Amanda Quick - Tükör Trilógia 3. - A Sötétség Kapujában

8/17/2019 Amanda Quick - Tükör Trilógia 3. - A Sötétség Kapujában

1/292


2/292

JayneCastleA SÖTÉTSÉGKAPUJÁBAN


3/292


4/292

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Jayne Casde: Canyons of Night

Jove Books, New YorkBooks are published by The Berkley Publishing Group,

a division of Penguin Group (USA) Inc.Copyright © 2011 by Jayne Ann Krentz

Excerpt from In Too Deep © by Jayne Ann KrentzExcerpt from Quicksilver by Amanda Quick

© by Jayne Ann KrentzCover illustration by Craig White

Cover design by George LongPhotograph of the author © Marc Von Borstel

Fordította: F Nagy Piroska

Hungarian translation© by F. Nagy Piroska, 2012

Hungarian edition© by Maecenas Könyvkiadó, 2012

honlap: www.maecenaskiado.hu


5/292

A kíváló stílusérzékű Rexnek ajánlom


6/292

KEDVES OLVASÓM!

Isten hozta Rainshadow szigetén, ahol a Harmónia bolygó egymerőben új oldalával fog megismerkedni, és mellesleg az ArkaneTársaság jövőbeli titkaiból is megtudhat egyet-mást.

A Rainshadow-regényekben azokkal a szenvedélyes férfiakkal ésnőkkel fog találkozni, akik a Borostyán-tenger e távoli szigetérevonultak vissza. Megismeri Shadow Bay közösségében élő barátaikat

és szomszédaikat is. Meghívom, hogy vegyen részt az életükben; egyolyan életben, amely szorosan összefonódik a sziget sötét éstitokzatos történetével.

Remélem, élvezettel olvassa majd a Rainshadow-regényeket.

Szívélyes üdvözlettel: Jayne


7/292

7

~ JAYNE CASTLE

PROLÓGUS

A kis jármű vadul száguldott fölfelé a sziklatetőre vezető szűk,kanyargós szerpentinen. Charlotte Enright meghallotta maga mögötta villanóköves motor zümmögését, és sietve letért az útról aviszonylag biztonságos padkára. Egy perc múlva kilőtt a kanyarból

egy kis teljesítményű Vibe, olyan, amilyeneket a látogatók szoktak bérelni, hogy körbeutazzák vele a szigetet.A vezető beletaposott a fékbe, és a nyitott tetejű kocsi megállt

Charlotte mellett.- Nézzétek csak, mit találtunk - kiáltotta oda a kormány mögött

ülő fiú a két utasának. - Ez az a fura tükrös lány, aki annak a bolondöregasszonynak a régiségkereskedésében dolgozik. Mit keresel itt

egymagad, te csodabogár?A nyári égbolt még ilyen későn is adott annyi világosságot, hogy

jól lehessen látni a kocsiban ülő három fiút. Charlotte rögtönfelismerte őket. A nap folyamán megfordultak a Tükrös RégiségekBoltjában; nem mintha az antikvitások olyan nagyon érdekeltékvolna őket, inkább a nagynénje személyét övező híresztelések miatt.

- Még nem mondták neked, hogy veszélyes ilyen késő estenéptelen utakon egyedül sétafikálni? - szólt ki a sofőr melletti ülésenülő fiú.

Hangja végigvisszhangzott a Rezervátumba vezető üres úton. Akét társából kirobbanó nevetés hallatán végigfutott a hideg Charlottehátán. Elindult. Nem nézett hátra. Talán ha nem vesz róluk tudomást, békén hagyják Meggyorsította a lépteit; igyekeznie kellett, mert

hamarosan besötétedik.


8/292

A SÖTÉTSÉG K APUJÁBAN ~ 8

A fura tükrös lány, aki annak a dilis öregasszonynak arégiségkereskedésében dolgozik . Akár a pólóján is viríthatna ez amondat, gondolta. Esküdni mert volna rá, hogy az egy szem barátnője, Rose kivételével a szigeten nagyjából mindenki pontosanezt gondolja róla.

A sofőr levette a lábát a fékről, és a Vibe lassan gurulni kezdettCharlotte mellett.

- Ne fuss el, Csodabogár - kiáltott ki az utasülésen ülő fiú. -Hallottuk, hogy sötétedés után különös dolgokat lehet errefelé látni.

A bárban az a fickó szentül állította, hogy ha egy ilyen holdfényeséjszakán kimegyünk a Rezervátumba, szellemeket láthatunk ott. Teidevalósi vagy, nem mutatnád meg nekünk a helyet?

- Igen, rajta, Csodabogár, légy már kicsit barátságosabb - kérleltea sofőr. - Elvégre az a dolgod, hogy a turisták kedvében járj.

Charlotte még erősebben szorította a kezében tartott elemlámpát,és tekintetét a Merton Road végében kezdődő sötét erdőre

függesztette.- Na gyere, elviszünk - folytatta a sofőr félig csúfondáros, félig

érzéki hangon. - Gyere, ugorj be a kocsiba.- Semmit nem akarunk tőled, csak mutasd meg nekünk azt a

helyet, amit Rezervátumnak neveznek - unszolta a hátsó ülésen ülő. -Abból, amit ma láttunk, a napnál világosabb, hogy semmi más

látnivaló nincs ezen a szigetnek nevezett zátonyon.Charlotte csodálkozott, hogy ez a három itt a kocsiban egyáltalán,hogy jutott ki a Merton Roadra. Csak a helybeliek és a nyarantavisszajárók tudták, hogy a régi köves út Rainshadow Rezervátumnaknevezett eldugott természetvédelmi területe határánál ér véget.

A Vibe három utasa a szigeten a nyári hónapokban ismerősemberfajtához tartozott. Rendszerint a saját jachtjukon és

vitorlásukon érkeztek, amelyek a hétvégeken megtöltötték a kikötőt.


9/292

9

~ JAYNE CASTLE

Egész éjjel a part menti kocsmákban és éttermekben buliztak, majdmiután ezek a helyek bezártak, a hajóikon folytatták a mulatozást.

- Gyere már ide, hallod-e? - parancsolt rá a sofőr. Pasztellszínű

póló volt rajta, belül a címkéjén bizonyára egy jól csengőmárkanévvel. Világosbarna haját csakis valami drága szalonbanvágathatta erre a fazonra. - Ne félj, nem bántunk. Csak aztszeretnénk, ha végigkalauzolnál bennünket azokon a kísértetieshelyeken, amikről az a fickó mesélt a bárban.

- Hagyd már ezt a csúf kis békát, Derek - szólt oda neki a hátsó

ülésen ülő. - Még rendes didkója sincs. Különben is csak az időnketvesztegetjük azzal, hogy megpróbálunk eljutni a Rezervátumba.Forduljunk vissza. Már rám férne valami pia meg fű.

- Azért jöttünk el egészen idáig, hogy lássuk a Rezervátumot -erősködött Derek egyre ingerültebben. - Addig tutira nem megyekvissza, amíg ez a kis csaj meg nem mutatja nekünk, hogy hol van.Hallod, Csodabogár? - kiáltott ki.

- Igen, én is látni akarom azt a helyet - csatlakozott hozzá amellette ülő fiatalember. - Hadd mutassa meg nekünk a kis csaj.

Charlotte pulzusa szaporán lüktetett. Olyan gyorsan lépdelt,amilyen gyorsan csak tudott. Ha még egy kicsit jobban kilép, az márfutás lenne. Nagyon félt, de a női ösztöne figyelmeztette, hogy hafutni kezdene, a három fiú abban a pillanatban kiugrana a Vibe-ból,és üldözőbe venné, mint egy falka vadállat.

- Semmibe vesz minket? - kérdezte az anyósülésen terpeszkedősrác. - Igen, szerintem direkt nem vesz rólunk tudomást. Modortalanviselkedés. Valakinek meg kéne tanítania a kis csajt az illemre.

- Igazad van, Garrett - vágta rá Derek. - Kapjuk el.- Hülyeség - ellenkezett a hátsó ülésen ülő. De a másik kettő rá

sem hederített.

Derek leállította a Vibe-ot, és kiugrott belőle. Garrett követte... ésa hátsó ülésen ülő fiú is, ámbár láthatóan nem volt ínyére a dolog.


10/292


Charlotte tudta, hogy most már nincs mese, futnia kell. Rohannikezdett a Merton Road végénél kezdődő erdő felé.

Derek és Garrett nevetve vették üldözőbe. Charlotte csak abbanreménykedett, hogy eléri azokat a sötéten felmagasodó fákat. Hasikerülne bejutnia a Rezervátumba, akkor talán megszabadul háromüldözőjétől. Köztudott volt a szigeten, hogy a Rezervátumbannagyon különös dolgok szoktak történni.

Kockázatos stratégia volt. Fennállt a veszélye, hogy maga iseltéved. Napokba telhetne, mire megtalálják, vagy a maga erejéből

kivergődik valahogy, ha kivergődik egyáltalán. A helybeliekelmondása szerint voltak, akik örökre eltűntek a Rezervátumban.A háta mögött egyre hangosabban dobogtak a léptek Derek és

Garrett már egészen közel jutottak hozzá. Ott lihegtek dühösen asarkában. Akkor már tudta, hogy valószínűleg nem sikerül lerázniaőket.

Már majdnem elérte a köves út végét, és arra gondolt, hogy talán

mégis sikerülni fog, amikor egy kéz elkapta a karját, és egy rántássalmegállásra kényszerítette.

Hátraperdült. A félelem és a szervezetében szétáramló adrenalinhatására az eddig csak kibontakozóban lévő paraérzékelése hirtelenfelugrott a felső határértékig. A kocsit vezető Derek volt az, akielkapta a karját. Garrett közvetlenül mögötte loholt, a harmadik fiú

pedig jócskán lemaradva követte őket. Őt láthatóan kényelmetlenülérintette, hogy a dolgok ilyen erőszakos fordulatot vettek.Tágra nyílt érzékeivel Charlotte meglátta a három fiú aurája által

kibocsátott sötét természetfeletti szivárványt. Sokat érek vele,gondolta keserűen. Nem kellett látnia az ultrafény lobogó lángjait,hogy tudja, hármójuk közül Derek a legingatagabb jellem,ennélfogva ő a legveszélyesebb. Miért is nem született valami sokkal

mutatósabb és hasznosabb tehetséggel? Milyen jó is lenne, ha most


11/292

11

~ JAYNE CASTLE

egy pszihipnotikus utasítással vagy fagyasztó hatású energia- bombával megálljt parancsolhatna ennek a Dereknek

Nincs más választása, harcolnia kell. Vadul hadonászni kezdett az

elemlámpájával, és amikor sikerült a fémrúddal eltalálnia Derekfelsőkarját, egy pillanatra némi elégtételt érzett. Nyomban fel iskészült az újabb ütésre.

- Mit képzelsz magadról? - vicsorgott rá Derek. - Várj csak, mitkapsz, amiért megütöttél! - És dühtől eltorzult arccal megrázta.Charlotte elejtette az elemlámpát. A szemüvege is leröpült az orráról.

- Ennyi elég, Derek - nevetett idegesen Garrett. - Ez még csak egygyerek.- Igaza van Garrettnek - szólt a harmadik is. - Gyerünk, Derek,

tűnjünk el innen. Ma éjjel még sokat kell innunk és már szívnom iskell.

- Még nem megyünk, elvégre csak most kezdtük a mókát -kiáltotta Derek.

Öklét hátralendítve készült az ütésre. Charlotte mindkét karjátmaga elé kapta, hogy kivédje, amire nem volt semmi esélye. Delegalább jó nagyot rúgott Derek térdébe.

Derek felüvöltött.- Megőrültél? - kiáltott fel Garrett.- Te kis kurva! - üvöltötte Derek, és újból megrázta Charlotte-ot.Egy sötét alak vált ki az erdő baljós hátteréből. Charlotte-nak nem

volt szüksége a szemüvegére, hogy lássa az ismerősultrafényszivárvány obszidián árnyalatait. Slade Attridge.

Slade egy támadó fantommacska gyorsaságával lódult meg a sofőrfelé.

- Mi az isten? - hőkölt hátra Garrett.- A francba - kiáltott fel a harmadik. - Én megmondtam, hogy nem

lesz jó vége!


12/292


Derek nem vette észre a fenyegető veszélyt. Elvakult dühébenCharlotte-on kívül másra nem tudott figyelni. Nem is tudta, mitörténik, míg egy erős kéz ujjai össze nem zárultak a vállán.

- Engedd el - mondta Slade. És ellódította Dereket Charlotte-tól.Derek felordított. Elengedte a lányt, és kétségbeesetten próbált

minél messzebb húzódni. Slade egyik csizmás lábával kirúgta alóla alábait. Derek a dühtől és a fájdalomtól üvöltve zuhant végig a földön.

- Velem akarsz ujjat húzni? - rikácsolta. - Nem tudod, kivelkezdtél ki. Az apám le fog csukatni. Bíróság elé kerülsz!

- Az érdekes lesz - felelte Slade, és a másik kettőre nézett. -Vigyétek vissza a Vibe-ba, és tűnjetek el innen. Ha még egyszer alány közelébe merészkedtek, az intenzíven fogtok magatokhoz térni,vagy simán csak meghaltok, attól függ, hogy épp akkor milyenkedvemben találtok. Megértettétek?

- A francba, ez a fickó elmebeteg - suttogta az, aki a hátsó ülésenült. Hirtelen sarkon fordult, és rohanni kezdett a kocsi felé. - Fiúk,

csináljatok, amit akartok, de én már itt sem vagyok.Beugrott a kormány mögé, beindította a motort, és sebességbe

tette a Vibe-ot.- Várj meg! - Garrett is odarohant, és bepattant mellé.Derek támolyogva felállt.- Itt ne hagyjatok, szemetek! Ez itt megöl engem!

- Jó ötlet - mondta erre Slade. - De inkább fuss.Derek száguldva indult a Vibe félé, amely már félig visszafordulta város irányába. Egy lendülettel még sikerült beugrania a hátsóülésbe.

A Vibe csikorgó kerekekkel meglódult, és máris eltűnt egy kanyarmögött.

Néma csend borult rájuk. A kísérteties csendet csak egy szaggatott

lélegzés hangja törte meg. Charlotte rájött, hogy ő az, aki levegő utánkapkod. Reszketett, de nem azért, mintha fázott volna. Már az is


13/292

13

~ JAYNE CASTLE

nagy erőfeszítésébe került, hogy állva tudjon maradni. Nagyszerű.Egy újabb hülye pánikroham. És épp Slade Attridge szeme láttára.Ilyen peche is csak neki lehet.

- Jól vagy? - kérdezte Slade. Fölemelte a zseblámpát a földről, ésa kezébe nyomta.

- I-igen. Kösz. - Keményen küzdött a parapszichológustól tanultegyenletes, mély lélegzés technikájával, és közben megpróbáltaösszeszedni magát. - A szemüvegem. - Körülnézett, de Slade sötétenfoszforeszkáló szivárványán kívül semmit sem látott. - Leesett

valahová.- Látom - mondta Slade, és elindult, hogy átvágjon az úton.- J-jó szemed le-lehet. - Jézusom. A pánikrohamtól most még

rájött a dadogás is. Olyan megalázó ez az egész.- Jól látok a sötétben - válaszolta Slade. - A tehetségem

mellékhatása.- V-vadász vagy, ugye? Nem sze-szellemvadász, hanem igazi

vadásztehetség. Gondoltam. Nekem is van egy u-unokatestvérem, akivadász. Ugyanúgy mozogsz, mint ő. Mint egy nagy fa-fantommacska. Arkane?

- Anyám Arkane volt, de engem nem regisztrált az ArkaneTársaságba - felelte Slade. - Tizenkét éves koromban halt meg.

- És az apád?- Ő szellemvadász volt. Az alagutakban halt meg. Kétéves voltam

akkor.- Jézusom. - Charlotte mindkét karjával átfogta, és lassú, tudatos

lélegzésre kényszerítette magát, ahogy tanulta. - K-ki nevelt fel?- A rendszer.- Miféle rendszer? - nézett rá értetlenül a lány.- A nevelőszülői.

- Jézusom.


14/292


Egyszerűen nem jutott eszébe más, amit mondhatna. Még sohanem találkozott senkivel, aki a nevelőszülői rendszerben nőtt volnafel. Az első generációs telepesek szigorú törvényekkel biztosították aházasság és a család intézményének fennmaradását, és ez a törvényiszabályozás nagyon sikeresnek bizonyult. A Függöny lezárulása ótaeltelt kétszáz év alatt ugyan valamelyest enyhült ez a szigor, de nemsokat. Ennek eredményeképpen ritkán fordult elő, hogy egy gyerekteljes árvaságra jutott. Szinte mindig volt valaki, aki befogadta.

- Nem is volt annyira rossz - mondta Slade derült arccal. - Nem

tartott sokáig. Négy évvel ezelőtt, amikor tizenöt éves lettem,kiszabadultam a rendszerből. Úgy gondoltam, jobb lesz nekem azutcán.

- Jézusom. - Nem csoda, hogy annyival idősebbnek látszik ,gondolta Charlotte. Ő épp tizenöt éves volt, és el sem tudta képzelni,milyen lehet, ha valaki az utcán próbál megélni.

A pulzusa mindenesetre kezdett lassulni. A légzőgyakorlat végül

megtette a magáét.- Te Arkane vagy, ugye? - kérdezte Slade.- Igen, az egész családom nemzedékek óta mindig Arkane volt. -

Charlotte elfintorodott. - Csupa első vonalbeli tehetség. Én vagyok aklán egyetlen képességein alul teljesítő tagja. Csak szivárványolvasóvagyok.

- Az micsoda?- Látom az auraszivárványokat. Teljesen felesleges képesség,nekem elhiheted. - Megpróbálta szemmel követni Slade-et, ahogylehajol, és fölveszi a földön heverő szemüvegét. - Eltört, mi?

- Kicsit elgörbült a kerete, és a lencsék is összekarcolódtak- Gondoltam. - Elvette a fiútól, és föltette a sérült szemüveget.Az elgörbült keret ferdén ült az orrnyergén, az összekaristolt

lencséken át csak nehezen tudta kivenni Slade arcát. De pontosantudta, hogy néz ki, mert gyakran látta a városban és lent a kikötőben,


15/292

15

~ JAYNE CASTLE

ahol dolgozott. Tizenkilenc éves volt, de élesen kirajzolódóarcvonásaiban és megfejthetetlen pillantású szürkéskék szemébenvolt valami, amitől sokkal idősebbnek és összehasonlíthatatlanul

tapasztaltabbnak tűnt. Más, vele egykorú fiúk még fiúk voltak. Sladeférfi volt.

Charlotte és Rose vég nélkül tanakodtak, hogy honnan jöhetett, ésami még ennél is fontosabb, hogy van-e barátnője. Ha járt isvalakivel, abban biztosak voltak, hogy a lány nem helybeli. Egy ilyenkisvárosban, mint Shadow Bay, mindenki tudna róla, ha a kikötőben

dolgozó idegen fiú egy szigetlakó lánnyal járna.Azon a nyáron, a turistaszezon kezdetén jelent meg Bay-ben.Munkát keresett. Ben Murphy a kikötőben adott neki munkát. Sladeegy kikötői bolt felett vett ki egyhetes alapon szobát. Jó modorú,keményen dolgozó, de magánakció fiú volt. Időnként felszállt a péntek délutáni kompra, és egész hétvégére eltűnt. Feltételezték,hogy valamelyik szomszédos sziget - talán Csütörtök-kikötő - egy

nagyobb városába ment, de az is lehet, hogy elutazott egészenFrekvenciavárosig. Biztosat persze senki sem tudhatott. De hétfőnreggel a munkakezdésre mindig visszaélt a kikötőbe.

- Szerencsére van egy tartalék szemüvegem a nagynéném házában- mondta Charlotte.

De el is szégyellte magát mindjárt. Milyen ostoba is, hogy aszemüvegéről beszél annak a fiúnak, akiről annyit ábrándozik. Nemmintha Slade sejtené, hogy milyen szerepet játszik az ő álmaiban.Egészen biztos, hogy ő is csak annak a hóbortos lánynak látja, aki adilis öreg nénikéje régiségboltjában dolgozik.

- Mit keresel idekint ilyen későn? - kérdezte Slade.- Szerinted mit keresek idekint? Látni akartam a Rezervátumot. A

nagynéném néha mesél róla, de bevinni már nem akar.

- Megvan rá az oka. Gyönyörű hely, de egyes részei veszélyesek.Könnyű eltévedni benne. Nem véletlenül rakta ki a Rezervátumot


16/292


felügyelő alapítvány azokat a Tilos az átjárás! táblákat, és akerítéseket sem ok nélkül állították fel.

- Te pár perce még odabent voltál. Láttam, amikor kiléptél a fákközül.

- Én vadász vagyok, már elfelejtetted? Látom, hová lépek.- Ja, persze, te a sötétben is látsz.- Biztos, hogy nincs semmi bajod? Valahogy furán veszed a

levegőt.- Az a helyzet, hogy most épp pánikrohamom van.

Légzőgyakorlatot végzek. Nagyon kínos.- Pánikroham? Hát, ma éjszaka éppenséggel jó okod volt rá.Hárman támadtak rád egy elhagyott úton. Ez épp elég, hogy azember halálra rémüljön tőle.

- A roham az én hülye tehetségem velejárója. Két éve kezdődtek,amikor a paraérzékelés beindult nálam. Eleinte mindenki aztgondolta, hogy csak a középiskolai stresszre reagálok így. De végül

anyám elküldött egy parapszichológushoz, aki közölte, hogy az újérzékelésem mellékhatásáról van szó.

Hát ez jó. Most meg a személyes problémáiról fecseg összevissza.- Nehéz lehet - mondta Slade.- Nekem mondod? Ha használom a tehetségemet, utána mindig

elfog a remegés, és alig kapok levegőt. Ez volt az előbb is, és most

fizetem az árát. De semmi vész, pár perc, és rendbejövök.- Haza kellene menned - tanácsolta Slade. - Elkísérlek, hogylássam, nem jönnek-e vissza azok a fickók.

- Nem fognak visszajönni - jelentette ki Charlotte teljeshatározottsággal. Végre sikerült egy jó mély lélegzetet vennie.Feldúlt érzékei és idegei lassan, de érezhetően lecsillapodtak. - Nemakarok még hazamenni. Azért jöttem el egészen idáig, hogy lássam a

Rezervátumot.- A nagynénéd tudja, hogy hol vagy?


17/292

17

~ JAYNE CASTLE

- Nem. Beatrix néni ma elment a komppal Frekvenciavárosba,hogy egy hagyatéki árverésen megnézzen pár régiséget. Csak holnap jön haza.

Slade elnézett a sötét erdő felé. Habozni látszott, de aztán vállatvont.

- Beviszlek, de csak néhány percre.Charlotte felvidult.- Komolyan? Az csodás lenne. Köszönöm.A fiú elindult vissza az úton az erdő felé. Charlotte felkapcsolta az

elemlámpáját, és sietősre vette a lépteit, hogy utolérje őt.- Hallottam valakitől a fűszerüzletben, hogy holnap végképpitthagyod Rainshadow-t - kockáztatta meg bátortalanul. - Ez igaz?

- Így tervezem. Felvettek az SBPN főiskolájára.- Hűha. Tagja leszel a Szövetségi Bűnügyi Pszi

Nyomozóhivatalnak? Ez már valami. Gratulálok.- Kösz. Már be is csomagoltam. A reggeli komppal indulok

Charlotte hirtelen nem tudta, mit is mondjon erre. Semmi okosdolog nem jutott az eszébe.

- Gondolod, hogy azok hárman tényleg megpróbálnak lecsukatni?- kérdezte végül.

- Nem.- Hogy lehetsz ennyire biztos benne? Emlékezni fognak rád a

kikötőből.- Ha emlékeznek is, nem fognak elmenni a helyi rendőrőrsre. Ott

ugyanis el kellene mondaniuk, hogy miért állítottak meg téged azúton.

- Ó, tényleg. - Charlotte a felismeréstől jobb kedvre derült. - És énis elmondanám mindenkinek, hogyan támadtak rám. Halsteadrendőrfőnök ősidők óta ismer engem és Beatrix nénit. Inkább hinne

nekem, mint azoknak az idegeneknek.- Így van - erősítette meg Slade. - Ő neked hinne.


18/292


Charlotte-ot meglepte a Slade hangából kiérződő tisztelet.Oldalról ránézett a fiúra.

- Láttam, hogy egész nyáron sokat beszélgettetek egymással —mondta.

- Halstead javasolta, hogy jelentkezzek a főiskolára. Mégajánlólevelet is írt.

Aznap este Slade rövid betekintést engedett abba a paranormálismeseországba, amivé a Rezervátum vált éjjelente. Azután

hazakísérte, megvárta, amíg Charlotte bemegy a meredek partfalonépült házikóba, és bezárja az ajtót. A lány hallgatta a fiú lépteit,ahogy lefelé megy a bejárati lépcsőn, majd elhalkul a távolban, ésmár csak a szél sóhajtozik a fák között.

Másnap reggel lement a kompkikötőbe. Slade először nem vetteészre; hátizsákkal a vállán a korlátnak dőlve álldogált. Egyedül volt.Maroknyian várakoztak rajta kívül a kompra, de őt senki sem kísérte

ki, mielőtt elindul, hogy új életet kezdjen a Szövetségi Bűnügyi Pszi Nyomozóhivatalban.

Kicsit félve közeledett, nem tudva biztosan, hogyan fogadja a fiú.Azzal tisztában volt, hogy gyereknek nézi, akit kisegített szorulthelyzetéből, és hogy felvidítsa, bevitte egy rövid látogatásra aRezervátum tiltott területére.

- Slade? - állt meg kicsit messzebb tőle.A fiú a dokkba beálló kompot nézte. A lány hangjára odafordítottaa fejét. Elmosolyodott, amikor meglátta.

- Látom, megtaláltad a tartalék szemüvegedet.- Igen. - Charlotte érezte, hogy forróság önti el az arcát. Ez a

szemüvege még annál is bénábban nézett ki, mint amelyik az esteelrepedt. - Jöttem, hogy elbúcsúzzam tőled.

- Igen?


19/292

19

~ JAYNE CASTLE

- És vigyázz magadra, rendben? - tette hozzá nagy komolyan. —Az SBPN-nek sok veszélyes emberrel van dolga.Sorozatgyilkosokkal meg drogkereskedőkkel.

- Hallottam róla. - A fiú szemében megcsillant valami derű. -Vigyázni fogok. - Charlotte minden másodperccel egyre kínosabbanérezte magát. Ha ez így megy tovább, anélkül is pánikrohama lesz,hogy elővenné azt a buta tehetségét.

A fiú félé nyújtotta a magával hozott kis dobozt.- Ezt neked szeretném adni. Köszönetképpen azért, amit tegnap

este értem tettél.A fiú nézte a dobozt, mintha nem volna biztos benne, hogy mitkezdjen vele. A lányban derengeni kezdett, hogy az, akinek nincssaját családja, valószínűleg nem sok ajándékot kapott életében. Sladekinyújtotta a kezét, és elvette a dobozt.

- Köszönöm - mondta. - Mi ez?- Semmi különös - nyugtatta meg a lány. - Csak egy régi bicska.

A fiú leemelte a hosszúkás doboz fedelét, és kivette belőle akeskeny, fekete kristálytárgyat. Érdeklődve vizsgálgatta.

- Hogy működik? Nem látom a pengéjét.Charlotte elmosolyodott.- Épp ez az érdekes ebben a bicskában. Egy Vegas Takasima nevű

ember készítette, aki mestere volt a szakmájának Körülbelül negyvenéve halt meg. Arkane volt, és minden kését kézműves munkávalkészítette, de úgy, hogy beléjük töltött egy csomót a saját kreatív pszijéből. A pengéi ettől szinte elpusztíthatatlanná váltak Majd ráfogsz jönni, hogyan működik, és akkor látni fogod, hogy a pengemost is tökéletes. Még évtizedekig, de akár egykét évszázadig is kifog tartani.

- Köszönöm.

- És beállítottam a te hullámhosszodra - tette hozzá kis habozásután Charlotte.


20/292


- Át tudsz hangolni feltöltött tárgyakat? - csodálkozott Slade.- Ha van bennük elég energia - rántott egyet a vállán Charlotte. -

Ez olyan szivárványolvasó dolog.- Mire jó egy felhangolt pararégiség?- Semmi olyanra, aminek hasznát lehetne venni - vallotta be a

lány. - De az emberek szeretik, ha megtalálom a nekik megfelelőtárgyat, és úgy állítom be a frekvenciáit, hogy összhangban legyenekaz aurájukkal. Csak egy kis trükk

A fiú a tenyerébe fektetve méregette a Takasima-kést. Lassan

elmosolyodott.- Tényleg kellemes érzés - mondta, majd összezárta az ujjait afekete kristály zsebkés körül. - Jó tudni, hogy mostantól az enyém.

- A hangolástól van - mondta Charlotte elkomolyodva. - Nemvalami látványos tehetség, de a családom szerint megélhetek abból,hogy felhangolt műtárgyakat és régiségeket adok el.

- Ezzel szeretnél foglalkozni?

- Nem. - A lány arca felderült. - Pararégészetből szeretnékdiplomát szerezni, és aztán elhelyezkedni valamelyik Arkane-múzeumban. Vagy lemennék a föld alá valamelyik idegen romokatfeltáró csoport tagjaként.

- Izgalmasan hangzik- Nem olyan izgalmas, mint az SBPN, de igazából ezt szeretném

csinálni.- Sok szerencsét hozzá.- Köszönöm.Slade becsúsztatta a bicskát a dzsekije zsebébe. Közben a komp is

kikötött. A másik három várakozó megindult a rámpán. Slade följebbrántotta a vállán a hátizsákját.

- Mennem kell - mondta.

- Szervusz. Köszönöm a tegnap estét. És ne felejtsd el, hogyvigyázz magadra, jó?


21/292

21

~ JAYNE CASTLE

- Jó.A fiú odahajolt, és könnyű csókot lehelt a lány homlokára. De

mire ő eldönthette volna, mit is kezdjen ezzel a helyzettel, a fiú már

úton is volt a komp felé.Charlotte megvárta, amíg a komp kifut a kikötőből, és eltűnik a

szeme elől. Mielőtt végképp eltűnt volna, integetett utána. Minthalátta volna, hogy Slade fölemeli a karját, és búcsút int, de nem volt benne biztos. A tartalék szemüvege még egy régebbi recept alapjánkészült, és csak homályosan látott vele a távolba. De az is lehet, hogy

a könnyek miatt volt.Aznap reggel tett magának egy ígéretet. Ha a hónap végénhazamegy Frekvenciavárosba, levágatja a haját divatosra, és vesz egy pár kontaktlencsét. A józan esze azt súgta, hogy nagyvalószínűséggel soha többé nem fogja viszontlátni Slade Attridge-et.De ha mégis szerencséje lenne, minden tőle telhetőt meg akart tenni,hogy történjék bármi, legközelebb a fiú ne úgy csókolja meg, mintha

a kishúga lenne.


22/292


1.

RAIN SHADOW-SZIGET

Tizenöt évvel később...

Charlotte összefonta a karját az üveglappal fedett pulton, és nézte,amint a két félelmetes ragadozó belép a Tükrös Régiségek Boltja

ajtaján. Egyikük kétségtelenül ember volt, határozottan férfiember,és minden bizonnyal veszedelmes. Másikuk egy kéken csillogószempárral, hat apró manccsal felszerelt satnya, szürke, bolyhosgömböc. A porcica jellegzetes testtartásban ült Slade Attridge vállán,és Charlotte meg volt győződve róla, hogy a maga kicsinységébenéppolyan veszedelmes tudna lenni, mint az ember, akinek a társáulszegődött. Mindketten vadásznak születtek, gondolta.

- Isten hozta a Tükrös Régiségek Boltjában, Attridge rendőrfőnök

- mondta. - Kérem, tartsa szemmel Rexet. Nálam ugyanis az aszabály, hogy az eltört holmit ki kell fizetni.

Slade az ajtóban megtorpant. Hideg pillantású acélszürke szemétenyhén összehúzva, villámgyorsan felmérte a tárgyakkal zsúfolthelyiséget. Rex kissé lelapította a bolyhait, amitől láthatóvá vált egyrégebbi összecsapásban csúnyán szétmarcangolt, rojtos szélű füle. Az

éjszakai vadászatokra használt második pár szeme hirtelen kipattant.De legalább nem vicsorította ki a fogát, gondolta Charlotte. Állítólagha egy porcica a fogát mutatja, akkor már késő. Ezekben az aranyos, bolyhos kis állatkákban valójában könyörtelen ragadozó lakott.

- Ez a bolt most még aktívabb, mint tizenöt éve volt, amikor méga nagynénje árult itt - állapította meg Slade.

- Ezek szerint emlékszik rá? - derült fel Charlotte.

- Ó, hogyne — nézett egyenesen a szemébe a férfi.


23/292

23

~ JAYNE CASTLE

Charlotte érzékei megremegtek az örömteli izgalomtól. Tizenötévvel ezelőtt is reménytelenül odavoltam érte, de most milliószorrosszabb a helyzet.

Oly régóta szunnyadtak már a Slade személyét illetőábrándozásai, hogy szentül hitte: egyszer s mindenkorra kinőtte őket.De amikor a férfi öt nappal ezelőtt leballagott a reggeli kompról,hogy elfoglalja Rainshadow-sziget rendőrfőnökének székét,döbbenetes erejű reveládóban volt része. Az Arkaneházasságközvetítői már lemondtak róla, mondván, a tehetsége

természete nem engedi, hogy párt találjon magának. De elég volt egy pillantást vetnie Slade-re, és már tudta, miért nem volt neki elég jóegyetlen férfi sem, akivel találkozott. Énje egy része valameny-nyiüket álmai férfijával hasonlította össze. Ami persze nem volt semrendes, sem bölcs dolog tőle, de hiába, ha egyszer így volt. És íme,most itt áll előtte Álmai Férfija.

Megmenekült attól, hogy be kelljen érnie Rex harapós válaszával.

A porcica kuncogva leugrott Slade válláról, és Charlotte aggódó pillantásától kísérve végigszökdécselt a tárgyakkal telezsúfolthelyiségen, hogy végül eltűnjön egy halom régi pénztárca és retikülmögött.

Slade alaposan szemügyre vette az üzletet.- Mindig is olyan érzés volt ide belépni, mintha egy szelíd

villámokkal tele viharba sétálnék be, de az érzés csak még erősebbévált. Most még több itt az energia.

-A legtöbben nem is tudják, hogy mennyi pszi van ebben azüzletben - felelte Charlotte. - Legalábbis tudatos szinten nemérzékelik. De az erős szenzitivitással rendelkezők ráhangolódnak.Most azért érzi aktívabbnak, mert a nagynéném az elmúlt tizenötévben, mielőtt meghalt volna, sok új tárgyat szerzett be. Ráadásul

néhány héttel ezelőtt, amikor bezártam a frekvenciavárosi üzletemet,


24/292


és a szigetre költöztem, magammal hoztam az ottani tárgyaimtöbbségét is.

- Nehéz elhinni, hogy közben eltelt tizenöt év.- Igen - bólintott Charlotte.Óvatosan, hogy ne legyen feltűnő, kicsivel feljebb emelte a

tehetsége szintjét, és megvizsgálta Slade auraszivárványát. A férfinem működött maximális erőbedobással, ennélfogva a sötét ultrafénysávjai halványan látszottak, de ennyiből is meg tudta állapítani, hogynem sokat változott az elmúlt tizenöt évben. Mindössze a hajdani,

tizenkilenc éves énjének egy tisztább, kiforrottabb változata lett:erős, kemény, zárkózott, hidegvérű férfivá érett. Acélszürkeszemének pillantása, ha lehet, még hidegebbé vált.

Tizenöt évvel ezelőtt sem mosolygott sokat, és Charlotte egészen biztosra vette, hogy Slade sohasem volt hajlamos kimutatni a jókedvét. De találkozásaikból az elmúlt öt nap során arrakövetkeztetett, hogy még azt a kevés humorérzéket és derűs kedélyt

is elvesztette, ami valaha megvolt benne.- Kíváncsi lennék, vajon a nagynénje eladott-e valaha valamit -

jegyezte meg a férfi. - Olyan ez a hely, mint valami padlás,méghozzá egy kétszáz éves ház padlása.

A nő nevetve tolta feljebb az orrán a szemüveget.- Beatrix néni előszeretettel gyűjtött aktív állapotú régiségeket. Én

viszont élénk forgalmat csináltam Frekvenciában, és a Tükrössel is pénzt akarok keresni. Higgye el, nem fogok éhezni. Jó érzékem vanaz ilyesmihez.

Meglepetésére a férfi szája sarka, afféle mosoly gyanánt, fölfelérándult egy pillanatra.

- Ezek szerint valóban műtárgy- és régiségkereskedő lett, ahogy acsaládja szerette volna?

- Igen. Beatrix néni rám hagyta a boltját és a teljes gyűjteményét,én pedig úgy döntöttem, hogy Frekvencia helyett itt fogok működni.


25/292

25

~ JAYNE CASTLE

Időbe telt, mire befejeződtek a nagynéném végrendeletévelkapcsolatos hivatalos eljárások, és addig zárva volt az üzlet. Alig kéthete tudtam ismét megnyitni. Még most is dolgozom a leltáron, és

próbálom egyenesbe hozni az adminisztrációt. Beatrix néni nemnagyon értett a rendszerezéshez.

- Azt látom.- Különös, hogy mindketten itt kötöttünk ki ismét a Rainshadow-

n, nem gondolja? Úgy értem, mennyi volt erre az esély?- Fogalmam sincs. Egészen az utóbbi időkig nem terveztem, hogy

visszajövök ide - felelte a férfi.- Ó.- Pályát változtatok. Úgy alakult, hogy átmenetileg szereznem

kellett egy állást, hogy amíg a dolgaim új irányt vesznek, ki tudjamfizetni a számláimat. Egy barátom mondta, hogy itt a szigetenszabaddá vált a rendőrfőnöki állás, úgyhogy elvállaltam.

- Értem. - Hirtelen mintha minden energiát kiszivattyúztak volna a

szobából. Eddig tartott az öt nap óta jóleső izgalommal járó előérzet.Slade nem tervezi, hogy hosszabb ideig marad Shadow Bay-ben.Megköszörülte a torkát. - Ezek szerint nem költözik ide végleg?

- Ha csak lehet, nem - válaszolta a férfi. - Arra számítok, hogylegfeljebb hat hónapot töltök itt. Ennyi időre lesz szükségem, hogyaz, amit tervezek, beinduljon, és működni kezdjen. És maga?

- Miután Beatrix néni meghalt, úgy terveztem, hogy bezárom aTükröst, a készletet pedig elszállítom a frekvenciavárosi üzletbe, deaztán meggondoltam magam. Eladtam azt a boltot, és inkább ideköltöztem.

- Mi késztette erre a lépésre? Nem mentek jól a dolgaiFrekvenciavárosban?

- De, nagyon is jól mentek. - Charlotte nem túlzott. Valóban így

volt. - Sokat kerestem azzal az üzlettel. De ezzel is sok pénzt keresekTudja, az online kereskedés előnye. Ezenkívül tervezem, hogy a


26/292


Tükrösből egy turistákra szakosodott régiségboltot csinálok. Az énszakmámban minden a jó híren múlik, és a paranormálisantikvitásokban én vagyok a szakma egyik legjobbja.

- Hiszek magának - mondta a férfi. - Mindig is tudtam, hogyabban, amit csinálni fog, sikeres lesz.

- Komolyan mondja? A családomban senki sem reménykedett benne. Miből gondolta?

- Talán abból, ahogy ellenállt annak a csibésznek, aki akkor este, aMerton Roadon úgy letámadta - felelte Slade.

- Aznap este nemigen volt más választásom.- A legtöbben megbénulnak, ha erőszakkal közelednek hozzájukCselekvésképtelenné válnak De maga küzdött.

- És vesztettem - jegyezte meg fanyarul a nő.- De nem adta meg magát harc nélkül. Ez a lényeg. Ezért

döntöttem úgy, hogy beviszem a Rezervátumba. Úgy gondoltam,hogy azok után, amiken keresztülment, megérdemel ennyit.

- Ó - sóhajtott Charlotte. - Tudja, aznap este halálra rémültem.- Tökéletesen érthető volt abban a helyzetben.Valami megcsörrent az üzlet túlsó végében. Charlotte halk,

vészjósló zümmögést hallott. Hirtelen ráeszmélt, hogy nem látjasehol Rexet.

- A porcicája! - jajdult fel, és ijedten kiszaladt a pult mögül. - Hol

van? Mit csinál?- Rex nem az én porcicám. Csak összebarátkoztunk.- Jó, jó, értem, de ez most nem érdekes. A lényeg az, hogy amíg a

boltban van, maga felel érte. De hová tűnhetett?- Talán a mögé a tükrös asztalka mögé ment be.A zümmögés folytatódott, és Charlotte újabb puffanásokat és

tompa csörrenéseket hallott.

- Az a fésülködőasztal egy eredeti első századi darab, még aViszály Kora előttről - csattant fel a lány, és a szobán átvágva


27/292

27

~ JAYNE CASTLE

egyenesen a remekmívű, intarziás asztalkához sietett. - MagaFenwick LeMasters tervezte. Az intarziák zöld borostyánkőből ésobszidiánból készültek A tükör és a keret is eredeti, az Isten

szerelmére.- Ki az a Fenwick LeMasters?- Kora egyik legkiválóbb bútorgyártó mesterembere, aki kivételes

tehetséggel tudta megmunkálni a zöld borostyánkövet. A gyűjtőkezreket fizetnek a munkáiért. Ó, nem is mondom!

Átkukucskált az öltözőasztalka felett, és meglátta Rexet. A

porcica beszorított egy régi önműködő figurát a sarokba egy - még ahajdani, a Régi Föld pararégiségeinek szagát árasztó - elsőgenerációs szekrény és egy második generációs állólámpa közé.Mancsával könyörtelenül pofozta a játék figurát, mintha egeret vagymás prédát gyötörne. A harminc centiméter magas műanyag bábuhosszú, lenge műanyag ruhájára alkímiai jeleket festettek. A játékfigura kicsiny, öklömnyi kristállyal volt felfegyverezve.

Az indokolatlan támadás aktiválta a figura belsejében lévő öreg,lemerült borostyánkő akkumulátor maradék energiáját, és a mozgó baba úgy emelgette föl-le a fél karját, mintha ki akarná védeni Rextámadását. A zümmögő hang forrása a különös kis kristályfegyvervolt. A játék fegyver a kar minden mozdulatára megvillant, éshalványlila fényt bocsátott ki.

- Hagyd abba - szólt Rexre Charlotte. - Sylvester nagyon értékesdarab. Ötszáznál is kevesebb példány készült belőle.

Rex rá sem hederített. Sőt újabb ütést mért a figurára.Charlotte már nyúlt volna a babáért, de a józan ész megállásra

késztette. A porcicák veszélyesek tudtak lenni, ha felingerelték őket.- Csináljon valamit Rexszel - fordult inkább Slade-hez. -

Komolyan beszélek Ezért a figuráért Arkane-gyűjtők ezer dollárt is

megadnak, ha nem többet.


28/292


Slade odament, megállt mellette, és lenézett Rexre meg aszerencsétlen Sylvester-bábura.

- Elég legyen, Rex - mondta csendesen. - Ne húzz ujjat SylvesterJonesszal. A legendák szerint a vén gazember meg tudja védenimagát.

Charlotte megkönnyebbülésére Rex abbahagyta a bábu pofozását.Leült a hátsó lábára, és úgy nézett Slade-re, hogy Charlotte arragondolt, bizonyára így szokták a porcicák utálkozva forgatni aszemüket. Azután elballagott, hogy közelebbről is szemügyre vegyen

egy halom ősrégi kitömött játék állatot.- Huhh. - Charlotte felkapta, és tüzetesen megvizsgálta azakciófigurát. - Szerencsére nem látom, hogy kárt tett volna benne.

- Még sohasem láttam ilyet - pillantott Slade a bábura. - Mikorkészítették?

- Körülbelül harminc éve. Nyilvánvalóan Arkane volt a tervezője.A legtöbb vevő, aki az eredeti Sylvester Jones akciófigurát vette meg

a gyerekének, úgy tudja, hogy egy óvilági varázslóról mintázták Deazok, akik kapcsolatban vannak a Társasággal, rögtön felismerik Ezafféle belső marketingtréfa. - Megnyugodva, amiért a bábunak nemesett baja, Charlotte felült az öltözőasztal tetejére. - Úgy látom,Sylvester szerencsésen túlélte az incidenst.

- Hát persze. Elvégre Sylvester Jonesról van szó.

- Igaz - mosolyodott el Charlotte. - A legenda szerint nehéz voltmegölni őt.- Meséljen a betörésről - mondta Slade.- Jó. - A nő leporolta a kezét. - Ahogy Myrnának is elmondtam,

amikor ma reggel felhívtam az őrsöt, azt hiszem, hogy betörtekhozzám. Csak az a probléma, hogy nem tudom, elvittek-e valamit.

- Meg tudom érteni. Itt valóban nehéz lehet megállapítani, hogy

hiányzik-e valami. Ez a hely tele van mindenféle limlommal.


29/292

29

~ JAYNE CASTLE

- Itt csupa régiség és gyűjtőknek való holmi van - nézett a férfiradühösen Charlotte.

- Jó. Régiség és gyűjtőknek való holmi. Beszéljen a vélhetően

megtörtént betörésről.- A betörő a hátsó ajtón át jött be. Egészen biztos, hogy este, a bolt

zárásakor bezártam az ajtót.- Itt, Shadow Bay-ben senki sem zárja az ajtókat.- Én igen. A városból költöztem ide, emlékszik? Mindenesetre ma

reggel, amikor idejöttem, az ajtó nem volt bezárva. És sáros

lábnyomokat láttam a padlón.- Ó, az jó - mondta erre Slade. - Konkrét nyomok. Ez akár érdekesis lehet.

- Nem veszi komolyan, ugye?- Öt napja, amióta én vagyok itt a rendőrfőnök a legsúlyosabb

bűnügy, amivel találkoztam, Hoyt Wilkins biciklijének állítólagosellopása volt. Ami másnap előkerült. Meglepő módon ott volt, ahhoz

a fához támasztva, ahol Hoyt hagyta, amikor rájött, hogy túl részegahhoz, hogy hazabiciklizzen a Tutajos kocsmából.

- Hallottam, hogy két napja is ki kellett mennie a Tutajosba, aholvalami verekedés volt.

- Kocsmai verekedőket szétválasztani nem ugyanaz, mintnyomozást vezetni. Ilyenkor leginkább arra kell figyelni, hogymiközben az ember szétválasztja a részeg idiótákat, nehogy őt ismegsorozzák.

- Várjon csak, volt még valami! - jelentette ki Charlottediadalmasan. - Tegnap letartóztatta azt a két drogcsempészt, akik akikötőmedencében horgonyozták le a csónakjukat, hogyelrejtőzzenek a parti őrség elől.

- Úgy be voltak állva a saját cuccuktól, észre sem vették, hogy le

vannak tartóztatva. Nekem mindössze annyi volt a dolgom, hogy


30/292


lakat alá tegyem mindkettőt, amíg értük nem jönnekFrekvenciavárosból, hogy füvestől elvigyék őket - válaszolta Slade.

- Így is elég mozgalmas első hete volt. Miért van mégis olyanérzésem, mintha máris unná a munkáját?

- Ennyire nyilvánvaló? - csodálkozott Slade.- Ha nem akart kisvárosi rendőrfőnök lenni, mi a csudának vállalta

el az állást itt, a Rainshadow-n?- Mint mondtam, kellett valami, amivel átvészelem addig is, amíg

megvalósítom a tervemet.

- Az SBPN-nél nem úgy alakultak a dolgai, ahogy szerette volna?- Maradjunk annyiban, hogy készen állok a változtatásra. Detérjünk vissza a betöréshez.

- Jöjjön velem.Charlotte a zsúfolt, sötét bolton át elvezette Slade-et a hátsó

helyiségbe. Eközben minden idegszálával átérezte a férfi fizikaiközelségét. Gondolj csak bele: ő a legszexibb férfi, akivel életedben

találkoztál és egyedül vagy vele egy szigeten. Na jó, nem teljesen egyedül. Itt van még a sziget többi lakója; de

mivel a sziget és a külvilág között a naponta csak kétszer közlekedőkomp jelentette az egyetlen rendszeres kapcsolatot, a távoliét és azelszigeteltség érzése nagyon is valóságos volt.

A Tükrös hátsó szobája még zsúfoltabbnak hatott, mint az utcára

nyíló bolthelyiség. Majdnem a mennyezetig tornyosultak benne anagynénje által idehordott, régiségekkel teli, soha ki nem bontottdobozok és hajóládák, amelyek között keskeny ösvény vezetett ahátsó ajtóig. A szobában akadt néhány újabb láda és rekesz is. Ezekolyan tárgyakat tartalmaztak, amelyeket Charlotte mindenképpenmagával akart hozni a frekvenciabeli boltjából.

- Nem irigylem, ha majd leltárt akar készíteni a holmijairól -

jegyezte meg Slade. - Egyik-másik ládán látszik, hogy évtizedek óta


31/292

31

~ JAYNE CASTLE

nem nyúltak hozzájuk, ugyanott vannak, ahová valamikor leraktákőket.

- Mondtam: a nénikém nem volt rendszerező alkat.

- Ez túlmegy azon, hogy valaki nem ért a rendszerezéshez. A pszichológiának külön szava van az ilyen problémával küzdőemberekre.

- Tárgyhalmozó? Igen, tudom. - Charlotte egyszer csak megállt. -Mit mondjak? Nem titok, hogy a nénikém kicsit bogaras volt. - Akétoldalt feltornyozott ládák között vezető szűk járat végébe

mutatott. - Ez az az ajtó, amelyiket nyitva találtam ma reggel, amikormegérkeztem.Slade odament, és közvetlenül az ajtó előtt lekuporodott a földre.- Huhh - mondta.- Mit talált? - kérdezte a lány.- Futócipő nyomának nézem. - Slade felállt. - A sáros nyomokból

ítélve elidőzhetett ebben a szobában, azután bement a boltba. Ott

megfordult, és visszajött ide, majd ugyanott távozott, ahol bejött. Ahátsó ajtón át.

- Akár hiszi, akár nem, ezt magamtól is kitaláltam.- Igen? - vonta fel a férfi a szemöldökét. - Nem gondolt még arra,

hogy beszáll a bűnözés elleni harcba?- Nagyon vicces. Mit gondol, mi történt itt?- Azt hiszem, hogy a múlt éjjel valaki nyitva találta az ajtót,

besétált a boltba, körülnézett, aztán kiment.- Mondtam, hogy az este bezártam az ajtót - közölte a lány

határozottan.Slade a hátsó ajtó zárjára pillantott.- Még ha bezárta is, ezt a zárat egy hitelkártyával is ki lehet nyitni.- Tervezem, hogy új zárat csináltatok De annyi minden tennivaló

van, hogy még nem jutottam hozzá.- A terv jó.


32/292


- Nem kellene ujjlenyomatot vennie, vagy valami? - nézett aférfira összeráncolt szemöldökkel Charlotte.

- Ó igen, és talán DNS-vizsgálatot is kérhetnék Köszönöm, hogyemlékeztet rá.

- Maga, úgy tűnik, tényleg nem veszi komolyan ezt az ügyet,ugye?

- Ha Frekvenciavárosban lenne, és kirabolnák a boltját, mitgondol, mit csinálnának a zsaruk? - nézett rá Slade.

A nő elfintorodott.

- Nem sokat. Talán listát kémének az ellopott tárgyakról arra azesetre, ha valamelyik felbukkanna egy zálogházban.- Mivel a jelek szerint semmit sem loptak el innen, és

Rainshadow-n nincsen zálogház, a nyomozás meglehetősen szűkterületre korlátozódik

- A mindenit. Maga aztán csakugyan eléggé félvállról veszi amunkáját, nem gondolja?

Slade vállat vont.- Ez csupán egy rövid kitérő.- Meglep, hogy milyen rosszul áll hozzá a helyzethez, Attridge

rendőrfőnök úr.- Oké, oké. Elmondom a legvalószínűbb forgatókönyvet. Tegnap

este, miután bezárta az üzletet, valaki észrevette, hogy az ajtó nyitva

maradt. Bejött, gyorsan körülnézett, hogy lássa, minden rendben van-e, majd elment. Mit szól a szóban forgó bűnügyet illetőelméletemhez?

- Rendkívül siralmasnak találom. De mivel ennél többkonkrétumot nyilvánvalóan nem tudok felmutatni, el kell fogadnom.- Megfordult, és átment az elülső helyiségbe. - Kér egy csésze kávét?

- Attól függ. Meg akar vesztegetni? Ha igen, akkor egy fánkot is

kínálnia kell hozzá.


33/292

33

~ JAYNE CASTLE

- Sajnálom, de fánk nincs. Egyébként is az az érzésem, hogymagát hiába is akarnám megvesztegetni.

- Mitől ilyen biztos ebben?

- Megérzés. De szerencséje van. Történetesen megmaradt annak acukkinikenyérnek a fele, amit a szomszédom, Thelma Duncan sütöttnekem.

- Úgy látszik, ma mindenhova jutott Thelma Duncancukkinikenyeréből. Reggel Myrna is behozott egyet az őrsre. Rexette meg.

- Az egészet?- Hát, Willisszel megosztoztak rajta. Mint kiderült, Rex odavanMrs. Duncan cukkinikenyeréért.

- Az jó, mert nekem azt mondták, hogy ez most egy darabig ígylesz. Mrs. Duncan kiválóan ért a kerthez, és történetesen épp mostvan a cukkiniszezon. Vágok is egy szeletet Rexnek.

Azzal bement a pult mögé, és kicsomagolta a süteményt.

Miközben levágott egy szeletet, és ráhelyezte egy kis papírtálcára,amelyet aztán letett a pultra, minden pillanatban magán érezte Sladetekintetét.

- Gyere ide, Rex. Cukkinikenyér - szólt hátra a válla fölött a férfi.Fojtott kuncogás hallatszott a régi erszények és retikülök kupaca

felől. A következő pillanatban felbukkant Rex, villámgyorsanátiramodott a szobán, és felugrott a pultra. Ott termett a tálcánál, ésnagy lelkesedéssel hozzálátott a cukkinikenyér felfalásához.

- Meglepő - jegyezte meg Charlotte. - Az ember azt gondolná,hogy miután ma reggel egy egészet megettek ketten Willisszel, egyidőre elege lett a cukkinikenyérből.

- Még nem - mondta erre Slade.Rex az utolsó morzsáig befalta a süteményt, majd leugrott a

padlóra, és ismét eltűnt a régiségek között.


34/292


- Tartsa szemmel, legyen szíves - kérte a férfit Charlotte, mialattkávét kanalazott a szűrőbe.

- Nehéz lesz ezen a helyen.- Figyelmeztetem, hogy...- Tudom. Az eltört tárgyat meg kell fizetnem.- Úgy van. - Charlotte megtöltötte vízzel, majd bekapcsolta a

kávéfőzőt.Kis csend támadt a háta mögött. Nézte, amint a kávé lassan

csurogni kezd az üvegedénybe.

- Sohasem jelentkezett teljes jogú szerződéses házasságra - szólaltmeg kis idő múlva Slade.A lány meglepetten fordult hátra.- Nem. - Vett egy nagy lélegzetet. - Nem, nem jelentkeztem. Még

nem. - Visszafordult a kávéfőzőhöz. - Gondolom, maga sem.- Nem. Egyszer megpróbálkoztam egy érdekházassággal, de nem

vált be.

A törvényileg elismert érdekházasságot az első generációstelepesek vezették be afféle rövid távra szóló megállapodásként,hogy a párok megtapasztalhassák, mit jelent elköteleződni valakimellett, mielőtt teljes jogú szerződéses házasságot kötnének. Afiatalokat arra biztatták, hogy vállalkozzanak EH-ra, mielőtt fejestugranának egy szerződéses házasságba. Egy EH-t bármelyik fél

bármilyen okból, minden következmény nélkül felbonthatott Feltéve,hogy nem született gyerekük. Egy baba születésével az EH a törvényértelmében teljes jogú szerződéses házassággá változott.

Egy SZH jogilag és a társadalom szemében is olyan szilárd éstartós volt, mint az idegen kvarc. Történtek lépések a válásmegkönnyítésére, de egyelőre ez még rendkívül ritkán fordult elő,mivel az egész procedúra jogilag és anyagilag kész rémálom volt,

nem beszélve arról, hogy felért egy társadalmi és politikaiöngyilkossággal.


35/292

35

~ JAYNE CASTLE

Csak a nagyon gazdagok és nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezőkengedhettek meg maguknak egy válást, ők azonban a kellemetlenkövetkezményei miatt rendszerint elkerülték Ha egy politikus arra

vetemedett, hogy kilépjen az SZH-ból, számíthatott rá, hogy kiteszika hivatalából. A vállalatvezetőket ilyen esetben az igazgatótanácsokrúgták ki. Az exkluzív klubok törölték őket a tagjaik sorából.Elapadtak a fontos társadalmi eseményekre szóló meghívások.

A józanul gondolkodó emberek, ha a házasságuk tarthatatlannávált, megegyeztek egymás között, hogy különköltöznek. De az

egymás és a gyermekeik iránti társadalmi és jogi kötelezettségeikettől változatlanul megmaradtak. Első volt a család. Mindig, mindenkörülmények között.

A rosszul megválasztott házastárs miatti félelem biztosította aházasságközvetítő foglalkozás stabil létét. A családok minden pénztmegadtak érte, csak hogy hivatásos házassági tanácsadók hozzákössze az egymáshoz illő párokat.

- Tudja, mindig azt képzeltem, hogy mostanra már házas lesz.Talán már gyerekei is lesznek - mondta Slade.

- Komolyan? - nézett hátra a válla felett mosolyogva a nő. -Meglep, hogy egyáltalán emlékszik rám, nem is beszélve arról, hogykiderül: az elmúlt tizenöt év alatt gondolt rám.

A férfi benyúlt a nadrágzsebébe, és elővette azt a fekete kristályzsebkést, amelyet a lánytól kapott aznap reggel, amikor elhajózott,hogy új életet kezdjen az SBPN-nél.

- Valahányszor használtam ezt, mindig magára gondoltam -mondta.

Charlotte hirtelen jókedvre derült.- Ennyi éven át megőrizte!- Jó kés. - A férfi visszadugta a bicskát a zsebébe. - Igaza volt

abban, amit a pengéjéről mondott. Ma is ugyanolyan éles és erős,mint volt. Többször is megmentette az életemet.


36/292


- Tényleg?- Tényleg.Charlotte szélesen elmosolyodott. Nevetségesen boldog volt.- Nincs semmi, ami felérne egy Takasima-késsel. Mennyi időbe

telt, mire rájött, hogy kell kinyitni?- Mire a komp Frekvenciavárosba ért, már elboldogultam vele.

Kell egy kis tehetség a rezálásához.- Igen - bólintott a nő. - Az kell hozzá.- Mivel úgy fest a dolog, hogy egy darabig együtt leszünk ezen a

sziklán, hajlandó lenne velem vacsorázni ma este? - kérdezte Sladecsendesen.Jóllehet azóta, hogy a múlt héten leballagni látta a kompról, róla

ábrándozott, a meghívás mégis meglepetésként érte Charlotte-ot. Nem kis erejébe került, hogy a válasza nyugodtan és derűsenhangozzék.

- Nagyszerű lenne. De ami az éttermeket illeti, nem sok választási

lehetőség van itt. Mit szólna a Tengeri Kilátáshoz?- Úgy értettem, hogy jöjjön el hozzám - felelte Slade. - Veszek

friss lazacot Hanknél.- Jól van - bólintott Charlotte. - Mit vigyek?A férfi pár pillanatig elgondolkozott.- Talán valami zöldséget a lazac mellé.

- Az csakugyan mindig jól jön. Mrs. Duncan a cukkinikenyérmellett bőven ellátott paradicsommal és bazsalikommal is. Készítek belőle salátát.

- A kifinomult zsaruösztönöm azt súgja, hogy a fehérbort szereti,nemde?

- Megiszom a vöröset is - nyugtatta meg a nő. - Nem ragaszkodomegyikhez sem, de a halhoz jobban illik a fehér.

- Hazafelé menet veszek egy üveggel. A hűtőmben csak sör van -mondta Slade.


37/292

37

~ JAYNE CASTLE

Tompa puffanás hallatszott a belső szobából.- Rex. - Charlotte kirontott a pult mögül. - Mondtam, hogy tartsa

szemmel - nézett haragosan Slade-re.

- Elnézést.Rex megjelent a két helyiség közötti ajtónyílásban. Egy egészen

kicsi, csillogó fekete gyöngyökkel kivarrt estélyi táska volt nála,éppen csak akkorka, hogy egy rúzs és egy púderkompakt elférjen benne.

Charlotte csípőre tett kézzel megállt előtte.

- Hagyd békén azt a retikült.Ámulatára Rex a lába elé ejtette a kis táskát.- Úgy látom, kedveli magát - jegyezte meg Slade. - Általában

elengedi a füle mellett az ilyen utasításokat. Mi ez a holmi?- Egy nagyon szép Claudia Lockwood estélyi retikül. Jó

állapotban több száz dollárt ér, és ez kifogástalan állapotú.Rex lekuporodott, és várakozó pillantással nézett Charlotte-ra.

- Azt akarja, hogy dobálja neki az erszényt - mondta Slade.- Szó sem lehet róla. Ez a holmi túl értékes ahhoz, hogy egy

porcica játékszere legyen. - Kicsit elbizonytalanodva hozzátette: - Nem is tudtam, hogy a porcicák szeretik, ha apportírozzák őket.

- Rex valójában nem hozza vissza, amit eldob neki - felelte Slade.- Nem lehet vele úgy játszani, mint egy kutyával. De ha eldob nekiegy tárgyat, akkor utánamegy.

- És mit csinál vele?- Megöli - válaszolta Slade.- Akkor alaposan meg kell gondolni, hogy mit dob el neki az

ember.- Nagyon alaposan. - bólintott a férfi.- Sajnálom, Rex - nézett le a porcicára Charlotte. - Nem

engedhetem meg, hogy cafatokra tépd ezt az erszényt.


38/292


Rex tekintete még feszültebbé vált. Mozdulatlanul ült a hátsólábán: egy szoborrá merevedett porcica.

- Maga szerint most pszichikus erőt vet be, hogy engedelmességrekényszerítsen engem? - nevetett Charlotte.

- Kitelik tőle.- Az erszényt nem adom, de mit szólnál egy kacsához? - nézett le

Charlotte Rexre.Visszament a pulthoz, és felkapta a pénztárgép mellett lévő kis

sárga gumikacsát. Párszor összenyomta, és a kacsa mindannyiszor

sípolt egyet. Rex láthatóan izgalomba jött.Charlotte bedobta a kacsát a hátsó szobába. Rex felugrott, ésutánairamodott. Tompa puffanás hallatszott, amit egyre halkuló,kétségbeesett sípolás követett. Végül minden zaj elült, és felhangzottegy ujjongó kuncogás.

- Valami azt súgja nekem, hogy a kacsa nem bírta tovább - jegyezte meg Charlotte. Belépett a pult mögé, és kitöltötte a kávét.

Letette a bögrét a pultra, Slade elé. Belenézett a férfi hűvös pillantásúszemébe.

- Tudja, ki járt a boltomban az éjjel, ugye? - kérdezte.- Igen - ismerte be Slade, és bűnbánóan felemelte a kávésbögréjét.

- Majd beszélek vele. ígérem, hogy többé nem fog előfordulni.


39/292

39

~ JAYNE CASTLE

2.

Hank Levenson rádobta a mérlegre a fejétől-farkától megfosztotthalat.

- Sok lesz ez a drága folyami lazac egy embernek. Megosztozikrajta a porcicával? Adhatok egy kisebbet is, Rex-nek pedig jó lesz azolcsóbb fajtákból. Nem hiszem, hogy érezné a különbséget.

Slade töprengő arccal vizsgálgatta az üveg alá kirakott halakat.

Semmi értelme nem volt, hogy megpróbálja eltitkolni a dolgot.Bármit tesz is, holnap reggelre mindenki tudni fogja Shadow Bay- ben, hogy együtt vacsorázott a Tükrös Régiségek tulajdonosnőjével.

- Nem vagyok benne olyan biztos, hogy Rex nem érezné meg akülönbséget - felelte. - Átkozottul válogatós. Ő is kap majd abból alazacból, de úgy tervezem, hogy a nagyján megosztozom egyvacsoravendéggel.

- Egy vendég, hmm? - Hank lesöpörte a lazacot a mérlegről, éscsomagolópapírba göngyölte. - Véletlenül nem Charlotte Enright leszaz?

- Miből jött rá?Hank felhorkant.- Láttam, amikor ma reggel kijött a boltjából. Volt egy olyan

érzésem, hogy maga meg ő jól kijöhetnek egymással.Hank a hatvanas évei második felében járt. Rainshadow-n nőtt fel,

és jellegzetesen kemény, viharedzett arcán jól látszott, hogy egészéletét a vízen vagy a víz közelében töltötte. Amikor aragasztószalagért nyúlt, hogy lezárja a hal csomagolópapírját,felgyűrt ingujja alól kivillant egy régi tetoválás - egy mesebelitengeri kígyó - egy darabja.


40/292


- Charlotte azt gyanítja, hogy a múlt éjjel betörtek hozzá - mondtaSlade. - Elmentem a boltjába, hogy körülnézzek.

- Igen? - Hank fölpillantott, a szeme résnyire szűkült azaggodalomtól. - Elloptak valamit?

- Ki tudja?- Az már igaz - vágta rá Hank. - Az egész üzlet tele van

mindenféle kacattal. Beatrix Enright nagyon különös asszony volt, ésa vége felé még hóbortosabbá vált. Rögeszmésen ragaszkodott arégiségeihez.

Slade-nek eszébe jutott az a beszélgetés, aminek véletlenülfültanúja volt azon a réges-régi nyáron, amikor a kikötőbendolgozott.

- Emlékszem. Tizenöt évvel ezelőtt mindenki kicsit bolondnaktartotta.

- Az idő múlásával egyre furcsább lett, és ez nagy szó errefelé.Rainshadow sok különc alakot vonz. Beatrixben az volt a különös,

hogy mindig hagyatékokból származó régiségeket vásárolt, demintha az már nem érdekelte volna, hogy el is adja őket, legalábbisén így tudom.

- Mindvégig fenn tudta tartani az üzletét - mutatott rá Slade.- Ez igaz. Gyakran az volt az érzésem, hogy egy bizonyos tárgy

után kutat. De nem hiszem, hogy valaha is megtalálta. Miből

gondolja Charlotte, hogy betörtek hozzá?- Ma reggel nyitva találta a bolt hátsó ajtaját, és ettől ideges lett.De amennyire meg tudta állapítani, nem hiányzik semmi.

- Városi lány - bólogatott Hank olyan arccal, mint aki ezzelmindent elmondott. - Örülök, hogy nem történt nagyobb baj. De hátminálunk amúgy sem szokott.

- Észrevettem - hagyta rá Slade.

- Olykor-olykor, a hosszú nyári hétvégeken meggyűlik a bajunk asok hajókirándulóval. Vagy amikor valamelyik helybeli többet iszik


41/292

41

~ JAYNE CASTLE

a kelleténél, és randalírozni kezd. És persze itt vannak a drogdílerek,akik állandóan járják a szigeteket, ahogy már az elmúlt héten maga ismegtapasztalhatta.

- Igen - mondta Slade, és az órájára pillantott.- A borostyán-tengeri szigetek mindig is népszerűek voltak a

csempészek, drogterjesztők és kalózok körében.- Hank hangján egy kis büszkeség érződött. - Errefelé minden

ilyesminek nagy hagyománya van. Ötven éve maga Harry Sebastiankapitány is hajózott ezeken a vizeken. A legenda szerint valahol

Rainshadow-n ásta el a kincseit.- Aztán eltűnt. Vélhetőleg a korábbi üzlettársa végzett vele, aki jogot formált a kincsre. Ismerem a sztorit, tizenöt évvel ezelőttelmesélték nekem.

- Azt mondják, Sebastian szelleme éjszakánként a Rezervátumbankísért - mondta egy kacsintás kíséretében Hank

- Ha meglátom, letartóztatom.

- Csak rajta - nevetett Hank.Slade újabb pillantást vetett Hank tetoválására. Látott már

hasonlókat, többnyire kiöregedett csempészeken.- De mindent összevéve, ez az öböl igazán békés hely - folytatta

Hank elégedetten. - Mondhatom, uram, a maga foglalkozásaszempontjából nincs ennél tökéletesebb kisváros.

- Hát, ha mindenki ezt mondja... - Slade elővette a tárcáját. -Mennyivel tartozom?

- Tizenkilenc dollár kilencvenöt cent. A helyi árfolyamonszámolva.

- Köszönöm. Ez jólesik.Hank átnyújtotta a halat tartalmazó csomagot, és a pulthoz dőlve

tovább folytatta a diskurálást.

- Nem, uram, itt a Rainshadow-n nem fordulnak elő anagyvárosokban mindennapos bűnügyek.


42/292


- Vettem észre.Itt nincsenek pszichikus bűnözők, gondolta Slade. Sem

sorozatgyilkosok. Itt nem kell paranormális eszközökkel elkövetettgyilkosságokban nyomozni. Ami nem is baj, mivel már amúgy semképes efféle munkát végezni.

- Bevallom, nem tudtam, mire számítsak, amikor pár hónapja arégi tóparti lakban megnyílt az a lelkigyakorlatos ház - folytattaHank - De eddig csupa rendes, jól nevelt, egy kis magányra vágyóember érkezett oda. Pénzt költenek a boltokban, a ház vezetője tőlem

vesd a halat, úgyhogy nem panaszkodom.- Ha meggondolom, hogy mibe kerül ott egy hétvégi meditációsszeminárium, kétlem, hogy a lelkigyakorlatos ház olyan embereketvonzana, akik hajlamosak lennének betörni a helyi boltokba éscégekhez - jegyezte meg Slade.

- Ebben igaza van - kuncogott Hank. Kinézett a boltkirakatüvegén át Rexre, aki a korláton csücsült odakint, és nagy

kegyesen fogadta az arra járók simogatásait és gügyögését.- Hol szedte össze a porcicát? - kérdezte.- Egyszer csak megjelent - felelte Slade.- Nem is tudtam, hogy megszelídíthetők- Nem szelídíthetők meg. Köszönöm a halat. Még találkozunk- Biztosan - vigyorgott Hank. - Sok sikert a mai estéhez. Érezzék

jól magukat.- Igyekezni fogokOdakint Rex nagy érdeklődést tanúsított a lazacos csomag iránt.- Eszedbe ne jusson - figyelmeztette Slade. - Ez lesz a vacsoránk,

nem nassolunk belőle uzsonnára. Szépen berakjuk az őrsön a hűtőbe,és munka után hazavisszük.

Rexet látszólag nem érdekelte tovább a lazac. De Slade-et nem

tudta becsapni. Leballagott a lépcsőn.


43/292

43

~ JAYNE CASTLE

Óvatosan pár fokkal felemelte a másik érzékelését. Már okosabbvolt. A klinikán figyelmeztették az orvosok, hogy csak nagyonminimális mértékben szabad használnia a tehetségét. De képtelen

volt ellenállni a kísértésnek. Tudnia kellett, mennyire súlyos ahelyzet, hogy mennyi ideje maradt, mielőtt az érzékei teljesenkiégnek, és rátelepszik a pszivakság.

Néhány másodpercre felnyílt a másik látása. Az egész Part utca,az egymás mellett sorakozó ódon, fából készült kirakataival, a rév ésa kikötőmedence egyszeriben megtelt az ultrafény baljós

ragyogásával. A járdákon jövő-menő emberek lábnyomaiszivárványszínű energiától izzottak. Ám amikor még egy kicsitráerősített, és megpróbált bejutni a zónába, megérezte azt a forrónkavargó energiavihart, amely csak arra várt, hogy tetőtől talpigelborítsa. Szerencsére azonban nem lett sötétebb, mint amikorutoljára látta.

Maradt hát még egy kis ideje, mielőtt végképp elveszíti a

tehetségét, de azt a pszichikus erőt, amely az egész életét alakítgatta,és az elmúlt tizenöt év alatt sikeressé tette a pályáján, lassan, de biztosan felemészti a spektrum túlsó végén tomboló vihar.

Hirtelen elhatározással gátat szabott a belülről feltörni készülődüh áradatának. Á dühöngésnek semmi értelme. Nincs máslehetősége, tovább kell haladnia előre.

De legalább ma este együtt fog vacsorázni egy vonzó és érdekesnővel. Már régóta nem volt barátnője. Susan elhagyta, miutánmegtudta az orvosok és a parapszichológusok véleményét. Nem ishibáztatta érte. Egy ideig öngyilkos akart lenni. Mindketten tudták,hogy a lány semmit sem tehet, amivel meg tudná állítani a lejtőn.Még ha végül nem is lövi főbe magát, és az állandó drog-ésalkoholmámor sem végez vele, mint egyesek várták, többé akkor sem

lehetett már az a férfi, akihez Susan férjhez akart volna menni.


44/292


A lány tehát idejében kiszállt ebből a kapcsolatból, amelyetveszteségként könyvelt el, ő pedig megkönnyebbült ettől. Legalábbnem kell úgy tennie, mintha egyszer még visszanyerhetné atehetségét. Hogy egyszer még visszatérhetne a Hivatalba.

De Charlotte Enright nem ismerte őt abban, az általa másiknaknevezett életében. Nála tiszta lappal indulhat Mindenféle tehertételnélkül. És amúgy sem szándékozik annyi ideig maradni ShadowBay-ben, hogy rossz benyomást keltsen benne. Ezt őszintén meg ismondta neki Charlotte tudja, hogy hat hónap múlva el akar menni

innen. Örült, hogy ezt még azelőtt tisztázta vele, mielőtt meghívtavolna vacsorára.Két futó ismerős találkozása egy estére, gondolta. Miért is ne

tölthetnének együtt egy kis időt? A nő sem gyerek már. Mindkettenfelnőttek.

A szó szoros értelmében beleszédült, amikor öt napja a kompróllejőve meglátta őt. A város apraja-nagyja kiment, hogy köszöntse az

új rendőrfőnököt, de a tömegben álló Charlotte látványa volt az, amivalóságos áramütésként érte, és olyan érzéseket ébresztett fel benne,amiket nem tudott megnevezni.

Elsőként az a gondolat villant belé, hogy ez egy tökéletesenirracionális nap. Mintha azóta itt állna, és az eltelt évek alattmindvégig rám várt volna.

Nem volt semmi értelme, az elmúlt öt nap alatt mégsem sikerültmegszabadulnia attól az érzéstől, hogy tizenöt éve próbál visszatérniRainshadow-ra, hogy lássa, itt van-e még a lány.

Természetesen azalatt, amíg távol éltek egymástól, a lány felnőtt,de bárhol felismerte volna. Minden a helyén volt rajta, ami ahhozkellett, hogy igazi nővé válva kiviruljon ezen a nyáron. Ezt avégeredményt érezte meg benne akkor, tizenöt évvel ezelőtt.

Csillogó mogyoróbarna szeme intelligenciát, erőt és egy


45/292

45

~ JAYNE CASTLE

szenvedélyes természet ígéretét sugározta, és ez az ígéret most mégfényesebben ragyogott a szemében.

De valami megváltozott rajta, töprengett tovább a férfi. Az a

félszeg, szégyenlős, fájóan sebezhető tizenöt éves lány eltűnt, és egyragyogó külsejű, intelligens, kifinomult ízlésű nő lépett a helyébe.Finom csontozatú arcát vállig érő haj foglalta keretbe. Ma isszemüveget viselt, de már egy divatos fazonút, amely még jobbankiemelte gyönyörű szemét. Ebben a nőben minden, beleértve azenergikusságát is, felvillanyozta az érzékeit.

Azon az első napon már tudta, hogy ez a nő jobban kell neki, minteddig bármi egész életében. De azt is tudta, hogy ez a nő az egyetlen,akit nem kaphat meg.

A Shadow Bay-i rendőrőrs az utca másik végében, a város főterénvolt. A kis parkkal szemben állt az önkéntes tűzoltóosztagfőhadiszállása. A tökéletes kisvárosi képet a posta és amellékállásban polgármesterkedő Fletcher Kane hivatala tette

teljessé.Ennyi épp elég, hogy valakit, aki gyűlölte a kisvárosokat, az

őrületbe kergessen, gondolta Slade mogorván. Csakugyan itt az ideje,hogy pályát változtasson.

A park egyik kőpadján, lábát maga előtt kinyújtva, Devin Reedterpeszkedett. Márkás futócipőt, farmernadrágot, szürke kapucnis pólót, és a nemrégiben vásárolt, legújabb divatú napszemüvegétviselte. Ezen felül azt a végtelenül életunt, világfájdalmasarckifejezést, amit csak egy tizenhárom éves fiú tud magára ölteni.Csakhogy, gondolta Slade, Devinnek minden oka megvolt rá, hogyígy viselkedjen. Az áttörés miatt kemény napjai lehetnek

Rex egy iramodással ott termett, és felugrott a padra.- Helló, Rex. - Devin megpaskolta a porcicát, majd a

napszemüveg mögül felsandított Slade-re. - Helló, Attridge parancsnok.


46/292


- Dev - állt meg Slade. - Mi dolgod van ma délután?- Semmi különös.- És mára virradó éjszaka, éjfél és hajnal között? Volt valami

dolgod?- Tessék? - Devin lekapta a kezét Rexről.- Betörtél a régiségboltba.- Nem törtem el semmit. Esküszöm.- De bent jártál.- Nem volt bezárva az ajtó - sietett a magyarázattal Devin. - Csak

meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e.- Elvittél valamit?- Nem.- Akkor jó. Nem szeretném, ha le kellene csukjalak. Megszakadna

a nagyanyád szíve.Devin elképedt.- Úgysem csukna le.

- Egy szempillantás alatt.- Nem hiszem el.- Próbáljuk ki.Devin arca elkomorult.- Én csak szívességet tettem Miss Enrightnak Csak megnéztem,

nincs-e valami gond odabent az üzletben.

- Helyes. Legközelebb ha éjfél után kint kóborolsz, ésészreveszed, hogy egy ajtó nyitva maradt, hívj engem vagy Willisközrendőrt.

- Jó, rendben, úgy lesz.Rex eloldalgott, hogy közelebbről is megvizsgálja a kőből épült,

csempével kirakott szökőkutat. Nagyon szeretett pancsolni.Slade föltette egyik bakancsos lábát a pacira, és alsókarját a

combjára fektette: Nem volt hivatásos tanácsadó, de Devinnek


47/292

47

~ JAYNE CASTLE

határozottan tanácsra volt szüksége. Hogy aztán megfogadja-e vagysem, az már más lapra tartozott.

- Tud róla a nagyanyád, hogy múlt éjjel kilógtál a házból? -

kérdezte.- Nem. - Devin kezdte magát nagyon kényelmetlenül érezni. - Azt

gondolná, hogy füvezek vagy ilyesmi.- Tudom, miért mentél be a boltba, Dev.- Mondtam már, hogy csak...- Érzed odabent az energiát, igaz? Én is érzem. Olyan, mintha

hirtelen apró áramütések érnék az egész testedet, igaz?Felvillanyozódik tőle az ember.- Tessék? - Devin mozdulatlanná dermedt.- Paranormális energia maradványait érzékelted azon a helyen.- Úgy érti, mint az Old Quartersben és az Underworldben? Idegen

pszit?- Olyasmi, de a Tükrösben nem idegen energiát érzékelsz. Emberi

pszit.- Nem értem.- Miss Enright azt mondja, hogy a bolt tárgyainak többsége nagy

mennyiségű energiával van átitatva. Magától értetődően vannakgyűjtők, akik nagy összegeket hajlandók fizetni ezekért a tárgyakért.Akkor most számolj.

Devin először megdöbbent, aztán megsértődött.- Ne is mondja tovább. Olyan ostobának tart, hogy ezt el is

hiszem? Miért nem mondja mindjárt azt, hogy tényleg létezik aMikulás és a Fogtündér?

- Szerintem benned most fejlődik ki egy erős pszichikus tehetség,Dev. Méghozzá nem az az alacsony szintű, amit arra használmindenki, hogy a borostyánt rezonáltatva beindítsa vele az autót

vagy a mosógépet. Annál sokkal erősebb.Dev szeme felragyogott.


48/292


- Azt mondja, hogy akár szellemvadász is lehet belőlem? Hogyegy napon én is a Céh tagja lehetek?

- Rezáltál valaha szellemet?- Nem - búsult el újra Devin. - Néhányszor megpróbáltam odahaza

Frekvenciában. Néhány másik gyerekkel együtt lementünk azalagutakba. Ők odavonzottak pár kisebb szellemet, de én nem tudtamutánuk csinálni.

- Talán mert a te tehetséged más, mint az övék- Igen? - Devin nem is próbálta eltitkolni a kételkedését. -

Mennyiben?- Először is nem kell hozzá borostyán, habár talán borostyánnalhatékonyabban tudnál összpontosítani.

- Mi van?- Nézd, köztudott dolog, hogy itt a Harmónián valami

felgyorsította a mindnyájunkban meglévő rejtett pszichikus érzékelésfejlődését. Elsősorban ezért vagyunk képesek borostyánt használni,

igaz?- Igaz. Tanultuk természetismeret-órán. Na és?- De azt nem tanították nektek, hogy egyes első generációs

telepesek már kétszáz évvel ezelőtt, amikor megérkeztek ide, nagymennyiségű természetes pszichikus tehetséggel rendelkeztek Csaképpen nem dicsekedtek vele, mert odahaza, az Óvilágban nem

tartották normálisnak a természetfeletti képességeket. Azokat azembereket, akiknek volt valamilyen pszichikus tehetségük,csodabogaraknak vagy egyenesen veszélyes alakoknak mondták

- Tényleg?- Itt a Harmónián jobb a helyzet, de sokan ma is ösztönösen félnek

az erős tehetségektől, akár használnak borostyánt, akár nem. És néha bizony jó okuk van rá, hogy féljenek tőlük

- Ugyan már, senki sem veszi komolyan a gonosz médiumokról és paranormális gyilkosokról szóló filmeket és képregényeket.


49/292

49

~ JAYNE CASTLE

Slade-nek eszébe jutott egy gonosz médiummal való legutóbbitalálkozása. De csak annyit mondott:

- Meglepődnél.

- Tényleg? - Devet láthatóan izgatni kezdte a téma.- A természetes tehetség, amiről úgy gondolom, hogy benned

megvan, lassan fejlődik ki. Évekbe telik, mire rájössz, mekkora erődvan. Ez jó, mert időre van szükséged, hogy megtanuld, hogyanirányítsd és összpontosítsd az új képességeidet.

- Hű.

- Azt tanácsolom, hogy hallgass arról, ami veled történik, hacsaknem vagy egészen biztos benne, hogy akivel beszélsz, érti, amitmondasz, és hisz neked.

- Gondolja, hogy kinevetnének? - nézett rá Dev óvatos, bizonytalan tekintettel.

- Valószínűleg. Az erős tehetségnek rendszerint van egy genetikaiösszetevője is. Beszélt neked valaha a nagyanyád arról, hogy

lehetnek átlagon felüli pszichikus képességeid?- Viccel? Dehogy. Ha ilyesmit mernék kérdezni tőle, azon

nyomban pszichiáterhez hurcolna. A végén még diliházbacsuknának. Már így is aggódik értem. A világért sem mondanék nekiolyat, amiből azt gondolná, hogy én is be fogok csavarodni, mint amamám.

Nem volt titok sem az őrsön, sem a városban, hogy Devin egytörvénytelen kapcsolatból született. Az anyja egy éve végzettmagával. Az apja, aki házas ember volt, és Kristályvárosban élt,eleget tett anyagi kötelezettségeinek, de nem mutatott érdeklődést afiú iránt. Devinnel egyedül a nagyanyja, Myrna Reed törődött, akiminden tekintetben gondoskodott róla. De egy fiúnak olykorszüksége van egy kemény férfikézre is.

- Egy tehetség jelentkezése néha kicsit ijesztő tud lenni - folytattaSlade. - Az ember sokszor nem érti, hogy mi történik vele. Mások


50/292


ugyanakkor különösnek tartják a viselkedését. Ezért tanácsolomneked, hogy senkinek ne beszélj róla, legalábbis egyelőre még ne.

- Magának beszélhetek róla? - kérdezte Devin halkan.- Igen, persze.Talán hiba volt, hogy beszélt a fiúnak erről a dologról, ahogy az

is, hogy meghívta Charlotte-ot ma este vacsorára, gondolta Slade.Amikor elfoglalta ezt az állást, felállított magának egy szigorúszabályt. Egy nagyon egyszerű szabályt. Nem szabad személyeskapcsolatot létesítenie a helybeliekkel . Nem akarta, hogy valami

korlátozza a szabadságában, amikor végül elszánja magát, és hathónap múlva felszáll a kompra, hogy végleg elhagyja a szigetet. Dema kétszer is megszegte a szabályt. Nem jó jel. Még soha nem lépteát a saját maga által felállított szabályokat.

- Van még valaki, akivel beszélned kell, méghozzá hamarosan -mondta.

- Ki az? - kérdezte Devin.

- Miss Enright.- Miért? - A fiú láthatóan feszengett.- Mit gondolsz?- Azt akarja, hogy mondjam meg neki, a múlt éjjel én jártam a

boltjában? - préselte ki a szavakat összeszorított száján Devin.- Az most nem számít, hogy én mit akarok. Egyedül az számít,

hogy azt kell tenned, ami helyes.- Mondtam már, nem vittem el semmit - erősködött Devin.- Ezt ő is tudja. De neked hogy tetszene, ha valaki, akit sem te,

sem a nagymamád nem ismer, bemenne a házatokba, amikor nemvagytok otthon?

- Az ilyesmi törvénytelen - mondta ijedten a fiú.- Igen, az. Még akkor is, ha az illető éppen csak körülnézne.

Devin eltöprengett a dolgon. Arcán már nem felháborodás, hanemmorcos beletörődés látszott.


51/292

51

~ JAYNE CASTLE

- Oké, oké. Felkeresem, és megmondom neki, hogy én voltam az -morogta.

- Helyes. - Slade benyúlt az ingzsebébe, és kivette apró

spirálfüzetét meg egy tollat. Kinyitotta a jegyzetfüzetét, kipattintottaa toll hegyét, és leírt egy weboldalt és egy jelszót. - Ha legközelebbleülsz a számítógépedhez, keresd meg ezt a címet. - Kitépte a lapot,azután átadta Devinnek.

- Arkane? - húzta össze a fiú a szemöldökét. - Ez valami játékoldal?

- Ez nem játék. De ha valaki a Társaság után kérdezősködik nálad,tegyél csak úgy, mintha valami lövöldözős weboldal lenne. Ilyenbőltemérdek van a neten.

- Honnan tud ezekről a dolgokról?- Onnan, hogy nekem is van egy kis tehetségem.- Na ne! Bizonyítsa be. Mondja meg, hogy most mire gondolok.

Vagy mondok jobbat: hadd lássam, fel tud-e repülni a levegőbe.

Slade elmosolyodott.- Gondolatolvasás, levitáció nem létezik, habár ismerek olyan

illúziótehetséget, aki el tudja hitetni veled, hogy mindkettőlehetséges. Itt nem efféle szuperhősi képességekről van szó. Ali most pszichikus érzékenységekről beszélünk, és ritkán arról a képességről,amely lehetővé teszi, hogy valaki munkára fogja a színképultrafénytartományainak energiáját.

- Mit jelent ez?- Böngészd azt a weboldalt. Egy másik alkalommal majd

beszélgetünk arról, amit megtudtál belőle. Most mennem kell, hogy betegyem ezt a halat a hűtőszekrénybe.

Levette a lábát a padról, és elindult a rendőrőrs bejárata felé.Devin felpattant, és melléje szegődött. Rex is kiugrott a szökőkút

medencéjéből a kút peremére, és kirázta a vizet a bundájából. Aztángyorsan átszaladt a gyepen, és csatlakozott Slade-hez és Devinhez.


52/292


- Rexnek lesz a hal? - érdeklődött Devin.- Ezért az árért? Nem. Rex majd megkapja a maradékot, vagy fog

magának másik halat.- Nagy lesz ez a lazac egy személynek- Vacsorára vendéget várok.- Igen? Kit?- Miss Enrightot.- Mi a szent szar? - cövekelt le Devin. - Vele fog randizni?Slade nyugodtan ballagott tovább.

- Valami problémád van ezzel?- Á. - Devin utánairamodott. - Csak mert a nagyi és még páranarról beszéltek, hogy kettőjüknek randizniuk kéne egymással. Éstessék,- most elkezdik.

- Pszichikus jelfogás.- Tessék?- Ne is törődj vele. Egy kis bennfentes tréfa. - Slade föllépdelt a

lépcsőn. - Miért gondolja mindenki, hogy Charlotte-nak és nekemegyütt kéne járnunk? Mert mindketten újak vagyunk a szigeten?

- Gondolom. Nem tudom. Hallottam, amikor a nagyi erről beszéltMrs. Murphyvel. Azt hiszem - tette hozzá kis hallgatás után -,mindenki attól fél, hogy hamarosan el fog menni innen.

- Igen? - Mindenkinek igaza van, gondolta Slade, de ezt Charlotte-

on kívül senki előtt nem akarta hangosan is kimondani. A nőnekviszont tudnia kell, hogy nem áll szándékában semmiféle hosszú távúkapcsolatot kezdenie vele. - Miből gondolják?

- Abból, hogy az a rendőrfőnök, aki maga előtt volt itt, nemsokáig tartott ki, és ugyanígy volt az elődjével is. Nagyi azt mondta,hogy öt éve, amióta Halstead rendőrfőnök meghalt, pár hónapnáltovább senki sem tudott megmaradni ezen a helyen.

- A kisvárosi rendőrőrsökön gyakran váltják egymást az emberek.


53/292

53

~ JAYNE CASTLE

- Lehet, hogy a nagyi és a többiek úgy gondolják, ha lenne egy barátnője itt, a városban, biztosan tovább maradna - jegyezte megDevin.

- Érdekes elmélet.Slade kinyitotta az ajtót, és bement az őrsre. Rex és Devin

követték. Slade automatikusan levette, és az ingzsebébe dugta anapszemüvegét. Devin ugyancsak.

Rex átlibegett a szobán, és felugrott a kedvenc helyére, egyderékmagasságú iratszekrény tetejére. Úriasan elhelyezkedett rajta,

és attól kezdve szemmel tartotta a helyiséget, amelyet nyilvánvalóansaját felségterületének érzett.Myrna Reed az íróasztalánál ülve elmélyülten bámulta a

számítógépe képernyőjét. Összerezzent, amikor Slade és Devin beléptek az ajtón. Mielőtt az egérhez kaphatott volna, Slade egy pillanatra meglátta a női pulóverekkel teli képernyőt, és elkapta az Ingyenes házhoz szállítás feliratot. Az

Documents

Amanda Quick - Tükör Trilógia 3. - A Sötétség Kapujában