Biblioterápia

Könyvtári Levelezõ/lap 2001. július-augusztus8

Az olvasószolgálata, avagymit kínálnak ma

könyvtárainkhasználóiknak

A fenti címmel rendezett regio-nális konferenciát Kõszegen2001. május 28-án a ChernelKálmán Városi Könyvtárralközösen a Magyar Könyvtáro-sok Egyesülete Vas MegyeiSzervezete azzal a céllal, hogyfelhívja a szakma figyelmét akönyvtári ellátás e területére,alkalmat kínáljon a nyugat-du-nántúli könyvtárak gyakorlatá-nak megismerésére, a munka-problémák megbeszélésére, aközös gondolkodásra, a tenni-valók kijelölésére.*

A Nyugat-Pannon régiót al-kotó Gyõr-Moson-Sopron, Zalaés a vendéglátó Vas megyekönyvtárosai mellett távolabb-ról, többek közt Budapestrõl,Kaposvárról, Oroszlányból,Veszprémbõl, Székesfehérvár-ról is érkeztek érdeklõdõ szak-emberek a tanácskozásra, amelyezzel majdnem országossá, demindenképpen dunántúlivá vált.

A megye kedvezõ földrajzifekvése mellett kétségtelen tény,hogy sokakat a téma aktualitá-sa is vonzott. Az érdeklõdõkmagas száma is jelzi, hogy ren-dezvényünk sokak figyelmétfelkeltette s osztatlan elismeréstváltott ki szakmai körökben,mind a választott téma, mind aközremûködõ elõadók tekinte-tében.

Az NKA Könyvtári Kollégi-uma pályázati támogatásánakfelhasználásával megtartott kon-ferencián közel százötvenenbõvíthették szakmai tudásukat.Határon túli magyar könyvtá-rosok is megtisztelték részvé-telükkel tanácskozásunkat.Szervezetünk külföldi partnereiközül ezúttal a szomszédosSzlovéniából érkezõket láttukvendégül (a Burgenlandbólmeghívottak egyéb, a konferen-ciával ütközõ elfoglaltságukmiatt nem tudtak megjelenni),

az MKE elnöksége anyagi tá-mogatásával.

Gazdag, színes programotkínálhattunk, az egyes témákfelkért, szakavatott elõadói ré-vén. A rendezõk arra töreked-tek, hogy a jelenlévõk a könyv-tári munka e területérõl minélszélesebb képet kapjanak. Töb-bek közt szót ejtettünk arról,hogy miképpen tud az új kihí-vásoknak megfelelni egy köz-könyvtár; milyen könyvtárra isvan szükség, hogyan lehet aszolgáltatásokat a jelentkezõigényekhez igazítani. Megis-merhettük a tágabban értelme-zett Nyugat-Dunántúl könyvtá-raiban folyó szakmai munkát,bepillantva az ottani, egyesmûhelyekben folyó tevékeny-ségbe.

Kappel Jánosnak, az MKEVas Megyei Szervezete elnöké-nek üdvözlõ szavai után dr.Mátrai István, Kõszeg Város

Kappel János üdvözli a megjelenteket. (Stampf Foto Bt.)

* Mivel a tanácskozás elõadásai-nak többsége e lap hasábjain, aKönyvtári Figyelõben és a Vas Me-gyei Könyvtárak Értesítõje ez évi 2-es számában már megjelent, illetve rö-videsen meg fog jelenni, e helyüttcsak az elhangzottak rövid összefog-lalására törekszem.

2001. július-augusztus Könyvtári Levelezõ/lap 9

Önkormányzata kulturális, ok-tatási és sportbizottságának el-nöke köszöntötte a résztvevõ-ket. Ezt követõen Kutszegi Ist-ván fõtanácsos, a Vas MegyeiÖnkormányzati Hivatal mûve-lõdési titkárságának közmûve-lõdési csoportvezetõje nyitottameg a konferenciát.

Elsõként Szabó Judit, a Gyõ-ri Városi Könyvtár olvasószol-gálatának csoportvezetõje szólta hallgatósághoz. Elõadásánakcíme: Az idõ sodrában. Sokol-dalú tevékenységük bemutatá-sával idézte elénk olvasószol-gálatuk hétköznapjait, az intéz-mény tevékenységi körét, aszolgáltatások rendszerét. Aszûkülõ fenntartói keretek mi-att mind gyakrabban kell keres-niük a lehetõségeket a költség-vetés kiegészítésére (pályáza-tok, szponzorok, kapcsolatokkiépítése helyi cégekkel). Azintézmény mûködését befolyá-soló tényezõk után a könyvtárállományát, a felhasználókösszetételét és a szolgáltatásokrendszerét ismerhettük meg. Ezutóbbiakból néhányat említenékcsak meg, melyek talán még

nem mindenütt általánosak:kézikönyvek és bekötött folyó-iratok kölcsönzése hétvégére,rejtvényfüzet-sorozat, helyisme-reti adattár építése, helyi évfor-dulónaptár összeállítása, sajtó-figyelés és naprakész lexikon-pótlás. Követésre méltó a PR-tevékenységük is. A helyi mé-diával való kapcsolattartás, aközönségszervezés és az arcu-lattervezés is fontos részét ké-pezi munkájuknak. Reklámoz-zák szolgáltatásaikat, ezekrõlsokoldalúan informálják megle-võ és potenciális könyvtárhasz-nálóikat. E célt szolgálják töb-bek között a különbözõ rendez-vények, programok, kiállítások,könyvbemutatók, elõadások ésaz intézményben mûködõ klu-bok is. Elõadását az intézményjövõképének rövid felvillantásá-val zárta.

Ezt követõen került sor akonferencia talán legérdekesebbcímû két elõadására, amelyeknemcsak a jelenlévõk, hanem ahelyi média érdeklõdését is fel-keltették. (A Szombathelyi Vá-rosi Televízió az elõadókkalriportot készített és a helyi na-

pilap, a Vas Népe jelenlévõtudósítója is kifaggatta õket.)

Dr. Tamási Csilla, a PestMegyei Könyvtár munkatársaMezei nyúl az autósztrádán,avagy közkönyvtáraink és hasz-nálóik címmel egy országosfelmérés tapasztalatait, eredmé-nyeit ismertette, melyet az ol-vasók könyvtárhasználati szoká-sairól készítettek azzal a céllal,hogy megismervén a valós fel-használói igényeket, a szolgál-tatásaikat azoknak megfelelõen(jobban?) alakíthassák. (A tel-jes szöveget lásd a következõszámban!)

1999-ben a holland könyv-tárosok nemzetközi szintûkönyvtárhasználói felmérést in-dítottak. Magyarország könyv-tárai is részt vettek ebben anagyarányú felmérésben aNKÖM könyvtári osztálya, azMKE és az Informatikai Szö-vetség támogatásával.

Bár könyvtárainkban többhelyen próbálkoztak már fel-használói felméréssel, ilyen or-szágos szintû megmérettetésremég nem volt példa. A felmé-rés köre kiterjedt az összesmegyei könyvtárra, Budapestterületére és néhány kiemeltterületre, Bács-Kiskun, Békés,Pest, és Zala megyére. 13 500kitöltött kérdõívet dolgozott fela holland ELISA. (A felmérésrészletes eredményérõl szólópublikációt hamarosan olvashat-juk majd e lap és a KönyvtáriFigyelõ hasábjain.)

Billédi Ferencné dr., aPUMA � Publika MagyarKönyvtári Kör elnöke, könyv-tári információs tanácsadó Mittakar és mit akar a PUMAKK?címmel osztotta meg gondola-tait a 2001 januárjában megala-kult közhasznú könyvtári szer-vezetrõl. (Bõvebben róla e lap

Az elsõ rész elõadói: Szabó Judit, Horváth Mária, dr. Tamási Csilla,Billédi Ferencné dr., dr. Bartos Éva


2001. évi 6-os számának 29-30.oldalán olvashattunk.) Az ala-pítók célja, hogy a különféle,de közös irányú tevékenységetösszefogják, gyakorlati támoga-tással segítsék elõ a magyarkönyvtárak fejlesztési munkáitaz információs társadalom jobbszolgálatában.

A biblioterápia mint speciá-lis olvasószolgálati tevékenység(az emberi problémák megoldá-sának segítése célirányosan ki-választott mûvek olvastatása ésmegbeszélése révén) � errõl atémáról dr. Bartos Éva, a Könyv-tári Intézet oktatási osztályánakvezetõje, az MKE Tanácsánakelnöke tájékoztatta a jelenlévõ-ket. Elõadásából sok felmerülõkérdésre kaphattunk választ.Csakugyan segíthetnek-e akönyvek, s ha igen, miben,miért és hogyan? Érvényesek-ema is a múltbeli tapasztalatok?Az egyre romló olvasási kész-ség és az egyre csökkenõ gya-koriságú, intenzitású olvasásitevékenység fényében mi leheta perspektívája egy könyvekkelés olvasással segíteni akaró el-járásnak? Intézményi oldalrólnézve egyáltalán van-e helye éslétjogosultsága a XXI. századkönyvtárában az emberrel valószemélyes törõdésnek? Mik akülföldi álláspontok? Meddigterjedhet a könyvtár/könyvtároskompetenciája, s hogyan tudarra szert tenni? (Lásd az eszámban közölt teljes elõadást!)

A randalírozó könyvtárhasz-nálók és más problémás láto-gatók a Hunyadi Úti Fiókkönyv-tárban címmel Horváth Mária,a szombathelyi Berzsenyi Dá-niel Megyei Könyvtár munka-társa osztotta meg személyestapasztalatait a konferenciarésztvevõivel. A szombathelyiBerzsenyi Dániel Megyei

Könyvtár fiókkönyvtárában cso-portba verõdött, randalírozófiatalok jelentek meg. Viselke-désüket jól illusztrálta az 1989decemberében készült jegyzõ-könyv felolvasott részlete. Sze-mélyes tapasztalatainak közre-adásából megtudtuk, hogyanlehet úrrá a könyvtáros egy ki-alakuló, tarthatatlan helyzeten,melyek a konfliktuskezelés ha-tékony, általunk is alkalmazha-tó módszerei. 1985 és 1991között tizenhárom könyvtárosváltotta egymást a könyvtárban.Elõadónk nem követte a példá-jukat. Elõítéletek nélkül próbál-ta megismerni a fiatalokat, s tö-rõdni velük. Továbbképzésekenvett részt, s olyan ismeretekmegszerzésére törekedett, me-lyek segíthették abban, hogymunkáját ilyen körülményekközött is eredményesen végez-hesse. Az elõadó személyeskapcsolat kialakítása érdekébenbeszélgetést kezdeményezett afiatalokkal. Dicsérte az ízlésesmegjelenést, a tartalmas meg-nyilvánulásokat. A rossz csele-kedetet, a csúnya beszédet sze-mélyeskedés nélkül, kellõ tisz-telettel bírálta, miközben visel-kedésével személyes példamu-tatásra törekedett. Értõ figyelem-mel hallgatta õket, újra elmagya-ráztatott bizonyos dolgokat, hogyezzel azok újragondolására kész-tessen. Kérdõíves szociometriaifelmérést készített a csoportösszetételének feltérképezéséhez,melyet kiindulópontnak tekinthe-tett a továbbiakban. E módszeré-nek alkalmazása során a csoporttagjai, a fiatalok fokozatosan el-fogadták õt, hatni tudott rájuk, sjó részüket helyes irányba tudtaterelni.

Ferenczi Zsuzsannának, aBerzsenyi Dániel FõiskolaKönyvtár- és Információtudo-

mányi Tanszéke docenséneksajátos humorral átszõtt elõadá-sa az Ember a könyvtárban cí-met viselte, témája az �ember�volt. Mert �sok van, mi csodá-latos, de az embernél nincs sem-mi csodálatosabb� � indokolhat-juk a témaválasztást, az emberialkalmazkodóképességet és-készséget értve alatta (mai, glo-bális világunkhoz is). Ebben asikerorientált piaci versenyben,melyben ma az ember él, akultúra, az oktatás és az infor-máció is piacképes üzleti lehe-tõséggé vált. Szerencsére a tu-domány, a mûvelõdés és azoktatás továbbra sem tud meg-lenni könyvtári háttér és infor-máció nélkül. Az oktatásbanpéldául az egyre több szakké-pesítés szükségessége és azegész életen át tartó tanulásigénye a képzési formák sohanem látott bõségét teremtettemeg (formális és informálisképzési formák, az átképzés ésa távoktatás lehetõségei). Akönyvtáraknak pedig nemcsaka tanulók, hanem az oktatókigényeit is ki kell elégíteniük.Az olvasó, az ember, a �kliens�az információt gyorsan, röviden,készen és tárgyra orientáltankéri. A könyvtáros számárapedig fontos, hogy munkájátreferensz interjú elõzze meg, segyre nagyobb az ajánlás, azértékelés és a választás szerepeis. Kérdés, hogy a könyvtárakés a könyvtárosok fel vannak-ekészülve erre. Örömmel tölt elbennünket, hogy a hazai könyv-tárak lényegében megfelelnekaz UNESCO által megfogalma-zott manifesztumoknak. Amipedig a könyvtárosokkal szem-beni elvárásokat illeti, azok akövetkezõk: szakmai ismeret,általános mûveltség, hitelesség,kompetencia, udvariasság, empá-


tia, a személyre szabott viselke-dés képessége és a gyorsaság.

Információs szolgáltatásokegy megyei könyvtárban címmelMaliszka Károlyné, a veszpré-mi Eötvös Károly MegyeiKönyvtár Információs Irodájá-nak vezetõje osztotta meg ta-pasztalatait az új, 1992-ben ala-kult szervezeti egység, az Infor-mációs Iroda mûködésérõl. Lét-rejöttét annak idején kérdõívesigényfelmérés elõzte meg, s ahelyi médiában is reklámozták,megismertették az igénybe ve-hetõ szolgáltatásokat. Fogadta-tása rendkívül kedvezõ volt.Használóik közel fele vállalko-zó, másik felét egyetemistákalkotják. Az Info adatbázis többmint négyezer helyi cég, vál-lalkozó adatait tartalmazza.Gazdag kézikönyvtárát a helyivállalkozási központ segítségé-vel alakították ki. Mindezekellenére azonban az igénybevé-tel 1997 óta csökkenõ tenden-ciát mutat. Az új könyvtárépü-let átadásával egy idõben, abelsõ átszervezést követõen azáltalános tájékoztatáson belülkapott új, az elõadó megítéléseszerint lényegesen kedvezõtle-nebb helyet.

Csoportos foglalkozások ajövõ nemzedéke olvasóvá neve-lésének szolgálatában címmelOláh Rozália, a zalaegerszegiDeák Ferenc Megyei Könyvtárgyermekolvasó-szolgálatánakvezetõje szólt a hallgatósághoz.A kommunikációs forradalom,a számítógépes ismeretszerzéselterjedése a gyermekkönyvtárimunkára is hatással van. Azintézmény által kínált foglalko-zások köre, az alkalmazott for-mák az utóbbi tíz�tizenöt év-ben alakultak ki. Ezek életko-ronként különülnek el: vannaknagycsoportos óvodásoknak,

hat�tíz éveseknek, illetve tizen-egy�tizenöt éveseknek szerve-zett csoportos foglalkozások. Aváltozatos formák közt vetélke-dõk, pályázatok, levelezõs játé-kok, író-olvasó találkozók, is-meretterjesztõ elõadások, iro-dalmi mûsorok stb. szerepelnek.A csoportos foglalkozásokmódszereit évrõl évre a Tarka-forgó címû kiadványukban ad-ják közre. Végezetül az elõadóa csoportos foglalkozások egykomplex formájának, az olva-sótábornak a hangulatát idéztemeg, érzékeltette egy szubjek-tív beszámoló felolvasásával.

A szakmai nap záró elõadá-sát Járai Andrásné, a szombat-helyi Berzsenyi Dániel MegyeiKönyvtár gyermekkönyvtáránakvezetõje tartotta A gyermekol-vasókkal való egyéni foglalko-zás lehetõségei és gyakorlatacímmel. A Berzsenyi DánielMegyei Könyvtár Gyermek-könyvtára jelenleg a könyvtárfelújítása miatt átmenetilegmegváltozott körülmények kö-zött, mindössze 32 négyzetmé-teren mûködik. Az új helyenkevesebb olvasó veszi igénybeszolgáltatásaikat. Más az olva-sótábor is, és további hátránytjelent a közös nyilvántartó öve-zet a gyerekekkel való szemé-lyes kapcsolat kialakítása szem-pontjából, holott erre korábbanis nagy hangsúlyt fektettek. Si-kerként könyvelik viszont el,hogy a városrészben mûködõcserkészcsapattal jó kapcsolatotépítettek ki. Mai, rohanó vilá-gunkban a gyermekeket is el-várások sokasága nyomasztja.Ezért törekszenek itt arra, hogya gyermekkönyvtár a nyugalom,a megértés szigete legyen.Olyan hely, ahol a gyermekekelmondhatják azt, ami a szívü-ket nyomja, ahol a hátrányos

helyzetûek külön odafigyeléstés törõdést kapnak, ahol a �bú-várkodók� alámerüléseit szak-avatott segítség kíséri, ahol lel-kesen készítenek fel tanulmá-nyi versenyekre, ahol felkarol-ják a tehetségeket, de ahol ját-szani is engedik õket (verse-nyek, rejtvényfüzetek, számító-gépek). A ma gyermekkönyvtá-rosának nem elég szakmai is-meretekkel rendelkeznie, olva-sottnak lennie, de nagy empáti-ával, türelemmel kell bírnia,ismernie és szeretnie kell agyerekeket, tudni életkori sajá-tosságaikat, kicsit pedagógus-nak, kicsit pszichológusnak ésmég sok minden másnak kelllennie, hogy eredményesen vé-gezhesse sokrétû munkáját.

A rendezvény kitûzött céljaimaradéktalanul megvalósultak.Az elõadások tovább mélyítet-ték szervezetünk és a társ tag-szervezetek tagjainak szakmaimûveltségét, lehetõség nyílt azaktuális kérdések, munkaprob-lémák megbeszélésére, a meg-lévõ gondok felvetésére. A kon-ferencia hozzájárult ahhoz,hogy az egyes könyvtárak gya-korlatáról, az ott folyó mûhely-munkáról is bõvebb ismeretek-kel rendelkezhessenek a részt-vevõk.

A jelenlévõk véleménye sze-rint ismét bebizonyosodott,hogy szükség van a közös gon-dolkodásra, a vélemények, gon-dolatok idõnkénti cseréjére.Hiszen közkönyvtáraink hason-ló gondokkal, problémákkalküzdenek. A program jelentõ-ségét, tapasztalatait a jelenlegihelyzet javítására felhasználha-tó gyakorlati lépések fogjákmajd igazán megmutatni.

A rendezvényt a NemzetiKulturális Alapprogram Könyv-tári Kollégiuma, az MKE El-


nöksége, Vas Megye és KõszegVáros Önkormányzata mellettszámos helyi intézmény és vál-lalkozó is támogatta.

E helyütt sajnos el kell te-kintenünk felsorolásuktól, demindenképpen köszönetet kellmondanunk �névtelen� szpon-zorainknak is, mert nélkülük re-gionális szakmai konferenciánkmindenképpen �szerényebbre�sikeredett volna.

A sikeres megvalósításhoznagymértékben hozzájárultak �konkrét feladatok vállalásával �szervezetünk tagjai is. Az õmunkájukat is köszönet illeti!

Az MKE Vas Megyei Szer-vezete évrõl évre feladatánaktekinti a szakma figyelménekfelhívását a könyvtári munkaegy-egy aktuális területére. Ren-dezvényünk jól illeszkedett azutóbbi évek általunk megvaló-sított, országosan is egyedülál-ló szakmai programjai közé,amelyek közül szerteágazó kép-zési tevékenységünket és az1999 májusában Szombathelyenmegtartott, kétnapos, A nemze-tiségiek könyvtári ellátása aNyugat-Dunántúlon címû regi-onális konferenciánkat minden-képpen meg kell említenünk.S már készülünk is a követke-zõre.

2001 õszén A régió- és or-szághatárokon átnyúló térségiinformációs szolgáltatások té-makörében szándékozunk akönyvtárosoknak újabb ta-nácskozási lehetõséget kínálniSzombathelyen, a Berzsenyi Dá-niel Fõiskola Könyvtár- és In-formációtudományi Tanszéké-vel közös rendezésben, amely-re ez úton is minden kedves ér-deklõdõt szeretettel meghívunk.

Kappel Jánosaz MKE Vas MegyeiSzervezetének elnöke

A biblioterápiamint speciális

olvasószolgálatitevékenység*

Ha lenne elõadásomnak alcíme,az így hangzana: értékeljük újraa biblioterápia lehetõségeit, ittés most! Mondandómat ponto-sabban kifejezné ez a felhívás,erre szeretném buzdítani a ked-ves kollégákat. Aktualitásábólugyanis mit sem veszített, akörülmények viszont most jobbesélyt biztosítanak meghonoso-dására. Megpróbálok érvelni azállításaim mellett.

Több mint két évtizede ad-tam, adtunk hírt elõször abiblioterápiáról a hazai szaksaj-tóban mi, az akkori KMK ol-vasáskutatói. Nekem személyszerint gyakorlati tapasztalatomfûzõdött hozzá, kollégáimmal,fõként Nagy Attilával pedigigyekeztünk közzé tenni min-den, akkoriban hozzáférhetõszakirodalmat.

Mind a külföldrõl beszerez-hetõ elméleti ismeretek, mind aszerény mértékû hazai tapasz-talat arról gyõztek meg minket,hogy a könyvek, az írott iroda-lom gyógyító erejének a kihasz-nálása nagy lehetõségeket rejtmagában, továbbá a könyvtár-hoz, a könyvtároshoz való kap-csolódása is egyértelmûnektûnt.

Meg kell mondanom, hogyhazai híradásaink minimáliskéséssel követték a biblioterápiamértékadó, amerikai, mozga-lomszerû elterjedését, hiszen ott

is csak az 1960-as években váltszéleskörûvé a biblioterápiánakez az ún. pedagógiai-önismere-ti vonulata, a jóval korábbanbevezetett klinikai biblioterá-piával szemben.

Sokszor elmondtuk, leírtuk,hogy a biblioterápiát ebben atágabb értelmében jellegzetesenkönyvtári, könyvtárosi tevé-kenységnek tekintik világszer-te, s a könyvtári szolgáltatásokközött tartják számon.

E felfogásnak az az alapja,hogy e tevékenység részelemeia könyvtárosok mindennapimunkájában is pontosan kimu-tathatók: rendszeresen végeznekirodalomajánlást, mûveket vá-lasztanak ki sajátos olvasói igé-nyeknek megfelelõen, gyakortavezetnek mûértelmezõ, mûmeg-beszélõ foglalkozásokat.

A biblioterápiás tevékenységesetében ezeket az elemeket kellszintetizálni, hiszen egy speci-álisan kitûzött cél érdekébenösszeállított olvasóprogramonvaló közös végighaladásról vanszó. Elõnyeirõl pedig annyit,hogy az irodalmi mû nyújtottaélmény csoportos feldolgozásatöbboldalúan képes befolyásol-ni a személyiséget, az írói üze-net így biztosabban eljut befo-gadójához, s a mû hatásáhozhozzáadódik a csoporthatás(közösségi magatartásformák),továbbá a foglalkozásvezetõ-könyvtáros hatása, akinek fel-készültsége, emberi magatartá-sa biztonságot, segítséget jelenta résztvevõknek azáltal, hogy õmaga is megerõsíti, hitelesítiszámukra a mû által közvetítetterkölcsi-emberi tartalmakat.

A biblioterápia mibenlétérõlnem is kívánnék többet szólni,sokkal inkább a �jelenségrõl�.Néhány eredeti, jó hazai kezde-mény után is elszigetelt jelen-

*Elhangzott 2001. május 28-ánKõszegen, a regionális olvasószolgá-lati tanácskozáson


ség maradt, egyáltalán nem váltmindennapi gyakorlattá akönyvtári munkában. Az okokközött bizonyára épp úgy sze-repe volt a könyvtárakban szo-kásos létszám-, idõ- és pénzhi-ánynak, mint a felkészítés, aképzés megoldatlanságának.Ezen túl, úgy gondolom, szere-pe volt ebben a könyvtárosokgyanakvásának és általános ide-genkedésének a terápiától. Ezenközben más, rokon szakmákbannagy elõszeretettel kezdték al-kalmazni (pedig részükre semvolt elméleti és gyakorlati fel-készítés). Óvónõk, tanítónõk �talán saját olvasmányélménye-ik vagy szülõi tapasztalataikalapján �, megbizonyosodva abiblioterápia használhatóságá-ról, spontán módon a munká-juk részévé tették. Bizonyítjákezt a Segített a könyv, a mesecímû kötet vallomásai.

Nos, tekintsük az eltelt évti-zedeket az erõgyûjtés idõszaká-nak, de most talán megérett azidõ arra is, hogy megpróbáljukújra elõvenni a biblioterápiát, slegalább elgondolkodjunk azo-kon a lehetõségeken, amelyeketkínálhat nekünk. Lényegesenmegváltoztak ugyanis a külsõkörülmények is.

A társadalmi körülményeketmegvizsgálva nyilvánvalóanmás a helyzet, mint tíz�húszévvel ezelõtt. Idõközben �ki-nõtt� és �felnõtt� a társadalmiés civil szervezetek rendsze-re, azoknak a szférája, akik alehetséges partnereink, szövet-ségeseink, akikkel egészségesmunkamegosztást alakíthatunkki.

Ma is igen sok (nem csaknálunk, de világszerte) a külön-féle problémával küszködõ, ahelyét keresõ, bizonytalan, be-illeszkedni nem tudó felnõtt,

fiatal vagy gyerek, akinek a lel-ki-szellemi útkeresését, megerõ-sítését segíteni kell. De ma márnem egyedül a könyvtáraknakkell magukra vállalniuk a kari-tatív funkciót, megvan ennek amaga intézményrendszere. Atársadalmi problémák megoldá-sából azt a részt kell és lehetvállalnunk, amihez a legjobbadottságokkal mi rendelkezünk,ami a mi specifikus mozgáste-rünket érinti. A biblioterápiatörténetesen ilyen.

Könyvtári filozófiánk válto-zása következtében beláttuk anevelõ-könyvtár eszményénektarthatatlanságát, és ezért le-mondtunk róla. De sosem ad-hatjuk fel az értékközvetítõ,értékorientáló funkciónkat! A jóirodalom, a rólunk szóló, aminket magunkra ismertetõ, el-igazító szépirodalom tudatoskézbe adása továbbra is a fel-adatunk kell, hogy legyen!

A könyvtári munka gyakor-lata is jelentõs változáson mentkeresztül idõközben: egyre in-kább elõtérbe kerül az igényes,differenciált minõségi munka,gazdagítanunk kell tehát az esz-köztárunkat.

A könyvtári munkafolyamat-ok gépesítése elõbb-utóbb mun-kaidõt fog felszabadítani akönyvtárosok számára az érde-mi, speciális feladatok ellátásá-ra. A könyvtárról vallott felfo-gásunkban, a magunkkal szem-ben támasztott követelmény-rendszerben középpontba kerülta használóközpontúság, mégáltalánosabban fogalmazva: azemberközpontúság.

Ezek a tények mind-mindarra kell, hogy ösztönözzenekminket, hogy keressük a méghatékonyabb, még célirányo-sabb könyvtárosi munkavégzéslehetõségeit.

Ami a képzést illeti, a fõis-kolai, egyetemi könyvtáros-képzés Olvasásismeret tantárgy-blokkjába régen bekerült abiblioterápia, valahová az olva-sáspedagógia és az olvasáslé-lektan határmezsgyéjére. Hogymindig érdeklõdést is kelt ahallgatókban, bizonyítják azévente szép számban keletkezõilyen tárgyú szakdolgozatok. Ezaz érdeklõdés azután a szakdol-gozat megírásával többnyire elis múlik.

A szakmai továbbképzésttekintve beszámolhatok arról is,hogy kísérleti jelleggel a Páz-mány Péter Katolikus EgyetemBölcsészettudományi Karán fo-lyik irodalomterápiára felkészí-tõ posztgraduális (akkreditációalatt álló) képzés.

A könyvtárosok számárakötelezõen elõírt hétévenkéntitovábbképzés keretében készülegy 30 órás, gyerekkönyvtáro-soknak szánt biblioterápiásprogram, mely egy Pest megyé-ben megrendezett kísérleti tan-folyam tapasztalataira épül.

Ez még nem sok, de márvalami. Még egyszer hangsú-lyoznám, hogy a biblioterápiavégzésére komolyan fel kellkészülni, mert csak látszólagegyszerû az egész. Nagyon lé-nyeges elõnyt jelenthetnek a jószemélyes adottságok, de azelméleti és gyakorlati felkészü-lést nem pótolhatják.

Lényegesen javult viszont ahelyzet a szakirodalmi ellátott-ságban. A 90-es évek végéneklegkorszerûbb amerikai kézi-könyve, a Doll-testvérek mun-kája, lám, már itt van magyarulis, egyelõre az elsõ fejezete.

A társadalmi, szakmai körül-mények megváltozásán kívülmég bizonyos szerencsésnekmondható aktuális események is


kedvezõvé teszik a helyzetet,javíthatják a könyvtárosok és azolvasók fogadókészségét abiblioterápiára. Az egyik ilyensoha vissza nem térõ alkalom:a 2001. év mint az olvasás éveés mint a lelki egészség éve ismeghirdettetett.

A biblioterápia éppen e kétdolgot köti össze, hiszen nemmás a lényege, mint a lelkiegyensúly megteremtése az ol-vasmányok révén. A könyvtá-rosoknak, akik nagyrészt mélyhivatástudatból mûködnek apályán, maguknak is fel kellismerniük, hogy az élményszer-zõ, önismerethez segítõ, önépí-tõ jellegû olvasási készség elõ-segítése az egyik leglényege-sebb feladatuk. Az ilyen mély-ségû olvasás gondolkodtat ésbeszélgetésre is indít. Az olva-sás, a gondolkodás és a beszél-getés � három alapvetõ emberimegnyilvánulás, mely bizony,szinte hiánycikké vált az éle-tünkben. Gyerek és felnõtt isszívesen részt vesz efféle együtt-létekben, ha megérzi, megta-pasztalhatja: fontos dolgokbankap segítséget az irodalomtól,a mûvészetektõl.

Nagyon szíven ütött és má-sok figyelmébe is ajánlom aDoll-testvérek kézikönyvébenmegfogalmazott üzenetet, mi-szerint a gyermekek és a fiata-lok mentálhigiénés szükségleteimessze felülmúlják azok szá-mát, akik hajlandók és tudnakis segítséget nyújtani. Így gya-korlatilag bármely felnõttnekkötelessége, hogy segítségetnyújtson, akár rendelkezik men-tálhigiénés képzéssel, akár nem.

E gondolatok tükrében ké-rem a biblioterápiával kapcso-latos nézeteink újragondolásátés átértékelését!

Bartos Éva

Együttmûködésa képzés

fejlesztéséérta könyvtári

rendszerkorszakváltásában

A fenti címmel workshopra in-vitálta a Könyvtári Intézet má-jus 23-án 10 órára a hazai fel-sõoktatási intézmények könyv-táros tanszékeinek vezetõit,oktatóit, a könyvtári akkredi-tációs bizottság és az IKSZ-MKE képzési bizottsága tagja-it. A rendezvény háziasszonyaBartos Éva, az oktatási osztályvezetõje volt, aki rövid, tízper-ces tájékoztatót kért a tanszé-kek képviselõitõl arról, hogyanváltozott a tananyag az új jog-szabályok és az új könyvtárifejlesztések következtében.(Dippold Péter, az intézet ve-zetõje más elfoglaltsága miattnem tudott részt venni a work-shopon.)

Pálvölgyi Mihály a szombat-helyi Berzsenyi Dániel Fõisko-la Könyvtár- és Információtu-dományi Tanszékének az 1994és 1997 közötti idõszakban többegyetemmel karöltve lebonyo-lított tantervfejlesztéseirõl szólt.Ezek fõ jellemzõje a modu-laritás. Bevezettek például egyún. átállító általános modult,egy 400 órás kommunikációsmodult, és nem csak orientáci-ós modulok indítását, de infor-mációs brókerképzést is tervez-nek. A tízfõs tanszéken sokrétûkutatások zajlanak. Negyven-ötven hallgatóval indul egy-egyévfolyam, s kb. harmincan vé-geznek. Ebben az évben éppennégyszeres a túljelentkezés.Gondjaik közül a számítógépes

háttér megteremtését említettePálvölgyi Mihály.

A Debreceni Egyetem kép-viseletében Bényei Miklós arrólbeszélt, hogy tapasztalataik sze-rint a tanszéken 1994-ben be-vezetett kreditrendszer rontja ahallgatói fegyelmet. Fontosnaktartják a speciális kollégiumoktartalmas kitöltését, a törvény-alkotás megismertetését és akönyvtári gyakorlatot. Szólt adoktorképzésrõl is: a tanszékenhat�hét doktorandusz van. Fon-tosnak tartják a szakmai tanács-kozásokat és a szakmai akk-reditáció fejlesztését, ez utób-biról azonban gyakorta nemszakemberek döntenek. Jó vol-na közelíteni az angolszász gya-korlathoz � állapította meg.

Az ELTE könyvtári tanszé-kének vezetõje, SebestyénGyörgy örömmel jelezte, hogya nyár folyamán könyv jelenikmeg, amely 1949-tõl dolgozzafel a tanszék történetét. Akreditrendszer védelmében el-mondta: tapasztalata szerint azegyetemek több elméleti és tu-dományos ismeretet adnak. AzELTE-n harmadik éve folyikPhD-képzés, jelenleg harminc-öten vesznek részt benne. Hang-súlyozta: fontos volna, hogykönyvtárosok is szerezzenekakadémikus fokozatot. Sebes-tyén György nagyra értékeli afõiskolai képzést, gyakorlatias,szolgáltató szakmaiságra neve-li a hallgatókat, nem kutatásifeladatok végzésére. (Ezzelszemben alapkövetelménynektekinti, hogy a tanszék oktató-gárdájának tagjai rendelkezze-nek tudományos fokozatokkal!)Saját képzésük gondjainak so-rából a könyvtári szoftvereknehéz beszerezhetõségét emel-te ki: a legkorszerûbb szoftve-rek megvásárlásához 2�3 mil-


lió forintra lenne szükség, de eztnem tudják elõteremteni. Kisséprovokatív kérdésként vetettefel, döntést sürgetve ebben:minek neveztessék a könyvtá-ros. Követve a mai divatirány-zatokat, a szakma iránti érdek-lõdést növelné, ha inkábbkönyvtár-informatikusnak vagyinformációs brókernek hívnák,de mi lesz az identitásunkkal?Számítógépet, informatikát sokmás szakma használ, mégsemjelenik ez meg az elnevezésben.Elkötelezett könyvtárosokat kelltanítani, s vállalnunk kell, hogykönyvtárosok vagyunk � vallotthozzászólása végén.

Ládi László az ELTE tanár-képzõ fõiskolája könyvtári tan-székének egy talán speciálisgondjáról szólt. Kis létszámúévfolyamaik vannak, tíz�tizen-négyen férnek be a finanszíro-zott helyekre, és ennél kisebblétszámú csoportok alakulnakki, ami veszélyezteti az egysé-ges képzést. Nagy dilemma,hogy minõségi vagy tömegkép-zésre törekedjenek-e. Ha azelõbbit választják, bezárhatjáka tanszéket, a második lehetõ-séget választva megpróbáljáklegalább közepes szintre �fel-hozni� a hallgatókat. A könyv-tárosképzés finanszírozásával isgond van. �Fejkvótája� a felétsem éri el az informatikusénak(240/540 ezer Ft/fõ), ami akáronnan is eredeztethetõ, hogy apolitikusok csak az informati-kát preferálják, a Széchenyi-tervpéldául nem is említi a könyv-tárt� Fontos lenne, mondta,hogy a felsõoktatásban résztvevõk mindegyike kapjon vala-milyen könyvtári-informatikaialapismeretet.

Tóvári Judit az egri tanár-képzõ fõiskolán 1994 óta folyólevelezõ képzés és a két éve

indult nappali tagozatos okta-tás jó tapasztalatairól számoltbe. Mindenekelõtt arról, hogy24 fõs a tanszék személyzete(!), és valószínûleg páratlaninfrastruktúrával rendelkeznek.Minden oktatónak asztali éshordozható számítógépe van,bõségesen felszerelt számítógé-pes és multimédialaborjaikat atanterv jól kiaknázza: bevételttermelõ képzéseket is szervez-nek. A hallgatók speciális kol-légium keretében háromféle fel-sõfokú, OKJ-s képzettség közülválaszthatnak, vagy plusz egyszakot vehetnek fel. Új területa távoktatás, amelynek négyévre szóló programcsomagjáthatékony szakmai összefogássalállították össze. A könyvtárosszak elismertségnek örvend afõiskolán, amelynek vezetõiközül többen errõl a tanszékrõlkerültek ki. Hangsúlyozta: egy-egy oktatott tárgy tekintélyét azis alakítja, hány tudományosképesítésû oktató tanítja. E fel-fogásnak is tulajdonítható, hogyjelenleg heten vesznek résztPhD-képzésben a tanszékrõl.

A kaposvári fõiskolán 1993-tól van könyvtárosképzés, azévfolyamok kezdõlétszáma 35,a végzetteké általában 16 körü-li. A nappali évfolyamokonmintegy harmincan tanulnakjelenleg, ennél magasabb a lét-szám a levelezõ tagozaton.Három fõállású és 12 külsõoktató dolgozik a tanszéken, azutóbbiak között a szakma ismertés elismert képviselõi. Össze-gyûjtik és átveszik más képzõ-helyek jó tapasztalatait � mond-ta Sonnevend Péter, aki egyszámadattal is szolgált. A ma-gyar könyvtárügyben kb. hétez-ren dolgoznak fõállásban, amunkában állók két ezreléke. Arájuk jutó ráfordítás azonban

csak egy ezrelék. A miénknélfejlettebb országokban ez azarány éppen fordított, vagyis atársadalmi elfogadottságunkonvan mit javítani! Az utóbbi ér-dekében (is) õk kutatási tevé-kenységüket erõsítik, oktatásisegédletet készítenek, az okta-tói utánpótlás kineveléséhezfelsõfokú szaktanfolyamokszervezését tartják szükséges-nek.

A debreceni református fõ-iskola háttérbe szorult könyv-tár tanszékérõl Goda Éva be-szélt. 1963 óta folyik itt kép-zés. 1995-ben vált négyévesséa tanítóképzés, ebben háromfélévet, 425 órát tölt ki az in-formatika, amelynek keretébenintegrált könyvtári rendszerek-kel, adatbázisokkal is megis-merkednek a hallgatók, a spe-ciális kollégiumon pedig az is-kolai és gyerekkönyvtári mun-kával foglalkoznak. A tanító-könyvtár szakot végzettek álta-lában iskolai könyvtárosok lesz-nek, illetve õk tanítják az isko-lában a könyvtári ismereteket agyerekeknek. Van a tanszéknekegy 120 órás, a pedagóguskép-zésben akkreditált tanfolyama,ahol a könyvtárhasználat a fõtéma, de ez természetesen azitteni alapképzésnek is fontoseleme. A hallgatói csoportokkicsik, tíz�tizenöt tagúak, s alemorzsolódás is visszafogott:egy�két fõ. A tanszék korszerûszámítógépes parkra támasz-kodhat.

A nyíregyházi fõiskolán � ajogelõdjével együtt � 25 évesképzési tapasztalatra támasz-kodhatnak. A kétszakos képzés-ben jelenleg 350-en vesznekrészt, az informatikus szakiránya vonzóbb, a hagyományoskönyvtárosi nem annyira. Az1250 órás képzésben fontos


szerepet kap a szakmai gyakor-lat, ám gondokkal küzdenek aszámítógépes képzésben, gép-parkjuk elavult, megoldhatat-lannak látszik a tanári demonst-rálás gépesítése. Négy fõ- és kétfélállású oktatóval dolgoznak,külsõ óraadók meghívásáraanyagiak híján nincs lehetõsé-gük � így vázolta a tanszékhelyzetét Szabatinné SzabolcsiÁgnes

Barátné Hajdu Ágnes a Sze-gedi Tudományegyetem JuhászGyula Tanárképzõ FõiskolaiKar Könyvtártudományi Tan-szék vezetõjeként arról ejtettszót, hogy az egységes tanul-mányi rendszer érdekében újraátdolgozzák tantervüket, s anem könyvtárszakosok tananya-gába is becsempészik a hasz-nálóképzést, míg a könyvtársza-kosok 21 (!) speciális kollégiu-mi téma közül csemegézhetnek.A tanszék létszáma négy fõ,magas a külsõ óraadók száma,s ez számos vonzattal jár (szer-vezési, minõségbiztosítási fel-adatok, s nem utolsó helyen:finanszírozási feltételek). Különis hangsúlyozta: a könyvtáros-képzést a nem eszközigényesekközé sorolták, nõttek az elvo-nások, s ennek hatására a gya-korlatvezetés, tanulmányi kirán-dulás finanszírozása megoldha-tatlan lett, s ez mondható el afelsõfokú szakirányú tovább-képzésrõl is, amit pedig az 1/2000-es rendelet elõír. Bevéte-leiket a levelezõképzésbõl re-mélik.

A tanszéki bemutatkozásoksorát Bakonyi Géza, a SzegediTudományegyetem KönyvtáriInformatikus Képzés vezetõjezárta. Náluk 2000-ig négyévesvolt a képzés, attól kezdve öt-éves. Az elsõ három év általá-nos képzése után a szakosodás

következik informatikai, illetverégi könyves ismeretekkel. Ahároméves képzés súlypontjai:az emberi tényezõ fejlesztése,a pozitív éntudat alakítása, azinterperszonális kapcsolatok,szituációk kezelése, marketing,reklám, menedzsment, minõ-ségbiztosítás, de a majdani fel-használók képzésére is felkészí-tik a hallgatókat. A tanszékszerény stábbal dolgozik, fõkéntkülsõsök oktatnak, az egyetemikönyvtárból például heten. Jobbkommunikációra van szükség atanszékek között és a miniszté-riummal is � hangsúlyozta Ba-konyi Géza, majd a költségve-tési gondok között említette,hogy a jó szakmai gyakorlatotnem tudják megfizetni, pedig aképzés és a gyakorlat közöttsokkal élõbb kapcsolatra volnaszükség. Anomáliaként említet-te, hogy a levelezõképzés tartjael a teljes képzést, a normatívtámogatás szinte semmire semelég. A rossz anyagi helyzetûhallgatókat semmivel sem tud-ják segíteni. Javítani kellene aképzõhelyek közti kapcsolato-kat is, például vizsgabizottságitagok �cseréjével�, s legalábbennyire fontosak a képzõhelyekkülföldi szakmai kapcsolatai.

A déli szünetet követõenSkaliczki Judit azt járta körülelõadásában, hogy a könyvtárosszakma változásai miként épül-tek be a tanszékek munkájába.A bemutatkozásokban felvetettgondok közül a kreditrend-szerrel és a finanszírozássalkapcsolatos problémákat aNKÖM nem tudja orvosolni,mondta, de a továbbképzésselfoglalkozó 1/2000-es rendeletmegvalósítására képes hatni, ésmint ígérte, a szakma képvise-lõivel karöltve át is fogják dol-gozni a továbbképzési feltétel-

rendszert. A továbbiakban akönyvtárügy törvényi irányítá-sában megnyilvánuló minõségiszemléletrõl, a társadalmi elvá-rásról s a nem célként, hanemsokkal inkább eszközként mi-nõsíthetõ technológiai fejlõdés-rõl, a hazai könyvtárügy straté-giai tervérõl (jövõképérõl, kül-detésérõl), a finanszírozási for-rásokról és a fejleszthetõ kulcs-területekrõl, illetve az elvégzen-dõ feladatokról beszélt a könyv-tári osztály vezetõje. Hosszasantaglalta a minisztériumnak az ekérdésekben megnyilvánuló fe-lelõsségét és a törvényi háttérmegteremtésének fontosságát,végezetül a könyvtári (ODR,telematikai, dokumentum-be-szerzési, állományvédelmi) pro-jektekrõl, a tartalomszolgálta-tásról és a közös használatúadatbázisok használati licencé-rõl szólt. Egy fontos terv: 2005-ig minden városi és nagyközsé-gi könyvtár csatlakozni fog azországos számítógépes hálózat-hoz.

Téglási Ágnes, az OktatásiMinisztérium könyvtárügyi fõ-tanácsosa bejelentette, hogy abölcsészképzésrõl szóló kor-mányrendelet szerint a könyv-táros szak és végzettség infor-matikus könyvtáros lesz. (Azazóta megjelent rendelet száma:129/2001. /VII. 13/. Korm.rend. � A szerk.)

Bár nem is minden képzõ-hely mutatkozott be (a bajaifõiskola nem képviseltette ma-gát, a Szent István EgyetemFõiskolai Karát képviselõ Har-mat Mária pedig nem tudta ki-várni, míg az elõadások sora az�sz� betûhöz érkezik, s el kel-lett távoznia), mégsem sikerültteljesíteni a meghívóban rögzí-tett programot. Nem maradt idõKenyéri Katalin elõadására.


Zárszavában Bartos Éva ja-vasolta egy elektronikus leve-lezõlista indítását, amely a ti-zenkét képzõhely közötti azon-nali információcserét szolgál-hatná, és felvetette, hogy aszûkre szabott idejû beszélge-tést a nyíregyházi vándorgyûlé-sen lehetne párbeszéddé széle-síteni. Jelezte, a Könyvtári In-tézet �poszter-elõadással� sze-repel a rendezvényen.

A workshop résztvevõi visz-szaigazolták: helyes volt aKönyvtári Intézet kezdeménye-zése, szükség van hasonló ta-lálkozásokra, egymás munkájá-nak, elképzeléseinek, netángondjainak megismerésére.Annál is inkább, hogy ezek aképzések olykor kiegészítikegymást, esetleg egymásra kell,hogy épüljenek, vagy ha a to-vábbképzésre gondolunk, fon-tos tudni, milyen alapképzéstbõvít, egészít ki további speci-ális, elmélyültebb ismerettel.

Hagyomány teremtõdött �ezzel a kifejezésre is juttatottreménnyel zárult a mindenrésztvevõ elégedettségét kivívórendezvény. (F. L.)

A könyvtáros-asszisztens-képzés

szervezõinekés oktatóinak

országostapasztalatcseréje

az OSZK-ban

2001. június 5-én a könyvtáros-asszisztens-képzés szervezõit ésoktatóit hívta országos tapasz-talatcserére a Könyvtári Intézetoktatási osztálya. Az összejö-vetelre a képzõhelyek (tíz me-gyei könyvtár és a FSZEK, az

OSZK, az OMIKK, az Esz-terházy Károly Fõiskola, vala-mint a Dialóg Informatikai Is-kola) munkatársain kívül azIKSZ-MKE oktatási-képzésimunkabizottsága tagjai is hiva-talosak voltak.

A vendégeket elsõként Dip-pold Péter, a Könyvtári Intézetigazgatója üdvözölte, s rövidenvázolta az újjászervezõdött in-tézet terveit, elképzeléseit, kon-cepcióját.

Ezután a tapasztalatcsereszükségességét és idõszerûségétindokolta Bartos Éva az okta-tási osztály részérõl. 1995-tõlkezdve, a könyvtárosasz-szisztens-képzés legutóbbi jogiszabályozása, vizsgakövetelmé-nyeinek meghatározása óta, azegyes képzõhelyek � néhánykivételtõl eltekintve � szintesemmit sem tudnak egymásmûködésérõl, tevékenységérõl.Ugyanakkor ez a képzési for-ma, minden szabályozottságaellenére is, az évek során sokproblémát hozott a felszínre.

A középfokú szakképzés vál-tozatos múltjának, a tananyagegységesítésére irányuló folya-matos törekvéseknek az áttekin-tése után a jelenlegi helyzet ér-zékeltetésére Bartos Éva a kép-zõhelyektõl kapott elõzetes in-formációkból emelt ki jellegze-tes eltéréseket. A képzés meg-szervezése, kereteinek megha-tározása tekintetében ugyanisigen széles skálán mozognak amegoldások.

Néhány példa: maga a kép-zési idõtartam négy hónap ésegy év között mozog, a teljesóraszám kétszáztól ötszázig, aképzés volumene tíztõl har-mincöt fõig változik. Még en-nél is változatosabbak a tantár-gyak, az ismeretkörök, melye-ket a vizsgakövetelmények

�visszafordításából� alakítottakki a képzõhelyek: a könyvtár-tan témacsoport például 12 és33 óra között, a dokumentum-ismeret 10 és 28 óra között, adokumentumleírás 18 és 50 óraközött, az osztályozási ismere-tek 6 és 35 óra között, az olva-sószolgálati ismeretek 15 és 32óraszám között mozog.

Tartalmi eltérések is akad-nak: van, ahol külön könyvtár-történeti ismereteket is taníta-nak, van, ahol tájékoztatást is(noha nincs a követelmények-ben), van, ahol kötészeti és le-velezési vagy éppen munkaerõ-piaci stb. ismereteket is beik-tattak a programba, s igen vál-tozatos a kép a számítástechni-kai felkészítés tartalmát és óra-számát illetõen is.

Tehát azt lehetett már kiin-dulásként megfogalmazni, hogya könyvtárosasszisztens szak-képzés, mivel jelenleg az egyet-len iskolarendszeren kívülialapképzési forma, általábannem arra készít fel, amirõl arendelet szól, hanem mindenre,amire szükség lehet a könyv-tárban (�fölfelé� is, �lefelé� is).

A képzõhelyeken igyekeznekmindent �belegyömöszölni�,hogy a végzettek lehetõleg min-denféle könyvtári munka elvég-zésére alkalmasak legyenek.Mivel a képzésnek nincs köz-ponti, egységes tematikája, eztminden képzõhely kétéventemaga alkotja meg, s a szakértõivéleménnyel felszerelt képzésiterveket a területileg illetékesmunkaügyi központok engedé-lyezik.

Az általános helyzetkép fel-vázolása után a képzõhelyekképviselõi mondták el eredmé-nyeiket, nehézségeiket: KissKatalin (FSZEK, Budapest),Bajusz Jánosné (Somogyi-


könyvtár, Szeged), WinklerCsabáné (megyei könyvtár,Gyõr), Tõzsér Istvánné (megyeiés városi könyvtár, Eger), Csá-ti Péterné (megyei könyvtár,Szolnok), Pappné dr. AngyalÁgnes (megyei könyvtár, Deb-recen), Litauszky Györgyné(megyei könyvtár, Békéscsaba),Ferik Ibolya (megyei könyvtár,Salgótarján), Németh Tiborné(megyei könyvtár, Szombat-hely), Katona Anikó (megyeikönyvtár, Pécs).

A felszólalók szinte egyön-tetûen visszatérõ kulcsszavai: azegységes tematika hiánya, a tan-könyv, jegyzet megoldatlansá-ga, az oktatási segédletek hiá-nya, a gyakorlati felkészítésgondjai, a tantárgyak arányait ésmélységét övezõ bizonytalansá-gok, a vizsgakövetelményekbizonyos aránytalanságai, avizsga lebonyolításának admi-nisztratív nehézségei.

A képzõhelyek képviselõinkívül dr. Kovács Mária fõisko-lai docens (Szombathely) is szótkért. Megerõsítette, hogy a kép-zés céljához (nem a �szükség-hez�) kell hozzárendelni a tan-anyagot, ez helyre tenné a tár-gyak egyensúlyát is. Hangotadott annak a véleményének is,mely szerint az iskolai könyv-tárosokat nem lenne szabadkönyvtárosasszisztens szintenképezni (gyakori ugyanis, hogya munkáltatók �beérik�ezzel aképzéssel).

A szünet után elõször azoktatási osztály 2001. évi mun-katervében szereplõ könyvtáros-asszisztens-vizsgálat kérdõív-tervezetét ismertette CselényiImre, az osztály munkatársa.

A felmérés az 1995 óta, azaza 16/1994. (VII. 8.) MKM ren-delet melléklete 46. sorszámaalatt kiadott könyvtáros-

asszisztens szakképesítés szak-mai követelményei szerint meg-rendezett tanfolyamok végzett-jeinek pályafutását követné nyo-mon.

A végzett hallgatóktól össze-gyûjtött adatokat kérdõíves in-terjúkkal, a munkáltatói oldaltapasztalataival is kiegészítikmajd. A felmérés lebonyolítá-sához a képzõhelyektõl kérte ahallgatói névsorokat, esetleg akérdõívek kitöltetését is (aholvan erre kapacitás).

Ezt követõen Bartos Éva ja-vaslat-csomagot terjesztett elõ,mely az iskolarendszeren kívü-li könyvtáros alapképzés egysé-gesítésére, tartalmi korszerûsí-tésére vonatkozik.

Ismertette azt az elképzelt ésmár kialakulóban lévõ teljeskörû könyvtárosképzési rend-szert, melynek egyik pillére afelsõoktatási intézményekbenfolyó informatikus-könyvtárosalapképzés, valamint az erreépíthetõ felsõfokú szakirányúszakképzés, az ún. szakosítóvizsga. (Az utóbbi a szakmaispecializáció lehetõségén túl aközalkalmazotti elõmenetelszempontjából is jelentõséggelbír.)

A másik pillér az iskolarend-szeren kívüli szakképzés, melyelsõsorban a megyei könyvtá-rakban, nagy szakkönyvtárak-ban, a Könyvtári Intézetben stb.kialakult képzõhelyeken valósulmeg, képzési formáit és tartal-mát az OKJ szakképesítésekjelentik.

Az Országos Képzési Jegy-zéken szereplõ szakképzési le-hetõségeket jószerivel ma mégaz asszisztensképzés meríti ki,noha maga a képesítési rende-let több olyan könyvtári mun-kakört is tartalmaz, melyekrejelenleg nincs képzés (pl. rak-

táros, segédkönyvtáros). E kétnagy pillér fölött ível át s kap-csolódik mindkettõhöz a 2000-ben megindult kötelezõ tovább-képzés a maga akkreditált prog-ramjaival.

Törökné Jordán Katalin,ugyancsak az osztály munkatár-sa, részletesen ismertette azt acsomagtervet, mely az iskola-rendszeren kívüli képzési lehe-tõségeket foglalja össze akönyvtárak mindennapos gya-korlatából leszûrt képzettségiszintek meghatározásával s azezekre felkészítõ szakmai kö-vetelményrendszer megfogal-mazásával.

A képzési rendszerre vo-natkozó javaslatot hangsúlyo-zottan munkaanyagnak tekinti aKönyvtári Intézet, mely mégsok szempontból kiegészítésre,kiigazításra vár, de megszüle-tése után egy világos és átte-kinthetõ, logikusan egymásraépülõ képzettségi hierarchia ala-kulna ki, mely a könyvtárospálya karrier-tervezését is lehe-tõvé tenné.

A javaslatokat követõ hoz-zászólások többek között azo-kat a problémákat sorolták elõ,melyeknek oka a munkakörök-re elõírt szakképzettségi köve-telmény és a valós szakemberellátottság közötti ellentmon-dásban rejlik. Ezek gyakorta �szabálytalanul � engedményre,megalkuvásra kényszerítik amunkáltatókat.

Dr. Kenyéri Katalin, aNKÖM könyvtári osztályánaktanácsosa hozzászólásában fi-gyelmeztetett, hogy a törvényértelmében könyvtárosnak csaka felsõfokú végzettségû szak-ember tekinthetõ, ennek az elv-nek a betartásával a szakmapresztízsének tartozunk. Arrakell tehát törekedni, hogy a


nyilvános könyvtárban minden-képpen diplomás könyvtárosdolgozzon. Természetesen, akönyvtári munkaterületeknek ésfeladatoknak megfelelõen, meglehet tervezni alacsonyabb szak-képzettségû munkatársak képzé-sét, foglalkoztatását is. Fontos,hogy a szakma konszenzusra jus-son ezekben a kérdésekben.

A zárszóban Bartos Éva anap során elhangzottakból aközeljövõ igen sûrû feladataittartalmazó �menetrendet� állí-tott össze:

� ha a szakma elfogadja egyegységes képzési rendszer kör-vonalait és hierarchiáját,

� akkor hozzá lehet kezdenia szükséges jogszabályi módo-sítások keresztülviteléhez,

� el kell készíteni a képzésiformák pontos tananyagait,programjait, a képzéshez szük-séges tankönyveket, jegyzete-ket, segédleteket,

� a képzésben közremûkö-dõknek az új képzési formákrafelkészítõ tanfolyamokat kellrendezni,

� több formában is biztosíta-ni kell a kapcsolattartást, töb-bek között legalább évenkéntitapasztalatcserék megrendezé-sével. (B. É.)

Országosmódszertanikonzultációa KönyvtáriIntézetben

A Könyvtári Intézet szervezésiés elemzõ osztálya koordinálá-sával, megyei és városi könyv-tári munkatársak részvételével2001. június 13-án országosmódszertani konzultációra ke-rült sor az OSZK elõadótermé-

ben. A résztvevõket DippoldPéter, az intézet igazgatója,majd Fehér Miklós, az osztályfrissen kinevezett vezetõje kö-szöntötte. Talán nem is szüksé-ges hangsúlyozni, hogy mennyi-re idõszerû volt ez a találkozás.A könyvtárügy mint egy vonathalad velünk. Rajtunk múlik,alakítói vagyunk-e ennek a kö-zös utazásnak, vagy résztvevõi,netán elszenvedõi. A Könyvtá-ri Intézet húzóerõként csatlako-zott az elõrehaladáshoz.

Szálljanak fel hozzánk errea képzeletbeli vonatra � mond-ta Dippold Péter rövid köszön-tõje során. A vonat hasonlathozkitûnõen kapcsolódott az a négytéma, melyet a konzultáció szer-vezõi napirendre tûztek. Mertnem kevésbé fontos dolgokróleshetett szó, mint a

� szakfelügyelet felállítása,létrehozása a frissen aláírt szak-felügyeleti jogszabály tükrében,

� a nyilvános könyvtárakjegyzéke, a jegyzékkel kapcso-latos információk, tudnivalók,

� a könyvtárak szerzõi jog-gal összefüggõ szolgáltatás-szervezési tudnivalói

� és a Könyvtári Intézet ok-tatási osztályának friss hírei.

Kenyéri Katalin (NKÖMkönyvtári osztály) � elsõ elõ-adóként � bejelentette, hogy aminiszter aláírta, hamarosanhivatalosan is megjelenik aszakfelügyelet felállításáról ésmûködtetésérõl szóló jogsza-bály.

Túlzás nélkül állítható, hogyaz 1997. évi CXL. törvény ta-lán legfontosabb követõ jogsza-bályának megjelenésérõl vanszó. A könyvtári tevékenység atörvényi tartalom és keretekrévén alapvetõen átalakult. Azátalakulás továbblendítése, akönyvtári rendszer rendszersze-

rû mûködtetése, a minõségi el-várások megvalósulása megkö-veteli azt a szakmai gondozást,kontrollt, melynek jogi hátterétteremti meg a jogszabály. Ke-nyéri Katalin szólt arról, hogya jogszabály hatálya valamennyikönyvtári tevékenységet folyta-tó szervezetre kiterjed, a fenn-tartótól, a nyilvános könyvtárakjegyzékén való szerepléstõl füg-getlenül.

Az ellenõrzést azok a szak-értõk fogják végezni, akik résztvesznek a tevékenység ellátásá-hoz szükséges � a KönyvtáriIntézet által szervezett � szak-felügyelõi képzésen, továbbkép-zésen. Az iskolai könyvtárakesetében azok a szakértõk jö-hetnek számításba, akik a köz-oktatási szakértõi nyilvántartás-ban is szerepelnek.

A szakfelügyelet dokumen-tációjának rendszerezését és õr-zését a Könyvtári Intézet végzi.

A minisztérium a megyeikönyvtárakkal külön szerzõdéstfog kötni, ebben határozzákmeg a térségi ellátásért felelõsintézmény szakfelügyeleti rend-szerben betöltött feladatát.

A nyilvános könyvtári jegy-zék kapcsán Kopcsay Ágnes(NKÖM könyvtári osztály) né-hány beszélõ adatot említett: ajegyzéken már szerepel vala-mennyi országos szakkönyvtár,megyei és városi könyvtár.

A felsõoktatás átszervezése,az átszervezés pillanatnyi álla-pota, rendezetlensége azonbanvisszatükrözõdik a jegyzékben.Számos felsõoktatási könyvtárintézményen belüli státusa, köz-ponti könyvtári szerepe, hely-zete bizonytalan, nem is kerül-tek, kerülhettek így nyilvántar-tásba.

A legnagyobb problémátazonban a községi könyvtárak


körében tapasztalhatjuk. Az or-szágos nyilvántartás szerintimintegy 3200 települési önkor-mányzat közül csupán 1900kérte a nyilvántartásba vételt. Akérés alapján azonban csak1500 önkormányzati könyvtárkerült ténylegesen fel az eddigelkészült három jegyzék vala-melyikére.

A számadatok kérdéseketvetnek fel. Olyan kérdéseket,melyek megfogalmazása össz-hangban van az NKÖM könyv-tári osztálya néhány hónapjalezárult vizsgálataiban tapasz-taltakkal.

Van-e s ha igen, milyenkönyvtári ellátás van a kis- ésközéptelepüléseken? Megfelel-nek-e, meg tudnak-e felelni atelepülési önkormányzatok atörvény elõírásainak? Hogyanlehetne az ellátást ebben a kör-ben elõsegíteni, fejleszteni?

Fehér Miklós a konzultációsorán említette, hogy többekközött ezekre a kérdésekre ke-resi a választ a Könyvtári Inté-zet szervezési és elemzõ osztá-lya annak az országos, reprezen-tatív mintavételes kutatásnak akeretében, amelynek indítására2001. június végén kerül sor, smely vizsgálat témavezetõjeFogarassy Miklós. Fehér Mik-lós a program végén meg isragadta az alkalmat, hogy avizsgálat alá vont hat megyejelen lévõ munkatársaival különegyeztessen a szükséges kér-désekrõl.

A konzultáció harmadik témá-ja a szerzõi jog, illetve az e jogotkövetni szándékozó könyvtárosimagatartás, szolgáltatás-szervezésvolt.

Pallósiné Toldi Márta (Szom-bathely, Berzsenyi Dániel MegyeiKönyvtár) avatott szakértõkéntvilágított rá azokra a tudniva-

lókra, melyek ismerete nélkü-lözhetetlen az e területen szük-séges eligazodáshoz, a fogó-dzók kijelöléséhez. Mert, mintkiderült, a jogszabályok bizonysokféleképpen értelmezhetõk, segyáltalán nem nyújtják azt akörnyezetet, melyben bizonyta-lankodás nélkül, egyértelmûenmeghatározható a szabályos út.

Az elõadás legfontosabb ta-nulsága az volt, hogy e terüle-ten meg kell tartani a folyama-tos tájékozódást, egyeztetést,együttmûködést, kapcsolattar-tást a szakmai szervezetekkel ésképviselettel, valamint a hiva-talos jogvédõ intézményekkel.A könyvtáraknak pedig naprakészen figyelemmel kell kísér-niük a rögzített megállapodáso-kat, és ezekhez kell alkalmaz-niuk saját eljárásukat.

Befejezésül Bartos Éva(Könyvtári Intézet) rövidenszólt az oktatási osztály tevé-kenységérõl: a közelmúlt kétrendezvényérõl (a könyvtári tan-székek munkatársainak és azasszisztensképzést szervezõ in-tézmények munkatársainak or-szágos értekezlete), melyet azoktatási osztály szervezett, smelyrõl már híradások is jelen-tek meg a szaksajtóban.

A rendezvény záró gondola-tait a konzultáció szervezésétirányító Fehér Miklós fogalmaz-ta meg: megköszönte az elõ-adók közremûködését, a részt-vevõk kitartó türelmét és érdek-lõdését, a témák kapcsán meg-fogalmazott kérdéseket, észre-vételeket. Ígéretet tett arra, hogya konzultációk az Információsnapok a Könyvtári Intézetbensorozat keretében folytatódnak.

Az újabb témákhoz az osz-tály ötleteket, javaslatokat isvár, szívesen fogad.

Fehér Miklós

Kocsis Lászlóné(1935-2001)

Az Égiek könyvtárosainak nagycsaládja ismét gazdagabb lett.Mi pedig a Földön szegényeb-bek. Egy olyan ember távozottel közülünk, aki életét a könyv-tárosságnak és családjánakszentelte. Csendben, ahogy élt,elment, és ez fájdalom mind-annyiunk számára.

A tatai városi könyvtár nyu-galmazott igazgatójától búcsúz-nak mindazok, akik szerették éstisztelték. A családja (édesany-ja, fiai, menyei és unokái), atatai könyvtár és a megyekönyvtárainak munkatársai,akik közül sokan az õ nagycsaládjába tartoztak. Mindenki-hez volt figyelmes szava, jótanácsa.

1935-ben született Szomo-ron. Szülei földmûvesek voltak.1955-ben érettségizett, de akkornem adatott meg neki a tovább-tanulás lehetõsége, dolgozniakellett. És tette ezt mindaddig,míg lehetett. Szinte az utolsópillanatig.

1962. május 1-jén állt mun-kába a tatai könyvtárban. Amunka minden területét hamarmegismerte. Becsülettel, lelki-ismeretesen végezte feladatait.Illés Lászlóné, aki az intézményvezetõje volt, így írt róla egy-szer: �Eddig elért eredménye-inket az õ precíz, szorgalmasmunkája is nagyban segítette.�

1972-ben középfokú könyv-tárosi képesítéssel vehette át akönyvtár irányítását. Kisebbmegszakítással nyugdíjba vonu-lásáig, 1993-ig vezette az intéz-ményt. Tanult, dolgozott, csa-ládjával törõdött. Mindezek


mellett volt energiája társadal-mi funkciók elvállalására is,melyeket ugyanolyan lelkese-déssel végzett, mint mindent.

1977-ben fejezte be a könyv-tárak vezetõi számára szervezettKMK továbbképzõ tanfolya-mot. Majd pedig az akkor érvé-nyes jogszabályokat és lehetõ-ségeket kihasználva a szombat-helyi Tanárképzõ Fõiskolán ál-lamvizsgázott 1980-ban.

Vezetõi munkájára jellemzõvolt, hogy mindig elsõkénthasználta ki a jogszabályok adtalehetõségeket. Ennek eredmé-nye lett, hogy a könyvtárbangazdag helytörténeti gyûjte-ményt szervezett, alakított ki.Munkatársaival jól mûködõ el-látórendszert sikerült szervez-nie, jelentõsen bõvült a könyv-tári szolgáltatások köre. Hely-történeti munkásságához tarto-zott, hogy elindította a reprint-kiadásokat, helytörténeti kiad-ványokat szerkesztett.

A könyvtári munka mindenterületének problémáit a szívénviselte, azokat igyekezett minélelõbb megoldani. Együtt örülta sikereknek, eredményeknekkollégáival.

Munkájának egyik legjelen-tõsebb területe a helytörténetvolt. Fogékonysága a helytörté-net iránt már a kezdet kezdeténmegmutatkozott. Korán felis-merte, hogy a városra vonatko-zó értékeket gyûjteni kell. Az-óta is folyamatosan gyûjtötte ésdolgozta fel a különbözõ doku-mentumtípusokat. Ennek ered-ménye a mára kialakult helytör-téneti gyûjtemény, melyet sokkutató szívesen használ. Egyiklegszívesebben gondozott terü-lete volt az ún. Magyary-hagya-ték, odaadóan ápolta MagyaryZoltán emlékét. Kálmán Attilá-val közösen dolgozta fel a Ta-

tai Népfõiskola dokumentuma-it és adta közre 1987-ben. Ren-geteg anyagot mentett meg Fe-kete Lajos és Tárkányi Lajos ha-gyatékából is.

1976-ban alakult meg a TataBarátainak Köre, melynek ala-pító tagja és vezetõ egyéniségevolt. Hosszú idõn keresztülszerkesztette az egyesület év-könyveit. Ezekben akkor többolyan tanulmány jelent meg,amelyek máshol nem kaphattakhelyet.

A szakma, a könyvtárosi hi-vatás iránt érzett felelõsségét,nyitottságát jellemezheti az is,hogy alapító tagként, a városikönyvtárak között elsõként lép-tette be az intézményt a szak-mai érdekképviseletet ellátóKönyvtári és Informatikai Ka-marába (ma Informatikai ésKönyvtári Szövetség).

A könyvtárban jelentkezõigények gyors felismerése nyo-mán, a pályázati alkalmak meg-felelõ kihasználása eredménye-ként rövid idõ alatt sikerült el-indítania a könyvtár gépesítését.

Vezetõi, személyzeti munká-jának, emberi magatartásánakköszönhetõ, hogy a tatai városikönyvtárban jól képzett, meg-bízható munkatársi gárda ala-kult ki az évek folyamán.

Marika, Marika néni nem-csak mint könyvtárvezetõ, minthelytörténész, hanem mint aváros egyik meghatározó köz-mûvelõdési szakembere is aktí-van vett részt a város közéleté-ben. Tagja volt a tanács mûve-lõdési bizottságának, majd pe-dig az elsõ önkormányzati cik-lusban a Mûvelõdési és Okta-tási Bizottságban hasznosítottatapasztalatait és szakmai tudá-sát. Munkájának elismerésekénttöbb kitüntetést kapott. Ezekközül az egyik, amelyre büszke

volt és nyugdíjba vonulásáig akönyvtárban õrzött, az OlvasóNépért mozgalomban elért ered-ményekért kapott Darvas JózsefEmlékérem.

Nyugdíjba vonulása utánTata Városáért Díjra is felter-jesztették, de azt nem kaptameg. Pedig a tatai városi könyv-tár az õ vezetése alatt vált azzá,ami ma is: a város egyik leg-nyitottabb, legnagyobb közgyûj-teményévé.

A közéletben és a társadal-mi szervezetekben végzett mun-kája is dicséretre méltó. Mi csakörökösei vagyunk ennek a mun-kának, amelyet tovább kell fej-lesztenünk. Talán a legnagyobbelismerés számára is az volt, hakollégái örültek az elért sike-reknek.

Köszönet és tisztelet munká-jáért.

Az utóbbi idõben, betegségeideje alatt is beszélgettünk velefontos dolgokról, a helytörténetigyûjtemény eddig feltáratlanrészeinek feldolgozásáról, anépfõiskola anyagainak kiegé-szítésérõl. Lett volna még mun-ka számára, amit õ is a szívénviselt és õ tudott a legjobban.

Talán nem is lehetne más abúcsúzás tõle, mint a fájdalmashírt közzé tevõ idézet:�Elcsitul a szív, mely értünk

dobogott,Pihen a kéz, mely értünk

dolgozott.Számunkra Te sosem leszel

halott.Örökké élni fogsz, mint

a csillagok.�

��


Lisztes László(1929-2001)

Búcsúzunk Lisztes Lászlótól, aKatona József Könyvtár nyugal-mazott igazgatójától, bibliográ-fustól. 1929. szeptember 3-ánszületett Berettyóújfalun. AzELTE BölcsészettudományiKarán szerzett könyvtáros ok-levelet 1954-ben. Néhány évigBudapesten dolgozott, majd1957 és 1972 között Szegeden,elõször a Somogyi-könyvtárban,majd a József Attila Tudomány-egyetem Központi Könyvtárá-ban volt könyvtáros. A szakmaminden munkaterületét megis-merte. 1968-tól 1972-ig a JATEKözponti Könyvtárának igazga-tóhelyettese volt.

Lisztes László 1972-ben ke-rült családjával Kecskemétre,amikor a megyei könyvtár igaz-gatója lett. Ismert és már elis-mert könyvtárosként vette át amegyei könyvtári hálózat veze-tését. Az évek során a bibliog-ráfusi ismereteit, valamint akönyvtáros szakma egyéb terü-letein szerzett tapasztalatait szá-mos publikációban és elõadá-son tette közzé. Az igazgatósá-ga alatt általa írt és szerkesztettkiadványok, szakmai jelentésekfémjelzik saját munkáját és amegyei könyvtár tevékenységét.Vezetése alatt megtörtént akönyvtárszakmai munka újjá-szervezése, korszerûsítése, va-lamint egy új, szakmailag elhi-vatott könyvtáros kollektívaszervezõdött. Lisztes László1985-ben lemondott könyvtár-igazgatói megbízatásáról, éstudományos fõmunkatárskéntdolgozott tovább az intézmény-ben 1990-ig, nyugdíjazásáig.

A könyvtárak gyûjtemény-szervezése, a sajtótörténet és abibliográfiai tevékenység gya-korlati kérdései foglalkoztattákélete végéig. Országos hírûszakemberré vált ezeken a te-rületeken. Szakmai munkáját akönyvtáros társadalom megbe-csülte. Több szakmai kitüntetéstkapott, a legjelentõsebb a Sza-bó Ervin-emlékérem és az MKEEmlékérem. A bibliográfusokországos szakmai szervezeténekegy évtizedig volt elnöke.

A megye helytörténeti kuta-tóinak ma is a legfontosabbkutatási segédletei az általaszerkesztett bibliográfiák, reper-tóriumok: például a KönyvekBács-Kiskun megyérõl, 1976.;Bács-Kiskun megye sajtóbibli-ográfiája, 1988.; Ezer írás azAlföldrõl, 1995.; Könyvek,

könyvrészletek Kecskemétrõl,1996.; Forrás repertórium1969�1998.

Nyugdíjasként az AlföldiTudományos Intézet több kuta-tási programjában dolgozott. Újszakmai környezetében is meg-becsüléssel, szeretettel vettékkörül a munkatársai. Élete utol-só napjaiban is tevékenyen szer-vezte a csapatot, a támogatókatnagy vállalkozásához, a Kecs-kemét város 100 éve: történetikronológia címû munkához.

Bács-Kiskun megye jelentõskönyvtári szakemberétõl, ki-emelkedõ bibliográfusától bú-csúzunk. Munkássága része amagyar könyvtártörténetnek,munkái a megye kulturálisörökségének.

a Katona József Könyvtármunkatársai

Thomas Enderakvarelljei az akadémiai könyvtár weboldalain

(Részletekszámítógépesrovatunkban)

Documents

Biblioterápia