A R A N Y J Á N O S BÉCSI Ú T J Á H O Z .

Arany Jánosnak az 1843. év nya rán Bécsbe tett ú t j á t ismertet­vén,! az ú t költségeiről vezetett számadási nap ló harmadik tételénél ezt í r t a m : »Ez a bejegyzés igen érdekes, így s z ó l : . F r ü s t ö k magunknak két személyre, mivel a harmadikat Váry úr mindenkor külön fizette.' Ebből t e h á t megál lapí tható , hogy nemcsak ketten utaztak Váry ügy­véddel, hanem volt harmadik t á r suk is, a k i azonban nem lehetett hiva­talos k iküldöt t , mivel kiadásai t nem számol t ák el a hivatalos ú t köl t ­ségei között .«

E harmadik személy ki lé tének megál lapí tása u t á n k u t a t v á n , ma már biztos eredményről számolha tok be. Szeremlcy Barna, a kisújszállási főgimnázium nem régen elhunyt érdemes igazgatója , közölte velem,, hogy a harmadik ú t i t á r s Vá ry Lajos ügyvéd felesége : F á b i á n Terézia volt, k i neki anyai nagyanyja volt. Szeremley Barna még kis d iák k o r á ­ban, az 1880-as években magátó l nagyanyjá tó l hallotta elbeszélni, hogy Arany Jánossal ő és az ura a negyvenes években e g y ü t t utaztak kocsin Derecskéről Pestre és onnan Bécsbe. Elbeszélte, hogy kedélyesen, j 6 hangulatban utaztak s hogy Arany sokat évődöt t , t réfál t vele, mint fiatal asszonynyal.

így t ehá t Váry Lajosné volt a harmadik ú t i t á r s , a k ié r t az ura mindenkor külön fizette a reáeső köl tséget .

H . FEKETE PÉTER.

H O R A T I U S E G Y P É L D Á J A A K Ö Z É P K O R I L A T I N I R O D A L O M B A N .

Az ókori klasszikus irodalomnak nem egy szerencsés j e lképe , példázata, sokszor egy eszmeszikrája beszédes tanújele annak a pro-teusi vá l tozékonyságnak, — hogy Katona Lajosra utaljak — melylye! ez apróbb t á rgyak lényegtelenebb vonásai helyhez, időhöz simulnak, velejök, gerinczök azonban daezol birodalmak, vi lágnézetek, val lás­rendszerek összeomlásával, dicsőségesen h i rde tvén, hogy örökkéva lók lehetnek az emberek hálás emlékezetében (Irodalmi t a n u l m á n y a i , Bpest. 1912. I. 25. 1.).

Ezú t t a l Horatius egy példájára utalok, melyet egy Mecénás­hoz í rot t levél (Lib. Epist . I. 7., 46—98) kere tében mond el, t a n u l s á g u l hogy legjobb a hozzánk nem való helyzetből szabadulnunk. Voltcius Menodorus görög származású l iber t inusról beszéli, hogy Marcus P h i l i p ­pus nevű pártfogója jómódba juttatja, de a szegény lá tva , hogy előbbi helyzete i nkább való neki, mint a mely u t á n vágyo t t , csakhamar visz-szatér előbbi életére, mert abban, bá r szerény viszonyok közt , megelé­gedett volt. Horat ius tó l ki indulva e példa csakhamar szétágazik, á t m e g y a köz tuda tba , k ivá ló feldolgozókra t a lá l . Majd vá l tozván az idők és korok szelleme, a haldokló pogányság r o m a n t i k á j á n a k e megkése t t

1 A nagyszalontai községi polgári leányiskola 1914—15. évi értesítője*

HOLIK FLÓR1S

örököse honossá lesz a középkori vallásos költészetben és csillogó ékít­ményül szolgál a P e l b á r t o k szónoki s t ruk tú rá j án . E feldolgozásokban a köve tkező m o t í v u m o k épülnek egységes elbeszéléssé.

i . E g y szegény ember nyomcrult helyzetében is megelégedetten «1 s napi verej tékes munká ja végeztével há lá t zeng Istennek. 2. Gazdag szomszédja megirigyelvén boldogságát és megelégedettségét, egy zacskó aranyat akaszt a szegény h á z á n a k a j ta jára , hogy az tu la jdonába jutva gazdagodjék meg s gondjai rabol ják el boldogságát . 3. A szegény csak­ugyan ellopja a pénz t , azonban lelkiismerete annyira felébred, hogy elveszti le lki n y u g a l m á t és boldogságát s megszokott énekéről is meg­feledkezik. 4. A gazdagnak t e h á t s ikerül t a csel, elmegy szomszédjá­hoz, mire ez is t u d a t á r a ébred a cselnek s megátkozza boldogsága e l rab ló já t .

A leg több e körbe t a r t o z ó mese többé-ke vésbbé e sehe mát követ i , l ega lább a középkor i lat in szerkezetek, melyeket két csoportba osztá­lyozhatunk.

A z első csoportba t a r t o z ó mesék előadása Jacques de V i t r y (fi 240) Sermones vulgares-ében o lvasha tó példa (Crane, The exempla of J. de V. London 1890. n. L X V I . p. 27—8) szerkezetével v ág egybe. A z eddig ismert lat in lcct iók közöt t eü a legrégibb, egyszerű és logikus menetű, mely a m o t í v u m o k á tgondol t , ügyes csopor tos í tásával valamennyit •összefoglalja. E szerkezeten alapszik Etienne de Besarcon-nak (f 1294) az Alphabetum narrationumában o lvasha tó előadása, mely az Egyetemi k ö n y v t á r u n k b a n levő kéz i ra tban (Cod. lat. saec. X V . num. 6.5. p. 72*— i i 2 b ) a Divicie fejezetezím alatt a 88 b—89* lapon van meg. Minthogy

« kézi ra t még kiadatlan, j ónak l á tom ez alkalmat ezen szerkezet közlé­sére fe lhasználni . 1 A X I V . században Joannes (de Gobio) Junior gya­rap í t j a mesénknek t é rben és időben elterjedt i roda lmá t . Scala Coeli-j é b e n a Div ic ie 10-ik cxcmpluma beszéli el t ö r t éne tünke t , J . de V i t r y e l ő a d á s á t köve tve , velős rövidséggel. A z összes lectiók közöt t legszoro­sabban simul J . de V i t r y előadásához az a versio, a melyet Wright publi­k á l t (A SelecHon of Latin Síories, London 1842, n. L X X . p. 63—4.) a londoni Ms. Arundel N° 506-ból, mely kézirat semmi esetre sem fiatalabb a X I V . századnál . Legifjabb szerkezet c csoportban a Joannes (Discipu-lus) Hero l t -é (t 1468), k i Promptuarium exemplommánalk. T . 8. jegye alat t mondja el pé ldánka t . E z előadás annyiban is figyelmet érdemel, a mennyiben a m o t í v u m o k kiélezett fokozásával e tekintetben felül­múl ja valamennyi tes tvérszövegét .

A másod ik csoportba t a r t o z ó példák Etienne de Bourbon (I 1261) TractahisA.ba.rx o lvasha tó szerkezeten (Lecoy de la Márche, Anecdotes historiques legendes etc. Paris, 1877. n. 409. p. 357—8.) alapulnak. A pél-

1 Példánkkal az Alpluib. narr, katalán fordításában (Recull de Kximplisetc Barcelona 1881. I. n. 234. p. 209—10.) is találkozunk, mely a bpesti kézirattól •elütő sorrendű és terjedelmű latin eredeti nyomán készült. E katalán reflexet csakis azért vontuk e körbe, minthogy a fordítás anyagának jórészével a mi példánk is módosult, mégpedig a szerkezet terjedelmét és a szereplő személyeket illetőleg ; e módosítások E. de Bourbon előadásához szítanak.

d á k ez első rendszeres gyűjtője szintén a szabadabban vá l tozó és fej­lődő szóhagyományból mer í t e t t e épúgy, mint J . de V i t r y . E . de Bour­bon a t á rgy meg ta r t á sáva l az eseményrészleteken szabadon vá l toz ta t , azokat kisebb a r á n y b a n módosítja, szóval az egész mesének új relie­fet ad, mely azonban tökélet lenebb, mint J . de V i t r y szerkezete. E szer­kezet ismétlődik kissé részletezőbb előadással a X V . század másod ik felében készült Speculum exemplorumban a I X . distinctio 6o-ik száma alatt, mely valószínűleg egy még ismeretlen közbeeső rcdact-'óra támasz­kodik. Innen bctüről -betüre ki ír ja a Magnum speculum exemp/omm compilatora. a Díves 2. jegy alatt. »Collector spsculi« megjegyzéssel, mely az ismeretlen redact ióra szinten nem vet v i lágot . E . de Bourbon alapján mondja el példánkat , minden lényeges részét felölelőleg Gabriel Bareletta (t 1480) Sermomiik, az 1504-iki lyoni k iadás szerint, 79 b

lapján. A X I V . és X V . század mesgyéjén áll Joannes Bromyard (i 1418).

k i Summa praedicanliumixban (D. X I . 28.) legrövidebbre vonja össze példánkat ; ezt a szófukar változató*: sem ide, sem oda nem lehet osztá­lyozni.

Népies és egyéb feldolgozásokra vona tkozó lag b ő u ta lás ta lá l ­h a t ó Regnicr La Fontaine (Oeuvres de J . de L a Fontaine. Paris. Hachette. 1883. II . p. 215.) és O^sterley Wendunmuth k i a d á s á n a k (W. von H . Wilhelm Kirchhof, herausg. von H . O. Stuttgart, 1869., 2., 137.) e pél­dához í rot t jegyzeteiben.

* Példánk az Alphabelum narrationum budapesti kéz i r a t ában .

Liber exemplorum secundum ordinem alphabeti (Cod. 65. Un iv . Budap. f. 7 2 » — H 2 b ) fol. 88 b—89». Eredeti he lyes í rássa l :

(88b) diuicie temporales cor affligunt.

Jacobus de Vi t r iaco. Quidam paupsr manibus suis laborando acquire-bat suum victum. E t post prandium vel post cenam nichil sibi remanebat de vic tu . E t domino nocte cantabat et letus fuit dormiendo securus. V i c i n i dicebant inter se. quod iste Semper sit letus. ac si haberet multas possessiones. Vnus ex eis d ix i t . Ego faciam. quod non cantabit. E t aeeipiens aliquantulum de pscunia, posuit ad sacullum (!) et prc i :c i t i l l i pauperi ad suum habi-taculum. Manc surgens pauper et nichi l sciens de facto, invenit pecu-niam i l lam. E t rcusrsus, abscondit pecuniam. Iminente autem nocte anxius cepit cogitarc, timens, ne argueretur de í u r t o , uel ne sibi aliquis subter haberet i l lam pocuniam, aut quid facturus esset cum i l l a pecu-nia. Sicque (89a) cogitationibus occupatus, oblitus fuit cantare, sed tristis fuit et cogitivus. Tunc vicini querebant ab eo. cur tristis fuisset, et cum nollet fatcri, d ixi t dominus pecunic. Ego scio veritatem. In ta l i die et loco p3cuniam meam invenisti, et domum tuam pluribus viden-tibus detulisti. E t ille timens et erubesecns, ait, maledicta sit ista pecu-nia, que mc in tantum afflixit. quod postquam eam inveni gaudium

172 HOLIK K1.ÓR1S

meum totum amisi, et longe magis fatigatus fui in animo, quam fuerini cottidie corpore, proprijs manibus laborando, tolle ergo pecuniam, ut letarc et cantare valeam.

HOLIK FLÓRIS.

M Á R I A V A K Í T Ó S Z É P S É G E .

A Tihanyi-codex 108—n. lapjain h á r o m példát olvasunk Mária szépségéről : a) Szűz Mária megjelenik egy apáczának (108.1.); b) M . szépsége megvak í t egy szerzetest (109—10.1.); c) egy ifjú lát ja M . szép­ségét és szíve meghasad (111. 1.). E példák foirása, mint Szilády Áron kimutat ta , Temesvár i Pe lbá r t Stellariumim&V megfelelő textusa : l ib . V . p. I I I . a. 2. c. 3. (V. ö. T. P . élete és munkai, Bpest 1880. 61.1.). Viszont T . P e l b á r t e h á r o m példa forrásául Herolt (Discipulus) János báseli dömés Prom ptuarium de miraculis B. Mariae V. 78., 79., 80. darab já t jelöli meg. A z első példát T. P e l b á r t magyar fordítója á tdolgozta , ameny-nyiben a Discipulusnál és Pe lbá r tná l a szerzetesről mondottakat, apá-czáknak í rván , apáczára vonatkoztatta. A másodikról Katona Lajos Mussafiának Studien zu den mittelalterlichen Marienlegenden czímű mun­ká ja I I I . k. 51. 1-án Discipulus szóban forgó példájáról megjegyzett vé leményét — diese recht anziehende Legende ist mir in lateinischen Sammlungen nicht aufgestossen — két helyen is megismétli (Ethnogra-phia 1899. 165.1. és Magyar K ö n y v t á r 486. sz. Bpest. 1007. 44.1.). E véle­mény megezáfolására a következő lat in szerkezetekre utalok. Legendánk­nak egy Discipukl iénál régibb versiója a X I V . és X V . század mesgyéjén álló Joannts Bromyard Summa praedicanliumÁbaín a Mária fejezet-czím art. I. 7. jelzése alatt t a l á lha tó meg. Bromyard és Discipulus elő­adása annyira egybevág, hogy a ké t szöveg genetikus összefüggése fel­té te lezhető . Discipulus szerkezetét megismétel te a X V . század második felében készült Speculum exemplorum a V I I I . distinctio 69-ik darabjá­ban, melyet be tű rő l -be tű re á t v e t t Major, a Magnum speculum exem­plorum collectora a Mária fejezetezím 33-ik példájában. S e pár darab, k i tudja, h á n y hasonló, de nyomaveszettnek képviselője ; legalább is az az angol nyelvű redactio, melyet Horstman publicál t egy X I V . szá­zadbeli kézi ra tból (Altengl. Legenden, Neue Folge, 1881. p. 499.), m i r t Zupitza is megjegyezte (Archiv, f. das St. der neueren Spr. L X X X I I . p. 465.) egy Discipulusétól e lü tő szerkezetet köve t . A harmadik példát illetőleg cu i io sumkép megeml í tem azt a közeli va r i áns t , a melyet T. Pe lbá r t a Pomerium de Tempore 21-ik beszédjében az R . jegy alatt mond el e forrásjelzéssel : exemplum narratur in Viridario et eliam in promtu-ario Discipuli. A z összehasonlí tó i r oda lomtö r t éne t művelői előt t isme­retes Viridarius nem egyéb, mint Nicolaus de Blony Sermones de Tem­pore et de Sanctis czímű müve . E m u n k á t felütve a de Sanctis 38. 1. helyén va lóban megta lá l juk a P e l b á r t n a k alapul szolgáló darabot, melyből azonban h iányzik ép a Discipulus szerkezteté t jellemző motivum : Mária szépsége. P e l b á r t ez esetben t e h á t ügyes á tdolgozónak mutatkozik,