A tudatos álmodás és

a frontális lebeny funkciók kapcsolata

- különbségek a frontális lebeny funkciók ébrenléti működésében a

tudatos és nem tudatos álmodók között -

Vida László

PPKE-BTK, pszichológia

Általános pszichológia műhelymunka (BBNPS06100)

2010/2011. tanév tavaszi szemeszter

Témavezető: Simor Péter

- 1 -

Tartalomjegyzék

Absztrakt ................................................................................................................................- 2 -

I. Bevezetés ............................................................................................................................- 2 -

II. Módszer .............................................................................................................................- 9 -

II./1. A vizsgálati személyek .............................................................................................- 9 -

II./2. A kutatás során alkalmazott eszközök ...................................................................- 10 -

II./3. Az eljárás ismertetése .............................................................................................- 11 -

II./4. A vizsgálat hipotézise ............................................................................................- 12 -

III. Eredmények ....................................................................................................................- 13 -

III/1. A csoportképzés vizsgálata ....................................................................................- 13 -

III/2. A frontális lebeny funkció vizsgálatok eredményei ..............................................- 14 -

Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőív (DERS) .................................................- 14 -

Betű fluencia teszt .....................................................................................................- 15 -

Stroop-teszt ................................................................................................................- 16 -

IOWA Gambling Task ...............................................................................................- 16 -

IV. Diszkusszió ....................................................................................................................- 17 -

IV/1. A csoportképzés .....................................................................................................- 17 -

IV/2. A frontális lebeny funkciók ébrenléti különbségei a két csoport között ...............- 18 -

IV/3. Záró megjegyzések, kutatási lehetőségek ..............................................................- 20 -

Bibliográfia ...........................................................................................................................- 21 -

- 2 -

Absztrakt

Jelen tanulmány a tudatos álmodók és a nem tudatos álmodók között ébrenléti állapotban, a

frontális lebeny kognitív funkcióiban jelentkező eltéréseket kutatja. A kutatásban 41 személy

vett részt, akik a Tudatás Álom Kérdőív alapján a két csoport valamelyikébe kerültek, majd

frontális lebeny funkciókat vizsgáló teszteket végeztek el (Stroop, Verbális fluencia, IOWA

Gambling Task), illetve kitöltöttek egy kérdőívet (DERS). A vizsgálat eredményei szignifikáns

különbséget - DERS kivételével - mutattak a frontális lebeny funkciót mérő tesztek

eredményeiben a tudatos álmodók és a nem tudatos álmodók között. Az eredmények arra

engednek következtetni, hogy az alvás során tapasztalt aktivitásbeli különbség valamilyen

mértékben a frontális lebeny ébrenléti működésében is jelentkezik.

I. Bevezetés

Az álmodás az egyik legrégebben vizsgált jelenség az emberiség történetében. Gyakorlatilag

minden kultúra igyekezett megismerni az álmokat, megfejteni és megérteni azokat. Az

egyiptomiak voltak az elsők, akik könyvet írtak az álmokról, majd a görögök követték ebben

őket és ők már a lelki jelenségekhez is kapcsolták az álmokat.

Természetesen a modern pszichológia megszületése után is viszonylag korán komoly

érdeklődés mutatkozott a téma iránt, gondoljunk csak Freud, 1900-ban megjelent, Álomfejtés

című korszakalkotó munkájára, vagy Fredrik van Eeden Study of Dreams1 (1913) című

publikációjára, amelyben az álom hét típusát különítette el, köztük a jelen kutatásban is

vizsgált tudatos álmodást.

Valójában azonban nem itt kezdődik a tudatos álmok története - bár van Eeden előtt senki sem

alkalmazta ezt a kifejezést erre a jelenségre. A nyugati világban Arisztotelész utalt először

arra a De insomiis-ban2, hogy bizonyos álmokban tudhatjuk azt, hogy álmodunk. A következő

állomás a tudatos álmodás történetében Hervey de Saint Denys márki volt, aki a XIX. századi

Franciaországban sinológusi működése mellett intenzíven foglalkozott az álmaival is, és

rengeteg feljegyzést készített tudatos álmairól, amelyeket a Dreams and the Ways to Direct

1 (~ Tanulmány az álmokról) 2 Ross, W.D., (1955). Aristotle: Parva Naturalia, Oxford: Clarendon Press.

- 3 -

Them: Practical Observations3 című könyvében össze is foglalt (den Blanken & Meijer,

1991). A XX. század első évtizedeiben, a tudatos álmodás tudományos irodalmát, a már

említett van Eeden vizsgálódásai mellett, még mindig a tudatosan álmodók introspekciói, és

az ezekből az önmegfigyeléséből született munkák uralták. Majd egy időre háttérbe - illetve a

parapszichológia körébe - szorult a tudatos álmodás kérdése, és talán ennek is köszönhetően, a

témával kapcsolatban megjelent írások inkább egy szkeptikus, a jelenség létezését

megkérdőjelező, álláspontra helyezkedtek (pl. Malcolm, 1959). A fordulópontot a 60-as évek

New Age mozgalmai jelentették, amikor is rendkívül népszerűvé vált a tudatos álmodás

elsajátítása, sorra születtek az ezt segítő technikák, és fokozatosan a tudományos világba is

visszakerült. Ennek révén megindulhattak a tudatos álmodás jelenségének a laboratóriumi

vizsgálatai.

Az elmúlt közel 50 évben számos kutatás lezajlott a témában, rengeteg ismerettel bővült

tudásunk ennek a jelenségnek a kapcsán, azonban napjainkban is vannak még kevésbé feltárt

területei. Jelen kutatás is egy eddig talán kevésbé kutatott oldalát igyekszik megvizsgálni a

problémának, ezúttal nem azt vizsgálva, hogy milyen különbségek vannak a tudatos álmodók

és nem tudatos álmodók között, amikor álmodnak, hanem arra keresi a választ, hogy milyen

különbségeket mutatnak, amikor ébren vannak.

Mielőtt áttekintenénk az eddigi kutatások által - mind alvó, mind ébrenléti állapotban - feltárt

különbségeket, fektessük le mit is értünk pontosan tudatos álmodás alatt. Természetesen,

ahogy egyre többet és többet megtudtunk a jelenségről, illetve körülhatároltabb fogalmakat

kezdett alkalmazni a pszichológia tudománya, úgy változott némiképp a tudatos álmodás

meghatározása. Van Eeden (1913) klasszikus leírása saját élményei alapján született, és ezen

szubjektív jellemzők alapján különítette el a tudatos álmodást a többi álomfajtától. Ezek az

élményszintű összetevők a következőek voltak: az álmodó tisztán tud gondolkozni, emlékszik

a nappali események ráható következményire, képes a figyelmét erősen fókuszálni és saját,

szabad akarata szerint különféle cselekedeteket tud véghezvinni az álma során. Ezeket a

sajátosságokat egyébként tudatos álmodók beszámolói alapján későbbi kutatások is

megerősítették (LaBerge, 1985, Gackenbach & LaBerge, 1988). Carskadon (1995) kiegészíti

még ezt a felsorolást azzal, hogy a tudatos álmodók esetleg képesek arról álmodni, amit

elalvás előtt elterveztek. A tudatos álmokat - az azt átélők - élénkségük, továbbá a fentebb

említett irányítási lehetőség folytán sokan csúcsélményként, vagy ”csúcs” álomként jellemzik

(Tart, 1990). Gackenbach és LaBerge (1988) úgy foglalta össze a tudatos álmodást, mint ritka,

3 (~ Álmok és a mód, ahogy irányíthatjuk őket: gyakorlati megfigyelések)

- 4 -

ám igen erős tudatosságot, az álmunkról és arról, hogy nem vagyunk ébren. Még

egyszerűbben úgy mondhatnánk: „álmodsz, miközben tudod, hogy álmodsz.” (LaBerge,

1993) Más kutatók úgy fogalmaznak, hogy ez egy ritka állapot, amely ébrenléti és alvási

jellemzőkkel is rendelkezik és a kettő között helyezkedik el (Hobson, 2009). Jelen kutatásban

egy, a Tudatos Álmodás Kérdőív (~Baseline Lucidity Assessment; ismertetését lsd. A kutatás

során alkalmazott eszközök alfejezetben) által mért jellemzők alapján létrehozott definíciót

tekintek alapnak: tudatos álmodó az, aki az átlagnál többször, több részletre emlékszik,

sűrűbben tudja, hogy álmodik, miközben álmodik, továbbá az átlagnál sűrűbben képes álmát

kontrollálni, módosítani, vagy előre elhatározott álmokat átélni.

A spontán módon megjelenő és rendszeres tudatos álmodás viszonylag ritka jelenség, a

népességnek körülbelül a 20%-a él át havonta legalább egy tudatos álmot, de több mint

minden második ember (58%) legalább egyszer az élete folyamán megtapasztalja ezt az

élményt (Snyder & Gackenbach, 1988). Viszont a jelenség 60-as évekbeli fellendülése óta

számos indukciós technikát fejlesztettek ki, tettek közzé, melyek többségét indiai, tibeti jógik

által alkalmazott módszerek alapján alkottak meg (LaBerge, 2003).

A tudatos álom kiváltásának illetve kiváltódásának két módját különítették el a kutatók: az

egyik a Dream-initated lucid dream (DILD), vagyis az álom által kiváltott tudatos álom, a

másik a Wake-initated lucid dream (WILD), azaz ébredés által kiváltott tudatos álom (Green,

1968; LaBerge et al., 1986). A DILD a két mód közül a gyakoribb, a tudatos álmok 80%-a ily

módon kezdődik (LaBerge, Nagel, Taylor, Dement & Zarcone, 1981). Az indukciós technikák

is elsősorban ennek a különféle formáit próbálják fejleszteni, aktiválni LaBerge & DeGracia,

2000). Az álomból induló tudatos álom kiváltódásnak három jellegzetes formáját sikerült a

kutatóknak elkülöníteniük. Az egyik, hogy valami álombeli bizarrság, anomália tudatosítja a

személy számára, hogy álmodik (Green, 1968; LaBerge et al., 1986). A másik, hogy az

álomban bekövetkezik egy előre tervezett viselkedés - például repülés, ami a leggyakoribb

tudatos álombeli tevékenység (Johnson, 2007) -, és ez váltja ki az álmodás tudatosulását

(LaBerge & DeGracia, 2000). Míg a harmadik álom indukált forma az úgynevezett Déjà rêvé

jelensége. Ilyenkor a személy rájön, hogy az aktuálisan álmodott esemény, tevékenység már

megtörtént egy korábbi álom során vele, ebből arra következtet, hogy most is álmodik

(LaBerge & DeGracia, 2000). Az ébrenlétből induló tudatos álmok jóval ritkábbak, és inkább

a délutáni szundikálás alatt kiváltódó tudatos álmok kezdetére jellemző (LaBerge, 1980). Itt a

tudatos álom egy nagyon rövid ébredést követő nagyon gyors visszaalvás után kezdődik.

Ekkor a tudatosság nem szakad meg, vagy csak nagyon rövid időre és az álmodó egyenesen a

tudatos álom állapotába kerül (Green, 1968; LaBerge et al., 1986). Az ebből induló tudatos

- 5 -

álmok szubjektív élményei között a lebegés és süllyedés igen gyakori (LaBerge & DeGracia,

2000).

Fontos felfedezése az eddigi kutatásoknak, hogy a tudatos álom a REM ideje alatt jelenik meg

(LaBerge, Levitan & Dement, 1986), méghozzá a fázikus szakaszokban. Aserensky (1971)

megmutatta vizsgálatában, hogy REM-ben a szemmozgás alacsony denzitással indul és 5-7

perc után éri el a csúcsot, LaBerge és munkatársai (1986) pedig azt feltételezték, hogy a

tudatos álmodás ezzel parallel módon jelenik meg. Ezt a feltételezést erősíti az a megfigyelés,

- amelyet olyan kutatásaikban tapasztaltak, ahol a REM kezdete és a tudatos álmodás kezdete

detektálva volt (pl. LaBerge, 1990) - miszerint a tudatos álmok kezdete nem a REM kezdetén,

hanem későbbi fázisaiban történt. Továbbá, hogy a szemmozgás sűrűsége korrelál a tudatos

álmodás kiváltódásával (LaBerge, 1990). Ezen eredményekből kézenfekvőnek tűnik, hogyha

el akarjuk a tudatos álmodást különíteni, akkor elsősorban a REM-től kell elkülöníteni. Ez

természetesen jelen kutatáshoz is elengedhetetlen, hiszen az ébrenléti különbségeket -

amennyiben találunk - két alapvetően alvási, álmodási jegyekben eltérő csoport között

találjuk, így azok értelmezéséhez át kell tekintenünk az alvásbeli különbségeiket vizsgáló

kutatásokat is.

A kutatók egy része az alvás és ébrenlét közti alapvető különbséget a tudatosság szintjében

mutatkozó eltérésekben látják (Hobson et al. 2000; Hobson 2009, 2010; Voss et. al., 2009) és

ennek az elképzelésnek az alátámasztására Hobson, Pace-Schott és Stickhold (2000)

kidolgoztak egy, úgynevezett AIM modellt is. Ez a modell neurobiológiai alapokon nyugszik

és három faktor mentén különíti el a

különböző tudatállapotokat. Az első

faktor az aktiváció (A - Activation), mely

az agy aktiváltsági szintjét takarja, ezt az

szubkortikális és neokortikális

agyterületek maguk szabályozzák két

befolyásoló hatás mellett: a substantia

nigra dopaminerg neuronjainak a csökkent

működése az aktivitást csökkenti, az ezzel ellentétes hatású retikuláris aktiváló rendszer (RAS)

pedig növeli. A második faktor a kimeneti-bemeneti ”kapuzás” (I - Input-Output Gating), ami

a bejövő szenzoros információkat és a kimenő motoros válaszreakciókat gátolja vagy

facilitálja. Ez a faktor agytörzsi szabályozás alatt áll. A harmadik faktor a moduláció (M -

Modulation), amely a tudatossági állapotok kémiai szabályozását takarja. Ebben a két

legfontosabb moduláló rendszer a monoaminerg és a kolinerg rendszer. Az egyes tudatállapot

I. ábra: A különböző tudatállapotok az AIM modellben

Ébrenlét = Magas NA

és 5-HT

Magas ACh

Külső

Belső

Tudatos álom

Alacsony Magas

- 6 -

elhelyezkedését az I. számú ábra4 illusztrálja. Láthatjuk, hogy ebben a felfogásban a tudatos

álmodás, egy magas aktiváltságú, az I faktoron az ébrenléthez hasonlóbb, míg a modulációt

tekintve monoaminerg és kolinerg szabályozás alatt áll. Hobson (2009) megfogalmazása

szerint ez egy olyan állapot, amelyben az agy rendelkezik mind ébrenléti, mind alvási -

elsősorban REM alvási - jellemzőkkel. Felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e egyszerre két eltérő

állapotban az agy? A válasz erre egyértelmű igen; patológiás disszociációk - például az alvási

paralízis vagy a REM-magatartászavar - idegélettani hátterére kapcsán bebizonyosodott, hogy

lehet az agy két nagyon különböző állapotban (Schenck & Mahowald, 1996).

Edelman (1992) egy vizsgálatában megállapította, hogy ébrenléti tudatban az elsődleges

tudatossági - a percepció és az érzelmek szubjektív tudatossága - és másodlagos tudatossági -

”a tudatosság tudatossága” (a tudatosság metakognitív és absztrakt elemző komponensei) -

kör aktivitása is megfigyelhető, míg az REM alvásban csak az elsődleges. Rectschaffen

(1978) korábban ezt úgy is jellemezte, mint a közönséges álom ”egyelméjűségét”

(~singlemindedness), vagyis hogy általában álmodás közben nem reflektálunk a

tudatfolyamunkra. Hobson (2009) pedig azt feltételezi, hogy tudatos álmodásban is aktív

mindkettő, ennélfogva a - többek között általa is (Hobson, 2009, 2010; Holzinger, 2010; Voss

et al., 2009) - paradox alvásnak is nevezett jelenséget hasonlóbbnak tartja az ébrenléti

állapothoz, mint a REM állapothoz (Hobson, 2010). Schredl (2010) ezt a meglátást úgy

egészíti ki, hogy az ébrenléti állapot helyett a meditáció révén kialakult állapothoz teszi

hasonlatossá. Bár elsőre meglepőnek tűnhet, hogy egy alvási állapot jobban hasonlít az

ébrenlétre, mint egy másik alvási állapotra, de erre pszichofiziológiai bizonyítékokat is

találhatunk. Voss és munkatársai (2009) EEG-vel végzett vizsgálat során a tudatos álmodás

során egy 40 Hz-es - γ-hullám - növekedést mutatott ki a frontális régiókban, amely aktivitás

egyértelműen az ébrenléti állapotban ezen a területen mért aktivitással korrelált. Ez a vizsgálat

felvette azt az elképzelést, hogy a dorsolaterális prefrontális kéreg (DLPFC) aktívan működik

tudatos álmodás során, míg nem tudatos REM-ben ez deaktivált. Ezt megerősítették azok a

korábbi képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatok is, amelyeket tudatos álmodókkal végeztek

(Vincent et al. 2007, 2008; Voss et al., 2009; Wehrle et al., 2005, 2007). Wehrle és

munkatársai vizsgálataikban nemcsak a DLPFC területén tapasztalható aktivitásbeli

különbséget mutatták ki fMRI vizsgálataikkal, de más területeket is aktívabbnak találtak a

tudatos álmodók körében, méghozzá azokat, amelyek az evolúció során jelentős - pozitív -

méretbeli változáson mentek keresztül az emberszabásúakéhoz képest. Mindazonáltal a

4 Az ábrát Hobson (2009): REM sleep and dreaming: towards a theory of protoconscousness, Nature Reviews – Neuroscience, 10, 803 – 812. vettem át.

- 7 -

DLPFC aktivitásában tapasztalt eltérést az egyik legdöntőbb különbségnek tekintik a kutatók

a nem tudatos álom és a tudatos álom között, vagyis REM-ben azért hisszük, hogy ébren

vagyunk, mert gátolt ez a régió, míg tudatos álomban azért tudjuk, hogy alszunk és álmodunk,

mert aktivált ez a terület (Voss et. al., 2009). Voss-ék kutatása még további jelentős

eredményekkel is szolgált a tudatos álmodással kapcsolatban: azt találták, hogy a fronto-

occipitális EEG koherencia nagyobb a tudatos álmodók esetén. Ez a koherencia

magyarázhatja azt, hogy a tudatos álmodás egy ingatag állapot ébrenlét és alvás között, és az

ebből való kibillenés sokszor ébredéssel vagy nem tudatosságba való visszazuhanással

végződik. Illetve a jelenség ilyen jellegű ”labilitása” magyarázza a ritkaságát: csak kevesen

képesek ebben a mindent vagy semmit helyzetben ”egyensúlyozni” a két állapot között.

A kutatók egy másik csoportja, köztük Stephen LaBerge, vitatja Hobsonék kiindulását. Ezek a

kutatók elvetik a tudatállapotoknak, az alapvetően freud-i hiány modellből származó éles

elkülönítést (LaBerge et al., 1997). Helyette egy lazább határokkal egy kontinuumon próbálja

elhelyezni az egymásba ”átfolyó” tudatállapotokat. Ezt a kontinuumot a kognitív funkciók

elérhetőségének a különbségeiben próbálják megragadni (Kahan & LaBerge, 1994, 1996).

Egyszerűbben megfogalmazva az álmot egy olyan állapotnak tekintik, amelyben a kognitív

funkciók valamilyen szinten - nem mindig ugyanolyan szinten - korlátozottak. Azt már igen

korán kimutatták, hogy bizonyos kognitív funkciók - például a beszéd - REM alatt is az

ébrenléti állapothoz hasonlóan magas szinten működnek (Kahan & LaBerge, 1994; Kahn &

Hobson, 2005). Ez, valamint tudatos álomban a reflektivitás és a szabad döntés a

viselkedésről, a defekt modell és a tudatállapotok diszkrét kategorizálása ellen szól (Kahan &

LaBerge, 1994).

LaBerge (1990) elképzelése szerint az álom azzal válik tudatossá, hogy az álmodó tudatosítja,

hogy a külvilágból érkező szenzoros inputot figyelmen kívül hagyja, és ez a külvilág hatásai

irányába tanúsított ignorancia arra az empirikus következtetésre vezeti a személyt, hogy

éppen alszik. A kutató hangsúlyozza, hogy ez a ráismerés nem egy minden esetben egyforma,

nem egy éles határváltás történik, ami után átlépve a tudatos álomba, az arra jellemző összes

”képesség” aktiválttá és elérhetővé válik. Jól szemlélteti ezt az elképzelést Norieka és

munkatársai (2010) modellje, amelyben a tudatos álmodást több szintre bontották és ezeknek

a szinteknek az interakciója határozza meg a tudatosság mértékét, milyenségét. Az A-lucidity

(~ Attention-lucidity: ”figyelmi tudatosság”) szinten az álombeli karakter elérhető a figyelmi

folyamatok számára, amennyiben csak ez a szint működik, akkor prelucid (~ tudatos előtti)

álomról beszélhetünk. Hasonlóképpen prelucid marad az álom, ha a B-lucidity (~ Behavior

controll-lucidity: ”viselkedéskontroll tudatosság”) szintjét tapasztalja csak az illető, ez esetben

- 8 -

az álombeli karakter elérhető a viselkedés kontroll számára. Az E-lucidity (~ Emotion-

lucidity: ”érzelmi tudatosság”), amelyben az álombeli karakter az érzelmi folyamtok számára

válik elérhető, a harmadik olyan szint, amely egyedül jelentkezve ”csak” prelucid állapotban

marad. A minimum követelménye a tudatos álomnak Norieka és munkatársai modelljében a

C-lucidity (~ Cognitive-lucidity: ”kognitív tudatosság”) jelentkezése, amely révén az álombeli

karakter elérhető a kognitív folyamatok számára. A kutatók meglátása szerint teljes tudatos

álomról (~ Full-lucidity) akkor beszélhetünk, ha a C mellett jelentkezik az A, B és E szint is.

A nem tudatos álombeli, a tudatos álombeli és az ébrenléti kogníció közötti különbségek és

átmenetek feltárására végzett kísérletek számos jelentős eredményt tudnak felmutatni.

LaBerge, Levitan és Dement (1986) egy kutatásában bizonyította, hogy a bőrpotenciál a

tudatos álmodás során fokozatosan megnövekedett a nem tudatos álmodás alattihoz képest,

amiből az érzelmi válaszkészség fokozódására következtethetünk. Továbbá azt találták, hogy

a tudatos álmodók metakognitív funkciói közel olyan szinten működtek, mint ébrenléti

helyzetben (Kahan & LaBerge, 1994). Beszámolók alapján - nyilván ezt objektíven mérni

igen nehéz - azt találták, hogy a tudatos álmodók könnyebben és nagyobb számban, több

részlettel hívják elő (LaBerge, 1985). Erre az eredményre alapozva a kutatók folytonosságot

feltételeznek a tudatos álombeli és az ébrenléti memóriaműködés között. Ezt a nézetet

támogatja néhány neuropszichológiai kutatás is, ahol a tudatos álmodás során a

memóriaműködéssel összefüggő parieto-occipitális területeken fokozott működést mutattak ki

(Wróbel, 2000; Jerbi et al., 2009).

Ezen eredmények alapján - függetlenül a folytonos vagy a diszkrét megközelítésmódtól - azt

mondhatjuk, hogy a tudatos álmodás valóban más, mint a nem tudatos REM és a legerősebb

különbségnek a frontális lebenyben több módszerrel is kimutatott aktivitásbeli eltérés

mutatkozik.

A kutatásom ismertetése előtt még tekintsük át az eddig eredményeket, amelyek ébrenléti

különbségeket találtak tudatos álmodók és nem tudatos álmodók között. Blagrove és Hartnell

(2000) szignifikáns különbséget találtak tudatos álmodók és nem tudatos álmodók között a

kreativitás önértékelésében és a ”gondolkodás iránti szükséglet, vágy” - (need for cognition)

terén. A tudatos álmodók mindkettőben szignifikánsan magasabb pontot értek el. Ennek

hátterében kognícióbeli flexibilitás és komplexitás állhat, amely kapcsolódik ezekhez a

tulajdonságokhoz (Charlton & Bakan, 1990) és feltételezhetően a tudatos álmodáshoz is. Bár

nem a két csoport közti különbség, de szintén Blagrove-ék (2000) vizsgálata mutatta meg,

hogy a tudatos álmodás a Rotter-féle kontrollhely kérdőíven a belső kontrollossággal jár

inkább együtt. Ezenkívül Doll és munkatársai (2009) kimutatták, hogy a tudatos álmodók

- 9 -

szignifikánsan asszertívebbek, autonómabbak és magabiztosabbak, ez utóbbit LaBerge (1987)

feltételezte egy korábbi kutatása során. Amint láthatjuk ezen kutatások jelentős része a tudatos

álmodás személyiségjegyekkel való kapcsolatát vizsgálta, bár kétségtelenül vannak kivételek

(pl.: Neider, 2010)

Jelen kutatás kognitív különbségek feltárását kísérelte meg, méghozzá frontális lebenyhez

köthető kognitív funkciók esetén. A vizsgálatomban azért fókuszálok ennek a területnek a

funkcióira, mert az álmodás alatti pszichofiziológiai kutatások során az agy ezen régiójában

sikerült az egyik legjelentősebb aktivitásbeli különbséget kimutatni a két csoport

agytevékenysége között. A vizsgálatomban egy kérdőívet és három neuropszichológiai tesztet

(részletes leírásukat lsd. a A kutatás során alkalmazott eszközök alfejezetben) felhasználva

vizsgálni tudtam a frontális lebenyhez köthető funkciók közül a kognitív flexibilitást, a

stratégiai tervezést, az érzelmi regulációt, impulzuskontrollt és a végrehajtó funkciót.

A kutatásom elején azt a hipotézist fogalmaztam meg, hogy a tudatosan álmodók csoportja

ezeken a teszteken jobban fog teljesíteni, mint a nem tudatos álmodók csoportja. A

feltételezésem hátterében az áll, hogy az alvás során ezek a területek jóval aktívabbak a

tudatos álmodóknál, így ebből következően ez az alvás során a frontális lebenyben

tapasztalható különbség esetlegesen az ébrenléti állapotban is valamelyest megmaradhat.

II. Módszer

II./1. A vizsgálati személyek

A kutatás első szakaszában 58 résztvevővel dolgoztunk, de a későbbi szakaszokban 17-en

kiestek, így a minta, amelynek az eredményeivel dolgozni tudok, az 41 főt számlál. Közülük

30-an voltak nők (a minta 73,2%-a) és 11-en férfiak (a minta 26,8%-a). A minta átlagéletkora:

22,07 év (SD=4,41) volt.

Az alanyokat a Tudatos Álmodás Kérdőív (~Baseline Lucidity Assessment; ismertetését lsd. A

kutatás során alkalmazott eszközök alfejezetben) alapján két csoportba soroltam: a tudatos

álmodók csoportjába és a nem tudatos álmodók csoportjába. A felosztásnál a szempontom az

volt, hogy azok kerüljenek a tudatos álmodók csoportjába, akik a kérőívben elérhető

pontszámok szerinti legfelső tercilisbe tartoznak. Ezen elv szerint a tudatos álmodók

- 10 -

csoportjába (a továbbiakban: TÁ) kerültek azok, akik a Tudatos Álmodás Kérdőívben

legalább 16.5 pontot kaptak, és a nem tudatos álmodók csoportjába (a továbbiakban: NTÁ)

került az, aki 16.5 pontnál kevesebbet kaptak (TÁ≥16.5; NTÁ<16.5).

Az így kialakult két csoport tagjainak a számát, a nemek megoszlását csoporton belül és az

életkori átlagukat lásd az alábbi, I. számú táblázatban:

Nem tudatos álmodók

csoportja Tudatos álmodók csoportja

N 26 15

Férfiak száma (%) 8 (30,8%) 3 (20,0%)

Nők száma (%) 18 (69,2%) 12 (80,0%)

Életkori átlag 22,54 év 21,27 év

I. számú táblázat: A csoportok létszáma, nemi megoszlása és életkori átlaga

II./2. A kutatás során alkalmazott eszközök

A vizsgálatomban a tudatos és nem tudatos álmodók elkülönítését a Neider és munkatársai

(2010) által kialakított Baseline Lucidity Assessment segítségével végeztem. A BLA 5 tételt

tartalmaz, amelyekre ötfokú Likert-skálán (az egyáltalán nemtől a teljes mértékbenig) kell a

személyeknek önbevallásos választ adniuk. A tételek az álmodási tudatosságra, az álmokra

való reflektálásra és az álmok kontrollálására kérdeznek rá. A jelen kutatáshoz, magyarra

Tudatos Álom Kérdőívként, fordított eszköz (lsd. II. számú melléklet) egy 5-25 pontig terjedő

intervallumban mér, ahol - az angol változatával ellentétben - a magas pontszám jelzi az

álombeli tudatosságot.

A különböző frontális lebeny funkciók vizsgálatára négy eszközt alkalmaztam. Vizsgáltam az

érzelmi regulációt, az Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőív (Gratz & Roemer, 2004;

Kökönyei et al., 2008, magyar adaptáció) felhasználásával (lsd. III. számú melléklet). Különös

hangsúlyt fektetettem - az egyébként, hat faktorba rendeződő 36 tételes kérdőív - három

faktorára: a nehézségek a célvezérelt viselkedés fenntartásában faktorra, az impulzuskontroll

nehézségei faktorra és az érzelemszabályozó stratégiákhoz való hozzáférés nehézségei

faktorra (a másik három faktora: érzelmi reakciók elfogadhatatlansága, érzelmi tudatosság

hiánya és érzelmi tisztaság hiánya). Az Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőívben a

személyeknek egy ötfokú Likert-skálán (a szinte soha és a szinte mindig között) kell

válaszolniuk az érzelmeik elfogadására, tudatosságára rákérdező, az érzelemszabályozási

képességeikkel, stratégiáikkal kapcsolatos, valamint a személyek érzelmeinek a

- 11 -

feladatorientációra gyakorolt hatására vonatkozó kérdésekre. A skálán alacsony pontszámot

elérő egyének rendelkeznek nagyobb fokú érzelemszabályozási képességekkel.

A betű fluencia teszt (Thurstone, 1938) alkalmazásával mértem a fluens gondolkodásbeli -

ellentétes szemszögből megközelítve perszeverációs -, a tervezés és önálló stratégia

kialakítására való képességbeli (Stuss & Benson, 1986) és a célvezéreltségre való

fokuszálásbeli (Welsh, Satterlee-Cartmell, & Stine, 1999) különbségeket. A vizsgálatom

során Spreen és Strauss (1991) által meghatározott f, a, s kezdőbetűkkel dolgoztam.

Mindhárom esetben egy-egy perc állt az alanyok rendelkezésre, hogy minél több - az adott

kezdőbetűvel kezdődő - szót soroljanak fel. Megkötés volt, hogy csak magyar szavakat

mondhattak, nem mondhattak tulajdonneveket, valamint, ha egy tövet már felhasználtak azt

nem használhatták újra (pl. szőlő után a szőlőtőke nem elfogadható).

Jelen kutatás során felhasználtam a Stroop-tesztet (Stroop, 1935), mellyel a szelektív figyelmi

képességeket vizsgáltam. A teszt blokkosított, papír-ceruza változatával dolgoztam. Minden

blokkban 20 tesztelem szerepelt. Az első blokkban verbális inger nem zavarta a színingert, a

második blokkban kongruens volt a két inger, míg a harmadik blokkban interferencia volt az

ingerek között. Az alanyoknak minden blokk esetén hangosan ki kellett mondaniuk, hogy

milyen színnel volt leírva az adott ”szó”. Amennyiben hibáztak, azt ki kellett javítaniuk. A

teszt során a blokkok időtartamát mértem, amely a feladat elkezdésére felszólító utasítástól az

utolsó szín elhangzásáig tartó intervallumot jelentette.

Felhasználtam az IOWA Gambling Task-et (Bechara et al., 1994) a döntéshozatali

impulzivitás mérésére. A teszt egy rövidített - 50 húzást megkövetelő - verzióját használtam.

A négy pakli jutalom-büntetés mintázata, azonban megegyezett az eredetivel, vagyis volt két

nagyobb rizikójú pakli, amelyeknél a személyek nagyobb nyereményeket könyvelhettek el

egy-egy húzás után, azonban nagyobb veszteségekkel is számolhattak, ha ezeket a paklikat

választják. Hosszú távon ezek veszteséges játékot eredményeztek. És volt két pakli, amelyek

rövid távon kisebb nyereményeket biztosítottak, viszont sokkal kisebb veszteségeket lehetett

elszenvedni, a játék végkimenetelét tekintve ezek választása volt a kívánatos. A kísérleti

személyek 2000 $-os kezdőtőkéről mozdulhattak el, fel és lefelé egyaránt.

II./3. Az eljárás ismertetése

A vizsgálati személyeket előzetesen tájékoztattuk a vizsgálat témájáról és a feladatok

jellegéről illetve arról, hogy megadott adataikat bizalmasan kezeljük, valamint

- 12 -

beleegyezésüket kértük, hogy a kérdőívek és tesztek során adott válaszaikat, megoldásaikat

anonim módon felhasználhassuk jelen kutatásaink céljaira. (I. számú melléklet)

A kísérleti személyeket első körben online módon kellett kitölteniük a Tudatos Álmodás

Kérdőívet, melyben kértük a vizsgálati személyeket, hogy az elmúlt évben tapasztaltak

alapján válaszoljanak az álmaikkal kapcsolatos kérdésekre. Majd a Pozitív és Negatív

Affektivitás Skála tételeire válaszoltak az általános érzelmi állapotukkal kapcsolatban, ennek

eredményeit jelen kutatás nem tárgyalja (lsd. Boldizsár, 2011). A harmadik kérdőív, amelyre

a kutatás ezen fázisában kellett az alanyoknak válaszolniuk az Érzelemszabályozási

Nehézségek Kérdőív volt. Itt a személyek érzelemszabályozás stratégiákkal, érzelmi

tudatossággal és impulzuskontrollal kapcsolatos tételekre kellett válaszolniuk általános

tapasztalataik alapján. Valamint az alanyoknak válaszolniuk kellett kérdésekre a meditációs

szokásaikkal kapcsolatban is, amelyeknek kapcsolódását a tudatos álmodáshoz szintén nem

tárgyalja ez a kutatás (lsd. ezt is Boldizsár, 2011).

A kutatás második szakaszában szintén online módon kellett az alanyoknak megoldaniuk az

IOWA Gambling Task-et. A vizsgálati személyeknek négy különböző nyerési lehetőségeket

biztosító, és eltérő kockázatú pakliból kellett húzniuk 50 alkalommal, és feladatuk az volt,

hogy ez alatt az 50 húzás alatt megtalálják a hosszú távon legnagyobb nyereséget hozó paklit

és a 2000$ -os kezdőtőkéjüket minél feljebb tornásszák.

A harmadik körben került sor a fluencia teszt és a Stroop-teszt felvételére. A fluencia teszten

a személyeknek három kezdőbetűvel (f, a, s) kellett szavakat mondaniuk, mindegyik esetben

egy perc állt rendelkezésükre. A fluencia teszt megoldása után került sor a Stroop-teszt

megoldására. A vizsgálati személyek a tesztet blokkokban oldották meg. Az első blokkban

olyan színingereket kellett megnevezni, amelyeket nem befolyásolt verbális inger. A második

blokkban olyan színingerekkel dolgoztak, amelyeknek megnevezetését segítette a kongruens

verbális inger. A harmadik blokkban pedig a színingerek megnevezését zavarta az azzal

interferens verbális inger. A tesztingerek felolvasásának idejét századmásodpercre pontosan

mértem.

A vizsgálatok sorrendje minden alany esetében azonos volt!

II./4. A vizsgálat hipotézise

A vizsgálatomban azzal a feltevéssel élek, hogy a tudatos álmodók a frontális lebenyhez

köthető funkciókat vizsgáló feladatokban jobban fognak teljesíteni, mint a nem tudatos

álmodók. A feltevésem hátterében a következő elképzelés húzódik meg: az alvás során a

- 13 -

tudatos álmodók frontális lebenyében tapasztalható aktivitásbeli eltérés ébrenléti állapotban is

megmutatkozik, és fokozottabb működést mutat náluk, mint a nem tudatos álmodóknál.

III. Eredmények

III/1. A csoportképzés vizsgálata

Mivel a két csoportot (TÁ és NTÁ) nem alváslaborban megfigyelt fiziológiai markerek

alapján hoztam létre, megvizsgáltam, hogy a Tudatos Álmodás Kérdőíven elért őszpontszám

alapján egyik vagy másik csoportba sorolt személyek valóban minden olyan aspektusban

szignifikánsan eltérőek-e, amelyet mér a BLA. A csoportok egyes BLA tételekre adott

válaszainak átlagát az alábbi I. számú diagram mutatja.

I. számú diagram: A tudatos álmodók csoportjának és a nem tudatos álmodók csoportjának átlagai a Tudatos

Álmodás Kérdőív egyes tételein.

A különbségek vizsgálatára - a normalitás vizsgálat (BLA1: z=1,668 p=0,008; BLA2:

z=1,234 p=0,095; BLA3: z=1,335 p= 0,057; BLA4: z=1,489 p=0,024; BLA5: z=1,388

p=0,042) elvégzése után függetlenmintás t-próbát használtam. (Mivel a nem normális

eloszlású változók más eloszlást sem követtek, így a próba, robosztussága miatt, elvégezhető

volt ezekre is). A t-próbák eredményeit a II. számú táblázat foglalja össze.

Szórások vizsgálata T-próbák eredményei

F Szignif. t Szignif. Átlagok kül. Döntés

BLA1 1,969 ,168 -3,749 ,001 -,88462 Van szignifikáns különbség

BLA2 ,125 ,726 -3,133 ,003 -,93333 Van szignifikáns különbség

BLA1 BLA2 BLA3 BLA4 BLA5

Nem tudatos álmodó 3,1154 3,0000 2,2308 1,8846 2,0000

Tudatos álmodó 4,0000 3,9333 3,9333 3,9333 2,9333

,0000

1,0000

2,0000

3,0000

4,0000

5,0000

Átl

ag (

pont

)

A TÁ és az NTÁ csoportjának átlagai a BLA egyes tételein

- 14 -

BLA3 ,421 ,520 -5,214 ,000 -1,70256 Van szignifikáns különbség

BLA4 ,482 ,492 -6,119 ,000 -2,04872 Van szignifikáns különbség

BLA5 ,033 ,858 -2,425 ,020 -,93333 Van szignifikáns különbség

II. számú táblázat: A BLA tételeire végzett függetlenmintás t-próbák eredményei.

Az életkori (U=177,50; p=0,626) és nemi (U=174,00; p=0,459) eltérésekre lefuttatott nem

paraméteres - Mann-Whitney - teszt egyik esetben sem jelzett szignifikáns különbséget a két

csoport között.

III/2. A frontális lebeny funkció vizsgálatok eredményei

Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőív (DERS)

Az Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőíven, illetve kiemelten a nehézségek a célvezérelt

viselkedés fenntartásában faktoron, az impulzuskontroll nehézségei faktoron és az

érzelemszabályozó stratégiákhoz való hozzáférés nehézségei faktoron elért pontok, csoportok

közötti összehasonlítását szintén függetlenmintás t-próba segítségével végeztem.

A függő változók a Kolmogorov-Smirnov-teszt alapján normális eloszlást mutatnak (DERS Σ:

z=0,914 p=0,373; DERS I.: z=0,777 p=0,583; DERS II.: z=0,683 p=0,740; DERS III.:

z=0,859 p=0,451). A függetlenmintás t-próba eredményeit a III. számú táblázat mutatja. A

TÁ és NTÁ csoportok átlagait a II. számú diagram illusztrálja.

Szórások vizsgálata

T-próbák eredményei

F Szignif. t Szignif. Átlagok

kül. Döntés

DERS (Σ) ,188 ,667 1,052 ,299 6,72051 Nincs szignifikáns

különbség

DERS I. faktor (Célok fenntartása) ,001 ,979 -,304 ,762 -,51795 Nincs szignifikáns

különbség

DERS II. faktor (Impulzuskontroll) ,051 ,822 ,437

,664 1,87179 Nincs szignifikáns

különbség

DERS III. faktor (Érzelemszabályozási stratégiák)

,016 ,900 ,827

,413

-1,70256 Nincs szignifikáns különbség

III. számú táblázat: A két csoport Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőíven tapasztalható különbségeinek

vizsgálatára végzett függetlenmintás t-próba eredményei.

- 15 -

II. számú diagram: A tudatos álmodók csoportjának és a nem tudatos álmodók csoportjának átlagai a DERS

kérdőív összpontszámát és három kiemelten vizsgált faktorát tekintve.

Betű fluencia teszt

A csoportok közti különbség vizsgálatára függetlenmintás t-próbát végeztem. A függő

változónk a Kolmogorov-Smirnov-teszt eredménye szerint normális eloszlást mutat (z=0,812;

p=0,525). A próba a fluencia tesztben nyújtott teljesítményben szignifikáns különbséget

jelzett a két csoport között (t= -3,341; p=0,002). A két csoport átlagaiban megmutatkozó

különbséget a III. számú diagram ábrázolja.

III. számú diagram: A tudatos álmodók csoportjának és a nem tudatos álmodók

csoportjának fluencia átlagai.

DERS (Σ) DERS I. DERS II. DERS III.

Nem tudatos álmodók csoportja 86,6538 15,6154 14,2692 19,5385

Tudatos álmodók csoportja 79,9333 16,1333 13,6000 17,6667

,000010,000020,000030,000040,000050,000060,000070,000080,000090,0000

100,0000

Átl

ag(p

ont)

A TÁ és NTÁ csoportok átlagai a DERS-en (Σ) és DERS faktorokon

Fluencia átlag

Nem tudatos álmodók 12,7306

Tudatos álmodók 15,3333

,0000

5,0000

10,0000

15,0000

20,0000

Átl

ag (

db)

A két csoport fluencia átlaga

- 16 -

Stroop-teszt

A Stroop-tesztet az egyik vizsgálati személyem (az NTÁ csoportból) nem végezte el, mert a

látássérülésének a mértéke ezt nem tette lehetővé, így az összehasonlításnál csak 40 eredmény

áll rendelkezésemre.

A TÁ és az NTÁ csoport Stroop-tesztben talált különbségeit a IV. számú táblázat foglalja

össze. Mindhárom blokk esetén - az adatok normális eloszlása mellett (Stroop csak színek:

z=0,725 p=0,669; Stroop kongr.: z=1,060 p=0,211; Stroop interf.: z=0,538 p=0,934) -

függetlenmintás t-próbát alkalmaztam. A különbségek szemléltetését lásd a IV. számú

diagramon.

Szórások vizsgálata T-próbák eredményei

F Szignif. t Szignif. Átlagok

kül. Döntés

Stroop (csak színek) 3,829 ,058 1,723 ,093 1,26307 Nincs szignifikáns

különbség

Stroop (kongruens helyzet) ,529 ,472 1,141 ,261 1,00347 Nincs szignifikáns

különbség

Stroop (interferens helyzet) 1,256 ,269 4,533 ,000 3,41240 Van szignifikáns különbség

IV. számú táblázat: A két csoport Stroop-tesztben nyújtott különbségeinek a vizsgálatára alkalmazott

függetlenmintás t-próba eredményei.

IV. számú diagram: A tudatos álmodók csoportjának és a nem tudatos álmodók csoportjának a Stroop-teszt

három blokkjában produkált időátlagai.

IOWA Gambling Task

Az IOWA Gambling Task-et az egyik alanyom a (NTÁ csoportból) nem oldotta meg, így

ennél a feladatnál csak 40 adattal dolgoztam.

Stroop (csak színek)Stroop (kongruens

helyzet)Stroop (interferens

helyzet)

Nem tudatos álmodók 11,9664 10,5268 20,6344

Tudatos álmodók 10,7033 9,5233 17,2220

,0000

5,0000

10,0000

15,0000

20,0000

25,0000

Átl

ag (

s)

Stroop-teszt blokkok átlagai

- 17 -

A csoportok közti különbségeket ezúttal is függetlenmintás t-próbával vizsgáltam, miután a

függő változó itt is normális eloszlást mutatott (z=0,806; p=0,534). A két csoport között

szignifikáns különbséget találtam (t= -2,090; p=0,043)

A két csoport átlaga közötti különbséget az alábbi V. számú diagram ábrázolja.

V. számú diagram: Az IOWA Gambling Task-ben gyűjtött összegek átlaga

IV. Diszkusszió

IV/1. A csoportképzés

Az eredményeink alapján a csoportképzésünk sikeresnek bizonyult. Bár nem volt lehetőségem

alváslaborban poliszomnográfos mérést végezni és ez alapján csoportokba rendezni a

vizsgálati személyeimet, de a statisztikai számítások megmutatták, hogy a két csoport valóban

minden a BLA-n mért változó (álomfelidézés mennyisége és részletessége; az alvás, álmodás

tudatos felismerésének gyakorisága; az álmok akaratlagos befolyásolásának a gyakorisága;

valamint az alvás előtt elhatározott dolgokról való álmodás gyakorisága) tekintetében

szignifikánsan különbözik. Így biztonsággal állíthatjuk, hogy a két csoport között van

különbség tudatos álmodás tekintetében, vagyis mondhatjuk, hogy az egyik csoport tudatos

álmodó, míg a másik csoport nem tudatos álmodó.

Az lefutatott statisztikai próba azt is megmutatta, hogy ez a két csoport nem különbözik

szignifikánsan nemi, vagy életkori megoszlás tekintetében. Tehát a csoportok közötti

különbségek biztosan nem ezeknek a tényezőknek a következményei.

IOWA Gambling Task

Nem tudatos álmodók 1834,0000

Tudatos álmodók 2120,0000

1600,0000

1700,0000

1800,0000

1900,0000

2000,0000

2100,0000

2200,0000

Átl

ag (

$)

Az IOWA Gambling Task-ben gyűjtött összegek csoportátlagai

- 18 -

IV/2. A frontális lebeny funkciók ébrenléti különbségei a két csoport között

Az Érzelemszabályozás Nehézségei Kérdőíven, bár valamilyen szintű eltérés mutatkozik a két

csoport átlagában, sem a teljes pontszámban, sem a hangsúlyosan vizsgált faktorokban nem

sikerült szignifikáns különbséget kimutatnunk. Így nem jelenthetjük ki, hogy a tudatos

álmodók érzelmi regulációs képességeik jobbak lennének, mint a nem tudatos álmodóké. Ez

értelmezhető annak az eredményeképp, hogy az érzelmi funkciók szabályozásában,

szervezésében jelentősen szerepet játszó agyi területek - ventromediális prefrontális lebeny

(Damasio, 1996) illetve a fronto-limbikus összeköttetések (Hobson et al., 2000) - hasonlóan

aktívak mind a nem tudatos REM, mind a tudatos álom alatt, ebből következően érthető, hogy

ébrenléti állapotban sem jelentkezik szignifikáns különbség a két csoport között.

A betű fluencia teszten szignifikánsan jobban teljesítettek a tudatos álmodók. Ebből

levonhatjuk azt a konklúziót, hogy a tudatos álmodók a kognitív fluencia, a tervezés és önálló

stratégia kialakítására való képesség és a célvezéreltségre való fokuszálás tekintetében jobbak

a nem tudatos álmodóknál. Ezek a funkciók egyértelműen köthetőek a prefrontális kéreghez

(Muzur et al. 2002), ahol a legjelentősebb alvás alatti aktivitásbeli különbséget tapasztalták a

korábbi kutatások folyamán (Vincent et al. 2007, 2008; Voss et al., 2009; Wehrle et al., 2005,

2007). Ez alapján úgy tűnik, hogy a tudatos álmodóknak ez az agyterülete ébrenléti állapotban

is fokozottabb aktivitást mutat. Persze, még akkor is, ha sikerült szignifikáns különbséget

kimutatnunk a két csoport között egy olyan feladatban, amely jelentős mértékben aktiválja a

kérdéses agyterültet (Pujol et al., 1996), nem nyilatkozhatunk teljes biztonsággal a kauzális

viszonyokról. Egyrészt azért, mert a mintánk nem volt nagy, így az általános érvényű

konklúziók kijelentésével vigyáznunk kell, másrészt maga a feladat rendkívül jól jelez

neuropszichológiai problémákat, azonban az egészséges tartományban már csökken a

differenciációs képessége, illetve maga az elvégzett statisztika sem ok-okozati viszonyokat tár

fel. Így az eredményből levont konklúziómat óvatosan kell kezelni és mindenképpen ”on-

line” módszeres megerősítésre vár, akár EEG-vel, akár valamilyen képalkotó eljárással

végzett vizsgálat keretében.

A Stroop-teszten a vártnak megfelelően és a korábbi kutatásokhoz hasonlóan (Blagrove et al.,

2010) alakultak az eredmények. Abban a két helyzetben - verbális inger nélküli, kongruens -

amikor a szelektív figyelmi képességek nincsenek igazán igénybe véve, a két csoport

hasonlóan teljesített - nem volt szignifikáns különbség -, míg az interferens helyzetben a

tudatos álmodók csoportja szignifikánsan jobban teljesített (a különbség irányát azért

fogadhatjuk nagy biztonsággal, mert a valószínűség kétszerese is az 5%-os szignifikancia

- 19 -

szint alatt van). Tehát kijelenthetjük, hogy a tudatos álmodók ébrenléti szelektív figyelmi

képességei jobbak. A Stroop-teszt által leginkább aktivált agyi területek a prefrontális lebeny

területére esnek (DLPFC, VMPFC, ACC) (Banich et al., 2000). Tehát ez az eredmény is

erősíteni látszik azt az elképzelést, hogy a frontális lebeny funkciók ébrenléti állapotban is

jobban működnek a tudatos álmodóknál, mint a nem tudatos álmodóknál.

Az IOWA Gambling Task-en, hasonlóan korábbi kutatások eredményeihez (Neider et al.,

2010) szignifikáns különbséget találtam a tudatos álmodók és a nem tudatos álmodók

csoportja között. Jelen esetben azonban a különbség megítélése mellett csak óvatosan

vonhatjuk le azt a konklúziót, hogy a tudatos álmodók a döntéshozatali impulzivitás terén

kevésbé impulzívak, mert a különbség valószínűsége nagyon közel esett a szignifikancia

szinthez, így a statisztikai hiba lehetősége nagyobb. Mindazonáltal, amennyiben elfogadjuk az

irányt, azt mondhatjuk, hogy ez a különbség igazolhatja a hipotézisünk hátterében álló

frontális lebenyben tapasztalt aktivitásbeli eltérést, még akkor is, ha korábbi kutatások

bizonyították, hogy az IOWA Gambling Task alatt elsősorban a ventromediális prefrontális

lebenyben mutatkozik aktivitás (Bechara et al., 1994). Neider és munkatársai (2010) az ezen a

feladaton tapasztalt különbségből arra következtettek, hogy esetleg az alvás során is a

DLPFC-ben mutatkozó aktivitás mellett, a VMPFC-ben is - bár eleve aktivált REM

állapotban -, mutatkozhat magasabb aktivitás, mint a nem tudatos álmodóknál. Ezt az

elképzelést már korábbi kutatások is felvetették (Nofzinger et al., 1997). Jelen kutatás

eredményei ezt az elképzelést nem tudják teljes biztonsággal támogatni, mert bár az IOWA

Gambling Task mellett a Stroop-teszten - ami szintén bevonja a ventromediális prefrontális

területet - is szignifikánsan jobban teljesítettek a tudatos álmodók a nem tudatos álmodóknál,

az Érzelemszabályozás Nehézségei Kérdőív eredményei ellentmondásosak ezzel a

konklúzióval. Hozzátéve, hogy egy önbevallásos kérdőívben számos torzító tényező

közrejátszhat, így ennek a cáfoló ereje nyilván igen szolid, azonban figyelmen kívül sem

hagyhatom.

Összességében viszont - néhány kitétel mellett - kijelenthető, hogy a tudatos álmodóknak az

ébrenléti frontális lebeny funkció közül számos ébrenléti állapotban is jobban működik,

akárcsak alvás során. Azaz, nagy valószínűséggel az ezekért felelős területek - elsősorban a

DLPFC - ébrenlét és alvás során is aktívabbak a tudatos álmodóknál, és ezzel illeszkedik a

korábbi kutatások sorába (Hobson et al., 2000; Muzur et al., 2002; Voss et al., 2009; Neider et

al., 2010).

- 20 -

IV/3. Záró megjegyzések, kutatási lehetőségek

Jelen kutatás konklúzióit mindenképpen bizonyos fenntartásokkal kell kezelni. Nem szabad

elfelejteni, hogy már a csoportok kialakítása sem egy ”on-line”, objektív - pszichofiziológiai -

mérés alapján történt. Egy önbevallásos kérdőív mindig rejt magában torzításokat, még akkor

is, ha jelen témában például társadalmi kívánatosság nem játszik döntő szerepet, de a

személyeknek mást és mást jelenthet a soha és mindig közötti tartomány egyes ”helyei”,

illetve önmagunk, valamint viselkedésünk megfigyeléséből adódó torzításokkal is

számolnunk kell. Szintén a csoportképzéshez kapcsolódó megjegyzés, hogy nyilván

statisztikai úton kialakított csoportok is jelentős eredményekkel szolgálatnak, azonban ez

esetben a statisztikai hibák csökkentésére igen nagy mintával kell dolgozni. Ez sajnos a jelen

kutatásban, mint, ahogy a tudatos álmodás kapcsán lefolytatott kutatások többségében sem állt

rendelkezésre. Ahogy arra már korábban is utaltam egyértelmű ok-okozati viszonyok

felállítását sem javasolnám ezen eredmények alapján.

Ami a jövő kutatásait illeti, mindenképpen egy olyan jelenségről van szó, amivel érdemes

foglalkozni. Érdemes foglalkozni vele gyakorlati haszna miatt. Több bíztató kutatás született

már annak kapcsán, hogy a tudatos álmodás segítségével csökkenthető a rémálmok

gyakorisága (Spoormaker & van den Bout, 2006), intenzitása (Blagrove et al., 2001). Az alvás

közbeni terápiás lehetőség mellett a tudatos álmodás ébrenléti hatásaival foglalkozó - köztük a

jelen - kutatások alapján felvetődhet, hogy amennyiben a tudatos álmodás kihat bizonyos,

főként a frontális lebeny területére lokalizálható, ébrenléti kognitív funkciókra, bizonyos -

elsősorban nem neurogén - pszichés problémák esetén is jól alkalmazható lenne. Ezek a

terápiás lehetőségek mindenképpen érdemesek arra, hogy foglalkozzunk velük. A jelenség

gyakorlati életben való felhasználásának egy másik iránya a tudatos álmodás

sportpszichológia területén való alkalmazása. Paul Tholey már 1990-ben feljegyzett számos

esetet, hogy sportolók tudatos álmodás segítségével fejlesztik technikájukat, gyakorolják

mozgássoraikat és játszanak le taktikai elemeket. Azóta született néhány kutatás, amely nem

anekdotikus alapon, hanem laboratóriumi körülmények között vizsgálta a lehetőséget és

kecsegtető eredményeket is kaptak (Erlacher & Schredl, 2008, 2010). Ezen a területen is

érdemes újabb és újabb kutatásokat elindítani, hiszen maga a tudatos álmodás jelensége és a

sportpszichológia területe is számos kiaknázatlan lehetőséget rejt magában.

„A tudatos álmodás egy ígéretes, ámde igen problematikus paradigma…” - mondta Hobson

(2010). Nehéz lenne a téma egyik legnagyobb alakjának a szavait vitatni, de talán annyival

kiegészíthetem: …és éppen ezért oly izgalmas.

- 21 -

Bibliográfia

Aristotle. (1955). Parva Naturalia. (W. D. Ross, Ed.) Oxford: Clarendon Press.

Aserinsky, E. (1971). Rapid eye movement density and pattern in the sleep of young adults. Psychophysiology,

8 , 361-375.

Banich, M. T. et al. (2000). fMRI Studies of Stroop Tasks Reveal Unique Roles of Anterior and Posterior Brain

Systems in Attentional Selection. Journal of Cognitive Neuroscience, 12 , 988-1000.

Bechara, A., Damasio, A. R., Damasio, H., & Anderson, S. W. (1994). Insensitivity to future consequences

following damage to human prefrontal cortex. Cognition, 50 , 7-15.

Blackmore, S. (1991). Lucid Dreaming: Awake in Your Sleep? Skeptical Inquirer, Vol. 15 , 362-370.

Blagrove, M., & Hartnell, S. J. (2000.). Lucid dreaming: associations with internal locus of control, need for

cognition and creativity. Personality and Individual Differences, 28 , 41-47.

Blagrove, M., Bell, E., & Wilkinson, A. (2010). Association of Lucid Dreaming Frequency With Stroop Task

Performance. Dreaming, 20 , 280-287.

Blagrove, M., Farmer, L., & Williams, E. (2004). The relationship of nightmare frequency and nightmare

distress to well-being. Journal of Sleep Research, 13 , 129-136.

Charlton, S., & Bakan, P. (1990). Creativity and physiognomic perception. Personality and Individual

Differences, 11 , 419-420.

Damasio, A. (1996). The Somatic Marker Hypothesis and the Possible Functions of the Prefrontal Cortex [and

Discussion]. Philosophical Transactions: Biological Sciences, 351 , 1413-1420.

den Blanken, C. M., & Meijer, E. (1991). An Historical View of Dreams and the Ways to Direct Them;

Practical Observations by Marie-Jean-Léon-Lecoq, le Marquis d'Hervey-Saint-Denys. Lucidity, 10 , 311-322.

Dietrich, A. (2003). Functional neuroanatomy of altered states of consciousness: The transient hypofrontality

hypothesis. Consciousness and Cognition, 12 , 231–256.

Doll, E., Gittler, G., & Holzinger, B. (2009). Dreaming, Lucid Dreaming and Personality. International

Journal of Dream Research, 2 , 52-57.

Edelman, G. M. (1992). Bright Air, Brilliant Fire: On the Matter of the Mind. New York: Basic Books.

Erlacher, D., & Schredl, M. (2010). Frequency of sport dreams in athletes. International Journal of Dream

Research, 3 , 91-94.

Gratz, K. L., & Roemer, L. (2004). Multidimensional Assessment of Emotion Regulation and Dysregulation:

Development, Factor Structure, and Initial Validation of the Difficulties in Emotion Regulation Scale. Journal of

Psychopathology and Behavioral Assessment, 26 , 41-54.

Green, C. (1968). Lucid Dreams. Oxford: Institute for Psychical Research.

Green, C., & McCreery, C. (1994). Lucid dreaming - The paradox of consciousness during sleep. London:

Routledge.

Henry, J. D., & Crawford, J. R. (2004). A Meta-Analytic Review of Verbal Fluency Performance Following

Focal Cortical Lesions. Neuropsychology, 18. , 284–295.

Hobson, A. (2009.). REM sleep and dreaming: towards a theory of protoconsciousness. Nature Review -

Neuroscience, 10 , 803-814.

- 22 -

Hobson, A. (2009). The Neurobiology of Consciousness: Lucid Dreaming Wakes Up. International Journal of

Dream Research, 2 , 41-44.

Hobson, A., Pace-Schott, E. F., & Stickgold, R. (2000). Dreaming and the brain: Toward a cognitive

neuroscience of conscious states. Behavioral and Brain Science, 23 , 793–1121.

Holzinger, B. (2010). Why lucid dreaming could also be called paradoxical dreaming. International Journal of

Dream Research, 3 , 16.

Holzinger, B., LaBerge, S., & Levitan, L. (2006). Psychophysiological Correlates of Lucid Dreaming.

Dreaming, 16 , 88-95.

Jerbi, K. O. et al. (2009). Task-related gamma-band dynamics from an intracerebral perspective: review and

implications for surface EEG and MEG. Hum Brain Mapp, 30 , 1758-1771.

Kahan, T. L., & LaBerge, S. (1994.). Ludic Dreaming as Metacognition: Implications for Cognitive Science.

Consciousness and Cognition, 3 , 246-264.

Kahan, T. L., LaBerge, S., Levitan, L., & Zimbardo, P. (1997.). Similarities and Differencies between

Dreaming and Waking Cognition: An Exploratory Study. Consciousness and Cognition, 6 , 132-147.

Kahn, D., & Hobson, A. (2005). State-dependent thinking: A comparison of waking and dreaming thought.

Consciousness and Cognition, 14 , 429-438.

Kökönyei, Gy. (2008). Érzelemszabályozás krónikus fájdalomban. [doktori disszertáció] Eötvös Lóránt

Tudományegyetem, Budapest.

LaBerge, S. (2003.). Lucid Dreaming and the Yoga of the Dream State: A Psychophysiological Perspective. In

A. Wallace (Ed.), Buddhism & Science (pg.: 233-258.). New York: Columbia University Press.

LaBerge, S. (1990). Lucid Dreaming: Psychophysiological Studies of Consciousness during REM Sleep. In R.

R. Bootzen, J. F. Kihlstrom, & D. L. Schacter (Eds.), Sleep and Cognition (pg.: 109-126.). Washington, D.C.:

American Psychological Association.

LaBerge, S. (1981). Lucid dreaming verified by volitional communication during REM sleep. Perceptual and

Motor Skills, 52 , 727-732.

LaBerge, S. (1988). The psychophysiology of lucid dreaming. In J. Gackenbach, & S. LaBerge (Eds.),

Conscious mind, sleeping brain: Perspectives on lucid dreaming (pg.: 135-153.). New York: Plenum.

LaBerge, S., & DeGarcia, D. J. (2000). Varieties of Lucid Dreaming Experience. In R. G. Kunzendorf, & B.

Wallace (Eds.), Individual Differences in Conscious Experience (pg.: 269-307). Amsterdam: John Benjamins.

Malcolm, N. (1959). Dreaming. London: Routledge.

Nofzinger, E. A., Mintun, M. A., Wiseman, M., Kupfera, D. J., & Moore, R. Y. (1997). Forebrain activation

in REM sleep: an FDG PET study. Brain Research, 770 , 192-201.

Norieka, V., Windt, J. M., Lenggenhager, B., & Karim, A. A. (2010). New perspectives for the study of lucid

dreaming: From brain stimulation to philosophical theories of self-consciousness. International Journal of

Dream Research, 3. , 36-45.

Pujol, J. et al. (1996). Frontal lobe activation during word generation studied by functional MRI. Acta

Neurologica Scandinavica, 93 , 403–410.

Rechtschaffen, A. (1978). The single-mindedness and isolation of dreams. Sleep, 1 , 97-109.

- 23 -

Snyder, T., & Gackenbach, J. (1988). Individual differences associated with lucid dreaming. In T. Snyder, & J.

Gackenbach (Eds.), Conscious mind, sleeping brain: Perspectives on lucid dreaming (pg.: 221-259.). New York:

Plenum.

Spoormaker, V. I., Schredl, M., & van den Bout, J. (2006). Nightmares: from anxiety symptom to sleep

disorder. Sleep Medicine Reviews, 10 , 19-31.

Spreen, O., & Strauss, E. (1991). A compendium of neuropsychological tests: Administration, norms and

commentary. . New York: Oxford University Press.

Stroop, R. J. (1935). Studies of interference in serial verbal reactions. Journal of Experimental Psychology, 18 ,

643-662.

Stuss, D. T., & Benson, D. F. (1986). The frontal lobes. New York: Raven Press.

Tholey, P. (1990). Applications of lucid dreaming in sports. Lucidity Letter .

Thurstone, L. L. (1938). Primary mental abilities. Psychometric Monographs, 1 .

van Eeden, F. (1913). A Study of Dreams. Proceedings of the Society for Psychical Research, 26 , 431-461.

Voss, U., Holzmann, R., Turin, I., & Hobson, A. (2009.). Lucid Dreaming: A State of Consciousness with

Features of Both Waking and Non-Lucid Dreaming. Sleep, 32 , 1191-1200.

Wehrle, R. K. (2005). Rapid eye movement-related brain activation in human sleep: a functional magnetic

resonance imaging study. Neuroreport, 16 , 853-857.

Wehrle, R. K. (2007). Functional microstates within human REM sleep: first evidence from fMRI of a

thalamocortical network specific for phasic REM periods. European Journal of Neurosciences, 25 , 863-871.

Wróbel, A. (2000). Beta activity: a carrier for visual attention. Acta Neurobiol Exp (Wars), 60 , 247-260.