Bioetika az UNESCO-ban - publications.ceu.edu

| C | E | L | A | B |

Bioetika az UNESCO-ban

S Z Ö V E G G Y Û J T E M É N Y

CENTER FOR ETHICS AND LAW IN BIOMEDICINE

Elôszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .1

Az emberi génállomány és az emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2

Nemzetközi nyilatkozat a humángenetikai adatokról (2003) . . . . . . . . . . . . . . . . .9

A bioetika és az emberi jogok egyetemes nyilatkozata (2005) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .20

Editor-in-chief: Judit SándorExecutive editor: Enikõ Demény

Center for Ethics and Law in Biomedicine 2008

ISSN 978-963-87714-3-8

Bioethics in UNESCO: Basic textsin Croatian, Czech, Hungarian, Italian, Serbian

Design and layout: Lex-Katedra Bt

Printed in Hungary by Adu Print

| C | E | L | A | B | S Z Ö V E G G Y Û J T E M É N Y

Tartalomjegyzék

B I O E T I K A A Z U N E S C O - B A N 1

Magyar olvasó elôször tartja kezében ésolvashatja anyanyelvén azt a bioetika te-rén meghozott és elfogadott háromnemzetközi nyilatkozatot, amelyet a világlegtöbb állama elismert.

Az ENSZ szakosított intézményein be-lül az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tu-dományos és Kulturális Szervezte már1970 óta foglalkozik tudományetikával.1993 óta mûködteti a Nemzetközi Bioeti-kai Bizottságot, amely kormányoktól füg-getlen szakértôkbôl álló testület.

E tevékenységének köszönhetôen azUNESCO az ENSZ szervezetrendszerénbelül ma már elsôbbségi szerepet szer-zett a bioetika területén. Ez a prioritásnemcsak az ENSZ-en belüli párhuzamostevékenységek csökkentését, de a priori-tást kapó terület kiemelt pénzügyi támo-gatását is jelenti, és megjelenik a norma-alkotási tevékenységben is.

Eddig három nagy jelentôségû, de kö-telezô erôvel nem bíró nemzetközi nyilat-kozat látott napvilágot. Már a legelsôbioetikai tárgyú Nyilatkozat, az 1997-es Azemberi génállomány és az emberi jogokegyetemes nyilatkozata címében utal azEmberi jogok egyetemes nyilatkozatára.

A második, 2003- ban elfogadott Nem-zetközi nyilatkozat a humángenetikai ada-tokról is széles körben idézett dokumen-tum. 2005-ben az UNESCO Közgyûlésé-nek 33. ülésszakán a tagállamok egyhan-gúan fogadták el a Bioetika és az emberijogok egyetemes nyilatkozatát, és ezzel abioetika általános normái, hasonlóan Azemberi jogok egyetemes nyilatkozatá-hoz,magas nemzetközi jogi elismerést is kap-tak ebben a harmadik deklarációban. A

dokumentum a bioetika témakörénekmeghatározására és a bioetika egészétátfogó alapelvek megfogalmazására tettkísérletet.

A magyar kiadvány része egy nemzet-közi bioetikai kiadványsorozatnak, amelyelkészítéséhez az UNESCO által odaítéltpályázati forrás állt rendelkezésünkre. Azelnyert pályázat angol nyelvû címe:„Developing Models for Implementationof UNESCO Bioethical Instruments”, szá-ma: 375423 08 HUN.

A munkában a CEU Bioetikai és JogiKözpontjának munkatársai vettek részt,Bárd Petra, Violeta Besirevic, DeményEnikô, valamint Krizsán Andrea. A magyarkiadás mellett belgrádi, brnoi, sienai, észágrábi partnerintézetek munkatársai ké-szítették az idegen nyelvû szövegváltoza-tokat. A munka tanulságait és a nemzet-közi bioetikai normák jelentôségét azegyes országok jogalkotási folyamataibanközös workshop keretében vitatjuk meg.

Reményeink szerint az UNESCO támo-gatásával végzett munkánk hozzájárul ah-hoz, hogy nemcsak ismertebbek legye-nek e széles nemzetközi konszenzusonalapuló bioetikai nyilatkozatok, de az okta-tásban, a jogalkotásban, a nemzetközi ku-tatások fejlesztésében, a bioetikai gon-dolkodás elterjesztésében, valamint azösszehasonlító elemzések terén is fontosszerepet kapjanak a jövôben.

2008. július 1.

Sándor JuditA CEU Bioetikai és Jogi Központjának igazgatója

Elôszó

A Közgyûlés,

felidézve, hogy az UNESCO alkotmá-nyának preambuluma hivatkozik az„emberi méltóság, egyenlôség és köl-csönös tisztelet demokratikus elveire”,elutasít bármely, az „emberek és fajokközötti egyenlôtlenségen alapuló el-vet”, megállapítja, hogy „a kultúra szé-les körû terjesztése, az emberiség igaz-ságosságra, szabadságra és békére va-ló nevelése elengedhetetlen az emberiméltóság szempontjából, és olyan szentkötelesség, amelyet minden nemzet-nek a kölcsönös együttmûködés és tö-rôdés szellemében kell teljesítenie”, ki-mondja, hogy a „békét az emberiség in-tellektuális és erkölcsi szolidaritásárakell alapozni”, továbbá kinyilvánítja,hogy célja, hogy „a világ népeinek ne-velési, tudományos és kulturális kap-csolatai révén elômozdítsa a nemzetkö-zi béke és az emberiség közös jólété-nek célkitûzését, amelynek érdekébenaz Egyesült Nemzetek Szervezete meg-alakult és amelyeket ennek alapokmá-nya hirdet”,

ünnepélyesen felidézve az emberijogok egyetemes elveihez való ra-gaszkodását, amely megerôsítéstnyert különösen az 1948. december

10-i emberi jogok egyetemes nyilat-kozatában, és a gazdasági, kulturálisés szociális jogokra, valamint a polgá-ri és politikai jogokra vonatkozó két1966. december 16-i ENSZ nemzetkö-zi egyezségokmányban, az ENSZ1948. december 9-i, a genocídiumbûntényének megelôzésére és bünte-tésére vonatkozó egyezményében, azENSZ 1965. december 21-i, a fajimegkülönböztetés valamennyi formá-jának megszüntetésére vonatkozónemzetközi egyezményében, azENSZ 1971. december 20-i, a szellemifogyatékosok jogairól szóló nyilatko-zatában, az ENSZ 1975. december 9-i, a fogyatékosok jogaira vonatkozónyilatkozatában, az ENSZ 1979. de-cember 18-i, a nôk elleni hátrányosmegkülönböztetés minden formájá-nak felszámolásáról szóló egyezmé-nyében, az ENSZ 1985. november 29-i, a bûncselekmények és a hatalom-mal való visszaélés áldozatainak nyúj-tandó igazságtétel alapvetô elveirôlszóló nyilatkozatában, az ENSZ 1989.november 20-i, a gyermekek jogairólszóló egyezményében, az ENSZ1993. december 20-i, a fogyatékos-sággal élô személyek esélyeinek ki-egyenlítését célzó általános szabálya-

| C | E | L | A | B | S Z Ö V E G G Y Û J T E M É N Y2

EGYESÜLT NEMZETEK NEVELÉSÜGYI, TUDOMÁNYOS ÉS KULTURÁLIS SZERVEZETE

AZ EMBERI GÉNÁLLOMÁNY ÉS AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATA


iban, a bakteriológiai (biológiai) és ve-gyi fegyverek fejlesztésének, elôállítá-sának és raktározásának tilalmáról,valamint azok elpusztításáról szóló1971. december 16-i egyezményben,az UNESCO 1960. december 14-i, azoktatás területén jelentkezô hátrá-nyos megkülönböztetés elleni egyez-ményében, a nemzetközi kulturálisegyüttmûködés alapelveirôl szóló1966. november 4-i UNESCO-nyilat-kozatban, a tudományos kutatók hely-zetérôl szóló 1974. november 20-iUNESCO-ajánlásban, a fajról és fajielôítéletekrôl szóló 1978. november27-i UNESCO-nyilatkozatban, az 1958.június 25-i, a foglalkoztatás és alkal-mazás terén jelentkezô hátrányosmegkülönböztetésrôl szóló 111. szá-mú Nemzetközi Munkaügyi Szervezet(ILO) egyezményben, és az 1989. júni-us 27-i, a független államokban élôbennszülött és törzsi népekrôl szóló169. számú Nemzetközi MunkaügyiSzervezet (ILO) egyezményben,

a genetika szellemi tulajdon terüle-tén való felhasználására vonatkozónemzetközi egyezményeket – többekközött az 1886. szeptember 9-i BerniEgyezményt az irodalmi és mûvészetimûvek védelmérôl, az 1952. szeptem-ber 6-i UNESCO egyetemes szerzôi jo-gi egyezményt, ahogyan azt legutóbb1971. július 24-én Párizsban módosí-tották, az 1883. március 20-i, az iparitulajdon oltalmára létrejött PárizsiEgyezményt, ahogy azt legutóbb1967. július 14-én Stockholmban mó-dosították, a Szellemi Tulajdon Világ-szervezetének 1977. április 28-i Buda-pesti Szerzôdését a mikroorganizmus-ok szabadalmi eljárás céljából történôletétbe helyezése nemzetközi elisme-résérôl, és az 1995. január 1-jén hatály-ba lépett a Kereskedelmi Világszerve-

zetet létrehozó egyezményhez csatolt,a szellemi tulajdon kereskedelemmelösszefüggô kérdéseirôl szóló egyez-ményt (TRIPS-egyezményt) – szemelôtt tartva és irántuk való elôítélet nél-kül,

szintén szem elôtt tartva az 1992. jú-nius 5-i, a biológiai sokféleségrôl szólóENSZ egyezményt, és hangsúlyozva etekintetben, hogy az emberiség geneti-kai sokféleségének elismerése nem ad-hat alapot olyan társadalmi vagy politi-kai jellegû értelmezésre, amely meg-kérdôjelezi „az emberiség mindenegyes tagjának emberi méltóságát [...],egyenlô és elidegeníthetetlen jogait”,ahogyan ezeket az Emberi Jogok Egye-temes Nyilatkozatának preambulumakimondja,

felidézve a 22 C/határozat 13.1-t, 23C/határozat 13.1-t, 24 C/határozat 13.1-t, 25 C/ határozat 5.2 és 7.3-t, 27C/határozat 5.15-t és 28 C/határozat0.12, 2.1 és 2.2-t, amelyek sürgették azUNESCO-t, hogy mozdítson elô és fej-lesszen ki a biológia és a genetika terénelért tudományos és technológiai hala-dás következményeihez kapcsolódóetikai tanulmányokat és azok alapján in-tézkedéseket, az emberi jogok és alap-vetô szabadságjogok keretein belül,

felismerve, hogy az emberi génállo-mányon végzett kutatások és azok al-kalmazásai hatalmas távlatokat nyitnakaz egyének és az emberiség egészeegészségének javítása terén, ugyanak-kor hangsúlyozva, hogy az ilyen jellegûkutatásnak messzemenôen tisztelet-ben kell tartania az emberi méltóságot,a szabadságot és az emberi jogokat,valamint a genetikai tulajdonságokonalapuló hátrányos megkülönböztetésvalamennyi formájának tilalmát,

kimondja a következô elveket, és el-fogadja a jelen Nyilatkozatot.

A. AZ EMBERI MÉLTÓSÁG ÉS AZ EMBERI GÉNÁLLOMÁNY

1. cikk

Az emberi génállomány az emberi csa-lád tagjai közötti alapvetô egységnek,valamint eredendô méltóságuk elisme-résének és változatosságuknak alapjátképezi. Szimbolikus értelemben ez azemberiség örökségét képezi.

2. cikk

(a) Minden embernek joga van emberiméltóságának és emberi jogainaktiszteletben tartásához genetikai jel-legzetességeitôl függetlenül.

(b) Ez a méltóság indokolja annak szük-ségességét, hogy az egyéneket nerendeljük alá genetikai jellegzetessé-geiknek, és hogy tiszteletben tartsukegyediségüket és sokféleségüket.

3. cikk

Az emberi génállomány természetébôlfakadóan fejlôdik, mutálódik. A bennerejlô lehetôségek különbözôképpennyilvánulnak meg, az egyén természetiés társadalmi környezetétôl függôen,ide értve az egyén egészségi állapotát,életkörülményeit, táplálkozását és okta-tását.

4. cikk

Az emberi génállomány természetes ál-lapotában nem szolgálhat anyagi elô-nyök szerzésére.

B. AZ ÉRINTETT SZEMÉLYEK JOGAI

5. cikk

(a) Az egyén génállományát befolyá-soló kutatás, kezelés vagy diagnó-zis csak a lehetséges kockázatok

és elônyök alapos és elôzetesmegállapítását követôen, a nem-zeti jogszabályok követelményei-nek megfelelôen folytatható, illet-ve állítható fel.

(b) Minden esetben az érintett személyelôzetes, szabad és tájékoztatásonalapuló beleegyezése szükséges.Amennyiben az érintettnek nem állmódjában beleegyezését adni, bele-egyezést vagy felhatalmazást a jog-szabályoknak megfelelôen, az érin-tett személy legfôbb érdekeit szemelôtt tartva kell megszerezni.

(c) Tiszteletben kell tartani valamennyiegyén jogát arra nézve, hogy dönt-hessen arról, hogy tájékoztassák-evagy sem a rajta elvégzett genetikaivizsgálat eredményeirôl és az ebbôlszármazó következményekrôl.

(d) Kutatás esetén további követelménya kutatási protokollok alávetése a vo-natkozó nemzeti és nemzetközi kuta-tási sztenderdek és iránymutatásokszerinti elôzetes vizsgálatnak.

(e) Amennyiben a jogszabályoknak meg-felelôen egy személy nem rendelke-zik beleegyezési képességgel, génál-lományával kapcsolatos kutatást csakközvetlenül egészsége érdekében, ajogszabályok által elôírt jogosítványokés védelmet nyújtó körülmények biz-tosítása mellett lehet folytatni. Olyankutatást, amelynek nincs várható köz-vetlen haszna az egészségre nézve,csak kivételesen, a lehetô legszûkebbmegszorítások mellett lehet folytatni,a személyt minimális kockázatnak éstehernek kitéve, és csak abban azesetben, ha a kutatás más hasonlókorcsoportba tartozó vagy hasonlógenetikai jellegzetességekkel rendel-kezô személyek egészsége érdeké-ben történik, továbbá a kutatásnakmeg kell felelnie a jogszabályok elô-



írásainak, és tiszteletben kell tartaniaaz egyén emberi jogait.

6. cikk

Genetikai jellegzetességei alapján sen-kit nem érhet olyan megkülönböztetés,amelynek célja vagy eredménye embe-ri jogok, alapvetô szabadságjogok vagyaz emberi méltóság megsértése.

7. cikk

A kutatási vagy egyéb célból tárolt éskezelt, azonosítható személyekhezkapcsolódó genetikai adatokat a tör-vénynek megfelelôen bizalmasan kellkezelni.

8. cikk

Minden személynek joga van a nem-zetközi és nemzeti jog szerint a génál-lományát érintô beavatkozás közvetlenés meghatározott eredményeként ôtérô kár megfelelô igazságos jóvátéte-lére.

9. cikk

Az emberi jogok és alapvetô szabad-ságjogok védelme érdekében a hoz-zájárulás és titoktartás elveit csak atörvény elôírásai alapján lehet korlá-tozni, a nemzetközi közjog és a nem-zetközi emberi jogok által kijelölt ke-reteken belüli feltétlenül szükségesokokból.

C.AZ EMBERI GÉNÁLLOMÁNY KUTATÁSA

10. cikk

Az emberi génállománnyal kapcsola-tos kutatások vagy e kutatások alkal-mazásai, különös tekintettel a biológia,a genetika és az orvostudomány terü-letére, soha nem érvényesülhetnek az

egyének, illetve adott esetben csopor-tok jogai, alapvetô szabadságjogaik ésméltóságuk tiszteletben tartásának ro-vására.

11. cikk

Nem engedhetôk meg az olyan, em-beri méltósággal ellentétes eljárások,mint például az emberi lények klóno-zása. Az ilyen eljárások felismeréséreés a Nyilatkozat tiszteletben tartásátbiztosító intézkedések nemzeti ésnemzetközi szinten való meghozatalá-nak érdekében az államok és a meg-felelô nemzetközi szervezetek együtt-mûködése szükséges.

12. cikk

(a) A biológia, a genetika és az orvostu-domány területén történô elôrelépé-sekbôl származó elônyöknek min-denki számára hozzáférhetôvé kelllenniük, az egyén emberi jogait ésméltóságát tiszteletben tartva.

(b) A kutatás szabadságához való jog,amely a tudomány haladásának fel-tétele, része a gondolat szabadságá-hoz való jognak. A biológia, a gene-tika és az orvostudomány területénfolytatott, az emberi génállománnyalkapcsolatos kutatások alkalmazásá-nak az emberi szenvedés enyhülé-sét, az egyének és az egész emberi-ség egészségének javulását kellszolgálnia.

D. TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉG FOLYTATÁSÁNAK FELTÉTELEI

13. cikk

Az emberi génállomány kutatásánakkeretén belül, annak etikai és társadal-mi jelentôségére tekintettel, különösfigyelmet kell szentelni a kutatók

munkájában rejlô felelôsségnek, úgy-mint az aprólékosság, óvatosság, in-tellektuális integritás és becsületes-ség követelményeinek, a kutatás, va-lamint a kutatási eredmények bemu-tatása és felhasználása terén. A köz-és magánszférában a tudománypoliti-ka kidolgozói szintén felelôsséggeltartoznak ezen a téren.

14. cikk

Az államoknak, az e Nyilatkozatban le-fektetett elvek alapján, meg kell hoz-niuk a megfelelô intézkedéseket an-nak érdekében, hogy megteremtsékaz emberi génállomány területén foly-tatott kutatás szabadsága szempont-jából kedvezô szellemi és anyagi kö-rülményeket, és hogy figyelembe ve-gyék az e téren folytatott kutatás eti-kai, jogi, társadalmi és gazdasági je-lentôségét.

15. cikk

Az államoknak meg kell tenniük amegfelelô lépéseket annak érdeké-ben, hogy az e Nyilatkozatban lefekte-tett elvekre tekintettel, megteremtsékaz emberi génállomány területén valókutatás szabad gyakorlásának kerete-it, az emberi jogok, alapvetô szabad-ságjogok és az emberi méltóság tisz-teletben tartása és a közegészség vé-delme érdekében. Arra kell törekedni-ük, hogy a kutatási eredmények nembékés célok érdekében ne kerüljenekfelhasználásra.

16. cikk

Az államoknak fel kell ismerniük an-nak értékét, hogy független, multi-diszciplináris, pluralista etikai bizott-ságok különbözô szinteken való alapí-tását támogatják, annak érdekében,hogy azok felmérjék az emberi génál-

lománnyal kapcsolatos kutatás és akutatás alkalmazása által felvetett eti-kai, jogi és társadalmi problémákat.

E. SZOLIDARITÁS ÉS NEMZETKÖZIEGYÜTTMÛKÖDÉS

17. cikk

Az államoknak tiszteletben kell tartani-uk és támogatniuk kell a genetikai jel-legû betegség vagy fogyatékosságkapcsán érintett vagy arra különösenérzékeny egyének, családok és né-pességi csoportok irányában megnyil-vánuló szolidaritást. Elô kell mozdíta-niuk, többek között, a genetikai alapúbetegségek és genetikai hajlamosítótényezôk felismerésére, megelôzésé-re és kezelésére irányuló kutatást, kü-lönös tekintettel a ritka és járványsze-rû betegségekre, amelyek bolygónklakosságának nagy részét veszélyez-tetik.

18. cikk

Az államoknak, az e Nyilatkozatban fog-lalt elvekre tekintettel, mindent megkell tenniük annak érdekében, hogy to-vábbra is elôsegítsék az emberi génál-lományra, emberi változatosságra ésgenetikai kutatásokra vonatkozó tudo-mányos ismeretek nemzetközi terjesz-tését, és e vonatkozásban támogassáka tudományos és kulturális együttmû-ködést, különösen az iparosodott és afejlôdô országok között.

19. cikk

(a) A fejlôdô országokkal való nemzet-közi együttmûködés keretein belülaz államoknak törekedniük kellolyan intézkedések ösztönzésére,amelyek lehetôvé teszik:(i) az emberi génállomány kutatá-



sával kapcsolatos kockázatok éselônyök, valamint a megelôzen-dô visszaélések felmérését;

(ii) a fejlôdô országok azon képes-ségének fejlesztését és erôsíté-sét, hogy humánbiológiai és ge-netikai kutatásokat végezhesse-nek, figyelembe véve speciálisproblémáikat;

(iii) hogy fejlôdô országok részesül-jenek a tudományos és techno-lógiai kutatás vívmányaiból, biz-tosítva, hogy ezek felhasználásaa gazdasági és társadalmi hala-dás érdekében mindenkinekhasznára váljon;

(iv) a tudományos ismeretek és azinformáció szabad cseréjénekelômozdítását a biológia, a ge-netika és az orvostudomány te-rületén.

(b) Az államok a fent említett célok ér-dekében tett kezdeményezéseit amegfelelô nemzetközi szervezetektámogatják és elôsegítik.

F. A NYILATKOZATBAN FOGLALT ELVEK ELÔMOZDÍTÁSA

20. cikk

Az államoknak meg kell hozniuk a szük-séges intézkedéseket az e Nyilatkozat-ban foglalt elvek elômozdítása érdeké-ben, az oktatás és egyéb kapcsolódóeszközök segítségével, többek közöttaz interdiszciplináris kutatás és képzésrévén, valamint a bioetika minden szin-ten történô – de különösen a tudo-mánypolitikáért felelôs személyek – ok-tatásának elômozdításán keresztül.

21. cikk

Az államoknak meg kell hozniuk a meg-felelô intézkedéseket annak érdeké-

ben, hogy elômozdítsák a kutatás, kép-zés és információterjesztés egyéb for-máit, amelyek a társadalomban és an-nak minden tagjában tudatosítják a bio-lógiai, genetikai és orvostudományi ku-tatás és alkalmazásuk által felvetett, azemberi méltóság védelméhez fûzôdôalapvetô problémákkal kapcsolatos fe-lelôsségüket. Emellett törekedniük kellaz e témában folytatott nyitott nemzet-közi eszmecsere elôsegítésére, bizto-sítva a különbözô társadalmi-kulturális,vallási és filozófiai vélemények szabadkinyilvánítását.

G. A NYILATKOZAT VÉGREHAJTÁSA

22. cikk

Az államoknak mindent meg kell ten-niük annak érdekében, hogy elômoz-dítsák az e Nyilatkozatban lefektetettelveket, és valamennyi szükséges in-tézkedéssel elômozdítsák azok végre-hajtását.

23. cikk

Az államoknak meg kell hogy hozniuka megfelelô intézkedéseket annak ér-dekében, hogy oktatás, képzés és is-meretek terjesztése révén elômozdít-sák a fent említett elvek tiszteletbentartását, segítsék elismerésüket éshatékony alkalmazásukat. Az államok-nak egyben támogatniuk kell a meg-alapított független etikai bizottságokközötti cserét és kapcsolatokat, ateljeskörû együttmûködés elômozdí-tása érdekében.

24. cikk

Az UNESCO Nemzetközi Bioetikai Bi-zottságának részt kell vennie az e Nyi-latkozatban lefektetett elvek terjesz-tésében, és az alkalmazásuk, vala-


mint a kérdéses technológiák fejlôdé-se által felvetett problémák továbbielemzésében. Megfelelô konzultáció-kat kell szerveznie az érintett felek, ígya különösen a sebezhetô csoportokszámára. Az UNESCO eljárási szabá-lyainak megfelelôen ajánlásokat kelltennie a Közgyûlésnek, tanácsokatkell adnia a Nyilatkozat következmé-nyeit tekintve, különösen az emberiméltósággal esetleg ütközô eljárások,mint például a csíravonalat érintô ge-

netikai beavatkozások felismerése te-rén.

25. cikk

A jelen Nyilatkozat egyetlen része semértelmezhetô úgy, hogy az bármely ál-lam, csoport vagy személy számára ala-pul szolgálhatna az emberi jogokkal,alapvetô szabadságjogokkal ellentétesbármilyen cselekedetekre vagy tevé-kenységre, beleértve a Nyilatkozat általlefektetett elveket is.



NEMZETKÖZI NYILATKOZAT A HUMÁNGENETIKAI ADATOKRÓL

A Közgyûlés,

felidézve az 1948. december 10-i em-beri jogok egyetemes nyilatkozatát, azENSZ 1966. december 16-i két nemzet-közi egyezségokmányát a gazdasági,kulturális és szociális jogokra, valaminta polgári és politikai jogokra vonatkozó-an, az ENSZ 1965. december 21-i, a fa-ji megkülönböztetés valamennyi formá-jának megszüntetésére vonatkozóegyezményét, az ENSZ 1979. decem-ber 18-i, a nôk elleni hátrányos megkü-lönböztetés minden formájának felszá-molásáról szóló egyezményét, az ENSZ1989. november 20-i, a gyermekek jo-gairól szóló egyezményét, az ENSZGazdasági és Szociális Tanácsának2001. július 26-i, a genetikai titoktartásés diszkrimináció-mentességre vonat-kozó 2001/39-es határozatát, az 1958.június 25-i, a foglalkoztatás és alkalma-zás terén jelentkezô hátrányos megkü-lönböztetésrôl szóló 111. számú Nem-zetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)egyezményt, az UNESCO 2001. novem-ber 2-i, a kulturális sokszínûségrôl szó-ló egyetemes nyilatkozatát, az 1995. ja-nuár 1-jén hatályba lépett, a Kereske-delmi Világszervezetet létrehozó egyez-ményhez csatolt, a szellemi tulajdonkereskedelemmel összefüggô kérdése-irôl szóló egyezményt (TRIPS-egyez-ményt), a 2001. november 14-i, a TRIPSegyezményrôl és a közegészségügyrôl

szóló Dohai nyilatkozatot, és az ENSZés ennek szakosított intézményei általelfogadott egyéb nemzetközi emberijogi egyezményeket,

felidézve közelebbrôl az 1997. no-vember 11-én egyöntetûen és felkiál-tással elfogadott emberi génállományés emberi jogok egyetemes nyilatkoza-tát, amelyet az ENSZ Általános Közgyû-lése 1998. december 9-én jóváhagyott,valamint az emberi génállomány és em-beri jogok egyetemes nyilatkozatánakvégrehajtására vonatkozó, 1999. no-vember 16-án a 30 C/23–as határozattaljóváhagyott általános irányelveket,

üdvözölve a közvélemény világszer-te tapasztalható széleskörû érdeklôdé-sét az emberi génállomány és emberijogok egyetemes nyilatkozata iránt, to-vábbá a Nyilatkozat nemzetközi közös-ségtôl kapott határozott támogatását,valamint a tagállamokban kifejtett hatá-sát, ahol hivatkoztak rá a jogalkotás-ban, normákban és szabályokban, azetikai szabályzatokban és iránymutatá-sokban,

szem elôtt tartva az emberi jogok, azalapvetô szabadságjogok és az emberiméltóság tiszteletben tartására vonat-kozó nemzetközi és regionális eszközö-ket, nemzeti jogszabályokat, rendelke-zéseket és etikai szövegeket a tudomá-nyos, orvosi és személyes adatok gyûj-tésére, feldolgozására, felhasználásáraés tárolására vonatkozóan,

felismerve, hogy a genetikai infor-máció része az orvosi adatok teljes tár-házának és hogy minden információ,amely bármilyen orvosi adatot tartal-maz, ideértve a genetikai és proteo-mikai adatokat is, nagymértékben függa kontextustól és az adott körülmé-nyektôl,

felismerve azt is, hogy a humánge-netikai adatoknak érzékeny voltukra te-kintettel különleges státuszuk van, mi-vel elôre jelezhetik az egyének geneti-kai hajlamait; továbbá hogy az elôrejel-zés ereje erôsebb lehet, mint ahogyanazt az adatok gyûjtésekor értékelték;hogy ezek jelentôs hatást gyakorolhat-nak a családra, beleértve az utódokatis, a következô generációkra, és bizo-nyos esetekben az egész csoportra,amelyhez az érintett személy tartozik;hogy olyan információkat is tartalmaz-hatnak, amelyek jelentôsége a biológi-ai mintavételkor még ismeretlen volt;hogy az egyének vagy csoportok szá-mára kulturális jelentôséggel bírhat-nak,

hangsúlyozva, hogy minden orvosiadatot, ideértve a genetikai és proteo-mikus adatokat is, a látszólagos infor-máció tartalmuktól függetlenül, ugyan-olyan magasfokú titoktartási szabályokszerint kell kezelni,

figyelembe véve a genetikai adatoknövekvô gazdasági és kereskedelmi je-lentôségét,

tekintetbe véve a fejlôdô országokspeciális igényeit és érintettségét, vala-mint a nemzetközi együttmûködésmegerôsítésének szükségességét ahumángenetika területén,

figyelembe véve, hogy a humánge-netikai adatok gyûjtése, feldolgozása,felhasználása és tárolása kitüntetettfontossággal bír az élettudományok ésaz orvostudomány fejlôdésében, ezek

alkalmazásaiban, valamint ezen adatoknem-orvosi célú alkalmazásában,

figyelembe véve továbbá, hogy azösszegyûjtött személyes adatok növek-vô mennyisége a valódi helyrehozhatat-lanságot egyre nehezebbé teszi,

tudatában annak, hogy a humánge-netikai adatok gyûjtése, feldolgozása,felhasználása és tárolása potenciálisveszélyeket rejt magában az emberi jo-gok és alapvetô szabadságjogok gya-korlását és betartását, valamint az em-beri méltóság tiszteletét illetôen,

figyelembe véve, hogy az egyén ér-deke és jóléte elsôbbséget kell, hogyélvezzen a társadalom és a kutatás jo-gával, illetve érdekével szemben,

megerôsítve az emberi génállományés emberi jogok egyetemes nyilatkoza-tában meghatározott alapelveket, to-vábbá az egyenlôség, igazságosság,szolidaritás és felelôsség elveit, vala-mint az emberi méltóságot, az emberijogokat és alapvetô szabadságjogokat,különös tekintettel a gondolat- és szó-lásszabadságra, beleértve a kutatásszabadságát, valamint az egyén ma-gánéletének sérthetetlenségét és biz-tonságát, amelyek mind a humángene-tikai adatok gyûjtésének, feldolgozásá-nak, felhasználásának és tárolásánakalapját jelentik,

kimondja a következô elveket és el-fogadja a jelen Nyilatkozatot.

A. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk – Célok és hatáskör

(a) A jelen Nyilatkozat célja, hogy össz-hangban az egyenlôség, igazságos-ság és szolidaritás követelményeivelés kellô figyelemmel a gondolat ésszólásszabadságra, beleértve a kuta-tás szabadságát is, biztosítsa az em-



beri méltóság tiszteletben tartását,valamint az emberi jogok és alapvetôszabadságjogok védelmét a humán-genetikai adatok, a humán proteomi-kus adatok és az ezek forrásául szol-gáló biológiai minták, a továbbiakban„biológiai minták”, gyûjtése, feldolgo-zása, használata és tárolása során;megállapítsa azokat az elveket, ame-lyek az egyes országokat vezérelhetikaz erre a területre vonatkozó jogsza-bályaik és közpolitikájuk megfogal-mazásakor; meghatározza az erre aterületre vonatkozó jó gyakorlat irány-elveit az érintett intézmények ésegyének számára.

(b) A humán genetikai adatok, humánproteomikus adatok és biológiai min-ták gyûjtésének, feldolgozásának,használatának és tárolásának mindenesetben összhangban kell lennie anemzetközi emberi jogi normákkal.

(c) A jelen Nyilatkozat a humángeneti-kai adatok, a humán proteomikusadatok és biológiai minták gyûjtésé-re, feldolgozására, használatára éstárolására vonatkozik, kivéve a bûn-ügyi esetek nyomozását, felderíté-sét és üldözését, illetve azokat aszülôség megállapítására vonatkozóteszteket, amelyekre olyan nemzetijogszabályok vonatkoznak, amelyeka nemzetközi emberi jogi normákkalösszhangban állnak.

2. cikk – A fogalmak használata

A jelen Nyilatkozat értelmezésekor ahasznált kifejezések az alábbi jelentés-sel bírnak:(i) Humángenetikai adat: az egyén

örökletes tulajdonságaira vonatkozóolyan információ, amely a nuklein-savak elemzése által vagy más tu-dományos eljárás segítségévelnyerhetô;

(ii) Humán proteomikus adat: az egyénproteinjeire vonatozó információ,ideértve ezek megnyilvánulását,módosulását és interakcióját;

(iii) Beleegyezés: az egyén azon szaba-don adott, speciális, tájékoztatásonalapuló és kifejezett egyetértése,amely által beleegyezik abba, hogygenetikai adatait gyûjtsék, feldol-gozzák, használják és tárolják;

(iv) Biológiai minta: minden olyan bioló-giai anyagot tartalmazó minta (példá-ul vér, bôr, csontsejt vagy vérplaz-ma), amelyben nukleinsavak találha-tók és amely hordozza az emberrejellemzô genetikai sajátosságokat;

(v) Populáción végzett genetikai kuta-tás: olyan kutatás, amelynek céljaegy populáció, vagy egy adott cso-porthoz tartozó különbözô egyénekvagy különbözô csoportokhoz tarto-zó egyének között létezô genetikaivariációk természetének és mérté-kének megértése;

(vi) A viselkedés genetikai kutatása:olyan kutatás, amelynek célja, hogylehetséges összefüggéseket állapít-son meg a genetikai jellemzôk és aviselkedés között;

(vii) Invazív eljárás: olyan biológiai min-tavételi módszer, amely az emberitestbe való beavatkozást igényel,mint például vérminta vétele tûvelés fecskendôvel;

(viii) Nem-invazív eljárás: olyan biológiaimintavételi módszer, amely nemigényel beavatkozást az emberitestbe, mint például a szájnyálka-hártya kenet;

(ix) Azonosítható személyhez kapcsoló-dó adat: adat, amely olyan informá-ciókat tartalmaz, mint a név, szüle-tési idõ és hely, amelyek által a sze-mély, akitõl az adat származott azo-nosítható;

(x) Azonosítható személyhez nem kap-csolható adat: adat, amely nemkapcsolódik azonosítható személy-hez, mivel a személyre vonatkozóösszes azonosító adatot egy kóddalhelyettesítették vagy különítettékel;

(xii) Azonosítható személyhez helyre-hozhatatlanul nem kapcsolhatóadat: adat, amely nem kapcsolhatóazonosítható személyhez, mivel amintát adó személyre vonatkozóösszes azonosítható adathoz vezetôkapcsolatot megsemmisítették;

(xii) Genetikai teszt: eljárás, amelynekcélja egy adott gén vagy kromoszó-ma jelenlétének, hiányának, vagyváltozásának kimutatása, beleértveolyan géntermék vagy más meta-bolit közvetett vizsgálatát, amelyleginkább mutatja az adott genetikaiváltozást;

(xiii) Genetikai szûrés: széleskörû, mód-szeres genetikai tesztelés, amelyetegy adott program keretében nyúj-tanak egy populáció, vagy a populá-ció egy része számára, és amelynekcélja a genetikai jellemzôk feltérké-pezése aszimptomatikus személyekkörében;

(xiv) Genetikai tanácsadás: eljárás,amely során megmagyarázzák a ge-netikai tesztek vagy szûrések ered-ményeinek lehetséges következmé-nyeit, elônyeit vagy kockázatait, ésamennyiben szükséges, segítik azegyént a következmények hosszútá-vú feldolgozásában. A genetikai ta-nácsadás a genetikai teszt és szûréselôtt és után történik;

(xv) Összekapcsolás: egy egyénre vagyegy csoportra vonatkozó olyan in-formációk összekapcsolása, ame-lyek különbözô célokra létesítettadatbázisokban találhatóak.

3. cikk – Személyi identitás

Minden egyén sajátos genetikai össze-tevôkkel rendelkezik. Mindazonáltal azegyén identitását nem szabad csupángenetikai jellemzôire redukálni, hiszenaz komplex nevelési, környezeti és sze-mélyes tényezôket, másokhoz való ér-zelmi, társadalmi, szellemi és kulturáliskötelékeket, valamint a szabadság di-menzióját is magába foglalja.

4. cikk – Különleges helyzet

a) A humángenetikai adatoknak külön-leges helyzete van, mivel ezek:– elôre jelezhetik az egyének gene-

tikai hajlamait;– jelentôs hatást gyakorolhatnak a csa-

ládra, beleértve az utódokat is, a kö-vetkezô generációkra, és egyes ese-tekben az egész csoportra, amely-hez az érintett személy tartozik;

– olyan információkat is tartalmaz-hatnak, amelynek a jelentôsége abiológiai mintavételkor még nemfeltétlenül ismeret;

– egyének vagy csoportok számárakulturális jelentôséggel bírhatnak.

b) A humángenetikai adatok érzékeny-ségét megfelelôen figyelembe kellvenni, és ezeknek, valamint a bioló-giai mintáknak megfelelô védelmetkell nyújtani.

5. cikk – Célok

Humángenetikai adatokat és humánproteomikus adatokat csak a következôcélokra lehet gyûjteni, feldolgozni, fel-használni és tárolni:

– diagnosztizálási és egészségügyicélra, beleértve a szûrést és az elôrejel-zô tesztelést;

– orvosi és más tudományos kuta-tásra, beleértve az epidemiológiai, kü-lönösen a populáción végzett geneti-kai kutatásokat, valamint az antropoló-



giai vagy archeológiai kutatásokat, atovábbiakban ezekre együttesen „or-vosi és tudományos kutatás”-ként hi-vatkozva;

– igazságügyi orvostani, polgári jogiés büntetôjogi, valamint egyéb jogi el-járásokra, az 1. cikk (c) bekezdésébenfoglalt elôírásokkal összhangban;

– az Emberi génállomány és emberijogok egyetemes nyilatkozatával, vala-mint a nemzetközi emberi jogi normák-kal megegyezô egyéb célokra.

6. cikk – Eljárások

a) Etikailag szükségszerû, hogy a hu-mángenetikai adatok és humánproteomikus adatok gyûjtése, fel-dolgozása, felhasználása és tárolá-sa átlátható és etikailag elfogadhatóeljárások alapján történjen. Az álla-moknak törekedniük kell, különösena széleskörû populáción végzett ge-netikai kutatások esetében, a széle-sebb társadalom bevonására a hu-mángenetikai és humán proteomi-kus adatok gyûjtésére, feldolgozá-sára, felhasználására és tárolására,illetve ezek igazgatásának értékelé-sére vonatkozó döntések meghoza-talában. Ezen döntéshozatali folya-matnak, amely meríthet a nemzet-közi tapasztalatokból is, a különbö-zô vélemények szabad kifejezésétkell biztosítania.

b) Az emberi génállomány és emberijogok egyetemes nyilatkozata 16.cikkében foglalt rendelkezéseknekmegfelelôen önálló, multidiszcipli-náris és pluralista etikai bizottságo-kat kell szorgalmazni és felállítaninemzeti, regionális, helyi és intéz-ményi szinten. Ahol szükséges, ahumángenetikai adatok, humánproteomikus adatok és biológiaiminták gyûjtésére, feldolgozására,

felhasználására és tárolására vonat-kozó szabványok, szabályok ésirányelvek meghatározásakor kon-zultálni kell a nemzeti etikai bizott-ságokkal. E bizottságokkal olyanesetekben is konzultálni kell, amikora nemzeti jogszabályok nem ren-deznek egy adott kérdést. Az intéz-ményi vagy helyi szintû etikai bizott-ságokkal konzultálni kell a humán-genetikai adatok sajátos kutatásiprojektekben való alkalmazására vo-natkozó kérdésekben.

c) Amikor a humángenetikai adatok,humán proteomikus adatok és bioló-giai minták gyûjtésében, feldolgozá-sában, felhasználásában és tárolásá-ban két vagy több állam is résztvesz,amennyiben szükséges, konzultálnikell az érintett államok etikai bizott-ságaival és a felmerülô kérdésekmegfelelô szinten történô elbírálásáta jelen Nyilatkozat irányelveire, vala-mint az érintett országok etikai és jo-gi szabályaira kell alapozni.

d) Etikailag szükségszerû, hogy azegyén világos, kiegyensúlyozott ésátfogó tájékoztatást kapjon elôze-tes, szabad, tájékozott és kifejezettbeleegyezését megelôzôen. E tájé-koztatásnak más szükséges részletmellett magába kell foglalnia a célt,amelynek érdekében a biológiaimintából humángenetikai adatot éshumán proteomikus adatot szár-maztatnak, használnak és tárolnak.A tájékoztatásnak, ha szükséges, je-leznie kell a kockázatokat és a kö-vetkezményeket. A tájékoztatásnaktovábbá jeleznie kell azt is, hogy azérintett személy bármikor, korláto-zás nélkül visszavonhatja beleegye-zését, és hogy ez nem vonhat magaután semmiféle hátrányt vagy bün-tetést az érintett személyre nézve.

7. cikk – A diszkrimináció és stigmatizáció tilalma

Minden erôfeszítést meg kell tenni an-nak biztosítása érdekében, hogy a hu-mángenetikai adatokat és a humán pro-teomikus adatokat ne lehessen olyancélból használni, amely diszkriminatív,amely megsérti, vagy meg kívánja sér-teni, vagy ahhoz vezet, hogy megsértiaz egyén emberi jogait, alapvetô sza-badságjogait, vagy az emberi méltósá-gát, vagy amely az egyén, a család, acsoport vagy a közösség megbélyegzé-séhez vezet.

Ebben a vonatkozásban megfelelôfigyelmet kell fordítani a populációnvégzett genetikai kutatások, és az em-beri viselkedést tanulmányozó geneti-kai kutatások eredményeire, valamintezen kutatások értelmezéseire.

B. GYÛJTÉS

8. cikk – Beleegyezés

(a) A humángenetikai adatok, humánproteomikus adatok és biológiaiminták akár invazív, akár nem-invazív eljárással történô gyûjtésé-hez, ezek késôbbi feldolgozásához,felhasználásához és tárolásához azérintett személy elôzetes, szabad,tájékozott és kifejezett beleegyezé-sét kell kérni, akár közintézmény-ben, akár magánintézményben zaj-lik az eljárás. A beleegyezés ezenelvét csak a nemzeti jogszabályokkorlátozhatják nyomós okokból és anemzetközi emberi jogi normákkalösszhangban.

(b) Amikor egy személy a nemzeti jog-szabályok értelmében képtelen tá-jékozott beleegyezést adni, az en-gedélyt törvényes képviselôjétôlkell beszerezni, a nemzeti jogsza-

bályoknak megfelelôen. A törvé-nyes képviselônek az érintett sze-mély legfôbb érdeke szerint kell el-járnia.

(c) A beleegyezésre képtelen felnôttneka lehetô legtovább részt kell vennieaz engedélyezési folyamatban. Akiskorú véleményét figyelembe kellvenni, mint növekvô mértékû meg-határozó tényezôt, a kiskorú életko-rának és érettségének megfelelômértékében.

(d) A kiskorúak és a beleegyezésre kép-telen felnôttek genetikai szûrése éstesztelése diagnosztizálás és egész-ségügyi ellátás során általában csakakkor tekinthetô etikailag elfogadha-tónak, ha ezeknek az illetô személyegészsége szempontjából fontoskövetkezményei vannak, és a szûrésés tesztelés az ô legfôbb érdekük-ben történik.

9. cikk – Beleegyezés visszavonása

(a) Amikor a humángenetikai adatokat,proteomikus adatokat és biológiaimintákat orvosi és kutatási célbólgyûjtik, az érintett személy vissza-vonhatja beleegyezését, kivéve, haezen adatok helyrehozhatatlanulnem kapcsolhatók össze egy azo-nosítható személlyel. A 6 cikk (d)bekezdés rendelkezéseinek megfe-lelôen a beleegyezés visszavonásanem vonhat maga után sem hát-rányt, sem büntetést az érintett sze-mélyre nézve.

(b) A beleegyezés visszavonása ese-tén az egyén genetikai és proteo-mikus adatait, valamint biológiaimintáit csak abban az esetben le-het a továbbiakban használni, haazok az érintett személlyel helyre-hozhatatlanul össze nem kapcsol-hatóak.



(c) Ha az adatok és a biológiai mintamég összekapcsolhatóak az érin-tett személlyel, akkor az ô döntésealapján kell eljárni. Amennyiben azérintett személy kívánsága nem ál-lapítható meg, nem valósíthatómeg vagy nem biztonságos, akkoraz adatokat és biológiai mintákatvagy az érintett személlyel helyre-hozhatatlanul össze nem kapcsol-hatóvá kell tenni vagy meg kellsemmisíteni.

10. cikk – Döntéshez való jog, hogy azegyén kíván-e tájékoztatást kapni a kutatás eredményeirôl vagy nem

Amikor a humángenetikai adatokat, hu-mán proteomikus adatokat és biológiaimintákat orvosi vagy tudományos kuta-tás céljából gyûjtik, a beleegyezéskortörténô tájékoztatás során jelezni kell,hogy az érintett személynek joga vaneldönteni, hogy kívánja-e vagy sem,hogy tájékoztassák az eredményekrôl.Ez nem alkalmazható az azonosíthatószemélyhez helyrehozhatatlanul nemkapcsolódó adatok esetén, valamintolyan adatok esetén, amelyek nem ve-zetnek a kutatásban résztvevô személy-re egyénileg vonatkozó eredményhez.Amennyiben szükséges, a jog, hogy azegyén ne kapjon tájékoztatást, kiter-jeszthetô azokra az azonosított hozzá-tartozókra is, akiket az eredményekérinthetnek.

11. cikk – Genetikai tanácsadás

Etikailag szükségszerû, hogy amennyi-ben olyan genetikai tesztelésrôl vanszó, amely az egyén egészsége szem-pontjából jelentôs következményekkelbírhat, a megfelelô módon történô ge-netikai tanácsadás biztosított legyen. Agenetikai tanácsadás nem lehet irányí-tott, és az érintett személy legfôbb ér-

dekeinek kulturálisan meg kell felelnieés azokkal összhangban kell lennie.

12. cikk – Biológiai minták gyûjtéseigazságügyi orvostani, polgári jogi,büntetôjogi és más jogi eljárásokhoz

Amikor a humángenetikai és proteomi-kus adatok gyûjtése igazságügyi orvos-tani, polgári jogi, büntetôjogi és más jo-gi eljárások céljából történik, beleértveaz apasági tesztet is, a biológiai mintákin-vivo vagy post-mortem gyûjtését ki-zárólag az adott ország jogszabályainakmegfelelôen, valamint a nemzetköziemberi jogi normákkal összhangban le-het indítványozni.

C. ADAT FELDOLGOZÁS

13. cikk – Hozzáférés

Senki számára nem tagadható meg asaját genetikai vagy proteomikus ada-taihoz való hozzáférhetés lehetôsége,kivéve ha ezen adatok helyrehozhatatla-nul elvesztették kapcsolódásukat azadott személyhez mint azonosíthatóforráshoz, vagy ha az adott ország jog-szabályai közegészségügyi, közbizton-sági vagy nemzetbiztonsági érdekekmiatt korlátozzák e hozzáférést.

14. cikk – Magánélet védelme és titoktartás

(a) Az államoknak törekedniük kell arra,hogy védjék az egyén magánéletét,és az azonosítható személyhez, csa-ládhoz, vagy, ahol szükséges, cso-porthoz kapcsolható humángeneti-kai adatok titkosságát, összhang-ban a nemzeti jogszabályokkal és anemzetközi emberi jogi normákkal.

(b) Az azonosítható személyhez kap-csolható humángenetikai adatokat,humán proteomikus adatokat és bio-

lógiai mintákat nem szabad felfednivagy elérhetôvé tenni egy harmadikszemély, különösen munkaadók,biztosítási társaságok, oktatási in-tézmények és a család számára, ki-véve jelentôs közérdekbôl, a nem-zetközi emberi jogi normáknakmegfelelô nemzeti jogszabályok ál-tal szûken meghatározott esetek-ben, vagy az érintett személy bele-egyezése esetén, amennyiben ez abeleegyezés megfelel a nemzetijogszabályoknak és a nemzetköziemberi jogi normáknak. A humán-genetikai adatokat, humán proteo-mikus adatokat és biológiai mintá-kat felhasználó kutatásokban részt-vevô egyén magánéletét védelmez-ni kell és az adatokat titkosnak kellminôsíteni.

(c) A tudományos célból gyûjtött humán-genetikai adatok, humán proteomikusadatok és biológiai minták fôszabályszerint azonosítható személyhez nelegyenek kapcsolhatóak. Még abbanaz esetben is, ha az adatok azonosít-ható személyhez nem kapcsolódnak,a szükséges óvintézkedéseket megkell tenni annak érdekében, hogyezen adatok, illetve a biológiai mintavédelme biztosított legyen.

(d) Az orvosi és tudományos kutatásicélból gyûjtött humángenetikaiadatok, proteomikus adatok és bio-lógiai minták csak abban az eset-ben maradhatnak azonosíthatószemélyhez kapcsolhatóak, ha ezta kutatás szükségessé teszi éscsak akkor, ha az egyén magán-életének védelme és az érintettadatok és biológiai minták titkossá-ga a nemzeti jogszabályok elôírásaiszerint biztosított.

(e) A humángenetikai adatokat és a hu-mán proteomikus adatokat nem sza-

bad olyan módon tárolni, hogy lehe-tôvé váljon, hogy a személy, akitôl azadatok származnak, hosszabb ideigazonosítható legyen, mint amennyiazon cél megvalósulásához szüksé-ges, amelynek érdekében az adato-kat összegyûjtötték és feldolgozták.

15. cikk – Pontosság, megbízhatóság,minôség és biztonság

A humángenetikai adatok, humán pro-teomikus adatok és biológiai minták fel-dolgozásáért felelôs személyeknek ésszerveknek meg kell tenniük a szüksé-ges intézkedéseket ezen adatok és bio-lógiai minták pontosságának, megbízha-tóságának, minôségének és biztonságá-nak biztosítása érdekében. Szigort, óva-tosságot, becsületességet és integritástkell gyakorolniuk a humángenetikai ada-tok, humán proteomikus adatok és bioló-giai minták feldolgozása és értelmezésesorán, tekintettel ezek etikai, jogi és tár-sadalmi következményeikre.

D. FELHASZNÁLÁS

16. cikk – A cél megváltoztatása

(a) Azok a humángenetikai adatok, hu-mán proteomikus adatok és biológi-ai minták, amelyeket az 5. cikkbenfelsorolt valamely célból gyûjtöttek,nem használhatók az eredetihez ké-pest más célra, amely az eredeti be-leegyezésnek nem felelne meg, kivé-ve, ha az érintett személy elôzetes,szabad, tájékozott és kifejezett bele-egyezését beszerzik a 8. cikk (a) be-kezdésének megfelelôen, vagy, ha atervezett cél, amelyet a nemzeti jogelôír, fontos közérdek, és összhang-ban áll a nemzetközi emberi jogi nor-mákkal. Ha az érintett személy nemrendelkezik a beleegyezés képessé-



gével, akkor a 8. cikk a) és c) bekez-dései a megfelelô és szükséges vál-toztatásokkal alkalmazandók.

(b) Amikor az elôzetes, szabad, tájéko-zott és kifejezett beleegyezés nemszerezhetô be, vagy amennyiben azadat visszavonhatatlanul nem kap-csolható azonosítható személyhez,a humángenetikai adatokat vagy anemzeti jogszabályok szerint, vagya 6. cikk b) bekezdése szerinti kon-zultációs eljárást követôen kell fel-használni.

17. cikk – Tárolt biológiai minták

(a) Azon tárolt biológiai mintákból,amelyeket nem az 5. cikkben felso-rolt célokból gyûjtöttek, csak azérintett személy elôzetes, szabad,tájékozott és kifejezett beleegyezé-sével hozható létre humángenetikaiadat vagy humán proteomikus adat.Mindazonáltal, nemzeti jogszabály-ok rendelkezhetnek úgy, hogy haezen adatok orvosi vagy tudomá-nyos kutatási szempontból, példáulepidemiológiai kutatások vagy köz-egészségügyi szempontból jelentô-séggel bírnak, e célokra is felhasz-nálhatóak legyenek, a 6. cikk b)pontja által elôírt konzultációs eljá-rásokat követôen.

(b) A 12. cikkben foglalt rendelkezéseka megfelelô és szükséges változta-tásokkal alkalmazandók azon tároltbiológiai mintákra, amelyekbôl igaz-ságügyi orvostani eljárás céljábólhoznak létre humángenetikai adato-kat.

18. cikk – Forgalom és nemzetköziegyüttmûködés

(a) Összhangban a saját jogszabályaik-kal, valamint a nemzetközi egyez-ményekkel, az államoknak szabá-

lyozniuk kell a humángenetikai ada-tok, proteomikus adatok és biológi-ai minták határokon át történôáramlását olymódon, hogy elôsegít-sék a nemzetközi orvosi és tudomá-nyos együttmûködést és biztosítsákaz ezen adatokhoz való tisztességeshozzáférhetést. Egy ilyen rendszer-nek biztosítania kell, hogy az átvevôfél megfelelô védelmet nyújtson,összhangban a jelen Nyilatkozatbanfoglalt elvekkel.

(b) Az államoknak minden erôfeszítéstmeg kell tenniük annak érdekében,hogy a jelen Nyilatkozatban foglalt el-vek szellemében folytassák a humán-genetikai és humán proteomikus ada-tokkal kapcsolatos tudományos isme-retek terjesztését nemzetközi szin-ten, és ebben a vonatkozásban elô-mozdítsák a kulturális és tudományosegyüttmûködést, különösen az iparo-sított és a fejlôdô országok között.

(c) A kutatóknak törekedniük kell, hogya tudományos és etikai kérdések-ben kölcsönös tiszteletre alapulóegyüttmûködési kapcsolatokat ala-kítsanak ki, és a 14. cikk rendelkezé-seinek megfelelôen, a tudományoseredmények megosztásának elôse-gítése céljából bátorítsák a humán-genetikai adatok és proteomikusadatok szabad forgalmát, feltéve,hogy az érintett felek betartják a je-len Nyilatkozatban foglalt elveket.Továbbá e cél elérése érdekében akutatóknak törekedniük kell arra,hogy kutatásaik eredményeit kellôidôben közöljék.

19. cikk – Elônyök megosztása

a) Az adott ország jogszabályaival, jog-politikájával és a nemzetközi egyez-ményekkel összhangban az orvosivagy tudományos kutatás céljából

gyûjtött humángenetikai adatok, hu-mán proteomikus adatok vagy bio-lógiai minták felhasználásából szár-mazó elônyöket az egész társada-lommal és nemzetközi közösséggelmeg kell osztani. Ezen elveknekmegfelelôen, az elônyök a követke-zô formák bármelyikében megtes-tesülhetnek:i) különleges támogatás a kutatás-

ban résztvevô személyek vagycsoportok számára;

ii) orvosi ellátáshoz való hozzáfé-rés;

iii) a kutatásból fakadó új diagnózi-sokhoz, kezelési módokhoz ésgyógyszerekhez való jutás lehe-tôségének biztosítása;

iv) az egészségügyi ellátás támoga-tása;

v) kutatási célokat szolgáló képes-ségfejlesztési lehetôségek;

vi) a fejlôdô országok humángeneti-kai adatok gyûjtési és feldolgozá-si készségeinek fejlesztése ésmegerôsítése, figyelembe vévespeciális problémáikat;

vii)minden más mód, amely össz-hangban áll a jelen Nyilatkozat-ban foglalt elvekkel.

b) Az erre a területre vonatkozó korlá-tozásokat az adott ország nemzetijogszabályai és a nemzetközi egyez-mények fektetik le.

E. ADATTÁROLÁS

20. cikk – Ellenôrzési és igazgatási keret

Az államok megfontolhatják egy a hu-mángenetikai adatok, humán proteo-mikus adatok és biológiai minták ellen-ôrzésére és igazgatására szolgálóolyan keretrendszer felállítását, amely

a függetlenség, multidiszciplinaritás,pluralizmus és átláthatóság elvein, va-lamint a jelen Nyilatkozatban foglalt el-veken alapul. E keret foglalkozhat ezenadatok tárolásának természetével éscéljaival is.

21. cikk – Megsemmisítés

(a) A 9. cikkben foglalt rendelkezések amegfelelô és szükséges változtatá-sokkal a humángenetikai adatokra,humán proteomikus adatokra és bi-ológiai mintákra is vonatkoznak.

b) Meg kell semmisíteni azon humán-genetikai adatokat, humán proteo-mikus adatokat és biológiai mintá-kat, amelyeket büntetôeljárás sorángyanúsítottól gyûjtöttek be,amennyiben ezek már nem szüksé-gesek, kivéve, ha ezekrôl a nemzetijogszabályok a nemzetközi emberijogi normákkal összhangban más-képp nem rendelkeznek.

(c) A humángenetikai adatoknak, hu-mán proteomikus adatoknak és bio-lógiai mintáknak csakis addig kelligazságügyi célokra és polgári jogieljárásokra elérhetônek lenniük,ameddig ezek szükségesek ezen el-járásokhoz, kivéve, ha ezekrôl anemzeti jogszabályok a nemzetköziemberi jogi normákkal összhangbanmásképp nem rendelkeznek.

22. cikk – Összekapcsolás

A diagnosztizálási, egészségügyi, orvo-si vagy más tudományos kutatási cél-ból tárolt humángenetikai adatok, hu-mán proteomikus adatok vagy biológiaiminták összekapcsolásához a bele-egyezés nélkülözhetetlen, kivéve, ha anemzeti jogszabályok nyomós okokmiatt és a nemzetközi emberi jogi nor-mákkal összhangban, eltérôen rendel-keznek.



F. ELÔMOZDÍTÁS ÉS KIVITELEZÉS

23. cikk – Kivitelezés

a) Az államoknak törekedniük kellolyan akár jogi, adminisztratív vagymás jellegû intézkedések elfogadá-sára, amelyek érvényt szereznek ajelen Nyilatkozatban foglalt elvek-nek, összhangban a nemzetközi em-beri jogi normákkal. Ezeket az intéz-kedéseket az oktatás, képzés ésközérdekû információk területén tá-mogatni kell.

b) Az államoknak törekedniük kell arra,hogy a nemzetközi együttmûködéskeretei között kössenek olyan két-és többoldalú egyezményeket, ame-lyek képessé teszik a fejlôdô orszá-gokat arra, hogy a humángenetikaiadatokra és a kapcsolódó know-howra vonatkozó tudás termelésé-ben és szétosztásában való részvé-telükhöz szükséges képességeiketkialakítsák.

24. cikk – Etikai oktatás, tréning és tájékoztatás

A jelen Nyilatkozatban foglalt irányelvekelômozdítása céljából az államoknak tö-rekedniük kell, hogy támogassák az eti-kai oktatás és tréning minden formájátminden szinten, és hogy bátorítsák ahumángenetikai adatokról szóló tájé-koztatást és ismeretterjesztési progra-mokat. Ezen intézkedéseknek vagy egyspecifikus közönséget kell megcélozni-uk, különösen a kutatókat és az etikaibizottságok tagjait, vagy a szélesebbközösséget. E vonatkozásban az álla-moknak bátorítaniuk kell a nemzetköziés regionális kormányközi szervezetek,valamint a nemzetközi, regionális ésnemzeti nem-kormányzati szervezetekrészvételét ebben a törekvésben.

25. cikk – A Nemzetközi Bioetikai Bizottság (NBB) és a KormányköziBioetikai Bizottság (KKBB) szerepe

A Nemzetközi Bioetikai Bizottságnak(NBB) és a Kormányközi Bioetikai Bizott-ságnak (KBB) hozzá kell járulnia a jelenNyilatkozat végrehajtásához, és a bennefoglalt elvek terjesztéséhez. A két Bizott-ság egymással együttmûködve felelôsennek a felügyeletéért és végrehajtásá-nak értékeléséért, többek között az álla-mok által készített jelentések alapján. Akét Bizottság felelôs különösen a jelenNyilatkozat hatékonyságának fokozásátvélhetôleg elôsegítô vélemények vagyjavaslatok megfogalmazásáért. A két Bi-zottság, az UNESCO eljárásai szabályai-nak megfelelôen javaslatokat terjesztheta Közgyûlés elé.

26. cikk – UNESCO szerinti követési eljárások

Az UNESCO-nak meg kell tennie a meg-felelô lépéseket a jelen Nyilatkozat kö-vetése érdekében, oly módon, hogyelôsegítse az élettudományok és ezekalkalmazásainak technológiák általi fej-lôdését, az emberi méltóság tisztelet-ben tartása alapján, és az emberi jogokés alapvetô szabadságjogok megvaló-sulása és figyelembe vétele mellett.

27. cikk – Az emberi jogok, az alapvetô szabadságjogok, és az emberi méltósággal ellentétes cselekedetek elutasítása

A jelen Nyilatkozat egyetlen része semértelmezhetô úgy, hogy az bármely ál-lam, csoport vagy személy számára ala-pul szolgálhatna az emberi jogokkal,alapvetô szabadságjogokkal és emberiméltósággal ellentétes bármilyen csele-kedetre vagy tevékenységre, beleértve,különösképpen a jelen Nyilatkozatbanfoglalt elveket is.

A Közgyûlés,

tudatában az emberi lény azon egyediadottságának, hogy tudatosan képes vi-szonyulni saját létezéséhez és környezeté-hez, hogy észleli az igazságtalanságot, el-kerüli a veszélyt, felelôsséget vállal,együttmûködik és olyan morális érzékettanúsít, amely etikai elveket fejez ki,

tekintettel a tudomány és a technológiaterületén végbemenô gyors fejlôdésre,amely egyre nagyobb befolyással bír azéletrôl való felfogásunkra és magára azéletre, és amely ezen fejlôdés etikai követ-kezményeire adandó, világméretekben ér-vényes válaszok megfogalmazásának kö-vetelményét eredményezi,

figyelembe véve, hogy a tudomány ésannak technológiai alkalmazásai által fel-vetett etikai kérdések vizsgálatakormegfelelelô figyelmet kell szentelni azemberi méltóságnak, valamint az emberijogok és az alapvetô szabadságjogokegyetemes tiszteletben tartásának,

tudomásul véve, hogy szükséges ésidôszerû, hogy a nemzetközi közösségmegállapítsa mindazon egyetemes alapel-veket, amelyek alapjául szolgálhatnakazoknak a válaszoknak, amelyeket az em-beriség fogalmaz meg a tudomány és atechnológia által felvetett, az emberiségreés a környezetre vonatkozó, egyre növek-vô dilemmákra és vitás kérdésekre vonat-kozólag,

felidézve az 1948. december 10-i azemberi jogok egyetemes nyilatkozatát, az

UNESCO Közgyûlése által 1997. novem-ber 11-én elfogadott, az emberi génállo-mány és emberi jogok egyetemes nyilat-kozatát, valamint az UNESCO Közgyûléseáltal 2003. október 16-án elfogadott, a hu-mángenetikai adatokról szóló nemzetközinyilatkozatot,

figyelembe véve az ENSZ 1966. decem-ber 16-i két nemzetközi egyezségokmá-nyát, a gazdasági, szociális és kulturális jo-gokra, valamint a polgári és politikai jogok-ra vonatkozóan, az ENSZ 1965. december21-i, a faji megkülönböztetés valamennyiformájának kiküszöbölésére vonatkozóegyezményét, az ENSZ 1979. december18-i, a nôkkel szemben alkalmazott hátrá-nyos megkülönböztetések minden formá-jának kiküszöbölésérôl szóló egyezményét,az ENSZ 1989. november 20-i, a gyerme-kek jogairól szóló egyezményét, az Egye-sült Nemzetek 1992. június 5-i, a biológiaisokféleségre vonatkozó egyezményét, azENSZ Közgyûlése által 1993-ban elfoga-dott, a fogyatékossággal élô emberekesélyegyenlôségének megteremtésétszolgáló alapvetô szabályokat, az UNESCO1974. november 20-i, a tudományos kuta-tók helyzetérôl szóló ajánlását, az UNECSO1978. november 27-i, a fajról és a faji elôí-téletekrôl szóló nyilatkozatát, az UNESCO1997. november 12-i, a jelen generációk-nak a jövendô generációkkal szembenifelelôsségérôl szóló nyilatkozatát, azUNESCO 2001. november 2-i, a kulturálissokszínûségrôl szóló egyetemes nyilatko-zatát, az 1989. június 27-i 169. számú ILO



A BIOETIKA ÉS AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATA

egyezményt a független államokban élôôslakos és törzsi népekrôl, a FAO Közgyû-lése által 2001. november 3-án elfogadottés 2004. június 29-én hatályba lépô, az élel-mezési és mezôgazdasági célú növényigénforrásokról szóló nemzetközi egyez-ményt, az 1995. január 1-jén életbe lépett,a Kereskedelmi Világszervezetet megalapí-tó Marrakeshi egyezmény mellékletét ké-pezô, A szellemi tulajdonjogok kereskedel-mi vonatkozásairól szóló egyezményt(TRIPS), a 2001. november 14-én az Egye-sült Nemzetek és az Egyesült Nemzetekrendszerének szakosított intézményei, fô-ként az Egyesült Nemzetek Élelmezési ésMezôgazdasági Szervezete (FAO) és azEgészségügyi Világszervezet (WHO) általelfogadott, a TRIPS egyezményrôl és a köz-egészségügyrôl szóló Dohai nyilatkozatot,

felidézve továbbá a bioetikára vonatko-zó nemzetközi és regionális eszközöket,ideértve az Európa Tanács által 1997-benelfogadott és 1999-ben életbe lépett, azemberi lény emberi jogainak és méltósá-gának a biológia és az orvostudomány al-kalmazására való tekintettel történô védel-mérôl szóló egyezményét, azaz az emberijogokról és a biomedicináról szóló egyez-ményt és ennek kiegészítô jegyzôkönyve-it, valamint a bioetika területére vonatkozónemzeti törvényhozást és szabályozást, ésa bioetika területével kapcsolatos olyannemzetközi és regionális magatartási kó-dexeket, irányelveket és egyéb dokumen-tumokat, mint az Orvos VilágszövetségHelsinki nyilatkozata az embereken vég-zett orvosi kutatások etikai irányelveirôl,amelyet 1964-ben fogadtak el és 1975-ben, 1983-ban, 1989-ben, 1996-ban és2000-ben módosítottak, és az Orvostudo-mányok Nemzetközi Szervezeteinek Taná-csa által 1982-ben elfogadott és 1993-ban,valamint 2002-ben módosított, az embe-ren végzett orvosbiológiai kutatásokra vo-natkozó nemzetközi etikai irányelveket,

elismerve, hogy ezen Nyilatkozatot azemberi jogi normákkal összhangban lévônemzeti és nemzetközi joggal összefüg-gésben kell értelmezni,

felidézve az UNESCO 1945. november16-án elfogadott Alkotmányát,

tekintetbe véve az UNESCO szerepétazon általánosan elfogadott etikai értéke-ken alapuló egyetemes elvek meghatáro-zásában, amelyek útmutatóul szolgálnak atudományos és technológiai fejlôdés és atársadalmi átalakulás számára a tudo-mány és a technológia területén megjele-nô kihívások azonosításakor, figyelembevéve a jelen generációnak a jövô generáci-ók iránti felelôsségét, valamint azt, hogy abioetikai kérdéseket, amelyek szükség-szerûen nemzetközi dimenziójúak is,összességükben kell tárgyalni, szem elôtttartva Az emberi genom és emberi jogokegyetemes nyilatkozatában és Az embergenetikai adatairól szóló nemzetközi nyi-latkozatban lefektetett elveket, és tekin-tetbe véve nemcsak a jelenlegi tudomá-nyos kontextust, hanem a jövôbeni fejle-ményeket is,

tudatában annak, hogy az emberi lé-nyek a bioszféra szerves részét képezik,és fontos szerepet játszanak egymás ésaz élet egyéb formáinak védelmében, kü-lönösen az állatvédelemben,

elismerve, hogy a tudomány és a kuta-tás szabadságára alapuló tudományos éstechnológiai eredmények az emberiségjavára szolgáltak és szolgálhatnak, többekközött a várható élettartam növelése és azéletminôség javítása tekintetében, éshangsúlyozva, hogy ezen eredményekmindig az egyének, családok, csoportokvagy közösségek és az egész emberiségjólétét kell, hogy elômozdítsák az emberilény méltóságának elismerése, és az em-beri jogok és alapvetô szabadságok egye-temes tiszteletben tartása és követésemellett,


elismerve, hogy az egészség nem csu-pán a tudományos és a technológiai kuta-tás fejlôdésétôl függ, hanem pszicho-szociális és kulturális tényezôktôl is,

elismerve azt is, hogy az orvostudomá-nyok, az élettudományok és a velük kap-csolatos technológiák területén felmerülôetikai kérdésekkel kapcsolatos döntésekhatással lehetnek az egyénekre, családok-ra, csoportokra vagy közösségekre, vala-mint az egész emberiségre,

tekintettel arra, hogy a kulturális sokfé-leség mint a csere, az innováció és a kre-ativitás egy forrása, szükséges az emberi-ség számára, és ebben az értelemben azemberiség közös örökségét képezi, dehangsúlyozva, hogy nem lehet rá hivatkoz-va az emberi jogokat és az alapvetô sza-badságjogokat megsérteni,

tekintettel arra is, hogy az egyén identi-tása biológiai, pszichológiai, társadalmi,kulturális és szellemi dimenziókat foglalmagába,

felismerve, hogy az etikátlan tudomá-nyos és technológiai magatartás különösbefolyással bír az ôslakos és helyi közös-ségekre,

meggyôzôdve arról, hogy a morális ér-zékenységnek és az etikai szemléletnek atudományos és technológiai fejlôdés fo-lyamatának szerves részét kell képeznie,és hogy a bioetikának meghatározó szere-pet kell vállalnia az ezen fejlôdés kapcsánfelmerülô kérdésekkel kapcsolatos dönté-sek meghozatalában,

figyelembe véve, hogy kívánatos len-ne a társadalmi felelôsség új megközelí-tését kidolgozni annak érdekében, hogybiztosítani lehessen, hogy a tudományés a technológia fejlôdése hozzájáruljonaz igazságossághoz, a méltányossághozés az emberiség érdekeinek érvényesü-léséhez,

elismerve, hogy a társadalmi realitásokmegítélésének és a méltányosság eléré-

sének egy jelentôs módja a nôk helyzeté-re való odafigyelés,

hangsúlyozva a nemzetközi együttmû-ködés megerôsítésének szükségességéta bioetika területén, különös figyelmetszentelve a fejlôdô országok speciálisszükségleteire, az ôslakos közösségekreés a különösen érzékeny társadalmi cso-portokra,

szem elôtt tartva, hogy minden emberilény, különbségtétel nélkül, az orvostudo-mányi és az élettudományi kutatás egyfor-mán magas szintû etikai szabályaiban ré-szesüljön,

kihirdeti a következô alapelveket, és el-fogadja a jelen Nyilatkozatot.

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk – A Nyilatkozat hatálya

1. A jelen Nyilatkozat az emberen al-kalmazott orvoslás, az élettudomá-nyok és az ezekhez kapcsolódótechnológiákkal kapcsolatos etikaikérdésekkel foglalkozik, figyelembevéve ezen kérdések társadalmi, jo-gi, és környezeti aspektusait.

2. A jelen Nyilatkozat címzettjei az álla-mok. Megfelelô és releváns doku-mentumként a Nyilatkozat útmuta-tásokkal szolgál az egyének, cso-portok, közösségek, valamint ma-gán- és közintézmények és testüle-tek döntéseihez vagy gyakorlatá-hoz.

2. cikk – Célkitûzések

A jelen Nyilatkozat célkitûzése, hogy:(a) egyetemes elvi és eljárásbeli keretet

biztosítson az államok számára abioetikával kapcsolatos jogszabályok,közpolitikák és más eszközök kialakí-tásához;

(b) irányítsa az egyének, csoportok, kö-zösségek, valamint magán- és közin-


tézmények és testületek cselekvését;(c) elômozdítsa az emberi méltóság tisz-

teletben tartását és az emberi jogokvédelmét, azáltal, hogy összhangbana nemzetközi emberi jogi normákkal,biztosítja az emberi élet és az alapve-tô szabadságjogok tiszteletét;

(d) elismerje a tudományos kutatás sza-badságának fontosságát és a tudo-mányos és technológiai fejlôdésbôlszármazó elônyöket, hangsúlyozvaugyanakkor annak szükségességét,hogy az ilyen kutatások és fejleszté-sek a jelen Nyilatkozatban megfogal-mazott etikai elvek figyelembevételeés az emberi méltóság, az emberi jo-gok és az alapvetô szabadságjogoktiszteletben tartása mellett történje-nek;

(e) elôsegítse a bioetikai kérdésekkelkapcsolatos multidiszciplináris és plu-ralista párbeszédet valamennyi érin-tett között és össztársadalmi szinten;

(f) elôsegítse az orvosi, a tudományosés a technológiai fejlôdéshez valóméltányos hozzáférést, az ezekkelkapcsolatos tudás és az elônyök lehe-tô leggyorsabb és leghatékonyabbáramoltatását és megosztását, kitün-tetett figyelmet szentelve a fejlôdôországok szükségleteinek;

(g) biztosítsa és elôsegítse a jelen és ajövô generációk érdekeit;

(h) hangsúlyozza a biológiai sokféleségjelentôségét és megôrzésének fon-tosságát mint az emberiség közös ér-dekét.

ELVEK

Mindazoknak, akikre a jelen Nyilatkozatvonatkozik, a Nyilatkozat tárgykörébetartozó döntéseik és mûködésük soránaz alábbi elveket kell tiszteletben tarta-niuk.

3. cikk – Emberi méltóság és emberi jogok

1. Az emberi méltóságot, az emberi jo-gokat és az alapvetô szabadságjo-gokat teljes mértékben tiszteletbenkell tartani.

2. Az egyén érdeke és jóléte elsôbbsé-get kell, hogy élvezzen a tudományvagy a társadalom kizárólagos érde-kével szemben.

4. cikk – Elôny és hátrány

A tudományos ismeretek, az orvosigyakorlat és az azzal kapcsolatos tech-nológiák alkalmazása és elômozdításasorán törekedni kell arra, hogy a bete-gek, a kutatásban résztvevôk és másérintett személyek a lehetô legnagyobbközvetlen és közvetett elônyökhöz jus-sanak, és minimálisra kell csökkenteniaz ôket érintô valamennyi lehetségeshátrányt.

5. cikk – Autonómia és egyéni felelôsség

Tiszteletben kell tartani a személyekdöntési autonómiáját, amennyiben vál-lalják a felelôsséget döntéseikért, ésmások autonómiáját tiszteletben tart-ják. Speciális intézkedéseket kell foga-natosítani annak érdekében, hogy azautonómiájuk gyakorlására képtelenszemélyek jogait és érdekeit védeni le-hessen.

6. cikk – Beleegyezés

1. Bármely megelôzô, diagnosztikusés terápiás beavatkozást kizárólag abeteg elôzetes, szabad és tájéko-zott, megfelelô információkon ala-puló beleegyezésével lehet végezni.A beleegyezésnek, amikor ez meg-történhet, kifejezettnek kell lennieés bármikor, bármilyen indokbólvisszavonható, az érintett személyt


ezért semmilyen hátrány vagy sére-lem nem érheti.

2. Tudományos kutatás kizárólag azérintett személy elôzetes, szabad,kifejezett és tájékozott beleegyezé-sével végezhetô. Az információnakmegfelelônek, érthetô módon meg-fogalmazottnak kell lennie és a be-leegyezés visszavonásának módo-zatait is tartalmaznia kell. A bele-egyezés az érintett személy általbármikor, indoklás nélkül visszavon-ható, a személyt ezért semmilyenhátrány vagy sérelem nem érheti.Kivételt ezen elv alól csak az álla-mok által elfogadott etikai és joginormáknak megfelelôen lehet ten-ni, összhangban a jelen Nyilatkozatelveivel és rendelkezéseivel, fôkénta 27. cikkében foglaltakkal, valaminta nemzetközi emberi jogi normák-kal.

3. Azokban az indokolt esetekben,amikor a kutatást emberek csoport-ján vagy egy közösségen végzik, kikell kérni az adott csoport vagy kö-zösség jogi képviselôjének a bele-egyezését is. Az együttes közössé-gi beleegyezés, vagy a közösség ve-zetôjének vagy más hatóságnak abeleegyezése egyetlen esetbensem helyettesítheti az érintett sze-mélyek tájékozott beleegyezését.

7. cikk – Beleegyezésre képtelen személyek

Azon személyek, akik nem képesek be-leegyezésüket adni, a nemzeti jogsza-bályoknak megfelelôen, speciális véde-lemben részesüljenek:a) a kutatás és az orvosi gyakorlat en-

gedélyezésének az érintett személylegfôbb érdekeit, valamint a nemze-ti jogszabályokat figyelembe vévekell történnie. Mindemellett a lehe-

tô legnagyobb mértékben be kellvonni az érintett személyt a bele-egyezés megadásával, illetve annakvisszavonásával kapcsolatos dönté-si folyamatokba;

b) kutatás csak az érintett személyközvetlen egészségügyi elônye ér-dekében folytatható, csakis enge-délyezett módon és a védelmetszolgáló jogszabályi feltételek be-tartása mellett, és csak akkor, ha akutatás nem végezhetô el hasonlóhatásfokon olyan más személye-ken, akik képesek beleegyezésüketadni. Olyan kutatást, amely nem járaz érintett személy számára poten-ciális közvetlen egészségügyielônnyel, csak kivételes esetekbenlehet végezni, a legnagyobb körülte-kintéssel, vigyázva arra, hogy azérintett személy a lehetô legkisebbveszélynek és tehernek legyen kité-ve, és csak azokban az esetekben,amikor a kutatás az érintett szemé-lyekkel hasonló állapotú személyekegészségi állapota szempontjábólminden valószínûség szerintelônnyel jár, és csakis a jogszabályáltal elôírt feltételek mellett és össz-hangban a személyek emberi jogai-nak tiszteletben tartásával. A szó-ban forgó személyek döntését, mi-szerint nem kívánnak a kutatásbanrészt venni, tiszteletben kell tartani.

8. cikk – Az emberi sebezhetôség és a személyes integritás tisztelete

A tudományos ismeretek, az orvosigyakorlat és a velük kapcsolatos tech-nológiák alkalmazása és elômozdításasorán figyelembe kell venni az embersebezhetôségét. Védeni kell a különö-sen sebezhetô személyeket és csopor-tokat, és tiszteletben kell tartani ezenszemélyek személyes integritását.


9. cikk – Magánélethez való jog és titoktartás

Tiszteletben kell tartani az érintett sze-mélyek magánélethez való jogát ésszemélyi adataik titkosságát. Össz-hangban a nemzetközi jogi normákkal,különösen a nemzetközi emberi jogok-kal, ezeket az adatokat, amennyire csaklehetséges, nem szabad más célrahasználni vagy nyilvánosságra hozni,mint amire azokat eredetileg gyûjtöt-ték, és amire az érintett személy bele-egyezését adta.

10. cikk – Egyenlôség, igazságosságés méltányosság

Tiszteletben kell tartani, hogy méltósá-ga és jogai tekintetében minden emberegyenlô, és ezért mindenkit igazságo-san és méltányosan kell kezelni.

11. cikk – A diszkrimináció és a stigmatizáció tilalma

Semmilyen alapon nem szabad diszkri-minálni vagy megbélyegezni egyetlenszemélyt vagy csoportot sem emberiméltóságuk, emberi jogaik és alapvetôszabadságjogaik tekintetében.

12. cikk – A kulturális sokféleség és pluralizmus tiszteletben tartása

Kellô figyelemmel kell lenni a kulturálissokféleség és pluralizmus fontosságára.Ezt az elvet azonban nem lehet sem azemberi méltóság, az emberi jogok és azalapvetô szabadságjogok, sem a jelenNyilatkozatban megfogalmazott elvekmegsértésére, sem pedig ezen elvek ha-táskörének korlátozására felhasználni.

13. cikk – Szolidaritás és együttmûködés

Támogatni kell az emberek közötti szo-lidaritást, és elô kell segíteni az erre irá-nyuló nemzetközi együttmûködést.

14. cikk – Társadalmi felelôsség és egészség

1. A lakosság egészségének megôrzé-se és a társadalmi fejlôdés elômoz-dítása a kormányok központi célja,amelyben a társadalom valamennyiszegmensének részt kell vennie.

2. Figyelembe véve, hogy az elérhetôlegmagasabb szintû egészséghezvaló jog minden ember egyik alap-vetô joga, fajra, vallásra, politikaihovatartozásra, gazdasági vagy tár-sadalmi helyzetre való tekintet nél-kül, a tudománynak és a techniká-nak elô kell mozdítania a követke-zôket:(a) a minôségi egészségügyi ellátás-

hoz és az alapvetô gyógyszerek-hez való hozzáférést, különös te-kintettel a nôk és a gyermekekegészségére, mivel az egészségalapvetôen fontos magához azélethez és társadalmi és emberiértékként kell rá tekinteni;

(b) a megfelelô táplálékhoz és vízhezvaló hozzáférést;

(c) az életkörülmények és a környezetfejlesztését;

(d) az emberek bármilyen alapon tör-ténô marginalizálásának és kizá-rásának megszüntetését;

(e) a szegénység és írástudatlanságcsökkentését.

15. cikk – Az elônyök megosztása

1. Bármely tudományos kutatásból ésannak alkalmazásaiból származóelônyt meg kell osztani a társada-lom egészével és az egész nemzet-közi közösséggel, különösen a fejlô-dô országokkal. Ezen elv alkalmazá-sa során az elôny a következô for-mák bármelyikeként értelmezhetô:(a) speciális és fenntartható támo-

gatás, valamint elismerés a kuta-


tásban résztvevô személyek vagycsoportok számára;

(b) minôségi egészségügyi ellátás-hoz való hozzáférés;

(c) új diagnosztikai és terápiás esz-közökkel vagy a kutatásból szár-mazó termékekkel való ellátás;

(d) egészségügyi szolgáltatások tá-mogatása;

(e) tudományos és technológiai is-merethez való hozzáférés;

(f) kutatási célú kapacitásfejlesztés;(g) a jelen Nyilatkozat elveivel össz-

hangban levô egyéb elônyök.2. Az elônyök nem ösztönözhetik tisz-

tességtelen módon az egyén kuta-tásban való részvételét.

16. cikk – A jövô generációk védelme

Kellô figyelmet kell szentelni az élettu-dományok jövô generációkra és azokgenetikai felépítésére tett hatásának.

17. cikk – A környezet, a bioszféraés a biológiai sokféleség védelme

Kellô figyelmet kell szentelni az emberilények és más életformák közötti köl-csönhatásnak, a biológiai és genetikaierôforrásokhoz való hozzáférésnek ésazok alkalmazásának, a hagyományostudás tiszteletének és az emberek sze-repének a környezet, a bioszféra és abiológiai sokféleség védelmében.

AZ ELVEK ALKALMAZÁSA

18. cikk – Döntéshozatal és a bioetikaikérdések tárgyalása

1. Elô kell segíteni a döntéshozatalszakszerûségét, tisztességes voltát,integritását és átláthatóságát, külö-nösen az érdekütközések bejelenté-se és a tudás megfelelô megosztásaesetében. Meg kell tenni mindentannak érdekében, hogy a bioetikai

kérdések tárgyalásakor és idôszakosfelülvizsgálatakor az elérhetô legma-gasabb fokú tudományos ismerete-ket és módszereket használják.

2. Az érintett személyeket és szakem-bereket, valamint a társadalom egé-szét rendszeresen be kell vonni apárbeszédbe.

3. Elô kell segíteni olyan plurális köz-életi viták megvalósulását, amelyeklehetôséget adnak valamennyi rele-váns vélemény kifejtésére.

19. cikk – Etikai bizottságok

Független, multidiszciplináris és pluralistaetikai bizottságokat kell létrehozni, mûkö-désüket elôsegíteni és megfelelô szintentámogatni annak érdekében, hogy:(a) térképezzék fel az emberen végzett

kutatások releváns etikai, jogi, tudo-mányos és társadalmi aspektusait;

(b) etikai kérdésekben adjanak taná-csot a klinikai környezetben dolgo-zók számára;

(c) térképezzék fel a tudományos éstechnikai fejlôdést, fogalmazzanakmeg ajánlásokat és járuljanak hozzáa jelen Nyilatkozat hatáskörébe tar-tozó irányelvek elôkészítéséhez;

(d) mozdítsák elô a bioetikával kapcso-latos vitákat, oktatást, a közösségtájékoztatását és bevonását.

20. cikk – Kockázatbecslés és -kezelés

Elô kell segíteni az orvoslás, az élettu-dományok és a hozzájuk kapcsolódótechnológiákkal összefüggô kockáza-tok megfelelô felmérését és kezelését.

21. cikk – Transznacionális gyakorlatok

1. A transznacionális tevékenységekkelkapcsolatban álló államoknak, ma-gán- és állami intézményeknek és


szakembereknek törekedniük kell ar-ra, hogy biztosítsák, hogy valamennyiolyan tevékenység, amely a jelen Nyi-latkozat hatáskörébe tartozik, ésamelyet részben vagy teljes egészé-ben különbözô államokban indítanak,finanszíroznak vagy egyéb módonfolytatnak, összhangban legyen a je-len Nyilatkozatban foglalt elvekkel.

2. Amikor a kutatást egy vagy több ál-lamban [a fogadó állam(ok)ban] végzikvagy egyéb módon folytatják, és másországban levô forrásból finanszíroz-zák, akkor a kutatást mind a fogadó ál-lamban, mind a finanszírozó állambanmegfelelô szintû etikai elbírálásnakkell alávetni. Ezen elbírálásnak a jelenNyilatkozatban elfogadott etikai és jo-gi szabályokon kell alapulnia.

3. A nemzetek közötti egészségügyikutatás során figyelembe kell vennia fogadó országok szükségleteit, ésel kell ismerni a kutatás fontosságáta sürgetô globális egészségügyiproblémák enyhítésében.

4. A kutatási egyezmények tárgyalása-kor az együttmûködés feltételeit ésa kutatásból származó elônyökrôlvaló megállapodást az összes részt-vevô fél egyenlô részvételével kellmeghatározni.

5. Az államoknak megfelelô intézkedé-seket kell foganatosítaniuk mindnemzeti, mind nemzetközi szintenannak érdekében, hogy megakadá-lyozzák a bioterrorizmust, valamint aszervek, szövetek, minták, genetikaiforrások és a genetikával kapcsola-tos anyagok tiltott kereskedelmét.

A NYILATKOZAT ELÔMOZDÍTÁSA

22. cikk – Az államok szerepe

1. Az államoknak meg kell tenniük amegfelelô intézkedéseket, ideértve

a jogalkotási, adminisztratív vagymás jellegû intézkedéseket, annakérdekében, hogy az ezen Nyilatko-zatban megfogalmazott alapelveketa nemzetközi emberi jogi normákkalösszhangban foganatosítsák. Ezenintézkedéseket az oktatás, a képzésés a közvélemény tájékoztatása ré-vén támogatni kell.

2. Az államoknak támogatniuk kell afüggetlen, multidiszciplináris és plu-ralista etikai bizottságok felállításáta 19. cikkben megfogalmazottak ér-telmében.

23. cikk – Bioetikai oktatás, képzés és tájékoztatás

1. Az ezen Nyilatkozatban megfogalma-zott alapelvek elômozdítása, valaminta tudományos és technikai fejlôdésetikai következményeinek jobb meg-értése érdekében, különösen a fiata-lok számára, az államoknak ki kell ala-kítaniuk a minden szintre kiterjedôbioetikai oktatást és képzést, továbbátámogatniuk kell a bioetikával kap-csolatos információk és ismeretekterjesztését szolgáló programokat.

2. Az államoknak támogatniuk kell anemzetközi és a regionális kor-mányközi szervezetek, valamint anemzetközi, a regionális és a nem-zeti civil szervezetek részvételétezen törekvések során.

24. cikk – Nemzetközi együttmûködés

1. Az államoknak elô kell mozdítaniuka tudományos információ nemzet-közi szinten történô terjesztését éstámogatniuk kell a tudományos éstechnológiai ismeretek szabadáramlását és megosztását.

2. A nemzetközi együttmûködés ke-retei között az államoknak elô kell


mozdítaniuk a kulturális és tudo-mányos együttmûködést, vala-mint az olyan kétoldalú és többol-dalú egyezmények megkötését,amelyek hozzásegítik a fejlôdô or-szágokat ahhoz, hogy kialakítsákazokat a képességeiket, amelyeka tudományos ismeretek, a hozzá-juk kapcsolódó tudás és az ezek-bôl származó elônyök létrehozásá-ban és megosztásában való rész-vételhez szükségesek.

3. Az államoknak tiszteletben kell tar-taniuk és elô kell mozdítaniuk azállamok közötti, valamint az egyé-nek, családok, csoportok és kö-zösségek közötti szolidaritást, kü-lönös tekintettel azokra, akik be-tegség, fogyatékosság vagy másszemélyes, társadalmi vagy kör-nyezeti ok miatt sérülékenyek, va-lamint azokra, akik a legszûkösebbforrásokkal rendelkeznek.

25. cikk – Az UNESCO követési eljárása

1. Az UNESCO-nak elô kell mozdítaniaés terjesztenie kell a jelen Nyilatko-zatban megfogalmazott alapelve-ket. Ezirányú tevékenységéhez azUNESCO-nak a Kormányközi Bioeti-kai Bizottság (IGBC) és a Nemzetkö-zi Bioetikai Bizottság (IBC) segítsé-gét és támogatását kell kérnie.

2. Az UNESCO-nak meg kell erôsíteniea bioetikával való foglalkozás, vala-mint az IGBC és az IBC közöttiegyüttmûködés elômozdítása irántielkötelezettségét.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

26. cikk – Az elvek kölcsönös kapcso-lata és kiegészítô jellege

Ezen Nyilatkozatot egészként, az alapelve-ket pedig egymást kiegészítô jellegûkéntés egymásra vonatkoztatva kell értelmez-ni. Mindegyik alapelvet a többi alapelvvelösszefüggésben kell figyelembe venni,úgy, hogy az értelmezés a körülmények-nek megfelelô és helytálló legyen.

27. cikk – Az elvek alkalmazásánakkorlátozásai

Amennyiben jelen Nyilatkozat elvei korlá-tozásra kerülnek, ez csak törvénybenmegszabott módon és csak a közbizton-ság érdekében történhet, ideértve a bûn-cselekményhez kapcsolódó vizsgálatot,nyomozást és bûnvádi eljárást, az egész-ségügy védelmében, vagy mások jogai-nak és szabadságjogainak a védelmébentett korlátozásokat. Minden ilyen törvény-nek összhangban kell lennie a nemzetkö-zi emberi jogi normákkal.

28. cikk – Az emberi jogokkal, az alapvetô szabadságjogokkalés az emberi méltósággal ellentétesmagatartás tilalma

A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelke-zése sem értelmezhetô úgy, hogy azvalamely állam, csoport vagy egyén ré-szére bármilyen jogot adna arra, hogyaz itt kinyilvánított emberi jogok, alap-vetô szabadságjogok és az emberi mél-tóság megsértésére irányuló tevékeny-séget fejtsen ki, vagy ilyen cselek-ményt elkövessen.


B I O E T I K A A Z U N E S C O - B A N

Documents

Bioetika az UNESCO-ban - publications.ceu.edu