EGYHÁZTÖRTÉNELEM Bibliai városok · A három monoteista világvallás köz- ... aki megszívlelte Jeremiás próféta intelmeit, igyekezett a királyt is a jó irányba terelni,

BIBLIA ÉS RÉGÉSZET

3322 3333

EGYHÁZTÖRTÉNELEM

z ókori Jeruzsálem legrégibb és leg-jelentõsebb régészeti maradványai a

Kidron-völgy nyugati oldalán emelkedõ,úgynevezett Keleti-domb nyúlványain sû-rûsödnek. Ez a mai Óváros délkeleti része,a Templom-hegy, a „Davidson Archaeolo-gical Center”, „Dávid városa”, valamint azarabok lakta Silvan negyed területe.

A három monoteista világvallás köz-pontjaként szakrális szempontból fõvárossávált, közel ötezer éves Jeruzsálem a legko-rábbi idõktõl kezdve zarándokok és utazók,valamint a kutatók érdeklõdésének közép-

pontjában állt. Az elsõ tudományos igényûfelmérések, majd feltárások a 19. századmásodik felében kezdõdtek meg, de nap-jainkban is folytatódnak, egyre újabb éstöbb ókori emléket hozva felszínre.1

A város fordulatokban bõvelkedõ, sokezer éves történelme a rézkori idõkben kez-dõdött, bár ebbõl a periódusból csakedénytöredékeket ismerünk. Az elsõ folya-matos megtelepedésre utaló, négyszögletesépületek az idõszámításunk elõtti 3. évez-redben létesültek a mai „Dávid városa” te-rületén. Ebbõl az idõszakból származik Je-ruzsálem elsõ két írásos említése is az úgy-nevezett egyiptomi átokszövegekben,2 va-lamint az eblai táblákon.3 Az egyiptomiátokszövegek közül a korábbi (i. e. 20. szá-zad) még két uralkodót nevez meg Jeruzsá-lem vezetõjeként: Shas’an-t és Y’qar’am-ot,míg a késõbbi töredék (i. e. 19. század) már

Bibliaivárosok jeruzsálem – A kezdetektõl az elsõ templom koráig

a templom-hegy és az ofel lejtõi délrõl (fotó: zeev radovan)

„Jársz az utcán, s a kövek alatt a má-sik Jeruzsálem fekszik; azt taposod.Eukaliptusz-allén lépdelsz keresztül, s csak véletlenül tudod meg, hogy ezaz az út, ahol a vérzõ homlokú Istenutolsó útjára vándorolt elõtted. Régikövek között fáradtan ülsz le a nagyüres téren, s kétségbeesve riadsz föl,mert ez Salamon márványistállója,melyet nemrég ástak ki.”

(Márai Sándor: Egy állomás fönn a hegyen, Jeruzsálem, 1927)

A


3355


Józsué könyve beszámolója szerint a zsi-dó honfoglalás idején Jeruzsálem négy má-

sik városállammal szövetségben igyekezettmegakadályozni a jövevények térhódítását,azonban az egyesített seregek Gibeonnálvereséget szenvedtek. Józsué seregei sok je-ruzsálemi katonát megöltek, maga a király,Adonisédek is meghalt, ugyanakkor ajebuzeus erõdöt nem sikerült elfoglalniuk(Józs 10. fejezet). Ezek után évszázadokonát Benjámin törzse lakta a Jeruzsálem kör-nyéki dombokat (Józs 18,16), de a jebuzeu-sok városa Dávid koráig érintetlen maradt(lásd például Bír 19,10–11; 2Sám 5,6).

Dávid, Izrael második királya i. e. 1000környékén foglalta el Jeruzsálemet, és jó ér-zékkel ide helyezte fõvárosát. A bibliai le-írás szerint a zsidó katonák csellel vették bea várost. Feltehetõen a jebuzeusok vízellá-tását szolgáló csatornán (czinór) keresztülváratlanul jutottak be a védõkhöz, és le-gyõzték õket (2Sám 5,6–10). Dávid és fia,

Salamon kibõvítette és átépítette a várost.Megépítették Millót,8 a város falait, királyipalotákat és a templomot. Valószínûleg Sa-lamon idején épült ki az egész Jeruzsálemetkörülölelõ városfal és egy belsõ Citadella akirályi épületek védelmére (2Sám 5,9; 1Kir3,1; 1Kir 6–7. fejezet; 1Kir 9,15, 24). Ez akirályi-kormányzati negyed magában fog-lalta „Dávid városa” északi részét, az ettõlészakra, magasabban fekvõ Ofel dombját,és a még magasabban és északabbra elhe-lyezkedõ Templom-hegy területét. A régé-szeti feltárások mára felszínre hozták a ko-rábbi jebuzeus erõd átépített, teraszos tám-falához kapcsolódó dávidi királyi rezidenciaés adminisztrációs központ épületét („large

stone structure”),9 a korabeli Jeruzsálem fa-lait, egyik kapuját (Water Gate) és annakvédõbástyáját.

Az eddig elõkerült leletek alapján „Dá-vid városa” északi része és Ofel dombhátja

csak egy király létére utal: „Ba…” Úgy tû-nik, hogy a két feljegyzés közti száz év alatta Jeruzsálemet benépesítõ „kánaáni” nép-törzsek4 egymásba olvadhattak.

A várost az i. e. 18–17. században erõsfalakkal vették körül, a védmûvek a telepü-lés vízellátását szolgáló Gihon-forrás körülösszpontosultak. Mezõgazdasági és ipari te-vékenységre utaló nyomok, két kultuszhely,valamint sziklába vájt családi sírboltok da-tálhatók ugyanerre az idõszakra. A Bibliaehhez a korhoz kap-csolja Ábrahám ésSálem (azaz Jeruzsá-lem) királya, Melkhi-sédek, „a MagasságosIsten papja” találko-zását (1Móz 14. feje-zet). Az egyiptomiátokszövegek is újramegemlítik Jeruzsá-lemet, mint amely azegyetlen számottevõkirályság a júdai–ef-raimi hegyekben.

A következõ törté-nelmi periódusból, akésõ bronzkor idejé-bõl (kb. i. e. 1550–1200) „Dávid váro-sa” területérõl viszony-lag kevés régészeti leletet ismerünk. Ez atény némiképp ellentétben áll a történetiforrások által kirajzolódó képpel, amelyszerint ebben az idõben Jeruzsálem jelentõskánaáni városállam volt, amely közvetlenkapcsolatot tartott fent az egyiptomi biro-dalommal.

Erre a kapcsolatra utalnak azonban azegyiptomi eredetû importleletek és írottforrásként az úgynevezett Amarnai leve-lek.5 Utóbbiak között hat olyan agyagtáb-la is található, amelyet Abdi-Hepa, Jeru-zsálem királya írt a korabeli fáraónak, fel-tehetõen III. Amenhotepnek. Ezekben a

levelekben feltárta városa és régiója nehéz,lassan tarthatatlan helyzetét a hapiru tör-zsek támadása miatt. Bár a jeruzsálemi ki-rály neve egy indoeurópai, hurrita isten-nevet (Hebat) rejt magában, ugyanakkor a városlakó jebuzeusok (Józs 15,63) felte-hetõen a „kánaánita” (nyugati sémi vagyamorita) törzsek közé tartoztak. Jeruzsálemzsidó foglalás elõtti etnikai kétarcúságát jóltükrözi Ezék 16,3 is: „Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: a te származásod és születésed

Kánaán földjérõl való, atyád az emóreus(amorita) és anyád hitteus asszony.”

A jebuzeusok késõ bronzkori városa kis-méretû (3-4 hektár), de jól megerõsítettvolt. Az erõdítményt különösen két pontonbõvítették ki: északon, a magasabban fek-võ Ofel felé, és keleten, a Gihon-forrásnál.Feltehetõen az i. e. 1200-as években a jebu-zeus erõd északkeleti oldalát egy támfallalerõsítették meg.6 Ugyancsak az i. e. 2. év-ezred legvégén épülhetett egy föld alattivízakna is, amely lehetõvé tette, hogy a vá-roslakók hozzájussanak a Gihon-forrás vi-zéhez az erõdfalakon belül is.7

3344

a jebuzeus erõd támfalai, dávid erõdjének déli sarka

forrás: bibleplaces.com

jeruzsálem i. e. 10. századi falai,

kapuja (water gate) és védõbástyája

(rekonstrukció, forrás: eliat mazar)

amarnai levelek

3366

az i. e. 586-os babiloni pusztításig folyama-tosan Jeruzsálem királyi és kormányzatiközpontja volt. Edénytöredékek, feliratospecsétek bizonyítják a folytonosságot, il-letve segítenek a különféle építmények ésobjektumok keltezésében. A királyi köz-pont és maga Jeruzsálem is kibõvült az i. e.8. században, fel-tehetõen Ezékiáskirály uralkodásaidején. A Bibliaszerint Ezékiás aközelgõ asszír tá-madással szem-beni védekezés-ként nagy épít-kezésekbe kez-dett: kibõvíttetteés megerõsíttetteJeruzsálem fal-rendszerét, vala-mint egy vízak-nát létesített aGihon-forrás vi-zének biztonság-ba helyezésére(2Krón 32,2–5).

Ezékiás korá-nak építkezései-vel két régészeti lelet is kapcsolatba hozha-tó. Az egyik a korabeli falkibõvítést igazol-ja. Az 1970-es években a mai zsidó negyedterületén került elõ az úgynevezett „vastagfal” 65 méter hosszan, 7 méter szélesség-ben. Az i. e. 8. századi fal létesítésekor szá-mos házat „átvágtak”, azaz szétromboltakaz építõmunkások. Ez a tény jól összecsenga kortárs nagy próféta, Ésaiás szavaival:„(Jeruzsálemben) ...némely házat lerontotok,hogy a kõfalat megerõsíthessétek.” (Ésa 22,10)

A másik lelet „Ezékiás alagútja”, amelya Gihon vizének föld alatti elvezetéséreépült. Ezt a kb. 533 méter hosszú, enyhénS alakban kanyargó alagutat Ezékiás mun-kásai készítették, hogy a Gihon vizét a vá-

roson belül biztonságosan egy medencébegyûjtsék össze. A vízakna a mai napig meg-tekinthetõ és végigjárható.

„Dávid városában” a királyság korárakeltezhetõen két érdekes ház is elõkerült.„Ahi’el háza” egy tipikus izraelita, úgyne-vezett „négyhelyiséges épület”10 Ezékiás

alagútja közelében, amelyben belsõ lépcsõutal egy felsõbb emelet meglétére. A ház-ban több mint ötven edényt, márvány vé-céülõkét és tapasztott padlót találtak.Ahi’el – feltehetõen a tulajdonos neve – egya házban talált cserépfeliraton olvasható.

Ahi’el házától keletre áll a „Bullák há-za”. Érdekességét az adja, hogy itt kb. 50héber feliratú pecsételõ került elõ egy vas-tag, vörösre átégett pusztulásrétegben, szá-mos edénytöredék és nyílhegy között. Azépület eredetileg adminisztrációs célokatszolgálhatott, és a babiloni ostrom idejénpusztult el i. e. 586-ban. Az egyik legérde-kesebb bulla Gamáriának, Sáfán fiának pe-csétje, akirõl Jeremiás könyvében is olvas-

3377

ezékiás „vastag fala”, i. e. 8. század

forrás: bibleplaces.com

hatunk (36,10–32). Gamária magas beosz-tású tisztviselõ volt Jojákim király idején,aki megszívlelte Jeremiás próféta intelmeit,igyekezett a királyt is a jó irányba terelni,de az nem hallgatott rá. Szintén bibliai nevet visel Azária, Hilkia fia pecsétje is, akimagas rangú papi személy volt az elsõtemplom pusztulásának idején (1Krón9,10).

Újabban két másik pecsét is elõkerült azEliat Mazar által 1997 óta folytatott ásatá-sok területén, „Dávid palotája” feltétele-zett helyén. A két pecsét három év különb-séggel, de ugyanabból az ásatási rétegbõl,egymás közelébõl került elõ. Mindkettõnegy-egy Sedékiás korabeli miniszter neveolvasható, akikrõl Jeremiás könyve is be-

szél. A korábbi pecsét (2005) Jukál Selé-miás fiáé, a késõbb megtalált bulla (2008)Gedáliás Passúr fia tulajdona volt. Jere-miás így emlékszik vissza magas pozíciót

betöltõ ellenfeleire: „De meghallotta Safá-tiás, Mattánnak fia és Gedáliás, Passúrnakfia, és Jukál, a Selémiás fia, és Passúr, a Me-lékiás fia a szókat, amelyeket szólt Jeremiás azegész népnek, mondván: ezt mondja az Úr: akimegmarad e városban, meghal fegyver miatt,éhség miatt és döghalál miatt, aki pedig kimegya káldeusokhoz, él, és az õ élete nyereség lesz né-ki, és él. Ezt mondja az Úr: bizonnyal a babi-loni király seregének kezébe adatik e város, ésbeveszi azt. És mondták a fejedelmek a király-nak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mertmegerõtleníti a vitézek kezeit, akik megmarad-tak a városban, és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nékik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem vesze-delmére.” (Jer 38,1–4)11

Jeremiás pró-féta e beszédekmiatt került egyföld alatti vizesgödör börtöné-be, és itt élte átaz általa megjö-vendölt babiloniostromot, Jeru-zsálem és az elsõtemplom teljespusztulását.

A babiloni se-regeknek ez azutolsó, mindentelsöprõ ostromai. e. 587–586-ban jól felismer-hetõ nyomot ha-gyott „Dávid vá-rosa” rétegtaná-ban is. Vastag, át-égett törmelékré-teg – elpusztult

és ledõlt házfalak, széttört edények és nyíl-hegyek maradványai – fedte le a zsidó ki-rályság korának épületeit.

Nagy Viktória

ahi’el háza „dávid városában”

– a külsõ lépcsõsor a ház tetejére vezethetett fel

(forrás: bibleplaces.com)

BIBLIA ÉS RÉGÉSZETBIBLIA ÉS RÉGÉSZET

GONDOLATOK

3388


irodalom

Negev, A.–Gibson, S. (szerk.): ArchaeologicalEncyclopedia of the Holy Land. Revised andupdated edition. New York–London,2001, Continuum.

Mazar, Eilat: The complete guide to the TempleMount excavation. Jerusalem, 2000, Sho-ham Academic Research and Publication,The Old City Press.

Shalem, Yisrael: Jerusalem: Life throughout theAges in a Holy City. Ramat-Gan, 1997, In-geborg Rennert Center for Jerusalem Stu-dies, Bar-Ilan University.

jegyzetek

1 Jeruzsálem ókori történetével igen sok ku-tató és régész foglalkozik. A sort kezdhet-jük C. Wilsonnal (1864) és C. Warrennel(1867), majd az elsõ régészeti feltárásokonát (F. J. Bliss, A. C. Dickie, R. Weill, R. A.S. Macalister, J. G. Duncan, G. M. Fitz-gerald, J. W. Crowfoot, K. M. Kenyon) el-jutunk a 20. század második felének inten-zív, módszeres kutatásáig (B. Mazar, N. Avigad, Y. Shiloh, M. Broshi, H. Geva, G. Solar, R. Sivan,D. Bahat, V. Tzaferis, S. Wulff, D. Amit, R. Reich,A. Meir, E. Shukrun, Y. Bilig, G. Avni, Y. Baruch,G. Avni, J. Seligman, S. Gibson, E. Mazar stb.).

2 Az egyiptomi mágia egyik megnyilvánulása, hogyaz ellenséges népek nevét szobrokra vagy tálakraírták. A tárgyakat összetörve hittek abban, hogymaga az ellenség is megsemmisül.

3 Ebla (Tel Mardikh) ókori város volt Szíriában. Hí-ressé vált közel 15 ezer agyagtáblájáról, amelyekaz i. e. 2000 körüli évekbõl származnak. A városkét fénykort élt át, az egyiket az i. e. 3. évezred vé-gén, a másikat i. e. 1800–1600 körül. (Bõvebbenlásd: Ch. Bermant–M. Weitzmann: Egy ismeretlenókori civilizáció – Ebla. Budapest, 1986, Gondolat.)

4 A „kánaánita” fogalom nem egy etnikumra utal.Feltehetõen több nyugati-sémi néptörzs telepedettle Kánaán földjén, ahonnan a nevüket kapták. Ha-sonló nyelvük, anyagi kultúrájuk és vallásuk miattma már nem tudunk különbséget tenni a különfé-le törzsek között. A nemzetek eredetét levezetõbibliai fejezetben Khám utódai között találjukõket (1Móz 10,15–19).

5 III. és IV. Amenhotep (Ekhnaton) fáraók diplomá-ciai levelezése, amelyek között találjuk a kánaánivárosállamokkal folytatott levelezéseket is. Az ak-kád ékírással írt kb. 400 levélbõl a 227–380. számú

agyagtáblák kapcsolhatók Kánaán történetéhez,és a 285–290. levelek Jeruzsálemhez.

6 Ez a „Dávid városában” (Area G) feltárt masszívfal, támfal és kõlépcsõsor („stepped stone struc-ture”) ma is jól láthatóan tanúskodik a hajdanijebuzeus erõd kidolgozottságáról, és a késõbbi, fel-tehetõen Dávid korabeli átépítésrõl.

7 Ez az ún. „Warren shaft”. Charles Warren angol ka-tonatisztrõl nevezték el, aki 1864–67 között fel-térképezte Jeruzsálemet, elsõsorban a föld alatti já-ratait.

8 Milló a Biblia szerint Dávid–Salamon korábanépült, „Dávid városában”. Pontos funkciója és he-lye ismeretlen. Leginkább erõdfunkciót tulajdonít-hatunk neki, mivel Ezékiás király Jeruzsálemetmegerõsítve Millót is újjáépíttette (2Krón 32,5). Aszó jelentése: „feltöltött föld”, ami talán arra utal,hogy az Ofel és a Templom-hegy közti szintkü-lönbséget feltöltéssel próbálták kiegyenlíteni. Erreépülhetett rá késõbb Dávid–Salamon megerõdí-tett királyi központja, Citadellája.

9 Lásd: Néhány régészeti adat a bibliai Dávid-törté-nethez. Sola Scriptura, 2006/3.

10 A négyhelyiséges háztípusról bõvebben lásd: AzÓszövetség világa 1. – Természeti adottságok, ház,háztartás az ókori Izraelben. Sola Scriptura, 2007/3.

11 Lásd: Archaeologists unearth proof of plot to killProphet Jeremiah. Haaretz, 2008. nov. 1.

3399

gedáliás, passúr fia pecsétje, i. e. 6. század

(vö. jeremiás 38,1)

2244

Beazonosítás és kutatástörténet

Hácór nagy kiterjedésû ókori romvárosFelsõ-Galileában, 14 kilométerre északra aGenezáreti-tótól, és 8 kilométerre délnyu-gatra a Hula-tótól.

A tellt Josias Leslie Porter fedezte fel1875-ben, ekkori neve Tell el-Qedah volt.Az elsõ próbaásatásokat John Garstang (Je-rikó feltárója) végezte 1928-ban, majd1955-tõl kezdõdtek meg a szisztematikusfeltárások a Yigael Yadin vezette Roth-schild-expedíció közremûködésével. Az el-következõ években a kutatócsoport tagjaiközött a korabeli izraeli régésztársadalomlegmeghatározóbb alakjai fordultak meg:Y. Aharoni, M. Dothan, T. Dothan, R.Amiran, I. Dunayevsky, E. Stern, A. Ben-Tor stb. Az ásatások 1968-ban, majd 1990-tõl folytatódtak. A régészeti feltárásokatma a Jeruzsálemi Héber Egyetem AmnonBen-Tor vezetésével koordinálja.1

Topográfia

Hácór geopolitikai jelentõségét az adta,hogy a Levantét Mezopotámiával összekötõnagy kereskedelmi út mentén alakult ki. Alelõhely két jól elkülöníthetõ földrajzi egy-ségre bontható. Maga a tell kb. 40 métermagasan emelkedik ki környezetébõl (ún.Felsõváros, területe kb. 13 hektár), míg tõ-

le északra egy nagyjából négyszögletû síkterület kapcsolódik hozzá (ún. Alsóváros,kb. 1000x700 méter). Az Alsóvárost egyóriási földsáncfal védte, amely ledöngöltföldbõl és nyugaton egy mély árokból állt.Az Alsó- és Felsõvárost szintén mély árokválasztotta el egymástól. Hácór legna-gyobb kiterjedését a kánaáni idõkben érteel, területe ekkor kb. 8 km2, lakóinak szá-ma minimum 15 ezer fõ lehetett (i. e.18–13. század). Méretét tekintve a legna-gyobb város volt a korabeli Kánaán és Iz-rael területén. A bibliai leírás méltán nevez-te a települést a kánaáni városkirályságokfejedelmének (Józs 11,10).

Írott hivatkozások

Hácór nevét az egyiptomi átokszövegek2

említik elõször az i. e. 19–18. században. Aváros neve ugyancsak feltûnik a hasonlókorú Mari-dokumentumok között,3 ame-lyekbõl kiderül, hogy Hácór az egyik legje-lentõsebb kereskedelmi központ volt a ter-mékeny félhold területén. A település nevegyakran felbukkan az Újbirodalom kora-beli egyiptomi feliratokban, például a III.Thotmesz, II. Amenhotep és I. Szeti hadjá-ratait megörökítõ reliefeken, és a leningrá-di 1116-A jelzetû papiruszon is.

Hácór neve az i. e. 14. században megje-lenik az amarnai levelekben,4 amelyek be-számolnak arról, hogy a kánaáni városki-


Bibliai városok HÁCÓR

2255

rályság több hadjáratot viselt néhány kora-beli nagyváros – Astarót és Türosz – ellen,késõbb pedig csatlakozott a habirukhoz.Hácór azon kevés korabeli kánaáni telepü-lések egyike, amelynek uralkodója a „ki-rály” címet viselhette.

A Biblia Hácórt a zsidó honfoglalás kap-csán említi elõször (Józs 11. fej.). Ebbõlmegtudjuk, hogy Jábin, a város királya, azsidók ellen szövetkezõ kánaáni városál-lamok vezetõje volt, amelyek „Merom vizei-nél” ütköztek meg a jövevényekkel. A csa-tában az izraeliek gyõztek, majd: „…visz-szafordult Józsué ugyanazon idõben, és bevetteHácórt, királyát pedig fegyverrel megölte… Éslevágtak mindenkit, aki a városban volt, megöl-ték õket fegyverrel, úgyhogy senki sem maradtéletben. Hácórt pedig felégették.” (Józs 11,10)

A várost a Józsué-féle hadjárat utánazonban – úgy tûnik – ismét a kánaániakvették birtokba. Talán a nomád életmódotkövetõ zsidóság nem költözött be a legyõ-zött városokba, késõbb pedig, amikor a

honfoglalás lendülete megtört, a kánaáninépesség újra megerõsödött.

Hácór a kb. i. e. 1400-as pusztulást kö-vetõen hamarosan újra felépült, és nagyvá-ros lett. A bibliai leírás szerint kb. kétszázévvel a honfoglalás után Hácór királya, Já-bin5 ismét a megmaradt kánaáni városok6

fejedelme lett, sõt Bírák könyve 4. fejezeteszerint a hitehagyott zsidóságtól húsz évigmég adót is szedett. Jábin vassal megerõsí-tett harci szekereinek és katonáinak élénSisera állt, aki a Jezréel-völgyben, Haróset-ben lakott. Bárák, a zsidó hadvezér és De-bóra prófétanõ Isten felhívására felvették a harcot a kánaáni városok összevont sere-geivel, és i. e. 1200 körül megütköztek velük a Kison-pataknál. A zsidó gyõzelemtitka természetfölötti segítség volt: magaIsten harcolt Sisera katonái ellen, akik vé-gül nehézkes harci szekereiken menekülvea megáradt Kison-patakba fulladtak (Bír5,20–21).

A Biblia ezt követõen 1Kir 9,15-ben hi-vatkozik újra Hácórra, nevét együtt említiMegiddóval és Gézerrel. A bibliai leírás sze-rint mindhárom, stratégiailag fontos he-

Hácór tellje és az Alsóváros (forrás: biblewalks.com)

2266


lyen fekvõ városban Salamon király paran-csára egységes erõdítési munkák kezdõdtekaz i. e. 10. században.

Az utolsó bibliai utalás a várossal kap-csolatban 2Kir 15,29, mely szerint HácórtTiglát-Piléser, asszíriai király i. e. 732-ben– más galileai településekkel együtt – el-pusztította, és lakosait deportálta.7

A Biblia szerint a város és az országpusztulásának oka a hitehagyás volt: „Alat-tomban oly dolgokat cselekedtek Izrael fiai, ame-lyek ellenére voltak az Úrnak, az õ Istenüknek,építettek maguknak magaslatokat minden váro-saikban, az õrtornyoktól a kerített városokig…és a bálványoknak szolgáltak… és átvitték fiai-kat és leányaikat a tûzön, jövendõket mondtakés varázslást ûztek, magukat teljesen eladták abûnnek az Úr bosszantására. Azért igen meg-haragudott az Úr Izraelre, elvetette õt színe elõl,és semmi nem maradt meg, hanem csak a Júdanemzetsége egyedül.” (2Kir 17,9–18)

A régészeti feltárások eredményeinek összegzése

Az Alsó- és Felsõváros feltárása során a ré-gészek mindeddig 21 településréteget kü-lönítettek el, amelyek alapvetõen két fõkorszakra: kánaáni és izraeli periódusrabonthatók. A várost a korai kánaáni idõk-ben alapították az i. e. 3. évezred végén.Kiemelkedõ stratégiai jelentõsége miattmind az egyiptomi birodalom, mind a szí-riai városállamok igyekeztek befolyást gya-korolni rá, ezért Hácór a bronzkor idejénmindkét kultúra hatásának nyomait magánviselte. A kánaáni kultúra változásokkal éstörésekkel ugyan, de mintegy másfél ezeréven keresztül fennmaradt, virágkora az i. e. 18–13. század között volt. Ez idõ alattnagyobb pusztulás érte az i. e. 15. és az i. e.13. században. Utóbbi konfliktus egyben akánaáni periódus végét is jelentette a várostörténetében.

Az i. e. 1200-as évek pusztulása utánHácór csak részben és lassan épült újjá, la-kói pedig egyértelmûen új, feltehetõen iz-raelita etnikumot képviseltek. Az Alsóvá-ros teljesen elnéptelenedett. Az új jövevé-nyeket a Felsõváros területén elszórtanmegjelenõ kunyhónyomok, szegényes kerá-mia, valamint tároló-, illetve hulladékgöd-rök jelzik. A település várossá fejlõdése az i. e. 10. században történt. Ekkor jelentekmeg az elsõ állandó kõházak, közös raktár-épületek, valamint a város védelmét szol-gáló kazamata-falrendszer és hatkamráskaputorony. Az i. e. 9. században a Felsõvá-ros legnyugatibb sarkában egy õrtorony éscitadella épült. A települést az i. e. 8. szá-zadban földrengés pusztította el. Feltehe-tõen errõl a természeti csapásról emlékezettmeg Ámós próféta is (Ámós 1,1). A városújjáépült, azonban hamarosan az asszír ost-rom következtében elpusztult. A lakosságdeportálása után (i. e. 732) lassan népese-dett be újra. A Felsõváros területén átépíté-sekkel, de az asszír–perzsa korban is meg-maradt a citadella, valamint felépült egynagyméretû középület is. Hácór az inter-testamentális korban, azaz kb. az i. e. 2.században néptelenedett el teljesen.

A tell legjelentõsebb objektumai8

A kánaáni periódusból

Area C (Alsóváros): késõ bronzkori, zárt kána-áni kistemplom, az ún. Sztéle-templom (i. e.14–13. század)A kistemplomot egy magaslaton emelték,feltehetõen az Alsóvárosban lakó gazda-gabb család házi szentélyeként. Alaprajzaegyszerû téglalap, nyugati oldalán egy kisfülkével, amelyben bazaltból készültsztéléket9 és egy ülõ istenszobrot találtak.A sztélék közül az egyiken vésett díszítés


2277

látható: egy imádkozó pózban felfelé muta-tó kézpár, valamint a nap és hold szimbólu-mai. A szentély belsõ falai mentén padokhúzódtak, amelyre a hívek a fogadalmiajándékokat helyezték. A templom közelé-ben egy fazekasmûhelyt is találtak, amelyfeltehetõen a szentély szolgálatában ésfennhatósága alatt állt. A kistemplom kö-

rül néhány kultikus tárgy is felszínrekerült: agyagból készült maszk, ésegy ezüstözött, rituális bronzjelvény,kígyóistennõ ábrázolással. Utóbbitfeltehetõen farúdra erõsítve, vallásikörmenetek alkalmával használták. Akistemplomban talált sztélék a késõb-bi izraelita idõkben is fennmaradtbibliai „magas helyek”10 elõzményei-nek tekinthetõk.11

Area H (Alsóváros): középsõ bronzkori kánaáninagytemplom, az ún. Orthosztát-templom12 (i. e.16–14. század)A templom nagyméretû, téglalap alaprajzúépület volt, vastag, feltehetõen egészenmagas falakkal. Belsõ tere egy elõcsarno-kot, egy nagytermet és néhány oldalszobátfoglalt magában, bejárattal szembeni olda-lához egy kis, belsõ helyiség, a „szentekszentje” csatlakozott. A bejáratot két oldal-

ról egy-egy masszív torony védte. Belsõ fa-lainak alsó részét bazaltból faragott kõ-lapok (orthosztátok) borították. A hácóriOrthosztát-templom párhuzamai széleskörben ismertek a középsõ bronzkori ká-naáni templomépítészetben: Ebla, Alalakh,Ugarit, Megiddó, Sikem, Tell el-Hayyat,Tel Kitan és Tell el-Dab’a (Avaris). Úgy tû-

nik, hogy ebben az idõbenegységesedett a templo-mok szerkezete, ami talána kánaáni vallási hiedel-mek egységesedésére isutal. Ezek a monumentá-lis, szimmetrikus templo-mok a nyugati sémi kul-túrára jellemzõ templom-típus példái, amelyekbena helyi panteon fõisteneit– Baál-Hadad, Astarte,Dágon – tisztelték.13

Area A (Felsõváros): áldozati oltár és egy cere-moniális palota (?) (i. e. 15–14. század)A Felsõváros legmagasabb pontján, feltehe-tõen a 15. század legvégén vagy a 14. szá-zad legelején egy teljesen új épületet emel-tek, amelynek pontos funkciója még isme-retlen. A nagyméretû, négyszögletes épít-

Sztéle-templom, i. e. 14–13. század (forrás: biblewalks.com)

Késõ bronzkori kánaánita templom

vagy ceremoniális palota, i. e. 15–14. század

(forrás: biblewalks.com)

2288

mény elõtt tágas udvar húzódott, amelyheztöbb lépcsõfokon keresztül lehetett feljutni.Az udvar közepén egy mesterségesen kiala-kított, szabályos négyszög alaprajzú ma-gaslat állt, körülötte rengeteg állatcsont ésedény került elõ. Nem egyértelmû, hogyezek az áldozati ajándékok folyamatos hasz-nálatra, vagy csak egyszeri alkalomra utal-nak. A négyszögletes udvar hosszanti olda-

lain bazaltból készült oszlopok sorakoztak.A fõépület két oszloppal alátámasztott elõ-csarnokból és egy központi nagyterembõlállt. Magas agyagfalai kõalapozásra épültek,alsó részüket fapántok és orthosztátok díszí-tették. Padlózata libanoni cédrusfából ké-szült. A központi terembõl minden irány-ban kis helyiségekbe lehetett továbbmen-ni. Nem egyértelmû, hogyan lehetett alátá-masztva a tetõzet nagy felülete, mert a bel-sõ térbõl oszlopnyom nem került elõ. Alap-rajzának párhuzamait a szíriai városok kora-beli palotáiban ismerhetjük fel. Az épületkörnyezetébõl ékírásos táblák, talán egy le-véltár maradványai is elõkerültek.14

Az izraeli periódusból15

Area A: salamoni kazamata fal- és kapurend-szer (i. e. 10–8. század)Hácórban az i. e. 10. században nagy erõdí-

tési munkák kezdõdtek. Ennek során a Fel-sõvárosban épített izraelita házakat fallalvették körül és erõdített kapuval látták el.Az építési munkálatok idõpontja az edény-töredékek alapján egyértelmûen i. e. 10.század (Salamon király kora). A hat kamrá-ból álló, szimmetrikus elrendezésû kapu-erõd és az ugyancsak erre a korra datálható,dupla falú, keresztfalakkal megerõsített ún.kazamata-falrendszer szoros párhuzamaiMegiddóból és Gézerbõl ismertek. A háromkülönbözõ lelõhelyen elõkerült, egykorú,egymással megegyezõ szerkezetû objektu-mok talán ugyanannak a mérnöknek a kezenyomát õrzik.

Area B: citadella (i. e. 9–2. század) és „magashely” (i. e. 11–8. század) Az elsõ izraelita házak megjelenésével egyidõben Hácórban felépült az elsõ, kánaáni-ta mintát követõ magas hely. A szentély egyközponti, négyszögletes, kövezett térbõl éscsatlakozó helyiségekbõl állt. A központiterem egyik sarkában alacsony kõoszlop (=bámah) emelkedett. Ugyanitt a padló alá,vaskori (izraelita idõkhöz tartozó) agyag-edénybe rejtett, bronzból készült kánaánitaistenszobor (talán Baál) és néhány egyébbronztárgy került elõ. A csatlakozó helyisé-gekben füstölõedényeket találtak. A magashelyet a 9. században megújították. A lelet-együttes értelmezése máig vita tárgya.16


Izraelita citadella és „magas hely” (forrás: biblewalks.com)

Vízgyûjtõ rendszer, i. e. 9–8. század (forrás: biblewalks.com)


2299

A Felsõváros legnyugatibb részén az i. e.9. században citadella épült a város védel-mére. A négyszögletes alaprajzú épület-komplexum (kb. 21x25 méter) falai kb. 2méter vastagok voltak. Alapvetõen kéthosszú terembõl és az azokhoz csatlakozóhelyiségekbõl állt, amelyek nyugat–keletiirányban húzódtak. Közelében számos ki-sebb épület is emelkedett, amelyek mind arezidenciális negyed adminisztrációs helyi-ségei lehettek. A Citadellát az asszír veszélyközeledése miatt az i. e. 8. században átépí-tették. I. e. 732-ben, III. Tiglát-Piléser had-járata során az egész épületegyüttes elpusz-tult. A citadella teljes területét kb. 1 métervastag hamu- és törmelékréteg borította.

Area L: vízgyûjtõ (i. e. 9–8. század)A Felsõváros déli oldalán, a tell lábánál fo-lyó forrás közelében épült fel Hácór víz-gyûjtõ rendszere. A régészek kb. egy évalatt tudták teljesen megtisztítani a bennefelhalmozódott törmeléktõl.

Szerkezetileg három részbõl áll: bejáratiépítmény, függõleges akna és csatorna. Leg-nagyobb mélysége kb. 40 méter. A ciszter-na a tell talajvizét gyûjtötte össze. Rendkí-vüli elõnyét az adta, hogy mivel a városfa-lon belül építették, így ostromok idején isbiztosítani tudta a lakosság vízellátását. Azasszír korban a vízgyûjtõ rendszer használa-ton kívül került.

Nagy Viktória

Jegyzetek1 2007 nyarán volt a 18. ásatási szezon.2 Egyiptomban az i. e. 2. évezred elsõ felében az el-

lenséges népcsoportok, városok nevét az ellenségpusztulását leíró varázsszövegek kíséretében em-ber alakú szobrokra, illetve tálakra írták.

3 Az i. e. 18. századi Mari dokumentumok hivatkoz-nak arra, hogy ónnal megrakott hajók mentek aKözel-Kelet városaiba, például Hácórba.

4 III. és IV. Amenhotep levéltára, amely Tell El-Amarna városából került elõ.

5 A Jábin név talán nem személynév, hanem az ural-kodó elnevezésére szolgáló kifejezés lehetett, vagytalán dinasztikus név. Lásd: Yadin, Yigael: Hazor:The Rediscovery of a Great Citadel of the Bible, NewYork, Random House, 1975, 16. o.

6 A régészeti leletek alapján úgy tûnik, hogy a zsidóhonfoglalás a kánaáni városhálózatot alapvetõenmeghagyta. Ehhez kapcsolható Józs 11,13: „Csaképpen azokat a városokat nem égette meg Izráel, amelyeka halmokon álltak, kivéve Hácórt, egyedül ezt égette megJózsué.”

7 A bibliai Tiglát-Piléser vagy Pul a nagy hódító asz-szír király, III. Tukultu-apil-ésarra volt, aki az i. e.740-es évektõl kezdõdõen több sikeres hadjáratotvezetett a nyugati partra. A szír–efraimita háborút(i. e. 735–734) követõen Akház júdabeli király ké-résére beavatkozott a két zsidó állam és Szíriakonfliktusába, melynek következtében Szíriát ésIzraelt leigázta, tartományokra osztotta, Júda pe-dig adófizetõjévé vált. Izrael nagyvárosaiból a la-kosságot Asszíria szívébe deportálta.

8 A régészeti feltárás területeit a szakemberek azábécé betûivel jelzik.

9 Sztéle: faragott kõoszlop, amelyen vésett feliratvagy rajzolat is lehet.

10 A Bibliában említett, idegen isteneknek szentelt,kánaáni mintára épített kultuszhelyek Izraelbenés Júdában.

11 Mazar, Amihai: Archaeology of the land of the Bible10 000–586 B.C.E., Doubleday, New York–Lon-don–Toronto etc., 1992, 253. o.

12 Szabályosan kifaragott kõlapok, Felsõ-Galileábanjellegzetesen bazaltból készültek.

13 Mazar: i. m., 211–212. o.14 Izrael területén még soha nem került elõ levéltár.

Hácór esetében talán remény van arra, hogy azókori nagyváros ékírásos levelezése elõkerülhet.Az eddig elõkerült 9 agyagtábla két korszak körécsoportosul, ami talán két különálló levéltárat sej-tet (Zuckerman, Sharon: Where is the HazorArchive Buried?, Biblical Archaeology Review,2006. március–április, 28–38. o.).

15 Érdekes tény, hogy Hácór elsõ izraelita lakói tu-datosan kikerülték a Felsõvárosban emelkedõ, azi. e. 1200-as években elpusztított kánaáni kulti-kus építmények romjait. Ez talán arra utal, hogymintegy tiltott területként, tabuként tekintetteka lerombolt és felégetett kultuszhelyekre (AmnonBen-Tor elõadása Hácórban, a 2007-es ásatásiszezonban).

16 Ben-Ami, Doron: Early Iron Age Cult Places – NewEvidence from Tell Hazor, Tel-Aviv 33 (2006),121–133. o.

Kapernaum (Kfar Nahum, azaz Na-hum falva) a Galileai-tó (Kinneret)

északi–északnyugati partján fekvõ ókori vá-ros volt. Ma romokban áll, azonban feltehe-tõen kb. az i. e. 150–i. sz. 7. század között1

viszonylag élénk forgalmú, kisebb település,halászok városa volt. Az Újszövetség szerintJézus tanítványai közül Máté, Péter és csa-ládja ebben a városban lakott, és Jézus szin-tén gyakran tartózkodott itt a másfél évesnagy galileai szolgálata idején.2 Az evangé-liumok Jézus városaként hivatkoznakKapernaumra (Mt 9,1; Mk 2,1), ahol õ ma-ga is élt (Mt 4,13). Jézus kapernaumi tar-

tózkodása lehetõvé tette, hogy híre gyorsanelterjedjen Galileában, ugyanakkor ezzelegy ószövetségi messiási jövendölést is be-teljesített (Ésa 9,1–2).3

Kapernaum természeti adottságai kedve-zõek voltak. A Galileai-tó lehetõséget adotta halászatra, a város közelében fekvõ forrá-sok pedig termékennyé tették a völgyet.4

A délrõl észak felé futó fõút (Via Maris)mentén fekvõ település Jézus idejére kb.1000–1500 fõs, feltehetõen élénk forgalmúhatárváros lett Heródes Antipas és Fülöpnegyedes fejedelemsége között. A város la-kói közt éppen ezért megjelentek a vámsze-

2244

dõk (Mt 9,9), valamint a római katonák is.A rend fenntartását valószínûleg egy szá-zadnyi katonai õrcsapat (kb. 80 fõ) látta elegy centurio vezetésével (Mt 8,5–13).

Kapernaum romvárosát a 19. századbanfedezték fel a Szentföld feltérképezését vég-zõ elsõ kutatók. 1838-ban Edward Robin-son a Galileai-tó partján talált romokat he-lyesen azonosította a bibliai Kapernaum-mal. 1865–66-ban Charles Wilson kezdtemeg a romok közül a legimpozánsabb épü-let, egy zsinagóga feltárását, kutatásait ké-sõbb kiterjedt feltárások követték.5

A feltárások folyamán felszínre kerültegy feltehetõen Jézus korabeli lakónegyed6

(insulae). A házak a környék hegyeiben fel-lelhetõ bazaltból épültek, a falakat agyag-gal simították egyenesre. Több épülethezemeleti rész is tartozott, erre utalnak a fel-felé vezetõ lépcsõsorok. A tetõzet áthidalóipálmatörzsbõl készültek, amelyet náddal és

márgás-agyagos tapasztással fedtek be. Alegtöbb ház egy központi udvar köré rende-zõdött. Az alsó szint a mindennapi tevé-kenységek színtere volt (fõzés, szövés, rak-tárak stb.), az emeleti szint szolgálhatott

há lóhe ly i ség-ként. A korabelikapernaumi bú-torzatról semmitnem tudunk. Aberendezési tár-gyak feltehetõenszerves anyagbólkészülhettek (fa,gyékény), ame-lyek az évszá-zadok folyamáne lpusz tu l tak .Korabeli jeru-zsálemi példákalapján tudjuk,hogy a gazda-gabb palesztinaiházakban – aho-gyan a Római Birodalom más területein is – asztalok, ágyak és székek lehettek, a sze-

gények azonban egyszerû gyékényen alud-tak, és ugyancsak gyékényen vagy ládán ét-keztek. Utóbbiban tárolták a család ruha-nemûit is. Az egyszerûbb háztartásokban anõk fõzõtere az udvaron volt. Agyagból ta-

kapernaum, központban a „fehér zsinagóga” romjai, körülötte a bazaltból épült egyszerû házak alapfalai, balra a „péter háza” fölé épített modern kori templom

Bibliai városok jézus városa, kapernaum

forrás:

http://w

ww

.bib

leis

tru

e.c

om

A

2255

forrás:

http://w

ww

.hrva

tski-

vojn

ik.h

rforrás:

con

nolly

2000,

57.7

római centurio i. sz. 70 körül


kapernaumi lakónegyed, i. sz. 1. század (?)

BIBLIA ÉS RÉGÉSZETC

nagyobb méretû és díszesebb volt elõdjé-nél. Romjai – a rekonstrukciós munkákután – ma is jól láthatók.

„Jézus városa” az apostoliidõket követõen zsidók éskorai keresztények közöslakhelye lett. A 4. századigviszonylagos békében éltekegymás mellett, csak kisebb-nagyobb hitvitáikról tu-dunk.8 Ezekben a századok-ban néhány utazó zarándokis hírt adott Kapernaumról,innen tudjuk, hogy az izrae-liták továbbra is a „fehér zsinagógában” gyülekeztek,míg a keresztények a „Péterházából” kialakított kisebb„templomban” tartották ösz-szejöveteleiket. A 4. század végén, 5.század elején az idõközben kereszténykegyhellyé vált „Péter háza” föléoktogonális alaprajzú bizánci temp-lom épült.9

Hogy „Péter háza” valóban Péterapostol családjáé volt-e eredetileg, aztma csak valószínûsíteni tudjuk. Azeddigi feltárások szerint azoktogonális templom egy i.sz. 1. századi kapernaumiház fölé épült, annak egyikfalát magába is foglalta. Ez afekete bazaltból épült egy-szerû családi ház a Galileai-tó közelében állt Jézus ide-jén, szegényes házi kerámiá-jával és halászkampóivalnem sokban különbözött atöbbi korabeli, halászok lak-ta háztól. Azonban az 1. szá-zad végétõl az épület egyikhelyisége a helyi kis keresztény közösséggyülekezõhelye lett. Ezt igazolja a ház egyikvakolt, jó állapotban – a késõbbi bizáncitemplomban mintegy ereklyeként – megõr-

zött fala is, amelyen arám, görög, szír és la-tin nyelveken graffitók (falfeliratok) olvas-

hatók. A szövegekben fellelhetõk a „Jézus”,„Úr”, „Krisztus” és „Péter” szavak.10

pasztott tûzhelyeiken egyszerre több edény-ben is készülhetett a család eledele.

A fõzõedények és tárolóedények agyag-ból készültek. Az étkezésre szolgáló tálak,bögrék, tányérok, korsók stb. agyagból, fá-ból, kõbõl, fémbõl vagy üvegbõl voltak. Azüveg-, fém- és kõedények elõnye volt, hogyanyaguknál fogva nem igényeltek rituálistisztítást. A házi kenyereket kisméretû, hen-geres tûzhelyekben sütötték, a gabonát sa-

ját kézi õrlõvel dolgoz-ták fel. A kenyér és a halegy átlagos kapernaumicsalád legfontosabb éle-lemforrása volt. A házaklapos tetõzete ideális he-lyet nyújtott az étkezés-re, alvásra, raktározásra.Legtöbbször a vendége-ket is itt szállásolták el.

A város elsõ ismert,kisméretû zsinagógájaszintén fekete bazaltkö-vekbõl készült az i. sz.

1. század legelején. Az Újszövetség beszá-molója szerint építtetõje az a római száza-dos volt, aki késõbb Jézus tisztelõje lett (Lk7,5). Ez lehetett az a zsinagóga, ahol Jézustöbbször tanított és gyógyított, s itt tör-tént, hogy egy különösen komoly beszédétkövetõen sokan megbotránkoztak benne(Jn 6,22–71). A Jeruzsálem felé tájolt „fe-kete zsinagóga” (bazalt) a várossal együttelpusztult a nagy római háború idején (kb.i. sz. 69), i. sz. 200–350 körül újjáépítették.Az új, „fehér zsinagóga” (márvány) sokkal

forrás:

con

nolly

, 2000,

55.

forrás:

http://w

ww

.bib

leplaces.c

om

kapernaum, „fekete” és „fehér” zsinagóga

„péter háza” és a ráépült oktogonális bizánci templom

a „péter házából” elõkerült halászhorgok és graffitók

forrás:

gerh

ard k

roll:

jézu

s n

yom

ában

2277

BIBLIA ÉS FILOZÓFIA

22992288


Kapernaum az arab hódítás nyomán tel-jesen elnéptelenedett (i. sz. 650 körül), la-kosai elmenekültek, épületei egy ezt köve-tõ földrengés nyomán rommá lettek. A te-lepülés késõbb kissé keletebbre költözött,és szegényes faluként újjáépült, de az 1300-as évektõl kezdve végleg elhagyatottá vált.Ekkortól kezdõdõen a város több mint félévezreden át feledésbe merült. Beteljesed-

tek Jézus szomorú és félelmetes jövendölé-sei: „Te is, Kapernaum, aki az égig felmagasz-taltattál, a pokolig fogsz megaláztatni, mert haSodomában történtek volna azok a csodák, ame-lyek tebenned lettek, mind e mai napig megma-radt volna, de mondom néktek, hogy Sodomaföldjének könnyebb dolga lesz az ítélet napján,hogynem neked.” (Mt 11,23–24)

Nagy Viktória

jegyzetek1 A 7. században elnéptelenedett település késõbb

kissé távolabb költözött, ahol kisebb-nagyobb szü-netekkel tovább élt a 11–13. századig. Az ezzelkapcsolatos adatok ellentmondásosak.

2 Az evangéliumok több eseményt is feljegyeznekKapernaummal kapcsolatban: például a királyiember fiának meggyógyítása (Jn 4,46–54), Jézustanításai a zsinagógában (Mk 1,21), itt egy ördön-gös meggyógyítása (Lk 4,31–37), Péter anyósánakmeggyógyítása (Mt 8,14–17), tömeges gyógyulá-sok (Mk 1,32–34), egy gutaütött meggyógyítása(Mk 2,1–12), a római százados szolgájának meg-gyógyítása (Mt 8,5–13), Jézus nagy beszéde a zsi-nagógában, amelynek hatására sokan elhagyták õt(Jn 6,22–71), a templomadó kérdése (Mt 17,24–27) stb.

3 Kapernaum éppen Zebulon és Naftali törzsterüle-tének határában épült fel a Hasmoneusok idején.

4 Josephus Flavius, aki a nagy római háború idejénGalilea katonai fõparancsnoka volt, említést tesz

Kapernaum forrásairól és a római katonák számá-ra fenntartott garnizonról (A zsidó háború, 3.10.8).

5 Heinrich Kohl és Carl Watzinger (1905), Wendelinvon Menden (1906–1915), majd 19 évadon át(1968–1986) Virgilio Corbo és Stanislao Loffreda.

6 A feltárást végzõ régészek – Virgilio Corbo és Sta-nislao Loffreda – szerint az insulae kora az i. sz. 1. század, de mások ezt vitatják.

7 Connolly, Peter: Living in the time of Jesus of Naza-reth. Steimatzky, 2000.

8 Pritz, Ray A.: Nazarene Jewish Christianity: from theEnd of the New Testament Period Until Its Disap-pearance in the Fourth Century. The Magnes Press,Jerusalem, 1992, 102–103. o.

9 Egeria 350 körül és egy paicenzai névtelen zarán-dok 570-bõl. www.bibarch.com/ArchaeologicalSites/-Capernaum.htm.

10 http://www.sacred-destinations.com/israel/caper-naum.htm, http://www.bibleistrue.com/qna/pqna-39.htm.

kaprenaum romjai a feltárások elõtt

forrás:

ww

w.o

ld-p

ictu

re.c

om

3366

BIBLIA ÉS RÉGÉSZET BIBLIA ÉS RÉGÉSZET

A régészeti feltárások során egy kelet–nyugati irányban kb. 88 méter, észak–déliirányban kb. 108 méter kiterjedésû épület-komplexum került felszínre. Az épület-együttes része egy központi, nagy torony-nyal megerõsített épület, egy kis helyisé-gekkel határolt központi udvar, fazekasmû-hely, fazekaskemencék, és egy másik tágasudvar, amelyet raktárhelyiségek vesznekkörül. A legjelentõsebb objektum azonbana gondosan megépített, ciszternával és me-dencékkel tagolt vízgyûjtõ rendszer. A tele-püléstõl keletre egy nagy kiterjedésû, közel1200 síros temetõ is felszínre került.

De Vaux feltárásai: a „Kumrán-esszénus” hipotézisKumránban 1951-tõl az elsõ feltárásokatRoland de Vaux Domonkos-rendi szerzetes,a jeruzsálemi École Biblique (francia bibliairégészeti fõiskola) professzora vezette. Mi-vel a település közelében több barlangból iskézirattöredék került elõ, De Vaux Kum-ránt összefüggésbe hoz-ta a tekercsekkel. Idõ-sebb Plinius, JosephusFlavius és Philo írásaik-ban említést tesznek ar-ról, hogy a Júdeai siva-tagban az i. e. 2. század-tól egy sajátos zsidó li-turgiát követõ közösség,az esszénusok éltek. DeVaux Kumrán feltárásaután ezeket az írott for-rásokat is összekapcsoltaa településsel. Úgy vél-te, hogy Kumrán ókorilakói a szent iratok má-solását és tárolását végzõesszénusok lehettek. Ál-láspontja szerint a Kum-ránban lakó esszénusokcölibátusban, szigorú re-gulát követve, vagyon-

közösségben éltek („Kumrán-esszénus” hi-potézis). Elmélete legfõbb bizonyítékai:

• A településhez közeli barlangokbólnagy számban elõkerülõ kézirattöredékek.

• A 30-as épületegyüttes, amelyben tin-tatartó, írószerszámok és az alsó szinten a falmellett húzódó, agyagból tapasztott pad-kák kerültek elõ. De Vaux szerint ez lehe-tett a scriptorium, ahol az esszénus írnokoka szent iratokat elkészítették és tárolták.

• A 77-es épületegyüttes, amelyet refek-tóriumnak, azaz közös étkezõnek határo-zott meg.

• Lépcsõs mikvék (rituális zsidó fürdõk)meglepõen nagy száma a település többpontján, ami igazolja Kumrán rituális jel-legét.

• Nõi és gyermeksírok hiánya a telepü-léshez kapcsolódó temetõben.

• A település szegénysége, ami szinténarra utal, hogy itt esszénusok élhettek,akik a közösségbe lépésükkor lemondtakjavaikról.

természeti adottságok

Kumrán õsi települése a Holt-tenger észak-nyugati partja közelében, a Júdeai sivatag-ban található. A Júdeai sivatag márgahe-gyei a Holt-tenger partján 100-200 métermagasra emelkednek a tengerszint fölé. Ahegyek meredek falú, erõsen erodálódottsziklái az év nagy részében csupaszok, csakaz esõs téli hónapokban borítja felszínüketnövénytakaró. A csapadék évi mennyiségealig 150 milliméter, ami hatalmas erejûesõzésekkel, sokszor áradásokkal és kõom-lásokkal zúdul a szûk völgyhasadékokkaltagolt vidékre.

régészeti feltárások a településen

A települést több ásatási szezonban tártákfel 1951-tõl 1956-ig,1 majd 1993-tól2003-ig. A feltárások eredményei szerintKumrán legkorábbi lakói a vaskorban (kb.i. e. 8. század) jelentek meg. A településtöbb fázis után, a babiloni támadás követ-keztében elnéptelenedett, majd közel négy-száz évvel késõbb, a hellenizmus idején új-ra benépesült. Történetének ez a fõ perió-dusa i. sz. 68-ban, a nagy római–zsidó há-ború idején zárult le. Ekkor mintegy százlakója lehetett.

Bibliai városok KUMRÁN

kumrán rekonstrukciós rajza i. sz. 68 körül

(forrás: alexander schick: csodálatos kumrán. ethos,

budapest, 1998)

3377


3388


tak. Mind a használati tárgyak, mind amikvék, mind az áldozati célból fogyasztottállatok összetétele megfelel a térség kora-beli szokásainak (lásd Masszada, Jerikó).

kumrán értelmezése napjainkban

Kumrán fénykorát az i. e. 2. században él-te, amikor közel 400 év szünet után újrabenépesült. Ekkor egy egyszerû, négyszög-letes épületet emeltek, amelyhez egy köz-ponti udvar és egy saroktorony csatlako-zott. A település lakói katonák lehettek,mivel Kumrán része volt a Holt-tengermellett észak–déli irányban húzódó erõd-láncolatnak (Kumrán, Hyrcania, Ain el-Turabe, Ein Gedi, Masszada). Az erõdítésimunkálatokat a Hasmóneus uralkodókszorgalmazták a nabateusok (Jordántól ke-letre) betörései miatt.

Kumrán erõdfunkcióját földrajzi elhe-lyezkedése biztosította. Nem elszigeteltenállt a sivatagban, mint napjainkban, hanem

fontos utakat kapcsolt össze. Észak felé ha-ladva a Jeruzsálembe vezetõ kelet–nyugatiutat, nyugat felé a Hyrcania központi erõd-jébe vezetõ utat lehetett elérni. Ezenkívülmég két másodlagos útvonal is keresztül-haladt Kumránon.

A Hasmóneus uralkodók bukása után,amikor a rómaiak i. e. 63-ban provinciávátették Júdeát, nem volt többé szükség akumráni erõdre. A település hamarosanfazekasteleppé vált, köszönhetõen rendkí-vül jól megépített vízgyûjtõ rendszerénekés az idõnként özönvízszerûen lezúduló esõ-nek, amely a helybeli agyag finomítását,iszapolását tette lehetõvé.3

a holt-tengeri tekercsek története

1947 márciusában egy beduin pásztorfiú,Mohamed ed-Dib találta meg az elsõ,agyagkorsókba rejtett tekercseket a Holt-tenger mellett egy barlangban. Véletlenültalált kincseit hazavitte a beduin táborba,ahol nem tudtak mit kezdeni az ismeretlenbetûkkel teleírt szövegekkel. Tanácstalan-ságukban egy Betlehemben dolgozó cipész-hez vitték el a leleteket, aki titokban mû-kincs-kereskedelemmel is foglalkozott.Kando, a suszter, megmutatta a kézirato-kat a helyi szír-ortodox püspöknek, akimegvásárolta azokat. Mivel õ sem tudta el-olvasni a szövegeket, hamarosan megmu-tatta azokat az Amerikai Keletkutató Inté-zet egy fiatal professzorának, John Trever-nek. Trever már elsõ vizsgálatai során ki-mutatta a tekercsek õsiségét és értékét.Szenzációs felfedezésérõl – fotokópiák kí-séretében – beszámolt felettesének, a korlegnagyobb bibliai régészének, WilliamFoxwell Albrightnak. Albright postafor-dultával megerõsítette a tekercsek rendkí-vüli értékét.

Ez az elsõ, tudósok által is tanulmányo-zott kézirat Ésaiás próféta könyve volt

Modern feltárások: a „Kumrán-esszénus” hipotézis bírálataMár az 1990-es évek elõtt is több kutatófelvetette,2 hogy Kumrán régészeti ma-radványainak értékelése csak akkor lehetreális, ha a leleteket a közelben talált teker-csektõl függetlenül értelmezik. A korábbiértelmezés felülvizsgálatát számos új meg-figyelés tette szükségessé:

• A településen elõkerült kisebb tárgyak(textil, pénz, üveg, fém) vizsgálatai arrautalnak, hogy Kumrán lakói vagyonosab-bak voltak, akik a közeli Jeruzsálem felsõbbtársadalmi osztályaival is kereskedelmikapcsolatban álltak (import üvegáru, ék-szerek, díszített kozmetikai tégely).

• Kumránban a feltárások során egyet-len kézirattöredék sem került elõ.

• A barlangokban fellelt kézirattöredé-kek tartalmilag, a bennük megfogalmazotteszmeiség tekintetében nagyon különbö-zõek, nem utalnak arra, hogy egységes, esz-szénus ideológia hatása alatt íródtak volna.

• A település bizonyos építményei azterõsítik, hogy Kumrán katonai funkciót isbetölthetett.

A legújabb feltárások tükré-ben (Yizhak Magen és YuvalPeleg, 1993–2003) a De Vauxáltal korábban felállított elmé-let végleg megdõlni látszik. Atelepülés modern kori kutatóiszerint Kumrán eredetileg ré-sze lehetett a Hasmóneusokidején kiépített júdeai erõd-rendszernek, késõbb azonbanegyfajta kereskedelmi központés edénygyár lett. Értelmezé-sük szerint:

• Bár a településen valóbanelõkerült néhány tintatartó,egyetlen papírként szolgálóanyagot sem találtak.

• A scriptoriumként meg-határozott 30-as helyiség alap-

rajza, szerkezete és agyagból tapasztottpadkái sokkal inkább egy zsinagógát jelez-hetnek.

• A refektóriumként meghatározott 77-es objektumot nem használhatták közös ét-kezõhelynek, mivel a településen csak na-gyon kevés tûzhelyet találtak, amelyek nél-kül lehetetlen száz ember napi kétszeri ét-keztetése.

• A vízgyûjtõ és medencerendszer fõ cél-ja a fazekasáru alapanyagául szolgáló agyagtisztítása volt. Ezt a funkciót erõsíti az a 6-7 tonnányi agyag, amely a medencék al-jában volt. Csak két vagy három medenceszolgálhatott a vallási elõírások szerinti,tiszta vizû mikveként.

• A szerzetesi életforma ellen szól, hogya település temetõjében újabban nõi ésgyermeksírok is elõkerültek.

• Az itt lakók szegénységét az eddig elõ-került kb. 1400 pénzérme is cáfolja, amelysokkal inkább élénk kereskedelmi forgalombizonyítéka.

• Összességében a település semmilyenvonatkozásban nem utal arra, hogy lakóivalamilyen zsidó vallási szektához tartoz-

mikverekonstrukció (masszada, i. sz. 1. század)

kumrán és a korabeli hasmóneus-erõdök

(forrás: biblical archaeology review)

3399


4411


Sámuel könyvének egy részlete az i. e. 4.századból. A legjelentõsebb bibliai kéziratkétségkívül az Ésaiás A tekercs. 7,34 méterhosszú pergamen, amelyen 54 hasábba ta-golva, törés nélkül olvasható Ésaiás teljesszövege, punktálatlanul (magánhangzóknélkül). Az i. e. 2. századra keltezhetõ te-kercs a bibliakritika ma is népszerû állás-pontjával ellentétben egyértelmûen egyszerzõnek mutatja Ésaiás próféta könyvét.Csupán helyesírási hibákat és néhány nyelv-tani formabeli különbséget mutat a maiÉsaiás-szöveghez képest. A holt-tengeri te-kercsek a többi kézirat esetében is az Ószö-vetség szöveghitelességét, azaz a masszoré-ta5 hagyomány megbízhatóságát igazolták.

kumrán és a holt-tengeri tekercsek kapcsolata

A kutatások mai állása szerint a Kumránkörnyéki barlangokból elõkerült kézirattö-redékek eredetileg többféle könyvtár részeilehettek. Ez magyarázza a tekercsek tartal-mának korábban érthetetlennek tartott he-terogenitását. Amikor a nagy római–zsidóháború (i. sz. 66–70) eseményei a zsidókszámára már a tragikus végkifejlet felé ha-ladtak, akkor sok menekült indult el Jeru-zsálembõl és a környezõ városokból az el-lenállás utolsó katonai erõdje, Masszada fe-lé. A menekülõk magukkal vitték szent ira-taikat is. A kéziratok némelyike eljutottEn-Gedibe és Masszadába, azonban több-ségüket a menekülõk biztonságos helyrerejtették, hogy megóvják a pusztulástól.Erre a legideálisabb helyek a menekülés út-vonalába esõ barlangok lehettek. Kumrán aJeruzsálembõl a Holt-tenger partjáig veze-tõ út végállomása, ugyanakkor fazekaste-lep is volt. Innentõl kezdve sokan hajóraszállva tették meg az utat Masszada erõd-jéig. A vízre szállás elõtt logikusnak tûn-hetett a szent iratok biztonságba helyezé-se. Ezért kerülhettek elõ a holt-tengeri te-

kercsek különféle, egymástól távol esõ, dealapvetõen Kumrán közelében lévõ üregek-bõl, sokszor épp Kumránban gyártott edé-nyekbõl.

Nagy Viktória

jegyzetek

1 A feltárások angol nyelvû beszámolói: De Vaux,Roland: Archaeology and the Dead Sea Scrolls, OxfordUniversity Press, 1973; Magen, Yitzhak–Peleg,Yuval: Back to Qumran: Ten Years of Excavationsand Research, 1993–2004, in: The Site of the DeadSea Scrolls: Archaeological Interpretations and Debates(Studies on the Texts of the Desert of Judah, Vol.57) ed. Galor et al., Leiden, 2006.

2 Robert Donceel, Pauline Donceel-Voute, NormanGolb, Yizhar Hirschfeld, Lena Cansalde, AlanCrown, Jodi Magness, Rachel Bar-Nathan, JeanBaptiste Humbert.

3 Qumran – The Pottery Factory. In Biblical Ar-chaeology Review, 2006. szeptember–október, 26–32. o.

4 Sukenik és Yigael Yadin izraeli régészek tevékeny-sége nyomán.

5 A masszoréták a zsidó hagyományt õrzõ tudós má-solók voltak, akik az i. sz. 7–10. században aSzentírás szövegét szigorú szabályok szerint másol-ták, olvasatát a magánhangzók beillesztésével(punktálással) rögzítették.

(Ésaiás A tekercs). A kutatók érdeklõdéseMohamed ed-Dib és a beduin törzs felé for-dult. Igyekeztek minden tekercset megvá-sárolni, azonban sok tekercs már megsem-misült, vagy Kando és a szír-ortodox püs-pök révén mások kezébe került.

Csak 1949-ben szervezõdött régészetiexpedíció a Mohamed ed-Dib által megta-lált, úgynevezett 1-es barlang felkutatásá-ra. ENSZ-katonák védelmében indult mega feltárás De Vaux páter vezetésével. A ku-tatások szerint itt eredetileg 56 agyagkorsólehetett, amely mintegy 80 kézirat elrejté-sére szolgált. Ezek azonban eltûntek. Csakapró kézirattöredékek kerültek elõ.

A régészek és a beduinok – akik jó üzle-tet találtak a tekercsekben – tovább foly-tatták „versenyüket” az újabb leletekért. Abeduinok bizonyultak szerencsésebbnek.1951-ben megtalálták a második, 1952tavaszán a harmadik barlangot. Az elõbbi-bõl csak néhány tekercstöredék, míg azutóbbiból két réztekercs került elõ. A kétréztekercs eredetileg összetartozott, 2,5méter hosszú volt, és együtt egy „kincs-jegyzéket” tartalmaz. Elrejtett kincseket

nevez meg, amelyek együttesen 4630 ta-lentum ezüstöt és aranyat tesznek ki (kb.200 tonna).

1952 õszén a beduinok újabb, tekercse-ket rejtõ barlangokat találtak. A két, szoro-san egymás mellett lévõ üreget összenyitot-ták, a leletanyag így összekeveredett. Ti-tokban, az éj leple alatt kezdték meg a bar-langok (4a, 4b) kitermelését. A felszínrehozott kéziratokat eladták. A hatóságokvégül katonai erõvel vették birtokba a bar-langot, amely Kumrán „kincsesbányájá-nak” bizonyult. (Csak 4-es barlangnak hív-ják, mert a leletek összekeveredése miattnincs értelme a megkülönböztetésüknek.)Mintegy 600 tekercset rejtettek itt el,amely azonban több mint 40 ezer darabraesett szét.

1953–54 folyamán héttagú tudóscso-port kezdte el a holt-tengeri tekercsek ösz-szeillesztését, fordítását és vizsgálatát.Olyan volt ez, mint egy óriási kirakójáték.

Sok tekercs csak évtizedekkel késõbb,vétel révén, kalandos körülmények közöttkerült a kutatók kezébe.4 Napjainkig aHolt-tenger környékén tizenegy olyan bar-

langot találtak, amelyekbõl te-kercsek kerültek elõ. Az ere-detileg 900 tekercs mintegy 80 000 darabra tört szét. Több-ségük sérült és hiányos, csak tizenegy kézirat mondhatómajdnem teljesnek. A 200 bib-liai tekercs mellett zsidó irodal-mi és vallási szövegek, közössé-gi szabályzatok, Szentírás-kom-mentárok kerültek elõ. Eszterkönyve kivételével az Ószövet-ség minden iratából származ-nak részletek, a legtöbb Ésaiáskönyvébõl, Mózes könyveibõlés a Zsoltárokból.

A kéziratok többsége i. e. 2.század–i. sz. 1. század körülredatálható. A legrégibb darab

ésaiás a tekercs az 1. sz. barlangból

(i. e. 2. század)

4400

Documents

EGYHÁZTÖRTÉNELEM Bibliai városok · A három monoteista világvallás köz- ... aki megszívlelte Jeremiás próféta intelmeit, igyekezett a királyt is a jó irányba terelni,