2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 3

ÚJÉVI PÁSZTORLEVÉL2004

A tovatûnt óesztendõt búcsúztatva, azújat köszöntve, áhítattal gondolok visszaarra a nagyszerû pillanatra, amikor no-vember 15-én megállhattam a dévai vármagaslatán, egyházalapító püspökünk,Dávid Ferenc börtöncellája elõtt, aholmintegy ezer unitárius hívõ társaságábanmagasztos szellemét idézve tehettem tiszte-letet, és helyezhettem el a MagyarországiUnitárius Egyház kegyeletteljes koszorú-ját.

Úgy érzem, hogy ezen megemlékezésnagyban hozzájárult, hogy hitemben meg-erõsödve, próbáljam minden Magyaror-szágon élõ, és hitét gyakorló unitárius felésugározni az õseinktõl örökölt unitáriushitben való megszentelõdés, és a hivatás-tudatban való megerõsödés szükségszerû-ségét, globalizált és szekularizált vilá-gunkban, a 2004-es esztendõ elsõ óráiban.

Újévi köszöntésemet a Galata levél 5. ré-sze, 13-ik verséhez szeretném kötni, melyvers így hangzik: „Ti testvéreim szabad-ságra vagytok hivatva, csakhogy aszabadság ürügy ne legyen a testnek,hanem szeretetben szolgáljatok egy-másnak!”

Jézus, életünk példaadója, mindenmegnyilatkozásában, minden szavával ésminden gondolatával Istent sugározta.Rövidre szabott élete bizonyságtevés voltIstenünk nagysága és fensége, valamint azörök emberhez lehajló jósága, megbocsátószeretete és gondviselése mellett. Hitt azember szabadságában és a szüntelen fejlõ-dése áldott lehetõségében. Ebbõl fakadóanhívta fel az emberek figyelmét, hogy a sza-badság ürügy ne legyen a testnek, melyszabadság sajnos mai világunkban mind-inkább a szabadosság területére siklik át,hanem inkább az emberek, mint testvérekéljenek, és egymásnak szeretetben szolgál-janak.

Csakis az egymást szeretõ és egymásnakszeretetben szolgáló emberek lehetnek ké-

pesek magasztos cselekedetek végrehajtá-sára.

Mi, akik az evangéliumi eszmény cselek-võinek és hirdetõinek valljuk magunkat,most újév elsõ perceiben Isten felé fordu-lunk, és neki lélekáldozatot mutatunk be,magunkévá téve Pál apostol nagyszerûszavait: „Semmiért se aggódjatok, hanemimádságban és könyörgésben mindenkorhálaadással tárjátok fel kéréseiteket Istenelõtt, és Isten békessége mely minden értel-met meghalad, meg fogja õrizni szíveiteketés gondolataitokat” (Fil 4,4).

Ugyanakkor Jézus szellemében, meg-próbálunk felebarátaink felé fordulni, ésnekik szeretetben szolgálni, hogy ebben azévben is, melyrõl hisszük, hogy az elõzõnéljobb lesz, megteszünk mindent, hogy a csa-ládi tûzhelyünk, egyházi közösségünk, fe-lebarátaink, hazánk és népünk, és mindenjóakaratú ember békességét, jólétét, anyagiés szellemi gyarapodását, minél teljesebbmértékben, szüntelenül munkáljuk.

Gondviselõ Egy Istenünk erõsítsen megmindannyiunkat, hogy az evangéliumszellemében, egyházalapítónk és hitvédõõseink útmutatása szerint, erõs hittel éspéldaadó élettel, Jézus-tanítványokká ma-gasztosulhassunk.

Isten gazdag áldása nyugodjék megtemplomainkon és imaházainkon, lelké-szeink hitépítõ szolgálatán, híveink áldo-zatkész lelkületén és áhítatos imádkozá-sán.

Ilyen gondolatokkal kívánok, mindnyá-juknak békességet, megértést, egymásiránti szeretetbõl fakadó szolgálatot, to-vábbá eredményes áldott új esztendõt.

Atyafiságos üdvözlettel és fõpásztoriszeretettel:

Rázmány Csabapüspök

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 7

Egyházi hírek

A Dávid Ferenc-táblánál elmondott emlékbeszéd2003. november 12. Textus: János 8, 32.

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket!”

Ez emléktábla mellettarra a nagyszerû ember-re emlékezzünk, aki 435évvel ezelõtt megtalálvaszellemi partnerét, ésvele a reformáció, a hit, avallás összekuszált vilá-gában megalkottak egyolyan törvényt, mely év-századokkal megelõzvekorát, ma is alapja a val-lás- és lelkiismereti sza-badságnak. Dávid Fe-renc és János Zsigmond,mert róluk van szó, saj-nos mind ritkábban emlegetett személyiségek amagyar történelemben és kultúrában. De mi min-den évben tisztelettel adózunk emléküknek!

Minden alkalmi beszéd, a pillanat élménye.Ez az élmény számunkra, unitáriusok számára

nem más, mint az a nagyszerû tény, hogy egy egy-szerû és közérthetõ hit több mint négy évszázadonát megtartott az evangélium tiszteletében, Jézuskövetésében, továbbá nemzetünkben és nem utol-sósorban nyelvi és vallási kisebbségi létünkben.Ha kevesen is vagyunk, mert mi unitáriusok sohanem a mennyiségre, hanem a minõségre alapoz-

tunk, mindig hozzátudtunk adni valamilyenértéket, nemzeti értéke-inkhez, mint az egyetlenmagyar alapítású vallás,az unitárius vallás, aminélkül olyan lenne színesés sokrétû magyar kultú-ránk, mint csillag nélkülaz éjszaka. Az az érzé-sem, hogy Dávid Ferenc atávoli csillagok tiszta fé-nyébõl merítette magá-nak a megtartó hitet, ésennek hatása alatt mond-

hatta, hogy: „Akiket Isten lelke világosított megazoknak nem szabad hallgatni, és az igazságotsem rejthetik el”. Borzasztó lenne olyan világbanélni, melybõl kihalt a hit, a remény és a szeretet,azok az érzések, melyek Dávid Ferencet egyfolytá-ban az igazság keresésére ösztönözték.

Hitében mellyel megajándékozott, minden kor-szak önmagát próbálta magasabb, tisztább és ne-mesebb formában látni, tanításait megtartani, ta-nácsait követni.

Ezt tesszük mi is, mai kegyeletteljes emléke-zõk, e tábla megkoszorúzói.

Emléktábla koszorúzás a Dávid Ferenc utcában

2003. november 12-én, szerdán déli 12 órakor a XI. kerület, Dávid Ferenc utca 2. sz. alatti ház falánelhelyezett Dávid Ferenc-emléktáblánál népes emlékezõ gyülekezet vett részt a koszorúzáson.

Rázmány Csaba püspök emlékbeszédét követõen Dr. Filipsz Andrea a kerület jegyzõnõje emlé-kezett meg Dávid Ferencrõl és helyezett el koszorút, majd Dr. Csapody Miklós a XI. kerület or-

szággyûlésiképviselõje emlékezett és koszorúzott. Az egyház koszorúját Sepsi Kovács Éva és Ger-gely Felicián helyezték el az emléktábla alatt. Majd a Vitézi Rend képviselõi helyeztek el koszorút.

Ezek után Supka Magdolna mûvészettörténész, professzor asszony beszélt azAba Novák által készített nagyméretû pannóról, melynek egyik jelenete a Tordán kihirdetett

vallásszabadságot örökíti meg.

Dr. Filipsz Andrea a XI. kerület jegyzõnõjének beszéde

Tisztelt Püspök úr, lelkész urak és úrhölgyek,gondnokok, Tisztelt ünneplõk, barátaim!

Hadd köszöntsem Önöket – unitárius módon –atyafiságos tisztelettel. Mint Kerületünk Önkor-mányzatának jegyzõje, az egész Önkormányzat, dekiemelten a polgármester úr nevében kegyelettelemlékezem meg – itt a Dávid Ferenc utcában – a

424 éve mártírhalált halt püspökrõl, Dávid Fe-rencrõl. Mártírhalálát az unitárius vallásmagyarországi elterjesztése miatt mérte rá a ke-gyetlen sors és árulás. Minden évben e napon – ése helyen is – meghajtjuk fejünket emléke elõtt.De a követõknek sem volt könnyû sorsuk!1568-ban a tordai országgyûlés kimondta ugyan a

Rázmány Csaba

8 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

teljes vallásszabadságot, sõt az unitárius vallásErdélyben egy idõre a legerõsebbé válhatott, de ké-sõbb mind jobban és erõsebben üldözték, elnyom-ták, lehetetlenné tették.

A gyökér, az utánpótlás ma is Erdélyhez kötõdik.Az unitáriusokra mindig is úgy tekintettek,

mint akik büszkék szabad gondolkozásukra, sza-badságvágyukra és magyarságtudatukra. S ezeknem kis dolgok!

Ismeretes küzdelmük, hogy végre a magyar tör-ténelmi egyházak közé soroltassanak! Ígéretek bõ-ven hangzottak el... Bízom benne, hogy vágyuk tel-jesülni fog mihamarább.

Ismeretes küzdelmük, hogy volt egyházi ingat-lanjaikat minél teljesebben kapják vissza. Itt ishangzottak el ígéretek. De kerületünkben ennéljóval több történt s legyünk erre joggal büszkék!Akik itt állunk talán mihamarabb részt vehetünka Budaörsi úti önkormányzati bérleményben aBartók Béla egyházközség gyülekezeti terménekavatási ünnepségén!

Ismeretes az unitáriusok küzdelme, hogy to-vábbra is hazánk értékes, megbecsült polgárai le-gyenek!

Most pedig hadd helyezzem el – ugyancsakatyafiságos tisztelettel – az Önkormányzat koszo-rúját!

Dr. Csapody Miklós képviselõ által elmondottemlékbeszéd

Fõtiszteletû Püspök Úr, kedves emlékezõ Egybe-gyûltek!

Itt állunk az egyházalapító Dávid Ferenc bu-dai, XI. kerületi emléktáblája alatt, amelyre im-már tizedik éve tesszük oda a kegyelet koszorúit.Ezekkel a virágokkal nemcsak egy hõsi életre, ha-nem az európai vallásszabadság Erdélyben szüle-tett eszméjének legelsõ törvényesítésére is emlé-kezünk.

Annak a könyvnek, amelyet kezemben tartok, samely könyvtáram egyik féltett darabja,Aranyosrákosi Székely Sándor a szerzõje, aki1839-ben „Kolo’svárt az unitáriusok’ fõoskolájá-ban hittan’, és ahhoz tartozó tudományok’, ’s nap-keleti nyelvek’ rendesköz-oktatója, ’s egyházi fõ-jegyzõ” volt. Helyénvaló tehát, hogy tõle idézzem:„Az unitárius vallás, mint az Erdélyben virágzókeresztény hit negyedik és legifjabb leánya leg-elébb édes testvérei’ sorába az egyesületbe János’Sigmond alatt 1568. a’ tordai országgyûlésen ik-tattatott be innepélyesen – ugyanazon évben a’marosvásárhelyi – 1571. pedig a’ gyulafehérváriországgyûlésen újra megerõsítetett.”

És amikor Dávid Ferencre emlékezünk, JánosZsigmond fejedelemre és utódaira is gondolunk,csakúgy, mint az unitarizmus több mint négyszázéves értékeire. Mert ezekben az értékekben nem-csak az a „különös”, hogy egy erdélyi magyar em-ber, egy, az Istent valóban tûzön-vízen át kutató,radikális gondolkodó alapított új egyházat, amelyaztán a világon messzire elterjedt. A negyedik ma-gyar történelmi egyház létrejöttében nemcsak an-nak magyar születése fontos a nagyvilágnak, demindenekelõtt nekünk, hanem fõként mindaz,

amit nemcsak a teológia, de a magyar mûvelõdés-történet, a szellem és a hagyomány is köszönhet az„unitária vallásnak”.

A templom és az iskola…Örömmel gondolok arra, hogy a kolozsvári

Brassai Líceumban éppen ma avatják fel az unitá-riusok János Zsigmond Kollégiumát. Örülünk,hogy idáig eljutottunk, csodálkoznunk mégsem il-lik, hiszen az erdélyi unitáriusok – hasonlóan a ke-resztény hit idõsebb erdélyi testvéreinek hõsi küz-delmei eredményeihez – mindig megvédték ésmegtartották a hitet és a magyarságot, a templo-mot és az iskolát. A vallást és a tudományt, a mû-vészetet és az irodalmat.

És ott van a tanulság is. Mert miért is születettmeg ez a magyar egyistenvallás? Azért, mert elõ-deink a reformáció egyszerre verõfényes és mág-lyafüstös nagy korszakában olthatatlan szomjuk-kal keresték az Istent, úgy akarván a Teremtõhözfordulni, ahogyan azt bensõjük diktálja. És miértvállalták mindezért a pusztulást, az elnyomatástés a háttérbe szorítottságát? Mert a hitük minden-nél fontosabb volt!

Azért, mert a hitünk nem tankönyvi tétel, ha-nem „spiritus”: lélek, amit mi katolikusok Szentlé-leknek mondunk, és amely nem doktrína, hanemaz Úr szava, mely alakítja jellemünket, életünketés elõkészíti nekünk az üdvösséget. Errõl a„spiritusról” mondják unitárius testvéreink, hogy„Egy az Isten”. És ez is Dávid Ferenc mûve egyikmai tanulsága – pontosabban a Dávid Ferenceké, snemcsak az unitáriusoké, hanem mindnyájunké: ahit. Õk azért szenvedtek, mert hittel hittek. Manem kell szenvednünk, vagy ha mégis, naponta és

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 9

mástól, mégsem ugyanattól – és mimégsem hiszünk úgy, mint egyhá-zaink régi és újabb hõsei. Pedig mamár nem kell hõsnek lenni, azt pe-dig tudhatjuk, hogy a hit – kegye-lem. És a hit az embert elõbb-utóbbmégis megtalálja, ha maga is törek-szik rá, hogy kiérdemelje.

Azt, hogy ki volt Dávid Ferenc, smit jelent az unitarizmus a magyarhistóriában, Aba Novák Vilmosnagy körképe is bizonyítja. Ennekrészletére, a nagy püspök arcképéremost itt rá is pillanthatunk. Voltúgy, hogy mikor itt álltunk, valósá-gos „János Zsigmond-i télben” tet-

tük le a koszorúkat. Most a hidegnapsütésben állunk itt, immár ti-zedszer, és nemcsak a történel-men, de a hiten is töprengünk. Dá-vid Ferenc hitvallása mindenkitcsak megerõsít.

Dr. Csapody Miklósországgyûlési képviselõ (MDF)

Budapest 15. vk.

DÉVAVÁRI MEGEMLÉKEZÉS

A Magyarországi Unitárius Egyház KépviselõTanácsa, Fõtanácsa, Fõgondnoka és a magam ne-vében a legnagyobb tisztelettel és szeretettel kö-szöntelek Benneteket az Egyházalapítónkra valómegemlékezés áldott perceiben.

A vár s a várfalak, az emlékhelyek elválaszta-nak a holtaktól, az õsöktõl, azoktól, akik elõttünkjártak, de összeköt az élõkkel az emlékezés meg-szentelõ érzése. Minden vallásfelekezet, Egyházelfogultan ápolja születési helyét, megmaradásá-nak emlékhelyeit. Ezen törekvésben a legfonto-sabb összetartó erõ a hit, a szülõföld, és az anya-nyelv. Talán ezért érzékenyül el a lélek itt a Dévaivárban.

A 435 éves múltat és hitbeni megmaradást megkell, köszönjük mindazoknak, akik e szent ügyértmég életüket is képesek voltak feláldozni! Ezen anapon minden unitárius templomban megkondul-nak a harangok, de hiszem, hogy a lélek harangjaiis megszólalnak, és hírül adják a világnak, hogy miunitáriusok soha nem felejtünk: nem felejtjük Dá-vid Ferencet, egyházunk alapító püspökét, kineklelke innen szállt fel Egy igaz Istenéhez, és aki ahozzá intézett kérdésre így felelt: „ha kérded mi avétkem? – miért jöttem hazám elõtt gyûlöletbe? –az, hogy egy s nem három Istent tiszteltem. Hogy arészek nélküli egészet szét nem osztottam. Merttagadtam, hogy Isten gyermekként sírjon, éhezzékés szomjúhozzék, irtózzék a fájdalomtól, s rút ha-lállal halljon meg; ezek az én bûneim, ez az én is-tentelenségem, ezek az én boldogtalanságom oko-zói. Ezért érdemeltem büntetést, amin a késõkor,bámulni fog, melyrõl hiszem, hogy tisztább hitetfog vallani!” (Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke,242–243).

Nem feledjük: Enyedi Györgyöt, aki azt mond-ta: „kicsik vagyunk, de a mennyiséget lehet minõ-séggel pótolni”, Márkos Györgyöt, aki azt hangoz-tatta, hogy: „nem mondani kell, hogy építsünktemplomot és iskolát, hanem oda kell állni az isko-

laépítõk közé!” Nem felejtjük Keresztúri Sámuelt,aki szerint „nem alamizsnával kell enyhíteni a kol-dus nyomorát, hanem olyan társadalmat kell te-remteni, melyben nincsenek koldusok”. Emléke-zünk, Szent Ábrahámira, Uzoni Fosztóra, Krizára,Ferencz Józsefre, Brassai Sámuelre, Orbán Ba-lázsra, Bartók Bélára, Balázs Ferencre, Erdõ Já-nosra, László Gyulára és mindazokra, akik vala-mit is tettek Egyházunk megmaradása érdekében.Nem feledjük, hogy végre minden izmustól mente-sen, szabadon gyakorolhatjuk hitünket. De nem fe-lejthetjük azt sem, hogy mi a felelõssége unitáriusnemzedékünknek. Semmiképen nem a széthúzás,az elszigetelõdés, és az egyéni ambíciók érvényesíté-se, hanem a közös ünneplés és ezen belül a közöstervezés, hogy amikor eljön annak ideje, újból meg-fogva azt a kezet, amit mások akaratából kellett el-

10 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

Rázmány Csaba püspök

(Elhangzott november 15-én, szombatona Déva várában megrendezett megemlékezésen)

Jöjjünk gyakran a dévai várhoz!Testvér, jöjj te is velünk!Tanulj, és buzgón imádkozz –Ez pajzsunk, és fegyverünk.

Megyünk a dévai várhoz,Hõsünkre emlékezünk…Tanulj, és buzgón imádkozz,Hogy hozzá méltók legyünk!

(Nagy Ferenc ny. lelkész)

Püspöki Vizitáció Vásárosnaményban

Nevezetes eseményként tartják számon a bere-gi unitárius szórványban az okt. 18-i Püspöki Vizi-tációt. Fõtiszteletû Rázmány Csaba püspök úr éskedves felesége, Balázsi László fõjegyzõ úr,Kálnoki Kiss Sándor fõgondnokhelyettes úr éskedves feleségeik, valamint Miklósi-Vári Katalindebreceni lelkésznõ Kozák Miklós gondnok úrraltisztelték meg a beregi gyülekezetet.

Az ünnepségen három lelkész is szolgált. Fõ-tiszteletû püspök úr tartotta az istentiszteletet,ezt követõen a debreceni beszolgáló lelkésznõ úr-vacsorát osztott, a fõjegyzõ úr pedig megkeresztelt

egy jándi kisgyermeket. Az ünnepi vacsora FelhõsSzabolcs örökös beregi szórványgondnok úr KrizaJános úti lakásán volt, ahol Demeter István beregigondnok úr átnyújtotta fõtiszteletû püspök úrnaka beregi presbitérium petícióját, amelyben a nyír-egyházi szórványhoz való csatlakozásukat kérik.

Egy erõs Bereg-Nyíri Unitárius Szórvány stabi-litást és nagyobb biztonságérzetet nyújtana a be-regi gyülekezetnek, hiszen autóval, busszal vagyvonattal is megközelíthetõ Kocsord, vagy Nyíregy-háza. Így a templomba való járás igénye is valóraválhatna.

Kálnoki Kiss Sándor fõgondnok-helyettesköszönti a beregi gyülekezetet

Az ünnepi vacsora Felhõs SzabolcsKriza János úti házában

engedünk, ismét egy Egyháznak és egy vallásnakhirdetõi, az Egy Isten-hitnek megtartói és védel-mezõi lehessünk.

Magunkévá kell tegyük azt a fájdalmas gondo-latot, hogy vannak az életben olyan küzdelmek,melyeket még akkor is meg kell vívnunk, ha tud-juk, hogy annak gyümölcsét nem, mi hanem gyer-mekeink vagy unokáink fogják learatni.

Legújabban egyházunk egyes képviselõi aztsugallják, és hangoztatják, hogy kis egyház va-gyunk, és kevesen vagyunk, de én tudom, hogy ajövõ nem azt kérdezi, hogy hányan vagytok, hanemazt, hogy milyen fajsúlyú eszméket képviseltek ésmilyen fajsúlyú cselekedetek végrehajtásáravagytok képesek.

Szervét-konferencia Pestszentlõrincen

Wilbur Morse Earl egyháztörténész idézi Szer-vét egyik levelébõl, amit Poupin, genfi lelkészhezírt: „Hogy meg kell halnom ügyemért, jól tudom;mindezek ellenére azonban nem félek, ha a Mes-terhez hasonló tanítvány lehetek általa.” Amintelõzõ lapszámunkban is megemlékeztünk errõl, ez

1553. október 27-én be is következett a Genf mel-letti Champel mezején. November utolsó kétnapján, amint arról döntött az október 4-én tartottEgyházi Képviselõ Tanács, errõl az eseményrõlemlékeztünk meg egy nagyon sikeres konferenciakeretében.

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 11

Pestszentlõrinci gyülekezetünket érte az amegtiszteltetés, hogy fogadja és rendezze meg eztaz emlékkonferenciát egyetemes unitárius egyhá-zunk segítségével. A szervezõk az említett gyüle-kezet lelkésze, Szász Adrienne, valamint KászoniJózsef, a budapesti és Léta Sándor, a Bartók Bélaegyházközség lelkészei voltak. A levezetõ elnökifunkciót Kászoni József látta el.

Már beszámolónk elején elmondjuk kedves ol-vasóinknak, hogy szándékunkkal ellentétben, eb-ben a számunkban nem közöljük a beígért elõadá-sokat, mert úgy terveztük, hogy a számosnagyszerû tartalmú értekezésbõl egy teljes Szer-vét-számot fogunk kihozni a jövõ év elején. Úgygondoljuk, hogy ezzel tudunk a legmegfelelõbbentisztelegni a mártír emléke elõtt, valamint ezzel fe-jezhetjük ki köszönetünket, elismerésünket az él-ménykeltõ két nap megvalósítóinak.

Szombaton, november 29-én nyirkos, borongósnapra ébredtünk, de meleg szeretettel fogadott aMolnár János gondnok úr vezette vendéglátó gyü-lekezet, a Szervét Mihály nevét viselõ téren erdélyistílusban épült fehér templomocska.

Szász Adrienne helyi lelkésznõ áhítatával kezd-tük az összejövetelünket, aki Isten áldását kérteaz emlékezésre és a konferencia munkálataira.Utána Kászoni József levezetõ elnök üdvözlõ be-szédét hallgathattuk. Bár nem köszönthette sora-inkban a meghívott, úgynevezett „nagy neveket”(fõként más egyházakból és a társadalmi élet másterületérõl), de itt voltak a számunkra legfonto-sabbak, az elõadók, az erdélyi egyház szinte teljesvezetõsége, lelkészi karunk teljes létszámban és jónéhány hívünk. A Magyar Televízió is felvette azünneplést.

Kászoni József ezután mindegyik elõadót be-mutatta abban a sorrendben, ahogy következtek ameghirdetett mûsor szerint. Dr. Balázs Mihályszegedi professzor értekezésének címe ez volt:Szervét és a XVI. századi Erdély unitarizmusa. Amár tiszteletbeli unitáriusnak is nevezhetõ pro-fesszor úr, többek között arra a kérdésre is igyeke-zett választ találni, hogy milyen okok folytán sike-rült a Dávid Ferenc vezette erdélyi radikálisreformációnak egyházzá szervezõdnie, és ez miért

nem járt sikerrel Szervét munkássága nyománmáshol Európában.

Mikó István, egyházunk fõgondnoka, akit azõszi Képviselõ Tanács küldött ki a Genfben, októ-ber 24–27. között megtartott megemlékezésekre, ér-dekfeszítõ lelki és szellemi „zarándoklatra” veze-tett el. Röviden ismertette az ott elhangzottelõadások tartalmát, lényegét. Majd megidézve atörténelmet, felfedve annak számunkra fájóhiányasságokat mutató tényeit is, elvezetett aSzervét által megjárt „via dolorosa”-n, azokon astációkon át, ahova kötõdik élete utolsó óráinakegy-egy történése addig a helyig, ahol aztán fellob-bant a máglya Kálvinék Szent Bertalan-éji „elõze-tes fõpróbájaként”. (Igaz késõbb és más elõjellel!)

Vendéglátóink roppant ízletes ebédje után adélutáni elõadás az erdélyieké volt. Dr. Rezi Elek,erdélyi püspökhelyettes-fõjegyzõ, teológiai pro-fesszor, aki a mi fõgondnokunkkal ott volt Genfbenis, „Teológiai hatások és különbségek Szervét Mi-hály és Dávid Ferenc teológiai felfogásában” címenértekezett. Unitárius hitelveink történetének nagykérdését feszegette, ami minden történészünket,bármely unitárius hitelveinkkel foglalkozó embertnagy kihívás elé állít. Régi vita tárgya, hogy DávidFerenc önállóan alkotta-e meg forradalmi reformá-ciós nézeteit, vagy ahogy fogalmazni szoktuk, „me-rített” más tudósok, jelen esetben Szervét Mihálygondolataiból, eszmevilágából. Sajátosan érdekesmegközelítés hangzott el a professzor úrelõdásában, alátámasztva rengeteg adattal.

Kovács Sándor teológiai tanár úr elõadása sok-szor fakasztott nevetésre a téma tartalma és azelõadás dramaturgiája miatt. Derûs unitáriusokvoltunk mindannyian, amikor hallgattuk a tanárúr „Szervét-kultusz az unitárius kollégiumokban”címû elõadását. Természetesen a komoly üzenetkomolyságot is igényelt.

Dr. Czeiner Szilvia általános orvos nagyívû(Galenusig visszautaztatva a hallgatóságot) érte-kezésében megfogalmazta Szervét orvosi nagysá-gát is. De jelen sorok írójának arra a kérdésére,hogy az orvostörténet miért nem revideálja és teszihelyére mulasztását Szervét elsõbbségét illetõen akisvérkör felfedezése tárgyában, csak a számunkrafájdalmas tényt (újra nekünk fájdalmas!) erõsítet-te meg, hogy a fél évszázaddal késõbbiHarvey-felfedezés szerepel a köztudatban.

Az elõadások és a megbeszélések végén KászoniJózsef lelkész záróimája következett. Sütõ AndrásSzervét szájába adott imádságát idézte, amelyneküzenete a ma emberének is sok lelki – szellemi táp-lálékot tud nyújtani. Akárcsak az egész „Csillag amáglyán” címû drámája, amely – ha Isten is úgyakarja – Mikó István fõgondnokunk „közremûködé-sével” angol nyelven is hozzáférhetõ lesz a jövõben.

Egy igazi, a nagy gondolatok után jólesõ pihe-nõt ígérõ zárás következett. Tokos Zoltán, „kétla-ki” életet élõ gitármûvész (Spanyolországban élcsaládjával, de az egyetemen tanít Debrecenben)elõadása elvezetett abba a korba a zene hangjai-

12 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

val, amely viharos idõszakáról történelmünknekegész nap értekeztünk.

A vacsora kellemes megbeszélések, beszélgeté-sek lehetõségét hozta számunkra.

Vasárnap egy kicsivel kegyesebb volt az idõhozzánk, emlékezõkhöz, ünneplõkhöz. A kis temp-lomunk harangszava 11 órától a konferencia méltóbefejezésére hívott. Szépen szárnyaltak a zsoltá-rok, köszönet érte Bácskai Ágnes énekvezérnek is.A szószéki szolgálatot Dr. Szabó Arpád, az erdélyitestvéregyház püspöke végezte. Átélt és mindnyá-junkat áhítatra késztetõ imádsága után arról be-szélt predikációjában, hogy az igaz eszmék útjátnehézségek övezik, de vállalni kell sokszor a legna-gyobb érték, az élet feláldozását is. Szervét Mihályélete is erre példa!

Szász Adrienne köszöntõ szavai után, és az uni-tárius himnusz (214. számú énekünk második sza-kasza) elhangzása után Rázmány Csaba, egyhá-zunk püspöke tartotta meg az emléktáblátfelavató beszédét. Köszönetét tolmácsolta Pécsi L.Dániel mûvész úrnak a míves munkájáért. Beszé-dében a püspök úr, szintén a Szervét szájába adottSütõ András-i gyönyörû szavakkal, megfogalma-zásokkal nagyon hatásosan érzékeltette az esz-mékért a mártírságot is vállaló életforma nagysze-rûségét, az igazságnak a lángok közül is az ég felé,az emberiség felé való szabadulását. Ahogy Sütõfogalmazta: Szervét csak ideiglenesen vált el köny-vétõl, eszméitõl. Most azt mondjuk, hogy újraegyütt vannak és mind gyakrabban kellene ezthangoztassuk, mert a jelen viszonyok között semakarnak oly sokan tudomást venni rólunk, arról,hogy unitáriusok nélkül nincs magyar történelem,és hiányos, foghíjas marad az egységesülni akaróEurópa mindennemû történelme.

Az emléktábla leleplezését Mikó lstván, egyhá-zunk fõgondnoka, Kálnoki Kiss Sándor, fõgond-nok-helyettesünk, valamint Dr. Máthé Dénes, azerdélyi egyház fõgondnoka végzte. Az emléktáb-lát Balázsi László, egyházunk püspökhelyettes

-fõjegyzõje és Dr. Rezi Elek, az erdélyi egyházpüspökhelyettes-fõjegyzõje, teológiai professzorkoszorúzta meg. A záróének elõtt Incze Ildikószínmûvésznõ adta elõ Illyés Gyula: A reformációgenfi emlékmûve elõtt címû versét.

Két nap, amely megmutatta, hogy milyen érté-kek õrizõi vagyunk. Isten adjon erõt, hogy még na-gyobb összefogással, még maradandóbb dolgokatmutassunk fel a világ elõtt. Már most szeretnõkjelezni, hogy a következõ évben, a nagyharsányihitvita mártírjának, Alvinczi Györgynek kívá-nunk emléktáblát állítani, akit 1574-ben aVeresmarti Illés református püspök által kijelöltdöntõbírák halálra ítéltek és felakasztottak. A bu-dai beglerbég felelõsségre vonta Veresmartit éstársait, és rájuk bizonyította, hogy közönségesgyilkosságot követtek el, és halálra ítélte õket. Azerdélyi vallási és lelkiismereti szabadság törvé-nyének szellemében az unitáriusok kijárták a ha-tóságnál, hogy a halálra ítélteket váltságdíj elle-nében engedjék szabadon. Ezeket a történelmi,fájdalmas (ismét csak fájdalmas, és csak nekünk)tényeket szándékszunk megörökíteni az elkövet-kezendõkben, mert a magyar történetírás – sze-rintünk túl irányított – nagyon feledékeny!

B. L.

EMLÉKTÁBLA–AVATÓ BESZÉD SZERVÉT MIHÁLYHALÁLA 450 ÉVES ÉVFORDULÓJÁN

Pestszentlõrinc2003. november 30. Textus: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet,

de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet isel tudja pusztítani” Mt, 10, 28.

Életünk eseményei, történései, nem múlnak elnyomtalanul felettünk. Isten embernek adottegyik legnemesebb ajándéka, hogy életünk esemé-nyeit elraktározhatjuk agyunkba, ebbe a tudatun-kat meghatározó központi szervbe. Amikor megér-kezel Isten szép világába, agyvelõd olyan, mint egyhatalmas, jól berendezett de üres könyvtár, samint haladsz elõre az idõben, az események a tör-ténések, egy-egy füzet, könyv, avagy ódon fóliáns

alakjában felkerülnek a rengeteg polc egyikére.Mire megöregszünk tele a könyvtár, és amikor vé-gigsétálunk lelkünk színes könyvtártermeiben, sbelelapozunk egyik-másik könyvbe, akkor emléke-zünk. Ha ezt nem teszed, akkor értelmetlen az éle-ted. Ennek tudományos neve amnézia, és az ilyenélet nem élet, csupán vegetáció!

Ma lelkem könyvtárának egyik legódonabb fóli-ánsát szeretném fellapozni, mely soha nem lett

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 13

volna emlék, ha mi unitáriusok nem rakjuklelkünk könyvtárának megfelelõ polcára.Fóliáns, melyben egy olyan emberrõl vanszó, akinek testét igaz, hogy megölték, de hi-tem szerint lelkét, eszmeiségét meg nem öl-hették. Az unitárius hit szellemiségének elõ-futára Õ, Szervét Mihály orvos, és teológus!

„A vér a szív jobb kamrájából a bal kam-rába áramlik, de nem közvetlenül, hanemhosszú ereken át, miközben a tüdõben leve-gõvel érintkezve megtisztul. Errõl eddigcsak Istennek volt tudomása.” „Kételkedem,hogy Isten tartózkodási helye pusztán a ma-gasság lenne. Neki mindenütt jelenvalónakkell lenni. Benne van tehát mindenben, amit meg-teremtett.” A gondolat székhelyének dolgábannincs illetékes és illetéktelen koponya. Isten vala-mennyit, nyitott ablakkal teremtette. Kinek adottfelhatalmazást, hogy csakegyet is bedeszkázzon”.

„Vitába mertem szállni ve-led Kálvin János, de csak ke-nyérrel dobtalak meg. Dobtálvolna vissza, sárral vagy meny-kõvel, ne följelentéssel. Te ahitbõl kényszerhitet, a hívõbõlálhívõt kovácsolsz. Meggyõzõ-désed, hogy az emberiség a teJézus-kommentárodba fagyot-tan, mint valami õshüllõ fogjamegérni a feltámadás napját?Isten azért teremtett saját ké-pére, hogy szántszándékkal el-butuljunk? Hiábavaló és lehe-tetlen bárkit is erõszakkalkényszeríteni, hogy hite, gon-dolkodása ilyen vagy olyan le-gyen! Az ilyen kényszer hazug-ságot és színlelést fiadzik.”

„A tiltott könyvespolcot a fe-jünkben keressed!

Könyvet írtam, nem harci programot, nem tör-vényeket, és ezzel nem akarok beköltözni senkinekaz agyába. Lelkem ez a könyv, egész ifjúságom. Akönyvégetés nem válasz! Semmire sem válasz.Gyalázzatok meg engem, de kímélhessem megkönyvemet. A lélek székhelyét nem találtam meg avérerekben, mert vala-hol mélyebben lakozikbennük. Talán épp ott,ahol az írás születik,ahonnan Leonardo szí-nei kicsapnak, vagy Mi-chelangelo szobrai föl-bukkannak. Nem tudomhol ez a mélység, talán asorsunkban, de a sorsotnem tudom felboncolni.Közönséges anyag ez akönyv, de életem értel-me sír benne, egy va-gyok vele, mint anya amagzatával. Revoco?Vonjam vissza? Nem le-

hetek magzatgyilkos. Magamat alázommeg inkább, mint ezt a szerencsétlen, üldö-zött könyvet, melynek immár saját életevan. Ha visszavonom, megsemmisítem, haletagadom, csak elválunk egymástól.”

E csodálatosan megálmodott szavak ésgondolatok után, melyeket Sütõ András akortárs irodalom legnagyobb drámaírójaadott Szervét Mihály szájába, meggyúlt aCSILLAG A MÁGLYÁN! Nem könnyû Is-ten ügyét szolgálni, de mégis tenni kell,akár a halált is vállalva, mert vannak azéletben olyan szent dolgok, amiért még eztis meg kell tenni. Azonban már régen bebi-

zonyosodott, hogy hiába ölik meg az embert, a tes-tet, mert a lelket meg nem ölhetik. Hiába feszítet-ték keresztre Jézust, a kereszténység ügyét nemtudták elpusztítani, hiába küldték Szervét Mi-

hályt máglyára, tanai ma is él-nek.

A tettesek persze védekez-nek, de elnézést, bocsánatotsemmiképpen nem kérnek,esetleg eldugott oszlopokon né-hány jelentéktelen és érthetet-len mondat!

Kálvin Szervéttel szembenieltökéltsége is. 1546-ban, va-gyis hét évvel Szervét máglya-halála elõtt írta róla a már em-lített Farelnek: „Ha Genfbejön, élve nem távozik onnan,amennyiben a tekintélyemneksúlya van.” A per idején pedigKálvin ezt jegyezte föl: „Remé-lem, halálos lesz az ítélet.” Voltsúlya Kálvin tekintélyének, smég ma is van. Ugyanis tavalya városi tanács és a reformátusegyház által Genfben meghir-detett „mea culpa”, a bocsánat-

kérés, e kerek évfordulón is elmaradt. Sajnos, ez anagyszerû ember ma is eretneknek számít – úgy akatolikusok, mint a protestánsok szemében!

E kerek évfordulón, mi unitáriusok a legna-gyobb tisztelettel és kegyeletteljes megemlékezés-sel helyeztük el emléktáblánkat a Szervét Mihály

téren épült unitáriustemplomunk belsõ falá-ra, hogy az emlékeztes-sen mindenkit, fõleg aholnap képviselõit, az if-júságot, hogy a tiszta ésmagasztos eszmékért,mindig becsülettel kellmegállni az embernekebben a hovatovábbmind nagyobb és na-gyobb embertelenség-ben, és megteremteni azegységet a különbözõ-ségben.

Ámen!

Rázmány Csaba püspök

14 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

Istentiszteletek 2003 decemberében

Budapest, Unitárius Egyházközség, Nagy Ig-nác u. 2–4. sz. Telefon: 311-30-94

• minden vasárnap 11 órától istentisztelet• 21-én 16 órától karácsonyfa-ünnepély• 25. és 26-án 11 órától karácsonyi istentiszte-letek, úrvacsoraosztás

Budapest, Bartók Béla Unitárius Egyház-község, Hõgyes Endre u. 3. sz. Telefon:217-61-71

• minden vasárnap 10 órától istentisztelet• 25-én 10 órától karácsonyi istentisztelet, úr-vacsoraosztás,• 26-án 10 órától karácsonyi istentisztelet, úr-vacsoraosztás• január elsején 11 órától újévi istentisztelet

Budapest, Pestszentlõrinc, Szervét Mihálytér 1. sz. Telefon: 297-55-05

• minden vasárnap 11 órától istentisztelet• 21-én 11 órától gyermekkarácsony• 25-én 11 órától karácsonyi istentisztelet, úr-vacsoraosztás

Debrecen, Hatvan u. 24. Telefon:36-52-535-378

• 7-én és 14-én Debrecenben 10 órától adventiistentiszteletek• 20-án Debrecenben 16 órától szeretetven-dégség• 25-én Debrecenben 10 órától karácsonyi is-tentisztelet• 26-án Miskolcon 10.30 órától karácsonyi is-tentisztelet

Füzesgyarmat, Széchenyi u. 77. Telefon:36-66-491-894

• istentisztelet minden vasárnap 11 órától• 25-én a karácsonyi istentiszteletek rendje akövetkezõ:

– 11 órától Füzesgyarmaton– 13.30 órától az Idõsek otthonában Füzesgyar-maton

Gyula, Esze Tamás u. 2.– 15.30 órától istentisztelet az új imateremben

Gyõr, Szittya u. 2. Telefon: 36-96-324-796• 7-én 14.30 órától istentisztelet Veszprémben(Ányos utca 8.)• 14-én Pápán 11 órától istentisztelet (az öreg-hegyi iskolában)• 21-én Sopronban 11 órától istentisztelet (azErdélyi Házban)• 25-én 16 órától istentisztelet és karácsonyfa-ünnepély Gyõrben (Likócsi részönkormányzat)

Hódmezõvásárhely, Vöröskereszt u. 16/a.Telefon: 36-62-241-781

• istentisztelet elsõ vasárnap• 25-én 10 órától karácsonyi istentisztelet

Szeged• istentisztelet elsõ szombaton• 25-én 16.30 órától karácsonyi istentisztelet(Honvéd téri ref. templom)

Kecskemét, Telefon: 06-1-3207-399• 25-én 11 órától karácsonyi istentisztelet (azevangélikus egyházközség tanácstermében afõtéren)

Kocsord, Szent István u. 30. Telefon:36-44-404-243

• Istentisztelet minden vasárnap 11 órától• 25-én 11 órától karácsonyi istentisztelet

Pécs, Telefon: 06-30-2821-665(Lásd az Egyházközségi híreknél)

NE FELEJTSE EL MEGÚJÍTANI2004. ÉVI ELÕFIZETÉSÉT!

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 27

Egyházközségeink életébõl

Így élünk és dolgozunk Füzesgyarmaton és a Gyula ésKörnyéke Szórványgyülekezetben

Rövid idõ telt el elõzõ híradásunk óta, de az idõ-

szak sem volt eseménytelen kis közösségünkben.

Elõzõ beszámolónkban jeleztük, hogy az elkövetke-

zendõ idõszak meghatározó törekvése a november

16-i, a Kossuth-rádió által közvetített Dávid Ferencemléktiszteletre való felkészülés volt.

A készülõdés idõszakában megtartottuk a Refor-máció emléknapját, november 1-jén pedig elhunytszeretteink emlékét idéztük.

November 15-én, délelõtt 10 órától e sorok írójafelesége és fia társaságában, részt vett Hódmezõvá-

sárhelyen a Keresztény Demokrata Fórum „Keresz-ténység, Magyarság, Európa” címû konferencia elõ-adásain. A konferenciára a Városháza dísztermébegyûltek össze a neves meghívottakat is maguk kö-

zött számláló vendégek. A fõelõadó Dávid Ibolya el-nök asszony volt, az Országgyûlés alelnök asszo-

nya. A füzesgyarmati lelkészt Csallóközi Zoltán, aKeresztény Demokrata Fórum alelnöke és Szászfal-vi László elnök hívták meg. A konferencia elõtti áhí-tatban vettem részt, valamint elõadást tartottam

„Mit adott az Unitárius Egyház a magyarságnak”címmel, beszélve egyházunk történelmérõl, hozott

értékeirõl és jelenlegi, anyaországi helyzetérõl. Jól-

esõ érzés részt venni ezeken a felekezeteken és poli-

tikán felül álló, de nemzetünk közös értékeivel fog-

lalkozó konferenciákon. A november 22-i számadó

konferencián (még nincs egyéves ez a szervezet!) –

tudomásunk szerint – Rázmány Csaba, egyházunkpüspöke vett részt, más egyházak vezetõivel

koncelebrálva a kezdõ istentiszteletet. Végre egy

olyan szervezet, ahol egyházunk az antalli álmok

(írásos dokumentum is van errõl levéltárainkban!)

és a történelmi valóság elvárásai szerint szerepel.

Nekünk is érdekünk tehát igényesen részt venni e

fórum munkálataiban. Egyházunk nevében hívtam

az elnökséget, hogy egyházunknál is szervezzenek

ilyen konferenciát, mert a feltételek nálunk is adot-

tak.

A konferencián részt vett Kiss Mihály hódmezõ-vásárhelyi lelkész is. A helyi polgármesterrel és al-

polgármesterrel folytatott beszélgetésbõl kitetszett

az, hogy az egyházközség és a városvezetés közötti

kapcsolat jó, és az egyházközségünk komoly anyagi

támogatásban is részesül a többi egyházzal együtt.

Mire hazaértünk a konferenciáról, már megér-

keztek a rádiósok, hogy templomunkat elõkészít-

sék a vasárnapi istentisztelet közvetítésére. Hi-

deg, ködös idõ köszöntött a városkánkra az emlék-

vasárnapon. De ez sem tántorította vissza a közel

százas érdeklõdõ közösséget a templomba jövéstõl.

Veres Emese Gyöngyvér rádiós szerkesztõ is befu-tott vonattal idõben, otthagyva a nagy köd miatt

kocsiját. Az istentisztelet hatását, – mint évek óta,

– most is a visszajelzések száma mutatta és mutat-

ja, hiszen most is kérik az istentisztelet írott anya-

gát, videó- és hangfelvételét; van aki csak köszönõ,

gratuláló sorokkal üzen egyházközségünknek.

Úgy érezzük, hogy a „vidék” ismét jó ügyet szol-

gált ezzel a közvetítéssel. Nem hallgathatjuk el azt,

ami évek óta „erõsségünk”, hogy sehonnan (házon

belül!) nem szólnak olyan szépen az énekek, mint a

mi énekeseink elõadásában. Van értelme annyi idõt

és áldozatot szentelni kórusaink tanítására, össze-

tartására.

November 23-án, délután 2 órakor tartottuk asoron következõ gyermek-istentiszteletet. Bibliát és

Kis Bibliát Nemes Zsolt és Csordás Gergõ hittano-sok olvastak. Felemelõ volt, mint mindig, hallgatni

gyermekeink bizonyságtételét. Az istentisztelet

után szeretetvendégség volt, ahol elfogyasztottuk

azt a sok-sok finomságot, amit híveink adtak össze.

Kisorsoltuk a tombolatárgyakat, amibõl annyi so-

kat hoztak a vendégeink, mintha karácsonyi aján-

dékozás lett volna. Megbeszéltük a karácsonyi ün-

nep tennivalóit is a jelenlevõkkel.

November utolsó hétvégéjén részt vettünk aPestszentlõrincen tartott Szervét Mihály-ünnepsé-

gen. Így az adventi gyertyákat csak második vasár-

nap tudtuk meggyújtani. E vasárnapon délután ½ 2

órakor az Idõsek Otthonában is, és délután ½ 4 óra-

kor Gyulán is tartottunk adventi istentiszteleteket.

Karácsony közeledtével megszaporodtak az úgy-

nevezett „elõünneplések”. Sok intézményben, kö-

zösségben, azért, hogy a szent ünnep szabad legyen,

elõre megtartják a karácsonyt. Még van hely, ahol

most is fenyõünnep a neve, de már inkább azért Jé-

zus születésérõl szól az összejövetel.

December 6-án hittanosainkkal Mikulás napjáttartottunk nagy örömmel.

December 13-án a bélmegyeri Vöröskereszt helyirendezvényén ünnepeltünk.

Másnap, 14-én szintén Bélmegyeren ökumeni-kus karácsony elõzetest tartottunk.

December 17-én füzesgyarmati idõseink közöttünnepeltünk a klubunkban dalárdistáinkkal.

28 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

December 19-én a bélmegyeri iskola és önkor-mányzat falukarácsonyt rendezett, ahol iskolása-

immal és dalárdistáinkkal is szerepeltünk.

December 24-én, délután 5 órakor füzesgyarmatifûtött templomunk várja meleg szeretettel az ünne-

pelni vágyókat. Gyermekek, felnõttek köszöntik a

Megváltó születését, dalárdistáink énekelnek, hit-

tanosaink pásztorjátékot mutatnak be, kiosztjuk a

karácsonyi csomagokat közel 30 gyermeknek, az

arra érdemesítettek megkapják pénzjutalmukat,

amit már megpályáztunk az Unitárius Alapítvány-

tól. Karácsony elsõ napján, délelõtt 11 órakor úrva-

csorázó istentisztelet lesz. Délután ½ 2 órakor a he-

lyi Idõsek Otthonában, délután ½ 4 órakor Gyulán,

az Esze Tamás u. 2. szám alatti imatermünkben

tartunk istentiszteleteket. A másodnapi ünnepi is-

tentisztelet sem marad el. A két ünnep közti vasár-

napi istentisztelet mellett Szilveszter éjszakáján ½

12 órakor templomunkban a 2003-as esztendõnket

búcsúztató, és a 2004-es évet köszöntõ istentisztele-

tet tartunk. Harangzúgással és pezsgõbontással

fordulunk át az új esztendõbe!

Elõzõ híradásunk óta eltemettük Polczer Rudolf

érdi, és id. Nagy János püspökladányi híveinket. El-

költözött testvéreink nem a mi egyházunkhoz tar-

toztak, de hitükben közülünk valók voltak, és meg-

hagyásaik szerint a hozzátartozók a mi

szertartásunkkal és velünk temettették el. Nyugod-

janak békességben!

� � �

Minden kedves hívünknek, testvérünknek, akikhozzánk tartoznak, köszönjük az egész évben

hozott áldozatukat, templomjárásukat,szertartásaink igénylését.

Kívánunk a 2004-es évben is Istentõl áldást,„bort, búzát, békességet”!

B. L.

A mi „Könyves” Margitkánk PRO URBE díjas...

Mindjárt másfél év-

tizede, hogy ide kerül-

tünk Füzesgyarmatra.

Sok más meglepõ dolog

mellett, nagyon furcsá-

nak tûnt, hogy ezen a

csökkenõ lakosságú te-

lepülésen /10000-rõl

6000-re apadtunk!/

nem volt, és a mai na-pig sincs könyvesbolt. A„rejtély” elég hamar

megoldódott, mert az

„oka” egyik kedves hí-

vünk, Gyáni Endréné sz. Nagy Margit, aki jelenlegegyházközségünk áldozatos szívû gondnokasszo-

nya. A kisszámú unitárius közösség egyik családjá-

ba született bele a két vílágháború között. Változó

rendszerektõl függetlenül, megmaradt kicsi egyhá-

zának hitvalló tagja. Amikor az ötvenes években el-

ment, úgymond jobb életlehetõséget keresni a fõvá-

rosba, ott sem felejtette el egyházát és a templomba

járást. Amikor szíve választottjával, Gyáni Endré-

vel összekötötte életét, azután is megmaradt hûsé-

ges unitáriusnak, bármilyen társadalmi munkát is

végzett. Pedig abban az idõben hányan és hányan

elhagyták egyházaikat, vallásukat. Szinte kis egy-

házközségünk is a pusztulás szélére jutott, de az õ

neve a legegyházkerülõbb években is ott van a kö-

zösség fenntartói között. Közben a családi elfoglalt-

sága, gyereknevelés mellett, mintegy 30 esztendeje

könyvszeretete arra indítja, hogy a „szép szó” ter-

jesztõjévé váljon. Télben, nyárban, hõségben, fagy-

ban, sárban és jeges úton hordja a könyveket. Sokat

olvasván, tudja ajánlani is azokat, nemcsak értéke-

síteni. A rendszerváltás és a mi ide kerülésünk

elhozza az egyházközség újjászületésének idejét.

Egyik lelkes mozgatójává válik minden kezdemé-

nyezésnek, és tevékenyen részt vesz a sok egyház-

községi esemény megszervezésében. Férjével

együtt, aki nemcsak a könyvterjesztésben jó háttér,

segítõ, a kis közösség minden rendezvényének lel-

kes támogatója.

Mindjárt a kilencvenes évek elején – átérezve,

hogy a nagy altatás és áltatás kora mennyi kárt

okozott nemzedékek életében – elhozza minden

unokáját megkereszteltetni, mind a négyet, majd

késõbb egy ötödiket is, aki harmadikként érkezik

kisebbik lánya családjába. Az unokák megkonfir-

málnak, majd házasságot is köt egyik nálunk. El-

mondása szerint, nagyon boldog mindig unokái kö-

rében, de istenáldotta boldogságot akkor érzett,

amikor dédunokái születtek sorban, eddig három,

és szép, nagycsaládi esemény közepette kettõt már

meg is kereszteltünk. Ritka az a nap, de a hétvégek

még inkább, amikor nem zajos az õsi Gyáni-porta,

pedig az élet, mint a családok javát kis hazánkban,

az õ leszármazottaikat is szétszórta közelebbre, tá-

volabbra. A múló idõ hozta bajok, nehézségek elle-

nére szinte minden vasárnapi istentiszteleten jelen

van vagy vannak. Olyan megnyugtató, amikor a

beharangszókor fordulnak be a sarkon templo-

munk felé, vagy nagy mûtéte után is Margitkánk

biciklizik át a keresztezõdésen. November 16-i rádi-

ós istentiszteletünkön köszöntöttük a várostól, ok-tóber 23-án kapott Pro Urbe kitüntetése alkalmából.Boldogan mondtuk el, hogy egyházunkban párat-

lan ez az elismerés. E díj mellé tette egyházközsé-

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 29

günk presbitériuma a maga elismerõ oklevelét. Majdkérni fogjuk egyházunk Fõtanácsát, hogy adjon

neki tiszteletbeli gondnoki címet, hiszen a megújult

életünk közel másfél évtizedében tulajdonképpen õ

volt az egyházközség világi irányítója, két szeren-

csétlen gondnokválasztás idején is, bár járási ne-

hézségei miatt az Egyházi Képviselõ Tanácsban a

Fõtanácson és Zsinatunkon más küldött képviselte

a gyülekezetet. Reméljük, hogy a gondviselõ Isten

megtartja még sokáig köztünk Margitkánkat, férjé-

vel együtt, és ad utódai közül buzgó unitárius köve-

tõket, akik nem felejtik el soha a nagyszerû elõdö-

ket.

Ad multos annos, Margitka!

B. L.

Szervét-emlékest Szegeden

2003 õszén világszerte emlékeztek az unitáriu-

sok és a vallásszabadság ügyét magukénak vallók

Miguel Servetre, aki 1553. október 27-én Genfben

fellépett a máglyára, hogy életét áldozza hitéért és

meggyõzõdéséért. Szervét Mihály, az unitarizmus

szellemi elõfutára, az eltelt 450 esztendõ alatt jel-

képpé vált: a vallás és lelkiismereti szabadságért

folytatott bátor küzdelem szimbólumává. A Szegedi

Unitárius Leányegyházközség és a Magyar Baráti

Közösség november 3-án Szegeden megtartott

programja is e küzdelemnek igyekezett emléket ál-

lítani.

A Szegeden nagy elismertségnek örvendõ Köz-

életi Kávéház felvette programjába megemlékezé-

sünket, így viszonylag nagy nyilvánosságot kapott

kezdeményezésünk.

A november 3-án este 7 órakor a szegedi MDF

Klubban megtartott emlékezés sikere felülmúlta

várakozásainkat. Vendégeink, Kászoni József tisz-

teletes és Balázs Mihály irodalomtörténész telt ház

elõtt tarthatta meg elõadását. Balázs Mihály pro-

fesszor elõadását Kiss Tünde tiszteletes asszony ál-

tal Sütõ András Csillag a máglyán címû drámájából

felolvasott Szervét imája vezette be.

Programunk sikerének köszönhetõen a Köz-

életi Kávéház vezetõje felkérte Kiss Mihály lel-

készt, hogy jövõ év márciusában a szegedi egyház-

község tartson bemutatkozó estet a Kávéház

szervezésében.

Köszönjük elõadóinknak, hogy elfogadták felké-

résünket, s híveinknek is, hogy oly szép számmal

megjelentek. - csesznegi -

Orosházi szórványmisszió

Nagy megtiszteltetésként ért a felkérés, hogy az

Unitárius Életben ismertessem a dél-alföldi misszi-

ós kísérleteinket.

Az unitárius misszió Csesznegi Miklós Mihály

által kidolgozott koncepciója nem erõszakos térítést

jelent, hanem két pilléren nyugvó információs stra-

tégia. Az elsõ pillér az Erdélybõl áttelepültek felku-

tatása, bevonása a helyileg illetékes egyházközség

életébe, a másik pillér az unitarizmus eszméinek

szélesebb körben történõ megismertetése, az érdek-

lõdés felkeltése. Ez utóbbi óriási fontosságú lehet,

hiszen korábban én sem sokat tudtam az unitáriu-

sokról, s kellõ ismeretek hiányában nem is gondol-

tam volna arra, hogy unitárius legyek. A megismer-

tetés, az állandó jelenlét a sajtóban természetesen a

kallódó erdélyiek megszólítását is szolgálja.

Az állandó médiajelenlét leginkább úgy érhetõ

el, hogy egyházi eseményeinknek, évfordulóinknak

hírértéket adunk, bármit teszünk, azt úgy kell be-

mutatni, hogy a sajtó felfigyeljen rá, hogy itt is van

szervezett egyházi élet, ahová érdemes bekapcso-

lódni, másrészt felhívja a keresõk figyelmét arra,

hogy ilyen vallás is létezik, nemcsak az erõszakosan

térítõ mozgalmak.

Az eredmények mögött rengeteg munka áll, s az

idõszakos kudarcok így is elkerülhetetlenek. Nem

minden érdeklõdõt lehet megtartani, sokakat el-

kedvetlenít a közösség alacsony létszáma, s a szór-

ványjellegbõl adódó nehézségek. Munkám miatt

Orosházáról én sem tudok átjárni istentiszteletek-

re. A misszió igazából csak Szegeden és Hódmezõ-

vásárhelyen mûködik, a viharsarki misszió eddigi

tevékenysége csak az információs anyagok terjesz-

tésére korlátozódott. Talán egy missziós alap felállí-

tása segíthetne az anyagi gondokon, de legfõképp a

hívek és az aktív egyháztagok elkötelezettségét kel-

lene erõsíteni. Amint már felvetõdött az Unitárius

Élet hasábjain is, egy központi missziós stratégia és

a pénzügyi források megteremtése nagymértékben

hozzájárulna ahhoz, hogy a Magyarországi Unitári-

us Egyház büszkén és megerõsödve legyen jelen a

XXI. században.

Dr. Csiszár RóbertOrosháza

30 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

Bartók Béla Unitárius Egyházközség

2003. november elején presbiteri gyûlést tartot-tunk, melyen fontos határozatokat hozott a presbi-

térium az épületek felújításával kapcsolatban, va-

lamint elfogadta a Pécsi Dániel által készített

három címertervezet közül, a jelen számunkban is

közöltet.

November 12-én, 12 órakor megkoszorúztuk aXI. kerületi Dávid Ferenc utcában levõ Dávid Fe-

renc emléktáblát, ahol híveink nagy létszámban

voltak jelen (részletes beszámolót közlünk az egy-

házi hírekben).

November 15-én, szombaton Rázmány Csabapüspök úr részt vett a Déván megrendezett emlék-

ünnepségen (elmondott beszédét közöljük az egyhá-

zi hírekben).

November 23-án, vasárnap 18 órától Wass Al-bert estet rendeztünk templomunkban, ahol Kiss

Törék Ildikó és Varga Vilmos nagyváradi színmû-

vészek Wass Albert: Üzenet az otthoni hegyeknek cí-men csodálatos összeállítással idézték fel az író

szellemiségét. Az elõadást szeretetvendégség kö-

vette a gyülekezeti teremben.

„Maradnak az igazak és jók

A tiszták és a békességesek.

Erdõk, hegyek, tanok és emberek.

Jól gondolja meg, ki mit cselekszik.”

Wass Albert: Üzenet haza

(részlet)

Karácsonyi istentiszteleteink programja:• December 21-én, vasárnap a 10 órakor kezdõdõ

istentisztelet keretében tartjuk meg a gyermekek

karácsonyfa ünnepélyét.

• December 25-én, karácsony elsõ napján 10 órá-tól ünnepi istentiszteletet tartunk, mely alkalom-

mal úrvacsorát osztunk. Ez alkalommal szolgálatot

végeznek: Rázmány Csaba püspök és Léta Sándor

lelkészek.

• December 26-án, karácsony másodnapján 10órai kezdettel úrvacsoraosztással egybekötött ün-

nepi istentiszteletet tartunk. Ezen istentiszteleten

a helybeli lelkészek mellett szolgálatot végez a ko-

lozsvári teológiáról kiküldött légátus.

2004. január elsején, 11 órától újévi istentisztele-tet tartunk. A szószéki szolgálatot Rázmány Csaba

püspök végzi, melyet az újévi püspöki fogadás kö-

vet.

Szeretettel várjuk minden kedves hívünket ezek-re az áldott alkalmakra.

Léta Sándor

Dunántúli Unitárius Egyházközség

A november 15-én tartott székesfehérvári isten-

tiszteletünk emlékezetes marad, új egyházközségi

tagok jelentkeztek be, 9 taggal gyarapítva gyüleke-

zetünket. Ottani látogatásaim is különösen emléke-

zetesek maradnak.

November 23-án Pécsett láttuk vendégül Szász

János nyugalmazott lelkészt, aki hosszú évtizede-

kig volt a pécsi és dunántúli gyülekezetek lelkésze.

János bácsit 80. születésnapja alkalmából köszön-

töttük. Istentisztelet után élvezettel hallgathattuk

meg elõadását a pécsi és környékbeli unitáriusok

múltjáról, egy délelõttre a múlt és a jelen összefonó-

dott. Az istentiszteletet baráti beszélgetések han-

gulata aranyozta be, végül a találkozást ebéddel

zártuk.

Az októberi és novemberi hónapokban Pécsen

tartott „Vallások párbeszéde” címû kerekasztal-be-

szélgetések sorozat igencsak nagyszámú egyetemi

2003. november–december UNITÁRIUS ÉLET 31

hallgatóság elõtt zajlott; a kerekasztal résztvevõi

között az elkövetkezendõkben jómagam is helyet

kaptam.

Az elmúlt idõszakban Pécsen egy temetési szer-

tartást, valamint Egerben és Szekszárdon egy-egy

esketési szertartást végeztem.

Istentiszteleteink idõpontjai: Pécs, a hó másodikés negyedik vasárnapján (de. 11 óra), a Szabadság

úti Református Egyházközség gyülekezeti termé-

ben. Istentiszteleteink elõtt, de. 10 órától vallásórá-

kat tartunk.

Székesfehérvár és Polgárdi: A hó harmadik va-sárnapján (de. 10, valamint du. 15 óra), a Székesfe-

hérvári Evangélikus Egyházközség gyülekezeti ter-

mében (Szekfû Gy. u.), valamint Polgárdiban, az

unitárius gyülekezeti teremben (Kossuth L. u. 94.)

Úrvacsoraosztással egybekötött ünnepeink alkal-mával az idõpontok kissé eltolódnak. Így karácsonyalkalmával, a harmadik vasárnap helyett Székesfe-

hérváron és Polgárdiban karácsony elsõ napján

tartjuk istentiszteletünket, Pécsen a negyedik va-

sárnap helyett karácsony másodnapján.

Máté Ernõ

„Óh költõ, tisztán élj te most…”Lesz-e Unitárius Alkotók Társasága?

Minden alkotó emberben él a kiteljesedés vágya isteni adottságainkbólkövetkezõen

A fenti idézet minden olyan mûvésznek szól –különösen a mi korunkban – , aki igyekszik megfe-lelni lelkiismeretének és hite követelményeinek.

Idén teljesedik ki az Unitárius Alkotók Társasá-ga, amely a beregi unitárius szórványban bontottzászlót. Dunafüreden szeretnénk egy alakuló gyû-lést összehívni, ahol máskor is összegyûlnénk egykis eszmecserére, feltöltõdésre, és ott hagynák mû-vészeink egy-egy alkotását. Idõvel kiállítást is ren-dezhetünk ezekbõl.

Miért van szükség egy ilyen társaságra?Az alkotó ember tevékenységi területe a világ,

mellyel együtt alá van vetve a történelmiség dimen-ziójának. S bármely alkotómûvész, akármilyen ki-magasló helyet foglal el a világban, történelmiségesúlyos kérdések elé is állítja, s azok megoldásárakényszeríti (ilyen a halál, a halhatatlanság, az örökélet problémája). A keresztény szellemû mûvésznélkülönösen fontos kérdések ezek.

Elõször vizsgáljuk meg a legfontosabb tényezõt,a halhatatlanság mint lehetõség kérdését. Kiindul-hatunk abból a nézetbõl, mely szerint az emberiszellem valami anyagtalan, testetlen valóság, aminem oldódik fel az anyagi természetben, hanem ön-tudatként túlszárnyalja azt. Az anyagiság szükség-szerû következménye a keletkezés és az elmúlás, azanyagi létezõk ezért mulandók. Ha azonban a szel-lem nem anyagi természetû, akkor nincs is alávetveaz elmúlás törvényének. Csak úgy dõl el a halhatat-lanság kérdése, vagy abszurditás alternatívája ahalhatatlanság javára, ha Isten biztosítja a létezésvégsõ értelmességét, azt, hogy a valóság nem ab-szurd, nem értelmetlen. A halhatatlanság tehátszorosan összefügg az Isten-problémával. Merõben

az a tény, hogy a lélek él tovább, folytatja eddigi éle-tét, nem nyújthat beteljesülést.

Az alkotó embernek tehát fontos küzdenie azért aharmóniáért, mely a kettõs egységben – az ember-ség test-lélek nyilvánvalóságában – jelenik meg, je-lezve egyben a személy feladatát is. Nem utolsósor-ban a végtelenség igényének realitását komolyanvéve, számot kell vetni filozófiailag is a halhatatlan-ság esélyével, mely még mindig annak a kérdésneka megválaszolásához segít bennünket, hogy mi azember?

Kant, a transzcendentális reflexió megalapítójakimutatta, hogy az ember szellemisége révén kilóga világból, túlmutat önmagán. Wittgenstein alap-ján a szem és a látótér kapcsolatát hasonlíthatjukaz emberi alanyiság és az empirikus világ kapcsola-tához. Ahogy a szem hozzá is tartozik a látótérhez,meg nem is – mert valójában a látótérnek a határa –ugyanúgy az ember, mivel szellemisége révénalany, tudatos én, hozzá is tartozik, meg kívül isvan a tapasztalati, konkrét világon. Mindez tehátúgy értelmezhetõ, mint a világ határa. Ebbõl követ-kezik, hogy az embert teljeskörûen nem lehet meg-magyarázni empirikus eszközökkel és elméletek-kel, s ennek a szellemi én az oka.

Az öntudat és az önismeret fogalmai pedig aztmutatják, hogy nem tudathasadásos gondolat azegy énünkön belül két oldalt megkülönböztetni,vagyis az empirikus és a transzcendentális ént. Ez akettõs egység, mely oly titokzatossá teszi az embert,adja meg annak lehetõségét, hogy bármikor, bármi-lyen helyzetben reflektáljon önmagára. Ezért nemoldódunk fel az empirikus világban és tudunk errõl.Jogosan fogalmaz tehát Kant, hogy az emberi élet

32 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

független az állatvilágtól, s ezért mondjaWittgenstein, hogy az ember nem része a tapaszta-lati világnak. Bonyolult és titokzatos teremtményaz ember, különösen a mûvészember. Az Istent ku-tató és az Õ akaratát keresõ ember számára igennagy élményt és komoly lelki-szellemi segítséget je-lenthet a mûvészek, az alkotó ember megélt, meg-küzdött tapasztalata, a „delejtû” emberek lenyoma-ta. A mûvészember a mûvészi alkotáson keresztül azautonómiának egy olyan teljességét tudja realizálni,amely bizonyos fokig emlékeztet az isteni teremtõ ak-tusra. A mûvészi alkotói folyamatban tehát kitelje-sedik az istenkép-más-szerûsége, s azalkotáson keresztülsajátos, hasonlítha-tatlan kapcsolatbatud lépni a transz-cendens világgal is.

Ady Endre írta1908-ban: „A hit va-lami olyan portéka,mely minden kor-szak emberei szá-mára akképpen jut,mint a kenyér; volteset rá, hogy Párizs-ban is külön számí-tottak fel kenyeretaz étkezésnél, ésBudapesten kétszerannyit adtak két krajcárért. Mint ma. Az okos köz-gazdászok megmondják a kíváncsiaknak, hogy mi-csoda konstellációk az okai ennek. De a hit gazdasá-gilag megmagyarázhatatlanabb a gabonánál és akenyérnél. Nem igaz az, hogy valahonnan az északivagy déli sarkról egy-egy pesszimista áramlat indulútnak az emberek lelkeibe. De az igaz, hogy a hit,ma még a proletár új szívek birodalmában is – tar-talmi. Nincs hit, és teljességgel nincs hit a Du-na–Tisza táján, ahol általában mindig kevés volt.

A delejtû emberekrõl beszélek, ami nyilvánvaló,az érzékenyekrõl és az értelmes szomorúakról.”

A költõ szavaival élve, kik ezek a delejtûk? Min-denképp az érzékeny antennájú, égi fogantatású,lelki tehetségekkel megáldott poéta vagy mûvészéletû emberek; ide tartoznak költõink, íróink, festõ-ink és zenészeink, az alkotó társaság tagjai. Akik avégtelenbõl jönnek, s a véges valóságból a halhatat-lanságba mennek. A mûvészek az örökkévalóság re-túrjegyével õrült oda-vissza utazók ég és föld, emberés Isten között, föl s alá. Hallgatnunk, néznünk ésmegértenünk kell õket, hiszen csak õk képesekmindent kitapogatni; ami volt, lesz és közeleg.

Ezzel az írással a közöttünk tevékenykedõ, mû-vészi vénával megáldott atyánkfiaira kívánom fel-hívni a figyelmet, akik most társaságba tömörülvepróbálnak egyházunk hasznos segítõi lenni. Talán

életük gyötrelmesebb, vagy fájdalmasabb, de egyút-tal örömtelibb, reménnyel teljes istenkeresés – mégha mûvészet birodalmában is.

Hallgassunk tehát a mûvészekre, az alkotó em-ber rezdüléseire, hisz ténykedésük üzenet az örök-kévalóság birodalmából. Útbaigazítást, ösztönzéstadhatnak mûveiken keresztül. És ha méltóképpenápoljuk ezt az ösztönzést, akkor ez arra irányítmajd, hogy szárnyat bontsunk mi is az elnehezüléserõi ellen.

Mindez még egy igen fontos kérdést vet fel. Mi akülönbség a keresztény és a nem keresztény jövõ-szol-

gálat között a mûvé-szetben? A különb-ség a motivációbanvan. A keresztény al-kotó ember a napimunkájában a te-remtést viszi tovább,az embertárskéntvállalt szolgálat amegváltói mû foly-tatása, az emberségelõsegítése, az egy-ház szeretetközös-ségének szélesítése.A keresztény lelkü-letû alkotó tehátmindig és minde-nütt mint Jézust kö-vetõ cselekszik Isten

országa építésében. Nem kétséges, hogy valóban so-kat tehet például a hétköznapok demokratizmusá-ért a helyi közéletben, ha komolyan veszi, hogy azt aJézust követi és jeleníti meg, akiben nincs sem zsi-dó, sem görög, sem úr, sem szolga, sem férfi, sem nõ.

A keresztény ember jövõt építõ munkájában az afelismerés lehet központi jelentõségû, hogy a hitalapvetõen jövõ-struktúrájú, hiszen feltételezi a vi-lág nyitottságát, alakíthatóságát, be nem fejezettsé-gét. Az örök visszatérést, teljes meghatározottságotvalló régebbi vallásokkal szemben éppen ez volt akereszténység nagy újdonsága. Ezért van hitünk-nek mondanivalója a lehetõségeket kibontó atom-kor hívõ embere számára is.

Az alkotó ember a jövõ lénye. Hiszen a távlatnél-küliség a mûvész számára maga a halál. A kovászszerepét persze csak hivalkodás nélkül tölthetik bemûvészeink.

Unitárius alkotóink a létrehozandó dunafüredimûvésztelepen megvalósíthatják az értelmes terve-zést és a jövõ váratlanságában realitásra nevelhet-nek.

Mert a mi boldogságunk nem a mulandó dolgok-ban van. Arra vagyunk hivatva, hogy részesei le-gyünk az igaz és örök jónak.

– beregi –

Az egyik beregi alkotómûvészVári Zsolt alkotásával

Kéziratokat nem õrzünk meg ésnem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõkviselik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja azírások szellemét és tartalmát nem

érintõ rövidítések jogát.

Folyóiratunk minden pároshónap végén jelenik meg.

UNITÁRIUS ÉLETA Magyarországi Unitárius Egyház lapja

Szerkeszti a Szerkesztõ BizottságFõszerkesztõ:

dr. Zoltán ZoltánFõszerkesztõ-helyettes:

Léta SándorFelelõs szerkesztõ:

Balázsi LászlóSZERKESZTÕSÉG CÍME:

V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055.Telefon/fax: 311-2801

Internet: http://unitarius.lap.huTerjeszti a Magyarországi Unitárius

Egyház.Megjelenik kéthavonta.

Felelõs kiadó:Heltai Gáspár Kft.

Index: 25 842Készült:

a Cerberus Kft.nyomdaüzemében

Felelõs vezetõ:Schmidt Gábor

HU ISSN 0133-1272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:

www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.hu

36 UNITÁRIUS ÉLET 2003. november–december

Elõfizethetõ:A lelkészi hivatalokban

(Budapesten és vidéken),vagy befizetési csekken.

Bankszámlaszám:11713005–20011631

Egyes szám ára: 400 Ft

Évi elõzizetési díj: 2400 Ft

H Í R E K

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2003. november25-én, kedden 11 órától tartotta közgyûlését az Ökumenikus Központ ésEgyetemi Lelkészség épületében.

A megnyitó imádságot Dr. Mészáros Kálmán egyházelnök mondotta. Ahatározatképesség kimondása és a napirendi pontok elfogadása, valaminta jegyzõkönyvvezetõ és hitelesítõk felkérése után, Dr. Márkus Mihálypüspök elnöki beszámolója és Dr. Görög Tibor fõtitkári beszámolójahangzott el. A tagegyházak közül bemutatásra került a MagyarországiRomán Ortodox Egyház, majd a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciaköszöntése hangzott el.

A hozzászólások után sor került a Számvizsgáló Bizottság és azÖkumenikus Tanács bizottság új tagjainak a megválasztására. Sorrakerült a 2002. évi zárszámadás és a 2004. évi költségvetés ismertetése. Azáró imát D. Szebik Imre püspök, az Ökumenikus Tanács alelnökemondotta.

�

November 26-án (szerda este), a Heltai Könyvesbolt különtermében, ahagyományos Dinnyés József-est keretében szép számmal jelentek megaz Unitárius Alkotók Társasága 15 fõs beregi alkotók közül.

Négyen mutatkoztak be sikeresen:

- Zoltáni Zsolt és Tót Attila énekesek Dévai Nagy Kamilla növendékei;

- Balogh Tibor grafikusmûvész, most énekszámokkal;

- Nézõ László versmondó, az elsõ Balázs Ferenc-díjas, aki most az AmaroDrom roma lap egyik szerkesztõje.

Felhõs Szabolcs ideiglenes szervezõ ismertette a Partium-mûhelybõlkibontakozó beregi alkotó társaságot.

Mindannyian a beregi unitárius szórvány alapító, illetve tiszteletbelitagjai.

A 15 fõs alapító tagok közt találjuk a tarpai származású Vári Zsolt romafestõmûvészt, Ószabó István és Dusa Lajos debreceni költõ atyánkfiait, ésFelhõs Szabolcsot, a Partium folyóirat fõszerkesztõjét.

Ezzel a bemutatkozással is azt kívánták elérni, hogy a kezdeményezést, azUnitárius Alkotók Társaságát országos méretûvé szélesítsék. Várjákazokat az unitárius alkotómûvészeket (írók, költõk, szobrászok, zenészek,festõk, filozófusok), illetve szimpatizánsokat, akik szeretnének közösenténykedni egy leendõ társaságban.

A rendezvényen jelen volt dr. Zoltán Zoltán, az UNÉL fõszerkesztõje ésGergely Felicián gondnok úr, az est házigazdája is, akik helyeslik aberegiek kezdeményezését és támogatják.

�

Tisztelettel értesítjük híveinket, hogy 2004. január 1-jén a Bartók BélaUnitárius Egyházközség templomában (1092 Budapest, HõgyesEndre u. 3. sz.) – de. 11 órai kezdettel, újévi istentiszteletet tartunk,melyen szószéki szolgálatot végez Rázmány Csaba püspök, ami után azEgyházközség gyülekezeti termében megtartjuk a hagyományospüspöki fogadást, melyen ünnepi köszöntõt mond Mikó István, aMagyarországi Unitárius Egyház fõgondnoka.

Értesítjük továbbá híveinket, hogy lehetõséget biztosítsunk a részvételre,ezért az 1055 Budapest, Nagy Ignác utca 2-4. valamint a 1181Pestszentlõrinc, Szervét Mihály tér. 1. sz. alatti templomainkban azistentiszteletek de. 10 órától kezdõdnek.

�

A hagyományos újévi püspöki fogadásra,minden unitárius hívünket szeretettel hívunk és várunk,

szeretetteljes testvéri együttlét jegyében!

A mellékelt csekken kérjük azUNÉL elõfizetést megújítani!