-
40Orvosok Lapja2013 | 10
szAKMAI OLDAL
Alapjaiban újult meg az Amerikai úti idegsebészeti inté-
zet orvosszakmai, gazdálkodási, szervezeti és betegel-
látási tevékenysége az elmúlt másfél évben. Profiljába
a nemzetközi hírű idegsebészet mellett mára szervesen
beépült a neurológiai, valamint a stroke-ellátás.
Integrációban az idegsebészet és a neurológia
A tradicionális idegsebészet és az újonnan telepített
neurológiai (beleértve a stroke- és epilepszia-) ellátás a
kezdetben nehezen talál-ta a kapcsolatot, azonban mára az integrált
betegellátás magasabb színvonalat eredményezett gyó-gyításban,
fogalmazott egy szep-tember közepi sajtórendezvényen Prof. dr. Nagy
Zoltán, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet (OKITI)
főigazgatója.
Az OKITI irányítását másfél éve vette át Nagy Zoltán, aki úgy
látja, hogy alapjaiban sikerült megújítani az intézmény szak-mai,
betegellátási és gazdálkodási tevékenységét. Példaként emlí-
tette, hogy az epilepszia szociál-pszichológiai aspektusától
kezdve egészen a műtéti eljárásig komp-lex ellátást végeznek. A
műtéti beavatkozás során a diagnosztika, a videomonitorozás, az
intraope-ratív elektrofiziológia és funkcio-nális idegsebészet
szakemberei egy teamben dolgoznak. Szintén egyedülálló módon teljes
körű komprehenzív ellátást nyújtanak az idegsebészettől a
klasszikus stroke-ellátáson át egészen a neu-rointervenciós
ellátásig. Egyedül itt van gyermek-idegsebészet az országban, s a
neuroonkológia, a funkcionális idegsebészet – tehát az epilepszia,
a Parkinson-kór mű-
téti kezelése, a fájdalomsebészet – az intézet szakmai
specialitásai közé tartozik.
Komplex intézeti stroke-programA nemzeti stroke program 1993-ban
kezdődött az OPNI-ban, most itt próbálják felvállalni a feladatot.
Komplex stroke-ellátási program-jukban az idegsebészet, a
neuroin-tervenció, a vaszkuláris neurológia és korai rehabilitáció
egysége valósul meg. A stroke terápiájában lezajló jelentős
változásokról dr. Szikora István főigazgató-helyet-tes,
osztályvezető főorvos beszélt. Mint mondta, az agyi érelzáródás-nak
nemcsak többféle oka van, de ezek gyógyításához többféle
orvosszakmára is szükség van. A vissza nem fordítható károsodás
miatt a stroke okát a leghatá-sosabb kezelés kiválasztásának
érdekében a lehető leghamarabb tisztázni kell.
Az OKITI-be kerülő, agytrombó-zisban szenvedő betegek 14
százalé-kánál történik kísérlet az elzáródott agyi erek
megnyitására, az esetek felében pedig már alkalmazzák a
legkorszerűbbnek számító katéte-res vérrög-eltávolítást, amelynek
során, mint egy dugót, úgy húzzák ki az elzáródást okozó vérrögöt.
Ér-zékeltetésképpen elmondta, hogy a gyógyszeres vérrög-oldás hazai
gyakorisága 3 százalék, összehason-lításként pedig megemlítette,
hogy Ausztriában 17 százalék. A néhány éve alkalmazott korszerű
eljárásnak köszönhetően a betegeknél kisebb a szövődmény veszélye,
gyorsabban felépülnek. Ugyanakkor az eljárás során alkalmazott
egyszer hasz-
Nagy Zoltán
professzor és dr.
Szikora István
-
41Orvosok Lapja
2013 | 10
szAKMAI OLDAL
sánDOr juDIt
nálatos eszközök meglehetősen drágák, a finanszírozó számára még
bizonyítani kell az eljárás hatékony-ságát, nagyobb
eredményességét.
Bizonyítani a hatékonysá-got, eredményességetNemzetközi szakmai
elismertsé-güket jól példázza, hogy az Európai Neurointervenciós
Társaság (ES-MINT) idei kongresszusának meg-szervezésére dr.
Szikora Istvánt kérte fel a szervezet. A szeptember elején Nizzában
tartott eseményen a neurointervenciós közösség tagjai mellett az
Európai Idegsebészeti Társaság képviselői, valamint a
legmeghatározóbb európai ideg-gyógyászok is részt vettek.
Szikora István szerint az ideg-sebészet, ideggyógyászat és a
neuroradiológia integrációjának az időzítése nagyon szerencsésen
alakult, ugyanis akkor jött létre az integrált intézmény, amikor
világszerte a stroke terápiájában jelentős változások zajlanak, új
eljárások születnek. A világon mindenhol, így a kongresszuson is
arról beszélt a szakma, hogyan tudnák ezeknek az egyébként nagyon
drága eljárásoknak a ha-
tékonyságát és eredményességét úgy bizonyítani a
finanszírozónak, hogy ezzel javítsák a beavatkozá-sok pénzügyi
hátterét is.
a minőségi ellátáshoz pénz is kellAz Amerikai úti idegsebészet
aktív szereplő kíván lenni a legmoder-nebb diagnosztikai, terápiás
és műtéti eljárások hazai meghono-sításában. Hazai és nemzetközi
szinten elismert az OKITI ellátási színvonala, ennek megőrzéséhez
azonban hosszabb távon nélkü-lözhetetlen a műszerek, beren-dezések
cseréje, megújítása, ami viszont a többé-kevésbé finan-szírozott
betegellátás terhére megoldhatatlan, szögezte le dr.
Nagy Zoltán. A két-három évvel ezelőtti problémák után
gazda-ságilag egyensúlyba kerültek, ám éppen szakmai elismertsége
miatt abba a helyzetbe sodródott az intézet, hogy áramlanak be a
be-tegek, akiknek harmada területen kívülről érkezik. Az ő
ellátásukhoz azonban nincs meg a többlet-finanszírozás az
intézetnek, ami havonta legalább harmincmilliós veszteséget
okoz.
A főigazgató hangsúlyozta, hogy a nemzetközileg és itthon is
elismert színvonalat fenntartani csak állandó eszközmegújítással
lehetséges. Ezzel szemben a műtő kisműszerei elöregedtek, 15–20
évesek, napi javíttatásuk állandó gondot jelent, ráadásul az
MR-be-rendezésük már 14 éves: minden-napos kérdés, meddig működik
az egyébként 10 éves korára teljes amortizációt elért berendezés.
El-mesélte, hogy az egyik, még mindig szolgálatban álló, öreg
navigációs eszközüket a gyártó szeretné visz-szakérni, hogy saját
múzeumában kiállíthassa. Elmondta azt is, hogy bár történtek fontos
fejlesztések, ám a műtőberendezések, kézi mű-szerek, a műtéti
eszközök felújítása nem halogatható, összességében 1,5 milliárd
forintra lenne szüksé-gük a műszerpark korszerűsítésé-hez. A
többé-kevésbé finanszírozott betegellátás mellett a műszaki
megújítás fedezetére is égetően nagy szüksége van az intézmény-nek,
tette hozzá.
Szakmai integrációkAz Országos Klinikai Idegtudományi Intézet
természetesen nemcsak külföldön, de itt-hon is igyekszik szakmai
együttműködések kialakítására. Ennek köszönhetően kutatási és
oktatási területen a Semmelweis Egyetemmel, az MTA Kísérleti
Orvostudományi Kutató Intézettel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
és a Pannon Egyetem Informati-kai Karaival, valamint a Budapest
Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak különböző projekteken, míg az
Uzsoki utcai Kórházzal a betegellátás különböző területein
széles-körű együttműködést alakítottak ki. Jelentős kutatási és
fejlesztési lehetőséget jelent az intézet számára a Nemzeti
Agykutatási Programban betöltött konzorciumi tagság.
-
42Orvosok Lapja2013 | 10
jOg És etIK A
Görög Ibolya (protokollszakértő, író, akkreditált
előadó) jelenleg a GProtokoll Szaktanácsadó Bt.
vezetője. 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hi-
vatal Protokollfőosztályának munkatársa, 1992-
től főosztályvezető. Munkásságáért 1998-ban a
Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével
tüntették ki.
„Nekem is be kell adni azt az injekciót!”
A viselkedési előírások leghíresebb honi szakértőjét ezúttal
azért keres-tük meg, hogy mondja el, szerinte az orvos-beteg
kapcsolatot az egész-ségügyből érkező negatív hírek mennyire
befolyásolják…
– A médián keresztül megle-hetősen sok negatív történet,
minősítés éri az egészségügy-ben dolgozókat. Ezeket hogyan
dolgoztatná fel az orvosokkal, ápolókkal? – Ami a médiában
elhangzik, az nem kell, hogy érdekeljen ben-nünket. Ugyanis az
újságírónak szenzáció kell! Azt soha nem írják, hogy „ebben a
kórházban min-den rendben van”. Nem lehet az egész ágazat gondját
az egészség-ügyben dolgozóknak a vállukra venniük. Az orvosnak a
lényeg az, hogy amit csinál, azt igyekezzen a legjobb tudása
szerint, empáti-ával elvégezni. Sőt, még azt sem kell restellniük,
hogy szeretnek dolgozni. Ezt most nem divat ki-mondani, de a
gyógyítás szenve-délye az, ami sok negatívumon is átsegíti őket. –
Ön szerint milyen az ideális orvos-beteg kapcsolat?
– Nem egyér-telmű a válasz. Mert például az úgynevezett Dr.
House-ef-fektus, ha nem is annyira ki-élezetten, mint az amerikai
tévésorozatban, de igenis létezik: ha valakinek nagyon komoly
műtétre van szüksége, akkor elsősorban nem az érdekli, hogy a
sebésze nem kedves, nem gügyög neki. Ilyenkor a legfontosabb, hogy
jó operatőr legyen az orvosa, sikeresen műtse. A háziorvosoknál
kicsit más a helyzet. Ott feltétlenül szükséges a kölcsö-nös
szimpátia. A beteg azért keresi fel az alapellátó doktorát, mert
valami egészen különleges dolgot szeretne kapni tőle, s ez az
egész-sége. Az ilyen betegekkel meg lehet beszélni a gyógyulás
feltételeit. A gond akkor van, ha csak sírni jár a rendelőbe a
ráérő, magányos ember. Igenis, rá is kell szánni egy-két per-cet,
egy vérnyomás, egy aszpirin…
– Ön szerint, mennyire ártal-mas az orvos-beteg viszonyban az
orvos-ellenesség? – Nem hiszem, hogy létezik ilyen. Ha valaki
megbetegszik, az or-voshoz úgy megy, mint máskor a templomba. Mert
valami egészen fontos dolgot remélünk, várunk tőle. – Noha az imént
azt mondta, nincs „ellenesség”, ha mégis, akkor hogyan
viselkedjenek az egészségügyi dolgozók ahhoz, hogy megfordítható
legyen a negatív megítélésük? – A beteg ne érezze, hogy kevés a
fizetésük, hogy már megint elment valaki külföldre és több túlmunka
marad rájuk. Ez a be-teget ugyanis nem érdekli. Miért is érdekelné?
Aki betegekkel fog-lalkozik, nélkülem is tudja, hogy egy-egy jó
szó, egy simogatás, egy kedves kérdés sokszor jobban gyógyít, mint
egy injekció. Azt kell a páciensnek éreznie, hogy ő a gyógyítótól
függ, rajta az egész-ségügyben dolgozó tud segíteni.
„Aki betegekkel foglalkozik, nélkülem is tudja, hogy egy-egy jó
szó, egy simoga-tás, egy kedves kérdés sokszor jobban gyógyít, mint
egy injekció. Azt kell a pá-ciensnek éreznie, hogy ő a gyógyítótól
függ, rajta az egészségügyben dolgozó tud segíteni.”
Görög Ibolya
-
43Orvosok Lapja
2013 | 10
KuLtÚr A
KrAsznAI ÉvA
És akkor már minden könnyebben megy. Ráadásul az idő is
kelleme-sebben telik, ha az egészségügyi dolgozók mosolyognak, és
érzik, igenis tudnak másokkal jót tenni. – Azt hiszem, én kötöm az
ebet a karóhoz... az aktuálpolitika mennyire befolyásolja a
szerin-tem létező ártalmas tendenci-ákat?
– Sajnos az aktuálpolitika minden-hol jelen van, ezért az
egészség-ügyről általában csak a kollégák-kal beszélgessünk, ráérő
időnkben. De ha valaki tényleg vigyázni akar a saját lelki
békéjére, próbálja meg a politizálást elkerülni. Mert egy beteget
nem azért gyógyítunk meg, mert jobbos vagy balos, ha-nem, mert
beteg. – Kinek, minek jó a most kiala-kult állapot generálása? –
Csak elképzeléseim vannak, nincs kellő rálátásom arra, hogy alapos
választ adjak. Engedje meg, hogy ne válaszoljak. Mert mind-járt azt
mondanám, hogy olcsóbb megvenni egy lelakott házat, mint egy
tökéleteset…– Elvándorol a szakembergár-da, a jók már alig-alig
vannak itthon, a maradók pedig idő-sebbek, vagy nem feltétlenül
a
legjobbak? Ennek milyen követ-kezményei lehetnek? – Ez megint
nem protokollkérdés. Sajnálom, hogy elmennek a szak-emberek. Azt
hallottam, hogy az itthon épphogy megfelelő nővérke megítélése
odaát az, hogy nagyon tudja, érti a szakmáját. Lehet, hogy túl jó
az egészségügyi képzési rendszerünk? Szerintem itthon kell helyt
állni, mert itt vagyunk itthon. Itt értjük a félszavakat, itt
tudunk a szóvicceken nevetni, itt ismerjük a boltost a házban…
Persze a pénz nagy úr… De leg-alább egy-két év után jöjjenek már
haza. Nekem is be kell adni azt az injekciót!
Sajnos az aktuálpolitika mindenhol jelen van, ezért az
egészségügyről álta-lában csak a kollégákkal beszélgessünk, ráérő
időnkben. De ha valaki tényleg vigyázni akar a saját lelki
békéjére, pró-bálja meg a politizálást elkerülni.
Nem kirívó jelenség a művészetekben járatos gyó-
gyító ember, mégis örömmel vegyes csodálkozással
látjuk viszont orvosunkat egy-egy koncertterem
színpadán. Kettős az érzés: az orvos személye egy-
szerre még fényesebb lesz, az öltöny vagy kosztüm
alatt megpillanthatjuk azt az embert, akit a fehér
köpeny eddig elrejtett előlünk.
A zene minden múzsához közelebb visz
Gasztroszkóp és hegedű – mindket-tő Székely György főorvos
védjegye. A Szent János Kórház gasztroen-terológiai osztályának
vezetője a betegellátás mellett az aktívan koncertező, orvosokból
álló Sem-melweis Vonósnégyesben is játszik.
– Sokan vélik úgy, hogy a zené-nek valamiképp egészségvédő
hatása is van. Ön is így tapasz-talja?– Igen, sőt ezzel az
összefüggéssel egy komoly tudományág is fog-lalkozik ma már. Magam
is úgy
vélem, hogy azok, akiknek a zene mindennapos szükséglet, jobban
tolerálják a stresszes helyzeteket. A muzsika élvezete stresszoldó
endorfinokat produkál a szerve-zetben, ami átlendít a hétköznapi
feszültségeken, kiegyensúlyozot-tabbá teszi az embert.– Meséljen az
indulásról, az esetleges döntési helyzetről zene és orvoslás
között.– Mivel édesapám is orvos volt, nem volt kérdés, hogy én is
ezt a hivatást válasszam. Hatévesen döntöttem el, hogy a
gyógyítás-sal akarok foglalkozni, ezért nem kerültem válaszút elé.
Ám mivel hamar kiderült, van érzékem a zenéhez, órákra jártam,
gyakorol-tam, s a muzsika a mai napig ne-
-
44Orvosok Lapja2013 | 10
KuLtÚr A
mes és fontos tevékenység maradt az életemben.– Sokat jár
külföldön. Másutt mennyire jellemző, hogy az or-vosok egyúttal
művészettel is foglalkoznak?– Ez a világon mindenütt így van.
Olyannyira, hogy minden művészeti ágban alakult olyan szerveződés,
amely az orvosokat fogja össze. 2006-ban például ha-zánkban adott
sikeres koncertet az Európai Orvoszenekar. Általában jellemző ránk,
hogy szeretjük és műveljük is a zenét, talán azért is, mert
hivatásunknál fogva érzéke-nyebbek vagyunk a rezdülésekre. A két
terület tehát valahogyan összefügg. De ez nem csupán a zenére
érvényes. Én például a szépirodalmat is nagyon szeretem, sokat
olvasok. Azt szoktam mon-dani, hogy a zene a többi múzsá-hoz is
közelebb viszi az embert.– Nemsokára jeles kórus ad jó-tékonysági
koncer-
tet az Ön által vezetett gaszt-roenterológiai osztály javára.
Mire szánják a bevételt?– Ez lesz az első alkalom, hogy nemzetközi
hírű együttest, a Vashegyi György vezetésével működő Purcell Kórust
láthatjuk
vendégül. Bízom a komoly érdek-lődésben, hiszen csodálatos zenei
élményben lehet részük a zene-szerető embereknek. A bevételnek lesz
helye: az orvosok, ápolók kép-zését, valamint eszközök beszerzé-sét
támogatnánk belőle.– Maradjunk is a szakmánál. Hogyan alakult a
gasztroente-rológus szakorvosok létszáma?– A migráció miatt sajnos
ez a
szakma is fölsorakozott a hiányszakmák közé. Kevés a
specialista, főként vidéken nagy a hiány.– Ön viszont itt van. A
jeles gyógyítók általában iskolát teremtenek, kinevelik
utó-daikat.– Az iskolateremtés, rész-ben a csekély létszám miatt,
rendkívül nehéz manapság. Nekem mindenesetre a volt professzorom,
Witt-man István a példaképem, az ő útmutatását követem, amikor a
fiatalokat tanítom. Professzoromnak az volt a hitvallása, hogy a
beteg nem csupán gasztroente-rológiai vizsgálati alany, hanem a
korrekt kivizsgá-
lástól a gyógyulásig vezető úton az orvosnak végig kell őt
kísérnie. Ezt a szemléletet adom át a fiatal generációnak.– Hogyan
strukturálódott át a gasztroenterológiai megbete-gedések köre?–
Mára jelentősen növekedett a funkcionális problémák száma, főként
az irritábilis bélszindróma, továbbá a daganatos megbete-gedések
sem csökkennek. Külön csoportot alkotnak a gyulladásos
bélbetegségek, a Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa, valamint a
májbetegségek. Osztályunk ezek ellátásában centrumnak számít.–
Segíthetik-e az orvos munká-ját a betegszervezetek?– Vannak olyan
megbetegedések, amelyek hosszan, akár élethosszig tartó kezelést
igényelnek. Ezekben nagyon fontos a betegszerveze-tek munkája,
hiszen segítenek bennünket az edukációban. Sok esetben nem csupán a
beteget, hanem a környezetét is oktatni kell, arra például, hogyan
lehet többé-kevésbé teljes életet élni a meglévő betegség mellett.
Ennek életmódbeli, technikai komponen-sei is vannak. Ha a
szervezetek jól dolgoznak, rengeteget tehetnek a páciensekért,
amivel a mi eredmé-nyeinket is erősítik. Tapasztala-taim szerint
sikeresen dolgoznak.– Mennyit dolgozik egy nap?– Szakaszosan
dolgozom, a munkaidő utánra is sok minden jut, de azt vallom, és
erre bizta-tom a munkatársaimat is, hogy szabadidőnek mindig lennie
kell. Olyankor úszom, zenélek, olvasok. A muzsikához, a darabok
begya-korlásához is kell idő, de egy darab megtanulása jóval tovább
tart ne-kem, illetve az orvos barátaimmal több, mint harminc éve
alapított vonósnégyesnek, mint ha a zene lenne a hivatásunk, tehát
„hossz-metszetben” gyakorolunk.
nIczKy eMőKe
Dr. Székely
György
Meghívó egy jótékonysági
hangversenyre
