Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Geol. Soc. (1971) 101 396-405

Az ÉK-dunántúli eocén rétegtani kérdései Gidai László*

(2 ábrával)

A Dunántúl i Középhegység ÉK- i részén levő munkaterü le tünket É-on a Duna, K-en a s. s. Budai-hegység határolja. Délen a Velencei-hegységig terjed. Ny-on nagyjából a Dunaalmás—Tatabánya közötti , és a Ta tabánya — Bicske — Lovasberény közötti vonal határolja. Magában foglalja a Gerecse-hegységet, a Gerecse és a Pilis-hegység közötti területet , a Buda —Pilisi „medencék" és a Velencei-hegység —Budai-hegység közötti , e l temetet t vulkánitok területét .

A terület eocénjének ada ta i t 100 000-es mére ta rányú fedetlen, az eocénnél fiatalabb kép­ződmények elhagyásával szerkesztett térképen vontuk össze. Az EK-dunántú l i eocén rétegtani problematikáját összesítő dolgozatunk a 100 000-es eocén térkép adataira épül.

I. A megelőző kutatások áttekintése E f e j e z e t b e n c s a k a z o k a t a m u n k á k a t v e s s z ü k s z á m b a és é r t é k e l j ü k , a m e l y e k a z egész t e r ü l e t r e v o n a t k o z ó l a g t a r t a l ­

m a z n a k a d a t o k a t , v a g y m e g á l l a p í t á s a i k a z egész t e r ü l e t r e k i v e t í t b e t ő k . A m u n k á k s o r á t P E T E R S К . ( 1 8 5 9 ) m ü v é v e l k e z d j ü k , a k i a z e o c é n k é p z ő d m é n y e k r e — főleg a s z é n t e l e p e k r e — v o n a t k o z ó i s m e r e t e k e t f o g l a l t a ös sze . H A N T K E N M . és H O F M A N N K . — m u n k á i k egész s o r a — a z e o c é n s z t r a t i g r a f i a a l a p j a i t v e t e t t é k m e g . R O Z L O Z S N I K P . — S C H R É T E R Z . — T E L E G D I R O T H К . ( 1 9 2 2 ) m o n o g r á f i á j a a b á n y á s z a t á l t a l f e l t á r t i s m e r e t a n y a g o t f o g l a l t a ö s sze és feji, s z t e t t e t o v á b b H A N T K E N M. m u n k á j á t . T E L E G D I R O T H К . m u n k á i ( 1 9 2 3 , 1 9 2 5 ) s ze rkeze t f e j lődés i és ős fö ld ra jz i össze függé­s e k e t t á r t a k fel . R O Z L O Z S N I K P . ( 1 9 2 4 , 1 9 3 5 ) H A N T K E N Nummulites v i z s g á l a t a i t f e j l e sz t e t t e t o v á b b és e m e l t e k o r s z e r ű s z i n t r e . V I T Á L I S I . ( 1 9 3 9 ) a b á n y á s z a t r é v é n e g y r e g y a r a p o d ó i s m e r e t e k e t f o g l a l t a össze . V A D Á S Z E . ( 1 9 5 3 , 1 9 6 0 ) é s S Z Ö T S E . ( 1 9 5 6 ) összefogla ló m u n k á i a z a d d i g i i s m e r e t e k e t ö s s z e s í t e t t é k . U j a b b a n K O P E K G. — K E C S K E M É T I T . — D U D I C H E . ( 1 9 6 6 ) v é g z e t t á t f o g ó r é t e g t a n i v i z s g á l a t o k a t . E m u n k a a m e g i s m e r é s t e r é n k e z d e m é n y e z ő , a p r o b l é m á k a t b á t r a n fe l t á r j a , d e v é l e m é n y ü n k s z e r i n t m e r é s z m e g á l l a p í t á s o k a t i s t a r t a l m a z . H a a m u n k a e g y i k a l a p v é t ő m o n d a n i v a l ó j á v a l — m i s z e r i n t a z E K - d u n á n t ú l i b a r n a k ő s z é n t e l e p e k e t és a f e l e t t ü k t e l e p ü l ő n u m m u l i t e s z e s — o p e r c u l i n á s a g y a g m á r g á t a l u t é c i a i e m e l e t b e k e l l e n e h e l y e z n i — n e m is é r t ü n k e g y e t , v é l e m é n y ü n k s z e r i n t s z á m o s k é r d é s r e r á i r á n y í t o t t a a f i ­g y e l m e t és a l a p v e t ő j e l e n t ő s é g ű . G I D A I L . ( 1 9 6 4 ) a D o r o g i t e r ü l e t n é g y e o c é n kife j lődési t e r ü l e t é n e k s z e l v é n y é t á l l í t o t t a össze, s ö s sze fog la l t a ( 1 9 6 9 , 1 9 7 0 ) a z É K - d u n á n t ú l i e o c é n k é p z ő d m é n y e k r é t e g t a n i p r o b l e m a t i k á j á t . E l s ő s o r b a n a fö ld ­t a n i k i fe je lődés , v a l a m i n t a s ze rkeze t f e j lődés i és a z u t ó l a g o s l e t a r o l t s á g i v i s z o n y o k f i g y e l e m b e v é t e l é v e l a m u n k a t e r ü l e ­t ü n k ö n 1 4 k i fe j lődés i t e r ü l e t e t k ü l ö n í t e t t ü n k el ( 1 — 5 , 8 — 9 á b r a ) , u t a l v a a r r a , h o g y a z E K - d u n á n t ú l i t e r ü l e t l eg te l j e ­s ebb r é t e g s o r ú t e r ü l e t é r ő l a z 1 9 6 8 é v i P á r i z s i e o c é n k o l l o k v i u m k ö t e t é b e n és a E ö l d t a n i K ö z l ö n y b e n r é s z l e t e s e b b r é t e g ­t a n i á t t e k i n t é s t a d t u n k . F ő l e g a Gerecsé i , B u d a - P i l i s i és v u l k a n i t t e r ü l e t e n p r o b l e m a v á z l a t j e l l e g ű d o l g o z a t u n k b a n I h a r o s n é L A C Z Ó I . s z é n k ő z e t t a n i , S á r k ö z i n é F A R K A S E . ü l e d é k k ő z e t t a n i , R Á K O S I L . p a l y n o l ó g i a i , B á l d i n é В Е К Е M . n a n n o p l a n k t o n , V i t á l i s n é Z I L A H Y L . és K O L L Á N Y I K . k i s F o r a m i n i f e r a , M O N O S T O R I M . O s t r a c o d a , J á m b o r n é K N E S S M. n a g y F o r a m i n i f e r a , K e c s k e m é t i n é K Ö R M E N D Y A . M o l l u s c a v i z s g á l a t a i r a t á m a s z k o d o m . A z a n y a g ö s s z e á l l í t á s á b a n B O G Á R G y ö r g y n y ú j t o t t s eg í t s ége t .

II. A kifejlődési területek áttekintése 1. Tát—Dorog —Csolnok—Nagysáp

2. Lábatlan—Nyergesújfalu—Baját — Mogyorósbánya

Hazánk területének legteljesebb, legvastagabb rétegsorú eocén kifejlődési egysége. Abányákka l feltárt terület, valamint a nagysápi és Tát-Kenyérmezői szerkezeti depresszió eocén képződményei ta r toznak ide. H a a képződményesoportokat legvastagabb értékük-

k é z i r a t l e z á r v a : 1970 . j ú n i u s 3 0 - á n

Gidai: Az ÉK-dunántúli eocén . . . 397

kel vesszük számba, kb . 730 m-es értéket kapunk. Az eocén eddig észlelt legnagyobb vastagsági értéke 500 m körül van. A kifejlődési területek részletes jellemzése G I D A I L. nyomdai előkészítés a l a t t álló monográfiájában és irodalmi közleményeiben.

3. Lencsehegy

E ki fe j lődés i t e r ü l e t ö s szes í t ő e o c é n s z e l v é n y é t N A G Y G. — S Z A B Ó N . (1967) és N A G Y G . — K E C S K E M É T I T . — K e c s k e ­m é t i n é K Ő R M E N D Y A . (1968) m n n k á i a l a p j á n á l l í t o t t u k össze .

A Lenese-hegy a T á t —Dorog —Csolnok-i kifejlődési terület tel á l ta lában megegyező földtani sajátosságokat muta t . Az elkülönítés alapjául szolgáló eltérések: a perforatusos rétegcsoport lerakódása idején kezdődő és az eocén — oligocén ha tá ron kiteljesedő lencse­hegyi daci tvulkanizmus. A Budai-hegység i rányában jelez kapcsolatot a Nummulites /a&iam'z'-rétegcsoport jelenléte.

4. Bajna

A régi tűzál lóagyagbánya és környéke tar tozik e területegységhez. Az i t t mélyült Bajna 37-as sz. fúrásunk k imuta t t a a szparnakumi fekvő- és barnakőszénösszletet, s a cuisi csökkentsósvízi fedőréteg csoportot, amelyre a nummuliteses — operculinás összlet kimaradásával közvetlenül települ a perforatusos és striatusos — molluszkás rétegcsoport.

5. Közép Gerecse

A H é r e g - t a r j á n i és a T a r d o s - t o l n a i t e r ü l e t e k eocén jé re v o n a t k o z ó l a g V I T Á L I S I . ( 1 9 3 9 p p . 1 4 7 — 1 4 8 ) és G I D A I L . 1968 /a ) m u n k á i b a n t a l á l u n k u t a l á s t . A m a r ó t p u s z t a i , , ö b l ö z e t " - b e n l evő e o c é n k é p z ő d m é n y e k k e l L I F F A A (1909) ,

V I G H G y . (1925) , V I T Á L I S I . ( 1 9 3 9 ) , S Z Ő T S E . (1956) , J A S K Ó S . (1957b) , és G I D A I L . ( 1 9 6 7 / b ) m u n k á i f o g l a l k o z t a k .

Az e kifejlődési területhez tar tozó Vértestolna-tardosi „ teknő" , Héreg-tarjáni „ k a t l a n " területén az eocén teljesen fedett, a marótpusztai „öblözet" területén viszont helyenként a felszínre bukkan. Az eocén legnagyobb vastagsága 100 m körülinek becsülhető.

A marótpusztai öblözet területén feltárt eocén képződmények a dorogi területiekkel azonosíthatók. A homokkőrétegekkel tagolt kőzettanilag agyagos aleuritnak minősülő ta rkaagyag összlet a sporomorphák, főleg a Monocolpopollenites tranquillus (R. Рот.) T H . et Рг . 1953. tranquillus alapján az s. s. dorogi területi (1. sz. kifejlődési terület) alsó­eocén fekvőösszlet, barnakőszénösszlet és közvetlen fedője heteropikus fácieseként tekint­het jük. A 3. sz. rétegcsoport felső része és a 4. sz. rétegcsoport a s. s. dorogi területiekkel párhuzamosí tható , azzal a különbséggel, hogy Marótpusztán valamivel vékonyabb kifej-lődésűek. A marótpuszta ihoz hasonló viszonyokat feltételezünk a Héreg-tarjáni és Tardos-tolnai szerkezeti depressziók területén, azzal a különbséggel, hogy a fiatalabb eocén rétegcsoportok h iányosabbak mint Marótpuszta környékén.

6. Nyugati Gerecse

A D u n a s z e n t m i k l ó s t ó l É r a l e v ő n u m m u l i t e s e s — o p e r c u l i n á s a g y a g m á r g a fe lsz ín i e l ő f o r d u l á s a i t m á r H O F F M A N N К . <1884) j e l ez t e . A G e r e c s e - h e g y s é g b e l s e j é b e n e lő fo rdu ló t a r k a a g y a g o k r ó l V I G H G y . (1925) t e t t e m l í t é s t , б i s m e r t e fe l a l u t é c i a i p e r f o r a t u s o s m é s z k ő n e k a l e t a r o l t m e z o z ó o s a l j z a t r a v a l ó k ö z v e t l e n t e l e p ü l é s é t .

Az 1. sz. ábrán közölt rétegoszlopot a Dunaszentmiklós községtől É-ra, a Tekeres-pa tak mellett mély í te t t szerkezetkutató fúrásunk alapján szerkesztettük meg. A fúrás 14,00—34,00 m-ek közöt t i szakasza a Dorogi területi nummuliteses — operculinás agyag-márgának és a csökkentsósvízi lumasella rétegeket tar ta lmazó rétegcsoportnak felel meg. A Dunaszentmiklós 3-as fúrásban haránto l t nummuliteses-operculinás agyagmárga pollen képe megegyezik az amerikai Wilcox flórával és a „Helmstedter Unterflötz" flóra képével. A barnakőszénösszlet hiányzik, 39,00 —66,00 m-ek közötti , kőzetlisztes agyagnak és agya­gos aleuritnak minősülő — tarkaagyagösszlet a palynológiai vizsgálatok szerint heteropi­kus fáciese a dorogi terület barnakőszénösszletnek és fekvőjének. A barnakőszénösszlet h iányán kívül jellemző még a kifejlődési területre, hogy a nummul i teses -opercu l inás agyagmárgánál f iatalabb eocén képződmény-csoportot — legalábbis eddig — nem ismerünk.

7. Bajna—Őrhegy

T E L E G D Y R o t h К . (1925) a B a j n a i Ő r h e g y és N a g y K a b l á s p u s z t a k ö z ö t t i e g y i k n y e r e g b ő l Nummulites perforatus, N. striata és millecaput t a r t a l m ú m é s z k ö v e t e m l í t k ö z v e t l e n ü l a t r i á s z r a f e l é p ü l t é n . G y e r m e l y e n a V ö r ö s - h e g y k e l e t i o l d a l á n Tympanotonus hantkeni-s c s ö k k e n t s ó s v í z i r é t e g e k r ő l , t e sz e m l í t é s t . V I T Á L I S I . ( 1939 , p . 142) b e s z á m o l a z e r e d ­m é n y t e l e n s z é n k u t a t á s r ó l .

398 Földtani Közlöny, 101. kötet, 4. füzet

A felszíni feltárások megtekintése és K O P E K G.-al együttesen feldolgozott Bajna 40. sz. fúrás alapján e területegységet a Déli gerecseivei hasonló kifejlődésűnek ta r tom. Alap­hegységre, vagy az alsóeocén , ,fekü"-terresztrikumra települ a perforatusos — striatusos meszes agyagmárga mészmárga mészkőösszlet.

8. Sáriság — Quadriburg

A sárisápi — quadriburgi major, regionálisan a Dorogi területet határoló oligocénnel fedett triász rögök területéhez tartozik, alig 1 — 2 m vastag, s alig néhány m 2 kiterjedésű perforatusos — millecaputos mészkő található közvetlenül a felsőtriász dachsteini mészkőre települten.

9. Déli-Gerecse A B é l i Ge recse e o c é n k é p z ő d m é n y e i r e v o n a t k o z ó l a g s z á m o s i r o d a l m i u t a l á s t i s m e r ü n k . L I F F A A . (1906) a p e r f o r a ­

t u s o s és s t r i a t u s o s m é s z k ő e l t e r j e d é s é r e t e t t m e g j e g y z é s e k e t . T E L E G D I — R O T H К . (1925) N a g y e g y h á z a N y - i s z e g é l y é n l e v ő p e r f o r a t u s o s m é s z k ő és a z ú n . „ R o n c a i " f a u n á s f e l t á r á s i s m e r t e t é s é v e l g y a r a p í t o t t a a z i s m e r e t e k e t . A dé l -gerecse i e o c é n m e g i s m e r é s e s z e m p o n t j á b ó l n a g y j e l e n t ő s é g ű V I G H G y . (1935) m u n k á j a . A p e r f o r a t u s o s m é s z k ő n e k k ö z v e t l e n ü l a t r i á s z r a v a l ó t e l e p ü l é s é t f i g y e l t e m e g . ( N a g y - K e s e l y ű , S á t o r - h e g y , H a n g i t a a b r á z i ó s h á t a , H á r s a s D K - i g e r i n c e ) . V é l e m é n y e s z e r i n t a k ö z é p s ő e o c é n ( p e r f o r a t u s o s s z in t ) t e n g e r p a r t v o n a l a a T o r n y ó - h e g y , N a g y s o m l y ó - h e g y , Csik i -h e g y e k és a H u s z o n n é g y ö k r ö s - h e g y ( f ü r ó k a g y l ó n y o m o k ! ) v o n a l á b a n h ú z ó d o t t . V I T Á L I S I . (1948) t ö b b M e s t e r e m b e r e k -T o r n y ó p u s z t a k ö r n y é k i , fe lszíni e o c é n f e l t á r á s f e l i smeré séve l j á r u l t h o z z á a z i s m e r e t e k g y a r a p í t á s á h o z . S Ó L Y O M F . (1953) 1 : 25 000-es t é r k é p e n r ö g z í t e t t e a z e o c é n k é p z ő d m é n y e k e t . H a n g s ú l y o z t a a z e rő t e l j e s k ö z é p s ő e o c é n t e n g e r e l ő r e n y o m u l á s t . A f e l sőga l l a i K á l v á r i a - h e g y , B ó d i s - h e g y , v a l a m i n t a C s á k á n y p u s z t á t ó l É - r a l e v ő t r i á s z r ö g ö k és a T á r o -h e g y k ö z ö t t a z i d ő s e b b t a g o k h i á n y o z n a k , c s a k a fe lső p a r t i k i f e j l ő d é s ű t a g o z a t o k v a n n a k m e g . J A S K Ó S . (1957 /b ) fel­v á z o l j a a z e o c é n k é p z ő d m é n y e k e l t e r j e d é s é t . J A S K Ó s z e r i n t a z e o c é n j e l en leg i e l t e r j edés i h a t á r a i t , a z o l igocén e l ő t t i h e g y s é g s z e r k e z e t i v o n a l a k s z a b j á k m e g . J A S K Ó s z e r i n t a n u m m u l i t e s e s m é s z k ő T a t a b á n y a é s U j s z á r k ö z ö t t n a g y t e r ü ­le t i e l t e r j e d é s ű . C S E K N Á K L . - N É — i f j . D U D I C H E . (1968) a M e s t e r b e r e k 17-es s z . f ú r á s s z e l v é n y é t és a n y a g v i z s g á l a t i e r e d m é n y é t k ö z l i k . 29 m v a s t a g k ö z é p s ő e o c é n r é t e g s o r t e l e p ü l a z a l só l i á sz a l j z a t r a , v é l e m é n y ü k s z e r i n t K O P E K G. — K E C S K E M É T I T . — D D D I C H E . (1966) , X . , X I . , X I I I . , X I V . p e r f o r a t u s o s , s t r i a t u s o s , g l a u k o n i t o s — t u f á s és f áb i án i i s s z i n t v a n k é p v i s e l v e .

Az előbbiekben á t t ek in te t t irodalmi adatok és személyes tapaszta la ta im (Tatabánya, Kálvária-hegy, Bódis-hegyi mészégető) alapján a déli-gerecsei terület jellemző sajátossága, hogy nagyobb (több 10 km 2 ) összefüggő területen belül az idősebb (alsóeocén fekvő-összlet, barnakőszénösszlet, csökkentsósvízi-fedő, nummuliteses-opereulinás agyagmárga összlet) eocén képződmények ál talában hiányoznak. Csupán a fekvő ta rkaagyag helyen­kénti előfordulásáról van ada tunk . A felsőgallai Kálvária-hegytől É-ra mélyült mészkő­ku ta tó fúrások alapján e perforatusos—millecaputos mészkő — mészmárga összlet maxi­mális vastagsága 70 m körüli.

10. Piliscsaba, Pilisszántó P i l i s s z á n t ó t e r ü l e t é n k i m u t a t o t t i p a r i m i n ő s é g ű b a u x i t f e d ő j é b e n J A S K Ó S . (1957/a) 2 ,5 m p i r i t g u m ó s e o c é n a g y a g o t ,

e f ö l ö t t p e d i g 1,0 — 2 ,3 m v a s t a g é d e s v í z i m é s z k ö v e t e m l í t . U t ó b b i Melanatria sp . - t , s z e n e s e d é i t á g d a r a b o k a t é s B O G S C H L á s z l ó m e g h a t á r o z á s a s z e r i n t p á l m a t e r m é s t t a r t a l m a z . P i l i s c s é v t ő l K - r e F E R E N C Z K . (1953) t ö b b h e l y e n a l só ­e o c é n s z á r a z f ö l d i t a r k a a g y a g o t , b a u x i t o t és p á r c m v a s t a g k ő s z é n r é t e g e k e t m u t a t o t t k i . P i l i s c s a b a k ö r n y é k é n 1968 -b a n m é l y í t e t t P i l i s c s a b a 3 . s z á m ú b a u x i t k u t a t ó f ú r á s b a n (a f a l u t ó l É K - r e J Á M B O R A. m e g á l l a p í t á s a s z e r i n t e o c é n k é p ­z ő d m é n y e k e t f ú r t a k .

J Á M B O R Á. által felvett rétegsor alapján kialakí tot t véleményünk szerint mintegy 45 m vastag eocén összletet fúrtak át . Dorogi etalon rétegösszletünkhöz viszonyítva az alsó-eocén fekvőösszletet, a produkt ív telepeket nem tar ta lmazó barnakőszénösszletet és a csökkentsósvízi molluszkás fedőrétegeket. A Piliscsaba környéki eocén képződményekre vonatkozólag még egy ada tunk van. 1953-ban mélyült , 150,65 m mély még ismeretlen helyű, valószínűleg vízfúrás, triász mészkőre települten 105,0 — 118,81 m között lilás­vörös és sárgásszürke tarkaagyag-összletet m u t a t o t t ki, amelyet a dorogi területi és gerecse hegységi fekvőösszletben levő tarkaagyagokkal azonosítunk. A Í05 m fölötti rétegek — valószínűleg teljes szelvénnyel fúrtak — nem ismeretesek.

1. ábra. A z É K - d u n á n t ú l i e o c é n e l t e r j e d é s i v á z l a t a . J e l m a g y a r á z a t : ] . F e l s ő e o c é n , 2 . K ö z é p s ő e o c é n , 3 . Alsó­e o c é n , 4 . K r é t a b a u x i t , 5 . M e z o z o i k u m , 6. S z e r k e s z t e t t e l t e r j edés i h a t á r v o n a l , 7. F e l t é t e l e z e t t e l t e r j edés i h a t á r v o n a l ,

8. T e k t o n i k u s e l t e r j edés i h a t á r v o n a l , 9. K i fe j lődés i t e r ü l e t s o r s z á m a Fig. 1. E s q u i s s e d e l a r é p a r t i t i o n d e l ' É o c è n e d a n s l e N E de l a T r a n s d a n u b i e . L é g e n d e : 1. É o c è n e s u p é r i e u r , 2 . É o c è n e m o y e n , 3 . É o c è n e i n f é r i eu r , 4 . B a u x i t e C r é t a c é , 5. M é s o z o i q u e , 6. L i m i t e de r é p a r t i t i o n c o n s t r u i t e , 7. L i m i t e

d e r é p a r t i t i o n s u p p o s é e , 8. L i m i t e d e r é p a r t i t i o n t e c t o n i q u e , .9. № des r a y o n s fac io log iques

Gidai: Az EK-dunántúli eocén . . . 399

400 Földtani Közlöny, 101. kötet, 4. füzet

11. Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Nagykovácsi, Solymár A k i m e r ü l ő b e n l evő e o c é n b a r n a k ö s z é n t e r ü l e t f ö l d t a n i v i s z o n y a i n a k m e g i s m e r é s e t e r é n a z i r o d a l m i k ö z l e m é n y e k

és ö s sze fog la l á sok egész s o r á r a t á m a s z k o d h a t t u n k . E z e k k ö z ü l a l e g f o n t o s a b b a k : H O F M A N N K . ( 1 8 7 1 , 1 8 7 3 , 1 8 8 0 ) , H A N T K E N M . ( 1 8 7 8 , 1 8 8 5 ) , S O H A F A B Z I K P . (1902) , E E K E N C Z I I . (1926) , R O Z L O Z S N I K P . (1935) , V I T Á L I S I . (1939) , S Z Ő T S E . (1952 , 1956) , V A D Á S Z E . ( 1 9 5 3 , I 9 6 0 ) , K O P E K G . — K E C S K E M É T I T . — D U D I C H E . j r . (1966) . A z e o c é n k é p z ő d m é n y e k e h a t á r o l á s á n á l f i g y e l e m b e v e t t ü k m é g a s z é n k u t a t ó f ú r á s o k a t . A r é t e g t a n i m e g i s m e r é s s z á m á r a k ü l ö n ö s e n a z 1 9 6 3 — 6 5 k ö z ö t t S o l y m á r k ö r n y é k é n m é l y í t e t t f ú r á s o k s z o l g á l t a t t a k é r t é k e s a d a t o k a t .

A kifejlődési egység összevont ré tegtani szelvényét — személyes tapasztalatok híjján — problémavázlatképpen H O E M A N N K . ( 1 8 7 1 ) , H A N T K E N M. ( 1 8 7 8 , 1 8 8 5 ) , ROZLOZSNIK P .

( 1 9 3 5 ) , SZŐTS E . ( 1 9 5 2 ) munkái , és K O P E K G. által feldolgozott solymári rétegsorok figye­lembevételével áll í tottuk össze ( 2 . ábra). (Megjegyezzük, hogy a képződménycsoportokat maximális vastagsági értékükkel ve t tük figyelembe.)

Az 1 — 5 . sz. képződménycsoportok a dorogi eocén szelvényekkel jól párhuzamosítha­tok. Figyelemre méltó különbségek: Az alsóeocén barnakőszénösszlet fekvőösszlete jelentő­sen vas tagabb (max. érték 1 6 0 m körül). Míg Dorog környékén a kérdéses összlet uralko-•dóan tarkaagyagból, homokból és homokkőből áll, addig e kifejlődési területen édesvízi mészkő, mészmárga, valamint a dolomit és mészkő görgetegekből álló rétegek uralkodnak. A csökkentsósvízi és a nummul i t e ses -opercu l inás rétegösszletek ( 3 — 4 . sz.), valamivel vékonyabbak mint Dorogon. Ennek lehet genetikai oka, de közrejátszhatot t az esetleges középsőeocén alji lokális jellegű letárolás.

A miliolinás—perforatusos mészkő azonos a csordakúti 6 . sz. képződménycsoporttal , s véleményünk szerint a dorogi str iátusos molluszkás szinttel ( 6 ) párhuzamosí tható. A 7. sz. uralkodóan édesvízi kifejlődésű barnakőszéntelepeket ta r ta lmazó összlet a Nagy­egyháza Csordakút—Mányi felső barnakőszenesrétegcsoport tal ( 7 . sz.) és & Tát—Dorog — •Gsolnok—Nagysáp-i fáciesegység ősmaradványmentes — N. striatus-os, barnakőszéntele­peket ta r ta lmazó ( 7 . sz.) összletével. A Nagyegyháza, Csordakút, Mányi kifejlődési egység 8 , 9-es sz. rétegcsoportja esetleg i t t is kifejlődhetett, s a középsőeocén végi, valószínűsít­he tő , szintén lokális jellegű szárazulati periódusban többé-kevésbé letarolódhatott . Lényeges különbség még a dorogihoz képest a felsőeocén vastagsága és kifejlődése. ANagy-kováesi és Solymár környékén előforduló felsőeocén összlet maximális vastagsága a doro­ginak csupán a fele (kb. 1 2 0 m). Míg Dorog környékén a plankton foraminiferás meszes és márgás aleruitok vannak túlsúlyban a nummuliteses — dyscocyclinás mészkövekkel szem­ben, addig Nagykovácsi és Solymár környékén a felsőeocén szinte teljesen mészkőből és mészmárgából áll.

Az eocén képződmények területi elterjedése: Az eocénnél fiatalabb képződmények elhagyá­sával szerkesztett té rképünk tanúsága szerint a Pilisvörös vár—pilisszentiváni, a nagyko­vácsi és a solymári alsó—középsőeocón képződmények területileg egymástól teljesen izo­láltak, a felszínen levő és oligocén képződményekkel fedett mezozóos területekkel körül­ha tá ro l tak . Az alsó—középsőeocén „foltok" nagysága: Nagykovácsi: kb . 4 , 2 km 2 , Pilis vörös vár — Pilisszentiván : kb. 3 , 3 km 2 , Solymár: kb . 3 ,4 km 2 .

12. Nagyegyháza, Csordakút, Mány A N a g y e g y h á z a , C s o r d a k ú t k ö r n y é k i e o c é n fe lsz ín i e l ő f o r d u l á s á r a v o n a t k o z ó első i r o d a l m i u t a l á s o k a t ( L I F F A A .

<1906) , T E L E G D I R O T H X . (1925) m u n k á i b a n t a l á l h a t j u k m e g . V I T Á L I S I . (1939 , 1948) p o n t o s í t o t t a e z e k e t a z i s m e r e t e ­k e t , s b e s z á m o l t a „ S a l g ó " R t - t s i k e r e s s z é n k u t a t á s a i r ó l . V A D Á S Z E . (1942) k ö z l i n é h á n y f ú r á s r é t e g s o r á t , m a j d ( 1 9 5 3 , 1960) táblázatos ö s s z e á l l í t á s t a d a z i t t e n i e o c é n v a l ó s z í n ű s í t e t t r é t e g t a n i e g y m á s u t á n j á r ó l . A d a t o k a t t a l á l u n k m é g

J A S K Ó S. ( 1 9 4 3 a - b , 1957a) , S Ó L Y O M E . (1953) , S Z Ő T S E . (1956) és M I K E К . (1961) és L A N D E S Z I . m u n k á i b a n (1965) . К О Г Е К G . — K E C S K E M É T I T . — D U D I C H E . (1966) a N a g y e g y h á z a , — C s o r d a k ú t — M á n y i e o c é n n e k n y o l c k é p z ő d m é n y ­c s o p o r t j á t k ü l ö n í t e t t é k el , s a z egész ö s s z l e t e t a l u t é c i a i e m e l e t b e s o r o l t á k . G I D A I L . ( 1 9 6 8 / a - b ) , a fe lde r í tő b a r n a k ő ­s z é n k u t a t á s e r e d m é n y e i r ő l s z á m o l t b e .

A mányi és csordakúti területen több min t 2 0 fúrás eocén anyagát dolgoztuk fel. A terepi feldogozás, valamint R Á K O S I L., Vitálisné ZILAHY L., Jámborné K N B S S M. és Kecskemétiné K Ö R M E N D I A. által végzett részletes vizsgálatok alapján ismertük meg az eocén képződmények rétegtani egymásutánját . Kilenc jól definiálható, a terepen is jól elkülöníthető szintet különí te t tünk el. K O P E K G . — K E C S K E M É T I T. — D U D I C H E . ( 1 9 6 6 ) ku ta tás i eredményeit is figyelembe véve a perforatusos- és a felette levő képződmény­csoportokat a lutéciai emeletbe soroljuk. A barnakőszénösszlet, fekvő és fedőrétegcsoport­j ának ( 1 — 4 . sz.) kora véleményünk szerint f i a t a labb r mint a dorogi alsó terepösszleté. Megítélésünk szerint a lutéciai emelet alsó részében az E K dunántúl i terület jelentős része szárazula t tá vál t és letárolás men t végbe rajta. A Dorogi és a Pilisi eocén területek alsó eocén végi kiemelkedésével az üledékképződés az addig szárazulaton levő Vértes — Gerecse — Budai-hegységek által ha tá ro l t területre tevődöt t á t . Ennek az alsó—középsőlutéciai üle­dékképződési ciklusnak az eredménye a Nagyegyháza—Csordakút—Mány-i eocén ré-

2. ábra. Az É K - d u n á n t ú l i eocén összehasonlí tó r é t eg tan i á t t ek in t é se . J e l m a g y a r á z a t : 1. Mészkő, do lomi t tűzkőbreecsa , 2 . Kav icsos h o m o k k ő , 3 . H o m o k , 4. H o m o k k ő , 5. Agyagos h o m o k k ő , 6. Aleur i tos h o m o k k ő , 7 . Aleuri t , 8. Márgás a leur i t , 9. Meszes m á r g á s a leur i t , 10. Meszes a leur i t , 11 . Agyagos aleuri t , 12. Aleur i tos agyag , 13 . Andez i t tu fás homokos agyag, 14 . Andez i t tu fás agyag , 15. Agyag, 16. Agyagmárga , 17. H o m o k o s m á r g a , 18. Aleur i tos m á r g a , 19. Márga , 20. Mészmárga , 2 1 . Aleur i tos mészmárga , 22 . H o m o k o s mészkő, 23 . Mészkő, 24. Barnakőszén , 25 . Agyagos barnakőszén , 2 6 . Kőszenes agyag , 27. Andezi t tufa , 28 . Andezitlapilli-agglomerátum, 29 . Andezi t , 30. Dac i t ,

3 1 . Konkréc ió , 32 . Mol luszkalumachel la

Fig. 2. Compara i son s t r a t i g r aph ique de ГЕосепе de T r a n s d a n n b i e du N B . L é g e n d e : 1. Calcaire, dolomie, b rèche de silex, 2 . Grès à graviers , 3 . Sable, 4 . Grès, 5. Gès argi leux, 6. Grès s i l teux, 7 . Si l t i te , 8. Sil t i te m a r n e u x , 9. Si l t i te ca lca reo-marneux , 10. Sil t i te calcaire, 1 1 . Sil t i te argi leux, 12. Argile sil teuse, 13 . Argile sableuse à t u f andés i t ique , 14. Argile à t u f andés i t ique , 15. Argi le , 16. Marne argileuse, 17. Marne sableuse, 18. M a r n e si l teuse, 19. Marne , 20. Marne calcaire, 2 1 . Marne calcaire sil teuse, 22. Calcaire gréseux , 2 3 . Calcaire, 24. Ligni te , 25 . L igni te argi leux, 26. Argils l igniteuse, 27 . Tuf andés i t ique , 28 . Lappi l i e t agg loméra t andés i t ique , 29. Andés i te , 30. Daci te , 3 1 . Concrétion^

32. Lumachè l l e à Mollusques

Gidai: Az IS К-dunántúli eocén . . . 4 0 1

tegsor. A nagyszámban lemélyí te t t kőszén- és bauxi tku ta tó fúrások alapján szerkesz-set t un . eocén t é rképünk szerint a Nagyegyháza— Cordakút—Mány-i eocén előfordulás felszínen levő és oligocénnel elfödött triász területtel teljesen^ körülhatárol t . Egyéb eocén előfordulásoktól teljesen izolált. A terület NyDNy — K E K irányú lutéciainál, de valószínűleg az eocénnél is f iatalabb szerkezeti süllyedek, kiterjedése kb . 30 km 2 felté­te lezhető még további 8,5 k m 2 nagyságú területen eocén.

13. Zsámbék Zsámbéktól északra egyetlen barnakőszénkutató fúrás haránto l t eocént. A környéken

mély í te t t további fúrások a Zsámbék l-es fúrással k imuta to t t eocént denudációs okokból nem talál ták meg. Az előfordulás teljesen izolált, néhány száz m 2 -nél nem nagyobb kiter­jedésű. A barnakőszénösszlet fedőjében levő miliolinás - alveolinás képződményt a Nagy­egyháza—Csordakút—Mány-i terület 6. sz. képződménycsoportjával véljük azonosnak. R Á K O S I L. palynológiai vizsgálatai szerint a barnakőszénösszlet nem a Nagyegyháza — csordakútival, hanem az előbbinél idősebb dorogival lenne egykorú.

14. Lovasberény—Páty—Vál A t e r ü l e t s a j á t o s , e d d i g i t e r ü l e t e k t ő l k i f e j l ődésben l é n y e g e s e n e l t é r ő L o v a s b e r é n y — V á l — p á t y i t e r ü l e t e o c é n

k é p z ő d m é n y e i r e VENDL A. (1914) , S z é k y n é F u x V. — BARABÁS A. (1953) , VADÁSZ E. (1953) , SZŐTS E. (1956) JANTSKY B . (1957) , HORUSITZKY F . (1965) m u n k á i b a n t a l á l u n k a d a t o k a t . A t e r ü l e t e o c é n s z e l v é n y é n e k ö s s z e á l l í t á s á n á l l é n y e g e s t á m p o n t t a l szo lgá l t m é g a B a u x i t k ú t a t ó V á l l a l a t V á l k ö z s é g m e l l e t t l e m é l y í t e t t C s á k v á r 18-as és a V I T Ü K I P á t y 5-ös s z á m ú f ú r á s a .

A P á t y 5-ös fúrás rétegsorában, az eocén összlet a la t t 25,8 m vastag iparilag nem hasznosítható agyagos bauxi t rótegcsoport muta tkozot t . Felette több min t 20 m vastag­ságú aleuritos t a rkaagyag volt megállapítható. A terület több min t 400 m maximális vastagságú eocén rétegsorát ké t kb . egyenlő vastagságú összletre tagoljuk. Az alsót a lutéciai emeletbe, a felsőt a priabónai emeletbe soroljuk. Az alsó, uralkodóan andezit lapilliből és agglomerátumból álló összlet csak felső részén tar ta lmaz vízi lerakódásokat. A Csákvár 18-as és a P á t y 5-ös fúrás andezi t lávát is harántol t . A lutéciai — priabónai h a t á r t a priabónai transzgresszió üledékeinek lerakódásától, a nummuliteses—dyscocycli­nás mészkövek megjelenésétől számítjuk.

További vizsgálatot igénylő kérdések:

1. Az eocén piroklasztikumok elterjedésének továbbnyomozása E tekintetben figyelemre méltónak és továbbfejlesztendőnek ta r t juk J A N T S K Y B. (1957)

vizsgálati eredményeit, miszerint N a d a p és Pázmánd között nagykiterjedésű andezitből és piroklasztitjaiból álló e l temetet t hegység húzódik. Ez a mágneses maximumok alapján Seregélyestől —Verébig nyomozható . Véleményünk szerint az említet t vonulatok, vala­m i n t Vál —Páty —Budai-hegység déli része között , esetleg nagyobb összefüggő területet képező, letárolástól védet t tektonikai depressziókban, a Lovasberény — Vál — Páty- i kifej-lődósű eocén valószínűsíthető, Ny-on magasabb, K-en mélyebb szerkezeti helyzetben. A piroklasztikumok alatt remélhető, esetleg helyenként nem degradált bauxitösszlet jelenléte vé­leményünk szerint jeltétlenül indokolja a kérdés továbbvizsgálatát.

2. Az andezit vulkánosság kitörési centrumainak kérdése Székelyné F u x V. —BARABÁS A. (1953) két kitörési centrumot feltételeztek. Az egyik

a Velencei-hegység területén, a másik pedig valahol a Budai-hegységtől E-ra lehetett . Az előbbi, véleményünk szerint bizonyítot t tény. N A G Y G . - K E C S K E M É T I T. — Kecskemé-t iné K Ö R M E N D I A. (1968) a Pilishegység ENy-i részén dacit vulkánosságot rögzítettek. A pá ty i és váli fúrások rétegsorai és HORUSITZKY F . (1965) közleménye viszont a Budai­hegységtől délre, illetve délnyugatra engednek (esetleg eltemetett , vagy már denudált) kitörési centrumot feltételezni.

N e m tar t juk valószínűtlennek, hogy a Velencei-hegységi andezit és a Pilis ÉNy-i részén m ű k ö d ö t t dacit vulkánokkal szinkron a Budai-hegységtől É-ra is volt vulkáni tevékeny­ség. Véleményünk szerint a jelenlegi ismeretek alapján helyesebb a Budai-hegységi paleo-gén piroklasztikumokat a szemnagyságcsökkenés figyelembevételével délről, min t E-ról származtatni . Egybevetve az eddigi ismereteket: A Dunántúli Középhegység EK-i részén a földtani megismerés előrehaladásával a lutéciai, priabónai és lattorfi emeletek idején működött vulkáni lánc körvonalai bontakoznak ki, A feltételezett vulkáni lánc iránya nagyjából ENy — DK-i, s az üledékképződési és lehordási területeket elválasztó regionális mélytöréshez csatla­kozik.

5 F ö l d t a n i Köz löny

402 Földtani Közlöny, 101. kötet, 4. füzet

III. Földtani fejlődésmenet és szerkezetalakulás

Az első eocén üledékciklus alsó terresztrikus — édesvízi kifejlődésű tagozatát települési helyzete alapján a szparnakurai emeletbe soroljuk. A felső csökkentsósvízi — tengeri képződménycsoportot a bennük előforduló szervesmaradványok, elsősorban a p lankton és nagy Foraminiferák, valamint a sporomorpha anyag alapján a cuisi emeletbe helyez­zük. Mellékelt elterjedési vázlatunkról — amelyet több ezer fúrás ada tának figyelembe­vételével összeállított részletes térképek alapján szerkesztet tünk — is ki tűnik, hogy az eocén előfordulási területei egymástól elszigeteltek, köztük kont inui tás nincs. Az eocén fejlődés mene té t értelmező korábbi koncepció (VADÁSZ E . 1953, 1960, SZŐTS E . 1966, SÓLYOM F . 1953, V I G H F . — S Z E N T B S F . 1952) ezt csak azzal magyarázta , hogy az eocén tenger főleg triász dolomitból és mészkőből álló kisebb-nagyobb szigetekkel tagolt terü­letre érkezett . Az alsóeocén kőszénképződés és ál talában az üledékképződés is ilyen fel­színen levő mezozóos rögvonulatokkal elválasztott öblökben, lagunákban, medencékben ment végbe.

Véleményünk szerint a kőszénképződési és üledékképződési terek a jelenleg körvona-lazhatóknál szinte nagyságrendileg nagyobb kiterjedésűek, középhegységi méretűek lehettek. E r r e u ta l

1. pa r t i fáciesek h iánya a felszínen levő mezozóos rögcsoportok közelében. 2. Jelenleg teljesen izolált eocén előfordulási területek szelvényeinek minden nehézség

"élkül való korrellálhatósága (Pl. Dorogi terület = Pilisvörösvár — Solymár; Nagyegy-n á z a , Csordakút = Zsámbék).

3. Az alsóeocón képződmények letaroltságára utal , hogy a középsőeocénben kop ta to t t , *öredezett formában, helyenként számottevő mennyiségben is k imuta tha tók alsóeocén faunaelemek, elsősorban nagy Foraminiferák. Az eocén képződmények területi tagoltsá­gának kialakulásában véleményünk szerint szerepe lehetet t az egykori morfológiai viszo­nyoknak is, de E K Dunántú l i viszonylatban az alsóeocén képződmények területi elter­jedését legalább ugyanilyen mértékben utólagos letárolások is befolyásolták. Az alsóeocén legnagyobb összefüggő előfordulása s. 1. Dorogi terület (1.2. sz.). Főleg a „fekü" réteg-csoport elterjedt a Gerecse-hegységben. Néhány k m 2 nagyságú denudációs re l iktumnak tekinthető a Pilisvörösvár —Pilisszentiván—Nagykovácsi —Solymári előfordulás. Az eocén képződmények nagymérvű, helyenként teljes letárolása valószínűsíthető a Gerecse-és Buda- Pilisi-hegység között . Az eocén i t teni egykori jelenlétére u ta l a „fekü" réteg­csoport ( tarkaagyag, édesvízi mészkő) helyenkénti előfordulása. Vizsgálataink szerint a cuisi-lutéciai ha tá ron végbement kiemelkedés és letárolás regionális, középhegységi méretű volt. Legújabb ada tok szerint (Tokod 527-es fúrás ós Lencsehegy) lehettek olyan keskeny üledékképződési vályúk, tengerágak, amelyek mentén nem szakadt meg a kapcsolat a Ny-i Kárpá tok geoszinklinális övezete és Középhegységünk egy-egy részterülete között.

A Nagyegyháza—Csordakút —zsámbéki, az eocén rétegsor alján levő barnakőszén­összlet f iatalabb, min t a s. 1. dorogi és Pilisvörösvár —Solymár—Nagykovácsi. Fedőjében lutéciai faunájú agyagmárgaösszlet települ, folyamatos á tmenet te l . Értelmezésünk szerint a Gerecséi—Dorogi —Pilisi terület alsóeoeén végi kiemelkedésével az. üledékképződés tere a Vértes —Budai-hegység között i területre tevődöt t á t — (Mány —Csordakút — Zsámbék), s az előbbi terület szárazulati periódusával szinkron keletkezett az 1—4. sz. rétegcsoport.

Az egész E K dunántú l i terület egységes elborítását eredményezte a „perforatusos transzgresszió". A perforatusos rétegcsoport többnyire valamelyik alsóeocén réteg­csoportra, r i tkábban felsőtriász mészkőből vagy dolomitból álló aljzatra települ. A csök­kentsósvízi és tengeri kifejlődések közötti gyakori ingadozás jellemző az előbbinél jóval kor lá tozot tabb elterjedésü, a striatusos — molluszkás rétegcsoportra. A lencsehegyi terü­leten műrevaló barnakőszén telepeket tar ta lmaz. A lutéciai emelet záró rétegcsoportját (7. sz.) az 1. 3. 11. és a 12. sz. kifejlődési területeken ismerjük. Műrevaló barnakőszéntele­peket t a r t a lmaz a Tá t — Dorog—Csolnoki és vékony nem műrevaló telepeket a Pilis­vörösvár és Solymár és Nagyegyháza — Csordakúti területen.

A priabónai transzgresszió előtt letárolást valószínűsítünk, amely elsősorban a középső­eocén képződmények egy részének lepusztulását eredményezte. A Gerecse — Dorog— pilisi területek alsóeocén végi kiemelkedésével és a Nagyegyháza — Csordakút — Zsámbéki eocén üledékképződés megindulásával egyidőben kezdődhetet t el az eocén vulkáni tevé­kenység, nagyjából E K —DNy-i csapásban, a Velencei- és Budai-hegységek között . Nagykiterjedésű, eddig csak egy-egy részletében ismert el temetet t vulkáni hegységet eltételezünk nagyjából ÉK—DNy- i csapásban Seregélyes—Veréb—Vál —Páty közöt t .

Gidai: Az EK-dunántúli eocén . . . 4 0 3

További megismerése annál is indokoltabb, mer t a kevésbé letarolt és degradált formában nagy mennyiségű baux i to t fedhet.

A priabónai képződményeknek két súlyponti előfordulási területét ismerjük: 1. Az É K — Középhegységihez — Budai hegységihez kapcsolódó Solymár — Csobán-

ka i — Pilisi előfordulás. 2. A Dunántúl i középhegység DNy-i részéhez kapcsolódó Dorogi — Gerecséi elő­

fordulások. H o g y létezett-e közvetlen összeköttetés a két felsőeocén tengerág között , a mai ismere­

tek alapján inkább nemmel kellene válaszolni. Az eocén képződmények az eocén u tán i további szerkezetalakulási periódusokban vet tek részt, ezek közül egyik legjelentősebb az infraoligocén denudáció volt. A Gerecse — Dorogi terület — Vértes hegység és a Buda-Pilisi-hegységek között az eocén nagymérvű, helyenként teljes letárolása valószínűsíthető. (Infraoligocén — T E L E G D I R O T H küszöb.)

A z É K - d u n u n t ú l i e o c é n f o n t o s a b b i r o d a l m a

C S E R N A K L . - n é — i f j . d r . D U D I C H E . (1968) : H á r o m b a u x i t k u t a t ó f ú r á s a n y a g v i z s g á l a t á n a k f ö l d t a n i e r e d m é n y e i F ö l d t a n i K ö z l ö n y X C V I I I . k . 2 . f. p p . 2 4 8 - 2 6 4 . — F E E E N C Z K . (1953) : A P i l i s h e g y és a t ő l e D - r e eső t e r ü l e t f ö l d t a n v i s z o n y a i . F ö l d t a n i I n t . É v i J e l . 1943- ró l . Befejező r é s z p p . 7 — 3 9 . — G I D A I L . ( 1 9 6 4 ) : A D o r o g i - m e d e n c e e o c é n k é p ­z ő d m é n y e i n e k k i fe j lődés i v i s z o n y a i . É v i J e l . 1962-rő l . p p . 1 7 5 — 1 8 2 . — G I D A I L . ( 1 9 6 6 ) : A p a l e o c é n és e o c é n k é p z ő d ­m é n y e k v a s t a g s á g i és k i fe j lődés i v i s z o n y a i a D o r o g i - m e d e n c e é s z a k i és k ö z é p s ő r é s z é n . É v i J e l . 1964- rő l . p p . 315 — 3 2 0 . G I D A I L . (1967) : Az a l s ó - e o c é n b a r n a k ő s z é n ö s s z l e t k i fe j lődés i t e r ü l e t e i a D o r o g i - m e d e n c e N y - i r é s z é n . E v i J e l . 1 9 6 5 -r ő l . p p . 2 4 3 — 2 5 0 . — G I D A I L . ( 1968 /a ) : A fe lde r í tő b a r n a k ő s z é n k u t a t á s h e l y z e t e é s l e h e t ő s é g e i a D u n á n t ú l i K ö z é p ­h e g y s é g É K - i r é s z é n . É v i J e l . 1966- ró l . p p . 1 2 5 - 1 3 4 . — G I D A I L . ( 1 9 6 8 / b ) : A N y e r g e s u j f a l u 2 9 . s z . f ú r á s f ö l d t a n i e r e d m é n y e i . É v i J e l . 1 9 6 6 - r ó l . p p . 1 4 1 — 1 4 8 . — G I D A I L . (196S /C) : M a g y a r á z ó a D o r o g i - m e d e n c e f ö l d t a n i t é r k é p é h e z . 10 000-es s o r o z a t . T o k o d . B u d a p e s t , 99 . 1—45. — G I D A I L . (1969) : L e s s u b d i v i s i o n s t r a t i g r a p h i q u e s des f o r m a t i o n s e o c e n e s d e la p a r t i e n o r d - e s t de l a M o n t a g n e C e n t r a l e de T r a n s d a n u b i e ( H o n g r i e ) . M é m . d u . B . R . G . M . № 69 . p . 1 8 3 — 1 9 2 . — G I D A I L . ( 1970) : A z e o c é n k é p z ő d m é n y e k r é t e g t a n i h e l y z e t e a D u n á n t ú l i K ö z é p h e g y s é g É K - i r é s z é n . F ö l d t a n i K ö z l ö n y , 100 k . 2 . s z á m . p . 1 4 4 — 1 4 9 . — H A N T K E N M. (1868) : L á b a t l a n v i d é k é n e k f ö l d t a n i v i s z o n y a i . M a g y . F ö l d t . T á r s . M ü n k . I V . 1 8 6 8 . p p . 4 8 - 5 6 . — H A N T K E N M . (1871) : Az e s z t e r g o m i t e r ü l e t f ö l d t a n i v i s z o n y a i . F ö l d t . I n t . É v k ö n y v I . p p . 1 — 1 4 1 . — H A N T K E N M . (1875) : A N u m m u l i t o k r é t e g z e t i ( s t r a t i g r a p h i a i ) j e l e n t ő s é g e a d é l n y u g a t i k ö z é p m a g y a r o r s z á g i h e g y s é g ó - h a r m a d k o r i k é p z ő d m é n y e i b e n . É r t . a T e r m . T u d . K ö r é b ő l . V . к . V I I . s z . p p . 1 — 2 1 . — H A N T K E N M. (1878) : A M a g y a r K o r o n a o r s z á g a i n a k s z é n t e l e p e i és s z é n b á n y á s z a t a . B u d a p e s t , p p . 1 — 3 3 1 . — H A N T K E N M . ( 1 8 7 9 ) : H e b e r t és M u n i e r C h a l m a s k ö z l e m é n y e i a m a g y a r o r s z á g i ó - h a r m a d k o r i k é p z ő d m é n y e k r ő l . É r t . a T e r m , t u d ó s o k k ö r é b ő l . I X . 12 . sz . B u d a p e s t , 1979 . p p . 1—32. — H A N T K E N M. (1885) : O j a d a t o k a b u d a - n a g y k o v á c s i h e g y s é g é s a z e s z t e r g o m i v i d é k fö ld és ő s l é n y t a n i i s m e r e t é h e z . É r t e k e z é s e k a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k k ö r é b ő l . X I V . 9 . p p . 1—52.

— H O F M A N N K . ( 1 8 7 1 ) : A B u b a - k o v á c s i h e g y s é g f ö l d t a n i v i s z o n y a i . M a g y . k i r . F ö l d t . I n t . É v k ö n y v I . 9. p p . 1 9 9 — 2 7 3 . — H O F M A N N К . (1873) : A d a l é k a B u d a - k o v á c s i h e g y s é g m á s o d k o r i és r é g i b b h a r m a d k o r i k é p z ő d é s e i p u h á n y f a u n á j á ­n a k i s m e r e t é b e n . P e s t 1 8 7 3 . — H O F M A N N K . (1880) : B u d a v i d é k é n e k n é m e l y ó - h a r m a d k o r i k é p z ő d é s é r ő l . F ö l d t a n i K ö z l ö n y X . p p . 2 4 5 — 2 9 2 . — H O F M A N N K . (1884) : J e l e n t é s 1 8 8 3 . é v n y a r á n a D u n a j o b b p a r t j á n Ó - S z ő n y és P i s z k e k ö z t f o g a n a t o s í t o t t f ö l d t a n i r é s z l e t e s f e lvé t e l rő l . F ö l d t . K ö z i . X I V . k . 3 - 4 . f. p p . 174 — 190. — H O R U S I T Z K Y , F . (1964) : L a l i m i t e le c r é t a c é e t le p r o b l è m e de , , l ' é t a g e G a l l i e n " . A c a t a Geo l . T m . V I I I . f a sc . 1—4. p p . 3 1 9 — 3 3 5 . — H O R U ­S I T Z K Y , F . (1965) : D i e Crono log i e d e r t e r t i ä r e n p y r o k l a s t i t e U n g a r n s . A c t a G e o l o g i c a T o m . I X . g a s e 3 — 4 . — J á m b o r n é K N E S S M . (1967) : N u m m u l i t e s v i z s g á l a t o k a D o r o g i - m e d e n c e N y - i r é s z é n t e l e p í t e t t n é h á n y m é l y f ú r á s r é t e g s o r á b ó l . É v i J e l . 1965- rő l , p p . 2 5 1 — 2 7 2 . — J á m b o r — K N E S S , M . (1968 /a ) : R e c h e r c h e s s u r les N u m m u l i t e s d a n s le b a s s i n d e D o r o g . B u d a p e s t . K l n y . p p . 1 — 1 3 . — J á m b o r n é K N E S S M. ( 1 9 6 8 / b ) : A D o r o g i - m e d e n c e N y - i r é s z é n e k N u m m u l i t e s v i z s g á l a t a i . K é z i r a t , p . 1 — 8 1 . — J á m b o r n é K N E S S M. (1968 /c ) : A t h a l m o z o t t a l s ó e o c é n M u m m u l i t e s fa jok k ö z é p s ő ­e o c é n ü l e d é k e k b e n . É v i J e l . 1966- ró l . p p . 1 4 9 — 1 5 2 . — J A N T S K Y B . ( 1 9 5 7 ) : A V e l e n c e i h e g y s é g f ö l d t a n a . Geo log i ca H u n g a r i c a . T o m . 10 p p . 1—170. — J A S K Ó S. ( I 9 4 3 / a ) : A Bicske i -öbö l f e j l ő d é s t ö r t é n e t e , h e g y s z e r k e z e t e é s f ú r á s a i . B e s z á m o l ó a F ö l d t a n i I n t é z e t v i t a ü l é s e i n e k m u n k á l a t a i r ó l . V . évf. 5. füze t , p p . — J A S K Ó S . ( 1 9 4 3 / b ) . A d a t o k a Bicske i ­ö b ö l f ö l d t a n i i s m e r e t é h e z . É v i J e l . 1 9 3 9 — 4 0 é v e k r ő l . I . k . p p . 335 — 379 . — J A S K Ó S. (1957 /a ) . A p i l i s s z á n t ó i b a u x i t . M a g y . Á l l . F ö l d t a n i I n t é z e t É v k ö n y v . X L V I . k . 3 . füze t , p p . 4 8 9 - 4 9 2 . - J A S K Ó S. (1957 /b ) : A d a l é k o k a Ge recse é s P i l i s h e g y s é g k ö z ö t t i t e r ü l e t f ö l d t a n á h o z . F ö l d t a n i I n t . É v k ö n y v . X L V I . k . 3 . f. p p . 4 9 5 — 5 0 4 . — J A S K Ó S . (1957/c ) : A B ic ske , Szá r , T a t a b á n y a és T a r j á n k ö z ö t t i t e r ü l e t f ö l d t a n i l e í r á sa . M . Á l l . F ö l d t . I n t . É v k ö n y v . X L V I . k . 3 . f. p p . 505 — 5 2 1 . — K O P E K G . — K E C S K E M É T I T . — D U D I C H E . j ú n . 1966) A D u n á n t ú l i K ö z é p h e g y s é g e o c é n j é n e k r é t e g t a n i k é r d é s e i . É v i J e l . 1964- rő l . p p . 2 4 9 — 2 6 4 . — L A N D E S Z I . (1965) : Ű j s z é n t e r ü l e t a G e r e c s e D K - i e l ő t e r é b e n . F ö l d t a n i K u t a t á s V I I I . évf. 2 . sz . p p . 1—7. — L I F F A A. (1906) : J e g y z e t e k M á n y és F e l s ó g a l l a v i d é k é n e k ag regeo lóg i a i v i s z o n y a i ­h o z . F ö l d t a n i I n t é z e t É v i J e l . 1905- rő l p p . 189 . — L I F F A A. (1909) . Geológ ia i j e g y z e t e k N y e r g e s ú j f a l u é s N e s z m é l y k ö r n y é k é r ő l . F ö l d t a n i I n t é z e t É v i J e l . 1907- rő l . p p . 1 4 8 — 1 7 1 . — M I K E К . (1961) : ö s s z e f ü g g é s a N a g y e g y h á z i - m e d e n c e s z e r k e z e t i és m o r f o l ó g i a i v i s z o n y a i k ö z ö t t . F ö l d r a j z i É r t e s í t ő 4 . s z . p p . 4 3 3 — 4 5 4 . — N A G Y G . — S Z A B Ó N . (1967) : A z E s z t e r g o m — L e n c s e h e g y i - i e o c é n b a r n a k ő s z é n k u t a t á s . F ö l d t a n i K u t a t á s X . évf. 1. sz . p p . 7 — 1 1 . — N A G Y G. — K E C S K E ­M É T I Т . — K e c s k e m é t i n é K Ö R M E N D Y A. (1968) : A P i l i s h e g y s é g és a D u n á n t ú l i K ö z é p h e g y s é g e o c é n k é p z ő d m é n y e i n e k k a p c s o l a t a . É v i J e l . 1 9 6 6 é v r ő l p p . 9 5 — 1 0 4 . — P E T E R S , К . (1859) G e o l o g i s c h e S t u d i e n a u s U n g a r n - 2 . D i e U m g e ­b u n g v o n V i s e g r á d , G r a n , T o t i s u n d Z s á m b é k . J a h r b u c h Geo l . В.. А . X . p p . 4 8 3 — 5 2 1 . — R O Z L O Z S N I K P . (1924) . N u m -m u l i n á k M a g y a r o r s z á g Ö - h a r m a d k o r i r é t e g e i b ő l . F ö l d t a n i S z e m l e I . B u d a p e s t — R O Z L O Z S N I K P . (1935) A d a t o k a a B u d a - K o v á c s i h e g y s é g ó - h a r m a d k o r i r é t e g e i n e k i s m e r t e t é s é h e z . É v i J e l . 1 9 2 5 — 2 8 - r ó l . p p . 6 5 — 8 6 . — R O Z L O Z S N I K P . — S C H R É T E R Z . — T E L E G D I R O T H К . ( 1 9 2 2 ) : Az e s z t e r g o m v i d é k i s z é n t e r ü l e t b á n y a f ö l d t a n i v i s z o n y a i . B u d a p e s t , p p . 1 — 1 2 8 . — S C H A F A R Z I K F . (1902) : M a g y a r á z a t o k a M a g y a r K o r o n a o r s z á g a i n a k r é s z l e t e s f ö l d t a n i t é r k é p é h e z . B u d a p e s t és S z t . - E n d r e v i d é k e , p p . 1 — 6 1 . B u d a p e s t , p p . 1 — 6 1 . — S C H R É T E R Z . — M A U R I T Z B . (1952) . A l o v a s b e r é n y i I I . sz . m é l y f ú r á s f ö l d t a n i e r e d m é n y e i . F ö l d t a n i K ö z l ö n y . L X X X I I . 9. p p . 2 5 0 — 2 5 6 . — S Ó L Y O M F . (1953) . A z É s z a k i -V é r t e s é s a D é l i - G e r e c s e f ö l d t a n i f e lvé t e l e . É v i J e l . 1950- rő l . p p . 2 2 1 — 2 3 1 . — S Z E N T E S F . (1968) : M a g y a r á z ó M a g y a r ­o r s z á g 2 0 0 000-es f ö l d t a n i t é r k é p s o r o z a t á h o z . 4 — 3 4 . 1 . T a t a b á n y a . B u d a p e s t , p p . 1 — 158 . — S z é k y n é F u x V . — B A R A ­B Á S A . (1953) : A d u n á n t ú l i f e l sőeocén v u l k á n o s s á g . F ö l d t . K ö z i . L X X X I I I . p p . 2 1 7 — 2 2 9 . - S Z Ő T S E . ( 1 9 5 2 ) : J e l e n t é s a n a g y k o v á c s i é s p i l i s v ö r ö s v á r i m e d e n c e e o c é n k é p z ő d m é n y e i n e k r é t e g t a n i v i s z o n y a i r ó l . F ö l d t . I n t é z e t É v i J e l . 1948 -

5'

4 0 4 Földtani Közlöny, 101. kötet, 4. füzet

r ó l . p p . 3 9 — 4 5 . SzÖTS E . (1956) : M a g y a r o r s z á g eocén ( p a l e o g é n ) k é p z ő d m é n y e i . Geo l . H u n g . T o m . 9. p p . 1 — 1 1 8 . T A E G E R H . (1914) : A B u d a — P i l i s — E s z t e r g o m i H e g y c s o p o r t s z e r k e z e t e és a r c u l a t a . F ö l d t . K ö z i . X L I V . k . 10 — 12 f ü z e t , p p . 555 — 5 7 1 . — T E L E G D I B O T H К . (1923) : P a l e o g é n k é p z ő d m é n y e k e l t e r j e d é s e a D u n á n t ú l i K ö z é p h e g y s é g é s z a k i r é s z é n . F ö l d t . K ö z i . k . p p . 1—14. — T E L E G D I R O T H К . (1925) : A T o k o d - d o r o g i é s a t a t a b á n y a i b a r n a s z é n m e d e n c é k k ö z ö t t e l t e r ü l ő v i d é k és a m ó r i á r o k k ö r n y é k e . É v i J e l . 1 9 2 0 — 2 3 - r ó l . p p . 6 9 — 8 1 . — T E L E G D I R O T H К . ( 1 9 2 7 ) : I n f r a o l i g o c é n d e n u d á c i ó n y o m a i a D u n á n t ú l i K ö z é p h e g y s é g é s z a k n y u g a t i p e r e m é n . F ö l d t a n i K ö z l ö n y , L V I I . k . 1 — 9. f ü z e t , p p . 3 2 — 4 1 . — V A D Á S Z M . (1939) : A „ f o r n a i s z é n t e l e p " k é r d é s e . B á n y . és K o n . L a p o k L X X I I . évf. 2 . s z . p p . 2 5 — 2 8 . — V A D Á S Z E . (1942) : E o c é n k é r d é s e k . — E o z ä n - F r a g e n . F ö l d t . K ö z i . L X X I I . k . 4 — 12 füze t , p p . 1 5 1 — 1 7 0 . — V A D Á S Z E . (1953) : M a g y a r o r s z á g f ö l d t a n a . B u d a p e s t , p p . 1—402. — V A D Á S Z E . (1960) : M a g y a r o r s z á g f ö l d t a n a . B u d a p e s t . I I . k i a d á s p p . 1—646. — V E N D L A . (1914) : A v e l e n c e i h e g y s é g geo lóg i a i és p e t r o g r á f i a i v i s z o n y a i . F ö l d t . I n t . É v k ö n y v . X X I I . k . p p . 1—170. — V I G H G y . (1925) : F ö l d t a n i j e g y z e t e k a Ge recse h e g y s é g b ő l É v i J e l . 1 9 2 0 — 2 3 é v r ő l p p . 6 0 - 6 8 . — V I G H , G y . (1928) : F ü h r e r i n d a s G e r e c s e - G e b i r g e n a c h L á b a t l a n u n d P i s z k e . F ü h r e r z . d . S t u d i e n r e i s e n P o l . Ges . B u d a p e s t , 1928 . p p . 1 3 — 3 2 . — V I G H Gy . (1935) : A d a t o k a G e r e c s e - h e g y s é g n y u g a t i r é s z é n e k f ö l d t a n i i s m e r e t é h e z . É v i j e l . 1 9 2 5 — 2 8 é v e k r ő l , p p . 87 — 96. — V Í G F . — S Z E N T E S F . (1952) : A D o r o g i m e d e n c e h e g y s z e r k e z e t i és v é d ő r é t e g v i s z o n y a i , k ü l ö n ö s t e k i n t e t t e l a k a r s z t v í z e l leni v é d e k e z é s r e . B á n y á s z a t i L a p o k 8 5 . k . p p . 5 8 8 — 6 0 0 . — V I T Á L I S I . (1939)ag : M y a r o r s z á g s z ó n e l ő f o r d u l á s a i . S o p r o n , ő p p . 1—407. — V I T Á L I S I . (1948) A N é m e t ­e g y h á z a — M e s t e r b e r e k — C s o r d a k ú t p u s z t a t e r ü l e t e a l a t t f e l k u t a t o t t p a l e o g é n f ényes b a r n a s z é n . B á n y . és K o n . L a p o k I I I . ( L X X X I ) p p . 3 3 - 3 9 p p . 6 6 - 7 5 p p . 9 7 - 1 0 8 . - V i t á l i s — Z l L A H Y L . ( 1968 : Z o n e s p r o v i s o i r e s d e F o r a m i n i f è r e s p l a n c t o n i d u e s d e l a sér ie E o c è n e d u B a s s i n d e D o r o g ( H o n g r i e ) . M é m o i r e s d u B . R . G. M . № 58 p p . 1 3 1 — 135. — V i t á l i s n é Z I L A H Y L . (1967) : P l a n k t o n F o r a m i n i f e r a z ó n á k a D o r o g i - m e d e n c e r é t e g s o r á b a n . F ö l d t . K ö z i . X C V I I . к . 4 . f. p p . 4 6 2 — 4 6 4 .

Problèmes stratigraphiques de FEocéne du NO de la Transdanubie

L. Gidai

La présente note est consacrée aux questions de la stratigraphie, lithologie et de la paléogéographie des formations éocènes du N W de la Transdanubie. Le chapitre I donne une vue d'ensemble des résultats des recherches qui ont été obtenus jusqu 'à présent et qui peuvent être extrapolés à l 'ensemble de la région en question. Les données de la géologie et des conditions d 'érosions ultérieures ont permis de distinguer 14 aires faciolo-giquest (fig. 1 à 5, 8 à 9). Dans le chapitre I L , une sommaire des problèmes géologiques de ces aires faciologiques est donnée.

1. Tát , Dorog, Csolnok, Nagysáp 2. Lábat lan , Nyergesújfalu, Bajót, Mogyorósbánya.

C'est l 'uni té faciologique la plus complète et la plus puissante de l 'Eocène, en Hongrie. Si l'on considère la plus grande valeur des puissances des formations éocènes, on obtient une valeur approximative de 730. m. La puissance max imum observée jusqu 'à présent est de 500 m environ. Les formations en question ^ont été caractérisées en détail dans le fascicle 3 du volume consacré au Colloque sur l 'Eocène, Paris 1968 (Mém. B. R. G. M. N o 69, pp . 183 -192 . )

3. Lenesehegy. Cette région se caractérise par des conditions géologiques correspondant en général à celles des aires faciologiques précédentes. La différence dont l 'auteur s'est servie pour la séparer en uni té distincte c'est le volcanisme dacitique débu tan t pendant le dépôt de la série à Nummulites perforatus et culminant à la limite entre l 'Eocène et l'Oligo­cène. La présence des couches à Nummulites fabianii indique une connexion vers la Mon­tagne de Buda.

4. Bajna. Le terme sous-jacent et le complexe lignitifère sparnaciens, ainsi que le t e rme du toi t saumâtre cuisien sont surmontés, en discordance, par l 'absence des couches à Nummul i tes et Operculines, par le terme à N. perforatus ,N. striatus et Mollusques, a p p a r t e n a n t au Lutét ien.

5. Montagne de Gerecse, région centrale. Ce sont le ,.sillon" de Vértestolna et Tardos, la , ,dépression" de Héreg et Tarján et le „golf" de Marótpuszta qui appar t iennent ici. L a puissance max imum de l 'Eocène estimée est de 100 m environ. Le complexe d'argile bariolée — en effet, il s'agit de siltites argileuses à intercalations de grès — peut être considéré comme un faciès hétéropique des terme sous-jacent, et susjacent du complexe lignitifère éocènes inférieurs, de Bassin de Dorog s. s., ce qui est confirmé par les Spo-romorphes (Fig. 1).

6. Montagne de Gerecse, région occidentale. Les marnes argileuses de cette région représentent également un faciès hétéropique du complexe lignitifère du Bassin de Dorog e t des couches y sousjacentes.

7. Bajna, Mont Őrhegy. En t r e le Mont Őrhegy de Bajna et Nagy-Kabláspuszta, les calcaires à N. perforatus et iV. millecaput reposent directement sur les couches triasiques supérieures du soubassement. Sur le Mont Vörös à Gyermely, on connaît des couches saumâtres à Tympanotonus hantkeni. Dans.le sondage de Bajna-40, le complexe d'argiles bariolées éqcéne inférieur est surmonté immédiatement par le terme à N. perforatus.

Gidai: Az EK-dunántúli eocén . . . 4 0 5

8. Sárisáp, métaire de Quadriburg. À la métaire de Quadriburg, à Sárisáp, qui appar­t i en t à la région des blocs triasiques bordant le Bassin de Dorog et couverts par des sédi­men t s oligocènes, on t rouve quelques m'2 du calcaire à N. perforatus et millecaput d 'une puissance de 1 à 2 m., reposant directement sur le Dachsteinkalk du Trias supérieur.

9. Montagne de Gerecse, région méridionale. Le t ra i t caractéristique de cette aire faciologique c'est l 'absence des termes plus anciens de l 'Éocène sur un territoire assez é tendu (plusieurs 10 km 2 . ) Ce n'est que l'argile bariolée du mur qui est connue par endroit. E n ou t re on connaît des formations terrestres éocène inférieure de mur, le complexe lig-nitifère (sans gites exploitables) et des couches saumâtres le surmontan t .

10. Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Nagykovácsi, Solymár. L'Éocène inférieur montre des caractères voisins à ceux du Bassin de Dorog et l 'Éeoène moyen à ceux de Many, Csordakút. Les affleurements éocènes sont complètement isolés, é t an t entourés par des blocs triasiques couverts par de l'Oligocène.

11. Nagyegyháza, Csordakút, Many. On a distingué neuf horizons bien définiables qui se laissent ne t t emen t séparer même sur le terrain. Le terme à N. perforatus et ceux y superposés sont a t t r ibués au Lutétien. Selon l 'opinion de l 'auteur, les termes du mur et du to i t du complexe lignitifère (Nos 1 à 4) sont plus récents que le complexe lignitifère inférieur de Dorog.

12. Zsámbék. Au Nord de Zsámbék, c'est dans un seul sondage de prospection de lignite, ou des formations éocènes furent traversées. Celles-ci peuvent être corrélées avec la série s t ra t igraphique de l'aire faciologiques précédente.

13. Lovasberény, Pá ty , Vál. Le soubassement est par endroits surmonté par un terme bauxitifère puissant de quelques mètres ou bien même 10 à 20 m qui contient ordinaire­m e n t des bauxites dégradées et qui est couverte par de l 'Éocène d 'une puissance maximum de 400 m environ. La part ie inférieure de l 'Éocène est constituée par des lapillis et des agglomérats andésitiques avec des sédiments à puissances subordonnées, la part ie supérieu­re é t a n t composée de grès et calcaires tuffacés priaboniens à Nurnmulites et Discoyclines.

E n outre, on t ra i te également de la question de réparti t ion des pyroclastites. éocènes e t des problèmes des centres d 'éruption du volcanisme andésitique de l 'Éocène. Dans là par t ie nord-est de la Montagne Centrale de Transdanubie Se reconnaissent les contours d 'une chaîne de volcans qui étaient actifs au Lutét ien, Priabonien et au Lattorfien. Cette chaîne d'une orientation NW— SE est liée à une fracture profonde régionale, séparant les aires d'érosion et de sédimentation. . , .

Chapitre I I I . est consacré à l'histoire géologique et geotectonique de la région. L 'une des conclusions essentielles tirées par l 'auteur, c'est que les bassins lignitiféres et de sédi­menta t ion semblent avoir été plus vastes, même d 'un ordre d 'étendue, qu'ils ne se laissent poursuivre aujourd 'hui , de sorte que leurs extensions auraient du correspondre à celles de la Montagne Centrale de Transdanubie.

Conformément à l 'opinion de l 'auteur de la présente note, la différenciation géogra­phique des formations éocènes semble avoir été due également à la géomorphologie con­temporaine, mais les érosions ultérieures en sont resposables dans une mesure non pas moins grande.

Au Sparnacien se formèrent en prédominance des couches terrestres et d 'eau douce. Au Cuisien eut lieu une transgression continue qui affecta un territoire vaste. A la limite ent re le Cuisien et le Lutét ien se produisirent une emersion et une denudation régionales. Dans une par t ie du territoire en question la sédimentation était continue entre lès deux étages cuisien et lutétien. La transgression à N. „perforatus" résulta l ' inondation contigue et générale du secteur nord-est de la Transdanubie. La transgression priabonienne semble avoir é té précédée par une denudation (dite denudat ion pré ; priabonienne) qui conduisit en premier lieu à l'érosion d 'une partie des formations de l 'Éocène moyen.

Les formations éocènes ont été soumises aux mouvements des phases tectoniques post-éocènes dont Г érosion infra-oligocène étai t une des plus efficaces. Il est probable que sur le territoire entouré par les régions de la Montagne de Gerecse, du Bassin de Dorog, de la Montagne de Vértes et de la Montagne de Buda et Pilis l 'Éocène ait été intensément — pa r endroits même complètement — érodé (,,surélévation" infra-oligocène nommée „ T E L E G D I R O T H " ) .