A MEZŐBERÉNY I. KERÜLETI EGYHÁZKÖZSÉG INGYENES IDŐSZAKI LAPJAXVI. évfolyam, 1. szám · 2013. húsvét

„És ahogyan Mózes felemeltea kígyót a pusztában, úgy kellaz Emberfiának is felemeltetnie,hogy aki hisz, annak örök életelegyen őbenne.” [Jn 3,14–15]

M ennyi idő és milyen tényezőksarkallják arra az embert, hogy

elforduljon Istentől, megtagadja azt,aki csak jót akar adni? A hosszú ván-dorlás alatt elfogyott a választott néptürelme, nem hitte már Ura jó akaratát amegpróbáltatások között – ellene lá-zadt, felülbírálta. Ott volt velük, a népközött az elégedetlenség csírája, ma-gukban hordozták az ősellenség ful-lánkját, ezért elég volt egy keservesebbútszakasz, néhány óra, amikor üresgyomorral kellett róni a métereket. Ak-kor elhomályosult a megígért országszépsége, köddé vált az egyiptomi sza-badulás csodája.

Neked, Testvérem, mire van szük-séged, hogy elfordulj Istentől, a Temennyei Atyádtól? Egy nehezebb élet-szakasz, amikor megfogyatkozik azerőd, amikor egészséged megromlik,szeretteid, barátaid messze kerülnektőled, munkádban kellemetlenségek-kel, környezetedben rosszindulattaltalálkozol?

Isten megmutatta a pusztában ván-dorló népének, mi vár azokra, akiknem akarják az ő vezetését, konokulelfordulnak tőle. Büntetés, keményokulás. Ott kígyók halálos marása tép-te fel a húst. Ez volt a büntetés. A szentIstent nem lehet megcsúfolni, megvet-ni, jó szándékát meghazudtolni. Mégis,kegyelmes és mentő szeretete akkor isbennünket keres, amikor fenyítenikényszerül. Mi ezért már a keresztenlátjuk a büntetést.

Nem olyan egyszerű az, amikor az

Úr Jézus haláláról beszélünk. Van széphalál – amit bár költőnk nem kívántmagának – „Ágyban, párnák közt halnimeg”. Élettel betelve, magas kort meg-érve már úgy érezzük, szabad elmenniebből a világból. Sokak szerint (egyesországok törvényei is így rendelkez-nek) van megérdemelt halál: a velejéigromlott emberé. S létezik olyan halál,ami egy rossz döntés következtébentörtént: értelmetlen halál gyorshajtásvagy ittas vezetés miatt. Az ÚR Jézushalála rettenetes halál. Nem csak azért,mert embertelen fájdalmakat kellett el-viselni a megkorbácsoltatás és kereszt-hordozás miatt. Rettenetes felismerésaz, hogy ott látjuk a büntetést. Egy ár-tatlan férfi kínszenvedését és haláltu-sáját követjük végig. Tehát nemcsakszánalom vagy elborzadás kell elural-jon bennünket, hanem a szégyen. Mi-lyen mélyre tud süllyedni az ember, akiártatlant gyilkol, aki a szerető, áldó ke-zet szegezi oda!

Megdöbbentő, hogy napról napracsak tetézzük az ő fájdalmát azzal,hogy mi is tudunk egyik pillanatról má-sikra istentagadók, Krisztus-ellensé-gek lenni, hallgatva a vádlóra, a sátánhangjára, aki lázít Istenünk ellen, akinevetve csábít a rosszra. S ott a bünte-tés, ott függ a kereszten. Mert a bűnzsoldja a halál! Bántó szavaid miatt, ci-nikus leszólásod és gúnyos pillantásodkövetkeztében, azért mert nem tudtáligazat mondani és önzetlenül szeretni,s azt gondoltad, Isten helyébe lép-hetsz… S mert Urunk gyűlöli a bűnt, otta büntetésed a kereszten! Miattad éshelyetted szenvedett az Isten Fia! Demiattam, helyettem, értem is!

Ha őszinte bűnlátással, bűnbánattaljövünk Urunk elé, imádsággal a szí-vünkben, szabadulásért kiáltva, akkorvan szabadulás! Mózes hálátlan népé-

nek is volt. Van szabadulás! Az Úr elké-szítette a szabadulás lehetőségét. Nemegy parancsszóval, hogy „Kígyók, visz-sza!”. Hanem egy eszköz segítségével,a póznára szegezett érckígyóval. Hogyaz ember maga keresse azt, Aki a sza-badulás lehetőségét adja. „Nézz fel akígyóra, csak pillants oda, csak emeldfej a fejedet, elég a gyógyuláshoz!” – Abűnök, a kísértés, a bennünket körül-vevő gonoszság nem szűnik meg, deelég ránézni a keresztre, hinni a Szaba-dító erejében. Nézz oda, ahova fel-emeltetett az Emberfia! Mert az szaba-dulásod egyetlen esélye.

Hihetetlen, esztelen szavaknak tűn-nek? Pedig nem véletlen szép böjtiénekünk egyik sora: „keresztfa titkatündököl”. Nem a „jóistenke” az, akitemlegetni kell, hátha oltalmaz, hanema győzedelmes Krisztusra kell nézni,aki keresztre ment, szabadulást hozotta bűntől, az ellenség uralmától, a po-kol szenvedésétől, sőt a halál legyőző-jének is bizonyult, feltámadása által! AzŐ szeretete, hatalma biztos. Szabadítóerejének tényére ráállhat mindenki,aki szívvel vallja: miattam, helyettem,énértem tette!

Nagypéntek az evangélikusok leg-nagyobb ünnepe. A Feltámadás ünne-pe az egész kereszténység örömünne-pe! Hiszen a kettőt együtt kell látni:előttünk áll a szenvedő Isten Fia, aki-nek végtelen szeretete ezt a szörnyűsé-get is vállalta értünk. Ugyanakkor ittvan velünk valóságosan a dicsőségesIsten Fia, akinek hatalma a halálnál isnagyobb. Így láthatjuk ezen a tavaszonönmagunkat ismét Isten Fiának győze-delmes, szabadító szeretete fényében.Higgyetek benne, hogy igaz reménye-tek, örök életetek is legyen őbenne!

LÁZÁRNÉ SKORKA KATALIN

Kereszten keresztül látni a Feltámadottat

•• Áldott ünneplést kíván az I. Kerületi Evangélikus Egyházközség Presbitériuma ••

V annak istenkeresők, akiket a szí-vük indít Isten keresésére. De en-

nek megható titka az, hogy e keresésmögött a szentséges Isten áll. A kere-sett isteni személy, a mi Urunk kereste-ti önönmagát. Nem az emberi lélekgyümölcse az istenkeresés, hanem is-teni kezdeményezésről van szó. Cso-dálatos állapot az istenkeresés, mert ezmár istenközösség a lélek mélyrétegé-ben, és egyszer csak kinyílik a bimbó,és a hit szép virága borítja be életünkfáját, és így lesz megfelelő gyümölcs.Szellemi kaland ez, amire saját érde-künkben kell vállalkoznunk, mert úgyalkotott meg minket a Teremtőnk,hogy mindig többre vágyjunk annál,amivel éppen rendelkezünk. Ez igaz azanyagiakra is, de nagyon igaz a lelki,szellemi igazságokra nézve is: mindigtöbb kell.

Sok érdekes és tanulságos történel-mi beszámolót olvashatunk a Bibliá-ban, és most ezek közül kiemeljük azt,amelyben Roboám és Jeroboám hábo-rúskodásáról van szó. A történet magaelszomorító, de van benne egy csodá-latos jelzés az istenkeresés igazságávalösszefüggésben (2Krón 11).

Nem bonyolódunk bele a háborús-kodó királyok kölcsönös területi köve-teléseibe, mert örökké ismétlődő em-beri alapképlet ez a mindent megsze-rezni akaró kapzsiság. S ez még csaknem is királyok és hatalmasok, biro-dalmak és országok között van így, ha-nem van ennek individuális szintre le-bontható értelmezése is. Roboám ésJeroboám történetéből elég annyit tud-nunk, hogy mind a ketten igényt tartot-tak a királyi címre és hatalomra, és en-nek volt a végzetes következményeegy öldöklő háború lehetősége. Általá-nos és elszomorító igazság, hogy habirtoklási vágy miatt ember fordul em-ber ellen, azonnal kész a veszekedés-re, harcra, gyilkolásra. Itt a történetbenazonban Isten közbeavatkozik, meg-bízza küldöttét a következőképpen: Is-ten embere parancsot kapott arra,hogy akadályozza meg a gyűlölködőfeleket, tántorítsa el őket a háborútól,mondván „ne harcoljatok testvéreitek-kel”. Isten csodát tett, mert legalább azegyik fél engedelmesen hallgatott azÚr szavára.

Roboám az, aki hallgatott az Úr sza-vára, ezért nem háborúzni indult, ha-nem ellenkezőleg: biztonságot terem-tő építkezésbe kezdett és biztosította anélkülöző lakosok élelmiszerellátását,

a békés és munkás életet, és ez a bé-kés, építő, bölcs politikai döntés óriásihatással volt messzi környék lakóira,papokra és lévitákra, akik hajlandókvoltak még ingóságaikat, mezőiket ésházaikat is elhagyva a békés építkezéstfolytató királyhoz csatlakozni, tömege-sen. Mert az egészséges ember békéreés normális életre vágyik.

Ám nemcsak papok és léviták vágy-tak erre a békés és harmonikus életre,hanem ezt olvassuk a Szentírás lapjain:„A papok után Jeruzsálembe mentekIzráel valamennyi törzséből azok is,akiket szívük arra indított, hogy keres-sék Izráel Istenét, az URat, és áldozza-nak őseik Istenének, az ÚRnak.”[2Krón 11,16] Istenkereső emberekrőlolvasunk, akiket szívük indított arra,hogy az Urat keressék, mert élt bennüka lélek ősi sejtése, amit majd a NázáretiJézus – az ószövetségi Szentírást idéz-ve – ezekkel a szavakkal tesz újszövet-ségi kijelentéssé: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanemminden igével, amely Isten szájábólszármazik.” [Mt 4,4] – vö. 5Móz 8,3.Nemcsak kenyérrel, anyagiakkal, evi-lági értékekkel él az ember! Hatalmaslelki igazságot mondott ki Jézus ebbenaz igében is: „Mit használ ugyanis azembernek, ha az egész világot meg-nyeri, lelkében pedig kárt vall?” [Mk8,36]. S óriási ígéret van ebben az igé-ben is: „De keressétek először az ő or-szágát és igazságát, és ezek is mind rá-adásul megadatnak nektek.” [Mt 6,33]Isten országa keresése mellett, alatt ésáltala megoldódhatnak anyagi gondokis, de hisszük, hogy nagy kérdéseinkreis világos válaszokat kapunk a Szentlé-lek által.

Nem állítjuk, hogy korunkban tö-meges jelenség lenne az istenkeresés,de tapasztalataink szerint egyre töb-ben vannak, akik szívükben egy titok-zatos és különleges nyugtalanságot ta-pasztalnak meg. Lehetne ezt a nyugta-lanságot (felületesen és divatos szóval)„idegeskedésnek” is nevezni. Ez azidegeskedés egy olyan elképesztő mo-dern jelenség, aminek okára senki semtud értelmes elmélettel rávilágítani,csak találgatások vannak. Ezt a nyugta-lanságot tapasztalta meg Augustinus,aki híres könyvében (Vallomások) ígyfogalmazta meg: „… nyugtalan a miszívünk, míg meg nem nyugszik ben-ned.” Mert csak ideig-óráig elégségesaz ember számára a földi lét, bárki éle-tében elérkezhet a szent nyugtalanság,

a dolgok, a lét lényegére vonatozó kér-dések ideje. Miféle nyugtalanságrólvan szó?

Ebben a lelki kalandban Istené a fő-szerep. Mert igaz, hogy mi, emberekéljük át ezt az oktalan – látható okoknélküli – idegességet, nyugtalanságot,de nyugtalanságunk mögött a szentsé-ges Isten érhető tetten életünkben: „Vi-gasztalódj, nem keresnél, ha már megnem találtál volna.” (Blaise Pascal híresállítása). A keresés lelki állapotábanmár Isten felé fordultam, már a vonzás-körében vagyok, csak még nem látokvilágosan.

Az istenkereső ember hittel össze-függő kérdéseket tesz fel, és méltán re-ménykedhet olyan válaszokban, ame-lyek tovább segítik élete lelki küzdel-meiben. A Szentírásból tudjuk, hogycsodálatos áldások kísérik azok életét,akik „az Urat keresik”. Először is ez akeresés nem reménytelen, mert éppena keresett szent Személy áll a keresése-ink mögött, másrészt pedig Pál apostolszerint Isten „nincs messzire egyikünk-től sem”, „mert őbenne élünk, moz-gunk és vagyunk.” [ApCsel 17,27k]

Istenkeresésünk legbiztatóbb lelkiháttere a Szentlélek Isten, aki már azószövetségi törvénykönyvben ilyen ki-jelentést adott: „De ha keresni fogod ottaz URat, a te Istenedet, megtalálod, hateljes szívvel, lélekkel keresed.” [5Móz4,29] Mondhatnánk, hogy biztosra me-gyünk. De nem a mi kitartásunk miatt,hanem Isten szent ígérete miatt. Akikeres, talál! (Mt 7,8 és Lk 11,10) Aki Is-tent keresi, már meg is találta, csak megkell adni a saját lelke számára a kérdé-sekre keresett válaszok beérésénekszent idejét. A vetés és a beérés közöttidőnek kell eltelnie. A kérdések felve-tése és a válaszok megemésztése idő-igényes.

Áldás jár együtt az istenkereséssel.Olyan áldás, amiről nem is álmodna azember, méghozzá a boldogság áldása azsoltáríró szerint: boldogok, akik „tel-jes szívvel keresik őt” (Zsolt 119,2). Sez már a boldogságnak az a titka, ame-lyet Jézus hegyi beszédének sorozatá-ba illeszthetünk bele (Mt 5,1kk).

Istenkeresők ma is vannak. Hivat-kozhatnánk neves lélekgyógyászokempirikus tételeire, hogy az emberi lé-leknek pedig van vallásos funkciója,amivel törődni szükséges, de mi ittnem ezt tesszük, mert tartózkodni sze-retnénk a bálványimádás leghalvá-nyabb veszélyétől is. Mert az ember

201 /3 12

Akiket szívük arra indított, hogy keressék az Urat

3201 /3 1

magától nem az élő Istent keresi, ha-nem egy rendelkezésére álló, használ-ható istent, azaz bálványt, és elsősor-ban erre vonatkozik – a bűneset mel-lett – a megrendítő, és minket leleplezőállítás: „nincsen, aki értse, nincsen, akikeresse Istent.” [Rm 3,11] – vö. Zsolt14,2. Ám istenkeresők azért vannak,mert az élő Isten indít erre a keresésre,és Ő maga akar nekünk az Ő tetszéseszerinti élethelyzetünkben és időpont-ban érvényes választ adni a kérdése-inkre. Jézus megkérdezte a betesdaibeteget: [Jn„Akarsz-e meggyógyulni?”5,6] Jézus kérdése itt és most: „Akarsz-ekérdéseidre Tőlem választ nyerni?”

Egyetlen esélyünket olvashatjuk kiTamás történetéből. A negyedik evan-gélista tömören elmondja, hogy a tanít-

ványok megrendült boldogsággal szá-molnak be Tamásnak arról, hogy láttákaz Urat, a Feltámadottat. Tamás vissza-utasítja ezt egy lakonikus, de nagyonmodern mondattal: a„Ha nem látomkezén a szegek helyét, és nem érintemmeg nemujjammal a szegek helyét, ésteszem a kezemet az oldalára, nem hi-szem.” Hányan mondják: ha nem lá-tom, nem hiszem. Tamás modern ké-telkedő, lehetne kortársunk is. S eljöttéletében az a pillanat, amikor Jézusmegállt Tamás szeme előtt, és megmu-tatta neki magát, sőt javasolta sebeinekmegtapintását. Tamás „csak” leborult,nem volt több kételye és kérdése, ki-mondta tömör hitvallását: „Én Uram ésén Istenem!” [Jn 20,25kk] Kérdezgeté-sünk végső esélye ez: Jézussal talál-

kozni! Ha átéltük ezt a találkozást, ak-kor Jézus szava ránk is érvényes: „ésazon a napon nem kérdeztek éntőlemsemmit.” [Jn 16,23]

Következzenek a kérdések, ame-lyek bárki kérdései lehetnek, de egyetne felejtsünk el. Nincsenek rossz kér-dések, csak figyelmetlen, türelmetlen,felszínes kérdezők vannak, akik nemadják meg önmaguknak a válasz meg-keresésének és feldolgozásának azesélyét. Vannak, akik csak elrejtőzköd-ni akarnak kérdéseik mögött, és ezértmesterséges kérdéseket találnak ki, éséppen ezért a válaszok iránt sem nyi-tottak.

RIBÁR JÁNOSny. esperes

Nagycsütörtök:– 17 órakor ünnepi úrvacsorai istentisztelet

a tanácsteremben

Nagypéntek:– 10 órakor ünnepi úrvacsorai istentisztelet

a tanácsteremben– 17 órakor passióolvasási istentisztelet a tanácsteremben– 18.30-kor ökumenikus keresztút zarándoklat

a Városházától

Húsvétvasárnap:– 5 órakor hajnali virrasztás a templomban– 10 órakor Feltámadás ünnepi istentisztelet úrvacsorával

a templomban– 16 órakor „Feltámadt az Úr!” – Könnyűzenei áhítat

a templomban

Húsvéthétfő:– 10 órakor Feltámadás ünnepi istentisztelet úrvacsorával

Füle LajosAz eltemethetetlen

Temették ólom-csüggedésbe,hitetlenség rongyába rakvaa félelem sivatagábaHarmadnapon feltámadott!

Temették tornyos templomokba,szertartások gyolcsai közé,imákból készült szemfedője.Harmadnapon feltámadott!

Temették ideológiákba,tagadás útszéli árkába,tudomány sziklái alá.Harmadnapon feltámadott!

Temették gyilkos hitvitákba,szent háborúk szennyes vizébe,sötét élet-cáfolatokba.Harmadnapon feltámadott!

Temetgetik ma is… Hiába.Nem rejti el se föld, se ég már,szív bűne, vagy ész érve, semmi,mert Ő MAGA AZ ÉLET.

KERÜLETI MISSZIÓI NAPKiskőrös, május 11. (szombat)

Fecske Orsolyarajza

Fecs

ke O

rsol

ya r

ajz

a

1. rész: Amiről már nemkellene vitáznunkAz egyháztörténet során ismételten

fellángolt a vita a keresztség körül. En-nek oka abban keresendő, hogy csaklassan következett be a kereszténygyülekezetekben gyakorolt keresztségelhatárolódása a más vallások – zsidó-ság és természeti- vagy misztériumval-lások – ilyen jellegű, vagy hozzá ha-sonló szertartásaitól. A másik okot afejlődés szolgáltatta: míg – Jézussalegyetértésben – az őskereszténységszilárd meggyőződéssel várta Isten or-szága hamaros eljövetelét, s annak fé-nyében a keresztségnek nyomatéko-sabban szükségét érezte, addig a 3–4.századi kereszténység már más prob-lémákkal kellett szembenézzen. A szá-zadok multán ellanyhuló felfogás és akeresztség laza gyakorlata ismételtenhozott elő keresztelő, azaz „baptista”irányzatokat, amelyek a keresztség szi-gorú szertartásához és nagyra értéke-léséhez ragaszkodtak, sőt ezt csaknemegyedüli ismertetőjelükké tették.

Az idők során mégis kialakult né-hány felismerés, melyeket közös kincs-eknek tekinthetünk, s amelyekről márnem kellene végtelen vitákat folytani.

a) „Megkeresztelkedett házanépével együtt…”Az újszövetség egyöntetű tanúság-

tétele szerint az első missziók egyik kí-sérőjelensége volt, hogy amikor egypogány vagy zsidó felnőtt a keresz-ténységre áttért és megkeresztelke-dett, vele együtt keresztelték meg házanépét, azaz a tágabb értelemben vettcsaládját is. Már Pál apostol is így ke-resztelte meg Sztefanász háza népét, sez a család lett Akhája „zsengéje”,vagyis első kereszténye (1Kor 1,16 és16,15). Valószínűleg ő keresztelte megLidiát és családját (ApCsel 16,15), vala-mint a börtönőréket Filippiben (ApCsel 16,33) és Kriszpusz családját Ko-rinthusban (ApCsel 18,8), sőt esetlegKornéliusz századosékat is Joppéban(ApCsel 11,14). Feltehetően így kell ér-teni Péter szavait is, aki első hallgatói-nak ezt kiáltotta oda: „Térjetek meg éskeresztelkedjetek meg… és veszitek aSzentlélek ajándékát, mert nektek szólaz ígéret, és a ti gyermekeiteknek…”[ApCsel 2,38–39]. Erre utalnának a há-zi táblák is (Ef 6,1–5; Kol 3,18–25), me-lyek a gyermekeket, mint „az Úrban”levőket, azaz megkeresztelteket szólít-ják meg.

Nem csoda, ha Origenész egyházitanító Kr. u. 235-ben azt állítja, hogy azegyház „az apostolok óta (ab aposto-lis) gyakorolja a kisgyermekek keresz-telését is (etiam parvulis baptismumdare)”. Római Hippolyt egyházi rend-tartásának (Kr. u. 220) 46,2–3. és

16,4–5. idevágó intézkedése így szól:„Mindenekelőtt kisgyermekeket (in-fantes) kereszteljetek. Mindazok szól-janak magukért (hitvallást?), akik márbeszélnek. Akik még nem beszélnek,azok helyett a szülők vagy a családhoztartozó mások szóljanak. Ehhez csatla-kozva kereszteljétek meg a felnőtt fér-fiakat, és végül a nőket…”

A Lyonban meghalt Iréneusz egy-házatya ennek a korai keresztelési gya-korlatnak (Kr. u.180 táján) ezt a teoló-giai megalapozást adja: Jézus azért jött,hogy „mindenkit megmentsen, akit Is-ten általa újjászült, a csecsemőket és akicsiket, a gyerekeket, a fiatalokat és azöregeket”. Nem kétséges, hogy az újjá-születésen a keresztséget kell érte-nünk.

Már a második században ismerősvolt a „holtakért való keresztelkedés”vagy „helyettesítő keresztelkedés”, sezzel kapcsolatban magától értetődő-en keresztelték a halálos veszedelem-ben levő gyermekeket is. Már egy ko-rai zsinat (a spanyolországi Elvirában)is kénytelen volt a szükségkeresztség-gel foglalkozni, amely korra való te-kintet nélkül gyakorolandó.

Jó, ha mindezt a korabeli zsidó és(később) görög gyakorlat hátterénnézzük. Ha egy pogány család zsidóválett – a Talmud külön rendelkezett az ittalkalmazandó szabályokról –, akkor afiúgyermekeket, korra való tekintetnélkül, azonnal körülmetélték, a há-rom évesnél nagyobb lányokat pedigmegkeresztelték. Pogány szülők átté-rése után született fiúgyermekét márnyolcadnapon metélték körül, mintbármely más zsidó fiút. Ha azonban aszülők áttérése előtt született meg a fiú-gyermek, akkor az anyja keresztelőjenapján volt a körülmetélése is.

A korabeli görög társadalomban isigen nagy figyelmet szenteltek a gyer-mekeknek. A misztériumkultuszoknaknevezett vallási közösségekben a gye-rekek 7–8 éves kortól fogva nemcsakministránsok, lektorok vagy énekeseklehettek, de tudunk hétévesekről, aki-ket „beavattak”, sőt korai tizenévesek-ről, akik az „ifjúsági vezető” kitüntetőcímét viselték.

Természetesen látni kell a keresz-tény keresztség, és a zsidó, illetve po-gány vallási gyakorlatok közötti tartal-mi különbséget. Nem is akartuk itt eze-ket egy színvonalra emelni. Inkább fel-hívtuk a figyelmet arra, hogy a zsidó éshellén világban induló és fejlődő ke-reszténység eleve versenyképtelenmaradt volna, ha a kicsik, tehát a gye-rekek részére nem nyújtott volna vala-mi ceremóniát, ünnepélyt, hangsú-lyozva vele, hogy ők mennyire fonto-sak a számára. Olyan világban, ahol pl.ilyen mondások közismertek voltak:„Ötévesen a Szentíráshoz (Tóra), tíz-évesen a törvénymagyarázatokhoz(Misora), tizenhárom évesen a Tal-mudhoz, tizennyolc évesen a házasságmennyországába” (ti. kell a gyermeketvezetni) – világosan látszott, hogy mi-lyen nagy figyelmet szenteltek a felnö-vőknek.

„Aki bűnös, értelmetlen és kiskorú,röviden tehát, aki boldogtalan, azt fo-gadja be az Isten országa.” Mi más ez,mint a boldogságmondások (Mt 5,3;11,25; Lk 15,7) félreérthetetlen üzene-te? Ennek megvalósulása történt egygyermek életében a keresztség által.

b) Írásban bizonyítottgyermekkeresztségMindez azonban nem homályosít-

hatja el a tényt, hogy a kereszténységelső két és fél évszázadából nincsenírásbeli bizonyítékunk a gyermekke-

201 /3 14

Beszélgetés a keresztségről

Fecske Orsolya rajza

5201 /3 1

resztség végrehajtásáról és gyakorlatá-ról. Ez pedig igen hosszú idő. Magya-rázhatjuk ezt úgy, hogy éppen, mivel akisgyermekek megkeresztelése min-dennapi bevett szokás volt, nem kellettkülönösen tanúsítani a gyakorlását. Deez igen gyenge feltételezés csupán.Ugyanakkor nem feledhetjük el, hogyaz egyházatyák Észak-Afrikából (Ter-tullianusz, Cyprianusz, Origenész),Rómából (Hippolytusz), Galliából (Iré-neusz) Spanyolországból (Elvirai zsi-nat) már igen korán úgy írnak a gyer-mekek megkereszteléséről, mint gya-korlott valóságról.

Egy történelmi utalás valószínűlegnagyobb súllyal esik latba, mint sokmás feltevés. Nem feledhetjük el, hogyaz ókorban milyen nagy szerepet ját-szott a hatalmasságok, gonosz erők,démonok hite. Az emberi élet ezeknekvan kiszolgáltatva, tehát fenyegetett,és félnie kell örökké – ez volt az antikvilág emberiségének közös réme. In-nen érthető, hogy az akkori uralkodókés királyok címei között feltétlenülmegtaláljuk a pásztor, az úr megjelölé-seket. Hiszen a pásztor nem csak legel-tet, terel, de a farkasok ellen is megvéd.Az úr pedig rabszolgák seregével ren-delkezik, akik alattvalói teljes védel-mét biztosítják. A gonosz erők támadá-sának pedig legjobban az újszülött éle-te van kitéve. Korabeli keresztény írókis osztják ezt a nézetet, és tudnak agyermekeket fenyegető „démoni szel-lemről” (spiritus daemonicus), illetve agyermek születésekor megjelenő és le-selkedő „gonosz démonról”. Hihető-leg ilyen félelem űzte azokat az édes-anyákat is, akik Jézustól gyermekükmegáldását kérték (Mk 10,13). Jézuskézrátételében látták a gonosz szelle-mek elleni védekezés legjobb orvossá-gát. S hogy ez az elképzelés a gyerme-kek esetleges megkeresztelésénél ismár nagyon korán szerepet játszhatott,arra nézve a Kolosséi levél érdekes bi-zonyító mondatot közöl: „Ti is őbenne(ti. Krisztusban) jutottatok el az életteljességére, aki feje minden fejedelem-ségnek és hatalmasságnak. Őbennekörül is metéltettetek… és ővele együtteltemettettetek a keresztségben…” [Kol2,10–12]

Mai ismereteink szerint tehát nincsírásbeli bizonyítékunk a gyermekke-resztelés tényleges végrehajtásáról aKr. u. 250–280. években. Ezen évszá-zadok ismeretének birtokában ugyan-ilyen bizonyossággal mondhatjukazonban azt is, hogy kizártnak kell tar-tanunk a gyermekkeresztség teljes hiá-nyát. Az erős démonhit ellen a keresz-ténység ugyan nem varázslással véde-kezett, a környező népek gyakorlatá-

nak megfelelően, de a gyermekeken(és felnőtteken) végrehajtott kereszt-ség egyik alapgondolata kétségkívülaz is volt, hogy a megkeresztelt „ura-lomváltás” ajándékában részesült: haeddig a félelem uralkodott felette,most más úré lett. Régi keresztelési ab-renunciálások (azaz a gonosz erőknekesküvel való megtagadása), ennekigen kézzelfogható bizonyságai. Másszóval: az állandó démonfélelem előlbiztonságot kereső társadalmakban akereszténység nem kockáztathatta azt,hogy kilép a biztonságot nyújtók sorá-ból. Ellenkezőleg, hitt Jézusban, hogyő az igazi Jó Pásztor, és a béresekkelszemben ő az, aki teljes biztonságotnyújt az övéinek: a keresztségbenbenne rejteznek el (Rm 6,3–4). Voltpersze egy éppen ellenkező felfogás isa keresztség hasznáról. A 4. századbanigen neves személyiségek nem keresz-telkedtek meg korán, nehogy az ör-dögtől való elszakadásukba visszaes-senek. Nemcsak két császár, NagyKonstantin (†337) és Theodóziusz(†395) keresztelkedtek meg halálos ve-szedelemben, illetve a halottas ágyu-kon. A nagy egyházi tanító, Nazianzo-szi Gergely (†390) és Baziliusz (†379)kivárta, amíg szakmai kiképzése befe-jeződött, hogy utána nyerje el a ke-resztséget. Sőt, Milánó kiváló tanítóját,Ambróziuszt, püspökké választásaután kellett megkeresztelni.

c) A keresztelés vagybemerítkezés tévesalternatívájaAz újszövetségi görög nyelvben a

keresztelést a „baptizein” ige fejezi ki, akeresztséget pedig baptizmosznak

nevezik. Mind az igei, mind a főnéviforma valaminek vagy valakinek vízbevaló belemerítését jelenti. Nem teszhelytelenül tehát az, aki ragaszkodikahhoz, hogy a keresztelés szertartásamegköveteli a megkeresztelendőtestének teljes vízbemerítését. Elvilegsemmi sem állja útját annak, hogy ígykereszteljenek meg akár felnőttet, akárgyermeket, vagy éppen újszülöttet.

A „keresztelés vagy bemerítkezés”alternatívája azonban nem a víz meny-nyiségén, hanem a gyermek- vagy fel-nőtt-keresztelésen alapul. Ezért is té-ves. Az ugyanis elképzelhető, hogyegyes egyházak bevezetik a teljes test-bemerítést, és azt – kortól függetlenül –mindenkire nézve kötelezővé teszik. Abemerítkezés kizárólagosságának hí-veiről azonban nehezen képzelhető el,hogy ezt minden korban levőnek fel isajánlanák. Ez már más teológiai meg-fontolásokból való kiindulás követ-kezménye – ezért később még vissza-térünk rá. Itt csak azt az általános meg-győződést kívánjuk megerősíteni – ép-pen az őskereszténységre hivatkozva–, hogy Isten kegyelmi ajánlata függet-len a korunktól, a vízmennyiségtől, afelkészültségünktől. Nehéz tehát ép-pen egy most született gyermektőlmegtagadni a keresztséghez szervesenkapcsolódó ígéretek bármelyikét is.Ha a formához szigorúan ragaszko-dunk, akkor nem vonhatjuk kétségbe ateljes bemerítés vagy bemerítkezés jo-gosultságát. De a keresztség vagy be-merítkezés alternatívája téves, és be-szélgetéseinknek rossz irányt adhat.

d) A keresztség szükségesaz üdvösség elnyeréséhezAmennyiben ezt kérdésként fogal-

mazzuk, csak igennel lehet válaszolnirá. Még akkor is, ha ez a mondat így se-hol sem található az Újszövetségben.Az újszövetségi gyülekezetek és amissziói igehirdetés alapvető meggyő-ződése, hogy a hirdetett ige meghallá-sa és a keresztség összetartoznak.Ahogy az ige által Isten dolgozik,ugyanúgy teszi ő hatékonnyá a ke-resztség vizét (vagy az úrvacsorai ke-nyeret és bort). Tény ugyanakkor,hogy a keresztségnek igen sok nevétismerjük az Újszövetségből. Ilyen pél-dául az elpecsételés, Isten népéhez ve-zetés, belehelyezés az új (messiási)korszakba, szabadítás a végső ítélettől,újjászületés fürdője (Tit 3,5; Jn 3,5),megtisztulás, meghintés (Zsid 10,23),megvilágosítás (Zsid 6,4), Krisztussalegyütti meghalás (Róm 6,4; Kol 2,12).Éppen ez az utolsó név sokatmondó ami összefüggésünkben. Hiszen Pálúgy folytatja érvelését, hogy amennyi-

Fecske Orsolya rajza

201 /3 16

ben a keresztségben Krisztussal együttmeghaltunk, akkor az ő feltámadásá-ban is részünk lesz (Róm 6,5). Péter el-ső levele szerint a víz „megment”(3,21), és ezt összekapcsolja az újjászü-letett csecsemőnek az igén való növe-kedésével. Az evangéliumi hagyo-mányból pedig – nyilván az időközbenkialakult keresztelési gyakorlat hatásá-ra – a kettő, üdvösség és keresztségszerves összekapcsolása ismerős: „Akihisz és megkeresztelkedik, üdvözül…”[Mk 16,16]

Az Újszövetség sokszínű, de egy-öntetű véleménye szerint az üdvös-séghez vezető útnak a kezdetén áll atest szennyének lemosása, a Lélekajándéka és az újjászületés. Benne Is-ten cselekszik, s akkor ennek célja azüdvösség.

e) Keresztség és egyháztagságKifejezetten modernkori gondolko-

zás választotta el egymástól a kereszt-séget és az egyháztagságot. Az a nézet,hogy a megkeresztelkedés nem feltét-lenül kell egyháztagságba torkolljon,az Újszövetség nyújtotta helyzetben el-

képzelhetetlen lett volna. Gondoljunkcsak például az első pünkösd utánigyakorlatra, ami aztán a misszióra is át-terjedt. Aki meghallotta Isten igéjét, azbűnbánatra indult, bocsánatot kapott,s megkeresztelkedett, hogy a Szentlé-lek ajándékát elnyerje. S akármennyireszemélyes döntés és ügy volt is a folya-mat, mégis odavezette a megkeresztel-tet a Szentlélek által összehívottak kö-zösségébe, az Isten népébe, az igaziegyházba. Ugyanennyire elképzelhe-tetlen lett volna a bibliai korban az egy-ház népéhez való tartozás vallása, ésegyidejűleg a keresztség megtagadá-sa/elutasítása. Éppen a választott nép-hez, Isten egyházához való hozzátar-tozás pecsétjeként szerepelt a kereszt-ség, illetve azon keresztül vezetett elhozzá az út.

Hogy ma egyházak vannak, ame-lyekben kereszteletlenül is élhetnek azegyháztagok, az kettős félreértésenalapul: a keresztség alkotó jellegénekmeg nem értésén és az Isten népe ke-resztség általi megpecsételése jelentő-ségének elhalványulásán. Ha Lutherazt írja az apostoli hitvallás harmadik

részének magyarázatában, hogy „aSzentlélek hívott engem, ajándékaivalmegvilágosított… ahogy az egész föl-dön élő kereszténységet hívja, gyűjti ésmegtartja az egy igaz hitben”, akkormár elébe vág a hitvallás következőmondatának, amely az egy keresztényanyaszentegyházról szól. A Szentlélekkiáradása az igében és a szentségbenegyenesen megalapozza az egy, egye-temes, apostoli egyházat azzal, hogy„naponként hozzátesz a hívőkből”(Csel 2,37; 5,14; 11,24).

Egyházfogalmunk tisztázatlanságaés a szent keresztség aláértékelése azoka annak, ha a keresztség és az egy-háztagság összefüggése felől elbizony-talanodás üti fel fejét közöttünk. Az Új-szövetség úgy látja, hogy a keresztséglegfontosabb következménye a „Lélekszerinti járás” (Gal 5,25). S hol történikez elsősorban és leginkább, ha nem azIsten gyülekezetében?

Forrás: Gémes István:TIED-igehirdetések és tanulmányok

a keresztségről, bűnbocsánatról,az úrvacsoráról (Dabas, 1996)

„Emlékezetessé tette csodáit,kegyelmes és irgalmas az Úr.”[Zsolt 111,4]

K edves Testvérek! Örömmel és Is-ten iránti hálával számolok be

mindenkinek arról, hogy óvodánkbana gyermekekkel együtt örömökkel telivárakozással telnek napjaink.

Nagy feladatok előtt állunk, de azállandó változások mellett vannakörök értékek, melyek megjelennekmindennapjainkban a keresztyén ne-velés során.

Óvodánk egyházi óvodaként is éppolyan törvényi keretek között műkö-dik, mint bármelyik világi intézmény,így a Nemzeti Köznevelési Törvény ésrendeletei, valamint az EvangélikusEgyházi Oktatási Törvény ránk is vo-natkozik. Ez jelen esetben azt is jelenti,hogy az óvoda dokumentumait az egy-házi és a világi törvényeknek megfele-lően kell átdolgoznunk. Számunkra isnagy kihívás ez, hiszen nemcsak a do-kumentumok átdolgozása zajlik, ha-nem az óvodai pedagógiai munka újra-értelmezése is.

Igaz, a hosszúra nyúlt tél megszo-morít bennünket, kevesebbet lehe-tünk a szabadban, de tudjuk, a tavasz,

a megújulás ideje nem várat sokáig ma-gára. Kolléganőim már ünnepi díszbeöltöztették a csoportszobákat, a folyo-sókat, hiszen nemcsak a külsőségek-ben, hanem lélekben is készülünk leg-nagyobb ünnepünkre, Feltámadás ün-nepére.

Jó alkalmat kínált felnőttek számáraa gyülekezetünkben szervezett böjtisorozat a lelki megújulásra, hogy azünnepre lélekben felkészülhessünk.

Óvodánkban az ünnepi készülődésjegyében ismerkedtek a kicsik virágva-sárnap történetével. Ezt a reményteljestörténetet el is játszottuk a gyerekek-kel, pálmaágként színes kendőket lo-bogtatva, hiszen a cél az volt, hogy agyerekek újra és újra átéljék az Úr Jézusközelében való örömet.

Megható volt számomra ismét meg-tapasztalni a Szentlélek gyógyító ere-jét, amikor egy gyermek sírva jött erre afoglalkozásra (szomorúságának oka azvolt, hogy egyik kis társa elutasította abarátságát) de a történet eljátszásaután, amikor boldogan énekeltünk azÚr Jézusról és arról, hogy Ő a gyer-mekek barátja, és mindig szereti őket,már maga is vidáman mosolygott ésegyütt énekelt velünk! Megtapasztal-hattuk ily módon mi felnőttek is, hogymennyire fontos a gyermekeknek a lel-

ki nevelés, ami adott esetben egy-egykonfliktus feloldását is elősegíti.

Feltámadás ünnepére nemcsak azóvodai tevékenységek során készülő-dünk. Ennek örömét igyekszünk meg-osztani a gyülekezeti házunkba szer-vezett húsvéti játszóházzal is, melyetgyülekezetünkkel együtt a NémetNemzetiségi Önkormányzat, a NémetHagyományápoló Egyesület támoga-tásával szervezünk.

Végezetül néhány fontos informáci-ót szeretnék még megosztani a kedvestestvérekkel: Feltámadás ünnepe utánihéten, április 10–11-én (szerdán éscsütörtökön) délelőtt nyílt napokat tar-tunk óvodánkban. Ekkor várjuk leen-dő kis óvodásainkat szüleikkel együtt.Ezt az információt megtalálhatják óvo-dánk honlapján is. A „Katicabogár”Evangélikus Német Nemzetiségi Óvo-dába a beiratkozás a város többi óvo-dájával egy időben történik: április29–30-án (hétfőn és kedden), reggel 8-tól délután 5 óráig.

Kívánom a Kedves Testvéreknek,hogy a közeledő Feltámadás ünnepehozzon lelki és testi megújulást min-denkinek!

RÉVÉSZNÉ TÓTH ERZSÉBETóvodavezető

Közeledik a tavasz, előbújnak a kis katicák is

7201 /3 1

Pillanatok a léleknekCsendeshét és csendesnap az evangélikus gimnáziumban

M inden napra jutott legalább egypillanat a léleknek is a nagyhe-

tet megelőző héten az evangélikusgimnázium tanulói és dolgozói életé-ben. A tavaszi szünet előtti utolsó taní-tási napokon az órák a szokottnál rövi-debbek voltak, így mindennap maradtidőnk arra, hogy valami különleges él-ményben legyen részünk. Ez volt az el-ső csendeshetünk…

A hét kettős témát kapott. Egyrésztaz egyházi év szakának megfelelőenKrisztus szenvedése és feltámadása álltelőttünk, másrészt az egyházunkbanaz idei évre kapott témával, a toleran-cia kérdésével és kihívásaival igyekez-tünk szembesülni.

A hétfő tulajdonképpen az idei tan-év során már megszokott rendben ala-kult: a harmadik órában nem az iskola-pad, hanem őszi időben a templom-pad, míg a téli hidegek beköszöntévela kollégium fűtött aulája várta a diáko-kat, hogy részt vegyenek a szokásoshétkezdő áhítaton. A második félévtőlezek az elcsendesedések Jézus példá-zatairól szólnak. Közeledve a passió-történet eseményeihez ezen a hétfőn aterméketlen fügefa példázata (Lk 13,6–9) volt az áhítat alapja. Isten, a kert tu-lajdonosa három éve hiába keresi a fü-gefán a termést, így megszületik az íté-let: ne foglalja hiába a földet! A vincel-lér – Jézus Krisztus – azonban felemeliszavát a fa érdekében: hagyd még egyévig, hadd trágyázzam meg, hadd ás-sam jól körbe, hátha meghozza a várvavárt termést… A fa kegyelmet nyert, avincellér pedig a szó legszorosabb ér-telmében mindent beleadott: saját vé-rével öntözte meg fügefát. A példázatma is, számunkra is feltette a kérdést:nem foglaljuk-e hiába a helyet? Nemvész-e rajtunk is kárba a vincellér erő-feszítése?

Második és harmadik alkalmunkonvendégszolgálók gazdagították prog-

ramunkat. Kedden a Mécses Egyesületcsengettyűkórusa érkezett Istent di-csőítő zenékkel. A jól ismert „Hallelu,hallelu…”-t a gimnazistákkal együtténekeltük, így lett igazán közösségivéaz alkalom. Szerdán szintén a MécsesEgyesület tagjai szerepeltek, ekkor ze-nével és pantomimmal tettek bizony-ságot. Átélhettük, hogy az Istentől jórakapott kezeinket miként használjuképítés helyett rombolásra, simogatáshelyett ütésre, vigasztalás helyett má-sok megkárosítására. Átélhettük, hogya mi kezeink voltak azok, amelyek Jé-zust keresztre juttatták. És végül együttemlékezhettünk arra, hogy Jézus még-sem maradt a sírban. „Feltámadtál, éste győztél, a halálon uralmat vettél…” –szólt az ének. A Mécses Egyesületegyüttesei nemcsak nagyhét és húsvétüzenetével gazdagítottak minket, ha-nem a tolerancia által felvetett kérdése-ket is közelebb hozták hozzánk, hi-szen legtöbbjük nem olyan, mint mi.Általában saját szemszögünkből kiin-dulva tekintünk rájuk, és hozzánk ké-pest „fogyatékkal élőknek” hívjukőket. Ezeken az alkalmakon mégis azttapasztalhattuk meg, hogy nem mi tud-tunk nekik adni, hanem épp fordítva:ők hoztak magukkal olyan örömöt ésfelszabadultságot, ami irigylésre méltóés követésre bátorító volt mindannyi-unk számára.

A csütörtök talán sokak számáramegdöbbentő élményt hozott magá-val. Egy bizonyos, a hídmesterről szólónéhány perces kisfilm megtekintéseután tapintani lehetett a csendet azaulában. Hatszáz fiatal állt megrendül-ten. A rövid, modern példázatnak te-kinthető alkotás üzenete mindannyi-unkat elért: a legdrágább kincs feláldo-zásába került, hogy életben marad-junk. Isten szeretete nem engedte meg,hogy mindannyian elpusztuljunk, ha-nem inkább odaadta a számára legdrá-gábbat, egyetlen fiát, csak hogy mimegmaradjunk. Mindez nem kavarjafel az emberek többségét. Sokszor ter-mészetesnek vesszük az életünket, aszámunkra adott lehetőségeket, ésnem gondolunk bele, hogy Valakiezért nagyon nagy árat fizetett. Kértük,vagy sem, ez a mi életünkre is vonat-kozik. Mivel tudjuk mindezt meghálál-ni?

A pénteki különleges alkalom volt,hiszen ezen a napon már nem voltak

tanítási órák. Ugyanúgy reggel nyolc-kor kezdődött a program, ezúttal az in-tézmény leszőnyegezett tornatermé-ben. Délelőtti vendégeink a tolna me-gyei Sárszentlőrincről érkeztek kö-zénk Bakay Péter vezetésével, aki egy-házunk cigánymisszióért felelős mun-katársa. A napot közös énekléssel ésreggeli tornával kezdtük („Fejem, vál-lam, térdem, talpam mind az Urat di-cséri…”), majd egy nagy, közös játék-kal könnyedebb keretek között igazánkomoly kérdésekkel szembesültünk.Kikkel ülnénk le egy asztaltársaságba?Ki mellett utaznánk vagy nem utaz-nánk szívesen a vonaton? Milyen ki-sebbség sorsát lennénk képesek ma-gunk is felvállalni? A játékos szavazá-sok, melyeket a tornaterem két oldalá-ra történő helyezkedéssel valósítottakmeg a fiatalok, valójában a vendégeinkáltal hozott téma felé ébresztgették agondolatainkat: Mit gondolunk a cigá-nyokról? Hogyan viszonyulunk hozzá-juk? Keresztyénként milyen válaszokatadhatunk a toleranciánkat erősenigénybe vevő együttélés problémáira?A téma feldolgozásához hozzájárult,hogy a vendégek között cigány testvéris volt, aki eleven módon tett bizony-ságot arról, hogy az ő élete is Krisztusszemélyes megismerésével változottmeg.

A problémafelvető bevezetés után adiákság osztályokra bomolva beszél-getett tovább a felvetett kérdésekről,amelyet végül egy transzparens elké-szítésével zártak le.

A nap közös programjának záróak-kordja a közös istentisztelet volt, me-lyet most a barátságtalan időjárás miattnem a II. kerületi evangélikus temp-lomban, hanem az előző programpon-toknak is helyet adó tornaterembentartottunk.

E sorok írója számára a hét legna-gyobb élményét mindenképpen ez az

201 /3 18

alkalom jelentette, ahol részesei lehet-tünk annak, ahogy a profán helyszínmegszentelődött. Valódi „Lélekjelenlé-tet” élhettünk át a több száz fős tömegnéma csendjében, és felcsendülő éne-kében egyaránt. Az istentisztelet már ahúsvétra előretekintő alkalom volt, hi-szen legközelebb csak az ünnep utánfogunk találkozni, ezért a feltámadásüzenete került a középpontba. Az ige-hirdetés szólt Jézus Krisztus feltámadá-sáról, ami egykor ugyanolyan képtelentörténet volt, mint amilyennek sokanma is vélik. És szólt még arról is, hogy afeltámadás legnagyobb bizonyítékaéppen az, hogy ma is lehetséges az élő

Jézussal való személyes találkozás. Eza találkozás pedig ma is életet ad. Min-ket is szeretne megeleveníteni, életün-ket, kapcsolatainkat helyreállítani, fel-támasztani. Az utolsó szó ugyanis nem

a halálé, hanem az életet teremtő Iste-né.

A záróének utolsó hangjai után ha-mar kiürült az épület. A tavaszi szünetegyik pillanatról a másikra kézzelfog-ható valóság lett. Az üres sír üzenetérefurcsán erősítettek rá az üres folyosók.Mégis, végigsétálva a kihaltnak tűntépületen arra gondolhattam: az életmost a falakon kívül folytatódik, ahováa lelkében mindenki magával vihetettegy-egy életet formáló gondolatotvagy érzést az előző napok különlegespillanataiból.

GYŐRI GÁBOR DÁVID

Gondolatok a kommunizmus áldozatainakjuttatása kapcsán

2 013. január 23-án megjelent a kor-mányzati portálon egy közle-

mény, amely arról tudósított, hogy kétrészletben – 2013-ban és 2014-ben –duplájára nő a kommunizmus áldoza-tainak juttatása.

Valamennyi vélt érintett megelége-detten vette tudomásul, hogy az igaz-ságtalanul elszenvedett megpróbálta-tásokért a kormány némi anyagi kár-pótlást nyújt. Miután a közlemény nemhivatkozik a 267/2000 (XII.26) sz., amálenkij robotosokat, a kitelepítet-teket és a munkaszolgálatosokat érin-tő, sértően kirekesztő törvényre, min-denki joggal gondolhatta, hogy a kor-mány valóban kivétel nélkül megbe-csüli és tiszteli a diktatúrák valamennyiáldozatát.

Amíg a hivatkozott törvényt nem ol-vastam, csak a közleményt, nem értet-tem, hogy miért maradtak ki az 1951-ben Budapestről vidékre, így Mezőbe-rénybe kitelepítettek és a munkaszol-gálatosok. Pontosítást kértem Giró-Szász András kormányszóvivő ésHavasi Bertalan helyettes államtitkárúrtól.

A Közlönyben megjelent kormány-határozat hivatkozik a 267/2000 (XII.26) számú rendeletre. Az 1.§ (1) d)pontja szerint: 1944. október 1-jét kö-vetően a Szovjetunióba kényszermun-kára elhurcolták, és három évet elérő,illetőleg azt meghaladó szabadság-vesztést vagy szabadságkorlátozástszenvedett el, juttatásra jogosult.

A Mezőberényből málenkij robotraelhurcoltak két és fél év munka utánjöttek vissza Szabó Árpád akkori, me-zőberényi származású földművelés-

ügyi miniszter kérésére és Puskin szov-jet nagykövet közbenjárására.

A 267/2000 (XII.26) sz. kormány-rendeletet tanulmányozva felvetődik akérdés: miért ez a diszkrimináció? Mi-ért nem ismeri el a kormány, hogy kétés fél év eltöltése egy szovjet munkatá-borban az elszenvedőknek mérhetet-len fájdalom ma is – fizikailag és lelki-leg egyaránt. Miért három év a válasz-tóvonal? Miért nem lehet időarányosanmegállapítani a juttatást? Miért kellbüntetni a „rövid”, 31 hónapig rabszol-gaként dolgozó mezőberényi málenkijrobotosokat azzal, hogy őket kizárják apótlék emeléséből?

Joggal érzik ezt igazságtalannak,akárcsak azok a kitelepítettek is, akiket1951-ben vagyonuktól, lakásuktólmegfosztva a kisemmizett nagygazda(kulák) családokhoz telepítettek.

Mezőberény nagyon sok igazságta-lanságot élt meg a kommunizmus idő-szakában. Ezért érthetetlen, hogy miértnehezítik és alázzák meg ezeket azidős, sokat szenvedett embereket, akikközül a legfiatalabb is már 86 éves.

A málenkij robotosok, a munka-szolgálatosok és a kitelepítettek közülmár kevesen élnek, az ő nyugdíj-ki-egészítésük nem ró nagy terhet a kor-mányra. A többiekről, akik szintén el-szenvedték a kommunizmus szörnyű-ségeit, a törvény pozitívan rendelke-zik.

Kérem, hogy a törvényt vizsgáljákfelül és módosítsák, saját lelkiismere-tükre hallgatva és a még élő áldozatokmegbecsülése miatt. A tankönyvekmég mindig keveset írnak ezekről azeseményekről. Ha a politikusok és tör-

vényalkotók családjában nem volt má-lenkij robotos, kitelepített vagy mun-kaszolgálatos, akkor nem tudják, hogymilyen tragédiákat, megaláztatásokatkellett elszenvedni a most a törvény ál-tal kirekesztéssel is megbántott túl-élőknek.

Minden év július utolsó vasárnapjána málenkij robotosokért szól a mező-berényi német templom harangja, akik1947. július 29-én tértek haza Sahtibólés a környező lágerekből. Szeptemberelső szombatján déli 12 órakor szinténa harangszóval kezdődik a kitelepítet-tek és a befogadók visszaemlékezéseaz 1951–1953-as (sokaknak tovább tar-tó) nehéz időkre.

Minden történelmi esemény évfor-dulójára szívesen várjuk az érdeklődő-ket (nálunk még volt német kitelepítés,csehszlovák–magyar lakosságcsere ésa zsidó lakosság elhurcolása is), mertezáltal biztosan mindenki sokkal job-ban megérti a településünk lakóit sújtóintézkedések igazságtalanságát.

Köszönöm Önnek, hogy elolvastaírásomat! Kérdéseire, megjegyzéseireörömmel válaszolok.

Tisztelettel:KISARI MIKLÓSNÉ

E-mail: mkisari@yahoo.frTelefon: 06-30-6920-411

*

Szerkesztői megjegyzés:Amennyiben ezekre a sorokra érdemi

válasz érkezik, újságunkban azt isközzé tesszük majd.

9201 /3 1

G yülekezetünk az elmúlt időszak-ban ismét egy új „színfolttal” lett

gazdagabb. A gyermekek számára –lelkésznőnk kezdeményezésére – „Va-sárnapi iskolát” tartanak a diakóniaicsoport tagjai és az óvó nénik. Ezt aszép feladatot az elmúlt tanévbenSchön Krisztina egyedül vállalta, eb-ben az évben azonban már egy kismunkacsoport szerveződött mellé.

A közös szolgálatot az adventi idő-szakban kezdtük, s most, böjtben is-mét fogadjuk a gyerekeket. Az adventialkalmakon egy „Csoda-vár-ó” állat-kertet építettünk fel, azon bibliai törté-netekhez kapcsolódva, amelyek álla-tokról szólnak vagy megjelennek ben-nük az állatok.

A böjti alkalmak során a testrésze-ket tartalmazó igékre fókuszáltunk, fő-énekünk (Fejem, vállam, térdem, tal-pam, mind az Istent dicséri) is ezt segí-

tette. Amíg felnőtt egyháztagjaink a„nagy” istentiszteleten vannak, mi a ki-csikkel ugyanúgy követjük a templomiliturgiát, csak egyszerűbben, az ő ko-ruknak megfelelő énekekkel, történe-tekkel. Minden alkalommal „felépít-jük” az oltárt, kedves énekeket tanu-lunk, imádsággal is dicsőítjük Istenün-ket, meghallgatjuk az aznapi igét, majdezt a hallott igét, bibliai történetet ki-fejtjük, feldolgozzuk kézműves foglal-kozással, mesével. A „kicsi” istentiszte-letünk befejezéseként hálaadó imád-ságot mondunk, megköszönjünk az ÚrJézusnak, hogy együtt lehettünk, áldá-sát kérjük további életünkre, végülénekkel búcsúzunk el egymástól.

Nagyon szívet melengető látni és át-érezni, ahogy a kicsi gyermekek kellőkomolysággal és odafordulással köve-tik a liturgiát, mindig tudják, mi miutánkövetkezik, van véleményük, és szép

gondolatokat fogalmaznak meg a bib-liai történettel kapcsolatban. Őáltalukmi, felnőttek is töltekezhetünk, és ve-lük együtt élhetjük meg a jézusi szere-tetet.

A jövőben – nem csak az egyháziesztendő kiemelt időszakában – sze-retnénk tovább folytatni ezeket az al-kalmakat. Szeretettel várjuk, hívjukazon kisgyermekeket, akik szívesenimádkoznának, játszanának vasárnapdélelőttönként a mi kis közösségünk-ben. Így szeretnénk a szüleiknek is se-gíteni, hogy részesei lehessenek a vas-árnapi istentiszteleteknek.

Isten áldását kérem gyülekezetünkvalamennyi tagjára és a Vasárnapi isko-la szolgálattevőire!

FALATYNÉ BERKESI MÁRTA

Vasárnapi iskola

A tanárok tehetségét és ambíciójátmeghatározó tényezőnek tartja a

Magyarországi Evangélikus EgyházOrszágos Irodájának igazgatója, KákayIstván, akit a hitoktatás rendjének át-alakulásáról, finanszírozásáról és azoktatói álláshelyzetről kérdeztünk.

– Mi a véleménye a kötelezőhit- és erkölcstanórákbevezetéséről?– Az egyházak számára nagy lehe-

tőség ez, hiszen reményt ad arra, hogya mai, értékvesztett társadalom visszafog térni az európai kultúra hagyomá-nyos értékeihez. Azt gondolom, hogya magyar társadalomnak óriási szük-sége van ezekre az értékekre, ezért azerkölcstanoktatást is helyeslem.

Külön öröm, hogy az egyházak szá-mára újabb lehetőség adódott a hittan-oktatás kiszélesítésére. A kötelező hit-és erkölcstanoktatás kapcsán könnyenel tudunk érni olyan családokat, olyangyerekeket is, akik eddig nem vettekrészt a gyülekezetek életében vagynem kötődtek szorosabban az egyhá-zunkhoz. Ez a lehetőség egyúttal ko-moly feladatot is ró egyházunkra. Anagy történelmi felekezetek nem kap-tak elég időt a felkészülésre. Az a sze-

rencsénk, hogy felmenő rendszerbenkerül bevezetésre a tantárgy. Egyelőrea római katolikus egyháznak sincs ele-gendő jól képzett hitoktatója erre a fel-adatra, s előreláthatólag nekünk sincs.Ezért könnyen lehet, hogy lesznekolyan helyek, ahol igény mutatkozikevangélikus hitoktatásra, de egyszerű-en nem lesznek oktatók.

– Hogyan lehet a hitoktatóihiányt pótolni?– A hittanárképzés szerepe most lé-

nyegesen nőni fog. Szabóné MátraiMarianna, az Evangélikus Hittudomá-nyi Egyetem Gyakorlati Intézeténekvezetője nagy részt vállal a hittanár- éslelkészképzés, illetve az erkölcstan-to-vábbképzés területén is. Számos hitok-tatónk van, aki elvégezte a hittanár-képzést, de a hittanórák csekély számamiatt nem jut tanítási lehetőséghez.Van olyan eset is, amikor maga a lel-kész vállal több hittanórát a gyülekeze-ti munka mellett, így feleslegessé válika hitoktatók alkalmazása. A teológiárólkapott információ szerint körülbelülkétszázan rendelkeznek hittantanáridiplomával, és most kevesebb, mintszázan dolgoznak. A teológia, az espe-resek és az intézményvezetők segítsé-

gét kértem abban, hogy felkutassukazokat a hittanárokat, akik évekkelvagy évtizedekkel ezelőtt végeztek, éselvesztették a kapcsolatot a gyakorlatihitoktatással. Arra kérjük őket, hogy je-lentkezzenek a lakóhelyük szerinti pa-rókus lelkésznél, mert szükség lehetrájuk szeptembertől.

– Mi a lelkészek teendője, hamégsem lesz elég hitoktató?– Előfordulhat, hogy a kötelező hit-

és erkölcstanórát nem tudjuk megtar-tani az iskolában, de az emiatt kima-radt gyerekek sem lesznek hittanóranélkül. Mivel a most kiépítésre kerülőrendszer kifejezetten csak az általánosiskolákat, sőt első évben csak két évfo-lyamot érint (az óvodákat és a középis-kolákat a jövőben sem fogja), így nagyvalószínűséggel a gyülekezeti hitokta-tás – ha mértéke csökken is – hosszútávon fenn fog maradni.

A gyülekezeti hitoktatás a gyüleke-zetekben, szervezett rendben, rend-szerint hétvégén vagy délutánonkéntfolyik azoknak a gyerekeknek, akiknem az iskolában vesznek részt hittan-órán. Az evangélikus hittanoktatás má-sik része egyfelől a nem egyházi óvo-dákban, iskolákban, kollégiumokban

Új lehetőség, komoly feladatInterjú Kákay Istvánnal a hit- és erkölcstan oktatásának kérdéseiről

201 /3 110

zajlik, másfelől ennek nagyon komolyszegmense az evangélikus egyházifenntartású oktatási intézményekbenfolyó munka. Ezekben a köznevelési-közoktatási intézményekben termé-szetesen az evangélikus és más feleke-zetű hittanórák – általános iskolábanjellemzően heti egy, középiskolábanheti két óra – be vannak építve az óra-rendbe. A hitoktatásnak ezek a formáiezután is megmaradnak, csak kibővül-nek egy új lehetőséggel.

– A helyi együttműködésnélkülözhetetlen a hit-és erkölcstanórákmegszervezéséhez.– Éppen ezért fordultam már két-

szer intézményvezetőinkhez azzal akéréssel, hogy segítsék a helyi lelké-szek és az állami iskolák igazgatói kö-zötti kapcsolatépítést. A lelkészeknekemellett a tankerületi igazgatókat is felkell keresniük, hiszen ők segíthetikazt, hogy az erkölcstan mellett valóbanhittant is választhassanak a gyerekek.Különösen az evangélikus hittanra ér-vényes ez, mert a római katolikus és areformátus egyház hittanoktatását akét egyház lényegesen nagyobb lélek-száma miatt valószínűleg kevésbé kellmajd támogatni – nekünk ilyen szem-pontból nehezebb a helyzetünk.Lélekszámunknál és szórványhelyze-tünknél fogva kérdéses, hogy egy-egyiskolában elérik-e majd a gyerekek egykomolyan szervezhető csoport lét-számküszöbét. Sikerült elérnünk a mi-nisztériumi egyeztetések során, hogyaz alsó és felső tagozatokon teljesenösszevonhatóak legyenek a hittancso-portok, ami azt jelenti, hogy első és ne-gyedik, illetve ötödik és nyolcadik osz-tály között valamennyi evangélikushittanost össze lehet vonni egy cso-portba, hogyha a csoport létszáma eztindokolttá teszi, és amennyiben az óra-rend ezt lehetővé tudja tenni. Enged-ményt ad a szabályozás arra nézve is,hogy ha teremhiány, hitoktatóhiányvagy egyéb ok miatt csak órarenden kí-vül sikerül megszervezni az órát, máshelyszínen is meg lehet tartani úgy,hogy mégis az órarendi keretben el-számolható. Ezek az izgalmas helyze-tek mindig a helyi személyek kreativi-tásán és jó szándékán múlnak majd.

– Hogyan történik az órákfinanszírozása?– A kötelező hittanoktatásban vég-

zett munkáért az állam óradíjat fizet,amiben a járulék is benne lesz majd, ésóradíja az állami pedagógus átlagbér-ből számított óradíjjal megegyező ösz-szeg. A gyülekezeti hittanóra az eddigi

módon: az egyházon keresztül, szinténaz államtól kapja a finanszírozást. Jelenpillanatban folynak a tárgyalások a fi-nanszírozásról. Nyitottságot tapaszta-lok az állam részéről, ugyanakkor a fi-nanszírozási oldal végessége miattkockázatokat is látok. Nyilvánvalóannem elvárható, hogy az állam hat fele-kezet hittanóráinak díját fedezze. Való-színű, hogy az állam minden osztályraheti kétórányi keretet különít el, amiazt jelenti, hogy egy osztályban a har-madik felekezeti hittanra már nem jutpénz. Az viszont biztos, hogy nem leszminden osztályban hittan, vagy csakegyféle lesz, és akkor a fennmaradóösszeg felhasználható máshol. Az óra-rendszervezésen sok fog múlni. Ezzelkapcsolatban optimista vagyok, denem vagyok nyugodt.

– Milyennek találtaa minisztériumi egyeztetésekhangulatát?– A hit- és erkölcstanórák ügyével

kapcsolatos egyeztetés már két évemegkezdődött. Időközönként az egy-házak között és az állammal is folytakmegbeszélések. Korábbi tapasztalata-immal egybevetve ilyen konstruktív,nyitott és baráti légkörrel sosem talál-koztam. A jelenlegi Oktatásért FelelősÁllamtitkárságon valamennyi vezetőbeosztásban levő munkatárs egyháziiskola kötelékéből került a minisztéri-umba – tehát teljes mértékben egyház-barát volt a tárgyalófél.

– Ön szerint min múlikaz evangélikus hit-és erkölcstanórák sikere?– Az elmúlt két év során közel öt-

ezer diákot vettünk át – óvodában, ál-talános iskolában és középiskolában.Az intézményrendszerünk jelentősengyarapodott, ami nagyon örvendetestény. Elsősorban nagy evangélikusgyülekezetek biztos hátterével és azevangélikus egyház számára stratégiai-lag fontos településeken vettünk át ok-tatási intézményeket. De ezeken a he-lyeken is rengeteg múlik az igazgató-kon és a tantestületeken. Ugyanezt ahelyzetet látom a kötelező hitoktatáskapcsán is: kaptunk egy esélyt, egy le-hetőséget, hogy a krisztusi üzenetet el-vigyük olyan helyekre, ahol eddig nemtalálkoztak vele. De egyáltalán nemmindegy, hogy ki viszi oda. Remélem,hogy Isten kellő tehetséget és ambíciótfog adni azoknak, akiket erre a szolgá-latra kiküld!

Szöveg: Koczor KingaForrás: evangelikus.hu

Weöres Sándor:Kereszt-árnykép

A kereszt felsőága égre mutat,

nagy örömhírt tudat:„itt van a te utad”

a kereszt két karja a légbe szétszalad,rajta sovány kezek tört vért virágzanak:„vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad,

kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad”

a keresztnek alsóága földre mutat:

„vesződj: itt áss kutat,lásd benne arcodat.”

11201 /3 1

Röviden…• Imahét2013. január 20–27. Az ez évi öku-

menikus imahét Mikeás próféta köny-véből származó vezérigéje volt: „Em-ber, megmondta neked, hogy mi a jó,és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csakazt, hogy élj törvény szerint, törekedjszeretetre, és légy alázatos Isteneddelszemben.” [Mik 6,8] Minden évben egyhéten át szólunk a keresztények egysé-géről. Közösségünkkel demonstráljuk,komolyan vesszük az egységre vonat-kozó jézusi felszólítást. Ebben az év-ben egy szép alkalom során élhettük átigazi lelki összetartozásunkat. A katoli-kus templomban – több év után újra –protestánsok és katolikusok egyarántélhettünk az úrvacsora szentségével.

• TúlcsordulásFebruár 16-án a Budapesti Fasori

Evangélikus Gimnázium adott otthonta Szélrózsa utótalálkozónak. A nagysi-kerű nyári alkalom után többen öröm-mel indultunk útra, hogy újra átéljük aSzélrózsák hangulatát. A nap mottójavolt: „Amivel csordultig van a szív, aztszólja a száj” [Mt 12, 34]

• Egymásra hangolvaAz elmúlt év februári teaestjét is a

„Házasság hetének” tükrében szervez-tük meg. Február 17-én, 17 órakor egykedves fiatal házaspár jött közénkOrosházáról: Bánkiné Révész Adriennés Bánki-Horváth György. Két kisfiúszüleiként is aktív gyülekezeti szolgá-latot végeznek, pl. a 0–5 éves korosz-tálynak szervezett Tipegő istentisztele-tek vezetésével, a vakmisszió támoga-tásával, az ifjúsági (ún. Reménység) is-tentiszteleteken való zenei szolgálat-tal. Beszélgetőpartnerük volt iskolalel-készünk és felesége, Győri Gábor Dá-vid és Győriné Pataki Judit. Bepillan-tást nyerhettünk a kisgyermekes lel-készcsalád mindennapjaiba is – örö-mökbe és kihívásokba egyaránt – mi-közben kisgyermekeik otthonosanérezték magukat körünkben. Köszö-net a háziasszonyoknak a finom kávé-ért, kalácsért, a szíves vendéglátásért!

• Böjti sorozatFebruár 21.–március 22. között

minden csütörtökön este vendég ige-hirdetőket hallgathattunk. A keresztre,az Úr Jézus értünk vállalt szenvedéséreemlékeztettek a prédikációk, ezzel ké-szítve fel bennünket a nagyhét üzene-tének megszívlelésére. Így volt közöt-

tünk Szabó Klára vésztői reformátuslelkipásztor, Dorn Réka békéscsa-ba–erzsébethelyi lelkésznő, KondorPéter esperes úr, Hulej Enikő kecske-méti lelkésznő és Ribár János nyugal-mazott esperes úr, aki két egymást kö-vető estén szólt a nagyhét fontosságá-ról és a nagypéntek evangéliumáról.Hisszük, hogy mindazok, akik résztvettek a böjti esteken, Urunk bennün-ket megszólító kegyelmével is talál-kozhattak.

• Ökumenikus világimanapMárcius 1-jén, 18 órakor gyülekeze-

tünk adott otthont az évente márciuselső péntekén rendezett alkalomnak.Ötvenen voltunk együtt a történelmiegyházak gyülekezeteiből. Francia ke-resztény testvéreink ez évre Mátéevangéliumából választották a Világ-imanap vezérgondolatát és vezérigé-jét: „Jövevény voltam… és befogadta-tok” [Mt 25,35]

Az elmúlt években, jelenleg és az el-következő időszakban is, különbözőokokból, így gazdasági, társadalmi, degyakran a keresztény hitük megvallá-

sáért és gyakorlásáért kényszerülnekemberek elhagyni hazájukat, otthonu-kat, sok esetben mindenüket hátra-hagyva, akik valahol rászorulnak befo-gadásunkra, cselekvő segítségünkre.Az ige választásakor a francia testvérekszerették volna ráirányítani földünkkeresztényeinek figyelmét arra, hogyegymás elfogadását ne csak szavakbanhangoztassuk, hanem azt cselekede-teinkkel is igazoljuk. Az est másodikrészének előadója Kisari MiklósnéChovanyecz Magdolna volt, akinekszubjektív beszámolóját nagy figye-lemmel hallgattuk. Az általa választottképek, tárgyak és az ízek világa mégközelebb hozta hozzánk az országot ésaz ott élőket. Köszönjük ezt a közösenmegvalósított alkalmat!

• Böjti szeretetvendégségMárcius 10-én megtudhattuk, miről

prédikál egy szárnyas oltár. Győri Gá-bor, a Pesti Evangélikus Egyházmegyeesperese a pestszentlőrinci evangéli-kus templom különleges oltárát mutat-ta be nekünk. A becsukott szárnyakonKrisztus szenvedését jeleníti meg egy

Miért sírnak a nők?

– Mama! Miért sírsz? – kérdezte egy kisfiú az édesanyját.– Mert én nő vagyok – válaszolta az asszony.– Ezt nem értem! – mondta a kisfiú.– És ezt soha nem is fogod megérteni… – válaszolta gyermekét átölelve az

anya.Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is:– Papa! Miért sír mama látszólag minden ok nélkül?– Minden nő ok nélkül sír – ez volt minden, amit a papa válaszolt.A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ: vajon miért sírnak a

nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:– Mondd, Atyám! Miért sírnak a nők olyan könnyen?Az Atya elgondolkodva válaszolt:– Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Olyan erőssé tet-

tem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást istudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is továbbmenjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején isellássa családját, panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkelgyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyer-mek őt megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együttszereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szí-vére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja, egy jó férj soha nem érti meg a fele-ségét, de néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát, és kitartását. És vége-zetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, ésannyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van… Egy nő szépségét a szemei-ben ismered fel, mert ez szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik…

Kiadja: a Mezőberény I. Kerületi Evangélikus Egyházközség (5650 Mezőberény, Kossuth tér 6.)Felelős kiadó: Tördelőszerkesztő:Lázárné Skorka Katalin lelkész · Szatmári László

A a Berény Nyomdaüzemben készült. Cégtulajdonos: Hegyi Mártonnyomtatás

lengyel fafaragó bizonyságtétele, míg afeltámadt Úrra, a Jó Pásztorra mutat aza festmény, amely az év többi részébenlátható, ha a szárnyakat kinyitják. Lae-tare vasárnapja az öröm vasárnapja is –a kenyérről szól. Ezért egy kedves ver-sengésre biztatott minket vendégünk:gyűjtsünk kifejezéseket a kenyérrelkapcsolatosan. Három testvérünk CD-tkapott, melyen többek között esperesúr saját éneke is hallható. Örülünk,hogy velünk voltak ezen az estén!

• KokárdaMárcius 15-én, hazánk nemzeti ün-

nepén hűvös, havas időben emlékez-tünk és koszorúztunk. A délután folya-mán sokan vettünk részt a Német Ha-gyományápoló Egyesület klubdél-utánján. Jó volt találkozni, beszélgetni!

• TemplomtakarításMárcius 16-án, szombaton a hólep-

te táj sem akadályozhatott meg ben-nünket, hogy a tervezett templomtaka-rításra összejöjjünk. A gyermekekkelegyütt harminchárman voltunk! Amunkát és napot kezdő reggeli áhítatsorán együtt figyeltünk Isten igéjére,

mely a templomépítés előzményérőlszólt, és arról, hogy bármit adunk azÚrnak, annak hozzá méltónak kell len-nie. A konfirmadusok az ifi-teremrendjén fáradoztak, és segítettek az ira-tok, könyvek rendezésében. Többen atanácsterem székeit portalanítottáktöbb órás, aprólékos munkával. Atemplomban nagyon sok tennivalóvolt: pókhálózás, portalanítás, az ülő-párnák elrendezése, ablaktisztítás, apadok takarítása, a torony lépcsőjénektisztítása. Férfitestvéreink egy fát is ki-szedtek a templomkertben, de csator-nát is takarítottak. Jó volt együtt elfá-radni, a nap közepén közösen ebédel-ni, majd újra folytatni a tennivalókat.Istennek szolgáltunk, miközben ígymunkálkodtunk. Reméljük, egy széptavaszi napon a szabadban folytatjukmajd! Isten áldása legyen mindenkin,aki oda tudta szánni magát azon a na-pon!

• HittanversenyMárcius 23-án, szombaton délelőtt

két csoportnyi hittanossal vettünkrészt Békéscsabán az országos hittan-verseny egyházmegyei fordulóján.

Versenyzőink egyaránt 3. helyezést ér-tek el. Nagyon alaposan felkészültek,akár ellenfeleik is, akiktől egy-kétpontnyi különbséggel maradtak csakle. Gratulálunk nekik a szép szereplé-sért! Az 5–6. osztályos korcsoportban:Frey Panna, Kovács Botond, KotroczóDóra, Mikula Fanni (ők a konfirman-dusok), s a 3–4. osztályosok: KreiszNoémi, Lázár Levente, Temesvári Gá-bor.

• TojásfestésMinden virágvasárnap előtti szom-

baton húsvéti készülődést szervez aNémet Hagyományápoló Egyesület, azEvangélikus Német Nemzetiségi Óvo-da és egyházközségünk. Kicsit szo-rongva készültünk erre a délutánra,tudva, hogy sok programban voltakérintettek ezen a délutánon a gyerme-kek: iskolai alapítványi műsor, néptán-cos locsolás, kosárlabdatorna… HálaIstennek, óvodásaink és hittanosainkközül igen sokan vettek részt szüleik-kel együtt a kézműves délutánon! Kö-szönet a főszervező egyesületnek és azóvoda dolgozóinak a kedves alkalo-mért!

RENDSZERES GYÜLEKEZETI ALKALMAINK

• Vasárnap, 10 órakor gyülekezeti istentisztelet (minden hónap első vasárnapúrvacsoraosztással, minden negyedik vasárnap családi istentisztelet).Az istentisztelet idején óvodásoknak és kisiskolásoknak gyermek-bibliakör.

• Kedden, 10–11 óráig baba–mama klub, 14 órakor asszonykör.(A hónap utolsó keddjén 18 órakor találkozik a diakóniai csoport.)

• Péntek, 16.00–17.30-ig Evangélikus Rézfúvóskör, 18 órakor Bibliaiskola.• Szombaton, 16 órakor konfirmandusóra, 17.30-kor ifjúsági alkalom.

HIVATALI ÓRÁK: kedden és pénteken 8.30–12 óráig.

Köszönet és kérés

Mindazoknak köszönettel tartozunk, akik az esztend ben adományaikkal,elmúlt is őegyházfenntartó járulékukkal segítették gyülekezetünk életét.Továbbra is kérjük, hogy gyülekezethez tartozásuk anyagi kifejezésér l e feledő n -kezzenek meg. A gyülekezet saját erejébõl építette templomát, vásárolta harang-jait, m ködtette iskoláit. Templomunkat, egyházközségünket most is a gyülekezetiűtagok önkéntes pénzadományaiból tartjuk fenn. Kérjük, legyen ez továbbra is fon-tos része életüknek! Ki-ki anyagi helyzetét l függ en, de szívb l, s mintegy Istennekő ő őadva áldozzon egyháza javára.Aktív dolgozóknak módjuk van adójuk kétszer 1%-áról is rendelkezni. Az els 1%-őot a Magyarországi Evangélikus Egyház, a második 1%-ot az Er s Vár Ala ítványő pvagy akár a Mez berényi Német agyományápoló Egyesület részére is elküldhetik.ő„A jótékonyságról és az adakozásról el ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozatokbangyönyörködik az Isten.” [Zsid 13,16]

LELKI SEGÍTSÉG

Örülök, hogy egyre többen tisztelnekmeg bizalmukkal! Kérem, keressenekmeg, ha úgy érzik, fontos lenne beszél-getniük valakivel mélyebb természetűkérdésekről vagy nehéz életszakaszban,gyászban, de válságban vagy kritikus csa-ládi és nevelési helyzetben is.A lelkigondozói alkalmak lehetnek tele-fonosak, illetve személyes találkozások.Ezek során Isten igéje ad számunkra út-mutatást, szeretete segít továbblépni.Természetesen bárkivel imádkozok, ésotthonába is elviszem az úrvacsorát, hakéri.

Lázárné Skorka Katalin:06 66 352-040

vagy 06 20 824-3805

ÓVODAI ÉVZÁRÓPÜNKÖSDHÉTFŐN 10 ÓRAKOR

KONFIRMÁCIÓ2013. május 26.

(Szentháromság ünnepe)