1

A Közbeszerzések Tanácsa által

a közbeszerzési referens szakképesítés (OKJ 54 343 03 0000 00 00)

Közbeszerzési vonatkozású általános jogi ismeretek

szakmai követelménymoduljához készíttetett segédanyag 2010. májusi lezárás

Szerzı: Dr. Kardkovács Kolos

ügyvéd, hivatalos közbeszerzési tanácsadó

Lektor: dr. Kovács Dóra

2

Tartalomjegyzék

I. Fejezet: Jogforrási hierarchia .................................................................................................. 4

1. Jogforrások fogalma ....................................................................................................... 4 2. Jogforrások rendszere (kibocsátók, jogszabályok típusai) ............................................. 5 3. Az Alkotmány helye és szerepe a jogforrási hierarchiában ........................................... 6 4. Kizárólagos törvényhozási tárgyak ................................................................................ 7 5. A jogszabályok jellemzıi (törvény, rendelet), a jogszabályok jelölése ......................... 8 6. A jogszabályok szerkezeti elemei ................................................................................ 10 7. Az állami irányítás egyéb jogi eszközei ....................................................................... 10

II. Fejezet: Jogszabályok hatálya és érvényessége ................................................................... 12 1. A jogszabályok érvényességének fogalmi megközelítései .......................................... 12 2. A jogszabályok kihirdetése és közzététele ................................................................... 12 3. A jogszabályok idıbeli, területi és személyi hatálya ................................................... 13 4. A visszaható hatály tilalma .......................................................................................... 14

III. Fejezet: Tulajdonjog fogalma, tárgya, tartalma.................................................................. 15 1. A tulajdonjog fogalma, szerzésmódok és jellemzıik ................................................... 15 2. A tulajdonjog tárgyai (dolog fogalma, alkotórész, tartozék, a dolgok osztályozása) .. 16 3. A tulajdonjog részjogosítványai, a tulajdonjog tartalma .............................................. 17 4. A tulajdonos kötelezettségei, a tulajdonjog korlátai .................................................... 17 5. Szolgalmak ................................................................................................................... 18

IV. Fejezet: A szerzıdések létrejöttének, megkötésének szabályai ......................................... 19 1. A szerzıdés fogalma .................................................................................................... 19 2. Az ajánlat és az elfogadás ............................................................................................ 20 3. A szerzıdési szabadság, a szerzıdések alakisága ........................................................ 21 4. A szerzıdés stádiumai .................................................................................................. 21 5. Semmisség, megtámadhatóság fogalma, szabályai, következményei .......................... 22 6. Szerzıdés módosítása és teljesítése .............................................................................. 23 7. Szerzıdés megszegésének esetei és jogkövetkezményei ............................................. 24 8. Az elévülés ................................................................................................................... 26 9. A közbeszerzési eljárást lezáró szerzıdések sajátosságai ............................................ 27

V. Fejezet: A szerzıdést biztosító mellékkötelezettségek fajtái, szabályai ............................. 30 1. A mellékkötelezettségek áttekintése, a szerzıdést megerısítı mellékkötelezettségekrıl általában ........................................................................................................................... 30 2. A foglaló fogalma és szabályai .................................................................................... 31 3. A kötbér fogalma és szabályai ..................................................................................... 31 4. Jótállás fogalma, szabályai ........................................................................................... 32 5. Bankgarancia és biztosítási szerzıdés alapján kiállított - készfizetı kezességvállalást tartalmazó - kötelezvény .................................................................................................. 33 6. Kezesség fogalma, formái, szabályai ........................................................................... 33

VI. Fejezet: A szerzıdések szerkezete, tartalmi elemei, csoportosítása .................................. 35 1. A szerzıdések tartalma ................................................................................................. 35 2. A szerzıdések szabályozása a Ptk-ban (általános és különös szabályok) .................... 36 3. A fı- és mellékkötelezettségek fogalma ...................................................................... 38

VII. Fejezet: A vállalkozási szerzıdés szabályai ..................................................................... 38 VIII. Fejezet: A megbízás szabályai ........................................................................................ 43 IX. Fejezet: Az adásvétel és a szállítási szerzıdés szabályai ................................................... 46

1. Az adásvétel szabályai ................................................................................................. 46

3

2. Az adásvételi különös nemei ........................................................................................ 48 3. A szállítási szerzıdés szabályai .................................................................................... 50

X. Fejezet: Az államháztartás alrendszerei .............................................................................. 52 1. Az államháztartás fogalma, rendszere .......................................................................... 52 2. Az államháztartás gazdálkodásának alapelvei ............................................................. 53 3. Államháztartási bevételek és kiadások ......................................................................... 54 4. A költségvetés adatainak nyilvánossága ...................................................................... 55 5. A Magyar Államkincstár jogállása és alapvetı feladatai ............................................. 56 6. A költségvetési szervek fogalma, csoportosítása, alapítása, megszüntetése ................ 57 7. Az államháztartás és a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás kapcsolata ............. 59

XI. Fejezet: A közigazgatási eljárás alapelvei ......................................................................... 61 XII. Fejezet: A közigazgatási hatósági ügy és az ügyfél fogalma ........................................... 65

1. A közigazgatási hatósági ügy ....................................................................................... 65 2. Az ügyfél ...................................................................................................................... 66 3. Jogutódlás a hatósági eljárásban................................................................................... 67

XIII. Fejezet: Joghatóság, hatáskör, illetékesség fogalma a Ket. alapján ................................ 69 1. Joghatóság fogalma ...................................................................................................... 69 2. Hatáskör és illetékesség ............................................................................................... 70 3. A hatáskör és illetékesség összeütközése, az eljáró szerv kijelölése ........................... 71 4. Eljárási kötelezettség .................................................................................................... 72 5. Eljárás az illetékességi területen kívül ......................................................................... 73

XIV. Fejezet: Közigazgatási hatósági eljárás a Ket. szerint .................................................... 74 1. Az eljárás megindítása ................................................................................................. 75 2. A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása ............................................................ 75 3. Az eljárás megszüntetése és felfüggesztése ................................................................. 76 4. A tárgyalás .................................................................................................................... 77 5. Az eljáró szerv határozatának meghozatala ................................................................. 77

XV. Fejezet: Bizonyítási eljárás céljai, a bizonyítás eszközei a Ket. szerint ........................... 78 1. A tényállás tisztázásának kötelezettsége ...................................................................... 78 2. Az ügyfél nyilatkozata ................................................................................................. 79 3. Az irat ........................................................................................................................... 80 4. A tanú ........................................................................................................................... 81 5. A szemle ....................................................................................................................... 82 6. A szakértı ..................................................................................................................... 82

XVI. Fejezet: Közigazgatási hatósági döntések ....................................................................... 84 1. A hatósági döntések megjelenési formái ...................................................................... 84 2. A határozat (egyszerősített határozat) és végzés .......................................................... 84 3. Az ideiglenes intézkedés .............................................................................................. 87 4. Egyezség jóváhagyása .................................................................................................. 87 5. Hatósági szerzıdés ....................................................................................................... 87 6. A döntés közlése ........................................................................................................... 88

XVII. Fejezet: Közigazgatási jogorvoslatok rendszere ............................................................ 91 1. A jogorvoslatok áttekintése .......................................................................................... 91 2. A fellebbezés ................................................................................................................ 92 3. A döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján ...................................... 95 4. Bírósági felülvizsgálat .................................................................................................. 96 5. Újrafelvételi eljárás ...................................................................................................... 97 6. A döntés módosítása vagy visszavonása ...................................................................... 98 7. A felügyeleti eljárás ..................................................................................................... 99 8. A határozat felülvizsgálata az Alkotmánybíróság határozata alapján .......................... 99

4

9. Az ügyészi intézkedés ................................................................................................ 100 10. Semmisség ................................................................................................................ 100

XVIII. Fejezet: A hatósági döntések végrehajthatóságának feltételei, a végrehajtás elrendelése és foganatosítása ..................................................................................................................... 102

1. A végrehajtási eljárás fogalma, a végrehajtás elıfeltételei ........................................ 102 2. A jogerı fogalma, a végrehajthatóság és a jogerı összefüggései .............................. 104 3. A végrehajtás elrendelése ........................................................................................... 105 4. A végrehajtás foganatosítása, pénzfizetési kötelezettség végrehajtása ...................... 106 5. A késedelmi pótlék ..................................................................................................... 107 6. Meghatározott cselekmény végrehajtása .................................................................... 107 7. Meghatározott ingóság kiadása .................................................................................. 108 8. Végrehajtás felfüggesztése ......................................................................................... 108 8. Végrehajtás megszüntetése ........................................................................................ 109 9. A végrehajtáshoz való jog elévülése .......................................................................... 110

XIX. Fejezet: Az elektronikus tájékoztatás szabályai ............................................................ 111 XX. Fejezet: A hatósági szolgáltatás szabályai ...................................................................... 112

I. Fejezet: Jogforrási hierarchia 1. Jogforrások fogalma A jogforrások fogalmának meghatározását illetıen alapvetıen két megközelítés ismert. Az egyik szerint jogforrás alatt értendık mindazon tényezık, amelyekbıl a jog származik, keletkezik (ún. genetikus jogforrás definíció). E fogalom-meghatározás szerint a jogforrás fogalomkörébe sorolhatók a szokásjogok, a jogszabályok, a jogalkalmazó szervek állásfoglalásai (pl. irányelvek, elvi állásfoglalások, elvi döntések, stb.), sıt a jogtudomány és a jogtudósok munkássága is. A másik megközelítés szerint jogforrás alatt a meghatározott módon, a jogalkotó hatáskörrel felruházott (állami vagy önkormányzati szervek), továbbá az általuk alkotott jogszabályok összessége értendı (ún. gnoszeológikus jogforrás definíció). E fogalom-meghatározás szerint tehát a jogforrás nem más, mint egyrészt a jogszabályok megjelenési formája, amelyekbıl a jogi normák tartalma (magatartásszabály) megismerhetı, másrészt amelyektıl, mint kibocsátóktól (jogalkotó szervektıl) a jogi normák származnak. A jogforrás tehát összefoglalóan jelenti egyrészt a jogalkotásra, jogszabályok kibocsátására jogalkotó határkörrel felruházott szerveket, másrészt az általuk egy aktussal elfogadott jogi normákat, azaz a jogszabályokat. A következıkben e megközelítés szerint vizsgáljuk a jogforrások sajátosságait. A jogforrások közös jellemzıje, hogy egymásra épülı, hierarchikus rendszert alkotnak és országos vagy helyi szinten rendezik a társadalmi viszonyokat. Ez utóbbi körben jogszabályok kibocsátására alapvetıen akkor kerül sor, ha társadalmi igény jelentkezik valamilyen társadalmi viszony rendezésére és ezzel összefüggésben szükségessé válik a közösség tagjai jogainak és kötelezettségeinek meghatározása, valamint az esetleges érdek-összeütközések feloldása.

5

2. Jogforrások rendszere (kibocsátók, jogszabályok típusai) A jogforrások természetesen többféle szempont szerint, így – többek között – kibocsátók és az általuk kibocsátott jogszabály típusa szerint is csoportosíthatók. A Magyar Köztársaság hatályos alkotmánya szerint jogszabályt bocsáthat ki: - az Országgyőlés, - a Kormány, - a miniszterelnök, - a miniszterek és - a helyi önkormányzat képviselıtestülete. A jogszabályok megjelenési formája kétfajta lehet, nevezetesen törvény vagy rendelet. A teljesség igényével meg kell említeni, hogy korábban lehetıség volt törvényerejő rendelet kibocsátására is (ezt az Országgyőlés ülésezésének hiányában az azóta már megszőnt Elnöki Tanács bocsáthatta ki). Ez csak azért érdemel említést, mert bár 1989. óta törvényerejő rendelet kibocsátására nem került sor, azonban néhány törvényerejő rendelet még hatályban van. A jogszabály kibocsátására jogosult szerveket a kibocsátott jogszabály típusával összevetve megállapítható, hogy az Országgyőlés törvény, a Kormány kormányrendelet, a miniszterelnök és a miniszterek, valamint a helyi önkormányzat képviselıtestülete rendelet kibocsátására jogosult. Fontos kiemelni, hogy az Országgyőlés bármilyen gazdasági és társadalmi viszony szabályozása körében, a Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, de a kizárólagos törvényhozási tárgyak kivételével gyakorlatilag bármely egyéb szabályozási tárgy tekintetében, illetve természetesen valamely törvény felhatalmazása alapján, míg a miniszterelnök és a miniszterek csak a feladatkörükben és kizárólag magasabb szintő jogszabály felhatalmazása alapján adhatnak ki jogszabályt. A helyi önkormányzat képviselıtestülete a helyi közügyekben vagy a törvény vagy esetlegesen kormányrendelet felhatalmazása alapján alkothat rendeletet. Említettük, hogy a jogforrások közös jellemzıje, hogy egymásra épülı, hierarchikus rendszert alkotnak. Ez tükrözıdik mind a kibocsátók, mind pedig az általuk kibocsátott jogszabályok tekintetében. Így a hierarchia csúcsán a törvény, majd a kormányrendelet, végül a miniszterelnöki, illetve a miniszteri rendelet áll. Külön kell szólni a helyi önkormányzat képviselıtestülete által kibocsátott rendeletrıl, mivel a helyi közügyekben a képviselıtestület általános jogalkotó hatáskörrel rendelkezik, azaz az Alkotmány és a törvények keretei között a helyi életviszonyok szabályozása tekintetében szabadon bocsáthat ki rendeletet. Természetesen azokban az esetekben, ahol helyi önkormányzat képviselıtestülete – átruházott hatáskörben – törvény vagy esetlegesen kormányrendelet felhatalmazása alapján alkot rendeletet, ott a helyi viszonyokra irányadó és a helyi (területi) sajátosságoknak megfelelı részletes szabályok nem állhatnak ellentétben a felhatalmazást adó jogszabály rendelkezéseivel. A jogforrási hierarchia tehát azt jelenti, hogy egyrészt a magasabb szintő jogszabály rendelkezésével nem lehet ellentétes az alacsonyabb szintő jogszabály rendelkezése, másrészt az alacsonyabb szintő jogszabály csak annyiban szabályozhat egy adott életviszonyt, amennyiben arra vonatkozóan a magasabb szintő jogszabály nem állapít meg rendelkezést. Ennek megfelelıen a jogforrási hierarchia következtében megfigyelhetı, hogy a magasabb

6

szintő jogszabály az alacsonyabb szintő jogszabállyal az általános és különös viszonyában áll, azaz a hierarchiában föntrıl lefelé haladva a szabályozás egyre inkább specifikus vagy részletszabályokat tartalmaz. A jogforrási hierarchia megsértésének következménye, hogy az alacsonyabb szintő jogszabálynak a magasabb szintő jogszabállyal ellentétes rendelkezése nem bír kötelezı erıvel. A vélt vagy valós jogszabályi kollíziók megállapítása, az alkotmányos rendelkezésekkel való összevetése és az összeütközés következményeinek levonása – erre irányuló indítvány esetén – az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Kizárólag a teljesség igényével a korábbiakban is kifejtettekre tekintettel, az Európai Unióhoz történı csatlakozás kapcsán és a Magyar Köztársaság tagállami minıségére tekintettel meg kell emlékezni arról is, hogy a jogforrási hierarchia a közösségi jog és a nemzeti jogok viszonyában is értelmezhetı. E tekintetben az Alkotmány úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerzıdés alapján – az Európai Uniót, illetıleg az Európai Közösségeket (a továbbiakban: Európai Unió) alapító szerzıdésekbıl fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – egyes Alkotmányból eredı hatásköreit a többi tagállammal közösen gyakorolhatja, e hatáskörgyakorlás megvalósulhat önállóan és az Európai Unió intézményei útján is. A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsı jog összhangját. Amennyiben tehát a jogszabályi ütközés a közösségi jog vagy a nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségek és a nemzeti jog között állna fenn, abban az esetben – feltéve, hogy az Alkotmányban biztosított jogvédelem szintje nem csökken – a közösségi jog, illetve a nemzetközi jog elsıdlegessége érvényesül. Amennyiben valamely közösségi polgár, európai uniós tagállam, közösségi jogalkalmazó szerv vagy az Európai Bizottság a közösségi jog és a belsı jog összhangjának hiányát észleli, akkor e körben az Európai Bíróság állásfoglalását vagy döntését kérheti. 3. Az Alkotmány helye és szerepe a jogforrási hierarchiában A jogforrási hierarchia kapcsán leírtak jól rávilágítanak arra, hogy egy adott jogszabálynak a jogrendszerben elfoglalt helye a hierarchikus rend okán meghatározó jelentıségő. Ezek közül is minden ország jogrendszerében kiemelkedik az Alkotmány függetlenül attól, hogy léteznek egyes országok, ahol nincs ún. írott alkotmány. Az Alkotmányok ugyanis minden esetben alaptörvényként funkcionálnak és rendelkezéseik révén a jogrendszer egészét érintı kihatásuk van. Az Alkotmányok kiemelt jelentıségét mutatja, hogy az alkotmányos rendelkezések valamennyi jogalkotót kötik, azokkal ellentétes tartalmú jogszabály kibocsátására nem kerülhet sor. Az Alkotmány szupremáciáját számos ország jogrendszerében külön intézményrendszer és/vagy eljárásjogi szabályok is biztosítják. A hazai jogrendszer esetében például az Alkotmánybíróság ırködik az Alkotmány megtartásán és megsemmisíthet minden olyan jogszabályt vagy jogszabályhelyet, amelyrıl azt állapítja meg, hogy az Alkotmánnyal ellentétes rendelkezést tartalmaz. Az eljárásjogi szabályokat illetıen pedig megemlíthetı, hogy új Alkotmány elfogadásához az Országgyőlés kétharmados szavazattöbbséggel történı elfogadásán túlmenıen annak népszavazás útján történı megerısítése is szükséges. Érdekesség, hogy az Alkotmány maga is törvény, ezért tisztán formális megközelítésében – más törvényekhez hasonlóan – a jogforrási hierarchia csúcsán található. Ami az

7

Alkotmányt szerepét tekintve mégis a többi törvény fölé emeli az nem más, mint annak szabályozási tárgyköre, hiszen a legtöbb Alkotmány az államcélokra, az államformára, a hatalommegosztásra, a hatalomgyakorlás módjára, az alapvetı szabadságjogokra, az államszervezetre, a közigazgatási szervezetrendszerre, az állampolgári kötelezettségekre, a nemzetközi kapcsolatokra és szuverenitásra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. Ennek megfelelıen a Magyar Köztársaság Alkotmánya az alábbi fıbb szabályozási tárgyakat tartalmazza: - államformára, hatalomgyakorlás módjára, a politikai rendszer és az államhatalom

jellegére, - a szuverenitás gyakorlására, az európai uniós tagsággal együttjáró kompetencia-

megosztásra, - az alapvetı jogokra (szabadságjogok, gazdasági, szociális és kulturális jogok, emberi

jogok, állampolgári jogok, diszkrimináció tilalma) és kötelezettségekre (honvédelem, közteherviselés, gyermekek taníttatása), illetve a jogok védelmére,

- az államszervezetre, a feladat- és hatalommegosztásra, - az államhatalmi szervekre (Országgyőlés, Kormány, köztársasági elnök), a bíróságokra és

az ügyészségekre, - az alkotmányos jogok védelmének szervezetrendszerére (Alkotmánybíróság,

országgyőlési biztosok), - a honvédségre és egyes rendvédelmi szervekre, - az Országgyőlés pénzügyi ellenırzésére (Állami Számvevıszék) és a monetáris politika

szervezetrendszerére (Magyar Nemzeti Bank), - a helyi hatalomgyakorlásra (önkormányzatokra), - a jogalkotásra és a jogalkotó szervekre, - a választások elveire, - a nemzeti jelképekre vonatkozó alapvetı szabályokat. A jogforrástan ismer még ún. alkotmányos törvényeket, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az Alkotmány valamely szabályozási tárgyköréhez, ezért a jogforrási hierarchiában ugyan az Alkotmány alatt helyezkednek el, de jelentıségüknél fogva kiemelkednek más törvények közül. Ezeket az Országgyőlés csak kétharmados szavazattöbbséggel fogadhatja el, illetve módosíthatja, amely széleskörő társadalmi konszenzust és a pártok közötti egyetértést feltételez. E körben példaként említhetı az egyesülési törvény, a helyi önkormányzatokról szóló törvény, a választási törvény, stb. 4. Kizárólagos törvényhozási tárgyak A jogforrási rendszer hierarchiájából következik, hogy egyes kiemelt jelentıségő társadalmi viszonyokat – az Alkotmány rendelkezéseire is figyelemmel – csak törvényben lehet szabályozni. Ezek az ún. kizárólagos törvényhozási tárgyak. Így az Országgyőlés törvényben állapítja meg: - a társadalmi rendre, valamint a társadalom meghatározó jelentıségő intézményeire, az

állam szervezetére, mőködésére, és az állami szervek hatáskörére vonatkozó alapvetı rendelkezéseket,

8

- a gazdasági rendre, a gazdaság mőködésére és jogintézményeire vonatkozó alapvetı szabályokat,

- az állampolgárok alapvetı jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait.

A társadalmi rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen: - az Alkotmányban felsorolt állami szervek mőködését, - a társadalmi szervezetek és az érdekképviseleti szervek jogállását, - az országgyőlési képviselık és a tanácstagok választását, valamint jogállását, - a miniszterek és az államtitkárok jogállását és felelısségét, - a népszavazást, - a bőncselekményeket, a büntetéseket és a büntetés-végrehajtást, - a büntetı, a polgári és az államigazgatási eljárást. A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen: - a tulajdonviszonyokat, a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait, - az állam kizárólagos gazdasági tevékenységét, a népgazdasági tervezést, továbbá a

gazdálkodó szervezetek jogállását és állami irányításuk alapvetı rendjét, - az állami pénzügyeket, az adókat és az adójellegő kötelességeket, - a középtávú népgazdasági tervet és az állami költségvetést, - a munkaviszony és a munkavédelem alapvetı kérdéseit. Az állampolgárok alapvetı jogai és kötelességei körében törvényben kell szabályozni különösen: - az állampolgárságot, - a személyi szabadságjogokat és korlátozásukat, a külföldre utazásnak és az útlevél

kiadásának a feltételeit, - az egyesülési és a gyülekezési jogot, - a sajtóra vonatkozó rendelkezéseket, - a házasságot és a családot, - az öröklést, a személyhez és a szellemi alkotáshoz főzıdı jogokat és kötelességeket, - a közérdekő bejelentések, javaslatok és panaszok intézését, - a lelkiismereti szabadsághoz és a vallás szabad gyakorlásához főzıdı alapvetı jogokat és

kötelességeket, - az oktatást és a közmővelıdést, - az egészségügyi ellátást és a társadalombiztosítást, - a honvédelmi kötelezettséget, - a személyi nyilvántartást. 5. A jogszabályok jellemzıi (törvény, rendelet), a jogszabályok jelölése Amint arról már más összefüggésben szó volt, jogszabályok kibocsátására a jogalkotási folyamat eredményeként kerülhet sor. A jogalkotás tehát nem más, mint a jogalkotó hatáskörrel felruházott szervek tudatos, általános és absztrakt magatartási szabályok megfogalmazására, illetve jogi normák létrehozására irányuló tevékenysége. A jogalkotási tevékenység eredményeként törvények és rendeletek kibocsátására kerülhet sor, amelyek hierarchikus viszonyban állnak egymással, így alapvetıen eltérı sajátosságokkal is rendelkeznek.

9

A törvényhozás jellemzıi: - tárgyát az állandó jellegő és legjelentısebb társadalmi viszonyok képezik, - megalkotására a társadalom széles körét érintı szabályozási szükségletek kielégítése

céljából kerül sor, - alapvetı szabályokat tartalmaz, - elfogadása idıigényes és nyilvános vita során megy végbe, - a törvényhozás folyamata részleteiben is szabályozott (jogalkotási törvény, házszabály), - legitimitása kevéssé vitatható, - a rendeletekhez viszonyítva számottevıen kisebb számban kerül kibocsátásra. A rendeletalkotás jellemzıi: - csak a jogalkotó szerv feladat- és hatáskörében és/vagy törvényi felhatalmazás alapján

kerülhet kibocsátásra, - megalkotására partikulárisabb szabályozási szükségletek kielégítése céljából kerül sor, - elfogadása kevéssé idıigényes és a nyilvánosság kizárásával vagy korlátozott

nyilvánosság mellett megy végbe, - személyi és tárgyi hatálya korlátozottabb, - a törvényekhez viszonyítva számottevıen nagyobb számban kerül kibocsátásra. A jogszabályok kereshetısége és ezáltal a jogalkalmazók munkájának elısegítése szükségessé teszi a jogszabályok egyértelmő, követhetı és azonosítható módon való megjelölését. A jelölés a törvények kivételével – amelynek kibocsátására csak az Országgyőlés jogosult – tartalmazza a jogalkotó szerv megnevezését (rövidítését), a jogszabály sorszámát és kibocsátásának évét, kihirdetésének idıpontját, valamint a jogszabály megnevezését és szabályozási tárgyát (címét). A sorszámozás évenként 1-tıl kezdıdıen, folyamatosan, a kibocsátás sorrendjében történik. A törvények sorszámozása római számokkal, míg a rendeletek számozása arab számokkal történik. Például: - a közbeszerzésekrıl szóló 2003. évi CXXIX. törvény, - a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények megküldésének és közzétételének részletes

szabályairól, a hirdetmények ellenırzésének rendjérıl és díjáról, valamint a Közbeszerzési Értesítıben történı közzététel rendjérıl és díjáról szóló 34/2004. (III.12.) Korm. rendelet,

- a hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenység feltételét képezı közbeszerzési

gyakorlatra és annak igazolására vonatkozó szabályokról szóló 29/2004. (IX. 8.) IM rendelet.

A jogszabályok megismerhetıségét különféle jogszabálygyőjtemények kiadása és jogi adatbázisok segítik. Ezekrıl a jogszabályok kihirdetése és közzététele kapcsán részletes ismeretek olvashatók.

10

6. A jogszabályok szerkezeti elemei A jogszabályok „építıkövei” a jogi normák , azaz a jog olyan legkisebb, még önmagukban értelmes egységei, amelyek egy teljes, értelmezhetı, követhetı és alkalmazható magatartásszabályt fogalmaznak meg. Minden jogi norma alapvetıen három elemet, nevezetesen a tényállást, a rendelkezést és a jogkövetkezményt foglalja magában. A tényállás a magatartási szabály „feltételrendszerét” írja le, azaz azokat a körülményeket, amelyek esetén a jogi norma alkalmazására sor kerülhet vagy sor kell kerüljön. A rendelkezés tartalmazza azt a magatartási szabályt, amelyet a tényállás (feltétel) bekövetkezése esetén követni kell. Az elıírás jellegétıl függıen kötelezı (kógens) és megengedı (diszpozitív) szabályozásról beszélhetünk. Végül, de nem utolsó sorban a jogkövetkezmény a jogalkotó értékítéletét fejezi ki az elıírt magatartásminta követése vagy megsértése esetére. A büntetésben vagy egyéb hátrányban kifejezıdı jogkövetkezményt szankciónak, a jogkövetı magatartás eredményét pedig joghatásnak nevezzük. Az egy aktussal elfogadott, szabályozási tárgyukat illetıen összetartozó jogi normák összessége a jogszabály. A jogszabályok rendszerint az alábbi fıbb szerkezeti elemeket tartalmazzák: - cím és megjelölés, - preambulum (a cím alatt bevezetı, amely a jogalkotónak a jogszabály kiadásával

kapcsolatos legfontosabb célkitőzéseit tartalmazza), - alapvetı és értelmezı rendelkezések (felhatalmazásra utalás, alapelvek, hatály,

szabályozás jellege, értelmezı rendelkezések), - általános jellegő tételes rendelkezések (általános vagy közös rendelkezések), - egyes részletkérdéseket szabályozó elıírások (részletszabályok, különös rendelkezések), - záró rendelkezések (hatálybalépés, átmeneti rendelkezések, felhatalmazások, hatályukat

vesztı vagy módosító rendelkezések, közösségi jognak való megfelelési záradék) és adott esetben: - mellékletek, - törvényi indokolás. 7. Az állami irányítás egyéb jogi eszközei Az állami irányítás egyéb jogi eszközei közé azok a jogi aktusok tartoznak, amelyek csak az állami szervekre kötelezıek. Így az Országgyőlés, a köztársasági elnök és a Kormány határozatban szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, a saját mőködésüket és állapítják meg a feladatkörükbe tartozó terveket. Az Országgyőlés, a köztársasági elnök és a Kormány elrendelheti egyes határozatainak a Magyar Közlönyben való közzétételét is.

11

A miniszter és az országos hatáskörő szerv vezetıje jogszabályban meghatározott irányítási jogkörében a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozó utasítást adhat ki. A kizárólag statisztikai fogalmat, módszert, osztályozást, névjegyzéket és számjelet tartalmazó kötelezı rendelkezést a Központi Statisztikai Hivatal elnöke statisztikai közleményként adja ki, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos lapjában kell közzétenni. Az Országgyőlés, a köztársasági elnök és a Kormány irányelvet bocsát ki, amelyben általános érvényő célokat, programokat határoz meg, illetıleg állást foglal az állami és a társadalmi élet fontos kérdéseiben. Ez az irányelv a Magyar Közlönyben közzétehetı. Az Országgyőlés, a köztársasági elnök és a Kormány a jogszabályokat elvi állásfoglalásban értelmezheti. Ezt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A miniszter és az országos hatáskörő szerv vezetıje irányelvet és tájékoztatót adhat ki. Az irányelv ajánlást ad a jogszabály végrehajtásának fı irányára és módszerére. A tájékoztató olyan tényt és adatot közöl, amelyet a jogszabály végrehajtásáért felelıs szervnek a feladata teljesítéséhez ismernie kell. Az irányelv és a tájékoztató az azt kiadó szerv hivatalos lapjában közzétehetı. Szakmai kompetenciák: B Jogforrási hierarchia Ellenırzı kérdések: - Mit értünk jogforrás alatt? - Mely állami szervek és milyen jogforrásokat bocsáthatnak ki? - Mi a jogforrási hierarchia lényege? - Mi az Alkotmány szerepe a jogforrási hierarchiában? - Milyen kizárólagos törvényhozási tárgyköröket ismer? - Melyek a törvényalkotás és a rendeletalkotás jellemzıi? - Hogyan történik a törvények és rendeletek jelölése? - Mi a jogi norma és a jogszabály fogalma? - Melyek a jogszabályok fıbb szerkezeti elemei? - Sorolja fel az állami irányítás egyéb jogi eszközeit! Gyakorlati példák: 1. A Kormány a polgári és az államigazgatási eljárás szabályait rendeletben állapítja meg,

amelynek kihirdetésére a Magyar Közlönyben is sor kerül. Megfelel-e a jogforrási hierarchiának a kibocsátott jogszabály? Érinti-e a Kormány jogalkotó tevékenysége az Országgyőlés Alkotmányban rögzített feladatkörét? Válaszát indokolja!

2. A helyi önkormányzat képviselıtestülete a helyi közügyekre vonatkozóan rendeletet alkot, és úgy dönt, hogy egyes alanyi jogon járó szociális juttatások kifizetését – a helyi sajátosságokhoz igazodva – feltételekhez köti. Megfelel-e a jogforrási hierarchiának a képviselıtestület jogalkotó tevékenysége? Válaszát indokolja!

12

3. Az Országgyőlés egyszerő szavazattöbbséggel úgy dönt, hogy megszünteti az Alkotmánybíróságot. Jogszerő és érvényes-e az Országgyőlés döntése? Erre irányuló indítvány esetén mely szerv jogosult ezt elbírálni és milyen döntést hozhat? Változtat-e a helyzeten az, ha az Országgyőlés kétharmados szavazattöbbséggel határoz a kérdésben?

II. Fejezet: Jogszabályok hatálya és érvényessége 1. A jogszabályok érvényességének fogalmi megközelítései A jogszabályok érvényességének fogalmi meghatározását illetıen többféle tudományelméleti megközelítés ismert. A jogszociológiai nézıpont szerint a jogszabályok érvényességét azok tényleges társadalmi érvényesülése jelenti, azaz a jogszabályok érvényességének „mércéje”, hogy a megfogalmazott magatartásminták követése ténylegesen megvalósul-e. Természetjogi megközelítésében csak az a jogszabály lehet érvényes, amely érvényesíti az igazságosság eszméjét és tükrözi az általános és egyetemes emberi értékeket. (A természetjogi felfogás szerint a náci jogrendszer vagy az apartheid rendszerek jogszabályai ezért nem bírnak kötelezı erıvel és nem alkotnak jogrendszert, mert nem egyeztethetık össze az igazságosság eszméjével és követelményeivel.) Érdekességként elmondható, hogy a természetjogi nézıpont leginkább a nemzetközi jogban érhetı tetten, ahol az általános és egyetemes emberi értékek és az igazságosság eszméje különös hangsúllyal esik latba, megsértése pedig a nemzetközi közösség fellépését vonhatja maga után. Végül, de nem utolsó sorban, modern jogállami keretek között a leginkább elterjedt felfogás a jogpozitivista szemlélet, amely a jogszabályok érvényességét a jogalkotási eljárásrend, mint „formai” követelmény betartásához köti. E megközelítés szerint egy jogszabály akkor érvényes, ha: - illeszkedik a jogforrási hierarchiába, - a jogalkotó hatáskörrel felruházott szerv, feladat- és hatáskörének keretei között,

meghatározott eljárásrend keretében bocsátja ki és - kihirdetése megtörtént. 2. A jogszabályok kihirdetése és közzététele Jogállami keretek között a jogszabályokban megfogalmazott elıírások tekintetében az államnak biztosítania kell, hogy a jogszabályok címzettjei azokat megismerhessék. Mindazon magatartásszabály tehát, amelynek kihirdetése nem történik meg, az nem bír(hat) kötelezı erıvel, így annak betartása sem számonkérhetı. Fontos kiemelni, hogy jogi értelemben a jogszabályok kihirdetése nem azonos a jogszabályok közzétételével. A kihirdetés ugyanis a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, azaz a Magyar Közlönyben történı közzétételt jelenti, ezért érvényesség is csak a Magyar Közlönyben közzétett normaszöveghez főzıdik. A Magyar Közlöny ennek megfelelıen tartalmazza:

13

- a jogszabályokat (törvényeket, kormányrendeleteket, miniszterelnöki és miniszteri

rendeleteket), - a nemzetközi szerzıdéseket, - az Országgyőlés, a Kormány és az Alkotmánybíróság határozatait, - a Legfelsıbb Bíróság jogegységi döntéseit, irányelveit és elvi döntéseit, - a kinevezéseket, valamint a Kormány és a köztársasági elnök által adományozott

kitüntetéseket. A kihirdetés kapcsán külön kell szólni a helyi önkormányzat képviselıtestülete által kibocsátott rendeletekrıl, ezek kihirdetése ugyanis nem a Magyar Közlönyben, hanem az önkormányzat hivatalos lapjában vagy a „helyben szokásos módon” történik. Az, hogy mi minısül „helyben szokásos módnak”, azt az önkormányzat szervezeti és mőködési szabályzata határozza meg. A Kormány határozatainak egy része (ún. 2000-es kormányhatározatok) a Határozatok Tárában kerül közzétételre, amely szintén hivatalos lapnak minısül. A minisztériumok ugyancsak kiadnak hivatalos lapot (közlönyt, értesítıt), amelyben a tárca szempontjából fontos utasítások, tájékoztatók, közlemények vagy a Magyar Közlönyben már kihirdetett jogszabályok – elsısorban a tárcavezetı által kibocsátott miniszteri rendeletek – közzétételére kerül sor. Amint arról már szó volt, a kihirdetéstıl élesen meg kell különböztetni a jogszabályok közzétételét. A közzétételen a jogszabályok normaszövegének minden olyan a nyilvánosság felé történı publikációját kell érteni, amely a kihirdetett jogszabály „másodközlését” jelenti. Közzétételre sor kerülhet győjteményes mő (pl. Törvények és Rendeletek Hivatalos Győjteménye, Hatályos Jogszabályok Győjteménye, Magyar Törvénytár) vagy keresımotorral ellátott jogi adatbázisok formájában. A győjteményes mővek közötti alapvetı eltérést a megjelenés gyakorisága és a szerkesztés szempontja, valamint a mő kiadója (hivatalos és nem hivatalos jogszabálygyőjtemények) jelenti. 3. A jogszabályok idıbeli, területi és személyi hatálya A jogszabályok hatálya azt mutatja meg, hogy az adott jogszabály mely idıszakban, mely földrajzi területen és mely jogalanyok tekintetében bír kötelezı erıvel. E szempontok alapján megkülönböztetjük a jogszabályok idıbeli, területi és személyi hatályát. A jogszabály idıbeli hatálya a hatálybalépés napjától a jogszabályban meghatározott határidı lejártáig vagy a jogszabály hatályon kívül helyezéséig tart. A hatálybalépés idıpontjával kapcsolatos alkotmányos elvárás, hogy a kihirdetés idıpontja és a hatálybalépés napja közötti idıtartamot úgy kell meghatározni, hogy elegendı idı álljon a címzettek rendelkezésére a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. Ez adókötelezettséget megállapító jogszabály esetén nem lehet kevesebb 45 napnál. Az idıbeli hatályt illetıen megemlíthetı, hogy a jogszabályok túlnyomó többsége a hatályba lépése napjától „határozatlan idıre” (azaz a hatályon kívül helyezésének idıpontjáig) érvényes. Ez alól jellemzı kivételt jelent például a költségvetési törvény, amely csak az adott költségvetési idıszakra vonatkozóan állapít meg rendelkezéseket és csak kivételesen alkalmazható az adott költségvetési idıszakon kívül.

14

A területi hatály azt jelöli ki, hogy az adott jogszabály mely földrajzi területen érvényes. E körben megkülönböztethetjük a Magyar Köztársaság szuverenitása alá tartozó földrajzi területen érvényes és csak egy meghatározott földrajzi területen (pl. egy adott közigazgatási területen) érvényes jogszabályokat. Az állami szervek által kibocsátott jogszabályok jellemzıen az ország egész területén, a helyi önkormányzat képviselıtestülete által kibocsátott rendeletek azonban csak az önkormányzat közigazgatási területén bírnak kötelezı erıvel. Ha a jogalkotó kifejezetten nem rendelkezik a területi hatály meghatározásáról, akkor az az ország egész területén – önkormányzati rendelet esetén az önkormányzat közigazgatási területének egészén – érvényes. A személyi hatály nem más, mint a jogszabály címzettjeinek egyértelmő meghatározása, azaz annak kijelölése, hogy a jogszabályban megfogalmazott jogi normák összessége mely személyekre érvényes. Ha a jogalkotó kifejezetten másként nem rendelkezik, akkor a jogszabály kötelezı ereje a magyar állampolgárokra (tartózkodási helytıl függetlenül), illetve a Magyar Köztársaság földrajzi területén tartózkodó természetes személyekre, valamint a magyar honosságú és letelepedéső jogi személyekre terjed ki. A területi hatályhoz hasonlóan a helyi önkormányzat képviselıtestülete által kibocsátott rendeletek az önkormányzat közigazgatási területén tartózkodó személyekre érvényesek. 4. A visszaható hatály tilalma Az idıbeli hatály kapcsán külön említést érdemel a visszaható hatály tilalma. Ez azt jelenti, hogy a jogszabály csak a kihirdetését követı idıszakra (hatálybalépésének idıpontjától) állapíthat meg kötelezettséget, illetve csak ugyanezen idıponttól minısíthet valamely magatartást jogellenessé. Nincs akadálya ugyanakkor annak, hogy a jogszabály valamely kötelezettséget a hatálybalépése elıtti idıszakra vonatkozóan megszüntessen (eltöröljön) vagy valamely jogosultságot visszamenılegesen állapítson meg. Szakmai kompetenciák: B Jogszabályok hatályának és érvényességének fogalma Ellenırzı kérdések: - Mit jelent a jogszabályok érvényessége? - Melyek a jogszabályok érvényességének feltételei? - Mi az alapvetı különbség a jogszabályok kihirdetése és közzététele között? - Milyen módon történhet a jogszabályok kihirdetése, illetve közzététele? - Mit jelent a jogszabályok hatálya? - Mi a visszaható hatály tilalmának következménye? Gyakorlati példák: 1. A Legfelsıbb Bíróság úgy dönt, hogy a bírósági ügykezelés megkönnyítése és

egységesítése érdekében rendeletben szabályozza a bírósági beadványok kötelezı tartalmi elemeit és a feltüntetendı adatok körét. Bír-e kötelezı erıvel a kibocsátott rendelet? Válaszát indokolja!

2. A jogszabály hatálybalépését meghatározó rendelkezés a Magyar Közlönyben, illetve a Hatályos Jogszabályok Győjteményében eltérı idıponttal jelenik meg? A jogszabály hatálybalépésére melyik idıpont az irányadó? Válaszát indokolja!

15

3. Egy magyar állampolgár feleségét hátrahagyva munkavégzés céljából egy olyan iszlám államba utazik, ahol megengedett a többnejőség. Ott megismerkedik egy helyi hölggyel, akivel elhatározzák, hogy – a férfi meglévı házasságát nem érintve – összeházasodnak. Van-e a házasságkötésnek akadálya, ha egyébként azt a helyi jog lehetıvé teszi? Válaszát indokolja!

4. Budapest Fıváros Önkormányzata megelégelve a fıvárosi parkolási problémákat, rendeletet bocsát ki, amelyben Pest Megye területén parkolási övezeteket és ingyenes parkolókat jelöl ki. Főzıdik-e kötelezı erı a rendelethez? Válaszát indokolja!

5. Az Országgyőlés úgy dönt, hogy a törvény hatálybalépését megelızı évben értékesített ingatlanokból származó jövedelem után az adót nem kell megfizetni, azonban az ugyanezen idıszakban vásárolt ingatlanok után az illetéket kétszeres összegben kell leróni. Milyen megítélés alá esnek a jogszabályok hatálya szempontjából az országgyőlési döntések? Válaszát indokolja!

III. Fejezet: Tulajdonjog fogalma, tárgya, tartalma 1. A tulajdonjog fogalma, szerzésmódok és jellemzıik A tulajdonjog olyan abszolút szerkezető és negatív tartalmú jogviszony, amely alapján a tulajdonos a tulajdonosi jogok gyakorlására jogosult, illetve mindenki más ennek tiszteletben tartására köteles. A jogviszony abszolút szerkezete is azt fejezi ki, hogy a jogviszony egyik oldalán a tulajdonos áll, míg a jogviszony másik oldalán minden más jogalany, azaz a tulajdonjogi jogosultságok gyakorlására a tulajdonos kizárólagosan (abszolút módon) jogosult. A negatív tartalom pedig arra utal, hogy a nem tulajdonosok tartózkodni kötelesek minden olyan magatartástól, amely a tulajdonosi jogok gyakorlását sértené vagy veszélyeztetné. A tulajdonjog keletkezhet önálló, új tulajdoni jogviszony alapján (eredeti szerzésmód), illetve valamely más személytıl származtatottan, egy már fennálló tulajdoni viszonyban bekövetkezı alanyváltozással (származékos szerzésmód). Utóbbi esetben értelemszerően az új tulajdonos a korábbi helyébe lép. A szerzésmódokat attól függıen csoportosíthatjuk, hogy ingatlan vagy ingó dolog (ld. 2. pont) tulajdonjogának megszerzésérıl van szó.

eredeti szerzésmódok származékos szerzésmódok ingók: - elbirtoklás

- hatósági határozat vagy árverés

- gazdátlan javak elsajátítása

- találás

ingók: - átruházás - termék, termény,

szaporulat elsajátítása - vadak, halak

tulajdonjogának megszerzése

- feldolgozás - egyesítés - öröklés

Ingatlanok: - elbirtoklás - kisajátítás - hatósági határozat vagy

árverés

ingatlanok: - átruházás - növedék - beépítés - ráépítés - öröklés

16

Jelentıségére tekintettel e tankönyv keretei között csak az átruházásáról szólnánk egy picit részletesebben. Az átruházás – mint látható – származékos szerzésmód, ahol a dolog tulajdonjoga – fıszabályként – csak tulajdonostól szerezhetı meg. Ez alól kivételt képez: - a kereskedelmi forgalomban, jóhiszemően vásárolt áru, - a kereskedelmi forgalmon kívül, de jóhiszemően és ellenérték fejében vásárolt áru olyan

személytıl, akire a tulajdonos a dolgot bízta, - a pénz vagy bemutatóra szóló értékpapír átruházása. Fontos kiemelni, hogy ingatlanok átruházása esetében a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházás és az érvényes jogcím mellett ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is szükséges. 2. A tulajdonjog tárgyai (dolog fogalma, alkotórész, tartozék, a dolgok osztályozása) A dolog valójában a tulajdonjog tárgyának elvont kifejezése. A tulajdonjog tárgya lehet minden olyan dolog, amely birtokba vehetı és a tulajdonjogviszonynál fogva uralható. A dolog fogalmába emellett beleértendık a pénz, az értékpapír, a dolog módjára hasznosítható természeti erık (pl. villamos energia), a dolog alkotórésze és tartozéka, valamint a föld is. A dolog alkotórésze mindaz, amely a dologgal olyanképpen van egyesítve, hogy elválasztással a dolog vagy az elválasztott rész (az alkotórész) elpusztulna, illetve a dolog értéke vagy használhatósága számottevıen csökkenne. Az alkotórészre a gépjármő motorja vagy a televíziókészülékben a képcsı említhetı példaként. A fogalmi elemek értelemszerően megerısítik, hogy a dolog tulajdonjoga fıszabályként a tartozékra is kiterjed. Tartozéknak tekinthetı minden, amely a dolog rendeltetésszerő használatát segíti elı vagy annak épségben tartásához szükséges. Így például a lapát a csónak tartozéka, illetve a szemüvegtok a szemüveg tartozéka. A tartozék a tulajdonjog önálló tárgya is lehet, a dolog tulajdonjoga csak kivételesen terjed ki a tartozékra. A teljesség igényével megemlítendı, hogy a természeti erık közül csak azok lehetnek tulajdonjog tárgyai, amelyek dolog módjára hasznosíthatók. Ezek, illetve a pénz és az értékpapír azért lehetnek tulajdonjog tárgyai, mert a Polgári Törvénykönyvrıl szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) e körben a tulajdonjog szabályait rendeli alkalmazni. A dolgok számos csoportképzı szempont szerint csoportosíthatók, az egyes csoportosítások több tekintetben is jogi jelentıséggel bírnak. Talán a legfontosabb megkülönböztetés a természeti tulajdonságok alapján képezhetı. Így beszélhetünk ingó és ingatlan dolgokról. Ingatlannak minısül a föld és minden olyan dolog, amely a földdel oly módon van tartósan egyesítve, hogy attól állagsérelem nélkül nem elválasztható. A dolgok a forgalom képesség szempontjából is csoportosíthatók. Ennek megfelelıen megkülönböztethetünk forgalomképes, korlátozottan forgalomképes és forgalomképtelen dolgokat. Forgalomképes minden olyan dolog, amely korlátozás nélkül átruházható. Korlátozottan forgalomképesek azok a dolgok, amelyeknek az elidegenítését jogszabály feltételhez köti. A feltétel lehet egyfajta célhoz kötöttség (pl. a polgármesteri hivatal vagy az óvoda épülete nem ruházható át a közösségi funkció ellátásának idıtartama alatt) vagy valamilyen jóváhagyás (pl. védett mővészeti érték külföldre történı eladása esetén). Forgalomképtelennek minısülnek azok a dolgok, amelyek nem képezhetik áruforgalom

17

tárgyát. Jellemzıen ilyenek a kizárólagos állami tulajdont tárgyai (pl. föld méhének kincse, folyók, tavak vize és medre, az országos közutak, vasutak, vízi utak, nukleáris létesítmények, stb.), illetve a helyi önkormányzatok forgalomképtelen vagyontárgyai (pl. helyi közutak, terek, stb.). 3. A tulajdonjog részjogosítványai, a tulajdonjog tartalma A tulajdonjog tartalmát a tulajdonost megilletı jogosultságok és kötelezettségek összessége jelenti. A tulajdonos tulajdonjogánál fogva jogosult a dolgot birtokolni, használni, hasznait szedni és a dolog felett rendelkezni. A birtoklás joga azt fejezi ki, hogy a tulajdonos a dolgot uralma alatt tartja. A birtoklás tehát egy tényhelyzet, a tulajdonos vagy más birtokos dolog feletti hatalmának kifejezése. Mivel a birtoklás egy tényhelyzet, birtokos lehet az is, aki a dolog birtoklásához jogcímmel rendelkezik (pl. bérlı), de a birtoklás jogcím nélkül is gyakorolható. A birtokost természetesen megilleti a birtokvédelem joga, amely megnyilvánulhat jogos önhatalomban, de igénybe vehetı közigazgatás és bírósági út is a birtoklás háborítatlanságának visszaállítására. A tulajdonos a használat jogánál fogva jogosult arra, hogy a dolgot saját szükségleteinek kielégítésére igénybe vegye. Ugyanígy a tulajdonos jogosult arra is, hogy a dologból származó elınyöket a maga javára hasznosítsa, és azokból részesedjen. A teljesség igényével megemlítendı, hogy a polgári jog haszon alatt nem csak az anyagi elınyöket érti, hanem minden olyan elınyt, amely a dologból rendeltetésszerően származik (pl. szaporulat, termény, stb.). A rendelkezés joga fejezi ki a tulajdonosi hatalom teljeségét és kizárólagosságát. A rendelkezési jog alapján a tulajdonos jogosult: - a dolog birtokát másnak átengedni, - a dolog használatát vagy a hasznok szedésének jogát átengedni, - a dolgot biztosítékul adni, megterhelni, - a dolog tulajdonjogát átruházni, - az ingatlan kivételével a tulajdonjog gyakorlásával felhagyni. 4. A tulajdonos kötelezettségei, a tulajdonjog korlátai A tulajdonost tulajdonjogánál fogva természetesen nem csak jogosultságok illetik meg, hanem kötelezettségek is terhelik. Ezek közül kiemelhetı: - a terhek és kárveszély viselése, - a szükséghelyzetben okozott károk viselése, - a közérdekő korlátozások tőrése. A terhek viselése magában foglalja a dologgal együttjáró közterhek és minden olyan egyéb teher viselését, amelyek a dolog fenntartásával kapcsolatosan szükségképpen jelentkeznek. Emellett a tulajdonos viseli a dologban bekövetkezett azon kárt, amelynek megtérítésére mást (pl. károkozót, biztosítót) nem lehet kötelezni. A szükséghelyzet megszüntetése végett okozott károkat a tulajdonosnak ugyancsak viselnie kell. Ilyen eset például, amikor a más életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlen veszély fenyegeti, ebben az esetben a tulajdonos tőrni köteles, hogy a közvetlen veszély elhárításához szükséges mértékben a dolgát használják vagy abban kárt okozzanak.

18

Természetesen a tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytıl utóbb az ıt ért károk tekintetében kártalanítást követelhet. Az ingatlan tulajdonosa természetesen köteles tőrni azt is, hogy a jogszabályban meghatározott szervek – feladataik ellátásához szükséges mértékben – igénybe vegyék az ingatlant, vagy annak használatát korlátozzák (pl. védısávok elıírása, mérési jelet helyezzenek el, stb.). A korlátozásért szintén kártalanítás kérhetı. Ha közérdekő korlátozás aránytalanul korlátozza az ingatlan használatát, akkor annak megvásárlása vagy kisajátítása kérhetı. A tulajdonjog korlátját jelentik az ún. szomszédjogok (pl.: földtámasz joga, kerítés joga, stb.). A szomszédjogok lényege, hogy a tulajdonos köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a szomszédjait szükségtelenül zavarná, vagy amely a szomszéd jogainak gyakorlását sértené vagy veszélyeztetné. A tulajdoni korlátozások másik lényeges eleme az elidegenítési és terhelési tilalom, amely egyaránt alapulhat jogszabályon, bírósági határozaton vagy szerzıdésen. A tilalom lényege, hogy a tulajdonos a rendelkezési jogát nem gyakorolhatja, így a dolgot nem adhatja biztosítékul, illetve nem terhelheti meg, valamint a dolog tulajdonjogát nem ruházhatja át. 5. Szolgalmak A tulajdonjog sajátos korlátozását jelentik a használati jogok, amelyek alapvetıen két csoportba sorolhatók. A szolgalmak egyik fı csoportját a személyes szolgalmak, míg a másikat a telkei szolgalmak képezik. A szolgalom lényegét tekintve olyan jogviszony, amelynél fogva a jogosult olyan dolognak, amely nem áll a tulajdonában mégis hasznát veheti. A személyes szolgalmak körébe tartozik a haszonélvezet és a használat joga. A személyes szolgalmak – mint az elnevezésébıl is kiderül – személyhez kötöttek és személyesen gyakorolhatók. A haszonélvezet jogánál fogva a haszonélvezı jogosult a dolgot birtokolni, minden más személyt megelızıen (ideértve a tulajdonost is) használni, hasznait szedni és hasznosítani. A haszonélvezet határozott ideig – legfeljebb a jogosult élete végéig – áll fenn, ugyanakkor a haszonélvezet jogát nem érinti a tulajdonos személyében bekövetkezı esetleges változás. A haszonélvezı köteles a dolgot rendeltetésszerően használni, viselni a használattal járó közterheket és egyéb fenntartási költségeket, továbbá köteles a használat megszőnése esetén a dolgot a tulajdonosnak visszaadni. A használati jog alapján a jogosult a dolgot a saját, valamint együttélı családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és ugyanilyen korlátozással szedheti annak hasznait. A „saját szükséglet” követelményébıl következik az is, hogy a használat joga és az abból eredı jogok gyakorlása más személynek nem engedhetı át. A telki szolgalmak lényege, hogy lehetıséget biztosít a telektulajdonos számára, hogy egy másik telektulajdonos ingatlanát használja vagy igénybe vegye. A telki szolgalom a személyes szolgalmakkal ellentétben mindig az ingatlanhoz kötıdik, annak mindenkori birtokosát illet meg. A szolgalommal terhelt ingatlant szolgáló teleknek, míg azon ingatlant, amelynek birtokosát a szolgalmi jog megilleti uralkodó teleknek nevezik. A szolgalmi jog lehetıséget teremt például az átjáráshoz, vezeték átvezetéséhez, úthasználathoz, valamilyen mőtárgy elhelyezéséhez.

19

Szakmai kompetenciák: B Tulajdonjog fogalma, tárgya, tartalma Ellenırzı kérdések: - Mit jelent a tulajdoni jogviszony abszolút szerkezető és negatív tartalmú jellege? - Mi az eredeti és származékos szerzésmódok közötti különbség? - Mi lehet tulajdonjog tárgya? - A dolgok miként csoportosíthatók természeti tulajdonság és forgalomképesség alapján? - Melyek a tulajdonjog részjogosítványai (a tulajdonost megilletı jogosultságok)? - Mire jogosult a tulajdonos a rendelkezési joga alapján? - Melyek a tulajdonost terhelı kötelezettségek? - Milyen tulajdoni korlátozásokat ismer? - Mi a különbség a személyes és telki szolgalmak között? - Mi a különbség a használat és a haszonélvezet között? Gyakorlati példák: 1. A vevı betér egy áruházba, ahol különféle termékeket vásárol. Fizetést követıen a

kijáratnál az egyik szállító arról tájékoztatja, hogy a megvásárolt áruk az ı tulajdonát képezik, mivel az áruház még nem fizette meg számára az áruk ellenértékét. Szerez-e tulajdont a vevı az árukon? Ez eredeti vagy származékos szerzıdésmódnak minısül?

2. A tolvaj észleli, hogy a mástól ellopott tárgyat tıle is el akarják lopni. A dolog megtartása végett megilleti-e a birtokvédelem joga? Válaszát indokolja!

3. A tulajdonos bérbeadja a lakását, de féltve az ingatlant a legváratlanabb idıszakokban, elıre nem egyeztetett idıpontokban, nap, mint nap tulajdonosi ellenırzésre hivatkozással tesz látogatást a bérlınél, de egyetlen alkalommal sem fedez fel rendeltetésellenes használatot. Van-e lehetısége a bérlınek, hogy a tulajdonossal szemben fellépjen a birtokjogának védelme érdekében? Válaszát indokolja!

4. A tőzoltóság által, egy ház oltása során használt víz kárt tesz a szomszédos ingatlan üvegházában termesztett ritkaságnak számító, értékes növényekben. Felléphet-e kárigénnyel és ha igen, kivel szemben a károsult ingatlantulajdonos? Változik-e a helyzet abban az esetben, ha utóbb megállapítást nyert, az oltás szakszerőtlen volt és a kárelhárítás nem igényelte volna a szomszédos telek igénybe vételét? Válaszát indokolja!

5. A haszonélvezı úgy dönt, hogy a haszonélvezetével terhelt ingatlanon található gyümölcsfákról leszedi a gyümölcsöket és azok egy részét a piacon értékesíti. A tulajdonos felháborodva értesül a dologról és követeli az értékesített gyümölcsökért kapott ellenérték átadását. Jogos-e a tulajdonos igénye? Más megítélés alá esik-e, ha a használati jog jogosultja teszi ugyanezt?

IV. Fejezet: A szerzıdések létrejöttének, megkötésének szabályai 1. A szerzıdés fogalma A polgári jog alapvetıen a vagyoni tartalmú áruviszonyokkal és egyes személyi viszonyokkal (pl. öröklés) foglalkozik. A vagyoni viszonyok szabályozása alapvetıen két pillérre: a tulajdonjogra és a kötelmi jogra épül. Már most fontos kiemelni, hogy a kötelem és a szerzıdés nem egymást fedı fogalmak, hanem az „egész-rész” viszonyában állnak egymással.

20

A kötelmi jogviszony lényege, hogy az egymással mellérendeltségi viszonyban álló jogalanyok egyike (jogosult) követelheti, hogy a jogviszony másik jogalanya valamilyen szolgáltatást teljesítsen az egyenértékő vagyoni szolgáltatás ellenében. A kötelem – így a szerzıdés is – tehát olyan relatív szerkezető és pozitív tartalmú jogviszony, amikor a kötelem egyértelmően azonosítható alanyai (relatív szerkezet) kölcsönös vagyoni értékő szolgáltatás teljesítésére kötelesek (pozitív tartalom). Kötelmi jogviszony az alábbi tényekbıl (ún. kötelemfakasztó tényekbıl) keletkezhet: - szerzıdés (kivételesen egyoldalú jogügylet), - jogellenes károkozás, - jogalap nélküli gazdagodás (csak, ha nincs szerzıdés vagy jogellenes károkozás), - utaló magatartás (csak, ha nincs szerzıdés, jogellenes károkozás vagy jogalap nélküli

gazdagodás), - megbízás nélküli ügyvitel, - jogszabály vagy hatósági határozat. Látható tehát, hogy a kötelmeknek csak egyik – bár a jogellenes károkozás mellett – kétségtelenül az egyik legfontosabb és legjelentısebb csoportját képezik a szerzıdések. A szerzıdés két vagy több jogalany olyan egybehangzó akaratnyilatkozata, amely árutermészető vagyoni tartalmat hordoz. Más megközelítésben azt is mondhatjuk, hogy a szerzıdés nem más, mint legalább két egybehangzó egyoldalú jogügylet. A szerzıdés létrejöttét kezdeményezı nyilatkozatot ajánlatnak, az ezzel egybehangzó válasznyilatkozatot elfogadásnak nevezzük. Szerzıdésrıl csak akkor beszélhetünk, ha az ajánlat és az elfogadás a jogviszony tartalmát érintı lényeges vagy a szerzıdéskötı felek bármelyike által lényegesnek tartott feltételek tekintetében teljes konszenzust tükröz. A szerzıdés tehát a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerzıdési nyilatkozatokat vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehetı akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Fontos kiemelni, hogy azt, hogy a szerzıdés feltételeit illetıen mi minısül lényegesnek – a jogszabályok kötelezı rendelkezései mellett – a felek szabadon határozzák meg, a Ptk. ugyanis nem határozza meg, hogy mely kikötések minısülnek lényegesnek. A jogirodalom és a joggyakorlat egységesen lényeges kérdésnek tekinti a felek személyét, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározását. Az adásvételi szerzıdés lényeges tartalmát illetıen a Legfelsıbb Bíróság Polgári Elvi Döntése tartalmaz iránymutatást (ld. XXV. PED). Más szerzıdéstípusok esetén a lényeges tartalom megállapításához az adott szerzıdéstípus fogalma adhat támpontot. 2. Az ajánlat és az elfogadás Ajánlatnak csak a másik félhez címzett, szerzıdés létrehozására irányuló nyilatkozat minısül. Az ajánlatnak már tartalmazni kell a jogszabály vagy a kezdeményezı fél által lényegesnek tekintett szerzıdéses elemeket és egyértelmően ki kell tőnnie belıle, hogy az abban foglaltak ügyletkötési akaratot tükröznek, tehát a nyilatkozó – elfogadás esetén – azt magára nézve kötelezınek ismeri el. Az ajánlat formája attól függ, hogy jogszabály vagy a felek kifejezett megállapodása a megkötendı szerzıdés érvényes létrejöttét milyen alakszerőségi követelmény betartásához köti.

21

Aki a szerzıdés megkötésére ajánlatot tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárta. Az ajánlat megtételével tehát függı helyzet alakul ki, mely az ajánlati kötöttség leteltével ér véget. Az ajánlattevı kötöttségének idejét meghatározhatja. Ennek hiányában jelenlevık között vagy telefonon tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszőnik, ha a másik az ajánlatot nyomban el nem fogadja. Távollevınek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség annak az idınek elteltével szőnik meg, amelyen belül az ajánlattevı – tekintettel az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat elküldésének módjára – a válasz megérkezését rendes körülmények között várhatta. Jogszabály az ajánlati kötöttség idejét eltérıen is szabályozhatja. 3. A szerzıdési szabadság, a szerzıdések alakisága A magyar polgári jog kevés kivételtıl eltekintve a szerzıdési szabadság elvét engedi érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosok – a jogszabályi keretek között – saját belátásuk szerint dönthetnek arról, hogy kívánnak-e szerzıdést kötni. Természetesen a szerzıdés szabadság nem csak a kötés szabadságát foglalja magában, hanem az árutulajdonos azt is eldöntheti, hogy kivel (partnerválasztás szabadsága), milyen tartalommal (szerzıdési tartalom szabadsága) és milyen típusú (típusszabadság) szerzıdést kíván kötni. Ennek megfelelıen a polgári jog minden ésszerő, visszterhes, ellenszolgáltatás fejében vállalt szerzıdéses kötelezettség kikényszerítését lehetıvé teszi. A szerzıdés létrejöhet írásban, szóban és ráutaló magatartással, illetve általánosságban is elmondható, hogyha jogszabály kivételt nem tesz vagy a felek másként nem állapodnak meg, akkor szerzıdést kötni (szerzıdéses nyilatkozatot tenni) bármilyen formában lehet. Amennyiben egy szerzıdés alakisághoz kötött, az mindig valamilyen írásba foglalást jelent. Az írásba foglalás történhet egyszerő okiratban, minısített okiratban (pl. tanúk vagy ügyvéd által hitelesített okirat) vagy közokiratban (bíróság, hatóság vagy közjegyzı által hitelesített okirat). 4. A szerzıdés stádiumai Talán az eddig leírtakból is érzékelhetı volt, hogy a szerzıdés létrejöttéhez vezetı út egy folyamat, amelynek az alábbi különbözı szakaszai vannak: - alku, - a szerzıdés létrejötte, - érvényesség-érvénytelenség vizsgálata, - a szerzıdés módosítása, - a szerzıdés teljesítése, - a szerzıdés megszőnése, - szerzıdésszegés. A fenti felsorolásból is látható, hogy jogi szempontból élesen meg kell különböztetni a szerzıdés létrejöttét és annak érvényességét. A leírtakból következik, hogyha a szerzıdı felek között a szerzıdés lényeges tartalmára vonatkozóan konszenzus alakul ki, akkor a szerzıdés létrejön. Ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy a szerzıdés a jog értékítélete szerint a célzott joghatás kiváltására alkalmas. Ha ezen a „jogi szőrın” a szerzıdés fennakad, akkor érvénytelennek minısül.

22

5. Semmisség, megtámadhatóság fogalma, szabályai, következményei A Ptk. az érvénytelenség két formáját ismeri. Ez a semmisség és a megtámadhatóság. A két forma közös jellemzıje hogy mindkét esetben az eredeti állapotot kell helyreállítani. A két jogintézmény közötti lényeges különbség azonban, hogy semmisség esetén a megkötött szerzıdés feltétel nélkül érvénytelen, így arra bárki (akinek az érvénytelenség megállapításához jogi érdeke főzıdik), határidı nélkül (az elévülési határidın belül) hivatkozhat, míg a megtámadhatóság feltételes érvénytelenséget jelent, amely esetében a jogkövetkezmények levonására csak akkor kerülhet sor, ha azt a sérelmet szenvedett fél vagy olyan személy, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke főzıdik egy éven belül kezdeményezi. Az érvénytelenségi okok az alábbiak szerint csoportosíthatók:

szerzıdési akarat hibái akaratnyilvánítás

hibái célzott joghatás hibái

semmisség

- cselekvıképesség hiánya vagy korlátozottsága

- kényszer - színlelt szerzıdés

- álképviselet - alaki hiba

- tilos szerzıdés - uzsorás szerzıdés - kamatmaximum

túllépése - lehetetlen szerzıdés

megtámadhatóság - tévedés - megtévesztés - fenyegetés

- feltőnı értékkülönbség

- általános szerzıdési feltételek egyoldalú kikötései

Fontos kiemelni, hogyha a felek között nincs akarategyezıség (disszenzus), akkor nem érvénytelen szerzıdésrıl beszélhetünk, hanem ebben az esetben a szerzıdés létre sem jön. Ha azonban a konszenzus a felek között csak látszólagos, akkor ez az érvényesség-érvénytelenség vizsgálatának tárgya lehet. Érvénytelen szerzıdés esetében a szerzıdéskötés elıtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Ha a szerzıdéskötés elıtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerzıdést a határozathozatalig terjedı idıre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerzıdést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka – különösen uzsorás szerzıdés, a felek szolgáltatásainak feltőnı aránytalansága esetén az aránytalan elıny kiküszöbölésével – megszüntethetı. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítésérıl. A bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a jóerkölcsbe ütközı szerzıdést kötı, a megtévesztı vagy jogtalanul fenyegetı, továbbá az egyébként csalárd módon eljáró félnek járna vissza. Uzsorás szerzıdés esetén a sérelmet okozó félnek visszajáró szolgáltatást az állam javára kell megítélni. Érvénytelen szerzıdés érvényessé nyilvánítása esetén a szerzıdı felek a szerzıdésszegésért úgy felelnek, mintha a szerzıdés kezdettıl fogva érvényes lett volna. Aki az érvénytelen szerzıdés fennálltában jóhiszemően bízott, a felektıl a szerzıdés megkötésébıl eredı kárának megtérítését követelheti, ha azonban az érvénytelenség az egyik fél magatartására vezethetı vissza, a bíróság a másik fél marasztalását mellızi. Ha a felek valamelyike a harmadik személlyel szemben rosszhiszemő volt, teljes kártérítéssel tartozik akkor is, ha az érvénytelenség nem az ı magatartására vezethetı vissza. Ezt a kártérítést a bíróság a szerzıdés teljes vagy részleges hatályban tartása útján is nyújthatja.

23

A szerzıdés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerzıdés csak akkor dıl meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettıl eltérıen rendelkezhet. 6. Szerzıdés módosítása és teljesítése Természetesen a szerzıdéses jogviszonyokban különbözı okoknál fogva szükségessé válhat a szerzıdés módosítása. Erre elsısorban a felek egybehangzó akaratnyilatkozata alapján, kivételesen pedig jogszabály vagy a bíróság rendelkezése alapján kerülhet sor. Utóbbi körében megemlítendı, hogy a bíróság akkor módosíthatja a szerzıdést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerzıdéskötést követıen beállott körülmény folytán a szerzıdés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. A szerzıdés módosításának sajátos esete az egyezség. Ennek keretében a felek a jogviszonyukat úgy módosítják, hogy kölcsönösen engednek az egymással szembeni igényeikbıl. A szerzıdések akkor érik el a céljukat, ha a felek részérıl a kölcsönös teljesítésre sor kerül. A szerzıdéseket tartalmuknak megfelelıen, a megszabott helyen és idıben, a megállapított mennyiség, minıség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak a teljesítés idıpontjában alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak, és rendelkeznie kell azzal a minıséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselıjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó – különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenı – nyilvános kijelentését, és alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerzıdéskötés idıpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett, valamint rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplı, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévı tulajdonságokkal. A teljesítés helye – általános szabályként – a kötelezett lakóhelye vagy székhelye, gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerzıdései esetén a jogosult székhelye vagy a jogosult által megjelölt más hely. A teljesítési határidı megadása történhet határnap vagy határidı megadásával. A teljesítési határidıbe a szerzıdéskötés napját nem kell beleszámítani. A szerzıdés teljesítése során mindkét félnek úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Pénztartozás esetén a jogosult a határnapot megelızıen, illetıleg a határidı kezdete elıtt felajánlott teljesítést is köteles elfogadni. Ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti idıre kamat vagy kártalanítás nem jár. A feleknek az ilyen kamatra vagy kártalanításra vonatkozó megállapodása – jogszabály engedélye hiányában – semmis, de a semmisség a szerzıdés egyéb rendelkezéseire nem hat ki. Ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsısorban a költségre, azután a kamatra és végül a fıtartozásra kell elszámolni. A kötelezett eltérı rendelkezése hatálytalan. A szerzıdés megszőnésének esetei: - teljesítés, - megszüntetés (a szerzıdés a jövıre nézve, közös megegyezéssel szőnik meg),

24

- felbontás (a szerzıdés a szerzıdéskötés idıpontjára visszamenıleges hatállyal szőnik meg),

- felmondás (a szerzıdés egyoldalú megszüntetése a jövıre nézve), - elállás (a szerzıdés egyoldalú megszüntetése a szerzıdéskötés idıpontjára

visszamenıleges hatállyal), - a jogosult és kötelezett ugyanaz a személy lesz. A felek a szerzıdést közös megegyezéssel megszüntethetik vagy felbonthatják. A szerzıdés megszüntetése esetében a szerzıdés a jövıre nézve szőnik meg és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszőnés elıtt már nyújtott szolgáltatás szerzıdésszerő pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelı ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. A szerzıdés felbontása esetében a szerzıdés megkötésének idıpontjára visszamenı hatállyal szőnik meg és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Aki szerzıdésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerzıdést felbontja. Nem gyakorolhatja a szerzıdésen alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem, vagy csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni. Aki szerzıdésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerzıdést megszünteti. Ha a felmondás nem azonnali hatályú, a törvényben vagy a szerzıdésben meghatározott felmondási idı elteltéig a szerzıdés fennmarad. Megszőnik a szerzıdés, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett. A szerzıdés megszőnése harmadik személy jogait és kötelezettségeit nem érinti. A kötelezett halálával a szerzıdés nem szőnik meg, kivéve, ha csak személyesen teljesíthetı szolgáltatásra irányult. A jogosult halála akkor szünteti meg a szerzıdést, ha a szolgáltatás kifejezetten az ı eltartására irányult, vagy kizárólag az ı személyes szükségleteinek fedezésére lett volna alkalmas. 7. Szerzıdés megszegésének esetei és jogkövetkezményei Amennyiben a szerzıdı felek valamelyike a szerzıdésben foglalt kötelezettségeit nem, vagy nem szerzıdésszerően teljesíti, akkor szerzıdésszegésrıl beszélünk. A két esetkör közötti elhatárolást az jelenti, hogy a kötelezett a fıkötelezettség, illetve a jogosult által lényegesnek tartott egyéb kötelezettség teljesítését mulasztotta-e el. Mivel szerzıdésszegés estén a szerzıdés célja meghiúsul és ezáltal a szerzıdésszegı fél a másik félnek kárt okoz, a jog szankciókkal próbálja ösztönözni a feleket a teljesítésre. Erre is figyelemmel a polgári jog minden olyan magatartást vagy körülményt jogkövetkezménnyel fenyeget és szankcionálhatóvá tesz, amely a szerzıdésbe ütközik vagy sérti a szerzıdésben érdekelt valamelyik fél jogát vagy jogos érdekét. Ennek megfelelıen a Ptk. csak az alábbi, legtipikusabb szerzıdésszegési formákat jelöli meg: - kötelezett késedelme, - jogosult késedelme,

25

- hibás teljesítés, - a teljesítés lehetetlenné válása, - a teljesítés megtagadása. A kötelezett késedelembe esik, ha a szerzıdésben megállapított vagy a szolgáltatás rendeltetésébıl kétségtelenül megállapítható teljesítési idı eredménytelenül eltelt vagy más esetekben, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti. A késedelem jogkövetkezménye, hogy a jogosult követelheti a teljesítést, továbbá a késedelem idıpontjától a teljesítés idıpontjáig terjedı idıre – függetlenül attól, hogy a késedelmét a kötelezett kimenti-e – késedelmi kamatot követelhet, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerzıdéstıl (objektív szankciók). Emellett a kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelembıl eredı kárát (szubjektív szankció), kivéve, ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a kötelezett késedelmét kimenteni nem tudja, felelıs a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt bekövetkezett minden kárért, kivéve ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában is bekövetkezett volna. Ha a jogosultnak a késedelembe esés idıpontjáig kamat jogszabály vagy szerzıdés alapján jár, a kötelezett a késedelembe esés idıpontjától az ügyleti kamatot felül is köteles késelemi kamatot fizetni. Érdemes megjegyezni, hogy gazdálkodó szervezetek között a késedelmi kamat mértékére vonatkozóan a törvény eltérı szabályokat állapít meg. Jogosulti késedelemnek minısül, ha a jogosult a szerzıdésszerően felajánlott teljesítést nem fogadja el vagy elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelıen teljesíteni tudjon, vagy a teljesítésrıl a nyugtát nem állítja ki, illetıleg az értékpapírt nem adja vissza. A jogosult köteles megtéríteni a kötelezettnek a késedelembıl eredı kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A jogosult függetlenül attól, hogy késedelmét kimentette-e: a.) köteles a kötelezett felelıs ırzésébıl eredı költségeket megtéríteni, b.) éppúgy viseli a dolog megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának

veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna és c.) a késedelme idejére kamatot nem követelhet. A jogosult késedelme a kötelezett egyidejő késedelmét kizárja. Hibás teljesítésrıl beszélhetünk, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés idıpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerzıdésben meghatározott tulajdonságoknak. A hiány (hiányosság) jelenthet mennyiségi, minıségi vagy jogi hiányosságot egyaránt. A hibás teljesítés sajátos következménye az ún. kellékszavatossági igények érvényesítése. [A szavatosság nem összekeverendı a szerzıdést biztosító mellékkötelezettséget jelentı jótállással (garanciával).] Hibás teljesítés esetén a jogosult elsısorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerzıdésszegés súlyát és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget.

26

A kijavítást vagy kicserélést – a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel – megfelelı határidın belül, a jogosultnak okozott jelentıs kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Ha a kötelezett a dolog kijavítását megfelelı határidıre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja. Ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs mód, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének nem tud eleget tenni, a jogosult – választása szerint – megfelelı árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerzıdéstıl. Ugyanakkor jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye. Ha a jogosult a hibát a szerzıdéskötés idıpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett, a kötelezett mentesül a szavatossági felelısség alól. A teljesség igényével megemlíthetı, hogy fogyasztói szerzıdés esetében az ellenkezı bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követı hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés idıpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. A jogosult a teljesítés idıpontjától számított hat hónapos elévülési határidı alatt érvényesítheti szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb idıtartamát hatósági elıírás vagy kötelezı mőszaki elıírás határozza meg (kötelezı alkalmassági idı) és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a határidı irányadó. Nem számít bele az elévülési idıbe a kijavítási idınek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja rendeltetésszerően használni. A szavatossági jog érvényesíthetıségének határideje a dolognak vagy jelentısebb részének kicserélése (kijavítása) esetén a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként jelentkezı hiba tekintetében újból kezdıdik. Ha a jogosult igényét menthetı okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva határidın belül nem volt felismerhetı, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés idıpontjától számított egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében három év. Ha a kötelezı alkalmassági idı három évnél hosszabb, az igény érvényesítésére ez a határidı az irányadó. E határidık elmulasztása jogvesztéssel jár. Szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésbıl eredı kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint. Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelıs, akkor a szerzıdés megszőnik. Ha a kötelezett felelıs a szerzıdés lehetetlenüléséért, a jogosult a teljesítés elmaradásáért kártérítést követelhet, míg fordított esetben a kötelezett szabadul a kötelezettsége alól és kárának megtérítését követelheti. Ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult a késedelem és a lehetetlenülés jogkövetkezményei között választhat. 8. Az elévülés A szerzıdésbıl eredı jogok érvényesíthetısége kapcsán feltétlenül meg kell említeni az elévülés jogintézményét. A jog ugyanis elvárja a szerzıdésben résztvevı jogalanyoktól, hogy a másik féllel szembeni esetleges igényeiket lehetıségeikhez képest minél hamarabb érvényesítsék.

27

Azért, hogy az elhúzódó jogérvényesítés ne jelentsen jogbizonytalanságot, a Ptk. rendelkezik az elévülés szabályairól. Az elévülés lényege, hogyha a jogosult az igényét a kötelezettel szemben nem érvényesíti, ennek kikényszerítéséhez a jog az elévülést követıen a bírósági út igénybe vételének lehetıségét nem biztosítja. Érdekességként megemlíthetı, hogy a Ptk. ismer olyan követeléseket is, amelyek érvényesítéséhez egyáltalán nem nyújt jogi segítséget (pl. kocsmai hitel, nem állami fogadásból vagy szerencsejátékból származó követelés). A követelések öt év alatt évülnek el, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A fıkövetelés elévülésével az attól függı mellékkövetelések is elévülnek. A fıköveteléstıl független mellékkövetelések elévülése a fıkövetelést nem érinti. A felek rövidebb elévülési határidıben is megállapodhatnak, de a megállapodás csak írásban érvényes. Az egy évnél rövidebb elévülési határidıt a felek írásban legfeljebb egy évre meghosszabbíthatják, egyébként az elévülési határidık meghosszabbítására irányuló megállapodás semmis. Az elévülés akkor kezdıdik, amikor a követelés esedékessé vált. Ha a követelést a jogosult menthetı okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszőnésétıl számított egy éven belül – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idı esetében pedig három hónapon belül – a követelés akkor is érvényesíthetı, ha az elévülési idı már eltelt, vagy abból egy évnél, illetıleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott. A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása – ideértve az egyezséget is –, végül a tartozásnak a kötelezett részérıl való elismerése megszakítja az elévülést. Az elévülés megszakadása, illetıleg az elévülést megszakító eljárás jogerıs befejezése után az elévülés újból megkezdıdik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg. 9. A közbeszerzési eljárást lezáró szerzıdések sajátosságai A szerzıdéskötési kötelezettség körébe esı sajátos kivételek az ún. versenyeztetési eljárások és a közbeszerzési eljárás. A közbeszerzési eljárásnak – azon túlmenıen, hogy az eredményes közbeszerzési eljárás esetén a törvényben felsorolt kivételektıl eltekintve a szerzıdést meg kell kötni – számos további sajátossága van. Ezek közül kiemelhetı, hogy a polgári jog kötelmi jogi szabályaitól eltérıen a szerzıdéskötéshez vezetı folyamat rendkívül részletesen szabályozott, a közbeszerzésekrıl szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) eltérést nem engedı (kógens) módon határozza meg az ajánlatkérı és az ajánlattevık eljárási cselekményeit, a kötelezıen megteendı jognyilatkozatokat és az azokhoz főzıdı joghatásokat, sıt a rendelkezések megsértése esetére elıírja az alkalmazandó jogkövetkezményeket is. Ennek megfelelıen a közbeszerzési eljárást lezáró szerzıdés egy olyan szerzıdés, amelynél a szerzıdéskötési folyamat még a szerzıdés megkötése elıtt döntıbizottsági, illetve bírósági vizsgálat tárgyává tehetı, míg a Ptk. szerint létrejövı szerzıdések esetén a szerzıdéskötéshez vezetı folyamatot a bíróság utólag és csak a szerzıdési akaratok (akaratnyilvánítási hibák) vagy az alakszerőségi elıírások megtartása szempontjából vizsgálja és minısíti. Ugyanakkor egyebekben az az eljárás, amely az ajánlati kötöttséget eredményezi, illetve a szerzıdéskötést megelızi (például kapcsolatfelvétel, levelezés stb.) figyelmen kívül marad.

28

A közbeszerzési szerzıdések további sajátossága, hogy az ajánlatkérı a szerzıdés típusát és a szerzıdéstervezetet a dokumentációban egyoldalúan határozza meg és az ajánlattevık szerzıdési szabadsága csak annyiban érvényesül, hogy eldönthetik, kívánnak-e az elıre meghatározott feltételek mellett szerzıdést kötni. Ennek ellensúlyozására a Kbt. az ajánlatkérıkkel szemben számos korlátozó rendelkezést tartalmaz. E rendelkezések nyilvánvaló célja, hogy az ajánlatkérık helyzetükkel visszaélve ne írhassanak elı az ajánlattevık számára a szerzıdés teljesítéséhez ténylegesen szükséges mértéken felüli, adott esetben szinte teljesíthetetlen feltételeket, ne korlátozhassák a versenyt, továbbá biztosítsák az ajánlattevık esélyegyenlıségét és a verseny tisztaságát. A jogalkotó tehát mindezek elıírásával biztosítani kívánta, hogy az ajánlatkérı és az ajánlattevık között kiegyensúlyozott kapcsolat alakuljon ki. A szerzıdéskötés Kbt. szerinti szabályozása a szerzıdés létrejöttének Ptk.-beli dogmatikai megoldásától is alapvetıen eltér. A polgári jog ugyanis – amint az fentiekben részletesen kifejtésre került – a konszenzuál szerzıdés elvi alapján áll, amely azt jelenti, hogy a szerzıdés létrejöttéhez és az ebbıl származó jogok, illetve kötelezettségek keletkezéséhez elegendı a felek egybehangzó akaratának kinyilvánítása. Erre a közbeszerzési eljárásban – az ajánlati kötöttség folytán – az eredményhirdetésen kerül sor, amikor az ajánlatkérı nyilvánosan megnevezi, hogy a felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételek alapján, az elıre meghatározott bírálati szempontok szerint melyik ajánlattevı ajánlatát tartja a maga számára a legkedvezıbbnek. Ennek megfelelıen eredményes közbeszerzési eljárás esetén a szerzıdést azzal a szervezettel vagy személlyel kell megkötni, amely (aki) az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételek alapján, a választott bírálati szempont szerint a legkedvezıbb érvényes ajánlatot tette. A szerzıdés – értelemszerően – az ajánlati felhívás, a dokumentáció, a dokumentáció részeként kiadott szerzıdéstervezet, valamint az ajánlat tartalmának megfelelıen jön létre. A Kbt. a közbeszerzési eljárás alapján létrejövı szerzıdés érvényességének feltételeként annak kötelezı írásba foglalását írja elı. Ennek megfelelıen – hasonlóan más alakszerőséghez kötött szerzıdésekhez – az alakszerőségi követelmény megsértésével kötött szerzıdés érvénytelen, azaz nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására. A közbeszerzési eljárás alapján létrejött szerzıdések módosítása tekintetében a felek szerzıdési autonómiája szintén csak korlátozottan érvényesül. A megkötött szerzıdésnek a felhívás, a dokumentáció, illetıleg az ajánlat tartalma alapján meghatározott része ugyanis csak akkor módosítható, ha a szerzıdéskötést követıen – a szerzıdéskötéskor elıre nem látható ok következtében – beállott körülmény miatt a szerzıdés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. A közbeszerzési eljárás nyertes ajánlattevıje kiválasztásának részletesen szabályozott folyamatából is következik, hogy a szerzıdést a nyertes ajánlattevıként kihirdetett szervezetnek vagy személynek kell teljesítenie. A szerzıdés teljesítésében csak az ajánlatban megjelölt, a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók mőködhetnek közre, a Kbt. 304. §-ának (3) bekezdése szerinti kivétellel.

29

Szakmai kompetenciák: B Szerzıdés létrejöttének, megkötésének szabályai B Semmisség, megtámadhatóság fogalma, szabályai B Szerzıdés módosítása B Szerzıdés megszegésének esetei és jogkövetkezményei B Szavatosság fogalma, szabályai Ellenırzı kérdések: - Mit jelent a kötelmi jogviszony relatív szerkezető és pozitív tartalmú jellege? - Mi a kötelmi jogviszony lényege? - Jogi értelemben mikor jön létre szerzıdés? - Mit nevezünk ajánlatnak? - Mely jogosultságokat foglalja magában a szerzıdési szabadság? - Mit jelent a szerzıdés érvényessége-érvénytelensége? - Milyen érvénytelenségi okokat ismer? - Melyek az érvénytelenség két formája közötti hasonlóságok és különbségek? - Melyek az érvénytelenség jogkövetkezményei? - Melyek a szerzıdésmódosításra irányadó szabályok? - Hogyan kell a szerzıdést teljesíteni (teljesítés módja, helye, idıpontja)? - Melyek a szerzıdés megszőnésének esetei? - Mit értünk szerzıdésszegés alatt? - Melyek a késedelem szabályai? - Melyek a hibás teljesítés szabályai? - Melyek a kellékszavatossági igények? - Melyek a szerzıdés lehetetlenülésének és a szerzıdés megtagadásának következményei? - Mit jelent az elévülés és melyek az elévülés szabályai? - Ismertesse a közbeszerzési eljárást lezáró szerzıdés sajátosságait! Gyakorlati példák: 1. A gépjármőtulajdonos apróhirdetést tesz közzé, amelyben eladásra kínálja gépjármővét.

Az apróhirdetés közzététele ajánlatnak minısül-e? Válaszát indokolja! 2. A közbeszerzési eljárás ajánlatkérıje beszerzési igénye kielégítésére hirdetményt tesz

közzé a Közbeszerzési Értesítıben. A hirdetmény közzétételével beáll-e az ajánlati kötöttség? Válaszát indokolja!

3. A magyar jog tiltja, sıt büntetıjogi következményekkel fenyegeti a kábítószerrel való kereskedelmet. A kábítószerkereskedı a tilalom ellenére kábítószert ad el egy fogyasztónak. Létrejött-e a felek között a szerzıdés? Ha igen, érvényes-e a szerzıdés? Válaszát indokolja!

4. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett eladó adásvétel útján értékesíti egy vevınek az ingatlanát. Utóbb a bíróság jogerısen megállapítja, hogy nem az eladót illeti meg az ingatlan tulajdonjoga. Az új tulajdonos felléphet-e és milyen jogcímen az eladóval, illetve a vevıvel szemben? Milyen döntést hozna a bíróság? Milyen jogok illetik meg a vevıt az eladóval szemben? Válaszát indokolja!

5. A jogosult pert indít pénztartozás, annak késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetése iránt a kötelezettel szemben. A kötelezett még a per befejezése elıtt a tıketartozását a jogosultnak hiánytalanul megfizeti. A jogosult ennek ismeretében követelését a késedelmi kamatra és a perköltségre tartja fenn. Helyes-e a jogosult fenntartott követelése? Válaszát indokolja!

30

6. A felek a banki kölcsönszerzıdésben abban állapodnak meg, hogy az adós egy meghatározott határnapig kamattal növelten visszafizeti a kölcsönvett összeget. Az adós a határnapon elmegy a bankfiókba, ahol azt a tájékoztatást kapja, hogy a bankfiók azon a napon mőszaki okok miatt zárva tart, ezért a kölcsön visszafizetésére csak a hiba elhárítását követıen van lehetısége. Követelhet-e késedelmi kamatot a bank a hiba elhárításának (a bankfiók zárva tartásának) idejére? Mi a helyzet abban az esetben, ha az adóst hazafelé kirabolják? Válaszát indokolja!

7. A vevı egy értékesebb órát vásárol az óraszaküzletben. A vásárlást követı 3 hónappal késıbb azt tapasztalja, hogy az óra számlapja napfény hatására jelentısen elszínezıdött és a csat is szétesik. Kihez fordulhat, és milyen igényekkel léphet fel a vevı? Mi a helyzet abban az esetben, ha az óraszaküzlet a javítást csak 6 hónapos határidıvel vállalja? Kérheti-e a vevı az üzlettıl az óra kicserélését, ha a javítás költsége az óra értékéhez képest elhanyagolható és a javítást követıen az óra használati értéke nem csökken? Ha a számlap nem cserélhetı ki, de a vevıt az elszínezıdés jelentısen nem zavarja, akkor milyen igénnyel léphet fel? Válaszát indokolja!

V. Fejezet: A szerzıdést biztosító mellékkötelezettségek fajtái, szabályai 1. A mellékkötelezettségek áttekintése, a szerzıdést megerısítı mellékkötelezettségekrıl általában A szerzıdések akkor töltik be a szerzıdı felek által kívánt joghatást, ha kölcsönös teljesítésükre maradéktalanul sor kerül. Természetesen a felek pozíciói és a szerzıdési érdekek az ún. mellékkötelezettségek vállalásával vagy kikötésével megerısíthetık. Ezek az eszközök védik a jogosult érdekeit a másik fél nem vagy nem megfelelı teljesítésének esetére. A mellékkötelezettségek célja tehát, hogy a szerzıdésszegı fél számára hátrányos jogkövetkezmények kilátásba helyezésével kikényszerítsék a szerzıdésszerő teljesítést, de legalábbis részben vagy egészben kompenzálják a szerzıdésszegésbıl a jogosultat érı hátrányokat. A Ptk. – amint azt az alábbiakban látni fogjuk – maga is nevesít számos szerzıdést biztosító mellékkötelezettséget, de fontos megjegyezni, hogy a felek a szerzıdésük biztosítására bármilyen más – nem nevesített – kötelezettségben is megállapodhatnak, figyelemmel persze arra, hogy a kötelezettség nem ütközhet jogszabályba. A Ptk. szerint a szerzıdés megerısítését szolgálhatja: - foglaló, - kötbér, - jótállás, - kezesség, - bankgarancia, - óvadék, - zálogjog, - jogvesztés kikötése, - tartozás-elismerés.

31

A mellékkötelezettségek jellegük szerint csoportosíthatók, amely csoportosítást az alábbi táblázat tartalmazza:

szerzıdést biztosító mellékkötelezettségek

szerzıdést megerısítı biztosítékadási jellegő

dologi személyi

- foglaló - kötbér - jogvesztés kikötése - jótállás

- bankgarancia - óvadék - zálogjog

� kézizálogjog � jelzálogjog,

keretbiztosítéki zálogjog

� zálogjog jogokon

- kezesség � egyszerő � készfizetı

2. A foglaló fogalma és szabályai A foglaló a szerzıdéses kötelezettségvállalás jeléül adott pénzösszeg vagy más dolog. Foglaló kikötése bármely szerzıdéshez kapcsolható, de a szerzıdésnek egyértelmően tartalmaznia kell, hogy a pénzösszeg vagy más dolog átadása foglalóként történik. Fontos kiemelni, hogy a foglaló átadása vagy visszatérítése nem mentesít a szerzıdés teljesítésétıl és a szerzıdésszegés egyéb jogkövetkezményeinek érvényesítését sem zárja ki, azonban a kártérítésbe a foglaló összege beleszámít. A túlzott mértékő foglalót a bíróság mérsékelheti. A foglaló célja a szerzıdés másik fél hibájából történı meghiúsulásának megakadályozása. Ennek megfelelıen: - ha a teljesítés meghiúsulásáért a foglalót adó fél a felelıs, akkor az adott foglalót elveszti

és az a másik felet illeti meg, - ha a teljesítés meghiúsulásáért az a fél a felelıs, aki a foglalót kapta, akkor a kapott

foglaló összegének kétszeresét köteles a másik félnek visszafizetni, - ha a szerzıdés meghiúsulásáért egyik fél sem felelıs vagy mindkét fél felelıs, akkor a

foglaló összege visszajár. Ha a szerzıdést teljesítik, a foglaló összegét a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani. A teljesség igényével megemlítendı, hogy a foglaló nem tévesztendı össze az elıleggel. Az elıbbi ugyanis olyan szerzıdést biztosító mellékkötelezettség, amelyre a fentiekben ismertetett szabályok vonatkoznak, míg az elıleg a szerzıdés szerinti ellenérték megfizetésének egy részletét jelenti a foglalóhoz kapcsolódó jogkövetkezmények nélkül. 3. A kötbér fogalma és szabályai A kötbér a szerzıdés nem teljesítése vagy nem szerzıdésszerő teljesítése esetére kikötött pénzösszeg. A fogalmi meghatározásból látható, hogy a foglalóval ellentétben nem a szerzıdés megkötésekor, hanem annak megszegése esetén esedékes. Kötbér kikötése bármely szerzıdéshez kapcsolható, de a szerzıdésnek egyértelmően tartalmaznia kell, hogy

32

kötelezettségvállalás kötbér fizetésére vonatkozik. Mivel a kötbérfizetés bármely szerzıdésszegı magatartáshoz kiköthetı, a szerzıdésnek ugyancsak tartalmaznia kell, hogy a felek a kötbérfizetést mely szerzıdésszegı magatartáshoz rendelik hozzá. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kötbérigény csak akkor érvényesíthetı, ha a kötelezett szerzıdésszegése vagy nem teljesítése olyan okból következik be, amelyért felelıs. Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni. Kötbér után kamat kikötése semmis. A kötbért a jogosult akkor is követelheti, ha kára nem merült fel, sıt a jogosult a kötbért meghaladó kárát és a szerzıdésszegésbıl eredı egyéb jogait is érvényesítheti. Ennek a fordítottja is igaz, azaz a jogosult a szerzıdésszegéssel okozott kárának megtérítését az erre vonatkozó szabályok szerint akkor is követelheti, ha a kötbérigényét nem érvényesítette. Ugyanakkor a bírósági úton nem érvényesíthetı követelés biztosítására kikötött kötbért bírósági úton nem lehet érvényesíteni. A nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja, azonban a késedelem vagy a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítés alól. A foglalóhoz hasonlóan a túlzott mértékő kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. A pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni. 4. Jótállás fogalma, szabályai A jótállás (garancia) esetén a kötelezett azért vállal fokozott felelısséget, hogy a teljesítése szerzıdésszerő és hibátlan, azaz az átadott dolog vagy a teljesített szolgáltatás rendelkezik a jogszabályokban elıírt és a szerzıdésben rögzített tulajdonságokkal. A fogalmi elemekbıl látható, hogy a jótállás jogszabályon és szerzıdésen egyaránt alapulhat. A fokozott felelısség azt jelenti, hogy aki jótállásra köteles, ennek idıtartama alatt a felelısség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy jogi értelemben a jótállás vagy garancia nem azonos a IV. Fejezetben a hibás teljesítés kapcsán tárgyalt szavatossággal. A különbség lényegét az jelenti, hogy a szavatosság a hibás teljesítésnek a törvénybıl eredı (jogszabályon alapuló) következménye, ezzel szemben a jótállás a kötelezett által, a szerzıdésben vállalt szerzıdést biztosító mellékkötelezettség. Ennek megfelelıen a két jogintézménynél a hibás teljesítésért való felelısség is másként alakul, a jótállás a szavatossághoz képest fokozott felelısséget jelent. Különbséget jelent az is, hogy amíg a szavatosságnak a törvényben elıírt idıtartama – fıszabályként – 6 hónap, a jótállás idıtartama ennél hosszabb és rövidebb is lehet. Ami viszont közös a két jogintézményben, hogy a jótállás alapján érvényesíthetı jogok megegyeznek a kellékszavatossági igényekkel és a törvénynek a szavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályait a jótállási jogok gyakorlásánál is megfelelıen alkalmazni kell, de a jótállás alapján érvényesíthetı igényekben, azok feltételeiben, sorrendjében a felek a szerzıdés keretében szabadon megállapodhatnak. Jótállási kötelezettséget – amint az látható volt – nemcsak szerzıdés, hanem jogszabály is megalapozhat. Ebben az esetben a jótállás kötelezı legkisebb mértékét a jogszabály maga határozza meg. A jogszabályban elıírt kötelezı jótállási kötelezettség kiterjed a lakásépítésre (az újonnan épített lakások és lakóépületek rendeletben meghatározott épületszerkezeteire, a lakás- és épület-berendezések beépítésére, illetve beszerelésére, valamint a lakóépületek a lakásokat kiszolgáló helyiségeire és részeire), egyes javító- és karbantartó szolgáltatásokra (lakás-karbantartási és- javítási szolgáltatások, háztartási gépek

33

és készülékek javítása, barkács- és kerti szerszámok javítása, személygépkocsik, motorkerékpárok karbantartása és javítása, audiovizuális, fotó-optikai és információfeldolgozási berendezések javítása, gyógyászati segédeszközök javítása, telefon- és telefax-berendezések javítása, hangszerek javítása, órák javítása, stb.), valamint egyes tartós új fogyasztási cikkekre (pl. gépjármővek, hőtıszekrények, porszívók, takarítógépek, lakókocsik, riasztóberendezések, bútorok, fényképezıgépek, rádiók, személyi számítógépek, hangszerek, órák, stb.). 5. Bankgarancia és biztosítási szerzıdés alapján kiállított - készfizetı kezességvállalást tartalmazó - kötelezvény A bankgarancia lényege, hogy a bank kötelezettséget vállal arra, hogy meghatározott feltételek – így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetıleg okmányok benyújtása – esetében és határidın belül a kedvezményezettnek megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. A bankgarancia alapját a bank által, a kötelezett megbízása alapján, de a kedvezményezett javára kiállított bankgarancia-levél jelenti, amely a kedvezményezett számára dologi biztosítékként szolgál. Ezzel összefüggésben fontos kiemelni, hogy a bankgarancia független az alapjogviszonytól (attól a szerzıdéstıl, amelynek biztosítására kiállításra kerül), ezért attól önálló jogviszonyt keletkeztet, amely így önállóan is érvényesíthetı. A bankgarancia a dologi biztosíték jellege mellett egyfajta személyi biztosítékot is jelent, hiszen – a kezességhez hasonlóan – a kötelezett helytállásáért egy harmadik személy (nevezetesen a bank) is felelısséget vállal. (A kezességétıl való különbözıséget azonban a bankgarancia alapjogviszonytól való függetlensége jelenti.) A biztosítási szerzıdésen alapuló készfizetı kezességvállalás lényege, hogy a kötelezett helytállásáért a biztosító vállal kötelezettséget, így ez a biztosítéki forma még inkább hasonlít a készfizetı kezességhez azzal a sajátossággal, hogy ebben az esetben a kezes személye a biztosító. A biztosítói készfizetı kezességvállalás alapjául a biztosító által, a kötelezett megbízása alapján, de a kedvezményezett javára kiállított kötelezvény szolgál, amely a biztosítóval szemben a bankgaranciához hasonlóan érvényesíthetı. 6. Kezesség fogalma, formái, szabályai Kezességi szerzıdéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogyha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezesség lehet egyszerő vagy készfizetı kezesség. A két forma abban különbözik, hogy egyszerő kezesség esetén a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés behajtható a kötelezettıl és más olyan kezesektıl, akik ıt megelızıen, rá tekintet nélkül vállaltak kezességet, míg készfizetı kezességnél a sortartási kifogás nem érvényesíthetı. Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni. A kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez (fıkötelezettséghez) igazodik, amelyért kezességet vállalt, továbbá érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt, kiterjed azonban a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra is. A kezes a perköltségekért és a végrehajtási költségekért csak akkor felel, ha a keresetindítás elıtt ıt a teljesítésre felszólították. Bírósági úton nem érvényesíthetı követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni.

34

Mint az fentebb említésre került, az egyszerő kezesség esetén a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a követelés a kötelezettıl és az olyan kezesektıl, akik ıt megelızıen, reá tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható (sortartás). Azonban készfizetı kezesség esetén a kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést elıször a kötelezettıl hajtsa be, ha: a.) a felek így állapodtak meg, b.) a kezességet kár megtérítéséért vállalták, c.) a kezességet bank vállalta. Ha ugyanazért a kötelezettségért egyidejőleg vagy egymásra tekintettel többen vállalnak kezességet, a kezesek kétség esetében egyetemlegesen felelnek. Amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelızıen keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll. A kezes felszabadul, amennyiben a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, vagy amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált. Szakmai kompetenciák: B Kötbér és foglaló fogalma, szabályai B Jótállás és szavatosság fogalma, szabályai B Szerzıdést biztosító mellékkötelezettségek fajtái, bankgarancia és biztosítási szerzıdés

alapján kiállított – készfizetı kezességvállalást tartalmazó – kötelezvény fogalma, szabályai

Ellenırzı kérdések: - Mit értünk foglaló alatt, melyek a foglalóra vonatkozó lényeges szabályok? - Mit értünk kötbér alatt, melyek a kötbérre vonatkozó lényeges szabályok? - Mi a jótállás lényege? - Mi a különbség a szavatosság és a jótállás között? - Melyek a jótállás alapján érvényesíthetı igények? - Mi a bankgarancia lényege és a bankgarancia-szerzıdés milyen sajátosságokkal bír? - Mi a biztosítási szerzıdésen alapuló készfizetı kezességvállalás lényege? - Mi a kezesség lényege? - Milyen kezességi formákat ismer, és melyek ezek legfontosabb szabályai? - Mit jelent a sortartási kifogás? Gyakorlati példák: 1. A felek abban állapodnak meg, hogy egy késıbbi idıpontban a kölcsönösen kialkudott

feltételekkel szerzıdést fognak kötni. Ehhez a megállapodáshoz kapcsolódhat-e foglaló kikötése? Válaszát indokolja!

2. Az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerzıdés eladója egy jóval magasabb vételárra kap ajánlatot, mint amelyrıl a vevıvel a szerzıdésben megállapodott. Ezért úgy dönt, hogy a szerzıdéskötéskor átvett foglaló kétszeres összegét a vevınek visszatéríti és az ajánlatot elfogadva új adásvételi szerzıdést köt? Jogszerő-e az eladó eljárása, illetve mit tehet az adott helyzetben a vevı? Válaszát indokolja!

35

3. A felek a szerzıdésük biztosítékaként meghiúsulási kötbért kötöttek ki. A szerzıdés utóbb az egyik félnek felróható okból meghiúsul. A szerzıdésszegı fél a felelısségét elismeri és készséget mutat a meghiúsulási kötbér összegének megfizetésére. A másik fél azonban nem elégszik meg a kötbérfizetéssel és arra hivatkozással, hogy a szerzıdés meghiúsulása számára jelentıs károkat okoz, ragaszkodik a szerzıdés teljesítéséhez. Felléphet-e ilyen igénnyel a jogosult? Más lenne-e a helyzet abban az esetben, ha a felek hibás teljesítési kötbérben állapodtak volna meg és a teljesítésre hiányosan került volna sor? Mit tehet a jogosult, ha a keletkezı kára meghaladja a meghiúsulási kötbér összegét? Válaszát indokolja!

4. A vevı a termék a jótállási határidın belül visszaviszi a terméket a boltba, ahol közli, hogy a gép nem mőködik. Mikor mentesül a bolt a jótállási felelısség alól? A vevı milyen igényeket érvényesíthet a bolttal szemben? Válaszát indokolja!

VI. Fejezet: A szerzıdések szerkezete, tartalmi elemei, csoportosítása 1. A szerzıdések tartalma A szerzıdés tartalmára vonatkozó részletes iránymutatás az adott jogviszony és a megkötendı szerzıdés konkrétumainak ismerete nélkül értelemszerően nem adható, hiszen a felek igényei, a felek által lényegesnek tartott feltételek, a szerzıdés tárgyát képezı áru, szolgáltatás vagy építési beruházás és a választott szerzıdéstípus minden esetben különbözı. Ugyanakkor általános jelleggel meghatározhatók azok a tartalmi elemek, amelyeket valamennyi szerzıdés esetén célszerő érvényesíteni. Ezek a teljesség igénye nélkül a következık: A. Általános feltételek: - szerzıdı felek, azonosító adatok, - fogalom-meghatározások, - szerzıdés tárgya mennyiség és minıség szerint, - ellenszolgáltatás teljesítésének módja és fizetésének feltételei, - teljesítés helye és határideje, - kapcsolattartás, a felek együttmőködése, képviseleti jogosultság és annak terjedelme, - jognyilatkozatok tétele, a szerzıdés és a kapcsolattartás nyelve, - titoktartás, - vitarendezés, - irányadó jog és fórum, - szerzıdés hatálybalépése, idıtartama. B. Különös feltételek: - a szerzıdésszerő teljesítés ütemezése és feltételei (mennyiségi, minıségi és teljesítmény-

jellemzık meghatározása), - a megrendelı jogai és kötelezettségei (átvétel, ellenırzés, jóváhagyás, egyéb

nyilatkozattétel, adatszolgáltatás stb.), - a vállalkozó kötelezettségei (részfeladatok specifikációja, alvállalkozókért való felelısség,

munkavédelem, szavatossági igények kezelése, tájékoztatási kötelezettség, teljesítés dokumentálása stb.),

36

- szerzıdést biztosító mellékkötelezettségek (jótállás, kötbér, bankgarancia, kezesség,

felelısségbiztosítás, stb.), - teljesítésigazolás, számlázási feltételek, - szerzıdésszegések és azok bekövetkezése esetén követendı eljárás, - a szerzıdés módosításának feltételei és módja, - a szerzıdés megszőnése (súlyos szerzıdésszegések, elállási okok), - a szellemi termékek tulajdonjoga, - a szerzıdésre irányadó jogszabályok megjelölése. Látható, hogy a szerzıdési feltételek meghatározása és a felek igényeihez, illetve nem mellékesen a jogszabályi rendelkezésekhez történı hozzáigazítása mind szakmai, mind pedig jogi szempontból nagy körültekintést és hozzáértést igényel. Ezért különösen összetett vagy nagy értékő szerzıdéseknél mindenképpen javasolható kellı tapasztalattal rendelkezı szakértık, különösen jogi szakértı (jogtanácsos, ügyvéd, ügyvédi iroda, közjegyzı) igénybevétele. 2. A szerzıdések szabályozása a Ptk.-ban (általános és különös szabályok) Az elızı fejezetek tartalmazzák a szerzıdésekre vonatkozó legfontosabb szabályok összefoglalását, amelyek valamennyi szerzıdéstípusra értelmezhetık és egyaránt érvényesek. Emellett azonban a Ptk. külön fejezetben foglalja össze az „egyes szerzıdésekre”, azaz az ún. nevesített szerzıdésekre (szerzıdéstípusokra) vonatkozó különös szabályokat. Az egyes szerzıdéstípusok a történelmi és társadalmi fejlıdés során sokat változtak és differenciálódtak. Azt is mondhatjuk, hogy az egyre bonyolultabbá váló gazdasági kapcsolatok újabb és újabb szerzıdéstípusokat hoztak létre, amelyek esetenként a korábbi szerzıdésekbıl önállósodtak (haszonbérlet, bankkölcsön) vagy esetlegesen több különbözı szerzıdés sajátosságainak összeolvadásából jöttek létre (pl. pénzügyi lízing). De természetesen elıfordul olyan is, hogy az adott szerzıdéstípust az aktuális gazdasági viszonyok által támasztott követelmények hozták létre (pl. közüzemi szerzıdés, franchise, felhasználási szerzıdés, stb.). A nevesített szerzıdések száma ma már igen jelentıs, ezek egy részét már nem is a Ptk., hanem külön törvények vagy alacsonyabb szintő jogszabályok szabályozzák (pl. koncesszió, szerzıi jogi szerzıdések, egyes közszolgáltatási szerzıdések, stb.). Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a szerzıdési szabadság – amint már említettük – kiterjed arra is, hogy a felek szabadon dönthetik el, hogy milyen típusú szerzıdést kötnek, vagyis a kevés számú törvényi tilalom keretei között maguk dönthetik el, hogy milyen típusú szerzıdést kötnek, ezért bármilyen nevesített szerzıdéstıl eltérı tartalmú szerzıdésben (ún. vegyes vagy atipikus szerzıdésben) is megállapodhatnak, azaz a szerzıdéstípus-kényszer nem érvényesül. A szerzıdések Ptk.-beli szabályozása kapcsán – éppen a törvényi szabályozási megoldásra, valamint a vegyes és atipikus szerzıdésekre is figyelemmel – ki kell emelni, hogy egy adott szerzıdéssel kapcsolatos konkrét jogvita elbírálása során elsısorban a Ptk.-nak a szerzıdésekre vonatkozó általános szabályait és alapelvi rendelkezéseit, emellett pedig a nevesített szerzıdésekre a Ptk. különös szabályait, illetve a vegyes szerzıdésekre valamennyi érintett típus szabályait alkalmazni kell. Az atipikus szerzıdésekre az általános és az alapelvi szabályok az irányadók.

37

A szerzıdéstípusok tárgyuk, tartalmuk, jogi természetük és sajátosságaik alapján többféle szempont szerint csoportosíthatók, a szerzıdésfajták csoportosításának a jogtudomány is több módszerét ismeri. Ezek közül – a teljesség igénye nélkül – az alábbi csoportosítások emelhetık ki. A szerzıdés célja szerint megkülönböztethetünk: a.) római jogi alapon: - adási típusú kötelmeket, amelyek célja a tulajdon-átruházás biztosítása, - tevési (cselekvési) típusú kötelmeket, amelyek alapján a kötelezett valamely cselekvés

kifejtésére köteles, - helytállási kötelmeket, amelyek alapján a kötelezett felelısséggel tartozik, b.) vagy más csoportosítás szerint: - adási (tulajdon-átruházási) kötelmeket (pl. adásvétel, csere, ajándékozás), - használati kötelmeket (pl. bérlet), - ügyviteli (gondossági) kötelmeket (pl. megbízás), - eredménykötelmeket (pl. vállalkozás, fuvarozás), - helytállási kötelmeket (pl. biztosítás, kezesség). Az ellenszolgáltatás szempontja szerint megkülönböztethetünk ingyenes (pl. ajándékozás, díjkitőzés, közérdekő kötelezettségvállalás) és visszterhes szerzıdéseket (adásvétel, csere, vállalkozás, stb.). Közgazdasági szempontból megkülönböztethetünk: - áru-pénz jellegő szerzıdéseket (pl. adásvétel, vállalkozás), - áru-áru jellegő szerzıdéseket (pl. csere), - készpénz-helyettesítı vagy a készpénzforgalmat könnyítı szerzıdéseket (pl.

számlaszerzıdések), - felhalmozási jellegő szerzıdéseket (kölcsön, betétszerzıdés). A jogügyletben résztvevık száma szerint megkülönböztethetünk kétpólusú (pl. adásvétel esetén az eladó-vevı) és többpólusú szerzıdéseket (pl. kezesség esetén: hitelezı-adós-kezes, bizomány esetén: megbízó-bizományos-vevı). A szerzıdések összetettsége szempontjából megkülönböztethetünk: - tipikus (nevesített vagy nominált) szerzıdéseket (pl. csere, bérlet), - vegyes szerzıdéseket, amely esetén több nevesített szerzıdés elemei keverednek (pl.

ízingszerzıdések, szállítmányozás, ajándékozással vegyes adásvétel), - atipikus (innominált) szerzıdéseket, amelyek nem tartoznak a Ptk. vagy más jogszabály

által meghatározott egyik szerzıdéstípusba sem (pl. együttmőködési megállapodás vagy konzorciumi szerzıdés).

38

3. A fı- és mellékkötelezettségek fogalma A magyar polgári törvénykönyv az egyes nevesített szerzıdések esetében azt a szabályozási elvet követi, hogy nem az adott szerzıdéstípust definiálja, hanem minden egyes esetben megadja azokat a kötelezettségeket, amelyek teljesítésére a szerzıdı felek kölcsönösen kötelesek. Azokat a kötelezettségeket, amelyek az adott szerzıdéstípust kifejezetten jellemzik és amelyek megkülönböztetik más szerzıdéstípustól fıkötelezettségeknek, míg az egyéb járulékos kötelezettségeket mellékkötelezettségeknek nevezzük. Például: az adásvételi szerzıdés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevıre átruházni és a dolgot a vevı birtokába bocsátani (eladói fıkötelezettségek), a vevı pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni (vevıi fıkötelezettségek). Ugyanakkor az eladó köteles a vevıt a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos követelményekrıl, különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos terhekrıl tájékoztatni (mellékkötelezettségek). Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy a fıkötelezettségek azok a „tulajdonságok”, amelyek az adott szerzıdéstípust jellemzik. Szakmai kompetenciák: B Szerzıdések szerkezete, elemei, fı- és mellékkötelmek

Ellenırzı kérdések: - Milyen tartalmi elemekre térne ki egy szerzıdésben? - Hogyan szabályozza a Ptk. a szerzıdésekre vonatkozó szabályokat? - Mit értünk nevesített szerzıdések alatt? - Hogyan csoportosíthatók a szerzıdések céljuk szerint (példákkal)? - Hogyan csoportosíthatók a szerzıdések az ellenszolgáltatás szempontja szerint

(példákkal)? - Hogyan csoportosíthatók a szerzıdések közgazdasági szempontból (példákkal)? - Hogyan csoportosíthatók a szerzıdések a jogügyletben résztvevık száma szerint

(példákkal)? - Hogyan csoportosíthatók a szerzıdések összetettségük szempontjából (példákkal)? - Mit értünk fı-, illetve mellékkötelezettség alatt?

VII. Fejezet: A vállalkozási szerzıdés szabályai A vállalkozási szerzıdés alanyai a megrendelı és a vállalkozó. A vállalkozási szerzıdésnek a Ptk. több altípusát is ismeri, amelyek ma már önállósult szerzıdéstípusokat jelentenek (pl. építési, tervezési, szerelési szerzıdés, stb.). Ezen kívül vannak olyan vállalkozási szerzıdések is (pl. utazási szerzıdés), amelyek részletes szabályait alacsonyabb szintő jogszabályok (kormányrendeletek) tartalmazzák. Valamennyi vállalkozási szerzıdés közös jellemzıje, hogy ún. eredménykötelem, azaz a vállalkozó csak akkor teljesít szerzıdésszerően, ha a mő, amelynek elkészítésére kötelezettséget vállalt az elıírt mennyiségben és minıségben ténylegesen el is készül, létrejön. [Ez különbözteti meg a vállalkozást az ún. gondossági kötelmektıl (pl. megbízás), ahol a megbízott nem eredmény elérését, hanem a gondos eljárást vállalja.]

39

Ennek megfelelıen a vállalkozási szerzıdés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhetı más eredmény létrehozására, a megrendelı pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. Értelemszerően ez jelenti egyúttal a felek fıkötelezettségét is. A vállalkozási szerzıdésnek ezért minden esetben tartalmaznia kell legalább a szolgáltatás tárgyát – amely meghatározható mőszaki tervekre és a költségvetésre történı utalással is –, a mennyiségi és minıségi elvárásokat, a teljesítési határidıt és a vállalkozási díj összegét. A megrendelıt megilleti az utasítás joga, ezért a vállalkozó a megrendelı utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás azonban nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetıleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. Az utasítási jog mellett a megrendelı jogosult a mő elkészítését (a felhasználásra kerülı anyagokat és a munkavégzést) ellenırizni és felügyelni. Ha a munkát a megrendelı által kijelölt helyen kell végezni, a megrendelı köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. A vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelı e kötelezettségét nem teljesíti. Ha a megrendelı e kötelezettségének a vállalkozó által megszabott megfelelı határidın belül nem tesz eleget, a vállalkozó elállhat a szerzıdéstıl és kártérítést követelhet. A felek megállapodhatnak abban is, hogy a vállalkozó részletes mőszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelı pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi. Erre irányuló kifejezett megállapodás hiányában azonban a megrendelı az ajánlat elkészítéséért nem köteles díjat fizetni. A vállalkozó a munkát saját költségén köteles elvégezni oly módon, hogy a munkaszervezés biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését. Ha a felek másként nem állapodnak meg, a vállalkozót terheli tehát a felhasznált anyagok, alkatrészek költsége, a szállítással kapcsolatban felmerült fuvardíj, a gépek amortizációja, az alkalmazottak munkabére és annak járulékos költségei, általános forgalmi adó, társasági adó, stb. A vállalkozót megilleti az a jog, hogy a szerzıdés teljesítéséhez alvállalkozót vegyen igénybe. A vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna, az alvállalkozó jogosulatlan igénybevétele esetén pedig felelıs minden olyan kárért is, amely anélkül nem következett volna be. A vállalkozó a teljesítés során köteles a megrendelıt minden olyan körülményrıl haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellı idıre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredı kárért felelıs. Ha a megrendelı alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerőtlen vagy szakszerőtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles ıt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredı kárért a vállalkozó felelıs. Ha azonban a megrendelı a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelı anyagot, a vállalkozó a szerzıdéstıl elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetıleg a megrendelı utasítása szerint a megrendelı kockázatára köteles a munkát elvégezni. A vállalkozó a megrendelı által adott anyaggal, illetve utasítás szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne.

40

A vállalkozó köteles a megrendelı részére a mő felhasználásához, fenntartásához szükséges tájékoztatást megadni. A tájékoztatás megtörténtéig a megrendelı nem köteles a díjat megfizetni, ha annak hiányában a szolgáltatott dolog rendeltetésszerő használatba nem vehetı. Mivel a vállalkozási szerzıdés esetén a mő létrehozása a megrendelı érdekében történik és az ı szükséglet-kielégítését szolgálja, a törvény lehetıvé teszi számára, hogy a szerzıdéstıl bármikor elálljon (törvényes elállás). Elállás esetén köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni. Ha az elállás folytán a szerzıdéskötés elıtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt különös méltánylást érdemlı egyéb érdek indokolja, a bíróság – bármelyik fél kérelmére – a szerzıdést a jövıre nézve szünteti meg. A megrendelı azonban ilyenkor is köteles a vállalkozó kárát megtéríteni. Hibás teljesítés vagy bármely más szerzıdésszegés esetén a szavatossági és jótállási igények érvényesíthetık azzal, hogy a megrendelı csere helyett a munka újbóli elvégzését is követelheti. Ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelıs és: a.) a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a

vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg, b.) a lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat

igényt, c.) a lehetetlenné válás oka a megrendelı érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj

megilleti, de a megrendelı levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult idıben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna.

Jelentıségére tekintettel külön kell szólni a vállalkozási szerzıdés esetén alkalmazható elszámolás módszereirıl. A vállalkozói díjban való megállapodás történhet többféle módon, de a díj mértékében a felek – a piaci viszonyok figyelembevételével – szabadon állapodhatnak meg. Ugyanakkor a vállalkozási szerzıdések körében gyakori a szerzıdésben kikötött megegyezéses díjtól eltérı igényérvényesítés, a munka elvégzése után az eltérı számlázások, a díjkülönbözetbıl eredı jogviták, ezért a bírói gyakorlat nyújt iránymutatást arra nézve, hogy általában a vállalkozási szerzıdések esetén a szerzıdés megkötésekor kikötött díjhoz képest a szerzıdés teljesítése után mely esetekben, milyen szempontok szerint lehet helye eltérésnek. A bírósági gyakorlat szerint a vállalkozó a szerzıdésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerzıdésszerő teljesítéshez, a megrendelt mő rendeltetésszerő használatának biztosításához szükségesek. A vállalkozó olyan szolgáltatása esetén, amelyre a felek kifejezetten nem állapodtak meg, körültekintıen vizsgálni kell, hogy a szerzıdés nem terjedt-e ki erre a szolgáltatásra is. A szerzıdés valóságos tartalmának a megállapításánál figyelembe kell venni a szerzıdés megkötését megelızı tárgyalásokat, a megkötéskor vagy utóbb tett nyilatkozatokat, a felek ráutaló magatartását, a vállalkozás tárgyát, a mő jellegét és általában az eset összes körülményeit. Vizsgálni kell azt is, hogy a felek a szerzıdésüknek akár kifejezett nyilatkozattal történt, akár pedig ráutaló magatartásukból megállapítható módosításával nem terjesztették-e azt ki az említett szolgáltatásra is.

41

Ha a szerzıdés – az említettek szerint – valamely szolgáltatásra kiterjed, a vállalkozó azért csak akkor követelhet külön díjazást, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a vállalkozási díj meghatározásánál erre a szolgáltatásra nem voltak tekintettel. Ebben az esetben a megrendelı a vonatkozó jogszabályokban meghatározott díjat, ilyennek hiányában pedig a szolgáltatás mennyiségének és minıségének megfelelı díjat köteles a vállalkozónak megfizetni. Ha a vállalkozó a szerzıdés (a módosított szerzıdés) kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújtott a megrendelı részére, e szolgáltatás tekintetében a felek közötti jogviszony a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak a megfelelı alkalmazásával rendezhetı. Ha a felek a vállalkozói díjat végleges jelleggel, egyösszegben, átalányáron kötik meg, akkor a szerzıdés teljesítése után a szerzıdésben kikötött vállalkozói díjon felül csak a tételesen bizonyított igazolt pótmunkák ellenértéke számolható el. Az átalányáron kötött szerzıdés jellegzetessége ugyanis az, hogy a vállalkozó az esetleg felmerülı többletmunkák kockázatát magára vállalja, így a többletmunkák (értsd: a tervben szereplı, de a terv költségvetési részébıl hiányzó munka, valamint a mőszaki szükségességbıl felmerülı munka) ellenértékére utóbb sem tarthat igényt. A pótmunka fogalmát hatályos jogszabályi rendelkezések nem határozzák meg, azonban a kialakult bírói gyakorlat a lényegét egységesen ragadja meg: a pótmunka a megrendelı által a szerzıdés megkötése után pótlólag elrendelt (megrendelt) munkákat, az új megrendelıi igényeket jelenti. Gyakorlatilag tehát a pótmunkák olyan utóbb megrendelt munkák, amelyek szerzıdésmódosítást eredményeznek a vállalkozói díj tekintetében is. A számlázott vállalkozói díj – a szerzıdésmódosításnak minısülı pótmunkától eltekintve – a szerzıdésben kikötött vállalkozói díjjal egyezik meg, ezt az összeget az esetleg alacsonyabb kiviteli költségekre hivatkozással sem a megrendelı nem csökkentheti, és ahhoz a vállalkozó sem számíthatja hozzá esetleges többletköltségeit, a többletmunkák ellenértékét. A bírósági gyakorlat egyebekben azt az elvet követi, hogy átalánydíjas építési szerzıdés esetén a szerzıdésben meghatározott munkának a tervtıl részben eltérı tartalommal való elvégzése esetén sem térhetnek át a felek tételes elszámolásra. Az egyes munkanemeken belül teljesített mennyiségi eltérés nem ad alapot az átalánydíj csökkentésére, mint ahogy a vállalkozó sem tarthat igényt többletmunka esetén többletdíjazásra. A kikötött díjon felül csak a pótmunkák ellenértéke számolható el. Az átalánydíjból levonásba helyezni csak azon költségrészeket lehet, amelyek a teljes egészében elmaradt munkarésszel kapcsolatos díjtételeket tartalmazzák. A közbeszerzési szabályozással összefüggésben az alábbiak emelendıek ki. - A szerzıdést a közbeszerzési eljárás alapján nyertes ajánlattevıként szerzıdı félnek

(vállalkozónak) kell teljesítenie. A szerzıdés teljesítésében csak az ajánlatban megjelölt, a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó mőködhet közre. Ebben az esetben az alvállalkozó sem vehet igénybe saját teljesítésének tíz százalékát meghaladó mértékben teljesítési segédet. Ha a szerzıdéskötést követıen – a szerzıdéskötéskor elıre nem látható ok következtében – beállott lényeges körülmény miatt a szerzıdés vagy annak egy része nem lenne teljesíthetı a megjelölt alvállalkozóval, a megrendelı más megjelölt szervezet (személy) közremőködéséhez is hozzájárulhat, ha az megfelel a közbeszerzési eljárásban az alvállalkozókra meghatározott követelményeknek.

42

- Építési szerzıdés esetén a megrendelı, amennyiben a vállalkozó írásbeli értesítésére (készre jelentés) a szerzıdésben az átadás-átvételi eljárás megkezdésére meghatározott határidıt követı tizenöt napon belül nem kezdi meg az átadás-átvételi eljárást, vagy megkezdi, de nem fejezi be a szerzıdésben meghatározott határidıben, a vállalkozó kérésére a teljesítésigazolást köteles kiadni.

- Amennyiben a vállalkozó az alvállalkozóval kötött szerzıdésben kikötött ellenszolgáltatást teljesítette, vagy annak teljesítését megtagadta az ajánlatában megjelölt alvállalkozója felé, errıl a megrendelıt haladéktalanul köteles tájékoztatni. Amennyiben a vállalkozó bejelentési kötelezettségének öt napon belül nem tesz eleget, az alvállalkozó maga jogosult az adatoknak a megrendelı felé történı bejelentésére.

- Építési beruházás esetében az ajánlattevıként szerzıdı fél köteles megfelelı felelısségbiztosítási szerzıdést kötni.

- Építési beruházás esetében a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerzıdés teljesítése során a megrendelı – külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint – köteles a munkát megbízott helyszíni képviselıje (mőszaki ellenır) útján ellenırizni.

Egyebekben építési beruházások megvalósítására irányuló beszerzési igények felmerülésekor az építési beruházások közbeszerzésekkel kapcsolatos részletes szabályairól szóló 162/2004. (V. 21.) Korm. rendelet, az építıipari kivitelezési tevékenységrıl szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet, továbbá az Egyes építıipari kivitelezési tevékenységgel összefüggı kormányrendeletek módosításáról szóló 182/2010 (V. 14) Korm. rendelet rendelkezéseire is figyelemmel kell lenni. Szakmai kompetenciák: B Vállalkozási szerzıdés szabályai

Ellenırzı kérdések: - Mit jelent a vállalkozási szerzıdés eredménykötelem jellege? - Melyek vállalkozási szerzıdés esetén a felek fıkötelezettségei? - Milyen jogok illetik meg és milyen kötelezettségek terhelik a megrendelıt a vállalkozási

szerzıdéssel kapcsolatban? - Milyen jogosultságok és milyen kötelezettségek terhelik a vállalkozót a vállalkozási

szerzıdéssel kapcsolatban? - Megilleti-e a megrendelıt az elállás joga? - Melyek a megrendelıi elállás jogkövetkezményei? - Hogyan alakul a vállalkozót megilletı díjazás lehetetlenülés esetén? - Mit foglal magában a vállalkozó díjazása? - Mit jelent a pótmunka és a többletmunka? - Hogyan alakul a vállalkozót megilletı díjazás egyösszegő, átalánydíjas szerzıdés esetén? - Milyen sajátos szabályokat ismer a közbeszerzési szabályozással összefüggésben? Gyakorlati példák: 1. A vállalkozó tudomást szerez arról, hogy a mő elıállításhoz szükséges anyagot gyártó

üzem mőszaki karbantartás folytán néhány napra leáll, így az anyagok kiszállítása csak a tervezettnél késıbb lehetséges. A néhány napos késedelem miatt azonban a vállalkozó a szerzıdésben vállalt határidıt nem tudja tartani. Milyen kötelezettsége áll fenn a vállalkozónak a megrendelıvel szemben? Milyen következménnyel jár e kötelezettség elmulasztása? Válaszát indokolja!

43

2. A megrendelı a cipészt lábbeli elkészítésével bízza meg. Utóbb azonban egy baleset

folytán a fél lábát elveszti. A vállalkozó igényt tarthat-e teljes vállalkozói díjra? Más lenne-e a helyzet abban az esetben, ha az elkészült cipıt a vállalkozó másnak értékesíteni tudja? Hogyan alakulna a díjigény, ha a vállalkozó csak a cipı elkészítéséhez szükséges anyagot vette meg, de a cipıt még nem készítette el? Válaszát indokolja!

3. A megrendelı a vállalkozót egy épület kivitelezésével bízza meg. A vállalkozó a kivitelezés során – a tervektıl eltérıen – a homlokzatot szobrokkal díszíti. A munka befejezésekor a vállalkozói díjban a szobrok elkészítésének díját is érvényesíti. Élhet-e kifogással a megrendelı a vállalkozó díjigényével szemben? Válaszát indokolja!

4. A megrendelı a kivitelezés során úgy dönt, hogy a tervekben szereplı élıerıs (portaszolgálatos) beléptetı rendszer helyett kamerás, automatizált beléptetı-rendszer kiépítését igényli a vállalkozótól. Mivel a felek átalánydíjas szerzıdést kötöttek a megrendelı nem kíván a kialkudott átalánydíjon felül díjat fizetni. Jogszerő-e a megrendelı érvelése? Más lenne-e a helyzet abban az esetben, ha mőszaki tartalom változtatását a szerzıdéskötést követıen hatályba lépett jogszabályi elıírás indokolná? Hogyan alakulna az átalánydíj, ha a megrendelı a teljes beléptetı-rendszer, mint önálló munkarész kivitelezésének elhagyását igényelné a vállalkozótól? Válaszát indokolja!

5. A megrendelı az átalánydíjas szerzıdés alapján folyó kivitelezés során észleli, hogy az általa kiadott tervektıl eltérıen a tényleges mennyiségek számos esetben a vállalkozó javára térnek el és csak néhány munkanemnél fordul elı, hogy számára kedvezıbbek. Ezért ezeket a mennyiségi eltéréseket összesíti, számszerősíti, és úgy dönt, hogy csak a ténylegesen teljesített munkamennyiség alapján teljesít kifizetést a vállalkozónak. Jogszerő-e a megrendelı eljárása? Válaszát indokolja!

VIII. Fejezet: A megbízás szabályai A megbízási szerzıdés alanyai a megbízó és a megbízott. A megbízás alapján a megbízott arra vállal kötelezettséget, hogy a megbízó utasításai szerint és érdekeinek megfelelıen a rábízott ügyet ellátja. A megbízó utasítási joga korlátlan, a megbízotti tevékenység egészének ellátására vonatkozik. A megbízás és a vállalkozás közötti alapvetı különbség, hogy míg a vállalkozási szerzıdés keretében a vállalkozó egy meghatározott eredmény elérése érdekében elvégzendı tevékenységre vállalkozik – vagyis fıkötelezettsége az eredmény elérése –, addig a megbízás esetében a megbízott feladata, hogy a rábízott tevékenységet megfelelı gondossággal és a megbízó érdekének megfelelıen végezze. Így a megbízás teljesül abban az esetben is, ha a megbízott nem éri el a megbízó által kívánt eredményt. Ennek megfelelıen tehát a megbízás úgynevezett gondossági kötelem, a vállalkozás pedig úgynevezett eredménykötelem. A megbízott személyesen köteles eljárni, azonban igénybe veheti más személy közremőködését is, - ha ehhez a megbízó hozzájárult, vagy - ha ez a megbízás jellegével együtt jár vagy - ha ez a megbízónak károsodástól való megóvása érdekében szükséges.

44

A megbízott az elsı két esetben az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el. Ha azonban az igénybevétel a megbízónak károsodástól való megóvása érdekében szükséges, akkor az igénybe vett személyért nem felelıs, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenırzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha a megbízottnak más személy igénybevételére nem volt joga, felelıs azokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be. Ha a megbízott által igénybe vett személyt a megbízó jelölte ki, a megbízott e személyért nem felelıs, ha bizonyítja, hogy az igénybe vett személy utasításokkal való ellátása és ellenırzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A megbízott a megbízó utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó elızetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót haladéktalanul értesíteni kell. Ha a megbízó célszerőtlen vagy szakszerőtlen utasítást ad, a megbízott köteles ıt erre figyelmeztetni. Ha a megbízó utasításához e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításból eredı károk ıt terhelik. A megbízott köteles a megbízót tevékenységérıl és az ügy állásáról kívánságára, szükség esetén enélkül is tájékoztatni, különösen, ha más személy igénybevétele vált szükségessé, vagy ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá. A megbízott ugyancsak köteles a megbízót a megbízás teljesítésérıl haladéktalanul értesíteni. A megbízás lehet ingyenes (szívesség megbízás) és visszterhes is, azonban a megbízó díj fizetésére köteles, ha a megbízás körülményeibıl, az ügy természetébıl vagy a felek megállapodásából nem lehet arra következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta. Visszterhes megbízás esetén a díjfizetés a megbízó fıkötelezettsége. A megbízás gondossági kötelem jellegébıl következik, hogy a megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A díj azonban csökkenthetı, illetıleg kifizetése megtagadható, ha az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért a megbízott felelıs. Ha a szerzıdés a megbízás teljesítése elıtt szőnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részét követelheti. A díj a szerzıdés megszőnésekor esedékes. A megbízott díjazásával összefüggésben megemlíthetı, hogy a bírósági gyakorlat szerint olyan esetekben, amikor a megbízott feladata olyan célratörı tevékenység végzése, amely hozzásegíti a megbízót jogos igényének kielégítéséhez, akkor a díjazás jutalék (sikerdíj) formájában is megállapítható, hiszen ebben az esetben a megbízó számára közömbös, hogy a megbízott a rábízott ügyet mekkora munkával teljesíti és nem a tényleges munkavégzést, hanem a munka eredményét kívánja díjazni. Ilyenkor tehát a megbízottat a díjazás nem a tényleges munkavégzés, hanem az ellátott ügy értéke alapján illeti meg. Az ügy ellátásával felmerült költségek a megbízót terhelik. A megbízott a költségek elılegezésére nem köteles. A szerzıdés megszőnésekor a megbízott köteles elszámolni. A szerzıdés megszőnésekor a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint szükséges és hasznos költségeit megtéríteni.

45

A megbízási szerzıdés megszőnik , ha: - a megbízást teljesítik, - valamelyik fél a szerzıdést felmondja, - bármelyik fél meghal, illetıleg ha jogi személy megszőnik, kivéve, ha a megszőnı jogi

személynek jogutódja van, - a megbízó cselekvıképtelenné vagy korlátozottan cselekvıképessé válik, vagy pedig a

megbízott cselekvıképességét elveszti, - a megbízás tárgytalanná válik. Ha a megbízás a megbízó személyében rejlı okból szőnik meg, a megszőnés abban az idıpontban következik be, amikor a megbízott a megszőnés okáról hitelt érdemlıen tudomást szerez. A megbízott a felmondás, a megbízó halála vagy cselekvıképességének megszőnése esetén a szerzıdés megszőnése után is köteles a megbízó érdekének védelmében a halaszthatatlan intézkedéseket mindaddig megtenni, amíg a megbízó vagy jogutódja az ügy intézésérıl gondoskodni nem képes. A megbízó a szerzıdést bármikor azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért. A szerzıdést a megbízott is bármikor felmondhatja, a felmondási idınek azonban elegendınek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézésérıl gondoskodhasson. A megbízó súlyos szerzıdésszegése esetén a felmondás azonnali hatályú is lehet. Ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve, ha a megbízás ingyenes volt és a felmondási idı elegendı volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézésérıl gondoskodhasson. A felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis, folyamatos megbízási jogviszonynál azonban a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak. A teljesség igényével megemlítendı, hogy jogi értelmében a meghatalmazás nem azonos a megbízással. A meghatalmazás ugyanis jognyilatkozat tételére feljogosító, képviseleti jogot keletkeztetı kifelé szóló egyoldalú jognyilatkozat. Meghatalmazásra tehát akkor van szükség, ha a képviselı (meghatalmazott) a képviselt (meghatalmazó) nevében kíván jognyilatkozatokat tenni. Ezzel szemben a megbízás belsı jogviszonyt létesítı kétoldalú jognyilatkozat: szerzıdés, amely bármilyen ügy ellátására irányulhat, és nem feltétlenül jár együtt képviselettel, vagyis jognyilatkozat tételével. A megbízási szerzıdés valójában önmagában képviseleti jogot nem biztosít a megbízottnak. A bírósági gyakorlat szerint azonban, ha a megbízás teljesítéséhez jognyilatkozat tétele (pl. szerzıdéskötés) is hozzátartozik, más rendelkezés hiányában a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja. Szakmai kompetenciák: B A megbízás szabályai

Ellenırzı kérdések: - Mit jelent a megbízási szerzıdés, mint gondossági kötelem lényege? - Melyek megbízási szerzıdés esetén a felek fıkötelezettségei?

46

- Milyen jogosultságok illetik meg és milyen kötelezettségek terhelik a megbízót a megbízással kapcsolatban?

- Milyen jogosultságok illetik meg és milyen kötelezettségek terhelik a megbízottat a megbízás ellátásával kapcsolatban?

- A megbízott milyen feltételekkel veheti igénybe harmadik személy közremőködését a megbízás ellátásához és hogyan alakul a közremőködıért való felelıssége?

- Melyek a megbízott díjazására vonatkozó elıírások? - Mely esetekben szőnhet meg a megbízás? - Mi a különbség a megbízás és a meghatalmazás között? Gyakorlati példák: 1. A szülı elviszi a gyermekét egy nyelviskolába azzal a szándékkal, hogy négy féléves

intenzív oktatást követıen az államilag elismert középfokú nyelvvizsgát megszerezze. Négy félév tanulást követıen a gyermek azonban sikertelen nyelvvizsgát tesz. Kérheti-e a szülı a díj egészének vagy legalább egy részének visszafizetését arra való hivatkozással, hogy az oktatás nem vezetett eredményre? Válaszát indokolja!

2. Egy utas az utazásközvetítı igénybevételével köt utazási szerzıdést egy társasutazásra. A túra során derül ki azonban, hogy az utazásközvetítı az utas igényeit pontatlanul adta meg a szervezınek. Ennek következtében az utas csak részben kapja meg az igényelt szolgáltatásokat, így a szálláshely nem egyágyas elhelyezésre vonatkozik és a fakultatív programok egy részén sem tud részt venni. Ez kihat az egész utazásra és jelentısen leértékeli számára a kikapcsolódást. Felléphet-e az utas az utazásközvetítıvel szemben? Más megítélés alá esik-e, ha az utazásközvetítı az utazásszervezı hivatalos márkapartnere és csak az ı útjait értékesíti jutalék ellenében? Válaszát indokolja!

IX. Fejezet: Az adásvétel és a szállítási szerzıdés szabályai 1. Az adásvétel szabályai Az adásvételi szerzıdés alanyai az eladó és a vevı. Az adásvétel dolog tulajdonjogának pénz ellenében történı átruházása. Az adásvételi szerzıdésbıl fıkötelezettségként az eladónak kötelezettsége keletkezik az adásvétel tárgyát képezı dolog tulajdonjogának átruházására és a vevı birtokba bocsátására, a vevınek pedig a dolog átvételére és a vételár megfizetésére. Ennek megfelelıen, a bírósági gyakorlatban kimunkált elveket is figyelembe véve, az adásvételi szerzıdésnek minden esetben tartalmaznia kell legalább az eladó(k) és a vevı(k) személyét, az adásvétel tárgyát képezı dolog meghatározását, a tulajdon-átruházási szándékot és a vételárat. Az adásvételi szerzıdés tárgya lehet bármely forgalomképes dolog (ingó vagy ingatlan). A forgalomképtelen dologra kötött adásvételi szerzıdés semmis. Az adásvételi szerzıdés megkötése – az ingatlan adásvétele kivételével, ahol a szerzıdés érvényességének feltétele az írásba foglalás – nincs alakszerőséghez kötve, így létrejöhet szóban, írásban és ráutaló magatartással is. Az adásvételi szerzıdés alanyainak fıkötelezettségeibıl következik, hogy a szerzıdésnek egyértelmően és kifejezetten tartalmaznia kell a tulajdon-átruházás szándékát, enélkül adásvételrıl nem beszélhetünk.

47

Az adásvétel visszterhes szerzıdés, a vételár meghatározása csak pénzben történhet. Amennyiben ugyanis ingyenes tulajdon-átruházásra kerül sor, akkor a felek között ajándékozási szerzıdés, ha a pedig vételár kiegyenlítése nem pénzben történik, akkor csereszerzıdés jön létre. Az adásvételi szerzıdést ugyancsak szükséges elhatárolni a szállítási szerzıdéstıl. A szállítási szerzıdés esetén ugyanis a szállító arra vállal kötelezettséget, hogy a szerzıdésben meghatározott dolgot a kikötött késıbbi idıpontban vagy idıszakban a megrendelınek átad, a megrendelı pedig köteles a dolgot átvenni és az árát megfizetni. Mivel az adásvételi szerzıdés is megköthetı úgy, hogy az eladó a dolog tulajdonjogának egy késıbbi idıpontban történı átruházásra vállal kötelezettséget, ebben az esetben nincs olyan ismérv, amely mentén a két szerzıdéstípus elhatárolható lenne. Ebbıl kiindulva a bírósági gyakorlat szerint, ha a felek nem kötnek ki teljesítési határidıt, akkor nem szállítási szerzıdés, hanem – ha a szerzıdés egyébként megfelel az adásvételi szerzıdés feltételeinek – adásvételi szerzıdés jön létre. Fontos kiemelni, hogy az adásvétel ún. jogcímes jogügylet, azaz a tulajdonjog átszállásához önmagában a szerzıdés létrejötte nem elegendı, a célzott joghatás kiváltásához a jogcím érvényessége, a dolog birtokba adása, ingatlan esetében pedig a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzése is szükséges. Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a vevı a vételárat a szerzıdés megkötését követı késıbbi idıpontban fizeti meg, akkor az eladó a vételár kiegyenlítéséig a tulajdonjogát fenntarthatja . Ilyenkor a vevı birtokba kerül, de a vételár teljes kiegyenlítéséig nem lesz tulajdonos. A tulajdonjog fenntartása csak átmeneti idıre szólhat, mégpedig legfeljebb a teljes vételár kiegyenlítéséig, így vételár teljes kifizetését követı idıszakra érvényesen a tulajdonjogot nem lehet fenntartani. Ugyanakkor nincs akadálya annak, hogy az eladó a tulajdonjogát ennél rövidebb idıre tartsa fenn. A tulajdonjog fenntartása csak írásban köthetı ki abban az esetben is, ha az írásba foglalás az adásvételi szerzıdésnek nem érvényességi feltétele. A tulajdonjog fenntartása nem érinti az adásvételi szerzıdés érvényességét, hanem a tulajdonjog átszállását köti feltételhez. Az adásvételi szerzıdés alapján a vevı birtokába adott ingó dolog esetén az ilyen kikötés jogkövetkezménye, hogy az érvényes jogcím és a birtokbalépés ellenére sem száll át rá a tulajdonjog csak akkor, ha a vevı a vételárat teljes egészében kifizette. Ingatlan értékesítése esetén a tulajdonjog-fenntartással történt eladásának ténye a bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom hatályával azonos. Az ingatlan vevıje, ha a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése elıtt birtokba lép, ennek napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni (viseli a kárveszélyt). A Ptk. szerint az eladót a vétel tárgyát képezı dologgal kapcsolatosan tájékoztatási kötelezettség terheli. E tájékoztatási kötelezettség a dolog lényeges tulajdonságaira és a dologgal kapcsolatos fontos körülményekre (különösen a dologra vonatkozó jogokra és a dologgal kapcsolatos terhekre) egyaránt kiterjed. A dolog sajátosságai és körülményei akkor minısülnek lényegesnek, illetve fontosnak, ha azoknak jelentısége van a vételi szándék alakításában, a szerzıdési feltételek meghatározásában és befolyásolhatják a tulajdonosi részjogosítványok gyakorlását, az adásvétel tárgyának rendeltetésszerő használatát.

48

Ugyanakkor az ezt meghaladó lényegtelen vagy közömbös körülményekre a tájékoztatás kötelezettsége nem terjed ki. Az elhallgatott körülmény vagy a valóságtól eltérı tartalmú tájékoztatás megalapozhatja a szerzıdés érvénytelenségének megállapítását vagy alapját képezheti a vevı szavatossági igényeinek. Az eladó a tájékoztatási kötelezettsége körében egyebekben olyan okiratok kiadására is köteles, amelyek a rendelkezési jog gyakorlásához, az adott dolog rendeltetésszerő használatához vagy a dologgal kapcsolatos igények érvényesítéséhez szükségesek. Az eladó azért is felelıs, hogy a dolgon harmadik személynek nincs olyan joga, amely a vevı tulajdonszerzését, az ingatlan birtokba vételét vagy használatát akadályozza vagy korlátozza (jogszavatosság). Ha harmadik személynek az adásvétel tárgyára olyan joga van, amely a vevı tulajdonszerzését akadályozza, a vevı elállhat a szerzıdéstıl, és kártérítést követelhet. E jogainak gyakorlása elıtt a vevı köteles az eladót megfelelı határidı kitőzésével felhívni arra, hogy tulajdonszerzésének akadályait hárítsa el, vagy adjon megfelelı biztosítékot. Ha a vevı harmadik személy joga következtében a dolgot e harmadik személynek kiszolgáltatja, vagy az eladónak visszaadja, az eladótól kártérítést követelhet. Ha az eladó jóhiszemő volt, csak a szerzıdés megkötésébıl eredı károkat köteles megfizetni. Ez a vevı elállási jogát nem érinti. Ha harmadik személynek a dolgon olyan joga áll fenn, amely a vevı tulajdonjogát korlátozza, a vevı megfelelı határidı kitőzésével tehermentesítést követelhet, és a tehermentesítésig megtagadhatja az ehhez szükséges összeg megfizetését. A határidı eredménytelen eltelte után a vevı a dolgot az így rendelkezésre álló összegbıl vagy egyébként az eladó költségére tehermentesítheti. Ha a tehermentesítés lehetetlen, vagy aránytalan költséggel járna, a vevı a szerzıdéstıl elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében a vételár megfelelı csökkentését követelheti. Ezek a jogok a vevıt akkor is megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidı eredménytelenül telt el, és a vevı nem kívánja a dolog tehermentesítését. Ugyanakkor nem illetik meg ezek a jogok a vevıt, ha a szerzıdés megkötésekor tudnia kellett, hogy a dolgon korlátozástól mentes tulajdonjogot nem szerezhet, kivéve, ha az eladó a vevı korlátozástól mentes tulajdonszerzéséért jótállott. A jelzálogjogtól való mentességért az eladó akkor is szavatol, ha arról a vevı tudott. Az adásvétellel kapcsolatos költségek megoszlanak a felek között. Így az eladó viseli az átadással és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségeket, míg a szerzıdéskötési költségek, a tulajdon átruházási illeték, továbbá az átvétel és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevıt terhelik. Természetesen a felek ettıl eltérı megosztásában is megállapodhatnak. 2. Az adásvételi különös nemei A gazdasági életviszonyok változásai az adásvételi szerzıdés sajátos altípusait hívták életre, amelyek a Ptk.-ban, mint az adásvétel különös nemei nyertek szabályozást. Ezek közé sorolható: - a megtekintésre vagy próbára vétel, - a minta szerinti vétel, - az elıvásárlási jog,

49

- a visszavásárlási jog, - a vételi jog (opció), - a hitelbe történı vásárlás vagy részletvétel. A megtekintésre vagy próbára vétel lényegét tekintve egy felfüggesztı feltétellel kötött adásvétel, ahol a szerzıdés hatálybalépése a vevı határidıhöz kötött nyilatkozatától függ. A megtekintésre történı vétel esetén a szerzıdés nem lép hatályba, ha a vevı a dolog megtekintése után nem nyilatkozik. A próbára történı vásárlásnál viszont a szerzıdés éppen akkor lép hatályba, ha a vevı a kitőzött határidın belül nem nyilatkozik. A vevı a nyilatkozatát nem köteles megindokolni, ugyanakkor az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amelyeket a vevı a megtekintéskor vagy a kipróbáláskor felismerhetett. A minta szerinti vétel esetén a felek a szolgáltatást fajta és mennyiség alapján határozzák meg, így az eladó a mintának megfelelı dolgot köteles szolgáltatni. Az eladó a dolog fel nem ismerhetı hibájáért (rejtett hibáért) akkor is szavatossággal tartozik, ha e hiba a mintában is megvolt. Ha a vevı a mintát nem mutatja fel, ıt terheli annak bizonyítása, hogy a dolog a mintának nem felel meg. Az elıvásárlási jog, a visszavásárlási jog és a vételi jog gyakorlása esetén az adásvétel a vevı egyoldalú nyilatkozatával jön létre. E jogok jogszabályon és a szerzıdésen egyaránt alapulhatnak. Mindhárom jog közös sajátossága, hogy a tulajdonos rendelkezési jogát korlátozza. Ha tehát a tulajdonos meghatározott dologra nézve írásbeli megállapodással elıvásárlási jogot enged és a dolgot el akarja adni, a kapott ajánlatot a szerzıdés megkötése elıtt köteles az elıvásárlásra jogosulttal közölni. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevı késedelemmel járna. Ha az elıvásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát illetıen elfogadó nyilatkozatot tesz, a szerzıdés közöttük létrejön. Ha a jogosult a szerzıdési ajánlat elfogadására általában megszabott határidı alatt nem nyilatkozik, a tulajdonos a dolgot az ajánlatnak megfelelıen vagy annál kedvezıbb feltételek mellett eladhatja. Az elıvásárlási jogot írásba kell foglalni abban az esetben is, ha az írásba foglalás az adásvételi szerzıdésnek nem érvényességi feltétele. Az elıvásárlási jog átruházása – ha törvény eltérıen nem rendelkezik – semmis, gazdálkodó szervezet azonban kijelölheti azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult. Az elıvásárlási jog az örökösökre sem száll át. A visszavásárlási jog esetén a jogosult akkor is visszavásárolhatja az általa korábban eladott dolgot a vevıtıl, ha annak – az elıvásárlással ellentétben – egyébként nem áll szándékában a dolgot eladni. Az eladott dolog visszavásárlásának joga csak az adásvételi szerzıdéssel köthetı ki és e jogot írásba is kell foglalni. A visszavásárlás az eladónak a vevıhöz intézett nyilatkozatával jön létre. A visszavásárlási jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni, az ezzel ellentétes megállapodás semmis.

50

A visszavásárlási ár egyenlı az eredeti vételárral, az eredeti vevı azonban a visszavásárlási áron felül követelheti azt az összeget, amellyel a dolog értéke hasznos ráfordításai folytán a visszavásárlás idıpontjáig gyarapodott, a visszavásárló pedig levonhatja a dolog idıközi romlásából eredı értékcsökkenést. Az eredeti vevı felelıs a visszavásárlási jog meghiúsításáért vagy csorbításáért, ha azonban a dolog neki fel nem róható okból megsemmisült, a visszavásárlási jog megszőnik. Egyebekben a visszavásárlási jogra az elıvásárlási jog szabályait kell alkalmazni. Ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opció) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jog esetén tehát a jogosult gyakorlatilag kikényszerítheti a részére történı eladást. A bíróság a tulajdonost – törvény eltérı rendelkezése hiányában – a vételi jogból folyó kötelezettsége alól csak akkor mentesítheti, ha a tulajdonos bizonyítja, hogy a vételi jog engedése után körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettség teljesítése tıle nem várható el. A vételi jogra vonatkozó megállapodást – a dolog és a vételár megjelölésével – írásba kell foglalni. A határozatlan idıre kikötött vételi jog hat hónap elteltével megszőnik, a határozott idejő vételi jog esetén pedig a vételi jog idıtartama nem lehet hosszabb öt évnél. Egyebekben a vételi jogra a visszavásárlási jog szabályait kell alkalmazni. A felek természetesen megállapodhatnak abban is, hogy a vevı a vételárat meghatározott idıpontokban, több részletben fizeti meg, de a dolgot a vételár teljes kiegyenlítése elıtt neki átadják (részletvétel). Az eladó arra az esetre, ha a vevı a vételár-részleteket esedékesség szerint nem fizeti meg, írásban kikötheti az elállás, illetıleg a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát. Ezzel a jogával az eladó a részlet megfizetésének elsı ízben való elmulasztása esetében csak akkor élhet, ha a vevıt errıl elızıleg értesítette és neki a teljesítésre megfelelı idıt engedett. Ha az eladó a szerzıdéstıl elállt, a vevı köteles használati díjat fizetni, továbbá meg kell térítenie azt a kárt , amely a dolog rendeltetésszerő használatával járó értékcsökkenést meghaladja. A vevınek átadott dolog elpusztulásának vagy értékcsökkenésének veszélyét a vevı viseli. 3. A szállítási szerzıdés szabályai Az adásvételtıl való elhatárolás kapcsán már esett szó arról, hogy a szállítási szerzıdés valójában nem más, mint egy határidıs adásvétel. Ennek megfelelıen a szállítási szerzıdés alapján a szállító köteles a szerzıdésben meghatározott dolgot a kikötött késıbbi idıpontban vagy idıszakban a megrendelınek átadni, a megrendelı pedig köteles a dolgot átvenni és az árát megfizetni.

A felek a dolog minıségét, a minıség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minıségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra, mőszaki feltételre, más elıírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással, mintával vagy részletes leírással.

51

A megrendelı a szerzıdéstıl bármikor elállhat, köteles azonban a szállító kárát megtéríteni. Ha a szerzıdéskötés elıtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha bármelyik fél különös méltánylást érdemlı egyéb érdeke indokolja, a bíróság a megrendelı elállása esetében – bármelyik fél kérelmére – a szerzıdést a jövıre nézve szünteti meg. A megrendelı azonban ilyenkor is köteles a szállító kárát megtéríteni. A szállító köteles a megrendelıt a teljesítés idejérıl legalább három nappal elıbb értesíteni, illetve eltérı szakmai szokás hiányában a dolgot csomagolva és mérlegelve átadni. A csomagolásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a dolog épségét a fuvarozás és a tárolás idıtartama alatt megóvja. A megrendelı a dolgot a szállító vagy a fuvarozó jelenlétében köteles súly és darabszám szerint átvenni. A megrendelı a mennyiségi ellenırzés még el nem végzett részét, valamint a minıségi vizsgálatot köteles haladéktalanul, de legkésıbb az átvételtıl számított nyolc nap alatt megkezdeni és azt a megvizsgáláshoz szükséges idı alatt folyamatosan elvégezni. A megrendelı az észlelt minıségi hibát annak felfedezése után köteles a szállítóval haladéktalanul közölni és köteles egyben szavatossági igényét is megjelölni. Szakmai kompetenciák: B Adásvétel, szállítási szerzıdés szabályai

Ellenırzı kérdések: - Adásvétel esetén melyek a felek fıkötelezettségei? - Milyen kötelezı tartalmi elemei vannak az adásvételi szerzıdésnek? - Mit jelent, hogy az adásvételi ún. jogcímes jogügylet? - Melyek a tulajdonjog-fenntartással történı eladás szabályai? - Mire terjed ki adásvétel esetén az eladó tájékoztatási kötelezettsége, illetve milyen

következményei vannak a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásának? - Mi a jogszavatosság lényege és milyen szavatossági igények illetik meg e körben vevıt? - Hogyan oszlanak meg a költségek a felek között az adásvétel esetén? - Melyek az adásvétel Ptk.-ban szabályozott különös nemei? - Melyek a megtekintésre vagy próbára vétel szabályai? - Mit értünk minta szerinti vétel alatt? - Melyek az elıvásárlási, a visszavásárlási és a vételi jog gyakorlásának feltételei? - Mi a különbség a tulajdonosi jogok korlátozása szempontjából az elıvásárlási, a

visszavásárlási és a vételi jog között? - Melyek a részletvétel szabályai? - Mi a különbség és a hasonlóság az adásvétel és a szállítási szerzıdés között? - A szállítási szerzıdés esetén melyek a felek fıkötelezettségei? - Milyen mellékkötelezettségek terhelik a szállítót a teljesítéssel kapcsolatosan? - Milyen mellékkötelezettségek terhelik a megrendelıt az átvétellel kapcsolatosan? Gyakorlati példák: 1. A vevı egy automatába pénzt dob be. A fizetett ellenérték fejében a gép egy palack üdítıt

ad ki. Létrejött-e az adásvétel? Válaszát indokolja!

52

2. A vevı bemegy az autókereskedésbe azzal, hogy személygépkocsit kíván vásárolni. A

gépkocsi típusának, felszereltségének kiválasztását követıen a felek szerzıdést kötnek. Az autókereskedés a teljesítését 8 hetes határidıvel vállalja. Milyen szerzıdés jött létre a felek között? Válaszát indokolja!

3. Az eladó értékesíteni kívánja az ingatlanát. A hirdetésre többen jelentkeznek. Az egyik jelentkezıvel az eladó a vételár összegében megállapodik és közöttük a szerzıdés is létrejön. A vevı az ingatlanon átalakításokat végez, amely során kiderül, hogy a falak részben bontott anyagból, részben pedig vályogból kerültek megépítésre, továbbá az ablakok fölött a statikai szempontból fontos áthidalók hiányoznak és a födém szerkezete sem vasbetonból, hanem fából készült, így csere nélkül tovább már nem terhelhetı. Megsértette-e az eladó az adásvétellel kapcsolatos valamely kötelezettségét? Milyen igényekkel léphet fel a vevı az eladóval szemben? Milyen igényekkel léphetne föl a vevı, ha utóbb nem mőszaki problémákkal találkozik, hanem kiderül, hogy harmadik személynek az ingatlanon zálogjoga áll fenn? Válaszát indokolja!

4. Az eladó egy árut részletvételre értékesít a vevı részére. Milyen kikötésekkel élhet az eladó arra az esetre, ha a vevı a részleteket esedékesség szerint nem fizeti meg? Mi a követendı eljárás abban az esetben, ha a vevı már az elsı részlettel késedelembe esik?

5. Két asztalos megállapodik abban, hogyha az egyikük értékesíteni kívánja a tulajdonát képezı nagyértékő esztergagépet, akkor a másiknak elıvásárlási jogot biztosítanak a gépre. Gyakorolható-e érvényesen az elıvásárlási jogot, ha annak írásba foglalása elmarad, különösen arra figyelemmel, hogy gépre kötött adásvételi szerzıdésnek az írásba foglalás nem érvényességi feltétele? Válaszát indokolja!

X. Fejezet: Az államháztartás alrendszerei 1. Az államháztartás fogalma, rendszere Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere. Az államháztartás tehát nem más, mint a közfeladatok ellátása céljából kifejtett gazdálkodási tevékenység szervezeti rendszere. Az államháztartást a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok, valamint a társadalombiztosítás költségvetései (a továbbiakban: alrendszerek) alkotják az alábbiak szerint: - központi kormányzati költségvetés, - elkülönített állami pénzalapok költségvetése (pl. Munkaerı-piaci Alap, Nemzeti

Kulturális Alap, Központi Nukleáris Alap), - a helyi önkormányzatok költségvetése, - a társadalombiztosítás költségvetése (egészségbiztosítási alap, nyugdíjbiztosítási alap). Látható, hogy az állami költségvetést a központi kormányzat költségvetése (a továbbiakban: központi költségvetés), a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és az elkülönített állami pénzalapoknak a költségvetései alkotják.

53

A központi költségvetés jelenti az államháztartás központi szintjét. Az elkülönített állami pénzalap az állam egyes feladatait részben államháztartáson kívüli forrásokból finanszírozó olyan alap, amely mőködésének jellege az államháztartáson belül elkülönített finanszírozást tesz szükségessé. A helyi önkormányzat költségvetése és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetése az államháztartás helyi szintje. Az államháztartás részét képezı társadalombiztosítás a társadalom közös – biztosítási és szolidaritási elvek alapján mőködı – kockázatvállaláson alapuló kötelezı biztosítási rendszere. Az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetései alkotják. 2. Az államháztartás gazdálkodásának alapelvei Az államháztartás alrendszereiben a gazdálkodást éves költségvetés alapján kell folytatni. A költségvetési év megegyezik a naptári évvel. Az alrendszerek költségvetése olyan pénzügyi terv, illetve pénzügyi alap, amely az érvényességi idıtartam alatt a feladat ellátásához teljesíthetı jóváhagyott kiadásokat és a teljesítendı várható bevételeket (költségvetési kiadásokat és költségvetési bevételeket) elıirányzatként, illetve elıirányzat-teljesítésként tartalmazza. Az Országgyőlés a költségvetési törvényt legkésıbb a tárgyévet megelızı év utolsó napjáig köteles megalkotni. Ennek elmaradása esetén – elfogadott költségvetés hiányában – az új költségvetési törvény megalkotásáig a Kormány csak az elızı évi költségvetés alapján láthatja el feladatait, azaz havonta a korábbi elıirányzatok idıarányos (egytizenketted) része használható fel. A költségvetési törvény hiánya törvényen kívüli (ex lex) állapot, amely a parlamenti többség hiányát mutatja és súlyos politikai válságra utal. Az államháztartás alrendszereiben minden pénzmozgásról el kell számolni. Az államháztartás alrendszereinek minden költségvetési bevétele és költségvetési kiadása költségvetésük részét képezi. A költségvetés alapján az államháztartás alrendszereiben elıirányzattal rendelkezık részére jogosultság keletkezik a kiadási elıirányzatok felhasználására, ezzel egyidejőleg azonban kötelezettség a bevételi elıirányzatok teljesítésére. A kiadási és bevételi elıirányzatokkal való gazdálkodás tekintetében azonban alapvetı különbséget jelent, hogy míg a bevételi elıirányzatok teljesítése kötelezı, addig a kiadási elıirányzatok „teljesítésére” ilyen kötelezettség értelemszerően nem áll fenn. Ugyanígy a bevételi elıirányzatok növelése (túlteljesítése) nem igényel elıirányzat módosítást, míg a kiadási elıirányzatok esetében az elıirányzat túllépése – a törvényben vagy kormányrendeletben megállapított támogatások és ellátások kivételével – csak elıirányzat-módosítással lehetséges. Az államháztartás alrendszereiben a pénzforgalmi szemlélet érvényesül, azaz az alrendszer költségvetése teljeskörően és részletesen tartalmazza az adott költségvetési év összes bevételi és kiadási elıirányzatát, a feladatellátás finanszírozásához szükséges pénzügyi mőveleteket, valamint az aktív és passzív pénzügyi elszámolásokat. A költségvetés részletezettségének követelménye azt is igényli, hogy a költségvetési elıirányzat tervezése és a beszámoló készítése során el kell különíteni a rendes, illetve a rendkívüli bevételeket és kiadásokat.

54

3. Államháztartási bevételek és kiadások Az államháztartásban az évenként vagy meghatározott rendszerességgel visszatérı kiadások fedezésére a rendes bevételek szolgálnak. A bevételi oldalon jelentkeznek az adók, illetékek, járulékok, hozzájárulások, bírságok vagy díjak. Ezen túlmenıen a központi költségvetés bevételeit képezik: a.) az állami tulajdoni részesedések kivételével az állami eszközök értékesítésébıl származó

bevételek, b.) törvény eltérı rendelkezése hiányában a kizárólagos állami tulajdonnal összefüggı, illetve

a kizárólagos állami tevékenységek gyakorlására vonatkozó koncessziós szerzıdésekbıl származó bevételek,

c.) a központi költségvetési szervek tevékenységébıl származó bevételek, d.) az Európai Unió költségvetésébıl származó, illetve az európai uniós tagsághoz kapcsolódó

azon források, amelyek végsı kedvezményezettje valamely központi költségvetési szerv, vagy amely forrás felhasználásának tekintetében valamely központi költségvetési szerv tényleges döntési jogkörrel bír,

e.) a központi költségvetési alrendszerbe tartozó szervek részére, illetve az általuk ellátott feladatok támogatására pénzben beérkezett segélyekbıl és adományokból származó bevételek.

A Magyar Köztársaság területén mőködı, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkezı jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkezı belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhetı arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseibıl ellátandó feladatokhoz. A központi költségvetésben kiadás irányozható elı a központi költségvetési szervek feladatai, az állam európai uniós tagságból származó és más nemzetközi jogszabályi és szerzıdéses kötelezettségei ellátására, az államháztartás más alrendszerei, továbbá jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet, természetes személy részére. A központi költségvetésben a fejezeti kezeléső elıirányzatok között összevontan „Beruházás” alcímen kell elıirányozni a központi beruházások elıkészítésére és megvalósítására szolgáló összegeket. A rendkívüli bevételek és kiadások jellemzıje, hogy nem állandó jellegőek, vagy egyetlen évben merülnek fel vagy ugyan elırelátható módon több költségvetési évet is érintenek, de mégsem képezik az államháztartás hosszú távú gazdálkodásának részét. E körbe tartoznak – többek között – a privatizációs bevételek, az állami kezességvállalások vagy a nagyobb állami beruházásokhoz kapcsolódó ún. felhalmozási kiadások. Fizetési kötelezettséget elıírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét, továbbá elılegfizetési kötelezettséget megállapítani – a díj és a bírság kivételével – csak törvényben, illetve törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet. Fizetési kötelezettségekre, a fizetésre kötelezettek körére, a fizetési kötelezettség mértékére vonatkozó törvények kihirdetése és hatálybalépése között legalább negyvenöt napnak kell eltelnie, kivéve, ha a törvény a fizetési kötelezettséget mérsékli és a fizetési kötelezettségek, valamint a fizetésre kötelezettek körét nem bıvíti.

55

A fizetési kötelezettséget elıíró jogszabálynak rendelkeznie kell arról, hogy a bevétel az államháztartás mely alrendszere, szervezete javára számolható el, illetve mely alrendszert, továbbá törvény erre vonatkozó rendelkezése alapján mely államháztartáson kívüli szervezetet illeti meg. Az államháztartási bevételek és kiadások – néhány kivétellel – fıszabály szerint forintban teljesíthetık. A költségvetési év költségvetési bevételeinek és költségvetési kiadásainak különbsége a tervezett, illetve tényleges költségvetési többlet vagy hiány. 4. A költségvetés adatainak nyilvánossága A költségvetés adatainak nyilvánosságát szolgálja, hogy az azokra vonatkozó törvények – helyi önkormányzatok esetén rendeletek – elfogadása nyilvános vita során megy végbe. Ennek megfelelıen a költségvetés és a zárszámadás tervezete, az államháztartás mérlegei, továbbá az azokat megalapozó információk nyilvánosak az állam-, szolgálati- és adótitkot képezı elemek kivételével. A költségvetési adatok nyilvánosságát erısíti az is, hogy az államháztartás alrendszereibıl nyújtott, nem normatív, céljellegő, mőködési és fejlesztési támogatások kedvezményezettjeinek nevére, a támogatás céljára, összegére, továbbá a támogatási program megvalósítási helyére vonatkozó adatokat a támogatást odaítélı szervezet vagy felügyeleti szervének hivatalos lapjában vagy honlapján közzé kell tenni, legkésıbb a döntés meghozatalát követı hatvanadik napig. Honlapon történı közzététel esetén legalább öt évig biztosítani kell az adatok hozzáférhetıségét. Helyi önkormányzat esetében hivatalos lap vagy honlap létesítése – e kötelezettség teljesítésével összefüggésben – nem kötelezı, a közzétételre ilyen esetben a helyben szokásos módon kerül sor. Az állami, önkormányzati támogatási programokról szóló jogszabályok megállapíthatják a nyilvánosságra hozatal részletes szabályait és hatvan napnál rövidebb határidıt is meghatározhatnak. A közzététel mellızhetı, ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet kettıszázezer forint alatti támogatási összegre – amelyet adott költségvetési évben egybe kell számítani – vonatkozóan ezt lehetıvé teszi. Az elkülönített állami pénzalapokból nyújtott nem normatív, céljellegő, mőködési és fejlesztési támogatásokra vonatkozó közzétételi kötelezettséget kormányrendeletben meghatározott módon kell teljesíteni. Az államháztartás pénzeszközei felhasználásával, az államháztartáshoz tartozó vagyonnal történı gazdálkodással összefüggı – a nettó ötmillió forintot elérı vagy azt meghaladó értékő – árubeszerzésre, építési beruházásra, szolgáltatás megrendelésre, vagyonértékesítésre, vagyonhasznosításra, vagyon vagy vagyoni értékő jog átadására, valamint koncesszióba adásra vonatkozó szerzıdések megnevezését (típusát), tárgyát, a szerzıdést kötı felek nevét, a szerzıdés értékét, határozott idıre kötött szerzıdés esetében annak idıtartamát, valamint az említett adatok változásait közzé kell tenni a szerzıdés létrejöttét követı hatvan napon belül. A közzétételrıl az állami, illetve önkormányzati szerv nevében szerzıdést kötı személy gondoskodik. A közzététel módjára a fentiekben ismertetett rendelkezések irányadók. Önkormányzati rendelet a kötelezıen közzétételre kerülı szerzıdések értékhatárát nettó ötmillió forintnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.

56

A nyilvánosságra hozatali kötelezettség nem vonatkozik a nemzetbiztonsági, illetve honvédelmi érdekkel közvetlenül összefüggı beszerzésekre, valamint a nemzetközi jogi kötelezettség alapján, illetve – külön jogszabályban meghatározott egyéb okból – államtitokká, illetve szolgálati titokká minısített adatokra. A közzétételi kötelezettség teljesítését a helyi önkormányzatoknál a kincstár ellenırizheti. Amennyiben a helyi önkormányzat a közzétételi kötelezettségének teljes körően nem tesz eleget és a támogatáshoz, illetve a pénzeszköz-felhasználáshoz kötött felhasználású központi költségvetési támogatás kapcsolódik, akkor a központi költségvetési támogatás felhasználása jogtalan felhasználásnak minısül és e támogatást köteles – kamatfizetési kötelezettség mellett – a központi költségvetés javára visszafizetni. 5. A Magyar Államkincstár jogállása és alapvetı feladatai A Magyar Államkincstár a pénzügyminiszter szakmai, törvényességi és költségvetési felügyelete alatt álló olyan központi költségvetési szerv, amelynek alapvetı feladata az államháztartási alrendszerek költségvetéseinek végrehajtásával kapcsolatos pénzügyi lebonyolítói feladatok ellátása. Ennek keretében – többek között – - nyilvántartja a költségvetési elıirányzatokat, a jogszabályi körben meghatározott

kötelezettségvállalásokat, ellátja a költségvetési folyamatok végrehajtásához kapcsolódó ügyviteli, nyilvántartási, információgyőjtési és szolgáltatási feladatokat,

- gondoskodik az állam követelései nyilvántartásának, a kötelezettségek teljesítésének, a követelések kezelésének, a visszterhes támogatások visszafizetésének jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásáról, valamint a központi költségvetés külföldi követeléseinek nyilvántartásáról, dokumentálásáról,

- a központi költségvetés terhére, annak forrásaiból – jogszabályban meghatározott feltételekkel – megelılegezési, likviditási hitelt nyújthat az Egészségbiztosítási Alapnak, a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, az elkülönített állami pénzalapoknak, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelı Zrt.-nek és a helyi önkormányzatoknak,

- közremőködik az európai uniós pénzeszközökkel kapcsolatosan jogszabályban, kormányhatározatban meghatározott költségvetési, végrehajtási, ellenırzési és pénzforgalmi feladatok ellátásában,

- jogszabályok által meghatározott keretek között mőködteti az Országos Támogatási és Monitoring rendszert,

- végzi a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok pénzügyi kapcsolatából adódó feladatokat,

- vezeti a költségvetési szervek (ideértve a körjegyzıségbe társult, illetve a társult képviselı-testületbe tartozó önkormányzati hivatalokat is), valamint a külön törvény rendelkezései alapján nyilvántartandó, a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat alkalmazó jogi személyek törzskönyvi nyilvántartását,

- vezeti a kincstári kör és a pénzforgalmi számlatulajdonosok jogszabályban meghatározott számláit, valamint a külön jogszabály vagy a Kormány által meghatározott feladatok pénzügyi lebonyolítására szolgáló számlákat,

- biztosítja a kincstári kör, a pénzforgalmi számlatulajdonosok és a kincstárnál értékpapírszámlával rendelkezı ügyfelei készpénzellátását a vonatkozó jogszabályokban és a Hirdetményében meghatározott feltételekkel,

- közremőködik a támogatási elıirányzatok pályázati rendszerében a pénzügyi lebonyolítási és ellenırzési feladatok ellátásában, ideértve a mezıgazdasági és vidékfejlesztési beruházások elıirányzatait is,

57

- gondoskodik az Európai Unió közös költségvetéséhez való hozzájárulásokkal kapcsolatos, külön jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásáról.

A Kincstár a feladatainak ellátása során a Magyar Állam nevében jár el. A kincstári körbe tartozó szervezetek a Kincstár szolgáltatásait kötelesek igénybe venni, viszont ezért a Kincstár díjat vagy más költséget nem számít fel. A kincstári körbe tartoznak a központi költségvetés, a központi költségvetési szervek, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, a társadalombiztosítás központi hivatali szervei és ezek igazgatási szervei, a rendelkezésükbe utalt elıirányzatok, az elkülönített állami pénzalapok, valamint a Magyar Tudományos Akadémia, mint köztestület nem gazdasági társasági formában mőködtetett szervei. 6. A költségvetési szervek fogalma, csoportosítása, alapítása, megszüntetése Az államháztartás körébe tartozó állami feladatot az állam részben vagy egészben a költségvetési szerveken keresztül látja el. A költségvetési szerv ezért az államháztartás körébe tartozó olyan jogi személy, amely: - az alapító okiratába foglalt alaptevékenysége szerint, ellátási kötelezettséggel, nem

haszonszerzés céljából közös társadalmi szükségletek kielégítését végzi, - az alapító okiratában megjelölt hatáskörben és illetékességgel jár el, - tevékenységét az alapító okiratában megjelölt felügyeleti szerv irányítja és felügyeli, - vállalkozási tevékenységet csak az alaptevékenységét nem veszélyeztetve, az abból eredı

kötelezettségeinek teljesítését követıen végezhet, - a mőködéséhez saját bevételekkel rendelkezik, amelyet az államháztartás alrendszereibıl

biztosított kiadási elıirányzatok egészíthetnek ki, - a tevékenységét éves költségvetés alapján végzi és tevékenysége tekintetében beszámolási

kötelezettsége áll fenn. A költségvetési szervek csoportosíthatók: - az államháztartás alrendszerében elfoglalt helyük szerint, - a költségvetési elıirányzatok feletti rendelkezési jogosultság szerint, - a gazdálkodás megszervezésének módja szerint, - a kincstári körbe tartozása szerint. A költségvetési szerv az államháztartás alrendszerében elfoglalt helye szerint lehet központi költségvetési szerv (pl. minisztériumok, országos hatáskörő szervek), helyi önkormányzati költségvetési szerv (pl. polgármesteri hivatal), társadalombiztosítási költségvetési szerv, országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, köztestületi költségvetési szerv (pl. Magyar Tudományos Akadémia). A gazdálkodás megszervezésének módja szerint a központi költségvetési szerv önállóan és részben önállóan gazdálkodó szerv lehet. A költségvetési szerveken belül a költségvetési elıirányzatok feletti rendelkezési jogosultság szerint megkülönböztetünk teljes jogkörrel rendelkezı (pl. központi költségvetési szerv felügyeleti szerve, önkormányzati hivatal), részjogkörrel rendelkezı és részjogkörő költségvetési szerveket. Teljes jogkörrel rendelkezik az önállóan gazdálkodó szerv és az a részben önállóan gazdálkodó szerv, amely az elıirányzatai mindegyike felett szabadon rendelkezik.

58

Részjogkörrel rendelkezik az a részben önállóan gazdálkodó szerv, amelynek egyes elıirányzati felett az önállóan gazdálkodó szerv rendelkezik, míg más elıirányzatai felett szabadon rendelkezik. Részjogkörő költségvetési szerv a központi költségvetési szervnek az a jogi személyiséggel nem rendelkezı egysége, amelynek a költségvetési elıirányzatok feletti rendelkezési jogát a központi költségvetési szerv korlátozta. Végül, de nem utolsó sorban a költségvetési szerv a kincstári körbe tartozása szerint lehet kincstári körbe tartozó (pl. központi költségvetési szervek, elkülönítet állami pénzalapok), illetve azon kívüli. Költségvetési szervet alapíthat az Országgyőlés, a Kormány, a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetıje, a helyi önkormányzat, a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása, a helyi kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat, a köztestület. A költségvetési szerv alapításáról alapító okiratban, megszüntetésérıl megszüntetı jogszabályban, határozatban, okiratban (együtt: megszüntetı okirat) kell intézkedni. Az alapító okiratnak tartalmaznia kell a költségvetési szerv nevét, székhelyét, állami feladatként ellátandó alaptevékenységét, gazdálkodási jogkörét, felügyeleti szervét, az alapító szerv nevét, a költségvetési szerv vezetıjének kinevezési rendjét, az ellátható vállalkozási tevékenység körét és mértékét. A megszüntetı okiratnak tartalmaznia kell a költségvetési szerv nevét, székhelyét, felügyeleti szervét, a megszüntetı szerv nevét, az esetleges jogutódlással kapcsolatos rendelkezéseket, valamint azt a tényt, hogy a költségvetési szerv megszüntetésére az államháztartási törvény mely rendelkezése alapján került sor. A költségvetési szerv az Államháztartási Hivatal által vezetett törzskönyvi nyilvántartásba történı bejegyzéssel jön létre. A bejegyzés iránt az alapító szerv az alapító okirat jóváhagyásától számított nyolc napon belül intézkedik. A kérelemhez mellékelni kell az alapító okiratot. Ha a költségvetési szervet jogszabály hozza létre, létrejöttének idıpontját a jogszabály határozza meg. A honvédelemért felelıs miniszter által alapított költségvetési szervek közül a nyilvántartásba veendı szervezetek körét a Kormány határozza meg. A költségvetési szerv a nyilvántartásból való törléssel szőnik meg. Ha a költségvetési szervet jogszabály hozta létre és megszüntetése is jogszabályban történik, a megszőnés idıpontját a jogszabály határozza meg. A költségvetési szervek törzskönyvi nyilvántartásának számítógépen vezetett – fennálló és törölt – nyilvános adatait bárki megtekintheti, és azokról feljegyzést készíthet. A költségvetési szervek fennálló és törölt adatairól, továbbá az alapító okiratról és annak módosításairól, valamint a költségvetési szervek éves beszámolójáról – költségtérítés ellenében – hiteles másolat kiadása kérhetı. Az alapító a költségvetési szervet megszünteti, ha: a.) az alapító által meghatározott feladatát ellátni nem tudja, illetve tevékenységét nem az

alapító okirat szerint végzi, b.) a szolgáltatásai iránti szükséglet megszőnt, c.) az ellátandó feladat más módon vagy más szervezetben hatékonyabban teljesíthetı.

59

7. Az államháztartás és a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás kapcsolata A Kbt. hatálya alá tartozó – a mindenkori nemzeti értékhatár kétszeresét elérı vagy meghaladó mértékő, az állami költségvetésbıl finanszírozandó – közbeszerzések esetén az ellenszolgáltatás teljesítése feltételének tekintendı a költségvetési szerv részére vagy meghatározott fejlesztés, beruházás céljára a költségvetési törvényben vagy az Országgyőlés által a költségvetési törvényjavaslat központi költségvetés fejezeteinek bevételi és kiadási fıösszegérıl, továbbá a költségvetési hiány (többlet) mértékérıl történı határozathozatalával megállapított dologi kiadási vagy felhalmozási elıirányzat. Központi költségvetési szerv, illetve az állam nevében eljáró szerv (személy) kivételesen elıirányzat hiányában is megkezdheti a közbeszerzési eljárást a Kormány elızetes engedélye alapján, kivéve, ha az Országgyőlés elızetes felhatalmazását kell kérni. A Kormány engedélyezı határozatában rendelkezik arról is, hogy mely idıpontig, milyen összegben és milyen módon kell a szükséges pénzügyi fedezetet biztosítani. A Kormány engedélyének megszerzésére irányuló elıterjesztésben be kell mutatni a közbeszerzés elindításának szükségességét és indokolni kell, hogy az összhangban van a költségvetés tervezésére vonatkozó szabályokkal, illetve a több éves költségvetési keretszámokkal. Az államháztartás körébe tartozó szervezet köteles a közbeszerzési eljárással összehangoltan biztosítani a szükséges forrásai rendelkezésre állását. A szervezet közbeszerzési eljárást csak megfelelı pénzügyi (elıirányzati) fedezet ütemezett rendelkezésre állása esetén indíthat. E rendelkezéseket egyébként alkalmazni kell azon beszerzésekre is, amelyek esetében a Kbt. 29. §-a (1) bekezdésének a.)-b.) pontjai alapján nem kerül sor közbeszerzési eljárás lefolytatására. Az 50 milliárd forint nettó jelenértéket elérı vagy azt meghaladó értékő, több éves fizetési kötelezettséggel járó szerzıdések megkötése elıtt – a 2007. évi CXXXVIII. törvény 6. §-ának kivételével, ha törvény másként nem rendelkezik (ld. pl. a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekőségérıl és fejlesztésérıl szóló 2003. évi CXXVIII. törvényt, az ún. „autópálya törvényt”) – a Kormánynak az Országgyőlés felhatalmazását kell kérnie. Az Országgyőlésnek be kell mutatni a szerzıdés fıbb tartalmi elemeit, az állami finanszírozási szükségletet, ennek kereteit, illetve ütemezését. Ha a nettó jelenértéken 50 milliárd forintot elérı vagy azt meghaladó értékő, több éves fizetési kötelezettséggel járó szerzıdések megkötéséhez közbeszerzési eljárást, koncessziós pályázati eljárást vagy más versenyeztetési eljárást kell lefolytatni, a Kormánynak az Országgyőlés elızetes felhatalmazását az eljárás megkezdéséhez (a pályázat kiírásához) kell kérnie. Fontos kiemelni, hogy az Országgyőlés szerzıdést jóváhagyó jogköre az 50 milliárd forint feletti állami szerzıdéseknél természetesen nem arra irányul, hogy a közbeszerzési törvény szerinti eljárást felülbírálja vagy a nyertes ajánlattevı személyét jóváhagyja, hiszen a szerzıdést – eredményes eljárás esetén – a legalacsonyabb összegő ellenszolgáltatást vagy az összességében legelınyösebb ajánlatot benyújtó személlyel vagy szervezettel kell a nyertes ajánlat tartalma szerint megkötni. Az Országgyőlés jogköre a közbeszerzéssel érintett, 50 milliárd forint feletti értékő ügyekben inkább azt szolgálja, hogy eldöntse, a nagy összegő kötelezettségvállalással, a bemutatott ütemezés szerint kívánja-e terhelni az állami költségvetést. Az Országgyőlés jóváhagyásának hiányában a közbeszerzési eljárás ajánlatkérıje a szerzıdés megkötésére vagy teljesítésére képtelenné válása okán a szerzıdés megkötése alól mentesül.

60

A közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerzıdés – az üzleti titokra vonatkozó rendelkezések figyelembevételével – nyilvános, annak tartalma közérdekő adatnak minısül. Az ajánlatkérı a közbeszerzési eljárások nyilvánosságára vonatkozó rendelkezésekkel összhangban köteles az alábbi adatokat, információkat, hirdetményeket öt munkanapon belül honlapján, ha nincs honlapja, a közbeszerzések Tanácsa honlapján közzétenni (a Kbt. 22. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti ajánlatkérık a kötelezı közzétételt követıen a közbeszerzési tervet, valamint annak módosítását a helyben szokásos módon is közzétehetik): a.) a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményt, b.) az eljárás eredményérıl vagy eredménytelenségérıl szóló tájékoztatót tartalmazó

hirdetményt, c.) a szerzıdés megkötésérıl szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetményt, d.) a közbeszerzési szerzıdéseket, a Kbt. 99/A. §-ának (4) bekezdése szerinti, továbbá a

Kbt. 2/A. §-ának alkalmazásával megkötött szerzıdéseket; e.) a szerzıdés módosításáról, teljesítésérıl szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetményt, f.) amennyiben az ajánlatkérı ilyet készített, az elızetes összesített tájékoztatót, illetve

idıszakos elızetes összesített tájékoztatót tartalmazó hirdetményt, g.) egyéb hirdetményeket, h.) az ellenszolgáltatás teljesítésével kapcsolatos adatokat, i.) a közbeszerzési eljárás kapcsán indult jogorvoslati eljárás vonatkozásában: ia.) a kérelemnek a közbeszerzési törvényben meghatározott adatait, ib.) a Közbeszerzési Döntıbizottság érdemi határozatát, a közbeszerzési ügy befejezését

eredményezı határozatát és a szerzıdés megkötését engedélyezı végzését, ic.) adott esetben a bíróság határozatát (határozatait), j.) az éves statisztikai összegzést, k.) a teljesítés megtörténtérıl, a teljesítéssel kapcsolatban esetlegesen felmerült problémákról,

adott esetben a teljesítés elmaradásának okáról szóló tájékoztatást. Szakmai kompetenciák: B Államháztartás alrendszerei

Ellenırzı kérdések: - Melyek az államháztartás alrendszerei? - Mibıl áll az állami költségvetés? - Melyek az államháztartás gazdálkodásának alapelvei? - Milyen államháztartási bevételeket és kiadásokat ismer? - Milyen költségvetési szervek tartoznak a kincstári körbe? - Mit értünk költségvetési szerv alatt? - Milyen szempontok szerint csoportosíthatók a költségvetési szervek? - Melyek a költségvetési szervek alapításának szabályai? - Melyek a költségvetési szervek megszüntetésének szabályai? - Az államháztartási törvénynek milyen közbeszerzési vonatkozású rendelkezéseit ismeri?

61

XI. Fejezet: A közigazgatási eljárás alapelvei A közigazgatási eljárás során a közigazgatási hatóság az állam közhatalmi jogosítványait gyakorolja, ezért – a polgári jogtól vagy a polgári perrendtartástól eltérıen – a felek egyenlısége és mellérendeltsége nem érvényesül. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a közigazgatási hatóságoknak – az államot megilletı legitim erıszak birtokában – a jogszabályi és hatósági elıírások betartását, ha szükséges, kényszerítı intézkedések alkalmazásával is biztosítaniuk kell. Ezért különösen fontos, hogy a közigazgatási eljárás átlátható, demokratikus és humánus legyen, illetve az ügyfeleket megilletı alkotmányos jogok maradéktalanul érvényre jussanak. E követelmények érvényesítésének egyik legfontosabb forrása a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.). A törvény preambuluma maga is megerısíti, hogy a jogszabály megalkotásával a jogalkotó célja az volt, hogy az ügyfeleknek és az eljárás más résztvevıinek a hatóságokkal létrejövı kapcsolatát átlátható jogi szabályozás útján rendezze, a demokratikus jogállamtól elvárható módon és mértékben juttassa érvényre az ügyfelek jogait, a kötelességek teljesítése pedig túlnyomórészt önkéntes jogkövetés útján történjen, továbbá erıteljesebben juttassa kifejezésre a közhatalom szolgáltató funkcióját, csökkentse az ügyfelekre háruló eljárási terheket, az elektronika és az informatika korszerő eszközeinek alkalmazásával az eljárások jelentıs részében megnyissa az utat az ügyek gyors és egyszerő intézése elıtt. A fentiekbıl kiindulva az eljárási alapelvek többségükben a közigazgatási hatósággal szemben támasztott olyan fontos követelmények, amelyeknek az eljárás minden szakaszában érvényre kell jutniuk. A Ket.-ben rögzített alapelvek funkciójuk és jellemzıik alapján többféleképpen csoportosíthatók. Az egyik lehetséges megkülönböztetés alapján beszélhetünk: - olyan alapelvekrıl, amelyek magából az Alkotmányból vezethetık le és az egész

jogrendszerre, ezen belül az összes eljárásjogra egyaránt irányadóak, ilyen például a törvény elıtti egyenlıség elve és a törvényesség elve,

- más alapelvekrıl, amelyek csak a közigazgatási eljárásra jellemzık vagy eljárástípusonként differenciált módon jutnak érvényre. E körbe sorolható például a hivatalból való eljárás elve, amely az egyes eljárásjogokban (pl. büntetı eljárásjog, polgári perjog, közigazgatási eljárás) eltérı tartalommal bír,

- olyan alapvetı rendelkezésekrıl, amelyek az egyes alapelvek érvényre juttatásának módját határozzák meg vagy bár nem alapelvek, de az eljárás minden szakaszában irányadó fontos szabályokat tartalmaznak.

A fentiek elırebocsátásával a Ket. rendelkezései alapján a következı alapelveket és alapvetı rendelkezéseket emeljük ki. A hatáskör rendeltetésszerő gyakorlásának elve azt jelenti, hogy a hatáskört és hatósági jogkört csak a jogalkotó által biztosított célok elérése érdekében lehet gyakorolni.

62

A hatáskör célhoz kötöttségének elve azt a követelményt támasztja a hatósággal szemben, hogy ahol a jogszabály a közigazgatási hatóságnak mérlegelési jogkört biztosít, ott a jogszabály mechanikus alkalmazása helyett az ügy egyedi sajátosságait figyelembe vevı, méltányos és a társadalom igazságérzetével összhangban lévı döntést hozzon (pl. bírság mértékének megállapítása). Az alapelv kapcsán fontos kiemelni, hogy a mérlegelési jogkör nem azonos a méltányossági jogkör gyakorlásával, mivel a mérlegelésnek három szigorú jogi korlátja van. Egyrészt a jogalkalmazó szerv csak akkor gyakorolhat mérlegelési jogot, ha erre a jogszabály feljogosította, másrészt a mérlegelésnél tiszteletben kell tartania a mérlegelés jogszabályban meghatározott korlátait, harmadrészt a döntésnél a jogszabály által megszabott mérlegelési szempontokra kell tekintettel lenni. A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerőség, az egyszerőség és az ügyféllel való együttmőködés követelményeinek megfelelıen köteles eljárni. Ez az alapelv lényegében a hatáskör célhoz kötöttségének egy általánosabb és átfogóbb követelménye, azt akarja biztosítani, hogy az egyébként jogszerő eljárási cselekmények eredményeként az eljárás egésze kiállja a jogszerőség próbáját. A szakszerőség érvényesülését elsısorban a közigazgatási hatóságok közötti hatáskörmegosztás, a gyorsaságot pedig hatékony munkaszervezési megoldások szolgálhatják. A Ket. a korábbi államigazgatási eljárási törvényhez képest új alapelvként tartalmazza, hogy a közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekő ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozhatja. Ezen alapelv célja, hogy egyébként jogszerő hatósági intézkedés megtétele vagy fenntartása csak a jogvédelem arányos eszköze legyen. A jogbiztonság elvének érvényesítését szolgálja, hogy a közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogait, ezek korlátait a Ket. határozza meg. Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény elıtti egyenlıség, ügyeiket indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni. A közigazgatási hatósági eljárásban tilos minden olyan különbségtétel, kizárás vagy korlátozás, amelynek célja vagy következménye a törvény elıtti egyenlı bánásmód megsértése, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevıje e törvényben biztosított jogának csorbítása. Az eljárás során az egyenlı bánásmód követelményét meg kell tartani. A jelzett elvekkel kapcsolatosan megjegyzendı, hogy a törvény elıtti egyenlıség elve az Alkotmánybíróság döntése szerint nem azt jelenti, hogy minden emberre ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, hanem, hogy minden embert azonos emberi méltóságú személyként kell kezelni. Erre utal a egyébként az „indokolatlan” jelezı használata is. Ugyanez vonatkozik az egyenlı bánásmód követelményének érvényre juttatására is. Ez sem azt jelenti, hogy az adott ügyben releváns, ténylegesen meglévı különbségeket figyelmen kívül hagyva minden ügyfelet egyenlı bánásmódban kell részesíteni. A Ket. kimondja a szabad bizonyítás elvét is, miszerint a közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelıen értékel, döntését valósághő tényállásra alapozza. Ennek megfelelıen az eljáró hatóság nincs kötve egy meghatározott típusú bizonyíték-fajtához, hanem a valósághő tényállás megállapításánál bármely rendelkezésre álló bizonyítási módot felhasználhat és bármilyen bizonyítékot figyelembe vehet. Amennyiben a felvett tényállás a felhasznált

63

bizonyítási eszközök alapján részben ellentmondásos vagy az adott tényállási elem valamilyen oknál fogva megnyugtató módon nem tisztázható, akkor a hatóság a bizonyítékokat önmagukban és együttesen is mérlegeli, ezt követıen pedig eldönti, hogy melyik bizonyítékot és milyen súllyal veszi figyelembe döntésének meghozatalánál. A közigazgatási eljárásban fıszabály szerint a hivatalból való eljárás elve érvényesül, azaz a közigazgatási hatóság hivatalból eljárást indíthat, illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból rendeli el, hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie. A közigazgatási hatóság a Ket. keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság végzését és határozatát (együttesen: döntését), továbbá hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítésérıl, módosításáról és visszavonásáról. A hivatalból való eljárás elve az ún. kizárólag kérelemre indítható eljárások (jellemzıen engedélyezési eljárások) esetén nem érvényesül. Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidıben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga. A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerő eljárással az ügyfélnek okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti. Fontos kiemelni, hogy a tisztességes ügyintézéshez való jog gyakorlatilag a legátfogóbb alapelvet jelenti és túlmutat a jogszabályi rendelkezések betartásán. Így például több olyan bírósági döntés is ismert, ahol önmagában az eljárás elhúzódása ezen alapelv megsértését jelentette. A közigazgatási hatóságnak az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevıje számára biztosítania kell, hogy jogaikról és kötelezettségeikrıl tudomást szerezzenek, és elı kell segíteni az ügyféli jogok gyakorlását. Ennek részeként a közigazgatási hatóság a jogi képviselı nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseirıl, az ıt megilletı jogokról és az ıt terhelı kötelezettségekrıl, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeirıl, továbbá a természetes személy ügyfél részére tájékoztatást ad a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeirıl. Érdekesség, hogy az ügy bonyolultsága esetén jogszabály tájékoztatási kötelezettséget írhat elı a jogi képviselıvel eljáró ügyfelek számára is. A közigazgatási hatóság a törvényben meghatározott korlátozásokkal az ügyfeleknek és képviselıiknek, valamint más érdekelteknek biztosítja az iratbetekintési jogot, ugyanakkor gondoskodik a törvény által védett titkok megırzésérıl és a személyes adatok védelmérıl. Az alapelvek elsıdleges címzettjei a közigazgatási hatóságok, de vannak kifejezetten az ügyfélre kötelezettséget hárító alapelvek, továbbá olyan alapelvek is, amelyek az eljárás valamennyi résztvevıje számára irányadók. Ezek közül kiemelhetı a jóhiszemő eljárás elve, miszerint, ha az ügyfél él nyilatkozattételi jogával, akkor igazmondási kötelezettség terheli, azaz valótlan állításokkal nem kísérelheti meg a hatóság félrevezetését. A jóhiszemőségnek ki kell terjednie a hatósággal való együttmőködésre is, azaz az ügyfélnek tartózkodnia kell a döntéshozatal vagy a végrehajtás indokolatlan késleltetésétıl. Fontos azonban kiemelni, hogy a rosszhiszemőség bizonyítása minden esetben a hatóságot terheli, így ennek felmerülése esetén e vonatkozásban is bizonyítási eljárást kell lefolytatni.

64

A Ket. a hatóságokkal szemben a költségtakarékosság és a gyorsaság követelményét is támasztja. A költségtakarékosság az állam költségeire (adófizetık pénzére) és az ügyfél költségeire egyaránt kiterjed. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a hatóságnak csak az ügy elbírálásához szükséges releváns tényállást kell felderítenie (azt viszont teljeskörően) és tartózkodnia kell a szükségtelen bizonyítási eljárások lefolytatásától vagy indokolatlan eljárási költségek okozásától. A költségek csökkentése természetesen munkaszervezéssel (pl. tárgyalás vagy helyszíni szemle idıpontjának helyes megválasztása) is biztosítható. Törvény eltérı rendelkezése hiányában az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevıje nem köteles a hatósággal elektronikus úton kapcsolatot tartani. Törvény eltérı rendelkezése hiányában az ügyfél a kérelmére induló eljárás során és az eljárás egyéb résztvevıje egy alkalommal indokolás nélkül, további esetekben méltányolható indokolással megváltoztathatja a kapcsolattartás általa addig alkalmazott módját. Nyilvánvaló, hogy az elektronikus ügyintézésnek a közigazgatás egyes területein történı megjelenése biztosítja a különféle adatbázisokhoz való hozzáférést és lehetıvé teszi az eljárási terhek jelentıs csökkentését. Ugyanakkor az elektronikus ügyintézés – részben az ügyfelek hozzáállására és tájékozottságának hiányára is tekintettel – ma inkább még csak lehetıség, ezért csak fokozatosan szorítja háttérbe a papír alapú hagyományos ügyintézést. Ha a közigazgatási hatóságok számára az egymás közötti kapcsolattartásban az elektronikus út vagy elektronikus levél igénybevétele kötelezı, nem alkalmazhatják a kapcsolattartás más módját. A központi közigazgatás elektronikus ügyintézése és szolgáltatásai a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül érhetık el, amelyhez az önkormányzatok és más szervezetek csatlakozhatnak. Szakmai kompetenciák: B A közigazgatási eljárás alapelvei

Ellenırzı kérdések: - Mi az eljárási alapelvek célja és funkciója? - Mit jelent a hatáskör rendeltetésszerő gyakorlásának elve és a hatáskör célhoz

kötöttségének elve? - Miként érvényesül(het) a szakszerőség, az egyszerőség és az ügyféllel való

együttmőködés követelménye? - Miként érvényesül az ügyfelek jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogainak védelme? - Mit jelent a törvény elıtti egyenlıség, az indokolatlan megkülönböztetés tilalma és az

egyenlı bánásmód követelménye? - Mit jelent a szabad bizonyítás elve? - Mit jelent a hivatalból való eljárás elve? - Mire terjed ki a hatóság tájékoztatási kötelezettsége? - Mit jelent a jóhiszemő eljárás elve? - Miként érvényesül a költségtakarékosság és a gyorsaság követelménye? Gyakorlati példák: 1. A települési önkormányzat orvosi rendelı építése céljára meg kívánja szerezni az egyik

helyi lakos tulajdonában lévı telekingatlant. A tulajdonos azonban ragaszkodik az

65

ingatlanához és nem kívánja azt értékesíteni. Ennek ismeretében az önkormányzat képviselıtestülete a településen differenciált ingatlanadót vezet be azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a tulajdonost a telkének eladására kényszerítse. Sértett-e és milyen alapelvet a helyi önkormányzat eljárása? Válaszát indokolja!

2. Az ügyintézı a hatósági eljárásban a hozzá beérkezett kérelmet a 22 munkanapos ügyintézési határidın belül a 20. napon veszi kézbe elbírálás céljából. Sértett-e és milyen alapelvet a hatóság eljárása? Válaszát indokolja!

3. Az adóhatóság nap, mint nap hatósági ellenırzést tart az adózó üzletében és ellenırzi a bizonylati fegyelem megtartását. Sértett-e és milyen alapelvet a hatóság eljárása? Válaszát indokolja!

4. A közigazgatási hatóság hiánypótló végzése az ügyfelet kioktató hangnemben jelöli meg az eljárás során benyújtott beadvány hiányosságait és fenyegetıleg tartalmazza a hátrányos jogkövetkezmények kilátásba helyezését a hiánypótlás nem megfelelı teljesítésére vonatkozólag. Sértett-e és milyen alapelvet a hatóság eljárása? Válaszát indokolja!

5. Az ügyfél kérelmére a hatóság építési engedélyt ad ki, amelyben tévedésbıl az övezeti besorolásnál nagyobb beépíthetıséget tesz lehetıvé. Milyen alapelv köti a hatóságot, ha utóbb ugyan észleli a hibát, de az ügyfél az építkezést az építési engedélynek megfelelıen már megkezdte? Más megítélés alá esne-e, ha az ügyfél az építkezést még nem kezdte meg vagy az engedély kiadására az ügyfél hamis adatszolgáltatása miatt került sor? Válaszát indokolja!

6. A közbeszerzési törvény elıírásai szerint az Európai Unióból származó termékek számára nemzeti elbánást kell biztosítani. Az ajánlatkérı ugyanakkor kizárhatja az eljárásból azt az ajánlattevıt, aki ajánlatában olyan származású árut ajánl, amely számára nem kell nemzeti elbánást nyújtani. Sért-e valamilyen alapelvet a Kbt. hivatkozott rendelkezése?

XII. Fejezet: A közigazgatási hatósági ügy és az ügyfél fogalma

1. A közigazgatási hatósági ügy Említettük, hogy a közigazgatási eljárás egyik alanya minden esetben a közigazgatási hatóság. Arról is volt szó, hogy az eljárásjog alapvetı célja, hogy meghatározza az eljárás lefolytatásának célját, meghatározza azt a fórumrendszert és eljárásrendet, amelynek keretében a törvényben biztosítható jogok gyakorolhatók és az elıírt kötelezettségek teljesítendık. Ugyanakkor még nem tettünk említést a közigazgatási eljárás másik alanyáról, az ügyfelekrıl, továbbá nem ismerkedtünk meg a hatósági ügyek fogalmával (a Ket. tárgyi hatályával). A Ket. értelmében közigazgatási hatósági ügy (röviden: hatósági ügy): a.) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintı jogot vagy

kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenırzést végez,

b.) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való

törlés – a fegyelmi és etikai ügyek kivételével – ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti.

66

Emellett a törvény definiálja azokat a szervezeteket is, amelyek a hatósági ügyek intézésére hatáskörrel rendelkeznek. Ez lehet államigazgatási szerv, a helyi önkormányzat képviselı-testülete, ideértve a megyei önkormányzat közgyőlését is, valamint átruházott hatáskörben annak szerveit és társulását, a polgármester, fıpolgármester, megyei közgyőlés elnöke, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetıje (együtt: polgármester), a fıjegyzı, jegyzı, körjegyzı, a képviselı-testület hivatalának ügyintézıje, a hatósági igazgatási társulás, egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet (akit) törvény vagy kormányrendelet jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására. A közigazgatási ügy fogalma kapcsán meg kell említeni, hogy a Ket. hatálya kizárólag az egyedi hatósági ügyekben folytatott eljárásokra terjed ki. Így nem tartozik a törvény hatálya alá például a jogszabály-elıkészítés, az állami irányítás egyéb eszközeinek alkalmazása, valamint az az esetkör sem, amikor a hatóság polgári jogi jogalanyként jár el. A hatósági eljárásoknak egy eljárási törvényben történı átfogó szabályozási igénye ellenére egyes hatósági eljárások olyan sajátos szabályozási tárgyakról rendelkeznek vagy olyan fokozott többletgaranciák meglétét követelik meg, hogy azok szabályozására külön törvényekben került sor. E körben megemlíthetı, hogy Ket. hatálya nem terjed ki a szabálysértési eljárásra, a választási eljárásra, a népszavazás elıkészítésére és lebonyolítására, a területszervezési eljárásra és – az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével – az állampolgársági eljárásra. Emellett vannak eljárások, ahol a Ket. rendelkezései csak ún. szubszidiárius jelleggel érvényesülnek. Ezek esetében a Ket. rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérı szabályokat nem állapít meg. Ide tartoznak – a teljesség igénye nélkül – az iparjogvédelmi eljárások, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezı személyek és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásával kapcsolatos eljárások, a pénz- és tıkepiaci, a biztosítási, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári és a magán-nyugdíjpénztári tevékenység felügyeletével kapcsolatos eljárások és a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárások is. Minden más esetben a Ket. rendelkezéseitıl csak akkor lehet eltérni, ha ezt a Ket. kifejezetten megengedi. Ugyanakkor az eltérés „megengedhetısége” a törvényen belül is differenciált. Vannak a Ket.-nek olyan rendelkezései, amelyektıl csak törvény térhet el (például a hiánypótlásra vonatkozó rendelkezésektıl), míg más szabályoktól az eltérés kormányrendelettel is lehetséges. Van arra is példa, hogy a Ket. az önkormányzatok számára önkormányzati rendeletben teszi lehetıvé az eltérés lehetıségét.

2. Az ügyfél A Ket-nek a hatósági ügyekre vonatkozó szabályozási megoldásából következik, hogy az ügyfél fogalmának meghatározása során csak bizonyos fogalmi jegyek kiemelésére törekedhetett a jogalkotó és csak általánosságban emelhette ki az egyes fogalmi elemeket. Ezt egészítik ki az olyan rendelkezések, amelyek az ügyféli minıséget biztosítják egyébként nem a szők értelemben vett ügyfelek számára. A Ket. értelmében így ügyfélnek minısül az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezı szervezet, akinek jogát, vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenırzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.

67

Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtákban megállapíthatja azon személyek körét, akik ügyfélnek minısülnek. Ügyfélnek minısül jogszabály rendelkezése esetén az abban meghatározott hatásterületen lévı ingatlan tulajdonosa és az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Ugyanakkor az ügyfél jogai illetik meg az ügy elbírálásában hatóságként vagy szakhatóságként részt nem vevı szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti, továbbá meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvetı jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul. Látható tehát, az ügyféllé válás alapvetı feltétele az ügyben való valamilyen érintettség vagy az adott ügyhöz kapcsolódó feladatkör ellátása, illetve érdekképviseleti tevékenység gyakorlása. A „jogos érdek”, mint fogalomképzı ismérv kapcsán fontos megemlíteni, hogy ezalatt nem csak az adott ügyfajtára vonatkozó jogszabályban nevesített módon megjelenı érdek értendı, hanem minden olyan érdek is, amelynek figyelembe vétele az adott ügy elbírálása kapcsán méltánylást érdemel. Az eljárásban való részvételhez az ügyféli minıség mellett az ún. eljárási képesség megléte is szükséges. A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvıképességgel rendelkezik. Emellett – jogszabályban meghatározott esetben – a korlátozott cselekvıképességgel rendelkezı személyt is megilleti az eljárási képesség. Az eljáró hatóság hivatalból vizsgálhatja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselıjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri. Megemlítendı, hogy az eljárási képesség vizsgálata a hatóság számára nem kötelezettség csak lehetıség, így adott esetben (pl. csekély jelentıségő ügyekben, vagy ha más ügyben az ügyfél cselekvıképességét már megállapították) akár mellızhetı is.

3. Jogutódlás Elıfordulhat, hogy a hatósági eljárás tartama alatt, vagy a jogerıs határozatban megállapított kötelezettség teljesítése elıtt az eredeti ügyfél személyében változás következik be (pl. meghal vagy megszőnik, ingatlanának tulajdonjogát elidegeníti, stb.). Az ilyen esetekben felmerül a jogutódlás kérdése. A Ket. e körben hivatalból indított vagy folytatott, illetve a kérelemre indult eljárások esetén eltérı szabályokat állapít meg. Ennek megfelelıen, ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy ha azt a hatósági ügy személyes jellege vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki (pl. személyre szóló kötelezettség), a polgári jog szerinti jogutódja lép a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban, vagy kérelemre indult eljárásban – az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfelet kivéve – a kiesı ügyfél helyébe. Jogszabály is lehetıvé teheti, hogy a jogerıs határozat alapján jogosított ügyfél helyébe jogutódja lépjen.

68

Jogutódlás esetében a hatóságnak a jogutódlás elıtt hozott döntése hatályos a jogutóddal szemben, kivéve a jogelıd természetes személy ügyféllel szemben az eljárás akadályozása vagy az idézésrıl való távolmaradás miatt kötelezettséget megállapító végzést, a jogelıd számára fizetési kedvezményt megállapító végzést, ideértve a késedelmi pótlék elengedésérıl vagy mérséklésérıl szóló végzést is és a jogelıd természetes személy ügyfél számára költségmentességet engedélyezı végzést. A hivatalból folytatott eljárásban a jogutódlás a törvény erejénél fogva következik be, a hatóság részérıl külön határozat meghozatalát nem igényli, azonban a jogutódlás tényérıl a jogutódot értesíteni kell, hogy gyakorolhassa az ıt megilletı ügyféli jogokat. A kérelemre indult eljárásban a kérelmezı ügyfél jogutódja – az eljárásról való tudomásszerzéstıl számított tíz munkanapon belül, de legkésıbb a jogutódlástól számított hat hónapon belül – kérheti a jogutódlás megállapítását. Természetesen nincs helye jogutódlásnak, ha az személyhez kötött, azaz a jogutódlást az ügy jellege kizárja. Ha a jogutód személye egyértelmően nem állapítható meg vagy vitás, akkor ennek elbírálásáig a hatóság a folyamatban lévı eljárást a kérelmezı ügyfél kiesése esetén felfüggeszti, egyéb esetekben felfüggesztheti. Szakmai kompetenciák: B A közigazgatási hatósági ügy és az ügyfél fogalma

Ellenırzı kérdések: - Milyen fıbb sajátosságokkal bírnak az eljárásjogok, mi a célja az eljárások

szabályozásának? - Mi a hatósági jogalkalmazás lényege? - Említsen példákat arra vonatkozóan, amikor a hatóság az ügyfelet érintı jogot vagy

kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenırzést végez!

- Mely hatósági aktusokra és milyen hatósági eljárásokra nem terjed ki a Ket. hatálya? - Miként kell a Ket-et a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásokban

alkalmazni? - Ki minısül ügyfélnek a Ket. szerint? - Miként értelmezendı a „jogos érdek”, a hatásterület és az eljárási képesség fogalma? - Melyek az ügyfél személyében bekövetkezı jogutódlásra vonatkozó szabályok hivatalból

indított vagy folytatott eljárások esetén? - Melyek az ügyfél személyében bekövetkezı jogutódlásra vonatkozó szabályok kérelemre

indított eljárások esetén? Gyakorlati példák: 1. Az ingatlantulajdonos az autópálya építését megelızıen közúton közvetlenül meg tudta az

ingatlanát közelíteni. Az építkezés következtében azonban 10 km-es kerülıre kényszerül. Ügyfélnek minısül-e az ingatlan tulajdonos az eljárásban?

2. A lakóövezettıl 5 km-es távolságban egy erımővet kívánnak felépíteni. Az üzem mőködése még a szükséges jogszabályi és környezetvédelmi elıírások betartása mellett is jelentıs zaj- és füstterheléssel jár. Ügyfélnek minısülnek-e a lakóingatlan tulajdonosai az építési engedélyezési eljárásban?

69

3. A Közbeszerzési Döntıbizottság a hatáskörébe tartozó közbeszerzési ügyekben három

közbeszerzési biztosból álló tanácsban jár el. Az eljárás költséghatékonyságának a növelése érdekében a Ket. alapján a Közbeszerzési Döntıbizottság akár kérelemre, akár hivatalból kezdeményezheti-e, hogy az adott ügyben csak egy biztos járjon el? Válaszát indokolja!

XIII. Fejezet: Joghatóság, hatáskör, illetékesség fogalma a Ket. alapján 1. Joghatóság fogalma Más jogágak – így a büntetıeljárás és a polgári eljárás – szabályozása körében régebb óta ismeretes és szabályozott a joghatóság fogalma és intézménye. Ugyanakkor a közigazgatási eljárásra vonatkozó korábbi szabályozás e körben nem tartalmazott elıírásokat. Elmondható tehát, hogy a Ket. e tekintetben – szakítva a korábbi szabályozási hagyományokkal – új elemként tartalmazza az általános joghatósági szabályokat, amelyeknek a törvénybe való beemelését alapvetıen az uniós tagsággal és az egyéb nemzetközi szerzıdéses kötelezettségekkel együttjáró közigazgatási ügyekben való hatósági együttmőködés és munkamegosztás megjelenése indokolta. A joghatóság ennek megfelelıen lényegében nem jelent mást, mint az egyes országok közigazgatási hatóságai közötti munkamegosztást, azaz arra ad választ, hogy az adott közigazgatási hatósági ügyben mely ország közigazgatási hatósága jár el. A joghatóság jogintézményén belül megkülönböztethetünk általános és különös joghatóságot, illetve utóbbin belül kizárólagos, kizárt, illetıleg vagylagos joghatóságot. Emellett – hasonlóan a bírósági kikötésekhez – lehetıség van joghatósági kikötésre is. A kizárólagos joghatóság lényegében nem jelent mást, minthogy az ügyfél adott ügyében csak egyetlen meghatározott állam hatósága járhat el. Ugyanezt eredményezi a joghatósági kikötés alkalmazása is, hiszen ekkor a felek a megállapodásukban rendelkeznek úgy, hogy alávetik magukat egy adott ország kizárólagos joghatóságának és annak jogát alkalmazzák az adott ügyük elbírálására. A kizárt joghatóság a kizárólagos joghatósággal ellentétben arra ad választ, hogy az ügyfél adott ügyében mely állam hatósága nem járhat el. Ebbıl következik, ha egy hatósági ügyben egy meghatározott állam joghatóságának kikötésére került sor, akkor az a többi állam vonatkozásában kizárt joghatóságot hoz létre. A vagylagos joghatóság esetén a jogszabály, illetıleg a joghatósági kikötés nem hoz létre kizárólagos joghatóságot. Ilyenkor a megállapodásban több joghatóság vagylagosan is kiköthetı, illetıleg az ügyfelek arról is rendelkezhetnek, hogy a kikötött joghatóság mellett egyéb joghatósággal rendelkezı állam joghatósága is fennmarad. A hatóság az eljárása megindítását megelızıen és az eljárás egész idıtartama alatt hivatalból köteles megvizsgálni, hogy az adott ügyre vonatkozóan van-e joghatósága, ennek részeként meg kell állapítania, hogy az általános vagy a különös joghatósági szabályok figyelembe

70

vételével kell-e eljárni, illetve van-e az adott ügyben kizárólagos vagy kizárt joghatóság. Ha az eljáró hatóság azt állapítja meg, hogy az adott ügyben nincs joghatósága, akkor az eljárás iránti kérelmet öt munkanapon belül érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania. Ha a közigazgatási hatósági döntés meghozatalára – joghatóság hiányában – mégis sor kerül, akkor az ily módon meghozott döntés a törvény erejénél fogva semmis. A Ket. általános joghatósági szabálya szerint a magyar ügyfél hatósági ügyében Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el. Amennyiben jogszabály eltérıen nem rendelkezik ugyancsak az általános joghatósági szabályt kell alkalmazni (Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el) a nem magyar állampolgár ügyfél, valamint a külföldön nyilvántartásba vett jogi személyek és egyéb szervezetek esetén is, feltéve, hogy az eljárásban az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelezı jogi aktusát, vagy magyar jogszabályt kell alkalmazni. (A teljesség igényével megemlítendı, hogy a „nem magyar állampolgár” megfogalmazásból következıen az általános joghatóság az egyéb feltételek fennállása esetén a hontalanokra is kiterjed.) A Ket. egyebekben elıírja, hogy törvény vagy kormányrendelet alapján az ügyfél hatósági ügyében külföldön a külpolitikáért felelıs miniszter vagy a konzuli tisztviselı jár el. Ilyen ügy lehet például az elveszett úti okmányok pótlása, halotti anyakönyv beszerzése, képviselet és uniós polgárok egyes ügyeinek ellátása.

2. Hatáskör és illetékesség A közigazgatási hatóság értelemszerően a hatáskörébe tartozó ügyekben jogosult és köteles eljárni. Annak érdekében, hogy a hatósági jogalkalmazás során eljáró közigazgatási szervek közötti munkamegosztás egyértelmő legyen, az egyes szervek hatáskörét, azaz az adott hatósági funkciót és a hatóság részletes feladatleírását (kompetenciáját) minden esetben jogszabály állapítja meg. A hatáskör jogi értelemben tehát nem más, mint jogosultság és kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a közigazgatási hatóság az adott ügyben eljárjon, érdemi döntést hozzon és döntését a rendelkezésére álló jogérvényesítı eszközökkel kikényszerítse. Az elsıfokú, illetve a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot a hatáskört megállapító jogszabály jelöli ki. Önkormányzati hatósági ügyben elsı fokon a képviselı-testület, törvény rendelkezése alapján a polgármester jár el. A képviselı-testület ezt a hatáskörét önkormányzati rendeletben a polgármesterre, a részönkormányzat testületére, a képviselı-testület bizottságára, vagy törvényben meghatározottak szerint létrehozott társulásra ruházhatja át. Az azonos hatáskörő szervek közötti munkamegosztást az illetékesség biztosítja, amely azt mutatja meg, hogy a hatáskörrel rendelkezı szervek közül az adott földrajzi területen mely államigazgatási szerv jogosult, illetve köteles eljárni. Amíg tehát a hatáskör az egyes közigazgatási hatóságok közötti munkamegosztást rendezi, addig az illetékesség a hatáskör valamely földrajzi területre való korlátozását jelenti . Azokat az okokat, amelyek alapján eldönthetı, hogy az azonos hatáskörő szervek közül egy adott ügyben melyik közigazgatási szerv jár el, illetékességi okoknak nevezzük. Ezen belül megkülönböztethetünk általános és különös illetékességi okokat.

71

Az általános illetékességi okok körében a törvény elsıdlegesen az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helyét, ennek hiányában szálláshelyét (együttesen: lakcím), székhelyét, telephelyét, fióktelepét (együttesen: székhely) jelöli meg. Az ingatlanra (termıföldre, házra, egyéb épületre, lakásra, házhelyre stb.) vonatkozó ügyben az a hatóság jár el, amelynek területén az ingatlan fekszik. Azokban a közigazgatási ügyekben, amelyek engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységgel kapcsolatosak, az a hatáskörrel rendelkezı szerv jár el, amelynek területén a tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják. A Ket. a korábbi szabályozáshoz képest az általános illetékességi okok körét kibıvítette, így a jogellenes magatartás elkövetıjével szemben az a hatóság illetékes, melynek területén a cselekményt elkövették. Ha az ügyfél lakcíme ismeretlen, a lakcímre alapított illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Ennek hiányában – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az eljárásra az adott ügyfajtában a fıvárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyzı hatáskörébe tartozó ügyben a fıvárosi fıjegyzı az illetékes. Fontos kiemelni, hogy a Ket. általános szabályozási jellegébıl is következik, hogy a törvény nem ad tételes felsorolást az illetékességi okokról, hanem a leggyakrabban elıforduló illetékességi okokat fogalmazza meg azzal, hogy jogszabály attól eltérıen is rendelkezhet. Emellett vannak olyan szervek, amelyek esetében az illetékességi terület és az illetékesség már nem értelmezhetı. Így például az okmányirodák hatáskörébe tartozó ügyben az ügyfél az okmányirodák bármelyikéhez fordulhat. Ugyanígy a Központi Okmányirodának eleve nincs is kijelölt illetékességi területe, illetékessége az ország egész területére kiterjed.

3. A hatáskör és illetékesség összeütközése, az eljáró szerv kijelölése Ritkán, de elıfordulhat, hogy ugyanabban az ügyben több közigazgatási hatóság állapítja meg hatáskörét és illetékességét (pozitív összeütközés), illetve több közigazgatási hatóság állapítja meg hatáskörének és illetékességének hiányát, ezért az eljárás nem indulhat meg vagy nem folytatható (negatív összeütközés). Ugyanakkor a jogbiztonság megköveteli, hogy ugyanabban az ügyben ne járjon el több szerv és ne keletkezzen több – esetlegesen még tartalmában is eltérı – hatósági döntés. A hatásköri és illetékességi összeütközés esetén az érintett hatóságok kötelesek egymás között hivatalból vagy kérelemre megkísérelni a vita eldöntését. Az egyeztetést annak a hatóságnak kell kezdeményeznie, amelyiknél az eljárás késıbb indult meg, amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát késıbb állapította meg, vagy amelyik hatóságnál az ügyfél az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta. Ha az egyeztetés sikeres, akkor az a szerv, amely a továbbiakban nem jár el, az elıtte folyamatban lévı eljárást megszünteti, az eljárás során hozott döntését visszavonja, egyszersmind az ügy iratait és a bizonyítékokat átteszi az eljárást lefolytató hatósághoz. Ha az egyeztetés sikertelen, akkor:

- hatásköri összeütközés esetén a Fıvárosi Ítélıtábla jelöli ki az eljáró hatóságot;

72

- illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek

hiányában a Kormánynak a vita eldöntését kérı hatóság mőködési területe szerint illetékes általános hatáskörő területi államigazgatási szerve jelöli ki az eljáró hatóságot.

Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy annak hiányát állapította meg vagy az ügy érdemében határozott, ez a döntés az eljáró hatóságra kötelezı. Az illetékességi ütközés sajátos esete, ha nem azonos idıpontban, de több illetékes közigazgatási hatóság elıtt is megindul az eljárás. Ilyenkor a több illetékes szerv közül – az ügyfél kérelmének hiányában – annak kell eljárnia, amelynél az eljárás elıbb indult meg (megelızés). Ha az illetékes hatóság azt állapítja meg, hogy a megelızés alapján egy másik illetékes szerv már eljárt vagy az eljárás más hatóság elıtt van folyamatban, a saját eljárását megszünteti vagy döntését visszavonja, és az errıl szóló döntését a korábban eljárt, illetve a folyamatban lévı ügyben eljáró hatósággal és az ügyféllel közli. A hatóság a joghatóságot – ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot –, valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. A vizsgálatnak figyelemmel kell lennie a törvénynek az eljárási tényekre és a hatáskörelvonás tilalmára vonatkozó szabályaira. Ha a jogi szabályozás, a közigazgatási területi beosztás módosul vagy az ügyfél lakóhelye változik, akkor az eljáró hatóság köteles megvizsgálni, hogy az adott ügyben továbbra is van-e hatásköre és illetékessége. Ha a hatóság az eljárás megindításakor vagy az eljárás bármely szakaszában megállapítja hatáskörének vagy illetékességének hiányát, köteles a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat – az ügyfél egyidejő értesítése mellett – haladéktalanul, de legkésıbb a kérelem megérkezésétıl, folyamatban lévı ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított öt munkanapon belül áttenni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezı hatósághoz. Elıfordulhat, hogy a hatáskör vagy illetékesség hiánya csak a határozat meghozatala után derül ki. Ilyenkor a határozat visszavonása mellett kerül sor az áttételre. Ha a hatóság azt állapítja meg, hogy magyar hatóságnak nincs joghatósága vagy az adott hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes és a kérelem áttételének nincs helye, akkor a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ha az eljárás során derül ki, hogy a kérelemnek érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, akkor a hatóság az eljárást megszünteti. Amennyiben a közigazgatási hatóság az adott ügyben a joghatóságát, hatáskörét és illetékességét megállapította, az eljárás lefolytatását megindítja.

4. Eljárási kötelezettség Említettük, hogy a közigazgatási hatóság a hatáskörébe tartozó ügyekben jogosult és köteles eljárni, ezért a hatáskörét vagy annak gyakorlását más hatóságra nem ruházhatja át, kivéve, ha törvény a hatáskör törvényben meghatározott esetben, az ott meghatározott másik hatóságra való átruházását kivételesen lehetıvé teszi. Ebbıl következik az is, hogy a hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el.

73

Az eljárási kötelezettségbıl következik az is, hogy a Ket.-ben meghatározott kivételekkel súlyos jogsértésnek minısül a hatóság részérıl, ha eljárási kötelezettségének a rá irányadó ügyintézési határidın belül nem tesz eleget. Ezt nevezi a jogirodalom a közigazgatási szerv hallgatásának. A közigazgatási szerv hallgatása természetesen sérti az ügyfelek érdekeit, ezért, ha a hatóság hallgat és/vagy a jogszabályban megállapított eljárási cselekménynek határidıben nem tesz eleget, a felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem megérkezésétıl vagy a hivatalos tudomásszerzéstıl számított öt munkanapon belül kivizsgálja a mulasztás okát. A vizsgálat eredményének figyelembevételével a felügyeleti szerv az ügy intézésére vonatkozó határidı tőzésével a mulasztó hatóságot az eljárás lefolytatására utasítja. Természetesen a felügyeleti szerv köteles azt is ellenırizni, hogy a hatóság az eljárási kötelezettségének a mulasztást követıen az elıírt határidın belül eleget tesz-e. Ha a mulasztó hatóság a felügyeleti szerv által kitőzött újabb határidıben sem tesz eleget eljárási kötelezettségeinek, akkor a felügyeleti szerv az ügy elintézésére – néhány speciális eset kivételével – haladéktalanul a mulasztóval azonos hatáskörő másik hatóságot jelöl ki, egyidejőleg azonban a mulasztó hatóság vezetıje ellen fegyelmi eljárást kezdeményez. A mulasztás további jogkövetkezménye, hogy a lerótt illetéket (bizonyos esetben annak kétszeresét) az ügyfélnek vissza kell fizetni. Ha a képviselı-testület, a polgármester, a bizottság, a részönkormányzat testülete, a társulás (együtt: önkormányzati hatóság) önkormányzati hatósági ügyben eljárási kötelezettségét elmulasztotta, az ügyfél kérelmére vagy hivatalból a Kormány általános hatáskörő területi államigazgatási szerve felhívja a mulasztó tisztségviselıt vagy testületet, hogy soron kívül, illetve a testület legközelebbi ülésén, de legkésıbb huszonkét munkanapon belül folytassa le az eljárást. Az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás eredménytelensége esetén az ügyfél vagy a Kormány általános hatáskörő területi államigazgatási szerve, továbbá ha az adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti szerv az intézkedési, eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására. A mulasztással kapcsolatos rendelkezéseket kell alkalmazni a fellebbezési eljáráson túlmenıen a szakhatósági eljárásra és akkor is, ha a határozat megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése folytán a hatóság az ügyintézési határidın belül nem tesz eleget az új eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségének.

5. Eljárás az illetékességi területen kívül Szó esett már róla, hogy a hatóság a hatáskörét az illetékességi területén gyakorolja. Ugyanakkor törvény és kormányrendelet kivételesen lehetıvé teheti, hogy a hatóság az illetékességi területén kívül egyes eljárási cselekményeket végezhessen. A feljogosítás csak olyan eljárási cselekmény végzésére vonatkozhat, amelyre a feljogosított hatóságnak hatásköre van. A Ket. rendelkezései szerint a fıvárosi kerületi illetékességő hatóság a fıváros egész területén, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetıje pedig a megyei jogú város egész területén végezhet eljárási cselekményt. A fıvárosi kerületi hatóság és a megyei jogú város kerületi hivatal vezetıjének ez a jogköre általános jellegő, tehát minden eljárási cselekményre kiterjedhet. Szakmai kompetenciák: B Joghatóság, hatáskör, illetékesség fogalma a Ket. alapján

74

Ellenırzı kérdések: - Mi a joghatóság fogalma és lényege? - Melyek az általános joghatósági szabályok? - Milyen különös joghatósági szabályokat ismer és mi ezeknek a lényege? - Mi a hatáskör fogalma? - Mi az illetékesség fogalma? - Melyek az általános illetékességi okok? - Melyek a hatásköri és illetékességi összeütközés esetei? - Miként történik az eljáró szerv kijelölése hatásköri összeütközés esetén? - Miként történik az eljáró szerv kijelölése illetékességi összeütközés esetén? - Mit jelent a megelızés elve? - Mit jelen a hatóság eljárási kötelezettsége? - Milyen feltétekkel végezhet eljárási cselekményeket a hatóság az illetékességi területén

kívül? Gyakorlati példák: 1. A Közbeszerzési Döntıbizottság egy jogorvoslati eljárás során észleli, hogy az egyik

ajánlattevı megsértette a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével kapcsolatos munkaügyi szabályokat, ezért az ajánlattevı ajánlatát a közbeszerzési törvény szerinti kizáró okok fennállására tekintettel érvénytelenné nyilvánítja és az ajánlattevıt munkaügyi bírsággal sújtja. Van-e jogszerő lehetısége a Közbeszerzési Döntıbizottságnak a munkaügyi jogsértés következményeinek érvényesítésére? Válaszát indokolja!

2. Az eljáró hatóság azt állapítja meg, hogy az adott ügy elbírálására nincs hatásköre, az áttételhez szükséges adatok hiányoznak és hivatalból sem állapíthatók meg. Milyen döntést hozhat a hatóság? Válaszát indokolja!

3. Az eljáró elsıfokú hatóság a határozata elleni fellebbezésben foglaltak alapján észleli illetékességének hiányát. Mit tehet az eljárt elsıfokú hatóság? Mi lesz a már meghozott határozat jogi sorsa? Válaszát indokolja!

4. A közigazgatási hatóság eljárása során azt észleli, hogy az adott ügyben az ügyfelek egyike egy másik azonos hatáskörő hatóságnál korábban már azonos tárgyban megindította az eljárást és ott az eljárás még folyamatban van. Milyen elv alapján és melyik hatóság jogosult és köteles az adott ügyben eljárni? Mi a teendıje ilyen esetben a hatóságnak?

XIV. Fejezet: Közigazgatási hatósági eljárás a Ket. szerint A közigazgatási hatósági eljárás alapvetıen három szakaszra tagolódik, amelyek a következık:

alapeljárás (elsıfokú eljárás) Jogorvoslat és döntés-

felülvizsgálat végrehajtási eljárás

- az eljárás megindítása - a kérelem érdemi vizsgálat

nélküli elutasítása - az eljárás felfüggesztése - az eljárás megszüntetése

A.) Jogorvoslati eljárások kérelem alapján - fellebbezés - a döntés módosítása és

visszavonása fellebbezés alapján

- végrehajtás elrendelése - végrehajtás foganatosítása - végrehajtás felfüggesztése - végrehajtás megszüntetése

75

- a tényállás tisztázása és bizonyítás

- a tárgyalás - az eljáró szerv

határozatának meghozatala

- bírósági felülvizsgálat - újrafelvételi eljárás B.) Hivatalbóli döntés-felülvizsgálati eljárások - a döntés módosítása vagy

visszavonása - felügyeleti eljárás - a határozat felülvizsgálata

az Alkotmánybíróság határozata alapján

- ügyészi intézkedés

1. Az eljárás megindítása A közigazgatási eljárás az ügyfél kérelmére vagy hivatalból indul meg. Az eljárás megindításával az ügyfél és a hatóság között közigazgatási eljárási jogviszony jön létre. Az eljárást akkor kell hivatalból megindítani, ha azt jogszabály elıírja, a hatóságot erre felügyeleti szerve utasította vagy bíróság kötelezte, vagy a hatóság életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetı helyzetrıl szerez tudomást. Ha jogszabály eltérıen nem rendelkezik az eljárás megindítására vonatkozó kérelem írásban és szóban is elıterjeszthetı. A szóbeli kérelemrıl azonban jegyzıkönyvet kell felvenni. A kérelemhez – az alapelvekkel összhangban – az eljárás meggyorsítása érdekében és a felek közötti együttmőködési kötelezettség részeként csatolni kell a jogszabályban elıírt mellékleteket is. Garanciális szabály, hogyha törvény vagy kormányrendelet eltérıen nem rendelkezik, az eljárás megindításáról a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az elsı eljárási cselekmény elvégzésétıl, míg a kérelemre indult eljárásban – az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfelet kivéve – az ismert ügyfelet a kérelem beérkezésétıl számított öt munkanapon belül értesíteni kell. Az értesítés csak kivételesen mellızhetı (pl. az értesítés az eljárás eredményességét veszélyeztetné vagy honvédelmi, nemzetbiztonsági okból jogszabály kizárja stb.).

2. A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása A Ket. tételesen felsorolja azokat az okokat, amelyek bármelyikének fennállása esetén a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ennek megfelelıen a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, öt munkanapon belül elutasítja, ha: a.) az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága, b.) a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye [pl.

az ügy elbírálása nem közigazgatási, hanem más, közhatalmat gyakorló szerv (pl. bíróság, ügyészség, Alkotmánybíróság) hatáskörébe tartozik],

c.) a kérelem nyilvánvalóan (fizikai értelemben) lehetetlen célra irányul (jogi lehetetlenség esetén ugyanis érdemi elutasító határozatot kell hozni!),

76

d.) jogszabály a kérelem elıterjesztésére határidıt vagy határnapot állapít meg és a kérelem

idı elıtti vagy elkésett (illetve nem jogvesztı határidı esetén igazolási kérelmet sem terjesztett elı és a határidıt nem menthetı okból lépte túl),

e.) a hatóság a kérelmet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye, feltéve, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki,

f.) a kérelem nyilvánvalóan nem az elıterjesztésére jogosulttól származik, g.) a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy. 3. Az eljárás megszüntetése és felfüggesztése Az eljárás kötelezı megszüntetésének lehetséges okait a Ket. teljeskörően felsorolja. Ezek egy része az új jogintézmények bevezetésével függ össze (pl. joghatóság hiánya, elutasításnak lett volna helye, az eljárásbeli jogutódlás nem következett be), más része a jogalkalmazói joggyakorlat tapasztalatait tükrözi (pl. kérelem visszavonása), míg vannak olyan okok, amelyek az eljárás megindításának (folytatásának) akadályát képezik (ügyfél halála vagy megszőnése, az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, hatáskörváltozás folytán az eljáró hatóságnak az adott ügyre már nincs hatásköre stb.). Bizonyos esetben a hatóság az eljárást jogosult, de nem köteles megszüntetni, ezen eset akkor áll fenn, ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget és az erre megállapított határidı meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását. A közigazgatási ügyben eljáró hatóság a tényállás tisztázásához és döntése meghozatalához releváns adatokat és körülményeket köteles teljeskörően feltárni. E körben elıfordulhat, hogy a tényállás tisztázása körébe tartozó egyes kérdések elbírálása más szerv hatáskörébe tartozik. Ezen túlmenıen az eljárás felfüggesztésének lehet helye az ügyfél indokolt kérelmére, továbbá az eljárásbeli jogutódlás kérdésének eldöntéséig. Az ügyfél eljárást felfüggesztı kérelme azonban csak akkor teljesíthetı, ha az nem a döntéshozatal vagy a végrehajtás késleltetésére irányul. Az eljárás felfüggesztése kötelezı, ha: - az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés elızetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más

szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggı más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthetı el,

- a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elı,

- a jogutód kiléte vitás és a kiesı ügyfél a kérelmezı. Az eljárás felfüggeszthetı, ha: - azt az ügyfél indokolt kérelemmel kezdeményezi és azt jogszabály nem zárja ki, továbbá

nincs ellenérdekő ügyfél vagy az ellenérdekő ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekő ügyfél érdekét az nem érinti,

- a jogutód kiléte vitás, de a kiesı ügyfél nem a kérelmezı.

77

Az eljárás felfüggesztésekor minden határidı megszakad és az eljárás felfüggesztésének megszüntetésekor az ügyintézési határidı kivételével újra kezdıdik. Azonban a hatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban lévı eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidıket az eljárás felfüggesztése nem érinti.

4. A tárgyalás A hatóság akkor tart tárgyalást, ha ezt jogszabály elıírja vagy a tényállás tisztázásához, illetve az egyezségi kísérlet lefolytatásához szükség van az eljárásban résztvevı személyek együttes meghallgatására. Ilyenkor az érdekeltek az ügy elıadója (ügyintézıje) az ügyféli vagy közremőködıi minıség, illetve a tárgyalás helyének és idıpontjának pontos megjelölése mellett megidézi, egyúttal felhívja ıket a bizonyítékaik elıterjesztésére és figyelmezteti a tárgyalás elmulasztásának törvényes következményeire. A tárgyalást az ügyintézı vezeti és ı gondoskodik a tárgyalás rendjének fenntartásáról is. Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetıje rendreutasíthatja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, továbbá eljárási bírsággal sújthatja. Az ügyfél észrevételt tehet a tárgyaláson elhangzottakra, kérdést intézhet a meghallgatott személyhez, és indítványozhatja más személy meghallgatását vagy más bizonyíték beszerzését. A tárgyalás hatékony módon segítheti a tényállás tisztázását, mert lehetıség van arra, hogy az eljárásban résztvevı személyek az egyes nyilatkozatokat meghallgassák, az elıterjesztett bizonyítékokat megismerjék, azokra közvetlenül reflektáljanak és a különbözı álláspontokat a tárgyalás menetében ütköztessék. A tárgyaláson elhangzottakról a hatóság jegyzıkönyvet készít, amely a leírást követıen megtekinthetı vagy arról – jellemzıen térítés ellenében – másolat is kérhetı.

5. Az eljáró szerv határozatának meghozatala Abban az esetben, ha az eljáró közigazgatási hatóság a döntéshozatalhoz szükséges valamennyi jogilag értékelhetı tényt tisztázta és a tényállítások valódiságáról meggyızıdött, akkor köteles az ügy érdemében határozattal dönteni. A közigazgatási hatósági döntésekrıl és a hatósági határozatra vonatkozó fıbb szabályokról részletesen a továbbiakban még szó esik. Szakmai kompetenciák: B Közigazgatási hatósági eljárás a Ket. szerint

Ellenırzı kérdések: - Milyen módon indulhat a közigazgatási eljárás? - Melyek a hivatalbóli eljárás megindításának fıbb esetkörei? - Milyen kötelezettségeknek kell eleget tegyen a hatóság az eljárás megindításával

egyidejőleg? - Soroljon föl néhány esetet, amikor a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani! - Melyek az eljárás megszüntetésének lehetséges okai? - Mely esetekben függeszti és mikor függesztheti fel az eljárást a hatóság? - Mikor tart a hatóság tárgyalást és melyek a tárgyalás tartásának fıbb szabályai? - Mikor kerülhet sor érdemi határozathozatalra?

78

Gyakorlati példák: 1. Az ügyfél a kérelmét a jogszabályban elıírt jogvesztı határidıt elmulasztva nyújtja be,

azonban ezzel egyidejőleg igazolási kérelmet is elıterjeszt. Milyen döntést hozhat az eljáró hatóság? Válaszát indokolja!

2. A folyamatban lévı hatósági eljárásban, de még az érdemi döntéshozatalt megelızıen a hatóság a joghatóságának hiányát állapítja meg. Milyen döntést hozhat az eljáró hatóság? Válaszát indokolja!

3. A hatóság a tényállás tisztázása körében észleli, hogy az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés elızetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik. Mit tehet az eljáró hatóság? Válaszát indokolja!

XV. Fejezet: Bizonyítási eljárás céljai, a bizonyítás eszközei a Ket. szerint

1. A tényállás tisztázásának kötelezettsége A tényállás tisztázása lényegében a hatósági döntéshez szükséges, jogilag értékelhetı releváns tények megállapítását jelenti. Mivel a hatóság csak a tényállás megalapozott ismeretében tud döntést hozni, a tényállás megállapítása és tisztázása, illetve az ezzel kapcsolatos eljárási cselekmények megtétele az eljáró szerv kötelessége és feladata. A közigazgatási hatóság a tények valódiságáról és a tényállításokról a bizonyítási eszközök segítségével gyızıdik meg, illetve szerez teljes bizonyosságot. Ennek megfelelıen jellemzıen az eljáró hatóság választja ki a bizonyítási eszközöket, dönt az ügyfelek bizonyítási indítványairól, illetıleg arról, hogy mikor győlt össze elegendı, a hozandó döntést kellıen megalapozó bizonyíték. A kérelemre indult eljárásban valamely tény valódiságát az ügyfélnek, hivatalból indult eljárásban általában a hatóságnak kell bizonyítania. A bizonyítási eljárás eredményeként történhet meg a tényállás megállapítása. Természetesen a bizonyítási eljárásban is szükség van a hatóság és az ügyfelek együttmőködésére. Ez a kérelemre indult eljárásokban egyszerőbb, hiszen a kérelem teljesítés érdekében a kérelmezı is törekszik a tényállás mielıbbi tisztázására. Más a helyzet azonban a hivatalból indított eljárásokban, ahol elıfordulhat, hogy az ügyfél egyben a hatósággal ellentétes érdeket képvisel. A Ket. azonban tartalmaz olyan jogi eszközöket, amelyek felhasználásával adott esetben az ellenérdekelt ügyfelet is rá lehet kényszeríteni a hatósággal való szükséges mértékő együttmőködésre. A Ket. – hasonlóan más európai közigazgatási eljárási törvényekhez – a szabad bizonyítás elvét követi, amely azt jelenti, hogy a törvényben felsorolt bizonyítási eszközök csak példálózó jellegőek, minden egyéb eszköz is alkalmas lehet a jogilag releváns tények igazolására. Ugyanakkor elıfordulhat, hogy jogszabály a bizonyítékok megválasztását illetıen korlátozásokat ír elı a hatóság számára. A korábbi eljárási törvényhez képest, új rendelkezés, hogy a hatóság a fontos bizonyítékokat lefoglalhatja annak megelızésére, hogy az ügydöntı jelentıségő bizonyítékok az eljárás késıbbi szakaszában elvesszenek vagy azok tartalmát meghamisítsák, illetve annak érdekében, hogy a hatóság a lefoglalt tárgyi bizonyítékot alapos vizsgálatnak vethesse alá.

79

A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli és az ezen alapuló meggyızıdése szerint állapítja meg a tényállást. Ennek fıként akkor van jelentısége, ha a bizonyítékok ellentmondásosak. A Ket. bizonyítási eszközként a következıket nevesíti: - az ügyfél nyilatkozata, - az irat, - a tanúvallomás, - a szemlérıl készült jegyzıkönyv, - a szakértıi vélemény, - a hatósági ellenırzésen készült jegyzıkönyv és - a tárgyi bizonyíték.

2. Az ügyfél nyilatkozata, adatszolgáltatási kötelezettsége Az ügyfél egyik legfontosabb eljárási joga a nyilatkozattételi jog. Az ügyfélnek ezért joga van ahhoz, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen vagy a nyilatkozattételt megtagadja, azaz választhat, hogy tesz-e nyilatkozatot vagy sem. Az ügyféli nyilatkozat több ügyféli megnyilatkozást foglal magában. Így megjelölheti a kérelmében foglaltakat alátámasztó bizonyítékokat, észrevételt tehet a tanúvallomásra, a szakértıi véleményre, a helyszíni szemle során tett megállapításokra, illetıleg a hatóság által hivatalból – például a helyszíni ellenırzés során – megállapított tényekre vonatkozóan, illetve válaszolhat a hatóság által szóban vagy írásban feltett kérdésekre. Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel. Ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy megszünteti az eljárást. Törvény vagy kormányrendelet kötelezıvé teheti, hogy a hivatalból folytatott eljárásban az ügyfél, a kérelemre indult eljárásban az ellenérdekő ügyfél a hatóság erre irányuló felhívására közölje az érdemi döntéshez szükséges adatokat, és jogkövetkezményeket állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére. (Az adatközlés megtagadható, ha az ügyfél nem kapott felmentést az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minısített adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól, vagy nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bőncselekmény elkövetésével vádolná.) Ha az ügyfél él nyilatkozattételi jogosultságával, akkor ez egyúttal igazmondási kötelezettség is terheli. Ha ugyanis az ügyfél vagy képviselıje, tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentıs valótlan tényt állít, illetve adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, az ügy eldöntése szempontjából jelentıs tényt elhallgat, vagy valótlan adatot szolgáltat, eljárási bírsággal sújtható. Ahhoz, hogy az ügyfél az eljárás során keletkezı iratokban foglaltakra, a tanúvallomásra, a szakértıi véleményre, a helyszíni szemle során tett megállapításokra, illetıleg a hatóság által megállapított tényekre vonatkozó nyilatkozatot tegyen, illetve szükség szerint további bizonyítási indítványokat terjeszthessen elı vagy jogorvoslati jogát gyakorolhassa feltétlenül szükséges, hogy az üggyel kapcsolatos iratokat megismerhesse. Ezért a Ket. biztosítja, hogy az ügyfél az eljárás bármely szakaszában betekinthessen az eljárás során keletkezett iratokba .

80

(Az iratbetekintési jog kizárása csak akkor kerülhet szóba, ha a hatóság az iratbetekintést kérıt nem tekinti ügyfélnek, továbbá ha az iratanyag kizárólag olyan iratokból áll, amelyekbe az ügyfél a Ket-be vagy más törvénybe foglalt kategorikus rendelkezés, illetıleg az eljáró hatóság mérlegelési jogkörben hozott döntése alapján nem tekinthet be.) Harmadik személy akkor tekinthet be a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó iratba, ha igazolja, hogy az adat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges, valamint ha a védett adat megismerésének törvényi feltételei fennállnak. Ugyanakkor természetesen az ügyfél az adatok megjelölésével kérheti az iratbetekintési jog korlátozását üzleti és más méltányolható magánérdekének védelmében. A hatóság a kérelemnek – a körülmények körültekintı mérlegelése alapján – akkor ad helyt, ha az adatok megismerésének hiánya az iratbetekintésre jogosultakat nem akadályozza jogaik gyakorlásában. Az iratbetekintés során az arra jogosult másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet (térítés ellenében). A másolatot és a kivonatot a hatóság kérelemre hitelesíti.

3. Az irat A hatóság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására vagy ezek beszerzése érdekében más szervet is megkereshet. Az okirat típusa és a bizonyító erı szempontjából kétfajta okirat különböztethetı meg, nevezetesen a közokiratot és a magánokirat. Közokiratnak min ısül az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyzı vagy más hatóság, illetıleg közigazgatási szerv (közigazgatási hatósági jogkörrel felruházott más szerv vagy személy e felhatalmazásának keretei között) ügykörén belül a jogszabályban megszabott alakban állított ki. Közokiratnak minısül továbbá minden egyéb olyan okirat is, amelyet jogszabály közokiratnak nyilvánít. A közokiratnak teljes bizonyító ereje van, azaz bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított tények és adatok valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van, amennyiben azt törvény ki nem zárja vagy nem korlátozza. A közokiratot az ellenkezı bizonyításig valódinak kell tekinteni, a közigazgatási hatóság azonban – ha szükségesnek tartja – az okirat kiállítóját akár hivatalból, akár az ügyfél kezdeményezésére megkeresheti, hogy az okirat valódisága tekintetében nyilatkozzon. Az eredeti közokiratéval azonos bizonyító ereje van a közokiratról – általában mőszaki vagy vegyi úton – készült felvételnek (fénykép-, film-, hang- stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetıleg az adathordozóról az okiratot bíróság, közjegyzı vagy más hatóság, illetıleg ezek ellenırzése mellett más szerv készítette. Ugyanilyen bizonyító ereje van az okirat megırzésére hivatott szerv (például levéltár) által vagy ellenırzése mellett készített felvételnek vagy okiratnak, végül a közokiratot kiállító vagy ırzésére hivatott szerv által a felvétel vagy adathordozó útján nyert adatok alapján készített kiadványnak.

81

A fel nem sorolt szervek és személyek által készített okiratok magánokiratok, amelyeknek ugyancsak két altípusa van: a teljes bizonyító erejő magánokirat és a közönséges magánokirat. A teljes bizonyító erejő magánokirat az ellenkezı bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetıleg elfogadta, vagy magára nézve kötelezınek ismerte el. A teljes bizonyító erejő magánokirattal szemben is helye van ellenbizonyításnak. Egyébként pedig ha az eljáró közigazgatási szervnek aggálya támad az okirat valódiságát illetıen, erre nézve a kiállítót, a tanúkat, illetıleg a hitelesítıt meghallgathatja vagy bármelyiküktıl írásbeli nyilatkozatot kérhet. Ehelyett vagy emellett lehetıség van rá, hogy a közigazgatási hatóság írásszakértı bevonásával vizsgálja: valamely írás vagy aláírás az okiratban megjelölt személytıl származik-e. A nem magyar nyelven kiállított irat – ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik – csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el, de az aránytalanul nehezen beszerezhetı irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényrıl nyilatkozatot tehet. Ilyen esetben az ügyfelet tájékoztatni kell a valótlan tartalmú nyilatkozattételének jogkövetkezményérıl.

4. A tanú Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható. A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni és a törvényben meghatározott kivétellel tanúvallomást tenni. A tanú olyan személy, aki ismer valamilyen, az ügy elbírálását befolyásoló tényt és ezen ismeretének a hatósággal való közlése útján képes elısegíteni a tényállás tisztázását. Nem vehetı figyelembe azon személy tanúvallomása, akitıl az észlelés idıpontjában fennálló fogyatékossága miatt bizonyítékként értékelhetı tanúvallomás nem várható (pl. ittas vagy bódult állapotban volt, kórosan feledékeny, testi vagy szellemi fogyatékos, stb.). Azt, hogy kitıl nem várható bizonyítékként értékelhetı tanúvallomás, mindig csak egyedileg, a tanú személyes tulajdonságai és a tanúsítani kívánt tény ismeretében lehet eldönteni. A tanúmeghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. A tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e. A tanú esetleges elfogultságát megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a jegyzıkönyvben rögzíteni kell. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire. A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértı meghallgatásakor. Ha a hatóság a tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell megfelelıen alkalmazni. A tanú jogsértést követ el, ha: - törvényes ok hiányában megtagadja a tanúvallomást, - tudomása ellenére hamis vallomást tesz, ideértve azt is, ha lényeges tényt elhallgat,

továbbá - az elfogultságával kapcsolatos körülményeket illetıen a valóságnak meg nem felelı

nyilatkozatot tesz.

82

A tanúzás egyik sajátos formája a hatósági tanú, aki az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket a jegyzıkönyv aláírásával igazolja.

5. A szemle Ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan (együtt: szemletárgy) vagy személy megtekintése vagy megfigyelése szükséges, a hatóság szemlét rendelhet el. A szemletárgy birtokosát (vagy az érintett személyt) a szemlérıl elızetesen értesíteni kell, azonban ha az értesítés a szemle eredményességét veszélyeztetné, a szemletárgy birtokosát a szemlérıl annak megkezdésekor szóban kell tájékoztatni. A szemletárgy birtokosának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának, azonban jogszabály meghatározott ügyekben elıírhatja, hogy a szemle csak akkor kezdhetı meg, ha a szemletárgy birtokosa vagy alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú jelen van. A szemlén az ügyfél jelen lehet, kivéve, ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését rendelték el. A szemle megtartása során – a tulajdonos értesítésével egyidejőleg – a szemletárgy birtokosa kötelezhetı a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy az ügyfelet a szemle helyszínére beengedje. A szemle során a szemlét végzı személy a hatásköre gyakorlásának keretei között a megfigyelni kívánt területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott a szemle tárgyával összefüggı bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, a szemletárgy birtokosától és a szemle helyszínén tartózkodó bármely más személytıl felvilágosítást kérhet, a helyszínrıl, a szemletárgyról, folyamatokról fényképet vagy kép- és hangfelvételt készíthet, mintavételt eszközölhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le. A szemle eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében, ha annak jellege indokolttá teszi, a hatóság a rendırség közremőködését kérheti. Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a hatóság felhívására – a jogkövetkezményre való figyelmeztetés ellenére – nem mutatja fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását jogellenesen megakadályozza, a hatóság a szemletárgyat lefoglalhatja, a szemle megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy pedig eljárási bírsággal sújtható. Azt, hogy kik a szemle résztvevıi, az eljáró hatóság határozza meg. Ebbe a körbe tartoznak a hatóság és az eljárásba bevont szakhatóságok munkatársai, illetve a hatóság döntésétıl függıen az ügyfelek és az eljárás egyéb résztvevıi (szakértı, tolmács, hatósági tanú stb.). Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetı helyzetben, azonnali intézkedés érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja.

6. A szakértı Szakértıt kell meghallgatni vagy szakértıi véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóság nem rendelkezik megfelelı szakértelemmel és a.) az ügyben jelentıs tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem

szükséges, vagy b.) jogszabály írja elı a szakértı igénybevételét.

83

Nincs helye szakértı kirendelésének, ha törvény vagy kormányrendelet ugyanabban a szakkérdésben szakhatóság állásfoglalásának beszerzését írja elı. Az igazságügyi szakértıi tevékenységrıl szóló törvényben meghatározott kivételekkel a kirendelt szakértı a hatóság kirendelése alapján köteles eljárni. A kirendelt szakértı eljárási bírsággal sújtható és díja a határidı lejártát követı naptól kezdıdıen naponta egy százalékkal csökkenthetı, ha anélkül, hogy a határidı meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását elızetesen bejelentette volna, feladatait határidıre nem teljesíti. A szakértı személyére az ügyfél is tehet javaslatot. Az ügyfél kérelmére az ezzel járó költségek megelılegezése esetén a hatóság a kirendelt szakértın kívül indokolt esetben – akár a szakértıi vélemény elıterjesztése elıtt, akár az után – igazságügyi szakértıi tevékenység végzésére jogosult más szakértıt is kirendelhet. Az ügyfél által felkért szakértı véleménye bizonyítékként használható fel akkor is, ha a szakértıt a hatóság nem rendeli ki. A hatóság a szakértıvel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. A szakértı az ügy iratait az eljárási feladatainak ellátásához szükséges mértékben megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz és a szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet. A szakértıt a véleményadás elıtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményére. Ugyanakkor az eljáró hatóság nincs kötve a szakvéleményhez, döntésében – akár saját ismereteire és tapasztalataira, akár egy másik szakértı szakvéleményére támaszkodva – eltérhet a szakvéleményben foglaltaktól. Szakmai kompetenciák: B Bizonyítási eljárás céljai, a bizonyítás eszközei a Ket. szerint

Ellenırzı kérdések: - Mi a bizonyítási eljárás célja? - Mikor tekinthetı a tényállás tisztázottnak? - Mit jelent a szabad bizonyítás elve? - Milyen lehetıségeket foglal magában az ügyfél nyilatkozattételi joga? - Mit jelent az igazmondási kötelezettség és melyek e kötelezettség megszegésének

jogkövetkezményei? - Miként csoportosíthatók az okiratok típus és bizonyító erı szempontjából? - Mely esetekben nem várható értékelhetı tanúvallomás és miként lehet errıl dönteni? - A szemle megtartása folyamán milyen eljárási cselekmények foganatosíthatók? - Mikor van szükség szakértı meghallgatására vagy szakértıi vélemény beszerzésére? Gyakorlati példák: 1. Az ügyfél a hatóság felhívására a nyilatkozattételt megtagadja, ezért az eljárt

közigazgatási szerv az ügy szempontjából jelentıs tény elhallgatása miatt bírsággal sújtja. Jogszerő-e a hatóság döntése? Más lenne-e a helyzet abban az esetben, ha az ügyfél él a nyilatkozattételi jogával és ezzel összefüggésben megállapítást nyer, hogy tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentıs valótlan tényt állított. Válaszát indokolja!

84

2. Az ügyfél a közigazgatási hatósági eljárás során a bíróság által kiállított tárgyalási jegyzıkönyvben foglalt nyilatkozatra hivatkozik és azt az ügy irataihoz csatolja. Ez az irat milyen okiratnak minısül? Van-e helye az ellenérdekő fél részérıl az okirattal szemben ellenbizonyításnak? Mit tehet a hatóság, hogy meggyızıdjön az okirat valódiságáról?

3. A hatóság a tényállás tisztázásának elısegítése érdekében 14. életévét be nem töltött kiskorú személyt kíván tanúként meghallgatni. Van-e erre jogszerő lehetıség? Válaszát indokolja!

4. A hatóság arról kíván meggyızıdni, hogy egy gép zajterhelése eléri vagy meghaladja-e a jogszabályban elıírt értékhatárt. Milyen bizonyítási eszköz áll a hatóság rendelkezésére? Mit tehet a hatóság, ha az eszköz birtokosa a vizsgálatot jogellenesen megakadályozza? Válaszát indokolja!

5. A hatóság az alkalmazandó jog pontos tartalmának megállapítása érdekében jogi szakértıt rendel ki. A szakértı kirendelését az ellenérdekő fél ellenzi arra hivatkozással, hogy a hatóságnak hivatalból ismernie kell a hatáskörében alkalmazandó jogot? Helyesen járt-e el a hatóság a jogi szakértı kirendelésével? Válaszát indokolja!

XVI. Fejezet: Közigazgatási hatósági döntések

1. A hatósági döntések megjelenési formái A közigazgatósági hatósági eljárás során az eljáró szerv a hatáskörébe tartozó feladatok ellátását az általa meghozott döntéseken keresztül gyakorolja, illetve érvényesíti. A közigazgatási hatósági döntés irányulhat kötelezı érvényő magatartási szabályok elıírására vagy eredményezheti jogviszonyok keletkezését, módosulását, illetve megszőnését. A Ket. szerint a hatósági döntés (hatósági aktus) megjelenési formája szerint lehet: a.) határozat (egyszerősített határozat) és végzés (együtt: döntés), b.) ideiglenes intézkedés, c.) egyezség jóváhagyása, d.) hatósági szerzıdés, e.) hatósági bizonyítvány, hatósági igazolvány és hatósági nyilvántartásba történt bejegyzés, f.) jogszerő hallgatással létrehozott határozat, g.) utasítás (pl. a szerve vezetıje, más hatóság vagy a felügyeleti szerv részérıl).

2. A határozat (egyszerősített határozat) és végzés Abban az esetben, ha az eljáró szerv a döntéshozatalhoz szükséges valamennyi jogilag értékelhetı tényt tisztázott és a tényállítások valódiságáról teljes bizonyosságot szerzett, az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerült minden más kérdésben pedig végzést bocsát ki. Kivételesen azonban elıfordulhat, hogy a hatóság a rendelkezésére álló, jogszabályban meghatározott ügyintézési határidı alatt sem hozza meg döntését (hatóság hallgatása). Ezért ha az ügyfél kérelme jog megszerzésére irányul, és ellenérdekő ügyfél az elsı fokú eljárásban nem vett részt, másik hatóság vagy szakhatóság eljárásra való kijelölése helyett jogszabály rendelkezhet úgy, hogy: a.) az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása, ha a hatóság az elıírt határidıben nem

hoz döntést,

85

b.) ha a szakhatóság az elıírt határidın belül nem ad ki állásfoglalást, a hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.

Ebben az esetben a megszerzett jogokat kötelezı a kérelemre rávezetni. Ha szükségessé válik, hogy az ügyfél a megszerzett jogait bizonyítsa, a hatóság azt elısegíti és az ügyfél kezdeményezésére, az ügyfélnél levı másodpéldányára a jogokat rávezeti vagy a hatóságnál lévı példányról készített másolatot az ügyfél rendelkezésére bocsátja. A fentiek mellett jogszabály lehetıvé teheti, hogy a hatóság mellızze a határozathozatalt, ha az eljárás jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli ellátásának mérlegelés nélkül a jogszabályban meghatározott mértékre történı emelésére irányul. A hatóság mellızi a határozathozatalt, ha az eljárás a jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli ellátásának mérlegelés nélkül a jogszabályban meghatározott mértékre történı emelésére irányul vagy ha jogszabályban biztosított jogosultság gyakorlásának kizárólag az ügyfél erre irányuló kérelmének benyújtása a feltétele. A hatóság az ügyfél kérelmére igazolja, hogy az ügyfél a kérelem benyújtásától a jogszabályban biztosított jogát jogszerően gyakorolja. Törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott esetben vagy az ügyfél hozzájárulása alapján sor kerülhet informatikai eszközzel végzett automatizált egyedi döntésre is. Automatizált egyedi döntésen a kiadmányozásra jogosult aláírása és a hatóság bélyegzılenyomata is informatikai eszközzel rögzíthetı, ha azt a törvény vagy a kormányrendelet megengedi, és az aláírás és a bélyegzılenyomat hitelességét a hatáskör gyakorlója egyedi döntésével hitelesítette. A határozat – ha jogszabály további követelményt nem állapít meg – a hatóság, a felek és az ügy azonosítására szolgáló adatokon (az eljáró hatóság megnevezésén, az ügy számán és ügyintézıjének nevén, a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevén és lakcímén vagy székhelyén, az ügyfél által a kérelemben megadott, személyazonosítására szolgáló adatokon, illetve az ügy tárgyának megjelölésén) túlmenıen rendelkezı részbıl és indokolásból áll. A határozat rendelkezı része tartalmazza a hatóság döntését; továbbá a jogorvoslat lehetıségérıl, benyújtásának helyérıl és határidejérıl, valamint a jogorvoslati eljárásról való tájékoztatást; a szakhatóság megnevezését és állásfoglalása rendelkezı részét; az eljárás lefolytatásáért fizetendı illetéknek vagy díjnak az ügyfél részére történı megfizetésre vonatkozó döntést; az eljárási költség megállapítását, ha arról a hatóság nem külön dönt; az eljárási költségek viselésérıl szóló döntést, ha arról a hatóság nem külön dönt; a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben a késedelmipótlék-fizetési kötelezettségrıl és annak mértékérıl szóló tájékoztatást, végül a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték vagy díj mértékérıl és megfizetésének, lerovásának módjairól szóló tájékoztatást. A határozat indokolása ismerteti a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellızött bizonyítást és a mellızés indokait, a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket, az eljárt szakhatóság állásfoglalásának indokolását, az ügyintézési határidı leteltének napját (az ügyintézési határidı túllépése esetén az arról szóló tájékoztatást, hogy az ügyintézési határidıt

86

mely, az ügyfélnek felróható okból nem tartotta be, vagy hogy az ügyintézési határidı túllépése esetén meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásának van helye), azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta, továbbá a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történı utalást. A határozat tartalmazza továbbá a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával, a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzılenyomatát. Jogszabály által meghatározott esetben egyszerősített döntés hozható, ha a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad és az ügyben nincs ellenérdekő ügyfél. Ebben az esetben a döntésbıl mellızhetı az indokolás és a jogorvoslatról szóló tájékoztatás. Az ügy érdemi elbírálását nem érintı, az eljárás során felmerült kérdésekben a hatóság végzést bocsát ki. A végzés ugyancsak tartalmaz azonosító adatokat (melyek megegyeznek a határozatnál írottakkal), rendelkezı részt és indokolást, azonban a nem érdemi, eldöntendı eljárási kérdések sajátosságaira tekintettel a végzés a határozathoz képest egyszerőbb szerkezetet követ. A végzés rendelkezı része tartalmazza a döntést, a jogorvoslat lehetıségérıl, benyújtásának helyérıl és határidejérıl, valamint a jogorvoslati eljárásról való tájékoztatást; az eljárás lefolytatásáért fizetendı illetéknek vagy díjnak az ügyfél részére történı megfizetésre vonatkozó döntést; az eljárási költség megállapítását, ha arról a hatóság nem külön dönt; az eljárási költségek viselésérıl szóló döntést, ha arról a hatóság nem külön dönt; a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben a késedelmipótlék-fizetési kötelezettségrıl és annak mértékérıl szóló tájékoztatást és a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték vagy díj mértékérıl és megfizetésének, lerovásának módjairól szóló tájékoztatást. A végzés indokolásában – a határozattal megegyezıen – elı kell adni a döntés részletes indokait, a mérlegelésben, a méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket, hivatkozni kell azon alkalmazott jogszabályhelyekre, amelyek alapján a hatóság a végzést meghozta, továbbá utalni kell a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályokra. Kizárólag az eljárást megszüntetı végzésnek kell tartalmaznia az ügyintézési határidı leteltének napját (az ügyintézési határidı túllépése esetén az arról szóló tájékoztatást, hogy az ügyintézési határidıt mely, az ügyfélnek felróható okból nem tartotta be, vagy hogy az ügyintézési határidı túllépése esetén meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásának van helye). Ha végzés csak valamely eljárási cselekmény idıpontjának meghatározására irányul, akkor az indokolás mellızhetı. A végzés sajátossága, hogy jellemzıen csak a határozat – ennek hiányában az eljárást megszüntetı végzés – elleni fellebbezésben támadható meg. Ugyanakkor önálló fellebbezésnek van helye: a.) az ideiglenes biztosítási intézkedésrıl szóló, b.) a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, c.) az eljárást megszüntetı, d.) az eljárás felfüggesztése tárgyában hozott,

87

e.) az ügyintézési határidı túllépésével kapcsolatban meghatározott fizetési kötelezettséggel kapcsolatos,

f.) a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelésére vonatkozó kérelemnek helyt adó,

g.) az eljárási bírságot kiszabó, h.) a fellebbezési határidı elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító, i.) az iratbetekintési jog korlátozására irányuló kérelem tárgyában hozott és j.) a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos, az eljárási költség megállapításával és viselésével

kapcsolatos, a költségmentesség iránti kérelmet elutasító, a költségmentesség módosításáról vagy visszavonásáról szóló elsı fokú végzés ellen.

3. Az ideiglenes intézkedés A hatóság – tekintet nélkül a joghatóságára, valamint hatáskörére és az illetékességre – hivatalból köteles megtenni mindazon ideiglenes intézkedéseket, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna. Az ideiglenes intézkedésrıl a hatóság végzéssel dönt. Az ideiglenes intézkedésrıl szóló végzés indokolásában ismertetni kell az ideiglenes intézkedés szükségességét és célszerőségét megalapozó tényeket és körülményeket, valamint a felmerült költséget, feltéve, hogy a költség megtérítésére az ideiglenesen intézkedı hatóság igényt tart.

4. Egyezség jóváhagyása Ha jogszabály elıírja, a hatóságnak a döntés meghozatala elıtt meg kell kísérelni, más esetben – ha az ügy természete lehetıvé teszi – a hatóság megkísérelheti egyezség létrehozását az ellenérdekő ügyfelek között. Eredménytelenség esetében a hatóság folytatja az eljárást. Ha a hatósági eljárás során lefolytatott egyezségi kísérlet eredményre vezet, a hatóság határozatba foglalja és jóváhagyja az egyezséget, feltéve, hogy az: a.) megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek, b.) nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét, valamint c.) kiterjed a teljesítési határidıre és az eljárási költség viselésére. Az egyezségben résztvevı bármelyik ügyfél kérelmére a hatóság visszavonja az egyezséget jóváhagyó határozatot, és lefolytatja az eljárást. Visszavonásnak az egyezséget jóváhagyó határozat jogerıre emelkedését követı egy éven belül van helye. Az ügyfelek részérıl az egyezséget jóváhagyó határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.

5. Hatósági szerzıdés Ennek a magyar jogban újkelető jogintézménynek a meghonosítását a kedvezı nemzetközi tapasztalatok, illetve a demokratikus jogállamoknak a hatalomgyakorlás modernebb (ügyfélbarátabb, kevésbé hatalmi jellegő) formáinak megvalósítására irányuló törekvések indukálták. A felismerés lényege, hogy vannak olyan hatósági feladatok és szabályozási területek, ahol a jogalkalmazói cél (jogérvényesítés) a hatóság hatalmi jellegének mellızésével hatékonyabban is elérhetı. Tipikusan ilyen területek az építésügyi igazgatás, a településfejlesztés és településrendezés, valamint a környezetvédelem körébe esı hatósági ügyek.

88

Hatósági szerzıdés megkötésére azonban csak akkor kerülhet sor, ha azt jogszabály lehetıvé teszi. Hatósági szerzıdés csak írásban köthetı, emellett törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet a szerzıdés megkötéséhez további feltételeket is meghatározhat. Ha a hatósági ügyben szakhatósági állásfoglalást kell beszerezni, akkor ez is elıfeltétele a szerzıdéskötésnek, mely csak a szakhatóság hozzájárulása esetén köthetı meg az abban meghatározott elıírások és feltételek szerzıdésben történı rögzítésével. A szerzıdés érvényességének szintén elıfeltétele, hogy amennyiben a megkötendı szerzıdés harmadik személy jogát vagy jogos érdekét érinti, a szerzıdés megkötése elıtt be kell szerezni az érintett írásbeli hozzájárulását. Végül jogszabály kikötheti a szerzıdés érvényességi feltételeként a szerzıdı hatóság felügyeleti szervének a hozzájárulását. Ennek beszerzésérıl a szerzıdı hatóság gondoskodik. Fontos hangsúlyozni, hogy valamennyi feltétel fennállása esetén is a szerzıdéskötés csak lehetıség, erre sem az ügyfél, sem pedig a hatóság nem kötelezhetı. A szerzıdés módosítását akkor lehet kezdeményezni, ha az ügy szempontjából jelentıs új tények merültek fel vagy a szerzıdéskötéskor fennálló körülmények lényegesen megváltoztak. A módosítást bármelyik fél kezdeményezheti. Ha a módosításhoz a másik fél nem járul hozzá vagy a felek között vita van a módosítás törvényi feltételei tekintetében, akkor a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól kérhetı a szerzıdés módosítása vagy megszüntetése. Mivel a hatósági szerzıdés jogerıs és végrehajtható határozatnak minısül, az ügyfél szerzıdésszegése esetén a hatóság – az addigi teljesítések figyelembevételével – hivatalból intézkedik a végrehajtás elrendelésérıl. Ha a hatósági szerzıdésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti, az ügyfél a teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén – a szerzıdésszegés tudomására jutásától számított harminc napon belül – a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat. A Ket.-ben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerzıdésre a Polgári Törvénykönyvnek a szerzıdésekre vonatkozó általános szabályait kell megfelelıen alkalmazni.

6. A döntés közlése A határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatósággal és a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel. A végzést az ügyféllel és azzal kell közölni, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg. A hatóság a döntést hivatalos iratként kézbesíti. Telefax útján nem közölhetı a határozat és az önállóan fellebbezhetı végzés, kivéve, ha a döntés közlésére jogosult személy vagy szerv ezt elızetesen kérte vagy ehhez hozzájárult. Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is lehet közölni, a közlés tényét és idıpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt alá kell íratni, kérelemre a szóban közölt döntést öt munkanapon belül írásban meg kell küldeni.

89

Ha az érintett rövid szöveges üzenet fogadására szolgáló elérhetıségét, telefonszámát vagy elektronikus levélcímét megadta, a hatóság rövid szöveges üzenetben, telefonon vagy elektronikus levélben tájékoztathatja a döntéshozatal tényérıl, és arról, hogy a döntés három munkanapon belül átvehetı a hatóság hivatali helyiségében, ügyfélfogadási idıben. Személyes átvétel esetén a közlés tényét és idıpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt az átvevı személlyel aláíratni. Ha az érintett a döntést határidın belül nem veszi át, a hatóság haladéktalanul írásban megküldi részére a döntést. A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, illetıleg azt átadták. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követı tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni. Ha a hatóság a döntést elektronikus úton közölte és az érintett a döntés átvételét öt munkanapon belül nem igazolja vissza, a hatóság másik írásbeli formában közli vele a döntést. Ilyen esetben a döntés közlésének napja a második közlés napja. Törvény ettıl eltérıen állapíthatja meg a döntés elektronikus úton való közlésének szabályait. Ha törvény másként nem rendelkezik, hirdetményi úton történı közlésnek van helye, ha a.) az ügyfél lakcíme, illetve székhelye ismeretlen, vagy a postai küldemény azzal a

megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen helyre költözött, és a személyi adat- és lakcímnyilvántartást vezetı hatóság vagy más állami szerv megkeresése nem járt eredménnyel,

b.) a jogutód nem ismert, c.) az ügyfél nem jelöl meg kézbesítési meghatalmazottat, vagy d.) a hirdetményi kézbesítésen kívül igénybe vehetı egyéb közlési módok alkalmazása

elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy alkalmazásuk elıre eredménytelennek mutatkozik. A hatóság életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetı helyzetben, valamint törvény rendelkezése alapján a döntést nem az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelı módon is közölheti, ez esetben a döntést öt munkanapon belül írásban is meg kell küldeni. A döntés közlésének napja ilyen esetben a második közlés napja. A hatóság közzéteszi azt a jogerıs vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított határozatot, amelyet: a.) állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb

közfeladatot ellátó szerv vagy személy ügyfélnek e tevékenységével kapcsolatban hozott, b.) közérdekő keresetindítással meg lehet támadni, c.) olyan ügyben hozott, amelyben jogszabály alapján a hatásterületen lévı ingatlan

tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati jogosultja ügyfélnek minısült,

d.) amelyben több mint ötven ügyfél vagy ötnél több, ügyfélnek minısülı, a Ket.-ben meghatározott típusú szervezet (például: érdekvédelmi szervezet) vesz részt,

e.) korlátozottan rendelkezésre álló természeti erıforrás elosztásáról, illetve felhasználásáról hozott,

f.) olyan ügyben hozott, amelyben az ügyfél számára kizárólagos vagy különleges jogot biztosított,

90

g.) személyek széles vagy pontosan meg nem határozható köre számára életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetı helyzet megelızése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése érdekében hozott,

h.) a közbiztonság fenntartása érdekében vagy fontos közrendvédelmi okból hozott, i.) jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet, továbbá az egyéni vállalkozó

vállalkozási tevékenységének hatósági ellenırzésével kapcsolatban hozott, vagy j.) törvény rendelkezése szerint nyilvánosan közzé kell tenni. Szakmai kompetenciák: B Közigazgatási hatósági döntések B A hatósági határozatra vonatkozó fıbb szabályok

Ellenırzı kérdések: - Melyek a hatósági döntések megjelenési formái? - Mely esetekben hoz a hatóság határozatot, illetve végzést? - Mit jelent a hatóság hallgatása és milyen jogkövetkezmények főzıdhetnek hozzá? - Milyen részekbıl épül fel a határozat és a végzés? - Mit tartalmaz a határozat rendelkezı része? - Mit tartalmaz a határozat indokolása? - Milyen feltételek mellett hozható egyszerősített határozat? - Mit tartalmaz a végzés rendelkezı része? - Mit tartalmaz a végzés indokolása? - Mikor és milyen módon kerülhet sor ideiglenes intézkedés elrendelésére? - Milyen feltételek mellett kerülhet sor az egyezség jóváhagyására? - Mi a hatósági szerzıdés lényege, melyek a megkötésének feltételei? - Kivel kell közölni a határozatot, illetve a végzést? - Milyen közlési formákat ismer? Gyakorlati példák: 1. Az ügyfél építési engedély iránti kérelmet nyújt be a hatósághoz. A szomszéd az

engedély kiadása ellen írásban tiltakozik, mivel az építmény sértené a jó kilátáshoz való jogát. Az eljáró építési hatóság a rendelkezésére álló ügyintézési határidı alatt nem hozza meg döntését. Ezért az ügyfél kéri a hatóságot, hogy a hallgatás folytán megszerzett jogokat vezesse rá a kérelemre. Teljesíthetı-e az ügyfél kérelme? Válaszát indokolja!

2. A hatóság határozatában az ügyfél kérelmének részben helyt ad, azonban mivel az ügyben nincs ellenérdekő fél a rendelkezı részbıl a fellebbezés (keresetindítás), illetve a fellebbezés elektronikus úton való benyújtásának lehetıségérıl való tájékoztatást mellızi. Helyesen járt-e el a hatóság? Válaszát indokolja!

3. A hatóság az eljárást határozattal megszünteti és a fellebbezés lehetıségét – nem az ügy érdemében hozott döntésrıl lévén szó – kizárja. Jogszerő-e a hatóság eljárása? Válaszát indokolja!

4. A hatóság az eljárás során megkíséreli egyezség létrehozását az ellenérdekő ügyfelek között, amely eredményre vezet. A felek egyezségbıl származó jogainak gyakorlása azonban sérti az ügyben egyébként nem érintett harmadik személy jogait. Ettıl függetlenül a hatóság az egyezséget határozatba foglalja és jóváhagyja, mert megítélése

91

szerint az érdeksérelem nagysága elhanyagolható az egyezséggel elért elınyökkel szemben. Helyesen járt-e el a hatóság? Válaszát indokolja!

5. A hatóság észleli, hogy az ügyfél a hatósági szerzıdésben foglaltakt megszegi, ezért – az addigi teljesítések figyelembevételével – hivatalból intézkedik a végrehajtás elrendelésérıl. Jogszerően mellızhetı-e a végrehajtást megelızıen eljárás lefolytatása és a tényállás tisztázása? Válaszát indokolja!

6. A hatóság az ügyfél képviselıjét eljárási bírsággal sújtja és kötelezi annak a közléstıl számított 15 napon belül történı megfizetésére. A hatóság az errıl szóló írásba foglalt döntését az ügyfélnek és az ellenérdekő félnek kézbesíti. Sértett-e a döntés közélésére vonatkozó szabályt a hatóság? Válaszát indokolja!

XVII. Fejezet: Közigazgatási jogorvoslatok rendszere

1. A jogorvoslatok áttekintése Az Alkotmány szerint a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, közigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Látható tehát, hogy a jogorvoslathoz való jog alkotmányos alapjog, amely csak rendkívül kivételes esetben korlátozható. A jogorvoslati eljárás a közigazgatási eljárásnak az alapeljárást követı viszonylagosan önálló szakasza, amelyre értelemszerően a jogorvoslati lehetıségek igénybevétele esetén kerül sor. A jogorvoslatok többféle szempontból csoportosíthatók, így megkülönböztethetünk közvetlen és közvetett jogorvoslatokat. Elıbbi körbe sorolható az érdemi döntés ellen irányuló fellebbezés vagy bírósági felülvizsgálat, míg utóbbira példa az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzésben foglaltak sérelmezése az érdemi határozat ellen irányuló fellebbezés keretei között. A jogorvoslatokat megkülönböztethetjük abból a szempontból is, hogy a jogorvoslati eljárás (döntés-felülvizsgálat) lefolytatására kinek a kezdeményezésére kerül sor. Eszerint a jogorvoslati eljárás indulhat kérelemre vagy hivatalból az alábbi összefoglaló táblázat szerint:

A.

Jogorvoslati eljárások kérelem alapján

B.

Hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások

- fellebbezés - a döntés módosítása és visszavonása

fellebbezés alapján - bírósági felülvizsgálat - újrafelvételi eljárás

- a döntés módosítása vagy visszavonása - felügyeleti eljárás - a határozat felülvizsgálata az

Alkotmánybíróság határozata alapján - ügyészi intézkedés - semmisség

92

Természetesen a jogorvoslati eljárásokban is érvényesülnek a Ket. alapelvei (az egyenlı bánásmód követelménye, a tisztességes ügyintézéshez való jog, a szakszerőség elve, az egyszerőség elve, az anyanyelv használatának joga stb.), a joghatósági, hatásköri és illetékességi szabályok, az eljárásjogi rendelkezések (pl. bizonyítási eszközök, ügyintézési határidı, eljárás felfüggesztése), a közigazgatási döntésre elıírt tartalmi és formai szabályok, a hatósági ellenırzésre vonatkozó elıírások, valamint az eljárási költségek megállapítására és viselésére irányadó rendelkezések,.

A. Jogorvoslati eljárások kérelem alapján

2. A fellebbezés A közigazgatási eljárásban a legismertebb és legáltalánosabb jogorvoslati forma a fellebbezés. Az ügyfél az elsıfokú határozat ellen bármely okból fellebbezhet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja. (A fellebbezést még részletesen indokolni sem kell, elegendı, ha a fellebbezı fél azt közli a hatósággal, hogy a döntést sérelmesnek tartja. Fontos kiemelni, hogy e tekintetben még a kérelem elnevezése sem döntı, azt tartalma szerint kell elbírálni.) A végzés – fıszabály szerint – csak a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntetı végzés elleni fellebbezésben támadható meg, amint azonban az elızı fejezetben látható volt, végzés ellen önálló fellebbezésnek több, a Ket.-ben meghatározott esetben is helye van. Az eljárás – ügyfeleken kívüli – egyéb résztvevıje önálló fellebbezéssel élhet az elsıfokú határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó elsıfokú végzés ellen. A másodfokú döntést hozó hatóság által hozott elsı fokú végzésekkel szembeni fellebbezésre is e szabályokat kell alkalmazni. Nincs helye fellebbezésnek: - ha az ügyben törvény vagy kormányrendelet a fellebbezést kizárja (például a

Közbeszerzési Döntıbizottság döntései vonatkozásában), ilyen esetekben azonban a hatóság döntése ellen bírósági felülvizsgálatnak van helye,

- az ügyfelek részérıl az egyezségüket jóváhagyó határozat ellen, - jogszabály eltérı rendelkezése hiányában valamely adatnak, ténynek vagy jogosultságnak

a hatósági nyilvántartásba hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésével szemben, - ha az elsı fokú döntést miniszter, autonóm államigazgatási szerv vagy kormányhivatal

vezetıje hozta, - törvény vagy kormányrendelet eltérı rendelkezése hiányában, ha az elsı fokú döntést

központi államigazgatási szerv vezetıje hozta. A fellebbezést – ha törvény vagy kormányrendelet eltérıen nem rendelkezik – a döntés közlésétıl számított tíz munkanapon belül lehet elıterjeszteni. A fellebbezésnek – szők kivétellel – a határozat végrehajtása tekintetében halasztó hatálya van. A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidın belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat, a szóban történı lemondást jegyzıkönyvbe kell foglalni. A fellebbezési jogról történı lemondó nyilatkozat nem vonható vissza.

93

A döntés akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha: - életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegetı helyzet megelızése, elhárítása vagy káros

következményeinek enyhítése miatt szükséges, - nemzetbiztonsági érdekbıl vagy a közbiztonság fenntartása érdekében, illetve fontos

közrendvédelmi okból szükséges, - a végrehajtás késedelme jelentıs vagy helyrehozhatatlan kárral járna, - a határozat valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik, - azt törvény élelmiszerlánc-felügyelettel kapcsolatos, továbbá honvédelmi,

nemzetbiztonsági, közegészségügyi, járványügyi, munkaügyi, munkavédelmi, fogyasztóvédelmi, kulturális örökségvédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá a közérdekő közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében lehetıvé teszi, vagy

- a hatósági nyilvántartásba történı haladéktalan bejegyzést törvény írja elı. A fellebbezést annál a hatóságnál kell elıterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta. Ugyanakkor elkésettség címén a fellebbezés nem utasítható el, ha a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidıben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elı. A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidı leteltétıl számított öt munkanapon belül fel kell terjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz, kivéve, ha a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelıen kijavítja, kiegészíti, módosítja, visszavonja vagy a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ha az ügyfél a fellebbezési határidı elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújtott be, az ennek helyt adó döntés jogerıssé válását követı öt munkanapon belül kell felterjeszteni a fellebbezést az ügy összes iratával együtt a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz. A felterjesztés során az elsı fokú döntést hozó hatóság a fellebbezésrıl kialakított álláspontjáról is nyilatkozik. Az elsı fokú döntést hozó hatóság megküldi a fellebbezést a szakhatóságnak. A szakhatóság az iratok felterjesztéséig szakhatósági állásfoglalását kijavíthatja, kiegészítheti vagy módosíthatja. A szakhatóság a fellebbezésrıl kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat. Ha a szakhatóság határidıben nem nyilatkozik, azt úgy kell tekinteni, hogy állásfoglalását fenntartotta. Az elsı fokú döntést hozó hatóság a fellebbezés és az iratok felterjesztését követıen értesíti a nem fellebbezı ügyfeleket arról, hogy a döntés fellebbezés benyújtása folytán nem vált jogerıssé, valamint arról is, hogy a fellebbezés elbírálására mely hatóság jogosult. Ha a fellebbezést a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságnál nyújtják be, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság a fellebbezést megküldi az elsı fokú döntést hozó hatóság részére, amely elıbbiek szerint jár el azzal, hogy a fellebbezés megérkezésétıl számított öt munkanapon belül kell felterjesztenie a fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz. Az elsıfokú közigazgatási hatóság a döntése ellen benyújtott fellebbezési kérelmet megvizsgálja. Ha a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a saját hatáskörében döntését módosítja vagy visszavonja. A hatóság a fellebbezés esetén

94

a nem jogszabálysértı döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelıen módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekő ügyfél. Ehelyütt kell megemlíteni a döntés kijavítására és kiegészítésére vonatkozó szabályokat. Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a hatóság a hibát - szükség esetén az ügyfél meghallgatása után - kérelemre vagy hivatalból kijavítja, ha az nem hat ki az ügy érdemére, az eljárási költség mértékére vagy a költségviselési kötelezettségre. A kijavítás ellen jogorvoslatnak nincs helye. Ha döntésbıl jogszabály által elıírt kötelezı tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti. Nincs helye a döntés kiegészítésének, ha a döntés jogerıre emelkedésétıl számított egy év már eltelt, vagy az jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogot sértene. A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt. Ha az elsıfokú közigazgatási hatóság fellebbezésben foglaltakkal nem ért egyet vagy a módosításra, visszavonásra, kijavításra, kiegészítésre nincs jogszabályi lehetıség, akkor a fellebbezést köteles a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz felterjeszteni. Ha a fellebbezésnek megfelelıen a hatósági döntést nem módosítják, vagy nem vonják vissza, a fellebbezésrıl az annak elbírálására jogosult hatóság dönt. A másodfokú döntést hozó hatóság a sérelmezett döntést, valamint az azt megelızı eljárást megvizsgálja, ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. A másodfokú döntést hozó hatóság a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Jogszabályban meghatározott esetben a másodfokú döntést hozó hatóság a mérlegelési jogkörben hozott elsıfokú döntésben meghatározott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat meg. Az erre irányuló fellebbezés hiányában is a másodfokú döntést hozó hatóság a fellebbezési eljárásban a teljesítésre új határidıt állapíthat meg, ha ez a fellebbezési eljárás miatt indokolt. A másodfokon eljáró szerv az elsıfokú határozatot illetıen a következı döntéseket hozhatja: - ha az elsı fokon eljárt közigazgatási hatóság döntését jogszerőnek, megalapozottnak tartja

és az ügyfél fellebbezésében megjelölt indokokat (különös tekintettel az esetleges új tényekre és bizonyítékokra) nem tartja elégségesnek, az elsıfokú döntést helybenhagyja;

- ha a fellebbezésben foglaltakat elfogadja, akkor az elsı fokon eljárt közigazgatási hatóság döntését megváltoztatja;

- ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat vagy az elsı fokú döntés meghozatalát követıen új tény merül fel, vagy egyébként a tényállás további tisztázása szükséges, a másodfokú döntést hozó hatóság: - a döntés megsemmisítése mellett az ügyben elsı fokú döntést hozó hatóságot új

eljárásra utasíthatja vagy - a kiegészítı bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el és ennek alapján dönt a

fellebbezés elbírálása tárgyában; - ha a másodfokú döntést hozó hatóság megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél

bevonása szükséges, az elsıfokú döntést végzésben megsemmisíti és az ügyben elsı fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja.

95

A megismételt eljárásban az elsı fokú döntést hozó hatóságot a másodfokú végzés rendelkezı része és indokolása köti. A másodfokú döntést hozó hatóság a fellebbezés elbírálása érdekében megküldött iratokat a döntés meghozatalát követıen visszaküldi a döntéssel együtt az elsı fokú döntést hozó hatósághoz, amely intézkedik a döntés kézbesítése iránt. A fellebbezési eljárás során hozott döntést a fellebbezıvel és azokkal, akikkel az elsıfokú döntést közölték, a másodfokú döntést hozó hatóság az elsı fokú döntést hozó hatóság útján közli.

3. A döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján Ha a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja. A hatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértı döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelıen módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekő ügyfél. A szakhatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértı szakhatósági állásfoglalást a fellebbezésben foglaltaknak megfelelıen módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekő ügyfél. A hatóság a szakhatósági állásfoglalás módosítása esetén módosítja döntését. Ha az elsıfokú döntést hozó hatóság a döntését módosítja vagy visszavonja, akkor a fellebbezést értelemszerően nem terjeszti fel a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz. Ekkor tehát a fellebbezés elbírálására nem a fellebbezési eljárásra vonatkozó szabályok az irányadók, hanem helyette az elsıfokú döntést hozó hatóság saját hatáskörében eljárva hozza meg új döntését. Ha a fellebbezéssel megtámadott eredeti döntés határozat volt, akkor a módosításnak, illetve visszavonásnak is határozat formáját kell magára öltenie, míg a hatóság végzése csak egy új végzéssel módosítható, illetve vonható vissza. A jogszabálysértésre figyelemmel történı módosítás vagy visszavonás esetében az elsıfokú hatóságot nem kötik a fellebbezésben leírtak, új döntésének meghozatalánál a hatályos jogot kell szem elıtt tartania . Abban az esetben azonban, ha a hatóság szerint döntése jogszabályt nem sért, ugyanakkor mégis elfogadja a fellebbezésben felhozott nem jogi jellegő indokokat, akkor az eredeti döntés módosítására csak a fellebbezésben foglaltaknak megfelelıen kerülhet sor. A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezıvel, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott döntést közölték. Az új döntés elsıfokú közigazgatási határozatnak vagy végzésnek minısül, amely ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint amilyen a visszavont, illetve a módosított döntés ellen volt.

96

4. Bírósági felülvizsgálat Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevıje a hatóság jogerıs (közigazgatási úton már meg nem támadható) határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétıl számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A keresetindítás határidejét törvény eltérıen is meghatározhatja. Ilyen eltérı rendelkezést tartalmaz a közbeszerzési törvény is, amely szerint tizenöt nap a keresetlevél benyújtására nyitva álló határidı. Ha törvény alapján a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél, továbbá a kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevıje jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti a jogerıs végzés bírósági felülvizsgálatát a végzés közlésétıl számított harminc napon belül. Az elsı fokú végzés a közlésétıl számított harminc napon belül közvetlenül a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság elıtt támadható meg, ha a végzést miniszter, autonóm államigazgatási szerv vagy kormányhivatal vezetıje vagy – törvény vagy kormányrendelet eltérı rendelkezése hiányában – ha központi államigazgatási szerv vezetıje hozta, vagy ha törvény az ügyben az elsı fokú határozattal szemben is kizárja a fellebbezést, és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetıvé. A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a végzést nemperes eljárásban vizsgálja felül. Fontos kiemelni, hogy amíg a közigazgatási jogorvoslat kezdeményezésének feltétele az ügyfél vélt vagy valós érdek- vagy jogsérelme, addig a bírósági felülvizsgálat csak jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezhetı. A jogszabálysértés ugyanakkor megjelölhetı „leíró módon”, nem feltétlenül szükséges a megsértett jogszabályi rendelkezése pontos megjelölése. A keresetlevélben anyagi, illetve eljárási kifogások is felhozhatók, sıt a Legfelsıbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának állásfoglalása szerint a jogszabálysértés abban is megjelölhetı, hogy a közigazgatási hatóság a határozat meghozatala során tévesen értelmezte az alkalmazott jogszabályt. A bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárásban fellebbezésre jogosultak valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette vagy a fellebbezés a Ket. rendelkezései szerint kizárt. A keresetlevelet az ellen a közigazgatás hatóság ellen kell benyújtani, amely – az ügyfél megítélése szerinti – jogszabálysértı, felülvizsgálni kért határozatot hozta. A keresetlevél alapján induló közigazgatási perben a pert megindító ügyfél felperesi, míg a felülvizsgálni kért hatósági határozatot meghozó közigazgatási hatóság alperesi pozícióba kerül. A keresetlevél, illetve a kérelem benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére jogosult azonban a keresetlevélben, illetve a kérelemben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérheti. A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható. A bíróság a közigazgatási hatósági döntés felülvizsgálata (közigazgatási per) körében: - jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi és

ezzel egyidejőleg a közigazgatási hatóságot új közigazgatási eljárás lefolytatására kötelezi,

97

- ha azt törvény lehetıvé teszi (pl. közbeszerzési ügyekben) a közigazgatási döntést megváltoztathatja,

- jogszabálysértés hiányában az ügyfél (a felperes) keresetét elutasítja. Fontos megemlíteni, hogy a bírói gyakorlat szerint, ha megállapítható ugyan, hogy a hatóság eljárási jogszabálysértés követett el, amely azonban ügy eldöntését érdemben nem befolyásolta, akkor a közigazgatási döntés hatályon kívül helyezésére nem kerül sor. Az eljárt közigazgatási hatóságot a megismételt eljárásban a bíróság határozatának rendelkezı része és indokolása is köti, az eljárás és a határozathozatal során köteles ennek figyelembevételével eljárni. Ha a bíróság egy adott ügyben határozatot hozott, akkor a közigazgatási hatóságnál ugyanabban az ügyben azonos tényállás mellett – feltéve persze, hogy a bíróság döntése nem az eljárás megismétlésére irányul – nincs helye új eljárásnak.

5. Újrafelvételi eljárás Az ügyfél akkor nyújthat be a jogerıs határozattal lezárt közigazgatási ügyben újrafelvétel iránti kérelmet, ha: - a hozott hatósági döntés közigazgatási szakban emelkedett jogerıre és - az ügyfélnek csak a határozat jogerıre emelkedése után jutott tudomására valamely, a

határozat meghozatala elıtt már meglevı, az eljárásban még el nem bírált és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tény, adat vagy bizonyíték, és

- az újonnan felmerült lényeges tény, adat vagy bizonyíték elbírálása esetén ez az ügyfélre nézve kedvezıbb tartalmú határozatot eredményezett volna.

Újrafelvételi eljárás megindítására vonatkozó kérelem benyújtására az ügyfélnek csak a szubjektív és objektív határidık betartása mellett van lehetısége. Így az új tény, adat vagy más bizonyíték ügyfél tudomására jutásától számított tíz munkanapon belül (szubjektív határidı), de legfeljebb az adott határozat jogerıre emelkedésének napjától számított hat hónapon belül (objektív határidı) van lehetıség újrafelvételi eljárás iránti kérelem elıterjesztésére. A szubjektív határidı elmulasztása esetén igazolás kérelem terjeszthetı elı, azonban az objektív határidı elmulasztása jogvesztéssel jár. Az újrafelvételi kérelem alapján hozott döntésnek nem akadálya a jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogok sérelme. Az újrafelvételi kérelem elbírálására az a közigazgatási hatóság jogosult, amely az elsıfokú határozatot hozta, tehát abban az esetben is, ha az adott ügyben született másodfokú határozat. Ennek oka, hogy az újrafelvételi eljárásban az elsıfokú hatóság olyan új bizonyítékot, tényt vizsgál, amely az ügyben jogerıs határozatot hozó hatóság elıtt nem volt ismert. Eljárása során az elsıfokú hatóság elıször azt vizsgálja meg, hogy az újrafelvételi eljárás megindításának törvényi elıfeltételei fennállnak-e, majd ezt követıen – ha a feltételek fennállnak – dönt érdemben a kérelem tekintetében. A hatóság az újrafelvételi kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha: a.) az a jogerıs határozat meghozatala után bekövetkezett tényen, illetve a jogi

szabályozásban bekövetkezett változáson alapul,

98

b.) az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági felülvizsgálat során a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatot hozott,

c.) a határozat jogerıre emelkedésétıl számítva hat hónap eltelt, d.) azt törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati

rendelet kizárja. Amennyiben az ügyfél a törvényi kizáró okok ellenére mégis újrafelvételi kérelmet nyújt be, akkor azt az eljáró elsıfokú közigazgatási hatóság köteles elutasítani. Ha az elsıfokú közigazgatási hatóság az újrafelvételi kérelem alapján – eljárásjogi akadály hiányában – azt állapítja meg, hogy az új tényállásra tekintettel az eredeti határozat nem tartható fenn, akkor a jogerıs határozatát módosítja, visszavonja vagy az új tényállásnak megfelelı új határozatot hoz és egyúttal eredeti határozatát visszavonja. Ehhez kapcsolódóan, ha elsıfokú közigazgatási hatóság azt valószínősíti, hogy az eredeti jogerıs határozatban megállapított kötelezettség nem lesz fenntartható, akkor köteles a folyamatban levı végrehajtást felfüggeszteni, illetve az eredeti határozat végrehajtása nyomán kialakult helyzetet rendezni. Ha a hatóság az újrafelvételi kérelemnek helyt ad, az ügyfelet olyan eljárásjogi helyzetbe kell hozni, mint amilyenben akkor lenne, ha már a korábbi határozat meghozatalakor ismerte volna az újrafelvételi eljárás alapjául szolgáló tényt, adatot vagy bizonyítékot. Ha az új tényállás sem teszi indokolttá a korábbi döntés módosítását, a hatóság az ügyfél újrafelvételi kérelmét elutasítja. E határozatok ellen természetesen az általános szabályok szerinti jogorvoslatnak (fellebbezésnek, vagy ha ez kizárt, akkor közvetlen bírósági felülvizsgálatnak) van helye.

B. Hivatalbóli döntés-felülvizsgálati eljárások

A hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások közös jellemzıje, hogy - a döntés-felülvizsgálatra kizárólag csak jogszabálysértés esetén kerülhet sor, így

méltányossági indokok figyelembe vételének, jogszabálysértéssel együtt nem járó érdeksérelemnek vagy célszerőségi megfontolásoknak nincs helye,

- a döntés-felülvizsgálat jellemzıen és általános jelleggel jogerıs döntés ellen irányul (kivétel például a határozat hivatalból történı módosítása vagy visszavonása),

- a törvény a jogbiztonság követelményének érvényre juttatása érdekében minden esetben idıbeli korlátokat állít fel, amelynek eltelte után már nincs lehetıség a hivatalbóli döntés-felülvizsgálatra,

- megismételt döntés – szők kivétellel (pl. semmisség vagy az Alkotmánybíróság határozata alapján induló felügyeleti eljárás) – nem érintheti a jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogokat,

- a végrehajtás (vagy részleges végrehajtás) nyomán beállott következményeket a lehetıségekhez képest orvosolni szükséges.

6. A döntés módosítása vagy visszavonása Ha a hatóság megállapítja, hogy a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja. Erre – az Alkotmánybíróság határozata vagy ügyészi

99

óvás alapján indított eljárás kivételével – a hatóság csak egy ízben és ha törvény eltérıen nem rendelkezik, a döntés közlésétıl számított egy éven belül jogosult. Ha a döntés bírósági felülvizsgálata van folyamatban, a hatóság az érdemi ellenkérelem elıterjesztéséig vonhatja vissza a döntését. A döntést – a Ket.-ben meghatározott kivételekkel – nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogot sértene. A döntés módosításának és visszavonásának további korlátját jelenti, ha: - a döntés nem sért jogszabályt, - a döntés fellebbezési eljárásban történı vagy bírósági felülvizsgálta már megtörtént, - a felügyeleti szerv már élt felügyeleti jogkörével, - a döntés meghozatala óta több mint egy év (vagy más törvényben meghatározott határidı)

eltelt, - a hatóság már élt a saját hatáskörben történı hivatalból történı döntés-módosítás, illetve

visszavonás lehetıségével, - jogszabály kizárja (vagy feltételhez köti és a feltétel nem áll fenn) a módosítást, illetve

visszavonás lehetıségét.

7. A felügyeleti eljárás A felügyeleti intézkedés olyan hivatalból történı rendkívüli jogorvoslat, amelynek során a felügyeleti szerv megvizsgálja, hogy az eljárt hatóság sért-e jogszabályt. A vizsgálat egyaránt irányulhat az anyagi és az eljárásjogi jogsértések megállapítására, illetve a döntés és a lefolytatott eljárás jogszerőségére. Ugyanakkor felügyeleti intézkedésre érdeksérelem alapján nem kerülhet sor. Ha a felügyeleti eljárásban a felügyeleti szerv jogszabálysértésre utaló körülményt tár fel, tapasztal, intézkedik a jogszabálysértı mulasztás megszüntetése érdekében, illetve gyakorolja felügyeleti jogkörét. Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt megváltoztatja vagy megsemmisíti és szükség esetén a felügyeleti szerv a jogszabálysértı döntést végzésben megsemmisíti, és új eljárásra utasítja az ügyben eljárt hatóságot. Megsemmisítés esetén értelemszerően a végrehajtás (vagy részleges végrehajtás) nyomán beállott következményeket is – amennyire lehetséges – orvosolni kell. Felügyeleti eljárás keretében nincs helye a döntés felülvizsgálatának, azaz a hatóság döntése nem változtatható meg és nem semmisíthetı meg, ha: a.) azt a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság érdemben elbírálta, b.) semmisségi ok esetén meghatározott idı eltelt (három, illetıleg öt év), c.) semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogát sértené, d.) kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerıre emelkedésétıl vagy ha az

hosszabb, a teljesítési határidı utolsó napjától számított öt év eltelt, e.) azt jogszabály kizárja vagy feltételhez köti, és a feltétel nem áll fenn.

8. A határozat felülvizsgálata az Alkotmánybíróság határozata alapján A határozat felülvizsgálatára az Alkotmánybíróság határozata alapján akkor kerülhet sor, ha

100

- az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak az egyedi ügyben történı alkalmazhatósága visszamenıleges kizárásával ad helyt alkotmányjogi panasznak és az ügyben bírósági felülvizsgálatra nem került sor, illetve

- az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján a jogszabályt nem, csak annak valamely lehetséges értelmezését nyilvánítja alkotmányellenessé.

Bármelyik eset is áll fenn, a jogerıs határozatot hozó hatóság felügyeleti szerve a határozatot határozatában megváltoztatja vagy megsemmisíti. Szükség esetén a felügyeleti szerv végzésben semmisíti meg a döntést, és utasítja új eljárásra az ügyben eljárt hatóságot. A felügyeleti szerv az Alkotmánybíróság határozatának részére történı kézbesítésétıl számított huszonkét munkanapon belül jár el. Az Alkotmánybíróság határozata nyomán lefolytatott felügyeleti eljárásában a felügyeleti szervet nem kötik a felügyeleti jogkörének gyakorlására vonatkozó korlátok (pl. határidık, jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogok, felügyeleti jogkör gyakorlásának jogszabályi kizárása vagy feltételhez kötése). Ha az alkotmánybírósági határozat által érintett közigazgatási hatósági határozat tekintetében nincs felügyeleti szerv – feltéve, hogy a jogerıs közigazgatási határozat felülvizsgálatát bíróságtól nem kérték – a határozat bírósági felülvizsgálatát lehetıvé tevı perindítási határidı ismételten, mégpedig az alkotmánybírósági határozat kihirdetésétıl számított harminc napra nyitva áll az ügyfél számára.

9. Az ügyészi intézkedés Ha az ügyész a Ket. hatálya alá tartozó ügyben nyújt be óvást, felszólalást, figyelmeztetést vagy jelzést a hatóság döntése, eljárása vagy mulasztása ellen, annak elbírálására az ügyészségérıl szóló törvénynek az ügyészi törvényességi felügyeletre vonatkozó fejezeteiben foglaltak az irányadók. 10. Semmisség A döntést meg kell semmisíteni, ha: a.) a magyar hatóság joghatósága az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül

alkalmazandó kötelezı jogi aktusa, nemzetközi szerzıdés vagy törvény rendelkezése alapján kizárt,

b.) az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, c.) a határozatot a szakhatóság megkeresése nélkül vagy a szakhatóság jogszabályon alapuló

állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg, d.) a közigazgatási döntés tartalmát bőncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy a

bőncselekmény elkövetését jogerıs ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki,

e.) a döntést hozó testületi szerv nem volt határozatképes vagy nem volt meg a döntéshez szükséges szavazati arány,

f.) az adott ügyben ugyanezen tényállás mellett korábban már hoztak határozatot. A fentieken túlmenıen törvény valamely meghatározott forma mellızését, illetve valamely súlyos eljárási jogszabálysértést is semmisségi okká minısíthet.

101

A döntés – szők kivételével – semmisségi ok esetén sem semmisíthetı meg, ha: - az az ügyfél jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogát sértené és a döntés jogerıre

emelkedése óta három év eltelt, - kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerıre emelkedésétıl vagy ha az

hosszabb, a teljesítési határidı utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstıl számított öt év eltelt.

A fenti rendelkezések összevetése alapján megállapítható tehát, hogy a közigazgatási hatóság határozatát – ha annak jogerıre emelkedésétıl számítva még nem telt el három év – a jogorvoslati eljárásban a jóhiszemően szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélkül kell megsemmisíteni. A kötelezettséget, joghátrányt megállapító döntés esetén a megsemmisítésre nyitva álló határidı öt évre emelkedik, míg idıkorlát nélkül semmisíthetı meg az a hatósági döntés, aminek tartalmát bőncselekmény befolyásolta, feltéve, hogy az jóhiszemően szerzett jogot nem érint. A semmisség megállapításához – a polgári jog szabályaitól eltérıen – eljárás lefolytatására van szükség, ennek megfelelıen a semmisségi okkal érintett hatósági döntés csak határozattal semmisíthetı meg. E határozat meghozatalára az a szerv jogosult és köteles, amelyik a semmisségi ok fennállását észleli. Szakmai kompetenciák: B Közigazgatási jogorvoslatok rendszere

Ellenırzı kérdések: - Mondjon példákat olyan végzésekre, amelyekkel szemben önálló fellebbezésnek van

helye! - Milyen okból terjeszthetı elı fellebbezés? - Milyen jogkövetkezménye van a fellebbezésnek a határozat végrehajtására? - Melyek a fellebbezési eljárás alapvetı szabályai és sajátosságai az alapeljáráshoz képest? - Ki és milyen feltételek mellett kezdeményezheti a közigazgatási döntés (határozat vagy

végzés) bírósági felülvizsgálatát? - Milyen jogkövetkezménye van a keresetlevélnek a határozat végrehajtására? - Milyen döntéseket hozhat közigazgatási perben a bíróság? - Melyek a hivatalból történı döntés-felülvizsgálati eljárások közös jellemzıi? - Milyen hasonlóságok és különbségek vannak a határozat fellebbezés alapján és hivatalból

történı módosítására, illetve visszavonására irányuló eljárás között? - Melyek az azonosságok és melyek a különbségek az újrafelvételi és a méltányossági

eljárás között? - Mikor (mely feltételek fennállása esetén) kerülhet sor felügyeleti eljárás lefolytatására? - Melyek a határozat Alkotmánybíróság határozata alapján történı felülvizsgálatának

sajátosságai (feltételek, eljáró szerv, lehetséges döntések)? - Mely esetekben kell a hatósági döntést megsemmisíteni? Gyakorlati példák: 1. A tárgyaláson jelenlévı ügyfél, a rá hátrányos hatósági döntés tartalmának megismerését

követıen felháborodottan közli, hogy a határozatban foglaltakkal semmilyen tekintetben nem ért egyet, majd a tárgyalóterembıl köszönés nélkül, dühösen távozik. Van-e teendıje

102

a hatóságnak ezen ügyféli megnyilvánulás kapcsán? Minek minısíthetı az ügyfél nyilatkozata? Válaszát indokolja!

2. A hatóság egy olyan hatósági ügyben, amelyben ellenérdekő felek vannak, az egyik fél fellebbezése alapján – annak ellenére, hogy döntése nem volt jogszabálysértı – a határozatát a fellebbezésben foglaltak figyelembe vételével módosítja. Jogszerő-e a hatóság eljárása? Válaszát indokolja!

3. Az elsıfokú döntést hozó hatóság a jogszabálysértésre hivatkozó fellebbezést megvizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a határozata ugyan jogszabályt sért, de nem azt a jogszabályhelyet, amelyre az ügyfél fellebbezési kérelmében utal. Dönthet-e ebben az esetben úgy a hatóság, hogy a határozatát visszavonja vagy módosítja? Mely jogszabályhelyek alapján kell ebben az esetben a fellebbezési kérelmet elbírálni? Válaszát indokolja!

4. Az ügyfél az eljárt hatóság érdemi döntését a bírósághoz benyújtott keresetlevelében azon az alapon kifogásolja, hogy a hatóság a teljeskörően feltárt tényállásból a jogszabályok téves értelmezése folytán alapvetıen téves következtetést vont le. A hatóság érdemi védekezésében azonban arra hivatkozik, hogy a hatósági határozat felülvizsgálata csak jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezhetı, a hatóság jogértelmezése nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát? Helyes-e a hatóság érvelése? Válaszát indokolja!

5. Az ügyfél újrafelvételi eljárást kíván kezdeményezni. A kérelmében elıadja, hogy a hat hónapos határidı lejárta elıtt három nappal szerzett tudomást az új tényrıl, adatról vagy más bizonyítékról. Ebben az esetben a Ket. szerint hány nap áll rendelkezésére a kérelem elıterjesztésére? Válaszát indokolja!

6. Az ügyfél egy olyan határozattal szemben terjeszt elı újrafelvétel iránti kérelmet, amely elsıfokon jogerıre emelkedett, azaz az ügyfél ezt megelızıen nem merítette ki a közigazgatási úton rendelkezésére álló jogorvoslati lehetıségeket? Van-e helye ebben az esetben újrafelvételi eljárásnak? Válaszát indokolja!

7. Az ügyfél kérelmére a hatóság az építési engedélyezés során a telek beépíthetıségét határozatával nagyobb mértékben engedélyezi, mint amennyit a helyi építési szabályozás lehetıvé tenne. Hivatalból visszavonhatja-e vagy módosíthatja-e a határozatát a hatóság, ha az ügyfél a telken a tereprendezési munkákat ugyan már megkezdte, de a házépítésre még nem került sor? Más lenne-e a helyzet, ha az ügyfél építész vagy településrendezési szakember? Válaszát indokolja!

XVII. Fejezet: A hatósági döntések végrehajthatóságának feltételei, a végrehajtás elrendelése és foganatosítása

1. A végrehajtási eljárás fogalma, a végrehajtás elıfeltételei A végrehajtási eljárás – hasonlóan a jogorvoslati eljáráshoz – a közigazgatási eljárás viszonylagosan önálló szakasza. A végrehajtási eljárás – amennyiben a felek nem élnek jogorvoslattal vagy az elsıfokú döntés ellen közigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak – követheti az alapeljárást, de kapcsolódhat a másodfokú eljáráshoz is. Természetesen az eljárásnak ez a szakasza teljesen el is maradhat, ha az érintettek önkéntes jogkövetés útján eleget tesznek kötelezettségeiknek. A teljesség igényével meg kell jegyezni, hogy a közigazgatási eljárásban az önkéntes jogkövetés nagy számban fordul elı, így általánosságban a végrehajtási eljárás lefolytatása inkább kivételesnek tekinthetı.

103

A Ket. eltérı rendelkezése hiányában végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló törvényt (a továbbiakban: Vht.) kell alkalmazni. Amennyiben azonban az önkéntes jogkövetésre nem kerül sor, akkor az állam a közhatalmi jogosítványait gyakorolva, a hatósági elıírások betartását szükség esetén kényszerítı eszközök alkalmazásával is biztosítja. Azt is mondhatjuk tehát, hogy a végrehajtási eljárás az eljárásnak azon szakasza, amelyben az eljáró közigazgatási szerv a határozatának kényszerítı eszközökkel érvényt szerez. Az állami kényszer a törvény keretei között elsısorban a kötelezett vagyoni jogait, kivételesen azonban személyes szabadságát is korlátozhatja. Ha a kényszercselekmény a kötelezett személye elleni irányul, akkor azt – a végrehajtást foganatosító szerv intézkedése alapján – a rendırség hajtja végre. Vagyoni jellegő kényszerítı eszköz lehet pénzfizetési kötelezettség végrehajtása (pénzösszeg behajtása), késedelmi pótlék érvényesítése, meghatározott cselekmény elvégzése, meghatározott ingóság kiadása. Fontos kiemelni, hogy végrehajtás csak olyan határozathoz kapcsolódhat, amely kötelezettséget állapít meg és a teljesítésre megállapított határidı vagy határnak eredménytelenül telt el. Ennek megfelelıen nincs helye végrehajtásnak, ha a hatóság engedélyt ad ki, mert jogosultság gyakorlására az ügyfél nem kényszeríthetı. Fogalmilag kizárt a végrehajtás az ún. ténymegállapító (deklaratív) határozatok és a regisztratív döntések körében. A végrehajtás szempontjából a kötelezettségek sorában sajátos helyet foglal el a meghatározott magatartástól való tartózkodásra irányuló tilalom vagy valamely cselekmény, helyzet eltőrésére irányuló – ugyancsak passzivitásban megnyilvánuló – kötelezettség, amelynek kikényszerítésére kizárólag bírságolás útján nyílik lehetıség. A közigazgatási végrehajtás szabályait kell alkalmazni: a.) a hatóság döntésében megállapított, b.) a hatóság által jóváhagyott egyezségben vállalt, c.) a hatósági szerzıdésben vállalt, illetve a szerzıdés megszegése esetén a szerzıdés alapján

az ügyfél által igénybe vett támogatás és egyéb kedvezmény visszatérítése iránti és, d.) a jogsegély keretében a külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatában foglalt

kötelezettség érvényesítésére, ha annak önkéntes teljesítése elmaradt. A végrehajthatóság jellemzıen jogerıs határozathoz kapcsolódhat, kivételesen azonban elıfordulhat, hogy a hatóság a törvényben meghatározott esetekben a kötelezettséget megállapító döntés fellebbezési jogra tekintet nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelheti el. Így megkülönböztethetünk jogerıs és végrehajtható, valamint nem jogerıs, ámde mégis végrehajtható határozatokat. Utóbbi körben említhetık azok a határozatok, amelyeknek a hatóság az azonnali végrehajtását rendelte el (pl. életveszély, súlyos kárral fenyegetı helyzet megelızése, tartási kötelezettség, közbiztonság fenntartása, stb. esetén), illetve, ha a végrehajtási cselekményre biztosítási intézkedésként kerül sor. A Ket. szerint tehát a hatóság döntése akkor végrehajtható, ha: a.) pénzfizetésre, továbbá meghatározott cselekményre vagy magatartásra irányuló

kötelezettséget állapít meg, a döntés jogerıre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidı vagy határnap (együtt: határidı) eredménytelenül telt el,

104

b.) a tőrésre vagy valamely cselekménytıl vagy magatartástól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget megállapító döntés jogerıre emelkedett, és az ügyfél a kötelezettséget - a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül - megszegte,

c.) a döntés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el,

d.) a teljesítési határidıt nem tartalmazó döntés jogerıre emelkedett. E rendelkezéseket megfelelıen alkalmazni kell a hatóság által jóváhagyott egyezségben vállalt és a hatósági szerzıdésbıl eredı kötelezettségekre is.

2. A jogerı fogalma, a végrehajthatóság és a jogerı összefüggései A leírtakból egyértelmően megállapítható, hogy a végrehajtás egyik legfontosabb – de nem kizárólagos – konjunktív elıfeltétele a hatósági döntés jogereje. A jogerı eljárásjogi értelemben azt fejezi ki, hogy a határozat a továbbiakban nem vitatható, megváltoztatására a rendes jogorvoslati eszközök útján többé nincs lehetıség. A jogerı fogalmához kapcsolódóan megkülönböztethetı az anyagi és az eljárásjogi jogerı. Elıbbi a döntés megtámadhatatlanságát, az utóbbi pedig a döntés megváltoztathatatlanságát jelenti. Jogerıre emelkedik és végrehajtható az elsıfokú határozat, ha ellene a törvényes határidın belül nem nyújtottak be fellebbezést, vagy ha fellebbeztek ugyan, de azt a másodfokú határozat jogerıre emelkedése elıtt visszavonták, továbbá ha a fellebbezésrıl lemondtak vagy a fellebbezés kizárt. A jogerıre emelkedés idıpontja a jelzett esetekben eltérıen alakul. Az elsı fokú döntés közlésekor jogerıre emelkedik a döntés, ha az ügyfél kérelem teljesítése esetére már a döntés közlése elıtt lemondott a fellebbezésrıl, és az ügyben nincs ellenérdekő ügyfél. Az utolsó kézhez kapott lemondás vagy visszavonás napján emelkedik a döntés jogerıre, ha a fellebbezési határidı tartama alatt valamennyi fellebbezésre jogosult lemond a fellebbezésrıl vagy visszavonja fellebbezését. A fellebbezési eljárás megszüntetése esetén a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, az eljárást megszüntetı elsı fokú végzése vagy a határozata a fellebbezési eljárás megszüntetésérıl szóló végzés jogerıre emelkedésének napján válik jogerıssé. A másodfokú döntés a közléssel válik jogerıssé. Ha a fellebbezés csupán a döntés egyes rendelkezése ellen irányul és annak elbírálása nem hat ki a határozatban megállapított egyéb kötelezettségekre, akkor a döntés részlegesen emelkedik jogerıre. A részjogerı következtében a döntés egyes érdemi rendelkezései különbözı idıpontban emelkednek jogerıre, emiatt a végrehajthatóság feltételei a döntés egyes rendelkezései tekintetében különbözı idıpontban állnak be. Az elsı fokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései tekintetében beáll a jogerı, ha csak az eljárás egyéb résztvevıje fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen. Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajták tekintetében úgy rendelkezhet, hogy a döntés fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerı, ha a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegébıl adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.

105

Fontos megjegyezni, hogy a jogerıs közigazgatási döntés egyben végrehajtható is. Így a határozattal szemben kezdeményezett bírósági felülvizsgálat nem halasztó hatályú jogorvoslat, ennek megfelelıen a keresetlevél benyújtása nem akadálya a végrehajtás elrendelésének és foganatosításának. Ha azonban a kötelezett a keresetlevélben a bíróságtól a döntés végrehajtásának felfüggesztését kéri és a kérelemnek a bíróság helyt ad, akkor a bíróság döntéséig a végrehajtás nem foganatosítható.

3. A végrehajtás elrendelése Maga a végrehajtási eljárás is két részre tagolódik, nevezetesen a végrehajtás elrendelésére és a végrehajtás foganatosítására. A végrehajtás elrendelése a hatóság azon döntése, amellyel az eljárást megindítja és meghatározza a végrehajtás módját. A végrehajtás foganatosítása ugyanakkor azoknak a cselekményeknek az elvégzése, amelyekkel a végrehajtó hatóság a kötelezettségek teljesítését kikényszeríti. A végrehajtás elrendelése fı szabályként az elsıfokú hatóság feladata. Ennek során a hatóság köteles meggyızıdni arról, hogy a végrehajthatóság valamennyi feltétele fennáll-e. Ha az elsıfokú hatóság a rendelkezésre álló adatok vagy a jogosult igazolása alapján megállapította, hogy a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítése határidıre nem vagy csak részben, vagy nem az elıírásoknak megfelelıen történt, a hivatalból indult vagy folytatott eljárás esetén a végrehajtást hivatalból, egyébként a jogosult kérelmére rendeli el. Új szabály, hogy a hatóság hivatalból elrendelheti a végrehajtást, ha a kérelemre indult eljárásban az ügyfél a végrehajtás megindítására irányuló kérelmet nem terjesztett elı, a hatóság azonban az eljárást hivatalból is lefolytathatta volna. Az elsıfokú hatóság (a végrehajtást elrendelı hatóság) az önkéntes teljesítés elmaradásának megállapításától számított öt munkanapon belül dönt a végrehajtás foganatosításáról. A végrehajtási eljárást végzéssel kell megindítani, e végzést a hatóság közli a jogosulttal, a kötelezettel és a végrehajtást foganatosító szervvel; a végzés a végrehajtást foganatosító szervvel való közlést követı napon válik jogerıssé. Ha a végrehajtást elrendelı hatóság és a végrehajtást foganatosító szerv azonos, a végrehajtás foganatosításáról nem kell külön végzést hozni, hanem a foganatosítást az önkéntes teljesítés elmaradásának megállapításától számított öt munkanapon belül meg kell kezdeni. A végrehajtás foganatosításáról rendelkezı végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye. A fellebbezésben elı kell terjeszteni a fellebbezés megalapozottságát alátámasztó bizonyítékokat. A hatósági szerzıdésben foglalt kötelezettség megszegése esetén a végrehajtást elrendelı végzéssel szemben az ügyfél a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz a végrehajtásra halasztó hatályú keresettel fordulhat. Ennek alapvetı oka, hogy a hatósági szerzıdés esetén a végrehajtás elrendelésére csak az ügyfél szerzıdésszegése esetén kerülhet sor, ugyanakkor a jogviszony sajátossága, hogy abban jellemzıen a felek mellérendeltsége érvényesül, ezért a végrehajtás tekintetében sem gyakorolhatja a közigazgatási hatóság a közhatalmi jogosítványait. Ilyenkor a szerzıdésszegés tényének és az ehhez kapcsolódóan elrendelt végrehajtás elrendelése jogszerőségének vizsgálata a bíróság hatáskörébe tartozik. Ebben az esetben tehát a keresetnek a végrehajtásra halasztó hatálya van, ezért a kereset benyújtásáról való tudomásszerzés után a hatóságnak az esetleg már elrendelt végrehajtást fel kell függeszteni.

106

Ha a döntés több kötelezettséget állapít meg és az egyes kötelezettségekre vagy az ügyfelekre, illetve az eljárás egyéb résztvevıire különbözı teljesítési határidık vonatkoznak vagy a határozat egyes rendelkezései különbözı idıpontban emelkednek jogerıre (részjogerı), akkor csak azon határozatrész végrehajtása rendelhetı el, amely tekintetében a végrehajthatóság minden feltétele megvalósult. A végrehajtást a kötelezettel szemben kell elrendelni, ugyanakkor a Ket. jogutódlást rendezı szabályai a végrehajtási eljárásban is irányadóak. Eszerint, ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy ha a hatósági ügy személyes jellege vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a polgári jog szerinti jogutódja lép hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kiesı ügyfél vagy kérelemre indult eljárásban – az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfelet kivéve – a kiesı ügyfél helyébe. A jogerıs határozatban megállapított kötelezettség a jogutódot terheli.

4. A végrehajtás foganatosítása, pénzfizetési kötelezettség végrehajtása Kormányrendelet eltérı rendelkezése hiányában a végrehajtást az elsıfokú hatóság foganatosítja. A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerzıdést köthet, a végrehajtás során azonban csak a végrehajtást elrendelı hatóság jogosult végzést hozni. Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy ha nem az elsıfokú hatóság foganatosítja a végrehajtást, akkor a döntés végrehajtását a végrehajtást foganatosító szerv az elsıfokú hatóság bevonásával foganatosítsa, ha ehhez olyan szakmai ismeretek vagy egyéb feltételek szükségesek, amelyekkel a végrehajtást foganatosító szerv nem rendelkezik. A pénzfizetési kötelezettség végrehajtása esetén elsısorban a biztosítási intézkedés során lefoglalt, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeget, ha ez az összeg a követelést nem vagy csak részben fedezi, a kötelezett szabad rendelkezése alatt álló, pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeget, vagy ha ez természetes személy esetében nem lehetséges, a kötelezett munkabérét kell végrehajtás alá vonni. A végrehajtás során az arányosság és a fokozatosság elvét is érvényesíteni kell. Ezért a behajtandó pénzösszeget elıször az ügyfél bankszámlája terhére kell beszedni, amely kötelezettséget az idı múlásával késedelmi pótlékkal lehet terhelni. Ha ez nem vezet eredményre, akkor természetes személy esetében ezt követi a munkabérbıl való letiltás, illetve meghatározott összeghatár feletti kötelezettség esetén az ingó, illetve ingatlan végrehajtás. Utóbbi körben – biztosítási intézkedésként – jelzálogjog bejegyzésére is sor kerülhet a kötelezett ingóságára vagy ingatlanára. A közigazgatási hatóság az ügyfél bankszámlaszámára vonatkozó adatok megismerésére az adóhatóságtól kérhet segítséget. Ugyanakkor a hatóság a végrehajtási eljárásban kivételesen az ügyfél kérelmére méltányosságot is gyakorolhat. A méltányosság gyakorlásának lehetısége megnyilvánulhat fizetési kedvezményben (fizetési halasztásban vagy részletekben történı teljesítésben), a késedelmi pótlék mérséklésében vagy elengedésében, valamint a végrehajtás méltányosságból történı felfüggesztésében. A fizetési kedvezmény alkalmazására azonban csak akkor kerülhet sor, ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek nem róható fel, így, ha a helyzetében a döntést követıen bekövetkezett változás folytán nem képes vagy az számára aránytalan terhet jelent. A késedelmi pótlék mérsékléséhez vagy elengedéséhez a jogosult hozzájárulása szükséges.

107

Ha a végrehajtás nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idı múlva vezetne eredményre, a kötelezett bármely lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. Ugyanakkor a közigazgatási végrehajtásban pénzfizetési kötelezettség teljesítése céljából ingatlan-végrehajtás elrendelésének akkor van helye, ha a pénzfizetési kötelezettség teljesítéséhez a kötelezett egyéb vagyonára vezetett végrehajtás nem vagy csak aránytalanul hosszú idı múlva nyújtana fedezetet és az ilyen módon végre nem hajtható kötelezettség összege legalább százezer forint, illetve – egyéb végrehajtás alá vonható ingatlan hiányában – a kötelezett állandó lakóhelyéül használt ingatlan esetében az egymillió forintot eléri. Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének nincs helye és a kötelezett egyéb vagyonára vezetett végrehajtás is eredménytelen, a kötelezett ingatlanát – a jogosult javára a behajthatatlan pénzkövetelés összegéig – jelzálogjoggal lehet megterhelni. A jelzálogjogot az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartásba soron kívül bejegyzi.

5. A késedelmi pótlék A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha - pénzfizetési kötelezettségének határidıben nem tett eleget, kivéve, ha törvény másként

rendelkezik, - a hatósági szerzıdés alapján igénybe vett támogatást vagy kedvezményt vissza kell

térítenie, - azt a törvény elrendeli. A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás idıpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. A késedelmi pótlék felszámítása addig tart, amíg az eljárásban foganatosított végrehajtási cselekmény sikerrel nem jár, vagy a kötelezett részérıl a teljesítés utólag meg nem történik, illetıleg mindezek hiányában a végrehajtási eljárást megszüntetı végzés meghozataláig. Ha pedig a végrehajtást megszüntetı végzés elleni fellebbezés sikeres és az eljárás folytatódik, akkor a pótlék felszámítását is megszakítás nélkül folytatni kell. A késedelmi pótlék azt illeti, akinek javára a végrehajtható döntés alapján a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell.

6. Meghatározott cselekmény végrehajtása Abban az esetben, ha a hatósági kötelezés meghatározott cselekmény végrehajtására irányul és ennek a kötelezett nem tesz eleget, akkor a végrehajtást elrendelı hatóság: - a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti, - feljogosíthatja a jogosultat, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és

veszélyére elvégezze vagy mással elvégeztesse, - a jogosult kérelmére a kötelezettet a szolgáltatás pénzegyenértékének megfizetésére

kötelezheti, - ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben vagyoni

helyzete és jövedelmi viszonyai vizsgálata nélkül eljárási bírságot szabhat ki, - a rendırség közremőködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt. A végrehajtás módjáról a végrehajtást foganatosító szerv – szükség esetén a jogosult, illetve a kötelezett meghallgatása után – dönt. A végrehajtást foganatosító szervnek azt az intézkedést

108

kell megtennie, amely – az eset összes körülményét mérlegelve – a leghatékonyabban biztosítja a kötelezettség teljesítését. A cselekmény vagy a magatartás eljárási bírsággal történı kikényszerítésére bármikor sor kerülhet, ha a körülmények miatt az a legcélszerőbb vagy ha sem a kötelezett, sem a cselekmény nem helyettesíthetı. Az eljárási bírság ismételten kiszabható, erre a bírságot megállapító végzésben a kötelezettet figyelmeztetni kell. A bírság kivetésekor a teljesítésre újabb határidıt kell megállapítani. A cselekmény ügyfél helyett történı elvégzésére akkor kerülhet sor, ha a kötelezettség tárgya valamely célirányos tevékenységgel, munkavégzéssel elérhetı eredmény. Ebben az esetben a megvalósítási folyamat megindításához, illetve véghezviteléhez szükséges tevékenységet a mulasztó ügyfél helyett más fejti ki. Ilyenkor a kötelezettség átalakul a más által elvégzett cselekmény (a munkavégzés) költségeiért, illetıleg a munkavégzéssel felmerülı kárveszélyért való helytállási kötelezettséggé. A meghatározott cselekmények pénzköveteléssé történı átalakításának feltétele, hogy a kötelezettség szerinti szolgáltatás pénzegyenértékben kifejezhetı legyen, továbbá, hogy a pénzbeli megváltást a jogosult kezdeményezze vagy ahhoz hozzájáruljon. A szolgáltatás pénzegyenértékét a végrehajtást foganatosító szerv végzésben állapítja meg, amely ellen fellebbezésnek van helye. Ha a kötelezett a pénzegyenértéket nem fizeti meg, a végrehajtás e pénzösszeg végrehajtására folyik a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására vonatkozó szabályok szerint. A pénzegyenérték megfizetésével a kötelezett mentesül a meghatározott cselekmény teljesítése alól. A végrehajtást foganatosító szerv a fizetési kedvezmény szabályainak megfelelı alkalmazásával a kötelezettnek részletekben történı teljesítést engedélyezhet vagy halasztást engedélyezhet a teljesítésre.

7. Meghatározott ingóság kiadása A végrehajtást foganatosító szerv a fizetési kedvezmény szabályainak megfelelı alkalmazásával halasztást engedhet a kötelezettnek a teljesítésre.

8. Végrehajtás felfüggesztése A végrehajtást elrendelı hatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a felügyeleti szerv vagy a bíróság függesztheti fel a végrehajtást. A végrehajtást fel kell függeszteni, ha: a.) a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a

vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban lefoglalta, feltéve, hogy más lefoglalható vagyontárgy nincs,

b.) a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elı, és a kérelemben elıadott tények és körülmények a kérelem elfogadását valószínősítik,

c.) a kötelezett meghalt vagy megszőnt, a jogutódlás tárgyában hozott végzés jogerıre emelkedéséig,

d.) azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni óvásban indítványozza,

109

e.) a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy az közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges,

f.) a kötelezett fizetési kedvezmény iránt kérelmet terjeszt elı, kivéve, ha az ügyfél korábbi, ilyen tárgyú kérelmét jogerısen már elbírálta, vagy a fizetési kedvezmény engedélyezését a törvény kizárja, valamint

g.) azt törvény vagy kormányrendelet elrendeli. A végrehajtást elrendelı hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és a kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották eljárási bírsággal. A végrehajtás felfüggesztéséig foganatosított végrehajtási cselekmények hatályosak maradnak. A felfüggesztés elrendelésétıl a megszüntetéséig újabb végrehajtási cselekmény nem foganatosítható. A végrehajtást foganatosító szerv a tudomására jutott felfüggesztési okokról és a felfüggesztés megszüntetésének lehetıségérıl a végrehajtást elrendelı hatóságot értesíti. A végrehajtást elrendelı hatóság dönt a végrehajtás folytatásáról, ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszőnt.

8. Végrehajtás megszüntetése A végrehajtás megszüntetésérıl akkor kell rendelkezni, ha a végrehajtási eljárást a sikeres végrehajtás feltételeinek hiányában vagy az elrendelés okának megszőnése miatt kell lezárni. Erre akkor kerülhet sor, ha

- a végrehajtható döntést visszavonták vagy megsemmisítették, vagy hatályon kívül helyezték,

- jogutód hiányában a végrehajtás nem folytatható, - a végrehajtáshoz való jog elévült, - a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri, - a további végrehajtási eljárási cselekményektıl eredmény nem várható, - a végrehajtást foganatosító szerv a pénzkövetelést a pénzforgalmi szolgáltatóra vagy a

munkáltatóra vonatkozó felelısségi szabály alapján vagy a kötelezett tartozásaiért külön törvény alapján helytállásra kötelezettel szemben érvényesítette,

- a hatóság a jogutódlásra tekintettel a teljesítési határidıt a végrehajtás elrendelését követıen meghosszabbította,

- a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezettel szemben felszámolási eljárást kezdeményezett, illetve a kötelezett ellen felszámolási eljárás indult, vagy

- törvény vagy kormányrendelet a végrehajtás megszüntetését egyéb okból lehetıvé teszi.

A végrehajtható döntést visszavonása vagy megsemmisítette esetén – ha történt idıközben teljesítés – akkor az „eredeti állapotot” kell visszaállítani, olyan helyzetet kell teremteni, mintha a végrehajtásra nem került volna sor. Ugyanakkor a végrehajtás megszüntetése a döntés visszavonása vagy megsemmisítése esetén sem automatikus, így vizsgálni kell azt is, hogy a megismételt eljárásban azonos vagy eltérı tartalmú döntés várható-e. Az elıbbire lehet példa, ha a felettes szerv csak eljárásjogi jogsértést állapít meg és a megismételt eljárás csak ennek kiküszöbölésére irányul. Természetesen, ha a döntés visszavonására vagy megsemmisítésére megalapozatlanság vagy anyagi jogi jogszabálysértés miatt került sor, akkor a végrehajtás megszüntetése indokolt lehet.

110

9. A végrehajtáshoz való jog elévülése A jog az idımúláshoz is jogkövetkezményt főz, így a határozattal elrendelt kötelezettség teljesítését a törvényben meghatározott idımúlást követıen végrehajtással nem lehet kikényszeríteni. Az állami kényszerítı erı hiánya azonban nem jelenti azt, hogy az elévült követelés önkéntes alapon a kötelezett által ne lenne teljesíthetı. A közigazgatási eljárásban a végrehajtáshoz való jog általános elévülési ideje öt év, különös eljárási jogszabály ennél rövidebb idıtartamot is megállapíthat. Az elévülési idıt a végrehajtható döntés jogerıre emelkedését követı vagy, ha a döntés teljesítési határidıt állapít meg, akkor a határidı utolsó napját követı naptól kell számítani. Az elévülést bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. A megszakítás joghatása az, hogy a cselekmény idıpontjától kezdve az elévülési idı számítása újból kezdıdik, vagyis az általános elévülési idı esetén a teljesítés kikényszerítésére nyitva álló idı a megszakítást követı naptól számítva újabb öt évvel, de legfeljebb a döntés jogerıre emelkedésétıl számított tíz évig meghosszabbodik. A döntés jogerıre emelkedésétıl számított tíz év elteltével a határozat nem hajtható végre. Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztése, továbbá a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési kedvezmény idıtartama alatt. Az elévülés nyugvásának lényege, hogy a nyugvást kiváltó eljárási cselekménnyel az elévülési idı folyása megszakad és a nyugvás megszőnésével az elévülés a megszakadást követı naptól folytatódik tovább. Ha a kötelezettség az elévülés miatt nem hajtható végre, a behajthatatlan pénztartozást, illetve az ingatlanfoglalás során bejegyzett jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásból törölni kell. Biztosítási intézkedések Ha az eljárás tárgyát képezı kötelezettség késıbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési határidı lejárta elıtt a biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítása vagy meghatározott dolog zárlata rendelhetı el. A biztosítási intézkedést a végrehajtás elrendelésére jogosult hatóság kérelemre vagy hivatalból rendeli el, és a végrehajtást foganatosító szerv hajtja végre. Szakmai kompetenciák: B A jogerı fogalma, a hatósági döntések végrehajthatóságának feltételei B Végrehajtás elrendelése és foganatosítása a Ket. szerint

Ellenırzı kérdések: - A végrehajtási eljárás a közigazgatási eljárásnak melyik szakasza? - Melyek a hatósági döntés végrehajthatóságának feltételei? - Mit fejez ki a határozat jogereje? - Mit jelent az anyagi és az eljárásjogi jogerı? - Melyek a határozat jogerıssé válásának esetei és feltételei? - Mikor válik jogerıssé a hatósági döntés? - Mi a különbség a végrehajtás elrendelése és foganatosítása között? - Melyek a végrehajtás elrendelésének fıbb szabályai? - Milyen végrehajtási cselekmények foganatosíthatók pénzfizetési kötelezettség

végrehajtása esetén?

111

- Mikor kerülhet sor pénzfizetési kötelezettség teljesítésének elmaradása esetén ingó vagy ingatlan végrehajtásra?

- Milyen intézkedéseket foganatosíthat a hatóság meghatározott cselekmény végrehajtásakor?

- Mely esetekben kerülhet sor a végrehajtás felfüggesztésére, illetve a végrehajtás felfüggesztése mely esetekben kötelezı?

- Mikor kerülhet sor az eljárás megszüntetésére? - Mikor következik be és mi a következménye a végrehajtáshoz való jog elévülésének? - Mit jelent az elévülés megszakítása és nyugvása? Gyakorlati példák: 1. A hatóság az ügyfél részére építési engedélyt ad ki, amelyben rögzíti, hogy a jogerıs

engedély két évig érvényes. A hatóság észleli, hogy az engedélyezett épület felépítésére az engedély szerinti határnapig nem került sor. Kikényszerítheti-e a hatóság végrehajtás útján az épület felépítését. Más lenne-e a helyzet, ha a hatóság nem építési engedélyt ad ki, hanem egy meglévı épület bontására kötelezi az ügyfelet? Válaszát indokolja!

2. A Közbeszerzési Döntıbizottság határozatában jogsértés megállapítása mellett kötelezte az ajánlatkérıt, hogy a határozat kézhezvételétıl számított 15 napon belül fizessen meg egymillió forint bírságot. Az ajánlatkérı a határozat bírósági felülvizsgálata iránt keresetlevelet nyújt be, amelyben – többek között – a vitatja a bírság összegét is. A Közbeszerzési Döntıbizottság – mivel a határozatában megállapított tizenöt napos határidı eredménytelenül telt el – az ajánlatkérı bankszámlája terhére beszedi a bírság összegét. Jogszerően járt-e el a Közbeszerzési Döntıbizottság? Mit tehet az ajánlatkérı, ha el kívánja elızni a Közbeszerzési Döntıbizottság eljárását? Válaszát indokolja!

XIX. Fejezet: Az elektronikus tájékoztatás szabályai A hatóság és a közremőködı hatóság az elektronikus információszabadságról szóló törvényben meghatározott közérdekő adatokat az ott meghatározottak szerint teszi közzé elektronikusan. A hatóság és a közremőködı hatóság által nyújtott elektronikus tájékoztatás az elektronikus információszabadságról szóló törvényben meghatározott adatokon túl tartalmazza: a.) az egyes hatósági ügyek intézésére a szervezeten belül illetékes ügyintézık nevét,

hivatali elérhetıségét vagy az ezzel kapcsolatban felvilágosítást adó ügyfélszolgálat elérhetıségét,

b.) az ügyintézés jogszabályban meghatározott határidejét, c.) az egyes eljárási cselekményekhez kapcsolódó, az ügyfelet megilletı jogokról, az

ügyfelet terhelı kötelezettségekrıl szóló tájékoztatást, d.) az illetékek és díjak - ideértve a szakhatósági eljárásért fizetendı illetékek és díjak -

meghatározását, valamint a lerovásuk, befizetésük módjáról szóló tájékoztatást, e.) az ügyek intézése során az elektronikus kapcsolattartásról, így különösen a központi

rendszer igénybevételének feltételeirıl, az eljárás megindításához szükséges kérelem és más beadvány, nyomtatvány, őrlap, informatikai alkalmazás elérhetıségérıl, kitöltésének módjáról, továbbításáról szóló tájékoztatást,

112

f.) az elektronikus kapcsolattartáshoz az ügyfélkapu létesítésérıl szóló tájékoztatást és g.) az elektronikus kapcsolattartás technikai szabályairól és az üzemzavarról szóló

tájékoztatást. A hatóság a teljesítményének és hatékonyságának mérésére ügyforgalmi statisztikát készít, amely ügycsoportonként és összesítve is tartalmazza az összes ügy számát, ezen belül az elsı fokon jogerıre emelkedett határozatok számát, a jogorvoslat során megváltoztatott határozatok számát, a határidın túl intézett ügyek számát, ügyenként az ügyintézési határidı túllépésének mértékét, a hatósággal szemben benyújtott kártérítési igények számát, a felügyeleti intézkedések, valamint az ügyintézési határidı túllépése miatt a hatóság vezetıjével szemben kezdeményezett fegyelmi eljárások számát. Az ügyforgalmi statisztika egyéb, a hatóság vezetıje által meghatározott más statisztikai adatokat is tartalmazhat. Az ügyforgalmi statisztikát a hatóság az ügyfélfogadására nyitva álló helyiségében is közzéteszi. A hatóság és a közremőködı hatóság köteles arról gondoskodni, hogy a közzétett információk hitelesek, pontosak, naprakészek és az interneten keresztül folyamatosan hozzáférhetık legyenek. A hatóság az ügyfelek személyes megjelenéséhez kötött hatósági ügyek intézését elektronikus úton vagy telefonon történı elızetes idıpontfoglalással teheti lehetıvé. Az ügyfél az elektronikus úton elérhetı ügyintézıi naptárban megjelölheti, hogy melyik idıpontban kíván a hatóságnál ügyintézés céljából megjelenni. A hatóságnak biztosítania kell, hogy az ügyfél tíz munkanapon belüli idıpontra idıpontot foglalhasson. A hatóság legkésıbb egy munkanappal az idıpontfoglalásban meghatározott idıpont elıtt az idıpont módosítását kezdeményezheti. Törvény és kormányrendelet elrendelheti az elektronikus tájékoztatás elızıektıl eltérı módját. Szakmai kompetenciák: B Elektronikus ügyintézés és tájékoztatás szabályai

XX. Fejezet: A hatósági szolgáltatás szabályai A jogszabályban arra feljogosított hatóság az ügyfél számára: - más hatóságok elektronikus tájékoztatásához, illetve elektronikus kapcsolattartási

rendszeréhez történı hozzáférést biztosíthat, - az ügyfél nevében, jogszabályban meghatározott feltételek esetén a közhiteles

nyilvántartásokból történı adatszolgáltatási, másolatkészítési kérelmet terjeszthet elı, - a személyes és különleges adatok védelmére vonatkozó szabályokra figyelemmel - az

ügyfél nevében hatósági bizonyítvány kiállítását kérheti, - az ügyfél azonosítását követıen egyedi hatósági ügye intézéséhez internetes kapcsolati

lehetıséget, szakmai és informatikai segítséget nyújthat. A szabályozás az érintett szolgáltatásnyújtók együttmőködését, az ügyfél ügyintézési lehetıségét a kölcsönös elınyök, információs önrendelkezés alapján kívánja elısegíteni.

113

A hatósági szolgáltatás lényege, hogy az arra jogszabályban feljogosított hatóság ne csak hatóságként álljon az ügyfelekkel szemben, hanem szolgáltatást nyújtson számukra. Így lehetıség nyílik arra, hogy a hatóság saját nevében, megbízottként, olyan ügyfelek számára végezzen elektronikus ügyintézést, akik sem számítógéppel, sem pedig internet elérhetıséggel nem rendelkeznek vagy ezeket az elektronikus eszközöket nem tudják kezelni. Hatósági szolgáltatás nyújtása esetén az esetleges adatkezelés kizárólag a szolgáltatás igénybevevıjének beleegyezésével történik, a felhatalmazásában meghatározott terjedelemmel, feltételekkel. Ilyenkor ugyanis az ügyfelek maguk döntenek arról, hogy elektronikus közigazgatási szolgáltatásokat kívánnak-e igénybe venni. Ugyanakkor a hatóságokat elektronikus szolgáltatások nyújtására jogszabály is kötelezheti. Szakmai kompetenciák: B Hatósági szolgáltatás szabályai Ellenırzı kérdések: - Mi a hatósági szolgáltatás lényege?