43
J. R. R. Tolkien: A Wootton-i Kovácsmester (C) J. R. R. Tolkien Fordította Németh Anikó ISBN 963 8367 25 3 NNCL58-00011022v1.0 EGYSZER volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu... nem is olyan rég - azok szerint, akiknek jó az emlékező tehetségük, s nem is olyan messze - azok szerint, akiknek elég hosszú a lábuk. Ezt a falut Alsó- Woottonnak nevezték, mert egy kicsit lejjebb volt, mint Felső-Wootton, mely néhány mérfölddel feljebb, az erdő sűrűjében terült el. Alsó-Wootton nem volt valami nagy település, az igaz, de akkoriban mégis csak virágzott arrafelé az élet, s viszonylag sokan laktak ott: jó emberek, rosszak, no meg mindenfélék. Mint ahogy az már lenni szokott. A maga módján mégis figyelemre méltó falu volt, melyet jól ismertek a környékbéliek. Jó hírét főképpen aranykezű mesterembereinek köszönhette, akik más és más szakmákat űztek, ámde a woottoniak elsősorban mégis csak szakácstudományukról váltak messze földön ismertté. Volt is egy hatalmas Konyhájuk a Községháza épületében, ahol a mindenkori Mesterszakács természetesen igen fontos személyiségnek számított. A Szakács Háza és a Konyha a Nagy Ebédlőből nyíltak, melyet az egész falu legnagyobb, legrégibb s egyben legpazarabb helyiségének tartottak a helybéliek. Sziklaszilárd kőből és kemény

A Wootton-i kovácsmester.doc

Embed Size (px)

Citation preview

J

J. R. R. Tolkien: A Wootton-i Kovcsmester

(C) J. R. R. Tolkien

Fordtotta Nmeth Anik

ISBN 963 8367 25 3

NNCL58-00011022v1.0

EGYSZER volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu... nem is olyan rg - azok

szerint, akiknek j az emlkez tehetsgk, s nem is olyan messze - azok

szerint, akiknek elg hossz a lbuk. Ezt a falut Als-Woottonnak neveztk,

mert egy kicsit lejjebb volt, mint Fels-Wootton, mely nhny mrflddel

feljebb, az erd srjben terlt el. Als-Wootton nem volt valami nagy

telepls, az igaz, de akkoriban mgis csak virgzott arrafel az let, s

viszonylag sokan laktak ott: j emberek, rosszak, no meg mindenflk. Mint

ahogy az mr lenni szokott.

A maga mdjn mgis figyelemre mlt falu volt, melyet jl ismertek a

krnykbliek. J hrt fkppen aranykez mesterembereinek ksznhette, akik

ms s ms szakmkat ztek, mde a woottoniak elssorban mgis csak

szakcstudomnyukrl vltak messze fldn ismertt. Volt is egy hatalmas

Konyhjuk a Kzsghza pletben, ahol a mindenkori Mesterszakcs

termszetesen igen fontos szemlyisgnek szmtott. A Szakcs Hza s a Konyha

a Nagy Ebdlbl nyltak, melyet az egsz falu legnagyobb, legrgibb s egyben

legpazarabb helyisgnek tartottak a helybliek. Sziklaszilrd kbl s kemny

tlgyfbl ptettk, s nagy becsben tartottk, br mr emberemlkezet ta nem

festettk ki s nem is aranyoztk jra oly gyakran, mint hajdanban tettk. A

Nagy Ebdlben tartottk a falubliek gylseiket s vitikat, de itt rendeztk

lakomikat s fontosabb sszejveteleiket is. gyhogy a Szakcsnak mindig bven

akadt tennivalja, hiszen mindezen alkalmakkor neki kellett gondoskodnia a

megfelel telrl-italrl. Valahnyszor sor kerlt egy-egy nnepsgre - s az v

folyamn bizony elg sok akadt bellk - a meghvott vendgsereg mindig

elgedetten tvozott a kiads eszem-iszom, dnomdnom utn.

Volt azonban egy olyan nnep is, amelyet kivtel nlkl mindannyian

szvrepesve vrtak, fknt mivel ez volt az egyetlen nnepk a hossz tl

folyamn. Igaz, ez viszont hetekig is eltartott, s legutols napjn,

napnyugtakor nagy mulatsgot csaptak, s ezt a J Gyerekek Lakomjnak neveztk.

Ide azonban nem sok vendget hvtak. Nem is fr ahhoz semmi ktsg, hogy

voltak, akik br megrdemeltk volna, mgsem kaptak meghvst, s persze akadtak

olyanok is, akiknek vletlen folytn elfelejtettek szlni, mert bizony a

dolgoknak mindig is ez volt a termszete, brmennyire is igyekszik

krltekintnek lenni az, aki az ilyesfajta nnepsgek megrendezsnek

feladatt magra vllalja. Akrhogy is van, a meghvottak szma radsul mg a

szletsi vtl is fggtt, mert pldul a Huszonngyek Lakomjt csak minden

huszonnegyedik vben rendeztk meg, s akkor is csak huszonngy gyermeket lttak

vendgl. A Mesterszakcsnak ekkor igazn ki kellett tennie magrt, s radsul

- sok ms teendje kzepette - ilyenkor kellett elksztenie a Nagy Tortt is.

Ha ez jl sikerlt, a Szakcs nevt sokig megriztk emlkezetkben a

falubliek, s br elfordult, hogy valami ms okbl maradt fenn a neve, a

Mesterszakcsok - nhny ritka kivteltl eltekintve - ltalban nem maradtak

meg olyan sokig hivatalukban, hogy alkalmuk legyen elkszteni a msodik Nagy

Tortt is. Eljtt azonban az id, amikor az egyik Mesterszakcs - mindenki

legnagyobb megrknydsre - vratlanul bejelentette, hogy neki bizony egy kis

pihensre van szksge, s azzal fogta magt s odbbllt. Ilyesmi mg sohasem

fordult el. Persze senki sem tudta, hova mehetett. S amikor nhny hnap mlva

visszatrt a faluba, gy tnt, igencsak megvltozott. Korbban viszonylag

szvlyes frfi volt, aki szerette ltni ugyan, ha az emberek jl rzik

magukat, de maga inkbb komor maradt, s csak hbe-hba nyitotta szra a

szjt, m most, hogy visszajtt, sokkal jkedvbbnek ltszott, s gyakran

elegyedett hosszas beszlgetsbe a helybliekkel, mskor pedig mindenfle mkt

tallt ki, st, nagyobb lakomk alkalmval maga is vgan dalra fakadt, s

szvvel-llekkel mulatott, mrpedig ezt senki sem vrta el egy

Mesterszakcstl. Igen m, de amikor visszatrt a faluba, egy Kuktt is hozott

magval, s ezt ltva ugyancsak meghkkentek az emberek.

A Mesterszakcs szmra azonban mindez magtl rtetd volt. gy vlte,

termszetes dolog, hogy egy Szakcsnak legyen egy Kuktja. Nem mintha ez

szokatlan lett volna arrafel: a mindenkori Mesterszakcs mg a kezdet kezdetn

kivlasztott maga mell valakit, s amikor mr gy rezte, itt az id, ezt a

Kuktt megtantotta mestersgnek csnjra-bnjra, s amint teltek-mltak az

vek, a Kukta egyre nagyobb rszt vllalt a fontosabb munkkbl. gy mire a

Mester visszavonult vagy meghalt, a Kukta kszen llt arra, hogy tvegye tle

a... fakanalat. Ezt kveten rendszerint a Kukta lett az j Mesterszakcs. De a

mostani Mesterszakcs mg nem vlasztott kuktt maga mell. Mindig csak azt

hajtogatta:

- Ej, hisz rrnk arra mg!

Vagy azt, hogy:

- Nyitott szemmel jrok-kelek, s ha rakadok a megfelelre, majd szlok.

Erre most egy kisfit hoz magval, s mg csak nem is falublit! Br egy

kicsivel hajlkonyabb, mint a woottoni fik, s valamivel frgbb is, s igaz,

hogy halk szav s igen udvarias, de ugyanakkor nevetsgesen fiatal mg az

ilyesfajta munkhoz. A fizimiskjbl tlve aligha lehet tbb, mint

tz-egynhny ves. De mivel a Kukta kivlasztsa a Mesterszakcs szve-joga

volt, senki sem vette magnak a btorsgot, hogy beleszljon, gy aztn a

ficska vgleg ottmaradt a faluban. A Szakcs hzban lakott, mg el nem rte

azt a kort, amikor mr a sajt lbra llhatott.

Az emberek hamar megszoktk jelenltt, s nemsokra nhny bartra is szert

tett. k meg a szakcs Alfnek hvtk a fit, m a tbbiek szmra mindvgig

csak Kukta maradt.

Majd' hrom vet kellett vrniuk a kvetkez meglepetsre. Akkor ugyanis egy

szp tavaszi reggelen a Mester levette fejrl a hossz, henger alak, fehr

szakcssapkt, gondosan sszehajtogatta patyolat tiszta ktnyt, s a szgre

akasztotta, majd maghoz vett egy j ers piszkavasat, kis batyut kttt a

vgre, a vllra vetette, s tnak indult. Csak a Kukttl bcszott el. Igaz,

senki ms nem volt akkor a kzelben.

- Ht akkor viszlt, Alf! - mondta. - Most mr nyugodt llekkel rd bzhatok

mindent. Tgy mindig mindent legjobb beltsod s tudsod szerint, hisz eddig

kivlan helyt lltl. Ha ismt tallkozunk, remlem, majd elmesled, hogy s

mint alakult a sorod. A tbbieknek pedig mondd azt, hogy megint elmentem egy

kis szabadsgra, de ez alkalommal mr nem jvk vissza.

Volt m mltatlankods a faluban, amikor a Kukta tadta az zenetet

mindazoknak, akik betrtek hozz a Konyhba!

- No de ki hallott mr ilyet?! - mondogattk. - s mg csak el sem bcszott

tlnk! Nem is sejtettk, mire kszl! s mihez kezdnk most, a Mesterszakcs

nlkl? Hiszen senkit sem bzott meg maga helyett...

S amint gy vitatkoztak, bizony egyikknek sem jutott volna eszbe, hogy a

Kuktt tegyk meg az j Mesterszakcsnak. Igaz, valamicskt ntt mr ugyan, de

mg most is olyan kisfis a klseje, s alig hrom ve, hogy munkba llt.

Vgl - mert gy gondoltk, jobbat gysem tallnak - egy falubli frfit

neveztek ki j Mesterszakcsnak. Az illet viszonylag trheten tudott

stni-fzni. Fiatalabb korban gyakran besegtett a Mesterszakcsnak, ha pp

oly sok dolga akadt, hogy egyedl nem birkzott volna meg a feladattal, mde a

Mester sohasem kedvelte t klnsebben, s szabad elhatrozsbl biztosan nem

vlasztotta volna t Kuktnak maga mell. Amolyan hzasemberfle volt,

felesggel s gyermekekkel, s mint ilyen, igen vatosan bnt a pnzzel.

- Annyi biztos, hogy aztn nem fog csak gy, ukmukfukk, sz nlkl itt

hagyni minket! - mondogattk az emberek. - s a gyenge koszt mg mindig jobb a

semminl. Ht vnk van htra a kvetkez Nagy Tortig, s addigra biztosan

belejn majd annyira a munkba, hogy is el tudja kszteni.

Nokes - mert ez volt a neve az j Szakcsnak - mdfelett elgedett volt, hogy

a dolgok gy alakultak. Mindig is szeretett volna Mesterszakcs lenni, s

szemernyi ktsge sem volt afell, hogy meg tud birkzni majd a feladattal. Egy

darabig, valahnyszor csak magra maradt a Konyhban, feltette fejre a nagy

fehr sapkt s egy fnyesre suvickolt serpenyt maga el tartva illegette s

nzegette magt benne, s azt mondogatta:

- , hogy van, hogy van, kedves Mesterszakcs? Ez a sapka kifejezetten jl

ll nnek. Mintha egyenesen rszabtk volna... Remlem, jl van...

Igen, elg jl ment sora, mert kezdetben valbban minden tle telhett

megtett, s igyekezett kitenni magrt, mde mindig ott volt mellette a Kukta,

aki szorgosan segdkezett neki. Valjban persze Nokes rengeteget tanult tle,

mert suttyomban figyelte a fi minden egyes mozdulatt. Igaz, ezt sohasem

ismerte el. De mivel ersen kzeledett a Huszonngyek Lakomjnak napja, Nokes

knytelen volt a Nagy Tortrl gondolkodni. Titokban persze nyugtalankodott is

emiatt, mert br mr ht v gyakorlat volt a hta mgtt, s htkznapi

alkalmakra egszen finom stemnyeket s pisktkat ksztett, azt azrt

pontosan tudta, hogy a Nagy Tortt fokozott izgalommal vrja az egsz falu

npe, s nemcsak a gyerekeknek, de a legknyesebb zls vendgeknek is

maradktalanul meg kell felelnie. Egy kisebb mret, mde ugyanolyan

sszettel tortt kellett ksztenie ugyanis azok szmra, akik segtsgre

voltak a Lakoma elksztsben. S radsul az volt az ltalnos elvrs, hogy

a Nagy Tortnak igazi meglepetsnek, soha nem ltott jdonsgnak kell lennie,

nem pusztn a korbban ismert tortk utnzatnak.

Leginkbb gy kpzelte el az egszet, hogy a Tortnak nagyon desnek s

nagyon dszesnek kell lennie. Ezrt aztn elhatrozta, fehr cukormzzal fogja

lenteni az egszet, mivel a Kukta igen gyesnek bizonyult ennek

elksztsben.

- Szemet gynyrkdtet s ugyanakkor meseszer is lesz ettl - mondta

magban.

Mess s des - azt gondolta, leginkbb e kett kell a gyermekeknek. Mess s

tndrszp... Igaz, a tndrmeskbl mr rg kintt, de az dessget mg maga

is szerfelett kedvelte.

- Aha! Tndri! - kiltott fel. - Errl jut eszembe!

S az jutott eszbe rla, hogy egy apr tndrlny figurt tesz majd a torta

kzepre, egy kis hegycscsra tzve. Talpig fehrben lesz, s kezben egy

pttmnyi varzsvesszt tart majd, melynek vgn egy pici aranycsillag ragyog,

s a "Tndrkirlyn" felirat dszeleg majd rzsaszn betkkel a lbai krl...

De amikor nekifogott, hogy elksztse a torta alapjt, hamarosan r kellett

dbbennie, hogy fogalma sincs, minek is kell lennie mg a tortban. Ezrt aztn

tbogarszott nhny rgi receptknyvet, melyet az elz szakcs hagyott itt.

Igaz, nem lett okosabb tlk, mert mg ha ki is tudta silabizlni a kzrst,

olyan fszernevekre akadt bennk, amelyekrl soha mg csak nem is hallott, s

voltak olyanok is, amelyeket valaha ismert ugyan, de mr rg elfelejtett azta,

vagy egyszeren csak nem lett volna ideje beszerezni ket. Ennek ellenre gy

gondolta, mgis csak kiprbl egy-kt fogst, amirl ezekben a knyvekben

olvasott. Tancstalanul vakargatta a fejt egy darabig, mgnem eszbe jutott,

hogy ltott valahol egy kopott, feketre festett dobozt, melyben sok kis rekesz

van, s azt is tudta, hogy az elz Szakcs abban tartotta a klnleges, nnepi

tortkhoz hasznlatos fszereket s dszeket. Mita tvette a Mesterszakcs

helyt, mg egyszer sem nzte meg tzetesebben. Rvid keresgls utn r is

akadt a kamra egyik legfels polcn.

Leemelte a polcrl s lefjta a port a tetejrl, de amikor kinyitotta, csak

igen kevs fszert tallt benne, s radsul az is szraz s llott volt. m az

egyik kis rekeszben, a sarokban egy apr csillagot pillantott meg. Alig volt

nagyobb, mint egy hatpennys pnzrme, s meg is feketedett, mint minden, ami

ezstbl kszlt, de a levegn elvesztette eredeti fnyt.

- Ht ez igazn rdekes! - mondta, amint a fny fel emelte a csillagot.

- Nem, egyltaln nem az! - mondta egy hang a hta mgtt olyan vratlanul,

hogy Nokes ijedtben le is pottyant a szkrl, melyen addig lldoglt. A Kukta

volt az, de soha ilyen hangon mg nem beszlt a Mesterszakccsal. Valjban

csak igen ritkn szlt Nokeshez. Legfeljebb akkor, ha az krdezte t. Mindig is

gy, illemtudan s udvariasan viselkedett. Lehet, hogy gyes a cukormz

elksztsben, de mg bven van mit tanulnia - ez volt Nokes vlemnye rla.

- Hogy rted ezt, fiacskm? - krdezte. - Ha ez nem rdekes, akkor mi?

- Tndr... - mondta a Kukta. - Vagyis Tndrorszgbl szrmazik.

A Szakcs elnevette magt.

- Jl van, jl - mondta. - Ez szerintem pontosan ugyanazt jelenti, de te gy

is nevezheted, ha akarod. Egy szp napon majd ben a fejed lgya. Most azonban

az is elg, ha elboldogulsz a mazsolaszl kimagozsval. S ha vletlenl mgis

ltsz egy rdekes tndrt errefel, azrt szlj nekem...

- s mit fog csinlni a csillaggal, Mester? - krdezte a Kukta.

- Termszetesen a tortapisktba teszem - felelte a Szakcs. - pp ez

hinyzott belle. Fleg, ha tndrnek hvjk... Hisz biztosan te is voltl egy

pr ilyen gyermeklakomn. Nem is volt az olyan rg. Tudod, apr kis

mtyrkket, meglepetseket, mint pldul kis pnzdarabokat kevernk bele a

tsztba. Errefel ez a szoks. Tetszik is a gyerekeknek!

- De ez nem egy kis mtyr, Mester! Ez egy igazi tndrcsillag! - mondta a

Kukta.

- Ezt mr mondtad az elbb is! - csattant fel a Szakcs. - Jl van... Majd

ezt is elmondom a gyerekeknek. Biztosan jt nevetnek rajta.

- Nem hiszem, hogy nevetnnek, Mester - jelentette ki a Kukta. - De ezt kell

tennie. Igen, ez gy lesz j.

- Mgis mit gondolsz, kivel beszlsz? - krdezte Nokes felhborodva.

Idvel persze kislt a Torta, s elkszlt r a cukormz is, igaz, fknt a

Kuktnak ksznheten.

- Mivel annyira lefoglaljk gondolataidat a Tndrek, megengedem, hogy te

ksztsd el a Tndrkirlynt is - mondta Nokes.

- Rendben van, Mester - felelte a Kukta. - Megcsinlom, hisz magnak gyis

olyan sok dolga akad. De a Mester tlete, nem az enym...

- gy van. Az n dolgom megtervezni az egszet. Neked nincs beleszlsod

- mondta Nokes.

A Lakomn a Torta a hossz asztal kells kzepn dszelgett, rajta krben

huszonngy piros gyertyaszl lngja lobogott. A tetejn egy kis fehr hegy

emelkedett s a hegy oldaln apr fcskk ragyogtak, mintha h lepte volna

gaikat, a hegy tetejn pedig egy apr, fehr lenyfigura llt fl lbon, mint

egy hbl val balerina, s a kezben egy parnyi, jgbl kszlt varzsvesszt

tartott, mely valsggal szikrzott a gyertyk fnyben.

A gyerekek kerekre nylt szemmel nztk. Nhnyan mg a kezket is

sszecsaptk csodlkozsukban s azt kiabltk:

- Ht nem gynyr? Nzd, hisz ez meseszp!

Ez a sok dicsret igen boldogg tette a Szakcsot, m a Kukta valahogy mgis

elgedetlennek tnt. Mindketten jelen voltak ugyanis: a Mester, hogy felvgja a

Tortt, amikor eljn az ideje, s a Kukta, hogy eltte meglestse a kst s

odaadja a Mester kezbe.

Vgre a Mesterszakcs megfogta a kst s odament az asztalhoz.

- Elrulhatom nektek, gyerekek - mondta -, hogy a cukormz alatt finom

piskta rejlik, s a tsztba keverve talltok nhny aprsgot is, kis

mtyrkket s pnzrmket, s mg sok ms egyebet, s gy tudom, nagy

szerencsje lesz annak, aki megtallja valamelyiket a neki sznt

tortaszeletben. Huszonngy darabot rejtettnk el benne, gy hogy

mindegyiktknek jut egy, ha a Tndrkirlyn igazsgos lesz hozznk. De sajnos

nem mindig tesz gy. Kiss furfangos teremtmny... Most te jssz, Kukta!

A Szakcs azzal feljk fordult s figyelte a gyerekek arct...

- Jaj, el is felejtettem! - helyesbtett a Szakcs. - Huszont van benne.

Igen, talltok benne radsknt mg egy kis ezstcsillagot is. Egy varzserej

csillagot. A Kukta legalbbis ezt lltja... Vagyis legyetek nagyon vatosak.

Mert ha vletlenl sszetrik valamelyik kis meglepets a fogatok alatt, azt a

bvs csillag sem tudja megjavtani. De remlem, valban klnleges szerencsje

lesz annak, aki a csillagot megtallja.

Finom volt a torta, zlett is mindenkinek, legfeljebb az volt vele a baj,

hogy sajnos csak pp akkora volt, amekkornak lennie kellett, de egy cseppet

sem nagyobb annl. Amikor felszeleteltk, minden gyereknek jutott egy hatalmas

szelet belle, m nem tbb, s nem kevesebb, gy msodszor mr hiba krtek

volna belle. A tortaszeletek egy szempillants alatt eltntek a tnyrokrl, s

evs kzben olykor-olykor talltak is egy-egy apr meglepetst vagy egy

csillog pnzrmt. Volt, aki csak egyet tallt, s volt, aki kettt, de tbben

akadtak olyanok is, akik egyet sem. Bizony mr csak ilyen a szerencse, akr ott

tncol a Tndrkirlyn a torta tetejn, akr nem! Igen m, de a Tortt mr az

utols morzsi bekebeleztk, s a bvs csillagnak se hre, se hamva...

- Te jsgos g! - mondta a Szakcs. - Ht akkor nem is lehetett ezstbl!

Biztosan elolvadt ebben a nagy melegben... Vagy taln mgis igaza volt a

Kuktnak, s a csillag pp gy akarja bebizonytani neknk varzserejt? Azzal,

hogy hipp-hopp, nyomtalanul eltnt... Nyoma veszett... Azaz visszament

Tndrfldre. Nem valami szp tle, ugye? Ilyen gonosz trft zni velnk...!

nelglt mosollyal nzett a Kuktra. A Kukta stt tekintettel nzett vissza

r, s mg csak el sem mosolyodott.

Bizony, az ezstcsillag mgiscsak Tndrfldrl szrmazott. A Kukta sohasem

tvedett, ha ilyesmirl volt sz. Valjban az trtnt, hegy az egyik kisfi a

Lakoma kzben lenyelte a csillagot anlkl, hogy szrevette volna, s br tallt

egy kis ezstpnzt is a tnyrjn lv tortaszeletben, s azt Nellnek, a

mellette l kislnynak ajndkozta. Nell ugyanis igen csaldott kpet vgott,

mivel maga semmit sem tallt. A kisfi - a tbbiekhez hasonlan -

elgondolkodott azon, mi is trtnhetett a csillaggal, de lmban sem hitte

volna, hogy az bizony az gyomrba kerlt. Jl elbjt a tortban, ezrt nem

vette szre evs kzben. Hiszen pontosan gy volt ez eltervezve. A csillag ott

vrt ht egy darabig a helyn, mg egy szp napon elrkezettnek nem ltta az

idt...

A Lakoma mg valamikor a tl derekn volt, s most mr jniusban jrtunk.

Ilyenkor este csak egy egszen rvid idre sttedett be az g. A kisfi jval

napkelte eltt kipattant az gybl, mert nem akart sokig aludni. Aznap volt

ugyanis a tizedik szletsnapja. Kitekintett az ablakon, s a vilg nyugodtnak

s vrakoznak tnt odakint. Hvs, de ertlen szell tmadt ekkor s

felborzolta az bredez fkat. Majd kisvrtatva beksznttt a hajnal, s

valahol a tvolban a madarak megkezdtk kora reggeli nekket, s a fi gy

rezte, egyre hangosabban szl a madrdal, s egyre kzeledik fel. Megtelt vele

a leveg a hzuk krnykn, majd a dallam tovbbsuhant nyugat fel, akr egy

hullm, amint a nap a vilg pereme fl emelkedett.

- Tndrorszgra emlkeztet - hallotta sajt hangjt valahol mlyen legbell.

- De a Tndrek fldjn az emberek is nekelnek...

S akkor rzendtett, magasan cseng, kristlytiszta hangon, s br egy szmra

ismeretlen dalt nekelt, valahogy mgsem tudta eltveszteni a szvegt. m

abban a pillanatban a csillag fogta magt, s kipottyant a fi szjbl, de a

fi egy hirtelen mozdulattal elkapta, mg mieltt a fldre hullhatott volna.

Fnyesen ragyog ezstcsillag volt. Tndklt a napfnyben, majd

meg-megremegett s fel is emelkedett egy kiss, mintha el akarna replni. A fi

hirtelen, gondolkods nlkl a fejhez emelte a tenyert, s a csillag ottmaradt

a homloka kzepn. A fi sok-sok ven t viselte.

A faluban csak kevesen vettk szre, pedig nem volt lthatatlan a csillag, m

csak az igazn figyelmes szem vehette szre. Hamarosan egszen a fi archoz

tartozott, s rendszerint nem volt olyan fnyes, mint amikor elszr megltta.

Ragyogsnak egy rszt a fi szemei kaptk meg, de a hangja is egyre szebb

lett, mita a csillag vele volt, s arcvonsai egyre tetszetsebb vltak, amint

idsebb lett. Az emberek rmmel hallgattk zeng hangjt, brmit is beszlt,

mg akkor is, ha csak annyit mondott: - J reggelt!

Hamarosan jl ismertk mr a fit az egsz krnyken, nemcsak a

szlfalujban, hanem sok ms helysgben is azon a vidken, elssorban azrt,

mert kivlan rtette a mestersgt. desapja kovcs volt, s folytatta apja

szakmjt, st, hamarosan fell is mlta t tudsban. Kiskovcs - gy

szltottk mg desapja letben, ksbb azonban mr csak Kovcsnak neveztk.

Mert addigra mindenki szmra fehren-feketn kiderlt, hogy a legjobb

kovcsmester Easton s Westwood kztt. Valban, mindent el tudott kszteni a

mhelyben, brmire is krtk. A legtbbszr persze egyszer s hasznos

trgyakat rendeltek tle, melyek az emberek mindennapi szksgleteinek felelt

meg: fldmves eszkzket, csszerszmok, konyhai eszkzket, ednyeket,

serpenyket, rcsokat, zrakat, sarokvasakat, kampkat, tuskbakot, patkt,

miegymst. Ers s tarts volt mind, de ugyanakkor valami klnleges szpsg

rejtztt bennk. A Kovcs mindig megfelel formj, knnyen kzbevehet,

egyszeren hasznlhat, s a szem szmra is kedves trgyakat ksztett.

Idvel azonban kikerltek kezei kzl olyan trgyak is, amelyeket csupn a

maga kedvtelsre ksztett, s ezek mr kprzatos mestermvek lettek. A nehz

vasat olyan klnleges formkba nttte, hogy az gy kszlt eszkzk

piheknnynek tntek, s leheletfinomak voltak, mint a rgyez gakon a zsenge

levelek s virgok. Ugyanakkor a vas szilrdsga s ereje is megmaradt, vagy mg

a megszokottnl is jobb lett. Csak kevesen lltk meg sz nlkl, amikor

elhaladtak az ltala ksztett kapuk vagy kertsek eltt, s gyakran elidztek

eltte, hogy megcsodljk. Az ilyen kaput ha egyszer bezrtk, ht ember legyen

a talpn, aki ki tudta nyitni! A Kovcs rendszerint nekelt is munka kzben,

fleg ha olyasmibe fogott, amit kedvtelsbl tallt ki, s amikor nekelni

kezdett, a kzelben lv emberek mind flbehagytk munkjukat s tsiettek a

mhelybe, hogy jobban halljk t.

A legtbb ember csak ennyit tudott rla. Valjban persze ez is elegend, st

jval tbb, mint amit a faluban l frfiak s nk tbbsge valaha is

elrhetett, belertve azokat is, akik a leggyesebbek s legszorgalmasabbak

voltak. Pedig sok mindent megtudhattak volna mg rla. A Kovcs ugyanis

kzelebbrl is megismerkedett Tndrorszggal, s bizonyos terleteit olyan jl

ismerte, mint a tenyert. Mr amennyire haland ember azt megismerheti... hisz

sajnos tl sokan vltak kzlnk olyann, mint Nokes, s a Kovcs pp ezrt csak

kevs emberrel volt hajland ilyesmirl szba elegyedni. Ez all szinte csak a

felesge s a gyermekei voltak kivtelek: Nell, a felesge - igen, volt az a

kislny, akinek annak idejn, a Lakomn odaadta az ezst pnzrmt -, Nan, a

kislnya, meg Kiskovcs Ned, a fia. Mert elttk nem tarthatta titokban, hiszen

azonnal szrevettk a csillagot, mely olykor-olykor felragyogott a homlokn,

amikor egy-egy hosszabb t utn hazarkezett. Mindig egyedl ment el s

rendszerint csak ks este trt vissza.

Amikor olykor-olykor tnak indult - nha csak gy gyalogszerrel, nha meg

lhton - mindenki azt hitte rla, valamilyen zleti gyben jr, s nha ez igaz

volt, nha viszont nem. Nem azrt ment, hogy jabb megrendelseket kapjon, vagy

hogy nyersvasat, faszenet s ms nlklzhetetlen anyagokat beszerezzen a

mhelybe, br ezekre is nagy gondot fordtott, s pontosan tudta, mi kell ahhoz,

hogy a pnze megfialjon, mint azt mondani szoks. m Tndrorszgban egszen

ms clja volt. Szvesen lttk arrafel, mert csillag ragyogott a homlokn, s

olyan biztonsgban rezte ott magt, amennyire fldi halandtl csak rezheti,

ha ismeretlen fldre vetdik. A Kisebb Gonoszok nagy vben elkerltk a

csillagot, a Nagyobb Gonoszoktl pedig pp a csillag vdte meg a Kovcsot.

Mindezrt persze igen hls volt, mert hamarosan rjtt, milyen veszlyes

lehet szmra, ha Tndrfld csodit megpillantva meg is akarja kzelteni

ket. A Gonoszok kzl a legtbbet nem lehet legyzni, csak a hatalom ers

fegyvereivel, melyek tl slyos terhet jelentennek ahhoz, hogy fldi ember

viselje ket. Tovbbra is inkbb mint egy tanulni vgy dik, s mint kvncsi

felfedez lpte t Tndrfld hatrt, nem pedig harcosknt. Igaz, idvel

kszthetett volna ers fegyvereket is a maga szmra, s ezek a sajt hazjban

elg nagyok lettek volna ahhoz, hogy mesk szljanak rluk, s olyan sokat rtek

volna, hogy egy kirly minden vagyont felajnlotta volna rtk cserbe. A

Kovcs azonban pontosan tudta, hogy Tndrfldn ez mit sem rne. gyhogy

tbbek kztt az is fennmaradt rla, hogy sohasem ksztett fegyvert, kardot,

lndzst vagy akr egy egyszer nylhegyet.

Tndrfldn eleinte sztlanul jrt-kelt az apr termet emberek kztt, s

kedves teremtmnyekre tallt az erdkben, a mezkn, a tndrszp vlgyekben, s

a kristlytiszta viz patakok mellett, melyekben megcsillant a homlokn ragyog

csillag fnye, s hajnalban mg a tvoli hegyek fehren tndkl hegycscsai is

feltntek vztkrkben. Egy-egy rvidebb ltogatsa alkalmval elfordult, hogy

egsz id alatt csak egy szl virgot vagy egy ft figyelt, de ksbb, amikor

tovbb idztt ott, egyre tbb dolgot vett szre, mely szp, de egyben ijeszt

is volt szmra. Igaz, ezekre ksbb sohasem volt kpes elg pontosan

visszaemlkezni ahhoz, hogy elmeslje bartainak, m ugyanakkor azt is tudta,

hogy kpk mlyen bevsdtt lelkbe. Mindemellett sok minden trtnt vele,

amit soha sem felejtett el, s mint csodk s rejtlyek lete vgig megmaradtak

emlkei kztt. Ezeket gyakran emlegette. Amikor elszr ment hosszabb tra

Tndrfldn ksr nlkl, azt hitte, felfedezi majd tvolabbi tjait is e

fldnek, de hatalmas hegyek emelkedtek tjba, s ha megkerlte ket - ami

igencsak hosszadalmas s fradsgos volt - vgl csak egy sivr tengerparthoz

rkezett. Megllt a Szlcsendes Vihar Tengernl, ahol a tarajos, kk hullmok

mint hfedte hegyek hullmzottak csendben a vgtelenl hossz part fel, s

htukon kisodortk a fehr hajkat is, melyek a Stt Hbor csatibl rkeztek

vissza, s melyeket soha ember szeme nem ltott mg. A Kovcs szrevette, hogy

egy hatalmas haj a szrazfldre vetdtt, s a tenger rja zajtalanul habosodva

csapott t rajta. A matrzok magas termetek s mdfelett harciasak voltak,

gre emelt kardjuk megvillant a levegben, s perzsel fny gett szemeikben.

Ekkor egy gyzelmi dalt kezdtek nekelni, s ennek hallatra a Kovcs gy

rezte, szve megremeg a flelemtl, s arccal elre a fldre vetette magt, a

matrzok pedig tmasroztak rajta s nyomtalanul eltntek a flelmetesen

visszhangz hegyek kztt.

Ksbb mr nem trt vissza erre a partszakaszra, s j ideig azt hitte, egy

szigetorszgra vetdtt, melyet a minden oldalrl a Tenger vesz krl, s ismt

a hegyek fel vette tjt, mivel arra vgyott, hogy meglssa vgre az orszg

belsejt. Egy ilyen barangolsa alkalmval vratlanul szrke kd ereszkedett le

kr. Sokig bolyongott, mgnem egyszer csak felszllt a kd, s akkor egy

vgtelen sksgon tallta magt. A tvolban hatalmas rnykhegy sttlett, s a

hegy lbnl megpillantotta a Kirly Fjt, mely egszen az gig rt, s gai

gy kapaszkodtak egyre magasabbra, mint megannyi kis torony egyms

hegyn-htn, s a Fa ragyogott, s fnye oly ers volt, mint a dli Napnak. Egy

szempillants alatt virgba borult, majd kizldellt s szmtalan gymlcst

hozott, s minden gymlcs ms s ms volt, brmennyi is termett rajta.

Soha tbb nem ltta mr a Ft, br gyakran kereste. Egy utazsa alkalmval

felkapaszkodott a Kls Hegyekbe, s kzttk egy mly vlgyre akadt, melynek

legmlyn egy csendes, nyugodt viz t csillogott. Mozdulatlan volt a tkre,

br a partjt szeglyez erd fit szell borzolgatta. A vlgybl szokatlan

fny radt, olyan szn, mint a vrsl naplement, de ez a fny a t vizbl

jtt. A Kovcs sszeszedte btorsgt s lenzett egy meredek sziklrl, mely

kiszgellve emelkedett a t fl, s gy rezte, feneketlen mlysget lt

odalent, s a vzben szokatlan formj lngok tncoltak s kgyzva lobogtak,

akr egy risi hnr a tenger mlyedseiben, s tzknt izz teremtmnyek

jrtak-keltek kzttk. Egszen eltelt a csoda ltvnyval s lemerszkedett,

kzvetlenl a vz mell, s elrenyjtotta a lbt, hogy majd belelgassa, de

akkor vette szre, hogy nem vz volt benne. A vztkr kemnyebb volt, mint a

k, s skosabb, mint az veg. A Kovcs rlpett s el is csszott rajta, s

puffansa csilingel hangknt futott vgig a tavon, majd visszhangozva

megkerlte a partokat.

A szell hirtelen ers Szll btorodott, s gy svtett, akr egy hatalmas

szrnyeteg. Hirtelen belekapaszkodott a Kovcsba s azon nyomban a partra

vetette t, s a Kovcs a meredlyen megprdlve, ktsgbeesetten kalimplva

hullott a fldre, mint egy elszradt levl, amit felkapott a szl.

Megkapaszkodott egy nvendkfa trzsben, s szorosan maghoz lelte, m a Szl

egyre hevesebben birkzott velk. Amikor le akarta tpni t a frl, a Nyrfa

fldig hajolt a rettent viharban, s gai gy mg jobban, mg biztonsgosabban

rejtettk, vtk a Kovcsot. Amikor vgre elcsitult a Szl, s utols rohama is

elhalt a meredlyen, a Kovcs felegyenesedett, s szomoran ltta, hogy a fa

egszen megkopaszodott. Minden egyes levelt letpte rla a szl, a fa pedig

keserves srsra fakadt, s knnyei gy peregtek lefel az gairl, akr az

escseppek.

Kezt a fcska fehr trzsre tette s gy szlt hozz:

- Drga Nyrfa! Mivel hllhatnm meg mindazt, amit rtem tettl? s hogyan

segthetnk rajtad?

Tenyerben rezte a fa vlaszt:

- Semmit sem tehetsz - mondta. - Menj el innen! A Szl tged z... Idegen

vagy itt, nem kzlnk val. Menj el, krlek, s soha tbb vissza ne trj!

Amikor a Kovcs ismt felkapaszkodott a vlgy oldaln, rezte, hogy a Nyrfa

keser knnyei most mr az arcn peregnek lefel. sszeszorult a szve, amint

elindult a hossz tra, hazafel, s j darabig nem lpte t jra Tndrfld

hatrt. m nem tudta elfelejteni, s amikor hazarkezett, mg ersebb vgy

fogta el, hogy egyszer majd mg beljebb hatoljon az ismeretlen orszgba.

Egy msik alkalommal vgre rakadt egy tra, mely a Kls Hegyekbe vezette, s

ezen haladt tovbb, mg csak el nem rte a Bels Hegyeket, melyek ijeszten

magasak s meredekek voltak. De vgl tallt egy szk hgt, amelyen keresztl

mg feljebb tudott kapaszkodni, s egy szp napon nagy btran tszkkent egy

keskeny, mde igen mly szakadk fltt, s kzben lenzett az rk Reggel

Vlgybe - br nem tudta, hogy ez a neve -, ahol a zld sokkal ragyogbb volt,

mint a Kls Tndrorszgban ltott f, igaz, az is jval zldebb zld volt,

mint a mi tjainkon kora tavasszal lenni szoktak a nvnyek. A leveg itt

kristlytiszta, gyhogy szabad szemmel is ltni a madrkk piros nyelvecskjt,

amikor a vlgy tvolabb es oldaln nekelni kezdenek, br a vlgy maga igen

szles s a madarak sem nagyobbak, mint mondjuk egy krszem.

A hegyek bels oldaln, a lejtkn vzessek friss, sisterg zajval s

prjval telt meg a leveg, s a Kovcs nagy rmmel sietett tovbb. Amikor a

Vlgy smaragdzld fvre lpett, tndrek nekt hallotta, s a liliomokkal

teleszrt pzsiton, egy patak partjn fiatal lenyokat pillantott meg.

nekeltek s krbe-krbe tncoltak. A ltvny - hihetetlen frgesgk, s bjos,

minduntalan vltoz mozdulataik - elvarzsolta a Kovcsot, s kiss kzelebb

merszkedett feljk. Akkor a tncolk hirtelen megtorpantak, s egy fiatal

lnyka - kinek tnc kzben lobogott hossz haja, s kocks szoknyt viselt -

kilpett a krbl, hogy dvzlje t.

Csilingelve nevetett, majd megszltotta a Kovcsot:

- Egyre merszebb vagy, Csillaghomlok, ugye? Nem flsz? Mit szl majd

mindehhez a Tndrkirlyn, ha megtudja? Ugye, nincs engedlyed tle?

A Kovcs ugyancsak elkpedt, mert azon nyomban rdbbent, hogy ezek bizony az

gondolatai, s tudta, hogy a lnyka a gondolataiban olvas. Eddig gy vlte, a

csillag a homlokn egyfajta tlevl, mellyel brhova mehet, ahov csak akar, de

most mr pontosan tudta, hogy tvedett. A lnyka azonban mosolygott s ismt

megszlalt:

- Jjj ht! Ha mr itt vagy, tncolj velem egyet!

S azzal kzen fogta s magval hzta a krbe.

Tncoltak, tncoltak, s a Kovcs egy darabig gy rezte, kvetni tudja a

lnyka frge lpteit, s tnctudsa is felr az vvel, s pp ezrt nagyon

tetszett neki a dolog. m hamarosan meglltak, s a lny felkapott egy fehr

virgot a lbai ell s a Kovcs hajba tzte.

- Ht akkor isten veled! - mondta. - Lehet, hogy tallkozunk mg. Ha a

Kirlyn megengedi...

Amikor elindult hazafel, az tra nem is emlkezett, s egyszer csak azon

kapta magt, hogy mr ismers orszgton lovagol, valahol a szlfldjn. A

falvakban az emberek csodlkozva nztk s figyeltk, mg el nem tnt a szemk

ell. Amikor a hzhoz rt, a lnya elje futott s nagy rmmel ksznttte.

Hamarabb visszatrt, mint remltk, de sohasem elg hamar azok szmra, akik

hazavrtk.

- Apa! - kiltotta a lnya. - Merre jrtl? A csillag olyan fnyesen ragyog

most a homlokodon!

Amikor tlpte a hz kszbt, a csillag megint elhalvnyult. Nell kzen

fogta frjeurt, a tzhely el vezette, s a szembe nzett.

- Drga Frjem - mondta. - Hol jrtl idig? Mit lttl? Nocsak... Egy virg

van a hajadban!

Knnyed mozdulattal kivett a virgszlat frje hajbl, s a tenyerre

fektette. Ltszott rajta, hogy messzi fldrl szrmazik, de most, hogy itt

volt, vakt fny ragyogott belle, s a szoba falra vetd emberrnyak mg

sttebbek lettek. Odakint esteledett mr. A frfi rnyka ijeszten nagyra

ntt s hatalmas feje fljk hajolt.

- Apa! Most olyan vagy, mint egy ris! - mondta a fia, aki eddig mg csak

meg sem szlalt.

A virg nem hervadt el s ragyogsa sem halvnyodott. A kovcsk gy riztk,

mint valami htpecstes titkot, mint egy igazi kincset. A Kovcs ksztett

szmra egy kulcsra zrhat kis szelenct, s attl fogva abban tartottk a

Virgot. A Kovcs utdai sok-sok nemzedken t egymstl rkltk, s azok,

akik megkaptk a kulcsot, nha-nha kinyitottk a dobozt, s hosszasan bmultk

az l Virgot, mg be nem csukdott a doboz fedele. Azt ugyanis nem k

hatroztk meg, mikor s mennyi ideig lehet nyitva...

Az vek egyre teltek-mltak a faluban. Azta sokan meg is haltak mr. A

Gyerekek Lakomjn, amikor az v lett a csillag, a Kovcs alig volt tzves.

Majd eljtt a kvetkez Huszonngyek Lakomja is, s mivel Alfbl idkzben

Mesterszakcs lett, s most jellhette ki az j Kuktt. A Lantosra esett a

vlasztsa. Tizenkt vvel ksbb, tlen, amikor a Kovcs az l Virggal trt

vissza Tndrfldrl, egy jabb Huszonngy Gyermek Lakomja kvetkezett...

Egy szp napon a Kovcs Kls Tndrfld terletn stlgatott. szre jrt az

id. Aranyl levelek libbentek a fagakon, s vrs sznek rejtztek az

avarban, a lbai alatt. Egyszer csak lpseket hallott a hta mgtt, de gyet

sem vetett r, s nem fordult meg, mert mlyen elmerlt gondolataiban. Ez

alkalommal trtnt ugyanis, hogy meghvst kapott, s gy indult a hossz tra.

Igaz, ez hosszabbnak tnt szmra, mint brmelyik korbbi tja. Vezettk s

vdelmeztk ugyan egsz id alatt, de ksbb alig emlkezett az egszre, s nem

igazn tudta, merre is jrt, mert igen gyakran kd vagy rnyk takarta el szeme

ell a tjat. Egyszer csak egy fennskon tallta magt. Csak az jszakai gbolt

s a megszmllhatatlanul sok csillag volt a feje fltt. Ekkor vezettk a

Kirlyn szne el. Nem volt korona a fejn, s trnon sem lt. Csak llt ott, a

Kovcs eltt, mltsgteljesen s ragyog fnyben szva. Testrk lltak

krltte, de magasabb volt, mint az rk hossz lndzsja, s a feje krl

fehr fny szikrzott. Intett a vendgnek, hogy lpjen kzelebb, mire a Kovcs

- minden zben remegve - elrbb merszkedett. Magas, tisztn cseng harsona

szlalt meg abban a pillanatban, s me! egy szempillants mlva mindenki eltnt

krlttk, s kettesben maradtak.

Ott llt a Kovcs a Kirlyn eltt, s le sem trdelt - pedig az udvariassg

nyilvn megkvnta volna -, mert valsggal fldbe gykerezett a lba, s mert

gy rezte, egy kznsges embertl minden effle gesztus hibaval lenne.

Hosszasan bmulta a Kirlynt - az arct, s a szemeit, mikzben a Kirlyn

tekintete frkszen vgigpsztzta t, s a Kovcs zavarba jtt s igencsak

csodlkozott, mert abban a pillanatban rismert: a Zld Vlgyben ltott kedves

leny volt az, a tncos, kinek virgok nttek a lptei nyomn. A Kirlyn

elmosolyodott, mert pontosan tudta, mire gondol a Kovcs, s kiss kzelebb

lpett hozz. Sokig beszlgettek, igaz, tbbnyire szavak nlkl. Mindabbl,

amit megtudott a Kirlyn gondolatai kzl, akadt, aminek rlt, de volt olyan

is, ami bizony szomorsggal tlttte el. Majd gondolatban visszaprgette

magban egsz lett, mg el nem rkezett a Gyermekek Lakomjnak napjig,

amikor az v lett a csillag, s ismt maga eltt ltta az apr tncol

tndrlny figurt, s kezben a szikrz varzsvesszt... Szgyenkezve le is

hunyta szemt a Kirlyn szpsge lttn.

m a Kirlyn ismt nevetett, mint ahogy az rk Reggel Vlgyben is tette.

- Ne lgy olyan szomor, Csillaghomlok - szlt hozz. - S ne szgyenkezz a

nped miatt. Hisz egy marcipnfigura mg mindig jobb, mintha semmifle emlked

nem lenne Tndrfldrl. Van, aki csak akkor pillanthatott meg engem. S van,

aki szmra hirtelen minden vilgos lesz. Mita feltmadt szvedben a vgy,

hogy meglthass engem, elhatroztam, teljestem kvnsgodat. De ennl tbbet

te sem kaphatsz. Most mieltt elbcsznnk, megteszlek hrnkmm. Arra krlek,

ha tallkozol a Kirllyal, mondd meg neki: "Eljtt az id. Vlasztania kell."

Ezt zenem.

- Node Tndrkirlyn... - dnnygte a Kovcs tancstalanul. - Hol tallom a

Kirlyt?

Mert mr sokszor feltette ezt a krdst az ottaniaknak, de mindig ugyanazt a

vlaszt kapta:

- Nem szokta az orrunkra ktni.

S a Kirlyn azt felelte erre:

- Ha maga nem rulta el neked, Csillaghomlok, akkor n sem mondhatom meg.

De gyakran utazgat errefel, s taln vletlenl sszetallkozol majd vele. Most

pedig trdelj le!

Akkor letrdelt a Kovcs s a Kirlyn kiss elrehajolt, s a kezt a fejre

tette. A Kovcsot erre vgtelen nyugalom szllta meg, s gy rezte, egyszerre

van a Fldn s Tndrorszgban. s mgis valahogy egyik helyen sem, s kvlrl

szemlli az egsz vilgot. gy tnt, egyszerre rez szomorsgot, boldogsgot

s nyugalmat. S amikor egy id mlva a nyugalom szertefoszlott, a Kovcs

felemelte fejt s felllt. A hajnal mr piroslott odafent az gen, a csillagok

elhalvnyultak, s a Kirlyn is eltnt a szeme ell.

Valahol a tvolban harsona szlt megint, s hangja visszhangozva szllt a

hegyek kztt. A fennskon, ahol a Kovcs llt, csend honolt, s minden sivrnak

tnt, s a Kovcs tudta, hogy most mr vissza kell trnie otthonba.

A tallkozs helyt mr jcskn maga mgtt tudta, s hossz ideje a vastag

avarban baktatott, s ekzben ismt vgiggondolta mindazt, amit ltott s

megtudott. A hta mgtt lptek zaja hallatszott s egyre kzelebbrl. Majd

egyszer csak kzvetlenl mellette azt mondta egy hang:

- Egy irnyba megynk, Csillaghomlok?

A Kovcs azon nyomban megfeledkezett gondolatairl s amikor felnzett, ltta,

hogy egy frfi ll mellette. Magas termet volt, s knnyed lptekkel, frgn

haladt. Sttzld ruht viselt, s fejre csuklyt hzott, mely flig-meddig

eltakarta az arct is. A Kovcs nem tudta, mire vlje a dolgot. Hiszen csak

Tndrfld laki hvtk t gy, Csillaghomloknak, de brhogy is erlkdtt,

nem emlkezett arra, hogy valaha is tallkozott volna mr ezzel az emberrel. S

nyugtalantotta a gondolat, hogy taln ismernie kellene t.

- Mirt, te merre msz? - krdezte.

- Vissza a faludba - felelte a frfi. - S remlem, most mr te is hazatrsz.

- Igen, visszamegyek - mondta a Kovcs. - Menjnk ht egytt! De mg valami

eszembe jutott. Mieltt elindultam hazafel, egy Hlgy rm bzott egy zenetet,

de mivel hamarosan elhagyjuk Tndrfldet, s nem hiszem, hogy valaha is

visszatrek ide... tadnd az zenetet helyettem?

- Igen. Mondd csak el nekem, mi az...

- De ez az zenet a Kirlynak szl. Tudod, hol tallod meg t?

- Igen... Mi ht az zenet?

- A Kirlyn csak arra krt, mondjam meg neki: "Eljtt az id. Vlasztania

kell."

- rtem. Nos, ne nyugtalankodj tovbb emiatt.

Tovbbmentek ht, kzvetlenl egyms mellett haladva, sztlanul, s csak az

avar zrgtt a lbuk alatt. Nhny mrfld utn, mikor mg mindig Tndrfldn

jrtak, az ismeretlen frfi hirtelen megtorpant. A Kovcshoz fordult s

htrahajtotta fejn a csuklyt. A Kovcs azon nyomban rismert. Alf volt az, a

Kukta - ahogy a Kovcs nevezte t magban. Eszbe jutott a nap, mikor a fiatal

Alf ott llt a Nagy Ebdlben, a fnyes kst tartva kezben, hogy felszeletelje

a Tortt, s szemei lnken ragyogtak a gyertyk lobog fnyben. Mostanra mr

reg embernek kellene lennie, mert igen sokig volt Mesterszakcs, de itt, a

Kls Erd fi alatt llva ugyanolyannak ltszott, mint a Kukta sok-sok vvel

azeltt. Igaz, termetre frfiasabb, arcvonsait tekintve meglettebb, de

egyetlen sz hajszl sem csillogott halntkn, s nem barzdltk rncok az

arct, s szemei gy ragyogtak, mintha valamilyen ismeretlen fnyt tkrznnek

vissza.

- Szeretnk beszlni veled, Kovcs, mg mieltt visszamegynk a hazdba -

mondta.

A Kovcs elcsodlkozott, mert igaz, gyakran szeretett volna elbeszlgetni

Alffal annak idejn, de sohasem llt mdjban. Alf mindig bartsgosan

dvzlte t, de a Kovcs mgis gy rezte, kerli a vele val hosszabb

beszlgetst. Most is bartsgos tekintettel nzett a Kovcsra, m felemelte

egyik karjt s mutatujjval megrintette a csillagot a homlokn. A fny ekkor

kihunyt a szemben, s a Kovcs pontosan tudta, hogy ragyogsuk a csillagt

tkrzte vissza. Eddig biztosan fnyesen ragyogott, de most hirtelen

elhalvnyodott... Ezen ugyancsak meglepdtt s szinte dhsen fordtotta flre

a fejt.

- Nem gondolod, Kovcsmester - krdezte Alf -, hogy ideje bcst mondanod

neki?

- Mi kzd van hozz, Mesterszakcs? - krdezett vissza a Kovcs. - S mirt

kellene ezt tennem? Taln nem az enym? nhozzm kerlt annak idejn, s az

ember ugye megtarthatja azt, amit egyszer ajndkba kapott. Legalbb

emlkknt...?

- Bizonyos dolgokat igen. Azt, amit valban ajndkba vagy emlkbe kap. De

van, amit nem gy kapunk. Nem tartozhatnak rkk ugyanahhoz az emberhez, s nem

rejthetjk el msok szeme ell, mint valami kincset. Csak klcsnbe kapjuk.

Taln nem is gondoltl arra, hogy valaki msnak is szksge lehet r. Pedig gy

van. S az id srget...

A Kovcs most mr igazn sszezavarodott, mert vilg letben jszv ember

volt, s igaz hlval gondolt arra, mi mindent kapott a csillagtl.

- Nos, akkor mitv legyek? - krdezte. - Taln adjam oda valakinek itt,

Tndrorszgban? Vagy magnak a Kirlynak?

Amint ezt kimondta, j remny bredt szvben, hogy taln egyszer mgis

visszatr majd ide.

- Ideadhatod nekem is - mondta Alf. - De ez taln nehezedre esik. Eljnnl-e

velem a Kamrba, hogy ott tegyk vissza a dobozba, ahov nagyapd tette annak

idejn?

- Ezt nem is tudtam - mondta a Kovcs.

- Senki sem tud rla, engem kivve. Csak n voltam mellette akkor.

- Azt hiszem, akkor azt is tudod, hogyan kerlt hozz a csillag, s mirt

tette a dobozba, ugye?

- Tndrfldrl hozta, s ezt magadtl is tudod. Nem is kellett volna

megkrdezned - felelte Alf. - Azrt hagyta ott, mert remlte, hogy egyszer majd

a te kezedbe kerl, hisz egyetlen unokja voltl. Nekem elmeslte, mert azt

gondolta, majd n segtelek hozz. az desanyd desapja volt. Nem tudom,

mennyit meslt neked nagyapdrl, s azt sem, egyltaln ismerte-e t annyira,

hogy legyen mit meslnie rla. Lovas volt a neve s nagy utaznak szmtott.

Sokfel jrt, sok mindent ltott s tapasztalt, mire vgl letelepedett s

Mesterszakcs lett belle. De elment, mg mieltt te betlttted volna a

msodik letvedet, s nem talltak mst helyette, csak Nokest, a szegny

szerencstlent. m mint az vrhat volt, idvel mgis n lettem a Mester. Az

idn ksztem el a msodik Nagy Tortt, s tudomsom szerint n vagyok az

egyetlen szakcs, akinek ez is megadatott... Szeretnm rtenni a csillagot a

tetejre.

- Rendben van, megkapod - mondta a Kovcs. S gy nzett Alfre, mint aki

szeretne olvasni a gondolataiban.

- Azt is tudod, ki fogja megtallni?

- Mirt olyan fontos ez neked, Mesterkovcs?

- Csak szeretnm tudni, ha te is tudod, Mesterszakcs. Akkor taln knnyebben

megvlok majd ettl a szmomra oly rtkes dologtl. A kislnyom ugyanis tl

fiatal mg...

- Lehet. De az is lehet, hogy nem... Majd megltjuk - mondta Alf.

Tbb szt nem is ejtettek errl, s csendben folytattk tjukat. tlptk

Tndrorszg hatrt, s nemsokra megrkeztek a faluba. Amikor bementek a Nagy

Ebdlbe, a Nap mr lemenben volt, s gvrs fnye vaktan tkrzdtt

vissza az ablakok vegrl. A hatalmas bejrati kaput dszt aranyozott

faragsok meg-megcsillantak, s szokatlan, sok sznben pompz arcok nztek le

rjuk a tet alatt kiszgell vzkpkrl. Nem is olyan rg vegeztk s

festettk jra a Nagy Ebdlt. Igaz, a Falu Tancsa sokat vitatkozott errl.

Volt, akinek nem tetszett s tl jszernek vlte, de akadtak olyanok is, akik

jobban rtettek hozz, s tudtk, hogy mindez valjban nem ms, mint

visszatrs a mr-mr elfeledett si hagyomnyokhoz. De mivel a feljts

senkinek sem kerlt egyetlen fillrjbe sem, s a Mesterszakcs egymaga llta a

kltsgeket, rhagytk, hadd csinlja, ahogyan akarja. m a Kovcs mg sohasem

ltott ilyen kprzatos fnyeket. s ezekhez foghat szneket, s csak llt ott

s lmlkodva nzte a pomps helyisget, s szinte megfeledkezett kldetsrl.

rezte, hogy valaki megragadja a karjt. Alf magval hzta s krbevezette a

helyisgben, a hts ajthoz. Amikor azt is kinyitotta, egy szk, stt

folyosn t a Kamrba jutottak. Ott Alf meggyjtott egy hossz, karcs

gyertyt, majd kinyitott egy szekrnyt, annak egyik polcrl pedig leemelte a

fekete dobozt. Fnyesen ragyogott s ezstindk dsztettk fedelt.

Alf felemelte a doboz tetejt s megmutatta a Kovcsnak. Az egyik rekesz res

volt, a tbbiben azonban friss, ers fszerek illatoztak, s a Kovcsnak azon

nyomban knnybe lbadt tlk a szeme. A homlokhoz emelte a tenyert, s lm! A

csillag knnyedn, szinte magtl levlt rla. m hirtelen metsz fjdalom

hastott a Kovcs szvbe, a knnyek kicsordultak a szembl, s vgiggurultak

az arcn. Br a csillag most is fnyesen ragyogott, amint a tenyerben

tartotta, mgsem ltta, csak valami halvny, elmosdott fnypontot valahol a

tvolban...

- Nem ltom - mondta. - Krlek, tedd inkbb te a helyre...

Azzal kinyjtotta a kezt, Alf pedig elvette tle a csillagot, s vatosan a

ldikba helyezte. A csillag fnye abban a pillanatban kihunyt.

A Kovcs flrefordtotta a fejt, s egy szt sem szlt, amikor szomoran

elindult az ajt fel. A kszb el rve vette szre, hogy ismt jl lt.

Beesteledett mr odakint s egy Csillag tndklve ragyogott az gbolton, a Hold

kzelben. Ott llt a Kovcs egy darabig, s gynyrkdtt szpsgkben. Egy kz

megrintette a vllt, pedig megfordult.

- Szabad akaratodbl adtad vissza a csillagot - mondta Alf. - gyhogy ha mg

mindig szeretnd tudni, melyik gyermek lesz a csillag, most mr elrulhatom

neked.

- Szeretnm tudni...

- Brki lehet, akit te vlasztasz.

A Kovcs kiss visszahklt s nem is vlaszolt azon nyomban.

- Nos - habozott egy darabig -, nem tudom, mit szlsz majd a vlasztsomhoz.

Azt hiszem, nincs klnsebb okod arra, hogy kedveld a Nokes nevet, de... itt

van pldul Nokes ddunokja, a Vrosvgi Tim Nokes. is ott lesz a Lakomn.

s t egszen ms fbl faragtk...

- Ezt n is szrevettem - mondta Alf. - Rendkvl okos asszony az desanyja.

- Igen. Nell az, az n testvrem. De attl eltekintve is, hogy rokonok

vagyunk, n mdfelett kedvelem Timet. Br tudom, nem igazn egyrtelm, hogy t

kell vlasztanom...

- Annak idejn veled is gy voltunk - mosolygott Alf. - De egyet rtek

dntseddel. Az az igazsg, n magam mr ki is szemeltem Timet...

- Akkor mirt krdeztl meg engem is?

- A Kirlyn akarta gy. Ha mskpp dntesz, akkor az kapta volna meg a

csillagot, akit te vlasztottl.

A Kovcs hosszasan bmulta Alfot. Majd hirtelen meghajolt eltte.

- Most mr vgre mindent rtek, uram - mondta. - Mennyi mindent tettl

rtnk!

- Visszakaptam n azt mr szzszor is - szabdott Alf. - De most mr menj

haza bkvel!

Amikor a Kovcs a hzukhoz rt, a falu nyugati vgn, fit a mhely ajtaja

eltt tallta. pp akkor zrta be, mert mr vget rt a munka, s ott lldoglt

a hossz, kanyargs t szln, amelyen apja hazafel szokott jnni, amikor

visszatrt utazsaibl. Amikor meghallotta a Kovcs lpseit, meglepdve

fordult fel, s csodlkozva ltta, hogy most a falu irnybl jn. Elbe

futott, hogy dvzlje. Vgtelen szeretettel lelte t.

- Mr tegnapra vrtunk haza, apa - mondta. Majd apja arct frkszte egy

darabig s nyugtalanul folytatta:

- Milyen fradtnak ltszol! Olyan sokat gyalogoltl taln?

- Igen, nagyon messzirl jvk, fiam. Egyfolytban jttem, meg sem lltam,

Hajnaltl egsz Estig.

Egytt mentek ht be a hzba. Odabent stt volt, s csak a tzlngok lobogtak

a kandallban. A fi gyertyt gyjtott. Egy darabig sztlanul ldgltek az

asztal mellett, mert hihetetlen fradtsg s kimerltsg lett rr a Kovcson.

Vgl krlnzett a helyisgben, mint aki most tr csak maghoz. Azt krdezte:

- De mirt vagyunk egyedl?

A fi szemrehnyn nzett r.

- Hogy mirt? Mama tment Nanhez, Als-Woottonba. Ma van a kisfi msodik

szletsnapja. Azt remltk, te is itt leszel mr addigra...

- , igen... Valban gy kvnta volna az illendsg. Tudom, hamarabb itt

kellett volna lennem, Ned, de sajnos feltartztattak. Sok mindenen el kellett

gondolkodnom, s szinte minden msrl megfeledkeztem egy idre. De azt nem

felejtettem el, hogy a kis Tomnak szletsnapja van!

Kezt a mellnyzsebhez emelte s elhzott belle egy kis trct, mely puha

brbl kszlt.

- Hoztam is neki valamit. Az reg Nokes taln csak egy kis mtyrnek hvn...

Ez viszont Tndrorszgbl szrmazik. Nzd csak, Ned!

S azzal a trcbl elvett egy kis ezsttrgyat. Olyan volt, mint egy apr

liliom: egy keskeny szr, a cscsn hrom trkeny kis virgfej, melyek

lehajoltak, mint forms kis harangok. S valban harangok voltak, mert amikor

egy picit megrzta, mindegyik virg ms s ms hangon csilingelni kezdett. S

az desen cseng zenre a gyertya lngja meglebbent s egy pillanatig mg

ragyogbb fnnyel vilgtott. Ned szemei hirtelen elkerekedtek a

csodlkozstl.

- Megnzhetem n is, apa? - krdezte. vatos mozdulattal az ujjai kz

csippentette s belekukucsklt a virgok harangfejbe.

- Micsoda mestermunka! - lmlkodott. - s apa, mg illata is van a

harangoknak! Olyan illat ez, amirl eszembe jut valami... Valami, amit mr

rges-rg elfelejtettem.

- Igen, a virgillatot csak azutn rezheted, ha mr megszlaltak a harangok.

De nem szksges annyira vatosan fognod. Hisz egy kisgyermek szmra kszlt,

hogy majd jtsszon vele. Nem rthat neki, s szt sem tudja szedni...

A Kovcs visszatette az ajndkot a trcba s gondosan elrejtette a zsebbe.

- n magam viszem majd t neki holnap - mondta. - Remlem, Nan s fiacskja,

a kis Tom megbocstanak majd nekem. Ami pedig Tomot illeti, gy gondolom, mg

korai lenne, hogy szmolgassuk, hny napja, hete, hnapja vagy ve szletett...

- Igazad van, desapm. Majd elviszed neki. rmmel veled mennk n is, de

nem lesz r idm. Ma sem tudtam volna elmenni, mg akkor sem, ha nem vrtalak

volna tged. Temrdek a munkm, s egyre csak tbb lesz.

- Nem, nem fiacskm! Pihenj csak te is egy napot. Az, hogy nagyapa lettem,

mg nem jelenti azt, hogy ertlenek lennnek a karjaim. Adj csak valami munkt

nekem is! Ketten knnyebben vgznk majd vele. Tbb mr gysem megyek el

itthonrl, Ned... Ilyen hossz tra mr nem vllalkozom. Ugye rted, mire

gondolok?

- Ht errl van sz, apa? Tudod, csodlkoztam is, hova tnt a csillag...

Nagyon nehz lehetett neked... Megfogta apja kezt.

- Rettenetesen sajnlom. De azrt van ebben valami j is. Tudod, olyan sok

mindenre megtanthatnl mg, ha lenne r idd. s most nem csak a

kovcsmestersgre gondolok.

Egytt meg is vacsorztak s azutn j darabig elldgltek mg az asztal

mellett, s a Kovcs elmeslte finak legutbbi utazst Tndrfldn. Sok

msrl beszlt mg neki, mindenrl, ami csak eszbe jutott, de azt, hogy ki

lesz a csillag kvetkez tulajdonosa, nem emltette meg neki. Vgl a fi a

szembe nzett s azt krdezte:

- Apa, mondd, emlkszel mg arra a napra, amikor a Virgot hazahoztad? s

amikor azt mondtam neked, olyan az rnykod, mint egy risnak... Az rnyk

volt a valsg... Hiszen magval a Tndrkirlynvel tncoltl! S mgis nknt

le tudtl mondani a csillagrl...! Remlem, olyasvalaki kapja majd, aki igazn

megrdemli. Hls lehet az a gyermek...

- Nem fog tudni rla - mondta a Kovcs. - Ezek az ajndkok nem gy jutnak el

hozznk. Nos ht, ez minden, amit el szerettem volna mondani neked. Tovbbadtam

a csillagot s most mr jra visszallhatok az ll mell s megint kezembe

vehetem a kalapcsot.

Taln hihetetlennek tnik, mgis igaz, hogy az reg Nokes, aki mindig is

megvetette a Kuktt, sohasem tudta kiverni az esetet a fejbl. Mind a mai

napig fel nem foghatta, hogyan tnhetett el a csillag a Tortbl, habr annak a

napnak mr sok-sok ve... Nokes ez id alatt igencsak meghzott s ellustult, s

mr hatvanves korban sem dolgozott, br ez nem szmtott magas letkornak itt

a faluban. Most mr kilencven fel kzeledett s tereblyesre dagadt, mert

rengeteget evett s valsggal falta az dessgeket. Ideje nagyobb rszt - mr

amikor nem lt az asztal eltt - egy hatalmas karosszkben elterpeszkedve

tlttte az ablak mellett, vagy - amikor igazn szp id volt - az ajt eltt.

Mdfelett szeretett beszlgetni az emberekkel, s igen gyakran hangoztatta a

vlemnyt mindenfle dolgokrl, m az utbbi idben leginkbb csak

egyvalamirl szeretett volna hallani: a hajdani Nagy Tortrl, amit

ksztett. (Mostanra ugyanis mr szent meggyzdse volt, hogy valban

ksztette.) Amikor csak elszenderlt, megjelent a Torta az lmaiban is. A

Kukta elg gyakran megllt nla egy-kt szra. Az reg Szakcs mg mindig

Kuktnak hvta, s viszonzskpp elvrta tle, hogy Mesternek szltsa t. A

Kukta igen megfontolt frfi volt, s ez csak elnyre vlt ilyenkor. Igaz, azrt

tbben is akadtak, akiket nla sokkal jobban kedvelt Nokes.

Egy szp dlutn, vacsora utn Nokes pp elbbiskolt kedvenc szkben az ajt

mellett. Arra riadt fel, hogy a Kukta ott ll mellette s t nzi.

- J, hogy jssz, Kukta, mert mostanban megint a Tortn jrt az eszem. pp

r gondoltam most is, az az igazsg. A legjobb torta volt, amit valaha is

ksztettem, s ez taln elrul rla valamit. De szerintem te mr nem is

emlkszel r...

- Nem igaz, Mester, nagyon is jl emlkszem r. De mi nyugtalant ennyire?

Finom torta volt, mindenkinek nagyon zlett s dicsrtk is pp eleget.

- Persze, hisz n ksztettem. De tudod, engem mgsem ez nyugtalant, hanem

az a kis ezstcsillag. Nem fr a fejembe, mi trtnhetett vele. Persze nem

olvadhatott el. Ezt csak azrt mondtam akkor, hogy nehogy megijedjenek a

gyerekek. Arra gondoltam, biztosan lenyelte valamelyikk. De gondolod, hogy

tnyleg lehetsges ez? A kis kerek fmpnzeket knnyen lenyelheti az ember

anlkl, hogy szrevenn, de a csillaggal szerintem ez nem fordulhatott el.

Igaz, hogy elg kicsi volt, de igen lesnek tntek az gai...

- Igen, Mester. De biztosan tudod, mibl volt a csillag? Most mr ne

nyugtalankodj ennyit emiatt! Valaki lenyelte, n legalbbis azt hiszem.

- De akkor ki lehetett az? Nos, elg j a memrim, s arra a napra

klnskppen pontosan emlkszem. A meghvott gyerekek nevt is tudom mg.

Biztosan Molnr Molly volt az! Mindig is falnk volt, s a torta utn is olyan

mohn kapott! Hisz most is olyan kvr, mint egy degeszre tmtt liszteszsk...

- Igen, Mester... Bizony, vannak akik alaposan meghznak. De Molly aznap nem

sietett megenni a tortt. Kt rmt is tallt abban az egy szeletben.

- , igazn? Nos, akkor inkbb Bodnr Harry lehetett az. Akkora volt a szja,

mint egy bknak, s olyan nagy volt a hasa, akr egy hord.

- Szerintem csak egy kedves kisfi volt, aki mindig bartsgosan nevetett az

emberekre. De olyan vatosan evett aznap, hogy elbb apr darabkkra szeletelte

szt a tortt, csak azutn llt neki enni belle. Igaz, semmit sem tallt

benne...

- Akkor biztosan a spadt kis Szab Lily volt az. Emlkszem, egsz

kisgyermekknt is sok mindent lenyelt vletlenl. Varrtket is... s soha

semmi baja nem lett tle.

- Nem, a kis Lily sem lehetett az, Mester. Akkor csak a stemnyt ette meg, s

amit benne tallt, azt odaadta a mellette l kisfinak.

- Akkor vgkpp nem tudom. Szerinted ki volt az? gy ltom, alaposan

megfigyelted ket.

- A Kovcs fia volt az, Mester. s gy gondolom, meg is rdemelte.

- Na, mondd csak tovbb! - nevetett az reg Nokes. - Gondolhattam volna, hogy

t akarsz verni! De hisz ez nevetsges! A Kovcs fia... Akkoriban milyen

csendes, nyugodt ficska volt! Most bezzeg sokkal nagyobb zajt csap maga krl!

Hogy az mit ssze nekel! Igen... De olyan vatos volt. Soha semmit sem

kockztatott volna. Ktszer is megrgta az telt, mieltt lenyelte. Igen,

mindig is ilyen volt... Ha rted, mire gondolok...

- rtem, Mester. Nos, akr hiszi, akr nem, a Kovcs fia volt az. Mst nem

mondhatok. De most mr nincs is olyan nagy jelentsge ennek az egsznek. Taln

megnyugtatja, ha elrulom, hogy a csillag ismt itt van a dobozban... Itt van,

tessk, nzze csak!

A Kukta sttzld, csuklys kpenyt viselt. Nokes csak most vette szre. B

lebernyegbl elvarzsolta a fekete dobozt s az reg Szakcs orra el tartva

felnyitotta.

- Itt van a csillag, Mester. A sarokban.

Az reg Nokes elbb khgni meg prszklni kezdett, s vgl belenzett a

dobozba.

- Ht itt van! - mondta. - Legalbb hasonlt is az eredetire...

- Ez ugyanaz a csillag, Mester. n magam tettem ide pr nappal ezeltt. Ezen

a tlen megint belekerl a Tortba.

- Aha! - mondta a Szakcs s gnyos pillantst vetett a Kuktra, majd nevetni

kezdett, s kzben rzkdott a hja, mint a kocsonya. - rtem n, nagyon is

rtem! Huszonngy gyerek s huszonngy kis szerencsepnz... A csillag az rads

volt csupn... Vagyis mg a tortasts eltt elcsented s eltetted jobb idkre.

Mindig is agyafrt ficknak ismertelek, mondhatni, frge szjrsnak. s

milyen takarkos vagy... Soha egy hangynyi vajat sem pazaroltl volna el.

Hahahaha! Ht most mr mindent rtek. Gondolhattam volna. Nos, azt hiszem,

minden vilgos. Most mr nyugodtan alhatok egyet. S azzal knyelembe helyezte

magt a karosszkben.

- De lgy rsen, hogy a te Kuktd ne jrjon tl gy az eszeden, mint ahogy te

csinltad velem! Tudod, az igazn tehetsges bvsz sohasem rulja el a

trkkjei titkt. S azzal becsukta a szemt.

- Isten ldja, Mester - mondta a Kukta s hangos csattanssal becsukta a doboz

tetejt. A zajra a Szakcs ismt kinyitotta a szemt.

- Nokes - mondta a Kukta. - A te tudsod olyan nagy, hogy n csak ktszer

prbltalak meg megtantani valamire. Elrultam neked, hogy a csillag

Tndrfldrl szrmazik, s elmondtam azt is, hogy a Kovcs lett. Te meg egsz

egyszeren kinevettl engem. Most, hogy ideje elbcsznom tled, mg valamit el

kell mondjak neked. Ne nevess mr! Szakcs... egy vgtelenl hi, kvr, lusta

regember vagy. A munka nagyobbik rszt mindig n vgeztem el helyetted.

Sohasem mondtl ksznetet rte, pedig a legtbb dolgot tlem tanultad meg.

Tndrfld tiszteletre persze nem tudtalak megtantani. Igaz, egy kis

udvariassgra sem. Annyira sem vagy kpes, hogy tisztessggel elksznj

tlem...

- Ha mr az udvariassgrl van sz - vgott kzbe Nokes -, n sem veszem

szre, hogy te udvarias lennl. Fleg amikor nlad idsebbekkel s

jravalbbakkal beszlsz. Menj csak vissza Tndrfldre, ott szdtsd az

embereket effle butasgokkal! J utat is kvnok neked, ha csak erre vgytl.

Most pedig eredj utadra! Gnyosan legyintett egyet.

- Ja, s ha netaln itt van egy a tndrkid kzl valahol a konyhban, kldd

csak hozzm, hadd nzzem meg ket vgre magamnak! s ha a varzsplcja

egyetlen suhintsra hirtelen le is fogyok, akkor majd ms lesz rluk a

vlemnyem - mondta s ismt nevetni kezdett.

- Lenne vajon nhny perced a Tndrkirly szmra? - krdezte a msik

felelet helyett. Nokes meglepdve ltta, hogy a Kukta egyre magasabb lett,

mikzben beszlt. Htrahzta a csuklyt is a fejrl. A kpnyeg alatt pontosan

gy volt felltzve, mint a Mesterszakcs szokott lenni a Lakoma alkalmval, de

ruhja vakt fehr volt s a homlokn egy risi mret drgak ragyogott, akr

egy csillag. Arcvonsai fiatal frfira utaltak, de arckifejezse igen

hatrozottnak tnt.

- Idefigyelj, jember - mondta. - Elszr is nem vagy idsebb nlam. S ami

mg kellemetlenebb: gyakran mondtl rosszat rm a htam mgtt. Most vgre

nyltan is kimondod, a szemembe?

Elrbb lpett s Nokes erre egyre kisebbre hzta magt ssze. Minden

porcikja remegett mr. Segtsgrt akart kiltani, de suttogni is alig tudott.

- Nem, nem, uram! - nyszrgte. - Krlek, ne bnts! n csak egy

szerencstlen regember vagyok...

A Kirly arcvonsai ellgyultak.

- Ht igen! Igazat mondasz. Ne flj! Nyugodj meg... De ugye az elbb azt

mondtad, szeretnd ltni, milyen hatalma van a Tndrkirlynak? Mg mieltt

elmegyek, megteszem, amit kvntl. Isten veled. Most pedig aludj csak tovbb!

Ismt beleburkolzott b kpenybe, s elindult a Nagy Ebdl fel, m mg

mieltt eltnt, az reg Szakcs szemei lecsukdtak. Azon nyomban horkolni

kezdett.

Amikor az reg Szakcs ismt felbredt, a Nap mr lemenben volt.

Megdrzslgette a szemeit s kiss megborzongott, mert az szi leveg csps,

hvs volt.

- Hha! Micsoda rmes lom - mondta kbultan. - Biztosan megfekdte a

gyomromat a nehz disznhs, amit vacsorra ettem...

S ettl kezdve folyton-folyvst attl flt, ismt valami ilyesmit fog

lmodni, gyhogy alig mert tbbet enni, mint egy-kt falatot, hisz valsggal

rettegett, hogy megint megfekszi a gyomrt az tel, gyhogy csak keveset s csak

igen knny teleket evett. Hamarosan alaposan lefogyott, s a ruhi meg a bre

is ltygni kezdtek rajta. A gyerekek csak Csont-s-Brnek hvtk. Majd egy id

mlva rjtt, hogy ismt el tud stlni a faluba, s csak egy staplcra volt

szksge ehhez, s gy, sovnyan sokkal tovbb lt, mint egybknt lhetett

volna. A teljes igazsghoz az is hozztartozik, hogy ma mr betlttte a

szzadik letvt. Igaz, ez az egyetlen dolog, amivel eldicsekedhet. De egszen

lete vgig gyakran mondogatta brkinek, aki hajland volt vgighallgatni a

trtneteit:

- Izgalmas dolog, igen, gy is nevezhetjk, de valjban rmlom volt, ha

jobban belegondolok. A Tndrkirly...! Pedig nem is volt varzsplcja. s ha

az ember abbahagyja az evst, persze hogy lefogy magtl is. Ez csak

termszetes. Egszen rthet. Nincs ebben semmifle varzslat!

Kzeledett az jabb Huszonngyek Lakomja. A Kovcs is elment, hogy egytt

nekeljen a vendgsereggel, s a felesge is vele tartott, hogy segtsen. A

Kovcs figyelmesen nzte a gyerekeket, amint ott nekeltek s tncoltak, s arra

gondolt, sokkal szebbek s vidmabbak, mint amilyenek s a trsai voltak

gyermekkorukban. Egy pillanatra tvillant fejben a krds, mit is fog csinlni

most Alf. Mert bizony gy rezte, brmelyik gyermek megrdemeln a csillagot.

De leginkbb Timet figyelte. Elg duci kisfi volt, s szerfelett gyetlen a

tncban, de desen csilingelt a hangja, amikor nekelt. Az asztal mellett lt

most sztlanul, s figyelte, amint meglestik a kst s felszeletelik a Tortt.

Hirtelen megszlalt:

- Drga Kukta, n csak egy egszen keskeny kis szeletet szeretnk krni.

Sokat ettem ma mr, gyhogy eddig vagyok...

- Jl van, Tim - mondta Alf. - Egy egszen keskeny kis szeletet vgok neked.

Azt hiszem, ez knnyen lecsszik majd a torkodon.

A Kovcs figyelte, amint Tim nekillt a tortaszeletnek. Lassan, de

szemltomst nagy lvezettel majszolgatta, br amikor a vgre rt, s akkor sem

lelt benne semmit, kiss csaldottnak ltszott. m hamarosan felragyogott a

szeme, s nevetni kezdett, s egyre vidmabb lett. nekelt, majd felllt s

tncolni kezdett, tle szokatlan kecsessggel. Mg sohasem lttk gy, ilyen

knnyedn szkdcselni t. A gyerekek mind nevetgltek s tapsikolni kezdtek.

- Akkor ht minden rendben - gondolta a Kovcs. - Vagyis te vagy az utdom.

Vajon hova jutsz el majd a csillag segtsgvel? Szegny reg Nokes... Azt

hiszem, sohasem fogja megtudni, milyen megrz esemny trtnt a csaldban...

Valban gy is lett. De trtnt valami a Lakomn, ami mgis hatrtalan

boldogsggal tlttte el t. Mert mg mieltt a Lakoma vget rt, a

Mesterszakcs elbcszott a gyerekektl s mindenkitl, aki csak jelen volt.

- Ideje elksznnm - mondta. - Egy-kt nap mlva tra kell kelnem. A Lantos

mr kszen ll, hogy tvegye tlem a munkt. Nagyon j szakcs s mint tudjtok,

is ebbl a falubl szrmazik. n pedig visszatrek a szlfalumba. Nem

hiszem, hogy hinyoznk majd nektek...

A gyerekek boldog mosollyal kszntek el tle, s megkszntk a Szakcsnak a

gynyr Tortt. Csak Tim fogta meg szelden a kezt s mondta csendesen:

- Nagyon sajnlom.

A faluban tbb csald is akadt persze, akiknek mgis csak hinyzott Alf.

Nhnyan a bartai kzl - fleg a Kovcs meg a Hegeds - szomorkodtak, hogy el

kellett mennie, s k voltak azok, akik rendben tartottk s jrafestettk a Nagy

Ebdlt... Alf emlkre. A legtbben azonban elgedett voltak azzal, hogy Alf

tvozott. Igen hossz ideje volt mr a Szakcs, s az emberek nagy rsze nem

bnta, hogy vltozs trtnt e tren. Az reg Nokes pldul a fldhz csapta

stabotjt s minden teketria nlkl azt mondta:

- Na vgre, hogy elment! Mennyire rlk neki! Sohasem kedveltem. Amolyan

les esz fick volt. gy is mondhatnnk, agyafrt...