Zakopane vagy Svájc?Az avasi borházak harmadik generációjának építészete

Olajos Csaba kiváló tanulmánya alapján1 a miskolci avas borházainak három generációját különböztethetjük meg:1. a kezdetektől a XVIII. század közepéig2. kb. 1780–18803. kb. 1880–1950Volt/van ugyan egy negyedik korszak is 1950-től, de azt kevéssé az értékek létrehozása jellemzi, mint inkább a leépülés.

Az első generáció2

(kb. 1780–1880)Egy, a XVIII. század első feléből származó összeírás szerint a területen 797 pince volt, ebből 219 fölött állt kőház, 174 fölött faház, a maradék 404 pedig egyszerű pincelyuk volt. Tudomásunk szerint ezekből mára egy épület sem maradt fenn.Ennek a korszaknak az építészetére csak következtethetünk, például Miskolc első fennmaradt térképe, a Hasäel-féle (1759) alapján.3

A Hasäel-féle térkép részlete. Forrás: PAPP–SOMORJAI–TÓTH 2015 32. p.

Ezek a házak valószínűleg hegyre merőleges nyeregtetővel, egyszerű szerkezettel rendelkeztek, minden bizonnyal nyitottak voltak, a fedésük pedig zsindely volt. Elsődleges feladatuk a bejárat védelme lehetett az időjárás ellen.

A második generáció (kb. 1780–1880)4

Egy korabeli összeírás szerint ekkor már 584 borház a területen. Ebből a korszakból több épület fennmaradt, így a jellegzetességeiket első kézből lehet vizsgálni: a beépítés zártsorú, a

1 OLAJOS 19932 OLAJOS 1993 244–247. p.3 PAPP–SOMORJAI–TÓTH 2015 28–29., 32. p. 4 OLAJOS 1993 247–252. p.

kialakítás döntően földszintes. A homlokzatok szimmetrikusak, vakoltak. A falazatok anyaga kő.Az előző korszakhoz hasonlóan a tető itt is hegyre merőleges nyeregtető, esetenként csonkakonttyal.Ennek a korszaknak két szép fennmaradt példája az Alabárdos és a Bortanya épülete.Ezeknek az épületeknek még nem volt rekreációs funkciójuk, elsődlegesen a szőlő tárolására és feldolgozására szolgáltak.

Az Alabárdos. Fotó: szerző

A Bortanya. Fotó: szerző

A harmadik generáció (kb. 1880–1950)5

Ebben az időszakban 171 borház épült, a legtöbb 1880 és 1910 között (96 db).Jelentős funkcionális változás, hogy megjelentek a pihenőfunkciójú épületek.A korszak építészeti jellemzői:- faragott verandák, oszlopok, oromfalak- szimmetrikus kialakítás- földszinten téglafal, emeleten fa- utcára merőleges nyeregtető- 2/3 arányú ablakok, gyakran zsalugáterrel

Egy harmadik generációs avasi borház. Fotó: szerző

Több helyen lehet olvasni, hogy ezek az épületek a zakopanei stílus hatáskörébe tartoznak.6

Érdemes pár szóban kitérni arra, hogy mi is ez a stílus. Lengyelországban már a XIX. század elején elkezdődött a nemzeti stílus keresése, és a figyelem a Tátra vidékének népi építészetére irányult. Stanisław Witkiewicz, a stílus tulajdonképpeni megalkotója 1886-ban látogatta meg először Zakopanét. Ezután főleg az ő munkásságának köszönhetően vált Zakopane a nemzeti romantikus mozgalom szellemi központjává. A mozgalom céljai közé tartozott a Zakopane-stílus elterjesztése a lengyel területeken kívül is.A stílus fő jellemzői a következők:- rusztikus kő alépítmény- rönkfalak- festői tömegű magastető- mozgalmas tömeg nyitott lépcsőkkel, verandákkal, erkélyekkel, tetőablakokkal- a felkelő nap motívuma az oromfalonA stílus emblematikus épülete a Stanisław Witkiewicz által tervezett Pod Jedlami-villa, ami 1896–1897-ben épült.

5 OLAJOS 1993 252–258. p.6 Pl. GELLÁR–KORSÓS–MEZŐS 1989 2–15. p., idézi OLAJOS 1993 254. p.

A Pod Jedlami-villa Zakopanéban. Fotó: Deszcze, Wikimedia Commons

A stílus terjedésében kulcsfontosságú volt Zygmunt Dobrowolski és Edgar Kovats 1899-ben Bécsben megjelent, Die Art Zakopane című könyve.7

Most, hogy a zakopanei stílust megismertük, vessünk egy pillantást arra, hogy milyen épületek épültek ugyanekkor a Tátra déli oldalán:

Alsótátrafüred (Dolný Smokovec, Szlovákia). Fotó: vilakalinciak.sk

7 MORAVÁNSZKY 1998 207–209. p.

Tátraszéplak (Tatranská Polianka, Szlovákia). Fotó: szerző

A laikus szemlélőnek is feltűnik, hogy ezek bizony egészen másak, mint a zakopanei épületek. Ezek a házak ugyanis a szintén ekkoriban divatos ún. svájci stílust követik. Ennek a kiindulópontja az alpesi országok népi építészete volt, eszmei háttere pedig a hegylakónak mint „nemes vadembernek” a mítosza, amit Rousseau népszerűsített, ilyen formában a Zakopane-stílus eszmei megalapozásában is szerepet játszott.8

A „Schweizerstil” a XIX. század elejétől kezdve Európa nagy területein elterjedt: Németországban, az Osztrák-Magyar Monarchiában, Skandináviában, sőt Oroszországban is.9

Fő jellemzői: - oromzatos tetők széles ereszekkel- a szerkezet megjelenítése (fagerendák, -konzolok)- díszes faragások- verandák, erkélyek, nagy ablakok

Nézzünk néhány konkrét példát:

Göteborg, Svédország. Fotó: voldstedlund.se

8 MORAVÁNSZKY 1998 208. p.9 SISA 2013 288. p.

Hildesheim, Németország. Fotó: szerző

Szováta, Erdély. Fotó: camy grassi, panoramio.com

Újtátrafüred (Nový Smokovec, Szlovákia). Fotó: postcards.hungaricana.hu

Budapest, Hűvösvölgy. Fotó: epiteszforum.hu

Miskolc, Lillafüred. Fotó: szerző

Miskolc, Népkert. Fotó: szerző

Ezek a házak általában városok melletti zöldövezetekben épültek. A polgárság az egyre zsúfoltabb és zajosabb városokból ilyen villák, nyári lakok építésével próbált menekülni, így ezeknek a funkiója valamennyire nemesség vidéki kúriáihoz hasonlít.Ahogy fentebb említettem, az Avason is ekkoriban jelenik meg a pihenőfunkció, hiszen a városhoz legközelebbi hegyoldal, zöldövezet itt van. Így a borházak pihenőfunkcióval való felruházása egybeesett a svájci villa divatjával, így nem csoda, hogy az építészetük is hasonló.

Miskolc, Avas. Fotó: szerző

Miskolc, Avas. Fotó: szerző

Miskolc, Avas. Fotó: szerző

Miskolc, Avas. Fotó: szerző

Miskolc, Avas. Fotó: szerző

További lehetséges kapcsolat a Tátra déli oldalának építészetével (ami, ahogy láttuk, nem azonos a zakopanei építészettel), hogy sok ottani épületet a Borsod-Miskolci Gőzmalom Rt. épített. A jól menő malomipar mellett a miskolci cég turisztikai beruházásokba is kezdett. Tátrafüredi fürdőérdekeltségeik 1875-ben 15 000 Ft nyereséget hoztak (összehasonlításképpen ugyanebben az évben a malomipar nyeresége 10 000 Ft volt).10

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az avasi borházak harmadik generációjának építészete az egész Európában ekkoriban megfigyelhető svájci villa divatjába illeszthető be.

10 DOBROSSY 1995 99–102. p., SERES 1980 114. p.

Irodalom[DOBROSSY 1995] DOBROSSY, István: Miskolc írásban és képekben. 2. köt. Miskolc, 1995, Belvárosi Kulturális Menedzser Iroda.

[GELLÁR–KORSÓS–MEZŐS 1989] GELLÁR László–KORSÓS Mónika–MEZŐS Tamás: Helyzetfeltáró tanulmány Miskolc avasi pincesor épületei építészeti értékéről. Kézirat, 1989, Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézet.

[MORAVÁNSZKY 1998] MORAVÁNSZKY, Ákos: Versengő látomások. Esztétikai újítás és társadalmi program az Osztrák-Magyar Monarchia építészetében 1867–1918. Budapest, 1998, Vince Kiadó.

[OLAJOS 1993] OLAJOS, Csaba: Az avasi pincék, borházak és barlanglakások. In A miskolci Avas: monográfia a város jelképéről. Miskolc, 1993, Herman Ottó Múzeum, Borsodi Nyomda. 237–273. p.

[PAPP–SOMORJAI–TÓTH 2015] Miskolc régi térképeken. Miskolc, 2015, Miskolc Megyei Jogú Város.

[SERES 1980] SERES, Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947. Borsodi Levéltári Évkönyv, 3. évf. 1980. 109–131. p.

[SISA 2013] A magyar művészet a 19. században: építészet és iparművészet. Budapest, 2013, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Osiris Kiadó.