Bencsik Márta

Néhány gondolat a médiatartalom szabályozásáról írott vitaanyaghoz

Elöljáróban leszögezem, hogy a minél kevesebb állami szabályozás és hatósági kontroll, de minéltöbb önszabályozás híve vagyok. E vélemény kialakításában természetesen közrejátszik az eddigimédiahatósági működéssel - ami nagyon sok esetben nem volt sem megalapozott, sem következetes- kapcsolatos közvetlen ismeret és közvetett tapasztalat.

Az emberi méltóság általános, alapelvi jellegű médiajogi védelme álláspontom szerint nem szükséges,mert vannak a jogrendszerben olyan más jogágbeli eszközök, amelyekkel ez a védelem hatékonyanbiztosítható. Az alapelvi jogalkalmazás nem szerencsés, kifejezetten erre szolgáló, tudományosanmegalapozott intézményi struktúra nélkül nem kiszámítható. Az önszabályozásban érdekeltszervezetekkel az emberi méltóság védelme körébe tartozó tényállások kidolgozhatók és aszabályoknak érvényt lehet szerezni, végső soron akár hatósági jogalkalmazás útján is.

A gyűlöletbeszéddel kapcsolatban a vitaanyag arra az álláspontra jut, hogy mind a közösségekvédelmét, mind a sajtószabadságot jobban szolgálná egy az Alkotmánybírósági mércéhez jobbanközelítő büntetőjogi jogalkalmazás és a médiajogi szabályozás megszüntetése, illetve önszabályozásimegoldások elősegítése.

Miközben egyetértek azzal, hogy az eddigi szabályozás és médiahatósági gyakorlat közel sem voltannyira hatékony, mint lehetett volna, álláspontom szerint a gyűlöletbeszédet illetően szükség vanönálló médiajogi szabályozásra. És ennek a közösség elleni izgatás büntetőjogi tényállásánálszélesebb beavatkozási lehetőséget kell biztosítani, amellett hogy a gyűlöletkeltés mögött állótársadalmi jelenség folyamatos vizsgálatát is szükségesnek gondolom. A tapasztalatok azt mutatják,hogy a jelenlegi és korábbi, a gyűlöletkeltést tiltó szabályozás egyáltalán nem akadályozta a kérdésmögött álló társadalmi jelenségről folytatható párbeszédet, helyesebben nem a szankciótól valófélelem miatt nem alakult ki párbeszéd. Ellenben mindennapossá váltak a közbeszédben és néhánymédiumban is a súlyosan kirekesztő, rasszista közlések, a problémáknak a társadalmi békétlehetetlenné tevő , az egyes csoportok közötti ellentétek elmélyítését célzó bemutatása. Ebben azesetben szükséges a médiaszabadság korlátozása a mindenkit megillető egyenlő emberi méltóságvédelme érdekében, a társadalmi ellentéteket elmélyítő súlyosan előítéletes médiaszolgáltatásvisszaszorítása érdekében. Véleményem szerint ez összhangban áll az 13/2010 EU direktívaelőírásaival is.

Még egy –tapasztalati – érv a kizárólagos önszabályozás elégtelensége mellett a gyűlöletbeszédügyében: a törvényesség határait feszegető, az azokat átlépő médiumok nem vetették alá magukatsem a (most ne minősítsük, milyen) társszabályozásnak, sem a kialakulóban lévő önszabályozásiformációnak (Főszerkesztők fóruma). (Pl. Magyar Hírlap, Echo TV) El lehet-e érni, hogy ez a jövőbenne így legyen, hogy akik kimaradnak az önszabályozásban részt vevő szervezetek, ill. szolgáltatókközül, azok esetében bármilyen módon érvényesíthetők-e a szakma által meghatározott szabályok?Azt gondolom, nem, ebben az esetben tehát szükség van a médiummal szembeni hatósági fellépéstlehetővé tevő médiaszabályokra, a szankcióra is, a sérülékeny közösségek védelme érdekében asajtószabadság korlátozására.