împreunã, miteinander, együttesenkészített, de olaszos rövidséggel kimért skótos kávéval, amibe a lelkét is belétette, csak épp a kávéját mérte ki szûkösen. Persze,

împreunã, miteinanderîmpreunã, miteinanderîmpreunã, miteinanderîmpreunã, miteinanderîmpreunã, miteinander, együttesen, együttesen, együttesen, együttesen, együttesennrnrnrnrnr. 21 - iulie 2006. 21 - iulie 2006. 21 - iulie 2006. 21 - iulie 2006. 21 - iulie 2006

pagina 3pagina 3pagina 3pagina 3pagina 3

Agyi mészkõMakay BotondMakay BotondMakay BotondMakay BotondMakay Botond

Resicabánya

Kérem, hogy senki se csodálkozzék e viccfeldolgozáson, ha valamitmegismétel a szerzõ, mert mészlerakódások az örökifjú férfifõkben iselõfordulhatnak.

Néhányan már többször is megözvegyültek mióta félérett fõvel tízosztályt végezve érettségi bizonyítványt kaptak.

Ancsi már rég elfeledte férjeinek a nevét is.Maca, aki valamikor osztályelsõ volt, már régen begyagyázott, de ezt

rajta kívül mindenki tudta.Pircsi is beismerte, hogy kezd feledékeny lenni, aki pedig fejbõl tudta

még a nagyanyja táncrendjét is. Persze nem annyira a szorzótáblát.Marici és Panci is megözvegyültek végre, de már õk is kiheverték a

kezdeti nehézségeket s hálát adtak a bolsevista Sorsnak vagy a keresztényÚristennek, hogy már elviselhetõ az életük a kissé iszákos vagy meglehetõstszoknyapecér férjük nélkül is. Emlékezõtehetségük azonban nekik is meg-kopóban volt.

A többiek is erõsen haladtak a totálkárosság útján, de még viseltékaz elsõ vagy utolsó férj mellett élvezhetõ együttlét áldásait és megpróbáltatásait.

Az öt özvegy, így az osztályfõnök nélküli osztályfõnöki óra utánelhatározta, hogy együtt fognak bankettezni is.

De azért így is jó volt találkozni, feleleveníteni azt, amit a régiemlékekbõl, amelyek közül még volt egynéhány eléggé éles is.

Maga az, hogy lánylíceumban végeztek, meghatározta életüket.Õszintén nem is tudták soha senkinek lelküket kiönteni, csak barátnõiknek.Lehetett az hétpecsétes titok, vagy ország-világ elõtt ismert közpletyka.

Most, amikor a találkozói banketten ismét összemelegedtek az újbóli(s ki tudja hanyadik) megismerkedés után, elhatározták, hogy kölcsönösenmeglátogatják egymást. Mármint õk, öten.

Jól-rosszul eltelt a bankett is, de õk öten - a hagyományteremtõk -elhatározták, hogy minden kedden találkozni fognak. Hol egyiknél, hol másik-nál.

Az elsõ vendéglátó az osztályelsõ és a súlycsoport tekintetében isvezetõ Maca volt. El is készítette magának a szerény vendégfogadási étlapot,s azt gondosan fel is jegyezte egy papírra. Természetesen kávéval kezdte,mert azt már a munkahelyén megszokta, ahol titkárnõsködött valamikor, hogymindenkit kávéval kínál meg elõször, s csak azután jöhet egyéb. Mármint haolyan valakirõl van szó, aki egyebet is érdemel. Persze itt konyakra s efféle



protokollfogásokra kell gondolni. Egyébként kávét bármikor, bárhol, bárkineklehet adni.

Amikor megérkeztek osztálytársai meg is kínálta õket egy törökösenkészített, de olaszos rövidséggel kimért skótos kávéval, amibe a lelkét isbelétette, csak épp a kávéját mérte ki szûkösen.

Persze, vallotta, ebben a korban már kóros és káros tüneteket okozhata kávé. Ezt vallották ugyan a többiek is, de azért egy magyaros kávét is szívesenelkortyolgattak volna.

Már régecskén elfogyott a kávécska, amikor Macának eszébe jutott,hogy egyebet is készített. Ki is ment a konyhába, de nem találta a cédulát,amelyre a felszolgálási sorrendet leírta.

No, sebaj. Egy kávé bárhol, bármilyen idõszakban és bárkinekfelszolgálható, hát bevitt egy adag kávét, amelyet lelkesen dícsértek az egykoriosztálytársak.

Közben Macának eszébe sem jutott, hogy a kávéját otthagyva akonyhába menjen.

Közben Macának nem jutott eszébe, hogy a kávéját otthagyva acédulácskát keresse.

Amikor már ismét elfogyott a kávé, Maca, aki már erõsen maci is volt,ami a termetét illeti, ismét kiment a konyhába. Mi sem természetesebb, hogyújabb adag kávéval tért vissza, mivel kávét bárhol, bárkinek, bármikor illik éskell is felszolgálni, amit a barátnõk szintén ovációval és hálálkodással fogadtak,illetve dícsértek.

„Volt egy dongó, meg egy légy. Tovább is van. Mondjam még?” Nos,nem mondom, mert Maca harmadszor is meg ... hatodszor is kiment, de csakkávéval tért vissza, mert a kis cédula nélkül nem tudta, hogy hol is kell avendéglátást folytatni, de azt igen, hogy kávét bármikor, bárhol, bárkinek lehetés illik felszolgálni.

Mivel a nap rég lealkonyult, a barátnõk szedelõzködtek. El is köszöntekegymástól azzal, hogy legközelebb Macánál fognak találkozni, mert úgy illik,hogy a volt osztályelsõnél találkozzanak elõször.

Miután becsukódott mögöttük a bejárati ajtó, az utcára érvemegállapították, hogy nagyon jól érezték magukat.

- De azért nem hittem volna, mondta Pircsi (s utánna ráhelyeseltek atöbbiek is), hogy ez a Maca mégcsak egy kávéval sem kínáljon meg bennünket.

(Nem történt itt semmi baj, csak az a fránya agyi mészkõ...).



Véndiákok szerenádjaMakay BotondMakay BotondMakay BotondMakay BotondMakay Botond

Resicabánya

Befejezõdött a tanév. Igen, az idei. És már nincsen hátra semmi, csakaz érettségi. Már azoknak, akiknek érettségizniük is kelletik.

Befejezõdött a tanév. Az idei. És szerre-sorra megvoltak az érettségibankettek. Ahol ez szokásban van, illetve hagyomány, ott persze volt nemcsakutolsó kicsengetési kényszerkomédia, de volt ballagás is. Ballagás a „Ballagmár a véndiák”-kal és a „Gaudeamus”-szal.

Egyéni véleményem szerint ez utóbbi a szép. No persze érettségitablókkal, amelyeket közszemlére tesznek ki, neves üzletek kirakataiba. Amintazt mi is tettük mintegy félszázada.

Befejezõdött a tanév. Ajaj! De rég volt, amikor az én korosztályomballagott, tizedik után féléretten érettségizve. Maholnap ötven éve.

Nálunk, Szatmárnémetiben az volt a szokás, hogy a érettségi bankettelõtt, közvetlen az utolsó kicsengetés után végigszerenádoztuk tanárainkat.Kivétel nélkül mindeniket.

Volt akkoron egy igencsak szigorú vegytan tanárunk, aki akkortájtvégezte a vegyészmérnökit. Szigorúságáról legendák keringtek. Római kato-likus ember létére az egykori Refiben, azaz a Református Fõgimnáziumbankezdte, majd ugyanott, de már a Kölcsey nevét viselõ líceumban folytatta.

A Refiben az volt a szokás, hogy ha szökés volt a reggeli istentisz-teletrõl, azt ki-ki a maga módján torolta meg. A sarokba-állítástól a fenekesekenát az internátusi kimenõ megvonásáig volt a büntetés. Haller tanár úr is meg-megbúbolta a templomkerülõket, s a felfrászolt síró kisdiákoknak el kelletténekelniök azt az éneket, amely így kezdõdik: „Ím, béjöttünk, nagy örömmel”.Hogy aztán a diák ezt örömtelen, de ürümmel telve énekelte, az más lapratartozik.

Haller tanár urat sokan az ilyesmi miatt nem szerették, s amikor eljötta nagy alkalom, a érettségizõk szerenádjának ideje, hát megbosszulták akeménységét. Mégpedig azzal, hogy szerre-sorra, évrõl-évre a szerenád utánbeverték az ablakát, amelyet már annyira megszokott és természetesnek isvett talán, hogy a nagy csörömp-csörömp után maga-maga be is rakta a márelõkészített táblákat. A mi osztályunk is felsorakozott az éjjelizenére. Hegedûs, tangó-harmónikás, s talán még egy gitáros is volt. A kis zenekarhoz pedig ott volt avégzõs osztály énekelni.

Több papcsemete és tanárcsemete is volt az osztályunkban, s elértükazt, hogy nem került sor az ablak betörésére. Amikor Haller tanár úr észrevette,hogy valami nincs „rendjén” - úgymond - csendesen kinyitotta az ablakot, s



halkan így szólt: „Köszönöm, fiúk! Évek óta ti vagytok az elsõk, akik nem vertétekbe az ablakomat. Köszönöm”.

És ez a kis történet azóta minden esztendõben eszembe jut, amikoraz utolsó kicsengetések ideje járja...

Das rohe KarussellDas rohe KarussellDas rohe KarussellDas rohe KarussellDas rohe KarussellDie Zeit steht still, und wir verwöhnendas eig’ne Ich oft allzusehrund baden im versteckten Stöhnenin der Erinn’rung Wiederkehr.

Der Purpurmantel hüllt uns zögerndin seine Halle gut vermummt,doch vor den Toren steh’n wir weinendund warten bis das Ich verstummt.

So brav schleppt mancher seine Zukunftin müder Westentasche mit.Erbittet um gelynchte Auskunft,eh’ er die Hoffnungen zertritt.

Das rohe Karussell kocht weiterdas Weltrezept im grauen Schrein.Verstümmelt lag der Traum und breiterwird uns das Herz, jedoch allein.

LebenswegLebenswegLebenswegLebenswegLebenswegPflastre deine Lebensstraßenmit Erinnerungen,dann spürst du nichtdie Alltagslöcherund tränkstden Spiegel deiner wunden Tagein den Glanztopfam Ende der Sackgasse.

Gedichte / Poeziivon / de Hans Dama Hans Dama Hans Dama Hans Dama Hans Dama

Wien / Viena

Cumplitul caruselCumplitul caruselCumplitul caruselCumplitul caruselCumplitul caruselStã timpu-n loc, noi fãrã teamãtne rãsfãþãm des propriul euºi ne scãldãm în tainic geamãt,când amintiri se-ntorc mereu.

O purpurã ne înveleºteîn sãlile-i drapate, darnoi, pânã eul amuþeºte,ne-oprim la porþi plângând amar.

În ale vestei buzunare,mulþi viitoru-ºi duc fireºti.Cerºesc linºata lor scãpare,nainte de-a zdrobi nãdejdi.

Cumplitul carusel preparãreþeta lumii,-n scrinul gri.Sluþit, se plânge visul iarãªi-i singur largul inimii.

Calea vieþiiCalea vieþiiCalea vieþiiCalea vieþiiCalea vieþiiPaveazã-þi drumurile vieþiicu amintiri,atunci nu vei simþigropile zilniceºi-þi vei adãpaoglinda zilelor rãniteîn vasul luciosde la capãtul fundãturii.



Mit tudunk a „csizmadia” szóról?Mit tudunk a „csizmadia” szóról?Mit tudunk a „csizmadia” szóról?Mit tudunk a „csizmadia” szóról?Mit tudunk a „csizmadia” szóról?Makay BotondMakay BotondMakay BotondMakay BotondMakay Botond

Resicabánya

Ha valakit tudományosan érdekel a csizmadiacsizmadiacsizmadiacsizmadiacsizmadia szavunk eredete,betekinthet A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára elsõ kötetén kívülkülönbözõ szófejtõ és szómagyarázó szótáraink egyikébe-másikába ésmegtudhatja, hogy 1594-ben már létezett ez a szavunk csizmazia csizmazia csizmazia csizmazia csizmazia alakban,illetve csismasia, chizmadia, csismadia, tsismazia, tsizsmadia, tsizmadjaalakokban fordult elõ, amelyet a törököktõl vettünk át szerb-horvát közvetítéssel.

Hogy nyelvészeink mennyire ütöttek a szeg fejére, azt most ne fir-tassuk. Inkább menjünk egyenesen a királyhoz s kérdezzük meg tõle. MármintMátyástól, az igazságostól, akinek az udvarába egyszer betévedt egy szegényvándorló vargavargavargavargavarga, azaz lábbeli készítõ. (A varga varga varga varga varga szó már 1389-ben ismert voltírott nyelvünkben).

A szegény vándorló varga nem akarván alamizsnát kérni még akirálytól sem, hát felajánlotta szolgálatát a királynak, aki megkérdezte tõle,hogy ért-e valamiféle mesterséghez s amikor megtudta, hogy mi is a becsületesfoglalkozása, hát így szólott:

- No, te varga, épp jókor jöttél, mert a minapi vadászaton tönkrementa sarumsarumsarumsarumsarum, s most éppeg hogy mezítláb nem járok. (A saru saru saru saru saru szót már 1211-ben

Hans Dama (nãscut la 30.06.1944 în Sânnicolau Mare) ºi-a fãcutstudiile universitare la Timiºoara ºi Bucureºti. Din 1974 s-a stabilit la Viena,unde ºi-a susþinut doctoratul în filologie. Lucreazã în prezent ca românist laInstitutul de Romanisticã din Viena. A publicat mai multe volume de versuri:Schritte [Paºi] (Viena, 1980), Gedankenspiele [Jocuri de idei] (Frankfurt / Main,1990), Rollendes Schicksal [Tãvãlugul destinului] (id., 1993), Spätlese [Culestârziu] (Viena, 1999). La Cluj i-au apãrut douã cãrþi: Ecouri rãzleþe /Vereinsamtes Echo (ediþie bilingvã îngrijitã de Mircea Popa, în traducerea luiGeorge Guþu, Dacia, 2000) ºi Unterwegs / Pe drumuri (prozã ºi însemnãri decãlãtorie, în limba germanã, Casa Cãrþii de ªtiinþã, 2003). Este colaborator almai multor reviste de specialitate din Austria, Germania, Mexic, România,Spania ºi Ungaria. În SUA i-au fost puse pe note douã poezii. A tradus dinBlaga, Bacovia, Nichita Stãnescu º.a. Cultivã deopotrivã poezia în vers clasiccât ºi pe cea în vers liber, strãbãtutã, în ambele forme, de nostalgiile uneitulburãtoare metafizici. Un volum de versuri în limba românã, din care publicãmcâteva poezii, stã sã aparã în traducerea noastrã.

Prezentare ºi traducere: Simion DãnilãSimion DãnilãSimion DãnilãSimion DãnilãSimion Dãnilã



ismerte a magyar). Nos - szólott a király az udvarmesterének - adjatok enneka szegény vargának szerszámokat és sarunak való bõrt, bõviben.

Így is lett. A szegény varga pedig már a bõséges ebéd után hozzá islátott a munkához, s két nap múltán jeletkezett a királynál egy pár gyönyörûbagaria-csizmával.

Mátyás addig még nem látott csizmát, de úgy megörült az újfajtalábbelinek, hogy azonnal parancsot adott a kincstárnoknak, hogy színarannyalfizesse ki a vargát, mégpedig annyi aranyat adjon, amennyi a csizmába fér.

Megköszönte a szegény varga a munkadíjat, s az aranyat a tarisz-nyájába töltve haza ballagott a már nagy szükséget látó családjához. Persze,hogy nagy volt az öröm, s volt evés-ivás is bõven. A varga pedig csizmakészítésközben sem vizet, hanem bort ivott, aminek persze elment a híre, s a falugazdag és fösvény kocsmárosa meg is kérdezte az arannyal fizetõ varga-csemetétõl, hogy az apja tán embert ölt, hogy oly jól megy a soruk. Amikoraztán megtudta, hogy hogyan tollasodott meg a varga, el is ment hozzá ésrendelt nála két pár csizmát, amelyet becsülettel ki is fizetett néhány lyukasgarassal, majd ünneplõbe öltözve az új csizmával nyakába vette az országútatmeg a másik pár csizmát, s föl is vitte egyenesen a királyhoz annak remé-nyében, hogy majd õ is meggazdagszik egy életre.

Be is kopogtatott a király udvarába, ahol jelentette a strázsának, hogyhozott a királynak - rendelésre - egy pár csizmát, s bocsássák, de azonnal, akirály elé. Mohóságában még meg sem várta, hogy beengedjék, félrelökte astrázsát és meg sem állott a királyig, akinél épp egy szegény ember tett panaszt,s épp a most érkezõ kocsmárosra, mégpedig amiatt, hogy egy fertály borért -mivel nem tudott azonnal fizetni - a kocsmáros elvette erõszakkal a szegényember egyetlen lovát.

A király a panasz végighallgatása után a tolakodó kocsmároshozfordult s megkérdezte:

- Hát kigyelmed mi járatban vagyon?- Én, uram királyom, úgy hallám, hogy jól fizet minden pár csizma

után. Nos, nekem is van egy eladó csizmám.A király megvette a pár csizmát, amelyet az istállómesterével kitöme-

tett szalmával, s vissza adatta a kocsmárosnak azzal, hogy elmondta neki,amikor az tiltakozott az ilyen fizetség ellen:

- Tekegyelmed egy fertály bort egy lóért adott. Mivel a csizma sokkaldrágább a bornál, hát úgy döntöttem, hogy hasonló mód’ fizetek, mint kied:nos ami a csizmában van, az a kiedé: ez a csizma díjacsizma díjacsizma díjacsizma díjacsizma díja, no meg az a huszonöt,amit kiedre rászámol a poroszló.....

Nos, a varga elnevezést ekkor váltotta fel a csizmadiacsizmadiacsizmadiacsizmadiacsizmadia szó, merthogya csizma díjátcsizma díjátcsizma díjátcsizma díjátcsizma díját Mátyás király így egyenlítette ki.



160 Jahre seit den Feiern

der ersten heiligen Messen

in der „Maria Schnee“-

Pfarrkirche in Reschitza

Der TDer TDer TDer TDer Toten gedacht.oten gedacht.oten gedacht.oten gedacht.oten gedacht.Beim Auftakt des JubiläumsBeim Auftakt des JubiläumsBeim Auftakt des JubiläumsBeim Auftakt des JubiläumsBeim Auftakt des Jubiläumswurden sie nicht vergessenwurden sie nicht vergessenwurden sie nicht vergessenwurden sie nicht vergessenwurden sie nicht vergessen

von Erwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef Þigla

Die dreitätigen Festveran-staltungen zu 160 Jahren erste Hei-lige Messen in der „Maria Schnee“-Kirche Reschitza begannen am Frei-tag nachmittags, am 26. Mai 2006, miteiner Gedächtnismesse zur Erin-nerung an alle römisch-katholischePfarrer, die hier in diesen 160 Jahrengedient haben, aber auch an alleGläubigen, die hier getauft und getrautwurden, die erste Kommunion emp-fangen haben oder gefirmt wurden, dievom irdischen Leben in dieser Pfarreabschied nehmen mussten.

Die Prozession zum EingangDie Prozession zum EingangDie Prozession zum EingangDie Prozession zum EingangDie Prozession zum Eingangin die Kirche / Procesiunein die Kirche / Procesiunein die Kirche / Procesiunein die Kirche / Procesiunein die Kirche / Procesiune

la intrarea în bisericãla intrarea în bisericãla intrarea în bisericãla intrarea în bisericãla intrarea în bisericã

Dem Generalvikar László BöcskeyDem Generalvikar László BöcskeyDem Generalvikar László BöcskeyDem Generalvikar László BöcskeyDem Generalvikar László Böcskeystanden bei der Zelebrierung derstanden bei der Zelebrierung derstanden bei der Zelebrierung derstanden bei der Zelebrierung derstanden bei der Zelebrierung der

Gedächtnismesse mehrere PriesterGedächtnismesse mehrere PriesterGedächtnismesse mehrere PriesterGedächtnismesse mehrere PriesterGedächtnismesse mehrere Priesterzur Seite / Vicarului Generalzur Seite / Vicarului Generalzur Seite / Vicarului Generalzur Seite / Vicarului Generalzur Seite / Vicarului General

László Böcskey i-au stat alãturiLászló Böcskey i-au stat alãturiLászló Böcskey i-au stat alãturiLászló Böcskey i-au stat alãturiLászló Böcskey i-au stat alãturila celebrare mai mulþi preoþila celebrare mai mulþi preoþila celebrare mai mulþi preoþila celebrare mai mulþi preoþila celebrare mai mulþi preoþi

Cele trei zile de manifestãridedicate celor 160 de ani de la ce-lebrarea primelor Sfinte Liturghii înBiserica Romano-Catolicã „Maria Zã-pezii” din Reºiþa au început vineri, în26 mai 2006 dupã-amiazã, cu o Sfân-tã Liturghie de aducere aminte a tutu-ror preoþilor romano-catolici care auslujit aici în cei 160 de ani, dar ºi a tu-turor credincioºilor care au fost bote-zaþi ºi cununaþi aici, care au primit pri-ma împãrtãºanie ºi care au fost con-firmaþi aici sau care ºi-au luat rãmas

160 de ani de la celebrarea

primelor Sfinte Liturghii în

Biserica Romano-Catolicã

„Maria Zãpezii“ din Reºiþa

În amintirea celor decedaþi.În amintirea celor decedaþi.În amintirea celor decedaþi.În amintirea celor decedaþi.În amintirea celor decedaþi.La începutul jubileuluiLa începutul jubileuluiLa începutul jubileuluiLa începutul jubileuluiLa începutul jubileuluiei nu au fost daþi uitãriiei nu au fost daþi uitãriiei nu au fost daþi uitãriiei nu au fost daþi uitãriiei nu au fost daþi uitãrii

de Erwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef Þigla




Als Hauptzelebrant war derGeneralvikar der römisch-katholi-schen Kirche Temeswar, Msgr. LászlóBöcskey, angereist. Ihm standen zurSeite mehrere Priester, die hier malim Laufe der Jahre gedient haben.

Als Ehrengäste waren Ver-treter der rumänisch-orthodoxen, grie-chisch-katholischen, reformierten undevangelisch-lutherischen Kircheanwesend.

Besonders ehrenvoll warder Augenblick des Erinnerns an dieverstorbenen Priester, die hier in den160 Jahren gedient haben und derenNamen man auch identifizierenkonnte. Ein Mädchen und ein Jungesteckten für einen jeden vorge-lesenen Namen je eine weiße Nelkein die Vase vor dem Altartisch.

Die Predigt zur Gedächt-nismesse hielt der Generalvikar

Besonders ehrenvoll war derBesonders ehrenvoll war derBesonders ehrenvoll war derBesonders ehrenvoll war derBesonders ehrenvoll war derAugenblick des Erinners an dieAugenblick des Erinners an dieAugenblick des Erinners an dieAugenblick des Erinners an dieAugenblick des Erinners an die

verstorbenen Priesterverstorbenen Priesterverstorbenen Priesterverstorbenen Priesterverstorbenen Priester, die in, die in, die in, die in, die inReschitza Reschitza Reschitza Reschitza Reschitza während der 160 Jahrewährend der 160 Jahrewährend der 160 Jahrewährend der 160 Jahrewährend der 160 Jahregedient haben / Special ºi plin degedient haben / Special ºi plin degedient haben / Special ºi plin degedient haben / Special ºi plin degedient haben / Special ºi plin de

cinstire a fost momentulcinstire a fost momentulcinstire a fost momentulcinstire a fost momentulcinstire a fost momentulcomemorãrii preoþilor ce au slujitcomemorãrii preoþilor ce au slujitcomemorãrii preoþilor ce au slujitcomemorãrii preoþilor ce au slujitcomemorãrii preoþilor ce au slujit

la Reºiþa în cei 160 de anila Reºiþa în cei 160 de anila Reºiþa în cei 160 de anila Reºiþa în cei 160 de anila Reºiþa în cei 160 de ani

Der rumänisch-orthodoxe ProtopopeDer rumänisch-orthodoxe ProtopopeDer rumänisch-orthodoxe ProtopopeDer rumänisch-orthodoxe ProtopopeDer rumänisch-orthodoxe Protopopevon Reschitza, Drvon Reschitza, Drvon Reschitza, Drvon Reschitza, Drvon Reschitza, Dr. V. V. V. V. Vasile Petrica,asile Petrica,asile Petrica,asile Petrica,asile Petrica,

und weitere Ehrengäste nahmen anund weitere Ehrengäste nahmen anund weitere Ehrengäste nahmen anund weitere Ehrengäste nahmen anund weitere Ehrengäste nahmen ander Gedächtnismesse teil /der Gedächtnismesse teil /der Gedächtnismesse teil /der Gedächtnismesse teil /der Gedächtnismesse teil /

Protopopul ortodox român deProtopopul ortodox român deProtopopul ortodox român deProtopopul ortodox român deProtopopul ortodox român deReºiþa, drReºiþa, drReºiþa, drReºiþa, drReºiþa, dr. V. V. V. V. Vasile Petrica,asile Petrica,asile Petrica,asile Petrica,asile Petrica,

împreunã cu alþi invitaþi de onoareîmpreunã cu alþi invitaþi de onoareîmpreunã cu alþi invitaþi de onoareîmpreunã cu alþi invitaþi de onoareîmpreunã cu alþi invitaþi de onoareau participat la Sfânta Liturghieau participat la Sfânta Liturghieau participat la Sfânta Liturghieau participat la Sfânta Liturghieau participat la Sfânta Liturghie

bun de la viaþa lumeascã în aceastãparohie.

În calitate de celebrant prin-cipal al Sfintei Liturghii a sosit la Re-ºiþa vicarul general al Diecezei roma-no-catolice de Timiºoara, mons. Lázs-lo Böcskey. I-au stat alãturi preoþi ro-mano-catolici, care au slujit aicide-alungul anilor. Prezenþi în calitatede oaspeþi de onoare au fost repre-zentanþii Bisericii ortodoxe române,cei ai Bisericii greco-catolice, ai Bise-ricii reformate ºi reprezentanþii Bise-ricii evanghelice luterane. Demn de




Jubiläum 160 Jahre ersteJubiläum 160 Jahre ersteJubiläum 160 Jahre ersteJubiläum 160 Jahre ersteJubiläum 160 Jahre ersteHeilige Messen in derHeilige Messen in derHeilige Messen in derHeilige Messen in derHeilige Messen in der

„Maria Schnee“-Pfarrkirche„Maria Schnee“-Pfarrkirche„Maria Schnee“-Pfarrkirche„Maria Schnee“-Pfarrkirche„Maria Schnee“-Pfarrkirchein Reschitzain Reschitzain Reschitzain Reschitzain Reschitzavon Ingeborg NemeºaguIngeborg NemeºaguIngeborg NemeºaguIngeborg NemeºaguIngeborg Nemeºagu

Das am Freitag begonnene Ju-biläum wurde am, Samstag, dem 27.Mai 2006, weiter gefeiert. Die Ju-biläums-Festmesse begann um 17.00Uhr. Es pontifizierte der Bischof un-serer Temeswarer römisch-katholi-schen Diözese, Msgr. Martin Roos,zusammen mit einem großen Teil derPriester, die in Reschitza im Laufe derJahre gedient haben. Am Fest nah-

Sãrbãtoarea începutã vineria continuat sâmbãtã, 27 mai 2006,cu Sfânta Liturghie jubiliarã, de laora 17. Ea a fost celebratã de cãtreepiscopul Diecezei noastre romano-catolice de Timiºoara, mons. MartinRoos, împreunã cu un numãr marede preoþi, care au slujit de-a lungulanilor la aceastã bisericã din Reºiþa.La sãrbãtoare au luat parte ºi alþi

Sãrbãtorirea a 160 de ani de laSãrbãtorirea a 160 de ani de laSãrbãtorirea a 160 de ani de laSãrbãtorirea a 160 de ani de laSãrbãtorirea a 160 de ani de lacelebrarea primelor Sfintecelebrarea primelor Sfintecelebrarea primelor Sfintecelebrarea primelor Sfintecelebrarea primelor Sfinte

Liturghii în BisericaLiturghii în BisericaLiturghii în BisericaLiturghii în BisericaLiturghii în Biserica„Maria Zãpezii” din Reºiþa„Maria Zãpezii” din Reºiþa„Maria Zãpezii” din Reºiþa„Maria Zãpezii” din Reºiþa„Maria Zãpezii” din Reºiþa

de Ingeborg NemeºaguIngeborg NemeºaguIngeborg NemeºaguIngeborg NemeºaguIngeborg Nemeºagu

selbst. Die musikalische Umrahmungder Heiligen Messe unternahm derunter der Leitung von Prof. GeorgColþa singende große KirchenchorReschitzas.

Zum Schluss sprach der ru-mänisch-orthodoxe Protopope vonReschitza, Pfr. Prof. Dr. Vasile Petrica.Er erinnerte in seiner Ansprache anMsgr. Paul Lackner, der 41 Jahre langdie Geschicke dieser Pfarre in seinenHänden gehabt hat, bis er 1987 starb.

amintit a fost momentul cinstiriiamintirii preoþilor decedaþi, care auslujit aici în cei 160 de ani. O fetiþã ºiun bãiat au pus câte o garoafã albãîn vaza care se afla în faþa altarului,pentru fiecare nume citit.

Predica a fost þinutã de cãtreînsuºi vicarul general. Din punct devedere muzical, Sfânta Liturghie a fostsusþinutã de cãtre corul mare albisericii din Reºiþa, sub baghetaprofesorului Georg Colþa.

La sfârºit a vorbit protopopulortodox român al Reºiþei, preot prof.dr. Vasile Petrica. El a amintit încuvântarea sa de mons. Paul Lack-ner, cel care a a þinut în mâinile saletimp de 41 de ani destinele acesteiparohii, pânã în anul 1987, când amurit.

Gäste in der Kirche / Oaspeþi în bisericãGäste in der Kirche / Oaspeþi în bisericãGäste in der Kirche / Oaspeþi în bisericãGäste in der Kirche / Oaspeþi în bisericãGäste in der Kirche / Oaspeþi în bisericã



Bischof Martin Roos hielt die Predigt zum 160. Jubiläum /Bischof Martin Roos hielt die Predigt zum 160. Jubiläum /Bischof Martin Roos hielt die Predigt zum 160. Jubiläum /Bischof Martin Roos hielt die Predigt zum 160. Jubiläum /Bischof Martin Roos hielt die Predigt zum 160. Jubiläum /Episcopul Martin Roos a þinut predicaEpiscopul Martin Roos a þinut predicaEpiscopul Martin Roos a þinut predicaEpiscopul Martin Roos a þinut predicaEpiscopul Martin Roos a þinut predica

cu prilejul celui de al 160-lea jubileucu prilejul celui de al 160-lea jubileucu prilejul celui de al 160-lea jubileucu prilejul celui de al 160-lea jubileucu prilejul celui de al 160-lea jubileu

men auch Priester aus dem Erzde-chanat des Banater Berglands teil. AlsEhrengast war der für den nächstenTag bereits angereiste römisch-ka-tholische Diözesanbischof von Ki-schinew, die Hauptstadt der RepublikMoldawien, Msgr. Anton Coºa, an-wesend.

Pfr. József Csaba Pál, rö-misch-katholischer Erzdechant desBanater Berglands und Pfarrer dergefeierten Kirche, begrüßte unter denGästen alle eingeladene Priester, Die-ner der Kirche anderer Glaubens-bekenntnisse: in Vertretung aller or-thodoxen Mitbrüder, Pfr. Prof. Dr.Vasile Petrica (rumänisch-orthodoxeProtopope von Reschitza), Pastor Bo-tond Makay (seitens der ungarisch-reformierten Pfarre), Pfarrer EgonWonner (evangelisch-lutherischerPfarrer des Banater Berglands), wieauch Pfarrer Marian ªtefãnescu(griechisch-katholischer Protopopevon Reschitza). Nicht als letzte wur-den auch die Vertreter des Departe-

preoþi romano-catolici din Arhi-diaconatul Banatului Montan, careînsã nu au slujit ca preoþi aici de-alungul anilor. Ca oaspete de onoarea fost prezent ºi episcopul diecezanromano-catolic de Chiºinãu, capitalaRepublicii Moldova, mons. AntonCoºa.

Pãrintele József Csaba Pál,arhidiaconul romano-catolic al Bana-tului Montan ºi în acelaºi timp preotparoh al bisericii sãrbãtorite, a salutatprintre oaspeþii prezenþi pe lângã toþipreoþii romano-catolici invitaþi ºi peslujitorii altor confesiuni: ca repre-zentant al tuturor confraþilor ortodocºi,preot prof. dr. Vasile Petrica (proto-popul ortodox român de Reºiþa), pas-torul Botond Makay (din partea Bise-ricii reformate maghiare), preotulEgon Wonner (preot evanghelic lute-ran al Banatului Montan), ºi Marianªtefãnescu (protopopul greco-catolicde Reºiþa). Nu în ultimul rând au fostsalutaþi ºi reprezentanþii Departa-mentului pentru Relaþii Interetnice din





ments für Interethnischen Beziehun-gen Bukarest, des Kreisrates KaraschSeverin, der Kreisdirektion für Kultur,Kulte und Nationalem Kulturgut Ka-rasch-Severin und des RathausesReschitza begrüßt.

Der musikalische Teil der Jubi-läums-Festmesse wurde vom großenChor der „Maria Schnee“-Kirche unterder Leitung von Prof. Georg Colþa undeinem Teil der „Fiamma“-Jugendsing-gruppe unter der Leitung von Prof.Christine Surdu gesichert.

Bucuresti, ai Consiliului JudeþeanCaraº-Severin, ai Direcþiei Judeþenepentru Culturã, Culte ºi PatrimoniulCultural Naþional Caraº-Severin ºi aiPrimãriei Reºiþa.

Partea muzicalã a SfinteiLiturghii jubiliare a fost asiguratã decãtre corul mare al bisericii „MariaZãpezii”, sub conducerea prof. GeorgColþa, ºi de cãtre corul de tineret„Fiamma”, sub conducerea prof.Christine Surdu.

Zahlreiche Ehrengäste, Gäste und GläubigeZahlreiche Ehrengäste, Gäste und GläubigeZahlreiche Ehrengäste, Gäste und GläubigeZahlreiche Ehrengäste, Gäste und GläubigeZahlreiche Ehrengäste, Gäste und Gläubigeverschiedener Konfessionen waren anwesend /verschiedener Konfessionen waren anwesend /verschiedener Konfessionen waren anwesend /verschiedener Konfessionen waren anwesend /verschiedener Konfessionen waren anwesend /

Mulþi oaspeþi de onoare, oaspeþi, credincioºi ai diferitelor confesiuniMulþi oaspeþi de onoare, oaspeþi, credincioºi ai diferitelor confesiuniMulþi oaspeþi de onoare, oaspeþi, credincioºi ai diferitelor confesiuniMulþi oaspeþi de onoare, oaspeþi, credincioºi ai diferitelor confesiuniMulþi oaspeþi de onoare, oaspeþi, credincioºi ai diferitelor confesiuniau participat la festivitãþiau participat la festivitãþiau participat la festivitãþiau participat la festivitãþiau participat la festivitãþi





Parohia a primit la sfârºitulSfintei Liturghii de la director prof. dr.Ada Cruceanu, în calitate de repre-zentant al Direcþiei pentru Culturã,Culte ºi Patrimoniul Cultural NaþionalCaraº-Severin, ca dar simbolic, vedericu biserica „Maria Zapezii”. O biblie afost înmânatã personal parohiei cuocazia jubileului, de cãtre AntonSchulz, reprezentantul oficial al Aso-ciaþiei Germanilor din Banatul Montancare au emigrat în Germania. El aadus ºi o parte a donaþiei fãcute demembrii asociaþiei pentru renovareaexterioarã a bisericii sãrbãtorite. Oparte din aceºti bani au fost folosiþipentru renovarea acoperiºului bise-

Die Pfarrei bekam zumSchluss seitens der Kulturdirektion,als ein symbolisches Geschenk, ge-druckte Ansichtskarten mit der „MariaSchnee“- Kirche von Direktor Prof. Dr.Ada Cruceanu überreicht. Eine Bibelüberreichte Anton Schulz, der denHeimatverband Banater Bergland-deutscher aus Rumänien in Deutsch-land hier offiziell vertrat, persönlichder Pfarrei zum Jubiläum. Er über-brachte auch einen Teil der Spendeseitens der Mitglieder des Heimat-verbandes und des Heimatverbandsselbst für die Außenrenovierung der„Maria Schnee“-Kirche. Davon sindteilweise Gelder für die zum Jubiläum

Jugendmusikfestival / Festivalul de tineretJugendmusikfestival / Festivalul de tineretJugendmusikfestival / Festivalul de tineretJugendmusikfestival / Festivalul de tineretJugendmusikfestival / Festivalul de tineret





vollendete Renovierung des Kirchen-daches verwendet worden.

Der schöne Abend ging mitder Jubiläumsmesse nicht zu Ende.Es folgte die Eröffnung des religiösenJugendmusikfestivals, erste Auflage.Auf der festlich aufgeputzten Bühne,die im Kirchenhof aufgestellt war,sangen mit klaren, hellen StimmenJunge und Mädchen aus Lugosch,Temeswar und Klausenburg Lieder,Gott und dem Glauben gewidmet. Das

Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof, am Nachmittag und Abend /Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof, am Nachmittag und Abend /Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof, am Nachmittag und Abend /Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof, am Nachmittag und Abend /Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof, am Nachmittag und Abend /Festival de muzicã religioasã de tineret în curtea bisericii,Festival de muzicã religioasã de tineret în curtea bisericii,Festival de muzicã religioasã de tineret în curtea bisericii,Festival de muzicã religioasã de tineret în curtea bisericii,Festival de muzicã religioasã de tineret în curtea bisericii,

dupã-amiazã ºi searadupã-amiazã ºi searadupã-amiazã ºi searadupã-amiazã ºi searadupã-amiazã ºi seara

ricii, lucrare finalizatã pânã la acestãmare sãrbãtoare.

Frumoasa searã nu s-a în-cheiat însã odatã cu terminarealiturghiei jubiliare, ci a urmat des-chiderea Festivalului de muzicã reli-gioasã pentru tineret, prima ediþie.

Pe scena ridicatã în curteabisericii, gãtitã de sãrbãtoare, au cân-tat cu voci clare ºi limpezi bãieþi ºifete din Lugoj, Timiºoara ºi Cluj cân-tece consacrate lui Dumnezeu.





Der Sonderbriefumschlag mit Sonderstempel, den der Kultur-Der Sonderbriefumschlag mit Sonderstempel, den der Kultur-Der Sonderbriefumschlag mit Sonderstempel, den der Kultur-Der Sonderbriefumschlag mit Sonderstempel, den der Kultur-Der Sonderbriefumschlag mit Sonderstempel, den der Kultur-und Erwachsenenbildungsverein „Deutsche Vund Erwachsenenbildungsverein „Deutsche Vund Erwachsenenbildungsverein „Deutsche Vund Erwachsenenbildungsverein „Deutsche Vund Erwachsenenbildungsverein „Deutsche Vortragsreihe Reschitza“ortragsreihe Reschitza“ortragsreihe Reschitza“ortragsreihe Reschitza“ortragsreihe Reschitza“zum Jubiläum herausgab / Un plic ºi o ºtampilã ocazionalã, lansatãzum Jubiläum herausgab / Un plic ºi o ºtampilã ocazionalã, lansatãzum Jubiläum herausgab / Un plic ºi o ºtampilã ocazionalã, lansatãzum Jubiläum herausgab / Un plic ºi o ºtampilã ocazionalã, lansatãzum Jubiläum herausgab / Un plic ºi o ºtampilã ocazionalã, lansatã

cu prilejul jubileului, editate de Asociaþia Germanã de Culturãcu prilejul jubileului, editate de Asociaþia Germanã de Culturãcu prilejul jubileului, editate de Asociaþia Germanã de Culturãcu prilejul jubileului, editate de Asociaþia Germanã de Culturãcu prilejul jubileului, editate de Asociaþia Germanã de Culturãºi Educaþie a Adulþilor din Reºiþaºi Educaþie a Adulþilor din Reºiþaºi Educaþie a Adulþilor din Reºiþaºi Educaþie a Adulþilor din Reºiþaºi Educaþie a Adulþilor din Reºiþa

Festivalul cu caracter multi-etnic ºi ecumenic a început cu Grupulreformat de tineri din Lugoj, urmat de„Cantate Domino” din Timiºoara ºi degrupul „Angeli” din Cluj. Festivalul vacontinua duminicã, 28 mai 2006, cutinerii din diferite parohii din BanatulMontan ºi se încheie cu grupul „Suf-let tânãr” din Bucureºti ºi cu grupulde tineret „Fiamma” din Reºiþa.

Dumnezeu sã dea ºi în viitortinerilor tãria ºi curajul de a realizadin festival o tradiþie.

Festival, ökumenisch ge-dacht, begann mit dem „Grupul detineri reformat“ (Reformierte Jugend-gruppe) aus Lugosch, gefolgt vom„Cantate Domino“ aus Temeswar undvon der Gruppe „Angeli“ aus Klau-senburg. Das Festival geht Sonntag,den 28. Mai, mit Jugendlichen ausden verschiedenen Pfarreien ausdem Banater Bergland weiter undendet mit der „Suflet tânãr“-Gruppeaus Bukarest und der „Fiamma“-Ju-gendsinggruppe aus Reschitza. Gottmöge den Jugendlichen weiter dieKraft und den Mut geben, aus diesemFestival eine Tradition zu machen.





Und schließlich kam auch derSonntag, der 28. Mai, der dritte Tagdes großen Reschitzaer Kir-chenjubiläums 2006. Dieser Tag galtganz besonders der Ehrung desPriesters József Csaba Pál, römisch-katholischer Erzdechant des Ba-nater Berglands und Pfarrer der„Maria Schnee“-Kirche. Er feierte andiesem Sonntag sein 25. Priester-jubiläum.

Zahlreiche Freunde des Ju-bilars sind von nah und fern gekom-men, haben nicht lange Reisen ge-scheut, um mit ihm an diesem außer-gewöhnlichen Tag Gott zu danken!

Zahlreiche Priester warenanwesend, Vertreter der griechisch-katholischen, rumänisch-orthodoxen,ungarisch-reformierten und evange-lisch-lutherischen Bruderkirchegaben dem Jubilar die Ehre, ebensoFamilienmitglieder aus dem Szekler-land im Osten Siebenbürgens, woherPfarrer Pál stammt.

25 Jahre25 Jahre25 Jahre25 Jahre25 Jahreim Dienste Gottesim Dienste Gottesim Dienste Gottesim Dienste Gottesim Dienste Gottes

von Erwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef Þigla

ªi în sfârºit a sosit ºi ziua deduminicã, 28 mai, cea de-a treia zi ajubileului bisericii romano-catolicereºiþene. Aceastã zi a fost consacratãîn mod special cinstirii pãrintelui Jó-zsef Csaba Pál, arhidiaconul romano-catolic al Banatului Montan ºi preot-paroh al Bisericii „Maria Zãpezii”. Dân-sul ºi-a sãrbãtorit în aceastã duminicãcel de-al 25-lea jubileu ca preot.

Numeroºi prieteni ai sãrbã-toritului au fost prezenþi, unii nu s-autemut de cãlãtorii lungi pentru a putea,împreunã cu cel sãrbãtorit, sã îimulþumeascã lui Dumnezeu pentrucei 25 de ani de preoþie.

Au fost prezenþi de aseme-nea numeroºi preoþi romano-catolici,reprezentanþi ai bisericilor surorigreco-catolicã, ortodoxã românã, re-formatã maghiarã ºi evanghelicã lute-ranã. Toþi l-au onorat pe sãrbãtorit, cade altfel ºi membrii familiei sale din ju-deþul Harghita, din estul Transilvaniei,de unde provine pãrintele Pál.

25 de ani25 de ani25 de ani25 de ani25 de aniîn slujba lui Dumnezeuîn slujba lui Dumnezeuîn slujba lui Dumnezeuîn slujba lui Dumnezeuîn slujba lui Dumnezeu

de Erwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef ÞiglaErwin Josef Þigla





Die Predig-ten hielten wie folgt:in rumänischer Spra-che Msgr. AntonCoºa, römisch-ka-tholischer Diöze-sanbischof von Ki-schinew / RepublikMoldawien, in deut-scher Sprache Pfr.Zsolt Szilvágyi, Ver-antwortlicher für dieJugendpastorale inder TemeswarerDiözese, und in un-garischer Sprache Pfr. LászlóNémeth, Ehrendechant, Pfarrer vonTarian, Kreis Bihar.

Zum Schluss der Festmessefolgten Ansprachen von Univ.-Prof. Dr.Liviu Spãtaru, Bürgermeister vonReschitza, Erwin Josef Þigla, seitensder deutschen Gemeinschaft und derVinzenzgemeinschaft Reschitza, Dia-kon Peter Negrãu, gebürtiger Re-schitzaer, z.Z. in Deutschland als

Bischof / EpiscopBischof / EpiscopBischof / EpiscopBischof / EpiscopBischof / EpiscopMsgrMsgrMsgrMsgrMsgr. / mons. Anton Coºa. / mons. Anton Coºa. / mons. Anton Coºa. / mons. Anton Coºa. / mons. Anton Coºa

Pfarrer / PreotPfarrer / PreotPfarrer / PreotPfarrer / PreotPfarrer / PreotLászló NémethLászló NémethLászló NémethLászló NémethLászló Németh

Pfarrer / PreotPfarrer / PreotPfarrer / PreotPfarrer / PreotPfarrer / PreotZsolt SzilvágyiZsolt SzilvágyiZsolt SzilvágyiZsolt SzilvágyiZsolt Szilvágyi

Predicile aufost þinute dupã cumurmeazã: în limbaromânã de mons.Anton Coºa, epis-cop diecezan roma-no-catolic de Chiºi-nãu / Republica Mol-dova, în limba ger-manã de preot ZsoltSzilvágyi, respon-sabil cu pastoraþiatineretului din Die-ceza de Timiºoara,ºi în limba maghiarã

de preot László Németh, decanonorific din Tarian, judeþul Bihor.

La sfârºitul Sfintei Liturghiijubiliare au luat cuvânt prof. dr. LiviuSpãtaru, primarul Reºiþei, Erwin JosefÞigla, din partea comunitãþii germaneºi a Asociaþiei Caritative „SfântulVincenþiu de Paul” din Reºiþa, diaconPeter Negrãu, nãscut în Reºiþa,actualmente diacon de închisoare înGermania, pastorul Botond Makay,





Gefängnisdiakon tätig, Pastor BotondMakay, seitens der ungarisch-refor-mierten Kirche Reschitza, Dr. ValeriaRoºoagã, seitens des Vereins Katho-lischer Ärzte Reschitza. Danach wur-de von den Jugendlichen Reschitzaseine symbolische Szenette aufge-führt, und es wurden viele Geschen-ke überreicht. Ein Gedicht in unga-rischer Sprache trug im Namen derFamilie die Nichte des Jubilars in derschönen Seklertracht bekleidet, vor.

Die musikalische Beglei-tungder Festmesse wurde von der„Fiamma“-Jugendsinggruppe unterder Leitung von Prof. Christine Surduunternommen. Das „Vater unser“ inrumänischer Sprache sang der großeChor der „Maria Schnee“-Kirche unterder Leitung von Prof. Georg Colþa.

ProzessionProzessionProzessionProzessionProzessionzum Ausgangzum Ausgangzum Ausgangzum Ausgangzum Ausgang

aus der Kirche /aus der Kirche /aus der Kirche /aus der Kirche /aus der Kirche /Procesiune la ieºireaProcesiune la ieºireaProcesiune la ieºireaProcesiune la ieºireaProcesiune la ieºirea

din bisericãdin bisericãdin bisericãdin bisericãdin bisericã

Agape im Kirchhof /Agape im Kirchhof /Agape im Kirchhof /Agape im Kirchhof /Agape im Kirchhof /Agapã în curteaAgapã în curteaAgapã în curteaAgapã în curteaAgapã în curtea

bisericiibisericiibisericiibisericiibisericii

FestessenFestessenFestessenFestessenFestessenin der Kantine /in der Kantine /in der Kantine /in der Kantine /in der Kantine /

Masa festivã la cantinãMasa festivã la cantinãMasa festivã la cantinãMasa festivã la cantinãMasa festivã la cantinã

din partea Bisericii reformatemaghiare din Reºiþa, dr. Valeria Ro-ºoagã din partea medicilor catolicireºiþeni. Dupã aceasta, tinerii din Re-ºiþa au prezentat o scenetã în onoareacelui sãrbãtorit ºi au fost înmânatesãrbãtoritului numeroase cadouri. Ofrumoasã poezie a fost recitatã înlimba maghiarã de cãtre nepoata dinHarghita a pãrintelui.

Acompaniamentul muzical alliturghiei a fost asigurat de cãtre grupade tineret „Fiamma”, sub con-ducereaprof. Christine Surdu. „Tatãl Nostru” afost cântat în limba românã de cãtrecorul mare al Bisericii „Maria Zãpezii”,sub conducerea prof. Georg Colþa.

A urmat apoi în curtea bise-ricii o agapã pentru toþi cei prezenþi.

Dupã amiazã a continuat





Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof /Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof /Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof /Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof /Das religiöse Jugendmusikfestival im Kirchhof /Fesivalul muzical al tineretului în curtea bisericiiFesivalul muzical al tineretului în curtea bisericiiFesivalul muzical al tineretului în curtea bisericiiFesivalul muzical al tineretului în curtea bisericiiFesivalul muzical al tineretului în curtea bisericii

Es folgte im Kirchenhof eineAgape für alle Anwesenden.

Am Nachmittag wurde das Ju-gendmusikfestival fortgesetzt. Aufge-treten sind Jugendliche aus den ver-schiedenen Pfarreien aus dem Bana-ter Bergland und am Abend die „Suf-let tânãr“-Gruppe aus Bukarest unddie „Fiamma“-Jugendsinggruppeaus Reschitza, alle mit vollem Erfolg.

Es waren drei volle Tage fürunsere traditionsreiche römisch-katholische „Maria Schnee“-Pfarr-kirche Reschitza! Gott gebe, dassauch in Zukunft solche aufbauendeTage kommen mögen, Tage, dieGläubige und Gäste im Glauben undum die Mutter Kirche vereinen.

festivalul de muzicã pentru tineret. Auevoluat tineri din diferite parohii dinBanatul Montan, iar seara au evoluatgrupa „Suflet tânãr” din Bucureºti ºigrupa de tineret „Fiamma” din Reºiþa,spectacolele fiind încununate desucces deplin.

Au fost trei zile lungi pentruparohia noastrã „Maria Zãpezii” dinReºiþa, parohie bogatã în tradiþii! Sãdea Dumnezeu ca ºi pe viitor sã ur-meze astfel de zile, zile care îi unescpe credincioºi ºi pe oaspeþi în jurulbisericii mamã.

Traducere din germanãde Alexandra DamºeaAlexandra DamºeaAlexandra DamºeaAlexandra DamºeaAlexandra Damºea

Aniversarea a 25 de ani de preoþieAniversarea a 25 de ani de preoþieAniversarea a 25 de ani de preoþieAniversarea a 25 de ani de preoþieAniversarea a 25 de ani de preoþiePredica în limba românãPredica în limba românãPredica în limba românãPredica în limba românãPredica în limba românã

Episcop mons. Anton CoºaAnton CoºaAnton CoºaAnton CoºaAnton CoºaChiºinãu / Republica Moldova

„Binecuvântat sã fie Dumnezeu, T„Binecuvântat sã fie Dumnezeu, T„Binecuvântat sã fie Dumnezeu, T„Binecuvântat sã fie Dumnezeu, T„Binecuvântat sã fie Dumnezeu, Tatãl Domnului nostru Isusatãl Domnului nostru Isusatãl Domnului nostru Isusatãl Domnului nostru Isusatãl Domnului nostru IsusCristos, Pãrintele îndurãrilor ºi Dumnezeul a toatã mângâierea!”Cristos, Pãrintele îndurãrilor ºi Dumnezeul a toatã mângâierea!”Cristos, Pãrintele îndurãrilor ºi Dumnezeul a toatã mângâierea!”Cristos, Pãrintele îndurãrilor ºi Dumnezeul a toatã mângâierea!”Cristos, Pãrintele îndurãrilor ºi Dumnezeul a toatã mângâierea!”

Nu am gãsit, dragã pãrinte Jóska ºi iubiþi credincioºi, alte cuvinte maipotrivite decât aceastã invocaþie a Sfântului apostol Paul, pentru a începepredica la aceastã Sfântã Liturghie, când aducem mulþumire lui Dumnezeupentru cei 25 de ani de preoþie ai pãrintelui Pál József.




Soþii creºtini au un frumos obicei de a sãrbãtori 25 sau 50 de ani decãsãtorie nu numai în familia lor ci ºi în faþa altarului, ca recunoºtinþã luiDumnezeu ºi ca semn al unei reînnoite fidelitãþi. Preotul renunþã la cãsãtorieºi viaþa de familie. El l-a ales pe Dumnezeu unicul sãu partener ºi Biserica Lui,cãreia i se dedicã fãrã alte afecþiuni ºi în întregime slujindu-i pe credincioºiicare îi sunt încredinþaþi de cãtre episcop.

Dar între preot ºi altar, între preot ºi credincioºi intervine cevaasemãnãtor unei cununii. Preotul sãrutã zilnic altarul unde se întâlneºte cuCristos ºi unde invitã pe credincioºi sã le împartã pâinea cuvântului ºi a trupuluisãu. Preotul nu este deci pustnic, ci aparþine mulþimii credincioºilor sãi.

Ba mai mult, un preot aparþine omenirii întregii, graniþele parohieisale sunt cele ale globului pãmântesc. Ca ºi episcopului cãruia îi esteîncredinþatã spre pãstorire o diecezã, ºi totuºi este chemat sã aibã în grijãsoarta întregii Biserici Universale, la fel ºi preotul cãruia i se încredinþeazã oparohie este chemat sã aibã mereu o deschidere generoasã spre întreagaBisericã a lui Cristos.

De aceea preotul nu poate sãrbãtori singur aniversarea preoþiei sale,ci împreunã cu credincioºii, împreunã cu dumneavoastrã care alcãtuiþi familialui, împreunã cu confraþii sãi preoþi, cu prieteni ºi cunoscuþi de pretutindeni cucare împreunã formeazã marea familie a lui Dumnezeu.

Iatã pentru ce ne-am adunat azi în jurul altarului acestei biserici,unde pãrintele a slujit majoritatea timpului sãu ca preot, din atâtea locuri,pentru a sãrbãtori împreunã dragostea ºi mãrinimia lui Dumnezeu, care de 25de ani se revarsã asupra poporului sãu, prin pãrintele Iosif.

25 de ani, sunt aproape 10000 de zile! În toatã aceastã perioadãpãrintele Jóska s-a strãduit sã se identifice cu Cristos, bine ºtiind cã oricepreot este chemat sã fie un alt Cristos. Nu este o exagerare, nu este o mãriredeºartã a misiunii preoþeºti. Este învãþãtura Conciliului II din Vatican carespune: Când preotul proclamã Cuvântul lui Dumnezeu, Cristos însuºi e celcare vorbeºte; când preotul dezleagã la spovadã, însuºi Cristos este cel care dez-leagã. De aceea preotul spune „Eu te dezleg ...“ ºi nu „Cristos te dezleagã ...”.

Dragã pãrinte, aceasta a fost viaþa Sfinþiei tale în toþi aceºti 25 de ani.Eu însumi te-am întâlnit cu mulþi ani în urmã ºi ori de câte ori am fost în preajmata am rãmas fascinat de puternica prezenþã a lui Cristos în tine. În primii anicând ne-am cunoscut, eu însumi eram în formare pentru sfânta preoþie ºi m-amsimþit atras de acel mod al tãu de a fi preot, pe care pe atunci nu-l înþelegeamîn profunzime, dar încercam sã-l observ la tine. Ulterior am înþeles cã era rodultrãirii spiritualitãþii comuniunii miºcãrii focolarelor ºi în concret era urmareaunei alegeri fundamentale a lui Isus pãrãsit. Cei care au experimentat aceastãalegere fundamentalã în viaþa lor pot sã înþeleagã ºi mai bine bogãþia spiritualãcare naºte ºi se revarsã dintr-însa peste omenire.



Dragã Jóska! Astãzi, când priveºti în urmã, amintirile te împresoarãprovocându-þi o sfântã nostalgie. Te rog sã te întorci puþin în timp în ziua ceamare a sfinþirii preoþeºti! Cât de minunatã e ziua hirotonirii preoþeºti! În acelceas festiv, tot ceea ce ai promis episcopului, þi se pãrea atât de uºor! Fidelitate,ascultare, renunþare la viaþa de familie; toate acestea atunci pãreau puþin, darmai târziu, în timp, poate cã au fost momente când ai fost ispitit sã ceri înapoicâte ceva din ceea ce mai înainte ai oferit cu atâta entuziasm tineresc luiDumnezeu. Dar n-ai fãcut-o! Sunt 25 de ani de statornicie care ne spun azituturor cã în Sfinþia ta harul lui Dumnezeu nu a fost zadarnic! Harul lui Dumne-zeu a lucrat în ciuda necazului, a prigoanei, a ispitelor ºi slãbiciunilor omeneºti.

Dupã ce 25 de ani ai împãrþit oamenilor înfometaþi pâinea euharisticã,pe Cristos din Sfânta Împãrtãºanie, azi el îþi vorbeºte din nou ºi îþi spune:„Adunã firimiturile în coºuri! Pe pajiºtea verde a anilor ce au trecut, coºulamintirilor þi se umple uºor.

- Atâtea inimi scumpe omeneºti umplute cu uleiul credinþei la BotezBotezBotezBotezBotez.- Atâtea perechi unite în faþa Sfinþiei tale prin taina CãsãtorieiCãsãtorieiCãsãtorieiCãsãtorieiCãsãtoriei.- Atâþia copii dragi pregãtiþi sã-l primeascã pe Isus în Sfânta ÎmpãrtãºanieSfânta ÎmpãrtãºanieSfânta ÎmpãrtãºanieSfânta ÎmpãrtãºanieSfânta Împãrtãºanie

sau pentru a se renaºte din Duhul Sfânt la MirMirMirMirMir.- Atâþia pãcãtoºi fericiþi cã au primit iertarea prin mâinile tale la SpovadãSpovadãSpovadãSpovadãSpovadã.- Atâþia bãtrâni obosiþi pe care i-ai ajutat în ultima lor luptã prin UngereaUngereaUngereaUngereaUngerea

bolnavilorbolnavilorbolnavilorbolnavilorbolnavilor.Fãrã îndoialã cã printre aceste firimituri se gãsesc ºi altfel de resturi:

insuccese, suferinþe, multe, multe cruci. În ziua hirotonirii, înconjurat de osanaleasemenea lui Isus în ziua de Florii, ai fost prevenit cã drumul preoþiei tale nupoate duce în altã parte decât acolo unde a dus drumul lui Isus, spre Calvar,pe cruce. ªi ai îmbrãþiºat crucea ºi pe Isus Pãrãsit care a rãmas de fapt centrulvieþii tale... Crucea e singurul dar pe care nu trebuie sã-l transmitem altora.

Dacã în sãrbãtoarea de azi îl vom întreba pe Pãrintele Jóska ceanume a dat valoare vieþii sale sacerdotale, cu siguranþã cã el poate sãrãspundã cu mâna pe inimã cã esenþa vieþii sale a fost dãruirea vieþii lui IsusRãstignit ºi Pãrãsit. Aceasta este medalia miraculoasã, cu cele douã feþe alesale, crucea ºi învierea, care îi dã putere ºi curaj!

Pentru un preot va fi întotdeauna o durere sã vadã oameni fãrã Dum-nezeu, seminþe cãzute pe piatrã sau între spini; sã audã refuzuri sã întâlneascãIude ºi sã primeascã sãrutul trãdãrii. Va fi însã întotdeauna o bucurie ºi ofericire de nedescris sã vadã în jurul sãu oameni care au crescut în credinþã,tineri curajoºi ºi entuziaºti, familii statornice. Va fi o bucurie sã vadã ieºind dincomunitãþile pe care le-a pãstorit vlãstare tinere care aleg viaþa de preoþie. Vafi o satisfacþie deosebitã sã-i aibã alãturi pe preoþii mai tineri care ºi-au începutviaþa preoþeascã ca niºte ucenici alãturi de el ºi care acum se întorc cu plãceresã-l viziteze.



Dragi credincioºi, ultimul cuvânt sã ne fie de recunoºtinþã ºi mulþumire.Sã-i mulþumim lui Dumnezeu ca a dãruit pãrintelui Jóska darul chemãriipreoþeºti. Sã-i mulþumim cã l-a pãstrat statornic în sfânta sa slujbã timp de 25de ani. Sã-i mulþumim pentru darurile pe care ni le-a dat nouã prin el. Sã-i mul-þumim pãrintelui pentru generozitatea iubirii lui, pentru cã nu i-au obosit mâinileîmpãrþind pâinea, nu i-au obosit buzele predicând, nu i-a obosind inima iubindu-i pe cei încredinþaþi grijii lui. Nici nu-i putem dori altceva decât sã continue totaºa încã mulþi ani de aici înainte spre binele poporului sfânt al lui Dumnezeuºi spre propria lui mântuire!

Dragã pãrinte Jóska! Aº vrea sã închei citând cuvintele Chiarei Lubichscrise lui Gino Bonadimani, un preot nou sfinþit, spre încurajare în slujirea tapreoþeascã: *„Dã, dã, dã mereu. Nu te sprijini pe nimeni. Preotul este un ,omal sacrului‘ separat, care îi ajutã pe toþi, dar pentru sine cere ajutor numai de laDumnezeu. Viaþa mea are numai un singur nume: Isus Pãrãsit. Dacã îþi orienteziviaþa în aceastã direcþie, cred cã înþelegi, vei deveni sfânt, un mare sfânt. Cernumai un singur lucru: sã rãmân în casa Domnului pânã la sfârºitul vieþii mele;pentru ca în momentul încercãrii sã mã pot refugia în tabernacolul sãu. Isus vafi mereu în mijlocul tuturor dacã tu vei fi în Dumnezeu, prin intermediul lui IsusPãrãsit. Fii pentru focolarul tãu Maria. ªi dacã ai o sarcinã sã-i conduci pe alþii,pune înainte regalitatea iubirii: dacã domini ºi cucereºti inimile, precum Maria,atunci vei fi un adevãrat cap de focolar. Sã nu te mândreºti dacã Dumnezeu îþitrimite multe cruci ºi tu le poþi duce uºor. Þi le trimite ºi pentru purificarea ta pelângã salvarea altor suflete. Acceptã ºi fii senin pentru bucuriile pe careDumnezeu þi le dã ºi întãreºte-te cu ele pentru a putea înfrunta noi cruci” Amin!

*Textul original:*Textul original:*Textul original:*Textul original:*Textul original:- Dare, dare, dare sempre (Non appoggiarsi a nessuno). Il Sacerdote - Dare, dare, dare sempre (Non appoggiarsi a nessuno). Il Sacerdote - Dare, dare, dare sempre (Non appoggiarsi a nessuno). Il Sacerdote - Dare, dare, dare sempre (Non appoggiarsi a nessuno). Il Sacerdote - Dare, dare, dare sempre (Non appoggiarsi a nessuno). Il Sacerdote un „sacro”, un „sacro”, un „sacro”, un „sacro”, un „sacro”,„separato”, che aiuta tutti, ma per s„separato”, che aiuta tutti, ma per s„separato”, che aiuta tutti, ma per s„separato”, che aiuta tutti, ma per s„separato”, che aiuta tutti, ma per s chiede solo aiuto a Dio. chiede solo aiuto a Dio. chiede solo aiuto a Dio. chiede solo aiuto a Dio. chiede solo aiuto a Dio.- Ha un solo nome la mia vita: Ges- Ha un solo nome la mia vita: Ges- Ha un solo nome la mia vita: Ges- Ha un solo nome la mia vita: Ges- Ha un solo nome la mia vita: Ges Abbandonato. Se cos Abbandonato. Se cos Abbandonato. Se cos Abbandonato. Se cos Abbandonato. Se cos orienti la tua, mi orienti la tua, mi orienti la tua, mi orienti la tua, mi orienti la tua, misembra di capire, che ti farai santo e grande santo.sembra di capire, che ti farai santo e grande santo.sembra di capire, che ti farai santo e grande santo.sembra di capire, che ti farai santo e grande santo.sembra di capire, che ti farai santo e grande santo.- Una sola cosa chiedo: di esser nella casa del Signore per tutti i giorni della mia- Una sola cosa chiedo: di esser nella casa del Signore per tutti i giorni della mia- Una sola cosa chiedo: di esser nella casa del Signore per tutti i giorni della mia- Una sola cosa chiedo: di esser nella casa del Signore per tutti i giorni della mia- Una sola cosa chiedo: di esser nella casa del Signore per tutti i giorni della miavita: ché, nel momento della sventura, mi rifugervita: ché, nel momento della sventura, mi rifugervita: ché, nel momento della sventura, mi rifugervita: ché, nel momento della sventura, mi rifugervita: ché, nel momento della sventura, mi rifuger nel Suo tabernacolo. nel Suo tabernacolo. nel Suo tabernacolo. nel Suo tabernacolo. nel Suo tabernacolo.- Ges- Ges- Ges- Ges- Ges sar sar sar sar sar sempre sempre sempre sempre sempre in mezzoin mezzoin mezzoin mezzoin mezzo a tutti noi, se tu sarai in Dio, attraverso Ges a tutti noi, se tu sarai in Dio, attraverso Ges a tutti noi, se tu sarai in Dio, attraverso Ges a tutti noi, se tu sarai in Dio, attraverso Ges a tutti noi, se tu sarai in Dio, attraverso GesAbbandonato.Abbandonato.Abbandonato.Abbandonato.Abbandonato.- Sii per il tuo focolare: - Sii per il tuo focolare: - Sii per il tuo focolare: - Sii per il tuo focolare: - Sii per il tuo focolare: MariaMariaMariaMariaMaria. E se hai un compito di reggere gli altri, la tua sia. E se hai un compito di reggere gli altri, la tua sia. E se hai un compito di reggere gli altri, la tua sia. E se hai un compito di reggere gli altri, la tua sia. E se hai un compito di reggere gli altri, la tua siaregalitregalitregalitregalitregalit d’amore d’amore d’amore d’amore d’amore: se domini e conquisti i cuori, come Maria, sarai vero capo: se domini e conquisti i cuori, come Maria, sarai vero capo: se domini e conquisti i cuori, come Maria, sarai vero capo: se domini e conquisti i cuori, come Maria, sarai vero capo: se domini e conquisti i cuori, come Maria, sarai vero capofocolare.focolare.focolare.focolare.focolare.- Non ti insuperbire se Dio ti manda tante croci e tu le sai portare: te le manda- Non ti insuperbire se Dio ti manda tante croci e tu le sai portare: te le manda- Non ti insuperbire se Dio ti manda tante croci e tu le sai portare: te le manda- Non ti insuperbire se Dio ti manda tante croci e tu le sai portare: te le manda- Non ti insuperbire se Dio ti manda tante croci e tu le sai portare: te le mandaanche per la tua purificazione, oltre che per la salvezza di altre anime.anche per la tua purificazione, oltre che per la salvezza di altre anime.anche per la tua purificazione, oltre che per la salvezza di altre anime.anche per la tua purificazione, oltre che per la salvezza di altre anime.anche per la tua purificazione, oltre che per la salvezza di altre anime.- Accetta e gioisci nelle gioie che Dio ti d- Accetta e gioisci nelle gioie che Dio ti d- Accetta e gioisci nelle gioie che Dio ti d- Accetta e gioisci nelle gioie che Dio ti d- Accetta e gioisci nelle gioie che Dio ti d : e : e : e : e : e fatti con esse fortefatti con esse fortefatti con esse fortefatti con esse fortefatti con esse forte per affrontare per affrontare per affrontare per affrontare per affrontarenuove croci.nuove croci.nuove croci.nuove croci.nuove croci.



Silbernes Priesterjubiläum vonSilbernes Priesterjubiläum vonSilbernes Priesterjubiläum vonSilbernes Priesterjubiläum vonSilbernes Priesterjubiläum vonErzdechant PfrErzdechant PfrErzdechant PfrErzdechant PfrErzdechant Pfr. József Csaba Pál. József Csaba Pál. József Csaba Pál. József Csaba Pál. József Csaba Pál

Predigt in deutscher SprachePredigt in deutscher SprachePredigt in deutscher SprachePredigt in deutscher SprachePredigt in deutscher Sprachevon Szilvágyi ZsoltSzilvágyi ZsoltSzilvágyi ZsoltSzilvágyi ZsoltSzilvágyi Zsolt

TTTTTemeswaremeswaremeswaremeswaremeswar

In der Osterzeit wurden in den heiligen Messen oft die Evangeliengelesen, die darüber berichten, dass Jesus zu seinem Vater zurückkehrenwird. Diese Rückkehr zum Vater bedeutet einerseits eine Freude, denn nur sowird das Werk Jesu vollendet, nur so erlangt Jesus die Fülle seiner Herrlichkeit.Es schafft aber eine Art Unsicherheit und Spannung. Denn „ich gehe zumVater“ (vgl. Joh 17,11) sagt Jesus, aber wer soll sein Werk fortsetzten? Werträgt die Botschaft von der Liebe Gottes zu den Menschen anderer Zeitenweiter?

Jesus beruft einige Menschen und beauftragt sie, seine Zeugen zuwerden. Gott spricht den Menschen an, dass er zu seinem Mitarbeiter wird.Was für eine Auszeichnung ist dies! Was für ein Vertrauen hat Gott zumMenschen, dass er es wagt, ihm sein Werk anzuvertrauen!

In der Heiligen Schrift finden wir sowohl im Alten als auch im NeuenTestament Berufungsgeschichten. Der Berufene ist vom Wort Gottes berührt,aber diesem Gefühl folgt gleich das Gefühl der Angst, die sich in den ver-schiedenen Ausreden zeigt: „Herr, ich kann nicht reden. Sende einen anderen.“- sagt Moses (vgl. Ex 4,10 f.). „Herr, ich bin noch so jung.“ - sagt Jeremia (vgl.Jer 1,6). „Herr, geh von mir weg, denn ich bin ein Sünder.“ - sagt Petrus (vgl. Lk5,8). Keiner von ihnen fühlt sich geeignet für diesen Dienst. Der Mensch spürt,dass ihn diese Sendung überfordert. Denn in der Welt, von der Jesus imEvangelium spricht, die ihr Leben nach ganz anderen Prinzipien führt, war esnie leicht, Zeuge Gottes zu sein.

Gott spricht aber dem Berufenen immer wieder Mut zu: „Geh also! Ichbin mit deinem Mund.“ - sagt er Moses (vgl. Ex 4,12). „Fürchte dich nicht, dennich bin mit Dir.“ - sagt er Jeremia (vgl. Jer 1,8). Jesus ermutigt Petrus zumFischfang, auch wenn es fast unmöglich schien. Im Vertrauen auf Jesus gibtPetrus die bedeutende Antwort: „Auf dein Wort hin werfe ich mein Netz aus.“(vgl. Lk 5, 5 f).

„Auf dein Wort hin...“ Ich glaube, bei der Berufung eines Zeugen, seier ein Priester, Ordensmensch oder ein wahrer Christ, kommt es darauf an:Kann er dem Worte Jesu vertrauen? Obwohl man sich oft mutlos und schwachfühlt, auf sein Wort hin, im Vertrauen auf seine Hilfe, sagt man „Ja“ zur Sendung.Vor 25 Jahren haben Sie dieses endgültige „Ja“ für und zu Gott ausgesprochen.



In dieser Zeit haben Sie sich als treuer Zeuge des Herrn erwiesen.Ganz bestimmt waren in diesen Jahren schwere Situationen, Momente woman auch in der Seelsorge, im Dienst dieser Sendung nicht mehr wusste, wiees weitergeht; Tage, wo man verzweifelt und mutlos wird. Wir danken Ihnen,dass Sie als Zeuge Jesu der Berufung treu geblieben sind.

Der wahre Grund der Treue, der Hingabe im Dienst, und dasFundament der guten Seelsorge ist es, dass man bereit ist, das Wort Gottes imgeistlichen Leben immer wieder zu vernehmen: „Fürchte Dich nicht, denn ichbin mit Dir.“ „Hab Vertrauen, folge mir nach, ich mache Dich zumMenschenfischer.“ Und dann kann man immer wieder mit Petrus antworten:„Herr, auf dein Wort hin, folge ich Dir, auf dein Wort hin, gehe ich meinenAufgaben wieder nach, auch wenn ich manchmal müde und kraftlos gewordenbin.“

Es ist schön, dass dieses Jubiläum mit einem Jugendfest verbundenist. Diese Jubiläumsfeier kann euch, liebe Jugendliche, ermutigen, dass ihres auch wagt, Gott „Ja“ zu sagen, dass ihr den Mut habt, in der heutigen WeltJesus nachzufolgen. Und nicht zuletzt, dass man die Treue und Ausdauer aufdem gewählten Weg, sei es in der Familie, im Beruf oder ganz einfach imDienste des Guten für wichtig hält. Zeuge Gottes zu sein, ist zwar nicht immereinfach. Es erfüllt aber das Leben, es gibt ihm einen Sinn.

Liebe Jugendliche!Ihr könnt für eure Altersgenossen die glaubhaftigsten Zeugen Gottes

sein. Habt keine Angst von euerem Glauben an Gott, von den christlichenWerten Zeugnis abzulegen!

„Auf sein Wort hin...“, im Vertrauen auf den Beistand Gottes, wollenwir Zeugen Gottes sein.

ZsemlegombócMakay BotondMakay BotondMakay BotondMakay BotondMakay Botond

Resicabánya

Ha valaki evett már zsemlegombócot, akkor azt is tudnia kell, hogyazt vagy valamilyen vadasan készített ételféleséghez készítették, vagy pedig- ha a nokkedlit, azaz a nyögvenyelõt már únták - tejfölös csirkepaprikáshoz.

Nekem nem sok ételféleség kedvencem van, minthogy olyan is kevésakad, amelyet nemigen kedvelek, de a zsemlegombócot akár vadas vagypaprikás csirke nélkül is meg tudom enni. Talán még tele hassal is. Bármikor.



Mi otthon kenyeres gombócnak neveztük, mert édesanyám zsírbanpirított házi kenyérkockákat kevert a tésztájába zsemlekockák helyett, s úgyfõzte meg amolyan egybegombócnak egy házivászon vagy tüllkendõbe kötve,amelyet aztán, amikor megfõtt, szépen fölszeletelt s úgy tálalta a már említettételfélékhez.

Történt egyszer, illetve többször is - ajaj, de nagyon rég -, hogy egyiknagynéném a sok közül - mert voltak egykor pontosan hatan - kikeveredettEgribe Szatmárnémetibõl egy kis testvérlátogatóba egy-két, netán éppen párnapra.

Ezekre a látogatásokra akkor került sor általában, amikor Eminénémnek már nemigen volt mit aprítania a tejbe, mert olyan átkozottul „áldott”természete volt, hogy csaknem úgy élt, mint a bibliai Pál apostol, aki tudottszûkölködni és bõvölködni egyaránt. Csak annyicska volt a különbség nénémés az apostol között, hogy Pál tudott tudott tudott tudott tudott bõvölködni és így ismerte a jóllakást, mígnéném szeretett szeretett szeretett szeretett szeretett bõvölködni, s emiatt ismerte - általában nyugdíjfogytakor - aszûkölködést. Azaz ismerte volna, ha nem tartott volna - aránylag rendszeresen- ilyen villámlátogatást, amikor valami miatt a derült égbõl le-lecsapott az abizonyos sistergõsnek nevezett istennyila, ami aztán nem égiháborúnak,hanem inkább amolyan testvérháborúnak lehetett volna talán nevezhetõ. Deamilyen váratlanul jött a családi galiba, olyan hirtelen el is vonult. Akár a nyárizivatar: egyre halkuló, majd pedig végleg megszûnõ morgásokkal, mire aztánaz aznapra érvényes napocska lemenõben volt, a Makayak környékén iskiderült. S ha kiderült, lassan az is kiderült, hogy ismét csak semmiségekentuppírozták föl egymás lelkivilágát.

Édesanyám általában az esõt jelképezte a családi zivatarban, mertahelyett, hogy véleményt mondott volna, sokszor sírásra, de néha csakkönnyekre fakadt.

Emi nénémnek - meg aztán a többi apai nõvérkének vagy hugicánakis - érdeke is volt a hamari kibékülés, mert tudta azt, hogy Zsazsa, azazédesanyám mindíg megpakolta a nagynénéim utazókosarát tejjel, vajjal,tejfellel, a kertben termelt zöldségvélével, télen meg amolyan hüvelyes„veteménnyel”, amelyet a mai ember már csak kolbásznak meg hurkánakismer. Ha ismer. Mert a jó házi „disznóság” is olyan ritka már, mint a zsemle-gombóc.

Édesanyám kitûnõ gazdasszony volt. Mindamellett, hogy sokszorhangoztatta a háborús, meg a háború utáni szûkös világban, hogy üreskamarának bolond a gazdasszonya, szinte a semmibõl is tudott ízletes étkeketkészíteni. Tudott, mert uraktól és parasztoktól egyaránt szívesen tanultételrecepteket, amelyeket nem átallott ki is próbálni vagy tökéletesíteni.



Így történt aztán meg az is, hogy megtanulta: másképp is lehet zsemle-gombócot fõzni.

A vasárnapi ebédnél ültünk, s ettük, ami elénk került. Hogy milyenleves volt, arra már nem emlékszem, mint ahogy arra sem, hogy hamis vagyvalódi nyúlgerinc, netán marhahús került vadasan készítve második fogáskéntaz asztalra. Persze mondanom sem kellene: egyben megfõzött kenyeresgombóccal, ami aztán olyan családi égszakadás-földindulást okozott, hogymég ma is visszhangzik bennem. Visszhangzott az aztán édesapámban ismindaddig, amíg Emi néném élt. Eme alkalmi visszhangok miatt aztán anagynéném vérnyomása meg-megugrott tíz-húsz egységnyivel, de nem ezekmiatt halt meg agyvérzésben, hanem azért, mert fizetésosztás vagy nyugdíjután vasárnaponként Zsi barátnõjével egyszuszra megevett egy-egy dugott-libát. Persze, a pecsenyezsírt sem a kutya ette meg, hanem a lágykenyér ittaföl, aminek a sorsáról már nem is szólok, mert megfejtett rejtvény ez már azolvasó elõtt.

Nyeltük mindnyájan a finom gombócos vadasat. Mivel Emi nénémnekis ízlett, ez is, mint minden, aminek édesapám szerint „dögszaga” volt, ette is,meg dícsérte is, hogy ilyen fincsi, meg olyan fincsi, de azért nem fért a begyébeaz, hogy õ másként szokta a zsemlegombócot csinálni és hogy az a jobb, megaz az igazi. Édesapám nem álhatta, ha a felesége fõztjét olyformán bírálják,hogy az netán elmaradna bárki fõztje mögött, s ezért nyelt egy másmilyengombócot, s megígérte a nõvérének, hogy legközelebb az õ fõztjét esszük, haa zsemlegombóc lenne ismét a soron.

Arra már nem emlékszem, hogy hónapokat vártunk, vagy a legköze-lebbi nyugdíjfogyatkozást, de sor került az emlékezetes „igazi” gombócolásra.Az ebédet magát jó anyám csinálta, de a gombóc-ügybe nem is ártotta magát,csak annyiban, hogy a nyersanyagot adta hozzá: lisztet, tojást, élesztõt, sótés... vizet. Meg persze a konyhai felszerelés szükséges eszköztárát.

Nénikém meg is csinálta, ki is szakgatta, meg is gömbölyítette a tojásnyinagyságú gombóckákat, amelyek aztán az asztalra is kerültek a vadasbélszínnel egyetemben.

Mi, gyerekek, akik négyen lestük a fincsi gombócot, izgatottan is, dekételyekkel teli szemléltük az általunk idegennek vélt konyhacsodát. Én márinkább kamasz voltam, mint gyerek, s a leghamarabb röhögtem el magam,amikor az Emi néném tányérjából a puhának nem nevezhetõ gombóc a villaés a kés érintésére parabolikus ívben átrepült apám tányérjába. Az általánosés kárörvendõnek is nevezhetõ hahota után aztán olyan vihar tört ki, hogyannak leírására nem vállalkozom, mert ez már nem novella-, vagy karcolattéma,hanem inkább egy filmkabaré nagyjelenete lehetne.



Amikor aztán elült a vihar, s csak a halkuló dörgés-morgás volt hall-ható, édesapám megszólalt, s elmondta, hogy hogyan lehet „ezt” a gombóc-ritkaságot megenni.

- Mûfogsorral nem, Emikém! - S aztán egy gombócdarabot a szájábavéve jobbtenyerét az álla alá helyezve fölfelé, míg balkézzel a fejét lefelényomva mutatta, hogy így, de csakis így rágható meg...

Néném ezzel nem úszta meg, mert az lett a büntetése - persze csakheccbõl - hogy valahányszor egy asztalnál ettek, apám mindig emlékeztetteaz aprógombóc evésének a módjára, aminek persze nem családi vihar, csupánpillanatnyi váratlan dörgés lett a vége.

„„„„„împreunã, miteinanderîmpreunã, miteinanderîmpreunã, miteinanderîmpreunã, miteinanderîmpreunã, miteinander, együttesen”, együttesen”, együttesen”, együttesen”, együttesen”, nr. 21 - iulie 2006Apariþie editatã de Forumul Democratic al Germanilor din judeþulCaraº-Severin, cu sprijinul Filialei Caraº-Severin a UDMR.

Coperta 1 ºi 4: Festivalul comunitãþilor etnice din Banat, Oraviþa,20 iulie 2006. Foto: Erwin Josef Þigla

Realizat cu sprijinul financiar al Departamentului pentruRelaþii Interetnice. Exemplar gratuit.

Redactor:Redactor:Redactor:Redactor:Redactor: Erwin Josef Þigla / Lectorat: ec. Waldemar König Adresa redacþiei:Adresa redacþiei:Adresa redacþiei:Adresa redacþiei:Adresa redacþiei: Biblioteca Germanã „Alexander Tietz” B-dul Revoluþiei din Decembrie nr. 22 / RO - 320086 ReºiþaTelefon: 0255 / 22 00 81; E-mail: [email protected]ãspunderea pentru articolele semnate în publicaþie le revine autorilor.

Impressum:

Documents

împreunã, miteinander, együttesenkészített, de olaszos rövidséggel kimért skótos kávéval, amibe a lelkét is belétette, csak épp a kávéját mérte ki szûkösen. Persze,