagy szürkül, vagy fehérlik a magas zsindely vagydeszkafödél. Csak két magasb ház van az egész utcában, egy-egyemeletes, az első közel akapuhoz jobbra, s másik balra, az utcának dereka táján, a Közép utcába vezető sikátor szög-letében: egyenetlen, ízlés nélküli faragásokkal terhelt ablakokkal...

Jósika Miklós: Abafi. Budapest. 1933. 30-32.

37

Szamosközy IstvánKolozsvár 1598-ban

Az monostori templomot Kolosvárnál az menny megüté, kinek héjjazatja mind elége, azkőfala megmarada. Az pápások így írták, hogy tiszta időben ütötte volna meg; de nem igaz,mert esős idő és fergeteg, dörgés vala. Ezt is hozzá mondják: mikor Petrus Majorius azjesuiták pater rectora ezt megértette volna Kolosvárban, így jövendőlt felölle, hogy, minthogyaz templom az magyaroknak régi templomok, és az felső része mennyütés miá elégett, de azoltár megmaradott, ez okáért nagy iszonyú veszedelem jő az országra, ki miá csaknem elvész.De minthogy az oltár megmaradott és az fundamentum, ismét az veszedelemből békességbejut és megépíttetik. De ez szó, mind szó fia szó, melyben semmi verosimile nincsen - emberiokoskodás stb. Nem csak az oltár maradott meg, hanem egészen a templom kőfala.

Erdélyi Történelmi Adatok. I. Gróf Mikó Imre (szerk.) Kolozsvártt. 1855. 177.

38

Bíró VencelKathonay Mihály kolozsvári főbíró esete

Báthory Zsigmond volt Erdélyország fejedelme. Azaz hogy éppen nem is volt fejedelem, mertelhagyta az országot, amelynek nemrégiben annyi dicsőséget szerzett, Sziléziába költözött.

Erdélyben a magyar király parancsolt megint, akinek nevében biztosai Gyulafehérvárról igaz-gatták az ország ügyeit. Igazgatták, de igazgatásukkal senki sem volt megelégedve. Megintbebizonyosodott, hogy ameddig a török fennhatóság alól meg nem szabadulnak, addig Erdélyta magyar király kezére bízni nem lehet. Nem volt elég erős arra, hogy Felső-Magyarországonkeresztül Erdélyt a török ellen meg is védje, másrészt beküldött biztosai nem ismervén kellő-képpen a helyi viszonyokat, többet ártottak, mint használtak. Panasz volt ellenük, hogy ősi(„tős”) hazafiakat mindenből kirekesztik, katonáik meg a lakosságot mindenükből kiforgatják.A legnagyobb emberek is: Bocskai István, Náprágy Demeter püspök szintén elégedetlenekvoltak.

Így aztán sokan akadtak olyanok, akik a kiköltözött Báthory Zsigmond után vágyakoztak. Ajelen idők sanyarúságával szemben sok mindent fel lehetett hozni, ami a fejedelem előnyéreszólott: Vitézül harcolt a török ellen, Mihály vajdával egyetemben fényes győzelmeket aratottrajtuk; Moldva és Havasalföld fejedelme címet viselte; fényes udvart tartott, hazafiak vettékkörül. Alatta Erdély nagyobb volt fényben és súlyban.

Annál rosszabbul esett, hogy most meg rossz hírek jöttek róla. A gazdag Erdélyt átadtaRudolfnak, helyette Sziléziában két hitvány hercegséget kapott: Oppelnt és Ratibort. Azopuliai tavat minden harmadik évben meghalászták, abból volt kis jövedelme. A fejedelemházának fala elhanyatlott, a fedélen lévő cserepek néhány helyt lehulltak, padlása megrothadt,az eső befolyt a házba. Valóban Gyulafehérváron a fejedelem udvari istállói is különbek vol-tak annál. A tevékeny fejedelem tétlenségre volt kárhoztatva, s akinek udvarában itthon bősé-gesen éltek a szemfényvesztők, komédiások, olasz kertészek, zenészek, ott magát elunván,harminckét tyúkot az ágy lábához kötött, és azokat kölessel etetgette. Ígérgettek neki évipénzt, bíborosságot, püspökséget, de mindez csak ígéret maradt. Joggal elmondhatta tehát,hogy a cserével aranyon vett rezet.

Nem csoda tehát, hogy Báthory Zsigmond is hazavágyott, csak éppen hívó szóra várt. S ahívó szó nem is sokáig késett. Utóbb beszélték, hogy Bocskai István is csalogatta, de ugyan-úgy tartotta magát az a hír, hogy Kathonay Mihály, Kolozsvár város főbírája hívta vissza afejedelmet.

Kathonay Mihály főbíró 1598-ban, amikor országos jelentőségű vállalkozásba fogott, mármásodízben volt főbíró. Két évvel előbb is viselte e kitüntető tisztet, ami azt mutatja, hogyközmegbecsülésben állott. E megbecsülésre valóban rá is szolgált. Abban az időben, a céh-rendszer korában a városokban az iparosok voltak az urak, nemesemberek csak nagy vesze-delem idején hozhatták családjaikat a város falainak védelme alá. Kathonay meg ötvösmestervolt. Az ötvösség akkor a többi iparágak között is nagy tekintélynek örvendett, részben a fog-lalkozás finomsága miatt, mert megtanultak ékszereket, fegyvereket megcímezni, gyűrűkbe,fegyverekbe, ékszerekbe drágaköveket foglalni, magából a fémlemezből díszítéseket kiverni,másrészt a török portára küldendő ajándékok nagyobb része szintén a kolozsvári ötvösökműhelyéből került ki.

Kathonay Mihály tehát ötvösmester volt, mégpedig a legjavából, amit fényes pályafutásaigazol. Az ötvösmesterek könyve amellett tanúskodik, hogy 1576-ban lett mester, amikor márlegalább 25 éves volt. És a városi tanács gyűléseinek jegyzőkönyvei szerint egyre-másra

39

(1585, 1587, 1588, 1589, 1591, 1593, 1595) bekerül a városi tizenegy tagú szenátusba,máskor a száztagú tanácsba, amikor nemegyszer viszálykodások elintézésére, adóbehajtásrakap megbízást. 1593-ban és 1595-ben királybíró is volt, s mint ilyen, a főbíróval együtt aváros ügyeit vezette.

Hasonló emelkedést mutat ipari pályán is. 1583-ban, 1591-, 1592-, 1593-ban céhmester volt.Ez a tisztsége őt az ötvösök között nagy hatalomhoz juttatta. Nem lehet az rossz iparos, akitmások ellenőrzésével bíznak meg. Márpedig a céhmester ügyelt fel arra, hogy rossz munkátne készítsenek, ő volt a céh gondviselője, pénztárosa, előtte történt az inasok felszabadítása, őőrizte a céhládát. S hogy Kathonay mennyire lelkiismeretesen vette a dolgot, mutatja az akörülmény, hogy 1591-ben, céhmestersége idején tizennyolc kemény pontba foglalt szigorúcéhszabályzatot alkottak az inasok kicsapongásainak korlátozására. 1592-ben meg a kulcsos,azaz a várfallal körülvett városok ötvöscéheinek védelmére kelt egyes mezővárosokba(Fehérvár, Dés, Vásárhely) települt ötvösökkel szemben, akik az igazi, a kulcsos városi céhekkikerülésével, hamisan fejedelmi engedélyt szerezvén alkottak céheket. S megtették aztanélkül, hogy a céhszabályok szerint mesterremeket készítettek volna, előbb céhes helyekenlaktak volna, házaséletet éltek volna, ellenőrzés mellett dolgoztak volna. Ez ellen az igaziötvöscéhek tiltakoztak, mivel nem akarták, hogy egyes kontárok miatt az ötvösök igaz,jámbor neve meggyaláztassék.

Szorgalmára vall, hogy vagyont is szerzett. Két háza is volt a városban. Az egyik a régi Színutcában (Jókai utca), ahol ma az ún. Rhédei ház áll; nem egészen a főtér sarkán, mivel előttekelet felé más ház is állott. A másik ház a Közép utcában (Deák Ferenc utca) épült, amelyutca mai hosszúságának megfelelően a Közép utcai kapuval végződött. A kapu a várfalonvezetett keresztül. E házak valamelyikében élt feleségével, Vaday Sárával.

Kathonay Mihály eszerint 1598-ban, amikor Báthory Zsigmond fejedelem Sziléziában nyo-morgott, ötven év körüli férfiú lehetett. Tapasztalt, meghiggadt, „jeles, bölcs és mély belá-tású” ember, amint róla a következő évben kiadott fejedelmi irat megállapítja. Ő is azok melléállott, akik a jelen helyzetbe beletörődni nem tudván, Báthoryhoz akartak csatlakozni. Szemé-lyes érzésén kívül Báthory Zsigmondban az ötvösök jótevőjét is tisztelhette, mert a fejedelemengedte meg, hogy a kolozsvári ötvösök a tiszta arany beadásakor, amelynek beszedési joga akincstárat illette, a maguk részére négy-négy gira tiszta aranyat vehettek. Ezáltal az ötvösökolcsó aranyhoz jutottak.

Így történt aztán, hogy, mint utóbb beszélték, Kathonay főbíró Huszár István követét a fejede-lemhez küldötte. Hívta vissza a fejedelmet. S Báthory Zsigmondnak nem kellett sok biztatás.A követ valószínűleg tájékoztatta őt arról, hogy az erdélyiek közül sokan alkalmasnak tartjáka visszatérés időpontját. Alkalmasnak, mert sok az elégedetlen, másrészt az új kormányzásirendszer megerősödni nem tud. Mindezekhez járult Zsigmond fejedelem elégedetlensége,Erdély után való erős vágya. Vagy talán nem is annyira Erdély után, mint itt hagyott feleségeután. Egyedüli fejedelem volt Erdély trónján, akit a hatalmas Habsburg-ház azzal tüntetett ki,hogy családjából adott neki feleséget: Mária Christierna (Krisztina) fejedelemasszonyt.

A fejedelemasszony, fennmaradt képe tanúsága szerint és az egykorúak dicsérő szavai szerint,kellemes megjelenésű nő volt. Hosszúkás, teli arcára haloványság rajzolódott. Tágra nyitottnagy szemei felett magas, kerek homlok domborodott. Szabályos orra alatt kissé duzzadt alsóajka életkedvet lehelt. Stuart-gallérba ültetett feje méltóságot árult el, elöl kihajtott bő ruhátviselt.

Azonban erdélyi rövid élete rá csak megalázást, keserűséget hozott. A fejedelem, a huszonötéves fejedelem akkor már testileg-lelkileg elöregedett, aki, ha felesége közel volt, futott előle,ha távol volt, ellenállhatatlanul utána vágyakozott. Fiatal aggkora volt elsősorban az oka,hogy hazájából megszökött, viszont most felesége lehetett fő oka, hogy Erdélybe visszajött.

40

Mert visszajött. Egy szép napon vadászás közben két kísérőjével együtt eltűnt, és Lengyelor-szágon keresztüllovagolva Erdélyben termett. 1598. augusztus 20-ika volt, amikor Kolozs-várra érkezett. Előzőleg Somlyóról egyik hű emberét és útitársát: Macsédy Benedeket afőbíróhoz küldötte, hogy őt megérkezéséről tudassa. Macsédy a fejedelem megérkezése előtthárom órával értesítette Kathonay Mihály főbírót.

A főbíró nagy feladat előtt állott. Amint a fejedelem utóbb bizonyította, „a lakosságnak afejedelem iránt kétes törekvései voltak”, mert nem mindenki értett egyet azokkal, akik a feje-delmet visszakívánták. Főleg a németek lehettek ilyenek, akik nagy számban lakták Kolozs-várt. A fejedelem visszafogadása egyáltalában nem volt előkészítve, a visszafogadás felőlközös megbeszélés nem történt, akik a fejedelmet visszatérésre biztatták, azok saját felelőssé-gükre cselekedtek. Ezek között volt, vagy talán egyedüli volt, aki hívta, Kathonay Mihályfőbíró. Ezt sejteti legalábbis az a körülmény, hogy a fejedelem egyenesen Kathonayhozfordult, és minden bizalmát belehelyezte.

Augusztus 20-án este 8-9 között, Szamosközy István egykori író szerint 10 órakor történt,hogy Báthory Zsigmond fejedelem a Közép utcai kapunál megjelent. A város kapuja márzárva volt, de Kathonay főbíró parancsára a kapus kinyitotta. A fejedelem másik inasakíséretében belépett a kapun. Álruhában volt, hogy senki fel ne ismerje. „Egy igen kis hitvánmentében, mordálypuska hónya alatt, egy igen hitván fekete sáras csizma reá szegezettsarkantyúval, egy igen hitván kalap a fejiben.” (Szamosközy)

Azonnal a főbíró házába ment, amelynek kapuját a városi rend szerint már bezárták. Zörgetetta kapun, mire a főbíró, aki érkezését már várta, azt kinyitotta. A fejedelem és a főbíró egymásnyakába borultak. Történelmi pillanat! A büszke Báthoryak tagja, Báthory István lengyelkirály és erdélyi fejedelem unokaöccse, Báthory Kristóf fejedelem fia és az egyszerű ötvös-mester! A demokrácia helyzet szülte, őszinte megnyilatkozása. De egyben „végzetes találko-zás mindkettőre - Kolozsvárra és Erdélyre nézve. Egymás látása feletti örvendezésök a nyo-morok hosszú láncolatának kezdőszeme, a szenvedések egész tengerének első vészmoraja”(Jakab Elek).

A fejedelem a bírónál vacsorázott. Ki tudja, mit beszélt egymással a zaklatott lelkű fejedelemés a hűséges főbíró? A tudósítások hiányoznak, de a tettek beszélnek. A fejedelem meg-érkezett, és minden arra mutat, hogy a visszahelyezésére a főbíró adott irányító gondolatokat.A fejedelem szerint, mint Kolozsvár főbírája, nemcsak bemenetelt nyitott, hanem, ami nemcsekély jelentőségű volt, méltósága és uralma megszerzésében: páratlan ügyességgel éshűséggel, semmi fáradságot és szorgoskodást nem kímélt ügye előmozdításában. A főbírómég az éjjelre összehívta a Tanácsot, amelyben a fejedelem maga is megjelent. A személyesmegjelenés varázsa, a Báthory család érdemei, az erdélyiek fejedelemtisztelete csak fokoztáka hatást, amelyet a fejedelem panaszos szavai felkeltettek. Egy szívvel melléje állottak,hűségére felesküdtek.

Az első vállalkozás tehát sikerült: Kolozsvár meg volt nyerve. A városban tartózkodott éppenNáprágy Demeter püspök, erdélyi kancellár is, akit Zsigmond fejedelem még ugyanez éjjelpártjára vont. Együtt aztán leveleket írtak mindenfelé, s csatlakozásra hívták fel a párthíveket.

De ugyanekkor Kolozsvárott volt a fejedelemasszony: Mária Krisztina is. Útban volt, hogyvégképp elhagyja Erdélyt, ahova annyi kellemetlen emlék kötötte. Átaludta vagy talán át-virrasztotta az éjszakát, anélkül hogy ura visszajöveteléről hallott volna. A főtéren a Kakas-házban lakott, amelynek renaissance díszítései leköthették figyelmét, de most bizonyára nemérdekelték. Kora hajnal volt még, amikor a kancellár kíséretében, aki uráról mélyen hallgatott,a Farkas utcába indult, hogy elutazása előtt a jezsuiták templomában imádkozzék. Amikorodaért, a templom ajtaját zárva találta. E percben hozzálépett Kathonay Mihály főbíró

41

Gellényi Imre királybíró kíséretében, és ura nevében köszöntvén, kihallgatást kért annakrészére.

A fejedelemasszony nem szólt semmit, de a közben kinyílt templomban feltört elfojtottkeserűségének panaszhangja. Annyi megalázás, mellőzés után mi jót is várhatott? Szemeimegteltek könnyel, és végül is hangos zokogásba tört ki. És amint könnyei arcán végigpereg-tek, mintha mindmegannyi könnye szívéről egy kis súlyt vitt volna magával, szíve meg-könnyebbült, könnye felszáradt. Felülkerekedett benne a nő, az elhagyott asszony, megbocsá-tott, és kész volt a válasszal: fogadja a fejedelmet.

Nem sok idő telt bele, és felesége szállásán megjelent Báthory Zsigmond fejedelem karddal,buzogánnyal, mögötte fényes kísérettel. Kathonay M