Upload
others
View
4
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Urbánné Mező Júlia
Az ifjúsági munkanélküliség kihívásai
az Európai Unióban
Doktori értekezés tézisei
2017
Szegedi Tudományegyetem
Gazdaságtudományi Kar
Közgazdaságtani Doktori Iskola
Urbánné Mező Júlia
Az ifjúsági munkanélküliség kihívásai
az Európai Unióban
Doktori értekezés tézisei
Témavezető:
Dr. Udvari Beáta
Adjunktus
Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar
Pénzügyek és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézete
Szeged, 2017
3
Tartalomjegyzék
1. A témaválasztás indoklása.................................................................................................. 4
2. A kutatás célkitűzései ......................................................................................................... 6
3. Az értekezés felépítése ....................................................................................................... 6
4. Az értekezés módszertana .................................................................................................. 8
5. Az eredmények összegzése .............................................................................................. 11
A tézisfüzet hivatkozásai .......................................................................................................... 13
A disszertáció témaköréhez kapcsolódó publikációk ............................................................... 14
4
1. A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA
Az elmúlt években, különösen a 2007-2008-as recessziót követően egyre gyakrabban
hallhattunk az Európai Unióban az ifjúsági munkanélküliség (15-24 éves korosztályt érintő)
kérdéséről. A probléma azonban nem új keletű, a válság inkább csak felerősítette. És ahogyan
az Európai Unióban, úgy az Amerikai Egyesült Államokban is kiemelt figyelmet szentelnek
annak a jelenségnek, hogy az oktatásból kikerülő fiatalok nehezen – vagy egyáltalán nem –
találnak maguknak állást. Sőt, a fejlődő országokban is egyre jelentősebb a fiatalok körében a
munkanélküliség, így joggal állíthatjuk, hogy globális problémáról van szó.
Bár globális szinten a 25 éven aluliak részaránya a munkanélkülieken belül az elmúlt
években fokozatosan csökkent (a 2004-es 41,5 százalékról 2014-ben 36,7 százalékra), még
mindig jóval meghaladja azt a szintet, amelyet a fiatalok teljes népességen belüli aránya (16-17
százalék) indokolna (ILO, 2015). Ám a fiatalok munkanélküliségével nem csak azért
foglalkoznak a közgazdászok és gazdaságpolitikusok, mert magasabb, mint az idősebbeké,
hanem azért is, mert jellemzője, hogy időben elhúzódó, és mert tovagyűrűző hatásai révén nem
csak a fiatalokat érinti (Caporale–Gil-Alana, 2014). A fiatalon megtapasztalt munkanélküliség
egyénekre gyakorolt hatásai, az anyagi és a pszichológiai (egészségi) problémák annál
súlyosabbá válnak, minél hosszabb ideig tart a munkanélküli állapot. Kiemelendő a sebhely-
hatás, amely a munkanélküliség következtében fellépő jövőbeni foglalkoztatási és bérkilátások
romlását jelenti (Mroz–Savage, 2006). Az individuális hatásokból levezethetők az ifjúsági
munkanélküliség társadalmi következményei: a leterhelt egészségügy és jóléti rendszerek; a
bűnözés, ehhez kapcsolódóan a zsúfolt börtönök; a családi problémák; a demokratikus
elkötelezettség és a társadalmi részvétel hiánya; a civil társadalom és a társadalmi kohézió
gyengülése (Bălan–Bălan, 2012; CDPS, 2001; Eurofound, 2012; Giugni–Lorenzini, 2012). Az
ifjúsági munkanélküliség gazdasági kihatásait illetően az Eurofound (2012) 153 milliárd euróra
becsülte 2011-ben a NEET (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő)
fiatalok éves költségét uniós szinten – ez az EU GDP-jének 1,21 százalékának felelt meg.
Emellett a magas ifjúsági munkanélküliség a meglévő erőforrások mobilizálásának
hiányosságait tükrözi, és így a gazdaságok versenyképességének csökkenését mutatja (WEF,
2014). Ezek alapján kijelenthető, hogy a hosszú távon is nagymértékben fennmaradó ifjúsági
munkanélküliség súlyos makrogazdasági problémákat és politikai kihívásokat eredményezhet.
Az európai fiatalok körében különösen magasnak tekinthető az állástalanok száma: 2007-
ben az EU-28-ban 4,2 millió 25 év alatti volt munkanélküli, 2013-ban 5,6 millió, 2016-ra pedig
ismét lecsökkent hozzávetőleg 4,2 millióra (Eurostat, 2017). Az Európai Unióban az ifjúsági
5
munkanélküliség csökkentésére célirányos tagállami foglalkoztatáspolitikai lépések születtek,
valamint számos uniós szintű kezdeményezés is létrejött, illetve a korábban is létezők nagyobb
hangsúlyt kaptak. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy nemzeti szinten nagy szerepe
van a fiatalokat megcélzó jól megtervezett aktív munkaerőpiaci eszközöknek, valamint az
oktatási/képzési rendszer és a munkaerőpiac gyakornoki programokkal történő
összekapcsolásának, uniós szinten pedig nagy hangsúlyt kap a mobilitás ösztönzése. Ezekhez
az intézkedésekhez több ponton is kapcsolódnak a munkaerőpiaci rugalmasság különböző
vetületeivel összefüggő kérdések. Ebből kifolyólag a doktori értekezés az ifjúsági
munkanélküliség és a munkaerőpiaci rugalmasság közötti kapcsolat vizsgálatára helyezi a
hangsúlyt.
A rugalmas munkapiac alapvetően olyan piacként jellemezhető, ahol relatíve alacsony
mértékű az állami beavatkozás, és a piaci folyamatok határozzák meg a foglalkoztatást az állam
vagy a szakszervezet nyomása helyett, továbbá gyakori a részmunkaidős foglalkoztatás
(Farkas, 2011; Hárs, 2013; Koncz, 2006). Ebből kifolyólag rugalmas munkaerőpiacon sokkal
könnyebb alkalmazni és elbocsátani munkavállalókat. A munkapiaci rugalmasság a
munkaerőpiac különböző szereplőire (munkáltató, munkavállaló és munkanélküli) más-más
hatást gyakorol. Ami az egyik csoport számára kedvező, sokszor hátrányosan érint másokat. A
rugalmasság munkanélküliségre gyakorolt hatását illetően a szakirodalom nem egységes. Az
ezredforduló előtt és környékén a rugalmas munkaerőpiacot tekintették kívánatosnak, ám
később egyre több kutatás zárult olyan eredménnyel, hogy nem feltétlenül a munkapiaci
merevség okozza a magasabb munkanélküliséget (Bell–Blanchflower, 2010; Nickell et al.,
2005; Vergeer–Kleinknecht, 2012). Az ellentmondásos eredmények hátterében az állhat, hogy
a rugalmasságnak több vetülete van, melyek közül némelyek kedveznek a dolgozni vágyóknak
(például megkönnyítik a munkaerő felvételt a vállalatok számára), mások viszont hátrányosan
érintik a munkavállalókat (például megkönnyítik a munkáltatók számára az elbocsátásokat).
A hasonló empirikus vizsgálatok értékelésekor ezért szem előtt tartandó, hogy azok
eredményeit alapvetően befolyásolja a vizsgálni kívánt országok és a rugalmasság nagyságát
kifejező mutatók meghatározása. Az is segítheti a pontosabb következtetések levonását, ha a
rugalmasság dimenzióinak egy szűkebb társadalmi csoport foglalkoztatására való hatását
vizsgáljuk. Ezért fókuszál a dolgozat az ifjúsági munkanélküliségre. Mivel a munkaerőpiaci
rugalmasságnak több különböző vetülete van, nem lehet azt egyetlen mutatóval összefoglalni,
ezért a mérésére több indikátor együttesen használatos. Ezeket a rugalmasság különböző
dimenzióit lefedő mutatókat tartalmazza az 1. táblázat.
6
1. táblázat A munkaerőpiaci rugalmassághoz kapcsolódó mutatók
Rugalmasság
dimenziója Mutató neve
Bérrugalmasság
Reál minimálbér (medián- vagy) átlagkeresethez viszonyított aránya
Adóék
Szakszervezeti szervezettség szintje
Munkaidő rugalmassága
Részmunkaidős foglalkoztatottak aránya a teljes foglalkoztatáson belül
Nem önkéntesen részmunkaidőben dolgozók aránya a részmunkaidős
foglalkoztatottakon belül
Átlagos heti munkaórák száma a főállásban
Határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók aránya az összes
foglalkoztatotton belül
Női foglalkoztatási ráta
Mobilitás Munkavállalók védelmével kapcsolatos szabályok
Közösségi kiadások a munkaerőpiaci politikákra a GDP százalékában Forrás: saját szerkesztés Urbánné Mező–Udvari (2016, 437. o.) alapján.
2. A KUTATÁS CÉLKITŰZÉSEI
A fentiek alapján a doktori értekezés célja annak vizsgálata, hogy kimutatható-e az Európai
Unió országaiban szignifikáns kapcsolat a munkaerőpiaci rugalmasság mértéke és az ifjúsági
munkanélküliség nagysága között, valamint, hogy azonosítható-e a munkaerőpiaci
rugalmasság egyes dimenzióinak generációspecifikus hatása. Az elméleti áttekintés során
leszűrt következtetéseink alapján három hipotézist fogalmaztunk meg, amelyeket a kutatás
során vizsgáltunk:
Hipotézis 1: Az Európai Unióban a nagyobb rugalmasságú munkaerőpiacokon magasabb
a fiatalok foglalkoztatottsága.
Hipotézis 2: Az Európai Unió tagállamaiban nem jelentkezik a munkaerőpiaci
rugalmasság generációspecifikus hatása, vagyis a fiatal és az idősebb
korosztály foglalkoztatottságát nem befolyásolják eltérő mértékben a
rugalmasság különböző dimenziói.
Hipotézis 3: Az Európai Unió tagállamaiban az ifjúsági munkanélküliség nagysága és a
munkaerőpiaci politikákra fordított állami költségvetési kiadások összege
között nincs egyértelmű kapcsolat.
3. AZ ÉRTEKEZÉS FELÉPÍTÉSE
A dolgozat két nagyobb egységre tagolható. Az első rész (2-5. fejezet) a vizsgált téma elméleti
megalapozását adja. A második rész (6. fejezet) saját empirikus elemzésünket mutatja be. A
dolgozat ezért a következőképpen épül fel: a második fejezetben általában véve a
munkanélküliség jelenségével foglalkozunk, ismertetjük a kapcsolódó fontosabb közgazdasági
7
elméleteket. A harmadik fejezetben a munkaerőpiaci rugalmassággal foglalkozó szakirodalom
eredményeit ismertetjük.
A negyedik fejezetben kifejezetten a fiatal korcsoportra fókuszálunk. Bemutatjuk az
Európai Unióban tapasztalható teljes és ifjúsági munkanélküliség alakulását az elmúlt
évtizedekben és kiemelten a válság éveiben. Szakirodalmi forrásokra támaszkodva rövid
történeti áttekintést adunk az Unió munkaerőpiacainak jellemzőiről, emellett leíró statisztikai
eszközök segítségével illusztráljuk a foglalkoztatottság alakulását az Unióban. Ennek során
külön figyelmet szentelünk a fiatal korosztály helyzetének, valamint a 2007-2008-as válság
szerepének. Emellett rávilágítunk a fiatalok közötti nagymértékű munkanélküliség egyéni,
társadalmi és gazdasági következményeire, melyek súlyossága és időbeli elhúzódása
egyértelműen indokolja a témaválasztásunk fontosságát. Ezt követően ismertetjük az ifjúsági
munkanélküliség hátterében álló okokat és az ezeket vizsgáló szakirodalom megállapításait,
kiemelve a munkaerőpiaci rugalmasság jelentőségét.
Mivel az Európai Unióban a tagállami politikákat kiegészítik az uniós szintű célkitűzések
és politikák, ezért fontosnak tartjuk ezek ismertetését is. Ezért a dolgozat ötödik fejezetében
bemutatjuk azokat az intézkedéseket, amelyeket az Európai Unió közösségi szinten valósított
meg vagy tervez megvalósítani a fiatalok foglalkoztatásának növelése érdekében. Ezt követően
bemutatjuk hét – valamilyen szempontból kiemelkedően teljesítő – Európai Uniós tagállam
(Hollandia, Dánia, Németország, Egyesült Királyság, Svédország, Litvánia és Magyarország)
sikeres ifjúsági foglalkoztatáspolitikai elemeit, valamint a válság – a fiatalok munkapiaci
helyzetére gyakorolt – negatív hatásainak enyhítése érdekében foganatosított lépéseit. Ezen
intézkedések jellege és eredményessége megmutatja a munkaerőpiaci rugalmasság és a
foglalkoztatottság közötti elméleti összefüggések gyakorlati hasznosításának szükségességét.
A hatodik fejezetben ökonometriai elemzés (panel regresszió) alkalmazásával arra a
kérdésre keressük a választ, hogy a munkaerőpiaci rugalmasság különböző vetületei milyen
mértékben hatnak az ifjúsági munkanélküliség alakulására az Európai Unió országaiban.
Megvizsgáljuk továbbá a rugalmasság dimenziói, valamint a fiatal és az idősebb korosztályok
munkanélküliségi rátái közötti kapcsolatot is, hogy összevethessük az egyes korcsoportok
közötti különbségeket. Egyúttal megkíséreljük megállapítani, hogy a munkaerőpiaci politikákra
fordított állami költségvetési kiadások mennyiben befolyásolják az ifjúsági munkanélküliség
alakulását. A dolgozatot lezáró hetedik fejezetben az összegző megállapítások ismertetése során
megtörténik a korábban felvetett hipotézisek értékelése.
8
4. AZ ÉRTEKEZÉS MÓDSZERTANA
A kutatási cél megvalósulása érdekében szakirodalmi elemzést és empirikus elemzést
végeztünk. Az elméleti áttekintés során levont következtetések figyelembe vételével három
kérdésre kerestünk választ az empirikus vizsgálat során:
1. Mutatkozik-e egyértelmű összefüggés a munkapiaci rugalmasság és a fiatalok (a 15-
24 évesek) körében tapasztalható munkanélküliség nagysága között az Európai Unió
országaiban? (Tehát a dolgozat első hipotézisét: „Az Európai Unió tagállamaiban a
nagyobb rugalmasságú munkaerőpiacokon magasabb a fiatalok foglalkoztatottsága”
teszteljük.)
2. Mennyiben tér el a munkapiaci rugalmasság ifjúsági munkanélküliségre gyakorolt
hatása a teljes vagy az idősebb munkavállalók körében jelentkező munkanélküliségre
kifejtett hatásától? (Tehát a dolgozat második hipotézisének helytállóságát teszteljük,
amely így szólt: „Az Európai Unió tagállamaiban tetten érhető a munkaerőpiaci
rugalmasság generációspecifikus hatása, vagyis a fiatal és az idősebb korosztály
foglalkoztatottságát eltérő mértékben befolyásolják a rugalmasság különböző
dimenziói.”)
3. Van-e egyértelmű kapcsolat az Európai Unió tagállamaiban az ifjúsági
munkanélküliség nagysága és a munkaerőpiaci politikákra fordított állami
költségvetési kiadások összege között? (A dolgozat harmadik hipotézise: „Az Európai
Unió tagállamaiban az ifjúsági munkanélküliség nagysága és a munkaerőpiaci
politikákra fordított állami költségvetési kiadások összege között nincs egyértelmű
kapcsolat.”)
Az indikátorok és országok kiválasztása
Az elemzés alapsokaságát az Európai Unió 28 tagállama képezi, a vizsgálat időszaka a 2000-
2015 közötti 16 év. Az adatok forrása az Eurostat (2017) és az OECD.Stat (2017) adatbázisa.
Az alkalmazott indikátorokat a 2. táblázat ismerteti. Az ifjúsági foglalkoztatáshoz
kapcsolódóan több mutatót is bevontuk az elemzésbe. Ennek oka, hogy ezek az indikátorok az
ifjúsági munkanélküliség más-más szegmensét jelenítik meg, így véleményünk szerint jobban
meg lehet ragadni a jelenséget, ha több mutatót figyelembe veszünk.
9
2. táblázat A vizsgálat dimenziói és indikátorai (és azok forrásai)
Munkaerőpiaci kimenetek
Fiatalok
ifjúsági (15-24 évesek) foglalkoztatási ráta (%) OECD
ifjúsági (15-24 évesek) munkanélküliségi ráta (%) OECD
ifjúsági (15-24 évesek) munkanélküliségi arány (%) Eurostat
NEET (15-24 évesek) ráta (%) Eurostat
Teljes munkaerő teljes foglalkoztatási ráta (%) OECD
teljes munkanélküliségi ráta (%) OECD
Felnőttek 25-54 évesek foglalkoztatási rátája (%) OECD
25-54 évesek munkanélküliségi rátája (%) OECD
Idősebbek 55-64 évesek foglalkoztatási rátája (%) OECD
55-64 évesek munkanélküliségi rátája (%) OECD
Munkaerőpiaci rugalmasság
Bérrugalmasság
reál minimálbér átlagkeresethez viszonyított aránya (%) OECD
adóék (%) Eurostat
szakszervezeti szervezettség szintje (%) OECD
Munkaidő
rugalmassága
részmunkaidősök aránya az összes foglalkoztatotton belül (%) OECD
nem önkéntesen részmunkaidőben dolgozók aránya a részmunkaidős
foglalkoztatottakon belül (%) OECD
átlagos heti munkaórák száma a főállásban (óra) OECD
határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók összes alkalmazotton belüli
aránya (%) OECD
Mobilitás
munkavállalók védelmével kapcsolatos szabályok (határozatlan idejű
szerződések) (index) OECD
munkavállalók védelmével kapcsolatos szabályok (határozott idejű
szerződések) (index) OECD
aktív munkaerőpiaci politikai kiadások (2-7 kategória) GDP-n belüli
aránya (%) Eurostat
passzív munkaerőpiaci politikai kiadások (8-9 kategória) GDP-n belüli
aránya (%) Eurostat
Makrogazdasági környezet
egy főre jutó GDP (euro) Eurostat GDP-növekedés (láncindexált volumenek, 2010=100) Eurostat fogyasztóiár-index (2005=100) Eurostat
Forrás: saját szerkesztés.
Az indikátorok kiválasztásakor törekedtünk arra, hogy minél többféle, a rugalmasság
mértékét leíró mutatót bevonjunk az elemzésbe, hiszen a szakirodalmi elemzésünk egyik fontos
tanulsága, hogy a munkaerőpiaci rugalmasság minden dimenziója hatással lehet a munkapiaci
kimenetekre. Ennek megfelelően a 3.2. alfejezetben ismertetett indikátorokat alkalmaztuk.
Ezekkel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a mobilitás dimenzióján belül a munkavállalók
védelmével kapcsolatos szabályok (EPL) mindkét (hagyományos és határozott munkaidejű
szerződésekre vonatkozó, az elbocsátással szembeni védelmet kifejező) mutatójára igaz, hogy
az olyan index, amely 0-6 közötti értékeket vehet fel, ahol a magasabb érték szigorúbb
szabályozást jelent.1 A GDP-arányos munkaerőpiaci politikákra fordított kiadásokat két
1 http://www.oecd.org/els/emp/EPL-Methodology.pdf
10
csoportra osztva vizsgáltuk: az aktív munkaerőpiaci politikákra (képzés, foglalkoztatási
ösztönzők, támogatott foglalkoztatás és rehabilitáció, közvetlen munkahelyteremtés,
vállalkozásindítási hajlandóság ösztönzése) fordított kiadásokat, valamint a passzív politikákra
fordított kiadásokat (szociális támogatások, segélyek) is.
Végül a makrogazdasági környezet dimenzióját a két kézenfekvő mutató, az egy főre jutó
bruttó hazai termék és a GDP-növekedés mellett a fogyasztóiár-index segítségével ragadtuk
meg. Hacsak ilyen részlegesen is, de mindenképpen szükségesnek tartottuk a makrogazdaság
szerepének elemzését, hiszen ahogyan korábban is láttuk, a gazdasági helyzet értelemszerűen
hat a foglalkoztatásra (így a fiatalok foglalkoztatására is).
A vizsgálat módszertana
Tekintettel arra, hogy oksági következtetéseket kívántunk levonni, a vizsgálathoz panel
regressziót alkalmaztunk, amely felfogható keresztmetszeti idősorelemzésként, ahol
ugyanazokról az országokról több időpontban végezzük el a megfigyelést (Tarnóczi et al.,
2015). Ezen belül a rögzített hatások modelljét (fixed effects model) használtuk, amely
alkalmas arra, hogy meghatározzuk, hogy a független változók (mint a munkapiaci rugalmasság
indikátorai) milyen hatással vannak a függő változó (például az ifjúsági foglalkoztatási ráta)
alakulására. „A fix hatások (FE) modelljének alapfeltételezése, hogy a változók különböznek
egymáshoz képest, de időben állandóak. Az együtthatók becslése a legkisebb négyzetek
módszerével2 történik” (Kiss, 2017, 104. o.).
A panel regresszió lefuttatásához a Gretl3 programot használtuk. Az egyes országok
és/vagy vizsgálati évek esetében fellépő adathiányt (9,89%) imputációs eljárással kezeltük
(Oravecz, 2008; Sávai–Kiss, 2016; Udvari et al., 2016). Ehhez a MATLAB programot
használtuk.
A vizsgálatban használt modellek függő változóit a munkapiaci kimenetek tíz indikátora
képezi, a magyarázó változók a rugalmasság és a makrogazdasági környezet indikátorai
(2. táblázat). Tekintettel arra, hogy a 2007-2008-as válság rendkívül erős hatást gyakorolt a
munkaerőpiaci kimenetekre, úgy véltük, hogy célszerű a 2000-2015-ig tartó 16 éves időszakot
egyben és kettébontva is vizsgálni. Így összesen három időszakra futtattuk le a regressziós
2 „A legkisebb négyzetek módszere (LNM) úgy határozza meg a paramétereket, hogy a tényleges és a
becsült paraméterrel illesztett modellek négyzetes eltérése, azaz az eltérések négyzetösszege minimális legyen. […]
Az összes lineáris becslőfüggvény közül itt a legkisebbek a becslések standard hibái. S ehhez még azt sem kell
feltételezni, hogy az Y [függő] változó normális eloszlást követ” (Sajtos-Mitev, 2007, 215-216. o.). 3 http://gretl.sourceforge.net/
11
vizsgálatokat: a teljes időszakra (2000-2015), a válság előtti évekre (2000-2006), valamint a
válság alatti (és utáni) évekre (2008-2015).
5. AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEGZÉSE
A következőkben a dolgozat célja, a megfogalmazott hipotézisek és a kutatás eredményei
alapján meghatározott három tézist ismertetjük.
1. tézis: Az ifjúsági munkanélküliség jellemzően az Európai Unió azon országaiban
alacsonyabb, ahol nagyobb a bérrugalmasság és munkaidő rugalmasság, vagyis
elterjedtebbek az atipikus foglalkoztatási formák.
Vizsgálatunk eredményei egyértelműen alátámasztották, hogy az EU tagállamaiban a
munkaerőpiaci rugalmasság bérrugalmasság és munkaidő rugalmasság dimenzióinak
növekedése csökkenő ifjúsági munkanélküliséggel párosul, azaz a rugalmasság növelése
ezekben az országokban valóban hozzájárul a fiatalok munkapiaci helyzetének javulásához. (A
munkapiaci rugalmasság mobilitás dimenziójának ellenben nem ilyen egyértelmű a szerepe.)
Más szavakkal, az ifjúsági munkanélküliség jellemzően az Európai Unió azon országaiban
alacsonyabb, ahol elterjedtebbek az atipikus foglalkoztatási formák. Ahogyan igaz volt ez a
gazdasági válságot megelőző években (2000-2007), úgy a válság alatt és azt követően (2008-
2015) is. A vizsgálat korlátja, hogy a foglalkoztatás minőségére vonatkozó megállapítások nem
szűrhetőek le belőle.
2. tézis: Bár a rugalmas munkaerőpiacok egyes jellemzői eltérően hatnak a fiatalabb és az
idősebb korosztály foglalkoztatására, összességében nem mondható el, hogy a nagyobb
rugalmasság valamely korosztályt jelentősen kedvezőbb pozícióba hozná a
munkaerőpiacon.
Noha az elméleti megközelítés arra enged következtetni, hogy a fiatalok számára
előnyösebbek a rugalmas munkapiacok, mint a felnőtt korosztály számára, empirikus
vizsgálatunk ezt nem támasztotta alá. Más szóval, általában véve minden vizsgált korcsoportra
(15-24, 25-54, 55-64, valamint 15-64 évesek) igaz, hogy a növekvő munkapiaci bérrugalmasság
és munkaidő rugalmasság többnyire javuló munkapiaci kimeneteket eredményez, a mobilitás
indikátorainak hatása pedig vegyesnek mondható. Ebben az esetben is érdemes szem előtt
tartani, hogy a vizsgálat során a foglalkoztatás minőségét nem vettük figyelembe – így ebben
lehetnek eltérések a korcsoportok között.
12
3. tézis: Az Európai Unió tagállamaiban az ifjúsági munkanélküliség nagysága és a
munkaerőpiaci politikákra fordított állami költségvetési kiadások összege között nincs
egyértelmű kapcsolat.
Vizsgálataink eredményei szerint a foglalkoztatási rátákra kedvező hatással vannak a
(GDP arányában vett) nagyobb összegű aktív munkaerőpiaci politikai eszközökre fordított
kiadások, azonban a passzív eszközökre fordított kiadások növekedése növelte a
munkanélküliséget. Ez arra enged következtetni, hogy alapvetően nem a ráfordított összeg
nagysága a döntő szempont, hanem az alkalmazott munkapiaci eszközök minősége.
A kutatás és a dolgozat újszerűségét az adja, hogy aktuális, napjaink gazdaságpolitikai
lépéseit meghatározó problémával foglalkozik, elméleti és gyakorlati szemszögből egyaránt. A
munkapiaci rugalmasság irodalmán belül mindeddig kevés, kifejezetten a fiatalok
foglalkoztatottságára fókuszáló vizsgálat született, ráadásul az évezred elején kialakult
gazdasági válság olyan alapvető strukturális problémákra is ráirányította a figyelmet, amelyek
módosíthatják a korábban elfogadott elméleti kereteket.
13
A TÉZISFÜZET HIVATKOZÁSAI
Bălan, M. – Bălan, G.-S. (2012): Young Labor Market in the Global Crisis. Hyperion International
Journal of Econophysics & New Economy, 2, 323-332. o.
Bell, D. N. F. – Blanchflower, D. G. (2010): Youth Unemployment: Déjà Vu? IZA Discussion Paper
No. 4705, January 2010. (Letöltve: 2015. 01. 29. http://ftp.iza.org/dp4705.pdf)
Caporale, G. M. – Gil-Alana, L. A. (2014): Youth Unemployment in Europe: Persistence and
Macroeconomic Determinants. Comparative Economic Studies, Vol. 56, No. 4., 581–591. o.,
http://dx.doi.org/10.1057/ces.2014.29
Eurofound (2012): NEETs – Young people not in employment, education or training: Characteristics,
costs and policy responses in Europe. Publications Office of the European Union, Luxembourg.
Eurostat (2017): Statistics. http://ec.europa.eu/eurostat/data/database
Farkas Beáta (2011): A piacgazdaság intézményrendszere az Európai Unió új tagállamaiban. Statisztikai
Szemle, 89, 1, 50-76. o.
Giugni, M. – Lorenzini, J. (2012): Employment Status and Political Participation: Does Exclusion
Influence the Protest Behavior of the Young Unemployed? In Andreosso-O'Callaghan, B. –
Royall, F. (szerk.): Economic and Political Change in Asia and Europe. Springer, Berlin, 179-
195. o.
Hárs Ágnes (2013): Atipikus foglalkoztatási formák Magyarországon a kilencvenes és a kétezres
években. Közgazdasági Szemle, 60, 2, 224-250. o.
ILO (2015): Global employment trends for youth 2015: scaling up investments in decent jobs for youth.
International Labour Office, Geneva.
Kiss Gábor Dávid (2017): Volatilitás, extrém elmozdulások és tőkepiaci fertőzések. JATEPress Kiadó,
Szeged. 113 o.
Koncz Katalin (2006): A felzárkózás elmaradása: a magyar nők munkaerő-piaci helyzete. Statisztikai
Szemle, 84, 7, 651-674. o.
Mroz, T. A. – Savage, T. H. (2006): The Long-Term Effects of Youth Unemployment. Journal of
Human Resources, 2, 259–293. o.
Nickell, S. – Nunziata, L. – Ochel, W. (2005): Unemployment in the OECD since the 1960s. What do
we know? The Economic Journal, 115, 500, 1-27. o.
OECD.Stat (2017): OECD Statistics. http://www.oecd.org/statistics/
Oravecz Beatrix (2008): Hiányzó adatok és kezelésük a statisztikai elemzésekben. Statisztikai Szemle,
86, 4, 365-384. o.
Sajtos László – Mitev Ariel (2007): SPSS kutatási és adatelemzési kézikönyv. Alinea Kiadó, Budapest.
Sávai Marianna – Kiss Gábor Dávid (2016): Hiányzó adatok kezelése pénzügyi idősoroknál – afrikai
devizaárfolyamok példáján. Statisztikai Szemle, 94, 7, 736-756. o.
Tarnóczi Tibor – Fenyves Veronika – Bács Zoltán – Böcskei Elvira (2015): Versenyképesség és
gazdasági etika. Vállalati teljesítmény elemzése panel regresszióval. Polgári Szemle, 11, 4-6.
http://epa.oszk.hu/00800/00890/00061/EPA00890_polgari_szemle_2015_4-6_705.htm
Udvari Beáta – Kiss Gábor Dávid – Pontet Julianna (2016): Challenges of Missing Data in Analyses of
Aid Activity: The Case of US Aid Activity. Bangladesh Development Studies, 39, 1-2, 1-25. o.
Udvari Beáta – Urbánné Mező Júlia (2015): Az ifjúsági munkanélküliség és a munkaerő- piaci
rugalmasság összefüggései az Európai Unióban. Külgazdaság, 59, 11-12, 52-78. o.
Urbánné Mező Júlia – Udvari Beáta (2016): Munkapiaci rugalmasság és ifjúsági foglalkoztathatóság.
Közgazdasági Szemle, 63, 4, 431-460. o.
Vergeer, R. – Kleinknecht, A. (2012): Do Flexible Labor Markets Indeed Reduce Unemployment? A
Robustness Check. Review of Social Economy, 70, 4, 451-467. o.
WEF (2014): The Global Competitiveness Report 2014–2015. World Economic Forum, Geneva.
14
A DISSZERTÁCIÓ TÉMAKÖRÉHEZ KAPCSOLÓDÓ PUBLIKÁCIÓK
Folyóiratcikkek
Martus Bettina – Urbánné Mező Júlia (2016): A munkahelyteremtés nélküli növekedés és az
ifjúsági munkanélküliség kapcsolata. Külgazdaság, 60, 5-6, 78-105. o.
Urbánné Mező Júlia – Udvari Beáta (2016): Munkapiaci rugalmasság és ifjúsági
foglalkoztathatóság. Közgazdasági Szemle, 63, 4, 431-460. o.
Udvari Beáta – Urbánné Mező Júlia (2015): Az ifjúsági munkanélküliség és a munkaerő- piaci
rugalmasság összefüggései az Európai Unióban. Külgazdaság, 59, 11-12, 52-78. o.
Műhelytanulmányok
Mező Júlia – Bagi Ágnes (2012): Gyors felzárkózás megszakításokkal – a balti államok
válságkezelése. In Farkas Beáta – Voszka Éva – Mező Júlia (szerk.): Válság és válságkezelés
az Európai Unió kohéziós országaiban. Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi
Kar, Szeged, 70-88. oldal.
Csankovszki Kata – Mező Júlia (2012): A görög válság – az euróövezet drámája. In Farkas
Beáta – Voszka Éva – Mező Júlia (szerk.): Válság és válságkezelés az Európai Unió kohéziós
országaiban. Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar, Szeged, 25-43. oldal.
Faragó Emese – Mező Júlia (2012): A válság meglepetése – Lengyelország. In Farkas Beáta –
Voszka Éva – Mező Júlia (szerk.): Válság és válságkezelés az Európai Unió kohéziós
országaiban. Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar, Szeged, 106-120. oldal.
Tanulmányok konferenciakötetben
Mező Júlia – Udvari Beáta (2012): The relationship between the European Union and Africa:
does China jeopardize it? Europe in the World Economy Beyond the Sovereign Debt Crisis.
SGH Warsaw School of Economics, Varsó, 1-17. o.
Urbánné Mező Júlia (2015): Az ifjúsági munkanélküliség kezelésének lehetőségei Európa
országaiban. In Koncz István – Szova Ilona (szerk.): „Közös tudományos sikerek” X. Ph.D.
– „Jubileumi”- Konferencia. Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület,
Budapest, 124-136. o.
Urbánné Mező Júlia (2015): Ifjúsági munkanélküliség az Európai Unióban: közös probléma?
In Székely Csaba (szerk.): Makrogazdasági döntések – Hálózati szinergiák. Nemzetközi
15
tudományos konferencia a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából, Tanulmánykötet.
Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar, Sopron, 114-130. o.
Júlia Mező – Ágnes Bagi (2012): Crisis Management in the Baltic States. In Beáta Farkas –
Júlia Mező (szerk.): Crisis Aftermath: Economic policy changes in the EU and its Member
States. University of Szeged, Szeged, 426-439. o.
Júlia Mező – Beáta Udvari (2012): Effects of the debt crisis on the EU-China relations. In Beáta
Farkas – Júlia Mező (szerk.): Crisis Aftermath: Economic policy changes in the EU and its
Member States. University of Szeged, Szeged, 440-455. o.
Konferenciakötet és tanulmánykötet szerkesztése
Beáta Farkas – Júlia Mező (2012) (szerk.): Crisis Aftermath: Economic policy changes in the
EU and its Member States. University of Szeged, Szeged.
Farkas Beáta – Voszka Éva – Mező Júlia (2012) (szerk.): Válság és válságkezelés az Európai
Unió kohéziós országaiban. Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar, Szeged.