BalZabás Dániel

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN

A magyar főnemesség 1848 és 1945 közötti története nem tartozik a rész­letesen feltárt és feldolgozott területek közé. A második világháborút megelőző­en elsősorban az egyes nemzetségek genealógiájának összeállítása, valamint tagjaik közéleti aktivitásának bemutatása állt a történészek érdeklődésének középpontjában, s ha történt is kísérlet a főnemesség társadalmi szerepének ér­tékelésére, a téma komplex elemzésre senki sem vállalkozott. Ehhez akkoriban még hiányzott a megfelelő történelmi időtávlat. A világháború után a főnemes­ség megitélése egyértelműen negatív színezetet kapott, történetének kutatása pedig évtizedekre teljesen háttérbe szorult. A napvilágot látott munkák sokáig politikai és ideológiai szempontok által befolyásolva, a marxista történetírás se­matikus társadalomképének és osztályharcos szemléletének megfelelő keretek között jelölték ki a főnemesség helyét a történelemben. Szélesebb körű szakmai érdeklődés csak az 1980-as évek közepétől kezdve kíséri a jelzett időszak ma­gyar főnemességét, így még számos alapvető kérdés is megválaszolásra vár. Ezek közé tartozik például, hogy pontosan hány nemzetségből állt az 1848 és 1945 közötti főnemesség? A kérdésre adott válasz már önmagában is gyarapíta­ná eddigi ismereteinket, ugyanakkor lehetővé tenné azt is, hogy a későbbiek­ben árnyaltabb képet alkothassunk a magyar főnemesség differenciálódásának folyamatáról.

Az általunk vizsgált időszak elejére vonatkozóan a kortárs Fényes Elek Magyarország statistikája című munkájában 4 hercegi, 79 grófi és 84 bárói nemzetséget sorol fel, valamint az indigenák közül megemlít még 38 "honos és birtokos" főnemesi nemzetséget.' Fényes adatsora a korabeli kalendáriumok mellékleteként megjelent sematizmusokból származik. Ehhez a forrástípushoz folyamodott Vörös Károly is, amikor az úgynevezett tízkötetes Magyarország története V. kötetében - az 1790 és 1848 közötti időszakot tárgyalva- a szú­kebb Magyarországon 3 hercegi, 80 grófi és 95 bárói, illetve csak Erdélyben bir­tokos további ll grófi és 20 bárói nemzetségben határozta meg a főnemesi nemzetségek számát- a honosítottak számáról viszont nem szólt.2 Tovább ha-

1 Fényes Elek: Magyarország statistikl\ja. Első kötet. Pest. !842. US-120. A közölt adatok 1840-re vonatkoznak.

2 Vői'Üs Károly: A magyarországi társadalom (1790-1848). In: Magyarországtörténete 1790-1848. F6szerk. Mérei Gyula. Bp. 1980. 491. Sliját kutatásunk során egy !847-es kalendárium (Naptár 1847-dik közévre, a' róm. catholika egJház használatára, lij és 6 idGszámítás szerint. Buda. é. n.) mellékleteként megjelent sornatizmus adatait elemezve pontosan ugyanezeket a számokat kaptuk;

1216 BALLASÁS DÁNIEL

!adva az időben, Szabad György szerint az önkényuralmi időszak főnemességét

"alig 220 arisztokrata nemzetség, mintegy 600-700 család" alkotta.' A dualizmus idején a főrendiház 1885. évi reformja során került napirend.

re a magyar főnemességhez tartozó nemzetségek összeírásának igénye. Vörös Károly gyakran idézett tanulmányában - egy nagyobb ívű, a főnemesség pol­

gárosodását vizsgáló kutatás tervét felvázolva, annak mintegy kiindulópontja­ként - foglalkozott a főrendiházi reformmal, s kísérelte meg "a főnemesség 1880-as évekre jellemző teljes létszámának, ezen belül a hazai eredetű és az

indigenátust nyert családok ... arányának" meghatározását. Kutatásai alapján a reform előtti utolsó országgyűlés főrendiházába 12 hercegi, 108 grófi és 86 bá­rói, összesen 206 nemzetség tagjai kaptak személyre szóló királyi meghívót, va­

gyis elvileg ennyien alkották a magyar főnemességet az 1880-as évek közepén.

Közülük 10 hercegi, 35 grófi és 5 bárói - összesen tehát 50 - nemzetség "fő· rendisége ... nem magyar eredetű, hanem "honfiúsított". Alapjábankülföldi fa· míliák ezek, kivétel nélkül a német-római, illetve a Habsburg-birodalmi arisz· tokráciából. "• A főnemesség dualizmus kori gyarapodásáról Lakatos Ernő úgy tájékoztat, hogy "l. Ferenc József és IV Károly 204 főnemesi címet adományo­

zott". Ugyanő a korszak főnemesi nemzetségeinek teljes számát 250-300 közöt· tire tette. 5 Hanák Péter kutatásai szerint az "1848 előtt 3 hercegi, 91 grófi és

115 bárói nemzetséget- mintegy 600 családot- számláló főnemesség a dualiz· mus korában szaporodás, birtokosztódás és a gyakori főnemesítés révén jócskán gyarapodott, száma meghaladta az 1200 családot. A magyarak közül ugyan

csak Festetics Tasziló kapott hercegi rangot ... A grófi rangot bizonyos mérték·

tartással alig egy tucat kegyeltnek adományozták, a bárák köre viszont ... mint­egy 140 új családdal frissült fel. "6 Hanns Jöger-Sunstenau- párhuzamosan a

megfelelő osztrák adatokkal - éves bontásban közölte a főnemesi rangemelé· sek számát. Táblázata alapján 1867 és 1918 között 128 bárói és 25 grófi rang·

emelés történt Magyarországon.7

A Horthy-korszakra vonatkozóan Kempelen Béla az 1931-ben megjelent

Magyar főrangú családok című könyvében 345 élő főnemesi nemzetséget vett

elképzelhető tehát, hogy Vörös adatai is ebből az évb61 valók. Mindenesetre valószínüsíthető, hogy

egy 1841 után keletkezett kalendáriumot használt, ugyanis a Fényesnél emlitett négyhez képest

nála már csak hérom hercegi nemzetség szerepel - ti. a Batthyány, Esterházy és Pálffy hercegek

mellől 1841·ben kihaltak a Grassalkovichok. 3 Szabad György: lu önkényuralom kora (1849-1867). ln: Magyarország története 1849-1890.

Főszerk. Kovács Endre. Bp. 1979. 582. 4 Vörös Károly: A mrendiház 1885. évi reformja 1!1: Társadalomtörténeti módszerek és forrástipu­

sok. (Rendi táraadalom - polgári társadalom l.J Szerk. A Varga László. SalgótaJján. 1987. 399-400. V<;.

rös életm11-bibliográfiájából úgy t11nik, hogy végül nem sikerült realizálnia és publikálnia a tanul­

mány megírására ösztönz6 elképzeléseit.- Vörös Boldizsdr: Vörös Károly (1926-1996) életmúvének bibliográfiája Történelmi Szemle 38. (1996)

5 Lakatos Ern6: A magyar politikai vezet6réteg 184s-1918. Társadalomtörténeti tanulmány. Bp. 1942. 19., 21.

6 Hanák Péter: Magyarország társadalma a századforduló idején. ln: Magyarország története

1890-1918. Főszerk. Hanák Péter. Bp. 1978. 435-436. 7 Hanna Jdger-Sun.steno.u: A:r. 1700 és 1918 közötti magyarországi nemesitések társadalomtör­

téneti statisztilu\ja. ln: Magyarország téraadalomtörténete I. A reformkortól az ela6 világháborúig. (Szöveggy(ijtemény) 2. kötet. Szerk. Kövér György. Bp. 2002. 15-16.

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1217

számba, 8 míg Gyáni Gábor- megemlítve, hogy pontos adatok nem állnak ren­delkezésére - maximum kétszázra becsülte a fOnernesi nemzetségek számát.• Gudenus János terjedelmes, a 20. század egészét átfogó genealógiai munkájá­nak öt kötetében 662 nemzetség leszármazását közölte.'0

Ha valaki érzékeltetni szeretné a főnemesi nemzetségek, illetve a rang­emelések számát, általában az előbb említett munkák valamelyikét szokta idéz­ni. Ezek azonban - mint látható -jelentős eltéréseket mutatnak a számada­tok tekintetében. Emellett többnyire nem derül ki bel6lük, hogy az egyes szer­zák mit értettek például a magyar fOnemeaség fogalma alatt, mit tekintettek nemzetségnek, kiket soroltak az indigenák közé, vagy milyen módszerreljutot­tak az idézett adatokhoz. Bizonytalanságat érzünk abban is, hogy a fOnemea és arisztokrata kifejezések váltogatásával a köztük lévő azonosságot vagy különb­séget akarták-e inkább hangsúlyozni. A definiciók tisztázatlanság& - és min­den bizonnyal eltérő használata - megnehezíti az egyes adatok értékelését és egymással való összevetését, s nem teszi lehetövé, hogy rájuk építve további ku­tatásokat végezzünk. Indokoltnak tűnik tehát, hogy jelen tanulmányunkban alaposabb vizsgálat alá vegyük a jogilag definiált magyar fOnernesi nemzetsé­gek számának 1848 és 1918 közötti alakulását."

Az általunk vizsgált időszakban követett hivatalos eljárás szerint "külföl­di főnemesi vagy nemesi címek, előnevek és címerek Magyarországon jogi tarta­lommal nem bírnak, kö~ogunk keretén kívül esnek, ezért ezek a magyarországi használathoz való jogosultság elismerése és a magyar állampolgárság megszer­zése esetében sem biztosítanak nálunk nemesi rendi állást, főnemesi vagy neme­si rangot, kiváltságot és előjogot. "12 A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy fOneme­si címe és Magyarországgal való kapcsolata alapján még nem feltétlenül sorol­hatunk valakit a magyar fOnemeaség tagjai közé- ehhez egyéb, ránézésre nem megállapítható szempontok mérlegelésére is szükség van. Kutatásunk során mi magunk csak a közjogi értelemben vett magyar főnemességgel kívánunk foglal­kozni. Megjegyzendő azonban, hogy a közjogilag magyar, és a pusztán csak Ma­gyarországon élő, de közjogi értelemben idegen fOnemesek között meglév6 amúgy is finom választóvonal - érzésünk szerint - legkésőbb a főrendiház 1885. évi reformja során végképp jelképessé vált. Ekkor a magyar főnemesség jó része­ha elviekben nem is, de gyakorlatilag - elveszítette azt az utolsó előjogát, amely megkülönböztette az idegen főnemesek csoportJától, ugyanakkor az

B Kempelen Béla: Magyar lllrangú családok. Bp. 1931. • Gyáni Gdbor - Köuér Györg;v: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második

világháborúig. Bp. 2004. 223. !O Gudenus János Jázu{: A magyarországi lllnemesség XX. századi genealógil,ja. I-V. Bp. 1990-

1999. A CD-ROM-on kiadott változat (Arcanum Adatbázis Kiadó, 2005.) tartalolJiiegyzékében vala­mivel kevesebb. összesen 651 nemzetséget tudtunk összeszámolni.

11 A témával kapcsolatban korábban megjelent publikációnkban már lefektettük a kutatás so­rán alkalmazott terminológiát, igy jelen tanulmányunkban is ahhoz alkalmazkodunk. Nem álliljuk, hogy az általunk definiált fogalmak nem szarulnak továbhgondolásra, itt-ott pantositásra, arra azon· ban mostani formájukban is alkalmasnak találjuk Gket, hogy koherenciát biztositaanak kutatásunk számára- Ballabds Dániel: Hány nemzetséBbGI állt a magyarországi Illoemeaség 1848-ban? A Ti­szántúli Történész Táraaaág Közleményei 4. !2009) 73-118.

12 GerlJ Jdzse(: Am. kir. belügyminiszter által igazolt nemesek 1867-1937. Bp. 1938. 28-29.

1218 BALLABÁB DÁNIEL

uralkodó élethossziglani kinevezése alapján már ez utóbbiak is, amennyiben magyar állampolgárok voltak, bekerülhettek a törvényhozás második kamará­jába. Emellett az idegen filnemesi címek tulajdonosai lisnemesi kvalifikáció szempontjából egy megítélés alá estek magyar társaikkal; címzésük ugyanaz volt, mint ami hazájukban megillette öket, vagy ami ennek Magyarországon megfelelt.13 Aligha valószínű továbbá, hogy a kívülállók képesek lettek volna érzékelni az egyes fánernesi címek mögött megbúvó árnyalatnyi különbsége­ket.14 Kutatási szempontból mégis indokoltnak érezzük különválasztani a köz­jogi értelemben vett és az egyéb magyarországi fi:lnemesi nemzetségeket. Eli:lb­biek ugyanis egy jól behatárolható csoportot alkotnak, utóbbiakról viszont csak esetlegesen lehet tudomásunk, így átfogó elemzésre nem alkalmasak. Emellett e kategóriák következetes használata lehetövé teszi az egyes részeredmények jövi:lbeni összehasonlítását is.

A kutatásunk során összegyűjtendó, várhatóan igen nagy mennyiségű adat hatékony tárolására és kezelésére egy úgynevezett relációs adatbázisrendszert hoztunk létre. Elslí lépésként egy olyan részadatbázis felépítését tűztük ki cé­lul, melynek alapján - a jelzett kronológiai határok között - bármely évben meg tudjuk mondani, hogy megközelítóleg pontosan hány filnemesi nemzetség­ro! beszélhetünk Magyarországon, illetve melyek voltak ezek a nemzetségek." Kiindulópontnak az 1848. évi állapot meghatározását tekintettük; munkánk során -röviden összefoglalva- az alábbi eljárást követtük. Elsliként rögzítet­tük adatbázisunkban a szűkebb Magyarország és Erdély országgyűlésein becik­kelyezett összes személyt a Corpus J urisban szerepló honosítási törvénycikkek alapján.'" Szintén rögzítésre kerültek az 1848 elótt magyar és erdélyi fánernesi

l3 Kempelen Béla: A nemesség. Útmutató az összes nemességi ügyekben. Bp. 1907. 59. Az. ósne­meai kvalifikáció fogalmának magyarázata tekintetében l. a tanulmány ké&6bbi részét.

14 Például a második világháború után a f6nemességet sújtó embertelen intézkedések sem kor­látozódtak csak a kö~ogilag magyar fönemességre. - Gudenu.s Jtlnos - Szentirmay Lászl6.: Össze­tört cimerek. A magyar arisztokrácia sorsa és az 1945 utáni megpróbáltatások. Bp. 1989. 22.

" Kutatásunkban a teljes sokaaágot vizsgáljuk. Az enyhe pontatlanság abból adódik, hogy a vizsgálat alá vett korszakban érintett, összesen 654 fl5nemesi ág (vagyis egy-egy R5nemesi c1met vagy indigenátust szerzett személy fiági leszánnazottainak összessége) közül26 esetben (4%) csak hozzá­vet6legesen tudtuk meghatározni az adott ág kihalásának id6ponlját (utolsó ismert személy). Tanuhná· nyunkban a lllnemesi nemzelségek számával kapcsolatban kö.ölt adatok - amennyiben másként nem jelezzük- a tárgyév januú l-jére vonatkoznak Ha valamilyen formában az Osztnik-Magyar Monar­chia öoszeomlásának idejére utalunk, akkor az 1918. -ber 31-én fennálló állapotot közöljük. -Itt szeretnénk kitérni arra a kérdésre is, hogy mit tekintettünk rangemelésnek? Ennek tisztázása ugyanis elengedhetetJen fontosságú annak érdekében, hogy az általunk közölteket össze lehessen vetni más szerzt5k hasonló adataival A Királyi Könyvekben - akár az eredeti szöveget használja va­laki, akár a mutatók valamelyikével dolgozik - több név is el6fonlul egy-egy rangemelési bejegyzés­ben: a kedvezményezett (gyakran több kedvezményezett) neve, valamint annak törvényes házastár­sától származó gyennekeinek felsorolása (ha voltak ilyenek). Az adatrögz!tés során a feltüntetett egyenes ági leszármazottak külön számbavételét nem tartottuk szükségesnek, hiszen a felmendjük­nek adományozott Rinemesi cím egyébként is automatikusan átszállt nijuk - beleértve a m kedvez­ményezett .,lsten áldásából még netán születend6 mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékát és maradékát"" is. MindebMI az is következik, hogy az azonos bejegyzésben azerepl6, de egymásaal felmentl-laszármazott kapcsolatban nem álló azemélyeket (pl. teatvéreket, unokateatvéreket, unoka­öcsökell viszont a rangemelésben részeaültekhez azámoltuk.

16 Kutatásunk során végig a Corpus Juris Hunprici ún. millenniumi kiadáaát használtuk. Megjegyzend6, hogy a caak Erdélyben becikkelyezett indigenátusokat a dualizmus id~n már nem

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1219

cimet szerzett személyek, alapvetllen a Királyi Könyvek mutatóit feldolgozva, 17

de szükség esetén kiegészítve ezt az adatforrást a Péter Katalin vezette kutató­csoport által feltárt és összeírt 1690 előtti főnemesi címekkei,'• valamint a ge­nealógiai szakirodaiomból tudomásunkra jutott egyéb - a Királyi Könyvekbe be nem vezetett -releváns főnemesi rangemelésekkeL 19 Ezen források alapján 918 nemzetség tagjai lettek magyar főnemesek, illetve szereztek indigenátust az 1848-at megelőző időszakban.'° Kérdés azonban, hogy közülük hány élte meg főnemesi rangban a kutatásunk kezdőpontjának számító évet? Mivel az ál­talunk összegyűjtött nagyszámú nemzetség között számos olyannal is találkoz­tunk, melyről a rangemelés dátumán kívül egyéb megbízható információt nem sikerült kiderítenünk, így nemzedékrendje és kihalásának időpontja sem is­mert, kénytelenek voltunk közvetett módon, egy újabb forrás bevonásával meg­közelíteni a kérdést. A főrendiház 1885. évi reformja során - mint már emlí­tettük- összeírták, majd az 1886. évi VIII. törvénycikkben rögzítették a ma­gyar főnemességhez tartozó nemzetségeket." Egybevetve ezt a listát az 1848

tekintették közjogilag érvényesnek. A feirendiház igazoló bizottsága Bambelles Henrik ügyében úgy határozott, hogy - bár "azon körülményból miszerint az 1847·ik évi erdélyi országgyűlésen be­czikkelyeztetés végett jelentkezett, látható, hogy a ... rendeletnek eleget tenni törekedett" - a Ma­gyarországon való becikkelyezés hiánya miatt utódai nem jogosultak a magyar Iorendi állásra és az országgyúlési meghívóra. - Főrendiházi Irományok 1878. V. 309. Hasonló értelemben nyilatkozott az ügyben a minisztertanács is és új magyar főnemesi cím adományozásával látta megoldhatónak a helyzetet. - MOL K 27 1880.08.07./21. A főrendiházi reform során törvénybe iktatott nemzetségek listáján (1886:VIII.tc.) ott szerepel ugyan- egyedüliként-az ,.1752. évi erd. III. törvénycikkel beczikkelyezett Königsegg-Rottenfels Károly Nándor és Ferencz Hugó", de ez inkább kivételnek te­kinthető. Aligha valószínű ugyanis, hogy az idők során erdélyi indigenátust szerzó további 30 fóne­mes személy közül senkinek a leszármazottai nem élték meg a fl5rendiházi reform idejét. A már emlí­tett Bambelles Henrik mellett például 184 7 -ben még 13 másik fánernest cikkelyeztek be Erdélyben.

17 Illéss.v János- Pettk6 Béla: A Királyi Könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség, czim, czimer, elnév és honosság adományozásoknak 1527-1867. Bp. 1895.; LibriRegii-Királyi Könyvek-1527-1918. DVD-ROM. Arcanum Adatbázis Kiadó. Bp. 2006.

18 A magyar arisztokrácia családi kapcsolatrendszere a 16-17. században. Az OTKA által támo­gatott kutatás, 2006-2008. Kutatók: Péter Katalin, Benda Borbála, Horn Ildikó, Koltai András. http://archivum.piar.hu/arisztokrata/12rangemelesek.htm, 2010. szeptember 26.

19 Utóbbiak közül els6sorban a hercegi címeket kell megemlítenünk, melyek, még ha nemzeti tOnemesek viselték is, 1848 előtt valamennyien idegen eredetűek voltak. Ezeket természetesen nem a magyar vagy az erdélyi kancellárián regisztrálták.

2° Megjegyzend6, hogy az indigenák közül nem mindenki volt fönemes, továbbá ha ismerjük is egy adott személy rangját a honosítás idején, ebblll nem következik az, hogy 1848-ban is ezzel a rangfokozattal rendelkezett (saját maga vagy leszármazottai).

21 Szerencs János fiSrendiházi főtitkár visszaemlékezéseszerint az ,.akkori sajátságos viszonyok és körűlmények a törvényjavaslatok szerkesztésére befolyó, lázas sietséget és fokozott gyorsaságot idéztek elő és igy könnyen megérthető, hogy mindkét törvényben - ti. az 1885. évi VII. és az 1886. évi VIII. tönrénycikkben - bizonyos hiányok és hézagok igen élénken váltak érezhet6kké". - Sze­rencs János: A Rirendiház évkönyve. lll. évfolyam. Bp. 1907. III. A förendiházi reform gyakorlati végrehajtására kiküldött 21 tagú bizottság üléseinek jegyzőkönyve a1apján úgy tilnik, hogy a hang­súlyt elsősorban az el6frt vagyoni képesítés megállapítására helyezték; az egyes nemzetségek elvi jo­gosultságának vizsgálata a tíz folio terjedelmú jegyzőkönyvnek mindössze az első három olda1ára korlátozódik. - MOL K 587. l. A. További két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Szerencs 1907-ben kijelenthesse: .,fáradságos és anyagi áldozatokkal járó nehéz munka után, leküzdve a kö­zönyt, sikerült a kitilzött czélt elérni" - vagyis a listát többé-kevésbé naprakésszé tenni. - Sze­rencs J.: A f6rendiház i. m. IX. A reform idején még hiányos és pontatlan nyilvántartás következté­ben olyan nemzetségeket is becikkelyeztek 1886-ban, melyeknek erre egyébként nem lett volna jo-

1220 BALLABÁB DÁNIEL

előtti rangemelésekkel és honfiúsításokkal, a két halmaz közös része alapján

megkaphatjuk a még 1885-ben is virágzó nemzetségeket. Ezt követően az 1848

és 1885 között kihalt nemzetségek," a főrendiházi tagság jogával nem rendel­

kező indigenák," valamint a még 1848 előtt kihalt, de 1885-re már- egy másik

guk, illetve ellenkezőleg, nem cikkelyeztek be minden jogosultat. Mivel jelen kutatásunk célja nem a

főrendiházi tagsági joggal rendelkező, hanem a közjogi értelemben vett magyar főnemesi nemzetsé­

gek meghatározása, ezért az 1886-ban törvénybe iktatottak listáját az alábbiak figyelembevételével

korrigáltuk. A Buttler (tl845), az lzdenczy (tl868), a Rosenfeld (t1823) és a Szepessy (tl882) nem­

zetség, illetve ezek jogosult ága már korábban kiha1t, s később, felismerve ezt, törlésre kerültek a fő­

rendek családkönyvéb6l. - Szerencs J.: A mrendiház i. m. 650., 652., 656., 657. (Jellemző, hogy a

fentebb hivatkozott bizottság- kiegészítend6 a kormány által eléje terjesztett listát - ,.Beiktatan­

dóknak találta a ki nem halt, azonban az 1884/7iki országgyűlésre meg nem hívott .. Szepessy"

nemzetséget is - meJynek, mint fentebb látható, valójában már három évvel korábban magva sza­

kadt.) Saját kutatásunk szerint a Breunner nemzetség- amely Breyner néven is, tehát kétszer sze­

repeJ a törvénycikkben - honosított ágai már jóval korábban kihaltak, a 19. századi forrásokban

utolsó sarjként emlegetett BreUJUler-Enkewoirt Agoston (tl894) nem leszármazottja egyik indigenált

csaJádtagnak sem. - Europöische Stammtafeln. Band V. Marburg. 1978. Tafel 18., 19. Az 1729-ben

honositott Nesselrode János ága már unaiuljában kihalt. - Neue Deutsche Biographie. Band 19.

Berlin. 1999. 73. Ahogy hasonló sorsra jutott az 1659-ben indigenált Poreia János is. - Ernst

Heinrich Kneschke: Neues allgemeines Deutsches Adels-Lexicon. Siebenter Band. Leipzig. 1867. 218.

Az 1655-ben honositott Zobek Dávid utódai még a 19. század elején kihaltak. - Szluh4 Márton:

Bécs-Bodrog, Csanád, Liptó, Nyitra, Udvarhely és Vas vármegyék nemes családjai. CD-ROM. Arca­

num Adatbázis Kiadó. Bp. 2005. Rekord: 1955S-19560. Az Apfeltrem nemzetség és Magyarország

között már a korabeli munkák sem tudtak semmi közjogi kapcsolatot kimutatni. orazággyúlési jelen­

létük feltehetően törvényrontó szokásban gyökerezik.- Surencs J.: A mrendiház i. m. 500.; Magyar

nemzetségi zsebkönyv. Első rész: filrangú családok. Szerk. Fejérpatak;y László. Bp. 1888. 296-296.

Végezetül megemlltenénk még. hogy az 1791-ben báróként honosított Mittrowoky Károlynak (1791:

LXXII. tc.) nem lehetnek a leszármazottai az 1769 óta grófi cimet visel6 <Gudenus J. J.: A magyaror­

szági i. m. II. 334.) és 1886-ban ekként becikkelyezett Mittrowskyak. Ami a másik oldalt, a ,.hiányzó­

kat" illeti, az 1896. évi XXXI. törvénycikk indokiása szerint a muraniczi Horváth nemzetséget

1886-ban egyszerűen kifelejtették a jogosultak lisUijéból, igy becikkelyezésér61 utólag kellett gondos­

kodni.- Képviselőházi lrományok 1892. XXXVI. 141-142. Az 1743-ban grófi rangra emelt Szluha

György utolsó leszármazottja csak 1890-ben hunyt el. - SzluluJ M.: Bács-Bodrog i.m. Rekord:

19534. Az 1823-ban magyar bárói cimet szerzett Schönatein (Frey) Ferencé pedig 1891-ben. -

Gothaisches Genealogisches Taschenbuch der Freiherrlichen Hiuser. Gotha. 1893. 238. Az 1749-ben

báróvá lett Josinczy nemzetség a 20. század els6 éveiben halt ki. - Ktiváry László: A millennium

századéban Erdélyben kihaJt iMri családok s visszaemlékezés végs6 sarjai szereplésére. Erdélyi Mú­

zeum. (1901) 552-553. Ahogy az utolsó Maretich báró (1837) is ebből az idóból ismert - Inns­

brucker Nachrichten, 1903. August 31. 16. A Kákanyi (1826) és a Salamon (1816) bárói nemzetségek

tagjai szintén megélték a fóreoruházi reform idejét. - Gothaisches Genealogisches Taschenbuch der

Freiherrlichen Hiuser. Gotha. 1895. 452. és Gudenus J J: A magyarországi i. m. III. 218. Szerencs

János 1885-ben 122 olyan honositott nemzetséget tartott nyilván, "a melyeknek életben létéról biz­

tos tudósitás beszerezhetti nem volt", de egyébként a "kegyelmes királyi meghivó nyeréséhez jo­

gositvák" volnának. - Surencs János: Magyarország és Társországainak förendei. Bp. 1885. 91-94.

Megvizsgálva ezeket a nemzetségeket, a genealógiai szakirodalom alapján 36 esetben sikerült az

1848 és 1918 közötti id6szakban él6 leszármazottakra bukkannunk. Közülük kilencet egy évvel ké­

e6bb már felsoroltak a törvényben, a többieket pedig felvettük a listánkra. 22 Surencs J.: A fflrendiház i.m. 607-634.; Magyar nemzetségi zsebkönyv i. m. 457-478.

za Az. onzággytllés általi honoattAsok három évszázados történetében mindössze 13 személynél

említik a törvények (1715:CXXX.tc., 1723:CXXIII.tc., 1723:CXXJ:v.tc., 1729:XLVI.tc .• 1840:XLVI.tc .•

1840: XLVII.tc.) a diétákon való személyes részvétel jogát, a gyakorlatban azonban - rniként az

1886. évi VIII. törvénycikkben szerepl6 nagyszámú indigena igazolja- azok is rnegjelenbettek, akik­

t6l honosításuk alkalmával nem tagadták meg ezt a jogot. A fi5rendibézi reform gyakorlati végrehaj-

FÓNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1221

ága révén - ismét főnemesi cimet szerzett nemzetségek .. figyelembevételével visszaszámolva elóttünk áll az 1848-ban éló f6nemesi ággal rendelkezei 305 nemzetség.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a főnemesi (nemesi) címeket, illetve az indigenátust nem az adott nemzetség egésze, hanem mindig egy konkrétan megnevezett személy, valamint többnyire annak egyenes és törvényes leszár­mazottai kapták (egy-egy nemzetségen belül természetesen többen is részesül­hettek adományban). Kutatásunk során azt vizsgáljuk tehát, hogy a kérdéses időpontokban hány -és mely- nemzetségnek volt éló f6nemesi ága, máskép­pen hány címszerzei ős leszármazásának fonala vezethetei le az adott időpontig. Utólagosan az említett 305 nemzetség esetében is kijelöltük a releváns f6neme­si ágakat, valamint figyelembe vettük a később - 1848 után - adományozott címeket is, melyhez a Királyi Könyvek LXVIII-LXXIII. köteteit dolgoztuk fel. A továbbiakban az így nyert adatbázist fogjuk vallatóra.

A magyar fönemesség 1848-ban

Tanulmányunk jelen részében - bár kétségtelenül izgalmas téma lenne - nem a f6nemesség politikai szereplésével, a forradalom és szabadságharc ügyéhez való viszonyával kívánunk foglalkozni, hanem annak belső struktúrá­ját szeretnénk röviden felvázolni.

Kempelen Béla szerint egy nemzetség "származása helyéül ... az a hely je­lölendő meg, ahoua történetének szálai uisszafutnak ". Előfordulhat azonban, hogy ósi hazájával később minden összeköttetése megszakad és egy egészen másik országban találkozunk vele; utóbbi hely a nemzetség megtelepedési he­lyének nevezendő. 25 E definíció alapján a magyar feinemességen belül is megkü­lönböztethetünk hazai eredetű és megtelepedett (idegen eredetúl nemzetsége-

tását el6készító bizottság szerint "A mi a honfiúsitottakat illeti, törvény alapján csak azon családok tarthatnának igényt a jegyzékbe való felvételre, melyeknek honfiúsítása az ülés és szavazati jog beczikkelyezése mellett történet. Azonban királyi kegyelem folytán számosan nyertek meghívót az ülés és szavazati jog külön beczikkelyezése nélkül honfiúsítottak soréból is, B6t egyes családok meg· hlvúára rendszeres gyakorlat fejlett ki. A hazai jogfejl6désben pedig a szokás törvényer6vel birván, a rendszeres meghlváaok folytán ezen családok jogosultságát kétségbe vonni nem lehetet." - MOL K 587. l. A. 1-2. Nem cikkelyezték be viszont azokat, akiket kifejezotton törvényhozói jogok nélkül ho· nosltottak: gróf Huyn János Károly (181:1.-1882) ée Hugó (1814-1868), báró Rolsberg (Putz) Miksa ll804-1872) (1840:XLIX.tc.); herceg Thurn·Taxis Frigyes ll 799-1857) és VIlmos Károly ll801-1848), gróf Aichelburg Ferenc ll 784-1851), gróf Hoycs Antall..oQoa (1804-1858), gróf Bubna Kárcl,y 11805-1875), gróf Lilienberg Volfréd (tl847), gróf MOII88Y Le,jos (t1857), báró Wimmersperg Emánuel (1796-1841), báró Waldatitten György (1775-1843), báró Flödnig Edvárd (1813-1890) és Adolf (tl894), báró Wunmer Jóoaef (1813-1857), báró Mattencloit Gottfréd (1784-1860) (1840,LI.tc.); gróf Sommecy Llijos Iti898 k.) (1840:LIII.tc.). E 17 ozemél,y, illetve az éltaluk képviaeit 14 nemzetség közül a Lilienbergek honoaitott ágának még 1847-ben IJI88Va szakadt, a többiek azonban- maguk vagy le­származottaik útján - megélték 1848-at.

24 A Jeszenszky és a Lónyay nemzetség korábbi filnemesi qa még 1848 el6tt kihalt, a vizsgélt id6pontban tehát nem számolhatunk velük, ugyanakkor a két nemzetség egy·egy qa 1885·re iamét R5nemesi cimet szerzett. s ez alapján ott szerepel a mrendiházi reform kapcsán ösazeírt nemzetségek között.

26 Kempelen B.: A nemesség i. m. 16.

1222 BALLABÁB DÁNIEL

ket. Az. 1879. évi első állampolgársági törvény előtt a Magyarországon megtele­pedni szándékozó idegenek országgyűlés általi honfiúsítással és úgynevezett hallgatólagos módon szerezhettek magyar honosságot. A kétféle eljárás ered­ménye azonban nem volt egyenértékű: míg az előbbi esetben az illető a magyar nemesi nemzet tagja lett, addig a hallgatólagos módon szerzett honfiúsághoz nemjártak nemesi előjogok." Ugyanakkor az ilyen módon magyar honossághoz jutott személyeknek, illetve leszármazottaknak is megvolt az elvi lehetőségük arra, hogy majdan az uralkodó nemesi vagy főnemesi rangra emelje őket. Szár­mazás szempontjából tehát három csoportra osztható a magyar főnemesség:

l. Hazai eredetű nemzetségekre, amelyek "történetének szálai" Magyar­országra fu tn ak vissza. 21

2. Országgyűlés által honosított idegen eredetű nemzetségekre. (A továb­biakban: honosított vagy indigena nemzetségek.)28

3. Hallgatólagos módon honosságot és később főnemesi címet szerzett idegen eredetű nemzetségekre. (A továbbiakban: betelepedett nemzet­ségek.) Azon sematizmusok, melyek jelezni kívánták a bennük szereplő nemzet­

ségek származását, két markáns csoportot különítettek el a magyar főnernessé­gen belül: egyrészt az országgyűlés által honosítottakat, másrészt pedig a tőlük megkülönböztetett, hazai eredetűek, nemzetiek, vagy bármely más néven -olykor összefoglaló megnevezés nélkül- szereplők csoportját. 29 Az ilyen jelle­gű források alapján tehát csak a honosítottak és a "többiek" között tudjuk meg­húzni a választóvonalat, utóbbi kategóriában azonban összemosódik az álta­lunk alkalmazott klasszifikáció első és harmadik csoportja, vagyis hazai erede-

26 Kisteleki Károly: A magyar állampolgárság fejlődéstörténete a kezdetektól a rendszerváltozá­

sig. ln: 10 éves a doktori képzés az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. A 2003. április 4-i konfe­rencia anyaga. Szerk. Harmathy Attila. Bp. 2003. 14-16.

27 Azokat a nemzetségeket soroltuk ide, melyek tagjai már az els6 honosítási törvénycikk, va­gyis 1542 előtt Magyarországon éltek. Az idegen eredetűek becikkelyezésére ekkor még nem volt le­

hetőség, és késöbb közjogilag sem tartották számon a jelzett idópont előtt érkezettek külfóldi erede­

tét. Deák Ferenc megjegyzése s:zerint ,,Azok, kik törzsökös magyarságukban büszkélkednek, felejtik,

hogy kezdetben az 6 elődeik is indigenák lehettek; mert bizony kevés már azon tősgyökeres nemes­

ség, mely Árpáddal együtt jött volna ki Ázsiából." - Deák Ferencz beszédei. l. kötet 1829--1847.

Szerk. Kónyi Manó. Bp. 1882. 403. Példaként a Hallereket említenénk meg, akiknek eredete Nürn­

bergbe vezethető vissza, a nemzetség tagjai azonban már a 15. század második felében Magyarorszá­

gon éltek és a 19. század sematizmusai a nemzeti fOnemességgel egy kategóriában említik öket. -

Magyar nemzetségi zsebkönyv i. m. 122. Nagy Iván úgy fogalmazott, hogy a Haller nemzetség .,ma­

gát honfi tetteivel egészen honfiúsitá". -Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemze­

dékrendi táblákkal. I-XII. és pótlék. Pest. 1857-1868. V. 26. 28 Kutatásunk során honosítottnak tekintettük azt a személyt, a tóle eredó nemzetség tagjaival

együtt, aki valamely magyar országgyúlési törvénycikkben honosítottként szerepel - ftiggetlenül at­

tól, hogy ó maga, vagy utódai közül valaki esetleg magyar főnemesi cimet is szerzett. 29 A már többször hivatkozott 1886:VIII.tc. például a honosítási törvénycikkek feltüntetésével

különíti el az indigena nemzetségeket. A Pálmány Béla által szerkesztett 1848-as országgyúlési al­manach fels45házi része született magyarországi (nemzeti), illetve honosított f6nemeseket különböz­

tet meg. - A:r. 1848-1849. évi els6 népképviseleti országgylllés történeti almanachja. Szerk. Pálmány

Béla. Bp. 2002. A korabeli kiadású orszá.ggyúlési névkönyv szintén nemzeti és honosított csoportra

osztja a meghívottakat.- Az. 1848 évijulius 2-ára egybehivott nemzeti gyO.lés képvisel6inek 'sa' fel-86 ház tagjainak név- 's lak könyve. Pest. 1848.

FÓNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1223

tű és külfóldrol betelepedett nemzetségek egyaránt szerepeinek benne. (A to­vábbiakban összefoglalóan nemzeti főnemességnek fogjuk nevezni e kategória tagjait.) Ezek csak mesterségesen, további kutatás eredményeként különithe­t6k el egymástól.

Az 1848-ban elóttünk álló 305 nemzetség közül 127 (41,6%) országgyűlés általi honosítás úlján lett a magyar főnemesség része, a fentebb elmondottak alapján azonban ez a csoport szűkebb lehet az idegen eredetilek teljes körénéL A többiek közül például a Baldacci, Brunszvik, Degenfeld, Geramb, Geringer, Hilleprand (Prandau), Luzsénszky, Nákó, Red!, Roszner, Sahlhausen, Schön­stein (Frey), Sina és Spiény nemzetség szintén külfóldról telepedett be az or­szágba, tagjaik azonban nem szerepeinek a honosítási törvénycikkekben.30 Ha tehát nem a honosítottakat állíljuk szembe a többiekkel, hanem az idegen ere­detűek teljes körét, akkor az utóbbiak csoporljába legalább 141 nemzetséget so­rolhatunk.

Az indigenák és utódaik- a többiektól való megkülönböztetés ellenére­ugyanolyan magyar nemesnek számítottak, ugyanolyan jogokkal és kötelessé­gekkel rendelkeztek, mint a nemzeti főnemességhez tartozó társaik. 31 A politi­záló közvéleményben azonban szívósan élt az a gyanú, hogy Bécs emberei len­nének a diétán, akiknek a feladata a kormányzati törekvések feltétlen támoga­tása. Akárcsak a 18. században,•• a reformkorban is károsnak és elkerülendó­nek tartották a rendek, hogy "a förendi tábla annyi honosított külföldinek sza­vazatival elöntessék"." Korábban utaltunk rá, hogy 1840-ben 17 frissen honosí­tott személytól már kifejezetten megtagadták az országgyűlési ülés és szavazati jogot. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a jogosultak ténylegesen meg is je­lentek az országgyúléseken, illetve hogy az adminisztráció hiányosságaimiatt valóban meghivtak mindenkít, aki erre egyébként jogot formálhatott volna. Az 1848-1849-es országgyűlés fels6házába például a 127 indigena nemzetség közül ötvenhárman kaptak- egy vagy több tagjuk révén - meghívást. Ténylegesen azonban csak 10 nemzetségbe tartozó 13 személy vett részt több-kevesebb ideig az üléseken." Elképzelhet6nek tarljuk, hogy ez a csekély arány az akkori zava­ros időknek tudható be, ezért a kés6bbiekben érdemes lenne megnézni néhány korábbi diéta résztvevőit is. Szintén a kutatás egy kés6bbi fázisában szeret-

30 A lengyel Luzsénszkyek nyfit eljéréssal nem is szerezhettek volna honosaágot, ugyanis l. Má­tyás egyik törvénycikke megtiltotta a lengyeleknek (és a velenceieknek), hogy ,.lábukat a Szent Ko­ronára tartozó foldekre éa uradalmakba betegyék éa ezeket bitoroijék".- 1486:XXXU.tc. E szabály alól az idók során mindössze 6 személynek adott felmenl<!st az orszéay(llés, mfg végül az 1827: XXII.tc. hatályon kivül helyezte.

3I Kisteleki K.: A magyar éllampolprúg i. m. 15. 32 Szijtltt6 M. István: A diéta. A magyar rendek éa az orszéggy(lléa 1708-1792. Bp. 2006.

186-188. A szer2Ó értékeléee azorint a kormányzat részér61 megvolt ugyan a szándék az indigenék felhasznéláaára, de asolr. - ha agyéltaJán megjelentek vagy képvjaeltették magukat - korántsem szándtottek a bécsi törekvések automatikus támogatóinak.

33 Deák Ferencz beaádei i. m. 456. " A2 adatokat a Pélmány Béla éltal szarkosztett és már hivatkozott orszéggy(llési almanach

szánlltógépes feldolgozása alapján klizöljük. lncligenánalr. a 1111iit - korébban idézett - tenninológi­ánk alapján minóaltettillr. az egyes nemzetségekat és nam az alllUIIUICh szerintllnlr. kevéasé átgondolt beaorolúa alapján. A 127 nemzetBég közül egyébként nem mindagyilr. volt jogosult a 1110Jiialenésre, hiszen benne foglaltatnak asok is, aidket ennek megtagadúa mollett honosftottak.

1224 BALLABÁB DÁNIEL

nénk megvizsgálni, hogy az indigena nemzetségek közül melyek tagsága lakott (legalább részben) az országban, s mely nemzetségeket kötötte pusztán csak a közjogi kapcsolat Magyarországhoz.

A 127 honositott nemzetség összesen 145 ággal képviseltette magát, ebből 18 nemzetség 2-2 élő indigenál t ággal is jelen volt Magyarországon. Még a 16. században szerzett magyar honfiúságot a Harrach (1563), az Althan (1578) és a Dietrichstein (1583) nemzetség egy-egy ága. A 17. századból 23, a 18. századból 49, míg a 19. század első feléből 70 indigenélt ág eredeztethető. 35 A nemzeti fő­nemesek csoportjába tartozó 178 nemzetségnek 235 élő ága volt 1848-ban. A legtöbb, 6 főnemesi ággal a Kemény nemzetség büszkélkedhetett, a Bethlenek 5, a Bánffyak, Esterházyak és Hallerek 4-4, az Ambrózy, Festetics, Geramb, Mailáth, Majthényi, Pongrácz és Vay nemzetség 3-3, további 25 nemzetség pe­dig 2-2 főnemesi ággal rendelkezett. A legrégebbi fOnernesi (bárói) címmel -melyet ha némileg kételkedve is, de elfogadtak a 19. században és biztosították ennek alapján közjogi állását- a Schaller (Löwenthal) nemzetség rendelkezett (ll. Ulászló, 1494 vagy 1498).•s A többiek már a Habsburg uralkodók valamelyi-

35 A szakirodalom különösen az 1687. és az 1715. évi törvénycikkeket szokts kiemelni a töme­ges mértékü honositások illusztrálása gyanánt. A Corpus Jurist elemezve a két eaztend6ben 103, il­letve 89 személy indigenátusénak becikkelyezésére került sor (nem sztlnútva azokat, akiknek vala­mely felmen6jét - vele együtt vagy már knrábban - szintén törvénybe iktetták). E 192 azemély kö­zül azonban mindöszze 10-nek(!l (5.2%) a leszármazottai élték meg lllnemesi J"8llllhan a 19. század közepét. Bár a korabeli sematizmusok nyomasztóan sok indigena nemzetséaet tartottsk azámon, valqjá­

ban ezek jó része ekkorra már kihalt, illetve egyáltalán nem tartotta a kspcaolalot ~-•s Magyar nemzetségi zsebkönyv i. m. 420. Maga az id6pont önmagáben nem Celtl!tlenlll hihe­

tetlen. biazen Schiller Bódog az örökös bárói elm kialakulásának kezdeményeit l.lütyú idli6no tet­te, míg az els6, kiflliezetten örökös bárói dmet Podmaniczky János neváhaz kötött& az 1~1608 kö­zötti évekre datálva. -Schiller Bá<U>g: Az örökös lllrendizég eredeta Magyarorazáson. Bp. 1900. 269-272. A Péter Katalin vezette kutstócsoport a közelmúltban szintén hasonl6 erechMnyre jutott. - A magyar arisztokrácia i. m. Erosen gyanúasá teazi azonban az UlászJó.knri adományt az a lepn­dárium. amely a Schaller-Löwenthal nemzetséggel kapcsolatban a 19. század közepének családtörté­neti irodalmában olvasható. Kllvári Lázzló 1854-ben megjelent könyve szerint "E család régebbi ere­dete ismeretlen. A mult századra szegényül jöttek le; de egy véletlen ismét kiemelte. A monda sze­rint, a család egyik tagja a mult század elején, mint iskolamester beszáll egy falusi emberhez: vacso­rát lrer, mihez eczet kellene. A:J. üveg dugójára pillant, látja hogy pergament, kibontJa: mit lát? csa­láclja egy adomány levelét. Következtében ismét gazdagok levének; és báródgot szereztek." - Kóuá­ri Ldszló: Erdély nevezetesebb czaládai. Kolozsvár. 1854. 176. Nagy Iván opusának 1860-ban napvilá­got látott VII. kötetében az egyik családtag. báró Löwenthal Sámuel cáfolts a Kllvárinál írtakat, egyúttal el6adva a ~át verzióját is. Egy ismeretlen okmainyra hivatkozva azt álütotta, hogy első 6se a hunok és agótok blliöveteleknr érkezett Erdélybe, m'lid feleségül vévén a hunok vezérének leányát. Gizellát, birtokhoz jutott .• E javakra kap János 1494-ben ll. Ulászló királytóllij adomány levelet, és baronatust, és ez adományt er6s.ité meg I. Leopold király is". Nagy megjegyzéseszerint "Óh~tottam volna ezen okmányokat eredetiben vagy legalább csak másolatban látni, - és kivánatos volna az ily meaeze felható okmányoknak az ellene támasztható kételyek eloszlatáza végett is valahol a történel­mi ítészet elé hozáza és közlése. •-Nagy I.: Magyarország czaJádai i. m. VII. 187. Kemény Józsefnél ismét egy lijabb történet bukkan fel. 6 a budai könyvárusokrólszólva említ egy bizonyos Schaller Ja­kabot az 1512-1515 közötti évekb61. akinek "uno~a kés6bbre Basta György vezérlete alett katonás­ködván Erdélyben, s végre Beszterce vidékén birtokot szerezvén magának. törzsöke lett azon Schaller nevet viaeit családnak, a mely Mária Theresia idOliében bébizonyitván, hogy legrégibb erede­tét a h'lidaní hiles svéd Schallar nemzetségbill vette, Löwenthali báró Schaller címzettel ékesitte­tett". - Kemény J6aef: Budai könyvárusok 1484-1525. ll. Új Magyar Muzeum (1857) 208-W9. Ugyanakkor bármi is a nemzetség lllnemesi címének tényleges eredete, olyan munkával nem talél­koztunk, amely k6teégbe vonta volna a magyar tllnemeeséghez való tsrtozázát.

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1225

kétól kapták főnemességüket. Még a 16. században főnernessé lett a Nádasdy, Révay, Forgách, Csáky, Zay, Erdődy, Draskovich, Wesselényi és Pálffy nemzet­ség. A 17. századból 58, a 18. századból 90, a 19. század első feléM! pedig 76 ág első főnemes őse származik. Együttesen vizsgálva most már a 305 magyar főne­mesi nemzetség 380 ágát, ezek 50%-a 1772 után lépett a főnemesség soraiba. Az 1848-as magyar főnemesség fele tehát az utolsó háromnegyed évszázadban rek­rutálódott, részint hazai rangemelés, részint indigenátus útján. Mindemellett persze az egyes címek mögött ősi nemesi nemzetségek is állhattak, 37 a honosí­tottak eredeti főnemesi címe pedig akár jóval korábbi is lehetett.

Míg a reformkori sematizmusok nem mulasztották el különválasztani a honosított nemzetségeket, addig a 19. század második felében ez a rendezőelv már háttérbe szaruini látszik. Az 1886. évi VIII. törvénycikk hercegek, grófok és bárók csoportjára osztja a főnemesi nemzetségeket, s csak ezen belül -mintegy mellékesen - jelenik meg a honosított eredet. Az 1888-ban kíadott Nemzetségi zsebkönyv, vagy Szerencs János Főrendiházi évkönyvei (1900, 1901, 1907) ugyanezt az elvet követik. A főrendiházba meghívottak- a Főren­diházi Irományok köteteiben nyomon követhető - listája szintén a rang alap­ján strukturálja a nemzetségeket, a honosított eredet azonban itt már semmi­lyen formában nem kerül feltüntetésre. Rangjuk alapján is megvizsgálva az 1848-ban kimutatott 305 nemzetséget, közöttük 10 (3,2%) tisztán hercegi, 134 (43,9%) grófi és 138 (45,2%) bárói nemzetséget találtunk. 12 nemzetség (3,9%) hercegi és grófi ággal is rendelkezett, míg további ll (3,6%) grófi és bárói ágon virágzott.

Fllbb vonásaiban elóttünk áll tehát az 1848. év magyar fllnemessége; a to­vábbiakban a dualizmus kori rangemeléseket vesszük vizsgálat alá.

A rangemelések mechanizmusa

Az 1848. évi III. törvénycikk 8.§-a szerint "a nemességnek ... osztása, min­dig az illető felelős magyar minister ellenjegyzése mellett, egyenesen Ő Felségél illeti". A források oldaláról megközelítve a kérdést, e ténykedés eredménye mindenekelótt a Királyi Könyvekben és a minisztertanácsi ülések jegyzllköny­veiben követhető nyomon.38 A minisztertanácsokon azonban - amennyiben szóba került az illeti539 - csak arról döntöttek, hogy a rangemelés "legfelső he­lyen javaslatba hozassék". A végsei szót maga a kírály mondta kí, majd az ural­kodói akarat kínyilvánitását beiktatták a Királyi Könyvekbe. ••

37 Ennek jelentftsépinll l. a tanulmány kéa&bi részét. 38 A dualizmus kori Kirélyi Könyvek a MOL K 19- Kirlily Személye Körüli Miniaztérium- Ki­

rélyi Könyvek, mlg a minisztertanác:ai jegyz6könyvek a MOL K 27 jelzet alatt tallilhatók. Mindkét forrás elérhet6 digitális mliaolat fo~éban ia. Az el6bbi a http://mol.arcanum.hu/digidat elmen, il­letve DVD-ROM-on (Areanum Adatbázis Kiadó, 2006), mlg az utóbbi a http://www.digitarchiv.hu honlapon keresztül.

39 A dualizmus kori 274 mneme.; .....,.....léab61 ötvennek nem taléltuk nyomát a miniaztertanécai jegyz6könyvekben. A miniazteri elleqjegyzést azonban- mint létni fOlDuk- nem az ügy miniaztertané­csi megtérgyaléza, banern a kirily személye körüli (vagy esetleg méa) miniazter biztooltotta

40 A Kirélyi Könyvekben kétféle bejegyzés tanúskodhat a rangemeléar61. Egyrészt az ún. egy­azor([ bejegyzés, amely lakonikus rövidBéggel tudaga az adoményozú tényét, méaréazt pedig az ün­nepélyes forméban megfogalmazott, legtöbbször megfestatt elmerképpel kiqéazltett diploma. A dua·

1226 BALLABÁB DÁNIEL

A fi5nemesi címek adományozása történhetett a király saját kezdeménye­zésére, de a kedvezményezett kérelmére is." A Királyi Könyvekbe az esetek döntő többségében a "Személyem körüli magyar ministerem elóterjesztésére" formula alkalmazásával vezették be az uralkodó elhatározását, néhány esetben azonban a bejegyzés megfogalmazása királyi kezdeményezésre látszik utalni. Varesanin Marián gyalogsági tábornok bárói rangjáról "Kedves gróf Khuen­Héderváry!" kezdetű elhatározásában értesítette miniszterét Ferenc József. Ugyanígy, személye körüli miniszterének címzett uralkodói elhatározás emelte bárói rangra Arz Artúr gyalogsági tábornokot, valamint 1917-1918 folyamán a Mária Terézia Rend tíz tagját (Kövess Hermann, Szurmay Sándor, Scharitzer György, Willerding Rudolf, Lukachich Géza, Glogovac Gojkomir, Heim Géza, Cumin Artúr, Boeriu János, Ungár Károly). Hazai Samu honvédelmi miniszter - mint a magyar kormány tagja - egyenesen "Kedves Hazai altábornagy!" címzéssel vehette kézbe a saját bárói rangjának adományozásáról szóló királyi elhatározást. A felsorolt személyek - mint látható - valamennyien katonák voltak. Hasonló formulázással még egy további, de már civil személy kapott fil­nemesi cimet. A Királyi Könyvek 1911. július 14-én kelt bejegyzése a követke­zliképpen tolmácsolja Ferenc József akaratát: "Kedves gróf Khuen-Héderváry! Indíttatva érzem magamat, hogy Ittebei Kiss Antal II. oszt. követségi titkárnak a magyar bárói méltóságot ezennel díjmenetesen adományozzam. MiriJl Önt to­vábbi megfelelő intézkedés végett értesítem. "42 A királyi kegy eme megnyilvánu­lásának kedvezményezettje nem más volt, mint Ferenc József .kedves jó barátnéjának", Schratt Katalin bécsi színésznónek a fia. Csak 51\inálhaljuk, hogy a rangemelés már a kapcsolat hanyatló szakaszában történt, s az uralkodó egyre ritkuló leveleiben nem említi az ügyet. Mindenesetre Schratt Katalin 1911 novemberében két és fél millió koronát kapott végkielégftá! gyanánt Fe­renc Józseftlíl••- talán a fiúnak adományozott bárói cím is része volt eDnek az aktusnak.

Az uralkodó általi kezdeményezés ennyiben ragadható meg a Királyi Könyvek alapján. Úgy tűnik azonban, hogy a király a háttérből is ösztönözbette minisztereit egy-egy felterjesztés megtételére. Lónyay Elemér 1917-es hercegi rangemelése kapcsán úgy nyilatkozott a miniszterelnök, hogy "rövid úton vett legfelsöbb parancs folytán" tette meg ellíterjesztését a minisztertanácsi ülé­sen." Több személy esetében pedig (például Rudics József, Edetsheim Gyulai Lipót, Nikolics Fedor, Csekonics János, Gyürky Ábrahám, Lipthay Béla és Gyu-

lizmus kori 274 lllnemesi rangemelés közül hétnél (Lónyay Menyhért, 1871; F<tiérváry Géza, 1875; Radvánazky Antal, Béla és Gén, 1875; PélfTy-Daun Fenlinlind, 1879; Tisza Llljos, 1883) csak a diplo­ma szerepel a Kirélyi Könyvekben, 122 esetben caak az egyazerú bejegyzés, m(g 145 rangemelésnél mindkett6 beiktatáara kerűlt - utoljára Prileszky Guidó bm-ói diplom~ 1916. február 18-i dátum­mal. Amennyiben az egyszeru bejegyzés és a diploma dátuma eltér egyméstól - ilyennel 45 esetben talélkoztunk -, egységesen az el6bbi id6pontot tekintettük a rangemelés keltének.

41 Kempelen B.: A nemeaaég i. m. 46.; Mtu'CZiányi GyijriJY: Nemesség. Kézi könyv nemesi ügyekben. Bp. 1886. 23.

42 MOL K 19- Király Személye Körüli Minisztérium- Kirélyi könyvek LXXII. kötet 411. 43 Brigille Hama1111: KedYeS Jó Barétném! Ferenc Józaeflevelei Schratt Katalinhoz. Bp. 2009. 306. 44 MOL K 20 - Király Személye Körüli Minisztérium - Elnöki iratok 1917/159. 2.

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1227

la, Balás György) már "legfelsőbb kézjegyre méltatott" folyamodvány birtoká­ban mondtak igent a miniszterek. Másrészről viszont a minisztertanács által rangemelésre felteljesztett személyek között mintegy tucatnyi olyat is talál­tunk, aki -pillanatnyilag még ismeretlen okból kifolyólag- végül nem kapott főnemesi címet az uralkodótól.

A minisztertanácsi üléseken szóba került főnemesi rangemelések döntő többségét a miniszterelnök (45%) és a belügyminiszter (42%) referálta, majd mögöttük jóval elmaradva a király személye körüli miniszter (6%). A többiek csak olyanokat hoztak javaslatba, akik valamilyen módon kötőrltek a saját ille­tékességi területükhöz. Így a vallás- és közoktatásügyi miniszter Korányi Fri­gyes és Kétly Károly egyetemi tanárt, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumot igazgató Szalay Imrét, a fóldmúvelésügyi miniszter Bottlik István és Kazy Jó­zsef államtitkárt, Molnár Viktor miniszteri biztost, továbbá Kuffner Károlyt a mezőgazdaság terén szerzett érdemekért, a pénzügyminiszter Ulimann Adol­fot, a Magyar Általános Hitelbank alelnök-vezérigazgatóját, az igazságügy-mi­niszter sárvári Eötvös József nyugalmazott hétszemélynököt, a honvédelmi mi­niszter Gromon Dezső nyugalmazott állam titkárt, a horvát-szlavón-dalmát tár­ca nélküli miniszter pedig hét, horvát illetőségű egyént (Rubido-Zichy Radoszló, Pfeiffer Károly, Turkovié Milán és Péter, Adarnovich Iván, Nikolié Vladimir, Nemeéié József). Végül a király személye körüli miniszter teljesztette az ügyet az uralkodó elé, s ő biztosította (általában) a törvényben előírt minisz­teri ellenjegyzést is, melyet beiktattak a Királyi Könyvekbe. A felterjesztés fo­lyamatáról Orczy Béla báró miniszter (1879-1890) úgy nyilatkozott, hogy a "Címeknek, rendje/eknek, nemességnek és általában kitüntetéseknek adományo­zására vonatkozó legfelsőbb előterjesztések néha hosszabb időt vesznek igénybe, mert ha sok jön össze, nem akarom ó Felségél tömeges felterjesztésekkel fárasz­taní, tehát ezeket fokonként teszem. De néha szükséges ó Felségél a felterjesztés meglehetésére elébb szóval megkérni, ott hol a kitüntetés fokára nézve nehézsé­gektól tartok; valamint megesik, hogy nekem is magán úton kell adatokat az il­lető személy eránt megszerezni, hogy ha ó Felsége ezekre nézve információt kí­ván, ezt megadhas sam. "45 A Királyi Könyvek és a minisztertanácsi jegyzőköny­vek adatait elemezve átlagosan 62 nappal a minisztertanácsi tárgyalás után hagytajóvá az uralkodó az adott rangemelést; a felterjesztések 10 százalékával hat napon belül végzett, 50 százalékukat pedig 23 napon belül jóváhagyta. A rangemelések mintegy nyolc százalékának elintézéséhez viszont több mint 100 napra volt szükség. Megjegyzendő, hogy néhány olyan esettel is találkoztunk, amikor a királyi elhatározás dátuma pár nappal megelőzte a minisztertanácsi tárgyalás időpontját (Máriássy János, Schwartzer Ottó, Müller Iászló, valamint a IV. Károly koronázása alkalmából főnemesi rangra emelt személyeknél).

A rangemelések után illeték - "kincstári díj' - volt fizetendő: egyszerű nemesi cím esetén 1575 forint, báróságért 3150, grófi címért 6300, míg a herce­gi rang után 12600 forint. Ha valaki egy alsóbb fokú nemesi rang átugrásával

46 Somogyi Éua: A király személye körüli minisztérium, 1867-1914. Levéltári Közlemények 72. (2001) 148.

1228 BALLABÁS DÁNIEL

lépett előre, annak a közbenső fokozat díját is ki kellett fizetnie. 46 Az uralkodó azonban- a minisztertanács javaslatára, de akár annak ellenére is- me n tes­

séget adhatott a díjfizetés kötelezettsége alól, s ezt az adományozás tényével együtt rögzítették a Királyi Könyvekben. E forrás alapján a dualizmus kori 274 fonernesi rangemelésből 162 (59%) díjmentesen adományoztatott. Ezzel azon­

ban még nem volt vége a fizetési kötelezettségeknek, ugyanis a diploma kiállí­tása is pénzbe került, melyre már nem vonatkozott az esetleges mentesség- a kincstári díj, ha befolyt, az államkasszát gazdagította, míg az oklevélre szedett

összeg annak tényleges előállítási költségeit fedezte. A diploma kiállításának díja két részből tevődött össze: a kiadói díjat az iroda fenntartására szedték, míg az úgynevezett készpénzköltséget teljes egészébenazoklevélre fordították. A fizetendő összegek az adományozott rang alapján differenciálódtak. Bárák­nak 80 forint, grófoknak 96 forint 60 krajcár kiadói díjat kellett fizetniük. Ne­mesi előnév adományozására az általunk vizsgált forrásban egy példát talál­tunk: báró csabacsüdi Königswarter Hermannak ez további 61 forint 10 kraj­cárjába került. A készpénzköltségbe a pergamen ára, valamint a szépíró, a cí­

merfestő és a könyvkötő tiszteletdíja tartozott. A pergamenért a bárák 15, gró­fok 20 forintot fizettek, a címerfestőnek pedig 40, illetve 50 forint járt. A szép­író és könyvkötő tiszteletdíja azonban már alku tárgya lehetett, ki-ki igénye

(pénztárcája) szerint fizetett több vagy kevesebb összeget ezekért a szolgáltatá­sokért. Az 1893 és 1898 első negyedéve között befolyt összegeket nyilvántartó könyvben ll főnemes személyt találtunk, akik az alábbi összegeket szánták diplomájuk díszesebbé tételére:

Szépfr6 K6Dyvk6tll Név

tiuteletdija (forint)

Gr. Jankavich László 100 80

Br. Horváth Artúr 100 100

Br. Horváth Kálmán 100 100

Br. Solymosv László 100 40

Gr. Vivvázó Sándor 150 100

Br. Harkánvi Frii!Ves 100 60

Br. Harkányi Károly 100 60

Br. SteiEer Albert 120 40

Br. Uvav Henrik 125 40

Br. Tallián János 125 40

Br. Köni[!Swarter Hennann 150 60

Mindent egybevetve, a táblázatban szereplő két gróf (kerekitve) 347, illetve 417 forintot fizetett diplomája kiállításáért, míg a 9 báró átlagban 313 forintot. 47

46 Kempelen B.: A nemesség i. m. 4 7. A kincstári díj mértékének megállapításakor jó néhány

mérsékló tényezőt is figyelembe vehettek. 47 MOL K 517- Király Személye Körüli Minisztérium- Segédhivatali iratok 6. kötet "Nemesi

oklevelek kiállítása után befolyt díjakjegyzókönyve" 1893-1898. (A kötet lapjai nincsenek beszámoz­

va.) Szerettük volna a fizetendő díjakat egy késóbbi id6metszetben is megnézni, de a levéltárban-

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1229

(A három magyar hercegi rangot szerzett személy közül Lónyay Elemér 1917-ben összesen 1720 koronát küldött Bécsbe a felmerülő költségekre.••) A hivatalosan fizetendő díjak mellett a kortársak tudni vélték azt is, hogy a jelölt­nek mélyen a zsebébe kell nyúlnia ahhoz, hogy neve egyáltalán szóba kerüljön a rangemelésre felterjesztettek között. Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején - legalábbis az egyik ellenzéki képviselő szerio t- nyíltan beszélték és tudták a képviselőház folyosóján, hogy mi az ára a grófságnak, báróságnak, nemesség­nek és egyik-másik rendjelnek.•• A Magyarország cím ú lap pedig egyenesen úgy értesült, hogy a grófi és bárói címek után 600000 forint folyt be Jegutóbb a Sza­badelvű Párt választási kasszlijába. oo

A díjak (esetleg az illetékes személyek) Jelizetése után - a beküldött anyakönyvi kivonatok alapján- megállapították a kedvezményezettek körét, •1 majd a belügyminiszter által jóváhagyatott címerterv kézhezvételét követően kiállították a diplomát. Hogy ez mennyi időt vett igénybe, azt jelenleg csak né­hány kiragadott példával tudjuk illusztrálni. Az 1883. december 27 -én kelt uralkodói elhatározással grófaágra emelkedett Tisza Lajos 1884. április 26-án vette át diplomáját.•• Burián Istvánt 1900. március 5-én emelte bárói rangra a király, oklevelét pedig 1900. október 2-án kapta kézhez."" Korofeld Zsigmond 1909. február 22-én kapott bárói cimet, míg utódai a diplomát 1910. február 26-án vették át - ó maga időközben elhunyt.•• Lónyay Elemér hercegi címe esetében az egyes mozzanatok is jól nyomon követhetők a minisztériumi ira­tokban: IV. Károly 1917. január 28-án adta ki legfelsőbb elhatározását, a kifo­gástalannak talált címertervre április 9-én került rá a belügyminiszteri jóváha­gyás, a postai pecsét szerio t mlijus 12-én érkezett meg Bécsbe a diplomáért fize­tett összeg, július 4-én pedig már arról értesítették Lónyayt, hogy oklevelének kiállítása folyamatban van, elkészülte az ősz folyamán várható. Ezt a határidőt azonban- úgy tűnik- nem tudták tartani, mert még 1918. február 5-én is az­zal bíztatták az egyre türelmetlenebb herceget, hogy az uralkodó már aláírta a diplomát és napokon belül átvehető lesz. 55 E néhány példa alapján tehát az ok­levél akár négy hónap alatt is elkészülhetett, de adott esetben egy évet is várni kellett rá. Bár "kiJ;dogi gyakorlatunk értelmében, a nemesi rang, előnév, címer adományozás ... ténye az ünnepélyes alakú királyi oklevél kiállításával tekinthe-

noha a Király Személye Körüli Minisztérium archívumának 1961·ben megjelent repertórium& sze-­rint az 1898 utáni nyilvántartások is rendelkezésre állnak - nem találták meg a kérdéses köteteket.

•• MOL K 20- Király Személye Körüli Minisztérium- Elnöki iratok 1917/159. 28., 39. •• Képvisel6hézi Napló 1896. XIII. 183. •• Magyarország, 1898. december. 25. 3. 51 A fiSnemeai diplomáha mindig beiktatták az adományos törvényea gyennekeinek nevét is. Mivel

ezek egyébként is örökölték volna apjuk Ilinemesi cimet, talán nem annyira ajelenlétüknek, mint inkább egyes gyermekek esetlegl!ll hiányának lehetett - kirekeazt6 jelleggel - jelent6aége. Ifjabb CsáY088Y Gyula például valami miatt nem volt felsorolva aP,ja 1904-es bánli oklevelében, ezért 1910-ben az uraJko. dó egy tijabb diplomában leljeaztette ki nl az apa bánSi eimét és Ilirendiházi tapágát. - MOL K 19 -Ki· rály Személye Körüli Minisztérium - Kinllyi könyvek LXXI. kötet 51~15, LXXII. kötet 574-676.

•• MOL K 20- Király Személye Körüli Miniaztérium- Elnöki iratok 1883/1433. 2., ll. 53 MOL K 20- Király Személye Körüli Minisztérium- Elnöki iratok 1900/274. 12. 54 MOL K 20 - Király Személye Körüli Minioztérium - Elnöki iratok 1909/364. 22. 55 MOL K 20 - Király Személye Körüli Minisztérium- Elnöki iratok 1917/159. 14., 18., 28-29., 34.

1230 BALLABÁS DÁNIEL

tő befejezettnek", 56 valójában már a királyi elhatározás kinyilvánítása- illetve

annak a hivatalos lapban történő közzététele - után főnemesként kezelték a

kedvezményezettet. 57 Érthető tehát, ha egyeseknek nem volt sürgős a diploma

kiváltása. A fenti táblázatban szereplő Jankovich László például 1885. október

3-án emelkedett grófi rangra,•• 1887-ben már ott szerepel az országgyűlés fő­

rendiházába meghívott örökös jogú grófok listáján,59 de a hivatkozott iktató­

könyv tanúsága szerint csak 1894. január 20-án fizette be az oklevél kiállításá­

nak díját. A rekordot azonban alighanem a Mailáth fivérek tartották, akiket

1885. október 3-án emelt grófi rangra az uralkodói akarat, diplomájukat vi­

szont csak majd' három évtizeddel később, 1914. július 14-i dátummal állítot­ták ki.60

A rangemelések dinamikája

Az 1848. évi III. törvénycikk - mint már szó volt róla- két feltételhez

kötötte a nemesi címek adományozását: az uralkodó akaratához és az illetékes

felelős magyar miniszter ellenjegyzéséhez. Nincs tudomásunk róla, hogy

1848-ban bárki is ilyen módon főnemesi címhez jutott volna, a magyar kor­

mány, illetve a december elején trónra lépő Ferenc József legitimitásának köl­

csönös megkérdőjelezésa pedig hosszú időre elzárta a magyar főnemesi rang­

emelések törvényes útját. A szabadságharc leverését követően érvényesülő összbirodalmi szemlélet

jegyében az arra érdemesnek talált személyek egységesen osztrák főnemesi ci­

met kaphattak. Az 1849 és 1867 közötti időszakból pillanatnyilag 52 olyan ma­

gyar illetőségű személyről van tudomásunk, aki osztrák grófi vagy bárói címet kapott. 1863-tól kezdve a nemrég helyreállított Magyar Királyi Udvari Kancel­

lária is adott ki főnemesi okleveleket. Ezeket már bevezették a Királyi Köny­

vekbe, így pontos tudomásunk van az 1863 és 1867 tavasza között magyar főne­mesi cimet szerzett személyekről: báró Obeanaus Ferdinánd és Ferenc (1863.

július 20.), gróf Csekonics János (1864. december 9.), báró U ray Bálint (1864.

december 19), báró Jeszenszky János (1865. január 3.), gróf Gyürky Ábrahám

(1867. január 16.), gróf Majthényi Ágoston (1867. január 22.) és báró sárvári Eötvös József (1867. március 6.).•1 A magyar alkotmányosság helyreállítása, il­

letve Ferenc József 1867. június 8-án történt megkoronázása után azonban az

önkényuralmi időszakban adományozott főnemesi címeket törvénytelennek te-

66 Geró J.: A m. kir. belügyminiszter i. m. 16. 57 Komfeld Pál például - diplomájának elkészítése érdekében - már báróként levelezett a

minisztériummal, és ügyvéclje is báróként hivatkozott rá. - MOL K 20- Király Személye Körüli Mi­

nisztérium - Elnöki iratok 1909/364. 5. 58 MOL K 19 -Király Személye Körüli Minisztérium- Királyi könyvek LXVIII. kötet 563.

59 Főrendiházi lrományok 1887. l. 23. Jankavich László egyúttal mrendiházi tagsági jogot is

kapott, amely az 1887:XXXIV:tc. é.ltal lett becikkelyezve. 60 MOL K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium - Kiré.lyi könyvek LXVIII. kötet 563.,

LXXIII. kötet 170-173. 61 MOL A 57 - Magyar Ksncelláriai Levéltár - Libri regii LXVII. kötet 838., 880., 885., 893.,

921., 958., 965.

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1231

kintették, ami tulajdonosaik szempontjából azt jelentette, hogy közjogi síkon nem szerezhettek érvényt főnemesi státusuknak. Az apja által 1857-ben grófi cimet és Horváth-Tholdy kettős nevet szerzett báró Horváth Liliost például visszautasította a főrendiház igazoló bizottsága, amikor gróf Horváth-Tholdy Lajos néven próbálta magát meghívatni - mondván, hogy .,hazai törvényeink értelmében ez csak ugy lenne eszközölhető, ha folyamodó azoknak eleget téve, atyjának 1857-ben gróf Tholdy Sámuel által történt adoptiójához ó császári és apostoli királyi Felsége ujbóli legkegyelmesebb megerősítését kieszközölné. "62

Ugyanígy járt az őrgróf FalJavicini Roger által 1861-ben örökbefogadott gróf Csáky Zsigmond és Hippoli t is. Az igazoló bizottság konstatálta, hogy Zsigmond helytelenüllett őrgróf Pallaviciniként meghívva (.,helyesebben Csáky Zsigmond gróf néven volna meghívandó"), Hippelitnak pedig nincs joga ezen a néven ki­rályi meghívót igényelni. 63 Az 1848 után adományozott főnemesi címek tehát az immáron törvényes magyar királlyá koronázott Ferenc József- miniszteri ellenjegyzéssei egybekötött - megerősítésére szorultak.

A kiegyezést követő első néhány évben mindössze egyetlen főnemesi cimet adományozott az uralkodó: 1871. augusztus 3-án grófi rangra emelkedhetett az akkor éppen közös pénzügyminiszterként tevékenykedő Lónyay Menyhért." Egyébként a magyar kormány- .,miként ezt gróf Festetics György volt felségkö­rüli minister az 1869. június 8-án és 1870. május 8-án kelt legfelsőbb hatá­rozványokkal jóváhagyólag tudomásul vett két ízbeni felterjesztéseiben 6 Felsé­gének is bejelentette - nem tartotta célszerűnek és kívánatosnak a magyar fő­rendi háznak akkoriban közel kilátásba helyezve volt rendezéséig azoknak tag­jait szaporítani; minélfogva a beérkezett, részben ó Felségének legmagasabb kéz­jegyére is méltatott folyamadások a ministerium részéról egyszerűen jegyzékbe vétettek." Az 1870-es évek közepére azonban már olyan hangosan dörömböltek a főrendiház kapuján a korábbi főnemesi címüket törvényesíttetni óhajtó egyé­nek, hogy végül a minisztertanács is kénytelen volt meghátrálni. Az 1874. feb­ruár 5-én tartott ülésén kimondta, hogy .,a magyar főnemesi méltóság adomá­nyozása tekintetében azon körülményt, miszerint a magyar főrendiház még ren­dezve nincsen, jövőre nézve akadályul tekinteni nem kívánja, egyszersmind el­határozván, hogy azon magyar honpolgárijoggal bíró grófok és bárókra nézve, kik ezen méltóságukat a magyar alkotmány szünetelés korszakában 6 Felségé­nek 1867. évi június hó 8-án történt megkoronáztatása elótt nyerték, amennyi­ben ezen méltóságuknak a magyar közjog értelmében törvényesítését, illetó/eg a magyar főrendi házba leendő meghívatásukat 6 Felségénél kérelmeznék, vagy pedig az evégből már korábban benyújtott s 6 Felsége legmagasabb kézjegyére méltatott folyamodásaiknak e/intézését újabban sürgetnék: az illető felterjeszté­sek - mindenkoron azonban a magyar ministertanácsnak előlegesen kikért jó­váhagyásával- 6 Felségéhez esetról esetre megtétessenek. "65 A díjfizetés tekin­tetében a minisztertanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Magyar Ki-

62 Főrendiházi lrományok 1872. III. 280. 63 Főrendiházi Irományok 1875. l. 62-63. 64 MOL K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium - Királyi könyvek LXVIII. kötet 105. 65 MOL K 27 1874.02.05./7.

1232 BALLABÁS DÁNIEL

rályi Udvari Kancellária által adományozott főnemesi címek után nem követeli

újra a kincstári díjat, amennyiben azok díjmentesen adományoztattak vagy a

kedvezményezett már befizette a taksát, ellenben az osztrák hatóságok általi adományozásoknál esetról esetre dönt a kérdésében.••

Bár l!, minisztertanács arra számított, hogy "összesen nem sok oly egyén van, a ki O Felsége megkoronáztatása előtt nyert főnemesi rangja folytán a fő­

rendi házba leendő meghívatását igényelhetné, tényleg pedig csak is igen keve­

sen nyújtottak be ez iránt folyamodást"61 - a döntéssel valóságos lavinát indí­tott útnak: 1874-1875 folyamán nem kevesebb, mint 25 személy kapott meg­

erősítést főnemesi rangjára. Megjegyzendő azonban, hogy közöttük mindössze

tizenegyen voltak azok, akik saját maguk szerezték a kérdéses főnemesi címet,

míg az időközben elhunytak helyett már a gyakran megszaporodott létszámú második generáció tagjai jelentkeztek. A főrendiházi tagság szempontjából

vizsgálva a kérdést, az újonnan jogosított tagok még e 25 személynél is többen

lehettek, hiszen a címében megerősített, immáron közjogi értelemben is ma­

gyar főnemes apa nagykorú fiai, unokái szintén igényelhették a regálist.68 A

nem várt nagyszámú folyamorlót látva a minisztertanács 1875 nyarán úgy ha­

tározott, hogy "a még ezentúl netán érkezendő ilyen folyamodások e/intézése a felsőház rendezéséig függőben tartandó. "69 Döntésükben azonban nem voltak

valami állhatatosak. 1876-ban hozzájárultak Bánhidy Sándor osztrák bárói cí­

mének Magyarországra való kiterjesztéséhez, 70 1880-ban pedig azzal az indok­

kal fogadták el Bánffy Miklós osztrák grófi rangjának kiterjesztését, hogy mint

magyar báró, egyébként is jogosult a főrendiházi tagságra. 71 Hasonló helyzet­

ben volt az osztrák gróf, de magyar báró Horváth-Tholdy Lajos, akinek grófi cí­

mét 1883-ban terjesztették ki Magyarországra.72 A minisztertanács "kivételt

vélt tehetni" Edelsheim-Gyulai Lipót- egyébként nem az önkényuralmi idő­szakban szerzett, hanem jóval régebbi keletű- bárói címével is. 73

1885 tavaszáig74 az uralkodó összesen 33 főnemesi címet erősített meg, il­letve terjesztett ki Magyarországra, mellyel szemben mindössze 10 személy ré­szesült a magyar főnemesség eredeti adományozásában. Közülük a már emlí­tett Lónyay Menyhért mellett Tisza Lajost- Kálmán miniszterelnök öccsét­

érdemes kiemelni, aki 1883. december 22-én emelkedett grófi rangra az árviz sújtotta Szeged rekonstrukciója során szerzett érdemei jutalmául. 75 (Az l. diag­ramot l. a Függelékben)

66 MOL K 27 1874.04.14./5. 67 MOL K 27 1874.02.05./7. 68 Például az 1875/1878. évi országgyűlésre meghívottak között három Lónyay, valamint két­

két Csekonics, Fiáth, Rudics és Wodianer szerepel (Fórendiházi Irományok 1875. l 7-13.}, holott

mind az öt nemzetségnek csak egy-egy tagja részesült rangemelésben a vizsgált időszak alatt, másik

élő tonernesi águk pedig nem volt. 69 MOL K 27 1875.07.13./6. 70 MOL K 27 1876.06.09./6. 71 MOL K 27 1880.06.17./24. 12 MOL K 27 1883.05.04./17. 73 MOL K 27 1881.11.20./8. 74 A főrendiház szervezetének módositásáról szóló 1885. évi VII. törvénycikket 1885. április

25-én szentesítette az uralkodó, kihirdetésére másnap került sor. 75 MOL K 19 -Király Személye Körüli Minisztérium - Királyi könyvek LXVIII. kötet 526.

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1233

Míg a főrendiház reformja előtt -legalábbis elviekben 76 - minden közjo­gilag rendezett helyzetű főnemesi nemzetség képviseltethette magát az ország­gyűlés második kamarájában, addig 1885 után a főnemesi cím és a főrendiházi tagság végleg elvált egymástól. Az 1885. évi VII. törvénycikk nemcsak vagyoni képesítést írt elő az örökös jogú tagok számára, hanem kimondta azt is, hogy a későbbiekben főnemesi címet szerző személyek, illetve leszármazottaik csak abban az esetben lehetnek a főrendiház tagjai, ha ezzel az uralkodó - a minisz­tertanács javaslatára - kifejezetten megadományozza őket. A nem születésüknél fogva magyar állampolgárokat, szintén a minisztertanács ajánlatára, csak az or­szággyűlés ruházhatta fel ezzel a joggal. 77 Az ilyen módon tagsági jogot szerzett egyéneket minden országgyűlés utolsó ülésszakában törvénybe kellett iktatni. 78

A reform utáni időszakra eső 231 főnemesi rangemeléssei 49 személy (21%) kapott örökös jogú főrendiházi tagságot is." Ezek eloszlása azonban sem időben, sem a rangemelésekhez viszonyítva nem volt egyenletes:

F6rendihá&l tapqt jOl adoményozúa Rangemel'• .. kumu(jlt kumulilt kumulált kumuhUt darab darob aúzalék ...... albaJék

1885 • • 12,24 • 2.59

!SS6 2 8 16,32 8 3,46

1895 12 20 40,81 35 15,15

!896 • 25 51,02 43 18,61

1897 3 28 57,14 •• 21,21

1899 2 30 61,22 " 22,07

!902 3 33 67,34 61 26,4

1904 2 .. 71,42 76 32,9

1905 l 36 73,46 91 39,39

7& A reform előtti Rirendiház igazoló bizottságainak jegyz6könyveiben számos alkalommal előo­kerül az a probléma, hogy \'~\ion az erdélyi mágnásokjogosultak-e a megjelenésre vagy sem? A pro és kontra érveket jól öaszefoglalja: Főrendiházi Irományok 1884. l. 234. (báró Szentkereszthy Béla kér­vénye apropóján). A kérdés végül a Rirendiházi reform során d61t el véglegesen, amikor az 1885: VII.tc. 2.§ b) pontja világoaan kimondta, hogy jogosultak a megjelenésre ,.az erdélyi nagyfejedelem· ségben annak Magyarországgal történt egyesltése előtt a magyar királyok által grófi vagy bárói czimet nyer családok" tagjai is. EmelJett- mint már említettük- 1840-ben 17 honosított személy­tc5l kifejezetten megtagadták a tagsági jogot.

77 1885:VII.tc. 2.§ c). Erre mindössze négy személy esetében került sor: Wimpffen Szigfrid és Simon, Trauttenberg Frigyes (1904:XIII.tc.), valamint Woracziczky János (1914:XXVI.tc.).

78 !886:VIII.tc. 4.§. Az érintett 02emélyeket a következő cikkelyekkel iktatták be a törvénytár­ba: 1887:XXXN.tc., 1896:XXXII.tc., 1901:XXII.tc., 1915:VII.tc. Látható, hogy a gyakorlatban nem minden országgylllési ciklusban keriilt sor a törvénybe iktatásra, az 1916-ban f6rendiházi tagságot nyertek becik.kelyezése pedig már egyálta1án nem történt meg.

79 Nem feltétlenül egyazon időpontban. Baich Iván, Milán és Milos 1891-ben kapott flinemesi cfmet, de csak 1895-ben szerzett hozzá f6rendiházi tagságot. Orosdy Fülöp 1905-ben lett fl5nemes és csak 1911-ben örökös f6rend, Urbán Péter pedig az édesapja által megszerzett fanernesi cimet ( 1911) maga egéazltette ki a !15rendiházi tagségjogával (1914). Püski Levente megjegyzéBe szerint ,.A kÖ2· nyelvben utóbb - némi lenézéasel- paplrbáróknak nevezték azokat, akik !15rendiházi tagság nélkül kapták meg ragjukat."- Püski Leuente: Arisztokrácia a 20. századi Magyarorazágon (!.) Korunk 19. (2008: 9. sz.) 88.

1234 BALLADÁS DÁNIEL

FO ...... IhOzlt ... OCI.Iol .............. _..,... .. .. luun.ulilt kumulilt. luunulilt. kwaulilt darab ..... .... ,k . .... -·· 1907 2 38 77,55 .. 42,42

1910 ' 40 81,63 128 55,41

1911 2 •• 85,71 140 60,60

1914 • .. 89,79 160 77,92

1916 5 •• 100,00 196 ..... A főrendiházi tagságot különösen eleinte adományozták bőkezűen. Az

1885 és 1918 közötteltelt 33 évnyi időszaknak már az első harmadában gazdá­ra talált a tagsági jogok fele, illetve az időszak felénél már a kétharmada. Ugyanebben az időpontban még minden második rangemelésben részesült sze­mély elmondhatta magáról, hogy a főrendiházi jelenlétre is jogot kapott, míg 1916-ban, amikor utoljára került sor az örökös főrendiházi tagsági jog adomá­nyozására, már csak minden negyedik új főnemes büszkélkedhetett ezzel a ki­váltsággal.

A dualizmus idején évi átlagban 5,4 főnemesi cimet adományozott az ép­pen aktuális uralkodó. A 274 főnemesi rangemelés zöme természetesen Ferenc József nevéhez fűződik, akinek az 1867. június 8-án történt megkoronázása és 1916. november 21-én bekövetkezett halála között eltelt 49 és fél évben 229 személy köszönhette főnemesi eimét, vagyis uralkodása alatt évente átlagosan 4,6 főnemesi cím adományozására került sor. Az 1916. december 30-án magyar királlyá koronázott lY. Károly még aznap grófi rangra emelt 7, illetve bárói rangra további 3 személyt (Jankovich-Bésán Endre és József, Kendeffy Gábor, Révay László és Simon, Sennyey Béla és Géza, valamint Ivánka László, Kende Zsigmond, Szalavszky Gyula), szűk két évre szabott uralkodása pedig összesen 45 főnemesi cím adományozására volt elegendő. Utoljára Bogát István gyalog­sági tábornok és Ungár Károly főhadnagy kapott főnemesi (bárói) cimet, már az összeomlás küszöbén, 1918. október 17-én.

Ami a főnemesi rangemelések másik tényez6jét illeti, a dualizmus idején egymást váltó 19 magyar kormány ez irányú tevékenységát a következő táblá­zatban foglalhatjuk össze:80

Mlnlutereln.61r. Hivatali Ida (meP,eadett h6-... , RaaPIIIel ..... _.. Raapmel&lhltnap

Andr6os.Y Gyula 1887.02.20. - 1871.11.14. (57) 0,0176

Lónyay Menyhért 1871.11.14. - 1872.12.05. (13) 0,0000

Szlávv József 1872.12.05. - 1874.03.21. <161 0,1875

Bittó István 1874.03.21. - 1875.03.02. U2l 0,7600

WeneJtheim Béla 1875.03.02. - 1876.10.20. (8) 17 2,12&0

80 A hivatali idG tekintetében B611Jny J6zse{: Magyarorszég konnlinyai 184&-1975. Bp. 1978. adatait vettük alapul.

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1235

Mlnidtenln6k

Tiua Kálmén 1875.10.20.- 1890.03.15. <173) 30 0,1734

Szapliry Gyula 1890.03.15. - 1892.11.19. (33) 0,1212

Wekerle Sándor 1892.11.19. - 1895.01.15. 126) 0,1&38

B6nflY Dez"' 1895.01.16. - 1899.02.26. (50) 26 0,0000

SzéiiiWmán 1899.02.26 - 1903.06.27. (63) 17 0,8208

Khuen-Hédervéry Kmlly 1903.06.27. - 1903.11.03. (5) 0,0000

Tisza latvén 1903.ll.03. - 1905.06.18. (20) 14 0,7000

Fe.iérváry Géza 1905.06.18. - 1906.04.08. (10) ll 1,1000

Wekerle Séndor 1906.04.08. - 1910.01.17. (46) 21 0.4585

Khuen-Hédervárv Károlv 1910.01.17. - 1912.04.22. (28) 30 1,0714

Lukilel Lúzló 1912.04.22. - 1913.06.10. (14) 21 1,0000

Tisza latvén 1913.06.10. - 1917.06.16. (49) 39 .......

Esterházy Móric 1917.06.15. - 1917.08.20. (3) 2,6667

Wekerle Sándor 1917.08.20. - 1918.10.31. (15) 20 1,3333

Akik fanernesi cimet szereztek

Halmos Károly szerint az újnemesség fogalma tekintetében .a magyar ér­telmezés egyértelműen a nemesi el6jogok megszüntetéséhez köti a uáltást, uagyis a köz- és polgárjogilag tartalmatlan, csak formailag létez6 cím megszerz6it te­kintik újnemeseknek". Létezik azonban egy olyan megközelítés is, mely szerint .az a fontos, hagy az adományozó kegy a .klasszikus" katonai, uitézi érdemek mellett .polgáriakat" is méltányolni kezd".•1 Nem vitatva ezen értelmezések Iéijogosultságát sem, mi magunk inkább arra helyeznénk a hangsúlyt, hogy mi­lyen gyakorlati jelenttlsége lehetett a régi és az újabb nemesség közötti különb­ségtételnek.

Az általunk vizsgált id&zakban lisnemesi származáshoz volt kötve a csá­szári és királyi karnarási méltóság viselete, egyes kitüntetések és alapítványok élvezete, születésénél fogva csak az lisi nemesség volt udvarképes, valamint egyenrangú házasságot is csak két lisnemes származású egyén köthetett.B2 Az újabb keletü nemesek tehát ki voltak zárva a társadalmi érintkezés és presztízs bizonyos formáibóL A korabeli gyakorlat alapján lisnemesi származásról akkor beszélhetünk, ha az illetli képes volt megfelelni az úgynevezett lispróba által tá­masztott követelményeknek. Ez a 20. század elején azt jelentette, hogy az adott személynek - az erre rendszeresített hivatalos eljárás során - igazolnia kel­lett apai és anyai ágon nyolc-nyolc nemes listlll való egyenes és törvényes leszár­mazását. Ezen tizenhat személynek, vagyis az ükszülliknek már nemes születé­sünek kellett lenniük, utódaik- az illetli egyenes felmenói- pedig nem lehet­tek sem törvényesítettek, sem pedig örökbefogadottak.83 Akinek tehát nem

81 Halmos Károly: Ranpmel6oek a Habsburg Monan:hiában. In: Vera (nem csal<) a várooban. Tanulményok a 65 éves B6c&kai Vera tia&telelére. Szerk. Á. Varga Lészl6. Debrecen. 1995. 44 7-448.

"' Kempelen B.: A nemouég i. m. 5., 69., 96. 83 Kempelen B.: A nemeaaég i. m. 67-70. Megjegyzendll, hotiY az uralkodó kiwteleaan falman­

tést adhatott egyik vagy múik keUék alól. Marcziényi György oaerint koribban különbölll &!próba

1236 BALLABÁB DÁNIEL

nyúlt vissza a nemessége négy generációnál régebbi időre, az értelemszerűen az ösnemesi kvalifikációnak sem tudott megfelelni. Látható, hogy ebben a tekin­tetben érvényesült az egy és ugyanazon nemesség elve, vagyis a főnemesi cím önmagában nem jelentett semmiféle előnyt - mögötte állhatott egészen régi, de akár első generációs nemes is. Tanulmányunkban ugyan csak a dualizmus idöszakának főnemesi rangemeléseit vizsgáljuk, szeretnénk azonban jelezni, hogy a magyar főnemesség egészét tekintve a korábban főnemesi cimet szerzet­tek között is lehettek olyanok, akik viszonylag új nemességük miatt később nem tudtak megfelelni az öspróba során támasztott kritériumoknak. E megkö­zelítés alapján 1848 nem tekinthető valódi korszakhatárnak.

Az ösnemesi státus átörökítésének elengedhetetlen feltétele volt a rang­szerű házasság, hiszen a rangon alul házasodott egyén leszármazottai már nem tudtak az őspróba követelményeinek megfelelni. A nem elég körültekintően megválasztott házastársnak tehát több generációra kiható következménye le­hetett. A fentebb említett társadalmi hátrányok mellett az utódok nemkívána­tos partinak számíthattak a rangtartó családok körében, emellett egy mésalliance akár érzékeny anyagi veszteségeket is okozhatott: egyes hitbizo­mányi alapítólevelek kikötötték ugyanis, hogy a haszonélvező csak egyenrangú házasságból született, illetve ilyen házasságra lépett egyén lehet. 84 Egyenrangú házassághoz volt kötve továbbá hölgyek esetében a Csillagkeresztes Rend oda­ítélése is, melynek tagjaiból a császár- és királyné palotahölgyei kikerül tek. 85

Az elmondottak alapján látható, hogy bizonyos társadalmi körökben mi­lyen nagy jelentősége volt az ősi nemességhez való tartozásnak. Úgy érezzük, hogy a közvélekedéssei ellentétben az igazán nagy vízválasztót nem a főnemes­ség belső hierarchiája, a bárók, grófok és hercegek közötti különbség, még csak nem is általánosságban a fő- és köznemesek közé húzható vonal, hanem az ősi, történelmi múlttal rendelkező és az újabb keletű, a történetiségnek csak a lát­szatával bíró nemesség közötti határvonal jelentette. Tényleges jelent<lsége leg­alábbis ennek volt. Az eddigieket kiegészítendő, a későbbiekben mindenképpen érdemes lesz megvizsgálni a főnemesség házasodási stratégiáját a gyakorlatban is. Vajon igazolható-e az a gyakran hangoztatott nézet, hogy az "újonnan felka­paszkodottak" és a történelmi főnemesség tagjai között szinte nem létezett át­járás? A magyar főnemesség egészét tekintve kik tartoztak a rangtartó csalá­dok körébe? Mennyire volt gyakori a rangon aluli házasodás? Időben előreha­ladva csökkent-e a rangszerű házasságok aránya?

volt előírva az osztrák és a magyar nemesség számára, melyek egységesítésére 1869-ben került sor.

1886-ban megjelent könyvében apai részról 8, anyai részről pedig 4 nemes születésú őstől való le­származás kimutatásának szükségességéról tájékoztat. Marcziányi Gy.: Nemesség i. m. 91-92. Mivel

a nemesség apai ágon öröklődött, annak régisége tekintetében ez a kritériumrendszer sem jelentett könnyebbséget.

84 Széchényi Ödönt például nemzetségének ,Jegitim ágai" rangon aluli házasságaira hivatkozva fosz­tották meg a nagycenki hitbizomány haszonélvezetétóL - Ballabós DónU!l: Széchényiek a változó világban - különös tekintettel a házassági kapcsolatokra la reformkortól a második világháboriligJ. ln: Családok,

családfák, generációk. A Györi Mediawave Fesztivál keretében 2007. május 2-3-án megrendezett tudomá­nyos konferencia elöadásai. Szerk. Bana J67-sef - Katona Csaba. Budapest-Györ. 2007. 27-29.

85 Kempelen B.: A nemesség i. m. 108.

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1237

Arra nem vállalkozhatunk, hogy mind a 274 főnemesi rangemelésben ré­szesült személy ősfáját elkészítjük, hiszen az egyenként 30 ős vizsgálatát jelen­tené; így lehetőségeink szerint közvetett módon igyekszünk kiszűrni, hogy kö­zülük kik és milyen arányban lehettek ósnemesek, illetve kik nem voltak azok. A múlt századelő "összes nemességi ügyekben" eligazítani hivatott kézikönyve úgy tartotta, hogy az óspróbán való sikeres megfeleléshez minimálisan szüksé­ges nemesi generációk száma "körülbelül kétszázéves nemességnek felel meg".•• A magunk részéról tehát a főnemesi cím megszerzésének időpontjában ennél régebbi nemességgel rendelkezőket az ósnemességre képesnek vélelmezzük -nem állítjuk, hogy feltétlenül azok is voltak, de mindenesetre a nemességük ré­gisége tekintetében nem merülhetett fel kifogás. Ebbe a kategóriába 131 sze­mély (47,8%) sorolható, közöttük 62-en (22,6%) egyenesen középkori eredetű nemességgel dicsekedhettek. (Mivel a jelzett kétszáz éves időtartam csak egy hozzávetőleges érték, így érzésünk szerint ez a 131 fő inkább alulról közelíti az ósnemesi státusra elvileg igényt tarthaták számát.) A többiek közül 103 sze­mély (37,5%) rendelkezett valamilyen újabb keletű nemességgel, míg 40 fő (14,5%) korábbi nemességéról nem találtunk adatokat a genealógiai szakiroda­lomban. A 103 újabb nemességgel rendelkező személyból 64 (23,3%) saját maga szerezte nemesi címét, illetve édesapja (2 esetben nagyapja) révén lett nemes, de nem született annak; ha ehhez hozzávesszük a nemességgel korábban nem rendelkező 40 főt, akkor a parvenü főnemesek száma 104, vagyis a dualizmus idején főnemesi cimet szerzők 37,9%-a tartozott ebbe a presztízsét tekintve aligha előkelő kategóriába. A két szélső csoport között 39 homo novus főnemes (14,2%) alkotta azok táborát, akik már nemesként látták meg a napvilágot, rangjuk azonban még viszonylag fiatal volt. (2. diagramot l. Függelékben)

A körvonalazott csoportokat figyelembe véve három nagyobb időszakaszt különíthetünk el a dualizmus főnemesi rangemeléseinek folyamatában. Az 1874-1875-ös rangemelési hullám és a főrendiházi reform közötteltelt időben a parvenü és a köztes kategória főnemessége lényegében stagnált, mindössze egy-egy fővel emelkedett. Ebben az időszakban még egyértelműen a régi ne­mességből kikerült főnemesek határozták meg a rangemelések jellegét. A kö­vetkező, 1903-ig tartó szakaszban a két alsó kategória tagsága is lassú emelke­désnek indult, fej-fej mellett haladva, évi O és 4 közötti szaporolatot produkál­va. Ezáltal arányaiban csökkenni kezdett a régi nemesség reprezentációja. Ez a folyamat 1903 után felgyorsult: a parvenü főnemesek száma - elhagyván a szaggatottal jelzett korábbi trendvonalat és a köztes kategória görbéjét - lát­ványosan növekedni kezdett.

Azzal az általánosító kijelentéssel, hogy "a bárók jogilag főrendek voltak, de nem tartoztak az .. első társadalomba• "•7 nem érthetünk egyet, hiszen az úgynevezett első társadalomba való tartozás, vagy másképpen az udvarképes­ség kritériumrendszere - mint láttuk - nem az illető rangfokozatát, hanem nemességének régiségét és tisztaságát vette figyelembe. Más megközelítésben viszont kérdésként merülhet fel, hogy mennyiben tehető egyenlőségjel a dualiz-

86 Kempelen B.: A nemesség i. m. 40. 87 Halmos K.: Rangemeiések i. m. 459.

1238 BALLABÁB DÁNIEL

mus idején bárói címet szerzett személyek csoportja és a parvenü főnemesek kategóriája közé? A vizsgált időszak 274 főnemesi rangemelése közül 3 esetben kapott a kedvezményezett magyar hercegi címet: Festetics Tasziló (1911), Batthyány-Strattmann László (1915) és Lónyay Elemér (1917); Pálffy-Daun Ferdinándnak a .,teanoi" (1879), Thurn-Taxis Egonnak pedig a birodalmi her­cegi címét terjesztette ki az uralkodó Magyarországra (1885).88 Ez tehát össze­sen 5 fő (1,8%). Rajtuk kívül- nem részletezve most már a rangemelésjogcím­ét- 56-an (20,4%) részesültek grófi és 213-an (77, 7%) bárói cím adományozá­sában. Összevetve az adományozott rangfokozatokat az adományos nemességé­nek régiségére alkalmazott három kategóriával, a feltett kérdésre adott választ úgy foglalhatjuk össze, hogy (szinte) minden parvenü báró, de közel sem min­den báró parvenü. A számok oldaláról nézve a kérdést, a nem nemesnek szüle­tett 104 személyből mindössze ketten kaptak grófi és nem bárói címet: Forgách (Giaser) Ilona•• és Gyulai-Javarzik Adolf. Őket azonban történetesen egy-egy gróf adoptálta és ezen a jogcímen sz erezték főnemesi rangjukat. Osszességében a dualizmus idején bárósított 213 főnemesnek kevesebb mint a fele, 102 fő (47,8%) tekinthető parvenünek, további 38 személyt (17,8%) sorolhatunk a köztes, mintegy átmeneti kategóriába, 73 bárói címet szerző személy (34,2%) viszont kifejezetten régi, 200 évet is meghaladó nemességgel rendelkezett. A bárói cím tehát valóban .,nem minden esetbenjelentette a .,legelső társaság" kö­reibe történő automatikus bekerülést" ,90 ugyanakkor nem jelentette automati­kusan az abból való kimaradást sem. A grófi és hercegi cím viszont- úgy tűnik

88 A minisztertanácsi jegyzőkönyvek tanúsága szerint Thurn-Tax.is Egonnak eredetileg a ma­gyar hercegi cimet szántál< (MOL K 27 1885.01.21./14.), a Királyi Könyvek alapján azonban végül idegen hercegi méltóságának hatályát teJjesztette ki az uralkodó Magyarországra. - MOL K 19 -Király Személye Körüli Minisztérium- Királyi Könyvek LXVIII. kötet 631. Hogy a magyar és a Ma­gyarországra kiterjesztett fOnernesi eim két különböző dolog, az abból is látszik, hogy más esetekben az .,adományozott grófi [bárói) méltóság hatá1yát magyar koronám országaira is kiterjesztem, illet6-leg neki és törvényes utódainak a magyar grófi (bárói] méltóságot ... adományozom" formulát hasz­nálták (például Karátsonyi Guidó és Wodianer Mór esete: MOL K 19 - Király Személye Körüli Mi­nisztérium - Királyi Könyvek LXVIII. kötet 442.). A két forma közötti árnyalatnyi különbségtétel mibenlétére pillanatnyilag nem tudunk választ adni; közjogi értelemben azonban kétségkivül egyen­rangúak voltak, Thurn-Taxis Egon nevét ugyanis ott olvashatjuk a fOrendiházi tagságra jogosult nemzetségek lajstromában (1886:VIII.tc. 1.§ 1.): "Thum-Taxis Egon (kinek herczegi méltósága Ma­gyarországra 1885. terjesztetett ki) és egyenes leszármazói." Megjegyeznénk, hogy a Magyarországra kiterjesztett főnemesi cím nem egyenló az idegen főnemesi címek viselésének magyarországi engedé­lyezésével. Utóbbiakat ugyanis nem iktatták be a Királyi Könyvekbe és kedvezményezettjei nem vál­tak általa a közjogi értelemben vett magyar fc5nemesség tagjává.

89 A minisztertanács nem túl következetes módon viszonyult a ffinemesi dm n6k részére történó adományozásához: amikor Atzél ~os szerette volna bárói cúnét örökbefogadott leányára kiteJjesztetni, akkor úgy nyilatkoztak, hogy "teljesen szokaUan s a magyar közjog azon elvétel, miszerint a leányok nem származtathatják tovább a családot, ellenkezik az, hogy nőknek nemességi fokok adományoztassa­nak".- MOL K 27 1888.12.22114. Mailáth Sarolta grófi címével kapcsolatban viszont már akként fog­laltak állást. hogy "e kérelemnek teljesítése, bár csak nagyon kivételes esetekben lehet ilyen kérelemnek helyt adni, a magyar közjogszerint törvényes akadályokba nem ütközik". - MOL K 27 1890.02.0811. Végüla dualizmus idclszaké.ban 6 nő (az öaszee rangemeléoben részesült személy 2,1%-a) szerzett- ter­méazetesen nem továbböröklthet6- filnemesi cimet: Forgách (Glaser) Ilona (1878), Mailáth Sarolta (1890), Jósika (Magyary-Koosa) Beatrix és Valéria (1893), Ny{uy (Tihanyi) Anna (1896), Hauer Antónia (1903). Mailáth Sarolta kivételével valamennyien örökbefogadottak voltak.

90 Gyáni G. - Köuér Gy.: Magyarország társadalomtörténete i. m. 224.

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1239

- lényegében az ősi nemesség számára volt fenntartva: a már említett két örökbefogadott személy és a "csak" 121 éves nemességgel bíró Csekonics János 0874) kivételével valamennyi kedvezményezett két évszázadnál régebbi nemességgel rendelkezett.

Közismert dolog, hogy a dualizmus időszakának gazdasági életében igen jelentós szerepet játszottak a zsidó kereskedelk, bankárok, gyárosok, és hason­lóan nagy teret foglaltak el a szabadfoglalkozású értelmiségiek szférájában is. 91

A Magyar Zsidó Lexikon 26 olyan zsidó, illetve zsidó származású nemzetséget sorol fel, melynek tagjai magyar felnemesi cimet szereztek.92 További 2 nemzet­séget (Kürschner, Szterényi) találtunk Kempelen Béla Magyar zsidó családok címú három kötetes múvében,93 és valószínűleg szintén zsidó származású volt az 1913-ban magyar báróvá lett Rosenberg Oszkár Adolf is."' E 29 nemzetség kereken 50 tagja kivétel nélkül bárói cím adományozásában részesült, ezzel a korszak főnemesitéseiben érintett 185 nemzetség 15,6%-át, a fc5nemessé lett 274 személynek pedig a 18,2%-át tették kí. Közülük egyedül Königswarter Hermann született nemesnek; összességében elmondható tehát, hogy a zsidó bárók a parvenü fc5nemesek kategóriáját szaporították, e csoport tagjainak kö­zel fele közülük került ki. 1887 és 1903 között a nem zsidók alkották a kategó­ria - ekkor egyébként még minimális számú - képviselelinek többségét. 1894 után azonban megindult a zsidó származásúak arányának növekedése: 1903-ban beérték a többieket, 1908 végére pedig már 67 ,4%-os többséget alkot­tak a parvenü fc5nemesek csoportjának rangemelésein belül. Ettell kezdve ará­nyuk csökkent ugyan, a nem zsidók azonban végül csak 1917 folyamán kerül­tek minimális többségbe.

Eredetileg szarettünk volna némi képet nyújtani a rangemelésben része­sült személyek foglalkozási szerkezetérol is a Királyi Könyvekben szereplel ada­tok elemzése alapján. Noha eljárásunk nem nélkülözött volna minden elelz­ményt, os a gyakorlati tapasztalatok alapján sajnos rá kellett jönnünk arra, hogy ez a forrás önmagában alkalmatlan az ilyen jellegű vizsgálatokra. Korábban már utaltunk rá, hogy a teljes diplomáját mindössze a rangemeltek valamivel több mint felének vezették be a Királyi Könyvekbe, a többiekre!! egy-egy rövid bejegyzés tanúskodik. Ugyanakkor az oklevelek terjengősnek túnel szövege is, a formulák adta szúk keretek közé szorltva,96 gyakran csak teljesen általános és

"' Katus László adatai idézi Gyur.pocik Jánoo: Zsidókérdés Magyaroruligon. Bp. 2001. 82-&. •• Magyar Zsidó Lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp. 1929. 9()...91. 93 &rnpelen Bt/a: Magyar zsidó családok. Bp. é. n. (reprint kiadás) l. 227., Ul. 74. 94 http://www.welt.de/kultur/article917203/Daa_schwere_Erbe_deajuedischen_Barons.html,

2010.04.01. "" Halmos K.: Rangemelések i. m. 464-466. ss A dualizmus id'!ién kiállitott lllnemesi elipiomák jólleirhetók a középltori oklevelek be1s6 ia­

mertetlljegyeivel. Az oklevelek bevezetil réaze (protocollum) az intitulatioval kezd&lik, amely az uralkodó ún. lllillY elmét foglalja magába <.Mi Els6 Ferencz József; lsten kedvez6 kegyelméb& Auszt­riai Császár ... "), m.ojd ezután köwtkazik az inscriptio és a BBiutatio (.Neked [a kedvezményezett neve] üdWt és kegyelmet!"). A diploma középs6 része (contextus) az ....."Pval indul (.Mintho&Y az Uralkodók felségát semmi sem dlazlti inkább, mint ha az alattvalók keb!Q)eu fl!iledez6 erényt feje­delmi kegyelemmel jutelmazzák ... "). Ezután a narr6ció& rész köwtkazik ("Mi is e részben dics6 em­lékezetll El6deink, a holdosuli magyar Kirélyok példAliát követve, Téged [a kedvezményezett nevel

1240 BALLABÁB DÁNIEL

semmitmondó érdemeket említ (például a dicső ősök példájának követése, az emberiség terén szerzett érdem, kiváló közéleti tevékenység), összességében véve pedig nagyon esetlegesnek tűnik, hogy a kedvezményezettról milyen ada­tokat tüntettek fel a forrásban, ezek az adatok milyen időpontra vonatkoznak (a rangemelés idejére vagy korábbra), s ténylegesen ez volt-e az illető jellemző tevékenységi köre. Az érdekelt személyek életpályájának feltérképezését, a Ki­rályi Könyvekben szerepló homályos utalások kontextusba helyezését, majd a társadalmi mobilitás útjának megrajzolását tehát- már egy tágabb forrásbá­zisra építve - csak a kutatás egy későbbi szakaszában tudjuk megvalósítani. Egyúttal nem lenne érdektelen megvizsgálni és az előbbiekkel összevetni a 18. század vége és 1848 között magyar főnemesi címet szerzett személyek foglalko­zási megoszlását sem.

A magyar főnemesség 1918-ban

Az 1848-ban még 305 nemzetséget számláló magyar főnemesség 187 4 elejére 266 nemzetség tagságára csökkent. Ez a szám 1874-1875 folyamán- a már is­mertetett okból kifolyólag- 282-re emelkedett ugyan, a tendencia viszont ezt kö­vetően is a korábbihoz hasonló maradt. A nemzetségek számának csökkenése az 1880-as évek második felétől kezdve némileg mérséklódött, inkább stagnálásba váltott át; az újonnan belépők azonban egyelőre nem tudták kompenzálni a kiha­lásokat. Az 1848 és 1918 közötti időszak mélypontját 1902 jelentette, amikor már csak 253 nemzetség vallhatta magát a magyar főnemességhez tartozónak. Ettől kezdve azonban a nemzetségek száma meredeken emelkedni kezdett: hét év alatt elérték az 1876-ban, majd további négy éven belül már az 1848-ban mért szintet, s végül az összeomlás idején 339 nemzetségból állt a közjogi értelemben vett magyar főnemesség. (3. diagramot l. Függelékben)

A főnemesi nemzetségek számának ilyetén alakulásában feltehetően közre­játszott a rangemelésben részesültek összetétele is. Egy-egy rangemelés ugyanis csak abban az esetben jelent szaporulatot, illetve akkor mérsékli a fogyás t, ha a megadományozott személy nemzetsége még nincs képviseltetve az adott időpont főnemességében - erre pedig a parvenü kategóriába tartozóknál van a legna­gyobb esély. A görbe vonalvezetését természetesen nem csak a rangemelések, ha-

kitünő szolgálataid és jeles érdemeid folytán apostoli királyi kegyelmünkre méltónak tartottunk, ke­gyelmes tekintetbe és figyelembe vesszük jelesül azt hogy Te (az érdemek felsorolása] mindenütt és mindenben eleget tettél hazafiúi kötelességednek ... "). A rendelkező rész (dispositio) rögzítette a fő­nemesi cím adományozásának tényét, de nem maradt el a sanctio sem, ti. aki az oklevélben foglal­taknak ellenszegül, az ,.Magunk és Utódaink neheztelését okvetlenül magára vonamlja.". A megerő­sítésről (corroboratio) úgy tájékoztat, hogy ,.Mindezeknek hitelére és tanúságára saját kezünk aláírá­sával és Apostoli királyi függő pecsétünkkel megerősítettjelen kiváltságlevelünket hagytuk és paran­csoltuk ... kiadatni." Végül a diploma befejező részét (eschatocollum) a keltezés (datatio) alkotja: "Kelt, a Mi őszintén kedvelt Hívünk (az ellenjegyző magyar miniszter megnevezése) kezei által (hely, dátum, uralkodási év]". Az. oklevelek- ha nem is egyeztek meg szó szerint -lényegében egy kapta­fára készültek. A minisztériumban a századforduló körül már egy nyomtatott ariapot használtak, melynek üresen hagyott helyeire csak be kellett írni a kívánt szöveget, illetve az előre megfogalma· zott szövegból ki kellett húzni a nem kívánt részeket (például MOL K 20 - Király Személye Körüli Minisztérium- Elnöki iratok- 1909/364. 2-4., 13-15.). Az illető foglalkozásával kapcsolatos adatok -amennyiben feltüntették őket- az oklevél narrációs, esetleg az inscriptiós részében keresendők.

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1241

nem akihalások is befolyásolták. Az 1848-ban élő főnemesi ággal rendelkező 305 nemzetségből 194 (63,6%) élte meg a Monarchia összeomlásának idejét, vagy más megközelítésből nézve az 1918 őszén kimutatott 339 nemzetségből 145 (42,7%) a dualizmus idején emelkedett a főnemesek sorába. A már 1848-ban is főnemesként számon tartott nemzetségek között 25 (8,1 %) olyat találtunk, amely a vizsgált időszakban újabb főnemesi ágakkal gyarapodott.

A viszonylag nagy fluktuáció nem hagyta érintetlenül a főnemesség belső struktúráját sem. Bár Vörös Károly kutatásai szerint politikai téren 1885-re si­került szinte teljesen megszabadulni az indigenáktól: mindössze 12 nemzetség 15 tagja tudott megfelelni a reform során előírt vagyoni cenzusnak, illetve ennyien optáltak a magyar főrendiház mellett,97 közjogi értelemben azonban a többi honosított-nemzetség is a magyar főnemesség része maradt, még ha tör­vényhozói jogait pillanatnyilag nem is gyakorolta_ Az 1886:Vlii.tc_ például 74 olyan indigena nemzetséget tartott számon, amely a főrendiházi tagságra elvi­leg igényt formálhatott volna. Tekintve, hogy az 1848 (pontosabban: 1840) utá­ni időszakban már nem került sor országgyűlés általi honosításokra, az 1879. évi állampolgársági törvény pedig általában is kimondta, hogy "a honosított külföldi a honosítás által magyar nemességet nem nyer",•• az indigenáknak nem volt utánpótlása_ A főnemesi nemzetségek számának gyarapodásával ará­nyuk is csökkent_ 1918-ban már csak 82 honosított ággal rendelkező nemzet­ségről tudunk beszámolni, melyek az összes magyar főnemesi nemzetség 24, l %-át tették kL 99

Míg 1848-ban alig valamivel több nemzetség rendelkezett bárói, mint gró­fi ággal, 1918-ra az arányok- a bárói rangemelések meghatározó súlyából kö­vetkezően - jelentősen eltolódtak: a 339 magyar főnemesi nemzetség között 8 (2,3%) tisztán hercegi, 113 (33,3%) grófi és 197 (58,1%) bárói nemzetség volt, 12 nemzetség (3,5%) hercegi és grófi ággal, további 9 (2,6%) pedig grófi és bárói ággal rendelkezett_

Összegzés

Kutatásunk során egy olyan adatbázis létrehozását tűztük ki célul, illetve valósítottuk meg, amely alapján az 1848 és 1918 közötti évek bármelyikében meg tudjuk mondani, hogy megközelítőleg pontosan hány nemzetségből állt a közjogi értelemben vett magyar főnemesség, s melyek voltak ezek a nemzetsé­gek. Jelen tanulmányunkban két időmetszethen - a kutatás kezdő- és vég­pontjában- röviden felvázoltuk a főnemesség belső struktúráját, közben pedig három megközelítésből megvizsgáltuk a dualizmus időszakának főnemesi rang­emelései t_ Célunk egyrészt a jelenleg ismert adatok verifikációja és gazdagítása volt, másrészt - és elsősorban - a magyar főnemesség differenciálódási folya-

97 Vörös K.: A Rirendiház i.. m. 402. •• 1879:L.tc. 18.§ 99 Azt majd a kutatás egy későbbi szakaszában tervezzük tisztázni, hogy mennyire van még ér·

telme a 19. század második felében - vagy még később: a két világháború közötti Magyarországon - megkülönböztetni az indigenákat, másképpen mennyire integrálód.tak a hajdani honositottak a magyar fOnernesi társadalomba.

1242 BALLABÁB DÁNIEL

matának tervezett kutatását kívántuk előkészíteni. A témával kapcsolatos ed­digi ismereteink ugyanis annak vizsgálatán alapulnak, hogy valamely csopor­ton belül milyen arányú volt a fönemesség reprezentációja, illetve hogyan váJ. tozott ez az arány az idők folyamán; mi viszonyt abból a szempontból kívánjuk megközelíteni a kérdést, hogy magán a fönemességen belül milyen arányt kép­viselt egy-egy csoport tagsága. Tanulmányunk tehát - reményeink szerint -hozzájárulhat ahhoz, hogy a későbbiekben egy új, az eddigiektól eltérő szem­pontból láttassuk a magyar fOnemeaség differenciálódásának folyamatát.

21 20 19 IB 17 16 IS 14 13 12 ll 10 9 8 7 6 s 4 3 2 l o

FÜGGELÉK

l. diagram A fönemesi rangemeZések számának alakulása 1871-1918

--

f- --r-·- -f- ,--

~ 1- -

~-

l

~ -

l l IT l l l l lll

ir ll l l n11 11 11 ll lll l l TTJT -rr rTm11 11 ll lll l

f-f-f-f-

FŐNEMESI RANGEMELÉSEK MAGYARORSZÁGON A DUALIZMUS KORÁBAN 1243

2. diagram A {önemesi rangemelések kumulált gyakorisága 1871-1918

l$0

100

3. diagram A {önemesi nemzetségek számának alakulása 1848-1918

~o .--------------------------------------------------.

330 f-----320 !---------------------------------·--

290

280

1244 BALLABÁB DÁNIEL

THE DONATION OF ARISTOCRATIC TITLES IN HUNGARY IN THE AGE OF THE DUAL MONARCHY

by Dániel Ballabds (Sum mary)

Hungarian historiography has so far dealt quite harshly with the Hungarian aristocracy of the perlod between 1848 and 1918. Whereas in the Horthy era those who had a word in this subject mainly airned at judging their own contemporaries, after the war the aristocracy as such was deemed to remain outside the so-called Socialist society, and thus the research of their forbears was anything but a desired topic for the historian&. Consequently, we are presently not only in need of basic research, but our existing knowledge also calla for refinement and frequently reassessment. The aim and result of the present research was accordingly to estabiisb a database, upon the basis of which it would be possihle to tell with relative certainty in any given year within the perlod between 1848 and 1918 the number of families the Hungarian aristoeracy in a legal sense consisted of, and which these families were. ln the present paper we have briefly outlined the inner structure of the aristocracy at the heginning and the end of the researched period, and have also examined the donations ofaristocratic titlea in the course of the entire period from three different viewpoints. At first we have analysed the mechanism of title donations, then examined their chronological distribution, and fmally focusaed on the persons thernselves who obtained aristocratic titles. Among the latter we tried to distinguish persona of old nobility with a courtly tradition from the parvenus freahly promoted. during the dual Monarchy, and also the ariatoctata of Jewish origins from the rest - in ali casea giving the number and proportion of the persons belonging to each category, and depicting the course of their rise in titles. The present paper will hopeiuily contribute to the emergence of amore difTerentiated view oC the history of the Hungarian aristocracy in the period between 1848 and 1918 than the one still at hand.