GABI NÉNI, A KOPOGÓ IGAZSÁG A Széchenyivárosi Kollégium kisebbik telephelyének vezetői feladatait ebben a tanévben új szakember látja el. Igaz, nem is annyira új, mert Huszárné Gyuris Gabriella lassan két évtizede dolgozik e falak között. Irodájában, melyet maga rendezett be, most egyedi stílus és kék hangulat uralkodik. - Milyen érzés, hogy 20 év után ön lett

az igazgató? - Nagyon – nagyon furcsa… - Mi a furcsa benne? - Megszoktam, hogy esténként itt

dolgozom, és amikor hazamegyek, még gyakran olyan érzésem van, mintha lógnék.

- Nagyon rossz, hogy már nem alszik bent?

- Igen, mert csomó mindenről lemaradok. Például a takarodó utáni meghitt beszélgetésekről is.

- Van-e, ami zavarja? Furcsának tartja-e, hogy kevesebbet van velünk?

- Igen, zavar, mert úgy érzem, kimaradok valamiből. Úgy gondolom, eddig is lelkiismeretesen dolgoztam, és most fura, hogy nem vagyok ott, ahol eddig voltam… És az is szokatlan, hogy esténként nem alszom bent.

- Most, hogy igazgató lett, milyen szemmel lát minket, kollégistákat?

- Valamilyen szinten mindig a gyerekeim voltatok. Állandóan próbáltam arra törekedni, hogy

nektek segítsek a tanulásban. Igazgatóként sincs ez másképp, a ti jövőtöket tartom a legfontosabbnak.

- Min szeretne változtatni? - Azt szeretném, ha minden kolléga

szívvel – lélekkel járna be dolgozni, nem pedig csak azért, hogy eltöltse a munkaidejét.

- Valami

kellemes változás érte azáltal, hogy igazgató lett?

- Nem kell olyan dolgokat megtennem, amikkel nem értek egyet. És ami még fontos: Klári nénivel jó együtt dolgozni…

Laczkó Csilla, Kapus Anett

Háda Zoltán - Holdfény a pályán Ki is ő valójában? Hát egy átlagos srác, aki a maga módján átlagon felüli. A mi kis kollégiumunk ifjú titánja. Szolnokra járt eddig iskolába, ott is focizott, ott is lakik, akkor most jön a kérdés, hogy akkor mit is keres itt? Tulajdonképpen önmagát keresi. Tudom, ez kissé furcsán, hangzik, de mindjártmegmagyarázom. 7 éves kora óta foglalkozik a futballal. A egész foci iránti rajongás az első ovis focis edzésen kezdődött… Azért jött a kollégiumunkba, mert ki akarta magát próbálni: új iskola, új csapat és új közösségben való együttélés. A beilleszkedés sikerrel történt☺. Könnyen barátkozó, alkalmazkodó típus. Persze sokszor rátör a honvágy. De belecsöppent a kecskeméti életbe, és teli lett pozitív élményekkel. A lányokkal és fiúkkal egyaránt szót tud érteni, nem jelent problémát egyik nem sem. Szeret bulizni, de nagyon jól érzi magát egy DVD- zős, barátokkal lógós délutánon is. Az emberekről próbál azután véleményt alkotni, miután megismerte őket. C. Ronaldo a kedvenc játékos, „meghatározó ikon”. Kiskora óta

nagyon szereti, nem azért, mert követni akarja, hanem azért, mert amit ő a pályán művel, az számára is életérzés. Miért pont Kecskeméten? Azért mert itt

egy régi álomhoz, hogy a NAGYOKKAL JÁTSZHASSO

N EGY PÁLYÁN. Régi vágya, hogy

találkozzon Ronaldoval. Szolnokon van a barátnője. Ő azért jött ide, mert képes jól tanulni és jól focizni is egy

másik környezetben. De a szíve mindig hazahúzza a barátaihoz, a

családjához és a barátnőjéhez. Sok nő álma, viszont nem egy szívtipró macsó, hanem egy olyan srác, akinek vannak érzései is. Ismerjétek meg, barátkozzatok vele, és higgyétek el, hogy egy nagyon különleges egyéniség, aki csak akkor játssza meg magát, mikor már nagyon szükséges… „ Az élet is egy futballmeccs: van aki nyer, van aki veszít, vannak ellenségek, vannak barátok, van hit, van remény, van kudarc, van győzelem, van kitartás, van becsület, van élet, van halál!” Laczkó Csilla

MB1-ben focizhat, és közelebb lehet

Laza interjú

Vagyis: bemutatjuk Móni nénit A Széchenyivárosi Kollégium több új nevelőtanárt is kapott ebben az évben. Mindannyiukat bemutatnunk most elég nehéz lenne, meg kell a téma a következő lapszámba is. Így most Móni nénit választottuk ki, hogy egy rövidke beszélgetés révén elárulhassunk róla néhány igen fontos információt.

- Hol dolgozott Móni néni, mielőtt ide érk- Az idősek otthonában, mentálhigiénikus

Kicsit más… - Milyen volt az első ügyeleti éjszaka itt a

koliban? - Kicsit féltem, nehogy valami baj tö- Mitől tetszett félni? - Attól, hogy mit teszek, ha valaki netán

rosszul lesz. - Milyen volt az első reggel? - Nem tudtam, hogyan tudom majd felkel

fiúkat, jókedvűen ébredtem és minden jóElőző este Zoli bácsi készített fel az ügyeleti feladatokra, ígyhát sokat köszönhetek neki.

- Milyen érzés volt megtudni, hogy itt fodolgozni?

- Nagyon kellemes, mert a felvételi beszélgetés a Szent Györgyi épületében volt, ésén diákként ott tanultam.

- Volt-e kollégista? - Én nem, de a férjem sokat mesélt a kollégista

élményeiről. - Milyennek találja az itteni koleszosokat? - Mindenki aranyos, szimpatikus, senkivel nem

volt problémám. Eddig… - Meséljen magáról egy kicsit! - Négy gyermekem van: egy lány, három fiú.

Hetényben lakunk. - Tud-e csocsózni Móni néni? - Simán. - Min változtatna, ha tehetné? - A hajam színén. Meg a kollégiumi vizesblokk

állapotán. Meg a szobákén. Soroljam tovább?...

Juhász László és Zsikla Attila

ezett? ként.

rténjen.

teni a l ment.

g

Megfejtés:______________________

A kecskeméti RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat tevékenységéről és feladatairól tartott előadást kollégiumunkban a szervezet két fiatal önkéntes munkatársa október 15-én, a bűnmegelőzési előadássorozat keretében. Az általuk elmondottakból nemcsak azt tudhattuk meg, hogy ki is a szenvedélybeteg, de részletes felvilágosítást kaptunk arról is, hogy kik, mikor, miért és hova fordulhatnak baj esetén. A rendezvény végén tesztlapon adtunk számot arról, mennyire is figyeltünk. Elmondhatjuk, hogy „elméleti RÉV-tanból” egészen jól vizsgáztunk. Reméljük, kevesen lesznek közülünk, akiknek a gyakorlatban is vizsgázniuk kell…

A serdülőkori magatartászavarokról, ezek okairól és egyéni, társadalmi következményeiről tartott érdekes és alapos ismeretterjesztő előadást nálunk Bozóné Soós Marianna rendőr-alezredes, ifjúságvédelmi–drogprevenciós kiemelt előadó, a Bács-Kiskun Megyei rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának munkatársa. A vetítéssel egybekötött, személyes hangú és oldott hangulatú rendezvény után már mindannyian tudjuk, mit jelent az identitáskrízis, az antiszociális és prekriminális viselkedés. Sokkoló adatokat tudtunk meg arról, mennyire elharapódzott a fiatalok körében az erőszak, s hogy 2007-ben 27 fiatalkorú ölt embert Magyarországon. Beszéltünk még az EMO-ról, az MS13-ról és arról, mit jelent a DADA. Az előadás után bebizonyíthattuk, hogy figyeltünk: tesztet töltöttünk ki. Az eredmények alapján okosnak minősítettük magunkat. A tesztlap végén így köszöntek el tőlünk: VISZLÁT, de csak hasonló körülmények között! Mi is így gondoljuk.

A családon belüli erőszak tartott előadást kollégiumunkban dr Tóth Imre!

Négy kecskeméti középiskola diákjai mérték össze tudásukat október 15-én a Piarista Általános Iskola és Gimnázium pályáján megrendezett kispályás focikupán. A jó hangulatú esemény népes közönség drukkolása mellett zajlott. A megmérettetésen a Széchenyivárosi Kollégium csapata bizonyult a legjobbnak. Az aranylábú fiúk – Szalai Ádám, Sebestyén István, Kőrözsi Nándor, Háda Zoltán, Ilonka Richárd, Bánfi Ernő, Nagy Adrián, Pandur Zsolt, Porció Bence, Kovács Zoltán – a küzdelem után óriáspizzával pótolták az elégetett kalóriákat. Gratulálunk nekik.

Gólyaavatás Helló, Mindenki! Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy kicsit felelevenítsük a kollégisták GÓLYAAVATÁSát, mielőtt készülnénk egy újabb ünnepre, a Karácsonyra. Aki ott volt, az merüljön el a múlt

telt az avatá

Szent-Gyórakor kezdmint

vezette. A beöltözniük. Hat csapatra „oszlottak”, s a csapatokon belül minden egyes személynek szerepelnie kellett valamelyik feladatban.

Megkezdődött az első. A gólyák elé székeket raktak egymás mögé, nagyobb távolságban. A versenyzőknek szlalomozniuk kellett köztük egy kisautóval, de úgy, hogy

„Szeretettel köszöntök minden kicsi és nagy, még pihés vagy már tollas, csipegő vagy már gágogó diákot és felnőtt ludak! Mindannyian ludasak vagyunk valamiben, ezt le sem tagadhatjuk. Eljött hát az idő, hogy a kollégium falain belül is megünnepelhetjük ludaskodásainkat. De ma este itt senki sem ludaskodhat, csak jót mulathat. Ha tetszik az ötlet, ne gágogjatok bele!” E vicces szavakkal indította a kollégiumi Márton napi mulatságot műsorvezetőnk, Józsi. A jól sikerült rendezvényen sok-sok témába vágó vers és dal hangzott el. A szervezők libazsíros kenyeres karaoke-műsorral zárták a napot.

Fiú- és leány-gólyák ismerkedtek egymással és a kollégiumi élet vidám élményével augusztus 31-én, a vendéglátósok kollégiumában szervezett, egynapos gólyatáborban. A változatos játékprogramról a HELPI szakavatott munkatársai gondoskodtak. Az esemény két szempontból is rendhagyó volt: egyrészt az idei volt az intézmény első gólya-tábora, másrészt érdekesség, hogy a lányok ebben az évben sajnálatos módon valamennyien egy másik épületben, a Szent-Györgyi kollégiumának lakóiként kezdték meg a középiskolai tanulmányokat. Bár az idő rövidnek tűnt, mégis sikerült közelebb hozni egymáshoz az ismeretlenül összekerült kis kilencedikeseket, akik a nap végére egészen oldott hangulatba kerültek.

eseményeiben, aki pedig valami oknál fogva lemaradt volna róla, most megtudhatja, hogyan

s. A nagy esemény október 21-én volt a

örgyi Albert Szakközépiskolában. 16 ődött… volna, de természetesen -

minden más összejövetelt - ez is csúszott kb. 10 percet. A műsort Annamari és Frici

gólyáknak BOHÓCOKnak kellett

közben minél hangosabban BRÜMMÖGŐ hangot adjanak ki. Igaz 6-ból csak egy embernek a hangját hallottam. Azonban a közönség sem ült síri csöndben. Két forduló volt, mert egyszerre csak 3-an fértek el az aulában. Mikor ezzel végeztek, megkapták a következő utasítást: egy CUMISÜVEGet kellett kiüríteniük minél hamarabb, ez teával volt megtöltve, tudomásom szerint jó savanyúval, szerintem megszenvedtek vele. Nem végeztek valami hamar.

A 3. feladat a KARAOKE volt. Fiúk, lányok egyaránt énekeltek. Ez a része volt a legszórakoztatóbb a közönség számára, nem is kell mondanom, miért. A feladatban azonban mindenki hősiesen helytállt. A 4. „felvonás” egy „POKRÓCOS” feladat volt. Minden csapatból 2-2 embernek odaadtak egy pokrócot, amit magukra kellet teríteniük. Ezután azt az utasítást kapták, hogy mindenki vegye le magáról azt, ami szerinte a legfeleslegesebb. Természetesen mindenki valamilyen ruhadarabot vett le, pedig egyszerűen csak a pokrócot kellett volna.

FÁNKEVÉS. Ez volt az 5. feladat. Itt szintén két forduló volt. Egy rúdra (amit két segéd tartott) 3 fánkot fellógattak, és azt kellett megenniük úgy, hogy a kezüket nem használhatták. Akinek a fánkja leesett a földre, az felvehette és megehette azt, de büntetésből egy kanál lekvárt meg kellett enniük. Hogy ez miért volt olyan nagy büntetés? Kóstold meg és megtudod! ☺A következő feladat: a TOJÁSADOGATÁS. Itt mindegyik csapatnak egy-egy kört kellett alkotnia. Mindenkinek a szájában volt egy kanál, természetesen az a vége, ahol az ember általában fogni szokta. A csapatokon belül 1-1 embernek a kanalára raktak egy tojást és úgy kellett továbbadni a másiknak, hogy ne essen le, a kezüket persze nem használhatták. Büntetésből itt is osztottak lekvárt.

A 7. feladat az volt, hogy minden csapatból 2-2 embernek a lábát összekötötték egy lufival. Zenére kellett volna TÁNCOLNIuk, úgy, hogy közben a másik lufiját kilyukasztják, de nem táncoltak, csak ugráltak a másik lufijára.

Ééés az utolsó: LIMBÓ. Ezt nagyon nem kell részleteznem, mindenki tudja, milyen a limbózás. Ügyesek voltak a lányok, valaki teljesen kicsavarodott…☺

Itt véget értek a feladatok, de az avatás még nemért véget. Ez után következett az ESKÜ. A gólyák leültek az aulában a padsorok elé, és Frici, aki velük szemben állt, felolvasta szakaszonként az esküt, amit az újdonsült diákoknak utána kellett mondaniuk.

Most már csak az EREDMÉNYHIRDETÉSre kellett várni. Amíg a zsűri összeült, addig két táncospár 3 zeneszámon keresztül latin tánccal szórakoztatta a közönséget. Ezután kihirdették az eredményeket…

A legjobban öltözött bohóccsapat egy tortát kapott ajándékba, egy bonbont pedig az, akinek valami nagyon punk-os haja volt. Aztán ugyebár minden gólyának kellett készítenie egy plakátot arról a helyről, ahonnan érkezett, ők egy tábla csokit nyertek ezzel. A csapatok közül az első három helyezett egy-egy tortát kapott ajándékba, a másik három pedig csokit. Ezután a műsorvezetőnek, Fricinek is megköszönték, hogy végigvezette a műsort és ő is kapott egy tortát, amit a segítő DÖK-ösökkel fogyaszthatott el.

Amikor vége lett a díjátadásnak, megtisztelték a vesztes csapatot azzal, hogy kitakaríthatják az aulát.

Az avatás után KARAOKE- PARTI következett, amit természetesen Józsi vezetett (ki más ☺). Kb. fél hét-háromnegyed hét-kor kezdődött. Nem maradt ott mindenki, de akik ott voltak, azok jól érezték magukat. Volt olyan, aki egyedül is énekelt, de a többiek általában csoportban énekeltek. A fiúk is bevetették minden hangtudásukat. Néhány lány táncolgatott. Természetesen, ha valaki akart, kérhetett saját számot.. Miközben a többiek szórakoztak, az igazgatónő fényképek

megszóhogy a buegszépen lassavisszatért a

Üdv: Viki

et készített. Mikor elérkezett este 9 óra, lalt az estimesés-macis zene, jelezve,

li véget ért. Ennek ellenére utána még y utolsót limbóztak néhányan. Ezt követően

n feloszlott a tömeg, és mindenki „helyére”… megkönnyebbülve

álomra hajtva a fejét, hogy jön az őszi szünet…

Az álomparton ülve…

Eljött az idő, hogy 10. évfolyamos lettem. És ahogy gondolkodom, egyre inkább rájövök, hogy annyi mindent megbántam már, de semmit nem tennék másként. Kezdett rajtam eluralkodni a „magány”, az igazi barátaim elhagytak, azaz hátráltak. Nem keresnek, nem hívnak sehova. De lettek új barátaim, akik rámutattak, hogy tényleg változom…

Sajnos nem tudok ellene tenni, az idő engem is megváltoztat. Csak felmerül bennem a kérdés, hogy akkor ki a Barát? Én úgy gondolom, hogy nem az a barát, aki akkor van veled, amikor neked jó, hanem akkor is, amikor támogatásra van szükségem. Leülök esténként, elmélkedem, és egyszer csak azon kapom magam, hogy újra a zenébe feledkezem, vagy a rajzolásba. Nagyon sokszor gondolkodtam már azon, hogy kiköltözök a koliból, hazamegyek, s olyan leszek, mint régen, de ekkor mindig rájövök, hogy NEM. MERT AZ ÁLMAIDÉRT IGENIS KÜZDENI KELL! Zenehallgatás közben valamelyik nap rádöbbentem arra, hogy az IGAZ BARÁTK SOSEM FOGNAK ELHAGYNI! Az idők változnak, de engem nem érdekel az az ember, aki nem foglalkozik velem! Sajnos mostanában sikerült befojtani a bánatom a bulikba, de ez mától máshogy lesz! A tanulásra koncentrálok, az érettségire, és arra, amiért ide jöttem: a pincér szakmára. Komoly elhatározás volt! De rájöttem, hogy életem álma után megyek, nem pedig a TINI HÜLYESÉG UTÁN! Anyukám is sokat mondta régebben, hogy nem lesz az így jó, de akkor elengedtem a fülem mellett! Ma már belátom, hogy neki köszönhetem, hogy visszatértem a helyes útra. A barátaim pedig sose fognak elhagyni. Mert az a szeretet, ami köztünk van, határtalan. Ha pedig elhagynának, akkor sosem voltak igaz barátok…

L.Cs.

KÉPREJTVÉNY:

Megfejtés:____________

Megfejtés:____________

Miért rossz a kollégium fiúk nélkül? Erre a kérdésre nehéz megfelelő választ adni, mert azt miEddigi életünk során óvodás korunktól koedukezdetén kerültünk be „csak lányos” környezetbe…ezt nehportásokon és egy mutogatós bácsin kívül hímneműportyázni, ha mégis, akkor is „prédára várnak”. Persze, ha a lányok szeretnének vadászniHa fiúk és lányok együtt laknánk, könnyebben mközössége így sem rossz, de hiányzik a fiúk méjárásuk, a bókjaik, a látványuk. Hiányoznak a tipikusan fiús csínyek, sés önelégült beszólások is. Nagyon jó lenne, ha több közös program lenne, és így lehetőségünk lenne új barátok szerzésére. A fiúk segíteni tudnának abban is, hogy egyes lányok jobban odafigyeljenek a környezetükre, a kinézetükre. De mivel lányok vagyunk, csak reménykedhetünk abban, hogy egyszer erre téved egy csapat helyes fiú, és feldobja a hangulatunkat. Két lány a szent-györgyis koliból

Pontosabban B. I. és L. N.

Álmok útján Nem is olyan rég, talán még ti is emlékeztek rá, egy messzi kis városban, a legszegényebb családban született egy tehetséges kislány. Ez a kis hölgy cseperedett, kitűnő eredménnyel fejezte be az általános iskolát, és úgy kezdte meg a gimnáziumot is. Minden évben ő lett az év legjobb tanulója. A szülei nagyon büszkék voltak rá, és azt szerették volna, hogy a gazdasági főiskolába menjen tovább. De a lánynak erről más volt a véleménye. Más volt az álma. Titokban eljárkált a közeli nagyváros színházába. Ott segédkezett a díszlettervezésben, közben pedig hallgatta az énekpróbákat, és rádöbbent, musicalénekes szeretne lenni. Minden nap jött segédkezni. Egyszer azt hitte, egyedül van a színházban. Énekelni kezdett. Az igazgató, aki mérgelődött, hogy nem tud találni megfelelő énekesnőt, meghallotta a gyönyörű muzsikát. Gyorsan felpattant, és rohant megnézni az énekes pacsirtát. A lány észrevette, megijedt és elrohant. Az igazgató utólérte, és hosszú győzködés után rávette a lányt, hogy vállalja el a szerepet. Otthon aztán az anyja kérdezte, merre járt.

- Csak erre-arra – válaszolta a lány. Apja közölte vele a hírt, hogy kitöltötték a jelentkezési lapját a főiskolára. De a lány végül megmondta, hogy ő

nem megy oda tanulni, mert a Broadway csillaga szeretne lenni. Nem is tudsz énekelni – mondta nevetve a családfő.- De igenis tudok, és musicalénekes leszek – válaszolta a hősnőnk. A szülők mérgesen rávágták, hogy nem lehet az, nem tudnák finanszírozni. A gazdasági főiskolába megy, nincs apelláta.

A leányzó sírva elvonult szobájába, úgy érezte, összedőltek az álmai. Másnap ment próbálni. Nem érdekelte a szülők véleménye. Ott újra visszatért a jókedve. Egész nyáron készült a próbákon, már kitűzték az előadás napját is. Eljött a nap. A szülőknek gyanús volt lányuk viselkedése, ezért követték a színházba. Felment a függöny és látták, amint ott áll a gyermekük, aki mindenkit elbűvölt az előadás végére. A család magával ráncigálta a lányt az igazgatóhoz. A direktor próbálta magyarázni, milyen tehetséges a főszereplő, de ez nem hatotta meg az apát és az anyát. Tovább veszekedtek, míg végül a lány nagy sírás közepette azt kérdezte: nektek sohasem volt álmotok, amit minden áron meg akartatok valósítani? Az anya elsírta magát és lánya mellé állt, őt követte az apa is. Az igazgató pedig elküldte a gyereket a színművészeti főiskolára, ahonnan elsőként vették fel az operettszínházba. Először mellékszerepet kapott, utána pedig sorjában kapta a legjobb szerepeket. A hangja elvarázsolt mindenkit

nden lány másképp gondolja. kált közösségben éltünk. Pont a kamaszkor

éz volt megszoknunk. A lényeket igen ritkán látunk erre

, akkor igencsak szegényes a választék. enne az ismerkedés. Igaz, a kollégium

ly és mutálós hangja, az esetenként nyegle őt: néha talán a bunkó

világszerte, és teljesült az álma, lábnyoma odakerült a többi nagy csillag lábnyoma közé. Nemcsak teljesült a vágya, de megmutatta - reményt adva ezzel sok fiatalnak - hogy ha van valamihez tehetségünk, akkor élni kell vele!

M.I.

Szabó Réka grafikái

Vélemény. Szerintem nem sok embert érdekel, hogy mit mondanak mások, de én elmondom a saját véleményemet, akár érdekel valakit, akár nem. Ami engem zavar, hogy már 12-13 évesen cigiznek, alkoholizálnak, drogoznak, mert az hiszik, az a raj. Szüleiket lehúzzák a mélybe, mert a gyereknek zsebpénzt adnak, míg az a melóhoz fel nem nő. Szokványos lenne ez, ha nem valami másra szórnák el. Talán azért csinálják, mert a 15-16 évesektől azt halják-látják, hogy „hú a hétvégén úgy bevoltam állva, hogy világomról nem tudtam”.

Most biztos le fogjátok szólni, hogy én miket írok. Nem vagyok különb, de most komolyan: 15-16 évesek esti programja piálás a kocsmában, meg szívás a discoban? A mi generációnktól várják a megváltást, hogy mi majd jobbá teszünk mindent. Hát ne vicceljünk már! Szép jövőnek nézünk elébe, ha már 12-13 évesek ilyeneket csinálnak. Én ezt tapasztalatból mond, elég sűrűn látok hasonlókat. Szülők meg halálra dolgozzák magukat, hogy a gyereknek minden meglegye, mit sem sejtve hogy azok mit csinálnak esténként. De a jobb módúak persze ilyennel nem foglalkoznak, nem néznek körül. Nekik megvan mindenük, nem kell agyonra dolgozniuk magukat, mert anno az édesapa nagy

nehezen összehozott egy céget és befutott. Van, akinek már semmi dolga sincs, csak azon gondolkozni, hogy mikor vegye meg a másik házát (persze vannak kivételek). A többi ember le van sz**-va, hogy utcán él nincs mit ennie. Bár aki úgy kerül utcára, hogy elitta, eljátékgépezte az agyát, az így járt, azokkal én sem foglalkozom, mert saját magának köszönheti, hogy ide jutott. De aki nem tudott elhelyezkedni, vagy csődbement, azért azt sajnálni lehet. Mert ő nem tehet róla, vagy is nem minden esetben. Mindegy: egy szónak is 100 a vége. Rossz világban élünk és ha így haladunk , rossz világ vár ránk. By Anonymus!

Egy merengés története Kedves olvasó –aki most az én szerény kis történetemet olvasod- történt-e már veled olyan, hogy várakozás közben nagyon belemélyültél gondolataidba ,és észre se vetted, hogy amire vársz, már megjött, de te még mindig gondolkozol? Ez a történt velem is. Egy buszra vártam. Az egész ott kezdődött, hogy vége lett a tanításnak és tele hassal, felpakolva indultam el a megállóhoz. Észrevettem, hogy előttem egy 14 év körüli, fiatal, zöldkabátos lány megy. Egy irányba tartottunk, mert láttam, hogy siet és kapkodja lábait. Gyanúm beigazolódott, mert tényleg a busz miatt sietett. Mikor beálltunk az esőbeálló alá, én, fáradtan és pihenésre vágyva leültem egy székre, lepakoltam batyumat és elővettem bérletem. Erre a lány is elővette, mintha azt vette volna ki az egészből, hogy én láttam bekanyarodni a buszt. Oldalra nézett és látta, hogy csak téveszme volt az egész. Közben leült és táskáját a mellettem lévő székre letette. Egy ideig csak nézte, ahogy az autók elhaladnak előtte az úton, aztán egyszer csak rám nézett, majd még egyszer és még egyszer. Mikor ezt észrevettem én is visszanéztem, és egy pillanatra találkozott is a tekintetünk. Gondterheltnek látszott, ezért találgattam, hogy miért. Megkérdezni nem akartam, mert nem tudta volna hova tenni a kérdést. Megszakítottak elmélkedésemben. Egy öreg nénike jött oda hozzám, azzal a kérdéssel, hogy (idézem):” a pályaudvarra megy a 21-es”? Én persze szépen válaszoltam rá, hogy „igen”. Ezután visszament a táblához és tanulmányozta a menetrendet. Én pedig a kíváncsi lányt néztem tovább. Ő éppen a cipője orrát nézte, de mikor észrevette, hogy rákacsintottam,

elpirult. Elpirult és elfordult. Közben több ember beállt várakozni. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzem tovább, ezért piszkálódásból vagy csak azért, mert felkeltette érdeklődésemet, figyeltem tovább, hátha kiprovokálom azt a mondatot tőle, hogy „hagyjál már békén”. Persze bolondnak tartottak volna, vagy akár te, is mint olvasó, hogy egy ilyen korú lányt nézek. De ilyen, ha valakinek a szeme megakad egy szépségen. Gondolkodásomat nagyon zavarta, hogy az előttem álló hangosan hallgatja a zenét, de nem foglalkozott vele. Közben ketten cigarettára gyújtottak és bele fújták füstjüket a végtelenbe szálló szélbe. El is gondolkoztam azon, hogy milyen egészségtelen és környezetkárosító ez a dolog és, hogy nemcsak ezt teszik tönkre, hanem magukat is. A mellettem ülő egyszer csak felkelt, táskáját vállára vette, és odament a többi várakozó mellé. Már 15-en voltunk, mikor kivettem zsebemből egy narancsot és elkezdtem hámozni. A lány visszanézett, hogy mit is csinálok és utána telefonját vette elő, hogy megnézze mennyi az idő. Én meg csak ettem a lédús gyümölcsöt. Odajött hozzám megint ugyanaz az öreg és megkérdezte mennyi az idő. Én meg is mondtam, ő pedig megköszönte. Utána azon kezdtem el gondolkozni, mit is csinálok, ha hazaérek. El is döntöttem, hogy olvasok, fodrászhoz megyek és a maradék időben gépezek vagy TV-ek. Észre sem vettem, hogy kmindenki, ezér

megfejteni! V.

özben már itt a busz és szál fel t gyorsan odarohantam és felszálltam.

Így történt az az eset, hogy egy buszt majdnem lekéstem. De te, kedves olvasó, ne nézz bolondnak azért, mert egy fiatal lány gondolatait próbáltam

Gyere, H1N1!

Álmodozás Talán ez egy látomás, de hiszen minden éjjel más. Félelmeidet látod, vagy csak a boldogságod kutatod? Lehetetlen ezeket megérteni. Vajon jó dolog álmodni? Egyáltalán, miért álmodunk? Mert boldogulni enélkül nem tudunk. Álmodozás az élet megrontója

- emberek sokasága így gondolja.

Ők elvesztették a reményt, Úgy érzik, a bánat írja nekik a regényt. De csodák léteznek, melyek örömet szereznek

Sorsodat magad irányítod, vedd kezedbe a kulcsot! És álmodd meg az életed, utána pedig éld az álmodat! M.I.

Felhők Összecsaptak a felhők fölöttem, Nem megy most semmi sem… Kavarognak az érzelmek, És a gondok leterhelnek. Nem elég az otthoni probléma, Ott van még a nagy dilemma: Merjem neki megmondani? Próbáljam még eltitkolni? Az is lehet, hogy tud mindent, Mindent, amit a szívem rejt. Nem is lenne ez meglepő, Mert érzékeny és okos ő.. Próbáltam ezt elmondani anyunak és apunak, De végig sem hallgatnak… Sokszor jobb a kollégium, Itt a családom - a barátaim. Köztük én is valaki vagyok, Nem bántanak úgy a gondok. És a reményem élni tud: A szerencse majd rám ragyog… M.I.

Egy igaz barát Ő az, ki megvígasztal, Mikor nem bírsz el a fájdalommal. Melletted áll jóban és rosszban, Osztozik örömödben és bánatodban. Véleményét mindig megmondja, Olykor ez a bú okozója, de csak azért mondja el, mert félt, hogy bajba esel. Rá mindig és mindenkor számíthatsz. Benne bátran megbízhatsz. Segít legyőzni félelmeidet, elfelejteni a rossz emlékeket. Nehéz ilyen embert találni, de annál könnyebb elveszíteni és ha egyszer csúnyán megbántod, többé vissza már nem kaphatod. M.I.

( Kollégiumunk vizesblokkja jócskán elavult, évtizedek óta nem sikerült korszerűsíteni. Az itt élő diákok régóta álmodoznak egy gombától és rozsdától, potyogó vakolattól és egyéb kísérőjelenségektől mentes, szellőztethető, esztétikus és minimális zajszinttel működő zuhanyzóról és illemhelyről.

drága barátom. Mert már a WC- manó is járt erre, és ihelyiségben látott…

- Értem. Szólok a vezetőségnek – suttogtam szeppenten. - Jól teszed. És most megyek – dörgött Poszeidon, majd el is tűnt a párás semmiben.

Rögtön magamra tekertem a törölközőt, és lélekszakadva futottam az igazgatóhoz, aki a történetből csak a vizesblokkok szörnyű állapotáról szóló beszámolómat hitte el, igaz, nem mondtam újat neki. Poszeidónról azonban hallani sem akart, és elég furcsán nézett rám. Összegezve: a tusoló és a WC borzalmas, én csodát láttam… a nevelők meg nem hisznek a csodákban… Talán azért, mert a kollégiumi vizesblokk felújítása is egy csoda lenne? Horváth Péter Frici Széchenyivárosi Kollégium

Utóirat: Jelen sorok írója e pillanatban éppen felmos: a zuhanyzót és környékét tényleg elárasztotta a víz. A jelenség oka egy halom leomlott mennyezet volt, amely dugulást okozott a lefolyóban. Lehet, hogy Poszeidon járt nálunk?

Ezt a rövidke írást is ez az érzés ihlette…)

Poszeidon haragja (Avagy: „Isteni” bajok a fürdővel)

Kora este lehetett, amikor a konditeremből a szobám felé haladtam. Nem érdekelt semmi és senki, büdös voltam, izzadt és meghúztam a kezem is. Minden, amire vágytam, egy meleg zuhany volt. Vérvörös törölközőmmel, zafírkék tusfürdőmmel felfegyverkezve, smaragdzöld bokszeremben pompázva indultam a vizesblokk felé. Amikor beléptem a fürdőbe, szokás szerint azonnal lehangolt az omladozó, penészes mennyezet látványa, a rozsdával futtatott zuhanyrózsák és a vízkőoszlopokba rejtett lefolyók. Gondoltam, sebaj, úgyis becsukom a szemem. Ám mikor megnyitottam a csapot, és robbanásszerű zajok támadták meg a fülemet, már erősen kellett koncentrálnom, hogy idilli képet lássak csukott pilláim mögött. Egyszer csak hangos beszédre lettem figyelmes:

- Hé, te halandó, ott! - szólt a két méter magas, őszszakállú férfi, kinek kezében egy háromágú szigony villogott.

- Mi a fene? Te ki vagy? – riadtam meg hirtelen. - Azt se tudod, ki vagyok?! Milyen műveletlenek vagytok! Hát én vagyok Poszeidon, a vizek ura! - Bocs, hogy nem tudtam. Mit akarsz? – kérdeztem hitetlenkedve. - Csak megkérdezném, hogy tudjátok ilyen mocsokban használni ezt a drága vizet?! Ez aztán a

pazarlás! Ha ide belépsz, csak koszosabb leszel. Ez egy fertőpillanatra vizet fakasztott az összes rozsdás zuhanyból.

- Hát izé, igen… - rémültem meg ismét – És most én mit tegyek? - Ha továbbra sem hozzátok rendbe ezt a kócerájt, vízben fog úszni minden. Meg másban is,

! – förmedt rám, és mérgében egy

gen mérges lett attól, amit a szomszéd

Ismeretterjesztés és művészet

Alkotó: Ricsi

ÉS a szerkesztőség egy utolsó képrejtvénnyel búcsúzik tőletek:

Megfejtés______________

Az újságot szerkesztették: Horváth Péter Frici

Laczkó Csilla Kapus Anett

Paudics Noémi Virág László Balogh Dániel Juhász László Zsikla Attila Balla Ibolya

Lukács Nikoletta Kiss Viktória Kovács Tamás Kiss József

Ny.Fejes Maja és még sokan mások

- - - - - -

Köszönjük, hogy minket olvastál…☺