Gondolatok a Közép-európai tájökológiai kutatásokról

Gondolatok a Közép-európai tájökológiai kutatásokról

Keveiné Bárány IlonaSZTE Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszéke-mail:[email protected]

Tájökológiai minikonferencia, Szeged, 2009. 11. 10.

Bevezetés

• A 15. Nemzetközi Tájökológiai Szimpóziumot (ILE) „Landscape – Theory and Practice” címen tartotta, 2009 szept. 29 - október 3 között a Szlovák Akadémia pozsonyi Tájökológiai Intézete.

• 14 hasonló szimpózium előzte meg, így ez utóbbi összegző jubileumi rendezvénynek is tekinthető volt.

• A megelőző szimpóziumok sokoldalúan foglalkoztak a tájökológiai kutatások elméleti és gyakorlati alkalmazásának kérdéseivel, ezen belül a komplex tájkutatásokkal, az ökológiai adatok tájkezelésben történő felhasználásával, az ökológiai stabilitással stb. Ezek a kutatások ösztönözték a tájökológiai kutatások előrehaladását.


A Közép-európai tájökológiai kutatások fejlődése

• Az 1950-es és 60-as években a cseh és szlovák kutatók kezdték meg geoökológia és geográfiai ökológia néven a tájökológiai vizsgálatokat.

• Demek (1999) cseh geográfus policentrikus felfogásában a geoökológia foglalkozik minden kapcsolattal ami a tájkomponensek között kialakul. Tradicionálisan a természeti földrajz foglalkozott a tájjal, a fogalom azonban gyorsan meghonosodott a regionális és társadalom földrajzban is.



• A 70-es években a cseh kollégák Tájökológia címen megjelentettek több kötetet, de csak Zlatnik (1975) könyvében figyelhető meg a geográfia és a biológiai ökológia integrálása. „Landscape Ecology and Biocenology” munkájában geobiocönológiai és erdőtipológiai kutatásairól számol be.

• A század 70-es és 80-as éveiben a Cseh Akadémia (CSAS) Brnoi Földrajzi Intézete vált a tájkutatások központjává. Ebben az oidőszakban orosz- és német- geoökológiai iskolák hatására megjelent a „The System Theory and Landscape Research” című munka (1974).



• Jelentős előrelépés volt a „The Collection of Maps of Physico - Geographical Regionalisa-tion of the CR” munka megjelenése, amely már bemutatta a cseh geoszisztéma kutatások eredményeit.

• 1990-től Prágában és Brnoban az egyetemeken folyt tovább a kutatás, s a szlovák kollégák pedig a pozsonyi Akadémiai Intézetében folytatták korábban a cseh kollégákkal megkezdett tájökológiai kutatásaikat.



• Szlovákiában 80-as években a tájpotenciál koncepciója már az ember és a környezet egymásra hatását is magába foglalta (Dros1983).

• A távérzékelés alkalmazása 2001-ben már általános volt a földrajz tudományban, így a tájökológiában is (Otahel 2001).

• Dros (1991) már beszélt veszélyeztetésről, kockázatokról és a tájak teherbírásának csökkenéséről. A tájstabilitás koncepcióját a környezeti tervezés számára dolgozták ki (Otahel, Izakovicova 2004).



• Ekkor fogalmazták meg a tájvizsgálatok holisztikus megközelítésének koncepcióját és használták azt a földrajzos gondolkodásban, és általában a táj-ökológiában (Zigrai 2002., Dros, 2004).

• Az a vélemény alakult ki, hogy a tájökológia az a tudomány, amely tanulmányozza a környezet és az ember közötti kölcsönhatást (Dros 2002).



• Megfogalmazódott az örök kérdés, hogyan egyeztethető össze a bioökológia és a tájökológia koncepciója.

• A tájökológia alapja eredendően a tájbiológia (azaz geobiológia) Ruzicka (1965) véleménye szerint, teoretikus alapja viszont a geobotanika. A ugyanakkor a kutatók a biológiai-ökológiai értékeléseket különböző megközelítésekkel értelmezték. Egy kutató-csoportba tartozott a fitocönológus, az ornitológus, a geográfus és a botanikus.



• A kétféle tájökológiai felfogás (bioökológia és tájökológia) Szlovákiában ugyanannak a dolognak a két oldala, nevezetesen a két oldal az elmélet és gyakorlat.

• Ennek a felismerésnek a nyomán nemcsak a tájelemekkel kezdett foglalkozni a szakma, hanem a táj funkciókkal is.


Az elmélet és gyakorlat kapcsolata a

tájökológiai kutatásokban • Mint minden tudománynak, így a tájökológiának is alap

feltétele a sikeres gyakorlati alkalmazás. Bár az elmélet és gyakorlat két oldala a kutatásnak, kölcsönhatásuk viszi előre a tudományt.

• Általános megállapítás, hogy a tájökológia elmélete napjainkban elmarad a gyakorlati alkalmazás mögött. Törekedni kell tehát az elméleti és gyakorlati ismeretszerzés egyensúlyának megtartására. Az elméleti eredmények gyakorlata a tájökológiai tervezésben realizálódik. A tájtervezés integráló diszciplína a tájökológiában, javaslatot dolgoz ki az optimális tájhasználatra, a regionálisfejlesztésre, a tájmenedzsmentre stb.


Az elmélet és gyakorlat kapcsolata a tájökológiai kutatásokban

• A multifunkcionális tájban a tájmenedzsment az antropogén beavatkozás speciális típusa. Az ésszerű hasznosítás a társadalmi elvárásokból ered, elsődleges célja a multifunkcionális táj minőségének a javítása és védelme.

• A tájmenedzsment az „állapot - hatás – reakciók” hármas egységében vizsgálja a tájat. Lényeges eleme a feltárási folyamatnak a táji értékek felkutatása. A regionális tájmenedzsment elmélete és gyakorlata azonban még nem foglalja magába a természetes és antropogén környezeti változások komplex értékelését. A multifunkcionális táj menedzsmentnek a jövőben számításba kell vennie a tudományos, technikai, társadalmi, kulturális és nem utolsó sorban politikai változásokat a tájban.


Az elmélet és gyakorlat kapcsolata a tájökológiai kutatásokban

• A különböző környezeti régiók vizsgálatához komplex módszerek kidolgozására van szükség. Napjainkban ezek a kutatások elsősorban a regionális fejlesztés számára szükséges környezeti potenciálok diagnosz-tizálására és értékelésére terjednek ki. Általában az ésszerű és praktikus modelleket alkalmazzák a kutatók.

• Fontos kérdése napjaink tájökológiai kutatásainak az ökológiai hálózat, a biodiverzitás a geodiverzitás a tájdiverzitás megőrzése. A bio- és geodiverzitás védelme megkívánja az egyedi komponensek térbeli vizsgálatát, a tájszerkezet értékelését azért, hogy a tájdiverzitást megőrzizhessük.


Módszertani kérdések

• Az egyik ismert tájökológiai tervezési módszert a LANDEP-et a 70-es években dolgozta ki egy kutató csoport Szlovákiában (Ruzicka, Miklós, Zsigrai, Kozová, Hrnciarová).

• A módszer azért született, hogy a különböző társadalmi tevékenységeket úgy helyezzük el a tájban, hogy az ökológiai szempontból a legkisebb kockázattal járjon. A LANDEP a területi tervezés és a sikeres gyakorlati alkalmazás számára kidolgozott módszer (1. ábra).



Módszertani kérdések• A LEP (Landscape Ecological Plan) a Szlovák

Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumának kérésére kidolgozott módszer már lokális tervek készítését szolgálta. A módszerrel az optimális tájhasználat területi szerkezetét és funkcióit lehet értékelni. Ez a módszer 1:10.000-es és 1:5000-es méretarányokban jól használható (Hrnciarová, 1997).

• További módszereket dolgoztak ki a kutatók az integrált tájmenedzsment (ILM) számára (Izakovicová.,- Moyzeová,2006), a táj ökológiai terheléskapa-citásának meghatározására (Hrnciarová, 1997) (2.ábra), az erdők ökológiai terhelésének vizsgálatára (Zausková, 2003). A tájdinamika és tájváltozás analízishez használta fel a Heymann (1994) módszerét Otahel, ami a Corine Land Cover Project (CLC) néven ismerünk. Itt már a legkorszerűbb műhold felvételeket is felhasználták az analízisben a Landsattól az IRS satellit felvételekig.




• A sokféle tájtervezési módszer között érdekesnek mondható pl. a reprenzentativ geoökoszisztéma tervezés módszere. A reprezentativ rendszerek típusait a potenciális geoökorendszer tulajdonságai határozzák meg, ami az abiotikus állapottal hozható kapcsolatba.

• Az egyedi életformák fejlődését a potenciális vegetációnak megfelelő tulajdonságok irányítják. Ez felveti a biodiverzitás és a geodiverzitás együttes megőrzésének kérdését (Keveiné Bárány 2008). Általában akkor vetődik fel a tájmegőrzés, amikor a fajok veszélyeztetve vannak vagy területileg lehatárolódnak (izolálódnak).



• Ha meg akarjuk őrizni a maximális diverzitást, akkor biztosítanunk kell a létfeltételek lehetséges maximális diverzitását is.

• A geoökoszisztéma általában egy bizonyos tájegységet jelenít meg, a geodiverzitás elemeiből épül fel. Ezeket bizonyos földrajzi állapotok (kondiciók) határozzák meg. Ezek pl. a zonális jellemzők, amelyeket leginkább a zóna vegetációjának tulajdonságai határoznak meg. Az azonális jellemzők (kondiciók) a negyedkori geológiai viszonyok, a domborzat, a talaj és a vízrendszer (a geoökorendszer meghatározása 1:500.000-es méretű térképeken történik).



• Foglalkoznak a szakemberek (Löw,1995., Bucek, 1996) a területi rendszerek ökológiai stabilitásának meghatározásával (TSES) eltérő adottságú területeken. A módszer a tájszerkezet módosítását (ökológiai folyosók stb.) is eredményezheti. Öt lépésben (analízis, szintézis, osztályozás, értékelés és javaslat) értékeli a táji adottságokat és tesz javaslatot a tájszerkezet megváltoztatására (ez megfelel a Miklós-féle módszernek).

• Fontos területe a kutatásnak a táj vizuális értékelése, amit különböző kritériumok alapján végeznek el. Számításba veszik az eredetiséget, az egyediséget, ritkaságot, a változatosságot és a harmóniát. Jellemezhető az attraktivitás pl. a látvány minőségével vagy előfordulási gyakoriságával, valamint a vizualitás dominanciájával a tájban.


Napjaink fontosabb tájökológiai kérdései a térségben

• A 15. nemzetközi tájökológiai konferencia, (amely elsősorban a Közép-európai kutatókat tömörítette), „Landscape-Theory and Practice” címen az alábbi témák köré csoportosította az előadásokat:

• - Tájökológia az utóbbi 15 év Nemzetközi Szimpóziumainak időszakában (1967-2009).

- Integrált tájmenedzsment.-Ökológiai hálózatok, tájdiverzitás,

biodiverzitás- A táji ökoszisztéma funkciók - Az ember a tájban.- Környezeti kommunikáció.

- Monitorozás a tájban



• Az első blokkban nagyobbrészt a szimpóziumok rövid történetét mutatták be. Kiemelkedett közülük Zigrai, F. előadása: „Landscape- Theory and Practice” címen. Az előadás bemutatott néhány példát a tájökológia elmélete és gyakorlata közötti egyensúly megvalósítására.

• Az integrált tájmenedzsment témakörben tájszerkezetéről és tájmegőrzés politikáról, a fenn-tartható erdőkezelés ukrajnai példáiról, a természetes rendszerek modellezéséről, és a regionális fejlesztési tervek multifunkcionális táj kezelésben betöltött szerepéről hangzottak el előadások.



• A legterjedelmesebb szekcióban az ökológiai hálózatok, a tájdiverzitás és a biodiverzitás kutatásáról számoltak be a résztvevők.

• A sokirányú megközelítés között előadás hangzott el a mezőgazdasági területeken található biokorridorok szerepéről, a bioindikátorok értékeléséről szlovákiai erdőterületeken, az ökoszisztémák fragmentációjáról, és szerbiai példán az ültetett feketefenyő erdők szerepéről az erdő ökoszisztémákban.



• Egy 6 országot érintő transznacionális Közép-európai ökológiai hálózat vizsgálatát végezte el egy cseh kutatócsoport, melynek középpontjában az eltünt zöld területek történeti változásainak áttekintése volt.

• Több előadás foglalkozott esettanulmány formájában a mezőgazdasági művelés hatására bekövetkező biodiverzitás változásról. Néhány előadás az antropogén hatásokat vizsgálta vasúti töltések, települések stb. terültén. Az ökoszisztéma funkciókat elemző témakörben több előadás foglakozott a talajok ökoszisztéma funkciójával, és a többszintű tájszerkezet analízissel.



• Az ember a tájban szekcióban a tájszerkezet antropogén hatásra bekövetkezett változásait értékelte több előadás, oroszországi, romániai, lengyelországi és természetesen szlovák és cseh példákon.

• Ipari és mezőgazdasági hasznosítás hatására bekövetkezett tájváltozásokról tartottak előadást lengyel és cseh előadók (Lublin és Osztrava környékéről). Bhutáni kutatók az izoláció hatására bekövetkezett tájszerkezet változást mutattak be hazai példákon. A városi zöldterületek antropogén károsodását és ökológiai állapotát (intenzív turizmus hatására) lengyel példán keresztül ismertük meg.



• A környezeti kommunikáció szekcióban csak néhány előadás hangzott el, amelyek a ruralis térségek életminőségével, a lakosság környezeti témákhoz kapcsolódásával foglalkoztak.

• A tájszintű monitorozás témakörben zajló szekcióban az ökoszisztema szolgáltatások hatásaival, az NDVI értékek idősoros analízisének használatával, a fenntartható táj és tájhasználat monitorozásával foglalkoztak az előadók. A nehézfémek mohákban történő akkumulációjának trendjét és a folyóvölgyek urbanizált területeken betöltött szerepét is vizsgálta néhány szerző a monitorozás során kapott adatok alapján.


Összegzés

• Az előadás nem tűzte célul a hazai tájökológiai kutatások bemutatását is, mivel a jelenlegi mini konferencia is ezt a célt szolgálja.

• Az elhangzottak csak tájékoztató jellegűek, mindig véletlenszerű lehet a témák kiválasztása. Természetesen törekedtem arra, hogy a legfontosabb kérdések az előadásba kerüljenek. Az sem véletlen, hogy a geográfiai irányultságú kutatások kerültek előtérbe.

• A középeurópai szerzők több munkája megtalálható az „Ekológia” (angol) és a „The Environment” (kétnyelvű) folyóiratok különböző számaiban.


Documents

Gondolatok a Közép-európai tájökológiai kutatásokról