Dr. Palásti Gábor:

A MAGYAR NEMZETKÖZI KOLLÍZIÓS KÖZJOG ALAPVONALAI

1. Nemzetközi kollíziós magánjog, nemzetközi kollíziós közjog, egységes nemzetközi kollíziós

jog

Jelenlegi jogirodalmunk részletesen és igen színvonalasan foglalkozik a nemzetközi kollíziós

magánjog szabályaival. Jogi egyetemeinkről kikerülő hallgatóink két nagyszerű egyetemi

tankönyvből sajátíthatják el a nemzetközi kollíziós magánjog alapvonalait. Mádl Ferenc és Vékás

Lajos professzorok műve1 a nemzetközi kollíziós magánjogot a nemzetközi gazdasági kapcsolatok

joga jogterülettel, azaz a nemzetközi anyagi magánjoggal, valamint a nemzetközi gazdasági

viszonyok közjogi jellegű feltételrendszerével vegyítve, jogviszonyonkénti bontásban tárgyalja. A

Burián László – Kecskés László – Vörös Imre szerzőhármas által Vörös Imre professzor

szerkesztésében jegyzett egyetemi tankönyv2 kizárólag a magyar nemzetközi kollíziós magánjog

témakörével foglalkozik, obligát módon beleértve a joghatósági és nemzetközi polgári eljárásjogi

kérdéseket is. Korábban még kiegészült a sor Bánrévy Gábor professzor művével is, amelyik A

nemzetközi gazdasági forgalom és személyi viszonyok szabályozása (Nemzetközi magánjog és a

nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga)3 címet viselte, és amelyik - a Mádl-Vékás szerzőpáros

szerkesztési elveit megelőlegezve - szintén egy köteten belül, jogviszonyonként tagolva, egymástól

elválasztva ismertette a kollíziós jogi és anyagi jogi szabályozást4.

Mindezek a tankönyvek egységesek abban, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979.: 13.

tvr. (továbbiakban: Kódex) szerkesztési elveit követve foglalkoznak a nemzetközi kollízió

feloldásának kérdéseivel a személyek joga, dologi jog és szellemi alkotások joga, a szerződéses

kötelmek és a deliktuális felelősség, az öröklési jog, a családi jog és a munkajog területén. A célul

tűzött feladat - a Kódex szellemében - mindegyik műben ugyanaz: eldönteni azt, hogy amennyiben

a fentebb felsorolt területekre tartozó kérdésekben nemzetközi kollízió merül fel, azt milyen

általános szabályok és konkrét kapcsoló elvek segítségével lehet feloldani. A Kódex

megfogalmazása alapján: "E törvényerejű rendelet célja /…/ annak meghatározása, hogy melyik

állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi

személy, vagyontárgy vagy jog (a továbbiakban: külföldi elem) szerepel és több állam joga lenne

1 Ld. Mádl –Vékás, hivatkozások jegyzéke 2 Ld. Burián-Kecskés-Vörös, hivatkozások jegyzéke 3 Ld. Bánrévy, hivatkozások jegyzéke 4 Jelen tanulmány szerzője még Bánrévy professzor úr tankönyvéből sajátította el a tárgy alapjait a '90-es évek elején Szegeden. Tudomásunk szerint a bánrévy-féle tankönyvet ma egyetemi oktatásban már nem alkalmazzák.

2

alkalmazható /…/"5. Ezt a Mádl-Vékás szerzőpáros tankönyve így foglalja össze: "a nemzetközi

magánjog azoknak a jogszabályoknak a gyűjtőhelye, amelyek a külföldi elemet tartalmazó és az

állami szuverenitással közvetlen kapcsolatban nem levő polgári jogi (vagyoni és azokkal

összefüggő nem vagyoni), továbbá családi és munkaviszonyokat (azaz a – tág értelemben vett –

magénjogi viszonyokat) közvetett módon (kollíziós normákkal) rendezik"6. Ugyanez Vörös Imre

tankönyvében így hangzik: "/n/emzetközi kollíziós magánjogi tényállásról tehát akkor beszélünk,

ha az annak alapjául szolgáló, jogi megítélést igénylő polgári jogi, családi jogi, vagy munkajogi

jogviszonyban valamilyen lényeges külföldi elem van, aminek következtében a tényállás több

állam jogrendszerével áll kapcsolatban, ezért el kell dönteni, hogy a tényállásra melyik állam

jogrendszerének normáit alkalmazzák"7.

A kollízió kérdésének a jogszabályban nevesített jogterületekre szorítkozó bemutatása, ami

mindegyik említett jogirodalmi munka sajátja, egyben megadja azt is, hogy miért nemzetközi

kollíziós magánjogról beszélünk: egyik mű sem próbál a polgári jog - családi jog - munkajog

hármasán kívüli kérdésekben megnyilvánuló kollíziókat feloldó, egységes nemzetközi kollíziós

jogot teremteni. Pedig minden további nélkül előfordulhat az is, hogy nem két vagy több állam

polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi szabálya között kell dönteni, hanem más - nem magánjogi

- szabályok közötti döntés a kérdéses. Mindezen kollíziós kérdések egy része ráadásul szorosan

kapcsolódik a nemzetközi kollíziós magánjoghoz is: éppen a nemzetközi kollíziós magánjogi

szabályozáshoz kapcsolódóan kell tudni megválaszolni pl. azt a kérdést, hogy melyik állam joga

alapján döntjük azt el, hogy a Kódex alapján alkalmazni rendelt külföldi szabály érvényes-e

egyáltalán; hogy amennyiben a természetes személy személyes jogát keressük, akkor melyik állam

állampolgársági szabályait alkalmazzuk a lex patriae megállapításához; hogy a lex rei sitae

szabályánál melyik állam joga alapján állapítjuk meg az államterületet és így azt, hogy a kérdéses

fekvési hely melyik államhoz tartozik; hogy az olyan rendszerben, ahol állami-hatósági szerv előtti

eljárásban történik az iparjogvédelmi igény bejelentése, a bejelentés meglétét melyik állam joga

alapján kell elbírálni, stb. Sőt, kivételes esetben maga a Kódex is tartalmaz közjogi jellegű

szabályra vonatkozó utalást: ilyen kivételes szabály a szerződésen kívül okozott kárért fennálló

felelősségre alkalmazandó jog körében a 33.§ (1) bekezdése, amely a károkozó magatartás

helyének jogában érvényesülő közlekedési és biztonsági szabály alkalmazását írja elő. Mindezen

kérdésekben nem anyagi magánjogi szabályok konkurálnak egymással, mégis, azok

megválaszolása éppen a nemzetközi kollíziós magánjogi rendszer működése miatt szükséges. A

5 Kódex 1.§ 6 Mádl-Vékás 43-44. Bővebben uott. 7 Burián-Kecskés-Vörös 58. szélsz. Bővebben ld.42-75. szélsz.

3

külföldi jogszabályok érvényességi szabályának megválaszolása mint előkérdés a Kódex összes

kapcsolóelvének alkalmazása előtt felmerül; a többi példaként idézett esetben pedig a kapcsolóelv

(lex patriae, lex rei sitae, az iparjogvédelem megadásának vagy a bejelentés helyének joga)

megvalósulása tartozik olyan szabályok hatálya alá, amelyek már nem polgári jogi, családi jogi

vagy munkajogi természetűek. A közlekedési biztonsági szabályok (mint pl. nálunk a KRESZ) is

aligha tekinthetőek magánjogi szabályoknak. Ráadásul a fenti kérdések a gyakorlatban sok esetben

valódi dilemma elé állíthatják a jogalkalmazót: bár az érvényességi szabály logikusan

kimondatlanul is a lex causae-ban keresendő, esetleg visszahőkölhet a jogalkalmazó egy rendkívül

furcsának tűnő jogforrás alkalmazásától, mint pl. egy ezeréves precedens vagy egy törzsőfönöki

utasítás, ha azok egyébként a lex causae részét képeznék. Különösen élesen jön elő az érvényességi

szabály helye a többszintű jogalkotási rendszerrel rendelkező államok vagy azok speciális

csoportjai között, mint pl. a szupranacionális szabályrendszerrel rendelkező EK, ha a jogszabály

érvényessége eleve vitatott a különféle szintekhez csoportosított jogalkotási hatáskörök eltérő

értelmezése miatt. A lex patriae tartalmának megállapításához felhasználható jog kérdése

különösen élesen jön elő a gyakorlatban pl. a kettős állampolgárság intézményénél, ha a konkuráló

jogrendszerek egyike szerint fennáll a kettős állampolgárság, a másika szerint pedig nem - ez a

kérdés éppen a közelmúltban került élesen előtérbe a kettős állampolgárságról szóló népszavazás

kapcsán Magyarországon is. Az, hogy mennyire fontos a lex rei sitae alkalmazásához annak

megállapíthatósága, hogy hol végződik az egyik állam és kezdődik a következő, éppen az elmúlt

tíz-egynéhány évben került gyakorlati szempontból is előtérbe: a kétpólusú világrend felbomlásával

szétesett államok utódállamai között mai napig tartó határviták vannak - csak Európában maradva a

jelen dolgozat írásának idején is vannak vitatott területek a volt Jugoszláviából kivált majd'

mindegyik, egymásssal szomszédos állam között, Oroszország és a legtöbb balti állam között, és

rendre előtérbe kerülnek bizonyos cseh és szlovák relációban meglévő vitatott kérdések is. A lex rei

sitae alkalmazása mindezen területeken fekvő dolgokra nézve nem lehetséges mindaddig, amíg

nem válaszolja meg a jogalkalmazó azt a kérdést, hogy melyik jog alapján dönti el azt, hogy a

fekvési hely melyik állam területén található.

Másrészről előfordulhat, hogy a Kódexhez vagy a nemzetközi kollíziós magánjoghoz

egyáltalán nem kapcsolódó kérdésekben keletkezik nemzetközi kollízió. Ilyen eset az, amikor el

kell dönteni, hogy a belföldi adóhatóság a külföldi jog szerint külföldön befizetett adót

beszámíthatja-e az adózó adófizetési kötelezettségének teljesítésébe: ekkor előkérdésként arról kell

dönteni, hogy melyik állam adózási szabályai szerint kell befizetettnek tekinteni a külföldön

beszedett adót. Ugyanígy: ha külföldi bíróság belföldi bíróságot keres meg valamely eljárási

cselekmény - pl. tanúkihallgatás vagy helyszíni szemle - lefolytatása céljából, akkor dönteni kell

4

abban a kérdésben, hogy csak a belföldi eljárásokban használható eljárási cselekményeket lehet-e

felhasznáni, vagy a megkereső hatóság által is használható bizonyítási módszerek - pl. eskütételre

kötelezés - is használhatóak-e. A nemzetközi magánjoghoz nem kapcsolódó jogviszonyban

merülhet fel az a kérdés is, hogy a Magyaroszágon nem létező végzettséget igazoló külföldi

bizonyítvány létezésére, érvényességére és a benne foglalt jogokra melyik államnak a felsőfokú

végzettségre vonatkozó jogát kell alkalmazni. Rendre előforduló kollíziós kérdés a nemzetközi

kereskedelemben, hogy a belföldi továbbfeldolgozásra vagy forgalmazásra importált meghatározott

terméknek melyik állam minőségi feltételeinek kell megfelelnie ahhoz, hogy az országba ilyen

célból beléptethető legyen. Kollíziós kérdés az is, hogy a belföldön külföldi jogi tanácsadói

minőségre pályázó külföldi ügyvéd szakmai igazolását melyik állam joga szerinti milyen szerv

jogosult kiadni. Példálózó felsorolásunk végén egészen tág értelemben tulajdonképpen nemzetközi

kollíziós kérdés az is, hogy a diplomáciai tárgyalások során a követendő protokoll-szabályok a

fogadó, vagy a vendég államának szabályai legyenek-e. Mindezekben a kérdésekben nem polgári

jogi, családi jogi vagy munkajogi szabályok között kell dönteni, hanem más természetű - közjogi,

vagy "közjogias" - szabályok nemzetközi kollízióját kell feldoldani, és ezen kollíziós tényállások

nem kötődnek a nemzetközi magánjoghoz.

Ezeknek a fentebb példákkal illusztrált kollízióknak a nagyrészét a jogtudomány -

méltatlanul - nem tárgyalja. Egyrészt a nemzetközi kollíziós magánjog - elnevezéséhez hűen -

megáll a magánjogi szabályok közötti, vagy magánjogi jogviszonyban felmerült döntéssel

kapcsolatos dilemma kapcsolóelvekkel történő feloldásánál: a fontosabb művek és tankönyvek a

probléma nevesítése nélkül, érintőlegesen foglalkoznak csak a nemzetközi kollíziós közjog

lehetőségeivel, mintegy "nem teljesen kibeszélt" folyományaként egyes nemzetközi magánjogi

kérdéseknek, mint pl. a közrend vagy az imperatív szabályok kérdése. Másrészt azok a speciális

jogterületek, amelyeknek anyagi szabályai közötti döntésről lenne szó, általában nem, vagy

legfeljebb a jogszabály földrajzi-területi, esetleg személyi hatálya kapcsán beszélnek a nemzetközi

kollízió területére tartozó kérdésekről. Üdítő kivételként egy-egy esetben valódi kollíziós szabályt

is tartalmaz néhány részterület: pl. a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok szabályainak érdekes

fejezete a protokollszabályok ismertetése, ahol a vonatkozó munkák rendszerint megemlítik a

kollízió lehetőségét és az annak feloldására szolgáló kialakult szabályokat, szokásokat, spontán

mechanizmusokat. Hasonló kivétel a pénzügyi jog irodalma, addig a mértékig, ameddig egyes

tankönyvek és egyéb jogirodalmi munkák elmélyülnek a kettős adóztatás kollíziós kérdéseiben.

Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a polgári jogi, családi jogi és munkajogi

nemzetközi jogszabályösszeütközések mintájára rendszerbe szedje a jog más területein létező

5

nemzetközi kollíziókat, akár a hatályos magyar jogszabályok alapján8 , akár a normatív alapot

nélkülöző, pusztán logikai-elvi szinten, esetleg az öntudatlan jogalkalmazás szintjén meglévő

mechanizmusok alapján9. Ez az írás egyben javaslat arra is, hogy a nemzetközi kollíziós magánjogi

oktatás egy fejezettel: a nemzetközi kollíziós közjog fejezetével kibővülve váljék egységes

nemzetközi kollíziós joggá. Amint látjuk majd, ez annál is inkább problémamentesnek tűnik, mert a

nemzetközi kollíziós közjog szerkezete és problémái egybeesnek a hagyományos nemzetközi

magánjogéval: általános kérdései - pl. minősítés, előkérdés, renvoi, közrend, stb. - ugyanazok, és

hasonló szerkezetű kapcsolóelvek - sőt, gyakran a hagyományos nemzetközi kollíziós magánjogból

kölcsönvett kapcsolóelvek - segítségével történik a kollízió feloldása10 . Ezen tanulmány olyan

általános keretet kíván nyújtani a polgári jogon, családi jogon és munkajogon kívüli nemzetközi

kollíziók tárgyalásához, amely alkalmassá teszi arra, hogy a nemzetközi kollíziós magánjoghoz

hasonlóan, azzal együtt tárgyalja a jogirodalom, legyen tárgya kutatásoknak, és váljék az egyetemi

tananyag részévé11.

Elképzelésünk szerint a hagyományos nemzetközi kollíziós magánjogot és a nemzetközi

kollíziós közjogot is magában foglaló jogág elnevezése az egységes nemzetközi kollíziós jog. A

jogágisági feltételként szereplő önálló tárgy, funkció és egynemű szabályozási módszer12 itt is adott,

pusztán a kollízió alapjául szolgáló jogviszonyra vonatkozó önkorlátozó szűkítést – "polgári jog,

családi jog, munkajog" – kell kiiktatni. A jogág tárgya, funkciója és szabályozási módja ugyanaz,

mint a nemzetközi magánjogé: különféle államok jogának alkalmazása közötti kollíziót kell

eldönteni, kapcsolóelvek alkalmazásával. A jogágiság követelményét véleményünk szerint

elviekben nem befolyásolja - nem befolyásolhatja - az, hogy az egységes nemzetközi kollíziós

8 Csak a példálózó jelleggel említett nemzetközi kollíziókhoz ld. a a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény 50.§ (1) bekezdését; az ügyvédekről szóló 1998.: XI. tv.: IX. fejezetét a külföldi jogi tanácsadóról; illetve az egész 2001.: C. tv.-t a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről. 9 Ld. pl. a külföldi jog alkalmazásánál a lex causae érvényességi szabályát automatikusan a lex causae-ban kereső mechanizmust. 10 Ezen megállapításaink egybecsengenek Szászy 1973-as művében tett megállapításaival, aki szerint: "/k/ülönböző államok jogszabályai között /…/ nemzetközi jellegű összeütközések észlelhetők a jogrendszer minden ágában, a polgári és családjog, a kereskedelmi, váltó-, csekk-, tengeri és légi jogok területén éppúgy, mint a munkajog, a polgári eljárásjog, az állam- és államigazgatási jog, a pénzügyi jog, a büntetőjog területén. Ezeknek a jogszabályösszeütközéseknek a megoldása, ha bizonyos eltérésekkel is, mindenütt hasonló alapelveknek az uralma alatt áll" (Szászy (2) 83.). Illetve: "a 'közjog' /…/ területén a kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja hasonló, mint a nemzetközi magánjogi kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja. Itt is vannak egyoldalú és két- illetve mindenoldalú kollíziós normák. /…/ Itt is felmerül az előkérdés, a minősítés, a renvoi problémája, /…/, itt is érvényesül a közrend /…/ hatása. Itt is megtaláljuk a nemzetközi magánjog kapcsolóelveit: a lex patriae, lex domicilii, lex loci contractus, lex loci executionis, lex rei sitae elvét /…/" (Szászy (2) 282-283.). Ugyanezt a megállapítást teszi speciálisan a nemzetközi kollíziós pénzügyi jogról (Szászy (2) pl. 299-301.), valamint a büntetőjog és büntető eljárásjogban meglévő nemzetközi kollíziós szabályokról is (Szászy (2) pl. 321-324.), stb. Szászy ezen művéről és szerepéről az egységes nemzetközi kollíziós jog kialakításában ld. később! 11 A szerző a Miskolci Egyetemen kísérleti jelleggel az egy féléves nemzetközi magánjog stúdium utolsó előadását több éve a közjogi kollíziók tárgyalásának szenteli. 12 Pl. Burián-Kecskés-Vörös 83-108. szélsz., Mádl-Vékás 43-39.

6

szabályok nem egyetlen jogforrásban találhatóak (mint a nemzetközi magánjogban a Kódex),

hanem teljesen különféle jogforrásokba szétszórva: ez a tény legfeljebb a jogág szabályainak

gyakorlati kezelését, a szabályok együttkezelését nehezíti meg.

A nemzetközi kollíziós magánjoghoz képest a nemzetközi kollíziós közjog kifejezésben a közjogra

utalás két óvatos állítással igazolható. Egyrészt, a nemzetközi magánjog elnevezés és a Kódex is

kijelölte a kollíziós jog számára azt, hogy milyen általános elnevezés alatt egyesítsük azokat az

anyagi jogi kérdéseket, amelyek nemzetközi kollízióit a nemzetközi kollíziós magánjog feloldja:

ezek lettek a magánjogi kérdések. Ehhez képest automatikusnak látszik a magánjog ellentétpárját

alkalmazni az ide nem tartozó nemzetközi kollíziókra: ez lesz a közjog kifejezés. Kevésbé formális

érvként pedig felhozható, hogy a nemzetközi kollíziós magánjog által nem feloldható nemzetközi

jogszabályösszeütközések valóban közjogi szabályok közötti összeütközéseket jelentenek, tehát a

jogviszonyoknak/jogszabályoknak/jogterületeknek a magánjog/közjog kategóriarendszerében

történő minősítése is odavezet, hogy azt találjuk majd: a nem nemzetközi magánjogi

jogszabályösszeütközések közjogi szabályok között állnak fenn. Mindezek mellett távol áll a jelen

tanulmánytól az, hogy arra vállalkozzék, hogy érdemben hozzászóljon a magánjog és közjog

fogalmi páros érvényessége körül folyó vitához. Akár pro, akár kontra érvelni abban a kérdésben,

hogy mennyiben alkalmazható a magánjog és közjog szerinti kategorizálás napjainkban,

megpróbálni véleményt formálni abban a kérdésben, hogy Ulpiánustól napjaink gondolkodóiig

kinek milyen mértékben elfogadhatóak a megállapításai a szabályoknak a közjog és magánjog

mentén történő csoportosításában, messze meghaladja ennek a dolgozatnak a célkitűzéseit. 13

Ugyanakkor nem lehet nem használni a fogalompárost, ha egyrészt a vizsgált jogszabály (a Kódex),

másrészt a joggyakorlat és a jogirodalom is elég egységes legalábbis a nemzetközi magánjog

elnevezésben; illetve, ha a magánjog/közjog mentén történő gondolkodás legalább az esetek egy

részére – véleményünk szerint jóval nagyobb részére – nézve segítséget jelent a szabályok

különféle célú csoportosításában és megment az absztrahálási kísérletek hiányában jelentkező

aprólékos kazuisztikába csúszástól. Amennyiben valaki mégis úgy gondolná, hogy a

közjog/magánjog feltételrendszere alapján történő kategorizálási kísérleteket a jog jelenkori

állapota már nem igazolja vissza, és a közjog és magánjog elhatárolása mára a múlté lett, még

mindig alkalmazható a nemzetközi jogszabályösszeütközések joga kifejezés14 , amely nyugodtan

alkalmazható bármiféle jogszabályösszeütközést feloldó szabályanyagra annak minősítése

13 Szászy éppen a közjogi kollíziók kifejtésének előkérdéseként vállalkozott arra a feladatra, hogy végigelemezze a közjog és magánjog fogalmi páros használatának érvényességét az 1973-as állapotokkal bezárólag, a polgári demokráciák és a szocialista tábor jogfelfogásának ütköztetése mentén. Bár az ott elmondottak mára sok szempontból meghaladottá váltak, az érdeklődő számára jó kiindulási alap lehet. (Szászy (2) 271-276.) 14 A kifejezés leginkább Szászy Jogszabályösszeötközések c. 1973-as munkájának koncepcióját tükrözi (Szászy (2)).

7

(nemzetközi kollíziós magán- vagy közjog) nélkül, vagy a teljességnek azon igénye nélkül, amit az

egységes nemzetközi kollíziós jog elnevezés egységes kifejezése jelöl.

Végezetül előrevetítjük, hogy az uralkodó felfogásnak megfelelően nem foglalkozunk a

nemzetközi egyezmények illetve a szupranacionális jog alkalmazási körének kérdésével, még ha a

nemzeti joggal szembeni kollízió kérdése azokban az esetekben is élesen felmerül. A nemzetközi

kollíziós jogot államok jogai közötti összeütközéseknek tartjuk, nem pedig az akármilyen tárgyú

két- vagy többoldalú nemzetközi együttműködés eredményeként született nemzetközi jogforrás

alkalmazáshatóságát leíró szabályok területének.

Az alábbiakban először bemutatjuk jelen tanulmány előzményeit: mennyiben tárgyalja a

nemzetközi kollíziós jog a közjogi szabályok közötti összeütközéseket egyes külföldi

jogrendszerekben. Másrészt röviden kitérünk a közjogi szabályok közötti nemzetközi

jogszabályösszeütközések megjelenésére korábbi magyar nyelvű jogirodalmi munkákban. Ezt

követően röviden megkíséreljük megindokolni, hogy mi lehet az oka annak, hogy a jelenlegi

jogirodalomból - és az egyetemi oktatásból - hiányzik a közjogi kollíziók tárgyalása, illetve hogy

miért tanítunk nemzetközi magánjogot egységes nemzetközi kollíziós jog helyett. Ezek után

megkíséreljük csoportosítani a közjogi szabályok közötti összeütközéseket, és csoportonként

bemutatjuk a legfontosabb közjogi jogszabályösszeütközéseket feloldó kapcsolóelveket, ideértve a

teljesen különféle tárgykörökben megalkotott hatályos magyar szabályok kollíziós szabályait, a

közbeszerzési törvénytől a bortörvényig, az ügyvédségről szóló törvénytől az egyes eljárási

jogszabályokig, stb. Jelezzük, hogy míg az autonóm jogszabályokat igyekeztünk a lehető

legszélesebb spektrumban feldolgozni, a nemzetközi egyezményekben található kapcsolóelvekre

csak példálózó jelleggel tértünk ki. Így pl. a kettős adózás elkerülése céljából kötött

egyezményekből példálózó jelleggel ismertetünk kollíziós szabályokat, anélkül, hogy az összes

egyezményre kitérnénk. A csoportosítás eredményeképpen minden releváns kollíziós szabályt

elhelyezünk négy kategória valamelyikében. A dolgozatot rövid összegzés zárja.

2. A közjogi szabályok nemzetközi kollíziója egyes külföldi jogrendszerekben és a korábbi

magyar jogirodalomban

Nehéz lenne tagadni, hogy míg a világ legtöbb jogrendszerében a nemzetközi magánjog

meglehetősen régtől fogva létező koncepció és fogalom, addig a közjogi szabályok közötti kollízió

kérdése általában önálló rendszer szintjén szinte sehol nem lett kidolgozva. Jól szemlélteti mindezt

a nemzetközi magánjog fogalmának általános használata: a private international law,

8

internationales privatrecht, droit international privé, diritto internazionale privato, jus privatistas

internacionales, stb. kifejezések mind magukban hordozzák azt a koncepcionális szűkítést, aminek

lényege az, hogy a nemzetközi kollízió csak magánjogi szabályok között vagy csak magánjogi

jogviszonyokban vizsgálandó. Ennél valamivel tágabb spektrumú a conflict of laws illetve conflit

de lois megközelítése, amit magyarul jogszabályösszeütközéseknek fordíthatnánk15 , és amelyik

elnevezés szintjén nem tartalmazza a magánjogi kollíziókra utaló szűkítést. Az elnevezésekből

történő következtetéshez képest egy lépéssel visszább megy mindennek magyarázatában Lando, aki

szerint a common law országok általában azért tárgyalják nemzetközi magánjogukban a külföldi

közjogi szabályokat – legfeljebb közrendi alapon elutasítják azok alkalmazását –, míg a civil law

államok nemzetközi magánjoga azért zárja ki a priori a külföldi közjogi szabályok alkalmazását,

mert a közjog-magánjog megkülönböztetése a common law államokban nem létezik, így

mindenféle külföldi jogszabály belföldi alkalmazhatóságáról döntenek. 16 Teljesen egyetértünk

megállapításával: "/a/ civil law államokban alapvető különbség van magánjogi szabályok között és

közjogi szabályok között: míg az elsőre vonatkoznak a nemzetközi magánjogi kapcsolóelvek, addig

a második a nemzetközi magánjog hatályán kívül esik."17

A külföldi jogrendszerek vizsgálatát röviden összegezve még a következő megállapításokat

tehetjük. A közjogi kollíziók lehetősége több – elsősorban common law – jogrendszerben is

felmerült a hagyományos nemzetközi magánjogon belül, mert voltak olyan konkrét esetek, amikor

külföldi közjogi szabályok alkalmazásáról kellett dönteni, azonban hagyományosan a legtöbb

esetben a külföldi közjogi szabály alkalmazhatósága ellen foglaltak állást. Ezen esetek sajátja, hogy

magánjogi jogviták keretében merült fel közjogi kollízió, és rendszerint a nemzetközi magánjog

valamely általános kategóriájának alkalmazásával – mint a közrend – zárták ki a külföldi közjogi

szabály alkalmazását. Így pl. a közrendbe ütközésre való hivatkozással zárja ki a nemzetközi

magánjogi gyakorlat a common law-ban a külföldi büntetőjogi szabály alkalmazását18; a közrendbe

ütközésre hivatkozással mondták ki, hogy a külföldi adójogi szabály még közvetett módon sem

vehető figyelembe a fórum államában19. Hasonló döntés született abban az ügyben, ahol a külföldi

jognak a titkosszolgálatban dolgozókra vonatkozó titoktartási kötelezettségét nem vették

figyelembe, hivatkozva többek között arra, hogy az ilyen szabály a kötelezettséget előíró állam

érdekét védi, amelynek elismerése belföldön közrendi okból nem lehetséges, azaz a titkokat 15 Ld. Szászy (2) 16 Lando 108. Ennek alapján a nemzetközi magánjog tárgyának meghatározásához ld. Palásti 17 Saját ford., "In the civil law there is a basic distinction between private law to which the conflict rules apply and public law which has been held to be outside the scope of the private international law rules." Lando 109. Később rátér arra, hogy napjainkban a két nagy jogterület egyre kevésbé választható el egymástól a civil law államokban is. 18 Huntington v. Atrill [1893] AC 150 Privy Council; Banco de Vizcaya v. Don Alfonso de Borbon y Austria [1936] 1 KB 140 K.B. Division; USA v. Inkley [1988] 3 WLR 304 Court of Appeal 19 Peter Bucham Ltd. and Macharg v McVey [1955] AC 516 High Court of Justice of Eire

9

kifecsegő korábbi titkosszolga és a külföldi kiadó közötti kiadási szerződés érvényessége nem

támadható meg közrendi alapon20. A XX. század közepéig jól kialakult gyakorlata lett a külföldi

jog szempontjából csempészetet megvalósító szerződéseknek az USA-ban, illetve a valamely

tagállam joga szerint tilos szerződések megítélésének egy másik tagállamban 21 . Az esetjogi

döntések mellett a jogelmélet is sok helyen foglalkozott a külföldi közjogi szabály

alkalmazhatóságának közrendi összefüggéseivel.

Mindezek alapján elmondható, hogy a fenti esetekben a közjogi szabályok nemzetközi kollíziója a

nemzetközi magánjog tárgyát képezi, mert saját fogalomkészletét applikálva foglalkozik vele, de

rögtön ki is zárja annak lehetőségét. Ez persze nem jelenti azt, hogy a közjogi kollízióval a

leginkább foglalkozó – és általában annak lehetőségét elvető - conflict of laws irányzat egységes

kollíziós jog lenne, azonban a "vegytiszta" nemzetközi magánjogtól az egységes nemzetközi

kollíziós jogig tartó skálán mindenképpen jóval közelebb helyezkedik el az egységes kollíziós

joghoz, mint a nemzetközi magánjogi (internationales privatrecht, droit international privé)

felfogás – nem is beszélve hatályos Kódexünk kommentárjairól –, amelyik inkább hallgat a

problémáról, mintsem érdemben foglalkozik vele.

Ami a jogirodalmat illeti, azt látjuk, hogy a nemzetközi magánjog határainak viszonylagos

rugalmassága miatt sokáig foglalkoztak nem magánjogi kollíziókkal kifejezetten nemzetközi

magánjogászok is. Ez a tendencia főképp a XX. század első feléig tartott. Szászy pl. a nemzetközi

kollíziós pénzügyi jog bemutatásánál ugyanúgy hivatkozik az elsősorban nemzetközi magánjogász

Batiffol és Niboyet írásaira, mint az elsősorban pénzügyi jogászként közismert Isay-ra vagy Nagy

Tiborra22. Ráadásul a nemzetközi kollíziós pénzügyi jog ezen írók címük szerint is nemzetközi

magánjogi munkáiban jelent meg, mint pl. "Traité élémentaire de droit international privé"

Batiffoltól, vagy "Cours de droit international privé" Niboyettől23. Ugyanez vonatkozik a kollíziós

büntetőjogra, ahol büntetőjogászokkal együtt vitatkozik Morelli "Elementi di diritto internazionale

private italiano" c. munkájában a nemzetközi kollíziós büntetőjog kérdéseiről24, és időben még

korábbra visszamenve ismertette véleményét a nemzetközi magánjogból ismert Huber vagy Voet is

a témában.25 Mindez a jelenség ugyanígy megfigyelhető a többi jogviszony esetében is.

Egy másik tendencia az volt, hogy a közjogi kollíziók lehetőségének az állami szuverenitásra

gyakorolt vél vagy valós hatása miatt, valamint a közjog és magánjog elhatárolásának elméleti

problémái alapján kifejezetten jogelméleti szakemberektől államjogászokon keresztül politikai

20 Attorney-General (UK) v. Heinemann Publishers Australia Pty Lttd. (No. 2) (1988) 165 CLR 30 21 Részletesen elemzi pl. Rabel II. kötet 22 Ld. pl. Szászy (2) 286-289. 23 Ld. Szászy (2) 287. 7. és 8. lábjegyzet 24 Szászy (2) 326. 30. lábjegyzet 25 Szászy (2) 328.

10

ideológusokig sokan állást foglaltak a kérdésben. Ezek a hozzászólások jóval kevésbé voltak

szakszerűek és "technikusak" az egyes speciális jogterületek vagy jogágak művelőinek

megnyilatkozásainál, ezért nem csoda, hogy az a színes egyveleg, ami ezen nézetek ismertetése

során elénk tárul, kevés gyakorlati információt tartalmaz, és rendkívül nehéz kiindulópontnak

tekinteni a további vizsgálódásokhoz. Jól érzékelteti a helyzetet az a tény, hogy Szászy, aki

megkísérelte bemutatni az államjogi/közjogi kollíziókról kialakult általános nézeteket,

szükségszerűnek tartotta Marxtól Kelsenig, Savigny-től Makarovig, Puchta-tól Austinig beidézni a

különféle elméleteket 26 . Ehhez képest a kézzelfoghatóbb jellegű okfejtések, a bírói ítéletek

kommentárjai már nemzetközi magánjogászok tollából származnak27, azonban ezen fejtegetések

tartalma sokszor nehezen összeegyeztethető a korábban általánosságban az állami szuverenitás és

territorialitás, stb. kapcsán leírtakkal – azzal ti., hogy az általános tételekkel szemben mégiscsak

van tere a külföldi közjog alkalmazásának.

Mára a helyzet úgy alakult, hogy egyrészt az egyes speciális területeken kialakult

szabályanyag – mint a nemzetközi adójog – saját tárgyi hatályán belül, rendszerint a nemzetközi

magánjog fogalomkészletét felhasználva, szintén foglalkozik a közjogi szabályok közötti

nemzetközi kollíziókkal. Másrészt, éppen a Római Egyezmény kapcsán, legalábbis az imperatív

szabályok 7. cikkelybeli megfogalmazása miatt újfent előtérbe került a külföldi közjogi szabályok

alkalmazhatóságának kérdése.28

Ami a hazai helyzetet illeti, a XX. század első felében nem teljesen alakult ki a nemzetközi

magánjog egynemű tárgya nálunk sem, ami természetessé tette, hogy a közjogi szabályok

alkalmazhatóságával is foglalkozzék. Valójában történetileg egy ideig Magyarországon is a

nemzetközi magánjog körébe tartozónak vélték az állampolgárság részletes szabályozását29, illetve

az államterület, a belföld és a külföld fogalmának meghatározását30. Mindezek ellenére egységes

rendszerbe foglalt kollíziós jog Szászy István 1973-as Jogszabályösszeütközések c. művéig nem

íródott magyar nyelven 31 . Szászy műve ennél azonban több, mert ő rendszerét kiterjeszti az

interregionális (területközi), interperszonális (személyközi), intertemporális (időközi) és

jogágazatközi, jogintézményközi és jogszabályközi összeütközésekre is. Ezen rendszeren belül

csak egy a nemzetközi kollízió kérdése, amelynek egy-egy fejezetét képezik az egyes közjogi

kollíziók jogviszonyonként ugyanúgy, mint ma a Kódexben egymás után az egyes magánjogi

26 Szászy (2) ld. a teljes 6. fejezetet! 27 Uo. 28 Ugynezt pán-amerikai viszonylatban ld. a hasonló tárgyú Mexikói Egyezményben! 29 Ld. pl. Szántó 22-38. 30 Ld. pl. Szántó 16-22. 31 Szászy (2)

11

jogviszonyok kollíziói. Véleményünk szerint a rendszer elméletileg ugyan valóban kiterjeszthető,

azonban ettől egyrészt parttalanná válik, másrészt teljesen elveszti azt a homogenitását, ami a

nemzetközi kollíziós jogon belül megvan. Így pl. a jogágazatok, jogintézmények és jogszabályok

közötti kollízió egyenes úton vezet el minket az alkotmányossági normakontrollhoz és így az

alkotmányjoghoz, amelyet egy rendszerbe vonni a nemzetközi magánjoggal igen nehéz lenne.

Ami mindenesetre Szászy-nak az egységes nemzetközi jogszabályösszeütközések jogára tett

javaslatát és az annak alapjául szolgáló koncepciót illeti, azzal teljesen egyetértünk – erre a

koncepcióra épül tanulmányunk is. A koncepció lényegét Szászy röviden összefoglalta:

"Különböző államok jogszabályai között /…/ nemzetközi jellegű összeütközések észlelhetők a

jogrendszer minden ágában, a polgári és családjog, a kereskedelmi, váltó-, csekk-, tengeri és légi

jogok területén éppúgy, mint a munkajog, a polgári eljárásjog, az állam- és államigazgatási jog, a

pénzügyi jog, a büntetőjog területén. Ezeknek a jogszabályösszeütközéseknek a megoldása, ha

bizonyos eltérésekkel is, mindenütt hasonló alapelveknek az uralma alatt áll, és ezért ha el is kell

ismernünk bizonyos értelemben e jogágak nemzetközi vonatkozásait szabályozó jogok önállóságát

a testvér jogágak mellett, azokat egy nagy egységes jogág, a nemzetközi jogszabályösszeütközések

joga, a nemzetközi kollíziós jog részének kell tekintenünk."32

A Kódex 1979-es megjelenése ehhez képest élesen elkülönítette és előtérbe helyezte a

nemzetközi magánjogot, a más jogterületen megtalálható jogszabályösszeütközések pedig

beékelődtek azoknak a jogterületeknek a kérdései közé, amelyek szabályai között a nemzetközi

kollízió létrejött.

3. A közjogi kollíziók hiányának lehetséges okai a jelenlegi jogirodalomból és egyetemi

oktatásból

Érdekes kérdés, hogy Szászy 1973-as egységes nemzetközi jogszabályösszeütközések

jogáról szóló koncepciója után miért maradt meg a magyar nemzetközi kollíziós jog szűk értelmű

nemzetközi kollíziós jognak, azaz miért beszélünk önálló nemzetközi kollíziós magánjogról

ahelyett, hogy kiterjesztettük volna a tárgyat a közjogi nemzetközi jogszabályösszeütközések

területére is. Véleményünk szerint ugyanis a tárgykörben Szászy koncepciója után keletkezett

irányadó alapművek – Bánrévy, Mádl és Vékás, majd Burián, Kecskés és Vörös tankönyve – mind

olyan önkorlátozáson alapulnak, amelyiknek lényege az, hogy a szerzők megállnak a polgári jogi,

családi jogi és munkajogi kollíziók tárgyalásánál, és fel sem vetik a további kollíziók tárgyalásának

32 Szászy (2) 83.

12

lehetőségeit. Elgondolásaim szerint a következő okokkal magyarázható az, hogy mára nem alakult

ki egységes nemzetközi kollíziós jog, azaz a nemzetközi kollíziós magánjog mellett a nemzetközi

kollíziós közjog témája háttérbe szorult.

Első és legszembetűnőbb érvnek a normatív jogértelmezés szabta határ mutatkozik: a

nemzetközi magánjogi tankönyvek arra vállalkoztak, hogy az 1979.: 13. tvr-t mutassák be, ami

pedig megáll a magánjogi kollíziók feloldásánál. Szászy idejében, mivel a Kódex még nem létezett,

ilyesfajta normatív érv nem létezett. Míg tehát 1979. óta önálló jogszabályunk foglalkozik a

nemzetközi kollíziós magánjoggal, addig ugyanilyen jogszabály a nemzetközi kollíziós közjoggal

nem foglalkozik. Ez első ránézésre talán indokolhatja azt, hogy a közjogi kollíziós kérdések

háttérbe szorultak, ám a probléma másodszori átgondolása után már nem elégszik meg az ember

ezzel az érvvel. Ennek több oka is van. Egyrészt, ritka esetben maguk a nemzetközi kollíziós

magánjog normái is tartalmaznak olyan kapcsolóelveket, amelyek a magyar jog fogalmai szerinti

közjogi szabályokra mutatnak33. A Kódex közrendi klauzulájának felhívása is sokszor vezethet

közjogi tétel alkalmazásához, hiszen a közrendre vonatkozó szabályok egy jelentős része közjogi

jellegű (pl. alkotmányjogi) szabályban található. Továbbá az, hogy a Kódex főszabályként nem

tartalmaz közjogi jellegű kapcsolóelveket, vagy közjogi jogviszonyokra nem tartalmaz

kapcsolóelveket, nem jelenti azt, hogy ilyen kapcsolóelvek normatív szinten ne léteznének. Pl.

nemzetközi kollíziós közjogi kapcsolóelv egyes eljárási jogszabályokban a megkereső állam joga

és a megkeresett állam joga fordulat; vagy a felsőfokú tanulmányok egyenértékűségének

elismeréséről szóló szabályokban a fokozatszerzés helyének joga, stb. Arról van tehát csupán szó,

hogy a nemzetközi kollíziós közjognak vannak önálló kapcsolóelvei amelyeket megfelelő

jogszabályok tartalmaznak, csak ezek – a szabályozott életviszonyok heterogenitása folytán –

nincsenek oly módon egybefűzve, mint a nemzetközi kollíziós magánjogi Kódexben találhatóak.

Tehát valójában a normatív értelmezés fonalán is eljuthatunk a nemzetközi kollíziós közjoghoz,

csak nem egyetlen jogszabály (valamiféle nemzetközi kollíziós közjogi kódex), hanem sok

különféle jogszabály tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amik a nemzetközi kollíziós közjog

kifejezést tartalommal töltik meg.

Egyébként a nemzetközi kollíziós magánjogi jogszabály tudományos értelmezése is

kikerülhetetlenül elvezet olyan kérdésekhez, amelyek közjogias jellegűek, és amelyekre a

jogtudománynak rá kell mutatnia, mint pl. a külföldi jogszabály érvényességi kellékeire

alkalmazandó jog kérdése. Nyilvánvaló, hogy a jogszabályok érvényességi feltételeit leíró

33 Ld. a Kódex 33. § (1) bekezdését, vagy a Római Egyezménynek a harmadik államok imperatív szabályainak figyelembevételét lehetővé tévő rendelkezése (7. cikkely).

13

jogszabály, amely rendszerint a jogalkotás rendjéről szól, közjogi jellegű. És mivel ennek

figyelembe vétele kikerülhetetlen ahhoz, hogy a külföldi magánjogi szabályt alkalmazni tudjuk, a

nemzetközi kollíziós magánjog tanulmányozása el kell, hogy vezessen minket a külföldi jogalkotási

jogszabály, azaz egy közjogi szabály alkalmazásának kérdéséhez.

Talán a legfontosabb érv azzal szemben, hogy a nemzetközi kollíziós jogot a jogtudomány a

normatív rendszerből kiindulva lecsupaszítsa a nemzetközi kollíziós magánjogra – mondván, erről

van kerek jogszabályunk – éppen a jogtudomány szerepe. Az nevezetesen, hogy

fogalomalkotásaiban, dogmatikai rendjében túllép a normatív határokon, és a lehető legszélesebb

kontextusban próbálja megragadni tárgyát: "/m/a is alkotnak jogági kódexeket egy-egy

összetartozó, azonos elveken alapuló normacsoport összefoglalására; de a jogszabályok zöme nem

jogáganként jelenik meg, hanem a – jogágak határaival mit sem törődve – különböző életviszonyok

komplex rendezésére törekszik"34.

Utolsóként pedig megjegyezzük, hogy bár igaz, hogy a Kódex a nemzetközi kollíziós magánjog

átfogó jogszabálya, és mint ilyet tárgyalja a jogirodalom, valójában azonban kollíziós magánjogi

szabályok találhatóak más jogszabályokban is. Azaz nem igaz az állítás, miszerint a magyar

nemzetközi kollíziós magánjog a Kódexnél kezdődik és ott is végződik. Ez anélkül igaz, hogy a

nemzetközi egyezményeket kihirdető jogszabályok elvétve előforduló kollíziós rendelkezéseire

gondolnánk. Nemzetközi kollíziós magánjogi szabályt tartalmaz pl. a Ptk.35 – szerintünk is jogosan

– kritizált36 azon szabálya, amely a magyarországi lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel

rendelkező fogyasztó védelmében korlátozza a jogválasztást; vagy a jogellenesen kivitt kulturális

javak visszaszolgáltatásáról szóló 2001. évi LXXX. törvény 4.§-a37. Tehát az a premissza, hogy a

nemzetközi kollíziós magánjogot egyetlen jogszabály kodifikálja, míg a közjogi kapcsolóelvek

több különféle jogszabályban találhatóak, lényeges pontosításra szorul: legfeljebb annyit lehet

elmondani, hogy a nemzetközi kollíziós magánjogi szabályok kevésbé vannak "szétszórva" a

jogrendszer egyes önálló jogszabályaiban, míg a közjogi kollíziós szabályok forrásai valóban

színesebb képet mutatnak. Ekkor azonban már csak a jogforrások heterogenitásának mértékéről

beszélhetünk a magánjogi és közjogi kollíziós jog között, nem pedig arról, hogy az egyik jogterület

normatív alapon teljesen egységes, a másik pedig fragmentálódott.

34 Mádl-Vékás 46. 35 Ld. a Ptk. módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról rendelkező 1978. évi 2. törvényerejű rendelet 5/C §-át 36 Ld.pl. Burián (1), Burián (2), Vékás

37 4. § (1) A visszaszolgáltatást követően a kulturális javak tulajdonjogára a kérelmező állam joga vonatkozik. (2) Az e törvényben foglaltak nem érintik a kérelmező államnak és a jogellenesen kivitt kulturális javak

tulajdonosának a kérelmező állam joga alapján indítható egyéb (polgári, büntetőjogi) igényeit.

14

Míg a normatív határokra – a Kódex tárgyi hatályára – hivatkozni formálisnak tűnő érv,

valamivel érdemibbnek látszik az állami szuverenitás kérdésére hivatkozni a közjogi viszonyokban.

A második lehetséges magyarázat tehát arra, hogy egységes magyar nemzetközi kollíziós jog nem

jött létre a jogirodalom szintjén, abban a nézetben keresendő, hogy a közjogi jellegű kollízió a

közjogi szabályoknak az állami szuverenitást megtestesítő jellege miatt fogalmilag kizárt: más

állam közjogi szabályait azért nem lehet alkalmazni, mert a közjogi szabályok az állami

szuverenitást testesítik meg, és egyrészt a közjogi normákat az állam a saját szervei számára

alkotja, másrészt ennek a szuverenitásnak a sérülése lenne, ha belföldön külföldi közjogi

szabályokat kellene/lehetne alkalmazni38. Bár részletesen nem tér ki rá, ezt sugallja egyébként

mindkét tankönyv is. "/N/em tartoznak a nemzetközi magánjog tárgyához azok a külföldi elemet

tartalmazó viszonyok, amelyek az állami szuverenitással közvetlenebb kapcsolatot mutatnak. Így

például – noha állampolgárokat érintenek – kívül maradnak a nemzetközi magánjog tárgykörén az

állampolgársági jog külföldi vonatkozásai, az ún. kettős adóztatás problémái vagy a büntetőjog

nemzetközi kiágazásai stb. Ezek a viszonyok a nemzetközi (köz)jogba, a nemzetközi gazdasági

kapcsolatok jogába tartoznak, illetve a nemzetközi államjog, a nemzetközi pénzügyi jog, a

nemzetközi büntetőjog tárgyát képezik."39 Vörösnél: "/a/ jogrendszer tagozódása szempontjából a

nemzetközi kapcsolatok két nagyobb csoportba oszthatók: a) /a/z egyik csoportban az államok, mint

szuverének kerülnek egymással kapcsolatba: ezeket a viszonyokat a nemzetközi jog szabályozza. b)

A másik nagyobb csoportba azok a kapcsolatok tartoznak, amelyekben az állam vagy egyáltalán

nem szerepel, vagy ha igen, akkor nem a szuverenitás hordozójaként, nem a felségjog, a

közhatalom gyakorlójaként /…/ A nemzetközi magánjogi stúdium ezzel a második csoporttal

foglalkozik." 40 Bár önmagában mindkét tankönyv állítása igaz a nemzetközi magánjog

koncepcióját illetően – és ehhez a koncepcióhoz tartják is magukat a szerzők –, mégis, azt a

látszatot keltik, mintha az állami szuverenitással érintett kérdésekben nem lenne lehetséges

feloldásra váró kollízió, mert az állami szuverenitás fogalma önmagában kizárná azt, és ezért csak a

magánjogi jogviszonyok kollízióját lehetne önálló jogággal szabályozni; vagy pedig azt sugallják,

mintha az állami szuverenitással kapcsolatos lehetséges kollíziókat az általuk megjelölt tárgykörök

– nemzetközi közjog, nemzetközi pénzügyi jog, stb. – rendeznék, ami viszont csak részben igaz –

az egyetemi képzés anyagára nézve pedig sajnos inkább nem igaz, mint igen.

Ami konkrétan az állami szuverenitásnak a nemzetközi kollíziót kizáró jellegét érinti, véleményünk

szerint ilyesfajta összefüggés az állami szuverenitás és a kollízió lehetősége között ma már nincsen.

38 Természetesen nem érintjük itt a nemzetközi együttműködés keretében történő jogalkalmazást, ami azonban éppen az állami szuverenitásból – az állam önkéntes joglemondásából – fakad. 39 Mádl-Vékás 40. Ugyanehhez ld. 39. is. 40 Burián-Kecskés-Vörös 3-4. szélsz.

15

Amint ez a tanulmány is példázza, egész sor állami szuverenitással érintett kérdés van, amelyben

nincs kizárva a külföldi jog alkalmazása vagy annak figyelembevétele; több közjogi jogviszonyt

rendező jogszabályunk tartalmaz rendes kapcsolóelveket, amelyek külföldi jogra mutatnak.

Ráadásul, amint utaltunk rá, a nemzetközi magánjogi rendszer működőképességének is az a

feltétele, hogy állami szuverenitással érintett kérdésekben lehessen dönteni a külföldi jog alapján.

Így pl. tipikusan állami szuverenitással érintett kérdés a jogalkotás: a külföldi jogszabály

érvényességének kérdésében tehát régtől fogva lehet dönteni a külföldi jog alapján, azaz van

kollízió, amit nem zár eleve ki az állami szuverenitás. Ha az állami szuverenitásra hivatkozással a

"külföldi államjogi szabályok alkalmazásának a lehetősége ki volna zárva, akkor a belföldi bíró

nem alkalmazhatná a külföldi honosok állampolgárságának meghatározásánál a külföldi

állampolgársági törvényeket /…/, nem alkalmazhatná a külföldi közokirat érvényességének

elbírálásánál a külföldi jog államigazgatási szabályait, akkor szigorúan véve az anyagi polgári jog

területén sem alkalmazhatna külföldi jogszabályokat, mert minden anyagi külföldi jogszabály is az

állam törvényhozási felségjoga gyakorlásának eredménye, és így a jogszabály keletkezését és

érvényességét szabályozó külföldi alkotmányjogi szabályok alkalmazását teszi szükségessé." 41

Mindehhez ehelyütt hozzátesszük, hogy – amint az alább kifejtésre kerül – a külföldi közjogi

szabályok belföldi alkalmazása nem szükségszerűen a szabálynak mint normatani-szerkezeti és

tartalmi egységnek az alkalmazását jelenti, hanem sokszor csupán annak figyelembe vételét. Ez is a

szabály alkalmazásának egy szintje, és mint ilyen, a nemzetközi kollíziós közjog tárgya. Így pl. a

külföldi jogforrási szabálynak abból a célból történő alkalmazása, hogy annak alapján

megállapíthassuk, hogy a nemzetközi magánjogi kapcsolóelv mentén milyen érvényes külföldi

jogszabályhoz jutunk el, nem azt jelenti, hogy a belföldi bíró a jogforrás érvényességéről szóló

külföldi alkotmányjogi szabály alapján az ott leírt eljárásban jogot alkot, azaz nem alkalmazza

teljes egészében a külföldi jogforrási szabályt, azonban tartalma alapján állapítja meg, hogy egy

meghatározott norma – pl. egy bírói precedens – jogforrásnak minősül-e a lex causae szerint, és így

alkalmazható-e, vagy sem. Ez is a külföldi jog alkalmazásának egy szintje, amely felett hiba lenne

elsiklani.

Természetesen az állami szuverenitás mértékének meghatározása, ami mindig az adott állam éppen

hatályos jogszabályainak fényében vizsgálható, és amelynek pontos mértéke feltehetően állandó

változás alatt áll, messze meghaladja a nemzetközi magánjog feladatát – sőt, annak folyamatos

aktuálpolitikai átértékelése nyilvánvalóan rendkívül nehézzé teszi a kérdéssel történő behatóbb

foglalkozást. Azonban a fentiek alapján úgy tűnik, napjainkban már nem indokolt azt a benyomást

41 Szászy (2) 278-279.

16

kelteni, hogy a nemzetközi kollíziók joga azért szűkíthető le a nemzetközi kollíziós magánjogra,

mert az állami szuverenitás tana nem teszi lehetővé a nemzetközi kollíziós magánjog mintájára a

nemzetközi kollíziós közjog létét.

Itt jegyezzük meg végül, hogy az állami szuverenitás kérdése nem tévesztendő össze az állami

immunitás kérdésével. Az állami immunitás kérdését a Kódex 17.§-a alapján részletesen

feldolgozzák a nemzetközi magánjogi tankönyvek is.42 Míg azonban az immunitás esetében az a

kérdés, hogy az állam jogviszonyaira mely állam magánjogi szabályait lehet alkalmazni, addig a

jelen tanulmánnyal érintett esetekben nem az államra, hanem egyéb jogalanyok speciális közjogi

jogviszonyaira alkalmazandó jogot keressük. Azt, hogy az egyes jogszabályokban nevesített

jogalanyok - pl. külföldi végzettséggel rendelkező magánszemély, importőr, ügyvéd, adózó, terhelt,

alperes vagy felperes, befektetési szolgáltató, munkavállalói értékpapír-juttatási program szervezője

vagy kibocsátója, stb. - jogszabályban meghatározott, közjogi jellegű jogviszonyára - pl.

végzettségének elismerésére, must vagy bor importjára, ügyvédi tevékenysége folytatásához

szükséges egyes feltételek teljesítésére, adózására, bűncselekménnyel gyanusíthatóságára vagy

büntetésére, polgári eljárásban meglévő jogosultságaira, befektetési szolgáltatással kapcsolatos

feltételeire, munkavállalói értékpapír-juttatási program szervezésének feltételeire, stb. - melyik

állam joga alkalmazandó. Természetesen az immunitás kérdése és a nemzetközi kollíziós közjog is

a tágan vett állami szuverenitás fogalmából eredeztethető, azonban a két probléma a szuverenitás

más aspektusából ered.

Harmadszorra, indokolhatja a nemzetközi kollíziós magánjog szerepének előtérbe kerülését

a nemzetközi kollíziós közjoggal vagy az egységes nemzetközi kollíziós joggal szemben a

tradicionális dogmatikai rend. Kétségtelen ugyanis, hogy mikorra a közjogi kollíziók vizsgálat

tárgyát kezdték képezni, a nemzetközi kollíziós magánjog már régtől fogva kialakult,

megszilárdult, önálló kategóriái voltak, más jogágaktól és jogterületektől elkülönült. Ez nem jelenti

azt, hogy a nemzetközi kollíziós közjogi problémák újkeletűek lennének – csak az érvényességi

szabály kapcsán azok egyidejűek a nemzetközi kollíziós magánjoggal; de számos egyéb régi

közjogi kollíziós probléma is említhető, mint pl. az alkalmazandó diplomáciai szokások kérdése,

vagy az államhatárok megállapítására alkalmazandó jog kérdése, amelyek mind hagyományos

nemzetközi közjogi problémákként manifesztálódtak, mint a viszonosság, államelismerés,

területszerző háborúk, stb. Ezek a kérdések tehát – összecsengően az idézett tankönyvi

megállapításokkal – korábban valóban beolvadtak más jogágak szabályaiba, elsősorban is a

42 Ld. Mádl-Vékás 150-168. és Burián-Kecskés-Vörös 563-619. szélsz.

17

nemzetközi közjogéba. Mára a helyzet azonban megváltozott: bár a kollíziós közjogi életviszonyok

egy részének helyét főszabályként tényleg lefedi a nemzetközi közjog anyagi joga (pl. államhatárok

megállapításáról szóló nemzetközi egyezmények; diplomáciai egyezmények, stb.); időközben a

hagyományos közjogi tényállások az állami szuverenitás tanával együtt cizellálódtak, és további,

speciális életviszonyokat szabályozó tényállások nevesítődtek, amelyek már kollíziós rendezést

tettek szükségszerűvé. Az általános állami szuverenitás tana szétbomlott ezernyi apró kollíziós

kérdésre: a külföldi jogi tanácsadó végzettségének igazolására alkalmazandó jogtól az import

mustsűrítményre alkalmazandó minőségbiztosítási szabályokon át a közbeszerzési eljárásban

szereplő külföldi ajánlattevő köztartozásairól szóló igazolásra alkalmazandó jog kérdéséig számos

közjogi kollíziós kérdésre. Ugyanakkor tény, hogy mire ezekben az önmagukban véve egészen

speciális kérdésekben lehetővé vált a kollíziós probléma kezelése az állami szuverenitás

hagyományos értelmű tanának meghaladásával, a nemzetközi kollíziós magánjog már réges rég

kialakult, elkülönült, önálló jogág volt. Ezért ezeket a kollíziós kérdéseket mintegy

kiegészítésképpen hozzácsapták azokhoz a jogterületekhez, amelyekre vonatkoztak. A borászatban

érdekeltek ismerik az import bortermékek minőségbiztosítására vonatkozó kollíziós szabályt, az

Oktatási Minisztérium ekvivalenciával foglalkozó szakemberei és a külföldi ösztöndíjasok ismerik

a külföldi diplomák elismerésének kollíziós szabályait, stb. A nemzetközi kollíziós magánjog

éppen magánjogi szűkítése miatt nem fogadta be ezeket a szabályokat, az egyes részterületek

szakemberei számára pedig a kollíziós kérdések feltehetően olyannyira marginálisak és speciálisak

voltak, hogy nem is gondoltak arra, hogy azok valamiféle nagyobb egység részét képezhetik. A

nemzetközi kollíziós közjog szabályai tehát az anyagi szabályok mentén szabályozott szektoroknak

megfelelően fragmentálódtak, önálló dogmatikai rend kialakítása nélkül. Markánsan

megmutatkozik ez egyébként azokon a jogterületeken, ahol a speciális közjogi kollíziós

szabályanyag a nemzetközi együttműködés miatt hamarabb előtérbe került, mint pl. a nemzetközi

adójog vagy a nemzetközi bűnügyi vagy polgári eljárásjogi együttműködés.

Úgy gondoljuk azonban, hogy az a tény, hogy a nemzetközi magánjog önálló dogmatikai rendje

nem fogadta be a kollíziós közjogot, nem elfogadható. Egyrészt azért nem, mert a nemzetközi

magánjog dogmatikai rendje teljes mértékben applikálható a közjogi kollíziós kérdésekre is: "a

'közjog' /…/ területén a kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja hasonló, mint a

nemzetközi magánjogi kollíziós normák szerkezete és érvényesülési módja. Itt is vannak egyoldalú

és két- illetve mindenoldalú kollíziós normák. /…/ Itt is felmerül az előkérdés, a minősítés, a renvoi

problémája, /…/, itt is érvényesül a közrend /…/ hatása. Itt is megtaláljuk a nemzetközi magánjog

kapcsolóelveit: a lex patriae, lex domicilii, lex loci contractus, lex loci executionis, lex rei sitae

18

elvét /…/"43 . Ez azt jelenti, hogy a magánjogi kollíziók területén kialakított elméleti hátteret,

dogmatikai rendszert nem lehet kisajátítani csak a magánjogi normák kollíziójára, hanem az

alkalmazható mindenféle nemzetközi kollízióban. A dogmatikai rend tehát nem képez

választóvonalat a nemzetközi kollíziós magánjog és közjog között. Másrészt, éppen a két terület

közötti számtalan szál és az ebből adódó dogmatikai tisztaság elérése indokolja azt, hogy a téma

kifejtésre kerüljön. Így pl. éppen a már említett Római Egyezménynek az imperatív szabályok

alkalmazására vonatkozó fejtegetései maradnak homályban akkor, ha a kollíziós magánjog és

kollíziós közjog egymáshoz viszonyulásának problematikáját nem tisztázzuk. Vagy csak

visszautalunk arra, hogy sokszor a nemzetközi kollíziós magánjogi kapcsolóelv alkalmazását teszi

lehetővé valamely közjogi szabály. Így pl. a lex patriae, az állampolgárság joga a nemzetközi

kollíziós magánjog egyik közismert kapcsolóelve a személyes jog kapcsán. De a konkrét ügyben az

állampolgárság megállapítása már közjogi szabály alkalmazásával történik, mert azok a feltételek,

amelyek alapján egy ország valakit állampolgárának ismer el, a közjog területére tartoznak. Azaz a

nemzetközi kollíziós magánjog dogmatikai rendjének tisztázásához segít hozzá a közjogi szabályok

nemzetközi kollíziójának tárgyalása.

Továbbmenően érdemes utalni arra is, hogy a dogmatikai rendet éppen a jogtudósok hozzák létre.

Tehát pusztán elhatározás kérdése, hogy a létrehozandó dogmatikai rend alapja ne a nemzetközi

kollíziós magánjog, hanem egy egységes nemzetközi kollíziós jog legyen. Hogy a tankönyv ne

álljon meg a kapcsolóelvek ismertetésénél és a külföldi jog alkalmazásának ismertetésénél a

munkajogi fejezet után, hanem tovább folytatódjék egy újabb fejezettel, és válaszolja meg a közjogi

kollíziók kérdéseit is. Végezetül a dogmatikai rend mint érv – miszerint itt kollíziós magánjogról

legyen szó – azért is nehezen indokolható, mert a tantárggyal együtt oktatott nemzetközi gazdasági

kapcsolatok joga anyagrész teljesen vegyesen tartalmaz anyagi magánjogi és közjogi jellegű

szabályokat, a nemzetközi adásvételtől kezdve a vámegyezményekig, a nemzetközi fuvarozástól a

külkereskedelmi tevékenységi engedélyig.

4. A nemzetközi kollíziós közjog alapkategóriái

Nemzetközi kollíziós közjogról beszélhetünk akkor, ha a nemzetközi kollízió közjogi

szabályok között áll fenn, azaz ha a jogalkalmazónak azt kell eldöntenie, hogy melyik állam közjogi

szabályát alkalmazza.

43 Szászy (2) 282-283. Ehhez magunk tesszük hozzá, hogy természetesen ugyanezen kérdéseket – pl. minősítés, renvoi – normatív alapon valóban nem lehet megválaszolni a Kódexből kiindulva közjogi kollíziókra vonatkoztatva, mert a Kódex tárgyi hatályát leíró szabály azt – kevés kivételtől eltekintve – nem teszi lehetővé.

19

A közjogi jellegű kollíziók eseteit két koordináta mentén érdemes megvizsgálni. Egyrész

meg kell vizsgálnunk, hogy a közjogi kollízió magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódóan vagy közjogi

jogviszonyhoz kapcsolódóan merül-e fel44. Magánjogi jogviszony esetében merül fel a nemzetközi

kollíziós közjogi probléma pl. akkor, ha a kérdés az, hogy a külföldi közlekedési balesetből

származó tényállásban szerződésen kívüli kárért való felelősség kapcsán történt-e közlekedési

szabálysértés, mert meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy melyik ország közlekedési

rendszabályainak megsértése vezet el a felelősség megállapításához. A szerződésen kívül okozott

kárért fennálló felelősség magánjogi kérdés, míg a közlekedési rendszabályok közjogi norma

formájában jelennek meg. Ezért egy magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódóan – itt annak

előkérdéseképp – kell eldönteni azt, hogy a szóba jöhető közjogi szabályok közül melyik országét

alkalmazzuk. Közjogi jogviszonyban merül fel a nemzetközi kollíziós közjogi probléma, ha pl. az a

kérdés, hogy figyelembe veheti-e a belföldi adóhatóság a külföldi adójog alapján külföldön

beszedett adót egy, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény hatálya alá tartozó

tényállásban.45

A másik figyelembe veendő koordináta a külföldi közjogi norma alkalmazásának szintje. Itt

két szintet célszerű nevesíteni és elkülöníteni egymástól. Az első szint lenne a tág értelmű

alkalmazás: nem tulajdonképpeni alkalmazásról van szó, mint inkább figyelembe vételről. A

külföldi közjogi szabály alkalmazása ugyanis nem minden esetben jelenti a szabály minden

elemének alkalmazását. Ha a közjogi szabályt szerkezeti-tartalmi értelemben vizsgáljuk, sokszor

azt találjuk, hogy a belföldi jogalkalmazó hivatkozik a külföldi közjogi jogszabályra, vagy

figyelembe veszi azt, de mint normatani-tartalmi egységet nem alkalmazza teljes terjedelmében.

Például az adójogi norma szerkezeti-tartalmi egysége magába foglalja az adóköteles tevékenység

leírását, a kivetendő adó mértékét és azt az utasítást is, hogy az adóhatóság az így megállapított

mértékű adó beszedéséről gondoskodjék. Amikor a belföldi adóhatóság figyelembe veszi a külföldi

44 A magánjogi jogviszonyhoz kapcsolódó közjogi kollízió kérdése lesz az, amelyik jelenleg része a nemzetközi magánjogi jogirodalomnak – főképp a közrendi és az imperatív szabályok alkalmazhatóságának körében. 45 Megjegyezzük, hogy a jogviszony természete, amelyikben a közjogi kollízió felmerül, az esetek egy részében egybe fog esni az eljárás jellegével. Így a példaként említett közlekedési balesetből származó deliktuális felelősségi kérdés, amelynek előkérdése a közlekedési rendszabályokra alkalmazható jog, feltehetően polgári – azaz magánjogi - eljárásban merül fel, míg az adójogi kérdés adójogi – azaz közjogi – jogviszonyban található. Azonban a jogviszony és az eljárás nem feltétlenül esik egybe. Pl. ha a fenti közlekedési balesettel bűncselekményt is megvalósítottak, akkor elképzelhető, hogy az a polgári jogi – kártérítési – igény, amelyiknek elbírálásához szükséges a közlekedési rendszabályokra alkalmazandó jog tisztázása, büntetőeljárás keretében kerül elbírálásra. Másrészről, az eljárás jellegének vizsgálata azért sem mindig hoz megoldást, mert elképzelhető, hogy egyáltalán semmilyen eljárás nincsen folyamatban, mert a felek között nincsen jogvita. Ekkor a jogviszony nem kapcsolódik semmilyen eljáráshoz sem, és a felek csak saját maguk orientálása érdekében keresik valamely külföldi közjogi szabály alkalmazhatóságát. Pl. a szerződéskötés előtt álló valamelyik fél tudni szeretné, hogy ha a szerződésükből magánjogi jogvita keletkezik, akkor a joghatósággal rendelkező bíróság vagy választottbíróság figyelembe veszi-e annak a harmadik államnak a kiviteli tilalmát, amelynek megszegésével a megkötendő szerződést teljesíteni fogják (ld. pl. nigériai maszkok esete, pl. Burián-Kecskés-Vörös 825. szélsz.).

20

adójogszabály által megállapított és beszedett adót a kettős adózás elkerülése céljából, akkor a

belföldi adóhatóság nem alkalmazza a külföldi közjogi szabályt teljes terjedelmében, mert nem

megy el odáig, hogy a külföldön beszedni elmulasztott adót a külföldi állam számára beszedje,

ezért nem mondható, hogy teljes egészében alkalmazza a külföldi jogszabályt, azonban a

figyelembe vétel szintjén alkalmazza azt. Ugyanígy pl. a külföldön szerzett felsőfokú végzettség

belföldi elismerése iránti eljárásban a belföldi szakhatóság figyelembe fogja venni azt a külföldi

jogszabályt, amely megszabja, hogy milyen képzési formában történő részvétel után milyen okirat

alapján milyen végzettségre utaló cím használható, ám ő maga a külföldi képzési formában való

részvétel után nem fogja a külföldi állam végzettséget igazoló címét adományozni.

Más esetekben a külföldi közjogi norma nem tartalmaz olyan utasítást, amit a belföldi eljáró

fórum, hatóság vagy más szerv ne alkalmazhatna: ezen esetekben a külföldi közjogi normát nem

csupán figyelembe veszi a belföldi eljáró szerv, hanem szerkezeti-tartalmi egységét tekintve teljes

mértékben alkalmazza azt. Amennyiben pl. a külföldi közjogi norma tartalma az, hogy megszabja

valamely két valuta egymáshoz való arányát, akkor a belföldi jogalkalmazó az ebben a külföldi

szabályban foglalt utasításnak teljes mértékben eleget tesz, ha azt alkalmazza. Ugyanígy, a külföldi

eljárási cselekmények is alkalmazhatóak teljes terjedelmükben belföldön akkor, ha a megkereső

állam ilyen szabálya a belföldi kollíziós közjogi norma alapján alkalmazható. Azon szabályok köre,

amelyeket szerkezeti-tartalmi egységüket tekintve teljes mértékben alkalmaz a belföldi

jogalkalmazó, a különféle tárgyú nemzetközi együttműködési megállapodások következtében

folyamatosan bővül.

Meglátásunk szerint annak az oka, hogy egyes külföldi szabályok alkalmazási szintje

megmarad a figyelembe vétel szintjén, legalábbis kettős. Először is arról van szó, hogy ezen

szabályok címzettjei mindig az adott állam saját szervei, és azok alkalmazását maga a kérdéses

szabály sem írja elő extraterritoriális jelleggel. Ez túlnyomórészt visszavezethető az állami

szuverenitás doktrínájából mára megmaradt részre, nevezetesen hogy minden állam saját maga

számára írja elő az államhatalmi szervei számára alkalmazott szabályozást, amiből következik,

hogy külföldi állam ilyen jellegű szabályait belföldön nem alkalmazzák. A második érv pedig, ami

tulajdonképpen a nyomósabb, hiszen bármelyik állam bármikor dönthet úgy, hogy lemond a fenti

tartalmú szuverenitásról, és alkalmazza a külföldi szabályt, az érdek hiányának érve. A külföldi

közjogi szabály érvényesítése a külföldi államnak áll érdekében, nem pedig a belföldi államnak;

ezért tehát a külföldi állam feladata, hogy mindent megtegyen ezen érdek érvényesítése céljából.

21

Az általunk javasolt rendszer tehát egy sematikus ábrával szemléltetve a következőképp néz ki:

A közjogi kollízió magánjogi jogviszonyban fordul elő

A közjogi kollízió közjogi jogviszonyban fordul elő

A külföldi közjogi szabály figyelembevétele

Pl. érvényességi szabályok; az egyes kapcsolóelveket megvalósító

szabályok; kiviteli tilalmak, pl. külföldi nigériai maszkok esete.

Érvényességi és igazolási szabályok, amelyek külföldi jogi tényről

szólnak, pl. tevékenységi engedély céljából. Külföldi adó beszámítása.

A külföldi közjogi szabály teljes terjedelmű alkalmazása

Pl. valuták átváltási arányát kötelezően előíró külföldi szabály.

Büntetőszabályok, pl. lex mitior elv; külföldi büntethetőségi szabály alkalmazása. Speciális eljárási szabályok, pl. a külföldi tárgyi

költségmentességi szabály alkalmazása.

Megjegyezzük, hogy a nemzetközi kollíziós közjog kapcsolóelvei más bontásban is

csoportosíthatóak. A legkézenfekvőbb, a nemzetközi magánjogi csoportosítást alapulvéve, a Szászy

által is alkalmazott megoldás: a kollíziók lehetőségét felvető anyagi jogviszonyok szerinti

csoportosítás. Így létezik nemzetközi kollízió az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a pénzügyi jog,

a büntetőjog és az eljárási jogok területén. A sor persze tovább cizellálható, és egyes további

elemekkel bővíthető: pl. nemzetközi kollíziós agrárjog – Szászy-nál még földjog és kolhozjog46 –,

nemzetközi kollízió a környezeti jog, a versenyjog, a vámjog, stb. területén.47

Az alábbiakban példálózó jelleggel megkíséreljük az általunk alkalmazott két koordináta

mentén meghatározott négy csoportban elhelyezni a létező nemzetközi kollíziós közjog tényállásait

és kapcsolóelveit.

46 Szászy (2) 270. 47 Egyébként Szászy is javasol egy ennél elméletibb, átfogóbb rendszerezést is a külföldi közjogi szabály alkalmazásának célja szerint, amelyik szintén négy kategóriát állít fel. Így javasata alapján a külföldi közjogi szabály alkalmazásának célja lehet az, hogy a belföldi magánjog alkalmazását segítse elő: mint pl. a külföldi kiviteli tilalmat előíró szabály belföldi bíró általi alkalmazása abból a célból, hogy a szerződés semmissége a csempészetre tekintettel a lex fori alapján megállapítható legyen (Szászy (2) 281.). A második kategóriában a külföldi közjogi szabály alkalmazásának célja az, hogy az alkalmazandó külföldi jogot tudja megfelelően alkalmazni a belföldi bíró, mint pl. a lex causae jogforrási szabályai (Szászy (2) 281-282.). A harmadik kategória az, amikor a nemzetközi magánjogi kapcsolóelv értelmében alkalmazandó külföldi jog a jogviszonyt közjogi szabályokkal rendezi, mint pl. a konfiskációs vagy devizarendelkezések. (Szászy (2) 282.) A negyedik esetben a belföldi nemzetközi kollíziós közjogi kapcsolóelv utasítja a belföldi bírót a külföldi közjogi szabály alkalmazására, mint pl. a lex mitior elv alapján a külföldi büntetőjogi szabály alkalmazása. (Uo.) Bár ez a kategorizálás is képes átfedni az esetek jelentős részét, véleményünk szerint egyrészt nem azonos szempontok szerint alkot csoportokat, másrészt nem különbözteti meg a külföldi közjogi norma szűk értelmű alkalmazását annak figyelembe vételétől. Ráadásul a harmadik kategóriában – a belföldi nemzetközi kollíziós magánjogi kapcsolóelv külföldi közjogi szabályra utal – olyan feltételt szerepeltet, amelyet a Kódex jelenleg – a lex causae KRESZ szabályaira utalása kivételével – nem tesz lehetővé, mert az alkalmazandó jog terjedelmébe közjogi kérdések nem férnek bele. Az természetesen lehet, hogy a külföldi állam közjoginak tekint egy belföldön magánjoginak minősített kérdést – pl. az elévülési idő "A" államban anyagi jogi, "B" államban eljárási jogi kérdés –, azonban ekkor a minősítés szabályának figyelembevételével valójában nem kollíziós közjogi problémával, hanem egy minősítési problémával állunk szemben.

22

4.1. Külföldi közjogi szabályok figyelembevétele magánjogi jogviszonyban

Ez az a kategória, ahol a leginkább szerepe van a külföldi közjogi szabályoknak. A következő,

egymástól elkülöníthető eseteket érdemes nevesíteni.

4.1.1. Érvényességi szabályok

Amikor a belföldi jogalkalmazó külföldi jogszabályt alkalmaz, akkor – függetlenül attól,

hogy közjogi vagy magánjogi természetű-e a szóban forgó külföldi jogszabály – el kell döntenie

azt, hogy az alkalmazandó külföldi jog valóban beletartozik-e a jog kategóriájába. Ez pedig az

érvényesség kérdésköréhez vezet minket, aminek lényege, hogy a szabályt a jogalkotói hatáskörrel

bíró szerv hozta-e meg a megfelelő eljárásban, és az alkalmazandó külföldi szabály az egyéb

normatív feltételeknek (pl. kihirdetés) is megfelel-e. Mindezekre a kérdésekre a szabályok a közjog

területén, azon belül is az alkotmányjog területén vannak elhelyezve, rendszerint a jogalkotás

rendjéről szóló rendelkezések között. Ezt a kérdést mindenképpen meg kell válaszolni ahhoz, hogy

külföldi jogot lehessen alkalmazni.48

Ennek a kérdésnek az előkérdése azonban az, hogy melyik ország joga alapján állapítjuk meg azt,

hogy a jogszabály érvényben van-e. Ez egy nemzetközi kollíziós közjogi kérdés, mert a szóba

jöhető jogrendszerek közjogi szabályai között kell választanunk.

Az egyik kézenfekvő lehetőség az eljáró hatóság közjogi szabályainak a használata, míg a

másik lehetőség az alkalmazandó jog közjogi szabályainak a használata. Az első eset ahhoz

vezetne, hogy ha pl. a magyar jog szerint az adott tárgykörre nézve kétharmados törvény

szükségeltetik, de a külföldi jogban csak feles törvénnyel szavazták meg az adott jogszabályt, akkor

az az érvényes jog kategóriáján kívül esik, és alkalmazhatatlan; hogy ha a kérdéses jogszabályt a

jogalkotásról szóló törvénynek a megalkotáskor hatályos verziójában nem szereplő szerv hozta,

akkor az nem alkalmazható (és ha pl. a minisztériumok magyar nyelvű felsorolását szó szerinti

imperatívusznak vesszük, akkor Magyarországon kívül a világon máshol nincsen megfelelően

feljogosított szerv jogszabály elfogadására); stb. Látható tehát, hogy a lex fori-t, a fórum jogának

közjogi szabályait alkalmazni erre a kérdésre inadekvát, mert oda vezetne, hogy egyetlen külföldi

állam semmilyen jogszabálya sem tekinthető jogszabálynak. Így ezen szabályok érvényességét

célszerű a lex causae szabályai alapján megítélni.

A külföldi jogalkotási szabályok figyelembevételébe – mint napi gyakorlatba – azonban

beletartozik az is, hogy a külföldi jog forrása a hazaiétól merőben eltérő lesz: pl. jog címén

48 Említi Szászy (2) pl. 279., 280.

23

alkalmazandó Magyarországon a tizenharmadik századból származó bírói ítélet, ha

precedensrendszerű állam jogát kell alkalmazni, és annak érvényességi szabályai a jog fogalmába

vonják a precedenseket akárha mégoly régiek is, és effektíve jogalkotói hatáskörrel ruházták fel a

bíróságokat; hogy a jog fogalmába tartozik pl. egy törzsfőnöki utasítás, ha egy törzsi alapon

szervezett állam jogát kell alkalmazni. Véleményünk szerint az egyetlen, a belső jogban

elhelyezkedő korlátja a külföldi jog érvényességének az az eset lehet, ha az alkalmazandó jog

államát az alkalmazó szerv állama nem ismerte el, és így nem ismeri el a törvényeit sem, beleértve

a jogalkotás rendjéről szóló rendelkezéseit.

Ma Magyarországon az alkalmazandó külföldi jog érvényességére a jogalkalmazók

automatikusan a külföldi jog közjogi szabályait alkalmazzák, noha ennek jogszabályai alapja nincs,

csupán logikailag vezethető le.

Megjegyzendő, hogy a külföldi jog alkalmazásának másik, az érvényességgel sokszor

együtt emlegetett feltétele, a külföldi jogszabály hatálya már általában az alkalmazandó jogszabály

körén belül leszabályozott kérdés, és mint ilyen csak akkor nemzetközi kollíziós közjogi kérdés, ha

az alkalmazandó jogszabály a magyar jog szerint maga is közjogi természetű.

A külföldi jog érvényességére vonatkozó szabályokat a belföldi jogalkalmazó figyelembe

veszi, mert ezek szerint ítéli meg azt, hogy mi minden alkalmazható külföldi jog címén, de nem

alkalmazza őket, mert nem alkot jogot az ott leírt eljárás betartásával.

A külföldi jogszabály érvényességével analóg módon kezelendő bármilyen egyéb külföldi

közjogi tény érvényességének megítélésére irányadó jog kérdése magánjogi jogviszonyban, mint

pl. a külföldi közokiratok 49 , hatósági határozatok, igazgatási szerv által kiadott igazolások,

jegyzőkönyvek érvényességére alkalmazandó jog kérdése. Ezek az anyakönyvi kivonatoktól

kezdve erkölcsi bizonyítványokon vagy gépjárművezetői engedélyeken át a külföldi ingatlan

tulajdoni lapokig nagyon sok mindent felölelhetnek, amelyek használata belföldi magánjogi

jogviszonyban szükségessé válhat, és amelyek érvényességéről szintén a lex causae közjogi

szabályai alapján lehet dönteni.

4.1.2. A nemzetközi magánjogi kapcsolóelv utalása alapján alkamazott külföldi közjogi szabály

A leggyakrabban a nemzetközi magánjogi kapcsolóelv olyan jogi tényre utal, amelynek

alapja valamilyen közjogi szabály. Ekkor el kell dönteni azt, hogy melyik ország közjogi szabályát

alkalmazzuk az adott jogi tény meghatározásához.

49 Említi Szászy (2) 278-279.

24

Ilyen pl. a személyes jog meghatározásának az az esete, amikor a személyes jogot az

állampolgárság alapján állapítjuk meg50. Egészen pontosan úgy fogalmaz a nemzetközi magánjog,

hogy a természetes személy személyes joga annak az országnak a joga, amelyiknek a személy

állampolgára. Kérdéses azonban, hogy az állampolgárság feltételeit melyik ország joga szerint

állapítjuk meg – ez a nemzetközi kollíziós közjogi kérdés. A kérdésre a válasz a joggyakorlatban

automatikusan az, hogy az állampolgárság meglétét vagy hiányát annak a államnak a joga szerint

állapítjuk meg, amelyik az adott állampolgárságot megadja vagy megtagadja. Ez ugyan talán

következhet az állampolgársági törvény több rendelkezéséből is51, de egyértelműen egy szabály

sem állapítja meg. Elméletileg persze itt is lehetséges lenne a belföldi állampolgársági kritériumok

alapján megállapítani a külföldi állampolgárságát, ám ez – a személyes jog meghatározása céljából

– nem indokolt. További megoldandó kollíziós közjogi kérdés keletkezik a külföldi vagy a kettős

állampolgárság elismerésének megtagadásából, aminek a magánjogi jogviszonyban való

megjelenése a lex patriae nemzetközi magánjogi kapcsolóelv alkalmazása kapcsán oda vezet, hogy

el kell dönteni, hogy mennyiben veendő figyelembe az egyik külföldi állampolgárság jogában

meglévő azon szabály, amelyik kizárja a másik állampolgárságot: azaz beszélhetünk-e ekkor kettős

állampolgárságról. Ebben az esetben az a válasz látszik kézenfekvőnek, hogy mindegyik lex

causae-t csak a saját állampolgársága megadásának vagy megtagadásának vonatkozásában vesszük

figyelembe.52 Hasonló kérdést vet fel a jogi személyek nyilvántartásba vételének a joga53 is: melyik

állam szabályai alapján állapítjuk meg a nyilvántartásba vételt? A válasz itt is automatikusan a lex

causae lesz: a nyilvántartásba vevő vagy bejegyző állam szabályai alapján bíráljuk el a

nyilvántartásba vételt – azaz pl. ha a lex causae szerint a nyilvántartásba vagy cégjegyzékbe vétel

elutasító határozat hiányában megadott időn belül külön értesítés nélkül automatikusan

megtörténik, akkor annak ellenére nyilvántartásba vettnek kell tekinteni az adott jogi személyt,

hogy a lex fori esetleg éppen ellentétes tartalmú vélelmet tartalmaz a hatóság hallgatásáról, és

fordítva.

Hasonló kérdés merül fel azoknál a kapcsolóelveknél, amelyek valamely ténynek egy adott

állam területén történő bekövetkezésén alapulnak – mint pl. a lex rei sitae, vagy a végrendelet

50 Bár a lakóhely illetve a szokásos tartózkodási hely meglétét is lehet igazgatási úton igazolni – pl. kötelező lakcímbejelentés –, azonban ezen két kapcsolóelv tartalmát nem a külföldi jog alapján állapítjuk meg, hanem a Kódex 12.§-a autonóm definíciót alkalmaz mind a két fogalomra. Ehhez képest a 12.§ bizonyítására természetesen igénybevehető pl. a külföldi lakcímbejelentésről szóló igazolás, ez azonban csak mint bizonyíték kerül itt mérlegelésre. 51 Pl. az 5/A § (b) pontja "a szülők állampolgárságára irányadó jog" kifejezést használja. A 2.§ (2) bekezdésének reverz értelmezése szintén ehhez a következtetéshez vezet: "/a/zt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára - ha törvény másként nem rendelkezik -, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni." 52 Ehhez hasonlóan a hontalanság státuszának megállapítása úgyszintén közjogi tényezőkön nyugszik. 53 Azzal a kiegészítéssel, hogy elfogadjuk, hogy a székhely és telephely fogalmát magánjogi szabályok definiálják.

25

tételének vagy a szerződéskötésnek a helye, vagy a tőzsde, a versenytárgyalás vagy árverés helye,

vagy a vállalkozói tevékenység kifejtésének a helye, vagy a károkozó magatartás kifejtésének a

helye, stb. Mindezekben az esetekben csak akkor tudjuk alkalmazni a nemzetközi magánjogi

kapcsolóelvet, ha tudjuk, hogy az adott hely melyik állam területén van. Ehhez pedig szükséges

annak megválaszolása, hogy melyik állam joga alapján állapítjuk meg az államterületet és az

államhatárokat – azaz egy teljesen közjogi tartalmú kollíziós kérdés megválaszolása. Külön

kiemelendő, hogy az elsősorban megválaszolandó kérdés természetesen nem az, hogy az adott

fekvési hely, szerződéskötési hely, tevékenységi hely stb. melyik államban van, pusztán az, hogy

melyik állam joga szerint válaszoljuk meg azt a kérdést, hogy az adott terület melyik államhoz

tartozik. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi egyezmény által rendezett, vagy egyébként nem vitás

esetekre nézve a kollíziós kérdést mintegy öntudatlanul átugorja a jogalkalmazó; azonban a vitás

esetekre nézve fogódzót nem nagyon találunk. Az állampolgárság jogának analógiájára

yilvánvalóan nem alkalmazható az a megoldás, hogy minden lex causae-t saját vonatkozásában

alkalmazunk, hiszen a vita pont abból származik, hogy ugyanazt a területet több állam is igényli, és

míg kettős – vagy többes – állampolgárságról beszélhetünk, egyszerre két – vagy több – államhoz

tartozó államterületről aligha.

Közjogi kollíziót kell feloldani a lex bandi alkalmazásához a hatósági lajstromozás

megtörténtének kérdésében: melyik állam joga alapján állapítjuk meg azt, hogy a vízi vagy légi

járművet megfelelően lajstromozták-e?

Közjogi kollíziót kell feloldani abban az esetben, ha egy többoldalú kapcsolóelv valamely

állam adott szervének, eljáró fórumának, bíróságának, hatóságának jogára mutat, mint pl. a Kódex

23.§ (5) bekezdése vagy 44.§ (2) bekezdés c) pontja. Ekkor az eldöntendő kollíziós közjogi kérdés

az lesz, hogy melyik állam joga alapján tekintsünk a kapcsolóelv által megkövetelt eljáró

bíróságnak vagy más hatóságnak egy külföldi szervet? A kérdés fontossága mindjárt nyilvánvalóvá

válik, ha akár az európai közösségi jognak, akár az Európa Tanács egyes egyezményeinek

értelmezése kapcsán kialakult azon jogvitákra gondolunk, ahol az volt problémás, hogy egy eljáró

szerv meghatározott szabály – pl. az Európai Emberi Jogi Egyezmény vagy a Római Egyezmény

egyes rendelkezései – vonatkozásában az ott definiált bíróságnak, hatóságnak, igazságszolgáltatási

szervnek minősülnek-e, figyelemmel az igazságszolgáltatási rendszerek és hatáskörök

eltérőségeire. Véleményünk szerint a nemzetközi együttműködés – egyezmények és esetjog – által

nem rendezett esetekre itt is automatikusan alkalmazható a lex causae kapcsolóelve, még ha a lex

foriban ismert szervtől lényegesen eltérő jellegű intézményről van is szó.

Végezetül, közjogi kollíziós kérdés az is, hogy a diplomáciai képviselőként működő vagy a

belföldi joghatóság alól egyébként mentes személy ilyetén minőségét melyik állam joga alapján

26

állapítjuk meg az ilyen személy munkajogi jogviszonyaira alkalmazandó jog megállapítása

céljából. Szerencsére a gyakorlatban a nemzetközi megegyezésen nyugvó szabályok, amelyek a

diplomaták akkreditálásával és befogadásával kapcsolatosak, ezt a kérdést a legtöbb állam

viszonylatában mára megnyugtatóan rendezik. A nemzetközi megegyezési kényszer azonban

nyilvánvalóan abból a kényes kollíziós közjogi problémából eredt, amely ebben a kérdésben

rejtőzik.

4.1.3. A nemzetközi magánjog szabálya közjogi kollízió rendezésére vállalkozik

Nem gyakori, de előfordul, hogy maga a magánjogi kollíziós norma tartalmaz kifejezett

utalást arra, hogy egy közjogi kérdést melyik állam közjogi szabályozása alapján kell elbírálni. Ez

található a mi Kódexünk már hivatkozott 33.§ (1) bekezdésében, amikor a nemzetközi magánjogi

tvr. – kivételesen – egy közjogi kérdésre irányadó jogot, nevezetesen a közlekedési és biztonsági

előírásokra irányadó jogot jelöli ki a közlekedési balesetekből származó szerződésen kívüli

kárigények elbírálásához kapcsolódóan. A jog kijelölése pusztán a deliktuális felelősségi kérdés

elbírálása szempontjából releváns, azaz a közjogi kapcsolóelv (a károkozó magatartás helyének

közlekedési és biztonsági előírásai) csak mint a magánjogi kérdés (a szerződésen kívüli kárért való

felelősség) előkérdéseként szerepel és más célból (pl. a büntetőjogi felelősség meghatározás

céljából) nem alkalmazható.

Hasonló a rendelkezése az EU-nak a szerződésekre irányadó jog meghatározásáról szóló

Római Egyezménye 7. cikkelyének, amelyik az ún. feltétlen érvényesülést kívánó – imperatív –

szabályok alkalmazhatóságáról rendelkezik. Ezen szabályok igen gyakran lehetnek közjogi

jellegűek, mint a kiviteli tilalmak, devizarendelkezések, egyéb kereskedelmi korlátozások.

Szerencsére az imperatív szabályokat éppen ebben az értelemben tárgyalják hazai tankönyveink

is.54 A Vörös által iskolapéldának használt nigériai maszkok esete55 különösen alkalmas ennek

érzékeltetésére: a kiviteli tilalom ugyanis tipikus közjogi szabály. Az eset véleményünk szerint is az

imperatív szabályok alkalmazásának példája, ahol azonban nem a kollíziós szabály miatt kellett

figyelembe venni a nigériai kiviteli tilalmat – bár aszerint kellett volna, ha a Római Egyezmény

alkalmazandó lett volna –, hanem az alkalmazandó anyagi jog jó erkölcsre utaló fordulata miatt.

Végezetül idézzük ennek a kategóriának a legjellemzőbb és legtradicionálisabb elemét: a

közrendet. A közrendi klauzula sok esetben éppen azáltal realizálódik, hogy belföldi közjogi norma

utasításának ad elsőbbséget a bíró a lex causae-val szemben.

54 Mádl-Vékás 131-136., 428-429., Burián-Kecskés-Vörös kielemve: 746, 748. szélsz., illetve: 67, 234, 319, 322, 469, 470, 564, 705, 745, 753, 819, 820, 823, 825, 828, 959. szélszámok 55 Burián-Kecskés-Vörös 825 szélsz. Az eset maga: BGH 22.6.1972 NJW

27

Sem a közrendi, sem az imperatív szabályok alkalmazását előíró klauzulák nem tartalmaznak

utalást arra nézve, hogy a közrendi vagy a feltétlen érvényesülést kívánó normák közjogi, vagy

magánjogi jellegűek legyenek-e. Valójában azt találjuk, hogy teljesen vegyesen, a közjog-

magánjog elhatárolástól teljesen függetlenül lehetnek közjogi és magánjogi szabályok közrendi

jellegűek. Ezt a megállapítást érzékelteti a hazai jogirodalom is: "/e/ helyen elsősorban a

nemzetközi magánjogi tényállások szorosabban vett anyagi jogi szabályait, vagyis a polgári jogi,

családi jogi stb. normákat tartjuk szem előtt. Utalunk ugyanakkor arra, hogy a nemzetközi

magánjogi tényállások megítélésénél igen gyakran fontos elő, illetve részkérdések államigazgatási

jogi, pénzügyi jogi szabályai rendszerint imperatív természetűek: devizajogi rendelkezések, export-

import előírások, stb."56

Végezetül, mielőtt a közrendi és imperatív szabályok szerteágazóan izgalmas, ám tárgyunk

szempontjából csak egyetlen alpontként releváns témakörében jobban elmélyednénk, kiemeljük,

hogy a legtöbb közrendi és imperatív szabályt teljes terjedelmében nem alkalmazza a belföldi

bíróság, pusztán figyelembe veszi azt. Így pl. a nigériai maszkok esete kapcsán elmondható, hogy a

nigériai kiviteli tilalomhoz pusztán magánjogi jogkövetkezményeket fűzött a bíró – a szerződés

érvényességének kérdésében –, azonban a kiviteli tilalom érvényesítése céljából nem alkalmazta a

nigériai jogszabály rendelkezéseit és szankcióit, mint pl. a néprajzi jellegű műtárgyak lefoglalása.

Szászy a külföldi közjogi norma alkalmazásának lehetőségeit taglaló részletes elemzésében57 említi

Kegel ide vonatkoztatható egy összegzését: „/a/ külföldi közjog mint tény /…/ magánjogilag

jelentős lehet, és ezért figyelembe kell venni”58.

4.1.4. A külföldi közjogi szabályoknak az alkalmazandó anyagi magánjog - polgári jog szabályai

szerinti figyelembevétele

Minden olyan esetben, amikor a kollíziós magánjogi norma nem tartalmaz utasítást arra

nézve, hogy melyik ország közjogi szabályait kell alkalmazni a jogviszonnyal kapcsolatos valamely

közjogi kérdésre, az alkalmazandó magánjog anyagi szabályai szerint lehet figyelembe venni

valamilyen közjogi szabályt.

Ez az eset áll fenn pl. akkor, ha a dolog szolgáltatására vonatkozó szerződéses jogviszonyban

(magánjogi jogviszony) szereplő dologra exporttilalmat rendelnek el (közjogi szabály). A

szerződésre alkalmazandó polgári jog eldönti, hogy az exporttilalom következménye milyen

értelemben veendő figyelembe: hogy pl. lehetetlenült-e a szerződés, vagy aki előre látta az ilyen

56 Mádl-Vékás 132. 57 Szászy (2)270-286.) 58 Kegel 388. és köv. in Szászy (2) 283.

28

tilalom bekövetkeztének lehetőségét, annak fennáll-e a felelőssége a teljesítésért, esetleg teljes

mértékben figyelmen kívül kell azt hagyni, stb. Valójában ez lett a nigériai maszkok esete is: a

bíróság végül a lex causae – ami itt véletlenül egybeesett a lex fori-val – jó erkölcsökre vonatkozó

szabálya alapján találta a szerződést jogellenesnek. Ez annyiban tér el a Római Egyezmény 7.

cikkelyének megoldásától, hogy abban az esetben a kollíziós szabály utasítja a fórumot a kiviteli

tilalom figyelembevételére, míg az Egyezmény hiányában akkor lehet figyelembe venni harmadik

állam ilyenfajta szabályát, ha van a lex causae anyagi jogában olyan szabály, ami azt lehetővé teszi.

Így pl. ha a nigériai maszkok ügyéhez hasonló esetet kellene ma Magyarországon elbírálni, akkor

amennyiben a német jog lenne az irányadó a szerződésre, akkor figyelembe lehetne venni a nigériai

szabályt, mert a német jognak a jó erkölcsbe ütközést tiltó szabálya éppen a nigériai maszkok

ügyében hozott jogértelmezés alapján kiterjed a külföldi imperatív normák kijátszásával létrejött

szerződésre is. Ha azonban olyan állam joga lenne az irányadó, amelyikben erre semmilyen anyagi

szabály nem terjed ki, akkor nem lehetne figyelembe venni a nigériai kiviteli tilalmat. Legvégső

esetben esetleg a magyar közrendbe ütközőnek minősülhetne a nigériai kiviteli tilalomba ütköző

szerződés, feltehetően a jó erkölcsbe ütközést szanckionáló magyar szabály – a Ptk. 200.§ (2)

bekezdése – közrendi jellegűvé minősítése kapcsán, ami azonban olyan rendkívül spekulatív, előre

nem kiszámítható helyzethez vezetne, ami semmiképpen sem lehet ideális.

4.2. Külföldi közjogi szabály alkalmazása magánjogi jogviszonyban

Elképzelhető, hogy a külföldi közjogi szabály magánjogi jogviszonyban teljes

terjedelmében alkalmazható. Erről van szó akkor, ha a közjogi jellegű szabályban nincsen olyan

utasítás, ami a belföldi szuverenitást sértené, vagy azért, mert a szabály nem tartalmaz csak állami

szervre vonatkoztatható utasítást, vagy nemzetközi együttműködés vagy egyezmény alapján.

Koncepciónknak megfelelően most csak az első csoporttal foglalkozunk.

Azt találjuk, hogy vannak olyan jogszabályok, amelyek a közjogi jogviszonyban jellemző

alá-fölérendeltségi elven alapuló utasítást tartalmaznak, azonban címzettjei nem tipikusan csak

állami szervek, és így nem is tartalmaznak külföldi állami szerv által nem végrehajtható utasítást.

Ahogy Szászy fogalmaz: "vannak 'közjogi' jogszabályok, például a devizajogszabályok, amelyek a

magánjogi forgalomnak szolgálnak" 59 (kiemelés tőlem – a Szerző). Leginkább valóban egyes

pénzügyi jogi-devizajogi rendelkezések tartoznak ide, amelyek két valuta egymáshoz való

viszonyát írják le; vagy hatósági árat állapítanak meg. Ezen szabályok figyelembevétele

59 Szászy (2) 281.

29

megegyezik teljes alkalmazásukkal – így pl. a követelés, kártérítés, kamat stb. mértékét külföldi

fizetőnemben kiszabó belföldi bírói ítélet teljes terjedelmében alkalmazni fogja a külföldi

árfolyamszabályt, ha az első lépésben belföldi fizetőeszközben megállapított marasztalást annak

segítségével számítja át a devizára. A szabály megszegésének szankciója pusztán annyi, hogy

továbbra is az árfolyamszabályban megszabott árváltási arányt kell alkalmazni.

Az ilyen jellegű közjogi szabályok azonban nem gyakoriak. Egyrészt, mert a legtöbb közjogi

szabály állami szerv által végrehajtandó feladatot tartalmaz, másrészt, mert egy sor idevonható

szabály minősítése erősen kétséges.

Végezetül erős fenntartásokkal, de itt kell megemlíteni a külföldi kollíziós szabály

alkalmazását is, ha a belföldi renvoi szabály annak alkalmazására lehetőséget ad, miképp teszi azt a

Kódex 4.§-a. Ennek az elgondolásnak az alapja az, hogy amennyiben a kollíziós jogot minősíteni

kellene, a nemzetközi magánjogászok egy része azt közjogi szabályrendszernek tartja60. Bár a

minősítéssel lehet vitatkozni, hiszen egyrészt nem biztos, hogy besorolható – hogy be kell sorolni –

az önálló jogágisággal rendelkező kollíziós jogot a közjog és magánjog párosába, másrészt a

kollíziós jog tartalmaz inkább magánjogiasnak tetsző jogintézményt is – ld. jogválasztás 61 –,

amennyiben a kollíziós jogot közjognak tekintjük, a külföldi kapcsolóelv alkalmazása a renvoi

kapcsán valóban külföldi kollíziós szabály teljes terjedelmű alkalmazását jelenti.

4.3. Külföldi közjogi szabály figyelembe vétele belföldi közjogi jogviszonyban

Amint látjuk, a legkülönfélébb szabályozási területeken, a legszínesebb vegyítésben ebben a

kategóriában találhatóak közjogi utalások – ezekből néhányat nevesítettünk. Közjogi

természetű jogviszonyban a következő esetekben határozhatja meg jogszabály azt, hogy melyik

ország közjogi normáit kell figyelembe venni. Ezekben az esetekben a jogszabály a külföldi jog

figyelembe vételét írja elő, de magyar hatóság vagy jogalkalmazó a szabály utasításait végrehajtani

– a szabályt alkalmazni – nem fogja.

4.3.1. Érvényességi és igazolási szabályok

Elsőként itt is az érvényességi-igazolási szabályokkal foglalkozunk. Nem térünk már ki rá

részletesen, de a 4.1.1. ponthoz hasonlóan mindenképpen ide tartozik a külföldi jog

érvényességének kérdése. Ugyanakkor azon túl, hogy a magánjogi jogviszonyban felhasználandó

60 Pl. Bustamante in Szászy (1) 57 61 Bár igaz az is, hogy éppen jelen szerző véleménye szerint üt el a jogválasztással kapcsolatos kérdéseknek a nemzetközi magánjogon belüli tematizálása a nemzetközi magánjog tárgyától – ld. Palásti.

30

egyes külföldi joghoz kapcsolódó tények igazolásának érvényességére automatikusan a lex causae-t

rendeltük alkalmazni, a közjogi jogviszonyoknál számos speciális esetben – főképp a tevékenységi

engedélyeknél – kifejezetten megnevezi a jogszabály, hogy mi az a külföldi jogi tény, amit igazolni

kell, és megnevezi az annak igazolására alkalmazandó jogot.

A közbeszerzések témakörében az 1995-ös jogszabály a székhely joga régmúltú

kapcsolóelvét alkalmazza, amikor annak szabályai alapján rendeli meghatározni azt, hogy a

külföldi ajánlattevőnek milyen hatóságoktól kell igazolást beszereznie arról, hogy nincsen

köztartozása: „/a/ kizárólag külföldi székhellyel rendelkező ajánlattevőnek vagy alvállalkozónak a

székhelye szerinti ország jogrendszerében meghatározott - az (1) bekezdés b) pontjában

foglaltaknak megfelelő - hatóságoktól kell igazolást beszerezni, amelyből megállapítható, hogy

nincs egy évnél régebben lejárt köztartozása.”62 Ez azt jelenti, hogy a közbeszerzési eljárásásban az

ajánlat címzettje – állami költségvetési szervek, önkormányzatok, stb.63 – az ajánlattevő székhelyén

hatályos jog alapján dönti el azt, hogy milyen hatóságoktól szerez be igazolást az ajánlattevő a

köztartozásai vonatkozásában – nem pl. a magyar jog alapján. Mivel a külföldi jog a legnagyobb

valószínűséggel hatásköri szabály formájában határozza meg azt, hogy mely hatóságoktól lehet

igazolást szerezni arról, hogy nincs köztartozása az ajánlattevőnek, ezért a magyar hatóság a

hatásköri szabályt csupán figyelembe veszi, de nem alkalmazza azt, azaz nem szerzi meg a

hatáskört az igazolás kiadására azáltal, hogy a külföldi jog ilyen típusú szabályára utalja a magyar

jog. Ugyancsak közbeszerzési kollíziós szabály az, csak már a 2003-as közbeszerzési törvényben

található, hogy árubeszerzés, építési beruházás vagy szolgáltatás esetén az ajánlattevő pénzügyi

alkalmasságának igazolásához akkor kell számviteli beszámolót is benyújtania, ha a letelepedése

szerinti állam joga az előírja 64 . Hasonló kérdés merül fel a katonai és rendészeti célú

beszerzéseknél is, amelyet önálló jogszabály rendez, és amelyik szó szerint tartalmazza az előbbi

közbeszerzési célú rendelkezést65.

Egy sor speciális, haszonszerzésre irányuló tevékenység végzésének szigorú állami

szabályozása van, amelyek legalábbis részben különféle tények – néha külföldi jogi tények –

igazolásához kötöttek. Így egyrészt a külföldi jog alapján fennálló tényre utalás gyakran szerepel

ezekben a jogszabályokban. Másrészt, ezen jogszabályok igen gyakran rendelkeznek arról, hogy az

62 1995.: XL. tv.: 46.§ (8) bekezdés 63 A közbeszerzési törvény személyi hatályában körülírt szervezetek: 1995.: XL. tv. 1. § 64 2003. évi CXXIX. törvény a közbeszerzésekről, 66.§ (1) bekezdés b) pont 65 228/2004. (VII. 30.) Korm. Rendelet a védelem terén alapvető biztonsági érdeket érintő, kifejezetten katonai, rendvédelmi, rendészeti célokra szánt áruk beszerzésére, illetőleg szolgáltatások megrendelésére vonatkozó sajátos szabályokról, 27. § (1)

31

egyes tevékenységi engedélyeknél, egyéb állami felügyeleti feltételek teljesítésénél melyik állam

joga alapján kiállított igazolást fogadják el. Ilyen rendelkezést tartalmaz az ügyvédségről szóló

jogszabály, a külföldi jogi tanácsadói minőség magyarországi megadásának feltételei

vonatkozásában66. Itt a kollíziós szabály azt dönti el, hogy melyik állam joga szerinti ügyvédi

működéshez szükséges feltétel megvalósulása szükséges a külföldi jogi tanácsadói működéshez. A

külföldi ügyvéd külföldi működési helye szerinti ügyvédi kamara vagy hatóság igazolását kell

elfogadni arról, hogy külföldön ügyvédi tevékenységet végez, azaz ez a külföldi jog dönti el azt,

hogy milyen szerv jogosult az igazolás megadására, és ezt a hazai területileg illetékes ügyvédi

kamara köteles elfogadni67. Implicite – a kapcsolóelv megnevezése nélkül – rendeli alkalmazni

csak a külföldi bejegyzés helye szerinti jogot abban a kérdésben, hogy a külföldi bejegyzés

helyének államában jó hírnévnek örvend-e az ügyvéd, és hogy nem áll büntető- vagy fegyelmi

eljárás alatt68. A befektetési szolgáltatások területén. a befektetési szolgáltatónak a PSZÁF felé

fennálló adatszolgáltatási körében annak az államnak a joga alapján kiállított letéti igazolásokat is

be kell mutatni, amely államban értékpapír forgalomba hozott 69 ; az elismert munkavállalói

értékpapír-juttatási program szervezője programjának nyilvántartásba vételéhez többek között a

székhelye szerinti állam joga alapján nyilvánosságra hozott beszámolóról is nyilatkozik 70 .

Valamennyire idetartozó szabály az is, hogy gyógyszertárak létesítésével kapcsolatos eljárásban ún.

személyi jog nem engedélyezhető annak a személynek, aki külföldi jog szerint csődeljárás vagy

felszámolási eljárás alatt áll71. A kockázati tőketársaságok működésével kapcsolatban főszabály az,

hogy a kockázati tőketársaság elnevezést csak a rájuk vonatkozó jogszabály alapján tevékenységi

engedéllyel rendelkező, nyilvántartásba vett jogi személy használhatja. Kivétel ez alól, ha a

bejegyzés helyének joga ezt a külföldi honos társaság számára lehetővé teszi72, ekkor érvényes lesz

a megnevezés használata a társaság nevében. Az előzőekhez képest is speciális jogszabály a

Magyar Exporthitel Biztosító Rt.-nek nyújtható állami kezességről szóló kormányrendelet, amelyik

66 1998.: XI. tv. az ügyvédekről: IX. fejezet: a külföldi jogi tanácsadó 67 1998.: XI.: tv.: 91.§ (1) bekezdés c) pont és (2) bekezdés 68 1998.: XI. tv.: 91.§ (d) pont 69 5/2004. (II. 12.) PM rendelet a befektetési szolgáltató és a külföldi székhelyű befektetési szolgáltató magyarországi fióktelepe üzleti, szolgáltatási tevékenységéhez, a befektetési vállalkozás és hitelintézet kereskedési könyv vezetéséhez, az árutőzsdei szolgáltató és az elszámolóház szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódó, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére történő adatszolgáltatási kötelezettségéről, 30F1162 pont 70 5/2003. (II. 4.) PM rendelet az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartásba vételére irányuló eljárás rendjéről, valamint az eljárás kezdeményezéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékéről, 5. §

71 1994. évi LIV. törvény a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól, 19. § (1) b) pont 72 1998. évi XXXIV. törvény a kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról, 11.§

32

abban a kérdésben, hogy egy állami adós fizetésképtelen-e, a székhely szerinti állam jogát rendeli

alkalmazni73.

Kifejezetten közjogi kérdésben – kötelező állami minőségbiztosítási és igazolási kérdésben –

rendeli figyelembe venni a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvény a külföldi

származású must, bor, stb. importjához a származás helyén adott minőségi igazolást: „/k/ülföldi

származású mustot, mustsűrítményt, bort, szénsavas bort, likőrbort és borpárlatot csak akkor szabad

továbbfeldolgozásra, fogyasztásra vagy bérmunka céljából behozni, ha annak minősége a

származási helyén hatályos jogszabályoknak és e törvény előírásainak megfelel.”74 A „származás

helye” fogalom ezen a jogterületen megfelelőképpen definiált, ezért kapcsolóelvkénti használatra

alkalmas. Az importhoz a származási ország joga szerinti minőségi igazolásokra szükség van,

azonban magyar hatóság a fenti szabály alapján nem szerez jogot ilyen igazolás kiállítására, ezért a

külföldi szabály figyelembe kell venni, de nem kell alkalmazni.

Az adózással kapcsolatos egyes érvényességi szabályokkal a következő alcímben foglalkozunk.

4.3.2. Nemzetközi adójog

A nemzetközi jogszabályösszeütközések témája kiemelt jelentőséggel bír a nemzetközi

pénzügyi jog területén - főképp a külföldi adójogi jogszabály belföldi figyelembevételével

kapcsolatosan, kisebb jelentőséggel pedig egyéb kérdésekben is . A határokon átnyúló gazdasági

tevékenységre gyakorolt fontossága a kettős adóztatást - és általában a több államban is érdekelt

személy vagy tevékenység adóztatásának kérdését - régtől fogva kiemelte a pénzügyi jogi kérdések

közül, és így annak mára önálló doktrinális és normatív szabályrendszere alakult ki. A kettős

adóztatással kapcsolatos szabályozás pedig természeténél fogva tartalmaz kapcsolóelveket,

amelyeket a jogirodalom együtt tárgyal a kettős adóztatás anyagi jogi kérdéseivel. Megjegyzendő,

hogy míg történetileg találunk példákat arra, hogy nemzetközi magánjogászok a nemzetközi

magánjogon belül foglalkozzanak a kettős adóztatás kérdésével 75 , addig mára önállósodott a

nemzetközi pénzügyi jog, és általában már nem különül el a kollíziós kérdések tárgyalása. Szászy

említett munkáját leszámítva általában pusztán a kettős adóztatás kérdései között foglalkoznak a

kapcsolóelvekkel a pénzügyi jog hazai és külföldi szakemberei és az ebben e tárgyban írók.

Jól mutatja ugyanakkor a kollíziós normák jelentőségét a pénzügyi jogon belül az a tény,

73 312/2001. (XII. 28.) Korm. Rendelet a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaság által a központi költségvetés terhére, a Kormány készfizető kezessége mellett vállalható nem-piacképes kockázatú biztosítások feltételeiről, definíciók a) pont 74 1997. évi CXXI. Törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról: 50.§ (1) bekezdés 75 Ld. pl. Batiffol, Isay, Niboyet, mind in: Szászy (2) 286-287.

33

hogy a XX. század elején létezett egy iskola, amelyik szerint a nemzetközi pénzügyi jog csak

kollíziós normákat tartalmaz 76 . Nyilvánvaló, hogy aki belepillant egy mai, kettős adóztatás

elkerüléséről szóló egyezménybe, annak számára nyilvánvaló lesz, hogy számos nem kollíziós jogi

kérdés is található az egyezményekben, és azok autonóm pénzügyi szabályokat is létrehoznak.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy kollíziós normák továbbra is léteznek a pénzügyi jogon belül.

Sőt, a kollíziós normákhoz kapcsolódóan itt is felmerül a minősítés és előkérdés kérdése77, vagy a

csalárd kapcsolás problematikája78. Ráadásul ezekre az általános részi kérdésekre a nemzetközi

pénzügyi jog önálló, a nemzetközi magánjogétól eltérő doktrínákat is kidolgozott, amennyiben

egyrészt a minősítés sok esetben főszabályként a lex causae szerint történik 79 , másrészt "a

nemzetközi pénzügyi jogban a kapcsolóelvek gyanánt szereplő jogi fogalmak, például a lakóhely,

tartózkodási hely, székhely, jövedelemforrás, ingó, ingatlan stb. fogalma nem mindig azonosak a

polgári jogban szereplő hasonló nevű fogalmakkal"80, illetve a nemzetközi magánjogi definíciókkal

sem. Így pl. a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények definíciós cikkelyei rendszerint

önállóan értelmezik a lakóhely, tartózkodási hely fogalmát és egymáshoz való viszonyukat81.

A pénzügyi jogi kapcsolóelvek forrása egyrészt - mint más területeken is - lehet nemzetközi

egyezmény, illetve lehet autonóm jogalkotási eredmény is. Erre nézve továbbra is érvényes Szászy

idevonatkozó megállapítása: "/az/ államközi nemzetközi pénzügyi jogban a kollíziós normák

általában két-, illetve mindenoldalúak, az államon belüli pénzügyi jogban viszont a legtöbb

kollíziós norma egyoldalú, mert csak a lex fori pénzügyi jogi szabályai alkalmazásának körét

határozza meg" 82 . A pénzügyi jogi kapcsolóelvek között találhatóak olyanok, amelyek a

nemzetközi magánjogban is ismertek, mint pl. lex rei sitae, lex patriae, vagy nyilvántartásba vétel

vagy bejegyzés helye; de a nemzetközi pénzügyi jognak vannak teljesen önálló kapcsolóelvei is,

amelyek a nemzetközi magánjogból hiányoznak, mint pl. az adózási kötelezettséget előíró állam

joga.

Hatályos kettős adóztatásról szóló egyezményeink közül83 az USA-val kötött84egyezmény

76 Isay in Szászy (2) 287. 77 Szászy (2) 299-300. 78 Szászy (2) 301-302. 79 Szászy (2) 300. 80 Szászy (2) 300. 81 Ld. pl. a később elemzendő amerikai-magyar egyezmény hosszas 4. cikkelyét a lakóhely fogalmára, illetve 5. cikkelyét a telephely fogalmára. 82 Szászy (2) 290. 83 A kézirat lezárásnak időpontjában kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményünk van Albániával, az Amerikai Egyesült Államokkal, Ausztráliával, Ausztriával, Belarussziával, Belgiummal, Brazíliával, Bulgáriával, Ciprussal, Csehországgal, Dániával, Dél-Afrikával, az Egyesült Királysággal, Egyiptommal, Finnországgal, Franciaországgal, a Fülöp-szigetekkel, Görögországgal, Hollandiával, Horvátországgal, Indiával, Indonéziával, Izraellel, Írországgal, Japánnal, Jugoszláviával, Kanadával, Kazahsztánnal, Kínával, Koreával, Kuwaittal, Lengyelországgal, Luxemburggal, Macedóniával, Malájziával, Máltával, Moldovával, Mongóliával, Norvégiával, Németországgal, Olaszországgal,

34

néhány rendelkezésén keresztül mutatunk be példákat a kollíziós problémára. Az amerikai

egyezmény 2. cikke azzal a kérdéssel foglalkozik hogy mely adónemekre terjed ki az egyezmény.

A 2. cikk (2) bekezdés a) pontja nemhogy kapcsolóelvvel mutat rá az alkalmazandó jogra, hanem

megnevezi azt is, hogy konkrétan mely külföldi jogszabályt kell alkalmazni: ez pedig "az Egyesült

Államok esetében, a Belföldi Állami Bevételek Törvénykönyve (Internal Revenue Code)"85 lesz. A

magyar adók esetében ugyan az egyezmény nevesítve tartalmazza a felsorolást, azonban abban a

kollíziós kérdésben, hogy melyik állam joga alkalmazandó arra nézve, hogy egy adónem az

egyezmény hatálya tartozik-e, a 2. cikk (3) és (4) bekezdése alapján arra a következtetésre jutunk,

hogy ezt az adót kivető állam joga szabályozza. Míg az egyezmény részletes anyagi jogi

definíciókat nyújt86 , addig az is nyilvánvaló, hogy minden kifejezést nem lehet egyértelműen

definiálni egy nemzetközi egyezményben. Ennek a problémának a megoldására vállalkozik a 3.

cikk (2) bekezdésének kollíziós szabálya, amikor azt írja elő, hogy "/a/z Egyezménynek az egyik

Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván /…/,

bármely, másképpen meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve

ennek az Államnak az Egyezmény által érintett adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak."

További definíciós szabályokat is kiegészítenek kollíziós normák, pl. "az „egyik Szerződő

Államban illetőséggel bíró személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a

jogszabályai szerint /…/ adóköteles"87. Az ingatlan meghatározása is főképp kollíziós szabállyal

történik: "/a/z „ingatlan vagyon” kifejezést annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell

meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik"88, ami nem más, mint a lex rei sitae kapcsolóelv

alkalmazása egy minősítési kérdésre. Az osztalék fogalmának meghatározása szintén részben

kapcsolóelv útján történik: "/a/z /…/ „osztalék” /…/ egyéb társasági jogokból származó olyan

jövedelmet jelent, amely annak az Államnak az adójoga szerint, amelyben a nyereséget felosztó

társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá

esik" 89 . Nyilvánvaló, hogy itt is egy minősítési kérdéshez használt az egyezmény egy

kapcsolóelvet.

Mindemellett véleményünk szerint az egyezmények lényegi része, amelyik azt írja elő, hogy az

Oroszországgal, Pakisztánnal, Portugáliával, Romániával, Spanyolországgal, Svédországgal, Svájccal, Szingapúrral, Szlovákiával, Thaifölddel, Törökországgal, Tunéziával, Ukrajnával, Uruguay-jal, Vietnammal. Ez mind megannyi kihirdetési jogszabályt is jelent, amelyekben mindben felmerül a kollíziós probléma. 84 49/1979. (XII. 6.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között Washingtonban, az 1979. évi február hó 12. napján aláírt, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezmény kihirdetéséről 85 Egyezmény 2. cikk (2) bekezdés a) pont 86 Az általános meghatározásokhoz a 3. cikk, további meghatározásokhoz a további cikkelyek. 87 4. cikk (1) bekezdés 88 6. cikk (2) bekezdés 89 9. cikk (3) bekezdés

35

egyes jövedelem-fajták – vállalkozási nyereség, ingatlan-jövedelem, örökség, osztalék, kamat,

licencdíj, közszolgálat, nyugdíj, stb. – melyik államban adóztathatóak, valójában kollíziós normák,

mert azt írják elő, hogy az egyezményben szereplő tevékenységek adójogi vonzataira melyik állam

jogát kell alkalmazni. Ez főképp az igen lényeges beszámítási szabályoknál nyer értelmet, amikor a

külföldön befizetett adót a belföldi adóhatóság a belföldi adókötelezettség teljesítésébe beszámítja:

ekkor ugyanis a külföldi adójogi szabályt veszik figyelembe – illetve az alapján a tényleges,

igazolt befizetést – a belföldi adó összegének megállapításához.

Ehhez képest találhatóak a kettős adóztatásról szóló egyezményen kívül is kollíziós normák

a pénzügyi jogban, bár ezek – Szászy megállapításának megfelelően – egyoldalú kollíziós

szabályok. Így pl. az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények

2003-as módosítása a következőképp rendelkezik: "/a/z Szja tv.-nek az általános forgalmi adó

összegének figyelembevételére irányadó rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az általános

forgalmi adónak megfelelő, külföldi állam joga szerinti adóra is."90 Abban a kérdésben, hogy az

Európai Unió tagállamának külföldi állampolgárát egyes speciális kérdésekben milyen mértékű

adófizetési kötelezettség terheli Magyarországon, döntő a külföldi jog szerint megállapítható

jövedelme. Így kollíziós kérdést rendez az Szja. törvény 1/A § (2) bekezdése, amikor abban a

kérdésben, hogy melyik állam joga szerint lehet igazolni a jövedelmét, úgy rendelkezik, hogy " az

adóévben megszerzett összes jövedelem megállapított összegét az illetősége szerinti állam joga

szerint tartalmazó okirat (így különösen bevallás, határozat) hiteles magyar nyelvű fordításáról

készült másolat szolgál" 91 . A nem önálló tevékenység meghatározásához a külföldön végzett

munka besorolásánál azt írja elő az Szja. törvény, hogy "/n/em önálló tevékenység /…/ az adott

állam joga szerinti munkaviszony"92 – bár a kapcsolóelv tartalma homályos, feltehetően a lex loci

laboris-ra gondolt a jogalkotó. Az Szja. törvény egyes részletkérdésekben tartalmaz több külföldi

jogra való utalást is, mint pl. a külföldről származó osztalék meghatározása 93 , az elismert

munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelemnél külföldi kifizetőre

vonatkozó feltételek meghatározása94, stb.

Végezetül megjegyezzük, hogy az esetek egy kisebb részében lehetőség van arra is, hogy a

külföldi pénzügyi jogi szabályt ne csak figyelembe vegyék, hanem alkalmazzák is, mint az egyes

pénznemek egymáshoz viszonyított értékének, átváltási arányának a szabályai, ezek azonban nem

ehhez a címhez tartozó esetek.

90 2003. évi XCI. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról (18) 91 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 1/A § (2) bekezdés 92 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 24. § (1) bekezdés 93 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 66. § (1) bekezdés c) pont 94 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 77/C. § (19) bekezdés h) pont

36

4.3.3. Eljárási jog

Büntetőeljárási jogi vonatkozásai is lehetnek egyes külföldi eljárási cselekményeknek. Így

pl. az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX.

törvény az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadásánál tartalmaz kollíziós szabályt,

amikor harmadik állam jogát rendeli figyelembe venni abban a kérdésben, hogy ott az elkövetőt

jogerősen elítélték-e, és az ítéletet végrehajtották-e, vagy annak végrehajtása folyamatban van-e,

vagy a jogerős ítéletet hozó állam – mint kapcsolóelv – joga alapján a végrehajtás nem kizárt-e;

ezen esetekben ugyanis a bűnügyi együttműködés keretében megkeresett állam nem fogja

teljesíteni a megkeresést. 95 Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy itt csak a külföldi jogszabály

figyelembevételéről van szó, mert a külföldi ítélet végrehajtására vonatkozó külföldi jogszabály

alapján a megkeresett állam nem fogja végrehajtani a külföldi ítéletet, hanem arra tekintettel dönt a

külföldről érkezett elfogatóparancs belföldi sorsáról.96

Elképzelhető ugyanakkor az is, hogy polgári eljárási kérdésben vesznek figyelembe

valamely külföldi jogot, mint rendelkezik arról a Pp. 100.§ (2) bekezdése: "/a/ külföldön teljesített

kézbesítést érvényesnek kell tekinteni, ha az akár a belföldi jogszabályok rendelkezéseinek, akár a

kézbesítés helyén irányadó jogszabályoknak megfelel." Ugyanígy, a külföldön lefolytatott

bizonyítást tanúsító okirat érvényességére és a bizonyítás érvényességére is elsősorban a külföldi

jog az irányadó97.

A nemzetközi kollíziós büntető- és polgári eljárásjog lehetőségeiről a következő cím alatt, a

külföldi jog teljes terjedelmű alkalmazásának kérdésénél beszélünk.

4.3.4. Külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerése

A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvény98 a bizonyítvány vagy

oklevél kiállító államának jogát rendeli alkalmazni több kérdésben is. Ennek a tág értelmű

kapcsolóelvnek az alkalmazására egyes esetekben kifejezetten nem, csak magától értetődően

vállalkozik a jogszabály, míg más esetekben kifejezetten is nevesíti azt.

Meglátásunk szerint a jogszabály 1.§ (2) bekezdése valójában kollíziós szabályt rejt, azonban a

kollízió feloldását a jogszabályi rendelkezésben kifejezetten nem találhatjuk meg: „/e/ törvényt kell

alkalmazni valamely külföldi állam joga szerint kiállított bizonyítványnak és oklevélnek a

95 2003. évi CXXX. törvény 4.§ e) pont 96 Megjegyezzük végül, hogy az eljárásjogi kollíziós szabályok sok esetben nem a figyelembevételre alkalmazandó jogot, hanem a teljes terjedelmében alkalmazandó jogot jelölik – ezekkel az esetekkel a következő cím alatt foglalkozunk. 97 Pp. 204.§ (2) és (3) bekezdés 98 2001.: C. tv.: A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről

37

Magyarországon megszerezhető bizonyítvánnyal és oklevéllel egyenértékűként történő

elismerésére és honosítására, valamint a résztanulmányok beszámítására.”99 Véleményünk szerint

ez a bekezdés ugyanis – a tárgyi hatály megfogalmazásán túl – implicite azt is jelenti, hogy az

oklevél vagy bizonyítvány létezését (érvényességét) annak az államnak a joga alapján kell elbírálni,

amelyik alapján azt kiállították – nem pl. a magyar jog alapján. Ez a kézenfekvő tétel egyértelműen

következik a „külföldi állam joga szerint kiállított bizonyítvány” fordulatból, csupán részletesebben

kifejti azt.

Kollíziós szabályt tartalmaz a 2.§ (1) bekezdése: „/a/ külföldi oktatási intézményben szerzett

bizonyítvány vagy oklevél elismerésével senki sem szerezhet több jogot, mint amennyi a

bizonyítvány vagy az oklevél alapján abban az államban megilleti, amelyben azt szerezte.”100 A

szabály értelme ugyanis az, hogy abban a kérdésben, hogy legfeljebb mennyi jogot szerezhet valaki

az oklevélből kifolyólag az elismerési eljárás során, annak az országnak a jogát kell alkalmazni,

ahol az oklevelet megszerezte.

Az elismerési és honosítási eljárásban a külföldi oktatási intézmény jogi státusát is vizsgálni kell101.

A külföldi oktatási intézmény jogi státusának meghatározására irányadó jog kérdése azonban

érdekes dilemma elé állít minket, ami rávilágít arra is, hogy a fenti kapcsolóelvek (annak az

államnak a joga, amely alapján/ahol az oklevelet kiadták) nem egyértelműek. A jogszabály ugyanis

nem mondja ki azt, hogy a jogi státus kérdésében melyik ország jogát kell alkalmazni. Az

indokolás azonban a székhely elvét – mint a személyes jog általánosan elfogadott kapcsolóelvét –

alkalmazza: „/a/ (2) bekezdés alapján a székhelyük joga alapján el nem ismert, valamint a

Magyarországon az Ftv. 110. §-ában meghatározott engedély nélkül működő külföldi oktatási

intézmények által folytatott képzés keretében szerzett oklevelek és bizonyítványok elismerésére az

intézmények jogállására tekintettel nincs lehetőség.”102 Ugyanakkor a székhely elve mint a jogi

személyek honosságának kapcsolóelve, a diploma megszerzésének helye mint kapcsolóelv és végül

az a jog, amelyik alapján a diplomát kiadták, mint kapcsolóelv, adott esetben más államokat – akár

három különböző államot is – takarhat. Ez van pl. az „A” országban székhellyel, „B” országban

kihelyezett tagozattal/karral rendelkező egyetemnél, ha a kihelyezett karon folytatták a diploma

megszerzéséhez szükséges tanulmányokat és teljesítették a képzési feltételeket, de a diploma

mindemellett a „C” országbeli – az oktatási intézményt akkreditált – intézmény megjelölését viseli

magán – mint volt korábban pl. a budapesti központú Central European University varsói

kihelyezett szociológia tagozatával, ahol a diplomát mindemellett a New Yorki Állami Egyetem

99 2001..: C. tv. 1.§ (2) bekezdés 100 2001..: C. tv. 2.§ (1) bekezdés; 12.§ (1) bekezdés b) pont; 13.§ (1) bekezdés; 16.§ (1) bekezdés; 62.§ (1) bekezdés. 101 2001.: C. tv. 2.§ (2) bekezdés 102 Indokolás a 2001.: C. tv. 2. (2) bekezdéséhez

38

nevében és akkreditációjával adták ki. Az esetek túlnyomó többségében persze nem ez a helyzet, de

a kapcsolóelvek tisztázatlansága itt egyszerre több állam jogának alkalmazásához vezethet.

Végezetül: a tudományos fokozat honosításánál a jogszabály a „külföldi állam joga” nehezen

kézzelfogható fordulatát használja: „/a/z eljáró hatóság doktori (PhD) fokozatként vagy mester

(DLA) fokozatként [a továbbiakban együtt: doktori (PhD) fokozat] honosítja a külföldön szerzett

tudományos fokozatot akkor, ha: a) azt olyan külföldi oktatási intézmény állította ki, amely a

külföldi állam joga alapján tudományos fokozat kiállítására jogosult /…/”103. Itt sem egyértelmű

azonban, hogy ez a személyes jogot (a nemzetközi magánjogi tvr. alapján a székhely jogát), az

oklevélen kiállítóként szereplő intézmény államát vagy a képzési hely jogát jelenti-e.

Mindezen esetekben a magyar fórum nem szerzi meg azokat a jogosultságokat, amelyek az

alkalmazandó külföldi jog alapján a külföldi intézményt megilletik, tehát magyar fórum szűk

értelemben nem alkalmazza a külföldi jogot, pusztán figyelembe veszi azt.

Kapcsolódó kérdés, hogy a külföldi felsőfokú tanulmányok szolgálati időnek tekintendőek-e

a társadalombiztosítási nyugellátás szempontjából. A Tb-törvény végrehajtási rendelete itt is utal

egyrészt a külföldi jog szerint kiállított oklevél meglétére, majd további – nem kollíziós –

feltételeket ír elő104.

4.3.5. Egyéb

Érdekes kollíziós alkotmányjogi szabály a személyes adatok védelméről szóló

jogszabályban, hogy személyes adatnak az országból történő kivitele csak akkor lehetséges, ha a

külföldön lévő adatkezelő államának joga megfelelő védelmet biztosít az adat számára105.

4.4. Külföldi közjogi szabály alkalmazása közjogi jogviszonyokban

Az állami szuverenitás tanáról azt gondolhatnánk, hogy az időben visszafele haladva egyre

erősebben érvényesül, és ezért külföldi közjogi szabályok közjogi viszonyokban történő

alkalmazására legfeljebb az újabb korok nemzetközi együttműködései keretében lenne lehetőség.

Ehhez képest meglepő, hogy a külföldi közjogi szabályok alkalmazásának tana a hagyományos

nemzetközi magánjoggal egyidőben merült fel és a történelem folyamán szinte folyamatosan jelen

volt. Ugyanakkor – a nemzetközi magánjoggal ellentétben – szerepe kivételes, kisegítő jellegű volt

azon jogterületeken/jogágakon belül, amelyek szabályainak alkalmazásában a közjogi kollízióra

103 2001.: C. tv. 15.§ (1) bekezdés 104 1997. évi LXXXI. Törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. Rendelettel "Szolgálati idő a felsőfokú tanulmányok idejére" alcím (5) pontja 105 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról 9. § (1)

39

vállalkozott; a nemzetállam ideájának erősödésekor szerepe pedig visszaszorult. Hozzátehető még,

hogy sok esetben csak olyan államok között érvényesült, amelyek között speciális kapcsolatok

léteztek – mint pl. egymás büntető szabályainak alkalmazásánál látjuk majd egyes német államok

viszonyában a német egység kialakulása előtt.

Az állami szuverenitás kifejezésének egyik legkifejezőbb eleme az állami büntetőhatalom

érvényesítése. Éppen a büntetőjogi nemzetközi jogszabályösszeütközéseknek vannak értékes

történeti forrásai.106 A büntetőjogi jogszabályösszeütközések elsősorban a perszonalitás, a területi

elv és az elkövetési hely joga elvének alkalmazásától függtek, azzal, hogy a három lehetséges

válasz közül a territorialitás kizárta a kollíziót, mert minden állam a lex forit alkalmazta. Az

elkövetési hely joga is kétféle értelemben szerepelhet: a lex loci commissi delciti vagy minden

további feltétel nélkül alkalmazható, vagy alkalmazásának feltétele az, hogy enyhébb elbírálást

biztosít az elkövető számára – ez az ún. mitior elv. Megkülönböztethetőek továbbá a megoldások a

külföldi jog terjedelme alapján is: így lehet a külföldi jogot alkalmazni abban a kérdésban, hogy a

tanusított magatartás bűncselekmény-e, illetve a büntetési tétel kérdésében is, vagy mindkettőben.

Végezetül a kapcsolóelvek kombinálhatóak is egymással: pl. a lex fori akkor alkalmazható a

büntetés-kiszabás kérdésében, ha a cselekmény a lex loci commissi delicti szerint

bűncselekménynek minősül.

A perszonalitás elve érvényesült a kora középkorban és a népvándorlás korát követő időszakban; az

észak-itáliai kommentátorok közül Bartolus, a XVI-XVII. századi német-alföldi iskolából Voet,

Burgundus és Mattheanus tanították az elkövetési hely jogának alkalmazását a bűncselekményekre.

A XVIII. századi német jogirodalmi felfogásokat tükrözte, és így az elkövetési hely jogára utalt

több német büntetőjogi kódex is, mint az 1751. évi bajor büntetőjogi kódex és az 1769. évi

Constitutio Criminalis Theresiana is. A lex mitior elv a XIX. század első felének német Btk.-iban

tűnik fel először, mint a hannoveri, württembergi, hessei, szász, badeni btk. A lex fori

alkalmazásának feltétele az, hogy a lex loci commissi delicti szerint megállapítható legyen a

bűncselekmény pl. az 1871. évi német btk. vagy a XX. század '30-as '40-es éveiben kelt több

büntetőkönyv szerint, mint a görög, brazil, dán, norvég, uruguay-i, stb. A lex mitior elve alapján

volt alkalmazható a külföldi jog pl. az 1930-as osztrák, 1937-es svájci,, 1960-as román, 1961-es

csehszlovák btk. alapján, illetve további btk.-k alapján a XX. század első feléből, mint a

guatemalai, paraguay-i, uruguay-i, stb. További kutatás és önálló tanulmány tárgya lehet, hogy a

106 A történeti fejtegetésekhez és példákhoz végig ld. Szászy (2) 320-336.

40

hatályos nemzeti büntetőjogi rezsimek milyen értelemben alkalmazzák a fenti kollíziós

kapcsolóelveket.

Természetesen nagyobb tere nyílik a kapcsolóelvek alkalmazásának büntetőjogi tárgyú

nemetközi egyezmények alapján. Ilyen pl. a közlekedési bűncselekmények tárgyában létrehozott

1964-es európai egyezmény, amelynek 2. cikke a lex loci commissi delicti alapján rendeli elbírálni

azt a kérdést, hogy történt-e bűncselekmény, annak büntetőjogi jogkövetkezményeit pedig a

tartózkodási hely joga szerint kell elbírálni107.

Az említett példák mind a külföldi büntetőjog belföldi alkalmazását jelentik, ami azt jelenti,

hogy az azokban szereplő büntetőjogi szabályt teljes terjedelmében alkalmazza a belföldi bíróság: a

büntetéskiszabásnál nem megy messzebb a külföldi szabály által lehetővé tett mértéknél; a lex loci

commissi delicti valamely jogszabálya szerint bűncselekménynek minősülő cselekményt aszerint

fogja megítélni, stb.108 Ez még akkor is igaz, amikor a belföldi kollíziós büntetőszabály a külföldi

szabályt csak egészen szűk terjedelemben alkalmazza, mert az alkalmazott részt valóban

alkalmazza, nem csak figyelembe veszi, ellentétben azokkal az esetekkel, ahol esetleg jóval

nagyobb a figyelembe vett külföldi jog terjedelme – több jogkérdésre terjed ki a külföldi jog –,

azonban egyetlen kérdésben sem fogja valóban alkalmazni a belföldi jogalkalmazó a külföldi

közjogi szabályt, csak figyelembe veszi azt, mint pl. egy belföldi kártérítési perben, ahol előkérdés

lehet a cselekménynek a külföldi jog szerinti bűncselekmény-jellege és ebből következő

súlyossága. Egyben megjegyezzük, hogy széles körben vitatott az, hogy amennyiben a külföldi jog

alkalmazása a büntethetőség vagy a kiszabható büntetés kérdésében releváns, a külföldi jog

terjedelme csak a konkrét magatartásforma büntethetőségére vagy az arra vonatkozó büntetési

tételre vonatkozik-e, vagy általában a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okokat is ide kell-e

érteni, mint pl. életkor, elévülés, társadalomra veszélyesség.109

Végezetül megjegyezzük, hogy tág értelemben kollíziós kérdés a belföldi büntetőjog

szerepfelfogásának kérdése is, ami alapján megkülönböztethetünk államokat, amelyek a belföldi

büntetőjog szerepét a territorialitás védelmében látják, és csak a saját területükön elkövetett

cselekményeket értékelik saját büntetőjogi eszközeikkel (principium territorialie); államokat,

amelyek ezt kiegészítik azzal, hogy saját honosaik cselekményeit külföldön is ellenőrizni kívánják

(principium personale); államokat, amelyek a belföldi érdekeket az az elleni támadás helyétől és az

elkövető személyétől függetlenül védik, és így amelyek saját büntetőjogukat alkalmazzák a belföldi

jogi érdeket külföldön megsértő külföldivel szemben is (principium reale) és végül államokat,

107 Részletesebben ld. Szászy (2) 320-321. 108 Érdekes egyébként, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy a büntetőjogi jogszabályösszetközések ezen eseteiben a minősítés kifejezetten a lex causae szerint történik! 109 Szászy (2) 330.

41

amelyek az egyetemes emberi érdekek szem előtt tartásával üldöznek bármilyen cselekményt annak

megvalósulási helyétől, az elkövető személyétől és a belföldi jogi érdek sérelmétől függetlenül

(principium universale vagy Weltrechtsprinzip vagy világjog). 110 Mindezen elvek valójában

egyoldalú kollíziós normákhoz vezetnek, és ezen elvek alkalmazásától függ ezen egyoldalú

kollíziós normák tartalma.

Ami a hatályos Btk.-t illeti, a jogszabály Területi és személyi hatály cím alatt tartalmaz

egyoldalú kollíziós normákat111, és a 3.§ (1) bekezdéstől a 4.§ (1) bekezdés c) pontjáig112 nagyon

szépen építkezve éppen a fent említett sorrendben jut el a territorialitástól a világjog koncepciójáig,

a belföldi jogi érdek védelménél azzal a szűkítéssel, hogy a lex loci commissi delicti szerint is

büntetendő cselekményről kell113, hogy szó legyen, a világjog koncepcióját pedig az állam elleni és

az emberiség elleni bűncselekmények esetében kívánja érvényesíteni114.

Kollíziós szabályt tartalmaz továbbá a külföldi büntető bírósági határozat elismerésének kérdésében

is a Btk., amikor a 6. §-ban kimondja, hogy "/a/ külföldi bíróság ítélete a magyar bíróság ítéletével

azonos érvényű, ha /…/ b) az elkövetővel szemben a külföldi bíróság olyan cselekmény miatt járt

el, amely mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő, és a külföldön

folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés összhangban

van a magyar joggal"115.

A lex fori és a lex causae szerinti büntethetőséget egyformán vizsgáló anyagi büntetőjogi

kollíziós szabályt tartalmaz a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény

is, amikor a jogsegély iránti megkeresés teljesítését attól teszi függővé, hogy a cselekmény mindkét

állam joga szerint büntetendő legyen. 116 Kiemelendő, hogy a kapcsolóelv itt nem a lex loci

110 Ld. Szászy (2) 322. 111 A Btk.-ban használt cím egyébként jól rávilágít az egyoldalú kollíziós normák rendszertani besorolásának problematikájára: azok legalább az esetek egy részében valóban területi és személyi hatályt leíró anyagi jogi normának is felfoghatóak – mint ilyenek, kikezdik a nemzetközi magánjog önálló jogágiságának tanát. 112 1978.: IV. tv. Területi és személyi hatály 3.§ (1)A magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bûncselekményre, valamint magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bûncselekmény. (2)A magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón, vagy magyar légi jármûvön elkövetett bûncselekményre is. 4.§ (1)A magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az a) a magyar törvény szerint bûncselekmény, és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendõ, b) állam elleni bûncselekmény (X. fejezet), tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendõ-e, c) emberiség elleni (XI. fejezet) vagy olyan egyéb bûncselekmény 113 1978.: IV. tv. 4.§(1) a) 114 1978.: IV. tv. 4.§(1) b), c) 115 1978.: IV. tv. 6.§ (1) bekezdés és 6.§ (1) b) pont 116 1996. évi XXXVIII. törvény a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről

5. § (1) Ha ez a törvény másként nem rendelkezik, a jogsegély iránti megkeresés akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha

42

commissi delicti, hanem a megkereső állam joga, aminek messzemenő következményei lehetnek

akkor, ha a megkereső állam kollíziós büntetőjogi szabálya teljesen a principium universale talaján

áll, hiszen ekkor tartalmilag elég az, ha a cselekményre a magyar Btk. 3. és 4. §-ai alapján a magyar

büntetőjog vonatkozik.

Kifejezetten közjogi kapcsolatot áll fenn az állam igazságszolgáltatási monopóliumának

gyakorlása során a jogkereső felek és az állami bíróságok között. Mégis, azt találjuk, hogy mind

történetileg, mind a jelenleg hatályos magyar jogszabályok alapján fennáll a külföldi eljárási

szabályok belföldi alkalmazásának a lehetősége. Ez tehát azt jelenti, hogy az egyik hatalmi ág –

ami egyben a szuverenitás megtestesítője – működésének területén szintén vannak kialakult

kollíziós közjogi szabályok.

Kisebb a jelentősége a külföldi büntetőjog alkalmazásának büntetőeljárásban, azonban –

elsősorban nemzetközi együttműködés következtében – itt sem teljesen kizárt. Így a kollízió

lehetőségét előrevetíti a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV.

törvény, amelynek 12.§-a az alapelvként szögezi le, hogy a jogszabály hatálya alá tartozó

együttműködési formák – a közvetlen információcsere, az ellenőrzött szállítás, a közös

bűnfelderítő-csoport létrehozása, a bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevétele, a

fedett nyomozó alkalmazása, stb. – akkor alkalmazhatóak, "ha azt mind a magyar, mind pedig a

külföldi állam joga lehetővé teszi"117. Amennyiben pedig személyes vagy különleges adat átadására

kerülne sor az együttműködés keretében, az adatokat a magyar jog szabályai szerint kell kezelni118.

Általában elmondható, hogy a kollíziós norma a büntető eljárási cselekmények során

gyakran a lex fori alkalmazását erősíti meg, még nemzetközi együttműködés esetében is, pl.:

"/m/iután a Részes Állam megbizonyosodott arról, hogy a körülmények ezt indokolják, a területén

tartózkodó elkövetőt vagy gyanúsítottat belső joga alapján őrizetbe veszi, vagy más intézkedést tesz

annak érdekében, hogy jelenlétét biztosítsa a büntető- vagy kiadatási eljárás kezdeményezéséhez

szükséges ideig."119

Van némi tere a külföldi jog alkalmazásának a polgári eljárásjog területén is. Bár a Kódex

63.§-a szerint "/a/ magyar bíróság vagy más hatóság eljárására – ha ez a törvényerejű rendelet

másként nem rendelkezik – a magyar jog az irányadó", és ez a megállapítás arra engedne

a) a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő; 117 2002. évi LIV. törvény 12.§ 118 2002. évi LIV. törvény 11.§ (1) bekezdés 119 A tengerhajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló, az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete által 1988. március 10-én, Rómában elfogadott Egyezmény, és a kontinentális talapzaton rögzített mesterséges szigetek biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló LXVIII. tv. 7. cikk 1. pontja

43

következtetni, hogy az eljárási kérdések kapcsolóelve csakis a lex fori lehet, egyrészt a Kódex a

következő szakaszban rögtön kivételt is teremt a perbeli jog- és cselekvőképességre alkalmazandó

jog kapcsán, amelyre a személyes jogot rendeli alkalmazni, másrészt a Kódex szubszidiaritása

folytán mára a nemzetközi polgári eljárásjogi együttműködés keretében számos egyezményes

kollíziós szabály van életben. Ezekkel a szabályokkal általában nemzetközi polgári eljárásjogászok,

esetleg európai joggal foglalkozók rendszeresen találkoznak, azok mind a gyakorlatban, mind az

elméleti kutatások során önállósodtak. Elég csak utalni pl. jogsegély- és konzuli egyezményeinkre,

vagy a Hágai Egyezmények útján megvalósult igazságügyi együttműködésre az EU-ban, ahol a

bírósági iratok megküldésétől kezdve a külföldön felvett bizonyítékok értékeléséig többféle

kollíziós kérdés felmerül.

Mindezekhez képest azonban a kollíziós polgári eljárásjog hagyományosan is régi múltra

tekint vissza. Egyrészt, Szászy levezeti azt, hogy történetileg milyen okokból – a polgári eljárásjog

közjogi jellegéből fakadó szuverenitás, territorialitás, méltányosság, célszerűség, a peres eljárás

egységének megprzése, stb. – nem tartották elképzelhetőnek a polgári eljárásjogon belül külföldi

jog alkalmazását120 . Ehhez képest azonban mégis azt tapasztaljuk, hogy nemhogy nem nyílott

lehetőség külföldi polgári eljárásjogi szabály alkalmazására, hanem a kollíziós polgári

eljárásjognak önálló általános kapcsolóelvei is vannak121. Így azon túl, hogy a lex fori eljárási

kérdésben sokszor a lex processualis fori elnevezést viseli, megemlíthető a lex cilivis causae, ami

az eljárás tárgyául szolgáló anyagi jogviszony joga; a lex processualis personalis, ami a peres felek

személyére irányadó jog, mint pl. a Kódex fenti esetében a perbeli jog- és cselekvőképességre

alkalmazandó jog; a lex processualis loci actus, amely olyan az államnak a joga, amelynek

területén egy speciális eljárási cselekmény létrejött, mint pl. egy külföldön lefolytatott bizonyítás;

végül lehet a lex processualis situs is, ami nem feltétlenül egyezik meg a lex processualis fori-val.

Ilyen pl. az az eset, ha intézményes választottbíróság a teljes eljárást külföldön folytatja le.

A nemzetközi kollíziós polgári eljárásjog létének elsődleges indoka régtől fogva

megegyezik a nemzetközi magánjog egységesítésének azon céljával, hogy eljáró fórumtól

függetlenül ugyanolyan kimenetele legyen egy polgári eljárásnak, mert a részes államok

ugyanolyan elvek alapján választják ki ugyanazt az alkalmazandó jogot. Ez az elv, ami elsősorban a

forum shopping megelőzését szolgálja, és amit az Európai Közösség is elsődlegesnek tekint122,

ugyanúgy alkalmazható az anyagi jogra, mint az eljárási jogra. Egy jogvita kimenetelét ugyanúgy

120 Szászy (2) 241-243. 121 Ezekhez ld. Szászy (2) 248-149. 122 Így pl. a szerződésre alkalmazandó jog meghatározásáról szóló Római Egyezmény megalkotásának egyik oka az volt, hogy a szerződéses jogvitákban fennálló forum shopping lehetősége meggyengíti a belső piac kialakítását. Az áruk, szolgáltatások, munkaerő és tőke áramlásának ugyanis érezhetően erős akadálya az, ha a szerződéses jogviták eredménye az országonként eltérő kapcsolóelvek miatt országról országra változhat.

44

eldöntheti az alkalmazandó anyagi jogszabály valamely eltérő tartalmú rendelkezése "A" és "B"

ország jogában, mint pl. az, hogy az "A" vagy "B" országban indított eljárásban eltérő módon

veszik figyelembe a bizonyítékokat. Míg a forum shopping lehetőségét általában az eltérő anyagi

jogszabályok alkalmazásához vezető eltérő kollíziós normákra vezetik vissza123, és ezért részben a

joghatósági szabályok, részben az anyagi jogra utaló kollíziós szabályok egységesítésével vélik

kivédhetőnek a jelenséget, addig a párhuzamos joghatósággal rendelkező államok közötti

választásnál a felperes ugyanúgy mérlegelheti az eltérő eljárási lehetőségeket is, amelyek ugyanúgy

perdöntőek lehetnek, mint az anyagi jogok különbözőségei. Ezért aztán – a joghatósági szabályok

egységesítése mellett – ugyanúgy lényegesek lesznek az eljárási szabályokra alkalmazandó jog

kapcsolóelvei is124. Az elv pedig egyáltalán nem új: "/d"iversitas fori non debet meritum causae

vitiare" – hivatkozik Szászy Dumoulinra125. Más szóval: "a nemzetközi polgári eljárásjog területén

is arra kell törekedni, hogy az eljárás szabályozása is lehetőleg független legyen a fórumtól, mert

az érdemi elbírálásra nemcsak az anyagi, hanem eljárásjogi szabályok is befolyással bírnak."126

A fentiek alapján egyébként – a Kódex 63. §-ától függetlenül – van lehetőség külföldi jog

alkalmazására a magyar autonóm polgári eljárásjog szabályai szerint is. Így példa a lex processualis

personalis szabályára a Pp. 85. § (6) bekezdése szerint "/h/a külföldi állam joga a magyar félnek a

tárgyi költségmentességnél több kedvezményt biztosít a külföldi bíróság előtt, a tárgyi

költségmentes perekben ezen előnyösebb szabályokat kell alkalmazni a magyar bíróság előtt

pereskedő külföldi féllel szemben is."127

Végezetül megjegyezzük, hogy teljesen önálló – és kifejezetten érdekes – kérdést vet fel a

külföldi polgári eljárási jog alkalmazása a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásban, ahol

egyrészt tisztázandó az, hogy mit tekintünk "külföldi" választottbíróságnak 128 – ami ahhoz a

kérdéshez vezet minket, hogy van-e a választottbíróságnak lex fori-ja129 –, másrészt tisztázandó az

is, hogy eljárási vagy anyagi intézménynek tekintjük a választottbírósági eljárást 130 . Ezekre a

kérdésekre azonban terjedelmi okok miatt ezen tanulmány keretében már nem térünk ki.

5. Összegzés

123 És ilyen értelemben foglalkozik vele jogirodalmunk is, ld. p. Mádl-Vékás 521., Burián-Kecskés-Vörös 136-137., 324, 331, 401. szélsz. 124 Nyilvánvaló, hogy az eljárási szabályok egységesítésének ugyanúgy kevesebb tere van a kapcsolóelvekkel szemben, mint az anyagi magánjog egységesítésének a nemzetközi magánjogi kapcsolóelvek egységesítésével összehasonlítva. 125 Szászy (2) 247. 126 Szászy (2) 247. 127 Megállapította a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 87.§ (1) bekezdése 128 Szászy (2) 264-267. 129 Ld. pl. Redfern-Hunter 2-79 130 Ld. pl. Horváth-Kálmán 45-46.

45

Szászy nyomán megkíséreltük valamiféle egységes rendszerbe helyezni a nemzetközi

jogszabályösszeütközések jogát, főképp a hatályos autonóm szabályozásra koncentrálva. A

felhozott példákon túl további speciális jogforrások további kollíziós kérdéseket tárgyalnak –

törvénytől az IM vagy APEH Tájékoztatóig. Véleményünk szerint a kettős adóztatás elkerülése

tárgyában kötött, valamint konzuli és jogsegélyegyezményeinket is ide számítva száznál több

jogszabály rendez ma kollíziót, ezek nagy része külföldi közjogi szabály figyelembevételét vagy

alkalmazását írja elő. Még a teljesen autonóm jogszabályaink között is szép számmal találhatóak az

ebben a tanulmányban közölteken kívül, azokhoz hasonló módon valamely részletkérdést kollíziós

normával rendező szabályok.

Mindez a tanulmány pusztán a nemzetközi kollíziós közjogi szabályok létét és azok

előfordulási gyakoriságát kísérelte meg bemutatni. Ehhez képest – mivel a Kódex tárgyi hatálya

nem terjed ki rájuk – nem, vagy csak elvétve foglalkozik olyan általános kérdésekkel, amelyek

pedig ugyanúgy vizsgálhatóak a nemzetközi kollíziós közjogban, mint a nemzetközi magánjogban.

Ilyenek pl. a minősítésre vagy az előkérdésre alkalmazandó jog, vagy a renvoi, a csalárd kapcsolás.,

a viszonosság, közrend, stb.

Ez a tanulmány egyben javaslat is arra nézve, hogy nemzetközi kollíziós magánjogunk

egyetemi szintű oktatásába valamilyen szinten kerüljön bele a közjogi szabályok közötti kollízió

kérdése is.

46

HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE

Batiffol – Henri Batiffol: Traité élémentaire de droit international privé, 1949.

Bánrévy – Bánrévy Gábor: A nemzetközi gazdasági forgalom és személyi viszonyok szabályozása (Nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga), Budapest 1989., Tankönyvkiadó, 5. kiadás.

Burián (1): Burián László: A fogyasztóvédelem az új nemzetközi magánjogi szerződési szabályok tükrében, in: Magyar Jog 1999/1. 16-23.; Burián (2): Burián László: A nemzetközi magánjogi Kódex újabb módosítása elé, in: Ius privatum ius commune Europae Liber amicorum Studia Ferenc Mádl dedicata, Budapest 2001.

Burián-Kecskés-Vörös + szélszám – Burián László - Kecskés László - Vörös Imre: Magyar nemzetközi kollíziós

magánjog, Budapest, Logod Bt., 1997.

Horváth-Kálmán - Horváth Éva-Kálmán György: Nemzetközi eljárások joga - a kereskedelmi választottbíráskodás,

Budapest, Osiris Kiadó, 1999.

Isay - Isay, Ernst: Internationales Finanzrecht, 1935.

Kegel – Kegel: Internationales Privatrecht 1964.

Lando – Ole Lando: Private International Law – Contracts, in: International Encyclopedia of Comparative Law, Vol.

III. Chapter 24., MOHR-1976.

Mádl-Vékás – Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga, Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat és az ELTE közös kiadványa, 3., átdolgozott kiadás, 1992.

Niboyet – Niboyet: Cours de droit international privé, 1946.

Palásti – Palásti Gábor: A jogválasztással kapcsolatos kérdések minősítése a magyar jogban, in: PLACET EXPERIRI

– Ünnepi tanulmányok Bánrévy Gábor 75. születésnapjára, Budapest, 2004., pp. 213-227.

Rabel - Rabel - Rabel, Ernst: The Conflict of Laws - A Comparative Study, University of Michingan Law School, Ann Arbor, 1960.

Redfern- Hunter (+ szélszám): Redfern, Alan – Hunter, Martin: Law and Practice of International Commercial Arbitration, Student Edition, Sweel & Maxwell, London, 2003.

Szántó – Szántó Mihály: Nemzetközi magánjog, különös tekintettel hazai viszonyainkra, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia és Nagy Sándor Könyvnyomdája, 1893.

Szászy (1) – Szászy István: A szerződő felek jogszabályválasztó joga a nemzetközi kötelmi jogban, Budapest, Tébe Kiadóvállalata, 1929.

47

Szászy (2) – Szászy István: Jogszabályösszeütközések, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1973.

Vékás: Vékás Lajos: Nemzetközi kollíziós szerződési jogunk reformjához in: Magyar Jog 1999/12. 705-717.