X L A N N A L E S M U S E I N A T I O N A L I S H U N G A R I C I . 1913.

ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK.

ZlMÁNYI KÁROLY-tÓl.

MINERALOGISCHE MITTEILUNGEN.

V o n KARL ZIMÁNYI.

1. Ujabb kristálytani megfigyelések a dognácskai pyriten.

A dognácskai pyriten nyert és más helyütt1 közölt megfigyelé-seimet még az alábbiakkal egészíthetem ki ; megjegyzem, hogy ezek is a «Vinere Mare» bányából származó kristályokra vonatkoznak.

Az idézett helyeken már közölt alakokhoz még a következőket sorolhatom, a melyek közül a *-gal jelöltek egyáltalában újak a pyritre.

c{710} {533} 7 { 1 1 . 2 . 0 } {855} C{16.3.0} {10.7.7} h {410} {544}

2> {830} II{655} a{760} * {16.8.1}

{340} {18.9 .2} * {12.7 .7} w {841}

R {742}

Ezek az alakok a kristályokon kicsi vagy keskeny, hiányos számú (2—3) lapokkal fejlettek ki, a minek következtében a tükörképek több-nyire ugyan gyöngék, azonban mindig egységesek, sőt néha feltűnő élesek voltak. Amint az ismételt beállításoknál meggyőződtem, a mérések kielégítők ; habár nagyobb eltérések is előfordultak a számított értékek-től, ezeket nem a rossz tükrözés vagy az elnyúlt tükörképek okozták.

A ® ( 8 3 0 } alakot MAURITZ a porkurai2 és a fojniczai : l pyriten figyelte meg; a (7G0) pentagondodekaédert W E B S K Y az ordubati 4 pyriten elnyúlt

1 Akadémia Értesítő. 1910. XXI. köt. 329. 1. — Földtani Közlöny. 1910. XL. köt. 550. 1. — 1911. XL1. köt. 564. 1.

2 Mathem. és természettud. Értesítő. 1903. XXI. köt. 258. 1. :t Földtani Közlöny. 1905. XXXV. köt. 484. 1. * Zeitschr. d. deutsch, geolog. Gesellschaft. 1879. XXXI. köt. 222. 1.

Annales Musei Xatiotialis Hiingarui. XI. 1 7

2 5 8 ZIMÁNYI KAROLY

reflexekkel mérte, azért D A N A 1 nem is említi és G O L D S C H M I D T 2 szintén nem vette fel a biztosan megállapított alakok közé. S C H A L L E R 3 ezt az alakot jó mérések alapján biztosan meghatározhatta, míg legújabban F U K U C H I 4 az azumai (Japán) pyriten is megfigyelte.

Mérés : n. fer. Számítás c = (100) (710) = 8°10'— 8°á3' 2 1 8° 73/i' / = (11.2.0) = 10 9 —10 25 6 3 10 181/* C = (16.3.0) = 10 38 —10 45 4 2 10 37 h = (410) = 13 55 —14 8 8 7 14 21/4

S — (S30) = 20 25 —20 40 o 2 20 331 4 a = (607) = 49 30 1 1 49 24

9' = (OlOj (340) = 36 45 —37 4 8 6 • 36 521 i * =(100» (12.7.7) = 39 19 —39 36 2 2 39 311 4

= (111) (533) = 14 24 —14 33 3 2 14 251 4 (855) = 13 18 1 1 13 16

= (10.7.7) = 10 2—10 5 2 2 10 1 (544)= 6 12 2 2 6 12

n = (655) = 4 46 — 4 58 3 2 5 3 * — (16.8.1) = 36 17 1 1 36 20

(18.9.2) = 34 9 1 1 34 7 W — (811) = 33 35 —33 42 2 2 33 29 w = (100) (841) = 27 10 1 1 27 16 * = (210) (16.8.1) = 3 11 1 1 3 12

(18.9.2) = 5 33 — 5 43 2 2 5 401 2 w — (841) = 6 30 — 6 45 4 3 6 223 4 a = (274) (001) = 61 4 1 1 61 13 0 = (111) = 25 12 1 1 25 22 e — (102) = 57 13 1 1 57 26

Az B {742] dyakisdodekaédernek csak egy fényes lapocskája fejlett ki a megmért soklapú kristályon, amelyen 6 {210} és a {100} körülbelül egyenlő nagyok és ezeknél nem sokkal kisebbek o (111} és t (421} lapjai sem voltak. Még egy másik oktaéderes kristályon í (214) lapján az imént említett alaknak keskeny, mérhető csíkjai a rostozást okozták.

Mérés : n. Számítás : R:a~(427) : (001) = 32°41' 1 32°341 a'

Több (12) kristályon e{21()} és # {430} lapjai közt hiányos számú, keskeny, de fényes lapocskák voltak, liajlásaikat jól mérhettem. Meg kell azonban jegyeznem, hogy sokszor a kifogástalan tükrözés daczára a

1 DANA, J. D. : A System of Mineralogy. 6-th edit. 1892. 84. 1. 2 GOLDSCHMIDT, Y . : Index d. Krystallformen. Berlin, 1 8 9 0 . I I . köt. 5 0 6 . 1. 3 Bulletin, U. S. Geolog. Survey. 1895. No. 262. 133. 1. 4 Beiträge zur Mineralogie von Japan. Tokyo. 1912. Nr. 4. 194. 1.

ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK. 2 5 9

szögértékek még egy és ugyanazon kristályon is ingadoztak ; a mérések után a lapok majd x{850), majd f/{220] pentagondodekaéderhez tartoz-nának, az elsőt már felvettem a dognácskai pyrit alakjai közé.1

Mérés : n. kr. Számítás : X : a = (850) : (100) = 31°51'—32°1' 5 4 3 2 ° 0 V

A nagyobb eltéréseknél a mért hajlások többnyire 30'-czel is na-gyobbak a számítottnál, t. i. 32°20'—32°56' közt ingadoznak. Más lapok hajlása még a 33°-ot is meghaladja és inkább közeledik g [320] értékeihez, a melylyel csak egy mérés egyezett jól, míg a többi élen nyert szög 10'—40'-czel kisebb volt, ú. m. 33c0'—33°31'.

Mérés : n. kr. Számítás : g : a = (320) : (100) — 33°39' 1 1 33°411/2

Ezek után ezt az alakot csak a valószínűek közé sorolhatom ; meg-említem még, hogy a megfelelő negatív alak g' {320) különösen az oktaéderes kristályokon nem oly ritka, jól mérhető lapjai többször na-gyobbak is voltak.2 '

Mérésekkel még két negativ alakot állapítottam meg, a melyek a pyritre újak volnának; tekintve azonban kifejlődésük módját és lapjaik felületének minőségét, nem vehetők véglegeseknek. * [13.14.0] keskeny, csíkalakú lapocskák yl ' ( lO.l l .O) mellett, vagy í£(110) lapjain g' {230} közelében a rostozást okozzák; a tükrözés elég jó volt.

Mérés n. kr. Számítás : (13.14.0) : (010) = 42°37'—42°57' 7 6 42°533/*'

A * (6.10.5) három kristályon kissé egyenetlen rostos lapokkal, egy másik kristályon pedig w |21 l ) lapjainak rostozását idézte elő. Az alak lapjai [021 : 100 = 012] övekben p{22l} és n{ 121} közt fekszenek és velük sűrűn oscillálnak.

Mérés : n. kr. Számítás : (5.6.10) : (102) = 28°13'—28°24' 5 4 28°13'

Az oktaéderes kristályokon az ikositetraéderek sorához csatlakozik még ß [322} egy viczinálisa; lapjai jól tükröző, keskeny csíkok, vagy az oktaéder lapjain megjelenő és azokkal oscilláló rostok. A mérések inga-dozók és a számított hajlásoktól 10'—40'-czel kisebbek, tulajdonképen {59.40.40} viczinális alak hajlásához állanak közelebb.

1 Földtani Közlöny: 1910. XL. köt. 550. L 2 Földtani Közlöny. 1910. XL. köt. 555. I

1 7 *

2 0 0 ZIMANYI KÁROLY

Mérés : n. kr. Számítás : o : / ? = ( l l l ) : (322) = 10°47'—10°13 d : ß = ( 101): (322) = 31 7

(111) :(59.40.40) =

10 7 11°251A ' 1 30 58

10 56

A két oktaéderes kristálynak, a melyen * [12.7.7} új ikositetraé-dert megállapíthattam, kombinácziója ez volt:

Mind a két kristályon az uralkodó oktaéder mellett o{lOO} lapjai nagyok és az [a : e] élekkel párhuzamosan húzódó, fényes csíkoktól barázdáltak ; e, t és n jól kifejlettek, tükörsima lapokkal, a többi alak annyira alárendelt, hogy a kombináczió typusát semmiképen nem mó-dosítja.

A * (16.8.1) dyakisdodekaéder néhány keskeny csík alakjában húzódik végig e (210) egyik lapján; a tizenkét alak képezte kombináczió azok fejlettsége szerint a következő :

Az e (210), f (42l} és o j l l l ) csaknem egyenlő nagyok. A 257. oldalon felsorolt alakokat a már megállapítottakhoz szá-

mítva, a dognácskai pyrit összes alakjainak száma 70. A megvizsgált kristályok mindegyiken kifejlettek o ( l l l ) és e(210), nagyon gyakoriak az a {100}, n {211}, p{221}, s {321} és í {421}, eléggé közönségesek tf {110), #{430} és oj {522} ; a többi alak jórészt már ritkaságszámba vehető és rendesen alárendelt lapokkal fejlettek ki. A tizenhárom negatív alak közül csak D' (450) és g' {230} pentagondodekaédereknek vannak néhány kristályon nagyobb lapjaik.

Az oktaéderes és pentagondodekaéderes kombinácziókon legtöbb az egyes alak, körülbelül félannyi az ú. n. « középkristályokon » ; a dyakis-dodekaéderes kombináczió általában nagyon ritka a «Vinere Mare» bányá-ból, végre hexaéderes kristályok nem is voltak a megvizsgáltak közt.

Egy diakisdodekaéderes kristály kombinácziója : s, e, a, t; az ural-kodó s {321} lapjai [s : e] és [s : t] élek irányában erősen rostosak, az elsőt o [111) csíkjai okozzák, a mely alak önálló lapokkal nem tompítja a trigonális csúcsokat; a másik rostozás t [421} csíkjaitól ered, de ez utóbbi kicsi fényes lapokkal is kifejlett ß{210} és s {321} közt. e{210} nagy, a {100} keskeny lapokkal jelentek meg.

Egy másik kristályon s {321} nagy bágyadt fényű lapjai körülbelül egyensúlyban fejlettek ki o {111} és rí (lOO) lapjaival, míg e (210) és t[421} egészen alárendeltek.

o, e, t, a, n, d, g', p, * {12.7.7}, h, J o, a, e, t, n, d, g', p, * {12.7.7}, {544}, {10.7.7}, c, C, h, D' ,

* /

e, t, o, n, a, p, d, g', 9', v', h, * {16.8.1}.

ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK". 261

2. Galenit Nagyágról.

A galenit Nagyágon elég közönséges,1 jól kifejlett kristályai azon-ban ritkábbak ; 2 már A C K N E R 3 emliti, bogy a Csetrás-hegységben a Lipót-táróból olykor szép kristályok fordultak elő. R E U S S 4 egy meg-támadott, részben pseudomorphisált, nagy galenitkristályt írt le Erdély-ből közelebbi lelethely nélkül.

A gyűjtött kézipéldányokon a galenitkristályok 1 1 Va cm nagyok, alakjaik o {111} és a { 100} egyensúlyban fejlettek ki; a felületük fény-telen, megtámadott, de belsejük ép, mint azt a fényes és sima hasadási lapokon láthatni. A kisérő ásványok pyrit, e{210] és a {100} apró kom-bináczióiban, vörösbarna sphaJerit, chalkopyrit, dolomit és baryt; a két utóbbi ásvány mint későbbi képződés rakódott a galenitra és ehalko-pyritre. A dolomit nyeregalakúan görbült rhomboéderei fehérek vagy barnás sárgák; a barvtnak rhombos táblácskái Vs—17a mm nagyok, alakjai c{00l}, m {110}, z | l l l ) , ritkábban még b {010} és d {l02),

A galenit a József-bánya 61-ik ölszintjén a «Longin»-éren for-dult elő.

3. Calcit Dognácskáról.

A kis kézipéldány a Márkus-bányából, a Magdalena-Alfréd ércz-tümzsről való, az új áttörésből, a melyet Dognácska felé hajtanak. A calcit a szürkésfehér kristályos mészkő egy üregében képződött, a melynek közelében a mészkő még néhány kvarczkristályt is zár magába. A calcit kissé sárgás, félig átlátszó kristályai e {01 Tí2} és m{ l010) alakok kombinácziói, a rhomboéder lapjai elég simák, fényesek, míg az oszlopéi egyenetlenek. A 3—4 mm nagy, rövidoszlopos vagy rhomboé-deres kristálykák párhuzamos összenövésben torony módjára csoportosul-nak egymás mellé, az alsó kristálykák többnyire nagyobbak, mint a felsők.

4. Pyrit Kapnikbányáról.

Kapnikbánya ércztelérein a pyrit gyakori, de szépen kifejlett és soklapú kristályai ritkábbak. A kristályok csaknem mindig erősen ros-tozotl vagy barázdált lapú pentagondodekaéderek, a kombinácziók egy-

1 INKF.Y B. : Nagyág földtani és bányász, viszonyai. Budapest, 1 8 8 5 . 8 1 . L 2 B. VON COTTA und E. VON FELLENBERG : Die Erzlagerstätten Ungarns und

Siebenbürgens. Freiberg, 1S62. 174. 1. M. J . ACKNER: Mineralogie Siebenbürgens. 1855. 29*2. 1.

* Sitzuugsber. d. Wiener Akad. 1853. X. kot. 63. 1.

2 6 2 ZIMÁXYI KÁROLY

szerűek, csak Z E P H A R O Y I C H 1 említ F E R B E R írásbeli közlése nyomán egy soklapú kombinácziót.

Néhány év előtt az alsó bányaosztályhoz tartozó «Erczpatak» telérről hexaéderes kristályokat gyűjtöttem. A pyrithexaéderek sárgás dolomittal kvarczon ülnek, nagyságuk 2—3 mm és 1—2 cm közt vál-tozik, némelyek lapjai élénk vörös és zöld színűre futtatottak. Az egy-szerű hexaedereken kívül vannak, a melyeknek éleit e{210] keskeny lapjai tompítják és a trigonális csúcsok körül még n{211} és t [421 j fényes lapocskái csoportosulnak. A kombináczió hasonló ahhoz, a milyet S T R U E V E R 2 Elba szigetéről és Brossoról ismertetett. Tökéletesen simák o {111} és n{21l}, ellenben rostozottak a {100} és e{210}, az előbbinél a pentagondodekaéder, az utóbbinál a dyakisdodekaéder lapocskáitól, a mely utóbbinak némely szélesebb lapja szintén rostos [e : t] élekkel párhuzamosan.

Három kristályon mért szögek középértékei a következők. Mérés : n. Számítás

e : a — (210) : (100) = 26°26' 8 26°34' : t — : (421) = 12 33 6 12 361 i

t:t — (421) :(214) = 48 3 1 48 II1 2 : o = : (111) = 28 2 2 28 61 -2

a : n = (100 ) : : (211) = 35 13 3 35 15;i i : o = : (111) = 54 37 4 54 44

5. Pyri t Nagybányáról.

A nagybányai Kereszthegyről a pyrit aranytartalmú lévén, fontos zúzóércz ; a teléreken vaskosan vagy kristályodottan található, ritkábban szép, egyszerű kristályai o ( l l l ] és a (10| alakokkal kvarczon vagy amethysten fordulnak elő.:i

Megvizsgált példányaim egyikén vaskos pyrit üregeiben víztiszta kvarczkristályokkal ültek a 3 — 5 mm nagy pentagondodekaederek e {210}, alárendelten a ! 100] ; lapjaik fényesek, de lapismétlődésektől rovátkol-tak. Hasonló kombinácziók kisérik a szép bournonitot is.4

1 Y . v. ZEPHAROVICH : Mineralog. Lexikon etc. Wien, 1873. II. köt. 253. 1. 2 Memorie della Reale Accad. delle Sc. di Torino. 1869. (Ser. II.) Tom. XXVI.

Tav. IV., fig. 70. C . A . Z I P S E R : Topogr. mineralog. Handbuch von Ungarn. Oedenburg, 1817.

261. 1. — 13. VON COTTA und E. VON F E L L E N B E R G : Die Erzlagerstätten Ungarns etc. Freiberg, 1862. 147. és 196. 1. — V. VON ZKPHAROVICH : Mineralog. Lexikon. Wien, 1859—1873. I. köt. 336. és II . köt. 253.1.— SZELLEMY G.: Nagybánya és vidékének fém bányászata. Nagybánya, 1894. 94. 1.

4 Természetrajzi Füzetek, 1891. XIV. köt. 126. 1.

ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK". 2 6 3

Nagyobb t elér üregekből valók a bexaécleres pyritek, a melyeknek kristályai (5—10 mm) ugyancsak vaskos érczen ülnek csoportosan. Uralkodik a {100}, az oktaéder kicsi és a pentagon-tizenkettős keskeny lapjai jó fényűek, ellenben a hexaéderlapok egyenetlen felületűek, ke-vésbbé fényesek, a mit még fokoz az, hogy apró és kissé kiemelkedő kristálykák hypoparallel állásban, vagy egészen rendetlenül nőttek a fő egyénekre.

6. Pyrit Lucziabányáról.

A Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részvénytársaság 1893 óta Abauj-Torna vármegyében a Borzó-patak völgyében fekvő Lucziabányán rendszeresen bányásztat pátvaskőre ; a vaséreznek telepei chloritos steatit-palában fekszenek. A régi időkben a barna vaskő kibúvásait követve, csak réz- és ezüstérczekre, továbbá a barna vaskőre bányásztak.

A pátvaskőben helyenkint vaskos chalkopyrit, pyrit és kvarcz található ; az üregekben oszlopos kvarczkristályok is vannak m(lOÏO), )• [1011) es c {Olli} alakokkal, a melyekkel néha még a trigonális pyramis is kifejlett. Ezeken kívül még kristályodott houmonit, tetraedrit, kevés vörösesbarna sphalerit és az antimonithoz hasonló finom szálas tollércz fordul elő; 1906-ban egy kis kézipéldányt még Lucziabányán szerez-hettem, a melyen azonban oly kevés volt e szálas érczből, hogy meg-boldogult LOCZKA J Ó Z S E F kartársam csak minőlegesen Sb, S, Fe és kevés Ag alkotórészeket mutathatta ki.

A pyrit a sideritben, chalkopyritben vagy a limonitban fordul elő-kristályai 0"ő—4 cm nagyok, nem szépek, mivel a lapok egyenetlenek és rostozottak. A sideritbe nőtt kristályok leginkább egyszerű hexaéde-rek, a kombinácziók : a {100}, o j l l l } ; « (lOO}, o { i l l} , e {210} ; a {100}, e (210). o j l l l ) , s (321). A mérések és számítások nem jól egyeznek, csak az alakok meghatározására voltak valók.

Mérés : Számítás : e : o = (210): (111) = 39°30' 39°14'

: a = : (100) = 26 49 26 34 o : a = ( 111 ) : (100) = 54 21 54 44

: s = : (321) — 21 50 22 12

A chalkopyritbe nőtt kristályok kisebbek, de szebben kifejlettek, typusuk pentagondodekaéderes ; az egyszerű e (210) mellett kombiná-cziójuk :

e {210}, a {100}; e {210}, o { l l l } ; e {210}, o { l l l } , a {100}.

A limonitban levő pyritfészkek és az üregeiben ülő pyritkristályok valószínűleg a felső szintekről valók ; a fényeslapú kristályok egyszerű

ZI MÁNYI KÁROLY

oktaéderek, a melyekhez ritkábban még e{210) és a {100) egészen alá-rendelt lapocskái is járulnak. A pyritet gyakran V»—1 mm vastag, könnyen lefejthető limonitkéreg vonja be.

7. A rhodochrositnak két új lelethelye.

A rhodochrositnak a következőkben ismertetett két új előfordulása Gömör vármegyéből való; az egyik rhodochrositot a Rákos-bányában Gömörrákos határában, a másikat a Mái-hegyen Krasznahorkaváralja mellett találták a Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részvénytársaság vas-é rézbányáiban.

Néhány év előtt a rákosi vaskőbánya keleti részében a III. és IV. szint közt limonit üregeiben fordult elő a rhodochrosit, kevés « vas-csillám» társaságában. A bánya felső szintjeiben a barna vaskő nagyobb tömegei voltak, ez átlagban 4'0r>%, a pátvaskő 2'0G—2*71% mangan-oxydult tartalmaz.1

A rhodochrosit többnyire szép málnavörös, ritkábban barnássárga gömbalakú halmazokat képez, a melyeknek felületéről kicsi kristályok-nak sűrűn egymás mellé illeszkedett hegyes csiicsai kevéssé emelkednek ki ; máskor pedig hegyes skalenoéderek hypoparallel állásban egymáshoz nőve. kévealakű csoportokat alkotnak. Némely üregben láthatunk sza-badon kifejlett 4—7 mm hosszú, orsószeiüen görbült vag}- drúzás lapú hegyes skalenoédereket is.

A Mál-hegyről származó darab szintén limonit, kevés vascsillám-mal; az egyik üregből kiemelkedik egy 2—2'» cm nagyságú málna-vörös rhodochrosit gömbölyödött, apro drúzás és selymes fényű felü-lete ; a példány kisebb üregeiben szintén hálhatni hasonló aggregatumokat, de szabad kristályokat nem.

A kristályok rossz kifejlődése és a hasadási lapok egyenetlensége és görbültsége miatt sem az egyik, sem a másik rhodochrositon kristály-méréseket nem végeztem.

Mind a két előfordulás nagyon gyér és tudtommal azóta a Rákos-bányában, a hol még élénken folyik a munka, nem találták többé; 2 a gömörrákosi bányákból csak néhány kis darabot és töredéket, a Mál-hegyről pedig egy kis kézipéldányt szerezhettem, ezeket egy teljes elem-zésre felhasználni vagy megcsonkítani nem lehetett.

Magyarországon még Macskamezőn fordul elő a rhodochrosit vas-

1 E I S E L E G . : Gömör- és Kis-Hont törv. egyes, vármegyék Bányászati Mono-grapliiája. Selmeczbánya, 1907. I. köt. 18S. 1.

2 A Mál-liegyen már több év előtt beszüntették a bányaműveleteket.

ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK". 2 6 5

és mangánérczekkel ; L I L L 1 innen rhodochrositkristályokat elemzett, a melyek stilpnosideriten ültek, de nagyobb mennyiségben vaskosan és szemcsésen a mangántartalmú magnetittal is előfordul.2 A csaknem tel-jesen tiszta mangánkarbonát szép kristályai Horhausen : t bányáiban szintén limoniten ülnek. Nálunk a legszebb rhodochrositot Kapnikbányán és Nagyágon találták ; úgy ezen a két helyen, mint Verespatakon és Valea Morin4 Bráa mellett a rhodochrosit a nemes ércztelérek jellemző ásványa.

Köszönetemet fejezem ki ezen a helyen is L I P O S I T S TIVADAR és K L E K N E K L Á S Z L Ó bányamérnök uraknak, a gömör-rákosi és vashegyi bányák üzemfőnökeinek, hogy a példányokat a Magyar Nemzeti Múzeum ásványgyüjteménye részére oly szíves előzékenységgel átengedték.

8. Wad Gömör-Rákosról.

A Rákos-bányának keleti részében, a III. szinten, a barna vaskő egy nagyobb üregében a fejtési müveletek közben egy rendkívül laza és törékeny ásványképződményre bukkantak. A bányamérnökök és főfelőrök lelkiismeretes felügyeletenek és nagy óvatosságának köszönhető, hogy ez a felette gyöngeösszefüggésü képződmény, ha nem is egy darabban, de elég sértetlenül szerencsésen a felszínre került a bányából. A mikor az 1906. év nyarán múzeumunk részére a Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részvénytársaság engedélyével a társaság gömörvármegyei vasbányáiban is gyűjthettem, L I P O S I T S TIVADAR főnök úr ebből a szép előfordulásból egy nagyobb és két kisebb kézipéldányt volt szíves átengedni az ásvány-gyűjteménynek.

A képződmény a közönséges barna vaskő egy nagyobb üregét nem töltötte ki teljesen, hanem abban szoros összefüggés nélkül, egészen lazan feküdt. A barnásfekete vagy rozsdabarna finoman áttört limonit csipkeszerű halmazára telepedett a kékesfekete psilomelan papírvékony héjas gömböket vagy görbült lemezeket képezve. A psilomelánra, vagy közvetlenül a limonitra rakódott a barnásszürke, fürtös-gömbös és ágas-bogas wad. A példányokon a három ásványnak utánzott alakja, a fény-telen és sötét színek árnyalata ezen utólagos képződménynek nagyon kellemes összbenyomást nyújtanak.

A vékony psilomelanhéjak törésfelülete néha gyöngefényű, míg a

1 Berg- und hüt tenmänn. Jahrbuch. 1865. XIV. köt. 183. 1. - Zeitschrift für prnkt. Geologie. 1905. XIII . köt. 310. 1.

Zeitschrift für Kristallographie. 1881. V. köt. 250. 1. * Zoitschrift für prakt. Geologie. 1912. XX. köt. 57. 1.

ZlMÁNYI KÁROLY

wadnál teljesen fenytelen. Üveg- vagy porczellánlemezen a psilomelánt porrá széttörve, észrevehetjük, hogy egészen lágy és keményebb részek alkotják, az utóbbiak pora barnásfekete, a lágyabbaké világosabb barna, tehát részben már waddá alakult át. Sem a lángfestéssel, sem a sósavas oldatában a szokott reakezióval báriumot nem lehetett kimutatni, de a kálium jelenlétét határozottan felismerhettem a lángfestésről.

*

1. Neue krystal lographische Beobachtungen am Pyri t von Dognácska.

Die krystallisierten Pyrite von Dognácska linden sich hauptsächlich in drei Gruben, die schönsten und flächenreichsten stammen von « Vinere Mare».1 Die folgenden Mitteilungen beziehen sich ebenfalls auf Krystalle von «Vinere Mare» und sind Ergänzungen der schon vor einiger Zeit veröffentlichten. ~

Zu den bereits bekannten Formen reihen sich die auf pag. 257. des ungarischen Textes aufgezählten, von welchen die mit einem * be-zeichneten für Pyrit überhaupt neu sind.

Alle diese Formen sind mit kleinen oder schmalen Flächen ent-wickelt; Folge dieser Ausbildung sind die Beflexbilder schwach, wenn auch einheitlich, zuweilen aber auffallend scharf. Die Messungen der Vinkel konnte gut ausgeführt werden.

® (830) beobachtete zuerst M A U R I T Z 3 an den Krystaüen von Por-kura und Fojnicza ; a J 760] erwähnt zuerst WEBSKY4 mit dilatierten Beflexen, S C H A L L E R 5 konnte diese Flächen gut messen, und neuestens beobachtete sie auch F U K U C H I

Zur Feststellung der Formen wurden die auf pag. 258. des unga-rischen Textes angefühlten Normalwinkel gemessen ; für die zwei neuen Formen wurde gefunden :

Beobachtet : * (12.7.7) : (100) = 39°19'—39°36' * ( 1 6 . 8 . 1 ) : ( 2 1 0 ) = 3°11 '

: ( I I I ) = 36°17'

1 Földtani Közlöny. 1910. XL. p. 591. » Földtani Közlöny. 1912. X L I L p. 828.

Zeitschrift für Krystallographie. 1904. XXXIX. p. 357. Földtani Köz-löny. 1908. XLIV. 70.

4 Zeitschrift d. deutsch, geolog. Gesellschaft. 1879. XXXI. p. 222. 5 Bulletin, U. S. Geolog. Survey. 1895. No. 262. p. 133. (i Beiträge z. Mineralogie Japans. Tokyo. 1912. I. Nr. 4. p. 194.

n. Kr. Berechnet : 2 2 39°311

1 1 3°12' 1 1 36°20'

MINERALOGISCHE MITTHEILUNGEN. 267

Das Ikositetraëder wurde an zwei Krystallen mit oktaëdrischem Habitus beobachtet, die Kombinationen waren :

o, e, t, a, n, d, g', p, * {12.7.7}, h, J o, a, e, t, n, d, g', p, * {12.7.7}, {544}, {10.7.7}, c, C, h, D' , 9'

An beiden waren neben dem vorherrschenden Oktaéder auch das Hexaeder mit grossen Flächen ausgebildet, diese waren parallel den Kanten [a : e] gefurcht; e{210], t{421} und n{211} hatten gut aus-gebildete, spiegelglatte Flächen. Die übrigen Formen waren sehr unter-geordnet und modifizierten nicht den Kombinationstypus.

Die Flächen des * f 16.8.1] Dyakisdodekaëders erschienen nur als schmale Stieifen auf einer Fläche von e (210}, die Kombination is t :

e, t, o, n, a, p, d,

•_>G8 KARL ZIMÁNYI

Das Dyakisdodekaëder gehört der Zone [102 : 010] an, und erscheint zwischen p (122) und n {112}.

An einigen oktaëdrischen Krystallen findet sich noch ein zu {322} vicinales Ikositetraëder mit gut spiegelnden, schmalen Flächen oder oscil-latorisch auf den Oktaederflächen, an diesen die Streifung hervorrufend.

Beobachtet : n. Kr. Berechnet : ( 3 2 2 ) : ( 1 1 1 ) = 1 0 ° 4 7 ' — L L ° 1 3 ' 1 0 7 1 1 ° 2 5 1

( 3 2 2 ) : ( 1 0 1 ) = 3 1 ° 7 ' 1 1 3 0 ° 5 8 '

( 5 9 . 4 0 . 4 0 ) : ( I I I ) = 1 0 ° 5 6 '

Bisher sind an dem Pyrit von Dognácska 70 Formen nachgewie-sen, an jedem Krystall waren ausgebildet o { i l l } und e{210}, sehr häufig sind « {100}, n {211}, p {221}, s {321} und í {421}, gewöhnlich sind (/{110), #{430} und

MINERALOGISCHE M I T T H E I L U N G E N . 269

bischen Tafeln des Baryts sind klein (1 — 11-2 mm), seine Formen sind c{OOl), m {l 10}, 2 {111}, zu welchen noch selten b {010} und d{ 102} hinzutreten.

Der Galenit kam vor in der «József»-Grube auf dem Horizont der 61. Klafter der «Longin»-Kluft.

3. Calcit von Dognácska.

Das kleine Handstück stammt von dem Magdalena-Alfred Erzstock aus der Márkus »-Grube. Der Calcit bildete sich in emem Dunsenraum des graulichweissen krystallinischen Kalksteines, es waren im selben auch einige Quarzkrystalle eingewachsen.

Der Calcit ist gelblich und halbdurchsichtig, die Krystalle haben die Kombination e (0l l2) mit m(lOTO); die Flächen des Rhomboëders sind glatt und glänzend, diejenigen des Prismas jedoch uneben und gestört. Die 3—4 mm erreichenden kurzprismatischen oder rhomboëclri-schen Krystalle sind in paralleler Verwachsung ; gewöhnlich sind die oberen Krystalle am freien Ende kleiner als die unteren.

4. Pyrit von Kapnikbánya.

Auf den Erzgängen von Kapnikbánya ist der Pyrit ein häufiges Gangmineral, schön ausgebildete oder flächenreiche Krystalle sind selten, meistens sind diese pentagondodekaëdrisch mit stark gerieften Flächen. Z E P H A R O V L C H

1 erwähnt nach brieflicher Mitteilung F E R B E R S eine sehr flächenreiche Kombination.

Am «Erzbach»-Gang kamen hexaëdrische Pyritkrystalle vor, ihre Grösse war 2—3 mm bis 1—2 cm; der Pyrit war in Begleitung von gelblichem Dolomit auf Quarz aufgewachsen, manche Krystalle hatten schöne grüne oder rote Anlauffarben. Neben den einfachen Hexaedern finden sich auch Kombinationen mit den Formen e {210}, n{211}, t{421} und 0 J ! 11] ; ähnlich derjenigen von der Insel Elba und Brosso." Die gemessenen Winkelwerte sind auf pag. 262. des ungarischen Textes angeführt.

1 V . v. ZKPHAROVICH : Mineralog. Lexikon etc. Wien, 1 8 7 3 . Bd. I I . p. 253. 1 Memorie della B. Accad. delle Sei. di Torino. 1869. (Ser. II.) Tom. XXVI.

Tav. IV. fig. 70.

2 7 0 KARL ZIMÁNYI

5. Pyr i t von Nagybánya.

Der Pyrit vom Kereszt-Berge bei Nagybánya ist ein goldreiches, wichtiges Pocherz ; auf den Gängen kommt er derb, eingesprengt oder in einfachen Krystallen o j l l l ] und «(lOd) vor, diese auf gewöhn-lichen Quarz oder Amethyst.1

In Hohlräumen eines derben Pyrits sitzen mit wasserklaren Quarz -krystallen 3—5 mm grosse Pentagondodekaéder e {210} mit untergeord-neten a {100}, ähnlich denjenigen, welche mit dem schönen Bournonit vorkommen.2 Aus grösseren Drusenräumen der Gänge stammen die liexaëdrischen Krystalle (5—10 mm), welche ebenfalls auf derben Schwefel-kies aufgewachsen sind; es dominiert a JlOO], sehr untergeordnet sind o [111] und e (210) mit glänzenden Flächen. Auf den Hexaederflächen sitzen gänzlich regellos oder in hypoparalleler Anwachsung winzige Subindividuen.

6. Pyr i t von Lucziabánya.

Die Piimamurány-Salgótarjáner Eisenwerks-Aktiengesellschaft be-treibt seit 1893 in Lucziabánya im Gebiete der Gemeinden Felsö-Meczenzéf und Jászó (Com. Abauj-Torna) einen regelrechten Bergbau auf Spateisenstein. Die Erzlager liegen im chloritischen Steatitschiefer. In alter Zeit beschränkte sich der Bergbau bloss auf den Braueisenstein, Kupfer- und Silbererzen, wobei man die Erzausbisse verfolgte.

Im Spatheisenstein finden sich stellenweise derber Chalkopyrit, Pyrit und Quarz; es kommen auch Quarzkrystalle vor mit den For-men m{l()T0], r{ l01 l} , z {Oll i) und zuweilen mit der trigonalen Pyramide ; krystallisiert finden sich auch Bournonit und Tetraedrit. Ausser den eben erwähnten Mineralien kommt spärlich auch rötlich-brauner Sphalerit und etwas Federerz in lockeren, feinharigen, grauen Büscheln, an einem kleinen Handstücke war jedoch zu einer vollstän-digen Analyse nicht genügend Material; J . L O C Z K A wies Sb, S, Fe und ein wenig A y in diesem Federerz nach.

Der krystallisierte Pyrit kommt im Eisenspat, Chalkopyrit oder Limonit vor ; die nicht schön entwickelten Krystalle erreichen eine

1 C . A. Z I P S E R : Topogr. mineralog. Handbuch von Ungarn. 1 8 1 7 . p. 2 6 1 . B. VON COTTA und E. VON F E L L E N B E R G : Die Erzlagerstätten Ungarns etc. Freiberg, 1 8 6 2 . p. 147 und 1 9 6 . — V. VON ZEPHAROVICH : Mineralog. Lexikon. Bd. I. p. 3 3 6 und Bd. II . p. 2 5 3 .

2 Természetrajzi Füzetek. 1891. XIY. p. 209.

MINERALOGISCHE M I T T H E I L U N G E N . 2 7 1

Grösse von 0*5—4 cm. Die in Siderit eingewachsenen Krystalle sind meistens hexaëdrisch ; die Kombinationen sind :

« {100}, o {111} ; «{100}, o {111}, e {210} ; a {100}, e{210}, o {111}, s {321}.

Die Krystalle aus dem Chalkopyrit sind kleiner, aber schöner, entweder einfache e {210] oder Kombinationen von

e {210}, a {100/ ; e{210}, o { l l l } ; e {210}, o { l l l } , a {100}.

Die im Limonit sich findenden Pyrite sind einfache Oktaeder, zu welchem seltener noch die Formen e {210} und a {100} sich anschliessen. Die glänzenden Krystalle sind nicht selten von einer 1 2—1 mm dicken, leicht ablösbaren Limonitschichte überdeckt.1

7. Zwei neue Fundorte des Rhodochrosits.

Die im Folgenden zwei neuen Vorkommen des Rhodochrosits sind aus dem Comitate Gömör ; der eine Fundort ist Rákosbánya, in der Nähe von Gömörrákos, der andere ist der Mál-Berg bei Krasznahorka-váralja.

Vor einigen Jahren kam in Hohlräumen des Limonits im östlichen Gebiete der Rákoser Eisensteinbergwerke am III. und IV. Horizont der Rhodochrosit vor, begleitet von wenig «Eisenglimmer». Der in den oberen Horizonten vorkommende Braueisenstein enthält im Durchschnitt 4-05%, der Spateisenstein 2 0 0 — 2 7 1 % Manganoxydul.2

Die Farbe des Rhodochrosits ist grösstenteils schön himberrot, seltener bräunlichgelb ; er bildet kugelige Aggregate, an deren Ober-fläche die Ecken dicht aneinander gelagerter, kleiner Krystalle hervor-ragen, oder hypoparallele Verwachsungen steiler Skalenoëder. In man-chen Hohlräumen findet man auch frei ausgebildete spindelförmig ge-krümmte Skalenoëder mit drusigen Flächen von \—7 mm Grösse.

Das kleine Handstück vom Mál-Berge ist ebenfalls Limonit mit «Eisenglimmer» ; aus dem einen Hohlraum ragt hervor ein 2—21 » cm grosses kugelförmiges Aggregat, die drusige Oberfläche hat schimmern-den, brokatartigen Glanz, die Farbe ist himberrot. Ausgebildete Krystalle waren nicht an dem Stücke.

Beide Vorkommen waren sehr spärlich, meines Wissens fand man

1 Die Winkelwerte siehe auf pag. 263. des ungarischen Textes. 2 KISELK G. : Gömör- és Kis-Hont törv. egyes, vármegyék bányász. Mono-

graphiája. Selmeczbáuya, 1907. Bd. I . p. 188.

276 KARL ZIMÁNYI

im Eisensteinbergwerke Rákos seither nichts, am Mál-Berge ist der Bergbau schon seit mehreren Jahren eingestellt.1

In Ungarn kommt der Rhodoclirosit noch in Macskamező mit Eisen und Manganerzen vor ; 2 ein weit bekannteres und schönes Vor-kommen ist das von Kapnikbánya und Nagyág, an diesen beiden Orten wie auch inVerespatak und Valea Mori bei Brád 3 ist es ein Gangmineral der Edelerzgänge.

8. Wad von Gömör-Rákos.

Ebenfalls im östlichen Teile der Eisensteingrube wurde am III. Horizont in einem grösseren Hohlräume des compacten Braueisensteins ein sehr lockeres und gebrechliches Mineralgebilde angetroffen. Der Herr Betriebsleiter, Oberingenieur T H . L I P O S I T S hatte die dankenswerte Freund-lichkeit und übergab mir für die Sammlung des Ungarischen National-Museums eine grössere und zwei kleinere Stufen von dieser schönen Mineralbildung.

Der bräunlichschwarze oder rostbraune Limonit ist sehr zerbrech-lich und hat ein zartes, netz- und spitzenförmiges, durchbrochenes Ge-füge ; auf den Limonit setzte sich der bläulichschwarze Psilomelan in Form dünner, kugelförmiger Schalen an. Unmittelbar an Limonit und auf den Psilomelan ist als letzte Bildung der üräunlichgraue Wad zu sehen; er bildet kurze, zackige Verästelungen, ähnlich mancher «Eisen-blüte» mit abgerundeten Umrissen und Endigungen. Die matten Farben und das ungemein zarte Gefüge dieser Mineralbildung bieten für das Auge einen sehr schönen Gesamteindruck.

Die Bruchfläche der dünnen Psilomelanschalen haben schwachen Glanz, hingegen ist dieselbe beim Wad vollkommen glanzlos. Beim Zerbrechen oder Zerdrücken des Psilomelans auf einer Glas- oder Porzellanplatte kann man bemerken, dass derselbe aus härteren und weicheren Teilchen besteht, jene haben bräunlichschwarzen, diese lich-teren braunen Strich ; teilweise scheint derselbe schon zu Wad umge-wandelt. Weder durch Flammenfärbung, weder in der salzsaueren Lösung des Psilomelans konnte Ba nachgewiesen werden, jedoch konnte eine violette Färbung der Bunsenschen Flamme entschieden wahrgenommen werden.

1 Beide Eisensteinbergbaue gehören der Rimamurány-Salgótarjáner Aktien-gesellschaft.

- Berg- und hiitteumänn. Jahrbuch. 1865. Bd. XIV. p. 183. — Zeitschrift f. f ologie. 1905. Bd. XIII . p. 310.

:J Zeitschrift f. prakt. Geologie. 1912. Bd. XX. p. 57.