Buzás Gergely1

A VISEGRÁDI ISPÁNI VÁR RÉGÉSZETI KUTATÁSA

Visegrád 1009-ben jelent meg elõször írott for-rásban, mint az elsõ megyeközpontok egyi-

ke. A Veszprémi püspökség keltezetlen, feltehetõ-en 1009-ben keletkezett adománylevele a püspök-ség fennhatósága alá tartozó területet négy civitas:Veszprém, Visegrád, Fehérvár és Kolonvár me-gyéjeként határozza meg. E megyék a Dunántúl ésa Duna–Tisza közének közepét átszelõ sávot al-kotnak, annak a területnek egy részét, amelyrõligazolni tudjuk, hogy már Géza fejedelem idejénaz Árpád-dinasztia uralma alatt állt, és éppen azt arészét, amely feltehetõen már ezt megelõzõen is azõ területüknek számított.

Györffy György elképzelése szerint Szent Istvántrónra lépésekor, a X. század végén Magyarországa teljes Kárpát-medencére kiterjedõ, egységesállam volt. Õ az állam központosításának megindí-tását a X. század közepén uralkodó Fajsz nagyfeje-delemhez kapcsolta, Géza fejedelem az õ mûvétfejezte volna be a Kárpát-medence teljes meghódí-tásával.

Az elmúlt évtizedek történeti és régészeti kuta-tásai mára számos ponton megkérdõjelezték a fen-ti elméletet. Kristó Gyula véleménye szerint a X.század közepén éppen egy széttagolódási folyamatmutatható ki a Kárpát-medencében, és a legkoráb-ban Géza idején meginduló központosítást SzentIstván hódító tevékenysége teljesítette ki. Istvánhódító hadjáratai elõtt bizonyosan önálló hatalmiközpont volt Erdély a Gyulák, valamint Délkelet-Magyarország Ajtony uralma alatt, továbbá vala-hol a Délvidéken a fekete magyarok országa.A Dél-Dunántúlon Koppány territóriumáról tu-dunk, Északkelet-Magyarországon pedig az Abákhatalma alatt álló területet kereshetjük.

A Kárpát-medence északnyugati sarka, azaz aDunántúl északi, a Felvidék nyugati fele – a veszp-rémi, gyõri és esztergomi egyházmegyék – eseté-ben nincsenek olyan forrásaink, amelyek Istvánhódításairól beszélnének, így ezt a régiót tarthatjukaz államalapítás idején Géza, majd István fennha-tósága alatt álló területnek. Figyelemre méltóazonban, hogy amíg a veszprémi egyházmegyeközpontja az egyházmegye közepén, addig a gyõriés az esztergomi székhely az egyházmegye terüle-tének peremén, a Duna mellett, a veszprémi egyház-megye határainak közelében helyezkedik el. Ez arra

utalhat, hogy míg a veszprémi egyházmegye azÁrpádok legõsibb uralmi területeit fedte le, addigaz esztergomi és gyõri az Árpádok által már Istvánelõtt, Géza vagy elõdei által meghódított tartomá-nyokat foglalt magába, amelyeknek az Árpád-di-nasztia hatalma alá való integrálása – amelyhezszervesen hozzátartozott az egyházszervezés is –még István idejében is nehéz feladatnak számított.

Kristó Gyula szerint a vármegyék szervezésespontán módon folyt, nem pedig egy következetesközigazgatási rendszer kiépítéseként. Font Mártaszerint az ezredfordulón megszervezett megyéknem fedték le az ország teljes területét. Véleményeszerint a várszervezet kialakításának folyamatamindig konkrét problémákra, feladatokra adottmegoldásokból állt össze, amelyek csak idõvelegységesültek egy országos szervezet létrejötté-ben. Ezt az elképzelést támasztja alá a szomszédosCseh- és Lengyelország példája is, ahol szintén fo-kozatosan, a központból kiindulva történt a vár-szervezet kiépítése.

A visegrádi vár egy IV. századi római erõd,Pone Navata falainak felhasználásával épült.A szabálytalan alaprajzú római erõd falait eredeti-leg valószínûleg 12 U alaprajzú torony, a sarkokatpedig három legyezõ alakú saroktorony védte. Bel-sejében részben a védõfalakhoz támasztott, rész-ben velük párhuzamos, szabadon álló kõépületekálltak. Az erõdöt még a IV–V. század folyamánkétszer átépítették: elõször a Dunára nézõ fal kö-zépsõ tornya helyén egy kettõs kaput, majd enneka helyére egy nagyméretû, de vékony falú négyze-tes tornyot, valószínûleg praetoriumot emeltek.A rómaiak által az V. század elején elhagyott erõ-

10

1) Buzás Gergely a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának (Visegrád) igazgatója.

dítményben még a század folyamán egy rövid idõ-re betelepült a barbár lakosság.

Újabban Merva Szabina vetette fel, hogy a várkörnyékének telepobjektumaiból elõkerült régé-szeti leletanyag alapján számolni lehet már a ma-gyar honfoglalás elõtt, a IX. században valamilyentelepüléssel. A 2013-ban az ispáni vár belsejébenfolytatott ásatások során egy olyan cölöpszerkeze-tes, paticsos fal alapárkát tártuk fel, amelyet vágotta vár államalapítás korában már biztosan létezõtemplomának alapfala, és amelybõl IX. századi

kerámia és egy VIII. század végére keltezhetõbronzsarkantyú került elõ. Ez, és a várból szór-ványleletként már korábban is ismert karolingszárnyas lándzsa, késõavar kis szíjvégek, illetveIX. századi kerámia azt igazolják, hogy a rómaierõd már a VIII. század végén, IX. századbanhasználatban volt, így az Árpád-kori használatba-vételt megelõzõen közvetlen Karoling-kori elõz-ményekkel is kell számolnunk.

Géza fejedelem korában, 970 után Esztergomfejedelmi székhellyé vált. Visegrád az Esztergo-mot kelet felõl megközelíthetõvé tévõ Duna-szo-ros, a Dunakanyar jól védhetõ bejáratánál fekszik,így a fejedelmi székhely elõváraként fontos straté-giai szerepet tölthetett be.

Bár a visegrádi ispáni vár és környezete koránt-sem nevezhetõ teljesen feltártnak, mégis a korszakvárai közül a jobban kutatottak közé tartozik.A korai ispáni központ emlékei közül elsõként aSzent András-monostor romjai kerültek felszínreCzobor Béla 1890–1895 között végzett ásatásainyomán. A korai kolostorépület és templom ma-radványait e sorok írójának sikerült feltárnia 2001és 2003 között. A település, a templomok és a várkutatásai az 1950-es években indultak meg, és ha ki-sebb-nagyobb megszakításokkal, de folynak ma is.A település feltárását Méri István és KovalovszkyJúlia kezdte meg, majd Gróf Péter folytatta. Sopro-ni Sándor és Szõke Mátyás kezdte meg a vár ésközvetlen környezetének ásatásait. A váron belül a

falak kutatása mellet csak két nagyobb összefüggõterület feltárására került sor: a nyugati oldalon akésõ római praetoriumból kialakított, középkorilakótorony és a délkeleti részen egy kétosztatú, kö-zépkori kõépület, illetve környezetük kutatása ké-szült el. A váron kívül Szõke Mátyás az Árpád-ko-ri plébániatemplomot és temetõit, valamint néhányveremházat és árkot tárt fel. 2010-ben földradar-felmérés készült a vár belsõ területén, ami egyújabb, jelentõs kora középkori épületet mutatott ki.Ennek a hitelesítõ ásatását 2013-ban végeztük el,amelynek eredményeként az épület templomnakbizonyult.

A X–XI. században, a vár újjáépítése soráncsak kismértékben változtattak a római kori alap-rajzon. A délnyugati sarkon az eredeti, legyezõalakú saroktornyot lebontva, a helyére egy befelényitott téglalap alakú tornyot emeltek. Talán azért,mert itt alakították ki a vár új kapuját, ám ezt bizto-san nem tudhatjuk, ugyanis mára ennek a résznekcsak az alapjai maradtak fenn. A délkeleti sarok-tornyot is átalakították, de ennek mindössze az aj-taját falazták be. Átépítették az erõd praetoriumátis. A 14×14 méteres alapterületû, 120 centiméteresfalvastagságú torony belsõ pilléreit lebontották, éskét új pillért emeltek helyettük, amelyek feltehetõ-en árkádíveket és egy emeleti válaszfalat tartottak.A torony északnyugati sarkához egy kis árnyék-széktornyot csatoltak, amely a két helyiségre osz-tott emeleti szintrõl nyílhatott. Ez is arra mutat, hogya praetorium tulajdonképpen megtartotta eredetifunkcióját, és lakótoronyként élt tovább.

A torony szomszédságában állt egy nagymére-tû, félköríves szentélyû kõtemplom. 2013-ban en-nek csak az alapfalai kerültek elõ. A hajó északi fa-lán túl egy papi sírt tártunk fel. A halott bal kezé-ben egy VIII–XI. század közé keltezhetõ ónkely-het tartott. A másik kezében lévõ paténának márcsak a nyomait találtuk meg. A templomtól észak-ra egy nagyméretû, kör alaprajzú, falazott, eredeti-leg kupolaboltozatos ciszternát találtunk. Enneképítésével, úgy tûnik, megbolygatták a papi sírt.

11

A ciszterna építõgödrébõl és betöltésébõl IX. szá-zadi kerámia került elõ. A templomhajó közepénegy falazott sírt találtunk, amelyrõl a sírkövet elvit-ték, és a csontvázat exhumálták, mindössze egyet-len ujjperecet és egy rombusz metszetû, elkeske-nyedõ végû, 2,5 centiméter átmérõjû, XI. századiaranygyûrût hagytak a sírgödörben. A sírt kiemelthelyzete, gondos kialakítása és a mérete szerintférfigyûrûként azonosítható aranygyûrû mellékle-te alapján ispáni sírként értelmezhetjük. A vár bel-sõ területén még kicsi, egyhelyiséges veremházakis elõkerültek. A legjelentõsebb építmény egy szá-razon kõfalú, egyhelyiséges, négyzetes épület avár délkeleti részén.

A váron kívül, a szomszédos hegyoldalbanépült fel egy templom. A kicsiny, nyújtott téglalapalaprajzú, félköríves apszissal ellátott épület falaiagyagba rakott kövekbõl készültek. Körülötte te-metõ terült el.

Maga a település feltehetõen több, lazán össze-fûzött házcsoportból állhatott, amelyek a vár alattipatakvölgyet foglalták el. Az államalapítás körüliidõszakból jelenleg csak a rév környékérõl isme-rünk településnyomokat. A patak torkolata felettemelkedõ teraszon, egy római õrtorony romjai körülkerültek elõ félig földbe ásott házak, gödrök és ke-mencék.

I. András alapította a rév fölé emelkedõ másikteraszon a Szent András apostolnak szentelt görögmonostort. Az alapítás pontos idõpontját sajnosnem ismerjük, az alapító személyérõl is mindösszeegyetlen forrás, Szent Gellért püspök nagylegen-dája emlékezik meg, a monostor görög szerzetese-irõl pedig III. Honorius pápa 1221-es oklevele tá-jékoztat. A középkor folyamán többször átépített,a török korban elpusztult és csak régészeti ásatá-sokból ismert, XI. századi monostor templomakváderfalazatú, háromhajós, empóriumos bazilikavolt, egyenes záródású fõ- és félköríves mellék-szentélyekkel. A déli mellékhajó keleti vége feletttalán egy torony emelkedett. A mellékhajókat csa-vart törzsû oszlopok választották el a fõhajótól.A mellékhajók feletti oldalkarzatokat – az empó-riumokat – kis, nyolcszögletû oszlopok által tar-tott, palmettákkal díszített vállkövekrõl induló ár-kádívek nyitották meg a fõhajó tere felé. A temp-lom kváderkövekbõl épült falait freskók díszítették.A templomtól délre állt a szerzetesek ebédlõje, atrapedza fából készült, kõpillérekkel megerõsítettépülete. A monostor építésével nagyjából egy idõ-ben, a patak túlpartján egy kisméretû, félkörívesszentélyû, kváderfalazatú, freskókkal díszített ká-polna is épült. A közelében bronzöntõ (valószínû-leg harangöntõ) kemencét is feltártak. A templo-mocska körül temetõ létesült.

Szintén ebben a periódusban a monostorondolgozó építõmûhely építette újjá a vár mellett állótemplomot. A régi kis templomot teljesen elbon-tották, és a helyére egy jóval nagyobb, egyhajós,egyenes szentélyzáródású épületet húztak fel. Mégaz építkezés közben tovább bõvítették a templo-mot, és a hajó nyugati végébe két korinthoszi osz-lopra támaszkodó karzatot helyeztek el. A karza-ton a Szent András-monostoréval megegyezõ,nyolcszögletû oszlopok tartottak szalagfonatos dí-szû vállkövekre támaszkodó árkádíveket, ame-lyekre a második emelet széles toronyépítményetámaszkodhatott. A karzatra és a toronyba a temp-lom déli oldalához épített külsõ lépcsõház, illetvelépcsõtorony vezetett fel. A déli oldalon egy te-metkezési célra szolgáló, kõfalú tornácot is elhe-lyeztek, ennek külsõ oldalához pedig egy sövény-falu házat – talán a templom papjának lakóházát –ragasztottak hozzá. A templom hajóját fából ké-szült szentélyrekesztõ választotta két részre. A ke-leti részen három oltárt építettek: egyet a fõszen-télyben és kettõt a diadalív elõtt. Ide, a szentélyre-kesztõ mögé nyílott az épület déli kapuja. A temp-lom belsejét terrazzópadlóval burkolták. Belsejétfreskókkal díszítették: a lábazatot a karzat alatt vö-rös alapon fehér, gyöngysorokkal díszített gyûrûk-be foglalt, állatalakokat ábrázoló képekkel, a kar-zatoszlopok vonalában halakat ábrázoló festménnyel,a hajóban színes márványberakás festett utánzatával, aszentélyben pedig textilmintával. A felsõ részek fres-kói csak a törmelékbe lehullva, igen töredékesenmaradtak ránk, de így is megállapítható, hogy fe-hér mintás vörös háttér elõtt álló, igen magas szín-vonalúan festett figurális ábrázolásokból állt.E freskók a középkori magyar mûvészet legkorábbifennmaradt festészeti alkotásai közé tartoznak.

A köznépi temetõ a templomtól kissé távolabb,nyugatra terült el. A templom körül és a déli tor-nácba csak a papok és az ispánság elõkelõi temet-keztek. A szentély mögött, az egyik papi sírbólXI. századi kehely és paténa, a tornácban, illetveelõtte lévõ sírok közül háromból arany mellékletekkerültek elõ: két férfisírból és egy nõi sírból

12

XI. századi aranygyûrûk, illetve a nõi sírból aranyhajkarikák is. Az egyik aranygyûrûs férfisírt egyrómai oszlopból készített sírkõ fedte. A legelõke-lõbb sír a templom belsejében, a fõszentély lépcsõ-je elõtt helyezkedett el. A kisméretû, falazott sír-gödröt faragott kõlappal fedték le. Ezt a sírt késõbbexhumálták. Elképzelhetõ, hogy ez a sír – amely-nek mérete nem volt alkalmas egy felnõtt elteme-tésére – a várban lévõ templomban talált, exhumáltispáni sír csontjainak másodlagos elhelyezéséreszolgált, és késõbb a csontokat innen is továbbvit-ték. Logikusnak tûnik az a következtetés, hogy aXI. század közepén, feltûnõ fényûzéssel újjáépítetttemplom az ispáni család temetkezõtemplomakéntkészült. Több oltára, szentélyrekesztõje és a hozzácsatlakozó lakóépület alapján többfõs papi testü-lettel, akár társaskáptalannal is rendelkezhetett.A család alapítóját ezért hozhatták át ide a vár-templomból, illetve a család késõbb elhalt tagjaitemetkezhettek a déli tornác aranymellékletes sír-jaiban. Amennyiben feltevéseink helyesnek bizo-nyulnának, az ispánoknak a vármegyeközpont temp-lomaiba való temetkezése azt igazolná, hogy Vi-segrád ispánjai a korabeli nyugat-európai és németgrófokhoz hasonlóan, örökölhetõ tisztségként vi-selték több nemzedéken keresztül a visegrádi ispá-ni méltóságot, ezért a visegrádi várat saját reziden-ciájuknak tekintették.

A vár belsejében is folyhattak építkezések a XI.század közepén. A vár délkeleti részén, a korábbanitt állt kisméretû, kõfalú ház bontása után épült felegy két helyiségre osztott, nagyméretû (10×18 mé-teres) kõpalota, amely minden bizonnyal ispánipalotaként értelmezhetõ.

A visegrádi vár nagy alapterületû lakótornya,palotája és kápolnája alapján nem egyszerûen erõ-dítményrõl, hanem rezidenciáról kell beszélnünk.Hasonló méretû és minõségû palotaegyüttesek aXI. századi Magyarország területérõl eddig csakkirályi és hercegi udvarházakból és rezidenciakéntszolgáló várakból ismertek, ugyanakkor nem sza-bad elfeledkeznünk arról a tényrõl, hogy még na-gyon kevés korabeli ispáni vár belsõ területét is-merjük olyan behatóan, hogy bennük egyértelmû-en kizárhassuk palotaépületek vagy lakótornyoklétezését.

Salamon király bukása (1074) után Visegrádelveszette korábbi jelentõségét. Zsoldos Attila el-mélete szerint a visegrádi ispán Esztergomba he-lyezte át székhelyét, ahol elõször 1079-ben emlí-tik. 1083-ban a visegrádi vár már csak Salamonbörtönéül szolgált. Nem sokkal késõbb a vár lakó-tornya is leégett, és nem tudjuk, hogy valaha hely-reállították-e még. Szent László király még a vi-segrádi rév jövedelmérõl is lemondott és átadta azta Szent András-monostornak.

13