A Ladomi lelet

1

A Ladomi leletKözreadjaTILLMANN J. A.

MDCCCCCVII

3

Mondhatatlan köszönetem

a feltárásban részt vevõ

munkatársaknak, kiváltképpen

LILI ESZTERNEK,

ADÉL HANNÁNAK,

ÁRMIN KRISTÓFNAK,

valamint

BOTONDNAK, a 6. oldal,

PETÁK PÉTERNEK, a 8. oldal,

CHRISTINE TILLMANNAK, a 242. oldal,

EVA-MARIA SCHÖNNEK, a 262. oldal

feltárásáért!

2

TARTALOM

01. A KEZDET 9

02. MEMÓRIÁK ÉS MEGJELENÍTÕK 19

03. KÜLÖNÖS RENDELTETÉSÛ KÉSZÜLÉKEK 31

04. NÉPEK, LÉNYEK 47

05. TÖRTÉNÉSEK 65

06. ÉPÍTMÉNYEK ÉS INTÉZMÉNYEK 75

07. RELÁCIÓK 89

08. SZEMÉLYMÁSOK 105

09. A NOMÁD BELÁTÁS 135

10. A REÁLIÁK RÉTEGEI 153

11. A KELET-BÁBELI KÖNYVTÁR 257

12. A TENGERI NAGYSZÓTÁR TÖREDÉKEI 263

5

A kötet megjelenését támogatta

a Magyar Könyv Alapítvány

és a Nemzeti Kulturális Alap

SzerkesztetteTÖRÖK DALMA

© Tillmann J. A., 2007© Új Palatinus Könyvesház Kft., 2007

4

…az ég alatt és a föld fölött,

mélytengeri hasadékok és

hegyvidéki gyûrõdések között,

a tízezer méter magas résben.

(A nomád navigáció-töredék)

A leletekbõl a vándorlétben élõk sajátos világa és különös antro-pológiája tárul föl; az a nomád alapvonás, aminek köszönhetõ,hogy olykor lehántották magukról a hétköznapi utazás gönceit,hogy végeérhetetlennek tetszõ vonulásuk közben néha feleszmél-tek, összerezzentek, aztán szétnéztek. Felfigyeltek egy neszre azéjben, egy dallamra a szélben. Vagy akár olyasféle zajokra, melye-ket rég hallott vagy hallatlan idõk hullámainak zúgása keltett. Egy-szer csak észlelték mindazt, amire máskülönben nem volt érke-zésük vagy képességük, hiszen temérdek tárgy fényköre kötötte lefigyelmüket, a célracionalitás révületeibe feledkeztek, vagy éppentenyérnyi testtájak keltette vágyakba merültek.

Amikor ilyen indíttatásból a papír fölé görnyedtek, vagy kla-viatúrák elé ültek, azt gondolták, hogy mamutok helyett mondá-sokat mázolnak a mállékony anyagra. A szavak ily módon meg-mutatkozó Szellemérõl pedig úgy tartották, hogy varázs vonulás;idõtlen idõszövedék, afféle mustrája mindeneknek. Ez pedig ak-kor történik meg, amikor áthangzik valami a nyelveket áthatóhangból, és egyik szó a másikat szólítja.

A közreadó

76

01. A KEZDET

A hang

A leletek kezdetben kétségbe ejtették a kutatókat. A mély-bõl elõkerült tárgyak ugyanis – a tagadhatatlan hasonló-ság ellenére – más-más boltív kezdeményének tûntek.Ama boltozatnak azonban, melyet alkottak volna, nyo-mát sem lelték. Nem is igen lelhették, ugyanis nem voltkét azonos szélességû és egyazon szögben emelkedõ da-rab, nem beszélve anyagaik és díszítõelemeik különbö-zõségérõl.

A fellelt ívek közt éppúgy elõfordultak bõrbõl készültdarabok, mint kõrisfa faragványok. A temetkezés módjaalapján egyszerre lehetett következtetni a személyes élet-ben betöltött szerepükre, valamint közös, kultikus ren-deltetésükre.

A leletek fektükben csónakot, álltukban gótikus bolt-ívet idéztek. Valamennyi fogantyúval, valamint – a felál-lításhoz szükséges – lábazati nyílással volt ellátva. Ezek atulajdonságok arra engedtek következtetni, hogy a no-mádok e különös tárgyakat rendszeresen magukkal vit-ték, és idõrõl idõre felállították.

Az álló idomok egy emelt vállú boltozat keskeny sze-letének tûntek: fejmagasságig függõlegesen emelkedtek,onnantól hol lágyabban, hol pedig meredekebben ívelteka vízszintes felé. (Az egyes példányok képzetes kiegészí-tése különbözõ magasságú kupolacsarnokot ad.)

A gyakran felbukkanó leletek rendeltetésérõl az idõksorán különféle feltevések alakultak ki, ezek azonbannem fejtettek ki különösebb meggyõzõ erõt az érdeklõ-

98

szenvedelmes vonszolódás érzetét keltette. A Találkozá-sok Tereire érve – mely terek minden valamirevaló tele-pülésen megtalálhatóak – elõbb kisebb, majd az újabb ér-kezõkkel folyamatosan bõvülõ körbe állnak. A fészkelõ-dések, csosszanások és elkerülhetetlen csikordulások hang-jait fokozatosan egyre hosszabb csendek váltják fel. AzEresztékek mögül kihajoló fejek a késve érkezõket fürké-szik. Miután megállapítják, hogy már nincs miért vára-kozniuk, és az elcsendesülés elérte a ráhangolódás hõfo-kát, felhangzik a Hang himnusza.

Ez a liturgikus ének az akadálytalan megértés és együtt-érzés jegyében szótlan szólamokból áll. Hangjai a toroklegmélyebb tartományából törnek elõ, és az egész testetrezgésbe hozzák. (A szólamok összehangolásáról az õsiÖsszhangzattan gondoskodik, melynek elsajátítása már azelemi iskolákban megkezdõdik.)

A Hangot két elõénekes bocsátja útjára, akik mindig akör átellenes pontjain helyezkednek el. A két szólam azóra járásával egyezõ irányban indul, elõbb lassan, a sze-mélyes szenvedések súlyától görgetve, majd ezt levetkez-ve és az ég felé fordulva, egyre sebesebbé és szárnyalóváválik. Az ének- és a szólamátadás ritmusának gyorsulásanyomán fokozatosan forgószélként fúvó hangförgeteggéválik. (Némely énekmesterek szerint az idõ – idõleges –beérése és meghaladása történik meg ekkor.)

A szigorú aritmetikai rendszeren alapuló énekhangok– az elõadás hihetetlen pontosságának köszönhetõen – aHallhatatlan Hangot hívják elõ. Ez nem valamiféle homá-lyos szókép, mely ködös sejtelmek leplezésére szolgál, ha-nem az isteni interferencia folytán a hangok találkozásakoraz énekesek között megszólaló, senki által nem hallatott ésmégis hangzó hallomás. A Hangtól áthatott, egymás mel-lett emelkedõ Eresztékek emberei lenyûgözõ látványtnyújtanak: a növekvõ lélek lehetõségének ebben az esen-dõ együttesben is megmutatkozó mondhatatlan erejét…

11

dõ közönségre. A homály akkor kezdett oszlani, amikoregy kisdedóvó romjai közül egy nagyobb együttes kerültelõ. Tovább tisztult a kép egy szövegfoszlány felfedezésenyomán, amely bepillantást engedett a nomád korszel-lem e mozgó emlékmûveit övezõ kultuszokba.

Az Elmosódott Emlékek szerint – így nevezik azokata tényeket, melyek eredete a távolba vész – az elsõ idõkszertartásszervezõi a romok remetéi közül kerültek ki.Ezek az eremiták elõszeretettel választották lakhelyül a le-omlott boltívek épen maradt részeit, a falak fülkéit vagyvakablakait. Az ilyen menedékek elmélyülésre éppoly al-kalmasnak bizonyultak, mint hajléknak: az ívek ereszkéntemelkedtek a hozzájuk szegõdött hívek fölé. Az Elsõ El-vonultság idején az Ereszek Remetéi még kellõ számúromra leltek. Egyre újabb és tágabb társadalmi körökbõlkikerülõ követõik azonban már az Elnéptelenedett Ré-szeken sem találtak elegendõ óvóhelyet. Ebbõl a jótékonykényszerbõl születtek az elsõ Személyes Eresztékek.

A küllemükre nézve kezdetleges kalyibának is vélhetõalkotmányok mintegy félúton helyezkedtek el a diogene-tikus lakozás és a szkitikus tértagolás között. Az arányok,akárcsak a formálás finomságai, gondos megmunkálásrólvallanak. Saját Eresztékébe a készítõje úgyszólván a lelkétis beleadja, ami ez esetben egyáltalán nem elrugaszkodottképes beszéd: a Személyes Ereszték egy életre szól, sõtmég halálában is elfogadó hajléka egykori tulajdonosának.

Az Eresztékekkel Teljes Találkozásokra kedvezõ égikonstellációk esetén kerül sor: „…midõn a Hold levetetteföldies árnyköpenyét és a földlakó az égi testek tükrébe tekintveérezhette át holléte hihetetlen fenségét és fenyegetettségét, vándor-lását egy csillagzaton, más bolygások és bolyongások között.”

Találkozásokra a hajnali és alkonyi fényfordulók bi-zonyultak legalkalmasabb idõpontnak. Ekkor a helyiség-ben Eresztékeket viselõ emberek tûntek fel. Volt, aki sie-tõs léptekkel vitte terhét, de olyan is, akinek haladása

10

fülüknek sem hisznek. Kétségbe vonják a szívhez szólóhangok hitelét, és felhasogatják a Nagy Érzések felszíné-bõl font fátylakat.

A hullámok vándorai állandóan megújuló kísérlete-ket tesznek a hallható tér határainak és a hangzásformákkörvonalainak kitapintására, elõénekeseiket követve tö-rekszenek eligazodni az idõben tekergõ indázatok közt.A szélekrõl olykor magányos oromhangzatok törnek elõés terülnek szét a térben. Általuk minden, ami volt, je-lenvaló vagy eljövendõ, egyszerre érzéki, egyszersmindszferikus távlatba kerül. Így nemegyszer a természetes ésmesterséges elemek áttekinthetetlen sokaságára széthul-lott világ újjászervezett harmóniái hangzanak fel. (Az eset-leges szerkezeti egynemûséget a hangféleségek végtelen-nek tûnõ, de jól behatárolható gazdagsága ellenpontozza.Az ütemesség fokozatos eltolódása, a változás sodrása, agyorsulások és lassulások gyûrûzése sehol sem oly lenyû-gözõ, mint e végsõkig feszített hangfolyamokban.)

A nomád zeneelmélet az alaphangra és annak felhang-kapcsolataira épülõ akusztikai rendszer. A kezdeti útmu-tatások alapján kiválasztott alaphang és a belõle származ-tatott felharmonikus összetevõk kapcsolatai döntik el,hogy egy meghatározott elõadásmód mely hangzásrend-ben mozog.

Ezeket nevük, osztályuk és elõadási móduszaik sze-rint csoportosítják. Az öt felhangosztály a páros-páratlan,illetve a dúr-moll összefüggéseket mutató formánsok sze-rint alakult ki. A származtatott felharmóniák ily módonszámtalan hangszervezõdés-típust tesznek lehetõvé, me-lyekben – látszólagos homogenitásuk ellenére – mélysé-ges mentális különbségek mutatkozhatnak.

A hangok karakterisztikumát rendszerint nem dinami-kai, ritmikai, tonális jellemzõkkel adják meg, hanem minta-vételezõkkel vonják ki a Hangkészletbõl. Ez az eljárás ala-pozza meg a magasabb komponálási módszert is. Az ily mó-

13

Hazatérõ hullámok hangja

Etnomuzikológiai leletek egy enyhén sérült Emlékezetbõl

Egy eredetmonda szerint eleik közt kezdetben csak mor-molás és üvöltés dívott. A torkukból feltörõ tónusokban arikoltás még alig különbözõdött el a vészsikolytól. (A kora-beli kezdetleges hangkészlet ugyanis egyként szolgálta afelcsukló sírástól a végvonaglásig terjedõ érzéstartományt.)A torokhangok elhalkulásával és fuvalmaik artikulálásávalalakultak ki az elsõ tagolt hangok. (Azóta csak a csend em-lékeztet az Eredet, valamint a Végsõ Elhalás Hangjára.)

A kibontakozás pusztaságán keresztül vezetõ vándor-lásuk során a lét közeit hangokkal kezdték kitölteni. A to-vább adott hangtudás teremtõ tettei felülmintázhatatlanhullámfolyamokat indítottak útnak.

Az éneklés általánosan ûzött tevékenységét a Rejté-lyes Rögzítõk elterjedése nyomán a tömeges hallgatás vál-totta fel. A hangok fagyaszthatósága fokozatosan eltöröl-te a Felhangzás Ünnepét is. (Innentõl az elvétve megszó-laló élõ zene már eleve úgy hangzik, mint eljövendõ is-métléseinek egyike, hisz rögvest rögzítik, és részévé válika Hangkészletnek.)

Egykor neszerdõk, csendtengerek és melódiamezõkmentén zajló életük ma zajtámadások martaléka. A tola-kodó technikák terrorja túltelítette érzékeiket, és kétes vi-szonyt kezdett testük ritkább frekvenciájú érzéseivel. Ígyolykor az is megesik velük, hogy a Mosoly Országánakmákonyos mezejére lépnek, ahol lágy kenyérrel kecseg-tetõ akusztikus alantasok csalják lépre õket. Hagymázbabukott hangászok mézes melódiákkal és mindenféle illé-kony idillekkel keltenek hatást, mások a mechanikusmûködés szolgálatába szegõdve ritmusrévítõ kelepcéketállítanak. A hallgatásban elõrehaladva olykor már a saját

12

vezetõ hangszerek párban szerepelnek. Ezt a hagyomány„életet fakasztó páros”-nak nevezi, és a Legmagasabb Dialó-gusból eredezteti. Virradatkor, a külsõ és belsõ szem szá-mára egyaránt kedvezõ konstelláció idején ezért a Látha-tatlan Leszállópálya mentén letelepedett párosok lenyû-gözõ együttese fogadja az elsõ fénysugarakat.

A múló élet mámorának felfokozott átérzéséhez al-kalmi hangegyütteseket használnak. E tónusok révén – amusica disciplina, valamint a korális kvantálok mûvelé-sének köszönhetõen – képesek a hanggal történõ közvet-len áthatásra. Amikor e tónusokat megszólaltatják, a han-gok végigfutnak a hallójáratokon, s a szövetekben és atestnedvekben szétáradva olyan dallamokat fakasztanak,amitõl még az izomhúrok sem maradnak rezzenetlenül.A táncoló és éneklõ test pedig még inkább képes ráhan-golódni az õt átjáró alaphangra; arra, mely tökéletesen át-hatja és velõig hatol.

Sokszoros hallomás nyomán a hangok befészkelik ma-gukat a fejbe. A dallam készen áll, bármikor intonálható,egy-egy emlékmorzsájából is felidézhetõ. Más sem kellhozzá, mint a torok légzsilipjének enyhe torlasztása – ésmáris szólhat; szertehangzó hullámai elhatolhatnak a má-sik fülébe. (E mezõkön nincsenek határok; maga a zenealakítja ki a teret, és a felhangzás módja, összetétele és sor-rendje szabja meg a kiterjedést. Ezért lehet a zene meghal-lója éppúgy benne a zenében, miként a zene is õbenne.)

Az el- és lehatárolást a zene kizárólagos képességénektartják, mivel éppúgy ki tudja zárni az õt hallgatók köré-bõl a környezõ zajlás zörejeit, mint berekeszteni az egye-düllét csöndjét, vagy akár véget vetni a magány némasá-gának. (Egyes szerzõik szerint a csendet is a zene terem-ti meg. Vagy még inkább: hallhatóvá teszi.)

Szorongattatásaik közepette ezerféle zenével segítik átmagukat napjaik során. Többen úgy tartják, hogy az elra-gadtatás hangjai csak rituálissá lassított ritmusokban hang-

15

don nyert hangok grafikus vagy holografikus hangképé-bõl melizmatikus mozaikot alakítanak ki. A mozaiklapokattemperával festik – a fényszíneknek szigorúan megfelelte-tett Hangszínrendszer szabályai szerint. Az így elõállítottrezgõkép többszörösen jól temperált zenemûként szólal meg.

(A Hangkészlet természetes és mesterséges dallamok,valamint zajok, talált és szerzett hangok, illetve zenék hihe-tetlen bõségû – egyes elbeszélõk szerint végtelen – tárháza.A különféle zörejeken és zenei hangokon kívül a készletzenészek, énekesek és hangtörténetmondók legendáit, to-vábbá az ezekbõl szintetizált énekbeszédeket is tartalmazza.Archívumának egyik eredetelbeszélése szerint „A Hangörömhírt visz a születés alakzatainak; forró lobbanás, tisztán csen-gõ tûz, melyben minden fénylõ és végleges, mert a Hang mindenminõségben kinyilvánítja, hogy mi lakik mindahány forrásszellem-ben, milyen öröm, milyen erõ, milyen lét és milyen tulajdonság.”)

Az uralkodó zenei forma az ontogenetikus többszóla-múság. Minden szólam szárnyaláspályáját a felhasználthangkészlet, a hangterjedelem, ütemeik belsõ részperió-dusai, valamint szövegtípusa jelöli ki. (A szólamok szí-nekhez és napszakokhoz kötött elõadása késõbbi korokeredménye.) Az olykor több ezer soros librettók betanu-lása egy speciális mnemotechnika segítségével történik,melyben a kötött szótagszámú metrumok szolmizációsrendje rögzíti az eredeti szöveg sorrendjét.

Úgy tartják, hogy „a hallás a belsõ látás, a legeslegbensõbbléttudat. Ezért is lehet a hallóérzékkel minden más érzéknélezerszer többet elérni. A hallóérzék az univerzum minden érzé-ke közül a legfenségesebb, a legátfogóbb; mi több, az egyetlenuniverzális érzék.” Ennélfogva megkülönböztetett figye-lemmel kísérik zenemûveik kozmikus vetületeit. Ez akomponálási elvekben éppúgy kifejezésre jut, mint azelõadás idejének és körülményeinek megválasztásában.Mivel számukra „minden reggel az örökkévalóság kezdete, mi-dõn a múlandó a múlhatatlan mellett mutatkozik”, a szólam-

14

17

zanak fel. A ritmus számukra a változás zsinórmértéke, azidõ-pontok összecsendülése és virtuális vonallá rendezõ-dése. Az egy és a kettõ, a lét és a nemlét különbségéneklüktetõ, az élet minden pillanatát átható hullámzása.

Miként a Magasabb Mámor vagy a vágyteli egyesülésvivõárama, úgy az elmúló és a múlhatatlan emlékezete isa zene révén lép a legerõteljesebben jelenükbe. Ezt az ér-zést a szinte minden megszólaltatott hangban benne rej-lõ idõtlenség hívja elõ: mintha egy majdani, mindighangzó pillanat az örökkévaló országlás lélekzetét tárnáföl az éppen tovatûnõ pillanatnak.

Szívós munkával képessé válnak arra, hogy megszólal-tassák a Hallatlan Hangot. Ennek hallatán néha megkez-dett mozdulataik közben dermednek mozdulatlanná,néznek el az elérhetetlen irányában, vagy hanyatlanak hir-telen hátra; s ébrednek rá a magasabb rezgésközösségre.

Az õket velejükig átható vigaszról egy töredékes for-rás a következõket közli:

„Az eredet alaphangja. A legtöményebb létsûrítmény. Min-den dobbanásában a Kezdet fellobbanását halljuk; a teremtetlen-bõl a térbe törõ örvénylés moraját, a hallható és hallhatatlan szét-áradás mindigtartó hangját…

Testetlen terében a változandó hullámzása zavartalanul ol-dódik fel a múlhatatlan sûrû szövetében. A felhangzás és elhaláslüktetése teremt oldhatatlan közösséget mindenek között.

…dallamai eredendõ és eljövendõ örömök övezetébe vezet-nek. A hallatán támadó borzongás Más Magaslatok felé emel…

Hogyan is írhatnánk le a leírhatatlant? Zengetõink felzen-dülését? Az idegeink húrjain játszadozó hullámokat? Fájdalma-ink gyötrelmét, gyönyöreink gyûrûzését? Hisz csendülésének cso-dájára járunk; átható árama minden mélységben megmártóztat;a távolok tüzét takaróként terítik körénk; hallatán hátrahagyjuka pillanat partjait…”

16

18

02. MEMÓRIÁK ÉS MEGJELENÍTÕK

Feledésûzõk

A feledésûzõk eredetileg érintési magasságban helyezked-tek el a fedélzet különbözõ pontjain. Erre a célra többnyi-re terminálokat használtak, de gyakran éltek az éppenkéznél levõ felületek – a széles szövegtükrök, hasznave-hetetlen hírlapok és hirdetéshordozók – adta lehetõsé-gekkel is. (Utóbbiak esetében felülírást alkalmaztak.)

A terminálok összekapcsolása a kihelyezett személyi em-lékezettel különféle szerves szûrõkön és késleltetõkön ke-resztül történt meg. A rendszer elég kezdetleges, ám en-nek köszönhetõen elég védett is volt. (Ezért aztán olyanrendkívüli esetekben sem károsodott, amikor egy macs-ka sétált keresztül a magára hagyott klaviatúrán.)

A feledésûzõk eltérõ tartalmú leírásokkal és egyéb lele-tekkel vannak telítve, és nemritkán megszakadnak. A sza-kadásokról nem állapítható meg egyértelmûen, hogy aközlés kimaradásáról volt-e szó, vagy egyszerû emlékezet-kiesés, esetleg késõbbi memóriakárosodás okozta õket.

A feledésûzõk eredeti rendeltetésérõl megoszlanak afeltevések. A leletek alapján leginkább az látszik valószí-nûnek, hogy e berendezéseket elsõsorban a feledés ellenvetették be, de éppúgy használhatták különféle kapcso-latteremtésekhez is.

A feledésûzõ berendezések nagy száma ellentmondá-sos önérzetre és paradoxonokkal átszõtt gondolkodásrautal. Feloldhatatlannak tûnõ ellentmondás feszül a hasz-nálók mindent elmenteni törekvõ igyekezete és az Örök-kévaló emlékezetérõl vallott elképzelése – Isten az abszo-

19

Távolsági terminál

Kutatásaink arra engednek következtetni, hogy a közel-ben feltárt Távolsági terminál három különálló, de funk-cionálisan összetartozó egységbõl tevõdik össze:

A Kapcsolatkeresõ távoli, túldimenzionált leszármazottjaaz ún. távirányítóknak. Ezek a késõújkorban széles körbenelterjedt készülékek a távolság domesztikálására és felhasz-nálójának foglyul ejtésére szolgáltak. Keskeny, kézzelfogha-tó válfajai rokon vonásokat mutatnak a neolit marokkövek-kel, valamint a késõbbi eredetû varázsvesszõkkel. Távirá-nyítóval a kezében a korszak embere hatalma magaslatánérezhette magát; elektronikus jogarának intésére világoktûnhettek el vagy támadhattak fel. (Egyes kutatók ezért atávirányítót a késõújkor titkos totemoszlopának tekintik.)

Elõzményeivel ellentétben a Kapcsolatkeresõt nem a tér-idõ tömörítésére használták, hanem attól egészen eltérõrendeltetést töltött be: a Magassággal ápolt, mélységesenmegrendült Közvetlen kapcsolat helyreállításának elõmoz-dítását szolgálta. Az egyetlen eddig fellelt Kapcsolatkere-sõ fekete márványból készült, és a legendák szerint a mag-mába visszasüllyedt eredeti készülék hitvány másolata.

Az archaikus Arcközi Közvetítõ (korabeli nevén: Inter-fész) a Távolsági terminál kezelõrészlege. Érintése révénegykor közvetlen kapcsolatba lehetett kerülni a Kezdet-tel. Mûködtetése manuálisan, kézrátétel révén történt.(A kéz ráhelyezésével még ma is tapinthatóvá válnak aKezdet elsõ köréhez közel esõ kõzetek.)

A Meander-mátrix a késõújkori világkép különbözõ,egymást keresztezõ vetületeinek és széthullott szegmen-seinek együttes szemlélhetõségét szolgáló, kezdetlegesfelhasználói felület. Mezõinek – eleddig megfejthetetlenelvek szerinti – rendezettsége, a korabeli monitormintá-zat néhány markáns elemén túl, a szinoptikus szemléletjegyeit és a dimenzionális reintegrálás szándékát mutatja.

21

lút emlékezet, és számára nincs felejtés – között. Jóllehet tu-datában voltak annak, hogy a hegyek szétporladnak, a folyókmegváltoztatják medrüket, a köveket betemeti a föld, és örökre el-tûnnek, a fák megöregszenek. Érzékelték, hogy az idõ szün-telen telik, a világ változik, s hogy tapasztalataik megté-vesztõek, a mindenségnek megfelelõ pillanatok pediggyorsan tovatûnnek, rögzítésük éppen ezért látszott elen-gedhetetlennek: Mivel egynémely halandó a könnyelmû fele-dékenységnek engedi át mindazt, amit látott és hallott, nem véveróla tudomást és nem emlékezve rá, ezért jó néhányan alaposmegfontolással és kitartó igyekezetük eredményeként felismerték,hogy szükséges maradandó írásmûben megörökíteni az emlékezetszámára, nehogy foszladozó régisége okán semmivé válhasson…

Ennek a vállalkozásnak megvoltak a maga korlátai. Arra méga legmegátalkodottabbak sem vetemedtek, hogy egyszer s min-denkorra rögzíteni akarják a világot, vagy akár mégoly csekély szeg-letét. Csak a mûvészetrõl vélték úgy, hogy hosszú léptékû, mertköze van a nagy apóriához, a halálhoz. Úgy tartották, minden-nemû kapcsolat a mûvészettel egyúttal kapcsolat a halálhoz is.Az alkotás csak a rombolásra való tekintettel létezik. Születés éshalál, kreáció és destrukció, jó és rossz nem választható el egy-mástól teljesen.

Az emlékezetre, azaz eltárolásra méltó mûvek tekintetében ko-rántsem létezett közmegegyezés. (A mûveltség és az emlékezet teát-rumának köre nem záródik már össze. Ma még kevésbé tudni, mintannak idején, hogy mire kell emlékezni s mi az, ami feledhetõ.)

20

– amit olykor színes tintákról álmodott, vérrel és verej-tékkel átitatott jelekkel rögzítettek.

Bár a készülék vízszintes sík benyomását kelti, a ko-rabeli tudósítások szerint több dimenzióban is megdönt-hetõ, tetszõleges terekbe vezetõ kifutópályaként szolgált.

A Nagy Negatív Képernyõkön ki-ki teljes terjedel-mében mutatkozhatott meg: a feltárulkozás éppúgy meg-adatott a határtalan realistáknak, mint a mélytengeri me-rülõknek. Egyes feljegyzések úgy beszélnek kezelõikrõl,mint írnokokról, akik az idõ ablakai elõtt állnak. Mások– egy korabeli használati utasításra hivatkozva – azt állít-ják, hogy mindennemû üzenet vételére és tárolására al-kalmas, végtelenül veszélyes vívmányról van szó. Tekin-tettel a nomádok vészterhes történetére, alighanem ne-kik kell igazat adnunk.

23

Nagy Negatív Képernyõk

A Nagy Negatív Képernyõk a plazmaképes távolbalátók-nál is elõbb tûntek fel. Noha az elõbbieknél jóval egysze-rûbb alkotmányok voltak, a bonyolultabb üzenetek véte-lére és továbbadására mégis minden másnál alkalmasabb-nak bizonyultak. (Ezt leginkább az mutatja, hogy évezre-deken keresztül szolgálták a nomád tekintetek képzését.)

A Képernyõk eredete, akárcsak elsõ feltûnésük ideje,ez ideig kiderítetlen. Egyes kutatók eredetüket az ékírá-sos agyagtáblákkal is összefüggésbe hozzák, ezt azonbana jelhasználatban mutatkozó távoli hasonlóságon kívülsemmi sem támasztja alá. A fennmaradt leletek alapjáncsak az állapítható meg, hogy az elsõ képernyõk – ezeketakkoriban más névvel illették – papiruszból készültek.A késõbbiekben különféle egyéb anyagokkal (állatbõrrel,fával, ronggyal, cellulózzal) is kísérleteztek, de utóbbmégiscsak a papirusz finomabban feldolgozott, papiros-nak nevezett változata terjedt el.

E különös készülékek eltûnése a második ezredvégenkezdõdött. A gyorsan zajló folyamat szorosan összefügga révükön terjesztett téves eszmékkel és az ezekbõl kifej-lesztett dekomponálási eljárásokkal.

A Nagy Negatív Képernyõk negativitása abban rej-lett, hogy közvetett képek keltésére és hordozására rend-szeresítették õket. A Képernyõk formája az idõk folya-mán sokat változott: a korai típusokon szabálytalan ha-tárvonalak figyelhetõk meg; elõfordulnak tekercsben tá-rolt változatok is. A kései típusok szigorúbb szabályossá-got mutatnak; mi több: DIN A-4 név alatt a szabványo-sításukra is sor került.

Ma már megállapíthatatlan, hogy a készülék milyenhullámtartományra terjedt ki. Tény, hogy a nomádok egyesesetekben e negatív képernyõkön fogták fel a fényt! He-lyesebben: egyik különös, szellemi természetû szegletét

22

forró, illetve hideg hatásoknak kitenni, a medencék köztiutakat megválasztani, szintúgy a száraz és nedves végletekváltogatásának ritmusát kedvére alakítani. A meditatív más-állapot rendszerint már a központi kupolába érve beáll.(Ebben jótékonyan közrejátszik az üvegcserepeken át be-szüremlõ fény, továbbá a páracseppeken szétpergõ han-gok földöntúli függönye.) A ködös gomolygásban kisvár-tatva elillan az idõ, majd egy csengõ felhangokkal kísért mo-raj ragadja magával a megfigyelõt, aki ettõl kezdve a szü-letése elõttrõl oly jól ismert elõidõk õstengerébe merül.

3. A megfigyelõállás elérése szerves ellendítõk közbeiktatá-sával is történhet. Az ilyen irányú elszakadások erre alkal-mas füvek vagy fák füstjének felhajtóerejére támaszkodvatörténnek. Az elemelkedés a füstölõk üzembe helyezésétkövetõen, mély lélegzet vételével veszi kezdetét. (A lég-áram nyomán a részleges félteke érzékelõ egységei élesreállnak, széttagolószövetei fékezés alá kerülnek, hogy he-lyet adjanak az egészleges felõl érkezõ összeköttetések-nek.) A megfelelõ magasság elérésével közeli és távoliközismert kapcsolata kissé átrendezõdik: a lehasznált tár-gyak, a folttá foszlott formák eleddig ismeretlen imázzsallépnek át a szemhatáron, a tudott és tudattalan távolokképei pedig közvetlen közelben öltenek testet. Mintegykilépnek a téridõ textíliájából és más mintázatokba rende-zõdnek: a gondok összegömbölyödnek, a kilátások lepleilátványosan felfeslenek, a lehetõségek mezõi szokatlanulszéles területekre terjednek szét, és távolról kiinduló ösz-szecsendülésekre kínálnak alkalmat. (Mindazonáltal a meg-figyelõállás megközelítése egyáltalán nem veszélytelen, mi-vel a kellõ magasság megtalálása éppoly nehéz, mint a fel-szálló áramlatok örvényei közti navigálás.)

Az autogenetikus másállapot megközelítése lehevere-déssel és fészkelõdéssel (az elengedett testhelyzet megke-resésével) veszi kezdetét. Minden külsõ zaj és belsõ gond

25

Megfigyelõállás meditatív másállapotban

A meditatív másállapotot a felderítõk többnyire magányosmegfigyelõállásban érik el. A megfigyelõberendezés ugyan-is egyenesen az elméjükbe van telepítve (személyes haszná-latra szolgál), és többféle eljárással is aktiválható. E másálla-pot – más néven ASC, mely az elõrehaladottabb felderítõkszerint nem is annyira más, mint inkább az egyetlen emlí-tésre méltó és szemlélõdésre alkalmas létállapot – többféleúton érhetõ el. Ezek néha a véletlen vizein, olykor forró vi-zû források közelében, esetleg emelkedõ légáramlatokon,avagy autogén trenírozások útjain vezetnek keresztül.

1. Kedvezõ konstelláció esetén létrejöhet természeti környe-zetben, történetesen egy vontatottnak tûnõ vonatút alatt,amikor a felderítõnek amúgy sincs egyéb teendõje (más uta-zók és a feje fölé tornyosuló tennivalók hullámai nem hát-ráltatják). A táj éppen az alkony aranyába készül alámerülni.(A tárgyak peremén türkiz és narancs tartományban törik afény; a horizonton kozmikus árnyjáték kezdõdik; a fatörzsekmegüvegesednek, koronáik jégvirággá változnak.) A lenyug-vó nappal egy vonalba kerülve és kellõ magasságba meredvea felderítõ rövidesen elérkezik a felfoghatatlanba.

2. Megeshet egy körültekintõen megválasztott gõzfürdõfelkeresése révén. Az (optimális esetben tradicionális tö-rök fürdõt rejtõ) épület zsiliprendszerén átjutva a megfi-gyelõ megérkezik a forró és folyékony mikrokozmoszepicentrumába. (Már útközben találkozhat félig emelke-dett lélekállapotban leledzõ, üldögélõ, heverészõ vagy tes-tüket fáradtan vonszoló, de szokatlanul derûs tekintetûlátogatókkal.) A központi medence köré görbült teret kü-lönféle hõfokú vízzel telt medencék, továbbá száraz szau-nák és kamillás gõzben úszó ködkamrák szegélyezik.A fürdõ látogatójának módjában áll testét tetszése szerint

24

Tetovált távolbalátók

A nomád díszítõmûvészet egy különösen rövid periódusá-ban tetovált távolbalátók készültek. Felbukkanásuk egybeesikazzal a nagymérvû átalakulással, melynek során a peremekszerepe fokozatosan központivá vált. A folyamat elsõ fázisá-ban készítõik a képszélek számûzésére és a képeknek a ha-tártalanba való kiterjesztésére tettek kísérletet. A képek egy-re nagyobbak lettek, szinte mindent elborítottak, miközbenegyre jobban összemosódtak egymással és minden mással.

A növekvõ ellenérzés ezúttal mégsem csapott át kép-rombolásba. A fordulat szokatlan szelídséggel ment vég-be: a nomádok nem a képeket, hanem a kereteket vettékrá a vándorlásra; méghozzá úgy, hogy a képek belsejébetessékelték õket. Így a belsõ kereteken túlcsorduló ábrá-zolatok rögtön mintegy idézõjelek között jelentek meg.

A legelterjedtebb képkorlátozás, a tévékészülékek te-toválása is ebbõl ered. A tetoválás – ami csak utóbb, a tes-teket elborító tetûféleség (tetkó) járványszerû elterjedésétkövetõen kapta ezt a nevet – különféle belsõ keretekneka képernyõre való felhordását jelentette. Az elsõ idõkbenegyszerû ragasztóanyagok és festékek felhasználásávalalakították ki a képen belüli képet. Kezdetben monokróm,egykeretes rendszert alkalmaztak. A késõbbiekben váltakközkeletûvé az összetett, színes rendszerek.

A keretek kialakításában fõként manierista mintákatkövettek, de a természeti népeknél egykor elterjedt test-díszítés formakincsébõl is szívesen merítettek. A festésthamarosan maratási eljárásokkal váltották fel, mivel ezekmaradandóbbnak bizonyultak. A tévékészülékek tetová-lása nem állt meg a képernyõknél, az utolsó elõtti fázis-ban már magát a sugárnyalábot, illetve a jeláramlást is dí-szítették: egy e célra kifejlesztett eltérítõegység segítségé-vel a nézõ tetszése szerint keretezhette, formálhatta ésolvaszthatta egymásba a különféle csatornák képeit.

27

elûzése után a megfigyelõ testének teljes elnehezítéséhezés felmelegítéséhez folyamodik. (Szótlan szólítgatja kü-lönben szólítatlan testtájait, azok pedig hallgatni kezde-nek szavára.) A súlyos melegség elérése paradox módon asúlytalanság semmihez sem hasonlítható érzetével, testet-lennek tetszõ lebegéssel, úgynevezett levitációval jár.

A következõ fokozatba a szív hangjának hallgatása ve-zet; hullámzására hangolódva a tér tagolatlan tengeréreér az utazó. A tágassággal azonban csak akkor töltekezikbe teljesen, amikor átadja magát a lélegzésnek, és testha-tárai a határtalannal érintkeznek. A meditatív másállapotmegközelítésének ez az útja ennél is messzebb vezet, haa mélymerülõ engedi homloka hûvösségét magára hatni.Ekkor mintegy homloklemeze föllebben, és képessé válika leglágyabb légáramok észlelésére, a levegõég kimeríthe-tetlen kékjének közvetlen kontemplálására.

26

29

A távolbalátók tetoválásával a nomádok akkor hagytakfel, amikor a kereteket célkereszttel egészítették ki. Egyidõ után ugyanis látásuk szinoptikussá vált: egyszerrevolt képes négy párhuzamos, egyidejûleg folyó közvetí-tés követésére. Ehhez pedig nem kellett egyéb, mint négyegymásra helyezett közönséges vevõkészülék.

28

30

03. KÜLÖNÖS RENDELTETÉSÛ KÉSZÜLÉKEK

A feledtetõk

A feledtetõk a nomádok körében gyakori feszítettség, va-lamint a méltatlan tárgyak kiváltotta, egyébként érthetõfelindulás kiiktatására szolgálnak. Kívülrõl nem látszanaktöbbnek egy tubákosszelencénél, az egyszerû külsõ azon-ban meglehetõsen bonyolult berendezést rejt. A teljesenzárt testben ugyanis további egymásba illõ testek – némelyelbeszélések szerint végtelen – sora rejlik. E testek azon-ban nem simulnak egymáshoz, mint afféle matrjoskababák;épp ellenkezõleg: a készülék mûködése a nem érintkezéselvén alapul, amiként használata is ezen elv legszélesebb éslegszelídebb értelmének ismeretét feltételezi.

Az egymásba zárt testek minden egyes sarkát lehelet-vékony rugók kötik össze a hozzájuk legközelebb esõ szög-letekkel. Ez a meglehetõsen érzékeny felfüggesztés adja aberendezés lelkét vagy még inkább velejét, mellyel az avaló világ változásaira változatosan rezonál. A legkisebbmozdulatra is mozgásba lendülõ rendszer különös finom-ságú és hasonlíthatatlan lágyságú hangokat ad. (Hallatlanhangja a magunkfajta kutatót arra a különös zenére em-lékezteti, melyet gyermekkorában, hatalmas tengerikagylókra hajolva hallott felzúgni, és amelyek azóta már,oly sok más természeti tüneménnyel együtt, az enyészetmartalékává váltak.)

Külsõ megjelenésükre nézve a feledtetõk változatosképet mutatnak. A hölgyek fülein többnyire kisebbeket ésdíszesebbeket látni; ezek több élben törnek meg és élénkszínekben játszanak. A férfiak nagyobb és súlyosabb fe-

31

ledtetõket hordanak. Ezek formája egyszerûbb, kevesebbkiszögellést mutat, és többnyire a színtartomány sötétebbszegletébõl származó fedõfesték borítja õket.

A feledtetõk használata meglehetõsen elterjedt; a köz-tereken majd minden második felnõtt nomád viseli – eb-bõl, egyebek között, arra kell következtetnünk, hogy vanmit feledniük.

32

Készülék a megfáradt tekintet megemelésére

Maga a készülék meglehetõsen egyszerû: kétfelõl nyitottkubus, melynek nyílásaiban egy fémtükör kapott helyet.A megfelelõ mûködtetéshez szemmagasságban kellett el-helyezni. Ezért aztán talapzat is tartozik hozzá.

A készülék mûködése a fény és a tekintet tükrözésén,valamint eltérítésén alapul. Mûködési elvét tekintve né-hány szakértõ a vizuális aspektusra helyezi a hangsúlyt,míg mások a nézés mentális és eternális aspektusai felõlközelítik meg, és hajlamosak arra, hogy a megvilágoso-dással hozzák összefüggésbe. Tény, hogy a készülék füg-gõleges nyílásába tekintve a mindenkori nézõ az ég keret-be foglalt képét látja. Az átlósan elhelyezett tükör ugyan-is a felsõ nyíláson át feltáruló égbolt látványát közvetíti –legyen az akár a legigazabb kék, vagy a lególmosabb szür-keség. A tükörre hulló esõcseppeket egykor „az ég élet-adó könnyeinek” nevezték, és cseppformájú kristálykely-hekben fogták fel. E kelyhek égi eredetû tartalma körülkülönféle szenvedéselméletek is kialakultak.

A megfáradt tekintet megemelése némi áttételesség-gel történt. A nomádok töredezett, távolbalátón iskolá-zott tekintete csak ilyen négyzetes kivágatok keretrend-szerében tudta érzékelni a létezõket.

A berendezés helyes alkalmazásának a gondos elhe-lyezés éppoly elengedhetetlen feltétele volt, mint a rej-tettség. Üzembe helyezésekor mindennemû feltûnéstkerültek. Az újonnan felállított készülékre már másnapúgy tekintettek, mintha mindig is ott állt volna. (E ténymeglehetõsen nagy nehézséget okoz a készülékek kor-meghatározását illetõen.)

A tekintet megemelésének természetesen más eljárásaisem voltak elõttük ismeretlenek. Ilyenkor a készülék hasz-nálatától egyszerûen eltekintettek. Egy töredékesen fenn-maradt tudósítás szerint ez a következõképpen történt:

33

A Hatalmas Elhallgattató

A Hatalmas Elhallgattató, nevével ellentétben, meglehetõ-sen kicsiny készülék. Használata a térségben széleskörûenelterjedt, területi megoszlása viszonylag egyenletes. A be-rendezés egyszerû érzékelõegységbõl és kiiktatórendszer-bõl áll. Érzékelõit az emberi beszédhang rezgéstartomá-nyára kalibrálták, ennek következtében a legkülönfélébbkódok és jelek közül is képes volt kiszûrni a szavakat.

E készülék a régebbi rétegekben különféle hangkeltõ,közvetítõ- és tárolóberendezésekhez kapcsolva lelhetõ fel.A késõbbi korok leleteiben már minden mástól elkülönít-ve, a személyes tárgyak között tûnik fel.

Egyes források szerint a Hatalmas Elhallgattató kifej-lesztésére a különféleképpen sokszorosított és közvetítettbeszédhangok áradatszerû elterjedése adott okot. A kora-beli nyelvhasználatban ugyanis a szó szólói egyre nagyobbszereptévesztésben szenvedtek: sirámok elegyedtek azelemzésekkel, szidalmak a szárnyas költõi szavakkal; átkokléptek az átgondolás helyébe, s az érintkezés és az értekezésnyelve már nem volt elkülöníthetõ a ráolvasás révületétõl.A berendezés e nyelvi lepedék elhárítására találtatott fel.

Alkalmazására elõször a személyes életterekben kerültsor: a különös, úgynevezett fikusz-kéztartást formáló ké-szüléket a hangerõsítõ rendszer elé iktatták be. Korabelibeszámolókból tudjuk, hogy ezek a beszédhangokra a köz-vetítés szüneteltetésével reagáltak. A késõbbiekben márphalaris-típusú modulációs egységekkel is ellátták õket.Ennek hatására a beszédhangok helyén többé nem fehér-zaj áradt, hanem tetszõleges jellegû zene hallatszott – ígyszabadítván meg a hallgatót a torzult értelem terhétõl.

A Hatalmas Elhallgattató elterjedésének másodikhulláma akkorra tehetõ, amikor élénk és tevékeny elmékellentámadásba lendültek: immár nemcsak belsõ tereikvédelmére használták. Ettõl kezdve sokan – éppúgy, mint

35

„…tekintetük megemelését azzal kezdik, hogy fokozott fi-gyelemmel viseltetnek a lábuk elõtt elterülõ térség iránt. Az ilyenirányú megfigyelés kettõs célt szolgál: egyrészt megóv az esetlegeselbotlástól, másrészt tudatosítja a tekintet alsóállását.

Miután túljutottak ezen és nyugvópontra leltek, kezdetét ve-szi az eleváció mûvelete: tekintetük a kiválasztott öböl partjaiközti, kezdetben keskeny, késõbb egyre szélesebbre táguló víztük-rön siklik végig. Egyre gyorsuló pillantásuk mind magasabbraemelkedve egyszer csak eléri a horizont vonalát, ahol hirtelenhátrahagyják a vizek kifutópályáját. Tekintetük ugyanis ekkoréri el az elszakadáshoz elengedhetetlen sebességet …”

34

Készülék a kiemelkedéstudomány szolgálatában

A kiemelkedéstudomány mûvelésének legelsõ eredményeia képkorszak környékérõl kerültek elõ. Ekkorra mintha ki-merültek volna a hagyományos elemelkedési képességek,és a kor nomádjai különféle eszközökkel és eljárásokkal kí-sérelték meg a kiszakadást. Az elemelkedések ez esetben isa megszokott mezõktõl és a bevett vándorlási magasságtóltávolodva történtek. Ezek a mûveletek – szövegleletek ta-núsága szerint – az idõk során éppoly nélkülözhetetlennéváltak, mint más korokban a mindennapok mindenhatósá-gát megszakító különféle meditatív másállapotok.

A korai kiemelkedéstudomány készülékeinek legfon-tosabb alkatrésze egy töretlen parabolaívet mutató tányérvolt, melyet többnyire fémbõl készítettek. Ezeket a no-mádok építményeiken helyezték el, és az ég különfélepontjai felé fordították. Noha erre a célra többnyire a te-tõzetek magaslati pontjait választották, találtak már osz-lopra erõsített, sõt, nemegyszer ablaknyílások elé helye-zett berendezéseket is. (Ebbõl több kutató arra a követ-keztetésre jutott, hogy a kiemelkedéstudomány még afénynél is fontosabb szerepet játszott a nomád életben.Ezt a feltevést sokáig az a tény is alátámasztani látszott,hogy a készülék egyik típusát a SatAn felirat ékesítette.Bár akkoriban nem szenteltek különösebb figyelmet afényhozó nevével fedett jelenségnek, a feltevés nem voltteljesen alaptalan. A tudósítások szerint ugyanis akkori-ban az eget elég gyakran összetévesztették annak min-denféle földi másával. Utóbb azonban ezt az értelmezéstel kellett vetni, mivel a felirat egy technikai terminus –satellite antenne – rövidítésének bizonyult.)

A készülék átalakító- és erõsítõegységeit sajnos nemismerjük, mivel alkotóelemeik az idõk során teljesen el-porladtak. Annyit azonban megtudtunk, hogy a berende-

37

idõmérõiket – a testükön viselték. Így aztán az úton-út-félen hallatszó szövegáradatra megfelelõ hangmagasságúzenei jelek jöttek válaszként. Ezek részben kioltották aszöveget, részben pedig olyan interferenciákat váltottakki, melyek a mindenfelõl támadó hangokat érthetetlenénekbeszéddé alakították.

A Hatalmas Elhallgattató hatása az élet más terüle-tein is egyre hathatósabban érvényesült. (Neve is innennyeri magyarázatát.) A hangözön visszaszorításán túlidõvel alkalmasnak bizonyult a képáradat tetemes hánya-dának elhárítására is. Széles körû alkalmazása nyomán afergeteges derû hulláma söpört végig a világon. A han-gos-képes képtelenségekre már úgy tekintettek, mint ko-rábban a némafilmek mosolyogtató mozdulataira. A mo-nitorok hõsei és hírnökei magánénekesekként jelentekmeg; áriáikat közkacaj fogadta. A képgyáripar lehanyat-lott, és átadta a helyét az azóta már bevált, világszerte el-terjedt elcsendesülési eljárásoknak.

36

Az Általános Átlényegítõ

Az átlényegítõrõl számtalan – a digitális ravatalozástól azûri temetkezésig terjedõ – tudósítás szól. Ám ezek leg-mélyebb rétegérõl csak személyes érintettség esetén ma-radtak fel hitelt érdemlõ megnyilatkozások. (Ezért aztána szakírók többnyire feloldhatatlannak tekintik az elne-vezésben szereplõ általános és a hatékony mûködés sze-mélyessége között feszülõ nominális ellentétet.) A mély-érintés három fõirányból érkezhet – amint ezt fennma-radt szövegtöredékek mutatják:

1. A legszeretettebb személyek átlényegülésekor: „…elõ-ször Léna néném halála révén értesültem róla. Elmosódott emlé-keimben érkeztének napja zavaros víz képével keveredik. (Test-véremmel az udvar távoli sarkában törpeharcsákat eregettünk egyzavaros vizû halasgödörbe. A tóról hoztuk õket; a nagy õszi le-halászás után hemzsegtek az apró tócsákban.) A falu népe feketevarjúhadként vette körül a folyosón kiterített test szünetjelét. A si-ratók felcsukló sóhajai közé harangkondulást kevert a hûvös szél.

Azóta tudom, hogy az átlényegülésnek ezer neve van; hol sut-togva említik (hallatán a szemek egykönnyen elvizesednek), holpedig félreérthetetlen harsánysággal az átlényegítõ azonnali üzem-be helyezését javasolják (»Pusztulj már el, pajtikám!; Minek él azilyen?!; Hogy a dögevõk telepednének tetemedre!«…)…”

2. Ismeretlen személyek átlényegülésének láttán: „amikoraz utcán elõttünk menõ öreg úr egyszer csak megmerevedik, me-nése átmenetileg a sétapálcájához hasonul, ám párhuzamosuknem bizonyul tartósnak, a térdek megroggyannak, a törzs ferdénföldre dõl, és a fényes koponya tompa koppanással jut nyugvó-pontra a kövezeten.

Az átlényegülés rejtélyes érintése rögtön érezteti hatását: a já-rókelõk azonnal gyûrût vonnak köré; lehajolnak hozzá, kezétkezdik szorongatni, lélekzetének távolodó neszét fürkészik, jól-

39

zés képes volt közel hozni a messzeséget, és bent megje-leníteni a kinti történéseket. A kiemelkedéstudomány ekorabeli kinetikáját közvetítésnek nevezték. A névbenfelsejlik az az út, melyen át a kiemelkedés fáradságos mû-veletét – kisebb erõfeszítést igénylõ képes és képletes el-járásokkal – igyekeztek megkerülni. Ezek a megoldásokrövid távon hatásosnak bizonyultak, és rájuk hangolód-ván a nomádok képessé váltak néminemû elrugaszkodásra.

A közvetett kiemelkedések azonban csak a félmagas-ság köztes állapotába juttatták õket. Ez egyebek mellettazzal a hátrányos következménnyel járt, hogy használóiképtelenné váltak a vélt és a való világ megkülönbözteté-sére. Mindennek hatására a kiemelkedéstudomány mû-velése hosszú idõre kihunyt, átadván helyét a képkeltésiparának és termékei konzumálásának.

A leletek tanúsága szerint fordulat akkor következettbe, amikor kicsinyítés folytán a készülék fejre helyezhetõ-vé vált. Úgy tûnik, ekkor nemcsak méreteiben, hanem mû-ködésében is jelentõs változás történt, mivel a fejen hor-dott berendezés nélkülözött mindennemû közvetítõegy-séget: kezdetben két egymáshoz illesztett fél-, illetve ne-gyedgömbbõl állt, melyek közül az alsó a fejhez igazodott,a felsõ pedig a fölébe boruló tér görbületét képezte le.

A késõbbiekben a készülék alsó felét négy lábazattáalakították át, melyek közül az elülsõ kettõ a halántékhozsimult. Az így kialakított közvetlen kapcsolat központi je-lentõségre tett szert a nomád életben. Ezt mi sem mutat-ja jobban, mint az a tény, hogy a készülék stilizált, gazda-gon díszített és sokszorosára nagyított másolatait a köz-vetlen kapcsolat emlékmûveként tisztelték, és kultuszhe-lyeik közvetlen közelségében helyezték el.

38

Készülék a szemközti homlokzat kontemplálására

A készüléket nomád körökben különösen félhold idejénkedvelik. Ilyenkor a sápadt fényû kisbolygó kipróbáltanjótékony hatással van a képzeletre. Mindazonáltal még-sem kell feltétlenül fezzel fednünk a fejünket. A fogyóvagy éppen növekvõ holdsarló e nélkül is magára vonjafigyelmünket, és továbbvezeti képletes tekintetünket: máségi tájakra és más e világi vándorokra.

A készülék üzembe helyezésének van egy ideális idõ-pontja: az a legillanékonyabb napszak, amikor a világos-ság már veszni készül. Ekkor ugyanis felélednek évezre-des éjszakai érzékeink. Kiélesedünk a neszekre, az illa-tokra és a fényekre. Hátrahagytuk már a nap hátraha-gyandó ügyeit, kezdetét veszi a napesti elrendezõdés,ülepedés, tisztulás, törlõdés.

A hely kiválasztásakor érdemes elõnyben részesíteni amásodik emeleti erkélyeket; ezekrõl egyszerre adódikalálátás és rálátás. (Jó, ha nem egyenesen közelítjük meg,hanem kerülõ úton, oldalazva megyünk, s csak odaérvevesszük szemügyre – így ugyanis páratlan élményben le-het részünk.) A hatás teljessé tevése érdekében alkalmaz-hatunk háttérzenét, de ez nem elengedhetetlen: a városvégtelenített hangsávját is használhatjuk.

A Hold a helyén van: a homlokzat fölött. A háttérbenalkonyul. A Szemközti Homlokzat képkockái az égalatti-ak együttállásáról, esendõségérõl, az elmúlásról és máseffélékrõl szólnak. Ilyenkor egyenes adásban érkezik azezerféleképpen élt élet. Bízvást beindíthatjuk kontemp-lálóberendezésünket! Szögezzük szemünket a Szemköz-ti Homlokzatra! Figyeljük a felvillanásokat, az árnyfoltokfodrozódását a mélyülõ éjben! (Olykor egyidejûleg vil-lódznak a különbözõ ablakok; mögöttük, a totemte-levíziók tövében zajlik az esti elrévedés. Másutt díszkivi-

41

lehet kissé felfelé révedõ szemei, még inkább arckifejezése kétség-telenné teszik, hogy már keresztülment az átlényegülésen, és föl-döntúli mosolyában már túlnani visszfény tükrözõdik.”

3. Az átlényegítõ legközvetlenebb érintése húsba hatoló,mi több: vérre menõ benyomásokkal jár. (Ez elõvételezé-seire nézve éppúgy érvényes, mint az elõrehaladottabbfokozatairól történõ átmeneti visszatérés eseteire – me-lyekrõl szavahihetõ beszámolók százai szólnak.): „…átlé-nyegülésem elõvételezésén egy síkos februári estén estem át: a jár-dát borító jég friss, a ház sarka sötét, lépteim pedig sietõsek vol-tak. Terhekkel teli karral képtelen voltam enyhíteni az esést; fej-jel elõre csapódtam a földre. Az ütõdés tompa hangja, majd nyo-mában a homlokom felõl szétáradó fény átrendezte az idõt; a pil-lanat táguló rése fölötti ámulat csaknem feledtette a feltörõ fájdal-mat. A szemlélõdésbõl felocsúdva lassan kezdtem feltápászkodni.Arcomról lesöpörtem a szemüveg szilánkjait, majd a sebbõl pa-takzó vért tenyeremmel valamelyest felfogva betámolyogtam azajtón. Lefektettek, körbevettek, s miközben sebemmel foglalatos-kodtak, kivételes nyugalmi állapotba kerültem. A tárgyak, a ter-vek és teendõk, szintúgy a téri viszonylatok átrendezõdtek, távo-li és valószerûtlen színben tûntek fel. Valóságosnak csak azok azaggódó arcok látszottak, melyek fölém hajoltak és kezemet szorí-tották. Azon a távolságon, ami ebbõl a tómélyi halszemszögbõltárult fel, csak a szemek és az érintések szivárványhídjai vezet-tek át. Minden más messzire került, s közelségüket nem is kí-vántam már, mert amit így átrendezõdve láttam, az a dolgokrendje volt.

Azóta tudni vélem, hogy lényünk miként lényegül át; a lélekdallama hogyan kezd leválni halandó hordozójáról, rezgõtestemásodik fokozatáról, hogy az idõk végezetéig töretlenül folytat-hassa országon és világon átvezetõ átlényegülését.”

40

Szemhatár-szélesítõk

A közönséges telematikus készülékekkel ellentétben aszemhatár-szélesítõk nem a látómezõ – látszólagos – tá-gításának elvén alapultak. Nem éltek a látószöget meg-növelõ képkompresszióval, sem pedig a hagyományosatropinapparátusokkal. Az életnek abban a mélységében,ahol a szemhatár-szélesítõk maguktól mûködésbe léptek,az efféle berendezések amúgy is alkalmatlannak bizo-nyultak volna.

A szemhatár-szélesítõk mûködésérõl ugyan nem ma-radt ránk hitelt érdemlõ leírás, ám tudjuk, hogy az érin-tetteket többnyire teljesen váratlanul érte, és a mozdulat-lanságig menõen lenyûgözte az ekkor megnyíló más mély-ségek – vagy ellenkezõ nézõpontú megfogalmazásban: – másmagaslatok látványa.

Különféle közvetett források alapján arra kell következ-tetnünk, hogy ebben döntõen a külsõ és a belsõ szem kü-lönös kiélesedése és összehangolódása játszott közre. Nemeldönthetõ azonban, hogy az optikai vagy a mentális mû-ködés mozdult-e ki elõbb megszokott pályájáról. Így aztáncsak feltevéseink lehetnek arra nézve, hogy a készülékautoreceptorai mely szervvel szervesültek – ha voltak egy-általán ilyenek –, és be kell vallanunk, hogy a szemhatár-szélesítés általunk teljességgel ismeretlen elveken és eljárá-sokon alapult. Mindenesetre a tudósítók erõs érzéki élmé-nyekrõl számolnak be, anélkül hogy ezek keletkezésénekkörülményeit különösebben ecsetelnék. Néhány beszá-molóban ugyan szó esik a „Tágabb Összefüggések Tarto-mányáról” – amit más metszetben „Egyetemes Együttállás-nak” is neveznek –, e helyeket azonban eleddig még nemsikerült lokalizálni, illetõleg mibenlétüket feltárni.

A szemhatár-szélesítés élménykörérõl a legteljesebb-nek tekinthetõ beszámoló egy enyhén sérült memóriá-ban maradt fenn:

43

lágításban magánszámokat szemlélhetünk; alkalmi árny-játékot egy vagy több szereplõvel.)

E helyen rálelhetünk a kétségtelen érzések és a végsõkérdések kifutópályájára, ahol kellõen képezhetjük kép-zeletünket, élesíthetjük nem enyészõ emlékeinket.(Mindazonáltal nem kell feltétlenül kontemplálókészü-léket használnunk. Az esetlegesség erejére vagy az ég ke-gyére is ráhagyatkozhatunk, hogy kiválassza helyünket ésélezze érzékeinket. Ilyenkor az esemény egyszerûen csakmegesik velünk. És ez így jó.)

42

45

„…a Szürkület Szárnyai már elkezdték kiszorítani a fehérfények raszterét a kockakövek közül. A kései óra kihaltságán aligenyhített egy-egy magasra hangolt csizmacsattogás. A lányok akertet keretezõ szegélyen kerengtek, olykor fennakadtak a cserjé-ken, majd újult erõvel folytatták a fogócskát.

A várfal mögül a zsilipeléstõl zsongó város zaját hozta a szél.Távoli tremolóként szaggatott sziréni hangok szóltak. A szem-közti hegyoldal elmosódó formái közé éles négyzeteket metszettegy-egy fedélzeti fényforrás. A Naphegy tetején ezúttal is üresenálltak a légikikötõ széttárt karjai. A torony tûhegyes árboca a mégélénk színekben játszó nyugati égboltba szúródott. Távol, a túl-só gerinchajlat fölött súlyos, sötét felhõsávok vonultak. Az egyremélyebben kéklõ ég alatt kondenzcsíkok vetettek keresztet. Szá-raik közt cirrus minorok hajóztak át, valószínûtlenül rózsás re-dõket vetve…

…ekkor a függõlegesek megdõltek, a szilárd testek szállonga-ni kezdtek. A kiszögellések tengeröböl szirtjeinek tetszettek. A köz-tes terek rétegei táblákba töredeztek és egymásra torlódtak. A kö-zeli körvonalak belevesztek a szélesre tágult horizontba…

…egy pillanat alatt súlyukat vesztették a viszonyítás vona-lai. A testek egymásra tornyosuló tömbjei testetlennek tetszettek.Lila és zöld fényekben fürdõztek a formák, ahogy a felhõket át-törve felragyogott a napostya korongja…”

44

46

04. NÉPEK, LÉNYEK

A növekvõ napok népe

Késõújkori népismereti töredék

A nép útjai homályba vesznek. A homály egyik neve: jö-vendõ. A másik neve: múlt.

Ugyan nyelvek sokaságát beszélik, de a meghallásnakés a megértésnek csekély reményében. Ezért aztán nemis igen állnak szóba egymással. Helyettük a szervek szól-nak: testük és társadalmuk szervei. Ha nagy néha mégisszót váltanak egymással, beszédük sietõs, a gyakorlatiaseljárásokra szorítkozó, és többnyire éppúgy nélkülözi ahatározott értelmet, mint az erõteljes képeket. A külön-féle törzsekhez tartozó egyedek nem is értik meg egy-mást, noha ugyanazokat a szavakat használják. (Ehheznemcsak a jó szándék hiányzik, hanem az utalások, a ta-pasztalat- és értelmezésmintázatok hozzávetõleges ha-sonlósága.) Nem segíti elõ a megértést a készülékeikbõláradó hang- és szövegfüggöny, valamint a hallgatásra va-ló össznépi hajlam, melyet többnyire csak indulatszavakszoktak átszakítani.

Nem ismerik a megállapodottságot. Akárcsak az emelkedõspirál és a növekvõ város népe, õk is a haladás útját járják: ajövõ felködlõ képei felé egyre újabb és újabb létesítmé-nyek lépcsõit emelik. Ezenközben a célképzet idõrõl idõ-re elszínezõdik, a célirány pedig – elõbb észrevétlenül,késõbb pedig számottevõen – eltér a korábbi céltételezésirányától. Az így létrejövõ, szakaszosan megtörõ épít-mény szabályos görbülete folytán e nomádok állandóan

47

Sokan úgy tesznek, mintha az örökkévalóságban él-nének: a végesség zárójeleit csak a széleken, ábrándos ál-cák mögött tûrik meg. Abban a hiszemben szenvednek,hogy a vég elleplezésével tágabb teret engednek az élet-nek vélt révületnek. Temetkezési szokásaik talán ezért isegészen egyedülállóak. Rejtélyes okokból olykor több-szöri eltemetéssel élnek. Hozzátartozóik hamvait – haúgy hozzák a fordulatok fuvalmai – kihantolják, és a he-tedik határból is hazahozzák.

Elõtörténetük szövevényes viszályai folytán egyálta-lán nem ismerik az egyezményesség elvét. Sokáig sehon-nai sudrák dinasztiák uralkodtak felettük, akik a Nagy Kol-lektívába kényszerítették õket. A kényszerközösség ka-rámjába rekesztve még nehezebben viselték el egymást,mint külön-külön magukat és a másikat. Mivel folyvástviselkedniük és alakoskodniuk kellett, temérdek hasadtlélek keletkezett.

A megosztottságok miatt a legelválasztottabb ormo-kat lakják, és az õsbizalmatlanság állapotában élnek. Rá-adásul ez többnyire az önmagukhoz való viszonyra is ki-terjed: ahogy másokban, úgy önmagukban sem igen bíz-nak. A temérdek késztetéstõl és tudástól túlterhelten ál-landóan hárító hadmûveletekre kényszerülnek; ezek ha-tására énjük ezer rétegre töredezik. A kollektív szubjek-tum – a mi – éppoly koholmánynak bizonyult, mint a kar-téziánus én építménye. Az elõbbi elve szerint szabályo-zott egyedeken – az általános adottságokon kívül – keres-ve sem lehetett közös vonásokra lelni. Erõszakolt haszná-lata folytán még ama kevés közös vonás is semmivé fosz-lott, amin egykor ez a szócska alapult.

Tarkaságuk tulajdonképpen tüneményes és túlmegyminden mértéken: a zaklatottság, valamint a tépettség tel-jes pompáját mutatja.

Noha e nomád élet az elviselhetetlen határán húzó-dik, a benne megízlelhetõ örömök következtében mégis-

49

az idõ kanyarulatában kötnek ki: az elõttük álló kaptatóéppúgy takarásba kerül, mint az éppen hátrahagyott múlt.

Többnyire a tér egymásba nyíló zárványait lakják.Öntudatlanul elmélyülnek bennük, akaratlan is át megátérzik e helyek mélységeit és magaslatait. A rendelkezés-re álló terek szûkössége behatárolja, határozott formákközé szorítja, és a küszöbökön túli térségek kutatásárakészteti õket.

A szétszabdalt és földarabolt idõ uralma alatt élnek;múlását percre adagolt porciókban mérik. Ezért aztán azegyik kimért pillanatból a másikba való átkerülést gyak-ran zuhanásként élik át. A vákuum és a túlnyomás hul-lámvölgyei és -hegyei között hajóznak.

Szinte mindig úton vannak. Reggelenként szálláshe-lyeikrõl indulnak útnak, hogy idõáldozatot helyezzenekel a – tõlük többnyire távol esõ – munka oltárán. Az áldo-zat olykor lassúdad és maradványokban gazdag, gyakranviszont sietõs és értelem híján való. Mindazonáltal fá-rasztó és idõigényes: a nap túlnyomó részére kiterjed.

Munkakultuszuk következtében környezetükbenegyre több a tárgy. A tárgyak közti közlekedés és a velükvaló bánásmódok egyre bonyodalmasabbak. Elsajátításukegyre több idõt emészt föl, és egyre nagyobb akadályokattornyoz a felnövekvõ nemzedékek elé. E nyomasztó ter-hek alatt temérdek indulat halmozódik föl és keres kiutat.

Munkamegosztásuk nemcsak a tevékenységeket osz-totta meg, hanem õket magukat is. Számtalan szeglet élés alakul bennük egymás mellett – az újraegészülés cse-kély reményével.

Tömegesen feledkeznek el a vándorlás szakadatlanvoltáról. Abban a hiszemben szenvednek, hogy különféletárgyakhoz való kötõdésük révén megállapodhatnak ezena tájon. Atavisztikus kapaszkodási ösztönnel törekszeneka legkülönfélébb alakzatokhoz láncolódni – így akarvánmegszilárdítani állandóságukat a változandóság földjén.

48

csak az elviselhetõség jegyében áll. Az örömök számosforrásból fakadnak, és e források bármikor megnyílhatnak.

Talán ennek is köszönhetõ, hogy e nomádok kétél-tûek: két világ polgáraiként kettõs életet élnek. Az egyikközegében csupaszabb és csendesebb lényük kiemelke-dik a köré kövült páncélzatból. (Ekkor mérik fel a meg-tett út hosszát, a párhuzamos pályákon haladó társakat, azelõttük álló emelkedõket; helyzetüket a föld felett, az égalatt.) A napi bevetések során lényük e sérülékenyebb fe-le visszahúzódik a másik fedezékébe; mintegy belesüly-lyed a hordozó test fedélközének védettségébe.

Kalandozásaik közben a személyes mértékre hagyat-koznak, amit olykor lelkiismeretnek is neveznek. Ez a mér-ték elengedhetetlen a létszegletek különféleségében valóeligazodáshoz. Ha képesek lennének egybelátni ezek ösz-szességét, a világ elviselhetetlenül éles fényben állna elõt-tük. Ám szemük még nem képes erre; a horizontok soka-ságából mindig csak egy az, amelynek tisztánlátására képe-sek. Ez pedig többnyire az éppen útjukba esõ unt vadon.

50

A morfománok

Abban az idõben, amikor a morfománok megjelentek,nemcsak az egyszemélyes csoportok sokasodtak meg, ha-nem az egyszemélyes népek is egyre többen lettek. Mitöbb, jó okunk van feltételezni, hogy Napnyugaton a III.évezredben már csak egyszemélyes népek léteztek. (En-nek ugyan ellentmondani látszik, hogy közülük néme-lyek olykor közös révülésekkel vagy kollektivista kicsa-pongásokkal kísérelték meg enyhíteni a szingularitásukténye fölött érzett szomorúságukat.) Egy korabeli szerzõszerint ugyanis „az ember szabadon eresztett szingularitásokegyüttesévé vált; nevek, személynevek, ujjkörmök, dolgok, álla-tok, apró események együttesévé”.

A jelek szerint a morfománok a mondiális mindenség-ben voltak honosak: a mérsékelt és a hideg égöv határánvándoroltak. Végigvonultak az Alpok gleccserein, az észa-ki tengerek partvidékein, feltûntek a komáromi erõdít-mény kazamatáiban, akárcsak a Hebridák szeles szigetein.

Amint az Zarándoklatukból elég jól kivehetõ, szeret-tek egymástól megfelelõ távolságot tartani. Mondhatni: adiszkréció és a distancia ösvényein járni. Ezek a – szerzete-si eredetû – erények hétköznapi életükben, szomszédsá-gi viszonyaikban, sõt családi életükben is szemléletesenmegmutatkoznak.

A távolságot nem térben, hanem idõben mérik. Ta-pasztalataik ugyanis arról tanúskodnak, hogy a testek kö-zött – a tér univerzális tágulása következtében – tizedmá-sodpercek alatt is rések támadhatnak, amelyekben észre-vétlenül elvész az iménti közelség emléke. A domborzategyenetlensége folytán a vándorlásról különben sem amegtett utak, hanem a kedvezõ konstellációk (az égi mel-lett a tárgyi és emberi együttállások, árny- és fényviszo-nyok) éles pillanatai tudósítanak, mivel csak ilyen mintá-

51

Mutánsok

Idõrõl idõre a nomádok körül mindenféle különös mutánsok isfelbukkannak. Ezek közt éppúgy vannak rövid életû fajok, mintszívós, majd minden érzõ lényt túlélõ szerzetek. A mutációk egyrésze egyenesen a fejlõdéselmélet megcsúfolásának ígérkezik. A leg-erõteljesebb szerveket és szervezeteket fejlesztõ fajok ugyanis hosz-szabb távon felélik saját életfeltételeiket, míg az érzékenyebb testtelés szenzibilisebb észlelõberendezéssel bíró lények körültekintõb-ben élnek, és minden más mutációt túlélni látszanak. Az önkén-telen módosulásokon átment állatok mellett önkéntesen módosultemberi mutánsok is elõfordulnak. Ez utóbbiak közül néhány ta-gadhatatlanul tökéletes animális arculatra tett szert.

Az elbéel

(anima vocabilitus area)

Az elbéel (LBL, Levegõbe Beszélõ Létezõ) a legképtele-nebb pillanatokban képes megdermedni, a fejéhez kapni,és a levegõbe beszélni. (Archaikus ábrázolásokon ehhez amûvelethez még maroknyi készüléket használtak, mely akésõbbiekben hallókürtõik közvetlen részévé vált – ami-nek káros kísérõjelenségeként fülkagylóik enyhén elszí-nezõdtek.)

Az elbéelek egy láthatatlan szálon lógnak, mely min-denhová utánuk ér. (Egyes kutatók szerint ez a szál részeegy hálónak, mely megszabja lehetséges mozgásaik körét.A szál változó hosszúságú és elszakíthatatlan. Megfeszü-lése arról ismerszik fel, hogy az LBL hirtelen felkapja afejét, szemei – mintha jelenést észlelnének – a messze-ségbe révednek. Ezt követõ arckifejezésük, szintúgy hang-színük széles és változatos spektrumot mutat, mely fi-

53

zatok képesek a késõbbiekben nagyobb, emléknek neve-zett neuronkötegek tüzét kiváltani.

Memóriáik kapacitásának, valamint képzeletük és kel-méik hajlékonyságának köszönhetõen néha képesek vol-tak kitölteni egy-egy néhány ezer éves idõrést. (A hatvan-peregyes pillanatban történetesen egy vérvörös morfon fe-szül, és áramlik szét a merõlegesbe emelt megalit hasadé-kában.)

Úgy tûnik, hogy a distancia pátoszát a morfománok-nál az elemi együttérzés kifinomult képessége ellenpon-tozza – és tartja élhetõ egyensúlyban. A kontúrlelkek kul-tuszáról készült felvétel tanúsága szerint a conpassio ké-pessége az alaki azonosulásig terjed. Ez nem utolsósor-ban annak köszönhetõ, hogy a morfománok teste az alakmasszívuma és az amorf átmenetiség közötti határmezs-gyén mutatkozik. Történetírásuk ennek eredetérõl nemtudósít, mûvészettörténet-írásuk azonban az absztrakcióés figurativitás közti feszültség fenomenális feloldásakénttartja számon.

52

az imitálásukkal is kísérleteztek.) A késõbbiekben azonbana levegõbe beszélés mind gyakrabban kínos helyzeteketteremtett és egyre jobban kiszorult a közterekrõl. Hova-tovább az érzékenyebb észlelõkkel mûködõ elbéelek is be-látták: õk járnak a legjobban, ha fejüket mind gyakrabbanhúzzák ki a láthatatlan, ám annál hathatósabban köréjükfeszített hurokból.

55

gyelemre méltó ellentétben áll a póráz megfeszülését ér-zékelõ ebek szemének mondhatatlan szomorúságával.)

Más megfigyelõk szerint ez a szál inkább egy sajátoscella származéka, mely hálózatfüggõ életmódjukkal ösz-szefüggésben fejlõdött ki. (Felsõ kapcsolatuk bármikorképes megszólítani õket, hangjára figyelmeznek, mitöbb, fennhangon felelnek.) E kutatók feltevése szerint acella fala elasztikus, híven követi az LBL mozgását, sze-mélyiségszerkezetének kiszögelléseit, és csak az egyed-fejlõdés késõi fázisában alakul ki. (Analitikusok a mag-zatburokból, illetve a burok rekonstruálásának elfojtottvágyából eredeztetik, e tézis azonban eddig még nemnyert bizonyítást.)

A Levegõbe Beszélõ Létezõk állandóan mozgásbanvannak, folyvást váltogatják az együtt- és különlétöveze-teiket, a pihenõhelyeket és a vadászterületeket. Mozgásukkezdetben a szabad portyázás benyomását kelti, ám kisidõ multán kiderül, hogy valójában a túltengõ sokféleségtengere sodorja õket magával. (Mivel áradatának átrende-zõdése állandóvá vált, az LBL valójában egy zajló jégme-zõn leledzik, ahol a nap mint nap keletkezõ törésvonalaktízezrein kel túltennie magát.) Egyes feltevések szerintûzött életmódjuk késztette õket arra, hogy révülésük alatt– õk ezt maguk közt „hívás”-nak mondják – egymástólteljesen eltérõ téridõkben egyszerre is képesek jelen lenni(társalogni, intézkedni, ténykedni – legalábbis levegõbebeszélt elbeszéléseik alapján erre kell következtetni).

A terhet, amit az egymástól homlokegyenest eltérõképességeket kívánó életterületek közötti kalandozáskényszere teremt, súlyosan megszenvedik. Ennek tudha-tó be, hogy kifejlett egyedeik kezdenek képtelenné válnia tartós koncentrációra. A hosszabb együttléteket éppolynehezen viselik, mint a tartós egyedüllétet.

Különös képességüket kezdetben csodálat övezte. (Al-kalmi illuzionisták és szeriális mûanyag-megmunkálók

54

Egyes egyedeik a képzelet költötte helyeket kedvelik,mások inkább a szellem színezte terekben szeretnek lele-dzeni. (Az irodalmi impresszionizmus nagy kiterjedésû in-goványait, valamint a teóriatermelés papírtigriseinek va-dászterületeit egyaránt kerülik.) Az olvasóállatok leginkábbazt szeretik, ha a lineárisan rögzített villanások szépen szer-kesztett egymásutánja a villámok vonalvezetését idézi.

Köz-helyeik szétszéledtsége, valamint a szólítások és abetûvetések személyre szóló volta miatt külön-külön jár-ják felderítõútjaikat. (Ami egyébként nem zárja ki, sõtegyenesen megköveteli, hogy idõnként üzeneteket váltsa-nak; hogy szót ejtsenek egy s másról; hogy olykor lássákis egymást: egymás belsõ tájait, legbensõbb belátásait.)

Különös szokásuk, hogy napszálltakor személyes rej-tekükbe vonulnak vissza, ahol – a tisztánlátás vágyátólvezettetve – csak mintegy lõréseken keresztül engedik átszemeiken a látóhatárt. Az idõk során a fejükben kiala-kult camera obscura segítségével így rendkívül magas fel-bontású megfigyelésekre nyílik módjuk – melyeket aztána maguk kertecskéjének kimûvelésében törekszenek te-kintetbe venni.

57

Az olvasóállat

(anima legera)

Az olvasóállat a többé-kevésbé beérett betûvetésen él. Azaratandó szemes meglehetõsen elegyes. (Ritka az a tíz sor-nyi vetés, amibõl kilencet ne kellett volna elvetni.) A ter-mõtalaj túlélénkített, a termény többnyire nem kiérlelt.A kelet–nyugati üledéken, amit olykor dívánnak, sõt di-vinálisnak is neveznek, tömérdek emészthetetlen töltelékhalmozódott fel. (Ezért burjánzanak rajta úgy a borzas tur-bolyák, a kutyabengék és a bíborherék.) Az aratáshoz amúgyis hiányzik a megfelelõ idõ. Az olvasóállatok szemejárásaugyan szélsebes (és az élet zajlási sebességétõl sebzett), ámmég ez sem elégséges. (Nem is lehet, ezért aztán teretengednek az esetlegesnek, az öntevékeny összecsendülé-seknek.)

Sziréni és metasziréni hangözön övezi õket (reklám-rikkancsok, hírhínárolók, önszétírók és egyéb szószapo-rító szerzetek). Ettõl aztán alig hallják a hangjukat. (Ezcsak néha válik hallhatóvá, ha némi csendesség támadköröttük vagy bennünk: amikor zsongássá ülepszik a za-jok zûrzavara, és a futamok lefékezõdnek a fejben.)

Olvasóosztagaik általában három fokozatban halad-nak: a sebesen pásztázó szemmozgással végzett betûsze-melgetés kóstolgatásra, tájékozódásra vagy egyszerû ka-landozásra szolgál. A sorok közötti komótosabb elõreha-ladás tömörebb táplálék esetén jellemzõ. Gyakori megál-lások, szétnézések a legtartalmasabb szövegek szemelge-tése közben fordulnak elõ.

Az olvasóállatok néha ún. olvasót vesznek bal kezük-be. Az olvasó egyrészt kapaszkodóként szolgál a szöveg-áradat közepette keletkezõ szédületben, másrészt sze-melgetése megkönnyíti egyéb olvasandók és mondandókszámontartását.

56

mállasztását fémszerkezetek felállításával kezdik, és kép-televények kihelyezésével folytatják. Az ilyen televé-nyekben keltetett tûférgek felhõi aztán az arra haladókszemébe vetõdnek, és ott sóvárkórságot keltenek.

A hirdetéshiénák szívesen törnek be tudatalatti terü-letekre. Úton-útfélen válogatott vágykeltõket, csinosanálcázott csapdákat helyeznek el. (Csalétkül többé-kevés-bé fedetlen friss testeket bérelnek fel.) Legjobban a gya-nútlan zsenge húst szeretik, ezért hálóikat nagy kedvvelvetik ki gyermekekre. (Meggyõzik õket arról, hogy ár-nyaik tulajdonképpen álruhás varázslók, akik emberi ala-kot öltve kóborolnak a képernyõkön, és képesek a leg-képtelenebb elképzelések kivitelezésére.)

Mivel a hirdetéshiénák a hiszékenység leghatékonyabbvámszedõi, magától értetõdõ, hogy õk maguk semmibensem hisznek.

Hatékonyságuk titka kikutathatatlan. Egyes esetek-ben ugyanis elég, ha a hirdetéshiéna árnyéka humanoi-dákra vetõdik, azok szempillantás alatt képesek elveszte-ni eszüket, és hanyatt-homlok rohanni a hívó szavak nyo-mában. Humanoidokra inkább a szirénhiéna hangja hathasonlóképpen, mely a harántcsíkos hiéna fülsértõen ri-kácsoló hangjával ellentétben bársonyos és behízelgõ.

További terjedésüknek – természetes ellenségek hiá-nyában – eddig csak a Szivárványharcosok Szövetsége sza-bott valamelyes gátat, jóllehet a hirdetéshiénák már azegész világra szemet vetettek.

59

A hirdetéshiéna

(hyaena reclama)

A hirdetéshiénák jövõhulladékon élnek. Az étvágyger-jesztõen meglengetett jövõkoncokból már a jelenben le-szakítják a maguk cubákját. (Falás közben még szokottegykedvûségükrõl is megfeledkeznek, s gyakran hallhat-juk, hogy vad dulakodásba keverednek egymással, vicso-rognak, rikoltoznak és röhögnek a konc felett.) A közön-séges foltos hiénával ellentétben nem a hulladék eltünte-tésén, hanem hathatós szaporításán fáradoznak. (A futu-rum így elõvételezett felfalása folytán még azon jövõ-szegmensek is bomlásnak indulnak, amire a hirdetéshié-nák nem vetettek szemet.)

A hulladékjövõ eljövetelét ezerféleképpen képesekelõsegíteni. Eszköztáruk éppoly kimeríthetetlennek tû-nik, mint annak a tõkesúlynak a tolóereje, mely egyre to-vább ûzi & taszítja õket. A hirdetéshiénák vadászterületeezért valójában végtelen: tevékenységi területük egyre tá-gul, és elõbb-utóbb elkerülhetetlenül egybeesik a bejár-ható teljességgel.

Zsákmányukat meglehetõsen céltudatosan közelítikmeg. A tudományos tájolás haladottabb eljárásai melletta bájolás és bûvölés hagyományos módszereit sem tartjákmegvetendõnek. A hirdetéshiénák elsõsorban a hisze-meket keresik. Szemüket és orrukat folyvást a vágyak fe-lõl fúvó szelekbe fúrják, a vágyváladékok nyomelemeialapján lokalizálják a kibocsátás helyét, majd mintavevõ-ikkel lélek-, környezet- és talajtani teszteket végeznek.A betájolhatók lehetséges körének felmérése után meg-kezdik az adott populáció befolyásolására legalkalmasabblégvárak építését. Tetszetõs, trójai típusú látszatkeltõikkelbehatolnak a legkisebb idõrésbe, és feltalálják magukatbármilyen felhasználói felületen. A települések és tájak

58

nyük állandó lázban ég, énekükben azonban nyoma sincssemmiféle gyötrelemnek. Mi több, ujjongó és dicsérõdalok ezek, mivel hangjukkal öntestüket is átrezgetik, ésfolyton fölébe kerekednek a fájdalomnak.

A phalaris-állatok idõvel minden közvetítõ nélkül ké-pesek szferikus szólamokká szelídíteni, vagy földöntúlikonfigurációkká fejleszteni az õket érõ fájdalmakat. A fáj-dalom formafejlesztõ fegyelme, tapasztalatának testkö-zelisége és lendítõereje mellett transzformációs tradíciójuksegíti õket ebben. Ezért nem is különösebben meglepõ,hogy e törékeny lények igen nagy horderejû tettekre ké-pesek: a lepke szárnyának egyetlen mozdulatával akár afél Földön végigsöprõ forgószelek is támadhatnak.

61

A phalaris-lepke

(papilio dolorosa)

A phalaris-lárvák fájdalomból születnek. Ontogenezisükmeglehetõsen különös: keletkezésüket a legkülönfélébbfájdalomforrás képes kiváltani (testi-lelki gyötrelmek, szen-vedélyek, együttérzések, alkony-élmények etc.). A lárváka születési szenvedéseket hátrahagyva hamarosan önállóéletre és érzésekre képesek.

A phalaris-lárvák rendkívül tevékenyek. Elsõsorban azönszervezõdés terén mutatnak tündökletes képességeket:már néhány felsejlõ sarj létrejötte elegendõ ahhoz, hogy nö-vekedésük sosem látott sûrûséget sorjázzon. A foltszerûenfejlõdõ szövetek egyre élénkebb kölcsönkapcsolatra lépnekegymással. Az egyes tagok tökéletlenségeit, a szervülés hiá-nyait, a test félkész foltjait a részek közti ko-evolutív közre-mûködés rendkívül hatékonyan képes kiigazítani. (Egyesfeltevések szerint felépülési folyamataikat ún. Gestalt-génekvezérlik. Újabb kutatások szerint ezek az erõsen absztraháltalakzatok – megfelõ megvilágításban – láthatóvá is válnak.)

A phalaris-lepkék fölöttébb differenciált lények. Kü-lönbözõségeik már lárvakorban erõs eltérésekhez vezet-nek. Álcákat csak azon egyedeik növesztenek, amelyekinkább a rejtõzés és a bújócskázás kultúrájában kívánnakélni. (Nemcsak a testük ki- vagy eltakarása terén törek-szenek új arányok és mintázatok kialakítására, hanem fõ-ként a személyüket illetõen: közszemlére csak szemléle-tes részeiket szeretik kitenni. Erre nem a személyes szeny-nyes kiteregetésétõl való tartózkodás készteti õket, ha-nem a csillagnak [star] nevezett szerzetek álcacsóválásá-nak széles körben elterjedt kultuszától való viszolygás.)

Vannak köztük olyanok, akik miután levedlették bõ-rüket, nem növesztenek újat: puszta idegvégzõdéseiketteszik ki az éles levegõnek vagy a tûzõ napnak. Ettõl lé-

60

Addig láttak szemeink világlást, füleink hallották a csendet, a csend visszhangzó hívását. /…/ Elõször a szárnyakat metszették le, aztán elszaporították a szavakat. Majd földhöz szögeztettek a Szükségszerûség démonával, megvonták az idõt, és berekesztették a teret…

63

A szárnyszegettek

Fejlett haláltudatú, rövid életû populáció volt. Ennek el-lenére leleteik még ma is gyakran merülnek föl a külön-féle létrétegekben; ott, ahol egy kudarc kivirágzik, vagyfeltárul történeti horizontja, netán megtapasztalása po-pulárissá kezd válni. (Így például a „lelombozódik” igeeredete is e madárnyelvre vezethetõ vissza.)

A szárnyszegettek kihalásában egy mindeddig azono-síthatatlannak bizonyult Nagy Ellenség játszott döntõszerepet, mely ellenség egyébként önkeblükbõl kélt, be-szélte nyelvüket, és szívhez szóló szavakon szólt (érte-lemszerûen: az elme kikerülésével).

Egyes források szerint a szárnyszegettek derûtlensé-güket gyilkos iróniával enyhítették, mely irónia élét, akár-csak egykor a sevillai pengéét, minden érintett rettegte:„Minden célzásuk talált, és találatuk megsemmisítõ erejûvolt” – állapította meg róluk egy korabeli kutató.

A maga korában feltehetõen igen fejlett mondavilá-gukból csak az alábbi eredetmonda töredéke maradt fenn:

Kezdetben volt a jó. Aztán már csak egyre rosszabb lett minden. Fájni kezdett a föld, ólommá aszott össze az idõ és lesújtó lett minden létezõ. /…/ Eljött a tovahaladó alkonyat – Aurórával az élen –és hamarosan beállta sötétség délben. /…/ Azon a napon elborult az ég, hûlt helyét rõt neontörpék csillagtestei belepték. /…/

62

05. TÖRTÉNÉSEK

Lángban álló szigettenger

Érzékeink kiélesedésének és kihunyásának váltakozásaszínezi vándorlásunkat.

Hatására hûvös józanságú harcosaink egy szemvilla-nás alatt is képesek felforrósodni, akár a fehérizzásig.

Vágytengerbe vagyunk vetve. Hullámai meg-megúju-ló ostrom alatt tartják érzékeinket. Éberségünket penge-éles, húsba hatoló élmények edzik. (Tehetünk persze úgyis, mintha nem is vetülne elénk olykor egy-egy sebnél isnyitottabb test. A villanásnyi szédületbe borító tökéleteshús és vér. Nyomában pedig a szakadásos létet áthidalnitörekvõ zuhanásvágy.)

Vágyaink vadona végtelen, és magunkfajta, lassú lán-gon égõ lények éltetik. E vadon telítve van eleven, tûzbeborult testekkel, és e lelkes testek, mint afféle szeszélye-sen kerengõ bolygó- és naprendszerek, ellenállhatatlanulképesek vonzani, vagy éppen taszítani, más testeket.

A vadon fokozatosan tárja föl tüneményes tájait: kü-lönféle térségeit, melyek nem is feltétlenül testi termé-szetûek. A vonzódás és tartózkodás kereszttüzében, min-denféle kínok és különbnél különb kellemek tömegén fi-nomulunk ki. (Eközben elég nagy a hajlandóságunk arra,hogy az egymás közt megnyíló mélységekbe vesszünk,jóllehet éppen eléggé tudjuk, hogy ez irányú elragadtatá-saink eredõje a testfelületeknél, sõt még a testeknél ismélyebben rejlik.)

A vonzások és viszontvonzások rezgéstartományameglehetõsen tágas és telítve van töméntelen üzenettel.

6564

ben számûzetésben.) Gyönyöreink gyûrûzése az eredetelsõ körét idézi, és a folytatásáért folyik. Öntudatlanul atovábbteremtés történik velünk, általunk és bennünk,miközben az összezárulás és szétáradás legszemélyesebbszertartásait végezzük.

Egykori, csírában szunnyadó teljességünkhöz csakennek az idõleges izzása fogható. Ebben az átmenetiség-ben azonban az örökkévalóság édességébõl kapunk oly-kor ízelítõt. Az ilyen elragadtatások nem egészen e világ-ról valóak: lángjai tûznek lángjai, sok vizek el nem olthatnák.

67

Sugárzásának kiszámíthatatlanul bekövetkezõ sûrûsödé-sében van valami ellenállhatatlan, aminek mégiscsak el-lent kell állni. (Miközben azt is tudjuk, hogy fellángolásaitöbbnyire az elfojtásokkal egyenes arányban növekednek.A lefojtott tûz felcsapó csóvája pedig test és lélek még ki-terjedtebb térségeit perzselheti fel. Az ilyen excesszusokaztán elképesztõ eltévelyedésekhez vezethetnek.)

A különféle testtájak elrejtése és mások egyidejû meg-mutatása állandó hullámzást visz a vágyvilágba. A testekközti tájékozódás tudott és tudat(ta)lan területeire vonat-kozó teóriák ugyan különfélék, de e tanok tekintélyénmár nemegyszer esett csorba, ezért kissé kétkedõen köze-lítünk kijelentéseikhez.

Más testek társaságának és tagadhatatlan vonzásánakkitéve számos eshetõség nyílik elõttünk. Esendõ vol-tunkból következõen elég sok minden meg is esik ve-lünk. Akár az is, hogy nem történik semmi, miközbenmégis több történik, mintha minden megtörtént volna.

A gyönyörök örvényének olykor már leheletnyi fodro-zódása is megszédíti a vadon vándorait, akik közül sokanszívesen merülnek bele egy-egy hirtelen támadó szédületrohamosan mélyülõ és egyre sûrûsödõ sötétjébe. Fejest ug-ranak a feltáruló fekete lyukba – néhány percre, avagy egyörökkévalóságnak tetszõ pillanatig. Leküzdhetetlen vágytólvezérelve, az élet szakadásokon átnyúló láncolatát megte-remtve, netán félelmétõl eltelve vagy örömétõl reszketve.

Testet teljesen csak szellemmel szerethetünk. A sze-ret ereje szédítõ: még a legszilárdabbak is meg tudnaktántorodni tõle. Szelíd szavára még a bennünk megbúvóvadállatok is hajlamosak kezes bárányokká válni. Ha ez aszeretet elég erõs, akkor képes elvenni animális kedvün-ket attól, hogy állandóan más testek társaságát keressük.

Leglágyabb fellángolásaink a vágyvadonban szület-nek. Innen eredünk: az õsesemény paradicsomi pillana-tából. (Ezért is érezzük magunkat azóta szinte egyvégté-

66

Az avatárok eljövetele

A médiumok egyesítése meglepõ következményekkel járt.Mivel már egyetlen készülék sem különült el, kezelésüknem kötõdött helyhez, és az interfészeket, akárcsak a jele-nítõket, tetszõleges helyekre lehetett telepíteni. Volt, akibeérte az asztallap kézreálló részével, másnak nemhogy anégy fal, de még a mennyezet sem bizonyult elégnek, és aszenzibilizált padlóra is egy mediterrán sziget rózsaszín fö-venyének folyamatos képét kérte le a megfigyelõrõl. (Eb-bõl adódtak bonyodalmak: néha az átvonuló rákok okoz-tak riadalmat, máskor meg vörös izzásba váltott, mivel azelboruló ég miatt a színkorrekció túlvezérlõdött…)

Az interfészkek komfortja, fõként az idõsebbeknél, fo-kozott elszigetelõdéshez és olykor súlyos pszichés prob-lémákhoz vezetett. Az egyedüllét nehézségét sokan csakúgy voltak képesek elviselni, ha magukat állandóan élõ-képekkel vették körül. A családi fotóalbum intézményétfelváltó szolgáltatás révén bárki élõképpé szintetizáltat-hatta rég hunyt eleit vagy elenyészett kedveseit. A film-rajongók pedig a térkorrektor révén akár minden idejü-ket kedvenceik karéjában tölthették. A realitásérzék szé-les körû elvesztése azonban annak volt köszönhetõ, hogya szappanoperákat már nemcsak kívülrõl lehetett nézni,hanem bele is lehetett bújni egy-egy szappanbuborékba.

Jótékonyan hatott, hogy az Egyesítés nyomán min-denkinek magának kellett kialakítania saját interfészkét –hacsak nem akart a kényelmetlen egyenfészkek egyikébekerülni. Módszeres tûnõdést kívánt annak számbavétele,hogy mi az, ami tulajdonosára tartozik; mi érinti igazán,és mi mindent kell távol tartania. Nemcsak a kezelhetõ-ség, az arányos kiábrázolás is vetett fel kényes kérdéseket.(A személyes élet szétszéledtségével való szembesülésolykor kisebb megrázkódtatásokat okozott.)

69

Elképedés

Képkorszaki lelettöredékek

Eleink kezdetben az eget vagy az erdõt fürkészték, egy-mást vagy a tüzet nézték; a lángot látták, az árnyak táncát,avagy egyszerûen a semmibe meredtek.

Ahogy elõrehatoltak a haladásban, az árnyak játékátkezdték figyelni, a szétfoszló fény képeit és a lények kép-levonatait. Azóta színes, szélesvásznú és sokcsatornáshajnalok hasadnak.

Kezdetben a képek csak a vizekben éltek. A mi napja-ink már képek vadonában virradnak. Liánjaik megtele-pedtek az öltözeteken, indáik a hajlékok mélyébe hatol-tak, rajaik a könyvekben kígyóznak.

A képek szélei közé szoktatott szemmel látunk. Nézé-sünk sarkított, vágott és töredezett szemhatárok között ho-nos. Tekintetünk közös támasztéka, a Távolbalátó, mintegytrójai falóként hatolt át az otthonok falán. Azóta éj és napeggyé olvadt, leple alatt árnyszerû lények hadai áradnak,szavakat szólnak, tetteket tesznek, mintha élnének.

A Távolbalátó kezdetben kék volt. És abban is hason-lított a tintahalra, hogy érzékelhetõ lénye fokozatosan el-tûnt az általa kisugárzott képek között. Késõbb aztán elszí-nezõdött. Ennek következtében még fojtogatóbban tapada szemekre, és képcsövén keresztül még hathatósabb szí-vást gyakorol az agyakra. Az életnél élénkebb színárnyala-tokban érkezõ áradat azóta visszás színben tünteti fel je-lenvalóságunkat. Ezért hajlunk arra, hogy lángoló oda-adással áldozzunk látványának, bár tudjuk, hogy az áldozategyik neve: látás, másik neve: idõ, a harmadik pedig: élet.

68

múltán az avatárnak saját mintázat-észlelõképessége fej-lõdött ki, ami a keresések hatékonyságát is sokszorosáranövelte. A megbízatások teljesítése mellett ezért mindigfelajánlhatta a látványok, szószövevények és hangalakza-tok válogatott kínálatát. Az avatár ajánlata – kedvezõ ki-induló feltételek mellett – mindig a megismerés kimerít-hetetlen mélységeibe vezetõ lépcsõ következõ fokát ké-pezte. (Kedvezõtlen konstelláció és rossz kalibráltságmellett persze a rossz irányába vezetõ regressziónak isnagy sebességû segédletéül szolgáltak…)

Az avatár a kapcsolatok ápolásában is pótolhatatlannávált: rendszeresen egyeztette észleléseit baráti avatárok-kal (a barátok avatárjaival), így az összecsendülések sûrû-södése vagy a széthangzások kritikussá válása esetén szótemelt és személyes találkozásokra tehetett javaslatot. (Ezmellesleg elejét vette annak, hogy uraik/nõik – eltérõ irá-nyultságuk folytán – érintkezésképtelenné váljanak. Mintahogy megakadályozta azt is, hogy legtágabb társulásukszámtalan szubkultúra összefüggéstelen szövevényéreszakadjon szét.)

Mindazonáltal elterjedésükkel egyidejûleg veszélyesjelenségek is mutatkoztak, súlyos balesetek fordultak elõ.Felülmúlhatatlan hatékonyságú és fürgeségû szolgákkéntnélkülözhetetlenné tudták tenni magukat, így akaratlanulis úrrá váltak uraik/nõik fölött. Nem egy fészeklakó sajátavatárjának áldozatává vált: volt, aki a közremûködésenélkül már nem volt képes elemi mûveletek elvégzésére,és a rendszer összeomlása után néhány nappal éhen halt.Tömegesen szedte áldozatait az avatárok által elõidézetttespedtségi szindróma is: a térteljes, a reállal rivalizáló ké-pek sokak számára nélkülözhetõvé tették a közvetlen kö-zelséget, így aztán nemcsak az utazásról szoktak le, hanemidõvel járóképességüket is elvesztették.

Kevésbé volt közvetlenül (ön)veszélyes az a mentálisátalakulás, ami hatalommániára hajlamos egyéneknél kö-

71

Konfigurációjának kialakításán túl az interfészek sze-mélyes jellegét az adta, hogy csak tulajdonosa hangjárahallgatott (ha akusztikusan vezérelték), és csak kézrátételrévén lehetett hozzáférni (amikor manuálisan kezelték).

Az interfészek igazi forradalma azonban az avatárokeljövetelével kezdõdött. Az avatár a fészek szelleménekmanifesztációja volt, méghozzá tetszés szerint alakíthatólátszattestben. (Alakját FIGURA-formázóprogrammaltetszés szerint lehetett kialakítani, vagy a személyi tárlóképmásaiból szintetizálni.) Az avatárban egy rendkívüliképességû titkár/nõ, egy õrangyal és egy intelligens ágenslegjobb képességei elegyedtek. Ha felkérték, felülmúlha-tatlannak bizonyult a beérkezõ jelek szûrésében, a gon-doskodásban és a felderítésben. (Fejlettebb formáik arrais képes voltak, hogy – önmagukat a szolgáltatók szûrõiszámára észrevétlenné tömörítve – szédítõ adathalmazo-kat pásztázzanak át. Ezzel megóvták gazdáikat az infor-mációk révén elõálló eltompulástól, továbbá a szükségte-len költekezéstõl.)

Fejlõdõképes programozása révén az avatár nemcsaksokféle szolgálatra volt képes, de ura/úrnõje személyisé-gének fejlõdését is folyamatosan követni tudta. Rövid ta-nulási fázis után átvette válogatási szempontjait, sõt, ezeklehetséges evolúcióját is extrapolálni tudta. Képessége alehívott kép-, szó-, valamint hangmintázatok gyakorisá-gának és összetételének folyamatos elemzésén alapult.(A kezdeti, szavakra szorítkozó szelektálást – az alapjáulszolgáló analitikus nyelvfelfogással együtt – a kudarcoktömkelege után föl kellett adni, és magasabb komplexitá-sú jellemzõket kellett keresni.)

Az avatár nem pusztán a képarchitektúrát és annakalakulását, a kulcsszavak és a logikai struktúrák tovább-képzõdését, hanem a felfogott hangok harmonizáltságátés ritmusképleteik fejlõdését is követte, s így a gondolat-formák evolúcióját hathatósan tudta támogatni. Egy idõ

70

73

vetkezett be: avatárjaik ténykedése nyomán a mindenha-tóság érzése és a mindentudás téveszméje töltötte be el-méjüket. (Bár lehet, hogy ez a közremûködésük nélkül ismegesett volna velük – hiszen erre már az avatárok eljö-vetele elõtt is bõségesen volt példa.)

72

74

06. ÉPÍTMÉNYEK ÉS INTÉZMÉNYEK

Nomád land art

Erre a lelettípusra a legmélyebbre menõ feltárások soránbukkantunk; különbözõ méretû példányaik ugyanis ele-ve a felszín alatt rejlettek. Roppant méretük mellett soká-ig az is hátráltatta felismerésüket, hogy a térséget elözön-lõ hordalékkultúrák kezdetben hulladéktárolónak hasz-nálták õket, késõbb pedig az erózió mosta el csaknem tö-kéletesen nyomaikat – készítõik ugyanis a földbõl a föld-ben-elv szerint képezték õket.

A létesítmények leginkább a kifinomult kõkorszak ko-losszális gúláira emlékeztetnek – azzal a nem éppen elhanya-golható különbséggel, hogy csúcsaikkal nem az ég, hanem aföld mélye felé mutatnak. Ehhez képest már-már mellékes-nek tekinthetõ karakterisztikumuk, hogy a szabályosan mé-lyülõ piramidális katlan a képzeletbeli középvonalnál hir-telen véget ér: mintha egy gigászi penge csapódott volna leés vágta volna el a szabályos forma kibontakozásának útját!

A katlanok kivétel nélkül kelet–nyugati tájolásúak. Szé-lesebbik oldalukról – s ezek kiterjedése olykor kilométe-rekben mérhetõ – lépcsõsorok indulnak lefelé. A mélybevezetõ útvonalat tágas teraszok törik meg, rajtuk itt-ott pa-dok állnak, peremeiken bájos balusztrádok (korabeli ne-vükön: báboskorlátok) húzódnak.

A katlan legmélyebb pontjára érve a szemlélõnek kü-lönös élményben van része: a múlt képletes, és mégis vi-tathatatlanul valóságos, mélységesen mély kútjából te-kinthet fel a valószínûtlen magasságban látszó, élesen fél-bemetszett égre.

75

A gémák napja

Beriht

Eleink szokásaihoz híven, a Nevek nevében – In Nomine– érünk földet. A fedélzet még csendes. Hencserünk kö-rül, melyen az éjeken át hibernáltatunk, hajnaltájt mégmajd minden érdekes. Elménk puha, az élet omlós. Van-nak édeni tájai: ahonnan éppen hogy kikeltünk. Azaz-hogy ki kellett kelnünk; mintegy kiûzettünk egy közteséberlétbe.

Megszabadulván hálóköntöseinktõl, futamodásnakindulunk. Futtában feltesszük teavizünket, vizezett te-jünket, majd lerójuk kilométeres élesztõkörünket. (Tél-víz idején ezt tûzgyújtás után tesszük. A tûz helye: ún.vegyes tüzelésû kazán, ami kõszénnel, fával – tüzelõhi-ány esetén kismesterekkel, sõt klasszikusokkal is – üze-meltethetõ, fölöttébb elõrelátóan kiforralt készülék.) Pá-lyakörünkrõl visszatérvén teafüvet, zabot, valamint ka-kaóbabot keverünk az idõközben felforrósodott anya-gokhoz. (Az ezenközben megérkezõ leszármazottainkatesetenként a köszöntés kínos kötelességének elsajátításá-ra szólítjuk fel, majd pedig, ha éppen hajlanak rá, táplá-lékkal látjuk el õket.)

Testünket teinnel, majd koffeinnel töltjük fel. Ettõl ki-csinyt élénkebb elmeállapotunk és jobb kedvünk kereke-dik. (A háttérben ezalatt különféle hangok híreket és hir-detéseket hallatnak.) Lemossuk magunkról az álmoklucskát és a futás közben különösen hosszúnak tetszett útporát. Végére jutván reggeli rítusainknak, felöltjük felöl-tõnket, majd útnak indulunk.

Menet közben mindenféle múlékony és maradandómegfigyeléseket teszünk az út menti füvekrõl és fákról, avakolatok omlásának fázisairól, utitársaink kifelé- vagybefeléfordultságáról. (Tanulmányozzuk az esetleges

77

E talányos létesítmények számos kérdést vetnek fel;ezek egy része technikai természetû, javarészt azonban amagasabb mentális átrendezõdés megértésének nehézsé-gét és a létesítmény mibenlétét érintik: miféle eljárássaltudták merõleges falúra kimélyíteni, majd pedig kõke-ményre kiképezni a legkülönbözõbb összetételû talajfé-leségeket? Miért hagytak föl az anyaghasználatnak azzal akiterjedt körével, amelyet építészetük addig alkalmazott?És miért csak földbõl formáltak? Mi késztette õket arra,hogy az eget ostromló építményeik helyett egyszer csakegészen másba kezdjenek? Szentélyek voltak ezek vagysiratófalak? (Lehet, hogy a beépítettség érte el azt a fokot,ahol már csak a kiüresítés jelentett kiutat?!)

E kérdésekre hosszú ideje hasztalan keresünk választ.Ezért is hajlunk arra, hogy kétes megoldási kísérletek he-lyett inkább annak a levéltöredéknek az intését kövessük,melyet kutatócsoportunk egy közeli tárlóban talált:

„…A megismerés mámorában mindegyre magasra törünk.Egyre feljebb és feljebb emelkedve mégis egyre nagyobb messzesé-gekbe veszõ egekre lelünk. És a lábainknál nyíló mélységekrõlrendre elfeledkezünk.

Indulj ezért elõször lefelé! Ha felmérted a mérhetetlen mély-séget, ahonnan utat nyitottak neked, akkor esetleg elkezdhetedfelfele emelni elenyészõ tekintetedet…”

76

kapcsolatba, mások a szürke gémek szárnycsapásainak apapirusztekercsek csavarodásával való találkozására veze-tik vissza. Vannak köztük kínai, korabeli keletnémet,osztrák, bolgár, sõt néha még helyi termékek is. (A színe-zett, bunt-típusúak a kaotikus tarkaság felé tartó okci-dentális lelõhelyekrõl erednek.)

A gemkapcsok fondorlatos megformáltsága felhaszná-lásukkal függ össze. Az összetekeredett kígyót formázókapcsok az általuk összefogott közlések kimeríthetetlensé-gét és végtelenbe veszõ vonalvezetését vannak hivatva je-lezni. A meander-motívumos kapcsok ismétléses típusútárlókra utalnak. Akadnak köztük közönséges közhelygyûj-temények, akárcsak a hagyományok továbbadásának inno-vációt nélkülözõ fajtái is. A felül kiöblösödõ, horgot muta-tó, és képzeletben egy ponttal kiegészítendõ különleges ka-pocs a közlemény kérdésességének jelzésére szolgál. Azorigóformák a szellem fagypontját megtestesítõ szövegfo-lyondárokat rejtik. A belõlük áradó hideghullám nagyságáta zéruskapocs mérete vagy megkettõzése – 00 – tudatja. Akézmûves eljárásokkal hajlított egyedi formák a költõi kép-zelet kicsúcsosodásainak vannak fenntartva, a téveszméktárolására pedig selejtes termékek alkalmaztatnak.

A kapcsok körül kialakult kultuszokat összefogó ere-jük magyarázza. A számolhatatlanul terítékre kerülõ szö-veghalmazban ugyanis a kapcsok teremtik meg a legerõ-sebb kapcsolatokat: a gemkapcsok rendeltetése az, hogy akülönbözõ színvonalú és elütõ színezetû szövegteste-ket egy szintre hozzák. Az így elõálló eklektikus szöveg-együttesek kétségtelenül korhûek: egymásmellettiségükmesszemenõen esetleges.

Ezenközben a kultuszhely környékén mindenféle né-pek (költõk, korrektorok, kérincsélõk, kutatók) teszneklátogatást; különféle laikus és klerikus követek tûnnekfel, majd távoznak el; távoli hangok szólnak hozzánk táv-beszélõkön keresztül.

79

szemvillanásokat, cinkos mosolyokat, az elzárkózásokatés ajánlkozásokat.) Többnyire azonban – elménk ébersé-ge, valamint a környezet kiismert érdektelensége folytán– szemünket egy Negatív Képernyõre függesztjük: kutatjuka kor- és a közszellem képzõdményeit, az e helyt köny-veknek nevezett memóriákat. (Reggel még elvétve semvetemedünk ún. újságra, nehogy befelhõzze homlokle-benyeink horizontját a hírek hordaléka. Ehhez ekkormég túlontúl érzékenyek vagyunk. Késõbb megedzõ-dünk: a visszaút alatt, már kellõleg letompulva, tájékozó-dunk e lápos tájékról.)

Hûvös völgyünk környékérõl távolodóban átzsilipe-lünk a különbözõ típusú testtovábbítókon. A földalatti-ból felmerülvén már majdhogynem helyben vagyunk.Csak végig kell vonulnunk a színes álmokkal és üvegtin-tákkal ékített, valamint arabs õrszemekkel és pénzváltók-kal szegélyezett Kossuth utca déli partján, hogy megér-kezzünk táborhelyünkre.

(Egy ideje már nem kell szembesülnünk azzal a kér-déssel, mellyel az ügyeletes felvásárlóroma szokott voltránk rontani révültségünkben – „Naccságosúr, a bizomá-nyiba megy?” –, hogy aztán pillantásunk felülmúlhatat-lan beszédessége folytán már ne is kelljen feltennie foly-tatólag szokásos kérdését – Nincs valami eladó…?)

Ily kalandok és kitérõk tömkelege után érünk a GémákNépének kedvelt földjére, ahol már mi sem hátráltatmunkánkban. Ez a kínos és kötelezõ kultuszokkal kör-nyezett ténykedés a népünk nevében is megjelenõ gém-kapcsok körül kristályosodott ki. Maguk a gemkapcsok(Heftklammer, Büroklammer, brocheur, clamp, szkrép-ka) különbözõ nagyságú és jelképes erejû fémtárgyak,melyek szövegtárló egységek csoportosítására és egybe-fogására alkalmasak.

Eredetük merõ rejtély. Némely fejtegetések a kanalasgémek csõrcsatornáinak vonalvezetésével hozzák õket

78

Õsélménykeresõk

Az õsélménykeresõk vízpartok közelében lelhetõk föl. Üzem-be helyezésükhöz a meleg évszak a legkedvezõbb. Ennekbeköszöntekor a népesség már-már a lemmingekéhez ha-sonló elszántsággal indul neki a víznek. Ilyenkor fáradságotnem kímélve túlteszik magukat távolságok és tájak tömke-legén, áthágnak szabályokat és határokat, hogy végül elér-jék õsélményeik fellelésének feltehetõ színhelyét.

A keresés már menet közben megkezdõdik, a legkü-lönfélébb testtájak lemeztelenítésével. A kivetkõzés a ru-házat megjelenítette kulturális kontextusból többnyiremegtorpan az altájaknál. (Némely feltevés szerint ez is azélmények õsiségével van összefüggésben; benne a szõr-metakaró, a sejtelmes bunda utáni vágy mutatkozik meg,amibõl egyáltalán nem lehet kivetkõzni. Mások úgy vé-lekednek, hogy a põre test látványa éppen a lehetõségeksejtelmétõl, a képzelet kalandos munkájától fosztja megaz õsélménykeresõk közönségét. )

Hideg évszakokban hihetetlen erõfeszítéseket tesz-nek az õsélménykeresõk üzembe helyezésére alkalmas kö-rülmények megteremtésére. Fáradságot és költséget nemkímélve, térdarabokat szakítanak ki a tájból, üvegházakatemelnek, betonmedreket vájnak, vizeket feszítenek,hogy hasábnyi nyarakat teremtsenek. Vannak, akik télvízidején parányi kamrákat fûtenek fel, hogy abban testüketgõzbe göngyölgessék. Mások a költséges megoldások he-lyett orrukat tengersós vízbe mártogatva idézik fel élmé-nyeiket. (Bár ez javasasszonyaik szerint leginkább elmo-csarasodott légjárataik orvoslására szolgál.)

Õsélményeik közeledtén úgy érzik, a megelevenedettDél jön el értük. Jöttére legbelül lángra lobbannak ésmegolvadnak. Képessé válnak a legképtelenebb képtelen-ségekre: a férfiak ún. tengeri nyakkendõt kötnek nyakuk-ra, a nõk fülükre csikóhalakat függesztenek, mellükre

81

Így múlatván el napunk közbensõ, nagyobbik felét,megkezdjük visszavonulásunkat. Kisebb-nagyobb kitérõketteszünk; hol zabot, hol meg mindenféle mást veszünk aszabadpiacokon erre szakosodott népektõl. Olykor távo-labb települt barátokat és felebarátokat keresünk fel, néhafelderítõutakra indulunk idegen kultuszhelyek környékére.

Hazatérvén honi kunyhónkba, megpróbálunk magunk-hoz térni az idõközben beállt önkívületbõl: bukfencóráttartunk sarjadékainknak, esetleg fejenállással borítunk fáty-lat a felesleges fellángolásokra. Így kíséreljük meg fejérõlismét a talpára állítani figyelmünk hanyatló homokóráját.Ha ez a mutatvány nem válik be, akkor a lejtmenet eset-leg egy esti mûsor mélyében üli ünnepét. (A helyi totem-televízió csatornáinak váltogatása közben a katódsugár-zásban tovább élõ népi kultúra különféle képzõdményeittanulmányozzuk.)

Az elközelgõ éjszaka elõtt magunkba szállunk. Elme-rengünk az eltûnõ esten, a fakuló fényeken, a mulandóminõségeken. Esetleg meghúzzuk a magassági kormányt,körbehordozzuk tekintetünket kétségeinken, megkísé-reljük fellelni bizonyosságainkat. Vagy kisebb-nagyobbkitérõket teszünk elragadtatásaink tájaira.

Végül fohászokat formálunk vagy recitálunk – álom-béli életünk örök vadászmezõire távozván.

80

kagylóhéjakat helyeznek, a gyerekek pedig gyakran ten-geri herkentyûket húznak maguk mögött.

Az élmények mélymúltba merült rétegének elérésé-hez elengedhetetlen a közvetlen közelség: az eleven tes-tek és az elemek másként elképzelhetetlen találkozása.Ezért is vetik vízbe magukat és hasítják õsi élményeikbefeledkezve a habokat, hûsítik felhevült húsukat.

Öntestük áztatását megelégelvén fejlõdésemlékeikkövetkezõ fokozatára váltanak át: partra szállnak. Kifek-szenek a szárazföldre, és órák hosszú során át képesek ki-tenni magukat a tûzõ nap – hosszabb távon gyilkos – he-vének.

A melegben megszûnik a mélységérzékelés. Felbom-lanak a máskor oly szilárdnak tetszõ formák és normák.Elmosódnak a különbözõségek, élüket vesztik a határvo-nalak és kiélesednek az érzékek. A vérforraló és agyatszikkasztó vivõáramokkal õsélményeikhez vitetik magu-kat. Megmerítkeznek a megfogható mindenségben; szét-terülnek, megkülönböztethetetlenné válnak és össze-folynak. Vannak.

82

Saját sivatag

Mindahány meglett nomádnak megvan a maga sivataga.(A még nem megletteknek is van, legfeljebb eddig nemlelték meg, s ezért nevével, kiterjedésével sincsenek tisz-tában.) A sivatagok sajátságairól már könyvtárnyi kataló-gus készült. (Bár legtöbbjének titokzatos tárgyára – mi-után címük nem jelzi – csak hosszas kutatómunka utánderül fény, akárcsak keletkezésük körülményeire.)

A pusztaság egyik legfõbb ismérve, hogy napokig, sõtolykor hónapokig el lehet benne lenni és menni, anélkül,hogy véget érne, vagy akárcsak valaminõ változást szen-vedne a benne bolyongó.

Kiterjedése azonban idõvel megváltozik; körvonalaikoronként és életkoronként különbözõ helyeken húzód-nak. Fajtái sorolhatatlan sokaságot képeznek: vannak ólom-sivatagok, homoksivatagok, esõsivatagok, jajsivatagok, kõ-sivatagok, munkasivatagok, jégsivatagok. Miként léteznekpáros és páratlan, szinguláris és párhuzamos pusztaságok is.(Egyes elbeszélések szerint a sivatagok sokasága összhang-ban áll a létfajták sokaságával: ahány létezõ, annyi puszta-ság. Egyik a másiknak visszája, hiánya vagy kifordítása.)

A sivatagok egy részében kongó a csend. Még a félre-rúgott vagy elhajított kövek sem adnak hangot. Más faj-táiban monoton zajok hallhatóak, vagy csupasz szi-nuszhangok zúgnak, és bármilyen irányba indul is ván-dora, ez a hanghatás mindenütt ugyanolyan erõteljes ésátható marad. Az ilyen sivatagok közelsége arról ismer-szik fel, hogy elõbb az egyik, majd mindkét fül csengenikezd, és az sem segít, ha kezünket a fülünkre tapasztjuk,vagy fél lábon ugrándozva próbáljuk kirázni fejünkbõl.

Az ólomsivatagokban a nehézkedés sokszorosa a szo-kásosnak. Ezért minden egyes mozdulat roppant erõfe-szítést kíván. Tartósabb tartózkodásnál (ami a saját siva-tag esetében jószerivel elkerülhetetlen) a fellépõ izomláz

83

esetekben a tévelygõ már csak az irgalomban bízhat. Né-melyek ugyan véletlennek vélik, és mindenféle névvel il-letik azt a pillanatot, amikor a kilátástalanságból kövültszenvedés véget ér: váratlanul szavakat hoz a szél, majdvirágzó, lakott vidék tûnik fel, és a sivatag összezárul aszámûzött háta mögött.

85

a fáradtsággal társulva különösen kínzóvá teszi a moz-gást. Már a felszín legkisebb kiemelkedése is az akaraterõpróbájává válik.

A legveszedelmesebbek azonban azok a pusztaságok,amelyeket madarak trillái töltenek be. Földjükre érveugyanis már az Ígéret Földjén hiszi magát az utazó, és haszemét csukva tartja, a csalogány csalfa hangja a legcsodá-latosabb tájakat csalja elõ emlékképeibõl. Csak sokára döb-ben rá, hogy a hangokat hallató madarak éppúgy hiányoz-nak errõl a tájról, mint a hangafû vagy a hárs.

Az elsötétedés sivatagába akár fényes nappal is bele-kerülhet az ember. Légkörének kifürkészhetetlen fény-törése folytán a környezõ fényforrásokat, sõt akár a verõ-fényt is képes kioltani.

Saját sivatagunkba rendszerint egyedül süllyedünk.Ám a személyes sivatagok – fajtáik azonossága vagy térbe-li közelségük folytán – néha összeérnek, sõt egymásba isfolynak. Ezért elõfordulhat, hogy a bennük bolyongókegymásba botlanak.

Megesik, hogy útjuk során a sivárság vándorai elõttminden pusztaságok mélye merül fel – a maga mindenrekiterjedõ, kezdet elõtti pompájában. Ekkor kiderül, hogya világ elsõdleges tere a sivatag; minden dolgok láthatára;az összes lény színre lépésének helye. Ezért is van tele avilág lehetõségek, ellendülések és bukások sivatagaival.

Így némileg érthetõ, hogy a különféle pusztaságok-ban megpróbált nomádok, temérdek terepgyakorlattal ahátuk mögött, várakozással tekintenek az eljövendõ elé.Edzettségük, erejük és állhatatosságuk többnyire átsegítiõket a soron következõ sivárság körén. Vannak azonbanolyan pusztaságok, melyekbõl egyáltalán nem látszik ki-út; ahol a völgyek és dombok váltakozása végeláthatatlan,mindegyik a megtévesztésig hasonlít az elõzõhöz; új ar-cok és alakzatok nem kínálnak vigaszt a szemnek, csak azemelkedõk és lejtõk ismétlõdnek vigasztalanul. Ilyen

84

Négyosztatú nyílásán át a szemlélõdõ tisztán láthattaa körülötte tomboló Zajlás Tengerét. (A kivágat megnégy-szerezése a szinoptikus látást, a köztük árnyszerûen kiraj-zolódó crux quadrata pedig kezdet és vég viszonylatainakélesebb érzékelését szolgálta.)”

A késõbbiekben a szemlélõdésszigeteket egyre na-gyobbra képezték ki, és kisebb kontemplálóközösségek iskialakultak körülöttük. Alighanem a Szigetek széles körûelterjedése magyarázza az Általános Lassulási Akció ered-ményességét is. Ennek során ugyanis – máig tisztázatlanmódon – sikerült emberarányossá szelídíteni az elszaba-dult eseményeket, és megkezdõdhetett a nomád élet újegyensúlyi állapotának megteremtése.

87

Szigetek a Zajlás Tengerében

A téridõk torlódásának terhei alól a nomádok különfé-leképpen igyekeztek megszabadulni. Életük üzemszerûûzöttsége ugyanis egyszer elérte azt a pontot, amikor márelméjük épsége és világuk élhetõsége forgott kockán. Ezenaz elviselhetetlen helyzeten eleinte szabadidõszeletek meg-teremtésével kívántak változtatni.

A hõn óhajtott hatás azonban nem következett be,mivel a kitöltetlen idõ készületlenül érte õket: valóságosvákuum tátongott minden ilyen idõszeletben. A megszo-kott késztetések kimaradása, az ütemesség helyén táma-dó üresség az unalom alaktalan mélyeibe taszította õket.A kiemelkedési kísérletek során mindenféle mágikus el-járással próbálkoztak.

Talán soha sem ért volna véget az alul- és a túlnyomásvégletei közti vergõdés, ha nem találják fel a Szigeteket aZajlás Tengerében. E szokatlan rendeltetésû építmények akétezredik év környékérõl igen nagy számban kerültek elõ.

A kor nomádjai a városok legkülönbözõbb, és gyakranlegforgalmasabb pontjain helyezték el õket. Erre a célraszívesen áldozták fel az akkor már igen nagy becsben tar-tott zöld színfoltokat: a parkokat, ligeteket és erdõségeket.

A Szigetek kezdetben szabályos alaprajzúak voltak, ésegyidejûleg egy-két személy szemlélõdését szolgálták. Azolykor világsátrat, máskor égboltot vagy mennybarlangotjelképezõ kicsiny építmények szirtként emelkedtek ki akörülöttük zajló kavargásból. (Vélhetõen elszigetelt vol-tuknak köszönhetõen kapták nevüket.)

Egy fennmaradt leírás szerint használatukra a követ-kezõképpen került sor: „A bejárati ajtó becsukódása utána Belsõ Elcsendesülés Zsilipjén kellett keresztülmenni. Azezenközben végbemenõ átalakulást a teljes elsötétítés ésa tökéletes hangszigetelés is elõsegítette. Mintegy félórászsilipelés után nyílott meg a Kitekintés Ablaka.

86

07. RELÁCIÓK

A nomádok ivadékai

Az ivadékok azok a lények, akikkel a nomádok még em-beri kötelékben élnek; mi több, õk alkotják legfõbb társa-ságukat. Hisz egyébként nomádok: szüntelenül úton van-nak a növekvõ napok völgyében, az alsóbb és felsõbb szin-ten kanyargó útvesztõk között.

A keletkezéstõl az elmúlás felé vivõ vándorlásuk fel-nõtt fázisában születnek utódaik. Ebben mindig van né-mi – nem éppen elhanyagolható – részük, fõként azon-ban az Élet Könyvének Szerzõje nyitja meg családtörté-netük újabb fejezetét.

Az ivadékok, amint az többek közt Ágoston nyománismeretes, megtörten, vér, sár és mindenféle csurgalékközt érkeznek. A leszármazás láncolatát tanúsítva vénségesvén vonásokat viselnek arcukon. Az életben elõrehaladvaaztán rendre felöltik, majd pedig levetik elõdeik arcát.

Az ivadékok érkeztével összeszorul a tér és átrendezõ-dik az idõ. Ezért felmenõik csak addig nyújtózkodhatnak,ameddig õk érnek – és amennyire életkori elaszticitásuk-ból telik. Az ivadéktér sûrûsége függ az ivadékok számá-tól, a szülõbolygók (bolygószülõk) állapotától és még meg-annyi mástól. Összetétele az idõ elõrehaladtával sokat vál-tozik, olykor mérhetetlen intenzitást ér el: teljesen kitöltia téridõt; hajnaltól napnyugtáig, sõt olykor tovább is.

Egy ivadékot önjáróvá válásáig – hároméves koráig –hozzávetõlegesen háromezerszer kell felöltöztetni, levet-kõztetni etc. Szünnap nincs. Ezek nyomán a lélek söté-tebb fertályaiban néha nehézfémzenék fakadnak.

8988

Egy felmenõ feljegyzései

Létrejöttükben nem volt semminemû tervszerûség; egy-egy fergeteges õsesemény nyomán egyszerûen hagytuklenni õket. Õk pedig lettek.

Világszomjukkal csak szeretetük vetekszik. A hátra-hagyott édeni lebegésért vigaszul a feltáruló világ belak-hatóságának reményét kapják. Fáradhatatlanul, lenyûgö-zõ intenzitással veszik birtokba a teret. Még nem tudják,hová is születtek. E nemtudás elõtt és alatt tudásuk ere-dendõbb: vannak.

Kezdettõl fogva a teljességben tartózkodnak. (Ez abbanis megmutatkozik, hogy sokáig még a lábaikat is imára tud-ják kulcsolni: kisdedkerekségben, Buddha-békességben.)Minden ivadék szép. Szépségük nem e világból és nem evilágra való. (Utóbb el is múlik, ahogy az idõ elõrehalad.)

Valamiképpen bevezetést kell nyerniük az életbe: felkell készíteni õket ezer eshetõségre, a gyönyör és a gyöt-relem közti kényes egyensúly fellelésére. És az elveszté-se utáni újramegtalálására.

Vannak olyan kérdések, amelyek elõl nem tudtam ki-térni: hogyan tartsam õket? (Mármint kézben.) Egyszeraztán rájöttem: feltétlenül elfele nézõben. Amerre maj-dan halad. (És közben némi testmeleget is tudhat a hátamegett.)

Dialogikusan kezdi az életet; hol hallgatólagosan, holmeg hangosan szólít fel, hogy legyünk vele, azaz általa ésérte. Elsõ szavuk, ami megtöri a megérkezésükkel kez-dõdõ hosszú szótlanságot, így szól: te. Ezt mondja min-den ivadék saját, személyes nyelvtörténete kezdetén.

Van bennük valami elviselhetetlen: folyvást részt kér-nek belõlem. Pedig nincs bennem semmi érdekes, ráadá-sul nem is tudnak mindig meggyõzni érdeklõdésük ko-molyságáról – ez persze komolyan nem is kérhetõ szá-mon rajtuk.

91

Az ivadékok, anélkül hogy Nietzschére hallgattak vol-na, veszélyesen élnek; nálánál is veszélyesebben. Hisz az-óta nagyot haladt elõre a világ. (Körös-körül baljós jelekaz utak csataterein, óvatlan óvodai pillanatokban, a váltó-árammal bevont házakban.)

Noha az idõ nem pénz, hanem élet, a felmenõk álta-lában nem érnek rá. Rá, azaz életük gyümölcsére. Az idõprésének szorításában sokan korszerû megoldást válasz-tanak (ami némileg hasonlít harmadik világbeli anyák el-járására, akik utódaikat egyszerûen derékig a homokbaássák, ha dolguk úgy kívánja): véreiket a televizionáriu-sok totemtévéoszlopának bûvkörébe helyezik, hadd bá-jolja õket a mozgómágia.

90

A Könnyek Könyvébõl

Egy kétéltû magánbeszéde másodszülöttjéhez

…Mélyen a jelenbe merülve zajlik életünk, a jelenide-jûség szüntelenül tovazúduló sûrûjében sodródunk. Foly-vást azúrban vagyunk: nyughatatlanul ûzetünk a rémje-len szakadékony jegén, a végsõ elszakadás felé, amikormajd lágy gépezetünk idõzítése lejár, a lélek leválik a testmásodik fokozatáról, a hordozó hátramarad, és visszaosz-lik a Föld földjébe, melybõl vétetett.

Igen, így alakul utunk a világidõben; sírásod szüneté-ben beáll a csend, a kétéltûek másik életének hírnöke. Eza tekintet megemelésének ideje, a kivonulásé a szokásszennyes folyamágyából, a lassú elszakadás a nehézkedéshínárosától; a körénk kövült páncélzat megnyitásánakideje ez, a szemek szoktatása az ég bársonyló kékjéhez…

Egyszer majd mindez elmúlik, akárcsak a torkodatszorongató sírás, miként elhal majd az a hol hangos, holhangtalan üvöltés is, amivel a fájdalom fogságában a két-éltûek egymást és õt szólítják, AKI VAN, mindenen túlés mindenen innen…

93

Elszenvedett vereségeiket, kudarcaikat és unalmukatúgy hozzák elém, mint macska az elfogott egeret – hogyközösen játsszunk azokkal, míg el nem múlnak.

A szeretet ugyan szeretne végeérhetetlen lenni, de azidõ, mint ismeretes, ki van mérve. Digitálisan. (Lenni,majd nem lenni, ez itt a kérdés.) Ettõl aztán vívódások ésvillongások sokasága szökik szárba, átmeneti szomorúbá-natsorsokat sejtetve és letörtségvirágokat fakasztva.

Látszólagos sérülékenységük ellenére a legtökélete-sebb páncéllal vannak felvértezve: sírásból bármikor ké-pesek áthatolhatatlan falat emelni maguk köré. Ezt akönnyekbõl emelt erõdöt aztán csak a feledés vagy a sze-retet tudja bevenni.

Hozzájuk hajolva újra közel kerülhettem a kezdetek-hez, és megint elkezdtem természethû lenni: Li taj-pó ésa Bizottság szavai jutottak eszembe, ahogy évtizedek múl-tával újra közvetlen közelrõl szemrevételeztem a han-gyák hosszú menetelését a járóka rácsai között.

Két ivadékhoz kötõdve határozottan mélyebbre me-rülök az élet vizébe. Ez, számos hátulütõje mellett, eddigazzal az elõnnyel járt, hogy rendületlenebbül vészelhet-tem át haladásunk valahány viharát. (A két oldalirányúkötelék feszítõereje ugyanis ellensúlyozza az excentrici-tást és növeli a stabilitást.) Meglehet, hogy nélkülük márrégen elvesztettem volna egyensúlyomat – a hajótörésekés a szirének eshetõségérõl nem is beszélve.

92

„Oj bánatosan írok”

Növekvõ napok leírása egy leendõ nagylány naplójából

vasárnap, junius 26 itt nincsenek barátaim, csak a szülökmost ülök és irok. oj bánatosan írok.nem sokára kész az ebéd

szerda 29 ma játszottam sétáltam usztam! babáztam 555%%%%%%%%555%%%%%%%%555%%%%%%%

csütörtök 30csigákal játszottam. regelire tejet ittunkés opaféle mézet ettünk. most épen grépfrujtot iszok és zenét hallgatunk: Eric Satie darabokat zongorán. **********************************************

péntek julius 1. ma regelire kuglofot ettünk vajal és ittunkfinom kakaót. játszottunkvacsorára finom tejet ittunk és kenyeret ettünk. ##############################

szonbat julius 2. ma regelire tej volt tejfölös kenyerrel.ebédre finomkisérleti hust ettünk krumplipürével meg salátával.méren gijot rágtam babáztam a Hanna csigáji még min-dig megvannak most megyünk a halas tohoz 1!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!1

95

Ivadékelmélyítõ

Lélektangram

Alkalmas alkonyok kezdetén alkalmazd! (Legjobb, ha fel-hõk fodrozzák az eget, anélkül hogy egészen elborítanák.)Keress egy nyugatra nézõ ablakot, és telepedj le elé! Vezesdszemeit az égi erezetre (a felhõfoltok sodrára, az északnyu-gati szélre, vagy az esti járatok kondenzcsíkjaira)!

Beszélj az Elsõ Felcsendülésrõl, az Átható Rezgésrõl,a Hullámzó Hangzásról! Vedd a kezedbe a gömböket –jangot a balba, jinget a jobba –, és emeld fejmagasságba! Miközben megcsendíted a jangra hangolt gömböt, szóljígy hozzá: – Ez a Mély. – Várakozz addig, míg a hang át-hatja, majd elhal a csendben! Csendítsd meg a jingrehangolt gömböt, és így szólj hozzá: – Ez a Magas.

Majd várakozz, míg eléri elméje mélyeit, és ott enyész-hetetlen emléket képez. (Addig ismételd a bemutatást,míg az eget egészen el nem borítja az est!)

94

Posztmodern péntek délután

Fejfénykép

Ez a leltárszerû lelet egy fejfénykép felidézésének igéze-tében került napvilágra. Keletkezésében kétségtelenülközrejátszott a szombat beköszöntének közelsége (bár enap elõestéjérõl nem tudható bizonyosan, hogy a kora-beli kiegyenesített idõben bárminemû kultikus kiemel-kedést képzett volna, ezért lehetett akár a hét köznapjai-nak elmúltát követõ fellélegzés emelkedett érzésénekideje is). Tény, hogy körötte a játékosságnak, a jóérzés-nek és a könnyûségnek egy különös összetételû, ritkántapasztalható kevercse érezhetõ. Az elmosódottabb em-lékek arra engednek következtetni, hogy két lánygyer-mek és ugyanennyi felnõtt tartózkodott a helyszínen, va-lamennyien közremûködtek a lelet létrehozásában. Össz-játékuk azonban a legfiatalabb résztvevõ rendezõ mun-kájának köszönhetõen nyerte el végsõ összetételét. A pon-tos datálás a hangsáv-helyreállítás nyomán vált lehetõvé,ugyanis a csendéletszerû tárgycsoport kialakítása idején aháttérben vesperás hangjai hallatszottak. (Russische Klos-ter-Vesper. Monastérie Benedictine, Cheuvres.) A legkü-lönfélébb kulturális hatásokat mutató tárgyak mellett eza körülmény is a kor széles körû szinkretizmusára engedkövetkeztetni.

(A tárgyak leírása mellett olykor feltevéseinknek és két-ségeinknek is hangot adtunk.)

1. kék kacsaanyahajó, amint hátán hordoz egy piros,egy fehér és egy zöld kiskacsát (nemzeti rendeltetés? ha-zafias nevelés???)

2. pasztellszínekben pompázó porcelánangyal a késõ-középsemmi korából. Sorozatgyártott sokadék, kezében

97

vasárnap julius 3 ma ebédre sárga bab levest ettünk a második fogásrétes volt grizes megyes turos mákos mindegyikenporcukor volt még délelöt babáztam és 8 órakor fekütünkle.88***********88***********88***********88*****

hétfö julius 4ma körül bringáztuk a tavat és usztunk a hideg vizben.

96

helytelenül tartott hegedû. Szánalmas elcsökevényesedettszárnyacskák. (elkorcsosult kultikus kellék? szárnyalás-szimbolika?)

3. egyágú sárgaréz gyertyatartó barokkos beütésekkel(neonnapfényforrások idején világló világfelidézésreszolgált)

4. gyalugyámfa, fémél nélkül, archaikus kézmûves-mûhely (könyvtámasztékként kisebbfajta karrierre tettszert a késõújkorban)

5. hamisítatlan hétágú bronz gyertyatartó; máskéntmondva: menóraû

6. fosszilis feliratokkal borított tengeri kavics (a leg-õsibb írás – végérvényesen megfejthetetlen – intései. V.ö.:J. L. Borges: Isten betûje)

7. kézifestésû – szuvenírszerû – keleti sótartó faedény,szunnyadó színes tintaálmokkal telítve (az egykori biro-dalmi orosz népi iparmûvészet terméke)

8. Lenina öklömnyi fejszobra, ami alatt VI. (6.) Leninhetérásított (sárgára és kékre festett & feslett), békega-lambpiszokrétegekkel fedett ready made-je rejlik

9. vörös kínai selyemborítású kincsesládika, benneegy-egy tyúktojásnyi – jin és jang hangolású – fémgolyó(csikung)

10. fekete nyelû colos ecset (Marderhaar). Mögötte –emblematikus együttesben – különös címerpajzskivágatúalkotmány, mely áll: a falapra festett, sötétlõ kékre alapo-zott aranyornamentikából (keret és indakombinációk ke-veréke) és egy lantot pengetõ gyermek portréjából (16.század környéke, firenzei iskola??); olajnyomat, századelõ.

A többi emlék nem azonosítható.

98

„A mult napok befejezötek”

Adél Hanna naplója

a fanni meg a zsuzsi eljöt hozánk és csináltunk velük szal-vétarozsát és nálunk ebédeltek.és én rendet ragtam a cipök közöt, aztán másnap elmen-tünk a piacra és vettünk öszibarackot meg paprikát és pa-radicsomot. És azsztán elmentünk az Árminnak pelenkátveni és hazamentünk, az Anya lefeküdt aludni és én megjátszotam a babáimal. Másnap elmentünk az anyag boltba a P Eszterel. Én megaz Árminnt tologatam a babakocsiban. Amig a töbieknészték az anyagokat.És hazamentünk aztán még elmentünk biciglivel a Profiba.Aztán hazamentünk és az Anya lepakolt. késöb elmentünk a kilátohoz és visza jötünk&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&A mult napok befejezötek !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

99

merés között mindig is fennáll a különbség, a késleltetés.” (HannesBöhringer)

Ott voltunk 4 orat aztán hazamentünk. Itt honebédeltünk.Tömbösített vízparti idõ. Alkalmazott játékelmélet. Al-kalmi embertan.

És elolvastam az elsö fejezetet az Oroszlánszívûtestvére. Oroszlánok vagyunk. De olvasunk.

Aztán egy kicsit sétáltunk.Kis sétát tettünk a világ körül. (Már tízévesen is „én va-gyok az én világom” /Wittgenstein/.) Egyszer talán mégtanulmányozni fogjuk ennek az irodalmát. (Alexander vonHübner: Ein Spaziergang um die Welt. Leipzig, 1981.; Gor-don Zita: Nõi szemmel a világ körül. Budapest, 1938.)

VI. 22. Most essik az esõ. De reggel léppéseket hal-lottam az alsó szobában és féltem.A félelemmel kéz a kézben jár a képzelet. Éles színeket éslidérces lehetõségeket épít, nemcsak a kisdedek észleletei-re: „Lehet valaki a világ legnagyobb filozófusa, és lehet akármi-lyen széles a deszka, amelyen áll, ha szakadék meredezik alatta,hiába gyõzi meg róla az értelme, hogy biztonságban van, a dön-tõ szót képzelete mondja ki. Bizony sokan nem bírnák elsápa-dás és verejtékezés nélkül elviselni ezt a gondolatot.” Pascal

Akkor át mentünk az apuékhoz és ott voltunk.„Jó itt nekünk”. Az õrtornyok, villámhárítók és minden-féle források tövében.

101

„Végre süt a nap.”

Kisded napló, kevés kommentárral

„mindaz, ami történik, egyaránt fontos, egyaránt érvényes.

Az eseményeknek a jelentésük, a súlyuk, a hatásuk szerinti

megkülönböztetése a jelennel való kapcsolat elvesztését jelentené;

a kapcsolatot azzal, ami történik.”

Hannes Böhringer: Semmi különös

VI. 19. Most már reggeliztünk. Reggelire mézes ke-nyér volt és tea volt.Egyszerû epikureus reggeli. Semmi hortobágyi húsos. Sehemendex. Semmi fölösleges körülmény, ami az élel-mekre (elõállítására, odaszármazásra) utalna. Mindentermészetesen van, magamagától áll elõ. Az oksági lánco-latokat még nem bontogatjuk le. A mézes kenyér egy-szerre csak lett. Volt.

Mindjárt le megyünk a Balatonhoz.A kijelentésben akár lábbusz is lehetne. De nem. (A ko-csi elõáll, kisasszony beszáll.) A lemenetel során melles-leg a Magyar Afrika Múzeum mellett el. (Felülmúlhatatlanafrikavadász hagymáz helye.)

De még elötte borsót puccoltunk az ebédhez. (A borsó szemei bele vannak burkolva egy bájos kis zöldtokba. Ott benn fityegnek felfûzve. Ha határozott rántás-sal felszakítjuk a héjat, ott sorjáznak szemek. A nagyuj-junkkal különösen könnyen ki lehet pergetni, az egyéb-ként nyersen is élvezhetõ szemeket. )

Most ott vagyunk a B parton. „Még ha benne is vagyunk az események sûrûjében, horderejü-ket akkor is csak késõbb tudjuk felmérni. Az esemény és megis-

100

VI. 25. Ma essik az esõ, és olvasok, már a felén tulvagyok.Az esõ sajnos elég esendõ. Nemhogy esik, de még ned-ves is.

Ebédre krumpli és karfiol és tojás-rántotta volt. El-mentünk Hévizre.„Szinte semmikor sem a jelenben, szinte mindig egy lehetségesjövõben és a múltban vagyunk, noha jelenleg élünk. Megbûvöl-ve attól, ami volt és ami lehetne vagy kellene, hogy legyen, képe-sek vagyunk eltekinteni attól, ami éppen van és körülöttünk fo-lyik.” (Hannes Böhringer)

VI. 26. Ma végre süt a nap.Nap süt. Felnyitja mindennapi fényünket, megsüti min-dennapi mézes kenyerünket, felmelegíti fürdõnket. Napfeljön. Nap lemegy. Közben eltelik egy nap. Sok kis min-den, és sok kis semmi fér meg benne.

103

Aztán nyommoztunk.A félelmet játékká fordítottuk át. Kihúztuk a méregfogátés még jót is mulattunk mellete.

VI. 23. Reggel olvastam kb 1/2 orát aztán ettem za-bot és õrgréj teát ittam. És most írom a naplót.A zabkása és az önreflexió találkozása egy textusban. Két-ségtelen, hogy „a gyerekek már hosszú ideje modern mûvé-szek” (John Cage). „Alapjában nincs különbség mûvészet ésnem-mûvészet, a mûvészet-események és más események között,legfeljebb annyi, hogy a mûvészet intézménye ideiglenes keretetkínál az iránytalan, áramló figyelem, kivágatot egy behatárolt ta-pasztalat számára – mindaddig, amíg az ember már erre a se-gédletre sem szorul. A mûvészet, az élet hétköznapjának ki-emeltje és megkülönböztetettje, lehetõvé teszi az átmenetet a kü-lönösbõl a semmikülönösbe.” (Hannes Böhringer)

Kaptunk egy pingvint.Az ember kap egy pingvint, igaz, felfújható, technikailagsokszorozott változatban. Pedig Pigafetta (Jelentés az elsõvilág körüli utazásról) még erõsen elcsodálkozott, amikorelõször látta az általa „ludaknak” nevezett lényeket: „A lu-dak feketék, és minden tolluk egyforma, a testükön csakúgy, minta szárnyukon; nem repülnek, táplálékuk hal. Olyan kövérekvoltak, hogy nem megkopasztani, hanem megnyúzni kellett õket.A csõrük akár a hollóé.”

Az enyémet ugy hivják hogy Pink, a Hannáét megPinkvin.A testvér, az elsõ rivális mindig kiváltja az elkülönbözõ-dés kényszerét. A rivális az, aki ugyanazon folyó (rivus)mellett lakik. Vértestvér. Egy vér. Egyazon folyó.

102

08. SZEMÉLYMÁSOK

A személymások mibenlétét és rendeltetését nem sikerült egyértel-mûen tisztázni. A legvalószínûbbnek az tûnik, hogy nem egye-bek, mint olyan hordozható és bármikor lehívható nomád (ön)meg-jelenítések, melyeket kezdetleges, a külsõ és a belsõ nézõpont vál-togatásával elõidézett kiábrázolásoknak kell tekintenünk.

Ezekben a leletekben a legtalányosabb a lineáris kód révén ki-vitelezett leírás ténye, hiszen a korabeli jel- és képrögzítõk ennélsokkal hívebb megjelenítésre is módot adtak volna. A leírás okátfeltehetõen e berendezések átmeneti meghibásodásában kell keres-ni. Vélhetõen ezért is maradhattak fenn egy félreesõ tárlóban.

Városi nomád

Idõrõl idõre felocsúdik egy-egy létszférában. Teste, mely-ben vízre (az élet vizére) bocsátottak, teljesen önjáró, kisfogyasztású lágy gépezet. Az öntudatlanság magasabbszintjein is képes az eligazodásra; a mindennapi eszmé-letvesztések során erõsen szocializált és jól kondicionáltautomatizmusok irányítására hagyatkozik.

Hona, a vadon, egy bolygónyi gigantikus karaván. Mársok ezer éve úton van; szüntelenül halad. Nem tudni ho-vá, csak azt, hogy elõre. Elöl – ez mindig ott van, ahol akövetkezõ pillanat eléri. Így nincs is különösebb megkü-lönböztetõ érvénye annak, hogy merre. Csak az bizo-nyos, hogy szüntelenül távolodik.

105104

ben, ám figyelmét igyekszik a mindenkori megfigyelésimezõ részleteire összpontosítani.

A jövõ közelítõ hullámfala elõtt, az éberlét fel-felvil-lanó fényénél, mintegy diszkrét fényözönben szemlélõ-dik. (Ez szelektív érzékenységgel jár, melyet más fénytö-résben sajátos tompaságnak kénytelen tekinti.)

Képtelen tapasztalatai teljes körû kiértékelésére (töb-bek közt idõ hiányában). Már a megfigyelései is töredé-kesek. Részlegességek sorolhatatlan sokaságát éli át. Min-denkori tapasztalatait a következõk – mint folyam a ka-vicságyát – görgetik magukkal, koptatják, csiszolják. Pu-hább részeit rögvest szétmállasztja a feledés. Élesebb és ke-ményebb kövületei szigetekké állnak össze; homoksze-mei leülepedve mintázatokba rendezõdnek. (Imigyen tár-gyiasult emlékei szép, szabályos jeltemetõk. Mint a redõnyrései közt áttörõ fény, úgy váltakoznak sötét és világos so-raik a különbözõ típusú tárlókban.)

Figyelmét igyekszik arra fordítani, ami körötte és ve-le történik. (Ez mindegyre megerõsíti együttérzését másérintettekkel.) Olykor az õt érõ hatásokkal ellentétesirányba indul felderítõútra. Ilyenkor veszi számba az ér-zékeit támadó hatásokat. (Újra és újra tudatára ébred an-nak, hogy számtalan láthatatlan erõvonal metszéspontjá-ban él.) Egy rejtélyes, ámde annál erõsebb háló feszül rá;azok nyûgözik le így, akik a legközelebb állnak hozzá. Eza hálózat nem ismeri a tér és az idõ korlátait, túlnyúlikminden messzeségen és elmúláson.

Úgy tekint magára, akár a világra: mint megfejtendõ éskiismerhetetlen talányra. Amiben nemcsak az a rejtélyes,ahogy, hanem az, hogy egyáltalán van. Él. Éli. Az életét.

Néha elcsodálkozik: mennyi mindent kell felejtenieahhoz, hogy élményei leülepedjenek! Ebben feledékeny-sége siet a segítségére: agyi tárlói laza hálót alkotnak, és –a hordozóanyaghoz hasonlóan – tele vannak lyukakkal,résekkel és hasítékokkal.

107

Más lényekhez hasonlóan a nomád is átmeneti lény. Ezaz átmenetiség azonban nem olyan, mint a nomád társu-lások átmenetisége: az egyik pusztaságból a másik puszta-ságba vezetõ úttalanság. Az õ útja az idõ mélyébõl – anyjaméhébõl – elfelé vezet. (Talán ezért is elengedhetetlenszükséglete a mindennapi újjászületés.) Ez a változandó-ság folyamatos megújulásra készteti, egyszersmind megol-talmazza a pillanat rendre új alakot öltõ csalárdságaitól.

Helyzete a viszonylagosság e világában: a távolodóé atávolodásban. (Különféle személyek és körülmények össz-játéka folyvást jövõje felé ûzi. Ez néminemû hálára kész-teti õt azok iránt, akiknek ûzöttségét köszönheti.) Ám akét távolodás nem feltétlenül esik egybe. Sõt, inkább szét-tartó. Ezért aztán szakadatlan elszakadásban él; egyvégté-ben úton van a születésétõl a halála felé vezetõ egyirányúösvényen, mely tulajdon testén vezet keresztül.

Számára önnön léte az egyik legnagyobb talány. Ezértis figyeli megkülönböztetett éberséggel árnya változásaitaz árnyékvilágban. Ez nem indítja könnyelmûségre vagyrészvétlenségre, s még az elkötelezettség hárítására sem.Részt vesz a létezõk körforgásában, osztozik a bolygó sar-jadékainak sorsában: kötelékei az ég alatt, a föld felett tart-ják, így aztán elkötelezettsége teljes és életfogytig tartó.

Tudatában van annak, hogy egyszer majd mindez vé-get ér. Elszólítják. Oda, ahová utat nyitottak neki. Így ki-sebb-nagyobb kilengésektõl eltekintve fokozott éberség-gel figyeli elmozdulásait. Ezért is áll távol tõle az a huma-nista gondolat, hogy õ ipse philosophus, daemon, herus, deuset omnia.

Nem tudhatja, hogy mikor oltódik ki az a kép, ame-lyet éppen néz. Ezért figyeli alig lankadó érdeklõdéssel atekintete elõtti színteret. Ebben még a helyváltoztatásoksem rendítik meg. Úgyis mindig önmagával szembesül:ugyanazt az árnyékot látja kirajzolódni különbözõ hátte-rek elõtt. Teste tolakodó jelenléte zavarja ugyan a nézés-

106

hoz hasonlóan, méltán mondhatja el magáról, hogy azösszeomlás és a széthullás határán él.

Belsõ beszéde hullámsávjában két hang váltja egy-mást. Ugyanazt a frekvenciát használják, mégis, minthaegyazon glóbusz ellentétes féltekeirõl szólnának. Az egyikhang honában hosszú éjszakák váltják a rövid, villanás-szerû nappalokat. A másikba észrevétlen törnek be az éj-szakák, és emlék is alig marad utánuk. Az egyik hangotfogva tartja saját nappala. A másik hang hosszas hallgatásután szólal meg. A nomádok természetes, az évezredeksorán egyre jobban kifinomult hangja ez: a mélységeketés a magaslatokat egyaránt bejáró, ég és föld között vissz-hangzó, velõtrázó üvöltés.

109

Zárkózottsága – bár e helyett inkább elzáratást kelle-ne mondani – lényegi vonása: egy test zárványában ada-tik lennie. Testbezártságában az a remény élteti, hogy majdúgy válik le róla, mint ahogy világrajöttében szülõanyjá-ról: kínok és keservek közt, de új születés reményében.

Önmagáról rendszerint harmadik személyben beszél.Ez némi távolságtartásról tanúskodik. Ilyen alkalmak so-rán a distancia pátosza járja át. Amikor végképp nehezé-re esik önmaga elviselése, kisebb tüzet rak és melléje te-lepszik. Lángjai láttán megnõ benne a szeretet szintemindenki iránt, ezért aztán saját társasága sincs ellenére.

A maga számára önnön személye fölöttébb nehéz fel-adványt jelent. Erre akkor ébredt rá, amikor a kétségei közttartó hosszas hányódás után egyszer csak földet ért. Ott,ahol már nem volt alább: saját romjai között. (Ezeken kí-vül eddig még csak néhány zenemûben érezte otthon ma-gát. Ezek olyannyira szíven ütötték, akárha legbensõbb,önmaga elõtt is rejtett hangján szólaltak volna meg. Ilyen-kor a felhangzás és az egybecsendülés ünnepét ülte.)

Saját övezete, melyet többnyire énnek neveznek, egykülsõ és egy belsõ vadon határán húzódik. Meglehetõsennagy kiterjedésû, de mégsem oly széles, hogy ne látnáegyszerre mindkét irányban a határait, a határokon túlpedig a két – behatároltságáért némi vigaszt nyújtó – vég-telent.

A belsõ, szilárdan körülhatárolt színtéren szakadatlanvívódások zajlanak a felmerülõ lehetõségek valóra váltásavégett.

A külsõ és a belsõ végtelen egykor egyetlen összefüg-gõ egészet alkotott. Ezért a belsõ számtalan töredékesemléket õriz az egykori egy-lét teljességébõl. A két vég-telen közti övezet – ahol csakis õ szemlélõdhet – életerõspántot alkot, amely visszatartja a belsõ áradatot, egyszer-smind feltartóztatja az érzékein keresztül is támadó kül-sõ környezet ostromát. Ezért aztán, annyi más nomád-

108

s miközben a hosszú, szemkápráztató kövekkel kirakottfolyosón mentünk, pihés nyakán nyugtattam szemem.A fehér szobába vezetett, ahol minden vakító fénybenúszott: fehér volt az asztal, a fal; fehérek voltak a köpe-nyek, az arcok, sõt meglehet, még a szemek is egyönte-tûen fehérlettek, ámbár ezt nem tudtam minden kétségetkizáróan megállapítani, mivel a fény a magasból érkezett,és a szemöldök ívei gátat vetettek a sugárözön útjának.

Kérem, nézzék el nekem a történtek szélsõségesenszemélyes megközelítését, amit nyilván lényem ataviszti-kus vonásaival – terror lucis – magyaráznának, ha né-mely, itt elõadásra kerülõ körülmény nem helyeznémindezt egészen más megvilágításba.

Szemem,mely egy széthasadt horizonthoz szokott, igen érzékenya fényre. Ezért aztán a túlvilágítottságnál jobban kedvelia félhomályt. Igen, a kettõs fényárnyékot kedvelem. A fé-lig fénybõl, félig homályból álló megvilágítást, ahol a vi-lágosság a tárgyak síkjain ütközik meg a sötétséggel; aholaz árnyak és a fények játéka megigézi küzdelmük erede-tét; ahol egy eleven test nem válik el oly élesen más tes-tektõl. A szétáradó homályban ugyanis mindig az alkonyelõõrsei rejtõznek. Ezt a törékeny egyensúlyt szeretem; avilágosság kiáradását és apályát, a kozmikus küzdelememlékeit, ahogy nap mint nap átvonulnak szemünk elõtt.

Olykor,ha a kaotikus égi konstelláció hóval lepi a várost, szememnehezen viseli el a fehérnek ezt a túláradását, és véderõikönnyeket küldenek ki elé. Ám ekkor nem adatott meg ahóra gondolnom. Megdermesztett az átható neonfény,mely majdhogynem feloldotta a testeket a háttér anyagá-ban. (A kezem közben kissé remegett, a félkörben felso-rakozott emberek elrettentettek, így aztán testem késõbb

111

Természetes hangom az üvöltés

Késõújkori kórképlelet

Vizsgálataink arra engednek következtetni, hogy a lelet eredetilegegy kórkép függelékét képezte, bár a hordozólemez sérülése miattelõzményei egyértelmûen nem értelmezhetõek. Ugyanis az alábbi,viszonylag egybefüggõ szövegrész mellett csak néhány, önmagábanminden értelmet nélkülözõ szó- és mondatfoszlány maradt fenn.(„…eredményei azt mutatják …súlyosan sérült …atavisz-tikus függése …antiszociális magatartása …rendelkezésealapján …szolgálatra alkalmatlan …Pacskó õrnagy…”) To-vábbi bizonytalanságot jelent az a tény, hogy a kór- és egészségké-peket égtájanként különbözõképpen értelmezték és nemritkán az iselõfordult, hogy néhány év múltán az ellenkezõjére cserélték.

Köszönöm,hogy figyelemre méltatnak, és módot adnak arra, hogyebben a kódban kifejtve adjam magyarázatát történeteimeredetének, azaz – önök felõl nézve nyilván: – zavarodott-ságom sajátos természetének.

Erre most különösen kedvezõ az alkalom: ez idõ sze-rint közel kilencvenfokos meredekségû elmozdulásso-ron megyek keresztül, így aztán kedvemre szemrevéte-lezhetem azt a területet, amelyet éppen elhagyok.

Ezenközben szembetûnõvé váltak számomra eddig felnem tûnt erõvonalak: a szemvillanásokból szövõdött szá-lak ezüstös hálózata. Mint a hajnali harmatban felcsilla-nó pókháló szálrendszere, úgy függött egyszer csak elõt-tem. Aztán már távolodásommal arányosan látszódott ésformálódott folyvást új és új alakzatokká.

Talán,emlékeznek még elsõ találkozásunkra: kora este volt,vagy késõ délután? Akkor is a hollóhajú nõvér jött értem;

110

dását; minden hajnal hasadását. Csak a fényhez még nemszokott szemek látnak így; a személyes kezdet kezdetén:az alanyi hajnal hajnalán.

Ez a felismerés vezetett ahhoz az életbe vágó ese-ményhez, aminek nemrég alanya voltam.

Azótaa személyes emlékezet szeszélyes tájait járom; felszabdaltföldjei, hasadékokkal sûrûn átjárt dombjai és legyezõkéntszétnyíló lombjai ezer ígéretes leletet rejtenek, s azzal ke-csegtetnek, hogy egyszer csak meglelem az átjárót, melyvisszavezet a kezdetbe: elsõ ébredésem elé.

Ezek az elvadult vidékek ma már csábítóbbak tízezertávoli tájnál. A hegyláncoktól körülkerített fennsík idõt-len életet élõ lényekkel népes. (A kopasznyakú tyúkokegyütt forgatják fejüket a karéjban tanakodó pingvinek-kel.) E tájék nem található a térképeken, és az útikalau-zok sem tudnak róla. Ezért talán nem fogják elbizako-dottságnak tekinteni, ha azt gondolom, hogy az odaveze-tõ utat csak én ismerem. Csak nekem van esélyem az át-haladásra, mivel egyszer már jártam arra, saját bõrömönhordozom a közben elszenvedett horzsolásokat, szintúgya mélyebbre ható benyomásokat!

Persze méltán kérdezhetik: minderre vajon kinek s miért vanszüksége? Ki látja hasznát? S egyáltalán: – Kit érdekel?

Nos, erre igen sokrétû és szerteágazó felelet kínálkoz-nék, de egyelõre engedjék meg, hogy a legegyszerûbbetválaszoljam: engem. Ha folytatnám a lehetséges válaszokkörének ismertetését, akkor ott kellene kezdenem (egy-szersmind befejeznem), hogy egyáltalán, kizárólag ésvégsõ soron csakis az egész érdekel. A kezdettõl, az elsõezer emléknyomtól, a közbensõ kitérõk követhetetlen la-birintusán át egészen a végig.

113

is csak kurta feleletek kipréselésére volt képes.) A szemekfedezékben látszottak; onnan mint egy óvóhelyrõl szem-revételezték az elébük került kétséges lényt.

Mert,hogy kétséges volt, ahhoz nem férhetett kétség: kék, ka-tonacsíkos rabruhája, ez a kórok házában honos est-éjiviselet csaknem híven jelenítette meg a bensõjében ural-gó kettõsséget. (Figyelmes szemlélõ számára a sötét és vi-lágos szövetsávok váltakozásából kitetszhettek kénysze-rei, különféle kóros, kortalan és korhoz kötõdõ kötelé-kei; szintúgy a köztük nyíló képletes térközök, a lélekszakadékba veszõ lejtmenetei, a szabadesés kínjaiból ver-gõdve kibontakozó esetenkénti szárnyalása, majd megintelkövetkezõ kifáradása, légszomja és elbukása.) Mintahogy kívülrõl nézve kétséges lehetett az is, hogy egyál-talán mit keres ezen a helyen; hogy mi vezette az elme-fürkészek bizottsága elé. (Nem is beszélve azokról a két-séghullámokról, amelyek belülrõl járták át, mióta ebbe akettõs játékba bocsátkozott, hogy egyszerre legyen észre-vétlenül kívül és szinte megkülönböztethetetlenül benne.)

Jó reggelt!– mondtam. (Nemrég ébredtem, s nem tudtam megítél-ni, hány óra van. Bár nagyot nem tévedhettem, ez a kí-vánság mindig érvényes, hisz jószerével állandóan fél-álomban élünk: az éberség kivételes pillanatai közt a fá-radtság félárbocára eresztve fürkésznek a szemek, járjákpályáikat a kezek.)

Ritkán van részünk benne, pedig a jó feléledés nélkü-lözhetetlen ahhoz, hogy kedvvel botorkáljunk át az ébre-dés érzékeinket bökdösõ tövistengerén. Olykor, de leg-alább egyszer életében, minden magamfajta esendõ még-iscsak észreveszi az eszmélet éledésének és a fény elsõderengésének egybeesésében a mindenség megvilágoso-

112

zöldellnek; szépségük veszélyes: könnyen csuszamlóssáválnak. Az udvar, akárcsak fent az út, csendes; a bányá-szok Fakarusza már rég elment. A farakás mögött néhánylépés a tengerpart. A homok hullámait alig rendezte át azéjszakai szél. Fellépve az arasznyi téglafalra, alattam terülel Sárga tengerem. Itt az anyag elemi bõségben van; a táb-la bármikor letörölhetõ. A teremtés tetszés szerint újra-kezdhetõ. (Nem keveredik fel, mint kiszáradt pocsolyák-ban a por, és nem is olyan formálhatatlan, mint a sár.) Fa-lán csak madarak baktatnak keresztül, szaggatott nyomo-kat hagyva hátra. Olykor levelek is szállnak velük, oszlóemlékük lassan elvegyül a tengernyi homokszem között.

Holt tenger,amíg oda nem érkezem. Pedig egykor eleven volt, mind-egyre felszínre bukkan egy szemernyi múlt: gallyak meg-barnult tetemei, csigák megkövült házai, rajtuk a kime-ríthetetlen jelentésû kóddal, a csillagrendszerek csavaro-dását is alakító jellel, amelyik a kígyó kínálása óta ben-nünket is megpecsétel: a kétfelé nyíló végtelen. Valaholkezdetét veszi, magába fordul, örvényébe vonja a szemet,mígnem gyûrûzése egyszer csak elvész a vég nélküliben.

A kutatás kígyózó köreit mi is idõtlen idõk óta hor-dozzuk magunkban, a testünkben, a szemünk mögött,számtalan szövetben, százmillió sejtben. És beleütközünkezer szédületben. Hiába is akarnánk megcáfolni, elõho-zakodhatunk bárhány ellenérvvel: köréje vagyunk kerít-ve és bele vagyunk vetve; az ujjam hegyén is viselem csa-varvonalát, a lét labirintusának lenyomatát, a Teremtõ ke-ze nyomát, korokon átnyúló, kimeríthetetlen üzenetét.

Tengerem talányos leleteinek felbukkanása arra kész-tetett, hogy megpróbáljam felkutatni keletkezésüket. Ígyaztán egy napon hajóra szálltam, és nyomába eredtem rej-télyes eredetüknek.

115

De hol kezdjem a keresést? Honnan induljak el? S mirehagyatkozhatom útközben? – efféle kérdések kínoztak kez-detben. Ám tudtam: bárhogy fogjon is hozzá az ember, adolgok megértése csak egy külsõ pontról lehetséges, s a meg-fontolt kilépés körükbõl éppoly veszélytelen, mint amilyenbiztos a tévedés akkor, ha vakon benne maradunk. Mikéntazt is tudtam, hogy ezt az utat egyedül kell megtennem.

Így aztán beléptem emlékezetem útvesztõibe.

Haalkalmas az idõ, különféle merítésû emlékszálakból fo-nalakat fejlesztek, majd a szövetüket kellõen elrendezvekifeszítem a légáramlat elé. E kezdetleges szélhárfából alegkisebb fuvallat is hangok fürtjeit csalja elõ. (Ám eznem sokáig ûzhetõ, a fáradtság gyakran éppúgy rákény-szerít arra, hogy felhagyjak az efféle küzdelemmel, minta fonál szakadása, a nyomában beálló süket csönd, akár-csak mindenféle más teendõk.)

Egyszer csak elkezdõdik, alakot öltenek az elmosó-dott formák, kiélesedik fokozatosan minden él és körvo-nal. A homályos emlékfoltok közül kilépnek a múlt part-ra szálló alakulatai. Feltûnik egy ágy, célszerû rácsozattal,végein szerény engedmény a játékos elmének: a vízszin-tesen futó pálcákon két átlyuggatott téglácska, melyekegy sújtással megpörgethetõk, s forgásuk lassan elhaló za-ja a súrlódás és a nehézkedés összjátékára tanít.

ÚjraEljönnek a reggelek elkerülhetetlen nyûgei, nekem szól-nak az ébredésemet sürgetõ szavak, pedig oly közeli mégaz álomvilág, határai átjárhatóak, és az éberlét is olyálomszerû még; oly valószerûtlen egy más világ fényé-ben, melybõl éppen akkor éreztem.

Az ébredést követõ nyûgöktõl szabadulva, a hátsó lép-csõn megyek le az udvarba. A téglák közt mohatelepek

114

az ajkakhoz? Vagy ígéret mindez: az eljövendõ elõvétele-zése? Netán véletlenvariáns, az evolutív verzió utoljárókifejlesztett vágygépe?

Mindenesetre nyomuk példátlanul éles az emléke-zetben. A feminaformák magatudatlan felkínálkozása fo-lyamatos feszültségmezõt von körénk. Hatására a fejbenfolyó alkémia egyszerre képes lángra lobbantani a hideghüllõagytól a kifinomultabb kéregtájakig terjedõ terüle-teket. Szemünk láttára szikrázik fel a személyekre széttö-redezett anyamezõ. A Magna Máter mátrixa.

Útnak indultamHajóm orra belefúródott a hullámokba, mögötte széles éscsaknem fénylõ nyomok maradtak. Nyomdokhomok.Iránytû nélkül haladtam, csillagképekre sem kellett ha-gyatkoznom; a térkép ott volt elõttem a hajótestbe égetettcsigavonal képében, s még inkább bennem, mert az ör-vénylõ gyûrûzés rejtélye lassanként lényem részévé vált.

Nem tudtam, merre megyek, miként azt sem, hogyhonnan jön az út, amire rátértem. Nem ismertem még akezdetek kétségeit; hogy merre induljak; hogy kinek az út-mutatásait kövessem; hogy találok-e segítõ kézre, meg-nyugvást hozó öbölre? Kétségeim még nem hasadtakmegválaszolatlan kérdésekké, sõt talán kétségeim sem vol-tak, hisz nem volt még kettõsség sem: minden egy volt.

Mindenütthomály honolt. A világ még nem bomlott színekre, ésformák sokasága sem szabdalta szét. Nem volt fenn éslenn, közel és távol. A föld még nem vált el az égtõl, nemnehezedtek rám a nehézkedés terhei; merõ lebegés vol-tam a magzatvíz õstengerében. A kezdetben voltam, aholminden egy volt.

A köldökömbõl kiágazó kötelék, sorsom fonala köz-vetlenül az eredethez kötött, táplált és éltetetett. A tes-

117

Hajóm,mely a Vasaloo nevet viselte, korábban a házban volt használa-tos; anyám és nagyanyám vitorlázott vele a családi vásznakon.Amikor aztán kiégett belõle a tûzkígyó, és nemhogy a faluban,de járásunk székhelyén sem volt fellelhetõ helyette másik,az enyém lett. (A hajó fémtestében csak a hûlt hely, az önt-vény csigavonalú vájata emlékeztetett eredeti rendeltetésére.)

Hajóm a parton állt, feltámasztva. Hegyes orrából ki-induló, majd szélesen kihasasodó körvonalai a vizek játé-kát idézték: mintha két hullámhegy találkozásának fém-be fagyott emléke lett volna. Idézet abból a hullámfo-lyamból, mely körülöttünk és bennünk lüktet, ami éltetés hordoz, s melynek meglehet, magunk is csak sajátos,nem éppen egyszerû, átmeneti interferenciái vagyunk.

Nem tudom, persze, hogy miként gondoltam ezt ak-kor, s hogy egyáltalán gondolat volt-e, vagy egészen el-mosódott sejtelem. Miként azt sem tudhatom, hogy szü-lõanyám mellén csüggve nem ezt a formát égette-e em-lékezetem akkor még érintetlen tájára sorsom írnoka!Mert akkor e boltozatban rejlõ bõség éltetett, és megszü-letésem keserû tapasztalatában is ez vigasztalt.

Ma semtudom teljes bizonyossággal, hogy mi vonz e feledhetet-len formák felé; az emlõemlékek sûrû édessége, vagy anõi testbe foglalt jel (a Lét Lágy Emlékmûve) nyûgözi leoly ellenállhatatlanul szememet. Hogy miért is e kéthúsba foglalt ívmetszet halma – és inverzének hasadéka– felé tör vágyaink vektora? Az elsõ, majd ezerszer felvil-lanó és elveszõ édességekhez. A kigömbölyödések, elsi-mulások és újranyíló rések bolygóteste felé. A vér- és tej-folyamok tájára, az ajakmézzel telt mezõkre. Ahol vágy-vákuumunk telítõdhet lágy tejjel és a leglágyabb testtel.

Tulajdon tejutunk teremtõdésének történetébe tér-nénk vissza ilyenkor? Az elsõ tejízhez? Majd, másodjára,

116

temhez vezetõ puha póráz, bárhogy forgolódtam is, fo-lyamatosan követett. Éppoly szabad voltam, mint ami-lyen súlytalan. Szárnyak nélkül is szárnyaló. Vak és vágy-talan. Csak a hangok, a hol tompán morajló, hol tagoltanés magasan megszólaló, olykor pedig engem egészen el-borító rezgések hullámai rendítették meg nyugalmamat.

Aztána derengésben egyszer csak minden meghasadt, a sötét-ségbõl kivált a világosság, és örvénylõ összehúzódások,fájdalmas taszítások közepette feltûnt a föld, ahová kínja-immal együtt végérvényesen kivettettem.

Létrejövésemnek ez a hasadása lett legfõbb tapaszta-latom. Szorongattatásaim közepette, míg rángó testemsikolyai szétszóródtak a térbe, érkezésem kapuja végérvé-nyesen visszazárult.

Azóta természetes hangom az üvöltés.

118

Lélektangram

Ez a lélektangram az Orchestra Luna hangjának hallatán ké-szült. Létrejöttében jelentõs szerepet játszott még B. B. Martonedóbeli Kelet-kutató, aki – egy levéllelet szerint – a szöveg szer-zõjét a legszemélyesebb személyes névmás használatának hiányamiatt szelíden megrótta. Végsõ formájának kialakulásában aszuperhúrelmélet is közrejátszott. Írója ugyanis – e teória egyikterjesztõjével (M. B. Green) szó szerint egybehangzóan – állí-totta, hogy nem más, mint a téridõ szimmetriájának 32 belsõ di-menzióra történõ általánosítása.

01. Hátrább húzódom. Énem se legyen elöl. Számos szeg-letemet így zavartalanul szemrevételezhetem. Mielõttmég kirakom magam ék alakban. Vagy még inkább –vonulásommal azsúrban – szaggatott vonalban.

02. Korhû vagyok. Kissé megkopott kéreglakó, aki együttmúlik a tovairamló idõfolyammal. A sodrás hatásáraegyre áramvonalasabbá válok. Súrlódásaim során mély-rehatóan megismertem a medret. A sekélyeseknél job-ban kedvelem a meredekebb esésû szakaszokat, szint-úgy a zúgókat és zugolyokat. Saját bõrömön tapasztal-tam meg az évszakonként változó vízhozamot, a ho-mok- és iszaphordalék szemkápráztató szerepét.

03. Önmagam elõtérbe állításától ösztönszerûen tartóz-kodom. A körben megjelenõ látkép így teljesebb. Za-vartalanul helyet kaphat benne minden, ami éppenelém tolakszik.

04. Érzékelõ- és szûrõrendszeremet Szaratov környéki apaiéhezésélmények elbeszélései is élesítették. Talán ezértis szomjúhozza olyannyira az életet. Egyébként töb-

119

hasogató fájdalomforrását. Néha sikerül közvetlenkapcsolatba lépnem a hellyel, ez teljes összpontosítástkíván, bár csak átmeneti csillapodással jár együtt.

09. Egy ideje azon kapom magam, hogy varázsszavakatvetek egy delejezett mezõbe. Segítségükkel bármikorbeléphetek Kihelyezett Emlékezetem képletes kapu-ján. Annak Nagy Sötét Ablakán keresztül aztán ked-vemre elrendezhetem és továbbfejleszthetem szét-széledt énem különféle rétegeit; töredékes vetületeit.

10. Némely hangok hallatán magamban érzem megnyíl-ni a messzeséget.

11. Szívós köldökzsinórom a szeretet. Példátlan szakító-szilárdságú köteléke tart vissza visszavonhatatlan elsza-kadásoktól. Lágyabb Felemen kívül két ivadékom tart-ja képletes kezében e meglehetõsen különös összetéte-lû kötélzetet. Így a magasabb merengési pályákon semmaradok egészen magamra: a Háromság mindent át-ható hullámsávjába a körös-körül zsibongó háromsághangja szüremlik. (Ez a kétszer három dimenzió oly-kor dinamikus dávidi csillagzattá feszül köröttem.A felgyülemlõ feszültség egy ponton átrendezõdik:szabályos kétszárú feszületté formálódik bennem.)

12. Közösségem néhány barátra és felebarátra terjed ki.Közöttük éppúgy vannak élõk, mint holtak, akik né-ha oly közel vannak, mint egyébként élõk sem: egé-szen bennem.

13. Idõnként úgy érzem, valaki szemlélõdik a szememben.

14. A szülõhely szellemét már csak különféle növényiszármazékok és párlatok felszálló áramán tett fel-

121

bé-kevésbé elviselhetõ egységekben veszi az idõket ésa jeleket.

05. Mióta leváltam az anyatest – Meine liebe Mutter – el-sõ fokozatáról, gyorsuló röppályán távolodom. A má-sodik fokozat lakótestével megbékéltem, kiismertemhajlamait, jó néhány képességét és különféle hátul-ütõit. Olykor kimerészkedem körülhatároltságából:ex-sztasziszban rövid ûrsétákat teszek a környezõvégtelenben.

06. Megkísérlem dinamikus egyensúlyban tartani réteg-zett énem felsõbb és alsóbb régióit. Néha ezért kény-telen-kelletlen magam fordulok ellenem.

07. Kondenzálóképességem közepes. Elõttem rejtélyesokokból magára hagyva is mûködik. Az egymásra ré-tegzõdõ észleleteket többféle metszetben is tárolja éstömöríti. Az ilyen öntudatlan ülepedés foltszerûen ki-rajzolódó körvonalai jelentik tájékozódásom kikezd-hetetlen támpontjait. (Mindemellett meglepõ élesség-ben õrzõdnek meg olykor a legesetlegesebb képek is.)E szenvtelennek tetszõ, öntudatlan mûveletek szá-mos tekintetben szenvedelmesek. A belõlük képzettelvontságról méltán mondják, hogy az absztrakciók aszenvedélyek legfõbb sûrûsödésállapotai, melyek ha-tására azonnal új szenvedélyek élednek.

08. A fejemben idõrõl idõre feltámadó fájdalmak folytánfokozott önérzetre tettem szert. Ennek révén énemeleddig ismeretlen terei tárultak fel. Pontszerûnekvélt epicentruma kitágult; feltérképezésére saját ko-ordinátarendszert fejlesztettem. Így már tomográfnélkül is tudatosíthatom a részleges félteke (észak-északnyugat; + 35 fok; halánték – 3 cm magasságban)

120

leges lökéseit és rándításait. Amennyire tõlem telik,megkísérlem ezek felerõsítését vagy ellenpontozását.Kimerítvén vagy elunván egy-egy vágatot, amit máshagyott hátra, vagy esetleg magam mélyítettem ki, ön-szántamból megyek elébe a szélesebb szemhatárnak.

20. Sokszor semmi sem segít, és hirtelen minden átme-net nélkül a kudarc kikötõjébe érkezem. Ahol néha-nap, a halmozott élmények hatására a Zsoltárossalegybehangzóan megállapítom magamról: olyan let-tem, mint bagoly a romok között.

21. A mélypontokon fohászok mondásával, tengerélmé-nyek emlékezetének felidézésével, magaslati levegõés mélylélegzet vételével segítem át magam.

22. Északi énem minden télen mediterrán. A képzeletútjain napjában nemegyszer nekiindul délnek; a tá-volságtól visszaretten, majd átmenetileg megvigaszta-lódik a tavaszban. Aztán, betelvén a nyúlós, olvatag ésagymenéses nyárral, már csak az õszi földek ölébenremél menedéket.

23. Néha lobot vet a szememben egy-egy édes észlelet.

24. Olykor zsigerekig ható hatások és habozások közötthányódom.

25. Szeretem tudatosítani magamban elõrehaladásunkhatártalanságát. A legtágabb térben.

26. Még nem sikerült kellõen klipszerûen követni kalan-dozásaim köreit.

123

emelkedések során van alkalmam megtapasztalni. Ek-kor begyökerezettségem százezer éves léggyökér-rendszere felnyúlik az egészlegesbe. Onnan áttekint-hetõbb a horizont. Igaz, ez némely közelképre nézvekedvezõtlen, másokkal együtt viszont annál arányo-sabbnak tetszenek.

15. Földmûves felmenõkkel a hátam mögött (két lábbal aföldön állva) az átmeneti önkívületek sem téveszte-nek meg helyek és hatások (magyar mélabú, németromantika, zsidó realizmus) természete felõl. Én va-gyok a harmadik út. A mindenkori végletek között;olykor ide-oda botladozva köztük.

16. Eredetem – és különféle környezeti hatások (falubélilakodalmak, bakeliten beérkezett heimatlied és elekt-ronikusan terjesztett turbófolklór) – ellenére a schram-lit csak klezmerként vagyok képes elviselni.

17. Ismeretlenek olykor – harsányan, hallgatólagosan vagyírásban – arra szólítanak fel, hogy legyek hû, álljakvigyázzba, védjem meg, tartsam be, terjesszem elõ!Ilyenkor tétován, minden mélyebb meggyõzõdés nél-kül, állampolgári tüneteket tanúsítok: bölcsõmre gon-dolok, mely majdan sírom is, aztán betartom, bevallomés beterjesztem… legvégül pedig sebesen elfelejtem.

18. Töredezettségem térben kevésbé mutatkozik meg,mint temporálisan.

19. Szaggatottságomban fedeztem fel a váltakozás szabá-lyosságát: ahogy a gömb csiszolása során a hossz-irányt a keresztiránnyal váltogatják, úgy érzem az en-gem érõ erõk egyszer horizontális, máskor arra merõ-

122

Formált faxok

(én vagyok és te vagy)a mélykék ég alatt én vagyok és te vagy.mások nincsenek.akiket annak vélsz,mint te és én vannak:másra és magukra eszmélnek,jönnek, mennek, majd elmúlnak.

elliptikus életük távolba veszõ végpontjai közt, gyönyör és gyötrelem váltóáramában vonulnak. születnek, szenvednek és szeretnek.

hol hideg és halovány, hol sûrû és forró semmiségek szegélyezik fájdalmaik és elragadtatásaik folyamát, mígnem elérik az örvény fénykörét. ahol átlényegül lényük, és a túlsó távlatokba tér,velük ezer enyészhetetlen emlék:hatmilliárd felizzó fényhída lét felfoghatatlan fonákján.

(Egyiptom nomádja)Úgy érezte szüntelenül Egyiptomban jár. Anélkül, hogyvalaha is útnak indult volna. Egyiptom eljött érte, Egyip-tom itt van. Mindenütt Egyiptom van: száz- és százezernégyzetmérföldön. Az egész Földön.

Mindig tengerre vágyott. Minden hajnalhasadtában akettéváló tengert remélte látni. De a tenger nem jött elhozzá, csak tengernyi Egyiptom; égbe hasító tornyaival,mélybe rejtett óvóhelyeivel, piramidális örvényeivel.

125

27. Némely formákban õshonos vagyok. Az összetarto-zók összetartásában, a végletek szétválasztásában ésátmeneti egyesítésében.

28. Mozgalmas lényem, a nyughatatlan, mindegyre men-ni kész: folyton felfedezne, lemerülne, sodródna, az-tán éppoly iramban visszavonulna szigeteire, ahonnanátérezhetõ minden messzeség és eleven reszketés.

29. Néha megnézem az arcomat egy-egy tükörben, hogyel ne felejtse, ki vagyok.

30. Nem szeretek elfelejtkezni a teljes látás törvényérõl;a hát- és elõterekrõl, az elõidõkrõl és az eljövendõk-rõl; a kifinomult kódokról és szimbólumokról, a for-mák feszültségében és fegyelmében fejlõdõ erõkrõl.

31. Szeretetem, akárcsak szenvedésem, a szivárvány teljesszíntartományában szövõdik.

32. Számtalanszor szeretnék elheveredni esendõ testemvágytengerében, vagy egyszerûen csak elmúlni, kékködök és vörös villanások között, túl a harminckette-dik hatványon és delejes dimenzión…

124

Arcvonala már élesebb a sevillai pengénél; egyetlenmetszõ él, egy kardcsapás szakadatlanul megelevenedõ íve.

Még él. Még nem ütött az órája. Éle még nem elégmetszõ; a kard még nem találja meg magától a célt.

(Egy holtpont hûlt helyének hamvai)…bárhol zátonyra futhat. Az iramán úgysem változtat-hat. Tartania kell magát a mértékhez. A temporális sod-ráshoz: hatmilliárd idõzített halálhoz hasonlóan haladniakell. A korral. A korhoz kötött hordalékkal.

Túl kell jutnia minden felmerülõ pillanat buktatóján,noha azok rendre kihívják – vessen véget véghetetlen so-ruknak: oltsa ki magát vagy õket. A nõi pillanatokat. Me-lyek mindig a következõbe csábítják.

Nincs ideje a habozásra. Egyre újabb és újabb napokrétegén kényszerül keresztülhatolni. Gyorsulva bukik aláegy-egy sportos reggeli örvénybe; felszáll a Lassú Végte-lenbeveszõre, kikerüli a Hová, de hová, de minek? jelle-gû tévutakat, rendeltetésszerûen használja magát; átszáll,iramot vált. Hozzá olykor nyelvjárást: bébibuddha lesz azutazó.

Ivadékait eligazítja, zümmögésüket áthangolja.Ruhábabebabát játszik, olykor szag- és szahartalanítássalegybekötve. A halaszthatatlan teendõk közben fél füllelhangadókat hallgat.

A szüntelenül szembeszökõ szószennyeket, az alja-alanyok trágyatárgyait ösztönös mozdulattal átokvetõjekezére adja: hulljanak csak vissza a tettesek tetemeire,lepje be nyelvüket legyes lepedék.

Esetenként meghúzza a magassági kormányt, rövidsétára indul a körben ködlõ végtelenben. Avagy alázato-san bevallja magát; hátra, elõre, a mélybe, majd a magas-ba tekint: hálát ad.

Hisz holnap újraindulhat…

127

Egyiptom mindent elborító tengere egyszer csak meg-hasadt: megnyílt a kivonulás útja. Pedig úgy látszott nincsis túlpart. Most mégis száraz lábbal kelhetett át a tenge-ren. Nyomában minden összezárult. Már régóta a pusz-taságban jár. A pusztaságban sincs tenger, csak tengernyipusztaság van. De az Ígéret Földje közel.

(A rettenthetetlen)Rettenthetetlen. Mint az ólomkatona. Még a rettenetbensincs félnivalója. Már majdhogynem mindenre felké-szült. Így aztán szinte semmi sem éri váratlanul. Edzõdé-sei során, a reálisan létezõ rettenetben megtanulta, hogynincs lehetetlen: bármi megtörténhet. Így minden érzé-kével egyetemben ki van téve a megpróbáltatásoknak.Oltalma számtalan, pedig oltalmazója csak egy.

Ezer alakban vetülnek elé a pusztulás képei. Figyel-mét ezért már rég nem a csapások lehetõsége köti le. Na-pi vándorlásai során, amikor útjai a siralmasság völgyeibevezetik, a formák tobzódó gazdagságát figyeli. A lehullóvakolatfoltok egyre tágasabb tájain egy-egy világ keletke-zését szemlélheti. Mesés vidékek tárulnak föl, egyrerészletgazdagabb térképek rajzolódnak ki a falakon. Jel jelhátán tolakszik; megannyi megfejtendõ üzenet.

A korlátlan lehetõségek világában él, rettenthetetle-nül. Teljes szabadságában csak a rettenet világának köte-lékei korlátozzák. De már nem sokáig.

(Az élharcos)Folyamatosan élesedik. Mint sólyomszem zuhanás köz-ben. Egy merõ élként hasítja a jelen köré kövülõ jegét.Rendületlenül halad; folyvást tökéletesedõ önélezõ rend-szer. Alakváltozásait csak az idõ szorítja partok közé. Így vá-lik napról napra élesebbé a váltakozva érkezõ csapások alatt.

Kiterjedését szüntelenül a nélkülözhetetlenre korlá-tozza. De nincs nélkülözhetetlen. Õ sem az.

126

Hamarosan sorra kerülök. A fegyver mögött testemhátrafeszül, merõ kioldásra váró készenlét. És az elsõ cél-pont felmerülése nem várat sokat magára: mielõtt mégfelismerhetném a kanyarban felbukkanó csoportot, aki-ket utóbb magunkfajta földönfutóként azonosítok, már-is tüzet nyitok. A feszültség minden átmenet nélkül a fel-szabadultság fokozhatatlan mámorába fordul át; majd té-bolyult tettem terhét tudatosítva félig felébredek…

Innentõl kezdve táj már nincs a történet folytatásakörül. Maga a történet, az idõ váza, csontfehéren emel-kedik ki az elsötétedett háttérbõl: a számos farkasféleség-bõl egy lett, az viszont elszántan felém tör…

Az állat elõhívja érzéseim õsrétegét: szõröm felborzoló-dik, idegszálaim egyetlen csomóba csavarodnak. Menek-vésre és vetõdésre egyaránt kész izmaim felidegzett íjkéntfeszítik testemet. Velem szemben nem egy, hanem maga azállat fenekedik: évezredek vadai öltöttek testet benne, akardfogú tigrisek, hatalmas hüllõk, minden rendû és rangúeleven rettenetek. De a halálfélelem átható hidege nemmegfontolásokra alkalmas hely; akkor és ott nincs kétség,nincs távolság és nincs idõ. Ahogy magatudatlan borít el aborzongás, úgy indítja el rövidre zárt pályákon ezeréves be-idegzõdés a kezemet. A kézben a nyelet, a nyélen a fejszét.Nem nézve az élét vagy a fokát. Addig lendít és sújt újrameg újra, amíg az adrenalin akarja. Már nincs farkas, se vi-csorgó száj és hörgõ torok. Az elõbb még eleven formák acsapások alatt felbomlanak, csontok reccsennek és szöve-tek szakadnak szét. A szennyes vértõl vöröslõ húscafatokközül váratlanul valami fehér bukkan elõ: a csigolyák ha-tározott körvonalai közül szabályos körök, nyílegyenes vo-nalak hálózata emelkedik ki és rendezõdik el. A mészárlásközepén egy mandala mintázatára meredek: jól kivehetõ-ek terének külsõ és belsõ tájai, a régiók határai, az átmene-tek kapui, a szemet szédítõ szimmetria. A mindenség e tö-mör térképe láttán megvilágosodom: felébredek.

129

Álommásolat

Traumtagebuch-töredék

…A flóra és a fauna felõl nem érkezik eligazítás; ilyenekugyanis nincsenek. Van viszont átható köd, lepedékes le-vegõ, továbbá a szürke több száz árnyalata. A Nagy NépiHülyül hullámának elvonulása után vagyunk. A foszla-dozó sátorlapok közt volt vackunkat szemlézzük, ahol azágyak vasvázain kívül nem maradt meg semmi. Immárnem tapad semmi tárgyszerû hozzánk.

A Történtetõ, akit neveznek Emlékeztetõnek is, in-nentõl kezdve hézagmentesen telepíti elém az elevensé-gükkel lenyûgözõ tényeket. K. mester intelmét követveaz „Innen el!” jegyében megyünk tovább.

Minden átmenet nélkül meg is érkezünk. A váróbun-ker vaskeretes ablakaiban üvegszilánkok, az ajtó felé fûzöldkorlátféleség vezet. Kifelé mennénk tovább, ahonnan élén-kebb fények szüremlenek. Ám állatok állják utunkat: elõt-tünk fésûsfogú mutánsok ténferegnek. Szõrmetenyészet-bõl szabadulhattak, szürke bundájuk farkasfelmenõkrõlárulkodik. Szokatlanul szelídek, hamar túl is jutunk rajtuk.

Az út mellett elhagyott PSZH-ra* találunk, azzal vesz-szük be a nehéz, sziklás terepet. A szurdokszerû völgyha-sadékot fedezékre kiválóan alkalmas kiszögellések szegé-lyezik. A kihalt táj fürkészésében hamar kifáradunk,ezért aztán gyakran váltjuk egymást a fedélzeti fegyvermögött. (A tûzvetõ régi géppuskára emlékeztet, azzal azel nem hanyagolható különbséggel, hogy mûködtetésenem az elsütõbillentyû elhúzásával, hanem két kapasz-kodószerû kar egyidejû hátrahúzásával történik. Így me-nekülés közben is fedez.)

128

* Korabeli katonai rövidítés: páncélozott szállító harcjármû.

Némelykor fékezett futású elragadtatásokat is meg-engedünk magunknak. Csak fel kell függeszteni a részle-ges félteke fékezõerejét. Erre többnyire napszállat után ke-rül sor, amikor az élmények összeértek.

Terek nagy bõségben tárulnak elénk. Lehetõségünk vanelmélyülni bennük, összeköttetéseket teremteni köztük, ne-vet adni nekik, formákat fejleszteni bennük. Bármiféle ma-gasságot választhatunk, utunk során úgyis idõrõl idõre más-hol vet ki a pillanat árja. Észlelõberendezéseink egyre többtérség részleteit tárják elénk. Köztük kell eligazodnunk.

Mindennapi meneteink során megannyi helyet éséletpályát metszünk át. Egyszer-másszor megállunk, szét-nézünk és elcsodálkozunk, látván a növekvõ napok no-mádjainak vonulását, érzékelvén tekintetünk találkozása-it, továbbsiklásait.

A feledés fátyla olykor finoman meglebben: ekkor visz-szanézünk, hátraérzünk. Oda, ahol minden lebegés volt.Tér nélküli és idõtlen sarjadás a bolyhos anyaölben: mag-zatkikötõ a méhek diszkrét tengerében. Mindaddig, míg-nem egyszer, iszonyatos szorongattatások sorozatán keresz-tül, vértõl iszamosan belehullottunk az idõfolyamba. Azótaegyvégtében úton vagyunk. A magunk mögött hagyott pil-lanatok tömegétõl valamelyest tartózkodóvá váltunk.

A különbözõ helyeken tárolt emlékek között olykorátkötések létesülnek, a pszichooptikus vetítõben hologra-fikus hûségû kép- és hangfolyamok merülnek föl: egy té-tován félreforduló lányarc; azonosíthatatlan hangon fel-gyöngyözõ, majd elhaló nevetés; egy tûzbe borult tekintet;messzirõl szüremlõ szenvedélyes énekbeszéd; széttárt kar-ral felénk rohanó gyerekember közelképe rajzolódik ki,majd mosódik bele lassanként az emléktenger fövenyébe.

Télvíz idején néha még meg sem pirkad, máris besö-tétedik. Ilyen kilátások mellett zengetõinket magas foko-zatra fogjuk. A fedélközi födém remegése közepette ígyfokozatosan áthangolódunk és wohltemperáltakká válunk.

131

A szemredõnyök felengedésének fokozatai

Fokozatosan felengedjük a szemredõnyöket, majd némi-képp tétován, támpontokat keresve ráállunk a helyi hul-lámhosszra. A felhõállás kedvezõ, az ég merõ márvány-erezet. Az elvétve elõbukkanó Hold mohamedán jellegemúlóban.

Hosszú napok húzódnak mögöttünk. Megmerítkez-tünk megannyi közegben; engedtünk az esetlegesség el-térítõerejének. Keresztül-kasul bejártuk a környezõ föl-deket, eljutottunk távoli tájakra és vad vidékekre. Elsajá-títottunk egynémely nyelvet, kitanultunk közhasznú te-vékenységeket; voltunk földmûvesek, garázsmesterek, tol-mácsok, aknászok és miegymások. Ezek révén sokoldalúés színesen szabdalt személyiségre tettünk szert. Szét-néztünk a szépmûvészetekben és tanulmányoztunk tu-dományokat. Részt vettünk beavatási rítusokban, szám-talan szertartásban. Megismerkedtünk megannyi mítosz-szal, racionálisnak nevezett révülettel, mesterséges ésmesterkéletlen intelligenciával, tüneményes tudattal éstorz tudattalannal, szintúgy ezernyi szerrel és szervvel.

Elunván olykor a vándorlást, visszavonultunk vac-kunkba, hogy elrendezzük emlékeinket, vagy feltérképez-zük mentális mintázatunkat. Válogattunk, tömörítettünkés vágtunk; az erõteljesebbeket kevésbé enyészõ hordo-zókra vittük át.

Megfigyelõi magányunkat együttérzéssel ellenpontoz-zuk. Ez a hangmetszetekben vált maradéktalanul teljessé.(Egy szeles estén, történetesen a Refi mellett elmenvén, azépületbõl kiszûrõdõ hangokra figyeltünk föl. Az ablakonkeresztül egy lámpa fénykúpja alá hajló orgonista látszott,amint a klaviatúrán kígyózó kézzel vezette a sípok légzsili-peit, lábaival néha a mélyebb regiszterekbe lépett; a kötött-ségek kötéltáncosa volt, aki mégis a legszabadabb szabad-esésében, a lélek rezgéstartományában vitorlázott.)

130

133

Néha haránt lehulló hópelyhek halványkék hálójaborul az égre. A számûzött tenger puha függönye elejétveszi az éles érzékleteknek. Csak elmosódott körvonalakés tompa neszek érnek el hozzánk. Aztán a felhõrétegegyszer csak felszakad, súlyos szürkéi keretében felbuk-kan a Nap.

Egy helyben maradva is hihetetlen sebességgel hato-lunk elõre, a felfoghatatlan felé. Nincs miért sietni. Mi-ért is kellene bármit elérni? Mindent bírni? Nem in-kább: jönni, lenni, menni?

132

134

09. A NOMÁD BELÁTÁS

A teoretikusan megtört tekintet

A nomád teória a többszörösen megtört tekintet tapasztalatán ala-pul. Ez a reflexió az (ön)tükrözés (re flectio) sajátságosan nomádmódja. A megtörtség részben a reflektálás közben elkerülhetetle-nül elszenvedett pályamódosításokból, az ide-oda csapódásokból,a visszaverõdések látószög-módosulásaiból adódik. Következikazután ûzõinek eleve eltérõ és a vándorlás során folyvást áthelye-zõdõ nézõpontjából. („A valóság perspektívákban van adva”– mondják olykor egy mestert idézve.)

Többnyire arra törekszenek, hogy bölcsességszeretetük szá-lait idõkön és tereken túlnyúló szövedékekbe szervezzék. Korukátható kaotikuma jótékonyan közrejátszik abban, hogy nincse-nek kitéve a teoretikusokat oly gyakran szorongató szolipszizmuskísértésének. Bár látásukat erõteljesen ostromolják a különféle-képpen létesített látszatok, nincsenek híján a határozottan húsbavágó benyomásoknak sem.

Többszörösen megtört tekintetüknek köszönhetõen térérzé-kelésük fölöttébb kifinomult, s így éppannyira képesek a képletes,mint a valóságos szakadékok elkerülésére. (Ami az e téren ta-pasztalt trák asszonyokat is ámulattal tölt el.)

Nomadizálásuk a fejlõdésük során meglehetõsen elkülönültlétterületek közti közlekedés kényszerébõl következik. Ahogy atestek közti térben, úgy az elemelkedettebb szemléletben sem kö-tõdnek egyetlen nézõponthoz. A nomád cogitatio a „távolodom,tehát vagyok” tradíció jegyében folyik.

Életvilágukat járván szinte szakadatlanul az esetlegesség el-vével szembesülnek: rácsodálkozhatnak a különféle koincidenci-ákra, a véletlenszerûen adódó viszontagságokra. Az esetlegessé-

135

A tudat kurzora

Az észleletek, emlékek és gondolatok ezrei, akárcsak aföld anyagai, folyamatosan egymásra rétegzõdnek, és át-rendezõdnek. A rétegek, a síkok meggyûrõdnek, elhajla-nak, szétszakadnak, és egymásba csúsznak. Egyvégtébenkibontakozás, átépülés, alakulás és átértelmezõdés zajlik.

A különféle kéregtájakon, szintúgy a mélyebb, tudat-talan szinteken tárolt emlékek váratlan átalakulásra képe-sek. A beérkezett észleletek – emlékszálak ezreire szét-bontott és szerteszét tárolt rétegei – összeérnek. Egymás-ra rétegzõdésük, ismétlõdõ megújulásuk, és a különbözõeltérõ területek közti keresztkapcsolataik kiépülése indít-ja el az emléktenger átrendezõdését.

A gondolkodás „hidrológiája” és „geológiája” hasonlóa Földéhez: a tudatfolyam, a képáradat, a gondolatok go-molygása folytán állandó átalakulásban van. A folyamat-sebességek különbözõek: a képáradat gyorsasága felül-múlja a gondolatpályák mozgását. Ezért is ülepedhetnekle és rendezõdhetnek el átmenetileg a fogalmi mezõkönéppúgy, mint bármely más területen.

Fogalmaink feltárják a formák értelmezésvetületeit,és területenként többé-kevésbé áttekinthetõ különbözõ-ségek összefüggésévé rendezik a látómezõt. A tudattalantájolórendszerével együtt alakítják az észlelés érzékeny-ségének változását, az érzékelés kiélesedésének és eltom-pulásának mintázatát.

Ezért sem feledkezhetünk el állandó és az állandóanátalakuló arányokról. Az ellentétekrõl és a kiegyenlítõdé-sekrõl, a hangsúlyok különbözõségérõl, és idõrõl idõrebekövetkezõ áthelyezõdéseikrõl, vagy a közben támadókétségekrõl.

Hullámzására akár rá is hagyatkozhatunk. De elõse-gíthetjük más módon is: a részleges félteke fékezõerejé-

137

gek rendre kizökkentik õket a megszokás medrébõl. Így aztánméltán mondhatnák magukról, hogy bõvelkednek a rácsodálko-zásban, a filozófiára késztetõ felindulásokban.

Akármerre és bármily módszeresen kutakodnak is, az esetle-gesség erõterébõl nem tudnak kitörni. A tudás túlhalmozódása et-tõl éppúgy visszatartja õket, mint életük különféle területekrõl ki-induló kihívásai: Egyetemes Emlékezeteik hiányosságai, az elé-bük iratokat (és olvasatokat) sodró szellõk (sellõk) szeszélye ésmás sorolhatatlanságok. Ennek köszönhetõen aztán töredékessé-gük állandóan tovább teljesedik.

Ahhoz, hogy a teória tüneményes – és ez idõ szerint többnyi-re a túltermelés okán szétzilálódó – tájain tájékozódni tudjanak,távlatot kell teremteniük. A nézõpont elemeléséhez legegyszerûbbnyeregbe szállni. (A lovat alájuk a nyelv adja.) Ezért aztán fo-kozottan figyelnek az egybecsendülésekre és a széthangzásokra.Akárcsak a szünetekre vagy az elhallgatásokra. Nem kevésbé aszövegeken is áthangzó dallamokra és az elõálló csendekre.

Feltett szándékuk, hogy a mégoly módszeres kétely vagy dis-kurzivitás formájában sem hívják ki a végzetet, azaz nem re-ménylik leírni az Egészet.

A kezdet közeli híradások, nem kevésbé némely hajnalok ésalkonyok, arra késztetik õket, hogy különös tekintettel legyenek atengerre. (Tenger híján mindenütt hozzáférhetõ tükörképét, azeget választják.) E távlatok között aztán akadálytalanul szár-nyalhat szellemük, és a vizek végtelenjétõl vezettetve esetleg fel isérhetnek mindenek felfoghatatlan fenségéhez.

136

Tízezer hajnal törmeléke

Úton vagyunk. A táj szûnni nem akaró változása kétség-kívül erre utal. Az utak egymásba érnek: fõutak és mel-lékutak, kerülõ utak és tévutak. Az életutak és a halálutak.

Egy irgalmatlanul hömpölygõ idõfolyamban haladunk.Amikor erre ráébredünk, már messzire sodródtunk. Holvan már a mai reggel? Hová tûnt tízezer hajnal emléke?

Ideje megérkeznünk valahová. Történetesen egy tró-pusi mondatszigetre. Ahol tengernyi sietés és tolongásközepette némi nyugalomra lelhetünk.

A közeledés és a távolodás vizein hajózunk. Túl közelkerülve a tényekhez éppúgy hajótörést szenvedhetünk,mint ha túlontúl messze távolodunk tõlük.

A hajó, melyben úton vagyunk, a kor természete sze-rint ûrhajó: az ûrön át a téridõ bejáratlan tájai felé halad.Némely feltevések szerint huszonhat, mások szerint har-minckét dimenzióba merülve.

A teljesség felé tartunk, mely e helyt leginkább hiá-nyában ismerszik fel. (Érzékelésünk éppoly részleges éstöredékes, mint tudatunk. És mégis: idõrõl idõre sejtel-münk támad egy teljesebb egészrõl. Ami még legna-gyobb önfeledtségeink idején sem szûnik meg. Sõt, ak-kor kezd igazán jelenvalóvá válni.)

Minden hat ránk valamiképpen. Gyakran anélkül,hogy akár csak alítanánk: mi, honnan és miként. Vannakazért kikezdhetetlen bizonyosságaink: egy kihûlt tûz-gömb kérgén élünk. Testünk, mely sarából sarjadt, ki vantéve a térnek, az érzékeinket érõ hatásoknak, a tél hide-gének és a tûz forróságának.

A rossz is részét képezi a tájnak. Mélységek nélkülnem éreznénk a magaslatokat, míg az utóbbiak híján,meglehet, folyamatos bukásban leledzenénk. Ennek a le-hetõségnek elkerülésében kezünkre játszik a szenvedés.

139

nek felfüggesztésével. Várakozással. Így megtörhetõ atörténés menete, szüneteltethetõ a kurzor futása, hogyhelyet kapjon az, ami mögötte rejlik.

Hogy elõléphessen a háttérbõl.

138

Szaggatott és tömörített eszmék

Ezekre a feliratokra a lemezek melletti falakon bukkantunk.Feltevéseink szerint az elemi felismerések formába szervezéséneke módja éppúgy tekinthetõ a tömörített technikai érintkezés követ-kezményének, mint az ún. falvédõszövegek kései leszármazott-jának. Rokonságot mutatnak még a korabeli városi folklór falfes-tészeti ágával (graffiti), a régebbi latrináliákkal, valamint a filo-zófiai aforisztikával is. Ám a legpontosabb meghatározással alig-hanem egy kisfiú szolgált, mikor véletlen olvasván õket, úgy vé-lekedett, hogy nem egyebek, mint „festõasztalon fakasztott zász-lós hóemberek feljegyzései”.

Minden a megvilágításon múlik: a fényen. És perszeaz észlelésen. Meg még annyi máson.

Semmilyen eredettörténet sem képes feltárni az ere-det történetét.

Az évek hosszan elkígyóznak, olykor hatalmas hullá-mokat vetnek.

Gyerekként nem vettük észre az évszakok változását.Felnõvén az évekkel vagyunk így.

Minden nap ajándék. (Csak meg kell találni. És bekell teljesíteni.)

Munkanap: gályarabok kihajózása minden hajnal ki-kötõjébõl.

Vannak tárgyalhatatlan tematikák. Történetesen aszeretet nyûgei.

141

Hiányában bizonyára tökéletesen eltompulnánk. Avagyki sem alakultak volna kifinomultabb képességeink. (Eznem mond ellent annak, hogy néhanap, sanyarúságainksûrûsödése során olykor azt szeretnénk, ha vége lenne; sze-retnénk véget vetni a szenvedésnek. Annak, aki szenved.)

Nem tudjuk pontosan, hol a helyünk. Csak azt, hogy na-gyon mélyen van, és ugyanakkor elég magasan is. Ha fölné-zünk, ránk tör a mélység rettenete. Ha magunk alá révedünk,kellõen mélyre, igencsak inogni kezd talpunk alatt a talaj.Mélységes magaslatok között megyünk – mintegy középen.

Más-más pályákon hatolunk át az élet erdején. Ezen-közben számos társra és támasztékra lelhetünk. A vadontelítve van a Paradicsom törmelékével. E szilánkok idõ-rõl idõrõl felsebzenek.

Az út olyan, mint egy hosszúra nyúló kifutópálya. Ren-deltetése egyebek között abban áll, hogy kellõ sebességreés szabadságra tehessünk szert – az egyszer elkerülhetet-lenül bekövetkezõ elszakadáshoz.

Gyorsulva iramló idõben megyünk; növekvõ szökésisebességgel távolodunk. Mégis mérhetetlen és ajándék azidõ. A mi idõnk: az enyém, a tiéd – megannyi lehetõség. Mi-elõtt kiég a második fokozat, s az anyatest elsõ lépcsõje utánmajd leválik tulajdon tested: elhagyod e nehézkedés erõterét.

Így éljük életünket a földön, hogy majd az átjárón át-jutván – mely oly szûk, mint két egymást keresztben met-szõ él rése – beérjünk az idõtlenbe, az Örökkévaló elé.

(Az idõtlen olyan, mint a szerelem, mert a szerelemnem ismeri az idõt. Ezért paradicsomi és végsõ egyszerre. )

140

A mérsékelt övi szenvedélyek összhangban vannak aszenvedésekkel: az egyik (mérséklés folytán felhalmo-zódva) éppoly túláradó lehet, mint a másik.

Olvasott róla, s máris, mintha vele történt volna meg.Mintegy értelmiségi módra.

A körénk kövülõ idõben kérgesedünk.

A szerep élvezete: üres héj, a gyümölcs helyett.

Be vagyunk zárva: képeink és képzeletünk falai közé.Egyúttal ki is vagyunk zárva: ti az én köreimbõl, én a ti-etekbõl.

A kört csak belülrõl lehet (be)látni, kívülrõl kimerít-hetetlen.

A korszellem hullámzása – végletek változása: most atar fej a tegnapi hosszú haj.

Az élet eleven, a kép végérvényes.

Egymásból élünk. Ez a testvériség.

A tévé: hatványozott hétköznap.

Kultúránk két elsietés között terül el. Ott a szülõ- éstemetkezési helye.

A vákuum és a túlnyomás végleteit váltogatjuk. (Le-hetne másként: kiegyenlítetten? Nem lenne langyos,forróból és hidegbõl kevert középszer? )

143

Az ember önmaga rabja. Vagy a hozzátartozóké.

Hányféle kitevõn kódolt ez a kozmosz?

Csak a keletkezés és az elmúlás misztériuma képesösszeterelni a magunkfajtát. (Feltehetõen kezdettõl fog-va. Már akkor is szét voltunk széledve.)

A szavak és mûvek sokasága elfedi azt, amit valójábanelõ akart volna idézni.

Némely értelmezõ hallatlan erõfeszítéseket tesz, hogya lehetõ legtávolabb kerüljön az általa éppen tárgyalt szö-vegtõl.

A vatta hangja a médiumok morajával vetekszik. Vanbenne valami nyugtalanító. (Elûzi a csendet. Ami elen-gedhetetlen ahhoz, hogy meghalljuk a neszeket.)

A valóságfikciókat elõbb-utóbb felülírja a vérvalóság.

Isten országában mindenki bevándorló.

Egyre többen vannak azok, akik valaki másra emlé-keztetnek. Mi lenne velünk, ha az idõzítés nem járna le?

Történt valami velünk, vagy csak mintegy turista-mód, teleszkópokon keresztül kontempláltuk a környé-ket, amin keresztülmentünk?

Kereszttel jelölt kamikáze: saját céljai kereszttüzében áll.

Az egyensúlytalanság korának közepette: állandóegyensúlyozó gyakorlatok.

142

A feltartóztatás, a hátráltatás és a felülmúlás mindegy-re elõálló feszültségében formálódunk.

Elõbb szembenézni mindennel, ami mindenekbenjelen. Aztán az igen vagy a nem.

Szinoptikus szemlélete folytán – a számosságtól elté-rõen – szemlélõdik.

Nem egyetemi, hanem egyetemes ember.

Kontemplálni az önmagával kontrolállt káoszt.

Az idõtlen hangja az idõben mindig idõszerû.

Végbevinni a végtelent? Véghezvinni a véghetetlent?

Hihetetlenül hat a húsra a Hold, a vonzás, taszítás ésviszonzás árapálya.

Az életre nem lehet befizetni.

A reálisan létezõ vízió a televízió. A reálisan létezõ ví-zióban mindenki szép. És a távolba néz.

Minden elmegy mellettünk. (Minden mellett elmegyünk!)

Néha két nap az élet: a szombat és a vasárnap.

Nem lehet mindenhová kétszer elmenni.

A teremtés Isten költészete.

145

A szombat, a sábbát az igazi. Mi után vasárnap követ-kezik.

Az idõ ugyan lineárisan jár le, de körkörösen értelme-zõdik.

Mélyre merülve egyre fokozódik a felhajtóerõ.

Az egyenlõ távolság megtartása egyszersmind egyen-lõ közelséget is jelent.

Van olyan, hogy valami nincsen.

A jobb és a bal között, egy másik, mélységes mély ha-síték határán, a fent és a lent keresztjén leledzünk.

Kereszténység: az értés, érteni vélés, a félreértés fino-modásának a története.

Ahhoz, hogy valaki valóban szabadon követhessemesterét, elõbb el kell szakadnia tõle.

A szenvedéstõl ûzve és a szeretéstõl vonva vagyunk.

A fejlõdés örvénye folytán az eredet, a múlt is a jövõfelé esik.

Az idõtõl nem lehet izolálódni. Az idõszerûtlen is ko-rának gyermeke.

A növény öntevékeny Isten kertjében. Lehet, de nemkell feltétlenül gondozni.

Akkor is számos remek szellem társaságában tudhat-juk magunkat, ha éppen senki sincsen a közelünkben.

144

A szétszálazódó és összeszövõdõ szövedék. Avagy aHáló népe

Egy hangtalan diszkó hangjai

Írnok, Burma elõretolt párducával a háttérben

Az alázatban lehetõ gõgnek görcse

A mûködés mámora.

A tömörítés története. Tér- és tárolástani tanulmányok

Búsuló Buddha. Avagy mitõl is nem vagyunk malájok?

Egymás kioltásának népe

Ahogy a Hold átvonul a Hármashatár-hegy fölött.Textuális tájkép

Fülhalkító. Adalékok az akusztikus hirdetésirtó és -kiiktatórendszerek

Felfokozott és fékevesztett önfelejtés

A hátráltatás szerepe az elõrejutásban

Az alakoskodás korának énképei

A nemzeti tapéta tündöklése és eltûnése

Hogyan formáljuk a fasszádot? A szemfényvesztés szépsége

A telítettségbõl eredõ üresség

147

Nomád hallgatáslisták

Hogy mi mindenrõl hallgattak, arról különféle helyeken fellelthallgatáslisták szólnak, amelyeket itt egybegyûjtve adunk közre.Egyes feltevések szerint ezek a címszószerû feljegyzések a magukidejében jegyzet vagy lábjegyzetek szerepét töltötték (volna) be.Más értelmezés szerint hallatlanul alkalmas módozatát képeztékelhallgatásaik villanásszerû megjelenítésének. De az sem kizárt,hogy a korabeli felületeken afféle hypertext-jéghegyek csúcsaikéntmeredeztek, és a felülírórendszerek fejlõdése egyszerûen értelmez-hetetlenné tette a mögöttes jeltömeget.

Az áttûnés sebessége. A haladás viszonylagossága sûrû rá-csozatú idõketrecekben

Elölrõl hátrafelé. (Könnyûbõl neki a nehéznek, légiesbelendülve át a közbensõ kaptatókon, aztán szelíden földet érve.)

A megejtõ másik

Traktátus a Tubákos Szelence Szellemérõl. Déd-nagyapák dicséretére

A legyezõelv a létezésben

A lúdtoll mártogatásának szerepe a meggondolás-ban

Hasadt lelkek hona. Holohasítékok egy hungarisztáni hát-ságból

A kaliforniai kisebbség kérdése

146

Nemlétezõk iparszerû léteztetése. A termelõi moralitástündöklése a „reggeli ital” nevezetû rémségben

Hermeneutikai hagymahámozás. Avagy a héjak elõál-lításának és lehántásának

Centrális perifériák.

Másnap. A millenniumi máz és imázs múltán.

A kínai fogkrém korszaka

A nemzethalál-hiszemek hatása az énképekre. Al-kalmazott alkonyelmélet

Hárító János története. A gyar lélek lenyomómechaniz-musa

Ami a szamovár mellett szól.

Letárolás. A jelen elmentése

Hollétünk hullámtermészete

149

Jeltömeg-tûvétevõk. Keresõrendszerek konfiguráció

„A komputerem elhagyott engem!”

Lépcsõkön lemenõ aktok. Tanulmány a tudatalatti hús-hatás természetérõl

A szponzorálás szépsége

Részleges egész-észleletek Recognitából. Közlemé-nyek egy Kontextusközi Kutatóárokból

Szürreális szeptember

Hogyan tovább? Avagy az átható kétség mélysége

A másik méltánylásának mûvészete

Mobilizált rezgésvégen. Avagy az önrabulejtés mûvészete

Helybõl a határtalanba. Tudatmódosító hanghatások har-minc másodperc alatt

A kihalás képessége

Képkelepcék. Az idõ idõleges legyõzésének emlékmûvei

Agyi antennák

Bábel belsõ várkastélya. Az önkörbe kerülés hátulütõi

A képtõl való szabadulás képessége

148

természetûek. Ez nemcsak a lélekzetvételünkkel és el-mozdulásainkkal keltett örvényekben, hanem ujjaink ta-pintófelületének rajzolatában, a szövetek és szervek szö-vedékében is megmutatkozik. Így aztán amihez csakhozzáérünk, azon rajta hagyjuk lényünk inspirált jegyét.Az egyszerre személyes és egyetemes szignatúrát. A kacs-karingós folyóvölgyekben, kõzetkristályokban, csigahá-zakban is felsejlõ jelrendszert: a bentrõl és a mélybõl ki-bomló gyûrûzés, valamint a kintrõl befelé tartó távolodásegymásba fordulását. Ami a távoli közeledésének és a kö-zeli távolodásának találkozása egy örvényállandóban – azállandó örvénylésben.

151

A meander mentén

Inspirált töredék

Egy tengerben tartózkodunk, külsõ és belsõ képek egy-másba ömlõ tengerében. Hullámok egyenletes ívekbevagy tört fodrokba rendezõdõ haladványában. Teremtõ,elemi és szerves erõk torlódása ez, amelyek mintegy visz-szatartják az anyagot a széthullástól.

A testen túl más testek, köztük és köröttük pedig atestetlen: légiesség, levegõég. Minden rendû és rangúrezgések, légáramok, anyagáramlatok és hullámmezõk.Hõhullámok, anyaghullámok, hanghullámok. Hallhatóés hallhatatlan hangok. A világ zenéje.

A hullámtartomány határtalan: az õstértenger máighatoló rezgése, a háttérsugárzás három Kelvin-fokos, ho-mogén hullámai járják át a teret.

Valójában csak hullámfolyamok vannak. Hullámvo-nulatok találkozása és halmozódása. Találkozás, rétegzõ-dés, kihûlés és megkövülés. Vég nélküli interferenciák,hol fénysebesen, hol fagylassún, megtörve és egymásragyûrõdve.

Az elsõ hullám, amely fülünkbe hatol: a szív digitálisdallama. Az elsõ és utolsó életjel; a dobbanás-elhalás szó-lama. Amire már az elsõ mátrixban, a magzatburokbanráhangolódunk.

A személyes szólamok egyszer csak leválnak a lükte-tés vivõhullámáról, és saját konfigurációkba kezdenek.A leválás gyötrelmes: fájdalmas elszakadás az érlelõ elõz-ményektõl és védõburkoktól; a születés szenvedéssel jár.

Az elsõ lélekzetvétellel, az elsõ üvöltéssel élethosszigtartó légzés- és hanghullám indul útnak. A légzéshullám:belélekzés és kilélekzés. Inspiráció.

A magunkfajta lélekzõ lények spirálisan örvénylõ,hullámvonalak köré rendezõdõ életet élnek. Meander-

150

10. A REÁLIÁK RÉTEGEI

Hétnapló

Litera.hu

Hétfõ

Beindítani reggelente a testet. Ráállítani a felkeléspályára,kerülni a kisiklásokra vezetõ akadályokat. Kezdve a to-vábbi heverészésre indító késztetéseknél. Aztán esetlegkikerülni egy váratlan helyen felbukkanó tárgyat. Vagyéppen kezelni a megszokott helyén mutatkozó hiányt.Hiszen az észlelõ- és vezérlõberendezés ilyetén éberségifoka mellett minden eltérés zavaró.

Az álom és az éber-lét hosszasan húzódó határvonalánbeidegzõdések vezetnek át. Tárgyak és teendõk elhelyezke-désébõl és sorrendjébõl kialakult tartós mintázat. Szokás, ahétköznapok architektúrája, amit kiépítünk, hogy lakni tud-junk benne. Az agy kutatói szerint a sokadszorra végzett el-memûvelethez jóval kevesebb neuront kell igénybe venni,mint elõször. Ezért tudunk úgy jönni-menni, hogy közbenegészen máshol jár az eszünk. (És erre annyira rászokunk,hogy már nem is nézünk a lábunk elé, s gödörbe esünk…)

Közbevág A. hívása: kórházba kéne mennie, mûtételõtt áll, köveitõl kellene õt megszabadítani. De nem csakezt a terhet viszi. Szavainak és gondolatainak kaotikumalegalább ilyen súlyos. És nemcsak neki, hanem másoknakis, amikor rájuk zúdítja.

Rácsodálkozni, ráközelíteni a szokásosra – mintha tör-ténetesen egy tibeti nomád tekintetével vennénk szemügy-re mindazt, ami körülvesz. (Hangsúlyozandó itt a nomád,

153152

Tegnap este egy izlandi film (Niceland, m2) a héten a má-sodik északi volt (az elõzõ egy dán). Ennyi és ilyen mozi a jó.Lenyûgözõ a tisztánlátásuk, az ön- és emberismeretük foka.A látszatkeltés és önáltatás szinte teljes hiánya. Nem tudomeldönteni, hogy ebben mekkora a stíl (Dogma), a kultúra ésa másként irányzott korszellem hatása. A környezõ habve-réshez képest különösen jótékony kontraszt.

Egy hete, ez idõ tájt az S-Bahnnal a schönefeldi rep-tér felé mentem. Sokadszor voltam Berlinben, úgyszól-ván hazajárok. Így azt is mondhatom, valamivel indokol-tabban, mint anno J. F. K., hogy Ich bin ein Berliner.

Kedd

A derült ég vagy a borult ég korántsem egyre megy! Ki-mutatható következményekkel jár. Lemérhetõ a hatása azaznap beérkezõ levelek számán. (Ha az ember @ címerajta van néhány tanszéki és egyéb listán, derûtlenségesetén az átlaghoz képest szignifikánsan kevesebb jön.)És a meteopátia még csak nem is felnõttkori flúg: egyszerbeszélgettem egy óvónõvel, aki mondta, hogy a kisde-deknél is igen érzékelhetõek a légköri fejlemények –front esetén a kiscsoportban nagy a felindulás.

Németországi kiállítás-kurálás miatt a kultuszminisz-tériumba kellett mennem. Nem egy kies kirándulóhely:folyosók, szobák, emeletek, várakozás, nõk, férfiak jövése-menése, zugok, akták, zajok. Még egy ilyet ismerek a vá-rosban; az még kafkaibb: a városháza. És az még kellõensötét is. Ez a kastély legalább világos, és még páternoszteris van benne! Ami úgyszólván már ipari mûemlék.

Az elmúlt két dekádban ötévenként vetõdtem oda:elõször még a komeinizmus idején kellett a cenzornakegy Vigilia-könyvet kiszállítanom. Aztán egy ösztöndíj mi-

155

mert nem minden tibetinek lenne mindez új: a dalai lámatitkárnõje már 95-ben is laptoppal a hóna alatt járt.) A né-zet, s benne a kivágat a kérdés: „A teljes távlat, az érzékeléskörképe felõl szemlélve a világ meglehetõsen kiábrándító – írja afényképezés örömével kapcsolatban Kapielski. – Kivágaton ke-resztül és meglepõ látószögbõl nézve tökéletesen megvilágító.” K.,mint oly sokszor, telibe talál. Elég sok mindentõl el kelltekinteni ahhoz, hogy valami jól látsszék; hogy megfele-lõ megvilágításba kerüljön. Akár a pillanat esetlegességé-tõl, vagy attól az aránytól, ami a világ más részeihez ké-pest mutatkozik. (Neki a rátekintés mellett elég jól megyaz eltekintés is: a minap Braunschweigban, a közös reg-gelinél nem hagyta magát mások jelenlététõl zavartatni –nekiállt újságot olvasni, mintha csak egyedül lett volnasaját odújában.)

Ez is egy kivágat, egyhétnyi kimetszet része. Ritkángyakorlom az ilyen ráközelítést; legalábbis ebben a for-mában. Amikor pár éve Marci (Balogh B.) egyik hazalá-togatása alkalmából Karesszal (Minyó Szert) és Csipivel(Szemzõ T.) együtt ültünk a Centrálban, utóbbi megkér-dezte: írunk-e naplót? Csak Marci részérõl érkezett igen-lõ válasz; s õ azóta blogot is ír*. Feljegyzek olykor ezt-azt,sajátot és másét elegyesen, aztán néha elõszedem, szét-pakolom, egy-egy részét továbbfejlesztem. Naplót csakegyszer írtam, az úti cél egzotikuma, és az utazásiroda-lom konvenciója szólt mellette**.

S. Ági telefonál, hogy egy közeli rokona kórházba ke-rült, s hozná fiát a miénkhez.

154

* http://inkcity.blogspot.com** Más-világi megfigyelések. Nepáli-(tibeti)-indiai napló, 2000. 1996/8.

Utána a Gödörben találkozom Endrével, akinek hipnó-zisos munkájáról beszélgetünk. Késõbb csatlakoznak mégdiákok, majd János is, aztán megnézzük feLugossi és Szir-tes performanszát. Meglepõen sok a nézõ. Szirtes fel vancsigázva; szó szerint: lóg egy szerkezeten, amin forgatják ésegyre feljebb is húzzák, aztán egy ponton a hasára illesztett(ejtõernyõs?) táskából kibuggyan a „bele” – kolbászok ésszafaládék képében. A színtér átellenes részében hat feketé-be öltözött fiatal nõ mozgat, ismétlõdõ instrukciók szerint,egy szövedéket és egy azon lógó lámpaernyõ-szerûséget.A háttérben ismétlõdõ videoszekvenciákban váltakozva egyledobott juhot és egy széket látni. Egy narrátor (Laca) pedigmindenféle mondatokat mond. „Túl bonyolult” – állapítjameg már az elején a mellettem álló S. kolléga, s nem lehetnem egyetérteni vele. Késõbb veszem észre, hogy a színpadelõterében ott ül Laca is, és port hint. Egy szitával, per se.

Kifele menet Kareszra akadok, aki elvisz, s aztán ha-záig beszélgetünk.

Az esti gyöngyhalászat a német lapok feuilletonjában*

csinos kis csemegével jár: a F. A. Z. arról ír, hogy a kata-lán kormány nyelvi okokból egy pornófilmet szubvencio-nált… Pár éve olvastam egy barcelonai mérnök küzdel-mérõl, hogy gyerekét spanyolul (Spanyolországban !) ta-níttathassa. A nemzeti elmegyengék nyilván attól tartot-tak, hogy néptársaik nem fogják tudni felfogni a nekikoly’ „idegen” nyelvgyakorlat értelmét!

Hamvazószerda

Vagyis most van a kellõ idõ, írja Pál (2Kor 6,1). Miért is? Ésmiért itt? Dacára a körülményeknek, melyekrõl NealStephenson sci-fijében – most értem a végére – ez olvas-

157

att meghallgatni a vadnyugati nyakkendõt viselõ államtit-kárt. Legutóbb pedig elhozni a Primitivism in 20th CenturyArt két vaskos kötetét egy volt diákomtól.

A képzõs elsõsöknek elõzõ óránkon a mûvészi érzé-kenységrõl idéztem egy mondatot Fabrizio Plessi szob-rász- és videomûvész interjújából – „A mûvész nagy szen-zibilitású állat, messzire kinyúló antennákkal, melyek képesséteszik arra, hogy olyan problematikákat lásson és sejtsen meg,amelyeket más emberek nem látnak, a politikusok pedig egyálta-lán nem” (Kunstforum Int.) –, ám õk nem a szenzibilitáskérdésére, hanem az utolsó mellékmondatra rezonáltak.Így aztán ezúttal tettem egy kitérõt a korai modern mû-vészet és a totalitárius rendszerek mezalianszára, majdfolytatására, a nemzeti és nemzetközi „szocialista realiz-musra”. Susan Sontag Szaturnusz-könyvét vettem újrakézbe, és Werckmeister kolléga kiváló képgyûjteménye*

játszott a kezemre (keveset kellett szkennelni).

A felsõsökkel egy friss bollywoodi film néhány jelene-tét vettük szemügyre. Színeit és díszleteit tekintve afféleBagdadi tolvaj. Azzal az el nem hanyagolható különbség-gel, hogy ez a termék a jelen valóságával áltatja nézõit, mi-közben merõ látszat és folyamatos cukormáz. Eltekintvea (többnyire jó húsban lévõ) szereplõktõl, egyetlen epi-zódja van – s ez is egy zenés-táncos klip –, amelyben egyeszköz (egy szokásosan lepukkant motoros riksa) erejéiginterferál a reállal. Filmtechnikája viszont hollywoodi; tö-kéletesen világított, vágott, rendezett. Lokális kolorbanmutatkozó extra bája, hogy hõseinek olaszországi nászút-ja Budapesten lett forgatva. Onnan nézve persze Lorettoés a Lánchíd között nincs lényeges különbség.

156

* http://faculty-web.at.northwestern.edu/art-history/werckmeister/ * http://www.perlentaucher.de

A villamoson egy elképesztõen szép kínai kislány uta-zott az anyjával.

Már a második turulos térképpel felcicomázott tüne-ménnyel találkoztam; negyven körüli lehet, akár a múltheti. Régebben csak öregurak virítottak nemzeti makkala kabátjukon. A szükséglet vagy az üzlet (a felhozatal)szítja ezt a hullámot? Vagy csak egyszerû tünete annak,ahogy egy népségen elhatalmasodik a hülyeség? A „nem-zeti felemelkedés fertõzése” (Jacob Taubes)? No de hováis lesz itt az emelkedés? Fel! Fel! Magasabbra?! A gyarszar már egyre jobban emlékeztet a szerb szindrómára.Csak emitt nem tájszólások, vallások, etnikumok, hanemaz értelem határán zajlanak a határviszályok.

Súlyosan át kell érezniük semmiségüket, hogy ennyi-re mással/másokkal akarják felékesíteni a fasszádot. Hat-éves se voltam, amikor egyszer kitûztem Apám kitünte-tését („Az oktatásügy kiváló dolgozója”), és elsétáltam akocsmáig. Égés volt. Nyilván Apámnak is (kb. 1962-benlehetett, ami azért nem volt egy fénykorszak).

(Azóta csak farsangon tûztem föl jelvényt – a kis Ko-paszt, meg Bátyám „Kiváló úttörõ”-jelvényét.)

A nap leszálló ágán felüdülés a Majorban: uszodai õsél-ménykeresés; tûz és víz, hideg és meleg váltogatva. Azegyik legfõbb földi jó. Amitõl még a félvadak is megsze-lídülnek. (Néha vannak azért elképesztõ népek is, akikmég a szauna barlangi csendjét is képesek telezagyválnizavaros fejük töltelékével. Ilyenkor OMra hangolommagam; szinte olyan, mint egy hatékony hangszigetelés.)János (Marno) ma nem volt, pedig szinte mindig ott ázika zuhany alatt.

Érezni jól. Jól érezni. E világ ízeit.

159

ható: „Ami a legtöbb keresztény egyházban történik, annak 99százalékban semmi köze a valódi valláshoz. Az intelligens em-bereknek ez elõbb-utóbb feltûnik, és arra a következtetésre jut-nak, hogy mind a 100 százalék szarság, ezért kapcsolódik összeaz emberek fejében az ateizmus az intelligenciával.”*

(A könyv a mûfaj egyik legerõsebb darabja a 90-es évekközepérõl; egyáltalán nem merõ futurista képzelgés, ha-nem metszõen éles társadalomrajz és ironikus jövõkép –feszes prózában. Ideális olvasmány buszra, repülõre, villa-mosra. Abba a sorba tartozik, aminek elején Gibson Neu-románca áll a 80-as években, és mindkettõt fölülmúlószínvonalon Ian M. Banks Játékmestere az ezredfordulón.)

A mai vendégelõadó a MoNán a népi taktikus médiárólbeszélt. Arról, ahogy nyugatabbra agyas népek használják,alakítják át, védik ki – vagy éppen fordítják visszájára. Itt vi-szont a politikai láp- és posványlakók formálták – a korlá-tolt képességû médiamunkások szíves vagy éppen akaratlanközremûködése mellett – a maguk képére a mezõnyt. (Út-közben hallottam egy ún. híradást, de nem hírt adott, ha-nem hangfelvételt tett közzé az alacsony akarnok legújabbkinyilatkoztatásáról. Amiben nem a szokásos álnokság azérdekes, hanem a „hír” mediális minõsége: semmi távol-ságtartás, tárgyszerûség, tömörítés, sat., csak az átömlesztés.Így játszanak a kezére egy olyan figurának, akinek más cél-ja sincs, mint hogy állandóan képben legyen. Így vagy úgy,bármi áron és réven. Neki egyre megy, nincs vesztenivaló-ja, hisz már mindenét feladta, lecserélte, átszabta.)

A közvetített személyes azzal arányosan veszít, ahogyegyre több lesz belõle. Lehasznált arcok, üreges szóhal-mok. Csak a közvetlen – a közvetítetlen – érvényes.

158

* Snow Crash, Budapest, 2006.

A Mecsekbe érve érzékletessé válik a mediterrán gé-niusz: kisüt a nap. A városban már tavasz van, meleg; ittmindig hetekben mérhetõen elõbbre jár a kibontakozás.A NAIV.SZUPER-nek is pont a végére érek. Jó kis könyv;szerzõjével szólva: „arra késztet, hogy újra gondoljamnézeteimet azokról a dolgokról, melyek olyannyira hét-köznapiak, hogy már észre sem veszem õket.”

A pályaudvarhoz régebben egy TÉRFÕNÖK is tar-tozott. (Az egyik ajtóra volt kiírva kékkel egy táblára. Páréve eltûnt a tábla; azóta nyilván már fõnök nélkül kény-telen meglenni a tér.)

Gyaloglás az egyetemre „a nép szívében élõ legendás köl-tõ” (zománcfelirat) utcáján át. Majd a Mûvész nevet vise-lõ krimó mellett el. (Benne tízévente egyszer; elõszörKristóffal, amikor még a közeli Hal utcában lakott, aztánmásodszor egy hónapja.) Idõben erõsen rétegzettek ittszámomra a helyek; közben évszaknyi, évnyi, évtizednyiüregek és rések. Aztán a bolgár patriarchátus, a visszaútbiztos pontja.

Az egyetemi fiókban papírok. Meghívó díszdoktoravatására (X. Y. külországi Z-bõl, aki nyilván meghívta azitteni Y-t, és most hálából díszes doktorrá avul.)

Amikor az órán a mûvészi távlatváltás kapcsán Kere-kes Gábor Over Roswell-sorozatát hozom fel példaként,és éppen a címadó ufó-legendás hely kerül szóba, nagyreccsenéssel kidõl az ablak elõtt álló fa. A kirobbanó de-rültség közepette dicsérem a véletlen varázsát (mit ne-vezhetünk a kontingencia kegyelmének is). Igaz, koráb-ban hallatszottak fûrészhangok…

Utána séta a Dantéba, elõtte kiülünk Kristóffal leve-gõzni a Kioszk elõtti új padok egyikére. Késõbb Angélaés Peták érkezik. Eszmecserék búzasör mellett errõl-ar-ról, férfiakról és nõkrõl, a felejtésrõl. Késõbb Angélávalkülön a retextil szimbolizmusáról, a szövedék újraszövé-

161

Csütörtök

Pécs-nap. A vonat Szarajevóba indul. (Mégiscsak pacifi-kálódik a Balkán; nemrég Eszékig ment.) A szokásos mel-lett ezúttal felszerelésem része Erlend Loe: NAIV.SZU-PER címû kis könyve. Diákom ajánlotta, bevált. A fülké-ben mindenki olvasmányába merül: könyvek, hvg,Story, Haszon. Nem rossz társaság; kevés telefonozgatás.(Mentem már olyannal, aki irodájának vélte a helyet, úti-társait meg madárnak.)

Pár százszor már átszeltem az elmúlt 16 évben ezen atengelyen a teret, mégis mindig feltûnik az ablak elõtt el-vonuló tájképben egy-egy sosem látott részlet. Ha az em-ber az ablakon kinéz, néha a vidék szívet szaggatóan szép:fonott széket égetõ asszony, szomorú szamár egy szürre-ális színekben játszó fal mellett, és földöntúlian fenségesalkonyok, gyakran. Ezúttal egy zacskóerdõ: a lombtalanágakon plasztikvirágok. Szép számban, majdhogynemszabályos mintázatban szórta meg a közeli szemétlerakó-ból a szél. Tibor (Gyenis) akár appropriálhatná is, annyi-ra „természetes” párhuzamosa teniszlabdaerdejének.

A szemközt ülõ lány lehúzza csuklyáját és aludni tér.(Idõvel követem példáját.) Húsz év körüli, hibátlan szép-ség a bimbózás ama fázisában, amikor még nem dõlt el,mit is terem ez a tulajdonság. Olvasmánya, Tibor Fischerregénye nem rossz jel.

Aztán a nap folyamán még jó pár feltûnõ szépség. Amia hely mellett szóló érvek közül az egyik legszemléletesebb(ha már nincsenek se tengerek, se hegyek). A szép nõk szá-ma feltûnõen megemelkedik, akármelyik irányból érke-zünk a Kárpát-medencébe (bár Kelet felõl nem vagyokegészen biztos). Jól alakult a keveredés. (A régészeti DNS-vizsgálatok nemrég kiderítették, hogy körülbelül 5 [azazöt] százaléknyi a „honfoglalók” génállományának részará-nya a honi népességben. Ennyi meg mindenkiben van.)

160

nak, mint pl. a jármûvek ingása, vagy az alapzaja. (Ami a2×4 órás utazás esetén már magában is elég súlyos; hiá-ba tömöm el dugóval a fülem, az IC világításának és fû-tésének zaja azért tompán ugyan, de átjön.)

Minden második péntekem mostanában mozgás- éstáncterápia jegyében telik. Ezen tíz-egynéhányadmagam-mal vagyok, két vezetõ irányítja, és öt órán keresztül tart.Errõl – ahogy egy német kifejezés (sich Gedanken machen)mondja: – csinálok magamnak gondolatokat. A fordulategyébként gondot okozó gondolatokra vonatkozik, de agond oka ez esetben az, hogy testem többnyire elgondo-latlan, szóba nem került „gondolatainak” kell nyelvet, sza-vakat találnom. Az érzések és megfogalmazásuk („megfo-gásuk”, fogalomba fogásuk, megragadásuk etc.) között vannémi távolság, s ezen át kell hidat emelni.

Azért sem könnyû ez, mert a mozgások, a test önmagá-ra vonatkozó emlékezete másként és nyilván máshol tároló-dik. Ezért történhet meg, hogy egyes gyakorlatok a mélysé-ges mély múltba vezetnek, a gyermekkor különbözõ kor-szakaiból, sõt még annál is korábbról eredõ emlékeket éb-resztenek. Úgyszólván rendre õsélmény-elõhívás történik.Ez többnyire jó, néha kevésbé. (Meglepõ, mennyi félelem-rõl számolnak be a nõk. Lehet, hogy ebben közrejátszik azis, hogy sokkal jobbak érzelmeik megfogalmazásában.)

Az érintés, a testközelség ebben a közegben természe-tes; éppoly természetes, mint ahogy gyermekként anyjától(és gondolom: viszont) ki-ki tapasztalta. A csoportbanpersze felnõttek vannak, különféle egymást korábban nemismerõ férfiak és nõk, akik közt egyébként nem jönne lét-re, legfeljebb néminemû nemi vonzalmak révén, ilyenközvetlenségû kapcsolat. Az elsõ hónapok után a nemekkülönbségének, a szexus szerepének jelentõsége, bár telje-sen nem szûnt meg, jelentõsen visszaszorult. Így aztán za-

163

sének – szociálisan és mentálisan egyaránt elkerülhetet-len – szükségességérõl.

Aztán a Zengõ, ami itt nem a hegy, hanem a vonat ne-ve. A vasútnál nem akármilyen neveket adnak: egyszerDombóváron a mellettünk álló mozdonyra figyeltem fel:Kovács Jánosnak hívták. (Bár lehet, hogy rosszul emlék-szem, és Szabó István volt kiírva, de a mozdonynak két-ségkívül rendes, gyakori magyar neve volt.)

A kocsiban kiváló zenész kollégával futok össze; meg-beszéljük, hogy majd relaxálás után átmegyünk egy szalonbarnára a (nem kifejezetten barna) szalonkocsiba. Ahol az-tán egy szintén zenész kolléga csatlakozik hozzánk. (Szó-ba kerül, hogy szobrászok szeretnék megszüntetni a zenéta mûvészeti karon, hogy erõsebb hátszelük legyen. Amimellett tényleg súlyos érvek szólnak: így például az or-szágszerte széthintett hatszáz István, a király. Meg a halmo-zottan hátrányos szemmel vert hõsi emlékmûvek.)

A szomszéd ülésen fejhallgatós lány. Én is felrakom amagamét, és leválok a közös hangtérrõl. Psarantonis, alegjava krétai etno. Áthangolódás, más világ. Enyhénmódosult tudatállapot. Semmi különös, néhány töményóra tétlenség, lehetõség, szabadság. A tájképen meg köz-ben a zöld és a barna leírhatatlan átmenetei, olykor a vi-zek ezüstjétõl szabdalva.

Péntek

Másnap. Ami – boldog emlékezetû Erdély Miklós szerint– akkor is elõáll, ha az elõzõ napi történések töménységetúlmegy egy határon. Azaz a testbe érkezõ mindenféleészleletek számossága túlontúl leterhelõ. Nem csak a te-endõk, ügyek-bajok és találkozások sokaságából áll össze,hanem olyan tudatküszöb alatti tényezõk is hozzájárul-

162

Az elõbbirõl (mai krétai változatában) közvetlen tapasz-talatokat szereztem. Az utóbbit a mevlevi dervisek maikövetõinek elõadásában láttam pár éve Isztambulban. (Aszufi rendet a múlt század elején Kemal Atatürk betiltot-ta, késõbb értelmiségiek élesztették újjá. A formációt ta-lán leginkább a gregorián énekiskolákat újraéltetõ ScholaHungarica és a táncházak szintézisének mintájára lehet-ne leírni. Havonta egyszer mutatkoznak meg nyilváno-san.) Jó arcú fiatal férfiak és nõk voltak, öreg mesterükvezetésével, nagy koncentráció mellett, látható elragadta-tással végezték szédítõ körforgásukat.

Egy levél (tegnapi beszélgetésünk folytatása:)A közöttünk húzódó valóság csillaggá szövése.Létünk volta és vanja.Ang

Szombat

A nyugalom napja, az abszolút nyugalomé. Egykor, sõt mais. Mert mostanság utána még vasárnap is van – vagyistényleg nem kell törõdni a holnappal. „A sabbath nem csupánegyszerûen a pihenés, a kikapcsolódás ideje – így Wittgenstein azElegyes Észrevételekben. – Kívülrõl is szemügyre kell vennünk amunkánkat, nem csak belülrõl.” A tétlenség, a tevékenység fel-függesztése, megszakítása – mindenféle meditatív módjakivált – lehetõvé teszi az éppen elmúlt, vagy akár tervbevett, sõt a tudatban kavargó tárgyak „ülepedését”. Azt, hogyarányosan mutatkozhassanak, s aztán megfelelõ helyükre iskerülhessenek a napok, az élet, a világ kontextusában.

Ahogy az agyban – Detlef Linke szerint – az „üres”idõ, az unalom a különféle agyi területek eltérõ idõinekszinkronizálására szolgál, úgy lehet a semmittevés is al-kalom az összerendezõdésre és áthangolódásra. Ezért le-het a tétlenség tavában nagy halakat fogni.

165

vartalanabbul érzékelhetõ mindaz, ami azon túl, vagy ép-pen elõtte van. Ezért „nemcsak a testrõl alkotott fogal-munkat kell átalakítani – mint Vermes Katalin, a csoportegyik vezetõje írja a könyvében* –, hanem maga a testta-pasztalat is lényegi transzformációkon megy keresztülélettörténetünkben. A valóságos testtapasztalat transzfor-mációja egy élettörténeten belül együtt jár a másik észlelé-sének transzformációjával. A saját testélményünk és kap-csolati mintázataink egymás összefüggésében változnak.”Például letükrözni egy másik ember mozdulatait, vagyfölvenni a mozgását, nem akármilyen tapasztalat. Kiderül,mennyire különbözünk mozgásainkban is. Ezt akkor ven-ni észre, ha a feladat például: felvenni járás közben valakimozgását a csoportból, majd egymás után mindenkiét.

Szokásos napi mozgásainkhoz képest a megformáltmozgás, a tánc ritka, kivételes, ünnepi. Pedig sokkal kö-zelebb áll az univerzális mozgalmassághoz, a kozmikuskinézishez. A felfokozott és megformált mozgás ezért le-het egyszerre az eksztatikus önérzet, a kollektivitás és azegyetemes együttérzés tapasztalata. Hiszen minden mo-zog, a nyugalom csak kivétel, látszólagos, viszonylagos.Klee kristálytisztán fogalmazta ezt meg: „Mozgás képeziminden keletkezés alapját.(…) Mert a tér is idõbeli foga-lom. (…) A karakter: mozgás. Csak az önmagában halottpont idõtlen. A világmindenségben is a mozgás az eleveadott. A nyugalom a Földön csak az anyag véletlenszerûgátlása.” (Alkotói vallomás**)

A kozmikus vonatkozás számomra a khórikus erede-tû körtáncokban és a dervistáncban a legnyilvánvalóbb.

164

* A test éthosza. A test és a másik tapasztalatainak összefüggése Mer-

leau-Ponty és Lévinas filozófiájában. Budapest, 2006.** http://www.c3.hu/~tillmann/forditasok/Klee/Alkot.html

NEM! ZET! NEM! ZET!, mindjárt megoldódik min-den, és mit sem kell tenni, találékonynak sem kell lenni,sõt észnél sem kell lenni.

Este Kim Ki-duk filmje, a Tavasz, Nyár, Õsz, Tél… ésTavasz. Egyszerû tantörténet a rossz körforgásáról, festõiképek. A remetét alakító színész arca marad meg, meg amacska farkával festett szútra képe, a többi szép látszat –és feledés.

És aztán levelek: Tokióban tartózkodó barátom BoLdOGblogolást kíván. A Nagykovácsiban lakótól pedig ez jött:

Subject: sorrygatum

Beloved Josepha!Kibaszott pénzes gálya uttejak working van szombaton itten

sajna. Hétfõ vagy Kedd nem jó, mert már jó lenne.Ijjá és bocsássá megHtonuto

Vasárnap

Sokáig, vagy másfél éven keresztül Paul Beauchampkönyve volt apró adagokban a vasárnap reggeli olvasmá-nyom; a legjobb intonáció a naphoz, mivel ilyenekrõl ír:

„Mert a csend nem független a fültõl. A fület látogatja meg,tölti be, ébreszti föl a csend. Nem oktalan dolog az égbolt felé he-gyezni fülünket, az ég nagy dobhártyája felé fordítani a magun-két. Úgy tetszik, az égbolt hall, mintha a világ minden szavafolytonosan rezgetné felszínét, visszaverné õket felénk.

»Felfogni« annyi, mint egységük csendjében érzékelni a sza-vak értelmét: A csend annál nagyobb, minél teljesebb ez az egy-ség.” (A zsoltárok világa, Pannonhalma, 2003.)

167

Járok-kelek. Nekifogok, abbahagyok. Vagyok ekkor,vagy nem vagyok?

Elhozom Ármint a Bélyegmúzeumból, ahová néha el-jár. Itt két felnõtt vezetése alatt egy sereg gyerek csereberél,válogat, hallgat történeteket a nyomtatás és posta múltjából.A kis grafikák, képek arányosak hozzájuk; áttekinthetõ éskezelhetõ a sokféleségük, és a gyûjtögetés is mederbe tere-lõdik. Nekem ez a filatélia-szakkör volt, egy idõben az ún.úttörõházban, ahol már a hatvanas évek mélyén, gyerekfej-jel is érezni lehetett, hogy mennyire áporodott a levegõ.Elõtte pedig, úgy hatévesen – Grábócon nem lévén mégképernyõ – megannyi világra nyíló kis ablakot jelentett.

Hazafelé az F.A.Z.-ért be kell menni a Mammutba.A Moszkva téri újságosnál csak hazai periodiké efemeridész(ily’ találóan nevezik a görögöknél a hírlapot), az megnem ér pénzt. (Olvasom azért olykor a Népszabadságot,ahogy Petri a Népszavát, némi spéttel – Anyósomtól ka-pom nagyobb adagokban. Haszna az idõtávlat, ami meg-könnyíti az olvasást és enyhíti a felindulást.) Kiderül be-lõle, hogy Germanisztánban a gyerekek egyharmada há-zasságon kívül születik, a gyerekek egyharmadának szü-lei külföldiek. Minden ötödik gyereket egyedülálló szülõnevel.

A kissé kelletlen újságosnál megint eszembe jut, mi-lyen jó, hogy sokféle módja van a köszönésnek: Nemkell feltétlen mindenkinek kilátásba helyezni a viszontlá-tás lehetõségét. És még csak modortalannak sem kell len-ni – egyszerûen lehet azt mondani: Minden jót!

Mennyi belátás és kreativitás kell a szétszálazódottemberi kötelékek újraszervezéséhez. A szerencsétlenek,akik a köztereken újabban folyvást gyülemlenek, mintafféle fekély, azt hiszik, hogyha mindegyre azt üvöltik:

166

S. kolléga egy füles fotel képére hívja fel a lista figyel-mét*; tényleg szólnak mellette érvek, bár az izolációs fak-torán még lehetne fejleszteni (a körkörösig).

Lisa, aki résztvevõje BIPOLAR-projektünknek, aztírja, hogy hamarosan ideérkezik, és szeretne ismerõs ar-cokat is látni. Braunschweigi mûvészdiák, mellesleg sé-tálómûvész, aki a városok közt is gyakran gyalog közleke-dik. Beszélgettem vele nemrég A kóborlás rózsájáról,Miroslav Mandic gyaloglásairól (Cioran sírjától Noicasírjáig, 36 kilométer a prágai füvészkertben a világértminden idõben szavatoló 36 igaz emberért etc.). Az nemlepett meg, hogy nem ismeri a nagy szerb vándor-költõt(én is véletlen értesültem róla**), az viszont igen, hogyelõdje, Seume (Johann Gottfried) nevét sem hallotta, akilesétált Szicíliába, és egy könyvet is írt róla (Spaziergangnach Syrakus ). Pedig nálánál világosabban senki sem írt avilágban való ilyetén közlekedésrõl: „Aki gyalog jár, antro-pológiailag és kozmikusan általában többet lát, mint aki jármu-vel utazik. Én az ember esetében a járást tartom a leginkábbtiszteletreméltónak és a magától értetõdõnek, és az a véleményem,hogy minden jobban menne, ha az ember többet járna. Az em-ber azért nem tud igazán mindenütt lábra kapni, és talpon ma-radni, mert túl sokat utazik. Az, ahogy az ember a kocsiban ül,máris eltávolította néhány fokkal az eredendõ humanitástól.Senkinek sem lehet határozottan és tisztán úgy a szemébe néz-ni, ahogy kell; az ember elkerülhetetlenül túl sokat vagy túl ke-veset tesz. Az utazás képtelenséget, a járás erõt mutat.” (Apo-kryphen,1805)

Néha az jut eszembe, hogy ellevelezem az életem.

169

Hajvágó hétvége. J’m géppel nyír. Nagyanyám min-dig ollóval vágta Nagyapám haját. GyerekkorombanPaplauer bácsi, egy öreg töpörödött emberke járt át hoz-zánk Majosról. Olyasféle kéziszerszámmal dolgozott raj-tunk, mint amilyennel a birkákat is nyírták az esztenán.Decemberben a Lukács udvarában vettem egy hasonló,nikkelezett szerkezetet. Egy hajléktalan árulta, s megtud-tam, egy ismerõse hozta Kínából. Azt is elmondta aztán,hogy két diplomája van, de kiszorult az utcára. Adtamegy ezrest érte.

Utána futás a futballpályára, majd ott tovább. Elõtteprocrastinatio-probléma. (Halogatás-kór.) Olvasom, nem ál-lok ebben egyedül, számosan szenvednek benne. Minéltöbb nap kihagyás, annál nehezebb újra.

A délelõtt fennmaradó részében fejfényképekettranszformálok és fejtegetek tovább textbe.

Liliék is megjönnek. Nagy ebéd. (Mindent bele olaszzöldségleves, pulyka, palacsinta sat.)

Enni jó, lenni jó. Ebéd után alvás, „olyasvalami, mint a meditáció light-ver-

ziója” – írja róla a szakértõ (Tom Hodkinson: How to be Idle).

Két Opus Deirõl szóló könyv recenziója a Zürcherben(NZZ). Õk, bár kereszténynek mondják magukat, úgy-szólván a mi saját kebelbõl kélt muzulmánjaink: közvet-lenül Isten kezének vélik magukat, és nem fér hozzájukszemernyi kétség! (Csak a szerénység: „Isten mûve” õk,basta!). És tagságuk, akárcsak az alvó ügynökök hálózata,titkos. Biztos itt is van néhány belõlük. Bár az igazán sú-lyos errefelé egyáltalán nem a titkos, hanem a nyilvánva-ló „tagság”: a többség. Korábban sem volt merõ rózsa.A khomeinisták pedig leginkább a legjobbakat nem kímélték. Ezértaztán mások maradtak meg, majd minden poszton. Beleértve a fõ-és alpásztorokat, valamint az õáltaluk nevelt és pásztorolt „nyá-jakat” – felekezetre való tekintet nélkül, per se!

168

* http://www.architonic.com/cat/gal/1032867** Átváltozások 1995/5.

171

Monteverdi a Bartókon, 400 éves az Orfeo. Húsz évetalált rám: egy brüsszeli lemezboltban Imre (Takács) aján-lotta a Vesprót. Péter (Balassa) volt akkor még velünk.Meghallgatom a San Marcóban, Gardinerrel készült 90-es koncertfelvételét. A Gloria földöntúli.

Így múlnak (el) napjaink.

170

172

Levélleletek

I. A Hold jövõjétõl a síri ceremóniákig

Harmadik ezredi jelcsere

A jelek cseréje rejtélyes rendeltetést töltött be. Az információ ára-moltatásának korabeli eljárásai éppúgy szerepet játszottak benne,mint a meditáció vagy az önközlés elemi szintjei.

A leletek különösségét legfõképpen kaleidoszkópszerû színessé-gük adja. Noha feltehetõen egy kultúrkörbõl származnak, egészenegyedülálló eklekticitást mutatnak. Ez stiláris tekintetben nem ke-vésbé érvényes, mint tartalmi vagy mûfaji tekintetben. A nomádoktarkaságát már eddigi ismereteik alapján is tüneményesnek kelletttekintenünk, e realitásrétegben azonban a színek, beszédmódok és-fordulatok felkavaró kaotikumával találkozhatunk.

Jozepha Triumpha!Úgy hirlik voltál Guo banzájon.Ha igaz, nyald ki, hogy nem jöttél oda és köszönet fi-gyelmedért.Ha nem igaz akkor is.

Mahacsók és sok lovéMindenkinek.

Dír Brader!Lehet, angolul kellene írnom. Mostanság a legtöbbemberrel történõ érintkezés során folyamatosan for-dítási mûveleteket végzek. Ettõl kétségtelenül nemfokozódik a felebaráti érzület. Had utalok elnyûtt

173

Subject: Attilanallattam tegnap egy Hozzad intezet, s kezbesithetetle-nul visszaerkezett levelet…A minap jott meg Berlinbol, kivalo formaban; azaudienciajan – a szokasos szoaradat mellett – megintegy-ket metszoen eles megallapitas arrol, hogy mi isaz abra… hogy mennyire a zsebukbe hazudoznak azeuropai hatalmasok, francia-nemet relaciok, etc.

Subject: mjuzik espagna

Sir,nota bene /Bene az ujpest jatekosa volt 1958–1972 kozt/baar fulig magyar post orbanisztani hallokeszulekespotlach szervezesi bizottsagi tagkent kerdezem a csipi-nek szant espagna CD-kkel mi voona? ui. vissza jo-evel Õ is s Én is. az gaz muzikus s szeretnem odavvissza adni az spanyol zeneet

pettyes

Józsefem,köszönöm a szellemi muníciókat.Hétfõn befekszem a Korányiba, egy-két nap múlvaoperálnak. Kilátások igen jók, áttétel nincs, a kemó ésa teák hatására a tüdõdaganat jelentõsen regrediált,csak hát ki kell venni. Közérzetem, erõm s kedvemjónak mondható. Már csak az operáció utáni kelle-metlenségeket kell kibírni, remélhetõleg. Jelentem, akegyelem exisztál vagyis ki-áll. A többi rajtunk múlik.Szept. elején térek vissza úgy rendesen. Örülnék, haaddig gépemen találnék néhány épületes üzenetet,szöveget. Minden jót!

Péter

175

káeurópai neuronjaiumra. Különben Gracián is aztmondja: Egyetlen emberrel érintkezni nagyobb feladat nap-jainkban, mint valaha egy néppel bánni.Ég Veled!

Subject: Re: HABalig is tudtam elgondolni, hogy mi lehet a level tar-gya, mikor a subj. sorban volt az, hogy HAB, mas tar-kor fele asszocialtam. Most viszont, ahogy tekintetema subj. sorra vetem, amint majd Te is lathatod, az ke-letkezett, hogy Re:HAB, ez is jelentesteli, es gazdagalluziokat sejtet!B. mester betegsege mennyire sulyos? van gyogy-mod, gyogyszer, amely lenyeges eremenyekkel ke-csegtet? Talan iram mar, amikor talalkoztam veleosszel (Deb. Irod. Nap.) ugy elszomordtam, sokatoregedett, kopott volt, elhagyott, kedvetlen, csalodot.Megalazottsagot lattam benne, ha o valamilyen érte-lemben allegorikus figuraja volt a rendszervaltaskoruli civil ertelmisegnek, ertven ez alatt, hogy nempolitikusi karrier fele kacsingatott, nem a lefolozhetohasznot leste es figyelte, hanem romantikus volt, na-iv, es becsaphato, es azt hiszem, o mindenkepp alle-gorikus alakja ennek a korszaknak, akkor o alakjabanennek a becsapottsagnak, es megalazottsagnak azmelyseget, tragikumat lattam magam elott. Sajnal-tam. A vilag masfele ment. Ami meg csak rendben isvolna, ugy kell neki. De hogy ezt a megalazottsagotkellett kapni cserebe, az nincs rendben.

Jo es megerdemelt pihenest! Jo utat nektek!szeretettel

-sz.

174

het gondolkodni, nem kell, de érdemes. Ez egy japánkönyv, aminek Beszélõ zen cím ékeskedik. Amikor Ladomból Pécsnek vettük az irányt, gondolkod-tam, milyen lesz találkozni a Peták barátaimmal. Miutánelmeséltem, hogy hogy buliztunk, azt is elmondom, mi-lyen a természetben dusgazdag Ladom. Amikor megér-keztünk, csomó ismerõssel találkoztunk, természetesenazonnal szóba elegyedtem a Peták gyerekekkel. Bicikliz-tünk, ugrattunk, gulyást ettünk, Shrek rajzfilmet néz-tünk. Megkértem Timótot, hogy mutasson könyveket,és amikor a kezem ügyébe került a Szun Pin, a háborúmûvészete cimmel, nagyon boldog lettem, és megkér-deztem: – milyen ez a könyv? Monda Timót: – borzal-masan unalmas. – felelte. És kell nektek ez a könyv?Hát nem is tudom. – mondta. Végülis megkérdezte azapukájától, hogy kell nekeünk ez a könyv? Szerintemnem. Aztán odajött hozzám, és ezt mondta: – Tessék!Akkor most következzék Ladom. Elõször iss Ladom na-gyon csekély, mármint úgy értem lakosságban, de a tö-mérdek szántóföldrõl, meg legelõkrõl ne is beszéljünk.hAnem a halastó az nagyon élvezetes. Csak az az egy bajvan, hogy nagyon sok benne a hínár, ami nem feltétlenülbaj, de a Lilinek, meg a Hannának szerintem nagyon ké-nyelmetlen. Meg, ha az ember jól is viseli a hínárt, egyidõ után nagyon megúnja. Annyi kagylóm van már, hogymajdnem egy egész nagy kartondobozzal van teli. A halastavat nem lehet megunni, csak annak, akinekelment az életkedve. A halastó jellemzõje a durrogta-tó. Ami elvileg a madarakat akarja elijeszteni, hogy neegyék a tóból a halat. És azt lehet megfigyelni, hogytíz perc van közötte, míg durrog.Ha találsz valamilyen könyvet, légy szíves azt is írdmeg nekem, mert én gyüjtöm az agyraktárban.

Szia Marci!

177

Subject: Hatterasmarmint a kapitany… a Verne-regeny kepvilaga ele-venedett meg a minap a Harmashatar-hegy alatti rep-ter havas jegmezojen. Ilyenek az alapkepek, az elsoeszlelesek. Melyekhez kepest oly sok minden meroillanekony fust, tovahuzo hatter.Nagy sebessegu semmisegek suvitenek el mostanabanmellettem, avagy magam koztuk, rajtuk keresztul.

Rakerestem Gracianra a minap a halon, es ott van ateljes Vilagbolcsesseg konyve angolul – ugyhogy be-lenezhetsz alkalmasint. Aztan, ha talal, beszerzemNeked magyarul.

Folyt kov.j

Kedves Marci!Nagyon köszönöm a nipponokat, nagyon szépek vol-tak, és van egy jó hírem: az idõk során került rá sor,hogy egy kicsit megforgathassam a Kanji Startert, ésaz apa ismerõsének, valamilyen japán asszonynak akönyvét, az OMOTÉt. Amiben egyrészt félelmetesés ijesztõ maszkok vannak és vannak nagyon kelle-mes és lágyan kinézõ maszkok.Meg aztán érdeklõdtem Japán felõl, és egyaránt Kínárólis. Megkérdeztem az apát, hogy nincs-e szétvágható új-ság, és azt mondta, hogy van. Mégpedig pont Japánról ésKínáról szóló újságot talált az apa, aminek Pacific frienda neve, aminek a szétvágott képei közül egy párat elsze-retnék küldeni neked, ha el nem csaklizzák a postások. Járok judóra, és megkaptam a diplomámat. Apa szer-zett nekem egy agybizsergetõ könyvet, amin sokat le-

176

áll egy 15 éves süldö lánynak)RA az ajtóban áll. Figyel.RA: – Mi van kisfiam? Zsidó vagy?N: – Én lány vagyok?RA: – Akkor is csak zsidók esznek kalapban.

F.

(Subject: bosnyák vírus)Ön most egy „bosnyák vírust” kapott!Mivel mi Boszniában nem rendelkezünk programo-zói tapasztalattal,így ez a vírus a bizalom elvén mûködik. Kérjük Önöket,hogy manuálisan továbbítsák ezt a vírust mindenki-nek az e-mail címtárukból,és utána töröljenek le minden állományt a merevle-mezükrõl.Köszönjük a bizalmat és az együttmûködést!

Szia,visszaérkeztem, most nem késett a gép. A moszkvaireptéren bekapcsoltam akis fülhallgatós rádiómat – bejöttek a fergeteges helyiadók, és eszembejutott, amit Csipi mesélt a város kirobbanó energiájá-ról. Kíváncsi leszek,te hogy látod majd. Annyira különös, hogy ott a hely-színen sok visszajön azorosz tudásomból.Itt Tökjóban napos, hideg idõ, viharos szél. Aludtamegyhuzamban 15 órát,és most hamarosan indulok Niigata megyébe a hét-végére.

179178

(ps.)azt szeretem az apába, hogy mindig nagyon jó barátaivannak. Ezen már gondolkodtam, hogy írjak az egészcsaládunk ismerõseirõl, de az a gondolat is átvillant azagyamban, hogy lehet hogy egy ismerõs olvassa, és,ha valami nem úgy szól róla ahogy õ gondolja, akkorvalószínû, hogy elégedetlen, vagy sértõdött lesz.

Dear Joz Liebe SweetAsztat az Iain Banks: A játékmester-t létzzess -jó len-ne- ha öreg tróger barátodnak eltrógerólnád legköze-lebb ahogy szoktad mindig kedvesen. Kölcsön bön-gészni. Kapsz perzsa zenét is.Hare Joz and his lovers

Laszlove

Juli, Jozef et al,tuléltük a Xmas-t és az ujévi Rutsch-ot. Prosit Neu-jahr megvolt. Anyosom még mindigá, 3 hét mulva velem hazare-pül, és én nélküle vissza (ide, nem haza, csak itthon). Lányomat apgré-deltem Karácsony elött történelemböl: Nagy LajostólMátyásig. Törtélemeoktatás alulnézetben. Csak azévszám a fontos, meg a vaktérkép. Sok vakfolttal. Szentimréztem egy kicsit.Ismeritek-e Robert Atyát? Kicsiny adalék szentim-réhez. Lehet, hogy ez Nektek nem uj. Nekem az volt. Szinhely: szentimre étterem.Idöpont: dél.Szereplök: Nora (N) és Robert atya (RA).N belép az étterembe. Táska, szatyor, és egyéb kisebbtárgyak mindkét kezében. Fején kalap (fekete, ami jól

érdemleges. Hirtelen arra gondoltam akkor, valamieros tettet kellenevégrehajtani (demonstratíve kilépni az egyházbólstb.) – de látványossággalaligha lehet szembeszálni a látványosság eszközeivel.

Ölel, mindannyiótokat:A

(Subject: Tokio monogatari)

OZU filmjet neztuk eppen, 54-bol. Hihetetlenul ri-tualis vilag. Holnap Halmara el. Rank fer egy kiszakadas. Nemmintha kulonosebb menetek lettek volna, csak talaneppen a szokasos sulyok, ismetlodesek, lefolyasok.Volt persze egy-egy kiemelkedes. A minap Hannaval megnyitottuk ‘Az egyseges olvasasimod’ (Flusser) c. kiallitast az Artpoolban – amire egyregi Wittgenstein emlekmozaikom miatt kertGalantai. (Ebben a Nagy Tanito Tractatusabol es egyneptanitoi mukodeserol szolo konyvbol vett, felvalt-va egymas utan allo idezetek tenyleg ’egysegesolvasasi modra’ vezetnek: a kolcsonos kioltasra.) Aket kontrasztos konyv/hang folytan adodott a ket szo-lam…Aztan tuntettunk is tegnap az ami kovetseg elott –Kyoto okan – ‘Busht a buusba’, bar nagyon gyer volta nepseg – ugyhogy el is vonultunk a kozeli Csarnoknevu kocsmaba Sebokkel es Szentjobival…

Ilyes idok mulnak.tsa

181

Nagyon köszönöm az ajándékaidat – a Budapest fo-tós könyvet csak most néztemmeg alaposabban, és elkezdtem hallgatni a CD-ket.Most is az van bennem,hogy jó lett volna többet beszélgetni – most a lakás-ügyem jött közbe,meg adebreceni betegség.Miután elváltunk a Fr. intézetben, az Alagut elõtti té-ren felejthetetlenkép fogadott – a sárga telihold a kivilágított Lánchídfölött, sötétkékesteledõ égen – metszõ hidegben.Légy szives megírni, melyik fájl olvasható a négy kö-zül (a TOR1 és TOR2közt is van különbség, bár elvileg mindkettõ RTF) –és akkor abban küldökmindent. Ha netán egyik sem jó, akkor emailbe be-másolva, vagy pedig papíronküldöm. Kösz!

Dear Jozef!Kérlek, tegyél valamit, hogy a doktoranduszaink fejé-ben ne szinonima legyena recyling, a reinkarnáció, és a feltámadás!!!Danke!

A Tilos körüli borzalmak rendesen búskomorságbasodortak (láttam az indexena képriportot), egyházaink megmutatkozása rettenet.De legalább nincsremény, vigasztalom magam, embereinktol már való-ban nem várható semmi, semmi

180

Szia!Jutka nevû barátnõm (néhai lakótársam a Királyiban)kétszer érdeklõdött irántad mostanában, ami felér együdvözlettel. Húsz éve Amszterdamban él, írt egy na-gyon hosszú, impressziókkal teli levelet nekem. Eb-ben Téged egy tönkrement kerékpár története és egybevarrt szájú iráni tiltakozó fotója között említett.Olyan otthonos és jólesõ a csapongása, szerencsére azidõ (Õ 50 éves) ezen nem tudott kifogni. Heve: õri-zõje ifjonti éveinknek. A kertünkben kvaterkáztunkhosszasan, itt volt Gábor feleségestül és iddogálvaemlegettük a pécsi éveinket, a szépségeket és kedvencbarom tanárainkat: különbözõ pártfarkok nejeit,akikkel teletömték akkoriban a pedagógiai irányultsá-gú tanszékeket, se nem ártanak, se nem használnakalapon. Meg Siptár Ernõrõl, a német tanszék nagysá-gáról, aki a Münchenben érettségizett Felkásnak azértadott kettest egy 15-20 oldalas Hölderlin-dolgoza-tára, mert szemérmetlenül túllõtt a célon… „Olyankérem, mintha egy kis szelet zsíroskenyeret kértemvolna magától, maga meg ehelyett megkínál egy tálzsíros pörkölttel..” Ugyanõ Hüpériont egy tóból ki-mászni akaró békához hasonlította, aki szegény foly-ton visszacsúszik, mert nem elég a síkosság, még apart is omladozik.Szóval ilyet okozott a drága Jutka levele, sorry.

Subject: Re: Deleuz – ABCdaire

Kedves J,nem tudok semmit a Deleuze ABC fordításárólÜdv

San Michele

183

Kedves J!A Turandot, félek, reménytelen, de próbálkozom.A hétvége utazással, továbbá a Gábor részérõl zsúrok-kal, részemrõl Titaniccal terhelt. Igyekszünk a jövõhéten.Megpróbálhatnánk egy idõrésen át becsúszni a gõz-be!Üdv.

Gábor

A legszebb magyarságommal szólva: El leszek utazva,sajna de való – Zsennye. Na persze csak ha mindenigaz! Pedig mind tevéled mind K Effendivelszivesen eszmecsereltem volna. Sze la vi!

Maradok: Oszinte hiveKarlo Szeleburdino

Subject: a föcserkesz szoborra kesz

jozef,igaz valo ez a 2 lepedek a kadar manyi es a horthyhanna operettje bronzbaurulekbe kellene hogy boritsa a dunapartot

1 teleki, 1 biszku, 1 gömbös, 1 szakasits, 1 teleki, 1marosán, 1 szalosján… 1 munnich, 1 orban, 1 medgyessy,

udv.pjotr

182

Joskam,a konyvet (Eu iskola) a volt baratnom ecceruenlenyulta, es jobb ha nem keresem. Most jottemLondonbol meg Oxfordbol, remek helyek, csak azangolok kicsit furcsak benne. A Tate Modern mintegy krema, Adolf meg az egyiptomiak biztos imad-nak…

KAB

Köszönöm a levelet. Az jutott eszembe, hogy nembiztos, hogytiltakozni kellene a szobor ellen. Sõt, egy olyan szob-rot, amelykezében pisztollyal az íróasztalára borulva ábrázolnáigazán üdvösnektartanék. Sokat elmondana az általa képviselt szelle-miség csõdjérõl.Valamint a magyar népléleknek is méltó monumen-tuma lehetne.

Üdvözlettel,N Gergely

Elnezesedet kerem, azonban egeszen bonyolulta valtmindenfajta interakcio.Ez ugy tortent, hogy otthon hagytam a telefont, aztanegesz este nem aludtam semmit, mert egy ittas emberkizart egy lakasbol ami nem az ove, azonban azenyem sem, de a tulajdonost is kizarta velem egeszen06 30-ig, majd masnap bombariado volt az egyete-men 9 30 - talan te ebbol semmit nem erzekeltel, de az biztos, hogy az ujmatricat aznap nem tudtam felvenni, es aztan az,

185

Joseph, et al. nagy szerencsénkre egy puritán angolul prédikálóbencés papot sikerült kifognunk Baselben, aki öszintén bevallja, hogy ösem értett / ért egyet-s-mást a Bibliàbòl, de amit mond az mindignagyon ül, sallangoktól mentesen, és jól orgonál. Utòbb egyik pesti rom.kath. templomban járva zum Schluss az erdélyi himnuszt énekelték, Csba ki-rályfi és az Anyaszentegyház nagyobb dicsöségére. (Bàr megle-het, hogy rosszul látom a dolgokat, és kételyemnek itt nincsen helye: jótizenéve volt valami mjüzikel, ahol Attila szerepelt szenteltvizzel leöntveés szövegkönybe beleöntve by Nemeskürthy tanár úr.

F.

Jó M!Most a ’csütörtök Pécs, péntek Bécs’ – jelleggel húz-tak el napok /hetek, hónapok/. Volt már ilyen, csaképpen fordított sorrendben, éppen tíz éve. Ezúttal több napon át, barátoknál.Mély benyomást ezúttal a 16. századi páncélok, vér-tek és sisakok tettek rám – a Völkerkunde Museumegy teljes szintje van tele velük. A korabeli hájtech, aharcias stilizáció és funkcionalitás tüneményei és per-sze a hülyeség hatalma lenyûgözõ. Ezen túl a hangszermúzeumban egy sétabothegedû ismeghatott.

184

na az ember, azt látja, hogy az esendõség az életerõ el-párolgásával arányosan növekszik, s megjelenik egyúj, mindennél erõteljesebb átok: az élethez való ra-gaszkodás szenvedélye. Mit hoz a sors, fene tudja, s hogy a pajzs, ami megóvaz összetöretéstõl benned vagy kívüled van. Én azelõbbire voksolnék, mert egyáltalán nem hiszek akülsõ támasztékokban. A kereszt mi vagyunk, s amígütközni tudnak bennünk az ellenpólusok, addig in-nen vagyunk a káoszon, addig nem veszünk el a meg-nevezetlenben.

Janó

Kedves J. A.,nem tudom melyik irányban szoktak lemenni a vár-ból, mi a múltkor a Halászbástya alatt láttunk egy(most) virágzó gesztenyefát.

üdv R

(Egy mûvészettörténész-nõ szerzetestanárhoz írott levelébõl)

Fel tudjátok fogni, micsoda pusztítás ez a jövõ társa-dalmán? Már gyerekkorban beléjük sulykolni az el-lenségeskedést, a gyûlöletet? … és mégis ki, kik ellen?Szabadlelkû és szabadgondolkodó katolikus (ilyen ál-lat is van!) barátaim 7 éves kisfiát huszegynehány tár-sával együtt faggatta ki a tanítónéni az angolkisasz-szonyoknál, hogy „na örült-e apuka, anyuka a hét vé-gén, vagy szomorú volt-e a választások miatt?” aztánkérdõre vonták a renitensnek számító szülõket, hogymiért nem tartják tiszteletben az egyház kérését a sza-vazást illetõen (már nem emlékszem a Szovjetúnió

187

hogy 183 oldal szoveget elveszettem, az ezek utan tel-jesen normalisnak tunik, de ki az a hulye manapsagaki nem CD-n hanem ennel archivabb flopy- vagyisa hajlekonylemezen – adathordozon cipeli azt amitvisz?Hat en is igy jartam, aztan persze szohoz sem jutot-taam, de bocs, hogy nem voltam az adekvalt vonaton,de hidd el ez igy nekem sem volt jo.stb…., üdv :vd.

Kedves J,magam is Letargiaban mulatom idomet, fetrengek aketsegbeeses vizeiben. Nem tudom, talan a jaras, ido,ilyenek. A kozerzulet dolgai is, persze. Az orszag,meg a reszletek. Kesz bolondokhaza, mindenfele is-meretlen dolgokat, leveleket, szoveg nelkuliemileket, stb. kapok en is. Voltak rosszabb dolgok is akorlevelekben, amint meseltek. Udv.

-sz.

Szia József,kicsit megkésve, de annál nagyobb örömmel olvas-tam a B-szöveget. Rettentõ izgalmas és finoman épí-tett írás, s iszonyú fontos dolgokat érint. A szenvedélyvagy a natúr gnózis ügye: úgy érzem rettentõ aktuá-lis, ahogyan az szellemi vágyak materializálása is. Jó-magam egyébként szenvedély-kérdésben némiképpérintett vagyok, bár a hatalom az érvényesülés, a fog-lalásnak a vágya nincs bennem meg, ám a léttõl valólesulytottság: mindennapos vendégem. Új tapasztalat– ettõl korábban nem tartottam – az öregek élethezvaló viszonya. Amikor valami bölcs belenyugvást vár-

186

Ha kirándulnának, ideális célpont.Melyhö hassolló lyókat kívánok!

Köröly

(A Hold jövõje)

Kedves Uram!*

A „GEO-Special” ország-sorozatában elõször jelenikmeg egy földönkívüli territórium: szomszédunk, a Hold.E kiadvány szerkesztõjeként, mint telefonon már jelez-tem, szeretnénk a Hold-téma egy egészen sajátos vetü-letérõl kerekasztal-beszélgetést rendezni, amire Öntszívesen látnánk. „A Hold-kutatás jövõje” cím alatt akövetkezõ kérdések kerülnének megbeszélésre:Mennyire valóságos az – többek közt az ESA tudósaiáltaal népszerûsített – vízió, mi szerint már 2020-banlakott ûrállomás lesz a déli holdsarkon? Milyen társa-dalmi visszacsatolás szól e mellett? Milyen jelentõ-séggel bírna a Föld kísérõjének ilyen meghódítása azember önmagáról alkotott képére nézve?

Kihúnytnak tekinthetõ-e a holdutazással kapcsolatoselragadtatás az Apolló-misszió után? Vajon a cybertérmint földi „endoszféra” felváltotta-e a Holdat, mint avégtelen térbe való elõrehatolás „ugródeszkájának”szerepében? Elvesztette-e a hidegháború végével má-gikus vonzerejét a Hold? Milyen befolyással leszneka magánvállalkozások a Holdra, amelyek turisztikaicélpontnak és nyersanyagforrásnak tekintik?

Nagy örömünkre szolgálna, ha beszélgetõtársként üd-vözölhetnénk Hamburgban!

189

ifjú hõsének nevére, aki a szüleit adta föl – nem vé-letlenül jutott eszembe). Elképesztõ rémhíreket ter-jesztenek az ellenfélrõl, miközben a legrémesebbdolgokat maguk teszik. Azt hiszem, elment az esze afél országnak. Meg tudod mondani, miért fél az, aki meg van gyõ-zõdve arról, hogy a jó ügyet szolgálja, vagy Istennektetszõ dolgot cselekszik? Miért fél az, aki „engeszte-lõ” imasorozatot mondott hónapokon keresztül? Mi-ért, mitõl fél az, aki kilencedet tartott azért, hogy Is-ten akarata szerint (tényleg, hogyan is másképp?) vá-lasszon az ország? Mi veszítenivalója van annak, akiIstent valóban a történelem urának hiszi? Tényleg,mi? Aki ma fél, az holnap gyûlölködik, és holnaputánagresszív lesz. Hogyan fogunk itt együtt élni – azeredménytõl teljesen függetlenül – április 21 után?Na, erre felelj, ha tudsz.Addig is szeretettel vagyok

Á.

Subject: az elet magaÉn továbbra is Köcskömötön (biztos ami biztos azösszösöt -ö-vel irom)Avagy Jó Röggelt! Most sömmire nöm érök rá! – Mondá valamely na-pon a gondnok, de aztán késõbb ráért. Illen mókás itt az élöt, Köcskömõtön. De BP-hez ké-pest totál nyugi, mindenhol. Az utcán az autózásban,a boltokban mint egy másik planétán… Az üveges ráér, elmeséli az elõszobáját – 24 ezer aprótükör és klf. üveg kombinációjából évek alatt készültel, kint járt a fókusz vagy mi tv mûsor is. Az autóvil-lamossági nem kamuzik, megmondja mi a baj, meny-nyibe fog kerülni. A keretezõnél is jól lehet tárgyalniés senki nem örjöng még én sem, hogy löhet öz?!

188

* Fordítás archofelnémetbõl.

Ránk fért már egy kis relax; Juli elõzõ nap jött hazaegy hetes kijevi munkáról, magam meg már majd-nem kileheltem a lelkem a menetrendszerû mene-tekben. A kinyúláshoz persze mindama giccs és ga-ládság is tetemesen hozzájárult, amit a Felcsúti Fûrerés hozzáhûlyült hívei hoztak az országra. A minapBalassát látogattuk meg Árminnal, ki tüdõjében daga-nattal küzd otthon, s élénk telefonkapcsolatot tart akülvilággal; õ mondta, hogy mostanában senki semtudott dolgozni… Alpár és Ugar atmoszférája átmenta falakon.

Na csa. Anyák nap van ma, jõnek a szülék…

Udvozlet!nagyon jo a programharom honapig Kinaban tartozkodom, igy az orakonresztvenni nem tudok, de kb. ezert jottem ideszeretnem megkapni a tovabbi infokat is es az ajanlottirodalmat is szivesen veszem

minden jot kivanokSanita

(To: yhy@nifty.ne.jp)

Hát igen, a hungisztáni helyzet az hihetetlen.Régebben magam is azt reméltem, hogy a fiatal és ke-vésbé romlott nemzedék s pártja állítja majd helyre aköz kizökkent állapotát; mi több szavazatommal is tá-mogattam õket… Mostanság azonban a benyomá-

191

További meghivottak:Gerd Neukum, a berlini DLR Bolygókutatási Intéze-tének vezetõje, az Apollo-program munkatársaAndreas Eschbach, „Science-Fiction”-szerzõ (t.k.„Das Mars-Projekt”, „Das Jesus-Video”)Helga Nowotny, tudományfilozófus, az ETH ZürichtanáraSzívélyes üdvözlettel

Lars A

Marcim,a minap magam is a világ helyes kis zugjában vetõd-tem Julimmal: Graz melletti Eggenberg kastélyába,minek is éppen 365 ablaka nyílik – a minden szim-bolum manierista modorában. Benn sok Schiele, megnagy zárt udvarok, melyek a katmandui királyi palo-tát juttaták eszembe – a világ EGY város… Az igazánidilli a kastélyparkban csapatostul sétafikáló pávákvoltak; fehérek feketék, tarkák.A valószínütlen aztán hazafelé, Graz külvárosábanvastagon felülíródott valóval, mikor is Ladánk gyújtá-sa kilehelte az utolsó szikrát. Sárga angyal vontatóravett, de a szervizben efféle avitt keleti alkatrészek márnem voltanak, de a városban se. Viszont néhány óramultán s a telekommunikáció, no meg a honi kény-szerek szülte kreativitásnak köszönhetõen kiderült,hogy a VW gyújtója még jobb nekünk, mint az erede-ti – így aztán éjféltájt haza is érhettünk.Grazba egy díjkiosztóra, mint hab a tortára kerültem:egy nyitóbeszédet kellett mondani ‘az európai kultú-rák jövõjéhez’ cím alatt. Alapjában jó kis kirándulásvolt vastag honor mellett és a centrumbeli Parkhotelperspektívájából.

190

Fri, 16 Aug 2002 07:51:39 +0200

Még itthonról, de holnap hajnalhasadtával indulunk– csökkentett létszámmal – a kommersz olasz nyara-ló nagyüzembe! Én azonban kommerszül szeretnéknyaralni.Lehet azért benézünk Murano is szép Burano is szép,MuranoBurano az meg nagyon szép… címu tájakra,ha már ott vagyunk. állítólag vetelszik Velencével,csak nem olyan turistáktól hemzsego.Feleségem itthon marad, kecsegteto munkalehetosé-gekkel kapcsolatos interjuk a jövo hét folyamán. Aklasszikus egyik szemem sír a másik nevet helyzet, dejobb ez igy annyi nehézség után, valami fény az alag-út végén. Túléretté váltam a nyaralásra, fáradtságomtúlhaladta a kozmikus mértéket, talán sztratoszféri-kusnak nevezhetném!Az ár és az árak: mindössze financiális értelembennyaldosta partjainkat, fordított az arányosság, mert apénz minden esetben kizúdulni igyekszik és ez ellenigy nyári üzleti pangás idején nehéz tenni.De lesz ez még igy se!

aug 25 elokerülünk, csókacsalád:károly

Kedves Polgártársunk!Úgy véljük, a távozó kormány tagjait és az eddig kor-mányzó pártok vezetõit megilleti a megpihenés; a na-pi ügyek vitelétõl való távlatteremtés, a multon és jö-võn való elmerengés lehetõsége. Annak érdekében, hogy esetleges anyagi gondjaik neakadályozzák õket e lépés megtételében, egyesüle-

193

som, hogy hatalom hínárja oly mértékben beette ma-gát mentális mintázatukba, hogy immár európai vi-szonylatban is egyedülállóan jelenítik meg a poszt-modern nihilizmus politikáját – természetesen „ke-reszténynemzeti” imázsban.

Magam éppen az ARTEt hallom a háttérben. Németszininövendékek sanzonokat énekelnek. Alant fran-cia felirat. A 47o-es csatornán így jön. A 7o-valahá-nyason fordítva. De most átmentünk egy japán filmre.

Gondoltam, hogy az elsõkötetesek érdekelnek. Énegyet bírtam elolvasni, amit L. barátnénk fordított.Bár nem értettem, miért. Töksemmi, tupírozva. Ger-manisztáni hétköznap.

A zenék a szinejava. Arról majd még ejtek szót.

Máraidat érteni vélem. Bár szerintem az elsõ naplóiütnek át. Aztán egyre vastagabb üvegbõl nézi az amiálmokat és ámokot. Az emigráncsperspektíva perszeilyen. Én többnyire helybõl is távol vagyok. Ezért az-tán egykönnyen empatizálom helyzeted.

A Lovas-huszárba beletaláltál, ilyenek e nemzeti szel-lem penészvirágai. De szépen szaporodnak. Lassan az a benyomásom, hogy ez nép túlment, ti. lekellett volna állnia Lebediában. A mentális mintázatui. az ottani populációval kompatibilis. Vö. Dnyesz-ter Köztársaság. Lénard Sándort megnézem.

Addio

192

de mivel korabban mar annyiszor letoltam es rendsze-resen a szak elhagyasara biztattam (motivalatlansaga esszerintem ebbol eredo hianyzasai miatt), a reakciomvaloban tolerans volt, mikor egyik utolso alkalommalaz inkriminalt kepeket nekem bemutatta. tapasztalata-im szerint a hallgatokat egy erthetetlen, szinte kispol-gari pruderia jellemzi a meztelenseggel, testiseggel,szexualitassal kapcsolatban, ezert kulonosen fontosnaktartottam, hogy _nyilvanosan_, a tobbi elso/masodeveskivancsi jelenleteben csupancsak azert, mert egy (vel-hetoleg) faszt valasztott temajaul ne toljam le (ujbol).hasonlo volt a reakciom, mint rebeka un. _baszos_videoja eseten. sz.d eseteben meg abban is bizakodtam,hogy mindezt vmi gatlas elleneben tette, ami egeszeves tetlensegehez viszonyitva nemi elorelepest jelent-het. ugy gondolom, hogy sz.d (egesz eves) munka-janak a megitelese az evvegi bemutaton tortenik meg. udv,

j

Peterem,koeszoenet jeleidert; remenylem Neked ott jool suet anapotska! Itt kisse beborult ippeg, nagy nyaari viharokzudulnak, mitoel beaall naalam a feji faajas, aztan az el-lenszerre meg az agyi fagy. Node. Meeg nem mentembe a lemezekeert, viszont megnezneek egy mondatotWittgen Stein Elegyes ESZREVETEK-jebol. Ha adnaleziranyu instrukciot asszonyodnak, koszonnem meg.Megyunk P’halmara penteken, leviszem Bibodat otta-ni baratomnak – ki majd iskolamozit csinal belole,ahogy ismerem. Tegedet is szivesen latnanak – de ezgondolom autumnal eloebb nem foghat menni.

Addioj

195

tünk adományozást kezdeményez visszavonulásukelõmozdítására. Kérjük csatlakozzon polgári kezdeményezésünkhöz!(Szimbolikus adományokat – pl. 1 Ft-ot – is elfogadunk.)

Üdvözlettel Világkiálátás egyesület

H, tisztelt Co.!Az evvegi kiallitasan Dora muveszno ket, egymaskozelebe akasztott f/f fénykepet mutat be,melyek kozul az egyik egy ragados leevel bekenyt,torzonborz, fel herezacskot, a masik egy (felteheto-leg) ugyanezen herezacskofeelhez nott, ragados letolcsopogo, gunnyadt faszt abrazol.Amikor Miklos megkerdezte a muvesznot, hogy „ezmiert jo?”, akkor a muveszno sertett fejhangon igyreplikazott: „miert?!, a tobbi munka miert jo?!”.A jelenlevo 2 diak szolidaritast vallalt a verigsertettmuvesznovel,imigyen: „S-nek is tetszett, garantalhatjuk”.

Kerdem:ez az egesz miert jo?

H,a

Subject: Re:faszAt 2:13 +0200 2002/5/24 wrote:

>A jelenlevo 2 diak szolidaritast vallalt a verigsertettmuvesznovel,>imigyen: „S-nek tetszett, garantalhatjuk”.nem tetszett,

194

Ha már úgyis ott, meg mást úgyse, akkor meglendül-tem és bevezettem az áramot a méhesbe (hogy acomp’omat majd rá tudjam kötni, és ne csak a szem-közt lakozó ökörszemen tudjam legeltni a szemem,hanem elektronokat is kedvemre kergethessem a jel-lé létel felé), meg a pajtába…

éjfél van. legközelebbig adioso!

Lieber J*,Napsütés, ragyogó késõnyár. Éva ma este mutatja beutolsó filmjét az Akadémiában.De Heidi halálán van. Öngyilkosság. Kóma. Ma dél-után látogattuk meg a kórházban. Üdvök.

Hannes

Csak a hétvége jöhetne szóba: a hétköznap délutánokMisinek nagyon rövidek, és a bölcsiben elege is lesz agyerekekbõl, így aztán a rövid délután-este hátralévõóráit rendszerint kettesben-hármasban töltjük.Egyébként érzékenyen jelzi a gyermek a belvárosi létfeneségét: mivel erõs a szervezete, mint egy kis biva-lyé, idáig semmiféle betegséget nem kapott el a kö-zösségben. Ám állandó nyálkahártya-irritációja kö-vetkeztében folydogál az orra, amit kifújni viszontnem tud, és ez a múlt héten kissé a fülére ment. Sza-ladtam vele orvoshoz, aki azonnal fölírt neki egy an-tibiotikumot. Aztán húsz percig a fülén tartottam akezem, akkor leszállt az ölembõl, és kijelentette: márnem fáj a fülem! Azóta se fáj neki. Viszont amint csak

197

Wed, 07 Aug 2002 13:02:13 +0200From: merveverlag@t-online.de

Kedves J!*

Csak most válaszolok junius eleji kedves leveledre.Idõközben röviden itt járt két helyes lányod. És a szépzenéidet is csak most hallgattam élvezettel.

A kiadó jövõjének gondja (Peter most 66 éves és nemlesz nyugdíja) fojtogató és akadályozza a kreatív gon-dolkodást. E mellett a szélsõségesen változó idõjárásés a nyomasztó világhelyzet nagyon erõsen hat az ide-geimre, úgyhogy a gyógyszerek alig segítenek.

Voltam 2 hét fürdõ- és olvasószabadságon Tunéziá-ban, ez valamelyest megint feltöltötte az elemeket.

Bartleby, a kudarc Melville-figurája bolyong itt körü-löttem.

Neked csak a legjobbakat kívánom szívbõl,nyári üdvözlet Berlinbõl

Heidi

Marcim,elkezdtem fejben egy levelet a minap, de aztán a kivi-telig már el nem.Annakutána meg: falumban töltém a hetet Édesbá-tyámmal, kivel kicsinyt építkezénk. Õneki ehhez énelengedhetetlen kellek – leginkább társaság gyanánt,meg néha ‘ellentartani’ a csavarógépnek, fúrni, ütni,vágni sat.

196

* Fordítás archofelnémetbõl. * Fordítás archofelnémetbõl.

Holnap falumba el, oszt egy hét mulva vissza – aztkövetõleg szívesen látunk, ha kerti kirándulásra volnakedved/tek s újabban egy tavacskával is szolgálha-tunk!

Addio!j

This article from NYTimes.com has been sent to you bydatastar@laplaza.org.

Out of the Deep

October 13, 2002By MICHAEL KIMMELMAN

After spending 30 years submerged in murky water,„SpiralJetty,” Robert Smithson’s great earthwork, has reap-peared.

Marcim,a sodrok engem is sokfele sodortak ez napokban. Egyheves – részleges – lakásfelújítás, megszínezve J’mrendelõjének alakításával. Aztán egy hétre Jánossal ésPárjával nyugatnak el. Eredetileg Kotányit vettük cél-ba Düsseldorfban, aki siralmas testi és még szomorú-ságosabb lélekállapotban van – utóbbit nem kis mér-tékben saját erõbõl érve el… Tettünk egy kitérõt akasseli documentára, ami fölötte hiábavaló volt, mertegy átlagos helyi rendezvénynél is hitványabb – pél-dája annak, hogy egy afrikai kurátor miként töreksziktrendi lenni. Ebbéli csalódásunk ellenpontja volt vander Laam vaals-i kolostortemploma, mely ritka pél-

199

lehet, rohanás a Gellérthegyre, meg kakukkfiókakéntkülönbözõ barátok hétvégi telkére, esténként páro-logtató a szobájában…a fennmaradó idõben ahogy-esik-úgy-puffan-alaponolvasgatok. Már csak a szépirodalomnál maradok, nemfog a fejem az elmélethez. Mándyt soha nem ismertemrendesen, azt gondoltam, hagyjon békén a sutyorgószõnyegeivel meg a kelkáposzta-szagú pesti függõfo-lyosóival. Most egy barát itt hagyta egy novelláskötetét,és teljesen beleestem. Egyébként kortárs német próza-olvasás, részben megbízásból, részben saját érdeklõdés-re. Ekkora mennyiségben még nekem is kezd kiütköz-ni valami sajátos provincialitás ezekben a könyvekben.Vagy csak megcsömörlöttem? Mintha erõltetnék ezt aredukált nyelvüket meg a modoros ál-reflektálatlansá-got, amibõl persze ki kell hallani amit épp ki kell. Malacka cserepes kõházának ajtaján azért csak bedug-juk egyszer a meszes lábunkat. Majd ha lesz kocsink,például, mert a Török Pál utcában betörték az abla-kát, kivették a rádiót. Nissan-üvegre meg, ugye, méga Nissan-szervízben is várni kell…Sei umarmt,

L

Kedves Lici,voltam Kristóféknál a mult héten, jó passzban látszot-tak lenni. Éppa kertecskében kávéztunk, mikor ösz-szedõlt a szomszéd ház…

Egy év multán láttam újra Kiss Sanyát, aki egyre ro-mosabb állapotban. Szomorú történet, legszíveseb-ben rábeszélném, hogy a vegetálás helyett álljon bedolgozni bakonybéli bencés barátaimhoz – de nyilvánnem fog menni…

198

mozodo hagymaaz haasaara, mint az Agyar Neephad-sereg sokat probalt honvedje, eros felindulaasbol ero-szakcselekmeny kovettem el: jeegvaago szuronyom-mal atszurtam a frigo panceljaat, mire az sziszegve ki-lehelte a lelkeet. Nagy gaaz nem volt, igaz, nem ismaradtam a tetem mellett…

Minadazonaltal az ilyes gaazos ugyekben sem hat-rany, ha leegzoberendezesunket nem rongaljuk el un.duhanzassal.

Jó Sz,a méhes a magyar mindenség legjobb helye, ebbenigazsága van Hamvasnak. Ugyan a miénkben méhekmár nem duruzsolnak, a kaptárak hiányában viszonttágasabb a kilátás az elõtte álló fenyõre, mit még bol-dog emlékezetû Nagyanyám ültetett, meg a túlnanirétre, nyárfájának zizegésére. Amitõl aztán kevéssémerültem Deleuze-Guattari Ezer fennsíkjába, mintinkább a fenséges tájba.

Nem lehet könnyû nektek, a kisgyerekkor nyûgei, ahelyek szûkével és nagyszülõi segédlet hiányában biz-ton nehéz. Aztán alábbhagy ez az intenzív igénybevé-tel, kibirni kell csak! Magam anno majdnem leköl-töztem a pincébe – régi lakunk volt ez, 2 szoba, 2 gye-rek -, meg idõnként kibírni csak megemelõ szerekkelés szerzõkkel lehetett.A sztoikusok közül Marc Aurelt elsõként, aztán Epic-tét, de nem a könyvecske, hanem a Diatríbák – ebbõlkell legyenek régi magyar fordítások, modernek nin-csenek – azok viszont külön élvet jelenthetnek Ne-ked! Nomeg Gracián; megincsak korabeli fordít-mányokban;

201

dája annak, miként lehet a végsõkig egyszerû és esz-köztelen szakrális modern az építészetben mértékké.Múltnak és mának a legemelkedettebb találkozásánrészt venni a mainzi – románkori – dómban adatott,ahol is a rendes vasárnapi kat holikus liturgia énekesrészeit ogyesszai diákok kórusa adta – hihetetlen fen-ségû orthodox himnuszokat hallatva.

Addio!

(Subject: Re: Stop The War ?!)bocs, hogy belszólok, de miért kellett 91-ben befejez-ni a háborút, miért nem vonultak be és lo”tték leHusszeint, szabadították fel a no”ket etc, blabla, akkor?lendületben voltak és még nem volt ez a világmére-tu” gyu”lölet az amerikai politika iránt, akkor lehet, hogy nem lett volna alkaidaha már a történelmi találgatásoknaál tartunkez most sokkal kevésbé kiszámítható

sisso

Feleim,a dramai ammonias esemenyek kapcsan eszembe ju-tott, hogy paar eve magam is kilyuggattam egy frigot,mi tobb meeeelyhuutoo-laada volt a draga mea. (His-torikus darab, ugy a 7o-esek vegerol.)Az esemenyt egyebkent az vaaltotta ki, hogy manualisjeegtelenitees kozben un. kozszolgaalati raadiot hall-gattam, honnet is az orbanita kormany kisgyagyahonvedminisztere /Szabo 600 Janos, vagy valamiilyen karakteres nomen/ eppen valamilyen hazaffyasthintett az eeteri hullamokba. Megvallom, hogy a hal-

200

Ma nem aggodom annyira a jovo miatt. Kevesebbel isbeerem mar.

K/2 12. 20. Francia Melanezia, Vanuatu, Vila, M.V. Pa-cific Princess 9. emelet, Hamburger-bar… „szol-galatban…”/

Kedves Locius,az Erdély utikönyvön anno elég keveset alakítottam –kiírtottam belõle azon állítást, mi szerint XY volt „alegnagyobb magyar túrista”. És akkor asszem ez mára giccs…

Most nem tudtam sokkal tobbre jutni; nem szeretneknagyon definiciokba belemenni, inkabb jelensegek-nel kellene kezdeni.Giccsbol korlatlan keszleteink vannak.Van eletgiccs es halalgiccs.Motorgiccs es autogiccs. /Harley DavidsonPolitgiccs es vallasgiccs. /A keresztény „pop” és aKrishna-képvilag párhuzamai…Aztán az építészeti g. – a p.csabai Egyetem…a modern g. és a p.modern giccs….

Majus 1 után leszek ujra.Udv

Kedves Hajni; szolgal biza erdekessegekkel ez a halozott vilag; teg-nap eppen a sarkkori gulagokrol – vorkuta – lattamfilmet az arte-n. vegsokig aszott orosz arcok, tun-

203

Tennap este együtt jöttem haza az alpári körök feké-lyes gyülemlésérõl érkezõ plebsszel; nem láttam mégilyen egyöntetûen csúnya és buta emberi tömeget – aszerencsétlenek és vesztesek szomorúságos és revans-ra szomjas társaságát.

Mindazonáltal az a benyomásom, hogy a k-európaikrecli ilyes daliáit, az összes Nagy Nemzeti Nímand-dal egyetemeben hamarosan mûgyantába öntik ésketrecben fogják mutogatni. Olyan szánalmasananakronisztikus mindaz, amit mûvelnek, hogy hama-rosan turisztikai kuriózum lesz belõlük.

Addio!j

Kedves J!Koszonom.Be kellett lassam, hogy sajat kepessegeim, a manapsagrajtam tobbe-kevesbe uralkodo matroz-hangolt-sagom es az internet nyujtotta lehetosegek viszonylagszuk kerete nem teszik lehetove, hogy a szamomraeddig otthonosnak velt nyelven valaszoljak legutobbileveled zarojeles megjegyzesere.„Talan nem is baj…” – mondhatnam magamnak.Eletem-halalom jelenlegi idoszakanak eppen ez kel-lett legyen a teljesitmenye: bizonyos zarlatok felol-dasa, bizonyos kerdesek megfogalmazasa es megvalas-zolasa: uj nyelv lehetosegenek elfogadasa. Az utobbievekben egyre kevesbe lattam onmagam erteket eslehetoseget, mikozben nyilt titokkent hordoztam ma-gamban egy homalyos(?) kuldetes-tudatot.Kezenfekvo tunetek. Megis komolyan kellett ven-nem oket, mert tul sok volt a jel.

202

tud”. Qui, monsieur, errôl van szó. A „tudás” tanítá-sa a tanítóbácsik-nénik dolga.Árminnal nagyon jól elvagyunk. Ô is fúr-farag; már afúrógépet is remekül kezeli, kunyhóját a kertben be-deszkázta-rendezte. Mûködnek a százezeréves kész-tetések: a kisfiúk házikót ép§tenek, a kislányok be-rendezik a babaházat.

Ég Veled s Tiéidddel!

HIR: KAPHATO

Olaf STAPLEDON: Az utolso es az elso emberek. c kepzelettorteneti klasszikus es fejlodesfuturologiaialapmu (Mora, Bp. 1989.)ara: 1oo /azaz szaz/ HUF (!)

Racz antikvarium, DEBRECEN / a Csonka-toronymogott /Az antikvarius szerint kb. ezer db van beloele.Lehet szervezni az ekpediciot!Udv

Subject: Re: HarukiTényleg, nekem is ez a benyomásom, ami M.Haru-kinak, hogy könnyebben mennek át atúlpartra a japcsik; azt hiszem a vallásuk miatt – úgygondolják, hogy a halottaik itt vannak körülöttük; amegholt rokonsággal kapcsolatot tartanak, nem csupánvisszaemlékeznek rájuk, ahogy mi keresztények tesz-szük. A meghalt szulõ fényképe nem csupán album-ban vagy a falon van, hanem kis buddhista házioltár-

205

drataji telepesek – alig emberi allapotokat kiallva ah-matovat meg dosztojavszkijt ideznek.itt mas sikok, lapalyok, laposok. nomeg sok mas.kitartas!udv

Jó Sz,bár bírom az ôsz színes szomorát, nekem mindig túl-munkával terhes ez évszak, az iskolák mellé jönnek aház tömítési-téliesítési ügyei…Mostanában cserepe-zek olykor, mert a szocreálban készült cserepek hám-lanak s mállanak.Néha nem is bánom az ilyes ténykedést, mert egye-bekhez is ritkán fûlik fogam. A tanítás még csak, sõtegyre jobban, mert összeáll leadható láncolatokba,ami eddig széttartó érdeklõdés folytán itt-ott. Az írás-beliség, azaz az elmemûködés közvetett formája vi-szont nemigen akaródzik. Magam sem tudom, meny-nyi ebben a nehézkesség (Schwehrmut = mehézlel-kület, a dep. ném.neve), a restségre való hajlam, s meny-nyi az érlelõdésbõl (=öregedés) eredõ belátás, ill. a akörnyezõ magyar agyhalálra megnyílt kilátás keltettemegrendülésbõl eredõ hiábavalóság-érzet. Melyutóbbi tekintetében arra jövök rá, hogy saját ember-és világismeretem megrendülése is – ti. illúziókbanéltem, úgy honfitársaink széles körét, mind pedigszámos személyes ismerõst, sõt barátot illetõn is. Le-het, hogy e téren is a legjobbkor jött Kertész nobelje;a példa arra, hogy az értelmetlenség közepette mégis.Mindazonáltal töröm a fejem s nemcsak a cserepem.Kezd összeállni a kútásás (Szabó mondja ilyen szépena kutatást). Deleuze-nél meg azt olvastam a minap,hogy „az ember azt tanítja, amit kutat, nem azt, amit

204

Tegnap este voltunk Schiff-koncerten a Zeneakadé-mián. Elképesztõ volt. Fõként a Kertész Imrének dedikált ráadás, a teljes op.111-es Beethoven-szonáta.Szeretettel:

Mátyás

H, tisztelt IB, tisztelt HOK, tisztelt Co.!A mai napon, 2003. januar 7.-en (sic), a M. K. Bol-csodebe valo koltozes napjan, amikor elhagytam azepuletet, egy szamomra ismeretlen, fekete-uniformi-sos bortonor kulseju ferfi, aki masodmagaval (!) tar-tozkodott a portas-helyisegben, az orajara nezett,majd beirt valamit egy fuzetbe. Megkerdeztem, hogyaz en tavozasomrol keszitett-e feljegyzest. Azt felelte,hogy arrol. Amikor az ezen abszurditas feletti meg-dobbenesemnek adtam hangot, o azt felelte, hogy ezto azert tette, mert ezt az utasitast kapta, s ami utasitastkap, azt o vegre is hajtja. Nem kerdeztem meg, hogykitol kapta az utasitast, mert azonnal hanynom kel-lett, s kirohantam a hazbol.Kozlom a tisztelt IB-bel, HOK-kal es Co.-val, hogymindaddig nem lepek be az MKB-be, ameddig ez ahanyingert keltoen megalazo, ostoba, brutalis es al-kotmany-, azaz torvenyellenes rendszer – akar tanart,akar IB-diakot erint – ervenyben marad.Termeszetesen a rektorhoz fordulok szemelyisegi jo-gaim azonnali helyreallitasa erdekeben. Amennyibenkovetelesem elutasitasra talal, felettes szervenel fel-lebbezek.STB!Mindezzel parhuzamosan azt is szorgalmazni fogom,hogy a muveszeti / nem-muveszet-muveszeti isko-

207

ban; vizet adnak neki naponta, stb. Ugy latom, hogy areinkarnációban való (általában csak homályos) hit issokakban él. A Halottak napjai (aug 15 tajan, buddhis-tak leven) is sokkal jelentosebb unnep, mint nalunk aMindenszentek. Olyankor tényleg szinte mindenki el-utazik a szülõfalujába az õsökhöz/õsök szelleméhez.

Kitartást az évvégi finishez.M.

Szia Jozef,jovo het kedden, dec. 10-en megyek Pestre biztosan,mert a dunaujvarosi Kortars bemutatkozo estje lesz aMucsarnokban, es fellepek. Szoval akkor vinnem amacskat is, ha Neked jo!

Egyebkent jo lenne kicsit hosszabban beszelgetni, mert lenne egy-ket otletem a kovetkezo evre, hogy mikent tudnalak megszabaditani a szabadidodtol!

Koszi a szovegeket! Meg csak arra volt idom, hogybelekukkantsak. Sajnos-szerencsere tele vagyok do-loggal.

Minden jot!T.

Kedves,a számítógépem teljes kollapszusa után arra, kérlek,hogy, ha teheted, küldd el újra azt a három Jonas-szöveget, amikhez már a megérkezésük pillanatábansem tudtam hozzáférni. Legyalultuk a vincsesztert, ígytalán mostantól már újra rendben mennek a dolgok.

206

Azt még tisztáznunk kellene, hogy minõ spec. koll.forog fenn!Asszem barterügyletet kell folytatnunk: azaz kezdjükegy-egy cserelátogatással – õsszel!

Adieaux!

Természetesen kitartokbár jövõbeni értelmiségi létem, mert mármár elke-rülhetetlenül elkell képzelnem magamat e szerepben. Aggaszt. Azéletben nem leszek asztaltársaságokés kinosan olvasott elméleti ballaszteregetõk és vir-touz megélhetési-elmélet-problematikus se kedven-ce se se se.illenapuka-ollananyuka Elég ha megjele-nek egy egyetemi városban …ekkor na ezt majdbövebben. Érdekes ugy érzem mindenki a kedvembeakar járni, és tisztelnek remélem csak para-minden-esetre nem tudom. Ha beszélek elhallgatnak. bárilyennek lenni jómégis milyen lennék ha nem volnék ez aki vagyok

erre hajt az élet de ugy mint egy csordátno mindegy.

üdv (Bo)

Kedves J,úgy veszem észre magamnál, hogy ha egy rendesebblevelet akarok írni, arra annyit kell várni [belsõ dispozíció, idõ etc. mi-att], hogy rendszerint mire hozzáfogok, késõn van. Mostanában megint operát hallgatok (vannak ilyenkorszakaim), elsõsorban Verdit. Bár éppen vasárnapeste a gyerekekkel (a szokásos zenehallgató szakkö-

209

lank legkoret ne szennyezze be semmifele militarishatas, hanem azt civil portas-szolgalat vedje.Kerem, hogy mindazon diakok es tanarok, akik hoz-zam hasonloan gondolkoznak a fentiekrol, emil-valaszukkal biztositsanak engem szolidaritasukrol.

Koszonom.H,

a

buenos dias…itt egy kis nyari gicsi-kitsch… de ooooojan idillikus,nem?jaj…ja…egy maxraabe valasz…kösszepen. anyam ep egym.r. elöadason volt. lili uj emailcimet elküldened nekem? elveszett…..lilit is elküldhetet, cimel es hannaval együtt.

a resi oma hangjat meg formaba kell hoznom, mertnagyon rossz afelvetel, da ha kesz lessz, küldöm…

hungarologiara jarok megint, de csak egy seminartvalaztottam: neuere ung. lit., magyar nyelven, szerencsere. 20.szazadi müvek, ady endrevelkeztük.különben spaniolkurzust kezdek, videokur-zusokat,

Kedves Tamás,bírom méltányolni, ha valaki levelet ír ez idõkben! Énpl. tennap kb 2o-at voltam kelletlen. (Mihez képestgyógyszerkutató barátom napi 3OO-at fogad!!!)

208

Küldök egy kis Senecát, ma hoztam el a kiadótól, le-veleinek java. Bírni fogod – „mûvészete az életnek”!Üdv

WAlójában régi , egyedi lengyel autókat kéne ven-nünk s egyedibbre, azt is évenTE átalakítva kénehasználjuk . Az egyik haver csinált egy Dodge-t egyWarszawából , de nézd csak mög azt a kanadai , dino-szaurusszá alakított Warszawa 201-t…Azért csak-csak büszke vagyok Reád , hogy szereTEda Természetet, s nem benzinfasizálsz . Sajnos a Jánostnem tudtam rávennini,hátha:TE

Szia T,pár perccel ezelott kaptam meg Frau Wetzigtol (pos-tán) az oszi Lettre mellékletét. Sokáig tartott, mígmegjött, ez állítólag már egy másodszori feladás, tehátaz elso elveszett, vagy valami hasonló. Aztán itt köz-ben posta-sztrájk is volt. A franciák az ilyen sztrájko-kat rendszerint nyárra teszik, amikor ezzel meg lehethosszabbítani a szabadságokat… Kulturált nemzet.Na, szóval eddig csak egy röpke pillantást vetettem akis füzetbe, és látom, hogy a fo téma az, hogy milyenúj muvészet várható a jelenlegi után? Hát ez egy jókérdés, majdnem olyan, mintha azt kérdeznék, hogymilyen székletem lesz mához egy hónapra, reggel félnyolckor. Ha tudnám, akkor mához egy hónap lenne,és reggel fél nyolc. Ilyen viszont csak ritkán jön be(állítólag a quantum-mechanika lehetové teszi). Vagypedig úgy kell felfogni a kérdést, hogy a muvészet to-vábbra is az intellektuelek kedvenc utópia-megfogal-

211

rön) Sosztakovics 1. csellóversenyét vettük elõ. Ésigen elcsodálkoztam, hogy mennyire nyiltan lehetettkimondani dolgokat a zenével a „nehéz” idõkben is.Mindenekelõtt a reménytelenséget. És mennyire ér-dekes Sosztakovics népszerûsége az USA-ban…Hát, ahogy a „subject”-bõl már sejthetted, mellébe-széltem. De talán nem (túl) nagy baj.Szeretettel gondol rád:

M

Kedves Péter!Az agyam a fejfájdalmatlanítótól kissé alacsonyabb fo-kon munkál, ám mivel holnap pár napra délnek,Pécsre s oszt falumba el, megpróbálok leveledre mostreagálni.Valamelyest vélem érteni rosszkedved hetét; magamsem nélkülöztem S.fok után az ilyes édességet: más-nap de. egy kontraszelektált püspök mélyítette, akikorabeli vidéki párttitkári és piárnoki képességek kü-lönös elegyének örömhírét hirdette. Nomeg saját re-ferátumomnak némileg falszerû élénkséggel történtfogadtatása. Igaz, magamra vethettem, mert Kafkaalábbi töredékérõl, mint minden vallás/történet/ alap-történésérõl szólt:

„Leopárdok törnek a templomba és kiisszák az áldozatiedényeket; ez mindegyre megismétlõdik; végül már elõre ki-számíthatóvá válik és része lesz a szertartásnak.”

Az elmúlt tíz évben, mióta tanítok, a nyilvános beszédterén begyûjtöttem néhány szekér kudarcot, s ez számostanulsággal járt. Igy pl. azzal, hogy szó elszáll, s a hallga-tóság elnézõ? feledékeny? és a következõ megszólalásakár eltörölni is képes a félresiklott elõzõ nyomát.

210

egy öltést. ez nekem amúgy is ez fekszik igazán, ittvannak rögtön a szomszédba, a mogyorók házában,mingyár a szovjet kultúra hajdanvolt fellegvára mel-lett. én meg ugye a blahán.

Kedves Jozef,<BR>tevekenykedes vigasztalo bekeje hangzik ki aleveledbol.<BR>Jo, szep, oszi befele fordulas. Menteni, amimentheto.<BR>Mit gondolsz, ez talan a korral jar, vagy talantobb is,<BR>lehet, hogy korerzulet? hogy tobbek is ugyerzik, valamikepp<BR>az ertelmetlenseg kozepedte kell megtartani ajozan<BR>eszunket? es mintha nagyon szaporodna ezkivul,<BR>amint kilep az ember a kozterekre. De az otthon<BR>belso zugaiba is befurakszik, persze, nem lehet<BR>ellene vedkezni. Embertarsaink, valamikoribarataink<BR>agyi allapotarol pedig valoban egyre gyakrabban<BR>derul ki, hogy jaj-jaj, mik is rejtekeznek a hajas<BR>fejbor mogott! Te jo eg!<BR>Fene tudja, hogy ez miert van. Talan a kulturalis<BR>csatlakozas a nyugathoz? a leromlo oktatas, a<BR>kulturalis intezmenyrendszer erozioja? vagy a<BR>mediumok zulleszto hatasa? talan a poltikiai<BR>indulatkeltes rombolo ereje miatt?<BR>Mi is vedjuk a kuszoboket. Persze mindhiaba.<BR>Esztert figylejuk, akiben nagy beke van.<BR>Emlekszem, Arminban is nagyon eros beke<BR>volt. Egy kis Budha. Ilyen Eszter is.

213

mazási mufaja, azzal a toldalékkal, hogy az utópiákatnem ok fogalmazzák meg, hanem az „ÉLET”, ok az-tán csak röpködnek vagy verdesnek a szárnyaikkal kö-rülötte, amíg az újabb utópia meg nem érkezik. Vagy-is, vagyis… na jó, nem mondok semmi rosszat. Min-denesetre egy ilyen témakörben szabad a gazda, azember olyan marhatságot írhat, amilyet csak akar,fontos, hogy muvelten tegye, csigázni tudja az érdek-lodést fel-fel, meg hasonlók, és akkor még talán fizet-nek is érte.Látod, jó hangulatban vagyok, három hetes eso utánvégre száraz hideg lett, süt a nap, lehet örülni (de mi-nek?). Majdnem elmosott minket közben a Rajna,mert én is egy, a folyópartra kifutó keresztutcában la-kom, és 1995-ben az utolsó itteni nagy árvízkor 75cm.-re állt a víz a lépcsoházban. Most is ezt prognosz-tizálták, de aztán váratlanul mégis elállt az eso, és a vízlent maradt az utca végén. Karácsonykor azzal mulat-tam az idot, hogy írtam egy nyári témájú novellát, ami-ben soha nem múlik el az augusztus (ez volt az aján-dék magamnak). Mivel te is szoktál szövegeket külde-ni (az utolsó, azzal az egyetlen, de zseniális lábjegyzet-tel különösen jó volt), beteszem az attacmentbe ezt azírást neked, hátha téged is elszórakoztat. Tovább is ad-hatod, mert az ilyesmit afféle e-mail szamizdátnakszánja az ember. Remélem Pesten is süt a nap.Szia, Géza<html>

dzsozef.légy erõs bátor és kitartó.hétfõre legföljebb egy begépelt nyers zanzát kapsz.hogy lásd, mégis csináttam valamit. közlésre legföl-jebb a magyar iparmûvészet jöhet szóba, azok a leg-lassúbbak a piacon, nekik fél év ide-oda, nem baszik

212

Subject: holdpalotaitt nagy esemény volt – szept elején, mikor a mars na-gyon közel kerülta Földhöz. Elkelt az üzletekbõl az összes távcsõ. Min-den ismerosombeszélt errõl, néztük este az eget, én sajnos csak táv-csõ nelkül. Mondjaa szomszédasszonyom, hogy 60 ezer évben egyszerkerül ilyen közel a marsa hozzánk. Hát, akkor nem valószínû, hogy még egyilyet mi megérnénk. AMars – két írásjel: a „tûz” és a „csillag”. A „hold” és a„hónap”írásjele ugyanaz – hold alakú.Valamiért – talán a tisztább, páramentesebb levegõmiatt?, – aszeptemberi telihold szokott a legszebb lenni, ezt isszámontartják ajapcsik. tényleg szép volt a Hold és a Mars szinte egy-más mellettazokban a napokban.

Subject: Re: Nem nagy schade,

Mar mielott elmentem volna, a szunetben lattam,hogy ott van a Himnusz-karpit szovo brigad (HKSzB),es hallottam, amint valami jo kis polgari koros prog-ramot egyeztettek egymassal. Nem voltam meglepve.A kiallito muveszek is egytol egyig szanalmasak vol-tak.Mit tehettek volna szoban ahhoz, amit bemutattak?A fiatalok meg piliscsabaidiakok, kepmutatasra szocializalt fidesz szavazobazis– vagy ha naivak es

215

<BR>Jo volna, ha ilyen is maradna.<BR>Szeretettel udvozoljuk mindnyajatokat!<BR>&nbsp;</HTML>

A pannonos mobil is muköd, de ritkásabban, mind-ezenközben pedig én válok egyre virtuálisabbá. Nem szeretem ezt az européeréletmódot, pedig nem isvagyok nemzetileg gyökeresítve. Bár még annak is el-jöhet az ideje, ha abevándorlási hivatal jóváhagyja rövidesen leadandókérésemet. Ma láttam egykismamát a Móriczon akinek tejet adó mellén egy fe-kete póló, azon pedigSzállasi életnagyságú szép magyar arca ékeskedett.Alatta pedig a felirat,hogy kitartás. A mama nyakában tuzkereszt villó-dzott, maga elott pedig ajövot tolta. Ez eleggé meggondolkoztatott. Már ami asajátomat, hm, ajövomet illeti.Beckett nevu egyént nem ismerek, ne is kérj tolemilyet, bárki elottletagadom. Három nyelven meg végképp nem. Ezegyenesen égbe kiált.

Remélem, rövidesen látjuk egymást, ha a filozófiafrontvonalában harcolvaengedélyeznek némi cigarettaszünetet.

Udv mindannyiotoknak!Zoli

214

Szia,e-mailek megjöttek, és már tegnapelott nekiláttam,hogy egyetlen nyolcvanegynéhány oldalas kötettészerkesszem össze oket. Tegnap aztán kinyomtattamés elvittem az egészet egy közeli boltba, ahol spirál-könyvet csináltak belole. Szép lett, és köszönöm. …még a szereploket is szinte mind személyesen is-mertem! Még Ottlikkal is gyakran találkoztam a NewYork kávéházban, amikor Magyar Nemzet munkatár-sa voltam, Pilinszkyvel pedig egyidoben annyira jó ha-verok voltunk, hogy egyszer a szememre vetette, hogyelrontom az esélyeit a noknél – na nem a szépségem-mel, hanem a bamba figyelmetlenségemmel, hogy haegy asztalnál ültünk, és én nem vettem észre, hogyudvarol éppen… (egy Pilinszky tenné ezt?…) amit,ahogy mondá, nem tudott kivédeni. Mert olyan jólne-velt és kedves (velem). Nahát! Egyidoben sokat vol-tunk együtt így, Pilinszky, Kondor Béla és én, meg mégnéhányan, ritkán nok is, ez volt a építész-pince fény-kora ott a Nemzeti Múzeum mögött a sarkon, MajorMáté volt a társaság doyenje, o persze ritkábban jött,de annál intenzívebben dominálta a pincét, ha jelenvolt. Nem tudom, ez a pince létezik-e még? A szék-ház, mármint az építészeké, az bizonnyal.OK. Ennyit mára. Gondolj rám a jövoben is, ha vanvalami érdekes. Szia, Géza

Subject: Halál Étesités-kédések

Jozsi,Csütörtöken a Martin Zuszka el külte a haláérte-sitéseket, késésel.Remélem hogy egy redes idöben még meg jön, hogyel tudjad küldeni öket…

217

tudatlanok, az legalabb annyira ciki.Kezdek egyeterteni a buddhistakkal: legyen minden-ki onmagaert felelos.udvok! Agi

Kivanom a minden jokat Urasagodnak is!Rovidesen jelentkezem fonon, ha meg megengedi amemoriajabol ki nem torolt ram vonatkozo info abeazonositasomat. E teren csupan az emberi elmemukodesenek kiszamithatatlansagara tudok hagyat-kozni azon a merhetetlen barati joindulaton kivul,amellyel iranyomban van s mely Isten elott teherkentharul ram, belatom, de a transzcendentalis argumen-tumokkal valo eme visszaeles hipokrita szinben tun-tetne fel. Azon meg mar nem is gondolkodom, hogymilyen is egy hipokrita szine.Udv,

Z(oli).

Ok,hagyom magam meggyõzni! Nem Marxszal van ba-jom…meg vélem is érteni a reneszánszát, de avégletességnek ugyanolyan jegyeit érzékelem abalvégen, mint a nyilas táborban. Épp magondoltam erre a Lukácsban (két légkalapácshangja közepette), hogy van egy ilyen hullámzás atörténelemben; a végletesség ingája, amint azegyik szélsõbõl a másikba megy – közben megnéhány évtized, amikor élni lehet. Most minthamegint ennek lenne vége..Addio!j

216

haaz mecaenasa, John Warren Gotsch szeelyesen voltszives udvozolni Ugyhogy a hibrid hatasok hatnak…

Subject: Re: Attila

Attila viszonylag jó állapotban tûnt lenni, mikor a multhéten beszéltünk vele / a Szentjóbival. Asszem az em-berhiány, azaz az élénkítõ társaság a legnagyobb fájdalma– túl a test nyomorúságain. Mondá, hogy olvasni sincskedve, s hogy inkább a halakat nézi az új akváriumban…

Irányítószáma:4o47o

Feleségem okos nõ.Azért is a feleségem többek közt.A B-jelenséget megvitatva a következõkre jutottunk: Létrehozunk egy Hivatalkutató Hivatalt.Ez azt kutat-ná, hogy milyen hivatalokat nem hoztak még ediglétre. Azokat létrehozná ez a Hivatal.Ezzel párhuzamosan létrehoznánk egy Hivatalmeg-semmisítõ Hivatalt is, ami a fölöslegessé vált Hivata-lokat megsemmisítené, ill. újrahasznosítaná.Az épületet más Hivatalok számára utalná ki, mintamilyen Hivatalok addig használták.A bútorokat elár-vereznénk, elajándékoznánk, ill. eltüzelnénk. Az is azújrahasznosítás egyik frappáns módja.A Hivatalnokokat más Hivatalnokba helyezné át aHivatalmegsemmisítõ Hivatal, vagy azokat is újra-hasznosítaná: számítógépüket, öltözéküket, ingósá-gaikat, aranyfogaikat más Hivatalnokoknak adná át-mindig újrafelhasználás jellegétõl függõen.

219

É is cask mostan kaptam meg öket (é Frankfurt a.M.ban vagyok.Látom hogy job lene, ha el küldöd öket, hogy megforduljad a kártját ami bene van; mert most ugy ahogy van, a irás a kártjá a rajzottönkre teszi.

Sorry, tul sok idöt mult a rajal…és végül is eszt akompromiszot kelet dönteni, mi elöt igazán tul késön el megy…

Mit gondolsz; hány emberek lesznet Peströl a teme-tésen ? Mit tutsz te ?

É Honap Brüsselbe kel menmm anyámal törödni ;aperálv alesz.Cask jövö Szombaton leszek itten el érhetö.

J. nem akarja nekünk Attilának a cimjeitt fotokopiáz-ni…de nem ért magyrul…félek hogy embereket el feletjük. De nemtudok töbet csinálni.

És az Andréának: mi a cimé ? Tel száma ? és pontosneve? nem tudom.

Köszönöm szépen

Subject: Gracias, senor!

A HYBRID CULTUR koszoni, megjott – haalaeerette, de nem kelt vona koltsegbe vergodni…Epp Jan Hendrix mexicoi holland fotos-festo estjeroljovok, ami az A.P.A. – Ataliers Pro Artban volt, hol a

218

nem biztos. Fõképp ahogy vizsgálom az itt alkotóképviselóik egyik.másikát amint vasárnap pitykés-makkosba öltöztetik önsivárságukat, emelt fõvel vo-nulnak, a tréfát messzirõl kerülik. De ez lehet mármegint az én túlzásom. Nehogy abba a kategóriábacsússzak: Amit Laci mond Pistáról az többet elárulLaciról mint Pistáról!

(mûvészdeák levele tanszéki levelezõlistán)

miert van az, hogy mindenki idegenkedik az egyutt-mukodestol?miert nincs egy kis alkalmazkodasi, egybeolvadasivagy a tanszeken belul,most a legfobb pelda, ami talan a legkisebb: a BULIvolt!?azt gondolom, hogy mindenki elgondolkozhatna azon,hogy hol es mikorvallalja onmagat? miert menekult el mindenki abulirol?miert szerveztunk bulit ha nem azert, hogy egyutttlegyunk, mindent nemmuszaly, muszaly azaz kenyszer LATVANYOSSAG-kent felfogni, lazitsatokemberkek a dolgok csak onmagukert vannak es nemmasert. nem mindenmuveszet vagy muszaly-muveszet!!!!hi-hi-hi

jkl.

221

Megy ez.

Subject: zsennyialis

A Zsennyei magányterápia közepén járok (avagy pi-hentetõ munkaterápia). Két hete nem kávézom és ezlavinaszerû egészségjavulást idézett elõ bennem. Kb4-kor kelek, írok olvasok, napkozben festek, aki nemismer: mint egy igazi ertelmisegi.Este koran nyugovóra térek, napkozbeni sétáim aparkban, megalapozzák könnyû álmaimat.

A tarsulat igen vegyes: aggok háza benyomását kelti,érkezésemkor én is befértem na de távozáskor…Szociálisan és politikai elkotelezettsegben erõs szó-rást mutat, rengeteg feszültség, düh agresszio szorultbe az agyhasadékokba. Ezzel együtt a „genius locti”olyan erõteljes, hogy az én remete létemet igy is jolellenpontozza.

Rájöttem nekem nagy utazás az emberekkel társal-kodni, késsel villával étkezni stb. Lehet itt az idejevisszatérnem az emberek közé. Na de kik azok azemberek és hol találom õket.

Hozzád mindenesetre ellátogatok hazaérkezésemetkövetõen!

Baráti üdv és csókacsalád: Karvaly Károly

Ps.: Mint arról a napokban értesültem, nevem ma-gyar eredetû, jelentése Karvaly, Turul. Ez utóbbi kis-sé erõs de az elõbbi esetleg…. és ezzel még az jobboldal uralkodása esetén is tudok boldogulni, de ez

220

Dearest JozephinusImhola néhány elmélázott e-mail tzeem (addressura)of mine(taurus)És mellesleg attachment a Doli text, melyben olyné-mely Mein kedves idülttoposzaim lengetnek sayonarát Tefeléd Liebe ÖregTzeembora ha mégbirod olvasni eztet a sokk hasfájást nekije.LoveNics másik e-mailod ??Ha yes, writko me.

H,tegnap este, 2003. november 23.-an (sic) a Bolcsodefoldszinti him wc-jeben egett a villany,csukva volt az ablak, orvenylett a buz es a kagylobanallt a szar.

Felszolitjuk az elkovetot, hogysoha tobbe ne jojjon be a Bolcsodebe.

H,a

Hare Mahatma!Csetvertoek ist good solution für Endlösung.Waiting with love. Francözische anyagzata grandioso.Emergency telephonic für alle féle.Meantime rahedli new C.de Rore.Obrecht, Schütz,MonddTeVerdi, Machaut, Leoninus, Burkina Fasso,Zimbabwe, Sundanese etc. was come into to the Cdfachs.

223

(levél, germanisztáni eredet)

Mikor lszöl otan Józsi ? Csak aszt akartam még mondani hogy a régi temetö,a Katólikus régi temetö eben az esetben.Igy nem lesz férje értés.

A sirnál fogjunk a zeremóniát csinálni.Jó lene talán még a a rensort megbeszélni ßHolnap már indulok.Fel próbálak hivni ma este.Üdvözöl

Zs

Kedves TRDm,itt is hihetlen tavaszi fuvalmak voltak: a tél közepénmerõ március minden – úgyhogy hamarast elbringá-zunk apraimmal a Hármashatárra…Féléber-álomhatáron húztak el mellettem a napok,hetek, s ha hozadékukat próbálom sorra venni, a ker-ti tóban tucatszám megforduló, fürdõzõ madarak,jutnak eszembe, jövések-menések, játékok Árminnal,meg sok barokk zene – miket a Francintézetbõl hord-tam haza /mert lett egy író, amivel betárolom apreklasszikát/.Hosszú téli szünidõt tartottam, akaratlan, alig csor-dogált valami munkásság.Nálunk a lányok hol kedvesen, hol kibírhatatlanulkamaszodnak – így vagyunk.Árminnal a minap mi is az állatkertben, azazhogy anövényházban jártunk; remek hely, kivált, hogyleguánok is szabadon járnak benne, s õk is megnéztekjól minket.

222

(Külföldi diák levele)

Mivel nehezsegem van elolvasni magyarul a szovegetheber roman es angol ediciokhoz fordultam.Ezt amozaikkepet osszeteve idobe kerult ilusztralni egygondolat rendszerben es leirni magyarra. Remelemmost erthetobb lessz

Mi egy elkepzelt vilagban elunk ami nem letezikmindent amit latunk aznem realitas az az elkepzelesunk szerint volt epitve.

Eszreveheto, hogy azon emberek azon gondjaikkal ,sorban allnak varva az esz ingerlesukre mint Nyom-tatott Aram Korok. Ez azonosithato a tomeg altalanosproblemajaval ami vegul aszisztema megdontesehez vezet. Valojaban ez akolektivizacio amejnektulajdonsaga dezintegralast hoz letre. Ekepp az egyenisarok raktarozoterre alakulva deformalt agyakat ananasz formabantorteno importalasanakkovetkezteben, inteligencia potenciallova valtozik. Azigazi elmeny/ingerles az hogy reszesek az istenek almjaiban. De ezaz ilogikusgondolkodasi mod mert nincs szinkronba az istenekdontes hozatallal,melynek kovetkezteben uj formaban isteni kep-maskent teremthetok, hogyintegralodjanak az almukban. Ekepp az istenek iste-nek maradtak es mionmagunk kepmasai. Ez az erzes inteligenciaja amitaz istenek semertettek.

225

If you like any from them please writeable CDr.s isneeded.More in materialization.SalaamLactionoctich of Hungazmiazma

Hát igen, a tanítás borzalmait, azt hiszem, megértem.Nekem vannak olyangyötrelmes magántanítványaim, hogy egyetlen óraután nemcsak az életkedvemetszippantja ki, hanem szinte belebetegszem és nem tu-dok dolgozni már aznap.Értelmes tanítvány (ritka, mint a fehér gergõ), vi-szont szárnyakat ad.A csütörtöki „pécselés”edrõl jut eszembe, egyszer ittegy tanítványomazt írta:csücsörtök.

M.

Drágáim!Ma van a józanodásom 9 évfordulója!Köszönet mindannyiótoknak, akik elviseltetek, hitte-tek bennem, amikor én már elviselhetetlem és hitet-len voltam,és már nem birtam magamat sehogy sem elviselni éskifelé mentem a világból. Ma úgy érzem, az élet mégelõttem van…

224

kedves barátaim,elnézéseteket kérem, hogy több mint három hét el-teltével jelentkezem csak. A meghívás fennáll.Úgyhogy:MINDENKIT MEGHÍVUNK, AKIT EDDIG ésmég másokat, viszonylag ÚJ BARÁTOKAT is. Lehet, hogy a harminc éves barátságok jelentõsebbrésze már odabenn, bennünk, a lelkünk mélyén zajlik, kivel a sírból, kivelazon is túl, vagy innen, de már nem a hétköznapi, közvetlen érintke-zés síkján. Petrivel például már életében is jobban lehetett én jobbantudtam, de sokakkal õ is jobban tudott – lélek-telefonon beszélgetni, hogy ígymondjam, mint közvetlenül. De azt gondolom, nem szabad felad-nunk a kontaktust, a személyes kommunikációt.A feltételek változatlanok.18.30-19.h között én már izgulni fogok, hogy ki jön,és mit hoz (odabent).Italt-ételt viszont csak annyit hozzatok, amennyitbiztosan megesztek-megisztok. Most nem jut eszembe több:gyertek, kedveseim, adjatok meleget, várunk benne-teket!

(Sztambuli sms)

Odaát ÁzsiaSzemben a Szt. SzófiaA Hold fél.

227

AZ ISTENEK… A kozelunkben levo mennyei nemas-seg <honoluluhoz kozel>ugy dontott, hogy almainkra adot vet ki.Az istenekmilliomosok akarnaklenni , de mi , hogy megvalositsuk minden aron meg-kell nyerjuk.

Almodtal e valaha istenek almaibol?Itt kezdodik a hit melynek kovetkezmenyeben azonazonositas krizisemegkezdodott.

Ha megprobaljuk kuloniteni honot lulutol elvarhatoaz itt meg az ott.Az ertelmezesevel elveszitjuk almainkat , a termeszethierarhiajanakmegvaltozasa miatt. A fordulo pont az az, hogy az Is-ten resze lessz azalmunknak , es a feltetelek nem valtoznak. Vajon tud-ja , hogy ott van azalmunkban es , hogy itt mar nincs szuksegunk anti-biotikumra ?Kovetkeztetes fogyokurat kell tartani a hitben.Allomas.

Ananasz …1. have a strong desire for… or do some-thing pinning for homeor returne to it 2. waste away because of sorow/ilness

E. A. E.

Subject: Meghívó november 15.-re, Szombat Esti Beszélge-tésre

226

229

II. A kapcsolatfelvetel sikerult

Az elsõ emilek a második évezredbõl

Ebben a levélrétegben néha már eltûnik a megszólítás és az aláírás.Akárcsak korábban a szignatúra. A különbözõ levelezõprogramokhasználata folytán hol ékezetes, hol ékezetlen a jelsorozat. Gyak-ran kevert változatok is elõfordulnak, mivel az átszokás idõtarta-ma alatt néha a régebbi beidegzõdések is vezették a kezeket.

A kapcsolatfelvetel sikerult. A forditast a regi gepenfolytatom, mert ezen tovabbra sem tudtunk magyarmaganhangzokat produkalni. Latod, nehezen veszi be agyomrom ezt a (szamomra) uj format, tisztaban vagyokelonyeivel, megis valami kifosztottsagot erzek, nylevron-csot epulni a kezeim kozt, es hogy miert nem volt az ugyjo, hogy beultem a mindenkori helyemre, kivalasztottama papirt, osontam apro betuimmel fegyelmezetten rajta,neztem a szineket, hogy milyen papir mifele boritekhoz,beragasztottam, megcimeztem, es postara baktattam ve-le. Nincs is szandekomban, hogy foladjam mindezt, hanem nagyon muszaly. (Annyit azert kernek, ha valamikedvessegbol hagyomanyos levelet irnal, ugyelj keziraso-dra, mert ahanyszor talalkoztam, mindig igen megkin-lodtam vele.)

Udv, Z-e

Reménylem rendben földet értél & már talajt is fog-tál a Felkelõ Nap Földjén!

Nálunk idõközben megszületett Ármin Kristóf; amaga négy és fél kilócskája és rövidke köldökzsinórzatafolytán nem éppen könnyen, de hála Égnek mindkettenépek és egészek!

228

Julius vegeeig itt vagyok Freiburgban. A koetetekUjvideken maradtak.

Szervusz baratunk!Meg egyszer megkoszonnem a gyerekkonyveeket,

Veront elvaraszoltak. Szemevel szajaval eszi oket. Sajnos meg mindig nem talaltunk megfelelo galeri-

anevet.Koszonet

Trd

Bécsbõl jövök: szín- és jövõhiány uralkodik.Kint gondoltam arra, hogy a jövõ század a felületek,

texturák ideje lesz, egyben a szín forradalmával. Szembena xx. Század belsõ kutakodásaival a vallástól a végtelensé-gig. Nem egy materialista elõjelzés ez, csak egy megfigye-lés, mintha a belsõbb tartományok helyett a külsõ fóliá-kon is megjelennének az általános tulajdonságok. Nemjól tartunk titkot. De errõl beszéljünk személyesen!

Szia

Mostanában az isolith, a porotherm, a nikecell, vala-mint az ehhez hasonló nevek univerzumába merültembele, amihez egy sajátos népesség, az építõanyagtelepekszocietasza tartozik, nomeg a közbensõ úthálózatokélénk tapasztalata… Teraszbeépítés folyik, mivel népescsaládunk kezdett szûkül(köd)ni…

Á. napról napra nyiladozik, mint afféle helyre ember-bimbó, s egyébiránt mint mosolygenerátor mûködik kis-ded köztársaságunkban.

Remélem jól vagytok, s hallunk felõletek!

231

A szülés-születés elképesztõ esemény; egyszer csakott hevert egy emberke a maga teljesen kifejlett valójá-ban. Elõjött a rejtekébõl, ahol rejtélyesen, végsõ soronfelfoghatatlanul és fenségesen felnövekedett.

Hát így vagyunk.

Bocs,Hogy nem reagáltam a tegnapiakra. A helyzet az,

hogy folytatom a vadászást mp3-ak után. Egyre több agyönyör. Van néhány kiváló rachid taha, meg khaled,egy-két aksu is becsuszott, tovabba ketto a bregovic &kayah albumbol. Az egyik az Aksu által „Erkekler” cimenénekelt slager szlavul. Csodas kombináció!

Az adminisztratív cicónk egyebként még mindig tart,tobb órás sorbannállások a rendõrsége + cicazas Kulcsár-néval a miniszterium zegzugos folyosoin, mar ott tartok,hogy bepanaszolom az egesz bagázst!

Ti egyebkent hogy?Remélem mihamarabb!

Z.

Otthon járva talalkoztunk Mandictyal. Megmutatta arajzait is, es a performanszairol keszuelt fotokat. A Rozsaideje alatt gyaloglas koezben fueveket rajzol, tenyernyirajzlapokra, Europa nagy fueve c. kepenek darabjait. Voltegy idoeszak, amikor tiz even keresztul mindennap egylevelet rajzolt. M.Mandic masik elethosszig tarto projec-tuma, hogy minden honapban utlevelkepet keszit magarol.

A Rozsa eloezmenyenek tekinthetoe az a agyaloglasa,amelyet Hoelderlin sirjatol Rimbaud sirjaig tett meg. Azuton irt feljegyzesei es levelei koenyv alakban Nevin put/Artatlan ut/ cimen jelentek meg. Ezek a foeljegyzeseknekem talan meg a Rozsa naplojanal is jobban tetszettek.

230

233232

Cher,Lafont-tól A szerzetesség és az eucharisztia: ezt ré-

gebben fordítottam a Pannonhalmi Hittudományi Fõis-kola évkönyvének. A tanulmány egyébként lenyûgözõ, atörténte pedig röviden az, hogy Rómában olvastam, aCollectanea Cisterciensia c. folyóiratban, majd észlelvén,hogy szerzõje ott tanít, felkerestem az atyát és elõadtammeghökkenésemet. Akkor találkoztunk elõször szemé-lyesen. Megijedt, hogy megbotránkoztatott egyet a kicsi-nyek közül, ezért zord berendezésû cellájában – egy író-asztal egy korai Apple számítógéppel, néhány fotel és egygyékény – azonnal kiváló konyakkal kínált, majd elbe-szélgettünk a szöveg kapcsán. Abban ugyanis szót emel akoncelebrációnak a II. Vatikáni Zsinattól kezdve megho-nosodott gyakorlata ellen, de nem tridentinus nézõpont-ból, hanem némiképp elõreszaladva: a koncelebrált mi-séket a bazilikális szerzetesség, s általában az imperiálistípusú kereszténység piramidális szerkezetébõl vezeti leés a papi uralom szimbolikus kifejezõdésének tekinti. Ál-lásfoglalása szerint a miséhez bõven elég egyetlen pap, sha több is jelen van (pl. egy szerzetesi közösségben), ak-kor azoknak a laikusok között kellene helyet foglalniuk,ekként juttatván érvényre, hogy a papság csak funkcioná-lisan (az ünnepvezetés-ellátására) különül el, mise idejé-re, a keresztény gyülekezettõl. Ugyanitt szól elismerõlegarról a korai szerzetesi úzusról, hogy csak viszonylag rit-kán látogattak misét – értsd: a némiképp elordasult siva-tagi remeték –, mivel spiritualitásuk alapját nem az eu-charisztia gyakori vétele, hanem a javarészt kívülrõl„fújt” zsoltárok képezték, illetve az ugyancsak többé-ke-vésbé betéve tudott Biblia. Lafont akkor úgy érezte, ösz-szezavarta megállapodott világképemet, amely aModernisierung jeleként tartotta számon a sokpapos mi-sézést. Barátság szövõdött közöttünk.

Jólélek!Kotányit én is szivesen ünnepeltem volna, de tudom,

hogy kiejtettem magam a kegyekbõl, mert eltüntem aszeme elol. Mer én egy lusta.

Jöjjünk VALAMIHOL összeSziai

Szia Jozef!Megjottek a kazettak, koszi szepen!Igen, mar fol labadoztam kozben.Csak meg nem birom igazansebessegbe tenni a masinat, aki vagyok.Az eso esik; november van, a borus fajtabol;Lathatatlan ketrec vesz korul, amit en fejlesztettem

magam kore.Jo ez a kikotos almod – az almok rajtam is segitenek,

vannak olyan delelottjeim, amikor belealudhatok, es csaknezem, hova visznek az almok. Aztan persze az elszalltorak.

Olvasgatom ezt a Tar sandoros ugyet – felkavaro.Eszlelem magamon, milyen jotekonyan, keszsegesen be-fedte az agyamban a feledes azokat az idoket – s mostmennyire megrazo szembetalalkozni veluk hirtelen.

Na mara ennyit.CiaoM.

Szerdán St. Gallenbe, ill. fölé a Nagy Szekrény (Gros-se Kasten)-hegyre megyek, a „Berg und Zeit” szimpozi-onon szállok Holdra…

Á Dios!Csók a lányoknak!

Apa!Remélem Szerencsésen megérkeztél!Jó volt Sweic-ban?Remélem lejössz majd Világosra!Az Anyút kíméld, és hagyd pihenni, mert belefáradt a

pakolásba!Légy megértõ!H & L

Idonkent nincs ido.Rovid levelek ishosszuak.Csak nehany sor,Hogy meg.

Kedves!Egy fölötte derûtlen péntek délelõtt vetem ezeket a

jeleket. Most éppen a második mindennapi esõ zúdul vé-gig a völgyön, arrébb, a gerincen és a szorongatószürkéntúl felhõk fehérlenek. Fejfájásom alábbhagyott, majd-nem lement a tudatküszöb alá, amiben egy aszpirin segí-tett neki, de nem eléggé…

Az idõ szépen elröppent, mint Te is tudod, megy ezmagától, bár mentségemre legyen mondva, munkaterá-piát folytattam. Három óra alatt felállítottuk és bevilágí-tottuk a kiállítást, aztán, a közeli Királyfürdõbe kienged-

235234

A mai alkalom nem jó, a pénteki viszont annál in-kább, mivel mindenképpen kellene mennem az ÍrókBoltjába, a Goethében viszont jobb a kávé és überhaupt.

Ölel: M

From: Dr. M. RiveraSubject: cosmologia

Az utolso beszélgetés egy nemet tudossal volt. A cos-mologiai saját elméltét traktal. Nagyon érdekes volt,mért alatalanosan elfogadott a big bank elmélete és ezelenmond neki elég meggyözöen. Szeretném tudni mi-kor tudok eolovasni az interneten. Gratulalok nagyon joa müsörük.

V.M.

Miroslav Mandic valaszolt levelemre; mostanábancsak ujvidék koernyeken gyalogol, a penzhiany miatt, samiatt, hogy nekuenk, jugoszlav allampolgaroknak avizumkenyszer miatt nehez utazni. Irt a nehezsegekrol, afaradtsagrol, a ketelyekroel, a fajdalmakrol, a hiusagrol esaz ertetlensegroel is. Nagyon megoruelt annak, hogyOennek tetszett a Rozsarol irt naploja, s kert, hogy adjamat Oennek az uedvoezletet.

Baratsaggal uedvoezli:

Dír Brader!Nemrég jártunk Lemnél – aki ugyan alatta maradt vá-

rakozásaimnak (sztár-allûrök, öregség, anekdotázás), deazért mondott olykor egy-egy figyelemre méltó mondatot.

A holdat sokat neztem mostanaban, nagyon szepallapotai voltak, es azt mondjak, hogy a tavaszi hold a leg-nagyobb. Meg hat ez amugy is japan szeplelek szokas,holdat bamulni.

Ezen a hetvegen egy hegyi nyaraloban voltunk, vegrekimozdultam Tokiobol. Estenkent elautoztunk egy koz-furdobe, amit hegyoldalba epitettek, ugy, hogy ki lehetulni a szabadba a forro vizbol nezni a Holdat, ahogyfolkel es bujkal szalado felhok kozott. Euforikusan szepvolt. Sok dolga miatt evente ketszer ha el tud ide jonni aficko, marmint a sajat nyaralojaba, kulonben uresen all.

Öregem!Köszönöm leveledet! Elég érdekesek a fejlõdésívek

nagyobb idõ-távokból nézve: van, aki – a hosszú évekenát párhuzamosnak tetszõ pálya után – egyszer csak meg-indul, majd hirtelen fényévnyire elreppen. Mirõl utóbbvisszatekintve úgy dereng, hogy esetleg mindig is így volt– ami persze téves. Egyszer K. egyik (angyali) fényképé-rõl Sz. megjegyezte, hogy ez is egyike volt a lehetõségei-nek. S ez alighanem generalizálható: voltak/vannak ver-ziók. Válaszutak.

Az egyetem nekem – a töméntelen töltelék-tárgy & -idõ mellett – fõként néhány ember: Kardos, Ancsel, Balas-sa, Vidrányi, TGM, aztán a „repülõ egyetemen: Szabó Mi-ki volt…

Aztán az „élet iskolája”, szépséges (!?) szélsõséges ta-pasztalatokkal, már-már légmentes izolációval, pince-garázs-iparral…

De ez is így jó.Nõdnek kéztsók!

237

ni menve egyszer csak az ESCAPE parancs futott át afejemen…

Maga a kiállítás meglepõen jól mûködött; alakult egysaját tere és dramatikája az odahordott dolgoknak.

Hanna szerint a megnyitó így folyt.A kiállításra egyre töben jõtekNagyon sokan jõtek jõtekMajdnem mindenkit ismertemA társaság nagyon jól érezte magátjó volt a hangulat látam hogy mijen jól érzi magát a társaság

ha együt vannakmindenki beszélget és jól érzik magukatmegnyitotta a kiálitást az egyik emberelmondott egy szép beszédetMaholnap Sándorral és Benedekkel meghozzuk a

meleget!

Köszönöm a sümegi beszámolót. Õszintén megsü-megellek a teljesítményért, magam elõtt látva fiacskámat,akinek valamely kényesebb kanyarban jut eszébe, hogykissé laza elhelyezkedésébõl – a gyermekülésben – ki-mozdulva átvegye a volánt.

De volna más dolog is. Kellene egy nyílt levelet fogal-mazni és a lehetõs legtöbb emberrel aláiratni. Itten folya-matosan használják az alábbi fogalmat: keresztény.Többnyire az alábbi összefüggésekben:k-nemzeti, k-konzervatív, k-jobboldali stb. ez téves fogalomhasználat,mivel a szó összeférhetetlen valamennyi párjával. Száza-dunkban, az egyház ókor tudatlan, ókor cinikus közre-mûködésével, e nagyon fontos szó szisztematikusmeghurculása folyik. Tudatni kellene ezt, és olyanokkalis aláiratni, akik történetesen nemcsak nem kereszté-nyek, de mûvelõdéstörténeti szempontból furcsálják egusztustalan herezis akadálytalan terjedését.

236

Drága!Évekig semmi aztán meg a levelek özöne!A történések azt követelik hogy újra írjak neked!

Tegnap este még megnéztem a 3Saton a kultur-hireket, és egy riport közepére érkeztem, melyben arrólszámoltak be hogy van egy emberi lény aki müvésznektartja magát, (úgy is öltözik mint egy Josef Beuys) és akihullákat preparál, és ezeket a baseli muzeumban kiál-lithatta. A tömeg sorokban állt mint a Magyarok mikor aszent koronát visszakapták.

Van egy õrült aki emberi hullákat preparál és ezt kiállít-hatja egy „neves” helyen (A muzeum igazgatója azt mond-ja: „a hullák dolgok” és azt csinálhatsz velük amit akarsz.

Nem lehet hogy méis csak jól érzem hogy romlott éskorrupt ez az egész? És minden ami pénzt és publicitásthoz az megengedett?

A képernyõk és ventillátorok, valamint neoncsövekés Ford féklámpák installációs õrülete után végre meg-tört a jég és minden lehet!

A hatvanas évek végén az iparmûvészeti Fõiskolaegyik buliján egy õrült élõ halakat szögelt a falra.

Ezt követõen menekülnie kellett mert mindenki fel-háborodott a dolgon és egyáltalán nem találtuk mûvészi-nek a mutatványt.

Holnap talán már lehet élõ emebereket is felszögelni fõ-leg ha cigány, zsidó, néger vagy hasonló fajból származik!?

Csak annyit kell majd mondani:Pardon ez csak egy performance!Mond hogy nem!Mert megõrülök!Üdv:

Botond

239

SEGÍTSÉG!Apú!Az egér elszökött a szobámban!De itt bent!Kérlek rakd vissza!Talán az ágy mögött.

Kedves Sz,Most jöttem vissza Tübingenbõl; repterek, föl-le,

másvilági utazók átkirándulóban perfekt semmiségekközé. Stuttgartban, ahogy beszálltunk bérelt autónkba, ésM. benyomott valami zenét, kitört belõlünk a röhögés:ott voltunk egy gengszterfilm kulisszái közt, igaz, nembérbe vadászunk, csak bérbe kérdezgetünk…

Tübingen debrecennyi lehet, bár van neki vára (alat-ta lakunk), benne egy helyes kis humántudományi inté-zet, Hölderlin-torony, Neckar-sziget, elsõ ezévi orgona-illat…

Stuttgart, ottragadt rokonaim fõvárosa, hideg tech-nizált mederben múló téboly, sok márvány, pénz, sietõsüresség. (Tartós tartózkodás esetén hanyatt-homlok kö-vetnénk Hölderlint a toronyba…)

Az új p.modern Staatsgalerieben Yves Klein hihetet-len kékje, amit ha nézel, egyszer csak elkezd a szélein va-lami fehér derengés éledni, színtiszta égi mágia; ott vanGaugin legjobb képe: a mamájáról; aztán két egészenerõs Nolde, egy pompás, retinális Pisarro, Filliou „elemiszemiotikája” – fa ábécé-táblácskák sora, egy-két szívme-lengetõ Klee.

Aztán, maradandó vigaszként, fillérekért egy csomóHarnoncourt cd-vel bele az éjszakai égbe.

A jövõ héten kifújunk az iskolákkal, Hallelujah!

238

241

Anya!Itthon minden unalmas, piszkos, szómórú, kedvte-

len, magányos. És még nem ettem rendes ételt mióta el-mentetek. Minden nap csirke fõve, rántva sütve, borralés rizzsel. Olyan mintha sose fõztek volna. Nincs ked-vem semmihez, nem értem amit tanulunk (Erre azt ér-tem, a kettes számrendszert) és ha roszat mondok min-denki kacag, és én sírok. Nem magyarázza senki el, se azapa, se senki. Na többet nem panaszkodom, inkáb adokjátékos feladatot…

Sherpa Guest House, Thamel, Kathmandu

Kedveseim!Elvarázsolt helyek, ételek, ízek, illatok vannak!Itt kellene lennetek; sokat gondolok rátok lányok; itt

rengeteg a gyerek, az utcán mosdatják a csecsemõket. Ma kicsinyt tétlenkedtünk: a tetõn napoztunk fél-

meztelen, esténként viszont +5-re hûl; reggel nagy kö-dök – körben hegyek és csúcsok: a Világ Tetejének lábá-nál vagyunk.

Ég veletek!

240

242 243

III. Nomád lelkek levélírása

Legrégebbi réteg

A nomád lelkek levélírása a meglehetõsen sûrûn gyakorolt aláírásonkívül az egyik utolsó késõújkori köznapi kézírásgyakorlat volt. Ké-sõbbi idõrétegekben már nem bukkan föl, részint mert – miként aztnéhány késõbbi lelet mutatja – írásos üzenetek küldéséhez is szemé-lyes delejezõket használtak, részint mert – vélhetõen – a hallgatástválasztották, mert már mindent megírtak vagy elbeszéltek helyettük.

Ezt látszik megerõsíteni egy olyan lelet, melynek szerzõje –szélsõségesen perspektivikus nézõpontról – személyes helyzeténekleírására tesz kísérletet.: „…emberi kötelékek laza hálójábanélek. Társaim más-más utakon járnak. Olykor találko-zunk; hajóink egy idõre párhuzamos pályára állnak. Az-tán, ha látogatásunk órája lejár, ki-ki visszatér saját sûrû-jébe – viaskodni a tényekkel, melyek mindenütt elétolak-szanak; próbálnak így vagy úgy nyugalmat találni ûzött-ségükben…”

(Amerikába szakadt népiskolai tanító levele nénjéhez )

Lectori Salutem! Részint a szûr-realista fogalmi hálózat, részint pedig amanuszkriptum nonfigurativitása folytán csaknem (vi-lág) egyetemessé tágul utóbbi leveled. Hosszú, tétlen,láp-gõzös téli éjszakák garmadájára elegendõ megfejteni-való kódoltatott a kusza sorok közé, mérsékelt extázistváltva ki. Node! Amennyiben a kulcsszavakra vonatkozóbecsléseim legvalószínûbbjei bizonyulnak érvényesnek,újszerû propoziciók állnak elõ. Hagyjuk ezek részletes(szociál-pszicho-)analízisét a boldogtalan utókori filo-szok hangyaszorgalmára, mindazonáltal.

Ami a magam korlátozott univerzumának fülledt tit-kait illeti: nem léteznek. Åmde beszámolhatok az alábbi-akról: a másodikosok köszönik jól vannak, sok a problé-ma a cs és a gy betükkel; a hetedikesek viharosan puber-tálnak, a negyedikes gimnazisták lelkesen fitymálnakmindent/mindenkit. Jómagam túlélésre játszom, eddigkorlátozott sikerrel. Levélpapírom még kitart…

A rohanási kényszer nálam is fennáll, miáltal búcsú-zom mostan, kedves néném: (a fejedelem jól van, mind-egyre esztergál) jómagam pedig csak hallgatom tengermormolását – különös tekintettel San Franciscora, ahovákarácsony alkalmából rándulok át esmét, ambivalensen.Remélve a korrespondancia élénkülését, approximative

(aláírás) P.O.Box 177, Albany,La 70711 nov.13-án

(Felmenõ levele leszármazottaihoz)

Kedves Gyermekek!*

Örömteljes karácsonyt és áldatos, egészségben telõ, bol-dogságos új esztendõt kívánunk nektek, mely szolgáljonjavatokra és a szeretet békességével járjon, amit a KedvesJézusgyermek hoz a világra minden jóakaratú ember szá-mára, Kedves Gyermekek, örvendjetek egymásnak, hogyegyütt lehettek békességben és egészségben. A távolbólmi csak gondolatban lehetünk veletek, nem láthatjukörömötöket. Mi embertõl elhagyatva élünk, a Nagyapóezt kedveli, én pedig még mindig betegeskedem, ajkamfekélyes és köhögés gyötör, se élet se erõ sincs bennem,a tavaszi nap fénye még messze. Szülõanyád azt írta,hogy visszakaptátok az autóra befizetett pénzeteket. Kö-szönjétek meg a Kedves Jézusgyermeknek, én pedig

244

Szent Antalnak mondok hálát, kihez ezidõtájt nap mintnap fohászkodtam és õ meghallgatott.

Legyetek szívbõl üdvözölve viszontlátásig Nagyszüleitektõl

(Levélfogalmazvány)

Drága Anyám, kissé feslett az idegzetem; fel- és szétfeslett aze helyen való huzamos tartozkodás folytán. Tudom, ebbennem vagyok vétlen, ezért is kérem elnézésedet, sõt bocsána-todat, amiért olykor, mint kötelék hiján a kéve, szájamról szó-virágok hullanak szerte… Talán nem itt kellett volna szü-letni, azazhogy nem itt kellett volna szülnöd, mint ahogyerre a II.Kiûzetés idején nyílt is volna mód. Persze akkor, havisszatértünk volna oda, ahonnan kalandos kedvû õseink két-százegynéhány éve elindultak, életem egy másik élet lenne;innen nézve éppoly felbecsülhetetlen, vagy éppen értéktelen,mint onnannézve ez. Nem fájlalom különösebben, mintahogy az ellenkezõjét sem fájlalnám, nyilván. Legfeljebb né-hanap még értetlenebbül merengenék el magam fölött…

(Hivatalos levél)

Értesítem, hogy az egyetem rektora doktorrá avatásánakidõpontját október 3-án de 10 órára tûzte ki. Tájékozta-tom, hogy az avatáson fehér kesztyû viselése kötelezõ!Egyben felhívjuk szives figyelmét, hogy az alkalomhozillõ öltözékben jelenjék meg. Kérjük, hogy 10 éven aluligyermeket az avatásra ne hozzanak el.

Bp. augusztus 31. Dr. F. S.

s.k. mb. dékán * Fordítás archofelnémetbõl.

245

Ily dolgoktól ûzötten és ezeket intézve bizony nem voltkedvem hozzá, hogy jelenlétemmel barátaim kedvét kö-zelítsem sajátomhoz. Mint annyiszor, remélem utószormég elnézed nekem.Ha ezek a szar és jó és szép dolgok elintézõdnek, úgy bi-zony szívesen vennék némi disputát. Ha terved, amely-rõl írtál, nem sikerülne, úgy egészen elsõ osztályú ter-vem van a világ megtréfálására, melynek médiuma, hakedved tartja, s nem magam igyekszem elkövetni, lehet-nél Te is. Addig kivánok Néktek a már említett erények-ben való bõséget, hogy némiképpen közösen is gyara-podhassunk bennök!

Vácott, március 16-án(olvashatatlan aláírás)

(Távolról tört töredék)

Ruhr(vidék), a ’980-as évek elsõ feleTúl hideg van. Megemlítendõ még kevesebb. Az idõ te-lik, de csak azok számára, akik érzékelik. Én – hosszabbideje – kívüle – vagy inkább alatta létezem. Reflexióim már nincsenek. Egyszerûen képtelen vagyoktalajt fogni. Fizikailag és szellemileg. Bár „származásom”már majdhogynem „bizonyítottnak” látszik, új „ottho-nom” egyre jobban taszít…Az együtt-nem-együttlevés élesíti a szituációk körvona-lait. Ezen kívül? Szerencsétlen polgárok, kétségbeesettvágyak.Üdv.

Kázó

247

(Levelezõlap kezdetleges kézírással)

M(élyen) t(isztelt) úr!A múlt hét keddjén megellett a burmai. 8 órán át tartotta szülés. 6 egészséges és erõteljes bébi lett. Sajnos csakegy gyönyörûséges kandúr van köztük, a többi 5 bébi: 1barna lány, 2 piros-barna és 2 kék-krémszínü lány. Ha ér-dekli önt a kék kandúr, kérem mihamarabb jelezze, mertmás népek is érdeklõdnek iránta Berlinbõl.Még egy burmait fedeztettem és kb.5 hét múlva fog elle-ni, remélem kapok egy barna kandúrt. Kwapil

(Levéltöredék)

…Mostanában Nietzschét olvasok. Nietzsche nagy né-metgyûlölõ, és ezt olyan elbûvölõ, érzelmes humorralteszi, hogy csak szeretni lehet érte. Egyébként kezdemazt hinni, hogy jó német csak Németországon kívül le-het az ember, mint ahogy jó francia, vagy lengyel, vagymagyar – nem…De rossz vizekre eveztem…

Cs. Attila

(Baráti tudósítástöredék)

Április 1-én, azaz (Nagy)pénteken a sors ironikus játékátkövetvén az idõben, a világi hatóságok elõtt törvényessétesszük kapcsolatunkat Bx-szal. Szent Pálról szóló szépírásomat úgy vágták ki az világi urak, hogybizony az énlábam is emelkedni látszék az földtõl, és ezért is kényte-len voltam egy teljesen új, második változatot megírni.Ennek sorsa elegyesebben éppen alakul.

246

nem igazán zenei vonatkozásáról is gyengéden véle-ményt formáljunk. És így tovább, mert a dolgok aztánegymásból következnek; -szi anyaggyûjtõ német vándor-lásaid ezirányban is gyümölcsözõek lehetnek – mely út,ha létrejön, elképzelhetõ, hogy – amennyiben társulásrahajlamos az Ön természete, akkor jelentéktelenségem is,bizonyos financiális-rendõri erõfeszítések megtételeután szerény társául szegõdne a könyv és lemezboltokszisztematikus átfésülésében…

Ma szerda van.László

(Széllovastanár levele szeretõjéhez)

Verõfény van; fény-verés, áthatóan, élesen, ahogy a porszétrezeg a beesõ fénypászmákon és egy cserregõ madár(vagy holmi féreg?) szélnek ereszti hangját.Nyomasztó ez, barátnõm az úrban, ez a fény-verdesés alátvány evidenciái körül; ez a fürdõhely a legitim sem-misségével, a nyakig meztelenített combok egyetemessé-gével. Most elég kevés reményteli adódik. Nyúlunk a teánkután, aztán megyünk dolgainkra.Lesz még egy levél, s talán addigra eloszlathatom e bús-komorlatokat.Az Égiek õrizzék!06.01.09.

(Levelezõlap-töredék)

Az imént vettem egy lemezt, Richterrel a Wohltempe-riertest, és amikor az elõbb feltettem, épp a következõmondatra esett a pillantásom: A zenérõl való gondolko-

249

(Levéltöredék)

Itt már majdhogynem minden szétment. Örökletes bû-nünk gyanánt korrol-korra továbbrongált világot örök-lünk és örökítünk.

Nem biztos, hogy Te vagy a bûnös! Csak ha úgy aka-rod! Ha pedig nem, akkor elkezdhetsz figyelni. Figyelniannyi másra. Más szenvedésekre. Más szenvedélyekre.És más mélységekre.

(Üzenet)

Szeretettel várom egy meglepetésekkel teli tízóraira! a N.

(Manierista magánlevéltöredék)

…Különös kedvesség az Ön részérõl librettista gyengéi-nek ilyetén pazarlása egy homályos cél érdekében, melykülönben különös hálára kötelez, és mivelhogy e ködösábránd már korábban felmerült énbennem is – bár énnyomorult tetem, minden bátorságomat összeszedvekérdezem: komolyan úgy véli Ön, hogy ez járható út?Ugyanis, ahogy Önt nemkülönben, bizonyos iszony fo-gott el egykor annak hallatán, hogy egy ZENÉt holmiszöveggel kellene felruházni annak dimenzionálisabbátétele érdekében, ez számomra az élet megbecsteleníté-sével volt egyenrangú, így bizonyos meghökkenéssel ta-pasztaltam az utóbbi idõben ezirányú gátlásaim némi el-lazulását. Egyébiránt ámde ugyan ki legyen az a jóhangúmunkavállaló, aki a fentebb kilátásba helyezett szövege-ket kellõ tolmácsolásban kisikoltozza magából?! újrahangsúlyoznám azonban: a gondolat édes Öntõl és többízben élõben is vissza fogunk térni õreája. Ezáltal egybenalkalmat teremtve arra, hogy e világnak néhány egyéb,

248

szívtam magam kipuffogó gázzal, így Gyõr után meg kel-lett állni hányni és fájt a fejem. Ezután Csornán az autó-javítóban két helyen megfoltozták egy óra alatt és ígymérgezõ gáz nélkül jókedvûen érkeztünk meg. Ma márnem mentünk a strandra, holnap kezdjük.

Sokat gondolunk Rátok, amit a túloldali kép (Gallérospáviánok)

is igazol.

(Meghívó)

Szeretettel várunk Szentivánéjre június 23-án pénteken es-te 8-tól a Disznófõ-étterem fölötti tisztásra (Tündérhegy)

B.Rozi M.Ilona

(Nõi kéztõl származó levéltöredék)

Milyen jó is, hogy életünk nem a spekulációink szerinthalad! Az elme folyvást mûködik, kiigazítja a valóságot,új és új definíciót talál a világra, tévedéseit javítgatja, a va-ló hiányosságait megtoldja és sallangjait lemetszi. És csakforogna magában mint egy villanyvarrógép, varrná azalátett anyagot, s ha nem lenne utánpótlás, hát a levegõt,a cérnapiszkot varrná át keresztbe…Szóval a gondolkodás sürög-forog, fontoskodik, min-denbe beleüti az orrát hivatlanul – s mellette egy megve-tett, elnyomott, gátlásos „szegény rokon”, az érzékiségcsak egyet nyújtózik, csak egy nagyobb lélegzetet vesz…és letörölve a sakktábla; üres a pást: egymagában áll ha-talmasan-diadalmasan a világot betöltve…

251250

dás kiveszõben van. Azt hiszem, minden, ami ér valamitaz életben, úgy általában, az szintén kiveszõben van. Minket is beleértve. Cisz-moll fuga vége. Üdv f.b.

(Magyarázkodólevél)

Kedves J.!Remélem nem zavar, hogy leveled – válaszommal együtt –átadom Bx-nek. az késztet erre, hogy úgy találtam, kölcsö-nösen a kimutatni sikerültnél nagyobb rokonszenv él ben-netek egymás iránt. És ráadásul – miként azon az estén,amikor elõször beszéltünk komolyan, tehát barátságról isejtve szót – Bx-szal szemben fokozottan él ama aggodal-mam, amirõl akkor Neked ejtettem szót; hogy szavaim,gondolataim, bármennyire is erõtlenek, még mindig túlsá-gosan tetszetõsek ahhoz vetvén, hogy mennyi bizonyosság(biztonság, cáfolhatatlanság stb.stb.) van mögöttük, azazélesebben fogalmazva: nem tudom, hogy mögöttük mi van. Istennek legyen „különös hála”, némiképpen épp rende-zett-megtörtént cirkuszaim nyugtattak meg: kellõen (ésnémiképpen akaratom ellenére) sikeredett szétrombol-nom mindent, ami a szavaim mögött sejthetõ volt. A sza-vak: szavak – és függetlenül attól, hogy ki áll mögöttük,meglehet igazak, ám szavak stb. C est ca!Adieaux!j.

(Képlap 85-6-19)

Drága J és J!Kisebb kalandokkal, de szerencsésen megérkeztünk, igazcsak du. 4 h-kor. A kipufogódobom lyukas lett és tele-

lapota. Megdöbbentõ, hogy ezeknek az építõmunkások-nak milyen a lelkiviláguk. Szándékosan tesznek tönkremindent. Három hete megkaptuk a gáztûzhelyünket.A legdrágább típust választottuk, mondván, hogy úgyisegy életre szól, legyen a legjobb. Két nappal a beállításután már egyetlen csavarógomb sem volt rajta. Ezután ateljes védõcsomagolás és az összes bélelõpapír eltûnt be-lõle, majd az egészet bekenték malterral. A hét végénvoltam ott legutóbb, akkorra már a szép kis tûzhelyemfehérre volt meszelve. Ehhez mit szól egy pszichológus?Normálisak?Ami mozdítható, azt mind ellopják: villanykapcsolót, le-folyórácsot a fürdõszoba közepérõl; a 7 db radiátorbólötöt vittek el. A nappali szoba bejáratára csináltattunk egydupla üvegezett ajtót. Nos, eltûnt tokostól…Több kötetnyi sirámot tudnék írni errõl az építkezésrõl,ezért inkább másról írok.Jakab most kezd lépegetni; kapaszkodva jár. A szókincsenem egészen határtalan: pap, mama, Teca (=Luca), tész-ta (=séta). Hatalmas gyerek. Fiú létére meglehetõsenhisztis. Ha valami nem úgy alakul, ahogyan azt el mél-tóztatta képzelni, akkor sötétkék színüre változik, és per-cekig nem vesz levegõt, úgy üvölt, némán dülöngél sö-tétkék ábrázattal – halálra rémisztve ezzel összes nagy-szüleit. Ilyenkor hidegvizes kezelést alkalmazok in situ… Sok szeretettel

J., L., L., J.

(Kézzel rajzolt képeslap Indonéziából)

Légy-lepõ gyík a szoba rózsaszín falán. Óriás ventillátorzörög a plafonon. A teraszon masszív bambuszfotelek.Sült banános szendvics a reggeli. és sötét cukros tea. Szegfûszeges cigaretta. Egy kölyök-majom kukkant föl a

253252

(Értelmezhetetlen üzenet)

Drága J.! Az anyag tizes, de könnyedén kettéválik, alakítható, hasz-nálható, ragyogó! Kérlek vedd legott magadhoz és mindépítsd be!Feleségedet, csakúgy mint gyermekeidet és tenmagadatölelem.

t.

(Levél)

Kedves J.! *

Köszönet hosszú leveledért. Nálunk is oly sok mindenzajlik mostanság, hogy az embernek elakad a szava. H.legalább másfél évre, vagy örökre elhagyta Berlint. Ezzellezárult valami, aminek mintegy három évvel ezelõtt Bu-dapesten volt a csúcspontja: egy passion d’amour. Nagy-szabású, borzasztó és tébolyult. Nekem most el kell fe-lejtenem a várakozást… Szívbéli üdvözlettel

P.

(Hétköznapi horror)

Kedves J. és Ti Többiek! Szerettünk volna egy új címrõl írni nektek, de sajnos ne-künk csak jövõre lesz. Azt ígérték, hogy karácsonyra be-költözhetünk, de aztán nem így alakult a helyzet. A tíz la-kásból e hét végéig ötbe költöznek be, de mi nem le-szünk köztük. Augusztus végén egyhavi munka volt hát-ra, november végén tíz napi munka, most pedig valami-vel több, mert idõközben romlott valamelyest a lakás ál-

* Fordítás archofelnémetbõl.

255254

tornácomra, meglát és elszalad. Száradnak kinnhagyottcipõim az éjszakai zápor után. Az Indiai-óceán szellõje le-gyezi a kókuszpálmákat. A városkában turisták, árusok, kur-vák özöne; a szomszéd szigeteken esõerdõ õsemberek-kel. Vénséges vénasszony fakópiros kendõt kerített magaköré, szálegyenes tartással csoszog a fölsepert ösvényen,maga elé beszél.

(japán monogrampecsét)

(Nõi kéztõl származó levéltöredék)

Ez most egy tiszta éjszaka, a Survivors Suite-et hallgatomJarrettõl. Próbálok levelet írni, de már lemondtam a sikerreményérõl…Olyan a levélírás mûvészete mint a zene. Elhangzanakdallamok, melyeket hallva rezgésbe jön lényünk, csüg-günk egész valónkkal a hangokon, s aztán a zenészekmegvonják ezt a harmóniát tõlünk, visszatéréseiket be-ágyazzák egy csomó kevésbé erõs részbe, szuszogásba,izomellazításba, könnyû kis elmélkedésekbe, mert tud-ják, hogy olyan a zene mint a méz: egy csepp a nyelvün-kön idevarázsolja a nyarat, a fényt; száz virágot mutat, deegy nagy kanálnyi már csak a csömörhöz vezetne. A szó-val is így kellene bánni: okosan cseppentgetve a gyönyö-rûséget hallgatónkba, olvasónkba, vagy vállalni egy dur-vább és rosszabb módszert, hogy az éles színekkel ésízekkel a befogadóját folyton ébrentartsuk, a forróból ajegesbe mártsuk, a vörösbõl a feketébe húzzuk, az elalé-lásból az iszonyatba kergessük…

Bp. szombat éjjel

257

11. A KELET-BÁBELI KÖNYVTÁR

Az erõsen elkopott Emlékezetben fennmaradt jegyzék feltehetõena legendás Kelet-Bábeli Könyvtár hátsó traktusának törzsállo-mányát tartalmazta, bár elõfordulnak benne nyugat-bábeli be-ütések is. Magáról a könyvtárról, küllemérõl, berendezésérõl jó-szerivel semmit sem tudunk. Csak annyit közöl egy Fényes For-rás, hogy „közepén alacsony korláttal körülvett nagy szel-lõzõaknák vannak”.

Mivel a címjegyzékben szereplõ mûvek végérvényesen el-vesztek, e pontszerû maradványokra úgy kell tekintenünk, minta korabeli szellem összeaszott csillagaira. Ezek a vörös törpék,még megsápadt és halódó voltukban is vetnek némi fényt arra ahomályos korszakra, melyben egykor a könyvtárkörnyéki nomádnép élte ûzött életét.

A leletegyüttes a kor fejlett írásbeliségérol, magasfokú tudo-mányosságáról, és szélsõségekben gazdag szellemiségérõl tanús-kodik. Egyes feltevések szerint hihetetlen tarkaságában a korabe-li eklekticitás fejezodik ki, míg mások azon a véleményen van-nak, hogy szellemi centrumának ismeretlensége folytán ez asokrétû gazdagság túláradó színpompájának is tekinthetõ.

A kutatók egybehangzó véleménye szerint a szövegek egy vi-rágzó idõszakban keletkezhettek, csak a tekintetben oszlanak mega vélemények, hogy e kibontakozás a higgadt növekedés, avagy arákos burjánzás idejeként értelmezendõ-e. A közreadó nem kí-vánja véleményével az olvasót egyik vagy másik álláspont tábo-rába téríteni, ezért inkább mindennemû kommentár nélkül köz-zéteszi a leleteket.

256

11. WORD, Processor: Dinamikus derridadák és formálisdifferenciák kontingens és infinitezimális fejlesztése. PCToys University Press. Tokyo-Pressburg, 1996.

12. KOKACI K. IGNÁC: A Magassági Kormány meghúzá-sának módszertana. Füvészkerti Füzetek. Damrak, 1978.

13. (TÖMÖRÍTETT TÁVBESZÉDEK TÜRKMÉNIÁBÓL.) Táv-iratok Vlagyimir Iljics Nenil, Tukultutanács Nagykánja,Majd Minden Oroszok Eltérítõje tollából. Reclam. Uni-versalbibliothek. Leipzig (DDR), 1979.

14. KOCH, Günter: A halottaskocsi az idõk sodrában.Berlin, 1987.

15. SIRDALUD, Tizanidin: A Magasabb MegnyilatkozásokMámora Ezredvégi Ellendülések Enciklopédiája III. k.Máramaros-Edzsmadzin, 1999.

16. SZIGETI József: A tudományos gondolkodás forradal-ma, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1984.

17. HAMMEL, Eckhard: Bombasztikus filozófiai tudás.Némileg és nemileg differenciált gondolathorderõto-posz a grammatikaentrópia posztmodern monotípiame-zejére vonatkozó direkt eszkatológiai használati utasítás-sal. Blaue Eule Verlag, Essen,1986.

18. SADDIQ, Elmardi: Egy collstockszárnyú szárnyas szár-nyalása. In T. J. Anonim Közel-Kelet-Európa-kutató sze-mélyi perifériájának tévszínei. Izmir, 2142.

19. LANIER, Marvin: A viszonylagosság elve a valóságban.Virtuális és co-variáns valóságok. Mondo, 2000.

259

0l. SERRES Mihály: Semmiségünk sötéten süvítõ sodra.Káosz-környéki kalandozások a Kezdetben. Elsõ Vertiká-lis Kisszövetkezet, 1989.

02. MAGYAR, Eugen: Nemzeti delejezõk a Dél-Dunántú-lon. A fontolva hanyatlás honának hiedelemvilága XIX. k.Archeologica Nomadica. Bécs-Buda, 2216.

03. WEBER, K. T. J. A.: Hazatérõ hullámok az örökkéva-lóság örvényébõl. Inquiry in Eternal Interferencies I. &II. Jelenjövõkor. Pécs-Budapest, 1993.

04. PATTON, Therése: A nomád élet elsõ három perce.Révült részletek egy válogatott valóságból. Hermészha-lom, 1957.

05. David ANGELL–Brent HESLOP: The Elements of E-mail Style. Addison-Wesley Publishing Company, 1994.

06. MARÓTHY János: A szovjet zene Magyarországon.Zenemûkiadó, Budapest, l983.

07. KÍNAI Kornél: A valós idõ viszontagságai. KutyaéletK. Európában. Canis Merga Kiadó. Foxföld, 1984.

08. MAGYARISZTÁN IZMAELITA MÁTRIXA. Közreadja a Vö-rös Félhold Felhajtó Erõ. Ka(a)ba, Hajdu Bihor Hilayet,a Hedzsra 1526. évében.

09. CIURCA, Stepan: Egy Magyar útonálló útmutatásai.Agyar Fórum – Vatra Magyareasca. Alsómocsoklád, 1993.

10. KOKO Sima: Egy göröngyösbéka-család túlélésénektanulságos története. Ladom, 1991.

258

29. VOLKOGONOV, D. A.: A szovjet tiszt etikája. Zrínyi,Budapest, 1975.

30. Dr. CSÚCS Nahlik: A Nemzeti Elmegyengítõk Nagy-könyve. (Reprint: Nemzetpatológiai Példatár 93. k., 2053.)

31. FREHN, Beatrice: Afrikai frizurák. A hajviseletek szim-bolikája Burkina Fasóban. DuMont Verlag, Köln, 1986.

32. ÁSVÁRI Tibor: A láb jegyzete és más fejetlenségek. Ki-ürült szövegtestek Közel-Keletmagyarországról XVIII.Textor. Káldorfehérvár, 2136.

33. AHRANTOVA, Amiga: A köztes lét keserû kelyhei. Mi-ospazmolityizdat. Novoszibirszk. é. n.

34. CYBER Ch. Pixel: A végtelenvirág-kötészet és a katód-sugár-költészet kézikönyve. Sylicon, 1998.

35. GANZ, Halber: Az egészleges és a részleges félteke fel-engedésének fokozatai. Magaslati megfigyelések a mély-rétegrõl (22.) Holos Verlag. Heidelberg-Hong Kong. 2001.

39. BEVEZETÉS A CSENDESSÉGBE. Elhallgatástani gyakor-latok kezdõknek és haladóknak. Tihon. Lavra, é. n.

261260

20. DONALD D. Dagmar: Digitalizálódémonok Dagesz-tánból. Negédesvíz Kiadó, Dornach-Dombóvár, 36318.

21. KIEFL, Walter: Az áldozat szociológiája. A viktimoló-gia elmélete, módszerei és gyakorlata. Fink Verlag, Mün-chen, 1986.

22. MAO CE-TUNG: Az ellentmondásról. Szikra, Buda-pest, 1952.

23. HAVVA, Adam: A tekintetek találkozásának története.(Némely édes észleletek elveszejtõ erejérõl) Sulamit,Szombathely, 1992.

24. MILORA, Lena: Száguldó tükrök szépsége. A tudato-sítás sebessége a kései kazár költészetben DROMOSZ.Grabovác, 1997.

25. AUGER, Paulus: Szemelvények a százrét szakadt életszünoptikus szemléletébõl. IN.DOC. São Paulo, 2000.

25. Dr. Vecseklo József: Nemzetgyilkossági kísérlet. Tri-anon. Antológia Kiadó, Lakitelek, 1993.

26. KALFF, Dora: A homokozás terapikus hatása a pszi-chére. Rentsch Verlag, Konstanz, 1980.

27. BAB Ilona: Bábel a legeslegújabb nemzeti egységtö-rekvések fényében. Borges, Alexandria–Apajpuszta–Archangelszk, 2492.

28. HÜRIYET, Öngülü: II. Szublimál szultán szabadszájúszólásai. Gül Baba Yaga. Pest-Buda. é. n.

12. A TENGERI NAGYSZÓTÁR TÖREDÉKEI

Az itt közreadott leletek a Kelet-Bábeli Könyvtár egyik ten-gerre nézõ szögletébõl kerültek elõ. Kutatásaink arra enged-nek következtetni, hogy fennállása idején a szavak tömkele-ge eltérõ színezetre, nemritkán egymással homlokegyenestellenkezõ jelentésre tett szert, mások pedig teljességgel hiá-nyoztak, ezért pótlásra, illetve megvilágításra szorultak.

Ez korabeli források szerint azért történt1. mert „a szavak elhasználódnak. Hosszabb távon elvesz-

tik mindent kimondani képes hatalmukat és újra meghatározás-ra kerülnek. Más szavak merülnek fel, és szokott jelentésüköntúlmenõ kisugárzásra tesznek szert.”1

2. mert „minden korszak horizont-jellegû. Ez a benne fel-halmozott alapfogalmakból adódik, amelyek kisugárzó erõi meg-világítóan és behatárolóan hatnak. A tudatváltozás éppen az átala-kult fogalomszövedékben mutatkozik meg. Eleddig meghitt fogal-mak érvényüket vesztik. Bevett terminusok tartalma átalakul vagyjelentésiránya megváltozik. Mellékes, alkalmi ötletek centrális érv-vé válnak. A hangsúlyok eltolódnak. Az ember átvizsgálja az ad-digi ön- és világértelmezést – elõször egyenként, aztán egészében.2

Az eddig feltárt leletekben a szikár tárgyilagosság szél-sõségesen személyes megközelítésekkel szövõdik egybe,ezért olvasása nemritkán zökkenõkkel és kisebb-nagyobbmegütközéssel járhat.

263

1 Hannes Böhringer: Kompensation und Common sense. König-stein, 1985.

2 Rolf Dammann: Der Musikbegriff im deutschen Barock. Mün-chen, 1960.

262

265

átfordulás meglehetõsen paradox mozgás, mely tökéle-tesen statikus tárgyakat, mozdíthatatlan építményeket ismagával ragad. Néha olyannyira lassú, hogy szinte márfelfoghatatlan, és csak akkor tûnik fel, amikor végpontjá-hoz érkezett: a kiindulással átellenes állapotba. Gyakrannem is az érintett dolog fordul át, hanem a környezetetesz olyan fordulatot (kontextus-kollapszus), amitõl min-den jellemzõje megváltozik.

Balatonszöszmösz Ármin J. K. mentális térképen lel-hetõ település. Feltehetõen a Pannon-tenger maradványakörül fekvõ helységek neveinek emlékszintézise.

boltozat egy hajlék befedése a fedõzet íves meghajlítá-sával, az égbolt görbülésének – a szivárvány ívében idõ-rõl idõre közszemlére tett – leképezése nyomán.

Borostyánút 1. az elektronáramlatok egyezményes ös-vénye, melyeken keresztül Egyesült Emlékezeteinkheznyílik ki- és bejárás; 2. ókori kereskedelmi útvonal, amelya Balti-tengertõl – a korabeli Scarbantia és Savaria érin-tésével – Észak-Itáliába vezetett.

CD-ROM / cédérom a nomád napok romjainak szét-szórtságával szembesítõ nyomok, egyszersmind a szét-szórtságot új módon szervezõ és összerendezõ átmenetimédium.

citromos õszibarack az ellentétek elõreláthatatlan ele-gyedése nyomán elõálló ízbomba.

család 1. változó formájú, felállású és egyensúlytalansá-gú együttélésforma a matriarchátustól a szimmetrikusszingliáig…; 2. (megismerési mintázatként) a familiárislétforma a legesélyesebb szervezõdés, mind személyes,

alkot tulajdonképpen továbbteremt, mivel minden al-kotó „hozott anyagból” dolgozik, azaz a létezõ dolgok,minták, tanácsok és tanítások bõségébõl választva a foly-tatásban tevékeny.

alkotó az, akinek agyi és egyéb testi (kezének/lábának/szá-jának sat.) aktivitása nyomán valami kialakul vagy átala-kul (formák fejlõdnek és szervezõdnek, színek szirmo-sodnak szét), miáltal tovább nyílik a lét legyezõje.

alvás 1. a mindennapi megszakítás. Szünet az ébrenlétfolyamatában. Felfüggesztés és feltöltés. Átadódás az álom-nak. Álommunka. A tudat helyet ad a háttérnek, a tudat-talannak: a tudat alattinak és a tudat fölöttinek; 2. a lassútûzön égõ éber-létnek egy még lassúbb fokozatba fordu-lása, melynek során a test átmenetileg elernyed. Az öntu-datvesztéssel járó állapot a fáradáson kívül különféle koz-mikus folyamatokkal áll összefüggésben: Aludni annyit tesz,mint kipihenni a világegyetemet. (J. L. Borges szíves közlése)

Amerika 1. (földrész) a mesés Indiának a várakozásokhozképest máshol és másként megtestesült mítosza. Õslakóiaz indiánok – a hátulról mellbe felfedezett – indiaiak, akika tömegesen érkezõ sápadtarcúak elõl milliószámra ván-doroltak át az Örök Vadászmezõkre. 2. (Észak-Amerika)Európa nagyítóüveg alatt megmutatkozó, különféle le-egyszerûsítõkön és gyorsítókon keresztül megjelenõ ki-vetülése, mely a torzítás folytán szakadatlanul a színes ésszélesvásznú súlytalanság állapotában mutatkozik.

áramlat-tér az egykori közterek (agorák) késõbbi válto-zata, ahol a szenvedélyek és szimbolikák cseréje, az érzel-mek, memóriák és képmások megmutatása emberi jelen-lét nélkül zajlik, vagy olyan sebesen áramló, hogy nemvevõdik észre.

264

embeeeer! az ember ember voltát kétségbevonó hangalak.

ember 1. a Teremtés teljessége mellett az egyetlen is-mert istenképmás; lassú tûzön égõ, százezer idegszálonérzõ lélekláng; olyan összetett önátvérzõ szövedék,melynek szöveteit szavak színezik, velejét világok járjákát; 2. társadalmi viszonyainak és iszonyainak összességé-bõl szövõdõ lágy létezõ; 3. Vérórából való emberállat (PaulKlee szíves közlése).

emlék 1. lágy tárlók mélységi és felületi tartalma. Azelõbbiek nélkül nem tudnánk álmodni, az utóbbiak híjánpedig élni, azaz eligazodni a világ vadonában; 2. személy-re szabott, ezer esetlegesség összjátékából álló, leírhatat-lan lélekáramlatokkal átjárt, õsképek köré rétegzett, tuda-tos és tudattalan észleletek lecsapódásából álló szervestárlótartalom.

emlékezet 1. tökéletlen szerves tárló; 2. mindannakösszefoglaló neve, ami elejitõl fogva magasabb mátri-xunkba merül. Amitõl merített, színes, mélyen szántottés barázdált lesz: utak, vonalak, hálózatok, ismétlõ hatá-sok egymásra rétegzõdése; öntudatlanul vagy tudatosanlehívható folt-, zárvány- és összeköttetés-tartalmak; ér-zékattakok becsapódáspontjai; felizzások és kioltódásokfeszültségpályái.

erkély a terasz késõbbi fejleménye, a szintek egymás fö-lé emelése nyomán a teraszt hivatott pótolni. Elõdjévelellentétben, ahol a terresztrikus kapcsolat közvetlenül je-lenvaló, emel(kedet)tebb nézõpontot kínál, ami alkalmatad a fenti és alanti dolgok arányos szemlélésére. Túlhasz-nálat esetén fensõbbségességre és elszállásra hajlamosít,amint azt hatalmi szemléket szolgáló elfajzása, a tribünmutatja.

mind pedig szociális szinten. (A mindnyájunkban szem-lélõdõ szingli ellenére, aki egyedül szeretné szemrevéte-lezni a teljességet; nem szeretné, ha állandóan mások,különféle kisemberek nyomulnának a képbe.) Az önis-meret perspektívájából sem éppen elhanyagolható az atapasztalat, ahogy a felnövekvõ utódok áthaladnak az életfokozatain. Ahogy fokozatos távlatváltások tömkelegénmennek keresztül, és látni engedik miféle – és mennyirekiterjedt – vakfoltok tarkítják egy-egy életszakaszban ész-lelési mezõnket.

csien-csen-csu (csikung) két fennen csengõ fémgolyó-ból álló, kínai eredetû készülék. Az eredetileg csont- éskõgömbökbõl készült kettõsök kézben történõ görgetésenemcsak a kezet, hanem közvetve az egész testet masz-szálja. Mindemellett megjeleníti a mindenség mozgal-masságát és könnyen kontemplálhatóvá teszi az égitestektökéletességét.

dialektika mindkét végletbe egyidejûleg elmenni. Fe-szültségeiket a végtelenbe fejleszteni.

ég a Nagy Kék Végnélküliség.

elbeszélés 1. térben és idõben szétszórt emlékmorzsák-ból fejlesztett fabulációk egymás mögé szerkesztett mon-dása. 2. másodlagos magányûzõ.

elmúlás az élet áttûnési sebessége. Változandó voltát ko-ronként és életkoronként változó mértékben nehéz ész-lelni. („Oly sebesen suhan el oly sok minden, oly sok neve-nin-csen…”) Minek következtében gyermekkorunkban nemvettük észre az évszakok változását. Felnõvén az évekkelvagy így.

266 267

egyensúlyozó szerepet; 2. szupravezetõ a szerelemben.Merõlegesbe történõ átmenete esetén – többnyire elõze-tes mennyei megismerések mentén – a folytatás halálonátívelõ hídja (pontifex maximus).

fejfénykép a fotográfia fejlõdése révén mediatizálódottérzékelés során akaratlanul is elõálló mentális rögzítésimód. A képi emlékek lehívására használatos. Intuitív-egészleges és raszterszerûen rétegzett változata ismeretes.

felületesedés a felületek sokasodásával és a sebesség foko-zódásával elõálló jelenség: „Amiként egy ember áthaladásisebessége növekszik – és amennyivel több térségre és tény-sokaságra kell tekintettel lennie – azzal arányosan veszíti elmélységérzékelését, a környezet lekövetésének képessé-gét.” (Ps.-Archimédesz) Ezért a feldolgozandó benyomá-sok sokasodása, továbbá a médiumfelüleletek mennyiségé-nek és nagyságának növekedése a növekménnyel arányo-san aláássa a mélységi dimenzió, a dolgok súlyát és egzisz-tenciális vonatkozásaikat megítélõ képességeket. Hatására„az ember folyamatosan távolodik attól a lehetõségtõl, hogy megért-se térszemléletét és a térben való tájékozódásának hajtóelemeit.A modern ember a változó terek közt ûrben érzi magát, és nem ta-lál földet a talpa alatt, nem tudja, jól lát-e, biztonságosan megy-e,irányítani tudja-e magát, befolyásolni tudja-e környezetét.” (KállaiJános, Karádi Kázmér és Tényi Tamás szíves közlése)

filcesedés A szövegmagyarázatok szekunder folyamata a fil-cesedésre hasonlít. Valaki elkezdi: egy második néhány kiegészí-tést tesz, és néhány hibát talál: a harmadik helyteleníti a máso-dik premisszáit; azonban ezt a fenntartását az elsõvel is osztja; anegyedik végül új fényben látja az egészet, s elõször az ötödik il-leszti össze az eddigieket eszme-magyarázattá, amit a hatodikhiányosnak lát… Duzzad a tudományos rendszer, s vele a tan-székek és az akadémiák. (D. E. Sattler szíves közlése)

269

esõ napozó embereket elûzõ égi jelenség. (Ármin J. K. szívesközlése)

este a világra ráboruló jelenség, mely csendet, nyugalmat, és békéthoz. Amíg nem következik el az éjszaka, sok ember belemerül akönyvébe, és elkezdi falni. Mások néznek egy jó vagy egy rossz fil-met. Ha mindez megvolt, nyugovóra térnek, és alszanak reggelig, ésirány az iskola, vagy a munkahely. (Ármin J. K. szíves közlése)

észbe kap megragadja a feledékenységbõl vagy esztelen-ségbõl elfelé vezetõ lég- vagy lélekáram képletes vagy va-lóságos kapaszkodóit.

fájdalom számtalan szálon érkezõ és minden lágy léte-zõt érintõ szélsõséges létérzés. Összetettebb mentálismintázat esetén fizikai forrásain kívül egyéb okok is fa-kaszthatják. Fõbb metafizikai fajtái: elesettségfájdalom,elmúlásfájdalom, sivárságfájdalom, társtalanságfájdalom,semmiségfájdalom, elhagyatottságfájdalom.

falak kiterjedt és az áthatolást gátló valóságos vagy kép-letes felületek, amelyek egyre sebesebben sokasodnak.A késõújkorban a különféle konkrét vagy metaforikus fa-lak nem pusztán közrefogják, hanem keresztezik és át-meg átmetszik az élet szinte minden terét, ami messze-menõ következményekkel jár: Mivel négy fal közt lakunk,csak metszeteket, rációkat (porciókat), definiált (elhatárolt) dol-gokat tudunk megélni. Tehát a konkrétból kiinduló extrapoláci-ókat. A világot dolgok, tárgyak kontextusaként éljük meg, s köz-ben nem számolunk azzal, hogy egy objektum nem konkrét va-lami, hanem fogalom, metszet, melyet mi készítettünk magunk-nak a világból. (Vilém Flusser)

farok 1. a fejjel átellenes félteke esszenciális és formáliskifejezõdése, melyek közt a szív játszik közvetítõ és ki-

268

ható, ahol is a Kilenchónapos Keletkezés kerekded félho-mályát idézõ félgömbkupolák borulnak a fürdõzök fölé.)A testi és lelki mérgektõl való megszabadulás meditatívszínhelye, ahol mindig megáll(t) az idõ.

gyönyörgyûrû a gyönyör gyûrûzése során elõálló átme-neti konfiguráció.

hangméz – hangok mézsûrû és -édességû színe, valamintmodulációja. Egyaránt elõállhat lágy rezgõtestek hang-szalagjainak egyszerû, bár gyakorlottságot korántsemnélkülözõ megfeszítése, illetve hangadó tárgyak körülte-kintõ kezelése révén.

ház (oikosz) 1. az anyaméhen belüli tartózkodás feled-hetetlen körülményeinek helyreállítására tett kísérletektöbbé vagy kevésbé tágasra sikerült eredménye. Kozmi-kus kitekintéseket is tartalmazó kezdetei világszerte azökológia és az ökonómia eredeti egységének és egyensú-lyának példái; 2. szûkös és szorongató házgyári termék.

haza 1. átmeneti (földi) tartózkodási hely, amire majdanfájó szívvel emlékezünk vissza (vö.: Haza a magasban). 2.határõrökkel, szögesdróttal és hazafias õrjöngéssel nemkörülkeríthetõ terület. Elmosódó élményekbõl, megfa-kult és töredezett szélû képeslapokból, továbbá arcokmúlhatatlan mosolyából merített, kézzelfogható képleteshely, ahonnan idõrõl idõre el akarják ûzni az embert.(Borbély Szilárd szíves közlése nyomán)

híd két járhatatlan pont közt átjárhatóságot lehetõvé te-võ létesítmény. (Lehetõvé teszi a halandók útjait. [MartinHeidegger szíves közlése]) Idõben éppúgy húzódhat,mint térben. A térbeli áthidalás fejlõdésfolyamata a kéz-zelfoghatótól a felfoghatatlan felé tart. A hidak láncolatá-

271

forma ami megóvja az anyagot a széthullástól (Paul Kleeszíves közlése). Mindemellett alkalmat ad a felismerésekhatározott alakzatokba történõ szervezésére.

föltevés 1. valami lent lévõnek magasabbra helyezése. 2.léttelennek a meglét lehetõségébe emelése. 3. az elõbbikettõ kombinációja; pl. föltesszük magunkban egy teaszer-tartás lehetõségét. Majd rövid habozás után valóra is váltjuk.

függõleges az ég és a föld között húzódó konkrét ésképletes tengely. Függõónnal kiábrázolható fizikai válto-zata mellett a fejünkben is fellelhetõ: nemcsak egy virtuális,hanem egy szubjektív vertikálissal is rendelkezünk, amely aktu-álisan megadja a fent és a lent koordinátáit. Még a világûr súly-talansága közepette is megmarad ez a tájékozódási rendszerünk.Gerincoszlopunk tengelye a koponyán keresztül mintegy saját –mindenkori – világképünk oszlopaként folytatódik. (DetlefLinke szíves közlése)

géma 1. a legyezõpálmaszerûen szétágazó létállapotokés életvilágok rendezésére használatos, képletes és való-ságos összekapcsolására alkalmas kapocs; 2. ismeretleneredetû és lélekszámú késõújkori nép.

gondolkodás 1. a neuronpályákon keresztülfutó kere-sõkurzor mozgása során (szándékosan vagy akaratlanul)megmozgatott emlékterületek összetettebb mintázattátörténõ önszervezõdése; 2. a hátrahõkölés közben elszen-vedett vagy hátrahanyatlás során támadó belátások idejénelõálló, felfokozott intenzitású elmemûködés; 3. gondol-kodni annyi, mint önmagunkkal beszélni (Immanuel Kantszíves közlése)

gõzfürdõ nyilvános õsélménykeresõ. (E feledésbe ve-szett rendeltetése a török típusoknál még megtapasztal-

270

interfészek az interface néven is nevezett arcközi köz-vetítõ családias változata. (Lili Eszter szíves közlése.)A konzolkovbojok kedvelt tartózkodási területe volt, aholformás fészkeket lehetett fejleszteni egy majdani mátrix-ban esedékes fájdalom nélküli feloldódás reményében.

intuíció ráhagyatkozni. Helyet hagyni. Hagyatkozni Rá.Helyet hagyni hatások nagyobb arányának. Nem tévesz-teni össze nemazzal.

irodalmár 1. az írásmûvészet mûvelõje; 2. szószaporítószakmunkás, melynek mutációja: 3. irod almár (almarusscriptus).

jó 1. a létezõ transzcendentális sajátossága. (Karl Rahner szívesközlése.) 2. jónak lenni jó. Ennek mindenféle jobb látszikellene lenni, azaz fokozatában felülmúlni és elsápasztani.

kanonikus az, amit legalább kétszer érdemes átengednimagunkon.

kávé ismeretlen kopt szerzetesek virrasztóvágyának és aközelükben válogatás nélkül legelészõ kecskék koinci-denciájának köszönhetõ fõzet. A kultikus (fõként szelle-mi) tevékenységekhez elengedhetetlen kísérõital külön-féle forró formákban kerül fogyasztásra.

Kelet (oriens) 1. A keletkezés fõiránya és a tájékozódás(orientáció) támpontja, ahonnan nap mint nap az elsõfény fakad (ex oriente lux); 2. (átv.) a Nyugattal átellenesszellemi tájék, ahonnan más arányokban és más metsze-tekben mutatkoznak majd mindenek.

kép kétdimenziós intenzitáseloszlás (Greguss Pál szíves köz-lése).

ban egyikre következik a másik. Vagy kivált egy követke-zõt (kezdve a patak fa- vagy függõhídjával, a folyón és afolyamon átívelõ hidakon át, a világtengerek és a világte-rek áthidalásáig [légihidakkal és ûrhidakkal]).

hit a kinyilatkoztatásnak – Isten önközlésének – a kételyfehérizzásában edzett bizonysága.

hó 1. a káoszképletek szerint kristályosodott vízcseppek so-kasága; 2. számûzött tenger (Pilinszky János szíves közlése)

Hortobágy Hortobágyi Lászlóról elnevezett tüneményestáj a Hajdú Bihor Hilayet határában. Kihalt helyekben,kilenclyukú hídban és kihaló lényekben bõvelkedik. Né-hai természeti tüneménye, a délibáb – másként mondvaMirage (ejtsd: mirázs) – egy vadászgép és egy stúdió ne-vében él tovább.

idõ a téridõnek azon közös, szaggatott görbületi vonala,aminek mentén az egymás mellett élõ magánvilágokmetszik egymást. E találkozási pontokat olykor óráknaknevezik és sorszámmal látják el. („Csupán a véges ész szab-dalt fel apró részeidre téged” – Csokonai Vitéz Mihály szívesközlése.) Az erre a célra rendszeresített számlálót, a Vil-logószemû Digitális Démont a korai leleteken még ke-rekded orcával ábrázolták.

idõhíd A hidak az idõben technikai médiumokon ke-resztül húzódnak. A legegyszerûbb lineáris idõáthidalásaz írás. Egyes móduszai átívelnek az idõtlenbe (EgyedülIstennek írunk. [Pilinszky János szíves közlése]).

idõlift lentrõl fölfelé emelkedõ létáramlat. Az egyirányúút során a létezõk különféle kereszthatásoknak vannakkitéve.

273272

mákba nyírják, vagy pedig körbe, labirintusba is szokták ollóvalvágni. De a regékben egy lány virágot szed, és egyszer csak bele-dõl a kamilla, fehérliliom és pipacstenger közé. A japán kertek-ben meditálni és jógázni is szoktak. (Ármin J. K. szíves közlése)

kihívás egyszerre kéj- és vészterhes helyzet, melybenpéldául szédítõ szemek és a hozzájuk tartozó egyéb test-részek tartják sortûz alatt észlelõberendezéseinket. (A vál-lak védtelenek, a combok csaknem tövig vannak csupa-szítva.) Lágy gépezetünk ilyenkor lassan tûzbe, a környezetködbe borul; érzékeink vetõdésre kész vadállatok (mohósas a szem, szomjúhozó hal a száj stb.).

közlekedés 1. a keresztülvonulás közben, különfélekésztetések hatására végzett mozgás; 2. (tér)közökön va-ló átkelés. Helytõl helyig, lélektõl lélekig visz. Egyszerre utal azelhagyott ember magányos-köztes és társas-közösségi állapotára,s mindezen túl metafizikai ígéretet hordoz, amennyiben a középlétezését állítja, ahová nem csupán lehetséges, de érdemes is eljut-ni. (Zeke Gyula szíves közlése)

közvetlen kapcsolat mindennemû mediációt nélkülözõteljes, és minden személyiségszegmensre kiterjedõ köl-csönös áthatás.

kupola az égbolt pozitív, a földgolyó negatív építészetileképezése. Különösen jól kontemplálható a Lukács, aKirály és a Rudas fürdõ medencéiben, hátúszás közben.

kút 1. (a kutatás, a forrás keresésének alapformája) kitartó ásáseredményeként elõálló mélyedés, melyben idõ múltánvíz gyûlik össze; 2. (a mélység tükre) kürtõ, melybe bele-nézve a vízfelszín a szemlélõ és égi hátterének képét vetivissza.

275

képzelet leírhatatlanul gazdag lehetõségtér, ami nemmutatkozik meg konkrét kisülésekben (képben, képer-nyõn), és amit csak az élet képes felülmúlni.

keretek (konkrét és képletes) idõrõl idõre szûknek érez-zük õket. Szorongatónak, terhesnek tartjuk, nyûgnekvéljük; gondolkodásunk és képzeletünk korlátozásakéntéljük meg. Ezért aztán elvetjük, felforgatjuk vagy össze-törjük õket. Kilépünk a keretek közül. Az újonnan nyertszabadságtól eltelve pedig úgy véljük, semmi szükségsincs effélékre, nem kell keretek közé szorítanunk ma-gunkat. A keretek azonban nem állandóak, miként a ke-retfeltételek is változnak. És változik a keretekhez fûzõ-dõ viszonyunk is. A keretek semmibevétele, sõt mindenkeret átértékelése után vagyunk. Mindazonáltal a jelenkedveli a kereteket – amiben csak annyi az új, hogy min-denféle meggyõzõdés nélkül teszi ezt: formákra adó, sza-bálykövetõ viselkedéssel, újkonzervatív illendõséggel.(Jobb híján – és nagyobb bonyodalmakat elkerülendõ –szokás élni velük. Hisz már nemegyszer kétségesnek bi-zonyultak. És különben sem köteleznek semmire…)

kert 1. (kertesítés) eleven mintázatok küzdelmes kulti-válás révén történõ kiemelése az alacsonyabb fokú ren-dezõdések közül; 2. (élet az élettelenség tengerében) a legtel-jesebb életmetafora: a sarjadás és kibomlás, a növekedésés gyümölcsözés, a hervadás és elenyészés foglalata; 3.Kontemplatív kifutópálya, mely az elemi mértékek meg-ismerését, a mindenség ritmusainak és arányainak meg-újuló észlelését éppúgy elõsegíti, mint a rügyek és hajtá-sok apró moccanásaiban a napok és hónapok, évek és év-szakok kozmikus léptékû körforgásának követését; 4. azember kincse, és sátorozni is lehet benne. Ha lát valaki japán-vagy angolkertet, eltátja a száját: mert a kertek nemhogy szépek,de ráadásul megvan a harmóniájuk. Angliában a bozótot for-

274

rekes kút körül, hogy a léckapun és a téglalépcsõk soránkeresztül elérjen a házba. A madártej nyári vasárnapokonfel s alá utazott ezen az úton, hogy a pince hidegében azízlelés számára legkedvezõbb hõfokra hûlhessen.

magas a magas és a mély vertikalitása az alapvetésnél is alap-vetõbb, mivel benne nemcsak a föld és a fundamentum, hanemaz épülés iránya is kirajzolódik. (Detlef Linke szíves közlése)

magassági kormány képletes közlekedési eszköz, melya szokásostól hol enyhén, hol meredekebben eltérõ szár-nyaláspályák elérésére szolgál. Mûködése néha kontemp-latív és meditatív módszereken, máskor különféle pszi-chotechnikai eljárásokon, nemritkán tetszõleges típusúszerves ellendítõszerek felszálló áramlatainak felhajtóerejénalapul.

magyar vahabiták abban különböznek szaudi testvé-reiktõl, hogy nem a félhold, hanem a kereszt jegyében ál-ló földrészen tévelyegnek, és alattuk nem húzódnak olaj-mezõk. Egyébként egyaránt kultúrájuk lebutított és sajátképükre torzított válfajával élnek vissza.

mandala 1. az isteni logója, az abszolút emblémája. Kul-túrák prizmáin átszüremlõ kozmikus mintázat. A kála-csakra egyszerûségétõl a kereszt komplexitásáig terjedõpszichokozmogram; 2. a reintegrációs rítusok kelléke.„Egy központi területet (lényegében a kozmoszt) védelmezõrendszer a külsõ, bomlasztó erõkkel szemben, a Sokból az Egy-be való újraegyesülés sémája.” (C. G. Jung szíves közlése)

mátrix 1. anyaméh, anyatest; 2. mindazon metszetek ösz-szetettebb mintázatban való szinoptikus szemlélete, me-lyekre ez élet szét van szabdalva.

277

küszöb a kint/bent határa, ami olykor fa, kõ, fém stb.anyagokban ölt kézzelfogható, ill. lábbal átléphetõ for-mát. Nap mint nap képletes és valóságos küszöbök soka-ságán lépünk át. Kezdve rögtön a reggelekkel, az ébredésgátszakadásával: a szem felszakításával, a nap elsõ nagyhatártapasztalatával. Ébredésünk ráébredés: felvilágoso-dás a világok el- és behatároltsága felõl. Küszöbökön já-runk, küszöbökön állunk.

láncfûrész kései csökevényes kardforma. Alacsonyabbrendû élõ- és holt lényekkel szembeni küzdelmekben ve-tik be. Használatára vívóállásban, lidércesen lassú taglej-tések kíséretében kerül sor. Az esõerdõk kipusztításánakaz égetéssel együtt leghatékonyabb eszköze. A MásodikErdõntúli Veszedelemben százhét fejû fafaló sárkánykéntábrázolják.

lelet 1. letûnt lelkes (vagy kevésbé lelkes) lények tényke-désének maradványa; 2. alakítás, kutatás, fejlesztés, vagyformálás közben váratlanul elõálló lelemény; 3. a nomádélet kiábrázolása (leleteket tárunk fel; létesítünk, lépcsõ-fokokat helyezünk magunk elé, majdan hûlõ helyünkre).

letárolni kivenni egy jelenszeletet a négy dimenzióból,és áttenni egy többé-kevésbé törhetetlen ötödikbe.

madártejút már csak néhány mentális térképen fellel-hetõ különös út (különösek az ember útjai, különösen azéjszakai utak [seltsam sind die nächtliche Wege des MenschenGeorg Trakl]). A mentális térkép a madártejút végpont-ján egy pincét mutat a pincesoron. Az elõtte húzódóúton keresztül keskeny fahídra vezet, majd a patak part-ján halad tovább az épületek – a lépcsõs iskola, Izsákovitsékportája, a községi tûzoltószertár – tövében, aztán kanyartvesz a disznóólak, a virágoskert, a nyári konyha és a ke-

276

méz (méz)édes, fénybõl fakasztott idézet a mindenség-bõl (tömörített és vágyott változat). A dolgos méhek vi-lág- és virágszomjának köszönhetõ, áttetszõ anyag azakácsárgától a fenyõzöldön át a gesztenyebarnáig menõárnyalatokban fordul elõ, és a keserû köznapok megéde-sítésére használatos.

minimálmûvészet az a mûvészet, amely minimálisanmódosítja a mindenség mintázatát. A beállthoz – és mind-egyre beállóhoz – képest más lefolyások felé téríti figyel-münket (tekintetünket, fülhallásunkat).

mintázatok különféle részletek ismétlõdései és össze-függései, amelyekbõl a világ felfoghatatlan fensége kiraj-zolódik. Ezek mutatják magasabb mátrixát. Keresztülvo-nulás közben az eltakarások, a kivágatok és megnyílásokáltal megmutatkozó mintázatok milliárdjain megyünkkeresztül.

modern mûvészet nem olyan szép, mint egy szappan-opera (reklámszínezéknõ / strandfiú / tenisztündér), nemolyan igaz, mint a hírtévé, s nem olyan jó, mint egy ja-kuzzi. És mégis…

mozsár nagyon sokat használt tárgy volt, amikor még a pa-rasztok éltek, általában búza, árpa, rozs, zab és még sok magfé-le aprítására, és tulajdonképpen kitûnõ hangszernek használha-tó eszköz. Mese is van róla: Az aranymozsár. Ha rézbõl, vagyvasból készült, akkor nagyon tartós és keményen lehet ütni vele.(Á. J. K. szíves közlése)

mû a tudat és a tudattalan mintázatain alapuló létesít-mény, mely sikerült esetekben túlmutat tárgyszerûségén,formáján, funkcióján és mindahány karakterisztikumán.

279

méhes 1. a távol-keleti teaház közeli rokona, kertbenvagy ligetben áll, ám az elõbbivel ellentétben nem a for-ró víz, hanem méhek duruzsolnak benne. Többnyirehosszúkás, egyik oldalán nyitott, cserépfedelû vályoghá-zikó, melynek keleti fala helyén állnak sorban a kasokvagy kaptárak. Nyílásaik a felkelõ napra tájoltak, hogykorai munkakezdésre sarkallják lakóikat. A méhész az át-ellenes, belsõ oldalról kezeli a kasokat. A teatûzhely füst-je helyett itt illatos füstölõ mûködése érezhetõ, amellyeltávol tarthatók a méhek. A méhesben régebben szalma-ágy szolgálta az édes nyári álmokat, és a szorgos rovarnépzümmögése szolgáltatta az altatót. Méhek és méhkasokmúltával könnyen kilátóhellyé alakítható, ahol a kint ésbent közt szinte semmi különbség, és épített keretek kö-zül válik lehetõvé a kontempláció; 2. a kúria legintimebbhelye… a háztól ötven lépésnyire van… zeuszi magányban.(Hamvas Béla szíves közlése)

ménsztrím (main stream) ménesben menõk egymáshozés a vélt vonulási irányhoz igazodó viselkedésébõl elõál-ló áramlat.

mentatea eme találmányt nem sokan ismerik, de Ladombana „halas tónál” mentától a citromfûig van mindenféle. A receptjea mentateának ez: forralt vízzel felöntjük, és kész a tea. Jó teá-zást! (Ármin J. K. szíves közlése)

mérték tapasztalatok tömegébõl táplálkozó mentális min-tázat, melynek hordozója nem akarja az egészet magáévátenni, magához rendelni, magamagához mérni vagy ma-gába nyelni. Még csak részt sem akar venni valahány rész-letben. Anélkül van tekintettel a teljességre, hogy elfeled-kezne a részletek relatív önállóságáról és részlegesen ön-szervezõ rendjérõl.

278

kecsapot csöppentünk. (Az örök és megbonthatatlan bol-gár–magyar kecsapkapcsolatok emlékére a kupak lecsava-rásához kozmopolita franciakulcsot használjunk!) A kecsapelkeverése után zsengén zöldellõ babérkoszorúval körít-ve adjuk föl!

népmûvészet (nomád) az indusztriális idõszakban a hor-dozók és tárlók (cédé) borítóinak házilagos készítéséreterjedt ki. Ehhez minden lehetõ hulladékot felhasznál-tak: a kétdimenziós analóg képféleségek különféle fajainés felületein túl különféle csomagolóanyagok, sõt mégdörzspapír (ún. smirgli) is elõfordult (ám ennek haszná-latát baráti intelemre – miszerint már egy leváló homok-szem is tönkrevágja a lejátszót – késõbb mellõzték).

növekvõ lélek utat engedni a lélek emelkedõ és leszál-ló áramlatának. Hatni hagyni ezenközben a személyesszínezetet. És tudni eltekinteni tõle. Félrevetni és fölébekerülni mindannak, ami korlátozza a kilátást. Akadályoz-za a megismerését a másiknak. Nem kevésbé magamagá-nak. És Annak, aki kettejük között lakik.

nyár 1. édes csapás az agyra, mely cirógató piheként ér-kezik, száz virágot varázsol, majd egyszer csak mindenátmenet nélkül beletorkollik az õszbe; 2. az érzékek éles-re állásának évszaka; 3. az idõ múlásának (vagy az idõér-zék mûködésének) átmeneti megszûnte; 4. számos szí-nes – és mondhatatlan – élményünk szinonimája.

nyaralás 1. polgárinak tartott passzió, amirõl utóbb ki-derült: védekezés a természet csapásai ellen; 2. a felmele-gedés folytán egyre feljebb tolakvó trópusok elleni me-nekvés mûvelete; 3. (némelykor) a szabadság szûkre sza-bott idõszigete, melyben rosszul ritmizált, tömeges õsél-ménykeresés történik.

281

mûvész 1. komplex kifutópályák többnyire kétkezi ke-zelõje, aki maga mintázta szellemszálakkal áttört szöve-dékek kivitelezése során emelkedik felül önmaga szûkösszemszögén; 2. a szélek feltárására, a források és a széljá-rások szemmel tartására szegõdött fölöttébb figyelmesfürkész; 3. kultúrmunkás a kreáció kertjében.

Nagy Sötét Ablak (másként mondva: személyi számí-tógép) megfejthetetlen mûködési elvû kezdetleges sze-mélyi periféria, melyen keresztül személytelen párbeszé-dek is folyhatnak. Nem mindig sötét. Világossá válásakormindenféle megvilágosodások is megeshetnek.

naptár 1. az idõ elõre- és visszamenõleges szemrevéte-lezését szolgáló, mértani és számtani rendbe szedett,szemléletes szerkezet; 2. az elmúlás felfoghatatlan halad-ványának leképezésére tett kísérletek sorokba, körökbevagy oszlopokba rendezett mátrixa; 3. olykor sûrûbb,máskor ritkább rácsozatú idõketrec.

nemzeti 1. („érzelmû”) azok sajátsága, akik mások (so-kak) által valakivé szeretnének válni. Vagy sokakat szeret-nének a maguk szolgálatába állítani e névszóval való visz-szaélés örvén. (Per se: az értelem teljes kiiktatása mellett.)2. (tagadószó) nem zeti. Azaz tagadása mindannak, amijózan, megfontolásra érdemes, és értelemmel bíró. 2.(jelzõ) eredeti jelentését elveszítvén, az avítt, álmos, ápo-rodott, álnok, törpe és pitiáner, „nemzeti szellemben”szellentgetõ káeurópai középszar szinonimája.

nemzeti kecsapkevercs nomád étel, aminek az elké-szítéséhez egy pohár Magyar Tejföl deflorálásán keresz-tül juthatunk közelebb. (A perforációra nem kell tekin-tettel lenni; élesebb kés vagy jégcsákány is megteszi!) Tá-nyérba terítése után tetejébe tetszés szerinti mennyiségû

280

sárgabarackdzsem az elborult reményû reggelek meg-édesítésére alkalmas égi adomány. A szerves fénysûrít-ményben a sárga különféle árnyalatai, harmadkori hazaihumuszok, valamint az alkony ízei érnek össze elmond-hatatlan eleggyé.

sebességfal a gyorsulás egy pontjának elérésekor elõál-ló jelenség, mely élesen – és többnyire az életre veszélye-sen – elválaszt a környezõ tértõl. Következménye az ész-lelés mélységélességének csökkenése, továbbá a térérzé-kelõ képesség átmeneti zavara, vagy tartós gyengülése.Közvetett hatásai között a technomád világérzékelés fe-lületszerûvé válását és ellapulását tartják számon.

a sebesség nihilizmusa Másként mondva: a sebességmegsemmisítõ ereje, mely különféle konkrét formáibanegyes élõlényeket, kevésbé kézzelfogható módon az élet-feltételeket számolja föl: Nem annyira a technika nihilizmu-sa semmisíti meg a világot, hanem inkább a sebesség nihilizmu-sa az, ami semmissé teszi a világ igazságát. (Paul Virilio)

skizoharmónia a contradictio in subiecto, vagyis az egyszemélyben való széthasadás hajlama, amit különfélecontrapunctokkal lehet kezelni.

sok hatás = sokkhatás. (Sokkhatásként hullik rám a világ.A világ szélsebes vihara. Az érzékeimbe becsapódó észle-letek. A hétköznapi harcvonalon érkezõ adathalmazok.)

süvítés egy félelmetes éjszakán a becsapódó szél hangja, és füty-tye. De a szél a szellõt is magával hívja, így hát együtt fütyülnek.De az esõ hívatlanul becsapódik, és elárasztja cseppjeivel a világot.de a szellõ, és a szél menekülnek elõle, hogy ne zavarja fütyülésük-ben. Így hát az esõ addig követi õket, amíg a szél megunja, és nyi-togatja, és csukogatja, a padlásajtót. (Á. J. K. szíves közlése)

önleernyõzõ ama értelemmel bíró lények egyike, akiszerint az intelligencia biztosítéka az információk ritkítá-sa. Mivel sokszor túl sok hatásnak van kitéve – sokkha-tásként hullik rá a világ, a lét forgataga, mindenek vihara (azérzékeit érõ észleletek + alaktalan adathalmazok etcet) –,maga köré (önvédelembõl, hajlamból, e.bajból sat.) kör-körös, többdimenziós tûzfalat telepít.

összeáll együvé lesz. Lüktet és pulzál. A szét- és az ösz-szefejlõdés folyamata partok közt folyik tovább.

a p.modern személyiség elég sokrétû; nem oszthatat-lan, hanem rétegekre oszlik. Amitõl nem feltétlenül szû-nik meg egésznek, sõt akár egészlegesnek lenni.

puszta idézet a Föld eredeti és elõvételezett eljövendõállapotáról.

rágócsuma a rágócsócsáló-révület kelléke, a rest és mindigéhes test kívánságainak eltompítására szolgál. A belemélyedõfogak, az összeszoruló állkapocs, zúzóhús megtévesztése.

remit elõzetesen egyesített teljességtöredékek elbeszé-lésromokban (remitizált rétegben) történõ kiábrázolása.

rom 1. a régmúltból ránk maradt kétértékû emberköziközvetítõ. 2. (CD-ROM [Read Only Memory]) rövididõre rendszeresített késõújkori tárolólemez. Korabelileírása szerint „szétszórtságunkkal szembesít, egyszersmind ezta szétszórtságot új módon szervezi és rendezi össze”.

romantika valamelyik végletbe menni és ottragadni.

rugalom a (hússá és vérré vált) rugalmasság késõújkorievolutív kényszere.

283282

szépség 1. szilánkokkal szegélyezett, pengeélen tánco-ló, színtisztán csak ritkán mutatkozó létjellemzõ. (Szem-lélése, akár elnyerése csupán újólagos elvesztésével, kü-lönbözõ kontraszthatások közepette valósulhat meg.) 2.véges számú, ám sok variációban ismert és állandóan át-alakuló monarchia, melyben többnyire társat vagy csilla-got, olykor királynõt választanak.

szerves ellendítõ a szokásos lét- és kedélyállapotok át-meneti elhagyására használatos, növényi eredetû, erjesz-tett vagy égetett szerek és legek. Használata során elõáll atudat másállapota (altered state of conscience, ASC).Taktikusan módosított tudatállapotok nélkül nem tudnám ezéletet elviselni, mivel a lét sajnos elhangolja a tudatot. (ThomasKapielski szíves közlése)

szezon a Föld tarkaságainak az érése, azaz a gyümölcsök sze-zonja. Ilyenkor mindenki elkezd vásárolni, és eszeveszett evésbekezd. (Ezeket a gyümölcsöket felsorolom, és hozzáteszek egy pármondatot, amiknek szezonja van:) Barack: az emberek megpu-colják, kimagozzák, megfõzik, és dzsemeket készítenek belõlük.Eper: megmossák, leszedik a szárát, beleöntik a tányérukba, ésjó sok porcukrot tesznek rá. Alma: megsütik az almát a tésztá-val egy tepsiben, és kiveszik, és általában porcukrot tesznek rá.Stb. (Á. J. K. szíves közlése)

szkeptikus madár (harus scepticus) kétkedõ, kékesfeke-te szárnyas, mely minden megszólalásával – Kár! Kár! – adolgok hiábavalóságát hangoztatja.

szofista olyan szolgáltató, aki megrendelõ számára ér-vekkel szolgál: érveket ad bármi ellen, bármi mellett – fi-zetség fejében. A tudateltérítés iparában dolgozó szak-munkásoknak köszönhetõen olyan korban élünk, amelybenmagasan kvalifikált individuumok ezrei eloször vesznek részt

285

sváb zászlófelvonás a sötétítõgyékény takarékos le- ésfelengedése az égi fényviszonyok aktuális napi függvé-nyében. (Magától értetõdõen: hagymázos himnikuspagán népénektõl és vigyázzba révüléstõl menten.)

szabadság amikor módunkban áll legalább két lehetõ-ség kipróbálása. Egyik vonzóbb a másiknál. De nem mind-egy, hogy melyikbe bukunk bele.

szaktudás 1. eredetileg egybefüggõ tudásszeletek to-vábbi szeletelésére szakosodott személyek tevékenységé-nek eredménye, akikrõl nem egykönnyen dönthetõ el,hogy cseppben keresik-e a tengert, avagy tengerben acseppet; 2. az a tudásterület, melynek növekedése nem járegyütt távlatváltással. (Kotányi Attila szíves közlése)

szamszara szorongásaink és szorongattatásaink színpom-pás, szorító szalagja. A létforgatag közmondásosan egysze-rû kínai kiábrázolása: „Legyen érdekes életed!”

szem 1. a Lét Elvarázsolt Kastélyának csillámfala, melyállandóan más és más fénytörésben engedi látni a látókö-rünkbe kerülõ lelkes és lelketlen lények tovatûnõ alakza-tait. Gömbjét a színek számtalan árnyalata, a szivárványteljes színtartománya színezi át; 2. az Özönvíz utáni ten-gerek vizeinek, a fölöttük ívelõ szivárványnak és az égitestek kicsinyített ábrázolásának találkozása a testben;3. a lélek leírhatatlan gömbtükre.

szép vonás, ami megmutatkozhat egy mosolyban. Leheta fej felvetése, egy félbemaradt kézmozdulat. A lépcsõnlefele mentében éppúgy feltárulhat, mint tükör elõttvagy egy ablak keretében. Elnézhet a messzeségbe, magá-ba feledkezhet, vagy akár másba.

284

távlat akkor áll elõ, ha a reálisan létezõk között képzõdõ ré-vületbõl kihátrálva sikerül tekintetbe venni egy temporáli-san kevésbé limitált teljességet. Elõállhat szándéktalanul is,turbulenciák éppúgy támaszthatják, mint lélekáramlatok,avagy különféle kudarcok, kibillenések és katasztrófák.

technomád eltûnés a dolgok súlya és sebessége közöttfennálló fordított arányú összefüggés következménye:Az energia, pénz és információ egyre gyorsabb cirkulációja és transz-formációja egyre gyorsabban tünteti el a dolgokat. Az eltûnés mo-dern, és egyre tovább modernizálódó fúriája a technika. (HannesBöhringer szíves közlése)

tegnap a múltmámorba merült népek kedvelt tartózko-dási területe, melyet fényévnyi távolságok választanak ela tények traumatikus tartományától. Egykor Amnéziaszállta meg, majd Nosztalgia annektálta területét. Mé-lyebben fekvõ, elmocsarasodott részein áttértek a rúna-és rovásírásra.

telefon ez a kommunikációs tárgy áll rendelkezésre az embe-reknek, hogy tudjanak trécselni. A telefon nagyon régi tárgy, és alegrégebbiek a legszebbek. Az újak már csak drágábbak, csúnyák,és igazán modernek. (Á. J. K. szíves közlése)

téli álom a többé vagy kevésbé lágy létezõk fény- és hõ-megvonás hatására bekövetkezõ ólmos álmossága, melyõsztõl tavaszig tart. A legismertebb téli álmodozó állat: amedve; a leghíresebb téli álmot alvó ember: SzvjatoszlávRichter.

tengercsend a tenger nem akármi. Olyasvalami, ami-ben a világ van jelen. Minden árnyalatában: a csillagtenger-tõl a csendtengeren át az embertengerig. És tovább. A ten-ger a kiterjedés, a tér mértéke. A világ alapvetõ arányait

287

hivatásszerûen a közgondolkodás alakításában, hogy manipulál-ják, kizsákmányolják és ellenõrizzék azt. (Marshall McLuhanszíves közlése).

tánc 1. (általán) hathatós hangi hatás alatt fékezõformáksokaságába fogott, egykor temérdek alakot öltõ, egyreegyöntetûbbé váló elragadtatásmód; 2. (harci) az indiá-nok, amikor csatába készültek, meggyújtották a tüzet, levetkõz-tek ágyékkötõre, és elkezdték fegyvereikkel járni az ijesztõ gri-maszvetések, trappolások, és kiáltozások táncát. Ha reggel volt,az indiánok felmentek egy magas hegyre, és ott lejárták mindezt,hogy az észak-nyugati cowboyok észrevegyék, és megrémüljenek.(Á. J. K. szíves közlése)

tanítás 1. (közönséges) töltelékek és támpontok tömke-legének adása; tapasztalatokkal és tényekkel feltöltõdni,kontingenciákkal keresztezõdni, ülepíteni, szûrni, ké-sõbb esetleg használni, továbbadni; 2. (ritka) megvilágítóerejû magyarázat emberek/dolgok/mindenek minémû-ségérõl (vö. „tanítást adni” [buddh.]).

társ 1. aki ugyanolyan mint én, mégis tökéletesen kü-lönbözik tõlem; 2. eleven támaszték, akinek hiányát sú-lyosan megszenvedjük; 3. ego- és excentrikus kilengése-ink közben utolsó mentsvárunk.

társadalom 1. a társ többes számú alakján, továbbá az-alom képzõn alapuló tévképzet; 2. valamin belül sokakkalegyütt lenni, miközben mindenki önmagának van; a társadalomnyelv helyett kommunikáció, a csendben is lárma, és nem juthat-ni ki belõle. (Hannes Böhringer szíves közlése); 3. alom-társak többnyire akaratlan társulása, ami beleszületésseltörténik; 4. egy mindenre és semmire sem való terminustechnicus az ún. társadalomtudományok tárházában.

286

teszi nyilvánvalóvá. Nem mintha a szárazföld horizontjaés a fölé boltozódó ég nem igazítana el a méretek és mi-lyenségek tekintetében. Mégsem oly átható, mint ami-lyen a véghetetlen víz. Csendje szinte bárhol elõállhat: A lé-leknyugalom a filozófia technicizálódása közepette a metafizikaiminimum: tengercsend (galéné) az élet kavargásában. (HannesBöhringer szíves közlése)

tengertágasság 1. a földfelszín mintegy háromnegyed-ét borító víztömeg képezte távlat; 2. a legkiterjedtebb sík atermészetben (Friedrich Ratzel), mely mintha e világ határa-in túlra vezetne (Charles Darwin); 3. kimeríthetetlen me-ditációs mezõ végeérhetetlen vízhegyek és -völgyek talál-kozásánál, mindegyre vibráló interferenciamintázatok-kal. (Az elmélkedés és a víz mindörökre összeházasodtak. [Her-man Melville szíves közlése])

teória a szemlélésnek az a sajátos, kellõ elõtanulmányo-kat feltételezõ képessége, amelynek segítségével nagyontávolról nagyon nagy kiterjedésû területet (pl. élet, világ)is át tudunk tekinteni, miközben nem csökken a mély-ségélesség, sõt körmönfont közvetítõberendezések semkellenek hozzá.

tér 1. a kozmosz alapvetõ karakterisztikuma, minden ki-terjedési lehetõség fundamentuma. Felfoghatatlan fensé-ge számunkra néhány vetületében – az ég kékjében, hal-hatatlan hanghullámokban, a tenger képezte távlatban –mutatkozik meg; 2. a világpolgár (kozmopolitész) hona:hazája az tér, amely a legmagasabbat és a mindenséget a saját ke-rületébe foglalja be, ez az egész boltozat, melyen belül terülnek ela tengerek, a szárazföld, amelyen belül a levegõ, míg egyfelõl azistenit az emberitõl elválasztja, másfelõl össze is köti. (Senecaszíves közlése) 3. melynek révén a mindenség magába ölel éselnyel mint egy pontot. (Pascal szíves közlése).

terasz a földbõl (terra) kiemelkedõ kiálló-, sétáló- vagykiülõhely, ahonnan többnyire jó kilátás nyílik a környezõföldi és föld feletti tájakra.

terma (fürdõ) különféle hõfokú vízzel telt medencék,ködös kamrák együttese. Látogatójának módjában áll tes-tét tetszése szerint forró és hideg hatásoknak kitenni, szint-úgy a száraz és nedves végletek váltogatásának ritmusátkedvére alakítani. A meditatív másállapot rendszerint mára központi kupolába érve beáll. (Ebben jótékonyan köz-rejátszik az üvegcserepeken át beszüremlõ fény, továbbáa páracseppeken szétpergõ hangok földöntúli függönye.)A ködös gomolygásban elillan az idõ, és el lehet merülnia születés elõttrõl oly jól ismert õstenger idõtlenségébe.

testvériség egymásból élünk. Egybõl s másból. Az Egy-bõl és a másikból. Ez a testvériség.

tetõ az, amire az embernek szüksége van. Tetõ híján kelllegalább egy pokróc vagy karton a betakarózáshoz. A tetõ nem-csak védelmet és menedéket kínál, az egész házért és bensõjéértáll. Otthon az ember magánál van. A világ kívül van, én belülvagyok. Ha nincs tetõ a feje fölött, akkor az embernek a magabelvilágát mûanyag szatyrokban kell magával vinnie. Belülazonban szûk a hely, mindig ugyanaz van, nincs mozgássza-badság, levegõ a lélegzéshez. Tehát irány ki, a szabadba! A hi-deg és a nedvesség megint tetõ és takaró alá ûz. A tetõ egy kalapa házon. A bensõjét védi. Noha a tetõt a végén emelik, a kezdet-nél a kalap áll, a tetõ az elsõ, a ház fundamentuma. Fordított vi-lág. A ház fejen áll. A fundamentális tetõ konvex és konkáv, sap-ka és zacskó, kalap és bölcsõ. Mérlegre tesz és közben nem sokatszámít. Súlytalanná vált. Alapja az ég. A tetõ már nem takarjael. Tetõvel a feje alatt jól alhat az ember. (Hannes Böhringerszíves közlése)

289288

vágysebesség azt a technomád törekvést mutatja, mely aténylegesen – és még inkább a médiumok révén – távolodóvilág utolérésére tör. A vágyottak a mindenkori horizontmögött húzódnak. Mivel a vágy tárgya – akárcsak a horizontesetében – megközelítésével arányosan távolodik, a vágyse-besség szakadatlanul növekszik és potenciálisan végtelen.A vágysebesség végsõ, jóllehet elérhetetlen foka: beérni a vi-lágot, azaz visszaérkezni az elveszett világ teljességébe.

valóság 1. A tapasztalat néhány vaspillérébõl áll, melynek kö-zeit a képzelet és az elmélet papírmaséival töltik ki; (John A.Wheeler szíves közlése) 2. perspektívákban van adva. (Sza-bó Lajos szíves közlése)

Van 1. volt település Törökországban az azonos nevû tó(Van Gölü) partján. Elpusztításáig az õsi örmény civilizá-ció hona; 2. a létige hármasságának (volt-van-lesz) amindenkori jelenre vonatkozó alakja.

vándorlási sebesség az életen át való vándorlás sebes-ségének változandósága az 1800-as évektõl kezdõdõentûnik fel a forrásokban. A kezdetben töredékes, többnyi-re irodalmi környezetben megjelenõ észrevételekbõl akésõújkorra tudományos és filozófiai reflexiók tárgyávávált. Technikai eredetû nóvuma ellenére régi tapasztala-tokkal és tanításokkal – így például Seneca intelmeivel –áll összhangban („Vedd figyelembe a rohanva rohanó idõ gyor-saságát. Gondold meg mily rövid a tér, amelyen mi a legnagyobbsietséggel robogunk keresztül. Végtelen gyorsan pereg le az idõ sez különösen akkor tûnik szemünkbe, ha hátunk mögé tekin-tünk vissza. Mert a jelen, miközben ráfigyelünk, megcsal ben-nünket: eszeveszett száguldásában oly észrevehetetlen tovatûné-se.”) Okai közt az ember vándorló és változandó voltacsakúgy említésre kerül, mint a világtér tágulásának kü-lönféle fizikai koncepciói.

tûztévé természetes távolbalátó, ami az égési folyama-tok során keletkezõ lángfüggönyök táncában mutatja amindenség változatosságát és változandóságát. „A tûz ésaz élet közötti különbség egyik lehetséges oka az, hogy a tûz ma-gától képes terjedni, extenzíven növekszik, az élet pedig intenzívmódon.” (Otto E. Rössler szíves közlése)

út az elõrehaladás során egyre jobban kirajzolódó, kez-dettõl fogva tartó, megállíthatatlan vonulás.

utazás 1. (fizikai) olyan téridõ-zsilip, melynek révén tes-tünket másik területre helyezzük át; 2. (mentális) akarat-lagos elmozdulások helyváltoztatás nélkül is bekövetkez-hetnek, lévén hogy „a távolság bennünk van, a térkép és a földcsak ráadás.” (Márai Sándor) Alapeseteit a kontemplatív,az eksztatikus és a kémiai kirándulások jelentik. Az elsõ-vel kapcsolatban megjegyzendõ, hogy Nietzsche ugyanhajóra szólította a filozófusokat, az általános (a nyugha-tatlanságtól a tömegturizmusig terjedõ) mozgalmasság-gal számolva mégis inkább más megfontolásokat érde-mes tekintetbe venni: „Filozofálni azt jelenti: úti elõkészüle-teket tenni, a dolgokat rendbe rakni, a bõröndöt bepakolni ésmindegyre átpakolni, egészen addig, amíg könnyûvé válik, ke-zelhetõvé és hordozhatóvá. A filozófia annak mûvészete, hogyútra készen is otthon maradhassunk.” (Hannes Böhringer)

vadon 1. a világ újra meg újra elvaduló képletes és való-ságos vetülete. Olyan sokszorosan dimenzionált sûrûség,mely elszabadult lényekkel és túlszaporodott tényekkelvan tele; 2. delejes, holt és eleven délszakokkal és észa-kokkal telített tér. Sûrûjében gyakran kapnak lángra a lel-kek, keltenek rengéshullámokat a testek, villannak met-szõen éles szemek, mélyzöld íriszek. Elveszejtenek reb-benõ tekintetek.

291290

város a faltól falig terjedõ, halmozott idõk és terek helye,ahol minden mozgásban van és bármi megeshet, ahol ál-landó az átrendezõdés, átmeneti minden megállapodás.Az együttlét és az egyedüllét legmozgalmasabb együtte-se. Szüntelen zajlás, zsongás és zsibongás. A váratlan vá-gások és villanások, fokozat nélküli átmenetek, a met-szésszerû megszakadások színtere. A végtelen elágazá-sok, találkozások és elválások lehetõségének terepe.

világ 1. az a közelebbrõl körülhatárolatlan hely, amivelolykor torkig vagyunk; 2. a Kezdet felé közelítõ fizika általaz Elsõ Pillanat határáig felderített terület, amin túl tetszõ-leges típusú Más Világ is meghúzódhat; 3. a valóság vala-hány mélységében és magasságában megszenvedhetõ, éscsak a gyönyörökben teljes fenségében felsejlõ összessége;4. A teremtés felénk esõ, általunk átérzett és átszellemítettvetülete, amely nem korlátozódik e világra, se másra; 5.A Föld és Ég, isteniek és halandók egyszerûvé váltának végbemenõtükörjátékát világnak nevezzük (Martin Heidegger szívesközlése); 6. Én vagyok az én világom. (Ludwig Wittgensteinszíves közlése); 7. Képek, szagok, ízek, / Szavak, amelyek ben-ne vannak (ezekben) az emlékekben. / Emberek, állatok, tárgyak,színek és más egyéb, / Elmúló, elillanó dolog () mindaz, ami ösz-szeköti azt, aki vagyok, / Azzal, aki voltam. Az emlékeim, ame-lyekben benne / Van a világ, az, ami volt, amit én kötök össze az-zal, / Ami most van. () milyen illanó, / Visszahozhatatlan, jelen-tõség nélküli. () a világ, az eljövendõ, az emlékek emléke. Ez avándorló árnyék. (Borbély Szilárd szíves közlése)

walkman a világ hangsávjának vándorai számára kifej-lesztett eszköz. Hangburája megannyi mentális elmoz-dulásra és a harmónia mundi meghallására ad módot. Több-nyire mégis a közvetlen emberi és tárgyi környezet szür-realizálására és a módosult tudatállapot elõidézésére szolgál.

walóság a valóság szellemképe. Jóllehet nincs két való-ság, többnyire legalább kettõt látunk. Az egyik ezek kö-zül a valóság illuzórikus verziója: a walóság. A szó ilyes-formán a Si-la-gi leleménye, és azt a másodlagos valósá-got nevezi meg, amely voltaképpen nincs. És mégis: olygyakran mintha csak ez volna. Ahogy az ember termé-szete, természeti volta mellett ott a másik: második ter-mészetünk – a kultúránk, a civilizációnk. Mely nem kismértékben megpróbál elõtérbe nyomulni. Minduntalanelõtolakszik, a köztereken nem kevésbé, mint a magán-beszédben, vagy a belsõ vetítõkben. Persze azért a víz azúr. Például a testünket képezõ, közel kétharmadnyi víz-tömeg. Meg a maradék. Melynek, mint minden termé-szetes létezõnek, természetes velejárója a változandóság,végpontján a teljes átváltozással: az eltûnéssel. Néha, akontingencia kegyelme, egy ráébredés vagy egy-egy alko-tó beavatkozás hatására a kettõ keresztbe áll. Mindettõl avalóság és a szellemképszerû vetülete még nem szûnikmeg, csak egybelátszik: egyik áttûnik a másikon. Így a va-lóság verziói transzparenssé válnak. A testek tényein ésfelületein áttûnik a másik távlat.

293292

TARTALOM

01. A KEZDET

A hang 9

Hazatérõ hullámok hangja 12

Etnomuzikológiai leletek egy enyhén sérült Emlékezetbõl 12

02. MEMÓRIÁK ÉS MEGJELENÍTÕK

Feledésûzõk 19

Távolsági terminál 21

Nagy Negatív Képernyõk 22

Megfigyelõállás meditatív másállapotban 24

Tetovált távolbalátók 27

03. KÜLÖNÖS RENDELTETÉSÛ KÉSZÜLÉKEK

A feledtetõk 31

Készülék a megfáradt tekintet megemelésére 33

A Hatalmas Elhallgattató 35

Készülék a kiemelkedéstudomány szolgálatában 37

Az Általános Átlényegítõ 39

Készülék a szemközti homlokzat kontemplálására 41

Szemhatár-szélesítõk 43

295294

07. RELÁCIÓK

A nomádok ivadékai 89

Egy felmenõ feljegyzései 91

A Könnyek Könyvébõl 93

Egy kétéltû magánbeszéde másodszülöttjéhez 93

Ivadékelmélyítõ 94

Lélektangram 94

„Oj bánatosan írok” 95

Növekvõ napok leírása egy leendõ nagylány naplójából 95

Posztmodern péntek délután 97

Fejfénykép 97

„A mult napok befejezötek” 99

Adél Hanna naplója 99

„Végre süt a nap.” 100

Kisded napló, kevés kommentárral 100

08. SZEMÉLYMÁSOK

Városi nomád 105

Természetes hangom az üvöltés 110

Késõújkori kórképlelet 110

Lélektangram 119

Formált faxok 125

Álommásolat 128

Traumtagebuch-töredék 128

A szemredõnyök felengedésének fokozatai 130

297

04. NÉPEK, LÉNYEK

A növekvõ napok népe 47

Késõújkori népismereti töredék 47

A morfománok 51

Mutánsok 53

Az elbéel 53

Az olvasóállat 56

A hirdetéshiéna 58

A phalaris-lepke 60

A szárnyszegettek 62

05. TÖRTÉNÉSEK

Lángban álló szigettenger 65

Elképedés 68

Képkorszaki lelettöredékek 68

Az avatárok eljövetele 69

06. ÉPÍTMÉNYEK ÉS INTÉZMÉNYEK

Nomád land art 75

A gémák napja 77

Beriht 77

Õsélménykeresõk 81

Saját sivatag 83

Szigetek a Zajlás Tengerében 86

296

299

09. A NOMÁD BELÁTÁS

A teoretikusan megtört tekintet 135

A tudat kurzora 137

Tízezer hajnal törmeléke 139

Szaggatott és tömörített eszmék 141

Nomád hallgatáslisták 146

A meander mentén 150

Inspirált töredék 150

10. A REÁLIÁK RÉTEGEI

Hétnapló 153

Litera.hu 153

Levélleletek 173

I. A Hold jövõjétõl a síri ceremóniákig 173

Harmadik ezredi jelcsere 173

II. A kapcsolatfelvetel sikerult 229

Az elsõ emilek a második évezredbõl 229

III. Nomád lelkek levélírása 243

Legrégebbi réteg 243

11. A KELET-BÁBELI KÖNYVTÁR 257

12. A TENGERI NAGYSZÓTÁR TÖREDÉKEI 263

298

A Palatinus Kiadó az 1795-ben alapítottMagyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk

Egyesülésének tagja

Kiadónk könyvei kaphatók:1118 Budapest, Rahó u. 16.

Tel.: 319-3020, tel./fax: 319-3019Könyveinket megtalálja az interneten:

http://www.palatinuskiado.huE-mail: info@palatinuskiado.hu

ISBN 978 963 9651 65 4

Kiadta az Új Palatinus Könyvesház Kft. 2007-benA kiadásért az ügyvezetô igazgató felel

Felelõs szerkesztô: Török DalmaMûszaki szerkesztõ: Neyer Éva

Borítóterv és illusztrációk: Baranyai AndrásSzedés, tördelés: Manadvice

Nyomás: Séd Nyomda Kft., SzekszárdFelelôs vezetô: Katona Szilvia

300