Csíki kisújság

2 1013

CsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújság[ A CSÍKI TERÜLETI RMDSZ IDŐSZAKOS KIADVÁNYÁNAK KÜLÖNSZÁMA ] [ 2012. NOVEMBER ]

21

Félmillió ÁmenCsíksomlyón Csak az elso”

helyezettre emlékeznek

Eredményt hozott az összefogás

CsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíki KisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújság [ [2 CsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíki KisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújság[ [3

A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körle-vélben buzdította a

híveket, hogy legyenek a feren-cesek segítségére a templomépí-tésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett.

A búcsújárás egyik hagyomá-nya az erdélyi katolikusok emlé-kezetében az 1567-es legendás csatával függ össze, amikor Já-nos Zsigmond erdélyi fejedelem Csík, Gyergyó és Kászon katoli-kus lakosságát erőszakkal akar-ta unitárius hitre téríteni. A fe-jedelem nagy sereggel érkezett Csíkba pünkösd szombatján. A tolvajos-tetői ütközet alatt az asszonyok, a gyermekek és az öregek a csíksomlyói templom-ban imádkoztak, kérték a Szűz-anya közbenjárását, segítségét. A székelyek legyőzték az erdélyi fejedelem seregét, megnyerték a csatát. A hagyomány szerint azóta zarándokolnak el a hívek minden évben Csíksomlyóra, a pünkösdi búcsúra.

Csíki Lapok, 1894. május 16.: „A pünkösdi búcsúra az idén is nagy számban sereglettek össze a hivők. A megjelentek számát mintegy 12-15 ezerre becsülik.”

A csíksomlyói búcsú az 1989-es rendszerváltás után a keresztény magyarság nemzeti kegyhelyévé és találkozóhelyévé vált. Azért van nagy jelentősége a zarándoklatnak, mert ilyenkor, függetlenül attól, hogy honnan jönnek és hogy milyen feleke-zethez tartoznak, a hívek meg-

erősödnek keresztény hitükben és magyarságukban. Idén több mint félmillió magyar imádko-zott a Kis-Somlyó és Nagy-Som-lyó közötti nyeregben.

A hagyomány szerint a gyergyóalfalusi keresztalja megy a zarándokmenet elején. A cso-portot a csángók zárják.

Az út

A moldvai csángók szü-lőföldjükön csak elvétve ve-hetnek részt magyar nyelvű szentmisén, és vallási életük sok más területén sem tudják használni anyanyelvüket. Ép-pen ezért, felértékelődik szá-mukra a csíksomlyói pünkösdi búcsú, amelyen régi szokás szerint külön magyar nyelvű misét tartanak nekik. Ekkor elénekelhetik ősi énekeiket, együtt imádkozhatnak anya-nyelvükön: magyarul.

Botezatu Viktori pedagógus Klézsén tanít magyart a moldvai csángó gyerekeknek. Úgy emlék-szik vissza első csíksomlyói za-rándoklatára, mintha egy csodát élt volna át. „Beraktuk a tarisz-nyába a vizet, szalonnát, túrót. Azelőtt felkészültünk úgy, hogy elmentünk, meggyóntunk, és

vártuk, hogy érjen ide az a nap. Kértük a jó Istent, hogy legyen jó idő, és nehogy vala-hol eltéved-jünk. Kitanul-mányozták az emberek a tér-képen, hogy hol kell menni, me-lyik útvonalon, hol van út, hol kell átvágni az ös-vényeken. Ideért az a reggel, s el-indultunk. Tizen-ötön voltunk, a m e l y i k e k mentünk az első esztendő-ben, 1997-ben” – meséli. Napo-kig gyalogoltak, szálláshelyként gyakran csak az útszéli sánc vagy

a vonatállomás épülete szolgált. De olyan település is volt, ahol a kapuban élelemmel, vízzel vár-ták őket, volt, ahol behívták és megpihenhettek. A Csíksomlyóra vezető több száz kilométeres úton imádkoztak és énekeltek. Mentek kitartóan akkor is, ha fel-sértette a lábukat a cipő. „A leg-

első, amit megláttunk, a Szent Antal-kápolna volt. Jött, hogy sírjunk. Volt egy ének, amit a bú-csúra tanultunk. Elkezdtük éne-kelni: köszöntünk Somlyó szép csillaga, üdvözlégy áldott Szűz Mária, eljöttünk Hozzád, Szűz Anyánk, segíts meg minket s te-kints ránk.”

A csíksomlyói búcsú a mi szellemi örökségünk

Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kulturális és örökség-védelmi miniszterként 2012. március 26-án aláírta a doku-mentumot, amely révén a tár-ca felterjesztette a csíksomlyói pünkösdi búcsút az UNESCO szellemi világörökségi listá-jára. Az Egyesült Nemzetek nevelésügyi, tudományos és művelődésügyi szervezetéhez (UNESCO) elküldött dossziét egy szakértőkből álló csoport készítette elő, amelynek tagjai a búcsú eredeti lelkiségének és szellemiségének, identitá-sának megőrzését tartották a legfőbb célnak.

Kelemen Hunor szövetségi elnök úgy véli, a csíksomlyói zarándoklat egyike azon val-lási, kulturális hagyományok-nak, amelyek meghatározók a Kárpát-medencei magyarság életében. „A csíksomlyói pün-kösdi búcsú az összmagyarság legjelentősebb vallási és nem-

zeti ünnepségeinek egyikévé vált. Minden évben majd fél-millióan zarándokolnak ide Erdélyből és szerte a világból. A világörökség részeként a csíksomlyói búcsú fokozottabb védelmet kapna, ugyanakkor méltó elismerést jelentene a székelység több mint 500 éves hagyományának. Egy olyan kö-zös székelyföldi, erdélyi, ma-gyar értékünk kerülne fel a nyil-vántartott nemzetközi értékek közé, amely méltó módon kép-viselne bennünket ezen a lis-tán” – mondta a Hargita megyei parlamenti képviselő.

Csíksomlyó nem a téglák-tól, nem az építményektől fontos. Ezt a helyet a Teremtő és az emberi gondviselés tet-te azzá, ami ma. A csíki ember ide járt, ha kérése volt, itt ta-lálkozott Szűz Máriával, és ide járt hálát adni is, ha jól ment dolga. Nem volt életpálya úgy, hogy néhányszor el ne jött volna ide az ember. Ez volt, és ez maradt az a hely, ahol a magyar ember találkozott és találkozik Istennel.

Félmillió Ámen Csíksomlyón

„Tizenötön voltunk, amelyikek el-indultunk az első esztendőben, 1997-ben. Csináltattunk a szom-széddal egy fakeresztet, hogy menjünk mi is keresztaljával, és tettünk rá egy zászlócskát, amire ráírtuk: Klézse, 1997.”[ [

Míg a gazdasági válság hurrikánként vonult végig a világon, Csíkkarcfalvát mintha elkerülte volna: bővül a fúvószenekar, virágzik a jégkorongsport, új jégpályát építettek, növekszik a továbbtanuló diákok száma, rendszeressé váltak a színházi előadások, és hamarosan befejeződik az egyik legszebb er-délyi erődtemplom felújítása. Fülöp László nyugalmazott is-kolaigazgató úgy véli, a település sokat köszönhet az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának és Kelemen Hunor szövet-ségi elnök, felcsíki parlamenti képviselő közbenjárásának.

CsíksomlyónCsíksomlyónCsíkkarcfalva már az

1330-as években lé-tezett, Ábránfalva és Tótfalva összeolva-dásából keletkezett.

Egykori járási székhely, mely Csíkjenőfalvával, Csíkdánfalvával és Csíkmadarassal együtt al-kotta a Csíknagyboldogasszony községet. Madaras 1742-ben önállósult, Dánfalva az 1920-as években. Ma Csíkjenőfalva tarto-zik hozzá.

A község olyan híres embe-rek bölcsője, mint Mártonffy György, a település általá-nos iskolájának névadója, aki 1725-től Erdély püspöke volt. Csíkkarcfalva szülötte a háló-zatelméletek világhírű tudósa, Barabási Albert-László is. Jelen-tős kutatási eredményei mellett az ő nevéhez fűződnek többek között a Villanások – a jövő ki-számítható, illetve a Behálóz-va – a hálózatok új tudománya című nagysikerű könyvek.

Fülöp László, a községi is-kola volt igazgatója egy éve vonult nyugdíjba. Több évti-zedes munkája végigkísérte a Csíkkarcfalván felnövekvő ge-nerációkat. Ha a község büszke-ségeiről kérdezzük, nem győzi sorolni. „Legfőbb büszkeségünk Csíkkarcfalva és Jenőfalva kö-zös erődtemploma, hiszen egy kompakt katolikus közösségben az emberek menedéke a temp-lom” – mondja Fülöp tanár úr. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temp-lom Hunyadi János adományá-

ból épült 1448 körül. Többször volt átépítve: az 1700-as évek-ben kétszer, majd 1922-ben még egyszer. Védőfalai a XV–XVI. szá-zad fordulóján épültek, védőfo-lyosóinak kialakítása egyedülál-ló Székelyföldön.

Az A kategóriás műemléknek számító vártemplom 2011-re megérett egy alapos restaurá-lásra: tönkrement a tetőzet, a falak felszívták a vizet, a torony bádogborítása rozsdás lett, a toronyba vezető lépcső életve-szélyessé vált. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a májusi kor-mányváltásig a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium vezetőjeként gondoskodott ar-ról, hogy az előző évek aránya-ihoz képest jóval több magyar vonatkozású műemlék épületet sikerüljön felújítani. Így került a listára többek között a község erődtemploma is, amelynek res-taurálására 3 millió 300 ezer lejes támogatást hagyott jóvá a szaktárca. „Most is folyik a munka, épp elvitték az orgonát, hogy megtisztítsák. Az, hogy a templomunk megújul, kizáró-lag a Hunor érdeme. Erre nem kerülhetett volna sor, ha nem ő a kulturális miniszter” – fogal-maz a volt iskolaigazgató, aki már gyermekkora óta ismeri a szövetségi elnököt. „Kelemen Hunor Felcsík egyik legszebb te-lepülésén született, értelmiségi családban. Édesapja nagy tisz-teletnek örvendett a felcsíki te-lepüléseken. Pontos, fáradtságot nem ismerő munkás ember, ren-

det, fegyelmet követelt. Édes-anyja a kultúrház igazgatójaként szép eredményeket tudhatott magáénak, miközben 3 gyereket nevelt. Hunornak jó eredmé-nyei voltak az iskolában, kitű-nő magaviseletű, tisztelettudó diák volt. Ugyanakkor érdekes gyermek is. Egyszer letesztelt engem: �izikaórán kivette a biz-tosítékot, így nem működött az előkészített kísérlet. Kipróbált, tudom-e, hogy hol a hiba. Persze ez a gyerekeknek nagy vidámsá-got okozott” – emlékszik moso-lyogva a tanár úr.

Kelemen Hunor felfelé ívelő pályáján sem feledkezett meg szülőfalujáról, mindig szívesen tért haza azok közé az emberek közé, akik többször is megbíz-ták, hogy képviselje őket Ro-mánia parlamentjében. „Sosem élt vissza a bizalmunkkal. Sze-münkkel láthatjuk Karcfalván és más felcsíki falvakban is az eredményeket. Ritka az a tele-pülés, amelyik nem büszkélked-het olyan megvalósításokkal, amelyek hátterében Hunor áll.

A község büszkeségének számít az erődtemplom mel-lett a néhai püspök nevét vise-lő Mártonffy György Általános Iskola is: korszerűen felszerelt épület, futball- és kézilabdapá-lyával, tornateremmel. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy a helyi gyerekek ne érezzék alsóbbrendűnek magukat, ha elmennek egy városba tovább-tanulni” – mondja Fülöp László,

Hunor fiam,belőled nem lesz semmi!


H ogyan és mikortól jöt-tek a Hargita Nemze-ti Székely Népi Együt-tes számára a külföldi fellépések lehetőségei,

hogyan vált közönségükké a kül-földi hallgatóság?

– Már a műkedvelő Har-gita együttesnek is több kül-földi fellépése volt még a 90-es évek előtt. 1990-től a mostani hivatásos Hargita együttes is gyakori vendége lesz a külföldi színpadoknak, rendezvényeknek, számtalan alkalommal megfordultunk Magyarországon. 2000-ben a Magyar Kollégiummal kö-zösen szerveztük a Kárpát-medencei turnét, amelynek

keretében a határon túli ma-gyarsághoz jutottunk el. Azt gondolom, ahhoz, hogy ilyen irányú meghívásokat kap-junk, ismerniük és látniuk kell bennünket a távolabbi színpadokon is. Ezeknek a magyarországi turnéknak kö-szönhetjük azt, hogy meghí-vást kaptunk a németországi világkiállításra, ahol a ma-gyar pavilon műsorkínálatát színesítettük. Az ottani sike-rünket látva, Románia Kultu-rális Minisztériumától is jött egy felkérés, hogy ugyanezen a rendezvényen belül a román pavilonban is mutatkozzunk be. Nem sértődtek meg azon, hogy Magyarországot is erő-sítettük, hanem a fellépésünk

által büszkén mutatták be az ország multikulturalitását.

– Ennek aztán újabb hozadé-ka lett, hiszen az elmúlt néhány évben további világkiállításokra kaptak meghívást, a spanyolor-szági Zaragozában, Kína nagy-városában, Shanghaiban, és nemrégiben Dél-Koreában is be-mutatkozhattak. Hogyan fogad-ta Önöket a külföldi közönség?

– Valóban lehetőségünk volt ezt a sorozatot folytatni, mivel a szervezők látták, hogy kíván-csi ránk a közönség. Mindenhol Románia multikulturalitását képviseltük, az erdélyi táncok mellett román, de akár szász néptáncokat is előadtunk. Min-

Beszélgetés András Mihállyal, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatójával

A világránk iskíváncsi

Az elmúlt évek során világszínpadokat hódított meg a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Azzal az értékes néphagyománnyal és kulturális kinccsel, amit elődeinktől kaptunk örökségbe, a csapat a külföldi közönség elismerését is szá-mos alkalommal begyűjtötte. Külföldi siker ide vagy oda, a Hargita együttes legszívesebben a hazai közönség előtt lép színpadra – vallja And-rás Mihály. Az együttes igazgatójával a határon túli tapasztalatokról és sikerekről beszélgettünk.

den alkalommal nagyszerű él-ményekben volt részünk, leg-utóbb például Dél-Koreában az ENSZ bennünket választott fellépőnek az általa szervezett gálaműsorra. Ugyancsak nagy megtiszteltetés, hogy a záró-műsorban is benne lehettünk, amelybe a legtetszető-sebb előadásokat válogatták össze. Az ottani közön-ség szó szerint partnerünk volt, benne éltek a mű-sorainkban, sokan visz-s z a j ö t te k , hogy újra lássák az e lőadásun-kat. A színpadi előadások mel-lett a közönséget is rendszeresen be-vontuk, szívesen tán-coltak velünk. Érezhető volt a kíváncsiságuk. Egyre töb-bet meg akartak tudni rólunk, mondhatni kuriózumnak szá-mítottunk a körükben.

– Mit gondol, milyen ta-pasztalatokkal gazdagodhat a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a külföldi fellépések során? Miben látja a szélesebb közönség előtt való bemutatko-zás jelentőségét?

– Furcsán működik a vi-lág. Ha azt látja a székely közönségünk, hogy szeretnek ben-nünket a világban, ha sokat szerepe-lünk a televízióban, akkor népszerűbbek vagyunk itthon is. Ne-kem nagyobb élmény itthon fellépni, mint a világ legnagyobb színpadain. Külföl-dön például nem értik az énekeinket, itthon velünk énekelnek és táncolnak. Ennek elle-nére mégis kihívást je-lent az ismeretlen közönség, felmérhetjük azt, hogy szak-mailag képesek vagyunk-e megfelelni a nagyvilágban. Teljesen más külföldön sikerre vinni a műsora-inkat, mint az itthoni hallgatóság előtt. Ott

garantáltan nehezebb sikeres-nek lenni.

Azt tapasztalom, hogy saját kultúrkörünkön belül kevesen tudják, hogy milyen értékes kulturális örökségünk van. A zenei anyagaink és táncaink

tárháza felbecsülhetetlen ér-ték. Abban a pillanatban, ahogy a külföldi közönség elé lépünk, megmutatjuk a tradícióinkat, kapunk egy azonnali vissza-csatolást arról, hogy milyen értékek birtokában vagyunk. A világ arra kíváncsi, mi az, amit mi hozzátehetünk. A befoga-

dás pedig bennünket is megerősít abban, amit

csinálunk.Nagyon fontos az

is, hogy a háttér-ben értékes barát-ságok alakulnak. Úgy vélem, akár gazdasági, politi-kai, szociális vagy épp kulturális esemény kapcsán

találkoznak Romá-niával és az erdélyi

magyarsággal, pozitív megítéléssel közelednek

felénk, mert már van egy kellemes élményük rólunk. A

külföldi közönség előtti fellé-pések nagyszerű lehetőséget

teremtenek az ország arculatépítésében. A Hargita együttes ilyen módon az ország nagykövete is.

– Mielőtt még azt hinnék olvasóink, hogy a külföldi utazásaik során csupán nagy-szerű kirándulások-

ban lehetett része a Hargita együttesnek, nézzünk egy kicsit a kulisszák mögé is.

Egyértelműen nehe-zebb munka világ-színpadokon szere-

pelni, mint idehaza megmozgatni a székely közönséget. Hogyan bírta a csapat ezeket az újfajta megpróbáltatá-sokat?

– Valóban az emberek ezt nagy kirándulásnak láthatják, de ennél nyilván sokkal több. Nem vihetek magammal egy olyan csa-patot, amely nem bírja a terhelést, �izikailag min-denki erős kell legyen.

Ezekben a távol-keleti országokban más az éghajlat, nagy a hőség és a páratartalom, ami

megterhelő az emberi

szervezet számára, s emellett bírni kell a munkatempót is. Naponta annyi előadásunk volt, hogy éjszakába nyúlóan még színpadon kellett állnunk. Idegileg bírni kell ezt a ter-helést. Messze van, több ezer kilométer, ezért bármi történ-jen, egymásra vagyunk utalva a nagyvilágban. Léteznie kell egy belső fegyelemnek, egy kohéziónak, ami extrém hely-zetekben is működőképessé teszi a csoportot. Ez a csapat megtanulta azt, hogy erősnek és fegyelmezettnek kell lennie, és túlterheltség alatt is bírja a tempót. Újabb kihívást jelent az is, hogy megtaláljuk az össz-hangot, a közös hullámhosszat, amellyel eljuthatunk ahhoz a közönséghez, amelynek éppen játszunk. A visszajelzések és az a szeretet, amellyel kitüntettek bennünket, azt igazolja, hogy a csapatomnak ez nagyszerűen sikerült.

– Az ilyen színvonalú és ilyen távoli rendezvényeken való fellépés nyilvánvalóan nem kis összegekbe kerül. A Hargita együttes saját költ-ségvetéséből feltételezhetően nem tudná fedezni ezeket a kiadásokat, hogyan tudtak tá-mogatókat szerezni a külföldi útjaikhoz?

– Az együttesünk műkö-dését a csíkszeredai önkor-mányzat biztosítja, a költség-vetésünkből csupán a megyei szintű fellépéseket tudjuk ellátni. Több módja létezik annak, hogy határon túl lép-hessünk színpadra. Legtöbb esetben megláttak, megszeret-tek és meghívtak bennünket. Alkalmanként mi magunk pá-lyázunk vagy lobbizunk egy-egy fellépési lehetőségért. A nagyobb lehetőségeket, mint például egy világkiállításra való kijutást, abban az esetben lehet megszerezni, ha olyan honatyák állnak mellettünk, akik pozíciójukból kifolyólag képesek lobbizni az érdekünk-ben. Ilyen esetekben segítség nélkül nem jutottunk volna eredményre, hiszen számta-lan együttes szeretné világ-szinten képviselni az országot. Zaragozába, Kínába és Dél-Ko-reába is úgy tudtunk eljutni, hogy mindhárom alkalommal

mellettünk állt Korodi Attila parlamenti képviselő és más segítőtársak. Attilát nem mint parlamenti képviselőt ismer-tük meg, hanem mint azt az embert, aki feleségével együtt, ha tehette, résztvevője volt táncalkalmainknak. Később mint környezetvédelmi minisz-ter ott volt a rendezvényeinken hivatalos meghívás nélkül is.

Úgy vélem, becsüli elhiva-tottságunkat, és mivel a kultu-rális értékmegőrzés számára is fontos, így, ha teheti, segíti tevékenységünket.

– Jelenleg is éppen kemény munka zajlik a színfalak mö-gött. Amíg mi beszélgetünk, az együttes tagjai a legújabb előadásukat próbálják. Milyen premierre készülnek, mit kell tudni a bemutatás előtt álló műsorról?

– Ami az év hátralévő két hónapját illeti, még nagyon sok feladat áll előttünk. Csak hogy párat említsek, hátra-van a szórványban néhány előadásunk, van meghívá-sunk Magyarországra, de még ott vannak a saját ren-dezvényeink, a Prímások Ta-lálkozója és a Csűrdöngölő néptánctalálkozó is. Emellett pedig valóban előkészületben van egy új műsor, Hagyaték a címe. December 12-én lesz a bemutatója Csíkszeredában. Röviden vázolva arról szól, hogyan tudjuk ápolni és élet-ben tartani azt a hagyatékot, azokat az értékeket, amelye-ket őseinktől kaptunk.

– Számtalan élményről és elismerésről esett szó a fentiek-ben, de ha ki kellene emelnie egy dolgot, hogy mit tart a Hargita együttes legnagyobb sikerének, mi lenne az?

– A legnagyobb sikerünk az, hogy még mindig léte-zünk; tehetséges, kitartó em-berekből álló csapattal tud-juk hivatásunkat teljesíteni. Sokan arra panaszkodnak, hogy nincs hol, nincs akinek fellépni. Mi hál’ istennek nem győzünk eleget tenni a felké-réseknek. Igen, azt hiszem, a legnagyobb eredményünk az, hogy még mindig kíváncsiak ránk az emberek.

műsorban is benne lehettünk, amelybe a legtetszető-sebb előadásokat válogatták össze.

partnerünk

lág. Ha azt látja a székely közönségünk, hogy

lent az ismeretlen közönség,

megfelelni a nagyvilágban. Teljesen más külföldön

hallgatóság előtt. Ott

zenei anyagaink és táncaink

mi hozzátehetünk. A befoga-dás pedig bennünket is

megerősít abban, amit csinálunk.

is, hogy a háttér-ben értékes barát-

Úgy vélem, akár gazdasági, politi-

teremtenek az ország arculatépítésében. A Hargita együttes ilyen

hinnék olvasóink, hogy a külföldi utazásaik során csupán nagy-szerű kirándulások-

nézzünk egy kicsit

Egyértelműen nehe-zebb munka világ-

közönséget. Hogyan bírta a csapat ezeket az

sokat?

ezt nagy kirándulásnak láthatják, de ennél nyilván

denki erős kell legyen. Ezekben a távol-keleti

éghajlat, nagy a hőség

hozzátéve, hogy az elmúlt 40 évben több mint 300 diákjuk folytatta tovább tanulmányait az ország valamelyik felsőokta-tási intézményében.

„A kultúrház is Karcfalva büszkesége lett, hiszen csupán egy hatalmas, használhatatlan építmény volt a 70-es évekből, ami mindenre jó volt, csak épp a téli kulturális tevékenységek lebonyolítására nem. A minisz-tériumból kapott támogatásból modernizálták, így most, mint Csíkszeredában vagy bármelyik nagyvárosban, zakóban végig lehet nézni egy-egy előadást. Jár a Csíki Játékszín társulata, bérle-teink vannak, felpezsdült a kul-turális élet a településen” – véli a nyugalmazott igazgató.

Fülöp tanár úr szerint méltán büszke a település a több mint 70 főt számláló fúvószenekarára is. Terveik közé tartozik, hogy százfősre duzzasztják a csapa-tot, bevonva a kisebbeket is, lét-rehozva így egy országszinten is egyedinek számító gyermek-fú-vószenekart.

A felcsíki jégkorongsport bölcsőjeként emlegetik az im-már több mint 1 éve aktívan működő műjégpályát, amely nemcsak különböző mérkő-zéseknek ad otthont, hanem lehetőséget teremt az utánpót-lás-nevelésnek is. „Az ország egyedüli falusi jégpályája a mi-énk. Sőt Románia legmoder-nebb, legkorszerűbb jégcsar-

nokaként emlegetik. Nagyon örülnek neki az emberek, és nemcsak azok, akiknek a gye-rekei, unokái korcsolyáznak, hokiznak, hanem azok is, akik a kereskedelemben, vendéglátás-ban dolgoznak, hiszen Galacról, Bukarestből, Brassóból egy-aránt érkeznek edzőtáborba a sportolók és szüleik, fellendít-ve a helyi vállalkozásokat is: itt szállnak meg, itt étkeznek.”

Kelemen Hunor tevékeny-sége kettős – mondja a nyugal-mazott iskolaigazgató. Vannak direkt és indirekt tevékenysé-gei. A műjégpálya esetében a háttérben dolgozott, de köz-benjárása elengedhetetlen volt a megvalósításban.

„Hunor diákként is érett volt, már 8. osztályban magasabb volt, mint az átlag. Persze kamaszként már heccelték a tanárokat. Egy-szer felbosszantották a német-tanárnőt, aki akkor azt mondta neki: Hunor, belőled semmi sem lesz! A jelen mutatja, hogy csu-pán pillanatnyi felindultságában mondta a tanárnő, hiszen azóta Kelemen Hunor sokszor és so-kat bizonyított. A felcsíki ember el sem tudja képzelni a politi-kát nélküle. A mi képviselőnk mindenkivel megtalálja a közös hangot, számtalan elfoglaltsága ellenére is igyekszik találkozni az emberekkel. Szívből örülünk, hogy ismét indul a választásokon. Egészséget, munkabírást és ki-tartást kívánunk neki és az egész RMDSZ-nek!”


– Mit szeret az őszben?

– Hogy hosszú és viszony-lag meleg. Csíkban ritkán volt, ritkán van ilyen hosszú ősz és ilyen meleg nyár.

– Ha lenne egy szabad hét-végéje, amit utazással töltene Csíkban, hová menne?

– Most? Valószínűleg a Ma-darasi-Hargitára. Vagy a Csíki-havasokba valahová, úgy, hogy át lehessen menni az Egyeskőhöz, Csík fölé. E két úticél közül bár-melyiket merem ajánlani bárki-nek.

– Mennyi ideje van kirándu-lásra?

– Kevés, szinte semmi. Fia-talkoromban bejártam a Keleti-Kárpátokat, a Déli-Kárpátokat és a Nyugati-Kárpátoknak egy részét. Sátorral, hátizsákkal, rendes turistaként. Az ember-nek az életéből sok minden hi-ányzik, sok mindent átszervez, átalakít. Ez az egyik, ami hiány-zik. Lehet, hogy �izikailag nem is bírnám azt, amit annak ide-jén, abban az iramban. De az, hogy eltöltsek egy-két-három napot, egy hétvégét fent a Csí-ki-havasokban vagy a Hargitán, hiányzik.

– Ha ezt hiányolnia kell, mi-lyen élményekben volt része az elmúlt egy-két hónapban?

– Az idei ősz munkával telt. Bukarestben tartották az Eu-rópai Néppárt Kongresszusát, aminek az RMDSZ volt az egyik házigazdája. Az Európai Nép-párt Európa legnagyobb politi-kai családja, hozzá tartoznak a keresztény-demokrata és kon-zervatív alakulatok. Jelenleg a legbefolyásosabb politikai erő Európában. Sokan hallottak Wilfried Martensről, Angela Merkelről, Nicolas Sarkozyről, José Manuel Durao Barrosóról, vagy épp Orbán Viktorról. Ők is annak az Európai Néppártnak a vezető politikusai, amelynek a mi Szövetségünk is tagja, már a 90-es évek elejétől. Azért volt kiemelkedően fontos ez a kongresszus, mert 20 év után először módosítottuk az Euró-pai Néppárt alapprogramját. Az RMDSZ kezdeményezésé-re külön fejezetet szenteltünk a kisebbségvédelemnek. Ez olyan lehetőségeket nyit meg az Európai Unióban, amilye-nekről hosszú ideig csak ál-modoztunk. Ilyen eredmények elérésére pedig a következő 10-15 esztendőben az erdélyi magyar politikában nem lesz lehetőség.

Az is különleges érzés, kü-lönleges élményt jelent, ami-kor az ember találkozhat a né-met kancellárral, Európa egyik legtehetségesebb, legnagyobb tekintéllyel bíró politikusával, Angela Merkellel, és röviden bár, de beszélgethet vele. Talál-kozhat olyan meghatározó po-litikusokkal, mint José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, vagy az ír miniszterel-nök, Enda Kenny, akit én rend-kívül tisztelek és nagyra tartok. A német kancellár mellett talán az ír miniszterelnök az egyik legtehetségesebb és a legna-gyobb tekintéllyel bíró euró-pai politikus napjainkban. Az, hogy részt vehettem a néppárti miniszterelnökök és államfők csúcstalálkozóján, úgy, hogy az RMDSZ épp ellenzékben van, egy embernek egy életben va-lószínűleg csak egyszer, esetleg kétszer adatik meg. Többször nem.

Ezek mind-mind olyan dol-gok, amelyek ezt az esztendőt, ezt az őszt egy kicsit érdeke-sebbé, élménydúsabbá tették. És biztos, hogy ez nem fog megismétlődni jövőre, vagy az

azt követő évben. Még akkor sem, ha hosszú, meleg ősz lesz.

– Azt mondta, a német kan-cellárt tartja Európa egyik legtehetségesebb, legtekinté-lyesebb politikusának. Angela Merkel nem kispályás politikus, ráadásul nő. Hogyan viszonyul az RMDSZ a „nők a politikában” témához?

– Az RMDSZ pontosan úgy viszonyul ehhez a témához, mint bármelyik más politikai párt vagy szervezet a Kárpát-medencében. Nem állunk sem jobban, sem rosszabbul, mint a sokéves kelet-közép-euró-pai átlag. Nekünk is voltak és vannak vezetői beosztású női politikusaink. Voltak és vannak kiemelkedő női teljesítmények, polgármestertől kezdődően egészen megyei önkormányzati elnökig, államtitkárig, vagy épp prefektusig. A nők ugyanúgy képesek teljesíteni a politiká-ban, mint a fér�iak, és jó lenne, ha több szerepet vállalnának. Ebben a kérdésben azonban meghatározók a hagyományok, illetve a női szerepek az er-délyi magyar társadalomban. Ezek a szerepek egyébként át-alakulóban vannak. Az elmúlt évtizedekben volt, és van ma is néhány kiemelkedő női teljesít-mény, olyan, amilyent fér�iként sem biztos, hogy túl lehet szár-nyalni. Ha csak a már hivatalban nem lévő Margaret Tatcherre gondolunk, a Vaslady-re, vagy a német kancellárra, Angela Merkelre, vagy az amerikai kül-ügyi államtitkárra, Hillary Clin-tonra, bebizonyosodik, hogy igenis bármelyik nő képes meg-állni a helyét a politikai életben.

– Többször találkozott

Wilfried Martenssel, az Euró-pai Néppárt elnökével, és most Angela Merkellel is volt alkalma beszélgetni. Hogyan látják ők az erdélyi helyzetet, az itteni magyarságot?

– Ha nem beszélsz erről fo-lyamatosan, akkor sehogy. Ne ringassuk magunkat abban a tévhitben, hogy mi vagyunk a világ közepe. Annyira vagy fontos, amennyit be tudsz vin-ni a magad erejéből a �igyelem középpontjába, a látószögükön belüli mezőbe. Nyilván Angela

Merkel érzékeny arra, ami Ke-let-Közép-Európában történik, mert Kelet-Németországból származik és megtapasztalta a kommunizmust. Őt lehet tá-jékoztatni, és vele vagy a kö-rülötte lévő emberekkel lehet nyíltan és őszintén beszélni kisebbségi kérdésekről. Ha a javaslatok nem sértenek né-met érdeket, tudják támogatni. Angela Merkel érti Közép- és Kelet-Európát, minden nyűgé-vel, bajával, de szigorú is ezzel a régióval.

Wilfried Martens, a Nép-párt elnöke több mint egy évtizeden keresztül volt bel-ga miniszterelnök, és nehéz időszakokat kellett átvészel-nie a belga kormány élén. Ő élt át éles konfliktusokat, látott és kezelt nehéz helyze-teket, de nagy empátiája van, és érti a kisebbségi kérdést a Belgiumban tapasztalható flamand–vallon ellentétekből kifolyólag is.

Amikor ezelőtt másfél évvel benyújtottuk a kisebbségvé-delemmel kapcsolatos javasla-tunkat, Martens volt az, akivel elkezdtük a tárgyalásokat, és akit viszonylag könnyen ma-gunk mellé tudtunk állítani. Wilfried Martens pontosan tudja, mekkora jelentősége van a román belpolitikában és az Európai Unióban az erdélyi magyar képviseletnek. Ponto-san tudja, hogy milyen kon�lik-tusokkal, veszélyekkel jár, ha egy másfél milliós nemzeti kö-

zösségnek az ügyei a politikai intézményeken kívülre kerül-nek, és az utcán próbálják meg-oldani a problémákat. Látva az elmúlt 23 év teljesítményét, ő is nagyon racionálisan azon az állásponton van, hogy a Romá-niai Magyar Demokrata Szö-vetség köré kell építeni az er-délyi magyarság képviseletét. Nem szabad azonban abban a tévhitben élnünk, hogy mi vagyunk a legfontosabbak, és hogy a Néppárt politikusai az erdélyi magyarság iránti aggo-dalommal kelnek és fekszenek. Ha nap mint nap nem helyez-zük ezt a témát a látóterükbe, ha nem foglalkozunk vele, ak-kor elfelejtik. Ezért volt fontos a Bukarestben tartott néppárti kongresszus, ezért volt fon-tos az elmúlt másfél esztendő és az azt megelőző időszak, amikor beépültünk a Néppárt-ba, és a különböző néppárti struktúrákba. Azt láttam és azt tapasztaltam, hogy egy ilyen eredmény eléréséhez, amilyen a kisebbségvédelemmel kap-csolatos javaslat, rettenetesen következetesnek, kitartónak és makacsnak kell lenni. Nem szabad feladni. Sokszor csak tíz percet tárgyalsz, sokszor csak egy mosolyra futja egyik-nek vagy másiknak az idejéből egy nemzetközi konferencián, máskor egy vacsora mellett vagy egy hivatalos találkozón tudtok beszélgetni. Bárhogy is adódik, ott kell lenni, jelen kell lenni, érezniük kell, hogy szá-

munkra a mi ügyünk a legfon-tosabb.

– Mi az a téma, amiről ugyanolyan lelkesedéssel beszél, mint a politikáról?

– Irodalomról, művészetről, �ilozó�iáról bármikor szívesen beszélek, és nem is tudok felál-lítani közöttük fontossági sor-rendet. Akármelyikről legyen szó, ezek a területek közel áll-nak hozzám, az életemnek je-lentős időszakát töltötték ki.

– Ír-e még?

– Nem, sajnos nincs rá elég időm. Az én esetemben – és nem biztos, hogy ez mindenki-re érvényes –, mivel reggeltől estig politikával foglalkozom, nem működik a metamorfó-zis, az átalakulás, amely révén este 11 óra után alanyi költővé válok. Verset szinte egyáltalán nem írtam, de vannak próza-jegyzeteim, és bizonyára eljön az az idő, amikor majd meg tu-dom ezeket az ötleteket írni. A prózaírás egész embert kíván, legalábbis az én esetemben. Prózát nem lehet futtában, egy félóra, egy óra alatt írni. Mert benne kell élned a történet-ben, amiről írsz, és benne kell élned azokban az emberekben, alakokban, akikről írsz, függet-lenül attól, hogy a valóságból merítkezel vagy �ikciót írsz, esetleg a kettő keverékét. Ben-ne kell élned. Az én szempon-

tomból ez a politika hátulütő-je. Egyébként rengeteg olyan szakma, hivatás van, amelyet nem lehet a politikával pár-huzamosan űzni. Orvos sem tudsz lenni úgy, hogy politikus vagy, tanár sem, középiskolai tanár végképp nem, úgy, hogy közben politizálsz. A politika is teljes embert kíván. Sokszor kettőt is egy napra.

– Bizalom, biztonság, jövő. Ezekkel a szavakkal indul az őszi parlamenti választásokra az RMDSZ. Mi van mindez mö-gött?

– Minden választási kam-pányban abból indulunk ki, hogy mire van szükségük az egyéneknek, a családoknak, a közösségnek, milyen elváráso-kat fogalmaznak meg a magyar emberek a politikusok felé.

A Szövetség úgy gondolja, és a 2009-es elnökválasztá-si kampány óta egyre jobban hangsúlyozza is, hogy meg kell erősítenünk a bizalmat az erdélyi magyar társadalom-ban. A bizalom ugyanis az a társadalmi tőke, ami nélkül nem létezik sikeres, jól mű-ködő közösség. Sokszor a bi-zalom, mint társadalmi tőke, fontosabb, mint maga a pénz. A bizalom mindig hozzájárul egy közösség, egy társadalom, egy ország sikeréhez. Ha meg tudjuk erősíteni a magyar em-berek bizalmát, mindannyian sikeresek leszünk.

Miért a biztonság? Az em-berek mindig – gazdasági vál-ságban különösen – bizton-ságra vágynak: létbiztonságra, a munkahelyek biztonságára, szociális biztonságra. Emel-lett, a magyarság számára kiemelten fontos az a bizton-ságérzet is, amit egy erős par-lamenti képviselet tud nyúj-tani: az identitás megőrzését, erősítését. A politika az a terü-let, amely mindig a jövőt ter-vezi, alakítja. Természetesen mindig számolni kell a múlt-tal, ismerni kell a tapasztala-tokat és fel kell használni őket, de a múltba forduló, sérelmi politika soha nem lesz sikeres, soha nem lesz eredményes. Mi is büszkék vagyunk a múlt ér-tékeire, de ez főként azért fon-tos a politika számára, hogy tudja: szilárd alapokon áll. Amikor életet tervez az ember, nem a múlt felé fordul, hanem jövőt próbál teremteni, jövőt próbál építeni. Nekünk is a jö-vőbe kell tekinteni. A Románi-ai Magyar Demokrata Szövet-ség 1990 óta, a sikerekkel és a kudarcokkal együtt, mindig a magyar emberek érdekeit helyezte az első helyre. Mindig a magyarok voltak a prioritá-si lista első helyén, és ennek így is kell maradnia. Egyetlen román pártnak sincs semmi-féle ajánlata a magyar közös-ség számára. És nem is lesz. Tulajdonképpen, ha nagyon jóindulatú akarok lenni, azt mondom, jó esetben a román pártokat nem érdekli, hogy mi történik velünk, magyarokkal. Nem foglalkoznak velünk. Ez a jó eset. A rossz esetben pedig nyilván azt akarják, hogy asz-szimilálódjunk, hogy nemzeti identitásunkat feladva olvad-junk bele a román társadalom-ba. Ilyen körülmények között kiemelten fontos az erdélyi magyar politika számára, hogy a magyar embereket helyezze az első helyre.

Mert mi tudjuk, hogy az RMDSZ-nek egyetlen szövetsé-gese van: az erdélyi magyarság. Nekünk az a kötelességünk, hogy minden magyar embert képviseljünk. Nekünk nem egymással, hanem egymásért kell küzdenünk. Nem más pár-tokkal, hanem a magyar válasz-tókkal fogunk össze. Ez az igazi összefogás.

A SZÖVETSÉGELNÖKÉVEL

A politika teljes embert kíván. Sokszor kettőt is. Talán elmarad az őszi,

hátizsákos kirándulás, talán évtizedeket kell várjonegy-egy jegyzet, amíg

prózát írnak belőle. Most más fontos. Most

építkezünk. A magyarság biztonságos, megbízható

jövőre vágyik. A mi ügyünk csak nekünk fontos.

23 év a magyarokért. Mindig a magyarokért.

10 PERC


K ezdtek hűvösre fordulni a napok: nincs már hideg a biciklin?

– Még nincs, de tény, hogy a mínusz fokokban egyre keve-sebb embert látok kerékpározni a városban. Ősszel Bukarestben még tekertem, itthon október elején már letettem a biciklit. Rá-adásul annyira besűrűsödött az itthoni program, naponta több-ször megfordulok falvakon, hogy a nagy távolság kizárja a kerék-pározást. Bukarestben viszont kellemesen lehet még biciklizni, és kikapcsolódásként nem is rossz, �igyelembe véve, hogy ott a parlamenti munka nem feltét-lenül a józanságról szól. A bicikli varázsához tartozik ugyanakkor, hogy a mozgó, élő várost ember-közeli léptékben lehet látni. Mint egy mozgó�ilm, úgy működik a bicikli nyergéből való szemlélés, és a mozgó�ilm érzelmeket kelt a szemlélőben. Ez az élmény is része a kerékpározásnak.

– Nem is olyan politikus híré-ben áll, aki csak a Mobilitás hetén ül két kerékre egy sajtófotó ked-véért, családjával ugyanis rend-szeresen vesz részt maratonokon, triatlonon. Gyerekkora óta sport-kedvelő?

– Érdekes, hogy a magasabb szintű sportok iránt akkor kap-tam kedvet, amikor majdnem felnőtt lettem. Kilenc évvel ez-előtt indultam ismerősökkel egy Kárpát-kalandversenyen, de ez a kedv utána valameny-nyire elült. Később viszont újból kezdtem ragaszkodni a spor-toláshoz, mert rájöttem, ekkor tudom tisztába tenni a gondola-taimat. Aztán – mivel szeretem a kalandvágyat, a kihívásokat – elindultam, és már negyedik éve, hogy terepbicikli-verse-nyeken, maratonokon veszek részt. Emellé bejött a szaladás. Tavaly Bukarestben leszaladtam a félmaratont, ebben az évben kétszer stafétában szaladtam félmaratonon a környéken. A ke-rékpár és a szaladás ritmikusan váltakozik, előbbiben viszont az a nagyszerű, hogy azokon a hétvégeken különleges hangu-latot kapsz. Mondjuk, mész bi-cikliversenyre Tusnádfürdőre, és azt látod, hogy előtte vagy azt

követően ilyen autókra felszerelt „szarvasbikák” közelednek. Rá-adásul olyan emberekkel talál-kozol, akikről nem is gondolnád, hogy ezzel foglalkoznak – ott mindenki kiéli a talán gyerek-korában elfelejtett versenyszel-lemet. Most már a családom is biciklizik, így nem egyedül megyek, és megértük azt, hogy nem együtt csináljuk, hanem mindenki a saját ritmusában. Az pedig, hogy az utcán biciklivel járok, szükséglet is. Az autóm csomagtartójában mindig ott van az összecsukható biciklim, ami pont arra jó, amire kitalál-ták: hogy mobilis legyél. A városi biciklizés az én fejemben nem kapcsolódik össze feltétlenül a sporttal, hanem inkább a mo-bilitással és azzal, hogy pillana-tokon belül megoldasz bármit. Csíkszeredában pedig – hacsak nem mész ki valamilyen szom-szédos településre – nem is iga-zán éri meg autót használni.

– Itthon azt lehet tapasztalni, hogy egyre többen kerékpároz-nak, akár hobbiűzés, akár sporto-lás céljából. De mindezzel egy idő-ben vajon zöldebb életet is élnek?

– Nem feltétlenül, csak eb-ben a fogyasztói társadalomban egyre feltűnőbb, ha nem autó-

val jársz, ha kicsit másként vi-selkedsz, ha nem azt éled meg, amit a tévéreklámokban látsz. A tömbházunk mellé nemrég újra-hasznosító hulladékot befogadó kukákat szereltek, de azok még nem telnek meg. Az egyik bevá-sárlóközpont mellett azonban, ahová régebb hordtam ilyen hulladékot, megtelnek. Tehát van változás, ráadásul az embe-rek kezdik érezni: nem minden, ami a képernyőn van, szükséges. Jó példa a gyógyszerhasználat: sokan keresik azt, ami nem fel-tétlenül a patikákon keresztül jelent segítséget. Vagy kezdenek rájönni, hogy jobb falun érdek-lődni egy jó mészáros után, és ha van lehetőség, elmennek hozzá vásárolni. Akinek jövedelme va-lamelyest engedi, megpróbálja a valamivel drágább, de egészsé-gesebb életformát választani.

– A helyi mészáros megkere-sése, egyáltalán a helyi termékek választása viszont nemcsak az egészségesebb életmód, hanem saját közösségünk erősítése szempontjából is fontos. Hogyan lehetne ezt továbbfejleszteni?

– Kezdjük azzal, ami intéz-ményesített. A Székely termék – bármennyire is panaszkodunk, hogy egyes termékeknél olykor

minőségbeli hiányosság ta-pasztalható – egy sikertör-ténet. Olyan vállalkozók, akiknek eddig a keres-kedelmi forgalma alig engedte meg, hogy fenntartsák családjukat, sikeresen t o v á b b t u d t a k lépni. Fon-tos lépés volt például az, hogy a Székely ter-mék-hálózatra a megyei önkormányzaton keresz-tül rákapcsolódtak a ma-gyarországi üzletláncok is. Itthon pedig szintén van egy üzlet-lánc, amely hasonlókép-pen tudatosan foglalkozik ezzel, és ami szintén sikertörténet. Az is rengeteget hat az embe-rekre, akik megkeresik azo-kat az ízeket. A helyi ter-mékek fogyasztása ugyanis csak akkor működik, ha mi-nőség mutatkozik az ízvilágban, az eladott termékekben. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb a verseny, egyre többen vállalkoz-nak, és egyre csak javul a minő-sége ezeknek a termékeknek. Ez

a rendszer viszont nem tud egy közintézmény nélkül működni. Programok, társ �inanszírozások kellenek, regionális szinten kell foglalkozni a marketingjével, és meg kell teremteni a lehetősé-gét annak, hogy mindig újabb

és újabb családok kóstolják meg ezeket az ízeket. Az a baj ugyanis városon, hogy a szupermarketek hatására elfelejtünk igazi, ha-gyományos ízeket, az embereket ezért vissza kell szoktatni azok-hoz. Vidéken magától értetődő, hogy a helyi feldolgozott ter-méket választják, és gyakoribb, hogy ha nincs juhod, az üzletből vásárolsz sajtokat. Ezen lehet még segíteni, hiszen majdnem minden településen van egy he-lyi sajtkészítő. Nemrég beszél-gettem az egyik, Csíkszeredához közeli település sajtkészítőjével, aki mindig megfordul a hagyo-mányos termékek vásárán, és az az érzésem támadt, hogy a falujában nem ismerik őt annyi-an, mint amennyire itt váro son a termékeit szeretik. Pedig mi-nőséget termel, szarvasgombát, sáfrányt dolgoz bele a sajtba, tehát képes olyan ízvilágot meg-jeleníteni, ami minőségivé teszi a termékeket. Úgyhogy ezekre a kiskereskedőkre helyi szinten is összpontosítani kell. Ha tér-ségben gondolkodunk, a Székely termék márkanév nagyon tuda-tos továbbfejlesztése, kereske-delmiesítése érdekében támo-gatni kell azt is, hogy a termelők szövetkezetekben gondolkodja-nak, és hogy ehhez marketinget is rendeljenek. Azon kell dolgoz-nunk, hogy régiós szinten létre-jöjjenek azok az erős gazdasági láncok, amelyek képesek meny-nyiséget, minőséget termelni, és megőrizni azt az ízvilágot, ami az itteni vidékhez kötődik.

– Ha már amúgy is szeretjük magunkat másokhoz hasonlít-gatni: országos szinten hol áll ez az erős Székelyföld-koncepció? Joggal hisszük, hogy ilyen erősek vagyunk?

– Joggal. 2011-ben többen a megyéből

egy tanulmányi úton voltunk Ausztriá-ban vidékgazdaság, mezőgazdaság és

turisztika témában. Romániában csak

egyetlen vidékről hallot-tam, amely ugyanígy megjár-

ta magát, és keresi a támponto-kat, ez pedig Bukovina. Egyedül ott gondolkodnak ennyire tuda-tosan és intézményesített szin-ten, mint mi. Máshol is léteznek ezek a helyi szintű „támogassuk

a helyi termékeket” című meg-mozdulások, de nincs intézmé-nyesített formájuk. Székelyföl-dön ebben mi tényleg erősek vagyunk. De lassan abban kell gondolkodnunk, hogy minősé-gileg bemérhető termékskálát vigyünk be nagyvárosokba, sa-ját üzlethálózatokba. Valahol ez lenne az igazi brandelés, a tér-ségi név híresztelése, ami aztán a többi terméket is vonzaná. Nyilván fontos, hogy jelen le-gyünk szupermarketekben, ahol nagy mennyiséget lehet eladni, viszont egy régió hírneve ott nem tud annyit erősödni. Ezért jobb, ha vannak olyan boltok is, amelyek csak erről szólnak. Ez a jövő kulcsa, és már rég meg-tettük volna ezt a lépést, ha a román törvénykezés nem adna ennyire rossz eszközöket me-gyei önkormányzati szinten. De szerencsére addig is gyűlnek a Székely termék logóval ellátott termékek sorai, úgyhogy lesz, amit bemutatni.

– Amiben szintén nagy poten-ciál van Székelyföldön, azok az erdők. Valóban ennyire nehézkes lenne megállítani az erdők fo-gyását, vagy akarat sincs rá?

– Már ott nehézkes megállí-tani, hogy a helyi közösség nem tud megbirkózni ezzel a problé-mával. Éppen azok, akiknek kü-lönböző intézmények részéről kellene eljárniuk a falopás, er-dőgarázdálkodás ellen, fogad-ják el azokat a csúszópénzeket, amitől ez az egész működni tud. Akik ezzel foglalkoznak, rég túl vannak azon, hogy csak a saját szükségleteikért tegyék, és bár képesek lennének leállni és új életet kezdeni, úgy látszik, a szokás törvénye túlságosan erős, túlságosan összefonódott sok minden. Mindez sehol nem fog megoldódni, tudatos és ke-mény igazságszolgáltatási be-avatkozásra van szükség.

– Csakhogy ezzel tényleg sa-ját magunk alatt vágjuk a fát, és ha autonómiában gondolko-dunk, a mentalitás aligha mutat jó irányba.

– Ha autonómiáról beszé-lünk, az az intézményrendsze-rek működtetését jelenti. Vagyis például egy erdészeti felügyelő-ség vagy egy intézmény, amely

a rend fenntartásával foglalko-zik – és most nem állami szin-tű bűnmegelőzésről beszélünk, hanem helyi rendtartásról –, mind önkormányzati vagy regi-onális kötelékben lenne, amely kötődik az önrendelkező struk-túrához, biztos megoldaná ezt a kérdést. Van jó néhány olyan intézmény, ahol az elmúlt idő-szakban sikerült helyi kötelék-be áthelyezni egy-két feladatot, de ez messzemenően nem elég. Nem feltétlenül autonómiafüg-gő, de országos szinten be kell vállalni ezeknek a szolgáltatá-soknak, ellenőrzési mechaniz-musoknak a decentralizációját. Ebben sajnos a Nyugatnak is van hibája, mert azt mondja: nyugodtan oszd le mindazt, ami egy tevékenység irányítását, engedélyeztetését, követését je-lenti, de az ellenőrzést ne bízd helyi szintre. Ez pedig téves, mert akkor nincs helyi kontroll, a helyi emberek nem tudnak va-lósan beleszólni. Akik ezzel fog-lalkoznak, a központhoz kötőd-nek, a központ meg akkor oldja fel, amikor egy probléma társa-dalombomlasztó méreteket ölt. Akkor persze megoldják, de az már nagyon fájdalmas.

– A most lejáró mandátuma idején a román parlament kül-ügyi bizottságának elnökeként jelentős �igyelmet szentelt az erdélyi magyar külpolitikának. Mit jelentett ez?

– Két fontos elemet tartottam szem előtt külügyi bizottsági el-nökként: voltak európai szintű kétoldalú találkozók, és voltak távol-keleti egyeztetések. Utób-biak Románia gazdasága szem-pontjából voltak fontosak, hogy beindítsunk új kereskedelmi csa-tornákat. Az európai tárgyalása-im során az állampolitikákon túl egyértelműen fontos téma volt a transzszil va niz mus és az erdélyi ma-gyarság, Székely-föld történelme. Egyértelmű, hogy külügyi b i z o t t s á g i e l n ö k ké n t r é s z b e n a román ál-lamot kép vi selem, de mint RMDSZ-es politikus, és hozzá-tartozik a mandátumhoz az is, hogy magyar témákban is

egyeztessünk. Miután beláttuk, hogy a romániai magyarok ügye nem külföldön oldódik meg, ren-geteget koncentráltunk, mint Szövetség Bukarestre és Bu-dapestre. Az utóbbi 15 év alatt elfelejtettük, hogy a nyugati tár-sadalmakban kicserélődött két politikusi generáció, és a 90-es évek eleji euforikus hangulathoz képest, amikor ott többet tudtak Erdélyről, magyarságról, véres márciusról, a különböző románi-ai társadalmi feszültségekről és hogyan kötődik mindehhez az er-délyi magyarság, ez a téma mára kikopott. Az RMDSZ-nek másfél éve működik egy belső külügyi bizottsága, amelyben vagyunk néhányan szakpolitikusok, és havonta különböző témákban tudatosan tervezünk. Ennek az eredménye az a bukaresti Eu-rópai Néppárti Kongresszuson elért siker, hogy az Európai Nép-párt betette az alapprogramjába: az őshonos kisebbségekért Euró-pának külön kell jogrendet alkot-nia és rá �igyelnie. De ugyancsak ennek köszönhető, hogy például a Mikó-ügy könnyebben el tudott jutni különböző kancelláriákhoz. Több mint másfél éve ugyanis az RMDSZ tudatosan �igyel arra, hogy külpolitikai vonalon erősít-sen, és ne csak a túlságosan leter-helt brüsszeli képviseletre bízza mindezt. Azok befolyásolása ugyanis, akik különböző kormá-nyoknál döntéshozók, csak úgy tud működni, ha azt tudatosan, parlamenti eszközökkel tovább-visszük. Más-ként ennek nincs sú-lya.

Hogy mennyire kötődik össze a politikum és a civil

társadalom akár az erdélyi ma-gyarság szintjén, jól mutatja, hogy az elmúlt négy évben há-romszor volt kint a Hargita Nem-zeti Székely Népi Együttes világ-kiállításon, és többnyire ők adták Románia arcát. Ennek két hor-dozóereje van: az egyik, hogy a román külpolitikát csinálók ilyen eszközöket is bevállaltak – ezért volt is rengeteg feszültség –, más-részt külföldi véleményformá-lók számára, akik megfordulnak a világkiállításokon, nem tudsz egy sokkal színesebb Romániá-ról másképpen képet adni, csak ha ezt megélik. Annak, hogy az együttes csíki, csángó, szász vagy éppen román táncokat is bemu-tatott sajátos feldolgozásban, nagy ereje van.

– Ha egy nagy nemzetközi PR-cég azt kérné, készítse el Szé-kelyföld brandjét, mi lenne az az öt elem, amit belefoglalna?

– Nehéz kérdés, és ilyenkor

szoktam azt mondani, kérdez-zünk meg még száz embert, és a közös véleményükből biztos kialakul valami. Szerintem a brandhez hozzátartozik mindaz, amit az ásványvizek és a termé-szet ad – az erdőnek nem a fa, hanem a vadállománytól az erdei gyümölcsökön, gombákon, fán keresztül adott értéke –, az itteni állattenyésztésnek a potenciálja, a városokban lévő, még használ-ható mérnöki szakmának a te-kintélye és az azokra ráépülhető középméretű vállalkozások, és az itteni embereknek a szavahihető-sége és munkabírása. Persze egy tanulmányban sokkal több do-

log jönne ki, lehet, hogy egy-két dolgot meg is cáfolna, de ezek

kirugaszkodási pontok. Város-on szükségesek újabb beruhá-

zások, ahol 50-100 ember tud dolgozni, vidéken

szükséges az, hogy az állattenyész-

tés nagyobb méreteket ölt-sön és erre ráépüljön egy élelmiszer-ipa-

ri ágazat, és az erdeinket a köz-

birtokossági rend-szereinken keresztül

sokkal tudatosabban kell hasznosítsuk, és abból is iparágat kell építeni.

Beszélgetés Korodi Attilával sportról, családról, Székely termékekről és autonómiáról

Csak akkor tudunk kiállni, ha erősek vagyunk

minőségbeli hiányosság ta-

ténet. Olyan vállalkozók,

kedelmi forgalma alig engedte meg, hogy

tül rákapcsolódtak a ma-

van egy üzlet-

rekre, akik megkeresik azo-

a rendszer viszont nem tud egy

vagyunk?

többen a megyéből egy tanulmányi úton voltunk Ausztriá-ban vidékgazdaság,

Nemcsak hogy hétvégen-ként kerékpárversenyeken indul, de a parlamentbe is gyakran jár biciklivel, ilyenkor rendszerezve a gondolatait. Korodi Attilát Bukarestben többen úgy ismerik, mint a kerékpáro-zó exminiszter, kevesebben úgy, mint a képviselő, aki külföldön is Erdélyért és a magyarokért lobbizik. Pedig Korodi Attila soha nem rej-tette véka alá: erős és auto-nóm Székelyföldet szeretne.


Beszélgetés Novák Károly Eduárddal, Románia első paralimpiai bajnokával

CSAK AZ ELSŐHELYEZETTRE

EMLÉKEZNEKEMLÉKEZNEKEMLÉKEZNEKA mióta hazaérkezett a londoni olimpiáról, szinte egymás kezé-be adják a kilincset önnél az újságírók,

vagy éppen egyik tévéstúdióból a másikba hívják. Hogy szokja?

– Az elején nehéz volt, mert számomra külön világ min-denhol megfelelni, mindig más emberek előtt beszélni, viszont nem kellett sokat szerepelnem, csak magamat adtam, és úgy láttam, az emberek kedvelnek. Fontosnak tartottam a minél több helyen való megjelenést, egyrészt a jövőmre nézve is jó, hogy megismerjenek – azt vet-tem észre például, hogy a futballt leszámítva sportoló soha ekkora média�igyelmet nem kapott még Romániában. Másrészt tartozom annyival a jövő generációnak, il-letve a mozgássérülteknek, hogy megismerjék ezt az eredményt és azt, hogyan lehet ide eljutni. Visszaemlékszem, hogy amikor �iatal voltam, kik motiváltak: nem az amerikai, hanem az itteni baj-nokok. Arra gondoltam, ha ők megcsinálták, én is meg tudom. Itt élünk, hasonló körülmények között élő sportolók közül kell példaképet választanunk ma-gunknak, és próbáljuk meg elérni ugyanazokat az eredményeket. Persze nem mindenkiből lesz olimpiai aranyérmes, de a lényeg, hogy sportéletünket éljük meg maximálisan: ha nem is leszek országos bajnok, legalább tudom, hogy mindent megtettem és ké-pes voltam arra a munkára. Ez is nagy elégtétel. Az olimpia előtt azt mondtam, két érmet akarok nyerni, és visszakérdeztek, hogy merek ilyent kijelenteni. Azt fe-leltem: nem azt mondtam, hogy meg fogom nyerni, hanem hogy meg akarom nyerni, azért me-gyek. Ezüstöt nyertem, most az arany kell.

– Pedig úgy tűnt, mindent el-ért. Van akkor feljebb is?

– Bár eddig mindent elértem, mint pro�i spor-toló úgy érzem, a maximumot még nem. Tudok javí-tani az időn, a ver-senysúlyon, tudok még fejlődni. Az olasz edzőmmel csak másfél éve edzem, másfél év alatt pedig egy sportolón nem lehet annyit változtatni, hogy tökéletes legyen. Én úgy érzem, sok mindenben még nem va-gyok tökéletes kerékpárosként. 4 kilométeren jobb eredményt szeretnék elérni, meg akarom dönteni az egy órás világcsú-csot valahol Mexikóban, ezen-kívül számos más célom van. Főleg a juniorokkal, hogy a Tusnad Cycling Team ne csak egy reklámcsapat legyen, amely kész versenyzőket hoz és jó eredményeket ér el velük, hanem hogy 10-15 év múlva legye-nek olyan �iataljaink, akiket mi neveltünk ki és külföldi pro�i csapa-tokban versenyeznek. Szeretném, ha a moz-gássérültek közül négy év múlva négy srácot és 2-3 lányt tudnánk kvali�ikál-ni, már ez is szép elégtétel lenne.

– Honnan ez a nagy ambíció, gyerek-korából hozta?

– Szerintem ez is olyan, mint a jó mag. Biztos örö-költem a szüleimtől egy harcos, törekvő gént, de nem születsz ambícióval, azt ki kell nevelni, például úgy, hogy olyan helyzeteket oldasz meg, amikor nincs kedved, és mégis csinálod. Folyamatos harc, folyamatos célkitűzések, és nem adod fel. Mennyi sikertelenségen mentem keresztül, amióta kerékpározom,

és azok

közül, akik

elkezdtek velem spor-

tolni, hányan abbahagyták, újrakezdték! Nekem vi-

szont szépen, akár-milyen problémám volt

– ha ellopták a biciklimet, ha nem volt edzőm, ha sikerte-lenség ért –, mindent meg kellett csinálnom. De most mintha sok-kal nyugodtabb lennék.

– Tanítványainak is példaké-pül szolgál?

– Lehet, de ezenkívül is nagyon szigorú vagyok

velük. Akivel foglalko-zom vagy odaveszem a csapatba, abból bajno-kot akarok nevelni. Ná-

lam nincs középút, hogy elbiciklizgetünk, aztán aki bírja a szintet, bírja, aki nem, nem.

– Kopogtattak már önnél apukák, esetleg sportolók az olimpiai si-kere óta?

– Elég sok �iatal, moz-gássérült és egészséges is szeretne a csapathoz

csatlakozni az ország több részéről, és ez jó jel. Ez a sport annyira igénybe veszi az embert, hogy csak úgy tudod csinálni, ha szereted. Sokszor elmondom, annyira nehéz a kerékpár, hogy ha valaki azt mondaná, biciklizz ezen a szinten ezzel a program-mal 25 évet, és kapsz 200 ezer eurót, nem sok ember marad-na meg. A szervezet hozzá kell szokjon a munkához, a lemon-dáshoz, életformáddá kell váljon ez a sport.

– Sok edzésük a szemünk előtt zajlott, láttuk tekerni a városban vagy Csíkszeredán kívül. Milyen az itteni autósok hozzáállása a ver-senykerékpárosokhoz?

– A 2000-es évek elején ke-rékpárosként senki nem voltál az úton. Most, hogy sok ember ismeri a csapatot, tudják, mivel foglalkozunk, miről szól a Szé-kely Kerékpáros Körverseny, a

környéken szinte nem is dudál-nak. Jó érzés, hogy lassítanak mögöttünk, szépen kikerülnek. Aki ránk dudál, az nem itteni

– például ha Comănești irá-nyába, Szépvíz felé megyünk biciklizni, biz-tos, hogy ránk dudálnak. So-kat fejlődött itt mindenki, amióta ez a

csapat létezik. Régebb csodál-koztam, hogy Udvarhelyen mi-lyen sokan kerékpároznak, itt meg alig, aztán ez megfordult. Érződik, hogy itt van valami. Persze ez csak a kezdet, sok mindenen lehet javítani, de sok tényező a pénztől függ: a kerék-pár drága, fenntartása szintén, versenyre utazni sok pénzbe kerül. De lépésről lépésre, hosz-szú távon gondolkodunk. Sze-retnénk egy szakembert hozni, hogy olyasvalaki foglalkozzon a csapattal, aki ért a kerékpár-sporthoz. Itt kell úgy tíz év, hogy egy kerékpáros meg tudjon fe-lelni a székely körversenyen. Azok a �iatalok, akik most a csapatba bekerültek, azért van-nak benne, mert itteniek. Nem azért, mert meg tudnak felelni a kontinentális csapat színvona-lának, hanem hogy tudjanak jó minőségű versenyeket, teljesen más körülményeket kapni, mint ami nekem jutott. Ők 3-4 éve bicikliznek, most még örülünk, ha befejeznek egy-egy versenyt. De tíz év múlva el lehet várni, hogy helyezést érjenek el.

– Ön is mostanában kezdte újra az edzéseket.

– Pihenőből elég volt a két hónap, jövő szeptemberre formába kell kerülnöm. Más-fél éve kezdődött egy lépcső-zetes felkészülés, amióta az olasz edzőmmel, Cristiano Valoppival kezdtem dolgoz-ni, és ezt folyatjuk, úgyhogy a következő négy év eredmé-nyes lehet. Előtte saját magam edzettem, és olykor frusztrált,

hogy hol összejött az eredmény, hol nem. Most, hogy Cristiano segít, azóta nyertem két vébé-címet, ezüstöt, aranyat, tehát stabil sportoló vagyok verse-nyeken. Hogy világbajnok vagy, nem jelenti azt, hogy olimpiai bajnok leszel – az olimpia négy évben egyszer van, és abban a percben kell a legjobbnak len-ned, ezt a nyomást pedig nem mindenki képes kezelni.

– Említette, hogy sportolóval a román média ennyit még nem foglalkozott. Tapasztalt válto-zást, nyitottabbakká váltak az emberek, esetleg megállítják, hogy gratuláljanak?

– Igen, Bukarestben, Brassó-ban, Vásárhelyen, de az ország több részén is felismernek, meg-állítanak, gratulálnak. Jó érzés, próbálom pozitívan felfogni. Hihetetlen módon mostanra tu-

datosult az emberekben, hogy létezik egy paralimpia, hogy Ro-mániának van egy ilyen bajnoka, és ebben a médiának nagy sze-repe volt. És érdekes a mi hely-zetünk: itt egy székely legény, aki Romániában él, és annak színeiben versenyzik. Persze a sportoló ezt nem politikailag éli meg, hanem, függetlenül a nemzetiségétől, büszkeséggel tölti el, hogy annak az ország-nak kerülhet be a válogatottjába, amelyben él. Azt, hogy a román nép is elismerte, hogy én ennek az országnak a bajnoka vagyok, és magyarként befogadtak, böl-csességnek és nagy dolognak tartom. Különösen, hogy ennyi éven keresztül, amikor világbaj-nokságot, Eb-t nyertem, ezüst-érmet hoztam, mindig azt érez-tem, hogy nem tisztelnek, pedig egy sportolónak ez a legnagyobb elégtétel, hogy megtapsolják. Ezt sosem kaptam meg, de félretet-

tem a frusztrációimat, és azt mondtam: én megmutatom, és meglátjuk, mi lesz utána.

– És íme, ez lett. De ugyan-ezt érezte verseny közben vagy előtt is?

– A versenyen csak felállsz a pályára és �igyelsz az edzőre. Ver-seny előtt viszont érdekes, meny-nyire megterhelő, soha semmi ennyire nem vett igénybe. Min-den eszembe jutott: hogy gyenge a lábam, hogy bedagadok, hogy nincs erőm – hihetetlen, meny-nyi minden ment végbe bennem, nem bírtam elaludni. Óriási nyo-mást okoz, hogy ennyi munkát belefektettél, és mit fogsz csinál-ni. Nincs más, nyerned kell. Ak-kor szembesültem azzal, hogy hová jutottam, amikor ott voltam. Egy világbajnokság más: ha most nem jön össze, akkor majd jövő-ben újból megpróbálod. De ha az olimpia nem jön össze, ki tudja, mi lesz négy év múlva? És ez egy élet munkája. A második hely pe-dig csak második hely, azzal nem vagy olimpiai bajnok. Egy létezik, első hely. Soha sem felejtem: ami-kor 2009-ben megnyertem az első világbajnoki címemet, itthon valaki megkérdezte: tudod-e, ki volt a második ember, aki felju-tott a Holdra? Nem – válaszoltam. És az első? – folytatta. Armstrong, vágtam rá. Na, látod – felelte. És megértettem, ugyanez van a sportban is. Senki nem fogja tud-ni, ki volt a második, harmadik. Csak azt, hogy ki volt az első. És az én akarok lenni.

Két idei olimpiai éremmel büszkélkedhet az idén 36 éves Novák Károly Eduárd: a londoni paralimpián előbb a négy kilométeres pályaversenyen állhatott a dobogó legfelső fo-kára, majd a 24 kilométeres országúti verseny egyéni időfu-tamában ezüstérmet nyert. Nováknak azonban nem ezek az első paralimpiai kitüntetései: négy évvel ezelőtt Pekingben szintén egy ezüsttel szerezte meg Románia első paralimpiai érmét, 2004-ben Athénban pedig, első paralimpiai részvé-telén két negyedik helyezést ért el. Az évek során számos versenyen részt vett, nyert még Európa-kupát, az LC2 kate-gória Európa-bajnoki címe is az övé, és több világbajnoksá-gon végzett dobogós helyen. 1996-ban történt autóbalesete előtt – amelynek következtében amputálni kellett egyik láb-fejét – eredményes gyorskorcsolyázó volt: nyert gyermek-, ifj úsági és felnőttbajnokságot is.

Úgy érzi, már mindent elért, amit kitűzött maga elé, egy olimpiai aranyérem viszont még hátra-van. A csíkszeredai Novák Károly Eduárd kerék-páros versenyző újból elkezdte a felkészülést a 2016-os paralimpiára, amelyen az első helynél nem akarja alább adni. Közben saját csapatának versenyzőiből is bajnokokat szeretne nevelni.

A programozás élményszerű elsajátítását segí-ti elő a debreceni kezdeményezésű Lego Men-toring Program, melyben a tanév második fe-létől a Hargita megyei diákok is részt vehetnek.

25 darab prog-ramozható robotot ka-pott a Har-gita Megyei

I�júsági Alapítány az amerikai National Instrumentstől a ma-gyarországi NI Hungary Kft.-n keresztül novemberben, a Lego Mentoring Program ke-retében. Az adomány összér-téke több mint 50 ezer lej. A kezdeményezés célja, hogy minél több �iatal megtanul-hassa a gra�ikus programo-zási nyelvet, az algoritmikus gondolkodásmódot. A projekt áttételesen hozzájárul egy színvonalasabb mérnökkép-zés alapjaihoz.

Még 2012 márciusában Hargita megye informatika-tanárai kaptak egy körlevelet Miklós Csaba szaktanfelügye-lőtől, amelyben beszámolt arról, hogy van egy oktatás-kiegészítő program, melyen keresztül tehetséges �iatalok tudását fejlesztik programoz-ható robotok segítségével. A megkeresésre öt tanár vála-szolt pozitívan. Csomós Ró-bert Csíkszeredából a Márton Áron Gimnáziumból, Szélyes Emőke és Dénes Ildikó Székelyudvarhelyről, a Tamá-si Áron Gimnáziumból, Simó Margit a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium-ból és Csiki Zoltán Gyer gyó-

szentmiklósról, a Salamon Ernő Gimnáziumból. Az ér-deklődő tanárok 2012. június 8-án részt vettek a debreceni NI Hungary szoftverfejlesztő cégnél egy bemutatón, ame-lyen részletesen megismer-ték a projektet. Az utazást Tánczos Barna, a Márton Áron Gimnázium egykori tanuló-ja szervezte és támogatta. A tavaszi út és némi szervezés után novemberben megér-keztek a robotok Hargita me-gyébe.

Az oktatási segédeszkö-zök a Hargita Megyei I�jú-sági Alapítány tulajdonába kerültek, ez a szervezet adta kölcsön szerződéssel a kö-zépiskoláknak. A robotok „da-rabokban” érkeztek Csíksze-redába, a diákoknak először meg kell építeniük azokat, és utána kezdődhet a programo-zás. A robotok érzékelőkkel rendelkeznek, mérik a távol-ságot, érzékelik a fényt, a nyo-mást. Segítségükkel a �iatalok kreatívan, játszva ismerked-hetnek a komolyabb szintű programozással.

Az alapítvány és az iskolák azt tervezik, hogy versenye-ket is rendeznek majd, elő-ször megyei, majd országos és nemzetközi szinten is, hogy a Hargita megyei tanulók meg-mérethessék informatikai tu-dásukat.

Robotokatprogramozhatnak a Hargita megyei

diákok


Beszélgetés Birta Levente Istvánnal, a Csíkpálfalvi Szarvasmarhatartó Gazdák

Egyesületének elnökével

Eredményt hozott

az összefogásBeszélgetés Tánczos Barnával

mezőgazdaságról a gyakorlatban és a bukaresti íróasztal mellett

SOHASEM GONDOLTAM ARRA,

hogy elmenjek innen

Csíkszentkirály fölött, a Hargita alján már sárgulnak a lomb-hullató fák levelei. A nap sugarai még

erőtlenül próbálkoznak, de a dér a fűszálakon kétségtelenül jelzi az őszutót. Tánczos Barná-val a Hargita alatt sétálunk, a büszke, gondos gazda öntuda-tával mutatja a jószágait.

– Hogyan kezdett mezőgaz-dasággal foglalkozni?

– Gyakorlatilag gyerekkorom óta gazdálkodom, a családomban a földművelés, a jószággondozás állandó napi tevékenység volt, és a szüleimnél is, nálam is mai napig az. Nem volt túl nagy gaz-daságunk, egy szép kis családi farmot tartott fenn Édesapám, folyamatosan jártunk a mezőre kaszálni, takarni, pityókát ültetni, szedni. Egyszóval beleszülettem és belenőttem ebbe az életbe.

– Sok időt töltött gyerekko-rában a gazdaságban?

– Szüleim mindig inkább a tanulásra ösztönöztek, de per-sze azért mindennap segítet-tünk öcsémmel együtt a földe-ken és a jószágok körül. Mindig is szerettem ezt az életformát. Egyetemista koromban szinte minden héten hazajártam Bu-karestből, a vonat éjfél körül ért be Szentkirályra, de én ad-dig soha nem feküdtem le, amíg ki nem mentem az istállóba és meg nem néztem a jószágokat.

– Mikor fogalmazódott meg egy saját farm ötlete?

– Ezelőtt hat évvel Sándor Kálmán barátommal reklá-moztuk a SAPARD pályázati le-hetőséget. Faluról falura járva egy húsztehenes mintafarmot próbáltunk népszerűsíteni a gazdáknak, és egy alkalommal,

amikor nagy hévvel éppen elő-adtuk, hogy mennyire jó és mennyire szép ez az uniós pá-lyázati lehetőség, egy idősebb bácsi azt mondta: „Államtitkár úr, ha ennyire szép, ennyire könnyű, akkor gondolom, Ön már csinált egyet.” Meglepőd-tem a felvetésen, és azt válaszol-tam, hogy az az igazság, még nem. Mire a bácsi így folytatta: „Na, Tánczos úr, mikor majd csi-nál egyet, és látja, hogy tényleg működik ez a támogatás, akkor nekifogunk mi es.” A döntés nem abban a pillanatban szü-letett meg, de a javaslat szöget ütött a fejembe, és többször be-széltünk Kálmánnal arról, hogy tényleg jó lenne egy mintagaz-daságot elindítani.

(Először egy húsztehenes, tejtermelő kis farmot szeretett volna létesíteni, ebből végül egy negyven egyedet szám-láló húsmarhaállomány lett. Ugyanis egyéb, munkahelyi el-foglaltságai miatt kevés ideje maradt a gazdasággal foglal-kozni, és tapasztalata alapján a

tejtermelés sokkal igényesebb, precízebb munkát, több oda�i-gyelést igényel, mint a húster-melés. Ezért döntött úgy, hogy húsmarha farmot hoz létre Szentkirályon, amely – elmon-dása szerint – fejtörést és örö-met egyaránt okoz.)

– Hogyan tudja a bukaresti, nagyvárosi létet összeegyeztet-ni a csíkszentkirályi élettel?

– Annak ellenére, hogy so-kat dolgoztam az elmúlt idő-szakban Bukarestben, soha nem mentem el igazából Csíkszentkirályról, itt van a családi házunk, amit 2000-ben építettünk fel. 2002-ben nősül-tem meg, itt Szentkirályon la-kunk feleségemmel és két kis�i-unkkal. A szüleim is itt vannak, egyszóval nem szakadtam el ettől a világtól, a vidéki élettől. Szeretem a bukaresti munkát is, de a fővárosból mindig ha-zavágyom Szentkirályra.

– Van-e energiája a gazda-ságra?

– Elég sok gond van egy farm vezetésével, nehéz megfelelő em-bert találni az állatok mellé, főleg a sza-bad legeltetéshez. Erre nálunk Szent-királyon is szinte minden jószágtartó panaszkodik. A gaz-daságban történő munkához könnyebb alkalmazottakat ta-lálni, de a pásztorko-dó életmód egy külön-leges életstílust igényel, nehezen lehet megbízha-tó embert, családot találni. Szerencsére a legelő közel van az is-tállókhoz, au-tóval jól meg-közelíthető, így köny-nyen ki tu-dok járni. Szükség is van arra, hogy a g a z d a m i n é l

többet ott legyen, mert más az, amikor megbízott pásztor vi-gyáz a tehenekre, és más, ami-kor én felügyelem, irányítom a munkát.

(Barna legutóbb egy kétgye-rekes családot szerződtetett a farmra. A bér mellé szállást és ételt is adott. Amikor feleségé-vel a saját �iaiknak édességet vásároltak, mindig gondoltak a pásztor két gyerekére is. Iskolai felszerelést, tornacipőt vettek nekik, a felnőtteket pedig becsü-letesen �izették. Mégis a család egyik napról a másikra felke-rekedett, otthagyva a farmot, jószágokat, mindent. Napokba telt, mire Barna új pásztort talált a szarvasmarhák mellé. Addig bizony keményen oda kellett áll-ni a munka mellé.)

– Segítette a minisztériumi munkában a saját farmja, gaz-dálkodó múltja?

– Bukarestben mindig is azt éreztem, hogy nagyon kevesen vannak azok a szakemberek, akik a jó értelemben vett parasz-ti ésszel gondolkodnak, akik a gyakorlati részét is ismerik en-nek az életformának. Irodából, íróasztal mellől vidékfejlesztési programot, támogatási rend-szert kidolgozni gyakorlatilag lehetetlen. Azt, amikor aszályos az év, és elsárgul a kukorica, alig terem a pityóka, amikor tolon-gás, lökdösődés, szinte vereke-dés van az APIA ajtóinál, a fővá-rosban nem látják. Bukarestben államtitkárként óriási erőfeszí-tésnek tűnik, hogy 400-410 lej támogatást adjunk állatonként. Itthon ez a támogatás teljesen másképp néz ki, kevesebbnek tűnik az értéke, mint amennyire nehéz előteremteni.

– Akkor vidékfejlesztési stra-tégiát nem lehet öltönyben írni?

– Jó lenne, ha min-den minisztéri-

umban volna

igazi, a terepet is ismerő szak-ember, jó lenne, ha a miniszter nem „aszfaltbetyár” lenne, ha-nem gazdaszemmel nézné ezt az életet, a mezőgazdasági mun-kát. Nem azt mondom, hogy én vagyok a tökéletes államtitkár, messze áll ez tőlem, de jó vol-na, ha több olyan kolléga len-ne, akivel gyakorlatiasabban tudnánk szemlélni a dolgokat a minisztériumban, mert valószí-nűleg akkor a döntések is másak lennének. Hosszú távú vidék-fejlesztési terveket csak akkor lehet megfelelően előkészíteni, ha maga a döntést meghozó em-ber is valamilyen formában kap-csolódik a vidéki élethez. Akkor tudok 10-20 éves távlatban ál-lamtitkárként úgy gondolkodni, hogy az a gazda elképzelésével is találjon, ha több időt töltök Szentkirályon a farmon, mint Bukarestben az aszfalton. Ez a baja a mai vidékfejlesztési ad-minisztrációnak: kevés az olyan szakember, aki a gyakorlatban is megéli a romániai gazdák prob-lémáit, mindennapjait. Államtit-kárként láttam, hogy hol vannak a korlátok, láttam, hogy mit je-lent egy szűkös költségvetésből támogatást adni. De mégsem a gazdáknak kell Bukaresthez kö-zeledniük, hanem az adminiszt-rációnak, az igazgatóságoknak, a minisztériumnak kell a gazdál-kodókhoz, a vidéki életformához közelebb kerülniük.

– Akkor Ön szerint elkél a tapasztalat, amit a villa nyele mellett szerez a szakember.

– Sőt, szerintem szükséges. Teljesen más az élete a marhák mellett dolgozó pásztornak, más a szomszédomnak, aki a tanyá-ján 15-20 tehenet tart, akinek a �ia már huszonéves korában �ia-tal gazdás pályázatok készítésén gondolkodik, és világosan látja, hogy merre kell tovább menni, hogy fejleszteni kell. Ezeknek az embereknek hosszú távon csak akkor tudunk perspektívát nyúj-tani, hogyha nap mint nap be-szélünk velük, ha tudjuk, mi az, ami számukra fontos, és persze hogy mi az, ami fölösleges. Mert sokszor olyan elképzelés is szü-letik Bukarestben, az íróasztal mellett, ami köszönő viszony-ban sincs a vidéki gazdálkodó élettel, és ezeket természete-sen ki kell szűrni.

(A beszélgetés alatt a pász-tor közelebb terelte a csordát. A békésen legelésző jószágo-kon látszik, gondos gazda ne-veli őket. Barna elégedetten si-mogatja meg az egyik borjút.)

– Hogyan látja tíz év múlva a gazdálkodást?

– Jó volna, ha a hozzám ha-sonló gazdákkal a közeljövőben értékesítési szövetkezetbe tömö-rülnénk, mert egyedül nekem is épp olyan nehéz az értékesítés, mint bármelyik másik termelő-nek. Ez az, ami véleményem sze-rint most még hiányzik, ez a fajta összefogás. Igaz, az elmúlt idő-szakban történt előrelépés ezzel kapcsolatban itt Csíkban, Hargita Megye Tanácsának támogatásá-val. Emellett nagyon szeretném, ha a termékeinket feldolgozott formában értékesítenénk, ha nem élő borjat, disznót, bárányt adnánk el, hanem kolbászt, sza-lámit vagy sonkát, attól függően, hogy éppen milyen fajta jószágot tenyésztünk a gazdaságunkban. De ehhez összefogás kell. Kis vá-góhidakra, sajtkészítő műhelyek-re, húsüzemekre van szükség, hogy ne a nyers tejet és az élő állatot tegyük pénzzé, hanem a kész terméket.

(Tánczos Barna valóban látja maga előtt azt a jövőt, amikor a haszon nem a kupe-coknál, a viszonteladóknál ter-melődik, hanem azoknál, akik megdolgoznak, megizzadnak az állatokkal, a földdel.)

Egyre hűvösebb van, a szél is kezd fújni, látszik az istálló felé vonuló jószágok lehelete. Itt Csíkban úgy mondják, „friss” az idő. Barna nagyot szippant a hűvös, erős levegőből, körbehor-dozza szemét a Hargita hegyvo-nulatán, majd lepillant a falura.

– Látja, én soha nem képzel-tem el az életemet máshol. Elég hideg is van ahhoz, hogy sze-ressem itt – mondja nevetve. – A nyarat kevésbé viselem jól, de a teleket nagyon szeretem. A nagy�iammal ezeken a dombo-kon jókat szánkózunk, síelünk, lassan le is havaz, kezdődnek a téli családi kirándulások. Én Csíkban vagyok itthon. Ez az én világom, és ezt nem cserélném semmi mással.

Tánczos Barna szenátorjelölt Csíkszentkirályon született, mai napig ott él családjával. Soha nem vágyódott el onnan, Buka-restben is megmaradt székelynek. Számára Csíkszentkirály a világ közepe, ahol minden szembejövő embert ismer, és ahol őt is jól ismerik. Vagy úgy, mint az első államtitkárt a tele-pülésről, vagy mint gazdatársat, aki nap mint nap ugyanúgy megküzd a mezőgazdaság kihívásaival, mint bárki a faluban.

– Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

– 1998-ban alakult meg az egyesület. Nehéz volt a gazdá-kat rávenni, hogy lépjenek be az egyesületbe, mert nem igazán értették, mire jó ez. Az emberek mai napig félnek a társastól, a kollektívtől, el kellett magyarázni nekik, hogy az egyesület teljesen más. Meg kellett érteniük, hogy manapság már nehéz egyedül előrehaladni, együtt könnyebb. Ezzel a problémával ma is szem-besülök: sokszor az utolsó perc-ben, amikor más nincs más kiút, csatlakoznak a gazdák hozzánk.

– Miért jó az egyesület?

– Leginkább az értékesí-tésben van szerepe. Korábban

nagyon alacsony áron értéke-sítettük a tejet. A gazdák szinte kezdtek lemondani a jószág-tartásról, mert veszteségesnek bizonyult. Többek között ezért született meg a tejcsarnok is itt Delnén. Pályázatot nyújtottunk be a Megyei Szarvasmarhatartó Egyesülethez egy tejtank vásár-lására, ötvenszázalékos önrész-re volt szükség, de megnyertük a berendezést. Így jött létre a köz-ségben ez a tejbegyűjtő központ. 2008-ban több céggel is tárgyal-tunk, kinek adjuk el a begyűj-tött nyers tejet. Mivel a Gordon ajánlotta a legmagasabb árat li-terenként, velük szerződünk. A szerződéskötés előtt felmértük, mennyi tejet tudnánk begyűjte-ni a községben, mennyit szállí-tanának be a gazdák. A leszerző-

Az újítás, a közösség szervezése nehéz feladat a gazdák ese-tében is, hiszen már túl sokszor csalódtak. Így megfontol-tabban, óvatosabban teszik meg az első lépéseket. Ezért is szükség van arra, hogy az elején bátorítást, támogatást kap-janak. Ahol az erők sikeresen összpontosulnak, ott a munka eredménye is kezd látszani. Így van ez Csíkdelnén is, ahol 1998-ban alapították meg saját egyesületüket a szarvas-marhatartó gazdák. Többszörös megpróbáltatáson vannak túl, de most láthatják: volt értelme küzdelmüknek.

hogy elmenjek innenegy farm vezetésével,

bert találni az állatok

tó embert, családot találni. Szerencsére a legelő

közelíthető,

van arra, hogy a

tégiát nem lehet öltönyben írni?

den minisztéri-umban volna

ban sincs a vidéki gazdálkodó


dött mennyiséget azonban nem tudtuk tartani, mert a gazdák nem hoztak annyit, amennyiben megállapodtunk. Írásos szer-ződést nem kötöttünk senkivel, biztosak voltunk abban, hogy mindenki tartani fogja a szavát. Ez ment négy hónapig, utána a Gordon cég közölte, nem teljesít-jük a szerződésben vállalt felté-teleket. Ő kezdte diktálni az árat, csökkent a tej ára. Ebből megél-hetési problémák adódtak. Vala-merre lépni kellett…

– Így lett a „vastehén”?

– A jó dolgok vonzzák egy-mást. Tavaly nyáron Hargita Megye Tanácsának Vidékfej-lesztési Egyesülete pályázatot írt ki a „vastehén” beszerzésé-re. Jött az ötlet, hogy akkor pró-báljuk meg ezt. Ma mi működ-tetjük Csíkszeredában a Tudor negyedben a „vastehenet”.

– Megéri manapság szarvas-marhát tartani?

– Határozottan igen, de a munka mellé kell állni. Itt nincs vasárnap, karácsony vagy húsvét. A jószágot nem lehet leállítani, mint egy gépsort. Az állatot, ha éhes, meg kell etetni, ha borja-dzik, segíteni kell neki, ha tele a tőgye, meg kell fejni. A mező-gazdaság nem könnyű, de hálás szakma, és manapság, azt mon-dom, meg is éri. Ha valakinek van három jó tehene, egy átlag�izetést ki tud velük hozni így, hogy van tejcsarnok és több vastehén. Ma reggel 9 órakor kivittük a tejet, most fél 11, és már üres a vaste-hén. 100 literes a vastehén tar-tálya, és van úgy, hogy naponta 3-szor is töltjük. A lényeg: minél több liter tejet tudunk értékesíte-ni, annál több pénzt tudunk visz-sza�izetni a gazdáknak.

– Csíkdelnén milyen a jó-szágtartási kedv? A �iatalok kö-rében mi a helyzet?

– A �iatalok nagyon óvatosak. A leg�iatalabb családok nem is próbálkoznak. A 35-40 év körü-liek már jobban gondolkodnak a gazdálkodásról. Sokszor az em-berek kényelmesek, munkahely nincs, de mégsem áll neki a me-zőgazdaságnak. A csíki emberek nagy része örökölte szüleitől a

gazdálkodáshoz szükséges java-kat: a csűrt, az istállót, a szekeret stb. Épp a jószágot kell megven-ni, s odaállni és dolgozni. Ebben a szakmában van sikerélmény.

– Manapság reneszánszukat élik a házi élelmiszerek. Érzik ezt önök az értékesítésen?

– Hát persze, ezért van sikere a vastehénnek is. Úgy látom, az emberek szívesebben megveszik a �inom házitejet, mint a bolti, tejnek csúfolt fehér vizet. Tavaly decemberben, amikor meglett a vastehén, első napokban 70-75 liter tejet adtunk el, azóta elmegy napi 300 is. Az emberek meg-szokták, megszerették. Dicsérik is! Azóta a Kalász negyedben is felszereltünk egyet, azt még vár-juk, hogy beinduljon.

– Mik a tervek?

– Sajtgyártáson gondolko-dunk. Van egy „bikaistálló” né-ven emlegetett épület a faluban, amit a polgármesteri hivatal átadna használatba az egyesü-letnek, azt szeretnénk felújítani, és sajtmanufaktúrát beindítani. Nem ipari termelésbe fognánk, hanem kisebb mennyiségben, minőségit állítanánk elő. Tej van bőven a faluban. Múlt év decem-berében adtuk át a „vastehenet”, az eseményen jelen volt Tánczos Barna akkori mezőgazdasá-gi államtitkár. Beszélgetésünk közben kiderült, hogy egy kis Ticóval hordjuk a tejet Delnéről Csíkszeredába. A kis autóba ne-hezen fértek be a tejeskannák. Ezt látva, Tánczos Barna segített nekünk, és általa egy nagyobb autót kaptunk. Enélkül ma már elképzelhetetlen lenne a tej be-hordása Szeredába, több család megélhetését segítette ezzel. Jó, hogy vannak olyan emberek, akik �igyelnek a közösségükre, akik tudnak lépni, amikor kell, meglátják, hol kél el a segítő jobb. Nekünk ez a jármű a túl-élést jelenti.

Nemrég vásároltunk egy mozgatható hűtőtankot. Jól tartja a hideget, egész nap után is három fok a tej hőmérsékle-te. Ez pont befér az új autónk-ba. Úgy érezzük, kellett a se-gítség, mert saját erőből nem tudtunk volna egyről a kettőre lépni. De most már fejlesztése-ken is merünk gondolkodni.

Tánczos

1. 7:00

2. 7:30

3. 7:404. 9:30

5. 11:00

6. 16:30

7. 19:00

8. 21:00

gazdálkodáshoz szükséges java-kat: a csűrt, az istállót, a szekeret stb. Épp a jószágot kell megven-ni, s odaállni és dolgozni. Ebben a szakmában van sikerélmény.

– Manapság reneszánszukat élik a házi élelmiszerek. Érzik ezt önök az értékesítésen?

– Hát persze, ezért van sikere a vastehénnek is. Úgy látom, az emberek szívesebben megveszik a �inom házitejet, mint a bolti, tejnek csúfolt fehér vizet. Tavaly decemberben, amikor meglett a vastehén, első napokban 70-75 liter tejet adtunk el, azóta elmegy napi 300 is. Az emberek meg-szokták, megszerették. Dicsérik is! Azóta a Kalász negyedben is felszereltünk egyet, azt még vár-juk, hogy beinduljon.

– Mik a tervek?

– Sajtgyártáson gondolko-dunk. Van egy „bikaistálló” né-ven emlegetett épület a faluban, amit a polgármesteri hivatal átadna használatba az egyesü-letnek, azt szeretnénk felújítani, és sajtmanufaktúrát beindítani. Nem ipari termelésbe fognánk, hanem kisebb mennyiségben, minőségit állítanánk elő. Tej van bőven a faluban. Múlt év decem-berében adtuk át a „vastehenet”, az eseményen jelen volt Tánczos Barna akkori mezőgazdasá-gi államtitkár. Beszélgetésünk közben kiderült, hogy egy kis Ticóval hordjuk a tejet Delnéről Csíkszeredába. A kis autóba ne-hezen fértek be a tejeskannák. Ezt látva, Tánczos Barna segített nekünk, és általa egy nagyobb autót kaptunk. Enélkül ma már elképzelhetetlen lenne a tej be-hordása Szeredába, több család megélhetését segítette ezzel. Jó, hogy vannak olyan emberek, akik �igyelnek a közösségükre, akik tudnak lépni, amikor kell, meglátják, hol kél el a segítő jobb. Nekünk ez a jármű a túl-élést jelenti.

Nemrég vásároltunk egy mozgatható hűtőtankot. Jól tartja a hideget, egész nap után is három fok a tej hőmérsékle-te. Ez pont befér az új autónk-ba. Úgy érezzük, kellett a se-gítség, mert saját erőből nem tudtunk volna egyről a kettőre lépni. De most már fejlesztése-ken is merünk gondolkodni.

Tánczos

1. 7:00

2. 7:30

3. 7:404. 9:30

5. 11:00

6. 16:30

7. 19:00

8. 21:00

1. Indul a nap. Nem köny-nyű a két �iút egyszerre leültetni a reggelizőasztalhoz.

2. Gazdálkodnak a legénykék. A reggel fontos teendője a nyuszik etetése.

3. Indulás óvodába, iskolába. Az én feladatom a gyerkőcök „kiszállítása”.

4. Megbeszélés a Román Jégko-rong-szövetségnél. Székely nemzeti sportunk útját is egyengetni kell.

5. Munka az RMDSZ-irodában.6. A gazdaság ellenőrzése. Na-

gyon szeretek a farmon lenni.

7. Sakkozás a kisebbik �iammal. Büszke vagyok rá, mert 4 éves létére nemzetközi sakkversenyen díjat nyert.

8. Lefekvés előtti meseolvasás. Este ismét együtt a család.

1. Maga Csík. Soha nem tudtam meg-fogalmazni, miért szeretem Buka-restből hazafelé Tusnádnál letekerni

az ablakot és megszívni a tüdőmet friss hargitai levegővel. Ha téli estén, a ropogó hóban végigmegyek Csíkszentkirályon, és látom a csendes falut a füstölgő ké-ményeivel, érzem, itthon vagyok. A szü-lőföldről nem tudja megmondani az ember, hogy miért jó. Ezt nem lehet meg-magyarázni. Ezt érezzük.

2. Azt is szeretem, hogy amió-ta Székelyföld létezik, a csíki ember különbnek érezte ma-

gát az udvarhelyitől, a háromszéki a gyergyóitól, de Székelyföld érdeké-ben, ha meg kell védenünk azt, ami a miénk, mindig össze tudunk fogni.

3. Amikor a bajnok csíki jégkorong-csapatot rezesbanda várja haza a nyertes bukaresti meccsről.

4. A csíksomlyói búcsú. Ez nálunk a vallási mellett egy családi ün-nep is, amikor a gyermekeimmel

minden felhajtás nélkül átéljük való-ban a búcsú lényegét.

5. A hideg.

6. Szeretem, hogy a megye-székhely képes megújul-ni, a patinás épületek, a

vár sorsát mindenki a szívén viseli.

7. Jó, hogy a mozgást, az egészsé-ges életmódot szerető szemlé-let van kialakulóban Csíkban.

Jó, hogy mind a tömegsport, mind a versenysport területén egyre több, or-szágos és nemzetközi szinten is kiváló eredményt tudunk felmutatni a lelkes, a sportot támogató és szerető csíkiak-nak köszönhetően.

8. Szeretem itt a természeti kincseket, a természeti ritkaságokat. A törpe-nyírt és a húsevő növényt a szentki-

rályi borsáros lápban, a Mohos-tőzeglápot, és habár néha bosszantó a vadállatok jelen-léte, a kárpáti barnamedvét, a farkast és a hi-úzt is. Máshol már kiirtották őket, én büszke vagyok arra, hogy nálunk még élnek.

9. Szeretem Csíkban a sok borvíz-forrást. A borvizek savanykás, va-sas, üdítő ízét. Ahány forrás, annyi

ízvilág. Semmi nem oltja úgy a szomja-mat, mint egy nagy pohár csíki borvíz.

10. A csíki ember ért a lóhoz, tiszteli a lovat, és akár mező-gazdasági munkáról van szó,

akár sportról, az a szimbiózis, amely-ben együtt él, dolgozik az ember a ló-val, a világon talán Csíkban a legszo-rosabb.

A 3X10LEGJOBBDOLOG

CSÍKBANM it mondhatnék egy olyan embernek, aki még nem járt Csíkban... Monda-nék neki néhány dolgot, amit én szeretek.

1. Így októbertájt utazzon végig a Csíki-medencén, Tusnádtól egészen Marosfőig. Menjen föl

a marosfői hágóra, és próbálja meg-nézni a településszerkezetet, pró-bálja megérteni, ami a csíki, felcsíki, alcsíki szerkezetet jelenti. Nyilván ebben nem lehetne benne egy rö-vid utazás alkalmával mindaz, ami Gyimes vagy a Kászonok – de azt mondanám, hogy azt is mindenféle-képpen nézze meg.

Ez lenne a legelső dolog, hogy egy kicsit megismerje a vidéket.

2. Azt is mondanám, menjen el életében legalább egyszer a csíksomlyói pünkösdi búcsúra,

mert az egy olyan élmény, amit más-hol nem kap meg.

3. Töltsön el a csíkszeredai Pető�i utcán egy késő nyári délutánt, estét.

4. Látogassa meg a Mikó-várat.

5. Vegyen részt a Régizene Fesztiválon. Az egy olyan kulturális élményt jelent-

hetne, amiben megint csak nem lenne része mindennap és bárhol Erdélyben vagy Romániában.

6. Azt mondanám, hogy nézze meg a csíkkarcfalvi felújított templomot. Szerintem az

egyik legszebb vártemplom Erdély-ben.

7. Menjen föl a Nyergestetőre.

8. Ajánlanám a Csíki Székely Múzeumot.

9. Vegyen részt a Film.dok elnevezé-sű dokumentum-

�ilm-fesztiválon. Ősztájt szokták meg-szervezni.

10. Nézze meg a Hargita Nem-zeti Székely Népi Együttes bármelyik ma futó műsorát.

Az olyasmi, amit nagyon kevés helyen láthat vagy találhat meg.

Azt mondanám az idelátogatónak, menjen végig a Csíki-medencén, és álljon meg a csíki falvak egyiké-ben. Bárhol. Ezek a falvak az elmúlt években rengeteget változtak, jó értelemben. Bármelyik panzióban szállna meg, megkóstolhatja az itteni ízeket, megismerkedhet a székely emberekkel.

1. Sóskút-fürdő. De ugyanígy említhet-ném bármelyik csíki népi feredőt, amelyeket az utóbbi években fel-

újítottak. A kászoni fürdő viszont szá-momra az a vízparti paradicsom, ahol már a hódok is megtelepedtek.

2. Mohos-tőzegláp és Szent Anna-tó. Nemcsak azért, mert valahány-szor arrafelé kirándulok, lenyűgöz

a természet szépsége, hanem büszke is lehetek arra, hogy szűkebb szülőfölde-men tündököl egész Európa egyik ter-mészeti ritkasága.

3. A Mikó-vár. Úgy gondolom, az ot-tani állandó tárlatok méltó őrzői székely őseink kultúrájának, ha-

gyományainak, az időszakos kiállítások, a koncertek pedig újabb értékekkel gaz-dagítanak minket.

4. Az Olt menti lápok.

5. A szeptemberi tusnádi hegyi-kerékpár-maraton. Ez az az esemény, amit nehéz elma-

gyarázni. Ezt át kell érezni. Hangulata van, lüktetése, olyasvalami, amitől az ember újra életre kap.

6. A szépvízi káposztafesztivál. Min-den csíki település erős valami-ben. Egyiknek a hagymája híres,

a másiknak a borvizei, a harmadiknak a népviselete. És amellett, hogy Szépvízen terem a leg�inomabb káposzta, a Nádon uralkodó hangulatot, amikor a termést begyűjtik, mindenkinek meg kell tapasz-talnia egyszer.

7. Az őszi reggelek. Amikor beszip-pantod a friss hideg levegőt, a köd mögül, a rozsdás faleveleken túl

előbújik a nap, és megcsillan a harmaton.

8. Az alcsíki önkéntes tűzoltók. Akikről példát lehet venni oda-adásból és emberségből.

9. Amatőr és pro�i néptánccsoportja-ink, megkoronázva a Hargita Álla-mi Székely Népi Együttessel, ame-

lyek továbbörökítik értékeinket.

10. A Csíki Játékszín.

TÁNCZOS

KELEMEN

KORODI

KÖZÉ

RDEK

Ű HIR

DETÉ

S

CsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíkiCsíki KisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújságKisújság [ [16

1. Nem hiszem, hogy ahhoz képest, amit az életemben csináltam, mást választanék. Tehát az irodalomnál és a művészetnél ma-

radnék. Valószínű, hogy nyitnék egy galériát azok számára, akik ma a kortárs képzőművészetben meghatározó személyek. Emel-lett többet írnék és fotóznék.

2. Ha csak 2012-re kell gondolnom, akkor egyértelműen Novák Ede csíkszeredai aranyérmes paralimpikon.

3. Nincs olyan téma, ami bosszantana, mindenről lehet értelme-sen beszélni, beszélgetni. Azonban nem szeretek olyasmiről

beszélni, amiről nincs alapos ismeretem. Olyankor hárítani szok-tam.

4. Amikor valaki azért nem tud dönteni, mert erős kételyei van-nak, és emiatt bizonytalan. Azt az érzetet kelti, hogy nem elég

határozott ember. De ha e mögött a jó döntést megelőző mérlege-lés áll, akkor arra erényként is lehet tekinteni.

5. Gyerekkorom szinte bármelyik hosszú pillanatát újraélném. Azt a gondtalanságot, amivel egy gyerek, egy kamasz él. Sok

mozzanatra emlékszem, és sokra nem. Valószínűleg azért élném újra őket, hogy felidézhessem.

6. Most éppen a Kennedyékről olvasok egy könyvet, és nagyon tetszett a Tony Blair önéletrajza is. Ami a szépirodalmat il-

leti, legutóbb Balla D. Károly Tejmozi című új regényét olvastam,

iIlletve Parti Nagy Lajos válogatott verseit. Zenét dzsesszt és klasszikusokat hallgatok, de az utóbbi időben ismét sok Csík ze-nekar-számot betettem, többek között a Kispál és a Borz-, illetve a Quimby-dalokból készült feldolgozásaikat.

7. Azt, ami csak belőlük tud sugározni: a nőiességet. Illetve az anyaságra való hajlandóságot, az odaadást, amellyel a gyer-

mekvállalással járó áldozatokat meghozzák.

8. Azt kívánnám, hogy foghassak még hármat. :) Azoktól pedig egészséget, szeretetet és békét kívánnék.

9. Szeretek főzni, és szívesen mosogatok is.

10. Egyik éjszaka elvettem apám autóját. A haverokkal el-mentünk jó messzire, és benzin nélkül maradtunk. Haza

kellett tolnunk az autót az esőben, a sárban Madicsafürdőről. A legnagyobb kihívás az volt, hogy úgy kellett visszatennünk a mu-rok színű Moszkvicsot a helyére, hogy apámék ne vegyék észre, hogy az onnan elmozdult. Nem sikerült. Apám ugyanis pontosan tudta, hogy mennyi benzint hagyott az autóban. Ahhoz képest pedig, amikor reggel begyújtotta volna a járgányt, nem volt ben-ne semmi. Akkor nem „lepleztek le”, de később megbeszéltük a dolgokat. Azóta is azt mondogatom, hogy ha valaki a gyerekét idejekorán megtanítja vezetni, gondoskodjon róla, hogy az autó-ban mindig legyen benzin.

1. Gyerekkoromban autóbuszsofőr akartam lenni, hogy vihessem Édesanyámat munkába, ne kelljen az autóbusz-megállóban a

hidegben fáznia. Végül közgazdaságtant tanultam, de ha lenne időm, a mezőgazdasági gépészmérnök szakot még elvégezném.

2. Azokét az emberekét, akik minden egyes nap építik Székelyföl-det, beosztástól és munkakörtől függetlenül, becsülettel helyt-

állnak a munkahelyükön, és tisztességesen elvégzik az elvállalt mun-kát. Székelyföldet csak szavakkal és elméletekkel nem lehet építeni.

3. A saját történelmüket nem ismerő emberekkel nem szeretek vitatkozni Erdély múltjáról, az erdélyi magyarság szerepéről.

4. A hirtelenség. Magam is gyakran másképp látom a dolgokat, vagy másképpen kommunikálok, reagálok, amikor hirtelen ítélek, és

forrófejűen mondok olyant is, amiért később bocsánatot kérek.

5. Nem élném át még egyszer, de volt egy fontos pillanat, ami megváltoztatta az életemet, illetve az élethez való hozzáállá-

somat. Nagyobbik �iam öt hónapos volt, amikor egy zavart elméjű fér�i belém döfött egy első világháborús szuronyt Bukarestben. Életveszélybe kerültem, kétszer kellett megműtsenek. Bár az eset szörnyű, mégis hálás vagyok a sorsnak, mert azokban a pillana-tokban megértettem, hogy az élet legfontosabb dolgait nem lehet pénzben, karrierben vagy személyes sikerben mérni. A minket körülvevő szeretet, a család, az egészség mindennél fontosabb.

6. Kevés szabadidőm minden percét a családommal töltöm, feleségemmel próbálunk minél többet foglalkozni a gyere-

kekkel. Nagyobbik �iammal biciklizek, a kisebbikkel sakkozok. Ha kellemes az idő, kirándulunk, a �iaimnak mindenképpen meg szeretném mutatni a szűkebb és a tágabb szülőföldjüket.

7. Azt, ahogyan egy �iatal, bulizós, szinte kizárólag csak magára �igyelő i�jú lány aggódó, gondoskodó anyatigrissé válik.

8. Hozzon nekem két jó pásztort a teheneim mellé, mert nagyon nehéz manapság jó munkabírású, megbízható pásztort kapni.

Két gyönyörű �iam mellé érkezzen egy kislány a családba. (Habár tudom, hogy ez nem csak az aranyhalon múlik...) És nyerjük meg az U20-as jégkorong-világbajnokságot decemberben, Brassóban.

9. Szeretek főzni, élvezem az ízeket, az illatokat. Szeretek ker-tészkedni, a rózsákat mindig én metszem, és a virágok átül-

tetését is mindig én végzem.

10. Már középiskolás voltam, amikor szülőfalumban „felvételt nyer-tem” a tivai bandába. Mivel Csíkszentkirálynak nem a Tiva ré-

szén laktunk, óriási kiváltságként éltem meg, hogy egy igazi kamasz csapat tagja lehettem. A banda fő feladata a „vár” és az ott őrzött „kin-csek” védelme volt. A vár néhány elhagyott rókalyukból állt. Ma már lehet, hogy nem lenne bátorságom 30 cm átmérőjű lyukon bebújni a föld alá, de akkor bele sem gondoltunk, hogy beomolhat.

1. Geológus lennék. Egyszerűen a tusnádfürdői felcseperedésem majdnem erre a pályára állított.

2. Sajnos már csak a szellemisége maradt közöttünk. Márton Áron.

3. A pénz. Az ember annál ügyesebb és kreatívabb, minthogy ehhez viszonyuljon minden pillanatban.

4. Azt mondjuk, tévedni emberi dolog. Én mindig azt hiszem, az ember inkább téved, mint rossz szándékból cselekszik.

5. A lányom születése, az a pillanat, amikor igazi családdá vál-tunk.

6. Szaladás. Majd remélem, ennek egy része kertészkedéssé alakul.

7. A gondoskodást.

8. Akkor Székelyföld maradna még 1000 évet. Legalább! :-)

9. A főzés. Nagyon kellemes kihívás, jó móka, és igazi családi történet.

10. Talán az, hogy barátaimmal elemisekként alagutakat, járatokat ástunk Tusnádfürdőn. Megúsztuk, nem lett senkinek baja, de

a történet úgy fejeződött be, hogy egy teherautó alatt beszakadt egy alagút. A híres második világháborús �ilmet éltük újra nap mint nap.

1. Ha másik hivatást kellene választania, mi lenne az?2. Kinek a munkáját becsüli leginkább Csíkban?3. Mi az a téma, ami leginkább bosszantja, amiről nem szeret beszélni?4. Mi az az emberi hiba, amit leginkább tolerál?5. Ha újraélhetné élete egyik pillanatát, melyik lenne az?6. Mit csinál a legszívesebben, amikor éppen nem kell tennie semmit?7. Mit becsül leginkább a szebbik nemben?8. Ha kifogná az aranyhalat...9. Mi az a házimunka, amit szívesen elvégez?10. Mi a legemlékezetesebb gyerekcsíny, amit elkövetett?

Editat de UDMR. Tipărit la Infopress Group.

Documents

Csíki kisújság