igazság - Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány · n vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” – mondta Jézus tanítványainak

n vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csakáltalam” – mondta Jézus tanítványainak (vö. Jn 14, 6).

Jézus igazság, egy olyan igazság, amely követhetõ is, út, amelyen járni is lehet, ésamely – mint minden út, ha járnak rajta – elvezet valahová. Nem akárhová, hanem magá-hoz az élethez. Ez az élet nem más, mint az Isten, Jézus pedig az egyetlen út, amely elve-zet Hozzá. Õ egyetlen igazi igazsága ezért ennek a világnak, akire érdemes figyelni, akitérdemes követni!

Jézus személyes igazság. Nem elvont, nem a szavak vagy a gondolatok bizonytalanigazsága, nem a fizikai, természeti törvényszerûségek pontos, de élettelen igazsága, ha-nem a személyes Isten személyes, élõ igazsága, aki benne, Jézusban testet öltött és em-berré lett, hogy életadó úttá váljék azok számára, akik hallgatnak szavára és követik õt.

Szent Terézia ezzel az igazsággal találkozott Jézus személyében, akkor, ami-kor vele – a bensõ ima által – személyes kapcsolatba, személyes barátságba ke-rült. Igen, mert ez az Igazság hûséges jó barátunkká válhat akkor, ha szeretjük õt,és igyekszünk mi magunk is barátságában mindvégig megmaradni.

Hûséges, de igényes barátunk Õ, aki mindig az igazság útján akar minket vezetni,akkor is, ha az néha számunkra kellemetlen és nehéz. Nem fél szembesíteni saját gyar-lóságainkkal, saját nyomorúságainkkal, mert egyúttal feltárja Isten mérhetetlen irgal-mát és szeretetét is, amellyel begyógyítja sebzett lelkünk fájó sebeit, és új életre keltminket: Isten fiainak életére.

„Mindez pedig azért történt, ó én Jegyesem, hogy kitûnjék, ki vagy Te, és ki vagyok én?Mert bizony igaz, nem egyszer csökkenti a bûneim fölött érzett fájdalmamat az a gondolat,hogy legalább alkalmául szolgáltak végtelen irgalmad megnyilvánulására.” (Ö 35. o.)

Így ír Szent Terézia Anyánk, amikor visszaemlékezik saját nagy bûneire, mu-lasztásaira, és Isten végtelen irgalmára, amely abban állt, hogy felemelte elesettsé-gébõl, és minden szükséges kegyelemmel elhalmozta.

Ez az igazság áll most elõttem is, amikor visszatekintek a „Kármel” újság eltelt többmint tíz esztendejére, amióta alkalmam volt szerkesztésében részt venni. Isten irgalmánakés kegyelmének mûve volt a Kármel fennmaradása, fõleg az utóbbi két-három esztendõ-ben. Csekély létszámunk és emberi gyarlóságainkból fakadó hiányosságok miatt, mind-egyik megjelent szám tényleg Isten kegyelmének és irgalmának külön csodája volt!

Mi a szándéka Istennek ezzel az újsággal, nem tudom. Minden nehézség ellenére, miszeretnénk azért továbbra is fenntartani, amíg és ahogyan lehetséges. A megjelentetés ér-dekében továbbra is bizonyos rendszerességgel duplaszámot adunk majd ki, törekedve ar-ra, hogy legalább az összesen évi hat szám meglegyen. Ehhez kérjük kedves testvéreinkmegértését, imáját és egyéb támogatását, amit egyúttal mindenkinek hálásan köszönünk!

fr. Tarzíciusz

3Kármel 2010/4-5 SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG

1. Az igazság útja

Szent Teréznek az Igazsággal való élményszerû, nagy, életét meghatározó ta-lálkozása életének utolsó felében volt. De nem akkor találkozott vele elõször.A jó Isten, az örök Igazság, már gyermekkora óta ismerte és – másokhoz hason-lóan – õt is arra vonzotta, hogy rálépjen az „igazság útjára”, arra az útra, amely(egyedül) visz feléje.

Másokhoz hasonlóan – írtam. De azt is mondhattam volna, hogy mindenkihezhasonlóan, hiszen Isten mindenkit meghív az üdvösségre, a Vele való közösség-re – így mindenkinek feltárja az igazság útját. De mégis nem mindenki talál rá,nem mindenki ismeri fel, és azért úgy tûnik, hogy a jó Isten egyesekkel kivételez.Pedig talán nem Benne van a hiba – sõt, biztos nem – hanem bennünk, emberek-ben, akik helytelen életvitelünk, hozzáállásunk miatt elzárjuk elõle azokat az uta-kat, amelyeken keresztül önmagát az emberekkel megismertetné.

„Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, ne akadályozzátok õket, hiszilyeneké Isten országa.” (Mk 10, 14) – mondta egyszer Jézus tanítványainak.Igen, minden kisgyermekben ott van a nyitottság Isten felé, ezt tapasztalni is!Azért van ez így, mert a jó Isten az embernek már gyermekkorában szeretné ön-magát feltárni, ha az õt körülvevõ többi, felnõtt ember ezt különféle módon nemakadályozná meg. Egyébként minden fontos dolgot a gyermekkorban kezdünk elelsajátítani: a nyelvet, a kultúrát,a különbözõ viselkedésformá-kat, stb. Ha ezek akkor elmarad-nának, vagy pedig helytelen for-mában történne elsajátításuk,késõbb, felnõttként, nagyon ne-héz lenne ezeket bepótolni vagyhelyesen megélni.

Így van ez a hittel is. Ezért,sajnos, nagy hátránnyal indulnakazok, akiket gyermekként elzár-tak a jó Istentõl, az istenes, hívõélettõl, és egy ellentétes útra te-reltek. Nem a jó Isten zárkózik elaz emberek elõl, neki mindenki agyermeke, mindenkit egyenlõ-képpen szeret, hanem az embe-rek zárkóznak el vagy zárnak elmásokat elõle. „Aki szeret en-gem, azt Atyám is szeretni fogja.S én is szeretni fogom, és kinyi-

„Mert Téged megismerni tökéletes igazság…”

SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG

zent Teréz mûveit olvasva, feltûnik, milyen gyakorisággal használ bizo-nyos szavakat, kifejezéseket. Szent Anyánk egyik ilyen „kedvenc” fogalma az„igazság” („verdad”). Ez valószínûleg annak is köszönhetõ, hogy az Önéletrajzmegírását megelõzõ idõkben egy nagy lelki kegyelemben volt része, amelybenjobban megértette, megtapasztalta az „igazi” igazság mibenlétét.

„Egy alkalommal, midõn imába voltam merülve (…) úgy éreztem, hogy egé-szen bele vagyok merülve, és el vagyok telve azzal az isteni Felséggel, amely másalkalmakkor kinyilatkoztatta magát nekem. Ebben az isteni Felségben azutánmegértettem egy igazságot, amely foglalata az összes igazságoknak. Hogy mikép-pen történt, azt nem tudom megmondani, mert látni, nem láttam semmit. (…)

Anélkül, hogy valamit is láttam volna, megértettem, mekkora elõny az, ha azember ügyet sem vet olyan dologra, amely nem visz bennünket közelebb Istenhez.Ebbõl azután azt is beláttam, hogy mit jelent az, ha a lélek amúgy igazábanaz örök Igazság színe elõtt jár. Az Úr ugyanis megérttette velem, hogy õ maga azIgazság.

(…) Az örök Igazságra vonatkozólag rendkívül nagy igazságokat láttam be, éspedig sokkal jobban, mintha azokat sok tudós ember magyarázta volna el. (…)Ez az igazság, amely elõttem kinyilatkoztatta magát, maga az Igazság, és nincssem kezdete, sem vége. A többi igazság mind ettõl az Igazságtól függ, aminthogyettõl a Szeretettõl függ minden egyéb szeretet, és ettõl a Nagyságtól, minden másnagyság.” (Ö 40, 1. 3-4) (462-465. o.)

Ezt a lelki élményt, a belõle származó tapasztalatot, megértést mindenképpenszem elõtt kell tartanunk Szent Teréz olvasásakor, mikor õ az igazságról beszél.Azokról a különbözõ „igazságokról”, amelyeket ebben az örök Igazságban, a jóIstenben, a vele való személyes, bensõséges találkozás által fedezett fel.

2 SZENT TERÉZ ÉS AZ ÖRÖK IGAZSÁG Kármel 2010/4-5


a gyermekkori igazságot2: azt, hogy mennyire semmi minden (ezen a világon), a vi-lág hiúságát és azt, hogy egy-kettõre mindennek vége…”3 (Ö 3, 5) (31. o.)

Szent Teréz írásai tele vannak olyan helyekkel, ahol errõl az alapvetõ igazság-ról beszél: a világ mulandó, Isten és országa pedig örökkévaló. Isten a Minden,a minden értéket magában foglaló, ehhez képest pedig a világ „semmi, sõt keve-sebb a semminél” (Ö 14, 9). Ennek az igazságnak az útján való járás pedig aztjelenti, hogy az ember úgy él, hogy szem elõtt tartja ezt az igazságot, azaz „he-lyesen mérlegeli a dolgokat; azt veszi valamibe, ami valami; azt semmibe, amisemmi. Már pedig semmi, sõt még a semminél is kevesebb mindaz, ami mulandós ami nincs kedvére az Úristennek.” (Ö 20, 26)

Ez az alapigazság vésõdött lelkébe gyermekkorában, és vált teljesen egyértel-mûvé, teljes lényét, életét átjáró igazsággá akkor, amikor az örök Igazságbanszemlélte az összes többi igazságot.

Az igazság felismerése és ennek útján való járás fokozatos volt Szent Terézszámára is. A gyermekkorban lelkébe vésõdött igazságmag a késõbbi olvasmá-nyok és a (bensõ) ima által indult fejlõdésnek, bontakozott ki benne. „…amidõnbensõ imát és lelki olvasmányt végeztem, amely által igazságokat láttam és azta rossz utat, amelyen jártam…”4 (Ö 19, 12) (183. o.) Ahogy ebbõl a rövid szö-vegbõl is látni, az igazság útján való elõrehaladás nem önelégültséggel jár, hanemérdekes módon, annak felismerésével, hogy bizony, az ember élete nem mindigaz igazság szerint alakul, nem eszerint éli mindennapjait. Ez is fontos része an-nak az igazságnak, amit Szent Teréz – sok más szenthez hasonlóan – egyre job-ban felismer, midõn lelkiélete folyamán egyre közelebb kerül az örök Igazság-hoz. De errõl majd kicsit késõbb.

Az ima és a lelki olvasmány volt tehát Szent Teréz számára az igazság kétfõforrása. Idõvel a hangsúly egyre inkább a bensõ ima felé terelõdött, a Krisz-tussal megélt személyes, bensõ barátságra. Ez részben annak is köszönhetõ, hogy,mint tudjuk, a spanyol Inkvizíció abban az idõben tette a tiltott könyvek listájára– és vonta ki a forgalomból – szinte az összes lelki könyvet, amelyet Teréz szí-vesen olvasott. A kétségbeesett Terézt viszont az Úr megvigasztalta azzal, hogyönmagát ajánlotta fel élõ könyvként. „Ekkor azt mondta nekem az Úr: »Ne szo-

2 „la verdad de cuando nina”3 Az eredetihez képest pontosabb, szószerintibb fordítás. A zárójelben levõ rész hiányzik az ere-

detiben. Szeghy Ernõ atya fordításában: „Bár tehát csak néhány napig maradtam ott, azok azIstenre vonatkozó igazságok, amelyeket azalatt folyton hallottam és olvastam, aztán meg a jó tár-saság, újra fölidézték gyermekkori meggyõzõdésemet, hogy hiúság minden a világon és egy-kettõremindennek vége”.

4 Nehézkesebb, de szó- és értelemszerintibb fordítása az eredetinek (teniendo oración y lección queera ver verdades y el ruin camino que llevaba….), mivel jobban kiemeli a Szent Teréz által említett„igazságokat” (ami mást és többet jelent, mint a jelenlegi fordításban szereplõ „igazat”: „amidõna lelki olvasmány és a belsõ ima megmutatták nekem az igazat, s föltárták elõttem, milyen rosszúton járok…).


latkoztatom magam neki.” (Jn 14,21). Úgy, mint tette ezt Szent Terézzel, akit márkisgyermekkora óta szülei – szavukkal és példájukkal – megtanították Istent igazánszeretni.

„Édesatyám nagyon szerette a jó könyveket, s hogy gyermekei olvashassanak,könyvtárában voltak spanyol nyelven írottak is. Édesanyámnak pedig fõleg arravolt gondja, hogy imádkozzunk, s korán szívünkbe oltotta a szeretetet és tisztele-tet a Boldogságos Szûz Anya s néhány kedves szentje iránt. Ily üdvös hatásokalatt az én lelkem, ha jól emlékszem, talán hatvagy hétéves koromban kezdettéletre ébredni. Nagy segítségemre volt e tekintetben az, hogy szüleimnél mindigcsak azt láttam, hogy mily nagyra becsülték az erényeket. Nekik maguknak sok ki-váló tulajdonságuk volt.” (Ö 1,1)

Édesanyjuk gyakran felolvasott nekik a szentek életébõl; közöttük sok vértanúszerepelt, akik életüket adták Krisztusért, és így nyerték el a gyõzelmi koszorút, azörökkévalóságot. Az õ példájukon felbuzdulva1 Szent Teréz (és egyik bátyja) szívé-ben kigyulladt az örökkévalóság – és ennek megszerzése – iránti vágy.

„Nagy meghatottsággal ismételgettük az olvasottak alapján, hogy a kárhozatés az üdvösség mindörökké tart. Errõl sokat szerettünk beszélgetni, s különösenabban telt örömünk, hogy újra meg újra mondogattuk egymásnak: mindörökké,mindörökké, mindörökké. Azáltal, hogy ezeket a szavakat oly sokszor ismételtem,Isten kegyelmébõl már ily kis koromban lelkembe vésõdött az igazság útja.”(Ö 1, 4) (19. o.)

Isten az embert az örök boldogságra teremtette, ezért szívébe rejtette a boldog-ság és az örökkévalóság utáni vágyat. Ez a vágy tört fel a gyermek Teréz szívé-ben, ez kötötte le figyelmét, ennek megszerzésére irányult legfõbb törekvése – ésígy ez vésõdött be kitörölhetetlenül szívébe. Hiszen amit az ember kisgyermek-ként megtanul, megtapasztal, az egy életre fogja õt – mélyen lelkébe vésõdve –elkísérni.

„Az igazság útja” vésõdött be szívébe – írja. Mi is ez az igazság amirõl be-szél? Két fejezettel késõbb említi, hogy fiatal lány korában járt egyszer egy szent-életû nagybácsinál, aki lelki könyvekkel látta el õt. És bár akkor már nemigen íz-lettek neki azok a szent olvasmányok, mégis – mint írja – „bár csak kevés napigmaradtam ott, az az erõs hatás, amellyel Isten szavai – amiket ott olvastam és hal-lottam – hatottak a szívembe, aztán meg a jó társaság, lassanként fölidézték bennem

1 Milyen példaképek alakulnak ma gyermekeink lelkében? Kiket szeretnének utánozni? Valóbanhelyesen válogatjuk meg számukra az olvasmányokat, néznivalókat? Érdemes elgondolkodni, hogySzent Terézia életében nem létezett gyermekirodalom, a szentek élete is felnõtteknek íródott, ésmégis, mennyire hatott lelkében! Nem tápláljuk gyermekeink lelkét túlságosan, kizárólagosan „kön-nyed” táplálékkal, ahonnan igazi példaképek nem származhatnak, csak mesehõsök, akik követ-hetetlenek, és féltjük õket, magunkat, a komolyabb, felnõttesebb olvasmányoktól, példaképektõl?Miként szeretnénk hogy kialakuljon lelkükben az igazi Krisztus-szeretet, ember-szeretet, az örökké-valóság utáni vágy, ha ilyen példaképekrõl soha vagy csak nagyon ritkán hallanak?


Az Igazság ragyogó fényé-ben az ember sokkal tisztáb-ban látja önmagát: látja mi-lyen messze van még attól atisztaságtól, szentségtõl, amiszükséges ahhoz, hogy az Is-ten gyermeke lehessen. „Úgyvan e tekintetben, mint azedényben tartott víz, amely ár-nyékos helyen egészen tisztá-nak látszik, ellenben ha rásüta nap, kitûnik, hogy tele vanporszemekkel. Ez a hasonlatszóról-szóra igaz. (…) az igaz-ság Napjának fényénél kinyílika szeme: annyi porszemet veszmagában észre, hogy legjob-ban szeretné a szemét újra be-hunyni. Még ugyanis nem lettannyira fiává ennek a hatalmas Sasnak, hogy szembe tudjon nézni ezzel a Nap-pal; s ha csak egy kicsit tartja is nyitva a szemét, egészen piszkosnak látja magát,s eszébe jut az a vers, amely így hangzik: „Ki lesz igaz a te színed elõtt?”5 (Ö 20,28) (206. o.)

Az igazságban való járás – akkor is, ha az imént említett fájdalmas felismeré-sektõl terhelt – alapja és feltétele annak, hogy az ember felismerje és helyesenmegélje a többi „igazságot” is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Istenhez el-jusson. „Ez az egész lelki épület különben is az alázatosságon alapszik, s minélközelebb jut az ember Istenhez, annál elõbbre kell haladnia ebben az erényben is;mert ha nem teszi, mindene elvész.” (Ö 12, 4) (113. o.) Miért?

Elõször is azért, mert csak az igazi alázat tanítja meg az embert arra, hogy neönmagában bízzék, hanem Istenben. Az Istenben való bizalom, ráhagyatkozáspedig az egyetlen biztos út, amelyik Hozzá elvezet; öntelten, saját esze szerint ha-ladva, az ember könnyen utat téveszthet (úgy, mint például a farizeusok Jézus ko-rában).

Másodsorban az Igazság fényében könnyebb felismerni saját bûneinket, saját„hamis” voltunkat. Viszont ez fordítva is igaz: bûnös, nyomorult voltunk „fényé-ben” világosabban kitûnik Isten végtelen irgalma, szeretete, fõleg akkor, amikor

5 Zsolt. 142, 2. „Quia non justificabitur in conspectu tuo omnis vives.”


morkodjál: én majd élõ könyvet adok neked.« (…) …az Úr akkora szeretettel fog-lalkozott velem és oktatott minden képzelhetõ módon, hogy azóta igen kevéssé, sõtmajdnem egyáltalában nem szorultam könyvekre. Õ Szent Felsége maga volt azaz igazi könyv, amelyben szemlélhettem az igazságokat. Áldott könyv, amely úgybelénk vési az olvasandókat és a teendõket, hogy soha sem tudjuk elfelejteni.”(Ö 26, 5) (270. o.)

2. Az igazság útjának „igazságai”

Jézus Krisztus volt az igazi könyv, amelyben szemlélte az igazságokat – írtaSzent Teréz. Milyen igazságokat szemlélt benne?

Elsõsorban a hittel, szeretettel megélt szenvedés értékének igazságát, a Krisz-tus vére árán megszerzett mennyei boldogság és az örök kárhozat lehetõségét,amelyek fényében másként látni a földi élet igazságait. Így folytatja az imént idé-zett részt: „Hogyan is volna képes az ember látni az Urat sebektõl borítva és ül-dözések súlya alatt szenvedve, anélkül, hogy õ maga is ne fogadná szívesen, neszeretné és ne óhajtaná mindezt?! Ki láthatna csak valami keveset is abbóla mennyei boldogságból, amely az õ hû szolgáira vár, anélkül, hogy ezen nagyjutalomhoz képest semmibe se venné mindazt, amit idelent tehetünk és szenved-hetünk ?! Ki szemlélhetné az elkárhozottak gyötrelmeit, anélkül, hogy ezekhez vi-szonyítva ne tartaná élvezetnek a földi kínokat, s ne látná be, mekkora hálávaltartozik az Úrnak azért, hogy megmentette õt attól a rettenetes helytõl?!” (uo.)

Isten igazságának fényében Teréz egyre jobban megérti saját életének igaz-ságát is, azt, amit Krisztus Urunk így fogalmazott meg: „nélkülem nem vagytokképesek semmire” (Jn 15, 5). „Itt fejlõdik ki benne az igazi alázatosság, úgyhogynincs kedve önmagáról jót mondani, s nem szereti, ha mások teszik” (Ö 20,29)(207. o.). Az az alázatosság, amely Szent Terézia egy késõbbi fogalmazása alap-ján nem más, mint „az igazság útján való járás”. „Mert nagy igazság az, hamagunkról semmi jót nem tartunk, csak azt, hogy nyomorultak, hogy semmik va-gyunk. Aki ezt nem vallja, az a hazugság útján jár. S minél jobban meg van vala-ki gyõzõdve saját semmiségérõl, annál inkább megegyezik a legfõbb Igazsággal,mert az Õ útján halad.” (6BV 10,7)

Ma sok ember, köztük biztosan sok pszichológus nem értene egyet SzentTerézia állításával. Önmagunkról csak a rosszat feltételezni? Nem teszi ez tönk-re személyiségünket? De igen, ha ez a felismerés nem Isten fényének hatásakéntjön létre az emberben! Mert csak Isten az, aki sebez, de meg is gyógyít, öl, deéletre is kelt (vö. Oz 6, 1-2).


olyanokkal, akik gyakorolják a belsõ imát: el-elbukva és föl-fölkelve hanyatt-homlok rohantam volna az örök kárhozatba. Ahhoz ugyanis bõségesen akadtak jóbarátok, hogy segítsenek elbuknom; ellenben mikor arról volt szó, hogy fölkeljek,akkor egyedül találtam magamat.” (Ö 7, 22) (75. o.)

3. Az Igazság és az igazságok

Idézzük fel most még egyszer Szent Terézia azon élményét, amelyben leírja,miként találkozott természetfölötti módon az örök Igazsággal.

„Az örök Igazságra vonatkozólag rendkívül nagy igazságokat láttam be (…) Ezaz igazság, amely elõttem kinyilatkoztatta magát, maga az Igazság, és nincs sem kez-dete, sem vége. A többi igazság mind ettõl az Igazságtól függ, aminthogy ettõl a Sze-retettõl függ minden egyéb szeretet, és ettõl a Nagyságtól, minden más nagyság.”

Milyen igazságról is van itt szó? Biztosan nem egy olyan értelmi igazságról,egy olyan állításról, amelynek ellentétje a hazugság. Errõl semmiképp sem mond-hatná Szent Teréz, hogy nincs sem kezdete, sem vége. Az az igazság tehát, amely„maga az Igazság”, ettõl valami egészen más lehet.

Minek nincs sem kezdete, sem vége? Csak egy valaminek: Istennek. Isten lé-te, az õ isteni lényege jelenik meg tehát valamiképpen Szent Teréz elõtt örökIgazságként, olyan örök Igazságként, amely egyúttal örök Szeretet és Nagyság is.

Mit jelent ez? Azt, hogy az „igazság” az, hogy Isten van. Istennek a léte, az õisteni lényege az az „igazság”, amely a világ és a világon létezõ minden más„igazság” alapját alkotja. Ez az az alapigazság, amitõl minden más igazság függ.

Tehát, ha ez így igaz – márpedig tényleg így van –, akkor ebbõl az követke-zik, hogy Isten nélkül nincs semmi (evilági) igazság. Azaz Isten léte, lényege nél-kül semmi más valóság, „igazság” nem létezik.

A teológia ezt az igazságot úgy mondja, hogy Isten a világ teremtõje és fenntar-tója, aki nélkül semmi sem jött volna létre, és aki nélkül semmi sem állna fenn mégazután sem, hogy meg lett alkotva. Isten saját létébõl teremti és tartja fenn a világot.

A hétköznapi életben ez pedig azt jelenti, hogy minden annyiban „igaz”, az-az annyiban bír valóságos léttel, amennyiben Istennel áll valóságos kapcsolatban.Istentõl elszakítva, az „igazságok” elerõtlenednek, létüket vesztik, azaz már nem„igazak” (lásd például marxista, ateista erkölcstan!).

Ez talán kicsit nehézkes fejtegetésnek tûnik. Elég azonban körülnézni a mai,Istentõl elszakadt társadalmunkban, világunkban, hogy megértsük, mirõl is vanszó. Hol található ma még „igazság”? Van-e még egyáltalán valami vagy valaki,amit vagy akit tényleg igaznak mondhatunk? Hol van egy ténylegesen igaz em-ber, egy igaz beszéd, írás, reklám, film, hol egy valóban igaz, jól elvégzett mun-ka, hol van lassanként az igazi, tiszta, egészséges környezet, levegõ, víz, élelmi-


– bûneink ellenére – különbözõ kegyelmekkel áraszt el minket. Ilyenkor az em-ber „belátja, hogy megérdemelte a poklot, s íme most boldogsággal büntetik.Áradozik Isten dicséretében, s én magam is ilyenkor abban szeretnék elepedni.Áldott légy, én jó Uram, aki az ilyen magam forma piszkos tócsából olyan kris-tálytiszta vizet tudsz merni, hogy föl lehet szolgálni a Te asztalodon! Áldott légy,ó gyönyörûsége az angyaloknak, aki ily magasra méltóztatsz fölemelni egy ilyenhitvány férget!” (19, 2) (176. o.) Ez pedig õt is nagyobb szeretetre hangolja Isteniránt, hiszen „annál jobban szeretünk valaki, minél inkább eszünkbe tartjuk azo-kat a jótéteményeket, amelyekben minket részesít” (Ö 10,5) (93. o.).

Ugyanakkor most válik csak igazán képessé a másik igazság megtapasztalá-sára, amelyet Jézus mondott tanítványainak: „nem nevezlek többé szolgáknakbenneteket, (…) hanem barátaimnak mondalak titeket…” (Jn 15, 16). Teréz, éle-te folyamán, számtalanszor megtapasztalta, hogy – minden nyomorúsága ellené-re – Jézus valódi barátként kezeli õt, hogy Õ lelkének egyetlen, igazi jó barátja.

„Ó milyen jó barát vagy Te Uram! Hogyan kényezteted a lelket; mily türel-mes vagy, s hogyan bevárod, hogy az ember hozzászokjék a Te természetedhez,azalatt pedig Te elviseled az övét! Számon tartod, én jó Uram, azokat az idõkö-zöket, amikor szeret téged, s egy pillanatnyi bûnbánat fejében elfelejted mindazt,amivel megsértett.” (Ö 8, 6) (79-80. o.)

„Mennyire igaz, hogy Te vagy a mi egyetlen jó barátunk; s mekkora a Te ha-talmad! Meg tudsz tenni mindent, amit akarsz; s mindig akarsz értünk tenni, haszeretünk Téged! Dicsérjenek az összes földi dolgok, ó Ura a világnak! Ó ki tud-ná az összes teremtmények nevében szavakba foglalni, hogy mily hûséges vagy Tebarátaiddal szemben! Minden más elpártol tõlünk, ellenben Te, aki valamennyi-nek Ura vagy, sohasem hagysz el! Mily kevés ideig hagyod szenvedni az olyanembert, aki szeret Téged! Ó, Uram, mily finoman, mily gyöngéden, mily édesentudsz Te az ilyennel bánni! Boldog ember, aki soha sem szeretett senkit kívüled!”(25, 17) (262. o.)

Sok más igazságot fedezett fel még Szent Teréz az igazság útján járva, amiremost – hely szûkében – nem térünk ki. Egyet azonban talán még érdemes leszmegemlíteni.

A Jézussal való barátság nem szünteti meg és nem teszi fölöslegessé az igaziemberi barátságokat, sõt! Isten meg is kívánja, hogy egymást is támogassuk a fe-léje tartó úton. „Mert hiszen mindannak tekintetében, ami Isten szolgálatára vo-natkozik, oly gyöngén állunk, hogy azoknak, akik hívei akarnak lenni, kölcsönö-sen hátvédül kell egymásnak szolgálniuk, mert különben nem jutnak elõbbre.A közvélemény annyira helyesli a világ hiúságainak és örömeinek élvezetét, hogyügyet sem vet azokra, akik belé merülnek; ellenben ha valaki Isten szolgálatáraadja magát, annyira felzúdul ellene, hogy az illetõ szövetségesek nélkül nem tudhelytállni. (…) Magamról elmondhatom, hogy ha az Úr föl nem világosít ezenigazságról, s nem ad nekem alkalmat arra, hogy rendszeresen érintkezhessem


kiváltó oka volt), így semmiségünk, nyomorúságunk sem akadálya létünknek, jósá-gunknak, igazságunknak, hanem ennek alapja, egyik kiváltó „oka”6 . De csak akkor,ha nem szakadunk el életünk forrásától, Istentõl, és megengedjük, hogy emeljen felbennünk, hogy egyesítse – és töltse be – semmiségünket az Õ teljességével.

Ezért hangsúlyozza ki többször is Szent Teréz, hogy bármilyen bûnösök le-gyünk is, soha ne hagyjuk abba a bensõ imát, az Istennel való bensõséges kapcso-latunkat. Sõt, inkább ilyenkor legyünk buzgóbbak benne, mert e nélkül képtele-nek leszünk megjavulni, a megtérés útjára térni.

„Ha pedig gyarló, gonosz, romlott és nyomorult természetük bukásba sodor-ná õket, – amint velem is megtörtént –, ne feledjék az elvesztett kincset, s gon-dolják meg félve és remegve, – mert van rá okuk – hogyha nem térnek visszaa belsõ imához, fokról-fokra fognak mélyebbre süllyedni. (…) Hiszen nem aztmondom, ne bántsa meg Istent s ne essék bûnbe; bár, – ha valaki egyszer ilyenkegyelmekben kezd részesülni, el lehetne várni tõle, hogy óvakodjék minden hi-bától – de hát olyan nyomorultak vagyunk! Én csak azt tanácsolom neki, hogyne hagyja abba a belsõ imát. Ott majd kinyílik a szeme; elnyeri az Úrtól a bûn-bánat kegyelmét s az erõt a fölkeléshez. Ellenben ha felhagy a belsõ imával, higy-gye el, hogy veszedelemnek teszi ki magát.” (Ö 15, 3) (141 o.)

Most, amikor lezárul az az esztendõ, amikor Szent Terézia Anyánk Önéletraj-zával foglalkoztunk, fejezzük be ezt a kicsit hosszúra nyúlt elmélkedést azokkala sorokkal, amelyekkel Szent Terézia Anyánk önéletrajzi írását zárta (és közbengondoljunk arra, hogy ezeket most már nem gyóntatójához, hanem hozzánk, ké-sõi olvasóihoz intézi):

Ami az ön (lelkét) illeti, azért én egész életem folyamán imádkozni fogok azÚrhoz. Igyekezzék tehát úgy szolgálni Õ Szent Felségének, hogy azzal engem iselõbbre segítsen. Mert ebbõl az írásból is látni fogja, hogy mennyit nyer az em-ber, ha, úgy, amint azt Kegyelmed különben is megkezdte már, egészen odaadjamagát Annak, aki nem tart mértéket jótéteményeiben. Áldott legyen mindörökké!Bízom az Õ irgalmában, hogy viszont fogjuk egymást látni ott, ahol Kegyelmedis, meg én is sokkal tisztábban fogjuk felfogni azt, hogy mily nagy dolgokat tettÕ érettünk, s mindörökkön-örökké fogjuk dicsõíteni Õt. Ámen.

fr. Tarzíciusz

6 Azért létezik hiány, hogy azt betöltsék (ha ez a fajta hiány nem arra lenne rendelve, hogybetöltessék, akkor nem létezne hozzá a hiányérzet!). Ha erre magunktól nem vagyunk képesek,akkor ezt másnak kell megtenni.


szer? Hála Istennek, azért itt-ott akad még igazság és igaz ember is, de azért min-denben, az egész világban, az egész emberi létben egyre jobban kezd beférkõznia hamisság, az igazságnak az az utánzata, amely valaminek látszik, de mégsemaz, amely mintha lenne, de még sincs. Ezáltal lassanként üressé, értelmetlenné,élhetetlenné válik egész külsõ és belsõ, egyéni és közösségi életünk.

Minek köszönhetõ ez? Annak, hogy emberi világunk egyre inkább elszakadtIstentõl. És mivel „minden igazság ettõl az Igazságtól függ”, minden és minden-ki csak olyan mértékben „igaz”, azaz bír igazi, valós léttel, amilyen mértékbenegységben van az örök Igazsággal, magával az Istennel.

Isten az, aki igazán Van. A világ – és minden ami a világban van – csak any-nyiban létezik, amennyiben az Örök Léttel van kapcsolatban. Isten nélkül tehátsemmi más nem létezne, egyszerûen nincs. Ilyen értelemben mondta talán egy-szer Isten Sziénai Szent Katalinnak: „Én vagyok az, aki Vagyok, te vagy az, akinincs”.

Az örök Lét maga az Isten, aki maga az Igazság, a Szeretet, a Jóság, stb. A Lét– és csak az örök Lét – tehát Igazság, Szeretet, Jóság…. Ebbõl az következik, hogy„csak Isten jó” (vö. Mk 10, 18), csak Isten szeret, csak Õ igaz, stb., mivel Õ „Van”.Mi, a „nincs”, csak annyiban lehetünk jók, igazak, csak annyiban szerethetünk,amennyiben közösségben vagyunk Vele („a szeretet Istentõl van, és mindenki, akiszeret, Istentõl van…” – 1Ján 4,7).

„Ebbõl azután azt is beláttam, hogy mit jelent az, ha a lélek amúgy igazábanaz örök Igazság színe elõtt jár.” – írja Szent Teréz, amikor beszámol, mit tapasz-talt akkor, amikor az örök Igazságot szemlélte. Melyik lélek jár amúgy igazábólaz Igazság színe elõtt? Az alázatos. Mert – mint már idéztük – az alázatosság nemmás, mint „igazság útján való járás. Mert nagy igazság az, ha magunkról semmijót nem tartunk, csak azt, hogy nyomorultak, hogy semmik vagyunk. Aki ezt nemvallja, az a hazugság útján jár.”

A leírtak alapján talán most egy kicsit jobban értjük Szent Teréz szavait, ezekigazságát. Talán jobban megértjük, hogy miért jó, nem pedig rossz, ha az emberigazán alázatos, ha valóban megtapasztalja – Isten igazságának fényében – a ma-ga nyomorúságát, semmi voltát. Egyszerûen azért, mert ez az igazság, ez a való-ság. A valóság pedig – és csak a valóság (= az, ami van) – mindig jó. Mégpedigazért jó, mert ennek az igazságnak van egy másik oldala is. Annak az igazságnak,hogy az ember „nincs”, hogy semmi és nyomorult az a „másik oldala”, hogyIsten Van, hogy õ Jó, Igaz és Szeretet, aki azért teremtett minket – a „semmibõl”–, hogy „legyünk”. Nem a magunk, hanem az Õ erejébõl, nem önmagunkban, ha-nem a Vele való közösségben.

Miként a teremtés hajnalán a „semmi” nem volt akadálya annak, hogy legyen va-lami (sõt, bizonyos értelemben a „semmi” ennek a teremtett létnek „alapja”, egyik

13Kármel 2010/4-5 AZ IMÁDSÁG „IGAZSÁGA”

szessége, hanem egyfajta mi-nõségi kapcsolat az Istennel,amit õ úgy nevez, hogy: „ba-ráti kapcsolat”. Teréz máskéntbeszél az imáról, mint aho-gyan azt megszoktuk. Teréznem imamódokat keres. Bár-melyik hiteles keresztényimamóddal összeegyeztethetõaz õ tanítása. Mondja õ magais: hogy a lélek végezheti ígyaz imáját, de ha jobb neki úgy,akkor merjen csak úgy elmél-kedni. Teréz nem imamódokatismertet elsõdlegesen, hanemszemélyeket keres az imádságdialógusához. S azt állítja,hogy valójában az ajakimábanis a másiknak a jelenléte a fon-tos. Azt mondja, hogy ha azember tisztában van azzal,hogy ki elõtt van, ha megfon-tolja, hogy kicsoda az a Má-sik, és kicsoda õ maga, akkor az jó imádság. Vagyis nem a tartalom a fontos iga-zán, hanem a másiknak a személye, s én magam. Mert az imádság mindenekelõttszemélyek közötti kapcsolat, és nem dolgoknak az elintézése. Teréz számára mégcsak nem is dolgoknak a kérése. Bár sokféle dologról lehet szó benne, mert sze-mélyek találkozásában mindennek lehet jelentõsége. Mindennek, még apró hét-köznapi eseményeknek is. Ennek hiányában viszont minden lehet banális.

Az imádság tehát Teréz számára egy személyek közötti élõ kapcsolat. S azÖnéletrajzzal való foglalatosságaink során ezen döbbentünk meg a leginkább.Hogy nézd csak, hát én nem is tudtam, hogy tudok imádkozni! Nem kellett hoz-zá plusz produktumokat gyártani, hanem csak egyszerûen élni kell a felkínált le-hetõségekkel...

Aztán egy másik felfedezésre is szert tettünk annak kapcsán, ahogyan AvilaiSzent Teréz beszél az imádságról: hogy az imádság, hogy így mondjam, kicsit el-vont módon fejezve ki magam, az Istennel megélt teologális kapcsolat. Mit je-lent ez? Teréz az Önéletrajza VIII. fejezetében adott meghatározásában aztmondja, hogy „tudjuk” azt, hogy az Isten szeret minket. Honnan tudjuk ezt? – Háta kinyilatkoztatásból! Vagyis mi biztosít minket arról, hogy Isten szeret bennün-ket? – A hitünk! Aztán a definíció után arra is utal Teréz, hogy Isten elvisel ben-

12 AZ IMÁDSÁG „IGAZSÁGA” Kármel 2010/4-5

AZ IMÁDSÁG „IGAZSÁGA”

Avilai Szent Teréz Önéletrajza az imádságról,mint Istennel megélt baráti kapcsolatról szóló tanúságtétel7

z elmúlt év során én leginkább olyan módon foglalkoztam Avilai SzentTeréz Önéletrajzával, hogy több lelkigyakorlaton is együtt olvastam másokkal:vagy mindenki számára nyitott lelkigyakorlaton, amelyre bárki jöhetett, vagy pe-dig kifejezetten egy-egy VÉK csoport lelkigyakorlatán. Úgy láttam, hogy amia leginkább megdöbbentett valamennyiünket, az Teréznek az imamódja volt,pontosabban az a mód, ahogyan Teréz beszél az imáról.

Tudjuk, hogy az Önéletrajzban, annak is a VIII. fejezetében, Teréz ad egy is-mertté vált „definíciót”, amelyben úgy határozza meg az imádságot, mint az Isten-nel megélt baráti kapcsolatot. Az érdekesség ebben a meghatározásban az, hogymagának az életnek a dimenzióira nyitja meg az imádságnak a tapasztalatát. Vala-ki mesélte nekem, nem is olyan régen, az egyik hívõ, hogy amikor imádkozni akart,akkor elment különféle atyákhoz tanácsot kérni, hogy miként is imádkozzon, ahogytenni szokott egy frissen megtért lélek, aki „beindul”, és tele van energiával, és háta világot is ki akarja forgatni a sarkaiból. Ezek az atyák pedig ajánlottak neki min-denféle imakönyvet, keresztutat, zsolozsmát meg minden egyebet. S ezt minden bi-zonnyal jól is tették ezek az atyák, hiszen ezek az Egyháznak az imái, s nincsensemmi kétség eme konkrét imák értékével kapcsolatban. A nehézség csak ott van,hogy attól, hogy ezeket az imákat ismerjük, még nem biztos, hogy imádkozni istudjuk. Mert akármilyen körülmények között – pl. autóvezetés közben, vagy haa gyerek ott bömböl mellettem, vagy ha holt fáradt vagyok és elalszom, és ha mostnem megy, és még sorolhatnám – nem tudom ezeket az imaszövegeket imádkozni.És akkor máris csõdöt mondanak ezek az „imádságok”. Nos, ezért nem mindegy,hogy miként definiálják nekünk az imádságot. Mert azt lehet úgy meghatározni,hogy „ha imádkozni akarsz, akkor mondd el ezt, vagy azt! Végezd el ezt! Nyisd kiezt a könyvet!”

De az imádságról úgy is lehet beszélni, hogy az nem csak a tevékenység szint-jén van, hanem sokkal mélyebben, a kapcsolatok szintjén, és hát miért ne lenneez lehetséges, hiszen Isten maga is három Személy élõ szeretetkapcsolata! Nos,Avilai Szent Teréz számára az imádság nem elsõsorban elvégzendõ dolgok ösz-

7 Az Országos Kármelita Napon, 2010. augusztus 28-án elhangzott hozzászólás szövege.

15Kármel 2010/4-5 AZ IMÁDSÁG „IGAZSÁGA”

csolat, vagyis hogy baráttá formál minket. Úgy is mondhatnám, hogy „megszelí-dít” bennünket! Átalakítja az ember életét. S ez olyannyira nyilvánvaló Teréz Ön-életrajzát olvasva! Az elsõ tíz fejezetben arról olvasunk, hogy Isten és Teréz mi-lyen nehezen is jutnak harmóniára egymással! Valljuk csak be: olyan bíztató eztolvasni! Ahogy Teréz elmeséli: szinte „sportot ûzött” abból, hogy miként lehetellenállni az Isten kegyelmeinek! Teréz rögtön az Önéletrajz bevezetõjében ír er-rõl. Tehát nem egy olyan szenttel vagyunk kapcsolatban, aki kezdettõl fogva min-dent csakis jól tudott csinálni, aki soha nem követett el hibát, hanem szerzetes nõ-vérként egy kolostorban élve is hosszú éveken keresztül egy csomó mindentrendszeresen elrontott!

Persze Teréz nem csak gyengeségérõl tesz tanúságot, hanem arról is, hogy azIstennel szemben megélt ellenállás hogyan változik át egy együttmûködéssé,egy olyan barátsággá, amelyben Teréz és Jézus élete egymással örökre, szétvá-laszthatatlanul összefonódik. És Teréz ennek a változásnak az okát is elmagya-rázza az imádságról tárgyalva Önéletrajzának XI. és XXII. fejezete között. Aztérteti meg, hogy az õ élete megváltozásának a titka az imádságban rejlik, de nemakármilyen imádságban, hanem az olyan imádságban, amit Istennel való barátikapcsolatként él meg. Mert csak az ilyen élõ kapcsolat változtatja meg az em-bert. Csak az ilyen imának van átalakító ereje. S hogy valóban átalakító erejevan, erre bizonyíték magának Teréznek az élete. Azt mondja: „Nézzétek, az énéletem így megváltozott tõle! Miért ne változna meg a tiétek is?” És ilyen mó-don azt mondhatjuk – s ez sokunkat megdöbbentett Terézt a lelkigyakorlatok fo-lyamán újraolvasva –, hogy Teréz Önéletrajza mindenekelõtt a reményre valómeghívás, vagyis arról szóló tanúságtétel, hogy a mi számunkra is van remény!

Ahogyan Teréz írja: „Minderrõl egyrészt azért számoltam be oly részletesen,hogy (…) az olvasó belássa Isten irgalmát és az én hálátlanságomat!” (8, 4)Majd másutt ezt írja: „Leírom ezt: hadd szolgáljon vigasztalásul azoknak, akik-nek a lelke lanyha, mint az enyém. Sohase essenek kétségbe, hanem bízzanak min-dig Isten irgalmában.” (19, 3) Ismét másutt: „Bízzék Isten jóságában, mert eznagyobb minden rossznál, amit el tudunk követni. Õ mindig kész elfelejteni hálát-lanságunkat. (…) S az a körülmény, hogy annyi kegyelemben részesített bennün-ket, szintén nem indítja Õt arra, hogy szigorúbban sújtson le ránk. Sõt ellenkezõ-leg, éppen ezekre való tekintettel bocsát meg könnyebben, mert sajátházanépének tekint bennünket, akik, mint mondani szokás – az Õ kenyerétessszük. Gondoljanak az Õ szavaira, s nézzék, hogy miképpen bánt velem. Hiszenén hamarább belefáradtam az Õ sértegetésébe, mint Õ Szent Felsége az én bûne-imnek megbocsátásába. Õ sohasem unja meg az adományozást. Ne únjuk tehátelfogadni ajándékait.” (19, 15) Végezetül még egy utolsó idézet: „Õ nem sze-mélyválogató: Õ mindenkit szeret! Ha énvelem képes így tenni, ha engem fel tu-dott emelni erre a magaslatra: akkor igazán, senki sem mentegetheti magát sajátnyomorúságával.” (27, 12)


nünket olyannak, amilyenekvagyunk! Mi meg ott marad-hatunk Vele az imában abbana reményben, hogy majd át-alakít minket is, hogy hason-lóvá tehet minket magához,méltóvá arra, hogy barátkoz-zunk Vele. S látjátok, ez mega remény szerepét emeli ki azimában, a reménynek a fon-tosságát! Teréz imájában a re-ménynek nagyon fontos sze-repe van!

De hát a szeretetnek nemkevésbé! Hiszen azt „tudjuk”meg hitünk tanításából, hogyIsten „szeret” minket. Terézimájában ezért nem a sok gondolkozás a lényeges, hanem a nagy szeretet. Vagyisnem sok gondolat kell hozzá, sok tépelõdés, morfondírozás, teleírt oldalak, ha-nem egyszerûen csak annak a szeretetnek a befogadása – illetve az arra való meg-nyílás – amivel õ szeret minket elsõként, és amely bennünket is mozgásba hoz,ha hagyjuk. Tehát Teréz imája teologális kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy nem azemberi erõfeszítéseken van a hangsúly, hanem az Isten kegyelmén, mert Õ adjaa hitet, a reményt és a szeretetet. Õ táplálja azt, Tõle ered és Hozzá visz. Nem aza fontos, hogy az ember mit produkál, hanem az, amit Isten ad. És hogy az em-ber miként él azzal, amit kap.

Teréz imájának – mint Istennel megélt baráti kapcsolatnak – egy harmadikjellegzetessége, hogy ez egy fejlõdõ kapcsolat, vagyis valami, ami élõ, amifolyton változik. Teréz az imádság fokairól beszélve azt állítja, hogy „többféleöntözési mód” van. Minden megélt kapcsolatnak története van. Az Önéletrajznem meséli el az egészet, mert a Teréz által megélt kapcsolatnak az egész törté-netét majd csak A belsõ várkastélyban fogjuk elolvasni, de az Önéletrajzban ismeg van már említve „négy öntözési mód” az imádság fejlõdésére utalva. Terézsaját tanúságtételével arra hív meg bennünket, hogy ismerjük fel, hogy a mi Is-tennel való kapcsolatunknak is van egy története, egy alakulása, egy fejlõdése,amelynek vannak világos és sötét periódusai. A sötét periódusok nem feltétlenülazt jelzik, hogy ott valami rossz történik; lehet, hogy azt jelzik, hogy Isten ottolyan mélyen lép velünk kapcsolatba, hogy mi képtelenek vagyunk arra, hogyazt megértsük.

Végezetül van egy negyedik tulajdonsága annak az imádságnak, amelyrõl Te-réz, mint Istennel megélt baráti kapcsolatról beszél: hogy ez egy átalakító kap-

17Kármel 2010/4-5 AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZT. TERÉZ ÉLETÉBEN

AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁSSZENT TERÉZ ÉLETÉBEN

Elmélkedés a megtérésrõlAvilai Szent Teréz Önéletrajza alapján

vilai Szent Teréz Önéletrajzának 9. fejezetében írja le megtérésének tör-ténetét. Amikor azonban e könyv bármely fejezetét olvassuk egy olyan személybeszámolójával találkozunk, aki állandóan a megtérés útját járja, ismételten az ir-galmas Istennel való találkozás élményét tartja szem elõtt, amelyre minket olva-sóit is el akar vezetni. Nagyon sokszor úgy tûnik, hogy önmagát túlzottan osto-rozza, pedig csak a megtérést feltételezõ lelki életi fejlõdése és az egyre mélyebbIsten-kapcsolat által látja önmagát bûnösnek és hûtlennek. Vegyünk erre egy pél-dát! A negyedik fejezetben még messze van élete nagy fordulópontjának elbeszé-lésétõl, egyenlõre csak a kolostorba lépésének örömteli eseményeit idézi fel,mégis kitér a saját bûnös volta miatti bánkódásra és Isten irgalmának megvallá-sára. „Mindez pedig azért történt, ó én Jegyesem, hogy kitûnjék, ki vagy Te, és kivagyok én? Mert bizony igaz, nem egyszer csökkenti a bûneim fölött érzett fájdal-mamat az a gondolat, hogy legalább alkalmul szolgáltak végtelen irgalmad meg-nyilvánulására.”8 Amikor az Önéletrajzot olvassuk még sok ilyen vallomással ta-lálkozhatunk. De hogyan jut el Teréz ehhez a tisztánlátáshoz és mi a szerepe eb-ben a megtérésnek?

A megtérés bibliai jelentése

Ha a megtérés bibliai jelentését kutatjuk, nagyon sok magyarázatot találunk.Általában azt jelenti, hogy „az ember megtanul jót tenni, a jót keresi, nem a rosz-szat (Iz 1, 17; Ám 5, 14 kk.), szíve az Úrhoz ragaszkodik (Józs 24, 23)”9 . Az Ószö-vetségben egy erkölcsi fordulatot jelentett: az ember szakított korábbi magatartás-módjával, Istenhez fordult, hogy teljesítse akaratát. A próféták szerint ez nem egye-dül az ember mûve, Istennek kell az ember erkölcsi életébe belenyúlnia.A fogság után nagyobb hangsúlyt kap a törvény teljesítésének a mozzanata.10 Az Új-szövetségben Jézus „az embert Isten minden erejének latba vetésére hívja egyolyan eszmény érdekében, amelyet a világban teljes egészében meg kell valósíta-

8 Avilai Szent Terézia Összes mûvei, Önéletrajz (a továbbiakban Ö), Budapest, 1927, 35. o. (V 4,3) 9 Herbert Haag: Bibliai Lexikon, Szent István Társulat, Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest,

1989, 1210. 10 Vö. uo.


Számomra mindenekelõtt ezt jelentette az Önéletrajz olvasása. Az imádságrólvaló olyan beszédmódot, amely az élet dimenzióira nyitja meg az imát, amelynem más, mint Istennel megélt baráti kapcsolat, amelyben Istené a kezdeménye-zés, Õ a „fõ szeretõ”, és amely során Istennel, mint élõ személlyel találkozunk.Nem dolgokat „végzünk”, hanem ’Valakivel’ találkozunk, aki kinyilatkoztatjamagát nekünk, s Vele egy egyre mélyebb kapcsolatba kerülünk. Õ maga adja eh-hez a képességet is a teologális erények révén. A Vele való kapcsolat folyton fej-lõdik, igaz, sokszor nem látványos módon, de az életünk egész folyamára kiter-jedõen mégis megmutatkozik annak átalakító ereje. És ezért mondhatjuk, hogyTeréznek az imáról, mint Istennel megélt baráti kapcsolatról szóló tanúságtételereményre hív meg bennünket: hogy utánozzuk Istent, aki maga is reménnyel te-kint ránk, s ami miatt mi is joggal reménykedhetünk. Na, nem azért, mert mi ön-magunktól olyan méltók lennénk Õhozzá, hanem azért, mert Vele kapcsolatbalépve, s abban elmélyülve maga a megélt kapcsolat formál majd át minket – hakitartunk benne – Õhozzá méltóvá!

fr. Rafael


is nevezhetõ megtérésnek16, hiszen elõtte bevallja, reményét, hogy az Úr nem vár-ja tõle ezt az áldozatot.17 Itt azonban megjegyzi, hogy nem annyira Isten irántiszeretet vonzotta, hanem a Tõle való szolgai félelem.18 A következõ fejezetbenbeszámol szerzetesi életének elsõ boldog napjairól és azokról a nagy kegyelmek-rõl, amelyekkel az Úr elárasztotta õt. Itt újra megjegyez egy fontos dolgot: „Csakarra ügyeltem, hogy ne kövessek el halálos bûnt, s bárcsak erre is mindig ügyel-tem volna. A bocsánatosakkal nem sokat törõdtem, s ez okozta vesztemet.”19 Ezekután egy hosszabb leírást kapunk betegségérõl és gyógyulásáról. A szenvedésbentanúsított türelme, az Úr akaratában való megnyugvása és az újra erõsödõ eré-nyek már tényleg azt mutatták, hogy megtért, és az Istennel való egyesülés kapu-jában áll. A folytatásban azonban tanúskodik arról, hogy ez a „megtérés” nemmaradt hosszú életû. „Ki hitte volna, hogy miután ekkora kegyelmeket kaptamIstentõl, s miután Õ Szent Felsége már erényeket kezdett belém ültetni, amelyekszükségképen arra indítottak, hogy neki szolgáljak; miután ott feküdtem úgyszól-ván meghalva, s az örök kárhozatnak akkora veszedelmében; miután föltámasz-totta lelkemet-testemet, úgyhogy mindenki elcsodálkozott azon, hogy elevenenlát: mondom, ki hitte volna, hogy oly hamar el fogok bukni.”20 Ennek az elbukás-nak oka a saját állítása szerint az, hogy nem támaszkodott Isten erejére. „Mert va-

16 Vö. Secundino Castro: Ser Cristiano según Santa Teresa, Editorial de Espiritualidad, Madrid, 1981, 49. o.17 Ö. 29.(V 3,2). 18 Vö. Ö 31. o. (V 3,6)19 Ö 38. o. (V 4,7).20 Ö 58. o. (V 6,9)

18 AZ IGAZSÁGGAL VALÓ TALÁLKOZÁS SZT. TERÉZ ÉLETÉBEN Kármel 2010/4-5

ni, olyan önmegtagadás árán, amely a lemondásban készen áll a legvégsõkig iselmenni”11. A megtérés jelenti az értelem és a szív megváltoztatását is.12 Ugyan-akkor a megtérés fogalma háttérbe szorul a hittel szemben, mely az üdvösség ter-mészetfölötti rendjének értelmi elfogadásán kívül azt is magában foglalja, hogyaz ember teljesen odaadja magát Krisztusnak. Az evangéliumban való hit a meg-térést is jelenti már. Az Újszövetségben azok a körülírások is a megtérésre utal-nak, amelyek „a sötétségbõl a világosságra, a halálból az életre a bûn szolgasá-gából az igazság szolgálatába való átmenetet” írják le.13

Az elsõ próbálkozások és akadályozó tényezõk a megtérésben

Avilai Szent Teréz Önéletrajzában többször megvallja, hogy sokszor ellenálltIstennek, az õ segítségének. Már a könyv bevezetõjében írja: „…mintha külön ta-nulmány tárgyává tettem volna azt, hogy miképpen lehet legjobban ellenállniazoknak a kegyelmeknek, amelyeket Õ Szent Felsége reám árasztott. Pedig hátbeláttam, hogy hûségesebb szolgálatra vagyok iránta kötelezve, mint bárki más,s hogy adósságomnak még csak kis részét sem tudom nála letörleszteni. Áldott le-gyen Az, aki annyi ideig türelmes volt velem szemben.”14

A könyv elsõ sorai között elõbb idézett szavak is azt a gyanút ébreszthetik azolvasóban, hogy Teréz túloz saját hûtlenségének leírásában. Az elsõ fejezet vé-gén azonban újra egy ilyen jellegû kijelentést találunk. „Én ellenben, alig léptemki ebbõl a zsenge korból, tudatára kezdtem ébredni Istentõl kapott természeteselõnyeimnek, – amelyek, mint mondják, szép számmal voltak – s a helyett, hogyhálás lettem volna értük, valamennyit arra használtam, hogy, amint majd el fo-gom mondani, sértegessem velük az Urat.”15

Az Önéletrajz elsõ nyolc fejezete beszámol Isten kegyelmének és irgalmánakmagasztalása mellett a Terézt illetõ pozitív dolgokról is, lelki fejlõdésérõl, a szer-zetesi hivatásának kialakulásáról és a nagy kegyelmekrõl, amelyek mint elsõ lel-ki tapasztalatok már késõbbi misztikus életének elõfutárai voltak. A döntõ meg-térés tapasztalatának távlatából azonban már bölcsen leplezi le azokat a külsõszemlélõ által kétségbevonhatatlanul erényesnek ítélhetõ magatartásmódokat, vi-szonyulásokat, amelyek megtérését hátráltatták és valóban, akaratlanul is, az is-teni kegyelemnek való ellenállását eredményezték.

A harmadik fejezetben leírja, a kolostorba lépését megelõzõ lelki vívódást,amelybõl azonban sikeresen került ki: eldöntötte, hogy szerzetesnõ lesz. Már ez

11 Uo. 1211.12 Vö. Kránitz Mihály – Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára, Apostoli Szentszék Könyvkiadója,

Budapest, 2003, 117. o. 13 Vö. Herbert Haag: im., 1211. o. 14 Ö 14. o. (Vida, Prólogo 1)15 Ö 20-21. o (V 1,8)


Az Istenbe vetett alapvetõ bizalom hiányzott tehát ezekbõl a próbálkozások-ból. De miért? – tehetjük fel a kérdést. Természetesen minden és az eddigi ecse-telt tényezõk is a döntõ megtérés eseményének fényében válhatnak érthetõvé.Már azonban akkor is kaphatunk válaszokat, ha egy rövid összefoglalást és jel-lemzést adunk Teréznek az elõbb említett magatartásáról. Szolgai félelem vezet-te a kolostorba lépésnél. Ez azt jelenti valamennyire félt Istentõl. A cselekedete-ket tekintve elég volt a minimum, vigyázott arra, hogy ne kövessen el halálosbûnt, vagyis ne vívja ki Isten haragját. Istenképe tehát azt sugallta, hogy meg kellfelelnie, hogy takargatnia kell gyengeségeit, saját erejébõl kell igazzá válniaIsten elõtt. A lelki életbe belefért a méricskélés: ezt még megtehetem, azt márnem, hogy nehogy megbántsam Istent. Nem látta tehát még tisztán a feltétel nél-kül szeretõ és megbocsátó Isten képét. Ennek ellenére voltak már tapasztalatai azima örömérõl, a szenvedésben a nagy kegyelmekrõl, és saját lelke vágyairól éshajlandóságáról, hogy Istennel egyesüljön. Egy hamis istenképet hordozva azon-ban az ima öröme nem érintette elég mélyen a szívét, és ezért nem is elégítette kiegészen; egy volt a többi öröm között, egy szintre kerülhetett a világi szórakozá-sokkal. Ha lelke mélyén érezte is, hogy nagyobb boldogság Istennel lenni, minta szórakozások között tengõdni, és ezért élete bizonyos periódusaiban nagyobbhangsúlyt fektetett az igazi boldogság megragadására, és harcolt azért, hogy eztvéglegessé tegye, képtelen volt a szilárd elkötelezõdésre. Ezt a kielégíthetetlenbeteg szíve is hátráltatta, amelynek szeretetet és elfogadást kellett koldulnia olyandolgok befogadásával, melyeket fájdalomcsillapítóként használhatott, de orvos-ságként nem.

A megtérés útját járó ember lelki élete hitben, reményben és szeretetben

Az Önéletrajz 9. fejezete tanúskodik arról, hogy Teréz miképpen vált alkal-massá a megtérésre. Nem a szigorú arcú Krisztus jelenik meg újra elõtte, hanemcsak egy festményt lát, amely a nagyon megsebzett Krisztus képét mutatja.„Krisztus Urunkat ábrázolta, sebektõl borított testtel, s olyan áhítatra gerjesztõvolt, hogy a látása engem mélyen megrendített. Azt mutatta ugyanis, hogy mitszenvedett õ miérettünk. Mikor elgondoltam, mily rosszul fizettem én azokért a se-bekért, oly fájdalom fogott el, hogy azt hittem, megreped a szívem. Odaborultamés sírva-zokogva könyörögtem neki, erõsítsen meg már engem egyszer végre-va-lahára, hogy soha többet meg ne bántsam.”26

Ez az esemény egy egészen új találkozást jelentett számára Istennel. A meg-térésben nem történt más, mint hogy „összetört a szíve”, megtapasztalva azt,hogy Jézus már mindent megelõzõen szereti õt, hiszen szenvedett és meghalt ér-te. Nem kell tehát védekeznie és a saját erejére támaszkodni az önmagával foly-

26 Ö 84. o. (V 9,1).


lahányszor csak egy kevéssé is eltávolodtál tõlem, azonnal tehetetlenül a földrerogytam. Áldott légy mindörökké, mert bár elhagytalak Téged, Te sohasem hagytálel engem oly véglegesen, hogy kezedbe kapaszkodva, de csakis úgy, ne lettem vol-na képes mindig újra fölkelni. Sokszor azonban, sajnos, nem akartam elfogadni ke-zedet, és süket fülre vettem ismételt hívogatásodat; amint ezt el fogom mondania következõkben.”21

Itt következik Teréz azon lelki vívódásának leírása, amely nagy megtérésselzárul. A kolostorban akkor általában semmi kivetnivalót nem hagyó világias be-szélgetések lefoglalják lelkét és akadályozzák az imádságban. Ez odáig megy,hogy az állítása szerint legnagyobb ördögi kísértés hatására, az alázatosság ürü-gye alatt lemond az imádságról.22 Másfél év kihagyással gyóntatója tanácsára új-ra imádkozni kezd, de még ekkor sem szakít a szórakozásokkal, és rabja marada rossz szokásoknak. „Az egyik oldalról az Úristen hívogatott magához, a másikonpedig én szaladtam a világ után. Az istenes dolgok nagy élvezettel töltöttek el: a vi-lágiak ellenben bilincsbe verve tartottak. Úgy látszik, ezt a két, egymással annyiraössze nem férõ végletet akartam összeegyeztetni, tudniillik a lelki életet és az anya-gi élvezeteket, örömöket és szórakozásokat. Belsõ imám is tele volt szenvedéssel,mert hiszen szellemem nem volt bennem úr, hanem rabszolga, s azért nem tudtamönmagamba zárkózni – ez volt ugyanis az én imámnak módszere – anélkül, hogy bene zártam volna önmagammal együtt ezernyi haszontalanságot.”23

Az imádság és a világi szórakozás közötti vívódás éveiben jelent meg számá-ra egyszer az Úr Jézus szigorú arccal kijelentvén, hogy mennyire nem tetszenekneki bizonyos „ismeretségek” azaz barátkozások, melyek elvonják Terézt azimádságtól.24 Ez a jelenés azonban nem volt elég ahhoz, hogy végleges megtérés-re sarkallja. Tovább kellett szenvednie ebben a kettõs életben, amelyrõl Jézus azevangéliumban is elítélõen beszél: „Nem szolgálhattok Istennek és a mammon-nak” (Mt 6, 24). Az Önéletrajz nyolcadik fejezete fejezi be a döntõ megtérésreképtelen Teréz élettörténetét. Az utolsó bekezdésben már e képtelenség okát isfeltárja. „Sokat könyörögtem az Úrhoz, hogy segítsen meg; de amennyire most lá-tom, abban lehetett a hiba, hogy nem helyeztem bizalmamat kizárólag Õ SzentFelségébe s nem veszítettem azt el teljesen önmagam iránt. Kerestem a gyógyuláseszközeit; igyekeztem így is, úgy is; de úgy látszik, nem tudtam megérteni, milykeveset ér mindez, hacsak meg nem szûnik teljesen a bizalom önmagunk iránt, saz egészet nem vetjük Istenbe. Élni szerettem volna; mert éreztem, hogy nem életaz enyém, hanem küszködés a halál árnyékával; hogy nincs aki életet tudna ne-kem adni, én magam pedig nem tudom megszerezni.”25

21 Ö. 59. o. (V 6,9)22 Vö. Ö 60. és 67.o (V 7,1; 7,11)23 Ö 72. o. (V 7,17)24 Vö. Ö 65. o. (V 7,6)25 Ö. 84. (V 8,12)


is bõvelkedõ élete. Megtérésénekelbeszélését a 23. fejezetben foly-tatja „Most egy új könyv kezdõ-dik, akarom mondani, egy másik,egészen új élet. Az eddigi azenyém volt; ellenben azt az életet,amelyik a belsõ imának elõbb fej-tegetett kegyelmeivel kezdõdik,úgy hiszem, joggal mondhatom,hogy az Úristen élte bennem. Nél-küle, – meg vagyok róla gyõzõd-ve, – nem lettem volna képes olyrövid idõ alatt olyan rossz szoká-sokból és hibákból kivetkõzni. Ál-dott legyen az Úr azért, hogy meg-mentett engem önmagamtól.”30

Ha már a lelki életrõl beszé-lünk a megtéréssel kapcsolatban,akkor nem feledkezhetünk mega Szentlélek szerepérõl. II. JánosPál pápa a Szentlélekrõl írt encik-likájában János evangéliumánakazon sorát elemzi, amelybenJézuselküldi a Szentlelket, hogy meggyõzze a világot a bûnrõl, az igazságról és az íté-letrõl (vö. Jn 16, 8). A bûn az, hogy nem hittek Benne, az igazság, az hogy azAtyához megy, és az ítélet pedig az, hogy a világ fejedelme elítéltetett (Vö. Jn 16,9). A pápa szerint a Szentléleknek az a feladata, hogy meggyõzze a világot a bû-nösségérõl, de ne azért, hogy elítélje, hanem, hogy üdvözítse. Az igazság vagyigazságosság31 jelenti Krisztus megváltó mûvét, amellyel megmenti a már örök-tõl fogva elítélt bûntõl az embereket.32 A Szentlélek ezért fõszereplõ a megtérésútját járó ember életében. „A megtérés az isteni emberi misztérium mélyén jelen-ti ama bilincsnek széttörését, amellyel a bûn az embert »a gonosz misztériumá-nak« teljességéhez kötötte. Akik tehát megtérnek, azokat a Szentlélek kivezeti az»ítélet« hatáskörébõl, és bevezeti abba az igazságba, amely Jézus Krisztusbanvan, aki azt az Atyától kapta, mint a szentháromsági szentség visszfényét.”33

30 Ö 232 (V 23,1)31 Egyik bibliafordítás igazságosságot, másik pedig igazságot ír. Az enciklika magyar fordításában az

igazság szó szerepel.32 . II. János Pál pápa: Dominum et Vivificantem A Szentlélek az Egyház és a világ életében, Szent

István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 1987. 27-28.33 Uo. 48.


tatott harcban, attól is rettegve, hogy elveszíti az üdvösséget, hanem bûnbánattalpárosulva teljesen Isten erejére bízhatja magát.27 „Mert ha az ember rádöbben ar-ra, hogy Isten feltétel nélkül szereti õt, akkor megtérése már válasz erre a szere-tetre nem pedig kétségbeesett próbálkozás arra, hogy kimásszon erkölcsi nyo-morának ingoványából.”28 Ez alapján azt is állíthatjuk, hogy ennek a képnek ésaz általa ábrázolt Krisztus-misztériumnak közvetítésével Szent Teréz eljutott ar-ra a meggyõzõdésre, amelyet Szent Pál is vallott: az ember nem a törvény tettei,hanem a Krisztusban való hit által igazul meg (vö. Gal 2,16).

Teréz, ahogy megtapasztalta az õt feltétel nélkül, azaz bûnei ellenére is szere-tõ Istent, szívét teljesen betöltötte a vele való kapcsolat öröme, és így valóbanmegszabadult minden más vonzalomtól. Ez azt is jelenti, hogy már nem akarjamás dolgok, vagy személyek által „szerettetni” önmagát, elismerést és biztonsá-got koldulva azoktól, mert tudja, hogy szíve nem érheti be kevesebbel, mint Istenszeretetével és a Vele való személyes kapcsolat boldogságával. Már nem azértkerüli a bûnt, mer fél a büntetéstõl, hanem nagy fájdalmat okozna megbántani azt,Aki annyira szereti õt. Ha küzdenie is kell azért, hogy elhatározásához hû marad-jon, mindenben a hála vezérli és az a tudat, hogy Isten már mindent megtett, va-gyis legyõzte a világot (vö. Jn 16,33). Ez a tapasztalat ébreszti fel benne a felté-tel nélküli bizalmat. „Ezen alkalommal, az említett kép elõtt, megtérésem úgylátszik komolyabb volt, mert már jobban kétségbe estem saját erõm felõl, s egészbizalmamat Istenbe helyeztem. Úgy emlékszem, azt mondtam neki, hogy nem ke-lek föl onnét, amíg csak meg nem adja, amit Tõle kérek. Úgy látom, meghallgat-ta, mert attól kezdve sokat javultam.”29

Az elõzõ gondolatok a döntõ megtérést megtapasztaló embernek teljesen új-szerû lelki beállítódását mutatják. Ez nem pusztán a helyes, Istennek kedves tet-tek végrehajtását jelentik, hanem az ember egész létének átalakulását. Ez az em-ber már nem csupán kellemes vagy kellemetlen érzésekre, a lelkiismeret gyötrõszavára, vagy az imádságban kapott különbözõ tapasztalatokra alapozza döntését,hanem az Isten által kinyilatkoztatott teológiai igazságra alapozott hit irányítja õt.Ettõl a magatartástól vezérelve kapcsolódik Istenhez, az õ erejéhez és megnyílika reményre, melyet Teréz a bizalom szavával fejezett ki. A hit és a remény meg-szabadítja azoktól a hamis támasztékoktól, amikben saját létének biztosítékát ke-reste sikertelenül. A szabadság pedig képessé teszi õt arra, hogy igazi erényesszeretetben ajándékozza oda magát Istennek.

Az isteni erények által biztosított élet nyitja meg Terézt az isteni kommuniká-cióval való együttmûködésre. Ekkor kezdõdik meg a misztikus tapasztalatokban

27 Ehhez a megtéréshez természetesen más dolgok is hozzájárultak. Õ maga említi, hogy éppen ebbenaz idõben olvasta el Szent Ágoston Vallomásait. – vö. Ö 87 (V 9, 7).

28 Szentmártoni Mihály: Istenkeresésünk útjai – A vallásos megtapasztalás lélektana, Agapé, Szeged,2008, 38. o.

29 Ö. 85. o. (V 9,3).


fr. Imre


Ennek a kijelentésnek igazsága fellelhetõ Szent Teréz tapasztalatában is. A máremlített döntõ megtérése után beszámol arról, hogy udvariasságból milyen nehe-zen tudott szakítani bizonyos barátságokkal. Jezsuita gyóntatója tanácsára az Úr-nak ajánlotta az ügyet és a Szentlélek-hívó himnuszt énekelte. Ekkor volt részeelõször az elragadtatás kegyelmében. Egy hangot is hallott, amelyben az Úr kinyil-vánította akaratát, hogy Teréz többé ne társalogjon emberekkel, hanem csak an-gyalokkal.34 A Szentlélek tehát megmutatta neki, hogy mi nem kedves elõtte,vagyis mi nem összeférhetõ a Krisztusban való hittel. Az eredmény pedig a gyó-gyulás: „Attól a naptól kezdve megvolt bennem a bátorság arra, hogy Istenértmindenrõl lemondjak. Az Úr egy pillanat alatt – mert azt hiszem, nem tartott to-vább – egészen más emberré alakította az Õ szolgálóját. Most már többé nem voltarra szükség, hogy ezt nekem megparancsolják.”35

A lelki életet komolyabban vevõ Teréz egyre szorosabb kapcsolatba kerül aSzentlélekkel, egyre inkább engedi feltárni bûneit, hogy azokat Isten gyógyító ke-zére bízza. Ez magyarázza azt a jelenséget, hogy az Önéletrajz tele van a bûnei fel-tárásával, amelyet gyóntatói már mérsékelni próbálnak.36 Evvel párhuzamosanazonban, erõsödõ hite által, – „mely legmélyebb értelmében az emberi szív nyitott-sága Isten ajándékainak befogadására, Isten önmaga közlésére a Szentlélekben”37 –,egyre inkább kinyilatkoztatja Isten szeretetének és irgalmának mélységeit.

Befejeztük a megtérés misztériumán való elmélkedésünket. Szent Teréz Ön-életrajza természetesen sokkal több megfontolni való titkot és igazságot tartal-maz, mely még mélyebb elmélkedésre adhat alkalmat ebben a témában. Össze-foglalás helyett tekintsünk át itt egy rövid táblázatot, amely az elõbb tárgyalt gon-dolatok alapján készült.

34 Vö. Ö. 249. (V 24,5)35 Ö. 250. (V 24,7).36 Vö. Ö 13. (Vida, Prólogo 1)37 II. János Pál pápa: i.m. 51.

27Kármel 2010/4-5 PROHÁSZKA OTTOKÁR GONDOLATAI AZ IGAZSÁGRÓL

A világgal szemben „jus-tus”-nak kell lennem; látnomkell benne az erõt s a jót is,de arosszat s a veszedelmet is, mertfejlõdésre szánt, ütközõ erõkrendszere. Nagy erõszisztémaa világ s arra való, hogy a hal-hatatlan lélek kicsiszolódjékrajta; föl kell tehát használnomaz isteni világot erõim, tehetsé-geim kialakítására; de egyszer-smind mértéket kell tartanom, hogy a föld termõföldem legyen s ne sírhantom! Erõma világ, mint fának a föld; lábam alá való, de lábam inkább gyökér; erõt szí! Ne csakfélni, ne csak undorodni; hanem fölhasználni s a pelyvás földi létbõl az arany sze-met kiszedni; különben a világ fiai okosabbak lesznek; az pedig kár!

Önmagammal szemben „justus” leszek, ha sem túl sokat, sem túl keveset nemkövetelek magamtól. Mértéket kell tartanom mindenben, az önmagammal valóelégedetlenségben is. Aki gyorsan akar valamit, akinek nincs türelme, aki nemveszi tekintetbe a természet folyását s fejlõdését, aki bizonyos hibák miatt, me-lyek természetébõl folynak, fönnakadást szenved tökéletesebbülésében, s azértaztán tele panaszolja a világot, az nem érti a „justitiát”. Ide tartoznak azok is, akika természetet a kegyelemmel s a kegyelmet a természettel ütik agyon: a szigorú,sötét, fanatikus zelóták, kiknek fáj, hogy testük van, jóllehet Isten is így akarta;vagy megfordítva: a kényes, tehetetlen, finnyás nyavalyások! Ó értsük meg ma-gunkat! Érezünk mi sokat, de nem tehetünk róla. Valamint külsõnk nem függ tõ-lünk, úgy belsõnk is adva van bizonyos értelemben. Vannak bennünk hatalmak,melyek nem egyhamar hallgatnak ránk, s Isten is nem azt mondja: menj s paran-csolj, hanem inkább azt: evezz és boldogulj!

Ha ezt a hármas „justitiát” eltaláltuk, rányitottunk az Isten gondolataira s az-zal együtt a „pax et gaudium”-ra. Be jó ott; be jó meleg van ott; virágoznak a lel-kek: „justus út palma florebit”; ott erõ van, „sicut cedrus Libani multiplicabitur”,az igaz úgy nõ, mint a pálma s úgy erõsbül, mint a cédrus. Számtalan csalódás-tól, sok baltól s vigasztalanságtól szabadulunk!”

összeállította:Jézus Szívérõl nevezett Margit

(Székesfehérvár)

26 PROHÁSZKA OTTOKÁR GONDOLATAI AZ IGAZSÁGRÓL Kármel 2010/4-5

PROHÁSZKA OTTOKÁR GONDOLATAIAZ IGAZSÁGRÓL

A magyarszéki lelkigyakorlat az igazság megismerésérõl, annak keresésérõlszólt számomra. A vidám lélekkel végzett, de mély gondolati tartalmakat hordo-zó bibliai idézetek és elmélkedések Prohászka Ottokár volt székesfehérvári püs-pökatyát juttatták eszembe. Az igazságról, annak teljesítésérõl ír az „Elmélkedé-sek az evangéliumról” c. mûvében. Úgy gondoltam, hogy ennek felidézése nem-csak az én, hanem mindannyiunk lelki épülésére szolgálhat.

inden élet programja: Teljesíteni minden igazságot, tehát átélni azt,amivel Istennek, embernek s önmagunknak tartozunk. Mi egyéb ez, mint a való-ságnak megfelelõ eligazodás Istennel, önmagunk- s a világgal szemben. Abbólered az egyensúly, a harmónia, a béke s az öröm; ez az az érzületben, akaratban,életben kiváltott igazság. A „veritas” önmagunknak, tehetségeinknek s bûneink-nek felismerése! a „justitia” ez ismeret átvitele az érzületbe; a „veritas” az Isten-nek s uralmának s fölségének fölismerése; a „justitia” ez ismeret szerint való ér-zület. „Veritas” a világnak s az életnek fölismerése; a „justitia” a helyes elhelyez-kedés benne! Váltsuk hát ki a „veritas” készleteit égre törõ „justitia”-ban; az át-érzett igaz valóság, a harmóniában kialakított lét kell nekünk. Körülöttünk pihena nagy valóság; érintsük meg a lelkek érintésével, s „pax” és „gaudium”, béke ésöröm lesz belõle. Mi legyünk alakítói a világunknak, teremtsünk bele erényünkáltal világosságot s napsugárt, harmóniát és szépséget. Ne várjuk ezt mástól, merta lélek nem passzivitás, hanem aktív, alakító erõ.

Istennel szemben helyzetünk teljes, föltétlen hódolattá válik; észben hitet,szívben áldozatot, erõinkben könnyeink s verítékünk gyöngyeit s küzdelmeinketajánljuk föl neki. Semmit sem igényelünk, de õt bírni akarjuk. Szívbõl szolgálunkneki és nem képzelõdünk, hogy különös kegyelmeink s hivatásunk van; elég ne-kem Krisztus szeretete. Kinyilatkoztatásokat nem várok; mit várjak, mikor Õ nézszemembe, Õ az én napom, kinek én mezei virága akarok lenni. Jelenéseket nemvárok; minek? hiszen Krisztus ragyogott föl lelkünkben, „illuxit in cordibus nos-tris”. Csupa lélek közé állít, melyek úgy ragyognak, mint kvarcszemek a fövény-ben; úgy kandikálnak ki a nagy világba, mint virágok erdõszélrõl a pusztába.Tiszta, nyílt szemmel akarok kinézni a végtelenbe; tudom, hogy testet hordozokegy darabig, azután átsiklom más világokba.

29Kármel 2010/4-5 KEGYELEM ÉS SZABAD AKARAT

ben semmi nincs, ami ellenkeznék a katolikus szent hit igazságaival; mert hailyesmire akadna benne, arra kérem Kegyelmedet, hogy azonnal égesse el; ebbeén elõre is föltétlenül beleegyezem.”

A XV. Fejezetben is tesz utalást az elszántság fontosságára: „…nagyon jómódja annak, hogy az ember megszabaduljon az ördög fondorlataitól és hamisörömeitõl, hogyha nem óhajt semmi örömet, hanem kezdettõl fogva elszántan léprá a kereszt útjára. Hiszen maga az Úr ajánlotta, hogy azon járjunk, ha el aka-runk jutni a tökéletességre, mondván: »Vedd föl keresztedet, és kövess engem.«”

Vígasztaló szavakat ír nekünk, mai botladozó embereknek: „Mert bár nincskizárva, hogy újra bûnbe esik, még akkor is marad valami jele annak, hogy nálajárt az Úr; például az, hogy hamarosan fölkel…”

Mindig Jézus mellett maradni

XXII. fejezet (222. old) : „Elmélkedjék az Õ (=Jézus) életérõl: ez a mi leg-jobb mintaképünk. Kívánhatunk-e jobbat annál, hogy ilyen jó barát legyen az ol-dalunk mellett, aki nem hagy bennünket cserben, mint a világiak szoktak, ha baj-ba és szorongatásba jutunk. Boldog az az ember, aki igazán Õt szereti és állan-dóan oldala mellett marad.” S itt különbözõ szenteket említ, akik Jézus nevéthordták ajkukon, vagy gyönyörûségüket találták Jézus emberi természetében.

Szintén a XXII. Fejezetben (224.old) ír arról, hogy lelki szárazság idejénvagy szenvedések közepette is Jézusra kell gondolnunk és hozzá kell ragaszkod-nunk, életérõl gondolkodnunk: „…ügyes-bajos dolgaink, üldöztetések és szenve-dések közepette, amidõn az ember nem igen jut elégséges nyugalomhoz, nemkü-lönben lelki szárazságok idején, nagyon is jól esik nekünk Krisztus Urunknak abarátsága. Benne ugyanis embert látunk, aki fárad és szenved, mint mi. Ez a ne-künk való jóbarát; s ha az ember egyszer megszokta, nagyon könnyen képes Õtmindig oldala mellett találni.” Mindez mutatja, hogy Teréz elve itt is átüt: a bel-sõ ima nem más, mint barátság Jézussal. Különösen is Krisztus embersége fogtameg és lelkesítette Terézt.

Ne hagyja abba az imát

Lényeges mondandója Teréznek, hogy ne hagyjuk abba az imát, illetve ahogyõ fogalmaz: a belsõ imát. Megszámlálhatatlan azoknak a helye az Önéletrajzban,ahol ezt a kifejezést használja, hogy „ne hagyja abba”, „ne veszítse el többé a bá-torságot” stb. Jézus szava cseng ezekben a szavakban vissza, amikor a bûnös asz-szonynak mondja: „Menj, de többé ne vétkezzél!” Szorosan vett értelemben Krisz-tus ezzel az utasításával nem engedi meg a további vétkezést. De Õ tudja azt, hogyaz ember rosszra hajló természettel bír, ezért alapítja meg a bûnbocsánat szentsé-gét, a gyónást, mert Jézus tudja, hogy az ember újra és újra el fog esni.

28 KEGYELEM ÉS SZABAD AKARAT Kármel 2010/4-5

KEGYELEM ÉS SZABAD AKARAT

Tûnõdések Avilai Szent Teréz: „Önéletrajz” olvasása közben

Elszántság és akaraterõ

mi engem személyesen különösen is megérint szinte folyamatosan SzentTerézia anyánk Önéletrajza olvasása közben, az, hogy milyen szívós, szinte rá-menõs kitartással, akarattal, rendíthetetlen elszántsággal ragaszkodik Jézushoz ésa belsõ imához.

Szerintem egyik kulcsa – Jézus Kegyelme mellett – életszentségének, vagyis:Jézussal töltött nagyon boldog földi életének a rendkívüli akaratereje.

A VIII. fejezetben (81. old) találhatunk erre utalást, ami így szól: „…oly ked-vetlenül léptem a kápolnába, hogy össze kellett szednem egész akaraterõmet; ezpedig, mint mások is mondják, nálam nem kicsiny, s az Úristen tényleg a rendes-nél nagyobbat adott nekem…”

Avilai Szent Teréz készsége, elszántsága mutatkozik nyilván már gyermek-korában is, de most erre nem térnénk ki. Alapvetõ készséggel indul neki az „Ön-életrajz” megírásának is: engedelmességbõl, mert „megparancsolták”.

Azt is írja, hogy „Gyóntatóim kívánják tõlem, de nem csak õk, hanem, tudom,maga az Úr is már régóta akarja. Mindeddig azonban nem mertem rá vállalkoz-ni.”(Bevezetés, 14. old).

A X. fejezetben (96. old) még azt is leírja, hogy igazában nincs is kedve eztaz Önéletrajzot („emlékiratot”) írni és ideje sincs hozzá, mert sok más tennivaló-ja lenne: „Nekem pedig úgy kell ehhez lopnom az idõt, s azt is kedvem ellenéreteszem, mert elvon a fonástól. Már pedig zárdánk szegény, s rászorul a kerese-temre. De meg azután más dolgom is van elég.”

Ezen a három mondaton érdemes elgondolkodnunk és megszívlelnünk azt,hogy milyen fontos lenne az idõnkkel jól bánni, hiszen ha Szent Terézia nem„lopta volna az idõt” az Önéletrajz megírásához, akkor most nem csak mikármeliták lennénk szinte végtelenül szegényebbek, hanem az egész emberiségelesett volna egy óriási kincstõl: az „Önéletrajz”-tól.

Itt lehetne megemlíteni a katolikus hit igazságaihoz, s az Egyházhoz való hû-ségét olyan vonatkozásban, hogy teljesen aláveti magát a gyóntatók „ítéletének”.(Nyilván ezt ilyen egyszerûen nem lehet elintézni egy mondattal, de ez a cikk in-kább ilyen felvillantások gyûjteménye szeretne lenni) Remélem, „hogy mindeb-

31KEGYELEM ÉS SZABAD AKARATKármel 2010/4-5

tam volna Tõle azon nagy kegyelmek közül, amelyekrõl ezután fogok beszélni,anélkül, hogy elõzõleg ne lettem volna teljesen megsemmisülve saját gonoszságomláttára.” (XXII. fejezet, 225. old).

Mindig is titok marad a Kegyelem és a szabad akarat együttmûködése, hiszenez egy belsõ történés. Annyi bizonyos, hogy Isten mindenkit az életszentségre hívmeg, s Rajta nem múlik, hogy mi szentek leszünk-e, vagy sem. Isten minden em-bernek megadja a lehetõséget és az indítást a jóra, a szépre, a becsületes és ke-resztény életre. Hogy ezt a meghívást és hívogatást elfogadjuk-e, ez tõlünk függ(persze a körülményeket is említhetjük, de ezek nem determinálnak).

Szintén a XXII. fejezetben (229. old) elmélkedik azon Teréz, hogy még az el-határozás is Isten mûve bennünk, s hangsúlyozza, hogy szabad kezet kell adni azÚrnak: „Az Úr lassan és fokozatosan megneveli; kifejleszti benne az elhatározástés ad hozzá férfias erõt, hogy mindent teljesen lábbal tiporjon. Másoknál, mintpéldául Mária Magdolnánál ezt igen gyorsan érte el. Mindez attól függ, hogymennyire enged az illetõ Õ Szent Felségének szabad kezet a lelkében.” S megintcsak biztat és vígasztal, bátorít minket: „Mert hiszen olyan nehezen tudjuk elhin-ni, hogy az Úristen már ebben az életben százat fizet egyért.”

A Kegyelem elsõbbségét és azt, hogy mindig Isten a Kezdeményezõ, emeli kiegy másik helyen: „Már az is nagy jóság és irgalom volt az Õ részérõl, hogymegtûrt maga elõtt, s hogy magához vonzott; mert hiszen beláttam, hogyha Õnem hívogatott volna annyira, nem mentem volna hozzá.” (IX. fejezet, 89. old).

fr. Sándor

30 KEGYELEM ÉS SZABAD AKARAT Kármel 2010/4-5

Ezt a gondolatmenetet vette át Teréz a mi Urunktól, hiszen ezt írja a VIII. fe-jezetben (78. old): „Higgye el, hogy az Úr szavai nem csalhatnak, s hogy ha iga-zán megbánjuk bûneinket, ha föltett szándékunk Õt többé meg nem sérteni: ak-kor újra barátságára méltat bennünket, s újra megadja kegyelmeit, sõt esetlegmég bõségesebben, mint annakelõtte, ha bûnbánatunkkal ezt megérdemeljük.”

Ugyancsak ezen a helyen írja Szent Terézia, hogy az ember gyönge és bûnrehajló, ami ellen a legjobb módszer (ellenszer): újra kezdeni: „Akármilyen hibákbaessék az, aki a belsõ imát megkezdte gyakorolni, ne hagyja abba; mert ez a leg-jobb eszköze a javulásnak; nélküle sokkal nehezebb.”

Tanító és bátorító szavakat ír és biztat arra, hogy tartsunk ki a belsõ imábanbûneink ellenére is, mert csak így tudunk célt érni: „Ismétlem, ha valaki egyszerelkezdte gyakorolni a belsõ imát, az ne veszítse el többé a bátorságot, s ne beszél-jen ily módon, hogy: mire való nekem ez a belsõ ima, mikor úgyis visszaesem bû-nömbe; hiszen úgy csak annál rosszabb! – Elhiszem én azt, hogy annál rosszabb,de csak akkor, ha abbahagyja a belsõ imát, s nem javul meg; ellenben, ha nemhagyja abba, higgye el nekem, révbe fog jutni…” XIX. Fejezet (178. old).

Ugyanitt azt is fejtegeti, hogy az ördögnek nyilvánvaló célja, hogy az emberállhatatlan legyen, s ne ragaszkodjék oly szilárdan Jézushoz, sõt hamis alázattalazt is igyekszik elhitetni az emberrel, hogy „úgyis bûnös vagy, nem vagy te mél-tó ily magasztos dolgokra, mint az ima…” Teréz több helyen ír az ellenség mód-szereirõl is, s nyilván arról is, hogy miként kell felvenni a harcot, mert a harcotJézus vezeti, nekünk csak Jézus oldalára kell állnunk: „Jól tudja az az áruló,hogy az a lélek, amely állhatatosan végzi a belsõ imát, elveszett reá nézve; s akár-hányszor sikerüljön is azt elbuktatnia, Isten kegyelmébõl még a bûn is javára vá-lik, s fölkelve annál nagyobb léptekkel halad az Úr szolgálatának útján.” (XIX.Fejezet, 178. old).

A Kegyelem elsõbbsége

Sokszor beszél Teréz arról a nagyon fontos tényezõrõl, hogy igazában a Ke-gyelem az elsõdleges, amiként Jézus is leszögezi ezt: „Nálam nélkül semmit sem te-hettek”

A XXII. Fejezetben (230. old) ezt olvashatjuk: „Egyszóval, minden attól függ,hogy mi tetszik az Úrnak, s kit akar ilyesmiben részesíteni. Mindamellett az isigen fontos, hogyha valaki már elkezdi megkapni ezt a kegyelmet, akkor igyekez-zék azt, amint illik, megbecsülni és lemondani érette minden másról.”

Ennél a bizonyos lemondásnál idézhetnénk egy olyan helyet Teréztõl, ahol ar-ról beszél, hogy bizony nem lehet megspórolni az Istennel való kapcsolatban a ke-reszteket, a szenvedést, az alázatot: „A belsõ imának egész épülete az alázatosságtalapzatán nyugszik, s minél mélyebben megalázza magát a lélek a belsõ imában,annál magasabbra emeli õt az Úristen. Nem emlékszem, hogy csak egyet is kap-

33Kármel 2010/4-5 SZENT ÁGOSTON VALLOMÁSAI ...

„Egyébként is nagyon szeretem Szent Ágos-tont, egyrészt azért, mert az a zárda, amelybennevelkedtem az õ rendjéhez tartozott; de megazért is, mert annakelõtte bûnös ember volt. Azoka szentek ugyanis, akiket az Úr bûnös életbõl té-rített magához, nagy vigasztalásomra szolgáltak,(…) mert, amint nekik megbocsátott az Úr, ne-kem is megbocsáthat. Csak egy dolog csüggesz-tett el, amint már mondtam; tudniilik az, hogyõket az Úr csak egyszer hívta magához, s többénem estek vissza bûneikbe, míg az én visszaesése-imnek száma akkora volt, hogy gondolni is aligmertem rá. Másrészt azonban, ha fontolóra vet-tem irántam való szeretetét, ez megint lelket ön-tött belém.” Teréz tehát arról tesz tanúságota Vallomásokról tett vallomásai elején, hogynagy vigasztalására szolgált neki ez a könyv.

„Ó Uram! (...) Rémülve gondolok arra,mennyire tehetetlen voltam, s milyen bilincsektartottak vissza attól, hogy egészen odaadjammagamat Istennek! Mikor elkezdtem olvasnia Vallomásokat, mintha csak a saját lelki álla-potomat láttam volna bennök; s buzgón kezdtemmagamat ezen dicsõ szent pártfogásába ajánla-ni.” Teréz második vallomása Szent Ágostonönéletrajzával kapcsolatban az, hogy úgy hatottrá az olvasása, mintha csak a saját lelkiállapotátlátta volna meg benne. Vagyis Terézt a Vallo-mások képessé tették arra, hogy meg tudja érte-ni önmagát. Hogy megértse, miként is áll õIsten elõtt: tehetetlenül, gúzsba kötve, megkö-tözve, rabságban élve annak ellenére, hogy lát-ványos bûnöket nem követett el, hiszen közelmár húsz éve a Megtestesülés kolostorban élt, s annak egyik legbuzgóbb nõvéré-nek tartották. Mégis, ennek ellenére, Teréz úgy érezte, hogy Szabadítóra, Meg-váltóra van szüksége, mert önmagát nem tudta megszabadítani. Szent ÁgostonVallomásai Teréznek éppen erre a lelkiállapotára adtak választ. Megértették Te-rézzel, hogy bár rabságban van, s nem tudja magát megszabadítani, de Isten még-is közel van hozzá. S Õ maga az, aki Terézt meg akarja szabadítani, ahogy aztÁgostonnal is tette. Teréz tehát megérthette, hogy õ is kiálthat ahhoz a Valakihez,akivel Ágoston egy élõ dialógusban volt, amikor élete történetét megírta.

SZENT ÁGOSTON VALLOMÁSAI ...32 Kármel 2010/4-5

SZENT ÁGOSTON VALLOMÁSAIÉS AVILAI SZENT TERÉZ ÖNÉLETRAJZA38

Szent Ágoston püspöknek kijáró tisztelet egyáltalán nem választ el ben-nünket Szent Terézia anyánktól, s az általa írt Önéletrajz-tól. Annál is inkább ígyvan ez, hiszen Szent Ágoston Vallomásai az elsõ önéletrajzi írást jelentik a ke-resztény lelkiség története folyamán. Confessio-ról van szó. Amikor a confessioszót halljuk, akkor talán a gyónás juthat róla eszünkbe, vagyis bûneink megval-lása. Szent Ágostonnál azonban ez mégsem a bûnök elsorolását jelenti elsõsor-ban, bár önéletrajzi mûvében természetesen errõl is ír a nagy püspök, hanem in-kább bibliai értelemben vett megvallását valaminek. Vagyis a confessio SzentÁgostonnál mindenekelõtt himnuszt jelent, dicséretet s magasztalást. Kétség kí-vül a saját bûneire való emlékezésrõl is szó van itt, de annyiban, amennyiben eze-ken keresztül is Isten mérhetetlen irgalmát vallja meg a szerzõ. Vagyis „confes-sio laudis”-rõl vagyis a dicséret megvallásáról beszélhetünk. Ez az elsõ alkalom,hogy valaki a keresztény lelkiség történetében egy iszonyatos erõfeszítést tesz –nyilvánvalóan a Szentlélek Istentõl segítve –, hogy önmagát vesse egy mély ana-lízis alá, s ezzel egy sajátos mûfajt teremtsen a keresztény lelkiségben.

Szent Ágoston a személyes üdvösségtörténetét meséli el, és teszi ezt olyan mó-don, hogy közben állandóan élõ kapcsolatban van azzal az Istennel, akihez mûvé-ben állandóan szól. Tulajdonképpen az egész könyv nem más, mint egy imádság azIstenhez, egy Istennel folytatott párbeszéd, amelyben a szerzõ a saját életének misz-tériumán elmélkedik, és képessé válik arra, hogy az események mögött észrevegyea láthatatlanul jelen lévõ Istent. Az »én«-nek és a nagybetûs »Te«-nek a drámájaez. Egy valódi imakönyv, tartalmában is és formájában is. És egy vallomás arról is,hogy Ágoston – immár megtisztulva, ’jó földként’ – hogyan olvassa az Isten igéjét.

Nos, Szent Ágostonnak ez az az önéletrajzi írása Avilai Szent Terézre is nagyhatást gyakorolt, éppen életének ama sarkalatos pontján, amikor megtért. Maga isvall errõl, Önéletrajzának a IX. fejezetében: „Ezen idõtájban kerültek kezembeSzent Ágoston Vallomásai. Azt hiszem az Úr rendelte így, mert én nem kerestemezt a könyvet, és nem is tudtam a létezésérõl.” Az elsõ dolog tehát, amit megtu-dunk evvel a könyvvel kapcsolatban, az, hogy Isten gondoskodik róla, hogyTeréznek a kezébe kerüljön ez a könyv.

38 Az Országos Kármelita Napon 2010. augusztus 28-án elhangzott szentbeszéd.

35Kármel 2010/4-5 GONDOLATOK SZT. TERÉZIA ÖNÉLETRAJZÁT OLVASVA

GONDOLATOK SZENT TERÉZIAÖNÉLETRAJZÁT OLVASVA

Megosztások

Krisztus embersége, Krisztus a „legjobb barát”

int Istennek szent és kedves választottjai, öltsétek magatokra a szívbõlfakadó irgalmasságot, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a türelmet”(Kol. 3,12), mindezeket az erényeket öltsük magunkra, ha Krisztus barátságát elakarjuk nyerni, megtartani. Isten emberré lett, e titok elõtt mély alázattal kell meg-hajolni. Leszáll az emberhez, hogy megváltsa, felajánlja barátságát. Az örökkélétezõ Isten, emberi testet ölt, szolgává alacsonyítja önmagát, hogy bûnös termé-szetünket meggyógyítsa, felemelje. Szent embersége részesít bennünket az istenikegyelmi életben, amelyet maga birtokol, és ami bennünket az igazi istengyermekdicsõségébe és méltóságába emel.

Krisztussal való barátságunk alappillére, hogy soha sem szabad megfeledkez-nünk, szem elõtt kell tartanunk Jézus emberi voltát. Terézia anyánk erre figyel-meztet bennünket. „Istennek tessünk és tõle nagy kegyelmeket kapjunk, az õ aka-rata szerint arra van szükségünk, hogy ama legszentebb emberség kezén haladjunkát, amelyben õfelsége, miként maga mondja, tetszését leli”. Krisztus az alázatoslélekben leli legnagyobb örömét. A szent újra és újra visszatér az ALÁZAT fon-tosságára. Az alázatos lélek képes arra, hogy kiüresítse önmagát, teret, helyet ad-jon a benne mûködõ Léleknek. Az alázatos lélek engedelmes Isten akarata iránt,a megtérés elsõ lépése. Ha az emberi lélek nem engedelmeskedik Isten törvényei-nek és akaratának, nem fejlõdik ki benne a többi erény. Az engedelmesség veze-tõ erõ a lelki élet felépítésében. Ebben az építkezésben a szelídségnek fontos sze-rep jut. Hiába tudjuk a jót, az igazat, ha a lélek nem képes ezekkel azonosulni ésjavára fordítani, fájdalmat okoz. A szelídségnek nem csupán külsõ jelekben kell

34 SZENT ÁGOSTON VALLOMÁSAI ... Kármel 2010/4-5

Teréz így folytatja a Vallomások olvasásáról tett vallomásait: „Mikor elju-tottam megtéréséhez, s olvastam arról a szózatról, amelyet a kertben hallott:mintha csak hozzám intézte volna azt az Úr; a szívem egészen úgy érezte; s hosz-szú ideig sírtam és zokogtam: annyira áthatotta egész bensõmet a bûnbánat ésa fájdalom. Ó mit nem szenved az emberi lélek, Uram, ha egyszer elvesztette sza-badságát; ha nem ura többé önmagának, amint illenék lennie! Én igazán csodá-lom, hogy miképpen voltam képes túlélni azokat a kínokat! Áldott legyen az Úr,aki életre támasztott ebbõl a halálnál is halálosabb állapotból!” Teréz SzentÁgostonon keresztül érti meg, hogy mi a helyes magatartás Isten elõtt, hogy ki-csoda is õ, és hogy mi az õ dolga! Az õ dolga nem más, minthogy hagyja magátmegmenteni, az által, aki a Megváltó! És Teréz ezt Szent Ágoston Vallomásaialapján érti meg. Ágoston Vallomásait olvasva lesz számára világos, hogy kicsodais az Isten: Megváltó, Szabadító! Így válik Teréz alkalmassá arra, hogy kiáltani tud-jon Õhozzá, hogy „egész bizalmát Istenbe helyezze”, s ennek következtében válto-zik meg az élete. Igaz ugyan, hogy nem egy pillanatról a másikra, hanem egy hosz-szú folyamat kezdeteként, de ettõl a pillanattól kezdve Teréz tudja a „dolgát”, tudjaa helyét, mert ismeri az Üdvözítõjét! Tudja azt, hogy csak a Vele való kapcsolatmentheti meg az embert!

Íme, milyen mélységesen fontosat tanult meg Teréz Szent Ágoston Vallomása-iból, s késõbb õ maga is követte a mesterét, mert õ is képessé vált arra, hogy meg-írja a maga Önéletrajzát, melynek a fõszereplõje Teréznél sem maga az ember, ha-nem Isten, aki elsõnek keresi az embert, és aki azért jön, hogy az embernek életelegyen, és bõségben legyen. Teréz tanúságtétele pedig nem lesz kevésbé gyümöl-csözõ, mint Szent Ágostoné. Gondoljunk csak Edith Steinre, aki korának egyik leg-mûveltebb nõje, s aki mindenhol keresi az igazságot, de csak Teréz önéletrajzát ol-vasva érti meg, hogy az igazság nem elvont fogalmak összessége, hanem egy élõszemély, akivel kapcsolatba lehet kerülni, s aki Jézus Krisztusban nyilatkoztatja kimagát.

Kérjük Szent Ágostont és Szent Terézia anyánkat, hogy az õ tanúságtételüktanítson minket, hogy mi is képesek legyünk arra, hogy szívünk mélyére néz-zünk, és fölismerjük az ott jelen lévõ élõ Istent, aki bennünk is lakozik, és akiminket is arra hív, hogy az Õ tanúi lehessünk ebben a világban, s hogy életünkgyümölcsözõ legyen, hogy bõségben legyen. Ámen.

fr. Rafael


Kérjük Isten kegyelmét adjon nekünk önismeretet, sõt még szégyenérzetet is,hogy el ne felejtsük azt a nagy igazságot, hogy semmi jó sem származik önma-gunktól!

A csíkszeredai Szent Jószefrõl elnevezett Világban Élõ Kármelita Testvérek

Önéletrajz 27. fejezethez:

z Úr lelke, a Szentlélek nemcsak egyféle módon képes vezetni a lelke-ket, hanem különbözõ módszerekkel, másféleképpen, mint ahogy megszoktaegy-egy lélek. Szent Teréziát is – aki kifejezetten kérte is erre az Urat – más mó-don, számára csodálatos módon, új formában kezdte el vezetni, illetve akaratátközölni. Szent Terézia – külsõ hatásokra is – biztosabb utat keresett, és ezért tettis. Fölajánlotta minden jó cselekedetét, imádkozott a szentekhez, szent Mihályarkangyalhoz, kilencedet tartott és kérte mások imáját. Az Úr kezére bízta magát.

Isten kegyelmébõl és erõfeszítéseinek is köszönhetõen megkapta a nyugalmiima kegyelmét, azt a kegyelmet, hogy bár nem látta az Urat sem testi, sem lelkiszemeivel, de tudta, hogy az Úr jelenlétében van, hogy Õ szól hozzá. Ennek azima módnak a hatásai sokkal erõteljesebbek, mint a megszokott imaformáké. Ek-kor az ember több hittitokban nyer jobban beavatást, hiszen az Úr jelenlétébenmásképpen látja a dolgokat. Ezért hálás Istennek, aki olyan nagy barátsággal ésszeretettel bánik vele, hogy az leírhatatlan.

Emilia (Székesfehérvár)

látszani, hanem a lélek bensejében kell érezni és meg kell látszani az emberen a jó-nak, az igaznak, a jóra törõ készségnek, amit a szeretet nyugodt hangján közvetít.Az alázatos lélek türelmes. A türelem Istentõl ajándékozott nagy erénye a lélek-nek. Erõforrás, amellyel legjobban elõmozdítja önmaga és mások lelki fejlõdését.Alapos munkát végez, kizárja magából a felesleges dolgokat, ellenáll a kísértés-nek, és elkészíti a talajt, hogy az igazság magja jó földbe hulljon, és bõ termésthozzon.

Istennek gondja van mindenre. Nem kell mást tennünk: szeretni õt, megóv-ni, ápolni a barátságot, amit mindig felkínál nekünk az örök élet reményében.Õ egyedül az út, amelyen haladnunk kell, ha az Atyához akarunk jutni. Jn. 14,6.

Adrienn ocds (VÉK Sopron)

(Önéletrajz 14-15. fejezetek)

bben a fejezetben szent Terézia arról beszél, hogy az emberi lélek egy kert,amelyben az Úr sétálgat, kertészkedik, levágja benne azt, ami neki nem tetszik.Vagy néha az is elõfordul, hogy kiszárad a kút, ilyenkor nem érezzük az Úr kö-zelségét és a lélek nagyon szenved tõle. Ekkor van itt az ideje a gyomlálásnak:gyökerestõl kell kitépni minden gazt.

Mindannyian látjuk és beismerjük semmiségünket, semmi voltunkat, és nagykegyelemnek tartjuk a könnyeket, amelyek folynak anélkül, hogy elõidéztük vol-na. Isten mindent jóra tud fordítani, még a legnagyobb rosszat is ami bennünkvan. Mindenki maga tudja, hogy az Úr mit bocsájtott meg és mivel tartozik neki.

Szent Terézia anyánk tanácsolja: imádkozzunk az egyházért, mindazokértakiket szívünkön hordozunk és a tisztítóhelyen szenvedõ lelkekért, zajos szósza-porítás nélkül.

Beszélgettünk a lelkek megkülönböztetésérõl is, azaz arról, mi a különbségaközött az állapot között, amely a Szentlélek jelenlétét kíséri, és aközött, amelyta gonoszlélek mûködése idéz. Bátorítóan hangoztak Szent Teréz szavai: „hogy azember megszabaduljon az ördög fondorlataitól, ne óhajtson semmi örömet. A ke-reszt legyen az útja”.

36 GONDOLATOK SZT. TERÉZIA ÖNÉLETRAJZÁT OLVASVA Kármel 2010/4-5


Azóta többször is történt ilyen, de ez nekem már valahogy „természetesnek”tûnt, hiszen „beszélõ viszonyban” vagyunk!

Bizike (Székesfehérvár)

27. fejezethez:

bben a fejezetben sokszor említi Szent Anyánk, hogy mennyi szenvedést,megalázást zúdított rá az Isten. Ezek elviselése szerintem elképzelhetetlen az Úrsegítsége nélkül. Sokat szenvedett, mert nem volt senki, aki megértse; megenged-te, neki az Úr, hogy a környezetében rosszul ítéljék meg! A legjobban mégis azfájt neki, hogy Alvarez atyát okolták miatta, aki végül kitartott mellette. Szavaitfélreértették, azt gondolták, hogy oktatni akarja testvéreit. Zaklatták õt, de Istenerõt adott mindezek elviseléséhez. Teréziának meggyõzõdése volt, hogy a keresz-teket azért kapta, mert szereti õt az Isten. Mert: „Akiket szeretek, korholom és fe-nyítem” (Jel 3,19) – mondja az Úr.

Számomra az a tanulság, ha az életemben megpróbáltatások érnek, fogadjam úgy,mint Terézia, és kérjem Istentõl az erõt, hogy örömmel meg tudjam tenni akaratát.

„Az Úr kész megmutatni az utat-módot annak, akiben ehhez bátorságot lát.”Teréz azt írja, megkönnyebbedik a lelke, ha önmagát ítéli el. Ne másokban,

hanem elõször magamba keressem a hibát. Ne várjak mindent Jézustól, hanemegyre jobban megélve szeretetét nyissam ki szívemet. Kérem és várom, hogy for-máljon át engem, ahogy Neki tetszik. Megélve kicsiségemet, tudjam megtenni azÚr akaratát. Ha bolondnak tartanak azt is fogadjam el, hiszen így bántak az örökBölcsességgel is.

„…az ég lakói értik egymást anélkül, hogy beszélnének…”Szent Anyánk az Isten és ember közötti barátságot az ember és ember közöt-

ti barátsághoz hasonlítja; talán azért, hogy nekünk egyszerûbb legyen megérteniezt a csodálatosan szép kapcsolatot. Van úgy, hogy két barátnak elég, ha egymásszemébe néznek, és nem kell egy szót sem szólni, megértik, mit gondol a másik.Így van ez az Úr és a lélek között is. Egymásra tekintenek és értik egymást, nemkell közvetítõ!


lõfordult már velünk is, imádságos lelkületû emberekkel, hogy megtapasz-taltuk, hogy nem csak testünk, hanem lelkünk is külön lát, érez. Ez részemrõl egybelsõ, személyes dolog, amelyet nem szoktam másokkal megosztani. Ez az Úrtólegy személyre szabott kegyelem. Szerintem Terézia anyánk is ehhez hasonlókatélt át, természetesen, sokkal magasabb, tökéletesebb szinten.

Most mégis megosztanék egy olyan kegyelmet, amit úgy érzem, hogy az Úr-tól kaptam, és számomra fontos kegyelem volt.

Mikor nagymamám beteg volt, féltettük õt, imádkoztunk érte, én is sokatszorongtam. Az Úr úgy adott megnyugvást számomra, hogy éjszaka félálombana házunk elõtt voltam. Házunk hosszú, tornácos volt, elõtte kert, gyümölcsös ésegy út, tehát tágas kilátás nyílik. Ekkor az égen az utolsó vacsora képe jelentmeg elõttem, középen Jézus az asztalnál. Ez valahogy nagy megnyugvást adottnekem, és utána könnyebben elfogadtam a történteket. Nagymamám elment.

Magdolna (Székesfehérvár)

gy személyes élményt szeretnék megosztani a hatodik bekezdéshezkapcsolódóan:

Egyszer régen, egy Nagyszerdai prédikációt megdöbbenéssel hallgattam.Mária anyaságáról beszélt az atya! Ekkor eszembe villant az én anyaságom. Elkellett volna süllyednem szégyenemben, de helyette valami – számomra meg-magyarázhatatlan esemény – történt. Békesség volt bennem. Õ, az Úr érintettmeg belsõleg, Õ szólt hozzám. Olyan volt ez valahogy, mint az elsõ szerelem.

Nagycsütörtökön ebéd után, (nem szerettem mosogatni) mindenki elment az asz-taltól, egyedül maradtam és igen gyorsan hozzáfogtam a mosogatáshoz! Ilyen nagyakarattal sohasem csináltam. Ekkor belülrõl mintha valaki szólt volna hozzám:„Gyere, beszélgessünk, ülj le!”. „Na, még ez is – gondoltam, hogy mindent kitalá-lok, csak ne kelljen mosogatni!”. De olyan határozott és szelíd volt a kérés, hogynem tudtam nem engedelmeskedni! Tudom, hogy Õ volt! Megszólított lettem!


Gondolatok az Örök Igazságról

Szent Terézia önéletrajzát olvasva, és a magyarszéki lelkigyakorlaton sokatbeszélgettünk az Örök Igazságról. Íme néhány gondolat, amely engem megfogott:

világ összes bajainak forrása az, hogy az emberek nem ismerik igazá-ban és alaposan a Szentírás igazságait. Pedig annak minden betûje be fog telje-sedni.” Ezeket a szavakat monda az Úr Avilai Szent Teréznek, egy rendkívüli ke-gyelem alkalmával (Ö 40 fej. 463 o.).

Valóban a Szentírás minden betûje igaz és vonatkozik minden megkereszteltemberre. Azért, mert sorai az Örök Igazságtól erednek.

Az emberek, ha távol vannak az Örök Igazságtól, nem szeretik igazán azIstent. Sajnálni lehet azokat az embereket, akik nem ismerik fel Õt. Õk mégmindig sötétben élnek.

Az igazságot felismerni nagy kegyelem, és ezzel sok más lelki haszon is jár. Isten irányába valami különös tisztelettel, szeretettel és alázattal kell lenni

a lelkünkben, ha szeretnénk közeledni feléje, és találkozni Vele. Isten maga azigazság.

Szent Terézia anyánk példáját követve mi is sokat tehetünk ha elmélkedünksaját hitványságunkról, Isten iránti hálátlanságunkról, azért, hogy a hála érzésemég inkább megszilárduljon lelkünkben. Hiszen Õ olyan sokat tett értünk, méga fájdalmas kínszenvedést is vállalta örök üdvösségünk érdekében! Mennyireszeret minket! Ha erre gondolunk, megilletõdik a lelkünk.

Nagy kegyelem számunkra, ha a lelkünk az örök Igazság színe elõtt jár. Ezta kegyelmet Isten közvetlenül adja nekünk, de elõfordul, hogy közvetítõt, vala-melyik atyát vagy tudós embert küld számunkra, hogy megértsük az Igazságot.

Nekünk, karmelitáknak nagy hálával kell lennünk Isten iránt azért, hogyKarmeliták lehetünk. Ez az Õ ajándéka, Õ hívott meg minket ebbe a Rendbe.

Köszönöm Neked Istenünk, hogy segítesz ráfigyelni az életünkre, hogy a Teigazságodban élhessünk, és hozzád mindig közelebb kerülhessünk.

Köszönöm Uram, hogy igéddel megvilágosítasz minket és elvezetsz az örökéletre. Kérünk, erõsítsd hitünket, hogy egyre jobban bízzunk Benned és köves-sünk Téged!

Magdolna (Székesfehérvár)


(29. fejezetéhez):

„Minden bajomban hozzá mentem panaszkodni, s a belsõ imából mindig megvi-gasztalódva és újult erõvel kerültem ki.”

A Mennyi Atya meghallgat engem is, de sokszor van úgy, hogy csak magam-ban bosszankodom, és nem panaszkodom Neki. Pedig Õ mindig jelen van és vár-ja, hogy megosszam Vele a bánatomat, de az örömömet is!

„… az Úr iránti szeretetbõl megutálja önmagát.”Szerintem Szentanyánk megkapta a legnagyobb ajándékot, amit e földön kap-

ni lehet! Önmagam teljes elfelejtése, minden látomásnál nagyobb kegyelem, amitkaphatok. Terézia belátja nyomorúságát és tudja, hogy semmije sincs, amit nemaz Úrtól kapott.

Összegezve:Sok szenvedés, megpróbáltatás után Terézia lelkét felemeli az Úr. Engedel-

meskedik gyóntatójának. Nagy fájdalmak között még azt is megteszi, hogy „Jé-zusnak fügét mutat”. Minél engedelmesebb, annál nagyobb kegyelmeket kap azÚrtól. Szeretete Isten iránti odaadottságával párhuzamosan fokozódik! Megnyi-totta a szívét és így be tudta fogadni a kegyelmeket. Megértette, hogy Isten na-gyon szereti õt! De szerintem a legnagyobb ajándék, amit kapott az önmagárólvaló lemondás! Isten kiválasztotta Teréziát, és általa mutatja meg nekünk, hogymilyen végtelenül szeretõ és irgalmas! Hálát adok Istennek, hogy a Kármelbe hí-vott és én is megtapasztalhatom az Isten és a lélek szeretetkapcsolatát.

Nóra (Székesfehérvárról)

43Kármel 2010/4-5 JÉZUSRÓL NEVEZETT SZENT TERÉZ ÖNÉLETRAJZA

mi is, mint õk, zárdát.40 Ez a gondolat annyi-ra megfelelt az én ízlésemnek, hogy elkezd-tem azt meghányni-vetni azzal az említettözvegy úriasszonnyal, az én segítõ társam-mal, akinek hasonló vágyai voltak.41 Mind-járt azzal kezdte a tervezgetést, hogy õ majdbiztosít ennek a jövendõ zárdának évi jöve-delmet. Most belátom, hogy ez a terv nemsokat ért, akkor azonban a lelkesedés elhi-tette velünk, hogy jónak fog bizonyulni.42

Másrészt azonban én még mindig haboztam,mert nagyon jól éreztem magamat a kolosto-romban. A ház ugyanis teljesen megfelelt azén ízlésemnek, s a cellám egészen nekem va-ló volt.43 Abban azonban mégis megegyez-tünk, hogy az egész tervet az Úristennekajánljuk.

Egy szép napon, szentáldozásom után,Õ Szent Felsége nagyon a lelkemre kötötte,hogy legyek rajta minden erõmmel, s nagyígéreteket tett arra nézve, hogy a zárda tényleg létre fog jönni, s hogy Õneki nagydicsõségére fog szolgálni. A neve legyen „Szent József”, mert az egyik kapujátmajd ez a szent fogja õrizni, a másikat pedig a Boldogságos Szûzanya; Krisztus

40 1560-nak egyik õszi estéjén volt együtt Szent Teréziának szobájában, a Megtestesülésrõl nevezettzárdában, az a társaság, amelyben elõször merült föl a kármelita rend reformjának terve. Az eszmét- természetesen egészen embrionális alakban - a Szentnek egyik unokahúga, az akkor körülbelül 19éves Ocampo Mária vetette föl, s annak megvalósítására fölajánlott hozományából ezer aranyat.Azok a sarutlan nõvérek, akikre céloz, ferencrendiek voltak, akiket Janka hercegnõ, II. Fülöp kirá-ly nõvére telepített akkoriban Madridba. Ocampo Máriát, aki ekkor még világi hölgy volt, s egyál-talában nem gondolt arra, hogy õ maga valaha zárdába lépjen, három évvel utóbb az elsõ reformáltkolostorban, az ávilai Szent Józsefben látjuk; Mária Baptista anya név alatt a reformnak egyik oszlo-pos tagja lett. Hatvan éves korában, nagy életszentség hírében halt meg.

41 De-Ulloa Guiomár úmõ, Szent Teréziának buzgó segítõtársa és jobbkeze a reform meg-valósításában, csakugyan maga is belépett késõbb a sarutlan kármelita rendbe, azonban egészségenem bírta ki annak szigorát, s áldásos életét a világban fejezte be.

42 De-Ulloa Guiomár asszony gazdag volt ugyan, de nem annyira, hogy mellesleg egy zárdát tudottvolna eltartani, meg azután nem is rendelkezett szabadon a vagyonával, mert hiszen gyermekeivoltak. Tényleg az ávilai Szent József-zárda alapításához pénzben nem igen járult hozzá. Annakköltsége két leendõ nõvér hozományából, s Szent Terézia Amerikában élõ fivérének, Lõrincnekpénzküldeményébõl telt ki.

43 Szent Terézia korában a Megtestesülés-zárda nem apró, egyes cellákra volt osztva, hanem nagyszobákra, amelyek mindegyikében 5-6 nõvér fért el. A szentanyának két ilyen szobája volt, az egyika földszinten, amelyben lakótársaival nappal tartózkodott, a másik az emeleten, ahol aludtak.Különösen ez utóbbi nagyon szép és csendes helyiség volt.

42 JÉZUSRÓL NEVEZETT SZENT TERÉZ ÖNÉLETRAJZA Kármel 2010/4-5

JÉZUSRÓL NEVEZETT SZENT TERÉZ ÖNÉLETRAJZA

XXXII. FEJEZET.

Megkezdi a Szent József-zárda alapításának elbeszélését.

(…)

okat törtem a fejemet azon, hogy mit tehetnék az Úristenért, s arra a meg-állapodásra jutottam, hogy mindenekelõtt szerzetesi hivatásomnak kell megfelel-nem, s meg kell tartanom szabályunkat a tõlem telhetõ legtökéletesebb módon.Abban a kolostorban, amelyhez akkor tartoztam, nagy számmal voltak igazán is-tenfélõ nõvérek, akik híven szolgálták az Urat. Azonban anyagiak tekintetébenigen rosszul állott, s így a nõvérek kénytelenek voltak gyakran igénybe venni má-sok vendégszeretét, olyanokét természetesen, akiknél tisztességesen és valláso-san élhettek. De meg azután ez a zárda nem volt az eredeti szigorú szabály sze-rint alapítva, hanem a fegyelme azonos volt az egész Rendével, amennyiben tud-niillik az enyhítõ bulla alapján állott.39 De meg voltak más hátrányai is. Többekközött például a nõvérek, nézetem szerint, túlságos kényelemben éltek, mert a házigen tágas volt és nagyon szép. A legnagyobb baj, mindamellett, ez az örökös ki-járás volt, s hozzá éppen én voltam az, aki nagyon is sokszor éltem ezzel a sza-badsággal, amennyiben egyes magas rangú úrinõk, akiknek a rendi elöljárók nemegy könnyen mondhattak nem-et, megkívánták az én társaságomat, s az õ kéré-sükre fõnökeim kiküldtek engem hozzájuk. Így azután odáig jutott a dolog, hogymár alig éltem a zárdában, s bizonyára az ördögnek nagy része volt abban, hogyritkán lehessek otthon, s így eleje legyen véve annak a jó hatásnak, amelyetegyes nõvérekre azáltal gyakoroltam, hogy elmondtam nekik lelki vezetõim ok-tatásait.

Egy alkalommal többekkel lévén együtt, egyikünk azt a kérdést vetette föl,hogy miért ne élhetnénk mi a sarutlan nõvérek mintájára; s miért ne alapítanánk

39 A kármelita rendnek eredeti, õsi szigorát IV. Jenõ pápa enyhítette 1431-ben kiadott bullájával. AMegtestesülésrõl nevezett zárda Ávilában, amelyben Szent Terézia 1535-tõl 1563-ig élt, újabbalapítvány volt, amennyiben az elsõ szentmisét akkor mondták benne, amidõn szentünketkeresztvízre tartották, t. i. 1515. ápr. 4-én. Nem sokkal azelõtt jött létre, s eredetileg jámbor nõknekegyesülete; úgynevezett beguinage volt, amely azután a kármelita rend szabályzatát fogadta el, úgyamint az akkor érvényben volt. Semmiképpen sem lehet tehát lazulást vetni a szemére. Ezért mond-ja Szent Terézia is, hogy nem volt az eredeti szigorú szabály szerint alapítva.


romnál.45 Mielõtt azonban bármit is tettünkvolna, megírtuk az egész dolgot annak a szentAlcantarai Péter testvérnek, aki azt felelte rá,hogy semmi áron ne álljunk el a tervtõl, s ki-fejtette nézeteit az egészre vonatkozólag.46

Alig terjedt el a híre a városban ennek a terv-nek, máris akkora üldözés szakadt a nyakunk-ba, hogy azt rövidesen le sem lehetne írni.Csípõs megjegyzések; gúnyos nevetés, hogyostobaság az egész; hogy miért nem tudoknyugodtan megülni a zárdámban, és így to-vább. Az én jó segítõ társamnak pedig úgy ne-ki estek, hogy egészen elbúsulta magát. Én nemtudtam, mitévõ legyek, mert úgy láttam, hogyrészben igazuk van. Mikor azután így, nagyszomorúan, Istenhez, imádkoztam Õ Szent Fel-sége elkezdett engem vigasztalni és bátorítani.Azt mondta nekem, hogy ebbõl láthatom, mitszenvedtek a szent rendalapítók; hogy sokkaltöbb üldözésben lesz még részem, mint ameny-

nyit el tudnék képzelni; hogy ne törõdjünk az egésszel, azonkívül pedig még üzentegyet-mást a segítõtársamnak. Amin pedig legjobban elcsodálkoztam, az volt, hogymindketten egyszerre megvigasztalódtunk a történtek miatt, s készek voltunk bátranszembeszállni összes ellenfeleinkkel.

Tény az, hogy az összes imádságos emberek, de meg, egy szóval, az egész vá-ros lakosai között nem akadt egy sem, aki akkoriban ne lett volna ellenünk, s netartotta volna tervünket a lehetõ legnagyobb oktalanságnak. Annyi volt a szóbe-széd, és akkora a felfortyanás magában az én zárdámban is, hogy a tartományi fõ-nök nem tartotta okos dolognak szembehelyezkedni a közvéleménnyel: megvál-toztatta véleményét és kijelentette, hogy nem engedi meg többé az alapítást. Aztmondta, hogy az évi járadék nincs eléggé biztosítva, s nem elegendõ; nemkülön-ben, hogy a terv túlságos nagy ellenzésre talál; ebben, nézetem szerint, egytõl-egyig igaza volt. Egy szóval elejtette az eszmét, s nem akart többé hozzájárulni.Nekünk, akik már elszenvedtük az elsõ vágásokat, ez nagyon fájt; különösen pe-dig nekem esett rosszul azt látnom, hogy a tartományi fõnök ellenünk fordult,

45 Ezen szám tekintetében a szentanya megállapodása nem volt végleges. 1561. dec. 30-án fivéréhezintézett levelében azt mondja, hogy a nõvérek száma 15 lesz.

46 Nem sokkal utóbb Alcantarai Szent Péter külön eljött Ávilába, hogy segítségére legyen SzentTeréziának a zárdaalapításra vonatkozó pápai engedély megszerzésében. Az õ eszméje volt, hogyezt az engedélyt De-Ulloa Guiomár és édesanyja, Guzman Aldonza úrnõk számára kérjék s a pápaibrévében csakugyan õk ketten szerepelnek mint alapítók.


Urunk pedig közöttünk fog lakni. Hogy elsõrangú csillag lesz belõle, amely fé-nyesen fog ragyogni. Hogy bár a szerzetesrendek fegyelme meglazult, azért negondoljam ám, hogy azok nem tesznek szolgálatot az Úristennek; mert hiszen mi-vé lenne a világ szerzetesek nélkül?! Hogy ezt a parancsát közöljem gyóntatóm-mal, s mondjam meg neki, hogy Õ kéreti, ne legyen ellene és ne akadályozzonengem a terv véghezvitelében.

Ez a látomás akkora hatást tett reám, s az Úr szavai úgy megrendítettek, hogyegy pillanatig sem tudtam kételkedni a jelenés valódiságában. A dolog rendkívülnehezemre esett, mert részben már akkor elõreláttam, hogy mennyi gondot ésmegpróbáltatást fog reám hozni. Hozzá én olyan boldogan megvoltam a magamzárdájában! Hiszen igaz, hogy ilyen gondolatok engem azelõtt is foglalkoztattak,no de azért szó sem volt részemrõl valami eltökélt szándékról, s nem is álmodtamvolna, hogy tényleg úgy kelljen lennie. Itt ellenben megkaptam a határozott pa-rancsot. Mivel tehát éreztem, hogy nagy nehézségek elõtt állok, sokáig nem tud-tam, hogy mit tegyek. Az Úr azonban ismételten és sokszor beszélt nekem róla;annyi okot és érvet hozott föl mellette; s oly világosan megérttette velem, hogyez az Õ akarata: hogy végre is nem mertem tovább halasztani, s írásban közöltema történteket a gyóntatómmal. Õ nem merte ugyan határozottan azt mondani,

hogy hagyjam abba, azt azonban belátta, hogy emberileg beszélve a tervegyáltalában nem észszerû. Mert hiszen annak az úriasszonynak, aki a ki-vitelére vállalkozott, csak igen kevés, sõt majdnem semmi anyagi eszkö-zei sem voltak az ilyesmihez. Azt mondta, beszéljem meg a dolgot a tar-

tományi fõnökömmel, s tartsam magamahhoz, amit õ fog nekem mondani.44 Ne-kem nem lévén szokásom, hogy a rend-fõnökömmel beszéljek ezekrõl a láto-másokról, az az úriasszony, aki a zárdaalapítására vállalkozott, tárgyalt vele,s a tartományi fõnök, aki lelkes hívea szerzetesi fegyelemnek, õszinte jóin-dulattal fogadta az eszmét, megígérte,hogy minden tekintetben segítségérelesz, s hogy õ majd azt a zárdát a sajátjoghatósága alá fogadja. Azután meg-beszélték az évi járadék ügyét. Már ak-kor megegyeztünk abban, még pedigsok mindenféle okból, hogy a nõvérekszáma ne legyen benne több tizenhá-

44 Ez a rendfõnök nem De-Salazár Angelus, hanem Fernandez Gergely atya volt, a kasztíliai rendtar-tomány provinciálisa 1559-tõl 1531-ig. (P. Silverio, Obras. I. 269.)


gyelmeztette, hogy jól gondolja meg, mit tesz, s valahogy eszébe ne jusson ben-nünket támogatni. Mikor azonban elkezdte fontolgatni, hogy mit feleljen nekünk,s átgondolta az ügyet és a mi célunkat, nemkülönben azt a szerzetesi életmódot,amelyet meg akartunk valósítani: az a meggyõzõdés alakult ki benne, hogy ez a tervnagyon is az Úristen dicsõségére válik, s hogy mindenáron végre kell hajtani. Aztfelelte tehát nekünk, hogy sietve fogjunk hozzá, s még meg is magyarázta az utat-módot, hogy mihez tartsuk magunkat. Az anyagi eszközök ugyan, szerinte nemelegendõk, de végre is az isteni Gondviselésre is szabad e tekintetben némilegszámítanunk. Aki pedig ellenünk van, jegyezte meg, azt csak küldjük õhozzá: õmajd beszel a fejével. Tényleg, azóta mindig a pártunkon volt, amint még el fo-gom beszélni. Nagyon megvigasztalódva távoztunk tõle. Ezzel azután egyik-má-sik szent ember is, aki eddig ellenünk volt, elkezdett jobb szemmel nézni bennün-ket, sõt némelyik egyenesen pártunkra is kelt. Ez utóbbiak közé tartozott a szentlovag is, akirõl már tettem említést.48 Igaz ugyan, hogy tervünk kivitelét az esz-közök elégtelensége miatt igen nehéznek, sõt lehetetlennek találta, mivel azonbanõ maga is annyira erényes, s belátta, hogy mi kizárólag a belsõ ima ápolását tart-juk szem elõtt és nagy tökéletességre törekszünk, hajlandó volt megengedni,hogy az eszme az Úristentõl származhat. Bizonyára maga az Úr indította õt erre,s ugyanazt tette azzal az istenfélõ pappal is, akihez, mint elmondtam, elõször for-dultam tanácsért, s aki valósággal az erények tükre az egész város számára,amennyiben az Úristen azzal a hivatással áldotta meg, hogy számos lélek megté-résének és lelki haladásának szolgáljon eszközéül. Ettõl kezdve õ is mindig ke-zemre volt ebben az ügyben.49 Így álltak tehát a dolgok, hála a sok imádságnak.Házat is sikerült vennem, még pedig nagyon jó fekvésût. Igaz ugyan, hogy igen

48 Salcedo Ferenc.49 Dáza Gáspár.


mert addig, amíg õ helyeselte tervünket, én a többiekkel szemben fedezve vol-tam. Az én segítõtársamat már nem is akarták feloldozni a gyónásban, hacsak lenem mond a dologról, mert szerintük, kötelessége jóvátenni a botrányt. Erre õ el-ment egy igen tudós és rendkívül szent életû domonkos-rendi atyához,47 s részle-tesen elmondta neki az egész dolgot. Ez még akkor volt, mielõtt a tartományi fõ-nök visszavonta volna a beleegyezését. Ugyanis az egész városban nem akadtsenki sem, aki hajlandó lett volna bennünket tanáccsal segíteni, s így azt mond-ták, hogy tisztára a magunk feje után indultunk.

Ez az úriasszony tehát mindent elbeszélt ennek a szent férfiúnak és beszámolt ne-ki arról is, hogy mennyi jövedelme van az õ birtokainak, s mindenáron igyekezettmegszerezni az õ pártfogását, mert õ volt akkoriban a leghíresebb tudós a város-ban, sõt egész rendjében is kevés akadt nálánál különb. Én részemrõl elmondtamneki összes terveinket, s egynéhányat azon okok közül, amelyek erre indítottak;a kinyilatkoztatásokról azonban egy betût sem szóltam neki, hanem csakis a ter-mészetes céljainkról beszéltem, mert azt óhajtottam, hogy kizárólag ezek alapjánközölje velünk nézetét. Azt felelte, adjunk neki nyolcnapi gondolkodási idõt,s föltette a kérdést, vajon hajlandók leszünk-e akkor is az õ tanácsát követni. Énazt feleltem, hogy igen, de bár így beszéltem, s hiszem is, hogy megtartottam vol-na a szavamat, egy pillanatra sem rendült meg bennem az a meggyõzõdés, hogya dolognak meg kell valósulnia. Az én segítõtársamnak még ennél is több hitevolt: neki ugyan beszélhettek volna akármit, soha sem lett volna arra kapható,hogy lemondjon a terv kivitelérõl. Ami engem illet, mint mondom, én kizártnaktartottam azt, hogy ne sikerüljön. Mindamellett én csak annyiban fogadok el igaz-nak valamely kinyilatkoztatást, amennyiben nem áll ellentétben a szentírással ésaz egyház törvényeivel, amelyek megtartására kötelesek vagyunk. Mert bár énigazán meg voltam gyõzõdve, hogy az enyém Istentõl származik: ha az a tudósember azt találta volna nekünk mondani, hogy nem tehetjük meg bûn nélkül,vagy hogy tervünk lelkiismeretbe ütközik, azt hiszem kész lettem volna azonnallemondani róla és más utat-módot keresni, hogy az Úristen kedvére tegyek. Dehát õ csakis ezt az egyet kívánta tõlem.

Az Úrnak ez a hû szolgája, amint késõbb megvallotta nekem, akkor, amidõnmagára vállalta ügyünket, teljesen el volt határozva, hogy igyekszik majd ben-nünket minden áron lebeszélni a dologról. Ugyanis a városi szóbeszéd már elju-tott az õ fülébe is, s õ épp olyan oktalanságnak tartotta, mint a többiek, sõt mitöbb, egy úriember, aki megtudta, hogy õhozzá akarunk fordulni, elõzetesen fi-

47 Ez Ibanez Péter domonkosrendi atya volt, a teológia tanára a rendnek ávilai kollégiumában, aki aszentanyát az elsõ sarutlan zárda alapítása körül buzgó erkölcsi támogatásban részesítette. Ez utób-bi viszont akkora hatással volt rá, hogy ettõl kezdve Ibanez atya rohamosan haladt elõre a szem-lélõdés útján, s az életszentség olyan fokára jutott, hogy midõn 1565. febr. 2-án meghalt, SzentTerézia látta, amint lelke egyenesen az égbe szállt. Késõbb is többször megjelent neki nagy dic-sõségben. (V. ö. 33. és 38. fej.)


ra, hogy azt ki sem tudom monda-ni. Hát még mennyire sajnálommindazokat, akik annyira sötétbenvannak, hogy ezt az igazságot nemtudják fölismerni. Ezzel azután sokmás lelki haszon is járt, amelyekközül egyiket-másikat még fölem-lítem, a legtöbbet azonban kényte-len leszek elhallgatni. Az Úr ezenalkalommal egy különösen és vég-telenül kedves és kegyes szót inté-zett hozzám. Nem tudom, hogyantörtént, mert semmit sem láttam, devalami egészen rendkívüli lelki ál-lapotba hozott, amelyrõl szinténnem tudok beszámolni. Többekközt egészen szokatlan fokú bátor-ság töltött el oly értelemben, hogykész leszek a legpontosabban ésminden erõmmel alkalmazkodnia Szentírásnak még a legcseké-lyebb pontjához is. Úgy éreztem,hogy nincs a világon olyan aka-dály, amely engem e tekintetbenképes volna föltartóztatni.

Ebbõl az elém táruló isteni igaz-ságból, nem tudom hogyan, semazt, hogy milyen, de valami igazság vésõdött a lelkembe, amely egészen új tiszteletetoltott belém Isten irányában. Ugyanis valami megmagyarázhatatlan módon fogalmatnyújt az Õ Felségérõl és hatalmáról. Én csak azt az egyet vagyok képes megérteni,hogy ez igen nagy kegyelem. Attól is teljesen elment a kedvem, hogy másról beszél-jek, mint olyan dolgokról, amelyek nagyon is igazak, és messze fölülmúlják mindazt,amirõl a világi emberek szoktak társalogni, éppen azért nagyon terhemre kezdett len-ni, hogy itt kell élnem ezen a világon. Ez a kegyelem továbbá nagy gyöngédséggel,vigasztalással és alázatossággal töltött el. Azt hiszem, az Úr ezen alkalommal nagykincsekkel gazdagította a lelkemet, s nem tudom miért, de egyáltalában nem merültföl bennem még csak a nyoma sem annak a gyanúnak, hogy talán képzelõdés azegész. A nélkül, hogy valamit is láttam volna, megértettem, mekkora elõny az, ha azember ügyet sem vet olyan dologra, amely nem visz bennünket közelebb Istenhez.Ebbõl azután azt is beláttam, hogy mit jelent az, ha a lélek amúgy igazában az örökIgazság színe elõtt jár. Az Úr ugyanis megérttette velem, hogy õ maga az Igazság.


kicsiny volt, de ezzel én mit sem törõdtem. Az Úr azt mondta nekem, hogy csakjussak bele, úgy ahogy tudok: akkor azután majd meglátom, hogy mit tud tenniÕ. Hát hiszen, meg is láttam, még pedig mennyire! Az is világos volt elõttem,hogy az évi járadék nem elegendõ, de bíztam benne, hogy az Úr majd elrendezmindent, s majd segít rajtunk valami más módon.

XL. FEJEZET.

Folytatja ugyanazt a tárgyat, tudniillik beszél azokról a kegyelmekrõl, ame-lyeket az Úrtól kapott. Egyikbõl-másikból igen üdvös tanulságot lehet vonni, merthiszen tényleg az is a célja - eltekintve attól, hogy engedelmességbõl ír - hogyolyanokat említsen föl, amelyekbõl a lelkek okulhatnak. Ezen fejezettel véget éraz önéletrajz. Szolgáljon az Úr dicsõségére! Ámen.

Egy alkalommal, midõn imába voltam merülve, kimondhatatlan boldogságtöltött el. Éreztem, hogy milyen méltatlan vagyok erre a kegyelemre, s elgondol-tam, mennyivel inkább érdemeltem meg azt a helyet, amelyet a pokolban készí-tettek számomra; mert mint már mondtam, sohasem felejtettem el, hogy milyenhelyzetben láttam ott magamat. Ez az elmélkedés lassankint mind jobban fölhe-vítette a lelkemet, úgyhogy végül szellemi elragadtatás lett belõle, és pedig olyanmagas fokú, hogy annak leírására képtelen vagyok. Úgy éreztem, hogy egészenbele vagyok merülve, és el vagyok telve azzal az isteni Felséggel, amely más al-kalmakkor kinyilatkoztatta magát nekem. Ebben az isteni Felségben azután meg-értettem egy igazságot, amely foglalata az összes igazságoknak Hogy miképpentörtént, azt nem tudom megmondani, mert látni, nem láttam semmit. A követke-zõ szavakat intézték hozzám – hogy ki? azt nem tudom; de azt megértettem, hogymagától az Örök Igazságtól erednek: „Nem csekélység ez, amit most teszek ér-ted; sõt egyike azon kegyelmeknek, amelyekért legnagyobb hálára vagy kötelez-ve irányomban; mert a világ összes bajainak forrása az, hogy az emberek nem is-merik igazában és alaposan a Szentírás igazságait. Pedig annak minden betûje befog teljesedni.” Én úgy éreztem, hogy errõl mindig meg voltam gyõzõdve, sõt aztgondoltam volna, hogy ezt minden hívõ ember erõsen hiszi. Azonban a szózat ígyfolytatódott: „Ó, leányom, kevesen szeretnek ám engem igazán; mert ha szeret-nének, akkor nem titkolnám elõttük az én titkaimat. Tudod-e mit jelent az, engemigazán szeretni? Annyit, mint megérteni, hogy minden hazugság, ami nem kelle-mes nekem. Ezt az igazságot, amelyet most még nem értesz meg, világosan be fo-god látni abból a haszonból, amelyet a lelked merít belõle.”

Ezt én csakugyan be is láttam – áldott legyen érte az Úr neve – s azóta olyan lé-haságnak és hazugságnak tekintem mindazt, ami nem irányul az Úristen szolgálatá-


hogy lelkemnek minden egyes részében oly világosan látom õt, mint egy tükör-ben, s viszont ez a tükör – nem tudom megmondani, hogy miképpen – a magaegészében belemerült az Úrba, valami megmagyarázhatatlan, de igen gyöngéd ésszeretõ egyesülésben. Annyit tudok, hogy ez a látomás nagy lelki hasznomra vált,valahányszor visszaemlékeztem reá, különösen a szentáldozás után. Az Úristenkinyilatkoztatta nekem, hogy amikor a lélek halálos bûn állapotában van, akkorerre a tükörre sûrû köd borul, és egészen fekete lesz, úgyhogy nem képes semvisszatükrözni, sem pedig meglátni az Urat, annak ellenére, hogy õ mindig jelenvan és fenntartja létünket. Az eretnekeknél pedig ez a tükör olyan, mintha összevolna törve, ami még rosszabb állapot az elõbbinél. Természetesen egészen másdolog ezt látni, mint elmondva hallani, mert az ilyesmit megmagyarázni, vagyszavakba foglalni igen nehéz. Azonban nagy hasznomra volt, s ugyancsak fájószívvel gondolok arra, hányszor sötétítettem el ezt az én tükrömet a bûneimmel,úgyhogy nem látszott benne az Úr!

Úgy gondolom, hogy ez a látomás igen üdvös tanulságot tartalmaz a szemlélõdõegyének számára, amennyiben arra tanítja õket, hogy a lelkük legbelsejében keressékaz Urat. Ez a belsõ elképzelés ugyanis, mint már máskor is mondtam, nagyobb hatá-sú és sokkal gyümölcsözõbb, mint a külsõ. Az imádságról szóló, nem egy könyvbenszintén ily értelemben van megírva, hogy hol kell keresnünk Istent. Különösen SzentÁgoston beszél errõl, s azt állítja, hogy miután a nyilvános tereken, az élvezetek kö-zepette kereste Õt, rájött arra, hogy sehol sem találja meg olyan jól, mint saját bense-jében.50 Egészen világos, hogy ez helyesebb eljárás. Nem kell az égig emelkednünk,sem messzire mennünk, ami csak fárasztaná a szellemet és elszórakoztatná a lelket,s nem volna annyira gyümölcsözõ, hanem megmaradhatunk önmagunkban.

Egy tanáccsal akarok itt szolgálni olyanoknak, akiket illet. Megtörténik a nagy el-ragadtatásoknál, hogy amikor letelik az az idõ, amely alatt a lélek egyesülésben vanaz Úristennel, s tehetségei teljesen föl vannak függesztve – ami, miként már mond-tam, nem szokott sokáig tartani, – a lélek továbbra is áhítatban marad, sõt az emberkülsõleg sem képes még magához térni; ellenben a két másik tehetség, tudniillik azemlékezet és az értelem valósággal meg van bolondulva és õrjöngve csapong.Ez, mint mondom; néha meg szokott történni; különösen kezdetben. Nézetem sze-rint a dolog onnét ered, hogy a mi gyönge természetünk nem képes elviselni a szel-lemnek akkora erõfeszítését, s ennek következtében a képzelõtehetség ellankad. Tu-dom, hogy ez egyeseknél elõ szokott fordulni. Én jónak tartanám, hogy ilyenkor ve-gyenek magukon erõt, és egyelõre hagyják abba a belsõ imát; majd pótolhatják más-kor azt, amit ezen alkalommal elvesztenek. Szóval szánják magukat rá erre a meg-szakításra, mert különben nagy baj lehet belõle. Ezt a tapasztalat igazolja, az okos-ság pedig megkívánja, hogy számon tartsuk, mennyit bír el az egészségünk.

50 Ezt az idézetet a szentanya nem Szent Ágoston vallomásaiból, hanem egy akkor igen elterjedt„Soliloquios” címû apokrif mûvébõl vette. (V. ö. Morel-Fatio: Les Lectures de Sainte Thérése.)


Mindezt, amit itt említettem, részint élõszóbeli kinyilatkoztatás útján értettemmeg, részint – és pedig egyes dolgokra vonatkozólag még világosabban – szavaknélkül vésõdött az értelmembe. Az örök Igazságra vonatkozólag rendkívül nagyigazságokat láttam be, és pedig sokkal jobban, mintha azokat sok tudós embermagyarázta volna el. Az utóbbiak sohasem lettek volna képesek ily mélyen be-lém vésni ezeket a dolgokat, sem pedig oly világosan megérttetni velem e világ-nak hiúságát.

Ez az igazság, amely elõttem kinyilatkoztatta magát, maga az Igazság, ésnincs sem kezdete, sem vége. A többi igazság mind ettõl az Igazságtól függ,aminthogy ettõl a Szeretettõl függ minden egyéb szeretet, és ettõl a Nagyságtól,minden más nagyság. Mindez természetesen igen homályosan van kifejezve ah-hoz képest, amilyen világosan méltóztatott az Úr azt velem közölni. Ó mily szem-beszökõ ennek az isteni Felségnek a hatalma, tekintve, hogy oly rövid idõ alatt,annyira üdvös és oly nagyjelentõségû dolgokat képes az elménkbe vésni! Ó énvégtelen nagy és Felséges Istenem! Mit teszel én mindenható Uram?! Gondoldmeg, hogy kire pazarolod ezeket a felséges kegyelmeket! Vagy elfelejtetted már,hogy az én lelkem valóságos örvénye volt a hazugságnak, és tengere a léhaságok-nak?! S hozzá mindez az én hibám volt, mert hiszen Te beleoltottad a természe-tembe az undorodást a hazugságtól, s mégis mennyi minden tekintetben hajlot-tam én a hazugság felé! Hogyan lehetséges ez, én Istenem?! Hogyan fér összeannyi kegyelem és kitüntetés, akkora érdemtelenséggel, amilyen az enyém?!

Egy alkalommal, midõn a zsolozsmát mondtam a többiekkel együtt, egyszer-re csak mély áhítatba merültem, s megláttam a saját lelkemet. Olyan volt, mintegy fényes tükör; háta, oldala, teteje, alja mind fényes volt, a közepében pedigmegjelent Krisztus Urunk, úgy, amint látni szoktam Õt. Úgy tûnt föl elõttem,


megdöbbentõ dolog volt reám nézve, mikoroly rövid idõ alatt, annyi mindenfélét lát-tam meg egyszerre ebben a tiszta gyémánt-ban, s lesújtva gondolok minduntalan arra,hogy olyan utálatos dolgok is tükrözõdtekabban a ragyogó tisztaságban, mint az énbûneim. Olyan érzés fog el, valahányszorez eszembe jut, hogy azt sem tudom, mi-képpen tudom elviselni. Akkor is úgy szé-gyelltem magamat, hogy szerettem volna aföld alá bújni. Ó miért is nem tudom én eztmegérttetni mindazokkal akik tisztességte-len és utálatos bûnöket szoktak elkövetni? Hadd értenék meg, hogy tetteik nemmaradnak titokban, s hogy az Úristennek ugyancsak van oka miattuk haragudni,tekintve, hogy Õ Szent Felségének annyira a szeme elõtt történnek, s hogy mi olytiszteletlenül viselkedünk az õ jelenlétében.

Megértettem akkor, hogy mily alaposan rászolgál a pokoli büntetésre egyet-len egy halálos bûn is, mert hiszen el sem lehet képzelni, mily súlyos kihágás el-követni ezen végtelen isteni Felség színe elõtt olyasmit, ami annyira ellenkezikaz Õ lényével. Ebbõl látható az Ö végtelen irgalma is, mert hiszen, bár keresztüllát rajtunk, mégis csak eltûri létezésünket.

Elgondolkoztam azon, hogyha egy ilyen látomás képes az ember lelkét annyiramegrendíteni: mi lesz majd az utolsó ítélet napján, amikor majd szemtõl szembe éstisztán fogjuk látni ezt az isteni Felséget, és azokat a bûnöket, amelyeket õellene el-követtünk? Ó Uram segíts! Micsoda vaksággal voltam én megverve! Hányszormegremegtem azóta, valahányszor visszaemlékeztem ezekre a most leírt dolgokra!Ne ütközzék meg ezen, Kegyelmed, hanem inkább azon csodálkozzék, hogy tudvamindezt és ismerve önmagamat, képes vagyok életben maradni. Áldott legyenmindörökké Az, aki oly hosszú ideig gyakorolt türelmet velem szemben!

Egy napon mélyen el voltam merülve a belsõ imába nagy édesség és nyuga-lom közepette, s íme egyszerre csak úgy láttam, hogy angyalok vesznek körül,s ott vagyok az Úristen közvetlen közelében. Elkezdtem imádkozni Õ SzentFelségéhez az Anyaszentegyházért. Ekkor kinyilatkoztatta nekem, hogy milyenüdvös mûködést fog kifejteni egy bizonyos rend a késõbbi idõk folyamán, s an-nak tagjai mily lelki erõvel fogják védelmezni a hitet.51

Egyszer a legméltóságosabb Oltáriszentség elõtt imádkoztam, s megjelent ne-kem egy szent, akinek szerzete némileg hanyatlásnak indult.52 Nagy könyvet tar-

51 Grácián széljegyzete szerint a Domonkos-rendrõl van szó.52 Grácián és Ribéra szerint itt is a Domonkosok értendõk. Kármelita szerzõk általában azt vitatják,

hogy itt a szentanya saját rendjérõl beszél, ellenben P. Silverio a maga nagy tekintélyével Gráciánés Ribéra mellé áll. (V ö. Obras I. 364.)


A tapasztalatra mindenben szükségünk van, nemkülönben lelki vezetõre is,mert ha a lélek egyszer erre a fokra jutott, sok minden dolga akad, amit meg kellbeszélnie valakivel. Ha azonban keresve sem talál lelki vezetõt, az Úr semmiesetre sem fogja cserbenhagyni, aminthogy velem sem tette, annak ellenére, hogyaz vagyok, aki vagyok. Mert azt hiszem, kevés lelki vezetõ ismeri tapasztalatbólmindezeket a sokféle kegyelmeket, már pedig, ha nem ismeri, nem is lesz képesaz ilyen lelket vezetni, a nélkül, hogy, ne nyugtalanítaná és kínozná. Azonban azÚr ezt is, számon tartja, s azért, amint máskor is mondtam, a legjobb még az ilyenlelki vezetõhöz is bizalommal fordulni. Különben mindezt talán már mondtam is,csak nem emlékszem reá, s azért inkább megismétlem, mert ezt a dolgot igen fon-tosnak tartom, különösen ha nõkrõl van szó. Megjegyzendõ, hogy sokkal több nõvan, mint férfi, akit az Úr ilyen kegyelmekben részesít; ezt magától a szentAlcantarai Péter testvértõl hallottam. Õ biztosított engem arról, hogy a nõk sok-kal messzebbre viszik ezen az úton, mint a férfiak, s ezt igen alapos okokkal ma-gyarázta meg. Nem volna célja felsorolni, hogy mi mindent hozott föl, de vala-mennyi ok nagy dicséretére válik a nõi nemnek.

Mikor egyszer imába voltam merülve, hirtelenében elõttem állott – a nélkül,hogy valami határozott alakkal bíró dolgot láttam volna, de azért egészen világo-san szemléltem, – hogy miképpen láthatók Istenben az összes dolgok, és hogyanfoglalja azokat magában. Ezt leírni nem vagyok képes, de azért igen mélyen vé-sõdött a lelkembe. Ez egyike a legnagyobbaknak azon kegyelmek között, ame-lyeket az Úrtól kaptam, s azok közé tartozik, amelyek legjobban arcomba kerget-ték a vért és megszégyenítettek, amennyiben eszembe juttatták elkövetett bûnei-met. Erõsen hiszem, hogyha az Úr oly kegyes lett volna, hogy nekem ezt annakidején megmutatja, s ha más bûnösök részesülnének ebben a látomásban, sem ne-kem, sem nekik nem lett volna szívünk és vakmerõségünk, hogy vétkezzünk. Azttaláltam most mondani, hogy: ebben a látomásban, pedig tulajdonképpen azt semállíthatom, hogy láttam valamit. Mindazonáltal valamit azért bizonyára kell ben-ne látnia az embernek, mert hiszen különben nem volnék képes azt, amint látnifogjuk, egy hasonlattal megvilágítani; csakhogy ez a látás olyan elvont és finommódon történik, hogy elkerüli az értelemnek figyelmét. Vagy az sincs kizárva,hogy én nem értek ezen látomásokhoz, amelyek, azt hiszem, nem képzeletiek.Egyesekben azért talán mégis van szerepe képnek, csakhogy minekutána a tehet-ségek el vannak ragadtatva, késõbb nem képesek azt újraalkotni úgy, amint az Úrmutatta azt nekik, s amint õket annak révén gyönyörködtette.

Fejezzük ki tehát a dolgot ily módon. Tegyük föl, hogy az istenség olyan, mintvalami igen tiszta gyémánt, amely sokkal nagyobb, mint az egész világ – vagy pe-dig egy tükör, amilyenhez a lelkemet hasonlítottam az imént említett látomásban,csakhogy itt a dolog kimondhatatlanul fenségesebb – s hogy a mi összes cseleke-deteink mind visszatükrözõdnek ebben a gyémántban, amennyiben az mindentmagában foglal, és semmi sem marad kívül az õ végtelen terjedelmén. Valami


visszaadja neki az egészségét. Hogy hová jutottam volna én ezen emberek nélkül?Hogy a jókkal való társalgás nem árt a léleknek. Csak arra vigyázzak mindig, hogyszent dolgokról beszéljek és tegyem mérlegre a szavaimat. Hogy ne hagyjam ab-ba a velük való érintkezést, mert abból nemcsak nem lesz károm, hanem ellenke-zõleg, hasznomra fog válni. Ezek a szavak nagyon megnyugtattak, mert olykor, mi-dõn a földiekhez való ragaszkodást láttam benne, már azon a ponton voltam, hogymegszakítom a velük való érintkezést. Így vezetett engem mindig tanácsaival ez azén jó Uram. Sõt még azt is megmondta nekem, hogyan kell bánnom a gyöngékkelés egyes más egyénekkel. Soha sem szûnik meg velem törõdni.

Sokszor el vagyok keseredve, mikor azt látom, hogy olyan mihaszna vagyokaz Ö szolgálatában, s kénytelen-kelletlen több idõt pazarolok ennek az én gyönge,nyomorult testemnek ápolására, mint amennyit szeretnék. Egyszer éppen belsõimámat végeztem, s elérkezett a lefekvés ideje. Erõs fájdalmak kínoztak, s érez-tem, hogy a szokásos hányásom közeleg. Mikor így azt kellett látnom, hogymennyire lenyûgöz a test, holott másrészt a szellemem annyira szeretne magánakegy kis idõt szakítani, egészen elszomorodtam, s elkezdtem keservesen sírni ésbánkódni. Ez nemcsak ez egyszer fordult elõ, hanem, mint mondom, gyakori esetnálam, hogy tudniillik ily módon haragszom magamra. Ilyenkor tényleg valóság-gal utálom magamat. Rendesen azonban, be kell látnom, hogy egyáltalában nemgyûlölöm magamat, sõt megengedem magamnak mind-azt, amit az egészségem megkíván. S bár adná az Úr,hogy ne engedjek meg sokkal többet annál, ami szüksé-ges. Mert bizonyára ez is elõfordul nálam. Ezen az em-lített napon tehát, mialatt így búslakodtam, megjelentnekem az Úr és nagyon dédelgetett. Azt mondta, tegyemmeg ezeket a dolgokat az Õ kedvéért, mert most szükségvan arra, hogy életben maradjak.

Igazán úgy tûnik föl elõttem, hogy amióta egész erõ-vel ráadtam magamat ennek az én Uramnak és vigaszta-lómnak szolgálatára, igazában soha sem szenvedtem;mert ha küldött is rám olykor némi fájdalmat, utánaazonnal annyira megvigasztalt, hogy nekem nem érde-mem, ha szenvedni vágyom. Pedig mostani meggyõzõ-désem szerint ez az egyedüli célja földi életünknek, éssemmit sem kérek az Úrtól akkora buzgósággal, mintezt. Sokszor fohászkodom hozzá szívem mélyébõl e sza-vakkal: „Uram, vagy meghalni, vagy szenvedni; nem ké-rek Tõled mást a magam számára.” Örülök, valahány-szor óraütést hallok, mert úgy érzem, hogy valamivelmegint közelebb vagyok Isten látásához, amennyibenmegint letelt egy óra földi életembõl. Máskor viszont


tott a kezében, felütötte, s azt mondta nekem, hogy olvassam. Nagy és tisztán ol-vasható betûkkel az volt benne írva: „A jövõben ez a rend föl fog virágozni, éssok vértanúja lesz.”

Egy más alkalommal, mikor éppen a matutinumot mondtuk a kóruson, hatvagy hét szerzetes jelent meg elõttem, – ha jól láttam, ugyanebbõl a rendbõl –s odaálltak elém, kivont karddal a kezükben. Azt hiszem, ezzel az volt kifejez-ve, hogy a hitet kell majd megvédeniük. Viszont egy másízben, imádság köz-ben elragadtatásba esett a szellemem s úgy láttam, mintha csatatéren volnék,ahol sokan mérkõztek egymással, s ennek a rendnek tagjai nagyon bátran har-coltak. Nagyon szép és kipirult arcuk volt, s ellenségeik közül egyeseket a föld-re tepertek, másokat pedig megöltek. Úgy vettem észre, hogy ez a küzdelem azeretnekek ellen irányult.

Azt az imént említett dicsõ szentet többször láttam. Megköszönte nekem,hogy annyit imádkozom az õ szerzetéért, s megígérte, hogy az Úrnál közben fogjárni értem. Nem neveztem meg a rendeket, melyekrõl szó van, nehogy a többi-ek megsértõdjenek. Ha az Úristen azt akarja, hogy az olvasók megtudják, nekimajd lesz gondja rá. De minden rendnek, akarom mondani, minden szerzetesnekkötelessége volna azon fáradozni, hogy az Úr kegyelmébõl az õ rendje hívenszolgálhassa az Egyházat ezekben a nehéz idõkben. Milyen boldog az az ember,aki ilyesmire szenteli életét!

Valaki megkért egy alkalommal, imádkozzam az Úristenhez, hogy adja érté-sére, vajon szolgál-e Õneki azzal, ha elfogad egy neki fölajánlott püspökséget.A szentáldozás után az Úr így szólt hozzám: „Ha majd egészen világosan és tisztánmegérti, hogy az igazi nagyuraság az, ha az embernek semmije sincs, akkor elfo-gadhatja.” Ezzel azt akarta mondani, hogy csak az olyan ember való fõpapnak, akinem óhajtja, nem kívánja ezt a méltóságot, vagy legalább is nem törekszik utána.

Ilyen és ehhez hasonló kegyelmekkel árasztotta el, és árasztja el most is foly-tonosan az Úr ezt a bûnös nõt. Nem látom be a célját annak, hogy többet mondjakróluk, mert hiszen az eddigiekbõl is kiviláglik, hogy milyen a lelkem, és milyenszellemben vezeti azt az Úr. Áldott legyen mindörökké azért, hogy annyira gon-domat viselte!

Egy alkalommal vigasztalólag azt mondta nekem és pedig igen gyöngéd sze-retettel, - hogy ne szomorkodjam; hogy ezen élet folyamán nem lehetünk mindigugyanabban a lelki állapotban, hanem, hogy olykor buzgóságot fogok érezni,máskor meg nem; egyszer nyugtalan leszek, másszor nyugodt; kísértéseim pedigszintén támadnak majd, azonban csak bízzam Õbenne, és ne féljek.

Az az aggodalom merült föl bennem egyszer, vajon nem a földiekhez való ra-gaszkodás nyilvánul-e abban, hogy én annyira szeretek beszélni a lelki vezetõim-mel és az Úristen buzgó szolgáival; hogy annyira vonzódom hozzájuk, és akkoraörömet élvezek a társaságukban. Az Úr azt mondta rá, hogy a halálosan beteg em-ber nem tenné jól, ha nem volna hálás az orvosa iránt, és nem szeretné azt, aki


beszélnek, vagy mit tudnak rólam. Sokkal többre becsülöm, ha valamely lélekcsak egy keveset halad is elõre, mint amennyire bánt az, amit énrólam mondhat-nak; mert amióta itt lakom, az Úr kegyelmébõl, az én összes vágyaim csupán er-re irányulnak.

Az élet olyanná lett számomra, mintha aludnám, s mindaz, amit látok, úgy tû-nik föl nekem, mint egy álom. Nem érzek többé szívemben sem nagyfokú örö-met, sem nagyfokú fájdalmat. Ha azért egyik-másik dolog mégis kivált bennemilyes érzelmet, az is igen rövid ideig tart, s eloszlik, mint az álomkép, úgyhogyszinte magam is csodálkozom rajta. Ez való igaz, olyannyira, hogyha akarnék isutólag örvendeni valami szerencsének, vagy búsulni valami bajon: épp oly kevés-sé vagyok erre képes, mint ahogy okos embernek nem jut eszébe bánkódni, vagyörülni olyasmin, amit úgy álmodott. Az ilyesféle gondolkodásból az Úr már ész-re térítette a lelkemet. Ha azelõtt nem voltam érzéketlen az ilyenek iránt, annak azvolt az oka, hogy még nem mondtam le a világ dolgairól, s nem haltam meg a szá-mukra. Ne adja az Úr, hogy újra visszaessem ebbe a vakságomba.

Íme tehát, Uram és Atyám,54 úgy élek én mostanában, s kérem Kegyelmedet,imádkozzék értem Istenhez, hogy vagy vegyen magához, vagy pedig adjon alkal-mat arra, hogy szolgálhassak neki. Adja Õ Szent Felsége, hogy amit itt összeírtam,Kegyelmednek némi lelki hasznára szolgáljon. Kevés lévén a szabad idõm, bizonysok veszõdségembe került. De azért áldom ezt a fáradságot, ha sikerült olyasmitmondanom, ami csak egyetlen egy dicséretet fakaszt is az Úr iránt valakinek aj-kán. Ezt bõséges jutalomnak tekinteném, ha egyébként Kegyelmed azonnal tûzbedobja is ezt az iratot. Mielõtt azonban ezt megtenné, szeretném ha elolvasnák azokhárman,55 akiket Kegyelmed ismer, mivelhogy gyóntatóim voltak és most is azok.Ha rossz dolog, amit írtam, nagyon rendén van, hogy megváltoztassák felõlem táp-lált jó véleményüket. Ellenben, ha jó, amilyen jámbor és tudós emberek, tudni fog-ják, hogy honnét származik, s dicsérik majd Azt, aki a tollamra adta.

Õ Szent Felsége tartsa Kegyelmedet mindig szentséges kezében, és tegyenagy szentté, hogy ily módon szellemével és tapasztalataival képes legyen irányí-tani ezt a nyomorult, minden alázatosság híján levõ és nagyon is vakmerõ terem-tést, aki képes volt arra vetemedni, hogy ilyen magasztos dolgokról írjon. Adja azÚr, hogy ne legyen benne részemrõl tévedés, mert hiszen az volt a szándékom ésaz óhajom, hogy jól végezzem ezt a munkát és eleget tegyek a parancsnak, s ilymódon alkalmat adjak arra, hogy egyik-másik lélek ezek alapján dicsõítse azUrat. Mert hiszen ezért imádkozom az Úristenhez már évek hosszú sora óta, s mi-vel ezirányban tetteimmel nem szereztem érdemeket, bátor voltam írásba foglal-ni ezt az én rendetlen életemet. Igaz, hogy nem fordíthattam rá több gondot ésidõt, mint amennyit éppen az írás vett igénybe; de azért törekedtem megszerkesz-

54 Ezek a címek Tolédo Garcia atyának szólnak.55 De-Tolédo Garcia, Baòez atya és Boldog Ávila János.


úgy érzem, hogy nem esik nehezemre életben maradni, és nincs kedvem meghal-ni. Ilyenkor afféle általános lanyhaság és lelki sötétség fog el, mert, mint mond-tam már, gyakran szenvedek nagy lelki gyötrelmekben.

Az Úristen azt akarta, hogy ezek a kegyelmek, amelyekben Õ Szent Felségerészesít, a közönség tudomására jussanak. Mikor néhány évvel ezelõtt megmond-ta nekem, hogy ez így lesz, nagyon elszomorodtam, s amint Kegyelmed is tudja,sokat kellett emiatt szenvednem, mert ki-ki a maga módja szerint fogja föl ezeketa dolgokat. Vigasztalásomra szolgált, hogy nem az én hibámból történt, mert hi-szen én nem beszéltem errõl másnak, mint gyóntatóimnak és olyanoknak, akik-rõl tudtam, hogy tõlük amúgyis hallották a dolgot. E tekintetben rendkívül óva-tos voltam, és pedig nem alázatosságból, hanem azért, mert mint említettem, méggyóntatóim elõtt is nehezemre esett elmondanom ezeket a kegyelmeket. Hát hi-szen fel is zúdultak ellenem, és pedig a legjobb szándéktól vezettetve; mások mégszóba sem mertek velem állni, sõt meggyóntatni sem akartak; akadt olyan is, akiszemrehányásokkal illetett. Mivel azonban látom, hogy az Úr ezt eszközül hasz-nálta sok léleknek üdvösségére – mert hiszen ezt egészen világosan tapasztaltam –s azt is tudom, hogy mi mindent nem volna kész az Úr elszenvedni csak egy lé-lekért is: most már, hála Istennek, mindezzel édes keveset törõdöm.

Nem tudom, nem onnét van-e ez a hangulatom, hogy Õ Szent Felsége bele-helyezett engem ebbe a jól elzárt kis zugba.53 Azt hittem, ha egyszer ide temet-kezem, olybá vesznek, mintha meghaltam volna, és senki sem gondol többé ve-lem. Sajnos ez a vágyam nem teljesült egészen, és kénytelen vagyok egyesekkelmost is érintkezni. Mivel azonban nem vagyok a szemük elõtt, úgy érzem, mint-ha az Úr egy nyugodt kikötõbe juttatott volna, ahol, Õ Szent Felsége kegyelmé-bõl biztonságban vagyok. Távol a világtól, csekélyszámú, szent társaság köze-pette, magasból szemlélem a dolgokat, és ugyancsak mindegy nekem, hogy mit

53 „Az ávilai Szent Jószef-zárda.

59Kármel 2010/4-5 EGYÜTT A TÖKÉLETESSÉG ÚTJÁN

EGYÜTT A TÖKÉLETESSÉG ÚTJÁN

2010 - 2011

hogy azt a Fatimai Nagykáptalan meghatározta, s ahogy arról az Orszá-gos Kármeita Napon is szó volt augusztusban, ez év októberétõl a Tökéletességútját fogjuk olvasni, átimádkozni. Készülünk Szent Terézia anyánk születésé-nek 500. évfordulójára, mi más lehet jobb eszköz erre, minthogy meghallgatjukõt, beszélgetünk, imádkozunk vele, tanulunk tõle.

A Tökéletesség útjának egy rövid áttekintését, belsõ felépítését olvashatjá-tok az alábbiakban, – természetesen most csak egy egészen gyors formában –mely segítség akar lenni, úgy az egyéni, mint a közösségi olvasás számára. Ké-sõbb természetesen részletesebb segítség is rendelkezésre fog állni. E néhánypont elénk rajzolja e mû tartalmát, és súlyát. Fontosságát, melyet betölt a Karme-lita Család számára: életprogram, karizmánk mibenléte.

1. A Kármel nagy vállalkozása. Lelkisé-günk mibenléte: imádság (1-3. fejezet)

2. Az imádság elõfeltételei, vagy az ahhozszükséges erények (4-25)

3. Az imádság: természete és fejlõdése,mi az amit megkövetel (26-35)

4. A szemlélõdés hatásai (36-42)

A második részben felteszi Teréz a kér-dést: milyennek kell lennünk? S válaszol:imádságos embereknek. Imádkozó emberek-nek. S azt hiszem, mindnyájunk nevébenmondhatom, hogy az Önéletrajz olvasásánakez volt az egyik legfontosabb tapasztalata.Olvastunk és imádkoznunk kellett, imádsá-


teni a tõlem telhetõ legnagyobb egyszerûséggel és õszinteséggel. Adja a minden-ható Úr, aki meg tudja tenni, amit akar, hogy mindenben sikerüljön teljesítenemaz Õ akaratát, s ne engedje elveszni ezt az én lelkemet, amelyet annyi mindenfé-le módon, oly sok ügyes fogással és annyiszor mentett már ki Õ Szent Felsége apokolból és vonzott magához.

A Szentlélek legyen mindenkoron Kegyelmeddel! Ámen.56 Azt hiszem nemhibázok azzal, ha fölhívom Kegyelmed figyelmét erre a szolgálatra, amellyelmost leköteleztem, s arra kérem, hogy annak fejében buzgón ajánljon engem a miUrunk kegyeibe. Mert nem kicsinység, hogy írásban látom magamat megrajzol-va, s megörökítve az én sok nyomorúságomat. Bár azt is meg kell vallanom, hogyjobban szégyelltem írni azokról a kegyelmekrõl, amelyeket az Úrtól kaptam, mintaz Õ ellene elkövetett bûneimrõl.

Én teljesítettem Kegyelmed abbeli parancsát, hogy részletesen írjak, de számítokarra, hogy Kegyelmed is teljesíti ígéretét, és megsemmisíti azt, amit rossznak találbenne. Nem volt idõm még egyszer átnézni, mielõtt rátettem volna a pontot, mertKegyelmed túlságos korán küldött érte. Lehet, hogy egyik-másik dolog rosszul vanmegmagyarázva, s talán olyasmi is akad, amit kétszer mondok el, mert olyan kevésvolt az idõm, hogy nem értem rá elolvasni, amit elõzõleg megírtam. Kérem Kegyel-medet, javítsa ki, s ha el akarja küldeni Ávila atyának, akkor legyen szíves leíratni,mert megeshetnék, hogy valaki rá találna ismerni a kezem írására. Én nagyon sze-retném, ha úgy intéznék a dolgot, hogy õ is elolvashassa, mert hiszen ezzel a szán-dékkal fogtam megírásához. Mert ha õ azt találná, hogy jó úton haladok, az engemnagyon megnyugtatna. Részemrõl mindent megtettem, hogy ez megtörténjék.Egyébként tegyen Kegyelmed mindenben úgy, amint jónak látja; azonban ne felejt-se el, hogy bizonyos kötelezettségei vannak azzal szemben, aki ennyire fenntartásnélkül önre bízza a lelkét. Ami az önét illeti, azért én egész életem folyamán imád-kozni fogok az Úrhoz. Igyekezzék tehát úgy szolgálni Õ Szent Felségének, hogy az-zal engem is elõbbre segítsen. Mert ebbõl az írásból is látni fogja, hogy mennyit nyeraz ember, ha, úgy, amint azt Kegyelmed különben is megkezdte már, egészen oda-adja magát Annak, aki nem tart mértéket jótéteményeiben. Áldott legyen mindörök-ké! Bízom az Õ irgalmában, hogy viszont fogjuk egymást látni ott, ahol Kegyelmedis, meg én is sokkal tisztábban fogjuk felfogni azt, hogy mily nagy dolgokat tett Õérettünk, s mindörökkön-örökké fogjuk dicsõíteni Õt. Ámen.

Bevégeztem ezt a könyvet az 1562-ik év június havában.57

56 Ez a levél, amely befejezésül szolgál a mûhöz és megvan az eredeti kéziratban is, De-Tolédo Garciaatyához volt intézve.

57 Bañez atya a következõ jegyzettel toldotta meg az eredeti kéziratot: „Ez a keltezés ezen mû elsõfogalmazványára vonatkozik, melyet Jézusról nevezett Terézia anya még nem osztott fejezetekre.Utóbb újra leírta, és több olyan dologgal toldotta meg, amely azóta történt, ilyen például az ávilaiSzent József zárda alapítása, amelyrõl a 197. oldalon van szó.”

Bañez Domonkos testvér.

61Kármel 2010/4-5 A TÖKÉLETESSÉG ÚTJA

A TÖKÉLETESSÉG ÚTJA

címû könyv

amelyet Jézusról nevezett Terézia, a kármelhegyi Boldogasszony rendjénekszerzetesnõje írt. Ez a könyv a kármelhegyi Boldogasszony sarutlan szerzetesnõiszámára van írva, akik a rend õsi szabályát követik.

J + H + S

Ez a könyv utasításokat és tanácsokat tartalmaz, amelyeket Jézusról neve-zett Terézia intéz leányaihoz, tudniillik azon kolostorok szerzetesnõihez, ame-lyeket õ alapított a mi Urunk és a mi Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szûz Is-tenanya segélyével, a kármelhegyi Boldogasszony rendjének õsi szabálya alap-ján. Különösen pedig az ávilai Szent József-kolostor nõvéreinek van szánva,minthogy ezt a kolostort alapította legelõször és ennek perjelnõje volt, mikor emûvet írta.

Mindabban, amit mondani fogok, alávetem magamat a római katolikusAnyaszentegyház tanításainak; s ha olyasvalamit találnék állítani, ami azzal el-lenkezik, az csakis félreértés lehet részemrõl. Azért is a mi Urunk szerelmérekérem azokat a tudós férfiakat, akiknek feladata lesz ezt a mûvemet megbírál-ni, hogy nagy figyelemmel olvassák el és javítsák ki a benne esetleg találhatóilyesféle tévedéseket, valamint a többi hibákat is, amelyek bizonyára nagyszámmal akadnak benne. Ha valami jó volna ebben a könyvben, szolgáljonIsten dicsõségére, nemkülönben az Õ Szent Anyjának, a mi Nagyasszonyunk-nak és Patrónánknak tiszteletére, akinek ruháját én is viselem, habár nagyonméltatlan vagyok reá.

Jézusról nevezett Terézia

60 EGYÜTT A TÖKÉLETESSÉG ÚTJÁN Kármel 2010/4-5

gosabb emberré, imádságosabb közösségekké kellett formálódnunk. Ez pedig aztis jelentette természetesen, hogy egymásra egyre jobban odafigyelõ, egymástegyre inkább szeretõ emberek közösségévé. Nos, ezt kívánom magunknak a„folytatásban is”! Haladjunk elõre Terézzel a TÖKÉLETESSÉG ÚTJÁN!S had álljon itt egy idézet alapítóanyánktól:

„Ne gondoljátok barátnõim és nõvéreim, hogy valami sok terhet akarok a vál-latokra rakni: adja Isten, hogy csak legalább azt tudjuk megtenni, amit a mi szentAtyáink követtek és meghagytak nekünk! Hiszen ezen az úton érdemelték ki õk ismaguknak a szent nevet: Isten ments, hogy más utat keressünk, akárki tanácsol-ná is. Részemrõl csak három pontra akarom felhívni a figyelmeteket, amelyekegyébként bennfoglaltatnak a Szabványokban, mert ennek a háromnak megtartá-sa biztosítja nekünk legjobban azt a belsõ és külsõ békességet, amelyet az Úr any-nyira a lelkünkre kötött. Az elsõ a kölcsönös szeretet egymás között. A másodika szakítás minden teremtménnyel. A harmadik az igazi alázatosság, amelyetugyan utolsó helyen említek, de azért a legeslegfõbb, mert a többit mind magá-ban foglalja.” (Tú 4, 4).

Gyümölcsözõ olvasás kívánok! Testvéri szeretettel

fr. Kristóf ocd


zetnek megfelelõleg egészen új fegyvereket kovácsol ellenök. Én, amilyen nyomo-rult vagyok, nem tudtam vele szemben megállni a helyemet s azt szeretném, hogyaz én jó nõvéreim okuljanak káromon. Csak olyasmit fogok mondani, amit önma-gamon tapasztaltam vagy másokon saját szememmel láttam; semmi mást.

Nemrég azt parancsolták nekem, írjak meg valami önéletrajz-félét s abbanszintén tárgyaltam egyes kérdéseket az imádságra vonatkozólag. Nincs kizárva,hogy gyóntatóm jobbnak látja egyelõre nem adni a kezetekbe ezt a mûvet. Így te-hát itt akarok egyes dolgokat elmondani, amik ott is meg vannak írva s hozzáegyebeket is, aszerint, amint szükségét látom. Az Úr majd meghallgatja kérése-met s Õ maga veszi kezébe ezt a dolgot és irányítja saját nagyobb dicsõségére.Amen.

1.Fejezet

Azokról az okokról, amelyek engem arra indítottak, hogy ebben a zárdábanolyan szigorú életmódot honosítsak meg.

Abban a könyvben, amelyet említettem, elmondtam az okokat, amelyek miattrászántam magamat e kolostor megalapítására. Beszámoltam továbbá az Úrnakegyes nagy kegyelmeirõl, amelyekkel jelezte, hogy ebben a házban jól fogják Õtszolgálni. Ennek az alapítási munkának a legelején azonban nem volt szándékom,

62 A TÖKÉLETESSÉG ÚTJA Kármel 2010/4-5

Bañez Domokos atya, praesentatus, a Szent Domonkos-rend tagja, jelenlegigyóntatóm, felhatalmazott arra, hogy írjak meg egynémely, az imádságra vonatko-zó dolgot; mert hiszen sokat érintkeztem lelki életet élõ szent emberekkel s így né-zete szerint nem lehetetlen, hogy sikerül egyik-másik kérdést megvilágítanom. Er-rõl a felhatalmazásról tudomást szereztek ennek az ávilai Szent József-kolostornaknõvérei s azóta folyton zaklattak, hogy írjak számukra valamit. Végre is engednemkellett. Nincs kizárva, hogy ama nagy szeretet folytán, amellyel irányomban visel-tetnek, az én tökéletlen és rosszul megírt munkám kedvesebb lesz szemükben,mint sok más jól megszerkesztett könyv, amelynek szerzõje értett a dolgához. Énaz õ imádságaikban bízom. Lehetséges ugyanis, hogy azokra való tekintettel az Úrkegyes lesz engem megsegíteni s így azután sikerül egyet-mást mondanom, amiennek a mi zárdánknak sajátos életmódja szempontjából gyakorlati értékkel bír.Az Úr majd megsúgja nekem, én pedig tovább adom nekik. Ha pedig nem sikerül-ne a dolog, az se baj; úgy is elõször a praesentátus atya fogja elolvasni s õ vagy ki-javítja, vagy pedig tûzbe dobja majd az egészet. Én nem veszítek semmit azzal,hogy az Úristen ezen jó szolgálóinak kívánságát teljesítem; õk pedig hadd lássák,mily kevés telik tõlem, ha Isten Õ Szent Felsége meg nem segít.

Fõleg néhány ellenszerre akarok rámutatni holmi apró kísértések ellen, ame-lyek az ördögtõl származnak, de amelyekre nem igen szokás figyelni, éppen azért,mert annyira kicsinyesek. Azután esetleg más dolgokról is írok, aszerint, amint azÚr ezt vagy azt velem megérteti és a tollamra adja. Különben, mivel egyáltalábannem tudom, hogy mit kell majd írnom, lehetetlen elõzõleg rendszerbe foglalom amondanivalómat. Jobb is, ha ilyesmire nem vállalkozom; elég rendellenes dolog,hogy én írom ezt a könyvet: minek is keresne benne valaki rendet? Vegye az Úr akezébe ezt az egész dolgot, hogy minden az Õ szent akarata szerint történjék. Mertannak ellenére, hogy cselekedeteim épp oly tökéletlenek, mint amilyen magam va-gyok, ez az én egyedüli vágyam mindig és mindenben.

Azt az egyet merem állítani, hogy nagy szeretettel és minden erõmmel igyek-szem elõbbre segíteni az én jó nõvéreimet az Úr szolgálatának útján. Ezen szerete-temhez járul azután a korom és az a tapasztalat, amelyet több kolostorban szerez-tem. Mindez abba a helyzetbe juttat engem, hogy talán jobban meg tudok magya-rázni egyes aprólékos dolgokat, mint akár a nagy tudósok. Azoknak ugyanis más,fontosabb dolgaik vannak; meg azután õk férfiak és erõs emberek, akik semmibesem veszik az ilyen kicsinyes kérdéseket. Pedig hát az efféle gyönge teremtmé-nyeknek, amilyenek mi, nõk vagyunk, minden csekélység árthat. Az ördög ugyan-is nagyon ravaszul be tudja fonni a kolostori elzárkózottságban élõ nõket s a hely-


Hát csak rajta, csinálják! Habár az is igaz, hogy a szívem vérzik annyi lélek vesz-tének láttára! S ha legalább nem kellene azt látnom, hogy napról-napra többenvesznek el!

Ó, Krisztusban kedves nõvéreim, könyörögjetek velem együtt az Úrhoz ezérta kegyelemért! Mert hiszen ezért hozott itt össze benneteket; ez a ti hivatástok;ez kell, hogy legfõbb érdeketek legyen és vágyaitoknak tárgya. Ezért folyjanakkönnyeitek; ezért imádkozzatok nõvéreim, nem pedig holmi világi érdekekért!Mert igazán nevetnem kellene rajta, ha nem fájna a szívemnek, hogy mi minde-nért kérik a mi imánkat! Hiszen olykor még azt is akarnák, hogy eszközöljünk kiszámukra Õ Szent Felségétõl pénzt és nagyobb jövedelmet, mikor én inkább azta kegyelmet szeretném számukra kérni, hogy vessék meg mindezt! Hiszen igaz,hogy jó szándék vezeti õket és mi meg is tesszük kedvükért, mert kívánságuk hí-võ szívbõl fakad, azonban én azt hiszem, hogy engem az Úr ilyen dolgokban so-hasem hallgat meg. Mit nekünk mindez! Íme a világ lángban áll! Újra halálraakarják ítélni Krisztust! Földre akarják tiporni az Õ Egyházát!... mi pedig veszte-gessük idõnket olyan dolgokra, amelyek esetleg, ha Isten meghallgatna bennün-ket, valamely léleknek vesztét okozhatnák! Nem, nõvéreim; nem olyan idõketélünk, hogy ilyen apró-cseprõ ügyekrõl tárgyalhatnánk Istennel! Igazán, ha nemkellene tekintettel lenni az emberi gyarlóságra, amely elvárja, hogy mindenbensegítségére legyenek – s végre illik is, hogy megtegyük, ha megtehetjük – szeret-ném mindenkinek értésére adni, hogy nem ilyen csekélységekért imádkoznak olynagy buzgalommal a Szent-József-kolostor nõvérei.

3. Fejezet

Folytatja azt a tárgyat, amelyrõl az elsõ fejezetben kezdett beszélni;buzdítja a nõvéreket, hogy kérjék állhatatosan Isten kegyelmét azok számára,akik az Egyházért dolgoznak, és imával fejezi be.

Már most visszatérek arra a fõcélra, amely miatt az Úr bennünket ebben aházban összehozott. Ó mit nem adnék érte, ha sikerülne e cél tekintetében ÕSzent Felségét valamennyire kielégítenünk!

Azt akarom mondani, hogy midõn látom azokat a nagy bajokat és azt, hogyemberi erõ nem képes többé ezen eretnekségeknek mind jobban elharapódzó tü-zét elfojtani, eszembe jut, hogy úgy kell tennünk, amint az a megszorult fejede-lem tesz, akinek országát az ellenség már egészen ellepte. Fogja magát és egy jól


hogy az anyagiakat illetõleg akkora legyen benne a szigorúság, sem az, hogy nelegyen jövedelme, hanem ellenkezõleg úgy akartam intézni a dolgot, hogy bennesenki se szenvedjen szükséget. Mi más telhetett volna ilyen lanyha és nyomorultlénytõl, amilyen én vagyok! Bár az is igaz, hogy nem a magam érdekét kerestem,s nem hiányzott bennem némi jószándék.

Ezidõtájt hallottam Franciaország bajairól, s arról, hogy mily rettenetes pusz-títást okoznak benne a lutheránusok s hogy mennyire terjed ez a szerencsétlenfelekezet. Emiatt sokat szenvedtem és sokat sírtam az Úr színe elõtt, és – mint-ha csak nekem is lehetne beleszólásom ebbe a dologba – könyörögtem Neki,szüntesse meg ezt a nagy csapást. Úgy éreztem, hogy kész volnék ezerszer oda-adni életemet egyetlen egy lélekért is, amely ott vesztébe rohan. Mivel pedig be-láttam, hogy mint nõ, – s hozzá ilyen hitvány nõ – nem vagyok képes az Úr szol-gálatában megvalósítani azt, amit szeretnék; s mivel az volt az egyetlen gondom –és most is az, hogy ha már oly sok az Úrnak az ellensége és oly kevés a jóbarát-ja, legalább az a kevés legyen igazán jó: elhatároztam, hogy megteszem azt acsekélységet, ami tõlem telik, tudniillik, hogy a legtökéletesebb módon követemaz evangéliumi tanácsokat és ugyanígy megtartatom azokat e kolostor csekélyszámú lakóival is. Isten végtelen jóságába vetettem tehát bizalmamat, mert tud-tam, hogy Õ sohasem hagyja el azokat, akik Érte mindent elhagynak. Mivel pe-dig társnõim olyan jók voltak, amilyeneknek leghõbb vágyaimban képzeltemõket: arra számítottam, hogy az õ erényeik mellett az én hibáim nem érvényesül-nek majd s hogy így sikerül valami keveset az Úr kedvére tennem. Reméltem,hogy ha mindnyájan buzgón imádkozunk az Egyház védelmezõiért, a hitszónok-okért és hittudósokért, akik az õ zászlaja alatt harcolnak: annyira-amennyiremégis csak segítségére leszünk ennek az én jó Uramnak. Hiszen annyira szoron-gatják Õt azok, akikkel akkora jót tett, hogy szinte úgy látszik, mintha újra ke-resztre akarnák feszíteni, s mintha igazán nem volna már számára hely, ahoválehajtsa fejét.

Ó én Üdvözítõm! Mennyire sajog a szívem, ha erre gondolok! Hová jutottaka keresztények? Mindig azok sértegetnek Téged legjobban, akik legtöbbel tartoz-nak Neked! Akikkel legnagyobb jót tettél! Akiket kiválasztottál, hogy barátaid le-gyenek! Akiknek közepette élsz és akiknek a Szentségeket osztogatod! Hát mégmindig nem elég nekik az a szenvedés, amit érettük elviseltél?!

Igazán, én jó Uram, nem tesz nagy dolgot az, aki ilyen körülmények közöttelhagyja a világot. Ha az emberek oly kevésbe vesznek Téged, vajon mit várha-tunk tõlük mi? Vagy talán arra számítsunk, hogy minket majd többre becsülnek?Talán mi nagyobb szolgálatot tettünk nekik s ezen az alapon várhatjuk el, hogyjóbarátaink maradjanak? Micsoda félszeg gondolkodás volna ez! Mit reményked-jünk mi ilyenekben! Mi, akiket az Úr jósága kimentett abból a dögvészes ragály-ból? Mert hiszen azok már az ördög karmai közt vannak! Kezük munkája keser-ves büntetést szerzett számukra, s élvezeteikkel az örök tüzet érdemelték meg.


kint élni a világban; világi ügyekkel foglalkozni; sõt, mint mondottam, alkalmaz-kodni a világiak viselkedéséhez: bensõleg pedig idegenkedni a világtól, ellensé-ges érzülettel lenni a világ iránt, számkivetésben érezni magát, egy szóval nemembernek, hanem angyalnak lenni? Mert ha nem ilyenek, akkor nem érdemlikmeg, hogy tiszteknek nevezzék õket s ne is engedje az Úr, hogy elhagyják cellá-ikat, mert több kárt okoznának, mint hasznot. Most nem olyan idõket élünk, hogymég a tanításra hivatottakban is el lehetne nézni a gyöngeségeket. Pedig ha ezutóbbiaknál nem gyökerezik a szív mélyén az a tudat, hogy mindent lábbal kelltiporni; hogy csak az örökkévaló dolgokhoz szabad ragaszkodni, a mulandókkalellenben teljesen szakítani kell: akkor hiába takargatják gyöngeségeiket, azokmégis csak napfényre fognak jutni. Mert hiszen ki mással van dolguk, mint a vi-lággal? Már pedig azt leshetik, hogy a világ bármit is megbocsásson nekik, vagypedig hogy bármi gyöngeségük elkerülje az õ vizsga szemét. Erényeiket legtöbb-ször nem fogja észrevenni, vagy pedig talán nem is fogja erényeknek tartani: el-lenben kövessenek csak el valami rosszat, vagy csak egy kis gyarlóságot, és meg-látják, mi lesz! Most jut eszembe s aggódva kérdem: hogy ha õk nem, akkor va-jon ki adjon a világiaknak példát a tökéletességre? Igaz ugyan, ez utóbbiaknak ajó példa nem arra szolgál, hogy kövessék, – mert hiszen erre rendesen nem érzikmagukat kötelezve s már azt is nagy dolognak tartják, ha úgy ahogy megtartják aparancsolatokat. Nekik a jó csak arra való, hogy leszólják. Hiszen akárhányszormegesik, hogy ami igazán erény, azt egyéni kedvtelésnek tekintik. Azért higgyé-tek el, nem csekély isteni kegyelemre van szükségük azoknak, akik belebocsát-koznak ebbe a veszedelmes harcba.

Arra kérlek tehát titeket, igyekezzetek olyanok lenni, hogy két dolgot érde-meljetek ki Istennél. Az egyik, hogy azon sok hittudós és szerzetes között minéltöbbnek legyen meg az említett szükséges képesítése; akikben pedig ez nem vol-na meg, azokat javítsa meg az Úr, mert sokkal többre képes egy tökéletes ember,mint sok más, aki nem az. A másik pedig, hogyha már egyszer benne vannak aharcban – tekintve, hogy ez a harc, amint mondottam, ugyancsak nem tréfa do-log – istápolja õket az Úr hatalmas karjával, mert csak úgy lesznek képesek kike-rülni a sok veszélyt, amely õket a világban fenyegeti; csak úgy tudják majd süketfülre venni az élet vészes tengerén a szirének csábító énekét. Ha e tekintetben ké-pesek vagyunk Istennél valamit elérni, akkor, bármennyire is el vágyunk zárkóz-va, mi is Õérette harcolunk. Akkor nem tekintem kárba veszettnek azt a sok szen-vedést, amelynek árán sikerült megalapítanom ezt a kis zugot, hogy abban meglegyen mindig tartva a mi Nagyasszonyunknak és Császárnõnknek szabálya az-zal a lelkiismeretességgel, amellyel elkezdtük azt gyakorolni.

Ne tekintsétek szószaporításnak ezt az én folytonosan megismételt könyörgé-semet. Mert vannak ám egyesek, akik nem szívesen mondanak le arról, hogyfolyton a saját lelkükért imádkozzanak. Pedig hát van-e jobb imádság annál, ame-lyet én kérek tõletek? Vagy talán attól féltek, hogy ily módon elmulasztjátok le-


megerõsített városba vonulvissza, ahonnan idõnkintrácsap ellenségeire. Felte-szem, hogy azok, akik a vá-rosban vele vannak, válo-gatott emberek és egyma-gukban is többet tudnaktenni, mint más gyengéb-bek, nagyszámú katonaságsegítségével. Ily módonesetleg teljes gyõzelmet islehet aratni, de még akkoris, ha ez nem is sikerülne,

nem szenvednek legalább vereséget. Mivel nincs közöttük áruló, az ellenség nemtudja bevenni a várost, hacsak ki nem éhezteti. A mi esetünkben pedig az éhségsohasem segítheti gyõzelemre az ellenséget. Meghalni meghalhatunk, de arrólszó sem lehet, hogy megadjuk magunkat.

De tulajdonképpen miért is mondtam el mindezt? Azért, nõvéreim, hogy meg-értsétek, mire is kell nekünk legfõképpen Istent kérnünk. Arra, hogy ne engedje,hogy ebben a városban, amelyben a jó keresztények vonták meg magukat, csakegy is találkozzék, aki az ellenséggel tart. A vár kapitányait pedig – a hittudóso-kat és a hitszónokokat – segítse meg az Úr, hogy a lelki életben minél elõbbre ha-ladjanak. Mivel pedig nagyobb részük szerzetes, adja meg nekik azt, hogy hiva-tásuknak minél tökéletesebben megfeleljenek. Erre nagy szükség van, mert amintmondtam, az egyházi, nem pedig a világi hatalom van hívatva rajtunk segíteni.Mivel pedig mi, nõk, nem vagyunk képesek sem az egyik, sem a másik téren ami királyunkat segíteni, igyekezzünk olyanok lenni, hogy imáinkkal használhas-sunk Isten szolgáinak, akik annyi munka árán fegyverezték fel magukat tudo-mánnyal és életszentséggel s most azon fáradoznak, hogy az Urat támogassák.

Azt vethetnétek ellenem, hogy tulajdonképpen minek is sürgetem annyira ezta dolgot? – miért mondom, hogy siessünk segítségére azoknak, akik úgyis job-bak nálunk? Megmondom nektek, hogy miért. Úgy látszik ti még nem fogjátokfel eléggé, mennyivel tartoztok az Úrnak azért, hogy idehozott benneteket, aholsem üzleti ügyek, sem bûnre vezetõ alkalmak, sem pedig világi összeköttetéseknem zavarják a békéteket. Ez óriási nagy kegyelem! Már pedig azok, akikrõl énbeszélek, nem élvezik ezt az elõnyt, s nem is volna jó, ha a mostani nehéz idõk-ben élvezhetnék; nekik az a feladatuk, hogy buzdítsák a lanyhákat és lelket önt-senek a csüggedõkbe. Ugyan szépen járnának a katonák, ha nem volnának tiszt-jeik! Nekik tehát az emberek között kell élniök; a palotákban forgolódniok s nemegyszer, legalább külsõleg, úgy viselkedniök, amint azt a világiak teszik. S aztgondoljátok talán, leányaim, hogy ez oly könnyû dolog? Érintkezni a világgal;


sértegetés és oly rettenetes szenvedés csak nem mehet feledésbe! Mert én édes Te-remtõm, egy olyan szeretõ szív, mint a Tied, hogyan tudja azt elnézni, hogy amit aTe Fiad oly lángoló szeretettel létesített; amit azért hagyott nekünk, mert, a Te aka-ratod szerint bennünket végtelenül szeretett: a legméltóságosabb Oltáriszentség, olymegvetõ bánásmódban részesüljön, amilyenben részesítik napjainkban azok az eret-nekek, mikor megfosztják hajlékaitól és lerombolják templomait? S még ha valamitelmulasztott volna abból, amit neki megparancsoltál; de hiszen Õ mindent teljesí-tett?! Vagy talán nem volt elég, örök Atyaisten, hogy míg e földön élt, nem volthová fejét lehajtsa és folyton szenvedett? Hát újra el akarják Tõle venni házait, ame-lyeket azért szerzett, hogy bennök lakomát adjon barátainak, mert látja, hogy gyön-gék vagyunk, és tudja, hogy azoknak, akiknek munkálkodniok kell, szükségük vanerre az ételre? Vagy talán nem tett túláradólag eleget Ádám bûnéért? Hát mindig en-nek az édes Báránynak kell azért lakolnia, ha újra bûnbe esünk? Ne engedd ezt, Fel-séges Uram! Engesztelõdjék már ki Szent Felséged! Ne nézd bûneinket, hanem azt,hogy a Te Szent Fiad megváltott bennünket! Nézd az Õ és dicsõséges Szûzanyjánakés annyi Szentjeinek és vértanúinak érdemeit, akik életüket adták érted!

Jaj nekem, Uram, hogy éppen én nekem kellett mindnyájunk nevében ilyenkéréssel színed elé járulnom. De rossz közvetítõt választottatok, leányaim, ha aztakartátok, hogy az Úr meghallgasson benneteket és kedvezõen intézze el kérvé-nyeteket! Hátha megharagszik ez a hatalmas Uralkodó vakmerõségem láttára?Volna oka rá! Gondold meg azonban, én jó Uram, hogy Te vagy az irgalom Iste-ne s azért légy irgalmas velem, tolakodó, bûnös féreggel szemben. Ne tekintsdazt, hogy miképpen élek, hanem azt nézd, hogy mily forró vággyal és mily kese-rû könnyekkel fohászkodom hozzád és könyörülj meg azon a sok lelken, akikvesztükbe rohannak, könyörülj meg Szentegyházadon. Ne engedd, hogy tovább-ra is ártsanak a kereszténységnek: gyújts végre világot ebben a sötétségben.

Ti pedig, nõvéreim – az Úr szerelmére kérlek – ajánljatok Istennek engem,szegény bûnöst és könyörögjetek hozzá, hogy tegyen engem alázatossá. Hiszenerre különben is kötelezve vagytok . Arra nem is figyelmeztetlek, hogy imádkoz-zatok a királyokért, az Egyház fõpapjaiért és különösen a mi jó fõpásztorunkért,mert hiszen e tekintetben akkora bennetek a buzgalom, hogy nem szorultok fi-gyelmeztetésre. Utódaitok azonban szintén fontolják meg, hogy ha szent emberaz elöljárójuk, õk maguk is szentek lesznek s azért ezt a fontos ügyet ajánljákszüntelen az Úr jóságába. Ha pedig be találna következni az, hogy imáitok, vá-gyaitok, önsanyargatástok és böjtötök nem irányulna többé erre a célra, akkor je-gyezzétek meg: hûtlenekké lettetek ahhoz a hivatáshoz, amelynek betöltésére azÚr itt, ezen a helyen, egybegyûjtött benneteket.


törleszteni azt a büntetést, amit a tisztítóhelyen kell majd szenvednetek? Biztosít-lak, hogy e tekintetben éppen oly hathatós ez az ima, mint az a másik; ha pedigmindamellett maradna még szenvedni való, hát maradjon! Mit bánom én, ha akárítéletnapig kell is a tisztítóhelyen kínlódnom, ha az én imám révén akár csak egylélek is megüdvözül; hát még ha az sokaknak van hasznára, az Úrnak pedig di-csõségére? Ne törõdjetek ti olyan szenvedésekkel, amelyek egyszer véget érnek,mikor arról van szó, hogy Õneki tegyünk szolgálatot, aki annyit szenvedett mié-rettünk. Kérdezzétek meg mindig másoktól, hogy mi a tökéletesebb: mert nagyonóhajtom – s ezen óhajomat majd még indokolni fogom –, hogy mindig kérjétekki bölcs emberek tanácsát.

Kérlek tehát titeket az Úr szerelmére, imádkozzatok, hogy Õ Szent Felségehallgasson meg ebben bennünket. Bármenynyire nyomorult legyek, én is ezért es-deklek Õhozzá; mert hiszen az Õ dicsõségérõl és az Õ Egyházának javáról vanszó; már pedig e kettõre irányulnak összes vágyaim.

Elsõ tekintetre vakmerõségnek látszhatik, hogy ilyen nagy dologra vállalkozom.De hiszen én, jóságos Uram, ezekre a Te szolgálóidra számítok, akik itt vannak sakikrõl látom és tudom, hogy semmi mást nem akarnak és semmi másra nem törek-szenek, mint arra, hogy Neked örömet okozzanak. Teéretted hagyták el azt a keve-set, amijök volt, s azt szeretnék, bárha sokuk lett volna, hogy azt is Neked ajánlhat-ták volna fel. Te, én jó Teremtõm, nem szoktad az ilyesmit elismerés nélkül hagynis azért nem is tudom elhinni, hogy meg ne tedd, amire õk Téged kérnek. Hiszen márakkor sem vetetted meg az asszonynépet, mikor e világon jártál, sõt ellenkezõlegmindig nagy jóindulattal voltál irányában. Hiszen, ha megtisztelést, vagy jövedel-met, vagy pénzt, vagy más világias ízû dolgot találnánk Tõled kérni, akkor, jól van,ne hallgass meg bennünket; ellenben ha a Te Fiad dicsõsége érdekében száll hozzádima, már miért ne hallgatnád meg, különösen ha olyan ember szívébõl fakad, akiezer dicsõséget és ezer életet volna kész Éretted föláldozni? Ne miattunk tedd meg,Uram, mert hiszen mi nem érdemeljük meg, hanem tedd meg a Te Fiad vérére és ér-demeire való tekintetbõl. Ó örök Atyaisten, gondold meg, hogy annyi kínzás, annyi

71Kármel 2010/4-5 A SÓBABA

ezek a fontos kérdések? Lehetséges, hisz olyan nyugodtan ültek a kemence mé-lyén! Õt viszont nem hagyták nyugodni. Ezért is indult útnak, hátha választ kapvalakitõl ezekre.

Útja során elõször a búzatáblával találkozott. Hosszú volt és hajlékony (nemolyan kicsi és kemény, mint õ!), szétbontott aranyszõke haja a Naphoz volt ha-sonló. Nagyszerûnek találta, õ biztos válaszolni tud majd kérdésére.

– De örülök, hogy találkoztunk! – szólította meg a sóbaba. – Meg tudnádmondani nekem, kérlek, hogy én ki vagyok? – kérdezte nagy érdeklõdéssel.

A búzatábla azonban értetlenül nézett rá:– Azt tudom, hogy én a búzatábla vagyok, de azt sajnos nem tudom megmon-

dani, hogy te ki vagy.Ezzel a sóbaba szomorúan tovább bandukolt. Ment, ment, mendegélt, amikor

meglátott egy nagy, magas fát. Ekkor igencsak megörült:– Te olyan nagy vagy! Biztosan meg tudod nekem mondani: ki vagyok én!?De a fa csak nagy, lombos fejét rázta.– Én a fa vagyok, azt tudom. Hogy te ki vagy, sajnos nem tudom!A sóbaba nagy szomorkodva továbbment. Még a hatalmas nagy fa sem tudja,

hogy õ kicsoda! Sokakat megkérdezett: a százszorszépet és a rózsát, a katicabo-garat meg a rókát, meg másokat is, de az egész világban mindenki csak állt, és ér-tetlenül hallgatta a kis idegen furcsa kérdését. Hiszen mindenki tudta magáról,

hogy kicsoda, csak õ nem tudta! Defurcsa! És csodálkoztak rajta.

Azonban egy madárnak igen meg-tetszett az apró, csillogó sóbaba. Le-szállt hát, felkapta karmai közé, és jómagasra röppent vele. A búzatábla, amezõ és mindenki, akikkel addig talál-kozott és akiket megkérdezett, egyrekisebbek lettek. Amikor már csak por-szemként látta a fát, már nem volt meg-lepõdve azon, hogy õ sem tudta a vá-laszt. „Hát persze, hogy nem tudta, kivagyok én – gondolta magában. – Lám,milyen kicsi! Még én is nagyobb va-gyok nála. És õ nem is tud ilyen ma-gasban járni, mint én…”

A madárnak nagyon éles volt a sze-me, így könnyen észrevette, miket gon-dol szívében a sóbaba. Egyáltalán nemtetszett neki a sóbaba gondolkozás-

70 A SÓBABA Kármel 2010/4-5

A SÓBABA

agyapa szokása szerint elaludt. Már az éjszaka is beköszöntött, mire a ke-mence tüze megnyugodott és csend lett a házikóban. Itt éldegélt egymagában ésminden szabadidejét azzal töltötte, hogy nagy gonddal és odafigyeléssel sóba-

bákat készítsen. Mikor elkészült eggyel-eggyel, a kemencéjében kiégette õket,amitõl gyönyörûen csillogóvá és erõssé váltak.

Egyik ilyen elszenderedésében még a kemencében pihentek a sóbabák, mikora legtüzesebb egy nagy lendülettel kipattant. Gurulni kezdett a nagy bejárati ajtófelé, és a küszöbhöz érve, nehezen, de átpréselte magát alatta. Megállt a lépcsõnés mikor egészen elhûlt a szélben, körülnézett. Minden új volt a számára, még sa-ját maga is. A szíve azonban még mindig tüzes volt; belülrõl nagyon sok kérdéségette. Ki is õ valójában? És egyáltalán mire való? Hiába kérdezte meg a többisóbabát, egyik sem tudott neki választ adni. Vagy talán nem is érdekelték õket


Kitört a vihar. Szokatlan dolog az esõs vihar a sivatagban (a homokvihar azgyakoribb!), de azért néha az is elõfordul. Az esõ úgy eleredt, hogy perceken be-lül csak úgy hömpölygött a víz, hatalmas folyóvá duzzadt!

A sóbabának alig volt ideje egy rég kiszáradt fatuskóra felkapaszkodni. A höm-pölygõ víz ezt is felemelte, és magával sodorta.

– Ki vagy te? – kérdezte meg a sóbaba, most ez egyszer megfeledkezve ön-magáról, a saját kérdéseirõl.

De a folyó nem felelt neki, csak dühösön hömpölygött tovább.– Lehet, hogy te sem tudod, ki vagy, és azért vagy ilyen mérges? Ne aggódj,

csak menjünk együtt, én majd segítek neked! – mondta jószívûen a sóbaba a meg-áradt folyónak, bár maga sem tudta valójában, hogyan is tudna rajta segíteni.

Hamarosan a tenger közelébe értek. Még nem látta a tengert, de már hallottamorajlását, érezte különleges illatát. Mintha valahonnan mindez ismerõs lett vol-na számára! De honnan, hiszen eddig még nem is látta?!

A tenger látványa teljesen lenyûgözte. Mi volt hozzá képest a búzatábla, a fa,de még a sivatag is?! A folyó egyre közelebb vitte hozzá. A sóbaba, bár vonzó-dott a tengerhez, mégis félni kezdett. Olyan nagy és hatalmas volt!

– Ne félj! – szólt ekkor hozzá a tenger a hullámok hangjával. – Gyere csaknyugodtan közelebb hozzám. Tudok gyötrõ kérdésedrõl, majd bennem választ ta-lálsz rá!

De a sóbaba rettenetesen megijedt a hatalmas hullámok láttán és hallva erõ-teljes hangjukat. Kapálózni próbált, visszafelé úszni, de nem tudott.

– Te olyan hatalmas vagy! Biztosan tönkre teszel! – kiáltotta neki oda a sóba-ba, miközben már ott volt, a tenger közvetlen közelében.

– Ne félj tõlem, csak nyugodtan gyere hozzám, beljebb! – válaszolt most márbékésebb morajlással a tenger. A vihar ugyanis már nyugodni készült.

A megáradt folyó a tengerhez ért, és a sóbabát is átadta annak, akiben magais nyugodni tért.

A sóbaba teste azonban lassanként olvadni kezdett.– Mondtam, hogy tönkreteszel, elolvadok benned! – panaszkodott halkan a

sóbaba a tengernek, de ezt igazából már maga sem bánta. A félelem teljesen el-tûnt a szívébõl, és bár egyre jobban olvadt, mégis azt érezte, hogy valahogy egy-re nagyobb, egyre teljesebb lesz.

A vihar elállt, és a tenger hullámai is elcsitultak. A sóbaba a tengerben telje-sen elveszett, de azért mégsem tûnt el! Eggyé vált a tengerrel, eggyé lett azzal asóval, ami benne volt, és amibõl valamikor, nagyon régen, maga is keletkezett.Most már tudta, hogy õ kicsoda, és nem bánta azt, hogy útnak indult.

Már reggel volt, amikor a nagyapa egy hangos kopogásra ébredt fel! Az uno-kája éppen a küszöbön heverészõ sóbabával játszott.

A SÓBABA72 Kármel 2010/4-5

módja, ezért nyomban elejtette, az meg jókorát huppant a sivatag homokjában.Nem törte össze magát, mivel szerencsére arra nem voltak sziklák, csak homok-dûnék. Nagy reménnyel összeszedte magát és újra elindult ebbe a végtelennek tû-nõ kietlen óriásba:

– Hogy milyen óriási vagy! – szólította meg a sivatagot –. Te biztosan min-dent tudsz, azt is meg tudod nekem mondani, hogy ki vagyok én?!

A pusztaság azonban néma hallgatásba burkolózott. Nem tudott beszélni,vagy pedig csak féltve õrizte titkait? Ki tudja? Senki sem volt rajta kívül a siva-tagban, aki neki erre választ adott volna.

A sóbaba egyre fáradtabb, kimerültebb lett, azonban nem adta fel. Ahogy to-vább haladt a sivatagban, észrevette, hogy valaki mégiscsak van még rajta kívül.Furcsa lény volt: fényes bõrû, és nagyon érdekes tekergõ mozdulatokkal közele-dett feléje a homokon. Örült, amikor meglátta, bár kicsit tartott tõle. Már éppenneki is fel akarta tenni szokásos kérdését, amikor az idegen – mintha csak ismer-te volna gondolatait – kedves, csábító hangon megszólította:

– Ó, szegényke, egyedül ebben a nagy sivatagban! És eddig hiába fáradoztál!De most szerencséd van, én segítek neked. Gyere velem, és majd megtudsz min-dent, amit tudni szeretnél. Mert én mindent tudok ám, ssssz…..

A kígyó, hiszen róla volt szó, teljesen elbûvölte a sóbabát. Az már majdnemel is indult vele a sivatag belsejébe, amikor az ég hirtelen besötétedett, és egy ha-talmas dörgés kíséretében, egy nagy, cikázó villám csapott le közvetlen közelük-ben. A kígyó erre úgy eltûnt egy szempillantás alatt a homokban, mintha sohanem is lett volna ott!


Kedves Gyermekek!

Az ember is talán kicsit hasonló a mesebeli sóbabához. Miben?Elsõsorban abban, hogy ami az emberben is a leglényegesebb rész: a lélek,

az a külsõ szemnek láthatatlan. Hiába vágnánk ketté egy embert, nem találnánkbenne a lelkét! Pedig a lélek a testünkben van: ezért élõ a testünk, ezért szép azarcunk, ezért csillogó a szemünk, ezért mozdul kezünk és lábunk, ezért tudunkgondolkodni, érezni, ezért tudunk jót tenni. Egy halottnak a szeme már nem csil-log, a teste is megdermed, arca sem olyan szép már, mint elõtte volt, amikor élt.És mindez csak azért van, mert meghalt, azaz lelke kiszállt a testbõl.

Amikor az embernek a lelke kiszáll a testbõl, akkor mi lesz vele? Hová megy?Tudjuk: a jó Istenhez. A jó Isten az a tenger, az a végtelen óceán ahonnan szár-mazunk (õ teremtett minket és az egész világot), és ahová minden és mindenkitart. Akkor is, ha sok ember errõl, sajnos nem tud, és egyáltalán nem is érdekli.Sokan azt gondolják, hogy már mindent tudnak az életrõl és önmagukról. Pedigigazából csak akkor fogjuk tudni, kik is vagyunk igazán, amikor a jó Istenhezmegérkezünk. Akkor kapjuk meg azt az új nevet a fehér kövön, amelyrõl beszélképszerûen a szentírás (Jelenések 2,17). Az új név az új embert jelenti amelyek le-szünk – még a magunk számára is.

Persze, azért addig is tudunk valamit magunkról: azért, mert van tükör, mertmásoknak véleménye van rólunk, mert van tudomány. A tükör az ember testénekkülsejét mutatja, az (orvos)tudomány, annak belsejét is látja, tanulmányozza. Azembereknek véleménye van rólunk külsõnk, viselkedésünk alapján. S mindezekalapján mi is véleményt alkotunk önmagunkról, s talán azt gondoljuk, hogy tud-juk, kik vagyunk. Pedig a leglényegesebbet ezekbõl még nem tudjuk meg. Mert azigazán lényeges, az, ami a lélekben van (ez a leglényegesebb része az embernek,nem a teste!), annak a legmélyén. Azt pedig csak a jó Isten látja.

A jó Isten azért nekünk is elmond valamit magunkról, már amennyit meg tu-dunk érteni belõle. A legfontosabb dolog, amit elmondott az, hogy az õ fiai, az õgyermekei vagyunk. Azaz bennünket úgy szeret, mint saját Fiát, Jézus Krisztust,és ezért minket is hozzá hasonlóvá akar tenni. Hogy ez a gyakorlatban mit is je-lent pontosan, nem tudjuk (hiszen nem tudjuk, hogy milyen az Isten, akihez ha-sonlókká kell lennünk), csak azt, hogy valami nagyon nagyszerût. Ezt szent Jánosapostol így írja le: „Most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló,hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók,mert látni fogjuk, amit van” (1Ján 3,2). Amit nem tudunk magunkról és az iga-

74 A SÓBABA Kármel 2010/4-5

– Nyiss ajtót, Atyuskám! Nézd, találtam a lépcsõn egy sóbabát! – szólt a kislány. Nagyon tetszett neki ez a játék. Szerette volna megnézni a belsejét, mert kí-

vülrõl nagyon szépnek találta. Fehér volt és szokatlanul csillogott sima felülete.Meg is kérdezte a nagyapát, vajon hogyan tudhatja meg, milyen belül.

Az öreg elõször nem értette, mit is szeretne a gyermek:– Ugyan miért akarod megnézni belül? Nincs abban semmi sem. Csak olyan,

mint kívül. Különben meg össze kellene törnünk ahhoz, hogy ezt meglásd és ezsenkinek sem lenne jó. Fõképpen neked nem.

Tudta ugyanis, hogy ha meglátja belülrõl nagyot fog csalódni, és a játéka is oda-lesz. A kislány azonban hajthatatlan volt. Látni akarta az igazságot, mert úgy érezte,valami tényleg van abban a babában, egyébként nem lehetne ilyen ragyogóan szép!Ezt persze az öreg is tudta, hiszen õ készítette nagy-nagy szeretettel és odaadással,és egész lelkét beletette, hogy örömöt szerezzen vele az unokájának.

Végül megadta magát a nagyapa és segített is utánajárni, vajon mi lehet benne…Amikor a kislány látta a sóbaba belsejét, majdnem elsírta magát csalódottsá-

gában. Igazából semmi mást nem látottbenne, csak sót.

– Azt gondoltam, hogy van bennevalami, annyira különleges volt. Kell,hogy legyen benne valami, miért nemlátom?

Az öreg nagyon megsajnálta uno-káját, de hát erre most mit válaszoljon?Ekkor eszébe jutott az az érdekesálom, amit éppen unokája érkezéseelõtt álmodott. Maga mellé ültette te-hát a kislányt, és szép nyugodtan me-sélni kezdett arról a sóbabáról, amelyelindult, hogy megtudja, ki is õ valójá-ban, de csak egy hosszú út végén, a tengerben, értette meg ezt igazából.

A gyermek figyelmesen hallgatta. A mese végén csak ennyit mondott:– Papa, most csináljunk egy másik sóbabát, ezt pedig, ha majd a tengerre me-

gyek, elviszem magammal.Nekiláttak, és egy másik sóbabát készítettek, szebbet, mint az elõzõ, mivel

most már ketten dolgoztak rajta, és egész szívüket beleadták. A kislány pedig so-ha többé nem volt kíváncsi arra, hogy mi van a sóbabák belsejében, mert tudtaazt, hogy ami bennük igazán lényeges, az a szemnek amúgy is láthatatlan.

» R – T «58

38 Ramona, jelölt, Mindenszentek Kármel (Magyarszék) a mese szerzõje. A szöveg végleges kidolgo-zásában, formába öntésében Tarzi atya is besegített.

77Kármel 2010/4-5 A RÓZSAFÜZÉR

A következõ pillanatban, mint alavina, zúdultak rá az emlékek. Újrakislány volt, ott csiripelt nagymamá-ja sarkában, nézte, ahogy foglalatos-kodik.

– Nagymama, de szép gyöngyso-rod van! – csodálkozott rá a szögreakasztott fûzérre. – Add nekem,légyszi!

– Ez nem akármilyen gyöngysor!– mondta a nagymama – Ez egy ró-zsafüzér, és ha jó kislány leszel,megtanulod, hogyan kell vele imád-kozni. Aztán, ha én már nem leszek,majd a tiéd lesz, megígérem.

Attól kezdve szorgalmasan tanultés imádkozott a nagymamával. Így

ment ez egy jó ideig, mindaddig, amíg egy reggelre a nagymama meghalt. És mi-ként ígérte, a rózsafüzér valóban a kislányé lett.

Nagyon boldog volt, a babája nyakába akasztotta, majd a sajátjába, és forgott,pörgött, a fény csak úgy csillogott a gyöngyszemeken. A ragyogó fûzér azonbanegyszer hirtelen valamibe elakadt. A lendülettõl a kislány nem tudott megállni.Egy halk pattanás hallatszott, és a rózsafüzér a padlóra esett.

– Jaj, elszakadt! – fakadt sírva. – Most biztosan haragudni fog az égben a nagy-mama, mert nem vigyáztam rá eléggé!

Ahogy így sírdogált magában, egy gyerekes ötlet jutott eszébe. – El kell gyorsan rejtenem, hogy ne vegye észre! – gondolta. – Ebbe a bádog-

dobozba biztosan nem lát bele a nagyi. És majd késõbb megjavítom. Ezzel el is intézte a dolgot, és felrakta a polcra a többi doboz közé. Azután

megfeledkezett róla. Most pedig ennyi év után ismét itt tartja a kezében a szakadtrózsafûzért!

Otthagyott mindent. Gyors léptekkel bement a házba, megmosta a kezét, elõ-vette az olvasószemüvegét, és óvatosan összeillesztette a szétnyílt szemeket.

– Valamelyik fiókban kell lennie egy kis fogónak. Azzal jól össze tudomnyomni a szemet, így nem fognak szétjönni. – gondolta, és így is tett.

Ahogy ott tartotta a kezében az egésszé vált rózsafûzért, ujjai között szépenlassan morzsolni kezdte a szemeket. Emlékszik-e még, hogyan is kell?

Ahogy érezte a kereszt finoman megmunkált faragását, valami megmagyaráz-hatatlan nyugalom és béke szállta meg. Egymás után mondta az üdvözlégyet, a tit-kokat … Minden, minden ott volt elrejtve mélyen, legbelül, és lám, most ennyi évután elõjött!

76 A RÓZSAFÜZÉR Kármel 2010/4-5

zi, örök életrõl, azt Szent Pál apostol – aki már életében járt a mennyországban!– azt mondja: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amitIsten azoknak készített, akik õt szeretik.” (1Kor 2,9)

Mély, fontos igazságok ezek a dolgok, amelyek a felületes embereket nem ér-deklik. Õket csak a külsõ dolgok érdeklik: magukból, másokból és a világból is.Pedig ami igazán lényeges az nem a külsõben van, az a szemnek láthatatlan, akéznek megfoghatatlan.

Mi azonban törekedjünk – a mesebeli sóbabához hasonlóan – elindulni a hit-nek és az imádságnak az útján, ezt ne hanyagoljuk el a külsõ világ kedvéért! Ak-kor mi is megérkezünk majd valamikor ahhoz a végtelen óceánhoz, amely magaa jó Isten, akiben megtudjuk majd végre, hogy kik is vagyunk igazán, és Benneörökké boldogok leszünk.

Tarzi a.

A RÓZSAFÜZÉR

agányosan éldegélt egy idõsödõ asszony, nemigen látogatta senki. Néha-néha csak a postás csengetett be hozzá a nyugdíjjal vagy hivatalos levéllel. A hosz-szú hideg tél után lassan kitavaszodott, a fákon kipattantak a rügyek, virágba bo-rult minden. Az asszony gondolta, kimegy a fészerbe, összepakol kicsit, rendetrak, a megmaradt téli tüzelõt összébb pakolja. Ahogy végzett, végignézett a pol-cokon, régi szekrényeken.

– A héten lomtalanítás lesz, ki kellene dobnom a régi kacatokat!- gondolta, ésmár neki is látott.

A nap gyönyörûen besütött a fészer kitárt ajtaján, meg-megcirógatva arcát,ahogy a régiségek között válogatott:

– Ezt még nem dobom ki … ez már semmire sem jó … ez kimehet ...Ahogy ott válogatott, egyszer csak kezébe akadt egy kis bádogdoboz. Már

majdnem a kidobandók közé dobta, amikor megzörrent kissé benne valami. Ki-nyitotta, és egy szakadt rózsafûzért húzott ki belõle.

– Nahát, ez még megvan?

79Kármel 2010/4-5 A RÓZSAFÜZÉR

– Hát persze, gyere, megmutatom a szobámat, és megvetjük az ágyat.– Szép a szobád! Nekem is van külön szobám, de az enyém egy kicsit szebb,

és színesebb. Ahogy így körülnézett a szobában, a kislány észrevette a rózsafûzért.– Nahát, nagymama, hogy neked milyen szép gyöngysorod van! Nekem

adod?A nagymama szeme felragyogott, és egy alig észrevehetõ mosoly futott át az

arcán.– Tudod, kislányom, ez nem is akármilyen gyöngysor, ez egy rózsafüzér! Na-

gyon nagy ereje van, vele bármit el lehet érni! Ha jó kislány leszel, és megtanulszvele szépen imádkozni, és amikor én már az égben leszek, akkor a tiéd lesz, meg-ígérem!

Feri

Kedves Gyermekek!

Október hónapja a Rózsafüzér hónapja, amikor sok templomban, családbanegyütt imádkozzák azt. Sok ember és sok gyermek azonban nem szereti ezt azimádságot: túl hosszúnak és unalmasnak tartja. Pedig nem is tudják, hogy mek-kora ereje van!

Miért van nagy ereje a rózsafüzérnek? Azért, mert általa a Szûzanyához imád-kozunk, aki Isten anyja és a mi anyánk. Mivel Jézus (azaz Isten) anyja, azért nagyhatalma van, a jó Isten õt mindenben meghallgatja, mindent teljesít neki, amit tõ-le kér. Mivel pedig Jézus akaratából a mi anyánk is, minket is éppen úgy szeret,mint ahogy az õ fiát, a gyermek Jézust szerette. Az anyukák olyanok, hogy min-dent megtesznek gyermekeikért, akiket szeretnek, minden kérésüket meghallgat-ják. A jó anyukák, természetesen, csak a jó kéréseiket hallgatják meg gyermeke-iknek, mivel csak a javukat akarják. Így Szûz Mária is mindig meghallgat minket,amikor imádkozunk hozzá, és valami igazi jót kérünk tõle.

Miért pont a rózsafüzért kellene imádkoznunk ehhez? Hiszen vannak sokkalrövidebb imák is Szûz Máriához?

Miért? Elõször is azért, mert valami oknál fogva ez tetszik Szûz Máriának. Havalakit szeretünk, vagy ha valakitõl valami kegyet akarunk kérni, akkor nem aztnézzük, hogy nekünk mi tetszik, hanem azt, hogy neki mi a kedves.

Azután azért is, mert ez Szûz Mária sürgetõ kérése. Lourdes-ben, Fatimában,és azóta is nagyon sokszor, mindig azt kérte tõlünk: „imádkozzátok a rózsafü-

78 A RÓZSAFÜZÉR Kármel 2010/4-5

Hirtelen azonban rádöb-bent: valami mintha kima-radt volna életébõl, minthaaz õ élete is – a rózsafüzér-hez hasonlóan, kettészakadtvolna. Igen, most már tudjami maradt ki, melyik sze-mek nyíltak szét élete fûzé-rén! Kihagyta életébõl a leg-fontosabbat, Istent. Mindigminden fontosabb volt: a mun-ka, a család.

Eszébe jutott a fia. Mi-lyen boldog is volt, amikormegszületett! És milyenszomorú most, amikor im-már felnõtt fiával évek ótamegromlott a viszonya. Az apja temetésén csak úgy állt hátul, mint egy idegen;meg sem várta a végét, elment, csak hogy ne találkozzon vele. Azóta még egyszem unokáját sem látta! Sírt. Felszakadtak a régi sebek.

– Istenem, bocsáss meg, talán még nem késõ! Nem, nem lehet túl késõ!Könnyek között imádkozott. A régi rózsafüzérjén. Akkor is, majd késõbb is,

minden nap.Egy reggel, midõn éppen elkészítette a teáját, leült az asztalhoz.– Oh, ez még forró! Amíg hûl egy kicsit, elimádkozok egy tizedet.Leemelte a szögrõl a rózsafûzért, és ismét leült. De épphogy elkezdett imád-

kozni, élesen megszólalt a csengõ.– Ki lehet az? A postás nem szokott ilyen korán járni. Kissé bosszúsan felállt, és kinyitotta az ajtót. Az ajtóban egy hét-nyolc éves for-

ma kislány állt, rózsaszín kabátban, hosszú szõke haját rózsaszín szalag fogta át.– Kit keresel, angyalkám? - kérdezte.– Hát … én hozzád jöttem látogatóba, nagymama!Meghökkent. Csak akkor vette észre, hogy kicsit hátrébb állt egy fiatalasszony,

és mellette … Igen, õ, az õ fia! Ráncosodó arcán patakokban folyt a könny.– Köszönöm, Istenem! Köszönöm, Szûzanyám!Ahogy megölelték egymást, ölelésükben benne volt minden: a bánat, az öröm,

a megbocsátás.– Gyertek, gyertek be gyorsan, olyan nagyon sok mindent kell megbeszélnünk!Boldog örömben átbeszélték az egész napot. Amikor beesteledett, a kislány

álmosan ásított.– Nagymama, veled alhatok? – kérdezte.

81Kármel 2010/4-5 REJTVÉNY

2. Tekints ránk, és könyörülj rajtunk!Egész életünkben imádkoztunk. Talán ennek köszönhetjük, hogy még az egyip-

tomi csapásokat is túléltük.Most azonban elhunyt testvéreimre tekintve látom, hogy rajtunk már az ima

sem segíthet.De hiszem, hogy a böjtöd megmenthet minket. Íme! Aki anyád méhétõl fogva

ismer, közeledik. Õ az, aki felerõsíti kiáltásom hangját, mert így beszél: Imádságés böjt által!

Halld meg esdeklésem szavát!

3. Barátom!Ez az utolsó levelem. Egyre nehezebben írok, mert az idõ eljárt fölöttem. A

lábaim elfáradtak és a tollam is kifogy lassan.Pedig mennyi mindent bírtunk ki együtt, emlékszel?! Alig-alig ettünk, épphogy

csipegettünk. Kár! Talán többször is találkozhattunk volna.Legutóbbi elválásunk is égetõ fájdalmat okozott. De most azt beszélik, hogy

újra látlak.Siess, amíg még élek… én sóvárogva várlak!

Sarutlan Kármelita Nõvérek(Kupusz Ramona)

Mindenszentek Kármel, Magyarszék

Megfejtések: a kármelita nõvérek rovatának (a következõ rovat) végén.

80 REJTVÉNY Kármel 2010/4-5

zért!" Ha szeretjük õt, megtesszük azt, amit tõlünk kér. Biztosan nem kér tõlünkolyant, ami fölösleges, õ jobban tudja, hogy mire van szükségünk.

Hosszú és unalmas? Ugyanilyen sokak számára az iskola is vagy a munka-hely. De ez még nem kifogás ahhoz, hogy ne menjünk iskolába vagy dolgozni. Haazonban igyekszünk más hozzáállással közeledni az iskolához, munkához - és arózsafüzérhez - (nagyobb figyelemmel például, vagy nagyobb bedobással) akkoregyik közülük sem unalmas, sõt, nagyon is érdekes! És nem utolsó sorban nagyonhasznos.

Rátok bízom tehát, hogy ki hogyan áll a továbbiakban ehhez az õsi imához,amely ma is kezünk ügyében van. Elég csak elõvennünk rég eltett rózsafüzérün-ket, és elkezdeni imádkozni!

Tarzi a.

REJTVÉNY

Ki írta kinek?

Levelek a Szentírásból

1. Minek nevezzelek?Mielõtt Ábrahám lett, én már akkor nagyon szerettelek!Elég sok idõm volt tûnõdni azon a pillanaton, amikor majd Veled találkozom.

Úgy is mondhatnám, ismeretlen idõk óta gondolkoztam, miként is szólíthatnálakakkor?

Bevallom, elõtte fel s alá járkáltam. Küzdenem kellett nem egyszer és nemcsak azzal az eggyel. Még tûzben is próbáltam.

Az igazi bevetésem mégis az volt, mikor egyszerre lehettem a Mennyekben ésNálad, azért, hogy beszéljek, és a szívedhez érjek.

Nem tudtam, hogyan is illethetnélek, akit különösen sokféleképpen becéznek.Melyiket válasszam?

Azonban ott, meglátva Téged, eszembe jutott, hogy még egy szót mondott, akiküldött engem. És ez a Te neved. Így szólítottalak meg hát én is Téged.

83Kármel 2010/4-5 TESTÉNEK, AZ EGYHÁZNAK JAVÁRA

Mivel azonban rossz helyen kerestem,amit találtam, nem tetszett. Egyszerre va-lamilyen nagy ürességet láttam meg ab-ban a fiúban, aki éppen akkor udvaroltnekem (tizenhét éves lehettem). Semmikülsõ jele nem volt, hanem egy erõs bel-sõ tapasztalás. Rögtön utána szakítottamvele. Ettõl kezdve lassanként, napról nap-ra gyökeresen megváltozott az életem.Szent Terézt továbbra is olvastam, éshosszú évekig csak az õ írásaiból táplál-koztam. Elkezdtem hétköznaponként isszentmisére járni. Észrevettem, hogy ha-sonló lélekkel megyek a templomba, mintamikor randevúra készültem. Nem értet-tem, mi ez: belsõ tûz, amely hajt Valakifelé. Egyszerre rájöttem: ez szerelem,szerelem Istenbe. Nagyon megörültem

ennek a felismerésnek és siettem Hozzá, amikor csak tehettem. Szegény nagyma-mám meg is gyanúsított, hogy biztosan valami fiúval találkozgatom…

Nyolc éves koromtól versenyszerûen asztaliteniszeztem, és a gimnáziumbannem tanultam. Szívesebben ütöttem a labdát. Azután meg is lett ennek a következ-ménye: harmadik osztályban megbuktattak matematikából. Bár nehéz volt ez az újhelyzet (a pótvizsgán sem mentem át), mégis Isten nagy ajándékának tartom, visz-szagondolva a körülményekre. Az osztályban egymásnak adogatták a lányok a fo-gamzásgátló tablettákat, engem pedig Szûz Máriának csúfoltak. Nem okozott kü-lönösebb megrázkódtatást, elfogadtam, és félszeggé sem tett. Valószínûleg ezért,osztálytársaim elfogadtak olyannak, amilyen voltam. Ugyanakkor egyre inkábbéreztem, hogy el kell mennem onnan, csak azt nem tudtam, hogyan. Az Úr tudta.

Elkezdtem dolgozni, és a saját lábamra akartam állni. Nagynéném házába,volt lakásunkba költöztem, és õ mindenben segített. Mi kell egy háztartásban?Hogyan kell fõzni? És ehhez hasonlók. Elvégeztem a gyors- és gépíró iskolát,azután érettségiztem. Az érettségi vizsgabizottság elnöke kijött utánam, és meg-kérdezte, hova megyek tovább. Azt feleltem: „Nem tanulok tovább”. Ennek egy-szerû oka volt, akkor már tudtam, hogy kármelita leszek, és oda nem kell felsõ-fokú végzettség, tehát számomra fölösleges.

Nagynéném, akinek Isten után mindent köszönhetek, irgalmas nõvér szere-tett volna lenni az 1950-es években, azonban éppen becsukták a zárdakapukat,és következett a feloszlatás. Ugyanakkor ennek a hivatásnak szellemében élte azéletét: egy csökkentlátó papot gondozott, segített, annak haláláig, több mintnegyven éven át. Neki mondtam el elõször szívem vágyát: szerzetes szeretnék

Egyedül az EgyetlennelA sarutlan kármelita nõvérek rovata

TESTÉNEK, AZ EGYHÁZNAK JAVÁRA(Kol 1,24)

Krisztus Szent Sebeirõl nevezettJohanna-Andrea nõvér OCD útja a Kármelbe.

(2010. július 24-én tett örökfogadalmat)

izenhat éves voltam, amikor kezembe került Pukely Mária: Avilai Teréz cí-mû könyve. Gyóntatóm könyvespolcáról vettem le, egyáltalán nem céltudatosan.Tetszett a könyv külseje: ezüstös színû, a borítón középkori vár. Sok idézet vanbenne Avilai Szent Terézia írásaiból (Önéletrajz, A belsõ várkastély, A tökéletes-ség útja), és fõként ezeket olvastam. Teréztõl tanultam meg imádkozni, személyesszeretetkapcsolatba lépni a személyes Istennel, aki már elõbb szeretett. Észrevet-tem, hogy az Úr engem is elkezdett vezetni a belsõ ima útján. Elõször megijedtem,mert egy teljesen új világ tárult föl elõttem. Teréz biztat, hogy lépjünk be az imád-ság kapuján át bensõnkbe, ebbe a szép várkastélyba. Addig csak kívül éltem, ésmost egyszerre megláttam, hogy Isten bennem lakik. Amint egyre mélyült a sze-retetkapcsolat Isten és közöttem a rendszeres ima által, úgy kezdett bontakoznibennem a hivatás. Amikor elõször szembesültem a szívemben megfogant vággyal,hogy egyedül Istené szeretnék lenni, nagyon elcsodálkoztam, hiszen senki semgondolta volna éppen rólam. Szerettem a divatot, mindig gondot fordítottam a kül-sõmre és a világ szemében vonzó voltam. Tizenkét éves koromtól nem jártam hit-tanra. A szentségekhez továbbra is járultam (gyóntam, áldoztam) és fontos voltszámomra a vasárnapi szentmise. Valójában már akkor öntudatlanul kerestemvalami többet, valamit, amirõl magam sem tudtam, mi az. Udvarlóim voltak, éskorábbi hittantársaim hitoktatómmal együtt teljesen leírtak, mondván: „a romlásútjára lépett”. Bizonyára így is lett volna, ha Isten nem oltalmaz hatalmas erejével.A szentmiséhez és a szentségekhez ragaszkodtam, és kerestem életem célját.

82 TESTÉNEK, AZ EGYHÁZNAK JAVÁRA Kármel 2010/4-5

másnak, csak annak, Aki teremtette és fenntartja. Nincs ott helye másnak, csakmindenkinek, akit Õ rám bíz, az imáimra, akikkel közösséget kell vállalnoma szenvedésben, akiket támogatnom kell napi küzdelmeikben. Amikor már úgyérzik, nem megy tovább, akkor kiegészíteni az õ szenvedéseiket az enyémekkel.És csak a szívben hallhatóan mondani: „Igenis bírod, és tovább mégy, az elsõ sze-retet tüzével, kell, hogy együtt menjünk!” És az a pap, aki súlyos kísértésekkelküzd, mégis hûséges marad, leesik szemérõl a hályog. A családapa mégis család-jával marad… Az anya pedig mégis megfõzi a vacsorát, bár nagyon fáradt…– Ma ezt jelenti számomra ez a mondat.

Nem ért véget a megpróbáltatások sorozata. Most, hogy megtudtam, az Úrmeghívott, hova menjek? Ekkor még nem volt Kármel Magyarországon. Olvas-tam, hogy éppen ebben az idõben indult meg a Magyarok Nagyasszonya Társa-ság, amely több közösségbõl egyesítette a nõvéreket, és elkezdték a szerzetesiéletet. Imádkoztam, mit tegyek. Közben a gyóntatóm fölajánlotta, hogy szívesenkijuttat Svájcba, a szemlélõdõ domonkos nõvérekhez. Imádkoztam, mit kell ten-nem, mit kíván az Úr? Tudtam, hogy a hazámat nem szabad elhagynom, itt vanküldetésem, de hol? Amint a Szentírást olvastam, megkaptam a választ, és le vol-tam sújtva: maradjak nagynénémmel és a beteg atyával, legyek a segítségükre.De hát akkor minek adott az Úr szerzetesi hivatást? Mire volt jó ez az egész?Tovább olvastam a Szentírást, és arra találtam: „Nem azért jöttem, hogy a magamakaratát tegyem, hanem azét, aki küldött engem.” Föltettem a kérdést: „Ki va-gyok én, hogy másképpen cselekedjem?”

Újabb hatalmas küzdelem kezdõdött önmagammal. Míg másnak azért kellmegküzdenie, hogy el tudja hagyni a „világot”, nekem éppen fordítva kellett ezta harcot megvívnom. Három napig folyt a könnyem és úgy éreztem, mintha be-lülrõl valami fojtogatna. Tehetetlen voltam, hiába döntöttem el, hogy Isten aka-rata szerint akarok cselekedni. Természetesen egy pillanatig sem tettem le arról,hogy kármelita legyek. Csak éppen most más feladatot adott az Úr, meg kell vár-nom, amíg eljön az én órám. Teltek az évek, és én egyre csak sürgettem az Urat,engedje meg, hogy végre a helyemen legyek.

Azután meghalt a velünk élõ atya. Õ eskette a szüleimet és õ keresztelt meg.Egy évig aktív ápolásra szorult. Kimondhatatlan örömöt jelentett a betegápolás, bárteljesen kezdõk voltunk benne. A mi jó atyánk az ágyban az étkezõ tálcán misézett.Felejthetetlenek ezek a szentmisét. „Pap vagy te mindörökké…” – és az utolsó le-heletéig misézett, pedig a végén már súlyos erõfeszítést jelentett számára. Otthonhalt meg. Láttam a halált. Szép volt és békés. „Barátunk, Lázár, elaludt…” A ha-lott-mosdatás nekem jutott részül. Krisztus ápoltuk benne, és most a halott Krisz-tust mosdattam. Volt benne valami fölemelõ ünnepélyesség. Elvitték és mi egyedülmaradtunk… – Nem adnám oda ezeket az éveket semmiért sem.

Közben nyolc évig egy keresztény egyesületben dolgoztam, majd 1998-banköztisztviselõ lettem, az egyházi kapcsolatok területén. És nem szûntem meg vár-

TESTÉNEK, AZ EGYHÁZNAK JAVÁRA 85Kármel 2010/4-5TESTÉNEK, AZ EGYHÁZNAK JAVÁRA

lenni. Mire azt felelte:Nem úgy van az, mert„nem ti választottatokengem, hanem én válasz-tottalak titeket…” Köny-nyen lehet, hogy csak tegondolod így, és nem azÚr. Föladta a leckét,mert ettõl kezdve kétsé-gek kezdtek gyötörni:vajon tényleg csak énakarom-e? Jelet kértemaz Úrtól, határozott jelet,hogy mutassa meg, mittegyek: a házasság-e az utam, vagy a szerzetesi élet? Talán egy-két év is eltelt,mire választ kaptam. Közben iszonyúan szenvedtem, úgy éreztem, a tisztító tûz-ben vagyok, és a bensõmben tüzes, éles kardot forgatnak. Sokszor fizikailag isúgy éltem meg, hogy megfulladok. Kínlódtam és tudtam, ez nem tõlem van, desemmit sem értettem. Nem értettem, hogy „a lélek sötét éjszakájának” a kellõsközepén vagyok, és úgy jó minden, ahogy van. Kezdtem elveszíteni a türelme-met és egyre sürgettem az Urat. 1987 májusának elsõ hétvégéjén szinte maga-mon kívüli állapotban léptem be az Egyetemi templom ajtaján, ahol egy bencésatya tartott konferenciabeszédet a Szûzanya tiszteletére. (Mária-évet írtunk, II.János Pál pápa hirdette meg. Huszadik évemben jártam.) A homíliában arról be-szélt, hogy egyes „modern” teológusok kétségbe vonják Mária mindenkori szü-zességét… Mózes, miután megjelent neki Isten, már nem élt együtt a feleségé-vel. „Akit az Isten szeretete megérint, ott másnak helye nincs.” Ez volt az a mon-dat, ami akkor és ott nekem szólt. A sötétségbõl világosság támadt, és mindenkétségem elmúlt afelõl, hogy Isten egyedül magának akar. Attól fogva teljes bi-zonyossággal tudom. Új ember lépett ki aznap este a templomból. Béke költö-zött a szívembe, mert Isten szeretete megérintett, és Õ maga tette rá a pecsétet.Mondhatott ezután bárki bármit, semmi sem rendített meg ebben.

„Akit az Isten szeretete megérint, ott másnak helye nincs.” Huszonhárom év-vel ezelõtt hangzott el, és a tizenhét év alatt egyszer sem inogtam meg hivatásom-ban. Mégis, ez a mondat mást jelent ma, mint amit korábban jelentett. Akkor eztjelentette: „Igen, Isten kiválasztott, nem a házasság az utam. Ráállított egy pályá-ra, amelyen végig akarok futni.” Mit jelent most?

Az eltelt huszonhárom év megmutatta, hogy ez a szeretet nem idegenít el azemberektõl, hanem kitágítja a szívet, hogy mindenki beleférjen, átöleli bennemaz egész világot. Az Isten szeretete megérintett, nincs helye bennem az ellent-mondásnak, csak tiszta gondolatokat engedhetek be a szívembe. Nincs ott helye

84 Kármel 2010/4-5

87Kármel 2010/4-5 MIT ADOTT SZENT TERÉZIA ANYÁNK ÖNÉLETRAJZA ...

MIT ADOTT SZENT TERÉZIA ANYÁNKÖNÉLETRAJZA ÁLTAL A SZENTLÉLEK?

mióta közösen, a noviciátusban tanulmányoztuk Szentanyánk önéletraj-zát, Szent Terézia sokkal ember-közelibbnek mutatkozott be, mint amilyennekelképzeltem. Számomra – mostanáig – õ egy elérhetetlen misztikus volt, akit tisz-teltem, de nem hittem, hogy a mindennapokban követhetném õt.

Önéletrajza által jobban megbarátkoztam vele, mert õszinte, alázatos, igaz-ságszeretõ és Istenben gyökerezõ élete volt. Megláttam benne a hiteles szerzetest.

Szentanyánk fõként három dologban adott példát: az elsõ az ember Krisztusistenségével való személyes találkozás a belsõ imában. Önmagamat akkor ismer-hetem meg jobban, ha minél inkább fölfedezem Istent. Krisztussal igazi önma-gam lehetek, mert Õ sötétségeimet is, talentumaimat is jól ismeri. A belsõ ima ál-tal megtapasztaltam, milyen szívbõl megérteni egy igét, nem csak értelemmel.

A másik, hogy Szent Terézia az Egyház igazi leánya. Soha nem tanított vagynem tett olyat, ami ellenkezne az anyaszentegyház hitével. Engedelmességet ta-núsított az Egyház pásztorai iránt.

Engedte, hogy a Szentlélek általa szóljon, benne éljen és általa mutassa a lel-ki utat – a Kármel és az Egyház számára.

Nem volt véletlen, hogy Szent József atyánkat tisztelte, hiszen õ az Egyház fõ-védõszentje. Szent Terézia meg tud tanítani Szent József igazi tiszteletére. Õ mond-ja, hogy „a belsõ ima embereinek azonban különösen kellene hozzá ragaszkodni-uk”. (VI. fej.)

A harmadik, amiben megerõsített, hogy egy kármelitának szívén kell viselniea lelkek sorsát. Másokért állunk az Úr színe elõtt. Tudatosan kell vállalnunk azéletáldozatot, mely az Úr szeretetébõl fakad – a ránk bízottak üdvösségéért. Eznem mûködne az Úr iránti szeretet nélkül és a Benne való bizalom nélkül: „le-gyen bennünk nagy bizalom, mert igen fontos, hogy ne szállítsuk le vágyainkszínvonalát” – írja Szentanyánk.

Ha arra gondolok, mi lett volna, ha Szent Terézia anyánk nem kapta volna mega különleges kegyelmeket, és csak egy egyszerû szerzetesnõ maradta volna, az issokat jelentett volna rendünk számára. Õ mégis miérettünk és az Egyház javárakapta ezeket a kegyelmeket. Elõször a mi Urunknak kell hálát adnunk õérette.

86 TESTÉNEK, AZ EGYHÁZNAK JAVÁRA Kármel 2010/4-5

ni. 2002-ben a kormányváltást követõen kiléptem, és a szüleim dísznövény le-rakatában dolgoztam. Még köztisztviselõként iratkoztam be a PPKE Hittudomá-nyi Fõiskolára, mert kikötötték, hogy diplomáznom kell. A teológia volt az egyet-len, amit szívesen elvégeztem. 2003 Jópásztor vasárnapján tettem egy fölajánlásta papokért. Mindig szívemen viseltem az Egyház pásztorainak ügyét, és láttam,mennyi mindennel kell megküzdeniük. Tudtam, ha ezt a felajánlást megteszem,bármit küldhet az Úr. Olyan betegséget is, ami lehetetlenné teszi belépésemeta Kármelbe. Elfogadtam – értük, bár ebben ez volt az egyetlen vágyam. Követ-kezõ évben beléphettem. Le kellett mondanom a Kármelrõl ahhoz, hogy belép-hessek. Azért, hogy itt se a magam akaratát keressem, hanem azét, aki küldöttengem. Nem tudtam, mi van itt, csak azt tudtam, nekem ez kell. Csöndes kereszt-hordozás – amivel találkoztam – szeretõ testvéri közösségben, mégis magányban.Õrizzük a rend remete jellegét. Radikális egyszerûség és a Szûzanya alázata.Elsõ perctõl fogva tudom, hogy megérkeztem a helyre, ahol halálomig leszek, ésutána is, mert egyek vagyunk örökre.

A Kármel az életem, mert benne találom meg Krisztust úgy, amint valójábanvan. Az egyszerû kereszthordozásban, a nõvérek tekintetében, ahogy együtt me-gyünk az úton. Vala-ki azt mondta: „Mostvégre célba értél”. Ezigaz, de a Kármel isegy út, amely az üd-vösségbe vezet. Szá-momra azonban ez azegyetlen út vezet azüdvösségbe: hûségeskármelitaként élni éskármelitaként hûség-ben meghalni. Kéremaz Urat, hogy vigyevégbe bennem, amitelkezdett! Legyen ál-dott örökké, aki mindent megad nekünk azon felül is, amit kérünk vagy elgondol-hatunk! Ámen.

Krisztus Szent Sebeirõl nevezett Johanna-AndreaMindenszentek Kármel, Magyarszék

89Kármel 2010/4-5 ÚJ ÉLET KRISZTUSBAN, AZ V. LAKÁS

mondhatunk, abban az értelemben, hogy nem kell különös kegyelmet kapnunkIstentõl ahhoz, hogy elérjük.

A misztikus kegyelemrõl: A lélek tehetségei (emlékezet, értelem, akarat)majdnem teljesen egyesülve vannak, bár azért nem annyira, hogy ne tudnánakmûködni. Ez a misztikus kegyelem rövid ideig tart. Alapvetõ és lényegi eleme azakaratban van. Vagyis az „én” halálában, azért hogy Istennek éljen. Amikor egyember elkezdi az imaéletet, akkor imádság után könnyen visszatér a valós élet-hez. Ahogy halad az idõ, ezek a világi értékek, amik felé nyitott volt, elvesztik abefolyásukat. Ekkor Isten az, aki egyre valóságosabbá válik. Ez a váltakozó fo-lyamat nagyon megerõsödik a nyugalmi imában, amikor a lélek félig alszik a föl-di dolgokat illetõen, azért, hogy teljesen éber legyen az isteni dolgok iránt. Azegyesülés imájában mélyen alszik, mind a világ dolgai iránt, mind önmaga felé.Amíg az egyesülés imája tart, addig a lélek nincs öntudatánál.

Valójában a lélek teljesen meghal a világnak, hogy teljesebben éljen Istenben(vö. BV. V.1.3).

Ez a lélek elsõ találkozása jegyesével. További találkozásokra lesz szükség,amíg a lelki eljegyzés megtörténik a VI. lakásban. Isten ekkor még nem vettevéglegesen birtokba a lelket.

Ezután az ördög, még támadást intéz ellene, hogy megakadályozza az eljegy-zést, de amint az a VI. lakásban megtörténik, már nincs az az ellenség, amely eltudná õt választani tõle (vö. BV. V.4.4).

A misztikus kegyelem hatásai: Ezt a meglepõ átalakulást Teréz a selyemher-nyó híres képével írja le. Amint a selyemhernyó táplálkozik a szederfa levelek-kel, ugyanúgy a lélek is a Szentlélek melege által nyer életet és elkezd hasznothúzni Istennek abból az általános segítségébõl, amit mindenkinek adott, valamintfelhasználja az Egyház által nyújtott gyógymódokat, például gyónás, jó könyvekolvasása, prédikációk hallgatása. Amíg teljesen meg nem nõ a „kis hernyó”, ad-dig imádsággal és elmélkedéssel táplálkozik. Utána elkezdi fonni a selymét, az-tán bábot épít, amelyben meg fog halni. A lélek most elrejtõzik Krisztussal Isten-ben. Meghal a saját önzésének. A selyemhernyó, amely nagy és csúnya volt, gyö-nyörû fehér pillangóként bújik elõ a bábjából. Ez az átalakulás olyan csodálatos,hogy a lélek nem ismer magára, semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy Istenazt tegye vele, amit Õ akar.

Az V. lakást a tökéletes szeretet és az abszolút elszakadás jellemzi. Az elsza-kadás miatt a lélek idegenné válik a földi dolgok iránt, és nem engedi, hogy meg-pihenjen sem a lelki vigasztalásokban, sem a földi kincsekben. Míg azelõtt csakönmagára tudott gondolni, most új aggodalmak és új vágyak töltik el õt Isten di-csõségéért (vö. BV. V.2.12).

88 ÚJ ÉLET KRISZTUSBAN, AZ V. LAKÁS Kármel 2010/4-5

Melyik a legnagyobb ajándék, amit Istentõl kapott? A lobogó isten- és ember-szeretet, mert szeretet az Isten, s akit Isten a szeretettel ajándékoz meg, önmagá-val ajándékozza meg.

Ezt az ajándékot nekünk is nyújtja nap mint nap. Ehhez pedig nagy és nyitottszív kell.

Szent Terézia Anyánk! Nézd a mi parázsló szívünket! Lobbantsd fel ben-nünk a szeretet tüzét, hogy imánk és áldozatunk által a világ lángokban áll-jon, a szeretet lángjaiban! Könyörögj érettünk!

Terézia jelöltMindenszentek Kármel, Magyarszék

NORBERT Cummins OCD:ÚJ ÉLET KRISZTUSBAN, AZ V. LAKÁS

sten az által, hogy megteremtett minket, egyúttal egységre is hív minket ön-magával. Aquinoi Szent Tamás írja a Summa Theologiae címû könyvében:imánkban alapvetõen az Istennel való egységet kell kérnünk. Avilai Teréz szerintaz egyesülésnek különbözõ fokai vannak és mindegyik meghatározható. Amit azV. lakásban ír, az akaratunk teljes alárendelése Isten akaratának és az ennek meg-felelõ elszakadás a teremtményektõl.

A léleknek el kell határoznia, hogy nem vesz magához más jegyest, csak ma-gát Istent (vö. BV. VI.1.2).

Teréz a lélek útja egy konkrét állomásának tekinti az V. lakásban leírtakatMegértette, hogy ez az önátadás csak egy rendkívül nagy szeretet eredménye le-het. Mert a szeretet az egység köteléke, és minél nagyobb a szeretet, annál szo-rosabb az egység. Abban a lélekben, aki megkapja az egység ajándékát, olyanszeretet gyullad, amelyet önmagától nem tudott volna felizzítani. Az igazi sze-retetnek az a kis szikrája, ami a IV. lakásban beköltözött a lélekbe, az itt az V.lakásban elhatalmasodik és uralkodóvá válik.

Teréz, amikor az V. lakásról ír, 4 fejezetre osztja: 2 az egyesülés misztikus ke-gyelmét írja le, a másik 2 az egyesülés állapotáról beszél, amelyet általánosnak

91Kármel 2010/4-5 ÚJ ÉLET KRISZTUSBAN, AZ V. LAKÁS

Önszeretet, önbecsülés, elhamarkodott ítélkezés mások felett kis dolgokban,szeretet hiánya, amennyiben nem szeretünk másokat úgy, mint önmagunkat: ezekazok a tökéletlenségek, amelyek megakadályozzák az egyesülést Istennel (vö.BV. V.3.6).

Az V. lakás egyesülés-kegyelméhez a szeretet tüzére van szükség. Ez a sze-retet az érzéki rész passzív éjszakája folyamán árasztja el a lelket, amely homá-lyosan, titokzatos módon általában megelõzi az V. lakást. Ez egy olyan erõs sze-retet, ami képes a lelket egészen önmaga fölé emelni. Ez megtisztítja a lelketalapvetõ önzésétõl, és képessé teszi arra, hogy lénye teljességét, mint elfogadás-ra alkalmas élõ áldozatot ajánlja Istennek. Ez a sötét szeretet megfosztja az értel-met a kóbor, vissza-visszatérõ gondolatoktól is az egy szükséges érdekében.

„Lecsupaszított akaratnak nevezi azt az állapotot, amirõl Teréz is ír az V. la-kásban. A tökéletes tanítvány nem kéri azt, hogy megszûnjenek a fájdalmai, semazt, hogy növekedjen a jutalma, nem tekinti azt, hogy fájdalomban vagy öröm-ben van része, csak azt kívánja, hogy annak az akarata teljesüljön be, akit sze-ret” (A Megnemismert felhõje, 24,40.).

Szent Teréz kitárja az V. lakás ajtaját minden ember számára. Tudja, hogyIsten akarata az, hogy tökéletesek legyünk, hogy egyek legyünk Krisztussal azAtya akaratának teljesítésében. Nincs szükségünk különös isteni kegyre ahhoz,hogy megtegyük ezt – egy új és hatalmas szeretetre van szükségünk, amelyetIstennek kell meggyújtania szívünkben. A mi részünkrõl mindig törekednünk kellarra, hogy tetszésére legyünk Istennek és imádkozzunk a Szentlélek szeretet-ado-mányáért. Amikor ez megadatik, magában fogja hordani annak a tanúságát, hogyIsten elfogadta önfelajánlásunkat és egyesített minket önmagával.

Philip Boyce OCD,Within you he dwells,Rediscovering St Teresa’s Interior Castle könyvébõl, 36-48. oldal

Fordította:Jézusról nevezett M. Eszter nõvér

Mindenszentek Kármel,Magyarszék

90 ÚJ ÉLET KRISZTUSBAN, AZ V. LAKÁS Kármel 2010/4-5

Akarategység Istennel: Teréz megkülönbözteti az egyesülés misztikus ke-gyelmét a hatásaitól. Maga a kegyelem rendkívüli és csak kevesek számára ada-tik meg. A legalapvetõbb hatás az Istennel való akarategység. Ehhez nem szük-séges misztikus kegyelem.

Istennek sok útja és módja van, hogy elvezesse ebbe a lakásba, anélkül, hogyezt a rövidebb misztikus utat megadná. De e nélkül többe fog nekünk kerülni (vö.BV. V.3.5-6).

Ez az egység, amely után Teréz vágyódott, a legbiztosabb. Teréz tanítása vi-lágos: elérhetõ az egység úgy, hogy lemondunk saját akaratunkról, és Isten aka-ratát követjük mindenben. Nem szükséges rendkívüli kegyelmeket kapnunk ah-hoz, hogy elérjük ezt az akarategységet Istennel. Isten már eleget adott nekünkFiában, aki az utat tanítja nekünk. Jézust egész életén keresztül egy dolog foglal-ta le, hogy teljesítse azt a feladatot, amelyet az Atya bízott rá. Vágyainak egyet-len célja az Atya akarata volt, Jahve nagy terve, Isten mûve, megváltásunk ügye.Az Atyának ez az akarata volt Jézus életének központja, imájának szíve.

Az V. lakás egyesülés-kegyelme: Ha azt állítjuk, hogy két út vezet az egységelérésére, rövidebb a misztikus út, de ez a keményebb, nehezebb út, ami kitartóerõfeszítést igényel. Fontos észben tartanunk, hogy ugyanolyan fokú szeretet ésteljes elszakadás szükséges mind a kettõhöz.

„Ki az, aki Istennek ajánlva cselekedeteit, hosszabb-rövidebb idõszakokra,azzal hízeleghetne magának, hogy õ mindig meg tud maradni a tökéletes elsza-kadás állapotában, és nem tér vissza rendszeresen a szívében önkéntes, illetve ter-mészetes vonzódással hajlamaihoz, szeszélyeihez” (August Saudreau)?

93Kármel 2010/4-5 HOGYAN LÁTTA KÉSÕBB FERNANDEZ GERGELY ...

Bizony más szerzetek is elégedetlenkedtek, attól tartva, hogy a Kármel miattkevesebb alamizsnát kapnak majd.

Emberi gyöngeségem, s az Úr iránti bizalmatlanságom itt mutatkozott meg:nem akartam nagyobb zavargást, így azt tanácsoltam Terézia nõvérnek, hogy nehelyezkedjünk szembe a közvéleménnyel. Sõt meg is vontam tõle minden támo-gatást, melyet annak elõtte ígértem.

De Terézia nõvér kitartó, határozott volt. Számunkra egyre világosabbá vált,hogy ez az új kolostor az ég akarata. Mégis gyávaságomban csak idõk múltán val-lottam be magamnak, hogy ez az igazság. Terézia anya soha nem ócsárolt engem,pedig megérdemeltem volna. Mindig nagy tisztelettel és engedelmes alázattal vi-seltetett az Egyház és pásztorai iránt. Hitünk minden igazságát hûséggel vallottaés élte. Ezért még az inkvizíciónak sem volt gondja vele.

Kitartó imája és munkája meghallgatást nyert: a Szentszék 1562. február 2-aiengedéllyel püspöki joghatóság alá helyezve megengedte a Szent József sarutlankármelita zárda alapítását.

Szent Terézia számos kolostort alapított még. Bizalmát Istenbe helyezte ésKrisztus gyõzött benne. Öregségemre én is megtanultam, hogy Isten akaratávalnem szembeszállni, hanem együttmûködni kell. Ezt tanácsolom önöknek is, tisz-telendõ Nõvéreim! Áldja meg önöket az Úr!

Imával Fernandez Gergely OCarm provinciális

Terézia jelöltMindenszentek Kármel, Magyarszék

REJTVÉNY MEGOLDÁSOK(Nem csak gyermekeknek rovat)

1. Gábriel angyal Szûz Máriához

2. Az imádkozó sáska Keresztelõ Jánoshoz

3. A holló Illéshez

92 HOGYAN LÁTTA KÉSÕBB FERNANDEZ GERGELY ... Kármel 2010/4-5

HOGYAN LÁTTA KÉSÕBB FERNANDEZ GERGELYPROVINCIÁLIS

A SZENT JÓZSEF KOLOSTOR ALAPÍTÁSÁT(Képzelt levél, amelyet a nõvéreknek írhatott volna.)

Tisztelendõ Nõvérek!

römmel tölt el az a hír, hogy rendünk Szent Terézia születésének 500. év-fordulójára készül.

Életszentségét a mi Urunk igazolta, amelyet – közel ötszáz év távlatából – énis megvallok, hiszen földi életemben többször tapasztaltam. Az Úr nagyon soklelket mentett meg általa, még többet alázatra és szeretetre vezetett. Én is közé-jük tartozom.

A kasztíliai kármelita rendtartomány provinciálisi szolgálatát 1559-1561 kö-zött láttam el, amikor életem egyik legnagyobb tévedését követtem el. Az Úrmegkönyörült rajtam, és késõbb az Õ világosságával jobb belátásra vezetett. Biz-tos vagyok benne, hogy Jézusról nevezett Terézia anya imáinak köszönhetem.

Ha jól emlékszem, 1560 táján azzal a kéréssel fordult hozzám Jézusról neve-zett Terézia nõvér, hogy egy olyan kolostort akar alapítani, amely rendünk erede-ti reguláját fogadja el.

Lángoló istenszeretete és a lelkek megmentéséért való buzgósága túlnõtte azavilaiMegtestesülés-kolostor lelki színvonalát. Terézia nõvér fölismerte az Egy-ház nehéz helyzetét – a reformáció közepette – és tudta, hogy az ilyen helyzetek-ben csak az imádkozó, Istenben élõ ember tud a legtöbbet tenni.

A szerzetesi fegyelmet mindig nagyra becsültem, ezért szavamat adtam aszent nõvérnek, hogy minden tekintetben számíthat segítségemre, sõt az új zárdátsaját joghatóságom alá fogadom. Az évtizedek folyamán megtapasztaltam, hogya Megtestesülés-kolostor, bár jámbor lelkek lakják, mégsem felel meg a Kármelfegyelmének, és bizony nem árt, ha van egy példás kolostor is a városban. Tehátszavamat adtam.

Épphogy elkezdõdött volna az alapítás, zendülés támadt Avila városában.Föllázadt a nép, hogy mit képzel ez az apáca? Csak nem gondolja, hogy még egykoldus-kolostort el fog tartani ez a város? Mi az, hogy nem akar évjáradékot?

95Kármel 2010/4-5 A KESZTHELYI VÉK KÖZÖSSÉG OLVASSA SZT. TERÉZIÁT

sok kármelita atyával vagyunkkörülvéve. Itt vagyunk a kármelközepén. Õk meg örülnek, hogyaz ottani atya, aki nem is szerze-tes, elvállalta õket. És megkér-deztem, hogyan foglalkozik ve-lük ez az atya. Mondták, hogykérdések alapján, és nagyon jó.

Nem panaszként, csak tény-ként elmondanám, hogy a mi kö-zösségünk lelki vezetõje, Kristófatya, akkor lett ide Budapestrehelyezve, ill. nem sokkal elõbb,mint ahogy el kellett kezdeni aTeréz Önéletrajz címû mûvét ol-vasni. Õ már elõre biztatott min-ket, hogy ne várjunk senkire,kezdjük el. Nem volt mit tenni,elsõ szombatonként belefogtunka Terézzel való foglalkozásba.

Mivel más nem vállalta, magam próbálkoztam, a titkárnõnk pedig Mirjam nõvérvállalta a havi jelentések elkészítését és küldését a Provinciális atya felé.

Nagyon örültem, mikor láttam, hogy mindenki elolvasta már otthon az elõrekijelölt részeket, és így hozzá tudott szólni a témához. Mondták a kulcsszavakat,majd a bõvebb kiegészítõ mondatokat. Sõt, voltak tanúságtevõk is. Aztán eszem-be jutott, hátha én is tudnék gyártani kérdéseket, és így talán könnyebben meg le-hetne ragadni az egyes fejezetek fontosabb mondanivalóját.

Így folyamatosan minden témát végig vettem, kiosztottam a kérdéseket, min-dig a következõt, és kértem, hogy mindenki dolgozza ki magának, tegye el, mertnagyon jól fog jönni az összefoglaláskor. Így érkeztünk el az elõírt részek átta-nulmányozása végére, majd 2 hónapon keresztül az ismétléshez. Ezt szeretnénkegy ünnepi beszámolóval befejezni szeptember 4-én.

Az Önéletrajz újraolvasása nagy hatással volt mindnyájunkra. Megtapasztal-hattuk, hogy a közösségben az Erõt, azt, hogy dolgozik a Szentlélek. Ahogy írvavan Mt 18, 20-ban: „Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek a nevemben, ott va-gyok közöttük.” Volt, amit a közös, hangos felolvasás alapján értettünk csak meg.Ugyan addig is tudtuk, de valahogy mintha mégis elment volna a fülünk mellett.

Teréz egyenrangú félnek tekintette az õt olvasókat. Nem akar senkit kioktat-ni. A ránk pirítást is úgy teszi, hogy észre sem vesszük, ugyanis annyira bûnös-nek vallja magát. Persze gondolhatjuk, hogy ez túlzás, és nem is foglalkozunkvele, de ha arra gondolunk, hogy Jézus az abszolút bûntelen, hisz másként nem

94 A KESZTHELYI VÉK KÖZÖSSÉG OLVASSA SZT. TERÉZIÁT Kármel 2010/4-5

A világban, de nem a világbólA Világban Élõ Kármel rovata

A KESZTHELYI VÉK KÖZÖSSÉGOLVASSA SZENT TERÉZIÁT

Beszámoló a budapesti Országos Kármelita Napra

vilai Szent Terézia szavaival élve, Jézus és én képesek leszünk erre a be-számolóra. Ahogyan Szent Pál is mondta a 2. Korintusi levélben (12, 9 fejezeté-ben): „Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus erejelakozzék bennem.”

Néhány szóval szeretném elõször is bemutatni közösségünket. Sajnos, egyrekevesebben vagyunk még aktív korúak. Sokan már a gyûlésre sem tudnak eljön-ni idõs voltuk miatt. Vannak fiatalok is ugyan, de õk vidékiek, akiknek nagyonörülünk, de a havi egyszeri találkozáson kívül nem várhatunk tõlük többet. Egykedves házaspár 3 kiskorú gyermekkel Nyirádról, a Bakonyból jön, és egy fiatal-asszony ugyancsak három gyermek mellõl – és színházi munka mellett - Pécsrõl.Sajnos, helybeli fiataljaink jelen pillanatban nincsenek. Ezért is támadt egy gon-dolatom, melyet az atyákkal is megbeszéltem, hogy nyílt napot fogunk tartaniszeptember elsõ szombatján, melyre mindenkit meghívunk minden kötelezettségnélkül. Szeretnénk megismertetni Teréz életét, munkásságát és fõleg lelki életétés tanítását. Hisz az nemcsak a kármeliták kiváltsága és lehetõsége, hanem min-den emberé, aki szeretne a lelki életben eligazodni és abból erõt meríteni, esetlegirányt változtatni, netán hivatást felfedezni magában.

E bemutatásban közösségünk minden tagja részt vesz. Minden témának vanegy felelõs személye, és akiknek nem jutott téma, azok majd a kiegészítéseket fog-ják mondani. Így mindenki szóhoz fog jutni. Sõt, a vendégeket is megkérjük, hogymeglátásaikkal és kérdéseikkel szóljanak hozzá. Ez lesz részünkrõl az a bizonyosünneplés, mely a Kármel újság útmutatása szerint javasolt. Kérlek bennetek, imád-kozzatok értünk, hogy jól és eredményesen sikerüljön ezen igyekezetünk.

A tavaszi lelkigyakorlaton, mely Leányfalun volt, néhány szót beszélgetvemondták nekem a csongrádi testvérek, hogy milyen jó a mi közösségünknek, hisz

97Kármel 2010/4-5 A KESZTHELYI VÉK KÖZÖSSÉG OLVASSA SZT. TERÉZIÁT

Ha valaki úgy érzi, nem tud elmélkedni, türelemmel várja, míg az Úr meg-világosítja. Nem muszáj mindig elmélkedni, helyette beszélgessen az Úrral bár-mirõl. És ha már képes az elmélkedésre, legüdvösebb Krisztus Urunk szenve-désérõl, az oszlophoz kötözésrõl, pokolról, Isten hatalmáról, nagyságáról,szeretetérõl, feltámadásáról, dicsõségérõl meditálni.

Isten szereti a bátor, de alázatos lelkeket, akik nem a maguk erejében bíznak.Ezért igyekezzünk eltávoztatni gondolkodásunkat minden teremtménytõl, szelle-münket alázatosan irányítsuk magasra, Isten szemlélésére

Mivel Jézus igaz Isten és igaz ember, sokat elmélkedjünk az Õ emberségén.Hisz Õ az Út, az Igazság és az Élet. Különösen tegyük ezt a nyugalmi imában.Teréz megtapasztalta és belátta, hogy minden Jézus Szentséges emberi természe-tének közvetítésével történik, amelyben Szent Fölsége szerint gyönyörûsége te-lik. Ezen a kapun kell belépnünk, ha azt akarjuk, hogy Õ Szent Fölsége nagy tit-kokat közöljön velünk. Ezen az úton jártak a szentek is.

Mária és Márta példáján Teréz azt akarja bemutatni, hogy alázatosság hiányá-ra vall, ha valaki nem éri be az értékes elmélkedési tárggyal, s Mária akar lenni,mielõtt, mint Márta dolgozott volna (az elmélkedés által). Persze, ha az Úr úgyakarja, akár az elsõ napon felemelheti a lelket. De mi csak haladjunk az úton, te-gyük a dolgunkat. Az alázatosság hiánya nagy akadályt gördíthet a szemlélõdés út-ján való haladásba. A belsõ imának egész épülete az alázatosság talaján nyugszik.Minél mélyebben megalázza magát a lélek a belsõ imában, annál magasabbraemeli õt az Úristen. Ismerjük el tehetetlenségünket, és mondjunk le magunkról.

Az Úristen számos alkalommal önt lelkünkbe erényeket, a három isteni erényt/hit,remény, szeretet/, sarkalatos erényeket /okosság, igazságosság, lelki erõsség,mértékletesség/ és minden olyan erényt, amire szükségünk van. De egyik semtesz egyszerre tökéletessé, mert ezeket folyamatosan gyakorolnunk kell, hogymagunkévá tudjuk tenni. A gyermek izmokkal jön a világra, járni azonban úgykell megtanulni. – Az erények nem küszöbölik ki a velük ellenkezõ rossz hajla-mokat. Ezeket az erénygyakorlatokkal lehet leküzdeni keserves küzdelmek árán.Az Úr megkívánja a mi erõfeszítéseinket. (…)

Aki esetleg még nem olvasta volna ezt a könyvet, remélem, egy kicsit fel tud-tam kelteni az érdeklõdését, mert az elmondottakon kívül még rengeteg tudniva-ló van benne. Hála érte Istennek és Szent Teréznek!

Németh Iza (Keszthely)

96 A KESZTHELYI VÉK KÖZÖSSÉG OLVASSA SZT. TERÉZIÁT Kármel 2010/4-5

válthatott volna meg minket, akkor már Teréz megalázkodása egyáltalán nem túl-zás. És itt jön be a mi megszégyenülésünk Isten és egy szent elõtt.

Nyilván – Teréznek ez a mélységes alázata tette õt alkalmassá arra, hogy azt a sokrendkívüli kegyelmet befogadja, átélje, sõt másokkal is meg tudja osztani, és vezetnia lelki életét ma is mindazoknak, akik az õ mûvét olvassák és tanulmányozzák.

Nagyon sok fogalmat tett elõttünk világossá. Például: Mit jelent okosnak lenni:legyen óvatos, ne bízza el magát, kerülje a bûnre vezetõ alkalmakat, legyen alázatos,és a kemény munkát üdülés váltsa fel, hogy megújult erõvel tudja folytatni a mun-kát. Vagyis nem azon kell törni magunkat, hogy vajon milyen okos dolgokat talál-junk ki, azaz ne okoskodjunk.

Nagyon fontos az alázatosság helyes tudata: nem magunkban bízni, hanemIstenben. Tudni, hogy van hamis alázat is, amikor is az ördög sugalmazásátelhisszük, és kevélységnek tartjuk utánozni a szenteket.

Mi a bizalom? Alázatosság és bátorság: Istenben mindenre képesek vagyunk.De fontos, fõleg a kezdõknek, hogy lelki vezetõjük bölcsességére és irányításárabízzák magukat.

Mi zavarja az összeszedettséget és a belsõ imát? Az önszeretet és a biza-lom hiánya.

Mi hátráltatja a szellemi szabadságot? A kényelem szeretete és az örökösboldogság utáni kívánság. Szabad is, de boldog is akarok lenni egyszerre. Ezérta lassú haladás okai mi vagyunk. Ha félünk, hogy minden kicsiség megöl min-

ket, jön az ördög, és megbénít, vagymegbetegít.

Mit mond errõl Teréz? „Mit bá-nom én, ha meghalok – nem kérek akényelembõl, csak a kereszt kell ne-kem.” – Megtapasztalja, hogy miótalemondott saját kényeztetésérõl, sok-kal jobb az egészsége.

Figyelmeztet a kezdõk kísértései-re. Ne oktasson ki másokat, még mie-lõtt maga is rendelkezne erényekkel.Csak bosszúságot okozna vele. In-kább kizárólag csakis önmagukkal tö-rõdjenek, ne bízzanak túlságosan sajátjó szándékukba, és ne mások bûneivelés hibáival foglalkozzanak. Társaik-ban az erényeket és jótetteket vegyékészre. Tartsunk mindenkit jobbnakmagunknál.

99Kármel 2010/4-5 A LÉLEK IMÁDKOZIK

A LÉLEK IMÁDKOZIK

A Celli Mária

soproni Keresztes Szent Jánosról nevezett VÉK Közösség, skapuláré-sokkal együtt 2010. május 29-én, különjáratú autóbusszal zarándokútra indultCelldömölkön át Veszprémbe. Velünk utazott P. Jacek Górski domonkos szerze-tes, a soproni Domonkos templom atyja. Az úton zsolozsmáztunk, imádkoztunk,énekeltünk. Az elõzõ napok viharos, esõs idõjárása után kisütött a nap, ahogymegérkeztünk Celldömölkre.

Kovács Ferenc egyházmegyés atya várt, fogadott bennünket. A magyar Mária-Cellben járunk: a kegytemplom, benne a kegyszobor (Szûz Mária a kis Jézussal) az

ausztriai Máriazell kegyszobor másolata,amit Koptik Odó bencés szerzetes hozottide a 18. században. A kegyoltár, a hajó kö-zepén, kápolnaszerû helyiségben látható,két hatalmas barokk angyallal. A templom-ban 6-6 kápolna tárul szemünk elé, beren-dezése 18. századi barokk munka.

P. Jacek domonkos atya nekünk, zarán-dokoknak Szûz Mária szentmiséjét mutattabe itt a búcsújáró templomban. A helyi kán-tor orgonakíséretes énekébe bekapcsolód-tunk, énekünk, imánk szállt égi Édesanyánkfelé, dicsõítettük, magasztaltuk Isten jósá-gát, szeretetét.

A szentbeszédben arról hallottunk,hogy zarándokúton vagyunk, amely egy

örök és boldog haza felé irányítja tekintetünket. Ez a zarándokút a „hit engedel-mességének útja”, ahol legbiztosabb és legigazabb vezetõnk az, aki „boldog volt,mert hitt”: Mária. Isten az õ karjaiba helyezte önmagát, hogy emberré legyen, ésebben a találkozásban és kapcsolódásban az embert örök és végsõ céljának elér-kezéséhez segíti. Az Egyház zarándokútján kezdettõl jelen van Mária. Ma is, za-rándokutunkon felcsillan Isten misztériumának egy sugara, mely úgy lépett be azemberiség történetébe, mint a legnagyobb ajándék. Mária a Szép Szeretet Anyja,akinek lelke telve van kegyelemmel, és akit mindig Isten Lelke vezetett, nyerje elszámunkra is a Szentlélektõl, hogy tanulékony szívvel és a bensõ ima kitartó gya-korlásával zarándokoljunk Isten felé, az Istennel való bensõséges egyesülés felé.

98 BESZÁMOLÓ A MÁRIARADNAI ZARÁNDOKLATRÓL Kármel 2010/4-5

BESZÁMOLÓ A MÁRIARADNAI ZARÁNDOKLATRÓL

010 június 19-én reggel indultunk Nagykárolyból a Fatimai Szûz Mária plé-bánia és a Szentlélek plébánia, valamint a Mezõfényi Szent Mihály plébánia skapu-láré társulat tagjai Máriaradna felé, hogy hálánkat fejezzük ki a Szûzanyának anyaipártfogásáért, valamint oltalmát és közbenjárását kérjük a családokra, közösségeink-re és az egész világra.

Imádkozva az úton megérkeztünk a kegytemplomba, ahol Reinholds plébános úrfogadott minket. Szilveszter testvérrel, akit Kaplonyból vittünk magunkal szentmi-sét mutattak be szándékainkra. Ezt követte a kegytemplom bemutatása és az uzson-na elfogyasztása a templom udvarán. Ez alkalom volt az ismerkedésre és tapaszta-latcserére a skapuláré társulatok tagjai között.

Szilveszter testvér elõadását hallgattuk érdeklõdéssel szent Ferenc és a Szûzanyakapcsolatáról a kegytemplomban, ami tanulságos volt számunkra.

A haza vezetõ úton betértünk a Nagyváradi Bazilikában és megköszöntük a jóIstennek és a Szûzanyának a kegyelemteljes napot, további közös programokat ter-vezve.

Pálinkás Gabriella

101Kármel 2010/4-5 LELKIGYAKORLATOS BESZÁMOLÓ(K)

LELKIGYAKORLATOS BESZÁMOLÓ(K)

Magyarszék, június 29 –július 3

gy június végi, meleg nyári reggelen felkerekedtünk a gyõri és a székesfe-hérvári VÉK közösségeibõl, hogy néhány napot a magyarszéki SarutlanKármelita Nõvérek kolostorának vendégrészében tölthessünk el. Ez a lelkiségiközpont azok számára készült, akik imádságos csöndre, a kármelita lelkiség meg-élésére törekszenek, közösen imádkozva a nõvérekkel.

A lelkigyakorlatot Tarzíciusz atya vezette: csendhallgatással, Jézusról neve-zett Szent Terézia Önéletrajz címû könyve és a Biblia olvasásával és elmélkedé-sével.

Az Önéletrajz VIII. fejezetében Szent Terézia egy kulcsmondatot nyújt ne-künk, olvasóknak, amikor azt árulja el, hogy mit ért az imádság fogalmán. „...né-zetem szerint a belsõ ima nem egyéb, mint bensõ barátság Istennel.”

A mi célkitûzésünk is ez volt, miközben lelkigyakorlatunk során Szent Terézi-át kézen fogva elindultunk az úton, az IGAZSÁGBAN JÁRVA. „Íme, tenyeremrerajzoltalak téged...”(Iz 49,16) ezt hamarosan megtapasztaltuk mindnyájan, hogy ittlehettünk ezen a kis szigeten, a világ összes kínját magunk mögött hagyva.

A természet szépsége, ápolt, gondozott környezet, madárdal, egyszemélyesszobák, a lelki beszélgetés, szentgyónás lehetõsége a személyes törõdést, gondvi-selést éreztették a „vendégekkel”. Amennyire tudtunk, bekapcsolódtunk a liturgiá-ba: Szentmisén és vesperáson naponta vettünk részt. „Uram te akarod megmosniaz én lábamat?” (Jn 13,7)

„Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom” (22. zsoltár).Az utolsó estén közös rekreáción vettünk részt a nõvéreknél a könyvtárszobá-

ban. Nagyon világosan látszott, hogy a kármelita család minden ága – bár azonosa hivatásban – mennyire különbözõ életformában éli meg ugyanazt, mennyirespeciálisak az utak, és mégis milyen mélységesek az azonosságok!

„Mekkora szeretetet tanúsított velünk szemben az Úristen, mikor Szent Fiá-ban annak ekkora zálogát adta nekünk.

Ha egyszer az Úrnak kegyelmébõl, az Õ szeretete belevésõdik a szívünkbe, ak-kor minden könnyûvé lesz reánk nézve. Adja meg nekünk az Úr kegyelmesen ezta szeretetet, hiszen Õ tudja, mekkora szükségünk van rá. Kérem tõle ezt arra aszeretetre, amellyel irányunkban viseltetett, és az Õ dicsõséges Fia nevében, akiaz Õ szeretetét akkora szenvedés árán bizonyította be. Ámen.”

100 A LÉLEK IMÁDKOZIK Kármel 2010/4-5

Úgy éreztem magam, hogy a Lélek szívünkben soha meg nem szûnõ imávalvan jelen! A kántor ujjai alatt az orgona hangja a harmónia teljével szólalt meg.A szív húrjai dalra ébresztettek bennünket. Kimondhatatlan boldogság áramlottát rajtam. Miként a magzat, amely fölujjongott Erzsébet bensejében, midõn talál-kozott a Mária méhében közelítõ Jézussal – valami hasonlót éltem át ezen aszentmisén. Egy forrást, Isten minden szomjazó számára vizet fakaszt! A Lélekimádkozik bennünk szüntelenül, egyre jobban bevonva bennünket az imádságba.S minél jobban magával sodor, annál világosabb elõttünk, hogy ez az ima nembelõlünk ered. Az ima fog kézen bennünket, az visz egyre elõre, megalapozza tet-teinket és szavainkat.

Szentmise után a sekrestye melletti terembõl falépcsõ vezet fel a kincstárba,az un. Tárházba. Itt egy bencés diák volt az útikalauzunk, idegenvezetõnk. A fa-lakat freskók díszítik, két kupolaképben gyönyörködhettünk. Itt láthattuk a kegy-helyalapítás csodáit megörökítõ képet is. Számtalan Máriának ajánlott kegytár-gyat, képet, egyházmûvészeti alkotást láthattunk Mûvészi, domború hímzésû,ezüsttel átszõtt terítõk, egyházi ruhák szépségeit csodálhattuk.

Elköszöntünk, folytatva utunkat. A királynék városaként is emlegetett Vesz-prémbe érkeztünk. A Hõsök kapuján át a várba igyekeztünk, az érseki palotamegtekintése volt az elsõ programunk. Itt is vártak bennünket, idegenvezetõveljártuk be a termeket, gyönyörködtünk a barokk, érseki palota szépségeiben. Nagyvolt az örömünk, mikor az emeleti folyosón, embernagyságban, fehér carraraimárványból, Kármelhegyi Szûzanya szobra fogadott bennünket. A freskókkal dí-szített falak, régi bútorok, egyházi mûtárgyak gazdagsága tárult szemünk elé. Ittért bennünket egy felejthetetlen élmény: Márfi Gyula érsek úr odajött hozzánk,– épp indulni készült Tapolcára bérmálásra – beszélt velünk. Megáldotta közös-ségünket, rajtunk keresztül a magyarországi VÉK közösségeket is! Felejthetetlenemlék szívemben!

Aztán következett az érseki, Szent Mihály székesegyház. A vár és a városmeghatározó épülete a székesegyház, melyet Szent István és Gizella építtetett, azidõk folyamán több átalakításon esett át. Természetesen nemcsak a székesegyházszépségein csodálkoztunk, hanem imánkkal köszöntöttük az Oltáriszentségbenjelenlévõ Jézusunkat.

A Vár-hegy északnyugati fokán áll az elsõ magyar királyi pár: István és Gi-zella szobra. Itt a kilátás lenyûgözött bennünket: az alattunk elterülõ város, aVölgyhíd, ezekben a szépségekben megláttuk az alkotók keze nyomát, Isten feléirányuló szeretetüket.

A várból lefelé jövet kávézás, fagyizás is még belefért idõnkbe. Fáradtan, de lelkiekben megerõsödve, szívünkben töltekezve, imával, énekkel

érkeztünk haza.

Julianna ocds VÉK Sopron


mat: elsõáldozásomat, bérmálkozásomat, majd felnõttként a házasságomban,egész eddigi életemben, az özvegységemben, s végül végállomásként, hogy elju-tottam a Kármelbe. Nagyon hálás vagyok a testvéreknek, akik segítettek engemezen az úton. Sokat jártunk együtt kármelita lelkigyakorlatokra, nélkülük nem ré-szesülhettem volna ebben a sok jóban.

Teréztõl nagyon sokat tanultam. Az igazi becsület nem hazudik, hanem helye-sen mérlegeli a dolgokat. Alapigazság: „Milyen semmi a minden” a földi dolgokvonatkozásában. A bûnrõl pedig így tanít: „Bárcsak meg tudnák érteni, hogyegyetlen bocsánatos bûn nagyobb kárt okoz nekünk, mint az egész pokol együtt-véve.” A belsõ imáról pedig így: „A belsõ imának az alapja az alázatosság. Mi-nél mélyebben megalázza magát a lélek a belsõ imában, annál magasabbra eme-li õt az Úr.”

Engem ezek a gondolatok mélyen megérintettek, egész bensõmet átjárták.Úgy éreztem magamat idejövetelemkor, mint egy fa, melyet körbe fog a kéreg ésmár-már összeroppantja. De hála az Úrnak ettõl megszabadított. Ez a lelkigya-korlat nagyon mély benyomást tett rám. Hálát adok az Úrnak a lehetõségért, a nõ-véreknek, akik olyan kedvesek voltak, és Tarziciusz atyának, aki szeretettel és tü-relemmel gondoskodott lelki épülésünkrõl.

Ilona (Vál)

dei lelkigyakorlatunk témája Szent Teréz Önéletrajzát olvasva az igazság ke-resése volt. Teréznek egyik leggyakoribb szava az igazság. A lelkigyakorlatcsendben zajlott, de nem voltam egyedül. Teréz segített felfedezni, hogy jobbanláthassam, mi az igazság, Szûzanya ölelõ karjai pedig oltalmaztak!

Terézt az Úr oktatta, Õ volt számára az igazi könyv, amelyben szemlélhetteaz igazságokat. Nem csak Terézt oktatja az Úr, hanem mindazokat, akik figyel-nek szavára és az Õ útjain járnak. Igyekszem meghallani az Õ hangját, Neki szol-gálni. Élethelyzetemben próbálom elfogadni mindazt, amit kapok. A szenvedéshozzátartozik életünkhöz, ugyanúgy ahogy az öröm. Jézus mutatja nekünk, ho-gyan kell élnünk Ha szívesen fogadom a szenvedést, csak akkor láthatom meg azUrat sebektõl borítva! Teréz azt mondja, hogy amit tehetünk és szenvedhetünk,azt is semmibe kell vennünk. Az Istennel való egyesülést nem lehet kiérdemelni.Az Isten ingyenes ajándéka! A szenvedés és a szeretet együtt van jelen az életem-ben. Jó, hogy van Valaki, akinek elmondhatom, hogy mire lenne szükségem, mitérzek, megoszthatom Vele örömömet, de elpanaszolhatom azt is, ami fáj. Minden

102 LELKIGYAKORLATOS BESZÁMOLÓ(K) Kármel 2010/4-5

Sarlós Boldogasszony napján kirándulni mentünk a Mecsekben, aMelegmány-völgybe, itt is a Forrást kerestük. Gyönyörû vízesés tárult elénk és azAnyák forrásánál ittunk is a hûsítõ vízbõl. Hazafelé betértünk Mánfára ahol egykis XI. században épült templom elõtt (amely éppen Sarlós Boldogasszonynakvolt szentelve – mint utólag megtudtuk!) Salve Regina-val és más énekkel is kö-szöntöttük a Szûzanyát.

„Ha Isten velünk, ki ellenünk?”(Róm 8,31) A mosoly és a derû, az összetartozás boldog öröme végigkísérte együttlétün-

ket. Istennek hálás szívvel köszönünk mindent. Reméljük, hogy találkozásainkerõsítik a Magyarországi Kármel közösségeit és tagjait.

Szilvia (Székesfehérvár)

agy öröm és várakozás volt bennem a magyarszéki lelkigyakorlatra ké-szülve. Végre elérkezett az idõ az indulásra. Úgy mentem oda mint egy jól meg-rakott „szekér”, tele gonddal, bajjal.

A fogadtatás nagyon szívélyes volt, mind Tarziciusz atya, mind a nõvérek ré-szérõl. Ugyanis az atya már a Sikondai elágazásnál várt bennünket kocsival, hogya csomagjainkat és a nehezen járókat nagy szeretettel felfuvarozza a dombra. Anõvérek a haranglábhoz hozták a szobakulcsokat, hogy a melegben ne kelljen fel-menni a portáig.

Az elszállásolás után megbeszéltük a napirendet. Nagy Szent Teréz Önéletraj-zából és a Szentírásból kaptunk elmélkedési anyagot, amik mély gondolatokat in-dítottak el bennünk, akárcsak a többi napon a reggeli és a déli útmutatások.

Az elsõ kérdések: Miért jöttem ide? Mi motivált? (félelem, aggódás, amit ott-hon hagytam, ami itt vár rám …) Teréz az üdvösségéért szökött el. Én miért, éshová? Jó lenne a lelkigyakorlat alatt Istenre figyelni és Terézhez hasonlóan úti-társat választani erre a néhány napra Szûzanya, vagy Szent Teréz személyében!

A következõ napon kiderült, hogy a lelkigyakorlat során megpróbálunk azIGAZSÁG mentén elmélkedni. Az Önéletrajz, mint háttéranyag jól szolgált sajátgyermekkorunk és ifjúkorunk életigazságainak felszínre hozásában. Gyermekko-romra emlékezni, felhozni a szép emlékeket:

„Ne szomorkodjál: én majd élõ könyvet adok neked”. Az Úr mondta Terézanyánknak s úgy éreztem, hogy én is olvashatok ebbõl a könyvbõl. Az Úr meg-mutatta vezetését egész gyermekkoromtól fogva pl. szentségekhez való járuláso-


agyarszék olyan hely, amelyrõl minden kármelita csodálattal beszél, ígynagy érdeklõdéssel indultam el az idei évben Tarzíciusz atya által vezetett V.É.Kközösségnek tartandó lelkigyakorlatra.

A mögöttem lévõ idõszak felpörgetett eseményei éltek bennem, kevés volt anyugalom, folyton világi dolgokkal törõdtem, a ma emberét jellemzõ türelmet-lenség élt bennem, kevés helyet hagyva igazi értékeknek. Vágytam arra, hogykapcsolatom Istennel megújulhasson és visszakapjam lelkem nyugalmát. Vágy-tam Istennel lenni, a csendet az elmélkedéseket, szemlélõdõ imádságot, és Jézustkövetni a szeretetben.

Az elsõ elmélkedés alkalmával kaptunk Tarzíciusz atyától egy képet Jézusról,hogy segítségünkre legyen az elmélyülésben. Néztem a képet Jézus arcáról,melyrõl nyugalom, türelem, derû, szeretet, szépség, tökéletesség, értelem, böl-csesség, csupa jóság sugárzott, és gondolkodtam, hogy kerültem én ide a hegyekközé, erre a csodálatos helyre. Az Istenbe vetett hit az, ami elindított, és tudom,hogy az Õ kegyelme által lehettem ott. Isten rengeteget ad kegyelmébõl.

„Nyugalmat kerestem mindezek között, hogy az Úr örökrészében tartózkod-jam.” (Sir. 24, 11)

Az elmélkedések alkalmával Szent Terézia Önéletrajzából és a Szentírásbólkaptunk feldolgozandó részeket, melybõl kerestük az Igazságot, melyet Teréziaanyánk oly sokszor említ mûveiben.

„Õ Szent Felsége maga volt az az igazi könyv, amelyben szemlélhettem azigazságot”.

Tarzíciusz atya kérte, hogy mi is emlékezzünk vissza gyermekkorunkra, éskérjük Istent, hogy hozza fel bennünk az életnek azokat az igazságait, amelyeketakkor megtapasztaltunk. Mert a régi dolgok a jelenben folytatódnak. Kerestem azigazságot ahogy Szent Teréz meghagyta: „Képzelje oda magát Krisztus elé”;„Igyekezzék állandóan vele maradni”; „Krisztus Urunkat állandóan magunkkalhordozzuk bensõnkben.”

Krisztus az igazság, amit Magyarszéken én is átérezhettem, mert valóban ottvolt Krisztus velem, csendben átölelt, „nyugalom szállja meg a lelkem ha veledvagyok, szívemben érzem, hogy nálad az oltalom. úgy ölelj át ... nélküled nincsenélet, ölelj át ...” csendült fel lelkemben a dalnak szövege, mert átölelt az Igazság.

Hálát adok Istennek azért, hogy Magyarszéken lehettem, a nõvérekért, akikkitartó imádságaikkal hozzásegítettek Jézussal való találkozásomhoz, Tarzíciusz

104 LELKIGYAKORLATOS BESZÁMOLÓ(K) Kármel 2010/4-5

kegyelem, de szerintem fontos, hogy amit lehet én is megtegyek Érte, örömetakarok Neki szerezni. Célom, hogy állandóan bensõmben hordozzam Krisztust.Teréz azt mondja, hogy ez a legbiztosabb eszköz, hogy megvédjen az ördög tá-madásaitól. Lényegtelen az áhítatnak az érzése. Hitben szolgálni az Urat, csak eza fontos számomra. Hamis a világ hiúsága, de igaz minden, ami örökkévaló! Te-réz azt tanítja, hogy az alázat az igazságban való járás. Akkor növelnem kell alá-zatosságomat. Ha ezt nem teszem, nagy esélyem van arra, hogy kevély leszek.

Uram, Te nem teszel kivételt, egyformán szeretsz mindenkit, akit teremtettél!Hálás szívvel köszönöm, hogy ennyire szeretsz! Bízom végtelen irgalmadba, haelesem, ami bizony sokszor megtörténik velem, Te felsegítesz! Teréz azt mond-ja, hogy a könnyekkel mindent vissza lehet nyerni, mert az egyik víz vonzza amásikat. Adj õszinte bûnbánatot a szívembe, hogy tudjam siratni bûneimet! Kér-lek figyelmeztess arra, hogy imádságaim elõtt mindig tartsak bûnbánatot! Juttasdmindig eszembe, hogy életem csak egy pillanat, mely hamar elszáll! Mindig je-len vagy és fenntartod létünket, hálát adok, hogy meg akarsz menteni minden em-bert a kárhozattól! Te vagy a Mindenható és egyedül csak Te vagy a Jó! Nekedakarok kedvedben járni, nem az embereknek, nekem kisebbednem kell! Jézuspéldát mutatott akkor is, amikor megmosta a tanítványok lábát. (Jn 13, 1-8.) Alá-zatosságra és felebaráti szeretetre hívja követõit. Odaadással, áldozatok vállalá-sával tudjuk csak megmutatni Jézus mellett való elkötelezõdésünket. Szolgál-nunk kell testvéreinket, részesíteni õket a Jóból!

Hiszem, hogy amikor rosszul alakulnak dolgaim – csak nem látom még – de azis hasznomra válik. A legrosszabból is a legjobbat tudja kihozni Istenünk. Minden,ami történik velem azért van, mert megpróbál az Úr, de a javamat akarja!

Terézzel együtt kérem: „Fogjanak össze ellenem valamennyien, üldözzenekaz összes teremtmények, gyötörjenek bár a gonosz szellemek, csak Te ne hagyjcserben Uram!”

A lelkigyakorlat számomra minden évben nagy ajándék, mert eltávolodhatoka világ zajától, töltekezhetek, erõt gyûjthetek a következõ lelkigyakorlatig.

Nóra (Székesfehérvár)

107Kármel 2010/4-5 DEÉSZISZ IKON

teremtve, Isten ikonja va-gyunk, és hogy az a sorsunk,hogy hozzá hasonlókká le-gyünk.

Még 2009-ben magyar-széki kármelita nõvéreimtõlkaptam „A Kármel elfelej-tett gyökerei” címû köny-vet, mely-ben arról olvasha-tunk, hogy a KármelhegyiBoldogasszony ikonok létea Kármel korai gyökereirõltanúskodnak (96. oldal), aRend legrégibb gyökereinélmár jelen volt az ikon. A ke-leti egyház misztikájánakkifejezõjévé és útjává válik,arra tanít, hogy a szemlélõt,az imádkozót bevezesse ab-ba a valóságba, amit megje-lenít (97. oldal). De ezen túlJohanna nõvér örökfogadal-

mi szentképe még egy meglepetést is takar: ez az ikon, Urunk Színeváltozásárólnevezett † Kinga nõvér ocd ikonja. „Akinek élete igazság, jelenléte kegyelem,a reá való emlékezés is áldás” – 2009. augusztus 24-i temetésének gyászjelenté-sén olvasható. Kinga ocd nõvér misztérium nevének Urunk színeváltozásánakikonját évtizedekkel ezelõtt ugyancsak láthattam. Kifejezi a megdicsõült,színeváltozott, örök Krisztus arcot, ez az isteni fény áradata ragyog fel a Tábor-hegy fényében. Kinga nõvér is már ebbõl a dicsõségbõl nézett ránk, volt velünkJohanna nõvér örökfogadalmán!

Az ikon a festészet nyelvén mond el hitbeli igazságokat, melyeket a Szentírásés a Szenthagyomány közvetít számunkra. Mindig imádságból és imádságbanszületik, az ima által nyeri el értelmét, megjeleníti az isteni világot!

Johanna nõvér örökfogadalmi szentképén a Deészisz ikon mellett megraga-dott misztérium neve: Krisztus Szent Sebeirõl nevezett! Jézus szenvedése soránkeletkezett sebek; szoros értelemben az öt szent seb. Jézus szent lábainak, kezei-nek átszegezésekor, ill. oldalának megnyitásakor keletkezett sebek, mit üzennekszámomra? Mit tanuljak, tanuljunk ebbõl a misztériumból?

A hagyomány szerint Szent Bernátnak tulajdonított himnusz – Salve mundisalutare – (Üdvözlégy világ üdvössége) Krisztus öt szent sebérõl való elmélke-

106 DEÉSZISZ IKON Kármel 2010/4-5

atyáért, aki lelkemet vezette a szentmiséken és az elmélkedések által, a testvérek-nek, akik példás cselekedeteikkel segítettek. Köszönöm, Istenem, irgalmas szere-tetedet! Köszönöm, hogy végtelenül szeretsz engem és felemeltél a bûnbõl, ésnem hagysz el ha visszaesek. Drága Jézusom, mostantól csak veled akarok lenni,kérlek, ne hagyj el!

„Mikor végre ott láttalak magam mellett, egyszerre úgy éreztem, hogy mindenkincs az enyém.” (Szent Terézia).

Magyarszék az a hely amely új Isten élményt adott számomra, amelyrõl mos-tantól én is csodálattal beszélek, ahol körbe vesz a csend, a nyugalom, a béke ésátölel az Isten.

Csikósné Éva (Gyõr)

DEÉSZISZ IKON

Krisztus Szent Sebeirõl nevezett Johanna nõvér örökfogadalma

010. július 24-én, Magyarszéken, Krisztus szent Sebeirõl nevezett Johan-na nõvér örökfogadalmán, a soproni VÉK részérõl hárman vettünk részt. Amikormegkaptam, kézbevettem az örökfogadalmi szentképet, Deészisz ikon tárult sze-mem elé. Középen, szembõl ábrázolt Megváltó, balról az Istenanya Mária, jobb-ról Keresztelõ Szent János közbenjáró alakja néz reám. Miért ragadott meg ez azikon? Mi ennek a mély mondanivalója számomra?

Ez az ikon a mennyben, a dicsõségben trónoló Jézus Krisztust köti össze ahozzá fohászkodó, könyörgõ, imádsággal, kéztartással feléje forduló Istenszülõtés Keresztelõ Szent Jánost, és kérnek az isteni irgalom Jordánjánál, kegyelmetszámunkra is. Krisztus jobbjával áldást oszt, baljában nyitott könyv az evangéli-um. „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”(Jn. 8,12). Az ikon a hozzá fordulók könyörgése, imádsága révén válik összekö-tõvé a két világ között. Ugyanezért nevezik szimbólumnak is a szó eredeti jelen-tésében, hiszen az eredeti bûn következtében kettéhasadt világ két részét illesztiössze, újra egésszé. A Deészisz ikon az egészben helyreállt, egészként látott vi-lág, s éppen ezért lehet Isten szellemi szemlélése. Az ikonban az Isten – emberodalép mellénk, arra emlékeztet bennünket, hogy mi is Isten képére vagyunk

109Kármel 2010/4-5 KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY ÜNNEPE

Máriának vállruhája rajtunk...A Skapuláré Társulatok rovata

KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY ÜNNEPEJúlius 16-17.

i, a kézdivásárhelyi Skapuláré Társulat tagjai, már hetekkel elõtte ké-szülõdtünk erre a szép ünnepre: a Kármelhegyi Boldogasszony búcsújára. Örül-tünk annak, amikor a plebánosunk, dr.Kerekes László felajánlotta, hogy hármun-kat a vezetõségbõl elvisz július 16-án, a csíkszerdai harmadrendi testvéreink ál-tal rendezett ünnepségre. Az ünnepi szentmisét a püspöki kápolnában tartották.Egy nagyon szép, bensõséges szentmisén vettünk részt, amelyet ft. Tamás Józsefpüspök úr celebrált dr. Kerekes László plebános úrral együtt.

A szentmise végén egy rövid, de nagyon szép kis elõadás következett, ame-lyet a világi karmeliták rendeztek Egy fiatal házaspár: Bartis László és feleségeHajnika tartottak röpke kis elõadást néhány fontosabb karmelita szent életérõl.Nagyon röviden a László mesélt életérõl és a világi karmeliták rendjébe való be-lépésérõl. A vé-gén az elõadást akármelita nõvé-reink szép ének-számai tették fe-lejthetetlené.

Az ünnep vé-gén a kedves har-madrendi nõvé-rek meghívtakegy kis agapéra,ahol alkalmunkvolt más hely-ségbõl érkezõSkapuláré Tár-sulati tagokkal is

108 DEÉSZISZ IKON Kármel 2010/4-5

dés, Krisztussal való együtt szen-vedés mélysége tárul lelki szeme-ink elé. Ha Jézus keresztútját a ma-gam keresztútjával egyesítem, azállomások egy-egy személy, vagycsoport hitét, áldozatkészségét hir-detik. „Aki követni akar, tagadjameg magát, vegye fel keresztjétmindennap és úgy kövessen.” (Lk.9, 23). Az általános meghívás, kö-vetés mennyire sokféleképpen va-lósítható meg: házasságban és há-zasságon kívül az Istennek szenteltéletformában, a különbözõ lelkiadományokkal, szolgálatokkal, éserõkkel. A megvalósítás sokfélesé-ge különösen abban mutatkozikmeg, hogy Krisztus parancsa sze-rint mindenkinek a saját keresztjétkell hordoznia. Életünk sokszorkeresztút, de aki nekivágott ennekaz útnak, annak nem szabad visz-szafordulnia, sem a keresztet leten-

ni. Jézusért, szeretetbõl vegyük vállunkra, hordozzuk tovább, de Õ lesz a segítõnk,a Fájdalmak férfia, aki vezet, s elõttünk lépeget, elvezet a Golgotára, de a feltáma-dáshoz is.

Krisztus sebei, a Szent Sebek a feltámadás után a tanítványok számára igazol-ták, hogy Õ az, akit megfeszítettek, s aki testében feltámadott (Jn 20, 20-27).A feltámadt testben a Szent Sebek nem fájdalmas sebek, hanem gyõzelmének je-lei – a szentek szóhasználatában: ékszerek. Mivel Jézus a keresztrefeszítést azAtya iránti engedelmességbõl és az emberek szeretetébõl vállalta, a Szent Sebeka hívõk ájtatosságainak is tárgyai lettek. Úgy tisztelik õket, mint a szeretet jeleités a megváltás eszközeit.

Nagy Szent Teréz „A belsõ várkastély” c. könyv, második lakás bevezetõjé-ben „arról beszél, hogy mennyire szükséges az állhatatosság, s hogy a lélek csakáltala juthat be a további lelki lakásokba” – de csak Jézussal együtt. Isten szem-lélése, a Feltámadott arcának szemlélése, Kármel Édesanyánk segítségével vég-zett kontempláció, a napi szentmise, zsolozsma, közösségi élet, közelítsenek min-ket egyre inkább ehhez a valósághoz!

Julianna ocds VÉK Sopron

111Kármel 2010/4-5 HOGYAN JUTOTTAM EL RÓMÁBA ...

HOGYAN JUTOTTAM RÓMÁBA ...

égi ígéretemnek teszek eleget, amit még 2009-ben Nagybányán, az évivezetõi találkozásunkkor tettem. Egy vacsora után meséltem el Tarziciusz atyá-nak a római utazásomat, s akkor tettem ígéretet, hogy beszámolok élményeimrõl.

Elõzõ írásomban már beszámoltam 32 éves fiam haláláról, és az ezzel járónagy fájdalmamról és összeomlásomról. Öt hónapig a szó szoros értelmében ágy-hoz voltam kötve. Ott a betegágyamnál mondták, hogy rajtam már semmi sem se-gíthet. De egyszer rájöttem, hogy igenis van, aki segíthet rajtam: az én drágaAnyám, a Szent Szûz. Elkezdtem betegen imádkozni hozzá, hogy kérje szent Fi-át, gyógyuljak meg, és tudjam tovább vezetni a Skapuláré csoportot, amelynekvezetésével megbíztak. Addig-addig imádkoztam, míg a Szûzanya sugallatára,neki ajánlottam testemet-lelkemet. Kértem este, kértem reggel az oltalmát, min-den ügyemben.

A Szûzanya meghallgatott és kezdtem felerõsödni, és rájöttem, hogy nem kellmindig az én bánatomon gondolkodnom. Lélekben kicserélõdtem, újra átvettema Skapuláré Társulat vezetését. Megfogadtam, hogy a Szûzanyát mindig kérni fo-gom, hogy el ne hagyjon és oltalmáról biztosítson. Én lépést nem tudtam és nemtudok az õ oltalma nélkül tenni. Azután is voltak a családomban bajok, bánatok,de az segítségével és oltalmával, amely mindig elkísért, túltettem magamat a ne-hézségeken. Tudtam, hogy bármi történik, a Szûzanya és az õ Szent Fia mindigvelem van.

Egy vasárnap, amikor elindultam a szentmisére, az ajtón kilépve a Szûzanya ol-talmát kértem. A szentmisén a plébános úr kihirdette, hogy Rómába 9 napos zarán-doklatot szerveznek, és lehet jelentkezni. Végig hallgattam a hirdetést, de eszembese jutott, hogy elmenjek: az anyagiak, meg a hosszú és fárasztó út miatt. Hazafelé aszentmisérõl, eszembe jutott a Szûzanya oltalma, és azt gondoltam, hogy rábízom aSzûzanyára ezt az utazásomat. Ha õ jónak látja, hogy elmenjek, akkor úgy is meg-teremti az alkalmat, hogy sikerüljön az elutazás. Ezen tûnõdtem egész vasárnap, éseste a lefekvéskor is az oltalmába ajánlottam magam, és rábíztam, hogy az õ akara-ta szerint legyen miden. Reggel arra ébredtem, hogy nyomja a csengõt valaki. Nyi-tom az ajtót, hát a postás. Hozza a hírt, hogy megjött Magyarországról a kárpótlás,amit a menekülteknek adtak segítségül. Akkor, ott az ajtóban eldöntöttem, hogy me-gyek Rómába, mert a Szûzanya azt akarja. Ez volt a jel, mert idõben megjött a pénz.

110 KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY ÜNNEPE Kármel 2010/4-5

találkozni és szorosabbrafûzni barátságunkat velük.

Másnap, július17-énegy autóbusszal utaztunkCsíksomlyóra, a 11 óra-kor kezdõdõ szentmisére,ahol a Skapuláré Társulattagjai együtt ünnepeltünka különbözõ helységek-bõl érkezõ SkapuláréImacsoportokkal. A Tár-sulat tagok és csoportok,a Kármelhegyi Boldog-asszony zászlójával ér-

keztek, és a skapuláré éneket énelkelve vonultak be a kegytemplomba, a Szûz-anyához. A kegytemplom zsúfolásig telt az ünnepre érkezõ zarándokokkal.

A szentmisét Ft. Tamás József püspök úr mutatta be, dr. Kerekes László ésSófalvi János plébánosokkal együtt. A püspök úr prédikációjában a Szûzanyátméltatta és Istentõl kapott rendkívüli kegyelmeit fejtette ki. Lélekben feltöltõdve,a mise végeztével haza indultunk. Útközben megálltunk a Nyerges tetõn, aholmeglátogattuk az elesett székely hazafiak kopjafás temetõjét; a Szûzanya segítsé-gét kértük lelki üdvükért.

Isten veletek nyíló virágok,

Kik e szent helyet koszorúzzátok.

Óh, Mária illatos nefelejcs,

Maradj velünk, soha el ne felejts.

Papp Erzsébeta kézdivásárhelyi

Skapuláré Társulat vezetõje

113Kármel 2010/4-5 A GYERMEK JÉZUSRÓL NEVEZETT THERESIUS TESTVÉR

A GYERMEK JÉZUSRÓL NEVEZETTTHERESIUS TESTVÉR(PRESCHER FÜLÖP)

heresius testvér 1924-ben született Nagyszékelyen (Tolna megye), és refor-mátus szertartás szerint Fülöp névre keresztelték. Gyermek- és ifjúkorát öccséveltöltötte, édesapját annak tüdõbaja miatt korán elvesztette. A nagyszékelyi népis-

kola után Hõgyészen a szakiskolában folytatta tanul-mányait, ahol az iskolatestvérek internátusában lakott.Már ekkoriban felébredt benne a vágy arra, hogy ka-tolizáljon.

Miután fodrászként befejezte tanulmányait, és ka-tonai szolgálatra alkalmasnak találták, kikerült a harc-térre. Haláláig magán viselte egy repeszszilánk okoz-ta sérülés nyomait, melyet ekkor szerzett. A háborúután Linzbe kerüt, majd hamarosan el tudott helyez-kedni Traunban fodrászként, ahol két évet töltött.

Az ottani káplántól végre megkaphatta a szüksé-ges vallási oktatást, és 1946 októberében feltételesen

részesült a katolikus keresztségben. Ezután Bécsben belépett a Kegyes Testvé-rekhez, hogy 1952-ben ismét elhagyja ezt a rendi közösséget, és megkezdje ta-nulmányait diplomás betegápolóként. A képzés befejezte után visszatért Bécsbe,és hosszan dolgozott többek közt a lainzi kórházban.

Rendünkbe az utat a bécsi kármelitákon keresztül találta meg, ahova 1979.novemberében 55 évesen belépett. Rendi nevének a Gyermek Jézusról nevezettTheresiust kapta, ami különleges szállal fûzte õt kedvenc szentjéhez, Lisieux-iKis Szent Terézhez. 1980. december 8-án tette le elsõ fogadalmát. 1983-ban az-tán áttelepült Bécsbõl Innsbruckba, az újonnan alapított kolostorba, ahol ünnepé-lyes fogadalmát letehette.

Szenvedélyes szakácsként családias hangulatról gondoskodott a kolostor kö-zösségében, a tereziánus templom és a plébánia hívei közül pedig sokan szeret-

112 HOGYAN JUTOTTAM EL RÓMÁBA ... Kármel 2010/4-5

Kibírtam a hosszú utat, a Szûzanya mindig velem volt. A jelenlétét, a segítsé-gét akkor is tapasztaltam, amikor Rómában a Szent Péter téren a sorban álltunk,a pápai audienciára várva. A tûzõ napon rostokoltunk, eltikkadtunk a nagy hõség-ben, de nem tágítottunk. Ahogy egy költõ írta valahogy így: Rómát látni és meg-halni, az már valami. Az igazi óhajunk most az volt, hogy bejussunk a pápaõszentségéhez. Délután 45-en álltunk sorba, hogy bejussunk a fogadó terembe.Egyáltalán nem volt biztos, hogy bejutunk, mert amikor a számlálógép jelezte,hogy a kellõ létszám bement, többet már nem engedtek be. Féltem, hogy ilyenhosszú út után nem jutok be. Eszembe jutott a Szûzanya oltalma, s arra gondol-tam, ha már eljutatott idáig ezen a hosszú úton, akkor nem teheti meg velem,hogy éppen most cserben hagy. Ekkor észre vettem, hogy oldalról kezdtek bejön-ni olyanok, akik nem álltak sorba. Mintha a Szûzanya taszított volna engem elõ-re, megfogtam gyorsan a társam kezét és elõbbre húztam. Így kerültünk be a 45-ös csoportból, azzal a 20-szal, akiket a gép beszámolt. Utána a kapu lezárult kö-vetkezõ szerdáig.

Én Uram, én Istenem, édes Szûzanyám, itt is mellettem álltatok. Borzongvaéreztem a Bazilika falai között, a pápa jelenlétében a Szûzanya közelségét. Azótais az én Szûzanyám oltalma alatt élek, mert tudom, hogy õ soha el nem hagy.Mindig énekelem: „Van egy égi Anyám nékem, Ki el nem hagy soha engem, Ne-ve: Mária, Aki az én életemnek vezércsillaga”.

Papp Erzsébet (Kézdivásárhely)

115Kármel 2010/4-5 MARADJATOK MEG SZERETETEMBEN

jesítsem. „Az imádság, az áldozat adja minden erõmet, ezeket a legyõzhetetlenfegyvereket Jézus adta nekem”. (Kis Szt Teréz „C” kézirat, 286. oldal) Mit kelltennem ma azért, hogy ne aludjon ki bennem a szent tûz? Szüntelen munkálkodása lelkekért, ima és áldozat!

A Sarutlan Karmelita nõvérek kolostorában sajátos légkör uralkodik. Vanbenne valami „fönséges” a láthatatlan, a függöny mögé rejtett titokkal szemben.Ez a bensõ ima, ez a misztikus életszentségre való törekvés készteti õket a töké-letesebb életre. Legelõször, mikor egy „üres”, berendezett cellát láthattam, belémvésõdött a „csupasz” (korpusz nélküli) kereszt, amelynek egészen más értelmevan itt. Mit jelent? Mélyreható szimbólum, arra szólítja föl a cella lakóját, hogysaját maga függjön a keresztfán! A cella lakója és Krisztus lakodalma a keresztéjszakájában folyik. Aki rápillant, arra emlékezteti, hogy „testén egészíti ki azt,ami Krisztus szenvedésébõl még hiányzik.” (Kol. 1,24.)

Ez a csupasz kereszt jelenti az egyedüllétet – egyedül az egyetlennel, Istennelmindenek között. A karmelita egyedüllétben benne van az a lecke, amelyet a nõ-vérnek egész életén át tanulnia kell. Aki ide belép, az eltemeti magát Istenben. Eza sivatag elvezeti egy oázishoz, ahol megnyugvásnak fogja találni az egyedüllé-tet az isteni Szívben.

A nõvérnek élete Istennel való kommunió reggeltõl estig és estétõl reggelig.Isten a lélekben lakik, ott él a klauzúra celláiban, ez a Kármel titka. Ilyen nem rej-tett lelkiséget közvetít a csupasz kereszt! Istennek ebbõl az állandó jelenlétébõlárad Isten mindent betöltõ szeretete.

Aztán Alexandra nõvér számára is elérkezett az 1950-es esztendõ.Szétszórattatás, szerzetesrendek mûködésének megszûnése. A megváltozott kül-sõ körülmények, a sötét éjszaka. A feltámadás a Golgotán keresztül vezet. Innenszármazik a kegyelem és az isteni élet! Aki részt akar venni Krisztus dicsõségé-ben, annak részesednie kell elõbb Krisztus szenvedésében is.

II. János Pál pápa a Megszentelt Élet kezdetû apostoli buzdítása 110. pontjá-ban arra kéri a szerzeteseket, hogy „Legyen életetek szenvedélyes Krisztus-várás,s úgy menjetek elébe, mint az okos szüzek a Võlegény elé. Legyetek mindig hû-ségesek Krisztushoz, az Egyházhoz, és intézményetekhez, és készségesek korunkemberei iránt.”

Alexandra nõvér hûségesen bejárta hivatása útját: a Kármel elvonultságábanés a mindennapi élet forgatagában is. A csend, a kereszt hordozása, Krisztus ke-resése és az õ szolgálata töltötte ki életét. Mindvégig nagy alázattal és szeretettelélte életét.

Köszönjük Urunk Alexandra nõvér hûségét, amely alapja volt életének. Õ mostmár megérkezett a Fénybe, imádkozik és virraszt fölöttünk, és minden eddiginélközelebb került hozzánk. Jézus pedig ígéri, „Én veletek vagyok mindennap, a világvégéig.” (Mt 28, 20.)

Julianna ocds

114 MARADJATOK MEG SZERETETEMBEN Kármel 2010/4-5

ték benne a jó beszélgetõpartnert, akinek buzgó imáira minden gondjukat-bajukatrábízhatták. Szívügye volt az is, hogy lelki nõvéreivel ápolja kapcsolatát, különö-sen „az õ” kármelitáival. Ezenfelül aktív kapcsolatban állt az innsbrucki egyház-megye majd’ minden szerzetes testvérével.

2005-ben különös örömmel ünnepelte ezüst-fogadalmát. 2008 májusától mára linzi rendház közösségét erõsítette. Rendi testvérei és sok templombajáró talál-tak támaszra az imádságban e mindig barátságos emberben. Rövid betegség után– a haldoklók szentségével ellátva – 2010 május 31-én kora reggel szólította õtmagához az Úr a linzi közkórházban.

Temetése június 7-én, de. 10 órakor volt. Földi maradványait linzi templo-munk kriptájába helyezték örök nyugalomra.

MARADJATOK MEG SZERETETEMBEN (Jn 15,9)

† Alexandra ocd nõvér emlékére

990. évben néhány idõs kármelita nõvér Pécsett újrakezdi a szerzetesi életet.Természetesen, a kezdés sok munkával, fáradsággal, küzdéssel járt, hiszen a csa-ládok kiköltözésével a lakásokat újra át kellett alakítani ahhoz, hogy a kolostori,klauzúrás élet elkezdõdhessen. Már ebben az idõben, mint Világban Élõ Kármelitasegítségként hosszabb-rövidebb idõket töltöttem a nõvérek között. Az átalakításutáni takarítás, konyhai fõzés-befõzés segítsége, vagy épp a konyhakertben tevé-kenykedhettem, vagy amire éppen megkért Terezita perjelnõ. Ekkor ismerhettemmeg személyesen Alexandra nõvért, aki Izabella nõvérrel a konyhai tevékenysé-get vállalta.

Tudtam betegségérõl, budapesti éveirõl, Szent Margit otthonban töltött napja-iról. Engem mégis váratlanul ért halálhíre. De ki is volt õ igazán? Mit jelentkármelita nõvérnek lenni?

Amikor valaki egész lényét odaadja Istennek, kegyelem neki és a Kármelnekis. Minden hivatáshoz szól a kérdés: hogyan élek ebbõl a forrásból? Mit jelent azÚr tanítványának lenni? Egészen az Övé, Hozzá tartozom. Elfeledkezem önma-gamról, a szív kiüresedése, hogy az Úr vegye birtokba, betöltse, az Õ akaratát tel-

117Kármel 2010/4-5 GYÕRI TEMPLOMI LELKINAP

GYÕRI TEMPLOMI LELKINAPA székesfehérvári VÉK szemével

010. május 29-én reggel útnak indultunk, hogy a gyõri testvérekkel együtttölthessünk egy lelki napot. A hosszú, viharos napok után szélcsendes, napsüté-ses idõvel ajándékozott meg bennünket az Úr.

Az elsõ meglepetés a gyõri templom Kármel Kuckó (baba-mama klub) fiatalanyukáinak kórusa volt. Muzsikájukkal, énekükkel felüdítettek bennünket. EzutánKristóf atya osztotta meg velünk a budapesti Kármel közösségének tapasztalatait,amelyet Szent Teréz Önéletrajza közös olvasása által sugallt a Szentlélek. A teljes-ség igénye nélkül szeretnék megosztani az olvasókkal néhány gondolatot a tanítá-sokból.

Teréznek karizmája van, hogy a Lélekben való életrõl írjon. A Lélek mûkö-dése hitünk apró igazságait segít megérteni, ami nagyon egyszerû! Teréznek isnehéz volt megosztani, amit lelki életében tapasztalt, hiszen gyóntatói sokszormondták, hogy mindaz az ördögtõl való, de Teréz komoly dolgokat tapasztal, eré-nyekben növekszik. Tisztában van azzal, hogy õ teremtmény és örül ennek. Csakaz alázatban mûködik a Lélek! Teréz harcol az Igazságért, aki maga az Isten! Lát-ja, hogy minden más igazság ettõl függ. Minden más, ami az Istennek nem okozörömet, nem igazság! A Szentlélek bátorságot ad, hogy többé ne féljünk, és be-von a Szentháromságos világába.

Kristóf atya feladatot is adott nekünk. Kérte, hogy amikor Terézt olvassuk,szûrjünk le fohászokat a Szûzanyához. Pl. Szûzanya, akivel együtt magányos, szentcsendben elmélkedjük Krisztus misztériumát, könyörögj érettünk. A Szûzanyaa Szentlélek mestermûve. Máriával találkozás a Szentlélekkel való találkozás is.

Kis szünet után Rafael atya tanított bennünket imádkozni. Az Üdvözlégy Má-riát soronként, lassan elõre mondta, majd hagyott idõt, hogy átelmélkedjük azimát. A szöveg elhadarása helyett megtapasztalhattunk egy felemelõ, nyugalmiimát. Ezután Rafael atya rávilágított arra, hogy Teréz mire figyelmeztet bennün-ket, hogy jól tudjunk imádkozni. Teréz nem definíciókat ad, hanem elmeséli az

TISZTELT SZERKESZTÕSÉG116 Kármel 2010/4-5

Tisztelt Szerkesztõsség!

Nagy örömömre a pesti Ferences templomban lehetõ-ségem volt, hogy megvegyem a Kármel lelkiségi lapot(2010. 2-3. szám).

Hálás vagyok ezért a kiadványért. Sok erõt tudok be-lõle meríteni

(…)

2 héttel ezelõtt egy kedves barátnõm kölcsön adta nekem Kinga nõvér „Nemhátráltam meg” címû könyvét. Amiért nem gyõzök eleget hálát adni Istennek.

Mivel én a Magyar Rákellenes Liga telefon ön-kéntes ügyeletese vagyok szombatonként. Ezena könyvön keresztül úgy érzem, hogy még többerõt és vigaszt tudok a hozzám fordulóknak köz-vetíteni.

Istennek legyen hála.

V. Dóra

119Kármel 2010/4-5 „EMÉSZT A BUZGALOM AZ ÚRÉRT”

„EMÉSZT A BUZGALOM AZ ÚRÉRT”(1 Kir. 19, 14.)

P. Galavits Albert kármelita atya pappászentelésének100. évfordulóján

gy nyár derekán sorra találkozom a naptárban Boldogasszony ünnepeivel. SarlósBoldogasszony, Kármelhegyi Boldogasszony, Havas Boldogasszony, Nagyboldog-asszony. De engem nem a naptárbeli figyelmeztetés buzdít ennek a Boldogasszonynaka szeretetére, hanem a szívem. Miért szeretem Máriát? Amikor meg kell fogalmaznunkvalakit, aki számunkra fontos, azonnal érezzük, milyen nehéz válaszolnunk a „miért”-re.Mert a szeretet nyelve a csönd, a szavak keresése, vagy éppen szavak bõsége. Legszí-vesebben énekelném Kármel Édesanyámnak azzal a tiszta gyermekhanggal, amellyelvalaha énekeltem: „Boldogasszony édes, hozzád esd ma néped…” Azóta megkopotta hangom, mélyebb, néha rekedtebb lett, nem cseng olyan tisztán, mint egykor, mikormég anyám kezét fogtam, hogy el ne vesszek zarándokláson, a tömegben. Egy azonbana régi maradt: a szeretetem. A szívemen nem fogott az idõ, nem bírt vele a megszokás,nem telepedett rá a rutin, ma is úgy szeretem Máriát, mint diákkoromban.

2010. július 18-án vasárnap Lövõre indultunk. A templomtól du. 15 órakorkörmenet indult zászlóval, körmeneti kereszttel, Csámpai Norbert plébános atyá-val, kántorral, hívekkel, fiatalokkal – idõsekkel egyaránt. A körmenethez csatla-koztak a soproni Keresztes Szent Jánosról nevezettVilágban Élõ Kármeliták tagjai is. Imával, énekkelzarándokoltunk a falu határában lévõ KármelhegyiBoldogasszony kápolnához. De ugyancsak körmenetindult Sopronkövesdrõl is, Bros Gergely plébánosatyával, híveivel, sõt a filiákból is érkeztek hozzánkzarándokok. A kápolnánál padok, székek fogadták azelfáradtakat, majd harang, orgona hangjával kezdõ-dött az ünnepi szentmise, melyet Zdiarszky Lászlókármelita atya mutatott be, négy egyházmegyés papconcelebrálásával.

118 GYÕRI TEMPLOMI LELKINAP Kármel 2010/4-5

imádságot. Amikor imádságról be-szél, azt akarja megértetni, hogynem nekem kell csinálni valamit,hanem engednem kell, hogy Istentegyen valamit! Az embernek bekell fogadnia az Istent! Teréz azimádságról úgy beszél, hogy azimádságot már nélküle nem lehetmegérteni. Ajánl viselkedésmódo-kat is. Az imádság Istennel megéltbaráti kapcsolat. Imádkozni úgykell, mint levegõt venni. Fontos,hogy tudjam, ki a fõszereplõje azimának, ki a Másik és ki vagyokén. Az ima Isten szomjúságáraadott válasz. Úgy imádkozzunk,ahogy Jézus! Köszönöm, hogy Teelõbb szerettél engem, mint én Té-ged! Csak az Õ szeretetét befogad-va válunk mi is szeretõvé. A szere-tet boldoggá is tehet, de fájdalmasis lehet. Életszövetségrõl van szó.Minden apró gesztusnak jelentõsége van, ha válaszolunk rá, növekedhetünk aszeretetben. Engedjük meg, hogy szeretve legyünk. Mindenki azt a hivatást kap-ta, hogy kapcsolatba lépjen a Szeretettel! Kis Teréz is arra tanít, a Szeretet igé-nye, hogy leereszkedjen, az ember akkor szeret, ha megengedi, hogy leereszked-jen hozzá az Isten . Az Isten dicsõsége az elfogadó ember!

A mély, szívhez szóló tanítások után ebédszünet következett, amikor találkoz-hatunk és beszélgethettünk a régen látott testvéreinkkel. Közben Kristóf atya élet-képeket vetített és hangulatos beszámolót tartott a Kármelita Rend Fatimában tar-tott általános káptalanjáról.

A Szentségimádáson Szent Teréz Önéletrajzából idézve elmélkedhettünk ésdicsõíthettük a Mennyei Atyát. Majd kis csoportokat alkotva megoszthattuk egy-mással gondolatainkat arról, hogy mi az ami megfogott a legjobban a tanítások-ból és többen azt is elmondták, hogy miért.

A Templomi nap csúcspontja a Szentmise volt, amely méltóképpen zárta eszép lelki napot. Hálát adtunk mindenért, amit kaptunk és élményekben gazdagontértünk haza.

Nóra (Székesfehérvár)

121Kármel 2010/4-5 A VII. „SARUTLAN KÁRMELITA NÖVENDÉKEK ...

A VII. „SARUTLAN KÁRMELITA NÖVENDÉKEKEURÓPAI TALÁLKOZÓJA”

álta (2010. szeptember 2.) – „Féltõ törõdés a lelkekért” – ez volt a mot-tója a VII. Sarutlan Kármelita Növendékek Európai Találkozójának, mely Máltaszigetén került megrendezésre augusztus 28 és szeptember 2 között. A találkozónmintegy 80 szerzetes vett részt, köztük egész Európából illetve más országokbólérkezõ növendékek és nevelõk (formátorok).

A máltai Provinciális, P. Emmanuel Schembri köszöntõ beszédében buzdítottminden résztvevõt, hogy „érezzék magukat otthon” és kifejezte a Máltai Kármelazon örömét, hogy földjükön fogadhatják „a Rend jövõjét”.

P. Pasquale Gil, az Európai Provinciálisok Konferenciájának Elnöke szinténköszöntõ szavakkal fordult a résztvevõkhöz, melyben emlékeztette õket az ilyentípusú találkozók célkitûzésére, amely a közös tapasztalatcsere valamint a kölcsö-nös ismeretszerzés a fiatal szerzetesek között illetve a különbözõ Tartományokvalósága között. Aláhúzta: „Mi mind kármeliták vagyunk és mi mind együtt al-kotjuk ezt a Rendet, ezért ezek a találkozók elõsegítik az ismeretséget és a tapasz-talatcserét.”

1904. augusztus 20-án. 1930-ban újoncmester Zomborban. Ott élt, ott is haltmeg 1935. április 6-án, ott is van eltemetve.

Mûvei: Szt Terézke ima-rózsák. Elmélkedések és imák Liziõi Szent Terézketiszteletére. 1928-29 között a Szent Terézke Rózsakertje hitbuzgalmi lap szerkesz-tõje.

Hálát adtunk Szûzanyánknak, kértük oltalmát, közbenjárását családjainkért, aMagyar Rendtartományért, népünkért, nemzetünkért!

Csapóné Galavits RozáliaJézus Szívérõl nev. Rozália ocds VÉK Sopron

120 „EMÉSZT A BUZGALOM AZ ÚRÉRT” Kármel 2010/4-5

Mi, akik Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén valamennyien ide zarándokol-tunk, köszönteni jöttünk Ó Mária! Aztán a kápolna részére most lett beszerezveKármelhegyi Boldogasszony szobra, annak a megáldása is az ünnep része. Deezen kívül hálaadásra is van okunk, hisz a falu szülötte P. Galavits Albertkármelita atya, pappá szentelésének 100. évfordulójára is emlékezünk, emléktáb-la került a kápolna belsõ oldalának falára.

László atya szentbeszédében hallhattunk a Kármel eredetérõl, mint hely ter-mészeti szépségeirõl. Aztán kiemelten hallhattunk Kármelhegyi Boldogasz-szonyról, aki a SzentírásMáriája. A Loretói litáni-ában a leggyönyörûbb jel-zõkkel imádkozunk hoz-zá, kérjük hatalmas párt-fogását. ElmélkedtünkBoldogasszony boldogsá-gáról: „igenjeirõl”, azértaz egyértelmû válaszáért,amit Istennek adott. Ho-gyan lehet boldog az, akit annyi gyötrelem ért – hét fájdalmával?

A földön is vannak asszonyok, akik boldogok: családjuktól, gyermekeiktõl,hivatásuktól, sikerektõl, de ez a boldogság veszélyeztetett, ingatag az öröm. Itt ál-landóan váltja egymást könny és mosoly, öröm és szomorúság, s nagyon sokszor

több jut a bánatból,mint az örvendezés-bõl. Mária boldogságanem ilyen! Meg kelltanulnunk, hogy a bol-dogság nem anyagi do-log, nem külsõ hatásrajön létre bennünk, aboldogság bennünkvan. Mária boldogsága

az emberi lét beteljesülésének állapota, célhoz, Istenhez jutott.

Szentmise végén a Kármelhegyi Boldogasszony szobor megszentelésére ke-rült sor. Ezt követõen a falu plébánosa, Csámpai Norbert atya emlékezettP. Galavits Albert kármelita atyára.

Galavits Albert atya Lövõn, Sopron vármegyében, 1888. jan. 16.-án szüle-tett. 1903-ban lépett a Kármel rendbe. 1910-ben pappá szentelték. A mai, vajda-sági Zombor-i Kármelbe jelentkezett, amelyet a magyar tartomány alapított

123Kármel 2010/4-5 ÖKUMENIKUS ÉS VALLÁSKÖZI KÁRMEL FINNORSZÁGBAN

ÖKUMENIKUS ÉS VALLÁSKÖZIKÁRMEL FINNORSZÁGBAN

elsinki – Finnország (2010. szeptember 14.). Outi Louma, LeenaSaikkonen, Eero Voutilainen, Mauri Nieminen és Pia Nieminen a helyi finn Öku-menikus Kármel elsõ tagjai, akik augusztus 18-án tették le ígéretüket.

A szertartásra a Helsinki városában lévõ Vartiosari szigeten került sor egyluteránus lelkész által vezetett istentisztelet alatt és egy finnországi anglikán lel-kész részvételével. A rend részérõl amelyhez az ökumenikus Kármel tartozik, je-len volt Franciscio Brändle sarutlan kármelita atya is.

P. Franciscio Brändle az evangélium felolvasása után a homilia elmondásávalvolt megbízva, valamint, hogy a jelöltek név szerint való hívásukra adott válaszátelfogadja. A Szentlélek hívása és néhány perc szünet után a jelöltek letették ígé-retüket.

„Egy olyan tettnek voltunk a tanúi, amely új utakat nyit az egyházak közöttitalálkozásban. A kármelita lelkiség elkezdte megtörni azt a jeget, amely meggá-tolta a Krisztus-követõk közötti közösséget és újra reményt adott a keresztényekegységére Krisztus igaz Egyházában.” – fogalmazott P. Brändle.

Az istentisztelet végén az új tagok megkapták az „Ökumenikus Kármel” Ren-delkezéseit és látható megrendültséggel fogadták mindenki gratulációját.

122 A VII. „SARUTLAN KÁRMELITA NÖVENDÉKEK ... Kármel 2010/4-5

Kuvait nyugalmazott érseke, Mons. Michalef elõadásában a katolikusok ésaz Iszlám kapcsolatairól beszélt. A Kuvaitban megélt hosszú tapasztalatából ki-indulva bemutatta az Európában megjelenõ azon problematikákat melyek azemigráció jelenségének következményei.

Megszólalt P. José Arcesio Escobar, kolumbiai sarutlan kármelita is, aki be-számolt a növendékeknek saját tapasztalatairól melyet Villa di Leyva-ban az „Is-ten Városa” terv kapcsán élt át. P. Joseph Prassad beszélt evangelizációs tevé-kenységérõl Basilea-ban, majdpedig P. Sandro Vella Ocarm tartott egy lecito div-ina-t az Apostolok Cselekedeteinek 27-ik és 28-ik fejezeteirõl, melyben Lukácsbeszámol szent Pál hajótörésérõl, mely Málta szigetén történt.

A találkozó utolsó napján P. Saverio Cannistra, a Rend Generális elöljárójaegy elõadást tartott a növendékeknek, „A Kármel: egy karizma az európai Egy-ház szolgálatában” címmel.

Az elõadásokon túl a növendékeknek lehetõségük nyílt meglátogatni a „SzentPál Barlang”-ot és más különbözõ helyeket Málta szigetén. Nem hiányozhatotta Rend jelentõsebb helyeire való látogatás sem, mint például a Szent Teréz Kegy-helyen, Birkirkara városában, illetve az Avilai Szent Terézrõl nevezett régi Mis-sziós Szemináriumban, amely a Terézi Kármel elsõ alapítása volt Máltán 1624-ben.

125Kármel 2010/4-5 KÁRMEL LITURGIKUS NAPTÁR

Kármel liturgikus naptár

OKTÓBER

1. péntek A Gyermek Jézusról nev. (Lisieux-i) Szent Teréz – ünnepegyháztanító

(7. csütörtök) Gyõr: templomszentelés évfordulója – fõünnep)15. péntek JÉZUSRÓL NEV. SZENT TERÉZIA ANYÁNK – fõünnep

(16. szombat) Budapest: templomszentelés évfordulója – fõünnep)

NOVEMBER

6. szombat Boldog Jozefa Naval Girbés, – választható emléknap8. hétfõ Szentháromságról nev. Boldog Erzsébet, – emléknap

14. hétfõ Kármelita Mindenszentek – ünnep15. kedd Rendi Halottak napja23. kedd Kalinowszki Szent Rafael – ünnep29. hétfõ Boldog Dénes és Redemptus, – emléknap

DECEMBER

11. szombat Szent Mária Maravillas – választható emléknap14. kedd Keresztes Szent János – fõünnep16. csütörtök Angyalokról nev. Boldog Mária – választható emléknap

Rendi Szentjeink mûveinek rövidítése:

Avilai Szent Teréz: Keresztes Szent János:Ö – Önéletrajz KU – A Kármelhegy útjaTU – Tökéletesség útja Éj – A lélek sötét éjszakájaBV – Belsõ Várkastély SzÉ – A szellemi páros énekAlap. – Alapítások könyve ÉSz – Élõ SzeretetlángEÉ. – Elmélkedés az Énekek Énekérõl L – LevelekL – Levelek

A rövidítések elõtti szám a könyv számát (pl. 2KU = A Kármelhegy útja, második könyv) vagy a lakás számát (pl.6BV = Belsõ várkastély, hatodik lakás) jelzi.

124 ÖKUMENIKUS KÁRMEL Kármel 2010/4-5

ÖKUMENIKUS KÁRMEL: „A TERÉZI KÁRMELCSALÁDJÁNAK MAGJA”

z Ökumenikus Kármel a Cantabria-i Cavadában, Spanyolországban szü-letett, 1996. júniusában, mint a Sarutlan Kármelita Család egy kis magja. Ez azÖkumenikusnak és a vallásközi párbeszédnek egy új útja, az imádságban más hit-vallású keresztényekkel és más vallások hívõivel.

A Sarutlan Kármeliták 2004. májusában fogadták el a 2003. júliusában a finnLuteránus Egyházban a Hannele Kivinen de Fau (aki tagja az ÖkumenikusKármelnek) kezétõl indult Ökumenikus Monasztikus Kármel megteremtésénekideája által vezérelt kezdeményezést.

A Vartisaari sziget magánya egy olyan hellyé alakul, ahol Istennel lehet talál-kozni a Kármel nagy mesterei Jézusról nevezett Szent Teréz és Keresztes SzentJános mûveinek olvasásával és tanulásával.

A folyóiratot gyõri szerkesztõségünknél lehet megrendelni. Nincs meghatározottelõfizetési díja, adományokat fogadunk el érte. Egy szám önköltségi ára. kb. 290.-Ft(postaköltség nélkül). Ez csak irányár. Aki ennél kevesebbet tud adományozni, annaksem szûntetjük meg elõfizetését, amennyiben igényt tart újságunkra. Csekkeket éventekétszer postázunk, a folyóirattal együtt, azon lehet fizetni (a magas banki díjak miattajánlatos csak évente egyszer megtenni, nagyobb összegben).

Köszönjük, hogy imáikkal és anyagi hozzájárulásukkal támogatják Rendünket ésfolyóiratunkat. Isten fizesse meg. Minden jótevõnkért templomainkban havonta egyszentmisét mutatunk be.

Számlaszámaink:

Sarútlan Kármelita Rendtartomány Gyõri Rendháza és TemplomaBank: UniCredit 10918001-00000020-63350043 (erre lehet a folyóiratra szánt adomá-nyokat befizetni)

„Kármelita Kispapok neveléséért és P. Marton Marcell Boldoggáavatásáért”alapítvány(Célja: a nevében foglaltak és a Kármelita Rend összes tevékenységének támogatása.Közhasznú szervezet! Az adományok az adóalapból levonhatók)Bank: 11100104-18055359-10000001; Adószám: 18055359-1-41

BEKÖSZÖNTÕ …………………………… 1LELKISÉG ………………………………… 2

Mert Téged megismerni tökéletes igazság…

Szent Teréz és az Örök Igazság ……… 2

Az imádság „igazsága” ……………… 12

Az Igazsággal való találkozásSzent Teréz életében ………………… 17

Prohászka Ottokár gondolataiaz igazságról ………………………… 26

Kegyelem és szabad akarat…………… 28

Szent Ágoston vallomásaiés Avilai Szent Teréz önéletrajza …… 32

AVILAI SZENT TERÉZ SZÜLETÉSÉNEK

5. CENTENÁRIUMA………………………… 35

Gondolatok Szent Terézia önéletrajzátolvasva ………………………………… 35

Jézusról nevezett Szent Teréz önéletrajzaXXXII. ……………………………… 42és XL. fejezet ………………………… 48

Együtt a tökéletesség útján…………… 59

A tökéletesség útja …………………… 61

NEM CSAK GYERMEKEKNEK ……………… 70A Sóbaba ……………………………… 70

A Rózsafüzér…………………………… 76

Rejtvény ……………………………… 80

A KÁRMEL NAGY CSALÁDJA …………… 82

Egyedül az egyetlennelA sarutlan kármelita nõvérek rovata

Testének az Egyháznak javára………… 82

Mit adott Szent Terézia anyánkönéletrajza által a Szentlélek? ………… 87

Norbert Cummins OCD: Új életKrisztusban, az V. lakás ……………… 88

Hogyan látta késõbb Fernandez Gergelyprovinciális a Szent József kolostoralapítását ……………………………… 92

A világban, de nem a világbólA világban élõ Kármel rovata

A Keszthelyi VÉK Közösség olvassaSzent Teréziát ………………………… 94

Beszámoló a máriaradnaizarándoklatról ………………………… 98

A Lélek imádkozik …………………… 99

Lelkigyakorlatos beszámoló(k) ……… 101

Deészisz ikon ………………………… 107

Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe … 109

Hogyan jutottam el Rómába ... ……… 111

IN MEMORIAM …………………………… 113

A Gyermek Jézusról nevezettTheresius testvér (Prescher Fülöp) … 113

Maradjatok meg szeretetemben (Jn 15,9) 114

POSTALÁDÁNKBÓL ……………………… 116

Tisztelt Szerkesztõség ……………… 116

HÍREK–ESEMÉNYEK …………………… 116

Gyõri templomi lelkinapA székesfehérvári VÉK szemével …… 116

Kármel liturgikus naptár …………… 118

„Emészt a buzgalom az Úrért” ……… 119

A VII. „Sarutlan KármelitaNövendékek Európai Találkozója”…… 121

Ökumenikus és vallásköziKármel Finnországban ……………… 123

Ökumenikus Kármel: „A TeréziKármel családjának magja” ………… 124

Kármel liturgikus naptár …………… 125

Egy évben hat szám jelenik meg.Kiadja a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány

8360-Keszthely, Tapolcai út 1/A, Tel-fax: 83/311-601www.karmelitarend.hu

Szerkesztõség: Kármelita Rendház, 9021 Gyõr, Aradi vértanúk u. 2.E-mail: [email protected]

Tel.: (96) 618 863, Fax: (96) 618 864A kiadásért felel P. Bakos Rafael O.C.D. tartományfõnök

Felelõs szerkesztõ: P. Puvák Tarzíciusz O.C.D.Borítóterv: Fehér Márta

Nyomdai elõkészítés: Pozsgai AttilaNyomta: Regia Rex Nyomda, Székesfehérvár; felelõs vezetõ: Szánthó Zoltán

Documents

igazság - Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány · n vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” – mondta Jézus tanítványainak