ESZMÉKMAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE

PHILOSOPHIÁJÁHOZ

PULSZKY FERENCZ.

BUDA-PEST.FRANKLIN-TÁRSULAT

MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.

1880.

FRANKLINTársulat nyomdája.

ELŐSZÓ.Huszonnégy éves voltam, midőn 1838—9-ben

megírtam Eszméimet Magyarország történeteinekphilosophiájához, azon időben, midőn PéczeliHistóriája volt jóformán az egyetlen olvashatómagyar történelmi munka. Felfogásom különbö-zött az elébbi történetírók felfogásától, s czik-keim, melyek az Athenaenmban jelentek meg,ugyanazért némi feltűnést okoztak, a munkátazonban nem fejeztem be, mert a censura akkoriszervezeténél fogva nem lehetett reményem, hogyaz osztrák ház uralkodásáról megengedje néze-teim közzétételét. Horváth Mihály terjedelmesmunkái csakhamar elfeledtetek vázlataimat, ma-gam is megfeledkeztem rólok, s csak most, negy-ven évvel később, vettem azokat ismét kezembe,midőn Fraknói Vilmos barátom azt találta, hogynem avultak el s egy új kiadást csakugyan meg-

4

érdemlenének. Emlékeztem, hogy Toldy Ferenczis pár év előtt hasonlóan nyilatkozott, de isme-retes optimistikus felfogására nem fektettemsúlyt. Most azonban újra elolvastam fiatalkoriművemet s kijavítván néhány németes vagy deá-kos fordulatot, kicserélvén néhány szót, mely azóta megmagyarosodott, a közönség elébe adome munkácskát, mely nem tart ugyan igénytmély tudományosságra, de tájékozásul s eszme-ébresztésül most is szolgálhat.

Múzeum, ápril 12-dikén 1879.Pulszky Ferencz.

A gazdag örökség, melyet a múlt század a je-lenre hagyott, nem járt nagy terhek nélkül, s alegsúlyosabb ezek közt a rideg ész azon bál-ványzása, mely a históriai alapot megvetve, azegész világnak egyforma törvényeket szabni, srendszereket, a priori, alkotni vágyott, nem te-kintve a különböző nemzetiségre és előítéle-tekre. Mert bár tagadhatatlan, hogy az igazságcsak egy lehet, mégis sokféle az út, melyenhozzá közeledhetünk, s veszedelmes a mái-ismert ösvényt elhagyva, új bizonytalant törni.Amerika hallatlan arányban növekedő hatalmas jóléte ámitá el a múlt időt, mely elfelejté,hogy Európa nem új világrész, s hogy a jelenerősébben gyökerezik itt a múltban, hogy azutánzás mindig a gyengeség bélyege, s hogy csakaz önálló, független kifejlődés biztosíthat egész-séges jövendőt. Számtalan példák mutatják, milyállhatatlan mindaz a népek intézményeiben, minem fejlett ki nemzetségök szívéből, s mily ritkák,az idegen utánzásának maradó jó következmé-

6

nyei, mert a mi nem nemzeti, az soha nem olvadhatössze a nép éltével, s megszűnik azon erővel vagyivadékkal, mely kezdeményezte. A népeknek is,csak úgy mint az egyeseknek, vannak előítéleteik,melyeket nem lehet levetni mint a ruhát, s azértnyakuk nem hajlik oly könnyen a csupán csakészszabta törvények járma alá; eszmények csakegyeseket ragadhatnak el, a népek lénye szilár-dabb s csak az hathat rajok, mi történeteik szilárdföldjéből nő fel, csak az, mihez ősi szokás, ésszáztidos emlékezetek kötik. De a nemzet jelle-mének, sajátságainak kinyomozása nem könnyű,s azért a fentérintett, régen ismert igazság olysokszor terméketlen marad, azért hallunk olygyakran javaslatokat, melyek a nemzet szoká-saiba, életébe ütköznek, azért utasításokat né-pekhez, melyekhez semmi rokonság nem köt,melyeknek jelleme a mieinkkel meg nem egye-zik. — Mindenki tudja, hogy fonák azoknakelmélkedése, kik eszményi rendszereikhez akar-ják a világot idomítani, a helyett, hogy a törté-neteket vizsgálva, azon törvényeket keresnék,melyek szerint a nemzeti élet eddig kifejlett,mert a történetek összefüggése nem esetleges,egy rejtett törvény fűzi össze a különbözőket,mint a selyemszalag a gyöngysort. De ezen tör-vényt megismerni nehéz, mert kettő a feltétel,mely a népek történeteit alakítja: az egyik nem-zetiségük, a másik földrajzi helyzetök. Mind-kettő egyarányú befolyással bír, s viszonhatással

7

van egymásra. Így a németek szabadabb elmű smerészebb része Holland mocsarai s Schweitzhegyei közzé vitt függetlenséget, s míg a tengerhabjaitól s a havasok terméketlenségétől kivívotthazája szorgalma által kertté válik, a szünetlenküzdés a természet zordon hatalmával erejét edzi,s alkalmassá teszi függetlenségének megőrzé-sere. Másoldalról Paestum rózsakertjei s Lucániatermékeny terei elpusztulnak, a tunya nép elal-jasodott jelleme mellett, melynek következ-ménye, hogy a dögleletes levegő esztendőnkintaz életre nem való nemzedéket tovább s továbbvisszatolja.

Ez a viszonhatás az, mi annyira nehezíti anemzetiség tiszta ismeretét, mely minden vizs-gálatunkra a tökéletlenség bélyegét üti, s a tisztaigazságnak fényét ködével elborítja. De az emberrendeltetése: keresni az igazságot, s nem felta-lálni azt, melyet a gondviselés gyenge szemeinkelől bölcsen eltakart, s azért talán nem haszon-talan a nemzetiség érdekes kérdésének megfej-tésére vizsgálni, a mennyire lehet, mi a nem-zet történeteiben külső erők következménye, miaz ország földrajzi helyzetének, a föld termé-szetének, a körülfekvő nemzetek befolyásánakeredménye, hogy ezt a történetekből lehúzván,kivilágolj ék, mi a nemzetiségből önállóan fejlettki, hogy így a fa megismertessék gyümölcsiből.

Ily vizsgálat Európa legnagyobb és legmí-veltebb részére nézve csaknem lehetetlen, mert a

8

mostani nemzetek nagy részint egykorúak, egy-eredetűek, s kezdetüktől annyi viszonyos kap-csolatban és érintésben valának, hogy összekeve-redvén, alig látható, mi mindegyiknek sajátja.Elemök nem különbözik, s csak a római, németés celta nemzetségek különbféle vegyülete választja el őket egymástól. De a magyar egészenmáskép tűnik fel előttünk; a népvándorlásbanutolsó, ki Ázsiából Európába jővén, itt egészenmegtelepedett, más néptörzsökökhöz tartozó,mint szomszédjai, kik már régebben megállapod-tak, s első ifjúságokat átélték, midőn a fiatal ma-gyar nép közéjök tolódott, befolyások kitűnőbb,s könnyebben látható, mint világrészünk nyugotinemzeteinél; de mégis le nem törlesztheték amagyarnak azon sajátságos bélyegét, mely mégmost is intézményeiben, alkotmányában, szokásai-ban látható, s a többi Európától annyira elkü-lönzi, hogy bár századok óta vele a legszorosabbkapcsolatban áll, mégis csaknem egészen isme-retlen előtte. Szemei előtt fekszik, de ezek csakaz ellenzésben álló különösségeken akadnak fel,a nemzeti szellem, mely őket megfejti, s egysé-get hoz a magyar élet minden jeleneteibe, felnem fogható általok, mert nem tartozik a nyu-goti nemzetek eszméinek köréhez.

Ha a külbefolyást azon szempontnak veszszükfel, melyből a magyar históriát vizsgáljuk, Árpádtörzsökének uralkodása öt szakaszra osztható.Kezdetben a vezérek alatt egész Európának meg-

9

állapodott és polgárisodás állapotja, a vándor,rabló magyarok ellen csak védő szerepet veszfel, végre nemzetünket országába visszaszorítjas a legvadabb ázsiai szokásoktól lassan elszok-tatja. István alatt kezdődik nyugot befolyása.A keresztyénség behozatala össze van kötve anémet befolyással, mely ellen a nép Péter, Aba,András és Béla alatt még fegyveresen is kikél;de a keresztyénség mind inkább terjesztvén sze-líd jótéteményeit, a nemzet jelleme is szelídül,míg Kálmán végre a pogányság utolsó nyomaitis eltörli. Németország elvégezte első küldetését,a keresztyénség biztosítva áll, s a magyar sza-badság ezen első, sokszor ellenséges, érintéseknélnem szenvedett. — Következik a görög befolyás,káro3, a mennyiben a nemzet vad állapotjára em-lékeztető kegyetlenségeknek, zendüléseknek éspártoskodásoknak oka, de hasznos is, midőn akülső formákat szabályozza, s a királyi méltó-ságot lassan a törzsökfejek hatalma ellen, már akülfény által is biztosítja. — A rohadó kelet ezenbefolyása föléleszti, második András és negyedikBéla alatt, a nemzeti nemes szellemet, ébredésé-nek áldásteli eredménye az aranybulla. — DeÁzsia, s annak befolyása még egyszer elborítja,a virágzásnál induló országot, hogy azt a régivadságba taszítsa a tatár s kun árasztja el, sa polgárosodás e kétes szerencsével vívott,végre győzedelmes harczában kihal Árpád felsé-ges vére.

10

AZ ÁRPÁD-HÁZ KORA.I. I D Ő S Z A K .

A magyarok a keresztyénség általános behozataláig.Ámbár Niebuhr mely tudományú vizsgálódá-

sai után, melyek a régi római történeteket —Romulustól Camillusig — a história országábóla költészetébe tették át, tagadhatatlan, hogy Bélanévtelen jegyzőjének ismeretes históriája nagyrészint a régi költeményeknek feloldása pró-zába, a mint több helyen említi is a népregéket,mégis más részről a históriai igazságot fedőpoetai fátyol oly finom szövetű, hogy ez alólakönnyen kitetszik. így az ismeretes eredeti szer-ződéstől, a hét törzsök közt, a történelmi igaz-ságot megtagadni nem lehet, mely Anonymusszerint következő volt:

1. A fő vezér mindig Almos nemzetségébőlvaló legyen.

2. Mit a közös erő nyer, közös legyen mind-nyájukkal.

3. A törzsökfejek, kik önkényt választák Ál-most vezérökké s utódaik, soha ki ne rekesztet- „hessenek a fejedelem tanácsából s a kormányból,

4. A hűtelennek, vagy visszavonást szerzőnekvére folyjon, mint az övék folyt az eskü letételekor.

5. Átok feküdjék a vezéren, ki az esküt s ha-tározatit megszegi.

Midőn a hét törzsökfő ez esküt letévén, vé-

11

röket felvágott ereikből a medenczébe folynihagyák, hogy egyesüljön, akkor vette eredetétmagyar kóbor törzsökökből a magyar nemzet.E szerződés a legnagyobb befolyással bírt, amagyaroknak Árpád nemzetsége alatti történe-teire, sőt csaknem egyedül fejti meg ezen nem-zetségi királyok politikáját, s azért megérdemlia figyelmes vizsgálatot. Szerinte a magyarokuralkodásmódja az előidőben egy annál erősebboligarchiától korlátozott örökösödő monarchia,minél kisebb a törzsökfejek száma; biztosítvavolt általa a patriarchális törzsökszabadság azegyes uralkodás mellett s a foederalismus, nema centralisatio, a szerződés fő elve, melyből ké-sőbb a megyei alkotmány dicső intézménye, anemzet legrégibb eszméivel egészen megegyező-lég; keletkezett. Benne van a szerződésben végremind a két felől a felelősség, a későbbi híres el-lentállhatási czikkelynek első csirája. Midőn ilyformán egy új szabad nemzet alakúit, mely —régi lakását elhagyva, az életerő mozgékony.gerjedelme s egy homályos rege által Attila reájahagyott nyugoti örökségéről, költözésre késztetve— új hazát keresni megindult, akkor, a kilencze-dik század közepén, Európában a szabadság álla-potja szomorú volt. Nyugoton elhamvadott márNagy Károly, e világot s fényt gerjesztő gyújtófáklya, a sötét kor éjjelében. Kis utódainak cziva-kodásai alatt a nemzeti élet csak lassan fejlett afeudalismus bilincseiben, bár azon földön, me-

12

lyet Károly kard vasával felszántott, a keresztyénhit szelíd tanításai mélyebben kezdenek gyöke-rezni. A magot vaskéz vetette, a csirázó növényápoló kezekre talált, de annyira még meg nemért, hogy a német nemzetek életét egészen átha-totta s irányozta volna. Keletben pedig a vesz-tébe rohanó byzanczi császárság már régen el-vesztette minden életerejét, elkoptatta mindenrugékonyságát, előre lépni nem bírván, hátrahanyatlott, s büszke nemes férfiaknak semmi életörömet nem nyújthatván, fáradozásaiknak semmiméltó czélt ki nem tűzhetvén, minden erejétés erélyét a circus játékaiban, s a tanítószékscholasticus czívódásaiban fecsérelte el. A kétcsászárság közt, a későbbi Magyarországban szláveredetű népek laktak, erőtelenek és műveletle-nek, melyek a közéjök nyomuló jövevény nemzetelőmeneteleit se fegyverrel gátolni, se szel-lemi erejök által reá nagyobb befolyást gyako-rolni képesek nem valának. Az ázsiai nemzetnégy év alatt, első megtámadásra foglalta el Ma-gyarországot. Ez által lényegesen megváltozotta régi alkotmány, s a patriarchális democraticuselvhez aristocratia is kapcsolódott, nemzeti aris-tocratia. Minden magyar szabad volt s nemes,természeti jogainak teljes birtokában, a legyőzöttnemzetek rabszolgákká váltak, az önkényt hódo-lók szolgák maradtak. De a nemzetben magábanis az oligarchia szélesebb kiterjedésű lett, midőna szeri mezőn hova a törzsökök, a költözés alatt

13

hozzájok csatlakozott kunokkal nyilván, az el-foglalt ország osztálya végett gyűltek össze, mertitt a törzsökfejeken kívül mások is, főkép kunvezérek s idegenek, ajándékoztattak meg a nyertföld részeivel, s által ok a fejedelem tekintélyeerősítetett meg a törzsökfejek hatalma ellen, kikaz ázsiai szerződés szerint a fejedelem tanácsábóls kormányból ki nem rekesztethettek. Mily nagyvolt azonban a törzsökök függetlensége, azt mu-tatják pusztító beütéseik a határországokba, me-lyek a fejedelem nélkül, csaknem évenként rab-lás okáért történtek, mert ez fő feladatának be-végeztével, az új haza kivívása után, az ország-ból nem távozott el; ezt bizonyítja a bársonybanszületett Constantán, a byzanczi császár, sőt afejedelmeknek azon ízről ízre megtartott szokásais, hogy fiaiknak éltökben hódoltattak, mutatja,hogy a törzsökfejek messzeterjedő hatalma, méga fejedelmi méltóság alapjainak biztos létét foly-vást fenyegette.

A magyar Zoltán és Taksony alatt alig állmás viszonyban mint ellenségesben a többi eu-rópai nemzetekkel, s a törzsökök a mint látszik— magok számára prédálták, a fejedelem nélkül*a német s görög császárságot, Olaszországot sLotharingiát, Burgundot s Francziaországot,

* Innen magyarázható az ellenmondás Taksony ural-kodásáról, ki az Anonymus szerint békés fejedelem,míg a németeknél, kikhez csaknem évenkint beütésektörténtek, harczos és hadakozó.

11

sokszor szerencsésen, sokszor részletesen megve-retve, a merseburgi s augsburgi csatákban töké-letesen meggyőzetve. Csak harcz s vérontás le-hetett az európai s ázsiai szokások első összeüt-közésének következménye, s minden vitézség svadság mellett is, bizonyos volt a kóbor Ázsiánaklegyőzetése a megállapodott s polgárisodó Euró-pában, de szükséges is volt. hogy ennek nagyobbműveltsége hathasson arra. Ezen időszakban afent említett elválasztó csaták vesztén kívül, me-lyek a nemzet jellemét némileg szelídítek, anemzetre nézve még két nevezetes történetet lá-tunk, a böszörményeknek bejövetét Magyaror-szágba Taksony alatt, kik kereskedői előrelátás-sal Pestet építették, s a görögök merényletét akeresztyénség behozatalára, mert ez, ámbár csakigen csekély részben sikerült, mégis a jövőrenagy hatással volt az által, hogy Gejza feleségea keresztyén Sarolta lett a megkeresztelt erdélyiGyulának leánya; quae totum regnum viri manutenuit et quae erant viri ipsaregebat, qua duce eratchristianitas coepta, a mint egy régi író mondja.Gejza uralkodása azon átmeneti időszakot ké-pezte, mely az új eszmék uralkodását megelőzi, sa melyet a buzgólkodók mindig kárhoztathatnak;midőn t. i. új formák palástolják a régi rosszat, ajelen esetben is a fejedelem elég gazdagnak tartámagát, hogy a keresztyén Isten szolgálata mel-lett a pogány Isteneknek is áldozzék. Alattakezdődik Európa egyenes hatása a magyar nem-

15

zetre; a békemesterségek ápolása, s a művelődéselső kezdete a keresztyénséggel együtt érkezik avad nemzethez, De itt újra kitűnik a törzsökfejekhatalma, mert Gejza nem parancsolja, csak ja-vasolja a nemzetnek a békét s áldásait. Még in-kább megjegyzésre méltó, hogy nem a görögszertartás, melyhez Sarolta tartozott, hanem alatin hozatott be az országba. Sokszor támaszta-tott már azon kérdés, mily fordulatot ád Ma-gyarország, a világ történeteinek, ha görögökáltal terítettek meg. Ez a kérdés azonban ha-szontalan, a byzanczi császárságban nem létez-tek többé egy új élet elemei, félig rohadva, féligmegkövesülve nem gyakorolhatott többé oly be-folyást, mint az életdús, jövőteljes nyugat, holmég buzgalom és fellengés nem hiányzott úgy,mint a romlott görögöknél. Új nemzetek, me-lyeknek van jövőjök, éreznek magokban egy sötéthajlamot, mely őket azon országokhoz vonja,melyek rendeltetésöket még nem végezték be, smely tiltja, hogy veszendő nemzetekhez csatol-ják sorsokat, — s ez a gondviselés a históriában.

A béke idegeneket hozott az országba, a ke-resztyénség s fejedelmi hatalom jövő istápjait arégi pogányság s törzsökfejek hatalma ellen, —itt akadunk megint azon nevezetes jelenésre,hogy míg nyugati vitézek számosabban jőnek azúj hazába, a görög császárságból egy kalandorsem jelenik meg a magyar fejedelem udvarában.

Míg így egy új kor előre készül, Gejza meg-

16

hal, s a keresztyénségben nevelt s nagy jelentő-ségétől meghatott fia István, ki ha az egyház azérdemlett szent nevet neki meg nem adja — a nagymelléknévvel jegyeztetnék, eléggé bízott az újhit istenségéhen s készebb volt nemzeti nyelvéta latinnal, magyar tanácsosait németekkel, népeiszeretetét vallásos háborúval felcserélni, mintszent szándékát: a vad s hadakozó szellemű ma-gyaroknak szelíd keresztyén nemzetté változta-tását s polgárosodását, a lassan munkálódó időrehagyni. S így, midőn parancsa — mely kereszté-lésre s a keresztyén rabszolgák szabadításárakészteté a nemzetet — a magyarok egy részénélbékétlenséget szült, s a somogyi Kupa az elégü-letlenekkel a csatapiaczra szállt, Árpád unokája,kinek egy vitéz nemzet önkényt hódolt, a Garanvizében a német Hunt Páznán által német szokásszerint karddal övezteti körül s vitéznek avattatjamagát, s hadait a német-wasserburgi Venczeláltal vezetteti a csatába, melyben a jobb ügygyőzött. Az elesett Kupa testének véres részeinégy város falain függesztettek ki rémpéldáúlazoknak, kik az új szellem jótékony befolyásaelőtt meg nem hajlanának. — A győzelmet kö-vette a parancs, mely az egy határidőn túl azősi hitben megmaradókat a rabszolgák sorábaiktatja, s a tized behozatala, az egyházi rend szá-mára. A keresztyénségnek nemcsak külső ter-jesztése azonban a nemzet oktatása volt szük-séges, s azért István a nemzet fejeit magához

17

hívatta, s személyesen megismertetvén őket azúj hit áldásaival s igazságaival, tanításai s fenye-getései által kereszteltetésökre bírta, idegen pa-pokat a német császártól kért; az országot egyérsekségre, tíz püspökségre osztotta, templomo-kat épített, s szerzeteseket küldött népei közé.Még nagyobb tekintetet kívánván adni magánaknemes czélja kivitelére, Ottó császár tanácsára,Astricus kalocsai püspök által Rómából II. Syl-vester pápától kérte a királyi koronát. Csodálvahallá a bölcs Gerbert István nagy tettét, ki, apápa segedelme nélkül egy büszke ázsiai nemze-tet a kereszthez térített s apostolnak nevezvéna királyt, neki a koronát, püspökeinek a palliu-mot megküldé. Augustus 15., 1000 évvel Krisz-tus születése után, koronáztatott meg István sfelesége a bajor Gizela, az esztergami érsek általs az új évezered Magyarországot mint keresz-tyén királyságot érte.

II. IDŐSZAK.Német befolyás, szent Istvántól Kálmánig 1000—1114.

Nekünk, egy kétlő s hideg század gyermekei-nek, nehéz képzelni azon buzgóságot, melylyel akeresztyénség a középkorban a hívő lelkeketmegszállta, s azon termékenyítő erejét, melylyela közéletre, tudományokra, művészetre s mes-terségekre hatott. A keresztyénség, mint egy hí-res író mondja, villany szikra volt, mely az éjszak

18

hadakozó népeit ébresztette, magasabb szellemiművelődésre emelte, s az új nemzetek| jellemét salkotmányát elrendezte s megalakította. Azegyház mintegy védfedél volt, mint a mindenfelett elterjedő mennyboltozat, melynek ótalmaalatt a népek békésen kezdtek elrendezkedni, störvényesen, s jogosan alakulni. E szerint Istvánis a kereszténység fölvétele után a nemzettelegyetemben folytatta a magyar alkotmány dicsőpalotájának építését, melyhez az ázsiai szerződés,s Árpád rendelései az elő csarnokot képezték.A keresztyénség s a rendezett szabadság volt akét fő elv, melyből minden törvényei folytak, sezen két fő eszmében rejtezett a harmadik is, arégi törzsökfejek hatalmának korlátozása, melyeka vezér felsőségét büszkén, az ázsiai kötés értel-mében, csak hadban ismerték el korlátlanul, svitézségök nyerte birtokaikban függetlenül ural-kodtak. Ez a hatalom megcsonkult ugyan már akeresztyénség behozatala előtt, jelentékenységé-ben azóta mind inkább vesztett, minden lázadás-nál azonban újra mutatkozott. Eltörlesztésevolt az egymást felváltó királyok főczélja, s bármennyire különbözött is jellemök, bár mintellenkeztek német vagy görög hajlamaik, ez azelv mégis örökül hagyatott királyról királyra.Ez fejti meg az árpádiak nagy rendszabásait: azidegenek kiváltságait, s némileg a keresztyénségbuzgó terjesztését is, mely kétfelül támadta mega törzsökfejek tekintélyét, midőn a rabszolgasá-

19

got eltörölte, s a királyt a szentség fénykoszo-rújával övedzte körül.

Ha a törvényhozások történetét az óvilágbanvizsgáljuk, csaknem mindenütt látjuk, hogyeredetöket az Istenekhez emelték. A régi tör-vényhozók jól ismerték az emberi gyarlóságot,mely minden új ellen elfogult, s hajlandó meg-vetni azt, mi szemei előtt eredett, s azért nemvágytak munkájok eredetiségének hírére, s tör-vényeiket a régi hithez, mint legbiztosabb alap-hoz ragasztván, mindenütt mint az Istenség tol-mácsai jelentek meg, így Mózes, Minos, Nuraa,Pythagoras, Mohámét. A keresztyén időkbenugyanazon nézet emelte az egyházi rendet a tör-vényhozó testnek első rendévé, hogy a törvé-nyeknek külsőképen is a vallás szentségpecsétjene hiányozzék. S így azon gyűlésben is, melybenIstván a régi rendszerhez, mely ez alkalommalsem töröltetett el, a kor kívánságai szerint újhatározatot kapcsolt, fő helyet foglal az egyházirend fényes állásának biztosítása, törvény s déz-mafizetés által Átlátván továbbá a király az egy-ház elvének igazságát, hogy keresztyén nem le-het rabszolga, a rögtön kivitelnek lehetetlensé-génél a megváltást tette lehetségessé, s javasoltaa felszabadítást. A büntető törvények középkoriszellemben a viszonzás és vérpénz eszméin ala-pultak, s így a vérbosszú megszüntetésével e rész-ben is a művelődésnek rés nyittatok, végre akirályi méltóság fentartására felségsértési törvény

20

hozatott. Hazánknak ez első írott törvényeifőkép külsejükben sokat hasonlítanak a frankcapitulárékhoz és zsinathatározatokhoz, mi azonbefolyás mellett természetes, melylyel a külföldiszületésű egyházi rend, azon időben minden tu-domány élénk őre, s termékeny középpontja, agyűlésre hatott, de annál kitűnőbb István érdeme,hogy csak a valóban keresztyén, s a magyarnemzetiséggel nem ellenkező, elveket alkalmaz-tatá országára, az akkor már kifejlett, s egészEurópában virágzó feudalismus elmellőzésével— A pogányság azonban meg mindig le nemvolt győzve, s a jámbor királynak még többszörfegyverhez kellé nyúlnia, most az erdélyi Gyula,most a bolgár Achtum ellen. Különös jelenet akeresztyénség históriájában, hogy csaknem min-denütt karddal is hirdettetek, mintegy ellenve-tésűi azoknak, kik a békeparancsolót erőtlenítő-nek hinnék.

István életének többi idejét királyi tiszte telje-sítésének, s az istenfélelemnek szentelte, s át-hatva a keresztyénség magasztosságától, egy ke-resztyén király középkori eszményképét meg-testesítve, áldásteli tetteivel leghathatósabbanterjesztette az új vallást. Nagyságát leginkábbtünteti ki fia Imre s unokája Péter, kik Istvánjellemének kettős irányát, a keresztyénség s mű-velődés felé, egész a túlságig kiképezve öröklék.Imrének lágyabb lelke a keresztyénség tettrekésztő oldalát fel nem fogta; a szentség pálmája

21

lebegett szemei előtt, nem a királyi korona, amég atyja halála előtt, szűz házasságban élve,gyermektelenül halt meg. Péter ellenben, miutána király közelebbi rokonait cselszövények általeltávoztatták, István halála után királyi székreült: Magyarországot német földdé kívánta vál-toztatni; — országlása a szent Istvánénak torz-képe volt. A finom olasz nevelesűnek nem tetszetta büszke magyar komoly jellem s alkotmányánakkorlátai; tobzódva akart ő élni, mint korlátlankirály,'az emberiség magasságain. Midőn azon-ban német zsoldosokat tartani, s a hivatalokatnémetekkel kezdte betölteni, a magyarok, kikelső királyuk újításait hálásan fogadták, a nem-zetiséget féltve Pétertől, Abát választák király-nak. De ezt is elhagyta a nemzet, midőn a Pétersegítségére készülő császár engesztelésére a Laj-tán túli részeket neki átengedni kész volt s ez ál-tal az ország integritását, a haza méltóságát meg-sértette. Péter nem tanúit szerencsétlenségen, shűbérbe fogadván Magyarországot a császártól,maga okozta vesztét — a belháború kigyúlt, s azOroszországból meghitt András lett ennek vezére.Mindazok, kiknek István bölcs rendelései, Péternemzetelleni zsarolásai, s Aba durvasága elé-gületlenségre okot adtak, a régi Istenek min-den tisztelői, az erkölcsiség minden baráti, s min-gen igaz hazafi, tőle várták különböző bajaiknakenyhítését. De ő magas hivatásának nem feleltmeg, s az elégületlenek legdurvább? s a mint

22

látszott, leghatalmasabb részének megengedte,hogy minden újítást eltöröljenek, s az ősiszokást helyreállítsák. Ez engedelem vérpata-kokkal árasztá el az országot, a nép dühöngötta papok, dézmaszedők s németek ellen, de apogányság e durva, s eleinte győzelmes kitö-rése sem árthatott a keresztvénségnek, s Istvánrendeléseinek, mert Péter meggyőzetése utánAndrás átlátta, hogy csak a keresztyén nemzeti-ségben léteznek a jövendő csirái, s miután egészéltében országlásának első hibáját helyre hozniiparkodott, a pusztítás is az új vallás diadalmáváváltozott. András a német czászár bosszújátólrettegve, ki Péter alatt Magyarországot márhűbérei közé számítá, egy nagy következésűrendszabásnak alkotója lett, midőn vitéz öescsétBélát Lengyelországból segítségül hítta, s az or-szág harmadrészének urává nevezte ki. A herczeg-ség a királysággal, mint két kard egy hüvelyben,nem fért ugyan össze s háború lett az intézkedéskövetkezése; de utóhangja, s nagyobb aránybanutánzása levén a törzsökfejek csaknem egészenfüggetlen hatalmának, ezen felosztás a nemzetszellemével nem ellenkezett, ugyanazért a her-czegséggel mind a mellett, hogy már első alapí-tása is a király vesztével végződött, még többszörtalálkozunk a magyar történetekben.

András meggyőzetése s halála után Béla azország állapotját zavarban találta, a pogányság akeresztyénség színe alatt, mint a hamutól fedett

23

parázs tüze, mindig tovább harapózott, a birto-kolok uzsorások kezében voltak, a pénz értékekülönbözött, az egész országban fejetlenség ural-kodott. Ily nagy bajok enyhítésére rendkívülieszközökhöz nyúlt Béla, az ország minden hely-sége (villa) által két követet választatván, hogyaz egész haza képviselőivel a nehéz időknek meg-felelő szükséges rendszabásokról tanácskozhas-sék. A csoportosan megjelentek a pogányság sősi szokás helyrehozatalát, az újítások törléséts a külföldiek s keresztyénség kiirtását fenye-getve követelték, s a király kénytelen volta pogányság ez utolsó nyilvános merényletétfegyveres kézzel elnyomni. Bölcs rendelések apénzverés iránt, s szoros igazságkiszolgáltatásjelzik rövid uralkodását, mely alatt az árúk becseis meghatároztatott a tudatlanok megcsalásá-nak nehezítésére. A történetvizsgáló, ki megem-lékezik, hogy 1848-ig a hús ára s az aratórész amegye gyűlésén szabatott meg, nem fog csudál-kozni azon, hogy Béla alatt a magyar nem is-merte még a közgazdaság legelső tantételeit.

Salamon országlása csak a régibb történetekismétlése, egyfelől a királyság, s mögötte a csá-szár, ki merényletével fel nem hagy, hogy Ma-gyarországot német hűbérré változtassa, másróla herczegség, Béla fiai közt megosztva, lengye-lekre s a nemzeti erőre támaszkodva, a két félközt pedig ingerlő tanácsosok, kik a törzsökfejekrégi függetlenségének megnyerése végett zavart

21

s visszavonást szerezni iparkodtak, végre távo-labbról a görög udvar, mely a hatalmas szom-ezédország gyengítésére a belháború lángját ne-velni igyekezett. E súrlódások s háborúsko-dások közt előre látható volt a herczegekkel tartónemzeti erőnek győzelme.

Gejza rövid királysága alatt s László uralko-dásának kezdetével még mindig tartott az egyez-kedés Salamonnal, mi a pápának alkalmat nyúj-tott befolyását hazánkban is megerősíteni, deLászló egy második Szent István, s mint ez akeresztyén király ideáljának személyesítője, erősjelleme s igazi vallásossága által szükségtelennés lehetetlenné tette e befolyás maradó megalapí-tását, mi főképen azért nevezetes, minthogy akkorépen VII. Gergely, a lángeszű Hildebrand, vi-selte a tiarát. — Két hatalom uralkodott a kö-zépkorban a népek felett, a világi s egyházi, acsászár s pápa, a feudalismus és hierarchia, köl-csönös függéssel s korlátozással, s ezek most VII.Gergely alatt ütköztek össze, de a császárságfénye, a feudalismus aczélereje, s mesterségesgépezetök nem tudott sikeresen megbirkózni azegyház tiszteletével, az ész hatalmával, a pán-czélos nemesség a fegyvertelen alrenddel. Mertaz investitura a harcznak csak jelszava volt, azelfajult császárság megaláztatása s az elnyomottnép bosszúja rejlett alatta, s ez talált elégtételt,midőn a bársonyban született Henrik, Canossavárában, a kovácsfi Hildebrandtól három fagyos

25

napon át, könnyű ingben várta az egyháziátok feloldását. S hogy ez volt a harcz belső ér-telme, ezt mutatja az egyházi rend magaviselete,mely a szótlanul szenvedő népet megboszúlva,alázta meg a királyi koronákat, sőt hogy az amélység, mely az egyházat a feudalismustól elvá-lasztja, a késő századokig is áthághatlan marad-jon, a coelibatus jármát vette vállára, hogy elkü-lönözve a nagyoktól, kikhez a házasság a papotcsatolhatná, csak nagyobbrészint alrendű atyafiaiáltal köttessék össze a világgal. S így a magya-roknál is nagyobb befolyást nem nyert a pápa,mindaddig, míg férfias s vallásos királyok, ma-gas hivatásokkal megegyezőleg, nemzeti szellem-ben s irányban uralkodtak, mint László, kinekérdemei oly mélyen be voltak vésve a nemzetszívébe, hogy holtát három esztendeig gyászolta.Fő elvei, mint tövényeiből is látszik, az egyházirend biztos szabályozásában, a vagyon biztossá-gának megőrzésében s a pogányság kiirtásában(alatta tiltattak el az áldozatok forrásoknál, fák-nál, szikláknál) pontosultak össze. László halálaután Kálmán lett király, a selyp, kancsal s béna;a szép Almosnak a herczegséggel kellett megelé-gedni. Ez jegyzé meg a magyarokat az európaiművelődés bélyegével, hogy ázsiai fogalmaikatelfelejtve, a lélek felsőbbségét a test felett vagyisa szellemi erő uralkodását ismerték el, a királyformátlan teste jelezte legjobban a keresztyénelvek győzelmét. Ő végzé be szent István nagy

26

munkáját, a keresztyénség megalapítását s arabszolgaság elenyésztetését, midőn a pogányrabszolgáknak a házasságot megtiltotta. Néhánytörvényében századát megelőző szellem leng,melyekben t. i. a boszorkányperek megszüntet-nek, a gyermekölő csak egyházi büntetés alávettetik, s a kolostoroknak s egyháznak ajándé-kozott szerfölötti halastavak visszavétetnek. Mi-dőn a kereszthadak német zsaroló csapatjai Ma-gyarországban alatta s általa vesztöket találják,a németek befolyásának első szaka végét éri; ezkezdetben jótékony volt, mert a keresztyénséggela művelődés magvát is elhintette, később azon-ban mindinkább nemzetellenes, s ellenségesirányt vett, de minden külső ereje mellett mégnem győzedelmeskedett. Kálmán alatt mutatkoz-nak a görög befolyás első jelei, nemcsak a kon-stantinápolyi nevelésű Álmos herczeg ármányko-dásaiban a király ellen, ki nemzeti erőre támasz-kodva, ellenénél mindig erősebb volt, de az in-gerlékeny király kegyetlenségében is, melylyelCselszövényeivel fel nem hagyó atyafiát, sőt ár-tatlan fiát Bélát, a görög udvarnál megszokottmódon megvakíttatá.

Így látjuk, hogy nemzetünk történetének ezenszakaszában a magyar mindig haladott, s országavirágzott, midőn vezércsillaga nemzetiség volt, melya kor kívánatait megérti s velök összeolvad, mintez időszakban a keresztyénséggel. A következőidőszak ugyanazon elvet igazolja, mutatván,

27

hogy az ország hanyatlott, s a magyarok alja-sodtak, valahányszor a nemzetiség külbefolyá-soknak alárendeltetett.

III. IDŐSZAK.Görög befolyás, II. Istvántól III. Lászlóig. 1114—1205.

Jótékony volt a németek első befolyása Ma-gyarországra, neki köszönhetjük a keresztyénsé-get s nemzetünk első művelődését, de szeren-csénkre nem volt elég erős, hogy a nyugoti nem-zetélet másik elemét, a már kiképzett feudalis-must, mely a nemzeti egységet oly könnyenveszedelmezteti, behozhatta volna, s a németcsászárok vágya: Magyarországot hűbéreik közészámíthatni, melynek kivitelére fegyverhez isfogtak, még inkább elidegenítette a nemzetet anémetektől, kik így azon válaszfalat, mely ne-kik oly soká áthághatlan maradott, önkezeikkelrakták. Minthogy azonban lehetetlen volt, hogya három, a művelődés különböző fokán álló nem-zettől körülfogott Magyarországra, egyike szom-szédi közöl nagyobb befolyással ne bírjon, a né-metet a görög váltotta fel, kihez e századbana sógorság is gyakrabban kötötte a magyar kirá-lyokat. De alig jött nemzetünk szorosabb érin-tésbe a keleti császársággal, ez már is vágyott aszép ország után, veszedelmessebben mint anyugoti; nem erőszakkal hanem cselszövényekkels görög ármánykodással. Nemzetünk azonban

28

kikerülte e veszélyt is, se határai, se független-sége nem csonkultak ez időszakban, csakhogy agörög befolyás a nemzet jellemének aljasodásáranem minden siker nélkül hatott. Belháborúk,s kegyetlenkedések a királyi családban köny-nyelmüen kezdett háborúk, a királyi hatalomkiterjesztése egész az önkényig, míg másfelől nemképes a közrendetlenséget a világi s egyháziéletben zabolázni: ezek a keleti rohadásnak nyo-mai azon időszakban, melynek egyetlen jó oldalaa nemzeti egységnek fentartása, s a királyi hata-lomnak mindenfelől biztosítása. A görög befolyásazonban sokkal alattomosabb volt a németnél, sa nemzet jellemére mélyen hatott, még mielőtt acsászárok az országot függésbe hozni merészeltekvolna; sőt már Kálmán alatt látjuk Béla a Almoskegyetlen kínzásaiban, mily hamar terjedett agörög udvar kegyetlen politikája a fejedelemvérei irányában.

Csak tizenhárom éves volt István, Kálmán ha-lálakor, s kiskorúsága alatt a mágnások ural-kodtak, nem bánván, hogy a fiatal király bujadőzsölésben pazarolja el erejét, mert Gejza,László és Kálmán uralkodása elegendően bizo-nyította, mily veszedelmes a kormányzó lelki 8testi egészsége azokra nézve, kiknek elemök arohadás. Istvánban azonban megcsalatkoztak, s akirály kicsapongásai nem voltak a gyengeségjelenségei, mert midőn a főhivalalnokok s mág-nások elég erőseknek tartották magokat, hogy a

29

régi törzsökfejek módjára függetlenekké válja-nak, s Wladimirbe, hova István az elhajtott Ja-roslav herczeget segélni szállott, ennek elestévela király által parancsolt ostromot folytatni vona-kodtak és seregökkel visszatértek, a hazaért királyvéresen boszúlta meg sértett méltóságát. Ugyanez okból a görög császárral is háborúba kevere-dett, minthogy sok elégedetlen, köztök a világ-talan Álmos, Konstantinápolyba menekedett, acsászár pedig, mint szent László veje, a szeren-csétleneket nem akarta száműzni, de Almos ha-lálálával megszűnt az eredmény nélküli háború.Szintúgy eredmény nélkül maradtak István há-borúi a velenczeiekkel, a csehekkel s osztrákok-kal, kik ellen a magyar részint a király fellobbanótüze, részint a szomszédok ingerlő irigysége, s ár-mánykodásai következtében harczmezőre kellettszállni. Nevezetesebb volt egy kún csapatnak lete-lepedése Magyarországban, melyet a király szépleányai miatt különösen megkedvelt, s ez által amagyarokkal oly ellenzésbe hozta, mely gyakranvérengzésre adott okot a két nemzet közt.A fiatal, de magtalan és elerőtelenedett király-nak betegeskedése alatt, midőn az árpádi házbólemberek tudtára már csak a kétes születésű,Kálmántól el nem ismert, szláv nevelésű, Boricsvolt életben, a nemzet ellenszenve az idegen be-folyás ellen, Bors és Iván ispányokat zendülésrekésztette. Merényletöket ugyan életökkel fizet-ték, de alkalmat adtak arra, hogy a király fölfö-

30

dözze, miképen a szerencsétlen vak Béla még él,mire István őt a kolostorból az udvarhoz hívatta,utódjának választatta s a szép szerb Ilonávalmegházasította. Kevéssel ezután II. István meg-halt.

Vak volt II. Béla, jámbor s gyenge, de annálerősebb kezekkel kormányozta a görög fortélyúIlona a királyt s az országot, bosszúsan föllépvea nyugtalanságot szító hatalmas törzsökfejek sfőhivatalnokok ellen. Az aradi gyűlésben a soka-ság elébe vezette a világtalan királyt, s bosszúsbeszéddel fellázította az indulatokat, s a tanács-kozást mészárlássá változtatta át, melyben hatvan-nyolcz főúr, Kálmán tanácsosai, s Béla vakságá-nak okai, talán hatalmok miatt is, felkonczoltat-tak. A mint látszik, a gyűlés minden végzéseina főúri hatalom elleni szellem lengett, de a tör-ténetírás csak töredékeket jegyzett fel e ha-tározatokból, melyek talán épen e szellemökmiatt vesztek el, s törvényeink tömegében helytnem foghattak. E gyűlés a legsúlyosabb csa-pás volt a régi oligarchiára s a királyi méltósá-got tetemesen emelte, következéseit azonbanBéla gyenge lelkülete nagy részint neutralizálta.A lengyelekre támaszkodó trón-követelő Bo-rics kettős szerencsétlen merénylete, s Bosnia(Ráma) magyar felsőség alá jutása jelzik Bélauralkodását az aradi gyűlés s halála közt.

II. Gejza kiskorúságában anyja Ilona, Urosés Belus testvéreivel együtt, erősen s békésen

31

kormányoztak s Erdélynek egy részét németek-kel telepítek meg. Ezek azonban, nagyobb töme-get képezvén, s az egész országban el nem szó-ródván, a nemzet jellemére nem voltak azon be-folyással, mely nagyobb művelődésökből gyanít-ható lehetett. Különben is a német élet a szaba-dabb magyartól annyira különbözik, hogy későbbis a szabad királyi városok, melyek csekély kivé-tellel német lakosokkal bírtak, s melyekbenMagyarország németes civilisatiója központosul,azon mozgalmaktól nem ragadtattak meg, me-lyek az országot izgatták, s a csak a reformatióidejében, midőn nem a politikai, hanem a vallá-sos szabadság volt a harcz jelszava, folytak be-eredményesen a nemzet történeteibe sőt szabad-ságukat is csakhamar a dohos, magokat válasz-tás által kiegészítő belső s külső tanácsok szűkkorlátaiba szorították.

A Borics miatti háborúskodások, Magyaror-szágban s Ausztriában, a német császár s francziak'rály kereszthadainak átvonulása az országon,s a kétes folyamatú, s bár győzedelmes, de ered-ménytelen háborúk a tót nemzetekkel, csekélyepizódok voltak a nemzet életében, melyeknekmaradó befolyása nem lehetett. De keletről új, snagyobb veszedelem fenyegette az országot, merta görög császári széken veszedelmes szelleműférfi ült, az utolsó nagy ember a rohadón, szentLászló unokája, Mánuel, ki, a mint jellemé-ben a keleti ármánykodással a nyugati erőt

32

párosította, úgy anyagilag is a nyugatot a kelet-tel meg egyszer össze akarta kötni, sőt az egy-házszakadás megszüntetésével a pápát is Kon-stantinápolyba átteni, s új világbirodalmatalkotni tervezett. Terve kivitelének kezdetéülhatalmát a magyarok felett akarta kiterjeszteni.Háborúra Borics s Servia adtak okot, hol III.Gejzának nagybátyja Tsudomil a görög jármotlerázva, magát Magyarországhoz csatolta. Ma-iméi azonban, meggyőzvén a szerbeket, egészSzékes-Fehérvárig nyomult, hol a királyi lakotelégeté, míg Gejza Galicziában az orosz hercze-gekkel hadakozott. Visszatértével Mánuel is visz-szavonúlt, s a háborút oly béke zárta be, melymindent a régi állapotban meghagyott. Evvelazonban a király testvérei nem elégedtek meg,mert herczegséget óhajtottak a magok számára.István volt a legbékételenebb, s azért előbb a németcsászárhoz, majd Konstantinápolyba szökött, holmár Boricsot megtalálta, s hová testvére Lászlókövette. Byzancz gyülpontja lett Gejza mindenellenségeinek, a király tehát szintén cselszövé-nyeket szőtt a görögök ellen, végre kardott rán-tott, de több kétes harcz s egy eredménytelengyőzelem után még egyszer megbékült Manuel-lel, s 1161. meghalt virágzó férfikorban; kétesidőben erős király. — Gejza halála után, midőntestvérei Byzanczban időztek, s legidősb fia III.István még kiskorú volt, Mánuel legkönyebbenvélte kivihetni nagy terveit, s valóban az idő

33

nem volt rosszul választva, s Manuelen még egy-szer kezde fényleni a halványuló, keleti bíbor, detörekedései a magyar nemzet józanságán hajótö-rést szenvedtek, mely idegen kormánytól mindigundorodott. S azért is Manuel kívánatára, hogyrégi példák szerint, Gejza fia helyett testvére kö-vesse méltóságában, a magyarok felelete az volt,hogy hűbéresnek soha sem engedelmeskednek. Demidőn a császár II. Béla szökevény fiait görög seregközepett küldötte az országba, III. István, Gejzafia, az egyházi renddel, mely a görög szertartás-tól félt s néhány híveivel Pozsonyba vonult visz-sza, s László, és ennek hirtelen halála után IV.István, lett magyar király, uralkodása azonbancsak addig tartott, míg a görög császár közelvolt, távoztával elűzetett s III. Istvántól csatá-ban is megveretett. — Látván most a nyílt erőelégtelenségét, Manuel cselszövények által akaráMagyarországot trónjához csatolni, s azért mag-talan lévén, s gyűlölve görög atyafiait, Istvántestvérét Bélát Byzanczba kérte ki magához, hogyleányával jegyezze el s követőjének nevezze ki.Örömest adták őt oda a magyarok, kik eddig akirályi testvérek által mindig zavarba jöttek, deezt most sem kerülték ki, mert a császár Bélaszámára herczegségül, Dalmátországot követeltes ennek megtagadására a szökevény bitorlóIstván által támadtatta meg a magyarokat. Kétesharcz után Dalmátország Béla őrségének enged-tetett át, de a király nagybátyja, az öregebb Ist-

.

34

ván, nem tisztelte a békét, görög sereggel zsa-rolva rohanta meg az országot, a király megverteőt, s Zimonyba szorította, hol két nappal a váreleste előtt megmérgeztetett. Manuel, kinek rop-pant terveit a magyar ellentállás gátlá, felhevülterre, s enyészetet forraló kebellel egyszerre a né-met császárt az osztrák s orosz fejedelmeket, ésVelenczét a magyarok ellen hívta fel. Istvánazonban mind ezekkel kibékült; Mánuel ellenServiát ingerelte fel s Dalmát- és Horvátországátengedésével egy évre fegyverszünetet vásárlott,melynek elfolytával a háború ismét elkezdődött.A szerencse előbb a magyaroknak, később a gö-rögöknek kedvezett, s Dalmátország sok vérontáselnyerés és visszafoglalás után csakugyan Bélá-nál, Szerem Manuelnél maradott. A császár mostmár megelégedett, hogy legalább utódja C3ato-landja Magyarországot a keleti császársághoz,de a sors másképen rendelte, Manuelnek várat-lanul fia született; István a mint gyanítható,görög méreg által, meghalt, s a császár most Bé-lában'csak fiának vágy társát látva, őt mindjártMagyarországba küldte, miután eskü által hűszövetségét biztosította.

Gyanú fogadta a görög nevelésű Bélát, az egy-házi rend félt a görög szertartás behozatalától shatalma csökkenésétől. De Béla megszünteté afélelmet, koronázásakor esküt tett le, hogy a ró-mai egyháznak engedelmeskedni, s a magyarclerus szabadékait fentartani kész, s huszonhárom

35

évekig tartó országlása alatt esküjét híven meg-tartotta, az országot megbékítette, zsiványoktólmegszabadította, s az udvart konstantinápolyis párisi módra szabályozta. Görög szokás, ésfranczia feleség késztették erre, s a cancellariatalán az országbárók is tőle származnak. Csakirás útján közelíthete a nemzet ezentúl királyához,királyi okirat biztosítá a birtokot, s így az ázsiaiformák megszűntével a királyi hatalom terjedett,az ország pedig külső alakjában is európai lett.Béla több háborúba is keveredett, de mindigeredmény nélkülibe, hol Ausztriával, hol Halics-csal, hol Velenczével, s Manuelhez is mindenháborújába segédsereget küldött, de ennek halá-lával Dalmátországot visszafoglalá. Uralkodása-nak legszennyesebb foltja azon görög politika,melylyel testvérét Gejzát 15 éven keresztül fog-ságban tartá, mind addig míg a keresztes Frid-rik császár a szerencsétlen számára kieszközöltea szabadságot. Nyolcz évvel ezután Bélát is meg-ragadta az ábránd tüze, de keresztes készületeita halál szakítá félbe.

Legidősebb fia Imre öröklötté a koronát, afiatalabbik András, atyja kincstárát, hogy a ke-resztfogadalmat teljesítse. András ez ürügyalatt gyűjtött seregével bátyját támadá meg, srégi szokás szerint herczegséget követelt. A test-vérek közti viszálkodások s háború, és a kereszt-fogadalom be nem teljesítése alkalmat adtak ahatalmas II Incze pápának beavatkozni az or-

36

szag igazgatásába, hol különben is a féketlen,egymással czivakodó egyházi rend korlátozásaáltal, melynek kicsapongásai ellen Béla a görö-gösödés gyanújának elkerülése végett erősebbenki nem kelt, a pápa tekintélye nőttön nőtt. Ki isbékíté a két testvért, András herczegséget nyert,s mindketten keresztháborút ígértek, de ígéretétegy sem akarta megtartani. A király ürügyülhasználta Jadra elfoglalását a velenczei zsoldbanálló keresztesek által, s a szerb zavaros ügyeket,az esztergami s kalocsai érsekek czívódásait, s akoronaörökösödés biztosítását fiának Lászlónakszámára. E közben András még egyszer felláza-dott, és seregei számosabbak voltak a királyéinál.De ekkor a két tábor láttára Imre fegyvertelenülcsak királyi méltóságától védve, korona fején,királyi palást vállán, királyi pálcza kezében, át-ment a zendülők gyáva táborába, s tulajdon ke-zével megragadva öcscsét meglepett seregei kö-zül, hívei közé vitte, börtönbe záratta s feleségétGertrudot, mely őt mindig fellázasztá, hazaküldte Meranba. Megkoronáztatván most fiátImre, keresztfogadalmának többé semmi nemállott ellent, de elgyengülése halálát gyaníttatta,s azért még halála előtt szabad lábra helyezte test-vérét, s fiának gyámjává nevezte ki. András azonban mindjárt inkább királyul mint helytartóul vi-selvén magát, az özvegy királyné a kétévű László-val az osztrák herczeghez menekedett, ki igényeit

37

fegyverrel kezdé támogatni, midőn László halá-lával 1205-ben a háború oka megszűnt.

IV. IDŐSZAK. A nemzetiség reactiója, II. András s az aranybulla.

1204—1285.Midőn II. András királyi székre emeltetett, a

a magyar nemzet negyedik századát kezdte élniEurópában. Három első évszázadában önmagas szomszédi ellen, fegyverrel és cselszövényekkel,meg nem szűnt harcza, s ezen vitából csak anemzetiség lépett ki sértetlenül, minden egyébhatalom megtört, minden nagyság porba hullt,minden egyes kar ereje romokba dőlt. A törzsfe-jek kizárólagos uralkodását ledönté a jövevényekmegadományoztatása, az ázsiai előítéletekkel el-enyésztek az ősi szokások a keresztyénség világaelőtt, német ész s erő, a püspökök s vitézek, tolákki a törzsökfejek unokáit a királyi tanácsból, azaradi gyűlésben folyt vér elkülöníté a királyt amagas aristocratiától, a nemzet mindig éber bosz-szúja féken tartá az idegenek hatalmát s az egy-házi rend tekintélye alábbszállt egyes tagjainakdőzsölése s czivakodásai miatt. A király lett mindezen hatalmak örököse, kinek tekintélye, főkép agörög befolyás alatt nőttön nőtt, s Imre alattegész sereggel felért. De épen ezen elkülönö-zött magas állása lett megaláztatásának fő oka,mert kik a hatalomban részesülnek, azok veszély-

38

kor védik; Magyarországban pedig, midőn And-rásnak gyávasága s következetlen pazarlása ahaza jólétét megrendíti, nem létezett többésemmi egyes hatalom, melyre támaszkodva a ki-rályi tekintély új fényre derülne, s így kénytelen-seggé lett a szükséges reorganisátiónak szélesebbalapot adni: a nemzet szabadságát, — így eredetta híres aranybulla.

Míg Magyarországban a szabadság palládiu-mának kivívása vér nélkül sikerült, egész Euró-pában nevezetes mozgalmakat látunk, s egy pil-lanat reájok tanulságos azon viszony megfej-tésére, melyben a magyar szabadságlevél a civi-lisált nemzetek történeteivel áll. A keleti csá-szárságban, melynek befolyása Magyarországbana királyi tekintélyt nevelte, s mely nélkül a feu-dalismus két századdal elébb, mint tettleg bekö-vetkezett, hozzánk behozatik, s így mélyebbengyökerezve, a nemzeti kifejlődésnek különbözőirányt ad, a korlátlan császári méltóság megszün-tette a nemzet minden rugékonyságát, az országcsak a császárok személyességében találta erejét,s azért kevéssel a nagytervű Manuel után, elsőmegtámadásra egy nyugoti kalandorcsoport ke-zeibe került, megmutatván a magyaroknak akorlátlan uralkodások végzetszerű bomlását.A nyugoti császárságban ellenben a hohenstaufiház s ebben a középkor legvitézebb lelkű s leg-fellengőbb szellemű férfiai I. és II. Fridrik, semvíhatjak ki a császári hatalom elsőbbségét a

39

a pápa által támogatott feudális herczegek s sza-bad város-egyesületek felett, hol az újkori sza-badság első csirái mutatkoztak oly alakban, melya birodalom egységét veszélyeztette, mely erőte-lenebb uralkodók alatt tettleg el is enyészett álta-lok. Francziaországban az ellenkező eset adtamagát elő, itt független herczegségek a feudáliskönnyű függés által egy országgá alakúinak, Ca-pet Hugótól IX. Lajosig, midőn az erőteljes ki-rályok elébb cselszövényekkel s hatalmaskodás,később igazságszeretet és egyenes jámborságáltal a monarchiát erősítik, Spanyolország többkirályságaiban a feudalismus s a tartományi sza-badság korlátozzák különbözőképen a királyokat,s a mórok elleni harcz s az ország visszafoglalásakomolyabb irányt ád az egész nemzetnek, minthogy fejedelmeivel hosszabb czívódásokba eresz-kedhetnék, kiknek hatalma minden új hódítássaltermészetesen nőtt. — S míg a fejedelmek egészEurópában tágítani igyekeznek hatalmok korlá-tait, ezen mozgalmak csak Angliában végződnekúgy, mint Magyarországban, a köz szabadságmegalapításával, bár nagy pusztítás és vérontásután. A hódító Vilmos elfoglalta normanjaivala szigetországot Kálmán idejében, s a régi sza-badság helyébe feudalismust hozott be. A békét-len szász nép elnyomatása s rendszeres kiakná-zása, és a hatalmasabb bárók megalázása, volt aPlantagenet-ház véres politikája, míg János, olypazarló s oly gyenge mint a magyar András, a

40

fegyveresen ellene felkelt bárók által kényszerít-tetek megerősíteni, királyi levéllel, az országszabadságát.

András, ki mint berezeg emelte fegyverét ki-rályi bátyja ellen, mégis jámbor lelkületű volt,de érezve gyengeségét, Gertrúd feleségére tá-maszkodott, kinél az asszonyi szeszély férfiasmerészséggel párosult. A király, kormányzásakezdetén, a lengyel, halicsi s orosz zavarokbanvett részt, hol a háborúk s uralkodók egymástűzték, s az ingadozó királyi székek csak magyarvitézség által tartattak fenn. De a nemzeti erőe pazarlása s a folyt magyar vér, nem hagytakmaradó eredményt, sőt önérzést sem valánakképesek ébreszteni a királyban, ki minden kétesesetben mindjárt panaszokkal s kérelmekkel fo-lyamodott a római székhez; a pápa pedig, hogyhatalmának e kiterjedését biztosítsa néha olya-nokban is engedett András kívánságának, me-lyeknek helytelenségét átlátta. így Bertoldot,a királyné testvérét, egy a nemzet által utált, akirálytól ajándékokkal elhalmozott fiatal embert,több megtagadó, sőt dorgáló levél után, végremég is kalocsai érseknek nevezte ki, nem gya-nítva, hogy ez által a népnél többet veszt, mintmennyit a királynál nyer, s felejtve a nagy Hil-debrand alapelvét, ki a hierarchiát a nép sympat-hiájára az egyházi rend személyeinek tekinté-lyére s feddhetetlen életére építé. Ezen kinevezésnehéz csapás volt, az egyházi rend erőtle-

41

nedő tekintélyére; Bertoldot egy népcsopormegtámadá, s a bűnösöknek III. Incze általiexcommunicatiója hatás nélkül elhangzott. A ki-rály meg nem szűnt azalatt meggondolatlanbőkezűséggel adományokat kiosztani, királyijövedelmeket elajándékozni, s fényes, a jövedel-mekhez aránytalan pompát űzni; a kormányzás-ban még akkor is legnagyobb részt hagyott Ger-trúd feleségének, midőn egy felfedezett összees-küvés a nemzetnek iránta meghűlő indulatátbizonyítá. A királyné megöletése volt ezeknekkövetkezése, kiben az ország, szegénységének snyomott állapotának okát gyanította.

Nevezetes volt ezen időben Európának vallásosállapota. Ábránd hatotta át nyugot nemzeteit,melyek Spanyolországtól a byzanczi császárságigseregenként a kelet forró halálöleléseibe rohan-tak, míg messze, Khína szélein, új zivatar tor-nyosodott felettök, mely mind a kettőnek veszé-lyét kebelében rejté. Egy nemzet sem vonhattaki magát az ábránd örvényéből, s András, kimost Jolantát a byzanczi latin császár legköze-lebbi vérét, hitveséül választotta, már ezen ro-konságnál fogva is kénytelen volt a küzdő pá-lyára lépni, s a világ zajában részt venni. Miutánmásodik fiát Kálmánt Gácsországban fejedelem-nek elhelyezte, s a veszprémi püspök s eszter-gomi érsek vitáját a koronázás joga iránt, mintelébb már több püspökök közti kérdéseket, apápa ítélete alá terjesztette régi keresztfogadal-

42

mának teljesítésére készült. 1217-ben a pénzér-ték kisebbítésével, a jobbnak roszabbal felcseré-lésével s a veszprémi egyház kincseinek önkényeselvételével elegendő pénzt gyűjtvén, útnak indult,János esztergami érseket hagyván helyetteséül.Szerfölötti adományok jegyzik útját, melyenSpalatróig jött, honnét hajón Ptolomaisba ment.A szent földön inkább mint áhítatos zarándok,nem mint ellenséges király viselte magát, Táborhegyének haszontalan ostromlása után, rövid be-tegeskedése következésében, melyet méregnektulajdonított, visszatért, de előbb mind a négynemzettel, melyek akkor a byzanczi császárságbársony foltjait bírták, szövetségbe lépett, azikoniumi szultánnak s a vad bolgár fejedelemneka keresztyénség s latin szertartás felvételénekföltétele alatt, két leányát Ígérte oda, fiait azörmény király s Lascaris Tódor görög császárleányaival jegyezte el.

Hazajötténél András mindent a legnagyobbzavarban talált. Fia, Kálmán, Gácsországból elvolt űzve, a meghasonlott egyházi rend tekin-télye csökkent, az országnagyok, királyi adomá-nyok s magán hatalmaskodás útján, a megyékörökös birtokába jutottak, a zsidók s izmaelitáka különben is nyomasztó kényszerített pénzvál-tás ürügye alatt iszonyú zsarolásokat követtekel, s a köznép ölni kezdte a tized s királyi jöve-delmek beszedőit, — a keresztyénségnek új el-tipratásától lehetett félni. A király e zavar

43

rendbeszedésére mitsem tett, a jelen pillanatnakélt, s a pápánál hasztalan panaszokra fakadott.Fia azonban, a már megkoronázott Béla, átlátta,s elég erőt érzett magában kivívni a haladó korkövetelményeit. Ez Magyarországban is, mintegész Európában, a kereszthadak után egy erős,a nagyoktól független középrend alkotása volt, s anémeteknél a polgári rend szabadalmait, Angliá-ban minden birtokos (freeman), hazánkban akisebb birtokú nemesek szabadságainak biztosi-tását vívá ki. Ezen czél elérésére öt esztendeigkellé vívnia Bélának atyja gyöngesége, s a na-gyok ármánykodásai ellen, elébb kérve, későbbfenyegetve, végre fegyverrel fenyegetve, míg1222-dikben az arany bulla a magyar szabad-ságnak második talpköve lett. Béla felekezeté-nek jelszava a pazarolva kiosztott királyi ado-mányok visszavétele volt, mert András a me-gyéket s jövedelmeit ajándékozgatta el, mi általa várnemesség a nagyok hatósága alá jutott, azország védőinek száma kisebbedett, s a jövedel-mek csorbultával a királyi kincstár szükségeinekfedezésére a zsarolásokat többé ki nem kerül-hette. Béla érzé azonban nemzetének mindenegyéb súlyait is, s az általa kieszközlött fő tör-vényünk a nemzet egy sebéről, egy osztályárólsem felejtkezett meg, s azért az ország akkoriállapotának s Béla nemes gondolkozásának leg-élénkebb tanúja.

Először is, hogy az új rendszer a történeti ala-

41

pot ne nélkülözze, a törvény bevezetésében min-den mostani követelés szent István idejére s ren-deléseire vitetik vissza, és meghagyatik, hogyezen király szent emléke, mint a nemzet s királyközti legfőbb kötelék, évenként a nemzet s feje-delem által ünnepeltessék, (I. ez.) így a nemes-ség főszabadsága biztosíttatik, hogy törvényesidézés s ítélet nélkül személyében s javaiban neháborgattassék (II.,IIL, XV., XXII. ez.) A né-met földről beharapózó hűbéri rendszer ellenhozatott a czikkely, mely a nemeseknek szabadrendelkezését javaik iránt korlátlanul fentartja(IV.). A királyok hadakozó szelleme tévé szük-ségessé a rendeléseket, hogy a nemesség csak azország határain belül köteleztessék tulajdon költ-ségein katonáskodni, külföldön zsoldot kap akirálytól, a hadban elestek vérei jutalmaztassa-nak meg (VII. és X.). Több czikkely szabja mega bírák s országnagyok hatóságát, megszüntetizsarolásaikat, s megtiltja nekik az elítéltek vé-delmét. s a hivatalok cumulátióját. (V., VIII., IX.,XIV., XXVIII., XXIX., XXX.) Az egyházidézmák szabályozása után (XX., XXI.) a királyjövedelmei határoztatnak meg, hová a pénzbe-váltás is tartozik, (XXIIL, XXVII. és XXIX.)az özvegyek, parasztok, idegenek oltalomba vé-tetnek (XII., XIII., XIX.), az utolsók azonóvással, hogy hivatalokat csak az ország bele-egyezésével viselhessenek, (XI.) külföldre ado-mányok ne adassanak, az adottak váltassanak

45

vissza (XXVI.), a zsidók s izmaeliták a pénz-váltó, adószedő és sóhivatalokból kizáratnak,egész vármegyék adományozása megszüntettetik(XVI.), de valódi érdemért nyert adományok-nak elkobzása tiltatik (XVII.). Végre mind akét király ítéli az alattvalók ügyeit, függetlenülegymástól (XVIII.). Ezek a híres aranybullaczikkei, melyeknek biztosításául a végszóban azegyházi s nemesi rendnek a később híressé lettellenállhatási jog adatik meg.

Bélának s az általa képviselt kisbirtokos ne-mességnek hazafisága s bölcsesége még világo-sabban tűnik ki, ha ezen határozatokat az egy-korú angol nagy szabadságlevél 72 czikkeivelösszehasonlítjuk, mert ismét látandjuk, hogybennök a kor kívánságai a nemzetiséggel leg-szerencsésebb arányba helyezvék. — A nemesek(a freeman szó szélesebb értelmű ugyan, de aligfordítható) szabadsága, a király s országnagyokzsarolásainak megszüntetése, az idegenek előnem mozdíthatása, s az ellenállási jog, melylyelez időben még Arragonban is és Castiliában(Francziaországban kopasz Károly alatt) talál-kozunk, mind a két nemzet szabadságlevelébenelőfordul, de az angoloknál még nagyobb figyel-met gerjesztett a hűbérrendszer, s tartozásainakszorosabb meghatározása, mely 13 czikkely általbiztosíttatik, míg aranybullánkban a javak iránta szabad rendelkezés tartatik fönn. Két czikkelyoltalmazza ott az egyház szabadságait (nálunk

46

ez III. István szabadságlevele által történt);kettő tiltja, hogy az igazságkiszolgáltatás pénz-ért vásároltassék; az elkobzott jószágok vissza-adását négy czikk ígéri; kettő biztosítja a keres-kedő idegent; egy az egész országban egyenlőmértéket szab; három adósságbeli kérdéseketrendez el; egy biztosítja a városok szabadítékait,végre egy a törvénykezési módot szabja meg, sa visszaélések megvizsgálását rendeli. Mindezek-bői látszik, hogy a Magna chartát a feudálisszellem különbözteti meg leginkább a magyarfőtörvénytől, a parasztról említés nem tétetik, dehelyette a városok s kereskedés gyarapodásamozdíttatik elő. Eredményei sem egyformák akét országban; míg a Magna charta által az an-gol népbe új szellem öntetett, addig Magyaror-szágban főhivatalnokok, s különösen Dienes anádor és Sámuel a tárnok meg nem szűntekszámtalan akadályokat előteremteni Béla köve-teléseinek, hogy az aranybulla teljesítését ha-lászszák el. A királyfi azonban az egyházi rendreis támaszkodott, melynek adományleveleit kér-dőbe sem vette, s a két főhivatalnok mindenmesterkedése mellett is, azzal nem jött összeütkö-zésbe; sőt a király kétszeres táborozása Gácsor-szágban Kálmán behelyezése végett, Bélánakmajd Horvátországba, majd a tiszai részekbe,majd Erdélybe való áttétele, a patarénusok sbolgárok elleni keresztháború s a cselszövények,melyek az ifjabb királyt szeretett nejétől elsza-

47

kasztani czéloztak, sem rendíthették meg Bélá-nak sziklaszilárd föltételét, hogy a szerfölöttiadományok az országnagyoktól visszavétessenek.1231-ben ki is vívta az arany szabadságlevélmegerősítését, melyben a clerus némely kedve-zéseket, az esztergami érsek hatalmat nyert, hogya királyt a törvény meg nem tartása esetébenexcommunicálhassa, s az érsek e hatalommal egyévvel később csakugyan élt, s a királyon és csa-ládján kívül az egész országot, s név szerintDiénest és Sámuelt egyházi átok alá vetette.Ezen átok hatálya azonban elhalasztatott, s azegyházi rend tekintélye sülyedett a népnél, melya püspököket s papokat gyalázni kezdte, mint-hogy a királyfi ezeket nem támogatta. Andráskirály a pápának panaszolta be méltóságánakmegsértését, kinek eszközlésére egy új szerződésjött közbe 1233-ban, melyben az egyházi rendminden birtoka megerősíttetik, a zsidók s ismae-liták ellen szigorú rendszabások hozatnak, a páparészéről is a túlzott adományok visszavétele hely-benhagyatik, s a királynak kötelességévé tétetik.De az országnagyok még mindig nem hagytakföl cselszövényeikkel, s a király halálát közelí-teni látván, magánhasznok megtartására még anemzetiséget is föláldozni készek, Fridriket, azausztriai herczeget, kínálták meg a koronával.Ezen ármánykodások fölfedezése háborút idézettelő Ausztria ellen, mely Béla terveit újra elha-lasztotta, míg végre 1235-ben András meghalt.

48

V. I D Ő S Z A K .Míveletlen nemzetek befolyása. IV. Bélától III. András

haláláig. 1285—1301.Szerencsétlen volt Magyarország állapota, mi-

dőn Béla a királyi székbe ült. Atyja hosszúgyönge uralkodása, azon erős ellentállás, mely-lyel a nagyok Béla újító tervei ellen ármánykod-tak, s a két király közti meghasonlás annyiraelerkölcsteleníték a nemzet nagy tömegét, hogyaz újraszületés csak egy túlnyomó hatalom általvolt remélhető, s ily hatalom nem létezett többé.András alatt minden viszonyok összekever tet-tek, s a királyi tekintélyt, mely már a nagyokellenzése által is megcsonkult, az alattvalókbólbírákat alkotó ellentállhatási czikk, s az excom-municationális hatóság csaknem egészen elenyész-tette. Még nyomasztóbbá tévé Béla helyzetét aBabenbergi Fridrik szomszédsága Ausztriában,kinél minden hűtelen és áruló szíves fogadásttalált, a herczegnek érdekében állván a hatal-mas szomszéd ország zavaros állapota. Béla azon-ban erősen folytatá régen kezdett munkáját, azelpazarlott királyi adományok visszavételét. Afőurak hatalmának megtörése végett némelyeketfejeik közül, kiknek ellenszegülése már Andrásalatt oly ártalmas volt a közjónak, per nélkül meg-öletett; a királyi tekintély emelésére elégettetéa székeket, melyeken a főurak jelenlétében ülni

49

szoktak, s személyét byzanczi módra a nemzet-től elszigetelvén, csak cancellária által s írásbanengedte meg a közeledést, s midőn azok, kik ilyrendszabásokkal elégületlenek voltak, Fridrikethittak segítségül, Ausztriát rettentő példáulegész Bécsig elpusztítá. Ezen férfias kormánykényelmetlenséget ébresztett a törvénytelenség-ben felnőtt nemzetben; Béla pedig, nem levénszilárd jellemén kívül egyéb támasza, szívesenfogadta a hazába, országgyűlés nélkül, a kuno-kat, kik a közeledő tatároktól kétszer megve-retve, Magyarországban kerestek menedékhe-lyet, bennök remélvén találhatni támaszát. De anomád nemzet gyakor összecsapásokba jött amár polgárosodott magyarokkal, s bár mily na-gyon hajlott is Béla hozzájok, mégis átlátta,hogy csak akkor polgárosíttathatnak, ha az egészországban a magyarok közé elosztatnak. Ezországgyűlés javallta rendszabás azonban nemvolt kivihető, mert a kunok vesztöket látták el-szórásokban egy ingerlékeny s ingerlett nemzetközé, holott magokat a magyarok nem alattva-lóinak, de társainak nézték.

Míg az ország így százfelé oszolva meghason-lott, a királyi tekintély a főurak hatalmával s aderűs fenhatóságával, a kunok nomád önérzetea magyarok polgárosodó nemzetiségével össze-ütközésbe jött, míg mindenütt zavar, mindenüttbizodalmatlanság, mindenütt kényelmetlenséguralkodott, addig külföldről iszonyú új vész kö-

50

zeledett, — a tatárok — kik Khina meghódításaután, Ázsiát seregeikkel elöntve, most már Euró-pára ütöttek, s az oroszokat meghódítva, Batukhán alatt a magyar határ fele iramlottak. Bélamegerősíté ezt, s hadra szólítá föl a nemességet,segítségre Fridriket, de szava viszhangra nemtalált, s a nemesség csak hanyagon ült föl, Frid-rik nem hitte, hogy őt is fenyegetné veszély.A tatárok első rohanása megsemmisíté a határo-kat őrző nádor sergeit, s nz ellenség viharse-bességgel előre nyomult. Béla késedelmezetr, saz ország sorsát nem akarta egy esata kétes ki-menetelére bízni, mi a magyarok büszkeségétmegsérté, s Fridrik, ki kevés lovaggal, inkábbmint néző, semmint segéd jött Pestre, nehezte-lésök folyamát a kunok ellen irányozta mindad-dig, míg a dühöngő magyarok árulókat gyanít-ván ezekben, Kuthén fejedelmöket Fridrik segít-ségével megölték, mire a megsértett kún nemzeta tatárokhoz szegődött. Béla nem késedelmezhe-tett többé, s előre menvén a Mohi pusztán, aSajó mellett megveretett. Az egész ország azellenség kezébe esett, mely pusztítva s öldökölve,kevés hónap alatt, három század munkáját föl-dúlta. Béla Fridriknél esengett újra segedelem-ért, ez pedig a király szerencsétlenségét fölhasz-nálva, minden előbbi háborúköltségek megtérí-téséül három vármegyét csikart ki tőle; a királyekkor a pápához folyamodott, végre a németcsászárhoz, kinek segedelméért az országot is

51

hűbérbe ajánlta, de mindez hasztalan volt, Bélara tatárok elől Dalmátországba s Veglia szigetérekzökni kényteleníttetett. — Két évig tartott atatárpusztítás, Oktaj khán halála viaszahíttaÁzsiába a vad nemzetet, mely maga után irtóz-tató pusztulást hagyott.

Visszajővén Béla, első gondja volt, idegengyarmatokat szabadítéklevelek által az országbaédesgetni, a megürült püspökségeket betölteni,az elszéledett magyarokat s kunokat összegyűj-teni, az elveszett adományleveleket megújítani, aközbátorság föntartására a romladozó várakatmegújítani, s újakat építeni, s a kereskedés köny-nyebbségére ezüstpénzen kívül rézpénzt is ve-retni. Rendbe hozván így az ország belviszonyait,bosszút álla az oroszokon, kik a tatárokat Ma-gyarország felé irányozták, s Fridriken, ki aLajta melletti csatában életét vesztette, mi azAusztriához csatolt három vármegyét visszake-rítette; Béla még Styriát is meghódította Istvánfia számára, mi azonban háborúra adott okotOttokár cseh király ellen, melyben ezen tarto-mány, hol a magyar kormány népszerűséget nemtudott nyerni, a kressenbrunni csata által Ma-gyarországra nézve elveszett. A király koronásnának, Istvánnak, — kit egy kún leánynyal meg-házasított — a német herczegség helyébe Er-délyt, Fileket s a kunságot adá; Bélának, kitinkább kedvelt, Szlavonországot. De a régi ellen-kezés herczegség s királyság közt újra elkezdő-

52

dött, s az ügy háborúra került atya s fiú közt,melyben az ország még egyszer az András alattiállapotra jutott; a lucrum camerae újra vissza-jött a kincstár szükségeivel, vissza a zsidók zsa-rolása, vissza a püspökök excommunicationálishatalma, s a kettős bíróság, s a mesrhasonlással akirályi tekintély csonkulása. Csak kis részbensegíthete mindezeken az 1264-diki gyűlés, mely-ben a lucrum camerae eltöröltetett, a nemesek-nek szabad rendelkezési joga jószágaik iránt meg-erősíttetett, a kirekesztőleg írás általi közelítés akirályhoz megszüntetett, s a nemesek fizetetlenfölkelése csak a védő háborúkra szoríttatott, azegyházi rend újra a nőtlenség megtartására köte-leztetett, s az investitura, melyet a király lassanmagához visszahúzni igyekezett, újra a pápa ré-szére megerősíttetett. A béke helyre állott, sBéla 1267-ben meghalt.

Fia, V. István, tüzes volt, s hadszerető, mintszomszédja a cseh Ottokár; mind a kettő kívántaa háborút, s így könnyen találtak okot rá, deAusztria, Styria, Morva- s Magyarország némelyrészeinek pusztítása után, a prágai béke mindenta régi állapotban hagyott. A király most legin-kább azon iparkodott, hogy erős kézzel orvo-solja országának bajait, a szepességi németekszabadítékait megerősíté, az egri püspökség elő-jogait szabályozá, de munkássága közepette1272-ben hirtelen meghalt.

Fiának IV. Lászlónak kiskorúságában, név

53

szerint anyja, Erzsébet, tettleg Pectari, a tót-országi bán, kormányozott, Ottokár ellensége,ki ellen csekélységek miatt háborút kezdett,mely — iszonyú pusztítások után — formasze-rinti béke nélkül is megszűnt, a magyarok elun-ták a mindig viszonzott pusztítást, s Ottokárfigyelme a habsburgi Rudolfra fordult, ki épenakkor német császárrá választatott, s ki ellen ahalálharczot már készíté. A magyarok ebbenRudolfhoz csatlakozva, megverték a cseheket.László, ki tizennyolczadik évében a lani csatá-ban jelen volt, visszatérte után figyelmét egészena még nagy részint pogány kunokra, fordítá, dea helyett, hogy őket megmagyarosította volna,maga is megkunosúlt. Zavarba jővén az egyháziviszonyok, a pápa legátust külde az országba,kinek a király megígérte, hogy jobb rendet fogtartani, s a kunokat megtéríti. Midőn azonban alegátus egy Budán összehítt zsinatban a királyihatóság kiváltságaiba vágott, László megtiltottaa budaiaknak az élelemkiszolgáltatást, az éhségeloszlatta a püspököket, míg a király elhagyvafeleségét, a kunok közt, szép leányaikkal dőzsölt.De a pápa új dörgéseire, midőn a magyarok ismorogni kezdenének, szigorúbb rendszabályokkalkezdé korlátozni kedvencz népét, mely ekkorfölzendült, de a király s a magyarok által meg-veretett, de ezen vereség után is régi kiváltsá-gaitól meg nem fosztatott. A tatárok is becsap-tak újra az országba, s egy rémítő csatában vesz-

54

töket találták. Békében élvén a külfölddel, akirály ismét a kunok közé ment s velük ázsiaiéletet élve, könnyelműen az országot a legna-gyobb zavarba hozta, annyira, hogy a főurakkényök szerint egymás közt, sőt a güssingi grófokAusztria ellen is, magok kezére, háborút kezdet-tek, mely a güssingiak minden várainak elpusz-tításával végződött, a nélkül, hogy a király beié-keveredett volna. Az egyházi rend újra kicsa-pongott, a kunok raboltak, az ország pusztult, snem volt remény a szerencsétlen haza megbékí-tésére, midőn László három kún által személyesbosszúból megöletett 1290.

Árpád nemzetségéből fiágon már csak Andrásélt, II. András unokája Istvántól, kit BeatrixOlaszországban szült, s a velenczei Morosini ve-jének választott. A felséges királyi háznak utolsóivadéka is díszére vált, bár Magyarországot újra-föl nem virágoztathatta, mert idegenektől min-den oldalról megtámadtatva, a nemzeti függet-lenségért kellett vívnia. Rudolf császár az orszá-got mint német hűbért fiának, Albrechtnek, apápa, mint a szentszék birtokát, Martell Károly-nak, a kedvelt guelf anjoui Károly fiának, V. Ist-ván unokájának ajándékozták, s mind a kettenigényeiket fegyverrel keresték. Albrecht atyjahalála után szövetségbe lépett ugyan a magya-rokkal, kiknek segedelmével az ellencsászárt, anassaui Adolfot, legyőzte, de Martell Károlyfelekezete, még ennek halála által sem csüggedett

55

el, s Róbert Károly, a pápa által gyámolítva,Martell fiának részére Dalmát- s Horvátorszá-got elfoglalta, midőn több főúr, s főkép a hatal-mas brebiri s güssingi őrófok csatlakozása általmegerősödött. A király ekkor, mint egykorIV. Béla, a papság s kisbirtoka nemesség haza-fiságában kereste támaszát, mely két országgyű-lésen (1298. Pesten és 1299. a Rákosmezőn)jogai föntartása s némi részben kiterjesztésemel-lett a nemzet hő vonzódását nemeslelkű királyá-hoz kinyilatkoztatta, s neki a közbátorság hely-reállításában — a törvénykezés s pénzügy rend-behozatalában — segédkezet nyújtott. Midőnazonban András Róbert s a főurak ellen seregetgyűjtene, méreggel megöletett, csak egy leányt,Erzsébetet, hagyván maga után. Benne az Árpádfiága kihalt.

Ha Árpád fiágának kihalásánál megállva, anemzet politikai életére visszatekintünk, sze-münkbe Ötlik mindjárt annak életereje, s egész-sége, mely lehetővé tette, hogy minden külbefo-lyás, bármily károsnak látszók is első pillanatra,a nemzetiség csonkulatlan megmaradása mellett,a jövőre jótékony befolyással volt. A magyarokgyakori berontásai s néhány súlyosabb vereségea körülfekvő míveltebb országokban a nemzetmegülepedését eredményezték; előtte állott anyugati császárság, keresztyénséget s hűbérirendszert kínálva az ifjú nemzetnek, de a magyarcsak az elsőt fogadta el, s inkább csak kelet felé

56

fordult, honnét a király méltóságának fényét shatalmát kölcsönözte, ekkor önmagához vissza-tért, s önkebeléből merítette a szabadság kor-szerűen kiképezett eszméit. Sőt még azon időszak,melyben tatárok s kunok a nemzetet a vadságbavisszarántani látszottak, sem volt üdvös követ-kezés nélkül, mert megerősítette az ázsiai ele-met, mely nélkül* a magyar szabad intézményeit skeleti nemzetiségét csakhamar elvesztette volna,a ha zavarban maradott is az ország III. Andráshalálával, a kunok s magyarok, a király és a fő-nemesség s papság összeütközésben levén: meg-volt mégis a szilárd középpont, mely körül azúj alakok a chaosból kristályozódhattak: azarany bulla. Érezte ezt a nemzet, s a jövő idő-szakban, minden királya által esküvel biztosíttat-ta ezen szabadságlevelét. Valóban oly nemzet, melyészszel, erővel s cselszövényékkel hadakozó művelt sműveletlen szomszédok megtámadásai közt, európailétének első négy századában oly sértetlenül tartottafönn nemzetiségét, s a második nagy időszakbanaz olasz, német és lengyel befolyást szintén oly

* A mongol pusztítás rettentő kárait már több íróméltatta figyelmére, érdekes volna azonban, s megér-demlené a tudósok vizsgálatát kinyomozni az európaiéletre gyakorlott hasznos befolyásait ezen népvésznek,mely a nagy míveltségű Khína széleit Magyarországigs Sziléziáig előre tolta, s talán a papiros, puskapor smágnestű föltalálásával szorosabb viszonyban áll, mintelső pillanat