EURÓPAI FÜZETEK 26.

A Miniszterelnöki Hivatal KormányzatiStratégiai Elemzô Központ és a

Külügyminisztérium közös kiadványa

Szabó Tímea — Molnár Gáspár Endre

Közvetlen adóztatás azEurópai Unióban

SZAKMAI ÖSSZEFOGLALÓ A MAGYAR CSATLAKOZÁSI

TÁRGYALÁSOK LEZÁRT FEJEZETEIBÔL

Adózás

Európai FüzetekA Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemzô Központ

és a Külügyminisztérium közös kiadványa.

Felelôs kiadó: Szeredi Péter

A szerkesztôbizottság elnöke: Palánkai Tibor

A szerkesztôbizottság tagjai: Bagó Eszter, Balázs Péter, Balogh András, Barabás Miklós,

Bod Péter Ákos, Erdei Tamás, Hefter József, Horváth Gyula, Hörcsik Richárd, Inotai András,

Kádár Béla, Kassai Róbert, Kazatsay Zoltán, Levendel Ádám, Lôrincz Lajos, Nyers Rezsô,

Orbán István, Somogyvári István, Szekeres Imre, Szent-Iványi István, Török Ádám,

Vajda László, Vargha Ágnes

Fôszerkesztô: Forgács Imre

Szerkesztô: Bulyovszky Csilla

Szerkesztôségi titkár: Horváthné Stramszky Márta

A szerkesztôség címe: MEH Európai Integrációs Iroda, 1055 Budapest, Kossuth tér 4.

Telefon: 441-3380

Fax: 441-3394

Lektor: Mocsáry Péter

Kézirat lezárva: 2003. április 8.

Grafikai terv: Szutor Zsolt

Fényképek: Csorba Gábor; Audiovisual Library European Commission

Portréfotó: Csorba Gábor

Nyomás és elôkészítés: Visit Nyomda & Stúdió

ISSN: 1589-4509

Budapest, 2003.

1

Kedves Olvasó!

Aligha kétséges, hogy az Európai Unióhoz

való csat lakozásunk adózással kapcsolatos

kér dé sei közül az érdekli leginkább a leg-

több magyar állampolgárt, miként adóztat-

ják majd a Közösségben a személyi jövedel-

me ket.

Nos, meg kell állapítani, hogy talán éppen

ezen a területen a legkevésbé elôrehaladott

a közösségi szabályozás harmonizációja.

Azt senki nem vitatja, hogy a személyek – a

munkaerô – lehetô legszabadabb áramlását

az Európai Unió belsô piacának optimális

mûkö dése érdekében biztosítani szükséges,

egyet len tagállamban sem érheti hátrá nyos

meg különböztetés a más tagállamból érke-

zô munkavállalókat. Annak érdekében, hogy

a mun kav állalás és a mozgás, tartózkodás

sza bad sá ga ténylegesen megvalósuljon a gya-

kor lat ban, a személyi jövedelemadózás terü-

le tén biztosítani kell, hogy ne csorbuljon az

egyenlô elbánás elve, ezt szolgálja a Bizott-

ság egyenlô elbánásra vonatkozó ajánlása.

Továbbá fontos szerepet játszanak a tagál-

lamok közötti kettôs adóztatás elke rü lé sé-

rôl szóló kétoldalú egyezmények, Magyar or-

szág nak a Közösség valamennyi országával

van ilyen megállapodása.

Fontos megjegyezni, hogy az Európai

Unió hoz való csatlakozáshoz kapcsolódóan

nem változnak a személyi jövedelemadó és a

társasági és osztalékadó szabályai a közös-

ségi joganyagnak való megfelelés miatt szük-

sé ges módosításokon túl.

2

Magyarország az Európai Unióhoz való

csat la ko zás révén részesévé válik az egysé-

ges bel sô piacnak. A csatlakozás feltétele a

kö zös ségi vívmányok (Acquis Communau-

taire) átvétele, a közösségi szabályozásnak

meg fe le lô belsô jogszabályi környezet ki ala kí-

tá sa. Minden gazdasági-politikai integ rá ció,

így az Európai Unió esetében is kü lö nö sen

nehéz feladat az adórendszerek har mo ni zá-

ció ja. Nem meglepô tehát, hogy va la mennyi

tag ál lam nak mind a mai napig önál ló adó rend-szere van, és Magyarország is meg ôr zi saját adórendszerét a csatlako zás után.

Ezzel párhuzamosan néhány nemzetkö-

zi ügylet adóztatásáról az unió közös sza bá-

lyo zás sal ren del kezik. A közvetlen adóztatás

terü le tén azonban – eltérôen a forgalmi adók-

tól – a közösségi harmonizáció még a kez de-

tek nél tart. Az Európai Unió alapelvei között

négy alapszabadságot határoz meg (az áruk,

a szol gál ta tá sok, a tôke és a sze mé lyek sza-

bad moz gá sa), amelyet minden tagállam terü-

le tén biztosítani kell. A szemé lyi jö ve de lem-

adót, a társasági adót és az osz ta lék adót

érin tô közösségi elôírások el sô sor ban a tôke

és a személyek szabad áram lá sa ellen ható

adó zá si szabályokat kíván ják megváltoztatni,

ennek megfelelô en elsô sor ban az egyenlô elbá-nás elvének ér vé nye sí té sé re tö rek sze nek, vala-mint az or szág ha tá ron átíve lô meghatá ro zott

tôke mû ve le tek ered ményének adómen tes sé gé-

rôl, halasz tott adóz tatásáról rendel kez nek.

E kiadvány a személyi jövedelemadóról

szóló 1995. évi CXVII. törvényhez, valamint

a társasági adóról és az osztalékadóról szóló

1996. évi LXXXI. törvényhez kapcsolódóan

bemu tatja azokat a közösségi elôírásokat, ame lyek kel összefüggésben harmonizációs

fela dat merült fel, továbbá összefoglalja a

har mo ni zá ciós kötelezettség következtében

már ha tály ba lépett, vagy a csatlakozástól

hatály ba lépô új szabályozás lényegét.

I. Bevezetés

1 COM (2001) 582

3

A társasági adót és az osztalékadót érin tô

közös ségi szabályozás elsôdleges célja a tag-

ál la mok közötti tôkemûveletek útjában álló

adó zási aka dá lyok megszüntetése. Ennek esz-

kö ze pél dá ul a tagállamok társaságai közöt ti

osz ta lék fizetések mentesítése az adóz ta tás

alól, valamint a legalább két tagállam tár sa sá-

ga it érintô egyes felvásárlások, egye sü lé sek,

szét válások során keletkezô tô ke nye re ség

„halasz tott” adóztatása.

A tár sa sá gi adóról és az osztalékadóról

szó ló tör vény közvetlen harmonizációjának

igé nye elsô sor ban a következô három közös-

sé gi jog anyag gal összefüggésben merült fel:

• a különbözô tagállamok társaságait érin-

tô egyesülésekre, szétválásokra, eszköz-át ru há zá sok ra és részesedéscserékre alkal ma zan dó közös adózási rendszerrôl

szóló 90/434 EGK tanácsi irányelv;

• a különbözô tagállamok anyavállalatai és leányvállalatai esetében alkalmazandó közös adózási rendszerrôl szóló 90/435

EGK tanácsi irányelv;

• a kapcsolt vállalkozások nyereségének mó do sí tá sa miatti kettôs adóztatás el ke rü lé sé rôl szóló 90/436 EGK megál-

lapodás.

E szabályokon túl sokféle terv szüle tett

már az Európai Unió társasági adó zá sá-

nak har monizálására, megvalósí tá suk

azon ban egyelôre még várat magá ra.

A Kö zös ség társasági adóinak har mo ni-

zá ció já ra elôször a Neumark Bizottság

tett javaslatot 1963-ban, az elôterjesz-

tést azon ban a tagállamok nem fogad-

ták el. Az Európai Bizottság 1975-ben

ter jesz tet te elô elsô saját javaslatát,

ame lyet a tagországok ekkor sem tar-

tot tak idôszerûnek. A legutolsó bizott-

sági javaslat 2001-ben született, és egy

közös kon szolidált adóalap bevezetését

tûz te ki célul.1 Egyelôre azonban ez sem

jutott tovább a megvalósításban, hiszen

vala mennyi tagállam ragaszkodik adó-

rend szerének önálló alakításához és

fenn tar tá sá hoz.

II. Társasági adó és osztalékadó

4

1. A tagállamok társaságai közötti osztalékfizetés

A különbözô tagállamok anyavállalatai és leány vál la la tai esetében alkalmazandó kö zös adó zá si rend szer rôl szóló 90/435 EGK ta ná-

csi irány elv (anya- és leányvállalati irány elv)

az egyik tagállamban illetôséggel bíró leány-

vál la lat által a másik tagállamban lévô anya-

vál la lat számára fizetett osztalékra vonatko-

zik. Az irányelv mind a forrásország (a leány vál la lat állama), mind az anyavállalat ille tô sé ge sze rin ti állam tekintetében tartal-maz sza bá lyo zást.

1.1. Az anya- és leányvállalatiirányelv rendelkezései

A valamennyi tagállamra kiterjedô közös

sza bály szerint nem szabad megadóztatni

az osz ta lékként szerzett jövedelmet abban

az állam ban, ahol az osztalékot megszerzô

anyavállalat található, valamint a leányválla-

lat államában sem lehet forrásadót kivetni

az anyavállalatnak fizetett osztalékra. Ha az

anyavállalat székhelye szerinti állam mégis

meg adóztatja az osztalékként szerzett jöve-

del met, akkor ebbe az adóba be kell szá mí ta-

nia a leányvállalat által már megfizetett adót

és a leányvállalat államában esetleg kivetett

forrásadót. A gyakorlatban ez a szabály gon-

dos kodik arról, hogy ha például egy spa nyol

leányvállalat osztalékot fizet francia anya vál-

la la tá nak, akkor Franciaország ezt az osz ta-

lé kot ne adóztassa meg. (Amennyiben Fran-

ciaország mégis az adóztatás mellett dönt,

a fizetendô adót csökkenteni kell a Spanyol-

országban erre az osztalékra megfizetett

adóval.) A példát folytatva ugyancsak nem

vethet ki forrásadót Spanyolország a francia

anyavállalatnak fizetett osztalékra.

Az anya- és leányvállalati irányelv által

biz tosított kedvezô elbánás csak abban az

eset ben kötelezô a tagállamokra nézve, ha

az anyavállalat megfelel az irányelvben fog-

lalt részletes feltételeknek. E szabályok sze rint a kedvezmény feltétele, hogy az

anya vál la lat legalább két évig, megszakítás

nél kül, lega lább 25 százalékos részesedés-

sel ren del kez zen a leányvállalatban. Ugyan-

csak fel té te le a kedvezménynek, hogy mind

az anya vállalat, mind a leányvállalat a társa-sá gi adó alanya legyen, és az irányelvben meg ha tá ro zott társasági formában mûköd-jön.2 Ha bármely feltétel nem teljesül, akkor mind az anyavállalat szerinti tagállam, mind

a leányvállalat szerinti megadóztathatja az

2 Magyarországon a kedvezményezett társasági formák a következôk: közkereseti társaság, betéti társaság, közös vállalat, korlá-tolt felelôsségû társaság, részvénytársaság, egyesülés és szövetkezet.

3 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés g) pont.

5

osztalékot, ha saját belsô szabályai egyéb-

ként ezt lehetôvé teszik.

1.2. A magyar szabályozás

Magyarországnak az anya- és leányválla la ti

irányelvvel kapcsolatban számottevô módo-

sí tá si kötelezettsége keletkezett a for rás-adóz ta tás egyes eseteiben. A csatlakozásig tovább ra is 20 százalékos – vagy kettôs

adóz ta tást kizáró egyezményben meghatá-

ro zott mértékû – forrásadó (az úgyneve zett osztalékadó) terheli az osztalékot, ha azt

külföldi jogi személy, egyéb szervezet kap ja,

és a külföldi személy nem fekteti be ismét

az osztalékot Magyarországon. Ugyan akkor

a csatlakozástól a társasági adóról és az

osztalékadóról szóló törvény szabályai úgy

változnak meg, hogy a külföldi jogi sze mély,

egyéb szervezet által kapott oszta lék men-te sül a forrásadó alól, ha a külföldi sze mély meg fe lel az anya- és leányvállalati irány elv-

ben foglalt feltételeknek, vagyis lega lább 2

éven keresztül, legalább 25 szá za lé kos része-

sedéssel rendelkezik az osz ta lé kot fize tô

magyar vállalkozásban. Fordítva, a magyar

anya vállalatnak fizetett osztalékra sem vet-

het ki (általában) forrásadót egy má sik tag-

ál lam, amelyben a leányvállalat ta lál ha tó.

A magyar anyavállalat által megszerzett

osz ta lékjövedelem – az irányelvvel össz hang-

ban – ma sem képezi a társasági adó alapját, hiszen a magyarországi társaság csökken-

ti adó zás elôtti eredményét a kapott ( járó)

osztalékkal.3 A belföldi osztalékban része sü-

lô társaságok pedig továbbra is mentesek

ma rad nak az osztalékadó alól, ha egy másik

magyar társaságtól kapják az osztalékot.

2. A különbözô tagállamoktársaságait érintô akvizíciós ügyletek

A tagállamok által elfogadott elv sze rint

egyes akvi zí ciós mûveletek (egyesülések,

szét vá lá sok, részesedéscserék és eszköz át-

ru há zá sok) során keletkezô tôkenyereség

álta lá ban nem jelent realizált nyereséget,

ezért mél tány ta lan annak megadóztatása. A külön bö zô tag államok társaságait érin tô

egye sü lé sek re, szétválásokra, eszköz át ru há-

zá sok ra és részesedéscserékre alkalmazan-

dó közös adó zási rendszerrôl szóló 90/434 EGK irány elv (egyesülési irányelv) ennek az

elv nek közös ségi szinten kíván érvényt sze-

rez ni annak érdekében, hogy a különbözô

tag ál la mok társaságait érintô átalakulások,

része se dés cse rék ne kerüljenek hátrányo-

sabb helyzetbe az egy tagállamon belül vég-

re haj tott hasonló jogügyletekhez képest.

Az irányelv hatálya alá tartozó mûveletek

szempontjából a cél egyrészt a versenysemle-ges adózási szabályok kialakítása, másrészt az egységes belsô piac követelményeihez való

alkalmazkodás lehetôvé tétele a társa sá gok

6

számára, nemzetközi összehasonlítás ban

mért termelékenységük és hatékonyságuk

fo ko zá sa érdekében. Az irányelv céljának

tekint he tô továbbá az érintett tagállamok

pénz ügyi érdekeinek védelme.

Az irányelv szerint kedvezményezettnek

minôsített nemzetközi akvizíciók közös jel-

lem zô je, hogy az ellenszolgáltatás mindig a tár sa ság tôkéjét megtestesítô értékpapírral tör té nik, illetve ehhez az átadott részvények

névértékének legfeljebb tíz százaléka erejé-

ig kapcsolódhat készpénzfizetés. Ha a része-

se déscseréhez kapcsolódó készpénzfizetés

meg ha lad ja az átadott részvények névérté-

ké nek tíz százalékát, akkor a nemzetközi

akvi zí ció val összefüggésben realizáltnak

tekint endô – az irányelv értelmében – a tôke-

nye reség, így erre a mûveletre nem terjed ki

az irány elv hatálya.

2.1. Társaságok egyesülése és különvá-lása (kedvezményezett átalakulás)

Az irányelvben foglalt jogügyletek közül ket-

tô a jogutódlás melletti megszûnés meg ha tá-

ro zott formáira tartalmaz rendelkezéseket.

E két jogügylet a magyar társasági jog

sze rin ti átalakulások közül leginkább az

egye sü lés nek és a különválásnak felel meg. Egye sü lés és különválás esetén nyereség

kelet kez het mind az átalakuló társaságnál,

mind tagjánál, részvényesénél, ezért a sza bá-

lyo zás mindkét nyereség tekintetében lehetô-

vé teszi az adókötelezettség „halasztását”.

2.1.1. Az irányelv rendelkezései

Átalakuláskor (egyesüléskor vagy szétválás-

kor) a jogelôd társaság vagy társaságok az

össze vont felértékelési különbözet révén nye-

reséget érhetnek el, ha az átadott eszkö zök

tényleges értéke meghaladja az adó zás szem-

pont já ból figyelembe vett értéket. Mi vel e

nyereség nem feltétlenül áll likvid for má ban

(készpénzben vagy bankszámlán) a társaság

4 Magyarországon a kedvezményezett társasági formák a következôk: közkereseti társaság, betéti társaság, közös vállalat, korlá-tolt felelôsségû társaság, részvénytársaság, egyesülés, közhasznú társaság és szövetkezet.

7

rendelkezésére, így az esetleges adó kö te le-

zett ség akadályozhatná az átala kulást.

Az akadály megszüntetése érdekében az

irányelv lehetôvé teszi, hogy ha két vagy

több tag ál lam társaságai összeolvadnak

vagy szét válnak, akkor a jogelôdnek ne kell-

jen adóz nia az átalakulás révén elért nyere sé-

ge (a fel ér té ke lé si különbözet) után. E tekin-

tet ben tehát az irányelv szerint a jog elô döt

válasz tási lehetôség illeti meg. E választá sá-nak csupán az a következménye, hogy a jog-

utód a költségek és ráfordítások számítása

során nem veheti figyelembe az eszközök

tény leges, magasabb értékét.

Példával szemléltetve a szabályt: ha egy

svéd társaság egy gépet 800 euró érté-

ken tart nyilván, majd ezt köve tô en beol-

vad német anyavállalatába, akkor a gép

át ke rül a német társa ság hoz. Az elszá-

mo lás az irányelv sze rint a követke zôk

szerint történik. Ha a be ol va dás során a

svéd társaság a gépet felértékeli a piaci

érték re, amely 1000 euró, akkor a svéd

tár sa ság nak két lehetôsége van. Egy-

részt választ hat ja azt, hogy adó zik a fel-

ér té ke lés során elért 1000-800=200

euró alap ján. Ebben az eset ben a német

tár sa ság az 1000 euró alap ján szá mol-

hat el adó zási szem pont ból pél dául

érték csök ke nést. Ugyan ak kor a svéd

tár sa ság dönt het úgy is, hogy e nyere-

ség után nem adó zik, ekkor azon ban a

német vál la lat nak az átvett gép pel kap-

cso latban fel me rült költ sé get – többek

között az érték csök ke nést – adózási

szem pont ból az ala cso nyabb, 800 eurós

érték alapján kell szá mí ta nia.

A kedvezménnyel csak azok a társaságok

él het nek az Európai Unióban, amelyek ala-nyai tár sa sá gi adónak, és az irányelvben meg ha tá ro zott társasági formában mûköd-nek.4 Ugyan csak feltétele a kedvezmény

al kal ma zá sá nak, hogy az egyesülô társa sá-

gok tag jai a jog utódban megszerzett része-

se dé sen (rész vé nyen, üzletrészen) felül ezek

név ér té ké nek legfeljebb 10 százalékát kap-ják kész pénz ben. Szétváló társaságok ese té-

ben a 10 szá za lé kos készpénzrészre vonat ko-

zó sza bá lyon túl a tulajdonosoknak arányos

része se dést kell szerezniük a jogutódokban.

2.1.2. A magyar szabályozás

A hazai szabályozásban korábban is megta-

lálható átalakulási szabályok az adótörvé-

nyek 2002. novemberi módosítása során

egészültek ki a kedvezményezett átalakulás szabályaival. Bár az unió egyesülési irányelve csak az eltérô tagállamokban található tár-

saságok részvételével lezajló átala ku lá so kat

támogatja, összeolvadásokra és szét vá lá sok-

ra külföldi részvétel nélkül is sor kerül het.

8

Annak érdekében, hogy a belföldi tár sa sá-

gok átala kulása ne kerüljön hátrá nyos hely-

zet be a határon átnyúló átalakulá sok hoz

képest, a társaságiadó-törvény a kedvez-

ményt a belföldi társaságokra is kiterjeszti. 2003. január 1-jétôl az uniós csatlakozásig

a ked vez mény a belföldi társaságokra vonat-

kozik, ezt követôen – a jogharmonizációs

fela da tot teljesítve – ki fog terjedni az olyan

átala ku lásokra is, amelyekben más uniós tag-

ál la mok társaságai is részt vesznek.5

2.2. Kedvezményezett eszközátruházás

A közösségi szabályozás nemcsak a különbö-

zô tagállamok társaságait érintô átalakulá-

sokat, hanem azokat a jogügyleteket is ked-

vezményezni kívánja, amelyeknél az egyik

társaság egy másik tagállamban lévô társa-

ság önálló szervezeti egységét szerzi meg az

irányelvben meghatározott feltételekkel.

2.2.1. Az irányelv rendelkezései

Az irányelv szerint, ha egy társaság (az át ru-

há zó társaság) úgy szerez részesedést egy

másik vállalkozásban, hogy átadja egy önál-ló szervezeti egységét a másik vállalkozás-nak (az átvevô társaságnak), mentesülhet

az áta dás sal elért nyereség adóztatása alól.

A nyereség forrása ebben az esetben az áta-

dott szervezeti egység eszközei értékének

és a cserébe kapott részesedés értékének

a különbözete lehet, feltéve, hogy a szer-zett részesedés értéke nagyobb, mint az áta-

dott eszközöké. Ugyanakkor, ha az át adó

élt választási lehetôségével, és nem kíván

adóz ni a nyereség után, az átvevô társaság

5 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23/a. és 32/a. pont, valamint 16. § (9)-(11) bekezdés.6 Magyarországon a kedvezményezett társasági formák a következôk: közkereseti társaság, betéti társaság, közös vállalat, korlá-

tolt felelôsségû társaság, részvénytársaság, egyesülés, közhasznú társaság és szövetkezet.

1. ábra. A társaságok és az önálló szervezeti egység a kedvezményezett átruházás elôtt

2. ábra. A társaságok és az önálló szervezeti egység a kedvezményezett átruházás után

ÁTVEVÔTÁRSASÁG

ÖNÁLLÓ SZERVEZETI

EGYSÉG

ÁTRUHÁZÓTÁRSASÁG

ÁTVEVÔTÁRSASÁG

ÁTRUHÁZÓTÁRSASÁG

ÖNÁLLÓ SZERVEZETI

EGYSÉG

9

a költségeket, ráfordításokat adózási szem-

pontból csak az eredeti, alacsonyabb érték

szerint veheti figyelembe. A szabály szerepe,

hogy az átadó vállalkozásnak ne kelljen feltét-lenül adóznia az elért nyereség után, hiszen könnyen lehet, hogy az átadó vállalkozásnak

a megszerzett részesedés magasabb értéke

elle né re sincsen készpénze, amelybôl az adó-

kö te le zett sé gé nek eleget tehetne.

A szabály gyakorlati alkalmazására

ak kor kerül het sor, ha például egy oszt-

rák vál lal ko zás átadja önálló szervezeti

egy sé gét (egy bol tot, vagy más, ön ma-

gá ban is mûköd ni képes részét) annak

min den esz kö zé vel és forrásával együtt

egy német cégnek, és ennek fejében az

oszt rák vállalkozás a német cég rész tu-

laj do no sá vá válik. Feltéve, hogy az áta-

dott bolt eszközeinek értéke 13 000

euró, a megszerzett részesedés viszont

18 000 euró, az osztrák vál lal ko zás

5000 euró nyereséget ér el. Az egye sü lé-

si irányelv alapján ilyenkor a tag ál la mok-

nak biztosítaniuk kell, hogy az osztrák

vál lal ko zás választhasson: adózik-e a

nye re ség után, vagy sem. Ha az adózás

mel lett dönt, akkor a német cég, amely

meg szerezte a boltot, a 18 000 eurós

érté ket veheti figyelembe például az

érték csök ke nés, vagy más ráfordítá-

sok szá mí tá sa során. Ha az osztrák cég

– a német vál lalkozással megállapodva

– nem kíván adózni az elért nyereség

után, a német vállalkozás a rá for dí tá-

so kat csak a 13 000 eurós érték alap-

ján vehe ti figyelembe adózása során.

A német vál lal ko zás ra nézve az utóbbi

le he tô ség azzal a következménnyel is

jár, hogy ha például értékesíti a boltot,

a be vé te lé vel szemben csak a 13 000

eurós érté ket számolhatja el, így a

koráb bi 5000 euró különbözet után

(ha az tény le ge sen realizálódik) végül

neki kell adóz nia.

A kedvezménnyel csak azok a vállalkozások

élhet nek az Európai Unióban, amelyek ala-

nyai társasági adónak, és az egyesülési irány-

elv ben meghatározott társasági formában

mûködnek.6

2.2.2. A magyar szabályozás

A magyar társaságiadó-törvényben koráb-

ban nem létezett ilyen szabályozás, ám az

uniós csatlakozást követôen az eltérô tagál-

lam ban található vállalkozások számára

biz to sí ta ni kell az elôzôek szerinti kedvezô

elbánást. Annak érdekében, hogy a belföldi

eszközátruházások a határon átnyúlókkal

azonos kedvezményeket élvezhessenek, a

ked vez mé nyezett eszközátruházás szabálya

2003. január 1-jétôl az uniós csatlakozásig

10

a belföldi társaságokra vonatkozik, majd ezt

kö ve tôen kiterjed az olyan eszközátruházá-

sok ra is, amelyben más uniós tagállamok

tár sa sá gai is részt vesznek.7 A kedvezmény

lénye ge, hogy amennyiben egy magyar társa-

ság va la mely önálló szervezeti egységét

(pél dá ul boltot, fiókirodát, önálló üzemet)

része se dés elle né ben átadja egy másik társa-ság nak, az ebbôl keletkezô nyereség után

nem köteles az adót megfizetni. E válasz-tás esetén azonban az önálló szervezeti egy-

séget megszerzô másik társaság az egység

eszközei alapján adózási szempontból csak az eredeti értéknek megfelelôen számolhat el költséget, ráfordítást. (Tulajdonképpen a sza bály azt eredményezi, hogy a nyereség

nem adózik az átruházó társaságnál, de az

átve vô társaság ugyanilyen összegû költsé-

get, ráfordítást nem érvényesíthet saját adó-

alap já nál.)

2.3. Kedvezményezettrészesedéscsere

Az egyesülési irányelv által szabályozott har-

ma dik terület a legalább két különbözô tag-

ál lam vállalkozásai által bonyolított részese-

déscsere, amely szintén lehetôséget biztosít

arra, hogy a tagállamok társaságai közötti

kap csolat szorosabbá váljon.

2.3.1. Az irányelv rendelkezései

Az irányelv alapján részesedéscserének

minô sül, ha egy társaság részvényeit, vagy üz let ré szét átad ja egy másik társaságnak,

3. ábra. A társaságok a kedvezményezett részesedéscsere elôtt

4. ábra. A társaságok a kedvezményezett részesedéscsere után

7 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23/b. és 32/a. pont, valamint 16. § (12)-(14) bekezdés.8 Magyarországon a kedvezményezett társasági formák a következôk: közkereseti társaság, betéti társaság, közös vállalat, korlá-

tolt felelôsségû társaság, részvénytársaság, egyesülés, közhasznú társaság és szövetkezet.

MEGSZERZÔTÁRSASÁG

MEGSZERZETTTÁRSASÁG

TAGOK

MEGSZERZÔTÁRSASÁG

MEGSZERZETTTÁRSASÁG

TAGOK

11

és cse ré be a másik társaság részvényeit,

vagy üz let ré szét szerzi meg, mégpedig

olyan módon, hogy ezáltal a másik társa ság

több sé gi sza va zati jogot is szerez az elsô tár-sa ság által korábban birtokolt társa ság ban.

A jogügylet egyik formája, amikor a

tár sa ság rész vé nyeket, üzletrészeket

appor tál egy másik társaságba (a meg-

szer zô tár sa ság ba), és az apportot foga-

dó tár sa ság az apportált rész vé nyek,

üz let ré szek révén szerez több sé gi sza va-

za ti jogot egy har ma dik tár sa ság ban (a

meg szer zett társaságban). A másik for-

ma, ami kor egy társaság rész vé nye ket,

üzlet ré sze ket ad egy másik társaság

vissza vá sá rolt saját rész vé nyei, üz let ré-

szei elle né ben, és a koráb ban vissza vá-

sá rolt sa ját részvénnyel, üzlet résszel

ren del ke zô társaság a meg szer zett

rész vények, üzletrészek révén több sé gi

sza va zati jogot sze rez abban a tár sa ság-

ban, amely ezeket a rész vé nye ket, üzlet-

ré sze ket ere de ti leg kibo csá totta.

Az egyesülési irányelv alapján, ha a társaság

az átadott részesedés (részvény, üzletrész)

kivezetése, és a másik társaság részesedésé-

nek megszerzése során nyereséget ér el (a

meg szer zett részesedés értéke nagyobb,

mint a kivezetett részesedés értéke), a nye-

re sé g után nem kell adót fizetnie, amíg az új

ré sze se dé se ket megtartja. Amikor a kedvez-

mé nyezett vállalkozás az új részesedéseket

kivezeti, a korábban elhalasztott adófizetési

kötelezettségének eleget kell tennie.

A kedvezménnyel csak azok a vállalkozá-

sok élhetnek az Európai Unióban, amelyek

ala nyai társasági adónak, és az egyesülési

irány elvben meghatározott társasági formá-

ban mûködnek.8

2.3.2. A magyar szabályozás

Hasonlóan a kedvezményezett átalakuláshoz

és a ked vezményezett eszközátruházáshoz,

a tár sa sá gi adó-törvény a kedvezményezett

része se dés csere kínálta választási lehetôsé-

get is biz tosítja a csak belföldi társaságok

rész vé te lé vel végrehajtott ügyletekhez. A ked-

vez mé nye zett részesedéscsere tehát bel föl di

tár sa sá gok ese té ben 2003. január 1-jé tôl

al kal maz ható, míg a más uniós tag ál la mok-

ban ta lál ha tó vál lal ko zá sok részvételé vel tör-

té nô ré sze se dés cse re Magyarország csat la ko-

zá sá tól lesz kedvezményezett.

3. Az unióstranszferár-szabályozás

A kapcsolt vállalkozások nyereségének módo-

sí tá sa miatti ket tôs adóztatás elkerülésérôl

szó ló meg ál la po dás legfontosabb feladata,

hogy kor lá toz za a két vagy több tagállam

adó ha tó sá gá nak vitája miatt elhúzódó egyez-

12

te té si eljárás hosszát azokban az esetekben,

amikor az adóhatóságok eltérôen ítélik meg

egy kapcsolt vállalkozások között alkalma-

zott tranzakció piaci árát.

A piaci ár megállapításának szerepe a

kap csolt vállalkozások adóalapjának he lyes meg ha tá ro zása. Az eltérô tagállami adó ha tó-

sá gok szá má ra azonban eltérô ered mény re

vezet (het) a közösen megállapított ár. Míg

az egyik országban adóztatható adó alap nô,

addig a másik államban csökken, ezért a két

adóhatóság érdeke nem fel tét le nül esik egybe

az ár megállapítása során. Ugyan ak kor csak

akkor kerülhetô el a ket tôs adóz ta tás, ha

mind két adóhatóság ugyan azt az árat tekinti

piaci árnak, és al kal maz za saját álla má ban.

A két adóhatóság számára az egyezte-

tés re a megállapodás szerint 2 év áll ren-

del ke zés re. Ezt követôen egy tanácsadó bizott ság ra kell bízni a szokásos piaci ár meg ál la pí tá sát, és mindkét adóhatóságnak

el kell fo gad nia az így született döntést.

4. Társaságiadó-kedvezmé-nyek és off-shore társaságok

Az Európai Bizottság 1998-ban alakította ki

a Társasági Adóztatás Magatartási Kódexet,

amelynek célja az úgynevezett káros adózási intézkedések bemutatása és folyamatos fel-számolása.9 Az unió az egyes adózási intéz-

ke déseket akkor tekinti károsnak, ha azok

ked ve zôt le nül hatnak a tagállamok közötti

ver seny re, aminek eredményeként végsô

soron a tag ál la mok közössége szenved hát-

rányt.

A csatlakozási tárgyalások során a Bizott-

ság a magyar adórendszer két elemét ítélte

meg kedvezôtlenül: a beruházási adókedvez-ményeket és az off-shore társaságok mûkö-dését.

4.1. Az off-shore cégekre vonatkozó szabályozás

Az Európai Unióban és a Gazdasági Együtt-

mû ködési és Fejlesztési Szervezetben (Orga-

nization for Economic Cooperation and

Development, OECD) egymástól függetlenül,

de megközelítôleg egy idôben zajlottak az

off-shore cégek általános felszámolását

célzó folya matok. Az unió leendô tagállama-

ként Magyar országon 2003. január 1-je óta

új off-shore társaságokat nem lehet nyilván-

tartásba venni, a már létezô off-shore cégek

pedig legkésôbb 2005 végéig mûködhetnek változatlan jogállás mellett.

9 OJ C 2, 1998. január 6., p. 210 COM (1998) 67 final, OJ C 123, 1998. április 22. p. 0009

13

4.2. A beruházási adókedvezmények átalakítása

A beruházási adókedvezmények bevezetésé-

nek célja a külföldi mûködôtôke Magyar or-szág ra vonzása és a foglalkoztatás elô se gí-té se volt. A kedvezmény feltételei azonban nem álltak teljesen összhangban a Magatar-

tási Kódex szabályaival (és a közösségi álla-

mi támogatási szabályokkal sem). Annak

érde ké ben, hogy a hazai szabályozás össz-

hang ba kerüljön az unió rendelkezéseivel, a

be ru há zá si adókedvezményt a 2002. decem-ber 31-ig megkezdett beruházással lehe tett meg sze rez ni. A már ilyen kedvezménnyel

ren del ke zô adózók tekintetében az uniós

csat la ko zás tól – az igénybe vehetô adó ked-

vez mény felsô határát szabályozó – új elô-írá sok kerülnek bevezetésre, amelyek bizto-sítják a szerzett jogok továbbvitelét.

4.3. A fejlesztési adókedvezmény

2003. január 1-jétôl a társaságiadó-tör vény-

ben a közösségi szabályozással össz hangban lévô fejlesztési adókedvezmény szol gál ja az új beruházások ösztönzését és a fog lal koz ta-

tás elôsegítését. Ez – a mérték kor lá to zott-

sá ga ellenére – több szempontból is ked ve-zôbb, mint a korábbi kedvezmé nyek. Az új adó kedvezményre nemcsak termék elô ál lí-

tást szolgáló beruházás révén lehet jogot

szerezni, hanem (néhány, úgyneve zett érzé-

keny ágazat kivételével) bármely be ru há zás-

sal. Több választási lehetôséget kínál az adó-

zók nak, így például nemcsak a mun ka vál la lók

létszámának növelésével lehet tel je sí te ni fel-

tételeit, hanem kis- és kö zép vál lal kozások

beszállítóként történô fog lal koz ta tá sá val is.

Az új kedvezmény leg lé nye ge sebb jellemzôje,

hogy egységesen keze li az egyes fejleszté-si programokhoz kü lön bö zô formában és kü-

lön bö zô for rá sok ból nyúj tott állami támoga-

tásokat, ezál tal meg te remt ve a támogatási

rendszer át lát ha tó sá gát.

5. A közösségi szabályozás közeljövôben várható

változásai

Az Európai Unió gazdasági és pénz ügy mi nisz-

tereinek tanácsa 2003. január 21-én megál-

lapodott arról, hogy a tagállamok kapcsolt

vállalatai között teljesített kamat- és jogdíj fi-

ze tésekre alkalmazandó közös adózási rend-

szerrôl szóló javaslatot a közeljövôben elfo-

gad ják. Az irányelv tervezetét az Európai

Bizott ság 1998 márciusában készítette el.10

A javaslat szerint az egyik tagállam társa-

sága által egy másik tagállamban található

kap csolt vállalkozásának fizetett kamatot

és jog díjat csak a második tagállamban lehet meg adóz tat ni. Az elsô tagállamban te hát sem a kamat ra, sem a jogdíjra nem vet he tô

ki for rás adó. A kedvezô elbánás akkor kö te-

le zô a tag ál la mok ra nézve, ha valamelyik tár-

14

sa ság legalább 2 évig, legalább 25 százalék-

ban tulajdonosa a másiknak, vagy a két

cég nek van egy közös anyavállalata, amely

mind két cég ben legalább 2 évig, legalább 25

szá za lé kos részesedéssel rendelkezik.

A kedvezménnyel csak azok a vállalkozások

élhetnek az unióban, amelyek alanyai a társa-

sá gi adónak, és az irányelvben meghatáro-

zott társasági formában mûködnek.

A forrásországban biztosított adómen tes-

ség csak a szokásos (vagyis piaci mérté kû) kamat és jogdíj esetében érvényesíthetô. Ha a kap csolt vállalkozások ennél maga sabb kama-

tot vagy jogdíjat fizetnek, akkor csak a szoká-

sos mértékig érvényes a kedvez mény, az ezt

meghaladó részre az anya- és leány vál la la ti

irányelv szerinti szabályok vonatkoz nak.

Tekintettel arra, hogy a szabályozás pilla nat-

nyilag is csak tervezet, így a jogharmoni zá-

ció ra csak elfogadását követôen kerülhet

sor. A módosítás a külföldi szervezetek adó-

alap já nak megállapítására fog vonatkoz-

ni, mivel jelenleg a külföldi személyek által

Ma gyar or szág ról kapott kamatot és jogdíjat

egy aránt 18 százalékos, vagy a kettôs adóz-

tatást kizáró egyezményben meghatározott

mér té kû forrásadó (társasági adó) terheli.

Az elfogadásra kerülô irányelv átültetésé vel

várhatóan az uniós csatlakozástól kezdve

men te sül ni fognak az eddigi adóztatás alól a

2 éves és 25 százalé kos részesedési feltétel-

nek eleget tevô vállal kozások.

6. A társasági adózással kapcsolatos legfontosabb

hazai jogszabályok

• A társasági adóról és az osztalékadóról

szó ló 1996. évi LXXXI. törvény;

• a fejlesztési adókedvezményrôl szóló

162/2001. (IX. 14.) kormányrendelet;

• a társasági adókedvezményhez kap cso-

ló dó bejelentendô adatokról szóló 34/

2002. (XI. 26.) PM rendelet

• a fejlesztési adókedvezmény engedélye zé-

se iránti eljárás kezdeményezéséért fize-

tendô igazgatási szolgáltatási díjról szóló

50/2002. (XII. 29.) PM rendelet.

15

A természetes személyek jövedelemadózása

a legkevésbé harmonizált a közösségi adó-

jog területén. A meglévô joganyag – az alap-

vetô szabadságok és a hátrányos megkülön-

böztetés tilalmából kiindulva – elsôsorban a

jogesetek alapján alakult ki.

A személyi jövedelemadóról szóló tör vény

közvetlen harmonizációjának igénye a követ-

ke zô két közösségi joganyaggal összefüggés-

ben merült fel:

• a magánszemély által nem az illetôsége

szerinti tagállamban szerzett egyes jöve-

delmek adóztatásáról szóló 94/79 EGK bizottsági ajánlás;

• a különbözô tagállamok társaságait érin tô

egye sü lé sek re, szétválásokra, eszköz át ru-

há zá sok ra és részesedéscserékre al kal ma-

zan dó közös adózási rendszerrôl szóló 90/434 EGK tanácsi irányelv.

1. A nem az illetôség szerintitagállamban szerzett

jövedelem adózása

A személyek szabad áramlását a belsô piac

ha té kony mûködése érdekében szükséges

biz to sí tani. Az alapelv lényegében azt jelen-

ti, hogy az Európai Unió állampolgárát sem-

milyen hely zet ben nem érheti hátrányos

meg kü lön böz te tés egy tagállamban annak

követ kez té ben, hogy egy másik tagállam

ál lam pol gá ra. Az alapelv magában foglalja

az unió állampolgárainak bármely (akár más

tagállamban) meghirdetett állásra való jelent-

ke zé sé nek, a tagállamok területén törté nô

sza bad mozgásnak, valamint bármely tagál-

lam ban való tartózkodásnak a jogát.

1.1. A bizottsági ajánlás elôírásai

Az adóztatás esetében a személyek szabad

áram lá sá nak elve leginkább a személyi jöve-de lem adó területén csorbulhat. A gyakorlat-ban a tagállamok ugyanis sok tekintetben

kü lönb sé get tehetnek a belföldi és a külföl-

di ille tô ség gel rendelkezô magánszemélyek

között.

Például elôfordulhat, hogy a tevékeny-

ség vég zé sé nek helye szerinti tagállam a

más tagállamban állandó lakóhellyel ren-

del ke zô magánszemélyeket kedve zôt le-

neb bül adóztatja, mint saját állan dó lako-

sait. E kedvezôtlen elbírálás jele lehet

pél dá ul a területén állandó lakóhellyel

nem rendelkezô személyek esetében

az adó elô leg-megálla pí tás során elôírt

maga sabb adómér ték, vagy egyes (pél-

III. Személyi jövedelemadó

16

dá ul családi körülményekre tekintettel

egyéb ként biztosított) adókedvezmé-

nyek, más adómérséklések igénybevéte-

lé nek meg ta ga dá sa. Ezen elbánás indo-

ka lehet, hogy ezeket az elônyöket az

állan dó lakó helyül szolgáló országnak

kell biz to sí ta nia e magánszemélyek

részé re. A prob léma az, hogy a kül-

föl dön mun kát vállaló személyeknek

gyak ran az állandó lakóhely szerinti

ország ban sem biztosítják az említett

ked vez mé nye ket. Ennek oka, hogy a

magán sze mély jövedelmének nagyobb

részét egy másik tagállamban szerezte

meg, ezért az állan dó lakóhelye szerinti

ország ban adóz tat ha tó jövedelme nem

ele gen dô az ott érvényesíthetô adó ked-

vez mé nyek igény be vé te lé re.

A bizottsági ajánlás célja többek között az

állampolgárság szerinti megkülönböztetés

ki kü szö bö lé se, ami azt jelenti, hogy egy

adott tag ál lam ban jövedelmet szerzô más

tag állam állam pol gá rá nak adóterhei nem

lehet nek magasabbak, mint az adott állam

hason ló helyzetben lévô állampolgáráé.

1.1.1. Az érintett magánszemélyek

A bizottsági ajánlás hatálya azokra a termé-

sze tes személyekre terjed ki, akik

• valamely tagállamban bírnak adójogi ille-

tô ség gel, ha

• egy másik tagállamban (meghatározott jö ve del me ik alapján) jövedelemadó-fizeté si kö te le zett ség alatt állnak, anélkül, hogy ott adó jogi illetôséget szereztek vol na.

Azt, hogy egy természetes személy melyik

tag államban bír adójogi illetôséggel, mindig

az érintett tagállamok közötti kettôs adóz-ta tás elkerülésérôl szóló egyezmény, ennek hiányában pedig a belsô jogi rendel ke zések

(Magyar országon a személyi jövede lem adó-

ról szóló törvény) határozzák meg. Magyar-

or szágnak az Európai Unió összes tagállamá-

val van a kettôs adóztatás elkerülésérôl

szó ló kétoldalú nemzetközi megállapodása.

Az OECD Jövedelem- és Vagyonadókról szó ló Modellegyezménye (OECD Modellegyez-mény) szerint az adott államban belföldi ille-tô sé gû az a természetes személy, aki ezen állam jogszabályai szerint ott székhelye, állan-

dó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye,

üzlet ve ze té sé nek helye vagy más ha son ló

ismérv alapján adóköteles.

Ha e meghatározás alapján egy magánsze-

mély két tagállamban is belföldi illetôsé gû-

nek minôsülne, akkor csak abban az állam-

ban te kint hetô annak, amelyikben állandó lakó hellyel rendelkezik. Amennyiben mind-két állam ban rendelkezik állandó lakóhellyel,

akkor abban az államban tekinthetô belföldi

ille tô sé gû nek, amellyel személyi és gazdasá-

gi kap cso la tai szorosabbak (azaz ahol a létér-

dek központja van).

17

Ha nem határozható meg a magánszemély

létérdekeinek központja, vagy egyik állam-

ban sincs állandó lakóhelye, akkor a szo ká-sos tartózkodási helye az irányadó. Amennyi-ben ez sem határozható meg, vagy mind két

ország szokásos tartózkodási hely nek tekint-

he tô, akkor abban az államban szá mít bel föl-

di illetôségûnek, amelyiknek állam pol gá ra.Amennyiben az említett szabályok alkal-

ma zá sa sem vezet eredményre (mert vagy

mind két államnak állampolgára, vagy egyik-

nek sem), akkor az érintett államok illetékes

ható ságainak kölcsönös egyetértéssel kell meg ha tá roz niuk a magánszemély belföldi

ille tô sé gé nek kérdését.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény

szerint belföldi illetôségû:

• a magyar állampolgár (kivéve, ha más ál-

lam pol gár ság gal is rendelkezik, és nincs

ál lan dó lakhelye vagy szokásos tar tóz ko-

dá si helye Magyarországon);

• a letelepedési engedéllyel rendelkezô kül-

földi állampolgár;

• a hontalan;

• az a természetes személy,

» aki csak Magyarországon rendelkezik

állan dó lakóhellyel,

» akinek létérdekei központja (az az állam,

amely hez a magánszemélyt a legszoro-

sabb személyes, családi és gazdasági kap-

cso lat fûzi) Magyarországon található, de

csak akkor, ha egyáltalán nem, vagy nem

csak Magyarországon rendelkezik állan-

dó lakóhellyel,

» akinek szokásos tartózkodási helye

Magyar országon található, de csak akkor,

ha nem rendelkezik állandó lakóhellyel,

vagy nem csak Magyarországon van állan-

dó lakóhelye, valamint létérdekeinek köz-

pont ja nem határozható meg.

1.1.2. Az érintett jövedelmek

A magánszemélyek személyes mozgását

aka dá lyoz hatja, ha egy adott országban

– hason ló helyzetben lévô személyek közül

– nagyobb adóteherrel sújtják a külföldi adó zót, mint az adott ország saját állampol-gá rát. Ezért szükséges az adott ország

adó rend sze ré nek olyan átalakítása, amely

lehe tô vé teszi, hogy a külföldi állampolgárok

18

az adott ország saját állampolgáraival azo-

nos adóz tatási elbánásban részesüljenek.

Az ajánlás rendelkezéseit a következô

jöve de lem típusok esetén kell alkalmazni:

• nem önálló tevékenységbôl származó

jöve de lem;

• nyugdíj és más hasonló, a korábbi alkal-

ma zá sá ra tekintettel juttatott jövedelem,

beleértve a társadalombiztosítási nyug-

díjat is;

• önálló tevékenységbôl vagy önfoglalkozta-

tás ból származó jövedelem, beleértve az

elô adómûvészek és a sportolók jövede-

lem szerzését is;

• a mezôgazdaságból és az erdô gaz dál ko-

dás ból származó jövedelem;

• az ipari és a kereskedelmi tevékenység

foly ta tá sá ból származó jövedelem.

Az egyes jövedelmek elbírálása az OECD

Modell egyezmény rendelkezéseinek figye-

lem be vé te lé vel történik.

1.1.2.1. Nem önálló tevékenység

Az OECD Modellegyezmény külön elôírást

tartalmaz a nem önálló tevékenységbôl szár-

ma zó jövedelem adóztatására. Az ilyen jöve-

delem alapvetôen abban az államban adó zik,

amelyikben a nem önálló tevékenysé get

foly tat ták. Az egyezmény szabálya sze rint

ugyan is a fizetés, a bér és más hasonló díja-

zás, amelyet egy adott országban belföldi

illetô ség gel bíró magánszemély nem önálló

tevé keny sé gé re tekintettel kap, ebben az

ország ban adóztatható, kivéve, ha a munka-

vég zés a másik államban történik. Ebben

az eset ben az ebbôl származó jövedelem a

másik állam ban adóztatható.

Az egyik államban illetôséggel bíró magán-

sze mély által a másik államban végzett nem

önálló tevékenység során meg szer zett jöve-

delem – az ismertetett, a mun ka vég zés sze-

rinti állam adóztatási jogát meg ha tá ro zó

ren del kezés ellenére – akkor is csak az ille tô-sé ge szerinti államban adóztat ha tó, ha• az érintett magánszemély egyfolytában

vagy meg sza kításokkal nem tölt 183 nap-

nál töb bet a munkavégzés helye sze rin ti

ál lam ban (a 183 napot egy adott adó év-

ben kez dôdô vagy végzôdô bármilyen 12

hó na pos idôtartam alatt kell érteni), vala-

mint

• a díjazást olyan munkáltató fizeti (vagy

olyan mun káltató nevében fizetik),

amely nem mi nô sül belföldi illetôségûnek

a mun ka vég zés helye szerinti államban

(va gyis, ha egy magyar állampolgár 183

nap nál töb bet dolgozik egy adott ország-

ban, azon ban a foglalkoztatója adóügyi-

leg nem az adott országban illetékes),

továb bá

• a díjazás költségét nem a munkálta tó-

nak a munka vég zés helye szerinti állam-

ban lévô telep he lye vagy állandó bázisa

viseli.

19

Az ismertetett szabály alapján egy

magyar magán személy külföldi munka-

vi szony ból származó jövedelme csak

akkor adóztatható külföldön, ha a

magán sze mély 12 hónapon belül 183

nap nál hosszabb idôt tölt az érintett

kül föl di államban, valamint munkáltató-

ja az érin tett külföldi államban bír adó-

jogi ille tô ség gel, vagy munkáltatója az

adott külföldi államban lévô telephelye,

állan dó bázisa útján fizeti a bért.

1.1.2.2. Nyugdíj

Az OECD Modellegyezmény fôszabálya sze-

rint a nyugdíj és más hasonló díjazás, ame-

lyet egy adott államban belföldi illetôséggel

rendelkezô magánszemélynek fizetnek, csak az illetôség szerinti államban adóztatható.

Azaz egy magyar nyugdíjas Magyar or-

szág ról származó nyugdíja akkor is csak

bel föl dön esne adókötelezettség alá, ha

a sze mé lyi jövedelemadóról szó ló tör vény

nem men tesítené az adóz ta tás alól.

1.1.2.3. Önálló tevékenység,önfoglalkoztatás

Az egyik államban belföldi illetôségû magán-

személyt a másik államban végzett önálló

tevé keny sé gé re vagy önfoglalkoztatására

tekin tettel megilletô jövedelem csak az ille-tô ség szerinti államban adóztatható, kivéve, ha a másik államban van egy rendszeresen

rendelkezésére álló, az említett tevékenység

folytatását szolgáló állandó bázisa. Ebben

az esetben jövedelme az állandó bázis fek vé-

se sze rin ti államban is megadóztatható, de

csak olyan mértékig, amennyiben az az állan-

dó bázis tevékenységének betudható. Az

önálló tevékenység és az önfoglalkoztatás

keretébe tartozik például az önálló keretek

között végzett tudományos, irodalmi, okta-

tási, orvosi, mérnöki, építészi, fogászati és

könyv viteli tevékenység.

Az említett rendelkezések alapján, ha

egy magyar orvos rendszeresen végez

(nem munkavállalóként) gyógyítási tevé-

keny sé get egy másik államban, és az

ehhez szük sé ges rendelô rendszeresen

(pél dá ul bérlet révén) rendelkezésére

áll, akkor a gyógyítási tevékenységbôl

szár ma zó jövedelme a másik államban

adóz tat ha tó.

A mûvészeti és a sporttevékenységre vonat-kozó szabályozás egy kissé eltér az elôbbi-

ek tôl. Az egyik államban belföldi illetôség-

gel rendelkezô magánszemélynek egy másik

állam ban sportolóként végzett tevékenysége

ellen értékeként kapott jövedelme a másik

állam ban adózik. A mûvészek egy részénél

20

is hasonló a helyzet. A belföldi illetôségû elô-

adó mûvész külföldi államban kifejtett tevé-

keny sé ge ellenértékeként kapott jövedel me

külföldön adózik. Fontos megjegyezni, hogy

ebben az esetben az elôadómûvész fogal ma

a színházi, a film-, a rádiós vagy a televíziós

mûvészeket és a zenészeket jelenti.

1.1.2.4. Mezôgazdaság, erdôgazdálkodás

Az OECD Modellegyezmény a mezôgazdasá-

gi tevékenységbôl és az erdôgazdálkodásból

szár mazó jövedelmet az ingatlanból szár-ma zó jöve del mek kel azonos módon kezeli. Ennek megfelelôen ez a jövedelem a te vé-

keny séghez használt ingatlan fekvése szerin-

ti államban megadóztatható.

Ha tehát egy magyar állampolgár kül-

földön lévô (tulajdonában lévô vagy

bérelt) termôföldjén folytat mezôgaz-

dasági tevékenységet, akkor az ennek

betudható jövedelem megadóztatható

külföldön.

1.1.2.5. Ipari és kereskedelmitevékenység

Az OECD Modellegyezmény szerint az egyik

állam vállalkozásának nyeresége csak ebben

az államban adóztatható, kivéve, ha tevékeny-

sé gét egy másik államban lévô telephelye

útján fejti ki. Ebben az esetben ugyanis a

telep hely nek betudható nyereség a telephely fek vé se szerinti államban adózatható.

A telephelynek azt a nyereséget kell be tud-

ni, ame lyet akkor érne el, ha teljesen önál ló és

elkü lö nült vállalkozásként azonos vagy hason-

ló tevékenységet végezne azonos vagy hason ló

körülmények között, teljesen füg get len üzleti

kapcsolatot fenntartva az zal a vál lal kozással,

amelynek telephelye. A telep hely nye re sé gé-

nek megállapításánál levon ha tók a telep hely

tevé kenysége miatt fel me rült költsé gek (be le-

értve a telephelyét illetô üzletveze té si és álta-

lános ügyviteli költ sé ge ket is), tekin tet nélkül

arra, hogy abban az államban merültek-e fel,

ahol a telephely fek szik, vagy máshol.

A telephely olyan állandó üzleti létesít-mény, amelynek útján egy vállalkozás üzleti

21

tevékenységét egészben, vagy részben kifej-

ti. A meghatározás lényeges eleme, hogy

állan dó üzleti létesítmény: ez azt jelenti, hogy a vállalkozás megfelelô felszereléssel

(pél dá ul helyiséggel, vagy bizonyos esetek-

ben géppel, berendezéssel) rendelkezik,

amely nek révén üzleti tevékenységét a kül-

föl di állam ban kifejti. Bizonyos esetekben

ele gen dô, ha egy meghatározott tér, helyi-

ség áll a vállalkozás rendelkezésére (például

piaci elárusítóhely, vagy közraktárban rend-

sze resen igénybe vett terület). Ugyancsak

füg get len a telephely léte attól, hogy a léte-

sít ményt a vállalkozás milyen jogcím (például tulaj donjog, bérlet, ingyenes használat) alap-

ján birtokolja.

Az OECD Modellegyezmény példálózó

fel so ro lása szerint telephelynek minôsül az ügy ve ze tés helye, a fiók, az iroda, a gyár, az

üzem, a bánya, valamint az olaj- és a föld gáz-

kút, a kôfejtô és a természeti erôforrá sok

kifejtésére szolgáló egyéb létesít mény. Az

egyezmények azt is meghatározzák, hogy

mely tevékenységek nem keletkeztetnek telep helyet. Ilyen például a kizárólag a vál-

lal ko zás hoz tartozó készletek tárolására,

be mu ta tá sá ra, kiszállítására használt létesít-

mény, valamint a vállalkozáshoz tartozó

kész let ál lo mány kizárólag tárolás, bemu ta-

tás, vagy kiszállítás céljából történô fenn-

tar tá sa, továbbá a vállalkozáshoz tartozó

kész let ál lo mány nak kizárólag abból a célból

történô fenntartása, hogy azt részére egy

másik vállalkozás feldolgozza (ezért például

önma gá ban az anyagok, félkész termékek

bérmunkában történô feldolgoztatása nem

ke let kez tet telephelyet).

Az építkezés és az összeszerelô tevékeny-ség esetében az OECD Modellegyezmény és minden más adóegyezmény sajátos rendel-

ke zé se ket tar tal maz. Az ilyen tevékenység

ugyan is csak akkor keletkeztet a nem az ille-

tô ség szerinti államban telephelyet, ha meg-

ha lad ja az egyezményben meghatározott

idô tar ta mot. Annak elérését mindig építési

terü le ten ként, illetve építési egységenként

kell meg vizs gál ni, vagyis két (egymástól tel-

je sen független) építkezés idôtartama nincs

hatással egymásra. Azt, hogy két építkezés

füg get len egymástól, a konkrét körülmények

(például a helyszín, az építendô létesít mé nyek

egymással való összefüggése) döntik el.

1.1.3. Az egyenlô elbánás

Az egyenlô elbánás elve alapján azt a magán-

sze mélyt, aki az említett jövedelmeket nem

az állampolgársága szerinti tagállamban

szer zi, nem terhelheti magasabb adó annál, mint amely nek fizetésére köteles lenne, ha

maga, házastársa és gyermekei a jö ve de lem-

szer zés helye szerinti tagállamban belföldi

ille tô ség gel rendelkeznének, feltéve, hogy

jöve del mé nek túlnyomó részét abban az

ország ban szer zi, ahol említett tevékenysé-

22

gét kifej ti. Ez azt is jelenti, hogy ezen adó-

zók is jogosultak az adott tagországban a sa ját állam pol gá rok számára biztosított ked-

vez mé nyek, mentességek igénybevételére,

ha az aján lás ban meghatározott egyéb felté-

te lek nek megfelelnek.

A Bizottság szerint csak abban az eset-

ben iga zol ha tó az egyenlô elbánás megvaló-

sulása, ha az adott tagállamban állandó

lakó hellyel nem ren del kezô magán sze mély

hely zete össze ha son lít ha tó az állandó lak-hellyel ren del ke zô magánszemélyével. Ez

akkor következ ik be, ha jövedelme jelentôs

része az adott (nem az állandó lakóhely sze-

rin ti) ország ból szár ma zik. Ez ugyanis azt is

jelenti, hogy az ilyen magán sze mély adózás

alá esô bevéte le az állan dó lakóhelye szerinti

ország ban va ló szí nû leg nem elegendô ahhoz,

hogy az ott elméletileg elérhetô adókedvez-

ményeket igény be vegye.

E megfogalmazásban magyarázatra szo-

rul a „jövedelmének túlnyomó része” kifeje-

zés. Az egyenlô elbánásról szóló ajánlás sze-

rint egy állampolgár jövedelmének túlnyomó

részét akkor szerzi az adott országban, ha

összes jövedelmének legalább 75 százaléka az érintett államból származik. Vagyis egy

tag ál lam állampolgára a másik tagállam adó-

zá si szabályai szerint járhat el (így külö nö-

sen igénybe veheti az adott ország által biz-

to sított adókedvezményeket) akkor is, ha

más államból (esetleg az állampolgársága

szerinti országból) is származik jövedelme,

fel té ve, hogy a más országból származó

jöve del mei együttesen nem haladják meg

össz jö ve del mé nek egynegyed részét.

Az adót kivetô állam nevében eljáró köz-

igaz gatási szerv ( jellemzôen az adóhatóság)

fel kér heti a természetes személyt annak iga-zo lá sá ra, hogy jövedelmének legalább 75 szá za lé ka az adott országból származik.

Az említett jövedelmeket adóztató (nem

az állam pol gárság szerinti) tagállamnak

joga van ahhoz, hogy a felsorolt jövedelmek

te kin te té ben ne biztosítson adókedvez-ményt vagy más adócsökkentési lehetôsé-

get, abban az esetben, ha ezek a jövedelmek

a tevé keny ség színhelyéül szolgáló tagállam-

ban nem adó kötelesek. Az ajánlás kimondja, hogy amennyi ben

egy tagállam állampolgára egy másik tag ál-

lam ban tevékenységet végez, és ezáltal az

egyezmény hatálya alá kerül, akkor nem csak

az ajánlásban felsorolt jövedelmei, ha nem

más (fel nem sorolt) jövedelmei te kin te té ben

is ugyanazt az adóeljárást kell alkal maz ni.Az ajánlás lehetôséget biztosít arra, hogy

az állandó lakóhely szerinti tagállam az állan-

dó lakosoknak nyújtott kedvez mé nye ket,

adó mér sék lé si lehetôségeket ne ter jessze

ki arra a személyre, aki más tag or szág ban

szer zi jövedelmének túlnyomó részét, így ott

adóztatható, és a másik tagállamban hason-

ló adómérséklésben részesül. Vagyis az aján-

23

lás e rendelkezésének célja annak el ke rü lé se,

hogy egy adott tagországban a nem állandó

la kosok kedvezôbb adóügyi el bí rá lásban

része sül je nek, mint a tagállam ál lan dó lako-

sai. Így megakadályozható, hogy va la ki

adott jövedelmére tekintettel két kü lön bö zô

ország ban is hasonló típusú adó ked vez ményt

vehes sen igénybe.

Az elôzôekben leírtakat illusztrálja egy

bíró sági ügy, amelyben 1995-ben szüle-

tett döntés. Ronald Schumacker belga

ál lam pol gár sá gú, családos ember, aki Né-

met or szág ban vállalt munkát, és jöve del-

mé nek jelentôs részét Német or szág ból

sze rez te. Az Európai Bíróság elôtt azt

kifo gá sol ta, hogy a német adó ha tó ság

nem enge dé lyezte számára, hogy az adó-

elô leg kiszámításakor a hatályos német-

országi törvények szerinti, kedve zôbb

módszert válassza, mivel nem volt bel föl-

di illetôségû Németországban. (Német or-

szág ban úgynevezett „splitting” módszer

volt érvényben, amelynek a lénye ge, hogy

a férj és a feleség jöve del me összevon-

ható, majd ezt ket tô vel oszt va kalku-

lálható az az adó alap, amely után meg

kell állapítani a fi ze ten dô adó össze gét.

Ez a módszer igen ked ve zô abban az

eset ben, ha a férj és a fe le ség jövedel-

me között nagy a kü lönb ség, ugyanis

ekkor a magasabb jöve del mû fél fizetése,

illet ve annak egy része, ala cso nyabb adó-

kulccsal adózik.) A Bíró ság döntése sze-

rint a német adó ha tó ság maga tartása

ki me rí tette a hát rá nyos meg kü lön böz-

te tés fogalmát, így ebben az ügy ben

Ronald Schumacker javá ra döntött.

1.2. Az egyenlô elbánás elvénekérvényesülése a személyi

jövedelemadóról szóló törvényben

A jogharmonizációs kötelezettség teljesíté se

érdekében 2003-tól a személyi jövede lem-adó ról szóló törvény kiegészül az említett bizott sá gi ajánlásnak megfelelô szabállyal.

Az új rendelkezés a Magyar Köztársaság

Euró pai Unióhoz történô csatlakozásáról szó-

ló nemzetközi szerzôdést kihirdetô törvény

ha tály ba lé pésének napján lép hatályba, így

azt a csatlakozás idôpontjától megszerzett jöve de lem mel kapcsolatos adókötelezettség-re kell alkalmazni.

Az új szabály szerint az Európai Unió tag-

ál la má nak állampolgára által megszerzett, a

személyi jövedelemadóról szóló törvény sze-

rin ti korlátozott adókötelezettség alá esô

(az az külföldi illetôségû magánszemélyként

meg szer zett) jövedelmet nem terheli maga-

sabb összegû adó, mint ha ô maga, a há zas-

tár sa és a gyermeke(i) belföldi illetôségû

magán sze mély nek minôsülnének.

24

Az egyenlô elbánásra vonatkozó ajánlás alkal-ma zá sá nak feltétele, hogy a magánszemély által az adóévben nem önálló, illetve önálló

te vé kenységbôl származó jövedelem, vala-

mint nyugdíj és más hasonló jövedelem jogcí-

mén megszerzett jövedelmek összege eléri

az adóévben általa megszerzett összes jöve-delem 75 százalékát. A szabály természete-sen csak a külföldi illetôségû magánszemély

korlátozott adókötelezettség alá esô – vagy-

is a jövedelemszerzés helye alapján belföldrôl

származó, vagy egyébként nemzetközi szer-

zôdés, viszonosság alapján a Magyar Köztár-

sa ság ban adóztatható – jövedelme vonatko-

zá sá ban alkalmazható, hiszen a belföldi

ille tô sé gû magánszemélyek adókötelezettsé-

ge nem függ az állampolgárságtól. A 75

szá za lé kos határ igazolására az adóévben

meg szer zett összes jövedelem megállapított

össze gét tartalmazó, a külföldi illetôségû

magán sze mély illetôsége szerinti állam joga

szerinti okiratról (így különösen bevallásról,

határozatról) készült hiteles, magyar nyelvû

fordítás szolgál.

Az Európai Unió tagállamának állampol gá-

ra a személyi jövedelemadóról szóló tör vény ál-

tal biztosított kedvezményt csak annyi ban ér vé-

nye sít heti, amennyiben nem illeti meg azo nos

vagy hasonló kedvezmény azon tag ál lam ban,

amelyben nem önálló vagy önálló te vé keny ség-

bôl származó jövedelme, valamint nyug díja és

más hasonló jövedelme adóz tat ható.

Az egyenlô elbánás elve ezzel gyakorlatilag

bekerült a személyi jövedelemadóról szó ló

törvény rendelkezései közé, és ezzel ér vé nye-

sít he tô vé válik az érintett esetekben. A ren-

del ke zés általános érvényû felha tal ma zást jelent az egyes kedvezmények érvényesít he-

tô sé gét illetôen.

Tekintettel arra, hogy az Európai Unió

jelen le gi tagállamai is alkalmazzák az elô zô-

ek ben ismertetett szabályt, a csatlako zás sal

egyidejûleg mód nyílik arra, hogy a Magyar-

or szá gon lakó, de jövedelme nagy részét egy

másik tagállamban szerzô magyar állampol-

gár is igénybe vegye az ajánlásban meghatá-

ro zott lehetôségeket.

2. Az egyesülési irányelv

A különbözô tagállamok társaságait érin tô

egyesülésekre, szétválásokra, eszköz át ru há-

zá sok ra és részesedéscserékre alkalmazan-

dó közös adózási rendszerrôl szóló taná csi

irányelvet 1990. július 23-án fogadta el az

Euró pai Tanács. Az irányelv az unió élô jog-

anya gá hoz tartozik, így a közösségi vív má-

nyok átvétele során ehhez is hozzá kell iga-zí ta ni a magyar jogszabályokat. Az irány elv elsô sor ban a társasági adóhoz kap cso ló dik

(ezért részletesen a társasági adó ról szó ló

rész ben ismertettük), de egyes ese tek ben a

magán személy adókötelezettségére is alkal-

maz ni kell.

25

2.1. Az irányelv rendelkezései

Az irányelv rendelkezése alapján egyesü-

lés, szét vá lás vagy részesedéscsere esetén

a meg szer zô vállalat tôkéjét megtestesítô

érték pa pí rok átadása az átruházó vállalat

rész vé nye sei nek az átruházó vállalat tôkéjét

meg tes te sí tô értékpapírokért cserébe önma-

gá ban nem vezethet a részvényes ezen jöve-

del mé nek megadóztatásához. Ezért az irány-

elv halasztott adófizetést kíván biztosítani a kedvezményezett akvizíciók esetén. Ennek

az a feltétele, hogy a megszerzett értékpa-

pír érté ke közel megegyezzen az egyesülés,

szét vá lás vagy részesedéscsere elôtti ér té-

ké vel, ezért az irányelv kimondja, hogy a

koráb bi részvények és az azokért kapott új

rész vé nyek értéke között adódó értékkü lön-

bö zet nek legfeljebb 10 százalékát lehet kész-pénz ben kifizetni.

A halasztott adófizetés azt jelenti, hogy

az akvizíciókor nem keletkezik adófizetési

kö te le zett ség, amennyiben az megfelel az

irány elv ben leírt feltételeknek. Az irányelv

ugyan ak kor nem tiltja azt, hogy az így meg-

szer zett értékpapír késôbbi elidegenítésekor

keletkezett jövedelmet megadóztathassák,

még hoz zá úgy, mint azt a tôkejövedelmet,

amely az átalakulás elôtti értékpapírok át ru-

há zá sá ból fakadt volna.

Ha a részvényes az illetôsége szerinti

állam ban az adóhalasztás feltételére vonatko-

zó szabálytól eltérô adózási rendelkezések

alkalmazását választja, és ezzel a lehetôség-

gel él is, akkor az adóhalasztásra vonatkozó

sza bály nem alkalmazható. Ugyancsak nem

ve he tô igénybe az adóhalasztás abban az

eset ben, ha az akvizíció önmagában jövede-

lem szerzés alapjául szolgált.

Az irányelv nem tiltja, hogy amennyiben

a kedvezményezett akvizíció során (a rész-

vény cserén túlmenôen) készpénzfizetés is

tör té nik, a tagállamok azt már ekkor meg-

adóz tas sák.

2.2. A személyi jövedelemadózástérintô kérdések

Az irányelv alapvetôen a társaságokat érin-

ti. A személyi jövedelemadózásra abban az

eset ben vonatkozik, ha a szervezeti átalaku-

lás és részesedéscsere esetén a részvényes

magánszemély, ilyenkor ugyanis a magánsze-

mély válik a halasztott adófizetés kedvezmé-

nyezettjévé.

26

A személyi jövedelemadó rendszerében a

része se dés csere nyomán – vagyis amikor a magán sze mély meglévô részvényét, üzlet ré-

szét olyan módon adja át egy társaságnak,

hogy cserében e társaságban részesedést

sze rez (és e társaság többségi szavazati

jo got nyer a magánszemély eredeti társa sá-

gá ban) – ár fo lyam nye re ség keletkezik.

A törvény szerint árfolyamnyereség-

bôl szár ma zó jövedelem a bevételnek

– a cse ré be kapott részesedés szokásos

piaci érté ké nek – az a része, amely meg-

ha lad ja az átadott részvény, üzlet rész

meg szer zé sére fordított összeg és az

emlí tett értékpapír megszerzésé hez kap-

cso ló dó egyéb járulékos költsé gek együt-

tes össze gét. Az árfolyamnye re ség bôl

szár ma zó jövedelem után a fize ten dô

adó mér té ke 20 százalék. Az adót a kifi-

ze tô a kifizetés idôpont já ban meg ál la pít-

ja, és az adózás rendjé rôl szó ló tör vény

ren del ke zéseinek meg fe le lô en bevall ja,

majd megfizeti. Az értékpa pír meg szer-

zé sé re fordított, valamint az ahhoz kap-

cso ló dó járulékos költségek nek a kifi ze-

tô által figyelembe nem vett ré szét a

magán sze mély adóbevallásában ér vé nye-

sít he ti. Az adózó az árfo lyam nye re ség-

bôl szár ma zó jövedelmet az ér ték pa pír

átru há zá sá nak napjára álla pítja meg.

Az irányelv alapján a részesedéscsere so rán

kelet kezô jövedelem az átruházáskor nem

adóz tat ha tó. Ennek megvalósulása ér de ké-

ben a sze mélyi jövedelemadóról szóló tör-

vény 2003. január 1-jétôl bevezette a ked-vez mé nye zett részesedéscsere fogalmát, amely lényegében megegyezik az irányelv-

ben meg fo gal mazottakkal. A kedvezménye-

zett részesedéscsere során a magánszemély

be vé te le kétféleképpen adózik:

• A kedvezményezett részesedéscserével

meg szer zett bevételbôl az árfolyamnye-

re ség szabályai szerint adózik az a rész,

amely nem haladja meg a megszerzett

pénz össze get. Vagyis a részesedés cse re

kere té ben a magánszemélynek az áta dott

rész vé nye ken kívül adott készpénz összeg

mindig árfolyamnyereségbôl szár ma zó

jöve de lem nek minôsül, és 20 szá za lé kos

adó ter heli.

• Az a rész, amely meghaladja a pénz for-

májában megszerzett bevétel összegét, a

magánszemély választása alapján vagy az

árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok

szerint adózik, vagy bevételnek nem

minô sülô tételként kell figyelembe ven-

ni. E válasz tás révén a magánszemélynek

lehe tô sé ge nyílik adófizetési kötelezett-

ségének elhalasztására.

A kifizetô magánszemélyenként adatot szol-gáltat az adóhatóság részére a kedvezménye-zett részesedéscsere révén a magánszemély-

27

nek juttatott összes értékpapírról, a ma gán-

sze mély nek pedig elkülönített nyilván tar tást

kell vezetnie a kedvezményezett része se dés-

cse re során megszerzett részvé nyei rôl.

Egy példával szemléltetve a szabályt:

té te lez zük fel, hogy egy magánsze mély

ren del kezik „A” vállalatban 50 rész-

vénnyel, amelyek vételára (együttesen)

50 000 forint volt. Az „A” vállalat szava-

za ti többségét megszerzi „B” vállalat,

úgy, hogy a magánszemély említett

rész vé nye it „B” vállalatba apportálja,

és e rész vé nyek apportértéke 120 000

fo rint. A magánszemély választhat,

hogy a 70 000 forint árfolyamnyere-

ség után azonnal (20 százalékos) adót

fizet (14 000 forintot), vagy halasztja

az adóz tatást. Ha elhalasztja az adófi ze-

tést, és utóbb például 170 000 forint ért

értékesíti a részvényt, akkor a ke let ke-

zô jöve delmet (120 000 forint helyett)

50 000 forinthoz viszonyítva hatá roz-

za meg, azaz 170 000 – 50 000 =

120 000 forint után fizeti meg a 20

szá za lé kos adót (24 000 forintot).

Az átalakulás eseteivel összefüggésben nem

volt szükség a személyi jövedelemadóról szó-

ló törvény módosítására, mivel a törvény sze-

rint az átalakulás során ma sem keletke zik

adófizetési kötelezettség.

28

http://europa.eu.int/comm/taxation_customs/taxation/directtaxationindex_en.htm

http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/1998/c_002/c_00219980106en00010002.pdf

http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/1998/c_002/c_00219980106en00020005.pdf

http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/1998/c_002/c_00219980106en00060006.pdf

http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/1998/c_123/c_12319980422en00090013.pdf

http://www.eurolegal.org/business/bustaxation.htm

http://www.im.hu/fooldal/cikk/cikk.phtml?menupontid=92

http://www.kum.hu/

IV. További információforrások

Az „Adózás”témakörben eddig megjelent

Európai Füzetek:

Tárnoki PéterAz európai egységes piac általános

forgalmi adó szabályai

•

Dr. Szloboda AlízA magyar áfa-szabályozás változásai

az uniós csatlakozás tükrében

Szabó TímeatanácsosPénzügyminisztérium

Az egységes adózás megteremtése Európa gazdasági egyesülésének egyik

legnehezebb feladata. Negyven esztendeje – 1963 óta – terítéken van a

közös adórendszer létrehozásának kérdése, ám a mai napig nem sikerült

végleges választ adni rá. A legutolsó javaslat 2001-ben született, ennek

megvalósítása azonban ugyanazért nem egyszerû, mint a korábbiaké:

mindegyik tagállam ragaszkodik a saját adózási rendszeréhez. Ez is azt

mutatja – mint oly sok más –, hogy az Európai Unió korántsem uniformizált

szervezet. Ebbôl egyfelôl az következik, hogy Magyarország olyan korszak-

ban csatlakozik az unióhoz, amelyet – az adórendszer változását tekintve

– a felgyorsult modernizáció idôszakának nevezhetünk. Másfelôl pedig az,

hogy adózási szempontból meglehetôsen színes világba jutunk be. A szemé-

lyi jövedelemadóról és a társasági adóról azonban a csatlakozás után is a

nemzeti törvényhozás határoz.

Molnár Gáspár EndrefogalmazóPénzügyminisztérium