ÓKOR

Homérosz: (Kr. e. 8. sz.)Iliász

Haragot, istennő zengd Péleidész Akhileuszét, vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak, mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette, míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak és a kutyáknak dobta. Betelt vele Zeusz akaratja, attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.

(I, 1-7.)

„Isteni hős Akhilleusz, emlékezz édesapádra:éltes, akár én, és a nehéz aggkor küszöbén áll.”

(XXIV, 485-486.)

Mert hisz Zeusz küszöbén két hordó áll, tele rosszalduzzad az egyik, a másikban van a jó, amit ő ad.Van, kinek összevegyítve ad onnan a mennyköves isten,akkor az egyszer a rosszba kerül, másszor meg a jóba;s van, kinek ő csak gyászosat oszt, szidalomra jelöl ki:s ezt nyomorult éhség hajszolja az isteni földön,istenek és a halandók nem becsülik, csavarog csak.

(XXIV, 527-533.)

Odüsszeia

Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygotts hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,sok nép városait, s eszejárását kitanulta,s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.Csakhogy nem tarthatta meg őket, akárhogy akarta:mert önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,balgák: fölfalták Hüperíón Éeliosznakbarmait, és hazatértük napját ő elorozta.Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekből.

(I, 1-10.)

…ám legjobb mindenben a mérték.Egykép rosszat tesz, ki a vendéget, ha nem óhajt,sürgeti útra, meg az ki a vágyakozót nem ereszti.Lásd jól, míg itt van, s engedd el a menni kivánót.

(XV. 71-74.)

1

Türtaiosz: (Kr. e. 7. sz.)Szép a halál…

Szép a halál, ha az első sorban harcol a férfibátran, s ott esik el, védve hazája rögét.

Szolón: (Kr. e. 640-598)Senkise boldog

Boldog földi lakó nem lesz soha; küzd nyomorogvamind, ki halandó lény nézi az égi napot.

Szapphó: (Kr. e. 7-6. sz.)Édesanyám! nem perdül a rokka…

Édesanyám nem perdül a rokka, olyanszakadós ma a szál – vágy nehezül rám:mert a sudár szép Aphrodité letepert!Szerető, szeretőkell ma nekem már!

Anakreón (Kr. e. 570-500):Gyűlölöm

Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,háborut emleget és lélekölő viadalt.

S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsákszép adományairól zengve szeretni tanít.

Szimónidész (Kr. e. 556-468):A Thermopülai-i hősökre

Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak:megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

Szophoklész (Kr. e. 496-406):Antigoné (Kr. e. 442.)

Mert nincs a pénznél hathatósabb kártevő.(Kreón, 295.)

Sok van, mi csodálatos,De az embernél nincs semmi csodálatosabb.

(Kar, 333-334)

Olyan hatalmas soha nem lehet szavad,hogy bármi földi rendelettel elsöpördaz istenek iratlan, szent törvényeit.

(Antigoné, 454-456)

2

Oidipusz király (Kr. e. 426.)

Ó, jaj, keserves átok tudni azt, amitnem-tudni jobb!

(Teiresziasz, 316-317)

Euripidész (Kr. e. 480-406)Élektra (Kr. e. 413)

Ó!A nemességnek nincs pontos külső jele:az ember-természetben sok zavar tanyáz.Mert láttam én már nemes apának gyermekét,ki mit sem ért, és hitványaknak jó fiát,és gazdag embert is, ki kolduslelkü volt,s szegényt, kinek testében nagy lélek honolt.Mi hát a mérték, mely szerint ítélhetünk?

(Oresztész, 367-374)

Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106-43)Catilina ellen. Első beszédOratio in Catilinam prima

Meddig élsz még vissza, Catilina, béketűrésünkkel? Mily sokáig űz még csúfot belőlünk dühödtséged? Mely határig hányja-veti magát fékevesztett vakmerőséged. Hát terád sem a Palatium éjszakai őrzése, sem a város éber védése, sem a nép rettegése, sem minden derék összesereglése, sem a senatusi ülés helyének megerősítése, sem a senatorok arca és tekintete, semmi sincs hatással? Nyilvánvalóak terveid, nem veszed észre? Bilincsekbe verve valamennyiünk tudatában összeesküvésed, nem látod? A mára virradó meg az előző éjjel mit műveltél, hol voltál, kiket hívtál össze, miféle tervet koholtál: melyikünk nem tudja, mit gondolsz? Ó, idők, ó, erkölcsök!

Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra? quam diu etiam furor iste tuus nos eludet? quem ad finem sese effrenata iactabit audacia? Nihilne te nocturnum praesidium Palati, nihil urbis vigiliae, nihil timor populi, nihil concursus bonorum omnium, nihil hic munitissimus habendi senatus locus, nihil horum ora voltusque moverunt? Patere tua consilia non sentis? constrictam iam horum omnium scientia teneri coniurationem tuam non vides? Quid proxima, quid superiore nocte egeris, ubi fueris, quos convocaveris, quid consilii ceperis, quem nostrum ignorare arbitraris?O tempora, o mores!

Gaius Valerius Catullus (Kr. e. 87-54)Éljünk LesbiaVivamus, mea Lesbia

Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást,és a mord öregek fecsegjenek csak,hisz nem ér locsogásuk egy garast sem.

3

Vivamus mea Lesbia, atque amemus,rumoresque senum severiorumomnes unius aestimemus assis!

Publius Vergilius Maro (Kr. e. 70-19)Aeneis

Harcokat énekelek s egy hőst, akit Ítaliába,Trója vidékéről lávín partig, legelőszörŰzött végzete; sok földet, tengert bebolyongott,Égi erők és Júnó nem-feledő dühe folytánÉs sok háborut is tűrt, míg várost alapított,Isteneit Latiumba vivén, honnét a latin faj,Alba atyái s Róma magas bástyái erednek.

Arma virumque cano, Troiae qui primus ab orisItaliam, fato profugus, Laviniaque venitlitora, multum ille et terris iactatus et altovi superum saevae memorem Iunonis ob iram;multa quoque et bello passus, dum conderet urbem, inferretque deos Latio, genus unde Latinum,Albanique patres, atque altae moenia Romae.

(I.1-7)

Haj, sok bú-baj után született meg a római nemzet!

Tantae molis erat Romanam condere gentem.(I.33)

IV. ekloga

Már megtérhet a Szűz, meg az ősi saturnusi korszak,Már új sarjat küld le a földre az ég a magasból.Csak te a most születő gyermekre, ki hozza a vaskorVégét, és akivel beköszönt az aranykor a földre,Szűz Lucina, vigyázz: Bátyád országol, Apollo.

(6-10. sor)Elbukik a kígyó, meg a mérges csalfa növény isElbukik, és az aszír balzsam beborítja a földet.

(24-25. sor)

Quintus Horatius Flaccus (Kr. e. 65-8)Ódák Carmina

Leuconoéhoz

Amíg szánkon a szó, már a tovatűnt a napélvezd, míg teheted; holnapokat, Leuconoe, ne várj.

(I.11., 7-8.sor)

4

Licinius Murenához

Akinek szívében arany közép tartsúlyegyent, azt nem nyomorítja rozzantputri szennye, nem nyomorítja bántó

udvari pompa.(II.10., 5-8. sor)

Melpomenéhez

Áll ércnél maradandóbb művem, emelkedettemlékem, s magasabb, mint a királyi sír,és sem kapzsi vihar, sem dühös északiszél nem döntheti már földre, se számtalanévek hosszu sora, sem rohanó idő.Meg nem halhatok én teljesen…

(III.30.,1-6. sor)

KÖZÉPKOR

Szent Ágoston (354-430)Vallomások (397-398)Confessiones

„vedd, olvasd, vedd, olvasd!”

„Tolle, lege, tolle, lege”.(8. könyv, XII. 29)

Az igaz hitről (390-391)

Ne keresd kívül, fordulj vissza tenmagadhoz, az ember bensejében lakik az igazság. Ha pedig azt látnád, hogy saját természeted is változik, akkor emelkedj tenmagad fölé.

(39, 72)

Walter von der Vogelweide (1170-1230)Ó jaj, hogy eltűnt minden

Ó jaj, mi édes volt, mind megromolt hát mégis!A mézben látom én ma már lebegni az epét is.Kívűl fehér, piros, zöld a világ s dalra vár,de bévül úgy sötétlik, mint a rossz halál,s kit látszat csábított csak, az majd vigaszra lel,a földi bűnt bűnhődés, vezeklés oldja fel.

(35-40. sor)

5

Tomasso da Celano (1190-1255)Ének az utolsó ítéletről

„Ama nap, a harag napja,e világot lángba dobja:”Dávid és Szibilla mondja.

Mily írtózat fog az lenni, ha a Bíró el fog jönnimindent híven számbavenni.

Dies iræ! Dies illaSolvet sæclum in favilla:Teste David cum Sibylla!

Quantus tremor est futurus,Quando iudex est venturus,Cuncta stricte discussurus!

(1-2. vsz.)

Jacopone da Todi (1230-1306)Himnusz a Fájdalmas anyáról

Állt az anya keservébensírva a kereszt tövében,

melyen függött szent Fia,kinek megtört s jajjal-tellettlelkét kemény kardnak kellett

kínzón általjárnia.

Stabat mater dolorosajuxta crucem lacrimosa

dum pendebat Filius.cujus animam gementemcontristatam et dolentem

pertransivit gladius.(1. vsz.)

Dante Alighieri (1265-1321)Isteni színjáték

Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém.Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan, s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon: már rágondolva reszketek legottan.

(Pokol, I. 1-6.)

6

"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába.Nagy Alkotóm vezette az igazság; Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság.Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel, csupán örökkel; s én örökkön állok. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"

(Pokol, III. 1-9.)

Francois Villon (1431-1461)

Kérdések kérdése

Tudom, mitől döglik a légy.Tudom, ki hord rongyot, ki selymet.Tudom, mi csúnya és mi szép.Tudom, melyik fa mit teremhet;Tudom, melyik mily nedvet enged.Tudom, minden mögött van ok.Tudom, ki dolgozik, ki tesped.Csak azt nem tudom: ki vagyok?

(1. vsz.)Ellentétek

Szomjan halok a forrás vize mellett;Tűzben égek és mégis vacogok;

(1-2. sor)

A felakasztását váró Villon négy sora

Ferenc vagyok, főbajom ez lett.Párizs szült (Ponthoise mellett);Rőf kötél súgja majd fejemnek,Hogy mi a súlya fenekemnek.

MAGYAR KÖZÉPKOR

Ismeretlen szerző Halotti beszéd és köyörgés (12. sz vége)

Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban (kegyelemben) teremté kezdetben [Úr] mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki paradicsomot házzá. És mind[en] paradicsomban való gyümölcsöktől monda neki élnie. Csupán tiltá őt egy fa gyümölcsétől. De mondá neki, mért ne ennék: „Bizony, [a]ki napon eendel az[on] gyümölcstől, halálnak halálával halsz”. Hallá holtát teremtő Istentől, de feledé. Engede ördög intetének, és evék az[on] tiltott gyümölcstől, és az[on] gyümölcsben halált evék. És az[on] gyümölcsnek oly keserű vala leve, hogy torkát megszakasztja vala. Nem csupán magának, de mind[en] ő fajának halált evék. Haraguvék Isten, és veté őt ez munkás világba: és lőn halálnak és pokolnak martaléka, és mind[en] ő nemének. Kik azok? mi vagyunk.

7

Ismeretlen szerzőÓmagyar Mária-siralom (1300 körül)

Volék sirolm tudotlon.Sirolmol sepedëk,búol oszuk, epedëk,

Válȧszt világumtúl,zsidóv fiodumtúl,ézës ürümemtűl.

Ó én ézës urodum,ëggyen-igy fiodum,síróv ȧnyát teküncsed,buȧbelől kinyúchchad!

Szëmëm künvel árȧd,junhum búol fárȧd,te vérüd hiollottyaén junhum olélottya.

Világ világȧ,virágnȧk virágȧ,keserűen kínzatul,vos szëgekkel veretül!

RENESZÁNSZ

Giovanni Pico della Mirandola (1463-1494)Az ember méltóságáról (1485)

Azért helyeztelek a világ közepébe, hogy körülnézve annál könnyebben láthasd meg azt, ami benne van. Nem teremtettelek sem mennyei, sem földi, sem halandó, sem halhatatlan lénynek, úgyhogy, mint saját magad szobrásza, magad vésheted ki vonásaidat. Állattá fajulhatsz, de szellemed szabad akaratából Istenhez hasonló lénnyé is újjászülheted magad.

Michel de Montaigne (1533-1592)Esszék

Hogy bölcselkedni annyi, mint készülődni a halálra

Sose tudhatjuk, hol vár ránk a halál, ezért várjuk inkább mi őt – mindenütt. A szabadságra készül fel, aki felkészül a halálra. Tanuld meg, hogyan kell meghalni, s vége a rabságodnak. Ha szembe mersz nézni a halállal, leráztál minden kényszert, szolgaságot. Semmi rossz az életben nem érhet, ha jól megértetted, hogy az élet elvesztése nem rossz.

(I.XX.)

8

A tapasztalásról

…Semmi sincs olyan szép és jogos, mint jól és helyesen játszani az ember szerepét; az a legnagyobb tudomány, ha valaki jól és természetesen tudja élni ezt az életet, és betegségeink közül az a legvadabb, ha megvetjük létezésünket.

Pierre de Ronsard (1483-1546)Nézzük meg, édes, hogy a rózsa…

…szakítsd, szakítsd hát ifjuságod:mert a vénség, mint e virágot,szépséged úgy szakítja majd.

(15-17. sor)

Ha majd öreg leszel

Élj hát, higgy nekem és ne várd a holnapot:rózsa az ifjuság, élvezd, amíg virágzik!

(13-14. sor)

Willian Shakespeare (1546-1616)III. Richárd

Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. (Gloster, I.1.)

Lovat! Lovat! Országomat egy lóért! (Richárd, V.4.)

Romeo és Júlia

Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?Tagadd meg atyád és dobd el neved!S ha nem teszed: csak esküdj kedvesemmé -S majd én nem leszek Capulet tovább!

Csak neved ellenségem, nem magad.S te önmagad vagy és nem Montague.Mi Montague? Se kéz, se láb, se kar,Se arc, se test... Ó, válassz más nevet!Eh, mi a név? Mit rózsának hivunk,Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.Ha Romeót nem hívják Romeónak,Szakasztott oly tökéletes maradAkármi néven... Dobd el hát neved!És egy élettelen szóért cserébe -Tiéd az életem! (Júlia, II.2.)

Két ellenséges király táborozEmberben, fűben: a Jó és a Rossz.És hol a Rossz erősebb haddal áll,Az élet hervad - tort ül a Halál. (Lőrinc, II.3.)

9

Ahogy tetszik (1599)

Színház az egész világ,És színész benne minden férfi és nő:Fellép s lelép : s mindenkit sok szerep vár (Jaques, II.7.)

Hamlet (1601)

Több dolgok vannak földön és egen,Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes. (Hamlet, I.5.)

Kizökkent az idő; - ó, kárhozat!Hogy én születtem helyre tolni azt. (Hamlet, I.5.)

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait;Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,S fegyvert ragadva véget vet neki?Meghalni - elszunnyadni - semmi több;S egy álom által elvégezni mindA szív keservét, a test eredendő,Természetes rázkódtatásait:Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.Meghalni - elszunnyadni - és alunni!Talán álmodni: ez a bökkenő;Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,Ha majd leráztuk mind e földi bajt,Ez visszadöbbent. E meggondolás az,Mi a nyomort oly hosszan élteti:Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,Útált szerelme kínját, pör-halasztást,A hivatalnak packázásait,S mind a rugást, mellyel méltatlanokBántalmazzák a tűrő érdemet:Ha nyúgalomba küldhetné magát Egy puszta tőrrel? Ki hordaná e terheket,Izzadva, nyögve élte fáradalmin,Ha rettegésünk egy halál utáni Valamitől - a nem ismert tartomány,Melyből nem tér meg utazó - le nem Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a Jelen gonoszt, mint ismeretlenekFelé sietni? Ekkép az öntudatBelőlünk mind gyávát csinál,S az elszántság természetes színétA gondolat halványra betegíti;Ily kétkedés által sok nagyszerű,Fontos merény kifordul medribőlS elveszti "tett" nevét. (Hamlet, III.1.)

10

A többi néma csend. (Hamlet, V.2.)

LXVI. szonett

Fáradt vagyok, ringass el, óh, halál:Az Érdem itt koldusnak születettÉs hitvány Semmiségre pompa várÉs árulás sújt minden szent hitet (1-4. sor)

LXXV. szonett

Az vagy nekem, mi testnek a kenyérS tavaszi zápor fűszere a földnek;Lelkem miattad örök harcban él,Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg; (1-4. sor)

Koldus-szegény királyi gazdagon,Részeg vagyok és mindig szomjazom. (13-14. sor)

MAGYAR RENESZÁNSZ

Janus Pannonius (1434-1472)Pannónia dicsérete (1465 k.)

Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,S most Pannónia is ontja a szép dalokat.

Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!

Egy dunántúli mandulafáról (1466)

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott, Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne, Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben, Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon, Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?

Tinódi Lantos Sebestyén (1510 k.-1556)Egri históriának summája (1555)

Summáját írom Egör várának,Megszállásának, viadaljának, Szégyönvallását császár hadának,Nagy vigaságát Ferdinánd királnak.

11

Ilosvai Selymes Péter (1520 k.-1580)Az híres-neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedeteiről ésbajnokoskodásáról való história (1574)

Mostan emlékezem az elmúlt időkről,Az elmúlt időkben jó Tholdi Miklósról,Ő nagy erejéről, jó vitézségéről;Csauda, hogy mindeddig sem emlékeztünk erről. (1. vsz.)

Bornemissza Péter (1535-1584)Siralmas énnéköm (1557)

Siralmas énnéköm tetűled megválnom,Áldott Magyarország tőled eltávozom,Valjon s mikor leszön jó Budában lakásom? (1. vsz.)

Balassi Bálint (1554-1594)Kiben bűne bocsánatáért könyörgött akkor, hogy házasodni szándékozott

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebbíts lelkem terhét! (1. vsz.)

Hogy Júliára talála, így köszöne néki

Ez világ sem kell már nékemNálad nélkül, szép szerelmem,Ki állasz most énmellettem;Egészséggel, édes lelkem!

Én bús szívem vidámsága,Lelkem édes kívánsága,Te vagy minden boldogsága,Véled Isten áldomása.

Én drágalátos palotám,Jó illatú, piros rózsám,Gyönyörű szép kis violám,Élj sokáig, szép Juliám! (1-3. vsz.)

Júliát hasonlítja a szerelemhez

Julia két szemem, olthatatlan szenem, véghetetlen szerelmem,Julia víg kedvem s néha nagy keservem, örömem és gyötrelmem,Julia életem, egyetlenegy lelkem, ki egyedül bír vélem. (1. vsz.)

12

Egy katonaének

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul,Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is vitéz próbálni indul,Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul. Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik,Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik;Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik. Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt,Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, nyugszik reggel, hol virradt,Midőn éjten-éjjel csataviseléssel mindenik lankadt s fáradt. Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak,Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak,Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak. Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek,S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek,Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek. Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok,Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok,Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok.

13

Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek. Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve,Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!

Adj már csendességet

Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr! (1. vsz.)

BAROKK

René Descartes (1596-1650)értekezés a módszerről (1637)

…gondolkodom, tehát vagyok…

Blaise Pascal (1623-1662)Gondolatok (1669)

Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike; de gondolkodó nádszál.

Pedro Calderón de la Barca (1600-1681)Az élet álom

Mi az élet? Őrület.Mi az élet? Hangulat.Látszat, árnyék, kábulat,Legfőbb jói: semmiségek;Mert álom a teljes élet,Holmi álom álma csak! (Segismundo, II.)

14

MAGYAR BAROKK

Pázmány Péter (1570-1637)A fiaknak istenes nevelésiről (1636)

Az országoknak és városoknak sincs semmire nagyobb szükségek, mint az apród- esztendősök jó nevelése. Mert sem az eláradott gonoszságnak kiirtására, sem a jó erkölcsök béoltására, sem a bölcsességek és tudományok gyökerezésére, sem a több belső csendes állapotok virágozására foganatosb eszköz nem találtatik a gyermekek oktatásánál: miképpen ártalmasb és veszedelmesb dolog sincsen az ifjúságnak vagy tudatlanságban, vagy vásott, feslett erkölcsökben nevelésénél.

Zrínyi Miklós (1620-1664)Szigeti veszedelem (1648)

Én az ki azelőtt iffiu elmévelJátszottam szerelemnek édes versével,Küszködtem Viola kegyetlenségével:Mastan immár Mársnak hangassabb versével

Fegyvert, s vitézt éneklek, török hatalmátKi meg merte várni, Szulimán haragját,Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,Az kinek Europa rettegte szablyáját.

Musa! te, ki nem rothandó zöld laurusbulViseled koszorudat, sem gyönge ágbul;Hanem fényes mennyei szent csillagokbul,Van kötve koronád holdbol és szép napbul;

Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat,Az ki örökkén volt, s imádod fiadatUgy, mint Istenedet és nagy monárchádat:Szentséges királyné! hivom irgalmadat.

Adj pennámnak erőt, ugy irhassak mint volt,Arrol, ki fiad szent nevéjért bátran holtMegvetvén világot, kiben sok java volt;Kiért él szent lelke, ha teste meg is holt. (I. 1-6. vsz.)

Peroratio (1651)

Véghöz vittem imár nagyhirü munkámat,melyet irigy üdő, sem tűz el nem bonthat,Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat,Sem az nagy ellenség, irigység nem árthat.

De hiremet nemcsak keresem pennámmal,Hanem rettenetes bajvivó szablyámmal:Míg élek, harcolok az ottomán hóddal,Vigan burittatom hazám hamujával.

15

Az idő és hírnév (1653)

Nem irom pennával,Fekete téntával,De szablyám élivel,Ellenség vérivel,Az én örök hiremet.

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,Órám tisztességes csak légyen utolsó.Akár farkas, akár emésszen meg holló:Mindenütt felyül ég, a' föld lészen alsó.

Ne bántsd a magyart! Az török áfium ellen való orvosság (1663)

Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik és jó vitézi resolutio! Ezenkívül én semmit sem tudok, sem mondok. Avagy ezért, magyarok evvel oltalmazzuk meg magunkat, avagy vitézül haljunk meg mindnyájan, mert non datur aliud medium. Elfussunk? nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem mégyen, hogy minket helyheztessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannóniában. Hic nobis vel vincendum vel moriendum est.

Mikes Kelemen (1690-1761)Törökországi levelek

Már itt mi olyan házastüzes emberek vagyunk, és úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.

37. levél (1720)A XVIII. század közköltészetéből

Csinom Palkó

Csinom Palkó, Csinom Jankó,Csontos kalabérom,Szép selymes lódingom,Dali pár pisztolyom.

Nosza, rajta, jó katonák,Igyunk egészséggel!Menjen táncba ki-ki köztünkAz ő jegyesével. (1-2. vsz.)

A boldog Szűz Máriához (XVIII. sz. első fele)

Boldog Asszony anyánk,Régi nagy patrónánk,Nagy ínségben lévénÍgy szólít meg hazánk:

Magyarországról, romlott hazánkról,Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!(1.vsz.)

16

Szent István királyhoz (XVIII. sz. első fele)

Ah, hol vagy, magyarokTündöklő csillaga!Ki voltál valahaOrszágunk istápja!

Hol vagy, István király?Téged magyar kíván,Gyászos öltözetbenTeelőtted sírván. (1-2. vsz.)

FELVILÁGOSODÁS

John Locke (1632-1704)Értekezés az emberi értelemről (1690)

Tegyük fel tehát, hogy az elme, ahogy mi mondjuk, fehér lap, amelyre semmi sincs felírva, ideák nélkül való. Hogyan telik meg?...Erre egyetlen szóval felelek: tapasztalásból; ezen alapul minden tudásunk; és végeredményben ebből is származik.

Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716)Theodicée (1710)

A lehetséges világok végtelen sokaságában létezik egy legjobb, különben Isten nem teremt világot (...) (III. 416.§)

A természet és a kegyelem ésszerűen megalapozott elvei

(...) semmi sem történik elégséges alap nélkül (…) (7.)

Jean-Jacques Rousseau (1712-1778)Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól (1755)

Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az árkot, és így kiált társaihoz: Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztetek, ha megfeledkeztek róla, hogy a termés mindenkié, a föld pedig senkié! (II.)

A társadalmi szerződésről (1762)

Az ember szabadnak született és mindenütt láncokat visel. (...) ameddig egy nép engedelmeskedik, mert engedelmességre kényszerítik, jól teszi; mihelyt módjában áll lerázni az igát és le is rázza, még jobban teszi (I. I.; Az első könyv tárgya)

Emil vagy a nevelésről (1762)Minden jó, amidőn kilép a dolgok alkotójának kezéből, de minden elfajul az ember kezei közt. (I.)

17

Johann Joachim Winckelmann (1717-1768)Gondolatok a görög műalkotások utánzásáról a festészetben és a szobrászatban (1755)

Az egyetlen út számunkra, hogy naggyá, sőt, ha lehetséges, utánozhatatlanná váljunk: a régiek utánzása(...)

A görög mesterművek általános és kiváltképpeni jellemvonása végül is valami nemes egyszerűség és csendes nagyság (...)

Immanuel Kant (1724-1804)Válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás? (1783)

A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. (…)Sapere aude! merj a magad értelmére támaszkodni! - ez tehát a felvilágosodás jelmondata.

A gyakorlati ész krikikája (1788)

A tiszta gyakorlati ész alaptörvényeCselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen.(Első könyv, 7.§)

Kedélyemet két dolog tölti el egyre újabb és fokozódó csodálattal s tisztelettel, minél gyakrabban és kitartóbban gondolok rájuk: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem.(Második rész, zárszó)

Johann Gottfried Herder (1744-1803)Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról (1784-1791)

(…) a magyarok (utóbb) létrehozták "apostoli birodalmukat". Jelenleg ennek keretei között, szláv, német, oláh és egyéb népesség mellett országuk lakosságának csekély hányadát alkotják, s néhány évszázad múlva talán nyelvük is elenyészik majd.(16. könyv, 2. fejezet)

Friedrich Schiller (1759-1805)A naiv és szentimentális költészetről (1795)

A költő, mondottam, vagy maga természet, vagy keresni fogja a természetet. Amaz teszi a naiv költőt, emez a szentimentálisat.

Daniel Defoe (1660-1731)Robinson Crusoe (1719)

Mert az ember sohasem látja helyesen a sorsát, míg az ellenkezőjét is nem tapasztalja! És csak azt tudja igazán értékelni, ami már elveszett. (X.)

18

Jonathan Swift (1667-1745)Gulliver utazásai (1726)

"Minden igazhitű a megfelelő végén törje fel az ő tojásait."

Voltaire (1694-1778)Zadig, avagy a végzet - Keleti történet (1747)

Azután azt kérdezték: 'Ha kapod, nem köszönöd meg; ha élvezed, nem tudod, hogyan; akkor adod másnak, amikor magad sem tudod, hányadán állsz vele, s úgy veszted el, hogy magad se veszed észre; mi az?' Mindenki elmondta a magáét, egyedül Zadig találta ki, hogy ez az élet. (A találós kérdések)

Következőleg, akik azt állítják, hogy minden jól van ezen a földön, ostobaságot állítanak; azt kellene mondaniok, hogy minden a legjobban van.

(Pangloss, 1.)

... a munka pedig arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget. (...)

Johann Wolfgang Goethe (1749-1832)Faust (1808)

Ó jaj, a filozófiát,a jog- s az orvostudománytés - haj - a teológiát:mind buzgón búvárkodtam át.S most mégis így állok, tudatlan,mint amikor munkámba fogtam. (Faust, Éjszaka)

Ha egyszer így szólnék a perchez:oly szép vagy, ó maradj, ne menj! -Akkor bátran bilincsbe verhetsz,akkor pusztulnék szívesen!Akkor harang konduljon értem,akkor szolgálatod letelt,az óra több időt ne mérjen,akkor az én sorsom betelt! (Faust, Dolgozószoba)

Vándor éji dala (1783)Wandrers Nachtlied (1783)

Immár minden bércetcsend ül,halk lomb, alig érzed,lendül:sóhajt az éj.Már búvik a berki madárkate is nemsokáranyugszol, ne félj...

19

William Blake (1757-1827)A tigris (1794)The Tiger (1794)

Tigris! Tigris! éjszakánkerdejében sárga láng,mely örök kéz szabta rádrettentő szimmetriád? (1. vsz.)

Friedrich Schiller (1759-1805)Az örömhöz (1785)An die Freude (1785)Gyúlj ki, égi szikra lángja,Szent öröm, te drága szép!Bűvkörödbe, ég leánya,Ittas szívünk vágyva lép.Újra fonjuk szent kötésed,Mit szokásunk szétszabott.Egy-testvér lesz minden ember,Hol te szárnyad nyugtatod.

Milliók ti, kart a karba!Gyúljon csók az ajkakon!Túl a csillagsátoronÉl mindnyájunk édesatyja! (1. vsz.)

MAGYAR FELVILÁGOSODÁS

Bessenyei György (1747-1811)Magyarság (1778)

Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.

Kazinczy Ferenc (1759-1831)A nagy titok (1808)

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted,Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.

Írói érdem (1810)Szólj! s ki vagy, elmondom. - - Ne tovább! ismerlek egészen.

Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés;

Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.

Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél (1819)

Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind, s így egyességben és ellenkezésben van önmagával. Hamisan lépni a táncban csak annak szabad, aki táncolni igen jól tud, és akit a grácia látatlanul lebeg körül.

20

Batsányi János (1763-1845)A franciaországi változásokra (1789)

Nemzetek, országok! kik rút kelepcébenNyögtök a rabságnak kínos kötelében,S gyászos koporsóba döntő vas-igátokNyakatokról eddig le nem rázhatátok;Ti is, kiknek vérét a természet kéri,Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

Kármán József (1769-1795)A nemzet csinosodása (1794)

Nagy akadálya az nálunk a tudományoknak, hogy nálunk termett eredeti munkák még eddig nincsenek. (...)

Kisfaludy Sándor (1772 - 1844)Himfy szerelmei - Előszó (1807)

(…) a nyelv lelke a nemzetnek.

Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805)A méla Tempefői (1793)

Ne csudálkozzon tehát senki, hogy világ hallatára azt kiáltom: Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban! (Tempefői, I.10.)

Az estve (1794)

Bódult emberi nem, hát szabad létedreMért vertél zárbékot tulajdon kezedre?Tiéd volt ez a föld, tiéd vólt egészen,Mellyből most a kevély s fösvény dézmát vészen.Mért szabtál hát határt önfiaid között;Ládd-é már egymástól mind megkülönbözött.Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,Miolta a mienk nevezet elűle. (4. vsz. 1-8. sor)

Konstancinápoly (1794)

Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság? (49-50. sor)

Az esküvés (1797)

Esküszöm, szép Lilla! hidd el,Hogy miólta kellemiddel Megkötöztél engemet,Már azólta semmi szűznek,

21

Semmi nyílnak, semmi tűznek Nem nyitom meg szívemet.

Esküszöm; s e szent hitemnek,Melyet adtam édesemnek, Pontjait meg nem csalom.Kérlek is reménykedéssel,Hogy viszonti esküvéssel Kösd le szíved, angyalom!

Esküszöm hószín kezedre,Rózsaszádra, tűzszemedre, Hogy te léssz csak kedvesem.Esküszöm, hogy míg csak élek,Más szerelmet nem cserélek; Vagy Lilim, vagy - senki sem.

A boldogság (1974)Most jázminos lugasban,E nyári hűvös estvén,Lillámmal űlök együtt:Lillám velem danolgatÉs csókolódva tréfál,Míg barna szép hajávalZefir susogva játszik.

Itt egy üveg borocskátA zőld gyepágyra tettemÉs gyenge rózsaszállalSzáját be is csináltam,Amott AnakreonnakKellő danái vannakKaskámba friss eperrel.

Egy öszveséggel íly sokGyönyörűt, becsest ki látott?S ki boldogabb Vitéznél?

Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz (1802)

Drága kincsem, galambocskám,Csikóbőrös kulacsocskám!Érted halok, érted élek,Száz leányért nem cseréllek. (1.vsz.)

De jaj, engem ide-tovaElvisz a Szent Mihály lova,Szerelmed megemészt végre,És te maradsz özvegységre.

22

Keserves sors! adjatok bort!Lakjuk el előre a tort;Ami menne más kutyába,Jobb, megy a magunk torkába. (15-16. vsz.)

Szegény Zsuzsi, a táborozáskor (1802)

Estve jött a parancsolatViola-szín pecsét alatt,Egy szép tavaszi éjszakánZörgettek Jancsim ablakán. (1. vsz)

A lelkem is sírt belőlem,Mikor búcsút veve tőlem:"Isten hozzád!" többet nem szólt,Nyakamba borúlt s megcsókolt. (6. vsz.)

Tartózkodó kérelem (1803)

A hatalmas szerelemnekMegemésztő tüze bánt.Te lehetsz írja sebemnek,Gyönyörű kis tulipánt!Szemeid szép ragyogásaEleven hajnali tűz,

Ajakid harmatozásaSok ezer gondot elűz.

Teljesítsd angyali szókkal,Szeretőd amire kért:Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért.

A tihanyi Ekhóhoz (1803)

Óh, Tihannak rijjadó leánya!Szállj ki szent hegyed közűl.Ím, kit a sors eddig annyit hánya,Partod ellenébe ül.Itt a halvány holdnak fényénJajgat és sír elpusztult reményénEgy magános árva szív.Egy magános árva szív. (1. vsz.)

A reményhez (1803)Főldiekkel játszó Égi tűnemény,Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény!

23

Kit teremt magának

A boldogtalan,S mint védangyalának, Bókol úntalan.Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém?Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém?Csak maradj magadnak! Biztatóm valál;Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal Végig űltetéd;Csörgő patakokkal Fáim éltetéd;Rám ezer virággal Szórtad a tavasztS égi boldogsággal Fűszerezted azt.Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh,Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé.Egy híjját esmértem Örömimnek még:Lilla szívét kértem; S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak;

Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak;Tavaszom, vígságom Téli búra vált;Régi jó világom Méltatlanra szállt.Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem:Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem.Karja közt a búkat Elfelejteném,S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet;Mert ez a keménység Úgyis eltemet.Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy,Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy.Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt,A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt.Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek!Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!

Berzsenyi Dániel (1776-1836)Osztályrészem (1799 k.)

Partra szállottam. Levonom vitorlám.A szelek mérgét nemesen kiálltam.Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben Izzada orcám.

Béke már részem: lekötöm hajómat,Semmi tündérkép soha fel nem oldja.Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe A heves ifjút!

Bár nem oly gazdag mezeim határa,Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,S nem ragyog szentelt ligetek homályin Tíburi forrás:

Van kies szőlőm, van arany kalásszalBiztató földem: szeretett SzabadságLakja hajlékom. Kegyes istenimtől Kérjek-e többet?

Vessen a végzet, valamerre tetszik,Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:Mindenütt boldog megelégedéssel Nézek az égre!

Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!Itt is áldást hint kezed életemre,S a vadon tájék kiderült virány lesz Gyenge dalodra.

24

Essem a Grönland örökös havára,Essem a forró szerecsen homokra:

Ott meleg kebled fedez, ó Camoena, Itt hüves ernyőd.

Horác (1799 k.)

Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örűlj.Míg szólunk, az idő hirtelen elrepűl,Mint a nyíl s zuhogó patak. (4. vsz.)

Levéltöredék barátnémhoz (1804után)Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet, S távolléted alatt kedvem miben lelem!Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet, Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.

Lefestem szüretem estvéli óráit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem,És csak alig hallom a vígság lármáit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.

Leplembe burkolva könyökemre dűlök, Kanócom pislogó lángjait szemlélem,A képzelet égi álmába merűlök, S egy szebb lelki világ szent óráit élem.

Az őszibogárnak búsongó hangjai Felköltik lelkemnek minden érzéseit,S az emlékezetnek repdező szárnyai Visszahozzák éltem eltűnt örömeit.

Életem képe ez. - Már elestvéledtem, Béborúlt az élet vidám álorcája!Még két mulatótárs van ébren mellettem: A szelíd szerelem hamvadó szikrája S bús melancholiám szomorgó nótája.

A közelítő tél (184 után)

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok közöttNem búg gerlice, és a füzes ernyeinA csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.

25

Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,S minden míve tünő szárnya körül lebeg!Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleliNektárját ajakam, még alig illetem Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!Sem béhunyt szememet fel nem igézheti Lollim barna szemöldöke!

A magyarokhoz (1807)

Forr a világ bús tengere, ó magyar!Ádáz Erynnis lelke uralkodik, S a föld lakóit vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,A balti partot s Ádria öbleit Vér festi, s a Cordillerákat S Haemusokat zivatar borítja.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,A Dardanellák bércei dörgenek, A népek érckorláti dőlnek, S a zabolák s kötelek szakadnak.

Te Títusoddal hajdani őseidVárába gyűltél, hogy lebegő hajónk A bölcs tanács s kormány figyelmén Állni-tudó legyen a habok közt.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély, Nem félek. A kürt harsogását, A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanemLélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. Ez tette Rómát föld urává, Ez Marathont s Budavárt hiressé.

A magyarokhoz (1810)

Romlásnak indult hajdan erős magyar!Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon?

Nyolc századoknak vérzivatarja köztRongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. (1-2. vsz.)

S egy gyenge széltől földre teríttetik!Így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, melly ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed.

26

Mi a magyar most? - Rút sybaríta váz.Letépte fényes nemzeti bélyegét, S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverőhelyének;

Eldődeinknek bajnoki köntösétS nyelvét megúnván, rút idegent cserélt, A nemzet őrlelkét tapodja, Gyermeki báb puha szíve tárgya. – (8-10. vsz.)

A Pesti Magyar Társasághoz (1815)

Az ész az isten, melly minket vezet,Az ő szavára minden meghajul, (2. vsz. 1-2. sor)

Vitkovics Mihályhoz (1815)

Barátom! a bölcs boldog mindenütt,Az Hortobágyon, az Pesten, Budán,Mert ő magával hordja kincseit; (9. vsz. 1-3. sor)

Rendeltetésünk nem magányos életS örök komolyság és elmélkedés,Hanem barátság és társalkodás.S nem a világi jókat megtagadni,De józan ésszel vélek élni tudniA bölcsességnek titka és jele. (10. vsz.)

A poézis hajdan és most (1832 k.)

A szent poézis néma hattyu,S hallgat örökre hideg vizekben. (6.vsz. 3-4. sor)

ROMANTIKA

Friedrich Georg Wilhelm Hegel (1770-1831)Előadások a világtörténet filozófiájából (1840) - Az ész a történelemben

Mert azt mondjuk boldognak, aki harmóniában találja magát magával. A történelmet is szemlélhetjük a boldogság szempontjából; de a történelem nem a boldogság talaja.

Arthur Schopenhauer (1788-1860)A világ mint akarat és képzet (1818)Die Welt als Wille und Vorstellung (1818)

Képzetem a világ: - olyan igazság ez, amely minden élő és megismerő lényre érvényesen vonatkozik (...) Minden, ami valaha csak volt vagy valaha lehet a világon, kikerülhetetlenül hordozza ezt a szubjektum általi meghatározottságot, és csak a szubjektum számára létezik. A világ képzet.

27

(1. §)

Az élethez való akarat igenléséről

Az élet: föladat, munka, melyet el kell végezni, és ezért rendszerint folytonos küzdés a szükség ellen.

Az élet semmiségéről és gyötrelméről

Az igazság pedig ez: nyomorultnak kell lennünk, és azok is vagyunk. Emellett a legkomolyabb bajok főforrása, melyek az embert érik, az ember maga: homo hominis lupus, az ember az embernek farkasa. (...) De minek mennénk ily messze: ötéves korban cérnafonóba vagy másféle gyárba lépni s ettől kezdve először 10, majd 12, végre 14 óra hosszat egy nap ott ülni, s ugyanazt a mechanikus munkát végezni - valóban drága ár azért a gyönyörűségért, hogy valaki lélegzetet vehet. Pedig ez milliók sorsa és sok más millióé cseppel sem különb.

Honoré de Balzac (1799-1851)Előszó az Emberi Színjátékhoz (1842)

A világ legnagyobb regényírója a véletlen; egyéb sem kell, mint ezt tanulmányoznunk, hogy magunk is termékenyek legyünk. (…) Ha leltárba szedem a bűnöket és erényeket, csokorba gyűjtöm a szenvedélyek fő tüneteit, s jellemeket rajzolok, kiválasztva a Társadalom legjelentősebb eseményeit, típusokat alkotva több egynemű jellem vonásainak egyesítésével, talán sikerül megírnom azt a történelmet, amelyről a historikusok általában megfeledkeztek : az erkölcsök történetét.

Victor Hugo (1802-1885)Cromwell - Előszó (1827)

(...) a fölséges mellett mint tükröző lencse, mint kontraszt, a groteszk - szerintünk - a legbővebb forrás, amit a természet a művészetnek adhat. (...)A groteszk ezzel szemben, úgy látszik, pillanatnyi megállás, valami, amihez valamit hasonlítani lehet; kiindulópont, ahonnét frissebb és sóvárabb befogadó készséggel emelkedünk a szép felé. A szalamandra kiemeli a hableány szépségét, a gnóm megszépíti a tündért.

Søren Kierkegaard (1813-1855)Vagy-vagy (1843)

Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; (…) Nevess a világ ostobaságain, meg fogod bánni; sírasd el, azt is meg fogod bánni (…) Bízzál egy lányban, meg fogod bánni; ne bízzál benne, azt is meg fogod bánni; (…) Akaszd fel magad, meg fogod bánni- ne akaszd fel magad, mindkettőt meg fogod bánni; vagy felakasztod magad, vagy nem, mindkettőt meg fogod bánni. Ez, uraim, minden életbölcsesség foglalata.(Első rész; Vagy-vagy - Eksztatikus előadás)

Karl Marx (1818-1883) és Friedrich Engels (1820-1895)A Kommunista Párt Kiáltványa (1848)

28

Kísértet járja be Európát - a kommunizmus kísértete. (…)Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek.Világ proletárjai, egyesüljetek! (IV.)

Friedrich Hölderlin (1770-1843)Az élet felén (1802)

Hälfte des Lebens (1802)Sárga körtékkel és vadrózsákkal omlika tóba a hegy:óh drága hattyúk,csókmámorosanmerül fejeteka szentjózan vízbe.

Jaj nekem, hol kapok, hatél lesz, virágokat ésragyogó napotés földi árnyat?Hidegen állnak a néma falak, a szélbenzörög a szélkakas.

William Wordsworth (1770-1850)Táncoló tűzliliomok (1798)

Sétáltam, mint felhő, melyetszél hajt könnyedén,s egyszer csak egy sor, egy seregaranyliliom tünt elém,a tó partján, a fák alattringtak, táncoltak álmatag. (1. vsz.)

Novalis (1772-1801)Heinrich von Ofterdingen (1802)

Ami azonban őt minden erejével vonzotta, egy magas, világoskék virág volt, amely a forrás mellett állt, és megérintette őt széles fénylő leveleivel.

Ernst Theodor Amadeus Hoffmann (1776-1822)Az arany virágcserép (1814)

- Anselmus! Higgy, szeress, remélj! (Tizedik vigília)

Stendhal (1783-1842)Vörös és fekete (1830)

Eleget éltem s már megtanultam: aki kiválik, azt meggyűlölik.(Julien Sorel, I. 27.: Az első élettapasztalat)

29

Percy Bysshe Shelley (1792-1822)Óda a nyugati szélhez (1819)

(…) Óh, te Szél,késhet a tavasz, ha már itt a tél? (V.)

John Keats (1795-1821)Óda egy görög vázához (1829)

"A Szép: igaz s az Igaz: szép!" - soseáhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!" (5.vsz. 9-10. sor)

Heinrich Heine (1797-1856)

Memento (1827)

A hajad oly fekete,a ruhád oly fehér:az ifjuság igéreteaz élettel felér.

Ó, csal az ember élete!ki tudja, mi nem ér?Ruhád is lesz még fekete,hajad is lesz fehér...

Mint egy virág, olyan vagy (1827)

Mint egy virág, olyan vagy,oly tiszta, szép, szelíd.Elnézlek és szivemheza bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,meghallgat tán az ég:ilyen maradj örökre,ily kedves, tiszta, szép.

Alfred de Vigny (1797-1863)A farkas halála (1838)

Nyögés, panasz, ima, - ússzon a gyáva ebben.Járd hosszú és nehéz utad te rendületlenamerre végzeted ösvénye kanyarul,aztán szenvedj, mint én és halj meg szótlanul. (III. 13-16. sor)

Alekszandr Szergejevics Puskin (1799-1837)Jevgenyij Anyegin (1831)

Tatjana levele Anyeginhoz

Én írok levelet magának -Kell több? Nem mond ez eleget?Méltán tarthatja hát jogának,Hogy most megvessen engemet.De ha sorsom parancsszavánakSzívében egy csepp hely marad,Nem fordul el, visszhangot ad.(1-7. sor)

Könyörgök: védj, őrködj felettem...Gondold el, mily magam vagyok,

Nincs egy megértő lelki társam,Így élek néma tompulásban,Én itt csak elpusztulhatok.Várlak: emeld fel árva lelkem,Nézz biztatón, ne adj te mást -Vagy tépd szét ezt az álmodástKemény szóval. megérdemeltem.Végzem! Átfutni nem merem,Megöl a félelem s a szégyen,De jelleme kezes nekem,

30

Bízom: a sorsom van kezében... (67-79. sor)

Honoré de Balzac (1799-1851)Goriot apó (1834)

Mennél hidegebben számít, annál előbbre jut. Vágjon oda kíméletlenül, akkor félni fognak öntől. Ne tekintse másnak a férfiakat és nőket közönséges postalovaknál, amelyeket otthagy az állomáson, hogy utolsót rúgjanak, s így majd eléri vágyai végcélját.

Elias Lönnrot (1802-1884)Kalevala (1849)

Mostan kedvem kerekedik,elmém azon töprenkedik,hogy, ím, dalra kéne kelni,ideje volna énekelni,nemek nótáit dúdolni,fajok énekeit fújni.Szavaim szétolvadnak számban,beszédim buzognak bátran,nyelvemre sürűn sietnek,fogaimra folyton folynak. (Előhang)

Victor Hugo (1802-1885)Mert minden földi lélek... - A lélek hangjai (1837)

Mert minden földi lélekvalakibeátszáll, mint illat, ének,láng vagy zene;

mert minden élet annak,amit szeret,rózsákat mindig ad, vagytöviseket; (1-2. vsz.)

Villequier-ben - Szemlélődések (1856)

Hozzád jövök, Uram, s bevallom, hogy te jó vagy,gyöngéd, irgalmas és elnéző módfelett.Belátom: tetteid okát magad tudod csak,s az ember gyönge nád, mit meghajlít szeled.

Én azt vallom, hogy a sírok az égbe nyitnaka holtaknak kaput.Azt hisszük idelent, hogy ez a vég, pedig csakitt kezdődik az út.

Térdelve vallom, ó, Atyám, hogy te vezérledmagát a végtelent és minden létezőt.

31

Vallom, hogy helyes és igazságos, ha vérzettszívem. Meghajolok akaratod előtt.

Bármi ér ezután, megnyugszom türelemmel,hisz te akartad így.Fokról fokra jut az öröklétbe az ember,gyászról gyászra a szív.

Csupán egyik felét láthatjuk a világnak,a másikon sötét titkú éj őrködik.Nem ismerjük okát, miért hordjuk igánkat.Létünk haszontalan, mulandó és rövid.

Lépéseink körül, bármerre is haladnak,kezed magányt teremt.A bizonyos tudást s boldogságot nem adtadrészünkül idelent. (7-12. vsz.)

Edgar Allan Poe (1809-1849)A holló (1844)

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájónS furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,Az lesz, más ki lenne már?" (1. vsz.)

"Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll,Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám,Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"Szólt a Holló. "Soha már!"

"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!Tépd ki csőröd a szívemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"S szólt a Holló: "Soha már!"

A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül,Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár,Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya szállS lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,Fel nem röppen, - soha már! (16-18. vsz.)

32

Georg Büchner (1813-1837)Danton halála (1835)

A lelkiismeret az a tükör, amely előtt csak a majmok gyötrődnek. Ki-ki úgy piperézkedik, amint tud, s játssza a maga kis játékait. (...) Azt hiszed, jogod van ahhoz, hogy a guillotine-ból mosóteknőt csinálj, amelyben mások szennyesét szapulod, a levágott főből pedig folttisztító golyócskákat, melyekkel mások maszatos ruháját fényesíted, csak azért, mert te mindig tisztára kefélt kabátot viseltél? (...) Ha ezek az emberek szívesen hordják szutykos ruhájukat, azt hiszed, jogod van arra, hogy a föld alá küld mindnyájukat? Az ég zsandára vagy? Ha nem bírod türelemmel nézni, mint ahogy a Jóisten bírja, akkor tartsd szemed elé a zsebkendődet.(Danton, I.)

MAGYAR ROMANTIKA

Kisfaludy Károly (1788-1830)Mohács (1824)

Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek,Nemzet nagylétünk nagy temetője, Mohács! (1-2. sor)

Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most.S égve honért bizton nézzen előre szemünk.És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében,Nemzeti nagylétünk hajdani sírja, Mohács! (85-88.sor)

Kölcsey Ferenc (1790-1838)Elfojtódás (1814)

Ó sírni, sírni, sírni,Mint nem sírt senki mégAz elsűlyedt boldogság után;Mint nem sírt senki mégLegfelső pontján fájdalmának,Ki tud? ki tud? (1. vsz.)

Rákóczi hajh... (1817)

Rákóczi hajh! Bercsényi hajh!Magyartok gyászban űl,Még leng a szellem tőletek,S már lelke sem hevűl. (1. vsz.)

Himnusz (1823)

Isten, áldd meg a magyartJó kedvvel, bőséggel,Nyújts feléje védő kart,Ha küzd ellenséggel;

Bal sors akit régen tép,Hozz rá víg esztendőt,Megbünhödte már e népA multat s jövendőt!

33

Őseinket felhozádKárpát szent bércére,Általad nyert szép hazátBendegúznak vére.S merre zúgnak habjaiTiszának, Dunának,Árpád hős magzatjai Felvirágozának.

Értünk Kunság mezeinÉrt kalászt lengettél,Tokaj szőlővesszeinNektárt csepegtettél.Zászlónk gyakran plántáládVad török sáncára,S nyögte Mátyás bús hadátBécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miattGyúlt harag kebledben,S elsújtád villámidat Dörgő fellegedben,Most rabló mongol nyiilátZúgattad felettünk,Majd töröktől rabigátVállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkainOzman vad népénekVert hadunk csonthalmainGyőzedelmi ének!

Hányszor támadt tenfiad,Szép hazám, kebledre,S lettél magzatod miattMagzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s feléKard nyúl barlangjában,Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában.Bércre hág, és völgybe száll,Bú s kétség mellette,Vérözön lábainál,S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;Kedv s öröm röpkedtek,Halálhörgés, siralomZajlik már helyettek.S ah, szabadság nem virúlA holtnak véréből,Kínzó rabság könnye hullÁrvánk hő szeméből!

Szánd meg, isten, a magyart,Kit vészek hányának,Nyújts feléje védő kartTengerén kínjának.Bal sors akit régen tép,Hozz rá víg esztendőt,Megbünhödte már e népA multat s jövendőt!

Vanitatum vanitas (1823)

Itt az írás, forgassátokÉrett ésszel, józanon,S benne feltalálhatjátok,Mit tanít bölcs Salamon:Miképp széles e világonMinden épül hitványságon,Nyár és harmat, tél és hó,Mind csak hiábavaló!(1.vsz.)

Hát ne gondolj e világgal,Bölcs az, mindent ki megvet,Sorssal, virtussal, nagysággalTudományt, hírt s életet.Légy, mint szikla, rendületlen,Tompa, nyugodt, érezetlen,S kedv emel, vagy bú temet,Szépnek s rútnak húnyj szemet.(9. vsz.)

Zrínyi dala (1830)

Vándor, állj meg! korcs volt anyja vére,Más faj állott a kihúnyt helyére,

Gyönge fővel, romlott, szívtelen;A dicső nép, mely tanúlt izzadniS izzadás közt hősi bért aratni,Névben él csak, többé nincs jelen.(6. vsz.)

34

Huszt (1831)

Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék;Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontottOszlopi közt lebegő rémalak inte felém.S mond: Honfi! mit ér epedő kebel e romok ormán?Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Emléklapra (1833)

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnakhagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt.

Búcsú az országos rendektől (1835)

Jelszavaink valának: haza és haladás.

Parainesis Kölcsey Kálmánhoz (1837)

Szeresd a hazát! (…)Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek;

Törekedjél ismeretekre! de ismeretekre, melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek. E vezérlet híjával sok ismeret birtokába juthatsz ugyan, hanem ismereteid hasonlók lesznek a szertelen sűrű vetéshez, mely gazdagnövésű szálakat hoz mag nélkül.

Teljes birtokában lenni a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az első s elengedhetetlen feltétel.

Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymással válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog. (...) de soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségesig mívelni kötelesség.

Zrínyi második éneke (1838)

Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat,Vérkönnyel ázva nyög feléd!Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad,És marja, rágja kebelét.A méreg ég, és ömlik mély sebére,S ő védtelen küzd, egyedűl,Hatalmas, ó légy gyámja, légy vezére,Vagy itt az óra, s végveszélybe dűl. (1.vsz.)

És más hon áll a négy folyam partjára,Más szózat és más keblü nép;

35

S szebb arcot ölt e föld kies határa,Hogy kedvre gyúl, ki bájkörébe lép. (4. vsz. 5-8. sor) Katona József (1791-1830)Bánk bán (1819)

Ott van a haza,hol a haszon - (Biberach, Első szakasz)

De hát Melinda! ó! Hát a haza!Itten Melindám, ottan a hazám - a pártütés kiáltoz, a szerelmem tartoztat. - (Bánk, Első szakasz)

Ő csorda számra tartja gyűlevészszolgáit, éppenséggel mintha mindenhajszála egy őrzőt kivánna; sokmeránit, ollykor azt hinné az ember,hogy tán akasztani viszik, úgy körülvan véve a léhűtőktől; s mi egyrossz csőszt alig tudunk heten fogadni.Ő táncmulatságokat ád szűntelen,úgy, mintha mindég vagy lakadalma, vagykeresztelője volna: és nekünkszivünk dobog, ha egy csaplárlegény azutcán előnkbe bukkanik, mivelhogya tartozás mindjárt eszünkbe jut.A jó merániak legszebb lovon ficánkolódnak, - tegnap egy kesely,ma szürke, holnap egy fakó: - nekünkfeleség s porontyainkat kell befogni,ha veszni éhen nem kívánkozunk.Ők játszanak, zabálnak szűntelen,úgy, mintha mindenik tagocska bennekegy-egy gyomorral volna áldva: nékünkkéményeinkről elpusztúlnak agólyák, mivel magunk emésztjük ela hulladékot is. Szép földeinkből vadászni berket csinálnak, a-hová nekünk belépni sem szabad;s ha egy beteg feleség, vagy egy szegényhimlős gyerek megkívánván, lesujtunkegy rossz galambfiat, tüstént kikötnek;és aki száz meg százezert rabol,bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített. (Tiborc, Harmadik szakasz)

Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? (1821)

36

Az igaz (látjuk), hogy a tele has ritkán dolgozik - jobban énekel az éhező kanári (...) De ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelméről gondoskodik, és - elhallgat.

Széchenyi István (1791-1860)Hitel (1830)

A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma. (…) Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs.

A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk. (…) Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; - én azt szeretném hinni: lesz! (Végszó)

Világ (1831)

Rontani könnyebb, mint építeni.

Vörösmarty Mihály (1800-1855)Zalán futása (1825)

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?

Pázmán (1830)

Pázmán, tiszta valóságnak hallója egekben, Megtért térítő állok az isten előtt,S hirdetek új tudományt, oh halld, s vedd szívre magyar nép: "Legszentebb vallás a haza s emberiség."

Csongor és Tünde (1830)

Minden országot bejártam,Minden messze tartományt,S aki álmaimban él,a dicsőt, az égi szépetSemmi földön nem találtam.(Csongor, I. felv.)

Álom, álom, édes álom.Ah, csak most ne légy halálom.(Csongor, I. felv.)

"Sík mezőben hármas út,Jobbra, balra szertefut,A középső célra jut."Ilma, I. felv.)

Tévedések hármas úta,Útam itt ez volna hát,(Csongor, II. felv.)

A közép a biztos út,

Oh, de melyik nem közép itt?Melyik az, mely célra jut?(Csongor, II. felv.)

Sötét és semmi voltak: én valék,Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj,És a világot szültem gyermekűl.(Éj, V. felv.)

S mint egy menyasszony, szépen és vidámanVirágruhába öltözött a föld.(Éj, V. felv.)

Az ember lőn, és folytatja faját,A jámbort, csalfát, gyilkost és dicsőt. -(Éj, V. felv.)

Az ember feljő, lelke fényfolyam,A nagy mindenség benne tűkrözik.

37

(Éj, V. felv.)

Sötét és semmi lesznek: én leszek,Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.(Éj, V. felv)

HáboríthatatlanúlÍgy fogunk mi csendben élniS a bajoktól messze lenni;Hagyd virágzó ajkaidnakRám omolni csókjait,És fogadd el ajkaimnak

Szívből áradt válaszit.MegzavarhatatlanúlÍgy fogunk mi kéjben élniS a világgal nem cserélni.

(Tünde, V. felv.)

Éjfél van, az éj rideg és szomorú,Gyászosra hanyatlik az égi ború:Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,Ébren maga van csak az egy szerelem.(V. felv.)

Magyarország címere (1832)

Szép vagy, o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben,Téridet országos négy folyam árja szegi;Ám természettől mindez lelketlen ajándék:Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.

Szózat (1836) Hazádnak rendületlenűlLégy híve, ó magyar;Bölcsőd az s majdan sírod is,Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűlNincsen számodra hely;Áldjon vagy verjen sors keze:Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszorApáid vére folyt;Ez, melyhez minden szent nevetEgy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hősÁrpádnak hadai;Itt törtek össze rabigátHunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozákVéres zászlóidat,S elhulltanak legjobbjainkA hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,Oly sok viszály után,Megfogyva bár, de törve nem,Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:"Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szívHiába onta vért,S keservben annyi hű kebelSzakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erőÉs oly szent akaratHiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fogEgy jobb kor, mely utánBuzgó imádság epedezSzázezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,A nagyszerű halál,Hol a temetkezés fölöttEgy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,Népek veszik körűl,S az ember millióinak Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűlHazádnak, ó magyar:

38

Ez éltetőd, s ha elbukál,Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;Áldjon vagy verjen sors keze:Itt élned, halnod kell.

Késő vágy (1839)

Túl ifjuságomon,Túl égő vágyimon,Melyeknek mostohánKeserv nyilt nyomdokán;Túl a reményeken,Melyekre hidegenÉjszínű szemfedőtCsalódás ujja szőtt;Túl a szív életénNyugottan éldelém,Mit sors s az ész adott,Az őszi szép napot.De hogy megláttalak,Szép napvilágomat,Kivántam újolagMár eltünt koromat;

Kivántam mind, amitÁbrándos álma hitt:Az édes bánatot,Mely annyi kéjt adott,A kínba fúlt gyönyört,Mely annyiszor gyötört.

Hiába, hasztalan!Ifjúság és reményÖrökre veszve vanAz évek tengerén:Remélni oly nehézA kornak alkonyán,S szeretni tilt az észLetünt remény után.

A merengőhöz (1843)

Hová merült el szép szemed világa?Mi az, mit kétes távolban keres?Talán a múlt idők setét virága,Min a csalódás könnye rengedez?(1-4. sor)

Nézd a világot: annyi milliója,S köztük valódi boldog oly kevés.Ábrándozás az élet megrontója,Mely, kancsalul, festett egekbe néz.(9-12. sor)

Gondolatok a könyvtárban (1844)

Országok rongya! könyvtár a neved.De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-eA könyvek által a világ elébb?Ment, hogy minél dicsőbbek népei Salakjok annál borzasztóbb legyen, (41-46. sor)

Mi dolgunk a világon? küzdeni,És tápot adni lelki vágyainknak.Ember vagyunk, a föld s az ég fia.Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,Unatkozzunk s hitvány madár gyanántPosvány iszapját szopva éldegéljünk?Mi dolgunk a világon? küzdeniErőnk szerint a legnemesbekért.Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.Ha azt kivíttuk a mély sűlyedésből,S a szellemharcok tiszta súgaránál

39

Olyan magasra tettük, mint lehet,Mondhatjuk, térvén őseink porához:Köszönjük, élet! áldomásidat,Ez jó mulatság, férfimunka volt! (107-122. sor)Az emberek (1846)

Istentelen frígy van közötted,Ész és rossz akarat!A butaság dühét növeszted,Hogy lázítson hadat.S állat vagy ördög, düh vagy ész,Bármelyik győz, az ember vész:Ez őrült sár, ez istenarcú lény!Nincsen remény! (6. vsz.)

Az ember fáj a földnek; oly sokHarc- s békeév utánA testvérgyűlölési átokVirágzik homlokán;S midőn azt hinnők, hogy tanúl,Nagyobb bűnt forral álnokúl.Az emberfaj sárkányfog-vetemény:Nincsen remény! nincsen remény! (7. vsz.)

Országháza (1846)

A hazának nincsen háza,Mert fiainakNem hazája;Büszke fajnak Küzdő pálya,Melyen az magát rongálja,Kincsnek, vérnek rossz gazdája. (1. vsz. 1-7. sor)

Neve: szolgálj és ne láss bért.Neve: adj pénzt és ne tudd mért.Neve: halj meg más javáért.Neve szégyen, neve átok:Ezzé lett magyar hazátok. (2. vsz. 22-26. sor)

Előszó (1850)

Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.Zöld ág virított a föld ormain.Munkában élt az ember, mint a hangya:Küzdött a kéz, a szellem működött,Lángolt a gondos ész, a szív remélt,S a béke izzadt homlokát törölvénMeghozni készült a legszebb jutalmat,Az emberüdvöt, melyért fáradott.

Ünnepre fordult a természet, amiSzép és jeles volt benne, megjelent.(1.vsz.)

Most tél van és csend és hó és halál,A föld megőszült;Nem hajszálanként, mint a boldog ember,Egyszerre őszült az meg, mint az isten,

40

Ki megteremtvén a világot, embert,E félig istent, félig állatot,Elborzadott a zordon mű felett

És bánatában ősz lett és öreg.(2. vsz. 24-31. sor)

A vén cigány (1854) Húzd rá cigány, megittad az árát,Ne lógasd a lábadat hiába;Mit ér a gond kenyéren és vizen,Tölts hozzá bort a rideg kupába.Mindig így volt e világi élet,Egyszer fázott, másszor lánggal égett;Húzd, ki tudja meddig húzhatod,Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;Szív és pohár tele búval, borral,Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal! (1. vsz.)

Kossuth Lajos (1802-1894)Országgyűlési beszéd (1848. július 11)

Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni.

Eötvös József (1813-1871)A karthausi (1839-1841)

Regény az élet (...)Szeressetek! e nagy világon csak egy van, mi valóban boldogít: szívetek; csak benne keressétek örömeiteket. (...) (Negyedik rész, 50. fejezet)

A falu jegyzője (1845)

Nem mulatni, használni akartam (...) (39. fejezet)

Tompa Mihály (1817-1868)A gólyához (1850)

Neked két hazát adott végzeted,Nekünk csak egy - volt! az is elveszett! (5. vsz. 3-4. sor)

Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...! (6. vsz. 3-4. sor)

A madár, fiaihoz (1852)

Száraz ágon, hallgató ajakkalMeddig ültök, csüggedt madarak?Nincs talán még elfeledve a dal,Melyre egykor tanitottalak?!Vagy ha elmult s többé vissza nem jőa vig ének s régi kedvetek:Legyen a dal fájdalmas, merengő,Fiaim, csak énekeljetek! (1. vsz.)

41

Petőfi Sándor (1823-1849)A borozó (1842)

Gondűző borocska mellettVígan illan életem;Gondűző borocska mellett,Sors, hatalmad nevetem. (1.vsz.)

Jövendölés (1843)

"Anyám, az álmok nem hazudnak;Takarjon bár a szemfödél:Dicső neve költő fiadnak,Anyám soká, örökkön él." (11. vsz.)

Befordúltam a konyhára... (1843)

Befordúltam a konyhára,Rágyujtottam a pipára...Azaz rágyujtottam volna,Hogyha már nem égett volna.

A pipám javában égett,Nem is mentem én avégett!Azért mentem, mert megláttam,Hogy odabenn szép leány van.

Tüzet rakott eszemadta,Lobogott is, ahogy rakta;Jaj de hát még szeme párja,Annak volt ám nagy a lángja!

Én beléptem, ő rám nézett,Aligha meg nem igézett!Égő pipám kialudott,Alvó szívem meggyúladott.

A szerelem, a szerelem... (1843)

A szerelem, a szerelem,A szerelem sötét verem;Beleestem, benne vagyok,Nem láthatok, nem hallhatok. (1. vsz.)

Temetésre szól az ének... (1843)

Temetésre szól az ének,Temetőbe kit kisérnek?

42

Akárki! már nem földi rab,Nálam százszorta boldogabb. (1. vsz.)

A virágnak megtiltani nem lehet... (1843)

A virágnak megtiltani nem lehet,Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet;Kikelet a lyány, virág a szerelem,Kikeletre virítani kénytelen. (1. vsz.)

Honfidal (1844)

Tied vagyok, tied, hazám!E szív, e lélek;Kit szeretnék, ha tégedetNem szeretnélek? (1. vsz.)

Füstbe ment terv (1844)

Egész uton - hazafelé -Azon gondolkodám:Miként fogom szólítaniRég nem látott anyám?

Mit mondok majd először isKedves, szépet neki?Midőn, mely bölcsőm ringatá,A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalanSzebbnél-szebb gondolat,Mig állni látszék az idő,Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...Röpűlt felém anyám...S én csüggtem ajkán... szótlanul...Mint a gyümölcs a fán.

Egy estém otthon (1844)

Borozgatánk apámmal;Ivott a jó öreg,S a kedvemért ez egyszer -Az isten áldja meg! (1. vsz.)

István öcsémhez (1844) Hát hogysmint vagytok otthon, Pistikám?Gondoltok-e ugy néha-néha rám?Mondjátok-e, ha estebéd után

Beszélgetéstek meghitt és vidám,Mondjátok-e az est óráinál:Hát a mi Sándorunk most mit csinál?(1-6. sor)

43

S anyánkat, ezt az édes jó anyát,O Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom;

De megmutatná a nagy veszteség:Ha elszólítná tőlünk őt az ég...(29-34. sor)

Az alföld (1844)

Mit nekem te zordon KárpátoknakFenyvesekkel vadregényes tája!Tán csodállak, ámde nem szeretlek,S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékinOtt vagyok honn, ott az én világom;Börtönéből szabadúlt sas lelkem,Ha a rónák végtelenjét látom. (1-2. vsz.)

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!Itt ringatták bölcsőm, itt születtem,Itt borúljon rám a szemfödél, ittDomborodjék a sír is fölöttem. (12. vsz.)

A természet vadvirága (1844)

Nem verték belém tanítókBottal a költészetet,Iskolai szabályoknakLelkem sosem engedett.Támaszkodjék szabályokra,Ki szabadban félve mén.A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. (2. vsz.)

Fa leszek, ha... (1845)

Fa leszek, ha fának vagy virága.Ha harmat vagy: én virág leszek.Harmat leszek, ha te napsugár vagy...Csakhogy lényeink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:Akkor én csillaggá változom.Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogyEgyesüljünk) én elkárhozom.

A négyökrös szekér (1845)

Nem Pesten történt, amit hallotok.Ott ily regényes dolgok nem történnek.A társaságnak úri tagjaiSzekérre űltek, és azon menének.Szekéren mentek, de ökörszekéren.Két pár ökör tevé a fogatot.

44

Az országúton végig a szekérrelA négy ökör lassacskán ballagott.(1. vsz.)

János vitéz (1844)

Tüzesen süt le a nyári nap sugáraAz ég tetejéről a juhászbojtárra.Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.

Szerelem tüze ég fiatal szivében,Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.Faluvégen nyája mig szerte legelész,Ő addig subáján a fűben heverész.

Tenger virág nyílik tarkán körülötte,De ő a virágra szemét nem vetette;Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,Bámuló szemei odatapadtanak.

De nem ám a patak csillámló habjára,Hanem a patakban egy szőke kislyányra,A szőke kislyánynak karcsu termetére,Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.

Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba';Kilátszik a vízből két szép térdecskéjeKukoricza Jancsi gyönyörűségére.

Mert a pázsit fölött heverésző juhászKukoricza Jancsi, ki is lehetne más?Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.

"Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!"Kukoricza Jancsi így szólott hozzája:"Pillants ide, hiszen ezen a világonCsak te vagy énnekem minden mulatságom.

Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,Gyere ki a vízből, hadd öleljelek meg;Gyere ki a partra csak egy pillanatra,Rácsókolom lelkem piros ajakadra!"

"Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék,Ha a mosással oly igen nem sietnék;Sietek, mert másképp velem rosszul bánnak,Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak."

Ezeket mondotta szőke szép Iluska,S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.

45

De a juhászbojtár fölkel subájáról,Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:

"Gyere ki, galambom! gyere ki, gerlicém!A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én;Aztán a mostohád sincs itt a közelben,Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen."

Kicsalta a leányt édes beszédével,Átfogta derekát mind a két kezével,Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor. (1. rész)

"Becstelen teremtés, gyalázatos pára!Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára?Lopod a napot és istentelenkedel...Nézze meg az ember... hogy tüstént vigyen el -" (2. 4. vsz.)

A nap akkor már a földet érintette,Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte;Nem tudja, hol lehet annak másik fele:Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele? (3. 1. vsz)

Mikorra a patak vize tükörré lett,Melybe ezer csillag ragyogása nézett:Jancsi Iluskáék kertje alatt vala;Maga sem tudta, hogy mikép jutott oda.

Megállt, elővette kedves furulyáját,Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját;A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort,Tán a szánakozó csillagok könnye volt.

Iluska már aludt. A pitvar elejeVolt nyár idejében rendes fekvőhelye.Fekvőhelyéről a jól ismert nótáraFölkelt, lesietett Jancsi látására.

Jancsinak látása nem esett kedvére,Mert megijedt tőle, s ily szót csalt nyelvére:"Jancsi lelkem, mi lelt? mért vagy oly halovány,Mint az elfogyó hold bús őszi éjszakán?"

"Hej, Iluskám! hogyne volnék én halovány,Mikor szép orcádat utószor látom tán...""Jancsikám, látásod ugyis megrémített:Hagyd el az istenért az ilyen beszédet!"

"Utószor látlak én, szivem szép tavasza!Utószor szólt itten furulyám panasza;Utószor ölellek, utószor csókollak,Örökre elmegyek, örökre itt hagylak!"

46

Most a boldogtalan mindent elbeszéle,Ráborúlt zokogó kedvese keblére,Ráborúlt, ölelte, de képpel elfordult:Ne lássa a leány, hogy könnye kicsordult.

"Most hát, szép Iluskám! Most hát, édes rózsám!Az isten áldjon meg, gondolj néha reám.Ha látsz száraz kórót szélvésztől kergetve,Bujdosó szeretőd jusson majd eszedbe."

"Most hát, Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell!A jóisten legyen minden lépéseddel.Ha látsz tört virágot útközepre vetve,Hervadó szeretőd jusson majd eszedbe."

Elváltak egymástól, mint ágtól a levél;Mindkettejök szive lett puszta, hideg tél.Könnyeit Iluska hullatta nagy számmal,Jancsi letörölte inge bő ujjával.

Indult; nem nézte egy szemmel sem, hol az ut?Neki úgyis mindegy volt, akárhova jut.Fütyörésztek pásztorgyermekek mellette,Kolompolt a gulya... ő észre sem vette.

A falu messzire volt már háta megett,Nem látta lobogni a pásztortüzeket;Mikor utójára megállt s visszanézett,A torony bámult rá, mint sötét kisértet.

Ha ekkor mellette lett volna valaki,Hallotta volna őt nagyot sóhajtani;A levegőeget daruk hasították,Magasan röpűltek, azok sem hallották.

Ballagott, ballagott a halk éjszakában,Csak nehéz subája suhogott nyakában;Ő ugyan subáját gondolta nehéznek,Pedig a szive volt oly nehéz szegénynek. (4. rész)

"Ki porából nőttél, árva kis virágszál,Légy hűséges társam vándorlásaimnál;Vándorlok, vándorlok, a világ végeig,Míg kivánt halálom napja megérkezik."(18. 11. vsz.)

Tündérországban csak híre sincs a télnek,Ott örökös tavasz pompájában élnek;S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása,Örökös hajnalnak játszik pirossága.(26. 1. vsz.)

A tündérnemzetség gyönyörű körébenS kedves Iluskája szerető ölében

47

Mai napig János vitéz őkegyelmeSzép Tündérországnak boldog fejedelme.(27. 11. vsz.) Emlékezet... (1846)

Emlékezet!Te összetört hajónk egy deszkaszála,Mit a hullám s a szél viszályaA tengerpartra vet... –

A bánat? egy nagy óceán (1846)

A bánat? egy nagy óceán.S az öröm?Az óceán kis gyöngye. talán,Mire fölhozom, össze is töröm.

Sors, nyiss nekem tért... (1846)

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessekAz emberiségért valamit!(1. vsz. 1-2. sor)

Reszket a bokor, mert... (1846)

Reszket a bokor, mertMadárka szállott rá.Reszket a lelkem, mertEszembe jutottál,Eszembe jutottál,Kicsiny kis leányka,Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,Tán még ki is szalad.Szivemben is alig Fér meg az indulat.Szeretsz, rózsaszálam?Én ugyan szeretlek,Apád-anyád nálam Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,Tudom, hogy szerettél.Akkor meleg nyár volt,Most tél van, hideg tél.Hogyha már nem szeretsz,Az isten áldjon meg,De ha még szeretsz, úgyEzerszer áldjon meg!

48

A magyar nemzet (1846) Ha a föld isten kalapja,Hazánk a bokréta rajta! (7-8. sor) Egy gondolat bánt engemet (1846)

Egy gondolat bánt engemet:Ágyban, párnák közt halni meg!Lassan hervadni el, mint a virág,Amelyen titkos féreg foga rág;Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,Mely elhagyott, üres szobában áll.Ne ily halált adj, istenem,Ne ily halált adj énnekem!Legyek fa, melyen villám fut keresztül,Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybeEget-földet rázó mennydörgés dönt le... �Ha majd minden rabszolga-népJármát megunva síkra lépPirosló arccal és piros zászlókkalÉs a zászlókon eme szent jelszóval:„Világszabadság!”S ezt elharsogják,Elharsogják kelettől nyúgatig,S a zsarnokság velök megütközik:Ott essem el én,A harc mezején,Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,S ha ajkam örömteli végszava zendül,Hadd nyelje el azt az acéli zörej,A trombita hangja, az ágyudörej,S holttestemen átFújó paripákSzáguldjanak a kivivott diadalra,S ott hagyjanak engemet összetiporva. –Ott szedjék össze elszórt csontomat,Ha jön majd a nagy temetési nap,Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenévelÉs fátyolos zászlók kiséretévelA hősöket egy közös sírnak adják,Kik érted haltak, szent világszabadság!

(Szabadság, szerelem!... ) (1847)

Szabadság, szerelem!E kettő kell nekem.Szerelmemért föláldozomAz életet,Szabadságért föláldozomSzerelmemet.

49

Ha férfi vagy, légy férfi... (1847)

Ha férfi vagy, légy férfi,S ne hitvány gyönge báb, (1. vsz. 1-2. sor) A XIX. század költői (1847)

Ne fogjon senki könnyelműenA húrok pengetésihez!Nagy munkát vállal az magára,Ki most kezébe lantot vesz.Ha nem tudsz mást, mint eldalolniSaját fájdalmad s örömed:Nincs rád szüksége a világnak,S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdanNépével Mózes bujdosott,S követte, melyet isten küldeVezérül, a lángoszlopot.Ujabb időkben isten ilyenLángoszlopoknak rendeléA költőket, hogy ők vezessékA népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,A néppel tűzön-vízen át!Átok reá, ki elhajítjaKezéből a nép zászlaját,Átok reá, ki gyávaságbólVagy lomhaságból elmarad,Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akikAzt hirdetik nagy gonoszan,Hogy már megállhatunk, mert ittenAz ígéretnek földe van.Hazugság, szemtelen hazugság,Mit milliók cáfolnak meg,Kik nap hevében, éhen-szomjan,Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarábólMindenki egyaránt vehet,Ha majd a jognak asztalánálMind egyaránt foglal helyet,Ha majd a szellem napvilágaRagyog minden ház ablakán:Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,Addig folyvást küszködni kell. –Talán az élet, munkáinkért,Nem fog fizetni semmivel,De a halál majd szemeinketSzelíd, lágy csókkal zárja be,S virágkötéllel, selyempárnánBocsát le a föld mélyibe.

Arany Jánoshoz (1847)

TOLDI írójához elküldöm lelkemetMeleg kézfogásra, forró ölelésre!...Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.(1. vsz.)

A Tisza (1847)

Nyári napnak alkonyúlatánálMegállék a kanyargó TiszánálOtt, hol a kis Túr siet beléje,Mint a gyermek anyja kebelére.(1. vsz.)

Oh természet, oh dicső természet!Mely nyelv merne versenyezni véled?Mily nagy vagy te! mentül inkább

hallgatsz,Annál többet, annál szebbet mondasz. -(11. vsz.)

Pár nap múlva fél szendergésembőlFélrevert harang zugása vert föl.Jön az árviz! jön az árviz! hangzék,S tengert láttam, ahogy kitekinték.

50

Mint az őrült, ki letépte láncát,Vágtatott a Tisza a rónán át,Zúgva, bőgve törte át a gátot,

El akarta nyelni a világot!(14-15. vsz.)

A nép nevében (1847)

Még kér a nép, most adjatok neki!Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?Nem hallottátok Dózsa György hirét?Izzó vastrónon őt elégetétek,De szellemét a tűz nem égeté meg,Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:Ismét pusztíthat e láng rajtatok! (1. vsz.)

Ide a rózsa néhány levelétS vegyétek vissza a tövis felét! (5. vsz. 7-8. sor)

Szeptember végén (1847)

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,De látod amottan a téli világot?Már hó takará el a bérci tetőt.Még ifju szivemben a lángsugarú nyárS még benne virít az egész kikelet,De íme sötét hajam őszbe vegyül már,A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!Ki most fejedet kebelemre tevéd le,Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimreKönnyezve borítasz-e szemfödelet?S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegy fátyolt,Fejfámra sötét lobogóul akaszd,Én feljövök érte a síri világbolAz éj közepén, s oda leviszem azt,Letörleni véle könyűimet érted,Ki könnyedén elfeledéd hivedet,S e szív sebeit bekötözni, ki téged:Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Falu végén kurta kocsma... (1847)

Falu végén kurta kocsma,Oda rúg ki a Szamosra,Meg is látná magát benne,

Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik,A világ lecsendesedik,

51

Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség.(1-2. vsz)

Nemzeti dal (1848)

Talpra magyar, hí a haza!Itt az idő, most vagy soha!Rabok legyünk, vagy szabadok?Ez a kérdés válasszatok! -A magyarok istenére Esküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,Kárhozottak ősapáink,Kik szabadon éltek-haltak,Szolgaföldben nem nyughatnak.A magyarok istenére Esküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk!

Sehonnai bitang ember,Ki most, ha kell, halni nem mer,Kinek drágább rongy élete,Mint a haza becsülete.A magyarok istenére Esküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,Jobban ékesíti a kart,És mi mégis láncot hordtunk!Ide veled, régi kardunk!A magyarok istenére Esküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,Méltó régi nagy hiréhez;Mit rákentek a századok,Lemossuk a gyalázatot!A magyarok istenére Esküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,Unokáink leborulnak,És áldó imádság mellettMondják el szent neveinket.A magyarok istenére Esküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk!

Föltámadott a tenger (1848)

Föltámadott a tenger,A népek tengere;Ijesztve eget-földet,Szilaj hullámokat vetRémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot?Halljátok e zenét?Akik még nem tudtátok,Most megtanulhatjátok,Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger,Hánykódnak a hajók,Sűlyednek a pokolra,

Az árboc és vitorlaMegtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,Tombold ki magadat,Mutasd mélységes medred,S dobáld a fellegekreBőszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égreÖrök tanúságúl:Habár fölűl a gálya,S alúl a víznek árja,Azért a víz az úr!

52

Szülőföldemen (1848)

Itt születtem én ezen a tájonAz alföldi szép nagy rónaságon,Ez a város születésem helye,Mintha dajkám dalával vón tele,Most is hallom e dalt, elhangzott bár:„Cserebogár, sárga cserebogár!”

Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,És mint meglett ember úgy jöttem meg.Hej azóta húsz esztendő telt elMegrakodva búval és örömmel...Húsz esztendő... az idő hogy lejár!„Cserebogár, sárga cserebogár.”

Hol vagytok, ti régi játszótársak?Közületek csak egyet is lássak!Foglaljatok helyet itt mellettem,Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,Hogy vállamon huszonöt év van már...„Cserebogár, sárga cserebogár.”

Mint nyugtalan madár az ágakon,Helyrül-helyre röpköd gondolatom,Szedegeti a sok szép emléket,Mint a méh a virágról a mézet;Minden régi kedves helyet bejár...„Cserebogár, sárga cserebogár!”

Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,Lovagolok fűzfasípot fújva,Lovagolok szilaj nádparipán,Vályuhoz mék, lovam inni kiván,Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...„Cserebogár, sárga cserebogár!”

Megkondúl az esteli harangszó,Kifáradt már a lovas és a ló,Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,Az altató nóta hangzik ajkán,Hallgatom, s félálomban vagyok már...„Cserebogár, sárga cserebogár”... – –

1848 (1848)

Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,Te népek hajnalcsillaga!... (1. vsz. 1-2. sor)

53

Akasszátok föl a királyokat! (1848)

De még ezzel nem tettetek sokat -Akasszátok föl a királyokat! (1. vsz. 5-6. sor) Az apostol (1848)

Csendes kivűl a nagyvilág,Csendes belűl a kis szoba,Csak néha sóhajt kinn az őszi szél,Csak néha sóhajt ott benn az anya.(2, 1. vsz.)

Az ember meghalt benne s él a polgár.Ki a családé volt elébb,Most a világé;Ki három embert ölelt az imént,Most milliókat ölel át.(3, 2. vsz. 4-8. sor)

"A szőlőszem kicsiny gyümölcs,Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.A föld is egy nagy gyümölcs,S ha a kis szőlőszemnek egy nyárKell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,Amíg megérik?(11, 8. vsz. 1-5. sor)

Mi célja a világnak?Boldogság! s erre eszköz? a szabadság!(11, 8. vsz. 39-40. sor)

"Az ember nemcsak polgár,Egyszersmind ember is;Mindig másoknak éljen-eÉs sohase magáért?(12, 10. vsz. 12-15. sor)

Itt van az ősz, itt van ujra (1848)

Itt van az ősz, itt van ujra,S szép, mint mindig, énnekem.Tudja isten, hogy mi okbólSzeretem? de szeretem.(1. vsz.)

Európa csendes, ujra csendes... (1849) Európa csendes, ujra csendes,Elzúgtak forradalmai...Szégyen reá! lecsendesűlt ésSzabadságát nem vívta ki.

Magára hagyták, egymagáraA gyáva népek a magyart;Lánc csörg minden kézen, csupán aMagyar kezében cseng a kard. (1-2. vsz.)

54

Pacsírtaszót hallok megint... (1849) Pacsírtaszót hallok megint!Egészen elfeledtem már.Dalolj, tavasznak hírmondója te,Dalolj, te kedves kis madár. (1. vsz.) A XIX. SZ. MÁSODIK FELE

Charles Robert Darwin (1809-1882)A fajok eredete (1859)The Origin of Species (1859)

Ezt az elvet, amelynek alapján minden csekély változás, amennyiben hasznos, fennmarad, természetes kiválasztódásnak neveztem (…)

Mi sem könnyebb, mint szóval elismerni a létért való egyetemes küzdelem igazságát; (III: A létért való küzdelem)

Hippolyte Taine (1828-1893)Az angol irodalom története (1863)

Három különböző forrás járul ez elemi erkölcsi állapot létrehozatalához: a faj, a környezet és az időpont. (IV-V.)

Émile Zola (1840-1902)A kísérleti regény (1880)

(...) a regényíró megfigyelő, s egyszersmind kísérletező is. (…)Mindezek után eljutunk az ember egyéni és társadalmi cselekvésének tudományos megismeréséhez. Kétségtelen azonban, hogy még messze vagyunk a kémia vagy az élettan bizonyosságaitól. Egyáltalán nem ismerjük azokat a reagenseket, amelyek elemeire bontják a szenvedélyeket, és lehetővé teszik azok vizsgálatát...

Friedrich Nietzsche (1844-1900)A tragédia születése (1872)

(...) a művészet fejlődése az apollóni és a dionüszoszi kettősséghez kötődik. (...) (1.)

Im-ígyen szóla Zarathustra (1883)

Mikoron azonban Zarathustra egyedül maradt, im-ígyen szóla szívéhez: "Vajjon lehetséges-e? Ez az öreg szent az erdejében még semmit sem hallott volna arról, hogy isten meghalt?!"(Zarathustra elöljáró beszéde, 2.)

Hirdetem néktek az emberfölötti embert. Az ember olyas valami, a minek fölébe kell kerülni. Mit tettetek, hogy fölébe kerüljetek?Eleddig minden lény teremtett valamit, őt fölülmulót : ti pedig ennek a nagy árnak apadása akartok lenni és inkább váltok megint állattá, semhogy az embernek fölébe kerüljetek?(Zarathustra elöljáró beszéde, 3.)

55

Théophile Gautier (1811-1872)A művészet (1857)

Minden rom. A müvészet örök. A többi por.

A népettúléli a szobor. (11. vsz.)

Charles Baudelaire (1821-1867)A Romlás virágai (1857, 1861)

Az albatrosz

Olykor matrózi nép, kit ily csíny kedvre hangol,albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára,a kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,leejti kétfelé fehér szárnyát az árva,s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, most sántít suta félsszel,még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,másik majmolja atört szárnyú bicegést.

A költő is ilyen, e légi herceg párja,kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.

Kapcsolatok

Templom a természet: élő oszlopaiidőnkint szavakat mormolnak összesúgva;jelképek erdején át visz az ember útja,s a vendéget szemük barátként figyeli.

Ahogy a távoli visszhangok egyberingnakvalami titkos és mély egység tengerén,mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,egymásba csendül a szín és a hang s az illat. (1-2. vsz.)

Egy dög- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,ilyen ragály és borzalom,szemeim csillaga, életem napvilágate, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,az utolsó szentség után,csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,s kövér gyom burjánzik buján.

56

De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtönvad csókjaival megehet,én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzömelrothadt szerelmeimet! (10-12.vsz.)Az utazás

Furcsa sors a miénk: a Cél, míg űzzük, illan,s mindegy, hová libeg, hisz úgy sincsen sehol!De az Ember elé remény reményre csillans pihenést úgy keres, hogy őrültként lohol. (II. 2.)

Halál! vén kapitány! horgonyt fel! itt az óra,óh, untat ez a táj! Halál! Fel! Útra már!Bár várjon tintaszín ég s víz az utazóra,tudod, hogy a szivünk mégis csupa sugár!

Töltsd bőven italod, üdítsen drága mérge!Így akarunk, amíg agyunk perzselve gyúl,örvénybe szállani, mindegy: Pokolba, Égbe,csak az Ismeretlen ölén várjon az Új! (VIII.)

Kis költemények prózában (1869)

Rúgjatok be!

- Itt az óra, hogy berúgjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek, rúgjatok be; rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik.

Gustave Flaubert (1821-1880)Bovaryné (1857)

"Úristen! Miért is mentem férjhez?" (…) Az ő élete viszont olyan hideg, mint egy padlás, amelynek ablaka északra néz, s homályában az unalom, e csendes pók szövi hálóját szíve minden szögletén. (Emma; I. 7.)

(…) mivel az emberi beszéd repedt üst, amelyből jó, ha medvetáncoltató melódiákat tudunk kicsalni, amikor a csillagokat szeretnénk velük megríkatni. (Rodolphe; II. 12.)

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881)Bűn és bűnhődés (1866)

Egy meghal, hogy százan élhessenek helyette. Igazán egyszerű matematika! És mit jelent az egésznek a mérlegén egy ilyen hektikás, buta, komisz vénasszony élete? Annyit, mint a tetűé vagy svábbogáré (...) (Razumihin, I. 6)

Ördögök (1872)

Én nem értem, hogyan történhetett meg eddig, hogy egy ateista tudja, hogy nincs isten, és nem öli meg magát azonnal. (Kirillov, III. 2)

57

Karamazov testvérek (1880)Igyekezzék cselekvően és fáradhatatlanul szeretni felebarátait. Minél nagyobb előrehaladást ér el a szeretetben, annál jobban meggyőződik majd az Isten létéről és lelkének halhatatlanságáról. (Zoszima, II. 4.)Henrik Ibsen (1828-1906)

A vadkacsa (1884)

Az átlagember boldogtalanná válik, ha öncsalásából kizökkentjük. (Relling, V.)

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910)Háború és béke (1869)

"Szeretet? Mi a szeretet?" - gondolta."A szeretet - útjában áll a halálnak. A szeretet az élet. Mindent, mindent, amit csak értek, azért értem, mert szeretek. Minden csak azért van, azért létezik, mert szeretek. Mindent csakis ez fűz össze. A szeretet az Isten; meghalni annyit jelent, mint nekem, a szeretet egy részecskéjének, visszatérni a közös örök forráshoz."(IV. I. 16.)

Anna Karenina (1877)

"Mi lett volna, s hogy éltem volna le az életemet, ha nem volna meg bennem ez a hit, s nem tudnám, hogy Istenért s nem a magam szükségleteiért kell élnem? (...) Választ maga az élet adott, amikor felismertem, hogy mi jó s mi rossz. S ezt a tudást semmivel sem szereztem - mindenestül adatott -, mert hisz sehonnan sem vehettem. (...) Ki fedezte föl? Nem az ész. Az ész a létért való harcot fedezte föl, a törvényt, mely arra ösztökél, hogy megfojtsak mindenkit, aki vágyaim kielégítésben akadályoz. Az észnek ez a bölcsessége. Hogy mást szeressek, az ész nem fedezhette föl, hiszen ésszerűtlen. (...) És nemcsak büszkesége az észnek, ostobasága is, s ami a legfőbb, a selmasága, pontosan: a selmasága. Az ész gazembersége, igen."(Levin, VIII. 12.)

Ivan Iljics halála (1886)

Ivan Iljics élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt. (2)

Paul Verlaine (1844-1869)Őszi chanson (1864)

Ősz húrja zsong,jajong, busonga tájon,s ont monotonbút konokonés fájón.

S én csüggeteg,halvány beteg,

míg éjfélkong, csak sirok,s elém a soktűnt kéj kél.

Óh, múlni már,ősz! hullni már,eresszél!Mint holt avart,mit felkavart

58

a rossz szél...

Költészettan (1874)

Zenét minékünk, muzsikát!Legyen a vers egy meg nem állóLélek, mindig új vágyba szálló,Mely új egekbe ugrik át.

Egy jó kaland legyen dalom,Hajnalban, az ideges szélbenMentákra üljön észrevétlen... A többi csak irodalom. ( 8-9. vsz.)

Arthur Rimbaud (1854-1891)Kóborlásaim (1870)

Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben.A köpeny vállamon már eszmévé szakadt.Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt,s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben! (1.vsz.)

A magánhangzók szonettje (1871)

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszerlehessek titkotok mind elbeszélni bátor!Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek farárólcsillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccselvonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ráncaa békés homlokon, mit alkimia tép föl. -

Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,Oméga! - viola sugár az Ő szeméből.

A részeg hajó (1871)

Hogy jöttem lefelé egykedvü, vénvizeknekfolyásán, vontatóim már nem jöttek velem:lármás rézbőrű raj közt céltáblául sziszegtekbepingált póznasorhoz nyilazva meztelen.

59

De, hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez,s hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol -alighogy véget ért a parti furcsa hecc,vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol. (1-2. vsz.)

Egy évad a pokolban (1873) - Delíriumok II. A szó alkímiája

Csöndeket, éjszakákat írtam meg, lejegyeztem a kifejezhetetlent. Szédületeket rögzítettem. (...)

Anton Pavlovics Csehov (1860-1904)A csinovnyik halála (1883)

Amint tetszik látni - tüsszentett. Tüsszenteni sehol senkinek nem tilos. Tüsszent a paraszt, tüsszent a rendőrkapitány, sőt némelykor még a valóságos titkos tanácsos is. Mindenki tüsszent.

Három nővér (1900)

Csak esznek, isznak, alusznak, aztán meghalnak... Mások születnek, és azok is esznek, isznak, alusznak, és nehogy elpusztuljanak az unalomtól, mérges pletykával teszik változatossá az életüket, pálinkával, kártyával, pereskedéssel, a feleségek megcsalják a férjüket, a férjek meg hazudnak, úgy tesznek, mintha semmit sem látnának, és ez a romlott levegő megnyomorítja a gyerekeket, és kialszik belőlük az isteni szikra, és ugyanolyan szánalomra méltó, egymáshoz hasonló holttestek lesznek, mint apáik és anyáik.(Andrej, IV.)

Edmond Rostand (1868-1918)Cyrano de Bergerac (1898)

Mert magamat kigúnyolom, ha kell,De hogy más mondja, azt nem tűröm el!(Cyrano, I. 4.)

60

Arany János (1817-1882)Toldi (1846)

,Mostan emlékezem az elmult időkről,Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...‘(Ilosvai)

Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,Messziről lobogva tenger pusztaságon:Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékemMajd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.Rémlik, mintha látnám termetes növését,Pusztító csatában szálfa-öklelését,Hallanám dübörgő hangjait szavának,Kit ma képzelnétek Isten haragjának.

Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,Nem terem ma párja hetedhét országon;Ha most feltámadna s eljőne közétek,Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek.Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,Parittyaköveit, öklelő kopjáját;Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,,És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.‘

ELSŐ ÉNEK.

,Nyomó rúdat félkezével kapta vala,Buda felé azzal utát mutatja vala.‘Ilosvai.

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolgaHortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.

Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmelMélyen néz a kútba s benne vizet kémel:Óriás szunyognak képzelné valaki,Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.Válunál az ökrök szomjasan delelnek,Bőgölyök hadával háborúra kelnek:De felült Lackó a béresek nyakára,

61

Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,Meddig a szem ellát puszta földön, égen;Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán,Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.Széles országútra messze, messze bámul,Mintha más mezőkre vágyna e határrul;Azt hinné az ember: élő tilalomfa,Ütve ,általútnál’ egy csekély halomba.

Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében?Ládd, a többi horkol boglya hűvösében;Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve,A világért sincs most egerészni kedve:Vagy sohasem láttál olyan forgó szelet,Mint az, aki mindjárt megbirkózik veled,És az útat nyalja sebesen haladva,Mintha füstokádó nagy kémény szaladna?

Nem is, nem is azt a forgószelet nézi,Mely a hamvas útat véges-végig méri:Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.És amint sereg kél szürke por ködéből,Úgy kel a sohajtás a fiú szivéből;Aztán csak néz, csak néz előre hajolva,Mintha szive-lelke a szemében volna.

„Szép magyar leventék, aranyos vitézek!Jaj be keservesen, jaj be búsan nézlek.Merre, meddig mentek? Harcra? Háborúba?Hírvirágot szedni gyöngyös koszorúba?Mentek-é tatárra? mentek-é törökre,Nekik jóéjtszakát mondani örökre?Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék,Szép magyar vitézek, aranyos leventék!”

Ilyenforma Toldi Miklós gondolatja,Mely sovárgó lelkét mélyen szántogatja;S amint fő magában, amint gondolkodik,Szíve búbánatban összefacsarodik.Mert vitéz volt apja; György is, álnok bátyja,A királyfi mellett nőtt fel, mint barátja;S míg ő béresekkel gyüjt, kaszál egy sorban,Gőgösen henyél az a királyudvarban.

Itt van immár a had, Laczfi nádor hada,Itt kevély hadával Laczfi Endre maga;Délcegen megűli sárga paripáját,Sok nehéz aranyhím terheli ruháját;És utána nyalka, kolcsagos legények,

62

Tombolván alattok cifra nyergü mének:Nézi Miklós, nézi, s dehogy veszi észbe,Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe.

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra;De Toldinak a szó szivébe nyilallik,És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.„Hm, paraszt én!” emígy füstölög magában,„Hát ki volna úr más széles e határban?Toldi György talán, a rókalelkü bátya,Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja?

Én paraszt? én?” - Amit még e szóhoz gondolt,Toldi Györgyre szörnyü nagy káromkodás volt.Azzal a nehéz fát könnyeden forgatja,Mint csekély botocskát, véginél ragadja;Hosszan, egyenesen tartja félkezével,Mutatván az utat, hol Budára tér el,S mintha vassá volna karja, maga válva,Még csak meg se rezzen a kinyujtott szálfa.

Nádorispán látja Toldit a nagy fával,És elámul rajta mind egész hadával.„Ember ez magáért” Laczfi mond „akárki;Nos fiúk, birokra, hadd lássuk, ki áll ki?Vagy ki tartja úgy fel azt a hitvány rúdat,Amellyel mutatja e suhanc az útat?”Szégyen és gyalázat: zúg, morog mindenki,Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!

De ki vína bajt az égiháborúval,Szélveszes, zimankós, viharos borúval?És ki vína Isten tüzes haragjával,Hosszu, kacskaringós, sistergő nyilával?Mert csak az kössön ki Toldival, ha drágaS nem megunt előtte Isten szép világa;Jaj-keserves annak, aki jut kezébe,Meghalt anyjának is visszarí ölébe.

Elvonul a hadnép hosszu tömött sorban,Toldiról beszélnek az egész táborban;Mindenik mond néki nyájasat vagy szépet,Mindenik derít rá egy mosolygó képet;Egyik így szól: „Bajtárs! mért nem jősz csatára?Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ára.”Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár,Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál.”

Elvonúl a tábor, csillapul morajja:Ezt a szél elhordta, azt a por takarja;Toldi meg nagybúsan hazafelé ballag,

63

Vaskos lábnyomától messze reng a parlag;Mint komor bikáé, olyan a járása,Mint a barna éjfél, szeme pillantása,Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében,Csaknem összeroppan a rúd vas kezében.Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette,Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette;Úgy mutatta, mintha nem is venné észre,Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre.De, midőn egy dárda válla csontját érte,Iszonyatosképen megharagutt érte,S melyen ült, a malomkő-darabot fogta,Toldi György bosszantó népe közé dobta.

Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed!Víz se mossa rólad le a gyilkos nevet!Elvadulsz, elzüllöl az apai háztól,Mint amely kivert kan elzüllik a nyájtól:Ki egyet agyarral halálosan sérte,Úgy aztán kimarta őt a többi érte. (III. 6-7. vsz.)

Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal,Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival,Fut hideg forrásnak enyhitő vizére,És ezerjófűvet tépni a sebére;Jaj! de a forrásnak kiszáradt az ágya,Az ezerjófűvet írul sem találja,Minden ág megtépte, tüske megszaggatta,Úgyhogy még aléltabb most az isten-adta:

Úgy bolyonga Miklós. Nyakán ült a búja,Oldalát kikezdte annak sarkantyúja,S mint bezárt paripa, mely fölött az ól ég,Szíve a mellében akkép hánykolódék.Bujdosik az ,éren’, bujdosik a ,nádon’,Nincs, hová lehajtsa fejét a világon.Hasztalan kereste a magánosságot,Mert beteg lelkének nem lelt orvosságot.

És mint a toportyán, ha juhász kergette,Magát egy kiszáradt nagy nádasba vette:Ott is azt susogta a nád minden szála:Széles e világon nincsen árvább nála.Nádtors lőn az ágya, zsombok a párnája,Isten kék egével födve a tanyája,Mígnem a sötét éj szárnya alá vetteS fekete ponyvából sátort vont felette.

Majd az édes álom pillangó képébenElvetődött arra tarka köntösében,

64

De nem mert szemére szállni még sokáig,Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.Mert félt a szunyogtól, félt a szúrós nádtól,Jobban a nádasnak csörtető vadától,Félt az üldözőknek távoli zajától,De legis-legjobban Toldi nagy bajától.

Hanem amidőn már szépen megpitymallott,És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott,Akkor lelopódzott a fiú fejére,Két szárnyát teríté annak két szemére;Aztán álommézet csókolt ajakára,Akit mákvirágból gyüjte éjtszakára;Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességénTiszta nyál csordult ki Toldi szája végén. (IV. 1-5. vsz.)

... Állj meg, állj meg, Toldi! gyilkos a szándékod,Jaj ne vess bosszúdnak véres martalékot.Tudd meg: a legyilkolt atyafinak véreBosszuért kiált fel az egek egére.Tudd meg: ha megölnéd tennen testvéredet,Akkor meggyilkolnád örök életedet;Ne félj, fenn az Isten; ő majd igazat lát,Bízd rá a büntető bosszuállás dolgát. (v. 15. vsz.)

Így szerette anyját a daliás gyermek,Szívét nem bántá még nyíla szerelemnek;Nem is lőn asszonnyal tartós barátsága,Azután sem lépett soha házasságra.Rettenetes vitéz támadott belőle,Kalász-módra hullt az ellenség előtte,Védte az erőtlent, a királyt, országot;Csuda-dolgairól írtak krónikákat.

Senki sem állhatott ellent haragjának,De ingét is odaadta barátjának,S ha nem ellenkedett senki az országgal,Örömest tanyázott a víg cimborákkal.Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,Nem az örökségen civódó gyermeket:De, kivel nem ér föl egész világ ökre,Dicső híre-neve fennmaradt örökre. (XII. 19-20. vsz.)

Válasz Petőfinek (1847)

Zavarva lelkem, mint bomlott cimbalom;Örül a szívem és mégis sajog belé,Hányja-veti a hab: mért e nagy jutalom?Petőfit barátul mégsem érdemelé. (1. vsz.)

S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék,

65

Ki törzsömnek élek, érette, általa;Sorsa az én sorsom s ha dalra olvadék,Otthon leli magát ajakimon dala. (4. vsz.)

Toldi estéje (1847-1848)

Őszbe csavarodott a természet feje,Dérré vált a harmat, hull a fák levele,Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.Megpihen legszélén az égi határnakS int az öregeknek: "benneteket várlak!"Megrezdül a feje sok öregnek erre:Egymásután mégis mennek a nyughelyre. (I. 1)

Még tán bírtam volna, de már annak vége,Nincsen a hazának énreám szüksége;Nem kell a kalász, ha hő nap megérlelte,Jobban kell a burján, aki azt felverte. (I. 30, 5-8. vsz.)

Mit vétettem azzal, hogy kikeltem bátranÉs korcs udvarért a királyt dorgáltam -Melyben már alig van egy jó magyar bajnok,Csak holmi lyányképű, ugrándozó majmok?Fájt, hogy a magyarból olasz bábot csinál,És szemébe mondtam: ez nem szabad, király!Ha megromlik a nép régi jó erkölcse:Mit ér a világnak csillogó kenőcse? (IV. 8)

Mert, ha gyalu nélkül bunkósbot az elme:Gyakran kétélű tör lesz az kimüvelve. (V. 12, 7-8. sor)

"Szeresd a magyart, de ne faragd le" - szóla,"Erejét, formáját, durva kérgét róla:Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?Nehezebb eltörni a faragatlan fát." (IV. 28, 5-8. sor)

Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár -Ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár;Változik a világ: gyengül, ami erős,És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.

Hajt az idő, nem vár: elhalunk mi, vének,Csak híre marad fenn karunk erejének:Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel,Aki ésszel hódít, nem testi erővel.

66

Ím az ész nemrég is egyszerű port talált,Mely egész hadakra képes szórni halált;Toldi vagy nem Toldi... hull előtte sorban:Az ész ereje győz abban a kis porban!" (VI., 31, 5-8. sor - 32)Nem jelölte a sírt drága érc, vagy márvány:Bence volt az emlék, lába felől állván:Egy ásót ütött le, arra támaszkodék,S elborítá a sírt új havával az ég. (VI. 38, 5-8. sor)

Letészem a lantot (1850)

Letészem a lantot. Nyugodjék.Tőlem ne várjon senki dalt.Nem az vagyok, ki voltam egykor,Belőlem a jobb rész kihalt.A tűz nem melegít, nem él:Csak, mint reves fáé, világa.Hová lettél, hová levélOh lelkem ifjusága! (1. vsz.)

Nem így, magánosan, daloltam:Versenyben égtek húrjaim;Baráti szem művészi gonddalFüggött a lantos ujjain;(3. vsz. 1-4. sor)

Ha a fa élte megszakad,Egy percig éli túl virága.Oda vagy, érzem, oda vagyOh lelkem ifjusága! (7. vsz. 5-8. sor)

Ősszel (1850)

Híves, borongó őszi nap;Beült hozzám az únalom:mint a madár, ki bús, ki rab,Hallgat, komor, fázik dalom.Mit van tennem? olvasni tán... ?Maradj Homér, fénydús egeddel,Maradj te most!... Jer Osszián,Ködös, homályos énekeddel. (1. vsz.)

"Jer, Osszián,A holtakat miért vered fel?Nincs többé CaledoniánNép, kit te felgyujts énekeddel." (10. vsz. 5-8. sor)

67

Fiamnak (1850)

S a butának sorsa földi éden:Álljon a vallás mérlegen.Kis kacsóid összetéve szépen,Imádkozzál, édes gyermekem. (5. vsz. 5-8. sor)

Családi kör (1851)

Este van, este van: ki-ki nyúgalomba4Feketén bólingat az eperfa lombja,Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.Mintha lába kelne valamennyi rögnek,Lomha földi békák szanaszét görögnek,Csapong a denevér az ereszt sodorván,Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:A gazdaasszony épen az imént fejé meg;Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.Ballag a cica is - bogarászni restel -Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,Meg-megáll, körülnéz: most kapja hirtelenEgy iramodással a pitvarba terem. (1-2. vsz.)

Kertben (1851)

Közönyös a világ... az emberÖnző, falékony húsdarab,Mikép a hernyó, telhetetlen,Mindég előre mász s harap.S ha elsöpör egy ivadékotAma vén kertész, a halál,Más kél megint, ha nem rosszabb, deNem is jobb a tavalyinál. (7. vsz.)

V. László (1853)

Sűrű setét az éj,Dühöng a déli szél,Jó Budavár magasTornyán az érckakasCsikorog élesen.

„Ki az? mi az? vagy úgy -”„Fordulj be és alugyUram László király:

A zápor majd eláll,Az veri ablakod.”

A felhő megszakad,Nyilása tűz, patak;Zúgó sebes özöntA rézcsatorna öntBudának tornyiról.

68

„Miért zúg a tömeg?Kivánja eskümet?”„A nép, uram király,Csendes, mint a halál,Csupán a menny dörög.”

Megcsörren a bilincs,Lehull, gazdája nincs:Buda falán a rab- Egy-egy felhődarab -Ereszkedik alá.

„Hah! láncát tépi aHunyadi két fia -”„Uram, uram, ne félj!László, tudod, nem élS a gyermek, az fogoly.”

Mélyen a vár alattVonúl egy kis csapat;Olyan rettegve lép,Most lopja életét...Kanizsa, Rozgonyi.

„Kettőzni kell az őrt,Kivált Mátyás előtt!”„Mátyás, az itt maradt,Hanem a többi rab -Nincsen, uram, sehol.”

A felhő kimerült,A szélvihar elült,Lágyan zsongó habokEzer kis csillagotRengetnek a Dunán.

„El! míg lehet s szabad!Cseh-földön biztosabb.”„Miért e félelem?Hallgat minden elemÉg s föld határa közt.”

Az alvó aluszik,A bujdosó buvik;Ha zörren egy levél,Poroszlót jőni vélKanizsa, Rozgonyi.

„Messze még a határ?Minden perc egy halál!”„Legitten átkelünk,Ne félj uram: velünkA gyermek, a fogoly.”

Az alvó felvirad,A bujdosó riad;Szellő sincsen, de zúg,Felhő sincsen, de búgS villámlik messziről.

„Oh adj, oh adj nekemHűs cseppet, hű csehem!”„Itt a kehely, igyál,Uram, László király,Enyhít... mikép a sír!”

Állj meg, boszú, megállj:Cseh földön űl a rab;Cseh földben a király,Mindég is ott marad,De visszajő a rab...!

Ágnes asszony (1853)

Fehér lepedőjét mossa;Fehér leplét, véres leplétA futó hab elkapdossa.Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.(1. vsz.)

Ím azonban, időtelve,Börtönének zárja nyílik:Ágnes a törvény előttMegáll szépen, ahogy illik.Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,kendőjére fordít gondot,Szöghaját is megsimítja,Nehogy azt higgyék: megbomlott.Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.(8-9. vsz.)

És ez így megy évrül-évre,Télen nyáron, szünet nélkül;Harmat-arca hő napon ég,Gyönge térde fagyban kékül.Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.(24. vsz.)

69

Mátyás anyja (1854)

SzilágyiÖrzsébetLevelét megirta;SzerelmesKönnyévelAzt is telesirta.

FiánakA levél,Prága városába,ÖrömhírtViszen aSzomorú fogságba:

„Gyermekem!Ne mozduljPrága városából;Kiveszlek,KiváltlakA nehéz rabságból.

„Arannyal,EzüsttelMegfizetek érted;SzívemenHordom énA te hazatérted.

„Ne mozdulj,Ne indulj,Én egyetlen árvám!Ki lesz azÉn fiamHa megejt az ármány?

„AdassékA levélHunyadi Mátyásnak,TulajdonKezébe,Senkinek se másnak.”

FeketeViaszbólNyom reá pecsétet;KönyöklőnVárnak azUdvari cselédek.

„Ki visziHamarabbLevelem Prágába?Száz arany,Meg a ló,Teste fáradsága.”

„Viszem én,Viszem én,Hét nap elegendő.”„SzerelmesSzivemnekHét egész esztendő!”

„Viszem én,Hozom énVálaszát három nap.”„SzerelmesSzivemnekHárom egész hónap!”

„Istenem,Istenem,Mért nem adál szárnyat,Hogy utól-ÉrhetnémAz anyai vágyat!” -

S ahol jön,Ahol jönEgy fekete holló;HunyadiPaizsánÜl ahhoz hasonló.

Lecsapott,LecsapottFekete szélvészből,KikapáLevelétAz anyai kézből.

„Hamar aMadarat!...El kell venni tőle!”Szalad aSokaságNyomba, hogy lelője.

MadaratNem egyet,Százat is meglőnek:Híre sincs,Nyoma sincsA levélvivőnek.

NapestigAz erdőnŰzeti hiába:ÉjfelenKocognakÖzvegy ablakába.

„Ki kopog?Mi kopog?Egy fekete holló!Nála mégA levél,Vagy ahhoz hasonló.

Piros aPecsétje;Finom a hajtása:Oh áldott,Oh áldottA keze-irása!”

Emlények (1855)

De nyugszik immár csendes rög alatt,Nem bántja többé az „Egy gondolat”.

70

Mely annyit érze, hamvad a kebel,Nyugalmát semmi nem zavarja fel.

A lázas álom, a szent hevülés,Ama fél jóslat... vagy fél őrülés,

Mely a jelenre hág, azon tiporS jövőbe néz - most egy maréknyi por.

De jól van így. Ő nem közénk való -S ez, ami fáj, ez a vigasztaló.

A könny nem éget már, csupán ragyog;Nem törlöm még le, de higgadt vagyok.

Gyakran, ha az ég behunyta már szemét,Gyakran érzem lobogni szellemét.

Szobámba leng az a nyilt ablakon,Meg-megsimítja forró homlokom.

Hallom suhogni könnyü lépteitÉs önfeledve ajkam szól: te itt?...

S döbbenve ismerek fel rajzomonEgy-egy vonást, mit szellemujja von.

„Övé! kiáltom, itt, ez itt övé:A szín erős, nem illik együvé.”

És áldom azt a láthatlan kezet...Múlass velem soká, szelid emlékezet! (3. rész)

Szondi két apródja (1856)

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,Tetején lobogós hadi kopja.

Két ifiu térdel, kezökben a lant,A kopja tövén, mintha volna feszűlet.Zsibongva hadával a völgyben alantAli győzelem-ünnepet űlet.

,Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért,Odaillőt egy huri nyakra!’

„Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hantZászlós kopiával a gyaur basa sírján:

Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant,És pengeti, pengeti, sírván:”

...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!Meg nem marad itt anyaszülte.

„Szép úrfiak! immár e puszta halom,E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet:Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,Odalenn vár mézizü sörbet. -”

Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,Jézusa kezében kész a kegyelem:Egyenest oda fog folyamodni.

71

„Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs,Mit csak terem a nagy szultán birodalma,Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...Ali győzelem-ünnepe van ma!”

Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond,És pattog a bomba, és röpked a gránát;Minden tüzes ördög népet, falat ont:Töri Drégel sziklai várát.

„Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,Immár födi vállát bíborszinü kaftán,Szél zendül az erdőn, - ott leskel a hold:Idekinn hideg éj sziszeg aztán!”

A vár piacára ezüstöt, aranyt,Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;Harcos paripái nyihognak alant:Szügyeikben tőrt keze forgat.

„Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!Zászlós kopiával hős Ali temette;Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;Zengjétek Alit ma helyette!”

Két dalnoka is volt, két árva fiú:Öltözteti cifrán bársonyba puhába:Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -Vele halni meg, ócska ruhába’!

„S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;Lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála;Sátrában alusztok, a széltül is ó:Fiaim, hozzá köt a hála!”

Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:Jó kardja előtt a had rendre ledűl,Kelevéze ragyog vala balján.

„Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,Bár álgyugolyótul megtört ina, térde!Én láttam e harcot!... Azonban elég:Ali majd haragunni fog érte.”

Mint hulla a hulla! veszett a pogány,Kő módra befolyván a hegy menedékét:Ő álla halála vérmosta fokán,Diadallal várta be végét.

„Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e márDícséretiből az otromba gyaurnak?Eb a hite kölykei! vesszeje várÉs börtöne kész Ali úrnak.”

Apadjon el a szem, mely célba vevé,Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,Ki miatt lőn ily kora veszte!

A walesi bárdok (1857)Edward király, angol királyLéptet fakó lován:Hadd látom, úgymond, mennyit érA velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?Legelőin fű kövér?Használt-e a megöntözés:A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,Ha oly boldog-e rajt’Mint akarom, s mint a barom,Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronádLegszebb gyémántja Velsz:Földet, folyót, legelni jót,Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta népOly boldog rajta, Sire!Kunyhói mind hallgatva, mintMegannyi puszta sir.

Edward király, angol királyLéptet fakó lován:Körötte csend amerre ment,És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,Hol aznap este szállt;Montgomery, a vár ura,Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falatSzem-szájnak ingere,Sürgő csoport, száz szolga hord,Hogy nézni is tereh;

72

S mind, amiket e szép szigetÉtelt-italt terem;S mind, ami bor pezsegve forrTúl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisemKoccint értem pohárt?Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alattSzem-szájnak kellemes,Azt látok én: de ördög ittBelül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!Ne éljen Eduárd?Hol van, ki zengje tetteim -Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,A vendég velsz urak;Orcáikon, mint félelem,Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,Lehellet megszegik. -Ajtó megől fehér galamb,Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidetElzengi, mond az agg;S fegyver csörög, haló hörögAmint húrjába csap.

„Fegyver csörög, haló hörög,A nap vértóba száll,Vérszagra gyűl az éji vad:Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,Halomba, mint kereszt,Hogy sírva tallóz aki él:Király, te tetted ezt!”

Máglyára! el! igen kemény -Parancsol Eduárd -Ha! lágyabb ének kell nekünk;S belép egy ifju bárd.

„Ah! lágyan kél az esti szélMilford-öböl felé;Szüzek siralma, özvegyekPanasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anyaNe szoptass csecsemőt!...”S int a király. S elérte mégA máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúlElőáll harmadik;Kobzán a dal magára vall,Ez íge hallatik:

„Elhullt csatában a derék -No halld meg, Eduárd:Neved ki diccsel ejtené,Nem él oly velszi bárd.

„Emléke sír a lanton még -No halld meg, Eduárd:Átok fejedre minden dal,Melyet zeng velszi bárd.”

Meglátom én! - S parancsot ádKirály rettenetest:Máglyára, ki ellenszegűl,Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,Ország-szerin, tova.Montgomeryben így esettA híres lakoma. -

S Edvárd király, angol királyVágtat fakó lován;Körötte ég földszint az ég:A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva mentLángsírba velszi bárd:De egy se birta mondaniHogy: éljen Eduárd. -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dalLondon utcáin ez?Felköttetem a lord-majort,Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,Se künn, nem hallatik:„Fejére szól, ki szót emel!Király nem alhatik.”

Ha, ha! elő síp, dob, zene!Harsogjon harsona:Fülembe zúgja átkaitA velszi lakoma...

73

De túl zenén, túl síp-dobon,Riadó kürtön át:

Ötszáz énekli hangosanA vértanúk dalát.

Széchenyi emlékezete (1860)

Nem hal meg az, ki milliókra költiDús élte kincsét, ámbár napja múl;Hanem lerázván, ami benne földi,Egy éltető eszmévé finomul,Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,Amint időben, térben távozik;Melyhez tekint fel az utód erénye:Óhajt, remél, hisz és imádkozik. (24. vsz.)

Az örök zsidó (1860)

Pihenni már. - Nem, nem lehet:Vész és vihar hajt engemet,Alattam a föld nem szilárd,fejem fölött kétélü bárd...Tovább! tovább! (1. vsz.)

Szegény zsidó... Szegény szivem:Elébb-utóbb majd megpihen.Az irgalom nagy és örök,Megszán s átkom nem mennydörög:Tovább! tovább! (11. vsz)

Rendületlenül (1860)

Hallottad a szót: "rendületlenül -"Midőn fölzengi myriád ajakS a millió szív egy dalon hevűl,Egy lángviharban összecsapzanak?...Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájonMerő szokássá szent imád ne váljon! (1. vsz.)

Vojtina Ars poétikája (1860)"Költő hazudj, de rajt ne fogjanak" (8. vsz. 6. sor)Győzz meg, hogy ami látszik, az való:

Akkor neved költő lesz, nem csaló, (10. vsz. 1-2. sor)Itt a különbség: hogy e látszatot

Igaz nélkül meg nem csinálhatod.Csakhogy nem ami rész szerint igaz, -Olyan kell, mi egészben s mindig az. (11. vsz. 1-4. sor)

74

Csip-csup igazzal nem törődöm én. (18-19. sor)

Nem a való hát: annak égi mássaLesz, amitől függ az ének varázsa: (17. vsz. 1-2. sor)

Buda halála (1863)

Hullatja levelét az idő vén fája,Terítve hatalmas rétegben alája;Én ez avart jártam; tűnődve megálltam:Egy régi levélen ezt írva találtam. (I. 1. vsz.)

Rege a csodaszarvasról

Száll a madár, ágrul ágra,Száll az ének, szájrul szájra;Fű kizöldül ó sirhanton,Bajnok ébred hősi lanton.

Vadat űzni feljövénekHős fiai szép Enéhnek:Hunor s Magyar, két dalia,Két egytestvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventétKiszemeltek, hogy követnék;Mint valamely véres hadra,Fegyverkeztek könnyü vadra.

Vad előttük vérbe fekszik,Őz vagy szarvas nem menekszik;Elejtették már a hímet -,Üldözik a szarvas-gímet. (…)(VI. 1-4. vsz.)

Száll a madár, száll az énekKét fiáról szép Enéhnek;Zengő madár ágrul ágra,Zengő ének szájrul szájra.

Nosza rajta, gyors legények!Érjük utól azt a gímet.És - akarva, akaratlan -Űzik ismét szakadatlan. (…)(VI. 15-16.)

Minden este bánva bánják,Hogy e vadat mér' kivánják,Mért is űzik egyre, nyomba,Tévelyítő bús vadonba.

Mégis, mégis, ha reggel lett,A gímszarvast űzni kellett,Mint töviset szél játéka;Mint madarat az árnyéka.

Száll a madár, száll az énekKét fiáról szép Enéhnek;Zengő madár ágrul ágra,Zengő ének szájrul szájra. (…)(VI. 20-22.)

Szóla Magyar: hej! ki tudjaMerre van, a hazánk útja?Kerek az ég mindenfelé -Anyám, anyám, meghalsz belé!

Szóla Hunor: itt maradjunk!Tanyát verjünk; itthon vagyunk:Selyem a fű, édes a víz,Fa-odúból csöpög a méz. (…)(VI. 27-28.)

Puszta földön, sík fenyérenZene hallik sötét éjen,Zene, síp, dob, mély vadonban,Mintha égből, mint álomban.

Tündér lyányok ottan laknak,Táncot ropnak, úgy mulatnak.Szőve ködbül sátoruk van:Ugy mulatnak sátorukban.

Férfi egy sincs közelébe';De a földi lyányok szépe,Lyányai Belárnak, Dúlnak,Tündérséget ott tanúlnak. (…)

75

(VI. 32-34.)

Száll a madár, száll az énekKét fiáról szép Enéhnek;Zengő madár ágrul ágra,Zengő ének szájrul szájra. (…) (VI. 38.)

Haj vitézek! haj elébe!Kiki egyet az ölébe!Vigyük haza asszonyunkat;Fújja felszél a nyomunkat. (…)(VI. 41.)

Büszke lyányok ott idővelMegbékéltek asszony-fővel;

Haza többé nem készültek;Engesztelni fiat szültek. (…)(VI. 48.)

Hunor ága hún fajt nemzett,Magyaré a magyar nemzet;Szaporaság lőn temérdek;A szigetben nem is fértek.

Szittya földet elözönlék,Dúl királynak dús örökjét; -És azóta, hősök párja!Híretek száll szájrul szájra.(VI. 52-53.)

Szülőhelyem (1865)

Szülőhelyem, Szalonta,Nem szült engem szalonba;Azért vágyom napontaKunyhóba és vadonba.

A csillag-hulláskor (1867)

Az beszélik, rendjelt kaptam -Nem vetettem, mért arattam? (1)

Kis keresztemHogy szereztem?Feleljétek ezt, ha kérdik:Elkopott a lába térdig. (6)

Epilogus (1877)

Az élete már megjártam.Többnyire csak gyalog jártam,Gyalog bizon'...Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,Fényes tengelyt, cifra bakot:S egy a lelkem!Soha meg se' irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,Hetyke úrral, cifra nővel:Hogy' áll orraAz út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárralTalálkoztam s bevert sárral:

76

Nem pöröltem, -Félreálltam, letöröltem. (1-4. vsz.)

Egy kis független nyugalmat,Melyben a dal megfoganhat,Kértem kérve:S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,Hova múzsám el-elvárnám,Mely sajátom;Benne én és kis családom.

Munkás, vidám öregséget,Hol, mit kezdtem, abban véget...Ennyi volt csak;S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:Egy nyugalom vár, a végső:Mert hogy' szálljon,Bár kalitja már kinyitva,Rab madár is, szegett szárnyon? (12-15. vsz.)

Kozmopolita költészet (1877)

Légy, ha bírsz, te "világ-költő!"Rázd fel a rest nyugatot:Nekem áldott az a bölcső,Mely magyarrá ringatott;(4. vsz. 1-4. sor)

Tengeri hántás (1877)

Ropog a tűz, messze süt a vidékre,Pirosan száll füstje fel a nagy égre;Körülállja egynehány fa,Tovanyúlik rémes árnya;S körül űli a tanyáknakSzép legénye, szép leánya. (1. vsz.)

Ki először piros csőt lel,Lakodalma lesz az ősszel. (2.vsz. 3-4. sor)

Híd-avatás (1877)

Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"É skártya perdül, kártya mén;Bedobta... Késő visszavenni:Ez az utolsó tétemény:"Egy fiatal élet-remény."

77

(1. vsz.)

Mire az óra egyet üt:Üres a híd, - csend mindenütt.(20. vsz.)

Toldi szerelme (1879)

Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;Szomorú tallóján ősi hírnevének,Hej! csak úgy böngész már valamit - mesének.Engem is a bánat megviselvén zordul,Vígaszért hő lelkem a multakba fordul;Azokkal időzöm, akik másszor voltak:Mit az élet megvon, megadják a holtak.

Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,Játszi elmém könnyű énekét elmondta;Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,De a szívből fakad melegen és tisztán.Oh! ha - nem a hírért, nem a dicsőségért,Nem, hogy a világnak üssek vele cégért,De hogy a dallásban lelkem átifjodjék -Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék! (I. 1-2)

Sejtelem (1882)

Életem hatvanhatodik évébe'Köt engemet a jó Isten kévébe,Betakarít régi rakott csűrébe,Vet helyemre más gabonát cserébe.

Madách Imre (1823-1864)Az ember tragédiája (1859-1860)

Be van fejezve a nagy mű, igen.A gép forog, az alkotó pihen.Évmilliókig eljár tengelyén,Mig egy kerékfogát ujítni kell. (Az Úr, I.)

Végzet, szabadság egymást üldözi,S hiányzik az összhangzó értelem. (Lucifer. I.)

Csak hódolat illet meg, nem birálat. (Az Úr, I.)

Nem adhatok mást, csak mi lényegem. (Lucifer, I.)

Az élet mellett ott van a halál,A boldogságnál a lehangolás,A fénynél árnyék, kétség és remény. -

78

Ott állok, látod, hol te, mindenütt,S ki így ösmérlek, még hódoljak-e? (Lucifer, I)

Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,S egy talpalatnyi föld elég nekem,Hol a tagadás lábát megveti,Világodat meg fogja dönteni. (Lucifer, I.)

Ah, élni élni: milly édes, mi szép! (Éva. II.)

A tett halála az okoskodás. (Lucifer, II.)

Milljók egy miatt. (Rabszolga, IV.)

Önszégyenét meg nem bocsátja a nép. (Ádám, V.)

Tragédiának nézed? nézd legottKomédiának, s múlattatni fog. (Lucifer, VII.)

Vezess, vezess új létre, Lucifer!Csatára szálltam szent eszmék után,S találtam átkot hitvány felfogásban, (Ádám, VII.)

Minő csodás kevercse rossz s nemesnekA nő, méregből s mézből összeszűrve.Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,Míg bűne a koré, mely szülte őt. (Ádám, VIII.)

Bakó ügyes légy - órjást vesztesz el. (Ádám, IX.)

Szerelem és küzdés nélkül mit érA lét. (Ádám, XIII.)

A gondolat s igazság végtelen,Előbb megvolt az, mint anyagvilágod. (Ádám, XIII.)

Győzött hát a vén hazugság. - (Lucifer, XIII.)

…A cél voltaképp mi is?A cél, megszűnte a dicső csatának,A cél halál, az élet küzdelem,S az ember célja e küzdés maga. (Ádám, XIII.)

Álmodtam-é csak, vagy most álmodom,És átalán több-é, mint álom, a lét, (Ádám, XV.)

Egy ugrás, mint utolsó felvonás...S azt mondom: vége a komédiának. (Ádám, XV.)

Anyának érzem, óh, Ádám, magam. (Éva, XV.)

Megy-é előbbre majdan fajzatom,

79

Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,S a körből, melyben jár, nem bír kitörni? (Ádám, XV.)

Miért is kezdtem emberrel nagyot,Ki sárból, napsugárból összegyúrvaTudásra törpe, és vakságra nagy. (Lucifer, XV.)

Szabadon bűn és erény köztVálaszthatni, mily nagy eszme,S tudni mégis, hogy felettünkPajzsúl áll Isten kegyelme. (Angyalok kara, XV.)

Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! (Ádám, XV.)

Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál! (Az Úr, XV.)

Jókai Mór (1825-1904)Egy magyar nábob (1853)

Nem ideális dolgokról beszélek; a költők hazudnak, az élet mond igazat(Egy híres művésznő pályája)

Hisz a gazdag számára sem jön fel kétszer egy nap a hajnal, s a világ minden kincse birtokosának sem árulnak örömet, megelégedést, szívbeli boldogságot, szerelmet, nyugalmat, édes öntudatot. (Szegény asszony)

És mégis mozog a föld (1872)

Könnyű a regényírónak, mert ez azt írhatja, ami neki tetszik; de nehéz a történetírónak, mert ennek azt kell írnia, ami igaz.(A messzelátó család)

Vajda János (1827-1897)Önbírálat (1862)

Ugyanis megtámadott nemzetiségünk kétségbeeső féltésében annyira belebújtunk magyarságunk földalatti bástyáiba, cifraszűrünket úgy a fejünkre húzzuk, hogy az ember alig látszik a - magyartól. (IV)

Polgárosodás (1862)

Az egész csupán három szóból áll: Művelődés, magyarosodás, szaporodás. Nemzeti nagy lételt, jövőt csak e három tényező alapján remélhetünk. De tulajdonképpen csak az első a fő dolog, mert a két utóbbi mégsem egyéb, mint a két elsőnek természetes és kimaradhatatlan következése. (III)

A vaáli erdőben (1875)

80

Odabenn a mély vadonban,A csalános iharosban,Félreeső völgy ölében,Sűrű árnyak enyhelyében;

Oh milyen jó volna ottan,Abban a kis házikóban,Élni, éldegélni szépen,Békességben, csöndességben!... (1-2. vsz.)

S ismeretlen sírgödörbe'Elalunni mindörökre...S ott egyebet mit se tenni,Csak pihenni, csak pihenni... (6. vsz.)

Húsz év múlva (1876)

Mint a Montblanc csucsán a jég,Minek nem árt se nap, se szél,Csöndes szívem, többé nem ég;Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriádVersenyt kacérkodik, ragyog,Fejemre szórja sugarát;Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakánElálmodozva, egyedül -Mult ifjuság tündér tavánHattyúi képed fölmerül.

És akkor még szivem kigyúl,Mint hosszú téli éjjelenMontblanc örök hava, ha túlA fölkelő nap megjelen...

Az üstökös (1882)

Szomoru csillag, életátkom képe,Sugár ecset, mely festi végzetem,Akárhová mégysz a mérhetetlen égbe,Te mindenütt egyetlen, idegen!...

Nádas tavon (1888)

Hátha minden e világon,Földi életem, halálomCsak mese, csalódás, álom?... (13. vsz.)

Arany László (1844-1924)A délibábok hőse (1872)

81

Ne csüggj rajongva sem hazán, sem népen,Majd csak megélnek, úgy ahogy, azok;Ne hidd hogy a föld vagy pokol vagy éden,Túlhit, túl-kétkedés egykint hazug,Köztük leled meg a valót középen,Az emberek se szentek, sem gazok; -A haza dolga: gordius-kötés,De kard nem oldja meg. csak küzködés... (IV. ének 87. vsz.)

Mikszáth Kálmán (1847-1910)Beszterce ostroma (1894)

De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embereknek a rendes ember látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna a Lipótmező. (I.)

Új Zrínyiász (1898)

A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun... (II. 10.)

A Noszty fiú esete Tóth Marival (1908)

Ej, csak egészség legyen és egy kis tűrhető kártyajárás. (26.)

A fekete város (1910)

Mindegy, azért a hatalom mégis hatalom, s úgy van vele az ember, mint a morfinista, mindig nagyobb adagot akar a morfinból. Hiszen végre is csak fölfelé volt kényelmetlen, lefelé mindig kényelmes a hatalom. (1.)

Reviczky Gyula (1855-1889)Magamról (1883)

Hát ne fordulj vak hevedbenA világ és rendje ellen...Úgy tekints az emberekre,Hogy a föld se jó, se ferde;Se gyönyör, se bú tanyája,Csak magadnak képe, mása.Ki sóhajtoz, ki mulat.A világ csak - hangulat. (87. vsz.)

Gárdonyi Géza (1863-1922)Egri csillagok (1899)

- És most magam esküszöm - szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom mindem erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet4 Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a váray pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám! (5)

82

A láthatalan ember (1901)

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan. (Előszó...)

A XX. SZÁZAD

Sigmund Freud (1856-1939)Álomfejtés (1900)

Szerelem az egyik szülő, gyűlölet a másik szülő iránt -(...)Amikor a költő a nyomozás végén napfényre hozza Oidipusz vétkét, arra kényszerít, hogy magunkba nézzünk, abba a mélységbe, ahol még mindig feltalálhatóak - ha elfojtottan is - ugyanazok az impulzusok.([V] Az álom anyaga és forrásai; [D] Tipikus álmok; [ß] Álom szeretteink haláláról)

Carl Gustav Jung (1875-1961)Bevezetés a tudattalan pszichológiájába (1942)

Meg kell különböztetnünk a személyes tudattalant és egy személytelen vagy személy fölöti tudattalant. Az utóbbit kollektív tudattalannak is nevezzük, (...) Már sokszor megkérdezték tőlem honnan is származnak az archetípusok vagy ősképek? Azt hiszem, eredetüket nem lehet másképpen megmagyarázni, csak ha föltételezzük, hogy ezek az emberiség állandóan megismétlődő tapasztalatainak a lecsapódásai. (5.)

Filippo Tommaso Marinetti (1876-1944)A futurizmus megalapítása és kiáltványa (1909)

A valóságban, kijelentem nektek, a múzeumok, könyvtárak és akadémiák (felesleges erőlködések temetői, megfeszített álmok kálváriái, megcsonkított lendületek iktatói!...) mindennapos látogatása ugyanolyan káros, mint a becsvágyó akaratuktól és elméjüktől megrészegedett ifjak szülőinek szívós gyámkodása.(...) De mi nem akarunk többet tudni a múltról, mi, fiatal és erős futuristák!

Thomas Stearns Eliot (1888-1965)Hagyomány és egyéniség (1919)

A költészet nem a szenvedélyek zsilipjének felnyitásából áll, hanem elzárásából; a költészet nem a személyiség kifejezése, hanem a személyiség megszüntetése.(II.)

Ludvig Wittgenstein (1889-1951)Logikai-filozófiai értekezés (1921)

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. (7)

D. Burljuk - A. Krucsonih - V. Majakovszkij - V. HlebnyikovPofonütjük a közizlést (1912)

83

Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt ésatöbbit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából.(...)

Tristan Tzara (1896-1963)Dada kiáltvány (1918)

(...) Szabadság : DADA DADA DADA, az összefodrozódott színek állandó ordítása, minden ellentét és ellentmondás, minden groteszk jelenség, minden következetlenség találkozása : AZ ÉLET.

André Breton (1896-1966)A szürrealizmus első kiáltványa (1924)

Szürrealizmus, hf. A léleknek olyan zavartalan önműködése (tiszta automatizmus), melynek célja szóban, írásban vagy bármi más módon kifejezni a gondolkodás valódi működését.

Albert Camus (1913-1960)Sziszüphosz mítosza (1942)

A csúcsokért vívott küzdelem maga is betöltheti az ember szívét. Boldognak kell elképzelnünk Sziszüphoszt.

George Bernard Shaw (1856-1950)Pygmalion (1912)

Mert látja - eltekintve most olyasmiktől, amiket bárki könnyedén megtanulhat: öltözködés, jó kiejtés stb. -, valójában mi is a különbség egy úrinő meg egy virágáruslány között? Tulajdonképpen nem abban van a különbség, hogy az ember hogyan viselkedik, hanem hogy az emberrel hogyan viselkednek.(Liza, V.)

Marcel Proust (1871-1905)Az eltűnt idő nyomában (1913)

A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, (…) De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. (I. Swann 1. Combray)

Rainer Maria Rilke (1875-1926)A párduc (1903)

Szeme rácsok futásába veszveugy kimerült, hogy már semmit se lát.Ugy érzi, mintha rács ezernyi lennes ezer rács mögött nem lenne világ. (1. vsz.)

Archaikus Apolló-torzó (1908)

Nem ismerhettük hallatlan fejét,melyben szeme almái értek. Ám a

84

csonka test mégis izzik, mint a lámpa,melybe mintegy visszacsavarva ég

nézése. Különben nem hintenemelle káprázatot s a csöndes ágyékíves mosollyal, mely remegve lágy még,a nemző középig nem intene.

Különben csak torzult és suta kőlenne, lecsapott vállal meredő,nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,

s nem törnék át mindenütt busa fények,mint csillagot: mert nincsen helye egy sem,mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!

Thomas Mann (1875-1956)Tonio Kröger (1903)

Mert a boldogság, mondotta önmagának, nem abban van, hogy az embert szeretik, az csak undorral vegyes kielégülése a hiúságnak. Boldogság az, ha az ember szeret és holmi apró, fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát. (2)

József és testvérei (1926-1943)Jákob történetei (1933)

Mélységes mély a múltnak kútja, ne mondjuk inkább feneketlennek? (Előjáték, 1)

Guillaume Apollinaire (1880-1918)Szeszek (1913)

A Mirabeu-híd

A Mirabeau-híd alatt fut a SzajnaS szerelmeinkEmléke mért zavar maMi volt az öröm ráadás a jajra

Jöjj el éj az óra verjenSzáll az idő itthagy engem

Franz Kafka (1883-1924)Az átváltozás (1915)

Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. (1.)

A per (1925)

85

Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták.(1.)Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893-1930)Szergej Jeszenyinnek (1925)

Bolygónkon a jókedvhez a fölszerelés kevés. De a jövő talajából örömöd kitépheted. Ebben az életben meghalni nem nehéz. Élni az életet sokkal nehezebb.(95-106. sor)

Szergej Alekszandrovics Jeszenyin (1895-1925)Ég veled, barátom (1925)

Ég veled, barátom, isten áldjon, elviszem szívemben képedet. Kiszabatott: el kell tőled válnom, egyszer még találkozom veled.

Isten áldjon, engedj némán elköszönnöm. Ne horgaszd a fejedet, hiszen nem új dolog meghalni a földön, és nem újabb, persze, élni sem.

Federico Garcia Lorca (1898-1936)Vérnász (1933)

Vízen úszó kerek hattyú, Szentegyházon rózsa ablak, fehér hazugság, zöld gallyak közt ragyogok - s fölkutatlak! Ki rejtezik? Ki zokog tüskebokrok közt a völgyben? Hosszu pengét, csillogót Fen a hold a levegőben. Lesi a kés, hol lehet belőle véres fájdalom.(Hold, III.1.)

Bertolt Brecht (1898-1956)Kurázsi mama és gyermekei (1938)

86

Azok a bűnösök, akik háborút csinálnak, s állatot az emberből. (A tábori pap, 6)

Ernest Hemingway (1899-1961)Az öreg halász és a tenger (1952)

- De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék - mondta. - Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944)A kis herceg (1943)

De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra. a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

... jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. (...) Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá rózsádat. (...) Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.(21. fejezet)

George Orwell (1903-1950)Állatfarm (1945)

MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL (10. fejezet)

1984 (1949)

Olyan arckép volt, amelyet úgy rajzolnak meg, hogy a tekintete mindenhová követi az embert, akárhonnan nézi. NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART - hirdette az arc alatt a felírás. (I.1.)

Jean-Paul Sartre (1905-1980)

Zárt tárgyalás (1944)

- Hát ez a pokol! Sose hittem volna... Emlékezzetek csak: kén, máglya, rostély... Ó, micsoda tréfa! Nincs szükség rostélyokra, a pokol - az a Többiek.(GARCIN, V. jelenet)

Samuel Beckett (1906-1987)Godot-ra várva (1952)

Estragon - Hova megyünk? Vladimir - Nem messzire. Estragon - De, de, menjünk minél messzebb innét! Vladimir - Nem mehetünk. Estragon - Miért nem? Vladimir - Hogy Godot-ra várjunk.

87

William Golding (1911-1993)A legyek ura (1954)

Öld meg az állatot! Vágd el a torkát! Ontsd ki a vérét! Végezz vele!

Albert Camus (1913-1960)A pestis (1947)

... a kétségbeesés megszokása rosszabb, mint maga a kétségbeesés.

Most már tudták, hogy ha van valami, amit mindig kívánni és néha elnyerni lehet, az nem más, mint az emberi szeretet. (5. rész)

Arthur Miller (1915-1980)Az ügynök halála (1949)

Csak az a tiéd ezen a világon, amit el tudsz adni. (Charley, II.)

MAGYAR IRIDALOM XX. SZÁZAD

Ady Endre (1877-1919)Új versek (1906)

Az Új versek előhangja - Góg és Magóg fia vagyok én... (1905)

Góg és Magóg fia vagyok én,Hiába döngetek kaput, falatS mégis megkérdem tőletek:Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

Verecke híres útján jöttem én,Fülembe még ősmagyar dal rivall,Szabad-e Dévénynél betörnömÚj időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,Legyek az új, az énekes Vazul,Ne halljam az élet új dalait,Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várvaMégis csak száll új szárnyakon a dal,S ha elátkozza százszor Pusztaszer,Mégis győztes, mégis új és magyar.

Meg akarlak tartani (1904)

88

Meg akarlak tartani téged,Ezért választom őrödülA megszépítő messzeséget. (6. vsz.)

Héja-nász az avaron (1905)

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,Vijjogva, sírva, kergetőzve,Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,Csattognak az új héja-szárnyak,Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,Valahol az Őszben megállunk,Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:Egymás husába beletépünkS lehullunk az őszi avaron.

A Hortobágy poétája

Kúnfajta, nagyszemű legény volt,Kínzottja sok-sok méla vágynak,Csordát őrzött és nekivágottA híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábokMegfogták százszor is a lelkét,De ha virág nőtt a szivében,A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,Gondolt halálra, borra, nőre,Minden más táján a világnakSzent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bambaTársakra s a csordára nézett,Eltemette rögtön a nótát:Káromkodott vagy fütyörészett.

A Tisza-parton (1905)

Jöttem a Gangesz partjairól,Hol álmodoztam déli verőn,A szívem egy nagy harangvirágS finom remegések: az erőm.

Gémes kút, malom alja, fokos,Sivatag, lárma, durva kezek,

89

Vad csókok, bambák, álom-bakók,A Tisza-parton mit keresek?

A magyar Ugaron (1905)

Elvadult tájon gázolok:Ős, buja földön dudva, muhar.Ezt a vad mezőt ismerem,Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:E szűzi földön valami rág.Hej, égig nyúló giz-gazok,Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,Míg a föld alvó lelkét lesem,Régmult virágok illata Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,A gaz lehúz, altat, befedS egy kacagó szél suhan elA nagy Ugar felett.

A Gare de l' Esten (1905)

Reggelre én már messze futokS bomlottan sírok valahol: (1-2. sor)

Szép ámulások szent városa,Páris, isten veled. (19-20. sor)

Elátkozott hely. Nekem: hazám.A naptalan Kelet.

Mégis megyek. VisszakövetelA sorsom. S aztán meghalok,Megölnek a daltalan szivekS a vad pézsma-szagok. ( 35-40. sor)

Harc a Nagyúrral (1905)

Megöl a disznófejű Nagyúr,Éreztem, megöl, ha hagyom,Vigyorgott rám és ült meredten:Az aranyon ült, az aranyon,Éreztem, megöl, ha hagyom.

90

(1. vsz.)

Új Vizeken járok (1905)

Nem kellenek a megálmodott álmok,Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,Röpülj, hajóm,Nem kellenek a megálmodott álmok.

Én nem leszek a szürkék hegedőse,Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:Röpülj, hajóm,Én nem leszek a szürkék hegedőse.(4-5. vsz.)

Vér és arany (1907; 1908-as ész.)Párisban járt az Ősz (1906)

Párisba tegnap beszökött az Ősz.Szent Mihály útján suhant nesztelen,Kánikulában, halk lombok alattS találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna feléS égtek lelkemben kis rőzse-dalok:Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,Szent Mihály útja beleremegett,Züm, züm: röpködtek végig az utonTréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt beléS Párisból az Ősz kacagva szaladt.Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupánNyögő lombok alatt.

A Halál rokona (1907)Én a Halál rokona vagyok,Szeretem a tűnő szerelmet,Szeretem megcsókolni azt,Aki elmegy. (1. vsz.)

Sírni, sírni, sírni (1906)

Fázni holdas, babonás éjenTömjén-árban, lihegve mélyen.

Tagadni multat, mellet verve,

91

Megbabonázva, térdepelve.

Megbánni mindent. Törve, gyónvaBorulni rá egy koporsóra.

Testamentumot, szörnyüt, írniÉs sírni, sírni, sírni, sírni. (9-12. vsz.)

A fekete zongora (1907)

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.Fusson, akinek nincs bora,Ez a fekete zongora.Vak mestere tépi, cibálja,Ez az Élet melódiája.Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,Tornázó vágyaim tora,Ez mind, mind: ez a zongora.Boros, bolond szivemnek véreKiömlik az ő ütemére.Ez a fekete zongora.

Fölszállott a páva (1907)

"Fölszállott a páva a vármegye-házra,Sok szegény legénynek szabadulására."

Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.

Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,Új arcok, új szemek kacagnak az égre.

Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.

Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,Vagy ez a mi hitünk valóságra válik. (1-5. vsz.)

A magyar Messiások (1907)

Sósabbak itt a könnyekS a fájdalmak is mások.Ezerszer MessiásokA magyar Messiások.

Ezerszer is meghalnakS üdve nincs a keresztnek,

92

Mert semmit se tehettek,Óh, semmit se tehettek.

Az ős Kaján (1907)Uram, az én rögöm magyar rög,Meddő, kisajtolt. Mit akarA te nagy mámor-biztatásod?Mit ér a bor- és vér-áldomás?Mit ér az ember, ha magyar? (10. vsz.)

Az Illés szekerén (1908; 1909-es ész.)Az Úr Illésként elviszi mind... (1908)

Az Úr Illésként elviszi mind,Kiket nagyon sujt és szeret:Tüzes, gyors sziveket ad nekik,Ezek a tüzes szekerek.

Az Illés-nép Ég felé rohanS megáll ott, hol a tél örök,A Himaláják jégcsucsainPorzik szekerük és zörög.

Ég s Föld között, bús-hazátlanulHajtja őket a Sors szele.Gonosz, hűvös szépségek feléSzáguld az Illés szekere.

Szivük izzik, agyuk jégcsapos,A Föld reájuk fölkacagS jég-útjukat szánva szórja beHideg gyémántporral a Nap.

Krisztus-kereszt az erdőn (1908)

Két nyakas, magyar kálvinista,Miként az Idő, úgy röpültünk,Apa, fiú: egy Igen s egy Nem, (11-13. sor)

Az Úr érkezése (1908)

Mikor elhagytak,Mikor a lelkem roskadozva vittem,Csöndesen és váratlanulÁtölelt az Isten. (1. vsz.)

A Sion-hegy alatt (1908)

93

Borzolt, fehér Isten-szakállal,Tépetten, fázva fújt, szaladt,Az én Uram, a rég feledett,Nyirkos, vak, őszi hajnalon,Valahol Sion-hegy alatt.

Egy nagy harang volt a kabátja,Piros betükkel foltozott,Bús és kopott volt az öreg Úr,Paskolta, verte a ködöt,Rórátéra harangozott.

Lámpás volt reszkető kezembenÉs rongyolt lelkemben a HitS eszemben a régi ifjuság:Éreztem az Isten-szagotS kerestem akkor valakit.

Megvárt ott, a Sion-hegy aljánS lángoltak, égtek a kövek.Harangozott és simogatott,Bekönnyezte az arcomat,Jó volt, kegyes volt az öreg.

Ráncos, vén kezét megcsókoltamS jajgatva törtem az eszem:»Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr,Kihez mondottam sok imát?Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.«

»Halottan visszajöttem hozzádÉn, az életben kárhozott.Csak tudnék egy gyermeki imát.«Ő nézett reám szomorúnS harangozott, harangozott.

»Csak nagyszerű nevedet tudnám.«Ő várt, várt s aztán fölszaladt.Minden lépése zsoltár-ütem:Halotti zsoltár. S én ülökSírván a Sion-hegy alatt.

Magyar jakobinus dala (1908)

Ezer zsibbadt vágyból mért nem leszVégül egy erős akarat?Hiszen magyar, oláh, szláv bánatMindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünkMár ezer év óta rokon.Mért nem találkozunk süvöltveAz eszme-barrikádokon?

94

Dunának, Oltnak egy a hangja,Morajos, halk, halotti hang.Árpád hazájában jaj annak,Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?Mikor mondunk már egy nagyot,Mi, elnyomottak, összetörtek,Magyarok és nem magyarok? (3-6. vsz.)

Nekünk Mohács kell (1908)

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:Veréshez szokott fajta,Cigány-népek langy szivű sihederje,Verje csak, verje, verje. (1. vsz.)

Dózsa György unokája (1907)

Dózsa György unokája vagyok én,Népért síró, bús, bocskoros nemes.Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állniKaszás népemmel, mert a Nyár heves.

A Nyár heves s a kasza egyenes.Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népeRettenetes, nagy dühvel özönöl?

Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?Rablóváraitokból merre futHitvány hadatok? Ha majd csörömpölésselLecsukjuk a kaput?

Szeretném, ha szeretnének (1909; 1910-es ész.)Sem utódja, sem boldog őse... (1909)

Sem utódja, sem boldog őse,Sem rokona, sem ismerőseNem vagyok senkinek,Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,Észak-fok, titok, idegenség,Lidérces, messze fény,Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,Szeretném magam megmutatni,Hogy látva lássanak,Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:Szeretném, hogyha szeretnénekS lennék valakié,Lennék valakié.

A föl-földobott kő (1909)

95

Föl-földobott kő, földedre hullva,Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad.Messze tornyokat látogat sorba,Szédül, elbusong s lehull a porba,Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,Magyar vágyakkal, melyek elülnekS fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,Nagy hűtlenségben, szerelmes gondbanSzomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,Kicsi országom, példás alakbanTe orcádra ütök.

És, jaj, hiába, mindenha szándék,Százszor földobnál, én visszaszállnékSzázszor is, végül is.

Kocsi-út az éjszakában (1909)

Milyen csonka ma a Hold,Az éj milyen sivatag, néma,Milyen szomoru vagyok én ma,Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,Minen láng csak részekben lobban,Minden szerelem darabokban,Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,Utána mintha jajszó szállna,Félig mély csönd és félig lárma,Fut velem egy rossz szekér.

A Minden-Titkok versei (1910)Hiszek hitetlenül Istenben (1906)

Hiszek hitetlenül Istenben,Mert hinni akarok,Mert sohse volt úgy rászorulvaSem élő, sem halott. (1. vsz.)

A menekülő Élet (1912)Kis, karácsonyi ének (1911)

Tegnap harangoztak,holnap harangoznak,holnapután az angyalokgyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istentnagyosan dicsérni,de én még kisfiú vagyok,csak most kezdek élni.

Isten-dicséretéremégis csak kiállok,de boldogok a pásztoroks a három királyok.Én is mennék, mennék,énekelni mennék,nagyok között kis Jézusértminden szépet tennék.

Új csizmám a sárbanszázszor bepiszkolnám,

96

csak az Úrnak szerelmemetszépen igazolnám.

(Így dúdolgattam éngyermek hittel, bátran

1883csúf karácsonyában.)Levél-féle Móricz Zsigmondhoz (1911)

Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz,Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz. (1-2. sor)

Ezer kimondatlan magyar bánat, titok,Szépség várja vágyón: Móricz beszélni fog. (33-34. sor)

S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni. (79-80. sor)

A magunk szerelme (1913)Elbocsátó, szép üzenet (1913)

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,Ha hitted, hogy még mindig tartalak,S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. (1-4. sor)

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,Csillag-sorsomba ne véljen fonódniS mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:Általam vagy, mert meg én láttalakS régen nem vagy, mert már régen nem látlak.(53-57. sor)

A Tűz csiholója (1912)

Csak akkor születtek nagy dolgok,Ha bátrak voltak, akik mertekS ha százszor tudtak bátrak lenni,Százszor bátrak és viharvertek. (1. vsz.)

Ez a világ nem testálódottTegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:Legkülömb ember, aki bátorS csak egy külömb van, aki: bátrabb. (4. vsz.)

Ki látott engem? (1914)A perc-emberkék után (1913)

Most perc-emberkék dáridója tart, (9. sor)

97

Hunn, új legenda (1913)

Minek a tanács, jóslat, aggodalmak?:Gesztusaim élnek, míg meg nem halnakS életemnek csak nézői a maiak. (1. vsz.)

Nekem beszédes költő-példák némák,Sem a betelt s kikerített poémák,Sem a mutatványos fátum nem kenyerem. (6. vsz.)

Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó,Protestáló hit s küldetéses vétó:Eb ura fakó, Ugocsa non coronat.(10. vsz.)

A tolakodó Gráciát ellöktem,Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem,A Minden kellett s megillet a Semmisem.

Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga,Hulltommal hullni: ez a szolga dolga,Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel. (14-15. vsz.)

Sípja régi babonának - Bujdosó magyar énekli (1913)

Üzenhettek már utánamKézsmárk hegye, Majtény síkja,Határ-szélen botot vágok,Vérem többé sohse isszaVeszett népem veszett földje:Sohse nézek többet vissza. (4. vsz.)

Üzenet egykori iskolámba (1913)

Bár zord a harc, megéri a világ.Ha az ember az marad, ami volt:Nemes, küzdő, szabadlelkű diák. (10. vsz.)

A halottak élén (1918)Emlékezés egy nyár-éjszakára (1917)

Csörtettek bátran a senkikÉs meglapult az igaz emberS a kényes rabló is rabolt:

98

Különös,Különös nyár-éjszaka volt. (16-20. sor)

Intés az őrzőkhöz (1915)

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,Az Élet él és élni akar,Nem azért adott annyi szépet,Hogy átvádoljanak most rajtaVéres és ostoba feneségek.Oly szomorú embernek lenniS szörnyűek az állat-hős igékS a csillag-szóró éjszakákMa sem engedik feledtetniAz ember Szépbe-szőtt hitét,S akik még vagytok, őrzőn, árván,Őrzők: vigyázzatok a strázsán.(2. vsz.)

Adja az Isten (1915)

Adja meg az Isten,Mit adni nem szokott,Száz bús vasárnap helyettSok víg hétköznapot,Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,Sirásaink végét,Lelkünknek teljességes,S vágyott békességét,Adja meg az Isten.

Adja meg az Isten,Bár furcsa a világ,Ne játszak, ölő, gyilkosCudar komédiátAdja meg az Isten.

Adja meg az Isten,Mit adni nem szokott,Száz bús vasárnap helyettSok, víg hétköznapot,Adja meg az Isten.

Őrizem a szemed (1916)

Már vénülő kezemmelFogom meg a kezedet,Már vénülő szememmelŐrizem a szemedet.

Világok pusztulásánŐsi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzádS várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmelFogom meg a kezedet,Már vénülő szememmelŐrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddigMaradok meg még neked,De a kezedet fogomS őrizem a szemedet.

Nézz, Drágám, kincseimre (1917)

Nézz, Drágám, kincseimre,Lázáros, szomorú nincseimre,Nézz egy hű, igaz élet sorsára

99

S őszülő tincseimre. (1. vsz.)

Az utolsó hajók (1923)Új s új lovat (1914)

Segítsd meg, Isten, új lovaddalA régi, hű útra-kelőt,Hogy sóbálvánnyá ne meredjekMai csodák előtt. (1. vsz.)

A végesség: halhatatlanságS csak a Máé a rettenet,Az Embernek, míg csak van ember,Megállni nem lehet. (5. vsz.)

Üdvözlet a győzőnek (1918)

Ne tapossatok rajta nagyon,Ne tiporjatok rajta nagyon,Vér-vesztes, szegény, szép szivünkön,Ki, íme, száguldani akar.

Baljóslatú, bús nép a magyar,Forradalomban élt s ránk hoztákGyógyítónak a Háborút, a RémetSírjukban is megátkozott gazok.

Tompán zúgnak a kaszárnyáink,Óh, mennyi vérrel emlékezők,Óh, szörnyű, gyászoló kripták,Ravatal előttetek, ravatal.

Mi voltunk a földnek bolondja,Elhasznált, szegény magyarok,És most jöjjetek, győztesek:Üdvözlet a győzőnek.

Krúdy Gyula (1878-1933)Marabu (1915)

- Csak nőért érdemes élni - mondta Szindbád, mielőtt a budai tornyok éjfélt ütöttek volna.

Zöld fátyol (1915)

- Csak a szerelemben hiszek. Jóformán minden azért van a világon, mert férfiak és nők szeretik egymást. (Szindbád)

Margit nem jött el (1915)

... És én azt mondom önnek, hogy az asszonyok nagyon jók voltak hozzám, mert sohasem szerettek. /.../ Senki sem volt kívácsi, hogy mit hordok a kabátom alatt, aranyat vagy sárból való szívet. (Szindbád)

Utolsó szivar az Arabs Szürkénél (1927)

Az embernek csak az első lépést kell megtenni a züllés útján, a második lépés már természetszerűleg következik.

Horváth János (1878-1961)

100

Magyar irodalomismeret (1922)

Hogy irodalom bárhol és bármikor létrejöhessen, ahhoz kellett valaki, aki megírjon valamit, s kellett valaki, aki azt el is olvassa. Író, írott mű és olvasó kellett hozzá.

Móra Ferenc (1879-1934)Aranykoporsó (1932)

Az ember nem azt szereti, akit akar, hanem akit tud. (Titanilla; 39. fejezet)

Móricz Zsigmond (1879-1942)Úri muri (1928)

Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát... (3.fejezet)

Rokonok (1932)

Olyan ez az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne, s marcangolják egymást és felfalják, akit lehet. (15. fejezet)

Szabó Dezső (1879-1945)Az elsodort falu (1919)

Nincs magánosabb szomorúság a világon, mint egy magyar tehetség! Miénk a vér ömlése, a bezúzott homlok, a nehéz munka birkózása s hozzánk botlott kis ügyeseké a tejfel. A magyar a világtörténelem legnagyobb balekja, és ez sohasem lesz másképp. (Farkas Miklós; 1. 7.)

Kaffka Margit (1880-1918)Színek és évek (1911)

Valamivel ki kell tölteni az időt; el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos.

Juhász Gyula (1883-1937)Tiszai csönd (1910)

Hálót fon az est, a nagy, barna pók,Nem mozdulnak a tiszai hajók.

Egyiken távol harmonika szól,Tücsök felel rá csöndben valahol.

Az égi rónán ballag már a hold:Ezüstösek a tiszai hajók. (1-3. vsz.)

101

Milyen volt... (1912)

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,De ha kinyílnak ősszel az egek,A szeptemberi bágyadt búcsuzónálSzeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,De tavaszodván, ha sóhajt a rét,Úgy érzem, Anna meleg szava szól átEgy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Testamentum (1919)

Nektek hagyom, ha innen elmegyek,E búcsúzót, jövendő emberek!

Ha emlékeztek, mit daloltam én,Ne kérdezzétek majd, ki voltam én.

Nem a pacsirta fontos, csak a dal,Mely a nem múló, szent összhangba hal.(1-3. vsz.)

Szerelem? (1919)

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,Elrévedezni némely szavadon,Mint alkonyég felhőjén, mely ragyogÉs rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,Egy pillantásod hogyha megkeres,Mint napsugár ha villan a tetőn,Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,Hogy megszépült megint az életem,Szavaid selyme szíven símogat,Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.Ha balgaság, ha tévedés, legyen,Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

102

Fejfámra... (1920)

Szegény magyar volt,Költő volt, senki,Nem tudott élni,Csak énekelni.Nem volt rossz, sem jó,Csak ember, fáradt,

Várt, várt és nem leltSoha csodákat.Mély szürkeségbenSzíneket látott,Magyar volt, költő:Átkozott, áldott!

Tápai lagzi (1923)

Brummog a bőgő, asszony lett a lány,Az élet itt nem móka s nem talány,A bort megisszák, asszonyt megverik,És izzadnak reggeltől estelig.

De télen, télen a világ megáll,És végtelen nagy esték csöndje vár,Az ember medve, alszik és morog.Benn emberek és künn komondorok. (2-3. vsz.)

Anna örök (1926)

Az évek jöttek, mentek, elmaradtálEmlékeimből lassan, elfakultArcképed a szívemben, elmosódottA vállaidnak íve, elsuhantA hangod és én nem mentem utánadAz élet egyre mélyebb erdejében.Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,Ma már nem reszketek tekintetedre,Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,Hogy ifjúság bolondság, ó de mégisNe hidd szívem, hogy ez hiába voltÉs hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!Mert benne élsz te minden félrecsúszottNyakkendőmben és elvétett szavambanÉs minden eltévesztett köszönésbenÉs minden összetépett levelembenÉs egész elhibázott életembenÉlsz és uralkodol örökkön, Amen

Egy hangszer voltam... (1934)

Egy hangszer voltam az Isten kezében,Ki játszott rajtam néhány dallamot,Ábrándjait a boldog szenvedésnek,Azután összetört és elhagyott.Most az enyészet kezében vagyok.De fölöttem égnek a csillagok.

103

Babits Mihály (1883-1941)Levelek Iris koszorújából (1909)In Horatium (1904)

Minden e földön, minden a föld fölöttfolytonfolyású, mint csobogó pataks "nem lépsz be kétszer egy patakba",így akarák Thanatos s Aiolos.Ekként a dal is légyen örökkön új,a régi eszme váltson ezer köpenyt,s a régi forma új eszméneköltönyeként kerekedjen újra.S ha Tibur gazdadalnoka egykor ilymértéken zengte a megelégedést,hadd dalljam rajt ma himnuszát éna soha-meg-nem-elégedésnek!(13-24. sor)

Himnusz Irishez (1904)

Idézz fel nékem ezer égi képetés földi képet, trilliót ha van,sok földet, vizet, új és régi népet,idézz fel, szóval, teljes enmagam." (28-31. sor)

Messze... messze... (1907)

Spanyolhon. Tarka hímü rét.Tört árnyat nyujt a minarét.Bús donna barna balkononmereng a bíbor alkonyon.

Ó mennyi város, mennyi nép.Ó mennyi messze szép vidék!Rabsorsom milyen mostoha,hogy mind nem láthatom soha! (1. és 9. vsz.)

Húnyt szemmel... (1906)

Húnyt szemmel bérceken futunks mindig csodára vágy szivünk:a legjobb, amit nem tudunk,a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeitszorítsd, ki únod a valót:hímezz belőlükfázó lelkedre gyöngyös takarót.

104

Fekete ország (1906)

Fekete országot álmodtam én,ahol minden fekete volt,minden fekete, de nem csak kívül:csontig, velőig fekete,fekete,fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger,fekete fák és fekete ház,fekete állat, fekete ember,fekete öröm, fekete gyász,fekete érc és fekete kő ésfekete föld és fekete fák,fekete férfi, fekete nő ésfekete, fekete, fekete világ.Áshatod íme, vághatod egyreaz anyagot, mely lusta, tömör,fekete földbe, fekete hegybecsap csak a csáklyád, fúr be furód:s mélyre merítsd bár tintapatakjátmég feketébben árad, ömölnézd a fü magját, nézd a fa makkját,gerle tojását, csíragolyót,fekete, fekete, feketefekete kelme s fekete elme,fekete arc és fekete gond,fekete ér és fekete vér ésfekete velő és fekete csont.Más szin a napfény vendég-máza,a nap a színek piktora mind:fekete bellül a földnek váza,nem a fény festi a fekete szintkarcsu sugárecsetévelnem:fekete az anyag rejtett lelke,jaj,fekete, fekete, fekete.

A lírikus epilógja (1903)

Csak én birok versemnek hőse lenni,első s utolsó mindenik dalomban:a mindenséget vágyom versbe venni,de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?Vak dióként dióban zárva lennis törésre várni beh megundorodtam.

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,

105

csak nyílam szökhet rajta át: a vágy - de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,mert én vagyok az alany és a tárgy,jaj én vagyok az ómega s az alfa.

Herceg, hátha megjön a tél is! (1911)Esti kérdés (1909)

ez a sok szépség mind mire való?mégis csak arra fogsz gondolni árván:minek a selymes víz, a tarka márvány?minek az est, e szárnyas takaró?miért a dombok és miért a lomboks a tenger, melybe nem vet magvető?minek az árok, minek az apályoks a felhők, e bús Danaida-lányoks a nap, ez égő szizifuszi kő?miért az emlékek, miért a multak?miért a lámpák és miért a holdak?miért a végét nem lelő idő?vagy vedd példának a piciny füszálat:miért nő a fü, hogyha majd leszárad?miért szárad le, hogyha újra nő?" (39-52. sor)

Új leoninusok (1908)

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok,hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.(1-2. sor)

Recitativ (1916)Játszottam a kezével (1915)

nagyobb örömmel ontanám kis ujjáért a csobogó vért,mint száz királyért, lobogóért! (46-48. sor)

Béke és háború közt (1913-1916)Húsvét előtt (1916)Én nem a győztest énekelem,nem a nép-gépet, a vak hőst,kinek minden lépése halál,tekintetétől ájul a szó,kéznyomása szolgaság,hanem azt, aki lesz, akárki,ki először mondja ki azt a szót,

ki először el meri mondani,kiáltani, bátor, bátor,azt a varázsszót, százezerekvárta, lélekzetadó, szent,embermegváltó, visszaadó,nemzetmegmentő, kapunyitó,szabadító drága szót,

106

hogy elég! hogy elég! elég volt!hogy béke! béke!béke! béke már!Legyen vége már!Aki alszik, aludjon,aki él az éljen,a szegény hős pihenjen,szegény nép reméljen.Szóljanak a harangok,

szóljon allelujja!mire jön új március,viruljunk ki újra!egyik rész a munkára,másik temetésre:adjon Isten bort, buzát,bort a feledésre!(56-85. sor)

Fortissimo (1917)

de érdemes-e félni még? és érdemes-e élni még? (23-24. sor)

Zsoltár gyermekhangra (1918)

Az Úristen őriz engemmert az ő zászlóját zengem,

Ő az Áldás, Ő a Békenem a harcok istensége.

Ő nem az a véres Isten:az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren, vér ha csobban,csak az ember vétkes abban. (1-4. vsz.)

Zsoltár férfihangra (1918)

Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?A csillagok örök forgása néked forogés hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dologa te bűnös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.(1-5. sor)

Sziget és tenger (1925)Régen elzengtek Sappho napjai (1922)

A líra elhal, néma ez a kor. (10. sor)

Az istenek halnak, az ember él. (30. sor)

Petőfi koszorúi (1923)

107

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?Ki meri meglátni, ki meri idézniaz igazi arcát?Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknakszűk folyosóin a szavak úgy lobognak,mint az olcsó gyertyák.Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,de ma már maga sem tudja, hogy mit akar:" (1-8. sor)

A második ének (1928)

Megmondom a titkát, édesem a dalnak:Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.Mindenik embernek a lelkében dal van,és a saját lelkét hallja minden dalban.És akinek szép a lelkében az ének,az hallja a mások énekét is szépnek. (Az ifjú király; III. rész: A vihar)

Az istenek halnak, az ember él (1929)A gazda bekeríti házát (1925)

..... Csöndben érik a csiraa föld alatt; halk a termékeny éj; a fűnövése lassú: ez az élet! Kertem, ódda magvat ami megmaradt kincses tavalyfüvéből és barbár szelekkel ne törődj! (21-25. sor)

Cigány a siralomházban (1926)

Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt,ahogy az Úr alkothatott valami szárnyasfényes, páncélos, ízelt bogarat.

Úgy született később az ajkamon, minta trombitahang, mint a trombitahangkatonák szomjas, cserepes ajkain.

De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jönmint beesett szemek gödreibenremegve fölcsillan a könny.

Nem magamért sírok én: testvérem van millió (1-10. sor)

Versenyt az esztendőkkel! (1933)Mint különös hírmondó... (1930)... pedig mi hírt hozok én? mitbánom a híreket én? forrong a világ, napok állnak

108

versenyt az évekkel, évek a századokkal, az őrültnépek nyugtalanok: mit számít? én csak az őszre nézek, az őszt érzem, mint bölcs növények és jámbor állatok, érzem, a föld hogy fordul az égnek aléltabb

tájaira, s lankad lélekzete, mint szeretőké - óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa, évekritmusa, Isten versének ritmusa - mily kicsi mindenemberi történés! ... (27-36. sor)

Csak posta voltál

Életed gyenge szál amellyel szőneka tájak s mult dob hurkot a jövőnek:amit hoztál, csak annyira a tiedmint a por mit lábad a szőnyegen hagy.Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagymagad is, kit a holtak lépte vet.(7. vsz.)

Mint forró csontok a máglyán (1933)

Nem az énekes szüli a dalt:a dal szüli énekesét.Lobbanj föl, új dal, te mindenható!Szülj engem újra, te csodaszép! (1. vsz.)

Zöld, piros, sárga, barna...

Mi van túl minden tarkaságon?Világon, virágon, ruhákon?Lelken és testen?A semmi vagy az Isten.Nekem már a tavaszi lomb is őszi, mintha ugyanazért virulna ő ki,amiért az őszi fa ágazöld, piros, kék, zöld, barna, sárgaruhákat vesz magára,halálra készülődni. (4. vsz.)

Újabb versek (1934-1937)Balázsolás (1937)

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! (1. sor)

... Te jól tudod,mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokallmég az Isten jósága sem,

109

s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem isolyan nagy dolog a halál. (52-56. sor)

Jónás imája (1939)

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,vagy én lettem mint túláradt patakoly tétova céltalan parttalans ugy hordom régi sok hiú szavammint a tévelygő ár az elszakadtsövényt jelzőkarókat gátakat.Óh bár adna a Gazda patakomsodrának medret, biztos útakonvinni tenger felé, bár verseimcsücskére Tőle volna szabva rimelőre kész, s mely itt áll polcomon,szent Bibliája lenne verstanom,hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdanbujkálva, később mint Jónás a Halbanleszálltam a kinoknak elevensüket és forró sötétjébe, nemhárom napra, de három hóra, háromévre vagy évszázadra, megtaláljam,mielőtt egy még vakabb és örökCethal szájában végkép eltünök,a régi hangot s szavaim hibátlanhadsorba állván, mint Ő sugja, bátranszólhassak s mint rossz gégémből telikés ne fáradjak bele esteligvagy mig az égi és ninivei hatalmakengedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Kosztolányi Dezső (1885-1936)Üllői-úti fák (1906)

Az ég legyen tivéletek,Üllői-úti fák.Borítsa lombos fejetekszagos, virágos fergetegezer fehér virág.Ti adtatok kedvet, tusát,ti voltatok az ifjúság,Üllői-úti fák.(l. vsz.)

A szegény kisgyermek panaszai (1910-1923)Mint aki a sínek közé esett... (1910)

És általérzi tűnő életét,míg zúgva kattog a forró kerék,

cikázva lobban sok-sok ferde kép,és lát, ahogy nem látott sose még:

110

Mint aki a sínek közé esett...a végtelent, a távol életetbúcsúztatom, mert messze mese lett,mint aki a sínek közé esett:

Mint aki a sínek közé esett -vad panoráma, rémes élvezet -

sínek között és kerekek között,a bús idő robog fejem fölött,és a halál távolba mennydörög,egy percre megfogom, ami örök,lepkéket, álmot, rémest, édeset:

Mint aki a sínek közé esett.

Mostan színes tintákról álmodom (1910)

Legszebb a sárga. Sok-sok levelete tintával írnék egy kisleánynak,egy kisleánynak, akit szeretek.Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,s egy kacskaringós, kedves madarat.És akarok még sok másszínű tintát,bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,és kellene még sok száz és ezer,és kellene még aztán millió:tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,szemérmetes, szerelmes, rikitó,és kellene szomorú-violaés téglabarna és kék is, de halvány,akár a színes kapuablak árnyaaugusztusi délkor a kapualján.És akarok még égő-pirosat,vérszínűt, mint a mérges alkonyat,és akkor írnék, mindig-mindig írnék.Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:arany-imát írnék az én anyámnak,arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.És el nem unnám, egyre-egyre írnékegy vén toronyba, szünes-szüntelen.Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Akarsz-e játszani (1912)

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,akarsz-e mindig, mindig játszani,akarsz-e együtt a sötétbe menni,gyerekszívvel fontosnak látszani,nagykomolyan az asztalfőre ülni,borból-vízből mértékkel tölteni,gyöngyöt dobálni, semminek örülni,sóhajtva rossz ruhákat ölteni?Akarsz-e játszani mindent, mi élet,havas telet és hosszu-hosszu őszt,

lehet-e némán teát inni véled,rubin-teát és sárga páragőzt?Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,hallgatni hosszan, néha-néha félni,hogy a körúton járkál a november,az utcaseprő, szegény, beteg ember,ki fütyürész az ablakunk alatt?Akarsz játszani kígyót, madarat,hosszú utazást, vonatot, hajót,karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

111

Akarsz játszani boldog szeretőt,színlelni sírást, cifra temetőt?Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?Virágok közt feküdni lenn a földön,s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Boldog, szomorú dal (1917)

Van már kenyerem, borom is van,van gyermekem és feleségem.Szívem minek is szomorítsam?Van mindig elég eleségem.Van kertem, a kertre rogyó fáksuttogva hajolnak utamra,és benn a dió, mogyoró, mákterhétől öregbül a kamra.Van egyszerü, jó takaróm is,telefonom, úti bőröndöm,van jó-szivű jót-akaróm is,s nem kell kegyekért könyörögnöm.Nem többet az egykori köd-kép,részegje a ködnek, a könnynek,ha néha magam köszönök még,már sokszor előre köszönnek.Van villanyom, izzik a villany,tárcám van igaz színezüstből,tollam, ceruzám vigan illan,szájamban öreg pipa füstöl.

Fürdő van, üdíteni testem,langy téa beteg idegeimnek,ha járok a bús Budapesten,nem tudnak egész idegennek.Mit eldalolok, az a bánatkönnyekbe borít nem egy orcát,és énekes ifjú fiánakvall engem a vén Magyarország.De néha megállok az éjen,gyötrődve, halálba hanyatlón,úgy ásom a kincset a mélyen,a kincset, a régit, a padlón,mint lázbeteg, aki föleszmél,álmát hüvelyezve, zavartan,kezem kotorászva keresgél,hogy jaj, valaha mit akartam.Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,a kincs, amiért porig égtem.Itthon vagyok itt e világban,s már nem vagyok otthon az égben.

A bús férfi panaszai (1924)Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről (1921)

Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről,nem tudtam én dalolni nektek a földtől, csak az égiről, (1-2. sor)

Beírtak engem mindenféle Könyvbe (1921)

Beírtak engem mindenféle Könyvbeés minden módon számon tartanak. Porzó-szagú, sötét hivatalokbanénrólam is szól egy agg-szürke lap.Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.(1-6. sor)

Most harminckét éves vagyok (1917)

Most harminckét éves vagyok.Nyár van.Lehet, hogy tán ez, amirevártam. (1-4. sor)

112

Édes Anna (1926)

Az emberiség holt fogalom. És figyelje meg, tanácsnok úr, hogy minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmi se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség. (Moviszter; 9. fejezet)

Ábécé a nyelvről és a lélekről - Magyarul (1927)

Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.

Számadás (1935)

Esti Kornél éneke (1933)

Jaj, mily sekély a mélységés mily mély a sekélységés mily tömör a hígságés mily komor a vígság.Tudjuk mi rég, mily könnyű,mit mondanak nehéznek,és mily nehéz a könnyű,mit a medvék lenéznek. (44-51. sor)

Halotti beszéd (1933)

Látjátok feleim, egyszerre meghaltés itthagyott minket magunkra. Megcsalt.Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.De nincs már.Akár a föld.Jaj, összedőlt a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.Ilyen az ember. Egyedüli példány. (1-10. sor)

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.Mindenki tudta és hirdette: ő volt.Ahogy szerette ezt vagy azt az ételts szólt ajka, melyet mostan lepecsételta csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja,

113

mint vízbe süllyedt templomok harangjaa mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég:'Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék',vagy bort ivott és boldogan meredt akezében égő, olcsó cigarettafüstjére és futott, telefonált:a homlokán feltündökölt a jegy,hogy milliók közt az egyetlenegy. (21-34. sor)Hajnali részegség (1933)

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. (l. sor)

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnems azt is tudom, hogy el kell mennem innen,de pattanó szívem feszítve húrnakdalolni kezdtem ekkor az azúrnak,annak, kiről nem tudja senki, hol van,annak, kit nem lelek se most, se holtan.Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam,mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnakvendége voltam.(132-142. sor)

Ének a semmiről (1933)

Amit ma tartok, azt elejtem,amit ma tudtam, elfelejtem, (1-2. sor)

Annál, mi van, a semmi ősebb,még énnekem is ismerősebb,rossz sem lehet, mivel erősebbés tartósabb is, mint az élet,mely vérrel ázott és merő seb. (6-10. sor)

Könyörgés az ittmaradókhoz (1934)

Ha meghalok majd, mélyre ássatokgyarló valómban meg ne lássatok,ködként inogjon eltűnt társatok,s nekem, szegénynek, megbocsássatok.

Ne nézzétek karomat-térdemet,csak szándokom és ne az érdemet,mi vérzik és fáj most mellem megett,azon lehet akkor megmérnetek.

Önváddal és mérgekkel olykoronvertem magam füstös-boros toron,mindig a kín volt ólmos ostorom,mindig magány a mély monostorom.

Vétkeztem itt s vétkeztek ellenem,bár senki úgy, mint lázadt szellemem,az sarkantyúzott szünös-szüntelen,s ezért vagyok én bűnös-büntelen.

114

De a komor szemet el nem birom,örök gyehenna lesz attól sirom,nézd, fél a lelkem, mint hulló szirom,legyen az irgalom az én biróm.

Azzal, mi biztos és szilárd-igaz,holtomban új halálba taszitasz,

aki halandó, folyvást botlik az,számomra csak a kétes a vigasz.

A kancsal emlék szépitsen tovább,mint hold, mely a felhőkön oson át,s széthordva megbocsátó mosolyát,ezüstté büvöl minden pocsolyát.

Szeptemberi áhítat (1935)

Én nem dadogtam halvány istenekhezhideglelős és reszkető imát,mindig feléd fordultam, mert hideg lesz,pogány igazság, roppant napvilág. (9-12. sor)

Mily pantheizmus játszik egyre vélem,hogy századok emlékét visszaélem?(95-96. sor)

Tóth Árpád (1886 -1928)Meddő órán (1908)

Magam vagyok.Nagyon.Kicsordul a könnyem.Hagyom.Viaszos vászon az asztalomon,Faricskálok lomhán egy dalon,Vézna, szánalmas figura, én.Én, én.S magam vagyok e föld kerekén.

Hajnali szerenád (1912)

Virrad. Szürkül a város renyhe piszka,De túl, az enyhe, tiszta messzeségbenÚj rajzlapját kifeszíti az égenA hajnal, a nagy impresszionista. (1-4. sor)

Rímes, furcsa játék (1916)

Szeszélyes, bús ajándékE rímes, furcsa játék,Ó, zokog, bár negédes,Fogadd szivedbe, édes! (l. vsz.)

115

Esti sugárkoszorú (1923)

Előttünk már hamvassá vált az út,És árnyak teste zuhant át a parkon,De még finom, halk sugárkoszorútFont hajad sötét lombjába az alkony:Halvány, szelíd és komoly ragyogást,Mely már alig volt fények földi mása,S félig illattá s csenddé szűrte átA dolgok esti lélekvándorlása. (1. vsz.)Lélektől lélekig (1923)

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,Mint egymástól itt a földi szivek!A Sziriusz van tőlem távolabbVagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!Ó, jaj, az út lélektől lélekig!Küldözzük a szem csüggedt sugarát,S köztünk a roppant, jeges űr lakik! (25-32. sor)

Álarcosan (1927)

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,A világ minden fényét s melegét Szórva adnám. (l. vsz.)

S én lent vergődöm, és nem tudja más,Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.De légy türelmes. Jön még idejeSzebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,Váró révem, virágos menedékem. Most álarc van rajtam, zord és hideg,De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,Öledbe hajló arcomról lemállik,S te ringatsz, ringatsz jó térdeidenMindhalálig. (5-7. vsz.)

Karinthy Frigyes (1887-1938)Méné tekel... (1927)

116

Szívedbe vésem és füledbe rágom:Rossz volt embernek lenned a világon.

E korban, melynek mérlege hamis,S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.(2-3. vsz.)

Előszó (1930)

Nem mondhatom el senkinek,Elmondom hát mindenkinek.

Próbáltam súgni, szájon és fülön,Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegyS amit nem tudhat más, csak egy meg egy. (1-6. sor)

Így írtok ti (1912) Hady Endre: Moslék-ország

Jött értem a fekete hajó, Jött értem fekete vizen.Álom-királyfit, vitt tova vittMoslék-országnak mentiben - Fekete hajó, fekete vizen.

Moslék-ország, hajh, cudar ország,Hajh, Hortobágy, zsír-szívű rém;Hajh, Átok-város, Redves-ugar:Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém?Fekete vizeken jöttem én. (1-2. vsz.)

Babits Bihály, a klasszikus - A Klasszikus Gyomorgörcsök ciklusból / Futurum Exactum

Plutó e torzót márványból szobortaÓ torzók torza, bőrző DunakorzóÓ korzók korza, őrző dunnaorzóMint ferde torta és megint retorta. (1. vsz.)

Kassák Lajos (1887-1967)A ló meghal, a madarak kirepülnek (1922)

Az idő nyerített akkor azaz papagájosan kinyitotta a szárnyait (1. sor)

én KASSÁK LAJOS vagyoks fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár. (utolsó két sor)

117

A körön belül (1959)

Hetvenkét éves lettemés ma sem vagyok másmint aki voltam.Semmi sem elégít kisemmit sem találok a helyén. (3. vsz.)

Áprily Lajos (1887-1967)Az irisórai szarvas (1921)

Kristály-tükörben nem láthatta mását,mikor a szarva büszkén ütközött,meg nem sejthette büszke származását,és borjúnak nőtt fel borjak között.

És lett pompás agancsú háziállat,vadász-szívekbe dobbantó remek,s csudálva nézte, rajta mit csudálnakcsudálkozó kiránduló-szemek... (6-7. vsz.)

Március (1923)

A nap tüze, látod,a fürge diákota hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.Csengve, nevetvekibuggyan a kedves egy ős evoét a fénybe kiált. (1. vsz.)

Tavasz a házsongárdi temetőben (1926)Apácai Cseri Jánosné Aletta van der Maet emlékének

Gyámoltalan nő - szól a régi fáma - urát keresve, sírba ment utána...

A fényben, fenn a házsongárdi csendbentovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem, egyetlen könny, hogy azt a dallamotAletta van der Maet-nak megköszönjem. (14-16. vsz.)

118

Csáth Géza (1888-1919)Anyagyilkosság (1908)

Ha szép és egészséges gyermekeknek korán meghal az apjuk, ebből rendesen baj származik.

Ópium - Egy idegorvos levelesládájából (1909)

A gyönyör eltünteti a körvonalakat és az értelmetlenségeket. Kihelyez bennünket a tér béklyóiből, és az idő zakatoló másodpercóráját megállítva, langyos hullámokon emel bennünket a lét magasságaiba. Pillanatokig időzni itt, és remegni, hogy percek múlva végképp visszaesünk oda, ahonnan elindultunk - valóban nyomorúság.

Füst Milán (1888-1967)Öregség (1940)

Hol vagytok ó szemeim, kik oly áldottnak véltetek egy arcot?S hol vagy ó csodálatos fülem is, amely oly hegyes lett, mint a szamáré valamely édes-bús nevetéstől? S hol vagytok fogaim, ti vérengzők, kiktől felserkent nemcsak a szamóca, de az annál duzzadtabb és pirosabb ajak is?S hol vagy te mellemnek oly irtózatos dalolása?(1-6. sor)

A feleségem története (1942; 1957)

Megpróbáltam az életet, nem sikerült - mit csináljak? - csakhogy ezt már nem engedem el. S most már meg is értem, mi késztet némely embert arra, hogy írjon. Mert hogy is fordíthatná javára az élete átkát másként, mint hogy újra teremti, formálja, jobban szemügyre veszi megint? Mint egy megvert Isten munkálkodik a magányban, s haragjában teremt egy új világot. S bizony, lehet hogy bosszúból is. Némely nap ez az érzésem. (Negyedik rész)

Tamási Áron (1897-1966)Ábel Amerikában (1934)

- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne -

Szabó Lőrinc (1900-1957)Kalibán (1923)

Égesd el a könyveket, Kalibán!Pusztítsd el őket! Mind! Szőrös kezedfojtsa koromba gyémánt agyvelőkértelmetlen tündérjátékait!Nincs szükség rájuk. (1-5. sor)

és ne tudjuk még sajnálni se, hogy

119

soha többé nem leszünk emberek. (42-43. sor)

Szél hozott szél visz el (1923)

Köd előttem, köd mögöttem,isten tudja, honnan jöttem,szél hozott, szél visz el,minek kérdjem: mért visz el? (1. vsz.)

Szeretlek (1928)

Minden percedet csókolom,nem múlik ízed az ajkamon,csókolom a földet, ahol jársz,csókolom a percet, mikor vársz,messziről kutatlak, kereslek,szeretlek, szeretlek, szeretlek. (2. vsz.)

Az Egy álmai (1931)

Ketten vagyunk, én és a világ,ketrecben a rab,mint neki ő, magamnak énvagyok a fontosabb. (27-30. sor)

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,nincs semmi tilos;mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,se jó, se rossz.Rejtőzz mélyre, magadba! (41-45. sor)

Semmiért egészen (1931)

Hogy rettenetes, elhiszem,de így igaz.Ha szeretsz, életed legyenöngyilkosság, vagy majdnem az.Mit bánom én, hogy a modernekvagy a törvény mit követelnek;bent maga ura, aki rab volt odakint,én nem tudok örülni csaka magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:még nem szeretsz.Míg cserébe a magadénak

120

szeretnél, teher is lehetsz.Alku, ha szent is, alku; nékemmás kell már: Semmiért Egészen!Két önzés titkos párbajaminden egyéb;én többet kérek: azt, hogy asorsomnak alkatrésze légy. (1-2. vsz.)

Lóci óriás lesz (1933)

Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: - Lóci ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázresóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobta az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám; lépcsőnek használta a könyves polcokat egész délután, a kaktusz bimbait lenyírta és felboncolta a babát. Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta s az asztal tetejére állt.

Nem birtam vele, tönkrenyúzott, de azért tetszett a kicsi, s végül, hogy megrakni ne kelljen, leültem hozzá játszani. Leguggoltam s az óriásból negyedórára törpe lett. (mi lenne, gondoltam, ha mindig lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam, úgy kelt fel rögtön a világ: tornyok jártak-keltek köröttem és minden láb volt, csupa láb,

és megnőtt a magas, a messze, és csak a padló volt enyém, mint nyomorult kis rab mozogtam a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről, hogy olyan nagyok a nagyok, hogy mindent tudnak és erősek s én gyönge és kicsi vagyok. Minden lenézett, megalázott, és hórihorgas vágy emelt - föl! föl! - mint az első hajóst, ki az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg, hogy mégse szállok, nem növök; feszengtem, mint kis észre sem vett bomba a nagy falak között; tenni akartam, bosszut állni, megmutatni, hogy mit tudok. Negyedóra - és már gyülöltem mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!... És ekkor zsupsz, egy pillanat: Lóci lerántotta az abroszt s már iszkolt, tudva, hogy kikap. Felugrottam: Te kölyök! - Aztán: No, ne félj - mondtam csenedesen. S magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.

Nyitnikék (1933)

Alszik a hóbana hegy, a völgy;hallgat az erdő,hallgat a föld.

Egyszerre mégis

121

rezzen a táj:hármat fütyülegy kis madár. (7-8. vsz.)

Versek a gyerekszobából (1933)I. Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,majd megnövök én,mint a tüdő a fazékból,kidagadok én. (1. vsz.)

IV. Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe,így ül a ház tetejére. (1-4. sor)

Különbéke (1933)

Ha tudtam volna régen, amitma már tudok,ha tudtam volna, hogy az életmilyen mocsok,

nem fütyörésznék most az utcánilyen vigan:valószínűleg felkötöttemvolna magam. (1-2. vsz.)

De valamit a sors, úgy látszik,akart velem:megmutatott mindent, de lassan,türelmesen:

különbékét ezért kötöttema semmivel,ezért van, hogy csinálom, amitcsinálni kell,

ezért becsülök úgy egy-egy jópillanatot,ezért van, hogy a háborúbanverset iroks a leprások közt fütyörészekés nevetek

122

s egyre jobban kezdem szeretni a gyerekeket. (15-18. vsz.)

Dsuang Dszi álma (1935)

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,v már azt, hogy minden kép és költemény,azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,a lepke őt és mindhármunkat én. (6. vsz.)

Szun Vu Kung lázadása (1935)

És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat,kitől a Legfőbb Trón is reszketett,látta, hogy minden erőnél erősebba türelem s a jóság, s megijedt

és szökni próbált. De Buddha lefogtas egy hegyet tett rá, kíméletesen:- Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig,s ha új szíved lesz, befogad a Menny.(28-29. vsz.)

Lóci verset ír (1936)

'Az életet adja, adja,egyszerre csak abbahagyja.'(15-16. sor)

Ima a gyermekekért (1939)

Fák, csillagok, állatok és kövek,szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatteddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,szeressétek őket, ha meghalok. (1-3. vsz.)

Tücsökzene (1947)128 - A kíváncsiság

....Azt adja a világ,amit belelát a kíváncsiság. (17-18. sor)

280 - Vigasz

123

Fél-életem az érzéki világ s a szellemi harca, a szomjuságoltása, és ahogy év évre folyt,az önmegváltás keresése volt,olyan összhangé, amilyenre csaksaját erő vezet rá, nem zsinat, ... (1-6. sor)

A huszonhatodik év (1950-51)

104 - Omló szirtről ... csak nézek az örök időbe,

s elnémít látni, hogy a végtelenzajlásban minden, ami volt, milyentökéletesen jelentéktelen. (11-14. sor)

Nyár (1954)

Nyár. Kert. Csönd. Dél.Ég. Föld. Fák. Szél.Méh döng. Gyík vár.Pók ring. Légy száll.Jó itt. Nincs más,csak a kis ház.Kint csönd és fény.Bent te meg én.

Márai Sándor (1900-1957)Halotti beszéd (1950)

Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk. Por és hamu vagyunk. Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margit-szigetet? ... Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat. A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat. Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt. A 'pillangó, a 'gyöngy', a 'szív' - már nem az, ami volt, Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg. Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké, A gyereknek Toldi-t olvasod és azt feleli: oké.(1-14. sor)

Németh László (1901-1975)Iszony (1947)

Az emberek viszonyát nem az szabja meg, hogy mit érnek, hanem hogy mit akarnak egymás életében.(I. rész)

124

Az ember ne azt nézze, hogy az emberek mit tartanak normálisnak, hanem, hogy ő maga hogy maradhat meg önmagának. (II. rész)

Széchenyi (1946)

A tanulság minálunk mindig ez volt. Rákócziaknak, Hajnócziaknak, Széchenyieknek: Rodostó, vérpad, bolondház.(Széchenyi, III. felvonás)

Galilei (1953)

Az erkölcsi törvény nem ismer tudóst és tudatlant, vagyonost, szegényt. Akármi van a fejemben, a Sinai-hegy nekem sem adott külön tízparancsolatot.(Galilei; IV. felvonás)Illyés Gyula (1902-1983)

125

126

127