Donald Davidson

cselekvések,indokok és okok

, Mi a viszonyegy irrdok és egy cselekvés közön, ha az indok azáltal magya-rázza meg a cselekvést, hogy az a cselekvtí saját indor.ei ;"-t"*illru

"u,-rn,to-zóan, amtt te tt? Az eííéle mag yarázatclkat rarional*a,O"rr. ,*r"lir"tnénk, aztállirvjn, h,,gy az ilrJuk racionallzriilrr a c,elekvést.Jelen írásban azt a régi - és kózkeletű - álláspontot szeretném megvédeni,

miszeTint a racionaliláslQ az oksági mngyarázát "gy

ru;iaj; Bi, "

uea"l"-ketsegkívtil úlrafogalmazáir is igényel, ;;re, ",

?rrÖ'".i -U*r.* t"ttelvelnünk. ah.,gy azt az uróbbi iaOL,." ,'..;Silr"r- t;,ö|,i.''"' ""

i

, Egy indok csak annyiban racionalizál egy cselekvést, amennyiben valamiolyasmitláttat velünk, amit a cselekvő" ra,"i,,"g, ia.i'r!i,'"'..lr"kve, ,urá"

- a cselekvés egy olyan vonását, kovetkezményéi;il;o;k;rrfu, amelyet az

li",T.1l:llll:".""k, wnzónak._Ila"znrrn" k,_"r.,.,",r"'lneiJ."t, ln,.r"rdn"l,j()tekunv.hdtílsúnak. kényszerűnek vagv elíogadhatónal rarrolt, Tcrrér nemmagYarázhatiuk meg pusztán annak kilelent?sé""r, r-r"gv-"r-"a.,t cselekvéskedvezőnek tűnt a számára; ki kell mutatnunk;Ü;:;,;;;iben állt eza szimpátia. Tehát ha valaki indnk "laplan

.s.leksrik, "

r.J"J"rotepp"ol"'l.^T5:.|:.|l) egy bizunro. íajr, .""i.kué.

'r;.,i ar".,,"i) ,lanvaként,

:":::Y:_"r?a"sc (tuJás3. erzekelése. rnes{ontLJlása v]gy vis\zaemlekelé§e)

alapjan, mI52crinl aZ acl(,rt cse]ekedet a Íelretclezetr kareg,_iriábr rarrozik, Az(a) tartalmazza a vágyakat, kívánságokat, Orr.U""ir"Üii',áíl].ukut, u -o-rális nézetek sokaságát, esztétikai elv"t"r, rltonOrni"iÁri!,"i"ir"i",,,a.r"a"r-mi konvenciókat, közösségi vagy egyéni."luk"t e, erteÜk",,

"rr,r"riur *r-ra.r-r,,ami valakit egy adott cselekvésre indító atdtűdnck

".".rr-,",J.' Á]''"rnrria' ,Oesetünkben igen hasznosnak tűnik, hi.r.., .r"- p.,."tá., ur"t ur"u, jíturrar, uot -teryegyeket kelljeleznie, amelye k egy ét.t"" at -"gr,utá.urra|"* J-ber

"ir"rr..-ueset, mlnt peldaul a rtlk9n57.rlu a kisgyerekek íIánt, vagy a zaios társaság

r Néháry példa: Gilbet Ryle, A s:ellcm íogalma (Gondolat, 1983); G,E,M, Anscombe,lnrenriun.iBlac[,uell. Oxtorj, tqro) \í,ldIr HJml.hiri, ir'",,"r': "

j',c".;;'t(lrlrroard\!'inJtr", Lond.,n, 1950); H,L.A. Harl és A, M. H'onc,re, C"..;;;;,;h;;;; (C]arenrlonPle\., O\|urd, la50] i Willi rm Dr,y, Law. anJ L*pl"nc,iu,, ln Hi.,on i,l-r.,.j UÍ,l',]'l:P,il],Iond.rn, lo§7rl c. a: R, t, HuI] lnd jllal .,..],.,,t",t .,"";"; ,i;];.';';hilo§uphiLiIPsvch"Ioqv) legtöbb kúrcre. otld'irrl A

" rlrony. Kenrv, ill;;, ilifi;;i Ö,i' 1ouu,t.a*.and,Kegan Parr1, Lon,]"n, 196j); es A, L Melden, i;* Á;;""iRJ;;;oij'r"en,, Poul,l96] ),

l5;]

:::r,:l:,:'^,t1:rn, az9kar a

.pillanamlr morivációkar js, amelyek egeszen egyedic.elekvesek vegrehaJtasára irányulnak - peldául, ha valaki hirte]en késztetesr érezana, hogy hozzáérlen egy nó könyökéher. Átabbar, ,er" -r'

p..-"rri,ra **11]:1!:,ő.ln""

megeyőződésnek. de mée olyan aúnt ^"Őaiaaésnek sem,

mely szennt a tervezett cselekvésl érdemes (vagy bármilyen "zemponrbóI kívána-

tos) volna végrehajtani. Ellenkezóleg: etOf,r.du Ü"t, hogy "gy "-i'"Üev er"ret

"":,"^y:i:*li.r.".1, |:fl,:o,:- azt,,megigyék egy a"rrá,Í"r,er..i,

"iilktll, hogy

DONALD DAVIDSON

valaha, akár ahalálos ágyán es"ébe;uá, t-'.,!; a,J;;;"fi;;;;il.a meghatározása gyakran az

vagy mindkéttő méméneiéién nfogalmi prárt a elsődleges rndokának, Így egyaránt letlo.eg..J uaúh!1F: :, y:::"Ir*ció oksági magyar á"ut, oká; ái ;,áiá'€.;;;Ö"Örá,)jzuk és másrészről az,hog-y az óók6jtésnek határorott sn.ikt.i.at aá;;"f Ú,;ii.ődl"g", i"d"k"k.; ;;;;rk; téri, *",,tén,

\

1

\

l

1. Ahhoz, hogy megértsük, miként racionalizál egy tetszóleges fajtájú indoki"_:r:I: :_",s]: :z,üJ<sécel

é,s eJégséges u.t la."núi.enijúU "r.o,,"."rrilr.l,IloHyan eplthetú íel a cselekvéshez rendelt elsűdleges indok.

2. A cselekvés elsődleges indoka nem más, mint a cselekvés oka.

A továbbiakban e két tézis mellett fogok érvelni.

\l

\

I

, , M.g.yo-o. u.uiIlanykapcsolót. meggyújtorn a lámpát, kivilágítom a szobár.U8yanakkor, Ludtomon kívül íelhívr_,m egy csavargó figyelmit arra, hogyotthon vagyok. Mindehhez nem sztikség", rr?; [;i;ilrO'"autro, -"rr"nrl"-,

IiT:".^:i| *.. ameIynek négy kti_1,1"'Uo,0Í"i"i*"r"'j*.i,li,lror,rrn -",a Kapcsolot, mert meg akartam gyújtani a lámpát; és azt állítva, hugy -"i:\.1.jii,ryUj*.'

, iál|á,: ,*"grnlgvarázom

(megind,,,kolom, racionalizáIom)a kap,csolo megnyomásár. ugyanakkur, ezen indok megielólésével, nem racio-nalrzalom a csavargó Íigyelmeztetését, sem a szoba Liuilágitá.at. Mivel az2.A

csavargó flgyelrnének szándékolatlan feli<eltése nem íeltétlenül számít cselekvésnek, ámebból,még_nem&övetkezik, hogy a csavargo ffgy.1^.;;;;;;i;;ffi'-r', u't"o.,oro*"*-nyomás, például az utóbbi következrnénye. alra"aet nétt titi-.r.i"ire',"'k,' ,""er.""rrer"r. e.

ii,"TiT|,*!::.T::1]]:T.,U, n:" gyakran emlitik vag| JemiaÜ|-ÍJ,l,r".ircr",er"odllapol, ereüménv Vagv lÖverkezmény alapjjnA 'c"elekvés' szó nem tul gvokran í.,rdul eld a köznapi besuédben. és ha mégis, akkor ir csakkülönlege" e"erekre vonarkozóan. Azr a harelonffi ,rno}l;;;' fu;:il;nyL köverem,amely szerint mindent, amit egy cselekvó szá"dék.i;,;,;.;ük"U.""űli"']il ra.**",cselekvés szándékolt elkerülésétis. Amire szüt,eg*t,"",

"r "g,, ,o"x"ü.irráio." riru'u,o,hfejezés, amely összeköti a következóletl tecyük f.L hd [;:;;"e1i'#riiou*, 'U'.rr".*njelöi,_amit önként, de nem szándékoltan tet-t"t, * ;C'

"rv".r.ii'r^ii-tin'Öui u. szu.,aa-kolatlanul vittek véghez; végül tegyük fel, h.n I=;;;rr.'.,r"'",Jiil',i,i]'rju,. ,o,""*a.,. mi isl'Cselekvéí, 'esemény', 'tett'; mind.gyik_uallor"t.,.k lran Úr"-táUl ."r"orru., t or,,"*.tusa, amelyben a nem mesfeleló leírás után kerülve, ,'ugy; f**r;;"i'.i, XoUrUt", "következó kérdés 'MiérL rertetd) A-r]' hordozza ; ;,ó#;;;;iliá-,§uii."^r'"r.*ro,

hogr baiainkat c.ak tetéznénk azn|. ha - minL Meiden - "ri.r;;;;.'h,i; egy cselekves('felemeli a kaljál) azonu, lehet egy tesn mc,zgással (.í.h,""lk"d;; ;i;;;.1, "' '

C5ELEKVÉSEK, lNDoKoK É5 oKoK

ll1.1;i;*,':;:;;]:;":,l ._ erml ntalyar;izzjk m.g a ctelekv.st. ncnlmegn\omásának opo ,r"r"-6_|.ry_."',eÍÚcn

t)lfan nródl'n, allogy az'A kapcs;l;,],._.lot,rkb"n to.t;il, ;rr;."'

.] ldnlp.l }xeg8}lijra sanak standéka -i, ,ripu isa es a csavargó ,i*"tn,"rr.1""^'^'"_'1nt

a térrYbÓ1, lrogY "

knp"uto *"g.,|;-llkeuene követk:;r;;i;i..i,:"r"

egy és _ugyanazt a cselekvést 1el"nti, or."

" l1-o",""**,ii,i.i*'f : j::$"i"':il.íi Í:';::Í"rliij[1;:x";citiban talállrató cselekvés ]eirásjnak,"-t.g;;;;;Ülr'.i"ll"gC,

n,al,"l,i,t ::Hiit ], lIn§'l

o!,1]n l,]:l,,",- ;i: jil;".:"lili.]i"i,""o".,,., ".,

,_,|,];O "* cs,.,lclré,.vgg1,|111rj.ánek el..iJlegl,.. inJukl t"h,,l Á c.clekv.s dIettasl-,an lzcrcprel}, akL,,r e. ,.lk :lkkor. r." H "rr., i"..Üir,''.lU .r, n'_o,,uo.ti,ni.r h,,I,do:ú .",.lc|r ósck i.,;.,, .", -.,,,,",rr,'

/' J ('rlcK\ on\'

, i ;,^ .*ii ;:. []§:i :ii-" l i:]] l,i,l,"l'ill, #. ).lru ;:1:I}" :l

. .H.,gu.n iehet r l:im1,1r rnecq\újt i,ár.r ir:irrvulú ket, r<ré,crn el.ú,lJ,3r. irrd.,k1vagr ant raL eiemc), ha ]áL.:,]le,-,,,"lL iit,,l-,,.-;:_'.'. :''":"],'':

Félrevezethet bennünket a ,.n1.1:,'-'"],|ulo" : telt igényelt általános jelieget/

M "..,,;;,,,, ; ; ; il;:,,l ii;i].,;:fi ji:*

!:;;,,; ; il;} Íi:l;;nyilvírrvaIóan.:},Iartikuláris eseményre vrlnatkc,?Ík, ;;-Ú;# kóvetkcztet-hernénk, hogy .l nrii,odik is,,n'',1 u;,,', l

j h,,* . ö: i: i$;:X::: ;j,".:H:il:,I il"1,1;iiÍ,,.f ffi: .bcs-clünI ] kÉr ki]lünbü:o In,,nJlthan, r'r'. ."'.',.'..i*,,, inl.'ru"'r.ut.'," .,clső m,rllJ3ln3| ('Megeviit,,rr lm r l;iml.jr.) 'o"r"igr.r,u,

-i.,.''*g a má",,JiL-rr/]. t }rlee,,kor,",n xfu1I",,i ,l i;iIrtpát.) !]em l7 H, l;. .--t t,nrtk,,:na,. kkc,r l mj,uJik ,,',,"l," n;',, "i;,..*;;.i]lil":";i##.i:;l lqikailag iü99ctlcrl egymistú.l.,allpo..rbh,rtl .:(,lnijlyrc ,,,",n ,.j)1],I..'

k've'b..l nvrIván.r nlú, lctT Lih\i, .,nriligo;.a ,",,i o M.-g§]íj,",iá iffi,;:;:.fi:i]l l}X'l:t THi|"ji:lXs:enlpontjából sem Devezhető

;;.i i "{:#"i: ,;:il H:l |iií.: :r n l ;Í ; ;:lll l ;:*;:..n kor|.lL,,,',;,;,'i;,, :";;;':;"

n']Éilcnnenl - rt Ilár rninJeit ré"_l,,r p,,rlr,,_

,és.I"j,;.o,.,,"u,,"; i ; l,i;:;i:i":"_i'',i]ii]]l1"|;I";,;.;,il": .Jii,J;mc:]VJll',.lIl.i5 cqt l-i:onv,," l-rrrmaj j|,r_

.|;1611er ra"^",,,"i','."l.ku.."k .gyvégtelen elemű .supurilánnk bárrnelyike .be

teiler;r'i;;l, ; .Jil.[Usek tehátdz(lllL,\ |ncrIckhc|,l rcLrnthrt,ík l icl.:girűrrel. . ..,rJ",''rl..'"".]iJ,np,,n,iot"'I

i ;,Hi:;.il,;] ]i:;ii;;l"i " von. r tk.,, nak n., l

"i"Ü"r.,,,,.^',r ra, Me:i.,c,lk.r-órtttr,r,.1lrá,z:rm.,!ab,,,,ni'.]|i]|']',m(llld,]l ním

'I,".ll","- inJ,,k. e,,

"L,,r,,"..ij, ji'

o j,: :i i i i:;: ;l';i.',"ilffI;]"i:il;,11:;] eltűrilee.,

]".T:l;n:::l:[,,,'il).',i:.',"..i]:|;']"'ása, intencioqi]is aspcktusa rrrelletr rctirál is ac.,j<r,v,,.rcn,,,.,'.,,,,,.,.i,i;; ;] .:, ]I,',::':""r'l'.:'',r-lul

t"] h,,,,orr.\le,rc,hir ,

Ll\,tp.'l,J|,l,r .. ,, *,r.,] ,.,.';,lli"]'{';""i,"; ,l',)l, ]i]i] ..,:e lll,i_.. ,| ]v,

10

-.,_ ,,,o[,hY " ",-tbl.Űpr&t *-ln_4L,^Q u\b..P-,r) .t,'TYr|,/v, u qDőNl

io óiu,oi,rr' 0 , L-&\1 v\

ál€J rygíelqlőoek tg11o1fe§zkö- Pgyberi kiuanaiosnak is tUnik,h.qzállLae.--Szerencsére nem szüks'éges osztáIyoznunk és elemeznünk riúndazokat az

Ir.,livel a'Meg akartam gyújtani a lámpát'és a'Meggyújtottam a lámpát' ,

mondatok logkailag fi.iggetlenek egymástól, az elsőt íelhasznáIhatjuk annak ]

indoklásála, hogy mitó1 igaz az második. Egy efféle indok_minimális inforná: lciót nyújt; azt mutatja meg, hogy a cselekvés kívanságon áÍápiIffi{"rei1l"imás lehetséges pro-attitűdöket, mint például a kötelesség vagy a kénys"er. Áma kizárás nagl,rnértékben magán a cselekvésen és a magyaíázat kontextusánmúlik. A puszta igény említése fakónak tűnik a szenvedélyes vágyakozáskijeler. tése mellett, mégis furcsa volna tagadni, hogy valaki, aki egy asszonyvagy egy bógre kávé után sóváTog, egyúttal igényt is tart rájuk. Természetel-lenes volna tehát azt mondani, hogy a kívánság olyan genus, amely mindenpro-attitűdöt speciesként tartalmaz. Ha valamit megteszünk, és tudluk, hogyvannak szándékolt cselekvések, a 'Miért csináltad ezt?' kérdésre könnyedénválaszolhatjuk azt, hogy 'Semmiért'; hiszen nem azt gondoljuk, hogy nincsenindok, hanem azt, ho§ nincsen kúlönósebb indok, semmi, ami ne lennekikövetkeztethető abból, hogy a cselekvés szándékoltan ment végbe; másszóval semmiért - azon kívül, hogy ez volt a szándékunk. Ez utóbbi érv nemalapvető az egész okfejtés szempontjából, amiért szóra érdemes, az az, hogymegerősíti arrnak a lehetségességét, hogy egy szándékolt cselekvést indokaalapján határozzunk meg.

Az elsődleges indok egy meggyőződésbó1 és egy atritűdből áll, de általábaníolösleges mindkettőt külön megemlíteni. Ha azt mondod nekem, hogy rá-elesztesz az orrvitollára, mert azt gondolod, hogy ettó1 majd nem lobog be affvitorla, akkor nincs szükséged arra, hogy hozzátedd: azt akarod, hogy anagyvitorla ne lobogjon be; és ha azt mondod, hogy azért mutatsz be nekem,mert kötözködni akarsz velem, akkor ezt nincs éItelme kiegészíteni azzal, hogyelképzelésed szerint a kézmozdulat meg fog sérteni. Hasonlóképpen, a legtöbbcselekvésmagyarázat, amely nem elsődleges indokra épül, nem is szorul azelsődleges indokkal való kiegészítésre. Ha azt mondom, hogy azért gyomlálok,mert szép pázsitot szeretnék, akkor szükségtelen azt is mondanom, 'És vanszámomra valami vonzó minden olyan tevékenységben, amely széppé teszi apázsitot, vagy legalábbis jó eséllyel indul ez ügyben', Miért ragaszkodnánkahhoz, hogy van bármilyen kőztes lépés _ akár logikai, akár pszichológiai - akívánság útján, amely a nem cselekvés jellegű végcél és az eszközként értel-mezett cselekvés között halad1 Okfejtésünket az is alátámasztja, hogyvégcél-csak+nnyiban magyarázza meg a

érzelmeket, hangulatokat, lelkiállapotokat, motivációkat, szenvedélyeket éssóvárgásokat, amelyek megemlítése válaszul szolgálhat a kérdésre 'Miértcsináltad?', ahhoz, hogy belássuk, milyen módon szerepelnek az elődlegesindokok egy, a Gntiek említésén alapuló racionalizálás esetében. A klausztro-íóbia kellően megmagyarázza egy személy eltávozását egy koktélpartiról, miveltudiuk, hogy az emberek legszívesebben elkerülik, távo1 tartják maguktól azt,amitó'l íélnek. A íéltékenység azért lehet indoka valaki megmérgezésének,mert a méregkeverő (tObbek kOzcln) meg van győződve arról, hogy tette kártokoz vetélytársának, megszünteti személyes bántalma forrását, véget vet azigazságtalan állapotnak; és ezek olyan dolgok, amelyeket a íéltékeny emberekszívesen látnak megvalósulni. Ha tudomást szerzünk arról, hogy valaki gátat

CSELEKVÉ5EK, lNDoKoK És oror ,l ,|

szab a fia mohóságának, akkor nem kell feltétlenül tudnunk, hogy mi volt azelsődleges indoka, hiszen tudjuk, hogy volt ilyen, és hogy az általában milyenjellegűvolt. Ryle szerint a'Hiúságból hencegett' mondatot a következőképpenelemezhetjúk: 'Az idegent meglátva hencegni kezdett, és ebbéli cselekedetekielégíti a törvényszelű kijelentést, miszerint minden alkalommal, amikor csakesélyt lát arra, hogy mások csodálatát és irigységét Íelkeltse, pontosan azt teszi,amivel szerinte e csodálatot és irigységet kiváltja.'Ezt az elemzést gyakranés vélhetóleg joggal - igyekeznek megcáíolni azzal, hogy valaki esetleg egészéletében csak egyszer henceg hiú§áBból. Ám ha Ryle hencegóje hiúságbólcselekedett, akkor egyvalami mindenképpen igazi az elgondolásból: a heniegőmások csodálatát és irigységét akarta kvívni, és tette - meggyőződése szerint

éppen ezt a hatást váltotta ki; akár igaz, akár hamis Rvle elemzése. nemmellűzi az elscileees induk fogalmát, hanem éppen"éggel azon alapuI.

Egy cselekvés magyarázataként szolgáló elsődleges indok megléte annyittesz, hogy ismerjük a cselekedet mögótt rejlő szándékot. Ha balra fordulok azelágazásnál, mert Katmanduba akarok jutni, a balkanyar mögött lejlő szándékaz, hogy Katmanduba akarok jutni. De a szándék ismeretéhez nem kellfeltétlenül ismelnem az elsódleges indok minden részletét. Ha'|akab azéltmegy a templ.,mba, hogy kedvében járjon a mamijjnak. akk,,r bi_ro"un u"nvalamiféle pro-attitűdje a mama megelégedése irányába, ám további informá-cióra lenne szükség ahhoz, hogy eldOnthessük, ez az indok az-e, hogy szeret amamája kedvében járni, vagy inkább az, hogy helyesnek, kötelezőnek vagykényszerűnek tartja ugyanezt. A_következó kifejezés 'Jakab templomlátogatásiszándéka' külső íormája szerint leírásnak tűnhet, valójában azonban szinkate- agorematikus: nem vonatkoztatható dolo8ra, állapotra, diszpozícióra vagy ese- ./ményre. Szerepe a szövegkömyezeten belül az, hogy cselekvések új, indok-ala-4.pú leírásait hozza létre; ilyen módon a 'Jakab a mamája megörvendeztetésének iszándékával ment el a templomba' mondat újabb, teljesebb leírását nyújtja a'Jakab templomba ment' mondatban leírt cselekvésnek, Lényegében ugyanezti)rténik, amikor a'Minek panogsz így?' kérdésre a következííképpen válasz7 ,lok: 'Szövök, fonok, edzek, evezek, kuporgok, bolhát idomítok'.

Egy szándékolt végkiíejlet közvetlen leírása rendszerint jobban megrnagya-rázza a cselekvést, mint ha azt ielentenénk ki, hogy a cselekvés szándékoltvagy kívánatos volt. Az 'Ettől majd lecsillapszol' mondat éppen olyan jólmagyarázza azt, hogy niért töltök neked egy kupicával, mint a 'Szeretnékvalamit csinálni, amitől majd lecsillapszol' mondat, mivel a nagyarázat kon-textusában a rnásodik levezethető az elsóó1; mégis az első a iobb, mert haigaz, akkot a tények igazolni fogák az adort cselekvés végrehajtása mellettidöntésemet is. Mivel egy cselekvés igazolása és magyarázata oly sokszor járnakkéz a kézben, a cselekvés elsődleges indokát gyakorta jelezziik egy olyankijelentés megtételével, amely, lra igaz, egyúttal a cselekvő megfelelő meggyő-ződését vagy pío-attitűdjét is igazolja, vindikálja, illetve alátámasztja. Akövetkező n-rondatok 'Tudtam, hogy egyszer úgyis vissza kell adnom', 'Az újságszerint havazni fog' ,'T e IéptéI az én\ábamra' mindegyike - megíelelő inc'loklásíkontextusba helyezve ezt az ismerős, kettős szerepet tölti be.

A fer-rti értelmezés szerir]t, az indok igazoló szerepe függ az indoknak amagyarázatban betöltótt szerepétől; ugyanez visszafelé már nem mondható el.Az, hogy a lábamra léptél, sem magyarázni, sem igazolni nem tudja azt, hogy

(,*,

L (*a,í -' ,|,,:-\--

?,.--,,a

l

12 DONALD DAVIDSON

;';:,:Tj:L:: l;f5:l**,:k "n.].:i:^ nem gondolum azr, hogy a:helyrjiló, akár nem meggvőződés magvarázzaa cselekvdsr, akár

hpg, ;#;;ffiÍ"§::;; #l'irá:atban - ebból ,"g n.,n köu.,i.";ik,eil""

" iÍ-u." ,orrrr."" "r,lj#"rl

(és.szükségszerú'eni uk.;gi. v"iJia-u-Ludiuk kliliinv;le.,r.ni n -^^: __ l:|:' '.nd"kok'u vonarkozó íe-hérelek altal

Az elsődleges indok íénvébr,"ghu,á,.,,uti, ho;;;;r;;;;il,:.i,."l:k'o:. koherens"é válik a cselekvőrekintetében. és iJy.;;;in"^:"..i"'r",;f:':Tio""íry |'""ésbe jeIlemzűvcrnásaí

cselekvés elsó. i tldr_rkakén r ;";;;;.á;:'r:.T:; :ff i:?;:]i.;".;.?luen (eev kis r a láIékonyságeal) mllcien .r.,U* r"tr"aJlnUI]r"n .'lto*'r-,TÜ,ffifi:ilr:T:i:;',TJil, r l"combe kiíeieze,é;i''nj;.;-, cselekvésr,",; t"g""].rp"i'."rti.,J]i; :lár letezik eg.ol1 an t ovább nem elemez-ra(iunalizáciL; .*h;;il;;i:,:: vervegenY) éftelmezés, atneIvben mindenlebegctt a .*r"["u rr".n.-Ji

.' a vegrehajrás közben valami .ind"nkepp"r.

_ Néhány tilozóíus felismerte. hr

;nlqiTHlí ji*I,iltta jli:ill;iili:ii Fffix?:Íri: i jff

:";az Indok viszonylatában, és h,,o"o'?'T',n:nlalkalmazható a cselekvés és,rolgal , kiuJni;;;;;;;;rffl' az inJokok eserében az igazolás mintájarns|qkrrk €aa_,]]iák a cseleLvj"l "

j:::"?:| ,tl, hogy eltogadlJk: k:rerol^g u,

Ii]

tudjuk kűlónválas"rá"i n .-i. -':"-9 rrruuKUKra Vonatkozó íeltételek által

,u.i"nu l l.;. i J J§í;;;;',i#;'#',',.# i.::T'j1..1, ]l" ü1 ái tól. H a aakkclr.a Cl.errelmeb"n ,

",,l"gn,,,ú?, r.rl".i)"Ű",l',.'*ril.,:i:iffi#.Tl}§:ffi::liJJ:Jii#;i,:';l::: .1,*,l

e,"""i ri*.n", ".',!i)",r, .*rr,i,

"is bevessük. Fontr_l"li.lrii, "ijill'll'1'

r'u* u' uU'n' hagyománvos íogalmáríL.realmába. Veherii:k ,',_, ,^jl'"n',

hogY PUnlosan mi i, tunu.ik ,, iálroli,*;r.*;i.",;;;;",i,lili"il]1"í:, számlt,on. ieazoiásnak. ami a c l-bene.

"Ltrr,idcikkeüji ,.*i"ri§|,1""'' a,cselekvőnek rrlyan meggyőzóJésekkel

v:i]iL Ám "bt.;;..;.;J,.-;u;,

amelvck,Íényében, ...l"kŰ" eri.r."rrev"i"kinek megleh.;;"i";;;i"i'"iTt.

tievelmen kívul hagynánk: ";;: Ü- anélkt]l. hÖ;;;;;;d;;;::1t egY retrre, és végre i, hajrhatja

" .s.l.kué",i

es a,.ind,ko]i'clel;i;:: ;;;i;: r:selekves valódi ind,,ka lenne, Az indok

,terl haJtolta-e végre a cseiekvé.lT}.j:_':oo""' kérdése az. hogy az ágens _

szemponlol l, ngy"l".il ";h;!J.'

lIleru ez es ez az indoka voir rá. Perszi ezt a -

"bb"n,.","tb"i,;;ö;:;::;FTJ;i'""J'j,í:T'#il,T*T,,,1.i"*i;Inüoke. hacsák nem risztázzuk elri6b, miért i, oiv"n roraii, u ] ""

r,,.4 A,rs.t,,nbe taqadja. hogy a gyakorlatipvdN(,!lall tzillopi7mu.,,,,ilen, n.i,,.n,.]1,]]Tli",:,1._*lT1,

Ezr rérzben azért leszr. merr alekent lekin.j tmiközben az én Vélem6rf _,- ' : ""*"1'l t'o\elkezlelé. e€Y része mesíeleld_jndok í,Jea]mának

"il;,";il;;::.':;:i'_T ij.,|'n,t "' .,"k ** ,nnrez.]ia cse']el r e.r magv,rázó

h,gr grak,lrla,i ,,li*ir.".i""i i",l,i','",'_i'|1'"*:' l^r" ame]lerL mikent Ariszlolelész i.,vésnek__r,em put,rdn

-a

,"j;*;;;;,;;',:;i'f 1d']l.t ilélerlre' rendeluek rarrial rehjr a 6.9191l

t(5szeru. ecoeme).), (' hosy kivdnjj}, hanem maga á cseIekves kivánd|o!

C5ELEKVÉSEK, lNDoKoK És oKoK

Amikor azt kérdezzük, hogy valaki miért úgy cselekedett, ahogy, akkor egy

interpretáció felmutatását várjuk. Az illető viselkeclése furcsának, ismeretlen-nek, outrénak, céltalarrnak, jellegtelennek, összefúggéstelennek tűnik; vagy

talán még cselekvóst sem látunk benne. Ha megtudiuk az indokát, tetténekegy olyan intelpretációját, új leírását kapjuk meg, arnely a cselekvést egy

ismeríís kép részévé teszi, Ez a kép tartalmazza a cselekvő néhány meggyőző-

{écét.,é§ attitíídjét; esetleg célokat, vógkiíejleteket, elveket, általános karak-terjegy-eket, erényeket és hiányosságokat is. Mindezen túlmenően a cselekvésindok általi újraleírása a cselekvést tágabb tá§adalmi, ókonómiai, lingvisztikaiva5, értékelési kontextusba is helyezheri. Az indok megbmerése által belátni,hog.v a cselekvő tettét hazugságnak, adósságtéítésnek, sértésnek, úri gesztusnak

vagy huszárvágásnak tekintette, arrnyit tesz, mint megtalálni a cselekvésnek a

szabályok, gyakorlatok, konvenciók, elvárások közegében megl-latározcltt helyét.

Az efféle, késői Wittgenstein inspirálta észrevételeket máI számos {iloziifusárnyaltan és éleselnréjűen kifejtette. Szó sincs róla, hogy tagadnám: amikorindok által magyarázunk egy cselekvést, akkor valójában újraleírjuk azt; az

írjlaleílás egy bizonyos mintába,helyezi a cselekvést, és pontosan ezt nevezzük

a_ql4e\yÉ, magyarázatának. Am a gondolatmenetnek ezen a pontján kéto-yan megirosszabbítás is felsejlik, amelyek valójában nem követkcznek az

eddigiekből. Eiőszór is: abból a tényből, hogy az indokok rnegadása pusztán a

cselekvés íljrale-rását 1elenti, illetve abból, hogy az okok és a lratások külón-állnak, még nem kóvetkezik, hogy az inclokok nem okok. Az indokok, lévénmeggyííződések és attitűdök, nyilvánvalóan nem azonosak magával a cselek-véssel, de ami fontosabb: az eseményeket gyakran az okaik alapjlrn írjuk le.

(Ne adj' Isten, valaki megsérül. Ezt az eseményt'okai alapján'úgy írjuk le,

hogy az illetőt megégette a tííz.) Másoclszor, hiba volna azt hinnünk, hogy

mivel a tágabb mintába helyezés megmagyarázza a cselekvést, egyúttal meg is

értenénk a magy-arázat természetét. A milrták és kontextusok emlegetése nem

ad választ arra kérdésre, hogy az indokok rnilyen módon magyarázzák meg a

cselekvéseket, hiszen a szóban íorgó minta egyszene taltalmazza az indokot és

a cselekvést. A eselekvés kontextusba helyezés általi magyarázatának egyik

móclja az oksági kontextusba ágyazá§; az ok és az okozat alkotják azt a mintát,arnely megmagyarázza az okozatot - itt a 'nragyarázat' szót másutt is haszrrált

értelmében l,esszük. Amennyiben az indok és a cselekvés ettől eltérő magya-

Iázati mintát igényel, akkor e mintát pontosan meg kell hatírrozni.Hadd erősítsem meg mindezt egy Meldentííl vett példával. Egy gépkocsi

vezetője íelemeli a karját, hogy jelezzen, A jelzésre irárryuló szándék azáltalmagyarázza meg a cselekvést a kar í'elemelését -, hogy mint jelzést újraleírja

azt. Milyen minta magyarázza itt a cselekvést? Az indok-alapú cselekvés jól

ismert mintájal Ez esetben a minta valóban megmagyarázza a cselekvést, de

csak azért, mert feltételezi annak az inrlok és a cselekvés kózötti viszonynak a

rr.eglétét, amelyet elemezni kívánunk. Ám a minta lehet a kóvetkezőis: valakiautót vezet, egy kanyarhoz érkezik; trrdja, hogy jeleznie kell; és tudja, hogy a

karja felemelésével hogyan kell 1elezni, Most így, ebben a kontextusban,

felemeli a karját. Meglehet, ha mindez megtöIténik, az illető valóban jelez,

ahogy Melden is állítja. Es a magyalázat ez esetben a kiivetkező lenne: ha az

előbb leírt körülmérryek {ennállása mellett bárki felemeli a kezét, akktrr az

illető jelez, A nehézség itt telmészetesen az, hogy a magyaíázat szót sem ejt

13

l

14 Lu**.;kYaz lllető mért r usvan indoka. hosv megtesve

a Jelzés'leírás has zná|ata magyarázza meg a cselekvést az indolalapján, akkor a jelzésnek szándékoltnak kell lennie; csakhogy a fenti beszá_moló alapján ez a szándékoltság nem szükségszerű.

Amennyiben Meldennek igaza van abban, hogy a kauzális magyarázatok'tökéletesen közómbösek a keresett megértés - nevezetesen az emberi cselek-vés megértése - szempontjából', akkor elemzésünkbó'l kimarad ar'Azért tette,mert,..'típusú indokló mondatban szereplő'mert' vizsgálata. Az indokok éscselekvések viszonyáról szólva Hampshire a következő megjegyzést teszi: 'Afilozófiának minden bizonnyal Gladata e fOlöttébb rejtélyes kapcsolat megta-lálása'. Hampshire elutasítja Arisztotelész megoldását (miszerint a vágyakozásíogalmát mint kauzális tényezőt tekintjük), azon az alapon, hogy ez a Áegoldástúlságosan tiszta és körülhatárolt ahhoz, hogy minden esetben igaz legyen,továbbá azon az alapon, hogy 'továbbra sincs feltétlen okt,nk ahho" ragas"-kodni, hogy a "vágy" szónak minden, cselekvést indok alapján magyaráző,teljes mondatban szerepelnie kellene'. A yigyakozás fogalÁa szerintem istúlságosan szűk. ám fen4tarrom -azt. hogy - legákbbis a legtOÉb, tipikusnakmondható esetben * mégiscsak fel kell tételeznünk valamiféle pro-attit(dOt,lrqegy csele(v( indokairól szólókijelentést intéllig&'ilisnék kívánunk tekin-.p!. Hampshire kétli, hogy az arisztotelészi séma alapján kijelenthető lenne-ea benne foglalt következtetés igaz vagy hamis volta, mivel 'nem egészenvilágos, hogy mi lehetne az értékelés alapia, vagy hogy miíéle bizonyttekalapján hozhatnánk döntésC. A magaqr_részéról azt gondolom, hogy jobb híjána Iegeróebb áv az arisztotelési'Fi [o""i háso"ió simak -eli.ti ,r, bpeykb!q!!?g lgy van esélyünk számot adni az indokok és cselekvések kOzaitiiejtélyes kapcsoIatról'.

IV

Ahhoz, hogy az 'Izmozott és le akart fogyni, és azt gondolta, h ogy az izmozássegít

_ ebben' mondatban szereplő első és.t meít-té tudluk aútítani, első

lépésként'ki kell egészítenünk a Cl-ben íoglaltakat:

C2. Egy cselekvés elsődleges indoka a cselekvés oka.

, A CZ-t támogató megíontolások, gondolom, már elég világosak; írásomhátralevő részében a C2 elleni lehetséges támadásokat kiua"oÁ megcáíolni,és eg}uttal az érvelésben használt okdgi m.d,gJarózdt ögalmát is iglekszerntisztázri.

A. A támadás első fiontja: az elsódleges indokok meggyőződésekbó1 ésattitűdökből állnak, amelyek vagy állapotok, vagy disrpozúk, de nem ese.mények; ennélfogva nem lehetnek okok.

__Erre a vádra túl könnyű volna azt válaszolni, hogy gyakran nevezünkállapotokat, diszpozíciókat és íeltételeket

"gy.r.."-?.,y"k okának: a híd

5 Azért mondom, hogy 'első lépésként', mert ki akarom küszóbölni azt a lehetóséget, hogy Clés C2 együtt elégségesek lennének az indokok és az általuk magyarázott cselekvések viszonyánakrneghatározásához.

CSELEKVÉSEK, |NDOKOK ÉS OKOK 15

szeíkezeti hiányosságok miatt dőlt össze; a gép felszálláskor lezuhant a rend-

ilrUi -"g^ r-rO*ersjklet miatt; a tányér egy repedésmiatt törött el, Válaszunk

uru.rlnr_r'rr"_ reílektál egy szorosan idetartozó kérdésre. Egy esemény oksági

i#;.;;;il,ilr;;," .ruí ".,.ryibn.,

,dja meg az okot, amennyiben egy korábbi

;;;;; t;í"lr;;leztink. De milyen előzetes ese.mény.,_,tozhat egy cselzkvést1

\ 1-olöhb e\etl,en nem nehez olyan eseményeket találni, amelyek 5zorusan

k.*J;;;k';; "i"OdL.g",

indokhoz, Az_állapotok és a diszpozíciók nem

...-* "t,

J. "* állapoi vagy diszpozíció kezdete, bekövetkezése az, Avágy,

;-";;i:,iÜil" ;á^t;ut , "r.it.g u""ak a pillanatnak a szüleménye, amelyben

;.]];i-'Ü;;fif,iluii-,ur, l-,oey ;uk ukkor kezdek el sóvárogni egy sárgadinnye

.iá' ,-ri.* eppen meglátóm; és a meggyőződések talán abban a percben

;;;;[ iJ;r" berrnu,,k, amikor megfigyelünk, érzékelünk, megtudunk vagy

i.i,alr-r"r. ""r"_li_Áz.,k,

akik amelleit kardoskodtak, hogy nincsenek olyan

;;;;li;;;"rek, amelyeket cselekvések okának tarthatnánk, gyakran

"".,-lairar. n íáio ur.rdő,, _.r, ahhoz ragaszkodtak, hogy a mentális

"i.rné"Á (mJg o, e*1"1e,.k,-,e1, ,"gfigyeléseknél is inkább) észlelhetőnek,

-"g-rigr.rr-r.rO".r. kell lennie, uug} oly",,uk, mint egy hirtelen.csapás, belső

ffi;:ilgrá.ká,atás, mély ösztölrzés vagy az akarat tevékenysége, Melden a

i.iri" "aZ

soíőr pél ]álában szembeszáll azzal a nézettel, amely a cselekvés

'r.""riir, ,''r*"rjáiábá .gy '-l,ld", esetben alkalmazható, kózós és jellemző

;;Ó,' igy"k"rrr.k megragad"i; vélhetőleg valamiféle motivációt vagy

;;;d;t"r, íJ *ir}a." rm""val valami ,egyedi érzést vagy élményt,. Termé_

,r"r.,""l"" ,rr.. mentális esemény; egy adott pillanatban a sofőrnek nyilván

errr" r."n"" ".""ie, hogy kanyar kóveikezik - és ez volt az a pillanat, amikor

,"Leri udott. Vi.raen ío\arnatos tevékenység során, mint az autóvezetés, vagy

iÖ-J',.,'tUi,rUi ieiáa"a etlU"t.', a Helté,zp..llrt osz árú,zása, jelen vannak

;;j ;";;;;-[;"é,bé megharár"z,,,t t cél,-,k, nc,rmák, vágyak és szokások,

;;lr;Ű;;;;; rÁa, n j^ut az egész uálla|kozásnak; és emellett jelen van

" ,liji i*e r..*r"gtinkkeL kapcsolatos, folyamatosan beérkező információ is

; "ffi;;;;;;JŰa,u"Ol,

amelyek alapján szabályozzuk és pontosítjuk

.,"t.t u..ti"t .,, A so{őr kanyarérzekelesi felkesztlt ségét azzal megtisztelni,

hÖ UilÖ;k'"ug} *i tObi,, érzelemnek nevezzük, kétségkívül túlzás, de

"r.li -.gerá"-ri az"'elnevezést, akár nem, leginkább a. kar felemelésének

;;;;il;;úiil. tekirrtenünk. Ebben a _ többnyire tipikus _ esetben nincs

;;;;.',i,.il-oiiui.iO,-,uk ',"uezhet.énk, ám ha olyan általános célokat

|")j*"r.- ".r"r.i"i, mint a kívánságom, hogy épségben elérjem úti célorn,

"tl", ,irae*r;

"alik, hogy a motiválió nem esemény, A szándék, amellyél a

so{őr felemeli a karját, szintén nem esemény, hiszen a szándék: semmi - sem

;;;;;;;;;;;*,id, se diszpozícló, se táIgy, Végül Melden felteszi a kérdést

"r-"[Jgi *_",ir.urnak, _eg tud_e nevezni o1yan eseményt, amely közós

iellemzőie minden olyatr eseurek, amely során valaki vándékosan íelemeli a

Ü;;;;:ii, ;;;;.;Ö, ta,* r. l., nem iudnánk találni, De.akkor a hídomlá-

,Ü- r.piríágep-rrerer,,csétle,,,ségek és tányértórések esetében sem tudunk

felmutatni közös és jellemző okot,'"n i.i,e,i

^a" ,"íőr képes válaszolni a kérdésre: 'AEúJrlb]9*"1'cd_a-ka!d,_

"r;

',1.,;;';;;l;, i, " ,atu-t,Ol megismerjük azt az eseményt, amely a

ffiun1ó,.,o.,.i.kuámindenesetbenképesefíé1eválasz^áa;a-rul

Etaru.a"lhat, hogy a válasz olyan mentális eseményt jelö1 meg, amely

16 DoNALD DAV|D§oN

nem indokolja meg a cselekvést: 'Végül aztán meggondoltam magam.' \rószről, lehetségesek a szándékolt cselekvésnek olyan esetei is, amikortudíuk megmagyarázni, miért tettük, amit tettünk. Ilyenkor azindokokra támaszkodó magyarázat ahhoz a magyarázathoz lesz hasonló,a híd összeomlásának szerkezeti okairól szól: nem vesszük ffgyelembeösszeomlást kiváltó (okozó) eseményt vagy eseménysort, de biztosakbenne, hogy volt ilyen esemény vagy eseménysor.

B. Melden szerint egy oknak 'logikailag függetlennek kell lennie az állítőla-gos hatástól'; csakhogy egy cselekvés oka nem lehet független logikailag ecselekvéstől; tehát az indokok nem okok.Ó

Ehhez hasonló, lehetséges felvetéssel már korábban is találkozhattunk.Mivel az indok újraleírás által teszi intelligíbilissé a cselekvést, nem kéteseményről beszélünk, hanem csupán egyró1, amelynek különböző leírásaivannak. Oksági viszony pedig csak íüggetlen események közótt állhat fenn.

Lehetséges, hogy valaki abba a gondolati zsákutcába jut, hogy a üllanykap-csoló megnyomása <lkozta a lámpa meggyújtását (pedig a lámpa, mondjuk, márégett). Mindenesetre ebből nern következik, hogy a kóvetkező mondat 'Akapcsoló megnyomásának indoka esetemben az volt, hogy meg akartamgyújtani a lámpát'nem vonja maga után részben a kóvetkezőt: 'Megnyomtam akapcsolót, és ez a tettem részletesebben úgy írható le, mint a lámpa meggyújtásá-nak vágya által okozott cselekvés,'Egy, a maga oka alapján leírt esemény éppúgynem keveri össze az eseményt az okkal, mint ahogy az újraleírásra épülő magya-rázat esetében sem kizárt az oksági magyarázat lehetősége.

A példa azt az ellenvetést is megcáfolja, amely szerint nem lehet leírni egycselekvést anélkűl, hogy olyan szavakat használjunk, amelyek az állítólagosokra vonatkoznak. Adott esetben a cselekvést a kővetkezó leírásbarr magya-rázzuk: 'megnyomom a villanykapcsolót', az állítólagos ok pedig: 'meg akaromgyújtani a lámpáC. Mely releváns logikai kapcsolat íűzheti össze a két monda-totl A lqgikai kapcsolat lehetősége valóban hihetónek tűrrik a 'megnyomoma villanykapcsolót' és a 'meg akarom gyújtáni a lámpáC mondatok között, ám- hajóbban megvizsgáljuk - kiderüI, hog! a kapcsolat jellege inkább gramma-tikai, mint logikai.

Mindenesetre meglehetősen különösnek tűnik az elgondolás, hogy az okságireláció inkább empirikus, mintsem logikai lenne. Mit jelentsen ez? Semmiképpsem azt, hogy minden igaz oksági kijelentés empirikus. Mert tegytik Íel, hogyaz 'A okozta B-t' mondat igaz. Ekkor B oka = A; tehát felcserélve amegnevezéseket a'B oka okozta B-t'mondatot kapjuk, amely analitikus, Eg}_,oksígiíijelentés igazsága attól függ, hogy me| eseményeket írjuk le; u, p&ig,--hq)€y a kijelentés arralitikus vagy szintetikus, a leírás mikenrlan múlik. Azonbanazt is hozzá kell tennünk, hogy egy indok csak akkor racionalizál egy cselek-vést, ha a leírások megíelelő módon jelennek meg benne, és ha ezek amegíelelű Ieírások nem íüggetlenek egymást ól.

Ó Ez az érvelés, kiilönféle változatokban, megtalálható KennynéI, Hampshire-nél, Meldennél,!íinch The ldea of a Sociai Science (Kossuth Kiadó, Budapest, 1987) című konlwében és R.S. Peters The Concept of Motivation (Routledge and Kegan PauI, London, 1958) címűkönyvében. Az érvelést, legalábbis az egyik fajtáját, természetesen Ryle A s;ellem íogalmá-nakmotivációelemzése inspirálta,

.'

C5ELEKVÉSEK, lNDoKoK És

Tegyük fel, hogy a kijelentés, hogy valaki íel akarja kapcsolni a villanyt, azt

jelentené, hogy az illető bármilyen cselekvést végrehajtana, amelyrííl azt hiszi,

hogy segíti ennek a célnak az elérését. Ekkor a kapcsoló megnyornásírnak

elsődleges indokáról szóló kijelentés magába foglalná azt is, hogy az illetőmegnyomta a kapcsolót - "azonnal cselekszik", ahogy Alisztotelész monclaná.

Ebben az esetben bizonyosan {ennállna egyíajta logikaí kapcsolat az indok és

a cselekvés közótt, méghozzá olyan, mint amely az 'E2 a tárgy oldható, és vízbe

helyeztük' és az 'A tárgy feloldódott' rnondatok ktjzótt is íennáll. A kiivetkez-

tetés az ok leírásátril az okozat leírása felé halar], és nem visszafelé; tehár a; r-rk ]

megnevezése így is tattalmaz valós információt. És - bár ezt a lépést gyakran lszem elől tévesztik * a 'Feloldódását a vízbe helyezés okozta' monJat nem ltartalmazza az'A tárgy oldható' mondatot; tehát az utóbbinak is van önálló !nagvarázó ereje. Mindamellett a magl,arázat jór,al érdekesebb lenne, ha az

l

oldhatóság helyett, amelyet nyilvánvaló cleíiníciós kapcsolat Íűz a rnagya- \

rázandó e;eményhez, olyarr tulajdonságra utalhatnánk, mint például vala- \miíéle kristályszelkezet, nelynek az oldhatóságga1 való viszonya csakis \kísérlet útján lenne felismerl-retíí. Most már világosnak tiínik, hogy a vágy,

l

a kívánság és a többi elsődleges indok nem nagyarázza meg a cselekvést ,'abban a triviális értelemben, alrogy az olcihatóság magyarázza a feloldódást,

Feltesszük, hogy az oldhatóság tisztán diszpozíciós tulajdonság: olyasmi tehát,

amelyet egyetlen teszt alapján clefiniálunk. Csakhogy a r,ágyak rrern deliniírl-1-ratiik az általuk esetlegesen racionaLizált cselekvések alapjárr, annak ellenére,

hogy a vágy és a cselckvés közötti viszony nem pllsztán empirikus; a vágyak

esetében vannak más, alapvető kritériunok is például az érzésekben és az

olyan cselekvésekben való kifejeződésük, amelyeket nem racionalizálnak. Azaz ember, akinek valanilyen vágya (vagy kívánsága, meggyőződése) van,

alaphelyzetben nem igényel semmiíéle kritériumot - általában tudja, mit akar,

kíván vagy hisz, még akkor is ha nem állnak rendelkezésére olyan jelek,

amelyek másclkat esetleg segítenek az eligazodásban. Az elsíídleges indokokezen logikai jellege megmutatja, hogy nem pusztán az ötlettelenség akadályoz-

za meg, hogy az elsődleges indokokat a cselekvést magyarázó cliszpozíciókérrt

definiáljuk.C, Hume szerint 'az okot olyan tárgyként definiálhatjuk, amelyet egy másik

kóvet, olyan esetekben, ahol minclen, az elsőhöz hasonló tárgyat a másodikhoz

hasonló követi'. Ám Hart és Honoré azt állítja, hogy 'a kijelentés, hogy valakivalanit azért tett, mert például megíenyegették, nem hordoz nragában olyan

implikációt vagy rejtett írllítást, hogy a kóriilrnények újbtili íerrrrállása esetón

ugyanazt a cselekvést hajtaná végre'. Hart és Honoré elfogadja Hume állítását,

miszerint a hagyományos, egyecli oksági kijelentésekből általánosítás következik,

árn éppen ebbó1 következően elutasítják, hogy a morivációk és a vágyak cselek-

vések hagyonányos okának lennének nevezhetők. Riividen, míg a hagyomá-

nyos oksági magyarírzatok tórvényekre épülnek, a racionalizációk nen.Efiirék áz érvelésnek gyakran próbálnak'meg azzal a kijelentéssel eleget

tenni, hogy az indokokat és a cselekvéseket laza törvérryek fűzik egymáshoz,

és hogy ezek a tiirvények, legalábbis elméletben, finomíthatók. Val(l igaz, hogy

az emberek rrem mindig ugyanúgy reagálnak a íenyegetésre; mégis tehetünkhizonyos rnegkűlönböztetéseket a i-enyegetések és a cselekvők meggyőződései,

attitíídjei alapján.

O

P9N4!D DAVlDsoN

m ep az indokok "

ua t"l., ;,,'""" tánl

ri ffi l;nln i""iT.ff f.:ii:"l':ru:zl;i$,Í S;i:. :::!, * r,,i i."' ],l,'".z*rjiári

;5"i,,,1.,;.,{*il$,"i.ii,"g;f"l'.$ffi ffi fl **T;::'Ii*"k ponttrsításán

"r"r"l,.r,_"ii'l1,1:,:llí".j, ke,d,iponrnak' arr.

-rÍ*:l*+****r-*átry:,,+m

íiffi ,i-'-trfr;ffiig,l:*ffi fr *t*iffi

il#i,:i."ilt:,11;;';:*;ru'l;:t:,.';,,*i:[*i*1*b

melt hoZZávágtarcndelkezésem reaiapján kijelenthiltaláno§ítás, mir,lrürni, ha elég enc,ndat, egyáltalrnegkőzelító törvéiás kiíejezéseker;óló általánosításl\rv,ény nrcgléter igRendszerint sof,Lpcsolahól van szvederr, mikor aztrdoznaki Nem ftentheri azr, hc_,g1elY az 'A' és ,B;,nthe_ti

azt is, fi.,gln, oksági törvértvanvaló. hcrgy ltnek, miszerint az

; j:,T;i : jr

[í,,1i"*j l,.iln;: :;ff* ;*:

*ifiTffiF*.FÍfr:h::ímlllni;k#m;il:l;:ffj,:',T,';;1ll_J.,t ö,eúe:" me8k ü:cllj U l(,]lem2é j,

iffi[ffi *

)ksági kiie]entéseLokozra B-t'akkorén az 'A okouta:zt az e]enzést aum.,ndhar.j egvbel(hár e! ncD §2ánik, és hugy kuntr

í

C5ELEKVE5EK, lNDoKoK Es oKoK

ba, és ugyanígy, mindkettő megerősíti, hogy az oksági magyarázatok 'törvénye,ket tartalmaznak'. Csakhogy a második változat sokkal gyengébb; azt állítja,hogy az egyedi oksági kijelentés nem tartalmaz jó1 meghatározott törvényeket,és hogy az egyedi oksági kijelentés vét]elméhez (ha ilyesmire egyáltalán sorkerül) nincs szükség semmilyen töNény megvédésére. Hune elgondolásánakcsak az iménti, második értelmezese alkalmazhat,j az oksági magyarázatoktöbbségére; ugyanis még a racionalizációhoz is jól illeszkedik.

Egy esemény legprimitívebb magyarázata csak az okot adja meg; kiíinornul-tabb rnagyarázatok már a történet más részleteile is kitérnek, vagy alátárnaszt-

iák az egr,edi oksági kiielentést azzal, holry megfelelő törvényeket mutatnakfel, vagy legalábbis meggyőznek arról, hogy létezik ilyen törvény. Ugyanakkortévedés volna azt gondolni, hogy amíg nem á11 készerr ilyen törvény, addigkielégítíí magyarázat sincs. Ugyanehhez a tévedéshez fííződik az a röges;me is,

hogy az egyedi oksági kijelentések szükségszerűen nragukba íoglalják (a sajátfogalmaikba rejtve) a majclani törvényben szereplő íogalmakat. Tegyük íel,hogy egy, a keddi Times ötödik oldalán leírt hurrikán egy olyan katasztrófaokozója, amelyr(íl a szerdai Tribune tizenlrarmadik oldalárr olvashatunk.Tehát a keddi Times ijtijdik oldalán leírt esemény okozza a szerdai Triburretizenharrnadik olclalán leírt eseményt. Valóban sziikséges oly:rn órvénvrevaclásznunk, amely az események elen változatát kapcsLllja össze? Es ennél csake-§észen picit lerrne nevetségesebb, ha t,Iyan törvétryeker keresnénk, amelyeka lTurrikánok és a katasztróíák összeftiggéseirőI szrilnak. Azok a törvények,amelyek a katasztróíák pontos előrejelzéséhez szükségesek, ternészetesen nem L^ / |

használr-rának olyan fogalmakat, rnint 'hurrikán' vagy 'katas:trófa'. Az id,_íjárás _ (1 {L ) relőrejelzésével az a a leírások, arnelyekben az események

\4 la,zámunkra'hrivü]TElhú(lü!üiiFTé§

19

mAzok a tiirvények, an megléte a cselekvések i

r/rzatához sztikséges, nem feltétlenül hasznáhak olyan fogalmakat, mint ami-lyenekkel a racionalizáció során találkozunk. Abból, hogy az események(cselekvések) egy csoportjának okai egy rnásik neghatározott csopoltba (in-

dokok) tartoznak, és abbtil, hogy minden egyedi oksági kijelentéshez taltoziktörvény, amely mcgalapozza azt, nrég nem kóvetkezik, hogy létezik olyantörvény, amely az indoknak minősülő események csclpc,rtját a cselekvéseknekminősített eseményekkel köti össze - hiszen a minősítés aiapja akár neuroló-giai, kémiai vagy íizikai jellegű is lehet.

D. Azt állítják, hogy valakinek a saját cselekvése indokairól szóló ismereteinem összeegyeztethetők az indokok és a cselekvések között íennálló okságiviszonnyal: az illető teljesen tisztában van a saját indítékaival, r-rincs

sztiksége indukcióra vagy rnegfigyelésre, márpedig a hag1,ományos értelen-ben vett oksági kapcsolat csak ilyen míltlon ismerhető meg. A saját cselek-vésünk intiítékairól szóló ismereteink kétsógkír,úl számos oiyan sajátosságothordoznak, atnelyek az egyes szám első személyű ismeretekre jellemzőek, mintpéldául a fáidalom, a meggyőződés, a vágy és így tovább; a kérdés csupán az,

hogy ezek a saiátosságok azt bizonyítják-e, hogy az indokok semmiíéle hagyo-

mányos értelenben vett, racionalizált cselekvés számára netn szolgáltatnakokot.

DONALD DAV|DSON

Könnyen tévedhetünk egy olyan formájú mondat igazságánakmint 'Megmérgezem Károlyt, hogy megszabadítsam a fájdalmaktól', hielőfordulhat, hogy valójában nem is Károlyt mérgezzűk meg, hanempoharak véletlen összecserélése folytán - saját magunkat. De még aindokaink tigyében is tévedhetünk, legfőképpen akkor, amikor többvan egy adott cselekvésre, egy hízelgóbb és egy kevésbé hízelgő válPéldául meg akarjuk szabadítani Károlyt a fáldalmaktól, de ugyanakkor isis akarjuk tenni szegényt láb alól. Kónnyen elóíordulhat, hogy tévesenmeg: a cselekvés idején mely indok mozgatott berrnünket.

Az a tény, hogy tévedhetünk a saját indokaink tekintetében, még nemjelenti, hogy általában véve is volna értelme rákérdezni, hogy mik az indokok,és hogy mivel igazolható a meglétük. Annak ellenére, hogy ritka esetekbenelfogadluk azokat a nyilvános vagy privát bizonyítékokat, amelyek az indokok-kal kapcsolatos tévedéseinkre mutatnak rá, általában nem kerül sor eíÉleevidenciák és megfigyelések felsorolására. Tehát a saját cselekvéseink indo-kairól szóló ismeretek rendszerint nern induktív jellegúek, mert ahol indukcióvan, ott bizonyítékoknak is lenniük kell. Azt jelentené mindez, hogy ismere.teink nem kauzálisak? Nem hiszem, hogy ezt jelentené.

Az oksági törvények abban különbözn ek az igaz, de nem törvényszerűáltalánosításoktól, hogy egyedi megvalósulásaik konfirmálják őket; az induk.ció tehát minden büonnyal megfelelő eszköz egy törvény igazságának megál-lapítására. Am ebbó1 nem következik, hogy az indukció az egletlenllyeneszkőz.

, Ecyetlg_líelyzetben sem szükséges a, egyedi oksági kiiej;ntés igazságánakmegá]]apításához bizonyos törvények igazságátíelíednünk; csak annl szüksé-

., ges, hogy rendelkezésre álJ e9 ilyen rörvény. És közel sem maqátóI értetődci' hogy indukció, és csakis indukció útján juthatunk el annak a tudásához, hog}bizonyos feltételeket teljesítő tórvények rendelkezésre állnak-e vagysem. Vagymas§P995fualaazva, egyetlen eset is elég ahhoz, hogy amint Hufre-is"--'móndja, meggyőlődjünk a törvény megléréró1. és ennyi elég is ahhoz. hogy-kije-lEn-íliessük, közvetlen induktív bizonyítékok nélkül is meggyőződttink eg}oksági kapcsolat fennállásáról.En"gűi "r"r"mek egv pár szót szólni arról a körüIményességrol, amely a

cselekvések okairól szólva, némely iilozófus stílusát jellemzi. Például Meldenazt állítia, hogy a cselekvések sokszor testi mozgásokkal azonosak, és hogy atesti mozgásnak van oka; ennek ellenére tagadja, hogy ezek az okok a cselekvésokai lennének. Véleményem szerint ez ellentmondás. A szerző a következőmegfontolások alapján keveredett ide: 'Hiábavaló próbálkozás lenne a visel-kedést a vágy oksági hatásával magyarázni - hiszen ezzel csak további törté-néseket magyarázhatunk meg, de nem magát az emberi cselekvést. Az acselekvő, aki az események oksági jellegével kerül szembe, magatehetetlenáldozata mindannak, ami benne és vele történik.' Ha nem tévedek, ez azérvelés, még ha igaz lenne is, azt bizonyítaná, hogy a cselekvéseknek egyáltalánnem _lehetnek okai, Meg sen említem azokat a nehézségeket, amei}ekkel acselekvéseknek a kauzalitás birodalmából való teljes száműzése iarhat. Deannak talán van értelme, hogy a zavar forrását felíedjük. Ugyan mitől változnaegy cselekvés oka puszta történéssé, és egy ember magatehetetlen áLdozattá!Talán azért, mert hajlamosak vagyunk azt mondani, legalábbis a cselekvésarénájában, hogy az okhoz okozó kell, a cselekményhez pedig cselekvő! Ezzel

CSELEKVÉ5EK, lNDoKoK É5 oKoK 21

csak kiélezzük a kérdést, ha a cselekvésemnek van oka, akkor mi az, ami

.rkortul Ho én magam, akkor a végtelen regresszi(l abszrrrditásával kerüliilrk

s:embe; ha nem én, akkor pedig magatehetetlen áldozat vagyok, Persze ez a

i.ei"i*r"n,ir" "gváLalán

nern íedi le a lehetőségek összességét, Némely okhoz

;;l, ;;- taázik cselekvő. És e cselckvő nélkúli okok k'jzé tartoznak az

.i.rr.r"t aLL"p"o' és áliapotváltozásai, amelyek - mivel éppcn annyira indo-

kok, mint okok - bizonyos eseményeket szabad és szándékolt cselekvéssé

avatnak' Fordította: Lisz]<aTands