Grandpierre K. Endre

Történelmünk központi titkai

Grandpierre K. Endre

Történelmünk központi titkai

Titokfejtő Lap- és Könyvkiadó, 2011

A borítót készítetteBarcsik Géza

festő és grafikus

© Grandpierre Atilla, 2011© Titokfejtő Lap- és Könyvkiadó

TARTALOM

Előszó / 10

1. Mi az igazság az Árpádi bejövetel körül?Ellentmondó, rejtélyes jelenségek a „honfoglalás” körül / 17

1.) A titkos szervezet 2.) Szükséges-e a „honfoglalás” revíziója? 3.) Gyötrelmes kérdések4.) Jelentéktelennek tetsző módosulások katasztrofális következményei 5.) Idegen népeksokasága élt hazánkban? 6.) A hamisítás lépcsőfokai 7.) Miért nincs semmi nyoma azitt élő népekkel vívott harcoknak és az itt élő idegen népek jelenlétének? 8.) Mikénttudósít Anonymus az itt élő szlávokról? 9.) Anonymus tudósítása arról, hogy Álmos ésÁrpád Atilla leszármazottaiként, Atilla örököseiként jöttek Pannóniába 10.) Az összesitt lakó cseh és szlovén befér a nyitrai várba 11.) A honvisszavétel tervszerűségéről12.) Kiket találtak itt az árpádiak, miféle népeket? 13.) A két Szkítia rejtélye14.) A „hűtlenek és hűségesek” rejtélye 15.) Sajátos védintézkedések 16.) Az ellenség -kívül van, nem az országon belül 17.) Emese ősanya álma 18.) Álmos fogantatásában,születésében isteni erők működnek közre 19.) Álmos az első vezér 20.) Álmost maga aSzentlélek teszi hatalmassá 21.) A cselekmény kettős volta 22.) Mi történt Álmossal?23.) Árpád titokzatos halála és megdicsőülése

2. Hol van a magyar őshaza? - Az őshazakutatás csődje / 51

A történelmi megismerés alapjai. ELSŐ CIKKELY: A KEDVEZŐ SZÍNEZET: 1.) MagnaHungária kutatásának különös kezdetei 2.) Az őshazakeresés ösztöne 3.) Hősies akarat-tal 4.) Önfeláldozó szerzetesek 5.) Ottó és társai tragikus erőfeszítései 6.) Régiiratok mint segédforrások? MÁSODIK CIKKELY: A VALÓSÁGOS TÖRTÉNET:7.) Kiegészítések Ottó útjához 8.) Miért keresték tengeren is az őshazát? 9.) Volgán innen- Volgán túl 10.) Rátaláltak-e Magna Hungáriára? 11.) Maradtak-e Keleten magyarok?12.) Miről tanúskodik Kézai? 13.) Perzsiába távozott magyarok 14.) A romantikusvizenyő. HARMADIK CIKKELY: KIK VOLTAK A DOMONKOSOK?: 15.) Miért adomonkosok? 16.) Alkalmasak voltak-e a domonkosok a keleti magyarok felkutatására?17.) Mi volt a domonkosok igazi célja? 18.) Térítés volt-e a domonkosok célja? 19.) Miértnem tájékozódtak az itthoni domonkosok? NEGYEDIK CIKKELY: HAMIS JELENTÉS:20.) A nagy keleti játszma 21.) Perújrafelvétel Julianus ügyében 22.) A jelentés sötéttalányai 23.) Miért Richardus írta? 24.) Miért futott Julianus a pápához? 25.) A beszá-moló megtévesztő, hamis indítása 25.) Milyen főbb tényeket nyelt el a beszámoló?ÖTÖDIK CIKKELY: A TITKOS HÁTTÉRERŐK: 26.) A titkos háttérerők szerepéről27.) János pap titokzatos országa 28.) Szövetségkötés „János pap országával”29.) A szellemi kártételek számbavétele

5

3. Őshazakutatás - Mióta él nemzet e hazán? / 83

1.) Magyar őshazák a világ minden táján 2.) Nacionalizmusról és történethamisításról3.) Ami volt - eltűnt, ami nem volt - feltűnt 4.) Őshonos-e a magyarság a Kárpát-medencében? 5.) Mit vallanak a magyarok régiségéről saját népneveink? 6.) Mit találtNimród fia Hunor a vízözön után Magyarországon? 7.) Magyarországon volt a frankokfővárosa 8.) Páris alapításának mondája 9.) Miként tagadták meg a frankok eredetét?10.) Viaskodás őshelyneveink körül 11.) Az aranybányászat kezdetei az ősi Magyaror -szágon 12.) Szűzfoglalás történt 13.) Miről tanúskodik Dévavár ősmondája? 14.) Gil-games- és Babilon-nyomok Magyarországon 15.) Istar-Astarté magyarországiősmondájának megíratlan fejezete 16.) Vízözön előtti nyomok ős-Magyarországról17.) A magyarok már akkor itt éltek, mikor még őstenger fedte a Kárpát-medence mé-lyebb körzeteit 18.) A feledésbe merült magyar ősmúlt kőemlékei 19.) Szkítamagyarősnépek szent gyűjtőhelye hazánk 20.) Istenek szent védőövezetei húzódtak a történelmiMa gyarország körül

4. Őshazakutatás - Isten szava a magyar nép szava.Az ősi magyar népfelségjog virágzása és hanyatlása / 123

1.) Jog és történelem 2.) A magyar ősállam tartópillérei 3.) Ősi szkíta törvény: köz -ügyekben kötelező a részvétel 4.) Még egyszer a szkíta törvényről 5.) Nemzetgyűlésdöntött az ország minden kérdésében 6.) Vezetők leválthatóságának törvénye7.) Tisztségviselőkkel szembeni elemi követelmények 8.) Ezüstedényekből lakomázóparasztok - Hetedhét országra szóló lakodalom Atilla palotájában 9.) Honnan eredparaszt- és pór szavunk? 10.) A küldetés és hivatás törvénye 11.) Ősjogok 12.) Nemzetiközszabadság a régi Magyarországon 13.) A népfelségjog, avagy a nemzeti közszabadságtörvénye 14.) A népképviselet érvényesítése a társadalom önirányításában15.) Az igazság birtoklásának ősjoga 16.) Középkori krónikáink egy további rejtelmesmozzanata 17.) Isten szava a magyar nép szava 18.) Éjszakai kikiáltók az áruló királytáborában 19.) A vérszerződések rejtelmei 20.) A hét gyászmagyar fölöttébb különöstörténete 21.) Rövid áttekintés arról, hogy milyen is volt a régi magyar élet 22.) A hazaiszolgaság eredetének rejtélye 23.) A magyar ősalkotmány megdöntése 24.) Ősnemzet -gyűléseink tragédiája 25.) A korai idegenuralom rémtettei 26.) A magyar nép elnyomása,megrablása Isten elleni bűntény 27.) A magyar ősszellem menekülése 28.) A történtektömény összefoglalása

5. A magyar ősvallás történelmi alapjai / 163

1.) Bevezető helyett: a nemzeti ősvallás jelentősége 2.) Kutatásunk iránya 3.) Ősi napis-tenhitünk az emberiség egyetemes ősvallása volt 4.) Miként maradhatott fenn aranykorihitünk? 5.) Az Aranykor léttörvényei 6.) Rövid előzetes az Aranykorról 7.) Az Aranykormindmáig fennmaradt népe 8.) Az Aranykor hozzávetőleges időbehatárolása9.) Ősvallásunk sajátosságai 10.) Égmondáink páratlan füzérei 11.) Csillagüzenetek amagyar égbolton 12.) A Hadak útja monda rejtelmei 13.) Miért menny a menny?

6

14.) Miért Tejút a Tejút? 15.) Magyar elképzelések 16.) Fények a Hadak útján17.) Ősvallásunk mélyrezárt titkai 18.) Istenjárás a régi égi nagy regös regeúton19.) Eltörölt énekesrendjeink. Bűn a magyar énekek hallgatása 20.) Az ember a Hargitánteremtetett 21.) A Genezis szerint magyar a világ ősnépe és ősnyelve 22.) Nimród azOrion csillagképben feszíti íját 23.) Nimród nevének sajátos alakváltozatairól24.) Magyarok az Aranykorban 25.) Miként örződhettek meg az Aranykor hagyományaiéppen a magyarságnál? 26.) Árpád a Napisten nevében veszi vissza Zalántól a magyarőshazát 27.) A magyar nemzeti történeti ősvallás lényegének rövid foglalata

6. Tízezer évi küzdelem a magyar őshazáért / 203

1.) Egy új Gesta Hungarorum körvonalai 2.) Nyomaveszett őseink 3.) Nem volt egyetlenhonfoglalás sem! 4.) Súlyos károkat okoz a „honfoglalás” történelemhamisítással felérőhangoztatása 5.) A vízözön utáni első hazavesztés és első honvisszafoglalás 6.) A népekanyja 7.) A szkíták kiléte rejtélyének megfejtése 8.) A szkíta-magyar népazonosság egyrejtélyes további bizonyítékáról 9.) Miként történt a Föld benépesítése? 10.) A bábelimonda rejtelmes időrétegei 11.) Négy világtáj urai 12.) Az Aranykor bukásának végzeteskövetkezményei 13.) Miként maradhatott meg az ember a Kárpát-medencében?14.) Az erőszak úrrá lesz a Földön 15.) Mi történt az üngürüszökkel Hunor visszatérteután? 16.) Dárius perzsa király támadása a szkíták ellen 17.) Hazavesztéseink s hon -visszavételeink egy óriási egységes történelmi eseménytömb részei 18.) Őstörténetünkhármas tagolása 19.) Az emberiség legnagyobb tragédiái 20.) Mások nem vesztették elhazájukat? 21.) Miért vesztette el újra meg újra a hazája fölötti uralmat a magyar?22.) Gigászi párviadal a hódító Rómával 23.) A közbeékelődő germán tragédia24.) Beszéljenek a népek tettei! 25.) A százéves köztes időszakok titka 26.) A történelmimozgás elemi hatóerőinek működését figyelhetjük meg a szkíta népek visszatéréseit tár-gyaló előbbi szakaszban

7. A magyarság őseredete / 239

1.) Töprengés a magyar sors fölött 2.) Az őshonosság és a szűzfoglalás rejtélye 3.) Kútfőktanúskodása 4.) Szűzfoglalás útján a szkíták népesítik be Európát 5.) Az őshonosságtörténelmi jelentőségéről 6.) A kőbefalazott asszony mondájának talánya 7.) Vissza avízözönig 8.) Nyomaveszett eleink nyomában 9.) A nagy vízfüggöny előtt 10.) Bizonyí-tandó kérdéseink 11.) Egy vagy több kezdeményből, törzsből keletkezett-e az emberiség,vagy különféle változatokból? 12.) Ki volt a Genezis szerint a világ ősnépe? 13.) Létezett-e az Aranykor? 14.) A kert, a fa, a kígyó és az Isten 15.) A paradicsomi árulás 16.) Mitörtént a világ ősnépével? Híre-pora se maradt, vagy él még napjainkban is? 17.) Mikéntderíthető fel az ősnép kiléte, és az, hogy él-e még? 18.) A napistenhit bizonyítékai a ma -gyar népnél 19.) A hajdani nagyság emléke és történelmi bizonyítékai 20.) A világnépeivel és nyelveivel való rokonság képzete 21.) Az ősnép szétdarabolódásának bi-zonyítékai 22.) A Haza felségterületéhez való mindent fölülmúló ragaszkodás23.) Tízezer évi küzdelem a magyar őshazáért 24.) Aranykori erkölcsök: igazságosság25.) Hódításképtelenség 26.) Rejtelmes hiedelmek

7

8. Árpád kirekesztése az Árpád-házbólmagyar királyok új rendje / 271

A nagy hallgatás árnyékában. ELSŐ RÉSZ: AZ ÁRPÁDOK ÜLDÖZÉSE: 1.) Árpád-királyaink fényességéről, dicsőségéről 2.) Az Árpád-üldözés kezdetei 3.) Az Árpád-házkeményebb kikezdése 4.) Árpád és közvetlen utódainak kirekesztése az Árpád-házból5.) Árpád-házi királyaink eddigi valótlan hivatalos rendje 6.) Árpád-házi királyainkvalóságos történelmi rendje 7.) Két állítólagos „egyetlen kiút” 8.) Tényrögzítés9.) Bizonyítatlannal a bizonyos, hiteltelennel a hiteles ellen: évezredes hadjárat közép-kori krónikáink ellen 10.) Ki volt az első magyar király? 11.) Világ csodája 12.) Ország -alapító volt-e Szent István király? 13.) Vezérek és fejedelmek voltak-e X. századikirályaink? 14.) Ki volt Szent István király? 15.) Kik lapulnak láthatatlanul a gyilkosságokmögött? 16.) Szent István király halálának rejtélye 17.) Miként került Péter a magyartrónra? 18.) Péter rémuralma és bukása 19.) A zsarnok trónbitorló rémtetteinekmentegetői 20.) Korai nemzeti szabadságharcaink a nemzeti függetlenség és az Árpád-ház védelmében MÁSODIK RÉSZ: MIKÉNT FORGATTÁK KI EREDETI MIVOLTÁBÓLVAZUL TRAGÉDIÁJÁT?: 21.) Az elvetemült szóbeszéd 22.) A Vazul körül fortyogótörténelemhamisítás alapjai 23.) Vazul, ahogy nemzeti köztudatunkban él 24.) Vazulvolt-e Árpád-királyaink őse? 25.) Szent István király bekormozása 26.) A Szent Istvánelleni merénylet rejtélye 27.) Vazul életkora 28.) Vazul volt-e a három királyi hercegapja? 29.) A Vazul neve körüli bonyodalmak megfejtése 30.) Zárszó

9. Istennyomok hét ölnyi por alatt. I.Amit a magyar ősvallásról tudni kell / 303

1.) Feladatunk mérlegelése 2.) Szellemi világunk laza szabályai bő lehetőséget nyújtanaka visszaélésekre. Montesquieu törvénye 3.) A meghasonlás törvénye 4.) Aggasztó világ-jelenségek 5.) Az emberiség nagy vízözönkori kataklizmája 6.) A magyarság tragédiája7.) Igát rakott-e a középkori zsidókereszténység a szabad magyarokra? 8.) A legnagyobbalávetettség 9.) Kereszténységre kényszerítésünk következményei 10.) Dogmák uralmaa magyar élet és a nemzeti eszmélet felett 11.) Mi az oka a magyarság rettentő romlásá-nak? Mi a legtitkosabb oka? A végső oka? 12.) Ki volt a Magyarok Istene? 13.) Mikéntvált istenné a Nap? 14.) Az igazság szentsége 15.) Isten törvényei 16.) A sátán törvénye17.) Régi ma gyarok halálmegvető küzdelme ősvallásunk megtartásáért 18.) Össznépiigény a magyar ősvallás visszaállítására 19.) Van-e jogunk nemzeti vallásunkhoz?20.) Mindnyájunk szent hivatása 21.) A nemzeti vallás jelentősége 22.) Lehetséges-e a visszaállítás? 23.) Meghiúsult régi kísérletek 24.) Őshitünk ellenlábasai

10. Istennyomok hét ölnyi por alatt. II.Az élet vallása / 335

1.) Mit ígér és mit nyújt számunkra a magyar nemzeti vallás? 2.) Megváltott világbanélünk? 3.) Önmagunk lebecsülése élőhalálra ítél 4.) Sötét szellemi világerők az em-

8

beriség fölött 5.) Fényember és Sárember rejtelmes históriája 6.) A kiemelt oldalbordaesete 7.) Nemzeti ősvallásunk párhuzamos őstörténetünkkel 8.) Isteni figyel -meztetésként óriás madarak támadnak a honvisszavívásban késlelkedő magyarokra9.) Az élet vallása 10.) Él ősszavunk mélyrezárt titkai 11.) Él Isten aranyszobra 12.) Kikvoltak a heliorunák? Gonosz szellemek vagy a Napisten szent szolgálólányai?13.) Aranykorunk további titkaiból 1: A mágikus gondolkodás rejtelmei 14.) Aranyko-runk titkaiból 2: Aranyhegyek lánca a láthatáron 15.) Aranykorunk titkaiból 3: Mikéntvált nemesfémmé a fény? 16.) Aranykorunk titkaiból 4: Kik őrizték a Napisten aranyát?17.) Aranykorunk titkaiból 5: A legnagyobb titok 18.) Tűzisten születése 19.) Boldog -asszony anyánk

Összesített irodalomjegyzék / 368

Névmutató / 374

Tárgymutató / 376

Short summary / 381

9

Grandpierre Atilla:Előszó

1995. november 14-én kezdődött Grandpierre K. Endre Magyar Történelmi-Őstudományi Akadémia című, Alapismeretek a magyar történelemhez alcímű előadás-sorozata. Az előadássorozathoz készült szórólap tanúsága szerint célja: bizonyítékokkalalátámasztott és a magyar őstörténet hamisítóinak hatásától mentes ismeretek ter-jesztése abban a szellemben, hogy önmagunkat csak nemzetünk megismerése által is-merhetjük meg. A történelem az emberiség tapasztalatainak összessége. A magyartörténelem a magyarság tapasztalatainak összessége. A magyarság tapasztalatainakösszessége nélkülözhetetlen ahhoz, hogy kiutat mutasson a mai világ útvesztőjéből. Azelőadássorozatban sorra került témák 10 füzetben jelentek meg, a füzetsorozat címe:Történelmünk központi titkai (Grandpierre K. 1995a, b; 1996a, b, c, d, e, f; 1997a, b).Ez a könyv ennek a nagyhatású, régóta nagyon keresett füzetsorozatnak első, könyvalakban megjelent változata. Nem egyszerűen újraközlés: több vonatkozásban is javítottkiadás. A könyv maradandóbb a füzetnél. Ennek megfelelően igyekeztünk a füzetekanyagait kiegészíteni, a lehetőség szerint alapos irodalomjegyzékkel ellátni. A szerkesztőimunkák során javítottuk a hibákat, és igyekeztünk a könyvet egységessé is tenni.

Úgy gondolom, ez a könyv korszakalkotó alapmű, amelyen, ha a magyarságkellőképpen megbecsüli, egy valóban magyar jövő építhető fel. A könyvből az is kiderül,hogy több, mint ezer éve nem tudtunk hathatós választ adni a magyarságot érő csapá-sokra. Fény derül arra a tankönyvekből, köztudatból hiányzó tényre, hogy a bennünketérő fő csapás nem katonai, hanem annál sokkal súlyosabb természetű. Ideje felis-mernünk, hogy a magyarság sorsát megroppantó erő rendkívül hatékony, egyfajtatörténelmi csodafegyver, amely kettős természetű: egyrészt titkos, másrészt a szellemisíkon fejti ki hatását. A titkosság felér a mesebeli, láthatatlanná tevő sapkával: amígfennáll, viselője büntetlenül és tetszőlegesen garázdálkodhat, áldozatai szinte teljesenvédtelenek, akkor és ott csap le, ahol és amikor csak kénye-kedve úgy tartja. A szellemisíkon kifejtett hatás pedig felér egy agymosással. Lényege, hogy az agymosás áldozatamagán követi el újra és újra a bűntettet, saját kezűleg biztosítva a bűntett folyamatosismétlődését. Ez ellen a titkos csodafegyver ellen kettős védelemre van szükség: lelep -lezésre és szellemi természetű védelemre. Ez a mű először tárja fel történelmünkközponti titkait, leleplezve a csapás mibenlétét, megszüntetve a láthatatlanná tevő sapkavarázserejét. Ezáltal a magyarellenes csapás elvesztette hatóerejének legnagyobb részét.Az áldozat ettől kezdve világosan láthatja a rá sújtó csapást, és így, elvileg, megkezdődheta védekezés. De mindez mit sem ér, ha az áldozatot szellemileg legyőzte a csodafegyver,ha teljes mértékben az agymosás áldozatává vált, ha az áldozat túlél ugyan, de minthakicserélték volna, már idegen lelket, idegen sorsot valósít meg. Hogyan lehet egy agy-mosásból újjászületni? Hogyan lehet egy több, mint ezer éve tartó agymosás közbenbeindítani a szellemi megtisztulás folyamatát? Történelmünknek ez a legnagyobb ki-hívása. Egy olyan mű, amely hatékonyan képes az agymosott magyarság agyközpontjaitáram alá helyezni, amely a világtörténelem leghatékonyabb titkos csodafegyverét képeshatástalanítani, amely az egész emberiség történelme, a világtörténelem, a Homo Sapi-ens sorsa számára is egyedülálló és ráadásul felemelő fordulatot tesz lehetővé, méltánnevezhető történelmi jelentőségű műnek.

A világtörténelem titkos csodafegyverének, titkos agymosásának feltalálása az em-

10

beriség történelmének talán legnagyobb jelentőségű fordulatát idézte elő. Az emberiségélete ugyanis az emberréválástól napjainkig alapvetően két korszakra osztható: az évmil-liókon át virágzó természet-tisztelő, élet-tisztelő és ember-tisztelő természetes korra (azAranykorra, a mágikus korra, l. Grandpierre K. 1992), és a természet-ellenes, élet-ellenesés ember-ellenes korra, az erőszak korára, a hatalom és a háttérerők világkorszakára. Ahatalom világkorszaka évezredek óta tart, és egyre erősödik. A globalizmus korábanélünk, kirajzolódott előttünk egy „szép új világ”, az „új világrend”, az agymosott tár-sadalom kora. Az emberiség évezredek óta nem találja az ellenszert. Kizökkent az idő,írja Shakespeare, és az emberiség mindmáig nem volt képes sem a baj okát feltárni, sema megoldás felé vezető utat megnyitni. Grandpierre K. Endre könyve az első, amelyválaszt ad a magyarság és az emberiség ezen évezredes, máig megoldatlan alapkérdé-seire. Nemcsak a magyarság, hanem az egész emberiség számára is útmutató, életerősés hatékony történelemszemléletet ad.

Amíg nincs megoldás, a baj egyre nő. Mindannyian tapasztalhatjuk ezt, ha legalábbisévtizedes léptékben gondoljuk végig a mai társadalmak változásait, a változások irányát.A mai világban magyarságunk, nemzeti önazonosságunk válságban van. Különösen alegrászorultabb korosztály, a fiatalság, amelynek egy jelentős része azt sem érti, miértkellene egyáltalán a nemzetre gondolnia. Hiszen, úgymond, ha már valaki tizenéves,vagyis jóformán felnőtt, akkor képes önállóan gondolkodni, dönteni. S ha önállóan gon-dolkodunk, düntünk, mi szükségünk lehet akkor a nemzetre, a nemzetben gondol -kodásra? Ha gondolkodásunk önálló, akkor szabad, s ha szabad, akkor nem jelent-eminden más külső szempontot, tehát korlátozást?

A valóság ezzel a vélekedéssel szemben az, hogy a tizenévesek, de még a huszonévesekdöntő része sem képes valóban önállóan gondolkodni és önmaga valódi értékeinek ésérdekeinek alapján dönteni, a helyzetnek, élete egészének megfelelően. Önértékelésünktöbbnyire bajban van, éppen mert beépült gondolkodásunkba az a külvilág, amelyvalóban korlátozza döntéseinket, sőt, egész életvitelünket, világszemléletünket.Észrevétlenül épült be szervezetünkbe, amikor még kisgyermekek voltunk,felkészületlenek arra, hogy a modern világ szakértői által irányított manipuláció-rend-szernek ellenálljunk. Olyan a helyzet, mint a betegségek esetében, amikor egy idegenéletforma épül be a szervezetünkbe, egy baktérium vagy vírus, és elszaporodik. Azzal akülönbséggel, hogy amíg a testi betegségek tünetei gyakran egyértelműek, és betegségmivoltukhoz rendszerint nem fér kétség, a modern lelki- és szellemi betegségek tüneteirendszerint nem feltűnőek, hiszen gyakoriak, általánosak, és ha be akarunk illeszkedniegy ilyen világba, magunkra is kötelezőnek ismerjük el ezeket a jelenségeket. A lelki-szellemi betegség így önazonosságunk mély rétegéig hatolhat, és ha ez megtörténik,különleges védettséget, érzelmi védettséget is élvez az egészség visszanyerésénekkövetelményével szemben.

Távol állunk attól, hogy a mai Magyarországon a tizen-és huszonévesek többségevalóban érett embereknek legyen tekinthető. A nevelés célja az a fejlett ember, aki képesés kész arra, hogy felismerje saját veleszületett életfeladatát, sorsát, az életébentettenérhető sorsszerűséget, döntési lehetőségeit, és megvalósítsa azt az életet, amireszületett. Ezt az elemi követelményt, ahogy a társadalmi felmérések jelzik, egyrekevesebben és egyre kisebb mértékben teljesítik, egyre kevesebb felnőtt számítható érettembernek.

A nevelés elemi követelményeivel éles ellentétben egyéni sorsunk manapság - a tár-

11

sadalomkutatók megállapításai szerint - többnyire külső irányítás alatt zajlik (Riesman1973). A puritán munka-ethoszt képviselő személyiségtípust a XX. században felváltottaa David Riesman által „kívülről irányítottnak”, Christopher Lasch által „narcisztikus-nak”, Daniel Bell által pedig „hedonistának” nevezett társadalmi karakter (László 1999).Magyarországon összefonódik egyfelől az 1947-től 1989-ig fennálló rendszermagánéletet és polgári kezdeményezéseket tudatosan szétverő és erőszakos ál-kollek-tivitást erőltető politikája, másfelől az anyagi javakra, a magánérdekek teljeselszigetelődésére összpontosító privatizmus, belülről és kívülről egyszerre támadva ma -gyarságunkat. Az eredmény: a társadalmi-közösségi értékektől való elfordulás. Ígyhozták létre a magyarság társadalmi méretű talajvesztését, majd ezt renkívüli mértékbenfelerősítették a médiák közvetítette új orientációs normákkal, amelyek a hedonista-fo-gyasztói életvezetésben elért sikert minden más szempont fölé helyezik, és ennek révéna társadalom túlnyomó részénél a folyamatos frusztráltság és értéktelenség érzésétalapozhatja meg (uo.).

Kereskedelmi televíziók uralják a köztudatot. Kereskedelmi, azaz üzleti célúak.Néhány ember üzleti céljainak alárendelt milliók. Milliók, akik önként alárendelikérzésvilágukat, gondolatvilágukat, és ennek következtében viselkedésüket, döntéseiket,életüket és munkavégzésüket néhány általuk nem ismert személy üzleti céljainak.Tízmillió élethez tartozó társadalmi köztudat néhány bankszámlatulajdonos nyil-vánosan közzé nem tett szándékainak alárendelve. És ezek a szándékok, a jelek szerint(lásd például a könyv Aggasztó világjelenségek c. szakaszát), nem éppen emberba rátiak.Ellenkezőleg.

Szervezetünkben agyunk, idegrendszerünk gondoskodik a hírekről, közvetíti akülvilágból beérkező jeleket, feldolgozza, döntést hoz és kiadja a cselekvésre vezetőutasítást. Agyunk, központi idegrendszerünk gondoskodik fennmaradásunkról és min-dennapi döntéseinkről. A társadalomban az agynak a hírközlő szervek felelnek meg.Ezek a hírközlő szervek néhány idegen ember tulajdonában vannak, akik valamilyenokból nem elégszenek meg millióikkal, és akik a mi életünk rovására szándékoznakbankszámláikat még kövérebbre hízlalni. Ez az Ön szervezete szintjén, kedves Olvasó,annak felel meg, hogy értsük, miről van szó, hogy az Ön agya felett nem Ön rendelkezik,hanem egy Ön által nem ismert, Önből hasznot húzó tulajdonos. Egy ilyen mértékbenmeghasonlott szervezetnek vagyunk a sejtjei, és ilyen körülmények között kell nekünklétrehoznunk önirányítási rendszerünket. Társadalmunk agyának idegen tulajdonosa,ahogy ezt aggasztó világjelenségek egyre bővülő sora mutatja, a magyarság leala -csonyítására, önképünk meghamisítására törekszik. A fogyasztói társadalom szó -csöveiben, a kereskedelmi médiákban a nemzeti lét leértékelése következetesenérvényesül.

A jövő előjelet váltott: mára összeomlott az a pozitív és optimista világkép, amelyegészen a huszadik század hetvenes éveiig jellemezte kultúránkat (Urbán 2010). Külföldiháttérerők (lásd a könyv Aggasztó világjelenségek c. szakaszát), titkosszolgálatok (lásdGrandpierre K. 1993/2008; Drábik 2002) uszítják a mai Magyarországon egymás ellena különböző társadalmi rétegeket, nemzetiségeket (Mizsei 2011). Hazánkban az embereknaponta átlagosan 4-5 órát nézik a televíziót, és rendelik alá életvitelüket a rovásukrairányuló üzleti szempontoknak. Így nevelődik ki a fogyasztói társasalom tipikus alanya,a fogyasztó, durvább, de gyakran használt szóval: a konzumidióta. Tévénézők jelentősrésze gyűjtött pénzt Isaura, a brazil televíziós szappanopera szereplője számára.

12

Érdemes tudni, hogy az életminőség-vizsgálatok szerint a modern társadalom általkínált-erőltetett hedonista, fogyasztói lelkiállapot nem jár jobb életminőséggel, inkábbállandó elégedetlenséggel, hiszen a taposómalomban folyton szebb nőre, jobb fo-gyasztási cikkre kell cserélni a meguntat.

A mai magyarság túlnyomó része nem találja a helyét, nem tudja, mit tehetne azért,hogy valóban hosszú távon képes legyen kiutat találni a fogyasztói világból. A fogyasztóitársadalomban egyre több ember két alapvető lehetőség közötti választásra kényszerül:vagy elfogadja a külső társadalom roppant irányítórendszere által felajánlott„lehetőségeket” az „önmegvalósításra”, és ezzel eladja az életét a mai hazug világnak,vagy elutasítja, elítéli, anélkül, hogy a puszta elutasításon kívül bármilyen előremutatógondolatot fel tudna mutatni. Üresjáratban kattog az emberi lélek, és, úgy tűnik, seholsemmi remény, minden egyre rosszabb lesz. Az a lehetőség, hogy nekiálljon életét mód-szeresen feltérképezni és felépíteni, életképes választ adva a modern világnak, hogy amaga módján hozzájáruljon a magyarság közös jövőjének építéséhez, az emberek több-ségében fel sem merül. Úgy tűnhet, teljes a levertség, a társadalom kutatói a modernember kiszolgáltatott páriává, beszélő munkaeszközzé válásáról beszélnek.Cselekvőképtelenné fejlődött az emberiség. Vagy mégsem?

Ki kell lépnünk a modern nyugati társadalmak életét irányító szemléletből ahhoz,hogy megtaláljuk a bajok gyökeres orvoslását. A bajok egyik gyökere a modern tár-sadalom-felfogásban rejlik. A társadalom szó alkalmazása a nemzetekre ugyanislényeges szemléletmódosulást fejez ki a megelőző felfogáshoz képest. A társadalom szószótöve a társ, a társaság. A társaság pedig lehet akár alkalmi társaság is, amelyvéletlenszerűen verődik össze, nincs különösebb célja. A társadalom szó azt a szemléletettükrözi, hogy a társadalmaknak nincs eleve adott természeti céljuk. A társadalom céljaifelől teljes szabadságban dönthetnek azok, akik a társadalom feletti hatalmat gyako-rolják. A társadalom nem magától jön létre, mert a társadalmi erők, vagyis manapság aglobalista háttérerők hozzák létre, ezek alakítják ki a céljaiknak legmegfelelőbb társadal-mat, a nemzeti összetartozás nélküli fogyasztói társadalmat, amelynek alanyai, a fo-gyasztók, sorsuk valóban önálló alakításából agymosással kirekesztett páriák.

A nemzet szó szótöve viszont természetes leszármazás útján kialakult közösséget je-lent. Ezért a nemzetben gondolkodás nem természetellenes, hanem szükségképpen,legalábbis alapvetően, természetes gondolkodás. A nemzetben gondolkodás alapja aTermészet törvényei szerinti leszármazási rend. A nemzet a természetes leszármazásirend alapján kialakult természetes közösségi egység.

Számolnunk kell azzal, hogy az ember ma is alapvetően természeti lény. Akkor is, haa modern agymosáshoz alkalmazkodott szellemiség az embert így határozza meg: „Alegmagasabbrendű élőlény, aki fejlett testi, értelmi, erkölcsi tulajdonságaival és terme -lési eszközöket készítő, társadalmat, kultúrát teremtő képességével kiemelkedik az ál-latvilágból” (A magyar nyelv értelmező szótára 1979, II., 361). Ezzel szemben elemiemberi érdekünk, hogy lássuk: az ember alapvetően nem társadalmi, hanem természetilény, sorsát, fogantatását, életútját alapvetően a Természet szellemi-lelki szervezőerőijelölik ki. A Természet ugyanis nem egy leigázandó erőforrás, egy merőben élettelen anya -giságú, „vak” rendszer, ahogy ezt a fogyasztói társadalom lealacsonyító nézetei vallják,hanem egy élő, értelmes, érző és együttérző szerveződés. Ahogy a régiek, akik a moder -nek szerint barbárok és műveletlenek, mondták: Természet Anya. Ahogy ezt a mai tudo -mányos gondolkodás alapján látom: az élő Világegyetem (Grandpierre A. 2002, 2008).

13

Még ha ezt az elméletet a mai tudományos világ fő sodra nem is osztja, látnunk kell:a XXI. század a biológia évszázada. Szükségszerű, hogy a Homo Sapiens kifejlessze atermészettudományokat. Szükségszerű, hogy legelőször a legegyszerűbb természetirendszerek, az élettelen rendszerek tudományát fejlessze ki, azaz a fizikát. Szükségszerű,hogy a fizika 400 éves egyeduralma anyagközpontú szemlélettel párosuljon. Így nemcsoda, hanem szinte természeti szükségszerűség, hogy bolygónkon eluralkodott a ma-terializmus. Ha van a Világegyetem más bolygóján is értelmes élet, ott is törvényszerű,hogy első tudományként a fizika fejlődjön ki, és ők is keresztülmenjenek a civilizációmaterialista szakaszán. De azt is látnunk kell, hogy éppen így természetiszükségszerűség, hogy a legegyszerűbb rendszerek tudományának kifejlődése után kikell fejlődjön a bonyolultabb, élő rendszerek tudománya, a biológia is. És ha a XXI.században a biológia kerül a középpontba, még sokkal jelentősebb szerepe lesz élet-felfogásunk számára, hiszen életfelfogásunk számára sokkal jelentősebb az élőlényekvilága, mint az élettelen tárgyaké. Ahogy a fizika esetében történt, ugyanúgyszükségszerű, hogy a tudomány biológia-központúvá válása társadalmi hatásábanéletközpontú szemlélettel párosuljon. Egy életközpontú szemlélet számára pedig a Világ-egyetem sem bizonyulhat élettelennek. Szükségszerű, hogy az emberiség előbb-utóbb,de minden bizonnyal már a XXI. században felismerje a Világegyetem élő természetét.S ha ma még nem is látjuk bizonyossággal, mit is érthetünk a Világegyetem élő mivoltaalatt, nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy a tudomány fejlődésével a Világegyetemélőnek fog bizonyulni. Eredményeink alapján (Grandpierre A. 2002, 2008) mi márebben az új, eljövendő világképben gondolkodunk.

Megszületésünkben a Természet erői cselekedtek. Fogantatásunkban a Természeterői választották ki, hogyan szerveződjenek össze az anyai és az apai ivarsejtek génjei.Ugyanabból az apai és anyai ivarsejtből csillagászati számú (egyes becslések szerintnyolcmillió) életképes utód jöhet létre. Mindannyian nyolcmillió lehetséges változatunk,másunk közül választódtunk ki. Ebben a választásban a Természet akarata játszottközre. A sejtmagban megtalálható mintegy „a külvilág belső modellje”, amelyben a válo-gatás folyamatának egy része mintegy előre, láthatatlanul lejátszódik (Ditfurth 1973,177-181.). Ezek a jelek arra utalnak, hogy a Természet csillagászati számú életképes utód-ból a kozmikus életfolyamat számára legnagyszerűbb megoldást választja ki és valósítjameg: és ezek vagyunk mi, megszületett emberek. Amikor megfogantatásunkkor a Ter-mészet az emberi gondolkodás „terepasztal” hasonlata szerint előre lejátszotta akülönböző életeket, és ezek közül döntött, nem dönthetett más alapon, mint saját szem-pontjai szerint, vagyis a Természet, az élő Világegyetem szempontjai alapján. Életünktehát a legnagyszerűbb lehetőség a csillagászati számú egyformán lehetséges életútközül! Van tehát természetadta sorsunk, és ez a sors nagyszerű, és összhangban áll aTermészettel, az élő Világegyetemmel.

Ha pedig így igaz, akkor minden ember egy csoda, minden embernek lehetősége vanegy, a Természet számára fontos életút kialakítására, egy természetes érzésekben gazdagélet átélésére. Olyan érzések átélésére, amelyek, éppen mivel természetadta alapúak,maradandóak, földi életutunk után is tovább élhetnek a Mindenségben, a Természetérzésvilágában. És ha így van, akkor az ős-nemzeteknek, amelyeket a Természet erőihoztak létre, természetadta sorsuk, létfeladatuk van a nagy Mindenségben. Ha a Ter-mészet nem vak, akkor nem véletlenül, nem vak erők által születtünk magyarnak. Ma -gyar mivoltunk is a Természet, a Mindenség akaratát hordozza.

14

Érdemes meggondolni azt is, hogy a nemzet nemcsak a „külső”, helyesebben közösvilágban éli életét, mert életének elsődleges színtere belső világunk. Aki kizárja belsővilágából magyarságát, önmaga egyik legfontosabb lényegét zárja ki. Aki a fogyasztóitársadalmi berendezkedés hatásának enged, a nemzetet külsőként fogja fel, lelkileg-szellemileg kizárja magából. Hasonló ez ahhoz, mintha saját ember vagy élőlény mi-voltát zárná ki magából, hiszen a magyarság után az emberiség és az élővilág következika bennünket átfogó magasabb szerveződések sorában. Ember voltunk együttérzést jelentminden emberrel. Minden ember élete bennünk él. Nagyszerű átélni az emberi sorsot,egymás életét. Erről szól a művészet, az erkölcs, a vallás. Sorstársak vagyunk, mind -annyiunk élete függ attól, boldog lesz-e az emberiség jövője. Ha nem, végső soron egészéletünk kudarcot vall.

Hasonlóan, magyar mivoltunk együttérzést jelent minden magyarral. Mindenmagyar élete bennünk él. Nagyszerű átélni a magyar sorsot, egymás életét. Erről szól amagyar művészet, a magyar erkölcs, a magyar vallás. Felfedezni magunkban a magyarérzésvilágot, a magyar népművészet erőit, érzésvilágunk legegyetemesebb, legneme-sebb, örök érzéseiben felfedezni a magyar érzést. Felfedezni a magyarság történelmébenfelhalmozódott élettapasztalatot, a Föld bolygó egyik ragyogó kincsét. Sorstársakvagyunk, mindannyiunk élete függ attól, boldog lesz-e a magyarság jövője. Ha nem,egész életünk kudarcot vall.

Életünk egyénként magányos, elszigetelt növény, amely elhal, ha nem támaszkodika többiekre. Ha pedig életünk összekapcsolódik a többiekével, az egész magyarságéval,megnyílnak előttünk az élet közösségi távlatai. Amíg egy ember egymagában, önmagábafordulva vegetál, a családjával, hazájával, nemzetével összekapcsolódva élete színt, tar-talmat, örömet, erőt kap. Nyelvet, kultúrát, népművészetet, néphagyományt, népszoká-sokat, közösségi ünnepeket, énekeket, közösségi célokat kap. Létünk nem anyagi, testitermészetű, nem a táplálkozásban, testiségben merül ki. Létünk lényegében szellemi-lelki vállalkozás. Óriások hátáról láthatjuk életünket, ha megismerjük elődeink sorsát.Óriások válláról építhetjük életünket, ha megismerjük az elődeink élete által feladott,általuk megoldott és megoldatlanul hagyott feladatokat. Nekünk is hasonló típusú fe-ladatot kell megoldanunk.

Tudjuk, a modern társadalomnak az őstörténelem iránti érdeklődésre is megvan azelőírt válasza. Eszerint a múlttal nem érdemes foglalkozni, ehelyett inkább előre kelltekinteni. Tekintettel arra, hogy a mai világ emberellenes irányban fejlődik, a múlt fi-gyelmen kívül hagyása egyenértékű ennek az iránynak a figyelmen kívül hagyásával, ésígy hallgatólagos folytatásával. Olyan ez, mint amikor egy bűnöző a bíróság előtt azzalérvel, hogy ne a múlttal foglalkozzon a bíróság, tekintsen bátran előre, építse a jövőt.Más hasonlattal: vajon érdemes-e eltekinteni a múltbeli tapasztalatok kiértékelésétőlegy vállalat jövő évi terveinek kialakításakor? Vannak az életnek olyan oldalai, amikorbűn figyelmen kívül hagyni a múltat. Az országépítésben az eddigi tapasztalatokkiértékelése a legalapvetőbb követelmény.

Mindezek után már csak egy kérdés maradt hátra, a legnagyobb kérdés: Ha évezredekóta rossz, emberellenes irányba halad az emberiség, hogyan zökkenhet helyre az idő?Erre a kérdésre felel Grandpierre K. Endre alapvető műve történelmünk ezer éven át aköztudatból kiiktatott központi titkainak feltárásával. Mi más menthet meg bennün-ket, mint az, ami a rossz irány előtt volt, vagyis a jó irány?

15

IRODALOMJEGYZÉK

A magyar nyelv értelmező szótára II. 1979. Budapest.Ditfurth, H. von 1992. A Világegyetem gyermekei. Létezésünk története. Ford.: Svékus

Olivér. Budapest.Drábik János 2002. Uzsoracivilizáció. A kamatkapitalizmus új világrendje. Debrecen.Grandpierre Attila 2002. Az élő Világegyetem könyve. Budapest.Grandpierre Attila 2008. Cosmic Life Forms. In: From Fossils to Astrobiology. Seck-

bach, Joseph; Walsh, Maud (Eds.) Springer. 369-385.Grandpierre K. Endre 1982. Eltemetett világkorszak: a mágikus kor. Harmadik Szem,

1992 március, 12-14. (Elérhető: G.K.E. - G.A. 2006. Atilla és a hunok. 104-111.)Grandpierre K. Endre 1993/2008. A magyarok Istenének elrablása, avagy a magyar faj

nagy elárultatása. Budapest.Grandpierre K. Endre 1995a. Mi az igazság az Árpádi bejövetel körül? Történelmünk

központi titkai (sorozat). 1. szám. Budapest.Grandpierre K. Endre 1995b. Hol van a magyar őshaza? Történelmünk központi titkai

(sorozat). 2. szám. Budapest.Grandpierre K. Endre 1996a. Mióta él nemzet e hazán? Őshazakutatás. Történelmünk

központi titkai (sorozat). 3. szám. Budapest.Grandpierre K. Endre 1996b. Isten szava a magyar nép szava. Az ősi magyar népfel-

ségjog virágzása és hanyatlása. Történelmünk központi titkai (sorozat). 4. szám.Budapest.

Grandpierre K. Endre 1996c. A magyar ősvallás történelmi alapjai. Történelmünk köz -ponti titkai (sorozat). 5. szám. Budapest.

Grandpierre K. Endre 1996d. Tízezer évi küzdelem hazánk megmaradásáért. Történel -münk központi titkai (sorozat). 6. szám. Budapest.

Grandpierre K. Endre 1996e. A magyarság őseredete. Történelmünk központi titkai(sorozat). 8. szám. Budapest.

Grandpierre K. Endre 1996f. Árpád kirekesztése az Árpád-házból, avagy a magyar ki -rályok új rendje. Történelmünk központi titkai (sorozat). 9. szám. Budapest.

Grandpierre K. Endre 1997a. Istennyomok hét ölnyi por alatt. Amit a magyar ősvallásróltudni kell. Történelmünk központi titkai (sorozat). 10. szám. Budapest.

Grandpierre K. Endre 1997b. Az Élet vallása. Istennyomok hét ölnyi por alatt, II. rész.Tananyag a magyar ősvallásról. Történelmünk központi titkai (sorozat). 11. szám.Budapest.

László Miklós 1999. Példa-Kép. A tizenéves korosztály értékválasztásai és a média. Jel-Kép, 1999. 3: 33-47. http://www.c3.hu/~jelkep/JK993/keret.htm

Mizsei Bernadett 2011. Szándékos provokáció. A titkosszolgálatoknak kell kideríteniük,kik mozgatták a gyöngyöspatai szálakat. Magyar Nemzet 2011. Október 12, szerda,2. Belföld rovat.

Riesman, D., Glazer, N. And Denney, R. 1973. A magányos tömeg. Ford.: Szelényi Iván.Budapest.

Urbán József 2010. Az emberré válás tanulásának helye. Összeomlott az a pozitív és op-timista világkép, amely egészen a huszadik század hetvenes éveiig jellemeztekultúránkat. Magyar Nemzet, 2010. Július 6, kedd, 6. Vitafórum rovat.

16

TÖRTÉNELMÜNK KÖZPONTI TITKAI

1.

MI AZ IGAZSÁG AZ ÁRPÁDI BEJÖVETEL KÖRÜL

ELLENTMONDÓ, REJTÉLYESJELENSÉGEK A HONVISSZAVÉTEL

KÖRÜL

17

„Több mint nyolcszáz éve, senki sem tudjaBizonyosan, mi októl s honnan, Hunnia határánTermett egy maga előtt mindent meghódító nép.” (Széchenyi 1985, 93.)

„Sűrű köd lepi nemzetünknek e’ mostani hazánkbajövését megelőző történeteit.” (Kiss 1839, I.)

„A történeti munkákbanaz igazságnak kell főszerepet játszania.Valóban, magam írtam le egyik munkámban valahol,hogy „miként az egész test tehetetlenné válik,ha elveszti szeme világát, ugyanígy a történetírásból is haszontalan mese marad,ha az igazságot eltávolitjuk belőle.”Két fajtáját említettük a hazugságnak:az egyik tudatlanságból fakad, a másik szándékos.Azt, aki tudatlanságból nem mond igazat,megilleti az elnézés.Azoknak azonban, akik szándékosan hazudnak,nem szabad megbocsátanunk.” (Polybius i.e. 146/1889, 90.)

„Dio helyesen jegyzi meg,hogy a császárok kora ótanehezebbé vált a történetírók dolga, mivel minden titokban folyt;(...) megtudni csak azt lehetett,amit a zsarnok őrültsége és arcátlanságanyilvánosságra juttatni engedett,vagy amit maguk a történetírók kikövetkeztettek.” (Montesquieu 1734/1975, 126.)

1.) A TITKOS SZERVEZET

Változatlanul az a magyarság nagy kérdése: miként tehetünk szert biztos történelmialapismeretekre, miként ismerhetjük meg történelmünket a maga igaz valóságában?Történelmünk alapjainak megismerése azt jelenti, hogy visszakapjuk természetes látó -képességünket, igazlátásunkat, hogy fényt lobbantunk magunk előtt és magunk mögött,s nem tévelygünk tovább látásrontó, eszméletrabló ködökben. Azt jelenti: ráeszmélünkmagunkra, felfogjuk, kik vagyunk, s a valóság ismeretében rálátunk igaz mivoltunkra,az életünket, jövőnket fenyegető veszedelmekre, megértjük sorsunk, a magyar sors ala -kulásának okait, meghatározó tényezőit; azt jelenti, hogy látó szemmel tekintünk a ma -gyar sorsra.

Könyvünkben a magyar történelem alapjait akarjuk feltárni és összefoglalni.

18

Szent meggyőző désünk: életünk talán legfontosabb elérhető lehetősége a saját törté -nelmünkben való tisztánlátás megszerzése. Ez a feltétele a közös cselekvésnek, az egyénilétünkön túlmutató, annak értelmet adó tetteknek, a közösséghez, anya-közösséghez,anya-természethez tartozás kiteljesedésének. Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogymegtaláljuk helyünket a világban és kike rüljünk abból az útvesztőből, amelybe bele-taszítottak bennünket, s amely lehetetlenné teszi, hogy eligazodjunk saját létkér -déseinkben, hogy valós képet alkossunk eleink küzdelmeiről és ennek fényébennemzetünk helyzetéről, mai fenyegetettségeiről, tennivalóiról és kilátásairól, és ebbena közös feladatban a mi hozzájárulásunkról, személyes létfeladatunkról. Történelmünkvalóságos alapjainak, alaptényeinek megismerése megszilárdítja lábunk alatt a talajt,élessé teszi látásunkat és azt évezredes távolságokra kitágítva eligazít a félelmetesenkuszává alakult jelenben. Aki megismeri a magyar történelem alapjait, titkait, az a magasorsának titkait, alapjait ismeri meg. Személyes életünket, magánéletünket, jólétünkettermészetesen mindennél fontosabbnak érezzük. De végzetes hiba volna azt hinnünk,hogy valamiféle világtól elzárt, háborítatlan szigeten élünk. Sorsunkon hatnak a magyarsors erői, elemi részecskéi vagyunk, s a nemzet sorsának alakulásától függ jólétünk,boldogulásunk, boldogságunk, jövőnk, mindenünk.

Eleink, a régi magyarok tudatában voltak mind ennek, s azt az elvet vallották, amitszázadokkal később Kölcsey fogalmazott meg az Emléklapra c. versben: „A HAZA MIN-DEN ELŐTT” (Kölcsey 1834. június 14./2001, 173.). Eszerint éltek-haltak, s míg eszerintéltek, virágzott itt az élet, és nagy volt, és egységes volt a Haza. Mióta megrontották eztaz elvet, keservre, gyászra, siralomra fordult a magyarok sorsa. Vérzivatarok törtek amagyarságra, s hazánk, melynek földére ellenséges had nem merte tenni a lábát, állandóhadszíntérré vált, gyilkos hadak átjáróházává, ragadozásának területévé, és hullt a ma -gyar élet, és sorvadásnak, fogyásnak indult a Haza. Így eshetett meg, hogy az elmúltévezred során csatamezőn esett el a magyarság óriási hányada. A magyar Európa leg-nagyobb lélekszámú népéből már Mátyás király után fokozatosan elmaradt a nyugatinépek mellett. Még fájóbb, hogy talán a csatamezőn elesettek számánál is nagyobb azokszáma, akiket nyíltan és orvul betörő hadak saját békés otthonaikban lemészároltak.

Létükért küzdő nemzetek és sötét erők terepe a világ, s elvész az a nemzet, amelynekfiai eltudatlanodva és elközönyösödve szem elől vesztik a sorsukat fönntartó Hazát. Ide-vág a közszólás: „Akit az Isten nagyon meg akar verni, annak előbb az eszét veszi el.”Ősi tantétel ez: „Elvész a nép, amely tudás nélkül való!” Meg kell kérdezünk: miféletudás nélkül? Mert sokféle tudásra van szükség, de a nemzetünkről, történelmünkrőlszerzett tudás hiánya a legnagyobb, legvégzetesebb tudatlanság. Egy nép, amely nemismeri saját történelmét, nem saját életét éli, nem képes saját életét alakítani. Ez a tu-datlanság a tudat szegénysége, ettől a legnehezebb megsza badulni. Ezért vagyunk mi,magyarok, mérhetetlen kincsek birtokosai, s egyben jajdulóan szegények, mert eloroztáktőlünk a legfőbb tudást, nemzetünk igaz történetének ismeretét.

Fentiek szellemében rabolták el ezt tőlünk azok, akik ismerték a fenti elvet ésvesztünkre törtek. Mert a tudás valóban lelkek, életek fölötti hatalom. Rajta legyünk,hogy ezt a hatalmat elleneink ne ellennünk érvényesítsék. Ne sajnáljátok ezért, drágamagyar testvéreink, életetek drága idejét, a figyelmet és erőfeszítést, amit e tudás meg -szerzése követel. Fel kell sorakoznunk mindannyiunknak nemzetünk égbekiáltó sorsá-nak, igazának megismerésére és megismertetésére; fel kell sorakoznunk nemzetünképüléséért, hogy kifosztott tudattal ne fél életet éljünk! De ha önmagunkért nem, úgy

19

idegen iga alá vetett népünk millióinak és millióinak javára, védelmében, de mindany -nyiunknak cselekednünk kell!

Könyvünkben az alapokat akarjuk feltárni, összefoglalni és bemutatni, a szilárd, biz-tos alapokat. Meglehet, hogy munkánk némileg vázlatosan hat abból fakadóan, hogy akészülő roppant terjedelmű anyag teljes egészének közzétételére nincs mód és lehetőség,s a feladat maga is tömörítést követel.

Első tárgyunk a 896. évi árpádi bejövetel. Minden középkori krónikánk bejövetelnek,visszajövetelnek nevezi Árpádék Kárpát-medencébe jövetelét. Hadd kérdezzük meg: kimerészeli ezt a bejövetelt honfoglalásnak nevezni? Ki merészeli ezt tenni? Ki merészeliazt állítani, hogy a magyarok 896-ban fegyveres területfoglalást hajtottak végre, serőszakkal ragadták hatalmukba az országot? Tisztelettel kérdezzük: kicsoda merészeliezt tenni?

A válasz adott: mindenki, mindenki, aki ma még kritikátlan, jószerint az egész ma -gyarság. Ekként nyilatkoznak a hivatalos, a tudományos és nem tudományos berkek, ezél a közvélekedésben, ekként ismeri és nevezi mindenki, honfoglalásról szólnak a lapok,médiák, s az 1990-es években a honfoglalás ezeregyszáz éves évfordulójára készült azország. Olyan fogalom ez, amely annyira nyilvánvaló, hogy nem is gondolkodunk rajta.Vagy talán éppen fordítva, ahhoz kell hallatlan merészség, vakmerőség, hogy a hon-foglalás fogalmának jogosultságát, helytálló voltát megkérdőjelezzük, mivel ez tu-dományosan megállapított, kétségbevonhatatlan tény? Illetékes tudósaink, hivataloshistorikusaink, annak rendje-módja, szent kötelességük szerint tüzetesen, mindenrekiterjedően megvizsgálták ezt a fogalmat és megállapították, tökéletesen megfelel annak,amit jelöl és így - miként némelyek mondják is - ez tisztázott és lezárt kérdés? Ebben azesetben természetesen visszavonjuk kérdésfeltevésünket. Szerényen csupán annyitkérnénk, hozza valaki tudomásunkra, hol, mikor, ki által végeztetett el ez a tisztázás éshol található az a mű, amely ezt a feladatot kielégítően elvégezte, hiszen ennek tisztázásaolyannyira fontos, hogy minden magyar történész szent kötelességének mertük nevezni.Sajnos, noha legjobb tudásunk szerint átnéztük az összes idevágó irodalmat, még a mel-lékhajtásokat is áttekintve, de efféle munkának hírét-porát se találtuk. Meg kell hagyni,történelmünknek alig van mégoly homályos és bonyolult kérdése, amire hivatalosainkne sütötték volna rá, hogy megnyugtatóan tisztáztatott.

Az idevágó bizonyítékokat azonban elmulasztották bemutatni, és ezek szerint megsem kísérelték e kérdés tudományos igényű, elfogulatlan tisztázását. Úgy látszik, ez ajelző kizárólag a tisztázatlan kérdésekre korlátoztatott, s ekként már csupán csakegyetlen kérdés vár tisztázásra, az, hogy elképesztő zűrzavarba kavart egésztörténelmünk minden kérdését miért tekintetik lezártnak és tilalmazottnak. Így hátsenkinek sem javaslom, hogy efféle munkák meglétének reményében azt keresse, aminincs és nem található. Tehát mégiscsak meg kell kérdenünk: helyesen ismerjük és al-kalmazzuk-e a jelzett fogalmat? Egyáltalán, bizonyos-e, hogy „honfoglalás” történt? Be-bizonyosodott-e, hogy helytálló ennek a fogalomnak a használata, és illik az akkoriesemények megjelölésére? Tudományos módszerekkel bizonyossá tették-e ennek a fo-galomnak a jogosságát? Vagy lehetséges, hogy nem is volt szükség rá, mivel történelmihagyományaink már századokkal előbb szentesítették és minden kétségen felül igazoltáka honfoglalás tényét? Ámde ha így volna, miért használná Széchenyi a „senki sem tudja”kifejezést, és miért vallanák haladó szerzőink, hogy semmi sincs homályosabb, mintéppen ez a kérdés? Bizonyos: nincs áttekinthető képünk sem magáról a fogalomról, sem

20

a „honfoglalásról”, történetünknek erről a sorsdöntő, központi kérdéséről.Szembesíteni kell végre magunkat önmagunkkal, tehát valóságos, igaz történel -

münkkel, történelmi múltunkkal, hogy benne, mint egy tükörben, híven lássuk ma-gunkat! Szembesítenünk kell magunkat a magyarság helyzetével, mai és történelmijelenvalóságával: – a magyar köztudattal, a magyar szellem mai helyzetével, lehetőségeivel és kiáltá-

saival – a magyar múlt, a magyar létezés minden tényével.

Munkánk során legszilárdabb szándékunk szerint senkit sem támadunk, s alehetőségek határáig kerüljük érintett személyek névszerinti említését: ez azonban nemjelentheti azt, hogy bárhol, bármiben elhallgatjuk az igazságot. Aki csak valamennyireis átlátja, a téveszméknek, mételytanoknak, tény-elferdítéseknek, rágalmaknak micsodaszövevénye borítja egész történelmünket, szellemi életünket, belátja: nem tehetünkmást, mi több, szent kötelességünk szót emelni a zavartkeltőkkel szemben. Neveketazonban, ha lehet, mégsem említünk, már csak azért sem, mert - ezt világosan kell lát-nunk - nem személyekről van szó, hanem egy láthatatlan, hatalmas szervezetről, amelymég a Habsburg-időkből öröklődött ránk, és az akkori, mereven magyarellenes, vaskala-pos szellemben irányítja ma is a történelmünkkel foglalkozó intézmények és személyekszellemiségét. Történészek nemzedékeinek szellemi tevékenységét és tevékenységénekirányzatát meghatározó hatalmi erőtérről van szó, uralkodóvá vált, megrögzött elvekirányító rendszeréről, amely meghatározza, mit szabad és mit nem lehet, és nem tűrsemmilyen elhajlást. Olyan hatalmi, tudománypolitikai szervezetről van szó, amely ameglévő tudományos intézmények keretein belül láthatatlanul működik, nem annyiratényleges személyek, mint inkább örökletes elvek és gyakorlat formájában. Ezek a be -rögzött elvek a lovagkor páncélzatánál merevebben tapadnak hordozóikra, akik hely -zetük és beállítottságuk, tudományos beosztásuk, rangjuk, életvitelük, s főleg beidegzettönalárendelésük és gondolattalanságuk folytán aligha képesek másra, mint a dogmákbakövült irányzathoz, a gondolkodást korlátozó elvárásokhoz, szemellenzőkhöz való alkal -mazkodásra s a tevékenységüket, eszmeiségüket eleve megszabó, keretekbe foglaló elvekismételt felkérődzésére, vég nélküli ismétlésére. Mert vagy hozzáidomulnak a régavult,kőkeménnyé fajult, történelemtudomány- és magyarellenes elvrendszerhez, vagy ki-akolbólittatnak, kitaszíttatnak a pályáról, annak javaiból, mindmáig - több, mint másfélévszázad tapasztalata bizonyítja ezt.

Mert hiába a történelem minden dühöngése, hiába került a Habsburg Birodalom atörténelem szemétdombjára, hiába dúlta fel, forgatta fel két világháború a gyökeréigEurópát és sújtotta porig a szerencsétlen magyarságot, a bukott habsburgizmus ma -gyarellenes szellemisége tovább él, mint halotton a köröm, és tovább bénítja-torzítja-pusztítja a magyar szellemiséget. Uralmi, szellemi árnyékszervezetként, életerőt elszívópolipként a magyar szellemiségre, a magyar históriára tapadva, intézményei révén mégnapjainkban is a mélyen beidegzett domák erejével köti gúzsba a magyar közgondol -kodást.

Keletkezésében ez a rendszer a nemzetközi titkosdiplomácia X. századi, passaui ma -gyarellenes összeesküvéséig (Grandpierre K. 1993/2008), majd a Habsburg-házorveszközökkel végrehajtott magyarországi uralomra jutásáig, I. Ferdinánd trónrajutásáig vezethető vissza. Teljes kibontakozásának idejét azonban az 1848-1849-imagyar szabadságháború idejére és a rákövetkező Bach-korszakra kell tennünk.

21

Amikor bebizonyosodott, hogy a monarchia katonailag semmiképpen sem bír a szabad -ságszerető magyarsággal - a szabadságharc eltiprását csak cári segédlettel tudtákkeresztülvinni -, nyilvánvalóvá vált, ha a magyar nemzeti szellemet nem sikerülmegrendíteni, minden osztrák erőfeszítés a magyarok végleges leigázására hiábavaló.Felidéződött a vezető habsburgista agyakban Hocher Pálnak a gróf Zrínyi Miklós vezettekét évszázadi sza badságküzdelem leverésekor mondott nyilatkozata, amelyben „Azösszeesküvésre térve át, azt kivánja, hogy a vae victis - jaj a legyőzötteknek - elvét alegkiméletlenebbül alkalmazzák. Kezedben, kötözve, börtönben vannak a legkiválóbbvezetők. Könyörületességből ne kegyelmezz életüknek, ne hallgass a csalfa sirének sza-vára, kik irgalmat ajánlanak, mert ez csak új veszélyt hoz reád. (...) Egyetlen orvosság ahalál - mondja -, mert a halottak nem fészkelődnek (...).”(Szilágyi 1898, 275.). Meg -jegyezzük, hogy az „A halottak nem fészkelődnek” fordítás-változat inkább ferdítés, mintfordítás. Ez így egy értelmét vesztett, politikailag enyhített változata az eredetinek: „mor-tui non mordent”, azaz: „a holtak nem harapnak.” Aminek az értelme hasonló a „csak ahalott indián a jó indián” mondáshoz, azaz a fenti összefüggésben: csak a halott magyara jó magyar. Ennek a Hochernek a nevéből alkotta meg a magyarság a név viselőjérejellemző új „hóhér” közszót.

Ekkor, a magyarság újabb vad történelmi drámája közepette, annak nyomán indultbe a magyar tudományos és szellemi élet egészét átfogó, de legkivált a nemzeti öntudat-tal leginkább összefüggő területeken a szervezett támadás a magyar szellem ellen. Belát-ták, nincs tovább: az osztrák törpe nem bír a magyar óriással, hacsak a szellemét el nemöli. Létrehozták hát a bécsi titkos kamarillát, a magyar szellem orvleölésének in-tézményesített csúcsszervezetét, amely a magyar élet, a magyar lélek, a magyareszmeiség minden területét átfogta, átvizslatta. Tovább fokozódott a magyar szellemiségelleni háború. Tudományos cézárként színre lépett Hunsdörfer-Hunfalvy úr és tu-dományos álarcos csatlósserege, és hivatalos vonallá vált a magyar történelem megcsú-folása, hiteltelenítése, sarkaiból kifordítása, a szkíta-hun eredet, azonosság és rokonságmegtagadása, a magyar szellem alapjainak kidöntése, a magyar őstörténet mindenestüleltörlése. Jött a hun eredet helyébe a finnugrizmus, és jött, kapóra jött a frissiben gyár-tott új szó, a „honfoglalás”.

Tagadhatatlan tények tanúsítják, a magyar szellemi élet egészére kiterjedően, a ma -gyar lét, a magyar történelem minden elemét sorra döntögették és meghazudtolták,miként felsorolásunk mutatja: – középkori történelmünk forrásai, krónikásaink hiteltelenek, mesemondók, a

nemzetközi szakirodalom minden idevágó része megbízhatatlan; – a szkíta-hun-magyar eredet és azonosság egyetemes össznépi hagyománya - alap-

talan, hiú beképzelés; – a dicsőséges magyar múlt - fantazmagória; – az egyéniségére és nemzeti-faji tisztaságára büszke magyarság - a világ egyik legke -

vertebb népe; – Atillának, a hun nagykirálynak semmi köze a magyarokhoz; – a hazát mentő hős királyfi, Csaba neve szlávból ered, és azt jelenti: ostoba; – a magyarság ősanyjának tartott Emese név jelentése - disznó anya; – a magyar ősvallás áldozatos főpapja, Tanuzoba név jelentése - disznó apa; – Pest, a magyarok híres székfővárosa - agyafúrt nyelvészeti kiforgatás szerint - ne -

vének jelentése nem más, mint kemence;

22

– a magyar tenger, a Balaton neve ugyancsak szlávból ered, jelentése pedig: sártócsa; – a büszke magyar vár, Komárom neve úgyszintén szláv eredetű, jelentése: szúnyo -

gos hely; – Attila király híres népei, a székelyek, akiket az 1691. évi országgyűlés XIV. cikkelye

(Lipót császár diplomája) az emberi nem legharciasabb nemzetének nevez (Ru-gonfalvi Kiss (szerk.) 1939, 159.) - közönséges hadiszökevények;

– az ős-szülőföldjükhöz életre-halálra ragaszkodó csángókból a köztudat manipulálóicsángálókat, gyökértelenül ide-oda hányódó, csángáló, vándorló ösztönnel megvertnéptöredéket koholtak;

– a híres magyar ősnyelv, amelyet több világhírű nyelvész (Krantz 2000, 20.;Berglund 2003, 5.; Bowring 1830, VI.) a világ ősnyelvének mond - keverék -elemekből összetákolódott új nyelv, szókincsének óriási többsége, csaknem egésze,idegenből szerzett szavakból áll A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára(1995) szerint…

És így tovább és tovább, végeérhetetlenül. A magyar múlt, a magyar élet egyetlenterületét, egyetlen elemét sem hagyták érintetlenül. Átfogóan, szervezetten, mindenrekiterjedően. Még ma is ez a titkos, szervezett erő kísért. Ettől a fekete poliptól kell meg -szabadulnunk.

2.) SZÜKSÉGES-E A „HONFOGLALÁS” REVÍZIÓJA?

A „honfoglalás” kérdése azonban egyáltalán nem annyira egyértelmű, mint ahogy ezta látszat, a közvélekedés mutatja. Már középkori krónikáinkban felvetődtek nagyon ko-moly kétségek az elmélettel szemben. Kálti Márk Képes Krónikája a következőket írja:

„Ha tehát egyes kódexek azt tartalmazzák, hogy Pannoniába ez a hét kapitány jött be(Árpád és hét hadvezére), és Hungaria csupán általuk keletkezett és alakult ki: honnanjött akkor Akus, Bor, Aba és a többi magyar nemes nemzetsége, hiszen ők valamennyienScythiából származnak, nem jövevények! Egyes-egyedül azt hozzák fel okul, amit a köz -nép mond: Hétmagyar. Ha tehát mindössze hét magyar volt a családjával és nem érthet -nénk bele több családot, feleségeket, fiakat, leányokat, szolgákat és szolgálóleányokat,vajon ennyi családdal hódítottak meg országokat? Lehetetlenség!” (Képes Krónika 1360k./1986, 51-52.).

A Képes Krónika megalapozott észrevétele valójában magát a „honfoglalás” tényétkérdőjelezi meg azzal, hogy fölveti, miként foglalhatta el egy kisszámú hadsereg az orszá-got. A Képes Krónika kérdése tehát egészen Széchenyi-ig ível át az évszázadokon, akiugyancsak fölvetette a maroknyi nép honfoglalásának problémáját. A múlt század elejénneves nyelvtudósunk a következőképpen tér ki erre A magyar nyelv eredete c. agyon-hallgatott, poszthumusz munkájában: „A’ Scytha-Magyaroknak egy része, KRISZTUSurunk születése előtt sokkal, már a’ Duna mellett megtelepedett, Jász és Baranyás névalatt: tehát midőn a’ KRISZTUS születése után a’ IV-dik százban, Bal-ember vezér alatt,a Scythiában lakó más rész HONNOS, azután a’ VI-dik százban AVAR, végre a’ IX-dikszázban HONIGUROS név alatt ide kijöttek (és így négy izben jöttek ide a’ Scytha-Ma -gyarok), sem nem vaktában, sem nem idegen és esméretlen földre jöttek (ha a’ napkeleti’s napnyugoti császárok egyszer-másszor nem hívták volna is őket), hanem vérsze -rint-való atyjokfiaihoz, kiktől ezen földnek jóságát és természetét előre tudhatták.

23

Azt is látjuk, hogy nem törvénytelen elfoglalói voltak ez országnak: mert az ő atyjokfiaimár az előtt, a’ mint látszik, a’ legelső elfoglalásnak igaz jussa szerént bírák, ’s annyiraelszaporodtak és hatalmasokká lettek itt, hogy külön-külön is, mind a’ Jászok, mind a’pannóniai Berénesek mertek a’ Rómaiakkal hadakozni. (…) Haza jöttek hát ide is a Hon-nosok, mint vélek egyeredetű és nyelvű atyjokfiaihoz.” (Keresztesi 1844, 24-25.).

Ekként nyilatkozott Keresztesi József másfél évszázaddal ezelőtt 1844-ben, Pozsony-ban kiadott munkája. Olyan őshonosságról van szó, amelyet négy visszatérés erősítettmeg. Felmerül a kérdés, miért nem került közkézre és országos megvitatásra KeresztesiJózsef műve, amikor töméntelen fércmű, tudománytalan, magyarellenes és hagyo -mányellenes irányzatú munka széles nyilvánosságot és elismerést kapott.

De menjünk tovább, ugorjunk át századunk elejére, egy másik, ugyancsak teljesenmellőzött és agyonhallgatott munkához, Szentkatolnai Bálint Gábor 1901-ben Ko -lozsvárott kiadott A honfoglalás revíziója című munkájához (2008-ban jelent meg újkiadása), amelyben élesen felveti a honfoglalás elméletének tarthatatlanságát és revízi -ójának szükségességét. Valóban olyan fogalom ez tehát, úgy tűnik, amely az egész köz-tudatot beborítja, és amelynek helytálló voltához a látszat szerint kétség sem férhet.Azonban ez egyáltalán nem így van. A fogalom körül, ha tüzetesebb vizsgálat alá vetjük,sötét homályfoltok, zavarodások, súlyos ellentmondások mutatkoznak, amelyek a leg-nagyobb mértékben kétségessé teszik, hogy helyesen alkalmazzuk-e ezt a fogalmat.

„Egy fél százada, hogy az elfogulatlan Held és Corvin Magyarországról szóltukbanazt mondották, hogy a magyar nemzet eredetéről biztosat mondani nem lehet. S ez azAkadémia finnező és turcizáló okoskodásai és cifra következtetései dacára is még ma isigaz. Mert az, a kinek a tankönyvben vagy máshol a magyar nemzet mivoltáról kell nyi -latkoznia, s ama két iskola egyikének sem híve, csak annyit mondhat, hogy az Akadémiafinnista iskolája szerint finn-ugor fajú, a turcisták szerint pedig török-tatár fajú. Minthabizony egy harmadik eset képzelhető sem volna, mintha a dinnyét vagy ugorkának vagytöknek kellene tartani azért, mert mind a három növényfaj egy nemhez tartozik.

Azok közül, a kik ezen kérdéssel nyelvészeti szempontból foglalkoztak, csaknemegyedül voltam, a ki eme két iskola tanát nyiltan mételytannak hirdettem, mert sajátszememmel láttam és pedig sokszor befogott orral a budapesti Akademia által portáltmindkét faju atyafiságot s nyelvükkel is foglalkoztam, de foglalkoztam olyan nyelvekkelis, a melyekhez a két iskola mesterei és hivei nem is konyítanak. Ezen szemlélés és tanul-mányozás arról győzött meg, hogy a Béla király Névtelen Jegyzőjének korától fogva máregységes magyar nemzetnek, mint az emberi nem egyik törzscsaládjához tartozónak,rokonai nemcsak a vitatott finn és török-tatár fajú népek, hanem a nagy turáni családnaktöbbi tagjai is, a melyekről a budapesti Akadémia tudni sem akar és pedig, úgy látszik,kényelmi tekintetből. Csakhogy rokon és testvér közt nagy a különbség s idáig még senkisem látta irataimból azon állítást, hogy a székely-magyar nemzetnek testvérei volnánakazon nemzetek, a melyeket nyelvi rokonságban levőknek mondottam. S éppen ezértküzdöttem 25 év óta az Akadémia portentumainak dogmaszerű osztályozgatása störténeti következtetései ellen és az ellen, hogy a nagy Turánság legkorcsabb nyelvét, abalti provinciai német tudósok által nagyra fújt finn nyelvet, miniszteri rendelettel a kétegyetem fiatalságára erőszakoltatta az, a kinek egyedül boldogító tanát jószántábólegyetlen magyar tanuló sem akarta hallgatni; mintha a finn nyelv a magyarra nézve azvolna, mint a góth nyelv a germán nyelvekre nézve, amit pedig józan ésszel nem ál-lathatni!” (Szentkatolnai 1901, 5-6.).

24

Három évtizeden belül újabb haladó magyar tudós, Marjalaki Kiss Lajos (1928) vetifel ezt a kérdést. „Mintegy öt éve - amióta a mezőnyéki korai népvándorláskori sírmezőtfeltártam s ezzel kapcsolatban behatóan áttanulmányoztam hazánk középkori régészetileleteit - határozottan kialakult bennem az a felfogás, hogy Árpád honfoglalása csakpolitikai változást, újabb fajta államszervezetet hozott erre a földre, de ennek ősi,tősgyökeres lakossága zömében (mondjuk 90%-ában) ugyanaz maradt ezután is (…)Úgy gondolom, hogy a mai tősgyökeres magyarság zöme nem Árpáddal jött be, sőt máraz avarok, hunok előtt is itt élt és magyarul beszélt.” (Marjalaki 1987, 40.). Kell-e em-lítenünk, hogy Marjalaki Kiss Lajos munkásságát is agyonhallgatták?

A magyar őshonosságot képviselték Magyar Adorján munkái is. Sajnos, pontos ada-tokat tartalmazó „Az ősvallás” című munkájának kézirata elveszett, és újraírásakor,amely „Az ősműveltség” címmel látott napvilágot 1995-ben (Magyar, 1995), ezek az ada-tok, ahogy erre a szerző is utal előszavában, hiányoznak.

De tovább menve: antik szerzők sora tanúskodik hazánk magyar-hun-szkíta népeinekőshonosságáról, köztük - hogy csak a legismertebbeket említsük - Hérodotosz (i.e.440/1989, 266.)1, Xenophón (cca. i.e. 371 után/1897, 14.)2 és Josephus Flavius (i.sz.93-94/1821, 20.)3, aki arról ír, hogy a szkíták őshonosak voltak az általuk lakottterületeken. Tanúskodásuk szerint Európában és Ázsiában a szkíták (értsd szkíta ma -gyarok) uralkodnak. Tagadhatatlan tény: a Kárpát-medencét ősidők óta a szkíta népeklakták, sőt éppen itt volt a nagy Szkíta Birodalom szíve, közpotja.

Tekintsük át röviden, és foglaljuk össze ezek után, hogy a honfoglalás fogalmánaktartalma mit állít és mit tagad. Az elénk táruló látvány elképesztő. – Félreérthetetlenül azt állítja, hogy nem a magyarság volt a terület őslakója, nem

vagyunk őshonosok itt, s előttünk más népek birtokolták hazánkat; – jogcím nélküli foglalók vagyunk, fegyveres erővel törtünk rá az itt élő békés

népekre; – fegyveres hódítókként ragadtuk el tőlük a területet, és erőszakkal kényszerítettük

rájuk uralmunkat; – beolvasztottuk az itt élő idegen etnikumok tömegeit a magyarságba; – kultúránkat - netán nyelvünket is tőlük vettük át; – különféle nyelvelemekből összeállt keverék nép vagyunk; – idegenek, jövevények vagyunk hazánkban és Európában.

1 „Földjükön, amely régen lakatlan volt, először egy Targitaosz nevű ember telepedett le.” 2 „Kezdjük az általunk ismert nemzetekkel és fajokkal. (14) Ázsiában a perzzsák uralkodnak,

a szíreket, frígeket, lídiakat uralják; Európában a szkíták uralkodnak, a meótisziakaturalják.”

3 „Noé utódai benépesítették az egész földet. Noé unokáinak tiszteletére az ő nevükkel nevez-zük azokat a nemzeteket, amelyek először vették birtokukba (a földet). Jafaetnek, Noé fiá-nak hét fia volt: ők benépesítették a Taurus és Amanus hegységtől Ázsiáig, a Tanais folyóig,Európában Cadiz-ig; és letelepedtek a földeken, amelyekre rábukkantak, amelyeket senkisem lakott előttük, és a nemzeteket saját neveikkel nevezték el. Gomer alapította azokat,akiket a görögök most Galatiaiaknak neveznek (gallok), de akkor őket gomeritáknaknevezték. Magóg alapította a róla Magogitáknak nevezetteket, akiket most a görögökszkítáknak neveznek.”

25

Következésképp: – tagadja a magyarság történelmi jogát saját hazája felségterületére; – hitelteleníti az egész ősi magyar mondavilágot; – kirekeszti a magyarság előző történetét, teljes őstörténetét; – cáfolja a történeti kútfőknek a magyarok Kárpát-medencei őshonosságára utaló

adatait; – tagadja a magyar-szkíta azonosságot; – tagadja a szkíta-magyar népek (pannon, pelazg, szamata, jász, dák, hun, avar stb.)

népek ősi ittlétét, hazai ősfolytonosságát.Tisztában kell lennünk azzal, ha azt mondjuk, honfoglalás, akaratlanul azt állítjuk,

fegyveres erőszakkal törtünk be a Kárpát-medencébe, leigáztuk az itt élő népeket és így,erőszakkal váltunk uraivá annak az országnak, amelyhez történelmileg semmi közünknem volt. Vagyis: elrablói voltunk ennek a területnek, sohasem jogos birtokosai, csupánbitorlói. Magyar vagy magyarral rokon népek azelőtt sohasem éltek a Kárpátok közén,vagy pedig kivesztek, elenyésztek.

Mindebből nyilvánvaló, mennyire káros elmélet ez. Káros, mert törvényellenes, tu-dományellenes és magyarellenes. Káros, mert akarva, nem akarva igazolja a hódítást,az erőszakot és a területszerzést. Káros, mert a népek legalapvetőbb jogával, a történelmijoggal szemben az annexiót, az erőszakot, a területi foglalást látszik igazolni. S száz -szorosan káros, mert a történelmi tények megmásítását szolgálja, s ezáltal alapja, táp-talaja minden ellenünk irányuló mohó területszerzési vágynak és megalapozatlantörténelemhamisításnak. Káros, mert az ősidők óta itt élő magyar nép múltjának el-torzításával, európai őslétének tagadásával elemi érdekeinket csorbítja, szemléletünket,életfelfogásunkat károsítja.

Honnan ered hát a „honfoglalás” fogalma? Mikor keletkezett? Nem ezeréves ha -gyományból, hanem a vér és halál völgyeiből, a magyarság elnyomatásának legsötétebbidőszakából, a Bach-korszak sötétjéből. Akkor eszelték ki, akkor indult meg mindenerővel folyó terjesztése, akkor vált divathóborttá, szellemi ragállyá. Íme, itt ennek bi-zonysága: a nyelvújítás kora alkotta meg ezt a szóösszetételt az elavult és már kiveszőbenlevő hon szavunk felhasználásával. A nyelvújítás alkotta meg valamennyi „hon”-nalkapcsolatos szavunkat, miként erről a Nyelvünk a reformkorban (1955) című munkabeszámol az alábbi szóösz szetételeket is felsorolva: honárulás honáruló honatya honfi honkormánylat honleány honszegényítő honszerelem honvéd honvédelem stb.

A „honfoglalás” szó még nincs köztük. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótáraszerint: Hon: „(...) Magyar fejlemény(?): a honn „otthon” határozószó főnevesüléséveljött létre; vö. haza, éjjel, nappal. A 18. sz.-ra elavult szót a nyelvújítók elevenítették fel.Származékai szintén nyelvújításiak.” (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2.köt. 1995, 140.).

Miként a fentiekből félreérthetetlenül kitetszik, a „honfoglalás” néven köztudatbabecsempészett elmélet tarthatatlan és elkerülhetetlenné, halaszthatatlanná vált a hon-foglalássá torzított árpádi bejövetel teljes felülvizsgálata.

26

3.) GYÖTRELMES KÉRDÉSEK

– Miért sikkadt el, temetődött el, torzult el, hamisítódott meg mindez? – Miért sikkadt el írástudóink tollán az a kulcsfontosságú tény, hogy krónikásaink

alig szólnak harcokról, vérről, vérontásról az árpádi beköltözésnél? – Miért sikkadt el, hogy az itt élő lakosság sehol sem tanúsított ellenállást? – Miért költötték merőben valótlan képét a magyar visszajövetelnek, s miként tehet-

ték meg ezt észrevétlenül, tudományos mezben a tudományos fórumok szemelát-tára vagy éppenséggel részvételével, buzgó támogatásával?

– Miért kapcsolt ki a tudományos, kritikai értékelés ebben az esetben? – Miért nyelték - csavarták el a krónikáinkból világosan kivehető tényt, hogy a

lakosság „sehol sem emelte kezét” a beköltözőkre, de mindenütt melléjük állt, mitöbb, megmentőkként, szabadítókként fogadta és üdvözölte őket?

– Miért hallgatták el, hogy a kútforrások soha, sehol nem élnek a honfoglalásnaksemmiféle szó-változatával, szinonimájával és következetesen ettől élesen eltérőfogalmakat használnak az események megjelölésére, következetesen bejövetelt,visszaköltözést és hasonló megjelöléseket használnak. Senkinek nem tűnt fel ez akrónikákat forgató felkapott tudósok, írástudók közül?

– Miért tussolták-hallgatták el, hogy kútforrásaink nem egyszeri, de többszöribejövetelről tudósítanak, szó szerint békés beköltözésről, „visszajövetelről”?

– Miért hallgatták el mindezeket a kirívó jelenségeket, ha valóban hivatásuk magas -latán álló tudósok voltak, és nem a magyar nemzet ádáz ellenségei?

4.) JELENTÉKTELENNEK TETSZŐ MÓDOSULÁSOK KATASZTROFÁLISKÖVETKEZMÉNYEI

Történelmi kutatásaink során nemegyszer döbbenten tapasztaltuk, hogy a történelminévanyag legapróbb, teljesen lényegtelennek tetsző változásai, figyelmetlenségből, tu-datlanságból vagy rosszhiszeműségből fakadó, jobbára csupán egy-két betűnyi torzulá-sai - ezek mögött nemritkán célzatosság és ködösítési, történelemhamisítási szándéklapul - milyen súlyos eltévelyedésekre, következményekre nyújthatnak és nyújtanak issok esetben alapot. Ismeretes a IV. századtól a IX. századig dúló és olykor öldöklésigfajuló vallástörténeti vita egyetlen beszédhang, egyetlen betű miatt a „homoiusziosz”(azaz: nem egylényegű, csupán hasonló) és a „homousziosz” (egylényegű) között: ez azegyetlen betűs eltérés véres torzsalkodásokra és leszámolásokra vezetett a hívek között.De saját történelmünkben is akad hasonló példa. A Hun Világbirodalom sorsátmegpecsételő crumhelti csatát egynéhány betű, beszédhang eltorzításával a historiku-sok Krimhilda csatájává változtatták, messze gyűrűző zavarokat s azt a látszatot keltve,mintha a végzetes ütközet Krimhilda bosszúja lett volna. Súlyosabb következményekkeljárt a Balkánból Hazánkba felszivárgó valach-rumin nép eredeti nevének „román”-nááttorzítása: a valach (oláh) volt az eredeti nevük, ehhez csatolták idővel az il-letékességüket jelző rumin-t, ami azt jelentette, hogy a török fennhatóság alá kerültRum-lli (Rumélia, Görögország, Bulgária, Szerbia déli és középső része, Koszovó, Albá-nia és Dobrudzsa, illetve Morea szigetének körzete) az illetőségi helyük, s onnan húzód-tak fel a török fennhatóság idejében (XIII-XVII. szd.) a Magyar Korona szárnyainak

27

védelme alá. Idővel azonban szerették volna lecserélni régi nevüket és a múlt századhatvanas éveiben azzal a kéréssel fordultak feliratukban a magyar országgyűléshez, hogyne nevezzék őket ezentúl oláhnak, hanem - így betű szerint - román-nak. A mondva -csinált dákoromán elmélet megalapozásához volt szükségük erre, annak alátá-masztására, hogy ők megelőzték honosságukban a magyarokat. A „nagylelkű” és óvatlanmagyar képviselők minden további nélkül hozzájárultak ehhez, (mibe kerül ez nekünk?).Így esett meg, hogy mi lettünk a világ első népe, amely őket románnak nevezte, beleértveőket magukat is, mivel maga a nép, amelybe beidegződött a népnév régi hangképe, mégma is „rumin”-nek nevezi önmagát.

Elgondolható, milyen torzulások, károk okozója lehet, ha egy egész történelmi foga-lom torzul el és hamisítódik meg, mint a „honfoglalás”esetében. De ne szaladjunk előre.

5.) IDEGEN NÉPEK SOKASÁGA ÉLT HAZÁNKBAN?

Legnagyobb nyelvtudósaink egyike ígéretes A honfoglaláskori Magyarország c.tanulmányában, amelyért a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját is megkapta, azalábbi meghökkentő képet festi az Árpád bejövetele előtti Magyarország népeiről,elöljáróban szerényen megjegyezvén a következőket: „E dolgozat célja megállapítani anyelvtudomány segítségével azt, milyen nyelvű népeket találtak itt a IX. század másodikés a X. század első felében a honfoglaló magyarok az általuk elfoglalt Magyarországterületén.” (Melich 1929, 1.). Óriási búvármunkáját nem végzi haszontalanul, miként eztüstént kiderül az általa festett népsokaság felvonultatásából: 1. Thrák nyelvűek: agathyrszok / dákok / karpok 2. Illír nyelvűek: araviszkok / pannónok / oszok (lat. Osi; a Kr. u. I-IV. sz.-ban az

Ipoly mentén) 3. Kelta nyelvűek: szkordiszkok / tauriszkok / bojok / kotínok 4. Iráni nyelvű: jazygok 5. Germán nyelvűek:

a./ A keleti germán nyelvcsoporthoz tartozók: keleti gótok / nyugati gótok / rugitörzsek / szkirek / vandálok / gepidák / erulok

b./ A nyugati germán nyelvcsoporthoz tartozók: kvádok / szvávok (svévek?) /langobárdok / frankok / bajorok

6. Szláv nyelvűek: (ezek felsorolatlanul hagyatnak) 7. Török nyelvű népek: húnok / avarok / bolgárok (Melich 1929, 1-3.).

Hát nem gyönyörű a népeknek ez a tolulásos sereglete? Huszonhat nép él itt egymáshegyén, hátán, begyén. Lám csak, a Kárpát-medence a népek valamiféle fantasztikusgyűlhelyévé vált. Valahány nép csak akad, mind-mind idefészkeli be magát, s itthemzseg, akár halak a kosárban. Magyar népeknek se híre, se hamva. Így a nagy nyelv-tudós, a nyelvtudomány ormairól. Ámulatos! - ámde mégis meg kell kérdeznünk, miféletudomány az, ami csak állít, de nem bizonyít, és eszében sincs a bizonyítás. Ez a magastrónusú nyelvtudományi módszer is könnyűszerrel követhető: összehabarni mindenlehetséges történeti adatot minden néptöredékről, amely valaha bármely időben is meg-fordult a Kárpátok közén.

Másik trükkös fogás: a ráfogás.Itt indogermán népek közé sorolódnak olyan népek, amelyek hírből sem hallottak az

28

indogermánságról. És indogermán népek közé sorolódnak a nyilvánvalóan szkíta népekis, így pl. agathyrsok, karpok, pannonok, jazygok (jászok) stb. A többi számára nincskegyelem, török népnek minősítettnek: hunok, avarok, bulgárok. És természetesen egyönyörű népkonglomerátumban minden van, csak magyar nem akad. Nem sorolja fela szerző az itt élő magyar népek egyikét sem, így pl. a székelyeket, csángókat, palócokat,barkókat, matyókat, budákat, besseket, besenyőket és másokat.

Kritikai észrevételeinkkel együtt elismerendő: ő volt a hivatalos magyar nyelvtu-domány egyik legkiválóbb képviselője.

6.) A HAMISÍTÁS LÉPCSŐFOKAI

A „beköltözés”, „visszaköltözés” stb. fogalmában végzetes hangsúlyváltások, mó-dosítások és torzítások következtek be lépésről lépésre, szinte észrevétlenül. Mert atörténelemhamisítás úgy tör a népekre, akár némelyik gyilkos kórokozó a szervezetre: A. előbb legyöngíti, B. védtelenné teszi kórokozó társai tömeges behatolásával szemben, C. elhatalmasodik fölötte, összeroppantja, megsemmisíti.

Érdemes megfigyelnünk, miként érvényesült ez az alattomos biológiai - történelmitaktika az árpádi honvisszavétel fegyveres területrablássá átalakításában.

A valóságos történelmi alapesemény: a magyarok egy kinti része - Árpád magyarjai- visszaköltöztek a kárpáti hazába. Első lépcsőfok: a magyarság egésze, az egész magyar nép költözött vissza. Második lépcsőfok: a magyarok bejöttek, bevándoroltak. Harmadik lépcsőfok: fegyveresen betörtek és elfoglalták a Kárpát-medencét. Negyedik lépcsőfok: az Ázsiában élő területidegen magyarok erőszakos terület-

foglalókként betörtek Európába. Ötödik lépcsőfok: a magyarok fegyveres területrablókként rátelepültek a Kárpát-

medencében előttük itt élt békés népekre.Íme a történelmi tények elfajulásának hátborzongató lépcsőfokai! Felfordul minden

valóságos tény- és értékrend. A történelem elvetemedik, fonákját mutatja. S mindehheznem kell egyéb, csupán néhány alig észrevehető fogalommódosítás.

Tanulságos talán utalnunk itt Victor Weisskopf amerikai fizikus világítóerejű meg -állapítására: „Különösen akkor lesz elkerülhetetlen, hogy sok hibát ejtsünk, amikor azanyag állapotát a földitől jelentősen eltérő körülmények között próbáljuk meghatározni.Tudásunk hiányossága ilyenkor felnagyítva jelenik meg. Saját tapasztalatainkat kell ext -rapolálnunk; ilyenkor egy kis hiba vagy téves értelmezés teljesen rossz következtetésekrevezethet. Ennek ellenére csábító, és sok kutató engedett is a csábításnak, hogy jelenlegitudásunk alapján egy lehetséges és valószínű képet rajzoljon a múltról, nyomon követvea folyamatot, melynek révén a mai helyzet kialakulhatott.” (Weisskopf 1987, 208.).

És talán sehol, semmilyen területen nincs olyan rendkívüli jelentősége az adatok éstények pontos és hű visszaadásának, mint éppen a magyar történelemben.

29

7.) MIÉRT NINCS SEMMI NYOMA AZ ITT ÉLŐ NÉPEKKEL VÍVOTT HARCOKNAKÉS AZ ITT ÉLŐ IDEGEN NÉPEK JELENLÉTÉNEK?

Hogy valóban nincs semmi nyomuk, az nyilvánvaló és tagadhatatlan tény. És ez atény mélyen bevilágít az eseményekbe. Hivatalosaink sajátos látásferdülése azonbanmegakadályozza e tény tudomásulvételét. És ez érthető, ha arra gondolunk, hogy egytartóoszlop kidőlése az egész épület összeomlásához vezethet, maga alá temetvén ahazugságfelhő-kakukkvár kegyenceit. Ha ugyanis voltak itt idegen népek s Árpádmaroknyi vitéze bejöttekor ezek az állítólagos idegenek milliós, vagy legalábbis több-százezres tömegeikkel betöltötték volna a Kárpátok közét, ráadásul pedig még idegen -bolgárszláv-görög - hadak is idejöttek védelmükre, úgy netántán mégiscsak jelét adhat-ták volna néminemű ellenállásnak. De sehol semmi. Gesta Hungarorumunk gyönyörűmeghatározása szerint: „senki sem merte a kezét emelni ellenük.” (Anonymus 1200k./1975, 104.).

Bizony: senki sem merte. S hozzátehetjük: senki sem akarta. Éppen fordítva! AhogyAnonymus krónikájából félreérthetetlenül kiderül, a lakosság mindenütt kitörő öröm-mel, lelkesen fogadta a visszatérőket és ünnepelte őket.

De menjünk tovább. Tegyük föl, hogy az állítólag itt élt idegen népek tétlenségbemerültek, s ölbe tett kézzel viselték Árpádék érkezését. Rendben van. De később, mikoraz a maroknyi had szétszéledt az országban, mi több, külországba rohant másokkalhadakozva, akkor miért nem mordultak fel legalább? Miért nem adták századokon átaz égvilágon semminő jelét ittlétüknek? Ennyire szerények voltak? Többet mondok: asors részükre óriási lehetőségeket kínált. A magyar hadak újra meg újra kiléptek azországból és jelentős külhatalmakkal viaskodtak. Kell ennél jobb alkalom? Mi több, Gézanagykirály korában (972-997), a zsidókereszténységre kényszerítés ürügyén végrehajtotttitkos - és mindmáig leplezett - katonai megszállást követően idegen néprészek sorozatosés tömeges betelepülése, betelepítése indult meg, miként erről Kézai Simon mester Ma -gyar Krónikája, a Képes Krónika és a Chronica Hungarorum hosszú oldalakon át beszá-mol: „(...) meg kell vizsgálnunk, miért van ez. Hiszen elegendő számú magyar volt, hogybenépesítse Pannoniát.” - veti fel a kérdést a Képes Krónika. (Képes Krónika 1360k./1986, 53.). A Chronica Hungarorum tovább megy egy lépéssel. „Meg kell vizsgálnunk,hogyan jöhetett ez létre (az idegen beözönlés), honnan ered ez a helyzet, hiszen a magya -rok nagy számát tekintve, elegendőek lettek volna Pannónia betelepítésére.” (ChronicaHungarorum 1473/1973, 26.).

Kézai Simon mester pedig - és ez semmiképp nem tekinthető véletlennek - éppen azidegen jövevények honfoglalásával fejezi be művét, mintha a magyarok bekövetkezettvégzetére akarna utalni ezzel. (Kézai 1283 k./1984, 157-163.).

Félelmetes arányban folytatódott ez a továbbiak során is, hogy itt helyszűkében,csupán az 1241-1242. évi tatárjárásra utaljunk, amely a magyarság óriási tömegeit ki-pusztította. Bőséges lehetősége adódott volna tehát minden itt élő idegen nemzetiségneka magyarok igájának lerázására. De sehol semmi. Mi több, mintha ördöge volna az ál-lítólag Árpád előtt itt élt idegen népek sokaságának: évszázadokon át a leghalványabbéletjelét sem adják ittlétüknek. Nem is teheti: nemléte akadályozza meg ebben. És azügy hátterében még legalább ilyen rejtélyes história lapul: hova tűnt, azaz hova tüntettékel a valóban itt élt s a Kárpát-medencét egymást követően birtokló hatalmas szkíta-ma -gyar népek hosszú sorát?

30

Mindez és minden egyéb tény és adat egyöntetűen bizonyítja Acsády Ignác igazát,aki kijelentette: „történelmünket ellenségeink írják.” (Acsády 1903, 25.).

8.) MIKÉNT TUDÓSÍT ANONYMUS AZ ITT ÉLŐ SZLÁVOKRÓL?

Előfordul, hogy Anonymus nem pontosan fogalmaz. Egy helyütt pl. a következőketírja: „Sclaui vero ’habitatores terre’ audientes adventum eorum, timuerunt valde et suasponte se Almo duci subiugaverunt eo, quod audiverant Almum ducem de genere Athileregis descendisse.” (Anonymi (P. Magistri) MCMXXXVII, 51.).

„A föld lakosai, a szlovének pedig megérkezésükről értesülve, szörnyen megijedtekés önként meghódoltak Álmos vezérnek, mivel hallották, hogy Álmos vezér Attila királynemzetségéből származik.” (Anonymus 1200 k./1975, 90.).

A latin ’sclaui’ szót Pais Dezső ’szlovén’-nek fordítja, Szabó Károly fordításában vi -szont a következőképpen olvashatjuk Anonymus szavait: „A szlávok pedig, azon földlakói, jövetelöket hallva, nagyon megfélelmének és magukat Álmus vezérnek önkénytalája veték, mivelhogy hallották volt, hogy Álmus vezér Attila király nem zet ségéből szár-mazott (...)” (A magyarok tetteiről 1897, XII. fejezet, 21.).

Anonymus Gesta-ja tehát a következő állításokat tartalmazza: 1. A föld (Észak-Magyarország) lakosai szlávok. 2. Megijedtek. 3. Önként meghódoltak. 4. Álmos Atilla utóda.

Ellenhistorikusaink Anonymus szavait a következőképpen értelmezték: 1. Hazánk akkori lakói szlávok voltak. 2. Félelmetes fellépésünktől ijedtek meg. 3. Alávetették magukat a túlerőnek. 4. Álmos nem volt Atilla utóda. A magyaroknak semmi közük a hunokhoz,

szkítákhoz.Mivel igazolják és támasztják alá ezeket az állításokat? Semmivel. A bizonyítást

elmellőzik, úgy téve, mintha a bizonyítás nem tartozna alapvető tudományos kö -vetelményekhez. Holott tudnivaló: minden állítás annyit ér, amennyit bizonyít, s a bi-zonyítást mellőző tudomány: áltudomány. De legalább remélhetőleg körültekintőlegjártak el. Ez sem fogható rájuk. Átsiklottak az ellentmondó tényadatok fölött. Anonymusugyanis pár sorral alább lényegbevágó, és az elmondottak tartalmát gyökeresen megvál-toztató kiegészítéseket fűz: „Elmondták azt is, hogy őket magukat, szlovéneket, mikénttelepítették Bulgária földjéről (...)”(Anonymus 1200 k./1975, 91.).

Tehát a szlovéneket Bizánc telepítette Atilla földjére. „(...) elbeszélték, hogy Attilanagykirály halála után nagy kán, Salán vezér őse, aki Bulgáriából jött, a görögökcsászárának tanácsára és segítségével miképpen foglalta el azt a földet.” (Anonymus1200 k./1975, 91.).

Álljunk meg itt egy pillanatra: Atilla nagykirály halálakor (453) a bolgárok - azoroszokról nem is szólva - még seholsem voltak, legfeljebb valahol az Etil (Volga) folyókörnyékén tanyázhattak. Salán vezér őse (apja? nagyapja?) ekkor még a képzelet biro-dalmában se volt. Világos hát, hogy itt nem a Hun Birodalom szétzúzása után keletkezetthatalmi vákumban kezdődött meg bizánci kezdeményezésre és segédlettel a Kárpát-

31

medence görög-bolgárszláv megszállása. E folyamat legkezdetét a 820-830-as évekretehetjük. Salán vezér bolgár-szláv szórvány telepeseinek zöme tehát legfeljebb egyemberöltővel korábban szivároghatott be hazánk területére a bizánci megszálló csapa -tok fegyvereinek árnyékában. Ha lehet még döntőbb érv fentiek alátámasztására, úgyaz, hogy Atilla halála után a győztes hatalmak a Hun Birodalmat vérdíjul szétosztottáka keleti gótok és gepidák között - ha lettek volna akkor a közelben szlávok - sem lettvolna hova betolakodniok. Frissen jött jövevények voltak tehát mindazok a szlávok,akiket Árpád felmentő seregei itt találtak. Szégyenletes történelemhamisítás őket tu-dományos mezben, de tudományellenesen és a történelem megcsúfolására őslakókulfeltüntetni, mint némelyek teszik.

Napnál világosabb hát, hogy nem holmi mondvacsinált bolgárszláv, vagy másféleszláv etnikum élt itt Árpád bejövetelekor hazánk északi csücskében és egyéb területeinsem, hanem az a valós értelemben vett nép, az ősidők óta itt élő szkíta-magyarság, amelybizonyíthatóan már a vízözön körüli időkben, sőt már azt megelőzően betöltötte a Kár-pát-medencét, és sok évezredes munkájával virágzó kultúrtájjá tette erdő borítottatérségeit.

Anonymus önkéntelenül és a körülményekből szinte elkerülhetetlenül következőtévedéséhez, mentségére még az alábbiakat kell hozzátennünk: katonai cselekményekzajlottak, és így óhatatlanul a katonai tényezők, hadi események kerültek az előtérbe:Árpád vitézei főként a megszálló csapatok katonáival, az általuk elfoglalt várakőrségeivel ütköztek, ennek következtében akaratlanul összekeveredik a megszálló szlávkatonaság és népség fogalma. A „föld lakosaiként” jobbára a megszálló katonaság tűnikelénk. Teljesen bizonyosra vehető, hogy mikor a Névtelen Jegyző önmagukat megadónépségekről, embercsoportokról szól, minden esetben a megszálló katonaságról vanszó, hiszen maga a lakosság csak akkor „adhatja meg magát”, ha fegyveres egységekbetömörül és katonai képződményként áll szembe a honvisszavívókkal: ennek pedigsemmi nyoma.

Még valamit meg kell említenünk a divatozó áltudományos vélekedésekkel szemben.A hatalmi vákuum által támasztott s a népcsere végrehajtására megadatott rövid időközeleve kizárja nagyobb létszámú népesség betelepítését. Így hát nyilvánvaló, hogyelsősorban a hatalmi űrt kihasználva, bizánci-bolgárszláv hódítói tervek alapján beha-toló katonai egységekről lehet szó, semmi esetre sem több különféle szláv népbetelepítéséről, csupán távolról idehurcolt katonákról, akik jószerivel tán még azzal semvoltak tisztában, hova kerültek, akárcsak az ötvenhatban tankokon ideszállított ruszkik,kik közül némelyek a piramisokat keresték abban a hiedelemben, hogy Egyiptombakerültek. Nem mély, hanem szórványos és felszíni gyökerei vannak hazánkban a szlá-voknak.

9.) ANONYMUS TUDÓSÍTÁSA ARRÓL, HOGY ÁLMOS ÉS ÁRPÁDATILLA LESZÁRMAZOTTAIKÉNT, ATILLA ÖRÖKÖSEIKÉNT JÖTTEK

PANNÓNIÁBA

„Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia és az a nemzet Mágóg királyról nyertea magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppanthatalmú Attila király. Ő az Úr megtestesülésének négyszáz-ötvennegyedik esztendejében

32

a szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött és a rómaiakat elker-getve az országot birtokba vette. Majd királyi székhelyet állított magának a Duna melletta hévizek fölött: minden régi épületet, amit ott talált, megújíttatott és az egészet igenerős fallal vétette körül. Ezt magyar nyelven most Budavárnak mondják, a németek Ecil-burgnak. De elég ennyi! Maradjunk meg a történet útján! Hosszú idő múlva pedigugyanazon Mágóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, kinek Magyarországkirályai és vezérei a leszármazottai (...)” (Anonymus 1200 k./1975, 78-79.).

Anonymus szövege - noha közvetetten - teljes világossággal jelzi a tényt, hogy 896-ban nem „honfoglalás”, de honvisszavétel történt, hiszen Álmos és Árpád, a magyar ki -rályokkal és vezérekkel egyetemben ugyanabból a törzsből, ugyanattól a vízözön-koriőstől származik, Magóg pátriárkától, mint Atilla király, aki az Árpádiak előtt Ma -gyarország területét bírta. Kiviláglik hát ebből, hogy honvisszaszerzés történt. NévtelenJegyzőnk azonban nemcsak itt, de művének számos más helyén is félreérthetetlenülutal rá, hogy a magyarok és székelyek Atilla király népei. Efelől tehát kétségünk semlehet. Belül az országban kizárólag a vazallus helytartók szedett-vedett katonáival vívnakgyors lejáratú harcokat. Szerfölött sajátos jelenség, hogy e helytartók mindegyikénekmagyar a neve: Galád, Gyula (Gelou), Ménmarót, Zalán, Laborc, Zobor, mind magyarnevet viselnek. Ennek oka minden bizonnyal a megszálló szlávok kis száma és az, hogya megszállók kollaboráns magyar parancsnokokkal akarják leplezni az ország színma -gyar lakossága előtt az idegenuralom, az idegen katonai megszállás tényét. Ezek a hely-tartók mindannyian a magyarság árulói, és így aztán az árpádi vezérek le is számolnakvelük: Galád, Gyula, Zobor, Zalán, Laborc mind az életével lakol az ellenséghez valóátállásáért. Árpád az élemedett Ménmaróttal tesz egyedüli kivételt. A honvisszaszerzésegyetlen nagy ütközete a Zalán hívására, segítségére siető, a Balkánról beszáguldó nagygörög-bolgárszláv hadsereggel való összecsapás, melyben a magyarok - kiknek, mikénta Névtelen írja, az Isten volt a segítőjük - megsemmisítő győzelmet aratnak.

10.) AZ ÖSSZES ITT LAKÓ CSEH ÉS SZLOVÉN BEFÉR A NYITRAI VÁRBA

A visszatérő magyar katonai egységek figyelme, érthető módon, főleg a területetmegszálló idegen katonaságra összpontosul, rájuk figyelnek, és itt-ott velük megüt -köznek. Ez okozza Anonymus alkalmi félreértését (amit egyébként másutt ő maga ki-igazít). A 35. fejezetben pl. ezt írja: „Ahol a Tormos patak a Nyitrába szakad - látták,hogy annak a vidéknek lakói: szlovének és csehek a csehek hercegének segítségévelszembeszállanak velük.” (Anonymus 1200 k./1975, 109.). Ez, úgy tetszik, világos beszéd.

Egy későbbi fejezetben (37.) azonban ezt a következőkkel egészíti ki: A csehek és aszlovének ellen folyó ütközet negyednapján - „A csehek és az összes nyitrai szlovének,amikor látták a magyarok vakmerőségét, és a nyílzáport már nem bírák tovább, megfu-tamodtak, s hogy életüket megmentsék, nagy rettegve nyakra-főre bezárkóztak Nyitravárosába.” (Anonymus 1200 k./1975, 110.).

Megállapíthatjuk: 1. Az összes nyitrai szlovének részt vettek a harcban, s mind katonák voltak. 2. Az összes nyitrai szlovének bezárkóztak a várba. 3. Következésképp a nyitrai szlovénség egésze katona volt s a csehek zsoldjában ál-

lott, a csehek zsoldjában jött ide.

33

4. Az újonnan létesített nyitrai cseh hercegség valamennyi cseh és szlovén egyedebefért a nyitrai várba.

5. Mindezek a területrablókkal hatoltak be a Kárpát-medencébe. S pontosan ugyan -ez ismétlődik csaknem minden esetben, ahol idegen népekről, mint lakosokrólesik szó.

Más tények egybehangzó sorával együtt, ez az adalék is bizonyítja: merőben légbőlkapott legenda, s közönséges koholmánynál nem tekinthetők egyébnek az itt élő szlávokjelentős számáról szóló híresztelések.

11.) A HONVISSZAVÉTEL TERVSZERŰSÉGÉRŐL

Árpádék előre gondosan kidolgozott, pontos tervek alapján foglalták vissza a Kár-pát-medencét. Tagadhatatlan tény: határozott cél vezeti őket. Nem vaktában indultakneki a világnak. Nem hazát keresni indultak, hanem régi hazájukba akartak visszatérni.A Kárpát-medencei hazába való végleges visszaköltözés határozott szándékkal vezetiőket.

Bizonyítékok: 1. Az óhaza népei tudnak jövetelükről: a székelyek elébük mennek Ruthénia

határáig. 2. Az óhazai székelyek a jelek szerint rendszeres érintkezésben állnak az álmosi

hadvezetéssel, tudnak róla, hogy Árpád hadai visszatérnek, sőt ismerik az árpádihadműveletek menetrendjét és természetesen azt is, mikor érkeznek az óhazahatárára, hiszen ellenkező esetben nem tudnának elébük menni és velüktalálkozni. Mindez csak úgy jöhet létre, hogy a hazai és a kinti magyarok közöttrendszeres összeköttetés áll fenn.

3. Érdekes körülmény, hogy a honvisszavívók elé Ruthénia határáig vonuló széke-lyeket senki sem támadja meg. Sajnos az elébük siető székely had létszámát nemismerjük, a tényösszefüggésekből azonban határozottan kivehető, azért vonulnakelébük, hogy csatlakozzanak hozzájuk a honvisszavétel művének végre -hajtásában.

12.) KIKET TALÁLTAK ITT AZ ÁRPÁDIAK, MIFÉLE NÉPEKET?

Szólnunk kell a szláv népek rejtélyes felbukkanásáról, idekerüléséről és ugyanakkora szkíta népek rejtélyes eltűnéséről.

Hiteles ókori és középkori kútfők (Hérodotosz i.e. 440/1989, 266; Xenophon cca.i.e. 371. után/1897, 14; Josephus i.sz. 93-94/1821, 20.), a Csodaszarvas-mondakör(Grandpierre K. 1990), a Déva vára mondakör (Grandpierre K. 1998), egyéb történetiés néphagyományok, valamint a magyar népzenekutatás eredményei szerint (Juhász2011) évezredek óta, ősidők óta szkíta-magyar népek éltek hazánk területén. Olyan ada-tok, tények szólnak erről, amelyeket akármelyik érdeklődő olvasónk megtalálhat, szlávnépek korai ittlétének azonban nyoma sincs sehol. A hivatalos vonalat követő historiku-sainknak mindez nem akadály. A szkíta magyar népek sora figyelmen kívül marad, mertnem illik bele a magyarellenes képbe. A szláv népek annál inkább, azon egyszerű okból,

34

hogy az árpádi bejövetel előtt valahogy benépesítsék a Kárpát-medencét, hiszen eznagyon fontos, mivel egyéként nem lehetne eleinket agresszorként és területrablókéntodaállítani a mai magyarság és a világ elé.

13.) A KÉT SZKÍTIA REJTÉLYE

Volt-e európai Szkítia, európai szkíta ország? Azonos volt-e fekvése a történelmi Ma -gyarországgal a Kárpát-medencében? Hol volt az ősi szkítaság földrajzi, közigazgatásiközpontja, központi magja? Szkíták-e a magyarok, a világbíró szkítaság utódai?

Névtelen Jegyzőnk kelet-európai Szkítiáról tudósít (Anonymus 1200 k./1975, 78-80.), és ez felveti a kérdést, hol is volt valójában Szkítia?

Szkítia! Tévedések forrása. Anonymus szerint a magyarok Szkítiából jöttek. Így igaz,elfogad hatjuk. De hol volt Szkítia? A válasz kézenfekvőnek látszik: Ázsiában. Eszerint amagyarok Ázsiából jöttek. De nincs itt valami tévedés, torzulás? Lássuk csak, hol voltSzkítia? Anonymus leírásában a Maotisz (értelmezésünk szerint, eredeti magyar nevénMa-ó-ta, azaz Magyar - Ó - Táj) fölött, vagyis a Kaukázuson inneni területen, a nagyszarmata síkságon, vagyis Európában. Az „ázsiai” Szkítia tehát Európában volt. Kérdé -sünk azonban ezzel nincs kimerítve. Történeti tények tanúsítják ugyanis, hogy volt egymásik Szkítia is. (Mi több, miként a későbbiekből kiviláglik, volt még egy harmadik Szkí-tia is.) A három Szkítiából kettő elnyelése s a kérdés oly módon való feltüntetése, hogyegyetlen Szkítia volt, nyilvánvalóan tévedések forrása.

Olvassuk éber figyelemmel Névtelen Jegyzőnk ókori hiteles szerzők alapján Szkítiárólkészült tudósítását, kiváltképp Dáriusz Szkítia ellen indított támadásának leírását.Hérodotosz és más ókori kútfők adatai alapján pontosan tudjuk - de ez Anonymustudósításából is kitetszik -, hogy Dáriusz perzsa hadserege által megtámadott Szkítia azIsztertől, az Al-Dunától északra feküdt, vagyis Közép-Európában, a Kárpát-medencében,a történelmi Magyarország területén. Ennek alapján próbáljunk felelni a kérdésre, hon-nan jöttek a magyarok hazánk mai területére! Arra a furcsa válaszra kényszerülünk,hogy magából a Kárpát-medencéből. Ez a válasz azonban kissé egyoldalú, tekintve, hogy- miként láttuk - több Szkítia volt, egyik mai hazánkban, másik a szarmata vagy Dél-orosz síkságon, Meótisz környékén. Így hát válaszunkat akként kell módosítanunk, hogykét helyről, azaz helytállóbban: két összetevőjű magyarságot kell figyelembe vennünkaz árpádi honvisszavételnél: egyrészt a Kárpát-medencei Szkítia őshonos magyarságát,másrészt a Kelet-európai Szkítia Álmos és Árpád vezette magyarjait. Olyan tények ezek,amelyek Anonymus gesztájában és a történeti valóságban, adatokban gyökereznek ésezeket többé senki sem tagadhatja meg.

Idézzük Anonymus idevágó sorait: „A szittya nemzetet (Anonymus azonosítja aszkítákat a magyarokkal) bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá. TudniillikDáriust, a perzsák királyát csúfosan megkergették, úgyhogy Dárius ott (az Al-Dunánál)nyolcvanezer embert veszített el, s nagy rettegve szaladt Perzsiába. Ugyancsak a szcíti-aiak (a Kárpát-medencei magyarok) Círust, szintén a perzsák királyát, háromszáz-harmincezer emberével együtt megölték. A szcítiaiak (a magyarok) magát Nagy Sándort,Fülöp királynak és Olimpiadis királynénak a fiát, aki sok országot harcban leigázott,szintén szégyenletesen megfutamították. Ugyanis a szittyák (a magyarok) keményenbírtak minden fáradalmat, meg testileg is nagyok, a harcban pedig vitézek voltak.

35

1. ábra. A Kárpát-medencei szkíták az i.e. 6. század körül. Herodotosz szigünnáknak ésagathürszöknek nevezi őket, a régészek Vekerzug-kultáraként hivatkoznak leleteikre. Jól lát-szik a szigünnák-szikamberek szoros kapcsolata a Szarmata-Alfölddel (ma: Lengyel Alföld).

Semmijük sem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett raj -tuk. S amikor a győzelem az övék lett, éppenséggel nem törték magukat a zsákmányután, mint utódaik közül a mostaniak, hanem csak a dicsőséget keresték ezen az úton.Dáriust, Círust és Nagy Sándort nem számítva a világon egyetlenegy nemzet sem mertelábát tenni az ő földjükre. A fent nevezett szittya nemzet pedig kemény volt a harcbanés gyors a lovon; a fején sisakot hordott, az íjjal, nyíllal különbül bánt, mint a világ összesnemzetei közül akármelyik, s hogy csakugyan ilyen volt, azt az utódairól is megítél-hetitek.” (Anonymus 1200 k./1975, 80-81.).

Szkítiát tehát az árpádi magyarok - vagy ahogy ezt általában használják, a „magyarok”- kívülről való beköltözésének igazolására, azaz a magyarok Kárpát-medencei ősho -nosságának a tagadására nem lehet többé ellenérvül felhasználni. De a Kárpát-medenceiSzkítia annak is tanúbizonysága - tekintve, hogy a magyarok kútforrásai szerint isSzkítiából erednek -, hogy a „szkítiai magyarok” őshonosak a Kárpát-medencében.Mellesleg fel kell vetnünk, miként lehetséges, hogy Anonymus minden olvasója átsiklott

36

eddig a kettős Szkítia tényén? Ennek oka minden bizonnyal az, hogy magában a GesztaHungarorumban is teljesen, szinte megkülönböztethetetlenül egybemosódik a két Szkí-tia leírása. Mélyebb történelmi oka az, hogy valamikor ténylegesen is egybemosódott aszkíta világ és az ősi Szkítia a Sárga-tengertől az Enns-ig és az Inn folyóig terjedt, s ennekszéttöredezése folytán alakultak ki a későbbi Szkítiák.

Alátámasztja mindezt Josephus Flaviusnak az a rendkívül érdekes és fontos meg -jegyzése, miszerint a szkíták őshonosak Európában, s olyan területeken laknak, amelyelőttük néptelen volt. (Josephus i.sz. 93-94/1821, 20.).

„Mint előd testvérnépek, hazánk földjén 2 és fél- 3000 évvel ezelőtt már fejlettkultúrában éltek, s a mai magyar nyelvnek az ős nyelvén beszéltek.” (Litkey 1935, 20.).

De erről itt ennyit. Térjünk vissza történetünk fonalához.

14.) „HŰTLENEK ÉS HŰSÉGESEK” REJTÉLYE

Anonymus a négy árpádi vezér: Szovard, Kadocsa, Huba és Borsnak a Garam folyómentén fekvő Várad nevű földvárban táborozásáról adott beszámolójához a következőkülönös szavakat fűzi: „Akkor ez a négy úr egymás közt tanácsot tartott és a hozzájukhű lakosok kérésére megállapodott abban, hogy a sereg harmada a föld lakosaival együtta Zólyom-erdőbe megy, és ott az ország határán kőből meg fából is hatalmas erősségetcsinál (…)” (Anonymus 1200 k./1975, 108.).

„Hozzájuk hű lakosok”? Hogy értsük ezt? Miként lehettek volna az itt élő lakosokhívek az újonnan érkezőkhöz? Miféle titok lappang itt a homályos értelmű szavak alatt?Márpedig kétségkívül hűségről van szó. Hűtlenek és hűségesek pedig az itt élők csakabban az esetben lehetnek Árpád magyarjaihoz, ha ők maguk is magyarok, s ekként vagyhűségesek maradtak a görög-bolgár megszállás alatt is népükhöz, magyarságukhoz, vagyhűtlenné váltak. S hogy értelmezésünk nem helytelen, maga Anonymus tanúsítja, hoz-zátéve az előzőkhöz, hogy a négy árpádi vezér nem is a maga önálló elgondolásából, dea „hozzájuk hű lakosok” keresésére határozza el az északi országhatár megerősítését.

A „hű lakosok” e kérése kétséget kizáróan bizonyítja, hogy felszabadítottnak érzikmagukat, az őshazájukba visszatérők a betolakodottak hatalmát szétzúzták, végre isméta maguk urai lehetnek. Elemzésünk során ez a tény félreérthetetlen világossággalkiütközik az Anonymusi szövegből, bizonyító erővel és tagadhatatlanul. Meghökkentőazonban, hogy Anonymus miért nem törekedett itt közérthetőbb világosságra? Milyenegyszerű lett volna odabiggyesztenie a „hozzájuk hű” megjelölés mellé a „magyar” szócs -kát is, hogy ily módon meggátolja, hogy ne értsék, vagy éppen félreértsék szavait? Dene támasszunk túlzott követelményeket egy közel ezer évvel ezelőtti szerzővel szemben.Egyébként magának is éreznie kellett a megjelölés hiányosságát, ezért tér vissza rá akésőbbiek során. A 37. fejezetben ugyanis még különösebb dolgok következnek: „MikorSzovárd, Kadocsa és Huba összes foglyaikkal együtt épen és sértetlenül megérkeztekÁrpád vezérhez, nagy öröm támadt a vezér udvarában. Árpád vezér nemeseinek tanác-sára és kérelmére megeskette a nyitrai részekről hozott hűtleneket, aztán különbözőhelyeken földeket ajándékozott nekik, nehogy még hűtlenebbekké váljanak, s így majdha hazatérnek, megrontsák a nyitrai határon lakó híveket is.” (Anonymus 1200 k./1975,111.).

Kik voltak ezek a „hűtlenek”? Hűtlenné válásuk a hűség megszegésével egyértelmű,

37

azaz hűségesnek kellett volna lenniük, ők azonban hűtlenekké váltak? S kihez váltakhűtlenné? Az Árpád visszavezérelte magyarokhoz? Azokhoz hűség őket semmiképpensem köthette. Tehát csak saját népükhöz, fajtájukhoz, a magyarsághoz válhattak hűt -lenekké. Számuk szerencsére nem lehetett nagy: a négy vezér magával vihette valameny -nyit, s Árpád földbirtokokkal meg is adományozhatta mindnyájukat, nehogy „méghűtlenebbekké váljanak.”

15.) SAJÁTOS VÉDINTÉZKEDÉSEK

Árpádék még el sem helyezkedtek hazánk területén - máris a határok megerő -sítéséhez látnak, méghozzá óriási erőkkel. Velük tart a honi őslakosság is, s nem azért,mintha kihajtanák a népet a védmunkákra: maga a nép veti fel Árpád vezéreinek ahatárvédő munkálatok szükségességét. Lehetséges, hogy ország-foglalás, „honfoglalás”ez? Ha az: mindenekelőtt a helyi lakosságot kellene legyűrni, annak hatalmi szervezeteitszétzúzni; mivel pedig hatalmas területről, az egész Kárpát-medencéről van szó, világosdolog: hosszú évek keserves és véres, és sokszor végsőkig kiélezett küzdelmei soránérhetnék el a viszonylagos győzelmet és viszonylagos nyugalmat. De Árpádék még jófor -mán szét sem néztek az országban, és máris a határok megerősítéséhez látnak - az országnépével teljes egységben és összhangban: ez számukra a legsürgetőbb és legfontosabb.Anonymus számos fejezeten át széles képet fest a honvisszavétel folyamatával együttjáró védintézkedésekről. Kellő tér hiányában beszámolóit csak vázlatosan, szemel -vényekben idézzük. Még a várerődök is könnyen, jórészt ellenállás nélkül kerülnek azárpádiak kezére. A várakba helyezett jövevény zsoldosok vagy önként és azonnal, vagygyönge látszatellenállás után átadják a várakat.

„Mikor így gyökeret vertek - írja Anonymus - akkor az ott lakók intelmeire közös el-határozással kiküldték erős csapat élén Böngér fiát, Borsot a lengyelek földje felé, hogyszemlélje meg az ország határait, továbbá gyepűakadályokkal erősítse meg egészen aTátra-hegységig, s alkalmas helyen emeljen várat az ország őrizetére.” (Anonymus 1200k./1975, 96.). A felvidéki várak visszafoglalása után - írja Névtelen Jegyzőnk -„melyeknek most is Sempte, Galgóc, Trencsén, Bolondóc és Bán a nevük (...) miután avárakba őröket helyeztek el, egészen a Morva folyóig mentek, és torlaszokat állítva oda,a magyarok országának határait, Boronáig és Sárvárig tűzték ki.” (Anonymus 1200k./1975, 111.). Ete fia, Őd Baranya felé halad seregével, s ott a mai Dunaszekcső helyén„várat épített, melyet közönségesen Szekcsőnek (Zekuseu) nevezett azért, mert ott magá-nak széket és állandó lakot állított.” (Anonymus 1200 k./1975, 121.).

Négy honvisszavívó vezér, Szovárd, Kadocsa, Huba meg Bors, a Névtelen tudósításaszerint „(...) egymás közt tanácsot tartott és a hozzájuk hű lakosok kérésére megál-lapodott abban, hogy a sereg harmada a föld lakosaival együtt (saját kiemeléseim) aZólyom-erdőbe megy és ott az ország határain kőből meg fából is hatalmas erősségeketcsinál, hogy a csehek vagy lengyelek lopás vagy rablás végett valamikor be ne jöhessenekaz országba. Közös elhatározással evégre Böngér fia, Borsot küldötték ki vitézeivel.Mikor a Garam folyó mellett lovagoltak, egy szarvas futásnak eredt előttük, és nekivágotta hegytetőnek. Bors nagy sebesen űzőbe fogta, és a hegyormon lenyilazta, majd, midőnazokat a hegyeket ott körös-körül szemügyre vette, az a gondolata támadt, hogy váratépít ott. Azonnal össze is gyűjtött sok-sok várnépet, és egy magasabb hegy ormán igen

38

erős várat emelt, egyszersmind a maga tulajdon nevét ruházta rá, úgy, hogy Bors várá-nak hívják.” (Anonymus 1200 k./1975, 108.).

Anonymus e szavaiból világosan kitetszik, hogy nem csupán a lakosság egy része, deegésze volt hű hozzájuk, és ment velük a határ menti erdősáv kiépítésére. Az ország éshatárai tehát már ekkor, a honvisszaszerzés hadműveletei zajlása közepén adottak, vég -legesek voltak. A grandiózus műveletek célja annak megakadályozása, hogy „az országhatárain” idegenek jogtalanul bejöhessenek. Vagyis a Magyarország egészét jelentőország fogalma már az árpádi bejövetel e korai szakaszában teljes értékű és hagyo -mányos volt, az ország tehát - országon az egész történelmi Magyarországot értvén -már az árpádiak bejövetelekor teljesen szilárd történelmi jogfogalom, igény és köve -telmény az itt élő lakosság köztudatában.

Egybevág ezzel az a rendkívül érdekes, már említett körülmény, hogy az árpádivezérek „a lakosok kérésére” határozzák el a határ menti erődítési munkálatokat. Ezadalék segítségével ismét túlláthatunk az anonymus-i szövegen. Kézenfekvő ugyanis,hogy a lakosság nem találhatta ki csak úgy magától a védrendszer kiépítését, s ez esetbenkérése nem is lett volna megalapozott és azt a négy vezér így nem is fogadhatta volna el.A lakosság csak akkor kérhette ezt, ha a határmenti védrendszernek már előbb alapjavolt, ha az erődrendszer már korábban fennállott, ámde az utóbbi időkben - feltehetőlegaz Avar Birodalom felbomlása után - leromboltatott. Következésképp, a lakosok e régivéderőrendszer helyreállítását, kijavítását, megerősítését kérték az árpádi vezérektől, sazok e jogos, történelmileg megalapozott kérést, melynek szükséges voltát el kellett is-merniök, nem tagadhatták meg, annál kevésbé, mivel a lakosság maga is kész volt a rop-pant arányú munkálatok végrehajtására.

Miként látható, az anonymus-i szövegrész logikai elemzése szükségszerűen a hon-visszaszerzés gondosan elleplezett tényeihez vezet bennünket, annak újabb meg újabbbizonyságához, hogy a Kárpát-medencei őslakosság etnikuma magyar volt.

16.) AZ ELLENSÉG - KÍVÜL VAN, NEM AZ ORSZÁGON BELÜL

Komárom várának építéseÁrpád Ketelnek „(...) Pannónia meghódítása után, hűséges szolgálataiért nagy földet

adott neki (Ketelnek) a Duna mellett ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketelfia Alaptolma várat épített, és azt Komáromnak nevezte.” (Anonymus 1200 k./1975,94.).

Lehetséges volt volna ez abban az esetben, ha az árpádi had kívülről fegyveresen be-hatolt, idegen nép hadserege? A tagadó válaszhoz kétség sem férhet.

Világosan és félreérthetetlenül kitetszik, hogy az árpádi hadvezetés befelé, az országnépével, az őslakossággal szemben semmilyen biztonsági intézkedést nem tett, a jelekszerint ezt teljesen szükségtelennek érzi, s alig lépett erre a földre, máris nagy ütembenvégzi az országhatárok kijelölését, megerősítését, a szorosok - az ország kapuinak -elzárását, eltorlaszolását, várak meg erősítését, új várak építését, roppant gyepűtorlaszokemelését, hatalmas, az országot védő, annak békéjét biztosító védelmi rendszer megal -kotását: ez a legsürgősebb. Mindez egyértelműen és cáfolhatatlanul tanúsítja: nem ide-gen nép erőszakos behatolásáról, fegyveres betelepülésről van szó. De menjünk tovább.

Honnan tudnák ezek a messziről jött új jövevények, hol van az ősi határ, a Kárpát-

39

medence ősi határa, hol meredek hegyvonulatai, szorosai, kapui, s hogy hol kell föld-kőmellvédeket építeni, hol gyepüket emelni? S miből? És kivel? És hova?

Nincs mentség: mindehhez pontosan kell ismerniük a Kárpát-medencei hazát kör -nyező területek népeit is. Tudniok kell, honnan fenyeget veszély, s merről mekkoraveszély, hiszen a védműveket az esetleges támadások erejéhez kell mérniük. Tudniokkell azt is: hol az anyag a várak, erődök megerősítéséhez, újjáépítéséhez? S azt is: hol azépítéshez szükséges szakértői kezek? Hol a kőművesek, ácsok, földművesek? Különösmódon ők ezt pontosan tudják. Nem jönnek zavarba semmitől.

17.) EMESE ŐSANYA ÁLMA

De itt, - később megtárgyalandó nyitott kérdéseket is hagyva -, rátérünk a mégfeltáratlan titkok sűrűjét rejtő Emese - Álmos mondára. „E mondakör belszerkezeténekszinte csak roncsolt vázát birjuk, melyből erőszakos kezek ra bolták el a szellemet, hogyhajdani nagyságának fényes emlékénél meg ne pihenhessen az emlékezet (…). De (…) aszázados romboló kezek sem büszkélkedhettek ama tudattal, hogy a reájok illesztetthalotti fátyol alatt örök haláluk óráját ütni hallhatták volna.” (Lóskay 1863, 43-44.).

Emese ősanya álma történeti mondája távolról sem holmi kibogozhatatlan talányosködös szövedék, mégis áttekinthetetlenül homályosnak tetszik. Ezt a mondát alapjaibanvéve akként kell felfognunk, mint szakrális történelmi események jelképi formákba ön-tött elbeszélését. Emese ősanya álmának mondája tehát nem szigetelhető le a történelmivalóság eseményrendjétől, amely azt közvetlenül kifejező történeti szövegekben nemmaradt ránk. Éppen ezért bizonyult szükségszerűen sikertelennek minden kísérlet amonda önmagából történő megoldására.

És itt néhány szót a Névtelen Jegyzőről. Anonymus nemcsak királyi jegyző, de papiszemély is - szellemi tisztséget ebben a korban csak egyházi személy, a zsidóke -reszténység papja tölthet be - de magyarságát, s a magyar nép ezzel együtt járó szol-gálatát pillanatra sem adja fel és kiváló művével - amelyet nagy szellemi elszívóberendezések mind újra elvonnak a magyar nép elől, céljaik érdekében - a magyarok Is-tenének papjaként áll elénk, utódainak is példát adva. A magya rok Istenének nevébenszól, őt eleveníti meg itt is az Emese - Álmos mondában, még a Szentlelket is felvonul-tatja pogánynak kikiáltott őseink mellett.

18.) ÁLMOS FOGANTATÁSÁBAN, SZÜLETÉSÉBENISTENI ERŐK MŰKÖDNEK KÖZRE

„(...) isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levőanyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállvateherbe ejtette őt.” (Anonymus 1200 k./1975, 81.).

Vagyis Turul képében magától az Istentől fogan meg Emese ősanyánk. Nem lehetkétséges itt az sem, hogy a Turul képében nem a kereszténység, hanem ősvallásunkIstenéről van szó. A Turul pedig Atilla nemzetségének totemmadaraként visszautal Atil-lára. És ez a visszautalás nem véletlen, értelme: a születendő magzat Atilla, a nagy hunkirály örökébe lép az Atilla nemzetség szent madara által, erre a feladatra lett fogan-

40

tatásának pillanatától kijelölve. Itt kapcsolódik Álmos születésének mondája az évezre-deken át zajló honvisszavételek történetét egybefoglaló Csodaszarvas-mondakörhöz, avilágtörténelemnek arányaiban minden más mondát felülmúló gigantikus mondakö -réhez, annak szerves alkotórészeként.

Következtetéseink helyességét aláhúzzák az anonymusi monda további szavai: Emeseősanyánk ugyanis álmának folytatásában azt álmodja, hogy „(...) méhéből forrás fakadés ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.”(Anonymus 1200 k./1975, 81.).

Nem a „saját földjükön”? A fordítás itt szó szerint követi az eredetit, mondhatnánkszolgai hűséggel - „(...) sed non in sua multiplicarentur terra.” (Anonymi (P. Magistri)MCMXXXVII, 38.) - mintegy kiélezve az Anonymus által nem szerencsésen alkalmazott,s zavart okozó sua - saját megjelölést. Mert ez a „saját” nem azt jelenti, hogy idegenföldön fognak uralkodni ezek a királyok, hiszen Álmosnak semmiképpen sem az a külde-tése, hogy idegen földeket foglaljon el, hanem világosan és félreérthetetlenül az, hogyvisszahódítsa Atilla örökét. Szerencsésebb volt volna, ha Anonymus itt a saját föld meg-jelölés helyett inkább a „nem az adott földön” vagy még inkább „nem azon a földön, aholakkor élt”. Tehát a nem formai, de tartalmi hűségre törekvő fordításnak ezt az értelmetkellett volna tükröznie, ez azonban sajnálatosan elmaradt.

Helyénvaló meghallgatnunk itt - tételről tételre - magát a Geszta-írót, hiszen itt min-den szónak súlya van.

19.) ÁLMOS AZ ELSŐ VEZÉR

1. „Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amintfentebb mondottuk, nagyon sok idő múlva Mágóg király nemzetségéből való igennemes vezére volt Szcítiának,

2. aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emese nevű leányát. 3. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. 4. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, 5. mert áldott állapotban levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turul-

madár képében, és mintegy reá szállva történt a fogantatás. 6. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, 7. és ágyékából dicső királyok származnak, 8. ámde nem saját földjükön sokasodnak el. 9. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és

az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak. 10. Vagy azért hívták Álmosnak - ami latinul annyi, mint szent -, mivel az ő iva -

dékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők.” (Anonymus 1200 k./1975,81.).

Ki kell térnünk itt egy évszámra, amelyet Anonymus gesztájának idézett fejezeteőrzött meg. Ez a jószerivel figyelemre se méltatott, lényegtelennek tetsző évszám, sze -rencsénkre Emese ősanya álmának, illetve Álmos fogantatásának időpontját őrizte megszámunka, s jelölte meg a 819. évben. Álmos tehát 820-ban született. Óriási fontosságúadat ez, mégpedig nem csupán azért, mert megtudjuk, hogy a 896. évi honvisszavételkezdetekor Álmos a hetvenes éveiben járt, hanem egyéb vonatkozások miatt is.

41

Vessük össze ezt az adatot (a 819-es dátumot) egy másik, egészen közeli évszámmal. 12évvel korábban következett be az Avar Birodalom megsemmisítése. Hagyományainkbóltudjuk, hogy a 12-es szám ősi hiedelmek szerint mágikus jelentőségű: az idők teljességétjelenti. 12 hónapból áll az esztendő, a Föld körforgása a Nap körül. Emese ősanyát 819-ben környékezi meg a Madáristen, az églakók szárnyas madara, a Turul, hogy az Istenakaratából megfoganjon. Az Avar Birodalom megsemmisítése utáni 12. esztendő tehátEmese ősanya isteni eredetű fia fogantatásának éve. Ámde a nagy titok: miért akarjagyermekkel megáldani Emesét a Turul? Miért szükséges ez? Mit akar ezáltal elérni?Tekintsünk hátra és előre, és vizsgáljuk meg az előzmények és következményekszemszögéből ezt a kérdést.

A félisteni fogantatású gyermek az Álmos nevet kapja. Érthető, miért: álomban fo-gant, álombeli jelenés által fogantatott. Ámde vajon csupán ezért kapja az Álmos nevet?Tudjuk róla, ő valósítja meg a 896. évi visszajövetelt a Kárpát-medencébe. Ő tehát kettősértelemben is Álmos: Álmos, mert álomban fogant és mert álombeli isteni jelenés általkitűzött feladat megvalósításáért küzd. Olyan ember, aki az Égiek által küldetett, ésreáruházott feladatának a teljesítésére áldozza életét. Küldetés és hivatás! A régi magya -rok világfelfogásának, életének alapja ez. Ennek megértése nélkül nem érinthetjük, nemközelíthetjük meg életünket, holott mindannyiunk léte értelmének vagy értelmetlen-ségének, hiábavalóságának kérdése ez. Lelket rontó iszonyú érzés és gondolat hiábaszületni, hasztalanul, értelmetlenül élni. Eleink hite szerint az így élt üres életnél semmisem elkeserítőbb, csak a hivatásért élés adhatja meg az élet értelmét. A nő hivatása aszerelem, az életadás és az otthon biztosítása. A férfiember pedig azzal a hivatássalérkezik a világra, hogy védje akár élete árán is a közösséget, amely életét adta, lelkét,eszméletét formálta: a Hazát. A Haza határtalan szeretete hatotta át a szkíta életet, ame-lyet ez az ősidőkből öröklött, ösztöneink mélyén élő emberi törvény kiment az egyénilétbe fulladás szűk kereteiből és látást, értelmet adó fennsíkra emeli az emberi lelket.Régi magyarjaink tudták, miért élnek, és nemhiába éltek, hivatásukért éltek, a haza szol-gálatáért, ez volt halálmegvető bátorságuk, elszántságuk és nagyságuk titka. Ennek je-gyében született Álmos.

Ám térjünk vissza Emese ősanya álma valóságos tartalmának megfejtéséhez, köz -lendőjének rejtett, de tagadhatatlanul kivilágló értelméhez. A Madáristen, a Turul azÉglakók képviseletében és akaratából azért áldja meg gyermekkel Emesét, hogy ilymódon megszülhesse a gyermeket, a fiút, aki visszaadja majd a Kárpát-medencei ős-szülőföldet a szkíta magyarságnak. Nem holmi érthetetlen, ködös történet ez, a ter-mészetfölötti erők lépnek itt közbe az őshaza visszaszerzéséért, az Ég akarata ez, ezértküldik Álmost, a jövendő győzelmes vezért. Emese ősanya - Álmos foganása perceibenmindezt pontosan tudja. Gondoljunk itt vissza álmának arra a részére, ahol arról esikszó, hogy méhéből folyam fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nemazon a földön sokasodnak el, ahol Emese és népe a fogantatás idejében él. Megál-lapítható-e egyáltalán, hova, merre irányul ez a nagy folyam, hiszen a monda nem jelölimeg ezt. Több erős fogódzónk akad. Az egyiket maga a Turul adja, a Turul, akitől Álmosfogan, s aki, mint láttuk, Atilla - a Turul király - nemzetségének totemmadara, a Napis-ten szárnyas meg sze mélyesítője, az Églakók akaratának megtestesítője.

A Turultól való fogantatás az jelenti: Emesének Atilla nemzetségéből való fia születik.Ez egyben azt is jelenti: Atilla nemzetsége újból feltámad, és hatalmassá válik. Egybenazt is, hogy ez az Atilla nemzetségéből fakadó fiú azért küldetett, hogy visszaállítsa Atilla

42

szkíta birodalmát. Az álomban fogantatott és az álomlátás - jövőbelátás mágikusképességével rendelkező fiúnak ez az égi hatalmak által rámért hivatása, ezért küldetetta földre, ennek kell betöltenie egész életét. Tudjuk, Álmos ennek a magasztos hivatásnakélt, ennek rendelte alá életét, minden cselekedetét ez vezérelte; megszervezte ahonvisszaszerző hadat és megtisztította a megszállóktól a kárpáti őshazát. Ez a fogódzóa tett, az élet, Álmos élete, mint következmény tanúsítja hova, milyen irányba tartott, smely területre zúdult az Emese ősanya ágyékából fakadt növekvő folyam vize.

De ássunk tovább a jelképek mély zónáiba. Lássuk, mit közöl velünk ez a folyam.Mert ha történelmi tények, elemi hatóerők jelképes története Emese ősanya álmánakmondája, úgy ennek a lét mélyéből fakadó folyamatnak is jelképesnek kell lennie. A csil-lagtudományt kifejlesztő régi szkíták szüntelenül kutatták a föld feletti világ, az ég titkait,s a figyelmüket már az idők kezdetén magára vonta a rejtelmes égi jelenség, galaxisunkkettős mennyei ága, a nyári égen végighúzódó nagy fehér égi folyam, amelynek végei aláthatár szélén a földi világig leérnek. A régiek úgy gondolták, ezen a Nagy Égi Úton,amelyet regösénekeink Égi Nagy Regös Út formájában megörökítettek, ezen a csillag-poros mennyei úton történt a közlekedés ég és Föld között, s az elesett hősök, az erreérdemesek ezen az égi ösvényen kerültek át a régiek hite szerint a túlvilágra vagymásvilágra, s a haza bajba jutása, idegen kézre jutása esetén az elesett hősök ezen az égiúton térnek vissza a haza megsegítésére. Ennek értelmében alakult ki a Hadak Útjamondája, s a Szarmata-síkságról ez az égbolton áthúzódó Nagy Égi Folyam mintha egye-nesen a kárpáti őshaza felé mutatna. Ez az elesett hősök visszatérését szolgáló mennyeiösvény azonosítható azzal a nagy folyammal, amely Emese ősanyánk ágyékából fakadt,bizonyságául annak, hogy a születendő isteni fiú révén ismét sor kerül a visszatérésreés a kárpáti szkíta haza visszaállítására.

Következésképp ez a monda ugyancsak visszatérési mondaköreink sorába tartozik,s ahogy a Magor-Hunor mondában a Csodaszarvas, itt a Turul, a Madáristen képébenrendelik el a természetfölötti hatalmak a visszatérést, az álombeli fogantatás és Álmosvilágra jötte által kinyilvánítva mindenkinek.

20.) ÁLMOST MAGA A SZENTLÉLEK TESZI HATALMASSÁ

Álmos férfikorba lépéséhez Anonymus a következő meghökkentően különös szavakatfűzi: „Midőn pedig Álmos az érett kort elérte, mintegy a Szentlélek ajándéka jutott neki,s így pogány létére mégis hatalmasabb volt és bölcsebb Szcítia összes vezéreinél.”(Anonymus 1200 k./1975, 82.). Nemcsak különösek ezek a szavak, de homályosak ésrejtélyesek is, mivel Anonymus nem árulja el, mi volt a Szentlélek ajándéka a „pogány”vezér számára. Még furább az, hogy ezáltal Álmos „pogány” létére is hatalmasabb ésbölcsebb Szkí tia vezéreinél. „Pogány létére” - de hisz ez a pogányságnak csaknem nyíltdicsőítése! S mindezt a keresztény inkvizíció fürkésző szemei előtt! Mi több, Álmost ahadakozásban is a Szentlélek segíti. A nagy kievi csata előkészületiről ugyanis akövetkező jellemzést adja a Névtelen Jegyző: „A kievi vezér a maga seregével elébükvonult, és most már a kunokkal gyarapodva, sok fegyveressel Álmos vezér ellen nyomult.Álmos vezér pedig, akinek segítsége a Szentlélek volt, fegyvert öltve csatarendbe szedteseregét, s ide-oda lovagolva buzdította katonáit (...)” (Anonymus 1200 k./1975, 85.).

A Szentlélek a keresztény liturgiában is madár képében jelenik meg. Mint tudjuk,

43

a keresztény vallás mezopotámiai, szkíta, szumér és babilóniai alapokra épült, ezekszerint a madár, az Ég lakója, az égi mágikus erők képviselője, Ég és Föld közötti érint -kezés biztosítója. Innen a szkíta magyarság ősi madárképzetei, a Tetejetlen Fa, az Életfa,a Világfa tetején lakozó madáristenről, a Napisten aranyát őrző griffekről, és a Turulról,aki, mint neve is jelzi, a mennyek őstartójának, az Ég úrnőjének, Astarténak szentmadara, megtestesítője. Turul képében tehát maga az Égisten, a Napisten száll álmábanEmese ősanyánkra, és termékenyíti meg, hogy az életen, a történelmen esett tűrhetetlenigazságtalanságot, a Kárpát-medencei szkíta őshaza idegen járomba vetését meghiú -sítsa, és visszaadja azt az őshonos szkíta-magyarságnak. Ég és föld egyesül ebben atörekvésben. Ekként megy végbe a csoda: a Szentlélek leszállása részint Emese ősanyaágyára, részint ide, Mars zordon fegyverektől zörgő mezejére, a csatára készülődő mar-cona harcosok közé. A Szentlélek szerepe itt az, hogy harcra tüzelje, és győzelemrevezesse a régi magyarokat.

Székely István krónikájának (1559) beszámolója szerint „888. A magyarok ez esz -tendőbe esmét kiindulának Scithiából, kiket két dolog indíta fel. Első, a Csabának, azAttila fiának testamentoma, aki innét oda ment vala, ki mikoron meghala, a Damasekistenre kiszelítté (kényszeríté - G.K.E.) őköt, hogy ha megsokasodnának, esmét e Pan-nóniának földét elfoglalnák és bosszút állnának az ő atyjának az Atilának ellensigiről.Második indíta őköt az álomlátás, akit látott vala ugyan ottan hon Hunniába, az Eleud-nek a felesége, az Enodbilia asszony, az ő terhes volta korába, ki álmába ím ezt láttavala. Hát íme egy igen szíp sólyom a fejét az ő kebelébe hajtotta, kinek nyugovásánakgyönyörűsígiből, az ő méhéből egy nagy szép folyó patak folyamék ki, ki nagy bősíggelegy idegen földre mind alá folya, holott meggyűlvén nagy széjjel mind ellepé a földet.”(Székely 1559/1960, 149.). Talán a legfontosabb, amit látnunk kell, a monda szorosösszefonódása a történelmi eseményekkel. I. A drámai időpont: egy hatalmas európai birodalom (az avar) titkos és nyílt esz -

közökkel való megsemmisítése nyomán Közép-Európában hatalmi vákuum, in-terregnum keletkezik.

II. Drámai színtér: az elpusztított Avar Birodalom területe kifosztott, leromboltvárosokkal, megfélemlített-fojtogatott avar-szkíta néptömegekkel.

III. Az ország- és néprombolás kiteljesedése, véglegesítésének veszedelme: az AvarBirodalom területének, mint hajdan a hunokénak, titkos hatalmi egyezményekalapján történő felosztása folyamatban van, a győzelmes Nyugat- és Kelet-rómaiBirodalom, illetve a frankoszlávok és a bizánci bolgárszlávok között. Emezek is,amazok is három és három helytartóság létesítésében egyeznek meg.

21.) A CSELEKMÉNY KETTŐS VOLTA

Itthon: A. Folytatódik a hat vazallus helytartóság megerősítésének, az idegenuralom

megszilárdításának nyomasztó folyamata, a minden hatalmától megfosztott,halálraítélt szkíta-hun-magyar népek fölött.

B. Az elnyomás fokozódik. A kiirtott lakosság fölé helyezett helytartók kezdemé -nyezik Keletről, Délről, Északról és Nyugatról kóbor idegen népségek beszivár -gását.

44

C. A vazallus helytartóságok a maguk uralmának biztosítására újabb és újabb ka-tonai elemeket hívnak be.

D. Mindennaposak az önkényeskedések. Az őshonos magyar lakosság helyzetetűrhetetlenné válik, s ahogy növekszik a baj, úgy válik égetőbbé és halaszthatat-lanabbá a segítség.

Külhonban, a keleti Szkítiában: A. Több évtizednyi dermedés után - tükörcselekményeként - megindul a lelkek feltá-

madása, és mind izzóbbá válik a kínzó közóhaj a tönkrezúzott ország és népmegszabadítása zsarnokaitól, az elrabolt haza visszaszerzése, az új honvisszavívásmegindítása.

B. A bajbajutott hazaiak küldöttségei keresik fel a kívül tanyázó magyarokat, szé -kelyek, csángók, hunok avarok, griffes-indások és más magyar népcsoportokküldöttei feltárják testvéreik előtt a tűrhetetlen otthoni állapotokat.

C. A Keleten élő magyarok vezére, Ügyek (más források szerint Előd) házasságralép Emesével. Emese álmában a Turultól, a madáristentől áldott állapotba jut.

D. Emese megszüli félisten fiát, Álmost. Ennek eredményeként a Kárpát-medenceperemvidékén megjelennek Álmos és fiának honvisszavívásra felkészült seregei.

22.) MI TÖRTÉNT ÁLMOSSAL?

Mi történt Álmossal? Hogy halt meg? Miként végezte? Számos találgatás, javaslat,elképzelés látott már napvilágot ezzel kapcsolatban. A legmakacsabbul az az elképzelésterjedt el, hogy Álmost feláldozták, rituális gyilkosság áldozata lett. De vannak máselképzelések is. Ipolyi Arnold, a magyar ősmondák, őshiedelmek mindeddig legpárat-lanabb gyűjteményét megalkotó Magyar Mythologia szerzője, ez az igazlelkű,magyarlelkű püspök, aki kész volna őt megváltóként is elfogadni, felveti az a lehetőséget,hogy Álmos, égi küldetése bevégzése után, akárcsak más, isteni hősök, az égbe szállt(Ipolyi 1854/1987, 524-525.).

Minden egyebet mellőzve, konokul és szinte kiirthatatlanul tartja magát a hit, hogyÁlmost valamilyen rejtélyes okból a magyarok megölték. Ennek a tévhiedelemnek azegyik megjelölhető forrása sajnos a Képes Krónika, amely ezt írja erről: „(...) Almustmég az erdelwi hazában (országának határában) megölték, nem mehetett be ugyanisPannóniába.” (Képes Krónika 1360 k./1986, 43.). Ez a titokzatos mondat nem fedi felaz állítólagos cselekvésnek sem az okát, sem a módját. Érthetetlenül marad, miért nemvolt szabad Álmosnak bejönnie a visszafoglalandó hazába. De maga ez a feltételezés semhelytálló. Egyszerűen arról van szó, hogy már a Képes Krónika korában (1358-1360) el-homályosodott a magyar köztudatban, hogy mi volt Álmos halálának oka és miért nemlett volna szabad neki az ország földjére lépnie, ami önmagában áthidalhatatlan ellent-mondást rejt. Továbbá: miként került volna sor itt, nálunk, rituális gyilkosságra? Hon-nan vettük volna ezt át? A bantu-négerektől? Vagy más afrikai törzsektől? Avagy szemitanépektől? Honnan csapódott és csapódik ránk előzménytelenül és gyökértelenül ez ahagyományainktól merőben idegen és annak ellentmondó rituális gyilkosság? Szülőjeaz értetlenség, a horror vacui. Valójában ennek az esetnek a hátterében a küldetés tel-jesítése áll. És itt utalnunk kell a rejtélyes és különös módon életből eltávozott más nagy

45

magyar őstörténeti személyiségek titokzatos halálára. Ekként tűnt el a korábbi vissza-költözést irányító Hunor - miként erről „Aranykincsek hulltak a Hargitára” c. köte -tünkben (Grandpierre K. 1990) tüzetesen beszámoltunk a háttérokok feltárásával -, ésÁlmos után ugyanilyen rejtélyes módon végzi fia, Árpád is. Mindhárom utalkodó ál-talunk ismert és feltárt halála bizonyíthatóan hivatásuk teljesítésével, a küldetés meg-valósításával függ össze.

23.) ÁRPÁD TITOKZATOS HALÁLA ÉS MEGDICSŐÜLÉSE

Árpád is ugyanígy tűnik el a 907-ik évi pozsonyi csatában, amely végérvényesen el-döntötte az új Szkíta-Magyar Birodalom fennmaradását. Miután Árpád a magyar népne -vet őrző Ung folyónál átvette szülőapjától, Álmostól az új történelmi szakasz irányításátés a legteljesebb sikerrel véghezvitte a honvisszavétel nagy művét. Az egyesült nyugatihatalmak által kezdeményezett pozsonyi ütközet eldőlte során Árpádnak tökéletesennyoma veszett. Mi történt? Emlékeztetünk a Tárih-i Üngürüsz ősgesztájának a Hunorhalálával kapcsolatos, talányos szavaira, amely Hunor halálát ekképpen foglalja össze:„élete nem lett hozzá hű” (Terdzsüman 906/1988, 23.). Hunor küldetése a 4. századbana honvisszavívó sereg megszervezése. Csak miután ezt a célt teljesítette, következik beéletének rejtélyes hűtlensége. Ugyanez történik Álmos esetében, éppúgy, ahogy Árpádesetében is. Álmos küldetése a honvisszavétel. Ezt végrehajtotta, tovább élete márhivatás nélküli tengődés lett volna, önlealacsonyítás, magához méltatlan élet. Árpád vi -szont a szkíta magyarság új, dicsőséges küzdelmi szakaszának a végrehajtója, Petőfiszavával szólva „Elértem, amit ember érhet el” (Petőfi 1847/2008, 100.) - ennél maga-sabbra már nem törhetett, ez volt a legnagyobb magaslat, a legmagasztosabb megvaló-sulás. Erről a tetőpontról már csak visszafelé, lefelé lehetett volna haladni. Választaniakellett tehát, hogy ősi hagyományok szerint vége szakadjon-e életének, ahogy a csillagszakad le arany félkörívet írva az égre, ahogy üstökös zuhan, vagy pedig szürkeségbesüppedve tengődik tovább, hivatástalanul. Árpád Hunorhoz és Álmoshoz hasonlóan amásik megoldást választotta.

Hogyan és mint eshetett el a nagy csata kavargásában, hiszen őt övéi életre-halálravédelmezték, elhárítván az ellenség minden feléje irányuló csapását? Csak egy lehetőségmarad: ő maga akarta, mert csak így érhette el a dicsősége teljében való megmaradást,hogy innen a magyar hősök égi csarnokába, a Hadak Útjára jusson. Miként mehetettvégbe ez? Gondolunk itt a mi szigetvári Zrínyi Miklósunkra, ki mennyegzői díszruhájátöltötte fel, zsebébe kétoldalt száz-száz aranyat rakott, s akkor kinyittatta Szigetvár várka-puját, s nagy ágyúdörgésben nekirohant vitézeivel együtt a török ágyútűznek. Árpádnagykirály is ekként járhatott el, de épp ellenkező formában, ledobva magáról főúri jel -vényeit, hogy ne ismerjenek rá. Ezután pedig belerohant az ellenség sűrűjébe, olyasfor-mán, ahogy ezt egy másik magyar géniusz, Petőfi Sándor Csatadal c. versébenmegfogalmazta:

„Aki magyar, aki vitéz,Az ellenséggel szembenéz.

Előre!

46

S mindjárt vitéz, mihelyt magyar;Ő s az isten egyet akar.

Előre!Véres a föld lábam alatt,Lelőtték a pajtásomat,

Előre!

Én se' leszek rosszabb nála,Berohanok a halálba,

Előre!”(Petőfi 1848/2008, 279.)

Árpád nagykirály is így rohanhatott bele a halálba. Időszámításunk 907-ik évében apozsonyi csatában a dicsőségesen megvalósult élet után. A kilencszázhetedik esz -tendőben esett meg ez, pontosan egy évszázaddal a Szkíta-Avar Birodalom megsem-misülése után.

47

IRODALOMJEGYZÉK

Acsády Ignác 1903. A magyar birodalom története I. Pest.A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. kötet, 1995. Akadémiai Kiadó, Budapest.A magyarok tetteiről. Béla király névtelen jegyzőjének könyve. 1200 k./1897. Ford.:

Szabó Károly. Budapest.Anonymi (P. Magistri) MCMXXXVII. Gesta Hungarorum. In Scriptores Rerum Hun-

garicarum. Budapestini.Anonymus 1200 k./1975. Gesta Hungarorum. Ford.: Pais Dezső. Budapest. (Hasonmáskiadás)Berglund, O. 2003. ld. Palotai I. 2003. Költemények a sötét ablakokban. Magyar

Nemzet. Dec. 2. 5.o.Bél Mátyás 1718/1984. Tanulmányok a régi hun-szkíta irodalomról, l. Hungariából Ma -

gyarországfelé. Budapest.Bowring, Sir John 1830. Poetry of Magyar.Chronica Hungarorum 1473/1973. Budapest. (Hasonmás kiadás)Flavius, Josephus i.sz. 93-94/1821. The genuine works of Flavius Josephus, the Jewish

historian: containing twenty books of the Jewish antiquities, seven books of the Jew-ish war, and the life of Josephus, written by himself, 1. kötet, transl. W. Whiston andS. Burder, Printed and published by S. Walker, Newbury-Street.

Grandpierre K. Endre 1970. Fekete hóesés. Gróf Zrínyi Miklós titokzatos halála. Bu-dapest.

Grandpierre K. Endre 1989. Lajos Király három halála és négy temetése. Történelmioknyomozás. Budapest.

Grandpierre K. Endre 1990. Aranykincsek hulltak a Hargitára. A magyarok eredete aTárih-i Üngürüsz tükrében. Budapest.

Grandpierre K. Endre 1993/2008. A magyarok Istenének elrablása, avagy a magyar fajnagy elárultatása. Budapest.

Grandpierre K. Endre 1998. Magyar ősidők csodálatos mondái I. Kővárból kiáltó asz -szony. Budapest.

Hérodotosz i.e. 440/1989. A görög-perzsa háború. Ford.: Muraközy Gyula. Budapest.Ipolyi Arnold 1854/1987. Magyar Mythologia I-II. Budapest. (Hasonmás kiadás)Juhász Zoltán 2011. A magyar népzene őrzi a zenei ősnyelv legtöbb elemét. Hyperlink:

http://www.szabir.com/blog/zenei-osnyelv/Képes Krónika 1360 k./1986. Ford.: Bellus Ibolya. Budapest.Kézai Simon 1283 k./1984. A magyarok viselt dolgai. A magyar középkor irodalma. Bu-

dapest.Keresztesi József 1844. A magyar nyelv eredete. Pozsony.Kiss Bálint 1839. Magyar régiségek. Pesten.Kölcsey Ferenc 2001. Kölcsey Ferenc minden munkái - versek és versfordítások. Bu-

dapest.Krantz, G. S. 2000. Az európai nyelvek földrajzi kialakulása. Budapest.Litkey György 1935. Hazánk őslakói. Miskolc.Lóskay Bekény 1863. A magyarnyelv, irodalom s müveltség története. - A mohácsi

vészig. Pest.Magyar Adorján 1995. Az ősműveltség. Budapest.

48

Marjalaki Kiss Lajos 1928. Néhány Árpád-kori helynevünk magyarázata. Történelémiés régészeti Közlemények. III. Évf. 1.-2. Sz.

Marjalaki Kiss Lajos 1987. Történeti tanulmányok. Miskolci Várostörténeti Köz -lemények I. Miskolc.

Melich János 1929. A honfoglalás kori Magyarország. Budapest.Montesquieu 1734/1975. A rómaiak nagysága és hanyatlása. Ford.: Szávai János. Bu-

dapest.Moravcsik Gyula 1984. Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest.Pais Dezső (szerk.) 1955. Nyelvünk a reformkorban. Tanulmánygyűjtemény. Budapest.Petőfi Sándor 2008. Klasszikus Magyar Líra - Petőfi Sándor II. Budapest.Polybius i.e. 146/1889. The histories of Polybius II. London.Rugonfalvi Kiss István (szerk.) 1939. A nemes székely nemzet képe. Debrecen.Szentkatolnai Bálint Gábor 1901. A honfoglalás revíziója. Kolozsvár.Széchenyi István 1835/1985. Hunnia (reprint kiadás). Budapest.Székely István 1559/1960. Chronica ez világnak jeles dolgairól. Budapest.Szilágyi Sándor 1898. A magyar nemzet története. VII. Budapest.Terdzsüman, Mahmúd 906/1988. A Magyarok Története. Tárih-i Üngürüsz. Ford.:

Blaskovics József. Budapest.Weisskopf, Victor 1987. Tudás és csoda: A természet, ahogyan az ember megismerte.

Budapest.Xenophon cca. i.e. 371. után/1897. Memorabilia. (Transl.: Dakyns)

49

TÖRTÉNELMÜNK KÖZPONTI TITKAI

2.

HOL VAN A MAGYAR ŐSHAZA?

AZ ŐSHAZAKUTATÁS CSŐDJE

„A történeti munkákbanaz igazságnak kell főszerepet játszania.Valóban, magam írtam le egyik munkámban valahol,hogy „miként az egész test tehetetlenné válik,ha elveszti szeme világát, ugyanígy a történetírásból is haszontalan mese marad,ha az igazságot eltávolitjuk belőle.”Két fajtáját említettük a hazugságnak:az egyik tudatlanságból fakad, a másik szándékos.Azt, aki tudatlanságból nem mond igazat,megilleti az elnézés.Azoknak azonban, akik szándékosan hazudnak,nem szabad megbocsátanunk." (Polybius i.e. 146/1889, 90.)

„Dio helyesen jegyzi meg,hogy a császárok kora ótanehezebbé vált a történetírók dolga, mivel minden titokban folyt;(...) megtudni csak azt lehetett,amit a zsarnok őrültsége és arcátlanságanyilvánosságra juttatni engedett,vagy amit maguk a történetírók kikövetkeztettek.” (Montesquieu 1734/1975, 126.)

„Nemzetünk ős hazája fölött sötét homály borong,melyet sem a történet vezérfénye,sem a nyelvészet buvár szelleme át nem törhettek, szét nem téphettek.Az uj haza gyermekei számosan vándoroltak keletre,merre a hagyományok s történeti töredékek az utat jelezték; de fájdalom! a keresők minél közelebb jutottak a remélt czélhoz,annál bensőbben győződtek meg arról,hogy csalékony álom káprázatai köztbolyongnak s legtöbben,midőn az ősök bölcsőjét keresék,saját sirjokat találták meg.” (Lóskay 1863, 7.)

A TÖRTÉNELMI MEGISMERÉS ALAPJAI

Senki se várja azt tőlünk - és aki munkásságunkat valamennyire is ismeri, az nem isvárja -, hogy az ezerszer elismételt, ezerszer unt és meddő csapásokat járjuk, s az elcsé -pelt sablonokat ismételjük. A történetkutatás gondolkodást követel, logikát, bizonyítást.Ehhez kell ragaszkodnunk ezúttal is az őshaza kutatásában. Mert bármerre forduljon isa történetvizsgáló a magyar történet eróziók szaggatta szakadék-vidékein, mindenfelőla titkok és az érthetetlen süvölti körül. Titkok, tévedések és hazugságok, hamis

52

magyarázatok palarétegei fedik a leggondosabb elrendezettségben az egész történelmiterepet (olyasformán, ahogy bűnügyekben a körmönfont tettes rendezi át a tetthelyet)úgy, hogy minden rendben levőnek és elfogadhatónak tessék. A hamis megokolásokrétegei mögött azonban ott hever - elhantolt, emberi szem elől elrejtett hullaként - avalóság: a bűn, a titok, amit - ha egyszer felszínre kerül - többé már nem lehet elföldelniés láthatatlanná tenni.

Látásra, igazi, valóságos látásra van szükségünk, tudásra, amely áthatol a ködön, ahazugságrengetegen és megmutatja végre való tényeken át, kik vagyunk, mik vagyunk,ki a magyar, mi a magyar, kik voltak eleink, miként küzdöttek és miért küzdöttek? Merttudjuk, sejtjük: emberfeletti küzdelmet folytattak ők, olyképpen, mint aki földrengés-döntögette zuhanó fák között életét nem sajnálva, magával nem gondolva övéi meg-maradásáért, a világ jobbulásáért küzd. Mert tudván tudjuk: ők azért küzdöttek, azemberi lét védelmében, értünk, akiknek életük adták. Küzdelmükhöz csak az erkölcsadhat erőt, az a fajta erkölcsi tisztaság, amit kizárólag a nemzetért érzett felelősség, anemzet iránti feltétlen odaadás és hűség, a magyar nemzet feltétlen és odaadó szolgálataválthat ki a lélekből. Vészhelyzetbe taszított, végveszélybe sodort nemzetünknek erköl -csileg tiszta és hűséges vezetőkre van szüksége, olyanokra, akik nem látnak szentebbcélt, mint a magyarság szolgálatát, olyanokra, kik nem harácsolni akarnak, s a nemzetfölé tolakodni.

Vallató, szigorú időket élünk, olyan időket, mikor kiteljesedik és lelepleződik azárulás. S hogy lássuk ezt, az alapokkal kell tisztába jönnünk. Mert úgy igaz: aki az ala -pokat nem ismeri, az semmit sem ismer. Életünk, sorsunk alapja pedig a magyar sors,a magyar nemzet sorsa, s ha azt nem ismerjük, ha az ködben kavarog előttünk, úgy ma-gunkat sem ismerhetjük, magunkról sem alkothatunk tiszta képet, biztos ítéletet, svakon kóválygunk a hazugságok tömkelegében, akár az emlékezet-vesztett ember, akiazt sem tudja, ki ő, mi ő, mi az övé, kik a barátai és kik a megrontói, vagyis olyan emberréválik, akivel elhitethető, ha mégoly tiszta a lelke és múltja is, hogy a világ bűnöse ő. Mertcsak az tudás, ami megalapozott, csak az igazság, amit visszaigazol az alapok bi-zonyossága, csak az önismeret, ami a saját történelem igaz alapjainak ismeretére épül.Kizárólag így állhatunk meg a körös-körül tomboló hazugság fekete viharában. Mert avízözön és tűzözön után itt a hazugságözön és a szellemi salaközön, szemétözön. Világ-nagy tudatlanító, tudatfosztó gépezetek hatalmában vergődünk. Eszméletünk, ön -becsülésünk ellen folyik a háború. Őstörténetünk minden elemét meghamisították, ígyvált tudatfosztott nemzetté a magyar. Immár haladéktalanul el kell érnünk, hogy ne tűr -jünk el többé szótlanul semmilyen sérelmet és az igazság erejével leleplezzünk és vissza -verjünk minden ellenünk irányuló nemtelen rágalmat és támadást. A rendelkezésünkreálló anyaggal a zavarkeltőkkel, az igazság megrontóival kell szembefeszülnünk.Könyvünk az alapkérdések tisztázásának szolgálatában áll. Bátran kimondjuk: mindenegyes szava az igazság védelmében és a magyarság védelmében szól, mert ez a kettő egyés oszthatatlan.

Térjünk hát rá az őshazakutatás történetére. Ennek középpontjában a XIII. sz. elejénlezajlott, domonkos szerzetesek által végrehajtott titokzatos hátterű keleti expedíciókállnak: ennek keretébe ágyazva foglaljuk össze a keleti Nagy-Magyarország, azaz MagnaHungária, és a keleten maradt magyarok rejtelmes történetét.

53

ELSŐ CIKKELY: A KEDVEZŐ SZÍNEZET

1.) MAGNA HUNGÁRIA KUTATÁSÁNAK KÜLÖNÖS KEZDETEI

Ki ne tudná? - a magyar őshaza, vagyis a keleten maradt magyarok kutatása azezerkettőszázharmincas években indult, meglehetősen különös módon, de hatalmaslendülettel. Nem tősgyökeres magyarok álltak a kutatás élére, hanem egy nyugati szer -zetesrend, a domonkosok magyarországi tartományának a tagjai. S ettől fogva a keletiexpedíciók úgyszólván egymást érték. Három indult egymás nyomában. Előzőleg, háromés fél évszázadon át mintha semmi jele nem mutatkozna a keleti magyarok irántiérdeklődésnek. S hirtelenében ilyen váratlan, rendkívüli felfutás. Ez elgondolkodtató.

2.) AZ ŐSHAZAKERESÉS ÖSZTÖNE

Háromnegyed évezrede múlt, hogy elindultak keletre az első őshazakutatók. Három-negyed évezredes törekvés, igény, késztetés megtalálni a magyar őshazát, megtudni, holéltek őseink. Valahol hasonló az ősök tisztelete, az ősök iránti vonzalom a szülőt és gyer -meket összekötő szeretethez; kötődéseink, emberi ösztöneink egyik legszentebbike ez,fellelni az ősök nyomát, megtalálni az őshazát, megismerni az ősök életét. Alig sejtettöröm, tán holmi felmagasztosuláshoz hasonló érzés volna szemtől szembe kerülnünkvelük. S ki kétlené, hogy ez a belső késztetés sarkallta a magyar őshazakutatás kőrösi-csoma-sándorait, akik gyalogszerrel, üres zsebbel nekivágtak a világnak, csakhogy rá-találjanak. De hol a biztos pont? Hallomás, kósza hír szállt róla épp elég…

Kerestük az őshazát. Kerestük századokon át. Kerestük mindenfelé, minden elkép -zelhető és elképzelhetetlen helyen, gyötrelmet és kudarcot elviselve. A buzgalom tánmáig sem lanyhult. És ez, végeredményben érthető. Csodálatos volna rábukkanni vala-hol s felkiáltani: íme, itt van, lássátok! Örök dicsőség. Az őshaza azonban, akárha bújócs -kát játszana, sehogy sem akar előkerülni, hasztalan a lelkes buzgalom és minden áldozat.A kérdés súlyos és messze gyűrűző, távoli évezredek homályába vész. Hosszú évez -redeken át bizonyíthatóan fennállt ugyanis a kapcsolat a hazaiak és a keleti magyarokközött, minden bizonnyal már a vízözöntől vagy még azelőttről (Grandpierre K. - Grand-pierre A. 2006, 13-76; Grandpierre A. 2007, 67-111. ).

Hol találhatunk hát nyomára? Hol az őshazánk? Hol keressük keletre szakadt, kele -ten maradt véreinket? Hol élnek és hogyan élnek? Hogy megy a soruk? Mi van velük?Tekintsük át a kérdést. Vegyük sorra a nyomokat, hogy végre eligazodjunk.

3.) HŐSIES AKARATTAL

A korai magyarországi keletkutatók cselekedeteire figyelve őszinte ámulat fogja el atörténet vizsgálóját. Micsoda hallatlan erőfeszítés, akadályt nem ismerő kezdeti lendület,emberpróbáló szívósság, áldozat és gyötrelem! Hőskölteménybe illő, amit ezek a szer -zetesek végeznek, és ezt már a legegyszerűbb áttekintés is kimutatja. Az első útnak négyszerzetes vág neki, feltehetően ép, erős fiatalemberek, hiszen ilyen útra, várható

54

megpróbáltatásra csak vasegészségű emberek indulnak, s a négy közül három odavész,a negyedik, Ottó, hazatérte után belehal az átélt viszontagságokba, fáradalmakba. Négyemberi élet egy reménybeni célért - óriási ár. Közben odahaza is nagy változáskövetkezik be. Váratlanul meghal II. Endre király, és fiának, IV. Bélának fejére kerül amagyar korona. Új király, új gondok, új szemlélet. Úgy hihetnénk, ezáltal vége. De nem!Új csapat szedelőzködik, s vág neki kelet pusztaságainak. A hatalmas kísérlet teháttovább folytatódik. Legyűrhetetlen akarattal, új társakkal és rettenthetetlenül ismét útrakel a domonkosok csapata. Osztályrészük ismét emberfeletti erőfeszítések, iszonyú meg-próbáltatások, csontig sorvasztó ínség. És kudarc. Ismét kudarc. Kisvártatva indul aharmadik domonkos csapat. Miért? Miért ez a hajthatatlan akarat? Ez a céljáért mindenmegpróbáltatással, halállal is szembenéző konokság? Miért olyan fontos ez? A keletenmaradt magyarokért? Mi élt Julianus lelkében, elméjében? Mi mozgatta? Az igaz ma -gyarféltés, a hazaszeretet?

Három keleti expedíció rövid öt éven belül a keleti magyarok felkutatására! És addig,három és fél évszázadon át semmi. Utána is közel negyedévezredes szünet. Nem különösez? És sűrűsödnek más furcsaságok is olyannyira, hogy az ámulatot lassan fölváltja azavar, a zavart a kétkedés. De menjünk sorról sorra. Ha hihetünk a Julianus útjárólkészült jelentésnek, a legelső magyarországi keleti expedíció ősnyomokon indult el.A domonkos barátok ugyanis, állításuk szerint, egy azóta már nyoma veszett magyarkeresztény krónikában olvasták, hogy az álmosi - árpádi bejövetelkor a magyarok egyrésze odakünn maradt keleten. Őket indult felkutatni a négyfőnyi kis szerzetescsapat.Találomra indultak el, mert ekkorra már nem lehetett pontosan tudni, hol találhatókazok a magyarok, támpontjuk mindössze egy égtáj volt, mert annyit tudtak csupán, hogya régi magyarok keleten maradtak, valahol keleten - semmi egyebet. Meglehetős bá-torság kellett hát így nekivágni egy ismeretlen célnak.

4.) ÖNFELÁLDOZÓ SZERZETESEK

Elindult hát a négy domonkos barát, miután, állításuk szerint, a „Keresztény ma -gyarok történetének“ (?) akkor még meglévő kódexében azt olvasták, hogy a magyarokegy része odakünn rekedt keleten. Háromévi emberfeletti erőfeszítés, megpróbáltatásoksora után, miként már említettük, csupán egyikük tért haza élve, Ottó testvér. Az átéltviszontagságok folytán azonban ő is rövidesen kiszenvedett.

Négy élet áldoztatott fel a nemes szent célért. A kudarc nem is lehetett volna tökélete-sebb. Ámde a domonkosokat ez nem törte le. Nemsokára mégis újabb expedíció indultkeletre. Az ügy kezdeményezői hajthatatlan akarattal törtek a kitűzött cél felé: valami-lyen rejtett, ismeretlen okból ugyanis ez rendkívüli fontosságú volt a számukra.

Gondoljuk el: közel három és fél évszázaddal vagyunk az árpádi bejövetel után. Éseddig semmi küldöttség, semmi érdeklődés (legalábbis tudomásunk szerint), ekkorpedig, hirtelenében, előzménytelenül: küldöttség küldöttség után.

55

5.) OTTÓ ÉS TÁRSAI TRAGIKUS ERŐFESZÍTÉSEI

Richardus a következőképpen számol be Ottó és társai útjáról. A szöveg idevágórészeit rendkívül tanulságos voltuk miatt szó szerint közöljük: „A régiek írásaiból tudták,hogy keletre vannak, de hogy hol lehetnek, nem is sejtették. Az említett testvérek tehát,akiket kiküldöttek, sok fáradtságnak tették ki magukat: tengeren, szárazon több minthárom esztendeig keresték amazokat, de mindamellett az utak veszedelmei miattmégsem találhattak reájuk. Egyetlen kivétel egy Ottó nevű pap, ez is csak kereskedőálnév alatt boldogulhatott. Ő egy bizonyos pogány országban talált néhány olyananyanyelvűt (mintha Richardus óvakodna kiejteni azt a szót, hogy magyar! - G.K.E.),akik felvilágosították őt, milyen tájon laknak, de tartományukat nem kereste fel: ellen-ben visszatért Magyarországba, hogy több testvért vegyen maga mellé, akik ha vele vis-szatérnek, a keresztény hitet hirdessék amazoknak. Azonban a sok fáradozásbaneltörődve, egy héttel visszatérte után Krisztusban elhunyt, de előbb megmagyarázottminden utat, merre keressék amazokat.” (Bendefy 1943, 217.).

Három esztendeig keresték hát eszerint Ottó és társai a kinti magyarokat. S háromesztendei hányódásukról a jelentés egyetlen tényszerű, kézzelfogható adat nem sok, any -nyit sem közöl, talán azt az egyetlen utalást kivéve, hogy Ottó kereskedőnek öltözött éskereskedőként lépett fel. Hol jártak, kikkel érintkeztek e három viszontagságos év során,mit intéztek - sejtelmünk sincs, a jelentés nem ad erre lehetőséget: csupa szándékosanelmosódottá tett, megfoghatatlan általánosság. Vagyis már itt, a domonkosok elsőútjáról szóló beszámolóban a legélesebben kiütközik a domonkos expedíciók egészét el-borító titokzatos homály, az a látásrontó s jószerint áthatolhatatlan köd, amely három-negyed évszázada ott terped ezek fölött az események fölött, és amely éles ellentétbenáll az útrakelés elhatározásával és következetesen ismétlődő mivoltával. Mondatrólmondatra megfigyelhető a tényektől való beteges irtózás, a szándékos ködösítés, a sem-mitmondás és mellébeszélés művészete (amelynek manapság oly sokan hódolnak).Richardus beszámolójának ez a része tartalmilag a következőkben foglalható össze:Valamilyen megnevezetlen országban valakik azt mondták Ottónak, hogy valamilyenúton eljuthat keresett céljához: ő azonban valamiért, valamilyen rejtélyes okból nem éltezzel az eshetőséggel, mintegy azt a látszatot keltve, mintha azok a bizonyos névtelenvalakik éppen fordítva, azt tanácsolták volna, hagyjon fel a kereséssel - így aztán hátatfordított három hosszú éven át hajszolt úti céljának és a cél közvetlen közeléből vissza-tért a kiindulópontra.

Aki úgy érzi, hogy ez a magyarázat elfogadható, érje be vele. Még az sem menthetiazonban a zárómondatot, miszerint Ottó testvér „megmagyarázott minden utat (amikető maga sem járt be), merre keressék amazokat” (a domonkosok mintha betegesen kerül-nék a magyar népnév kiejtését). Ezt ugyanis a következő történések - Julianusék fan-tasztikus bolyongásai - legszemléletesebben megcáfolják. Szemünk előtt foszlik semmivéaz Ottó útjáról költött beszámoló minden egyes állítása, minden egyes szava. Merrejárhatott Ottó e hatalmas, három esztendeig tartó út során? Miből élhettek meg, mitművelhettek, kikkel érintkezhettek, mi célból és milyen eredménnyel - sejtelmünk semlehet: amilyen terjedelmes ez az út, olyan rövid és semmitmondó a beszámoló. Mégisabból a pár rövid szóból, amivel visszatérését jelzi, arra következtethetünk talán, hogyez a visszatérés akadálytalan és egyszerű volt, vagyis Ottó ekkor már nem tartózkodha-tott messze Magyarországtól.

56

6.) RÉGI IRATOK MINT SEGÉDFORRÁSOK?

Egyéb forrásokra, „régiek írásaira” is utal a beszámoló: „A régiek írásaiból tudták,hogy keleten vannak, de hogy hol lehetnek, nem is sejtették.” Vajon miféle régi iratok,irományok kerülhettek itt a domonkosok kezébe? Két évszázad hagyományirtásábólfennmaradt ősi krónikák, őskódexek vagy egyéb megőrződött régi irományok, szent ira-tok? A Richardus-féle jelentés semmivel sem jelzi ezt, így hát magának a beszámolónakmegnyilatkozásaiból kell kiindulnunk. Olyan kifejezéseket használ ugyanis a beszámolóa régi magyarok jellemzésére, amely semmi esetre sem lehet a régebbi magyar vi -szonyokban és azok régebbi egyházi megítélésben teljesen járatlan domonkos szerzete-sek saját „leleménye”. Ezek a források, a „régieknek” ezek az iratai aligha lehettek mások,mint a magyargyűlölettől izzó Árpádkori zsidó-keresztény legendák, melyek csőstülszórják a rágalmakat a közreműködésükkel letiport „hitetlenségben tévelygő”-nek, a„kárhozat és sötétség fiai”-nak bélyegzett magyarokra, akik épp ellenkezőleg, mint azősi napistenhit vallói, a fény fiai, a Napisten gyermekei voltak, a fény és az igazsághordozói. Kizárólag azokból a „régi iratokból” vehette a beszámoló a „még mindig ahitetlenség tévelygéseiben élnek” s hasonlók szóvirágait és a „pogány” jelző sűrűhasználatának ösztönzését. Mindez azonban külön ügy és mit sem von le Ottó és társaihősiességéből.

MÁSODIK CIKKELY: A VALÓSÁGOS TÖRTÉNET

7.) KIEGÉSZÍTÉSEK OTTÓ ÚTJÁHOZ

Ottó és társai - miként ezt a beszámoló világosan kimondja - hiába keresték a keletimagyarokat: „mindamellett az utak veszedelmei miatt mégsem találhattak reájuk”. Pársorral alább azonban, ha hihetünk az önmagának ellentmondó beszámolónak, mégisrátalálnak. Ottó ugyanis „egy bizonyos pogány országban talált néhány olyan anya -nyelvűt, akik felvilágosították őt, milyen tájon laknak”. Azok a „néhány olyan anya -nyelvűek” elmondják tehát, hol fekszik az a bizonyos őshaza, Ottó azonban, miként márjeleztük, érthetetlen, rejtélyes okokból nem hajlandó követni útmutatásaikat, nem ériel az immár elérhető közelségbe került célt, hanem ehelyett hátat fordít az éveken áthőn áhított célnak. Hazatérve elmondja a hallottakat társainak, ámde ezt - különösmódon - azok sem hajlandók tudomásul venni, és egészen más úton indulnak el.

A keleti expedíciók titokfedett és fölöttébb izgalmas eseményeinek tüzetes is-mertetése bővebb teret kíván. Nem mulaszthatjuk el, hogy rá ne mutassunk a további-akban is az ún. Richardus-féle jelentés különös mozzanataira és ellentmondásaira. Ajelentés egyik legkirívóbb vonása az elmosódottság, a fontos adatok, tények mellőzése,jóformán teljes hiánya: sehol semmi kéz zelfogható: a jelentés a lényeget kerülve, atényeket mellőzve, a lényegteleneket emeli ki. A több oldalra kiterjedő jelentésbőlcsupán a legjellemzőbb részleteket idézzük.

57

8.) MIÉRT KERESTÉK A TENGEREN IS AZ ŐSHAZÁT?

És itt érdemes megállnunk egy pillanatra a felismerésnél, hogy jóval tágabbra vettéka keresés körét, semmint az szükséges lett volna, mivel ez a körülmény is titkostényezőkre világít. A beszámoló szerint, miként láttuk, az első expedíció tagjai, Ottó éstársai „sok fáradtságnak tették ki magukat: tengeren és szárazon több mint három esz -tendeig keresték amazokat.” Tengeren és szárazon. Talán hajóra szállt az egész künt-maradott nép, vagy holmi ismeretlen szigetre, szigetcsoportra költözött? Természetesenszó sincs ilyesmiről. S még mielőtt bárki is holmi puszta szóvirágnak venné a fentieket,folytatjuk idézetünket a második expedíció viszontagságairól beszámoló részből.

Miután Ottó „megmagyarázott minden utat, merre keressék amazokat”, a négytagú,újabb küldöttség tagjai „szerzetes öltönyüket világival váltották fel, szakállukat s hajukatpogány módra megnövesztették” - „majd Asszán Bolgárországán és Románián (az igaziRománián, a Balkánon és a Keletrómai Birodalmon) keresztül (…) Konstantinápolyigjutottak el. Itt tengerre szálltak s 33 nap múlva a Szikhiának nevezett föld Matrika nevűvárosába jutottak.” (Bendefy 1943, 217.).

Harminchárom napig hányódnak a tengeren. Ez elképesztő. Tengeren keresik aMagna Hun gáriát? Tengeren akarják fellelni a régi magyarokat? És egyáltalán miértveszik útjukat a Balkán felé? Mit keresnek Konstantinápolyban, a keleti kereszténységközpontjában? Miféle titkos tárgyalásokat folytatnak, és miféle támogatást, útbaigazítástremélnek és nyernek itt? Nincs erre vonatkozólag semmilyen adat. Azt sem tudni, meny -nyi ideig tartózkodnak itt. Emlékezzünk rá: a beszámoló azzal indul, hogy a „keresztényGeszta Ungarorum”-ban bukkantak a keleten maradt magyarok nyomára. Nos, abbanmindenképpen benne kellett lennie, hogy Álmos magyarjai a keleti Szkítiában, a nagySzarmata síkságon, a Maotiszban, a Maotisz fölött, Dentumogyeriában, Levédiábanéltek. De ha a régi gesztákban, kódexekben, iratokban minderre nem találtak rá, nemakadt senki széles ez országban, akitől felvilágosítást kérhettek és aki útbaigazíthattavolna őket? Miért nem fordultak a régi magyar történelem ismerőihez tájékozódásul?Miért indultak egészen más irányba? Miért nem vették útjukat például Levédia vagyEtelköz felé? Miért nem kerestek - kértek maguknak, mint területileg tájékozatlan ide-genek, kellő tapasztalatokkal és ismeretekkel bíró tájékozott magyar vezetőket? Miértnem vették igénybe a már ekkor magas szinten álló magyar nyomkövetőket, a terepku-tatás mesterfokú személyiségeit, miként ésszerű lett volna? Miért nem tehették meg ezt?A magyarázat csak egy lehet: küldetésük titkos volt s a legmesszebbmenő titoktartásravoltak kötelezve, így hát nem árulhatták el készülődésüket senkinek: titokban ván-doroltak helységről helységre, országról országra, s titkos megbízatásuk folytán vállal-niok kellett a több éven át tartó súlyos megpróbáltatásokat és emberáldozatokat.

Már ebből sejteni lehet: nagy titkok lappanganak itt a felszíni események mögött,titkok, miket a tökéletest közelítő rejtekezés miatt ez ideig senkinek nem sikerültmegközelítenie sem.

9.) VOLGÁN INNEN - VOLGÁN TÚL

Jellemző a ténykerülő, ellenőrizhetetlenségre törekvő fogalmazásra, hogy a kérdéskörkutatóinak hosszú időn át jószerint még azt sem sikerült eldönteni, átkelt-e Julianus a

58

Volgán, vagy sem, s hol találta fel állítása szerint a magyar őshazát, Volgán innen vagya Volgán túl? Végül Bendefy Lászlónak sikerült észokok alapján bebizonyítania (Bendefy1943), hogy a domonkosok mindvégig a Volgán inneni területeken maradtak s rámuta-tott, hogy a Richardus - jelentésben sehol még utalás sincs a nagy folyón való átkelésről,ami az akkori körülmények között olyan jelentős esemény volt, hogy megtörténte eseténaligha hagyathatott volna megemlítetlenül. (Noha az elhallgatásnak itt nincsenek kor-látai.)

A jelentés hallatlan elhallgatásainak, titkos jellegének ismeretében a felhozott érvetugyanis nem tekinthetjük meghatározónak, magát a körülmények igazolta tényt viszontelfogadhatjuk, számolván azzal, hogy a domonkosok nem keltek át a Volgán, noha,miként a beszámoló sejteti, mérhetetlenül nagy terülteket bejártak, valójában olyanterületeket is, amelyek szükségtelenek voltak az őshaza felkutatásának szempontjából.

10.) RÁTALÁLTAK-E MAGNA HUNGÁRIÁRA?

Sarkalatos pontja ez az egész kérdéskörnek: rátaláltak-e a keleti magyarokra, vagysem? A historikusok zömében fel sem vetődik ez, s akad, aki felháborítónak érzi mármagát a kérdés felvetését is. Némelyek legszívesebben kizárnák az emberi elmeműködését a legfontosabb területekről, pedig a kérdés több mint jogos: a domonkosokbeszámolói hemzsegnek az elhallgatásoktól és ellentmondásoktól. Fölöttébb kétséges-nek kell minősítenünk, hogy fáradozásaik - amennyiben valóban erre törekedtek - ered-ményesek voltak. Nincs rá semmi bizonyosság, hogy valóban rátaláltak a keletimagyarokra.

A ténykörülmények tanúsítják: a keleti magyarok keresése számukra csupán ürügyvolt. Ürügy, amivel lefedték valóságos céljukat, küldetésüket. Ottó, amint láttuk, a cél,az állítólagos cél állítólagos megtalálásakor mintegy visszahőköl és visszamenekül a ki-indulási pontra. Julianus lapít, hasal, mellébeszél, s a legelemibb tényt sem képes fel-mutatni. Láttuk az előzőekben azt is: mindenfelé keresik, csak arra nem, ahol esetlegmegtalálható volna, mintha attól félnének, hátha rátalálnak, ezért azokat a területeket,ahol esetleg lehetne - messze elkerülik.

11.) MARADTAK-E KELETEN MAGYAROK?

Mint láttuk, a nemzeti köztudatot évszázadokon át élénken foglalkoztatta, marad-tak-e keleten magyarok? Mi igaz a keleti Nagy Magyarországról szóló híresztelésekből?Létezett-e Magna Hungária? Az érdeklődés érthető, elemi érdekekből és ösztönökbőlfakad: testünk egy részéről, a véreinkről van szó, nemzettestünk egy darabjáról, tán nemis magyar az, akit ez nem érdekel, mert ami velük történt, az mintha velünk történtvolna. Mi eljöttünk eleinkkel, ők ottmaradtak, mi történt velük, hogy boldogulhattak,miféle szerencsétlenség zúdult rájuk, megvannak-e még? És egyáltalán, hogy történt anagy szakadás? A nemzettest kettéválása? Hisz ez valóságos néptragédia. Tudni akarjuk.Tudni jó, mégha fájdalmas is. Krónikáink hírt adnak róluk, kivéve tán Anonymust.

Világos, bizonyos értelemben kérdés sem lehet, hogy maradtak keleten „magyarok”.A kérdés csupán az, milyen értelemben vett magyarok? A szkíta-magyarság ugyanis

59

népek sokaságából állt. Testvérnépeink felsorolását itt nem győznénk kellő idő és térmiatt. Ezek felsorolására másutt kerítünk sort. Természetesen maradtak kint magyarnépek. Vegyük az alánoknak mondott jászokat, a kunokat és a besenyőkként ismert kan-garokat. Kétségtelen tények tanúsítják, hogy ők ekkoriban, az álmosi hadak megin-dulását követően még kint éltek. Maga a kun nép már ekkor megoszlott. Anonymustóltudjuk, hogy a kunok egy része a kiovi csatában az oroszokkal szövetségben Álmos ellenharcolt s velük együtt leveretett, más része viszont a honvisszavívó seregekkel szövet-ségben részt vett a felszabadítás művében. A kunság nagy visszatelepülései azonbanéppen a XIII. században indultak meg, még II. Endre király s Béla ifjú király idejében,az 1227-1228-as években Barc v. Barcs (l. Barcaság) kun király népe települt le, 1239-ben pedig - tehát a domonkosok keleti expedícióinak a lezajlása után -, Köten kun királynépe.

Ámde a visszafoglalt kárpáti őshazán kívül ott maradtak a Kis-Szkítia, Levédia,Etelköz magyarjai és a haza külső peremének karizmatikus szegélyein élő kangar-csángó-besenyők is. Őket tekintetbe véve és egyéb kívül rekedt szkíta-magyartestvérnépek, néptöredékek értelmében tehát szükségszerűen kell számolnunk „keletenmaradt magyarokkal”. De vajon elmondhatjuk-e ezt magával a kinti magyarősnéptörzzsel kapcsolatban? Elképzelhető-e, hogy a kinti központi szkíta-magyar törzskettészakadt a honvisszavétel kezdetekor? Anonymus éppen fordítva, nem szétválásrólszámol be, hanem arról, hogy a szövetséges népeknek számlálhatatlan sokasága csat-lakozott Álmos vezérhez, s tudjuk, vele jött a hét kun vezér, népével egyetemben,továbbá - a jobb élet reményében - nagyszámú orosz is csatlakozott hozzájuk: olyan em-berek sokasága, akik semmit sem tudtak az Álmos vezérre és seregére az Égiek általkimért feladatról, az őshaza visszavételének isteni erők által elrendelt véghezviteléről(Anonymus 1200 k./1975, 84-88.).

Ilyen körülmények között lehetséges-e, megtörténhetett-e, hogy vérbeli, igazi ma -gyarok népsokaságú része elhatárolja magát attól a feladattól, amely az egész kinti ma -gyarságot elemi erővel áthatotta, és ne tartson velük, hanem kint maradjon átmenetihelyén a többiek távozása után számukra fölöttébb bizonytalanná váló keleti pusztasá-gokon? Nem nyilvánvaló-e az elmondottak alapján, hogy a kinti magyar törzsekhez tar-tozó magyarok nem maradtak és maradhattak odakint.

12.) MIRŐL TANÚSKODIK KÉZAI?

A tárgyilagosság arra kötelez, vizsgáljuk meg, mi lapul e híresztelések mögött. Szél fú-vatlanul nem indul. Kézai Simon mester arról tudósít, hogy mégis maradtak magyarokSzkítiában. Ez pedig meglehet, eldönti a kérdést. Kézai világosan megírja, hogy a hon-visszavételre készülődő magyarok „a száznyolc nemzetségből kiválasztották a harcrabátor férfiakat, minden nem zet ségből tízezer fegyverest gyűjtöttek; a többieket szkítiábanhagyták, hogy országukat az ellenség elől oltalmazzák, ők pedig zászlót bontva kivonul-tak, s átkeltek a besenyők és fehér kunok földjén.” (Kézai 1283 k./1984, 121.).

Kézai hitelességét nem vonhatjuk kétségbe. Kérdés csupán az, mikor történt ez a kintmaradás. Könnyen úgy lehetne vélni, ez nem is lehet kérdés, hiszen Kézai félreért -hetetlenül magyarokról ír, és a magyarok a „tudományos” köztudat szerint 896-ban jöt-tek be. Rendkívül figyelemre méltó azonban, hogy Kézai a fentieket nem 896. évi, hanem

60

a 373. évi visszajövetellel kapcsolatban említi. Ekkoriban pedig a szkíta-magyarok mégjavában birtokolták a római hódítók kiverésével visszaszerzett Kárpát-medencei Szkítaőshaza mellett a kelet-európai Szkítiát is. Az övék volt a keleti vagy Nagy-Szkítia és őkmeg akarták tartani Szkítiát. Magának az akkori kint élő szkíta-magyarságnak, illetvekinti részének helyben maradása tehát teljes mértékben szükséges és indokolt volt.Akkor még annyi szkíta-magyar élt a világon, hogy bőségesen jutott belőlük az óriásikiterjedésű keleti Szkítiában maradásra és annak megvédésére. Történelmileg alátá-masztja ezt a szkíta-hun népeknek, Atilla haderejének páratlan fölénye mindkét RómaiBirodalom hadereje felett.

Fél évezred múltán, a 896. évi honvisszavívás időszakában azonban már merőbenmás volt a helyzet. Kézai mester híradása ugyanis közvetetten - ha a 896. évi tényada-tokkal egybevetjük - a magyarság lélekszámának nagyarányú megfogyatkozására világítrá. A Hun Birodalom szétesését követően a két Atilla-fiúnak, Dengizik és Csabánakutóvédharcai is tovább fogyasztották a szkíta-magyarság lélekszámát. Meglehet, az márnem volt elegendő a keleti Nagy-Szkítia betöltésére. Ráadásul mindenfelől idegen népeksokasága zúdult erre a területre. Ilyen körülmények között hátramaradni a megfogyottnép egy részének, töredékének valóságos népi öngyilkossággal lett volna egyértelmű. Saz a kint maradt töredék három és fél ádázul dühöngő évszázadon át - ennyi idő telt elaz árpádi bejöveteltől a domonkosok indulásáig - meg nem maradhatott volna. Mert atörténelem tanúságtétele szerint egyedül a szkíta-magyarság, az ókori igazságos szkíták-nak ez a maradéka az, amely nemhogy nem tör más népek kiszorítására, megsem-misítésére, mint a terjeszkedés átkos hajlamával megvert népek, hanem kész a magahátrányára is befogadni és táplálni, védeni őket. Következésképp: Álmos seregének ha -zaindulásakor nem maradtak, nem maradhattak keleten magyarok, ha a magyar meg-jelölést ezúttal szigorúan a belső magyar néptörzsre értelmezzük.

Krónikáink híradásai azonban mégsem alaptalanok. Maradhattak és maradtak iskeleten magyarok. Pontosabban: magyar népek a hatalmas magyar népcsaládból:különböző testvérnépek, oldalági rokonok. Így például kunok, jászok, besenyők. Köny -nyen lehet hát, hogy Bíborbanszületett Konstantin és más külföldi kútforrások, melyeka keleten maradt s a honvisszaszerzőktől hátrahagyott magyarokról írnak, ezt a kettőtkeverik össze, és még a hunkori hagyományokat rögzítik (Bíborbanszületett 952/1950.).Vincentius Bellovacensis (1190 k. - 1264?) krónikája szerint Maior (Nagy) Hungaria aMaotisz mocsarain túl fekszik. Viterboi Gottfried (1185) viszont arról tudósít, hogy „vanegy régi magyar királyság Maotisz mocsarainak vidékén, Ázsia és Európa határán.”(Bendefy 1936, 28.).

13.) PERZSIÁBA TÁVOZOTT MAGYAROK

Mégsem zárhatjuk ki teljesen annak lehetőségét, hogy a kinti magyarságnak egy részevalamilyen ismeretlen okból mégsem tartott Álmos hadaival. Elképzelhető például, hogyaz élemedett öregek, a betegek, a várandós asszonyok, ölbe való kicsinyek, testi fogya -tékosok és mások úgy gondolták, csupán terhére lennének a nagy harci feladatra indulóseregnek s ekként, mintegy rákényszerültek, hogy lemondjanak a hazatérésről, ami min-den bizonnyal életük nagy álma volt. Védelmükre aztán Álmos vezér erős fegyvereskíséretet rendelt, s ez a csoport, ez a néprész aztán fájdalmas búcsút vett a diadalmas

61

visszatérőktől. Nem puszta feltevésre alapozzuk ezt, de határozott történelmi nyomokra,kútforrások ada taira. Mielőtt ezekre rátérnénk, fel kell vetnünk az izgató kérdést. Mitörtént velük? Föntebb igyekeztünk rámutatni: ott, ahol voltak, ellenséges népekgyűrűjében nem maradhattak. Mihez kezdhettek hát, maroknyian, magukra hagyottan?Fakuló történeti nyomok arra mutatnak, hogy a távozó magyarokkal együtt ezek a ma -gyarok is útra keltek. „Régi ’s megöröködött tudomások az a’ Magyaroknak - írja Somo -gyi Cs. Sándor Dentu mogerek c. 1826-ban kiadott könyvében -, hogy nem tsak Őseleikjöttek Asiából, hanem egy része a’ Nemzetnek ott hátra is maradt A’ PERSA SZÉLEKEN.Az első Századokban, Bíztosaink, ’s Kereskedőik fenn is tartották a’ két felé oszlottNemzetség között az ösmeretséget; de végre ezen dítséretes küldözgetés megszűnt,mindnyájunknak fájdalmára, az a’kor élteknek pedig bizonyos kárára. IV. Béla Ki -rályunkat ’s a’ Hazát közönségesen fenyegető veszély ébresztette fel a szúnnyadozó(lelki)ösméretet (...)” (Somogyi Cs. 1826, 129-130.).

Bíborbanszületett Konstantinnak A birodalom kormányzásáról szóló műve istanúsítja, hogy távolról sem holmi képzelgés ez: „A türköknek (magyaroknak) amazelőbb említett népéhez, amely kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, ezek a nyugatividéken lakó előbb említett türkök (magyarok) mostanáig küldenek ügynököket, ésmeglátogatják őket és gyakran hoznak választ tőlük ezeknek.” (Bíborbanszületett952/1950, 173-175.). (Igaz, a Bíborbanszületett császár művének egy más helyén arrólszól, hogy a nyugati és keleti magyarság között már régen megszakadt a kapcsolat.)

A kettészakadás titka mögül tehát eredetünknek ez az ősszála, a mezopotámiai-perzsiai őslét feslik fel. Nemrég nyilvánosságra került ősgesztánk, a Tárih-i Üngürüsz -középkori krónikáinkkal egyezően - a Nimród és Bábel tornya, illetve a Csodaszarvas-monda keretében Adzsem tartományába (Perzsia) viszi vissza népünk történetét: acsodálatos vad Adzsem tartománya felé menekülve tűnik el Magor és Hunor elől, s azőstestvérpár itt építteti meg a felkészülés szentélyét. Perzsia tehát az egyik magyarőshaza. Nem az első azonban, tekintve, hogy Hunor a vízözönt követő években, büntetőégi figyelmeztetésre onnan seregével a Kárpát-medencébe visszatérve, itt vele azonosnyelven beszélő üngürüsz (hungarus, azaz magyar) népet talál (Terdzsüman 906/1988,19-21.). Krónikás híradásaink szerint tehát ez az őshagyomány, ez az ősi történeti szálelevenedik fel a kint maradó magyar néprész tudatában, és készteti őket arra, hogyátmeneti jellegű lakóhelyükről Perzsiába távozzanak. Későbbi ottlétükről azonban nemmaradt fenn semmi nyom.

A keletre induló domonkosoknak sejtelmük sem lehetett minderről. Abban a„keresztény Gesta Ungarorumban”, ami állítólag a kezükbe került, nem esett szó arról,hogy a magyarság egy része elszakadt Álmostól, vagy megmaradt addigi helyén, s netána nyugati őshazába tartó magyarokkal ellentétben ők a régi kelet felé, a perzsiai őshazafelé vették útjukat. Ottó és Julianus egyik irányt sem követte, nem mentek sem KeletiSzkítia, sem a Maotisz felé, de Perzsia felé sem. Érdekes módon egyik olyan útvonal semkellett nekik, amelyik az őshaza felé vezethetett volna, ha az egyáltalán létezik. A keletijudeo-keresztény egyházi központ felé, Konstantinápoly felé igyekeztek. Miért? Miértkanyarodtak arrafelé? Mit akartak, mit intéztek ott? Nem tudni. Hétpecsétes titok, ésaz is marad mindaddig, míg a keleti egyházközpont levéltárából elő nem kerülnek - haugyan közben meg nem semmisítették - a domonkosok XIII. századi követjárásávalkapcsolatos iratok.

62

14.) A ROMANTIKUS VIZENYŐ

Körkörösen tapogatózva haladunk előbbre és előbbre, mivel a hazugság rétegeiegymást fedik és nagy itt a titok, mit háromnegyed évezred mákonyos ködbe borít. Akutatás félvakon botorkál, mintha bekötötték volna a szemét. Hazugságokra nem lehetépíteni. Aki ködkockákból akar házat rakni, annak mind újra tapasztalnia kell, hogyháza köddé foszlik, noha esetünkben a gazda, a kutató nem eszmél rá, mert köd takarelőtte mindent, s így hiszi, hiheti, felhőkakukk-vára szilárd építményként tornyosodikaz égre: aki a hazugságoknak bedől, az a hazugságokat látja igazságnak. Akad ugyanmár egy-két kutató, aki bűzt szimatolva dühödten nekiesett ennek a köntörfalazó jelen-tésnek, de kifogásaik nem voltak kellően átgondoltak és megalapozottak, s így aztán ahallgatás egyébként is minden ellenhangra kiterjedő szűrőjén könnyedén elperegtek.Vámbéry Ármin például így veti szavát: „(...) az 1237-ben az Ázsiában hátramaradt ma -gyarok felkeresésére indúlt Julian, domokosrendbeli szerzetesnek állításait is bátran amesék országába utasíthatjuk (...)”(Vámbéry 1882, 135.), továbbá: „(...) a Julianútazásáról szóló tudósítást hamisítottnak kell kinyilatkoztatnunk (…) Az egész tudósításegy a későbbi századokból származó, a magyar krónikák, továbbá Plan Carpin ésRubruquis adatai nyomán szerkesztett nagyon silány compilatió (...)” (Vámbéry 1882,500.).

Bendefy Lászlónak a vatikáni levéltárban végzett kutatásai viszont igazolják aRichardus - jelentés egykorúságát (Bendefy 1943), de Vámbérynek, ha a részekben tévedis, a lényeg megítélésben igaza van. Thúry József „A magyarok eredete, őshazája és ván-dorlása” c. munkájában ha lehet, még keményebben fogalmaz: „(...) hibáskövetkeztetésen alapszik a Nagy-Magyarország létezéséről való hiedelem; mert hiszenmaga a magyar szerzetesek által említett krónika sem mondja azt, hogy a másik, régebbiMagyarország (melyet csak Julián nevezett el Magna Ungaria, vagy Ungaria maior-nak)éppen a Volga mellékén van s éppen az a föld volna, melyen Julián magyarokat talált.”,valamint: „Tehát sem magyar krónika vagy nemzeti hagyomány, sem egyetlen egykülföldi, egykorú, vagy közelkorú kútfő nem igazolja azt a hiedelmet, hogy a magyarnemzet elei az ún. Nagy-Magyarországból költöztek volna ki; ezt csak Julián szerzetestalálta ki alaptalan következtetés útján, az ő phantáziájának szüleménye a „Nagy-Ma -gyarország” név (mert az ő levelében fordul elő legelőször a Magna Ungaria elnevezés).”(Thúry 1988, 69-70.). Mindezek a kellően tán nem eléggé alátámasztott és bizonyítottvélekedések azonban mesterségesen elszigetelődtek, s így a köztudatban csorbítatlanultovább élt és él mindmáig a romantikus ködbe kavart Julianus-kultusz.

Maga Bendefy is rátesz erre egy-két lapáttal. „Képzeljük el - írja -, milyen ragyogószemmel figyelt az egész konvent (a domonkosok csapata) mikor a kódexeket tanul-mányozó tudós barátok egyike elmesélte társainak, amit (...) olvasott.” (Bendefy 1936,23.). Ugyanő írja: „Amikor hát a tudós domonkos atyák kibetűzték a krónikák sárgulólapjain fakuló sorokat és világosan állott előttük a nemzeti eredetünk évszázados nagykérdése, amikor tisztába jöttek azzal, hogy az „ázsiai” magyarok nekik vérrokonaik(hogyan, tán volapük vagy hottentotta rokonságukon keresztül?): a természetes örömmellett fájdalmasan érintette őket az a gondolat, hogy magyar testvéreiknek még mindiga pogányság útvesztőiben kell tévelyegniük.” (Bendefy 1936, 25.). Hát a történelmi ro-mantika útvesztőiben vajon meddig kell még némelyeknek tévelyegniük? A megté -vesztés következményei nemzedékről nemzedékre húzódnak át, és szellemi kártételei

63

jószerint felmérhetetlenek. Julianus hasonló célból említ néhány távoli helynevet -ahogy a maszlagot a halaknak beszórják -, gondosan ügyelve rá, nehogy a tetthelyközelébe vezessen. Ezekre vetik rá magukat hallatlan szorgalommal és buzgalommal bi-zonyos kutatók. A Vedin-Veda területnévből, amit a jelentés félreérthetetlenül földnekmond, a szó szoros értelmében folyót izzadtak össze, kisütvén, hogy az a Vjada folyóvalazonos. S ugyanez történik minden parányi nyommal. Ó, mennyi aprómunka! Mennyihajtépő eszme! Hány átvirrasztott nappal s átizzadott tanulmány, akaratlan ködgyártás,mandragóra - tenyésztés! Ó, hasztalan cincálják buzgón a hamisságot: ahány szőre-szálacsak van - mind hamisság marad.

Döglött az a „kutatás”, amely alkusz módjára, sandázón szemet hunyva, a hamisatvalónak feltűntetve, a csip-csup részletekben merül el, úgy tévén, mintha a fától nemlátná az erdőt, és a fát is csupán hiú szőrszálhasogatásának tárgyaként kezeli. Sajna, hi-vatalosaink jobbára minden kedvezőtlen jelenség fölött szemet hunynak (a judeo-kereszténység bírálata meg különösen tabu), s azt sem veti fel egyikük sem, miért eködös massza, e hazugságkelevény? Milyen könnyű lett volna a domonkosoknak pedignemes és egyszerű férfiassággal pontról pontra elmondani: itt meg itt jártunk, név sze -rint ezzel meg ezzel tárgyaltunk, ezt meg ezt intéztük: uraim, ellenőrizhetnek! Miért háta tekervényes körülírások, a ténykerülések, mellébeszélő ködkavarások, s - mondjuk ki- a koholmányok, rágalmak és hazugságok?

HARMADIK CIKKELY: KIK VOLTAK A DOMONKOSOK?

15.) MIÉRT A DOMONKOSOK?

Gyönyörű hazafias gondolat, felkeresni elszakadt testvéreinket, megtudni, mi vanvelük, hogy élnek, hogy megy a soruk. Kissé különös azonban, hogy ez a gondolat nemazoknak a fejéből pattant ki, akiknek ez a szívügye, érdeke, nem a magyar paraszti népfiaiból, nem a köznemesi vagy főúri osztály tagjainak fejéből, hanem egy szerzetesrend,a domonkosok magyarországi tartománya kezdeményezésére indult. A keleti magyarokfelkutatásában egyedül ők vettek részt.

Miért a domonkosok? Miért kizárólag a domonkosok? Kérdésünk bajosan feloldhatótalányt rejt. Miért mások törik magukat azért, ami a mi ér de künk? És egyáltalán, lehet-séges ez? Lehetséges, hogy mi közömbösek vagyunk saját bajaink, saját testvéreink iránt,és másoknak kell jönniük, hogy tegyenek valamit? Lehetséges ez? Nem hamis látszatez? Miért ők? Miért nem mi magunk? A domonkosok rendje - a Domonkosok Ma -gyarországi Tartománya - akkor frissiben honosodott meg nálunk, alig egy évtizede,1221-ben vagy 1222-ben. Tagjai tehát jószerint még meg sem melegedhettek Magyar -országon. Miként lehetséges hát, hogy éppen egy ilyen, hazánkban teljesen gyökértelenegyházi rend tagjai veselkednek neki egy olyan feladatnak, amelyet minden ízébennemzetinek kell mondanunk? Ráadásul éppen egy olyan szerzetesrend tagjai, amelynemzetellenes feladatokban, „eretnekirtásban, pogányüldözésben” jeleskedett?

Miként volna lehetséges ez? Mi lapul itt? Maguk a domonkosok arra hivatkoz -nak, miszerint megsajnálták az általuk is pogánynak bélyegzett kinti magyarokat.

64

Ez egyrészt nagyon szép, ha igaz, de ha igaz, úgy az arcunkba sújt, megszégyenít, mivelazt az orcapirító gondolatot fejezi ki, mintha a nemzet közönyös volna saját tagjai irántés nekik, idegenből ideszakadt egyházfiknak, nekik jobban fáj a kint rekedt magyaroksorsa, mint nekünk, magyaroknak.

Kik voltak hát ezek az ún. kolduló barátok? Kik voltak a nagy útra vállalkozók? Ésmiért s miként kizárólagosították maguknak ezt a feladatot? Nem tudjuk. Személyükrőlsemmit sem tudni. Kilétük ismeretlen. Még azt sem tudjuk, magyarok voltak-e? Aligha.Nevükből ítélve (Ottó, Gerardus, Richardus, Julianus) inkább arra gondolhatunk, hogytalán germánok vagy olaszok lehettek. Mégis föltehető, hogy beszélték, vagy legalábbistörték a magyar nyelvet. Igencsak fájdalmas gondolatot is felvet ez a kérdés: a magyarnép tömegei már akkor is ki voltak rekesztve sorsuk intézéséből?

Még különösebb színben tűnik fel ez az állítólagos domonkosi hazafias hevület(hiszen a „megsajnáláson” kívül, mi más volna felhozható okul?), ha meggondoljuk,hogy a Domonkosok Rendje Magyarországi Tartományát távolról sem holmi hazafiascélkitűzések vezették: a rend a vallási türelem (1237) sajátos zsidó-keresztény elvei sze -rint az „eretnekség és pogányság” elleni küzdelem egyik rohamcsapata volt. Alapítója,Szt. Domonkos 1220-ban létrehozta a „militia Jesus Christi”-t, Jézus Krisztus kato -naságát, amely az eretnekek elleni fegyveres harcot valósította meg gyönyörű összhang-ban, mintegy munkamegosztásban a rend női tagjaival: míg a férfiak az eretnekeketirtották, a nők imádkoztak a férfiak sikeréért. Hát nem óriási és nemes lelemény? Ka-tonasággal, fegyverrel, gyilokkal a más elveket vallók, az „eretneknek”, „pogánynak”címkézett más vallások hívei ellen. Szeretet felebarátaink iránt, szeretet, a szeretet val-lása, és mindenekfölött megértés és türelem.

Mi tagadás, ez volt az az egyházi rend, amely magára vállalta a szinte elképzelhetetlenborzalmakkal járó spanyol inkvizíció gyakorlati feladatainak végrehajtását, II. Orbánpápa (1088-1098) szellemében: „Nem tekinthető gyilkosságnak, ha azok, akik hevülnekaz Egyház oltalmáért, halállal sújtják a kiátkozottakat.” A pápának ez a rendje telepedettbe hazánkba 1221-ben. S nálunk, a hajdan boldog Pannóniában ez a rend kevésbélátványos, de jelentőségében a spanyol inkvizícióval vetekvő, vagy azt éppenséggelfelülmúló feladatot vállalt magára, nevezetesen - más zsidó-keresztény egyházi szer -vezetekkel karöltve - a pogánynak bélyegzett magyar ereklyék, szent iratok századokonát folyó - a nemzet megvakításával egyértelmű -, könyörtelen elpusztítását, tűzre vetését.Ki is irtották mind, évszázadokra kiterjedő szívós konoksággal, olyan tökéletesen, hogya magyar ősmúlt fellelhető írott ereklyéinek és az ősi magyar írásbeliségnek jószerintnyoma is alig maradt.

A domonkosok jelképének - kutyafej fáklyával - tartalma félreérthetetlen: a kutya -házőrző, vagyis őrződést, őrzést, éberséget, felügyeletet jelent, a fáklya: tüzet, égetést,könyvek - az eretnekek és pogányok iratainak - tűzre vetését: ekként világosodik meg akutyafej igazi jelentése, a „bűnös” szellemi termékek fölött őrködés. Ezek a szerzetesekindultak „testvérkeresőbe” a „pogány” magyarok felkutatására.

Meg kell jegyezni a domonkosokról, hogy rendszerint nincsenek erkölcsi gátlásaik.Ottónak sincsenek skrupulusai, szerzetes - nem szerzetes: kereskedőnek adja ki magát.Julianusék muzulmánnak öltöznek. Gátlástalanságukra jellemző, hogy mikor meg -szorulnak, minden további nélkül rabszolgának akarják eladni két társukat (Hja, a célszentesíti az eszközöket!): „Elhatározták, kettőt eladnak maguk közül, hogy azoknakaz árán a másik kettő a megkezdett utat megtehesse (...)” (Bendefy 1943, 219.).

65

Szegény keleti magyarok, vajmi sok jót ugyan aligha várhattak egy ilyen „küldöttség”-től.

16.) ALKALMASAK VOLTAK-E A DOMONKOSOKA KELETI MAGYAROK FELKUTATÁSÁRA?

Miért éppen ezek az idegen nevű, és csaknem bizonyosan idegen nemzetiségű,külföldi egyetemeken végzett, külhonból idekerült szerzetesek, akik, miként a beszá-molóikból kitetszik, még a magyar népnév kimondásától is viszolyogtak, s fölöttébb két-séges, hogy valamennyien beszéltek-e magyarul? Miféle alkalmassági vizsgánállapították meg, hogy ők alkalmasak erre a feladatra, sőt, hogy éppen ők a legalkal -masabbak? Hol, s miben adták-adhatták ennek a legkisebb jelét?

Távol legyen tőlünk minden okvetlenkedés, de mégis meg kell kérdenünk itt a Kár-pátok alatt, miként került rá sor, hogy az akkor még az egész Kárpát-medencét betöltőmilliónyi meg milliónyi magyar helyett néhány idegenből idekerült, s a magyarlétkérdések iránt legjobb esetben is közömbös jövevény induljon el a magyar vér lesza-kadt ágainak felkutatására? Miféle érdemeik voltak? Miféle tűz fűtötte őket? Mikéntkerült rájuk a választás, s miért maradtak ki ebből mind-valahányan a magyar fiak?

Kérdéseink, mégha netán némelyeknek fölöslegesnek is tetszenek, fontos tényeketrajzolnak körül, mindeddig figyelembe se vett nagyfontosságú tényeket, így például azt,miért maradott ki a nemzet ebből az őt elsőrendűen érintő vállalkozásból, s mikéntalakulhatott ki az a látszat, mintha ő maga érdektelenül kívül maradna saját sorsa elemikérdéseinek intézéséből, s idegeneknek kell eljönni, hogy azokat megoldják, illetvemegoldani próbálják?

Nem arról van szó tehát, hogy kétségbe vonjuk a domonkosok, Julianus és társai al-kalmasságát, sőt éppen fordítva, bizonyosan vagyunk abban, hogy arra a feladatra,amire ők vállalkoztak - és itt annak titkos háttértényezőire gondolunk - ők voltak a legal-kalmasabbak, és azt helyettük senki más sem végezhette el, miként ez a továbbiak során,a maga helyén majd kiviláglik. Itt azt a kérdést vizsgáljuk, miért maradt néma ebben akérdésben a nemzet, azaz: miért történt a keleti magyarok felkutatására irányulóerőfeszítés a magyarság tudta nélkül, a nemzet kirekesztésével? Mert, hogy így történt,ahhoz kétség se férhet. A keleti magyarok felkutatására szervezett expedíciók a ma -gyarság tudta nélkül, titkokban mentek végbe. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mintazt, hogy kirekesztették a magyarságot saját sorsának, saját elemi kérdései egyikénekintézéséből. Miért? Ez a nagy kérdés.

Üssük fel a magyar krónikák, kordokumentumok sorát: sehol egy szó a keleti ma -gyarok felkutatására szervezett expedíciókról. Egyéb tények is ezt bizonyítják. Azegykorú magyar nép semmit sem tudott Julianus és társai útjáról. Eltitkolták a nemzetelől. Gondoljuk el, híre megy, a király meghirdeti: eljött az ideje keleten maradttestvéreink felkeresésének s alkalmas férfiakat keresnek erre a feladatra. Ki vonhatnákétségbe: egyszeriben megmozdul a nemzet, s a legkiválóbb, legrátermettebb férfiak sorajelentkezik, annyi, hogy belőlük válogatni is elég, s köztük tudósok meg olyanok is akad-nak, akik ismerik a keletet, akár a tenyerüket, olyanok is, akik tán már jártak is arrafelé,kiváló nyomnézők, akik a legnehezebb terepen is játszva eligazodnak, útiköltségnek iselég nekik saját elemózsiájuk: majd hamuba sült pogácsát visznek, akár a mesehősök.

66

Eredménytelenül pedig ezek nem térnek vissza. Így járna el magyar népünk ma is. Szá-molnunk kell pedig vele, hogy akkor még igazán magyar volt a magyar, s a nemzetiösszetartás, a nemzettudat és az önvédelem ösztöne - miként tények bő sora tanúsítja -még fennen lobogott. Miért kellettek hát a domonkosok? S miért folyt e sötét rejtekezésebben az oly ártalmatlannak tetsző kérdésben? E kérdés megválaszolása titkos erők lep-lezett tevékenységére vethet világosságot.

17.) MI VOLT A DOMONKOSOK IGAZI CÉLJA?

A legizgatóbb kérdések közé tartozik: miért indultak keletre a domonkosok és mi voltutazásaik valódi célja. Megnyugtató válasz még nem ismeretes. Mást mondanak adomonkosok, és mást sejtetnek a tények. De ők maguk is többféle megokolással élnek: 1. A keleti magyarok felkutatása 2. Térítés 3. Szövetséges keresés

Melyik a valóságos ok? Vagy mindhárom beállítás hamis? Ismerünk olyan kútforrástis, amelyik kémkedést emleget.

18.) TÉRÍTÉS VOLT-E A DOMONKOSOK CÉLJA?

Ők maguk ezt hozták fel indoklásul. Megsajnálták a „pogányságban” - azaz ősi ma -gasztos napistenhitükben - sínylődő keleti magyarokat, és hallatlan odaadással, életüketis feláldozni készen nekiindultak, hogy őket áttérítsék a zsidó-kereszténységre. „(...) aligtelepültek meg a Provincia Hungariae -ban - írja Bendefy László - máris felismerték,hogy a keleti pogány magyarság megtérítésének magasztos feladata reájuk vár.”(Bendefy 1936, 25.). Így volt-e valóban? Ők maguk ezt állítják. S szerzetesek szájából ezaz állítás nagyon hihető és természetesnek vehető. Ki kételkedne ebben, ha ezt hallja?Mégis úgy gondoljuk, semmit sem szabad elfogadnunk ellenőrizetlenül. Lássuk hát atényeket. Ottó három évi útjával kapcsolatban érdekes módon szó sem esik a térítésről.Ámde ezt elintézhetjük azzal, hogy a beszámoló rövidségre törekedett és Julinaus útjárahelyezte a súlypontot. Renden van. Kövessük hát Julianust. Ismétlések elkerülésecéljából kérjük, tekintsék meg a már idézett beszámolónak Magna Hungáriáravonatkozó részét. Sajnos ebben sincs egyetlen szó sem a térítésről. Julianus valahogymegfeledkezett erről. Állítólagos ottléte során fel sem merül a térítés problémája. Holmi -féle beteges feledékenység volna ez? A beszámoló szerkesztésének sietségében egy -szerűen nem jutott volna eszükbe? A tények meghazudtolják ezt. Az állítólagos térítésiszándéknak nemcsak, hogy semmilyen nyoma nincs, de fejleményei sincsenek. Annyira,hogy Julianus a későbbi, a tatárokról írott levelében sem említi meg ezt. Nincs semmi-lyen folytatás. Julianus még csak egy bibliát sem hagy hátra ott. Mindez egyöntetűentanúsítja, hogy a térítési szándék is ürügy volt csupán, semmi más. A domonkosok keletiútjának célja nem a térítés volt.

67

19.) MIÉRT NEM TÁJÉKOZÓDTAK AZ ITTHONI DOMONKOSOK?

Meglehet, kérdésünk bizonyos historikusok előtt önkényesnek tetszik, pedig lényeg-bevágó. Annál is több: e nélkül nem láthatunk bele a domonkosok valóságos gondolat-és lélekvilágába, abba a rejtett világba, amelyet részint kegyes szólamokkal, részint ro-mantikus áradozással próbálnak valótlanná átszínezni. Olvastuk a jelentésben, hogy fel-buzdultak az állítólagos „keresztény Gesta Ungarorum” olvasásakor: ezzel indokoljákkeletre indulásukat. El is indultak, Ottó és négy társa keletre ment. Futottak a hónapok.Három év telt el, három év. És e három év alatt az itthoni domonkosoknak egyszer semjutott eszébe odakint barangoló négy testvérük? A régi magyarokról szóló kódexeket isfélredobták? Egyikük sem gondolt arra, nem volna butaság talán kissé tájékozódni amagyar őshaza és a kint maradt magyarok kérdésében, mert hátha valami fogódzóraakadnak? Már nem volt érdekes számukra? Sutba dobták az egész kérdést, míg Ottó -félholtan - vissza nem vánszorgott, akkor meg nagy, új hevülettel ismét nekiveselkedteka kérdésnek? Hogy van ez? Akár a dróton huzigált bábok, úgy cselekedtek? Némi kistöprengésre mindez mégis ad tán okot.

NEGYEDIK CIKKELY:A HAMIS JELENTÉS

Hogy is mondja Dio Cassius? „(…) megtudni csak az lehetett, amit a zsarnok őrültségeés arcátlansága nyilvánosságra jutni engedett (…)” (Montesquieu 1734/1975, 126.).Tökéletesen illik ez az őshazakutatás Julianus korától napjainkig terjedő gyötrelmeireis.

20.) A NAGY KELETI JÁTSZMA

Látnivaló: hatalmas, titokzatos játszma folyik a szemünk előtt, amelynek valóságosokai, háttér okai még feltáratlanok s számunkra ismeretlenek. Mi bizonyítja ezt? 1. Hallatlan erőfeszítések. 2. Emberáldozatok. 3. Háromszori ismétlődés. 4. Még bizonyítja valami, amit a későbbiek során figyelhetünk meg: a már szinte

rögeszmeszerűnek tetsző titkolózás és mellébeszélés.Mégis meg kell állapítanunk: a domonkosok keleti útjai olyan cél érdekében történ-

nek, amely megér minden áldozatot.

68

21.) PERÚJRAFELVÉTEL JULIANUS ÜGYÉBENA Richardus - jelentés ellentmondásainak rövid foglalata

A domonkosok útjairól készült jelentésből semmiképpen sem derül ki, hogy tulaj-donképpen merre jártak és mit intéztek.

Kérdéseink: – A három évig tartó első út mind a négy résztvevője elpusztul. Nem tudjuk, miért? – Amennyiben valóban a keleti magyarokat keresték, úgy mindhárom keletre induló

csapatnak a magyarok régi lakhelyei, azaz a tőlünk keletre fekvő területek - a maiUkrajna - felé kellett volna tartania, miért vették útjukat hát nagy kerülővel aBalkán, illetve Konstantinápoly felé?

– A domonkosok a zsidó-keresztény „pogány” eretneküldözés kegyetlen végrehajtói,hogy fér össze ez a „pogány” keleti magyarok felkutatásával?

– Miként lehetséges, hogy a domonkosok kevéssel rendjük magyarországi létesüléseután „hazafias lelkesedésből” jószerint első nagy feladatként a magyar őshazafelkutatását vállalták? Ez ellentmond mindannak, amit a domonkosokról tudunk.

– Ha már Julianus térítés céljából felkutatta és megtalálta a keleti magyarokat, miértnem hajtotta végre a „térítést”, s miért vált számára érdektelenné az, ami korábbanhalaszthatatlanul sürgős volt?

– Miként lehetséges, hogy a pápai szék, amely mindvégig bizalmatlan, hogy nemondjuk, ellenséges volt a magyarsággal és Magyarországgal szemben, és ittenitevékenységét többek között a magyar őshagyományok megsemmisítéséreösszpontosította, miért engedte, hogy inkvizíciós magyarországi szervezete jelentősáldozatokat hozzon a magyar őshaza felkutatásnak reményében?

– Miként eshetett meg, hogy Julianus, aki későbben nem mulasztotta el a szuzdalifejedelem felkeresését, nem gondolt erre a soká keresett Magna Hungáriauralkodójával kapcsolatban?

– Miért nem őrzött meg Julianus egyetlen adatot, egyetlen tárgyat sem az állítólagfeltalált keleti Nagy Magyarországról?

22.) A JELENTÉS SÖTÉT TALÁNYAI

Mert ha rátaláltak, ha már az első keleti úton célba értek a domonkosok, és Ottó„megmagyarázott minden utat”, úgy mi teheti érthetővé a rákövetkező, Julianus-féleexpedíció fantasztikus odüsszeáját? Külön rejtély: mi a magyarázata, hogy Julianuscsapata nem az Ottó megjelölte és általa kitapasztalt úton indult el, hanem egészen másirányban? Egyébként igencsak figyelemreméltó, érdekes mozzanat, hogy az alakoskodás,az alakváltás, úgy, miként Ottónál, itt is bekövetkezik. Julianus és társai „szerzetes-öltözetüket világival váltották fel, szakállukat s hajukat pogány módra megnövesztették”.S felmerül a kérdés: vajon miért kellett muzulmánnak beöltözniük, ennyire elálcázniokszerzetesi mivoltukat? Rendkívüli érdeklődésre tarthat számot, hogy útjukat nem arraveszik, amerről Ottó hazaérkezett, hanem egészen más felé: Konstantinápoly, illetve atenger felé.

69

23.) MIÉRT RICHARDUS ÍRTA?

Miután Julianus visszatért, különös fejleményekre került sor. Az útról a jelentéstnem az írta meg, aki átélte és megszenvedte, hanem egy másik, ismeretlen szerzetes,Richardus. Miért nem maga Julianus? Miért Richardus? Fogódzók híján reménytelen-nek látszik a kérdés tisztázása. Mintha sötétben tapogatóznánk. Helyzetünk mégsemkilátástalan. Már maga a kérdésfeltevés is a megoldás felé mutat. A bonyodalmat azokozza, hogy Julianus természetesen nem volt analfabéta, ellenkezőleg, tudós hitszónok,s későbbi jelentéséből ítélve legalább annyira alkalmas a megfelelő beszámolóelkészítésére, mint Richardus. Ez a körülmény, ha belegondolunk, csalhatatlanul arrautal, hogy a beszámoló elkészítésével bajok voltak, s arra is, hogy a beszámoló milyen-sége rendkívüli fontosságú volt, s ezért készítették el közösen Richardussal: ez érthető,hiszen a pápának készül. Bonyolítja a kérdést, hogy Julianus maga vitte el a jelentést,nyomban elkészülte után Rómába, hogy személyesen, élőszóban beszámoljon a pápánakaz eseményekről. Minek kellett hát akkor az írásos beszámoló? Kézenfekvő a válasz:fontos kérdésekben nem mindenkor elegendő a szóbeli beszámoló, tanácsos írásban isrögzíteni a történteket. Így igaz. Csakhogy itt a buktató abban van, hogy a Richardus-féle jelentés teljesen semmitmondó: semmilyen adatot nem tartalmaz, épp ellenkezőleg:a leggondosabban kikerül és elfed minden adatot. Richardus jelentésének a lényegeéppen az: elrejteni a tényeket. Olyasféle ez a beszámoló, mint egy hamis alibi, ami atények megmásítására jó, azt igazolja, ami ellentétes a valóságos élményekkel: más okot,más célt, más történést igazol, s ezt a tények teljes kilúgozásával éri el. Ezért volt rá szük-ség. S ezért bízatott a megírása Richardusra. Bizonyosságot találunk erre, ha egybevetjüka Julianus második útjáról készült jelentéssel, amelyet maga Julianus írt.

24.) MIÉRT FUTOTT JULIANUS A PÁPÁHOZ?

Bendefy tájékoztatása szerint „(...) Julianus - hogy előadásának írásos nyoma marad-jon - nemcsak szóban adta elő Rómában úti élményeit, és viszontagságos utazásánakjelentős eredményeit, hanem a még idehaza elkészített leírást is magával vitte Rómábaés azt itt átnyújtotta a pápának, vagy a kancellárnak, minthogy a kancelláriában a pápaikihallgatás előtt - a dolgok rendje szerint - különben is jelentkeznie kellett.” (Bendefy1943, 185.). E fura érvelés alapja: minden jó és kifogásolhatatlan, ami történt: titkoserők, titkos törekvések, előírások - egyszerűen nem léteznek, tehát mindent úgy kellelfogadni, amilyennek a látszat mutatja. Vagyis Bendefy egysíkúnak érzékeli a világotés a „Janus-arcú” történelmet, amelynek csupán felszíni, színpadi része az, ami látható,meghatározó eseményei a függöny, a kulisszák mögött zajlanak. A kor (a XIII. sz. elsőfele) vészterhes eseményei érthetetlenné válnak a titkos tevékenységek kire kesztésével.

És itt utalnunk kell rá - még akkor is, ha előreszaladunk -, hogy ekkoriban egy olyanvilágfolyamat van kibontakozóban - a tatár világhatalom születése - mely elnyelésselfenyegeti az ún. művelt világot, noha erről, kellő tájékozódás híján, a legellentétesebbhíresztelések kaptak lábra. Ha az adott világhelyzeten pillanatig is gondolkodunk,rájövünk - és ezt felismerték bizonyos egykorú hatalmak -, hogy a pontos és biztostájékozódás ilyenkor életkérdés.

Bendefy képtelen logikája szerint a domonkos expedíciók írásba rögzítése csupán a

70

kettőzést szolgálta, azt, hogy az élőszóban elmondott anyag mindjárt írásban is megle-gyen, mintha a Vatikán nem volna felkészülve arra, hogy a pápa előtt elhangzó nyi-latkozatokat feljegyeztesse, noha könnyű belátnunk, hogy hasonló esetben ez egyszerűennélkülözhetetlen. Másrészt képtelenség feltenni, hogy Julianus azért ment Rómába,hogy a már lejegyzett anyagot felolvassa. Ennek semmi értelme nem lett volna.Egyébként is láttuk: Richardus beszámolója a tényszerű adatok kerülésének jegyébenszületett és így semmilyen használható tájékozódást nem ad. Julianusnak éppen azértkellett Rómába sietnie, hogy beszámoljon arról, amit a jelentés tudatosan elhallgatott.

25.) A BESZÁMOLÓ MEGTÉVESZTŐ, HAMIS INDÍTÁSA

Szerfölött meglepő már a jelentés indítása is: nem az össznépi tudatra, még csak nemis királyi, főúri kezdeményezésre, hanem - latin nyelvű - olvasmányaikra utalnak, mintkiváltó okra. Nagy kérdés, egyházi tanulmányaik rovására miért vetették rá magukat amagyar források olvasására? „A „keresztény Gesta Ungarorum”-ban bukkantak rá, hogyvan egy másik, nagyobb (régibb) Magyarország is. Onnan költözött ki népével együtt ahét vezér, hogy lakóhelyet keressenek maguknak, mivel földjük már nem bírta a soklakost eltartani. Miután sok országot bejártak és földúltak, végre arra a földre érkeztek,amelyet most Magyarországnak hívnak, de akkor rómaiak legelőjének nevezték. A többiközül ezt a földet választották lakóhelyükül, s meghódították azokat a népeket, amelyekakkor ott laktak. Végre első királyuk, Szent István, a keresztény hitre térítette őket. Azelőbbi magyarok, akiktől ők származtak, megmaradtak hitetlenségükben, s mind a mainapig pogányok. Mikor a hitszónok testvérek rájöttek minderre a „Gesta Ungarorum”-ból, megsajnálták azokat a magyarokat, akikről tudták, hogy őseik, mivel még mindig ahitetlenség tévelygéseiben élnek: kiküldtek négyet a testvérek közül, hogy keressék megőket, akárhol is találnának rájuk az Úr segítségével. A régiek írásaiból tudták, hogy kelet -re vannak, de hogy hol lehetnek, nem is sejtették.” (Bendefy 1943, 216-217.).

Némelyek fentiekből arra következtettek, hogy a „keresztény Gesta Ungarorum”,amelyre a jelentés hivatkozik, nem más, mint Anonymus Gesta Hungaroruma. Az ál-talunk idézett részlet azonban ezt a leghatározottabban cáfolja. Először is NévtelenJegyzőnk műve egyáltalán nem a keresztény magyarok története, hiszen tárgya az árpádibejövetel. És Anonymus sohasem írta, hogy „sok országot bejártak és feldúltak”, s aztsem, hogy „meghódították azokat a népeket, amelyek akkor itt laktak”: mindezt adomonkosok nem Anonymustól vették. Később a domonkosok már nemcsak a „GestaUngarorum”-ra, de más régi forrásokra is hivatkoznak, régi iratokra, ugyanakkorhangsúlyozzák: nem tudták, merre találhatók fel a keleti magyarok. Nem tudták, deazért nekivágtak az útnak. Nem sejtették, hol lehetnek a régi magyarok, mégis nekiin-dultak. Vaktában, találomra, tájékozatlanul. Előttük az óriási Kelet a maga szinte be-járhatatlan térségeivel. Mégsem gondolnak rá, hogy alaposabban tájékozódjanak. Nincsidejük rá. Az ügy halaszthatatlan. Három évig hányódnak ide-oda kelet beláthatatlan -és jelzetlenül hagyott - térségein. Egyedül Ottó, miután társai elhulltak, talál valakit, akiszerinte pontosan megmondja, hol találhat rá a keleti magyarokra.

És ekkor újabb fölöttébb meghökkentő jelenségbe ütközünk: végre ott áll Ottó előtta cél, amit három esztendeje hiába hajszol, ott áll előtte a keleti magyarok lakhelye,országa. Mi több, az a bizonyos névtelenül említett állítólagos tartomány a jelek szerint

71

nincs is túlságosan messze. Végre! Végre hihetetlen sanyarúságok után itt a háromesztendőn át hajszolt, hőn sóvárgott, áhított cél! Gyerünk! Ottó testvér valósággal repül,hogy mielőbb odaérjen. Józan ésszel ez volna várható. De nem. Ottó testvérnek eszeágában sincs odasietni, noha ott - ha csakugyan magyarokat találna ott - végre kedvérekipihenhetné, rendbe szedhetné magát, utána pedig vihetné a boldog hírt haza. Nem,nem! Ottó hátat fordít az áhított célnak, mintha csak erre várt volna, hogy ezt megte-hesse. Különös módon hirtelen érdektelenné válik számára a magyar őshaza, sközvetlenül az állítólag megtalált cél előtt visszafordul. Vajh miért? Ki érti ezt? Hazafeléveszi az irányt, elcsigázottsága sem tarthatja vissza ettől. Hazaérve viszont elhalálozik.Elhalálozik, ámde előbb, miként Richardus írja: „megmagyarázott miden utat, merrekeressék amazokat.” Ennyire tüzetesen és pontosan. Ekként jellemzi a jelentés Ottó út-baigazításait. De ugyan miként is tudhatta volna, hol vannak ezek az utak, ha ő maganem járt arra? Ámde akkor miként „magyarázhatott meg minden utat?” A fejleményekarra mutatnak: sehogyan sem. Az újabb küldöttség tagjai ugyanis, miként a továbbitények tanúsítják, semmi hasznát nem veszik Ottó útbaigazításainak. Lehetséges azon-ban, hogy valamilyen rejtélyes okból nem is hajlandók azt figyelembe venni.

Lássuk, miként gyötrődnek úttalan utakon kóvályogva: „Elhagyatott pusztaságon átmeneteltek megszakítás nélkül 37 napon keresztül, s ezalatt (csupán) 22 hamuban sültkenyeret fogyasztottak s azok is oly kicsinyek voltak, hogy 5 nap alatt könnyen mege-hették volna azokat, s még csak nem is laktak volna jól! Innen az a testvér, amelyik báregészséges, de erőtlen volt, társait nagy üggyel-bajjal, de mégis örömest cipelte ki a pusz-taságból.” (Bendefy 1943, 219.).

Bonyolult viszontagságok után Julianus, úgy látszik, végre célhoz ér. „Annak azországnak, („Nagy Bolgárországnak”) egyik városában - olvassuk a jelentésben -, amelyötvenezer harcost tud kiállítani, a testvér egy magyar asszonyra akadt, akit éppen arróla földről adtak férjhez erre a tájra, amelyet ő keresett. (A jelentés, miként ez a részlet istanúsítja, betegesen fél bármit is megnevezni.) Ez (ez az asszony) megmagyarázta atestvérnek, milyen úton kell mennie, s azt állította, hogy két napi járóföldre kétségte-lenül megtalálja azokat a magyarokat, akiket keres. Ez így is történt.” (Bendefy 1943,220-221.).

Julianus tehát - ha hihetünk a jelentésnek - megtalálta Magna Hungáriát. Lássuk hát;milyen „fontos és lényeges” adatokat, tényeket közöl Julianus erről az óriásierőfeszítéseket és áldozatokat követelő nagyfontosságú eseményről. Kérjük az olvasót,tegye meg, amit háromnegyed évezred történetírása elmulasztott: mérje fel Julianusbeszámolójának ezt a részét a kézzelfogható és szükséges közlendők szemszögéből. Mittalálunk így? Semmi érdemlegeset, semmi ténylegest nem mond Julianus arról, mit lá-tott, hallott a roppant fáradtsággal felkutatott keleti magyar őshazában. Várakozá-sunkban ugyanis csalódnunk kell, mert a történetekről szóló beszámoló az égvilágonsemmi ténylegest nem ad tudtunkra. Túlzás nélkül mondhatjuk: ezt a jelentéstmintaként, iskolapéldaként lehetne felhasználni a semmit mondásra, a lényeg, a valóság,a tények kikerülésére, elhallgatására. Mindezt a jelentés szerzője olyan következetességgelviszi véghez, hogy ez nem lehet véletlen. Nincs más lehetőség, csak az, hogy szándékosankerüli a lényeges tényeket. Más tényszerű adatokkal viszont ellát bennünket, de ezekjelentősége a magyarság történelme számára egyenlő a semmivel: 37 napon keresztül, sezalatt (csupán) 22 hamuban sült kenyeret fogyasztottak s azok is oly kicsi nyek voltak,hogy 5 nap alatt könnyen megehették volna azokat, s még csak nem is laktak jól.

72

Nem minden fajta adattól tart tehát betegesen távolságot, csakis az utazás állítólagoscéljára vonatkozó tényekről nem számol be. Tudna tehát történelmi tényeket is megadni,de nem akaródzik - vagy éppen szigorúan megtiltották neki. Miért? - ez itt a kérdés. Szá-mos eshetőség vetődhet fel. Például az, hogy Julianus soha nem jutott el a keleti magya -rokhoz. Feltehető, hogy nem is kereste őket. Ámde - ezzel együtt - az is lehetséges, hogyvalamilyen rejtélyes okokból titkolnia kellett a történelmi, földrajzi, magyarságravonatkozó adatokat. De hagyjuk a feltevéseket, mert az - alátámasztatlanul - csak bi-zonytalanságot fakaszt, és nem jutunk vele semmire. Próbáljuk inkább érzékeltetni, mi-lyen mesterkedésekkel kerüli el a jelentés, hogy ne kelljen tényeket említenie. Éljük belemagunkat kissé a fenti körülményekbe: Célhoz értünk. Megtaláltuk Magna Hungáriát.A keleti magyarok közt vagyunk. Mit teszünk legelőbb? Kérdésekkel árasztjuk el őket.Hogy hívják, ahol vagyunk? Hol a legközelebbi város? Hogy hívják? És a többi helységek,városok? Mekkora az ország? Ki a király? Kik az itteni magyarság vezetői? Milyen azélet? Mekkora a hadsereg? Kik a helyi vezetők? Mikor beszélhetünk velük? Milyen aszékfővárosuk? S hogy lehet odajutni? Üzenni a vezetőknek, az uralkodónak? Beszél-nünk kell velük. Mindent tudni akarunk, és mindent látni szeretnék - meg így tovább éstovább.

Gondoljuk el: három és fél évszázada nem volt ott az óhazából magyar. Óriási ese -mény ez, híreket hoztunk, mindenkinek meg kell tudnia, ki küldött, s miért jöttünk. Hátaz ottani magyarok? A falu apraja-nagyja, vezetői, bírái? No meg a fejedelem, a király?Aludtak mind talán? Ügyet se vetettek a hazulról érkezett követekre? Hallgattak, szótse szóltak, és nem is üzentek? Világos, ugye, hogy teljességgel lehetetlen. Mi rejlik hátitt? Eredjünk a nyomába!

25.) MILYEN FŐBB TÉNYEKET NYELT EL A BESZÁMOLÓ?

Ködösen, zavarosan elmondott történés esetében biztos fogódzót nyújthat az elhall-gatások milyenségének vizsgálata annak eldöntésére, hogy szándékosak-e az elhallgatá-sok vagy sem. Ez bizonyító erőre emelkedhet, amennyiben az elhallgatások rendszerréállnak össze, és következetesen éppen azokat a pontokat fedik el, amelyek sarkalatosaka tényellenőrzés szemszögéből, kivált, ha ez tartalmilag kiherélt és minden lényegesténytől és adattól, adaléktól megfosztott jelentésben következik be, mint a domonkosokesetében. Tekintsük át futtában ezek közül a legfontosabbakat. 1. Ottó háromévi kóválygása jóformán egészen elnyelődik, a hihetetlen megpróbál-

tatásokkal teli útról jószerint semmit sem tudunk meg. 2. Nincs rá pontos adat, hogy Julianus és társainak első útja mikor kezdődött. Ez

lehetetlenné teszi az út időtartalmának pontos felmérését s annak megállapításátpéldául, hogy mennyi időt töltött a csapat Bizáncban, a Kelet-római Birodalomés keleti egyház központjában, s ekként a kutatók az út további szakaszaiban istalálgatásokra, becslésekre kényszerülnek.

3. „Elfelejtette” pontosan tudatni velünk, hol, merre feküdt az állítólagos MagnaHungária. Az Ethyl folyó párezer kilométeres teljes hosszának mindkét partjánkereshetik hollétét a boldogtalan kutatók.

4. Nem tudni természetesen azt sem, mikor érkezett Julianus a „keleti magyarok -hoz”, mennyit időzött ott és mikor távozott onnan. Bendefy László, szabad becs -

73

lés alapján, 6-8 hétre teszi ott tartózkodásának időtartamát. Arról sem lehetsemmi fogalmunk, mit csinált ez alatt az idő alatt, és kikkel s miről tárgyalt Ju-lianus: az általánosságokban mozgó szólamok mindent ködbe takarnak.

5. Ugyanez mondható el Julianus hazafelé vivő útjáról és általában az egészjelentésről.

ÖTÖDIK CIKKELY:A TITKOS HÁTTÉRERŐK

26.) A TITKOS HÁTTÉRERŐK SZEREPÉRŐL

Julianus és társai útját tehát titkok sűrű homálya borítja. Hétpecsétes titkok ezek,hét réteggel fedettek, olyan tökéletesen rejtettek, hogy háromnegyed évezred historiku-sai átsiklottak fölötte, hogy itt titkok, s miféle titkok rejlenek. A kutató-elemző gondo-latot jobbára meghatásra törekvő olcsó kis történetkékkel igyekeztek pótolni.Lelkendezés és romantikus üresjárat - ez az avatatlan historizálás vízjegye. Az idevágóműveket forgatva mintha letarolt pusztaságra tévednénk, az áltörténelmi vélekedéseksivatagaira: sehol egy tenyérnyi zöld, egy fűcsomó, egy tisztavizű forrás, egy árnyékotadó lomb, egy bokor, csak sivár, salakos felület, semmi egyéb. Az értelem nélkülöz -hetetlen fogódzóit a jelek szerint a történelem háttértényezői és a titok itt lemetszette.

Mert úgy igaz: semmiféle jelenség nem érthető meg önmagában, kiszakítva össze -függéseiből, a körülményekből, amelyek szülték, s amikkel elszakíthatatlan dinamikuskölcsönhatásban áll. Történetiség nélkül, a történelmi tények, körülmények logikai vizs-gálata nélkül nem lehetséges semmilyen történelmi jellegű esemény valósághű feltárása.Julianusék hármas keleti útja is érthetetlenné és értelmetlenné válik, ha elkülönítjükkorának drámai eseményeitől. Józan elmével nem képzelhető el, hogy Julianus és társaiazért indultak nagy megpróbáltatásokkal és áldozatokkal járó keleti útjaikra, mert valakifelütött holmiféle régi szöveget, a magyarok eleiről szóló régi históriát és az a regényesötlet támadt, jó volna felkeresni őket. Ezért történt volna a rengeteg áldozat? Légürestérben zajlott minden, mintha valahol a Holdon ment volna végbe? Háromszorosmegismétlődéssel, háromszoros emberáldozatokkal? Függetlenül mindattól, ami akkora világot mozgatta és foglalkoztatta? Ki hiszi, ki hiheti ezt?

Felelnünk kell arra a kérdésre is, miért éppen akkor, miért éppen az ezerkettőszázasévek harmadik évtizedében kerül sor a domonkosok keleti útjaira? Nem férhet kétséghozzá, hogy erre csak a történelemből meríthetünk választ. Be kell látnunk: ami történik,az a világban történik, összefüggésben áll a világ aktuális állapotával, körülményeivel,és azzal együtt válik érthetővé. Bárhogy ügyeskedjenek is némelyek: a történelmet nemlehet kirekeszteni a történelemből. A logikát, a történelmi összefüggéseket és a titkosháttértényezők vizsgálatát mellőző történetírás: fából vaskarika. Vessünk hát egy pil-lantást a kor meghatározó viszonyaira, alapeseményeire. Roppant tragédia bontakozikki a szemünk előtt, világméretű dráma, amelyet itt - tárgyunknak háttéreseményeként- csupán érintőlegesen említhetünk. Távol-keleten szerény, alig észrevehető kezdetekbőla XIII. sz. elején félelmetes folyamat indult: alig pár évtized alatt új, maga előtt mindent

74

elsöprő világhatalom jött létre, a Kínai Nagy Faltól a Kaukázusig terjedő dzsingiszkánitatár (mongol-tatár) világhatalom, amely szupernova-robbanásként terjeszkedve,népeket, birodalmakat nyelt el, az 1223. évi Kalka-menti csatában tönkreverve az oroszseregeket, már Európa kapujához érkezett. Titkos célja, mint ma már tudjuk, a hatalmasMagyarország katonai lerohanásán túl, a dzsingiszkáni végrendelet értelmében a nyugatiföldek elfoglalása a „legszélsőbb tengerig”: az Atlanti-óceánig, azaz egész Európaleigázása és birtokbavétele. És ennek a tervnek a megvalósítása csak egy tényezőn múlt:a magyarok önfeláldozásán, a kulcsfontosságú Magyarország hősies ellenállásán.

Mindez azonban az egykorúak előtt nem volt világos. Az Európát elnyeléssel, népeitmegsemmisítéssel fenyegető veszedelemről megoszlottak a vélemények. Európa rettegésés reménykedés között hányódott. Szüntelenül jöttek a menekültek és a közelgőveszedelmet, világpusztulást jelző hírek. A Magyarországra özönlő menekültek közöttpéldául három orosz herceg is akadt. Kettős dráma zajlik hát a szemünk előtt: egy külsőés egy belső, egy világméretű tragédia és egy ország - Magyarország - azzal összefüggővégletes fenyegetettsége és küszöbönálló elpusztítása. A kettős drámai cselekmény ekkormár a megvalósulás végső szakaszában van. És ekkor, ebben a vészterhes világban in-dulnak a domonkosok - az ő állításuk szerint - a régi ma gyarok felkutatására és -megtérítésére.

27.) JÁNOS PAP TITOKZATOS ORSZÁGA

Ugyanakkor tagadhatatlan tény, hogy a tömegmészárlásokról, népirtásról érkezőrémhírek mellett olyan híresztelések is lábra kaptak, hogy a nagy keleti hódító valójábana legendás János pap országának az uralkodója, maga János pap, aki majd egyesítiseregeit a nyugati seregekkel és megmenti a bűnökbe süllyedt s a szidó-keresztényhitelveket „nem szívre, csupán színre” követő nyugati világot. A váltakozó sikerrel folyókeresztes háborúkkal kapcsolatos visszaéléseknek, rémségeknek és az ezzel együtt járó,mind általánosabbá váló vallási kiábrándultságnak ebben a vészterhes korában a vezetőegyházi körök kitörő örömmel fogadták annak hírét, hogy a tatárok betörtek Perzsiába,és döntő győzelmet arattak.

Olyasféle elképzelések éledeztek ennek nyomán, hogy a kétféle kereszténység - a pápaképviselte nyugati és a legendás János pap keleti kereszténysége - kétágú, hatalmasvilágfolyamként egyesül az eretnekség és pogányság ellen a „Szentföld” felszaba -dításáért, és a kereszténység világméretű győzelméért. Mondani se kell, hogy ezért acélért minden árat készek voltak megadni. A legenda szerint élt valahol a messzeKeleten, a világ szélén egy hatalmas keresztény uralkodó, akinek csodás bőségű óriásibirodalma éppoly csodálatos, akár a bibliabéli Paradicsom, és ezt a hatalmas keresztényfejedelmet, hol Dávid királynak, hol János papnak és királynak (Johannes presbiter etrex) nevezték, országát pedig egyszerűen ,,János pap Országának”. Nos ez a dúsgazdagkirály, akinek a jogara merő smaragd, gyémántpalotája van, és tán még a csikai is drá-gakövet esznek, mintha csak azért született volna, hogy segítségére siessen a keresztesháborúk rablólovagjainak gaztetteitől elundorult, kiábrándult és meghasonlott Nyugat-nak. János pap világraszóló győzelmek után ott állt gigantikus seregével a „Szentföld”kapujában és csak az alkalmat várta, hogy átkelhessen az útját elzáró hatalmas Tigris-folyón. Ez majd visszatéríti a bódultan szétszéledni akaró nyájat és reményt nyújt a

75

csüggedezőknek. János pap országának mesebeli legendáját a keleti zsidó-kereszténykirályról, aki az egyházi vágyálmok beteljesülésére - miként ókori vallási hagyományokezt megjövendölték - fegyvert fogott a pogányok, eretnekek, máshitűek ellen, és háborútindított a világ Jehova jogara alatti egyesítéséért, az ókori héber iratokból régóta szál-longó híresztelések alapján a XII. század első felében, 1145-ben a gabalai püspök hoztamagával Szíriából, miként erről egy másik püspök, Freisingi Ottó Krónikája beszámol(Freisingi Ottó Krónikája 1143-1156/1912.). A történetünk háttértényezővel való hát-borzongató összefüggések indokolják, ha idézzük Freisingi Ottó Krónikájának idevágószakaszát:

A gabalai püspök „azt is beszélte, hogy sok évvel ezelőtt valami János király és pap,aki Perzsián és Armenián túl Kelet legszélén lakozott s népével együtt keresztény vala,persze nestoriánus, a perzsák és a médek királyait, a két Samiardusoknak nevezetttestvért, haddal megtámadta és Ebactanit, amelyről fentebb már említés történt, azonkirályoknak a székhelyét elfoglalta. Midőn a nevezett királyok a perzsák, médek és as-syrok seregeivel ellene vonultak, három napon át harcoltak, mivel mindkét fél készebbvolt inkább meghalni, mint megfutamodni; végül is a perzsák megfutamodásával a véresütközetből győzőként János pap - ugyanis így szokták őt nevezni (vagy Dávid királynak)- került ki. Ezen győzelem után - beszélte (a gabalai püspök) - a megnevezett János azonfegyveresen a jeruzsálemi egyház megsegítésére indult, amikor azonban a Tygrishez értés ott, hajói nem lévén, hadait át nem szállíthatta, útját északnak vette, a hol ez a folyó,mint értesült, télen befagy.

S miután néhány esztendeig ott időzött a fagyra várva, azonban az enyhe időjárás kö -vetkeztében éppenséggel nem érhette el célját s hogy a szokatlan éghajlat alatt seregébőlis sokakat elveszített, rákényszeredett a hazatérésre. Azt is beszélik róla, hogy a mágu-soknak, a kikről az evangélium is említést tesz, régi nemzetségéből való, s hogy ugyana-zon népek fölött uralkodik, mint amazok és oly nagy hírnévnek és bőségnek örvend, amint mondják, hogy csakis smaragd jogart használ. Atyáinak, a kik Krisztust a jászolbanimádni elmenének, példáján fellelkesülve, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy, azon-ban, a mint állítják, a fent említett okból akadályokba ütközött.” (Freisingi 1143-1156/1912, 361.).

Valójában a XII-XIII. század fantasztikus regénye volt ez, bő tápot adván az „értelemjármát” levető valótlan képzelgésre. Elgondolható, miféle zűrzavar támadt ebből. Abékés keleti országokat, köztük Khoraszánt, Korezmet s virágzó városok tucatjaitletaroló, öntözőberendezéseit megsemmisítő, milliós néptömegeket halomra gyilkoló,és Európának ugyanezt a sorsot szánó dzsingiszkáni tatárság a csodavárók vigaszává, areménytelenek vakreményévé vált. „Dzsingisz-kánt vele - a legendáshírű Dávid királlyal- azonosították. A keleti kereszténységről, János pap és Dávid király hatalmáról fél-század óta keringő hírek alapján úgy hitték, elérkezett a Szentföld megváltásának nagypillanata, mikor - a régi jóslat szerint - egy nyugati és egy keleti uralkodó meg fogja dön-teni a pogányság hatalmát. Pelagius szentföldi követ és Jakab akkoni püspök boldoganjelentették a pápának, hogy Dávid indiai király, a régóta várt szabadító megérkezettkeletről és borzasztó csapást mért a szeldzsuk hatalomra, elfoglalta Perzsiát s márközeledik a Szentföld felszabadítására. Várták, hogy - a jóslat nyugati uralkodójánakszerepében - Frigyes (német-római) császár is hadbaszálljon a török hatalom megdön-tésére.” (Hóman-Szekfű 1928-1934, II. 120.). Később ez a reménység némileg lelohadta valóságnak a fantazmagóriákkal való összeütközése során. Nem lehetett pontosan

76

tudni, mi is a helyzet. Mindenesetre ajánlatos, bölcs és fö löttébb sürgős dolognak látszotthiteles és pontos értesüléseket szerezni…A pusztulás fekete felhői már a nyugati világfölött gyülekeznek. Gondoljuk el, mindössze hat, illetve négy rövid évvel számolhatunkaz Európára törő, és Magyarországot csaknem megsemmisítő nagy tatár invázióig. Ju-lianus négy évvel a tatárjárás előtt, 1237-ben indult második útjára és 1241-ben Ma -gyarországot már megrohanták és elpusztították a tatárok. Túlzás nélkül mondhatjuk:istenverte vakság lett volna, ha a domonkosok az adott történelmi helyzetben úgy in-dulnak el a keleti felfedező útjaikra, hogy nem vesznek tudomást erről a küszöbönállóés az egész európai világot megsemmisítéssel fenyegető veszedelemről.

Ha ekként vágnak neki az útnak, úgy joggal marasztalhatnánk el őket a tökéletestörténelemi rövidlátás, történelmi vakság már-már szinte hihetetlen méretű fogya -tékosságában, s velük együtt természetesen el kellene marasztalnunk ugyanebben abűnben azokat az erőket és hatalmakat is, amelyek ezeknek a felderítő utaknak a hát-terében álltak. Egyházi rend tagjai, domonkosok lévén a végrehajtók, az őket irányítókkilétét is biztonsággal kijelölhetjük a fölöttes egyházi szervezetekben, illetve, pontosab-ban: a pápaságban.

Az irányító késztetés világos: ki kell puhatolni mindenáron, mi az igazság a „Jánospap kérdésben”, hiszen óriási a tét: a világ sorsa dőlhet el ezen. Meg kell tudni, valóbanJános pap áll-e a tatár seregek élén, és valóban a zsidó-kereszténység világgyőzelméértküzdenek? Mert ha így van, úgy feltétlenül tárgyalni és össze kell fogni velük. A háborúpersze borzalmas, az áldozatok elkerülhetetlenek, s meglehet milliós-sokmilliós em-beráldozatokról van szó. Ámde a kereszténység világgyőzelme mindent megér. A célszentesíti az eszközöket. És az áldozatokért, lelki üdvükért majd imádkozunk. Így állt ahelyzet a magyarországi domonkosok indulásakor. A történelem tehát választ ad min-denre, a legbonyolultabb rejtélyekre is, csupán valós tényeit kell felderíteni: azok bir-tokában fény derül a sötétség mezőire, lelepleződnek a százados hazugságok,köztudat-mételyező történelemhamisítások, fölszáll a köd, és egyszeriben látni kezdünkott, ahol a zavar és a megtévesztés uralkodott, mint ezúttal is a domonkos expedíciókesetében. Miért folyt hát a nagy titkolózás? Mi igaz abból, hogy a domonkosokat hazafiascélok vezették? Mi igaz abból, hogy téríteni akartak? Mi igaz abból, hogy a magyarőshazát keresték és rátaláltak az őshazára? Miért volt hétpecsétes titok Julianusék keletiutazásának valódi célja, s miért nem írhatták meg jelentésükben a domonkosok a teljesigazságot?

Könnyű átlátni, milyen következményekkel jár, ha a domonkosok nyíltan írásba fek-tetik mindazt, amit tapasztaltak kémútjai során, és beszámolójuk valahogy elkallódik,és illetéktelen kezekbe kerül. Ezt nem kockáztathatták meg. Készült hát egy olyan hitelesjelentés, a Richardus-féle, amelynek nem az volt a hivatása, hogy a történteket feltárja,hanem, hogy eltakarja. Bölcsebb volt az élőszóra, a személyes találkozásra bízni a valósá-gos beszámolót arról, mi várható s mi készül a Kelet boszorkányüstjében. Bizonyosravehetjük, hogy Julianus a pápával való személyes találkozás során a valóságnakmegfelelően és tüzetesen beszámolt a pápának mindarról, amiről a domonkosok veszé-lyes útjaik során értesülést szereztek, s ezek között a legfontosabbról, amiért keletreküldettek: a tatárok kilétéről, háborús terveiről, terjeszkedéséről és a kereszténységhezvaló viszonyáról, arról, hogy azonos-e a tatár hatalom János pap országával.

Az sem lehet kétséges, hogy Julianus rendkívüli fontosságú beszámolóját a Vatikán-ban feljegyezték. Ez elkerülhetetlen volt, tekintve, hogy a magyarországi domonkosok

77

útjainak ebbe a beszámolóba sűrített létfontosságú tényei nem enyészhettek el a szavakkimondásának pillanatában, hiszen ezek a tények voltak hivatottak eldönteni IX.Gergely pápának az Európa szíve felé törő tatárokkal kapcsolatos politikáját. Julianusélőszóban elmondott, tollba mondott létfontosságú beszámolója azonban legnagyobbsajnálatunkra és kárunkra elsüllyedt a vatikáni levéltárban, máig is hozzáférhetetlenül,fennmaradt viszont a köztudatot mindmáig megtévesztő, téves képzelgésekben nyo -morító hamis jelentés.

Tekintsünk el itt annak mérlegelésétől, milyen szerepet játszott ebben a titkolózásbana történelmi kényszer, amely sokszor úgyszólván ellehetetleníti a nyíltságot, a nyílteljárások alkalmazását. A történet vizsgálójaként, a közérdek képviselőjeként taglalvánazonban az eseményeket, azt a felbecsülhetetlen szellemi kárt kell itt felemlítenünk, amie tényelködösítő kétszínű játék során a magyarság és az emberiség nemzedékeinekelméjét érte annak a hatalmi titkolózásnak a révén, amely kirekeszti a népet, a nemzetet,az emberi sokaságot az igazság megismeréséből, és szellemileg vakvágányra tereli,alárendelt szerepbe, tehetetlenségbe kényszeríti a néptömegeket, nemzeteket, orszá-gokat az őket érintő, és saját sorsuk alakulását meghatározó tényezők megismerésébenés megítélésben. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a zsidó-keresz ténység sosem feled-kezett meg arról, hogy csak a legirgalmatlanabb évtizedes küzdelmek árán, idegen fegy -veres hatalmak segítségével sikerült a magyarságra erőltetnie a krisztusi kényszerhitet,s a magyar nép századokig újra meg újra felkelt a nyakára préselt idegen szellemi és ha -talmi iga ellen. Ez a történelmi oka annak, hogy a pápai szék - de a „római kereszténység”hazai intézményeinek vezetői és a főpapság is - mindvégig ellenérzéssel, sötét gya -nakvással figyelte és elítélte a magyar önvédelem megnyilvánulásait, így hát ezúttal semokozott a pápának semmi gondot a tatár támadás ütközőpontjában álló magyarságtájékoztatásának elmulasztása. Megszokott jelenség, hogy a pápák átnyúlnak a magyarkirály feje fölött, és helyette intézkednek. Mi több, a királyt állandóan dorgálják, utasít-gatják még a pápai nunciusok is. Újra meg újra viszálykodás robban ki a király és apüspökök között, mivel a pápa az egyháznagyokra, püspökökre bízza a király kézben-tartását s azok úgy gondolják, a király fölött állnak és királyabbak a királynál. Jellemző,hogy a magyar püspökök még a király és az ország kiátkozásának, törvényen kívülhelyezésének jogát is megkapják. Élnek is vele. (Mint tudjuk, a kiátkozottat, az egyháziátok alá vetettet akárki megtámadhatta, megölhette - még jutalmat is kaphatott érte:szabad préda volt.) II. Endrét két ízben átkozták ki saját püspökei, s nem egy Árpád-házi királyunk elvérzett ebben a tusakodásban. Segítséget az ország nemigen várhatott.

28.) SZÖVETSÉGKÖTÉS „JÁNOS PAP ORSZÁGÁVAL”

Itt kissé előreszaladva, a teljesebb bemutatás kedvéért, ki kell térnünk egy némilegkésőbbi, de szorosan tárgyunkhoz tartozó fejleményre. Pár évvel azután, hogy a tatárroham megtört a magára hagyott Magyarország emberfeletti ellenállásán, amibe kishíján belepusztult, s ami nélkül Európát elsöpri a tatár áradat, Andreas Lonjumel, ahírneves francia tudós nagy útra indult IX. Lajos francia király (Szent Lajos)kíséretében: 1248. szeptember 17-én érkeztek Ciprus szigetére. 1248. dec. 14-én négy-tagú tatár küldöttség köt ki a szigeten. Hat nap múltán, tehát 1248. dec. 20-án Nicosiavárosában fogadja a tatár követséget a király. Azok átadják Güjük nagykán levelét. Lon-

78

jumel, a tudós tolmács fordítja a királynak a perzsa nyelven írt levelet, s a királyálmélkodva hallja, mit üzen neki a minden mongoltatárok nagykánja, nevezetesen: nemidegenkedik a keresztény tanoktól, ellenkezőleg, kész hadseregével is fellépni akeresztény érdekekért. A követek élőszóval is megerősítik a levélben foglaltakat: Güjüknagykán barátjának, testvérének tekinti IX. Lajost, rövidesen ő maga is áttér népévelegyütt a keresztény hitre, s ennek bizonyságaként hamarosan megszállja a kalifákfővárosát, Bagdadot, és onnan Egyiptom ellen irányítja seregeit. Güjük kán üzenete apápa, a nyugati kereszténység és egyúttal IX. Lajos titkos vágyait, álmait fejezi ki, ésazok teljesülését ígéri: a kereszténység törekvéseinek útjában álló gyűlölt mamelukokuralmának megdöntését, a Szentföld meghódítását, s egyben a kereszténység nagy -arányú közel-keleti térnyerését. IX. Lajos Güjük kán levelének, illetve a tatár követségáltal élőszóban közöltek hatására elhatározza, hogy szövetségre lép a tatár nagykán-nal. A király és kísérete valósággal örömmámorban úszik. A nesztoriánusokról, a keletinesztoriánus keresztény birodalomról régóta szállongó mendemondák egyszeribenhatározott alakot öltenek, történelmi közelségbe kerülnek s úgy tetszik, megvalósulnak.

A tatár nagykán áttérése és a tatár világbirodalom kereszténnyé válása óriási távla-tokat nyit a nyugati kereszténység és a keresztény királyságok előtt: a kereszténységugrásszerű óriási arányú kiterjesztését Ázsia kétharmadára a Csendes-óceántól az In-diai-óceánig. Vagyis abban reménykedtek, hogy megérik a keresztény világ, a nyugatikereszténység és a nesztorianizmus szerencsés egyesítését, továbbá a keresztes háborúkcéljának messzemenő megvalósulását, a Szentföld felszabadítását a „hitetlenek” jármaalól és a mamelukok hatalmának szétzúzását.

A hiú remények, a nagy tervek azonban füstként oszlottak szerte a János papországáról szőtt álmokkal egyetemben. Mindez, úgy véljük, élesen rávilágít a mindenkiszeme elől gondosan elrejtett háttértényezőkre, a háttérben folyó titkos tárgyalásokraés mesterkedésekre, mi több, tán még a reményeiben megcsalatott IV. Béla király keserűkifakadásának háttér-okaira is, aki így foglalta össze tatárjáráskori megcsalatottságát,magárahagyottságát: „segítség nem jött, csak szavak.”

Mindezek a jelek arra mutatnak, hogy a domonkosokat kémkedés céljából küldtékkeletre: a tatárok készülődéseit kellett kikémlelniük - a keleti magyarok felkutatása ésmegtérítése csupán ürügy volt, semmi egyéb. Tökéletesen érthetővé és világossá válná-nak ily módon az érthetetlennek és megoldhatatlannak tetsző bonyodalmak. Választ ka-punk rá, miért került sor éppen ekkor, egy készülő világkataklizma szakadékánakperemén ezekre a felderítő utakra, s miért voltak ezek az utak sürgősek és halaszthatat-lanok. De fény derül arra is, mi állt a domonkosok emberfeletti erőfeszítéseinek hát-terében, s miért vállalták az iszonyú gyötrelmeket és életüket kockára vetve, még a haláltis. Vagyis: maga a történelem ad választ a felmerült kérdésekre. A mi feladatunk csupánarra szorítkozik, hogy feltárjuk a történelem tényeit.

Mindez tán azt is érthetővé teszi, miért kell elmarasztalnunk és vaskos hibánakminősítenünk azt a fajta történetírást, amelyik hátat fordít a történelem mozga -tóerőinek, háttértényezőinek, ekképpen is tanúsítván, miszerint ellen-történetírás, el-lentudomány. Sajnos, ebben az alapvető betegségben szenved hivatalos históriánk.Bármilyen elképesztő s bármennyire paradoxonnak hangzik is, de így igaz: ellen-történészeink hátat fordítanak a történelemnek, s vizsgálati tárgyukat elszigetelik a vizs-gálati tárgytól, annak mélyebb, valós, meghatározó összefüggéseitől. Minden bizonnyalez históriai megrekedtségünk egyik fő oka.

79

29.) A SZELLEMI KÁRTÉTELEK SZÁMBAVÉTELE

Meghamisítottak egy jelentést, a valóságot eltakarták, és a hamisat tették közzé: ma -gyarok nemzedékei estek szellemileg áldozatául a megtévesztésnek, amely még számosmás területen is folyt és folyik, elég felütni a Volga-menti „őshazáról” szóló mai irodal-mat, a visszataszító, ajnározó, gondolattalan nyálzást, ami ma is érvényesül ebben akérdésben.

Tudomásul vesszük, természetesen, hogy kényszerhelyzetben cselekedtek, magasegyházpolitikai, világpolitikai érdek vitte rá őket a sanda torzításra, kényszer folytánrendelte el a pápa is az ügy titokban való lebonyolítását, mégis, ha felmentést, erkölcsi-eszmei felmentést adnánk a hamisítás tényét kimerítő mellébeszélésért, félrevezetésért,mi magunk is a cél szentesíti az esz közt sátáni csapdájába, erkölcsi zsákutcájába téved-nénk. És - ami tán még súlyosabb - megfeledkeznénk azokról a mindmáig ható éspusztító és mindezideig feltáratlan eszmei kártételekről, amelyek a julianusi tény-hamisítás révén az összmagyarság szellemiségét, gondolkodását, történelmi ítélkezésétés tájékozódását érték. Mert a julianusi hazugság a nemzeti önmegítélés egyik legfőbbtárgyában, az őshaza kérdésében zavarta meg és vezette félre háromnegyed évezrednyiroppant időtartamra a magyarságot, s egyik pusztító ütegévé vált. Szabó Dezső szavávalszólva - annak a „szellemi tatárjárás”-nak, amely önmaga igaz mivoltából akarja kifor-gatni immár egy évezrede a nemzetet.

Mert a XIII. századi domonkosok hamis jelentése vált alapjává annak a rögeszméshisztériának, amely a történelmi tények ellenére, mindennek ellenére, jószerint már-már háborodott makacssággal odakünt keresi a magyarok őshazáját. És végső fokon ezaz ártatlanság mezében tetszelgő szellemi bűntett vált az alapjává a hajdan világbíró ésősi múltú szkíta-magyarság északi néptöredékekkel való rokonításának, sőt ere-deztetésének. Elegendő bizonyítékul erre az ún. baskír-kérdés. Julianus a felvezető. Ővezeti fel társait - és nyomukban a magyar őshazakutatókat - a történemi hagyo -mányainkkal összhangban álló délről, a Pontusi-tenger déli partvidékéről a messzi észa-kon rejtező baskírokig, s helyezi el ott a nem létező Magna Hungáriát. Az ő jelentéseszolgáltat ürügyet a későbbi keletkutatóknak, Plano Carpininek, Benedictus Polonius-nak, Wilhelm Rubruknak - egyikük sem járt Baskíriában és magyarul sem tudott -, hogya baskírokat a magyarokkal azonosítsák. S hasztalan viharzanak tova háborultévszázadok - újra meg újra felkísért a baskír-magyar azonosság és a Baskír - Magyarőshaza kérdése. A lényeg: kívül keresni, és északon keresni a magyar őshazát, bárhol,észak bármely zugában. Julianus mutatja az irányt. Nyomában tiprat Aeneas Sylvius,Sajnovics meg az egész finnugoros csapat. Fő elvük: megtagadni a szkíta-hun jelleget,eredetet. Ahány csip-csup északi nép, permiek, lappok, csúdok, cseremiszek, baskírok,bahmatyirok, ujgurok, vogulok, Julianus nyomán valamennyivel összeboronálták amagyart.

Mert a külső őshaza kutatása, bármilyen furcsa is ez, a szabadságharc leverése után,a Bach-korszak sötétjében vett új lendületet, noha a julianusi üszök, s vele az őshaza is-meretlenségének sajgása időnkint azelőtt is fel-felizzott. Nem lehetett napirendre térniefölött. A nemzet ezernyi bajában fel-felködlött az őshaza kérdése. Több mint kétévszázaddal a domonkosok útjai után Hunyadi Mátyás király tett sikertelen kísérletet akeleti magyarok felkutatására. A következő kísérlet időpontja 1627. Bethlen Gábor,Erdély fejedelme küldi bizalmas hívét, Sövényházy Dániel fiát Keletre, a mesés Indiák

80

felé. Újabb két évszázad viharzik tova. És 1819-ben Körösi Csoma Sándor indul el aSzékelyföldről szegényes motyójával gyalogszerrel és pénztelenül Keletre, Indiába és -tudományos érdemei folytán - a világhír felé. Nyomában nemsokára mások is indulnak.Egymásután kerekednek fel és indulnak kelet felé a legnemesebb szándékú kutatók:Decsy Sámuel, aki a Kaukázus népeit kereste fel, Ógyallai Besse János, Stein Aurél, Re -guly Antal, Vámbéry Ármin és más érdemes kutatók, azzal a késztetéssel és elszánással,hogy tisztázódjék végre, akárhogyan is, az őshaza kérdése. Egyiptomtól a Sarkvidékig,a Távol-keletig, a Nagy Kínai Faltól Mezopotámiáig valósággal feltérképeznek mindeneshetőséget. Az eredmény, bármilyen jelentős tudományos eredmények születtek ennekkapcsán, a magyar „őshaza” szempontjából nézve úgyszólván semmi. Nem találták mega magyarok „őshazáját”. Sehol a külső „őshaza”, sehol a keleten maradt magyarok. Isméta csőd, a külső őshazakutatás csődje.

Mégis, mintha éppen ekkortájt megbolydulna a historikusok tábora. Harsányhírveréssel, hivatalos támogatással, állami pénzen, dühöngő akarással bontakozik ki azújfajta, merőben más indíttatású őshazakeresés, tekintve, hogy az újdonsült lendületmár a Bach-kori új elképzelésekből táplálkozik, s a „kutatók” immár nem a megtagadottszkíta-hun ősöket és nem az ősi Keleti Szkítiát, hanem a finnugor őshazát szeretnékfeltalálni. Finnugor őshaza kell a hivatalos vonalnak, a nemzetközi háttérerőknek. Definnugorul beszélő ősmagyarokból mindmáig egyet sem találtak.

Befejezésül tárgyunkhoz illően, s hálaadásunk és tiszteletünk jeléül hadd álljon itt amagyar őstörténet-kutatás vértanúinak emlékeként: Kőrösi Csoma Sándor, ÓgyallaiBesse János, Luká csy Kristóf, Ipolyi Arnold, Horvát István, Aczél József, szentkatolnaiBálint Gábor, Pongrácz Sándor, Fischer Károly Antal, Podhorszky Lajos és Csőke Sándorneve.

81

IRODALOMJEGYZÉK

Anonymus 1200 k./1975. Gesta Hungarorum. Ford.: Pais Dezső. Budapest. (Hasonmáskiadás)

Bendefy László 1936. Az ismeretlen Julianus. Budapest.Bendefy László 1943. Magna Hungaria és a Liber Censuum. Budapest.Bíborbanszületett Konstantin 952/1950. A birodalom kormányzása. Budapest.Fehér M. Jenő 1967. Középkori magyar inkvizíció. Buenos Aires.Freisingi Ottó krónikája 1143-1156/1912. Szerk.: Gombos Ferenc Albin. Budapest.Grandpierre K. Endre 1990. Aranykincsek hulltak a Hargitára. A magyarok eredete a

Tárih-i Üngürüsz tükrében. Budapest. Grandpierre K. Endre 1991. Királygyilkosságok. Hogyan haltak meg a magyar királyok?

Budapest. Grandpierre K. Endre - Grandpierre Attila 2006. Atilla és a hunok. A szkíta-hun-magyar

folytonosság. Budapest.Hóman Bálint - Szekfű Gyula 1928-1934. Magyar Történet II. Budapest.Kézai Simon 1283 k./1984. A magyarok viselt dolgai. A magyar középkor irodalma. Bu-

dapest.Lóskay Bekény 1863. A nemzeti irodalom és müveltség története - a legrégibb időktől -

a mohácsi vészig. Pest.Makkai László - Mezei László 1960. Árpád-kori és Anjou-kori levelek. Budapest.Magyar Anonymus. 1200 k./1926. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok

cselekedeteiről. Ford.: Pais Dezső. Budapest.Montesquieu 1734/1975. A rómaiak nagysága és hanyatlása. Ford.: Szávai János. Bu-

dapest.Napkelet felfedezése - Julianus, Plano Carpini és Rubruk útijelentései. 1965. Budapest.Polybius i.e. 146/1889. The histories of Polybius II. London.Somogyi Cs. Sándor 1826. Dentu mogerek, vagy a’ Magyaroknak Ős-elei. Buda.Terdzsüman, Mahmúd 906/1988. A Magyarok Története. Tárih-i Üngürüsz. Ford.:

Blaskovics József. Budapest.Thúry József 1988. A magyarok eredete, őshazája és vándorlása. San Francisco. (Ha-

sonmás kiadás)Vámbéry Ármin 1882. A magyarok eredete. Budapest.

82

TÖRTÉNELMÜNK KÖZPONTI TITKAI

3.

MIÓTA ÉL NEMZET E HAZÁN?

„Természeti jogainktól annyira elesénk,és annyira süllyednénk-e a szégyenek közé már,hogy végképeni elkorcsosulásunktól minerőnk,saját életünk többé nem óvhat,s csak öröki rabszolgaság által kerülhetjük ki a halált?Igen; szinte ennyire jutánk,szinte ily mélyre sülyedénk,ne csaljuk magunkat Hazafiak;s létünk inkább csak papirosra van irva latán nyelven,mintsem hogy valódi életet élnénk az élő nemzetek sorában.” (Széchenyi 1835/1985, 82-83.)

„A történeti munkákbanaz igazságnak kell főszerepet játszania.Valóban, magam írtam le egyik munkámban valahol,hogy „miként az egész test tehetetlenné válik,ha elveszti szeme világát, ugyanígy a történetírásból is haszontalan mese marad,ha az igazságot eltávolitjuk belőle.”Két fajtáját említettük a hazugságnak:az egyik tudatlanságból fakad, a másik szándékos.Azt, aki tudatlanságból nem mond igazat,megilleti az elnézés.Azoknak azonban, akik szándékosan hazudnak,nem szabad megbocsátanunk." (Polybius i.e. 146/1889, 90.)

„Dio helyesen jegyzi meg,hogy a császárok kora ótanehezebbé vált a történetírók dolga, mivel minden titokban folyt;(...) megtudni csak azt lehetett,amit a zsarnok őrültsége és arcátlanságanyilvánosságra juttatni engedett,vagy amit maguk a történetírók kikövetkeztettek.” (Montesquieu 1734/1975, 126.)

„Valamely új vagy vitás elv meghatározásáhozegyetlen alaposan feltárt esetet tanulságosabbtíz más, csupán futólag érintett eseménynél.” (Clausewitz 1961, 179.)

84

FOHÁSZ

Itt az ideje, eljött az ideje,hogy az ezredéve mételyezett,ősi népfelségjogaiból kiforgatott magyarságmegvívja a maga mindenirányúbékés, de hajthatatlan, legyűrhetetlenjogi, közéleti, erkölcsi, szellemi szabadságharcátminden rontó, ártó erővel szemben.A magyarság idegen kézre vetettsokmilliós tömegein,a magyar nép eleven testének élő szent tagjaina legvandálabb idegenné kényszerítő önkény tipor.A belső elnyomás, a népfelségjog megcsúfolásaés a nép kirablása, nyomora is tetőpontra ért.Ha élni akarunk, nem várhatunk tovább.A felső rétegek végletesen megromlottak.Szellemi szemét, hazugság, történelemhamisítászuhog mindenfelől otthonainkra.Tetőződött a romlás, árulás.Ha élni akarunk, nem várhatunk tovább.Új, igaz fények gyúlásának ideje jött el.A nemzet megújulása nem halasztható tovább!

1.) MAGYAR ŐSHAZÁK A VILÁG MINDEN TÁJÁN

Háromnegyed évezred során a teljes és tökéletes eredménytelenség bebizonyította amagyar őshazakutatás csődjét (l. 2. fejezet, 51-82.) Alapvetően hibás az a szemlélet,amely a magyarságot eleve nem-magyaroktól akarja eredeztetni, amely őshazánkat min-denhol, csak nem a magyar Kárpát-medencében igyekszik megtalálni. Nincs ugyaniskizárva, hogy őshazánk éppen az a terület, ahol történelmi ismereteink kezdete óta élünk- sőt, történelmi hagyományunk alapján elsősorban éppen ez a terület, a Kárpát-medence jöhet szóba a magyarság őshazájául.

Illik ránk az erdélyi szólásmondás: „A szász a lován ül és keresi.” Lovunkkal körbe-körbe forogva kerestük, hol lehet a lovunk - őshazánkból körbe-körbe kutatva kerestük,hol lehet az őshazánk. Alátámasztják-e mindezt történelmi bizonyítékok? Mielőtt ezekismertetésébe fognánk, lezárásul át kell tekintenünk, ha leltárszerűen is, s távolról semteljességre törekedve, a gyanúba vett és felfedezni vélt magyar „őshazákat”. Aki némilegis töprengve tekinti át felsorolásunkat, abban alighanem felrémlik az érzés, minthaholmi félvakon végzett roppant találgatósdit szemlélne.

Nagy Baskíria, Baskíria ufai és orenburgi része, Ob folyam partvidéke, Irtiszpartvidéke, Szibéria, Közép-Ázsia, Mongólia, Belső-Kína, Ujgúria, Kelet-Turkesztán,Tatárok földje, Isim-Tobol környéke, Terek és Káma folyók köze, Káma-Bjelaja, Bjelaja-Csuszovája, Kaukázus, Transzkaukázus, Ural hegység keleti oldala, Altaj-hegység, Nyu-gat-Szibéria jeges tundravidéke, Káspi-tó és Ural-hegység köze, Baraba-pusztaság,

85

Lapponia, Kis-Bucharia vagy Turfan, Pecsora vidéke, Dzsungária, Kazária Továbbá: Dontorkolata, Don-tő, Dentü-moger, Levédia, Etelkuzu, Maotisz.

Mindezekhez járulnak még az alábbiak: mezopotámiai őshaza, boldog-arábiaiőshaza, iráni-perzsiai őshaza, szumeriai őshaza, föníciai őshaza, parthiai őshaza, kínaiőshaza, indiai őshaza, egyiptomi őshaza, észak-afrikai őshazák, karthágói őshaza,mexikói őshaza, perui őshaza, csendes-óceáni őshaza (Mu). Lehet választani!

Miért rejtenénk véka alá? Mindebben - kivált a finnugoros őshazák kutatásában - azoroszlánrész a hivatalos „szaktudósoké”, a csalhatatlanság igényével fellépő, és semmi-lyen kritikát nem tűrő hivatalos „finnugoros szaktudományé”. Ez az a „sziklaszilárd szak -tudományos alap”, amelyre hivatalos vélekedések szerint „bátran lehet építeni”, samelyhez a kétely leghalványabb árnyéka sem tapadhat.

2.) NACIONALIZMUSRÓL ÉS TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁSRÓL

A történelem titkos háttérfolyamatainak és a történelem igaz valóságának feltárásáratörekvő történetvizsgáló számára semmi sincs gyűlöletesebb, mint a történelem nemzetielfogultságoktól terhes csűrés-csavarása, irányzatos, sovén eltorzítása és meghamisítása,hiszen törekvéseinek útjában éppen ez áll sötét ködfalként, és igazságfeltáró erőfeszítéseiszükségszerűen annak lerombolására irányulnak. A történelemhamisítás a világmegtévesztésére, megvakítására irányul, és a legsötétebb erők szolgálatában áll, azoknakszolgálatában, akik a históriát, az élet tanítómesterét a nemzetek, népek nagymegtévesztőjévé, az emberiség emlékezetének kifordítójává, megrontóivá akarják tenni,s ami még ennél is rosszabb, az emberiség ellen elkövetett vagy elkövetni szándékozottgaztetteik, bűncselekményeik, jogtalan területfoglalásaik, agressziós múltbeli ésjövőbeni támadásaik igazolására akarják felhasználni. Világosan kell látnunk: atörténelemhamisítás annak a két romboló világerőnek az előretolt éke, amely időrőlidőre fölforgatja a világ rendjét, a nemzetek, országok történelmileg kialakult egyen -súlyát, és a mások felségterületeire, gazdagságára éhes agresszív hatalmi erőket sza -badítja rá az emberiségre. Ezért fogalmaztunk egy régebbi munkánkban úgy, hogy „Atörténelemhamisítás műhelyei - az emberiség vesztőhelyei” (l. Grandpierre K.1993/2008). Ennek a két egymásba fonódó, egymást kiegészítő erőnek - a történelem -hamisításnak és a háborúkat szülő agressziónak - politikai-ideológiai megnyilvánulásaa nacionalizmus, az a fogalom, amellyel baljós, vészterhes századunkban alegszemérmetlenebbül visszaéltek a szellemi méregkeverésben érdekelt erők, azok azerők, amelyek az újsütetű világhódítás tébolyában a történelem ezredévei során kialakultnemzeteket akarnák felmorzsolni.

Mindebből az is világos, hogy a nacionalizmus elválaszthatatlan ikertestvérétől, amások területére éhes, támadó agresszivitástól. A terjeszkedésre, hódításra sóvárgónépek jellegzetes, elidegeníthetetlen tulajdonsága ez. Következésképp: az a nép,amelytől idegen a terjeszkedés, hódítás tébolya - nem lehet nacionalista.

Történelmének évezredes távlatai tanúsítják, hogy Magyarország, illetve a szkíta -magyar nemzet nem tartozik a terjeszkedés lázától megszállt népek, országok közé. MárXenophón (i.e. 444. körül) is erről tudósit: „A scytha (...) nem képes más népre kiter-jeszteni uralmát, hanem megelégszik, ha saját népének ura marad.” (Xenophón i.e. 444k./1979, 10.). A X. században, mikor katonai ellenfél nélkül állt Európában, és Európa

86

nagy részét, vagy akár az egész Európát elfoglalhatta-megszállhatta volna, sikeres tá-madó hadjáratai ellenére sem foglalt el egyetlen területet. Hatalma nemsokára megtört,és utóbbi évezredes története a terjeszkedéssel éppen ellenkezőleg, Magyarország és amagyar nép szakadatlan területfogyását tanúsítja, vagyis a terjeszkedő agresszív na-cionalizmusnak éppen az ellenkezőjét, azt, hogy területvesztést területvesztés követett,azt, hogy ez a nép, ez az ország a terjeszkedő, területragadozó népek évezredes áldozata,célpontja. Magyarország soha egy talpalatnyi területet sem ragadozott el sem fegyvereserőszakkal, se bármilyen más mondvacsinált ürüggyel szomszédaitól, sem a valach-ru-minoktól, sem a szlovákoktól, sem a szerbektől, sem az osztrákoktól. Fordítva azonbanez a legszörnyűbb mértékben érvényesült. Mindez kiáltó, tagadhatatlan történelmi tény.Mi következik mindebből?

Könnyű belátni: akit - bármilyen úton-módon, bármilyen ürüggyel - megraboltak,akit ősi birtokjogából kiforgattak, azzal igazságtalanság történt. Törvényszerű hát, hogya jogsérelmet szenvedő, bárki és bármi is legyen az, magányos személy, nemzet vagyország, igazságért kiált, hiszen csak az erkölcsi világrendet biztosító törvénytől remélhetielszenvedett sérelmének helyreigazítását, jóvátételét, igazságának érvényesítését. Vagyisa területi agresszió áldozata, a területvesztő nép vagy ország, minden idegszálávalóhatatlanul az igazsághoz, a történelmi igazsághoz kötődik, az lévén elemi érdeke. (Em-lékezzünk itt a sok évtizedes „Igazságot Magyarországnak!” mozgalomra.) A te -rületvesztő nép szükségszerűen és elkerülhetetlenül csak ellenérdekelt lehet atörténelemhamisításban, vagyis nem lehet más, mint a történelemhamisítás ellensége,tekintve, hogy a történelmi igazság felderítése elsőrendű érdeke.

Így vagyunk mi ezzel, magyarok, károsultjai terjeszkedő agresszív népek ostromának,és ellenünk irányuló, megtévesztésre épülő világ-összeesküvéseknek. Elhatároljuk ma-gunkat minden soviniszta gőgtől és történelemkozmetikázástól, oktalan és visszatetszőnemzeti nagyzolástól, történelemtorzítástól. Mindez azonban távolról sem jelenti-jelent -heti azt, hogy holmiféle történelmi koldusköpönyeget terítsünk magunkra, és eltagadjukmúltunknak azokat a történelmi tényeit, amik mellettünk szólnak és számunkraelőnyösek. A teljes igazsághoz éppúgy hozzátartozik a kedvező, mint a kedvezőtlen. Azegyetlen szempont csak az lehet: kellően megalapozott-e az állítás, a tény ahhoz, hogyigaznak tekinthessük. Az igazságot még akkor is el kell fogadni, ha az a ma -gyarságnak kedvez.

Való igaz, a történelemhamisítás és az ezzel összefüggő nemzeti nagyzolás elhara-pódzása, dicstelen múltú vagy múlttalan népek ősmúlt-koholása, akárcsak a nagy lélek-számú népek gőgje a kisebb nemzetekkel szemben, olyan helyzetet teremtett, hogyhabármelyik közülük, történelmi tények bármilyen mennyiségű és alátámasztottságú bi-zonyossága szerint régidőkből eredezteti származását, rásütik, hogy nacionalistaelfogultságának megnyilatkozása ez. S ezt annál inkább megtehetik, mivel valóban rop-pant propaganda-hangerővel szól a történelemhamisítók kórusa, így hát az alaposmunkával feltárt bizonyítékokat minden további vizsgálat, cáfolat nélkül a történelem -hamisításokkal egynek veszik, egybekavarva az igazat a hamissal. Ekként jön létre az asajátos helyzet, hogy cégéres hazudozók között a tisztességes embert hazugnak bé-lyegzik, ha tisztességes őseit tisztességesnek mondja, s azt vágják a szemébe, hogy ahazugokat utánozza, velük kell versenyre a hazudozásban, vagyis versenyt üvölt a farka-sokkal.

De a tömérdek felfedezni vélt magyar „őshazára” visszatérve: mindez távolról sem a

87

nemlétező „magyar nacionalizmus” terméke. Épp ellenkezőleg: a magyar léleknek abbóla meghasonlottságából, kifelé fordulásából fakad, amelybe a magyarságot az ország „ke -reszténységre térítés”-nek álcázott X-XI. századi titkos katonai megszállása, idegenhatalmi és szellemi iga alá vetése kényszerítette, s amelyet még tovább fokozott az anemzet- és világmegtévesztés, amelybe a XIII. századi domonkosok keleti kémakcióitaszították ebben a kérdésben a magyarságot, elhitetvén vele, hogy kívül kell keresnieaz őshazát (l. 2. fejezet, 51-82.) A magyarság ezáltal mintegy rá lett állítva erre a hamisszellemi vakvágányra, a külső őshaza keresésére. Könnyű belátni, hogy ez háromnegyedévezreden át milyen mérhetetlen károkat okozott.

A „magyar nacionalizmusról” még annyit feltétlenül itt is el kell mondani, hogy a haj -dan hatalmas magyarságból már X. századi orvmegszállásakor, idegen szellemi iga alávetésekor minden lehető eszközzel igyekeztek kiölni a nemzetek létének megőrzéséhezegyszerűen nélkülözhetetlen nemzeti érzést, a nemzeti összetartozás érzését, azt azérzést, amelynek hiánya teljesen egyértelmű az immunreakció hiányával (épp ezért tá-madják a nemzeti érzést „nacionalizmus” vádjával azok, akik fel akarják bomlasztani anemzeteket). Ekként vált Magyarország olyan országgá, a magyarság pedig olyannemzetté, amely a maga kifelé-fordultságában azoknak a beszivárgó nemzeteknek válteldorádójává, amelyek aztán egy világ-összeesküvés lehetőségeit kihasználva szétmar-cangolták Európa legősibb országát és nemzetét.

Hozzá kell tennünk azonban fentiekhez, hogy a Kárpát-medencén kívüli „őshazák”népszerűségéhez egyéb tényezők is hozzájárultak. Így például a szkítamagyarságősidőkben bekövetkezett két ágra válásának ténye: Nimród népe, a Tárih-i-Üngürüszőskrónikánk tanúsága szerint, az őshazából, a Kárpát-medencéből került Közép-Ázsiába.Az utolsó jégkorszak utáni évezredekben, Nimród és Magóg korában létrejött a roppantlélekszámú szkítamagyarságnak egy mozgó katonai szárnya, amely - óriásiművelődéspolitikai hivatást is teljesítve - mindújra visszahódította az őseinek sírjaitőrző eurázsiai síkság térségeit. Mégis a szkítaság létének alapja mindenkor az a Kárpát-medencében őshonos népesség volt, amely az ősidőktől napjainkig folyamatosan itt éltközponti ős-szűlőhelyén, a Duna-medencében, és a Kárpátok őserdőkkel borítotttérségét szorgos munkájával kultúr-tájjá emelte. Így hát, mindezek folytán a magyarság-nak valamilyen nyoma, nyomeleme a földkerekség különböző területein többé-kevésbéfennmaradt, úgy, hogy ez még napjaikban is kimutatható.

Efféle nyelvi vagy helytörténeti nyomelemek alapján azonban kisütni, hogy itt is, megott is megtalálták a külső magyar őshazát, felületes és megalapozatlan, némileg olyan,mintha egy ember szülőházának minősítenénk mindazokat a helyeket, ahol valaha ismegfordult.

3.) AMI VOLT - ELTŰNT, AMI NEM LÉTEZETT - FELTŰNT

Már a Mi az igazság az árpádi bejövetel körül? c. fejezetben (l. 1. fejezet, 17-50.)foglalkoztunk az itt lakó népek kérdésével. Ezúttal, fontos kiegészítésként, a kincstáritörténetírásunkban elharapódzott szemfényvesztői hamisítási módszerekre szeretnénkrámutatni, ahogy az utcai népbecsapás, az „itt a piros, hol a piros?” mintájára eltüntettékaz árpádi bejövetelkor valóban itt élt magyar népeket, hogy szlávokat állítsanak ahelyükbe. Makacsul azon erősködnek, hogy szláv népek éltek itt a „honfoglalás” előtt.

88

Így volt-e valóban? A tárgyilagosság megköveteli, hogy elismerjük, valóban éltek itt szlá-vok. De kicsodák? És mióta? Miként kerültek ide és milyen részét tették ki a hazainépességnek?

Vegyük sorra. Kétségtelenül éltek itt bizonyos bizánci-bolgárszláv katonai egységek,akik az avar birodalom szétzúzását követő hatalmi űrt kihasználva behatoltak azországba és átmeneti vazallus fejedelemségeket létesítettek. Magukkal hozták ter-mészetesen kísérő személyzetüket, így került hazánkba a jelentéktelen számú blak(=b-l-k, azaz: b-a-l-k-án-i). Mit tettek mindezekkel hivatalosaink? A bolgárszláv ka-tonákról egyszerűen „megfeledkeztek”, vagyis azok eltűntek a kincstáriak bűvész -kalapjában. A jelentéktelen számú blakokból „őslakós oláhokat”, sőt már „románokat”koholt össze belső, magyarellenes történelemhamisításuk. Önmagában azonban ez mégkevés volt az itt lakó szlávok mítoszának megteremtéséhez. Így hát a semmiből kellettkoholni itt élő szlávokat.

„A honfoglaló magyarság szlávokat talált a Duna-medencében mindenfelé, a Bala-tontól Erdélyig. A szlávok mellett alig jöttek számba az alföldi avar (vagy esetleg más)töredékek.” - írja Kosáry Domokos, az a férfiú, aki méltónak találtatott az akadémiai el-nöki tisztség betöltésére (Kosáry 1991, 14.). Vagyis e tudományos úr szerint az itt élőszlávokhoz mérten jelentéktelen semmiség volt nemcsak az avarság, de a székely népis, valamennyi bizonyíthatóan itt élt szkítamagyar néppel együttvéve.

Nem hagyható szó nélkül, hogy ez a könyv - Magyarország története az őskortól aszatmári békéig. A gimnáziumok VII., a líceumok és gazdasági iskolák III. osztályaszámára -, amely telítve van hasonló, sőt ennél cifrább „tudományos” megállapításokkal,miként fentiekből is kitetszik: tankönyvnek készült a magyar ifjúság számára. S nehogyvalamiképpen átmenetileg is nélkülözzék, az 1945-ös első kiadást 1991-ben hasonmáskiadásban az 1000 éves a magyarországi iskola alapítvány újra közrebocsátotta, te -kintve, hogy azt, miként méltatója Kardos József írja: „Ma használhatják az általánosiskolákban tanítók és a középiskolák - gimnáziumok, szakközépiskolák - diákjai éstanárai is. Nem a közelmúltban kiadott tantervek és ún. törzsanyag előírásait követinyomon Kosáry Domokos tankönyve, de a történelmi ismeret gazdagsága, az előadásdidaktikája biztosítékot nyújt arra, hogy aki esetleg ebből készül - és ezt tudja is - nap-jaink érettségi vagy felvételi vizsgáján sem vallhat szégyent.” (Kosáry 1991, fülszöveg).

De a szláv kérdésre visszatérve. Ne éltek volna hát itt szlávok? Senki sem állítja ezt.Álmos hadaihoz, miként ezt Anonymus nyomán mindenki tudja „az oroszok közül szin -tén sokan Álmos vezérhez csatlakoztak, vele együtt Pannóniába jöttek, és maradékukkülönböző helyeken egészen a mai napig Magyarországon lakik.” (Anonymus 1200k./1975, 88.). Anonymus másutt is szól arról, hogy szövetséges népek megszámlálhatat-lanul nagy sokasága csatlakozott a honvisszavívókhoz. (Anonymus 1200 k./1975, 84.).Voltak itt szlávok, az Álmossal jött oroszok itt éltek még a Gesta Hungarorumkeletkezése idejében is. Itt éltek természetesen még ezután is sokáig és lakóhelyeiket is- miként ezt helynevek is tanúsítják - a maguk nyelvén nevezték el.

De mi történt ezekkel a szlávokkal a kincstáriak tollán? Elérte őket is a kincstári ne-mezis. Ők is eltűntek ellen-historikusaink bűvészkalapjaiban. Miért? Végtelenülegyszerű. Mert az Álmossal, Árpáddal jött oroszokkal éppúgy nem lehetett volna igazolnia szlávok őshonosságát, miként a bolgárszláv megszálló katonákkal. Vagyis csakzavarták volna a képet, így hát el kellett tűnniök, hogy helyet adjanak a nagy pánszlávmítosznak, a soha itt nem élt szláv népek mítoszának.

89

E mutatványok módszere mesterinek mondható: ami volt, s csakugyan volt, azteltüntetni, eltagadni, ami nem volt, vagy alig volt, azt fölfújva hangoztatni. De hova tűnta történetileg kétségkívül igazolt, letagadhatatlanul itt élt szkítamagyar népek sora?Hova tűntek a Kárpát-medencét ősidők óta benépesítő sicul-székelyek? Hova azősszkíták, az agathyrszek vagy agatörzsek? Hová a szigünnák, a szikamberek? Hova aPannóniának nevet adó pannonok? Hova a szarmaták, a jazig-jászok, s az ugyancsakősszkíta daha-dákok? Hova a hatalmas, világbíró hun nép? Hova a budinok? Hova azavarok? Hova a kangar-csángók? Hova a többi ősi szkítamagyar nép a pelaszg-pa -lócoktól a turuszkokig, a barkókig, üngürüszökig? Mind eltűntek a bűvészkalapban.

A történelem kezdetei óta szkíta népek szinte hosszú sora élt itt. Évszázadokon,évezredeken át küzdöttek a hazáért, a haza függetlenségéért, idegen hódítók uralma alólimegszabadításáért. Egyetlen szkíta nép sem költözött el innen. Itt éltek-haltak. Sohaegyikükről sem jegyezte fel semmiféle írás, hogy elhagyták volna a Kárpát-medencét.Látszólag az egyetlen kivétel: a hunok. Róluk tudjuk, hogy a nagy vereség után két had-seregcsoportjuk is az ország határszéleire vonult, hogy megszervezze a harcot az ősiSzkíta-Hun Birodalom helyreállításáért. Két erős, továbbküzdő katonai egység. Ámdeaz óriási lélekszámú hun nép itt élt továbbra is, nem költözött el. De hova is költözöttvolna? Nem költözhetett volna el még akkor sem, ha van erre hajlandósága. Milliós nép-tömegek felkerekedése és útnak eredése a történelmi képtelenségek sorába tartozik. Azőslakos szkítahun nép éppúgy a helyén maradt, akárcsak az őket megelőző szkíta népeksora. Utánuk pedig itt maradtak az avarok, akiknek további ittlétéről számos forrásmegemlékezik. Miként foszlottak volna mindvalahányan semmivé? S miféle rejtélyesúton-módon teremtek volna itt a téridegen szlávok ? Hivatalosaink számára azonbanmindez még csak kérdés formájában sem merül fel. A székelyekről fejüket törvekimesterkedték - jóllehet csalhatatlan történelmi tények igazolják ősi ittlétüket (Orbán- Grandpierre A. 2009) -, hogy századokkal később telepítették őket székelyőshazájukba.

Félreértés ne essék: nem ország romlására törő külső ellenség állítja mindezeket,hanem saját historikusaink, azok, akik népünk jóvoltából kerültek tisztségeikbe, s hi-vatalukat arra használják fel, hogy a magyarság élethalál harcában mintegy az ellen-séghez csapódva, a magyarság ellen vívják a sorsdöntő birtokpert - a történelem, atudomány, az igazság ellenére. De lássuk további mesterkedéseiket!

4.) ŐSHONOS-E A MAGYAR A KÁRPÁT- MEDENCÉBEN?

Kiélezett harc dúl a két tábor közt a magyar nép ősi, vagy újkeletű voltánakkérdésében. Régi vagy új nép-e a magyar? Hivatalosaink az idegenuralmi szellemiségörököseiként, továbbfolytatóiként a magyar nemzet késői keletkezése mellett kar-doskodnak. A magyar nép ősi volta, dicsőséges múltja sehogy sem illeszthető többszázéve kialakult elképzeléseik kereteibe.

Csontmerev ellenséges elképzelések rendszere ez. Emlékezzünk a shakespeareiszavakra: „őrültség, de van benne rendszer”. Pontosan erről van itt szó: ezer éve kifor-rott, kidolgozott átfogó rendszerről, amelynek minden egyes alkatrésze úgy illeszkedikegymáshoz, mint egy pokoli óramű darabjai, egy sem iktatható ki, egy sem cserélhetőki anélkül, hogy az egész rendszer össze ne omoljon.

90

Kiindulásának alapja arra a X-XI. századi, hetvenhét lepellel leplezett összeesküvésrehelyezhető, amely a maga láthatatlan, titkos eszközeivel megtörte a katonailaglegyőzhetetlen X. századi magyar nagyhatalom erejét, megroppantotta a magyarság ge -rincét, és az országot titkos idegen iga alá vetette, mindenekelőtt és mindenekfölöttszellemi, politikai-hatalmi iga alá, bűnösnek és elvetendőnek bélyegezve mindent, amiazelőtt volt, az egész magyar múltat, minden magyar tettet, eszmét, ereklyét, mindent,ami a magyart magyarrá tette. A dicsőséges magyar történelem ekkor fordult a visszá -jára, ekkor kezdődött a magyarság rettentő hanyatlása, évezredes vérfutása, fel-ségterületének ezer éven át tartó rettentő sorvadása. Ekkor fordították ki alattomos sötétkezek a magyarságot önmagából, ekkor tették saját hazájában üldözötté a magyart,ekkor fosztatott meg ősi szabadságától, ekkor fordult szembe a felső vezetés a néppel,ekkor vettetett ezer éves szolgaságra a magyar, ekkor süttetett rá a bűnös nép bélyege.

Az álarcos, titkos igára vetők, hogy önmaguk égbekiáltó istenellenes gaztetteit, egyszabad nép orveszközökkel való megtámadását, titkos katonai megszállását, ideológiaikényszerzubbonyba vetését indokolják - miközben nekiveselkedett sátáni hadként kiir-tották a többévezredes magyar magas művelődés felhalmozódott pótolhatatlan értékeit-, megkezdték a magyarság dicsőséges múltjának tagadását, befeketítését, mindenmódon való leócsárlását.

Aki magyar lélekkel beleolvas a nemrég kiadott „Árpád-kori legendák és intelmek”(Érszegi 2004) c. kötetbe, elszörnyedve láthatja a legsötétebb magyarellenes rágalmakközel egy ezredév előtt megfogalmazott förtelmeit, kezdeti magvát, kiindulását mindenbecstelen és alaptalan nemzetünk elleni támadásnak, rágalomnak. Meg kell mondani:ez a sötét ideológiai rendszer, ez a kirekesztő, kizáró jellegű, mélységesen terrorista beál-lítottságú és nemzetellenes, vallási mezben fellépő szellemi iga az, ami magyarországiidegenuralmi klerikális körök nyomására mindmáig alapját képezi a hivatalos histori -zálgatásnak.

Kincstári történészeink ezeket az elveket követve úgy tesznek, mikéntha a magyarságáltal létrehozott és fenntartott intézményekben a magyarság sárbarángatása volna alegfőbb vagy éppen egyedüli hivatásuk. A rendszer köti őket, ez az idegenuralmi hatalmiérdekek nyomására és szolgálatában réges-régen elfogadott szabályrendszer, amelybeteg agyon eluralkodott kényszerképzetként ül rajtuk: akarva sem szabadulhatnak tőle.

Összefoglalólag, a magyargyűlölő középkori legendagyártók a következő képet fes-tették a magyarságról: – barbár, tudatlan nép – merőben műveletlen – az emberi kultúra legalsóbb fokán tengődő nép – pogány, istentelen.

Ezt a szemléleti rendszert örökölte hivatalos történetírásunk, s ettől nem tud és nemis akar szabadulni. A titkos és nyílt idegenuralom (szellemi idegenuralom!) évszázadaialatt a hatalom előnyeiben részesülő, azzal azonosuló hivatalos vonal szolgaian ehhezszabta a maga mindenkori ténykedését a magyar történelem és a magyarságmegítélésében. Természetesen egy olyan nép, amilyennek a korai judeo-keresztényklérus lefesti a magyarságot, – semmiképpen sem lehet ősi nép, kultúrnép – az emberiség legelmaradottabb, legalantasabb, legbadarabb néptöredékeiből kel-

lett keletkeznie

91

– újonnan összetákolódott keverék népekből – írástudatlan népnek kellett lennie – gyökértelen, barbár, kóbor népnek.

Mindez a legélesebben ellentétes azzal az össznépi köztudattal, amit a magyarsághagyományaival egyezően a magyar nép nemzedékei vallottak - s amelyet teljes mérték-ben osztott az évezredes világközvélemény is -, nevezetesen azt, hogy a magyarság avilágtörténelemben kimagasló szerepet játszó ősi kultúrnép, a szkítaság egyeneságúörököse.

Viszont mindeme rágalmak valószínűsítésére, vagyis a megtévesztésre rendkívül al-kalmasnak látszott a sajnálatos módon Sajnovics által felvetett lappizmus, csúdizmus,s fejlettebb formájában a finnugrizmus, annál is inkább, mivel itt a megfoghatatlanságterületére lehetett átcsúsztatni az egész kérdést, tekintve, hogy maga a finnugrizmus afinnugor ősnéppel, finnugor őshazával egyetemben képtelen fikció, efféle ősnép so-hasem létezett, így hát kiválóan alkalmasnak bizonyult mindenféle koholmányra, sennek vonzataként, rá lehetett fogni minden elmekavaró zagyvaságot a magyarságra.

Ekként és ezekben az elvekben teljesedett ki a hivatalos magyar ellenhistóriatörténetszemléleti rendszere: – a magyar újkeletű nép – elmaradott, barbár stb. – Ázsia sötét zugaiból hatolt be téridegen elemként Európába – Kárpát-medencei mai hazáját fegyveres erőszakkal, révén rabolta el az itt élő szlá-

voktól.Tekintse át bárki, aki meg akar győződni mindezeknek a valótlanságáról - ha ép

elméjét súlyos károsodásoktól nem félti -, hivatalosaink olvashatatlanul szürke,zűrzavarral telített, a felszínességben addig ismeretlen teljesítményeket felmutató dol-gozatait. Kénytelen lesz belátni, túl enyhén fogalmaztunk. Acsády Ignác is kifejezte eztlényegfeltáró mondatában: „A magyar századokon át inkább csinálta, mintírta a történelmet, s tetteinek följegyzését gyakran engesztelhetetlen el-lenségeire bízta.” (Acsády 1903, 25.). Kérdés: kibírhatja-e ezt bármilyen nemzet, ésmeddig bírhatja még a magyar? De térjünk át az állítások és tények felsorolására, illetveütköztetésére. Lássuk, mit mondanak az új vagy régi kérdésében a hiteles hagyományokés tények!

„Árpád vezér és nemesei pedig nagy örömmel felkerekedtek Hung várából (azaz amár akkor, az árpádi bejövetelkor Hung(ár)nak, azaz Magyarnak nevezett várból, a maiUngvárból), s a Tarcal hegyén túl ütöttek tábort a Takta vize mellett elterülő mezőn,egészen a Szerencse hegyéig. Erről a hegyről látták, milyen az a hely; mivel pedig nagyonmegszerették, úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját nyelvükönpedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a szerelemről Szeren -csének hívják a helyet.” (Anonymus 1200 k./1975, 95-96.).

Közel egy ezredév szentesíti Névtelen Jegyzőnk szavait. S utalhatnánk még a korátmeghaladó nagyszerű Gesta Hungarorumnak számos más helyére, ahol, közvetve bár,de a magyarok korábbi ittlétét bizonyítja, így pl. Bors várának építésekor (l. 1. fejezet,17-50.). Bors várát éppúgy az itt élő magyar nép nevezte el a maga nyelvén, akár Sze -rencset.

„Ma már világos, hogy Anonymusnak a szó szoros értelmében sejtelme sem voltsemmiről” - írja egyik akadémikusunk 1990-ben közreadott könyvében. Micsoda vég -

92

letes állítás! A történettudomány legmegbecsültebb dokumentumai szükségképpen akorabeli dokumentumok, krónikák. Ezek alkotják a történetírás alapját. Ha ezt a talajtkihúzzák a történetírás alól, szabad teret nyitnak a gátlástalan manipulációnak. NévtelenJegyzőnk tehát az akadémikusi magas lóról hetykén odavetett ítélkezés szerint teljesentudatlan volt; még azt is magabiztosan tudja megállapítani 700 év távolából a nyilván-valóan természetfölötti képességekkel rendelkező akadémikusunk, hogy miről nem voltsejtelme Anonymusnak: semmiről! Meghökkentő megállapítás. De vajon az illető mivelbizonyítja súlyosan megbélyegző állítását? Az égvilágon semmivel. Ő csupán állít és rá-galmaz. Minek a bizonyítás? Hiszen a hivatalos történetírás számára elegendő a hatalmiszó, amely minden tudományos követelményt felülír. „A X. századból az ő korában -folytatja - már csak néhány magyar vezér és vitéz neve élt az emlékezetben, főkéntolyanoké, akiknek leszármazottai sokra vitték a későbbiekben.” Honnan tudja? Honnanveszi ezt a rágalommal felérő történelmi oktalanságot, amelyet a történeti tények özöneminősít sértőnek és nevetségesnek. A magyar nép és népágazatai még ma, ezer év utánis hasonlíthatatlanul több emlékét őrzik a magyar ősidőknek - minden inkvizíció és his-torikusi hazugság ellenére -, ellentétben azzal, amit e rosszhiszemű feltételezés nagytu-dományú Névtelen Jegyzőnkről állít. „Ezeket a szóbeszédből összegyűjtöttbeszédfoszlányokat (?) egészítette ki Anonymus kerek történetté olyképpen, hogybenépesítette a Kárpát-medencét XII. századi népekkel és kitalált személyekkel, akikhezaz ötleteket nemegyszer helynevekből vette.”

E sötét célzatú állítások olvastán már-már azt mondanánk, az efféle agyafúrthamisítói ténykavarás nem Anonymusra, hanem - ki mint él, úgy ítél alapon - inkábbmai rágalmazóira jellemző.Egyébként ugyanez a szerző az, aki ugyanitt a vlachhá torzí-tott - helyesen balkáni blak - csapatokat vezérlő magyarnevű vazallus helytartót, aGelouvá korcsított Gyalut történelmietlenül egyszerűen „román Gyeló”-nak mondja,sajnálatos módon nem lévén tudomása arról, hogy a rumin nép ekkoriban még nemlétezett és csak évszázadokkal később jött létre a Balkán hegyei között. Ugyanő állítjaugyanitt, hogy az ősmagyar zobor (szobor) szó „a szláv zbor (gyűlés) köznév származéka”(Engel 2003, 73-74.). Dúl tehát a csata a magyar őstörténet minden egyes kérdésében,így az újkeletűség és régiség kérdésében is.

Talán üdítőleg hat, ha ezek után egy derék néhai historikusunkat, Mahler Edét idéz-zük, aki közel száz évvel ezelőtt a következőket nyilatkozta: „Kétes és talán nagyon ismerész, de aligha teljesen alaptalan az a föltevésünk, hogy már ősrégi időben olyan népélt földünkön, amely a magyarsággal egy törzsből származott.” (Mahler 1902, 293.).

5.) MIT VALLANAK A MAGYAROK RÉGISÉGÉRŐL SAJÁT NÉPNEVEINK?

Hivatalosaink legfőbb érve a magyarság ősi nemzeti léte ellen, hogy neve nem fordulelő a IX. század előtt. Kristó Gyula pl. ennek alapján határozottan odajut, hogy magyarnép a IX. század első harmadánál korábban nem létezett. Mások még tovább mennek,s vannak, akik elképesztő módon az árpádi honvisszavétel utánra, sőt a XI. századrateszik a magyarság kialakulását. Úgy látszik, a hivatalos vonalat követők számára íratlantörvény, hogy le kell tagadni mindenáron a magyarok őshonosságát. Mások azt bizony-gatják, hogy népnevünk a IX. századnál korábban nem fordul elő. Nincs magyar a IX.századnál korábban?

93

Lépjünk hátrébb eggyel. Emlékeztessünk Kis-Szkítia 630. táján élt királyára,görögösen írt nevén Muageriszre (Muager + görög -isz képző), akit a mai magyarhelyesírás szerint Magyarnak kellene leírnunk. Az újabb kutatás felvetette, hogy a ma -gyar népnév Muager hun király nevéből ered (Kosztolynik 2002).

Hát az ugyancsak az árpádi bejövetel előtt széltében ismeretes Strata (Strada)Wengerorum, vagyis Magyarok Útja? Meg a magyar hegyeknek nevezett Kaukázus és aKárpátok körhegylánca? S a „Magyar kapu” Kiovban? És a Wangariorum marcha, azaz„hungárok határa”, amelyet képtelen szó-csűrés-csavarással próbálnak nem magyarakfeltüntetni? És Jordanes „hunugur”-jai (Iordanes i.sz. 550/2005, V. 33.)? És a hun Un-nigardae-k (Synesius i.sz. 411.)? Vajon lehet-e kétséges, hogy ezek az elnevezésekszázadokon át alakultak ki?

De menjünk még tovább, érintvén az ősi magyar mondavilágot. Előre kell bocsáta-nunk: az évezredek emlékezetét őrző magyar történeti jellegű mondavilág, megítélésünkszerint hitelességben felveszi a versenyt bármely historikussal. Hunor és Magor, azőstestvérpár lép elénk az ősidők homályából. Magor, azaz Magyar. Magor és HunorNimród fiai voltak. Nimródé, aki „nagy vadász vala az Úr előtt”, s aki alig 58 évvel élt avízözön után (Biblia 1979, 16.). Immár tehát a vízözön körüli időnél járunk. De vegyüka Bibliát! Jáfetnek három fia volt: Gomer, Magóg, Madaj. Bizoni Károly azt írja erről:„Még az özönviz előtt származtak ők.” (Bizoni 1845, 2.).

Tudjuk, hogy az ősidőkben, az ókorban a mássalhangzók határozták meg a szavakat.Egyes népek a magánhangzókat le sem írták. Ennek fényében nem furcsa ebben a háromnévben a szótő meghatározó mássalhangzóinak meglepő hasonlatossága? Hiszen is-meretes, hogy a „d” és a „g” rokon mássalhangzók, s a „gy” hangot más népek gyakran„d” hanggal adják vissza. m, g - m, g - m, d (g).

Magóg a szkítamagyar népek ősapja (Josephus I, Chap. 6.). Gomer a „gomeriták”ősapja, akik alatt Josephus szerint a galaták, gallok értendőek (I, Chap. 6.), de a Cam-bridge Ancient History szerzője (Barnett 2008, 452.) az egyébként is általános felfogás-sal összhangban a gomereket a kimmerekkel azonosítja (a kimmerek a szkíta nép az i.e.1. évezred első felében a nyugat-eurázsiai síkságon élő része) - lásd még Mallory-t (1997,425.). „Madaj” a méd nép ősapja (Josephus I, Chap. 6.). A méd népet indiai szomszédai„madra” (Talageri 2000, Chap. 7.) és „szaka” néven nevezték (Puranic Encyclopedia1989, 667.). Gomer annak a Gógnak a szövetségese, aki Magóg földjének ura (Ezekiel38:6.).

De vegyünk figyelembe közvetlenebb megfontolásokat is. Ha egy csecsemőt, kisgyer -meket megkérünk, mondja ki azt, hogy magyar, nem is kell, hogy pösze legyen, úgy fogjamondani, hogy madaj.

Hát Gomer? A nyelvtudomány ismeri a hangugratás fogalmát. Gyakori nyelvi jelen-ség. Minden okunk megvan rá, hogy Gomert a Moger hangugratásos névalakjának te -kintsük. Nyelvtörténeti bizonyítékunk is akad rá, hogy ez a hangugratásos névalaknémileg ékezetesült formában helyneveinkben is él. Gömör megye nevén kívül többmint tucat helynév és egyéb földrajzi név áll rendelkezésünkre. Ezek szerint Jáfetnekmindhárom fia a magyar népcsaládot jelzi - ami természetes, hiszen az ősapák testvérmivolta a népek testvér mivoltát jelenti. A magyar nép tehát a Bibilában foglaltak szerintősnép. A Biblia (Genesis 10:5) és Josephus (Antiquites of the Jews I. 6.) nyomán ál-talános a vélemény Jáfet utódai voltak Európa őslakói.

De, mint tudjuk, a magyarságnak két népneve van: magyar és hungár. Ősi és

94

egyértékű mind a kettő, miként ezt az őstestvérpár nevei is tanúsítják. Mi hát a helyzethungár, hungarus népnevünkkel? A historizálgatás legelképesztőbb zűrzavarára eshettekintetünk. Mert ma már ott tartunk, hogy bravúros ügyeskedők, manipulátorokhungár népnevünket - csiribi-csiribá - elmismásolták. Kényszerből cselekedtek így, mertha nem teszik ezt, istókuccse összedűl a magyarság újkeletűségének agybajos gonddalösszecsócsált épülete. Bizony összedűl, mert még Jordanes gót püspök (i.sz. 550), a hun-szkíta-magyarok nagy ellensége is megemlékezik a hungarusokról: „A hunugurok pedigonnan nevezetesek - írja -, hogy tőlük ered a hermelin bőrökkel való kereskedés (...)Róluk azt olvassuk (tehát még korábbi híradások szólnak a hunugurokról) - és most kér-jük az olvasót, nagyon élesen figyeljen! -, hogy első tartózkodási helyük Scythia talajánvolt, a Maótisz-tó mellett, azután Mysiában (Moesiában), Thraciában és Dáciában(vagyis mai hazánk területén!), harmadízben ismét Scythiában, a pontusi-tenger fölöttlaktak.” (Jordanes i.sz. 550/1904, 39.). Valóságos őstörténeti tanúbizonyság, útmutatása gót püspöknek ez a mondata, hiszen azt mondja ki itt, hogy a hunugurok, azaz ma -gyarok már régen, a hatodik évszázad elött itt éltek mai hazánkban, hiszen innenköltöztek ki meghatározatlanul korábbi időkben, meglehet évezredekkel korábban azEurópa keletén fekvő másik Szkítiába.

Óriási fontosságú történeti bizonyíték ez, annál is inkább, mert egy olyan historikustartotta fenn, aki tettenérhetően a szkíták ellensége. Mondanunk se kell, hogy hivatalo-saink tollán ez a tényadat is elsikkadt. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges, hogyszázadokon át senki sem akadott fenn a kiáltó tényen, hogy itt rólunk van szó és ahunugur népnév az égvilágon semmi mást nem jelent és jelenthet, mint azt, hogy ma -gyar? A magyar érdek tagadásának szinte hihetetlen makacsságú beidegzettsége és kör-mönfont módszere ad erre magyarázatot. Hungar, hungarus népnevünk számtalanhelyen és alakban fordul elő az ősidőktől napjainkig.

Nem hajlandók tudomásul venni, elfogadni. Nem hajlandók látni azt, ami magyar,és netán előnyös a magyarra. Nem akarják látni, észrevenni, amit látnak. Hunugurokrólszól Jordanes? Ők nem tudják mi az, eszik-e vagy isszák. Játszák a tudatlant. Mi az is-tencsudája az, hogy hunugur? Nem tudják, vagy nem akarják tudni. Van ugyan tu-domány, de ha a magyarságnak kedvez, akkor nincs. Hungária „szaktudós” „szakférfiai”nem tudják mi az: hunugur, hungár, Hungária. Nem érik fel ésszel, ha azt hallják: ma -gyar. De tudják, hol a határ, meg sem kérdik, mi lehet az, mi fán teremhet a hunugurnép.

Belekapaszkodnak Névtelen Jegyzőnk egy tévedésébe. Anonymusunk ugyanis, nemismervén a valós magyarázatot, bizonyára hallomás után, azt írja, hogy Árpádot Hungvárának bevétele miatt hívták „Hungvária” vezérének: „összes vitézeit pedig Hungrólhungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él azegész világon.” (Anonymus 1200 k./1975, 91.).

Kétségtelenül bizonyos, hogy tévedés ez? Hunor és Magor neve felel erre. Hungarnevünk Nimród fiának, Hunor nevének ősi változata. (l. Grandpierre K. 1990) Nyilván-való és magától értetődő ez. Történetírásunk pedig azért van, ha van, hogy többek közöttkiigazítsa az esetleges tévedéseket. Nálunk épp fordítva történik. Azon nyomban dog-mává vált, hogy a hungár, hungárus, hungária nevezetet idegenek aggatták ránk. Ezértviseli hazánk az egész világ előtt ma is a Hungária nevet. Miféle érdekük fűződik ehhez?Ez is az elidegenítést, a hagyománytagadást szolgálja. Az itt uralkodó zűrzavar példátlan.A zavart nem a népnév-változataink tarkasága okozza, hanem azok félreértése, félrema -

95

gyarázása.Nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy az ember számoljon a szóeleji, némaságra haj -

lamos „h”-val. A Hungarus elején ott áll a „h”. Ha nem hangsúlyozzuk megfelelően, úgynépnevünk ungarnak, ungarusnak, vagy éppen ongárnak, onogurnak, onugurnakhangozhat. Elidegenített szellemiségű historikusaink - különféle szótárakat bújva -rábukkantak, hogy az „onogur” szó felbontható két olyan összetevőre, amely törökbentizet (on), és nyilat (ogur) jelent, az onogur népnév jelentése tehát, ha csak ezen a fel-tevés alapján akarjuk értelmezni: tíz nyíl. A magyar hungár, hungarus tehát rejtelmesáttételeken át érvényesülő török kapcsolatai révén holmiféle török törzzsé kezdett áta-lakulni. Mássalhangzó-torlódást kedvelő szláv nyelvek még a szóban levő „n”-hangot iselnyelték. Népnevünk így alakult át - historikusaink szerint legalábbis - szláv ajkonogurrá és ugorrá. Az egyetlen feltevésre épülő népszármaztatás, amely minden lényegeskörülöményt, a történelmi tényeket is figyelmen kívül hagyja - historikusainknál mindenmegalapozás nélkül a bizonyított tény rangjára emelkedett. A magyart nevezik így.Végtelenül egyszerű ez.

Hivatalos „szaktudósaink” mindmáig nem hajlandók tudomásul venni a legelemibbtényeket. Ez pedig csak egyként lehetséges - nem is akarják látni. Ami nem illik beleelőre eldöntött szempontjaikba, azt egyszerűen figyelmen kívül hagyják.

További változata hunugur, hungár, hungarus népnevünknek a törökös üngürüsz. ATerdzsüman Mahmud, I. Szülejmán szultán tudós magyar tolmácsa által megmentettÁrpád nagykirály-kori magyar ősgeszta, a Tárih-i Üngürüsz ekképpen emlékezik mega vízözönt követő időkben Hunor által a Kárpát-medencében talált népről: Hunor, Nim-ród fia - „(...) elvált Adzsem (Perzsia) padisahjától, és Pannonija tartományába költözött.Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai van-nak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak, és az őnyelvükön (azaz Hunor népének a nyelvén) beszélnek az (ottani népek).” (Terdzsüman906/1988, 21.).

A regősök szavai azt bizonyítják, hogy üngürüsz népe Hunor nemzetségéből szár-mazott. Mivel Hunor neve később hüngürüsszé változott. Íme hungár népnevünkhelytálló történelmi értelmezése! És nem újkeletű, önkényes szófejtés, hanem történelmiőskrónika alapján! Egyben tökéletesen világos okfejtés, és ezredéves régiségből fakadónyom a magyar nemzeti lét ősi voltára és arra, hogy a magyarok már a vízözönt követőenitt éltek. A magyar népnek joga megkövetelni minden képviselőjétől, hogy fenntartásnélkül melléje álljon, és az ő érdekében munkálkodjon a mindenkori igazság és a pár-tatlan tudomány szellemében. Aki nem így jár el, nem így cselekszik - bárki is legyen az,élő vagy holt, s bármilyen tisztségben üljön -, számoljon az elkerülhetetlenülbekövetkező felelősségre vonással. Kegyetlen fájdalmában még a holtak sírját is bottalfogja verni majd a megcsalatott nép, ha tisztségviselője orvul az ellenséghez állt.

Köztudott: a hivatalos kutatás valahol az ezredik év táján elakadt. Saját bevallásukszerint azért, mert nem találtak korábbi írott forrásokat. Amikor pedig mégis felbukkantegy Árpád előtti őskrónika, egyrészt megrágalmazták, másrészt figyelmen kívül hagyták(l. Grandpierre K. 1979, 1990).

Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a szabad, haladó magyar őstörténetírás is adósmaradt a szükséges bizonyítékokkal. Léteznek-e, feltalálhatók-e kétségbevonhatatlanbizonyítékok a magyar nép ősittlétéről, ős honosságáról a Kárpát-medencei hazában?Meggyőződésünk: bőséggel rendelkezésünkre állnak a bizonyítékok. Táruljanak fel hát

96

őstörténetünk hazugságok hét titokpecsétjével lezárt vaspántos ajtószárnyai!

6.) MIT TALÁLT NIMRÓD FIA A VÍZÖZÖN UTÁN MAGYARORSZÁGON?

Mióta él nemzet e hazán? Lehetséges, hogy csak ezer év óta él?Ha az eddig elmondottakon elgondolkodunk, világosan kell látnunk: a magyar

történeti, őstörténeti kérdésekben a hivatalos történetírás számára nem az a baj, hogya magyar nemzet ősi voltát hirdetők állításai nem tényszerűek, vagy ne volna valóság -alapjuk, s nem is az, hogy tudományosan bizonyíthatók-e vagy sem, hanem az, kizárólagaz, hogy történetesen kedvezőek, előnyösek a magyarságra. Ez az egyedüli, tényleges éslegfőbb ok, ami kiváltja az idegenuralmi szellemi hatalmat szolgáló erők felháborodását.Hogy meri itt bárki elismerni, vagy netán éppen dicsérni a magyart?!

Már régesrég nem a tudományosságról van itt szó. A tudományosságot a történetírás-ban épp ők rúgták fel, ők rúgták félre. (Érdemes volna a magyar őstörténetkutatás olyannemtelenül támadott nagyjainak, mint Otrokocsi Fóris Ferenc, Petőcz Mihály, HorvátIstván, Fischer Károly Antal, Fekete Zsigmond, Marjalaki Kiss Lajos műveit összevetnia hunfalvy-hunsdörferek és finnugrista követőik olvashatatlanul szürke és zavaros férc -munkáival, hogy döbbenten észleljük hivatalos történetírásunk eltudománytalanodását,mélyresüllyedését.) Nem két tudományos tábor áll szemben itt egymással tehát, hanemegy tudományos mezben fellépő hatalmi csoport tör minden eszközzel azok ellen, akiktörténelmi tények feltárásával védenék a tudományos igazságot, és a magyar érdeket.

Nem az számít, mi igaz, mi valótlan. A lényeg az: ne védje senki a magyart a rágal-mazó, a létére törő erőkkel szemben. Ezért a tudományhoz végképp nem illő alantasdüh, az ostoba pöffeszkedés, az útszéli gúny és rágalom minden esetben, ha valaki - bár-milyen igaz és tudományos alapon - de magyarérdekűen próbálja bemutatni e nemesnemzet dicsőséges múltját, kiváltképp, ha régidőkbe viszi vissza a magyarságkeletkezését, ittlétét.

Ez a baj? Ezért a nemtelen támadások? Hát íme, tessék! Hivatásunkat teljesítve,megtesszük, amit kell, ami elháríthatatlanul szükséges. Nem riaszthat vissza minketsem gúny, sem gáncs, sem bárgyú okvetetlenkedés a magyar ősmúlt feltárásában. Azigazság nem tűr korlátokat. A korlátozott igazság - meghamisított igazság: féligazság -a hazugság legveszedelmesebb formája (mert a féligazságokban a hazugság igazsággaltakaródzik). A tényekre kell hallgatnunk, s követnünk a tények szavát, s ha a tények aztvallják, hogy ősidők óta él itt a magyar, úgy nekünk kötelességünk ezt kimondani.

Munkánk következő szakaszaiban bizonyítékokat sorolunk fel arra vonatkozólag,hogy a magyar nép távoli ősidők óta, már a vízözönt követően, sőt azt megelőzően is ittélt már mai hazájában.

A Tárih-i Üngürüsz ősgesztai része, mint már jeleztük, arról számol be, hogy Nim-ródnak a vízözönt követő években visszatérő fiát itt a saját nyelvén beszélő üngürüsz -hungarus, azaz magyar - nép fogadja. Sajnos csak szűkszavúan szól, s nem ad képet arrólaz Ősgeszta, hogy s mint élt itt az üngürüsz nép. Pontos következtetésekkel azonbankiegészíthetjük az adott képet. 1. Először is, mint már jeleztük, már Hunort is az Égiek figyelmeztetése (l. Grand-

pierre K. 1990), a természetfölötti erők büntető csapása kényszeríti a Kárpát-medencébe való visszatérésre. Hunor ugyanis - az Égiek ítélete szerint

97

fölöslegesen vesztegetve az idejét - Adzsem padisahja oldalán résztvesz holmihelyi csetepatéban.

2. Az Égiek büntető csapása csalhatatlanul jelzi: visszatérésről van szó. A hazai ün -gürüsz néppel valami baj eshetett meg, Hunornak ezért kell haladéktalanulvissza térnie seregével.

3. Tekintve, hogy alig néhány évtizeddel vagyunk az emberiség jelentős részét el-pusztító vízözön után, kétség se férhet hozzá, hogy az üngürüsz nép már az özön-víz előtt is itt élt a Kárpát-medencében.

4. Ha jól megfigyeltük, az ősgeszta semmiféle korlátozó-szűkítő jelzővel nem él azüngürüsz nép itt-élésével kapcsolatban. Valójában azt tudatja velünk : azüngürüsz nép él a Kárpát-medencében, nem más nép vagy népek. A kárpátitérség tehát az üngürüszök-hungarusok őshazája, ősszülőföldje. A ter-mészetfölötti erők parancsa is ennek kifejezője.

5. A vízözön bekövetkezésének ideje mai számítások szerint tízezer év. Nimród fia,Hunor, a vízözönt követő évtizedekben jött hazánkba. Ekkor pedig még nemlétezett Szuméria, és nem léteztek szumérok. Még akkor sem léteztek, amikorhétezer évvel ezelőtt a tatárlaki agyagtáblavésetek készültek: jó ezer évvelkésőbbről kerültek elő az első szumér leletek.

6. Ennek alapján felvetődik a kérdés: szumérok jöttek Magyarországra vagy ma -gyarok mentek Szumérba?

A szumér kérdésbe itt természetesen nem bocsátkozhatunk bele annak teljesmélységéig. A két nyelv közötti rokonság, úgy véljük, tagadhatatlan. Hiba van azonbana beállításban. Számos tény és adat alapján bizonyosra vehető, hogy nem a magyarokjöttek ide Szumeriából, hanem a magyarok mentek innen Szumériába. Az irányzékotkell csupán megfordítani: nem onnan ide, hanem innen oda! Fejéről a talpára - és min-den szilárdan áll. A kiváló kutató, Torma Zsófia könyvének címét - Sumér nyomokErdélyben - így kellene átalakítani - Magyar nyomok Sumérban - vagy éppenséggel -Szemúrban, Szem úr országában.

Mert már magával a szumér (sumér, sumir stb.) elnevezéssel sincs minden rendben.Mi ennek a névnek a valóságos értelme, jelentése - senki sem tudja. Úgy látjuk, minthaitt is a fentebb már jelzett jelenségbe ütköznénk: az igazság kimondásától valóódzkodásba. Tekintve, hogy ékírással írott, s csupán a mássalhangzókat jelölő névrőlvan szó, vagyis csupán az s-m-r formában lejegyzett névalakról; vajon nem volna helyesmegfontolnunk, csakugyan és kizárólagosan a fenti magánhangzók jöhetnek szóba enépnév kialakításánál? Annál is indokoltabbnak tetszik ennek a kérdésnek a felvetése,mivel a sumir, sumer, szumir stb. névalakoknak valójában senki sem ismeri a jelentését.Nagy vakmerőség volna vajon a kissé önkényesen behelyezett magánhangzókat némilegmódosítani és ezt az ősi nép- és ország-nevet egyszerűen Szemúr-ként fogni fel? SzemÚr - ősi közhiedelmek szerint - a Nap, a Napisten jelképi megjelölése. Még a zsidóke -resztény liturgia is él ezzel az átvett jelképpel a háromszögbe helyezett égi szemalakjában. Az őskori emberiség egyetemes hitvallása volt a napistenhit, a napimádás.Kétség se férhet hozzá, hogy a mezopotámiai népek és a sumérnak nevezett Szem Úriakis a napistenhitet vallották (ne zavarjon semmi idegen dölyföt, hogy ez a szó „véletlenül”magyar, egyezik a magyarral). A szkítamagyarság a kereszténységre kényszerítés előttiévezredekben maga is a napistenhitet vallotta. Ezért tartják a magyarok magukat mégma is a Napisten fiainak.

98

Szumér-Szemúr hagyományok maradtak fenn arról, hogy ők maguk északról, azészaki hegyek felől érkeztek hazájukba. Ha a népmozgási lehetőségeket meghatározóföldrajzi tényezőket figyelembe véve - járhatatlan hegyek, pusztaságok, vízi akadályokstb. - visszavezetjük az ősbetelepülő szemúriak útvonalát, rá kell jönnünk, hogy ennekaz útnak nyugat felől kellett errefelé kanyarodnia, feltehető hát, hogy a Kárpát-medencefelől érkeztek ide a szemúriak. Még ennél is fontosabb adalék magának a hagyománynakaz a lényege, hogy kívülről települtek be Szemúr országába. Miért érdekes ez? Azért,mert a szkítamagyar népek Kárpát-medencébe településének e népek hagyományaibannyoma sincs. Épp ellenkezőleg. Hagyományaink csupán visszatérésekről, ősfolytonos -ságról, őshonosságról szólnak. Láttuk, hogy már Nimród fia, Hunor is csupán visszatéra Kárpátok térségébe, hiszen itt a vele azonos nyelven beszélő üngürüsz népet találja.Mindez a szkítamagyar népek ős-ittlétét, őshonosságát tanúsítja.

7.) MAGYARORSZÁGON VOLT A FRANKOK ŐSI FŐVÁROSA?

Mióta él nemzet e hazán? Menjünk egy lépéssel tovább!Anonymus, miként maga vall erről, elsőként a trójai háború történetét írta meg

(Anonymus 1200 k./1975, 77.). Sejtelmünk sincs, mi volt a tartalma, de rendkívülveszedelmes munka lehetett, veszedelmesebb még a Gesta Hungarorumnál is, mert azaz 1700-as években mégiscsak előkerült az idegenuralmi süllyesztőkből, ám a trójaitörténet a jelek szerint nem kerülhette el az inkvizítorok magyar könyv-kincsekre lesősötét szemét, és örökre elveszett. Számunkra furcsa már az is, miért azt írta megelsőnek? Mit találhatott a trójai történetben olyasmit, hogy fontosabb, sürgetőbb volt,mint az álmosi-árpádi bejövetel megírása, és mi lehetett munkájában olyan tilalmas,bűnös elem, hogy nem kerülhette ki az inkvizíciós hengérek kezét?

Némi fény derül a rejtélyre, ha kissé belemélyedünk a trójai történetbe, kivált, ha fi-gyelembe vesszük mindmáig feltáratlan magyar vonatkozásait. Itt természetesen nemvághatunk bele a trójai háborúnak, és mégcsak következményeinek, háttértényezőinekismertetésébe sem, annál kevésbé, mivel ez a tíz esztendeig tartó háború - miként ezmár Homérosz Iliászából is kivehető -, népek és világok harca volt. A háború valódi okátfelszíni cselekmény rejti: Páris, Priamosz trójai király fia elrabolja a szép Helénát,Meneláosz spártai király feleségét, ezért üt ki a harc. A vég: az égő és immár véd-hetetlenné vált Trójából menekül a védők serege. A trójai harcosok zöme Aeneászvezetésével hajókon a szikulok tartománya, Szicilia felé veszi az útját, majd az itáliai fél-szigeten ér révbe. A trójaiak másik ága, frankok és szikamberek azonban, Priamoszkirály vezetésével - és ez a bennünket érintő vonal - gyalog, a szárazföldön át észak feléindul.

Van ennek az útnak egy homályban hagyott rendkívül érdekes, s a frankok és ma -gyarok őstörténetét egyaránt érintő mozzanata, amelyet itt idő és tér hiányában éppencsak érinteni tudunk. A frankoknak, miként ez a továbbiakból kiderül, a Kárpát-medence az úti végcélja. Különös módon azonban mégsem a legcélirányosabb, a leg -egyenesebb utat választják, hanem hatalmas kerülőt téve, nagy vargabetűt írva a másikrégi magyar haza, a görögösen Maotisznak írt Maóta felé tartanak, és a Maotiszon át, aszkítamagyar népek - hunok, avarok, griffes-indások, magyarok - hagyományosbeköltözési útvonalát követve jönnek be Magyarországba (Liber historiae Francorum

99

1888, 241-244.).Mi az oka ennek a rejtélyes, nagy úti kanyarnak? Pontosan úgy járnak el, mintha

valami titkos ősi törvény előírásainak engedelmeskednének, s pontosan követnék a Cso-daszarvas-monda útmutatásait, éppen úgy, akárcsak a keletről hazaköltöző szkíta népeksora. Mintha titkos, szakrális hagyományok értelmében másképpen, más úton nemvolna szabad beköltözniök Magyarországba, vagyis ha másképpen járnának el,beköltözésük nem volna törvényes.

Megítélésünk szerint más megokolás, más magyarázat aligha lehetséges. Ha viszontértelmezésünk helytálló, úgy ezt annak bizonyítékaként kell felfognunk, hogy a trójaifrank és szikamber hősök Priamos és Antenor vezetésével hazatérnek a Kárpát-medencébe.

Megokolásunkat a következő tények támasztják alá: – betelepedésük tökéletesen békés jellegű, – a Szkíta Birodalom központjában helyezkednek el, – tüstént hatalmas építkezésbe fognak: megépítik a frankok hosszú évszázadokig

fennálló, hírneves fővárosát, Sicambriát, – fővárosuk neve éppúgy mint szikamber-frank népnevük szkíta eredetüket, szkíta

jellegüket tanúsítja, (A szikamber név elemzésére a továbbiakban térünk ki.) – Perdöntően fontos körülmény: otthonuktól hosszabb időre elszakadt, háborútól

elcsigázott harcosok sohasem veszik útjukat másfelé, ha tehetik, csak hazafelé, el-hagyott családjuk, otthonaik felé.

Miről tanúskodnak ezek a tények? Megítélésünk szerint mindebből csupán az akövetkeztetés vonható le, bármennyire is meghökkentő ez, hogy hazánk a frankok,szikamberek őshona.

Valóság ez, vagy csak a képzelet játéka? Valójában még a frankoknak a trójaiháborúban való részvételét is megkérdőjelezik némelyek, a frankok őseredeténektagadói. Sikerült is széles körben elhinteniük a kételkedést, s a mesék birodalmába utal-niok a frankok trójai részvételét és eredetét. Magyarul író szerzők is jelentős részt vettekebben. Az oroszlánrész ebben Eckhardt Sándoré, aki elegendő tudományos alap nélkülis fontosnak találta, hogy megtagadja a frankok eredetét. Magyarul írott tanulmányaiután sikerült 1943-ban francia nyelven megjelentetnie közel háromszáz oldalasmunkáját, méghozzá a Les Presses Universitaires de France kiadásában és ennek nyo -mán elérnie a trójai frank őseredet megrendítését. Magyarul író szerzőknek a magyarőseredet tudományos mezbe öltöztetett megtagadása után, hamis érvekkel, sikerültaláaknázni a franciák őseredetét is. Semmivel sem alátámasztott kiindulópontjuk a Hun-falvy-Hunsdörfer által kieszelt mételytan, miszerint a középkorban afféle általánosnemzeti divathóbort volt dicső ősökre visszavezetni a népek történetét. Mondani se kell,hogy ennek semmi alapja nincs, s ha Trójára több nép viszi vissza a maga eredetét,annak egyszerű oka, hogy a trójai háborúnak számos nép volt a résztvevője. Ebben csakaz fedezhet fel kérkedést, nemzeti pökhendiséget, aki a „ki mint él, úgy ítél” szem -szögéből mérlegeli a dolgokat.

Nagyszámú történetíró beszéli el, hogy a frankok Pannóniát elhagyva a Rajna partjántelepedtek meg (Gregoire de Tours 573 k./1862, 75.). Trójából 12 000-en a Dnyesztermellé, Meotiszba költöztek, onnan Pannóniába, ahol felépítették Szikambriát, és sokszázév alatt nagy néppé váltak (Liber Historiae Francorum 727 k./1888, §1, 241-242.).

Kellő tér hiányában térjünk át 906-ból eredő ősgesztánk a Tárih-i Üngürüsz beszá-

100

molójának Tours-i Gergellyel egyező, de annál pontosabb és részletesebb adatainak is-mertetésére: „A régi időkben a tenger partján egy Trója nevű híres és hatalmas vár volt.Azután egy Elejna (Heléna) nevű asszony miatt egy hatalmas ellenség támadta meg, s avárat romba döntötte és elpusztította (...). Azután annak a várnak egy padisahja volt,akit Paradisznak hívtak. Ennek a Paradisznak volt egy fia, akinek Firanko volt a neve.Amikor atyja, Paradisz elfoglalta a trónt, Firanko egy csomó katonájával elindult Pa -nonijja tartományába. Ezt a tartományt kellemesnek találták. Széltében-hosszában be-járták azt a vidéket, ettek, ittak, sétálva tették meg az utat.

Egy nap a Duna folyó partján egy hegy tetejére értek, mely Szikan néven volt is-meretes. Mikor erre a pompás helyre néztek, látták, hogy szerfölött kellemes, füves,madárdalos, úgyhogy mindenféle virággal van díszítve, és körös-körül virágdísszelékeskedik, madarai kellemes dalolással énekelnek. Minden tája különféle gyümöl -csökkel tele, minden oldalon színes gyümölcsökben bővelkedik, levegője kellemes, min-den tája jól bejárható, áldása (terményei) és kenyere bőséges, úgyhogy mindentekintetben bővelkedő tartomány. Ezt a paradicsomi vidéket ő azonnal megkedvelte, ésmegparancsolta, hogy a Szikan hegy tetejére egy hatalmas várat építsenek. Azután egyszerencsés órában felhúzták a várfalakat és tornyokat. Jó ideig dolgoztak, végül is (avár) készen lett. Mivel szerfölött gazdag és terményekben bővelkedő tartomány volt, ezoknál fogva nevezték el Pannonijának, ami latin nyelven „kenyerest” jelent. Azután,mivel Firanko azt a várost Szikan hegy tetején építette fel, mert annak a hegynek Szikanvolt a neve, azt találta megfelelőnek, hogy a városnak Szikamberijja nevet adja. AmikorSzikamberijja városa régi alakjában teljesen felépült, Firanko a trónra lépett, a tar-tomány népe is meghódolt neki, és ott uralkodott.” (Terdzsüman 906/1988, 63-64.).

Rendkívüli fontosságú mozzanat, miként a következőkből kiderül, hogy az ŐsgesztaSzikan hegyének nevezi Szikambria helyét, és kimondja, hogy erről a hegyről neveztékel Szikambriát. Szikan ugyanis, miként ezt szótöve is elárulja, a hazánkban őshonosszkíta nép, a szikul-székelyek egyik népágazata. A szikamber eredeti névalakja szikan-ger volt, ami szikan embert jelent, s ez csak kiejtési nehézségei folytán módosult szikam-berré. A név tehát a szikamber frankok ősi, szkíta eredetére utal.

8.) PÁRIS ALAPÍTÁSÁNAK MONDÁJA

A szikamber frankok több évszázadnyi békés itt élés után, mindmáig kellően nemtisztázott körülmények folytán nyugatra költöztek, s a mai francia területeken telepedtekle végérvényesen. Eltérnek a vélemények abban is, meddig időztek Pannóniában. Né -melyek négyszáz évre, mások tizenhét évszázadra teszik a szikamber frankok itttartózkodásának időtartamát. Könnyű hozzávetőlegesen kiszámítanunk, ha a trójaiháború 1250 évvel időszámításunk előtt történt, hogy több mint egy ezredévet kellett itttölteniök s csupán időszámításunk kezdete körüli időben kerekedhettek fel, hogy nyu-gatra települjenek.

Ősgesztánk, a Tárih-i Üngürüsz híradása a következő képet festi erről: A nyugatraköltözés után a szikamber frankok vezére „Azonnal parancsot adott, hogy egy alkalmas-nak való és kellemes helyen egy nagy várost építsenek. Találtak is a városnak egy alkal -mas helyet. Egy szívet örvendeztető jó levegőjű helyen (a várost) életre keltve befejezték.Mivel apjának (ősének) Paradisz volt a neve, ennek a névnek a tiszteletére, és hogy a

101

világon hírét-nevét megemlegessék, a felépített városnak a Pariz nevet adta. Attól a kor -tól a mostani időkig Pariz városa Firandzsijja tartományának székesfővárosa, és mivela saját neve Firanko volt, annak az országnak a Firandzsijja nevet adta” (Terdzsüman906/1988, 65-66.).

9.) MIKÉNT TAGADTÁK MEG A FRANCIÁK ŐSEREDETÉT?

Eckhardt Sándor fölényeskedő áltudósi gőggel ekként ír a franciák trójai eredetéről:„Ez egy közönséges etimológiai monda, amilyent a középkor ezrével eszelt ki (...) divatos(volt) népekről városok neveire és megfordítva következtetni. Igy kerül kapcsolatbaRoma és Romulus (...) gallok és Galatea, így hozza kapcsolatba Anonymus Ungvárt(Hungvár) és Hungarust, Kézai Bledát és Budát stb. S az efféle alapítási mondák, minta Romulusé, oly hatással voltak a Gesta (Regum Francorum) írójára, hogy ő is csináltegyet a sicamber népnév illusztrálására.” (Eckhardt 1928, 10.).

Megállapított tényként közli mindezt. De kik és hol állapították meg a fentieket? Ésmi a bizonyíték? Van egy szemernyi bizonyíték? Semmi sehol. Mindez puszta ráfogás,semmi egyéb, lehangolóan alaptalan, tudománytalan, sőt tudományellenes állítás. Azantik szerzők tanúságtétele, a középkori francia krónikák sora a magyar krónikákkal éstörténelmi tényekkel egyetemben, számára nem oszt, nem szoroz. Megdönthetetlenérvek, tények jutottak a kezébe? Független a tényektől. Nincs itt más, csupán a hivatal-noki magasabbrendűség dölyfe, a nemzetellenesség és az ősi népeket lenéző gyűlölet.Szemléletmódjának egyik alapvonása a népi tömegek meg vetése, lenézése, erkölcsileminősítése: „ha a franciák a frankok történetét el akarták képzelni a trójaimeneküléstől kezdve, akkor egy sicamber korszakot iktattak közbe” (Eckhardt 1928,10.).

Vagyis - pontosan úgy mesterkedtek, miként a mai hivatalos hamisítók.Eckhardt főbb trükkjei és melléfogásai a következőkben foglalhatók össze.

1. A történelmi mondaképződés ismeretének teljes hiányában lehetségesnek tartja,hogy történeti népmondák spekulatív úton egy-egy helynév vagy régi építménylátása nyomán alakuljanak ki.

2. Továbbá, hogy külső, irodalmi hatásokra népmondák keletkezzenek : „tudákospapok erőltették rá ezt a nevet (szikamber) a népre”

3. Szarvashibát követ el, mikor szikambria pannóniai székesfővárosát követke -zetesen az aquincumi romokkal azonosítja. Szikambria fővárosát ugyanis azáltala is idézett és más hiteles kútforrások szerint is hegytetőre építették (Sicanhegye stb.), Aquincum viszont a Duna lapályos partján fekszik. Köztudott az is,hogy a szkíták mindenkor magaslatokra építették főbb váraikat és székhelyeiket.

Régi népek történelmileg valós őseredetének megtagadása mélyreható zavarok for-rása, és a nemzeti összetartás fellazulásához vezet. Erre törekszenek?

102

10.) VIASKODÁS ŐSHELYNEVEINK KÖRÜL

Mióta él nemzet a hazán? Lehet, hogy csupán ezer éve van Magyarország?A helynevek - kivéve ebből természetesen az újkori terjeszkedő népek irányzatos

helynév-elnevezéseit - a legszilárdabb alapot nyújtják az etnikumok kiléténekmeghatározásához. Hazánk pedig a titokzatos eredetű helynevek országa.

Mi a helyzet vajon helyneveinkkel? Akadnak-e ősi magyar helynevek e hazában?Helynevek a 896. évi beköltözést megelőző időkből? Hallgassuk meg erről kétszeresKossuth-díjas historikusunkat, Györffy Györgyöt! „A magyar nyelvet és a magyar nép-nevet illetően rögtön le kell szögeznünk, hogy a Kárpát-medence honfoglalás előtti tu-lajdonnévanyagában (a IX. századi Pannoniából közel félszáz helynevet és személynevetismerünk! - G.K.E.) igazolhatóan magyar nyelvű nem fordul elő és a magyar népnéva honfoglalás elött itt nem mutatható ki.”

E határozottságában minden más eshetőséget kirekesztő, de alátámasztatlan állításután Györffy ekként folytatja: „Mindez nem zárja ki, hogy kisebb magyar csoportokat asztyeppeországúton (?) zajló népvándorlások (?) ne sodorhattak volna a Kárpát-medencébe, annyi mindenesetre nem jutott belőlük ide, amennyi maradandó nyomothagyott volna, vagy éppenséggel meghatározta volna a IX. századi Kárpát-medence et-nikai-nyelvi arculatát.”

Idézzünk még egy szakaszt ezekből az építő megnyilatkozásokból. „A honfoglaláselőtt itt élt magyarokra érvül hozzák fel azt a 860. évi oklevelet, amely szerint a Duna-Rába közi Avar-fölé szélét egy ízben Vangariorum Marcha „vangárok határa” névennevezik. Ha a vangár azonos az ungar-onogur népnévvel, ebből az avarok és a Kárpát-medencébe költözött onogurok részbeni azonosságára lehet következtetni. Ez avalószínű egyeztetés azonban nem változtatja meg lényegbevágóan eddigi tudásunkat.Az onogur népnév eredetileg török törzsszövetség neve volt, s arról van tudomásunk,hogy az onogur birodalom bomlása után egyes bolgár törzsek avar uralom alá kerültek,az „onogur”- bolgárok éppenséggel alapítói lettek a dunai bolgár birodalomnak. Az avaruralom alá került onogurokban azonban elsősorban ugyanolyan bolgár-töröket kellkeresnünk, mint a dunai hódítókban (azaz bolgárokban). Az írott források tehát nemtámogatják azt a föltevést, amely szerint a magyarság tömegei a 895. évi honfoglalástmegelőzően ,költöztek volna a Kárpát-medencébe” (Györffy 1975, 27-28.).

Fölöttébb „épületes” következtetések. Csak azt kell tudnunk, miként már jeleztük,hogy az onogur népnév törökből eredeteztetése és on-ogur-ként - tíz nyíl - értelmezéseerőltetett és alaptalan spekuláció eredménye. Az onogur semmi más, mint honogur,azaz hungár, azaz magyar, és semmiesetre sem kell bennük „bolgár-törököket” keres-nünk. A szegény tájékozatlan olvasó belezavarodhat ebbe a zűrzavarba.

Márpedig nem kétséges, az ősi helynevek, amelyeket még nem fertőzött meg aterjeszkedő, hóditó hajlamtól űzött országok nyelvi imperializmusa, valamely nép itt -létének vagy ittnemlétének legszilárdabb bizonyítékai közé tartoznak. A nyelvtanúskodik. „Egy mindennél biztosabb, mindennél becsesebb forrásunk van (azőstörténet-kutatásban) - írja poszthumusz művében őskutatásunk egyik kiváló s ugyan -csak agyonhallgatott tudósa, Volf György (1843-1897) -, őseinknek legnemesebb ha -gyománya, a minket, késő ivadékot ős eleinkkel, az egész múlttal összefűző kapocs. Areánk szállott nemzeti nyelv, melyben magok eleink felelnek kérdésünkre. mertnyelvünkben ma is eltörölhetetlen nyomait találjuk mind annak, amit eleink gondoltak

103

és éreztek, tapasztaltak és szenvedtek, óhajtottak és elértek, kitűztek és kivívtak. A nyelvelválhatatlanul kíséri a népeket fejlődésöknek egész útján és művelődésöknek mindenlépése, minden foka, minden állapota tükröződik benne. A népnek egész lelke, értelmiés erkölcsi műveltsége legegyetemesebben, legteljesebben és leghívebben nyelvébennyilvánul. Ahol tehát minden más hagyomány cserben hágy, ahol a történelem fonalamegszakad, ott még nyelvünktől remélhetünk felvilágositást.” (Volf 1907, 5-6.).

Marjalaki Kiss Lajos - 1928-ban, fél évszázaddal Györffy előtt - több mint nyolcvananonymusi magyar földrajzi nevet sorol fel, zömében mind olyanokat, amelyek már a896-i bejövetel előtt is éltek, köztük olyanokat, mint Almás-folyó, Körtvélytó, Bolondosvár, Sátorhalma, Szerencse (Marjalaki 1928, 185-189.; 1987, 37-41.). Meglehetősrövidlátás kell ahhoz, hogy az ember ezt ne vegye észre, annak érdekében, hogy tagadnilehessen a magyarok őshonosságát.

„Nem szabad azt hinnünk, hogy a kőkor emberei egyéb emléket nem hagytak volnamaguk után hátra, mint kőeszközeiket, agyagedényeiket, melyeket a muzeumokbanszoktak felhalmozni, sok minden egyéb maradt még ezen ősemberektől, a mainemzedékekre, olyan dolgok, melyek ma is élnek, ha mindjárt tízezer év választ is ellétrejöttük idejétől; ilyenek például az egyes községek nevei, melyek a kőkori családokletelepedésével születtek. Hegyek, völgyek, dülők, területek elnevezései ősrégi ha -gyományok,, ivadékról ivadékra maradtak fenn, nem szólt abba bele soha semmiféletörvény vagy erőszak (mint korunkban), egyik népréteg átvette a másiktól.” (Darnay1934, 11-12.).

11.) AZ ARANYBÁNYÁSZAT KEZDETEI AZ ŐSI MAGYARORSZÁGON

Lépjünk egy lépcsővel tovább az idő mélyei felé.Történelmi rövidlátásban szenvedők, távolsági látástól rettegők, történetzsugorító

ellen-historikusok fogódzzanak jól meg, akár denevérek a barlang falába, mert akövetkezőkben olyasmiket hallanak, mik sokkolhatják idegeiket.

Vágjunk a dolog közepébe, és a hamisságokkal együtt vessük félre a romantikusszivárványokat is s vegyük szemügyre milyen tények utalnak a magyarok özönvíz előttiittlétére. A kincstári historizálás Batu-kánja, Hunfalvy-Hunsdörfer mesének nevezte azősmagyar hagyományokat, mesemondónak Anonymust és a magyar középkornak min-den krónikásnál hitelesebb krónikásait, követőinek rikácsoló hadával mesének bé-lyegezte a történelmet s mesévé alacsonyította a tudományt. Hát most jöjjön a mesévébélyegzett, rendíthetetlenül, megtámadhatatlanul igaz magyar őshagyomány az időkolyan mélységeiből, amelytől visszariad az önérzetét vesztett igénytelenség, s ahova ál-hitek szerint nem is hatolhat el az emberi elme. Szóljunk a vízözön előtti hazai magyarvilágról, a magyar aranykorról, a Kárpát-medence őskoráról, a hajdani itteni magyartündérbirodalomról, az erdélyi ősvilágról, mikor ős-Magyarország délkeleti vidékeinekmélyebb területeit még őstenger fedte s a tengerborította medencékből kiemelkedőszékely ősvárak lakói még tűz-, fény-, és hangjelekkel érintkeztek egymással.

És szóljunk az égő Trójából hazánkba menekülő frankokról, akik itt maguknakfővárost építettek, s szóljunk az akkád-szumer agyagtáblákon fennmaradt gilgamesh-nek, Nimród babiloni névalakjának és Istarnak, a csillagos ég úrnőjének, királynőjénekhazai eredőiről, Magyarország ősi szent védőövezeteiről és hasonlókról.

104

Vessünk azonban előbb egy pillantást magára a színtérre, a Kárpát-medencére, erreaz ámultató földrajzi képződményre, Európa legtökéletesebb fölrajzi egységére, amelyetmintha istenek teremtő láza, hatalmas keze alkotott volna. Különös természetiképződmény: hegy-körlánc, hegy-torlasz Európa közepén, amely egy országnyi területet,évezredek óta egy földrajzilag és történelmileg egységes országot zár közre, amelyet atörténelem egyik legkirívóbb igazságtalansága révén szétdaraboltak.

Ki kell térnünk itt, hacsak érintőlegesen, vázlatosan is, Európa őstörténetére. A jég -korszak letarolta és mintegy négy kilométernyi vastag jégtakaróval borította Európaészaki vidékeit. A jégtakaró szélei leértek a Kárpátok északi pereméig, amely a jégmezőktovábbi dél felé irányuló mozgását feltartóztatta. Európa szabadon maradt vidékeitősrengetegek borították, amelyek szűkre zárták, vagy éppen lehetetlenítették az emberiéletet, az emberi kultúrák kibontakozását. A Kárpát-medence hegy-védőkörláncamögött, kialudt tűzhányók és mezozoikumi őstenger szegélyein forróvizű források bu-gyogtak fel a föld mélyéből (máig is nevezetes gyógyforrásairól ez a térség), lehetőségetnyújtva a létezésre, az emberi továbbélésre.

„Európában egyetlen népnek sincs 7000 évnél is idősebb írásos bizonyítéka (a tatár-laki leletek hétezer évesek) őseinek az eredetéről, nemzetségének őstörténetéről- írjaOrbán Árpád a Nimrud király népében -, mégis éppen mi vagyunk azok, akik szerényeneltűrjük azt, hogy nyershúsevő vad ázsiai népnek nevezzék őseinket” (Orbán 1942, 38.).

John Dayton, a kiváló angol kutató beható vizsgálatai alapján nagyfontosságú követ -keztetésekre jutott a Kárpát-medencei ős-kultúrközponttal kapcsolatban: „A karbon-14időmeghatározó módszer, amely kimutatja, hogy Kr. e. a harmadik évezredben Európanem egy műveletlen barbár terület volt, még mindig nem teljesen elfogadott a közép-keleti régészek által. (...) (A szkíták) olyan területről jöttek, ahol az érc megművelése is-mert volt, és bőven volt réz és ón. (...) E sorok írója (a World Archeology folyóiratban)már 1971-ben tudatta (Dayton 1971), hogy a Kárpát-medencéből egy nép vándorolt kiMezopotámiába, lovaskocsi használattal. (...) A fém-megmunkálás nem volt soha széle-sen elterjedt szokás a Közel-Keleten, és a bronz felbukkanása Egyiptombanmeglehetősen későn jelentkezett. (…) A Duna-medencében a bodrog keresztúri népek aKárpátokból bányászott rezet olvasztottak, a tiszapolgáriak vasbaltákat, fokosokat ön-töttek. A tiszapolgári és a késői lengyeli kultúrtelepek népi eszközei, karbon-14időmeghatározással, Kr. e. 2695-re datáltak. Ez az a terület, ahonnan az öntött balták,fokosok és az ezüst eljutott az Ur-i királysírboltok világába. E tárgyak karbon-14-esidőmeghatározása Kr. e. 2201, 2160, 2088-at jeleznek. A királyi temetkezéseknélanatóliai vagy balkán stílusú, négykerekű szekereket találtak.” (Botos 1996, 4-5.).

Ehhez csatlakozik egy Shotoku Tarishi japán professzorhoz (Tokyo University) in-tézett magyar levél: „Tudjuk hogy a kultúra bölcsője nem Mezopotámia, hanem a Kár-pát-medence. Bizonyítják ezt a Tatárlakán Vlassa professzor által feltárt agyagtáblák sezt megelőzően a múlt század végén a Torma Zsófia által kiásott sokezer írásos cserép,hogy a Kárpát-medencében az írás az ősmagyar rovásos jelekkel ezer évvel korábban je-lent meg, mint már fejlettebb formában Babilonban. A Mezopotámiában és a Nílus-völ-gyében feltárt kultúrák bölcsője is a Kárpát-medence. De innét sugárzott ki a föníciai ésaz etruszk kultúra, melyeket az írásjelek azonossága bizonyít” (Ustor 1977, 45.).

105

12.) SZŰZFOGLALÁS TÖRTÉNT

Hiteles tanú, a római zsidó Josephus Flavius (i.sz. 37.), aki természetesen nemgyanúsítható magyar részrehajlással, a Zsidók ősisége c. munkájában (I. könyv, 6. fe-jezet) azt írja, hogy őseink, a Szkíták - akik bizonyíthatóan azonosak a magyarokkal -őshonosak területeiken, így a Kárpát-medencében, vagyis szkíta eleink voltak Európaőslakói (l. az 1. fejezetben). Perdöntő jelentőségű tanúskodás ez az Európában némelyterjeszkedő népek által, terjeszkedő célzatból idegennek minősített szkítamagyarok eu-rópai őshonosságáról és Kárpát-medencei őshonosságáról.

Hasonlóan, külföldi és magyar kutatók sora szól erről saját látása és ismeretei sze -rint: „Mint előd testvérnépek (a szkíták) hazánk földjén 2 és fél - 3000 évvel ezelőtt márfejlett kultúrában éltek, s a mai magyar nyelvnek az ős nyelvén beszéltek.” (Litkey 1935,20.).

„1. Azt a területet, amelyet a magyarság saját tulajdonának tekint, elődeiősállapotban, lakatlanul vették birtokukba, hiszen a „tájelemek neveit” ők adták.

2. Árpád vezér-fejedelem névadó népe, amely ezt a területet az őslakosság kérésérebirtokába vette és átszervezte, ugyanazt az ősnyelvet beszélte, mint a Kárpátmedenceősnépei : a magyart” (Csobánczi 1975, 11.).

Számos szerzőt és munkát idézhetnénk még. De bármennyire súlyos is a szavuk, bár-mennyire is indokolt és megalapozott állásfoglalásuk, van valami, ami még ennél isalapvetőbb: az őstörténeti tények, az őstörténeti háttértényezők feltárása és a Kárpát-medence őstörténelmi szerepének, a magyarság őshonosságának megvilágítása. Mikéntvolna ez kideríthető és bizonyítható? Miként lehetne erre vonatkozólag bármilyen bi-zonyítékot, bizonyítóerejű tényt, tényadatot, tényösszefüggést felmutatni? Miként, hamagát Európa őstörténetét is vakhomály borítja, noha vitathatatlan: egyetlen területre,országra, népre szorítkozó őstörténeti tisztázás óriási kihatással volna az európaiőstörténet egészének a fel derítésére.

13.) MIRŐL TANÚSKODIK DÉVAVÁR ŐSMONDÁJA?

Déva várának mondaköréről írt munkánk anyagából idézünk (Grandpierre K. 1998):Déva várának romjai köré a várépítés kezdeti korát idéző mágikus magyar mondákfűződnek. Jelzi ezt, hogy a várat építő tizenkét kőmives elemi nehézségekkel küszködik:az épülő falak mindújra leomlanak:

„Mit fölraktak délig, leomlott estére, Mit fölraktak éjjel, leomlott reggelre.”

Bizonyos mértékig rokon ez a monda a Bábel tornya mondájával: a torony leomlásá-nak drámája mögött a kellő kötőanyag ismeretének hiánya húzódik. Dévavár mondája,illetve a várat építő tizenkét kőműves - tizenkettő az őskori számrendszer szerint aszámok teljessége - természetfeletti erők ellenállásának tudja be a falak szüntelen leom-lását. Megfejtik a titkot - noha a balladai formába öntött ősmonda nem közli ezt velünk:a szűz tájat minden emberi beavatkozástól, építménytől védő szellemek, a genius locii,a helyi szellemek ellenállása nyilvánul meg a falak leomlásában. Dévek védik szűz

106

területüket a várépítőktől, hiszen - elvileg - bármilyen barbár idegen nép behatolhatterületükre, aki nem tiszteli majd isteni fenségüket: ős birtokosokként mindújra leront -ják hát a falakat.

Mi a megoldás ebből a kiúttalannak tetsző helyzetből? A kőművesek megfejtik a rom-lás titkát: a hely őrzőszellemei, a dévek végérvényes biztosítékhoz kötik a várfelépítéséhez való hozzájárulásukat: emberi életet, lelket kell áldozniok oly módon, hogyaz örök időkre biztosítékot nyújtson rá, hogy a betelepülők, az ősfoglalók soha nem tán-torodnak el a dévek tiszteletétől.

Miként érhető el ez? Milyen módon? Dévavár építői ezt is megfejtik: a kőmiesekvezetőjének, Kőmíes Kelemennek a feleségét építik be élve a várfalba, méghozzá olykép-pen, hogy a kőfal örök zálogul s a déveknek örök biztosítékul, örökre bezárja lelkét avárfalba. Ha tehát a vár építtetői, majdani birtokosai az örök zálogul adott lélek ellenéremegszegik megszeghetetlen, örökérvényű elkötelezettségüket és szembefordulnak adévekkel, elpártolnak tőlük, úgy a szűzfoglalású birtokosság kötelezettségeit megszegvea legszentebb isteni és emberi törvényeket tagadják meg, s nem menekedhetnek a ter-mészetfölötti erők sújtó csapásaitól. Dévavár építésének ez az ősjelképekbe zárt - ál-talunk felfejtett - titokzatos magyar ősmondájánál érvényesebb közvetett bizonysága amagyar őshonosságnak nem is lehetséges.

Déva várához mágikus hiedelmek tapadtak. A magyar népben mélységes mélyen éltannak hite - a legutóbbi időkig, egészen a világmaffiák elrendelte trianoni ország-darabolásig -, hogy Déva vára bevehetetlen. Töretlenül élt ez a hit annak ellenére, hogyDéva vára ellenséges támadások következtében az utóbbi századokban többször is ele-sett. E megingathatatlan hit alapja a hely védőszellemeivel, a dévekkel való ősi szövet-ségkötés volt. A magyar köznép szentül hitte, mindennek ellenére, Déva kétszeri elesteellenére is, hogy Déva bevehetetlen, hiszen Dévát a dévek védik, a természetfölötti istenierők, szellemek. Maga a Déva név ennek kifejeződése és bizonysága: Déva véd. Véd adév.

Magyarország ősi tartományain számos helység viselte a Déva nevet. A szkítamagyardákok idejében Délkelet-Magyarország térképe jószerint tarkállott a Déva helynevektől.Íme egy rövid, teljességre nem törekvő felsorolás (Bonfini 1.1.85, 1995, 17.; Marczali1898-1905/2005): Acidava Azidava Karmidava Sacidava Singidava Zangidava Tamasidava Ziridava Zuzidava Argidava Dokidava Sandava Komidava Marondava Utidava Pirobaridava Markodava Patridava

A hajdani ősmagyar Erdély területéről a dák időkből mintegy huszonöt dava-devautótagú helynevet jegyeztek fel. Sajnos ezek mind eltűntek a különféle idegen támadá-sok, behatolások s a kara-ulugh (fekete oláh) és valach-rumin beszivárgások során, azokkövetkeztében. Magától Dévától és még néhány kelet-magyarországi Déva-helynévtőleltekintve, főleg az ország egyéb vidékein maradtak fenn az ősi Déva-helynevek és azok

107

változatai. Közülük az ismertebbek: Dévaványa, Dévény, Dévénytó, Divény, Kisdivény,Nagydivény, Divényhuta, Déván-domb, Déván-kert, Déván-puszta, Déváni, Dávod,Dévényújfalu, Devecser, Kisdevecser, Abaújdevecser, Nagydevecser, Pécsdevecser,Divék, Devicse, Nyitradivék, Divékújfalu.

Déva várához hasonló titkos bizonyítékot rejtenek a hétezeréves tatárlaki leletek is.Külön tanulmányban tártuk fel azt a körülményt, amit más kutatók, akik a hétezer évestatárlaki agyagtáblák feliratainak megfejtésére összpontosítottak, előttünk még nemérintettek: azt, hogy a tatárlaki táblák is az őshonosság szolgálatában s a dévekkel valószövetségkötés jegyében születtek. Ezt bizonyítják a tatárlaki üreg mélyén felfedezettégett csontok: itt is emberáldozat történt a dévekkel való szövetség megkötésének szen-tesítésére, a földművelés megkezdésének a helyi szellemek által való engedélyezésecéljából. Tekintve, hogy itt nem magas-építményre, várépítésre került sor, hanem a Kár-pát-medencei földművelés megindítására.

A tatárlaki leleteknek ez a legmélyebb titka, s ez egyébként tökéletesen igazolja JohnDayton és más kiváló kutatók, Torma Zsófia, Toronyi Etelka és mások megállapításaita Kárpát-medencei ős-kultúrközpontra vonatkozólag.

14.) GILGAMES ÉS BABILON-NYOMOK MAGYARORSZÁGON

Helyneveink történelmi szemszögből földolgozatlan kincstára valóságos titkosföldirati nyelv, amely hitelesen vall azokról a régidőkről, amelynek minden elérhető em-lékét kiirtották.

Itt van mindjárt Bábolna, vagyis kis hangugratással, Bábolan, azaz: Babilon. Hogykerül ez ide, s honnan? Mezopotámiából? Tán megtetszett valakinek és hátizsákbanhozta ide? Készek volnánk elfogadni, a baj csak az, hogy ez a név távolról sem állmagányosan helyneveink között. Meglehetősen sok a csaknem azonos helynevünk.Erdélyben, Hunyad megyében is van Bábolna helynév. Orbán Balázs tudósítása szerintkülön népmonda szól Bábolna királyról, az óriások hatalmas fejedelméről. (Orbán1982, 3. kötet, 183.). Meg aztán itt vannak a szótagkieséses Bábonyok vagy Bábonok(Báb/il/on). Bábony van Kolozs megyében, Somogy megyében és Ugocsa megyében.Idetartozik Sajóbábony és Kunbábony, számos más közelrokon helynévvel.

Nyelvi szókincsünkben szinte felsorolhatatlan az idevágó szavak száma. S zömükmágikus őshiedelmeket, ősvallási elemeket rejt. Ilyenek a Báb-kezdetű helységek nevei(pl. Bábafalva, Bábahalma, Bábaíre, Bábalak stb.). A báb szótő maga ősformára, bábra,élő formára, kisdedre (kisbaba) bimbózó emberi-állati alakzatra utal, akárcsak maga avilágszóvá vált baba (bébi stb.), ami kedves lényt, alakot, szeretőt jelez. Nyelvünk egyigen gazdag és titkos tartománya ez. Bába, bábaasszony - az új élet világra hozásánakelősegítője. A vasorrú bába - népmeséink rejtélyes ősalakja. A bábabukra - népiőshiedelmek szerint a hitregebeli bábának égi tündérszalagja: a szivárvány. Még afánknak is bába-fánk a népi neve.

Még sokáig bábáskodhatnánk a bába szónál, de térjünk vissza a Babilon-Bábolnahelynév eredetének kérdéséhez. Babilon nevének jelentése a magyarból tökéletesenkifejthető. A Bab-Báb tőszó jelentését fentebb már láttuk, itt - a mezopotámiai Babilon(Bábel) esetében hatalmas székfővárosról, országközpontról lévén szó, a Báb itt istenalakja, bábja, bálványa. Az - il, - él szótag a helyneven belül nyilvánvalóan Él Isten neve.

108

A megfejtés tehát: Él Isten bábja, bálványa, megtestesülése: Él Isten székhelye,székesfővárosa.

Orbán Balázs székely népmondát közöl erről a Székelyföld leírásában: „(...) Csentetőta rege költészetével is felékiti a nép, mert itt lakott - a rege szerint - Bábolna király, azóriásoknak hatalmas fejedelme; leánya, a bűbájos tündér pedig a szomszéd Hegyestetőn, onnan beszélgettek egymással, s ott a tetőn, hol most egy szabályszerü ember -csinálta tumulus van, állott sarkon forgó arany vára, mely most nyomtalanul eltünt. Ottalább a hegy déli aljánál fekvő Angyalos fölött (mely az angyallá változott tündér király -leánytól nyerte a nevét) van Bábolna árka; ide rejtette el, a rege szerint, Bábolna királyaz arany napot és az arany bárányt (...)” (Orbán 1982, 3. kötet, 183.).

Kézenfekvő és ésszerű a feltevés: mindez Babilonból jött ide valamikor, valamikép-pen. Csakhogy ennek mintha ellentmondana pár adat.

Vajon nem kell szükségszerűen arra gondolnunk fentiek alapján, hogy Babilon nevenem Mezopotámiából került ide, hanem hazánkból került Mezopotámiába, ahol enneka névnek távolról sincs ilyen mély és szerteágazó gyökérzete?

Nimród nevét is Mezopotámiához köti a bibliai hagyomány. Mi több, maga Gilgamesis Nimród alakjában lép elénk, az őshagyományok Nimróddal azonosítják. Nimród, aNagy vadász, a Bábeli torony építője viszont Magor és Hunor és a magyarok ősatyja,akinek valamikor a Kárpátok térségéből kellett Babilonba kerülnie, bizonyítja ezt Nim-ród fiainak égi parancsra történő visszatérése. Következésképp Nimródnak isüngürüsznek (hungarusnak, magyarnak) kellett lennie, tehát neki magának, vagyeleinek a Kárpát-medencéből kellett Babilonba költöznie.

Más vonatkozásban is fontolóra kell vennünk, vajon egyáltalán helytálló-e az el-gépiesedett Mezopotámiából való eredeztetés. „Egészen bizonyosnak látszik, hogy akultúrának ezt a sajátos formáját nem Mezopotámiában teremtették meg a sumérok,hanem nagyjából készen hozták magukkal. Sőt az is valószínű, hogy bizonyos szempont-ból már hanyatló kultúra az, ami (...) a szemünk elé tűnik.” (Dávid 1942, 33.). Lássuk,vajon adnak-e támpontot mindehhez helyneveink Gilgamessel kapcsolatban? Lehet-séges-e, hogy itt járt, idevándorolt ? Vagy éppen fordítva, innen mitőlünk költözöttSzemúr országába?

Helyneveinkből, úgy látjuk, kilép a szumér isten. Számos ezzel a névvel kapcsolatoshelynevünk valószínűsíti ezt, több, mint amennyit Mezopotámiából ismerünk. Mond-hatni betű szerint egyezik Gilgames nevével Galgamácsa neve. Ennek eredeti névalakja:Galga mása, még a Gilgames név jelentésének megfejtéséhez is nyújthat magyarázatot.a gilga - galga előrész , amelyből szerintünk akusztikai okok miatt kiesett egy r-hang(amely az m-hang elött jobbára kiejthetetlen). Az eredeti név tehát galgar lehetett. Gal-gar = gal(l) ember. Galga/r/mása (Gilgames) tehát ezek szerint: gall ember mása, azaz:gall ember képe, képmása.

Bizonyos ez? Bizonyítottnak véljük ezt? Helyneveinkből a maga teljes, határozott mi-voltában kilép Gilgames, a szumér isten? Sajnos, teljes bizonyossággal nem állíthatjukezt. El kell ismernünk, fejtegetésünk ezúttal csupán a valószínűség határán mozog. Demegerősíti ezt a kelta-gall személynevek hallatlanul bő elterjedettsége hazánkban.Továbbá területi nevek: Galgamente, Galgavölgye (stb.) és helynevek: Galgahévíz, Gal-gaguta, Galgagyörk, Galgócz, Sajógalgócz stb. Meg a Gilgames-Nimród azonosság. Talánmégis hazánkból indult Gilgames Mezopotámiába.

109

15.) ISTÁR-ASTARTE MAGYARORSZÁGI ŐSEPOSZÁNAKMEGÍRATLAN FEJEZETE

Felkértük Istárt a mennyei csillagvilág úrnőjét, az Ég Királynőjét, adjon bizonyságotrá, hogy innen erednek ősgyökerei. Istár válasza: nyelvünk és a helynévtörténet alapján:ő maga jelenleg is itt él Magyarországon.

Helynévtörténeti és nyelvi bizonyítékok hihetetlenül gazdag tárháza igazolja ezt azállítást. Tekintsük át lehetőségeink szerint. Kezdjük ott, hogy - miként haladó magyarőskutatók már rámutattak - Isten szavunkban Istar neve rejlik. Istár ugyanis Őstár,Őstartó (Ős-megtartó). Isten szavunk jelentése pedig: Ős-ten(ni): Őstevő. Azőshagyományok törvénye értelmében a szentség bélyegét viseli magán minden, amiehhez a fogalomhoz tapad. Ister (Iszter) az ókori neve a szent folyónak, a Dunának, főlegalsó szakaszának, amely határt képez a Kelet-római és a Szkíta Birodalom között. S haváros épül ott, ahol a folyó nagy kanyarulatát megejti (a kanyar, kanyarulat neve a régimagyarban - gam), Esztergom - Ister kanyarulata - lesz a város neve: ennél semmi semlehet kézenfekvőbb és egyszerűbb.

De nem mindenki látja így. Esztergom nevét különben Gombócz-Melich és a többinyelvészek a Strigonium szóból származtatják. Mivel az ilyenfajta helynévmagyarázat-ban egy sajnálatos rendszer nyilvánul meg, azért erről néhány szóval meg kell em-lékeznem. Köztudomású, hogy a keresztény korszak kezdetével Magyarországon aközhivatalok és a tudomány nyelve a latin lett. A latin nyelven író, többnyire német éstót paptisztviselők azután nemcsak latin nyelven írták az alapítóleveleket és egyéb ok-mányokat, hanem bennük a magyar helyneveket illetőleg latinizálták is. A mai kornyelvésze erre, mivel a magyar kultúra ősiségéről hallani sem akar, ezekkel a késői latinokmányokkal bizonyítgatja a magyar helynevek (idegen) eredetét. A „strigonium” tehát„Esztergomból formáltatott és nem Esztergom a Strigoniumból.” (Pálfi 1941, 38.).

Ekként folyik a nemzetölés. Ezer esztendeje eszelős buzgósággal a legképtelenebbmódon mindent elidegenítenek. Lehet tízezer magyar Isztárral-Eszterrel kapcsolatosősszavunk, a gya fúrt módon mindegyikre rásütik, hogy nem magyar, hogy idegenből vet-tük át: ez az ördögi cél - mindent elidegeníteni, míg országunkat és nyelvünket is benem falja az idegen.

Lássuk Istár-hagyományainkhoz fűződő nyelvi fogalmaink, helyneveink tömegét, ter-mészetesen anélkül, hogy teljességre törekednénk. Eszterág - a gólya régi neve, jelentése:Isten-ág - régi néphiedelmek szerint ő hozza isten áldását, a gyermeket. Kihalóban levőszavunk az eszterha: (ezter heiában) Isterha, Eszterha, eszterhéj = háztető, eresz.Petőfinél még gyönyörűen zeng ez a szó:

„Üres már a fecskefészekItt az eszterhéj alatt...”

(Petőfi 1847/2006, 116.)

Az etimológiai szótár szerint (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 1984, 1,805-806.) eszterhéj szavunk természetesen nem magyar és nem az Istár-Eszter névbőlered, hanem „szláv, közelebbről v a l ó s z í n ű l e g déli szláv eredetű.” Valójában mit isjelent az eszterhát, eszterház? Lakóház fölötti rész, Eszterhát, eszterhaj - háztető,zsuppfedél, szalmatető stb. Esterfa, Erdélyi János magyarázata szerint „hosszú mogyoró

110

vagy gyertyán fahajtás, ág vagy sudar, amivel a szalmafedelet, a zsuptetőt, eszterhát,eszterhajat vagy eszterhéjt leszorítják, csaptatják, hogy a szél fel ne borzolja, el nehordja.” Az esztergál (esztergályos) azt jelenti, hogy tökéletesre formál, csiszol (istenitökéletesség) valamit. Idetartozik az Este is - a csillagos eget megszemélyesítő Isztarévadja, az Esztrágorrú (gólyaorrú) fű, az Esztena (az elkerített hely, ahol isten állataitőrzik), az Esztendő - Isztar idejének (a Föld körforgásának) egy teljes ciklusa, az Eszköz,amivel valamit tökéletesíthetünk, megvédhetünk, mi több, még maga az Ész, Eszes, ésEsztelen is, ami annyit jelent, hogy bír vagy nem bír az isten (Istar) adta értelemmel, ésEszter, Eszti, Esztike sem jelent mást, minthogy Isten (Istár) leánya, Esztere, Eszteru -vízáradat elleni kecskelábú támfákra épített gát, Eszteric - egy rúdból álló létra, amely -nek fokai kétoldalt kiállnak - a létra ősi formája. De ki győzné mindet felsorolni? Isztár-Asztarténak, a csillagvilág úrnőjének képzete a csillagokkal összefonódva a nemzetközicsillagászati elnevezésekbe is átment, mint például asztrológia, asztronómia, mi több,a kezdőhang elnyelésével nemzetközileg a csillagot is róla nevezzük „star”-nak (sztár).

Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy ki ne térjünk a helynevekre, noha idő és térhiányában csak a legjellemzőbbekre, azokra, amelyek Istár-Eszter ősi ittlétét s jelenlététtanúsítják: Eszterháza, Esztergom, Esztelnek, Esztény, Esztreng, Esztró, Esztregnye,Eszterági híd, Eszterág pataka, Esztergály, Eszterhány, Eszlár, Tiszaeszlár, Eszlény -még oldalakon sorolhatnánk tovább.

Erdélyben és Felvidéken a házak oromzatát gyakran díszítő Napot „Isten szemé”-neknevezik, összefüggésben az „Isten mindent lát” szólással. ez némileg változott formában,jelképes háromszögbe zártan átment a zsidókereszténységbe is. Istár tehát ősidők ótaitt volt és itt van ma is Magyarországon.

16.) VÍZÖZÖN ELŐTTI NYOMOK ŐS-MAGYARORSZÁGRÓL

Lélek vagyok Erdély tündéri vidékérőlhol anemonák égtörmelékei hevernek a fák alján

s bókoló margaréták játszanak napkorongotvadfekete vakondtúrások kúpjai között

hol csiperkék menyei illatát teríti szaglóérzékeinkre a szél.

Lépjünk lépcsősorokkal mélyebbre az időben.A magyarság ősnyomainak kutatásában a vízözönig kell visszahatolnunk. Mi több,

mélyen a vízözön előtti időkbe, mikor Magyarországot őstenger borította, beleértveErdély lapályait, völgyeit, mélyebben fekvő vidékeit. Kérdjük, vajon mikor fedte a Csí -ki-medencét őstenger? Mit tudnak erről a földtan szakértői? Hány ezer évvel ezelőttiidőkre érvényes ez?

Tudnunk kellene, mert a leghitelesebb tények szerint a székelyek már ekkor itt éltekhazánkban a székely földön. A leghitelesebb tudósítás szól erről, egy feddhetetlen éspártatlan kutatónak a beszámolója. Orbán Balázs, a helytörténeti és néprajzi kutatáseurópai mértékben is kimagasló óriása (l830-l890) számol be erről életének főművében, a Székelyföld és a székelymagyarság ősi hagyományvilágát páratlan hiteles -séggel és hűséggel feltáró hatkötetes „Székelyföld leírása történelmi, régészeti, termé -

111

szetrajzi s népismei szempontból (I-VI. Pest 1868-1873.)” című munkájában, melybenKözép-Európa s tán az egész emberiség egyik leggazdagabb aranykori néprajzi-történetikincstárát mentette meg.

Ő számol be hatalmas művében erdélyi székely-magyar néphagyományok alapjánarról az időről, amelyet semmilyen papírra vetett történeti adat nem őrzött meg, arrólaz időről, amikor „egész Csík egy óriási tó volt (...) az Olt a Tusnád-szorosköri hegységekáltal feldugatva, sehol sem tudott lefolyni; tó keletkezett tehát, melynek partjait azontérkörítő havasok képezék, míg az említett tölcséres hegyek, a Nagy-Haram, Csomág éstorjai Büdös vulkáni rakétákat eregettek fel versenyezve a háborgó vizelemmel, melynagy tömegének nyomásával addig nyalakodott most itt, majd amott, míg ezredévektürelmével utat nem vésett magának a tusnádi szorosnál. Az ekként alakitott szikla -csatornát hovatovább mélyítve, előállott a tusnádi szoros, melyen le folyván a fenakadtviztömeg, az áradmányi rétegek képezte dús talajon Csík szép tere maradt hátra. A kiezen netalán kétkedne, vizsgálja meg a szorosmenti hegyeket, s azonnal meg foggyőződni a viz munkálatának csalhatlan nyomairól.” (Orbán 1982, 3. kötet, 71.).

Orbán Balázs, miként ezt ő maga jelzi „földképződés- és tájalakulási” kutatásai soránállapítja meg fentieket. De maga a nép, a székely nép régebbi nemzedékei természetesenmit sem tudhattak ezekről a földtani alakulásokkal kapcsolatos megállapításokról. Aszékely nép a maga ősi mondáiban és tündérhitregéiben mégis valósággal megelevenítiaz ősvilágnak azt a képét, amikor a Csíki-medencét még őstenger fedte.

Honnan van hát erről tudomása? Honnan meríti az ehhez a világhoz kapcsolódótény- és élményanyagot? És hány ezer éves állapotok tükröződnek ezekben a nép -hagyományokban? Mikor fedte a Csíki-medencét, Erdély és Magyarország mélyebbenfekvő területeit őstenger? S mikor tört utat magának a csíki tenger a tusnádi völgy -szorosban? Tíz-tizenötezer éve? Húsz-harmincezer éve? Százezer éve? Mióta él itt ez anép? Azóta kell itt élnie, mióta bekövetkeztek ezek a változások, mikor még tengerbőlemelkedtek ki a székelyföldi ősvárak, miket e hitregék vallomása szerint ő maga épített,azóta, mikor itt még tündérvilág és anyajogú társadalom, nőuralom volt, hiszen atündérség léte erről tanúskodik, vagyis azóta, mikor itt még delelt az Aranykor, az em-beriség Aranykora. Másként semmiképpen sem emlékezhetne, s nem tükröződhetnénekezek a közösségi élmények, ősemlékek hagyományemlékeiben. Jöhetnek a terjeszkedést,területrablást igazolni akaró és hazatagadó egyéb hamisítók, e tények megcáfolásáraképtelennek bizonyulnak, mégha foszlánnyá tépik is az agyukat a nagy erőlködésben.Mert mindezeknél cáfolhatatlanabb bizonyítéka nem is lehet valamely nép területiőshonosságának, ősfolytonosságának.

„A teremtés zürje kezdett rendeződni, a mindenség egyensulya helyreállani - folytatjaOrbán Balázs -, a vizek utat nyitva magoknak lefolytak; a föld felületén uj pezsgő életkeletkezett. Firtos, a jó szellem (Firtos tündérvárának építője és tündérkirálynője) öröm-mel repdesett a felfedett uj világ felett; örömkönnyeket hullatott a fejlődő emberiségzavartalan boldogságán, a teremtés milliárdjainak vidor mozgásán.” (Orbán 1982, 1.kötet, 127.). Firtos várát ugyanis „tündérekkel, tulvilági lényekkel épitteti a rege, mégakkor, midőn a föld felületét viz boritá.” (Orbán 1982, 1. kötet, 127.).

Ugyancsak az őstenger idejéhez fűződik Kustály várának népmondája. HallgassukOrbán Balázs tudósítását: „a rege szerint óriások épiték e várat, még azon korban,midőn viz boritotta az alanti völgyeket. A földnek akkori lakói óriások voltak. Ezek viz-mentes magas hegycsúcsokra épitett várakban tanyáztak. E vidéken három testvér óriás

112

volt, kik nem akarván egymástól messze távozni, egyik a bágyi hegyre, másik aHegyestetőre, a harmadik pedig ide a Lapiástetőre épitett magának várat, s csolnakonjártak szomszédos váraikból egymásnak látogatására. Később, midőn a vizek averestoronynál útat törve magoknak lefolytak, a felszáradott völgyekben az ember smegjelent szántóeszközeivel, (Ez is a magyar őshonosság bizonyítéka.) a kus talyvárióriás leánya lelépett a Homoród völgyébe(...)” (Orbán 1982, 1. kötet, 234.).

Kadács vagy Kadicsa várával kapcsolatban ugyanezt vallja a székely néphiedelem:„Óriások épiték és lakták e várat - mond a néprege - (...) Az óriások kipusztultával, azokivadéka, a tündérek költöztek e várba; azok laknak most is ott a vár arany oszlopokonnyugvó földalatti osztályában s csendes éjszakákon, midőn a telehold önti szét ezüstsugárözönét, a vigadó tündérek muzsikája és éneke lehallik a falukba is.

Ismét más rege azt mondja, hogy e vár a Firtossal együtt még akkor épült, mikor avölgyeket viz borította, s ekkor csolnakon jártak át innen Firtosra. Firtos volt a fővár,itt és Tartódban is (Tartód várában) csak akkor szabadott gyertyát gyujtani, mikor Firtosmagas tornyában világot élesztettek.” (Orbán 1982, 1. kötet, 114.). Íme az őskori táv-fényjelzések rendszerének kezdetei.

Tündérvárak keletkezése, építése, óriások és tündérek - az emberiség Aranykoránakjellegzetes alakjai - s nem a megfoghatatlan általánosságok elmosódottságában, de alegközvetlenebb élő formában mintegy hozzátapadva, hozzánőve a környező helyi, er -délyi magyar világhoz, tényleges valószerűségeihez, körülményeihez. Az ősvizek,őstavak, az őstenger helyi sajátosságokhoz, adott helységekhez kötődő tudata, amely azírott történetet évek tíz- meg tízezreivel meghaladja, nem más, mint az össznépi em-lékezet közvetlen kapcsolódása az erdélyi székely tájegységek őskorához, ősvilágánakéletéhez. Vajon mit árul el számunkra, mit tanúsít a leghatározottabb formában ez?Vajon nem ennek a népnek az őskori ittlétéről tanúskodnak ezek a tények? Ha pedig ezígy van, vajon nem vehető-e bizonyosra, hogy ennek a népnek még ezeket az időketmegelőzően is itt kellett élnie, itt volt az életterepe, s itt élte át az emberiség aranyko-rának szinte beláthatatlan időtávlatait?

Erdély történetelőtti korának emlékeit tehát sajátságos, különös tündérregék őrzik.Az erdélyi magyarság által tündérvárnak tartott titokzatos történelem előtti várromoktarkítják az egész Székelyföldet. Íme a tündérvárak sora!

Tarkó rézvára Bodoki Leányvár Veneturné vára Déva vára Oltszem melletti Leányvár Firtos vára Mikház vára Tündér Ilona lakhelyei Tartod vára Uz völgyi Bükkös vára Torja vára Csíkszentdomokosi Várárka Kecskekő vára Sárpatak és görgényi Leányvár Sólyomkő Csíkszentmiklósi Vároldal Oltszem melletti Leányvár Leánymező Erdőszentgyörgyön Ojtóz melletti Leányvár Maka vára Makkfalván Kadács vagy Kadicsa vára Mikháza Vára Budvár Középajtai Várhegy Bálványosvár Köszvényremetei Várhegy Zetelaka vára Arany- és Boldogfalvai Tündérvár

113

Mezőbándi Pogányvár Ürmösi Tepej vár Kovásznai Várhegy (...).

Sokatmondó tény: az erdélyi magyarok egyetlen római várat sem tartanak tündérvár-nak. Igy pl. a tordai római vár eredetét pontosan tudják a helybeliek, az ezzel szembenfekvő várhelyhez viszont már tündérregék fűződnek, s a váralji szőlőhegyet „Tündér”-nek hívják.

Orbán Balázs Erdély kőeposzának nevezi e várromokat. Erdélyt történelmünk rop-pant föld-olvasókönyvének tarthatjuk, mivel - Orbán Balázs szellemi végrendeletszerűszavaival: „(...) azokban az elleplezett történelmi vonatkozások mellett igen gyakran aleggyönyörübb, a legmeglepőbb költőiséget, a nép eszmemenetének (emlékezetének)legszebb jelentkezését találhatni. Iszapba tévedt drágakövek azok a legtöbb esetben,melyek csak szakértő kezek csiszolására várnak, hogy belértéköket és ragyogványukatvisszanyerjék. A felkeresést elvállaltam tehát én, mig a csiszolást másra bízom.” (Orbán1982, 3. kötet, 87.). Kétség se férhet hozzá: végre kell hajtanunk végakaratát.

Ennyi ősidőkben épült vár, amelyek a helybeli nép ajkán tündérhiedelmekkíséretében a várak építésének történetére és hajdani földtani tájalakulásokra utalnak.Ennyi aranykori idők emlékezetét őrző ősvárrom, tündérvárrom Európa közepén, vi -szonylag szűk területen, hegyek körláncától védett, körülzárt területen, olyannyiratömör egységbe zárt földtani egységben, amely már külső alakzatában is azt sejteti, hogyvalóban lehetséges volt itt az adott népesség ősfolytonos fennmaradása, s az is, hogy azemberi Aranykor roppant időtávolságából is megőrizhesse az immár tündérvilágkénttükröződő őshagyományokat.

„Kakasok nem szólnak, tündérlányok osonnak.” (Ráolvasó ének)

17.) MAGYAROK MÁR AKKOR ITT ÉLTEK, MIKOR A KÁRPÁT-MEDENCE MÉLYRÉ SZEIT MÉG ŐSTENGER BORÍTOTTA

A vízözön fekete cezúra, sötét vonal az emberiség emlékezetén, amelyen jószerivelnem hatol át semmilyen emlékezés. Úgy tetszik, mintha itt kezdődne az emberiségtörténete. A vízözön függönyén nem látunk át, s ez az emberiség nagy szellemitragédiája, szellemi bukása, hiszen ha meggondoljuk, az emberiség létének a vízözönóta eltelt tízezer év csupán egy parányi töredéke.

Szerencsére ez mégsem egészen így áll. A vízözön mindent elborító zuhataga mégsemtökéletes záróvonal s rajta, ha gyéren, szórványosan is, mégis áttűz a nap, az emberiőstudat napja. Halvány elszórt nyomok, emlékezetek kísértenek fel a vízözön előttiidőkről, az Aranykorról, az emberiség paradicsomi állapotáról, az édenről, ahonnankiűzetett az ember. Szórványos nyomokban utalnak erre a mezopotámiai szumér(szemúr), akkád ékiratoktól az egyiptomi hieroglifákig, Manethon és Berosuson, az ókorihellén, latin szerzőkön át, Hésziodosztól Ovidiusig. Az Aranykorig, az aranyidőkig kellmindenáron visszajutnunk, hogy nemzetünk őstörténetének ezidáig érintetlen sza-kaszait feltárjuk.

114

A legutóbbi idők tudományos kutatásai derítették csak fel, hogy hazánk központimélyterületeit valamikor az ősidőkben őstenger borította. Erre vonatkozólag írotttörténetünkben nem maradt semmi nyom, a keresztény inkvizíció még az Álmos - Árpádbejövetele előtti idők történetét is elpusztította. De mégis fennmaradtak őstörténetünknyomai. Maga a nép őrizte meg, miként erre Anonymus Gesta Hungaroruma utal,megemlítvén a parasztok hamis meséit a magyarok őstörténetéről.

Ősi népregéink, hitregéink és tündérregéink ősmúltunk emlékeit őrzik. Hiteltelen arege - hiteles a tudomány: ez az általános vélekedés. A valóság ennek éppen a fordítottja.A tudomány - kivált a puha tudományok s azon belül a történetírás és a nyelvészet -tévedések halmazata. Ezzel szemben a történeti néprege - hiteles, történelmileg igaz ésigazolható. Rege szavunk maga is ősidőkről árulkodik, olyan ősmúltról, ahova már nemér el a papírra rótt tudás és a mindennapi emlékezés. Rege szavunk egy tőről fakad régi-vel, a reggellel, és a regőssel. Miért volna valótlan a régiség? Ki és miért kavarná kószamesévé a regét, mű mesévé, aminek gyökere nincs. Mi köze a regének a meséhez? Hamese volna, nem regének mondanánk.

Ősnyomok a regéink, ősemlékek hiteles zárványai. A hiteltelenség látszatát az keltibennünk, hogy olyan régidőkből erednek és szólnak, amikről keveset vagy semmit semtudunk. Különös sajátsága a magyar néphagyománynak rendkívüli összeforrottsága atermészeti tájjal, az élő környezettel, érzésben, szemléletben.

A nagy népköltészeti alkotások festette képi világból tisztán, körvonalaiban éslényegében, legbensőbb - kívülállók által fel sem fogott, meg sem sejtett légkörében újrafeltárható a Kárpát-medencei táj, vagyis népköltészetünkből nem holmi elvont, általánosjellegű, bármely tájkörnyezetre alkalmazható és illő természeti táj bontakozik ki, hanemegy minden ízében bizonyíthatóan hiteles hazai tájkörnyezet, hazai bioszféra: sajátosanKárpát-medencei környezet. Annyira, hogy népköltészetünk alapján ez a táj a maga tel-jes atmoszférájában, sajátságos vonásaiban is felújítható és újrateremthető, illetve amagyar népköltészet hű tükre annak a hazának, amelyben éltünk, s összeilleszthetőmozaikdarabjaiból annak valóságos képe tárul elénk a maga emberi-állati-növényi tel-jességében.

Miképpen jöhetett létre ez a szerfölött sajátos, és a maga nemében egyedülállótörténeti-népi mondavilág és népköltészet, az adott különleges jellegű bioszférával valóösszeforrottság? Hangsúlyoznunk kell, nem holmi tudatos művi, szándékos táj- éskörnyezetfestésről van itt szó, hanem a lélek, az ösztönök mélyéből sarjadó, önkénte-lenül, természeti erők módjára létrejövő tájfestésről, életábrázolásról. Ez mágikusösszetevőkből, természetes úton, magamagától alakult, s benne a mágikus tényezők, azember tájkörnyezetével dinamikus egységbe fonódnak össze. Mágikus hatóerőkről,mágikus kapcsolódásról szólunk, mágikus erővel sarjadó és mágikus összeforrottságottanúsító népköltészetről, amely a magyar nép ősi élet- és tájszemléletéből fakad.

Mikor támadhattak ezek a mágikus kapcsolatok? Mikor létesülhettek? Kétségkívül amágikus kornak is nevezhető Aranykorban, a mágikus érzékelés és gondolkodás ko-rában, azaz az emberiség őskorában, évezredekkel, év-tízezrekkel ezelőtt, az emberiségkialakulásának őskorában, kezdeti szakaszában. Mágikus kapcsolatok, képzetek csakakkor keletkezhettek. Az ősi magyar hitregéből kirajzolódik a magyar nép Kárpát-medencei őslakos volta.

A hazai természeti táj mágikus erőként lép itt elénk, mágikus egészként, amely azembert is magába foglalja oly módon, hogy maga az ember csupán alkotórésze a

115

mágikus tájban tükröződő világnak, a tévedhetetlenül hazai arculatú bioszférának.Mágikus erőként lép színre a természet ezekben a népi alkotásokban : ez az az alap,amelyre mintegy felfűződik az egész magyar hitregei világ.

Gondolkodó ember előtt pillanatig sem lehet kétséges, hogy e mágikus kapcsolatlétesüléséhez és népköltészeti hagyományainkban való közvetlen tükröződéséhez irdat-lan időre volt szükség, évek tíz- vagy százezreire. A magyar regeköltészet, amely a leg-nagyobb bensőséggel és líraisággal, hűséggel, tisztasággal és lenyűgöző hitelességgelábrázolja hazánk élővilágát, az itt élő embert természeti környezetével egyetemben, - amaga egészében bizonyítja az itt élő magyarság őshonos voltát.

18.) A FELEDÉSBE MERÜLT MAGYAR ŐSMÚLT KŐEMLÉKEI

Erdély történelemelőtti korának emlékeit sajátos tündérregék őrzik. Találóan ál-lapítja meg Kővári László „Erdély építészeti emlékei” című könyvében (Kolozsvár l866),hogy „(...) ha e re géket figyelemmel kisérjük, ugy találjuk, hogy a mit a népköltészettündérek épitményének tart, azok az irott történelem körén tul eső időkben keletkeztek,oly korszakban, melynek lakóit a történetirás sejteni is alig engedi. Egy sereg tündér-várunk van, hogy kik építék, minő nemzetről maradtak reánk, alig ha fel fog valahaderülni. A legmerészebb történetbuvárlat scythákig, illetőleg Krisztus előtt 513 évig viszifel Erdély történetét: az agatirz vagy k a z a r scytha népfajt jeleli Erdély legősibb lakójá-nak. E nép emlékét egy vár maradvány tartja fenn : Kozárvár, Dézs mellett.” (Kővári1866, 9.).

„(...) ősváraink egy része még a római idők előtt keletkezett; különösen azon várakat,melyek majdnem megmászhatlan hegycsucsainkon állottak, s melyekről a nép azt hiszi,hogy a tündérek számára óriások építék, melyekben tégla elő nem jön, s a mész a kővelmintegy összeforrt (...)” (Kővári 1866, 40-41.). A rege szerint Bálványos várát egy óriás,vagy tündérkirály építette és pedig lágy kőből, mely csak azután keményedett meg. Váraelkészültével onnan a Büdös tetejéig érő aranyhidat csinált, hogy szép leánya, a napkinttündöklő tündérkirálynénak legyen hozzája illő sétahelye (= a Nap megszemélyesítése),de a leány minden tündér létére is kíváncsi volt, s egy szép tavaszi reggelen megszökött,hogy az alanti világban széttekintsen. De mivel útja sietős volt, két lépéssel leért Pókahalmára (Kézdi-Vásárhely közelében), hol a derűs nap által kicsalt emberek szorgal-masan szántottak-vetettek. Csudálkozva nézte az ilyet még nem látott tündérkirálynéezen fürge kis lényeket, s midőn végre kibámulta magát, néhányat ekéstől, ökröstőlkötényébe szedve visszalépett atyja várába, hol bemutatá a talált szép kis bogarakat:apja azonban feddő hangon intve mondá neki: „Tedd le leányom, s bocsásd szabadonazokat a bogarakat, mert azoknak haragja pusztulásunkat okozhatná, - kiméld őketleányom, mert ők lesznek a mi utódaink.” (Orbán 1982, 3. kötet, 87.).

„Bálványos vára egy, hozzávetőleg 3500 láb magas czukorsüveg-alaku sziklaszálnakcsaknem ikesen végződő tetejét koronázza, felhőkkel szomszédos sasfészek, melyet nemföldet turkáló emberek, hanem légürt hasitó keselyük laknak most; s pedig azt hajdanemberek épiték lakul az embernek, de oly emberek, kik itt e sziklavárba elszigetelten,egy országosan számüzött vallásnak emelték fel tiltott oltárait s évtizedeken át nyujtánake, most időbarnított falak, menhelyet az ősök megtagadott hitének.” (Orbán 1982, 3.kötet, 84.).

116

19.) SZKÍTAMAGYAR ŐSNÉPEK SZENT GYŰJTŐHELYE HAZÁNK

Hova tűnt, miként enyészett el a hatalmas lélekszámú, ókori kútfők szerint Európátés Ázsiát uraló szkítaság? Hova lett a szkíta népek özöne? Eltűntek mind nyomtalanul?Eltűnhetnek-e nyomtalanul hatalmas népek, óriási néptömegek?

Szkítiának - írja Kézai - „A száznyolc nemzetség miatt száznyolc tartománya van,melyekre Hunor és Magor osztották fel egykoron, amikor Szkítiába betelepedtek. Ma -gyarországnak ugyanis száznyolc tiszta nemzetsége van, és nem több (...) mivelHunortól és Magortól a Meótisz ingoványaiban, leszámítva az összes jövevényt,száznyolc nemzetség származott.” (Kézai 1283 k./1984, 120.). Száznyolc szkítamagyarnemzetség jött be a honvisszavívó hadakkal Magyarországba, hogy egyesüljön az itt élőőshonos magyarsággal. Hol van ez a száznyolc magyar nemzetség? Hova lettek? Mitörtént velük? Hol találhatók fel nyomaik? Mert egyoldalú és téves felfogás - ha a ma -gyarság valóban szkíta eredetű, amihez kétség se férhet -, hogy csupán egyetlen magyarnép létezett és létezik. „ (...) tiszta fényben áll a' magyar népágozatnak a' besenyó, kazar,kún és palócz népfelekezetekkeli rokonsága s' egynyelvűsége; erős alapra fektetvék 'skimutatvák részletekben is azon világtörténeti kérdés' elemei: miknélfogva nemzetünkép azon terjedelmes scytha népcsaládnak legyen sarjadéka, mellynek nyelvi minőségefölött annyi téveszmék uralkodnak és terjedeznek maiglan az iroi világban." (Jerney1844-1845, 158.).

Pontosítsuk a fogalmat: a száznyolc nemzetség valójában száznyolc szkítamagyarnépágazat, száznyolc szkítamagyar nép, annyira egyazonosak és olyan mértékig eltérőek,mint a hunok és párthusok, a dákok és szarmaták, a keltagallok és budinok, vagy ma -napság a székelyek és csángók. Feltevésünket igazolják az ókori kútforrások. „A skytháknagyobb részét a Kaspi-tengertől kezdve daáknak nevezik, a tőlük inkább keletre lakókatmassagetáknak és sakáknak, a többieket pedig közösen skytháknak, bár mindegyiknekvan saját neve is; legnagyobbrészt valamennyien nomádok.” (Strabón i.e. 7/1977, 543.).

Miféle sorvadás, miféle ismeretlen pusztító erő okozta mindezeknek az emberiségtörténetében, művelődésében jelentős szerepet játszott ősi szent népeknek a hanyat -lását, kicsinnyé sorvadását vagy éppenséggel eltűnését? Nyomuk jobbára hazánkban, atörténelmi Magyarországon található, másutt a világon sehol. Némelyek még ma is ittélnek köztünk, másoknak már csupán a neve él. Hazánk mintegy szent gyűlhelyévé,„rezervátumává”, roppant föld- kő- és üveg tárolóedényévé vált máshonnan mindenüttmég névlegesen is kiirtott ókori népeknek. Az emberiségnek egy olyan ősnépőrző szen-télye, az emberiség ősmúltjának olyan öröksége, amelyet óvni kellene mindenfajtaerőszakos etnikai változtatástól, beolvasztási kísérlettől.

Diniysius Periegetes (i.e. III. sz.), Hecataeus (i.e. 560 körül) és más ókori szerzőktöbb mint ötven szkítamagyar nép emlékezetét őrzik. A magunk adataival kiegészítvepróbáljuk felsorolni őket. Vegyük előbbre azokat a szkítamagyar népeket, amelyek mais itt élnek vagy ősi helyneveinkben megőrződött a nyomuk: – Pannonok - nevüket hordja ma is hazánk, az ősi Pannónia. – Sicul-secul- sokol-saka-skolota-székelyek, a királyi szkíták utódai, még ma is mint-

egy 2-3 milliós népsokaság a történelmi Magyarország délkeleti szegélyén, a Szé -kelyföldön.

– Pelasg-palócok - ma is itt élnek a Palócságon. – Szicamber frankok, keltagallok: mert Franciaországon kívül a „gall kakas” csak

117

Magyarországon kukorékol. Magyarország ugyanis még ma is tele van a gallok nyo -maival. Helynevek tucatjai, nyelvi elemek sora és személynevek özöne jelzi ezt.Valóságos népsokaságot tesz ki a Gall, Gál családnevek és névalakváltozatainaktömege, tanúsítván a gallok ókori idetartozását.

A kun népnek sincs máshol nyoma. Hazánkban - többek között- két területnév is jelziősittlétüket és fennmaradásukat: Nagykunság, Kiskunság. Itt őrződött meg egyedül aszarmata nép és nevének emléke a hajdani dák főváros Szarmiszegetuza nevében és azősi Szerémségben. Besenyők számos, ma már alig kielemezhető helynévben. A budákvagy budinok emléke, részint magának a fővárosnak, Budapestnek a nevében, részintszámtalan más helynévben. Itt él tovább a hunok (hungár, Hungária) és az avar nép em-lékezete. Itt élnek a matyók, barkók, örmények vagy úrmének, a gácsok, a toroszkóiak,a szabirok (Szabaria). És itt maradt fenn egyedül a szkíta karp nép nyoma (Kárpátok,Kárpát-medence).

Tér hiányában a többi szkíta népet ókori szerzők nyomán csak névlegesen soroljukfel: Parthus, Alán, Amazon, Géta, Mirgéta, Massagéta, Melanchlán, Issedon, Isepusz,Carcinita, Maticéta, Edo, Jam, Agathyrs, Japetos, Kimmer, Thyssagéta, Eftalita,Karathon, Varchonita, Daha vagy Dák, Jazamata, Dalmata, Utrigur, Kutrigur, Kabarvagy Kazar, Metanaszta, Kotzagur, Saragur, Togar, Besgur, Csungár, Tokurgur.

Több mint harminc szkíta nép, a teljesség igénye nélkül! Zömüknek itt őrződött mega maradéka vagy emléke, mint holmi történelmi üvegházban. Kérdés: miért maradtakmeg itt, éppen itt? S miért tolultak-tolulhattak rájuk más etnikumú, téridegen népekjószerint észrevétlen beszivárgással, vagy üldözőik elől menekülve Magyarországvédőszárnyai alá? Vajon nem azt tanúsítja mindez, hogy az őshonos magyarság - megle-het végzetére - rendkívüli türelmet, bánásmódot tanúsít minden más néppel szemben?

20.) ISTENEK SZENT VÉDŐÖVEZETEI HÚZÓDTAKA TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG KÖRÜL

Aki figyelmesen, a közölt adatokon, eseményeken elgondolkodva olvassa NévtelenJegyzőnk Gesta Hungarorumát, annak világosan kell látnia: Árpád és vitézei pontosanismerik a történelmi Magyarország határait, és hadműveleteik kezdettől ezeknek ahatároknak a kialakítására irányulnak, mondhatnánk: mintegy kirajzolják ezeket az ősihatárokat. Miként Árpád üzeni: „Az én ősapámé, a nagy hatalmú Attila királyé volt aDuna-Tisza közén elterülő föld egészen a bolgárok határáig (…)” (Anonymus 1200k./1975, 92.). - vagyis az Al-Dunáig.

Ennyit akarnak, nem többet, az ősi szkítamagyar hazát akarják visszavenni, semmitöbbet. Magyarország területét emberemlékezet előtti időktől ősi szent védőövezetekhatárolják annak jeléül, hogy természetfölötti égi erők, isteni hatalmak oltalmaztákezeket a határokat és ennek az ősidőktől fennálló országnak egységét, területi sért -hetetlenségét.

Fejezetünk befejezéséül hadd álljanak itt ezek a szent övezetek (lásd még GrandpierreK. 1993/2008, 60.).

Déli határszél: Istar, a Mindenség Úrnője: Ister szent folyója. Az Al-Duna.Keleti határszél: Mal-Deva, avagy Moldova. (Mal, kihalt ősszavunk, betűszerinti je-

lentése szegély, perem, peremvidék, védőfal - lásd mell, mellék stb. - mágikus jelentése:

118

Dévek védő vonala, istenek által őrzött és óvott védőszegély.Ugyanez áll észak-nyugati határszegélyünkre ahol a Moldva (= Mal Deva) folyó és

határ húzódik (a mai Csehország egyik legfontosabb folyója).Délnyugati határszél: a (H)Adria, a Hadisten tengere.További sorvadásunkat pedig meg kell állítani!

119

120

IRODALOMJEGYZÉK

Acsády Ignác 1903. A magyar birodalom története I. Pest.Anonymus 1200 k./1975. Gesta Hungarorum. Ford.: Pais Dezső. Budapest. (Hasonmás

kiadás)Biblia 1979. Ford.: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ószövetségi és

Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága. Budapest.Bizoni Károly 1845. Magyarok ázsiai emléke. Pesten.Bonfini,Antonio 1497/1995. A magyar történelem tizedei. Ford.: Kulcsár Péter. Budapest.Botos László 1996. Hazatérés. Budapest.Clausewitz, Carl von 1961. A háborúról I. Budapest.Csobánczi Elemér 1975. Ősturánok. Australia.Dávid Antal 1942. Egyetemes történet I. Szerk. Hóman-Szekfű-Kerényi. Budapest.Eckhardt, Alexandre 1943. De Sicambria a Sans-Souci. Histoires et Legendes Franco-

Hongroises. Paris.Eckhardt Sándor 1928. Sicambria. Egy középkori monda életrajza. Budapest.Engel Pál 2003. Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Budapest.Flavius, Josephus i.sz. 93-94/1821. The genuine works of Flavius Josephus, the Jewish

historian: containing twenty books of the Jewish antiquities, seven books of the Jew-ish war, and the life of Josephus, written by himself, 1. kötet, transl. W. Whiston andS. Burder, Printed and published by S. Walker, Newbury-Street.

Gaali Zoltán 1993. A székely ősvárak története, mondája és legendája I-II. Csíkszereda-Budapest. (Hasonmás kiadás)

Grandpierre Attila - Orbán Dezső 2009. Fejezetek a székelység őstörténetéből. Budapest.Grandpierre K. Endre 1979. A csodaszarvas-monda új változatai egy latinból törökre

fordított magyar ősgesztában. Kortárs XXIII. Évfolyam, 1979. december, 12. szám.Grandpierre K. Endre 1990. Aranykincsek hulltak a Hargitára. A magyarok eredete a

Tárih-i Üngürüsz tükrében. Budapest.Grandpierre K. Endre 1991. Királygyilkosságok. Hogyan haltak meg a magyar királyok?

Budapest.Grandpierre K. Endre 1998. Magyar ősidők csodálatos mondái I. Kővárból kiáltó asz -

szony. Budapest.Grandpierre K. Endre 1993/2008. A magyarok Istenének elrablása, avagy a magyar faj

nagy elárultatása. Budapest.Gregoire de Tours 573 k./1862. Gregoire de Tours ez Fredegaire. Traduction de M.

Guizot. Nouvelle edition par Alfred Jacobs. Tome I. 1862. Les Dix Livres de L’His-toire Ecclesiastique de Francs. Par Georges Florent Grégoire évéque de Tours. LivreII, IX. Ce qu’ils disent des Francs. (in French).

Györffy György 1975. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Budapest.Iordanes i.sz. 550/2005. Getica - A gótok eredete és tettei. Közreadja Kiss Magdolna.

Budapest.Jerney János 1844-1845. Keleti utazása II. Pesten.Jordanes i.sz. 550/1904. A gótok eredete és tettei. Ford.: Dr. Bokor János. Brassó.Kézai Simon 1283 k./1984. A magyarok viselt dolgai. A magyar középkor irodalma. Bu-

dapest.Kosáry Domokos 1991. Magyarország története az őskortól a szatmári békéig. Budapest.

121

Kosztolnyik, Z. J. 2002. Hungary under the early Árpáds, 890s to 1063. Columbia Uni-versity Press.

Kővári László 1866. Erdély építészeti emlékei. Kolozsvártt.Liber Historiae Francorum 727 k./1888. Scriptores rerum Merovingicarum. Edidit So-

cietas Aperiendis Fontibus. Rerum Germanicarum. Medii Aevi. Tomvs II, Fredegariiet Aliorvm Chronica Vitae Sanctorvm. Hannoverae, Impensis Bibliopolii Hahniani.MDCCCLXXXVIII.

Litkey György 1935. Hazánk őslakói. Miskolc.Mahler Ede 1902. A régi bronzkor kronológiájához. Archaeologiai Értesítő. Pest.Mallory, J. P. 1997. entry Srubna Culture, p. 541-542. In: Encyclopedia of Indo-European

Culture. Eds. J. P. Mallory, D. Q. Adams. Fitzroy Dearborn Publishers, London, Chicago.Marjalaki Kiss Lajos 1928. Néhány Árpád-kori helynevünk magyarázata. Történelémi

és régészeti Közlemények. III. Évf. 1.-2. Sz.Marjalaki Kiss Lajos 1956. Gondolatok a magyar nép eredetéről. Különlenyomat a Bor-

sodi Szemle 1956. évi 1. és 2. számából.Marjalaki Kiss Lajos 1987. Történeti tanulmányok. Miskolci Várostörténeti Köz -

lemények I. Miskolc.Marczali Henrik 1898-1905/2006. Nagy Képes Világtörténet. Budapest.

http://mek.oszk.hu/01200/01267/html/index.htmMontesquieu 1734/1975. A rómaiak nagysága és hanyatlása. Ford.: Szávai János. Bu-

dapest.Orbán Árpád 1942. Nimrud király népe. Csíkszereda.Orbán Balázs 1982. A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei

szempontból I-II. Budapest. (Hasonmás kiadás)Pálfi Károly 1941. A magyar nemzet ősvallása. Budapest.Peter de Rosa 1991. Krisztus helytartói. A pápaság árnyoldalai. Budapest.Petőfi Sándor 2006. Petőfi Sándor összes költeményei II. Budapest.Polybius i.e. 146/1889. The histories of Polybius II. London.Puranic Encyclopaedia 1989. Vettam Mani, Motilal Banarsidass, Delhi, „Huna” címszó,

p. 316., „Saka” címszó, p. 667.R. D. Barnett 2008. Chapter XXX. Phrygia and the Peoples of Anatolia in the Iron Age.

In: The Cambridge Ancient History. Third edition. Volume II., Part 2.Strabón i.e. 7/1977. Geógraphika. Budapest.Synesius i.sz. 411. Letter 78: The Unnigardae, http://www.livius.org/su-sz/synesius/synesius_letter_078.htmlSzentmártoni Darnay Kajetán 1934. Ősnyomok. Kaposvár.Széchenyi István 1835/1985. Hunnia (reprint kiadás). Budapest.Talager,i, S. G. 2000. The Indo-European Homeland, Chap. 7. In: Shrikant G. Talageri,

The Rigveda. A Historical Analysis. Aditya Prakashan, New Delhi, http://voi.org/books/rig/ http://voi.org/books/rig/ch7.htmTerdzsüman, Mahmúd 906/1988. A Magyarok Története. Tárih-i Üngürüsz. Ford.:

Blaskovics József. Budapest.Ustor Győző 1977. márc-ápr. Ősi Gyökér.Volf György 1907. Összegyűjtött munkái I-II. Budapest.Xenophón i.e. 444 k./1979. Kürosz nevelkedése; Anabázis. Ford.: Fein Judit. Budapest.

TÖRTÉNELMÜNK KÖZPONTI TITKAI

4.

ISTEN SZAVA A MAGYAR NÉP SZAVAAZ ŐSI MAGYAR NÉPFELSÉGJOG VIRÁGZÁSA ÉS

HANYATLÁSA

„(…) az akkori dolgok-is igen homályban vagynak,nem lévén nékik (a magyaroknak) ollyan Liviusok vagy Polibiusok,a’ ki az emlékezetre méltó dolgokatvilágosságra hozván köz haszonra fenn tartotta vólna.” (Bod 1766, Előbeszéd)

„Dio helyesen jegyzi meg,hogy a császárok kora ótanehezebbé vált a történetírók dolga, mivel minden titokban folyt;(...) megtudni csak azt lehetett,amit a zsarnok őrültsége és arcátlanságanyilvánosságra juttatni engedett,vagy amit maguk a történetírók kikövetkeztettek.” (Montesquieu 1734/1975, 126.)

BEVEZETŐ

A magyar történelem központi kérdései megoldást követelnek. Az igazságlétérdekünk, mert csakis az igazságra építhetünk tartós várat. Ha másutt sehol, akkoritt kell feltárnunk a való igazságot magunkról, történelmünkről. Soha nem hallott igéketkényszerülünk kimondani: az elhantolt igazság igéit, az immár évezrede föld alá döngöltigazság szavait.

Lelakatolt egek alatt élünk, lepántolt egek alatt, rozsdalakatokkal aggatták ránk ahideg bádog-ég pántjait, kegyetlen hazugsághalmazatok alatt vergődik nemzetünk, senkisem nyúlhat hozzájuk, mivel az utóbbi félévszázad-évszázad-évezred során irgalmatlanszegecselők ránk szegecselték. Már ott tartunk, régóta ott tartunk, hogy rettegjük ki-mondani az igazságot, szívünkből föltörne forró sugárzásként a hetedik égig, ámde ahallgatás szolgasága lefojtja: gigantikus erőket fagyaszt meg bennünk, s tehetetlenkushadásba bénít, s földre hasaltan, önnön láncai által korlátok közé szorított bilincsesebként lesünk a vigasztalan létre. Senki sem nyúlhat ezekhez az otromba, iszonyú laka-tokhoz. Csak éjten-éjen csillagok parázsesőjében hallani: repedeznek már, szakadoz-nak-rothadoznak már a tört ég rozsdás pántjai, s titáni erővel belülről kezdenekhasadozni már az ezeréves kripták.

Gyötrelmes kín, eszméletsújtó, kedv- s lélekölő átok: nem tudni, kik vagyunk, kikvoltunk, hogy éltünk, hol éltünk, miféle törvények szerint éltünk, milyen erkölcsi-tár-sadalmi körülmények adtak célt és értelmet életünknek, kik voltak őseink, miféle igazsá-gok szabták meg életüket, s miként állták meg helyüket régmúlt idők ádáz viharaiban,és mit hagytak ránk örökül?

De még a nemtudásnál is fojtogatóbb, gyötrelmesebb mindezt rosszul tudni, tévesentudni, hamisan tudni.

És sajnos ez utóbbi áll miránk. Féligazságok, téveszmék, végzetes tévtanok hálójábanvergődünk, hamis eszmék ködtengerében fuldoklunk. Eszmélete-vesztett embernélmérhetetlenül súlyosabb az emlékezete-vesztett nemzet helyzete, hiszen az előbbit épemlékezetű emberek veszik körül, s támaszul szolgálhatnak nagy bajában, míg az em-

124

lékezete-vesztett vagy akárcsak emlékezete-torzult nemzet jogosan élhet a gyanúval,hogy azok veszik körül, akik vesztére törnek, s netán a maguk érdekei szerint vezetikvégzete felé.

Ó jaj, ha a rápántolt hazugságok dermesztő uralma alól egyszer feltámadna a magyarnemzet! Jaj, ha egyszer már végre a maga igaz színének, ezer arcának valóságábanláthatnánk őseinket! Ha lemérhetnők magunkat küzdelmesen is gyönyörű hajdanidőnktükrében, ősapáink és ősanyáink sorsában, s az életük által alkotott történelemre tá-maszkodva sorsunkat kibontakoztathatnánk! Jöjjön el végre-valahára! El kell jönnie atörténelmünket fojtogató köd felszámolásának!

1.) JOG ÉS TÖRTÉNELEM

A magyar ősnemzetgyűlések szellemében, az ősi magyar hagyományok felelevenítésecéljából új, szabad nemzetgyűlésre van szükségünk. Ősi magyar közjogunkról szólvánfölöttébb illendő a méltatlanul támadott Werbőczy Istvánnak (1458-1541), a középkornagy törvény-összefoglalójának, a hírneves Tripartium, a Hármaskönyv megalkotójánakemlékét idéznünk, azzal a tisztelettel, amely a magyar hagyományok minden őrzőjénekkijár. Gondolkodó ember számára nem lehet kétséges, a mindenkori jogrendelválaszthatatlan a történelemtől, jogrendünk, törvénykezésünk történelmünkön alap-szik, a történelemből nő ki, és visszavilágít a történelemre. Mert történelem és jog egy-befonódik elválaszthatatlanul.

Mi magunk jól tudjuk, azokkal szemben, akik törpe távlatok közé szeretnék szorítania ma gyar történelmet, és őstörténetünket egyszerűen törölni a nemzet emlékezetéből,hogy mai világunkat nemzeti szempontból egy hatalmas időtartamú korszak előzte meg,méghozzá a nemzeti virágzás és szabadság korszaka. Perdöntő, létfontosságú tanulsá-gokra juthatnánk, ha kezünkbe vehetnők ennek a korszaknak a jogalkotását,törvényrendszereit egybefoglaló őskódexeket. De sajnos, egy sem maradt ránk; bi-zonyosan voltak, de tűzrevettettek éppúgy, mint egyéb őstörténeti kódexeink, kincseink,ereklyéink, s így aztán hasztalanul forgathatjuk töviről-hegyire a Corpus Jurist, a MagyarTörvénytár vaskos köteteit. A bennük megőrződött szokáshagyományoktól és egy-kéttörténeti szemelvénytől eltekintve, amilyenekre főleg Werbőczy Tripartiumában, Hár-maskönyvében bukkanhatunk, az ősi jogrendnek nyoma is alig akad, legfeljebb itt-otthalavány sejtelmekben, utánérzésekben derenghet elénk az ezer éve eltörölt jogkorszakemléke.

Be kell látnunk, bármily sajnálatos ez: ősi jogrendszerünk történelmünk háttérvonu-latai mögött, történelmünk mélyen felszín alá temetett rétegei mögött rejtőzik, s ha bárkiáltal valamilyen módon még egyáltalán megközelíthető, úgy ez kizárólag őstörténetünkés őstörténeti hagyományaink feltárásának útján történhet meg. Csak őstörténetünkvilágának szellemi felszabadításával, újjáalkotásával éledhet újjá poraiból támadtfőnixként ősi jogtörténetünk mélyrehantolt világa is.

Megkísérelhető-e ez a siker reményében? Tegyünk rá próbát! Vágjunk neki a fela-datnak! Vegyük sorra a nyomokat. Tegyük meg, ami megtehető, terjedelmi korlátainkkeretében.

125

2.) A MAGYAR ŐSÁLLAM TARTÓPILLÉREI

Kezdjük ott, létezett-e magyar ősállam? Mert, mi tagadás, alig tudunk valamit a ma -gyar ősállamról. Valójában mégcsak azt se nagyon tudjuk, egyáltalán volt-e, létezett-e?Ősállamiságunk fogalma, tudata áldozatául esett annak a szívós, immár ezredéve folyószellemi hadjáratnak, amelyet hivatalos és egyházi körök folytatnak népünk őstörténete,ősműveltsége ellen. Még azt is tagadásba vették, hogy volt-e államiságunk. Széltébenazt hirdetik, a XI. század előtt magyar állam, államszervezet egyszerűen nem létezett.

Kérdés, egyáltalán felhozható-e még a magyar ősállam a feledés homályából?Feltalálható, feltárható-e még bármilyen bizonyítéka a magyar ősállamiságnak? Ittcsupán vázlatosan, főbb vonásaiban utalhatunk a magyar ősállamnak a magyarság ősiegységes jogrendje szerinti felépítésére a következők szerint: A. Nemzetgyűlés, a legfelsőbb hatalom szerve B. Az uralkodó és tanácsadói (Kende (Köndü) és Gyula (Gylas, Dsila)), és tanácsadó

testülete (királyi tanács, fejedelmek tanácsa) C. Fővezér, vezér (kapitány v. kapudán) és tanácsadó-ellenőrző testülete D. Főbírák, országbírák E. Népi, nemzetségi és törzsi nemzetgyűlések F. Ősi területi intézmények, vármegyei szervezetek, testületek az őshonos magyar

népek, néprészek területi elhelyezkedéséhez igazodva. G. Községi tanácsok, falunagyok (folnagyok, falu vénjeinek tanácsa)

Egybefoglalva:A régi magyarok legfőbb közigazgatási, hatalmi, népképviseleti szerve a nemzetgyűlés.A nemzetgyűlésen minden ereje teljében levő, fegyverforgató magyar köteles megje-lenni, és munkájában legjobb tudása szerint részt venni.

3.) ŐSI SZKÍTA TÖRVÉNY: KÖZÜGYEKBEN KÖTELEZŐ A RÉSZVÉTEL

Országos közügyekben törvényileg kötelező volt minden felnőtt, fegyverfogható ma -gyar részvétele. Nemcsak jog volt ez, hanem kötelesség. Kézai Simon Gesta Hungaro-rumában (1283) találjuk erre vonatkozólag az egyik legbiztosabb nyomot. Kézai a LexScythicát, a szkíta törvényt hozza fel bizonyságul, s arról számol be, hogy súlyos bün-tetéssel kellett lakolnia annak, aki felhívás ellenére nem jelent meg a nemzetgyülekezetén. „Aki pedig a fölhívásnak nem tett eleget, s nem tudta megokolni, hogymiért, azt a szkíta törvény értelmében fölkoncolták, vagy törvényen kívül helyezték, vagyegyetemleges szolgaságra vetették.” (Kézai 1283 k./1984, 121.).

Más krónikás forrásokból tudjuk, hogy a távolmaradót, ha alapos okkal ki nemmentette magát, kettőbe vágták. Megdöbbentő, ugye? Kettéhasították, csupán azért,mert nem jelent meg az összehívott gyűlésen. Hozzuk az esetet közelebb a mához.Tegyük föl, mert megeshet, egy derék közember a maga legjobb képességei szerint előakarván mozdítani az ország szekerét, közügyeink intézését, kormányzatunk működését,kapja magát, s személyesen is tapasztalni akarván, mi zajlik az országgyűlésen, megakarván hallgatni, mi folyik ott, be akar menni a Parlament beszédházzá törpültépületébe azzal az elhatározott szándékkal, hogy ő is résztvesz annak munkájában.Benyit a Parlamentbe, azaz odaáll. Be nem juthat, mivel őrök állják el útját, szépen

126

eltanácsolják, ha pedig erősködik, alighanem elmeszakértői vizsgálatnak vetik alá.Természetesen nagyot változtak az idők, bonyolultabbá váltak a dolgok, s ami akkor

természetes vagy éppen kötelező volt, ma már keresztülvihetetlen. De a tény: ténymarad. A fordulat óriási, a közemberek közügyekből való kirekesztése szélsőségesnek,teljesnek, végletesnek mondható. Némileg enyhíthetnének ezen a hírközlő szervek, amédiák. De ebbe most ne bocsátkozzunk bele.

Térjünk vissza a megrökönyödést kiváltható, drákói szigorúságú szkíta törvényhez.Mai fejjel nem is könnyű felfognunk ennek megokolását. Halálbüntetéssel, s annak isszokatlanul kegyetlen formájával sújtani azt, aki csupán annyit vétett, hogy nem jelentmeg a felszólításra? Nem szélsőségesen eltúlzott, barbár megtorlás ez? Hiszen,tudtunkkal, nincs szó háborúról, háborús mozgósításról, a szövegből legalábbis nemkivehető ez. Minek akkor az irgalmatlan büntetés?

A mögöttes szándék azonban világosan kivehető. Összefügg ez a szkíta élet- ésvilágszemlélettel, amelynek a közösség, a haza szolgálata állt a központjában. Aközgyűlésre felszólító határozat elmulasztását akként tekintették, hogy a távolmaradókivonja magát a közszolgálatból, ez viszont halálos bűnnek minősült, a közszolgálatiránti érdektelenség megnyilatkozásának, mi több, megtagadásának, már-már árulás-nak. A népet alkotó közösség szolgálata a szkítamagyarok életének és gondolkodásánakhomlokterében állt, s ennek elmulasztása, elhanyagolása főbenjáró véteknek minősült.Ez magyarázza, hogy minden hadrafogható magyar számára kötelező volt anemzetgyűlésen való részvétel.

4.) MÉG EGYSZER A SZKÍTA TÖRVÉNYRŐL

Kézai mint jelentéktelen, vagy közismertsége folytán érdektelen, magától értetődővalamit említi a szkíta törvényt, egyetlen szóval sem emelvén ki azt szövegénekszövetéből. Gyakran éppen az ilyen mellékesnek látszó, jószerint észrevétlen, lényegtelenrészletek világítanak a történelem mögöttes mélyeibe. Ez itt például a legnagyobb ter-mészetességgel bizonyítatlanul bizonyítja, hogy a régi magyaroknál a szkíta törvényérvényesült. Közvetett, akaratlan, rejtett bizonyítékként, megfellebbezhetetlenül tárjaelénk, hogy a magyarok igenis szkíták, akik szkíta törvények szerint éltek.

Továbbhaladva ezen a nyomon, megállapítható az is a szkítaság vonatkozásában,központi területi elhelyezkedésük tényét is figyelembe véve (Atilla birodalmánakközpontja stb.), hogy a magyarok a királyi szkíták, erkölcseikből ítélve pedig az ókorivilág legigazságosabbnak mondott igazságos szkítáinak maradékai, s őshonosak a szkítahazában.

Noha csak egy helyütt említi Kézai ezt, bizonyosra vehető középkori krónikánkegészéből, hogy a szkíta törvény az egész régi magyar életet áthatja, s nyomát lelhetjükott is, ahol nem esik róla említés. Fülünkbe kell zendüljenek Anonymus szavai: „A szcí-tiaiak, amint mondottuk, jó régi népek.” (Anoymus 1200 k./1975, 79.).

Priszkosz, a bizánci historikus, aki a 448-as évben megfordult a Hun Birodalomközpontjában és Atillával személyesen is beszélt, munkájának fennmaradt töredékeibenaz akkor itt élt szkíta népről számolt be, és Atillát is következetesen szkítának, szkítauralkodónak nevezi.

Kézai szkíta törvényről szóló megjegyzése és a történelem számtalan adata tanúsítja:

127

itt volt az ősi Szkítia. S itt maradtak fenn a világon egyedül a maguk eredeti igaz arcu-latának megőrzésével a szkíták maradékai, a magyarok.

5.) NEMZETGYŰLÉS DÖNTÖTT AZ ORSZÁG MINDEN KÉRDÉSÉBEN

Az ősnemzetgyűlés, és egyáltalán a nemzetgyűlés nem tévesztendő össze - amigyakran megtörténik - az országgyűléssel, s kiváltképp nem a mai parlamenti rendszer-rel, a parlamenttel. Az ősi nemzetgyűlés a szó igaz értelmében, valóban a nemzet gyűlésevolt, a nemzet igaz és teljes felelősségű képviselete, amelyet nem az újabb-kori módonhatalmi tényezők, fölülről szer vezett pártok irányítottak a maguk párt-, azaz részérdekeiszerint. Ez ugyanis a legtágabb lehetőségeit biztosítja a visszaéléseknek, a nép akaratakijátszásának, sőt visszájára fordításának, pl. oly módon is, hogy a „ki-tudja-milyen”érdekeket, törekvéseket képviselő párt-érdekcsoportok fölülről, a maguk berkeiből és amaguk külön érdekeinek szolgálatára jelölnek ki olyan személyeket, akiknek kilétéről,hogy ki fia borja, magának a népnek jobbára sejtelme sincs. Horribile dictu, szörnyű ki-mondani, még az is elfordul, mint minálunk pl. a legutóbbi ún. „országgyűlési választá-sokon”, hogy olyan személyek kerültek jelölésre, akik még saját igazi nevüket, családinevüket - és vele valódi kilétüket és törekvéseiket, viselt dolgaikat is - eltitkolták, úgy,hogy a nép valójában általa ismeretlen, nemritkán lefedett arcú személyekre szavazottmintegy bekötött szemmel, holmiféle álarcosbálon, ezerféleképpen elbódítva és fél-revezetve. A magyar ősnemzetgyűléseken ezzel szemben nem holmi körmönfontmesterkedéssel kiválasztott, kijelölt, ismeretlen célokat szolgáló ismeretlen személyekgyűltek össze (részint az ekként megszerezhető kiváltságok, előjogok megszerzésecéljából), hanem magát az országot fenntartó és az országot minden ellenséggel szembenmegvédő magyarok, méghozzá a maguk teljességében.

Éppen ezért az ősnemzetgyűlések - s a többé-kevésbé nyomaikban járó későbbiévszázadok magyar országgyűlései is - nem épületekben tartattak, nagyobb lévén szá-muk, semhogy bármely terembe beférhettek volna, hanem a szabad ég alatt, váltakozószíntereken, a mindenkori közszükségletek szerint. Tény és való: a nemzetet maga anemzet képviselte a maga teljes jogú tagjainak a teljessége által. Maga a nemzet jöttössze itt, hogy döntsön a saját sorsáról, a népközösség minden dolgáról, és ha szükséges- ítéljen is. Nemzetgyűlés döntött az ország minden közérdeket érintő ügyében: – a trónutódlás kérdésében - a Vérszerződés idevágó rendelkezéseinek figyelem-

bevételével – a királyi tanács és a fővezér a nemzetgyűlés ellenőrzése alatt áll – a vezér, a főbírák, országbírák felelősséggel tartoznak a nemzetgyűlésnek – minden vezető, tisztségviselő a nemzetgyűléstől nyeri megbízatását – a nemzetgyűlés - miként erről Kézai tudósít (Kézai 1283 k./1984, 121.) - a legfőbb

bíró ítéletét is megsemmisítheti, ha azt hibásnak találja.A fővezér - illetve a vezérek tanácsa -, akinek személye háborús időkben mintegy a

nemzet önvédelmének megtestesülése, a hadiállapot tartama alatt élet és halál ura,ámde ez nem eshet a közszabadság, a nemzetérdek és az igazság rovására.

A Vérszerződés rendelkezése szerint: „Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fe-jedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni,örök átok sújtsa.” (Anonymus 1200 k./1975, 83.).

128

A nemzet szabad, egyenjogú tagjai a magyar néprészek, törzsek, nemzetségek ésnépek, köztük a hunok, avarok, székelyek, pannonok, palócok, csángók, jászok meg atöbbiek. Mindegyikük külön-külön él a maga történelmileg kialakult területén, atöbbiektől csaknem független testként, külön önhatalmú szervezetekkel és testületekkel,külön-külön népi, törzsi-nemzetségi tanácsokkal, és ezeken belül még minden népitelepülés, közösség (község) is külön tanácsokkal bír: faluvének tanácsa, a folnagyok(falunagyok) vezetésével. – A nemzetgyűléseken adataink szerint a folnagyok (falunagyok) révén az ország e

legkisebb közösségei, a községek is képviseltették magukat. – A közügyek, államügyek intézésében, az állam vezetésében, kormányzatában min-

den egyes magyar személyesen és tevőlegesen részt vett.Fentiekhez kiegészítésül még hozzá kell tennünk: a vármegye, a vármegyei szervezet

hivatalosaink szerint Szent István király uralkodását követően alakult ki, akkor, amikorbomlása megkezdődött; akkor, amikor az addig minden ellenséges erő által megközelít -hetetlen magyar ősvárakba a belső árulás kiteljesedése folytán nyugati katonaságothelyeztek, s ahol csak lehetett, a várak helyébe kegyhelyeket, zarándokhelyeket, monos -torokat építettek. Vagyis akkor, amikor megkezdődött a hajdani avar körgyűrűkre,védősáncokra alapozódott ősi magyar vármegyei rendszer felbomlasztása, felszámolásá-nak több évszázados, Mária Teréziáig húzódó folyamata.

6.) VEZETŐK LEVÁLTHATÓSÁGÁNAK TÖRVÉNYE

A Lex Scythicának fontos alkotóeleme és a népuralom biztosításának nélkülözhetet -len előfeltétele, elemi követelménye a tisztségviselők ellenőrzése, s alkalmatlanságukbebizonyosodása vagy hibás, vétkes intézkedések, a hatalommal való visszaélés vagy azállamérdek megsértése esetén késedelem nélküli eltávolítása, leváltása. Eredendőfelfogás, ősfelfogás szerint a tisztség, bármilyen legyen is az, nem kiváltság, nemholmiféle szolgálat fejében nyert örökös előjog, jutalom, érdem, hanem egyes-egyedülés kizárólag a köz érdekében kifejtett szolgálat; s így a közösségnek elemi és elidegenít -hetetlen joga, hogy a tisztségviselőket visszahívja, amikor a jelek azt tanúsítják, hogy atisztségben ülő hibákat, bűnöket vét, vagy akárcsak elkényelmesedik, s nem látja el hi-vatalát azzal az odaadással, ahogy azt tőle jogosan elvárni lehet.

Ennek az ősi szokásjognak, öntörvényű eljárásnak a kiiktatása a népuralom meg -csúfolása s - ha demokráciát mondanak - a demokrácia szégyene. Mindez nem is mehetvégbe másként, mint a kötelező és nélkülözhetetlen ellenőrzés előzetes kiiktatásával,amely jobbára korlátlan lehetőségeket nyit a hatalommal való visszaélésre. Nemrég azegyik párt vezető politikusa kijelentette, hogy csupán a feudalizmusban volt szokásbana tisztségviselők leváltása, képviselők visszahívása. Valóban igaz-e ez?

Feleljünk történeti adatokkal. Tanúskodjanak helyettünk történetírásunk leghitele-sebb képviselői, a középkori krónikák! Előre kell bocsátanunk: több krónikának egya-zonos tárgyról szóló megnyilatkozását idézzük, így hát egyezések, azonosságokelőfordulhatnak, elkerülhetetlenek. Ez azonban ne tévesszen meg senkit. Bűnesetek tár-gyalásánál is elkerülhetetlenek a tanúvallomásokban előforduló ismétlések. Ráadásul ami középkori krónikáink adataikat, anyagaikat egymástól veszik át és előfordul, hogyegymást csaknem szószerint idézik. Ez azonban nem szellemi szegénységüket, sem

129

anyagismeretük, tájékozottságuk szűk voltát jelzi, hanem éppen fordítva: mélységesenátérzett történetírói felelősségüket. Hitelességük jele. Azért veszik át hiteles elődeikanyagának bizonyos részeit, mivel ezek rendkívüli fontosságának tudatában, a részletekhű megőrzésére törekedve akarják átadni azt az utókornak. Ne tévesszen meg ez hátsenkit. Amit módosítanak, annak is oka van, az is nyomokat ad. Fogadjuk szavaikattanúvallomásokként.

Igaz-e hát, hogy a feudalizmusban és csak a feudalizmusban volt szokásostisztségviselők, képviselők visszahívása?

Kézai Simon Gesta Hungaroruma (1283): a hunmagyarok visszatéréséhez (többekközött) a következőket fűzi: „Választottak maguk közül egy főbírót is, név szerint a Turdanembeli Kádárt, hogy az egész hadsereg fölött bíráskodjék; simítsa el a viszálykodókperpatvarait, s büntesse a gonosztevőket, a rablókat és útonállókat. Mégpedig olymódon, hogyha ez a főbíró túlontúl szigorú ítéletet hozna, a közösség azt érvényte-leníthesse, a heytelenül eljáró kapitányt (= vezér, fővezér) vagy bírót leválthassa, amikorakarja.” (Kézai 1283 k./1984, 121.).

Képes Krónika (1358-1360): „Bírót is választottak maguk közül, egy kadar nevűt aturda nemzetségből, hogy lecsendesítse a viszálykodók pereit, megbüntesse a tolvajokat,rablókat és gonosztevőket; ám olyan feltétellel, hogy ha a bíró méltánytalan ítéletethozna, a közösség azt megsemmisíthesse és a hibázó bírót meg a kapitányokat akkorhívhassa vissza, amikor akarja.” (Képes Krónika 1360 k./1986, 16-18.).

Chronica Hungarorum (1473): „Mindamellett egy bírót is állítottak maguk közül,névszerint kádárt a torda nemzetségből, hogy a viszálykodók pörösködését elcsen -desítse, és a tolvajokat, útonállókat és gonosztevőket megbüntesse, de azzal (a feltétel-lel), hogyha ez a bíró nem jogszokás szerinti ítéletet hoz, a közösség érvénytelenítheti,a tévedő bírót és kapitányokat pedig leteheti, amikor akarja.” (Chronica Hungarorum1473/1973, 10.).

Végül pedig hallgassuk meg Thuróczy János Magyar Króniká-ját (1486): „Ezenkívülegy Kádár nevű bírát is választottak maguk közül, egy bölcs férfiút, aki alkalmasnak lát-szott, hogy a békétlenkedők viszálykodását lecsendesítse, és megfenyítse a tolvajokat ésútonállókat. Mindamellett határozatban mondták ki, hogy ha ez a bíró nem aszokásjognak megfelelő ítéletet hoz, az ilyen ítéletet a közösség érvénytelenítheti, atévedő bírót megfenyítheti, és a kapitányokat leteheti, amikor akarja.” (Thuróczy1486/1978, 40-41.).

Borzasztó történelmi tudatlanságot árul el tehát azt állítani, hogy a képviselők,tisztségviselők leváltása kizárólag a feudalizmusban volt érvényben, még ha eltekintünkis ennek az állításnak a politikai háttér-okaitól. Mi több, éppen a feudalizmusbanérvénytelenítődött ez az ősi népszokás, valójában: népszokás szentesítette ősi népjogitörvény.

Természetesen nem a fenti állítás megcáfolása kedvéért, hanem azért sorakoztattukfel középkori krónikásaink tanúskodását, hogy kiemeljük: ősállamiságunk, ősjogunkegy sarkalatos törvényéről, a Lex Scythicáról van szó. Ennek kiiktatása a népképviseletielv nyílt megtagadása, s egyben a nép sorsát intéző képviselők ellenőrzésének, azellenőrzés elemi követelményének megtagadása: tehetnek a tisztségben ülők akármit,visszaélhetnek a ki tudja milyen módon megszerzett hatalommal - felelősségre nem von-hatók, bársonyszékeikből ki nem mozdíthatók.

Gondoljuk csak meg: mi a biztosíték rá, hogy a vezető, bárki is legyen az, bármilyen

130

tisztségben, képviselőségben üljön, nem téved, s nem tévedhet? Tán a pápai csalhatat-lanság tana ez, átvíve minden ismeretlen gyökerű, múltú és szándékú, „istentudja -hogyan” hatalomra került politikusra? És mi történik, ha netán áruló kerül közébük, haáruló támad köztük? Nem lehet leleplezni, nem lehet leváltani, még ha belepusztul isaz ország? Belepusztuljon a nép?

Összefoglalva:A hűtlen vagy hibás tisztségviselők leváltásának őstörvénye, a szkítamagyar köz -

szabadság egyik fontos követelménye előírja: – Minden tisztség, a legkisebbtől a legnagyobbig kizárólag a közösség akaratából,

választás, méghozzá közvetlen választás útján kerülhet betöltésre. – Minden tisztségviselő, tiszttartó, a legnagyobbtól a legkisebbig, a fővezértől, sőt az

uralkodótól, a fő- vagy országbíróktól a törzsi, nemzetségi tisztségviselőkig bár-mikor letehető, ha a közakarat ezt úgy kívánja, vagy ha intézkedéseivel szembenkifogások merülnek fel, illetve, ha magatartásukkal szemben kételyek, viselt dol-gaikban tévedések, hibák, részrehajlások mutatkoznak.

– Az őstörvény ugyan szó szerint nem tartalmazza, de lényegéből következik -valamint abból a tényből, hogy minden tisztségviselő közakarat, közválasztás útjánkerül tisztségébe, s így megválasztásakor a megtévesztés, alakoskodás, hamis lát-szat megjátszása, a közösség megtévesztése kizárt -, hogy csak olyan személy kerül-het bármiféle tisztségbe, akinek addigi élete, előélete, a nemzet közösségének tettszolgálata eleve tanúsítja, hogy méltó a közösség szolgálatára.

7.) TISZTSÉGVISELŐKKEL SZEMBENI ELEMI KÖVETELMÉNYEK

– Másoknál jobbaknak, erényesebbeknek kell lenniök, példát kell mutatniok szol-gálatban és tisztességben: a tisztség tisztességből fakad, és tisztességet követel.

– Olyan személyeknek kell lenniök, akik addigi életük során hitet tettek a közösség,a nép iránti odaadásukról és hűségükről.

– Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem a közösségnek, nem a népnek, nem a nemzetnekkell a vezetőket szolgálnia, hanem a vezetőknek a népet: aki ezt az elvet nem vallja,vagy megszegi, ne lehessen vezető többé, ne kerülhessen, és ne maradhasson sem-milyen tisztségben.

– Tisztségére méltó vezetőnek mindenkor a közösség felé kell fordulnia, s az őérdekeit kell érvényre juttatnia.

– Azt a vezetőt, aki a közösség megtévesztésére, kijátszására, véleményének, akaratá-nak, érdekeinek elfojtására törekszik, nem csupán leváltani kell, de pellengérre ál-lítani és felelősségre vonni.

8.) EZÜSTEDÉNYEKBŐL LAKOMÁZÓ PARTASZTOK - HETEDHÉT ORSZÁGRASZÓLÓ LAKODALOM ATILLA PALOTÁJÁBAN

Meglehet rendhagyó - vagy csak rendhagyónak tetsző - módon a magyarok 896. évivisszajövetelének egy - túlzás nélkül mondhatjuk - csodálatos eseményére térünk ki amagyar parasztság egykori társadalmi helyzetének a jellemzése céljából.

131

A honvisszavétel hadműveletei még be sem fejeződtek, mikor meglehetősen szokat-lan eseményre került sor: Árpád, miként Anonymus erről beszámol, bevonult Attila hunnagykirálynak az ország szívében fekvő palotájába. (Anonymus 1200 k./1975, 120-121.).

Közel félezer év telt el Atilla halála óta, és a történelem vad viharai verte ország haj-dani fővárosa és Atilla palotája is romokban állt. Árpád és vitézei megrendült lélekkeljártak a roppant kőfalak, márványcsarnokok, félig ép vagy törött, kidűlt oszlopok között,elámulva Atilla királyi palotája fogadó- vagy dísztermének elképesztő méretein.

Honnan tudjuk mindezt? Az alábbiakból minden gondolkodó fő számára tüsténtkiderül. Árpád - átmeneti jelleggel ugyan - berendezkedett a palotában és itt fogadtavendégeit. Az adott körülmények között természetesen nem lehetett szó semmiféle, mégátmeneti, részleges helyreállításról sem.

Kőpalota ez, igen, márványpalota, nem deszkahodály! A Nibelung énekben ez áll:

„Nagy tágas palotában lakott a dús Etel,Költséggel és munkával magasra vitte fel,

Megrakta sok toronynyal, a terme számtalan,Közepe tág ürében nagy vigadója van.

Töméntelen vendégre számitva épitett:Fogadni benne sokszor egész egy nemzetet,

Tizenkét dús királyt is, ki járta udvarát,Meg a ki benne nyüzsgött, termérdek jó barát."

(A Nibelung-ének 2004, 259.)

Itt gyűlt össze Magyarország valamennyi vitéze - ahogy Névtelen Jegyzőnk írja.Hogyan? Magyarország valamennyi vitéze? Hogy értsük ezt? Nem Árpád hadainak

összes vitézei, hanem Magyarországéi? Elő kell vennünk Anonymus tudósítását (Anony-mus 1200 k./1975, 120.). Az Atilla városába történt bevonulás leírásánál különös for-dulat figyelhető meg: „Másnap pedig Árpád vezér (Secundo autem die dux Arpad) megminden főembere (et omnes sui primates) Magyarország valamennyi vitézével együtt(cum omibus militiibus Hungarie) bevonult Attila király városába.” (intrauerunt in ciui-tatem Atthile regis) A monda első része, ha jól megfigyeltük, félreérthetetlenül Árpádvitézeiről, főembereiről szól, a második mondatrész viszont már az eddigi csoport-megjelöléstől eltérően, területi meghatározást ad, s már Magyarország összes vitézeirőlszól, nemcsak azokról, akik Árpáddal jöttek be. Az eltérés még inkább kiütközik, hataglaljuk a mondottakat: A. Bevonult Árpád B. meg minden főembere

Ezek után értelemszerűen az következne: C. és valamennyi vitéze.

De Anonymus itt már tágabb, és a területre, Magyarországra utaló meghatározássalél. S ez természetesen nem véletlen. A honvisszavívókhoz, mint részben már tudjuk,időközben csatlakoztak az itthoniak, nemcsupán a székelyek, hanem a többiek is, Ma -gyarország valamennyi vitéze. Anonymus, ha nem ekként fogalmaz, hibát vét, s mintegykirekeszti őket.

Következésképp, vitézek két világosan megkülönböztetett csoportja vonul be Árpád

132

vezetésével Atilla király városába: 1. Árpád és vitézei, főemberei 2. Magyarország valamennyi vitéze.

Lássuk hát, mi is történt:Adjuk át a szót Anonymusnak. Figyeljünk - szerintünk rendkívül különös és rejtélyes

- tudósításának minden egyes szavára! „Másnap pedig Árpád vezér meg mindenfőembere Magyarország valamennyi vitézével együtt bevonult Attila király városába.Ott látták a királyi palotákat - egyeseket földig romban, másokat nem - és fölöttecsodálták mindazt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettekarra, hogy elfoglalják - s méghozzá háború nélkül - Attila király városát, kinek azivadékából származott Árpád vezér. Ott lakomáztak mindennap nagy vígan Attila királypalo tájában, egymás mellett ülve. Mind ott szóltak szépen összezengve a kobzok meg asípok a regösök valamennyi énekével együtt. Az ételt-italt a vezérnek meg a nemeseknekarany-, a közrendűeknek meg parasztoknak ezüstedényben hordták fel, mert hiszen akörülfekvő egyéb országok összes javát az isten az ő kezükbe adta. Bőségesen és pom-pásan éltek valamennyi jött vendéggel egyetemben. Árpád vezér a vele mulatozóvendégeknek nagy földeket és birtokokat adományozott. Ennek hallatára még többvendég tódult hozzá, és ujjongva vele mulatott. Ekkor Árpád vezér meg övéi örömükbenhúsz napig maradtak Attila király városában. Közben majdnem mindennap Ma -gyarország vitézei valamennyien a vezér színe előtt vértezett harci ménjükön ülvepajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak; másfelől az ifjak pedig pogány szokás szerintíjas-nyilas játékot játszottak.” (Anonymus 1200 k./1975, 120-121.).

Mi kell több? Kell még több? Ennél is több arról, hogy milyen megbecsülésben állt aparasztság a régi magyarok szemében? Mert úgy igaz: ekkoriban a magyar társadalom-ban még nem voltak különféle, egymással szembenálló rendek, urak és szolgák, nemesekés nemtelenek, kiváltságosak és alávetettek: a társadalom még nem töredezett szét,egységes volt.

Ott ülnek hát a magyar parasztok Atilla nagykirály palotájában Árpáddal és „Ma -gyarország valamennyi vitézével” együtt a 896. évi honvisszavétel nagy ünnepén.Zendülnek a fúvós és húros hangszerek, ujjongva rikongnak a sípok, ősi zeneszerszámokfülmámorító zenebonája közepette pengetik a regősök kobzaikat, ott ülnek a frissenácsolt hosszú asztaloknál párducbőr kacagányos, darutollkalpagos magyar vitézek,főemberek között Árpád asztalánál Magyarország parasztjai, díszruhás étekfogóksürögnek körülöttük, s ők ezüst edényekből, ezüst evőeszközökkel falatozzák a párolgó,ízes ételeket.

Ősjogon ülnek itt. Ők az ország gazdái, magyar parasztok. Ők virágoztatják föl, őkadnak alapot mindenhez tiszta életükkel, kemény munkájukkal, igaz emberségükkel.

Így zárjuk őket szemünkbe!

9.) HONNAN ERED PARASZT ÉS PÓR SZAVUNK?

Nyelvtörténetünk tanúsága szerint korról korra változhat, módosulhat a szavak je-lentése is. Az utóbbi évszázadokban kétségkívül erős jelentésmódosulások következtekbe földművest jelentő paraszt szavunkban is. Érdemes hát futó pillantást vetnünk rá,honnan is ered ez a szó és valójában mi is az ősjelentése?

133

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint szláv jövevényszó, amely - abevált nyelvelidegenítési módszer szerint - „a magyarba egy közelebbről meg nemhatározható szláv nyelvből (...) került át.” (1976, III. 102.). Hát nem óriási? Nekünk ma -gyaroknak, az emberi földművelés elindítóinak kellett átvennünk ezt az ősi szavunkatvalamely „közelebbről meg nem határozható” szláv nyelvből. A lényeg itt ez a „meg nemhatározható”: tudják, hogy a szlávból ered, de azt már nem tudják, honnan, melyikszlávból. Vagyis tudják, azaz nem tudják. (Ekként ezzel a bravúrosan „tudományos”módszerrel sikerült kisütni ősnyelvünk ősszavainak mintegy 90 százalékáról, hogyjövevényszó, idegenből vettük át.)

Mi több, paraszt szavunk ikerszaváról a pór-ról meg azt sütötték ki, hogy eleink aztmeg, a változatosság kedvéért, a régi bajor szókincs pour szavából csipkedték le maguk-nak, már csak azért is, nehogy valamiképp kiderüljön, hogy ez a különböző változatok-ban elterjedt világszó véletlenül éppen a magyarból eredt. A tőszónak, a par-nak,pór-nak jelentése arról tanúskodik, hogy nincs összefüggésben a közönséges por-ral,amely nem a földműveléssel kapcsolatos fogalom.

Legnagyobb titkaink egyike éppen ez a szó: paraszt. Hányszor odavágták már sértőszándékkal a szemünkbe: paraszt. Annyira, hogy már parasztjaink is röstellni kezdték.Pedig ez a szó legcsodálatosabb elnevezéseink közé tartozik. Paraszt szavunk tőszavánakp-r mássalhangzói a dörzsöléses tűzgyújtás hangjaival egyeznek. Hatalmas szóbokraivannak ennek a magyarban. Távol legyen, hogy mindet felsoroljuk, mert ez a lista túlon-túl terjedelmes lenne. Csak párat a jelzés kedvéért: pir, piros, pirkadat, pironkodás, vir-radat, vér, verés, verdesés, parázs, parázna, párzás, forró, forog, pörög, pör, pöröl, megígy tovább, szinte végtelenül. És alighanem idetartozik parlag szavunk is, amelyföltehetően még a földművelés feltaláláshoz kötődik, ahhoz az ősi földműveléshez, amelyégetéssel alakította ki az első, földművelésre alkalmas tájakat.

Ókori szerzők akként nyilatkoznak, hogy a valóban tisztességes élet mindenekfölöttazoknak az osztályrésze, akik életüket a teremtés művének továbbvitelére, földműve -lésre fordítják, azaz a növényi és állati élet felvirágoztatására, újrateremtésére.Tegyük még mindehhez hozzá, hogy a magyar parasztság legnemzetibb rétegünk,őshagyományaink leghívebb őrzője, miként az a való élet tényeiből és Anonymus GestaHungarorumából is kitetszik. Mindehhez még a következőket kell hozzáfűznünk: Úrimagasból lenézett, ezerszer primitívnek, durvának, kezdetlegesnek lefestett paraszt -ságunk, ahogy történelmünkben visszafelé haladunk, különös átalakuláson megy át.Mintha csodák sora történne vele, nem elbarbárosodik, hanem épp ellenkezőleg,felemelkedik és csinosodik, műveltebbé és öntudatosabbá válik, a legnemesebb értelem-ben vett közemberré, olyan emberré, akinek a maga személyi, családi világán túl az egészközösség, a nemzet minden ügye ott feszül szellemi láthatárán. Évszázadok során rápán-tolódott béklyói leszakadnak, mintegy lemállanak, s alávetettségének állapotából kilépveszabaddá válik, és a köznemességbe fölemelkedve, előttünk áll a maga igaz mivoltábana régi magyar ember, államiságunk, nemzeti alkotmányunk fenntartója és védelmezője,fajtájának leghívebb és leghitelesebb képviselője, olyanként, amilyen a magyar ősalkot -mány és a nemzeti ősvallás virágzásának korában volt.

A régi magyarságnak ez az alaprétege, amely mindenkor egységes, zárt népi töm-bökbe tömörült, jobbágyi jogfosztottsága, hatalomból való kitaszítottsága évszázadaibanalávetett néprétegként a felső rétegektől nagymértékben elszigetelten élt, s ennekkövetkeztében érintetlenül maradva a felső rétegekben zajló keveredéstől, megőrizhette

134

eredeti szkíta jellegével együtt idegen szellemi hatásoktól való mentességét is. De amimég ennél is fontosabb: üldöztetéseken, jogfosztáson, kiszorítottságon át - vagy tánéppen ezért -, leghívebb őrzője maradt továbbra is a nemzeti hagyományoknak. Oly -annyira, hogy még az Aranykorba visszanyúló őshagyományok (pl. tündérhitregék) isfellelhetők azokban a parasztság által megóvott, nemzedékről nemzedékre továbbadotthagyománykincsekben, amelyek a közép- és felsőrétegek tudatából csaknem maradék-talanul kivesztek.

10.) A KÜLDETÉS ÉS HIVATÁS TÖRVÉNYE

Gyakran és szükségszerűen felvetődik a kérdés: miért él az ember a földön? Lejárat-ták, gyökértelennek és oktalanul üresnek minősítették ezt a gyötrelmes és olykor-olykorminden lélekben felzajduló kérdést azok, akik nem tudták, s nem akarták tudni rá afeleletet.

A régi magyarok, élettörvényeik tanúsága szerint, tudták a választ, megadták aválaszt tetteikkel, egész életvitelükkel. Az ember létének csak az adhat értelmet, haélethivatása van. S mi más lehet ez a hivatás, mint a szép, a jó, a nemes, s annak az igazúton járó közösségnek, a hazának a szolgálata, amelytől nyelvét, értelmét, életét kapta.Kivált, ha olyan népnek a fia, mint a magyar, amelynek sorsa egybeforrt az igazsággalés szabadsággal, amelynek szava Isten szava, s amelytől elragadták elveszít hetetlenhazáját.

Hivatás nélkül az ember élete még a legjobb esetben is céltalan üresjárat, jobbárapedig, a futó örömöktől eltekintve sajgó riadalom, vagy éppenséggel salakbafulladás,haszontalan tengődés. Ennek az elemi kérdésnek a megválaszolása nélkül az emberisors olyan, akár az elküldetlen levél, süvítő szél két deszkaváz között, szürkéllő por azablakrések közén, kitépett papírfoszlány.

Ősi szkíta világfelfogás szerint nőnek, férfinak hivatása van a földön. A nő hivatásaélettanilag is adott az anyaságban, az élet újrateremtését szolgáló szerelemben, a családés otthon felvirágoztatásában, s a gyermekek nevelésében. A férfi hivatása pedignépének, nemzetének szolgálata, nemzete épségének, szabadságának megőrzése,előmenetelének elősegítése, ezen belül pedig a feltétlen honvédelem, ami alól egyetlenférfi sem vonhatja ki magát: ez veleszületett hivatása, amelynek betöltése értelmes céltad és felemeli a lelket, elmulasztásának következménye viszont leépülés, szégyenletestengődés. Márpedig, ahogy a nagy olasz költő, Dante Alighieri vallja: „nem születtetektengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre.” Szkíta felfogás szerint a férfi hi-vatása mindaddig tart, amíg javakorabeli élete, amíg bírja a ráháruló fáradalmakat. Mi-helyt élemedett koruk folytán már nem képesek a haza szolgálatára, már életüknek senagyon találják az értelmét.

A haza szolgálata! A haza szolgálata csodálatos erőt ad, lelket sugároztató örömöt!Mondják, hogy aki csak kap, és mindig csak kapni és kapni akar, és sohasem adni, visz -szaadni, amit kapott, ha lehet, fölösen is - az ilyen ember kolduslelkű és kolduséletű, sborzasztó szegénységben szenved akkor is, ha fölveti a pénz. Nem ismeri a viszontszol-gálat, az adni, boldogítani, örömöt kelteni lélekfelemelő örömét. Az édesanyákat, a szülőédesanyákat és a szeretőket kell megkérdezni efelől. Aki pedig egy igazsághoz hozzánőttnemzet, vagyis olyan közösség tagja, amilyen a magyar, s egy olyan nyelv, olyan múlt

135

örököse, amilyen a miénk, annak életét semmi sem fényesítheti jobban, mint a hazasze -retet, a nemzet szolgálata: a legszentebb hivatástudat, ami értelmet ad a létnek, s aminélkül szétomlik, amit építenénk. Hivatásnélküli élet a mi eleink számára elképzel-hetetlen volt. Meddő, élni sem érdemes tengődésnek ítélték e nélkül az életet. Ez az okaannak a ma már különös jelenségnek, hogy amikor Hunor beteljesítette hivatását, „életenem lett hozzá hű”. S nem véletlen, hogy pontosan ugyanez ismétlődött Álmos és Árpádesetében is (l. Grandpierre K. 1990).

Ebbe az eszmekörbe tartozik Priszkosz rétor személyes élmények alapján írt megkapótudósítása az Atilla sátrában zajló ünnepélyről, melynek során beszámol az ott fellépőregősök, énekesek által előadott hősénekeknek az Atilla vendégeire tett hatásáról:„Alkonyatkor fáklyákat gyújtottak, s két barbár jött be Attilával szemközt. Ezek magukköltötte dalokat énekeltek Attila győzelmeiről és hadi dicsőségéről.

A vendégek rájuk néztek. Némelyek gyönyörködtek a költeményekben, mások lelkétfölvillanyozta az elmúlt háborúk emléke, mások pedig, akiknek testét koruk már el-gyengítette s így hevük már csillapulni volt kénytelen, könnyekre fakadtak.” (Kézai 1283k./1999, 121-122.).

Ezek az élemedett hun vitézek nem az idő múlását, nem ifjúságuk elmúltát siratjákhadiemlékeik felelevenedése során, gyászukban az ütközik ki, könnyet az csal szemükbe,hogy előrehaladott koruk miatt már nem vehetnek cselekvően részt a dicsőséget hozóküzdelmekben.

11.) ŐSJOGOK

Meglehet, törvénykönyvekben hiába keresnénk, de bárki mérget vehet rá, hogy a régimagyarok bírtak ezekkel a jogokkal, mivel a szabad élet elválaszthatatlan hozzátartozói. 1. Népfelségjog 2. A közszabadság joga 3. A közügyekben való részvétel joga 4. Az igazság megismerésének, birtoklásának és kimondásának joga 5. A nemzethez, nemzetközösséghez tartozás joga 6. A nemzeti önazonosság joga 7. A nemzeti közösség élete, helyzete megismerésének joga 8. A nemzeti múlt megismerésének joga 9. Az ismeretekben való előhaladás joga 10. A társadalmi, jogi, személyi egyenlőség és önvédelem joga

Ezek közül csak a leglényegesebbekre térünk ki.

12.) NEMZETI KÖZSZABADSÁG A RÉGI MAGYARORSZÁGON

Középkori krónikáinkban több ízben is előfordulnak olyan megjelölések, amik ezideigelkerülték a kutatás figyelmét. Krónikáink őstörténetünk ismertetése során gyakranutalnak a széles közösség, a köznép, a parasztság szerepére. Ha jól odafigyelünk, az azérzésünk támadhat, mintha az események hátteréből egy jobbára mellőzött történelem-formáló erő lépne elő.

136

Már Névtelen Jegyzőnknél is szembetűnő, hogy noha nemleges értelemben,meglehetősen sokszor hivatkozik a népet alkotó parasztságra. Már művénekbevezetőjében kitér erre, sűrűn idézett fölöttébb talányos mondatában: „Ha az oly igennemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit aparasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mintegy álomban hallaná,nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna.” (Anonymus 1200 k./1975, 78-79.).

Számunkra ez a szakasz azt a rendkívül izgalmas mozzanatot tanúsítja, hogy Anony-mus korának paraszti hagyományaiból megismerhetők voltak a magyar előidők ese -ményei és a magyarság őstörténete. Ennek a felismerésnek, illetve ténynek, valamintNévtelen Jegyzőnk hasonló egyéb megnyilatkozásainak roppant hordereje van nemcsakMagyarország akkori parasztságának, de a magyarság eredetének, őstörténetének amegítélésében is. Anonymus ezek révén akaratlanul is elárulja, hogy Magyarországakkori parasztsága színmagyar volt, hiszen Anonymus semmilyen korlátozást nem al-kalmaz a „parasztok” megjelöléshez, ez pedig annyit jelent, hogy az egész ország paraszt-sága magyar volt, s behatóan ismerte, és már akkor is őrizte a magyarságőshagyományait.

Lényegében ugyanez ütközik ki a Botond-monda elbeszélése (Képes Krónika 1360k./1986, 74-75.) és több más részlet kapcsán a többi középkori krónikával egyezően. AKépes Krónika például annak indokolására, hogy csak a hét vezér jött be Árpáddal, akövetkezőket mondja: „Egyes-egyedül azt hozzák fel okul, amit a köznép mond.” („vul-gus dicit”) (Anonymus k. 1200/1975, 52.).

A Chronica Hungarorum is arról, ír, hogy „(...) a köznép (vulgus) hét magyarrólbeszél.” (Chronica Hungarorum 1473/1973, 25.). Az idevágó adalékokat egybevetve,meglehetősen tág kép bontakozik ki a köznép - a parasztság - hagyományőrzőszerepéről:

a köznép (a parasztság) Hetumogerről - hét vezérről - beszéla köznép a magyarok szkíta eredetéről beszéla köznép Ménrótról (Nimródról) beszéla köznép Hunorról és Magorról beszéla köznép a Csodaszarvasról beszéla köznép a Fehérló-mondáról beszéla köznép Lélről és Bulcsúról beszéla köznép a buzogányos Botondról beszél.Mindez nemcsak azt bizonyítja - egyéb történeti adatok sorával egyezően -, hogy a

Kárpát-medence parasztsága színmagyar s egyben őshonos volt (az a historikus, akilehetségesnek tartja egy ország parasztságának pár évtized során lebonyolítható cseréjét,bízvást visszakérheti az iskolapénzt), de tanúsítja azt is, hogy hazánkban a X. században,a kereszténységre kényszerítés előtt - a koradatok gyökerei ugyanis oda nyúlnak vissza- olyan kiteljesedett népuralom („demokrácia”) virágzott, amelynek nem volt párja azakkori Európában.

Közösségi népuralom volt ez, olyan társadalom, amelynek valóságos mivoltát fel semtudta fogni a környező világ. Egyszerűen nem értették ezt a számukra különös, magyarjelenséget. És itt utalnunk kell „az első magyar király” - „az első magyar fejedelem” körülnapjainkig gyűrűző zavarokra. Hivatalosaink még ma is arról cikkeznek, hogy SzentIstván volt az első magyar király. Még Névtelen Jegyzőnk is arról ír, hogy „A szittyanemzetet bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá.” - jóllehet ő itt feltehetően

137

idegen uralkodókra gondol (Anonymus 1200 k./1975, 79.).„A türkök (= a magyarok) hét törzsből állottak - írja Bíborbanszületett Konstantin -,

de sem saját, sem idegen fejedelem fölöttük soha nem volt, hanem valamiféle vajdákvoltak közöttük (...)” (Bíborbanszületett 952/1950, 171.). Pár sorral alább a Bíborban-született császár következetlenül mégis arról szól, hogy egyszerre több fejedelmük isvolt. Sőt már arról is ír, hogy „van fejedelme minden törzsnek” (Bíborbanszületett952/1950, 179.).

Mások úgyszintén hasonlóan nyilatkoznak: „nem volt uralkodójuk” - „király, fe-jedelem nélkül éltek”. Ellen-historikusaink váltig törik a fejüket, mihez kezdjenekpéldául Levédivel, hova dugják, nem is szólva Gordiaszról, Muagerről, Álmosról meg aszkíta őskirályokról. Megoldhatatlannak érzett talányuk ez: uralkodó nélkül hogy lehetélni? Ki érti ezt? Ha pedig van uralkodó, hogy uralkodhat a közösség? Bajos fölfogni azősi közszabadságot, azt a kiteljesült népuralmat, amelyben a régi magyarok éltek, kivált,hogy fejedelmeikről, királyaikról is felmerültek határozott, letagadhatatlan adatok.Hogyan egyeztethető össze ez a kettő: uralom és közszabadság, király és néphatalom?Az ember már-már kész volna elhinni, hogy uralomnélküliségben éltek, ha nem cáfol-nának rá erre a legkülönfélébb adatok.

Olyan társadalom volt ez, amelyben a népfelségjog uralkodott.

13.) A NÉPFELSÉGJOG AVAGY A NEMZETI KÖZHATALOM TÖRVÉNYE

A népfelségjog a magyar nép legősibb joga, szabadságának legszentebb záloga,legfőbb kiteljesedése. Szabad nép csak úgy létezhet, csak úgy boldogulhat, ha maga intéziéletbevágó ügyeit, ha maga kormányozza önmagát, ha álcázott ellenséges, idegenérdekűelemek nem épülnek be felső irányításába, ha önmaga képének, valóságának önmaga akorlátlan ura, ha önmaga dönt létének, sorsának minden kérdésében. A népfelségjognem más, mint a nép korlátlanul érvényesülő szabadsága és hatalma önmaga fölött,annak kifejeződése, hogy létének kibontakozását nem gátolja semmiféle rátelepült ár-talmas erő.

Nyugat népei a római rabszolgarendszer világából emelkedtek a feudalizmus, a job-bágyrendszer félrabszolgaságába. A magyarság viszont épp ellenkezőleg, a szabadságbólsüllyedt a feudális szolgaság, félrabszolgaság állapotába. Ennek szem elől vesztésévellehetetlen megérteni a magyar nép X-XIII. századi kétségbeesett szabadságküzdelmeitéppúgy, mint a magyarság további sorsának alakulását.

A régi magyar királyokat a népakarat emelte a trónra, és a magyar nép egészénekcselekvő közreműködésével, képviseletében, érdekében és ellenőrzése mellett uralkod-tak. Álmost, Árpádot, mint tudjuk, pajzsra emelve választották meg, s közvetlen utó-daikat Gézáig bezáróan a nemzeti közakarat emelte a trónra.

Olyan ősidőkből eredő, elemi törvényszerűsége ez az emberi közösségek létének, hogyaz emberiség már nem is emlékszik rá, s eredetének felfejtésében az Aranykorig, az elsőemberi közösségek keletkezéséig kellene visszamennünk. Lényege borzasztó egyszerű,olyan elv, amely a természetben általánosan érvényesül s az önazonosságban,egyneműségben foglalható össze, abban az elemi, élettani szükségszerűségben, hogyminden test, minden élő szervezet működése szükségszerűen öntörvényű és önszabá-lyozó. Épsége, egészsége csak addig teljesülhet ki, míg önszabályozó, önigazgatási rend-

138

szerébe idegen, önigazgatási rendszerét megzavaró, korlátozó tényezők nem hatolnakbe, mert ebben az esetben a szervezet, a test senyvedni, fonnyadni kezd, működésezavart és akadozó, s ha a külső, illetve nem azonos tényezők túlsúlyra jutnak,bekövetkezhet a széthullás, a halál.

Jobbára ezért betegek a mai társadalmak. Márpedig fentiek alapján kétségtelentényként megállapítható: a legsúlyosabb közösségellenes bűncselekmények közé tartoz-nak a népfelségjog kiforgatására irányuló mesterkedések. Ezért minden lehetőt el kellkövetni, hogy az efféle kísérletek meghiúsuljanak, ha pedig már megvalósultak,eltörlődjenek.

14.) A NÉPKÉPVISELET ÉRVÉNYESÍTÉSE A TÁRSADALOM ÖNIRÁNYÍTÁSÁBAN

Mint minden népnek, nemzetnek, emberi közösségnek, a magyar nemzetnek isősjoga, hogy maga intézze közügyeit, és maga képviselje önmagát létének valamennyiszintjén, s hogy maga kormányozza önmagát. Természetes és elidegeníthetetlen joga ezvalamennyi népnek. Éppen ezért minden kormányzatnak legszentebb, legalapvetőbbkötelessége biztosítani a nép valódi mivoltának megfelelő, s azt híven, a maga képébenkifejező képviseletet. Biztosítania kell, hogy képviselőin, képviselőtestületein keresztüla hamisítatlan népakarat jusson érvényre, s hogy a nép politikai, gazdasági, szellemiirányításában, sorsának meghatározásában, jelenének és jövőjének alakításában, azaza nép sorsának intézésében ne vehessenek részt valódi kilétüket leplező, kártevő,idegenérdekű elemek; hiszen ez ugyanaz, csak hasonlíthatatlanul nagyobb társadalmiméretekben, mint mikor az emberi testbe, agyba kerülnek-hatolnak be testidegenélőlények, mikrobák, vegyi anyagok, megfertőzve az agyat, megzavarva, megmételyezvevagy megbénítva szabályos működését, ílymódon megfosztva a szervezetet a kellő önu-ralom, önismeret, és ami a legfőbb, az önvédelem lehetőségétől, kiszolgáltatva az élő szervezetet minden elképzelhető veszedelemnek.

Az efféle elfajulás a népfelségjog megsértéséből, kijátszásából következik. Éppen ezértsúlyos mulasztás terheli azt a kormányzatot, amely előidézi vagy akárcsak megtűri anéptől elszakadt, a néptől idegen, álságos képviseletet, a valóságos képviselet helyett azellenképviseletet. Vonatkozik ez természetesen, sőt mindenekfölött a parlamentiképviselőkre is. A képviselő - a szó igazi értelmében - a nép képének viselője. Mi vajonhogy állunk ebben? Ön kiket képvisel tulajdonképpen, képviselő úr?

15.) AZ IGAZSÁG BIRTOKLÁSÁNAK ŐSJOGA

Őseredetű, elidegeníthetetlen joga minden emberi lénynek, minden emberiközösségnek, népnek, nemzetnek, országnak az igazsághoz való jog. Az igazság nem-is-merése vakká teszi a nemzeteket és kiszolgáltatja őket a legsötétebb erők mesterkedé-seinek. Az igazság, a teljes igazság megismerésének jogához elszakíthatatlanulhozzátartozik az igazság, a teljes igazság kimondásának, védelmének és érvényesítésé -nek joga. Az igazság öntörvényű, a valósággal azonos elemi erő, nem pedig, miként el-lenségei állítják, viszonylagos és esetleges vélekedés mindenkor az adott személytőlfüggően, aki kinyilvánítja. Az igazság törvény, és éppen olyan logikailag levezethető

139

bizonyosság, akárcsak a matematika, fizika meg a többi tudományok megcáfolhatatlantétele. Annál is több: az igazság, az isteni és emberi törvények foglalata. Az istenekakarata, lényegének kifejeződése. Aki az igazsággal, az igazság érvényesítésével, azigazság kimondásával szembeszegülve tilalmakat rak az igazság elébe, és azt bármimódon, bármilyen ürüggyel, bármilyen kérdésben korlátozni, elfojtani merészeli, azmagával az Istennel, az isteni szándékkal, akarattal szegül szembe, elárulván ezáltal em-bertársait és a maga valódi kilétét.

Nincs, és nem lehet olyan érv, olyan sérelem, olyan tilalom, amely jogossá tehetnébármilyen kérdésben az igazság, a teljes igazság kimondásának korlátozását. A szólás-és véleményszabadság legdurvább megsértése ez. Az igazság elfojtása egyedül éskizárólag bűnös erőcsoportoknak állhat érdekében. Akik az igazságot korlátozzák, feketezsákba akarják gyömöszölni az emberiséget. Az igazság kimondásában korlátozottember - szellemileg rabbá tett ember, vakká tett ember. Vakká tett emberek, vakká tettnépek, vakvilág. Kiszolgáltatott emberek, kiszolgáltatott népek. Bűnök, bűnösmesterkedések leleplezéséhez is nélkülözhetetlen az igazság feltárása és kimondása.

Minden ember, minden nemzet jogává és szent kötelességévé kell tenni az igazságmegismerésének, érvényesítésének és kimondásának jogát. Az emberi közösségeknek,népeknek, nemzeteknek jogában áll mindenkor tudni, mi történik vele, mikéntgazdálkodnak sorsával, érdekeivel, jólétével, anyagi és szellemi javaival, jövőjével azok,akikre rábízta ügyeinek intézését. Jogában áll lépésről-lépésre pontos számadást kérniehelyzetének mindenféle alakulásairól, változásairól, így pl. társadalmi rétegeinek a tár-sadalmi termelés különféle szintjein való elhelyezkedéséről, etnikai csoportjainépesedési viszonyszámainak alakulásairól és a különféle társadalmi-etnikai rétegektevékenységének díjazásáról, egyszóval minden közösséget érintő kérdésről. Szá-monkérési, elszámoltatási jogától a nemzetet csak a jogtalanság, a csalárdság, az erőszakfoszthatja meg.

16.) KÖZÉPKORI KRÓNIKÁINK EGY TOVÁBBI REJTELMES MOZZANATA

Régi történetünk páratlan értékeket rejtő kincsestárai középkori krónikáink.Közkézen forgó, mégis titkos kincstárak, amelyek mindeddig észrevétlenül maradttitkokat rejtenek. Századok hosszú során át húzódó, leplezett, soha be nem vallottérdekek krónikáink szövegére is hatva, s a nemzet sorsára döntően kiható bizonyos ese -mények szövegbeszámolóinak háttértényezőit elfedve, megmásítva, több helyütt meg-nehezítik, vagy éppen megakadályozzák a leírt történés valóságos tartalmának afelfogását. Ahol valami kissé ködös vagy nem egészen érthető, ott efféle leárnyalt ese -ményt kell sejtenünk. Szemléltető példaként hadd álljanak itt az alábbi szövegrészletek.

Kézai a következőket fűzi a régi nemzetgyűlésekről igazolatlanul távolmaradók szi -gorú megbüntetéséhez: „Aki pedig a fölhívásnak nem tett eleget, s nem tudta megokolni,hogy miért, azt a szkíta törvény értelmében fölkoncolták, vagy törvényen kívül helyezték,vagy egyetemleges szolgaságra vetették” (Kézai 1283 k./1984, 121.).

Ugyanő Atilla hun nagykirály turulos zászlóiról, címeréről beszámolva, a következőmegjegyzéssel él: „Ezt a címert a hunok egészen Géza fejedelem idejéig, amíg közösenkormányozták magukat, mindig magukkal hordták a hadban.” (Kézai 1283 k./1984,125.).

140

A Képes Krónika az alábbi megjegyzést fűzi a tisztségviselők leváltásának ősiszokáshagyo mányához: „Ez a jogszokás a hunoknál, vagyis a magyaroknál egészenToxun fia Geycha fejedelem idejéig fennmaradt.” (Képes Krónika 1360 k./1986, 18.).Ugyanez a krónika a következőket fűzi Atilla király címeréhez: „Attila király címere, amita pajzsán szokott viselni, egy turulféle madár volt, koronával a fején. Ezt a jelvénytviselték a magyarok a közös seregben mindig, míg magukat a közösség által irányították,egészen Toxun fia Geycha fejedelem idejéig.” (Képes Krónika 1360 k./1986, 22-23.).Ugyancsak a Képes Krónika a következő megjegyzést teszi a magyarok diadalmas X.századi külháborúihoz: „A magyar közösség állítólag ilyen és ehhez hasonló tetteket vittvéghez kapitányaival vagy vezéreivel Toxun vezér idejéig.” (Képes Krónika 1360 k./1986,75.).

A Chronica Hungarorum a tisztségviselők leváltásának törvényéhez: „Ez a törvényesszokás a hunok vagyis magyarok között egészen Geyche (Géza) vezérnek, Taksony fiánakaz idejéig megtartatott.” (Chronica Hungarorum 1473/1973, 10.).

Thuróczy a gyűlésről elmaradók megbüntetéséről: „Ezt a szokást a hunok vagyis amagyarok egészen Árpád-fia Taksony vezér fiának, Géza vezérnek az idejéig sértetlenül,megtartották (...)” (Thuróczy 1486/1978, 41.). Ugyanő Atilla címeréről: „Hadi-jelvényként mind a pajzsára, mind a zászlójára koronás sólyommadárféle (Turul) voltfestve. Ezt a hadijelvényt viselték a hunok, vagyis a magyarok egészen Taksony vezérfiának, Géza vezérnek az idejéig.” (Thuróczy 1486/1978, 50.).

Miről tanúskodnak kimondatlanul is ezek a szemelvények? Miért szakadtak megmindezek a törvények, szokáshagyományok Géza nagykirály korában? Nem világos-evajon, hogy valamiféle folytonosság szakadt meg? Törvények, jogszokások, hagyo -mányok folytonossága.

Idézeteink azt tanúsítják, hogy valamiféle nagy törés húzódik itt a nemzet életében.Titkos törés, amelyről nem esik szó, s amelyről historikusaink sem adnak számot,amelyet fölfalt az a nagy igazság-elnyelő történelmi Moloch, amely történelmünk valósháttértényezőinek eltakarításával történelmi tisztánlátásunkat, és ezáltal nemzeti ön-tudatunkat pusztítja. Itt húzódik az a roppant törésvonal, amely akár a mélytengeri Ma -riana-árok (ez Földünk legmélyebb törésvonala), mintegy kettészeli, s két ellentétesrészre tagolja egész történetünket. És ezt a félelmetes szakadékot úgy elárasztottákhazugságköddel, iszappal, hogy még létezéséről sincs tudomása kijátszott nemzetünk -nek. Foglaljuk röviden össze, miről, miféle tragikus változásokról számolnak be a fentiidézetek. 1. Érvényét vesztette a tisztségviselők leváltásának minden egyes vezetőre, a

legfelsőbbekre is kiterjedő törvénye. Eltöröltetett a népfelségjog egyik leg-fontosabb tényezője, amely azt fejezte ki, hogy a nemzet vezetői a nemzetiközösség hatalma alá tartoznak. Ennek folyományaként megszűnt a vezetők,köztisztviselők ellenőrzésének lehetősége.

2. Hatalmi nyomásra törvényen kívülivé tétettek a szabad magyar közösség ősinemzetgyűlései.

3. Megszakadtak a X. század első két harmadának támadó, győzelmes külháborúi. 4. A magyar központi királyi hatalom, annak seregei nem hordozták többé Atilla

turulos címerét sem a zászlókon, sem a pajzsokon. 5. Végzetes törés következett be: a legfelsőbb hatalom szembefordult a néppel,

amely saját hazájában jogfosztottá és kiszolgáltatottá vált.

141

6. Rejtélyes történelmi körülmények között ismeretlen erők megdöntötték az ősimagyar népfelségjogot.

7. Ez pedig egyértelmű azzal, hogy a magyar nép fölött ellenséges, ismeretlen erőlett úrrá.

17.) ISTEN SZAVA A MAGYAR NÉP SZAVA

Középkori krónikáink lépten-nyomon utalnak arra, hogy a régi magyar nép azősvallás virágzásának korában, de még kezdeti elnyomott állapotában, a judeo-kereszténységre kényszerítés első évtizedeiben is, a legszorosabb kapcsolatban állt Is-tennel. Mi több, a régi magyarság mintegy Isten népeként lép elénk középkorikrónikáink lapjairól, s már-már azonosulni látszik istenével. Ezt fejezi ki az a többhelyütt jószerint már formulaként ismétlődő állítás, miszerint a magyar nép szava Istenszava. A magyar nép szavában ezek szerint tehát magának Istennek az igéje, igazsága,akarata nyilatkozik meg.

Pillanatig se lehet vitás, hogy itt nem a judeo-kereszténység istenére, nem Jehovárautalnak kútforrásaink, hanem az ősvallás istenére, arra az istenre, akinek tisztelete mégaz aranykori mágikus időkre nyúlik vissza.

Akárhogyan is van, be kell látnunk, páratlan vakmerőség kell ahhoz, hogy egy népIsten népének vallja magát, és az legyen legbensőbb meggyőződése, hogy amit elhatároz,amit akar, amit kimond, az Isten szava, Isten döntése és azonos az Isten akaratával. Hafélrevetjük a magyarságtól merőben idegen nemzeti fellengzősség eshetőségét, számol-nunk kell azzal, hogy történeti okokra, történeti előzményekre kell épülnie ennek a sajá-tos közhitnek. A legkülönösebb pedig az egészben az, hogy nem a magyar ősvallás papjai,igehirdetői állítják ezt, a magyar ősvallás virágzása korának képviselői, hanem az új hittudós képviselői, meggyőződéses képviselői, a középkori krónikások, jobbára a királyikancellária jegyzői, vezetői, akik nemcsupán papi mivoltuk által, de előkelő állásuk révénis kötelezettek a magyar ősvallás, a régi magyar élet és a régi magyarság elítélésére.

Mi több, középkori krónikáink a magyarságot Isten népének vallották. Közhit volt:Isten szól a magyar nép, a magyar nemzet által. Mai szemmel nézvén bízvást mond-hatjuk ezt szédületesnek, fantasztikusnak. Tévedés ne essék! Isten ments attól, hogy amagyart Isten választott népének nevezzük! Távol legyen! Nem, erről szó sem volt soha!Régi szerzőink tanúsága szerint a magyar csupán egyszerűen és közönségesen - Istennépe volt. Mégis, hogyan azonosíthatták Isten szavát a magyar nép szavával? Világosankell látnunk, vagy el kell hárítanunk magunktól, mint alaptalant, ezt a hiedelmet. Hapedig lehetséges ez, valós tények alapján valamiképpen alá kell támasztanunk, meg kellindokolnunk.

Ősidők nyomvonalait kutatva, a magyar hagyományokban némiképpen hasonló ésezzel összefüggő őshiedelmekbe ütközünk. Réges-régi időkben, miként erről „atörténetírás atyja”, Hérodotosz és más kútforrások beszámolnak, a szkíta őskirályok azégből nyerték a földművelés megkezdéséhez szükséges és hatalmi eszközeiket. Ahérodotoszi és hazai őshagyományok szerint tehát már ekkor szoros kapcsolat ban álltaka természetfölötti, égi erőkkel. A szkíta királyok az ősidőben általános napistenhitértelmében a Napisten földi képmásai voltak, és a Napisten nevében uralkodtak. Mikéntaz égen a Nap (Napisten), úgy a földön képmása, a szkíta Napkirály. Miként az égen,

142

úgy a földön. S miként az ég egyeduralkodója a Nap, úgy a földön a négy égtáj ura aszkíta király. A négy égtáj Urának ez az őshiedelme egészen a hun világbirodalombukásáig, Atilla nagykirály haláláig fennmaradt.

Ezekre az őshiedelmekre épült a régi magyarság „Isten népe”-hite, innen eredbensőségesen meghitt kapcsolata Istennel, s a Nap (Napisten) áldó, jótevő, „füvetzöldítő, mezőt virágoztató” mivoltából fakadt az a népi közhit, amely a bosszúálló,népeket sújtó új istenséggel szemben a jótevő Isten képzetét jelentette, aki népének, amagyarnak szerető segítője, védelmezője, jóságos atyja, őshazájának visszafoglalásárainduló, tehát történelmileg igazolt és igazságos célokat szolgáló hadainak is vezérlője ésoltalmazója, miként ezt istenfogalmaink (Atyaisten, Jóisten, Öregisten stb.) is tükrözik.

Mindehhez döntően hozzájárult még a magyar közszabadság, a magyar népfelségjogcsorbítatlan érvényesülése, az az ősi magyar társadalmi szervezet, amely a magyarságegészét egyetlen egységbe fogta össze, s nem ismervén elnyomást, a hadiügyekkényszerkörülményeitől eltekintve, megvalósította a teljes személyi szabadságot. Azigazságosság és szabadság követelményeinek, az isteni és emberi törvényeknek a meg-valósulása emelhette csak a ma gyarságot az „Isten népe” és az „Isten szava” erkölcsi ma-gaslatára.

Összefoglalva:Ez a közhiedelem csak olyan népnél verhetett gyökeret:

– amely ezt a hitét őshagyományaira építette – amelynek szemében szent és megszeghetetlen törvény az igazság, csak olyan nép-

nél, amely betartotta az isteni és emberi törvényeket – amelyet áthatott az igazság érvényesítésének tudata, és amely történelmileg is

igazságos célokat szolgált, például sohasem tört más népek felségterületeinekelfoglalására, elbitorlására, erőszakos és jogtalan területfoglalásra, más népek el-nyomására, erőszakos beolvasztására

– amely az ókor legendáshírű népének, az igazságos szkíta népnek az utódjaként élttovább

– amelynek belső szabadsága korlátlanul érvényesült, amelynek tagjai szabadokvoltak s a maguk uraiként önmagukat kormányozták

– amely még történelmi tudatában őrzi a paradicsomi, illetve a Paradicsom előttiősvilág emlékét

– amely a napistenhitet vallotta, az emberiségnek ezt az egyetemes őshitét, amelyetmélységesen áthatott az erkölcsi világrend törvényének szükségessége

– amely hajdankori roppant ősi lélekszáma és jószerint határtalan területi kiterjedésefolytán nem ismerte uralmának területi korlátait

– amelynek királyai a közhit szerint a Nap Fiaiként, Az Ég Urának képmásaikéntviselték koronájukat, és miként az áldó égi erő, a Nap, nem az égalatti világ elnyo -morítására, hanem boldogítására tört, akként földi képmásai, a szkíta királyok semnépeik elnyomására, hanem felemelésére törekedtek

– amely azonosulni tudott istenével, akivel még az emlékezet előtti időkben össze-forrt.

Mindez pedig félreérthetetlenül „azt jelentette, hogy a magyar nép szava - Istenlelkének, szellemének, gondolatiságának a megnyilatkozása. De jelentette azt is, hogy amagyar nép az Isten képviselője és a mindenható isten földi megtestesülése. És jelentetteazt is, hogy a magyar nép szava - az igazság szava - az isteni igazságosság szava, mert a

143

magyar nép igazságos, és döntését csak az igazság érdekében, az igazság érvényesítéseérdekében hozza. És jelentette azt is, hogy a magyar nép szabadsága Istentől való éssenkinek nincs alárendelve és senki és semmi által nem korlátozható.” (Grandpierre K.1990, 78-79.).

Középkori krónikáink tanúsága szerint isteni erők pártfogó támogatása hatja át amagyar ősidők egész történetét. Már Nimród fia, Hunor maga is égi, isteni parancsraindul a vízözönt követő időkben seregével vissza Pannóniába. A világmindenségjelképeként a Csodaszarvas vezeti be az őstesvérpárt, Magort és Hunort a Maotiszba,majd a keleti Szkítiába, s ott elsokasodva, Hunor szervezi meg, ugyancsak égi, isteni el-rendelésre a honvisszavételre induló sereget. Atillát, miként erről az egykorú Priszkoszbeszámol, az Isten Kardja segíti hadakozásaiban. Álmosnak már a fogantatásában is is-teni erők játszanak közre. Isteni megbízatásra szervezi meg az őshaza függetlenségétvisszaszerző seregét és isteni erők közreműködésével, valósággal isteni irányítássalvezérli vissza a sereget. A kárpáti őshazát valósággal az Isten adja vissza a magyaroknak.A Képes Krónika szerint: „Mert az Isten úgy akarta, hogy mihamarább menjenek leHungariába.” (Képes Krónika 1360 k./1986, 42.). Thuróczy hozzáteszi: „Az Úr vissza-adta a magyaroknak Pannóniát (...)” (Thuróczy 1486/1978, 83.).

Az ég istene valósággal kényszeríti a magyarokat őshonuk visszavételére. Csáti Deme-ter Pannónia megvételéről szóló éneke szerint „Istentil is kiszirettetének” (A régi magyarköltészet remekei 1526/1903, 8.). Árpád őshitű (pogány) hadait maga az Isten segítigyőzelemre a judeo-keresztény bizánci-bolgár hadak ellenében.

18.) ÉJSZAKAI KIKIÁLTÓK AZ ÁRULÓ KIRÁLY TÁBORÁBAN

Hiteles történeti kútfőinkből félreérthetetlenül kitetszik, hogy: a régi magyarnemzetgyűlés Isten akaratának, szavának megnyilvánulása. Hírvivők Isten szavárautalva szólítják a nemzetgyűlésen való részvételre és fegyverfogásra a felnőtt férfiakat.„Mielőtt tehát a magyarok megkeresztelkedtek és kereszténnyé váltak - tudósít Kézai -, a hírnökök a táborokban ezekkel a szavakkal hívták egybe a magyarok hadseregét: azIsten és a magyar nép szava, ezen és ezen a napon, ezen és ezen a helyen mindenkiköteles pontosan fegyverben megjelenni, hogy meghallgassa a közgyűlés tanács -kozását és határozatát.” (Kézai 1283 k./1984, 121.).

A Képes Krónika szerint: „Mielőtt ugyanis a magyarok felvették a keresztséget, avárakban a hírnök hangja kiabálva ekképpen gyűjtötte hadba a hunokat: Isten és azegész közösség hangja, hogy mindenki a megjelölt helyen fegyveresen, vagy ahogy van,köteles pontosan megjelenni, hogy meghallgassa a közösség parancsát, illetve tanácsát.”(Képes Krónika 1360 k./1986, 18.).

Mindez többé-kevésbé még az ellentétesre fordult viszonyok közt is érvényesült.Később azonban, az ország kereszténységre térítésének álcázott titkos katonai megszál-lását követően, döbbenetes változás következett be ebben a vonatkozásban is.

Ha eddig Isten szavának a hírvivői teljes szabadságban és biztonságban hirdethettékországszerte az Isten szavát, ezentúl már csupán merőben másként, csupán titokban,az uralomra került hatalom ellenében tehették ezt. Ha addig fényes nappal hirdethettékországszerte az isteni szót, a tragikus fordulatot követően már csak éjten-éjen, titokbantehették meg ezt, élet-halál kockázatot vállalva. Mégis, ellenséges körülmények között

144

is föl-föl hangzott még a közösség hírvivői révén az Isten szava.Középkori kútforrásaink olyan, számunkra regényesnek tűnő jelenetekről adnak szá-

mot, melyekben megragadóan vetül elénk a nemzet elemi szabadságvágya és a régi ma -gyar vitézség. Adjuk hát vissza a szót krónikáinknak. Az adott történelmi helyzetfölöttébb drámai, a bekövetkezett fordulat megdöbbentőnek mondható. A szabad ma -gyarság fölébe ellenséges idegen hatalom telepedett anélkül, hogy bárminő látható jelelett volna háborúnak, háborús cselekménynek. A nemzet önvédelmi erői kívül rekedteka hatalmon és üldözötté váltak. Az ország fölötti katonai hatalmat ellenséges erők ra-gadták a kezükbe, Orseolo Péter király korában elviselhetetlenné vált a magyarság el-nyomása. A nemzet megmozdult az áruló király ellenében. „Éjszaka sebes lovakonhárom kikiáltót küldtek (a magyarok) Péter táborába, hogy kihirdessék Isten, valamintEndre és Levente parancsát és szavát (...)” (Képes Krónika 1360 k./1986, 109.).

Tán kissé szokatlan, de félbe kell szakítanunk idézetünket, hogy mintegy elébevágjunk a krónikási szövegben előforduló célzatos torzításoknak. A folytatásban ugyaniskiáltóan tarthatatlan és durván magyarellenes állítások következnek, amelyek erőszakottesznek a valóságon. Az alábbi szakasz a magyarokat az esztelen öldöklés megszállot-taiként próbálja bemutatni, hasonlóan leggonoszabb rágalmazóihoz, akiknek legfőbbtörekvése: a lehető legsötétebb színben feltüntetni a szabadságjogaik védelmében felkelőszabadságharcosokat, a megátalkodott rágalmazók hírverését követve, azokét, akiknemzetközi bűnbandák titkos szövetkezése útján úrrá lettek a magyarság fölött,elrabolva nemzeti szabadságát.

Krónikáinkat mégsem szabad ezért sommásan elítélnünk, mivel olyan óriási erejűvolt a magyarellenes hatalmi erők nyomása - az uralmat kezébe kaparintó hatalmi cso-port egy testként összefogott a judeo-kereszténység veszett magyargyűlölettel áthatottírástudóival, mert ez alól a nyomás alól akkoriban egyetlen tollforgató, egyetlen krónikássem vonhatta ki magát.

Ezek előrebocsátása után folytassuk idézetünket. Isten szavának hirdetői a krónikásszöveg szerint, arra szólítják fel a tábor népét - „(...) a püspököket öljék meg a papsággalegyütt, kasza bolják le a tizedszedőket, vegyék fel újból a pogány hagyományt, töröljékel teljesen az adót, és vesszen Péter emléke teutonjaival meg latinjaival együttmindörökre és még azon túl is.” (Képes Krónika 1360 k./1986, 109.).

Csupán egy-két rövid megjegyzést a szöveghez, amelynek célja a gyűlöletkeltés.E hamis beállítás szerint a magyarokat nem érdekli hazájuk sorsa, nem érdekli szabad-ságuk lábbal tiprása, sem az Orseoló Péter által megvalósított hihetetlenül becstelenrémuralom, semmi egyéb nem él tudatukban, csupán a püspökök és papok lemészárlása,Isten szava nevében erre szólítanák fel a táborbelieket. Könnyű belátni, mennyirerosszhiszemű beállítás ez. Jellemzésül ezekre a célzatos valótlanságokra még valamit:katonai táborban még mióta világ a világ, nem volt dézsmaszedés, akarva sem tudnákhát leütni a táborba zárt katonák a dézsmaszedőket.

Kétség se férhet hozzá, hogy az akkori magyarok csöppet sem szerették az országotelözönlő idegen papokat, akiknek zöme csak törve, vagy egyáltalán nem beszélt ma -gyarul. Undorodtak tőlük, megvetették, s tán gyűlölték is őket. De hogy ezért gyilokrakapjanak ellenük?! Aki ezt állítja, még hírből sem ismeri a magyart, s hozzátehetjük:nem ismeri a történelmet sem. Jellegzetesen felszínes, valóságtól elszakadt klerikálisokoskodás ez, amely nem vet számot az elemi erők törvényszerű működésével.

Mert mi volt ekkor a nép baja? Tagadhatatlanul gyötörte őket - mint legelésző

145

lábasjószágot a bögöly - a számukra érthetetlen nyelven, latinul mormoló szoknyás fér-fisereg, aki szuronyok hegyén ült be egyházi hivatalába, s hatalmi gőgjében megkövetelteaz elkínzott emberek rendszeres megjelenését a templomi összejöveteleken - eztegyébként súlyos fenyítéseket kilátásba helyező rendeletek kényszere biztosította. Meg-volt hát minden oka a népnek, hogy - enyhén szólva - ne szeresse őket. Ámde ez csupánkísérőzenéje volt mindannak, ami ekkor végbement.

Mi volt a nép főbaja? Mi sajgatta vérig, csontig a magyart? A fölötte arcátlanultomboló idegenuralom! Régi közszabadságának alattomos eszközökkel való elorzása,életének elviselhetetlen megrontása és megromlása. Orseolo-Urseulus (Német)Péternek, az Árpádok trónjára orveszközökkel feltolakodott gyűlölt idegen királynak észsoldosainak gátlástalan tobzódása.

Nem egynéhány papi embernek az ellazsnakolása, netán világból kiakolbólítása volta hatalmas erővel feltámadó, az ország egész népességét magával ragadó mozgalom ki -csinyességbe törpülő célja. A haza megmentésére, a nemzet szabadságának vissza -szerzésére, a régi szabad élet visszaállítására ragadtak fegyvert eleink!

Az ország szabadságát akarták visszaállítani. Régi szabadságukat visszaszerezni, sazáltal természetesen mindent, ami hozzátartozott, s amihez emberi és isteni törvényekszerint elidegeníthetetlen joguk volt. Nem egynéhány, kitudja honnan idevetődöttcsuhás ellen ragadtak fegyvert. S hogy valóban ez történt, azt minden kétséget kizáróanaz észokokon felül a fejle mények, a megrendítő következmények is igazolják.

19.) A VÉRSZERZŐDÉSEK REJTELMEI

A magyar ősjog, közjog törvénye jut érvényre a vérszerződés kérdésében is. Több itta bonyodalom, a tisztázatlanság, semmint hinnők. Gondosabb vizsgálatra kiderül, hogymég maga Anonymus sem ad erről megnyugtatóan tiszta képet.

Beszámolója szerint a vérszerződés megkötésére akkor kerül sor, amikor a hét vezér„közakarattal” elhatározza a Kárpát-medencei őshaza visszafoglalását és Álmos fővezér -ré választását: „A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, sahová a szerencséd visz, oda követünk téged.” Majd a fent említett férfiak mindegyikeÁlmos vezérért - pogány szokás szerint - saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjétezzel szentesítette.” (Anonymus 1200 k./1975, 83.). Esküjüket öt pontban foglalja össze.

Először: „ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezérivadékából lesz a vezérük.”

Másodszor: „ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknekrésze legyen abban.”

Harmadszor: „azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon szabad akaratukból válasz-tották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezértanácsából és az ország tisztségeiből.”

Negyedszer: „hogyha valaki utódaik közül hűtelen lenne a vezér személyéhez, vagyegyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ővérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek.”

Ötödször: „hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közülaz esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.” (Anonymus1200 k./1975, 83.). Mindez tökéletesen helytálló és hitelesnek elfogadható. A hét magyar

146

törzs vérrel megpecsételt szerződéskötése a nagy vállalkozás indításakor feltétlenülszükséges volt.

Az Erdélyben őshonos szkítamagyarság, a székelység jelentős történelmi dokumen-tuma, az alapos indokok nélkül hamisítványnak minősített Csíki Székely Krónika aszékely ágak és nemek között - feltehetően a hétvezéri vérszerződés mintájára - kötöttvérszerződésről számol be: „És eléadván a’ Hatkő vér kövekre metszett Törvényeket ’sBudvárában a’ Rabanbánok módja szerint áldozatot tévén, minekutána a’ köveken lévőtörvényeket megolvasta volna, azokból ezeket szabá a’ maga Nemzetére:

Hogy a’ Pannon földen a’ főhatalom senkire ne szállyon, hanem csak a’ ki az őTörsökéből fiu ágon származott.

A’ melly földet ki maga kezével keres, a’ néki légyen tulajdona, a’ mellyet pedigközerővel keresnek, az a’ szerzők között egyaránt osztassék fel. A’ közönséges dolgokpedig a Nép közakarattyával végeztessenek.

A’ ki előljárójához hitit megszegi, a’ fő Rabanbán áldozattya alkalmatosságával fejét,jószágát veszesse.

A’ ki a’ fő Rabanbán méltósága ellen dolgoznék, számkivetésbe küldessék.A’ ki a’ fő Rabanbán áldozattyára nem menne, derékba keresztül szurattassék.Mellyeket megolvasván, magára szabván, és a’ Rabanbán kellyhéje felibe tévén mind-

nyájon mintegy vérrel könyvező szemekkel sírának örömekben és jól ivának réája.”(Csíki Székely Krónika 1533/2000, 16-17.).

Miért ne érezték volna szükségét a székelyek, hogy a bekövetkezett nagy átalakulá-sokra tekintettel, a hét vezér szövetségkötésének mintájára és „a köveken levőtörvények” alapján ők is vérszerződéssel és esküvel erősítsék meg kötelékeiket? Ahamisítás vádjával ez a fontos kiegészítés kitöröltetett a magyarság köztudatából.Magáról az anonymusi vérszerződésről, mint afféle bélyeges „pogánykori” eseményrőlis alig-alig esett szó: hadd merüljön ez is feledésbe a magyar őstörténet valamennyi el-emével egyetemben. De van még egy harmadik „vérszerződés” is, amely egy teljesévezreden át felfedezetlenül maradtan nyugszik a nemzeti emlékezet homályában.Névtelen Jegyzőnké ezúttal is az érdem, hogy ezt a már akkor is agyonhallgatott, s márakkor is erős tilalmak alatt álló tényt, ha sorvadt s alig érthető formában is, de lejegyezte.

Az Erdély felszabadításáért folyó árpádi hadműveletek, s a megszálló bolgár-göröghadak helytartói tisztét magyar létére elvállaló Gyalú (Gelou=Gyula) megöletése,szedett-vedett söpredékhadának szétverése után került sor az agyonhallgatott nagy ese -ményre.

„A helyen, melyet Esküllőnek (Esculleu, Escüleü) mondanak, esküvel erősítették meghű ségüket. S attól a naptól kezdve hívták azt a helyet Esküllőnek azért, mert ott es-küdtek.” (Anonymus 1200 k./1975, 103.). Mindössze ennyit ír Anonymus erről. Tánmert vasbékókként kötik őt is a rápántolt konok tilalmak. Nem mondja meg, mire kötöt-tek esküt, azt sem, mi volt az eskütétel formája és mik voltak a pontjai. Még azt iszavarosan mondja el, valójában kikkel kötöttek esküvel megerősített egyezséget a ma -gyar vezérek. Erről csupán annyit mond az előző mondatban: „a föld lakosai”. Mégisbiztonsággal következtethetünk rá egy elejtett szavából, miszerint a megnevezetlenekesküvel erősítették meg „hűségüket”. Hűségüket kihez? Nyilvánvaló: a magyarsághoz,a magyar világhoz. Márpedig hűtlen csak ahhoz lehet az ember, akihez tartozik. Világoshát, hogy itt csak nemzeti tudatukban az idegenuralom évtizedei során némileg megin-gott magyarokról esik szó.

147

Még az a tény is tanúskodik az itt történtek rendkívüli fontosságáról, hogy erre a har-madik vérszerződésre Erdély ősi székvárosának, a központi helyen fekvő Kolozsvárnakközvetlen közelében fekvő Esküllőn került sor, mintegy kifejezésre juttatván azt akörülményt, hogy itt Délkelet-Magyarország őslakos magyar népeivel történt meg aszövetségkötés. Óriási jelentőségű, s önmagát igazoló esemény ez. Annak bizonysága,hogy az Álmossal és Árpáddal visszatérő magyarok vérszerződést kötöttek a hazai ma -gyarsággal. Bármilyen fontosságú legyen is a hét törzs, a hét vezér és a székely ágak ésnemek vérszerződéssel megpecsételt szövetségkötése, a legalapvetőbb mégiscsak a ma -gyarság két szárnyának, a kinti területekről megtérő magyaroknak és az ősfolytonos -ságban itt élő magyarságnak a szövetségkötése. Enélkül az Esküllőnél kötött szerződésnélkül hiányos maradott volna a honvisszavétel nagyszerű fegyverténye. És erről a rend-kívül sokatmondó tényről nincs a nemzetnek tudomása! Ez a sarkalatos tény, a har-madik vérszerződés, a harmadik és alapvető nagy szövetségkötés elnyelődött,kitöröltetett a nemzettudatból. De olyan tökéletesen, hogy az égvilágon senki sem tudróla.

Felvetődik a kérdés, miért? Talán véletlenül? Látnunk kell: óriási érdekek fűződteka magyarság két nagy része közötti, esküvel megalapozott vérszerződés elhallgatásához.A nemzet fölötti uralmat Géza nagykirály korában orveszközökkel megragadó erőknekelemi érdeke volt a magyarság ősi eredetének, dicsőséges történelmi múltjának, Kár-pát-medencei őshonosságának és magas műveltségi szintjének tagadása, mindannakeltörlése és meghazudtolása, ami gátolhatta a magyarság idegenuralom alá tiprását, ki-forgatását egyéniségéből, nemzeti büszkeségéből, ősi életformájából, gondolkodásából,hitéből, szabadságából, ősei örökségéből. A magyarságot az emberi műveltség legala -csonyabb fokán álló kóbor, gyülevész ázsiai népsöpredéknek állították be, mint ami mé-lyen a nyugati műveltség színvonala alatt áll. Tagadniok kellett hát, hogy Álmosmagyarjai „csak” visszatértek, s ősi hazájukba, az emberi műveltség egyik gócpontjábatértek vissza. Ennek tagadása sarkalatos kérdés, létkérdés volt számukra. Az esküllőiszövetségkötés tényének, a kinti és hazai magyarság szövetségkötésének ismeretehalomra döntötte volna a nemzeti szellem megzavarására, megbénítására kiagyalthazugsághadjárat minden erőfeszítését. Esküllőt, a harmadik vérszerződés megtörténtétmindenáron törölni kellett a nemzet emlékezetéből.

20.) A HÉT GYÁSZMAGYAR FÖLÖTTÉBB KÜLÖNÖS TÖRTÉNETE

Középkori krónikánkból Géza nagykirály 973-ban történt uralomra lépéséigvalójában egyetlen olyan eseményről sem tudunk, amely az akkori nemzeti erkölcsszemszögéből kifogásolható lett volna, kivéve a hét gyászmagyar esetét.

A szászföldi Eisenachnál egy kisebb magyar katonai egység kelepcébe került ésmegsemmisült. A győztes szász fejedelem a magyarok lemészárlása során hét magyarkatonát életben hagyott és őket megcsonkítva, fülüket levágva, elrettentő célzattal haza -küldte Magyarországba. A hét megcsonkított szerencsétlen katona további sorsa fölöt-tébb sokat árul el a régi magyar közösséget átható jogrendről, erkölcsi törvényekről.„A hét fületlen magyarra pedig, amiért élve visszatértek és nem a halált választották tár-saikkal együtt, mondják, a közösség állítólag ilyen ítéletet hozott: mindenüket, amijükcsak volt, elveszítették, ingatlanukat és ingóságaikat egya ránt, feleségüktől és

148

gyermekeiktől elválasztva gyalogszerrel, saru nélkül, nincstelenül küldték el őket.Arra kényszerültek, hogy életük végéig mindig együtt járjanak kéregetve sátorról sátorra.E szégyen miatt Lázároknak (leprásoknak) nevezték ezt a hetet.” (Képes Krónika 1360k./1986, 53.).

A régi magyar jogrend hallatlan szigorúságát, erkölcsi tisztaságát jelzi e hét gyász-magyar (gyászvitéz) sorsa, akárcsak fentebbi példánkban a nemzetgyűlésből indokolat-lanul távolmaradókkal szemben hozott közösségi ítélet. Bűnük „mindössze” annyi volt,hogy nem osztoztak társaikkal a halálban, és még megcsonkításuk árán is elfogadtákellenségeiktől az életet. Emlékeztessünk Anonymus szavaira: „Semmijük sem lehetetta világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelem esett rajtuk.” (Anonymus 1200k./1975, 80.).

Ma sokan felháborítónak, vérlázítónak tartanák ezt az ítéletet. Hajlamosak volnánkrá talán, hogy ezeket a katonákat átélt szörnyű megpróbáltatásaikért, gyötrelmeikérthősökként, vértanúkként fogadjuk, s elhalmozzuk minden lehető jóval, nemhogy meg-büntessük őket. Életfogytig tartó büntetéssel sújtani őket csupán azért, mert nem akar-tak meghalni, elkobozni minden ingó és ingatlan vagyonukat, kitaszítani őket végképpa közösségből, megfosztani őket szeretteiktől, családjuktól és még gyermekeiktől is - ezembertelenség, képtelenség, a mai felfogás szerint.

Kétségkívül nagyot változott azóta erkölcsi felfogásunk is. Sokszor már nem is nagyonértjük őseink gondolkodását. De világos kell legyen mindnyájunk előtt, hogy erkölcs éstársadalom, erkölcs és népfelségjog elválaszthatatlanul összefügg, a társadalmi jogrend-szert ez szabja meg. Önmaga fölött rendelkező, önmaga törvényeit meghatározó nép-közösség önvédő jogrendszerét emelkedett erkölcsűvé nemesíti, de egyben szigorúvá isteszi az egyenjogú társadalom összhangja. Ezt látjuk a régi Görögország, kivált Spártaerkölcseiben. Meghasonlott, ellenérdekű rétegekre hasadozott társadalomban viszontelkerülhetetlenül hamis eszmeiség, szabadelvűség, erkölcsi lazaság uralkodik el, amiutat nyit a bűnözésnek, elszaporítja a kártevőket, és megrontja a társadalmat.

Napjaink tapasztalatai tanúsítják: a jogrendszer, s kiváltképp a büntetőjogi ren-delkezések alkalmazásának „demokratizálódása”, az erkölcsi törvények fellazulása tár-sadalmi bomlástermék és társadalmi bomlásjelenség. A társadalom nem élhet tartósanegyütt sem politikai, sem gazdasági, sem szellemi károkozóival, s ha nem lép felkeményen ezekkel szemben, ha tűri rendbontó tevékenységüket, úgy óhatatlanul magapusztul el.

Forgathatjuk bárhogyan a magyar ősidőkre vonatkozó kútforrásokat, bújhatjuk azadatokat, az úgynevezett „kereszténységre térítés” előtt jobbára nyomát se találjukorzóknak, latroknak, kígyófurakodású harácsolóknak, szemforgató szenteskedőknek. Arégi magyar közösségben nincs táptalajuk. A szabad közösséget nemzeti összetartás,vitézi életszemlélet, erkölcsi tisztaság és hivatástudat jellemzi. A közösség, a haza szol-gálatára összpontosuló hivatástudat az egész nemzetet áthatja. Éppen ezért az erkölcsikövetelmények is nagyok, a fegyveres védelmezőktől feltétlen helytállást, példaadást,halálmegvető bátorságot, s ha kell, önfeláldozást követelnek. Ebben a vonatkozásbannem tűrhetnek semmi lazaságot, nem tehetnek semmilyen engedményt. A mindhaláligvaló összetartozás törvénye megszeghetetlen követelménye volt ennek a közösségnek,amelynek a szégyenszemre, az ellenség által elrettentésül megcsonkítottan visszaküldötthét fületlen magyart el kellett ítélnie: ezért történt, hogy kiközösítették őket életük fogy -táig, örökre, csupán, mert nem vállalták társaikkal együtt a halált.

149

Nem elhanyagolható körülmény, hogy nem holmiféle elidegenedett felső hatóság,még csak nem is bírói szék hozta ezt az ítéletet, hanem - miként ez a krónika szövegébőlfélreérthetetlenül kitetszik - hanem maga a magyar nép, az önmaga létének alapjait,erkölcsi alapkövetelményeit védő és fenntartó közösség, amelynél semmi sem hozha-tott volna helytállóbb, érvényesebb ítéletet.

Olyan erkölcsi magaslatot jelez a régi magyar közösségnek a hét gyászmagyarról szólódöntése, hogy arra fölpillantva - Kölcsey szavával élve - valóban szédeleghetünk.

21.) RÖVID ÁTTEKINTÉS ARRÓL, HOGY MILYEN IS VOLTA RÉGI MAGYAR ÉLET

1. Közszabadság, függetlenség, azóta soha meg sem közelített személyi és állam-polgári szabadság.

2. Népfelségjog szabad és teljes érvényesülése. A közösség maga dönt minden őtérintő ügyben.

3. A közhatalom legfőbb szerve a nemzetgyűlés. A vezetőket a közösség választja sváltja le a mindenkori közakarat szerint.

4. Hatalmi helyzet: Magyarország Európa vezető katonai nagyhatalma. 5. Gazdasági helyzet: virágzik a földművelés, ipar, kereskedelem, az ország min-

denben önellátó. 6. Katonai helyzet: az ország ellenséges hadsereg számára érinthetetlen és megkö -

zelíthetetlen. „Dáriust, Círust és Sándort nem számítva, a világon egyetlenegynemzet sem merte lábát az ő földjükre tenni.” (Anonymus 1200 k./1975, 80.).

7. A közbiztonság az országban teljes és háborítatlan. 8. A magyarságot saját Istene vezérli és óvja, a Magyarok Istene. 9. A magyar társadalom egységes, tagjai közjogilag teljesen egyenlők. 10. A magyar nép szava - Isten szava. 11. Az ősök tisztelete és az ősi hagyományok kultusza általános. 12. A közműveltség, írásbeliség meghaladja az európai mértéket. 13. Vallási türelem minden más hittel szemben. 14. Közjólét. 15. Lassú, de fokozatos népességgyarapodás.

22.) A HAZAI SZOLGASÁG EREDETÉNEK REJTÉLYE

Sort kell kerítenünk a magyarság másik elsumákolt nagy tragédiájának ismertetésére.Mert őstörténetünk talán leginkább összekuszált, hét lepellel leplezett, s mindmáigtisztázatlan kérdése az, honnan ered az alsóbb rétegek társadalmi, jogi alávetettsége.Hogyan és kikből alakult ki a magyar szolgaság, mikor, mi módon és miért? Honnan eredtnálunk a szolgaság? Mi a ma gyar tömegek szolgaságra vetésének, szolgaságának titka?

Bajosan tisztázható bonyolult kérdés. Az teszi különösen bonyolulttá, hogy történetiadatok és hagyományaink szerint Géza nagykirály kora (972-997) előtt minden magyarszabad és nemes volt. Miként keletkezhetett hát a szolgák rendje? Miként jöhetett létrea tömeges szolgaság?

150

Hivatalosaink számára három megokolási lehetőség kínálkozott: A. A hadkötelezettséget megtagadó magyarokat vetették szolgaságba, belőlük került

ki az alávetettek, szolgák meglehetősen népes rendje.Mindmáig ez az általában elfogadott, uralkodó álláspont.

B. A magyarok a magukkal hozott, vagy az itt talált idegen népeket vetették szolga -ságra.

C. A harmadik álláspont hallgatólagos és közvetett, bizonyos egyházi köröknekabból a felfogásából indul ki (l. Árpád-kori legendák és intelmek), hogy a ma -gyarság alantas, műveletlen nép lévén, eleve nem lehetett másra alkalmas, mintszolgaságra.

Vegyük szemügyre kissé ezeket a vélekedéseket. Tény, hogy a 896. évi honvisszavételtkövető háromnegyed évszázad magyarsága a maga egészében nem szolga, hanem szabadvolt, s a közszabadság legmagasabb pillérein állt, éles ellentétben a C. pont rágalmaival.Továbbá: a szolgaság a zsarnokság tartozéka. Szolgatömegek csak ott fordulhatnak elő,ahol zsarnokság van. A magyarság pedig középkori krónikáink egybehangzó tanúságaés a történelmi tények bizonysága szerint a népfelség törvényének megfelelőenönirányító szabad közösségekben élt.

Még a szkítabarátsággal nem gyanúsítható római historikus, Ammianus Marcellinusis kénytelen kimondani: „A szolgaságot nem ismerik, mivel valamennyien nemes vérbőlszármaznak; elöljárókul mind a mai napig olyanokat választanak, a kik hosszú haditapasztalat által tűnnek ki.” (Marcellinus i.sz. 39?/1917, II. 198.). Vegyük a másodikpontot, az állítólag itt élt népek szolgaságra vetését.

A szabadsághoz ősidőktől hozzánőtt magyar nép tisztelte mások szabadságát ésegyetlen más népet sem nyomott el, mentes maradt attól a gyűlöletes népfojtogató poli-tikai jelenségtől, amely más népek erőszakos beolvasztására tör, s amelynekszázadunkban ő maga vált védtelen áldozatává. Döntő bizonysága ennek, hogy ahazánkba települt különböző népek, így pl. a közel hét évszázada Erdélybe települt szá -szok, s a különféle német néprészek mindmáig megőriz hették nyelvüket, mi több, mind-máig zárt közösségekben élhettek. Ugyanez vonatkozik az év századokkal későbbbetelepült valach-ruminokra, rácokra, tótokra, akik mind hazánk védő szárnyai alattsokasodtak el.

„(...) bizonyságunk is van arra - írja László Gyula -, hogy a hódítók (miféle hódítók?Árpád magyarjai nem hódítók voltak, hanem őshazájuk megmentői - G.K.E.) által szol-gasorba vetettek nem szlávok, hanem színmagyarok voltak. A XI., XII., XIII. századiszolganeveink döntő többsége ugyanis magyar név, természetesen nem számítva akeresztény neveket. Ebből a tényből is egyértelműen következik, hogy a hódító Árpádhadai itt nagytömegű magyarságot találtak.” (László 1973, 69.).

Nyomósabb bizonyság az a tény, hogy hazánk területe a honvisszavétel korában azAvar Birodalom után betelepült bolgárszláv megszálló csapatoktól és a magyarFelvidékre beszivárgott jelentéktelen szláv katonai csoportoktól eltekintve - színmagyarvolt. Miként lehetett volna hát szolgaságra vetni a nemlétezőt?

Még egy példát a felhozottakra. A Gellért-mondában Gellért püspök egy majorságbanéjfélkor egy kézimalmával gabonát őrlő szolgáló énekét hallja, s noha nem tud magyarul,és az énekszöveget, mint tudjuk, különben sem könnyű kivenni, Gellért nyomban tudja,hogy a szolgáló magyarul énekel. Miből állapítja meg ezt a kétely legkisebb árnyékanélkül? Egyetlen módon: tudja, hogy hazánkban mindenki magyar, aki mezőgazdasági

151

munkát végez (l. Grandpierre K. 1989). De lássuk, miként vélekednek krónikásaink aszolgaság eredetének kérdésében. Kézai a fentebb már taglalt, a nemzetgyűlésen valóindokolatlan meg-nem jelenést sújtó drákói büntetéshez fűzi a szolgaság keletkezését.

„Aki pedig a fölhívásnak nem tett eleget, s nem tudta megokolni, hogy miért, azt aszkíta törvény értelmében fölkoncolták, vagy törvényen kívül helyezték, vagy egyetem-leges szolgaságra vetették. Így hát az ilyen vétkek és kihágások választották el egyik ma -gyart a másiktól; különben, minthogy valamennyi magyar egy apától és egy anyátólszármazik, hogyan nevezhetnénk az egyiket nemesnek, a másikat meg nemtelennek, haaz utóbbit nem azért tartanánk annak, mert efféle bűntettek bizonyultak rá?” (Kézai1283 k./1984, 121.).

A Képes Krónika hasonlóképpen indokol: „Vétkek és efféle kihágások tettek különb-séget az egyik és a másik hun között. Hiszen egy apa és anya nemzette az összes hunokat;hogyan is mondhatnánk máskülönben az egyiket nemesnek, a másikat nemtelennek,ha ilyen bűnesetek miatt egyeseket el nem ítélnek.” (Képes Krónika 1360 k./1986, 18.).

Vagyis: a magyar jogrend szerint csak a bűnt elkövető magyar lehetett szolga. A nyu-gati jogrend szerint viszont a nép eleve szolga szerepbe kényszerült. Így amikor a ma -gyarság nagy tömegeit szolgasorba taszította a nyugat jogrend fegyveres érvényesítéseGéza alatt, nem volt elég, hogy a közszabadságból lefokozva szolgasorba kerültek s jog-fosztottakká váltak, de még bűnöseknek is számítottak! Jaj a legyőzötteknek! A jog -fosztást követi az erkölcsi jogfosztás.

Érdekes módon középkori krónikáinkban még a gondolata sem merül fel annak, hogya szolgarendűek esetleg nem magyarok, még az sem, hogy netán lehetnek köztük idegennemzetiségűek is. Ez pedig már önmagában is bizonyíték, mivel azt tanúsítja, hogy akérdés ilyetén feltevése a XI-XIII. évszázadban képtelenség a szolgatömegek színmagyarvolta miatt. Tartható-e vajon az a magyarázat, hogy a hadiszolgálatot megtagadókbólkeletkeztek a magyar szolgarendűek? Vizsgáljuk meg valamennyi állítást. 1. Az első indok: a hadiszolgálat megtagadása. De vajon megtagadható volt-e a

hadiszolgálat? Napjaink gyakorlatából tudjuk, hogy ez nem tréfadolog, defőbenjáró vétek, amiért hadi időben még ma is golyó jár. Honvisszavívó őseinkpedig élethivatásnak tekintették a hadakozást. Tudjuk, már azt is kétfelé szelték,aki távolmaradt a népgyűléstől. Miért kegyelmeztek volna annak, aki legfőbb,legszentebb kötelességének teljesítését megtagadta: bizony ezekre aligha lettvolna elégséges a szolgává lefokozás.

2. Mivel világos, hogy itt nem egyesekről, nem szórványos esetekről volt szó, hanemtömegekről, ilyen tömeges hadikötelezettség-megtagadásnak nyomának kelllennie, már pedig erre korai történetünk nem csak adatot nem szolgáltat, de mégalkalmat sem nyújt.

3. Továbbá, ha a hadkötelezettség megtagadása miatt szolgává lefokozottak hatal-mas tömegét egybevetjük a szabadok, kiváltságosok szűk rétegével, tüsténtkitűnik az elképzelés valószerűtlensége: a többségnek kellett volna megtagadniaa hadiszolgálatot; ez esetben pedig kétségkívül a többség akarata érvényesül,vagyis azokat fokozzák le, akik a hadiszolgálat mellett kardoskodnak.

4. Ugyanez áll még fokozottabban arra, hogy az alávetettek idegen hadifoglyok utó-dai, ez a réteg a népességnek elenyésző részét tehette ki.

5. Sokat mondó, hogy ez az elmélet élesen szembeállítja a magyarság vezető rétegéta magyar nép óriási többségével, mintegy azt állítván, hogy csak a felső réteghez

152

tartozók magyarok, az óriási többség alapjában véve: kötelességmegtagadó ésidegen.

6. Valójában történeti bizonyítékok sora tanúsítja, hogy parasztságunk óriási több-sége, jószerivel teljes egésze már az Árpád-kor elején színmagyar volt. Idegenelemekből, jövevényekből lehetetlen lett volna a rendelkezésre álló rövid időszakalatt fejlett mezőgazdasági kultúra és magas szintű paraszti réteg kialakítása. Dekonkrét bizonyítékaink vannak rá, hogy parasztságunk már ekkor magyarulbeszélt és féltőn óvta-őrizte a magyarság ősi hagyományait. Mi több, éppenfordítva: a vezető rétegeknél mutatható ki a nagyfokú elidegenedés, idegenekkelvaló keveredés. A Kézai által közölt okfejtésnek tehát ellentmondanak a tények.

7. Fentebb utaltunk rá: sehol semmi nyoma a hadkötelezettség tömegméretű meg-tagadásának, ez különben is súlyos, messzeható, máig megmutatkozó következ -ményekkel járt volna. Ismerünk azonban egy olyan történeti eseményt, amelytökéletes magyarázatot nyújt a kérdésre: mi az oka hát annak, hogy a magyarnép döntő tömegei, túlnyomó része ősi szabadságát elvesztve a jogfosztottság ál-lapotába, szolgaságba került? Géza nagykirály és Szt. István korának évtizedekigtartó véres szabadságháborúi adják meg erre a mindenre kiterjedő magyaráza-tot.

23.) A MAGYAR ŐSALKOTMÁNY MEGDÖNTÉSE

A kor történetének beható vizsgálata döbbenetes képet fest a magyarságtragédiájáról, meghasonlásáról: a központi államhatalom képviselői, uralkodói szolga-sorba taszították, rabszolgává alacsonyították a magyarságot ugyanakkor, amikor min-den jövevényt, minden „sehonnai bitang embert” felpártoltak. Vagyis uralkodóink -kevés kivétellel - idegen hatalmak képviselőiként cselekedtek és rendelkeztek, pontosanúgy, mint egy megszálló hatalom képviselői, akiknek célja a birtokolt, általuk uralt népminél teljesebb elnyomása, tönkretétele és nemzetiségének beolvasztása.

Géza trónra lépését követően, miként ezt rejtjelesen középkori krónikáink is jelezték,valami féle törés következett be, megdőlt a magyar ősi jogrend, az ősalkotmány, megsza-kadtak az őshagyományok, megfordult a magyar történelem iránya és egy olyan korszakkezdődött, amelyet mélységes-mély vakhomály borít. Olyan történelmi korszak, amely -nek sötét rejtelmei fedve vannak előttünk (l. Grandpierre K. 1993). Olyan korszak,amelyet történetírásunk, a középkori krónikákat is beleértve, a valósággal merőben el-lentétesen ábrázol, s holmi sikeres előrelépésként mutat be. Olyan korszak, amely amagyar nép ezer éve tartó kataklizmáinak kiindulópontja.

Géza nagykirály uralkodásának korát a történelmi valóság megmásításával akereszténységre áttérés, vagy kereszténységre térítés, vagy kereszténységre kényszerítéskorának nevezik. Mindezek megtévesztő elnevezések. Géza és Szt. István korának nema vallási jelleg a meghatározója, hanem egy olyan cselekmény, aminek ez csupán azálarca. Merőben hamis beállítás az, hogy ebben a korban a vallási küzdelem állt azesemények központjában és holmiféle vallásháború dúlt az ősvallás és az új vallás között.A kereszténységre térítés ürügyén az ország titkos katonai megszállását hajtották végre,és ennek révén a magyar jogrend és alkotmány eltörlését, a magyarság idegenuralomalá vetését. A kereszténység terjesztése, léte-nemléte másodlagos volt, noha el kell is-

153

merni, az események valóságos mivoltának elleplezésében nehéz lett volna a magyarságfélrevezetésére, becsapására alkalmasabb szellemi fedőréteget kitalálni.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a középkori kereszténység avilághódítás bűvöletében élt, és mint a római rabszolga-rendszer győzelmeseszmevilágát újjáéleszteni szándékozó Német-római Birodalom politikai háttér-eszmerendszere szakadt rá a magyarságra, s évszázadokon át kifejlesztett titkos erőivelsikerült véghezvinnie azt, amit nyílt katonai esz közökkel elérnie háromnegyedévszázadon át lehetetlennek bizonyult. Ennek segítségével sike rült a legyőzhetetlen ma -gyar katonai hatalom megbuktatása, mi több a hatalmas Magyarország fölötti titkos ide-genuralom megvalósítása.

Gyászra fordult a magyarság sorsa. Itt és ekkor következett be az az állapot, hogy amagyar üldözötté vált saját hazájában. Itt hasadt szét a magyar őstársadalom egymássalszembenálló ellentétes rétegekre, kiváltságosokra és alávetettekre, nemesekre és nemte-lenekre, kivételezettekre és szolgaságra vetettekre, urakra és parasztokra. Itt történtmeg a magyarság zömének, túlnyomó tömegeinek kirekesztése a hatalomból,közügyekből, tudásból, magyar szellemiségből, mindenből. Itt kezdődött meg a magyarnemzet évezredes vér-patakoztatása. Itt kezdődött meg az ősi magyar szellem üldözése,a magyar őshagyományok könyörtelen irtása, tűzre vetése, a magyar történetírás szem-befordulása a történelmi igazsággal, a magyar nemzeti érdekekkel.

Krónikáink egybehangzó tanúsága és érveink alapján végérévényesen bebi-zonyosodott, hogy a magyar társadalom vezetésének szembefordulása a magyar néppelmár Géza trónralépésekor megtörtént. Kimutattuk, hogy 955-ben nagy kincsek révéna német-római és a pápai titkosdiplomácia 12 magyar főurat bírt rá árulásra, aquedlingburgi titkos szerződés aláírására, és ez alapozta meg ezt a Géza alattbekövetkezett fordulatot (Grandpierre K. 1993/2008, 249-268.). És bár ennek a mély -reható fordulatnak minden nyomát igyekeztek elrejteni, mégis találhatóak közvetett bi-zonyítékok e kétségbevonhatatlan tény további alátámasztására.

További alátámasztásul lássuk a korai magyar törvénykezés dokumentumainak egy -nehány hiteles részletét.

1. Szent István (1000 - 1038) rendeletei:

Vitéz András rozsnyói kanonok, Gömör és Kishont vármegyék táblabírája 1816-ban aSzilassy család levéltárában őrzött értékes oklevelet fordított le. Jelzete: Vatican 1000-ben IX. Cal oct. Die festo Iac. Ap.

„I. István király titkos tanácsbelijeivel aláírott és törvénnyé lett rendelet, amely értelmeszerint Domonkos, esztergomi érseknek, a magyar keresztény egyházak leendőkeresztülvitel, és egyúttal általa Szilveszter pápával, leendő közlésül és kiadatott: Melyszerint Szilveszter pápa taná csolása folytán határoztatott, hogy a magyarok, székelyek,kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűkés vésetek, jobbról-balrai pogány írás megszüntetődjék, és helyébe latin betűk használ-tassanak. Itt rendeltetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás mellett betanít-tassék, és a pogány írásról, valamint tanításától papi állása vesztése és 20 aranypenzának büntetése fizetése mellett eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban találhatópogány betűkveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinnal fel -

154

cseréltessenek, valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat, vagy véseteket beadnak1-től 10 dénárig kapjanak jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűz és vassalpusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódásmegszüntetődjék.” (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve XII-XIV. 1972, 135.).

Vannak, akik vitatják e dokumentum hitelességét, néhány részlet megkérdő -jelezésével. Meg ítélésünk szerint azonban nem férhet kétség a rendelet lényegéhez, amagyar ősvallás elpusz tításának elrendeléséhez. A quedlinburgi szerződés (GrandpierreK. 1993/2008), a magyar jogrendszer Géza alatti megszüntetése (lásd fentebb) olyantörténelmi irányváltást jeleznek, amelyek alól sem Szent István, sem utódai (lásd alább)nem vonhatták ki magukat.

2. I. Endre (1046 - 1060) parancsolatja vagy rendelései:

„Amelyik magyar vagy jövevény Magyarországon a pogány szkíta vallást elhagyva nemtér vissza a kereszténység igaz hitére, és az István király által rendelt szent törvényt benem tartja, fejével és jószágával lakoljon. A pogány vagy szkíta szertartások hamis is-teneikkel eltörültessenek, bálványaik leromboltassanak.” (Első Endre parancsolatja ésrendelései, Corpus Juris Hungarici 1822, 44.).

3. Szent László (1077 - 1095) törvénye a pogány hagyományok üldözendőségéről:

„A ki pogány módra kutak mellett áldoz, avagy fának, és forrásnak és kőnek ajándokotajánl, akárki legyen, egy ökörrel bűnhödjék érte.” (Corpus Juris Hungarici 1822, 13.).

4. Könyves Kálmán király (1095 - 1116) a varázslók ellen:

„A varázslókat, akiket a főesperes és az ispán kiküldöttei találnak, ezek ítéljék meg.”(Beér, Csizmadia 1966, 83.).

5. Az első esztergomi zsinat határozata 1100. körül:

„Hogy senki se tartson meg semmit a pogány szokásokból; aki pedig ezt teszi, ha azöregebbek közül való, negyven napig szigoruan vezekeljen, ha pedig a fiatalabbak közül,hét napon át (vezekeljen) verésekkel.” (Bolla, Rottler (szerk.) 1980, 62.).

6. Táncsics Mihály vallomása:

„Mikor itt Europában már a keresztény hitre tértek, első királyuk István tulságos hit-buzgalmában pogány irataikat tüzzel vassal megsemmisité. Ez a magyar nemzetre akkormég nem is sejtett nagy csapás vala (…)” (Táncsics 1874, 6.).

155

Egyébként, félreértések elkerülése végett Szent István királyról, akiről annyi ellen-tétes balvélekedés terjeng, el kell mondanunk, valóban szent királya, védelmezője ésigaz vértanúja volt nemzetének. Való igaz, hogy mindaz, ami az ő uralkodása alatt foly-tatódott a magyarság Géza alatt kezdődött megrontása, de nem az ő személyesakaratából, hanem annak ellenére történt, a neve mögé rejtőző titkos kormányzótanácsintézkedésére, amely őt magát is rabként őriztette. Igaztalanok tehát az ellene szólóvádak. Rendelkezéseit is ekként kell tekintenünk (l. Grandpierre K. 1993/2008).

24.) ŐSNEMZETGYŰLÉSEINK TRAGÉDIÁJA

A magyarnak álcázott, kegyetlen elnyomó intézkedésekre elemi erővel tört ki a ma -gyarság ellenállása. A központi hatalmat úgy kezdték rázni a nemzeti szabadságmozgal-mak, akárha földrengés tombolna alattuk. Ég-föld összeszakad, de le kell rázni agyűlöletes uralmat! Országosan és tartományról-tartományra összefutott, sorakozott anép. Egymás után dübörögtek, újráztak fel az ősi mintára szervezett nemzetgyűlések.Vakon, futva-futott az áruló király, Péter. Visszahozta a nép égig torlódó, lebírhatatlanerejű szabadság-mozgalma a külföldre menekült Árpád-fiak uralmát. Egymás utánhárom Árpád királyt ültetett vissza a trónra. Három ősnemzetgyűlés háromszor adtavissza a hatalmat a magyaroknak.

Elemi erőterek mozdultak meg az ősi alkotmány, az ősi jogrend helyreállítására. Atörvénylátó, törvényülő napokat is felújította a nép. Váltakozó színhelyeken, Csanádon,Székesfehérvárott és másutt tízezres tömegek részvételével ősi mintára ismét nem -zetgyűléseket tartottak. Forrongott az egész ország. Úgy látszott, visszatér a régi szabad-ság, a régi rend, a régi boldog idő. Talán már csak egy erőskezű független királyszükségeltetett volna a nép kivívta eredmények megszilárdításához. Ámde a király rabvolt és a Székesfehérvárott tartott 1060. évi nemzetgyűlést a királyság zsoldosai vérbe-fojtották. Úgy tetszett, az ős nemzetgyűléseket örökre eltiporták. Ám ennyi áldozat nemenyészhetett el nyomtalanul.

A dráma folytatódott.Királyok buktak le vad hirtelenséggel, korai halállal a trónról, gyilok, tőr, méreg által,

mígcsak három évszázad után az Árpád-ház utolsó királya, „utolsó aranyágacskája” isletört. Ám az új hatalmi rendszer fennmaradt. Fennmaradt és magyar maradt, mert anép szabadságharc-sorozata megmentette a nemzetet. Az ős nemzetgyűlések emlékétsem lehetett már végképp eltemetni. Sorvadt, változott formában bár, de megújultak aszabad ég alatt változó színtereken tartott nemesi nemzetgyűlések. Így például Rákos-mezején, amiről Kisfaludy Károly (1788-1830) gyönyörű verse, a Rákosi szántó a törökalatt állít örök emléket. Egyetlen versszakát idézzük:

„Mondják, itten vitéz urak Összegyűltek, tanakodtak; S ha csatára trombitáltak, Mint a sasok víni szálltak.” (Kisfaludy 1828/1900, 39.)

156

Remélhetőleg egyszer a parlamenti beszédház díszketrecéből kiszabadulva, visz -szatérhet még, ősi mintára, az igaz nemzetgyűlések sora. De az adott korhoz visszatérvea következőkről kell még beszámolnunk.

25.) A KORAI IDEGENURALOM RÉMTETTEI

Krónikáink és az Árpád-kori legendák a legirgalmatlanabb terror elrettentő példáitörökítették meg.

A magyar szabadság visszaállításáért fegyvert ragadó vezér, Koppány testét (akeresztényi szeretet és megbocsátás jegyében?) négyfelé hasítják, és véres testdarabjaitaz ország négy sarkában álló négy ősi magyar védvár ormára tűzve ott hagyják dög-madarak étkéül, hogy a megfélemedett népnek a várfalakhoz induló búcsúfolyamaivezérének borzalmasan feldarabolt testrészeit szemlélve a maga sorsát lássa, felfogva,mivé lett szabadsága visszahozásának reménye.

Koppány véres testdarabjai ilyen módon szellemileg beborítják az egész Ma -gyarországot. Ámde a hatalom álcás bitorlóinak még ez sem elég. Hartvik püspök a ha -talom egy másik iszonyatos népelrettentő cselekményéről számol be. Bulgáriából hatvanidegen nemzetiségű személy hatol be arannyal, kincsekkel megrakottan az országba.Hartvik szerint a „szolgák” - feltehetően az ott élő magyar törzs önkéntes határőrző ka-tonái - feltartóztatják őket. Ennek során valamiféle összetűzés keletkezik, s a „szolgák”,„kiknek lelke hajlik a bűnre, akár a viasz” a jövevények közül állítólag egyeseket levág-nak, kincseiket elszedik (elkobozzák).

A határsértők ezek után érthetetlenül, akadálytalanul feljutnak az ország központ -jába, és a királynak elmesélik - saját beállításukban -, hogy mi történt velük. A király(helytállóbb, ha a királyi hatalom valamelyik képviselőjére gondolunk) irtózatos meg-torlást rendel el, és az eseményben részes valamennyi határőrzőt kötél általi halálra ítéli,de olyan tömegben, hogy, miként Hartvik püspök írja, „az ország minden táján az utakmentén kettesével felakasztva elvesztették (őket) (...) hogy - az indokolás szerint - a töb-biekben félelmet gerjesszen.” (Érszegi (szerk.) 2004, 39.).

Hány magyart akasztottak fel itt? Hány magyar volt szükséges ahhoz, hogy az országminden táján az utak mentén párosával függjenek a felakasztott emberek? Hány embertsújthatott ez a szörnyű intézkedés? Hozzávetőlegesen - ha az ország nagyságát fi-gyelembe vesszük - több száz, vagy éppen több ezer embert, annyit, hogy annyian sem-miképpen sem vehettek részt az állítólagos összetűzésben. Úgy történhetett, hogyboldog-boldogtalant összefogdostak, vagy - ami valószínűbb - az egész határmenti törzsminden tagját el kellett hurcolniok és akasztófára vonniok. Ebben a félelmetes,rémhistóriákat felülmúló magyarellenes terrorcselekményben a központi hadszervezetjóformán egészének részt kellett vennie. Országos magyarirtás volt ez, népelrettentés,népmegfélemlítés.

A rémtörténet részletei merőben homályosak: Sejteni sem lehet, kik voltak ezek ahatársértők, kereskedők, üzérek, csempészek, banditák, s kié volt a magukkal hozottkincs? Honnan szerezték? Miként jutottak hozzá? Esetleg kitől rabolták? És mi volt acéljuk vele, hogy mintegy suttyomban át akartak jönni vele egy számukra idegenországba? Miért hozták ide az állítólag rengeteg arany ékszert, üzletelés vagy kém -szervezés, megvesztegetés céljából, és kinek akarták eljuttatni, kezére játszani?

157

Érthetetlen, hogy a határőrzők, amennyiben érezték, bűnt követtek el, miért nemzavarták ki az országból a betolakodókat, s miért nem akadályozták meg, hogy az országbelsejébe, a királyhoz eljussanak. A határ, minden országhatár, természetes védővonal,amely védőszerepet tölt be, éppen oly módon, ahogy a bőr védi a test felületét; bőrfelülethíján a test menthetetlenül elpusztul. Ország sem lehet meg védőhatár nélkül. A „szol-gák”, az önkéntes törzsi határőrzők minden bizonnyal az ősi hagyományok szellemébenvédelmezték az ország sértetlenségét. Ezért kellett tömegesen halállal lakolniuk. Azeljárás kimondott célja az országos reménytelenség és kétségbeesés felkeltése mellett,minden akadály elhárítása a jövevények, idegenek korlátlan beözönlése elől.

A vétlen magyarok tömeges kivégzését elrendelő és végrehajtó kormányzat bizonyí-totta ezáltal szélsőséges magyarellenességét. Vérbetiport, megfélemlített, akasztott em-berek világa ez. Halálos ellenségei kezében a magyarság sorsa. Olyan világ ez, amilyenrőlPetőfi utolsó jajkiáltása szól az 1848-49-i szabadságharc mély örvényeiből:

„S ha elbeszéli úgy, amintMegértük ezeket mi mind:

Akad-e majd,Ki ennyi bajt

Higgyen, hogy ez történt?És e beszédet nem vesziEgy őrült, rémülésteli,Zavart ész meséjének?”

(Petőfi 1849/2008, 310.)

26.) A MAGYAR NÉP ELNYOMÁSA, MEGRABLÁSA - ISTEN ELLENI BŰNTÉNY

A nép, a nemzet a történelem terméke, a történelmi fejlődés évmilliói során, ter-mészetes úton alakult ki, ezért isteni alkotásnak tekinthető. Kiváltképp áll ez a világegyik legősibb népére, a szkíta-magyarságra, amelynek őshagyományai páratlanbőségben őrzik az emberiség jórészt emléktelenné tett őskorának, Aranykorának em-lékeit.

Hamvas Béla (1943-1995) a következőket írja ezzel kapcsolatban: „A nép nem azegyszeres isteni jelenlét, ami az emberi Én, nem a kétszeres, ami a barátság, nem a tíz -szeres, ami az apa és a fiú viszonya, nem a százszoros, ami az egy országban lakók vi -szonya. (...) A nép Isten tízezerszeres jelenléte, vagyis az emberiség tízezerszeresjelenléte, vagyis az emberiség tízezerszeres jelenléte istenben. Mert azzal, hogy a népbenélek, az isteni létben nemcsak magam jelentem és képviselem magam, hanem jelentengem és képvisel engem minden lény, aki velem együtt a népben él, és én képviselemés jelentem mindazokat, akik velem együtt a népben élnek. Ez az első: a nép a szakrális,éspedig a tízezerszeresen szakrális közösség. (...) Az archaikus korban azonban tudták,hogy az ember szellemi Énjében élő Isten a sok arculat közül csak egy, a másik arculataz, hogy Isten a közösségben él.” (Hamvas 1995, 349-350.). Ha igaza van Hamvas Bélá-nak, úgy itt, nálunk, tízezerszeresen megtiporták, meggyalázták Istent.

158

27.) A MAGYAR ŐS-SZELLEM MENEKÜLÉSE

Péter király uralma alatt mélypontra süllyedt a nemzet. Ha egy korai Herdersötétlátóan az akkori állapotokat szemügyre veszi, kimondhatta volna, hogy a magyarnemzetre már csak rá kell vonni a halotti gyászlepleket és világnyi nagy betűkkel ráírni:fuit! fuit! fuit!

Meghalt. Kiszenvedett. De a tetszhalott Néptitán még élt, még vergődött. Iszonyúéleterejét az ősidőkből hozta. A vasigával lebéklyózott nemzet újra meg újra feltámadt.S koronáját eldobva, bukva, futva-futott az áruló király. Vele futottak a megszálló hadak.Mert a nép, a nép egyemberként állt a magyar szabadság zászlai alá. Ez mentette meg amagyart, semmi más, a magyar nép évszázadokon át tartó, elemi erejű szent szabad-ságháborúja, egyemberként való halálmegvető összefogása.

A teljes visszafordulás azonban mégis lehetetlennek bizonyult. I. Endre király, akit anép emelt a trónra, rejtélyes körülmények folytán a nép ellen fordult és visszaraktakezére-lábára a láncokat. Ugyanez következett be a helyébe ültetett I. Béla esetében.Menekülésre kényszerültek az ősi szent igék, nem tudván, hova bújjanak a sátánikarmok elől, földbe, vízbe, mennybe, lélek mélyébe rejtekezzenek? Menekülni kezdteka csodálatos népénekek, menekülni az ősvilág fájáról leágazott mesék, varázsigék, tál-tosok igazságai, s menekülni jeges országba, fagyos földre, föld alá a regősök, lehelek,kobzosok, és velük menekült a régi magyar élet minden felcsillagzó nyoma, menekült ahősök emléke is a parasztok istállóiba, menekült maga a magyar ősnyelv is, a titkoknyelve, menekült a magyar ősműveltség teljes világa, oda, ahova már nem érhetett el ahagyományirtás ördöge, a parasztok szájhagyományaiba, népköltészeti remekeibe,tündérhit-regéibe, mikben a szabad magyar őskor világa egybefonódik az Aranykor em-lékezetével. Ott évelte át föld alatt sarjadozó növényzetként az évszázadokat, hogy onnanidők jobbultán felszínre törjön, és újólag kivirágozhasson.

28.) A TÖRTÉNTEK TÖMÉNY EGYBEFOGLALÁSA

A magyarok ősidőkbe visszanyúló páratlan történetének emlékeit, az ősi magyarhagyománykincset, szokáshagyományok átfogó rendszerét, a világraszóló magyarhősöket - Nimród, Hunor és Magor, Góg és Magóg, Kattar, Bendegúz, Atilla, Béla, Keve,Kadosa, Csaba, Éllak, Dengizik, Baján, Emese, Álmos, Árpád, Szt. István, Szt. Imre, AbaSámuel, Levente, Bua, Buhna, Visko, Vata, Rasdi, Gyula és még számtalan magyar hősemlékét -, a magyarságnak a világon a maga nemében egyedülálló, tízezer éveket átívelővisszatérési mondáinak - Csodaszarvas-, Hadak útja, Maotiszi mondakör - emlékezetét,a magyar őstudomány, ősírás, őskódexek ereklye-emlékeit, az ősmagyar napistenhit éshiedelemvilág minden nyomát, a magyarság hajdani nagyságának minden emlékét -homályba döntötték, kiirtották, kitörölték a nemzet és az emberiség tudatából.

A magyar hősök helyébe idegen hősöket állítottak,a magyarok hőstettei helyett idegen ál-hőstetteket,a Magyarok Istene helyett idegen istent,a magyarok ősvallása helyébe idegen vallást,a magyar nép ősi volta helyett idegen nép hazudott ősiségét,

159

a magyarok ősi magas kultúrája helyébe értéktelen szellemi kacatot,a magyar hagyományok helyébe idegen hagyományt,a magyar történelem helyébe idegen nép történetét,a magyar mondavilág helyébe idegen mondákat, legendákat,a magyar írás helyébe idegen írást,a magyar nyelv helyébe idegen nyelvet,a magyar viselet helyébe idegen viseletet,a magyar védművek, védvárak helyébe az idegen vallás bálványgépezeteit,magyar vezetők helyébe idegen vezetőket,magyar énekesrendek helyébe idegen énekeseket,a magyar haza szeretete helyébe lelki zavarodottságot, kifosztottságot, közönyt, idegenhazák, népek magasztalását,a magyar személyi és közszabadság helyébe idegen szolgaságot,a magyar alkotmány helyébe lélek és sorstipró idegen alkotmányt,a szabad véleménynyilvánítás helyébe durva szellemi terrort, lélekfojtogató, gyilkos tilal-makat, szellemi eltipratást,a létfontosságú magyar összetartozás helyébe széthullást, zavarodottságot,az évezredek kialakította magyar önérzet helyébe mesterségesen keltett hamis bűntu -datot, szolgai alázatot, önalávetést,a nemzeti önvédelem helyébe nemzeti önfeladást,hivatástudat helyébe céltalanságot, olcsó és hamis túlvilág-vigaszt,pehelyként foszló, céltalan életet.

Unos-untalan azt hirdették, a hatalmi hírverés minden eszközével: Engedjétekkirablani és megölni magatokat! Bocsássatok meg ellenségeiteknek. Imádjátok azt, akimegront, tönkretesz és testi-lelki hurkot von a nyakatokra, de legalábbis ne lázongjatokellene! Ne merészeljétek agyatokat gondolkodásra használni, szátokat kinyitni! Szol-gáljátok zokszó nélkül igábadöntőiteket, ily módon érdemlitek ki a mese-túlvilág üd-vösségét. Mondjatok le mindenről, minden javatokról, életetekről, jövőtökről is,készségesen! Mondjatok le arról, hogy visszavágjatok, törődjetek bele az örök szol-gaságba önként és dalolva, csókoljátok meg a rátoksújtó kezet és a belétekrúgó lábat, ésakkor minden jó lesz, örökkön örökké, ámen, ámen.

De mégse! A magyar nemzet nem törődhet bele nemzeti szabadságának semmilyenkor látozásába! a történelmi Magyarországnak fel kell támadnia! A magyar nép szavánakismét isten szavának kell lennie!

160

IRODALOMJEGYZÉK

A Nibelung-ének: ó-német hősköltemény. 2004. Ford.: Szász Károly. Gödöllő.A régi magyar költészet remekei: a legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig. 1903. Szerk.:

Endrei Zalán. Budapest.Ammianus Marcellinus i.sz. 39?/1917. Reánk maradt történeti könyvei. II. Budapest.Anonymi (P. Magistri) MCMXXXVII. Gesta Hungarorum. In Scriptores Rerum Hun-

garicarum. Budapestini.Anonymus 1200 k./1975. Gesta Hungarorum. Ford.: Pais Dezső. Budapest. (Hasonmás

kiadás)Beér János és Csizmadia Andor 1966. Történelmünk a jogalkotás tükrében. Budapest.Bíborbanszületett Konstantin 952/1950. A birodalom kormányzása. Budapest.Bod Péter 1766. Magyar Athenas avagy az Erdélyben és Magyar-országban élt tudos em-

bereknek, nevezetesebben a’ kik valami, világ eleibe botsátott irások által esmérete-sekké lettek, ’s jo emlékezeteket fen-hagyták.

Boncz Ferenc 1876. A magyar közigazgatási törvénytudomány kézikönyve I-III. Bu-dapest.

Chronica Hungarorum 1473/1973. Budapest. (Hasonmás kiadás)Csíki Székely Krónika 1533/2000. Szerk.: Bencsik András. Budapest.Érszegi Géza (szerk.) 2004. Árpád-kori legendák és intelmek. Budapest.Grandpierre K. Endre 1989. Lajos Király három halála és négy temetése. Történelmi

oknyomozás. Budapest.Grandpierre K. Endre 1990. Aranykincsek hulltak a Hargitára. A magyarok eredete a

Tárih-i-Üngürüsz tükrében. Budapest.Grandpierre K. Endre 1991. Királygyilkosságok. Hogyan haltak meg a magyar királyok?

Budapest.Grandpierre K. Endre 1993. Miként menthető meg a magyar nemzet. Budapest.Grandpierre K. Endre 1993/2008. A magyarok Istenének elrablása, avagy a magyar faj

nagy elárultatása. Budapest.Hajnik Imre, Dr. 1896. Egyetemes Európai Jogtörténet a középkor kezdetétől a francia

Forradalomig. Középkor. Budapest.Hamvas Béla 1995. Scientia Sacra. Az őskori emberiség szellemi hagyománya. II. kötet.

Budapest.Képes Krónika 1360 k./1986. Ford.: Bellus Ibolya. Budapest.Kézai Simon 1283 k./1984. A magyarok viselt dolgai. A magyar középkor Irodalma. Bu-

dapest.Kisfaludy Károly 1900. Kisfaludy Károly Összes Művei. Budapest.Korbuly Imre, Dr. 1877. Magyarország közjoga, illetőleg a Magyar Államjog rendszere.

Budapest.Montesquieu 1734/1975. A rómaiak nagysága és hanyatlása. Ford.: Szávai János. Bu-

dapest.Petőfi Sándor 2008. Klasszikus Magyar Líra - Petőfi Sándor II. Budapest.Szemelvények az 1526 előtti magyar történelem forrásaiból I. 1980. Szerk.: Bolla Ilona

és Rottler Ferenc. BudapestTáncsics Mihály 1874. Nyiltlevél Müller Miksa tanárhoz. „Legrégibb nyelv a magyar”

czimű munkám bevezetéseül. Budapest.

161

Thuróczy János 1486/1978. A Magyarok Krónikája. Budapest. (Hasonmás kiadás)Werbőczy István 1514/1897. Hármaskönyve. Magyar Törvénytár. Budapest.

162

TÖRTÉNELMÜNK KÖZPONTI TITKAI

5.

A MAGYAR ŐSVALLÁS TÖRTÉNELMI ALAPJAI

A magyarság „csak hathatós újjászületés által mentheti meg magát a tökéletesmegsemmisüléstől.” (Széchenyi 1835/1985, 165.)

ÉNEK A TÜNDÖKLŐ KIRÁLYRÓL

„Aki veti bizodalmáta hazának hatalmába,az hív ember bízva bízhataz magos menny oltalmába.

Hazám, vallja az hív emberte vagy nékem én istenem,te vagy nékem bátorságom,te vagy énnékem mindenem.

Mert ingemet te mentél megellensignek kötelétül,könyörtelen igéjétül,tervintelen rettegéstül:

Megvéd téged a Hadistenű szent vállán, árnyék alatt,hogy mindenkor vígadhassálHazádnak szárnyai alatt.

Hazámfia az igazságkernyiköz tégedet pajzsul,ne félj semmit is éjjeligyútatlan rettegésektül.

Ne félj semmit is rádtörőháborúknak nyilaitul,titkon lépő kisirtettül,deli erdegtül, vakságtul.

Ha mellőled balkéz felőltízezren elhullanak,s jobb kéz felől tízezren,tenmagadnak nem ártanak.

Igaz szemed kimeresztveott megláthatod, megesmérheted:nemzetünk nemtelen bűnértgazfiakra büntetést mér.

164

Hát te bízz csak a mennyeiNapistennek hatalmában,bátorságod helyeztessedégi tündöklő királban.

Nem kerülhet senki gonosz sohult néked romlásodra,háznépedhez nem kezelgetveszedelmeknek ustora.

Mert parancsol nemzetségedszolgáló pallosainak,hogy minden küzdelmeidbenőrizzenek, ne hagyjanak.

Magyar Isten szentangyalihordoznak téged kezében,hogy orvul se dönthessenek farkasverembe, hurokba.

Áspiskígyón és az mérgesbasiliszkuszkígyón te jársz,mert általad az időnektervénei uralkodnak.

Talpad alatt megnyomódodsakált, oroszlánt, erdeget,és az sárkándögöt, haláltmind az pokolba kergeted.

Nagy Isten kiált mibennünk:gaztul, vérveszedelemtüloltalmazom mindörökre:arany kapum mind kitárva.

Ha én népem felkiáltandidesanyaként megmentem,vele vagyok haragjában, utait megfényesítem.”

(Középkori magyar napistenhitű fohász)

165

1.) BEVEZETŐ HELYETT: A NEMZETI ŐSVALLÁS JELENTŐSÉGE

Széleskörű, és egyre növekszik a közigény a magyar nemzeti vallásra. Évszázadokóta, több mint egy ezredéve él a magyar népben a nemzeti vallás utáni áhítozás,valójában azóta, amióta elragadták tőle. Ebből a történelmi mélységekből az értelem ésaz ösztön síkján feltörő érzésből táplálkozik az a tudati felismerés, hogy csak akkorlehetünk igazán magyarokká, akkor találhatunk vissza igazi régi magunkra, ha hitünkis magyar, ha visszatérünk eleink hitére.

A judeo-krisztianizmus válsága feltartóztathatatlanul növekszik. Jelzi ezt a szektákfélelmetes szaporodása, s a kiüresedés és a külsődlegessé válás. Minálunk még inkábbtanúsítják ezt a magyar nemzeti ősvallás helyreállítására irányuló erőfeszítések. Sajnosaz eddigi próbálkozások nem hozták meg a kívánt eredményt. Az 1930-as évek másodikfelében jelentős népi támogatással Dr. Bencsi Zoltán kezdeményezésére létrejött óhitűmagyar egyháztól a klerikális befolyás alatt álló akkori magyar kormányzat a legelemibbtámogatást is megtagadta, működését nem engedélyezte, összejöveteleit a vallási sza -badság durva megszegésével betiltotta és rendőr-hatóságilag akadályozta, úgyhogy azvégül is kénytelen volt beszüntetni működését. Vagyis újólag megnyilatkozott az az ezerévvel korábbi és ezer éven át fennálló szégyenletes állapot, hogy Magyarországon, amelymár idegen és ellenséges vallások, eszmerendszerek szabad vadászterületévé vált,egyedül a magyar nemzeti vallást vetette tilalom alá a hatalom.

A világban szétszóródott magyarság ezen a helyzeten kívánt változtatni, mikor létre-hozta a magyar hit külföldi szervezeteit. Kanadától Ausztráliáig több magyar egy-házközösség jött létre (Darvasi 1982; Bencsi 1987; Páll 1989; Páll 1992) lelkes magyarokminden elismerést megérdemlő, áldozatkész tevékenységével. Eredményeik nemlebecsülendők. Kiadványokat jelentetnek meg, lapokat hívtak életre (például „A Napfiai”, „Turáni füzetek”, „Ősi gyökér”), s bízvást mondhatjuk, aki magyarként eljut ünnepigyülekezeteikre, felpezsdül szíve-lelke az ott látottaktól-hallottaktól.

Sajnálattal kell mégis elmondanunk, hatásuk meglehetősen szűk körű, s nem képesmegmozgatni a magyar emigráció széles tömegeit, talán, mert szellemi vetésük nemkellően megalapozott és mélyrehatoló: a nemes szándék és igyekezet nem párosul azzala nélkülözhetetlen történetiséggel, történelmi alappal, eszmei ismeretanyaggal, amelya magyar ősvallás elemi erejű felelevenítéséhez múlhatatlanul szükséges.

Világosan kell látnunk: világunk már eddig is túlzásig telített a mesterségesen, műviúton, spekulációs mesterkedések révén létrehozott - miszticizmusra, az emberekmegtévesztésére, értelmük megzavarására alapozott - hatalmi vallásokkal, vallási szer -vezetekkel, amelyeket valójában nem az emberért, nem a lélekért, az emberi elméért,az emberi szellem elősegítéséért, az igazság megismeréséért és érvényesítéséért hoztaka világra, hanem épp ellenkezőleg, a lelkek leigázására, megmételyezésére, aszolgalelkűség terjesztésére, a mindenkori hatalomnak való feltétlen emberi önalávetésszolgálatában eszeltek ki és valósítottak meg. Világszerte napról-napra saját sorsukonérzik a néptömegek, hogy a valóságos élet, a súlyosbodó társadalmi viszonyok, a tu-domány, a történelem elemi tényei és a mesterséges hittételek közt feszülő ellentmondásimmár tarthatatlan. Érthető hát az ún. vallási kiüresedés, a vallási élet, a szertartásokformálissá válása, a látszatvallásosság, az álvallásosság, s a világszerte mind hatalmasab-ban megnyilvánuló közigény egy új, igaz hitre, igaz vallásra. Nem kellenek a hamis, avulthitek. Az emberiség szabadulni szeretne a narcisszuszköpenyként rátapadó, lélekfojto-

166

gató vallások alól. Nem kellenek a hamis, koholt tanok. Van belőlük elég! Több is a kel-leténél. Ha alaposabban megnézzük, csupa művallás, csupa hatalmi vallás, csupa mé -telytan terhe alatt nyög az emberi világ. Látnunk kell: mindaz, ami művi, mesterségesenkiagyalt, a valóságot fedi el, védteleníti az embert a rátörő sátáni erőkkel szemben, s atörténelmi múltra, annak nélkülözhetetlen tanulságaira, az ősök életére, hitére vet feketetakarót.

Nemzeti vallás iránti igényünk is jobbára ezeken feneklik meg, nem annyira a hata -lom ellenállásán, mint inkább belső gyengeségen és bizonyos egyházi körök alattomosbujtogatásán. A megrögzött kirekesztők, a vallási másság gyűlölői és üldözői tüsténtkirekesztésről kezdenek harsogni, mihelyt úgy vélik, jogtalan előjogaikat veszélyfenyegeti, s csorbítja valami. Korlátlanul akarnak ráterpeszkedni továbbra is a magyarlelkekre, noha idegen eredetüket és idegen voltukat hangoztatják még nevükben is. Aromboló szekták özönét békésen megtűrik, semmi bajuk velük: összeférnek. Jöhet idebármi idegen, Kamcsatkából, Fokföldről, Amerikából akár - nincs szavuk ellene. Demagyar vallás a magyar hazában?! Azt már nem, semmiképp sem!

Csakhogy a nemzeti vallás elemi és elidegeníthetetlen jogunk. Alapjogunk. Nincs jog,ami ezt fölülmúlná, sem emberi, sem isteni jog, ami ezt kirekeszthetné. Nemcsak jogez. Több annál. Életszükséglet. Mert életnek és léleknek egyeznie kell. A népi, nemzetiegyéniségnek, hitnek és életfelfogásnak egyeznie kell. E kettő nem állhat szembenegymással, vagy pedig mindkettőnek vesznie kell. Magyar, aki idegen hitnek hódol -meghasonlott magyar, bomlott-lelkű magyar (a magyar lélek, mint „bomlott cim-balom”?). S talán itt, ebben a tényben van elrejtve a magyar nemzet egy teljes évezredetartó rettentő tragédiájának a legmélyebb oka: a belső, lelki-szellemi meghasonlottság,amihez a külső, a társadalmi-történelmi meghasonlottság járul.

De hát, sokak balvéleménye szerint, nemzeti vallásunk nincs, s ha netán valamikorvolt is, ma már nincs, eltörölték, de úgy, hogy nyoma sem maradt. Volt hát, de nincs.Bizonyos „szaktudósok” - némi kárörvendő zöngével - úgy vélik, hajdani nemzeti vallá-sunk, ősvallásunk mindörökre a múlté, s feltámaszthatatlan, judeokrisztián inkvizí-toraink olyan tökéletesen elpusztították, hogy az írmagját is kiirtották. Tabula rasátteremtettek. Így igaz (ha igaz), bárki mérget vehet rá.

Mármost az a nagy kérdés: művallások műségének mintájára magyar művallásösszetákolható-e? Nincs elege már ebből a magyarnak? Kellhet-e púpra púp? A helyzeteszerint tehát egyfelől az, hogy magyar művallás kidolgozásának semmi értelme,másfelől pedig nemzeti vallásunk nincs: volt ugyan, ha volt, de már nincs, kiirtották.Vagyis semmit sem tehetünk.

Ha igaz. És csakugyan igaz. Mert szellemi megvakítóink egy ezredéven át tűvé tettekmindent, hogy ősvallásunk nyomait megsemmisítsék. El is tüntettek mindent, amihezhozzáférhettek, ami a kezük ügyébe került, semmi sem menekedhetett.

Csakhogy - a magyar nemzet szerencséjére - mindenhez nem férhettek hozzá. Ősihagyományainknak voltak olyan rétegei, miket nem érhettek el a vizslató szemek, az ir-galmatlanul pusztító kezek. Tévedtek hát mindazok, akik alig titkolt kárörömmel nyi-latkoztak arról, hogy a magyar ősvallás az emlékezetpusztítók tevékenysége nyománmindörökre eltűnt a történelem süllyesztőjében. Mert bármilyen ádáz dühvel szaggattákévszázadokon át őshagyományaink csodálatos növényzetét az őstelevényből, a magyartörténelmi múlt legkáprázatosabb őstartományainak egyike, a magyar nemzeti vallásmágikus szellembirodalma rejtelmes úton-módon, de mégiscsak fönnmaradt.

167

Óriási szerencséjére a magyarságnak. Mert nemzeti vallással nem akármelyik nemzetrendelkezik. Nemzeti vallások ugyanis csak a világuralomra törő, s ennek érdekébenminden eszközt felhasználni kész hatalmi világvallások kialakulása előtti korszakban,jobbára időszámításunk előtti időben, az emberiség őskorában alakulhattak ki. Anemzeti vallás kialakulásának feltétele ugyanis a nemzet természetes úton kialakulása.Így hát a nemzeti vallás áldásában csak azok a nemzetek részesültek, amelyek maguk isa régmúltban, legkésőbb az időszámításunk előtti évszázadokban alakultak ki, vagyis arégi nemzetek, pl. szumérok, föníciaiak, káldok, egyiptomiak, hinduk, pelaszgok, hel-lének, arabok, japánok, kínaiak, zsidók, rómaiak, Amerika indián népei, hogy csak alegfontosabbakat említsük, s köztük természetesen és nem utolsósorban a székely-szikul-szkíta magyarok.

Az ősvallás megléte egyébként szilárd kormeghatározója a nemzetek életkorának.Érthető hát, ha az ősvallás egyike a nemzetek legnagyobb kincseinek. Következésképp:nemzeti vallás csak ősvallás lehet, olyan képződmény, amely kizárólag természeti-történeti hatásokra természetes úton, az ősi viszonyok hatására jött létre. Világos is,hogy a mesterségesen, a hatalom szolgálatára összetákolt művallások szemben állnakaz őseredők révén kibontakozott és azokhoz idomuló őshit-rendszerekkel.

A természetes úton, öntörvényűen létrejött nemzeti ősvallások óriási jelentőségeegyfelől a nemzeti ősmúlt gondolat- és hiedelemvilágának megőrzése, másrészt az, hogyegyezik az adott nemzeti egyéniséggel, lelkülettel, a nemzet észjárásával, gondolkodás-módjának sajátosságaival, eredendő élet- és világfelfogásával, őseredeti erkölcsi rend-jével, nyelvi rendszerével, hagyományörökségével.

Vagyis a nemzeti vallás összhangban áll alkotójával, azzal, aki létrehozta, s ekkéntelősegíti saját eredeti mivoltának megőrzését és kibontakozását, míg ezzel szemben akívülről, idegenből átvett vallások, hiedelemrendszerek óhatatlanul, akaratlanul is szem-befordítják az átvevő embert saját népi ősgyökérzetével, ős eszmerendszerével, ősihiedelemvilágával, önnön szellemi mivoltával, nemzeti jellegével, így hát eltávolítja,elidegeníti az embert önmagától, saját őshagyományaitól, történelmétől, történelmiörökségétől.

Mérhetetlen jelentőségű tehát a nemzeti ősvallás megőrzése. Elvesztése talán ahhoza gyötrelemhez hasonlítható, amelyet az emberi méhmagzat él át, amikor az ősóceán-magzatvízből a keményridegségű, késéles fényű világba kizuhan, vagy amikor durvakarmok elszakítják édes szülőanyja emlőjéről és sorsa iránt közömbös idegen némberkezére adják. De tán még ennél is rosszabb, mert az emberi agy és lélek hozzá van nőveősei hitéhez, agyát és tudatát az anyanyelv mellett az őshit formálta ki, ahhoz idomultelméje tekervényeivel, szerkezetével. Csorbítatlan lelki-szellemi fejlődését ez biztosítja,egyedül ez bontakoztathatja is egyéniségét, így hát, ha akár még beszélni sem tudó kis -gyermekként más nyelvre, más hitelvek vallására kényszerítik, a veleszületettképességek a maga adottságaitól, hajlamaitól elütő formák rácsrendszerébepréselődnek. A következmény adott: elkerülhetetlen a láthatatlan korlátokba ütközés sa bizonyos fokú elkorcsosulás, személyiségtorzulás.

A magyar történelem utóbbi ezer éve meghökkentő vonulataival drámaian vetítielénk ezeket a következményeket, az emberi természeten tett erőszakot. Múlhatatlanulfel kell ismernünk végre: minden ősidőkből eredő emberi közösségnek szükségszerűenmegvan a maga arculata, s mindegyik a maga alkata, hajlamai, történelmi fejlődése éstapasztalatai, kényszerei szerint alakította ki a maga élettörvényeit, élet- és világlátását,

168

eszmerendszereit. Minden emberi fajta, nép, nemzet a maga agyszerkezetének, elméjemélyrétegeinek alkalmassága és szükségletei szerint teremtette meg a maga nyelvét éshitelveit. Mindez pedig szervesen összefügg, és kárszenvedés nélkül fel nem forgatható,kivált ha a változás szűkítő és emberellenes irányú.

Nemzeti ősvallásunk a magyar művelődés, a magyar világlátás, a magyar észjárásalapja, központi magva, összetartó kapcsa, őstalaja: ebből sarjad a nemzeti művelődésminden hajtása. Az emberiség szellemi világörökségének egyik legfontosabb tartományaez. Éppen ezért a tudományos és nemzetközi szervezeteknek különös gonddal kellenevizsgálniuk a történelem istenteremtő népeinek társadalmi viszonyait és eszmerend -szereit, tudomásul véve, hogy azok döntő kihatással voltak az egyetemes emberiségszellemiségére. Fölülvizsgálatra szorulnak a nemzeti vallások eltörlésével, kiirtásávalkapcsolatos, illetve mindazok a történelmi események, amelyek bármely nemzeteszméletének, hitelveinek, önismeretének erőszakos megváltoztatására irányultak, s ősi,nemzeti múlttudatának a gyökereit szaggatták ki. Mindezeket bizton minő síthetjük azemberiség ellen elkövetett bűncselekményeknek.

Nekünk, magyaroknak pedig, mint különösen érintetteknek, rá kell eszmélnünk,hogy ősi hitvilágunk felszámolása, a Magyarok Istenének száműzése legnagyobbnemzeti tragédiáink egyike, ha ugyan nem a legnagyobb. S az erőszakosan a magyarnép nyakára kényszerített vallási iga hatására omlottak szét a magyar ősműveltségtartópillérei, bomlottak szét a nemzet ős-kötelékei, s ennek következtében hanyatlottle, torzult tétovává, ernyedtté, mintegy gerinctörötté a hajdan sérelmeket el nem tűrő,a maga igazáért, jogaiért, ha kell, az egész világgal szemben kiálló szabad ősi magyarszemélyiség.

„Sajnos a nemzeti vallás kérdései világviszonylatban mindmáig tisztázatlanok, a ha -talomra jutott s a lelkek fölötti egyeduralomra törekvő egyházaknak ugyanis nem érdekeezeknek a kérdéseknek a tisztázása, a kormányok pedig, akik alávetik magukat aklerikális szellemi nyomásnak, legjobb esetben is közönyt tanúsítanak eziránt, részintmert fogalmuk sincs a kérdés óriási jelentőségéről, de főként mert az egyházi érdekekmintegy meghunyászkodásra késztetik őket.” (Grandpierre K. 1993/2008, 104-105.).

2.) KUTATÁSUNK IRÁNYA

A továbbiak során többek között a következő kérdésekre keressük a választ:Milyen volt a régi magyarok életfelfogása, világlátása, vallási szemlélete, milyenek

voltak társadalmi viszonyaik, miként viszonyultak a természeti világhoz? Miként láttáka kozmikus világot? Milyen volt a régi magyarok mennyországa? Miként tükröződött azég, a kozmikus világ képe a magyar őshiedelmekben? Miként fonódott össze a magyarősvallás az őstörténettel? Miért hatotta át a régi magyar közösséget a tudat, hogy a ter-mészetfölötti, isteni erők ősidők óta mindenkor segítették a magyarságot a Kárpát-medencei őshaza visszaszerzésében? Egyistenhívők vagy több istenhívők voltak a régimagyarok? Miért fontos a magyar ősvallás feltárása? Milyen volt a magyarok lelki éstársadalmi, emberi szabadsága az ősvallás korában? Az évezreden át tartó hagyo -mányirtás, eszméletpusztítás áldatlan körülményei közepette miként őrződhetett megmégis őshitünk? Milyen szerepet játszottak az istenek és az ősvallás őstörténetünkben?Él-e a Magyarok Istene? Megsegíti-e a magyarokat az Ég?

169

3.) ŐSI NAPISTENHITÜNK AZ EMBERISÉG EGYETEMES ŐSVALLÁSA VOLT

Napistenhit! Ősvallás! Emberiség boldogkora, Aranykor! Nemzeti boldoglétünkőshite s őskora! Szabad emberi élet és igazság kora! Klerikális rágalmazóink a magyarel-lenes vádak kieszelésében addig mentek el, hogy eleinket istentelennek bélyegezték. Evád erkölcstelensége rögtön kiviláglik abból, hogy a vádlók az áldozattól bitorolják elmagát a kincset, amit magunkának tüntetnek fel. Az Isten - mint szó és fogalom - bár-milyen megdöbbentő is legyen, kétségkívül a „pogánynak”, „istentelennek” bélyegzettmagyar ősvallás tulajdona. Igazolja ezt a szó maga éppúgy, mint a vallástörténelem(Ipolyi 1854/1987, 1-3.), a néphagyomány, és maga a magyar nyelv.

Íme néhány istenkedvelő vén név az ősvallás korából:Isten cipókája - lóhereIsten kalácsa (v. istenke) - Hold és holdfűIsten korbácsa - rezedaIsten kenyere - libatalp (növény)Isten pohárkája - helxine (növény)Isten szakálla - árvácskaIsten tehénkéje - katicabogárIstenimádó sáska - ájtatosmanóIstenfa - ősz táján virágzó sárgavirágú üröm (Innen eredhet az Istenfáját! kiszólás).

Idetartoznak, sok más között, az istennevet viselő csillagok is. Mondanunk se kelltán, hogy mindezek nem Jehovára, hanem magyar istenekre vonatkoznak.

Krónikáink alapján bárki meggyőződhet róla, hogy a magyar az Isten népe volt. Istenierők buzdították és segítették ősidők óta a magyarokat hazájuk megannyi vissza -foglalásában. Krónikások lejegyezték, és ősmondai tények bizonyítják, hogy Nimród,Magor és Hunor, Kattar vezér és Bendegúz, Atilla, Álmos és Árpád mind-mind a ter-mészetfölötti erők kiválasztottja, küldötte volt. Árpád hadait például, krónikásainktanúsága szerint, a hazarabló judokrisztián görög-bolgárszláv hadakkal szemben a Min-denség Istene segítette mindújra győzelemre.

A napistenhit volt minden vallások eleje, kútfeje, s kétség se férhet hozzá, mindeddigez volt a legmagasztosabb vallás. Ennek a vallásnak legfőbb jellegzetessége az volt, hogymindenki egységesen azt vallotta, az egész emberiség, annak minden tagja, mégpedigminden rábeszélés, nyomás, kényszerítés nélkül. Ezen utóbbiak csak a későbbi, egymás-sal torzsalkodó, és a maguk kizárólagosságát érvényesíteni akaró vallások szüleményei.

Az ősvallás nem ismert hazugságot. Mentes volt minden misztifikációtól, életidegencsűrés-csavarástól, körmönfont, lélektévesztő rabulisztikától. A magyar ősvallás nemszolgált semmiféle hatalmat, sem világi vagy egyházi hatalmi intézményt. Nem is voltrá szüksége. Nem is voltak intézményei, hatalmi szervezetei, nem kényszerített senkitsemmilyen módon a maga táborába. Nem nevelt szolgaságra, önalávetésre, csont-merevés hazug dogmák szolgai elfogadására, s nem tiporta meg, nem korbácsoltatta meg ésnem ölte meg azokat, akik nem vetették alá vakon magukat tantételeiknek. Nem szol-gaságra, de szabadságra nevelt, arra, hogy minden egyes ember - isteni erőkmegtestesülése, s önmaga szellemi és személyi kiteljesedéséhez elidegeníthetetlen jogavan. S joga van a teljes emberi szabadsághoz, beleértve a legbensőbb, legszentebb hitbélimeggyőződés, a véleményszabadság jogát.

Fordítva viszont szégyenletes lelki nyomorúságnak, elaljasodásnak ítélt minden

170

meghunyászkodást, önalávetést, kétszínűséget szülő alázkodást. A természethez valóragaszkodást hirdette. Minden élet szentségét, megbecsülését, együvé tartozását ésegyenrangúságát hirdette, „A Nap mindenkire egyformán süt” elvének szellemében.

Nem volt a tudás, az ismeretszerzés ellensége, elítélője, tilalmazója és üldözője. Éppellenkezőleg: a tudásgyarapítást, az élet és a világ minél alaposabb megismerését az em-berek egyik legfőbb, legszentebb kötelességévé tette. Nem követelte meg, súlyos meg-torlások kilátásba helyezésével, hogy őt szolgamódra imádják, még azt sem, hogytiszteljék, hiszen a tisztelet - érdem, amit csak kiérdemelni lehet, de nem válhat parancs -uralmi elvvé, kényszerű követelménnyé.

A földi élet tündöklő arany jelképének, a természetfölötti erők megtestesülésénektartott Nap (Napisten) legfőbb törvénye nem a félelemkeltés, a rettegésben tartás, abüntetésekkel való elrettentés volt, ami a művallások mű-voltát leleplező kísérő -jelensége, hanem az élet segítése, felemelése, vagyis az életszeretet, a jótevés.

A napistenhit a jégkorszakok szakadékaiból merült fel. Aki fagytól dideregve, elgém-beredve, már-már halálba fagyottan nem várta még a hajnal érkezését, a Nap, az isten -adta Nap felragyogását a látóhatáron, az semmit sem sejtett meg még az élet kegyetlenigazáról, annak sejtelme sem lehet arról, mit érzett a jégkorszakok fagy gyötörte emberezúzmarába bolyhosodottan, még a kicsinyek és a nők is a zúzmara- és jégszakállasan,mikor kisütött a sötét, hűtlen egeken az élet arany lámpása. Az a mérhetetlen boldogság,az a belső ujjongással teli életriadalom, ami áthatotta jégkor emberét - egyszerűenleírhatatlan: az emberi lény, akár egy már-már fagytól akadozó óriási szív dobogott felaz egekre. Üvöltöttek az emberek, táncoltak és egymásba fogódzva sírtak. Így születettmeg az Aranykort tagoló jégkorszakokban az emberiség egyetemes napistenhite, sekként vált egyetemes áldássá később, amikor jobb napok jöttén, a Nap visszatértévelaranyba borult az Aranykor.

Ebből a mélységből dereng fel tűzírásként a vakhomályon át az elsüllyedt magyarAranykor. Ennek a korszaknak a féme volt az arany, amely a régiek hite szerint az égbőljött, a Napból, ezért a „A szent aranytárgyakat a (szkíta) királyok gondosan őrzik, ésminden évben nagy engesztelő áldozatokkal járulnak elébük.” (Hérodotosz i.e.440/1989, 267.). Magyar máguspapok hajdan erről így énekelhettek:

Égből lezúgó kincsek ódon titkok föld fölött izzó-lángzó kagylóhéja ametisztkelyhű selymes gyöngyburok minden áldás élet erő forrpontja minden élet virágfakasztó lángja…

Nem, nem holmi mesterségesen kiagyalt uralmi elképzelés volt a napistenhit, nemaz emberek fölött hatalmi erőszak igazolására gyártották mesterségesen. Nem volt más,mint az élet valóságának, lényegének, az élet valóságos alapjainak felismerése. Annakfelismerése, hogy az élet a földön a Napból ered, a földi élet a Nap függvénye, a Napteremti meg fényével, melegével az életet. Minden földi élet, minden erő, minden öröm,minden szépség, minden remény, minden tett, minden alkotás forrpontja a Nap. A Nap-ból támag, árad minden jó. A Naptól függ minden, a Napot dicséri minden. A Nap gyer -mekei, a Nap teremtményei vagyunk mindvalahányan. A Nap az emberiség egyetemesjótevője.

171

Visszaállíthatja bárki az őshitet - megalapozatlan, téves, ártalmas fogalmakat,hazugságot szemernyit sem találhat benne. Éppen fordítva: a legújabb tudomány kezdifelismerni, felmérni, hogy életünknek, jólétünknek, mi több, érzéki és érzésvilágunknak,eszméletünknek sokkal hatalmasabb mozgatója a Nap, semmint eddig hittük: sokkalnagyobb mértékben függünk a Naptól, mint ahogy eddig véltük. Az ősi napistenhit nemmás, mint valóságtükrözés, valóság-felismerés. És ez teszi lehetővé a napistenhithelyreállítását.

Korlátok közé préselt, hatalmi láncok, tüzes vasak közé patkolt, ezerféleképpen nyo -morított, szabadságtalanított korunkból ide sóvárog vissza az emberi lélek.

4.) MIKÉNT MARADHATOTT FENN ARANYKORI HITÜNK?

Sikeresen kiirtani vélt és csodaképpen mégis fennmaradt ősvallásunkban az a leg -csodálatosabb, hogy a földkerekségen egyedülállóan teljes, páratlanul gazdag s átfogó,mindenre kiterjedő képet nyújt az emberiség vakhomály fedte mágikus Aranykoráról.

Talán hihetetlen, de így igaz, hogy éppen itt, ennél az évszázadokon át saját hazájábanüldözött és fojtogatott népnél, ahol évszázadokig dühöngött a minden hagyománymegsemmisítésén ügyködő inkvizíció, éppen itt maradott fenn nemcsak a magyar nép,de az emberiség ősképzeteinek, ősemlékezetének szinte áttekinthetetlenül gazdag,sokrétű emlékkincstára. Ősi, s már-már testet öltő elevenségben kirajzolódik a némelyekáltal még napjainkban is kétségbevont Aranykor világa, korunkig sugárzó éltető hagyo -mánytömege.

Magától értetődő: csak a nemzeti hagyománynak olyan rétegeiben maradhatott fennmindez, melyek az ikvizítorok számára hozzáférhetetlenek, mindenekelőtt az élőszájhagyományban.

Öldöklő fegyverek oltalmában olyan nemzetellenes szellemi felső réteg települt ránka X-XI. század folyamán, amely legfőbb feladatának tekintette az őseredeti vitézi és sza -bad magyar személyiség és szellem szolgai lelkületűvé átgyúrását, és a magyar jellem, amagyar nemzeti öntudat alapját képező magyar őstudás, a magyar történelmiőshagyományok és az ősvallás minden elemének, nyomának kiirtását. Kétszínű, a jónakmezében fellépő álságos eszközökkel ütötte ki az önvédelem lehetőségét is az új, pusztítóideológia. Az állítólag mindent megengedő, mindent jóváhagyó, mindenkit szerető, min-denkit magához ölelő jámborkodás köpenyével eltakartan suhogott a kegyetlen korbács,ömlött a vér és lobogtak az ősi szent magyar hagyományokat megsemmisítő mág -lyatüzek. Törvények, rendeletek sora tiltotta be fej- és vagyonvesztés terhével régidőkereklyéinek őrzését. Halálos bűnné vált az őselődök hitéhez való ragaszkodás. De a tör -vényektől, rendeletektől függetlenül is országosan folyt a nemzeti emlékezet ésöneszmélés irtása. A magyar nemzet törvényen kívül helyeztetett. Nyíltan kimondatottmár Géza nagykirály korában (972-997), hogy a magyarnak el kell vetnie önvédő fegy -verét, senkit sem szabad fenyegetnie többé. István kormányzata „(...) szigorúanmeghagyta, senki közülük ellenségként más földjét ne támadja (...)” (Érszegi (szerk.)2004, 21.).

Szép. Sajnos azonban, a rendelet szerzői fura módon azt „elfelejtették” megtiltani,hogy Ma gyarországot se támadják idegen hadak. Csoda-e, ha hazánk hamarosan had-színtérré vált, idegen hadak átjáróházává, öldöklésének véres színterévé, és az is maradt

172

kerek egy évezreden át.Természetesen nemcsak a nemzet leszerelése, fegyverletétele történt meg az állig fel -

fegyverkezett titkos idegen hódítók árnyékában, de üldözötté vált a magyar szellem, süldözöttek üldözöttjévé vált és föld alá kényszerült a magyarok megtartó nemzetiősvallása is. Akár holmi eszelős bosszúhadjárat megszállottai, üldözték minden meg -nyilvánulását, minden ereklyéjét kerek egy évezreden át. Még ma sem mondhatjuk el,hogy a vallási-szellemi béke helyreállt.

Ki is irtották minden hozzáférhető nyomát, emlékét, mindent, amihez csak hoz-záférhettek, ősi rovásírásával és őstörténetével egyetemben, akár a bűnöző, aki más bir-tokába telepszik s első dolga megsemmisíteni és meghamisítani az eredeti okiratokat,megfosztva ily módon az eredeti tulajdonost a védekezés lehetőségétől. Így aztán bün-tetlenül rágalmazhatták, gyalázhatták a magyart.

A magyar ősvallás azonban mégis fennmaradt. Minden erdőirtó famunkás tudja:százados óriástölgy gyökérzetét kiszaggatni jószerint lehetetlen. Benne maradnak azoka földben, tán új feltámadásra várva. De miként őrződhetett meg, és hol őrződött megmégis az üldözött magyar ősvallás s vele az emberiség hajnalkoráig visszanyúló magyarőstörténelem? Mi őrizte meg, miféle rejtelmes erő? 1. Bármilyen különös is, éppen a Kárpátok közének az a jobbágyi szolgaságra vetett

ősrétege, parasztsága, őslakossága, amely már Anonymus korában - s kétségkívülmár évezredekkel korábban is - bizonyíthatóan színmagyar volt. Az ország- ésnemzetfenntartó magyar parasztság, az a magyar paraszti tömeg, amely - Anony-mus tanúskodása szerint is - ősidők óta a magyar őshagyományok fenntartójavolt és maradt. „Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezde-tét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösökcsacsogó énekéből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlendolog volna” (Anonymus 1200 k./1975, 77-78.). Némileg elítélő nyilatkozat. Dehagyjuk az akkori hatalom szájaízének megfelelő tálalást, a mellékzöngéket, s ve-gyük a puszta tényt. Anonymus azt közli itt velünk, hogy őstörténetünket aparasztok és a regösök őrzik. Óriási jelentőségű történelmi tény ez, ami arravilágít rá, hogy hazánk lakossága és parasztsága ekkor még színmagyar volt.Nemcsak az őshit, de a magyar őshagyomány, mi több, még a magyar nyelv is aparasztok kunyhóiban vészelte át a nehéz időket.

2. Eleve kudarca ítélte a hagyományirtó hengéreknek a teljes hagyományirtáshoz,nemzeti eszméletlenítéshez fűződő törekvéseit maga a nyelv is, az ősi magyarhagyományoknak ez a jószerivel áttekinthetetlen kincstára, amely avatatlanelmék számára láthatatlanul, ártó szándékok számára jobbára hozzáférhetetlenül(de sajnos, jobbára mindmáig feltáratlanul) őrzi a magyar ősvallás elorozhatatlanbizonyságait és tényeit.

3. Továbbá: az ősidőkből szájhagyományok révén fennmaradt őstörténetimondáinknak a földkerekségen egyedülálló füzéreiben.

4. Népmesék alakjába, tündérmesékbe, tündérhitregék varázsköpenyébe rejtőzött,hogy átmentse e páratlan kincset a késői utódoknak és az emberiségnek.

5. Megőrizte továbbá mindezt ősjelképeink, ősképzeteink sora. 6. És népköltészetünk, „virágköltészetünk”, regösénekeink, ősidőket tükröző nép-

balladáink. 7. Hozzájárultak megőrzéséhez rejtett ősvallási nyomok, hagyományelemek.

173

8. Élő szájhagyomány útján terjedő, mindmáig jószerint feltáratlan tartalmú szál-lóigéink, közszólásaink.

9. Középkori krónikáink, korai történeti irodalmunk. 10. Babonák, népi hiedelmek. 11. Népszokások. 12. A köznép kiirthatatlan meggyőződése, miszerint a Magyarok Istene élő és ható

valóság. Petőfi szerint a Magyarok Istene minden üldöztetés dacára aranyhídkéntível át történelmünk fölött (Petőfi 1848/2006, 248-249.).

Számos jel tanúsítja, hogy a népünkre tűzzel-vassal, fegyveres terrorral rákénysze -rített zsidókereszténység felszíni máza, külsőségei alatt, a magyar népi tudatmélységeiben mindmáig elfojthatatlanul él a magyar ősvallás áhítása, elemi igénye.

5.) AZ ARANYKOR LÉTTÖRVÉNYEI

– Minden embernek joga van a boldogsághoz és adottságainak mindenirányú kitel-jesítéséhez, természetes képességei, hajlamai akadálytalan kiteljesítéséhez.

– Az emberi közösség minden teljes értékű és a közösség tevékenységében legjobbképességei szerint résztvevő tagja egyenértékű, egyenjogú, s hátrányt, mellőzést aközösség részéről semmiben sem szenvedhet.

– Senki sem rendelkezett életük, javaik, tetteik, viselkedésük, szavaik és gondolataikfelett. A társadalom egyetlen szabad, önmagát szabályozó és irányító közösség volt.A személyi és közösségi szabadságot, amelyet csak az élet törvényei, követelményeifoglaltak keretbe, megtetézte a mérhetetlen lelki, szellemi szabadság. Mert azember nem azért alkotott magának közösséget, társadalmi szervezetet, hogy annakrabjává, lefokozott szolgájává váljék és rajta kívül álló, őt mindenképpen kordábaszorítani akaró, léte iránt közömbös vagy éppen rossz szándékú erők korlátozzákigényeinek teljesítésében, törekvéseinek, képességeinek kifejtésében, és önérvé -nyesítésében is akadályozzák, hanem, hogy mindezeket előmozdítsa, segítse.

– Az emberi közösség nem lehet meg vezetés nélkül. A vezetés, a vezető a vezetésértvan, nem az uralomért, nem a hatalomért, nem kiváltságokért és előjogokért. Avezetésnek a közösséget kell szolgálnia és a közösség érdekeit előmozdítaniaanélkül, hogy szolgálataiért bármilyen előnyt kicsikarna, vagy elfogadna. Ezért aközösség ellenőrzése alatt kell állnia és magát annak mindenben alávetnie. Az avezető, aki ezt a törvényt megszegi, a közösség árulója.

– Előjogot a közösség egyetlen tagjának sem adhat. Az átlagfölötti képességekkelrendelkező egyedek egyetlen kiváltsága: képességeik révén többet tehetnek aközösségért.

– A család az emberi közösség alapja, az élet folytonosságának biztosítéka. Így háttermészetes és szükségszerű, hogy a társadalmat a családok természetes fejeikéntaz anyák irányítsák. A férfiak feladata a táplálékbeszerzés és a család-, illetveközösségvédelem. A gyermekeket, nőket, anyákat ennek a kornak az embere sajáttesteként védelmezte.

– Az emberi hajlamok, késztetések legelemibb, legszentebb megnyilvánulása a ter-mészetes nemi ösztön, a szerelem független mindennemű társadalmi kötöttségtőlés senki által sem sajátítható ki, nem vethető kényszerhatások alá. A szerelem

174

szentsége, az anyaság szabadsága csak ekként biztosítható. Valójában a szerelemszabadságának joga elválaszthatatlanul összefügg az élethez való joggal, illetve azéletadás jogának szabadságával. Ezért szent és sérthetetlen.

– Emberi közösség, társadalom nem lehet meg közösségi erők, közösségi cselekvésekrévén. Az aranykori világban a közös tevékenységeknek hatalmas a lehetősége ésa szükségessége is, tekintve, hogy az elemi életszükségletekről való gondoskodása napnak csupán egy csekély részét viszi el. A többit, a fennmaradó idő túlnyomóhányadát, közösségi ritmikus cselekvésekre, közös játékokra, táncra, rögtönzöttvagy hagyomány-szentelte ünnepekre fordították.

– Az ember szerves része a természeti világnak, része csupán, nem ura, nem zsarnok,nem a Teremtés Koronája, csupán egyenértékű része, eleme. Nem akartak üresteret teremteni maguk körül, élet-eleven és csaknem testhez tapadó kapcsolatbanéltek a környező természettel, amelyhez valósággal hozzánőttek.

– Minden élőre mély tisztelettel tekintettek. Mágikus természetfölötti erők megtes -tesüléseiként tekintettek az állatokra, de még a növényekre és a természet jelen-ségeire, a tárgyakra is. Az ősi Egyiptom parasztjai az aratás megkezdésekor, az elsőgabonafej lemetszése után a földre térdelve kértek bocsánatot az istenektől.

– Az aranykori ember a világ megismerésének lázában élt. Mindent végigfürkészett,megvizsgált, ami a keze ügyébe vagy szeme elé került. Őseleinknek ez a kutatási,megismerési ösztöne ütközik ki napjaink kisgyermekeinek örökös kutakodásábanés kérdezősködéseiben.

6.) RÖVID ELŐZETES AZ ARANYKORRÓL

Meglehet, hogy a továbbiak során a jelképkutatás és a történelmi hagyományok vizs-gálata szellemében behatóan ki kellene térnünk aranykori hagyományok ismertetésére,nem feledkezvén meg tündérkori tündérhagyományainkról, csodálatos tündérhitregéinkpáratlanul gazdag kincstömegeiről sem. Ámde ez az óriási anyag nem fér tanulmányunkkeretébe, s egyébként is óvakodnunk kell attól, nehogy bárki is romantikus történet-szemléletet vethessen szemünkre. Noha tisztán kell látnunk, sokszor az, ami hihetetlen-nek, mert szépnek, regényesnek, valószerűtlennek tetsző, nem mindig, s nemszükségszerűen valótlan és hiteltelen.

Teljes meggyőződéssel valljuk: az „aranykori nemzeti boldoglét” (Ipolyi) s vi -szonyainak feltárása valósággal nélkülözhetetlen a magyar őshagyományok, illetve azősi magyar szellemi világ bemutatásához, annál is inkább, mivel a magyar ősvallás alap-jai az Aranykorba nyúlnak vissza. Így hát a későbbiek során, ha vázlatosan is, kényte-lenek leszünk kitérni rá. Ezúttal azonban csupán az alapfogalmakra térünk ki, arra iscsak érintőlegesen.

Lássuk, mindenekelőtt, volt-e egyáltalán Aranykor? A tudomány habozik, nem adegyértelmű választ. Bármilyen különös is, ez a kérdés még tisztázatlan. Miért nevezzükkülönösnek ezt? Mert óriási jelentőségű kérdésről van szó. Az emberiség őskoráról.Arról, miként élt az ősember, arról, miből lett az ember, milyen előzmények szülték, sarról is, egyáltalán mi az ember, honnan jött és hova megy, sötét és sivár mélységbőlemelkedett fel a mai világához, vagy éppen fordítva, nem felfelé, hanem lefelé halad, sahelyett, hogy rendezett, tiszta és fényes világ felé tartana, valamiféle sötét mélység

175

beláthatatlan irtózatai felé, végzete, megsemmisülése felé süllyed? Volt-e Aranykor, vagycsupán költők, felelőtlen álmodozók eszelték ki az egészet, s költői ábránd mindaz, amiterről beszélnek, annak a közismert hajlamnak engedelmeskedve, hogy akaratlanul ismegszépítjük azt, amit átéltünk, ami rég volt? Maga az ésszerűség, a fejlődésbe, ha -ladásba vetett ésszerű hit is arra késztet, hogy alulról haladunk fölfelé, túllépünk azon,ami volt, hibáinkból tanulunk, gyatraságainkat levetjük, s mindegyre a jobb és a mégjobb felé haladunk, hiszen így van igazán értelme az emberi erőfeszítésnek.

Mindez roppant meggyőzően hangzik, s hozzátehetjük, így kellene lennie. De vajonígy van-e? S ha így van, miért tartják magukat makacsul a sok ezredéves hiedelmek azemberiség boldog koráról, az Aranykorról? Ha pedig olyan fontos kérdés ez, miért nemtisztázzák, hogy mi igaz belőle és mi nem?

Átéltük, tapasztaltuk, hogy sötét világmozgalmak is zászlajukra tűzték ezt, ha nem isa kérdést magát, de azt, amit háttere sejtet. Valójában minden tömegszédítő világmoz-galom erre a kérdésre épít, amikor - alávetettjeitől odaadást, türelmet, önfeláldozástkövetel, s a (kancsukával) megvalósítandó paradicsom, az áhított jólét és szabadság, amegváltott világ képét festi a boldogtalan halandók elé. Az idegenuralmi pártparadicsomelméletgyártóinak bevett fogása, hogy (régavult tévtanok felhasználásával) az elrettentőnyomorúság és rettegés világának ábrázolják az ősidőket, riasztó rémképeket koholvánarról, hogy a condrákba öltözött, örökös éhségtől űzött „vadember” minden pillanatátaz élelemszerzés utáni hajsza töltötte be, védtelenül ki volt szolgáltatva a kegyetlen ter-mészet viszontagságainak, akárcsak a vérengző vadállatoknak.

Merrefelé halad hát az ember? Volt-e Aranykor? Hihetünk-e az erről szóló híradá-soknak, mendemondáknak, legendáknak?

Tudnunk kell, az Aranykorról szóló mondák az egész földkerekséget behálózzák, s kitagadhatná, a széleskörűen, világszerte elterjedt és évezredek óta élő hiedelmek alighalehetnek alaptalanok. Ókori hiteles szerzők is felsorakoznak az Aranykor történelmivalósága mellett Hésziodosztól és Homérosztól Platónig, Ovidiusig és a középkori-je-lenkori szerzőkig. Biztosat azonban mégsem tudni, mert az ellentábor erős, érveikszámbavehetők, hiszen, miként erősítik, megváltott világban élünk, s hogyan nézne kiez a megváltott világ, ha kiderülne, hogy korábban jobb és emberibb világ volt. Így aztána kérdés pedig pang, a tudomány lapít vagy hallgat, noha ezernyi bizonyíték tanúsítja,az Aranykor valóban létezett.

7.) AZ ARANYKOR MINDMÁIG FENNMARADT NÉPE

A történelmi hagyományokkal, tényekkel egyező magyar őshagyományoknak a régimagyar életet átfogó s azt részleteiben is átható, behálózó hagyományvilága, mi több,mai valósága is, kétségtelenné teszi az Aranykor létezését.

Hatalmas látomásban terítik elénk az Aranykort a magyar hagyományok. Több is eznépi látomásnál, olyan történelmi körkép, panorámakép, amelynek tudtunkkal, a magaéletszerűségében, hiteles részletességében, helyhez kötődésében, helyszínhez tapadá -sában, élet- és valószerűségében párja sehol sem akad.

A magyar ősvallás történelmi ősalapjai ide nyúlnak vissza, az aranykori élet mágikusdimenziójába. A magyar lelkialkatot, erkölcsöt, a magyar világlátást, egyéniséget,jellemet, társadalmi és szellemi világot az Aranykor alakította ki, méghozzá olyannak,

176

amilyennek megőrzött fővonásaiban még ma is megismerhetjük. Bízvást elmondhatjuk:a magyarság az Aranykor csodaképpen itt maradt népe, Magyarország pedig, amelynektartományait hajdanta Tündérországnak, Tündérkertnek nevezték, minden rászabadultpoklos gyötrelem, elfajulás, torzulás és nyomorúság ellenére még ma is Tündérország,az aranykori világ egy leszakadt, s szigetként fennmaradt késői darabja, véres üszkökközt zöcskölődő aranykori ország.

Lehetséges ez? Lehetséges-e a hihetetlen?Lássuk - egyelőre csak átfogóan - a tényeket. A történelmi Magyarországon még ma

is állnak - igaz, hogy csonkig pusztítottan - az aranykori világ építményei, nevezetesenés név szerint is megjelölten az ősrégi helyi hagyományok által a történetileg ismeghatározott aranykori kőépítmények, a tündérvárak. Délkelet-Magyarországontündérvárak torlódnak tündérvárra, méghozzá azokból az ősidőkből, mikor Magyar -ország mélyebben fekvő területeit még ősvíz, ősóceán fedte. S az őshonos magyar nép,amely a kőtüskékként égre meredő sziklacsúcsokra tündérvárakat emelt, s köztük azösszeköttetés biztosítására hang- és fényjelzések rendszerét dolgozta ki, ma is pontosanemlékszik mindenre. (l. 4. fejezet, 123-162.)

8.) AZ ARANYKOR HOZZÁVETŐLEGES IDŐBEHATÁROLÁSA

Az Aranykor az idő beláthatatlan messzeségében rejlik. Évmilliókkal kell számol-nunk, az emberré válás évmillióival. De még a bukása is tízezer évekkel ezelőtt, a vízözönelőtti idő szakban következett be. Miként élhette át ezt a roppant történelmi korszakotbármelyik nép, s hogyan lehetnének erről testközeli emlékei?

Márpedig a magyar hagyományok az Aranykor közvetlen átéléséről tanúskodnak.Erdély várromokban fennmaradt kőeposza (Orbán Balázs) letagadhatatlan bizonyságaitőrzi, hogy a magyar nép itt, a Kárpát-medencében élte át az aranykori időket. S rejtettenbár, de szólva szól erről az ősi hitregék sora: Magyarország a tündérek országa volt. A„művelt” Európa közepén hazánk az Aranykor egyetlen fennmaradt országa. Mi több, amagyar nép a maga romlatlan erkölcsi felfogásával, érzéki mivoltával, életszemléletévelvalójában még ma is az Aranykorban él: ez vesztének, ezredéves iszonyú kataklizmáinak,kijátszottságának és kifosztottságának legmélyebb történelmi oka.

A magyar eszmélkedést, a magyar gondolatot még ma is, a bomlott világ körülményeiközepette is az Aranykor erkölcsi világrendjének törvényei irányítják.

Vegyük tételről tételre.

9.) ŐSVALLÁSUNK SAJÁTOSSÁGAI

Elöljáróban meg kell állapítanunk: a nemzeti ősvallás a nemzeti kultúra és nemzetieszmélet központi magva, a nemzet erkölcsi-eszmei létalapja, összetartó kapcsa. Haez valamilyen okból szétbomlik, megsemmisül, óhatatlanul szétesik mindaz, ami anemzet létével, önfenntartásával, továbblétével összefügg, s az adott nemzet hanyatlás-nak indul, és elemeire esik szét.

Mindez természetesen csak ősnépre vonatkozik, olyan népre, amelynek saját vallása,ősvallása volt, és amely történelme során összeforrt ősi hitelveivel, amely a maga képére

177

formálta eszméletét. Annak a népnek, amely későn, az ókor és a középkor mezsgyéjénvagy éppen a kö zépkor peremén keletkezett, vagyis akkor, amikor az intézményesítettvallások a teret már be töltötték, nem volt szüksége nemzeti vallás kialakítására. Az ilyennépek jól megvannak saját nemzeti vallás nélkül is. 1. Alapvető, hogy a magyarság az Aranykorból ered. Az emberiség első, egyetemes

hitvallásának, a napistenhitnek egyetlen, késői maradéka volt. Sosem szabadmegfeledkeznünk arról, hogy ősvallásunkból a Nap, a Napisten sugárzik.

2. Következésképp az Aranykor mágikus anyajogi idők életszemléletének, világfel -fogásának szellemi sűrítménye.

3. Mint az őskori emberiség egyetemes ősvallásának zárványa, még az erkölcsi vi -lágrend megdöntése előtti világ erkölcsét és emberi szabadságát őrzi.

4. Ősvallásunkban nem az emberi társadalom fölött uralkodó és a Föld természetivilága zsarnokává fajult ember, illetve a szolgává nyomorított ember lép elénk,hanem az őskor szabadlelkű, és a természeti világgal összhangban élő romlatlanembere.

5. Aki nem szakadt ki még a természeti világból, a növényzetet és az állatokat egyen-rangú társainak, testvéri kiegészítő részeinek tekinti a tárgyi és kozmikus világgalegyetemben.

6. Nagy „bűne”, hogy emelkedett szellemével, nemes erkölcsével és roppanttörténelmi hátterével mintegy ellenlábasa a hatalom kiszolgálása és megerősítésecéljából, spekulációk révén létrejött mesterséges vallásoknak.

7. Mágikus szemlélete szerint, amely a földi élettel és a kozmikus világgal való egy-beforráson alapszik, természetfölötti erőkkel bír minden, ami létezik, s istenierők megtestesülése és hordozója minden létező élet.

8. Az élőlények egyenrangúak, kivéve a kártevőket, a másokon élősködőket, akik atermészettel mindegy szembefordulva, megbontják a természet rendjét. Az őshitalapelve: a Nap mindenkire egyformán süt. Ez pedig azt jelenti: minden teremt-ménynek joga van az élethez. Minden élet szent és sérthetetlen. Az emberi életfenntartására fordított növényi- és állati életeket áldozati szertartásokkal en-geszteli ki a természettel összhangban élő ember.

9. Az emberi sokaságot elnyomó-elnyomorító, életek, vágyak, érdekek fölött tob -zódó hatalom nem az égből ered, hanem az önmagával meghasonlott ember, aromlás oldalára állt alantas ember terméke.

10. Az Isten nem az emberiség és a földi világ fölött korlátlanul uralkodó, vakalávetést követelő s az emberi tömegeket félelemben tartó zsarnoki hatalom -mindez kicsinyes, alantas gondolkodásra vall és ellentétes a mennyei erőkszándékával. Az Isten, a Magyarok Istene, a Napisten nem keveredhet ilyen silányés alantas gondolkodásra valló hitványságokba. Az emberiség és a magyarok ősiIstene az Ember mennyei jótevője, segítője, gyöngeségeinek megértője és meg-bocsátója, s minden törekvése arra irányul, hogy a földi halandók életét minélszebbé, jobbá, boldogabbá tegye, ezt tekintvén egyedüli és méltó hivatásának. Amagyarok ezért nevezik - elrabolt istenükre tudatuk alatt is emlékezve - istenüketmindmáig Jóistennek, Atyaistennek, Nagy Istennek, Bölcs Istennek, Öregisten-nek.

11. A magyarság, mint az emberiség Aranykorából eredő és az aranykori hagyo -mányokat viselő nép, természeti-történeti eredőiből fakadóan, tudva-tudatlanul,

178

veleszületett emberi alkatában is, mindmáig jobbára az aranykori istenitörvények, igazságok, erkölcsi követelmények szerint él. A magyar nép szavaezért isten szava.

12. A magyarság, mint az aranykori hagyomány letéteményese és hordozója, csakolyképpen őrizhette meg örökségét, ha őshazájához, mely természetadta jogonkerült birtokába, mindvégig töretlenül hű marad, és azt mindennel és min-denkivel szemben megvédi fiai életének árán is. Történelme legutóbbi tízezerévének viharzásai közepette elkerülhetetlen volt, hogy a Kárpátok közébe hódító,ellenséges, téridegen néptömegek törjenek be, s a magyarságnak roppant vérál-dozatokkal újra meg újra vissza kellett ragadnia hazáját a betolakodóktól. Azőshazához, az ősi magyar szülőföldhöz, élettérhez való mindenek fölötti ra-gaszkodás és önfeláldozás világméretekben is páratlan eposza a magyarok utóbbitízezer éves története. A magyar élet, a magyar lélek legmagasztosabb vonása azőshazához való rendíthetetlen ragaszkodás, a haza mérhetetlen szeretete. Ez azegyik legfőbb meghatározó vonása ősi hitvallásának is, amely a vízözönt követőévezredek viharzásai közepette mindinkább történelmi jelleget öltött.

Teljesen világosan kell előttünk álljon: minden vallásnak szükségszerűen a létezéslegfőbb kérdéseire kell irányulnia. Ez a vallás lényege. Ezért fordulnak a végső kérdésekmegválaszolását remélve, a valláshoz az emberek. Nem tartozik ránk itt annakmegítélése, mennyire teljesítik a különféle vallások ezt a szükségszerűséget.

A magyar nemzet története meglehetősen elüt a többi nemzetétől. Tudjuk, avilágtörténelem népek tragédiáinak végtelen sora. Mégis néhány végképp kiirtott,megsemmisített nagy néptől eltekintve, tán egy népnek sem olyan tragikus a sorsa, mintaz ókori szkítasággal azonos magyarságnak, amelyet addig irtottak, míg a világtör -ténelem egyik legnagyobb múltú és lélekszámú népéből kis néppé sorvadt, és szégyen-letes nemzetközi bűncselekmények során még ősi hazáját is feldarabolták.

Érthető hát, ha a magyar ősvallás a történelemmel és a magyar őshazával, a Ter-mészet szellemi erőivel forrott össze. Ez a magyarság legfőbb központi kérdése, emellettminden egyéb eltörpül, így aztán nemzeti vallását is a Természet és a történelemhatározza meg. Erre a legfontosabb kérdésre keres választ nemzeti vallásában is. Ebbenüt el minden egyéb vallástól. És miként a magyar ősvallás nem tárható fel a valóságosmagyar őstörténet megismerése nélkül, ugyanúgy a magyar őstörténet lényege semfogható fel vallási jellegének kibontakoztatása nélkül.

A kutatás és a nemzet számára a magyar őstörténet és ősvallás összefonódása nemremélt nagy szerencse, mert e nélkül, őshitünk történelmi jellege nélkül, történelmialapok nélkül a magyar ősvallás feltárása reménytelen feladatnak bizonyulna (mikéntnémelyek annak is minősítették), s minden ez irányú kísérlet belefulladna a talajtalanspekulációknak abba a mocsa rába, melyben a vallások többsége (és híveik tömege)kilátástalanul vergődik.

Üldözött, s minden hivatalos megnyilatkozásból gondosan kihagyott ősvallásunk saz általa táplált nemzeti meggyőződésünk teremtette meg az alapjait annak a mindenképzeletet meghaladó titáni küzdelemnek, amelyet a magyarság tízezer éven át hazájáértfolytatott. S ennek a küzdelemnek a felmérésében aranykori hitregéink segítségéveltalán még a vízözön korhatároló sötét vízfüggönyén is túlléphetünk.

Még mindig a sajátosságoknál tartva, fel kell hoznunk ősmondaköreink egy rendkívüljelentős vonását. Míg a világ valamennyi mondája jobbára egy adott időhöz, korhoz

179

kötődik, addig az ősi magyar mondakörök, kivált a visszatérési mondák, roppantidőtávolságokat hidalnak át. Csodaszarvas-mondakörünk például bizonyíthatóan közeltízezer éves időközt ível át a vízözöntől a 896. évi álmos-árpádi visszatérésig. S kétségse férhet hozzá, Európában egyedül a magyarságnak vannak ilyen szédítő időtávlatokatátfogó, mágikus őshiedelmekkel összekapcsoló történelmi mondái.

10.) ÉGMONDÁINK PÁRATLAN FÜZÉREI

Magyar égmondák! Ki tud valamit róluk? Bármit is? Soha nem hallott fogalom. Mégaz ötkötetes Magyar Néprajzi Lexikon és A magyar nyelv történeti-etimológiai nagyszótára se tud róla, noha valósággal beterítik az eget történeti és ősvallási mondáink,őstörténetünkbe ágyazódó káprázatos tündérköpennyel, amilyen aligha van bármelyiknemzetnek is a föld kerekén. Ki kell mondanunk: ezekhez akárcsak némileg is közelítőroppant tér- és időtávolság-fogású mondák az emberiség szellemi láthatárából merőbenhiányoznak.

Olyan csodálatos s az égről, a mennyei csillagbirodalomról olyan sokrétű ésösszefüggő képet adó mondavilág ez, mintha nem is emberek, de istenek formáltákvolna, az emberi szellem lehetőségkereteit meghaladó isteni személyiségek, a kozmikuslétezés gigantikus nagyságrendű tér- és időhatárait ölelve a magyar történelembe, évektíz- meg tízezreit az Aranykortól a vízözönig, a vízözöntől Álmos és Árpád hadainakvisszatéréséig, belefoglalva történéseikbe és jelképeikbe jószerivel az egész emberi éskozmikus világot.

És ez a páratlan kincshalmazat ócska kacatként félrevetve hever, szellemi szemét -halmok alá - akár hullahalmok alá - temetve az egész országot elborító nemtelenhadarásban, szellemi szemét- és hazugságáradásban. A közel két évszázaddal korábbanélt Csokonaival elmondhatjuk: „Ó, nem fáj-é a szíve / Minden magyarnak, / Hogy amagyar fiakkal / Gondolni nem akarnak?” (Csokonai 1799/1981, 505.). - s a kikénysze -rített agymosás áldozatai nem akarnak gondolni, tudni se, a magyar történelemszellemkincseiről sem.

A köztudatban ennek a soha fel nem mért mondavilágnak - akár egy romba dőlt is-meretlen palotának - csupán a darabjai élnek. Elámultatáshoz elég, ha akármelyik ele -mét vesszük, akár a Hadak útja, akár a többi mondakört. A Csodaszarvas képébenpéldául a monda a kozmikus létezést, a csillagözönös Világegyetemet eleveníti-testesítimeg. Elképesztően pazar, léleknyűgöző látomás! A Kozmosz megszemélyesítése,megelevenítése egyetlen lény, egyetlen erre alkalmas állat, a Csodaszarvas alakjában,akinek révén maga a megelevenedett Kozmosz hatol képi formában tudatunkba: szarvaiközén hordja a Napot, a Holdat, oldalain a csillagok mérhetetlen birodalmát!

„A napot s a hódat szarva között hozván; A fényös csillagot a homlokán hozta, Két szép arany perecz aj! A két szarvába, Aj! A két ódalán két szép égő gyertya; Menyi szőre-szála, annyi csillag rajta.” (Székely népballadák 1979, 214.)

180

Fenségesebb látomás elképzelhető-e?S a kérdések kérdése: ki alkotta meg, kik alkották meg ezeket az ámulatos

mondafüzéreket, miféle óriásai, héroszai az emberi, nemzeti költészetnek? Hiszen aműköltészet minden alkotása elsápad, elhalványul ezekre tekintvén.

Valós válaszunk csak egy lehet: maga az istenadta nép, az aranykori mágikus létetlelkében hordó nép, ha pedig további igazolás kell, felel a történelem egy népmérhetetlen áldozatvállalásaival őshona megmentéséért és megtartásáért. A Cso-daszarvas-jelkép, ki által maga a kozmikus világ mozdul meg, ezeket az őshaza-vissza-vívókat vezeti vissza csontig sajgón szeretett, szerelmetes honukba. Korántsemegyedülálló monda ez itt. Ősmondák dandárja kíséri. Vegyük számba itt a fontosab-bakat: – Hunor-Magor mondakör – Csodaszarvas-mondakör – Az égből hullott kincsek mondája – Hadak útja mondakör – Emese-Álmos mondakör – A tetejetlen fa mondája – Mennyőrző szüzek mondája és az ég kapui – Fehérló-monda

Ezeken kívül még számos mennymonda, ősrege, éghiedelem.

11.) CSILLAGÜZENETEK A MAGYAR ÉGBOLTON

Ég és föld között régidőkben erőteljes mágikus kapcsolat feszült. Közelebb voltakaz emberek az éghez, életük része volt, mindennap feltekintettek rá, nem zárták el tőlükmesterséges tetőzetek. Fürkésző szemek figyelték az eget ősidők óta, titkainak megfej -tésére törekedve. A mágusok, a korai csillagtudomány papjainak az ősvallás alapjaihozfűződő ismeretei azonban jobbára eltűntek látókörünkből az inkvizíció Géza nagykirályóta máig tartó évszázadai alatt.

Régi magyarjaink csillagnevekkel borították be a mennyei világot, amelyet bizonyosmértékig a földi világ tükörképének is tekintettek. Oda helyezték az életen túli élet szín-terét, a másvilágot, árnyékvilágot vagy túlvilágot. Az égre azonban nem juthatott felmindenki, csak a nemes, ér demes lélek, mikor elvált a testtől. Mikor az „utolsó lehelet-tel” a halandó „kiadta páráját” - mert a régiek egynek vették a lelket a lehelettel, alélegzéssel (ebből ered lélek szavunk is) -, a lélek egy ideig élete színterei fölött lebegett,majd vagy elenyészett nyomtalanul, vagy meglehetősen bonyolult úton-módon, feljutotta mennyei régiókba.

Ha az érdemes kutatóink - Toroczkai-Wigand Ede (1915), Lugossy József(1855/2000) és mások - által begyűjtött csillagneveket kellően csoportosítjuk, mélybepillantást nyerhetünk abba, hogy őshitünk milyen ágazatai, tartományai fedik a ma -gyar mennyet. 1. HonvédelemHadak útja, Nimród csillaga, Magyarok csillaga, Pajzstartó csillag, Bajnokcsillag, Lehelkürtje, Hármas-halom csillag, Hadvezetőcsillag, Hadhajtó csillag, Hadakozó csillag,Három hadnagy csillag, Székelyek csillaga.

181

2. Ősvallásunkkal kapcsolatos fogalmakTündérek csillaga, Tündérek palotája, Tündérfő csillag, Tündérek tánca csillag, Arany -csillag, Aranypálca csillag, Arannyal versengő csillag, Bába motollája csillag, Boldog -asszony motollája, Istenkalácsa, Isten palástja csillag, Nagytátos csillag, Nászvesztőcsillag, Szerelemcsillag, Szépasszonycsillag, Kisasszony öröme csillag, Kincslátó csillag,Napválasztó csillag, Nagyasszonytárszekere, Nagyboldogasszony csillaga, Mennyországkapuja csillag, Mennyország ablaka csillag, Mennyország határa csillag, Óriás gázlójacsillag, Óriásverem csillag, Szélvészcsillag, Isten barázdája csillag, Világossághozó csil-lag, Pünkösdcsillag, Úristen vetése csillag, Sárkány gázlója csillag. 3. Paraszti világBéres szekér csillag, Kisbéres csillag, Rétszagoló csillag, Rózsaőrző csillag, Szilkehordócsillag, Tavaszhozó csillag, Határjáró csillag, Bojtárkettőse csillag, Csőszcsillag, Ebéd-hordócsillag, Nyájőrző csillag, Ostoros csillag, Ökörhajtó csillag, Ökörkereső csillag,Ökörpásztor csillag, Ökrészcsillag, Pásztorcsillag, Pásztorbotcsillag, Pásztor-serkentőcsillag, Rónakirály csillag, Rónaőrző csillag, Rónapallér csillag, Sallócsillag, Szarvaslegeltető csillag, Szekeres csillag, Szekérhuggy csillag, Szérűcsillag, Tévelygő juhász csil-lag, Árpaérlelő csillag, Bírák gyűlése csillag, Ekehajtó csillag, Cséphadaró csillag, Fol-nagy (Falunagy) csillag, Harmatlegelő csillag, Járomszegcsillag, Kaszáscsillag,Jászöröme csillag, Kaszás emelője csillag, Kaszásfarka csillag, Kaszásgázlója csillag,Kaszásgyöngye csillag, Kaszástelke csillag, Kaszás zsombékja csillag, Puszták lobbanásacsillag, Szántócsillag, Szántóvas csillag, Szőlőérlelő csillag.

A magyarság ősvallásának tündöklőbb tükrét, Kárpát-medencei őshonosságának,magyar ősparasztságának titkosabban rejlett bizonyitékait elképzelni is bajosan leheta csillagos égbolt e magyar névtanújeleinél. Bátorsággal vallhatjuk hát őshonosságun -kat. Parasztságunk ősvoltának ténye fel van írva a mennybolt csillagaiba.

12.) A HADAK ÚTJA MONDA REJTELMEI

A magyar őstörténetnek az ősvallással való összefonódására a legszemléletesebbpéldáját égmondáink, s ezek közül is tán leginkább a Hadak Útja és a Csodaszarvas-mondakör nyújtja. Őshitünk az ég roppant csillagtartományaira, a Galaxisra, Ga -laxisunknak az égbolton áthúzódó ágaira veti őstörténetünk írásos formábanmegsemmisített történéseinek tényét.

Őshiedelmeink szerint holt hősök lépteinek csillagporából támadt az Égi út, slátványos léte szüntelen vonulásaikat jelzi. Szédületes mennyei látomásos elképzelés:hazájukért holt szkíta-magyar hősök szekereinek és lovainak égi száguldásai nyománszületett az égen végighúzódó nagy fehér út, azaz maga a gigászi csillagrendszer, aGalaxis, amely maga is egybefonódik holt eleink másvilági létével, haj dani haditetteivel.Maga e csillagszerkezet se más, mint halott hőseink felporzó lábnyoma.

182

13.) MIÉRT MENNY A MENNY?

Égmondáink vázlatos áttekintése előtt beleütközünk a kérdésbe, miért van kettősneve a magyar égboltozatnak, miért nevezzük égnek is mennynek is?

Maga az ég mintha nem szorulna magyarázatra, annyira világos a szó jelentése, mivelegybeesik ég, égni igénkkel. Világos dolog, hogy az égéssel függ össze. Maradtak is ránkrégi Tűzég stb. elnevezések. Nem kell nagy elmeél annak a kiderítéséhez, hogy mivelfügg össze ez az elnevezés. Nyilvánvalóan a Nappal. Ebből pedig, a Nap tüzének az egészégboltra alkalmazásából, könnyű ráeszmélnünk, hogy az égre alkalmazott ég megjelölésmég az ősvallás korából eredhet, és a napistenhittel függ össze. De honnan eredhet, ésvalójában mi lehet a jelentése az ég másik nevének, a mennynek?

Régi eleink a maguk ésszerű gondolkodásával arra törekedtek, hogy a világ jelen-ségeit jelképekben fejezzék ki. A jelképnek csak akkor volt értelme, ha kifejezte az adottjelenség lényegét, igazi mivoltát, s ekként mintegy megvilágította elnevezését, olyany -nyira, hogy jobbára elegendő volt magát a jelképet kimondani, hogy mindenki értse, smélyebben értse a felmerült jelenséget, mintha csak nevét ejtették volna ki. A régiektudták, nagy felelősséggel jár a szó, a tárgyak, jelenségek megnevezése: felelősséget visel,aki kimondja s az is, aki hallja az igét. Jelképek, ősképzetek sűrű s számunkra már titkos-nak tetsző rendszere alakult ki az évezredek folyamán, amelyet jószerint megközelítenise tudunk.

A régiek felfogása - megfigyelése - szerint minden földi élet az ég száguldó titokzatoslényétől, a Naptól ered. A Napot tartották minden jó eredőjének és a termékenység kút-fejének, földi jelképét pedig a hím nemzőerő megtestesülésében, a Naphoz hasonlószáguldásra képes fehér ménlóban, az ősi termékenységkultuszok megszemélyesítőjébentalálták meg. A fehér ló a régi magyarok jelképtárában egyértelműen a földi világot meg -termékenyítő Napot képviselte. Általa lett az ég, a menny, vagyis a mén hona, az égimén országa, csekély névalak változással: menny, vagyis vallási vetületében menny-ország.

A mén, a mén, a mén! - a termékenység jelképe! - S tudjuk, hajdanta, régidőbenvilágszerte el voltak terjedve az élet továbbadásának szentségét hirdető, életközpontútermékenységvallások. A ménről nyerte az ég gyönyörű menny nevét. A menny tehátősi elképzelések szerint A termékenység hona, a mén országa, vagyis mennyország.

Ősvallásunknak egy szerény szilánkja ez a szó, mégis mélyre világít. Az égi ménnek,a mennynek ez az országa ugyanis, miként az elmondottakból kivehető, merőben másvolt, mint ama mennyország, amelyet az ősnyomok torzított átvételével a judeo-krisz-tianizmus alakított ki. Ki ne látná, aki tekintetét erre veti, hogy ősi mennyország, a ménországa igaz és természethű volt, mindenben a valóságot tükröző, miszticizmus nélküliés a valóságnak megfelelő: a Nap révén az élet fenntartója, az áldott Nap áldott országa,a mennyei termékenység hona. Ebből bontakoztatták ki a felhők fölött tanyázóangyalkás mennyország misztikus képzetét.

183

14.) MIÉRT TEJÚT A TEJÚT?

Tejútnak nevezik. A tej ráfröccsent az égre.Miként esett meg ez? Borzasztó egyszerűen. Valaki felnézett az égre, látta az eget

átszelő tejfehér sávokat és hallatlan elmeéllel a tej ötlött eszébe, valami olyasféle, hogyfelhabzón, mint holmi tűzre tett lábasból, kifutott és szétfolyt odafönt a tej. Gyermek -versre alkalmas gondolat:

„Fekete kancsóból kiömlött a tej. Fényesen folydogál sosem folyik el.”

A világ különböző népei mintha nem tanúsítottak volna túlságos képzelőerőt aGalaxis-ágak elnevezésében. A választék ugyanis meglehetősen szegényes. Az ókoriakközül még a görögök a legszellemesebbek. Úgy vélték, az égről lebukott Phaeton útjánaknyoma. De náluk is előjön a tej: Héra istennő szétfröccsenő tejének is mondták. Vizs-gálódásunk talán némileg fényt vethet régebbi népek csillagászati kultúrájának fokárais.

Lássuk a négy nagy nyugati nép által alkalmazott elnevezéseket. Angolok: Milky Way- azaz: Tejút. Franciák: voie lactée - azaz: Tejút. Németek: Milchstrasse - azaz: Tejút.Olaszok: via lactea, via di lacte - azaz: Tejút.

Mind csak Tejút, Tejút, és semmi egyéb. Márpedig világos, hogy csillagútra borítottképzeletbeli tej sem fel nem gazdagítja látásunkat, sem a Galaxis lényegénekmegvilágításához nem segít hozzá bennünket, azt inkább eltakarja, határtalan kozmikusmélységeit, erőtényezőit is elfedi: tejtócsa, tejpatak, tejfolyás csupán.

15.) MAGYAR ELKÉPZELÉSEK

E túlságos képzeletgazdagságú képorgiának aligha nevezhető felsorolás után lássuka kitaszított szegény rokon, az őstörténetétől megfosztott, csekély műveltségűnek beál-lított magyarság egykori csillagkultúrájának idevágó megnyilvánulásait. Mihelyt ebbeaz irányba tévedünk, képek káprázatos orkánjába keveredünk, másutt soha nem hallottképek, jelképek, ősvallással kapcsolatos ősképzetek, őshiedelmek színképörvényei közé.

Kezdjük azzal, hogy Galaxisunk égen látható ágainak a magyarban jószerint át-tekinthetetlen gazdagságúak az elnevezései. Olyan ősképzetek pazar halmazata ez, a -melynek minden eleme hajdani magas szintre fejlődött ismeretlen csillagászati kultúrárautal, s a leghatározottabb kapcsolatban áll a magyar őstörténettel és a kiirtott magyarősvallással. Őskori, őseredeti képzetek, kozmikus mondák törmelékei sorakoznak itt,amelyek a maguk módján egyedülállóak és hasonlíthatatlanok, s a világ köztudataszámára jobbára ismeretlenek.

Íme egy csokor Galaxisunk ősvallási színképeiből:Világ-gyűrű, Csillagszekér, A Nap ragyogó köre, Istenútja, Lelkek útja, Éjszakaiszivárvány, Tündérek útja, Tündérek járása, Tündérek fordulója, Tündérfátyol, Égútja,Égi országút, Fejér köz, Fehér út, Égi árok, Csillagösvény, Istenbarázdája, Éjjeli kegyelet,

184

Kerekudvar, Hadak útja, Seregek útja, Csaba útja, Szépasszony vászna, Hajnalhasadék,Ég sárkánya (Toroczkai-Wigand 1915/1998, 34-37.; Bödők 1986, 35-40.; Lugossy1885/2000, 76, 81, 115, 116.)

16.) FÉNYEK A HADAK ÚTJÁN

Galaxisunk ágainak legközismertebb magyar neve a Hadak Útja. Ezt a fogalmat min-den egyes magyar, még a gyermekek is ismerik, s ez elég meglepő, ha tudjuk, hogyégképzeteink, kiváltképp a Hadak Útja nemcsak őstörténetünknek, de ősvallásunknakis valóságos csomópontja. Fennmaradását természetesen nem a hagyományirtókméltányosságának köszönheti, hanem annak, hogy gyökereit a nemzettudat mélyébebocsátva, egyszerűen kiirthatatlannak bizonyult. A fejszék, döfölő dárdák, vaskók fölöttecsattogtak, s kegyetlenül megcsonkították, de magához a központi képzethez nem ha-tolhattak le, és így a nemzet közkincse maradt, jelentése áttevődött a háborús meg-próbáltatásokra is, miként erről a kuruc-kori vers is tanúskodik:

„Megjártam a hadak útját, Nem tartottam lovam száját! Nem tartottam lovam száját, Most siratom magam baját.” (Makay 18. sz./1993, 34.)

A Lugossy József, érdemes kutatónk feljegyezte székely ősmonda szerint a „A Széke-lyek Járó csillagának” nevezett Csaba, mikor értesül a székely nép megtámadtatásáról„lobogva viszi a hírt a földről az égi csarnokokba.”

„Már itt lent az utolsó csata készül: maroknyi nép az ellenség árjával szemközt, midőnegyszerre paripák dobogása és fegyverek moraja hallatszik s fényes hadak némán vonul-nak éjente az égen fölfelé, a dicső hadtársak, kik háromszor jövének segítségre, mostnegyedízben, mint hallgatag szellemek hosszú sorban nyomulnak a csillagos égenkeresztül feleik segedelmére s leszállnak ott, hol a kék boltozat ama havasokkal ölelkezik.Nincs halandó erő, amely megállhatna a halhatatlanok előtt: rémülés szállja meg atenger ellenséget s futnak mindenfelé, többé hátra sem tekintendők. Azóta áll a székelyháborítatlanul s nemsoká véget ér hű őrködése (...). A fényes hadak ösvénye pedig,melyet jöttökben és visszatértökben taposának, eltörölhetetlen marad az ég boltozatán:az ő lábaik és lovaik patkóinak nyomdoka az, mit derűlt éjfeleken mint tejfehér szalagotlátsz tündökleni a magasban, s melynek neve azon órától fogva hadakuta a székelyeknél,melyre tekintve megemlékeznek ők Csabáról s hős apjáról Eteléről.” (Lugossy1885/2000, 37-38.).

Megragadó ez a mondaváltozat, s kiváltja a sokat szenvedett székely-magyar népiránti együttérzést. Hiba volna azonban elhallgatnunk, hogy a székelység a maga ősi mi-voltában megtörhetetlen s a magyarságnak egyik legéletrevalóbb ága, amely a legmosto-hább történelmi viszonyok között is fenn tudta tartani magát ősi szülőföldjén.Európának és a magyarságnak egyik legősibb, legnemesebb néprésze ez, s ha él a világonnép, amely az emberiség világörökségének s önmagában is e világörökség részénekmondható, úgy bizonyára a székelység, az erdélyi magyarság az, melynek lélekszáma

185

még napjainkban is nem kevesebb, mint közel hárommillióra tehető.Köztudatunkban, sajnos, a Hadak Útjáról már jóformán csupán annyi maradt, annyi

él, hogy veszélyeztetettség esetén a Hadak Útján jön az égi segítség, s innen térnek visszaAtilla nagykirály fiának, Csabának vitézei, hogy segítséget nyújtsanak bajbajutottnemzetüknek. Ez az ősi néphiedelem őstörténeti gyökerű, a hazai magyar népnek arraa sok évezredes történelmi tapasztalatára épül, hogy mikor külső betolakodók révén ahaza bajba kerül, mindenkor támad segítség, s akárha a természetfölötti isteni erőkközbeavatkozására történne, mindig jön külső segítség. Mélytudatunk, amely a tör -ténések rejtett összefüggéseit, háttérokait keresi, hajlamos rá, hogy már egyetlen sze -rencsés fejlemény, egyetlen menekülés esetén is az égi hatalmak jótevő beavatkozásáragondoljon. A hazai magyarság pedig az utóbbi tízezer év során számtalanszor jutottbajba, végveszélybe, mégis mindenkor megmenekedett a - természetfölötti erők általmozgatott - kívül tartózkodó s a bajbajutott haza segítségére siető, honvisszavívó had-seregek révén. Mi sem természetesebb hát, hogy e lélekemelő események hatásáramondát szült a nép a hazát felszabadító régi hősökről, akik a nagy égi országúton térnekvissza a természetfölötti erők akaratából. Hozzájárultak ehhez természetesen a meny -nyéggel, túlvilággal kapcsolatos ősvallási hiedelmek, melyek, mint látni fogjuk, hatalmasrendszerré álltak össze.

Mikor keletkezhetett ez az ősmonda?A magyar honvisszavételek, miként azt a Tárih-i Üngürüszből tudjuk, közvetlenül a

vízözönt követően kezdődtek. Nimród fia, Hunor, a magyar honvisszavételek elsőtörténelmi hőse. A következő évezredekben újabb honvisszavívások sora zajlott le.Miként lehetséges, hogy a Hadak Útja monda erős szálakkal, s a kizárólagosságigényével Csabához, Atilla fiához kötődik, annyira, hogy némelyek egyszerűsítve, Csabamondának nevezik. Lehetséges-e, hogy ilyen későn, az V. században, Atilla birodalmá-nak megsemmisítését követően alakult ki ez a monda? Lehetséges-e, hogy a korábbihonvisszavívások sora valamilyen rejtélyes, ismeretlen okból kirekesztődött, illetve nemvolt alkalmas rá, hogy a monda képzetét a népi tudatból kirobbantsa? Ez ellentmondanaa tömeglélektan törvényeinek. De van itt még valami. Ez a monda nem lehet későiképződmény. Kizárja ezt ősidőkbe visszanyúló hiedelemrendszere, számos, zömébenmáig sem feltárt ősvallási vonatkozása, ősvallási háttere. Minden jel egyöntetűen arramutat, hogy a Hadak Útja monda évezredekkel időszámításunk előtt alakult ki.

Hogy kapcsolódott mégis Csabához?Csaba, akit két testvérével, a két másik Atilla-fiúval, valamennyi magyar hőssel

egyetemben rágalmakkal árasztottak el, régmúltunk egyik legpéldaadóbb hőse volt,méltó fia apjának. Akárcsak két testvére, és az egész nemzet, ő sem nyugodott bele asötét világerők által szétvert Hun Birodalom vesztébe, feldarabolásába. Minden lehetőt,elképzelhetőt megtett a haza helyreállítására, s utolsó lehelete, utolsó szava is a hazafelszabadítása volt, ezt a szent kötelességet hagyta végrendeletében minden magyarra.Mikor a vesztett crumhelti csata után, fegyveres segítség reményében Görögországbatávozott, székely véreinek esküvel fogadta, amíg él, ezért él, s mihelyt lehetségessé válik,szabadító hadaival visszatér. Így Csaba sorsában mintegy megtestesítette a magyar sor-sot, és így a magyar sorsot jelképi tömörségbe foglaló, már kialakult ősmondafőszereplője új nevet kaphatott. Mondják, az új Nap eltakarja fényével a régit.

További megnyerő vonása ennek az ősmondának, hogy nem holmi háborús szemlélettükröződik benne, hanem egyedül és kizárólag a hazaszeretet, a hazához való, síron is

186

túlható ragaszkodás. Nem támad senkit, csak véd. Valójában a szeretett haza, az édesszülőföld, az ős haza védelmének, megsegítésének eposza ez, az égrekelt hazaszeretetmondája.

Ami még nem világos: miként, miféle módon kerültek a hősök lelkei a Hadak útjára,és onnan miként jutottak vissza földre? Ezt a későbbiek során kell kifejtenünk. Bi-zonyosra vehető, hogy a haza területén kívül, Európa keleti területein, a Nagy Szarmatapusztaságon, a hajdani őskori Nagyhaza területén tartózkodó magyar egységek vitézeinyárestéken a szabad ég alatt heverve s a nagy égi út halványan fehérlő csillagvonulataitfigyelve arról ábrándoztak, hogy miként a nagy égi út is a kárpáti haza felé halad, egyszermajd ők is útra kelnek az őshaza felé és visszatérnek a réglátott tájakra, szeretett övéikközé. Mert a keletről nyugat felé húzódó égi út az őshaza felé mutatott.

17.) ŐSVALLÁSUNK MÉLYREZÁRT TITKAI

A Hadak Útjának a mennyégre vonatkozó őshiedelmei mindenre kiterjedő szervesrendszert alkotnak. Képtelenségnek tetszett volna a régiek szemében, ha valaki azt ál-lítja, hogy az ég - üres, nem tartozik a földhöz és valójában nincs is, egyszerűen nemlétezik, érzékcsalódás csupán. Eleink éppolyan valóságosnak vették az égi, mint a földivilágot. A lét e két tartományát mágikus erők kötötték össze. Kétségtelen volt, hogy aFöld az Ég hatalma alatt áll, hiszen az égből áramlott a jó s részint a rossz is a földre: afény, a világosság, a meleg, a tűz, az eső, de innen szakad a világra a dermesztő fagy, asötétség, a pusztító tűz, a förgeteg és a szélvihar: a földi halandók sorsa az égiektől függ.

Az elszakíthatatlan kötelék által egymáshoz kapcsolódó két világtartomány lakói köztaz érint kezés egyfelől az églakókkal való mindennapi érintkezést fenntartó madarakrévén történik, másfelől az Ég Kapuin keresztül. Maga az égen végighúzódó, s az égbolthajlatát követő nagy országút is az Ég Kapuinak a meglétét jelezte. Nyilvánvaló volt,hogy az Ég Kapuinak ott kell lennie, ahol az égi országút lehajlik a földre, és érintkezika földdel (azaz a látóhatár peremén). Innen vezetnek át az utak a földi világtól az égivilágba, a való világból a „másvilágba”, túlvilágba vagy árnyékvilágba, és természetesenfordítva is, hiszen a közlekedésnek szükségsze rűen kétirányúnak kell lennie.

Az Ég Kapuin való átkelés zavartalanságát, ellenőrzését külön mennyei őrzők biz-tosítják (ennek milyenségére a későbbiek során térünk ki), mivel a menny országábanem mehet fel tetszése szerint bármikor akárki, nem is említve, hogy üres életű em-berek, élősdiek, kártevők, gazfiak egyáltalán nem juthatnak fel a mennybe, nincs ottsemmi keresnivalójuk, s lelkük, ha van lelkük, holtuk után úgy foszlik szét, úgy oszlikel, akár a füst, a pára. De maguk a mennybejutottak sem járhatnak oda-vissza sze -szélyük, kényük szerint, mivel így emitt is, amott is zavarokat okozhatnának. Szigorú, segyszerű rend szabja meg, mit lehet, s mit nem lehet.

A földre való visszatérés nagy kiváltságában csupán a nagy szellemek, a hivatásukértélő, s hazájuk védelmében elesett hősök részesülhetnek. De még ők is csupán akkor, haa magyar hazát, népet támadás éri, ha ellenség tör az országra s fegyverrel, vagy alat-tomban megszállja ősi szent felségterületeit, jármába vetve igazság- és békeszeretőnépét. Ekkor megmozdulnak az égi erők, fölserkennek a menny csillagmezőin tanyázóbüszke hősök, a menny útjai porzani kezdenek, s a bajnokok egybeseregelve, harcra ri-adva visszatérnek - akárcsak tízezer év honszabadító hadai. (Vagy azok visszfényeként?)

187

Ősvallási vagy őstörténeti néphiedelmek mindezek? Vagy éppen valóságos történetitények vallási áttételei? Ki tudná eldönteni? Nem is kell, nem is lehet eldönteni. Éppenannyira ősvallás ez, mint őstörténelem. A kettő együtt, szétválaszthatatlanul egybe-mosódva, egybefonódva. Így válik kétszeresen hitelessé. Egyik a másikat tükrözi, iga-zolja.

18.) ISTENJÁRÁS A RÉGI REGÖS NAGY REGEÚTON

Kapuk az Ég alján, Utak az Égből a földre, utak a földről az égbe. Őshit és regeszó.Közlekedés az Ég és Föld között. Regöseink elűzettek. Egy szálig kiirtattak. Énekesren-deink, regösénekeink egy-kettő híján eltöröltettek. Regöseink, akik magának az Atyais-tennek követei voltak, vadlövő vaddá váltak. Ki tárja fel, s mikor, mit veszítettünk? Errőlszól regösének-feljajdulásunk:

„Ne siess, ne siess, uram, Szent István király, Az én halálomra. Én sem vagyok vadlövő vadad, Hanem én is vagyok az Atyaistentől Hozzád követ, Haj regülrejtem, haj regülrejtem!”

Micsoda tanúbizonság az Isten követeinek István korabeli üldözésére! De gondoljukcsak meg: Atyaisten követe hogy lehet egy regös? Nyilván csak úgy, ha nem holmi közön-séges, egyszerű énekmondó, hanem olyasvalaki, aki révüléses „látásai” révén kapcso-latban áll a természetfölötti mágikus erőkkel, az égi hatalmakkal, más szóval, azAtyaistennel. Vagyis előidőnk regöse - mágus, varázsló, pap és énekmondó egy személy-ben, az ősvallás képviselője, hiszen csak ily módon lehet az Atyaisten követe. S az ősimagyar Isten papja vált vadlövő vaddá - törvényen kívül helyezett életté, akire bün-tetlenül bárki kést foghat.

Hazánk egykori keleti szent övezetéből, Moldvából, ráolvasó ének formájában fönn-maradt, s mindmáig amolyan bűvölő-bájoló ráolvasó szövegként kezelt, régiveretűregösének új s ismeretlen vetületeit tárja fel a Hadak Útja mondának. Meg kell itt je-gyeznünk, hogy regösénekeink területe hasonlíthatatlanul szélesebb, semmint gondol-nánk, s magában foglalja gyermekmondókáink, lakodalmas énekeink, szerelminépköltészetünk számtalan alkotását. Moldvai csángók regösénekének tájain szembe-találhatjuk magunkat az Atyaistennel, azzal az Atyaistennel, aki követeivé tette aregösöket. Ha eddig nem találkoztunk volna vele, és személyesen nem ismernénk, akkoris azon nyomban ráismernénk, ősvallási - történeti - nyelvi hagyományaink alapján. Őa mi hasonlíthatatlan Jóistenünk, Öregistenünk, jótevő Nagyistenünk: nem téveszt -hetjük össze senkivel, embersége árulkodik, ő az, csalhatatlanul.

Kitetszik ebből a sajátos formában fennmaradt ősvallási mondából az is, hogy aHadak Útja nem kizárólagosan a csaták hőseié, bátorsággal közlekednek rajta másokis, így maga az Öregisten is. Békésen, gyalogosan baktat rajta, s noha útjának pontoscélja megjelöletlen, kétség se fér hozzá, hogy éppen hazánk felé tart valamiért, itt vanelintéznivaló ügyes-bajos dolga, s hol jönne máshol a mennyből a földre, mint a Régi,

188

Égi, Regös Nagy Országúton? Nagy összekötő kapocs ez az út, amolyan főútvonal Ég ésFöld között, mennyei csillaghíd a két tartomány között. Kövessük kissé járását.

Első rész: Idézőjellegű fájdalmas felkiáltás:

„’Ram, mindenható Isten!Áldott Urunk Isten!”

Második rész: Öregisten és a betegségokozó démonok találkozása.

„Múlék regös nagy út,Rajta megyen vala áldott Urunk Úristen.

Előtalála hetvenhétféle veres csúzt.

Mondá áldott Urunk Úristen:Hová indultatok ez regös régi nagy úton?

Megszólala Hetvenhétféle veres csúz:Ha minket azon kérdessz, Urunk Úristen,

Hova megyünk, úgymond?Mink is elmegyünk, úgymond,

Ez fekete föld színére,Áldott ez testbe,

Teremtett lélekbe:

Szálas húsát szaggatjuk, Piros vérét megisszuk,Száz tetemét tördeljük,

Száz ízit, száz fordikáját.

Hogy ezt hallá áldott Urunk Úristen:

Tik se mehessetek, úgymond,Ez fekete föld színéreEz én áldottam testbe.

Tük is siessetek az tenger szigetibe,Kegyetlen óriásoknak szálas húsát szaggassátok,

Piros vérét megigyátok!

Azt meghallák, elsietének:Menének tenger szigetiben…”

Áldott Urunk Úristen teljesítette hivatását, elűzte a bajokozókat népe felől. Példásembersége az egész történetből kiütközik. Még a betegségokozó démonokkal is barát-ságos hangon beszél, nem förmed rájuk, nem kiált, nem parancsol és főleg - nemfenyeget, ez fölösleges is volna, és nem is illene hozzá. Ha jobban megnézzük őt,járásában, magatartásában éppenséggel olyan, akár egy bölcs, derék magyar parasztem-

189

ber, aki nem rikácsol, nem hadonászik még baj esetén sem, s az igazságot úgyérvényesíti, hogy kimondja az igazságot.

19.) ELTÖRÖLT ÉNEKESRENDJEINK. BŰN A MAGYAR ÉNEKEK HALLGATÁSA

Hova tűntek énekes rendjeink? Mi volt a bűnük? Mit követtek el? Miért töröltettekel úgy, hogy legtöbbjének híre-pora, még neve sem maradt ránk? Hova lettek a regösök?Hova a kobzosok? Hova a lélek, az emberi lélek lelkezett kürtösei, a LÉL-ek, LEEL-ek,Lehelek rendje? Hova a hadi tárogatósok és más ősi fúvós hangszerek megszólaltatói?Hova dobverők hadi acélfala?

Sátáni erők szabadultak rá a magyar nép istenvetéseire, s kipusztították mind,csaknem nyomtalanul. Adynak van egy különös verse: „Bajvívás volt itt: az ifju Minden/ Keresztül döfte Titok-dárdával / Az én szivemben a Halál szivét, / Ám él a szivem ésél az Isten.” (Ady 1910/2004, 265.). Valahogy mi is így jártunk. Ősvallásunkat eltörölték,és íme - Él az Isten! Az ősi lélek, ha nyomokban is, de fennmaradt, s fekete századoktört híd-ívein át visszatér. Szkíta-magyar eleink énekes hagyománya jeltelen ősidőkhomályába vezet, tán az Aranykorig, a napistenhitig. Már Anakreon is (i.e. 572? - 487?)beszövi ezt dalába:

„Ne űzzük többé így, zajjal, lármával Boritalnál a szkíta vigadást.”

Tán épp egy efféle vigadás után költötte ezt. Mert a szokás a helléneknél is meggyö -kerezett, miként ezt a Bacchus-féle termékenységi ünnepélyek, a bacchanáliák istanúsítják. De - hazai, közel-keleti, ős-mezopotámiai hagyományokkal együtt - azt isjelzi, hogy az effajta vigadozásoknak - életünnepléseknek - hajdanta valamikor vallásosjellege volt. Erre utal az, hogy a magyar ember, italozás kezdéskor, áldomáskor még mais kilöttyint egy kortyra valót poharából a szomjazó szellemeknek. Az istenek tiszteletérekezdett poharazgatásból egyfelől kinőtt az egyházi ének, a kórus, másfelől a regösének,a vitézi hősének és a népdal.

Priszkosz rétor, Atilla kortársa, a bizánci historikus (és titkos diplomata), megkapószavakkal írja le, miként adták elő a dalnokok Atilla udvarában a hősi énekeket, ésénekük milyen hatást tett a jelenlevő magyar bajnokokra. Valamennyien, akik ott voltak,a hősénekek hatása alá kerültek: élemedett férfiak arcán csurgott a könny.

Montesquieu A rómaiak nagysága és hanyatlásá-ban a következőket fűzi ehhez:„Egyébként az ilyenfajta vitézség magától értetődő egy olyan nemzet vezérénél, ahol agyermekek rajongva hallgatták apáik hőstetteinek az elbeszélését, és ahol az apák azértkönnyeztek, mert nem tudták utánozni gyermekeiket.” (Montesquieu 1734/1975, 185.).

„A firól fira hagyásnak népszerű és biztos módja nálok az énekelt költészetben állt -teszi hozzá Amadé Thierry, a magyarság egyik nagy francia barátja. - úgy látszik, hogya költészet közintézmény volt a húnoktól eredt nemzeteknél. Attila életében láthatni,hogy a fiatal lányok, kik üdvözlésre a királyi lak kapuihoz vonúltak, hosszú sorban, fehérfátylak alatt énekeltek dicsőítésére szerkesztett hymnusokat, s hogy azon lakomán is,mellyben Priscus jelen volt, a dalnokok énekei, kik a hősök tetteit magasztalák, annyiralelkesítették a vendégeket, hogy minden szemből könnyek peregtek.

190

Ezen énekek firól fira szállva képezték az ország évkönyveit. (...) Az egész világ költővolt az ős magyaroknál, az egész világ énekelte saját vagy a mások verseit, kisérve a lantbizonyos nemével, mellyet a középkorban koboznak neveztek. Nem csak a másoktetteiről költöttek és énekeltek pedig, hanem gyakran énekelték önmagokat, énekeltékőseiket, s minden családnak megvoltak költői, évkönyvei.

Ime Magyarország történetéből egy vonás, melly e tekintetben semmi kétséget nemenged (…)” (Thierry 1864/2003, 106-107.). „Igy költők, énekesek, és énekek az egyházátkának tárgyaivá lőnek. Több zsinat mennydörgött kiátkozással fenyegetőzve mind -azok ellen, kik ez énekeket ismétlendik vagy hallgatandják” (Thierry 1864/2003, 109.).A lelket próbálták elölni, a nemzet ősvallását, emlékezetét, önmagáról vallott igaz ősitudását, a lelket, mindenekelőtt a lelket, a lelket, mely énekben, szóban szólal. Lélekirtásnagyban!

Gyökerestül kiirtották a Lehelek rendjét. Mindannyian tudunk Lehel vezérről, aki amonda szerint kürtjével agyoncsapta ellenségét, szolgájául küldve őt a másvilágra. Lél,Leel vagy Lehel vezér a hadi kürtösök rendjének feje volt. A hadi kürtösök a lelket szólal-tatták meg a csata viharzása közepette, a harci küzdelem szellemét, a Had Istenéneklelkét. A lehelek rendje a lelkek rendje volt. A Lehel kürtje monda titkos lényege, hogya lélek, a magyar lélek sújtja agyon az ellenséges vezért: a lélek győzi le az erőfölénybenlevő ellenséget.

A magyarok ütközetei a lelkek megnyilatkozásával, a lél-ek, lehelek felvonulásával ésharci indulókra zendülésével indultak. A Lél-ek hadikürtösei nem holmi eleve rögzítetténekszámot adtak elő, magát az élethalál-küzdelembe torlódó emberi lelket szólaltattákmeg a hadikürtökön, mintegy kiszabadítva azt önnön első világukból és az állatitestrészből készült kürt anyagából, azt a borzalmat és borzongató félelmetesnagyszerűséget, amit a halállal való szembekerülés vállalása s a halállal való találkozásrobbant ki az emberi lélekből, az élet fölé torlódó mulandóság fenségét és irtózatát. Ezreccsent ki, borzadályos töréshangként ez tört elő a hadikürtök karából olyképpen,mintha maguk a hangok is széttépődnének, mintha tarjagos rongyokká tépődve szakad-nának ki a hadi kürtökből, már-már szinte embertelenül emberfölötti régióit zuhasztvará az élet és halál mezsgyéiről a fegyveresen torlódó sokaságra.

Lélek riad kitépődve a szaruból, az állati szarvból készült, s a feszülő emberi és állatianyag lelkét egyaránt hangokba csikorító hadikürtök csapataiból. Mert itt már nincsmás lehetőség, csak szembefeszülni, szembefordulni a halállal és megvívni vele.Széttépődik minden, az ember, az élet, az isten. És mégis az Isten szól, a Hadisten, akönyörtelen valóságok istene. És recsegve, szilaj, ujjongásos halálra szántsággal riog ahadikürtök égharsantató hangfala.

„Harmadnapon kürtödbe fúsz Torda fia, hős Bendegúz! Zászlóidat a keleti Szellő vígan lebegteti, Hogy a turul repdes belé - Nyugot felé, nyugot felé!” (Arany 1853/2005, 1165.)

191

Széttépett lelkek foszlanak rongycafattá a tajtékzó kavargásban, s a lélek kürtjénekzengése mindent áthat, és mindent belep. Lél-ek fenntartók, lélekkel lelket riasztóktűzlelkű énekrendje, őshitünk zenei hadcsapata, lélek-szólaltatók viharzó harckara,olyan hangrend, amit nem lépett túl még semmilyen hang soha, mert lélek szólt a lélihadikürtön, s a lélek örökélő s nem múlhat el sosem.

„Priscustól Galeottóig, Etelétől Mátyás királyig hány krónikás emlegeti az ének-mondókat - írja Arany -, kik az ősök, a hősök tetteit dalban örökíték. Ily énekes egyik-másik fejedelmünk udvarában nem elszigetelt jelenség volt, nem csellengő tünemény,melyet a véletlen dobott felszínre: költők egész raja, osztálya létezett, mely az ének -szerzést szakmányul űzte.” (Arany 1975, 218.).

„Az ős magyarok (…) szinte eleven képzelődésű, s így képzelemdús és a’ költészetrehajlandó nemzet voltak. Hiteles történeti adatokból tudjuk, hogy (…) vallási szertarásaikközt, dombokon és bérceken, énekeket zengettek; hogy halottaik eltakarítása alkalmávalazoknak emlékét gyászdalokkal üllték meg; hogy harcaikban énekszóval rohantakközönségesen csatába, s hogy dalnokaik, előforduló alkalmakhoz képest, majdhősénekekkel gerjeszték dicsvágyra őket, erőt és állhatatosságot öntvén szilaj kebleikbe,majd engesztelő népdalokkal költöttek fel abban szelidebb érzeményeket. Igy az isteniszolgálat, vallási szertartások, nemzeti ünnepek, népgyülekezetek, lakomák, sőt acsaládéletnek viszonyai is meg annyi alkalmak valának, mellyek elődeinknél különkörökben ébreszték a népköltészet különféle nemeit, s mellyek kifejtették és ápoltáknemzeti mondáinkat is.” (Venczel 1850, 5-6.).

20.) AZ EMBER A HARGITÁN TEREMTETETT

Hérodotosz (i.e. V. sz.), a „történetírás atyja” két szkíta eredetmondát jegyzett feltörténeti könyveiben. A mondákban az első emberpár teremtéséről, illetve arról számolbe, élő szkíta szájhagyományok alapján, hogy aranykincsek hullnak le a Hargitán az elsőszkíta királyok számára. Ezek az aranykincsek: – eke – járom – szekercevagyis a földművelés első szerszámai. Nem lehet vitás, hogy az aranyeszközöket magaa Napisten hajítja le az égből, elrendelve a földművelés elindítását.

Arany ekével azonban ki szántana? Az arany járom is elformátlanodna, tönkremenneaz igába fogott barmok nyakán. Világos hát: jelképes eszközök ezek, a fölművelésmegkezdésének jelképes szent tárgyai, amelyeket a szkíta királyok isteni eszközökkéntőriznek és tiszteletükre évenként országos ünnepeket, arany-ünnepeket rendeznek.Nyilvánvaló: a földi mezőgazdaság megindításának, őskezdeteinek ünnepségei ezek. Deaz égből nemcsak a fenti eszközök hullnak, hanem egy aranykehely is. Ez az aranykehelya szkíta ősvallás szertartásaira szolgál.

Zajti Ferenc ezt írja erről a Magyar évezredekben: Az első két tárgy „a fölművelés, amásodik a harckészség, és a harmadik a kehelytartó sírszobrokon is felismerhető vallásijelképnek felel meg.” (Zajti 1933, 110.).

Aligha kell hangsúlyoznunk, hogy a szkíta-magyar eredet és ősvallás szemszögébőlmindkét hérodotoszi monda rendkívüli jelentőséggel bír, kivált az első eredetmondának

192

az első ember teremtésére vonatkozó része. A mondának csupán idevágó részeit idézzük:„Földjükön, amely régen lakatlan volt, először egy Targitaosz nevű ember telepedett le.”(Hérodotosz i.e. 440/1989, 266.).

Észrevételeink: A. A Targitaosz név, ha görög feljegyzésének sallangjaitól megszabadítjuk, tisztán

előhozza az ősidőkből eredő magyar Hargita helynevet. B. Maga Hérodotosz is kétségtelenné teszi a szkíták ősiségét, mikor a mondai

történethez hozzáfűzi, hogy a szkíták „azt állítják, hogy első királyuk, Targitaoszóta nem több, hanem csak ezer esztendő telt el Dareiosz átkeléséig.” (Hérodotoszi.e. 440/1989, 267.) Dareiosz perzsa nagykirály volt i. e. 522 és i. e. 486 között.Tekintetbe véve a görögök szellemi látóhatárát, amely rendszerint nem terjed azi.e. 8. századnál tovább a múltba, a kevés kivétel egyike, Trója ostroma, az i.e.1250 körüli időszakra tehető, ezzel Hérodotosz csak annyit mond, hogy a szkítákelső királya jóval Trója ostroma előtt élt.

C. Dareiosz pedig, miként ezt ókori források - többek között Hérodotosz is -tanúsítják, az Iszteren - az Al-Dunán át - tört be Szkítiába (a történelmi Ma -gyarországba), csaknem pontosan ott, ahol a Hargita hegylánca húzódik.

D. Vagyis maga Hérodotosz azonosítja az égből hullott aranykincsek mondájánakszínhelyét a Hargitával.

Kétség sem merülhet fel tehát aziránt, hogy a görög nyelv sajátosságai szerint lejegy -zett Thargitaosz név azonos a Hargitával. Következésképp: a székelyföldi hegylánc Hargitaszkíta őskirálytól kapta a nevét. Következésképp: a székelység Hargita szkíta őskirály népe,és évezredek óta él ősi szülőhelyén. Vagyis a székely-magyar nép azonos az ókori szkí-tasággal. Fel kell még figyelnünk rá, hogy Hargita első emberként „néptelen tájon”született, vagyis őshonos a Kárpát-medencében. De folytassuk a hérodotoszi mondát: „Sazt mondják - én ugyan nem hiszem, de ők váltig állítják -, hogy ennek a Targitaosznakapja Zeusz, anyja pedig Borüszthenész folyó leánya volt.” (Hérodotosz i.e. 440/1989, 266.).

Észrevételeink: 1. A szkíta őskirály tehát - és vele természetesen a szkíta nép is - az ősmonda szerint

magától az egek legfőbb urának és a Borysthenes folyamnak nászából született. 2. Vagyis: magának az Égnek - a Mindenség Urának, a Napistennek - és a Földnek

a nászából. 3. Vagyis a Hérodotosz feljegyezte monda a sorok között már eleve megokolja, miért

hajítja le egéből a Napisten az aranykincseket a három szkíta királynak: fiainaktekinti őket.

(A mondák tüzetesebb elemzését lásd az Aranykincsek hulltak a Hargitára c.munkában.) (Hérodotosz szkíta mondájának hitelét Josephus Flavius római zsidó his-torikus is igazolja, kifejtvén, hogy a szkíták őshonosak csaknem egész Európára kiterjedőterületükön, ahol előttük még nem élt ember. (Flavius 2006, 18.)

193

21.) A GENEZIS SZERINT MAGYAR A VILÁG ŐSNÉPE ÉS ŐSNYELVE

A Biblia mindennel megvádolható, csak magyar-barátsággal, magyarok javáratörténő torzítással nem, s észbontó volna föltételezni, hogy a magyarok eredetét mindenerővel, erőnek erejével a zsidók eredetének elébe akarná helyezni. Pedig - közvetve bár- de mégis ez történik a Genezis közismert Bábel tornya mondájában: „Az egész földnekegy nyelve és egyféle beszéde volt. Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egyvölgyre találtak és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát,és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok meg a habarcsuk. Azutánezt mondták, gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égigérjen, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. AzÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek. Akkorezt mondta az Úr: most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak akezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyékmindazt, amit elterveznek. menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy neértsék egymás nyelvét. így szélesztette szét onnan őket az úr az egész föld színére, és ab-bahagyták a város építését. Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚRaz egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére.”(Kiemelés: G.K.E.) (Biblia 1979, 16.).

Félreérthetetlen, világos beszéd. Igaz, itt, ezen a helyen a Biblia Nimród nevét nememlíti, másutt azonban megteszi, s a kétség leghalványabb árnyéka sem férhet hozzá,hogy Nimród építi a Bábel tornyát, s a tornyot rakó nép az ő népe, a világ ősnépe. Te -kintsük át a tényeket: 1. A bábeli torony építésére a vízözönt követő években került sor. 2. Akkor még egyetlen nép létezett. 3. Ez a nép Nimród népe volt. 4. Nimród népe, miként számos más tényezővel együtt két fiának neve és további

sorsa is tanúsítja, magyar volt. 5. Akkor még egyetlen nyelven beszéltek az emberek. Ez a nyelv Nimród népének

nyelve, azaz a magyar nyelv volt. 6. A magyar nyelv összezavarodása folytán keletkeztek a világ nyelvei. 7. A nyelvzavarodást követően alakultak ki a különféle népek és nyelvek, és

széledtek szét a föld kerekségén.Középkori krónikáink is hasonló szellemben emlékeznek meg erről. „(...) Ménrót

(Nimród), az óriás - írja Kézai Simon mester -, Thana fia, a vízözön utáni tizenegyedikesztendőben egész rokonságával együtt torony építésébe kezdett, tekintettel a korábbiveszedelemre, hogy ha a vízözön megismétlődnék, a torony oltalmában kikerülhesséka bosszúálló ítéletet. Ám a titokzatos isteni gondviselés, melynek az emberi értelem nemképes ellenállni, úgy megváltoztatta és összezavarta beszédüket, hogy mert szomszédszomszédját nem volt képes megérteni, végül különböző vidékekre szóródtak szét.”(Kézai 1283 k./1984, 117.).

194

22.) NIMRÓD AZ ORION CSILLAGKÉPBEN FESZÍTI ÍJÁT

Megállapításunkat alátámasztja továbbá a Bibliának az a mondata is, hogy Nimród„nagy vadász vala az úr előtt.” Ezt olyképpen is érthetnénk, hogy vadászatok alkalmávalNimród az Úr előtt járt, vagyis ő vezette a vadászatot. De ugyan miért vadászott volnaaz Úr, és főleg kire, mire? És hol tartattak volna ezek a vadászatok, a földön, avagy amennyben? Ez a gondolat nyilvánvaló képtelenségekhez vezet. Így hát csak arra gon-dolhatunk, hogy Nimród volt az első őskirály.

Mindezt mintha még aláhúzná, hogy Nimród „nagy vadász” volt. Mert ez fiaira,Magorra, Hunorra és utódaira, a magyarokra is áll. Nimródot ősgesztánkban, a Tárih-iÜngürüszben vadászat közben látjuk utoljára. Fiait, Magort és Hunort felvezeti arra ahelyre, ahol - ő ezt már előre tudja - nemsokára csodálatos vad alakjában megjelenik atermészetfölötti égi erők küldötte, a Csodaszarvas, hogy az őstestvérpárt a pannóniaiőshazába való visszatérésére buzdítsa. Nimród ekkor (miként erről másutt már beszá-moltunk) nyomtalanul eltűnik, azaz kimarad a további történetből, a két fiú pedig to-vaszáguld a Csodaszarvas nyomában. Mert Magor és Hunor is szenvedélyes vadászok.Ekként ábrázolja őket a Képes Krónika képe is. A magyarokról pedig köztudott, hogykitűnő vadászok mindmáiglan.

Nimródot is vadászként örökítették meg az ősképzetek: ott áll magasra emelt,kifeszített íjjal ősvallásunk káprázatos csillagképei között az Orion csillagképben, és ottis marad örökkön örökké.

Miért perdöntő fontosságú ez az ősvallás megítélésénél? Mert az ősiség, a nép ősivolta az ősvallás alapja.

23.) NIMRÓD NEVÉNEK SAJÁTOS ALAKVÁLTOZATAIRÓL

Szükséges volna tudnunk, mit jelent szó szerint Nimród neve. Sajnos, senki semtudja. Ám nekünk, magyaroknak talán mégis van némi halvány esélyünk e titokzatosősi név megfejtésére.

Ha kissé tágabban nézünk szét, meglepődünk a Nimród-Ménrót névváltozatokszokatlanul eltérő területeken való előfordulásain. Kézainál szótagugratással az első szó-tag hangjai cserélődnek fel: Nim-Mén. De ugyanígy felcserélődhetnek a második szótaghangjai, a -ród vagy -rót könnyebben átalakulhat -dór-rá, vagy -tor-rá.Különösképpenéppen a vogul vallásból bukkan elő az ősi név, a vogul főisten neve: Numi Tárem. Időbens térben távol ettől ismét beleütközünk ebbe a névbe. Róma legendás alapítóinak ő se,aki egyben Alba Longa királya: Numitor (Livius i.sz. 17/1963, I, 3; Vergilius i.e. 19/1962,VI. ének, 768. sor, 124.). A két név egyezése kétségtelen, s az is, hogy mindkettő a Nim-ród név változata.

Térjünk vissza a magyar hagyományokhoz. Az árpádi honvisszavétel egyik itt találtmagyar nevű és illetőségű vazallus helytartója az ugyancsak rejtélyes nevű Mén Marót.Középkori krónikáink a név megokolásául azt a lehetőséget vetették fel, hogy Mén Ma -rótra azért ruháztatott rá ez a mén előtaggal feldíszített név, mivel Mén Marót nagymén, nagy kujon volt, s bizonyára sok felesége lehetett. A Marót nevet pedig, jobb híján,szlávosították, úgy gondolván, hogy az valamiképpen a morva népnévnek (hogy kerülaz ide?) valamiféle névalakváltozata volna. Szerintünk ez teljesen kizárt, tekintve, hogy

195

a megszálló bolgárszlávok kizárólag magyar és magyar nevű vazallus helytartókat állí-tottak rövidéletű fejedelemségeik élére. Tagoljuk hát kissé ezt a nevet. Ilyesformán: Mén/Ma/ rót, s íme váratlanul előbukkan Kézai Simon mester Nimród-Ménrót névváltozata.Hozzátehetjük a fentiekhez egy jobbára elfeledett hajdani magyar istennek, szélis-tenünknek, Nemerének a nevét. Talán nem vetjük el túlságosan a sulykot, ha feltesszük- és ezzel a kör bezárul, hogy ez utóbbi istennévnek a jelentése: nem erő, azaz nemi erő.A mén és fordított névalakja, a nem (nemiség) közötti tartalmi összefüggés tagadhatat-lan. Nemere mindenesetre a harmadik isten, aki Nimród nevével kapcsolatbantörténelmileg felmerül.

24.) MAGYAROK AZ ARANYKORBAN

A magyar ősvallás legmélyebben elfedett titkai közé tartozik, hogy az emberiségAranykorából ered, és valósággal összenőtt aranykori természeti és kozmikus világával.Összenőtt, ahogy a test tagjai összenőnek, ahogy a gyökér ránő a talajra, ahogy a kagylóhozzánő héjához.

Az Aranykor megbukott. Megdöntötték. Világ csodája, hogy népe él még. Nem csodaviszont, hogy útban áll, s ezer éve már, hogy vesztére törnek. Világszerte hírek jártákkeresztül-kasul az ókori világot a tündérek honáról, a Boldogok szigetéről, El Doradóról,az országáról. Hol lehet El Dorado, ahol arany csüng a fákról, aranyból épülnek még avityillók is, s gyémánttal kövezik ki az utcákat? Keresték mindenfelé. Keresték, s nemtalálták.

Európa közepén volt egy ország, amelynek egyik részét Tündérkertnek, másikatTündérek földjének, az egész országot magát - minden csapás, vérözönöltetés, hadjárásellenére - a legutóbbi időkig Tündérországnak nevezték. Tündérországnak annak el-lenére, hogy földjén a halál aratta dús vetését, s olykor rá lehetett volna vonni az egészországra, mint mesebeli király palotájára, akinek szűz leányát a sárkány elrabolta, afekete gyászleplet.

Hogy eshetett meg ez? Miként nevezhettek így egy dühös fenevadak marcangoltaországot?

De - különös módon - maguk a magyarok is így nevezték hazájukat. A Délkelet-Ma -gyarországhoz tartozó Erdélyben például mindmáig elevenen élnek a magyar nép ajkána tündérhagyományok. És nemcsak hagyományok: tündérvárak sora, mik a nép em-lékezete szerint még akkor épültek, mikor Magyarország mélyebben fekvő részeitőstenger borította, s csak a hegyszirtek álltak ki a tengerből. A magyar Felvidékhez tar-tozó, s Tündérkertnek, Édenkertnek nevezett Csallóközben pedig mindmáig szól atitokzatos ének:

,,Az aranyat, ingyen aranyat, ezüstöt, mind sáraranyat, Bódogasszonyfalván adva adják, tekenővel mérik.” (Kandra 1897/2006, 396.)

Miféle mélységéből csap fel ez az elsüllyedt időnek? Ki tudja megmondani? S ki tudja,miért és miként, miféle rejtélyes célból őrölték itt az aranyat? Miféle világ volt az, aholingyen mérték és osztották az aranyat? Kérdés az is, kinek kellett a megőrölt arany?

196

Tudjuk őshitregéinkből, mondáinkból, hogy a régi magyarok terített asztalához bárkileülhetett, nem engedték el éhen. A Terülj terülj, asztalkám!-féle mesei képzetek ebbea világba nyúlhatnak vissza. Maradékát föllelhetjük a még mindig élő híres vendégsze -retetben.

Mára a tündérvilág megszűnt, s ha valahol még él, úgy a lelkekben él. A magyar,miközben hiénák, cápák falják, nem hajlandó, vagy nem képes tudomásul venni ezt, éstovábbra is az aranykori késztetések, törvények szerint él végzetes jóindulattal,jóhiszeműséggel, és természeti környezetével éppúgy összeforrva, akárcsak az Aranykor -ban.

Szent meggyőződésünk: a magyar lélekből - akármelyik magyar parasztemberlelkéből - belső képzeleti-érzéki-eszmei világának tüzetes, pontos elemzéséből fel lehetneépíteni a Kárpát-medence teljes természeti világát, annak minden elemével, táj -elemeinek, domborzatának, növény- és állatvilágának megdöbbentően hűséges és pon-tos rajzával. Minden egyes magyar lélek egy-egy külön aranykori világ, benne az őshaza,a Kárpát-medence képével. Aki kétkedik ennek valóságában, tekintsen bele egy magyarlélekbe, vegye elő a magyar népköltészet remekeit, s mágikus erő ragadja meg, mint akiaranykori vidékre tévedt, s visszazuhant az Aranykor varázslatos világába.

Mert ennek a világnak minden eleme mágikus erőt sugároz, és egyetlen egységbesűrűl össze. Az állatok nem „vadlövő vadak”, nem mozgó, levágásra való lelketlenhústömegek, de mágikus erők küldöttei és megtestesülései, az ember testvérei, hűségestársai. Az élő természet rendjei nem ádáz ellenségei, rabtartói egymásnak, de egymáskiegészítő részei: az egész természet egyetlen élő szépséges és virágzó összhangnak akiteljesedése - testvérei, segítői egymásnak. A sze relmes legényt éjszaka kedveséhez acsillag vezérli. Bánatát lovának panaszolja el. A madarak boldog röpüléssel viszik el aszerelmes levelét. A kerek erdő rozmaringfája száz kilométeres távolságból is ráhajlikegyfelől az otthon várakozó lány, másfelől a csitári hegyek alatt megsebesült katona vál-lára, hogy ezáltal jelezze elszakíthatatlanságukat. A nyári aszály beálltakor a pásztornaklegfőként az általa őrzött jószág szomjúsága fáj:

,,Kiszáradt a tóbul mind a sás, mind a víz. A szegin jószág is mind a pásztorra níz.”

A végtelenségig folytathatnánk a példákat a magyar népköltészetben megnyilvánulómágikus párhuzamokról, Aranykorból eredő táj- és életszemléletről, kellő tér hiányábanazonban el kell ettől tekintenünk. Szükségesebb talán itt annak az áttekintése:

25.) MIKÉNT ŐRZŐDHETTEK MEG AZARANYKORI HAGYOMÁNYOKÉPPEN A MAGYARSÁGNÁL?

1. Mert a magyar nyelv eredete - miként ezt például a Genezis fentebb idézettszövege bizonyítja - az emberiség hajnalkorába nyúlik vissza.

2. A ragozó (agglutináló) nyelvek őse lévén, évezredek során át megőrizte szókin -csét, nyelvi eredetiségét.

3. A magyar nép zöme az emberré válás korától nem mozdult a maga őseredetihelyéről, ős-szülőföldjéről, csupán katonai egységei kerültek a Kárpát-medencén

197

kívüli területre (ennek a katonai résznek a létét, tevékenységét tévesztik összenémelyek a mindvégig a Kárpát-medencében élő magyar alap-nemzettel).

4. Az aranykori hagyomány szemszögéből perdöntő ez. Ugyanis csak az a népőrizhette meg aranykori őshagyományait, amely sem kényszer folytán, semönként nem váltogatta ősterületét, nem települt át egyik helyről a másikra, mivelennek óhatatlanul az őskori hagyományok el-gyökértelenedéséhez kellettvezetnie.

5. Az Aranykor legtovább a területileg zárt Kárpát-medencében tartotta fenn magát.Európának ez a hegy-körkoszorúval körülvett, központi fekvésű területe, amelyetősidők óta a szkítaság uralt, évezredeken át az emberi kultúra egyik központja volt.

6. A magyar nép élt leghosszabb ideig és legtovább az Aranykorban. Az Aranykorugyanis nem egyszerre, nem egy csapásra dőlt meg az egész világon: egy olyantörténelmi folyamat volt ez, amely évezredekig tartott, s fokról fokra érte el aFöld különböző területeit. A viszonylag zárt Kárpát-medence ráadásul az ókorleghatalmasabb népének, a szkítaságnak a központja volt, így hát, ha időről-időrebehatoltak a pusztító ellenséges erők a Kárpátok-közébe, a kinti katonai erőkmozgósításával, összevonásával a betolakodóktól mindenkor sikerült az ősiszülőföldet megtisztítani. Így történt, hogy a szkíta-magyarság meg tudta őrizniaranykori mivoltát a rásújtó történelmi csapások ellenére is.

7. De nemcsak a szülőföldjét őrizte meg a magyarság, hanem belső szülőföldjét, azAranykor belső szellemi-érzéki-érzelmi világát is, évek tízezrein át beléje vésődötterkölcsi felfogását, és hazájához való mindenekfeletti ragaszkodását is. A ma -gyarság még ma is az Aranykor maradékaként, maradék népeként él a jelek sze -rint világörvénybe süllyedő Európában.

26.) ÁRPÁD A NAPISTEN NEVÉBEN VESZI VISSZAZALÁNTÓL A MAGYAR ŐSHAZÁT

Ég és Föld küldötte, égig magasodó történelmi hősök emelkednek fel a magyartörténelem évezredei során a magyar őshaza visszafoglalására, a történelmi világrendvisszaállítására.

A vízözön táján a történelem színpadára lépő félisten-isten Nimród fiainak, Magor-nak és Hunornak a Kárpát-medencébe visszatérését még számos Hunor és Magorköveti. Későbbi Hunorok után jön Kattar vezér, jön Bendegúz, jönnek a szkítaavarokhonvisszaállító hősei. Pár rövid évtizeddel az avarok megdöntése után Emese ősanyaáltal a félisten Álmost küldik az égi erők. Álmossal jön fia, Árpád.

Isteni elrendelésre legyőzhetetlen had lépi át a Kárpátok peremét, s tör be Etelközönés Vereckén át Erdélybe és Hung (Hungár) várának és folyamának ősi vidékeire.Legyőzhetetlen had. Ők maguk is tudják: legyőzhetetlenek. A Kárpát-medencei ős-ország helyreállítása elkerülhetetlen történelmi szükségszerűség, amelynek keresztül -vitelét semmi sem akadályozhatja meg. Nyüszítenek a történelmi helyzettel visszaélőbetolakodók. És ekkor különös eseményre kerül sor.

A legyőzhetetlen had vezére, Árpád, díszes követséget meneszt az újonnan bejött bol-gárszláv vazallus helytartóhoz, Salánhoz (Zalánhoz, vagy a későbbi krónikák által fel-hozott állítólagos Szvatoplukhoz), s fölöttébb fura jelképes megállapodásra lép vele,

198

miként ezt a Fehérló-monda tartalmazza. Megállapodást köt vele, ha úgy tetszik,szerződést a jogtalan bitorlóval, szerződést, amely előtt vaksi ellen-historikusainkértetlenül állnak, vagy szándékosan félremagyarázzák.

Minek ez a jelképes megállapodás, – ha Árpád ősi jogon veszi vissza ősei birtokát? – ha rendelkezésére áll a szükséges katonai erő? – ha isteni, természetfölötti erők elrendelését teljesíti?

Kövessük éles figyelemmel Névtelen Jegyzőnk beszámolója alapján a Fehérló-mondatényeit. Árpád mindenekelőtt az ősi birtokjogra hivatkozik: „Az én ősapámé, a nagyhatalmú Attila királyé volt a Duna-Tisza közén elterülő föld egészen a bolgárok határáig,ami most az uratoké. De mégis én, nem ugyan azért, mintha a görögöktől vagy bolgárok-tól félnék, hogy nem bírok velük szembeszállani, hanem vezéreteknek, Salánnak a barát-sága kedvéért kérek a marháim miatt a magam jussából egy részecskét, tudniillik a Sajófolyóig elterülő földet.” (Anonymus 1200 k./1975, 92-93.).

Árpád még a következőket kéri: – két korsót teli a Duna vizével, – egy nyaláb füvet Alpár homokjából.

Vagyis összefoglalva: Árpád földet, vizet, füvet kér a bolgárszláv helytartótól. A föld(a homok), a víz (a Duna), a fű (a termény) magát az egész országot jelenti, vagyis amegállapodás az ország átadását, visszaadását jelképezi. Ennek fejében Árpád vezér azalábbi ajándékokat küldte a bolgárszláv vazallus fejedelemnek: – tizenkét fehér lovat, – tizenkét tevét, – tizenkét kun fiút, – tizenkét leányt, – tizenkét hölgymenyét prémet, – tizenkét nyestbőrt, – tizenkét aranyos köntöst.

Árpád ajándékainak száma tehát hétszer tizenkettő! Lehetetlen nem meglátni ebbena jelképiséget. (Szédületes, hogy eddig mégsem figyelt fel senki erre.) Világossá teszi ezazt is, hogy az egész Fehérló-monda szkíta jelképiségre épül. Aki jelképiségét, jelképeitnem fogja fel, az semmit sem érthet meg az egészből. Tizenkét csodálatos ajándék - hét-szeresen!

Mit árul el, mit mond ez nekünk? Hétszer tizenkétszeres pazar ajándék az Alpárhomokjának füvéért, a Duna kétkorsónyi vizéért! Mi ez? Ki ne tudná: a hét a legősibbmágikus számok egyike. A tizenkettes szám ugyancsak az: eleink felfogása szerint azelemi számok teljessége. Tizenkét hónapra oszlik a Napisten teljes évi körforgása. Ti-zenkét hónap egy esztendő. Négyszer három, azaz a négy, három hónapból álló évszak.Jeleztük már: a fehér ló - a Napisten földi képmása. Tizenkét fehér ló - ezzel kezdődikÁrpád ajándékainak sora -: tizenkét Napisten képmás. Árpád az idők teljessége, a Napis-ten nevében veszi vissza örök birtokul a magyar nép számára a Kárpát-medencét.

Mindehhez hozzá kell tennünk: a Fehérló-monda nem áll ellentétben azzal, hogyÁrpád az ősi felségjog alapján veszi vissza a Kárpát-medencét. Ellenkezőleg: a Fehérló-mondában szereplő megállapodás kiegészíti, megerősíti, mindenre kiterjedővé teszi ahonvisszavétel tényét, ugyanis az ősi jogon és katonai végrehajtáson túl a bitorlóvalkötött békés megállapodás révén is szentesíti és végérvényesíti a honvisszavétel tényét.

199

27.) A MAGYAR TÖRTÉNETI-NEMZETI ŐSVALLÁS LÉNYEGÉNEKRÖVID FOGLALATA

– A magyar ősvallás a hazaszeretet vallása. – A magyar ősvallás a Nap világunk egészére gyakorolt hatásának elismerése. – A magyar ősvallás a Napisten tisztelete. – A magyar ősvallás a haza felségterületeinek megőrzése, csorbulása esetén ki-

igazítása, helyreállítása. – A magyar ősvallás a magyar nemzet szabadsága, teljes egészének szabad önren-

delkezése.

200

IRODALOMJEGYZÉK

Anonymus 1200 k./1975. Gesta Hungarorum. Ford.: Pais Dezső. Budapest. (Hasonmáskiadás)

Ady Endre 2004. Ady Endre összes költeményei. Budapest.Arany János 1975. Arany János válogatott művei. Budapest.Arany János 2005. Arany János összes művei. Budapest.Biblia 1979. Ford.: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ószövetségi és

Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága. Budapest.Bödők Zsigmond 1986. Harmatlegelő. Bratislava.Csokonai Vitéz Mihály 1981. Csokonai Vitéz Mihály minden munkája. Versek. Budapest.Érszegi Géza (szerk.) 2004. Árpád-kori legendák és intelmek. Budapest.Grandpierre K. Endre 1990. Aranykincsek hulltak a Hargitára. A magyarok eredete a

Tárih-i-Üngürüsz tükrében. Budapest.Grandpierre K. Endre 1993/2008. A magyarok Istenének elrablása, avagy a magyar faj

nagy elárultatása. Budapest.Hérodotosz i.e. 440/1989. A görög-perzsa háború. Ford.: Muraközy Gyula. Budapest.Ipolyi Arnold 1854/1987. Magyar Mythologia I-II. Budapest. (Hasonmás kiadás)Josephus Flavius 2006. Jewish Antiquities. Hertfordshire.Kandra Kabos 1897/2006. Magyar mitológia. Budapest.Kézai Simon 1283 k./1984. A magyarok viselt dolgai. A magyar középkor irodalma. Bu-

dapest.Livius, Titus i.sz. 17/1963-1976. A római nép története a város alapításától. Ford.: Mu-

raközy Gyula, Kis Ferencné. Budapest.Elérhető a hálón: http://mek.niif.hu/06200/06201/html/romai1.htm

Lugossy József 1855/2000. Ősmagyar csillagismei közlemény. Debrecen.Montesquieu 1734/1975. A rómaiak nagysága és hanyatlása. Ford.: Szávai János. Bu-

dapest.Makay Gusztáv 1993. „Édes hazám, fogadj szívedbe…” Budapest.Petőfi Sándor 2006. Petőfi Sándor összes költeményei II. Budapest.Széchenyi István 1835/1985. Hunnia (reprint kiadás). Budapest.Székely népballadák 1979. Szerk.: Ortutay Gyula. Budapest.Terdzsüman, Mahmúd 906/1988. A Magyarok Története. Tárih-i Üngürüsz. Ford.:

Blaskovics József. Budapest.Thierry Amadé 1864/2003. A magyar múlt eltitkolt évezredei IX. Attila-mondák.Toroczkai-Wigand Ede 1915/1998. Öreg csillagok.Vargha Gyula (szerk.) 1902. Magyar népköltési gyűjtemény. Új folyam. V. kötet. A

regösök. Budapest.Venczel Gusztáv 1850. Eszmetöredékek a magyar nemzeti hősmonda történettudományi

méltatására. Ld.: Reguly-Album. Pesten. Emich Gusztáv bizománya. Kiadta a Re -guly-Társaság. 1-93. o.

Vergilius, P. Maro i.e. 19/1962. Aeneis. Budapest.

201

TÖRTÉNELMÜNK KÖZPONTI TITKAI

6.

TÍZEZER ÉVI KÜZDELEM HAZÁNKMEGMARADÁSÁÉRT?

„Sajnos, hogy elzárják a sasokatS héják és kányák szabadon rabolnak.” (Shakespeare 1592 k./1985, 14.)

„Nincs kegyetlenebb zsarnokság, mint az, amelyik a törvények nevében,a jog színeiben cselekszik;amelyik éppen azokkal az eszközökkelvégez áldozataival,amelyek megmentésüket kellene szolgálják.” (Montesquieu 1734/1975, 128.)

Székelyudvarhelyen a Csonkaváron, melyet 1563-ban János Zsigmond erdélyi fejedelem építtetett,kőbe vésett felségjelvények.pajzson kettőskereszt,négy égtájsávés Nap, Hold kíséretébenmég a 19. sz. vége felé is verses felirat hirdette:„Mert hogy mily káros idegen fejedelem hatalma,a téged sújtott csapásokból megtanulhattad." (Jakab - Szádeczky 1901, 265.)

1.) EGY ÚJ GESTA HUNGARORUM KÖRVONALAI

Tízezer éven át küzdöttek a szkítamagyar népek Kárpát-medencei hazájuk meg-tartásáért és visszavívásáért. Ez a fogalom - tízezer év - álljon hát munkánk legelején.Tízezer évekre megy vissza a magyar őstörténelem.

Anonymus agyontámadott-rágalmazott, korát messze meghaladó remekművében, aGesta Hungarorumban megkapó tömörséggel, mélyreszántóan foglalta össze az árpádibejövetel eseményeit. Középkori krónikáinknak ez a legkiválóbbja még ma is titkokatrejt, és titkokat közvetít. Mégis ma már, közel ezer évvel nagyszerű művének megírásaután időszerű egy új Gesta Hungarorum elkészítése és közrebocsátása (l. GrandpierreK. 1998), amely részint éppen az anonymusi műre alapozva mélyebbre hatol vissza azidőben, és tízezer év magyar őstörténetét foglalja kereteibe, beleértve a 896. évi árpádihadműveleteket is, amelynek mélyebb feltárásához és összefoglalásához új lehetőségeketés távlatokat nyitott az idő.

Tízezer év vagy éppen tízezer évek magyar őstörténete. Lehetséges ez, szükségszerűez, törvényszerűen bizonyítható ez? Az igazság, a történelmi valóság feltárása min-denkor szükségszerű. Ők azt mondják: ezer év. Mi azt mondjuk: tízezer év. Igaz, el kellismernünk: óriási idő az ezer vagy ezeregyszáz év. Sok európai állam nem tekinthetvissza ilyen tekintélyes múltra. Ezer évi építés vagy romlás, rombolás, ezer évi küzdelem

204

s elernyedés, ezer évi megmaradás, felfelé törés vagy bukdosás és zuhanás. Emberöltőkemberöltőkre, nemzedékek nemzedékre, vér a vérre, csaták csaták után, vad tájmegművelése, városfeltornyozás és városletaroltatás ezerszáz éven át. Nagy idő az ezeresztendő. De távolról sem minden. Lehet sok is, kevés is. Attól függ, mire és kire mérik?Akinek tízéből kilencet elragadnak, azt csontjáig kifosztották.

Megalkuvás, hunyászkodás s önfeladás dívik. Korunk vezérürüi kialakították a meg -alkuvás művészetét. „A politika a kompromisszumok művészete” (Antall József).E valóságos hitelvvé emelt torz, bűnös, önigazoló magatartásnak éppen fordítottja avalóság: a politika a kompromisszumok elkerülésének művészete. A „kompro -misszumok művészete” - a mindent feladás művészete.

Agyonlapított történelem a miénk, elföldelt, lefejezett, felnégyelt történelem. Nem-csak ősi hazánkat, nemzetünket darabolták fel, de történelmünket, eszméletünket,nemzettudatunkat is. Égrabló ködök alatt hever a magyar világ. Őstörténetünk egészétmegtagadták, ősapáinkat a múlttagadás bitójára vonták, s emléküket is törölték (s akimúltunk tagadja - jövőnket rabolja meg). Múltunk torzsáján élünk. Hazugságködözés-ben botorkálunk. Útjelző tábláinkat hamisakkal cserélték ki. Óriási homályfoltok húzód-nak mindenfelé. Vakfoltok. Mesterségesen készült szürkehályog a nemzet tekintetén.Védvárunk köddel elárasztva, kapui kitárva, őrszemei álomba bódítva, csapatostul özön-lik az ellenség, s arra, aki riad, s fennen kiált, arra „feszítsd meg!”-et gajdolnak.

Kiáltani kell mégis. Az ezer évvel szemben tízezer évet kiáltunk.Teljesen tisztában vagyunk vele: aki ezer évet mond, azt megfontoltnak, bölcsnek s

mértéktartónak nyilvánítják, még akkor is, ha tízből kilencet megtagad. Márpedig, akia tudomány eredeti eszméit feladó modern történetírás fellegvárában fészkel, megteheti- meg is teszi -, hogy ami bizonyos, még azt is megtagadja.

Aki pedig többet merészel említeni a mesterségesen szűk keretek közé szorított lát-szat-valóságnál, arra kész az ítélet: fantazmagóriás képzelgő, délibábhajkurászó,futóbolond. S élve eltemetik: agyonhallgatják. Mert ellentmond a „magas tudomány-nak”, a konokul tudománytalan ellen-történettudománynak, amely, legalábbisönértékelése szerint, csalhatatlan, akár a pápa, minden állítása kétségbevonhatatlan ésnem téved soha. Soha, mondja, de tegyük hozzá: olykor, olykor előfordul. Soha, mondjaönmagáról, de ahogy közelebbről, mélyebben megvizsgáljuk, rájövünk: gyakran, mind -untalan. Következetesen. S mindenkor tudományellenesen és magyarellenesen. Havalaki így bicegne, vállával minden lépésnél kétoldalt a földet verné.

Hogy állunk hát a tízezer évvel? Nézzünk szembe könyörtelenül a valósággal:elképzelhető, hogy nem ezer, de tízezer? Netán többtízezer vagy százezer? Ki merészel-hetné felelőtlenül, kellő alapok híján elibénk festeni tíz(valahány)ezer év szédítőtávlatait, megtízszerezni (vagy éppen százszorozni) ittlétünk tényét, s visszavinni hon-osságunkat, létünket tíz évszázad szűk köréből mondjuk a vízözönig vagy még annál istovább, a jégkorszakokig vagy még tovább, kimondván, hogy régi, ősrégi nép a magyar,a világ legősibb népeinek egyike.

Meg kell hagyni: a földkerekség számos népe viszi vissza sokezer évre eredetét.Többezeréves ősmúltról szólnak az egyiptomiak, indiaiak szent iratai. Kínai írástudókkerek negyvenezer évre teszik kultúrájuk eredetét. Harmincezer éve élnek, hitük szerint,mai nyugat-európai területükön a baszkok. Újabb kutatások harminc-negyvenezer évreteszik Amerika őslakóinak ottani létét. Tízezer-tizenkétezer évvel számolnak a kurdokis. Mezopotámia népeinek emlékei ugyancsak hat-nyolc-tízezeréves múltról regélnek.

205

Meggyőződésükért mégsem éri gáncs őket, senki sem pocskolja, kárhoztatja, vádoljaőket ezért.

A magyarnak azonban ez szigorúan tilos. A magyarról nem szabad semmi kedvezőtmondani, semmi jót. Legfőképpen pedig tilos kimondani az igazat, ha az mellette szól.Mégis kimondjuk: tízezer évek óta él nemzet e hazán. Mégpedig nem azért, miként rá-galmazóink állítják, mintha versenyre akarnánk kelni a hazugokkal, a történelem -hamisítókkal, hanem éppen ellenük. Fel kell mutatni végre a történelmi igazságot. Nemképzelgés kell, de tények, történelmi tények hiteles vallomása, bizonyítékok, bizonyítás.A hamisítások csak ideig-óráig tarthatók fenn. Így üzeni az idő ellen-historikusainknak:Uraim! Az önök órája lejárt! Mert íme, szétszakadnak a történelmünket borító sötétfátylak.

A magyar nép története nem Árpáddal kezdődik, még kevésbé Szent Istvánnal. Pon-tosabb, ha azt mondjuk, közvetlenül a vízözön után Nimróddal, aki „nagy vadász valaaz Úr előtt”, és fiaival, Magorral és Hunorral. Mi több, kemény bizonyítékok alapjánmég egy óriási, felmérhetetlen időtávlatú lépcsővel tovább mehetünk vissza az időben:egészen az Aranykorig, az emberiség őskoráig. Mert valójában Nimróddal, Magorral ésHunorral nem a magyarok története kezdődik, hanem az eseményeknek az az ámulatos,világviszonylatban egyedülálló láncolata, amit az őshaza visszaszerzésére irányuló,hőskölteménybe illő küzdelmek soraként őrzött meg össznépi emlékezetünk, történetiés mondai hagyományvilágunk.

A hazaszeretetnek, a szülőhazához való nemes, önfeledt ragaszkodásnak olyanmágikus eseménysora ez, amely túlmutat az adott nép, a magyar nép keretein és méltórá, hogy az emberi hazaszeretet egyetemes eposzaként tartsa számon az emberiségtörténelmi emlékezete.

2.) NYOMAVESZETT ŐSEINK

De térjünk vissza a tízezer évhez. Haladjunk fokról fokra. Jó ideje hatalmi nyomással,taroló erővel széltében terjesztett nézet (amely a kizárólagosság igényével, hatalmihírveréssel mindmáig fennen tartja magát - politikai fórumok, tudományos intézetek,sajtó, médiák: közfélretájékoztatás), miszerint 896-ban honfoglalás történt, s a ma -gyarok 896-ban Árpáddal jöttek be Magyarországba. Jöttek? Nem ezt a kifejezést alkal -mazzák. Vandálul berontottak, rátörtek fegyveresen a Kárpát-medencében - a pánszlávtörténelemhamisítás szerint - békésen itt éldegélő szláv népekre. Barbár, vad hordakéntrájuk törtek. Leverték, leigázták őket, fegyvereik erejével rájuk települtek. Majd be-olvasztották őket, úgy, hogy nyomuk se maradt, mintha soha nem is voltak volna. Úgyám, bizony. Azelőtt híre sem volt, hirdetik, sehol a magyarnak, legkevésbé itt Ma -gyarországon. (A székelyekről, pannonokról meg a többi itt élt szkítamagyar népeksorsáról még Jehova közbenjárására sem volnának hajlandók tudomást venni eme bár-sonyszékkoptató, szemellenzőjüket készségesen viselő és ezekhez körömszakadtáig ra-gaszkodó urak.)

Ezer éve toppant a világra minden előzmény nélkül - mondják - a magyar nép, vala-hogy úgy, ahogy a szikra kipattant Minerva homlokából, ahogy a gomba kinő eső utána földből. Az ezer évvel a tízezer évet tagadják meg, lefejezik teljes őstörténetünket ésnyomtalanítják őseleinket, méltatlan feledésbe döntve dicső küzdelmeiket.

206

Miért hát e megrögzött, konok és oktalan tagadás? Kinek érdekében teszik? Kit szol-gálnak vele? Volt vala tehát, mondják, írd és mondd, egyetlen „honfoglalás”. Se több, sekevesebb. Egy ujjon ki lehet számolni. Eddig mennek. Mert ennél tovább már nemmehet a lefogyatás. Nagy uraim, de hátha mégis? Ki merjük jelenteni, felelősségünk tel-jes tudatában, miszerint:

3.) NEM VOLT EGYETLEN HONFOGLALÁS SEM!

– Mert egy „maroknyi nép” (Széchenyi) által végrehajtott honfoglalás, fegyvereshódítás a Kárpát-medencében élők tömegeivel szemben nem más, Szabó Dezsőkedvenc szavával élve, mint „sült őrület”, magyarul: valószerűtlen képtelenség.

– Mert az úgynevezett honfoglalásról régi történetírásunkban, középkori króni -káinkban soha sehol egy szó sem esik, ilyesmiről említés sem történik.

– Ennek egyszerű oka, hogy maguknak az árpádiaknak - és középkori krónikáinknak- sejtelmük sem volt a „honfoglalás”-nak még a fogalmáról sem.

– Ennek egyszerű oka pedig az, hogy a honfoglalás fogalmát kerek ezer évvel később,ezer évvel az árpádi bejövetel után találták ki: a múlt század első felében, anyelvújítás során eszelték ki minden egyéb hon-nal kapcsolatosszóösszetételünkkel (honfi, honleány, honáruló stb.) egyetemben, és a szabad-ságharc leverése után, a Bach-korban és azt követően terjesztették el gőzerővel amagyarirtó kormányzatok áruló bértollnokai és áltudósai (részletesebben l. Grand-pierre K. 2005).

Honfoglalás, s ráadásul egyetlen honfoglalás! Lépjünk egy kissé tovább! – Innen visszaugorva, középkori krónikáink nyomvonalát követve, még egy „hon-

foglalás” kerül elő: a 373. évi hunmagyar visszajövetel. – Némileg figyelmes vizsgálatra fény derül a harmadikra is, az avarok vezette hon -

visszavételre (566). – Hamarosan követi ezt a negyedik is, a griffes-indás avaroknak a 674. évben lezaj -

lott beköltözése. (E két utóbbi honvisszavételt középkori krónikásaink annyiraegyértelműen magyarnak tartották, hogy meg sem nevezik, meg sem említik azavarokat. Kézai Simon mester pedig egyszerűen a 700-as évszámot tünteti fel amagyarok bejövetele időpontjának (Kézai 1283 k./1984, 120.).

Továbbhaladva visszafelé, további visszajövetelek sora ködlik fel, de az adatirtás ésadatpusztulás folytán hiányokba, nehézségekbe ütközünk. Újonnan előkerült ősgesz -tánk, a Tárih-i Üngürüsz segítségével azonban mégis Nimródfia Hunor vízözönt követőhonvisszavívásáig sikerül tovább tágítani a sort. – Tanulmányunkban (Grandpierre K. 1979) az agatirszek (agatörzsek) és szarmaták

be ölelésével hétre emeltük a honvisszavételek számát, szerényen megjegyezve,hogy a honvisszavívásoknak ez a hetes sora még kiegészítésre szorul, mivel mégmindig erősen hiányos. Azóta tovább tágult a kör.

Mindebből talán az is kiviláglik, miszerint:

207

4.) SÚLYOS KÁROKAT OKOZ A „HONFOGLALÁS”TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁSSAL FELÉRŐ HANGOZTATÁSA

Mert akaratlanul is azt állítjuk ezáltal: 1. Erőszakkal ragadtuk el más népektől hazánk területét, területrablóként, fegy -

veres agresszorokként kívülről törtünk be a Kárpát-medencébe. 2. Erőszakkal települtünk rá az itt élő szláv lakosságra. 3. Beolvasztottuk őket. Ennek álbizonysága: az állítólag itt élt szlávoknak jószerivel

nyoma sincs - nyoma se volt soha! 4. Idegenek, jövevények, betolakodók vagyunk saját hazánkban. 5. Bitoroljuk hazánk területét. 6. Közvetve azt is állítjuk ezen a módon, hogy bizonyos más népek - szlávok

(szlovének), vlachok - már a magyarok előtt is itt éltek hazánkban: vagyis a történet-torzítás révén kincstári historikusaink kezére játszanak a történelemhamisítóknak.

7. Összefoglalva: közvetett formában bár, de lényegében ugyanazt hangoztatják,amit ellenségeink, ősi felségterületeink elorzói.

A honvisszavételek ténye ezzel szemben azt tanúsítja, arra figyelmeztet, hogy azagresszió, bármilyen formában történjék is, nyíltan vagy alattomban, fegyveresen vagylopva, megtévesztés útján, nem lehet végérvényes. Szabad népek leigázása a történelem-ben nem törvényszerű s nem visszafordíthatatlan jelenség, más népek felségterületeinekvégleges elragadása csak a legritkább esetben sikerülhet.

5.) A VÍZÖZÖN UTÁNI ELSŐ HAZAVESZTÉS ÉS ELSŐ HONVISSZAVÉTEL

Számos történeti munkánkban érintettük már Nimród fiának, Hunornak történetét,szükségszerűen, mivel mai tudásunk szerint őstörténetünknek e sarkalatos mozzanatá-val kezdődik a magyar honvisszaszerzések sora. A kutatás előrehaladásának ütemébenelkerülhetetlen, hogy újabb meg újabb tények, háttérrészletek előkerülésével mindújravisszatérjünk rá.

Őstörténetünknek ezt a páratlan értékű adatát Törökországban fennmaradt kétségte-len hitelű ősgesztánk, a régi magyarból latinba átmentett, latinból törökbe átültetett ésmagyarba Blaskovics József által csak legújabban visszafordított Tárih-i Üngürüszősgesztája őrizte meg. Az az őskrónika, amelyről a magyarság ezer éven át semmit semtudott (Részletes ismertetését l. az Aranykincsek hulltak a Hargitára c. munkánkban,Grandpierre K. 1990).

Tízezer éve az emberiségre sújtó természeti csapásokkal, drámai éghajlatváltozássals Atlantisz elsüllyedésével járó természeti kataklizmát, a jégkorszak elmúltát, illetve avízözön s a Bábeli torony építését közvetlenül követően Nimródfia Hunor vezetésével,égi elrendelésre már magyar honvisszavételre kerül sor.

Elképesztő tényadata ez egy ősnép tragédiasorozatának és ősszülőföldje meg-tartásáért vívott tízezer éves küzdelmének. A kellő megértés biztosítására, hautalásszerűen és érintőlegesen is, fel kell idéznünk jelzett munkánk alapján a történtekfőbb mozzanatait: A. Nimród, a nagy vadász felvezeti fiait, Magort és Hunort arra a helyre, ahol a ter-

mészetfölötti erők küldötte, a csodálatos vad nemsokára meg fog jelenni.

208

B. A mágikus képes beszéd alapján íródott történet a jelképek nyelvén szól hozzánk.Nimród, a természetfölötti hatalmakkal kapcsolatban álló félisteni lény, az atya,az előd, azért vezeti az utódait, Magort és Hunort a jelzett helyre, hogy az égi lá-tomány révén, amelynek megjelenéséről ő maga eleve tud, mintegy megszabjasorsuk irányát.

C. A csodálatos vad nem földi lény, hanem a Világmindenség képmása,megtestesülése. Az őstestvérpár színe előtti felbukkanása a Világegyetemakaratát tudatja megjelenésének puszta ténye által a fiúkkal, nevezetesen azt,hogy készüljenek fel hivatásukra és szervezzenek hadat a Kárpát-medencében(Pannóniában) élő üngürüsz nép megsegítésére.

D. A fiúk megértik a jeladást, Hunor azonban (akire ezúttal a gyakorlati meg-valósítás hárul) a mindennapi élet nyomására késlekedik a feladat végrehajtásá-val és Adzsem (Perzsia) padisahjával részt vesz holmi helyi csetepatéban, ezért„támadás” éri, azaz az égiek büntető csapása.

E. Hunor megérti a figyelmeztetést és immár késedelem nélkül visszatér seregévelPannóniába, a „vele azonos nyelven beszélő” üngürüsz (hungarus, azaz magyar)néphez.

Ennyit mond az ősgeszta, teljesen nyitva hagyván a kérdést: mi történt időközbenotthon? Miért rendelték el az Égiek az őshazába való visszatérést? S miért intették-bün-tették meg Hunort, mikor késedelmeskedett? Nyilvánvaló: valami nagy baj, elferdülés,elfajulás következett be a teremtésben, valamilyen szent, az egész kozmikus világra ki-ható, a történeti-erkölcsi világrendet csorbító elvetemedésről van szó, amit haladékta-lanul, mindenáron helyre kell állítani. Bajba került az őshaza, az otthoniak létét,szabadságát veszély fenyegette. Az üngürüsz (magyar) nép segítségre szorult.Bekövetkezett az emberiség ősidők óta egyhelyben lakó ősnépének első hazavesztése, sa természetfölötti kozmikus erők tudják, hogy ebbe belerendül a földi világrend, az egészemberi világ, mert bekövetkezett a „kizökken az idő” kárhozata (Shakespeare), és kifor-dul rendjéből az emberi történelem.

Az üngürüsz/magyar népre sújtó bajt, veszedelmet haladéktalanul el kell hárítani!A természetfölötti erők akarata ez. S megjelenik Magornak és Hunornak, Nimród királyfiainak a csodálatos vad, homlokán a Nappal, Holddal, oldalán a csillagokkal, akozmikus világ képében az egész kozmikus világgal.

Történeti és mondai hagyományok alapján kétségkívül megállapítható: – Az üngürüsz-hungarus, azaz a magyar nép már ezt megelőzően, a vízözön előtti

korban, a vízözönnél mérhetetlenül korábban itt élt a Kárpát-medencében. – Ugyanerre - a magyar nép ősvoltára, őshonosságára - kell következtetnünk a Föld

benépesítésének bibliai ősmondájából is. – Meghökkentő tényadat, hogy a magyarság már ekkor - a vízözön korában - két

részre tagolódik, egy belső és egy külső ágra, s kétfelől vívja, két területen, létéértvaló harcát.

– De elkerülhetetlenül következik fentiekből az is, hogy hazánk letagadhatatlanul azüngürüsz-hungarus-magyar nép ősszülőföldje, ős szülőhazája, méghozzá felmér -hetetlenül régesrégi idők óta, s ennek okán fennállása, épségben való fenn-maradása egyik elemi tartozéka a történelmi világrendnek.

– Ezért lépnek közbe az Égi hatalmak a magyar őshaza sértetlenségéért, független-ségének és szabadságának helyreállításáért.

209

– Mert az őshazával, illetve népével valamilyen ismeretlen baj történt, minden jelarra utal, hogy idegen hadak törtek rá és - már ekkor! - hazavesztés következettbe. Hazavesztés tízezer évvel ezelőtt!

– Ezért rendeli el az Ég, a kozmikus csillagvilág képviseletében megjelenő csodálatosvad által Hunor és hadseregének haladéktalan visszatérését.

– Mert ebben az időben - közvetlenül a vízözönt követő években - nem csupán haza -vesztés történik, de bekövetkezik a honvisszavétel is. Tényleges históriai adatokraépülő jelenlegi tudásunk szerint ekkor zajlik le, Nimródfia Hunor vezetésével azelső honvisszavétel.

Vizsgálódásainknak természetesen óhatatlanul ki kell terjednie arra, mi ment végbeHunor küldetését megelőzően a Kárpát-medencében, s miféle történeti fejleményekokozhatták az üngürüsz nép ezt követően sorozatosan bekövetkező bajbakerüléseit?

Egyidejűleg, különös ellentmodásként vetődik fel a kérdés: miként lehetséges, hogyszkítamagyar nép - mert ideje már nevén neveznünk magunkat -, az őskori-ókorivilágtörténelem leghatalmasabb - sőt a Biblia tanúsága szerint - egyetlen ősnépe időrőlidőre elveszti hazáját, s csupán külső egységei révén tudja visszaszerezni azt?

E rejtély felderítéséhez az idők mélyére kell visszamennünk, olyan talányaihoz,eseményeihez nyúlva az emberiség őskezdeteinek, mik irdatlan romokként hevernek azemléktelenség és a hazug mellébeszélés ködében, akár az óceán mélyén Atlantisz rom-jai.

6.) A NÉPEK ANYJA

Bél Mátyás, európai hírű magyar tudós (1684-1749), a Hellenistica második részénekmásodik fejezetét idézve, érdekes adatokat közöl a szkítamagyarok régiségéről: „Szinteegyetlen nép sincs Európában és Ázsiában, mely ne északról áramlott volna ki; innenjöttek azon népek leszármazottai, akik Európa és Ázsia legtöbb részén laktak. Szkítatehát az, amely észak felé majdnem minden népet nyelvével együtt kibocsátott magából.Mivel pedig a szkíták területe óriási kiterjedésű volt, és messze elnyúlt délkelet és dél-nyugat irányába, a népeket innen Európába, onnan Ázsiába taszította ki magából.

Minthogy azonban a Szkítiából kiáramló népek, ahogyan az évek folyamán elfajzottakősi szokásaiktól, úgy változtatták nevüket is és kaptak más elnevezéseket, őseinken pedigezzel ellentétben a szkíta nevezet nagyon sokáig megmaradt, míg végül aztán őket iselőször hun, majd avar és hun-avar, utoljára pedig magyar néven ismerte meg Európa,ezért nem keverednek bűnbe a magyar dolgokkal foglalkozó írók, amikor az ékes szkítanevezetet - ha csakugyan az - népük számára védelmükbe veszik.” (Bél 1718/1984, 128-129.).

Mindez tökéletesen egybevág az ókori kútforrások adataival, így a Xenophón-éval is,aki szerint Európát és Ázsiát a szkíták uralják (Xenophon cca. i.e. 371. után/1897, 14.).Még a hunokkal szemben végletesen elfogult római historikus Ammianus Marcellinusis a következőket írja: „Egyiptom népe valamennyi közt a legrégibb, hacsak a schytáknem versenyeznek vele régiségben.” (Marcellinus i.sz. 39?/1916, I. 334.).

Számunkra itt mégis fontosabb, hogy a fenti adat összecseng a Genezis ősszétrajzásimondájával, illetve az előző fejezetünkben (l. 5. fejezet, 163-202.) ezzel kapcsolatbankifejtett megállapításokkal.

210

Legújabban, antropológiai ásatások feltárásainak eredményeiként Vértesszöllősön,Rudabányán és más ásatásoknál is többszázezer, sőt 10-12 millió éves embertani leletek,ősembercsontvázak kerültek elő. A leletek embertani vizsgálatai a magyar alkati sajá-tosságokkal egyező kerekfejű embertípusra utalnak, erősen valószínűsítve, hogy ez azemberfajta, a szkítamagyar, őshonos itt, és évmilliók óta él a Kárpát-medencében(Grandpierre A. 2011a, b, c, d).

7.) A SZKÍTÁK KILÉTE REJTÉLYÉNEK MEGFEJTÉSE

Mégis mielőtt továbbmennénk, tisztáznunk, illetve - ha lehet - bizonyítanunk kell,hogy szkíták-e a magyarok? Tudjuk, hogy az 1848-1849-i szabadságharc leverését követőmegtorlás korában, a Bach-korban a magyarság szellemi tönkretétele céljából, számosmás nemzetrontó mételytan közt kincstári, hatalmi történetírásunk nagy erővel kezdteterjeszteni - a nemzet heves ellenállása és tiltakozása ellenére - a finnugor származáselméletét. Közel egy évszázadba tellett, míg sikerült ráerőltetni a nemzetre. Em-lékeztessünk itt a diadalmas romantikájú shakespearei szavakra:

„Sem kőtorony, sem rézből vert falak, S szűk légű börtön, sem kemény bilincs A szellem erejét meg nem köthetik.” (Shakespeare 1599/1999, 123.)

Sajnos, szörnyű századunk ennek gyakran az ellenkezőjét tanúsítja: az emberiség fölénőtt hatalmi hazugsággépezetek kitekerik a szellem és az igazság nyakát, akár csirke-tolvaj az elmarkolt csirkéét.

Egy évszázadnyi ráerőszakolás után a nemzeti ellenállás valamennyire ebben ismegtört, akárcsak a „honfoglalás” kérdésében, és köztudatunk már-már beletörődött ahagyományaitól idegen finnugorságba, amelyet szemfényvesztő terjesztői időközben,az össznépi felháborodás és ellenállás láttán cselesen visszahátrálva, időnként nyelviösszetartozássá, nyelvi közös eredetre kopaszítottak. Ami ugyancsak cifra képtelenség,mivel, ha együtt élvén azonos nyelven beszéltek, hogy az isten csudájába ne keveredtekvolna egyazon fészekalja-néppé?

A Bach-korban ránk erőszakolt finnugorizmus nem tudományos, hanem politikaielmélet. Nélkülöz mindennemű tudományos alapot. (Tüzetes bírálatát - jelen tár-gyunkon kívül esvén - külön munkában ejtjük meg.) Célja a magyar nemzettudatmegroppantása, a dicső múlthoz, a világbíró szkítasághoz tartozás meghazudtolása.Merőben koholt, bizonyítatlan, tudománytalan eszközökre épül.

Bizonyítsuk a magunk igazát. Nagy léptékben haladva, kezdjük a régi görögökkel,nem is az idézetek tömkelegével, csupán a szkíta népnév értelmezésével. A görögökugyanis a szkíta népnevet a maguk nyelvéből értelmezvén, arra a szófejtésre találtak,hogy a szkíta jelentése = bőrruhás. „Telitalálat” volt, s az egész világot meggyőzte,meghódította, annyira, hogy még ma is dívik ez az értelmezés. A szkíták ugyanis csak -ugyan bőrruhások voltak. A szkíta harcosok bőrruhában jelentek meg a világ népei előtt.Egy az egyben találó volt az értelmezés.

A rejtett hiba ott lapult ebben, hogy maguk a szkíták sem jártak mindig bőrruhában.

211

Így hát, ha levetették a bőrruhát, már nem voltak többé szkíták? Ha pedig ismét felöltöt-ték, ismét szkítákká váltak? Hát a szkíta nők, meg gyermekek. Akik nem viseltekbőrruhát? Ők külön népfajhoz sorolandók? Nem is szólván arról, hogy régidőben abőrruha viselése meglehetősen általános jelenségnek számított, ez volt az emberiségelső ruházata, így hát bajosan alkalmas a szkítaság jellemzésére. És vajon mindigbőrruhát viseltek? És ha ez csak egy időben vált divattá, azelőtt nem voltak szkíták? Haa ruházati divattal határoznak meg egy népet, óhatatlanul a valóságosnál szűkebbidőkeretek adódnak.

További bökkenő: miért nevezték volna el magukat görög szóval?Még egy furcsaság: miért vált volna szükségessé, hogy felső ruházatukról nevezzék

el magukat? A világbíró szkítaságnak nem volt semmilyen más nevezetessége, jellegzetestulajdonsága, semmi, ami önmaga meghatározására alkalmasabb lett volna? Ki hihetiel ezt?

További furcsaság: a szkíta nyelv kerüli a mássalhangzótorlódást. A szkíta népnévpedig mindjárt ezzel a magyar eredetű szavaknál soha elő nem forduló szk-val indul.Így jogos hát arra következtetnünk, hogy a két mássalhangzó között léteznie kellett egymagánhangzónak, ami idegen ajkon később kiesett. Következésképp az eredeti névalak-nak a szek, szik, szak tőszóval kellett kezdődnie. A szkíta név eredeti névalakjának tehátkövetkeztetésünk szerint sz-e-kíta, sz-i-kita vagy sz-a-kíta formában kellett előfordulnia.

De mit jelentene ez? Nem értelmetlen ez a név? Antik forrásokban nyomára akadunkennek a névalaknak a sicul, siculis, sicil, siculis, sican, sicamber és hasonló népnévvál-tozatok szótövében. Célszerű talán a magyarból megkísérelnünk a megfejtést? Miért amagyarból? – Már maga az a tény is indokolhatja ezt, hogy tagadhatatlan történelmi tények

tanúsága szerint a mai Magyarország volt a Szkíta Birodalom központja, ősi magva. – Össznépi meggyőződés szerint a magyarság az ókori szkítaság utóda, maradéka. – Ugyanez élt évszázadokon át a világ köztudatában. Priszkosz rétor például, aki a

449-es évben személyesen megfordult Atilla udvarában, következetesen szkítánakmondja Atilla népét.

– Ezer esztendőn át itt éltek a sicanok és sicemberek. – Oldalakon át sorolhatnánk a történelmi Magyarországgal közvetlenül szomszédos,

tehát őket tapasztalatból kitűnően ismerő középkori bizánci és egyéb historikusokmegnyilatkozásait, akik a szkítákkal, szkíta népekkel, pannonokkal, szarmatákkal,besenyőkkel, dákokkal, hunokkal, avarokkal azonosnak veszik a magyarokat.Ízelítőül csupán néhány rövid adat a magyarok szkítaként, hunként említéséről:

– Priscos rétor és bizánci titkos diplomata (i. sz. 449): szkíták, onugorok, ugorok,saragurok (Zichy 1897, 31.).

– Jordanes (550) hunugorok (Iordanes i.sz. 550/2005, 49.). – Theophilactos Simocatta (610-641): ungori, unnugarai „Unguri: Populi Hunnici.”

(Hungárok: hun nép) (Zichy 1897, 31.). – Theophanes (810-842): unogundur, unogardur (Zichy 1897, 31.). – Georgios Monachos (842): unnoi, ungroi (Zichy 1897, 31.). – Hinckmar (862): ungri (Zichy 1897, 31.). – Joannes Kinnamos (1180-1183): pannonok, hunok (Moravcsik 1984, 195.). – Constantinos Manasses (1173): paionok (azaz pannonok) (Moravcsik 1984, 158.). – Michael Rhetor (1149-1156): pannonok (Moravcsik 1984, 136.).

212

– Michael Patriarcha (1165-1167): schyta, pannon, sauromata (Moravcsik 1984,149.).

– Nicetas Choniates (1200 körül): pannonok, dákok (Moravcsik 1984, 261.). – Anna Comena (1148): szarmaták, dákok (Moravcsik 1984, 103.). – Michael Attaleiates (XI. sz.): sauromaták (szarmaták) (Moravcsik 1984, 93.). – Ezeknek a hiteles szerzőknek a szkíta népek azonosságát tanúsító adatainak sorát

ellen-historikusaink - ki mint él, úgy ítél alapon - azzal próbálták meghazudtolni,hogy ezek a köztiszteletben álló szerzők holmi nemlétező, fellengzős divatotkövetve, antik népek neveit aggatták rá a szkíta népekre - sutba vágva ennek ked-véért a történelmet és az elemi történetírói tisztességet.

– A magyarságnak egyik hatalmas alkotórészét, Erdély őslakosságát az antik szerzőksicul, siculisnak nevezték, magyarul székely a nevük. A sic-sec névalakváltozástehát a székely népnév által bizonyítottnak mondható.

– De lépjünk tovább a szkíta, szekita - székita népnév értelmezésében. – A szék tőszó a magyarban ülőalkalmatosságot jelent, azaz olyan helyet, pontot,

amely magasabb a puszta föld szintjénél, tágabb értelemben: kiemelkedő helyet,magaslatot, átvitt értelemben: magasabb, kiemelt helyet. Őstörténetünkből, aszkíták történetéből tudjuk, hogy tanácskozások, táborozások esetén a magasabbhely a legkiválóbbakat, a királyokat illette meg, ezen a módon is jelezve érdemeiket.

– Priszkosz rétor arról számol be, hogy mikor a Hun birodalomban tett látogatásakoregy magaslaton akarják felverni a sátrukat, a szkíták közbelépnek és lebontatjáksátrukat: a magaslati hely egyedül a királyukat, Atillát illeti meg.

– Régi székel szavunk egyértelmű az országol, trónol fogalmával. A székel név je-lentése természetesen nem az, hogy ül, hanem az, hogy országol, uralkodik,magának a királyi széknek a pontos neve: trónszék. Félreérthetetlenül erre utal-nak székhely, királyi székhely, székfőváros, székesfehérvár stb. szavaink is.

– Így hát székely népnevünk (amelyet ellen-historikusaink minden elképzelhető éslehetetlen módon megpróbáltak csűrni-csavarni, félrecsavarni, hamisanértelmezni) egyszerűen székelő, trónoló népet jelent a székely közigazgatásiegységek, a székely székek tanúsága szerint is.

– Vagyis a székely kiemelt, kimagasló, központi helyzetű népet, központi szkítatörzset, királyi népet jelent.

– A szék-ta népnév utótagja, a -ta nem más, mint táj szavunk kihalt névalakja(Grandpierre K. - Grandpierre A. 2006, 100.). A széki-ta népnév pontos jelentésetehát: kimagasló = széki tájon - központi országtájon országoló királyi nép.

– Íme az ókori legendás szkíták, a királyi szkíták, az igazságos szkíták utódai, kiketa világ árulói hóhérkézre vetettek, ma is itt élnek köztünk.

A magyar-szkíta azonosságnak, a székelyek szkíta voltának, mi több, a székely-szikan(sican/szikul/sicul) és a szkíta népnév azonosságának újabb bizonyítékaival szolgálunkaz alábbiakban.

213

8.) A SZKÍTA-MAGYAR NÉPAZONOSSÁG EGY REJTÉLYESTOVÁBBI BIZONYÍTÉKÁRÓL

Középkori krónikáink szerint száznyolc magyar nemzetség, azaz száznyolc magyarnépcsoport élt az Álmos és Árpád vezette honvisszavétel idejében. Ennek a krónikásadatnak a vizsgálatára külön tárgyalást, külön szakaszt igényel. Itt csupán azért kellettezt a tényt megemlítenünk, hogy utalhassunk a szkítamagyar népek egy mindmáigfelfedezetlen népnév-jelzésű csoportjára, nevezetesen a -ta utótagú népnévvel bírónépekre.

A szétágazó, sokrétű tárgyat a rövidség kedvéért itt csupán felvázoljuk.Számos ókori-középkori nép viselte együvé tartozása, hovatartozása jeleként ezt a

-ta utótagot népnévben. Érdekes módon a korszak elmúltával ezek a -ta utótagú nép -nevek csaknem egytől-egyig eltűntek, elenyésztek. Némileg csoportosítva s népneveikettagolva soroljuk fel őket. A tüzetesebb megvilágítás kedvéért térjünk vissza a -ta utótagjelentésére. Mint már utaltunk rá, táj szavunk kiveszett névalakja ez. Számos közsza-vunkban, helynevünkben e régi névalak megőrződött, s népneveink egész sorában a népiösszetartozás jelzéseként fennmaradt.

Közszavaink közül idetartozik puszta ősszavunk, amelynek ősjelentése: pusz-ta, azaz:fűs-ta, azaz: táj, vagyis puszta szavunk - amit szótagugratásos formában szláv népeksora sztyeppe alakban tőlünk vett át - jelentése: fűs táj.

Ez az ősszó maradt fenn gyermeknyelvi „Táj, táj” búcsúszavunkban, s az esztelnekigyermekvigasztalóban:

„Ne ríjj, ne ríjj, kicsikém, Menjünk, menjünk tájba.”

Lássuk hát népneveinket!Első - hazai - csoport:Ennek élére természetesen a Szék-i-ta (Szkíta) népcsoport neve kívánkozik. Ma-o-

ta: Maoták, maotisziek. A népnév jelentése: Magyar-ó-táji nép. Szár-ma-ta: A Szár szótőszármazás, származék stb. szavainkkal függ össze, s itt azt jelzi, hogy ez a nép ma(gyar)tájról szár(mazik). Szármata népnevünk (mert ez a helyes, ékezetes névalak) rejlik adákok hajdani fővárosának, Szármiszegetuzának a nevében is: Szármi a (a Szármatanépnév rövidített alakja), Szege (szeke, azaz székely), Getuza (azaz Géta). A Dák fővárostehát ennek a három szkíta népnek a székhelye volt. (ennek már önmagában meg kellenedöntenie a mondvacsinált dákoromán elméletet, ha hallgatnának bármi érvre vagytényre.)

Vegyük mindjárt a dák népnevet. Eredeti névalakja: daka vagy daga. Dageszta,Dagesztán, azaz, Dakeszta, Dakesztán, vagyis: daga- v. daka-ta, azaz daka táji (őstáji)nép. A dákok régi hazája. Jaz-a-ma-ta: Jász-magyar-táji nép. Dal-ma-ta: dal- v. dul-ma(gyar) táj nép. (l. Dúl király leányai. Egyébként a nagybesenyők ötödik ága a Talmátv. Dalmát törzs volt.) (Padányi 1989, 440.). Maták, azaz matyók: ma(gyar) táji nép. Szi -bar-i-ta: Szübarita, Szübarosz.

214

„Mi a magyar most? Rút sybaríta váz. Letépte fényes nemzeti bélyegét…” (Berzsenyi 1810/1999, 107.)

Ef-ta-li-ta: Fehér hun. Var-chon-i-ta: Várkunok, Várhun. Kar-an-ta: Karantánok(Karintia), Kel-ta: Kel(eti) tá-jú nép, keleti eredetű nép, Galáták (Gallok): Gal táji, azazkel(eti) táji nép, Ge-ta: Eredeti népalakja feltehetően ger-ta vagy gel-ta lehetett, de aköztes mássalhangzó kihullott, Thyszageta, Gepi-da - Gepi-ta, azaz gyepű-táji nép,perem nép. Ennyit ízelítőül.

Második csoport:Meglehet ez a csoport még népesebb. De itt beérjük a puszta felsorolással. Kezdjük

a Biblia szerinti három ősatya, Sem, Kám és Jáfet népeinek nevével. Meglepő módonitt is előjönnek - méghozzá később, mint látni fogjuk - sűrű rajokban a magyar táj szórégi névalakjával a -ta utótaggal megjelölt népek. (Tán mégiscsak igaza volt a Széchenyi-könyvtár első főigazgatójának, a nagyműveltségű Horvát Istvánnak, aki szerint a Biblia„pözsög a magyar nevektől”?) (Horvát 1825, 19.). Mindez megerősíti a Bibliábanmegőrzödött és egyéb történelmi és tudományos bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogya magyar volt az emberiség első népe. Semita (Szemita), Hamita, Jafetita (Sem, Hámés Jáfet nevéről). Adamita, Hettita, Kánaánita, Szamarita (azaz Szamaritánus), Eomita,Izraelita, Izmaelita, Kusita v. Kashita (Kusok), Moabita, Hurrita, Amorita, Amelecita,Szodomita, Ammonita, Mezopata (Mezopotámia), Filiszta (Fliszteus), Paleszta (Palesz -tinok), Gadita, Jehudita, Kitta (Kittanok), Sumnita, Szubatrai v. Szubatrui

És mindehhez még hozzácsatolhatók olyan nevek is, mint Egyipta azaz Egyiptomiak,vagy Parthia, Kréta, Hargita, és más ezekhez hasonlók.

Kissé tréfásan szólva, az embernek már-már az az érzése támad, mintha nem lettvolna szabad a népeket e magyar szó-utótag használata nélkül megnevezni sem. Rend-kívül érdekes, hogy a -ta utótagú népek özöne az ókor és a középkor elmúltával valóság-gal elenyészett és napjainkban legfeljebb elvétve, ha találhatunk egy-kettőt.

9.) MIKÉNT TÖRTÉNT A FÖLD BENÉPESÍTÉSE?Kiegészítések az ősnyelv széttöredezésének és a föld benépesítésének

őshagyományához

Mindenekelőtt idézzük fel ismét a Genezis Bábeli toronyról szóló történetének a ma -gyarságra vonatkozó legfőbb tételeit: – „Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.” – „Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve.” – „Zavarjuk össze a nyelvüket” - mondta az Úr. És az Úr parancsára, rendelkezésére

bekövetkezett az emberiség addig együtt élt népeinek szétfutása, és egységesnyelvének összezavarása s a nyelvek elkülönülése.

– „Így szélesztette szét onnan őket az Úr az egész föld színére” (Biblia 1979, 16.).Kérdés: van-e hiteles háttere, elfogadható, igazolható történeti alapja ennek a bibliai

históriának?Nincs kétségünk aziránt, hogy ősrégi történeti hagyományokra épülő ősmondai

215

anyag ez. Efféle történetet ugyanis senki sem eszelhet ki a semmiből. De igazoljatörténeti hitelességét az a körülmény is, hogy az említett eseményeknek valamikorvalóban meg kellett történnie. Senki sem vitatja ugyanis, hogy az emberiség közöseredőből, egyetlen kezdeményből, egyetlen törzsből fejlődött ki, s így magától értetődő,hogy az ősidőkben, az emberré válás folyamatának évmilliói alatt, az emberszükségszerűen azonos nyelven beszélt, az emberiség ősnyelvén. Ennek kétségtelen nyo -mai mindmáig fennmaradtak a világ nyelveiben.

Az ősnyelv létezéséből szervesen következik az ősemberiség együttélésének ténye.Szükségszerűen be kellett hát következnie a népek és ennek folytán a nyelvekelkülönülésének, mégha ez nem is a bábeli torony építése során ment végbe, hanem ko-rábban. A Biblia tehát itt ősrégi hagyományt őrzött meg.

Másfelől az is megállapítható (anélkül, hogy itt a feljegyzés kérdésében időrendivitákba bonyolódnánk), hogy a jelzett történet a zsidó elit babiloni fogságát követőenfoglaltatott be a Genezisbe. Így hát a zsidók Babilonból hozták magukkal a mondát.

Maga a Biblia, mi több, e szakaszának a címe is (Bábel tornya), több mint valószínűvéteszi a történet babiloni eredetét. Egyébként köztudott, hogy a zsidókereszténység a„pogány” babiloni őshiedelmek számos elemét vette át.

10.) A BÁBELI MONDA REJTELES IDŐRÉTEGEI

A Bábel tornya monda tárgyának történeti vizsgálata élesen eltérő időrétegekegybeötvöződését tanúsítja, s rejtett, de mélyreható zavarról árulkodik, amire még nemfigyelt fel a kutatás. Bontsuk szét kissé ezeket az időrétegeket.

Bábel tornya építésének hozzávetőleges ideje meglehetős biztonsággal megálla -pítható és rögzíthető a vízözönt követő évekre. A vízözön pusztító csapását elszenvedettemberiség a maga védelmére nemcsak Babilonban, de Egyiptomtól a brit szigetekig ésAmerikáig a földkerekség számos más pontján is hatalmas magas építményeket emelt.A megalit kor piramis-szerű, roppant építményei is alighanem erre vezethetők vissza.

Ámde bajosan volna ebbe a korba, a bábeli torony korába helyezhető a nyelvekkeletkezésének és a föld benépesítésének mondája, hiszen ekkor már benépesült a föld,létezett Atlantisz, sőt már meg is semmisült, s létezett Babilon és Szemúr országa mellettEgyiptom, India, Kína, és léteztek az ókori világ egyéb jelentős népei. Nyilvánvaló hát,hogy a nyelvek elkülönülése és a Föld benépesítése jóval korábban ment végbe, jelentősidőtávolságban a bábeli toronyépítés előtt.

A Genezis eme részének feljegyzői számára azonban az - egyébként pompásan ren-dezett - ókori főváros zavar és zavarodottság érzetét keltette, egyrészt mivel tán némilegtájékozatlanok voltak a babiloni hagyományokban, másrészt mivel Bábelban valóbanhatalmas, számukra idegen nyelvű embertömeg nyüzsgött. (Ekként vált Bábel a zűrzavarfogalmává.) Érthető hát, ha a számukra riasztóan félelmetes bábeli torony építéséhezkapcsolták a nyelvzavarodás, valamint a népek szétszéledésének és a föld benépe -sítésének históriáját, azt az adattalan folyamatot, amely az ősidőkben, tízezer vagy éppenszázezer évekkel korábban ment végbe.

Azokban az ősidőkben, mikor a Babilonban megőrződött, és onnan a Genezisbe átke -rült őshagyomány szerint az emberiség még egyetlen nép volt és egyetlen nyelvenbeszélt, a Biblia tanúsága szerint ez a nép és ez a nyelv - a Genezis tanúsága szerint -

216

Nimród és fiainak, Magornak és Hunornak népe és nyelve volt, vagyis: a magyar nép ésa magyar nyelv (l. 5. fejezet, 163-202.). Történeti értelemben tehát hitelesnek fogad-hatjuk el a bábeli torony építésének és a nyelvzavarodásnak, illetve a Föld benépesítésé -nek mondáját.

Rendkívüli érdeklődésre tarthat még számot az a körülmény is, hogy a Geneziselítélendő, kedvezőtlen jelenségként tárgyalja, s az Úrnak az emberiséget sújtó, büntetőcsapásaként fogja fel az emberiség ősnyelvének szétforgácsolódását és az új nyelvekkeletkezését. A Genezisnek ez a mozzanata minden bizonnyal ugyancsak őseredőkrevezethető vissza, hiszen nem a Biblia megíratásának korában, de még napjainkig semtisztázott, hogy kedvező vagy ártalmas jelenségnek tekinthetjük-e az ősnyelv fel-darabolódását, az új nyelvek keletkezésének mind tovább bővülő folyamatát. Ha csupánez az egyetlen adat, egyetlen hiteles forrás szólna a magyarok ősnép voltáról, már akkoris gondolkodóba kellene esnünk. De a Biblia híradását kútforrások serege egészíti ki, azókori hellén, latin és egyéb szerzőktől a középkori kútfőkig.

11.) NÉGY VILÁGTÁJ URAI

Mindezt alátámasztja a hun-magyar hagyomány, miszerint a Napisten képében, aNapisten földi másaiként országló szkíta napkirályok a négy világtáj urai voltak, hiszenez semmi mást nem jelent, mint azt, hogy az egész földi világ az uralmuk alá tartozott.Könnyű belátni, hogy ez a történeti jellegű szkíta őshagyomány más oldalról ugyan, delényegében ugyanazt mondja, amit a Genezis bábeli torony mondája tartalmaz: a Földönegyetlen nép, egyetlen nyelv létezik: Nimród őskirály, Magor és Hunor (Magyar és Hun)atyjának népe.

Ennek a kettős, egymást megerősítő hagyománynak a vizsgálata szükségszerűen fel-veti a kérdést: elfogadható-e ez egy pillanatig is történeti valóságnak, vagy pedig képte-len hiedelmek körébe kell sorolnunk? Úgy véljük, a megelőző szakaszban, a Genezismegőrizte ősmonda időrétegeinek vizsgálatánál megválaszoltuk ezt a kérdést, s itt elég,ha megerősítésül csupán annyit fűzünk hozzá, hogy a négy égtáj urainak mondája iselsősorban az emberiség őskorára, Aranykorára vonatkoztatható, arra az ősidőszakra,amikor még egységes volt és egyetlen népet alkotott az emberiség.

Aláhúzza ennek a rejtett alakban fennmaradt különös kettős hagyománynak a hitelét,hogy a két monda - a Babilonból eredő bibliai, és a magyar-hun hagyományban fenn-maradt mondai elem - lejegyzőinek sejtelme se volt a kettő összetartozásáról, és nemcsupán a Négy Világtáj mondáját feljegyző középkori magyar krónikások - Kézai Simonés a későbbi krónikák - nem eszméltek rá a kettős hagyomány őstörténeti összefüggéséreés annak jelentőségére, de ahhoz mindmáig történetírásunk sem talált fogódzót magá-nak.

Pedig erre vonatkozóan adott volt minden eshetőség. Fontos kiegészítője ugyanisennek az őshagyománynak a négy világtáj Őreinek Atilla hun nagykirály korából fenn -maradt hagyománya. Kézai A magyarok viselt dolgai c. krónikájában arról számol be,hogy Atilla nagy nyugati hadjárata megkezdésekor a világ négy égtája felé őrszemeketállított fel (Kézai 1283 k./1984, 127.). Őrszemeinek első csoportja Sicambriától kiindulvaKöln germán városig húzódott, éjjel-nappal őrködvén, egymástól olyan távolságbanhelyezkedett el, hogy mindegyikük hallhassa a másik (azaz őr szomszédja) kiáltását. A

217

második (csoport, ágazat) a Litváig, a harmadik a Don folyam mentéig, a negyedik száraDalmát városáig állt őrséget, s ezek szavából és kiáltozásából a világ négy tája értesül-hetett arról, hogy Atilla mit tesz, és miféle tevékenységgel van elfoglalva.

A Kézai feljegyezte anyag félreérthetetlenül a négy égtáj urainak őshagyományáraépül. A négy égtáj, azaz a földkerekség urai hozták létre annak idején a négy világtájŐreinek szervezetét, ez őröklődött át a hunok korára és Atilla ezt a hagyományt újítottafel az ő korára lényegesen megváltozott körülmények között. Mi több, a négy világtájurainak az emberiség kőkorából eredő hagyománya - habár elhomályosult értelmű, sor-vadt, rejtett formában - még napjainkban is él a magyar közgondolkodás jelképeiben ésa szokáshagyományban.

A magyar király koronázásakor, a magyar király frissen dombolt dombra áll és kard-jával jelképes vágást tesz a négy világtáj felé. Ebben az ősi és mára már feledésnek indultszertartásban a kis domb, amelyre a király áll, a földgömböt jelképezi, a négy világtájfelé tett vágás pedig annak az elhomályosult őstudatnak a jegyében történik, mely szerinta magyar király - a négy égtáj ura.

Szorosan ehhez tartozik a négy folyó ma is elevenen élő, hagyományelhomályosodásfolytán némileg eltorzult hagyománya, amely egyaránt megnyilatkozik úgy a nép-költészetben, mint a hazafias műköltészetben („Ott, ahol zúg az a négy folyó…” stb.). A„négy folyó” ugyanis, nem más, mint a köztudatból kiveszett ősképzet, a négy világtájképzetének késői áttétele.

Ugyanez érvényes az őshagyományok szellemében készült esztergomi oroszlánoscímerre is, amelyen az életfa előtt álló oroszlán, mint napjelkép, a napot, a Napistent,az oldalán ékeskedő négy sáv pedig a négy világtájat jelzi, jelképezi.

12.) AZ ARANYKOR BUKÁSÁNAK VÉGZETES KÖVETKEZMÉNYEI

A magyar ősvallás történelmi alapjai c. munkánkban (l. 5. fejezet) bátorkodtunk rá-mutatni, hogy a magyarság gyökerei az Aranykorba nyúlnak vissza, s ősi történeti ésnéphagyományai, nemkevésbé élet- és világszemlélete, szokáshagyományai, erkölcsiszemléletének alapjai (hazai természeti környezettel való mágikus egybeforrottsága,csodálatos népköltészete, híres régi vendégszeretete, igazságossága, gyengékkel valóegyüttérzése stb.) még napjainkban is az Aranykor viszonyait tükrözik.

Történelmi oka mindeme jelenségeknek az, hogy a világ nagyműveltségű népei közülaz ősidők óta a zömében változatlanul egyhelyben élő őshonos magyarság szakadt kilegkésőbben az Aranykorból, vagyis a magyar nép élt a leghosszabb időtartamon át,évmilliókon át a boldog Aranykorban, így hát beléje ivódott a legmélyebben az Aranykorérzéki, érzelmi ösztön- és hagyományvilága, s őrzi azt a megváltozott életviszonyok közt,sok szempontból vesztére, még napjainkban is.

Tízezer évvel ezelőtt, a vízözönt megelőző időben bekövetkezett az emberiség életéneklegvégzetesebb, legszörnyűbb katasztrófája. Mindaddig, évmilliókon át a maga ter-mészeti állapotában élt az ember, szabad, békés, boldog és egységes, egyenjogú tár-sadalmi közösségben, amely nem ismerte az ember ember általi elnyomását, avisszafojtást, a mesterséges korlátozást, s az ennek nyomán fellépő, elfajulásokhozvezető személyi visszafojtottságot, meghasonlás szülte dacot, bosszúvágyat érlelőgyűlöletet, nem ismerte a legnagyobb átkot, az embercsoportokat egymással életre-

218

halálra szembefordító fegyveres acsarkodást, a háborúkat sem.Az anyajogú aranykori társadalom bukása végzetes kihatású volt az egész emberi -

ségre. Ezt a társadalmat mint tudjuk, az élet szent továbbadói, az otthon megteremtőiés fenntartói, a békesség és megértés fenntartásában érdekelt anyák irányították. Is-meretlen volt itt a mai értelemben vett hatalom. A vezetés még nem vonta ki magát aközösség törvényei alól, s nem arra tört, hogy kiváltságokat, előjogokat vívjon ki magá-nak, és a vezetetteket a maga alávetettjeivé, jogkorlátozott szolgáivá nyomorítsa. Min-denki egyenlő volt. S természetes volt, hogy mindenki a maga legjobb tudását,képességeit minden ellenszolgáltatás nélkül a közösség érdekében érvényesítse.Szellemileg is egyetértés uralkodott, mivel nézeteik a valósághoz, a természethez iga-zodtak, ezért egyneműek voltak. A közhit sem vált viszálykodások forrásává: egyeteme-sen a napistenhitet vallották, az ősemberiség csodálatos tisztaságú egyetemes hitét.Békében és összhangban éltek egymással és a szellemiséggel-lelkiséggel rendelkezőkénttisztelt természeti környezettel is. Az állat- és növényvilágot nem szabad prédájuknak,lélek és értelem nélküli sejt- és hústömegnek tekintették, amelyet kíméletlenül, korlát-lanul irthatnak, pusztíthatnak, hanem természetes élettársuknak, kiegészítő részüknek,mintegy testvérüknek.

Ennek az édeni állapotnak azonban évezredekkel ezelőtt vége szakadt. Pusztító ter-mészeti erők törtek a földi világra, olyan földtörténeti, tektonikai, éghajlati kataklizmák,miket még ma sem láthatunk eléggé tisztán. Földmozgások, földrengések, rettentőtengerár-zúdulások s éghajlatváltozások, tűzhányókitörések követték egymást. A földeljegesedett, majd földkéregmozgások következtek be, pusztító vízáradatok. Meglehet,a föld tengelye is elbillent. Elsüllyedt az Északnyugati átjáró, Atlantisz tengermélybemerült, s Gibraltárnál betört az óceán vize a Földközi-medencébe.

Mindezzel egyidejűleg sorsdöntő társadalmi változások mentek végbe, s így a két ese -ménylánc közt összefüggést kell gyanítanunk. Drasztikusan átalakultak a társadalmiviszonyok. Vége szakadt az aranykori világnak, s szemünk elől mindmáig elfedettkatasztrófa zúdult az emberiségre, történelmének legnagyobb, legvégzetesebb kata -klizmája. Titkos, mindmáig feltáratlanul maradt tényezők erőszakkal megdöntötték azAranykort, eltörölték a régi boldog világot, felszámolták az édeni viszonyokat, és hatal-muk alá vetették az emberi tömegeket. A vezetők árulása folytán a vezetés az emberiközösségektől jobbára függetlenedett, öntörvényű háttér-hatalommá változott át, s tár-sadalom fölötti irányító-korlátozó erővé lépett elő, mintegy magának sajátítva ki az em-berek fölötti rendelkezés jogát.

13.) MIKÉNT MARADHATOTT MEG AZ EMBER A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN?

Európát a jégkorszak előtt vad őserdők borították, a tengerektől elzárt Dél-Európátcsaknem áthatolhatatlan növény bozontok, Észak-Európát sivár tundrák, ősrengetegek.A neandervölgyi ember kipusztulása után élet, emberi élet egyedül Európa közepén,hegy-körgáttal körülzárt térségen, a Kárpát-medencében mutatkozott.

A félelmetes arányú eljegesedés mindent letarolt. Megindultak északról a jégtáblák.Az Ural, az Alpok, az északi hegyek ormai mintegy jeget patakoztató sziklatölcsérekké,fehérhúsú jégvárakká, jégokádó tűzhányókká, tűzsárkányokká vedlettek, mígnem a már-már égig felhabzó, északon négy kilométer vastagságot is elérő jégmezők árjába ők

219

maguk is alá merültek. Az égre torlódó jégtáblák vonulása délfelé haladva a Kárpátok hegykoszorúján akadt

el. A medencét jeges pára, füstös ború töltötte be, zúzmara és dér verte, de a talajrepedéseiből hévforrások százai törtek fel, s őskorból itt maradt, törpévé csökötttűzhányók körlánca vulkáni hamut, füstöt és tüzet fröcskölve enyhítette alélekdermesztő, életet lehetetlenítő hideget, s így fönnmaradhatott a hőforrások tövébenbarlangokba húzódó emberi élet, átmentődhetett későbbi korokra az életősfolytonossága s az Aranykor emléke, miként ezt többszázezer vagy éppen többmillióéves ősemberleletek tanúsítják (Rudabánya: 10-12 millió éves emberlelet, Vértesszől -lősön talált emberleletek: félmillió év! S a csontmaradványok szkítamagyar jellegű,kerekfejű emberekre utalnak. A mikrolit (parányi méretű) kőeszközök pedig a magyar-szkíta eredetmondával hozhatók összefüggésbe, első bizonyítékául annak, hogy avértesszőlősi nép magyar hagyományokkal rendelkezett, l. Grandpierre A. 2009a, b, c).

14.) AZ ERŐSZAK ÚRRÁ LESZ A FÖLDÖN

Új, s az eddigivel ellentétes útra tért az emberiség. Az emberi egyenlőség és mindenföldi élet szentségének, élethez való jogának egyetemes ősi istenébe vetett hitet, a napis-tenhitet megdöntötték, száműzték, s a Napistent „a felhők fölött trónoló” bosszúálló, azembereket félelemben tartó istenek váltották fel. A bűntelen emberiség alávalóvá,bűnössé bélyegeztetett. A kétszeresen tisztelt Nő, az Anya letaszíttatott trónusáról, skétszeresen megvetett bűnös lénnyé fokoztatott le, bűnösök bűnösévé. Bűnössé bé-lyegeztettek örökre szólóan az emberi magzatok is. Bűnössé vált a csillagvilág, az egészVilágegyetem, amelynek a hőn várt Apokalipszisben teljes pusztulást óhajtott az újonnanbevezetett művallás. Bűnössé vált a tudás, és lefokoztatott a világ megismerésére törekvőemberi szellem. Éppen ez okozta a „bűnbeesés” örök időkre érvényesnek hirdetetttragédiáját: az ember legszentebb törekvése, „Az Ember büszke legénye” (Ady1918/2004, 549.), a gondolat, a kutató emberi szellem a bűnök bűnévé vált. Hatalmiönkény vette át az emberi társadalmak irányítását. És rászabadult a világra a pokol. El-szabadult láncairól a bűn és a viszálykodás, a meghasonlásnak és elfajulásnak ez a félel-metes nyomjelzője. Pandora szelencéjét egy rossz kéz felnyitotta. És elszabadult agyűlölet, a másokon való uralom, a hódítás, az erőszak, a világuralom tébolya. Emberembernek farkasává vált. Mételytanok feketekámzsás seregei rohanták meg a lefokozottembertömegeket. És szóltak a fanfárok, harsonák: „A hatalom Istentől való.” „A cél szen-tesíti az eszközt.”

Mindezt szükségessé, s ha nem szükségessé, lehetségessé tették a kegyetlen meg-próbáltatások, új természeti viszonyok. Az anyák vezetése már nem volt kielégítő. Új,kemény kézre, erőszakra is kész férfikézre volt szükség.

Ahhoz, hogy valamennyire is felfogjuk, hogy ami történt, miként és miért történt,nélkülözhetetlen a bekövetkezett fejlemények érzékeltetése. Vázlatos érzékeltetésecsupán, egyrészt mivel tárgyunknak ez csupán alárendelt része, de azért is, mert ezeketaz eseményeket még ma sem látjuk kellő megvilágításban: az emberiség emlékezetemintha sötét homályüvegen át tekintene eddigi létének legnagyobb kataklizmájára.

A csöndes, békés, boldog aranykori életnek vége szakadt, zorddá vált az idő, el-halványult a Nap, röviddé sorvadtak a nyarak, meghosszabbodott és elhatalmasodott,

220

s jószerint évhosszúságúvá növekedett a tél.Csapás csapás után következett. A dermesztő jégkorszak után, amely barlangokba

űzte a embert, vízözön árasztotta el a világot. Az emberiség a föld jelentős részein amegsemmisülés határmezsgyéire került. S a természeti csapásokkal egyidejűleg, megle-het azok hatására, az új viszonyokhoz alkalmazkodás jegyében, végzetes változásokmentek végbe az emberi közösségekben is. Ma még ismeretlen erőszaktényezők végetvetettek az anyajognak, a nők, az anyák egyenjogúságra épülő vezető szerepének.

Szerepet játszott ebben az is, hogy az addig egységes emberiséget a barlangbahúzódás elemeire törte. A jégodúk szűkrezárt ridegségében mindenkinek a végsőkig megkellett húznia magát. A mostoha viszonyok közt, kellő élelem híján a táplálkozás a lét-fenntartás legalacsonyabb szintjéig süllyedt, a nemiség halódott s vele az emberi ter-mékenység, a népesedés szintje is alászállt, egyhelyben tengődött.

Az élelemszerzés férfierőt próbára tevő kemény harci feladattá vált: a férfiak olykornapokig távol voltak, jégözönben, hótengerekben kecmeregve, míg sikerült egy-egyvadat elejteniök. A kemény, új élet mindenütt a férfiak szerepét emelte ki. Férfierőt, férfikeménységet igényelt az idő. S a társadalom vezetését a férfi vette át, annak mindenkövetkezményével.

A roppant jégmezők elvonulásával a föld új, jégletarolta térségei tárultak fel, amelyekbirtokbavételére megindult a növényvilág, s növekvő zöld hullámai nyomába szegődtekaz állatok, majd az új viszonyok közepette gyors népesedésnek indultak. Új életterek,páratlan új lehetőségek nyíltak a népek előtt. Hatalmas, új korszaka kezdődött a népekvándorlásának. Nép népre torlódott, s ahol gát zárta el a továbbjutást, ott az erőszak ir-galmatlanul áttörte a gátakat.

Az emberi összetartozás ősrégi tudatát az új elvek, viszonyok kitörölték. Nép népellen fordult, ország ország ellen, ember ember ellen, a népek egymásra törtek. Azerőszak úrrá vált az emberlét fölött. Még a Biblia szakaszcíme is elismeri az Édenbőlvaló kiűzetést követő időre vonatkozóan (Biblia, 1979, Mózes első könyve, 6. szakasz,11.). Állandósulnak a háborúk, a népmészárlások.

Ez volt az igazi népvándorlás! A jégkort és a vízözönt követő új, fegyveres néptömegekrohama, új népeké, kik a rajtuk uralgó kényszertől hajtottan nem ismertek más törvényt,mint a kényszert, a fegyveres erőszakot. Beszáguldozták Ázsiát, Afrika északi részeit,Európa félvad erdős vidékeit. A Kárpátok hegy-körgátján áttörve, valóságos Paradicsomtárult elébük, megművelt, emberarcúvá átvarázsolt vidék, dús kertekkel, erdőket telivaddal, halaktól valósággal hemzsegő tavakat, folyókat, fából faragott falukat, s a magyar(üngürüsz) nép egyik napról a másikra arra virradt, rabbá vált saját hazájában, s idegenül a nyakán.

Eközben a hegyekkel és jégtorlaszokkal körülzárt Kárpát-medencében, mintholmiféle üvegvárban, üvegházban békésen élő nép mintha nem szerzett volna tudomásta világ felbolydulásáról, a kényszer és erőszak korbácsa által a földi tereken át-száguldásra, hódításra, mindenen átgázolásra bujtott, s világon és népeken való tiprásraindult új népek rohamáról. A megenyhült légnek, a viduló határnak (Tompa Mihály)örülve, jégkori gönceit félrehányva, tovább élte a maga ősidőkből átmentett aranykoriéletét a zöld hegykoszorúval övezett Kárpátok közén.

Ugyanekkor világméretű mozgolódás kezdődött. A betegesen recsegő kürtjeiveltakarodót fúvó jég pusztára tarolt térségeit vízáradat lepte el, s a jég által pusztára tarolttérségeket visszahódító növényzet zöld hullámait követő állatvilág nyomában új hazát

221

kereső népek özönlöttek elő parancsnokaik alatt, ádáz harcokra készen. Így tört rá Nimród nagykirály korában az itt élő üngürüsz népre az első hódító horda,

amellyel szemben - gyanútlan és felkészületlen lévén - védekezni sem tudott.De elröpült Bábelbe a nagy mészárlás híre. A csodálatos vad megjelent az Égiek in-

telmével. S Hunor elindult seregével és a megszállókat kiverte.

15.) MI TÖRTÉNT AZ ÜNGÜRÜSZÖKKEL HUNOR VISSZATÉRTE UTÁN?

Ősgesztánk, a Tárihi-i Üngürüsz a főeseményekre, a lényeges mozzanatokra összpon-tosítva fölöslegesnek vélte az első honvisszavétel módjára és fejleményeire kitérni. Min-den történet, minden tragédia a bonyodalom megoldódásával zárul.

Jó volna pedig tudnunk, mi történt a továbbiak során. De Hunor és hadserege vissza -térését, az első honvisszavételt követően hatalmas időrés tátong csupán felénk.

Szerencsénkre mégis jelentős áthidalást nyújt ehhez az időszakhoz a Székelyföldőshagyományait a helyszínen felkutató-feltérképező Orbán Balázs hatalmas műve, aSzékelyföld leírása. Ez a hatkötetes, óriási munka az őshonos székelymagyarság hitelesmondáit, hagyományait összegyűjtve, valóságos kincsesháza a magyar népi élet olyanősviszonyainak, amelyek kirekesztődtek a ránk maradt történeti művekből, krónikákból.Az általa feljegyzett ősmondákból az Aranykor szelleme, az aranykori boldoglét valóságacsap felénk, s közvetve megokolását adja annak is, miként maradhatott fent az első ha -zavesztés után hosszú időn át békében itt a nép. Arany idők? Paradicsomi lét? Nyo -masztó korban élvén eszményítünk talán? Idéznünk kell a másutt már idézett, Tárih-iÜngürüsz festette képet a Nimródfia Hunor visszatértének Magyarországról:„Mikor [ezt az] említett tartományt (Pannóniát) széltében-hosszában bejárták, látták,hogy minden zuga a paradicsomkerteknek és az édenkert rózsásberkeinek egy-egy mu-tatványpéldánya, minden oldalról folyóvizek csobogva folydogálnak, minden tájánmagas ciprusok tűnnek elő, körös-körül tele virágokkal, és az a síkság tele gyümölccsel,úgyhogy a minden oldalról árnyékot vető fák a kaméleon színeiben mutatkoznak. (...)Egy síkság ez, mely paradicsomkerthez hasonló, s melynek leírására a nyelv nem képes.Azon a vidéken annyi arany- és ezüstbánya van, amennyi a többi tartományokban össze-sen sincs (...)” (Terdzsüman 906/1988, 68.).

De mintha a magyarok eleiről szólván Anonymusunk is a paradicsomi (aranykori)időket idézné: „A szkítiaiak, amint mondottuk, jó régi népek. Róluk a történetírók akika rómaiak viselt dolgait megírták, így beszélnek: A szittyák valaha igen bölcsek ésszelídek voltak (…) és majdnem semmiféle bűn nem fordult elő közöttük (…) Húst, halat,tejet, mézet ettek, és bőven volt fűszeres boruk. Nyusztprémbe és más vadállatok bőrébeöltöztek. Arany, ezüst, gyöngy: annyi volt az nekik, mint a kavics, mivel saját földjükfolyamaiban találhatták mindezt. Nem kívánták a másét, minthogy mindnyájangazdagok voltak, sok állatnak és elegendő ennivalónak a birokosai. Nem paráználkodtak,hanem mindenkinek csupán csak egy felesége volt.”

Igaz, Anonymus mindehhez hozzáfűzi: „Ámde utóbb a szóban lévő nemzet a háborús -kodásba belefáradva, olyan kegyetlenné fajult, hogy - némely történetírók szerint -haragjában emberhúst evett, meg emberek vérét itta. Hogy kemény egy nemzet volt,hitem szerint azt ma is megismerhetitek ivadékairól.” (Anonymus 1200 k./1975, 79.).

Összecseng ezzel a Strabón feljegyezte ókori ismeret: a szkíták „igazságosság tekin-

222

tetében mindenkit felülmúlnak” (Strabón, i.e. 7/1977, 7. könyv, III/7.§; 320.), és „azegyszerűség és az igazságosság mintegy nemzeti jellemvonásként testesült meg bennük”(uo., 319.).

Helyi tényezőkhöz, várakhoz, tájalakulatokhoz rögződött ősmondák - a Székelyföldleírása szerint - arról számolnak be, hogy Erdély (Dél-Magyarország) táji betüremléseit,medencéit, völgyeit, régidőkben - tán még a vízözön előtt, vagy éppen a vízözönkövetkeztében - ősvizek borították (akárcsak Magyarország mélyebben fekvő másrészeit, az Alföldet, a Pannon medencét), s a meredek kőszirtekre a nép - feltehetően aHunor hadaival egyesült üngürüszök népe - ma már szinte elképzelhetetlen, meg-foghatatlan módon, védvárakat épített a merész szirtek csúcsaira, várakat, mikben anép iránti szeretettel eltelt tündérek és óriások éltek. Ezek az ősvárak valóságos várlán-colatokat alkottak, s veszedelem, külső támadás esetén füst- és fényjelekkel intetteegymást a várak népe a fölkészülésre.

Meglehet, hogy Nimródfia Hunor kezdeményezésére történt mindez, ő volt az, akiháborús tapasztalatai birtokában felrázta, talpra állította, veszedelem elhárítására,védműrendszer kiépítésére késztette az üngürüsz népet, hogy a Pokol hatalmai sebírhassanak vele? S ekként maradhatott meg itt hosszú időkön át békességben a nép? Shosszú idők átvészelése után mindez feledésbe ment?

Nem tudjuk, csupán sejthetjük, ha oszlatni szeretnénk az itt elterpedő nagytörténelmi homályt. Az aranykori békességű időknek a fegyverek bronz- és vaskorifejlődése, s a népek új háborús rohamai vetettek véget. De mindehhez hozzájárulhatottaz is, hogy az ősvizek utat törtek maguknak a hegyszorosokon át és lefutottak, sidőközben megsokasodott a nép.

16.) DÁRIUS PERZSA KIRÁLY TÁMADÁSA A SZKÍTÁK ELLEN

Ekként folyt a világ újrabenépesítése. Fegyvereikben bízván, új hazát keresőbenmegindultak mindenfelé a népek. Hatalmas új erőközpontok, államalakulatokképződtek.

Két és fél ezredévvel ezelőtt, időszámításunk előtt az 580-as évben Dárius (Dareiosz),a világhatalommá emelkedett Perzsa Birodalom uralkodója Hérodotosz szerint 700 000főnyi, Ctésius szerint 800 000 főnyi hadsereggel (Hérodotosz i.e. 440/1989, 298.; IV.Könyv, 87. Szakasz; Télfy 2002, 67.), Hérodotosz szerint azért, hogy bosszút álljon aszkítákon, betört Szkítiába (hazánkba) az Iszteren (az Al-Dunán) épített hídon át. A rop-pant hadsereggel szemben a szkíták királya, Idanthürszosz (Ctesius szerint Scytharbes;ld. Télfy, 2002, 67.) a felperzselt föld taktikáját választotta, és visszavonulóban mindentelpusztított, felégetett. Mikor Dárius, tehetetlenségének érzetében, felszólította őket,hogy vagy ütközzenek meg vele, vagy hódoljanak meg neki, a szkíták válaszul élő leveletküldtek: egy egeret, egy békát, egy madarat és (a kéz ujjaira emlékeztető) öt nyílvesszőt.A perzsák fővezére a különös üzenetet úgy értelmezte, hogy a szkíták készek megadnimagukat: az egér lakásaik, a béka vizeik, a madár levegőegük, a nyilak fegyvereikátadását jelenti. Gobrüasz, Dareiosz tanácsadója ellenben kijelentette, a szkítáküzenetének értelme: ha nem bújunk a földbe, mint az egerek, ha nem rejtőzünk a vizekmélyébe, mint a békák, vagy nem röpülünk el, mint a madarak, akkor nem menekszünkmeg pusztító nyilaik elől.

223

Némelyek hasztalan próbálták a szkíták írástudatlanságának bizonyítékául fel-használni az esetet. Idanthürszosz élőlevele ugyanis csak az írástudás legmagasabbfokán jöhetett létre, a jelképekben való gondolkodás és kifejezés magas szintjén, annaka szellemiségnek alapján, ami az ősírás felfedezéséhez is múlhatatlanul szükséges volt.Az ősírás ugyanis, mint tudjuk, jelképi kifejezésekből, jelekből alakult. Jellemző, hogya perzsák alig tudtak megbirkózni az eleven levéllel, s megfejteni tartalmát.

Később még egy üzenet érkezett. Ha azt akarod, hogy egy emberként keljünk fel el-lened, sértsd meg őseink sírját. Dareiosz méltatlannak érezte ezt magához, de nem ismerte megtenni ezt, jól tudván a szkítákról azt, amit később Anonymus fogalmazott megszámunkra: „Semmijük sem lehetett a világon, amit ne tettek volna kockára, ha sérelemesett rajtuk.” (Anonymus 1200 k./1975, 80.).

Nem sokkal később Dareiosz - vállalkozása reménytelenségét belátva -, az Iszter ál-tala építtetett hídján nagy sebbel-lobbal menekült el szétzüllő seregével. A szkítarajtaütéstől való rettegését jelzi, hogy a hidat még hadserege átkelése közben lerontatta,s így nem kevesebb, mint nyolcvanezer embere esett martalékául az üldözőknek.

Anonymus összefoglalója szerint: „(...) Dáriust, a perzsák királyát csúfosan megker-gették, úgyhogy Dárius ott nyolcvanezer embert veszített el, s nagy rettegve szaladtPerzsiába.” Ugyanitt szkíta eleink egyéb diadalairól is hírt ad: „Ugyancsak a szcítaiakCírust, szintén a perzsák királyát, háromszázharmincezer emberével együtt megölték.A szcítaiak magát Nagy Sándort, Fülöp királynak és Olimpiadis királynénak a fiát, akisok országot harcban leigázott, szintén szégyenletesen megfutamították.” (Anonymus1200k./1975, 79-80.).

Nagy győzelmeket arattak tehát a szkíták. Dárius seregére is sikerült vereségetmérniök. De milyen áron? Betörő milliós hada pusztító sáskajárásként lepte el az orszá-got, és a több hónapon át tartó hadműveletek során mindent letarolt, ami útjába került,nem is szólva arról, hogy hadai előtt, hadászati megfontolásból, maguk a szkíták is min-den lehetőt felgyújtottak, elpusztítottak. Lerombolódott a földig minden. Az ország pusz-tasággá vált.

Ezt a képet tárja elénk a Dáriuson aratott győzelem. Hát akkor a leverettetések, haza -vesztések sora? S miért nincs tiszta képünk mindezekről? Jószerint azt sem tudjuk, hányhazavesztés és honvisszavétel történt, s hányszor kellett visszaragadniok a régieknekellenségtől a hazát. És ami a legfőbb, a kérdések kérdése: miért került sor a haza-vesztésekre? Mért kellett roppant erőfeszítésekkel és áldozatokkal visszaszereznünk azt,ami a miénk?

224

17.) HAZAVESZTÉSEINK S HONVISSZAVÉTELEINK EGY ÓRIÁSI EGYSÉGESTÖRTÉ NELMI ESEMÉNYTÖMB RÉSZEI

Őstörténeti kataklizmáink sajátos ismétlődéséről

Történelmi ismereteink terjedése mintha ólomlábakon haladna előre. Rendít -hetetlennek látszik a ránk kényszerzubbonyozott dogmák uralma. Minden hivatalosszerv, a sajtó, a médiák, az oktatás szervezetei a bemagolt kényszerképzeteket fújjáktovább, mintegy attól rettegve, akár a magát járóképtelennek hívő beteg, akitől mankóulszolgáló járókocsiját elragadják, beledermed az ijedelembe, hogy menten összecsuklik,s elzuhan. Különben is kényelmi állapot, nem töprenkedni semmin, nem gyötörni gon-dokkal az agyat, s készséggel elfogadni mindazt - mint kisded a papit -, amit mások mon-danak.

Az eszmei önalárendelésnek, agyi szolgaságnak mondjuk ki - a nálunk megrögződöttszellemi feudalizmus bigott, s tarthatatlan rendszerének alapkövetelménye: nem aztkell tudni, ami igaz, hanem azt, amit hivatalosan mondanak - akkor nem fújhat mega szél.

A tájékozatlan népet pedig ki kell rekeszteni minden igaz tudásból és szellemi szemét-tel elárasztani évszázadok óta. Ez idegenuralmi hatalmi köreink művelődéspolitikája anemzet önvédelmi készségének, immunrendszerének kiiktatására. Ennek érdekébenfelülről árad a köd nemzeti értékeinkre és érdekeinkre. Míg népünk még ma is töretlenülvallja, hogy szkíták vagyunk, s a hunok utódai. Felső körökben azonban, „tudományosberkekben” kiirthatatlan bogáncsként tovább él a finnugorizmus, a „honfoglalás” ésminden egyéb nemzetrontó tévtan.

Így aztán sokak szemében hihetetlennek és feloldhatatlanul rejtélyesnek tűnik a szkí-tamagyarok hazavesztéseinek és honvisszavételeinek roppant időtartamú, többezer évessorozata. Olyan történelmi kérdés, olyan rejtély ez, amely nemcsak, hogy nem tisztázott,de amellyel kapcsolatban - legalábbis hivatalosan - még föl sem vetődött a tisztázásigénye, elkerülhetetlen szükségessége. Noha nyilvánvalóan létkérdés megtudnunk,hogyan és miért vesztettük el az újra meg újra hazánkat és miként, milyen módon, mi-lyen eszközökkel sikerült újra meg újra visszaszereznünk. Mik voltak a végzetes okok?Mert senki ne áltassa magát, hogy a hazavesztés nem jár feltétlenül hatalmas véráldozat-tal, magyar néptömegek rabságra vetésével, kegyetlen fojtogatásával! Aki netánkétkedne, az tekintse meg az idegen megszállás alá vetett magyar milliók rettentő kár-vallásait.

Tudni akarjuk, tudnunk kell végre a kitörés és a szabadulás, a visszaváltás módjait,követelményeit, tudnunk kell, miféle erők, tényezők segítették elő a rettentő csapásokkövetkezményeinek kiküszöbölését, a „kizökkent idő” (Shakespeare) helyrebillentését.Ne takarja le senki a szemünket! Számunkra ennél fontosabb kérdés nincs, és nem lehet,hiszen jelenleg is hazavesztésben vagyunk, külső és belső romlásban, elfogyatásban.Vessük hát vizsgálat alá a rég történteket!

Őstörténetünk egy nagy történelmi múltú népcsoport világtörténelemben egyedülállóküzdelemsorozata hazája megtartásáért, illetve visszaszerzéséért. Tisztában vagyunkvele, hogy mindaz, amit feltárunk, merőben újként, meglepetésként hat, éppen mertősrégi és igaz. Mégis úgy véljük, akiben nem habzik a magyarellenes idegenuralmi gőg,és valamennyire is hajlik a tárgyilagosságra, a történelmi tényadatok tiszteletére, annakel kell ismernie: mindaz, aminek feltárására törekszünk, bármennyire szokatlan is, s

225

bármennyire eltér is eddigi történeti ismereteinktől - tényeken alapszik, tényekbőlkövetkezik, a szkítamagyarságnak, ennek a különös népnek rendhagyó történetéből.

Alig pár éve még nagy „tudományos” álvita folyt arról, hogy egy „honfoglalás” volt,avagy kettő - mégpedig a László Gyula által felvetett kettős honfoglalás ellenében! Ko-rábban magunk is közzé tettünk egy tanulmányt (Grandpierre K. 1979), hét honvissza-vétellel. Tévedtünk - jóval több volt. Utóbbi évezredeink történelmének lüktetését éppenez szabta meg: a hazavesztésekre felelő visszavétel. Legalább tucatnyival számolhatunk.Ez elkeserítő, másfelől azonban vigaszt adó. Mert nincs nép a földkerekségen, amely ti-zenkétszer szerezte volna vissza hazáját. Majd csak megleszünk hát, magyarok, ajövőben is valahogy!

Vegyük hát számba - amennyire ez egyáltalán lehetséges - a honvisszaszerzések sorát.Előre kell bocsátanunk: a rendelkezésünkre álló anyag meglehetősen hiányos ésegyenlőtlen. – Első honvisszavétel. Nimród fia Hunor, kevéssel a vízözön után. (Erről fentebb

már beszámoltunk.) – Második honvisszavétel. Valójában meglehet, hogy ez a honvisszavételeknek egy

külön sorozata. Az időszámításunk előtti harmadik évezredben ugyanismegkezdődik a hazánktól keletre-északkeletre tartózkodó szkíta népek visszaáram-lása, visszaköltözése. Adatok hiányában ennek okait, háttértényezőit nem ismer-jük. De a történelem - és a megpróbáltatásos magyar történelem - elemimozgatóerőinek ismeretében úgy véljük, jogosan számolunk azzal, hogy itt ugyana-zok a tényezők érvényesültek, amelyek évezredeken át megszabták a szkítamagyarnépek mozgását: a haza bajbakerülése.

– Harmadik honvisszavétel: Trója pusztulását követően (i.e. 1250. körül) a hon -visszavívó szkíta magyar népek hagyományos útvonalán, a Maotiszon (Ma-ó-ta=Magyar ó táj) át visszatelepülnek hazánkba a Trója védelmében vitézül helytálltTrószok (turuszkok, etruszkok, ld. torockóiak!), vagyis a frankoszkíták, s velük azősi szkíta székesfővárost, Szikambriát felépítő szikanok, szikamberek, kik majdezer évi itt élés után költöztek át végleges hazájukba, a mai Franciaországba.

– Negyedik visszatérés: az ősszkítáknak is mondott agatirszek, az agatörzsek be-jövetele az i.e. VII. században.

– Ötödik honvisszavétel: szármaták és jászok (jazigok) visszatérése. – Hatodik honvisszavétel: pannonok beköltözése. A pannonok honvisszavételéről

egyfelől az a tény tanúskodik, hogy hazánk a pannonok nevét veszi fel és Pannonianéven szerepel ezekután az ország (Pannonia és Hungária), másrészt az a tény,hogy a pannonok hosszú évtizedeken át hősi harcot folytatnak a területrabló rómaihódítókkal.

– Hetedik honvisszavívás: palócok (pelasgok) és bessek (besenyők) visszatérése. – Nyolcadik honvisszavétel: a dákok ősföldjéről, Dagesztánból (Dák-ős-ta(táj)ról)

visszaköltöző szkítamagyar dákok bejövetele. Ez az esemény is teljesen adattalan,mégpedig nyilvánvalóan azért, mivel visszatérésüket maga az itt élő üngürüsz népsürgette, így hát harcokra csak később, a behatoló rómaiakkal szemben került sor.

– Kilencedik honvisszavétel: a hunok i.sz. 373. évi bejövetele. Ezzel kapcsolatbanrendkívül bőséges, kötetnyi adat áll rendelkezésünkre.

– Tizedik honvisszaszerzés: az avarok 564. évi honvisszavétele. A hazánkat megszállólongobárdok bölcs királya - az ősi történelmi szkíta birtokjog elismeréseként

226

(s nem kevésbé az avar katonai túlerő láttára) önként felszedelőzködött ésátköltözött minden pereputtyával együtt a napsütötte derűs Lombardiába (564).

– Tizenegyedik visszatérés: griffes-indás avarok betelepülése 670 körül. – Tizenkettedik honvisszavétel Álmos és Árpád 896. évi hadműveleteinek végrehaj -

tása.Nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy még jelen, 1996-ban készült összeállításunk

is hiányos, bizonytalan és töredékes. A bizonytalanságot a rendelkezésünkre álló is-meretek aránytalansága, illetve az alig adatolt honvisszavételek nagy száma okozza.

18.) ŐSTÖRTÉNETÜNK HÁRMAS TAGOLÓDÁSA

Fentiekből világosan kiütközik őstörténetünk menete, hármas szerkezete: A. Ellenséges erők támadása, beszivárgása folytán a haza szabadsága, függetlensége,

területi egysége veszélybe kerül. B. A kinti magyar erők a veszedelemről, bajról értesülve összefognak, és hatalmas

erővel visszatérnek. C. Kiverik a megfészkelt ellenséges erőket. D. Majd ismét elernyednek. E. És bizonyos idő után kezdődik az egész előről.

Más vetületben tán még drámaibb a kép: – Az ősszkítákat, agatörzseket leverik. – Megjelennek a palócok, a pannonok. – A pannonokat leverik. – Jönnek a jászok és a szármaták. – A szármatákat leverik. – Megjelennek a dákok. – A dákokat leverik. – Jönnek a hunok, budinok. – A hunokat is vérbefojtják, leverik. – Jönnek az avarok, majd nyomukban a griffes-indások. – Az avarokat leverik. – Jönnek a magyarok.

Miről árulkodik ez? Mit tanúsít ez a sorozat?

19.) AZ EMBERISÉG LEGNAGYOBB TRAGÉDIÁI

A népekre, országokra tagolódott emberiség legnagyobb tragédiái a hazavesztések,felségterület-csonkítások, országdarabolások. Ezeket a gyakran embermilliók sorsát,egymást követő nemzedékek sorsát kegyetlenül meggyötrő kataklizmákat a másokonvaló uralkodás, a tébolyos terjeszkedés vagy éppen a világuralom sátáni vágya zúdítjaaz emberiségre. Mert hiába hirdetik szemforgató, kétszínű erők, hogy minden hatalomIstentől való. Mert minden embernek tisztában kell lennie azzal, hogy ez a mondás is apokolból való, lévén az igazság ennek éppen a fordítottja.

227

Mert nem a különféle népek és országok létéből fakadnak a történelmet vértengerréváltoztató háborúk. A népeket, nemzeteket nem mesterséges erő, de maga a természet,a társadalmi együttélés szükségessége alakította ki, ugyanígy a népek létének ter-mészetes kereteit, a természeti-történelmi úton - nem területrablás, fegyveres vagyorvhódítás, népirtás, népnyomorítás -, révén kialakult ősi országokat. Így hát mindenemberi és isteni törvénynek ezek fenntartására kellene irányulnia.

Mert hiába minden jog körüli handabanda, ha a szabad nemzeti közösségben élésjogát az emberiséget megosztó, a népeket egymás ellen fordító tényezők, s az őket szol-gáló, sovinizmusba süllyedt erők az erkölcsi törvényeket meggyalázva, mások felség -területének elrablására, s az orvul bekebelezett nemzetek elnyomására, beolvasztásáratörekszenek.

Elveszíteni a hazát, az édes szülőföldet! Érhet-e embert, emberi közösséget ennélkegyetlenebb csapás? Elveszteni a hazát, s vele a legelemibb emberi jogokat, szabadsá-got. Fegyveres behatolók, vagy alattomosan orvul besettenkedő idegenek kezére jutni,általuk nyomorgattatni, fojtogattatni, üldöztetni, öletni! Nemzedékek rabláncra fűzése,kínszenvedése! Hazavesztések borzalma, jogfosztatásba döntött népek átka! Lehet-eemberi közösséget sújtó, gyötrelmesebb csapás?!

Történelme során a magyarság millióinak újra meg újra el kellett szenvednie ezt amár szinte nem is emberi iszonyatot.

20.) MÁSOK NEM VESZTETTÉK EL HAZÁJUKAT?

Katona József, a Bánk bán szerzője hiába mondta nagyfényű szavakkal: „Nincs a’Teremtésben vesztes, csak én! / nincs árva más több, csak az én gyermekem!” (Katona,1819/1983, 300.). A teljes valóság talán mégiscsak az, hogy vesztessé vált az egészteremtés. Mert másokat is ért sok kegyetlen csapás, más népek is elvesztették hazájukat.Miért jajong hát úgy a szkítamagyar, mintha csakugyan nem volna más vesztes, csak ő?Hogy van ez?

Hadd ne idézzük fel itt még tágabban a történelem véres kavalkádjait. Annyi népvesztette el már a hazáját a szemúriaktól, kánaánitáktól kezdve (pedig ez olyan boldogbőségben élő nép volt, hogy még ma is az elérhetőség eszményképeként áll előttünk) akarthagóiakig, régi görögökig, baszkokig, kurdokig, csecsenekig, hogy aki belegondol,megborzadhat. Ki tagadhatná, hogy így van, sőt, ígyebbűl így van? Ez pedig még izgal-masabbá teszi a kérdést. Tegyük hozzá azonnal: számos hazát vesztett már a magyar is,annyit, hogy teljes felsorolásukra nem is vállalkozhatunk, köztük Parthiát, Médeát, kétSzkítiát, Szármáciát, Maótát (görögös formájában Maotiszt), Levédiát, Etelközt - a töb-bieket most feledjük el.

És itt ne is említsük, hogyan vesztették el őket, csupán a fájdalom szemsarkából fi-gyeljük egy kicsit. Mikor jajdul s jajdult fel egyért is a magyar? Hol erre a leghalványabbnyom, tétova utalás? Miért nem fáj a dús talajú Maóta, hova oly szépséges emlékek fűzik,mint Dúl király lányainak holdvilágtánca, a lányok elkapása, s Magor és Hunor ésvitézeiknek velük való egybekelése, boldog násza? S miért nem sajog vissza Nagy-Szkítia,Szármácia, Etelköz kedves földje, s Levédia? Feleljen erre, aki tud! Miért csak aszenvedésnek itteni földje fáj? Miért e sarkított, kizárólagos hűség? Miért e mindenek-fölötti ragaszkodás?

228

Egyetlen szó felelhet erre híve: Őshaza! Ez itt az édes, ős-szülőhaza, ahonnaneredünk, ahova a vér kötelékeivel ősemlékek kötnek minket, mindent, mi bennünk él,és sokmindent, amiről magunk sem tudunk, csupán óhajtva sejtünk.

21.) MIÉRT VESZTETTE EL ÚJRA MEG ÚJRA A HAZÁJAFÖLÖTTI URALMAT A MAGYAR?

A magyar hazavesztések történelmi okai, háttérokai

– A jólétben, kiegyensúlyozott, szabad társadalmi közösségben részes őshonoslakosság évezredeken át a béke, a nyugalom és emberi szabadság igézetében él.

– Merőben idegen számára - akárcsak a természetben élő állatfajták csaknem teljesegésze számára -, hogy társait elnyomja, és fölöttük uralkodjék: ez alapjában vévea vízözön utáni hatalmi társadalom terméke.

– Természetesen ismeretlen számára az erőszakos területrablás, a hódítás is: ebbőlfakad természetes nyíltsága, tisztessége, gyermeki jóhiszeműsége, rendíthetetlenhite az emberi tisztességben és igazságban - mindezzel akaratlanul is jellemeztüka magyart -, s a fentiek folytán ismeretlen számára az élősdi lét, a mások nyakáratelepedés és a területrablás, hódítás.

– Aranykori öröksége ez a magyarnak. Az Aranykorból hozta magával. – Félrevetni ezt az örökséget mindmáig nem tudta. Részint, mert felmérhetetlenül

sokáig élt az Aranykorban, de méginkább azért, mert egyhelyben élvén, s némilega maga természeti környezetébe zártan és azzal összeforrtan, mintegy megrekedtaz anakronisztikussá vált aranykori viszonyokban, legtovább őrizvén meg magábana jelenlegivel ellentétes korszak erkölcsi-érzéki-érzelmi tudatát, halálraítéltségénekez a legmélyebb oka: az Aranykor merőben más tulajdonságokat követel. Furcsamódon tehát éppen ősöröksége a gyászéneke.

– Mindez nem vonatkozik a magyarságnak kívül tartózkodó, mozgékony katonaiegységeire, kik küzdelmes létviszonyaik során az aranykori puhaságot levetkőzve,a kor kegyetlen körülményeihez alkalmazkodva a hadakozás, a vitézi élet kiválóképviselőivé váltak.

– Visszatelepüléseik, honvisszavívásaik során szemléleti-tudati megmentőivé is vál-hattak volna a magyarságnak. Ez azonban csupán átmenetileg érvényesülhetett,mivel az itthoni légkör lenyűgöző hatására, harcias felfogásuk lassankint elernyedts ők maguk is visszavedlettek hajdani aranykori mivoltukba.

– Tetézte a bajt, hogy az idő előrehaladtával a nyílt fegyveres betöréseketmindinkább áthatották a titkos ármánykodások s ezek révén a titkos hódítás kerültaz előtérbe, a belső bomlasztás, s a leplezett, titkos idegenuralom.

– A nemzet honvisszavételekben kifejeződő legyűrhetetlen életerejének tényébőlugyanis a kiebrudalt ellenerők levonták a következtetést, hogy nyílt katonai erővela magyart leigázni, a földről eltörölni nem lehet. Így hát mindinkább a titkosmesterkedések, nemzetközi összeesküvések vették át a faltörő kos szerepét.Nemzetközi bűnbandák titkos összeesküvései bomlasztották szét a hun királyságot,az avarok országát, s rontották meg a tizedik századi magyar nagyhatalmat (Grand-pierre K. 1993/2008). Mert ezekkel a titkos, s a vezetésbe is befurakodó alattomoserőkkel szemben a magyarság valóban tehetetlennek bizonyult. Sokan már-már

229

úgy vélték: megkondult a halálharang a nemes nemzet fölött.Halálharang? Éppen fordítva! Egy nemzetközi útvonalak, titkos és nyílt erők

ütközőpontjában álló, szüntelenül támadott nemzet semmivel sem bizonyíthatja jobbanéletrevalóságát és elpusztíthatatlanságát, mint éppen hazája sorozatosan ismétlődővisszavétele által.

22.) GIGÁSZI PÁRVIADAL A HÓDÍTÓ RÓMÁVAL

A szkítamagyarság honvédő, területvédő küzdelme, miként láttuk, a vízözön utánkezdődött, majd a békesség és nyugalom hosszantartó viszonylagos szünetét követően,mintegy öt-hatezer éve, újult erővel indultak meg a hazánk elleni támadások, s azokatkövetően a szkítamagyar népek évezredeken át tartó nagy visszaáramlásai és gigantikushonvédő harcai.

Természetesen lehetetlen e szűk helyen századokon, évezredeken át zajló világe-semények tüzetes taglalásába bocsátkoznunk, de szükségtelen is, tárgyunktól félrevinne.Be kell érnünk a hazánkkal kapcsolatos legfőbb események, tények érintőleges fel-sorolásával.

Róma, az időszámításunk előtti V. században az itáliai félszigeten létrejött új állam -alakulat, kiváló katonai szervezete, hadművészete révén nemsokára világhatalommánőtt. Nyíltan megvallott hódítási célja a világuralom megszerzése volt.

Szédületes terjeszkedése megállíthatatlannak, magas tökélyre vitt katonai gépezetelegyőzhetetlennek látszott. Az itáliai félsziget után bekebelezte Nyugat-Európát, a frankterületeket, a germánokat, az Ibériai félszigetet, a Brit szigeteket, délen Görögországot,Macedóniát, maga alá gyűrte Észak-Afrikát, Karthagót, Egyiptomot, keleten a Pártusbirodalmat, Föníciát, Izraelt, beltengerévé tette a Földközi tengert. Közép-Európábanazonban a megállíthatatlannak tűnő terjeszkedés elakadt. Aki megtekinti Róma ókoritérképét, legnagyobb kiterjedése időszakában, az megfigyelheti, hogy az óriási világbiro-dalom éppen itt, hazánk területén valósággal behorpad, betüremlik. Mert itt, az ókoriSzkíta Birodalom területén megtört Róma minden hatalma, világuralmi terve zátonyrafutott.

Roppant erőfeszítések és áldozatok árán ugyan Rómának sikerült elhatolnia a Dunavonaláig, sőt később a Traianus császár építette hídon - hihetetlen áldozatok árán - mégErdélybe is sikerült betörnie, de a győzelem csak rövid időre szólt, hazánk népeifékezhetetlennek bizonyultak, s szüntelenül lázongva, lebírhatatlan erővel szálltakszembe a római uralommal, keletről pedig újabb meg újabb népek érkeztek a hazaiaksegítségére. Végül a császároknak be kellett látniok, helyzetük tarthatatlan, és légióikmásfél évszázados itt-tartózkodása után, 271-ben kénytelenek kiüríteni Dákiát, későbbPannóniát.

A gigászi küzdelemben évszázadokon át mintegy egymást váltva, új meg új népekérkeznek keletről, és állnak a római katonai gőzhenger által már a kiirtásig elpusztított,kivérzett szkíta népek helyébe. A pannonok után a szármaták, a dákok, a kelták (kiknekneve kel(eti) ta(tájú) népet jelent) állnak a küzdelem élére. Velük tartanak a sz(e)kor -dikusok, a markomanok és egyéb szkíta népek. Homályba, szellemi zűrzavarba keverthősi honvédő küzdelmük méltó volna rá, hogy az önfeláldozó hazaszeretet csodálat -raméltó emberi eposzaként tartsák számon a világ népei. A római megszállók által

230

véghezvitt irtásuk, pusztításuk („pacifikálásuk”, azaz „megbékéltetésük”) olyanméreteket öltött, hogy, mint egységes népek valósággal megszűntek létezni. Ígyenyésztek el a pannonok, a szármaták, az Ázsiának nevet adó jászok, a dákok (hogy csaka legjelentősebbeket említsük), és az ókori szkíta népek egész sora, akik valósággallétüket, népi megmaradásukat áldozták fel szkíta őshazánk szabadságának védelmében.

A rómaiak azonban győztek, a területrabló, népleigázó világhódítók győztek, a gigásziküzdelemben - irtózatos vérontás és véráldozatok árán - ők kerekedtek felül - de csakátmenetileg! Mert ilyen előzmények, tények után s ilyen körülmények között nem voltés nem lehetett nyugalom. A szármaták és a szkíta dákok négy évszázadnyi küzdelemutáni kivérzését követően - minden bizonnyal a hazaiak hívására, s a rómaiak teremtettetűrhetetlen rabszolgaállapotok eltörlésére - új roppant hatalmú szkíta népek jelentekmeg hazánk keleti határán, szabadító viharként elsöpörve a római hatalmat, amely ki-irtott népek hekatombáira nem tekintve - nem hagyott érdemleges nyomot.

„Minő küzdelmeket és önvédelmi harczokat folytathatott a scytha nép, s annak azerdélyi Kárpátok között a mai Székelyföldön lakott része a hódító római légiókkal szem-ben: részletes történeti feljegyzések emlékezetben nem tartották; abból a körülménybőlazonban, hogy a Pannoniát és Daciát meghódított római nép nyoma a mai Székely -földön, s főleg a történeti fekvésenél fogva könnyebben megvédhető Csikban, az archae-ológiai vizsgálódások eddigi eredményei szerint alig-alig fedezhető fel, mig ellenbenbarbár és népvándorlási emlékekben a föld gazdagnak mondható: bátran következtet -hetünk arra, hogy a scytha-székelyek ős foglalásu földjük birtokát, sőt szabadságukatis, pillanatra sem veszítették el. (…) állításomat támogatja az a körülmény, hogy a scyt -hákkal rokon húnoknak nyugat felé előrenyomulásával megindult nagy nép-vándorlásmozgalmai között is, Scythia népei lakóhelyükön megmaradtak; legalább Kr.u. V-ikszázadban, a régi Scythiában, név szerint a mai Erdélyben a Maros és az Olt folyókvidékén s attól keletre be egészen a fekete tengerig: részint Attila, a nagy hún királylyalszövetséges, részint annak meghódolt scytha népekkel találkozunk; a mi következtetéstenged arra, hogy a scytha nép, mint régóta állandóan megtelepűlt s fejlettebb államiszerkezetben élő és a míveltség magasb fokára emelkedett nemzet tartotta fenn magátEurópa keletén a római hódítás korában is.” (Nagy 1879, 42.).

A római kultúra és civilizáció pannóniai emlékei „szolgalelkűségbe szédült magasz-talóinak” egyszer már szembe kellene nézniök a valósággal (ha képesek volnánk rá),azzal a ténnyel, hogy amit Róma ránk hagyott, az semmi egyéb, mint a hódítás esz

köztára, a területrablás kelléktömege és barbár emlékművei: hódítást szolgáló utak,otromba várak, erődítmények és - művészileg, legalábbis a korabeli szkíta-hun hasonlótermékekhez képest, kezdetlegesen silány művészeti és használati tárgyak. Vessék mind -ezt - az agyonajnározott „római örökséget” - össze a szkíta népek ránk hagyott tárgyiemlékeivel, így pl. a szkíta aranyművesség csodálatos remekeivel, hogy ráeszméljeneka fölfelé ívelésnek vélt hanyatlásra, mélységbezuhanásra.

231

23.) A KÖZBEÉKELŐDŐ GERMÁN TRAGÉDIA

A szkíta-római viaskodás fokozódó kiéleződésének időszakában, időszámításunk ne-gyedik századának közepe táján fönt északról, a skandináviai népgyárból új, ismeretlennéptömeg zúdult rá a kelet-európai Szármata-síkság népeire: a germánság.

Mi váltotta ki a germánság megmozdulását, nem tudni: a túlnépesedés mellett ezerokot lehet felhozni rá. A történelem általunk kimutatott háttértényezőinek ismeretében(Grandpierre K. 1993/2008) számolnunk kell azonban annak lehetőségével, hogy atörténelem nem más, mint összeesküvések története. A germánság megindulásábarómai buzdítások is belejátszhattak, hiszen kétség se férhet hozzá, hogy a rómaidiplomácia mindenkor számolt a keletről fenyegető szkíta-hun veszedelemmel, s a ger-mánságnak a keleti szkíta népekre való rászabadítását a mesteri politikai sakkhúzásokközött is előkelő helyezés illethetné.

A szkítamagyarságtól tízegynéhány évszázada levált germánsággal azonban a hunokszövetséget kötöttek. Behívták őket az ősidők óta szent magyar földre, Maótiszba, ahovabékésen költöztek be a gótok, s két évszázadon át békében éltek együtt rokonaikkal, aszkítamagyarsággal (Grandpierre K. - Grandpierre A. 2006, 150-152.). A gótok azonbanbetörtek a magyarság őshazájába, Erdélybe. Természetesen a szkíták nem hagyhattákezt annyiban. Hun vezetéssel, szép csöndben megindult az erőgyűjtés, szervezkedés,majd váratlanul, mint égből a villám, félelmetes lovashadaikkal rátörtek a rómaiaktólfelbujtott és elbizakodottá vált germánságra, akik számára nem maradt más, mint a fej -vesztett menekülés. De merre? Tűz hátul, tűz elöl. Mögöttük a hun hadsereg, előttük alimes, a római határ. Nincs más mit tenni! Előre, tovább nyugat felé! Áttörni a rómaihatáron, ami háborút jelentett (volna) Rómával.

A rómaiakhoz érve nem történt semmi baj, hiszen a rómaiak tervelték ki a gótok éshunok szembekerülését, és számítottak a gótok jövetelére. Így hiúsították meg a hunokgermán-magyar szövetségének folytatódását. Rómaiak, germánok nemsokára egymásszövetségeseiként együtt veszik fel a harcot a hunok ellenében.

24.) BESZÉLJENEK A NÉPEK TETTEI!

A 375 táján sorra kerülő hun honvisszavétel, illetve a nagy hun-római-germán össze -csapás legendás eseményeinek ismertetésére ezúttal - legnagyobb sajnálatunkra - nincslehetőség, arra a későbbiekben kerítünk sort.

Itt, ígéretünk szerint, az említett (és említésre sem került) népek szkíta voltának bi-zonyítására kell kitérnünk. Kik voltak, milyen népágazathoz, csoporthoz, etnikumhoztartoztak? Megállapítható ez? A jelenlegi felfogás hovatartozásuk tudományosmeghatározására nem lát lehetőséget.

Világos, hogy ez a helyzet zavarosban halászóknak, a történelemhamisítóknak ked-vez, s odavezet, hogy a népeket úgy adják-veszik, mint csirkepiacon a csirkéket. Amarkomanokat, alánokat például, ki tudja miért, a germán népek közé sorolták, s szár-matákat jobb híján iráni népként tüntetik fel. A dákok esete pedig kész botránykő: abalkáni Haemus hegységből a XIII. századot követően Magyarországba felszivárgottvalach-ruminok történelemhamisítói szemelték ki elődüknek ezt a népet jogtalanterület-elbitorlásaik történelmi igazolásának reményében.

232

Ki ne tudná, a homály, a tisztázatlanság köde mindig a szemfényvesztőknek kedvez.Fölöttébb üdvös és időszerű volna hát némileg itt is rendet teremteni. A vizsgálandónépek magatartásának, évezredeken át nyomon követhető cselekvéseinek a leghatáro-zottabb formában kitűnő egyöntetűsége, megítélésünk szerint szilárd alapokat nyújtkilétük, hovatartozásuk eldöntéséhez.

Biztos fogódzókat kínálnak az alábbiak: – Hol tartózkodtak, hol éltek korábban? – Miért hagyták oda addigi életterüket, önként, vagy kényszer hatására? – Hova tartottak, mi volt útrakelésük célja? – Miért a Kárpát-medencébe tartottak valamennyien? – Miért volt ez útjuk végcélja? Miért nem telepedtek le például még keletebbre, vagy

miért nem mentek tovább? Miért nem kanyarodtak valamerre másfelé? – Miféle események történtek a Kárpát-medencében elindulásuk előtt? – Mit cselekedtek megérkezésüket követően?

Úgy véljük, ezeknek a kérdéseknek megválaszolása (amennyiben erre csakugyanlehetőség van) meghökkentően sokatmondó, és biztos választ adhat ezeknek a népekneka kilétére.

Soroljunk fel hát a bizonytó tényeket: 1. Valamennyi idetartozó nép a Ma-ó-ta (Maotisz) - Kárpát-medence útvonalon át

érkeztek hazánk területére. 2. Valamennyien ide, a Kárpát-medencébe igyekeztek, és valamennyien

végérvényesen itt telepedtek le, egyikük sem tett még csak kísérletet sem, hogya Kárpát-medencén kívül bárhova is elmenjen. Következésképp valamennyineka Kárpát-medence volt határozott és végleges úti célja.

3. Betelepedésük előtt bizonyíthatóan tragikus eseményekre került sor a Kárpát-medencében: az itt élő szkítaságot valamilyen baj, veszedelem, külső támadásérte.

4. A keletről jövő népek útra kelése, betelepülése kétségkívül ezzel állt összefüggés-ben.

5. Bizonyítja ezt, hogy betelepülésük után a legnagyobb odaadással és elszántsággalrészt vesznek a hazai nép felszabadításáért folyó küzdelemben, és annak jobbáravezetőivé válnak.

6. E küzdelmek során nem egy esetben végzetes vérveszteségeket szenvednek. 7. Amennyiben erejükből futja, sorozatos merész kirohanásokat intéznek hatalmas

támadóik ellen.Mindeme történeti ténysorozattal egybefüggően, néphagyományaink, ősi történelmi

jellegű népmondáink - a Csodaszarvas-monda, a Hadak Útjának mondája, az Emese-Álmos mondakör és a Fehérló-monda, középkori krónikáinkkal egyetemben -egyöntetűen a fenti tényeket igazolják.

Mind közül talán a legmegdönthetetlenebb történelmi tény, hogy ezeknek a népeknekbetelepülésére mindig akkor kerül sor, mikor a hazai nép bajba került és segítségre voltszüksége. Úgy véljük, a felsoroltaknál nyomósabb ténybizonyíték ezeknek a népekneketnikai-nemzeti összetartozására, szkíta-hun-magyar voltára már nem is lehet. Haladószerzőink közül, az újabbakat nem is említve, számosan megállapították a hazánkbavisszatérő népek egységét és szkíta voltát. „A Szarmaták és Szkitákkal rokon törzsekvoltak, s e néven harcolnak a hazánk földjét is érdekkörébe vonó nagy római világbiro-

233

dalommal. A rómaiak ezidőtájt előbb Dunántúlra (Pannónia) és később Erdélyre (Dácia)terjesztették ki uralmukat, míg hazánk többi része továbbra is a régi szabad népek lakhe-lye maradt. A teljes szabadságban itt élő Szarmatákat (…) Szittyának is nevezték. Denem is ok nélkül, mert a Szittya nyelvtől a Szarmata csak kiejtésben különbözött (...).”(Litkey 1935, 20-21.). „A Fekete-tengertől és a Kaspi-tótól éjszakra eső ősi hazából (?)időről időre segítségül érkező csapatokról is hallgat azon kor története (...).” (Vámbéry1895, 70.).

25.) A SZÁZÉVES KÖZTES IDŐSZAKOK TITKA

Befejezésül - a szkíta népek egységére, testvériségére vonatkozó további bi-zonyítékainkat mellőzve - őstörténetünk alighanem legizgalmasabb és jövőnkkel kap -csolatban talán legnagyobb jelentőségű tikára térünk ki, a száz éves időszakok még senkiáltal meg nem közelített és nem érintett, mindmáig felfedezetlen rejtélyére. Ezek aszázéves, azaz pontosabban egy évszázadra kiterjedő időszakok a történelem mindenkiszeme elől rejtett mélyáramainak alakulásain alapulnak. Miként „őrölnek Isten mal-mai”? Erre a kérdésre kell felelnünk: miként működnek a történelem emberi akarattólfüggetlen történelemformáló erői?

A szkíta hatalom szétverése helyében az idegenuralom létesítése, valamint a szkítahatalom újrafeltámasztása közötti száz éves időközt az alábbi tényezők teszik elkerül-hetetlenül szükségessé: 1. A fennálló Szkíta Birodalom szétzúzása után keletkező hatalmi vákuumot ki-

használó idegen hódítók hatalmi szervezeteinek kiépítése. 2. Az idegen iga alá vetett őslakos népek érintkezést keresnek és találnak a Kárpát-

medencén kívüli magyar népekkel, és felkérik őket, nyújtsanak segítséget a rájuktelepedett idegen iga lerázásához.

3. A szkíta népek felkészülése a feladat végrehajtására. a. Szellemi felkészülés, önképzés, a végrehajtandó feladatok módjainak tisz -

tázása, kidolgozása. b. Fizikai, katonai felkészülés. c. A szükséges hadsereg egybetoborzása, kiképzése, felfegyverzése. 4. A honvisszavétel nagy művének megkezdése és végrehajtása.

Mindezen feladatok végrehajtásához elkerülhetetlenül szükséges idő határozza mega hazavesztés és hazavisszaszerzés közti százéves időszakokat. E négy szakasz sikereselőkészítése és megvalósítása teszi elkerülhetetlen szükségességgé az évszázadosidőtartamú köztes időt, miként ezt az alábbi adatsorok tanúsítják.

26.) A TÖRTÉNELMI MOZGÁS ELEMI HATÓERŐINEK MŰKÖDÉSÉTFIGYELHETJÜK MEG A SZKÍTA NÉPEK VISSZATÉRÉSEIT

TÁRGYALÓ ELŐBBI SZAKASZBAN.

Amit külön nem említettünk, de ami a felhozottakból óhatatlanul következik,következett, s amit a történelem ismert tényei is tanúsítanak: ezeknek a honvisszavételérdekében bekövetkező visszatéréseknek az eredményeiként újabb meg újabb Szkíta

234

Birodalmak jöttek létre. Ezek a Kárpát-medencei őshazában, Nimródfia Hunornak avízözön időtáji visszatérte után helyreálló ősi Magyarország (a Tárih-i-Üngürüsz kife-jezésével: az üngürüszök országa), majd - adathiányos időket átugorva - a Pannon, majda Szármata-Jász (Jazig), majd a Dák Birodalom, később pedig a Hun, utána pedig azAvar Birodalom, ennek széthullása után pedig Magyarország.

Akárhogyan számoljuk is (az óriási adathiányos korszakok szkíta országait ter-mészetesen nem számítva), hét Kárpát-medencei szkíta-ország követi egymást, hétszeregymás után helyreálló szkíta hatalommal kell számolnunk.

A történelem adott jelt ebben, az egyébként észrevehetően ritkán megnyilatkozótörténelmi alapfolyamatok adtak bizonyosságot, hétszeres jelet az emberiségnek, mond-hatnánk isteni jelet (amire az emberiség szégyenére és kárára senki sem figyelt fel) arról,hogy itt, a Kárpát-medencei Szkítia kérdésében a történelemnek olyan akarata nyi-latkozik meg, amelyet nem szabad és nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Lássuk most adatszerűen, tényszerűen azt, amit az eseménygörgetegek évszámai mu-tatnak a két legutóbbi évezred adatainak egybefoglalásaként: – Területrabló világhatalmak megdöntik az ősi Szkítaországot. – Helyébe lép Hunnia. – Nemzetközi erők végeznek Hunniával. – Helyébe lép az Avar Birodalom. – Nemzetközi erők végeznek az avarok országával. – Helyébe lép a Magyar Birodalom. – A történelem félreérthetetlen jelet ad az akaratát figyelmen kívül hagyó ember-

ségnek, hogy olyasmit követ el, amit a történelem őstörvényei szerint nem sza -badna megtennie.

De térjünk rá három legutóbbi köztes időszak adatainak ismertetésére. Természete-sen itt is, ezúttal is csak az adatolható tényekre építhetünk.

ELSŐ (ADATOLHATÓ) KÖZTES IDŐSZAK: 271-ben Aurelianus császár kivonja arómai légiókat Dákországból. Helyükbe gótok, germán törzsek települnek be a Kárpát-medencébe. Csaknem pontosan száz évvel ezután, 375-ben, összeomlik és megsemmisüla Kárpát-medencei római germán uralom: a hunok összetörik és kiverik a római-germánhadakat hazánk területéről.

MÁSODIK KÖZTES IDŐSZAK: A Hun Birodalmat a nemzetközi, külső és belső titkoserőkre épülő összeesküvés a 454-es évben megdönti. Az Atilla-fiúk utóvédharcai 466-ig tartanak. Csaknem kereken egy évszázad múltán (pontosan 98 évre rá) 564-ben aKárpátok közén létesített bábországok (gepida, keleti gót, longobard bábkirályságok)helyére lép az Avar Birodalom.

HARMADIK KÖZTES IDŐSZAK: Nemzetközi összeesküvés 796-ban szétzúzza azAvar Birodalmat. Pontosan száz év múltán, 896-ban Árpád hadai szétverik a hazánkterületén létesült vazallus helytartók bábfejedelemségeit, és újból létrejön a Kárpát-medencei szkíta hatalom, a történelmi Magyarország.

NEGYEDIK KÖZTES IDŐSZAK: Nemzetközi szabadkőműves-pánszláv összeesküvés1920-ban szétdarabolja a történelmi Magyarországot. 1996-ot írunk. A nagyvilágösszeesküvés látható központi hatalmi államszervezete, az új rabszolgaállam, aSzovjetunió felbomlott. Felbomlott már kettő, a három mesterségesen összetákoltszörnyeteg-műállamból is. Európa a felbomlás állapotába jutott. A történelemtörvényeinek ezúttal is érvényesülnie kell.

235

IRODALOMJEGYZÉK

Ady Endre 2004. Ady Endre összes költeményei. Budapest.Ammianus Marcellinus i.sz. 39?/1916. Reánk maradt történeti könyvei I. Budapest.Anonymus 1200 k./1975. Gesta Hungarorum. Ford.: Pais Dezső. Budapest. (Hasonmás

kiadás)Berzsenyi Dániel 1999. Berzsenyi Dániel művei. Budapest.Bél Mátyás 1718/1984. Tanulmányok a régi hun-szkíta irodalomról, l. Hungariából Ma -

gyarország felé. Budapest.Biblia. 1979. Ford.: Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ószövetségi és

Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága. Budapest.Grandpierre Atilla 2009a, b, c. Hogyan tudjuk a magyar népet a régészet segítségével

visszafelé követni fél millió évre? 1-2-3. rész, KAPU 2009.02, 03, 04.Grandpierre Atilla 2011a, b, c, d. A Kárpát-medence a világ tudásközpontja. 1-2-3-4.

rész, KAPU 2011.02, 04, 08, 10.Grandpierre K. Endre 1979. A csodaszarvas-monda új változatai egy latinból törökre

fordított magyar ősgesztában. Kortárs XXIII. Évfolyam, 1979. december, 12. szám.Grandpierre K. Endre 1990. Aranykincsek hulltak a Hargitára. A magyarok eredete a

Tárih-i-Üngürüsz tükrében. Budapest.Grandpierre K. Endre 1993/2008. A magyarok Istenének elrablása, avagy a magyar faj

nagy elárultatása. Budapest.Grandpierre K. Endre 1998. Anonymus titkai nyomában. Budapest.Grandpierre K. Endre 2005. Őshonos-e a magyar a Kárpát-medencében?Grandpierre K. Endre - Grandpierre Attila 2006. Atilla és a hunok. A szkíta-hun-ma -

gyar folytonosság. Budapest.Hérodotosz i.e. 440/1989. A görög-perzsa háború. Ford.: Muraközy Gyula. Budapest.Horvát István 1825. Rajzolatok a' magyar nemzet legrégibb történeteiből. Pesten.Iordanes i.sz. 550/2005. Getica - A gótok eredete és tettei. Közreadja Kiss Magdolna.

Budapest.Jakab Elek - Dr. Szádeczky Lajos 1901. Udvarhely vármegye története. Budapest.Katona József 1819/1983. Bánk bán. Budapest.Kézai Simon 1283 k./1984. A magyarok viselt dolgai. A magyar középkor irodalma. Bu-

dapest.Litkey György 1935. Hazánk őslakói. Miskolc.Montesquieu 1734/1975. A rómaiak nagysága és hanyatlása. Ford.: Szávai János. Bu-

dapest.Moravcsik Gyula 1984. Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest.Nagy János, Dr. 1879. A székelyek scytha-hun eredetűsége s az ellenvélemények.

Kolozsvár.Padányi Viktor 1989. Dentu-Magyaria. Veszprém.Shakespeare 1592 k./1985. III. Richárd. Ford.: Vas István. Debrecen.Shakespeare 1599/1999. Öt dráma (l. Julius Caesar). Ford.: Arany János. Budapest.Strabón i.e. 7/1977. Geógraphika. Budapest.Terdzsüman, Mahmúd 906/1988. A Magyarok Története. Tárih-i Üngürüsz. Ford.:

Blaskovics József. Budapest.Vámbéry Ármin 1895. A magyarság keletkezése és gyarapodása. Budapest.

236

Xenophon cca. i.e. 371. után/1897. Memorabilia. (Transl.: Dakyns)Zichy Jenő gróf 1897. A magyar faj vándorlása. Budapest.

237