100

átt elepülése az elcsatolt területekről, népesség-cserék, itt eni kisebbségek kivándorlása) és a helyben maradt nemzeti kisebbségek felgyor-sult természetes asszimilációja miatt a nem magyar anyanyelvűek aránya 1920–2001 között 10,4%-ról 1,1%-ra csökkent. Ugyanakkor az új határokon kívül rekedt magyarok száma és ará-nya a szomszéd országokban olykor hasonlóan drámai módon apadt (11. táblázat). A kisebbsé-gek ősei modern nemzett é válásuk és modern irodalmi nyelvük kialakulása előtt hagyták el etnikai törzsterületüket és költöztek a mai ma-gyar államterületre (pl. szlovének 12–13. sz., ci-gányok szerbek, horvátok 15–17. sz., németek, szlovákok, románok, ruszinok 17–19. sz.). Ennek

Magyarország, amely 1918-ig Európa egyik leg-tarkább etnikai−vallási összetételű országa volt, a trianoni békediktátum értelmében területének 71,4%-át, magyar népességének 33%-át elveszít-ve a kontinens nyelvileg−etnikailag egyik legho-mogénebb államává vált. Ugyanakkor a Kárpát-medencei, őshonos magyar szállásterületen kezdetben öt, 1991 után nyolc állam osztozott . 1920 után az utódállamokhoz került magyarok a történelem során először nemzeti kisebbség-gé válva a szomszéd államok magyarellenes bosszújának célpontjai lett ek.

A 20. század folyamán az 1919–1923, 1938–1941, 1944–1947 között i államhatár vál-tozásokkal összefüggő migrációk (magyarok

Etnikum és vallás

A népesség etnikai−nyelvi megoszlása

11. táblázat A Kárpát-medence magyarsága (1910–2001)

Év

Kár

pát-m

eden

ce

össz

esen

MA

GYA

R-O

RSZÁ

G (H

)

Erdé

ly (R

O)

SZLO

VÁK

IA (S

K)

Vajd

aság

(SRB

)

Kár

páta

lja (U

A)

Pann

on-

Hor

váto

rszá

g (H

R)

Mur

avid

ék (S

LO)

Őrv

idék

(B

urge

nlan

d)(A

)

A magukat magyarnak vallók száma (1000 főben)19101920193019411949196019701980199020012001

10 036,29 710,5

10 637,611 946,211 527,612 565,512 964,113 403,312 955,312 016,211 822,0

6 730,37 156,08 000,38 655,89 076,09 786,0

10 166,210 579,910 222,59 546,49 416,0

1653,91305,81476,21735,71481,91616,21625,71691,01619,71429,51416,8

880,9650,6585,4761,4354,5518,8552,0559,8567,3572,9520,5

425,9371,0376,2473,2428,9442,6423,9370,0344,7284,2290,2

184,3111,1116,5233,8120,0146,2151,9166,1166,7158,7151,5

114,077,065,067,350,840,833,823,820,011,315,0

20,714,17,6

16,910,29,99,18,67,66,65,4

26,224,910,42,15,35,01,54,16,86,6

..A magukat magyarnak vallók aránya (%-ban)

19101920193019411949196019701980199020012001

49,246,746,949,048,447,646,344,842,940,840,1

88,489,692,192,998,698,298,598,898,593,692,3

31,625,526,729,525,725,924,222,521,019,819,6

30,222,017,621,510,312,412,211,210,710,79,7

28,124,223,228,525,823,921,718,217,114,014,3

30,818,115,927,315,115,914,414,413,412,712,1

3,52,41,81,71,41,00,80,60,50,30,4

22,915,28,4

20,110,811,010,09,38,58,06,6

9,08,43,50,71,91,90,51,52,52,4..

Megjegyzés: A dőlt betűk a magyar anyanyelvűeket, a normál betűk a magyar nemzetiségűeket jelentik. .. = nincs adat. Forrás: Népszámlálási adatok.

101

megfelelően az ide főként nyelvszigetekbe, szór-ványokba települő, archaikus nyelvet beszélő kisebbségek kezdett ől fogva (de a 20. században különösen) kett ős (saját és magyar) etnikai–nyel-vi kötődéssel rendelkeztek, amely napjainkra szinte végleges beolvadásukat eredményezte.

A világ 13–14 millió magyarja 90%-ának hazája a Kárpát-medence, a magyar állam évezredes, történelmi területe (12. táblázat). Közel 3 milliónyi európai magyar él a Magyar Köztársaság határain túl, akik a kontinens olyan nemzeti kisebbségének számítanak, akiknek lé-lekszáma meghaladja a Föld 86 országáét (pl. Mongóliáét, Lett országét vagy akár Namíbiáét). A magukat magyar nemzetiségűnek vallók közül 9,4 millió Magyarország, 1,4 millió a romá-niai Erdély, 520 ezer Szlovákia, 290 ezer a szer-biai Vajdaság, 151 ezer az ukrajnai Kárpátalja és 15 ezer Horvátország pannon tájainak lakója.

A jelenlegi etnikai térszerkezet. A 2001-es népszámlálás időpontjában az ország 10,2 milliónyi lakónépességéből 5,3−6,2% uta-sított a el a válaszadást az etnikai−nyelvi jellegű kérdésekre. Az etnikai−nyelvi kötődésre törté-nő válaszadást lényegtelennek tartó, „elnemzet-lenedett ” magyar eredetű, vagy csupán „óvatos, bizalmatlan” kisebbségi származású népesség legnagyobb tömegben (134 ezer fő) Budapesten, annak környékén és a vidéki nagyvárosokban élt. Magyarnak nemzetiség szerint a teljes né-pesség 92,3%-a, anyanyelv szerint 93,6%-a val-lott a magát. Az érdemi választ adók esetében ezek az arányok a következők voltak: 96,6% és 98,4% (13. táblázat). A magát magyar nemzeti-ségűeknek vallók száma 1980–2001 között – a

szomszéd országok magyar kisebbségeinek fo-kozódó betelepülése ellenére – 10,6 millióról 9,4 millióra csökkent, a nemzeti öntudat gyengülése és az 1981 óta megfi gyelhető természetes fogyás miatt . A nemzeti kisebbségek fi atal generációi-nak nyelvváltása, elmagyarosodása miatt (az új, immár többes nyelvi kötődés megadásának le-hetősége ellenére) a nem magyar anyanyelvűek száma 1990–2001 között különösen a németek és horvátok esetében számott evően csökkent, a cigányok esetében stagnált. A jelentősebb ki-sebbségi közösségek közül anyanyelv szerint a cigányok száma 48,7 ezer, a németeké 33,8 ezer, a szlovákoké 11,8 ezer, a horvátoké 14,3 ezer főt számlált. Ugyanakkor ez időszakban a többes etnikai kötődés bevallásának lehetősége, a ki-sebbségi politikai, kulturális szervezetek akti-vitásának növekedése, anyaországi kapcsolatok élénkülése, a cigányok magas természetes sza-porodása és etnikai identitásának növekedé-se miatt a nem magyar nemzetiségűek száma 233 ezerről 330 ezerre nőtt .

A nyelvi térszerkezetet tekintve az ország területe meglehetősen homogén, míg a nemze-tiségi hovatartozás, etnikai származás szerint a (90%-ban magyar anyanyelvű) cigányság növek-vő száma és aránya miatt az ÉK-i és DNy-i terüle-tek népessége egyre inkább vegyesnek számít.

A lakosság önbevallása szerint, a 2001-es népszámlálás időpontjában a 9,4 milliónyi ma-gyar – 33 települést leszámítva – az ország min-den városában és községében abszolút többséget képezett . Legtöbb magyar lakóhelyének a fővá-roson kívül (ezer főben) Debrecen (200), Miskolc (176), Szeged (157) és Pécs (150) számított .

A legutóbbi nép-számlálás adatai alapján 190 ezer fő (1,9%) vallott a magát cigány nemzetisé-gűnek. Annak eredmé-nyeként, hogy a cigányok túlnyomórészt a helyi többségi nemzethez (a magyarokhoz) tartozó-nak tekintik magukat ez a népességszám messze elmarad azok számától akiket a nem cigány kör-nyezet (bizonyos antro-pológiai jegyek, bőrszín, életforma, társadalmi magatartás alapján) ci-gánynak vél. A rendszer-

12. táblázat A világ magyarsága (1930, 2000)

Régiók1930 körül 2000 körül

1000 főbenMagyarországKárpát-medence Magyarországon kívüli területeiEurópa Kárpát-medencén kívüli területeiÉszak-AmerikaLatin-AmerikaÁzsiaAfrikaAusztrália és ÓceániaVilág összesen

8 000,32 637,3

205,0630,050,02,73,00,3

11 528,6

9 546,42 469,8

270,0735,055,0

230,010,062,0

13 378,2

Megjegyzés: Kárpát-medence Magyarországon kívüli területei = Szlovákia (SK), Kárpátalja (UA), Erdély (RO), Vajdaság (SRB), Pannon-Horvátország (HR), Muravidék (SLO) és Őrvidék (Burgenland, A)Forrás: 1930: Nagy, I. 1931, Rónai, A. 1938; 2000: Kárpát-medencei országok népszámlálásainak anyanyelvi adatai (2001, 2002); egyéb területek: www.hhrf.org/htmh/?menuid=060209

102

változás előtt a magyar állami szervek (pl. me-gyei tanácsok, KSH) fektett ek nagy hangsúlyt a cigányok „tényleges” számának becslésére. Az említett felmérések alapján a cigányok száma 1978-ban 325 ezerre, 1991-ben 450 ezerre, 2003-ban 520–650 ezerre volt becsülhető. Az 1990−2001 között i időszakban a magát cigánynak neve-ző népesség lélekszáma 33,1%-kal nőtt , amely elsősorban magas természetes szaporodásuk-nak és az etnikai disszimilációnak köszönhető. Ez utóbbi folyamat alatt azt kell érteni, hogy a cigányság fokozódó öntudatosodása miatt na-gyon sok, korábban magát magyarnak valló, egyébként magyar anyanyelvű cigány legutóbb már cigány nemzetiségűnek vallott a magát.

A romák általában a kevésbé urba-nizált, hagyományos rurális területeken, az etnikai−vallási tekintetben leginkább vegyes összetételű népesség lakta régiókban élnek. Az önbevalláson alapuló 2001-es népszámlálási sta-tisztikák szerint csupán tíz falu lakossága volt cigány abszolút többségű, amelyek mindegyike – a baranyai Alsószentmártont és Gilvánfát ki-véve – Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt

fellelhető (80. ábra). Általában megállapítható, hogy a romák közel 2/3-a erősen szegregált kö-rülmények között tengődik, ahol számos eset-ben etnikai gett ók kialakulása fi gyelhető meg. A leginkább elcigányosodó régiók Északkelet-Magyarországon (10−11%): Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg me-gye, Közép-Tisza-vidék; a Dunántúl déli részén (Baranya, Somogy megyékben). Magyarországon erősödik az etnikai szegregáció, elkülönülés. Ez a jelenség már a szocializmus utolsó évtizedei-ben felbukkant, amikor az elnéptelenedő kiste-lepülések és a hanyatló városrészek mágnesként vonzott ák a cigányok tömegeit. Ez a gett ósodási folyamat nemcsak a városokban, hanem egész régiókban jelentkezik, térben a cigány ság foko-zatos elkülönülését eredményezi a társadalom nagyobbik fe létől.

Az ország magát német nemzetiségűnek valló lakóinak (62,2 ezer fő) településterülete öt fő, többnyire nyelvszigetek, szórványok halma-zából álló régióra osztható: 1. Nyugat-Dunántúli határvidék, 2. Dunántúli-közép hegység, 3. Baranya és Tolna megyék, 4. Bács-Kiskun

13. táblázat A népesség anyanyelvi, nemzetiségi megoszlása Magyarország mai területén (1880–2001)

Etnikum1880 1910 1941 1949 1990 2001 2001*

Népességszám (ezer főben)Összes népességMagyarNémetSzlovák (tót)Horvát, bunyevác, sokácRomán (oláh)SzerbSzlovén (vend)CigányEgyéb etnikai csoportokIsmeretlen etnikumúak

5 343,44 402,4

606,4199,859,325,018,84,6

..27,1

..

7 612,16 730,3

553,2165,362,028,526,26,99,8

29,9..

9 316,18 655,8

475,575,937,914,15,44,8

18,628,1

..

9 204,89 076,0

22,526,020,414,75,24,5

21,414,1

..

10 374,810 222,5

37,512,717,68,73,02,6

48,122,1

..

10 198,39 546,4

33,811,814,38,53,43,2

48,728,4

541,1

10 198,39 416,0

62,217,715,68,03,83,0

190,029,7

570,5Megoszlás (%-ban)

Összes népességMagyarNémetSzlovák (tót)Horvát, bunyevác, sokácRomán (oláh)SzerbSzlovén (vend)CigányEgyéb etnikai csoportokIsmeretlen etnikumúak

100,082,411,33,71,10,50,40,1

..0,5

..

100,088,47,32,20,80,40,30,10,10,4

..

100,092,95,10,80,40,20,10,10,20,2

..

100,098,60,20,30,20,20,10,00,20,2

..

100,098,50,40,10,20,10,00,00,50,2

..

100,093,60,30,10,10,10,00,00,50,35,3

100,092,30,60,20,20,10,00,01,90,35,6

Megjegyzés: Az egyes etnikumok korabeli hivatalos népszámlálási kategóriák szerinti, maitól eltérő megnevezése zárójelben található (pl. tót, oláh). A 2001. évi népszámlálásnál a többes nyelvi, nemzetiségi kötődés megadásának lehetősége miatt a részadatok összege meghaladhatja az össznépesség számát és a 100%-ot! Forrás: A magyar népszámlálások anyanyelvi (1880–2001) és nemzetiségi (2001*) adatai.

103

DNy-i része, 5. egyéb szórványok (főleg Bé kés, Pest és Somogy megyék területén). A kitelepí-tések során Baranya, Bács-Kiskun, Ko márom-Esztergom megyék és a főváros németségének kb. fele nem hagyta el, illetve nem kellett elhagy-nia lakóhelyét. Különösen Kelet-Baranyában, a Vértesben, a Gerecsében és a Ba kony középső területeinek jelentős részén sikerült többségüket megőrizniük.

A népszámlálási adatok szerint azon-ban csupán 11, többnyire baranyai település (pl. Ófalu, Óbá nya, Vaskeresztes) volt német többségű. Legtöbb német lakója a következő városoknak, nagyközségeknek van: Budapest, Pécs, Sopron, Mohács, Tatabánya, Pilisvörös vár, Csolnok, Hajós, Mór, Solymár, Mecseknádasd.

Magyarország második legnépesebb nemzeti kisebbsége, a szlovákság (17,7 ezer fő nemzetiség, 11,8 ezer fő anyanyelv szerint) 18. században létrejött , kisebb-nagyobb etni-kai tömbjei, nyelvszigetei az asszimiláció és az 1946−1948-as csehszlovák−magyar lakosságcse-re eredményeként napjainkra három nagyobb (Békés, Dunazug, Pest−Nógrád), és ezeken kí-vül négy kisebb hegyvidéki (Zemplén, Bükk, Mátra, Bakony) nyelvszigetre, szórványkörzetre zsugorodott .

A horvátok (15,6 ezer fő nemzetiség, 14,3 ezer fő anyanyelv szerint) néprajzi és regionális szempontból sokácokra (Délkelet-Baranya), bos-nyákokra (Dél-Baranya), bunyevácokra (Bácska), Dráva−Mura-melléki horvátokra és az osztrák határ közelében élő (gradistyei) horvátokra bonthatók. Az ország 11, határ menti falujában alkotnak etnikai többséget.

A románoknak (8–8,5 ezer fő) a belső, gazdasági jellegű migráció eredményeként már csak 2/3-a él a mai magyar−román határ men-ti megyékben, ahol legnépesebb közösségeik Méhke réken, Kétegyházán, Gyulán és Eleken ta-lálhatók. A románok száma csupán Méhkeréken és Bedőn haladja meg a magyarokét.

A 3,4–3,8 ezer főnyi magyarországi szer-bek túlnyomó része a Duna közelében és a DK-i határvidéken él (pl. Lórév, Pomáz, Budakalász, Baja, Mohács, Szeged, Batt onya, Deszk). A szerb többségű (66%), Csepel-szigeti Lóréven kívül arányuk a többi településen legfeljebb az 5%-ot éri el (pl. Batt onya, Deszk).

A hazai szlovén kisebbség (3,0–3,2 ezer fő) túlnyomó részének szűkebb hazája továbbra is az osztrák és szlovén államhatár között i ki-csiny dombvidéki terület, amely a Rába (vagy Vend)-vidék nevet viseli. Legnagyobb közössé-

104

geik a vidék központjában, az immár szlovén Rábatótfalut is elnyelő Szentgott hárdon és a hármashatár közeli Felsőszölnökön él.

Az 1993. évi (LXXVII) törvényben elis-mert többi kisebbség szórványokban élő tagjai-nak lélekszáma is 10 ezer fő alatt i (ezer főben): görögök (10), ukránok (9,4), lengyelek (7,2), bolgárok (3,5), ruszinok (2,8), örmények (1,8).

Térbeli eloszlásuk jellegzetessége, hogy negye-dük–harmaduk a főváros lakója, és sehol sem ké-pezik a helyi lakosság többségét. Jelentős arányt csak a ruszinok érnek el a zempléni Komlóskán (38%) és a görögök a Fejér megyei Beloianniszon (23%). A kisebbségi jogokkal nem rendelkezők közül legnépesebbek a fele részben Budapesten élő kínaiak és arabok (5196, illetve 3677 fő).

A vallás és egyház egészen a 20. század dere-káig a magyar államiság és társadalom szerves részét képezte. Hazánk, a Kárpát-medence a 9. század óta Róma és Bizánc, a nyugati és kele-ti kereszténység vetélkedésének, az elmúlt fél évezredben a katolicizmus, protestantizmus, ortodoxia és júdaizmus találkozásának, keve-redésének színtere. A magyarok 9–11. századi megkeresztelkedése és a római latin egyházhoz, a nyugati kereszténységhez való csatlakozása (1000) ellenére a katolikus egyház – a refor-máció rendkívüli, 16. századi magyarországi sikerei miatt – nem juthatott olyan szerephez a magyar nemzett é válás folyamatában, nem lehetett a modern magyar nemzeti identitás egyetlen, rendíthetetlen oszlopa, mint a „kato-likus–ortodox frontvonal” másik két nemzete, a horvátok és lengyelek esetében. Ennek ellenére a Habsburg Birodalom részévé vált országban a 17–18. századi ellenreformáció eredményeként a római katolikus egyház a Magyar Királyság fennállásának végéig (1946) kiváltságos hely-zetbe kerülve szorosan összefonódott az állami intézményekkel. 1949-ben megtörtént a magyar állam és az egyházak hivatalos szétválasztása, amelyet 1989-ig (a többi kelet-közép- és délkelet-európai, volt szocialista országhoz hasonlóan) a kommunista diktatúra ateista, antiklerikális politikája követett . Magyarországon az egyhá-zaknak a kommunista diktatúra idején a civil társadalom és a nemzeti identitás eszméje meg-őrzésében játszott szerepe miatt a vallásosságnak és az egyházügynek sokkal nagyobb a politikai töltete, a politikai jobboldalhoz való kötődése, mint Nyugaton (Tomka M. 2003). A szekulari-záció állami támogatással a 20. század második felében gyorsult fel, majd a rendszerváltást kö-vetően, főleg a rurális térségekben megfi gyelhe-tő vallási újjászületés miatt fékeződött le, illetve fordult meg. Ebben az időszakban vált migrációs

A népesség vallási−felekezeti megoszlása

szempontból Magyarország kibocsátó országból befogadó országgá, de a nem történelmi (pl. isz-lám, buddhista, hindu) egyházak hívőinek be-vándorlásával összefüggő vallási pluralizáció a nyugat-európaihoz képest jelenleg még teljesen elhanyagolhatónak tűnik.

A jelenlegi vallási térszerkezet. A 2001-es népszámlálás szerint a 10,2 milliónyi népesség 89,2%-a válaszolt a vallási, felekezeti hovatar-tozás kérdésére, ebből 74,7% vallotta magát vallásosnak, 14,5% nem vallásosnak vagy ate-istának (14. táblázat). A magukat hívőnek neve-zők lélekszáma 1949-hez viszonyítva 9,2 milli-óról 7,6 millióra csökkent, de egyházak szerinti összetétele csak kissé módosult. A hívők körében a katolikusok aránya némileg nőtt (70,5%-ról 73,1%-ra), a reformátusoké (21,4%) stagnált, az evangélikusoké, izraelitáké és orto-doxoké számott evően csökkent. Az elmúlt évti-zedben megnőtt vallási pluralizáció jeleként a kis egyházak hívőinek száma 1949–2001 között 27 ezerről 97 ezerre nőtt . A szocialista évtizedek ateista, antiklerikális ideológiájának köszönhető-en a nem vallásos népesség 86,3%-a 50 év alatt i.

A vallásosak aránya a 30 év alatt iaknál kb. 2/3, az 50–70 év között ieknél 80–90% közöt-ti, a 70 évnél idősebbeknél 90% fölött i. A száz 15 évnél idősebb házas nőre jutó élveszületett gyermekek száma szerint a vallásosak (189) ter-mékenyebbnek számítanak, mint a nem vallá-sosak (179). A nem vallásosak inkább (80%-ban) laknak városi környezetben, mint a felekezethez tartozók (60,1%). Az „elvallástalanodás, elegyház-talanodás” mértéke Budapesten és a többi váro-sokon túl a hajdani szocialista, a munkásosztály által nagy arányban lakott nehézipari területe-ken (pl. Dunaújváros, Oroszlány, Tatabánya, Salgótarján), valamint a közép-tiszántúli pro-testáns többségű régiókban különösen nagy. Ez utóbbi, korábban református és evangélikus

105

dominanciájú tájakon 7 kistérségben (pl. Karcag, Szeghalom, Sarkad, Békéscsaba, Orosháza) az egyházakhoz, felekezetekhez nem tartozók ma már a helyi népesség többségét képezik (81. ábra). Ezek azok az alföldi területek, ahol a szegényparasztság már a 20. század első felében nagyon fogékony lett a szocialista eszmékre, ahol 1945-ben a Magyar Kommunista Párt (az iparvidékek mellett ) különösen nagy sikereket ért el, ahol a Kereszténydemokrata Néppárt az 1989 utáni választásokon a szavazóknak csak töredékét tudta megszólítani, ahol a protestáns egyházak hívőiket legkevésbé tudták megtartani és a szekularizációt fékezni.

A hívők felekezeti térszerkezete 1949 óta nem módosult lényegesen, csupán a szo-cialista urbanizáció, belső migrációk által leg-inkább érintett , korábban protestáns jellegű vonzásközpontokban. Jelenleg az ország 19 megyéje közül 17 római katolikus, 2 reformá-tus, 150 statisztikai kistérsége közül 127 római katolikus, 2 görög katolikus, 14 református, 7 nem vallásos többségű.

A római katolikusok a Körös és Tisza folyók vonalától nyugatra szinte mindenütt , a görög ka-tolikusok Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyék határvidékén, illetve Abaúj belső terü-letein dominálnak (82. ábra). A hívők különösen intenzív ragaszkodása a katolikus egyházhoz a Dunántúl nyugati felében, az északi hegyvidék (Nógrád, Heves) és a Dél-Alföld egyes (külö-nösen rurális) részein (a négy évtizedes ateista propaganda ellenére) szinte változatlan ma-radt. Ezek a területek az 1989 utáni választások idején a nemzeti–keresztény jellegű, jobboldali pártok számára többnyire biztos hátországot je-lentett ek. Az 1000. év óta Esztergom székhelyű magyar katolikus egyház 4 érseki tartomány-ra (Esztergom–Budapest, Kalocsa–Kecskemét, Eger és Veszprém), 12 püspökségre (pl. Győr, Szombathely, Kaposvár, Pécs, Székesfehérvár, Szeged, Vác, Debrecen–Nyíregyháza) és egy egyházmegyei jogú apátságra (Pannonhalma) ta-golódik. A magyar görög katolikus egyház szék-helye Hajdúdorog. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Piliscsabán működik, a katolikus

14. táblázat A népesség vallási−felekezeti megoszlása Magyarország mai területén (1910–2001)

Vallás, felekezet1910 1930 1941 1949 2001

Népességszám (ezer főben)Összes népességRómai katolikusGörög katolikusReformátusEvangélikusUnitáriusOrtodox (Görög keleti)BaptistaIzraelitaEgyéb vallásosNem vallásosIsmeretlen

7 6124 774

1651 633

4845

61..

47119....

8 6855 631

2011 813

5347

409

4455....

9 3166 120

2341 935

5578

3818

4015....

9 2056 240

2482 015

4829

3619

1348

122

10 1985 289

2691 623

305..

15181379

1 4831 104

Megoszlás (%-ban)Összes népességRómai katolikusGörög katolikusReformátusEvangélikusUnitáriusOrtodox (Görög keleti)BaptistaIzraelitaEgyéb vallásosNem vallásosIsmeretlen

100,062,82,2

21,56,40,10,8

..6,2

..

..

..

100,064,82,3

20,96,10,10,50,15,10,1

..

..

100,065,72,5

20,86,00,10,40,24,3

..

..

..

100,067,82,7

21,95,20,10,40,21,50,10,1

..

100,051,92,6

15,93,0

..0,20,20,10,8

14,510,8

Megjegyzés: Az egyes vallások korabeli hivatalos népszámlálási elnevezése: római katolikus = latin szertartású katholikus, evangélikus = ágostai hitvallású evangélikus, ortodox = görög keleti.Források: A magyar népszámlálások vallási adatai.

106

107

teológiai főiskolák többnyire az érseki, püspöki székhelyeken találhatók.

A református többségű területek túl-nyomórészt Hajdú-Bihar megye területére és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ÉK-i felére kon-centrálódnak. Ez utóbbi, Ukrajna közelében fek-vő, felső-tiszavidéki elmaradott területeken a reformátusok felekezeti kötődése a katolikuso-kéhoz hasonló intenzitású, messze meghaladva a közép-tiszántúli, egyre inkább elvilágiasodó protestánsokét. A magyarországi református egyház 4 egyházkerületre (Tiszántúli–Debrecen, Tiszáninneni–Miskolc, Dunamelléki–Budapest, Dunántúli – Veszprém) tagolódik. A reformátu-sok két egyeteme Debrecenben és Budapesten, főiskoláik (ősi, 1531-ben, 1538-ban alapított kol-

légiumaik) Debrecenben, Sárospatakon és Pápán találhatók.

Az evangélikusok már csak néhány tu-cat, jórészt hajdani szlovák, mára elmagyaro-sodott lakosságú településen képezik a lakos-ság többségét, főként Békés, Nógrád és Pest megyékben. Az ország területe 3 (Budapest és Győr székhelyű) evangélikus egyházkerületre tagolódik. Budapesten található az Evangélikus Hitt udományi Egyetem is.

2001-ben csupán 12 871-en vallották magukat izraelita felekezetűnek, de becslések szerint tényleges lélekszámuk 64–120 ezer kö-zött i lehet (Schweitzer G. 2005). 1945 óta 3/4-ük Budapest, a többiek főként Debrecen, Szeged, Miskolc és Pécs lakói.