Az inoperábilis, súlyosan ischaemiás szívbetegek mozgásterápiája

(Fizioterápia, XVII. évfolyam 2008/1)Egyed Márta, Prof. Dr. Rónaszéki Aladár, Dr. Buday Barbara

A cikkben alkalmazott tréning módszer lehetővé teszi olyan betegek rehabilitációját is, akikkel idáig állapotuk súlyossága miatt nem tudtak megfelelően foglalkozni, érdembeli javulást elérni.

A kísérletben egy a természet által működő jelenséget (prekondicionálás) alakítottak át a laboratóriumi körülményekhez alkalmazkodva. A prekondicionálás lényege, hogy rövid ischaemiás epizódok után a myocardium oxigénigénye csökken, és ez védelmet nyújt a súlyos kamrai arrythmiákkal szemben. Alkalmazása lehetséges invazív, noninvazív (gyógyszeres kezelés, fizikai tréning) módon, de természetes körülmények közt is előfordulhat, ezt warm-up jelenségnek nevezzük. A prekondicionálás csökkenti az esetlegesen kialakuló infarktus mértékét, arrythmiákat előzhet meg, csökkentheti azokat. Csökkenti a sejtsérülések mértékét, illetve a „stunning”-ot (myocardium kábultság).

A kísérlet célja az volt, hogy egy olyan új eljárást dolgozzanak ki, amely lehetővé teszi a prekondicionálást hosszú távú fizikai edzéssel, olyan betegeknél, akiknél a többi edzésmódszert nem tudták alkalmazni. A vizsgálatba olyan bizonyítottan ischaemiás betegeket választottak, akik valamilyen oknál fogva inoperábilisnak bizonyultak, mozgás státusuk megfelelő volt, életkorukat tekintve középkorúak voltak. A tréning során az orvosi jelenlét folyamatos volt, a betegeknél terhelésre jelentkező anginák, ritmuszavarok miatt. Ezen kritériumok alapján 20 fővel zajlott a kísérlet (18 férfi, 2 nő). A vizsgálatot és a tréninget is Cardio Controll típusú treadmillen végezték, a teljesítmény-felmérések módosított Bruce protokoll alapján készültek. A terhelések panasz- és tünethatároltak voltak, tünetnek az 1,5-2 mm-es ST depressziót, panasznak az angina megjelenését tekintették. Az ekkor elért pulzusszámot vették alapul a programhoz, ezen értéken tréningeztették a beteget. Az edzés intermittáló jelleggel zajlott, 3 perc terhelés, 2 perc lazítástól az 5 perc terhelés, 2 perc lazításig, alkalmanként háromszor ismételve. A tréning 3 hónapig, heti 3 alkalommal zajlott, havonta kontroll teljesítmény-felméréssel (ha szükséges volt, változtattak az edzésprogramon). A 3. hónap végén elvégzett terheléses vizsgálat eredményét vették alapul a munka eredményességének feldolgozásához, melyhez egymintás T próbát alkalmaztak.

A teljesítményt tekintve a kezdeti érték 4,3 +/- 1,3 MET volt, mely a 3 hónapot követően 9,07 +/- 3,53 MET-re változott. Az ST depresszió mértéke a kezdeti 2,21 +/- 0.70 mm-ről 1.41 +/- 0,57 mm-re csökkent, illetve megjelenésének ideje kb. 3 percről 6 percre változott. Anginás panasz kezdetben 77 % -ban fordult elő, ez 23 %-ra csökkent. A maximális frekvencia és vérnyomás érték nem mutattak jelentős eltéréseket. A

betegek 90%-a számolt be jobb fizikai teljesítményről, az anginás rohamok csökkenéséről, megszűnéséről.

A vizsgálat konklúziójaként elmondható, hogy a prekondicionálással végzett terhelés csökkentette az ischaemia mértékét az inoperábilis betegeknél, nem növelve a mortalitás kockázatát sem. A betegek teljesítményét növelve, életvitelük nagymértékben megváltozott, egyesek visszatérhettek korábbi munkájukhoz. Összességében ez az edzésforma a gyógyszeres terápiát kiegészítve ajánlott, és láthatóan eredményes is.

Semmelweis Egyetem – ETKFizioterápiai TanszékKardiorespiratorikus fizioterápiaDr. Borka Péter – Gerencsér Zsuzsanna

Szakdolgozat beadandó

Kovács Ágnes3. évfolyamos gyógytornász-hallgató

A445YJ2010-11-07