K Ü L Ö N F É L É K

Halálozások, mezőközi Zsámbó Endre Miklós főerdész, egyesü­letünk rendes tagja 1932. évi október hó 30-án, 52 éves korában sú­lyos szenvedés után Cegléden elhunyt. A megboldogult ihült tete­mét november hó 1-én a ceglédi felső öreg temetőben helyezték nagy részvét mellett örök nyugalomra.

Vett értesülés szerint ifj. nemes Barthos Gyula erdőmérnök­hallgató november hó 27-én életének 22-ik évében Mátraházán el­hunyt. A megboldogultat Nagykanizsán, a r. kath. temetőben, decem­ber hó 1-én helyezték örök nyugalomra.

Béka hamvaikra.

EMLÉKBESZÉD.

nagyatádi Szabó IstvánróL

A soproni m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1932. évi november hó 19-én nagyatádi iSzabó István-emlékünnepélyt tar­tott, amelyen Lesenyi Ferenc ny. r. tanár a következő emlékbeszédet tartotta:

Igen tisztelt Uraim!

Holnap leplezik le az ország fővárosában, a földmívelésügyi minisztérium palotája előtti téren nagyatádi Szabó István szobrát.

Lázasan lüktető, annyi bajjal és gonddal telt életünkben, ami­kor a máért és a közvetlen jövőért folytatott életküzdelmek harcai emésztik fel az emberi energiákat és amikor az anyagi és szellemi világ válságai nehezednek reá az emberi lelkekre, talán úgy érez­zük, hogy időnk, de vágyunk is kevés van arra, hogy visszatekint­sünk csonka hazánk rövid, de fájdalmas múltjába. Hiszen azt, ami az emberi érzelmeket és képzeletet a mult felé vonzza: a dicsőséget, a boldogságot, egy jobb kort igérő reménységeket, a haladást és fejlődést magukban hordozó nagy eszméket hiába keressük nemzeti életünknek e sivár korában.

Önként kél fel tehát lelkünkben a kérdés, miért száll vissza mégis az ünnepi hangulat e szomorú időkbe és ki az, akinek nagy­ságát szoborral Örökíti meg a nemzeti hála és kegyelet?

Szobor! ... emberi nagyság! ... nagyon is relatív fogalmak a t ö r t é n e l e m e s e m é n y e i t o k n y o m o z ó a n ku t a tó e m b e r i e l m e e lő t t . S z e ­r e n c s é s e k a n e m z e t i é l e tnek a z o k a n a g y j a i , akik e g y f e l f e l é tö ­rekvő k o r b a szü le t t ek b e l e és akik m e g é r t v e az i dők sze l l emét , j e l ­s z a v a k b a tud j ák f o g l a l n i a z o k a t a t ö r e k v é s e k e t és v á g y a k a t , a m e ­lyek k o r t á r s a i k m i l l i ó i t hev í t ik és a n e m z e t t ö m e g e i b e n re j lő e rőke t a z e s z m e d i a d a l m a s h a r c á n a k s z o l g á l a t á b a t u d j á k á l l í t an i . D e az e m b e r i n g y s á g k r i t é r i u m a i t ne k e r e s s ü k m i n d i g a z o k b a n az é le t ­s ike rekben , a m e l y e k e t a t ö r t é n e l e m o l y a n sz ínes k é p e k b e n tud e lénk t á r n i . . . N e m c s a k a h e r o i k u s k o r o k n a k v a n n a k h ő s e i . . . M e r t n e m c s ü g g e d n i el e g y o l y a n korban , a m i k o r m i n d e n k i t a ké t s ég g y ö t ö r ; h inn i , r e m é l n i és b ízn i , a m i k o r m n d e n k i r e a l e m o n d á s l e t a r g i á j a n e h e z e d i k r e á ; h iggad t , j ó z a n s á g g a l m e g á l l a n i akkor , a m i k o r a k ö z ­f e l f o g á s a s z é l s ő s é g e k f e l é r o h a n ; a l e l k i i s m e r e t í té le te a l ap j án m é r s é k l e t r e in ten i , a m i k o r a f é k e v e s z t e t t a g i t á c i ó m i n d e n t i g é r ; a t á r s a d a l m i o s z t á l y o k b é k é j é t munká ln i , a b e n n ü k re j lő e n e r g i á k a t á n e m z e t e g é s z t a l p r a á l l í t á s á n a k és é l e t b o l d o g s á g á n a k k ö z ö s n a g y c é l j á b a n ö s s z e f o g n i , akko r a m i k o r az o s z t á l y e l l e n t é t e k agi tatór iku.-f e l s z í t á s a o l y a n há lá s e s z k ö z e a n é p s z e r ű s é g n e k és po l i t i ka i é rvé ­n y e s ü l é s n e k : o l y a n i s m é r v e i az á l l a m f é r f i ú i és közé le t i n a g y s á g n a k , a m e l y e k a t ö r t é n e l e m í t é lőszéke e lő t t m i n d i g m i n t ö r ö k i deá lok f o g ­nak é r t éke l t e tn i .

E z e k n e k az i d e á l o k n a k v o l t m e g t e s t e s í t ő j e n a g y a t á d i S z a b ó I s tván és ezek az i deá lok ad t ák h a j t ó e r e j é t a n n a k a n a g y munkának , amellyel elévülhetetlen honf iú i é rdemeket szerzett .

. . . .De ki is v o l t há t az a n a g y a t á d i S z a b ó I s t v á n ? . . . Fe l e l e t e t ke l l a d n u n k e r r e a ké rdés r e , m e r t h i s zen f ő i s k o l á n k i f j ú s á g a g y e r ­m e k k o r á t é l te m é g az ő m u n k á s s á g á n a k i d e j é b e n .

Mint. egysze rű s o m o g y m e g y e i fö ldmívescsa lád gyermeke , csak a f a lus i n é p i s k o l a á l ta l n y ú j t o t t s z e r é n y i smere t ekke l indul neki az é le tnek . H o s s z ú i d ő n át a m e z ő g a z d a s á g i m u n k á s o k k e m é n y s o r s á t é l i . V o l t n a p s z á m o s , r é s z e s m u n k á s , f u v a r o s és e rde i f a v á g ó . D e s z o r g a l m a s és k i t a r tó m u n k á v a l m e g g y a r a p í t j a a s zü lők tő l ö r ö k ö l t t ö r p e b i r t o k o t és eme l l e t t é l énk s z e r e p e t v i s z a k ö z s é g i é le t m o z g a l ­m a i b a n . M a j d n e m 40 é v e s már , a m i k o r 1904-ben S o m o g y v á r m e g y e t ö r v é n y h a t ó s á g i b i z o t t s á g á n a k t a g j a i k ö z é vá la sz t j ák . T e v é k e n y s é ­gé t , m e l y e t kezde t tő l f o g v a a f ö l d m u n k á s o k és k i s b i r t o k o s o k élet­v iszonyainak megjav í t á sá ra irányzott , most már szélesebb alapokra fek te the t i . M e g s z e r v e z i a S o m o g y m e g y e i K i s b i r t o k o s o k E g y e s ü l e t é t , m a j d p e d i g 1908-ban a f ü g g e t l e n s é g i és n e g y v e n n y o l c a s g a z d a p á r t p r o g r a m m j a a l a p j á n k é p v i s e l ő v é vá l a sz t j ák . M i n t k é p v i s e l ő is a m a g y a r f ö l d m í v e l ő n é p n e k és k i s g a z d a t á r s a d a l o m n a k e l h a n y a g o l t s o r s á b ó l v a l ó k i e m e l é s é r e és g a z d a s á g i m e g e r ő s í t é s é r e i r ányozza t e v é k e n y s é g é t és a k é p v i s e l ő h á z b a n 1910-ben i smer te t e t t p r o g r a m m -jában ottan találjuk már , min t vezető mot ívumot , egész későbbi éle­t ének és m u n k á s s á g á n a k f ő c é l j á t : a f ö l d r e f o r m o t i s .

Po l i t i ka i s ú l y a a z u t á n a h á b o r ú és az az t k ö v e t ő n e h é z i d ő k b e n f o l y t o n g y a r a p s z i k . í g y t ö r t é n i k az, h o g y a m i k o r 1918-ban , a h á b o r ú v é g s ő i d ő s z a k á b a n H a d i k J á n o s g r ó f o t b í z z á k m e g a k o r m á n y a l a ­k í tássa l , f ö l d m í v e l é s ü g y i m i n i s z t e r n e k n a g y a t á d i S z a b ó I s t ván t h í v j a m e g . É s b á r a H a d i k - k o r m á n y a s z o m o r ú e m l é k e z e t ű ő s z i ­r ó z s á s f o r r a d a l o m k i t ö r é s e m i a t t n e m a l aku lha to t t m e g , S z a b ó Ist­v á n a lak ja a po l i t ika i a l a k u l á s o k h o m l o k t e r é b e n m a r a d t o v á b b r a i s . T a g j a lesz a K á r o l y i - , a B e r i n k e y - , a F r i e d r i c h - , a S i m o n y i - S e m a -dam-, a Te l eky -kab ine t eknek , m í g v é g ü l a B e t h l e n - k o r m á n y n a k l e sz f ö l d m í v e l é s ü g y i m i n i s z t e r e .

í m e , S z a b ó I s tván , az e g y s z e r ű m e z ő g a z d a s á g i m u n k á s b ó l le t t k i s g a z d a v e z é r n é l k ü l ö z h e t e t l e n t é n y e z ő j e m á r a po l i t i ka i é l e t m i n ­den e s e m é n y é n e k : m a g a t a r t á s á t ó l k o r m á n y o k s o r s a f ü g g , n y i l a t k o ­za ta i n y o m á n po l i t i ka i v á l s á g o k ke lnek és s i m u l n a k el és a h á b o r ú s fo r r ada lmaka t követő idők pol i t ikai zűrzavarában az egész o r s z á g fe l ­f igye l , ha a k i sgazdavezér hal lat ja szavát .

. . . M i l y e n v o l t v á j j o n az e m b e r m a g a , m e l y e k v o l t a k a z o k az e g y é n i k v a l i t á s o k , a m e l y e k a f ö l d m í v e l é s e g y s z e r ű m u n k á s á t a m i ­n i sz t e r i b á r s o n y s z é k b e e m e l t é k ?

M o s t is e l ő t t e m v a n n e m e s , j ó s á g o s , d e á k f e r e n c i é l e t b ö l c s e s s é ­g e t t ük röző a r c a , a m i k o r 1919 j a n u á r h a v á n a k v é g é n , m i n t a v o l t Faér tékes í tő Hivata l e g y i k t i sz tviselője , e g y f aá rmax imá lá s i rende­l e thez k é r t e m n a g y a t á d i S z a b ó I s t vánnak , m i n t a B e r i n k e y - k o r m á n y k isgazdaminisz te rének hozzájárulását . Észrevétele i , m e g j e g y z é s e i , a m e l y e k e t a . r ende le t t e rveze t re v o n a t k o z ó a n tett, a g g o d a l m a i , a m e ­lyeket azzal kapcso la tosan hangoz ta to t t a bölcsesség, a h i g g a d t m e g f o n t o l á s és a h o z z á é r t ő k ö z g a z d a s á g i t udás m e g n y i l a t k o z á s a i v o l t a k ; de e g y b e n a z o r s z á g l a k o s s á g á n a k j ó l é t e é r t m i n d e n á l d o z a t r a k é s z m e l e g s z í v ű e m b e r t muta t t ák .

A f a l u s i i sko lábó l h o z o t t s z e r é n y i s m e r e t e i t az ö n k é p z é s f á r a d ­s á g o s m u n k á j á v a l g y a r a p í t o t t a . T u d á s á t , k é p e s s é g e i t az é l e t m e g ­f i g y e l é s e k és é l e t t a p a s z t a l a t o k e r e j e a b ö l c s e s s é g m a g a s l a t á r a eme l t ék .

H a l l g a t a g o n tudo t t e l v i s e l n i j ó és r o s s z s z ó t e g y a r á n t és az ér­te lem mér l egén latolt m e g minden szót, mie lő t t k ie j te t t e volna . É s b á r m i n d v é g i g m e g ő r i z t e a f ö l d e g y s z e r ű f i á n a k j e l l e m z ő sa já t sá ­gá t , a s z ű k s z a v ú s á g o t , t u d o t t n a g y s z e r ű , b á m u l a t o s a n s z u g g e s z t í v e r e j ű s z ó n o k is l enn i . B e s z é d e i az é l e t t a p a s z t a l a t o k n a g y a n y a g á b ó l k i k r i s t á l y o s o d o t t b ö l c s e s s é g , a t ö r t é n e l e m t a n u l s á g a i n edze t t í té lő­k é p e s s é g , az ö s s z e f ü g g é s e k e t m i n d i g v i l á g o s a n lá tó , b i z t o s i r á n y t t a r tó e l m e m e g n y i l a t k o z á s a i v o l t a k ; s z a v a i t p e d i g a t i sz ta m e g g y ő ­z ő d é s e r e j e k a p t a l e n d ü l e t b e . D e a s z ó n o k i s i k e r e k és a f é n y e s p o l i ­t ikai k a r r i e r s o h a s e m t é r í t e t t é k el a t tó l a p r o g r a m m t ó l , a m e l y e t e g y k o r o n m a g a e l é tűzö t t .

Ezek a fényes képességek , « z az ideális, következetesség, amihez járul t a munkásember t iszta életerémyeiben kialakult, az életküzdelmek-

ben megedzett és a pártpolitikai tülekedésekben soha meg nem romlott, puritán fenkölt jellem, adják magyarázatát annak, hogy miért volt Nagyatádi Szabó István a folyton változó politikai konstellációk köze­pette is mindig szilárd, döntő tényező és hogy miiért tartott ki mellette mindvégig a kegyeinek osztogatásában annyira kiszámíthatatlan és szeszélyes népszerűség.

És kegyes volt hozza az emberi életviszonyok titokzatos intézője, a sors is. Megérte élete céljának: a földreformnak megvalósulását..

Azok, akik nem ismerik a földbirtokpolitika bonyolult kérdéseit, talán nehezen tudják megérteni azt, hogy miként kötheti le a föld­reform — a társadalmi élét nagy jelenségtömegének mégis csak egyet­len kérdéskomplexuma — egy hossú, szívós munkásélet tevékenységét.

Pedig a földmívesnépesség és a földtulajdon viszonylatainak ren­dezése örök problémája minden korok társadalmi életének. E problé­mát a maga fontosságában, de egyben, megoldásának nehézségeiben senki sem látta világosabban, mint .Nagyatádi Szabó István. Ő látta azt, hogy a nagy és korszakalkotó 1848-as földreformmal létrehozott birtokáfflapotok és- az ennek nyomában járó fejlődése a gazdasági élet­nek a birtokmegcszlásnak kedvezőtlen képét alakították ki és látta azt, hogy a földéhes népesség elől el kell hárítani a birtokszerzés jogi akadályait és el kell hárítani azokat az akadályokat, ameflyeket a nagy­birtokok meg-mozdíthatatlansága torlaszt a földet kereső nép terjesz­kedése elé. De a higgadt, józan és annyi reálpolitikai érzékkel meg­áldott kisgazdavezér előtt nagyon is világos, hogy társadalmi életünk egyik alapintézményének, a magántulajdonnak erőszakos intézkedések­kel való megbontása veszélyes kísérletet jelentene, mert hiszen a kis­gazdák is a magántulajdon alapján szerzik és bírják földjüket. Hely­zete annyival is nehezebb, mert közvetlenül ő előtte a forradalmak demagógiája két szélsőséges és társadalmi berendezkedésünkkel össze-egyezhetetlen földreformot ígért.

Mennyi önfeláldozó munkát kívánhatott az, hogy a háború nyomo­rúságai által amúgy is türelmetlenné tett földmunkás- és kisgazda­társadalomban a mindent ígérő forradalmi, agitáció által felkeltett igényeket a mérsékletre intés józan szavával az, elérhetőség és meg­valósíthatóság határai közé szorítsa és ezáltal, a földmíveisnépesség osztálytörekvéseit az egyetemes nemzeti és államérdekkel összhangba hozza.

Ebben rejlik nagyatádi Szabó István politikai pártvezéri elhiva­tottsága és államférfiúi nagysága. Nagy művével, az 1920. évi XXXVI. t.-c.iben kodifikált földreformmal sikerült neki a földhözjuttatás nehéz problémáját alkotmányosan megoldani. E törvény először is a reform során földhözjuttatandókat jelöli ki és etekintetben a fö'ldmíveléshez való hozzáértést, a katonai és polgári érdemeket és az állampolgári megbízhatóságot követi, mint döntő motívumokat. A reform céljaira

elsősorban az amúgy i® forgalomba került, tehát gazdát cserélő föld­birtokot veszi igénybe az állami elővásárlási jog intézményesítése által; de ha az ilyenképpen megszerzett föld nem elég a földhözjuttatandók igényeinek kielégítéséhez, utat nyit a nagyobb birtokok megváltásának is. Á földbirtokreform azonban sohasem jelent birtokelkobzást, mert a reform során földhözjuttatott a birtok árát a tulajdonosnak megfizetni tartozik. Hogy mennyire ragaszkodott a Ikiisgazdavezér a földreform alkotmányos végrehajtásához, annak legfőbb bizonysága az, hogy a re­form lebonyolítását egy, a napi politika hullámveréseitől távolálló és a bírói függetlenség minden ismérvével felruházott külön szervre: a?. Országos Földbirtokrendező Bíróságra bízta.

Az igaz, hogy a reform végrehajtása nehéz pénzügyi viszonyokkal esett össze, ami sok tekintetben hátrányosan befolyásolta annak sike­rét. De az a majdnem 260 ezer házhely és az a mintegy 425 ezer törpe-és kisbirtok, ami a reform végrehajtása során keletkezett, még így is nagyatádi (Szabó István elévülhetetlen érdemeit dicséri..

És végül vessük föl még azt a kérdést, hogy vájjon bennünket, a főiskolát és a magyar erdőgazdaságot hozzáfűzik-e nagyatádi Szabó Istvánhoz az általános tiszteletnél és nagyrabecsülésnél közvetlenebb, szorosabb kötelmek is?

Csak természetes az, hogy egy olyan nagykoncepciójú, a politikai, közgazdasági és szociális téren egyaránt harmonikus, egyetemleges megoldásra törekvő élme figyelmét nem kerülte el az erdőgazdasági kultúra jelentősége sem. Hiszm ő nagyon jól tudta azt, hogy a gazda­ságilag művelt erdő nemcsak a közgazdaságnak fontos tényezője, ha­nem egyik legbiztosabb támasza a mezőgazdaságnak is. Nagynevű munkatársának, az erdészeti közigazgatás akkori országos vezetőjé­nek, Kaán Károlynak javaslatai és tervei ezért mindig meghallgatásra, megértésre és méltánylásra találtak nála. Így történt az, hogy a mi fő­iskolánk erdőmérnöki fakultását új tanszékek felállításával fejleszti intézkedések az ő miniszteri aláírásával jelentek meg; és így történt az, hogy az 1923. évi XVIII., XIX., XX. és XXI. t.-c.-ben kodifikált törvényhozási alkotások, amelyek az erdészeti igazgatást új, kor­szerű alapokra fektetik, az Alföld-fásítást a legiszlatív intézkedésen nyugvó feladat magaslatára emelik és az erdőbirtokhitel. új formá­jának megteremtése által sietnek az erdőgazdaság fejlesztésének szolgálatára, az ő földmívelésügyi miniszterségéhez fűződnek. Szi­lárd akaratát és az egyszer megfontolt és jónak talált intézkedé­seibe vetett hitének erejét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy e törvényjavaslatok sorsához miniszteri tárcáját kötötte.

Méltán ünnepelnünk kell tehát nekünk is! Gondolatban, lélek­ben legyünk mi is ott nagyatádi Szabó István szobrának leleplezésé­nél és hajtsuk meg nemes emléke előtt a tisztelet, a szeretet és hála lobogóját!

Kovássy Kálmán búcsúja a debreceni erdőigazgatóságtól. Meg­ható keretek között búcsúzott el a debreceni erdőigazgatóság tiszti­kara a nyugalomba vonult Kovássy Kálmán miniszteri tanácsos, erdőigazgatótól. Az „Angol királynő" külön termében gyűlt össze az egész igazgatóság kerületébe tartozó tisztikar és a nyugalomban levő erdőmérnöki kar családtagjaikkal együtt. Az est fényét, meleg­ségét, családias együvé tartozását emelte Papp Béla miniszteri ta­nácsos, főosztály vezető jelenléte. Debrecen város részéről dr. Ve­ress Géza gazdasági tanácsnok vett részt. Elsőnek Papp Béla mi­niszteri tanácsos szólalt fel, aki a főnöki és baráti szív melegével köszöntette a távozó erdőigazgatót. Felsorolta munkában töltött idejének egyes kiemelkedő fázisait, ami végig vezette Máramaros bérceitől a Duna partjáig, onnan pedig befejezéshez juttatta a Hor­tobágy szikes terméketlen talaján és az Alföld homokján végzett munkájában. Becsülettel állotta meg a helyét mindenütt, szeretettel vették körül úgy feljebbvalója, mint a közvetlen munkatársai; ez a becsülés és szeretet hozta le őt is erre a szép ünnepre, ez a becsü­lés és szeretet nyilvánul meg ebben a fényes estében, mit tisztikara nyújt neki. Jelenlétével domumentálni akarja azt a baráti összetar­tást, mit még a selmeci főiskola padjai közül hoztak magukkal és óhajtja, hogy ez a tradicionális összetartás jellemezze ezután is az erdészetet. Utána dr. Veress Géza városi tanácsnok köszöntette a távozót, hangoztatva, hogy nem búcsúzik és nem búcsúztat a Ko­vássy Kálmán élettapasztalataira, ebből következő tanácsaira a város­nak ezután is szüksége lehet, adandó körülmények között kéri az ő támogatását. Kifejezi, hogy a város és az állami kezelés között mindig eltalálta a hangot, állandóan fenntartotta az egyetértést és olyan elis­merést vívott ki az eleinte nem szívesen fogadott állami kezeléssel szemben, hogy most már a legnagyobb megelégedessél fogadja & vá­ros az állami kezelés ténykedéseit.

Krall János erdőigazgató a kartársak és saját nevében fejezte ki szeretetét a jó barátnak, atyai támogatójuknak, megértő, mindenkor igazságos főnöknek. Nem búcsúzik, azt a kapcsolatot, amit a hosszú éveken egyetértő szeretettél ápoltak, a helyzetváltozás nem' szüntet­heti meg. Ennek a szeretetnek akar a kifejezője lenni az a gondolat, mellyel nevét egy sport vándordíj alapításával örökítik meg a debreceni középiskolások lövész egyesületei részére.

Krall János, a szerető jó barát, könnyek között adta át az alapító­levelet. A vándordíj maga egy monumentális bronz tigris-szobor, vörös márvány talapzatán „Kovássy Kálmán vándordíj" véséssel. A gondolat szépsége, nemessége, ékes bizonyítéka az érzéseknek, amelyek hatása alatt létre jött. Kovássy Kálmán könnyektől elcsukló hangon köszönte meg a szeretetnek e megnyilatkozását, a kartársaktól mindig tapasztalt jóindulatú támogatást, a főosztályfőnöknek köszönte megjelenését, mellyel megmutatta, milyen az igazi vezető jó barát, megköszönte a

tőle mindig tapasztalt kivételes elbánást, a baráti jobbot, mit távozása­kor feléje nyújt és amit ő hálás szeretettel szorít meg, kérve a jó Istent, hogy az erdészet felvirágoztatására még sokáig tartsa meg ero és egészségben.

Dr. Veress Gézáinak köszönte a várostól tapasztalt jóindulatú elbá­nást, megértő együttműködést, melynek mindenkor a gazdasági tanács­nok igazságérzete volt a kiinduló pontja..

Pólyik Árpád erdőmérnök versben búcsúzott, melyben nagyon szé­pen nyilatkozott meg finom érzése, jó szíve. Ismét Papp Béla minisz­teri tanácsos emelkedett szólásra, üdvözölve (Kral János erdőigazgatót, kinek személye garancia arra nézve, hogy a vezetés kiváló kezekbe ju­tott. Az üdvözlést Kral erdőigazgató megköszönve, éltette a főosztály­főnököt, az erdészet kimagasló, megértő vezetőjét.

Kovássy Kálmánnét az „erdész asszonyok" ezüst virágvázával és virágokkal ajándékozták meg.

Azután a fiatalság táncra állt fel s közben szép irégi setmeci nótá­kat énekeltek s a vén diák elballagott tovább, tovább. Isten veletek cim­borák, tovább, tovább!

A hazai fűrésztelepeknek a közszállításoknál való előnyben részesítése. Az egyesülésbe tömörült hazai fűrészek a m. kir. keres­kedelemügyi' miniszter urat a legutóbb többek között arra is kérték, hogy a fcözszálTításoknál a hazai fűrészgyárak termeivényei a külföldi áruval szemben előnyben részesíttessenek. A kereskedelemügyi: minisz­ter úr a kérelem ügyében a következőképpen döntött:

171.090—VIII—b. sz. 1982.

Hazai Gőzfűrészek Egyesületének, Budapest,

IV,, Városház ucca 10. szám. Fenti szám alatt kelt beadványára értesítem, hogy a hazai beszer­

zésre kötelezett cégeknek, vállalatoknak, intézményeknek stb. faáruk külföldi beszerzését rendszerint csak az esetben engedélyeztem és fogom a jövőben engedélyezni, ha a külföldi eredetű faanyag fűrésztelepen dolgoztatik fel.

A forgalmi adóra vonatkozó kérelme tárgyalás alatt áll és a tár­gyalások eredményéről annak idején külön leiratban fogom az Egyesü­letet értesíteni.

Budapest, 1932. évi november hó 21-én. A miniszter megbízásából:

olvashatatlan aláírás sk. h. államtitkár.

A Máv. talpfamegrendelése. A Máv. igazgatóságának anyagbe­szerzési főosztálya kiadta az 1932—33. gazdasági év talpfaszükségleté­nek megrendeléseit. A Máv. megrendelt: 341.520 drb. tölgytalpfát,

149.700 drb. . bükktálpfát, 15.000 drb. különleges talpfát. Összesen 506.220 darabot és 5050 m3 váltótalpfát. A beszerzés' értéke 2,375.455 pengő.

A következő hazai talpfatermelők kaptak megrendeléseket: Erdő­igazgatóság, Miskolc 68.685; Schreiber Rezső 3.092; Matzner Ottó 8.680; Steuer Zoltán 8.680; Dobó Lajos 22.943; Kertész Zoltán 17.626; Hirschfeld Vilmos 29.380; Schwartz Testvérek 8.680; Bródy Sándor 25.810; Hoffmann TJezső '35.740; gróf Benyovszky Móric 44.210; gróf Eszterházy Pál 10.064; gróf Zichy Aladár 44.210; ifj. gróf Eszterházy László 4.340; Sárospataki fatermelő rt. 53.300; gróf Draskovich ura­dalom 8.680; Szász Andor 7.890; Vörös Andor 6.510; Iványi Jenő 12.884; Fuchs A. Fiai 8.680; Vallásalapítvány 3.860; Berecz Károly 8.680; Kun Nándor 8.680; Grünberg és Társa 166.910; Goldstein Dezső 14.940; Hitbizomány , Perőcsény 8.680; Kisvárdai faipari rt. 139.860; Engel A. és Fiai 26.906; Gosztonyi ÍM. 7.890; gróf Károlyi József 43.590; Halmos, Herz és Waldner 21.176; gróf Károlyi László uradalma 211.770; Egri Hordó- és Faárugyár 154.045; Pécsi Püspök­ség uradalma 3.650; Magyar Erdőbirtokosok; 113.670; Nasici Tannin-gyár 278.720; Miskolci Faárugyár rt. 43.580; Polgár Testvérek 51.310; Magyar Keményfaipari rt. 142.587; Kárpáthia Fakereskedelmi rt. 83.500; Reizmann S. 263.500; Márer Benő 21.176; Mezőtúri Kereske­delmi rt. 36.831; Gescheit Hermann 12.230 pengő értékben.

Első doktorráavatás a soproni Bányamérnöki és erdőmérnöki főiskolán. Most folyt le az első doktori szigorlat a soproni bánya­mérnöki és erdőmérnöki főiskolán, amely mint ismeretes, doktorráava­tási jogát a múlt esztendőben kapta meg. A szigorlatozó Schmidt Sán­dor m. kir. főbányatanácsos, dorogi bányaigazgató volt, aki egyhangú kitüntetéssel tette le a szigorlatot. Schmidt Sándort a közeli napokban ünnepélyes keretek közt avatják doktorrá.

Imre Ferenc erdőmérnök halálos katasztrófája. Kolozsvárról jelentik: A háromszékmegyei Kovásznához közel eső hegységben súlyos szerencsétlenség történt. Öt kiránduló, az egyik fakitermelő vállalat drótkötélpályáján akart feljutni a hegyekbe. Az alsó állomás kezelője értesítette a felső állomás kezelőjét, hogy tartsa vissza a felülről várt, fával megrakott csillét. A felső állomás kezelője azonban hirtelen rosz-szul lett és rázuhanva a csille fékjére, azt kinyitotta. A féktelen csille roppant sebességgel indult te a lejtőn, egyenesen neki a felfelé törekvő, utasokkal megrakott csillének. Az összeütközés egy rendkívül mély sza­kadék fölött történt meg. Mind a két kocsi a mélységbe zuhant. A ki­küldött segítőcsapat Imre Ferencet, feleségét, értesülésünk szerint a tragikus véget ért Imre Ferenc erdőmérnök kollégánk, aki a Székely földön teljesít erdészeti szolgálatot és Sándor Vilma 18 éves úrilányt holtan emelte ki a fahalmoz alól, míg a másik két szerencsétlenül járt utast haldokolva szállították kórházba.