25

Péti Miklós (1975) komparatista,a KGRE Angol Nyelvû Irodalmakés Kultúrák Tanszékének adjunk-tusa. Kutatási területe az antikepika és líra hatása a kora mo-dern angol irodalomra.

„Így mesélik, de téveteg”Milton és a reneszánsz

Homérosz-fordítások

Péti Miklós

Az 1667-ben, majd átdolgozott formában 1674-ben megjelent Elveszett Paradi-csom elsõ énekében Milton az antik eposz hagyományai szerint enumeráljahõseit, hajók és katonák helyett azonban a bukott angyalokat sorolja fel, aki-

ket egyúttal a mediterráneum és a Közel-Kelet ókori istenségeivel azonosít. A démonisereg a Pokolban frissen megépült Pandemóniumba, „Sátán s elõkelõi székhelyébe”siet gyûlésre: „A nagy szeles tömeg / Ámulva fut be, némelyek dicsérik / A mûvet[Pandemóniumot], más az épitészt”, aki, mint az epikus narrátor megjegyzi, bukásaelõtt már a mennyben, s késõbb az ókori Görögországban és Itáliában is népszerû volt:

…his hand was knownIn Heav’n by many a Towred structure high,Where Scepter’d Angels held their residence,And sat as Princes, whom the supreme KingExalted to such power, and gave to rule,Each in his Hierarchie, the Orders bright.Nor was his name unheard or unador’dIn ancient Greece; and in Ausonian landMen call’d him Mulciber; and how he fellFrom Heav’n, they fabl’d, thrown by angry JoveSheer o’re the Chrystal Battlements; from MornTo Noon he fell, from Noon to dewy Eve,A Summers day; and with the setting SunDropt from the Zenith like a falling Star,On Lemnos th’Aegaean Ile…

(Paradise Lost I. 732–746)

…kezétaz Égben ismerték a sok toronyról,hol jogaros angyalok lakoztak, ülvénmint hercegek, kiket a Fõkirályemelt föl, s nékik rendelt alárangsor szerint sok fényes Rendeket;ismerték és magasztalták nevétaz ó Hellásban is; AusoniábanMulcibernek nevezték, s azt regélték:az Égbõl hullt alá, amint a rá dühödtZeus átdobta a kristály-falormon,s reggeltõl délig hullt egy nyárnaponés déltõl harmat-estig, míg kihúnyta nyugvó Nappal – kósza csillag – Aegeaszigetjén, Lémnoson…

23

Homérosz kedvelõinek ismerõsen zenghetnek ezek a sorok: azIliasz I. énekében Héphaisztosz szájából hangzik el ugyanez atörténet, egyes szám elsõ személyben (617–620):

Egyszer már, amikor meg akartalak ellene óvni[ti. Hérát Zeusz haragjától],elhajitott, lábamnál fogva, az égi küszöbrõl:és az egész napon át hullottam napnyugovásig,Lémnoszban lent értem a földet, s már alig éltem…1

Milton a narráció személyváltása mellett a bukott angyal zuha-nását díszítõ elemek hozzáadásával is kiemeli az utalás jelentõ-ségét. A homéroszi „égi [isteni] küszöb” (bélosz theszpesziosz)az Elveszett Paradicsomban „kristály-falorom” lesz (ChrystalBattlements), míg Héphaisztosz egész napos zuhanását az an-gol szöveg a bukás lassú teltét párhuzamos szerkezetekben ér-zékeltetõ (from Morn / to Noon he fell, from Noon to dewy Eve /a Summers day), s a homéroszi hasonlatokat idézõ természetileírással örökíti meg (and with the setting Sun / Dropt from theZenith like a falling Star). A csupán „nemrég megnyílt” Pokolrettenetét pillanatra feledtetõ, lenyûgözõ elbeszélés azonbancsakhamar fordulatot vesz:

… and with the setting SunDropt from the Zenith like a falling Star,On Lemnos th’Aegaean Ile: thus they relate,Erring; for he with this rebellious routFell long before; nor aught avail’d him nowTo have built in Heav’n high Towrs; nor did he scapeBy all his Engins, but was headlong sentWith his industrious crew to build in hell.

(Paradise Lost I. 743–751)

[…míg kihúnyta nyugvó Nappal – kósza csillag – Aegeaszigetjén, Lémnoson]; nos így mesélik,de téveteg: e csürhe pártütõkkelsokkal elõbb bukott, mentsége nem lettaz égi tornyok építése, semmás annyi mûve, lám fejest zuhant:munkásrajával építsen Pokolban!

A klasszikusokban kicsit is jártas olvasót eligazító, „kötelezõ”mûeposzi kellék, a rímtelen angol sorokban káprázatos bravúr-ral újraalkotott homéroszi részlet egy pillanat alatt új megvilá-gításba kerül: Milton egyetlen soráthajlással („így mesélik, / detéveteg”), s éppen a történetiség szempontjából hitelteleníti azantik hagyományt („sokkal elõbb bukott”). Az idézett rész ha-tását nagy mértékben növeli ez a „korrektív fordulat”, hiszen azepikus elbeszélõ az addig elhangzottak váratlan cáfolatávalnem csupán a klasszikus toposz elégtelenségére, hanem egyút-tal a befogadás folyamatára is reflektál. Az utóbbi évtizedekMiltonnal foglalkozó szakirodalmában (jórészt Stanley FishSurprised by Sin címû mûve nyomán) központi kérdés az Elve-szett Paradicsom elbeszélésének eme jellegzetessége: a fentirészletben (és az eposz számtalan más helyén) a befogadó saját„bukásán” okulva kénytelen belátni, hogy az értelmezés pilla-nata elõtt már meglévõ, majd az olvasás során folyton módosu-ló feltételezései és elvárásai bukott, eredendõen bûnös mivoltát

tükrözik.2 „Hibánkat” belátva már könnyû a szöveghez vissza-térve észrevenni, hogy az elbeszélõ már a mitológiai történetetbevezetve is óvatosságra int: mindezt csupán regélték (theyfabl’d), majd még az enjambement elõtt újra emlékeztet: ígymesélik (thus they relate), ezek a figyelmeztetések azonbanaligha akadályozzák meg, hogy sokadszori olvasásra is csapdá-ba ejtsen és fogva tartson a homéroszi utalás. A klasszikus ha-gyomány kritikája a szóban forgó részletben egyszerre elmés ésdidaktikus, s mindeközben nem csap át a „metafizikus költõk”gyakran öncélúnak tûnõ elménckedésébe, sem az antikvitástmindenestõl elvetõ merev didaxisba. Milton ugyanazt a felada-tot adja olvasóinak, amelyet az Elveszett Paradicsom megírása-kor maga is elvégzett: a klasszikus eposzi hagyomány újraértel-mezését a keresztény üdvtörténet szempontjából.

Az Elveszett Paradicsom szövegében hemzsegnek az ilyes-fajta „buktatók”, melyek rendre az antik hagyomány kapcsán, sleginkább a klasszikus epika tartalmi és formai örökségének kri-tikájaként jelennek meg, pl. az ún. negatív hasonlatokban („nemúgy, mint”) vagy az epikus múzsa alakját, s egyúttal az ihletett-ség hagyományos felfogását is újraértelmezõ invokációkban.3 Afenti példában a klasszikus mintát elítélõ retorikai fordulat azon-ban maga is klasszikus eredetû, forrásaként általában Lucretiustszokták azonosítani,4 ám amint Charles Martindale rámutatott, ahoméroszi eposzok szövege, különösen a sorkezdõ „balga” (né-piosz) megjegyzés is mintát nyújthatott Miltonnak.5 Hasonló-képpen, az antik eposz örökségének kritikája sem Milton újítása:a szakirodalom többnyire a protestáns költészet (pl. Joshua Syl-vester, Herbert stb.) párhuzamaira hívja fel a figyelmet, noha azókori irodalom emlékeinek bírálata az antikvitásig visszavezet-hetõ közhely. Milton kivételes klasszikus mûveltségét figyelem-be véve nem kétséges, hogy ezek a szövegek és hagyományokközvetlenül hatással voltak mind az Elveszett Paradicsom egé-szére, mind pedig erre a konkrét szövegrészre, továbbra is kérdésazonban, hogyan értsük pontosan a szóban forgó homéroszi uta-lást. Egyedül Homéroszt kritizálja Milton, avagy valaki mást,esetleg másokat is? Miért a kétértelmû megfogalmazás? – Csak-úgy, mint az angol eredetiben, a they névmás, a magyar fordításáltalánosítása (így mesélik) utalhat egy konkrét csoportra is – smiért említi Milton a görög hagyomány mellett a latint is (in Au-sonian land)? Pontosan ki vagy kik mesélik Héphaisztosz törté-netét? Kik mesélnek téveteg?

Noha Mulciber bukása az eposz egyik leggyakrabban idézettrészlete, a könyvtárnyi Milton-szakirodalomban csupán ritkánkerülnek elõ ezek a kérdések. Milton valóban páratlan görögtu-dása (a kritikai kiadások mindmáig közlik emendációját aBakkhánsnõk 188. sorához) a legtöbb modern kutató számáragaranciát jelent arra, hogy az Elveszett Paradicsom klasszikusallúziói az eredeti görög és latin mûvekre utalnak. Ez kétségkí-vül igaz – az utalások nyelvezete gyakran az eredeti latin vagygörög szöveg fordulatait visszhangozza –, ám nem szabad elfe-ledkeznünk arról, hogy az angol nyelvû irodalom a késõ 17.századra már komoly klasszikus hagyománnyal rendelkezett akülönbözõ fordítások, imitációk, kritikai reflexiók révén. Ha ahoméroszi eposzok (Vergilius vagy Ovidius recepciójához ké-pest kifejezetten szegényes) angliai befogadástörténeténél ma-radunk, azt látjuk, hogy az Elveszett Paradicsom megjelenésé-nek idejére az Iliasz és az Odüsszeia szövegének számos fordí-tása forgott közkézen; mind az angol, mind pedig az angolszerzõk által latinul publikált irodalomkritikában általános volt

26

Tanulmányok

24

27

„Így mesélik, de téveteg”

Homérosz idézése és értelmezése; megjelentek az elsõ oxfordiszövegkiadások; emellett a populáris irodalomba is sok mindenátszûrõdött (bár gyakran sokszorosan áttételesen). Felvetõdik akérdés: vajon mennyire befolyásolhatták a reneszánsz angolirodalom teljesítményén messze túllépõ, ám (idén éppen 400évvel ezelõtti) születése szerint még Shakespeare-hez vagy BenJonsonhoz hasonlóan „Jakab-kori” költõnek számító MiltonHomérosz-értelmezését a késõ 16. és 17. század különféle an-gol „Homéroszai”? Lehetséges-e, hogy a homéroszi eposzokközvetlen kritikája mellett Milton az Elveszett Paradicsomban azangol elõdökkel szemben is állást foglal? Egy korábbi tanulmá-nyomban az angol reneszánsz poétikákra jellemzõ Homérosz-ér-telmezéseket tárgyalva már utaltam arra, hogy a homéroszi epo-szok örökségének, s leginkább Odüsszeusz alakjának agresszívkisajátítása a „tudatlan többséggel” szemben (a korra jellemzõún. „harcias kritika” egyik jellegzetes elemeként) fontos mintátnyújthatott Miltonnak az eposzi hagyomány végletes, már aklasszikus szerzõket is a tudatlan többséghez soroló kisajátításá-ban („így mesélik, / de téveteg”).6 Ezúttal egyrészt amellett érve-lek majd, hogy ez a harcias hangütés nem csupán a poétikákatjellemzi, hanem a késõ 16. és 17. századi angol Homérosz-fordí-tások korabeli befogadásában (s hosszú távon az angol Homé-rosz-recepcióban) is meghatározó, másrészt nagy vonalakbanazt is bemutatom, hogy a fordítások – melyek a kora modern Ho-mérosz-interpretációk közül az eredetihez legszorosabban kap-csolódó szövegcsoportot alkotják – milyen szempontból nyújt-hattak elvetendõ vagy követendõ példát Milton számára. Dolgo-zatom végére remélhetõleg kirajzolódik egy vázlatos, deérzékletes kép arról, hogy Milton mi mindent tanulhatott az Er-zsébet- és Jakab-kori Homérosz-fordításokból – még ha ez a ta-nulás gyakran a hibák (az általa elhibázottnak vélt dolgok) kerü-lését vagy nyílt elítélését jelentette is. Elõször azonban lássuk, mimindent tanultak Milton angol elõdjei magától Homérosztól!

Az angol irodalomban csak kissé járatos olvasónak is ismerõ-sen csenghet az „elsõ” angol Homérosz-fordító, GeorgeChapman neve. Ezért leginkább Keats híres szonettje felelõs(„Amikor elõször pillantottam Chapman Homéroszába”),mely valóságos kultuszát indítja meg Chapman felfedezésének.A „Chapman felfedezése” szókapcsolat itt egyszerre genitivussubjectivus és objectivus: Chapmant már a legkorábbi recepci-óban is Homérosz „felfedezõjeként” szokták számon tartani,akit Keats nyomán újra és újra felfedeznek maguknak az olva-sók.7 Ha azonban a szigorú tényeket nézzük, Chapman nem azelsõ és természetesen nem az egyetlen kora modern fordítójaHomérosznak: az 1580-as évektõl kezdve egészen a restauráci-óig legalább fél tucat részleges vagy teljes Homérosz-fordításjelent meg Angliában, melyek egy részét már csak azért is érde-mes megemlítenünk és nagy vonalakban áttekintenünk, mertChapman kimagasló teljesítménye részben az õ munkájukhozképest is értékelhetõ.8

1. Homéroszt franciából? Arthur Hallés a Ten Books of Homers Iliades

Az elsõ angol nyelvû Homérosz-fordítás 1581-ben látott napvi-lágot Arthur Hall tollából. A csupán egyetlen kiadást megértkötet legfõbb problémája már a címlapról kiderül: TEN

BOOKS | of Homers Iliades | translated out of | French. By A.H. (azaz: Az Iliasz tíz könyve, franciából fordította A. H.). Hallkésõbb az elõszóban megelõlegezi a segédnyelven alapuló for-dítás kritikáját, s valóban, néhány évtizeddel késõbb Chapmanéppen a „francia bába” (French midwife) által világra segített„béna és fogyatékos” (lame and defective) Homéroszt próbáljamajd helyretenni a saját „egészségesen és épen” (sound and so-lide) újjászületett verziójával.9 A Hall által használt francia for-dítás egyébként Hugues Salel 1545-ben kiadott Les dix premie-res livres de l’Iliade d’Homere címû mûve.

A parlamenti képviselõként is mûködõ, konzervatív beállí-tottságú Hall meglehetõsen részrehajlóan értelmezi Homé-roszt: a „jó kormányzást” és Agamemnón ezt megtestesítõ sze-mélyét tartja az Iliasz legfõbb témájának, illetve szereplõjének,amint ez Odüsszeusz II. énekbeli beszédében világosan meg isnyilvánul. Az eredetiben a zajongó sokaságot (a Homérosználritkán szereplõ „köznépet”)10 helyreutasító beszéd (Iliasz II.203–206) Hall értelmezésében a királyság államformájának di-csérete. A fordító széljegyzetet fûz a részlethez – „The Monar-chie commended in all common wealths. Obedience to Kings”(„A királyság dicsérete minden államforma fölött. Az uralko-dónak kijáró engedelmesség”) –, s a fordítás szövegében ishangsúlyozza: Let us obey that King, whom Jove hath set herein his place („engedelmeskedjünk mind a Királynak, akit Jupi-ter állított helyére”). Ezek után már nem is csodálkozunk, hogyaz eredetiben „locsogó” Therszitész a „pártütõ” (seditious) sze-mélyiség emblematikus figurájaként jelenik meg, aki az akhá-jok szemében egyenesen „lázadó” (rebel), Hall ráadásul, erõ-sen túlozva, valóságos szörnyetegnek állítja be a púpos homé-roszi hõst: he was the ugliest beast, that ere the earth did carry(„õ volt a legrondább szörnyeteg, akit a föld valaha a hátánhordott”).

A politikai erényeket elõtérbe helyezõ értelmezés összhang-ban áll a kor „irodalomelméletében”, az epideiktikus retoriká-ban közvetített eposzfelfogással,11 bár amint a fenti példák isbizonyítják, Hallnak alaposan meg kellett változtatnia az Iliaszértelmezési hagyományait saját interpretációja érdekében.A Ten Books of Homers Iliades-ról eddig megjelent kritikai vé-lemények azonban nem is annyira a homéroszi hõsök erõsen át-politizált olvasatát kritizálják – ugyanez, amint látni fogjuk,többé vagy kevésbé jellemzõ az összes angliai reneszánsz for-dításra, és a kor népszerû emblémairodalmára is.12 A kritiku-sok, ha egyáltalán említik Hall verzióját, mind egyetértenek ab-ban, hogy a fordítás formailag és nyelvezetében is „kritikánaluli”. Hall nehézkes, gyakran egyenetlen lüktetésû tizennégy-szótagos sorai (a kor népszerû fourteenerjei), a nyakatekertmegfogalmazás, a feleslegesen bonyolított mondatszerkesztésés a szövegben hemzsegõ anakronizmusok élvezhetetlenné te-szik a szöveget. Hogy egyetlen példával érzékeltessük a fordí-tás problémáit: Héra Zeuszhoz intézett beszédében található aszállóige: Do what thou canst, the time wil come, that TotnamFrench shal turn, azaz: „Tégy, amit akarsz, eljön az idõ, amikorTottenham [a korabeli London külvárosa] a franciák kezére jut”– vagyis bekövetkezik az, ami eddig lehetetlennek látszott, sTrója elesik.

Hall egyetlen mentsége, hogy már az elõszóban jelzi: elsõváltozatában is „durván faragott” (roughly hewed) volt a szö-veg, mely még „most is komoly javításra szorul”. A mentegetõ-zést azután a mû keletkezésének történetében folytatja, mely-

25

ben az önmagával viaskodó, s munkáját kevésre tartó költõcsupán baráti hosszas unszolására hajlandó a fordítást az olva-sóközönség elé tárni. Ez a hagyományos elbeszélés a verseléstcsupán kedvtelésbõl mûvelõ, ún. „amatõr” Erzsébet-kori köl-tõk általános szemléletét tükrözi, mely néhány évtizeddel ké-sõbb már elfogadhatatlan volt a költészetet, s magát a Homé-rosz-fordítást is hivatásnak, saját szent feladatának kikiáltóChapman számára.13

2. Chapman Homérosza

Chapman 1598-tól 1616-ig, több részletben, az egyes változa-tokat többször is átdolgozva jelentette meg a Jean de Spondekétnyelvû – a görög eredetit, Andreas Divus latin fordítását, semellett bõséges kommentárt is közlõ – szövegkiadása alapjánkészült rímes fordítását: az Iliaszban tizennégy szótagos soro-kat (fourteenereket), az Odüsszeiában pedig hõsi párverseket(heroic couplet) használ.14 A fordító a szöveg különbözõ válto-zataihoz fûzött dedikációkban és elõszavakban mindvégig Ho-mérosz (és saját fordítása) harcos védelmezõjeként lép fel, akiaz eposzok megértését csupán kevesek privilégiumának tartja.Kezdetben (az 1598-as Seaven Bookes of the Iliades címû mûelõszavában, valamint az ugyanebben az évben megjelentAchilles Shield dedikációjában) a homéroszi értékek védelme a

Halltól már jól ismert politikai állásfoglalással is együtt jár –Essex, I. Erzsébet nagyhatalmú udvaronca ezekben a korai szö-vegekben az akhilleuszi erények modern megtestesítõjeként je-lenik meg –, ám az idõ elõrehaladtával Chapman egyre diplo-matikusabban fogalmaz, és az Iliasz és az Odüsszeia késõbbiverzióihoz fûzött paratextusokban elmaradnak a patrónustkonkrét homéroszi személyekkel azonosító részek.15 A politi-kai felhangok finomodásával mindazonáltal nem tûnik el az an-tik örökség agresszív kisajátítása: Chapman mindvégig a ho-méroszi eposzok egyetlen, vagy legalább hosszú idõ óta elsõigaz értelmezõjének tartja magát, s ennek megfelelõen az egyesénekekhez csatolt jegyzetapparátusban (többnyire Sponde alle-gorizáló értelmezéseire hagyatkozva, de gyakran azok ellené-ben is) megpróbálja hitelteleníteni a sajátjától eltérõ értelmezé-si hagyományokat.16

Ez a sajátos hangütés nem újdonság a kora modern angolirodalomkritikában, de Homérosz korabeli angliai értelmezése-iben sem, Chapman azonban külön figyelmet érdemel, mivelsajátosan harcias kritikai álláspontját a fordítás egyes énekei-hez fûzött kommentárokba is beleszövi, ráadásul rendszerint ahoméroszi epika alapvetõ, s az eposzok befogadástörténetébenmindvégig fontos formai elemei, a kötelezõ eposzi kellékek ér-telmezése kapcsán. Mivel e dolgozat keretein belül nem térhe-tünk ki a fordítás minden aspektusára, a továbbiakban a hason-latok és az ismétlõdõ jelzõk fordításának néhány jellemzõpéldájával próbálom bemutatni a reneszánsz fordító sajátosmódszerét.

Chapman meglehetõsen egyenetlenül kommentálja fordítá-sát: az Iliasz elejéhez és végéhez hosszú jegyzeteket fûz, ám azeposz többi részében és az Odüsszeia fordításában megelégszikazzal, hogy széljegyzetekben jelölje kritikai észrevételeit. E pa-ratextusokat áttekintve megállapítható, hogy a fordító valószí-nûleg az Iliasz és az Odüsszeia szerkezeti különbségét figye-lembe véve az elõbbi mûben elsõsorban a hasonlatok, míg azutóbbiban fõként az állandó jelzõk interpretációját tartottaproblematikusnak, s hogy mindkét eposzi kellék értelmezésé-ben a formai elemek lehetõ legszorosabb tartalmi motiválásáratörekszik. A hasonlatok például, Chapman szerint, nyilvánvalódíszítõfunkciójuk mellett egyúttal „magyarázzák” és „megvilá-gítják” (illustrate) a költeményt,17 s ennek a meggyõzõdésénekminduntalan érvényt is szerez a tropusok hagyományos szerke-zeti elemeinek – a hasonlatot bevezetõ apódoszisznak (mint…)és a képet lezáró antapódoszisznak (…így/ugyanígy…) – sajá-tos értelmezésével. Chapman olykor elhagyja az apódoszisztvagy az antapódosziszt (vagy mindkettõt) – azaz: a cselek-ménybe olvasztja a hasonlatot –, máskor pedig megváltoztatja,illetve ritkán megsokszorozza az antapódosziszt: megoldásai-val minduntalan arra készteti az olvasót, hogy a hasonlatokatszorosan a cselekmény vonatkozásában (annak mellékszála-ként, kommentárjaként, kiterjesztéseként, illetve akár része-ként) olvassa. Chapman abszurdnak tartja azt a „vulgáris” fel-fogást, hogy a hasonlat „mindig egy lábon sántikál”;18 véle-ménye szerint e tropusok szorosan megfeleltethetõk acselekménynek. Az a tény, hogy a legtöbb homéroszi hasonlat-ban az eredeti alapján többnyire valóban csupán egy, legfeljebbkét szempontból vonható párhuzamba a kép és a cselekmény,nem zavarja a fordítót, hiszen õ, mint a kommentár több pont-ján is kifejti, Homérosz szándékának megfelelõen fordít, melyszándék a „pártatlan” vagy „igazságos” (judiciall) olvasó elõtt

28

Tanulmányok

Chapman 1616-os The Whole Works of Homercímû fordításának címlapja

26

29

„Így mesélik, de téveteg”

nem marad rejtve, hiszen „tisztán (pervially) megértheti mind-azt, amit meg kell érteni [ti. a hasonlatokban]”.19 A hasonlatok,eme „nyílt és szép részek” (open and fair passages) nyíltsága ésszépsége tehát annak függvénye, hogy e képek mennyire pon-tosan feleltethetõek meg a cselekménynek, másrészt viszont enyíltság és szépség csak a fordító által meghatározott helyes be-fogadói megközelítés szerint magától értetõdõ, mindenki másszámára felfoghatatlan. Chapman az eposzi hasonlatokat a ha-gyomány által évezredekig eltorzított képeknek tartja, melyekvalódi jelentése és szépsége csak az õ fordításában kerül napvi-lágra, holott tökéletesen egyértelmûek, ha az általa elgondolt (sgyakran a szöveg bevett interpretációival ellentétes) homérosziszándéknak megfelelõen olvassuk õket. A homály és a világos-ság, az elrejtés és a felfedezés metaforáit felvonultató jegyze-tek20 azonban nem csupán a harcias kritika üres futamai, hiszenChapman a homéroszi szándék rekonstrukcióját minden eset-ben konkrét, ám gyakran meglehetõsen furcsa szövegkritikaidöntésekre alapozza. Kitûnõ példa erre az Iliasz „utazó” hason-latának chapmani fordítása és a képhez fûzött fordítói kom-mentár.

Homérosz az Ída hegyérõl az Olümposzra utazó Héra gyor-saságát szemléltetendõ a következõ hasonlatot használja az Ili-asz XV. énekében (80–83):

Mint elméje felugrik a sok földet bebolyongottférfiunak, ha okos szive mélyén serken a szándék:„Itt legyek én” vagy „amott”, s forgatja a terveket egyre:íly sebesen s hevesen surrant tova Héra, az úrnõ…

A legritkább homéroszi hasonlat-típusba, a „szubjektív tartal-mat kifejezõ” összehasonlítások csoportjába tartozó kép azértkülönösen érdekes, mert alanya a hasonlatok erõsen kötött sze-mélyábrázolásához (pásztor, vadász, tengerész stb.) képest álta-lános és determinálatlan. Ezt már a késõ antikvitás értelmezõi isészrevették, s Eusztathiosz például ezért a szintén általánosanjellemzett „kígyótól visszariadó férfi” (Iliasz III. 33–36), vala-mint a „folyónál megriadó ismeretlen” (Iliasz V. 599–606) ha-sonlatát tárgyalva közvetve utal a „sok földet bebolyongott”férfiú képére.21 Az (Eusztathioszt egyébként jól ismerõ) Chap-man azonban ennél is tovább megy a három „szubjektív” képrokonításában, amikor a (csak az utóbbi két hasonlatra jellem-zõ) tehetetlenség (amékhania) toposzát is a fordításba foglalja:

But, as the mind of such a man that hath a great way goneAnd, either knowing not his way, or then would let aloneHis purposde journey, is distract and in his vexed mindResolves now not to go, now goes, still many ways incli-ned:So reverend Juno headlong flew, and gainst her stomackestriv’d.22

A fordítás alaposan eltér az eredetitõl, mely – az isteni utazásokgyorsaságának vagy távolságának általánosan túlzó homéroszimegjelenítése szerint, és az antapódoszisz által expliciten meg-erõsítve („ily sebesen” – hósz kraipnósz) – a „sok földet bebo-lyongott férfi” emlékezõ- és képzelõtehetségének fürgeségé-hez, azaz a gondolat villámgyors szárnyalásához hasonlítja ahatalmas utat bejáró istennõ gyorsaságát. Chapman kommen-

tárjának részletes indoklásából azonban kiderül, hogy nemegyszerû „félrefordításról” van szó, hiszen a fordító ismeri ésérti a hasonlat eme hagyományos interpretációját, nem találjaazonban összeegyeztethetõnek sem a kép közvetlen szövegkör-nyezetével, sem pedig saját átfogó Homérosz-értelmezésével.Sponde, Valla és Hess fordításait idézve, s „az összes francia ésolasz változatra” utalva mindegyiket elveti, mert:

„Mindegyik [azaz Valla, Sponde stb.] úgy érti: Homéroszszándéka az volt, hogy megilágítsa (mintegy az emberigondolat vagy elme sebességével) Junó gyorsaságát, ami-kor Jupiter parancsának engedelmeskedve sietett; az [ti.Homérosz szándéka] azonban teljesen más volt, tudniillikaz, hogy bemutassa Junó elméjének zavartságát, amikorsaját akarata és kedve ellenére elindult Jupiter parancsára,amit a történet korábbi része, Junó megrögzött és hajtha-tatlan ellenszenve a trójaiak iránt, minden kétséget kizá-róan megerõsít.”23

Chapman tehát közvetlen kontextusában (a XV. ének cselekmé-nyén belül) és az Iliasz egésze szempontjából is motiváltnakvéli a hasonlatot, s olvasatát igyekszik etimologizáló-filologi-záló jegyzetekkel is megerõsíteni. A „sok földet bebolyongott”kifejezést például a XI. ének korábbi helyeire, Héra Aphroditétés Zeuszt is megtévesztõ ígéretére utalva – miszerint „peremérea dúsölü földnek” indul – magyarázza „hosszú és fárasztó uta-zás”-ként, melynek következtében a hagyományosan„okos/bölcs elmé”-nek értelmezett phreszi peukalimészi szó-kapcsolatot is „zavart/feldúlt elmé”-nek fordítja. A peukali-mosz jelzõt a scholia alapján a fenyõt jelentõ görög szóból (pe-uké) származtatja, „melynek gyantája rendkívül keserû”; a szóbevett jelentését (okos, értelmes) viszont az Iliasz más helyeinérvényes, ám csupán metaforikus, második jelentésnek veszi.24

A gyorsaságra való törekvést sugalló antapódosziszt („ily sebe-sen s hevesen” – hósz kraipnósz memaüia) a memaüia etimoló-giája szerint értelmezi: a hagyományosan „törekedve, vágyva”értelemben használt igenevet a maió (maiomai, „törekszik”,„vágyik”, „keres’) és a maimaó („heves mozgásban van”, „fel-indul”, „hevesen vágyik”) igékbõl származtatva, ám nyilvánva-lóan a mainomai („õrjöng”, „dühöng”) konnotációit is észbentartva a jegyzetében impetu ferri, vel furibundo impetu ferrivelfordítja latinra (azaz „hevesen vitetvén vagy eszeveszetten he-vesen vitetvén/sodortatván” jelentésben), s Héra mozgását amennydörgés hangjaira megzavarodott „gerlék vagy más szár-nyasok” zuhanórepüléséhez hasonlítja.25 A teljes antapódo-szisz jelentését tehát a gyorsaságot elõtérbe állító, hagyomá-nyos értelmezés, a sic cito properans helyett a hevességet su-galló, s a memaüia sajátos interpretációján alapuló sic rapide etimpetu pulsával fordítja a jegyzet szövegében, míg a fordítás-ban a headlong („meredeken/fejvesztetten”) határozószóval, saz against her stomach (szó szerint: „gyomra ellenére”, tkp.kedvetlenül) kifejezéssel jelzi: Héra nem cselekedhetett leg-jobb meggyõzõdése szerint. Az istennõ vonakodását erõsítendõChapman végül okhatározói mellékmondattá alakítja Héramegérkezésének a hasonlatot követõ leírását, amely Homéroszelbeszélésében a parataktikus stílus szabályai szerint csakmellérendeléseket tartalmaz:

27

For (being amongst th’ immortal gods in high heavensoone arriv’d,All rising, welcoming with cups her litle absence thence)She all their courtships overpast with solemne negli-gence.26

A gondolat vagy képzelet száguldása helyett zavarodottságot éstehetetlenséget illusztráló hasonlatot, annak egyes részeit és aszövegkörnyezethez való viszonyát Chapman a homéroszi jel-lemábrázolás részeként (Héra jellemének kifejtéseként) fogjafel. Amennyiben azonban figyelembe vesszük, hogy a hasonla-tot megelõzõen a XV. énekben Zeusz éppen arra emlékeztetiHérát, miként hajította le azokat az isteneket (Chapmannél: he-adlong), akik (Héra) segítségére siettek, mikor (Zeusz) Hérak-lészért bosszút állt, akkor nem kétséges, hogy az istennõ zuha-nórepüléséhez fûzött hasonlítás a cselekmény egyik hangsú-lyos motívumának (Zeusz haragjának) továbbgondolására islehetõséget ad.27 A szájhagyományozó költészet alkotásmódjáttekintve talán abszurdnak tûnhet a hasonlatok ily mérvû egybe-vágása a cselekménnyel, ám a mikro- és makrokozmosz korres-pondenciáját hirdetõ kora újkorban, s a hasonlatok „illusztráló”funkcióját magától értetõdõnek tartó Chapman számára éppenezek a megfelelések garantálták a homéroszi enargeiát, azeposz „szemléletességét”.

Az évszázadokon, akár évezredeken át félreértett homérosziszándék helyreállításának igénye az állandó eposzi jelzõkchapmani fordításában is megmutatkozik. Chapman korántsemkövetkezetes a sztereotip jelzõs kifejezések (pl. „mézízûálom”) átültetésében, amikor azonban lefordítja õket, az ered-mény általában figyelemre méltó. A hõsöket jellemzõ, hangsú-lyosan visszatérõ epithetonok esetében például az eposzoknaka korban tulajdonított (s Chapman által újragondolt) etikai-pe-dagógiai program szerint, az egyes jellemek sajátos értelmezé-sének megfelelõen jár el. Ezt tanúsítja a polütroposz jelzõhözfûzött széljegyzet is, amelyben Chapman Odüsszeusz jellemé-nek fejlõdését, és ennek kapcsán az egész Odüsszeia pedagógi-ai programját foglalja össze dióhéjban:

„A tökéletes férfiú okítása vagy kimûvelése, és az õ szük-ségszerû (vagy sorsszerû) útja sok szenvedésen át termé-szetes kikötõjébe és hazájába (a legszentebb Betûhöz hí-ven) a tárgya és célja ennek az utánozhatatlan és csodála-tos költeménynek. És ezért kapja õ [Odüsszeusz] apolütropon jelzõt már az elsõ verssorban; mivel a polüt-roposz nem jelent mást, mint olyan Férfiút, kinek szelle-me mintha hosszú és változatos úton fordulna helyesirányba.”28

A jelzõ sajátos értelmezése természetesen a fordításban is meg-mutatkozik: Chapman a polütroposzt követõ, s ahhoz hasonló-an Odüsszeuszt, a „férfiút” jellemzõ vonatkozói mellékmon-dattal („ki sokfele bolygott”) együtt, a bolyongásoknak egyér-telmû célt adva értelmezi a jelzõt – s ez egyébként a Múzsakétértelmû megszólításában is tetten érhetõ: The man, O Muse,informe, that many a way / Wound with his wisedome to his wis-hed stay (kb. „A férfiút okítsd” vagy „A férfiúról szólj, Múzsa,aki bölcsességével sok úton/módon forgolódott egészen áhítottmegállapodásáig”). Chapman az epitheton egyetlen ismétlõdé-sét is Odüsszeusz-Ulysses jellemfejlõdésének megfelelõen szí-nezi. Kirké szavaiban: „sejtem már, hogy Odüsszeusz vagy te, asokfelebolygott” (Odüsszeia X. 330): Thou canst be, therefore,none else but the man / Of many virtues – Ithacensian, / Deep-soul’d Ulysses („nem lehetsz tehát más, mint a sokerényû / fér-fiú – az Ithakai – / Mély-lelkû Ulysses”). A beszédet megakasz-tó önreflexív közbevetés (therefore), valamint a sorvégi áthaj-lás következtében a the man / of many virtues kifejezés különöshangsúlyt kap, amelyet azután Odüsszeusz konkrét, s szinténáthajlásra épülõ megnevezése (Ithacensian / Deep-soul’d Ulys-ses) is erõsít. Homérosz Kirkéje részben saját kudarcára is utala polütroposz (egyes értelmezések szerint: „sokcselû”) jelzõ-vel,29 míg Chapmannél az istennõ szóhasználata az eposz kez-dõsoraiban megfogalmazó etikai-pedagógiai programot idézi.Chapman tehát megint csak az eposzról alkotott átfogó inter-pretációjának, az általa rekonstruált „homéroszi szándéknak”rendeli alá a szóban forgó helyeket, ráadásul a maga módjánreprodukálja is az ismétlést. Hasonló megoldásnak lehetünk ta-núi az amümón, az antitheosz és az oloophrón jelzõk elõfordu-lásainak értelmezésében. A fordító a „gáncstalan Aigiszthosz”szókapcsolatot kommentálva fejti ki:

„Az amümonoszt, melynek fordítása e helyen [Spon-de-nál] inculpabilis [„feddhetetlen”], s Aigiszthosz jelzõ-je, a szó igaz jelentésébõl kell megértenünk itt – mely ép-

30

Tanulmányok

Chapman 1614-es Odüsszeia-fordításának címlapja

28

31

„Így mesélik, de téveteg”

pen [az inculpabilis] ellenkezõje. Amint a antitheoszt isbizonyos helyeken Divinusként [„isteni”] vagy Deo simi-lisként [„istenhez hasonló”] kell értelmeznünk, ám másutt(nem sokkal késõbb) jelentése már contrarius Deo [„isten-nel szembeszegülõ”] – a jelzett személy indokolja a meg-különböztetést. S hasonlóképpen az oloophrón, Atlasz jel-zõje, rögtön ezután, egy helyen mente perniciosusként[„pusztító szándékú”] értelmezendõ; másutt pedig így: quiuniversa mente gerit [„aki mindent elvisel”].”30

Chapman tehát az ismétlõdõ jelzõk jelentését egyedül a jelzettszemély jellemétõl teszi függõvé. Amint a hasonlatoknál mármegszokhattuk, álláspontját a hagyományos értelmezések elle-nében fogalmazza meg, s szintén a hasonlatokhoz fûzött kom-mentárokra emlékeztet a szöveg és a szerzõi szándék elkülöní-tése, mely e helyen csupán közvetetten, a jegyzet felszólítóhangnemében mutatkozik meg. A fordításban mindenesetre vi-lágosan elkülönülnek az eredetiben ismétlõdõ jelzõk különbö-zõ jelentései, s a szerzõi szándék eme kifejtését olykor a kéteposz együttes viszonylatában is megfigyelhetjük. Ami példáulaz amümón különbözõ elõfordulásait illeti, Chapman már azIliaszban, Pandarosz leírásánál (IV. 89) igyekszik elkerülni bár-miféle pozitív jelzõ használatát, s inkább a hõs jellemének nép-szerû, Chaucer óta bevett értelmezésére épít, amikor csalárdsá-gát hangsúlyozza: a man that, being bred / Out of a faithlessefamilie, she [Pallas] thought fit to shed / The blood of any inno-cent and breake the covenant sworne („olyan férfiú, aki / egy is-tentelen családból származott, és õ [Athéné] megfelelõnek ta-lálta, / hogy egy ártatlan vérét ontsa, s ezzel megszegje az es-küt”).31 A fent idézett jegyzethez kapcsolódó helyen pedig,ahol Homérosz a „gáncstalan Aigiszthoszról” szól (OdüsszeiaI. 29), Chapman a görög szó jelentésével alkalmasint ellentétesFaultfull [„vétkes”] Aegisthus kifejezést választja. Az amümónegyéb elõfordulásait, ha egyáltalán fordítja õket, rendre valami-lyen pozitív melléknévvel adja át (pl. Glaucus unreprov’d[„feddhetetlen”]; brave [„bátor”] Antilochus).

Az antitheosz jelzõnél is ugyanezt figyelhetjük meg: leg-gyakrabban az „isteni” (divine) jelzõ szerepel az angol válto-zatban (pl. Sarpedon call’d divine), s Chapman csupán kétalkalommal tér el a jelzõ bevett értelmezésétõl: az „isteniküklópsz”, Polüphémosz megnevezésében (God-foe [Isten-el-lensége] Polypheme), majd a Neküiában, az istenek ellen láza-dó Ótoszról szólván (god-opposed Otus). Theoklümenosz be-szédében, melyben az „isteni Odüsszeusz” házában dõzsölõkérõket figyelmezteti a közelgõ veszélyre (Odüsszeia XX.369–370), Chapman ugyan nem fordítja a kifejezést, ám sajátOdüsszeia-értelmezésének egyik alapfogalmára, a kérõk isten-telenségére utal: „Túlzottan is magasan hordjátok / zabolátlanfejeteket. Istentelenségeket követtek el”.32 Az „istentelenség”(impiety) konkrétan az „isteni Odüsszeusszal” szemben elköve-tett vétkekben nyilvánul meg, ám Theoklümenosz szózata azegész eposzt felölelõ, tágabb perspektívából is értelmezhetõ:Chapman több helyen is az impiety szót használja az Odüsszeiaegyik legfontosabb motívumának, az emberi felelõsségre utalóataszthalia („buta vétkek”) toposzának értelmezésére (pl. azOdüsszeia elején [I. 7]: „önnön buta vétkeiért”, by their ownimpieties).33

A fenti széljegyzetben említett harmadik melléknév, az olo-ophrón értelmezésében is megfigyelhetõ a különbözõ jelenté-

sek határozott elkülönítése: az Iliasz II. énekében Polükleitoszmegsebzõjérõl, a „dühös viperáról” (oloophronosz hüdru – II.723) szólva Chapman „mérgezõ”-nek (poyson’d), majd a XV.ének oroszlán-hasonlatában (león oloophrón – XV. 630) „ve-szedelmes”-nek fordítja a jelzõt (baneful king of beasts), azOdysseys szövegében azonban „bölcs”-nek: Atlasz megneve-zésében a „bölcs elme” (wise mind) fordulat, illetve a „BölcsMinósz” (wise Minos; az eredetiben: Minóosz oloophronosz –Odüsszeia XI. 322) kifejezés szerepel.

Chapman Homérosza természetesen nem intézhetõ el ennyi-vel: külön figyelmet érdemelne a fordítás elmés, gyakran a me-tafizikus költõkre emlékeztetõ képi világa (melyet már a korairecepció kritizált, s mely miatt Matthew Arnold a 19. századelején elutasította Chapman fordítását),34 az eredetit kiegészítõ,gyakran kifejezetten terjedelmes moralizáló betoldások, vagy ajellemábrázolás sajátosságai (Chapman Odüsszeuszból szintekeresztény hõst farag, Menelaoszt azonban mindkét eposzban ahitvány harcos és a felszarvazott férj komédiába illõ figurája-ként tünteti fel). Arra azonban remélhetõleg ez a néhány példais elegendõ volt, hogy lássuk, Chapman a homéroszi eposzokjelenkori felfogásaihoz hasonlóan nagy jelentõséget tulajdoníttartalom és forma kapcsolatának, ám – a modern felfogásoktóleltérõen – ezt nem egy történeti perspektívából rekonstruálhatóhoméroszi poétika alapján, hanem egy idõtlen, a fordításbanmegjelenõ értelmezéseket igazoló, sõt: azokban kiteljesedõköltészet- és fordításeszmény vonatkozásában teszi. ChapmanHomérosz-olvasatát paradox helyzet mûködteti: a fordítóugyanis annyira világosnak látja az eredetit, hogy elengedhetet-lennek tartja annak a fordításban való értelmezését, s egyúttal ahagyományban közvetített hibás interpretációk kiigazítását.Az eredetihez való hûség eme sajátos felfogása részben a ho-méroszi eposzoknak a korban tulajdonított etikai-pedagógiaiprogramból (az epideiktikus retorikából), részben azonbanChapman határozott én-formálásából (self-fashioning) ered, sa fordításszöveg példátlan felértékelõdését eredményezi.35

A Keats-szonett hatástörténeti jelentõsége természetesen nemelhanyagolható, a fentiek alapján azonban kijelenthetjük,hogy Chapman fordításával és sajátos „önreklámjával” magais sokat tesz azért, hogy a kritikai recepcióban Homérosz angolfelfedezõjeként jelenhessen meg.

A restauráció „Homéroszai”:Ogilby és Hobbes

A 17. század elsõ felében nem akadt kihívója Chapmannek.William Fowldes 1603-ban jelentette meg meglehetõsen sza-bad Békaegérharc-fordítását (The Strange, Wonderfull, andBloudy Battel between Frogs and Mise […] Covertly deciphe-ring the estate of these times), s Chapman 1624-re maga is le-fordította a Batrakhomüomakhiát,36 a két nagy eposz új angolváltozatára azonban az 1660-as évekig várni kellett. A skótJohn Ogilby Iliasz-fordítása 1660-ban, Odüsszeiája 1665-benjelent meg; az idõs Hobbes fordításai egy évtizeddel késõbb,1674-ben (Iliasz) és 1675-ben (Odüsszeia) láttak napvilágot.A modern olvasóközönség számára mindkét fordítás fõlegPope Iliasz-elõszavából ismert, aki szerint „Hobbes költészete[a Homérosz-fordításokban], csakúgy, mint Ogilby-é, kritikánaluli”.37 Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Pope –

29

Johnson tanúsága szerint – Ogilby fordításából ismerte megHoméroszt.38

Ogilby az Aeneis nagysikerû fordítása után vállalkozott ahoméroszi eposzok átültetésére, s már a fordítások címlapja(Homer his Iliads/Odysseys Translated, Adorn’d with Sculptu-re, and Illustrated with Annotations) jól mutatja, hogy a fordítóaz üzleti siker érdekében különbözõ olvasók igényeit próbáltaegyszerre kielégíteni. A vaskos kötet fõként pompás illusztráci-ói (sculpture) révén vált a restaurációt követõ néhány évtized-ben ismertté és kedveltté a széles néptömegek körében, míg azeposz I. és II. énekében bõséges (az oldalak nagy részét betöl-tõ), ám a továbbiakban egyre gyérebb kommentár és annotációa mûkedvelõ közönség és a tudós grécisták érdeklõdésére egya-ránt számot tarthatott.39 Az Iliasz II. Károlynak címzett dediká-ciója is részben az olvasószám „maximalizálását” célozza,Ogilby azonban azt sem titkolja, hogy igen aktuálisnak tartja azIliasz témáját:

„S ami még inkább megfelelõbbé teszi õt [ti. Homéroszt]arra, hogy a királyok szórakoztatója legyen: minduntalana fejedelmek és a királyság államformájának istentõl ere-dõ jogosultságát erõsíti meg […], másfelõl minden ki-rályság-ellenes személyt Therszitész karakterében jelenítmeg.”40

Az Iliasz cselekményének royalista értelmezése már Hall csak-nem egy évszázaddal korábbi fordításából is ismerõs, amiazonban az Erzsébet-kori államférfinál jobbára elméleti tanul-ság, Ogilbynél a mindennapi valóság része: dedikációjának be-vezetõjében a polgárháború sötétségét és viharait megszüntetõNapként írja le az uralkodót. A fordító politikai állásfoglalásatermészetesen a szövegben is lépten-nyomon tetten érhetõ (azistenek gyûlését például „az Udvar”-nak [the Court] nevezi41),s az illusztrációkon is meglátszik: az istenek a csatamezõ fölöttifelhõn lebegve figyelik kíváncsian a lenti véres eseményeket.Ogilby mindemellett óvatosan „civilizálja” is az eposzokat,amikor kora kényes politikai miliõjéhez és ízléséhez próbáljaigazítani az eredeti néhány kulcsfontosságú aspektusát. Akhil-leusz és Agamemnón (Nesztór szerint „fennkölt” vagy „ne-mes”) vitáját (high debate) például kényelmetlennek érezhette,ezért igyekszik elvi síkra terelni a konfliktust. A Homérosználegyértelmûen magán kívül levõ Agamemnónt (feketébe borultkebelét iszonyú düh / duzzasztotta” – Iliasz I. 108–109) a„szenvedély által elragadott”-nak írja le: Then rose the GrecianGenerall inflam’d, / Nor could his Passion be by Reason tam’d /His Breast with Choler burnt („Akkor felállt a görög Generálisfeltüzelve, / S értelme nem tudta szenvedélyét megszelidíteni /Keblében forrt a harag”), s fordítását a következõ, a dedikációmetaforikáját idézõ jegyzettel magyarázza:

„Homérosz ezen a helyen feketének vagy lángolónak áb-rázolja Agamemnón keblét […] nemcsak azért, mert aPraecordia, mely a test mélyében van, nem látható, s nemis a fejedelmek mély, kifürkészhetetlen gondolatai irántitiszteletbõl, hanem azért is, vagy leginkább azért, hogykifejezze a szenvedély szomorú és keserves hatásait, me-lyek az éjszaka sötétségéhez hasonlóan félelmet és bor-zongást keltenek.”42

Athéné késõbb ugyancsak szenvedélye fékezésére kéri Akhil-leuszt: Straight all distracted Passion lay aside („Azonnal fé-kezd szenvedélyeidet”), aki nagy esküjét megelõzõen Aga-memnónt „zsarnoknak” nevezi: Thou the devourer of thy Peop-le art / And Subjects rul’st by Tyranny debas’d („Te a népedelemésztõje vagy / s alattvalóidon alantas zsarnoksággal ural-kodsz”). Az eredetiben „semmirekellõkön uralkodó”, „népnyú-zó” királyt (démoborosz baszileusz – Iliasz I. 231) Ogilby kü-lön jegyzetben mentesíti a konkrét vádaktól:

„Ezt nem úgy mondja Agamemnónról, mintha bármiféle-képpen korrupt vagy megvesztegethetõ lenne, amiért isHésziodosz így nevezi az olyan királyokat […], akik aNépüktõl szerzett zsákmánnyal tömik magukat […], ha-nem a zsarnoki jellemvonást kifogásolja.”43

Az Iliasz azonban arról is szól, hogy Akhilleusz minden szó-cséplés ellenére valóban megsértõdik és félrevonul, nem is cso-da tehát, hogy Ogilby – csakúgy, mint Hall – már az eposz kez-detén ellenszenvesnek állítja be a hõst. Az eposz elsõ soránakfordítása (Achilles Peleus Son’s destructive rage / Great God-dess! sing! – „Akhilleusz, Péleusz fiának pusztító haragját /énekeld, Nagy Istennõ!”) a ménin („harag”) eredetileg appozi-tív ulomenénjét („vészes”) determinánsává téve nagyobb hang-súlyt fektet a harag minõsítésére, mint szörnyû eredményeinek

32

Tanulmányok

Illusztráció Ogilby Iliasz-fordításához (XX. ének)

30

33

„Így mesélik, de téveteg”

ecsetelésére. Nesztór békítõ beszédébõl is világossá válik (At-rides calmer be, and Ile assuage / With soft persuasions stoutAchilles rage – „Atreidész, nyugodj le, én majd lenyugtatom /szelíd kérleléssel a konok Akhilleusz dühöngését”),44 hogyOgilby a diplomatikus megoldások híve lenne – valahogy az il-lusztrációk idealizált bukolikus tájképein megjelenõ, a köznép-tõl messze állva kedélyesen beszélgetõ, korabeli ruhákba öltöz-tetett hadvezérek módjára –, az Iliaszban azonban nehezen nyí-lik mód a különbségek elegáns elsimítására.

Az Odüsszeia cselekménye és békés befejezése, s magaOdüsszeusz személye ezzel szemben könnyebben megfeleltet-hetõ a szélsõségektõl mentes, „civilizált” arisztokratikus vagyudvari világ eszményének. A polütroposz Odüsszeusz Ogilbyfordításában körültekintõ/megfontolt/józan (prudent) hõs, akinem „sokfele bolygott”, hanem „behajózta a világot” (coastingthe Universe), s nem „sok nép városait és eszejárását”, hanem –a zénodotoszi szövegváltozat és a Horatius Ars poeticájábanközvetített hagyomány szerint – a városok sokfajta „szokásait”vagy „divatjait” tanulta ki (Saw many Cities, and their variousModes). Nem csoda tehát, hogy ezt a világjárt és mûvelt férfiútKalüpszó a következõképpen bocsájtja útjára: Fie, Sir, no morecomplain, / Save precious time, my Int’rest I’ll resign („Ugyan,uram, többet ne panaszkodjon, / ne pazarolja drága idejét, én el-állok érdekemtõl”),45 a szirének pedig így csalogatják: We know[…] all Transactions of the busie World („Ismerjük a nyüzsgõ vi-lág ügyleteit”),46 s Kirké minden istennõi méltóságtól megfoszt-va, az eredeti egyenes, szinte parancsszerû szerelemre-hívásahelyett (Odüsszeia X. 333–334) a metafizikus költõket idézõ ke-délyes, kétértelmû célzásokkal hívja ágyba: Put up that Weapon.Must we have a bout? / In Bed with other Arms let’s fight it out(„Tedd el fegyvered! Mindenképpen meg kell vívnunk [szó sze-rint: mindenképpen szükség van egy „menetre/asszóra”]? / Azágyban, más fegyverekkel küzdjünk meg!”).

Hobbes fordítását általában Ogilby verziójával együtt szo-kás emlegetni. Ez részben Pope fent idézett véleményének isköszönhetõ, ám maga Hobbes is felveti a két fordítás kapcsola-tának lehetõségét, amikor az elõszóban az annotáció hiányátazzal indokolja, hogy „nem hiszem, hogy Ogilby úrnál jobbat[ti. jegyzetapparátust] készítettem volna”.47 Hobbes saját beval-lása szerint azért állt neki az eposzok fordításának, mivel „nemvolt más dolga” (I had nothing else to do), s Ogilbyhez hasonló-an szélesebb közönség számára írt: a nõket is fordítása célkö-zönségének tartja.48 A fordítás elõszava ezenkívül az eposszalés Homérosszal kapcsolatos reneszánsz irodalomkritika fõ tan-tételeit fogalmazza újra, figyelemre méltó azonban, ahogyHobbes egy homéroszi hasonlat és annak vergiliusi párhuzamakapcsán az alábbi következtetésre jut:

„Tehát e két leírás, s a két hasonlat [azaz: Iliasz IV.473–489 és Aeneis II. 624–631] nem összehasonlítható.A földön fekvõ ember képe más, mint a bukás, különösenegy királyság bukásának képe. Ez tehát nem teszi jobbáVergiliust Homérosznál. Tény, hogy a fa döntésének éskidõlésének a leírása rendkívül elegáns. De ez egyben aztis jelenti, hogy több, mint amit Homérosz maga megal-kothatott volna, szükség esetén? Vagy talán Homérosz-nak nincsenek legalább ennyire jó leírásai? Bizony van-nak, sõt, még a ma élõ angol költõknél is találhatunk ilye-neket.”49

Hobbes bizonyos értelmeben már egy új kor hírnöke: kritikaigondolkodásában a 18. század vitáit idézõ, kifejezetten prog-resszív történeti relativizmus jól megfér a költészet tanító ésemberformáló erejét hangsúlyozó 16–17. századi közhelyek-kel. A fenti szövegrészben a szerzõ a Vergilius- és Homé-rosz-pártiak, azaz az imitációt különbözõképpen megítélõ ér-telmezési stratégiák képviselõi között már a késõ antikvitás ótadúló vitát megkerülve az egyes mûalkotások önálló értékébõlindul ki – ezért emítheti a kortárs angol költõket egy lapon azantikvitás nagyjaival. Az összképnek némi iróniát kölcsönözazonban, hogy Pope pontosan azért kritizálja (jogosan) a homé-roszi hasonlatokat a scaligeri hagyománnyal szemben új szem-pontból védelmezõ Hobbes-ot, mert „a leggyönyörûbb részeket[köztük a hasonlatokat] kihagyja”.

Hobbes fordítását a legjobb indulattal is csak szoros para-frázisnak nevezhetjük: a fordító Ogilbyhez hasonlóan megle-hetõsen pontosan követi az eredeti cselekményt, keresztrímesötös jambusai azonban az eredeti szinte minden díszétõl és jel-legzetességétõl lecsupaszítva adják át a tartalmakat. Az epo-szok ilyesfajta kivonatolása némely esetben kifejezetten hatá-sos (Hektór halálát például így írja le: This said, he died; andto the shades below / Leaving his limbs, his souls, bewailing,flew – „Ezt mondta, majd meghalt, s lelke a lenti árnyékokhoz

Illusztráció Ogilby Iliasz-fordításához (II. ének)

31

/ repült, elhagyva tagjait, siránkozva”), legtöbbször azonbanárulkodó (pl. az imént idézett sorokat követõen: And yetAchilles agen did reply / and briefly to him answer’d – „SAkhilleusz még ekkor is válaszolt, s röviden így szólt hoz-zá”; kiemelés tõlem). A tömör fogalmazás ellenére könnyenészrevehetõ Ogilby, s általában a finomkodó korízlés hatása:Hobbes Akhilleusz haragját egyszerûen discontentnek („elé-gedetlenség”) fordítja, az Odüsszeia kezdõsoraiban pedigmegint csak sokféle „divatról” olvashatunk a „sok nép eszejá-rása” helyett (That [ti. Odüsszeusz] saw the cities and the fas-hions knew / of many men).

Sokáig folytathatnánk a fordító furcsa megoldásainak fel-sorolását: Hobbes Odüsszeuszát Kirké „vendégségbe hívja”(Are you Ulysses, that should hither come, / As Hermes toldme oft, and be my guest); az Odüsszeia a Mentór alakjábanmutatkozó Pallasz Athéné megjelenése helyett általános tanul-sággal végzõdik (And thus it was agreed the war should cease),ám az eddigi példákból is látszik: Hobbes öregkori szórako-zásnak készült Homérosza nem elsõsorban fordításként érde-kes. A szakirodalomban általában a filozófus-fordító antikle-rikalizmusa miatt emlegetik a mûvet;50 a kora modern Homé-rosz-recepció vizsgálatában pedig elsõsorban azért érdemelfigyelmet, mert lecsupaszított nyelvezetével Ogilby barokkosverziójánál is ékesebben bizonyítja, hogy már a 17. század vé-gén megjelent az igény egy könnyen emészthetõ, a homéroszieposzokat „ismeretterjesztõ” könnyedséggel közvetítõ szö-vegre.51

Az Erzsébet- és Jakab-kor, valamint a restauráció legfonto-sabb Homérosz-fordításainak még e felületes áttekintésébõl isvilágosan elõtûnnek a reneszánsz angol Homérosz-recepció bi-zonyos sajátosságai. A fordítók az epideiktikus retorikában ahoméroszi eposzoknak tulajdonított etikai-pedagógiai értéke-ket saját politikai-ideológiai meggyõzõdésüknek megfelelõenértelmezik újra. Ez a tény önmagában nem különös, hiszen azeredeti ilyesfajta átírása minden korban jellemzõ lehet a fordí-tásokra, az ideologikus tartalom megjelenítésében azonban lé-nyeges különbség mutatkozik Chapman Homérosza és a másikhárom mû között. Chapman a fordítás egymást követõ változa-taiban fokozatosan elvonatkoztat a Seaven Bookes-ban mégkendõzetlen aktuálpolitikai állásfoglalástól, s a fordítás végsõformájában már egy örökérvényû Homérosz-képet, s ezzelegyütt többnyire saját személyét mint afféle „újjászületett Ho-méroszt” igyekszik közvetíteni, míg Hall és Ogilby szövegeitéppenséggel a konkrét, gyakran propagandisztikus hangvétel, saz utóbbi szerzõ és Hobbes fordításait ezen felül pedig az ere-detit a korabeli jó modor szabályaihoz szelidítõ „civilizatori-kus” törekvés is jellemzi. Chapman harcos én-formálása min-damellett a homéroszi eposzok alapvetõ fontosságú strukturáliselemeinek (hasonlatok, ismétlõdések stb.) erõs olvasatával kap-csolódik össze, míg a többi kora modern fordítóra nem jellem-zõ saját fordításuk és személyiségük ily mérvû elõtérbe helye-zése (sõt, amint Hall és Hobbes esetében láthattuk, e szerzõképpenséggel mentegetõzni szeretnek), s az eposzi kellékekneksem tulajdonítanak túlzott jelentõséget (már ha egyáltalán for-dítják õket – egyedül Ogilby az, aki láthatóan erre törekszik).Nem véletlen tehát, hogy már a 18. század kritikai recepciójá-ban sem ezek a mûvek, hanem a homéroszi tartalom és formakapcsolatát egyéni módon, ám mindig az eredetibõl kiindulvaproblematizáló Chapman válik Homérosz angol felfedezõjévé,

mint ahogy az sem véletlen, hogy Chapman utódaként azeredeti hasonlóan markáns interpretációját nyújtó Pope-ot szo-kás emlegetni.

Visszatérve a dolgozat elején az Elveszett Paradicsom rész-letével kapcsolatban felvetett problémára, a fentiek alapján bát-ran feltételezhetjük, hogy Milton nemcsak a homéroszi eredeti-ben, hanem angol kortársai és elõdjei Homérosz-értelmezései-ben is bõven találhatott kivetnivalót. A homéroszi eposzokat azeredetiben is kitûnõen ismerõ, s emellett nyíltan republikánusérzelmû Milton esztétikailag és politikailag sem tarthatta elfo-gadhatónak Hall, vagy az éppen az Elveszett Paradicsom meg-alkotása és megjelenése idején változó színvonalon „tévetegmesélõ” Ogilby és Hobbes „royalista” Homérosz-fordításait.A Héphaisztosz bukását részletezõ, majd a klasszikus toposztváratlanul elvetõ részlet pedig akár az antik örökséget a modernközönség ízléséhez idomító, és ezért a latin hagyományt elõny-ben részesítõ, retorizáló értelmezésektõl való elhatárolódáskéntis felfogható („s reggeltõl délig hullt egy nyárnapon / és déltõlharmat-estig […] Ausoniában / Mulcibernek nevezték”). A ko-rabeli Homérosz-fordítások eme sajátosságai többé vagy ke-vésbé jellemzõek a klasszikusok Erzsébet- és Jakab-kori fordí-tásaira, sõt, általában a 17. századi angol költészetre is,52 ezérttalán nem túlzás azt állítanunk, hogy a görög-római hagyo-mány kritikája Milton eposzában az eredeti szövegek (Homé-rosz, Vergilius stb.) mellett egyúttal a klasszikusoknak arestauráció idején meghonosodott közvetítési módjait is érinti(s a fordítások mellett természetesen ide kell értenünk a populá-ris irodalmat, amellyel ebben a dolgozatban nem foglalkozhat-tunk).53

Az antik irodalmi örökség miltoni értelmezésének eme el-gondolását azonban új megvilágításba helyezi Chapman fordí-tása. A Milton-kutatásban már régóta elfogadott tény, hogyChapman értelmezése valamennyire befolyásolhatta MiltonHomérosz-olvasatát: az Elveszett Paradicsom költõje is Spon-de szövegkiadását használta, könyvtárában ott volt ChapmanHomérosza, s az eposz néhány helye arra enged következtet-nünk: használta is a fordítást.54 Az esetlegesnek tûnõ egyezése-ket azonban a fentiek alapján tágabb kontextusba helyezhetjük:szembetûnõ ugyanis a két költõ mûveiben a görög epika értel-mezéseihez kapcsolódó én-formálási stratégiák hasonlósága.Mindketten a klasszikus hagyomány kisajátítására töreksze-nek, ám ennél is feltûnõbb, hogy ezt mindketten a klasszikusepika kötelezõ kellékeit újraértelmezve teszik. A hasonlatokpéldájánál maradva: nem véletlen, hogy az Elveszett Paradi-csom ebbõl a szempontból leghíresebb összehasonlításai éppenaz eposzi hagyományt, s egyben az epikus hõs alakját újraértel-mezõ „sátáni” énekekben (I., II., IX. könyv) találhatók, mintahogy az sem, hogy az eposz kritikai örökségében a 18. század-tól kezdve központi kérdés a miltoni hasonlat és az eposzi cse-lekmény elemei közötti megfelelés (amely Milton egyes kriti-kusai szerint gyakran „tökéletes”).55 Mindezt és az ElveszettParadicsom egyéb jellemzõit figyelembe véve (melyeket, pl. azismétléseket, e dolgozatban nem tárgyalhattunk) gyanítható,hogy Milton az alkalom szülte kölcsönzésen túl az antik eposziörökség kritikájában is hasznosította Chapman Homéroszát.Másfelõl persze azt is láthatjuk, hogy amíg Chapman szöveg-közeli kommentárjai az eredeti „újjászületését” szolgálják (bár-mennyire „torzszülöttnek” is tûnhet az így létrejött szöveg afordítást a forrásnyelvi „eredeti változatnak” alárendelõ mo-

34

Tanulmányok

32

35

„Így mesélik, de téveteg”

dern elméletek szerint), addig az Elveszett Paradicsom elbeszé-lõje a költemény szerves részévé, állandó eposzi kellékké avat-ja a hagyományos értelmezésekkel együtt az „eredetit” is felül-vizsgáló kritikai megjegyzéseit. Az irodalmi kánonok történetialakulása szempontjából mindenesetre tanulságos, hogy a ho-

méroszi eposzok, és általában az antikvitás örökségének ígylétrejövõ radikális olvasatához – mellyel Milton sokak szerintvégleg kimeríti a hõsi epikát és a reneszánsz irodalmi hagyo-mányokat – éppen egy reneszánsz Homérosz-fordítás nyújtha-tott mintát.

Jegyzetek

1 Homéroszt a továbbiakban Devecseri Gábor fordításában közlöm,s ahol szükséges, a Loeb kiadás görög szövegére is hivatkozom.Milton Elveszett Paradicsomát Jánosy István fordításából idézem;az angol szöveg forrása Barbara Lewalski kiadása: John Milton,Paradise Lost, Oxford, 2007.

2 Stanley Fish, Surprised by Sin, London, 19671, 19972.3 A negatív hasonlatra jó példa az eposz negyedik könyvében a Para-

dicsomot leíró részlet („Sem az Enna / bûvös rétje, hol Proserpinagyûjtött / virágot […] nem vetekedhet e Paradicsommal” – az ere-detiben: IV. 268–275); Milton invokációi az eposz I., III. és IX.könyvének elején találhatók.

4 Vö. Lucretius, De rerum natura I. 391–393.5 Charles Martindale, John Milton and the Transformation of Ancient

Epic, London, 1986, 74–76.6 Lásd Péti Miklós, „»Egy tökéletes férfiú« – Odüsszeusz az angol

reneszánsz poétikákban”: Bényei Tamás (szerk.), Átjárások. Fiatalanglisták és amerikanisták tanulmányai, Budapest, 2005, 46–69.

7 Chapman Homéroszának recepciójával kapcsolatban lásd PétiMiklós, „The Shaping of a Literary Cult: The Reception of Chap-man’s Homer from Jonson to Keats”: The AnaChronisT (1999)33–52.

8 A dolgozatomban tárgyalt fordítások mellett néhány hosszabb-rö-videbb fordítás-töredék is fennmaradt a korszakból (pl. az Iliaszelsõ három énekének 1660-as fordítása Thomas Grantham tollá-ból), mivel azonban ezek a (többnyire privát stílusgyakorlatnak ké-szült, vagy valamely más természetû mûben idézett) szövegek nemvoltak számottevõ hatással a korszak irodalmára, a továbbiakbannem foglalkozom velük.

9 Allardyce Nicoll (szerk.), Chapman’s Homer. Vol I. The Iliad. Vol.II. The Odyssey with a new preface by Garry Wills, Princeton,19561, 1998, 2000. A továbbiakban Chapmant idézve ezt a kiadásthasználom, az elõszavakra és kommentárokra Chapman címmel,kötet- és oldalszámmal hivatkozom. Az idézett hely: Chapman I.546.

10 A homéroszi köznép fogalmához lásd Irene J. F. de Jong, „SilentCharacters in the Iliad”: J. M. Bremer – Irene J. F. de Jong – J. Kalff(szerk.), Homer: Beyond Oral Poetry. Recent Trends in HomericInterpretation, Amsterdam, 1987, 105–121.

11 A dicséret és feddés retorikájához lásd O. B. Hardison Jr., The En-during Monument: A Study of the Idea of Praise in Renaissance Li-terary Theory and Practice, Chapel Hill, 1962, illetve Brian Vic-kers (szerk.), English Renaissance Literary Criticism. Oxford,1999, 1–56.

12 Henry Peacham 1612-es Minerva Britanna címû embléma-gyûjte-ményében a legelsõ, I. Jakabhoz szóló embléma a fent tárgyalt ho-méroszi helyet idézi diotrepheasz basziléasz széljegyzetével (IliaszII. 196 – az eredetiben ditrepheón basziléón).

13 A kor irodalmi rendszerérõl lásd Richard Helgerson, Self-CrownedLaureates. Spenser, Jonson, Milton, and the Literary System, Ber-keley, 1983, 21–54.

14 A szöveg kiadástörténetével kapcsolatban lásd Allardyce Nicoll ki-adásának elõszavát. A Sponde eredetirõl lásd Frank L. Schoell,Études sur L’Humanisme Continental en Angleterre a la Fin de laRenaissance, Genéve, 1978, 151–152, illetve Christiane Deloin-ce-Louette, Sponde: commentateur d’ Homère, Paris, 2001.

15 Lásd John Channing Briggs, „Chapman’s Seaven Bookes of the Ili-ades: Mirror for Essex”: Studies in English Literature 21:1 (1981)59–69.

16 Különösen Scaliger nézeteit és ehhez kapcsolódóan az egyes ho-méroszi helyek vergiliusi imitációját, lásd pl. Chapman I. 545.

17 Chapman I. 70.18 Uo.: „the vulgar understanding of a Simile, which is as grosse as it

is vulgar, that a similitude must uno pede semper claudicare.”19 Olyan esetben, így a XVIII. ének „kürt” hasonlatának (Iliasz

XVIII. 219–221) fordításában, ahol Chapman nem talál elegendõegyezési pontot hasonlat és cselekmény között, a véletlenre hivat-kozik a kommentárban: „The further application of this simile isleft out by mischance” („E hasonlat további megfelelései/alkalma-zási lehetõségei a véletlen folytán hiányoznak”); Chapman I. 390.

20 Lásd pl. a XIV. ének „búgócsiga” hasonlatához fûzött jegyzetet,amelyben Chapman a vakság metaforikájával játszva kritizálja alatin fordításokat (Valla, Eobanus, Sponde) és a korabeli franciaverziót (Salel). Chapman I. 295–296. Jessica Wolfe mutat rá, hogya Chapman kommentárjait jellemzõ képi világ nyomokban más re-neszánsz Homérosz-interpretációkban is megtalálható, és az opti-kai mûszerek iránti korabeli érdeklõdést tükrözi: Humanism, Ma-chinery, and Renaissance Literature, Cambridge, 2004, 161–181.

21 Lásd M. Van der Valk (szerk.), Eustathii Archiepiscopi Thessaloni-censis Commentarii ad Homeri Iliadem Pertinentes, Leiden, 1976,2:155.

22 „S mint az olyan férfiú elméje, ki nagy utat tett meg / és – [mivel]vagy nem ismeri az utat, vagy megszakítaná / eltervezett útját –meg van zavarodva és felkavart elméjében / egyszer úgy határoz,nem megy, majd megy, s még mindig nem tudja, merre tovább / ígyfejvesztetten és kedvetlenül repült a tiszteletre méltó Junó [Héra]”.

23 Chapman I. 319: „All understanding Homer’s intent was (as by thespeedinesse of a man’s thought or mind) to illustrate Juno’s swift-nesse in hasting about the command of Jupiter, which was utterlyotherwise: viz. to shew the distraction of Juno’s mind in going aga-inst her will and in her despite about Jove’s commandment, whichall the history before, in her inveterate and inflexible grudge to doany thing for the good of the Troyans, confirmeth without questi-on.”

24 Uo.: „mivel a kellemetlen és keserû dolgok […] révén az emberekbölccsé válhatnak” (because things irksome and bitter […] are me-anes to make men wise).

25 „As we often see with a clap of thunder Doves or other fowles dri-ven headlong from their seats […]: maimauia [sic!] being derivedof maió or maimaó signifying impetu ferri, vel furibundo impetuferri – all which most aptly agreeth with Juno’s enforced and wrath-full parting from Jove and doing his charge distractedly.

26 „Mivel (megérkezvén a halhatatlan istenek közé a mennybe, / akikmind felálltak, s poharukat emelve köszöntötték rövid távolléteután) / udvarlásukat ünnepélyes hanyagsággal vette semmibe”.

27 S a motívum már az I. énekben elõkerül – éppen Héphaisztosz zu-hanásának elbeszélésében!

28 Chapman II. 11: „The information or fashion of an absolute man,and necessarie (or fatal) passage through many afflictions (accor-ding with the most sacred Letter) to his naturall haven and count-rey, is the whole argument and scope of this inimitable and miracu-

33

lous Poeme. And therefore is the epithete polutropon given him inthe first verse; polutropos signifying Homo cuius ingenium velutper multas et varias vias, vertitur in verum”. [A Homérosz-mû cí-mére mindvégig a görög átírás szabályai szerint, azaz Iliaszkénthivatkozunk, de megjegyzendõ, hogy a Devecseri életében meg-jelent kiadások címében hosszú ékezetek szerepelnek (Íliász).A szerk.]

29 Pl. a Loeb kiadás (A. T. Murray és George E. Dimock féle) próza-fordításában: the man of many devices.

30 Chapman II. 13: „Amumonos translated in this place inculpabilis,and made the epithete of Aegisthus, is from the true sence of theword as it is here to be understood – which is quite contrary. As an-titheos is to be expounded in some place Divinus or Deo similis, butin another (soone after) contrarius Deo – the person to whom theEpithete is given giving reason to distinguish it. And so oloophron,an Epithete given to Atlas, instantly following, in one place signifi-es Mente perniciosus; in the next qui universa mente gerit.”

31 Pandarosz szószátyár, kissé szerencsétlen kerítõként jelenik megChaucer Troilus and Criseyde-jében; alakja Shakespeare-t is meg-ihleti a Troilus és Cressidában.

32 Ye all too highly beare / Your uncurb’d heads. Impieties ye commit.33 Chapman Homéroszának e fõ vonulatáról lásd George deForest

Lord, Homeric Renaissance: The Odyssey of George Chapman,London, 1956; Richard S. Ide, „Exemplary Heroism in Chapman’sOdysseys”: Studies in English Literature 22:1 (1982) 121–136.

34 Matthew Arnold, The Works of Matthew Arnold, London, 1903,242.

35 Az én-formálás fogalmához lásd Stephen Greenblatt, RenaissanceSelf-Fashioning, London, 1980, 1–12.

36 Dolgozatomban nem foglalkozom e pszeudo-homéroszi mû értel-mezéseivel, érdemes megjegyeznünk azonban, hogy mind Fowl-des, mind Chapman igen nagy jelentõséget tulajdonított a víg-eposznak. Chapman egyenesen a homéroszi életmû „koronájának”(The Crowne of All Homers Workes) nevezi a mûvet (bár a címadásironikus is lehet), s az elsõ kiadás címlapján maga is Homéroszmellett, egyenrangú költõként jelenik meg; Fowldes pedig a szö-vegben elrejtett titkos igazságokról értekezik elõszavában.

37 „His poetry, as well as Ogilby’s, is too mean for criticism”. May-nard Mack (szerk.), The Twickenham Edition of the Poems of Ale-xander Pope, 7. kötet, New Haven, 1967, 15.

38 Lásd Samuel Johnson, Lives of the English Poets, 2. kötet, London,Dent, 1925, 2:144.

39 Ogilby annotációi korántsem olyan jellegzetesek, mint Chapmanharcos kommentárjai (többnyire a scholia és Eusztathiosz értelme-zéseit idézi egy-egy nehezebb szövegrész megvilágítására), törté-neti szempontból azonban igen érdekesek, hiszen a görög eredetiproblémáit tárgyaló kiterjedt filológiai apparátus fordításszöveg-hez kapcsolódik.

40 „And that which may render him [ti. Homéroszt] yet more properfor Royal entertainment is, That he appeares a most constant As-

sertor of the Divine right of Princes and Monarchical Government[…] on the other side, all Anti-monarchical Persons he describes inthe Character of Thersites.”

41 Pl. az Odüsszeia I. énekének bevezetõ összefoglalásában42 „Homer makes Agamemnons breast here, black, or burnt, […] not

only for that the Praecordia […] being deeply seated in the body,are not at all exposed to view or sight, nor yet […] respecting thedeep, serious, and unsearchable thoughts of Princes, but as well orrather, to expresse the sad and dismal effects of passion, resemb-ling, for the terrour and horrour of them, the darknesse of thenight.”

43 „He speaks not this of Agamemnon, as though he were any way cor-rupt, or addicted to Bribery, whence Hesiod calls such Kings […]as fatting themselves with the spoyles of their People, but objects itas the character of a Tyrant”.

44 Az eredetiben Nesztór a következõket mondja: „én meg / kérve Ak-hilleuszt békítem” (Iliasz I. 282–283).

45 Az eredetiben: Odüsszeia V. 160–161.46 Az eredetiben: Odüsszeia XII. 191.47 Brian Vickers (szerk.), English Renaissance Literary Criticism,

625.48 Uo., 619.49 Uo., 624: „So that neither these two descriptons, nor the two com-

parisons can be compared together. The image of a man lying onthe ground is one thing; the image of falling, especially of a king-dom, is another. This therefore gives no advantage to Virgil overHomer. ’Tis true that this description of the felling and falling of atree is exceedingly graceful. But is it therefore more than Homercould have done if need had been? Or is there no description in Ho-mer of somewhat else as good as this? Yes, and in many of our Eng-lish poets now alive.”

50 Ha egyáltalán! Lásd Paul Davis, „Thomas Hobbes’s Translations ofHomer: Epic and Anticlericalism in Late Seventeenth-CenturyEngland”: The Seventeenth Century 12 (1997) 231–255. Davis té-ziseinek cáfolatához lásd A. P. Martinich, „Hobbes’s Translationsof Homer and Anticlericalism”: The Seventeenth Century 16(2001) 147–157.

51 Amilyenek pl. Lamb Shakespeare-meséi vagy Andrew Lang kö-zépkori románcokat feldolgozó elbeszélései a 19. században.

52 Lásd Gordon Braden, The Classics and English Renaissance Poet-ry, New Haven, 1978, xi–xv.

53 Homérosz populáris feldolgozásai már a 16. század végén megje-lennek (pl. Peter Colse Penelopes Complaint c. mûve 1596-ban); arestauráció idején francia hatásra (Scarron Virgilie travestie címûmûve [1648] nyomán) jelennek meg szatirikus eposzparódiák, pl.Scudamore Homer á la Mode c. mûve 1664-ben.

54 Lásd pl. Charles Martindale, John Milton and the Transformationof Ancient Epic.

55 Lásd pl. James Whaler, „The Miltonic Simile”: PMLA 46 (1931)1034–1074.

36

Tanulmányok

34