10

Dinamikus ülésés egyensúlyérzék

Az álló lovon szerzett tapasztala-tainkat a mozgás során kell hasz-nosítanunk, hiszen a lovaglás egy haladási forma: aktivitás térben és időben.

A következő gyakorlatokhoz lép-jen a ló szorgalmasan előre, Ön, a meglévő szárak mellett kérjen meg valakit, hogy vezesse vagy futó-szárra vegye. Így alkalma nyílik tanulni, a különböző mozdulatokat kipróbálni. Megteheti, hogy csak magára és az érzeteire figyel. Minél

Kathrin itt eltúlozva mutatja, milyen erők hatnak az emberre, ha a ló megindul.

Mi történik mozgásközben?Helyezkedjen el ismét fesztele-nül a nyeregben. Esetleg meg-foghatja a „majrészíjat”, vagy az elülső nyeregkápát. Ameny-nyire lehet, lazuljon el. Kérjen meg valakit, hogy lendületes tempóban vezesse a lovat. Milyen erők hatnak a testére, milyen irányba borítják fel az egyensúlyát; mely izmokat kell használnia, hogy helyrehozza a testtartást?

11

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

nagyobb biztonságban érzi magát, annál inkább játszhat az izmainak megfeszítésével és elernyesztésével.

Izomzatunk sokrétű információt tárol: tapasztalatokat, szándékokat, elvárásokat, félelmet - ha nem tuda-tosan nem is ismerjük fel mindeze-ket, azért hatnak az egyensúlyunkra.Természetesen elengedheti a kezét is gyakorlás közben, bár a kapaszko-dás segítségével jelet ad a testének, hogy figyel, és biztonságban érezhe-ti magát. Két kézzel támaszkodva a lábak ellazulhatnak, szabaddá vál-hatnak, és finomabban érezhetnek.

Az egyik ülőfelület:az ülepA testünk és a nyereg, illetve a ló háta közötti kontaktusban összpon-tosul lovaglásunk lényegi része. Ide tömörül a súly, itt kapjuk azt a biz-tonságot, amit állva a talaj jelent.

Néha ez a gyakorlat önmagában nem elég hatásos, ezért párosítsuk egy másikkal:

Ha ezt a gyakorlatot többször elvégzi, észreveheti, hogy meg-változik támasztéka a nyeregben, mélyebbre kerül. Ha pontosan megfigyeli, testsúlya két pontra összpontosul: az ülőgumókra. Ezek a kis csontnyúlványok 4-5 centi-méter hosszúak, és ívszerűen haj-lanak meg a medence legmélyebb pontján. Mivel a hétköznapokban alig vesszük őket észre, ezért több-ségünk számára ismeretlenek; talán Ön sem érzi meg őket rögtön.

A nyereg „megérzése”Koncentráljon először is a nyo-másra, ami a teste és a nyereg között keletkezik; majd szorítsa össze az ülepét, tartsa így egy pillanatra, és lazítsa el ismét az izmokat. Az ellazítást kilégzés-sel is támogathatja. Felváltva feszítse meg, majd lazítsa el az izmokat. Hogyan változik hely-zete a nyeregben?

„Lábfeszítés”Húzza kicsit feljebb a térdét, feszítse meg a combját, ameny-nyire csak tudja, majd kilégzés-kor lazítsa el az izmait. Ismétel-je meg a gyakorlatot kétszer-háromszor.

A H E LY E S Ü L É S

12

Fent: az ülep összeszorítva – a test a nyereg fölé emelkedik; az izmok ellazítva – az ülep visszasimul a nyeregbe. Lent: a megfeszített comb is kiemeli az ülepet a nyeregből, ellazítva mélyebb ülést enged.

13

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

„Az ülőcsontok megérzése: Ha az ülőcsontok íveinek elején ül, tehermentesíti a ló hátát. A középső rész semleges. Ha az ülőcsontok íveinek végén ül, terhelőleg hat a ló hátára. Mozgás közben a különbséget csak a gyakorlott szem ismeri fel.”)

„Az ülőgumók”Üljön minél elengedettebben a lovon (emlékszünk: állunk a nyereg-ben), jobbra-balra lógassa lábát, lélegezzen továbbra is természe-tesen. Most kicsit húzza be a hasát, majd engedje megint ki, ismét húzza be, ezúttal főleg alhasi tájékon (a köldöktől lejjebb), majd engedje ki. A következő behúzásnál a hasának nagyobb helyet teremtve mozdítsa egy kicsit hátra a keresztcsontját. Amikor hasát kiengedi, dereka újra kiegyenesedik. Közben az ülep teljes izomza-ta laza marad, és csak annyira mozog, hogy az előre-hátra mozgást ne akadályozza. Mikor már játékosan megy ez a mozgássor, megérzi a kis talpakat, az ülőgumókat. Ringassa magát rajtuk könnyedén ide-oda. Ezt a gyakorlatot széken, vagy az asztal szélén is kipróbálhatja. Leg-inkább arra figyeljen közben, hogy a lábát lazán tartsa.

A H E LY E S Ü L É S

14

Ezen testrészének ismeretében el kell mélyülnie. Hamar rájön majd, hogy bár leginkább előre-hátra, de valamelyest minden irányba tud az ülőcsontokon hintázni, és minél mozgékonyabbá válik-e téren, annál inkább tudja a ló mozdulatait követni. Ez a hintázás a kis csont-íveken, azaz az ülőcsontokon való egyensúlyozás az alapja az elenge-dett egyensúlyi ülésnek.

A medence mozgékonyságát több tényező is gátolhatja:

A hátA homorú deréknál átélhettük, hogy hátunk tartása egész mozgá-sunk alapját befolyásolja. Most az egyenes háttal ülésről van szó; de mit is jelent ez tulajdonképpen?

E témához rengeteg zavaró képet társítunk: gyakran a vigyázzállásra asszociálunk, mely homorú hátat feltételez; illetve sokszor azt hisz-szük, egyenesen állunk, miközben valójában eltérünk a függőlegestől. Ezért a külsődleges korrekció csak rövid ideig használ, ha egyáltalán. Tapasztalja meg saját maga:

„Az ülőcsontokkiemelése”Koncentráljon arra, ahogy az ülőcsontok kis ívein hintázik előre-hátra, és

szorítsa össze a farizmait, • vagyhomorítsa a derekát, vagy• kapaszkodjon meg a lábá-• val, vagyszorítsa össze az ajkait.•

Milyen hatással vannak ezek a mozgékonyságára?

Az „egyenes tartás”Hajoljon előre, egészen a ló nyakára. Majd dőljön hátra (közben kapaszkodva) ameny-nyire csak lehet. Mozogjon a két szélső helyzet között ide-oda, egyre csökkentve a mozgásterületet. Valahol a ló nyakán való fekvés, és az egé-szen hátradőlés között félúton találja meg azt a pontot, ahol úgy érzi, a tartása egyenes. Ezzel azonban még ne eléged-jen meg: gerincét függőlege-sen tartva apró mozdulatok-kal keresse azt az érzést, ahol egyensúlyban van, nem csak az elöl-hátul tekintetében, de a has- és hátizmok megfeszített-ségének tekintetében is.Az egyenes tartás érzetét bár-mikor leellenőrizheti. Minél gyakrabban végzi a gyakorla-tot, annál könnyebben találja meg újra és újra a megfelelő szöget.

15

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

1. lépés: Először próbáljon ki extrém tartásokat, 2. lépés: A szélsőségek között…

A H E LY E S Ü L É S

16

A gyakorlatot tetszés szerint kibővítheti: mindenkinek van egy benyomása arról, hogy mit érez „egyenes”-nek, „függőleges”-nek, „egyensúly”-nak. Aki ezt a benyo-mást csiszolgatja, megtalálja a saját, igazi egyenes tartását, amely az egyéni anatómiai és fiziológiai adottságainak függvénye.

„Egyenes hát”Az előző gyakorlathoz hason-lóan most is váltakozva homo-rítson, majd macskaszerűen púposítson a hátával, a moz-dulatokat egészen addig redu-kálva, amíg a hátával szintén megtalálja az egyensúlyt elöl és hátul között.

… mindig van egy

középút

17

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

Gyakran panaszkodnak a lovasok hátfájásra, főleg edzés után, amit az izmok túlzott feszessége okoz. Ezzel a gyakorlattal enyhítheti, de ki is kerülheti a fájdalmakat. A mód-szer segít megtalálni a bal és jobb oldal közötti egyensúlyt is. Dőljön amennyire csak tud jobbra, aztán balra, majd keresse meg a középső pozíciót.

Ha már amúgy is ott tartunk, hogy megtaláljuk a közepet, nézzük meg a gerinc másik végét is, a fejet. Mozgassuk játékosan előre, hátra,

hogy kiderítsük, melyik helyzeté-ben lesz a függőleges végpontja; a pont az „i” betűn. Milyen magasan hordja az orrát, az állát, a tekinte-tét? Ennek mértékét a saját belső egyensúlyában keresse.

A fej a maga 5-7 kilójával egy jelentős súlysegítség, amelyet, ha lógatunk, előrehúzza a lovas súlyát a ló elejére. Ha szabadon hordjuk, tömege a súlypontunkban segíti a helyzet átlátását, az előre gondolko-dást; átvitt értelemben a koncentrá-ciót és a figyelmet.

Michelle bemutatja a gyakorlat két végpontját, a homorú derekat ésa cicahátat.

A H E LY E S Ü L É S

18

Marieke megkeresi fejével a függőlegest. Ehhez mutatóujjaival egy tengelyt képez,amin a fejét mozgatja.

„A függőleges átélése”Biztosítsa a szárakat, hogy ne csússzanak le a ló nyakán. Nyújtsa a karjait felfelé, két kezével képezzen tetőt a feje fölött, amelyre kényelmesen föltekinthet. Karjait olyan távolságban tartsa maga előtt, hogy csak a tekinte-tét kelljen felemelni, ahhoz, hogy lássa a kezét. Fontos hogy a tenyerébe nézzen és ne a lovarda tetejére, vagy egyébre, mert könnyen elszé-dülhet. Tartsa ezt a pozíciót

19

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

néhány pillanatig, majd mindkét kar nyugodt körzésével old-ja föl. Ezután végezze el újra a gyakorlatot, a végén a karkör-zéssel.Próbálja megfigyelni, mennyire megnyúlik anélkül, hogy tar-tását különösebben megváltoztatná.

A függőleges átélése

A H E LY E S Ü L É S

20

A másik ülőfelület: a combLovaglás közben testsúlyunk az ülőcsontok mellett egyenletesen oszlik el a combok belső oldalán – amennyiben erre esélyt adunk. Ám ha combunkkal automatiku-san szorítjuk a ló oldalát, gátoljuk a medence mozgását és kilökjük magunkat a nyeregből. Ezt a refle-xet csak türelemmel lehet feloldani. Minél jobban ismerjük a ló hátának mozgását, annál hatékonyabban tudjuk ellazítani a lábainkat.

Figyelem: a combok befelé fordí-tása kontra homorú derékFigyeljen arra továbbra is, hogy a háta mozgékony maradjon és érez-ze az ülőcsontjait. Kezdetben csak egész enyhén fordítsa a két comb-ját befelé, időnként korrigáljon. Tornáztassa magát egy kicsit, hogy combjait a megfelelő mértékig be tudja fordítani.

Miközben figyelünk az ülő-csontokra, a függőleges tartásra, a fejünkre, a lábunkra és egész test-tartásunkra, ne felejtsünk lazák maradni... Hogy a sok figyelni való ne szegje kedvünket, itt egy újabb gyakorlat, hogy emlékeztessen ben-nünket: kedvtelésből ülünk nyereg-be.

„Karikatúrázás”Egy pillanatra felejtsen el min-den eddig tanultat, és egy-szerűen élvezze, hogy lovon ül. Kényelmesen húzza fel a térdét és a sarkát; üljön úgy a lovon, ahogy azt elvileg nem lenne szabad; lógassa a fejét, homorítson! Ha látott már régi festményeket, melyeken aka-dályokat ugrattak, utánozza! Vagy próbáljon egy igazi emi-nens tanuló módjára ülni. Vagy játssza a félőst, és lógjon vala-melyik irányba (a hasonlóság valós személyekkel a véletlen műve!).Engedje el a fantáziáját, és pró-báljon ki mindent. Majd meg-nyugodva visszatérhet oda, hogy ismét önmaga legyen. Milyen érzés?

21

D I N A M I K U S Ü L É S É S E G Y E N S Ú LY É R Z É K

„Karikatúrák – gondoljunk rá: a lovaglás szórakoztató”

22

Elengedettségés más követelmények a lovastól

Egyelőre eddig tartott a bevezetés: hogyan helyezkedjünk el a nyereg-ben, hogyan készítsük fel testünket a szokatlan igénybevételre. De áll-junk meg egy pillanatra. Meglehet, hogy az előző feladatokat könnye-dén végrehajtotta. Azonban mi a teendő, ha nem megy, talán mert fél? Ha ugyan szívesen lovagolna, de mégis tart a lótól? Mit tegyen, ha már a nyeregben ül, de izomza-ta akaratlanul is megfeszül, és nem érzi jól magát a lovon?

Ekkor egy óriási kihívással kell szembenéznünk és meg kell fogad-nunk a következő komoly szavakat: negatív érzelmeinket komolyan kell vennünk, és nem szabad elterelni róluk a figyelmünket! A lovassport-ban hagyománya van az érzések, és főleg a félelmek tagadásának. Ha valaki kineveti a félelmei miatt, egy felest, vagy valamilyen tablettát javasol a megoldására, hagyatkoz-zon inkább saját magára, és keres-

sen másik társaságot vagy tanárt. A félelem sem nem képzelgés, sem pedig gyávaság!

A félelem feladata a túlélés támo-gatása. Mindig akkor bukkan fel, amikor egy helyzetet veszélyesnek ítélünk vagy érzünk. Ilyenkor a szervezet a stressz állapotába kerül, hogy biztosítsa a túlélését. A szer-vezet válasza ösztönös, és teljesen független a vészhelyzet mértékétől vagy valóságosságától. Sőt akkor is készültségi állapotba kerülünk, ha a vészhelyzetet csak magunk elé kép-zeljük! Gondoljon egy otthoni kel-lemes televíziós estére, amikor egy krimit néz, és már várja, mi fog tör-ténni. Ön, mint néző nincs közvet-len fenyegetettségben, testileg még-is ugyanabba az izgalmi állapotba kerül, mintha valami a valóságban veszélyeztetné az életét.

A stressz készültségi állapotát a lovakon számos helyzetben meg-figyelhetjük: vegyünk például egy

23

E L E N G E D E T T S É G É S M Á S K Ö V E T E L M É N Y E K A L O V A S T Ó L

szemetest, ami nem a megszokott helyen van, vagy egy gerendát, ami máshogy fekszik; a ló máris meg-feszül, oldalra ugrik, és a követke-ző pillanatban már menekülne is! Mivel roppant gyorsnak kell lennie, hogy a menekülés sikeres legyen, a hirtelen helyzetfelismerést azonna-li reakciónak kell követnie, hiszen a félrecsúszott gerenda árulkodhat egy rejtőzködő tigrisről, vagy kide-rülhet, hogy a szemetes csak arra vár, hogy elkaphassa.

Természetesen egy ló megtanul-hatja, hogy a szemetes, a példá-nál maradva, nem harap, miként megtanulhatja azt is, hogy a fedett lovarda sarka nem rejt veszélye-ket. Azonban ez a tanulás a legjobb esetben is csak az adott napra érvé-nyes! Mint tudjuk, a következő nap mindent újra kell tanulni. A mene-külési ösztönt, mert életfontosságú, nem lehet kikapcsolni, amíg a ló magáról gondoskodik. Az egyet-len esély, hogy ezeket a reflexeket befolyásoljuk, a bizalom: az adott embernek akár a földön, akár a nye-regben következetesen biztosítania kell a lovat arról, hogy figyel rá, és ezzel a biztonságáról és túléléséről gondoskodik.

Mi, emberek is, elsősorban reflex-szerűen reagálunk egy fenyegetésre, és csak másodsorban tudatos gon-dolkodással. A megfelelő vészjelek a tudatos irányítás lehetősége nélkül

az agy egy olyan részébe érkeznek, amely a vészhelyzetet fogja és vála-szolja meg: gyorsabban ver a szív, emelkedik a vérnyomás, megfeszül a test; a szervezet kész a küzdelemre vagy a menekülésre.

Az állattal ellentétben elmondhat-juk magunkról, hogy mi egyszerre vagyunk ló és lovas: testi síkon öntu-datlanul reagálunk, gyorsan és ref-lexszerűen, azonban megvan a lehe-tőségünk, hogy ezeket a folyamatokat tudatosítsuk, áttekintsük a helyzetet, és ennek megfelelően válaszoljunk rá. Testünk akkor fogja elhinni, hogy nincs veszélyben (ekkor képes ella-zulni), ha következetesen gondosko-dunk a biztonságáról, mint ahogyan a ló és lovas esetében is tettük.

A lyuk mögött szörnyek rejtőzhetnek

A H E LY E S Ü L É S

24

Összefoglalva: az elengedettséget lónak és lovasnak egyaránt tanulnia kell. Az elengedettség a lovas szem-pontjából azt jelenti, hogy ismeri az érzéseit, komolyan veszi a félelmeit, melyeket irányítani is tud. Megelőzi a stresszből fakadó automatikus reak-ciókat, mielőtt azok uralnák viselke-dését. Egy biztos vázra van szüksége, melyre a bizalmát építi: elsősorban önbizalmat, de bizalmat lova iránt is. Ilyen feltételek mellett stabil, elenge-dett lovasra számíthat a ló, aki aktí-van keresi vele a kommunikációt, és maga is elengedetté válik közben.

Kitérő: Elmélet és gyakorlatA fenti elmélettel adjuk meg a gya-korlat hátterét, ötleteket és magya-rázatokat adunk. Tisztáznunk kell a viszonyokat, mielőtt nyeregbe pattannánk, vagy egyáltalán a lovak közelébe mennénk, ilyenkor ugyan-is minden figyelmünket a pillanat-nak kell szentelnünk: a fejünkben és érzelmeinkben lévő zűrzavarnak el kell csitulnia. Lovaglás közben a gondolatok és érzelmek elragadnak minket a jelenből a múltba (ahol már történt valami), vagy a jövő-be (ami történni fog); ugyanakkor gátolják a valóság érzékelését, és a releváns benyomások feldolgozását.

Nézzük meg a következő példát, ami az egyik lovaglóórámon tör-tént: a ló sodródott kifelé a külső vállán; figyelmeztettem tanítvá-

nyomat, hogy vegye hátrébb a kül-ső lábszárát. Erre ő azt válaszolta: „már hátrébb vettem”. Ez önmagá-ban nem volt buta válasz, tekintet-tel arra, hogy a lovas tényleg arra törekedett, hogy mindent helye-sen tegyen. Viszont csak gondolta, hogy a lábszára a ló oldalán nyug-szik. Megkértem, hogy álljon meg, és figyeljen a lábszárára és tuda-tosan vegyen fel néhány pozíciót.A gyakorlatot tükör előtt is megis-mételtük, hogy a testi tapasztalást (hogyan érzi a lábát) összekösse a megfelelő látvánnyal (hogyan néz ki kívülről). És csak most, ebben a pil-lanatban jött el a gondolkodás ideje: a belső és külső tapasztalatot össze-kapcsolta az elmélettel (szabály sze-rint hogyan kellene ezt csinálni)! A következő pillanatban már nincs időnk gondolkodni, a lényeg az, hogy megtaláljuk a megfelelő pilla-natot és mértéket, amikor és ahogy jelzünk a lónak: hogy mennyit ada-goljunk belőle, mennyire vegyük hátrébb lábszárunkat, és mekkora nyomást gyakoroljunk, hogy a ló válaszként ráhajoljon a körre.

A biztos vázTehát a félelem a potenciális ve -szélyre figyelmeztet, akár egy füst-jelző a tűzre. De mennyire lehet biz-tonságos az élet – vagy a lovaglás –,

25

E L E N G E D E T T S É G É S M Á S K Ö V E T E L M É N Y E K A L O V A S T Ó L

amennyiben ezeket a figyelmezteté-seket akár tagadás, akár gyógyszerek segítségével elnémítjuk? A füstjelzőt sem kapcsoljuk ki anélkül, hogy elő-zőleg ne győződnénk meg a veszély elhárításáról. Ugyanígy kell a féle-lem keltette figyelmeztetést kezel-nünk: vizsgáljuk meg, hogy valóban minden rendben van-e. Minél job-ban ismerjük saját magunkat, annál hamarabb le tudjuk ezt ellenőrizni, és ennek megfelelően önnön bizton-ságunkról gondoskodni. Ezt az elvet különösen a lovassportban érdemes a végsőkig hangsúlyozni: amilyen mértékben gondoskodunk biztonsá-gunkról, olyan mértékben oldódnak a félelmeink.

Alapvető biztosítékainkSok minden annyira magától érte-tődő, hogy nem is gondolunk rá: például a lovagláshoz megfelelő öltözék. A megfelelő méretű kobak vagy biztonsági mellény láttán is csak az jut elsőre az eszünkbe, hogy melyik modell tetszik jobban. A tudatalattinkban mégis nagy szerepet játszanak biztonságérze-tünk kialakításában, félelemérze-tünk csökkentésében. Mélyedjünk el egy kicsit a külső és belső felté-telek összjátékában, hogy a félelme-inket konkretizálhassuk és hatéko-nyan tudjunk tenni ellenük.

Vegyük példának okáért a meg-felelő lábbeli kiválasztását. A téma

annyira banálisnak tűnik, hogy azt gondolhatnánk, hogy jön ez ide, hiszen a kérdés csak annyi: fölve-szem vagy nem? Legfeljebb a for-mákról és tulajdonságokról lehet vitatkozni, mint mondjuk a szín, vagy a sarok magassága. Jobb, ha tudatosítjuk magunkban, hogy a cipőnk formája befolyásolja, hogyan állunk és milyen biztonság-gal mozgunk.

Kitérő: „Kapcsolat a talajjal”Rendszerint a talajjal való érintke-zés biztonságérzetet ad; szó szerint, és átvitt értelemben is. Nem véletle-nül használják azt a kifejezést, hogy valaki „két lábbal a földön áll, vagy jár”. Az érzés, „kicsúszik a lábunk alól a talaj”, gyakran félelemmel párosul, ugyanúgy, mint amikor valaki a nézeteivel „ingoványos talajra” téved.

A H E LY E S Ü L É S

26

Meglehet, hogy a cipő példája szőrszálhasogatónak tűnik, hiszen a lovaglás a lóról szól, nem pedig olyan banális dolgokról, mint egy lábbeli, amit csak felhúzunk, és már

kész is vagyunk. Erre azt tudom válaszolni, hogy ez valóban igaz, de kizárólag akkor, ha a szóban for-gó cipő ténylegesen megfelelő. Ha viszont nem, akkor az izmok feles-

„Érintkezés a talajjal”Sétáljon mezítláb a fűben, a homokban, az aszfalton vagy egy puha szőnyegen. Milyen érzést ad ez a mozgás? Próbáljon ki különböző lábbeliket: túrabakancsot, mamuszt, szandált, akár magas sarkú cipőt. Ez mennyiben más érzés, mint a mezítláb járás? Milyen sta-bilan tudja megvetni a talpát? Hogyan tud mozogni? Mennyire szo-kott hozzá különböző tartásokhoz, mozdulatokhoz? Próbáljon ki olyan cipőt is, amit amúgy soha nem hordana! Vagy próbálja ki más cipőjét, legyen az akár pár számmal nagyobb vagy kisebb. Hogyan áll, és mozog akkor? Mennyiben más, mint a saját cipőjében? Ezt a gyakorlatsort érdemes egy cipőboltban végigpróbálni.Tapasztalhatjuk, hogy lábbelink mennyire meghatározza a stabili-tásunkat: egy elegáns magas sarkúval kis területen támaszkodunk, egy klumpában nagyobb az alátámasztás, viszont fennáll annak a veszélye, hogy egy hirtelen mozdulatnál elhagyjuk. Nincs egyikkel sem baj, amíg a dolgok a megfelelő mederben folynak. Sokszor azonban a mellékesnek tűnő dolgok is sokat jelentenek a bizton-ságunk szempontjából. Az a tudat, hogy képesek vagyunk szilár-dan megvetni a lábunkat, illetve baj esetén el tudunk futni, esetleg félreugrani, nagyon is számít. Vigyük tovább ugyanezt a gondolat-menetet: a nyitott szandálunkba sodródó kavicsok vagy a talpunk alatti homok lekötheti a figyelmünket: lépdeljünk tovább óvatosan vagy rázzuk ki a cipőnkből a zavaró szemcséket? Ebben a pillanat-ban rögtön mással foglalkozunk, megfeledkezve a környezetünk-ben zajló történésekről. Ez a rövid pillanat fenyegetést jelenthet a tudalatattink számára, hiszen ilyenkor nem követjük az eseménye-ket, és elveszítjük a külvilág feletti ellenőrzésünket. Ebből is látszik, hogy egy erős, zárt cipő a stabilitás élményét és biztonságérzetet nyújthat.

27

E L E N G E D E T T S É G É S M Á S K Ö V E T E L M É N Y E K A L O V A S T Ó L

legesen feszülnek meg; e meglévő zavaró tényezőket ugyan figyel-men kívül hagyatjuk, de hirtelen a szükségesnél sokkal több erőre lesz szükségünk a lovagláshoz, ami szinte küzdelemmé válik. A lovag-lás megerőltető lesz, ló és lovas szá-mára egyaránt feszültséghez, meg-erőltetéshez vezet. Ilyenkor szokták jó páran abbahagyni a lovaglást.

Ha sem küzdeni, sem pedig fel-adni nem szeretnénk a dolgot, más-hogy kell megközelíteni a helyzetet. Vizsgáljuk meg, mire van szük-ségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a lovon, és ezeket követ-kezetesen biztosítsuk magunknak. Nem érdemes ennek az okait keres-gélni, egyszerűen kutassuk fel a biz-tonságérzetünk megfelelő feltétele-it: ha félelmekkel van dolgunk, biz-tonságérzetünkkel kell foglalkoz-nunk. Ha a mozgásunk korlátozott, gyakorlással próbáljuk fejleszteni mozgékonyságunkat. Fájdalmak esetén tehermentesítésünkről kell gondoskodnunk. Használjuk a testi és szellemi energiáinkat a cél eléré-sének érdekében.

Az okosabbak, ha könnyíteni akarnak a dolgukon, a lovaglási gyakorlatokba bevonják a mentális tréninget is: képzeletben építsük az izmainkat, állítsunk elő nagyobb energiát és programozzunk előre bizonyos gyakorlatsorokat. Hasz-náljuk képzelőerőnket arra, hogy

túllendítsen azokon a nehézsége-ken, amiket csak szorgalommal és nagy megerőltetések árán tudnánk leküzdeni. Itt is érvényes: minél tudatosabban érzékeljük önma-gunkat és testünket ebben a folya-matban, minél jobban kiismerjük személyiségünket és a tudatalattink határát, annál célzottabban alkal-mazhatjuk a mentális tréninget.

Biztonságérzetünk testi feltételeiTérjünk vissza ismét a biztonság témaköréhez. A megfelelő lábbeli példáján láthattuk, hogy a stabili-tás, és az osztatlan figyelem fontos tényezők, amelyeket különbözően kell értékelnünk. Ha a hétköznapi tudatunkban mellékesnek tűnnek is, a tudatalattinkban nagy súllyal nyomnak a latba.

Éppúgy, mint az általános testi erőnlétünk: ha tisztában vagyunk vele, hogy gyorsan, erőteljesen, és mozgékonyan tudunk reagálni, akkor megengedhetjük magunk-nak, hogy egy bizonyos helyzetet fenntartsunk vagy kipróbáljunk. Ha viszont le vagyunk gyengülve, fáradtak, esetleg dekoncentráltak vagyunk, ugyanaz a helyzet félelmet is kelthet. Testi síkon a kondíció, az erőviszonyok, az egyensúly és a mozgékonyság különböző módon jelenik meg, és ösztönösen teszik óvatosabbá, vagy határozottabbá

A H E LY E S Ü L É S

28

cselekvéseinket. Megfigyelhetjük, hogy egy kiadós erőnléti edzés megfelelő kondíció-, és izomzat-építéssel, de főleg mozgékonysági, koordinációs és egyensúlygyakorla-tokkal egyidejűleg az önbizalmat is erősíti. Ezek a képességek támogat-ják a helyes ülést, megkönnyítik a lovaglást. Hiszen a lovainktól is azt kérjük, hogy mozgékonyak legye-nek alattunk, mégis rájuk kénysze-rítenénk merev elképzeléseinket?

A tapasztalat önmagát ismétli: a lovagláshoz szükségünk van erőn-létre, mozgékonyságra, koordináci-óra és egyensúlyra. Természetesen ezeket a képességeket napi szinten állandóan fejleszteni kell, nem csak lovagláskor.

Tanfolyamainkon különböző szélességű gerendákat használunk, amelyek alacsony talpakon állnak (legfeljebb 5 cm) azonban az érzet szempontjából szinte mindegy, hogy milyen magasan egyensúlyo-zunk. Amint a talpunk elvesztette az érintkezést a talajjal, rögtön bil-legni kezdünk.

EgyensúlygyakorlatokAz egyensúlyunkat a sok egyol-dalú testtartással – főleg ülve állva – gyakran teljesen elha-nyagoljuk. Pedig egész egy-szerű módon fejleszthetjük is: amikor csak tud, álljon egy lá -bon, például főzésnél, moso-gatásnál, fogmosásnál, sor-ban állásnál. Ugyanolyan sta-bil marad, ha becsukja a sze-mét? Kösse be a cipőfűzőjét úgy, hogy közben egy lábon egyensúlyoz.

(Olyan helyre álljon, ahol gyor-san meg tud támaszkodni.) Ismételje meg a másik lábon is. Melyik oldalra volt könnyebb?Egyensúlyozzon kidőlt fatör-zseken, ha az erdőben sétál, de azért vigyázzon, mert a fakéreg csúszós lehet! Játssza azt, amit kiskorában: nézzen ki egy vonalat és menjen rajta végig; a járdaszegélyen, csem-pék közötti fugán. Hogyan hat az egyensúlyára, ha normálisan megy, vagy ha tyúklépésben rakja egyik lábát a másik elé? Milyen biztonsággal egyensú-lyoz, ha gyorsan vagy lassan halad?

Koordinációs gyakorlatokA koordinációnkat, azaz a ké -pes ségünket, hogy mozgáso-kat összehangoljunk, taj csi,

29

E L E N G E D E T T S É G É S M Á S K Ö V E T E L M É N Y E K A L O V A S T Ó L

Egyensúlyozó gyakorlatnak ki -válóak a gyógytornából ismert „egyensúlydeszkák”. Bármilyen gya-korlatot is végzünk, ügyeljünk rá, hogy az szórakoztató legyen!

Lelki egyensúly adta biztonságA biztos vázhoz, amire építhetünk, szükségünk van a megfelelő tes-ti állapoton kívül még a megfelelő lelki-mentális feltételekre is: a lehe-tőségre és a képességre, hogy telje-sen a lovunkra és az adott szituá-cióra tudjunk koncentrálni. Ha a fejünk még tele van problémákkal, ha sürgős dolgunk van, ha a gyere-kek vagy egy ügyfél felbosszantott, akkor az lefoglalja a gondolatainkat, és nem tudunk megfelelően reagál-ni a helyzetekre. Tudatalattink ezt egyértelmű jelzésnek tekintheti, és félelemmel reagálhat. Bár ez for-dítva is igaz: a félelem gátolja gon-dolkodásunkat és érzéseinket, s ez csökkenti figyelmünket. Ugyanez érvényes a fáradtságra is. A lovak-

vagy labdagyakorlatokkal fej-leszthetjük, csoportosan, de akár egyedül is. Dobjon egy labdát a falnak úgy, hogy másfelé pattanjon el. Ha csoportban játszanak, még inkább fejleszthetik a reakció-idejüket. Aki el akarja kapni a labdát, fordítson hátat a dobó-nak. A dobó kiáltással jelezze társának, hogy már fordulhat a labdáért; melyet lehetőleg egy kézzel, felváltva jobbal és bal-lal kap el. Amennyiben egyedül gyakorol, a labdát a háta mögül dobálja át a feje felett, és elöl kapja el. Másik változat: álljon egy láb-ra, közben a másikkal rajzoljon köröket a levegőbe, ellentétes karjával pedig a másik irány-ba. Majd itt is váltson lábat, és hajtsa végre a gyakorlatot for-dítva is.

Lovaglás közben felejtsük el gondjainkat!

A H E LY E S Ü L É S

30

kal való biztonságos bánásmódhoz hozzátartozik az a képesség, hogy teljesen bele tudjunk feledkezni a pillanatba és a folyamatokba anél-kül, hogy másra gondolnánk köz-ben.

Ez az éber figyelem nem csak az ember biztonságára hat ki, hanem éppúgy a lóéra is, hiszen a lovak közti sorrendet is a megfelelő éber-ség megléte dönti el. A rangidős kanca az az egyed, amely az összes többi lovat az ellenőrzése alatt tart-ja: ő gondoskodik a csapat bizton-ságáról, figyeli környezetét, felis-meri a lehetséges veszélyeket.

Ha egy ember uralni szeretné lova figyelmét, a vezérkancához hasonlóképpen kell biztonságérze-tet nyújtania a számára. Ilyenkor a kölcsönös bizalom a túlélést jelen-ti. Ha a vezérkanca nem figyel, a ló mindig önmaga ítéli meg, milyen veszélynek van kitéve. Elég jól ismerjük az ilyen helyzetet: egy pil-lanatra kalandozik csak el a figyel-münk, és lovunk rögtön nyugta-lanná válik, rémeket lát, oldalra ugrik. Nem lovasát (a vezérkancát) akarja bosszantani, mindössze saját biztonságáról gondoskodik.

Ne áltassuk magunkat azzal, hogy léphetünk tovább, mert jól végez-tük a dolgunkat: a lovak részéről állandó megfigyelés alatt állunk, és „próbaidőn” vagyunk. Akármi-lyen jók is a szándékaink, a lovakat

nem tudjuk becsapni. Ha éberek vagyunk és figyelmesek, mi leszünk a biztos támasz a számukra; ellen-ben amikor fáradtak vagyunk vagy figyelmetlenek, az állatok maguk gondoskodnak a biztonságukról. A lovak rögtön észreveszik, milyen lelkiállapotban vagyunk, már abban a másodpercben, amikor belépünk az istálló ajtaján. „Okos Hans” tör-ténete példázza a legjobban a lovak mindenre kiterjedő döbbenetes figyelmét.

Kitérő: Okos Hans1900 körül élt Berlinben egy Hans nevű ló, aki a versenypályáról lese-lejtezve egy nyugalmazott matema-tikatanárnál landolt, aki számolni, és még sok más egyébre is megta-nította. Hans a válaszokat „kapá-lással” vagy fejbólintással jelezte. A kor tudósai arra gyanakodtak, hogy a tanár titkos jeleket ad a ménnek. De bebizonyosodott, hogy akkor is helyesen válaszolt, amikor tulajdonosa éppen távol volt, illetve akkor is jó megoldásra jutott, ami-kor valamilyen idegennyelven tették föl a kérdést. Csak három esetben számolta el magát: olyankor, ami-kor a kérdezőt nem láthatta, amikor a kérdező nem tudta a választ, illet-ve amikor a kérdező rossz válaszra gondolt magában.

Egy alkalommal a vizsgáztató a ló kapálását apró fejbiccentéssel kísér-