I AZ ÉV FÁJA 2016 ~

Amezei szilhez már a történelemelötti időkben is szorosan kötő-dött az ember. Fájából bútort,kiváló ágyútalpat, harangten-

gelyt, erjesztőkádat készítettek, kérgénekfőzetet a népi gyógyászatban hasznosítot-ták, míg lombja a kérődző állatok egyiklegjobb takarmányféleségének bizonyult. Aszárazság és a nedvesség váltakozását job-ban bírja, mint bármelyik más fa, különö-sen tartós vízállóságával tűnik ki. Éppenezért vízfelszín alatti építkezéshez kiválóanalkalmas.A legrégebben ültetett fafajaink közötttartjuk számon, így természetes elterjedé-si területén kívül olyan termőhelyeken ismegtaláljuk. ahol spontán nem jelenik meg.Matuzsálemi korú, roppant méretű egyedeitegykor szent faként tisztelték, a középkor-ban Olaszországban, Franciaországban ésAngliában például gyakran ilyen faóriásokalatt hirdették ki a törvényeket. Napjaink-ra azonban Európa-szerte visszaszorult ezaz egykor nagyon fontosnak és hasznosnaktartott fafaj.

EGY KIS RENDSZERTANAz egymással jól kereszteződő, nagy fajonbelüli változatosságot felmutató szilek rend-szerezésével már az ókori természettudó-sok, Theophrasztosz, Columella és Pliniusis próbálkozott, mielőtt Linné az 1753-banmegjelent Species Plantarum című rnűvé-

ben az összes európai sziltaxont - Ulmuscampestris néven - egy fajként közölte.Ebből a tágabban értelmezett szilfajbólhasította ki 1762-ben William Hudson lon-doni gyógyszerész és botanikus a hegyi

szilt, míg Philip Milier, a chelkus kert főkertesze 1768-ban aben vett rnezei szilt (u. minors. S ~hogya morfológiaijegyeiben I~'

a faj leírója és névadója.A tudományos nemzetségnév. az Llatin köznyelví alakból származi '.mint a faj nevek is. A mezei szil zifaj nevei közül a régebbi campegít, meze it jelent, utalva a fa lealel eélőhelyére. A mos-

BOLTOZATOS LOMBSÁTORezei szil lornbhullató, méretes fa, akár a

mereres magasságot is elérheti. Lombko-~aja igen változatos, zárt állásban idősebb

orban sátorozó, ágai felfelé törők, szabadban viszont nagy, ovális lombsátrat fej-. törzse ekkor hamarabb szétágazik. A

ereg barnásszürke, hosszú, mély barázdák-- - es domború bordákkal.

Az idősebb egyedek hajtásai többnyire bóko-Feltűnő sajátossága a váltakozó rügy- és

elállás, emiatt a levelek egy síkban, jobb-id-balra váltakozva helyezkednek el, így leg-

an képesek hasznosítani a fényt. A fiatalok, a levelek nyele és fonákja, valamint

a pálhák vörhenyesen mirigyesek. Vastag,bőrnemű. fűrészes szélű, feltűnően

e vállú levelei középen a legszélesebbek.1ár lombfakadás előtt virít, csomókban nyí-

o. szélbeporzású virágai sötétpirosak. két-ak, az ivarszerveket négy-öt forrt lepel

edi. Lependéktermésében a makkocska atermés csúcsahoz áll közelebb.A hazai szilfajok közül legjobb a regene-ralodóképessége, ekképp a csonkolásokat

önnyen helyrehozza. Jól sarjad tuskó ról és=.'ö érről is, a szomszédos egyedek gyökereig:'akran ősszenőnek. és az összenövésekeneresztul tápanyagcserét folytatnak. Ezzel

magyarázható, hogya kivágott egyedek tus-zói gyakran tovább élnek.'áltozatai közül legfeltűnőbb a parás rnezei

tani minor faj névjelentése kis méretű,kicsiny, amely arrautal, hogya legkisebb levelű az europai

"ezer fal áros, halom, dűlő, határrészviseli a Sz; as. Szilágy nevet"

szilfajok közül. A carpinifolia magyar meg-feleléje pedig gyertyánlevelű, mivel levelei

valamelyest tényleg hasonlítanak a özön-séqes gyertyán levelei re.Szil szavunk egy IOl5-ben datált (keltezeoklevelünkben bukkan fel először Scylfanéven, míg a Tihanyi apátság 1055-belialapítólevelében zilu kut helynévre bu -kanhatunk. A nyelvészek szerint a szil szóősi, finnugor eredetű, amelynek a korabeliszálláshelyek, megtelepedések kutatásábanvan jelentősége. Eötvös Károlyegyébként aszilt a magyarság nemzeti fájának tekin-tette, "mivelhogy ezer falu, város, halom,dűlő, határrész viseli a Szilas, Szilágy nevet.

S a hol ez a név van, ott magyar lakik, ottmagyar telepedett meg ezer év elött." Érde-kesség, hogy Szemere Pál a nyelvújítás ide-jén, l816-ban a szil főnévból alkotta meg aszilárd szavun kat.

szil (f. suberosa), amelynek vesszői és galy-lyai erősen paralécesek, és különösen télen,lombjavesztett állapotban feltűnők. Vélhe-töen nem öröklődő tulajdonságról van szó,hanem termőhelyi szélsőségnek (példáulekély termőrétegnek és száraz, napsütöt-

te élőhelynek), valamint a korábbi soroza-to sarjaztatásoknak köszönhető az inten-zív paraképzés. A változatok egyedei lassúnövekedésűek, többnyire cserjeterrnetúek,

idős példányokról nincs tudomásunk.

NAGY HŐIGÉNYA sík és dombvidékek fafaja, a közép hegy-

ségekben nagy hőigénye miatt csak az ala-csonyabb régiókban található meg. Folyó-inkat sík vidéken, de gyakran dombvidékivölgyekben is széles ártér szegélyezi. Ennekmagasabb térszínein alakultak ki a kemény-fás ártéri erdők. A mezei szil egyik tipi-kus élőhelye a tölgy-kőris-szil, más néven

30 I TermészetBúvár 12016/1. ----------------------------------

keményfás ligeterdő. ahol a kocsányos tölgy-gyel, a magyar kőrissei és a vénic-szillelalkot állományokat. Itt éri el termőhelyioptimumát, ezeken a részeken akár nyolchétig tartó elöntést is elvisel károsodásnélkül.

Jakucs Pál és mások kutatása szerint a ter-mészetes vegetációban ezek aligeterdőkegykor hazánk területének csaknem egyötö-dét boríthatták, napjainkban azonban csakmintegy 0,2 százalékon lelhetők fel nagy-részt már átalakult, lerontott állományaik.Ártéri termőhelyein a nemesnyár-ültetvé-nyek telepítése miatt is drasztikusan vissza-szorult. A gyertyános-kocsányos tölgye-sekben, cseres-tölgyesekben, homoki, szikiés lösztölgyesekben, valamint ritkábban amész- és melegkedvelő tölgyesekben mégmegtalálható. Az erdőbelsőből kiszorult,megmaradt egyedei az intenzív, monokul-túra-szemléletű gazdálkodás, valamintbetegségei miatt inkább az erdőszegélyekentengődnek. Míg a garádokban (kerítésekben,gátakon), tüskés sövényekben, mezsgyékenjellemző lehet. Mivel könnyen hibridizá-lódik, a mezei szilnek több kultúrváltozatalétezik, amelyek közül egyik legkedveltebbaz Angliában nemesített 'Jacqueline Hillier'.A faj számos nemesített fajtáját díszfaként,vagy sorfaként ültetik, de a szilfavész ótaritkábban keresik őket.

VÉSZ ES SZILFAVÉSZA génvagyon károsodásánál fenyegetöbbekazonban a járványok, amelyek a fa pusz-tulására vezetnek. Röviddel az első világ-háború után, 1918-ban Franciaországban,majd hamarosan Hollandiában lépett fel aszilfavész, amely járvánnyá szélesedett, ésaz 1950-es évekig számottevően megtize-delte az európai szilállományokat, legjobbana mezei szilét. Az 1920-as és 1930-as évek-ben a járvány egész Európára kiterjedt, és az1920-as évek végén az Egyesült Államokbais behurcolták a kórokozót.Földrészünkön az 1960-as években újabbjárványhullám kezdődött, amely napjaink-ban is tart. A pusztulás még erőteljesebbévált, amelynek következtében a mezei szilszinte valamennyi idősebb egyede elpusz-tult, és jobbára csak fiatalok maradtak. Akórokozó az Ophiostoma ulmi nevű gomba,amelyet a szil-szijácsszúk visznek az egyikfáról a másikra.A gomba a fatest működő edényeit tömi el(ezt tracheomikózisnak nevezik), és ennekkövetkeztében a víz és az ásványi sók

szállítása nehezebbé, vagy lehetetlennéválik. A megtámadott fákon előbb hervadá-sos tünetek jelennek meg, majd végül a faelpusztul.

A mostani másodikjárványhullámban akórokozónak egy Észak-Amerikából vissza-került, fokozottan agresszív típusa okozzaa betegséget, amelyet a szakemberek már újfajnak (O. novo-ulmi) tekintenek. Ez a prob-lémakör is rávilágít arra, hogy az idegenbőlbekerült fajok mennyi gondot okozhatnakőshonos növény- és állatfajaink esetében.

.NEVEZETES FAKA fa idős példányai hoz nemritkán nevesszemélyiségekkel, történelmi események-kel kapcsolatos legendák is kapcsolódnak. Alegendás fák ugyan már régen elpusztultak,de az emlékezés tovább élteti őket. Nálunk alegnevesebbek a balatonakarattyai Rákóczi-sziI, a Szekszárdtól délre, a Csatári-patakpartján élt Balogh-fa, valamint a martonvá-sári park egykori idős szilfája volt. De a farobusztus méretei is felkelthetik az érdeklő-dést. Hazánkban ma a legtermetesebb pél-dánya Lovasberény és Csákvár közötti műútmentén látható, törzskerülete 490 centimé-ter, koronája azonban villámkár következté-ben megsérült.Európa legtermetesebb mezei szilfáját afranciaországi Biscarosse mellett találjuk,amelynek törzskerülete 789 centiméter,korát 300-400 évre teszik. Ehhez a fához ismonda fűződik. A legidősebbnek tartott pél-dány (Orrne de Sully de St-Augustin) szinténFranciaországban él Kerkpleinben, amely-nek korát 415±1O évre becsülik.

ELTERJEDT, DE RITKA FAJAz Év fája Európajava részén őshonos,hiányzik viszont Nagy-Britanniából, Hollan-diából, a Skandináv-félszigetről és Északke-let-Európából. Meghódította a Földközi-ten-ger szigetvilágának nagy részét, előfordulDélnyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában (Algé-riában) is. Nyugat-Ázsiában kifejezetten gya-kori. Az utolsó jégkorszak (pleisztocén) alattDél-Európában talált menedéket, és csak ajég visszahúzódása után indult meg északra.A pollenvizsgálatok kiderítették, hogy Nyu-gat- és Közép-Európában nuntegy ötezerévvel ezelőtt lényegesen lecsökkent a gya-korisága, később viszont egyre több helyenültették, így ismét elterjedt. E .szílhézagnak"többféle magyarázata született. A ma legel fo-gadottabb nézet szerint ezeken a területekena marhatenyésztés nagyarányú fellendülése

miatt a jószágok téli takarmányozása mi ndtöbb szárított szil- és kőrislombot igényelt, ésez a faj visszaszoru lásá ra vezetett. A szilekés különösen a mezei szil második nagyará-nyú állománycsökkenése a xx. század elsőévtizedeiben, a szilfavész miatt következettbe, és napjainkra aggasztó mértékűvé vált.

Az Év fájának választott mezei szil a magyartáj eltűnöfélben levő, egykor igen megbe-csült eleme, megőrzése fontos erdészeti fel-adat lenne. A további állománycsökkenésmegelőzésében az élőhely-rehabilitációnak.a természetközeli ártéri erdőgazdálkodásnak

van kiemelkedő szerepe.

11111111111111111111111111111111111111111111

A MEZEI SZIL I 31