5.Tétel: A magyar államalapítás körülményei és eseményei

Előzmény:

A magyar törzsek között válságos helyzet alakult ki: belső ellentétek, illetve külpolitikai problémák egyaránt. A honfoglalás után, a letelepedést követően a magyar törzsek kalandozásokat indítottak, ezeknek a célja leginkább zsákmányszerzés, illetve a környező népek megfélemlítése volt. Ezek a betörések összefogásra sarkallták a nyugatiakat. 933-ban, Merseburg közelében I.Henrik, szász király legyőzte a magyarokat. Ez még nem állította meg teljesen a magyar rabló hadjáratokat, de a 955-ös augsburgi csatában, Henrik fia, I.(Nagy) Ottó német-római császár döntő csapást mért a magyarokra, így lezárva a kalandozások időszakát.

Géza fejedelem (972-997)

A törzsfők ráébredtek arra, hogy fennmaradásukat jelentősen megkönnyítené a törzsek egyesítése és a kereszténység felvétele. Gézát, Árpád dédunokáját állították a törzsszövetség élére, aki hatalomra kerülése után azonnal felvette a kapcsolatot I.Ottó császárral. 973-ban békét kötöttek és Ottó hittérítőket küldött a magyarokhoz.Fiát, Istvánt (pogány nevén:Vajk) is keresztény hitben neveltette, majd összeházasította Ottó unokahúgával, Gizella bajor hercegnővel.

I. (Szent) István (997-1000-1038)

Géza ugyan fiát jelölte ki utódjának a primogenitúra alapján (elsőszülött fiú örököl), de a pogány szokás a szeniorátus elve alapján, a nemzettség legidősebb, még nemzőképes férfitagja kell hogy örököljön. Ez a férfi pedig István nagybátyja Koppány volt. Végül István fegyveres erőkkel és külföldi lovagok segítségével leverte Koppányt és 997-ben fejedelemmé választották. 1000. karácsonyán, vagy 1001. január 1-jén megkoronáztatta magát II.Szilveszter pápával Esztergomban, és ezzel Magyarország keresztény királysággá vált.

István egyházszervező munkája: A térítést cseh, olasz és német papok végezték. Ez a folyamat István korára fejeződött be. 10 db egyházmegye jött létre, ebből 8 püspökség (pl. pécsi, győri, veszprémi, egri) és 2 érsekség (esztergomi és kalocsai). Esztergom az érseki rangot a pápától kapta. Ez fontos, mert az önálló magyar érsekség létrehozásával elhárult annak a veszélye, hogy a magyar egyház német befolyás alá kerül (mint a cseh és a lengyel).Törvényeiben is gondoskodott az egyházról. A tized (termés egy tized része) jelentős jövedelmet biztosított az egyház számára. A király előírta, hogy minden tíz falu építsen templomot, sőt a vasárnapi misén való részvételt is megkövetelte. Feltehetően már ekkor elkezdődött a káptalanok alapítása, amelyek a püspök munkáját segítették.A szerzetesrendek közül a bencések számos kolostort alapítottak, pl.: Pannonhalmán, és Pécsváradon. A magyar bencések a pannonhalmi főapáton keresztül, az érsekek közül pedig az esztergomi érseken keresztül kapcsolódtak a pápasághoz.

A fejedelemség helyébe lépett a feudális királyság. A királyi hatalom alapját a földbirtokok szolgáltatták. István a lázadók (Koppány-997, Erdélyi Gyula-1003, Ajtony-1008) leverésével megszerezte a törzsi szállásterületek kétharmadát. Kiépítette a királyi udvarházak hálózatát és új közigazgatási egységeket, királyi vármegyéket szervezett frank mintára. A törzsek tagjait széttelepítette, belőlük jött létre a vármegyék harcos rétege, a várjobbágyság.

A vármegye alatt akkoriban két fogalmat értettek: a királyi vármegyét, mely a közigazgatást szolgálta, illetve a várispánságokat, melyek a király magánföldjei voltak és gazdasági feladatokat láttak el.A vármegye vezetőjét, az ispánt a király nevezte ki. A király nevében bíráskodhatott, beszedhette a királyi jövedelmeket, a szabadok dénárjait és a vámokat melynek harmada őt illette (a másik két harmad pedig természetesen az uralkodót). Háború esetén ő vezette a megye haderejét. Az ő rendelkezésére álltak a várföldeken élő várnépek, akik katonáskodtak, ők a várjobbágyok, és ellátták a vár lakosságát. A vármegyerendszer vezetője a nádorispán volt.

A gazdasági ügyeket a kincstár intézte. A bevételek többsége terményben érkezett be, amit a király és udvara feléltek. Emellett volt állami adó is, melyet füstpénznek, vagy szabad dénároknak neveztek. Ez évi 8 dénárt jelentett. Ehhez az adóhoz szükség volt a pénzverésre. Rendszeres pénzverés csak 1020 után kezdődött, ehhez mintának II. Henrik dénárját használták.

István az új szervezetet és rendet törvényekkel igyekezett megerősíteni. Két törvénykönyvét töredékekből ismerjük. Mivel a törvény magában foglalja a kiszabható büntetést, jellegüket tekintve büntetőtörvénykönyvek voltak. Az első törvénykönyv 35 cikkelyből áll és a szabadokra vonatkozott. Főbb pontjai:– az egyház és papság helyzetére vonatkozó ált. rendelkezések– új birtokrend biztosítása – vallásgyakorlat biztosítása – erőszak büntetése – esküszegés büntetése – földesúri előjogok biztosítása – özvegyek és árvák védelme– boszorkányok/varázslók büntetéseA második törvénykönyv 20 cikkelyből áll és kiegészítő jellegű volt. Főleg az egyházat védte. A törvényekben 2 fő elv érvényesült: – a függőség elve: az előkelők ítélkeznek alattvalóik felett. a területi elv: az ispánok és a bírák csak saját területükön bíráskodhattak

Külpolitika: István bekapcsolódott az európai politikába. Az 1019-ben megnyílt Jeruzsálem

felé vezető zarándukút, Magyarországon is végigvezetett. Egyházi méltőságokat hívott meg (Gellért). A nyugati keresztény műveltség rohamosan tért hódított. Megindult a hazai

papképzés, fellendült az írásbeliség. Fejlődött az építészet és a szobrászat is A portyázó morvanépeket letelepítetette a peremterületeken.

István fiát, Imrét szánta utódjául, de annak korai halála (1031-vadászbaleset) miatt mást kellett keresnie. A családban Vazul pályázott a trónra (István nagybátyjának a fia). István nem akarta, hogy ő kövesse a trónon, mert “pogánynak” ítélte. Vazult megvakíttatta és fiaival együtt száműzte. Ezután a velencei származású rokonát Orseoló Pétert jelölte ki utódnak, aki korábban a királyi testőrség parancsnoka volt.

Az 1038-ban elhunyt István királyt a római katolikus egyház 1083-ban szentté avatta, ami jelzi nagyságát, fontosságát a magyar történelemben. Az egyházszervezet és a vármegyék létrehozásával Szent István évszázadokra meghatározta Magyarország fejlődését az európai kereteken belül.