BABAKUTATÓ 0670367 · 0670367 BEKÖSZÖNTŐ BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL 2017. ősz Közép-európai Egyetem • Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont KEDVES CSALÁDOK!

0670367

BEKÖSZÖNTŐ

B A B A K U T A T Ó H Í R L E V É L

2017. ősz

Közép-európai Egyetem • Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont

KEDVES CSALÁDOK!

Ismét eltelt egy mozgalmas és termékeny év a laborunk életében. Kutatásaink továbbra sem tudnának megvalósulni a segítségetek nélkül.

Hálásan köszönjük nektek és a gyermekeiteknek, hogy kitartóan látogattok bennünket! J

Fogadjátok szeretettel az idén futó vizsgálatainkból

készült összefoglalóinkat.


BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL • 2017. ősz 2

AZ IDEI HÍRLEVÉLBEN

BEKÖSZÖNTŐ......................................................................................................................................1

AZIDEIHÍRLEVÉLBEN.....................................................................................................................2

AZELMÚLTÉVBEN............................................................................................................................3

ÉLETKÉPEK..........................................................................................................................................4

KUTATÁSIEREDMÉNYEINK...........................................................................................................5Maciéslabda–„identity”•KAMPISDorka...........................................................................................................5„Hopp,ezegymásik!”–„FBi2”•KAMPISDorka...............................................................................................6„Mondjamvagymutassam?”–„point_voc”•KAMPISDorka........................................................................7Kimitválaszt?–„beliefbind”•KAMPISDorka....................................................................................................8Merrekeresiamaciajópálcáját?–„falsephysics”•FISCHERPaula.....................................................9Mibensántikálabéka?–„candy”•FISCHERPaula.......................................................................................10Melyikremutatottalány?–„ref_naming”•OtávioMATTOS..................................................................11Banánhámozás–„banana_lab”•MARNOHanna...........................................................................................12Hagyjukittabityét!–„mutex”•MARNOHanna...........................................................................................13Szószeletelés–„nyelvi”•LADÁNYIEnikő..........................................................................................................14Együttműködőbabák–„coopNIRS”•KatarinaBEGUS,AriannaCURIONI.........................................15Kitőltanuljak?–„opteach”•KatarinaBEGUS................................................................................................16Hogyanértikmegababákaneveket?–„naming2”•JohannesMAHR............................................17Honnantudod?–„source_mem”•JohannesMAHR......................................................................................18Névmemória –„ff_mem”•TAUZINTibor...........................................................................................................19Abeszélgetésjelei –„cc_tom”•TAUZINTibor...............................................................................................19Apárbeszédcélja –„maxquant”•TAUZINTibor..........................................................................................20Vajonmelyikregondolt?–„yoon”•MikołajHERNIK.................................................................................22Melyikazeleje? –„frontback”•MikołajHERNIK..........................................................................................23Cserebere–„agen”•MikołajHERNIK..................................................................................................................24Rendésrendetlenség–„disorg”•KÖRTVÉLYESIEszter.............................................................................25Akikeres,aztalál!–„kitalálós”•TÉGLÁSErnő..............................................................................................26Nicsak,kibeszél?–„kibeszél10-12”•TÉGLÁSErnő.......................................................................................26Várjunkcsak...eznemiszörög!–„zörgők”•TÉGLÁSErnő.....................................................................27Pingvinésbarátai–„interakciók”•TÉGLÁSErnő..........................................................................................28Osztozzunkvagyne?–„chase”•LizaVOROBYOVA........................................................................................29Ténylegtevagyaz?–„kolobok”•LizaVOROBYOVA.......................................................................................30Mirejtőzikafalmögött?–„pupilla10_14”•NicolóCESANAARLOTTI....................................................31Várjunkcsak…ezlehetetlen!–„interf”•NicolóCESANAARLOTTI........................................................32Kisnyomozókabölcsőben–„d_goal”•NicolóCESANAARLOTTI............................................................33Hánytárgyvanadobozban?–„monti”•BRÓDYGábor.............................................................................34Teleport–„conti”•BRÓDYGábor..........................................................................................................................34Ilyetvajonmárláttam?–„cat_ind”•BarbaraPOMIECHOWSKA...............................................................35Kikrejtőznekafalmögött?–„pointnamesoc”•BarbaraPOMIECHOWSKA......................................36Merrevanakabóalma?–„compositionality”•BarbaraPOMIECHOWSKA..........................................37Mennyikettőbőlkettő?–„sípos”•SZABÓEszter..........................................................................................38MerrebújikBobó?–„bobo”•SZABÓEszter.....................................................................................................39Haittnincsen,holvan?–„csörgős_nincsen”•MÉSZÁROSEszter............................................................40Haezavödörüres,holvanajáték?–„shilpa”•MÉSZÁROSEszter......................................................41

VÁLTOZÁSOKALABORBAN…………………………………………………………………………………..42

ELKÖSZÖNŐ…………………………………………………………………………………………………………..43



AZ ELMÚLT ÉVBEN

A tavalyi év legizgalmasabb hírei közé tartozik, hogy 2017 ősze óta három kollégánk is sikeresen védte meg doktori disszertációját: Kampis Dóra (balra) januárban szerezte meg doktori fokozatát a Közép-európai

Egyetemen, Tauzin Tibor (jobbra) pedig nyáron védte meg disszertációját a Budapesti Műszaki Egyetemen. A 2018-19-es tanévet pedig Denis Tatone (balra) kollégánk

védésével nyitottuk szeptemberben. Gratulálunk és további sok sikert kívánunk nekik! ☺ A Babalaborban idén összesen 2754 vizsgálat futott 2016 őszétől 2017 szeptemberéig, 45 kutatás keretein belül. A legfiatalabb résztvevőink 5 és fél hónaposak, míg a legidősebbek 4 évesek voltak. Állatkeri laborunkban is folyt a munka:

2016 novemberétől 2017 augusztusáig összesen 12 vizsgálatunk futott, amelyekben 2-9 éves kisgyerekek vettek részt. Több, mint 600 kisgyerek működött így közre az itt folyó vizsgálatainkban; köszönjük segítségüket és a családjaik együttműködését! ☺ Az elmúlt évben is számos cikk jelent meg a babalabor munkatársaitól a laborban folyó vizsgálatok eredményei alapján. Összesen 10 cikkünk jelent meg különböző nemzetközi folyóiratokban, amelyek a laborunkban dolgozó kutatók oldalain

érhetőek el. Kollégáink egy része idén részt vett a Budapesten megrendezett Az agykutatás hete című rendezvényen (ld. balra). Meséltek az érdeklődőknek a laborunkban folyó kutatásokról, a pszichológia tudományáról, illetve a látogatók egy szemmozgáskövetést alkalmazó kísérletet is kipróbálhattak.

Laborjaink idén is több új munkatárssal gazdagodtak, róluk a „Hírek a laborban” fejezetben olvashattok.



ÉLETKÉPEK



KUTATÁSI EREDMÉNYEINK

Maci és labda – „identity” • KAMPIS Dorka

Idén is folytattuk vizsgálatunkat, amelyben arra vagyunk kíváncsiak, hogy a babákhogyan tanulnak mások preferenciáiról, vélekedéseiről és cselekvéséről. Egyvideósorozatban először megmutattuk ababáknak, ahogyan egy személy egymaci és egylabda közül többször egymás után is a macitválasztotta. Ezt követően a maci bekerül egy kistartóba, majd tartóstul egy nagyobb dobozba –mindeztúgy,hogyeztaszemélyislátta.Utánaaztis látta, hogy a kis tartó átkerül egy másik nagydobozba. Azt viszont nem mindig tudta, hogypontosan mi van ebben a kis tartóban: néhaeltakarjaőtegyfüggöny,amikoratartókinyílikéskiderül a tartalma. Ez nem lenne gond, hiszengondolhatja, hogy a maci van a tartóban, mertlátta, ahogyan bekerült oda. Az esetek felébenvalóban így is van, az esetek másik felébenazonban valamely trükk folytán a labda van atartóban! Így feltételezhető, hogy valójában kétkis tartó is volt az első dobozban, és az,amelyikben a maci van, még mindig ott maradt.Tehát ha a személy a macit szeretné (márpedigmegtanultuk,hogymindigaztválasztja),akkoraztaz első dobozban kell keresnie. Az esetek egyrészében azonban ő nem tudja, hogy nem a maci került át a másik dobozba, ezértfeltehetőentévesenazújdobozbanfogjakeresniazt.

Ebben a kutatásunkban 2 éves gyerekek vettek részt. A fent leírt jelenetek alatt figyeltük, hogy hova esik a babák tekintete, amikor tudják, a személy mindjárt választani fog (amit a fény és hang jelez). Így még mielőtt cselekedne valaki, meg tudjuk figyelni, hogy mit várnak a babák, mit fog tenni a személy.

Eddigi eredményeink alapján úgy tűnik, a babák értik, ha a személy látja, hogy pl. áthelyezzük a macit egyik rejtekhelyről a másikra – és azt várják, hogy az új helyen fogja keresni. Azonban, ha nincs közvetlen bizonyíték rá és csak következtetni lehetne a maci áthelyezésére (pl. a doboz amiben a macit láttuk eltűnni, átkerül egyik tárolóból a másikba, de nem látjuk tényleg a maci van-e benne), akkor nem tudják, hogy hol fogja keresni azt. Ez alapján azt gondoljuk, hogy ilyen helyzetekben a babák „óvatosak”: biztosra mennek, és csak akkor vonnak le egy következtetést, ha egyértelmű számukra, hogy a másik mit tudhat.



„Hopp, ez egy másik!” – „FBi2” • KAMPIS Dorka

Jelenvizsgálatunkegykutatássorozatrészétképezi,amelyrőlkorábbihírleveleinkbenisolvashattatok (’Sípok a dobozban’). Ebben akutatássorozatbanaztvizsgáljuk,hogykövetik-eababákazt,hogy valaki más mit tud arról, hogy mi van elrejtve egydobozban,illetve,hogysajátmagukmilyenkövetkeztetéseketvonnak le azzal kapcsolatban, hogy maradt-e még ott bentvalami,amitérdemeskeresni.

Ebben a változatban először beteszünk egy tárgyategydobozba, amibenem lehetbelelátni.Ezutánkiveszünkadobozból egy ugyanúgy kinéző tárgyat, és eltesszük. Miregondolhatekkoramegfigyelő?Reményeinkszerintarra,hogymostüresadoboz.Akövetkezőjelenetbenmegintbeteszünkegytárgyatadobozba,majdezt iskivesszük.Ekkorazonbanmegmutatjuk, hogy hoppá! ez nem is ugyanaz, mint, amitbetettünk:ennekmásatartalma.Ígyamegfigyelőaztgondolhatja,hogyazelsőtárgymégmindigadobozbanvan.Ezutóbbiesetbenérdemeskitartóbbankutatniadobozban,egyesetlegesenottlévőtárgyután.

Ami kérdésünk az, hogy a babák is így gondolkodnak-e, illetve, hogy egy ilyenhelyzetben másoknak is hasonló következtetéseket tulajdonítanak-e. Kutatásunk mégfolyamatban van. Jelenlegi eredményeink aztmutatják, hogy igen nagy a változatosságabban, hogy a babák hogyan értelmezik ezeket a helyzeteket. Ez arra mutat rá, hogykülönbözőútjai lehetnekavilágkoraimegismerésének.Különérdekesazonban,hogyababákelsőszemélyűkövekteztetései–,hogyőkhogyanlátjákavilágot-hasonlóakahhoz,

ahogy mások gondolatairólvélekednek. Ez egybe esik korábbieredményeinkkel ebben akutatássorozatban, mely szerint 14hónaposan már figyelik ésemlékeznek arra, hogy egy másikszemély mit tud (helyesen vagytévesen) ilyen helyzetekben azéppenelrejtetttárgyakról.



„Mondjam vagy mutassam?”– „point_voc” • KAMPIS Dorka

Ababák egészpici koruktól követikmásokmutatásának irányát, és nagyjából egy éveskoruktól kezdve maguk is gyakranmutatnak a körülöttük lévő tárgyakra. Amutatás igen praktikus módja afigyelemfelkeltésnek és azinformációkérésnek.Azonbanmutatni csakakkor érdemes valakinek, ha látjuk őt, ésfőleg akkor, ha ő is lát minket. A babákmásfél éves koruk körülmár értik, hogyhavalaki nem látja őket, nem érdemesmutatással próbálkozniuk annakérdekében, hogy felhívják a figyelmétvalamire; ámmég nem rugalmasak abban,hogy ilyenkor másik „modalitásba”váltsanak, például a hangadásba. Néhányhónappal később azonban már ez ismegmutatkozik.

Ebben a kutatásunkban azt

vizsgáljuk,hogyeza„váltás”megjelenhet-evalamivel korábban a többnyelvűkörnyezetben felnövő babáknál. Ezek ababák gyakrabban szembesülhetnek olyanhelyzettel, amiben egy kommunikatív

partnerhez „illeszteni” kell, hogy hogyan szólítjukmeg (pl. egyik vagymásik nyelven).Ezért lehet, hogy egy tágabb, elvontabb következményként általában a kommunikatívhelyzetekbenmegszokottabbaz, hogyváltani kell amegszólításmódjának tekintetében

(pl.mutatásrólhangadásra).Egyelőre a kétnyelvű csoportot

gyarapítjuk, a vizsgálat mellett egyhosszabb nyelvi kérdőívet is felveszünk aszülőkkel, hogy adott esetben anyelvfejlődést is figyelembe tudjuk venni.Az előzetes eredmények alapján a babákvalóban kevesebbet mutatnak, ha a másikszemély nem látszik, de annak eldöntése,hogyezzelegyidőbenmegnő-eahangadásgyakorisága,mégajövőre(éstovábbilelkesrésztvevőkre)vár.

Köszönjük a nagylelkű segítséget ebben a nem kis feladatban, és remélhetőleg

következőhírlevelünkbenbeszámolhatunkazeredményekrőlis!



Ki mit választ? – „beliefbind” • KAMPIS Dorka

A babák néhány hónapos koruktól kezdve követik, ha egy személy több tárgy közülkiválasztegyet,ésmegjegyzik,hogyeztatárgyatkedveli.Eztúgytudjukvizsgálni,hogymiutánababáklátják,hogyegyfelnőtttöbbszörisugyanaztatárgyatválasztjakétvagytöbbtárgyközül,mutatunkegyolyanjelenetet,aholaszemélyegymásiktárgyatválaszt,ésaztfigyeljük,ababákvajonmeglepődnek-eegyilyenhelyzetben.

Jelen vizsgálatunkban arra vagyunk

kíváncsiak, hogy vajon mennyire jegyzik meg,hogypontosankiaz,akiválaszt?Teháttágabbanértelmezve: mennyire kötik a babák egybizonyos személyhez a vélekedéseket,preferenciákat? A vizsgálatokban 9 hónaposbabáknak mutatunk különbözőeseménysorokat, amelyek során egy bizonyosponton „lecseréljük” a főszereplőt: innentőlkezdveegymásikszeméllyelfolytatódiktovábbaz eseménysor. Korábban azt találtuk, hogy haegy személy megmutatja, mit kedvel, a babákegy másik személytől is ugyanazt a választástvárják. Most továbbléptünk eggyel, és aztnézzük: vajon az egyik személy (téves)vélekedését (pl.hogykét tárgyvanazasztalon,pedig valójában csak egy) átruházzák-e egymásikszemélyre?

Ezzel a kutatássorozattal azt vizsgáljuk,

hogyazegyébkéntigengazdag,koraitársasmegismerésiképességekesetlegesenmilyenfejlődésenmehetnekkeresztülazelsőnéhányéletévsorán.Azegyesmentálisállapotok(preferenciák,vélekedések)személyhezkötéseegyolyanösszetettképesség,amelymindatársas,mindazáltalánosfigyelmiésemlékezetiképességekszorosösszjátékátigényli,így fejlődésének vizsgálata sok érdekes következtetésre ad lehetőséget afejlődéskutatóknak.



Merre keresi a maci a jó pálcáját? – „false physics” • FISCHER Paula

Egy sor korábbi kutatás alapján tudjuk, hogy a gyermekekmár igen korán érzékenyekmások vélekedéseire és megértik, ha valakinek egy adott helyzetről való vélekedéseeltéra valóságtól (például, mert egy helyzetben az ő tudta nélkül állt be változás, amitévesvélekedéshezvezet).Pontosaneztörténikakkoris,amikorvalakiatudtunknélkülelrakjaakulcsainkataszokásoshelyéről.Haerrőllemaradunk,akulcscsomóttovábbraisazeredetihelyénfogjukkeresni,hiszenkorábbitudásunk-,amelytudtunknélkültévessévált – határozza meg, hogy merre keresgélünk. Kutatásunk ennek a képességnek afejlődését vizsgálja. Azt szeretnénk megállapítani, hogy melyik az a pont a feladatokkomplexitásának növekedésében, amikor a gyerekek már nem tudják követni avélekedések változását.Felnőttekkelkapcsolatos vizsgálatokból tudjuk, hogy őkmár olyan összetettségű tudást ésvélekedést is tudnak másoknaktulajdonítani, amelyeket ők maguk mármegértenek. Vajon a gyerekek ezenképességehasonlóafelnőttekéhez?

Óvodás korú gyerekek már jól

érzékelik bizonyos eszközök egymáshozviszonyított hatékonyságát, ám kevesettudunk arról, vajon másoknak is tudnak-e hatékonysággal kapcsolatos vélekedésekettulajdonítani.Jelenkísérletünksorán3-4évesgyerekekfigyelnekmegegybábot,akiegyhosszúcsőbeesettszíneslabdákatpróbálkiszedni,különbözőhosszúságú,kampósvégűpálcáksegítségével(ld.azábrán).Miutánlabdáinakegyrészétkiemelteacsőből,amacialeghatékonyabb pálcáját egy dobozkába rejti, és vagy elbújik egy helyre, ahonnanmárnemlátja,pontosanmitörténikazasztalnál(tévesvélekedéshelyzet),vagymegpihen,éstovábbra is figyeli az eseményeket (valós vélekedés helyzet). Ezt követően egy másikkarakter (a kísérletvezető) a hosszú pálcát kicseni a dobozból, és egy rövid, nemhatékony pálcát rak a helyére. Miután a maci visszatér a helyszínre, megkérdezzük agyerekeket,hogyan folytatnáka történetet („Mit fogamaci csinálni?”). Feltételezéseinkszerint a gyerekek a tévesvélekedéshelyzetben a történetet úgy fogják folytatni, hogy amacimajdadobozfeléindulapálcáért,hiszenúgyvéli,ahatékonypálcamégtovábbraisottvan.Ezzelellentétben,amikorabábazasztalonülvetudjakövetni,hogymitcsinálakísérletvezető, a gyerekek majd úgy folytatják a történetet, hogy a maci a másodikleghatékonyabbelérhetőpálcátfogjaválasztani,hiszentudja,hogyaleghatékonyabbmárellettrakvaadobozbólésarövid,nemhatékonypálcavanahelyén.

Akutatásjelenlegisfolyamatbanvan,kíváncsianvárjukazeredményeket!



Miben sántikál a béka? – „candy” • FISCHER Paula

AMerrekeresiamaciajópálcáját?kísérletünkhözhasonlóanezakutatásisarrakeresiaválaszt,hogyagyermekekmilyentípusúhelyzetekbentudjákkövetnimásokvélekedését,és ezáltal kikövetkeztetni egy adott személy cselekedeit. Vajon, ha a gyermekek sajátmaguk megértik egy adott szerkezet oksági működését – például, hogy egy akadályjelenlététől függőenabenne lévő tárgyakmerre tudnakgurulni -, képesek-evalósvagytévesvélekedésttulajdonítanimásoknakisazadottszerkezetről?

Ebbenavizsgálatban3-4évesgyermekekegyérintőképernyősjátékbanvesznek

részt.Ajátéksoránagyerekekelőszörrövidbevezetőjeleneteketlátnakegylányról,akimegnyom egy játékgép tetején található gombot. Ennek határásamindig színes labdák

gurulnak ki a gép két oldalán találhatóvályúkba. A jelenetek során a gép jobb vagybal oldalán azonban mindig egy-egy akadálytalálható, amely megakadályozza, hogy alabdák az adott oldal irányába kiguruljanak.Ígymindigcsakazátellenesoldalontalálhatóvályúba tudnak érkezni. A játék során agyerekeknekazafeladatuk,hogymindigarraaz oldalra nyomjanak a képernyőn, aholszerintük a személy keresni fogja a labdákat.A játékkritikuspontjána főszereplő tudtávalvagy tudta nélkül egy másik karakter (egybéka)azakadálytáthelyeziazegyikoldalrólamásikra. Így abban az esetben, amikor eztitokban történik, a főszereplőnek tévestudása alakul ki a szerkezet működéséről.Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ebben ahelyzetben a gyerekek figyelembe veszik-e akarakter (téves) vélekedését az akadály

helyéről. Az a feltételezésünk, hogy a téves vélekedés helyzetben a gyerekek arraszámítanak,hogyafőszereplő-,mivelnemtudja,hogyabékaáthelyzeteazakadályt,-alabdákat a rossz oldalon fogja keresni, annak ellenére, hogy ők maguk ki tudjákkövetkeztetnialabdákvalósútvonalát.

Akísérletjelenlegiszajlik,várjukazeredményeket.



Melyikre mutatott a lány? – „ref_naming” • Otávio MATTOS

Korábbikutatásokeredményeiarramutatnak,hogyafejlődéskoraiidőszakábanababáka felnőttek közléseit általában úgy értelmezik, hogy azt a dolgok egy adott csoportjáravonatkoztatják(példáuláltalábanvéveakutyákra,labdákravagyalmákra).Ekutatásunkcéljaannakfeltárásavolt,hogyezazértelmezésmilyenhatássalvanababáktárgyakkalkapcsolatosemlékezetére.Amikoregyhelyzetetúgyértelmeznek,hogyafelnőttéppenatárgyak egy csoportjára utal, az adott csoportba tartozó tagok közös tulajdonságai(példáulalabdákkereksége)hangsúlyosabbáválnak,mintatárgyakegyeditulajdonságai(például egy adott labda felülete, színe). Feltételezéseink szerint ez hat a babákemlékezetére is: amennyiben két tárgyra egy nagyobb kategória részeiként gondolnak,akkor nem fordítanak figyelmet a tárgyakatmegkülönböztető külső tulajdonságokra ésutólagezekrekevésbéisemlékeznek,mintatárgyakközöttihasonlóságokra.

A13-14hónaposrésztvevők4különbözőjelenetetláttak,amelyeksoránegynőifőszereplő először egyesével megmutatott nekik két tárgyat, majd elhelyezte őket aképernyőn látható asztal két oldalára (lsd. az ábrán). A tárgyak bemutatása közben atárgyakat minden esetben egy vagy két kitalált szóval nevezte meg. A négy videóbólkettőben a tárgyak ugyanazt a nevet kapták, míg a másik kettőben ez a két névkülönbözött. Ezen keresztül jeleztük, hogy a tárgyak ugyanabba a kategóriába (mivelugyanazanevük),vagykülönbözőkategóriába(mivelkülönbözikanevük)tartoznak.Eztkövetően két paraván úszott be a képernyőre, amelyek kitakarták a tárgyakat, majd afőszereplő rámutatott az egyik, takarásban lévő tárgyra. A kép ekkor megváltozott:mindeneltűnt,deakét tárgyújramegjelentaképernyőn,egy fehérháttérelőtt.Ezenaponton rögzítettük, hogy a babák milyen hosszan nézték az egyes tárgyakat.Feltételezéseink szerint, amennyiben a közös név alapján a babák a tárgyakat egykategóriába sorolták, kevésbé fognak emlékezni a két tárgy közötti megjelenésbelikülönbségekre, emiatt mindkét tárgyat ugyanolyan hosszan nézegetik majd. Mivel azt



jegyeztékmeg,hogypéldáulmindkéttárgyegytegi,ígynemszámít,aszereplőpontosanmelyikremutatott.Ezzelszemben,haa tárgyakkülönbözőnevetkaptak,akkorababákkét külön kategóriába sorolták őket, és emiatt jobban emlékeznek a tárgyak közöttikülönbségekre,ígymajdaztnézikhosszabban,amelyreaszereplőkorábbanrámutatott.

Az eddigi eredményeink nem támogatták a feltételezéseinket. Jelenleg további

vizsgálatokat tervezünk, hogy feltárjuk, vajon a babák emlékeznek-e a különbségekremegegyező,illetvekülönbözőkategóriábatartozótárgyakközött.

Banánhámozás – „banana_lab” • MARNO Hanna

Miközbenakisbabákúj tárgyakról tanulnak,vajonelvárják-e tőlünk,hogyszándékosantanítsunk meg nekik a tárggyal kapcsolatos fontos információkat? Erre a kérdésrekerestük a választ rövid vizsgálatunkban, melynek során 15 hónapos babákszemmozgását követtük. A kísérletben a babák rövid filmeket láttak, melyben kétismeretlentárgyatmutattunknekik(ld.azábrán).Azegyiktárggyalkapcsolatbanfontosinformációtosztottunkmeg:megmutattukababáknak,hogymirevalóatárgy,azazmiafunkciója(megtudhámozniegybanánt).Amásiktárgyról azonban - a megjelenésén kívül - nemadtunk semmilyen egyéb információt. Miután ababák végignézték ezeket a jeleneteket, aképernyőn megmutattuk nekik a két tárgyategyszerre, miközben egy ismeretlen szóthasználva megneveztük az egyik tárgyat. Akérdésünk az volt, hogy abban a pillanatban,amikor a babák ezt az új szót hallják, vajon mitfognak gondolni, az melyik tárgyra vonatkozik?Erre abból tudunk következtetni, hogy melyiktárgyat nézik hosszabban a megnevezés pillanatában, illetve az azt követő rövididőszakban. Az a feltételezésünk, hogy a babák azt a tárgyat nézik majd hosszabban,amelynekkorábbanafunkciójátismegismerhették.

Laborunkban ebben a pillanatban folyik a vizsgálatnak a tesztelése, ígyeredményekről még nem tudunk beszámolni. Reméljük azonban, hogy a következőhírlevelünkbenmármegtudjukadniaválasztakérdésünkre!



Hagyjuk itt a bityét!– „mutex” • MARNO Hanna

Mindennapjaik során a kisbabák folyamatosan körül vannak véve számukra új,ismeretlentárgyakkal,melyeknekneveitfokozatosansajátítjákelnyelvfejlődésüksorán.Vajon milyen stratégiákat használnak, amikor egy ismeretlen tárgyat összekapcsolnakegy új névvel? Erre a kérdésre kerestük a választ egy két éves kisgyermekek számáratervezettjátékoshelyzetenkeresztül.

Kísérletvezetőnkelőszöregyrövidjátékos epizódba vonta be a gyermeket,azzalacéllal,hogyarésztvevőmegszokjaaz új környezetet. Ezután egy, a gyermekszámára ismeretlen tárgyat hozott be aszobába, és a gyermek aktív bevonásávalközös játékot kezdeményezett, melyneksorán mindketten közelebbrőlmegismerkedhettek az új tárggyal. Párperces játékot követően a kísérletvezetőelhagyta a szobát, és egy másik személyjött be, aki három új tárgyat helyezett agyermek elé, majd ő is kiment. Ekkor pár percig hagytuk, hogy a gyermek önállóanismerkedjen ezekkel az új tárgyakkal. Mikor már az összes tárgyat megvizsgálta, akísérletvezető újra belépett a szobába, és megkérte a gyermeket, hogy segítsen nekielpakolni a játékokat egy tálcára. Miután az összes játék rákerült a tálcára, akísérletvezető egy ismeretlen szót használva megkérte a gyermeket, hogy az egyiktárgyat vegye le a tálcáról és tegye vissza az asztalra („Kérlek, hagyd itt a bityét!”). Afeltételezésünkazvolt,hogyhabárazösszestárgy ismeretlenvoltarésztvevőkszámra,ezekközülcsakegytárggyaljátszottakközösenakísérletvezetővel.Ezalapjánagyerekekvalószínűleg azt a következtetést fogják levonni ebből a helyzetből, hogy az ismeretlenszóarraatárgyrautalhat,amivelkapcsolatbanvolt‘közösélményük’akísérletvezetővel.

Eredményeink szerint a gyermekek pontosan így viselkedtek, azaz legtöbbszöraztatárgyatválasztották,amellyelkorábbanközösenjátszottakakísérletvezetővel.Úgytűnik tehát, hogy ebben a korban képesek figyelembe venni a körülöttük lévő, beszélőemberek szándékát, és sokszor erre az információra hagyatkozva értelmezik az újszavakat.

Jelenleg az eredeti vizsgálatnak egy kontroll verzióját teszteljük, amelyben akísérletvezető a játék végén megnevezés nélkül kéri a gyermeket arra, hogy ‘az egyikjátékot’ tegye vissza az asztalra. Ezzel a verzióval azt a lehetőséget szeretnénk kizárni,hogy a gyermekek esetleg – a megnevezés figyelembe vétele nélkül – csupán azértválasztottákazta tárgyat, amellyelkorábbanegyütt játszottakakísérletvezetővel,mertígyezatárgylettalegvonzóbbvagylegérdekesebbszámukra.



Szószeletelés– „nyelvi” • LADÁNYI Enikő

Az anyanyelv-elsajátítás egy fontos lépéseként a csecsemőknek a folyamatos beszédbőlkell kivonniuk a lehetséges szóalakokat. Ez a feladat egyszerűbbnek tűnik olyannyelvekben, amelyekben a szavak többnyire változatlan formában jelennek meg, mintpéldául az angolban. A magyarban azonban a szavakhoz gyakran járulnak különféletoldalékok,amelyekmegváltoztatjákazokalakját.Példáulakutya szókutyák,kutyában,kutyának, kutyáké, kutyáinknak stb. alakokban is előfordulhat. Kutatásunkban arrakeressük a választ, hogy ezeket a komplex alakokat mikor és milyen információkfelhasználásávalkezdikelababákszótőreéstoldalékrabontani.

Ehhez egy, a csecsemőkutatásokban gyakran használt módszert alkalmaztunk,amely során a baba előtt egy képernyőn rövid videók jelentek meg különféle

mondatokkal vagy szavakkal párosítva. Afeladat első részében egy kétperces, egyszerűmagyar mondatokból álló szöveget hallottak ababák, miközben figyelmük fenntartására aképernyőn színes körök jelentek meg. Mindenmondatban elhangzott egy kitalált szótoldalékolt formában: a babák egy része egymagas magánhangzós szót hallott (pl.: birhez),másik részük egy mély magánhangzós szót(barhoz) a mondatokban. Ezután a feladatmásodik részében vagy a szövegbenmegjelentszótő, azaz a bir/bar vagy egy új, ismeretlenszótő volt hallható a korábban látott színeskörök kíséretében. Eredményeink szerint ababák teljesítményét befolyásolta, hogykorábban mély (bar) vagy magas (bir)magánhangzós szót hallottak. A mélymagánhangzós alak (bar) esetében hosszabb

ideig nézték a színes köröket miközben a szövegben korábban megjelent szótő volthallható,mintamikorazúj, ismeretlen szótő jelentmeg.Ezarrautal,hogy15hónaposkorban a babákmár sikeresen le tudják választani a toldalékot a szótőről, és emiatt amélymagánhangzósszavakesetébenképesekfelismerniaszótőtakkoris,haazönállóanjelenikmeg.Nemvoltkülönbségazonbanazismerősésismeretlenalakrafordítottnézésiidők között a magas magánhangzós feltételben. Eszerint a mély magánhangzós,toldalékosalakokrészekrebontásaelőbbmegkezdődik,mintamagasmagánhangzósoké,melyutóbbi15hónaposkorbanmégnemjellemzőababáknál.

Akutatáskövetkező lépésébenaztvizsgáljukmajd fiatalabbbabákbevonásával,hogymikorkezdődikmegamélymagánhangzóstoldalékosalakokrészekrebontása.



Együttműködő babák– „coopNIRS” • Katarina BEGUS, Arianna CURIONI

Ahhoz, hogy a csecsemők más személyektől tanulni tudjanak, elengedhetetlen, hogyképesek legyenek megjósolni az illető személy cselekedeteit. Ezt úgy tudják megtenni,hogymegfigyelikaszemélyt,majdelőzetestevékenységealapjánelvárásokatalakítanakki viselkedésének céljára vonatkozóan. Számos alkalommal bebizonyosodott, hogy ababákképesekerreafajtacéltulajdonításra.Meglepődnekpéldául,haugyanazaszemély,akikorábbankétegymástkövetőalkalommal‘A’tárgyutánnyúlt,hirtelenmegváltoztatjaaviselkedését,ésB-tválasztja.Ababákcéltulajdonításiképességét,valamintazelvárásokmegszegésenyománvalómeglepettségüketegyrésztnézésiidősvizsgálatokkal,másrésztaz utóbbi években egy agyi képalkotó eljárással – úgynevezett közeli infra-vörösspektroszkópiával (NIRS) – is kimutatták. Egy korábbi kutatásunk eredményei példáulfeltárták,hogyamennyibenegycélrairányulótevékenységmegismétlődött,ababákagyiaktivitása csökkenéstmutatott egy adott területen. Ezzel ellentétben, ha a cél hirtelenmegváltozott, akkor az ezen az agyterületen mért aktivitás ismét növekedett,demonstrálva ezzel, hogy a kisbaba elvárásai nem teljesültek az adott cselekvésrevonatkozóan,ésezértújrakellettkalkulálniaazokat.

Emellett azt is tudjuk, hogy ababák igen érzékenyek másokcselekedeinek hatékonyságára: csakakkor tulajdonítanak célt egy bizonyostevékenységnek, ha a cselekvésthatékonynak ítélik meg. Azonbanszámos olyan tevékenységgeltalálkozhatunk a környezetünkben,amelysoránhatékonyésnemhatékonytevékenységek végrehajtásán keresztül,együttműködve szeretnénk elérni egy-egy célt. Felnőttek ilyen esetben isképesek célt tulajdonítani aszemélyeknek, de vajon ez igaz ababákra is? Kilenc hónaposok számára tervezett kutatásukban tehát arra vagyunkkíváncsiak, hogy a babák vajon célt tulajdonítanak-e egy olyan cselekvéssorozatnak,amelynek egyes elemei önmagukban nem hatékonyak, ám kirajzolódik belőlük a kétrésztvevőszereplőközöscélja.Miközbenababákavideókatnézik,akorábbanemlítettagyiképalkotóeljárással(NIRS)rögzítjükazagyukaktivitását.

Az adatfelvétel jelenleg is folyamatban van, ám az előzetes eredmények alapjánúgy tűnik, hogy a babák is elvárják, hogy együttműködés esetén a szereplők céljukattekintve következetesek legyenek. Tehát annak ellenére, hogy a szereplők egyénicselekvései önmagukban nem hatékonyak, a babák mégis meglepődnek, ha azt látják,hogy a szereplők egy új célt közelítenek meg. Ez arra utal, hogy nem hatékonycselekedetekeseténisképesekcélttulajdonítanibizonyoshelyzetekben.Ezazeredményelsőkéntmutat rá, hogy a csecsemők képesek különbséget tenni az egyéni, valamint atöbb szereplő által végzett közös tevékenység között, és a felnőttekhez hasonlóanérzékenyekazegyüttműködéseshelyzetekre.



Kitől tanuljak?– „opteach” • Katarina BEGUS

Számoskutatáskimutatta,hogyababákinkábbolyanszemélyekrefigyelnek,olyanoktólfogadnak el játékot és olyan személyeket utánoznak, akik ugyanazt a nyelvet beszélik,mint ők (szemben az idegen nyelvet beszélőkkel). Ezt a preferenciát általában úgymagyarázták,mintannakatendenciánakakoraimegnyilvánulását,hogyatársasvilágotcsoportokba soroljuk és mindenki a saját csoportját preferálja a többivel szemben.Vizsgálatsorozatunkban mi egy alternatív magyarázatot tesztelünk, mely szerint acsecsemők preferenciája azon vágyukon alapszik, hogy tanuljanak másoktól. Ez vezettöbbek között ahhoz, hogy jobban kedvelik azon személyeket, akik jobb tanulásilehetőségeket biztosítanak számukra -, mert például értenek az anyanyelvükön. EgykorábbiEEGvizsgálatunkpéldáulmegállapította,hogyacsecsemőkszívesebbenfogadjákazinformációkatazanyanyelvetbeszélőktől,szembenazidegennyelvetbeszélőkkel.

Jelen kutatás során a babák anyanyelvét és idegennyelvet beszélő személyekrőlkészültvideókatmutattunkbe11hónaposrésztvevőinknek.Ezeksoránazidegennyelvet

beszélő felnőtt a baba számáraújszerű tárgyak funkcióit mutattabe, míg az anyanyelvet beszélőszemélytől a baba nem kapott újinformációt (ld. az ábrán). Azáltal,hogy ebben a helyzetben az idegennyelvű személy bizonyultinformációs forrásnak, úgygondoltuk, hogy több érdekeskérdésre is választ kaphatunk.Egyrészt a videók nézése közbenEEG-háló segítségével rögzítettük ababák agyi aktivitását. Ezenkeresztül fel tudtuk tárni, hogyvajonmegjelenik-eazidegennyelvetbeszélő szereplő esetén azinformációszerzést megelőző aktív

felkészüléshez kapcsolható agyi aktivitás (théta aktivitás), amennyiben korábban őbizonyult hasznos információforrásnak. Emellett azt is néztük, hogy a babák kitőlfogadnak el szívesebben egy tárgyat. Miután a videón szereplő felnőttek mindkettennyújtottakababákfeléegy-egy,megegyezőkülsejűlabdát,(amelyekkésőbbaztánmegisjelentek egy asztalon a résztvevők előtt), vajon azt a labdát választják-e, amelyet azanyanyelvűkínál,vagyakorábbanlátottjelenetekmegváltoztatjákeztapreferenciát.

Az eredmények alapján nem volt különbség a tekintetben, hogy a babákanyanyelvi vagy idegen nyelvű személyt hallottak a videóban. Úgy tűnik tehát, hogy ababák számára mindkét személy potenciálisan hasznos információforrásnak bizonyult,továbbá, mindkét személytől ugyanolyan szívesen fogadtak el játékokat is. Ez azeredménymegerősíti a korábbi feltételezéseket,miszerint a babák társas preferenciáitelsősorbanatanulásirántivágyukvezérli.



Hogyan értik meg a babák a neveket? – „naming2” • Johannes MAHR

Atulajdonnevekazokanevek,amelyeketegyesszemélyekhezvagyhelyekhezrendelünkakörnyezetünkben.Etekintetbenkülönlegesek,mivelnemadolgokegycsoportjáravagyosztályára,hanemegyetlenadottdolograutalnak.Anyelvfejlődésselkapcsolatoskorábbikutatások nagy része azt célozta feltárni, hogy a gyerekek hogyan tanulnakmeg olyankifejezéseket, amelyek tárgyak egy csoportjára vagy kategóriájára vonatkoznak, ezértjelenlegkevesettudunkmégarról,hogyangondolkodnakatulajdonnevekről.Vajonértik-epontosan,hogymireutalnak,vagyazt,hogyhogyanhasználjukőket?

Atulajdonnevekhasználatasegíthetegyolyanhelyzetben,amikorhasznosészbentartani,hogykikicsodaegyadottinterakcióban.Ennekfeltárására14-15hónaposbabákszámára terveztünk egy vizsgálatot, melynek során azt figyeltük, a babák bizonyosjeleneteketmilyenhosszannéznek.Arésztvevőkkülönbözőanimációkatláttak,amelyeksoránkét figuraközött zajló interakciókatfigyelhettek meg (ld. az ábrán). Az alultalálható figurák egyike mindegyikjelenetben egy gyümölcsöt adott a fenttalálható, rózsaszín figurának. Eztkövetőenmindigmegjelentegykéz,amelyegyesével rámutatott a képernyő aljántalálható figurákra, ésmegnevezteőket.Avideókegyrészébenakét figuraugyanazta nevet kapta, míg a videók másikrészében két különböző nevet hallottak ababák.Haapicikarraszámítanak,hogyanevekazegyes figurákravonatkoznak,akkormeglepőbb leszszámukra,haakét figuraugyanaztazelnevezéstkapja, ígyhosszabbannézikmajdezutóbbihelyzetet.Ezzelellentétben,hainkábbarraszámítanak,hogyanévafigurák csoportjára vonatkozik, akkor az a helyzet lenne a meglepőbb számukra,amelybenkétkülönnévutalazegyesfigurákra.

Az eredmények tekintetében nem volt különbség a jelenetek között: a babákmindkétesetbenugyanolyanhosszanfigyeltékajelenetekvégkimenetelét.Ezalapjánúgytűnik, hogy ebbenahelyzetbennemvolt előzetes elvárásuk azzal kapcsolatban, hogy afigurákmilyennevetkapjanak.



Honnan tudod? – „source_mem” • Johannes MAHR

Korábbikutatási eredményekalapjánúgy tűnik,hogyagyerekekmég5éveskorban isnehezenidézikfelegy-egyhelyzettelkapcsolatostudásukforrását.Általábannemtudnakhelyesen válaszolni olyan kérdésekre, amelyek azt firtatják, honnan tudnak egy adottinformációt.Azezzelkapcsolatoskészségetforrásemlékezetneknevezzük.Másvizsgálatihelyzetekben viszont a gyerekek érzékenynekmutatkoznak tudásuk forrására: például,amikor erre az információra építve új információt kell keresniük, vagy ez alapján kelldöntésthozniuk.Akutatásieredményekmintázatainakegylehetségesmagyarázata,hogyvizsgálatoksoránhasznált tesztkérdéseknehezekagyerekekszámára, ígyválaszaikbannem mutatkozik meg a valódi tudásuk. Ennek orvoslására terveztünk két játékoshelyzetet,amelyeksoránagyerekeknekolyanhelyzetekbenkellettemlékezniüktudásukforrására, amelyekben ezen információ kommunikatív szempontból hasznos volt

számukra.

Az első vizsgálatban a gyerekekforrásemlékezetükre támaszkodva tudtákeldönteni, hogy két báb közül melyik állíthelyesetegydoboztartalmávalkapcsolatban.Alaborunkban, illetve óvodákban futóvizsgálatunkban 3-5 éves kisgyerekek vettekrészt, akik egy olyan videósorozatot láttak,amelyneksoránkétbábazesetekegyrészébenösszeegyeztethető, az esetek másik részében

pedig egymásnak ellentmondó állításokat tett egy doboz tartalmával kapcsolatban (ld.kép balra). Az volt a feltételezésünk, hogy a gyerekek abban az esetben fognak jobbanemlékezni arra, hogy melyik bábu mit mondott,amikoraz állításaikegymásnakelletmondóakvoltak,ahhoz képest, amikor viszont össze lehetett őketegyeztetni. Az eredmények azonban ezt nemtámasztották alá, a gyerekek mindkét esetbenugyanolyanmértékbenemlékeztekarra,hogymelyikbábumitmondott.

Másik vizsgálatunkban szintén egy doboz,illetve egy báb szerepelt (ld. képek jobbra). Ebben avizsgálatban a kisgyerekeknek annak érdekébenkellett a forrásemlékezetükre támaszkodniuk, hogymeggyőzzékacicabábotegydoboz tartalmávalkapcsolatban.A játéksoránagyerekekelőszörmegismertékadoboztartalmát:azesetekegyikrészében a gyerekek ezt a saját szemükkel látták, míg másikrészében a kísérletvezető mondta meg nekik, hogy mi van adobozban.Eztkövetőenarésztvevőknekmegkellettosztaniukadoboz tartalmával kapcsolatos tudásukat egy bábfigurával, akivagy egyetértett vagy pedig vitatkozott velük. Arra voltunk



kíváncsiak, hogy a résztvevők helyesen tudnak-e válaszolni a báb kérdésére, amely aztfirtatta, honnan tudják mi van a dobozban. Az volt a feltételezésünk, hogy a gyerekekjobban fel tudják idézni tudásuk forrását abban az esetben, amikor a báb vitatkozottvelük,hogyezáltalmegtudjákgyőzniőt.Azeredményekazelőzővizsgálathozhasonlóanalakultak: a gyerekek hasonló mértékben tudták felidézni tudásuk forrását, attólfüggetlenül,hogyabábegyetértettvelükvagysem.

Névmemória – „ff_mem” • TAUZIN Tibor

Korábbi vizsgálataink alapján megtudtuk, hogy a 13 hónapos csecsemők képesekkikövetkeztetni a beszéd tartalmátmég azokban a helyzetekben is,melyekben teljesenismeretlenanimációsfigurákat látnak,amikpusztándallamokkalkommunikálnak. Jelenvizsgálatban, ezekre a korábbi eredményekre építve, arra voltunk kíváncsiak, hogy ababákeztaképességüketfeltudják-ehasználniúj,szokatlankifejezésekelsajátításárais.

Ennekmegállapításáhozababáknakolyanvideókatmutattunkbe,melyekbenkét

figurabeszélgetett,majdazegyikükegydallamsegítségévelmegnevezettegytárgyat.Avideó többszöri bemutatása után azt vizsgáltuk, hogy a babák képesek-e ezeket a

szokatlandallamokat a tárgynevekéntmegtanulni. Ennekérdekében szemmozgáskövetővel elemeztük, hogy acsecsemők a többször bemutatott dallam lejátszása utánarraatárgyranéznek-eaképernyőn,aminekezadallamaneve lehetett.Kérdésünk tehátazvolt,hogya10hónaposcsecsemők képesek-e olyan új jelzéseket megjegyezni,

melyek egyáltalán nem emlékeztetnek az általuk is ismert emberi beszédhangokra ésszavakra.Kísérletünkeredményeiazokatakorábbikutatásokattámasztottákalá,melyekszerintacsecsemőknemképesekbármilyenhangsortszókéntmegtanulni,ígyazáltalunkbemutatottdallamokatsemtekintettékatárgynevének.

A beszélgetés jelei – „cc_tom” • TAUZIN Tibor

Egykorábbivizsgálatsorozatunkbanazttaláltuk,hogya13hónaposcsecsemőkképesekakommunikáció tartalmát kikövetkeztetni, még akkor is, ha az számukra teljesenismeretlenszereplők(animációsfigurák)köztzajlik,ésszokatlanjelekből,vagyisszavakhelyettmindösszeegyszerűdallamokbóláll(ld.méga2013-asés2014-eshírlevelünket).Ezekakorábbivizsgálatokazonbanaztakérdéstazonbanmindnyitvahagyták,hogyababákvajonképesek-eazt is felismerni,hogymi lehetegyolyanszereplőcélja,akinemveszrésztkommunikatívinterakciókban.



Ennek tisztázása érdekében a korábban használt animációs filmjeinket kismértékben módosítottuk, így ezekben – a vizsgálat első fázisában – két beszélgetőanimációs figura volt látható,melyekközül az egyikminden videóbanmegkeresett egyáltala elrejtett labdát, ami a jelenlétébenugráltátegymásikrejtekhelyre.Avizsgálat(eztkövető)tesztfázisábanaszereplőkmárnemkommunikáltakegyáltalán, ésa labdátkeresőfigurasemvoltjelen,amikoralabdarejtekhelyemegváltozott,ígyőalabdátakárazúj,akárarégirejtekhelyéniskereshette.Azt feltételeztük, hogy ha a csecsemőkképesek egy állandó célt tulajdonítani azanimációsfilmbenszereplőfigurának,akkormegfogja lepniőket,haa főszereplőnemalabdaeredeti(ésismert)rejtekhelyétkeresimajdfel,hanemaztarejtekhelyetahovanemrejtett el semmit. Eredményeink alátámasztották ezt a hipotézist, ami arra utal, hogy ababákmáregészkoránképesekmegérteniakommunikációraképeslényekcéljait,illetveazt,hogyőkezeknekacéloknakmegfelelőencselekednek.

A párbeszéd célja – „maxquant” • TAUZIN Tibor

Hétköznapi helyzetekben a beszélgetéseink célja gyakran az, hogy a másik számáraismeretlen, de neki valamely okból fontos információt osszunkmeg, legyen ez bármi aleghétköznapibb apróságtól, a leglényegesebb dolgokig. Jelen kutatásunkban aztelemeztük, hogy vajon a csecsemők 10 hónapos korban már elvárják-e azt, hogy egyvideóban szereplő animációs figurák csak akkor mondják el egy feladat megoldásátegymásnak,haarraamásiknakszükségevan.

Ehhezolyananimációsfilmekethoztunklétre,melyekbenkétszereplőegyikeegyhídonakartátjutni,erreazonbancsakakkorvoltmódja,haamásikszereplőelárulta, hogy a hidat hogyan kellleengedni. Szemben az imént leírthelyzettel, a tesztfázisban a híd márelevenyitvavolt,ígyaszereplőkköztibeszélgetés a híd lenyitásánakmódjáról feleslegessé vált. Egyesvideókban a szereplők ennekmegfelelően nem is kommunikáltakegymással, más esetekben azonban

továbbraisugyanúgybeszélgettek,ahogy aztkorábbantették,amikorahídkinyitásánakmódjátmégelkellettárulni.Hipotézisünkaz,hogyerreakételtérőviselkedésre,vagyisafeleslegeskommunikációraésakommunikációhiányáraacsecsemőkmáskéntreagálnak,amely kérdésre az általunk már begyűjtött adatok elemzése után adhatunk majd –remélhetőlegaközeljövőben–megalapozottválaszt.



Hova néz? – „senju_6_9_12” • Mikołaj HERNIK

Felnőttkéntnagyonegyszerűfeladatnaktűnhetmásoktekinteténekkövetése,ámefontostársaskészségkialakulása többhónapos folyamatot igényel.Annakkutatásánkeresztül,hogyababákmelyhelyzetekbenkövetikmásoktekintetét,illetvemelyhelyzetekbennemteszikezt,feltárhatóekészségkialakulásánakpontosfolyamata.

Korábbikutatásokalapjánúgytűnik,hogyababákegymásikszemélytekintetérekommunikatívgesztusként tekintenek.Aszemmozgáskövetőtechnikánakköszönhetőenelég pontosan tudjuk rögzíteni a babák tekintetének mozgását (a képeken a babatekintetét a piros pont ábrázolja); ezen keresztül azt is tudjuk vizsgálni, vajon másoktekintetétkövetik-eegyadotthelyzetben. Ilyen technikátalkalmazóvizsgálatokalapjánúgytűnik,hogymár6hónaposbabákistudjákkövetni mások tekintetét; vagyis ők is arra atárgyra néznek, amelyre egy másik személyirányítja a tekintetét. Az ilyen fiatal babákolyan helyzetekben követik egy személytekintetét, amelyekben előtte ez a személyegyértelműen kifejezi feléjük kommunikatívszándékát: például miután egy hang üdvözliőket a babákkal folytatott kommunikációbangyakran használt, jellegzetes hanghordozással(“Sziababa!”),ugyanarraatárgyrapillantanak,mint az általuk látott felnőtt. Érdekes módonugyanez a hatás nem jelenik meg abban azesetben,haahallottszövegbennincsjelenezajellegzetesintonáció.

Saját laborunk vizsgálati eredményei

alapján (a kutatás 2016 nyarán a kanadai dr.Tanya Broesch által vezetett laborközreműködésével valósult meg) úgy tűnik, hogyezahatásuniverzális,ésnagyonkülönbözőkultúrákbanismegjelenik.Acsendes-óceániVanuatu államban élő 5-7 hónapos babák hasonló helyzetben ugyanúgy viselkednek,mint6hónaposeurópaitársaik.

Sajátlaborunkeredményeialapjánazlátszikkirajzolódni,hogya9és12hónapos

magyar babák első életévük második felében már a látott személy kommunikatívszándékánakhiányában,spontánmódonistudjákkövetniafelnőttektekintetét.Jelenlegegyfiatalabbkorosztályban,5-6hónaposbabákkalfolyikegyvizsgálatunk;ezenkeresztülteljesebbképetkaphatunkmajdatekintetkövetésfejlődésifolyamatáról.



Vajon melyikre gondolt? – „yoon” • Mikołaj HERNIK

Kilenc hónapos illetve idősebb babáknak is nehézséget okoz emlékezni új, ismeretlentárgyakaprórészleteire.Korábbikutatásokeredményeialapjánúgytűnik,hogyababák

jobbanemlékeznekegytárgykülsejére,haegykommunikatív helyzetben találkoznak vele.Ilyen helyzet lehet például, ha egy személymutatással jelzi, hogy közvetíteni szeretnevalamit a babának egy tárgyról. Ám ennek agesztusnak lehetnek „hátrányai” is: úgy tűnik,hogyegymutatástkövetőena9hónaposbabáknem emlékeznek a mutatott tárgy pontoshelyére. Ezzel ellentétben viszont, miután aztlátják, hogy egy személy egy tárgy után nyúl,emlékeznek a tárgy pontos helyére, ámnehezenidézikfelatárgykülsejénekrészleteit.

Jelen vizsgálatunkban azt szeretnénkfeltárni, hogy egy tanulási helyzet segíthet-e ababáknak felfigyelni és emlékezni egy tárgypontos helyére, amelyre egy felnőtt korábbanrámutatott. A pontos hellyel kapcsolatosinformáció fontos lehetabbanazesetben,haafelnőtt több, ugyanolyan külsejű tárgy közülmutat az egyikre -, melyek, bár hasonlóannéznek ki, ám mégis máshol találhatóak. Akutatás során babák rövid animációkattekintenek meg, amelyekben egy személy 3

megegyező külsejű tárgy közül az egyikre rámutat, vagy nyúl érte. Ezt követőenmindegyik tárgy takarásbakerül.Amikorababaújra látjaa tárgyakat, egyesesetekbenmeglepő változások történnek a képernyőn: a kiemelt tárgy külseje vagy elhelyezése„varázslatosmódon”megváltozik.Afilmekalattrögzítjük,hogyababákmilyenhosszanfigyelnekakülönbözőhelyzetekben–ígyszeretnénkfeltárni,hogymeglepőnektalálják-eavarázslatosátalakulásokat.

Az eredmények a feltételezéseinket nem igazolták, ám izgalmas mintázatot

mutatnak. A babák nem lepődtek meg, ha az óriási képernyőn megváltozott annak atárgynakahelye,amelyikreegyszereplőkorábbanrámutatott.Ugyanakkorészrevettékatárgy helyének megváltozását, ha korábban azt megpróbálta valaki elérni. A korábbivizsgálatokhozhasonlóanmutatástkövetőenviszontészrevették,hamegváltozottatárgykülseje,ámugyanerrenemfigyeltekfel,haatárgyatkorábbanmegpróbáltavalakielérni.Különböző babalaborok hasonló mintázatot mutató eredményeivel összehangban úgytűnik,ténylegvannakvakfoltokababáktárgyakkalkapcsolatosemlékezetében.



Melyik az eleje? – „frontback” • Mikołaj HERNIK

Ebben a kutatásunkban annaka kérdéskörnek egy szeletére voltunk kíváncsiak, hogy ababákhogyangondolkodnak, tanulnak számukra ismeretlenélőlényekkelkapcsolatban.Ezen belül is az volt a célunk, hogy feltárjuk:miközben a babák egy számukra új fajtamozgó állat viselkedését látják, – például, ahogyan az egy labdát üldöz – el tudják-eazonnaldönteni, hogye lénynekmelyik az eleje ésmelyik ahátulja. Ezt vajon olyan esetekben is meg tudják állapítani,amikor az új figurának nincsenek arcszerű vonásai, sőt,egyáltalán nem emlékeztet sem állatra, sem emberre? Ekérdések megválaszolására tervezett vizsgálatainkban ababák rövid animációkat tekintettek meg, amelyekfőszereplője egy labdát kergető kis sárga doboz. A figuraelejétazanimációksoránmindösszeegypirospöttyjelezte.

Az eredmények azt mutatják, hogy a babákvillámgyorsan meg tudják tanulni, hogy egy új figuránakmelyik az eleje. Sőt,még ennél többet is tudnak! Úgy tűnik,azt is megértik, hogy a figura elejét jelző piros pöttysegítségévelahaladási irányát iselőre lehet jelezni.Ababákvárakozásainak feltárása érdekében a vizsgálatok soránrögzítettük, mennyi ideig várnak arra, hogy egy figuramegmozduljon, mielőtt a szemükkel izgalmasabb dolgokatkezdenekkeresni.Az animációk soránelőszörbemutattukafiguránkat, miközben egy kis labdát kergetett, ezt követően pedig egy állóképetmutattunk, amelyen az előbbi labda vagy „szemből” érkezett, vagy a figuránk „hátamögül”. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy amikor a labda a figura háta mögülérkezett,ababákhamarabbelvesztettékazérdeklődésüketahhozképest,mintamikoralabda szemből érkezett. Ez utóbbi esetben tehát, amikor a doboz nem mozdult, pedigpont szemből érkezett a labda, hosszabban néztek a babák, mintha azon tűnődnének,mikorfogmármegmozdulni.

Érdekesmódona12hónaposbabákamárfentleírtmódonreagáltakakkor,haadoboz elöl volt ellátva pöttyel. Abban az esetben, ha a pötty a doboz hátulját jelölte –példáulegyfarkincáhozhasonlóan–ababáknemtudtákegyértelműeneldönteni,hogyadobozmikornézalabdafelé,ésmikornézelróla.Ezekkelazeredményekkelellentétbenúgytűnik,hogya6hónaposbabáknememlékeztekrá,hogymelyikadobozelejeilletvehátulja,mégabbanazesetbensem,hamegdupláztukazáltaluk látott jelenetekszámát.Valószínűleg ebbena korbanmégnagykihívás figyelni egy aprópirospöttyhelyét egydobozegyikoldalán.Korábbivizsgálatokalapjántudjuk,hogyababákmárilyenkorbanisképesekkövetni,hogyegylénynekmelyikazelejevagyahátulja,amennyibenazezekközöttikülönbségegypöttynéljóvalfeltűnőbb.

Ezek az eredmények szépen igazolják, hogy a babák egy éves koruk környékénmárkönnyedénmegállapítják,hogyegyélőlénynekmelyikazeleje,ésezmilyenhatássalvanamozgására.Ezissegítiőketabban,hogymárnagyonkoránelkezdjékmegérteniazőketkörülvevőemberekésállatokmozgásátéscselekményeit.



Cserebere – „agen” • Mikołaj HERNIK

Acsecsemőkszámáranemisolyankönnyűfeladatolyantárgyakrészleteitmegjegyezni,amelyekkelnemrégismerkedtekmeg.Számos,mindamibabalaborunkban,mindavilágmás tájain végzett kutatás eredményei azt mutatják, hogy hacsak a körülmények nemkívánják másként, a babák csak nagyon alapvetőemlékeket formálnak a körülöttük előforduló újtárgyakról: emlékeznek, hogy ott volt valami egy adotthelyen, de arra nem feltétlenül, hogy pontosan hogyannézett ki. Jelen kutatásban azt terveztük feltárni, hogyvan-e különbség aközött, ahogyan a babák tárgyakatjegyeznek meg, és aközött, ahogyan cselekvőképeskaraktereket. Az volt a feltételezésünk, hogyamennyiben a látott alakok valamely társasinterakcióbanvesznekrészt,érdemesmegjegyezni,kika résztvevők, hiszen ennek segítségével a babákkönnyebben előre tudják majd jelezni az adottkarakterekjövőbeliviselkedését.

A vonatkozó vizsgálatok még folynak; elsőkörbenazvoltacélunk,hogymegnézzük,a12hónaposbabák mutatják-e jelét annak, hogy emlékeznek rá, pontosan melyik két szereplő vettrészt egy adott interakcióban. A picik egy sor interakciót láthattak nagyon egyszerű,eddig ismeretlen szereplők, például egy labda és egy kúp között (ld. jobbra). Az egyesjelenetekben a karakterek egymás felé fordultak és beszélgetni látszottak, bár rövidtársalgásuk igazi szavak helyett fel-le ugrásokból és sípolásokból állt. Ezután fél percszünetkövetkezett,amelyközbenababákegy,azeddigiekheznemkapcsolódóabsztraktábrát láttakaképernyőn, élénkzenekíséretében.Végülkétkis filmetmutattunknekik,amelyekben viszontlátták az interakcióban részt vett szereplőket. Az egyik jelenetbenpontosanugyanazakétkarakterszerepelt,akiketakicsikaszünetelőtt láttak.Amásik

jelenetben azonban csak az egyik résztvevőlehetett ismerősababák számára (pl. a labda), amásik egy teljesen új, eddig nem látott karaktervolt,példáulegydoboz(ld.balra).

Azeredményekaztmutatják,hogyapiciksok időt töltöttek az új szereplő nézegetésével,ami arra enged következtetni, hogy felismertékidegenvoltát.Folytatni fogjukavizsgálatot,hogylássuk, megerősíti-e feltételezésünket, melyszerint a 12 hónaposok könnyebbenmegjegyezték a videóban résztvevő alakokkülsejét amennyiben e figurák korábban egyinterakciórésztvevőivoltak.



Rend és rendetlenség – „disorg” • KÖRTVÉLYESI Eszter

Felnőttként ritkán választjuk a hosszabb utat: például sosem megyünkmunkahelyünkre nagy kerülővel, mivel ez irracionális volna. Úgy tűnik ehhezhasonlóanakisbabákmárféléveseniseltudjákkülöníteniegymástólazt,amiracionálisattól, ami nem az. Az első laboratóriumi vizsgálatok során, melyek ezt a kérdéstelemezték, rövid videó animációkat mutattak a kisbabáknak. Ezekben nem valódikarakterekszerepeltek,hanemide-odamozgó,ugráló labdácskák.Ababák látták,amintegy mozgó labdácska a képernyő baloldaláról, egy akadályt átugorva jut el a másikoldalonlevőcéljához(egymásiklabdácskához).Avizsgálatokaztdemonstrálták,hogyababákegyújhelyzetbenishatékonymozgástvártakazolyanfiguráktól,melyekkorábbanmár így viselkedtek: meglepődtek például, ha egy figura akadály hiányában is ugorvaközeledettamásiklabdácskához–vagyisnemhatékonymódonigyekezettelérniacéját.

Mireképesmégegyhatékonyanmozgófigura?

Jelen vizsgálatunkban azt kutattuk, hogy a babákelvárásai szerint a hatékony mozgásmintázat együttjár-e a rendrakás képességével. Tizenkét hónaposbabák egyik csoportjának hatékony (kékmozgáspálya), másik csoportjának nem hatékony(piros mozgáspálya) mozgású figurát mutattunk (ld.jobbra). Ez utóbbi, piros pályát hosszabb, fölöslegeskerülők jellemezték. Ezeket a jeleneteket követően a babák olyan helyzeteket láttak,amelyekben a korábban látott figura rendet, illetve rendetlenséget tett (ld. balra).

Feltételezéseink szerint, amennyiben a babák amegfigyelt események alapján hatékony figurakéntjellemezték a szereplőt, akkor ehhez azt iskapcsolhatták, hogy e kategória tagjai képesek arendrakásrais.

Első eredményeink azt mutatják, hogy a

babák mindkét csoportja hosszabban nézte arendezettmintázatot.Ezmagyarázhatótöbbekközöttazzal is, hogy a babák egy éves korban egyszerűencsak inkább a rendezett (a mi esetünkben avertikálisanszimmetrikus)alakzatokatpreferáljákésegyéb információ hiányában hosszabban nézikazokat.Atovábbiakbanegyolyankontrollvizsgálatottervezünk, amellyel feltárhatjuk, hogy a babák a

szimmetria vagy a figura által okozott állapotváltozás (pl. rendetlenségből rendkeletkezése)miattnézték-ehosszabbanarendezettmintázatot.



Aki keres, az talál! – „kitalálós” • TÉGLÁS Ernő

Egy korábban elindított projektünket sikerült befejeznünk idén. Ebben avizsgálatsorozatbanakisbabákkeresésistratégiáitterveztükfeltárni.Aztszerettükvolnakideríteni, hogy amikor a kicsik keresgélnek (pl. egy elveszettnek hitt tárgyat)véletlenszerűen járnak el, vagy használnak valamilyen szisztematikus eljárást, mellyelkeresésük sikerét optimalizálják (vagyismegtalálják a hiányzó tárgyat). Vizsgálatunkbanújszerű technikához folyamodtunk. A babák -miutánolyananimációkatnéztek,melyekbenegykéz elrejt egy tárgyat 3 pohár egyikébe -tekintetük segítségével ki tudták deríteni a tárgytényleges helyét: ha elég hosszan fixáltak azéppen kiválasztott pohárra, az felfedte tartalmát,ígyababákláthatták,pontosanmitrejtegyadottpohár.

Azt találtuk,hogy10hónapkörülibabákakereséselőrehaladásávalésakizárt

alternatívák számának növekedésével egyre lassabbak lettek, egyre több időre voltszükségük, hogy egy új, eddig még nem vizsgált lehetséges helyet is leellenőrizzenek.Ebben eltértek óvodás korú társaiktól, akik a lehetséges helyek kizárásával sikeresennövelték keresési sebességüket. Az ovisok teljesítménye arra utal, hogy a keresésifolyamatot „kizárásos logika” segítségével koordinálják. Ha a keresett tárgy háromlehetségeshelyegyikén,A-ban,B-benvagyC-benlehet,azAésaBkizárásautánarraakövetkeztetésre jutnak, hogy csakis a C rejtheti a tárgyat. Ezzel szemben a babák - bárvégülőkissikerreljártak,ésmegtaláltákakeresetttárgyat-azeseteknagyhányadábantöbbször is visszatértek arra a helyre, amelyet korábbanmár leellenőriztek és üresnektaláltak.

Nicsak, ki beszél? –„kibeszél10-12” • TÉGLÁS Ernő

Képzeljünkelegyszínházijelenetet:kétszemélyállegyfüggönymögöttésbeszélgetnek.Mivel az arcuk nem látható, nem egyértelmű, hogy kihez köthetőek a hangok; nemvilágos,hogyegyadottpillanatbanéppenmelyikkarakterbeszél.Ahelyzetambivalens.Gyakranéppenezarendezőcélja.Ahangforrásaazonbangyorsanegyértelművéválik,haaz egyik karakter előjön a függöny mögül, miközben nem mond semmit. Ebben ahelyzetbenahangcsakisamásikkaraktertőlszármazhat.Egyszerűkövetkeztetésez,denemjöhetettvolnalétreegylogikaiművelet,akizárásoslogikanélkül.Egyerősmentálislogika hiányában következtetéseink nagy része nem volna lehetséges. Vizsgálatainkbanarrakérdezünkrá,hogyezekaműveleteka fejlődésmilyenszakaszában jelennekmeg:képesek-ekizárásoslogikáthasználniabeszélnimégnemtudókisbabák?



Jelenvizsgálatunkban10és12-13hónaposbabákvettek részt.Ababákegysorvideó-szekvenciátláthattak:ezekbenegyarcpártmutattunkbe.Kezdetbenmindkétarcoteltakarta egy-egy ernyő, miközben a babák beszédhangot hallottak a képernyő felől.Mivel az arcok el voltak takarva, nem lehetett tudni, hogy pontosan melyik karakterbeszélt. Később azonban az egyik ernyőlegördült, felfedve így az egyik karakterarcát. Ebben a helyzetben a babák mármegállapíthatták, hogy az így látható arcéppen beszél-e egy adott pillanatban vagysem. Ez a szájmozgások jelenlétéből vagyéppenezekhiányábólszámukra iskönnyenkideríthető: ha nem láttak szájmozgást,ebből kikövetkeztethették, hogy csakis amásik karakter beszélhetett. Ebben azesetben azt várjuk, hogy a babák hosszabbideig figyelik a még takarásban levő karaktert. 13 hónapos babákról gyűjtött adatainkegybevágnak ezzel a feltételezéssel, tehát úgy tűnik, hogy a kizárásos logikáratámaszkodvaebbenakorbanmármegtudtákállapítani,hogymelyszemélyhezköthetőazéppenhallottbeszéd.

Várjunk csak... ez nem is zörög! – „zörgők” • TÉGLÁS Ernő

Akisbabákébrenlétüknagyrészétkeresgélésseltöltik.Vagyéppenegyelveszettnekhitttárgyat próbálnak éppmegtalálni, vagy újakat keresnek,melyekmüködéséről izgalmasdolgokat tanulhatnak. Ritkán kérdezünk rá azonban, hogy mennyire hatékony ez a

keresési folyamat,rendelkeznek-eakicsikvalamilyenmódszerrel, stratégiával, ami hozzájárulhat a keresésoptimalizálásához. Számos lehetőségmellett az egyikilyen eszköz a kizárásos logika: ha tudjuk, hogy azéppenkeresetttárgykétdobozközülazegyikbenvan,elegendő csupán az egyik helyet megvizsgálni ahhozhogykikövetkeztessükatárgyaktuálishelyét.

Vizsgálatunkbanaztszerettükvolnakideríteni,hogy a 12hónapos, beszélnimégnem tudókisbabákszámára hozzáférhető-e ez a művelet. Ennekfeltárására a babáknak egy sor videó-animációtmutattunk be, amelyben egy szereplő kezében kétkülönböző zörgő volt. Ez a szereplő a két zörgőtegyszerremegrázta, és ezalatt a babák tipikus zörgőhangokathallottak.Ekkormégnemtudhatták,hogyazajtmelyikzörgőokozza-csakazt,hogyvagyazegyik,vagy a másik, vagy pedig mindkettő zörög. Eztkövetően a babák kiderítették, hogy az egyik tárgyvalójában nem is zörög. Kérdés, hogy ez elegendő



információ-e számukra ahhoz, hogy beazonosítsák a hangot adó zörgőt. Egyikvizsgálatunk pozitív eredménnyel zárult, tehát a babák inkább azt a tárgyat figyelték azörgőhanghallgatásaközben,amelyikrőlkorábbankiderült,hogykizárásosalaponcsakaz zöröghetett. Következő vizsgálataink a következtetést lehetővé tevő mentálisfolyamatokrészleteitvizsgáljuk,azonbanezekamunkákmégnemzárultakle.

Pingvin és barátai – „interakciók” • TÉGLÁS Ernő

Ababák társasvilágátbizonyáranagymértékbenmeghatározza,hogymilyensikeresenkezdeményeznek interakciókat. A jövőbeli interakcióink sikerességét jelentősennövelheti, hogy képesek vagyunk-e felismerni azokat a szereplőket, akik korábban jólreagáltak a kezdeményezéseinkre, ésinteraktívhelyzetekbenmegbízhatóakvoltak. Ehhez azonban arra vanszükség, hogy minél több részletetmegjegyezzünk az interakcióbanrésztvevő személyekről. Úgy tűnik,hogy12hónapkörülibabákmég igennehezen tudják megjegyeznikülönböző tárgyak tulajdonságait.Gyakran megfigyelhető, hogy elsőéletévük előtt a kisbabák nem adjákjelét annak, hogy emlékeznének arra,hogy például egy dobozba bekerülőjátékpontosanhogyannézettki,milyenvoltaszíne,textúrája,méretestb.Gyakrancsakarraemlékeznek,hogymilyenfajtajátékazéppenszóbanforgótárgy.

Vizsgálatunksegítségévelaztszeretnénkkideríteni,hogykönnyebb-eababáknak

megjegyezni ilyen részleteket, ha nem tárgyakat, hanem interakcióra képeskaraktereteket kell megjegyezniük. Tizenkét hónapos babáknak egyszerű interaktívhelyzetekettartalmazóanimációkatmutattunk,aholegypingvinjelzéseireegyaddignemlátott, új figura reagált. Feltételeztük, hogy a kommunikatív interakciók jelenlétekülönlegessé teszi a babák számára ezt a helyzetet, s hogy a különleges helyzetekkülönleges figyelmet igényelnek. A vizsgálat későbbi fázisában az új karaktert szín ésformaszempontjábólaligkülönbözőfigurákkalkevertükössze.Arravagyunkkíváncsiak,hogy a babák képesek-e felismerni az interakcióban résztvevő karaktert. A sikeresfelismerést a babák szemmozgásából tervezzük leolvasni. Azt várjuk, hogy a pingvinjelzését követően a babák szemmozgása jelezni fogja melyik karaktertől várnakválaszokat. Feltételezésünkkel ellentétben azonban vizsgálatainkban a babáknak nemsikerültmegjegyezniükazújraazonosításhozszükségesinformációkat.



Osztozzunk vagy ne? – „chase” • Liza VOROBYOVA

Azemberekrendkívültársaslények.Máregészfiatalkorunkbanalaposanmegfigyeljükatöbbieket: a tekintetüket, a beszédüket vagy egymás közötti interakcióikat. Ebben azegyszerűvizsgálatbanarravoltunkkíváncsiak,hogyakisbabákhogyangondolkodnakkétalapvető interakciós formáról, az együttműködésről és a versengésről. Együttműködéssoránaz emberek segítik egymást a célok elérésébenésmegosztják a közösen szerzettjavakat.Versengéseseténazonban-annakellenére,hogyakét(vagytöbb)szereplőnekugyanaz a célja - versengenek annak eléréséért és akadályozzák egymást; illetve,

amennyiben egyikőjük sikeres ennekelérésében, nem osztozik a másikkal anyereményen.

Kíváncsiak voltunk, vajon a babákmegértik-e ezeket az összetettinterakciókat, ezért 13 hónaposrésztvevőinknek rövid animációkatmutattunk, amelyek során két labda egyharmadik, kisebb labdát kergetett. Akergetőkvagyegyüttműködtekakis labdaüldözése közben (vártak egymásra,segítettek egymásnak elkapni a harmadiklabdát stb.), vagy versengtek egymással(akadályozták egymást, ellökték egymást,nem vártak egymásra stb.). A babák a kétinterakcióstípusbólegyetláttak.Azösszesjelenet úgy végződött, hogy a kergetők

elérték a harmadik labdát és döntöttek: vagy megosztoztak a szerzeményen és együttettékmeg,vagycsupánegyikükélvezteannakelőnyeit.

Az eredmények azt mutatják, hogy a babák valóban megértik ezt a kétféle

interakciót, és tudják, hogy ezekmilyenkövetkezményekkel járnak: az együttműködéstkövetően a babák azt várták, hogy a labdák osztozzanak a „zsákmányban”, a versengőlabdákesetébenviszontarraszámítottak,hogyegyedülazegyiklabdáéleszajutalom.Ezazelvárásabbanazesetbeniskialakult,hogyhaakétlabdaegyüttműködvetávolítottelakadályokatakislabdaüldözéseközben.Újabberedményeinkalapjánúgytűnik,hogyezavárakozásténylegakorábbiegyüttműködéshezköthető:amennyibenababákaztlátták,hogyakét labdaegymástól függetlenülmozgottaképernyőn– tehátnemvoltközöttüksemmilyeninterakció-,nemvártákel,hogykésőbbbárminosztozzanak.Láthatjuk,hogyababákmárfejlődésükigenkoraiszakaszábanképesekakörülöttüklevőtársasvilágésszereplőiviselkedésénekértelmezésére.



Tényleg te vagy az? – „kolobok” • Liza VOROBYOVA

Azemberekmáregészenpici koruktól fogvaképesek felismerni,hogybárakörülöttüklévő személyek folyamatosan változnak, mégsem szűnnek meg ugyanannak az egyediszemélyneklenni.Előfordulhatvelünk,hogyegyismerősünkteljesenmegváltozottazóta,hogylegutóbbtalálkoztunkvele,ennekellenéremégistudjuk,hogyőugyanazazember,akivel1995-benmegismerkedtünk. Vajon hogyan vagyunk erre képesek? Egykísérletsorozatbanarravoltunkkíváncsiak,hogyakisgyerekek milyen jegyekre támaszkodnak,amikor egy kétértelmű helyzetben kelleldönteniük,hogymelyikazafigura,akitkorábbanláttak. Vajon a stabil belső tulajdonságokra (pl.személyes preferenciák) vagy inkább a külsőjegyekretámaszkodvadöntenek?

A vizsgálat során 3 év körüli gyerekeknekbemutattukBobót,akiegyfadobozbanélt(ld.felsőábra). Azt is megmutattuk nekik, hogy Bobónakvan egy csillag a homlokán és bizonyos cukrokatkedvel. Ezt követően a kísérletvezető elkezdteBobót cukrokkal kínálni, aki így óriásira nőtt, éskinőtte a dobozát. Ezen a ponton Bobó rázkódnikezdett és két másik figurává esett szét. E kétfigura közül mindkettő örökölte Bobó 1-1 tulajdonságát: az egyik figura homlokán ottmaradt a csillag, de másik cukrot kedvelt, míg a másik figura megtartotta acukorpreferenciát, ám nem volt rajta csillag (ld. alsó ábra). Így egy olyan helyzetethoztunk létre, amelyben nem volt egyértelmű, hogy melyik karakter az eredeti Bobó.Ezutánmegkérdeztükagyerekeket,hogyakétfiguraközülszerintükmelyikBobó.Arravoltunkkíváncsiak, hogy edöntésüket vajonmelyik tulajdonságra támaszkodvahozzákmeg.

Arésztvevőknagyobbikrészeúgyválaszolt,hogyazakarakterBobó,akiugyanmegváltoztatta az ételpreferenciáját, ám a csillag továbbra is látható a homlokán. Azeredmények azonbannemegyértelműek, így jelenleg is folyik a vizsgálatunk egyújabbverziója, amelynek segítségével reményeink szerintmélyebben fel tudjuk tárni, hogy agyerekekhogyangondolkodnakegyilyenhelyzetben.



Mi rejtőzik a fal mögött? – „pupilla10_14” • Nicoló CESANA ARLOTTI

Az emberi gondolkodás egyik fontos vonása, hogy képesek vagyunk különbözőalternatívákatmérlegelni.Például,haéjszakafelriadunkegyakonyhábólérkezőváratlanhangra,különbözőfeltevésekettudunkmérlegelniennekforrásávalkapcsolatban:vajonegy családtagunkmegéhezett az éjszaka közepén és majszolni kezdett? Esetleg leesettvalamiazasztalról?Vagynyitvamaradtazegyikablak?Mégigenkevesettudunkazonbanarról, hogy a babák mely korban kezdenek ehhezhasonlóan különböző feltételezéseket alkotni ésezeketmérlegelni. Jelenkutatásunkcéljaeképességfejlődésénekfeltárása. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak,hogyvajonegybizonytalanhelyzetkövetésesoránababák mérlegelik-e a lehetséges kimeneteleket.Résztvevőinkrövidanimációkatnéztek,amelyekben3 különböző figura szerepelt (labda, arc, elefánt). Efigurákabbanhasonlítottak egymásra, hogyha féligtakarásban voltak, a felső részük alapján nemlehetettőketmegkülönböztetni(ld. legfelsőábra).Ajelenetek során a figurákmindig különbözőmódonvoltak elrendezve a képernyőn, ámminden esetbenegy figura volt a képernyő egyik oldalán, két figurapedig a másikon. Például egy adott jelenetben azelefántvoltaképernyőbaloldalán,alabdaésegyarcpedigaképernyőjobboldalán.Miutánmegmutattuka babáknak, hogy mely tárgy hol található aképernyőn,eltakartukőket(ld.középsőábra),rövididőelteltévelpedigmegjelentközépenegytitokzatosfigura–ámmégcsakatetejevoltlátható,ígyebbenapillanatbanmég nem lehetett tudni, vajon a háromtárgy közülmelyik jelentmeg középen (ld. legalsó ábra). Az animációk egy részében afiguraarrólazoldalrólérkezett,aholkorábbancsakegy figuraszerepelt, ígymárennyiinformáció alapján is ki lehetett találni, hogy melyik figura fog megjelenni. Ezzelellentétben, ha a figura arról az oldalról jelent meg, ahol korábban két figura volt, atitokzatosfiguramibenlétetovábbraisbizonytalanmaradt.Arravoltunkkíváncsiak,hogyvajon ez utóbbi esetben a babák mérlegelik-e, hogy mely figura fog megjelenni a kétlehetséges eshetőségből. Ennek kiderítése során az emberi pupilla egy izgalmastulajdonságára építettünk: a felnőttek pupillája tágul annak függvényében, hogy éppenmennyi információt tartunk fejben. A vizsgálat során a babák pupillaméreténekváltozásátkövettük,hogyenneksegítségévelfeltárjuk,vajonmegjelenik-eezaméretbeliváltozásakkor,amikorkétlehetségeskimenetelelehetegyáltalukmegfigyelthelyzetnek.



Tizennégyhónapos résztvevőink esetébenmegjelent ez a különbség. Ez alapjánúgy tűnik, hogy a bizonytalanabb helyzet feldolgozása nagyobb erőfeszítést jelentett ababáknak -, ez a pupilla tágulásában jelentkezett -, ami arra utalhat, hogy többinformációt tartottak észben. 10 hónapos babák esetén még nem jelent meg ez akülönbség.Jelenlegegyolyanverziótfuttatunk,amelybennemkét,hanemháromfiguraközülkerülhetkiatitokzatosfigura.

Várjunk csak… ez lehetetlen! – „interf” • Nicoló CESANA ARLOTTI

Úgytűnik,hogyababákmárazelőttérzékenyekalapvetőlogikaiellentmondásokra,hogyelkezdenénekbeszélni.Ezszámoskérdéstfelvet:vajonpontosanmilyenmechanizmusokállnak ezen érzékenység mögött? Ezek vajon hasonlóak a felnőttek gondolkodásához,

vagy ez a képesség sokat változik a fejlődéssorán?

Jelen vizsgálatunk egy máslaborokbanisfutóvizsgálatrészétképezte.Avizsgálatkorábbiszakaszábanababákolyanjeleneteket láttak egy képernyőn,amelyekben mindig két kis figura szerepelt(például egy arc és egy esernyő), amelyekfélig takarásban ugyanúgy néztek ki. Atárgyak először bekerültek egy dobozba,amelyet követően egy kis pohár repült oda,és kivette belőle az egyik tárgyat (ld. azábrán). Ezen a ponton nem lehetett tudni,hogy ez a két tárgyból melyik, mivel apohárbólcsakatárgyaktetejelátszottki.Eztkövetőenababák láthatták,hogymely tárgyvan még a dobozban (például az arc).Felnőttkéntennyi információelégarra,hogytudjuk, kizárásos alaponmelyik tárgy van apohárban. Az eredmények alapján a babákmeglepődtek,hogyhaapohárban is az arcot

látták vagy, ha még egy esernyőt találtak a dobozban. E két eseményből mindkettőalapvetőlogikaikövetkeztetéseketsért.

Avizsgálatlaborunkbanfutóverziójábanarravoltunkkíváncsiak,hogyababákatekintetükkel hogyan térképeznek fel különböző helyzeteket: vajon más a tekintetükmozgásának mintázata egy logikai következtetést igénylő vagy egy ezt nem igénylőhelyzetben? A résztvevők különböző jeleneteket láttak: egy részük hasonló volt a fentleírt eseményekhez, amásik részükviszontnem tartalmazott logikai ellentmondást.Azanimációk megtekintése közben rögzítettük a résztvevők tekintetének mozgását egyszemmozgáskövető segítségével. Ez az eszköz egyrészt megmutatja, hogy a babák egyadott pillanatban pontosan hova néznek, másrészt pupillájuk méretének változását is



követi. A kutatás során összehasonlítjuk majd a babák szemmozgását óvodáskorúgyerekekével,illetvefelnőttekével. Az előzetes eredmények alapján úgy tűnik, hogy a babák igen jellegzetesmintázatban fedezik fel a képernyőn látott jeleneteket amennyiben logikaiellentmondással találkoznak. Ez a mintázat hasonlít a felnőttek illetve a kisgyerekeknézési mintázatához. Emellett – szintén az idősebb korosztályokhoz hasonlóan - apupillájuk is tágabb egy ilyen helyzetben, amely megnövekedett gondolkodásbelierőfeszítésreutalhat.

Kis nyomozók a bölcsőben – „d_goal” • Nicoló CESANA ARLOTTI

A hétköznapok során gyakran előfordulhat, hogy elbizonytalanodunk egy korábbieseménnyel kapcsolatban: nem találjuk a telefonunkat a kabátunk zsebében, és azonmorfondírozunk, vajon otthon felejtettük-e vagy benthagytuk a munkahelyen? Ezekben a helyzetekbensokszor nincs elég információnk a helyes döntéshez,vagy a lehetséges alternatívák mind ugyanolyanvalószínűnek tűnnek. Hasonlóan egy ügy felderítésétvégző nyomozóhoz, gyakran mi magunk is csak úgytudjuk kideríteni, hogy valójában mi történt, haelegendőalternatívátzárunkkialehetőségekközül(pl.„ha a telefont otthon sehol sem találom, csak amunkahelyemenhagyhattam”).Ezekbenazesetekbenakizárásos logikára támaszkodunk. Vajon képesek-e ababák hasonló következtetéseket használva kitalálnimásszemélyek-számukrarejtett-céljait? Jelenkutatásunkbanennekalogikaiműveletnekegy aspektusát szeretnénk feltárni: pontosabban arravagyunk kíváncsiak, hogy a babák képesek-e kizárásoslogikát alkalmazva következtetni mások céljaira. Azáltalunkkészítettvideókbankéttárgyatmutattunkbeababáknak(egyjátékautótésegylabdát),melyeketaztáneltérő helyekre rejtettünk olyan módon, hogy nemlehetett tudni, melyik tárgy melyik rejtekhely mögékerült (ld. második illusztráció). A bevezető jeleneteksorán mindkét tárgyat felfedtük a takarást követően,majdmegjelent egy kéz, amely választott egy tárgyat akettő közül. A jelenetek során a kézminden esetben ugyanazt a tárgyat választotta, éstudjuk, hogy ebben a korban a babák már megjegyzik a preferenciát, illetve arraszámítanak, hogy a kéz továbbra is ezt a figurát választjamajd amásikkal szemben. Atesztjelenetek során szintén elfedtük a tárgyakat, ám csak az egyik tárgy hollététmutattukmeg ababának (ld. harmadik ábra).Arra voltunkkíváncsiak, hogy egyrészt ababák ki tudják-e következtetni, hogy mely tárgy van a takarásban, amelyet nemláthattak,illetve,hogyabbanazesetbenismeglepődnek-eakézkorábbipreferenciájának



változásán, hogyha a korábban választott tárgy helyét a saját szemükkel sosem látják,csakkövetkeztetnitudnakrá. Eredményeinkalapjánúgytűnik,hogyababákmár14hónaposkorbanképesekkövetkeztetéseket levonni mások céljairól a kizárásos logika segítségével, és abban azesetbenismeglepődnek,haegyszemélymegváltoztatjaapreferenciáját,amennyibenazegyik tárgy helyére csak következtetni tudnak. Jelenleg a vizsgálat egy olyan verziójátfuttatjuk, amelynek célja annak feltárása, hogy a kicsik stratégiája miben hasonlít ésmibenkülönbözikafelnőttekkövetkeztetéseitől.

Hány tárgy van a dobozban? – „monti” • BRÓDY Gábor

Ebben a vizsgálatban célunk annak feltárása, hogy vajon a 10 hónapos csecsemőkmegtudják-e jegyezni, hogy hány tárgyat rejtünk el egy adott helyzetben. A játékos helyzetsorán, rövidbemelegítéstkövetőenelrejtünkegy tárgyategydobozban,majd,miutánababamegtalálta a tárgyat, hagyjuk, hogy tovább keressen, ésmegmérjük,mennyi ideigkutakodikakkor,haadoboztüresnekhiszi.Egymásikhelyzetbenviszontadobozbakéttárgyat rejtünk, így az első tárgy megtalálását követően ababák gondolhatják, hogy a dobozmég nem üres. Ebben azesetbenisrögzítjük,milyenhosszankutakodnakarésztvevőkazelsőtárgymegtalálásátkövetően.Haemlékeznekrá,hogyegymásik tárgy is el volt rejtve a dobozba, feltételezéseinkszerint hosszabban keresnek majd, mint amikor a doboztüresnekvélik.

Azeredményeinkalapjánúgytűnik,hogyacsecsemőkképesekmegjegyezni, hogykét tárgyvolt adobozban,miveltöbbet és kitartóbban kerestek, amennyiben egy második tárgy is el volt rejtve adobozban. Jelen pillanatban azt vizsgáljuk, hogy hogyan befolyásolja az eredményeketamennyiben absztraktabb, nyelvi információt is adunk a gyerekeknek. Az eddigieredmények alapján úgy tűnik, hamindkét tárgyat megnevezzük egy azonos névvel, ababákhajlamosabbakelfelejteni,hogypontosanhány tárgy isvanadobozban.Továbbivizsgálataink célja annak feltárása, hogy a nyelvi információ pontosan milyenkapcsolatbanállatárgymemóriával.

Teleport – „conti” • BRÓDY Gábor

Ebbenavizsgálatbanarravagyunkkíváncsiak,hogy10hónaposcsecsemőkmegértik-e,hogy az őket körülvevő tárgyak térben és időben folytonosak, azaz nemképesek a téregyik pontjából hirtelen átkerülni a tér egy másik pontjába anélkül, hogy a két pontközöttiútvonalatmegtennék.Eztúgyvizsgáljuk,hogyanimációkatmutatunkababáknak,amelybenkétegymástóltávollévőparavánmögülegymásutánegy-egytárgyemelkedikelő,majdmegyvisszaugyanazonparavántakarásába.Báregyszerremindigcsakazegyiktárgy látható, a gyermekek így is ki tudják találni, hogy kettő van, de csak akkor, hafeltételezik,hogyatárgyaknemtudnakláthatatlanulátugraniegymásikparavánmögé.



Avideókvégén leesnekaparavánok,éselőbukkanakétfélebefejezés egyike: vagy csak az egyik, vagy pedig mindkéttárgy látható.Melyiket találjákagyermekekmeglepőbbnek?Az elemzés során összehasonlítjuk, hogy a babák melyiktípusú kimenetelt nézik hosszabban, ami jelezhetimeglepődésüket. Amennyiben azt a befejezést nézik tovább,amelybencsakegytárgytalálható,ezarrautal,hogymegértikatárgyaktérifolytonosságát. Eredményeinkaztmutatják,hogyagyerekekvalóbanelvárják, hogy mindkét tárgy jelen legyen a paravánokmögött, azaz sikeresen demonstráltuk, hogy már ebben akorbanértikatárgyaktérbenésidőbenvalófolytonosságát.Avizsgálat folytatásában azonban azt találtuk, hogy ez azeredmény igencsak illékony. A videó egyik verziójában atárgyak megjelenésekor mindkét tárgyra rámutattunk, és

megneveztükőketegy-egykitaláltnévvel.Úgytűnikezanyelviinformációmegzavartaacsecsemőket,mivel ilyen esetbennem számítottakmindkét tárgy jelenlétére a paravánmögött.

Ilyet vajon már láttam? – „cat_ind” • Barbara POMIECHOWSKA

A babák különböző kategóriacímkék jelenlétére támaszkodnak abban, hogycsoportosítani tudják a környezetükben lévő tárgyakat. Például, bár a kutyákmegjelenésbennagyonkülönbözhetnekegymástól,haafelnőttekmindegyiketkutyakéntnevezikmeg számukra, a babákmár 12 hónapos kor előtt képesek kialakítani a kutyafogalmát, és ez alá csoportosítani a különböző kutyákat. Vannak azonban olyan esetek,amikor nyelvi információ jelenléte nélkül is képesek a babák új fogalmakat éskategóriákatkialakítani. Jelenvizsgálatunkban,amelyeta londoniBirkbeckEgyetemmelvégeztünk együttműködésben, az volt a célunk, hogy feltárjuk a fogalomelsajátításfolyamatánakpontosabbrészleteit.

A babák a vizsgálat során először egy 8 tárgyat ábrázoló képből álló vetítéstláttak, amely során a képek egyesével jelentek meg a képernyőn. A képek közül 4-4ugyanabba a tárgykategóriába tartozott, ám egy csoporton belül ezek a tárgyak mindkicsitkülönböztekegymástól–másvoltaszínük,másszögbőlvoltakmutatvastb.(ld.Azábrán). A vetítést követően tárgyakat ábrázoló képpárok jelentek meg a képernyőn,amelyekközülazegyikmindigamárkorábbanbemutatottkéttárgykategóriaegyikének



új tagjavolt,amásikpedigegyteljesenúj tárgy.Feltételezéseinkszerint,amennyibenababákészrevették,hogyavetítéssoránbemutatotttárgyak,bársokmindenbeneltértekegymástól, mégis adott kategóriába lehetett őket sorolni (pl. kávéfőzők és tűzőgépek),minden tárgypár esetében hosszabban nézik majd a teljesen új tárgyakat. Bár abemutatott tárgypármásik eleme is újdonság a számukra, ám ehhez hasonló tárgyakatmárláttakavetítéssorán,emiattérdekesebblehetateljesenújtárgy.Ennekfeltárásárarögzítettük a babák szemmozgását, miközben a képsorokat nézték, és arra voltunkkíváncsiak, vajon hosszabban figyelik-e azokat a tárgyakat, amelyek teljesen újak aszámukra. A vizsgálat első verziójában a vetítés során a két tárgycsoportba tartozótárgyakatmindigegymásutánvetítettükababáknak,amásodikverzióbanviszontakéttárgycsoporttárgyaifelváltvajelentekmeg(ld.azellenkezőoldaliábrán).

Azeredményekalapjánúgytűnik,hogyababákképesekvoltakkialakítaniazújtárgyakra vonatkozó két kategóriát – ám csak abban az esetben, ha ezeket egymástólelkülönítve,egymásutánmutattukbenekik.Ezarramutat,hogyamennyibenegyadottkategóriába tartozó tárgyakat csoportosítva mutatunk a babáknak, ez segíthet nekikmegtanulniakülönbözőkategóriákat,illetveazezeketmeghatározótulajdonságokat.

Kik rejtőznek a fal mögött? – „point name soc” • Barbara POMIECHOWSKA

Számos korábbi kutatás eredményeitámasztják alá azt, hogy a babák igenkifinomultan gondolkodnak az őketkörülvevőtársasvilágról.Kétéveskorukramárpéldáulérzékenyekazőketkörülvevődominancia viszonyokra, és elkerülik amásoknak ártó személyeket. Jelenkutatásunkban a babák társas világgalkapcsolatos gondolkodásának egy adott aspektusátvizsgáltuk: vajon milyen elvárásaik vannak másokviselkedésével kapcsolatban a közöttük fennállóviszonyok ismeretében? Felnőttként példáulvalószínűlegmeglepődnénk,haegybarátunkmeghívnaminketvendégségbe,majdpénztkérne tőlünkegynálaelköltött vacsorát követően, mivel ez a viselkedésszokatlan egy barátság keretein belül. Arra voltunkkíváncsiak,hogyvajonehhezhasonlóangondolkodnak-e a babák és arra számítanak-e, hogy az egyének konzisztensen viselkednek egykapcsolatonbelül.

Ekérdés feltárásáraegy4vizsgálatbólállókutatástvégeztünk.Azegyévkörülirésztvevő babák először különböző bevezető jeleneteket láttak, amelyek során egy falmögülegymásutánelőbújtkétkisfigura,ésmindkettenvagyadtak,vagypedigelvettekegy-egy almát a képernyő közepén álló társuktól,majd visszamentek a falmögé. A két



figurát a babák sosem látták a képernyőn egyszerre: amásodik szereplőmindig akkorindult,amikorazelsőmárvisszaértafalmögé.Ezenjelenetekutánaztismegmutattukababáknak,hogymiutánafalfelemelkedett,egyvagykétfiguraistartózkodhatottmögötte(ld. az ábrákon). Ezt követték a tesztjelenetek, amelyek során ezt a két mozzanatotkombináltuk:ismétkétfigurabújtelőafalmögül,majdugyanúgyvisszabújtakafalmögé,mintakorábbijelenetekben.Avizsgálatelsőverziójábanakétfiguraugyanúgynézettki,és vagy ugyanúgy is viselkedett vagy pedig eltérő módon. A vizsgálat másodikverziójában a két figura megjelenésben különbözött egymástól, a viselkedésük pedigszintén vagy megegyezett vagy különböző volt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a falfelemelkedéseutánmireszámítanakababák,hányanállnakafalmögött.Haakarakterekeltérőmódonviselkednek,vajonarraszámítanak,hogykettenállnakafalmögött,annakellenére,hogyhasonlóamegjelenésük?Miahelyzet,haakülsejükiskülönbözik?

Az eredmények arra mutatnak, hogy a felnőttekhez valamelyest hasonlóan ababák is arra számítanak, hogy egyes társas viszonyok kizárólagosak és nem fednek átegymással.Tehát,hakétfiguraugyanolyanmegjelenésűvolt,ámazegyikadott,amásikpedig elvett egy gyümölcsöt a társától, valószínűleg a babák két külön figurakéntgondoltak rájuk, és emiatt meglepődtek, ha csak egy figura volt a fal mögött. Emellettbizonyos helyzetekben a társas viszonyokkal kapcsolatos információra támaszkodvatartották számon, hogy hány szereplő található a fal mögött: például, ha két szereplőeltérőmegjelenésű, demindketten “barátok” a harmadik szereplővel, a babák nehezenjegyzik meg, hogy a két figura megjelenésben különbözött egymástól, és nem találjákmeglepőnek,haegyikükfurcsamódoneltűnikafalmögül.

Merre van a kabó alma? – „compositionality” • Barbara POMIECHOWSKA

Korábbiszótanulássalkapcsolatosvizsgálatokeredményeialapjánúgytűnik,hogybára6-9 hónapos babákmég nem képesek beszélni,már számos szótmegértenek (például:banán, alma, kanál). Jelen kutatásban arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon a babákabsztraktabbszavakjelentésétismegtudják-etanulni.Ezenbelülisaztvizsgáltuk,hogykülönböző mennyiségekre vonatkozó fogalmakat megértenek-e, amelyek arravonatkoznak,hogyvalamibőlegyvagykétdarabvan.

Egy év körüli babák számára tervezett vizsgálatunkban a résztvevők olyanjeleneteket láttak, amelyek soránelőször a képernyő bal és jobboldalán megjelentek egy adotttárgycsoportba tartozó figurák(például almák, autók vagykacsák). Ezek úgy voltakelrendezve,hogyazegyikoldalonazegyiktárgybólegydarabvolt,amásik oldalon pedig kettő. Eztkövetően mindig megjelent egykéz, amely háromszor rámutatott



előszörazegyedülálló,majdakét tárgyra,miközbenmindkétesetbenegy-egy, ababákszámáraismeretlenálszóthasználtazegy,illetveakettőszavakhelyett(példáulazt,hogytegiéskabó).Miutánababákhallottákmindakétismeretlenszót,átalakultaképernyő:atárgypár,illetveazegyedülállótárgyújhelyekenjelentmegaképernyőn.Ezenapontonmegkérdeztükababákat,hogymerretalálhatópéldáulategialma,amelyadottesetbenkorábban a két almát jelölte (ld. az ábrán). Ebből a jelenetsorból a babák összesen 6verziót láttak, amely során változott a tárgycsoport, illetve ezek pontos elrendezése aképernyőn,ámakétálszómindigugyanarraafogalomra–tehátazegyrevagyakettőre–utalt.Annakérdekében,hogylássuk,ababákmegértették-e,hogymirevonatkozottezakét új szó, szemmozgáskövetővel rögzítettük, hogy pontosan hova néztek a jeleneteksorán, és azt elemeztük, hogy hova néztek hosszabban egy-egy kérdés elhangzásátkövetően.A6 ismétléstkövetőenababákatmárnememlékeztettüktovábbakétújszójelentésére, hanem korábban nem szereplő tárgycsoportokkal (labdával vagy kutyával)kombináltuk ezeket, és arra voltunk kíváncsiak, vajon a babák rögtönmegértik-e az újkifejezésekjelentését(például,hogyategikutyaebbenazesetbenakétkutyárautal).

Azeredményekalapjánúgy tűnik,hogyhapéldáulababákaztakérdésthallják,hogymerrevanategi(két)kacsa,hosszabbannézikakétkacsát,mintazegykacsát,ésugyanezmegjelenikfordítvais,amikorakérdésakabó(egy)kacsáravonatkozik.Ezarrautalhat,hogymegtanultákakétújszójelentését.Avizsgálatfolytatásábanarravagyunkkíváncsiak, hogy a babák hogyan kombinálják ezeket a vizsgálat során megtanult,számokra vonatkozó szavakat más, számukra valószínűleg korábbról már ismertfogalmakkal.

Mennyi kettőből kettő?– „sípos” • SZABÓ Eszter

A„nincsen”szógyakranelőfordulamindennapoksoránésagyerekekisegészenhamarelkezdikhasználni.Látszólagosegyszerűségeellenéreakognitívfejlődéskutatókszámáraezegytalányosterület.Mígarrólegészensokattudunk,hogyhogyangondolkodunkarrólhogy mi van (mind fejlődéslélektani, mind pedig neurológiai szempontból), az nemvilágos, hogyan kódoljuk a semmit vagy a nullát, vagy olyan információkat, mint hogyvalaminincsen.Sajátvizsgálatunkbanarravoltunk kíváncsiak, hogy a 2 évesek„kiszámolják-e”, hogyha egy dobozbólmindent kivettünk, amit korábbanbeleraktunk, ott nulladarab játéknakkellmaradnia, és, hogy vajon értik-e az errevonatkozó „nincsen” szót. Korábbivizsgálatokból tudjuk, hogy még mielőttelsajátítanák a számlálás szabályait, ababákmárképesekkövetniegydobozbanelrejtett tárgyak számát, de ez aképességük igen korlátozott. Míg 3-ig jólemlékeznek,4-nélmárelveszítikafonalat:nemtudjákpontosankövetniazennélnagyobbmennyiségeket.



A játék során a kísérletvezető a résztvevők szeme láttára sípokat rejtett el egynem átlátszó dobozba. Az egyik csoportban a kísérletvezető 2 évesek számára iskövethetőszámúsípotrejtettadobozba,összesenkétdarabot.Amásikcsoportesetébenviszont már négy síp került bele, amely mennyiség követése még kihívás a babáknakebben a korban. Miután a babával közösen kivették a sípokat, a kísérletvezető mégtovábbkeresgéltadobozban,majdkijelentette,hogy „Nincsen”.Egymásikhelyzetbenakísérletvezető nem osztottmeg semmit a doboz tartalmáról, és azt rögzítettük, hogy ababák milyen hosszan kerestek az üres dobozban. Az volt a feltételézünk, hogyha a 2évesekmárértikanincsenszó jelentését, akkorkevésbé fognakkeresgélniadobozbanaztkövetően,haazthallották,hogyavizsgálatvezetőaztmondja,nincsenbennemártöbbsíp,ahhozképestamikornemmondrólasemmit.

Az első csoportban (2 síp) a résztvevő babák mindkét esetben ugyanannyitkeresgéltekadobozban,akárelhangzott,hogynincsen,akárnem.Amásikcsoportban(4síp)azonbanvolthatásaakísérletvezetőkijelentésének:anincsenelhangzásátkövetőenababákkevesebbetkerestek.Ezamintázatarrautal,hogyazelsőesetbenababákmagukis„kiszámolhatták”,hogy2-2sípaz0síppalegyenlő,ezértnemvoltmárhatásaaszóbeliinformációnak.Ezzelellentétbenamásodikesetben,aholnem tudtákpontosankövetnidobozba kerülő sípok számát, inkább figyelembe vették amegosztott információt. Úgytűnik tehát, hogy a 2 évesek értik a nincsen szó jelentését, és – jóval azelőtt, hogytanulnának anulláról – képesek lehetnek arra jutni, hogyhakettőből kettőt elveszünk,akkorazsetöbb,sekevesebb,mintsemmi.

Merre bújik Bobó? – „bobo” • SZABÓ Eszter

Felnőtt vizsgálatok eredményeiből tudjuk, hogytovábbtartmegértenünkéskönnyebbelfelejtenünkegymondatjelentését,haaznemállításként,hanemtagadásként van kifejezve (pl. “János nem jó”szemben a “János rossz” mondattal). Annakellenére, hogy a tagadásmegértése felnőtteknek isnehézséget okozhat, a legtöbb szülő hamarmegtapasztalhatja, hogy a ne és a nem szavak ababák első kimondott szavai közé tartoznak.Keveset tudunkazonbanarról,hogyvajonababák

pontosanmit is értenek e szavak alatt. Egy elmélet szerint a tagadás a legkisebbeknekelőszörinkábbérzelmitöltetű,éscsakarraszolgál,hogykitudjákfejezniellenállásukat,majdegyidőutánkezdikeszavakatatárgyakhiányáravalóutaláskéntishasználni.Jóvalkésőbb,3éveskorukkörülkezdikúgyérteniekifejezéseket,ahogyanafelnőttek,tehát,hogy a tagadás bármilyen állítás ellentétét fejezheti ki. Míg a szavak használatábanmegfigyelhető ez a fejlődési mintázat, nem tudjuk, hogy ez csupán abból ered, hogy atagadáskülönbözőfajtáinakeltérőanyelviösszetettsége(„Ne!”szemben„Ezanyuszinempiros”)vagyeltérőfogalmifejlettségállmögötte.

Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy 18 hónapos babák értik-emár atagadáskülönbözőformáit.Ababákegyrejtés-keresésjátékbanvettekrészt,amelysorán



akísérletvezető egyBobónevű játékot rejtett láthatatlanul kétpohárközül az egyikbe.Ezt követően elárulta, hogy Bobó melyik pohárban nincsen. Az egyik csoport babaesetében ennek kifejezésére az egyszerűbb és általában a tárgyak hiányára vonatkozó„Nincsen”szóhangzottel,mígamásikcsoportbanazösszetettebbésáltalános tagadástkifejező„Nemittvan”-thallottákarésztvevők.Azvoltafeltételezésünk,hogyhaababákértik a tagadást, akkor sikeresen választják ki azt a poharat, amelyben Bobó ténylegmegbújt.

EredményeinkszerintmindakétcsoportmegértetteatagadástéskitaláltaBobórejtekhelyét;nemvoltkülönbségakét fajtakifejezésmegértéseközött.Ezazeredményarrautal,hogyababákmárigenkorán,18hónaposanismegértikebbenahelyzetbenatagadásegyszerűbbésösszetettebbformáitésfajtáitis.Ebbenakorbanababákgyakranmég nagyon keveset vagy egyáltalán nem beszélnek, és, ha el is kezdenek szavakathasználni, általában főként a tagadás legegyszerűbb formái jelennekmeg (plne!nem!).Az,hogynemvoltkülönbséga „Nincsen”ésa „Nemittvan”megértéseközöttarrautal,hogy nincs szó fogalmi korlátokról a tagadás megértésében, és a babákvalószínűlegafelnőttekhezhasonlóanértelmezhetikatagadáskülönbözőformáit.

Ha itt nincsen, hol van? – „csörgős_nincsen” • MÉSZÁROS Eszter

Akisbabákelsőszavaiközöttgyakranszerepela’nem’szó,azonbanegyelőrenemsokattudunkeszókülönféle jelentéseinek (mintpéldául tiltás,elutasítás, tagadás stb.) elsajátításáról. Atagadásértés vizsgálata fontos eszköz lehet akisbabák logikai fejlődésének megértéséhez,hiszen olyan egyszerű következtetések alapjátképezi, mint például az, hogy „Ha nem itt van,akkor ott”. Korábbi angol nyelvű kutatásokeredményei alapján a kisbabák az ilyesfajtakövetkeztetéseketcsakviszonylagkésőn,27hónaposkorbantudjáklevonni,amikormáraktívanhasználjákanemszót.Ezzelszembenlaborunkegykorábbivizsgálatában(SzabóEszter Sípos vizsgálata) amagyar kisbabákmár 9 hónappal angol társaik előtt sikerreljártakegyhasonlófeladatban,amelya„nincsen”szómegértésétcéloztafeltárni.Vajonmiokozhatja ez a különbséget: amagyarbabákvajonkönnyebbenmegértik anincsen szójelentését, vagy a nem szó használata túl bonyolult az angolban (no/not)? Esetleg afeladat, amellyel a nincsen megértését vizsgáltuk, könnyebben megoldható a babákszámára?Annak érdekében, hogy többet tudjunkmeg ezen kérdésről, idén nyáron egyinteraktívvizsgálatsegítségévelaztvizsgáltuk,hogy20hónaposkisbabákvajonképesek-eanincsenmellettanemszótisfelhasználni,hogykikövetkeztessék,holvanegyelrejtetttárgy.

Rövidbemelegítéstkövetőenelrejtettünkegylabdátegyvödörbevagyegyautóbaúgy,hogyababáknemlátták,atárgypontosanmelyikbekerült.Ezutánmegkértükőket,hogy keressékmeg a labdát. A keresésmegkezdése előtt azonban elárultunk valamit alabdáról, hogy például, „A vödörben van” vagy, hogy „Nem az autóban van”. Ha a babasikerrel járt a keresésben, beledobhatta a labdát egy csörgős dobozba. A babák egy



csoportja az első 4 rejtéskor megerősítő („A vödörben van”), majd a rákövetkező 4rejtéskor tagadást tartalmazót („Nincsen a vödörben”) információt kapott a labdahelyéről.Egymásikcsoportfordítottsorrendbenkaptaezeketazinformációkat.

Abban az esetben, amikor a babák először megerősítő, majd pedig tagadásttartalmazót információkat kaptak a kísérletvezetőtől, amagyar babák körülbelül négyhónappalfiatalabbkorbanjártaksikerrelakereséssoránangolnyelvűtársaiknál.Ebbena helyzetben nem csak a tagadást, hanem a megerősítést tartalmazó információt isjelentősennagyobbaránybanhasználtákfelhelyesenamerikaitársaikhozképest.Abbanazesetben,haa résztvevőkelőször tagadást,majdmegerősítést tartalmazó információtkaptak,nemvoltkülönbségamagyarésazamerikaicsoport teljesítményeközött.Ezekalapján úgy tűnik, hogymíg a tagadást tartalmazó információ felhasználása érzékeny abemutatási sorrendre, további kérdés marad, hogy az egyik csoportunk látszólagosanjobb teljesítménye valamiféle általános előnyt tükröz a nyelvelsajátításban, vagymáskörülményneklehetkulcsszerepe.

Ha ez a vödör üres, hol van a játék? – „shilpa” • MÉSZÁROS Eszter

Amint a Ha itt nincsen, hol van? vizsgálatban láthattuk, amagyar babák jobban teljesítettek amerikai társaiknál egynyelvi információra alapuló játék bizonyos feltételeiben,amelybenmegerősítést (pl. „Avödörbenvan”) vagy tagadást(pl.„Nincsenazautóban”)tartalmazóinformációsegítségévelkellettmegtalálniegytárgyat.Miveltöbbvizsgálatunkisarrautal, hogy lehetnek nyelv-specifikus különbségek abban,hogy a babák hogyan használják fel ezen információkatbizonyos logikai következtetésekben, szerettük volnafiatalabb, 15 hónapos babák teljesítményét összehasonlítaniamerikai társaikéval egy nem nyelvi információra építőkeresőjátékban,hogyezáltalmegtudjuk,vajonakülönbségekmilyenmértékbenmagyarázhatókanyelvimegértéssel.

Rövid bemelegítést követően egy paraván mögöttelrejtettünk egy izgalmas plüss játékot két színes vödör egyikében. Miután lekerült aparaván,megmutattukababánakmelyikvödörüres(tehátakétvödörközülmelyikbennincsen játék),majdkértükőt,hogykeressemega tárgyat.Bárazátlagot tekintvenemvolt különbség amagyar és az amerikai csoport teljesítménye között, amagyar babákmégiséppenavéletlennélmagasabbaránybanválasztottákahelyesvödröt(61%),mígazamerikai babák a véletlen szintjén teljesítettek (56%). Ezen felül a játék első felében amagyar babák jelentősen jobban teljesítettek amerikai társaiknál. A résztvevő babákszüleitmegkértükrá,hogy töltsenekkiegynyelvfejlettségikérdőívet,melyeredményeialapjánazttaláltuk,hogyatöbbszótértőbabákjobbanteljesítettekefeladatban.Ezarrautalhat, hogy a nyelvnek fontos szerepe lehet abban, hogy logikai feltételezéseketfogalmazzunk meg magunkban, illetve, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket.Például, hogy ebben a játékban kitaláljuk, hol is lehet a játék, amit meg szeretnénkszerezni,anélkül,hogymindkétvödrötellenőriznünkkellene.



VÁLTOZÁSOK A LABORBAN

Kutatócsoportunkebbenazévbenháromújdoktorihallgatóvalgazdagodott:Laura Schlingloff német diákunk (balra), aki a babáksegítségnyújtássalkapcsolatosgondolkodásátkutatja.Nima Mussavifard iráni diákunk (jobbra), aki azt kutatja,hogy a babák hogyan értelmezik a feléjük irányulókommunikációt.Fogd Dóra, magyar diákunk (balra), aki korábbanasszisztensként is dolgozott a laborban. Kutatásaiban akommunikatív helyzetek megértéséhez szükségestudatelméletifolyamatokatvizsgáljafelnőtteknél.Ebbenazévbenalaboréletébenistöbbváltozástörtént:NagyMariann (jobbra)2017nyaránérkezettacsapatunkba,többenmárbiztosantalálkoztatokisveleaBabalaborban,aholasszisztensként dolgozik. Idén nyáron fejezte be pszichológiatanulmányaitaSzegediTudományegyetemen.Szűcs Renáta (balra) szintén 2017 nyarán csatlakozotthozzánk, és az állatkerti labor vizsgálataiban vesz résztasszisztensként. Az ELTE pszichológia tanszékén végeztetanulmányait.Körtvélyesi Eszter kolléganőnk (jobbra) több, mint két évodaadó asszisztensimunkát követően ezév őszétőlmegkezdidoktori tanulmányait a tanszékünkön. Továbbra istalálkozhattok vele a laborban, miközben saját kutatásaitvezeti.Gratulálunkéssoksikertkívánunkneki!☺

Többvendégkutatónkésgyakornokunkisvoltazidén:

Ladányi Enikő (balra), aki Párizsban végzi doktoritanulmányait,idénisfolytattaakisbabáknyelvelsajátításávalkapcsolatoskutatásátalaborunkban(ld.Szószeletelés).Mészáros Eszter (jobbra) szintén tovább folytattavizsgálataitababáktagadásértésévelkapcsolatban,aHarvardEgyetemmelegyüttműködésben(ld.Haittnincsen,holvan?ésHaezavödörüres,holvanajáték?cíművizsgálatok)

AnémetországiMaxPlank Intézetbőlkétdiákérkezetthozzánk:SuskaNolteésÁfrica de lasHeras.Mindkettenbudapesti óvodánkbanvégeztekkutatásokat, akisgyerekekegyüttműködésiképességeivelkapcsolatban.A barcelonai Universitat Pompeu Fabra egyetemről két diák érkezett hozzánk: Cristina Galuscakisgyerekekszótanulásávalkapcsolatosképességeitkutattabudapestióvodákban,MarcCoromerpedigvendéghallgatóvoltaBabalaborban.



Kedves Szülők! Reméljük, örömmel olvastátok a kutatásokról készült összefoglalóinkat. Láthatjátok, hogy milyen sok kutatásban segítettetek nekünk idén is! J Köszönjük, hogy kitartóan jártok hozzánk és támogattok bennünket. Kutatásaink tovább folytatódnak a megszokott belvárosi helyszínen. Szeretettel várunk minden érdeklődő anyukát, apukát, nagyszülőt és természetesen kúszó-mászó-járó babáitokat vizsgálatainkra. Ha bármi kérdésetek van a vizsgálatainkkal vagy a kutatóközponttal kapcsolatban, továbbra is megtaláltok minket a megújult babakutato.hu webcímen, emailben a [email protected] címen vagy telefonon a +36 30 462 5942 telefonszámon.

B A B A K U T A T Ó HÍ RL E VÉL

KÖSZÖNJÜK RÉSZVÉTELETEKET KUTATÁSAINKBAN!

ELKÖSZÖNŐ

Documents

BABAKUTATÓ 0670367 · 0670367 BEKÖSZÖNTŐ BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL 2017. ősz Közép-európai Egyetem • Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont KEDVES CSALÁDOK!