3

A második világháború be-fejezõ szakaszának, valamint az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc erdélyi sorsfor-dító történései voltak terítéken az utóbbi napokban olvasókkal, illetve szakmai berkekben foly-tatott beszélgetések-egyeztetések során. A beszélgetéseken kide-rült: a történések emléke eleve-nen él az idõsebb nemzedékben, fõleg az eseményeket megélt em-berekben.

Alig két hét leforgása alatt két brassói illetõségû, de a barcasági magyarság szellemi pallérozásá-ért folyton ügyködõ civil csopor-tosulás szervezett a közelmúltat felidézõ eseményt. Elõbb az Apá-czai Csere János Közmûvelõdési Egyesület szólította gyülekezõre mindazokat, akiknek nem lehet közömbös az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, ezen belül annak erdélyi történé-sei és a vérbefojtást követõ meg-torlás. Az egyesület Brassóban a Reménység Háza falán 2006-ban állított emléktáblát a Cenk alatti városban az 1956. november 4-i szovjet támadás napján megala-kult Erdélyi Magyar Ifjak Szövet-sége 79 elítélt tagja iránti tisztelet jeléül. Már az avatón elhangzott, hogy a Memento libertatem – 1956 emléktáblát kiegészítik mindazok nevével, akiket ugyan más csoportok tagjaiként ítéltek el, de akik Brassóban vagy Bras-só megyében születtek, esetleg a városhoz vagy a térséghez kötõd-nek. Ennek valóra váltására az-után nyílt lehetõség, hogy Dávid Gyula szerkesztésében 2006-ban megjelent az 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adat-tára 1956–1965 címû munka; így további 28 elítélt, illetve letartóz-tatott ember nevével egészülhe-tett ki az emléktábla. Az esemé-nyen szép számban voltak jelen erdélyi 56-os bajtársak, az õk, valamint a beszélgetést irányító Ambrus Attila, a Brassói Lapok fõszerkesztõje segítségével si-került körbejárnunk az erdélyi 56-os kutatás, az emlékek rögzí-

tése mai állását. Egyebek mellett elhangzott: az 1989 elõtti kom-munista diktatúrában természe-tesen tabutémaként kezelt 56-os forradalom és szabadságharc a rendszerváltozás után az õt meg-illetõ méltó helyére került. Ezt az is elõsegítette, hogy 1989 után a romániai magyar – és részben a román – sajtó az egykori politikai elítéltek számos visszaemlékezé-sét, illetve az akkori történéseket összefoglaló írások sorozatát kö-zölte, ráadásul az egykori elítél-tek (Csiha Kálmán, Varga László, Aurel Baghiu, Alexandru Maier és mások) keze alól is remek és hasznos visszaemlékezés-kötetek jelentek meg. A forradalom és szabadságharc 40. évfordulóján erdélyi volt politikai foglyok au-tóbusznyi csoportja járta végig meghurcoltatásának néhány ál-lomását, ezen belül a marosvásár-helyi volt Securitate székházát, a marosvásárhelyi, a szamosújvári, a jilavai börtönt, valamint a Duna-delta egykori hírhedt politikai fo-golytáborát és kényszermunka-telepét, Peripravát, illetve a Brãila Nagy-szigetén levõ Luciu Giur-geni-t. Errõl az útról kötet és film alakjában dokumentumriportok jelentek meg. Mindezek mellé az utóbbi bõ évtizedben – fõleg azt követõen, hogy 2000-ben meg-kezdte mûködését Bukarestben a volt Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács, közismertebb nevén a CNSAS – már a történet-kutatói szakma is hozzátehette a maga részét olyan szakemberek jóvoltából, mint például Pál-Antal Sándor, Tófalvi Zoltán, Stefano Bottoni, Varga Andrea. A mosta-ni megemlékezésen egykori el-ítéltek – Kelemen Csongor, Lay Imre, Mózes Árpád, Szilágyi Ár-pád – elevenítették fel emlékeik néhány mozzanatát, majd a na-pot Zorkóczy Zenóbia színmû-vész estje zárta, aki Kovács Réka zongorakíséretével múlt század eleji hangulatot felidézve, eredeti megzenésített formájukban adott elõ Ady-verseket.

Az erdélyi magyar lutheránus-

evangélikus egyház a Kolozs-váron kiválóan mûködõ Járosi Andor-mûhelyhez hasonlóan indított nemrég civil mûhelyt a Bartalis János Egyesület kereté-ben. Ennek a meghívására – az idõben kicsit visszaugorva – a második világháború néhány er-délyi eseményét, jelesen a Iuliu Maniu Önkéntes Zászlóalj száraz-ajtai magyarellenes vérengzését, annak elõzményeit, hátterét és következményeit sikerült megvi-lágítani a sepsiszentgyörgyi lu-theránus-evangélikus templom gyülekezeti termében, valamint a négyfalusi közösségi házban. Elhangzott: a második bécsi dön-tést követõ, 1940. szeptember eleji észak-erdélyi magyar bevo-nulás során a szilágysági Ippon és Ördögkúton helyi román ci-vilek és magyar katonák között lezajlott tûzpárbaj, valamint az ezt követõ szörnyû románelle-nes megtorlás éppoly sajnálatos és megmagyarázhatatlan, mint a Maniu-gárda négy évvel késõbb, 1944 szeptemberében-októberé-ben például Szárazajtán és Csík-szentdomokoson végrehajtott magyarellenes vérengzése. Bár cselekményében és motivációjá-ban a két tragikus esemény tel-jesen eltér egymástól, nem lehet szem elõl téveszteni, hogy mind-kettõ esetében kulcsszerepet játszott a vakdüh. Míg Ippon és Ördögkúton a Magyarországhoz visszatérõ Észak-Erdély elvesztése miatt feldühödött román civilek részérõl kapott rajtaütésszerû tá-madások dühítették fel annyira a bevonuló magyar katonák egy részét, hogy parancsra õk is tüzet nyitottak, sõt, Ippon mondhatni válogatás nélkül tüzeltek, addig 1944 õszén a Iuliu Maniu nevével fémjelzett Nemzeti Parasztpárt saj-tója ugyanolyan vakdühöt és vér-bosszút hirdetett. Egyebek mellett Ippért és Ördögkútért is, innen pedig már csak egy ürügy kellett ahhoz, hogy Szárazajtán megtör-ténhessen, ami megtörtént.

Valamennyi helyszínen el-hangzott: az eddig feltárt rész-

A közelmúlt feltárásának felette szükséges voltáról

4

letek a képet tisztító, kiegészítõ adalékai az erdélyi második vi-lágháborús, illetve 56-os törté-néseknek, bõven van tehát még munkája a mai s a majdani ku-tatóknak egyaránt. A második világháborús tanúk és túlélõk las-san elmennek, talán még fel le-het keresni az utolsó hírvivõket, hogy az utókor újabb adalékok-kal legyen gazdagabb.

Mindezekkel egy idõben a magyar Országgyûlésben is tör-téntek újabb lépések a második világháborút követõ tömeges deportálások erkölcsi jóvátétele terén. Terítéken van ugyanis az az országgyûlési határozatterve-zet, amely a Szovjetunióba hur-colt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknap-jává nyilvánítaná november 25-ét. A tervezethez természetesen a szakma is hozzászól, egyebek mellett a pontatlanságokat és a terminológiát kiigazítandó.

A határozattervezet címe – A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermun-kások emléknapjáról – ugyanis csak a második világháború be-fejezése után Magyarországon berendezkedõ, szovjet irányítású kommunista hatalom alatt poli-tikai okokból elhurcoltakra utal, mellõzve azokat a hadifoglyo-kat és internáltakat, akiket jóval a szovjet-kommunista diktatúra Kárpát-medencei berendezkedé-se elõtt, az 1944 õszi hadi esemé-

nyek adta helyzetben 1. Kárpát-medencei, 2. szovjetunióbeli, sõt 3. nyugati fogolytáborokba hur-coltak. Ráadásul a határozatter-vezet a mai Magyarország terü-letérõl elhurcoltakról kíván meg-emlékezni, tehát nem érinti a mai Magyarország határain kívül élõ, de a két bécsi döntéstõl a máso-dik világháború végéig az anyaor-szághoz tartozó nemzetrészt. Már-pedig õk is hozzátartoztak a hatá-rozattervezetben említett mintegy 800 ezer elhurcolthoz. Másrészt a tervezet csak a Szovjetunióba hurcoltakról rendelkezik, de nem téveszthetjük szem elõl, hogy Kár-pátalja, Románia, Csehszlovákia, Ausztria lágereiben sem voltak emberibbek a körülmények, sõt, elegendõ forrás tanúskodik ar-ról, hogy a nyugati lágerekben is embertelen körülmények között sínylõdtek és pusztultak el (a) ma-gyar honfitársak (hadifoglyok).

A romániai magyar- és német-ellenes elhurcolások fontosabb mozzanatai között meg kell em-líteni, hogy 1944. augusztus 25-i 43599. számmal a román Nagy-vezérkar utasítására hivatkozva a Csendõrség Fõfelügyelõsége elrendelte: le kell tartóztatni a Német Etnikai Csoport valameny-nyi vezetõjét, mindazokat, akik a szász és a sváb lakosság részérõl ellenállást tanúsíthatnak, vala-mint a magyar lakosság elöljáróit, ha felmerül a gyanú, hogy ellen-állást szervezhetnek. Augusztus

27-i 43617. számmal a Csendõrség Fõfelügyelõsége elrendelte: min-den 16 év feletti német, aki a Né-met Etnikai Csoport tagja, illetve más ország állampolgára, köteles a rendõrõrsökön jelentkezni, a veszélyeseknek tekintettek pedig románok lakta helységekben lét-rehozott rögtönzött lágerekbe in-ternálandók. A Csendõrség Fõfel-ügyelõsége 1944. szeptember 11-i 44146. számmal utasítást adott a romániai németség, valamint a magyarság egyes vezetõinek a letartóztatására, szeptember 19-én 44328. számmal a Csendõr-ség Fõfelügyelõsége viszont már elrendelte: a zsidók kivételével azonnal le kell tartóztatni és a Tg. Jiu-i lágerbe kell internálni vala-mennyi német és magyar alattva-lót, családtagjaikkal együtt. 1944. szeptember 20-án a Belügymi-nisztérium kidolgozta és elfogad-ta a szeptember 12-én megkötött szovjet–román fegyverszüneti egyezménynek a magyar és a né-met alattvalók internálásáról ren-delkezõ 2. szakasz alkalmazását, amelyet végrehajtásra szeptem-ber 29-i 44759. számmal a Csend-õrség Fõfelügyelõsége körrende-letben adott ki. Eszerint: „annak ellenére, hogy a bécsi diktátum megsemmisítése nyomán Észak-Erdély valamennyi lakosa min-den külsõ beavatkozás nélkül és visszamenõleg újra román állam-polgárnak tekintendõ, a magyar útlevéllel rendelkezõ és a román ellenõrzés alatt álló területen tar-tózkodó észak-erdélyi magyar és német nemzetiségûek a fegyver-szüneti egyezmény elõírásaitól függetlenül internálandók”. Így kapott nemzetiségi jelleget és tartalmat – ezt erõsíti meg a kör-rendelet 3. szakasza is, amely sze-rint a Románia területén, tehát Észak-Erdélyben is magyar útle-véllel tartózkodó román nemze-tiségûek nem internálandók –, és így teljesedett ki az elhurcolás az akkor Romániában tartózkodó magyar és német állampolgárok mellett az õshonos erdélyi – és romániai – teljes magyarságra és németségre.

BENKÕ LEVENTE

A brassói 56-os megemlékezés

5

Születésének 110. évfordulóján Antal Dániel mezõgazdasági szak-íróra, a Kolozsvári Mezõgazdasági Fõiskola egykori tanárára emlé-keztek az Erdélyi Múzeum-Egye-sület agrártudományi szakosztá-lyának legutóbbi ülésszakán.

Antal Dániel Szatmárnémeti-ben született 1901. június 20-án. Apai nagyanyja, Bogdánffy Rozá-lia örmény származású volt, nagy-apja, Antal Dániel szintén. Szülei: Antal Sándor ügyvéd és Bikfalvy Lenke. Elemi és gimnáziumi ta-nulmányait szülõvárosában vé-gezte. 1919-ben érettségizett, és beiratkozott a debreceni gazda-sági akadémiára, ahol 1922-ben végzett. Szatmárnémetibe vissza-kerülve azzal szembesült, hogy a földbirtokreform miatt nem alkalmaznak intézõket, ilyen kö-rülmények között pedig tisztvi-selõi állást keresett, és a Szatmá-ri Takarékpénztár Egyesületnél alkalmazták. 1923-ban feleségül vette Bendiner Krisztina Margit Augusztát, 1924-ben azonban el-váltak. 1927-ben elõbb a szatmári 87-es gyalogezrednél teljesített katonai szolgálatot, majd áthe-lyezték a nagykárolyi ezredhez. Innen visszavezényelték Szatmár-ra, aztán a dési 81. gyalogezred-hez irányították. Itt ismerkedett meg második feleségével, Go-gomán Katussal, aki szintén túl volt egy sikertelen házasságon. 1929. január 6-án házasodtak ösz-sze. Ezt követõen Antal Dániel Szilágy megyében és a Mezõség több birtokán – Farkasmezõn, Esztényben, Szatmárhegyen, Ber-kenyesen – dolgozott, és a meg-élhetés érdekében erdõõri állást is elvállalt.

1938-tól Gogomán Ferenc-cel az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) vándorokta-tója volt Mezõkeszüben, Érsza-kácsiban és Tasnádon. 1939-ben elõadóként dolgozott egy nagy-enyedi négyhetes tanfolyamon, majd Paul Kamillal tanfolyamo-kat tartott Bálványosváralján, Jobbágytelkén, Dedrádszépla-kon, a Nyárád menti falvakban.

A következõ évben Korponay Kornéllal tartott elõadásokat. Az 1940. évi, második bécsi döntést követõen megjelent Dedrádszép-lak helyzetképe címû munkája, decemberben pedig az Orszá-gos Magyar Gazdasági Egyesület felkérésére Erdély északi részé-nek állattenyésztésérõl tartott elõadást, 12 pontban ismertetve javaslatait. Kinevezték az EMGE központi felügyelõjének és felsõ-házi póttagnak, jelen volt a Sztó-jay-kormány beiktatásánál.

A szovjet csapatok bevonulá-sa után kinevezték Szamos me-gye fõnökévé, de javaslatára csak helyettesi megbízatást kapott, amelyrõl 1945 augusztusában le-mondott. 1946-tól a Magyar Népi Szövetség egyik országos alelnö-

kévé választották, 1949-ben pe-dig kinevezték a növénytermesz-tés elõadótanárává. 1949 õszén a szocialista törvényesség megsér-tésének vádjával bebörtönözték. 1952-ben szabadult, visszatért katedrájára, ahonnan 1961-ben nyugdíjazták. Gyakorlati kézi-könyveket írt a növény- és gyü-mölcstermesztés kérdéskörében, ezek közül feltétlenül említést érdemel a László Gáborral kö-zösen írt Mezõgazdasági termé-nyek és termékek tárolása (1955, második, bõvített kiadás 1961), valamint a több társszerzõvel közösen írt A cukorrépa termesz-tése és magtermesztése (1957, második, bõvített kiadás 1959), valamint a Szántóföldi növény-termesztés (1957) címû munkája.

ANTAL DÁNIEL EMLÉKEZETE

Az EMGE mezőségi gazdatanfolyamának részvevői

Az EMGE-tanfolyam előadói, középen Antal Dániel

6

1971-ben a Kriterion Könyvkiadó gondozásában, Balogh Edgár be-vezetõjével jelent meg Család és szolgálat címû emlékirata. A csa-lád múltjából ihletett történelmi elbeszélését halála után Kassay Miklós rendezte sajtó alá Antal Márton indulása címen 1976-ban.

Antal Dániel édesapámmal katonáskodott Désen. Édes-apám, id. Farkas Zoltán, mielõtt berukkolt, nagyapám barátja, a tordai földbirtokos Gogomán János arra biztatta, hogy keres-se fel dési rokonait. Egy ilyen alkalommal magával vitte An-tal Dánielt is, aki ekkor ismerte meg leendõ, második feleségét, Gogomán Katust. Amikor 1955-ben felvételiztem a kolozsvári mezõgazdasági fõiskolára, meg-látogattuk az Antal családot. Ahányszor találkoztunk, mindig érdeklõdött a tordaiak felõl, néha behívott az irodájába. 1971-ben örömmel értesültem Család és szolgálat címû önéletrajzi köny-vének megjelenésérõl. Megvet-tem, elolvastam, és arra gondol-tam, hogy felkeresem volt taná-romat, hadd dedikálja a kötetet. Abban az idõszakban a torockói mezõgazdasági termelõszövet-kezetben voltam fõmérnök, és

meglehetõsen nehezen tudtam eljutni Kolozsvárra. Így csak 1972 februárjában látogathattam meg Antal Dánielt, s miután dedikálta a könyvét, még elbeszélgettünk egy kicsit, és megkért, hogy pos-tázzam egy írását a téli gazdasági tanfolyamokról a Falvak Dolgozó Népe szerkesztõségének. Mikor visszavittem a feladói igazolást, Katus néni megkért, hogy ne zavarjuk Dani bácsit, mert kissé rosszul érezte magát és lepihent.

Négy nap múlva telefonált Katus néni, hogy Dani bácsi meghalt. Mi, diákok nagyon tiszteltük An-tal tanár urat. Kellemes modoruk és elegáns megjelenésük alapján tanáraink közül négyet igazi úri-emberként emlegetünk ma is: Antal Dánielt, Dankanits Lászlót, Lazányi Endrét és Nyárádi Antalt. Már egyikük sem él. Nyugodja-nak békében!

FARKAS ZOLTÁN

Az EMGE szövőtanfolyamának részvevői

Megtiszteltetés számomra, hogy a 20. századi magyar parasztság jel-képévé vált kiváló író és politikus, a nemzetépítõ és nemzetmentõ férfi legendás alakját fölidézhe-tem, méltathatom. Veres Pétert fa-lusi parasztgyerekként az ötvenes években, családi összejöveteleken, tanyázásokon hallottam emlegetni. Félve dicsérték és suttogva mond-ták róla, hogy Rákosiék kimarták a politikából, mert különb ember volt mindegyiküknél. Azok nem tûrték soká, hogy egy csizmás pa-raszt dirigáljon és szónokoljon ne-kik... 1956 lélekemelõ napjaiban új remény ébredt Dózsa népében. Hallottuk, hogy Veres Péter ismét színre lépett. Õ beszélt a Bem szo-bornál… Pár napig lángolt a lel-künk, azután megint fájó csönd következett… Ekkoriban kezdtem olvasni mûveit, s a Mit ér az ember,

ha magyar címû könyvével fölvilla-nyozott, mert egy parasztfiúhoz írt leveleivel nekem is üzent...

A hatvanas évek közepén a Bölcsészkar diákokkal zsúfolt elõ-adótermében láttam és hallottam elõször. Szálfatermetû tanárunk, Czine Mihály kísérte az elõadói asztalhoz a szürke ruhába, nyakig gombolt fehér ingbe öltözött, kö-zéptermetû, szelíd arcú, bajszos parasztot, akit nagy reverenciával köszöntött és mutatott be nekünk. Õ égszínkék szemével körbepil-lantott közönségén. Csizmásan csorvási nagybátyáimra emlékez-tetett, s mielõtt megszólalt volna, már a szívembe zártam. Amikor pedig elkezdett beszélni a magyar társadalom minket is foglalkoztató jelenségeirõl, az ország gondjairól, közös feladatainkról, már nemcsak az én szívem dobogott vele. Magá-

val ragadta a hallgatóság zömét. Az ideológiailag szigorúan ellen-õrzött egyetem falai közé – ízes

VERES PÉTER ÖRÖKSÉGE

Veres Péter

7

tájszólásával, okos, világos és sok-rétû elõadásával – behozta a való életet. Kérdések özönét váltotta ki, vitapartnerekre is talált. Egyenran-gú félként bánt velünk. Érdeklõ-déssel figyelt mindenkire, mindig türelmesen válaszolt, vitázott. Le-nyûgözõ ismeretanyagát, életta-pasztalatát érzékeltük, ám szelle-mi fölényét sohasem fitogtatta. Ez eléggé szokatlan volt e teremben. Embersége, tudása, természetes intelligenciája átszivárványozta a közönséget. Délután kezdõdött, de este kilenckor alig tudtuk bere-keszteni a találkozót. Ezután isme-rõsként kerestem vele a találkozást, részt vettem Kiss Ferenc meg Czine tanár úr szemináriumán, olvastam a lapokban megjelent írásait, köny-veit. Ismerkedtem vele…

Veres Péter 115 éve, 1897. január 6-án Balmazújvárosban, szegény-paraszti környezetben született. A kötelezõ négy elemi után dolgoz-nia kellett, volt kisbojtár, napszá-mos, részes arató, majd a vasútnál pályamunkás. Részt vett az alföldi agrárszocialista mozgalmakban, tagja lett a Földmívelõ Egyletnek, melynek könyvtárában szerezte meg mûveltségének alapjait. 1919-ben megnõsült. Élete párjával, Ná-dasdi Juliannával, megteremtették a kisparaszti lét feltételeit, s gyara-podó családjukkal 1946-ig Kadarcs utcai házukban laktak. Istenáldotta tehetségének és szorgalmának kö-szönhetõen íróvá nevelte önmagát. Szellemi munkásként is szorgos gazda maradt. Írói pályáját az alföl-di parasztok életét feltáró szociog-ráfiája (Alföld parasztsága, 1936), majd önéletrajzi jellegû könyve (Számadás, 1937) alapozta meg. Nagy Lajos, Móricz írtak róla, Püs-kiék kiadták, a népi írók alakuló tá-bora befogadta õt. A 30-as években a Századunk, a Korunk, a Válasz, a Kelet Népe s más folyóiratok is kö-zölték cikkeit, elbeszéléseit. Szen-vedélyes hangú publicisztikai írá-sokban mondott véleményt a kor legégetõbb társadalmi kérdéseirõl (földkérdés, német veszély, népi–urbánus vita, a parasztság sorsa, a nemzet jövõje), ami miatt gyakran támadták, olykor bántalmazták is a radikális írót. József Attila Hazám címû költeményének egyik versz-szaka eredetileg így szólt: „De fér-fit, mint Veres Pétert,/ ki gondra bátor és okos,/ és nem szorongva fal be ételt/ a közigazgatás botoz”. Halhatatlanná ez így nemesült: „S a

gondra bátor, okos férfit,/ ki védte menthetlen honát, /mint állatot te-relni értik,/ hogy válasszon bölcs honatyát.”

Veres Pétert, a népi mozgalom egyik hangadóját, 1937-ben a Már-ciusi Front alapítói között találjuk. A híres 1943-as Szárszói Találkozón kiegyensúlyozó szerepet játszott a népiek táborában, csakúgy, mint 1945-tõl 1949-ig a Nemzeti Paraszt-párt elnökeként. Németh László a Falusi Krónika (1942) kapcsán kö-zölte a nyilasokkal, hogy a nemzet vezérének õ egyedül Veres Pétert ismerné el. Pár év múlva, az „új kor hajnalán”, ezt vallotta az ország parasztsága is. Született néptribun volt. Olvasónaplói érzékeltetik hol-tig tartó tanulási kedvét, tájékozott-ságát, prédikátori hajlamát. Csodás szónoki képességével, õszinte, vi-lágos beszédeivel, majd’ minden fórumon megnyerte hallgatóságát. Parasztnépét a nemzetbe integráló határozott kiállásával, szolid, öntu-datos fellépésével erõt adott. Erõt, a vesztett háború és az elsõnél is szörnyûbb, idegen elnyomással tetézett, második trianoni csapás átvészeléséhez, az ország talpra-ál-lításához. Hallatlan tekintélyének, bölcs türelmének, hûséges hívei-nek köszönhetõ, hogy a baloldali NPP pártszakadás nélkül túlélte a moszkoviták aknamunkáját, s a kommunisták fiókpártja szerepé-bõl is kitört. Növekvõ népszerû-ségét politikai riválisai nehezen tûrték, Rákosiék sápadoztak tõle. Így hát a koalíciós partnerek 1947-48-ban szövetkeztek ellene. Neki, a volt „közlegénynek”, kizárólag a honvédelmi miniszteri posztot ajánlották föl, az általa igényelt földmûvelésügyi tárca helyett. Vé-gül vállalta: „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni!”. Becsü-lettel szolgált, s átvészelte a „pojá-cás” megalázásának szánt hadügyi évet, sõt a likvidálására irányuló merényleteket is. A legnagyobb csapás ezután, a ma ismét aktuális Paraszti jövendõ miatt érte. Ebben az 1948 elején, sebtében írt mûvé-ben fölvázolta a kis- és középbir-tokosságra, a HANGYA típusú szö-vetkezésre épülõ mezõgazdaság, a magyar falu és a parasztság általa óhajtott jövõképét. A kommunisták hevesen támadták a kolhozrend-szer elhárítására született könyvét. Õ, a honi földosztás atyja, az új meg az újjáéledõ kis- és középpa-raszti gazdaságok nagyüzemekbe

olvasztásának, illetve államosítá-sának a gondolatát sem bírta elvi-selni. Aztán hírhedt kecskeméti be-szédében, a diktátorrá vált Rákosi – minden korábbi megállapodást, ígéretet fölrúgva – a szovjet típusú nagybirtokrendszert, a kolhozosí-tás programját hirdette meg 1948. augusztus 20-án. Beszédében Veres Pétert élesen támadta, kikényszerí-tette a politikából. Így õ „a paraszti alkalmazkodás vonalán” visszatért az irodalomba. Népmûvelõ író-ként mentett, amit tudott. Egymás után (1950, 1952) két Kossuth-díjat adományoztak neki. 1954 és 1957 között az Írószövetség elnöke lett. Õrzõ a strázsán, aki állandó perlõ-je volt a tékozló hatalomnak, védel-mezõje a magyar hagyományok-nak, értékeinknek. Az októberi forradalom után számára is tartós szilencium következett, de haláláig a nemzet élõ lelkiismerete maradt.

A népi írók mozgalma és mû-velõdéspolitikája címû diploma-munkámban – a népi írókat elítélõ 1958-as párthatározattal szemben, tényekkel alátámasztva – bizonyí-tottam, hogy a demokratikus ma-gyar mûvelõdéspolitikát éppen õk, Veres Péter és társai alapozták meg. Példájuk nyomán Kisfalu- és Tanya-kutató Csoportot alakítottunk az Eötvös Kollégiumban, amelyben részt vettek fõvárosi és határon túli diáktársaink is. A felkészítõ mun-kába sikerült megnyernünk Illyés Gyulát és Flóra nénit, még halála elõtt Veres Pétert, támogató-elõadó-ként pedig Erdei Ferencet. 1970-es másfél hónapos somogyi kirajzá-sunk, munkánk eredményeirõl a Valóság közölt összeállítást. Életre szóló emlék marad ez a félszáz fa-lukutatónak, csakúgy, mint az 1971 tavaszán, az Egyetemi Színpadon szervezett Veres Péter-emlékmûso-runk. Akkor a Falukutató Csoport vezetõjeként méltathattam õt, „aki példaképe marad szellemi örökö-seinek, a nemzethû magyar ifjú-ságnak”. Hálás vagyok, hogy négy évtized múltán, most ismét szólhat-tam róla, amikor életmûve, nemzet-építõ munkássága immár bekerült a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába. Magyar Örökség, akit éltetnünk kell, amíg a nemzet élni akar.

BAKOS ISTVÁN

8

„Az Úristen nekünk, regáti ma-gyaroknak adta meg azt a kegyel-met, hogy itt lehet egy legalázato-sabb és legtürelmesebb, legember-ségesebb magyar nemzeti öntuda-tot kifejleszteni, amely úgy tudja szeretni a maga nemzetét, hogy ár-talmára ne legyen másnak, és úgy tud alkalmazkodni máshoz, hogy az önmagához való hûségben csor-ba ne essék.” Néhai Nagy Sándor bukaresti református lelkész szavai olvashatók annak a kötetnek* az elsõ lapján, amely a román fõváros magyar lakossága több mint két év-százados történelme, a megmara-dásért folytatott küzdelme fontos mozzanatait, közmûvelõdésének intézményeit, azok létrehozóit és elkötelezett munkásait hivatott elénk tárni, emlékezetüket ápolni.

A kötet szerzõje Bántó István (Hadad, 1929. január 8.), a Szilágy-ság szülötte, a zilahi középiskola neveltje. A Bolyai Tudományegye-temen 1951-ben nyert orosz nyelv és irodalom szakos oklevéllel ke-rült a fõvárosba, a Külföldi Kultúr-kapcsolatok Román Intézetébe. 1958-tól 1990-ig a Tanügyi Újság, 1990–1993 között a Közoktatás fõ-szerkesztõje. Azt az értelmiségi tí-pust képviseli, aki a napi munkán, hivatásán túlmenõen is adni kíván, befogadó közössége elkötelezett, értékmentõ, építõ tagjaként szol-gálni az idegenbe sodródott töre-dékmagyarság életét. A több mint hat évtizedes fõvárosi élet alapozta meg azt az ismerethalmazt, amely e kötet írásaiban testet ölt – tiszte-letadásként, elismerésként, örök mementóként azon személyiségek elõtt, akik nemcsak önmaguk nem-zeti identitását, szellemi arculatát kívánták megõrizni, hanem mind-azon erdélyi magyar sorstársakét is, akiket a kenyérgond vagy a po-litikai kényszer a regáti – értsd: ha-vasalföldi, illetve ókirályságbeli – fõvárosban és annak egyes vidéki városaiban leltek munkára, otthon-ra, megtartva nemzeti identitásu-kat, ápolva anyanyelvüket, kultúrá-jukat, vallásukat.

A kötet címe is jelzi, Bántó Ist-ván úgy ítéli meg, hogy e heroi-

kus küzdelemben, törekvésben a közmûvelõdésnek volt a megha-tározó szerepe. A közmûvelõdés fogalmában, tágabb értelemben, minden olyan szellemi tevékeny-ségnek helye van, amely a kezdet-ben maroknyi, késõbb számbeli-leg megnövekedett tömeggé vált magyar közösség spirituális ön-fenntartását, megmaradását, emel-kedését szolgálja – egyházi, okta-tási, kulturális téren – közösségi és egyéni vonatkozásban egyaránt. „A szétszórtságban, az elszigetelt-ségben a közmûvelõdés jelentõ-sége felértékelõdik a közösségek teremtésében, egyesületek alapítá-sában, ezek ugyanis egybegyûjtik a szórványban élõket, kialakítják a társulati életet, erõsítik az együvé tartozás érzését.” Az egyesületek az idegenségben élõk esetében rendkívül felértékelõdtek, „támasz-tékul szolgáltak a nemzetiség, az anyanyelv, a nemzeti kultúra fenn-tartásában, és gátat emeltek – pilla-natnyilag vagy huzamosabban – az asszimilálódás elé”.

A kötet elsõ részében Bántó István a 19. század második felé-ben létrejött egyesületek áldásos munkáját idézi fel. Köztük az elsõ az 1856-ban Koós Ferenc reformá-tus lelkész kezdeményezte Olvasó-egylet. Sikeres mûködése arra buz-dította az alapítókat, hogy tovább lépjenek. Az 1857. novemberében megalakított Hunnia Magyar Tár-sulat – „az elsõ regáti magyar köz-mûvelõdési egyesület” – program-jában célként tûzte ki „a nemzeti tudat, az anyanyelvi kultúra ápolá-sát és terjesztését, megfogalmazta és gyakorlatba ültette a nemzeti-ségben, anyanyelvben, vallásban megmaradás gondolatát, a népszo-kások megõrzését”. Késõbb, 1873-ban, több kisebb egyesülésbõl jött létre a Bukaresti Magyar Társulat, amelynek a Zalomit utcában im-már állandó otthona is lett. „Hat évtizedes fennállása alatt nemzeti szellemiségû, sokrétû közmûve-lõdési tevékenységet fejtett ki (…), rendezvényei, tartalmukat tekintve, állhatatosan a magyar szellemiség ismertetését és fenntartását szolgál-

ták.” Keretében színjátszó csoport, dalárda mûködött, szabadelõadáso-kat tartottak. Katolikus egyházi kez-deményezés volt az 1900-ban, Bá-linth János római katolikus lelkész kezdeményezésére létrejött Szent István Király Egyesület, mely „fel-karolta a bukaresti önálló magyar katolikus egyházközség létrehozá-sának, saját templom építésének, magyar iskolák alapításának ügyét (…), nemzeti öntudattal töltötte el a magyar katolikusok közösségét, a honszerelem, az anyanyelvhez való ragaszkodás, a szolidaritás ér-zelmeit és értékeit tudatosította és terjesztette”. E két szervezõdés mel-lett több más kulturális társulás is mûködött: Târgoviºtén, Piteºti-en, Brãilán, Giurgiuban, Krajován…

Az elsõ világháborút követõen új helyzet teremtõdött. Azelõtt a bukaresti magyarság külföldiként élt a fõvárosban, 1920 után pedig román állampolgárként, egyesületi tevékenységük fokozott ellenõr-zés alá került. A rohamos fejlõdés-nek indult fõvárosba tömegesen települtek munkát és jobb megél-hetést keresõ erdélyi magyarok. Az impériumváltozást két magyar egyesület élte túl: a Bukaresti Ma-gyar Társulat és a Szent István Ki-rály Egyesület. Az eredményesebb, hatékonyabb munkához ésszerû megoldás volt a két megmaradt szervezet egyesítése. Az 1921. má-

Magyar közművelődésa román fővárosban

Bántó István: Magyar közművelődés a román fővárosban

9

jus 8-án tartott alakuló közgyû-lésen született döntés az új szer-vezet – Szent Istvánnal Egyesült Magyar Társulat – létrehozásáról, amely több mint negyedszázadon át mûködött. A Bukarest magyar közmûvelõdési életében fontos mozzanat volt az 1925. szeptember 27-én megalakult Koós Ferenc Kör. Rendtartási Szabályzata szerint „a kör mûvelõdési egyesületként és szellemi mûhelyként mûködik (…), célja a valláserkölcsi értékek erõsí-tése, a nemzeti kultúra közvetítése és az anyanyelv megõrzése, a gyü-lekezeti élet pártolása, egyetértõ és együtt érzõ közösség formálása, a tagok önmûvelésének és mûvelõ-désének felkarolása, a kulturális idõtöltés és civilizált magatartás formálása”. Keretében jött létre a Koós Ferenc Kör Diákszakosztálya, amely a román fõvárosban tanuló egyetemi hallgatókat volt hivatott megszólítani. Ugyancsak a húszas években alakult meg a Reformá-tus Iparos Kör (1925), a Bukaresti Magyar Dalkör (1929), majd a Pax Társaskör (1931) és még több más csoport és egyesület.

A bécsi döntés után nem csu-pán a nagymértékû számbeli meg-fogyatkozás, hanem a mind foko-zottabb szélsõjobboldali hangulat is bénítólag hatott a kisebbségi kulturális megnyilvánulásokra.

1945 és 1990 között a túlélés ki-hívásaival kellett szembenézniük. A Szent Istvánnal Egyesült Magyar Társulat 1948-ban megszûnt, a Za-lomit utcai székházat államosítot-ták. 1948 és 1990 között magyar közmûvelõdési egyesület nem mû-ködhetett. Állami ellenõrzés alatt mûködött az 1969-ben alakult Pe-tõfi Sándor Mûvelõdési Ház.

Az 1989-es politikai fordulat után megalakult a Bukaresti Pe-tõfi Sándor Mûvelõdési Társaság (1991); 1999-ben birtokba vehette a Zalomit utcai Petõfi Házat. Falai közt élénk tevékenység alakult ki. Keretében megalakult a Petõfi Szín-kör, a Zenekedvelõk Klubja, az Idõ-sek Klubja, sajtó és ifjúsági klub, a Lyceum Consort régizene-együttes, folyamatosan gazdagodott a Petõfi Könyvtár… Zágoni Albu Zoltán re-formátus lelkész kezdeményezé-sére újra aktiválódott a nagy múltú Koós Ferenc Kör. „A köri tevékeny-ség tengelyébe állították továbbra is a közmûvelõdést és a bukaresti-

regáti magyarság létkérdéseinek, történelmének tanulmányozását, dolgozatok összeállítását, elõter-jesztését és megvitatását a köri ösz-szejöveteleken.”

Az identitásõrzés másik fontos bázisa az anyanyelvi iskolák léte-sítése és mûködtetése volt. Buka-restben a kuruc felkelés leverése után kezdõdött a magyarok tartós letelepedése. Az önszervezõdés elsõ lépcsõje a felekezetek szerin-ti tömörülés volt. A következõ az iskolaalapítás. Az elsõt Sükei Imre egyházteremtõ református lelkész hozta létre 1815-ben. Azt követõen a templom mellett egy tantermes iskolát építettek. Ezzel szinte egy-idejûleg, 1816-ban, Bodor Lajos plébános irányításával a katoliku-sok is megszervezték a maguk is-koláját. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követõ-en újabb magyar emigránshullám gyarapította Bukarest magyar la-kosságát, ami a tanulólétszám nö-vekedéséhez vezetett. A református egyház 1856-ban téglából emeltet új, 50–60 gyermek befogadására alkalmas oktatási intézményt. Ké-sõbb, 1875-ben és 1889-ben újabb bõvítések jelzik a megnövekedett igényt. 1902-ben a fiúiskola mellé lányiskolát építenek, a két tanin-tézménybe 246 tanulót vehettek fel. 1907-ben egy másik városne-gyedben hat tantermes iskolát nyit-nak. 1907–1908-ban a két iskolá-ban 354 gyermek tanult; 1908-ban óvodát is nyitottak. Ehhez hasonló dinamikájú a katolikus iskolák fejlõ-déstörténete is. A 20. század elején a magyarországi Szent László Társulat hatékony segítségével új épületet emelnek. Az 1906–1907-es tanévben a katolikus iskolákban 745 növendék tanult. Ugyanennek a társulatnak kö-szönhetõen magyar katolikus iskolák létesültek Buzãuban, Krajován, Giur-giuban, Piteºti-en, Târgoviºtén, Tur-nu Severinben is. A fejlõdés méreteit jelzi, hogy „az 1913–1914-es tanévben a regáti magyar katolikus iskolákban 1829 gyermek tanult. Az elsõ világhá-ború elõtt érte el a bukaresti magyar oktatás virágkorát: az „1913–1914-es tanévben 6 felekezeti iskola oktatott-nevelt magyar nyelven 1682 gyerme-ket, ebbõl a reformátusokéban 458, a katolikusokéban 1224 tanult.”

Az elsõ világháborút követõ-en, Trianon következményeként új helyzet teremtõdött. „A hábo-

rú elõtt idegen állampolgárként joguk volt fenntartani iskolákat anyanyelven. Most azonban, ami-kor román állampolgárok lettek, a hatóságok megtagadták ezt a jogu-kat.” A katolikus egyház maga is a románosítás eszköze lett, az iskolá-iban csak román és német nyelven folyhatott oktatás. A reformátusok tízéves szünet után, 1929-ben, nyit-hatták meg újra az iskola kapuját, 177 növendékkel az 1932–1933-as tanévtõl nyilvánossági jogot nyer-tek. A további gyarapodás jele volt, hogy 1937-ben a keleti, 1939-ben a déli városrészben új tanodákat nyi-tottak. Az 1939–1940-es tanévben a református iskoláknak 294 tanuló-ja volt. Ennek ellenére a Bukarest-ben élõ magyarság gyermekeinek csak 7 százaléka tanulhatott anya-nyelvén.

A bécsi döntés újabb forduló-pontot hozott a magyar oktatás-ban. A repatriálás következtében rendkívül megcsappant a tanulók száma, az 1940–1941-es tanév végé-re már csak hetvenen maradtak. Az 1940-es földrengés és az 1944. ápri-lisi bombázás súlyos károkat oko-zott az iskolaépületekben. Az 1944. október 16-án megnyitott tanév mindössze 22 tanulót számlált.

1945-ben reményteli jövõ vir-radt: minisztériumi határozat ér-telmében az iskolát gimnáziummá fejleszthették Egységes Magyar Gimnázium néven, amely az álla-mosítást követõen, 1949-ben Buka-resti Magyar Vegyes Líceum néven mûködött. Folyamatossága – idõn-ként más-más néven, 1985 õszétõl vegyes tannyelvû középiskolaként – mindmáig töretlen. Önállóságát 1990 után nyerte vissza, az Ady Endre Gimnázium ma I–XII. osz-tállyal mûködik.

Amint a fentiekbõl kitûnik, az önszervezõdés hátterében a kez-detektõl ott találjuk az egyházakat. Szerepük, áldásos tevékenységük nem csupán az egyesületek lét-rehozásában, mûködtetésében mutatható ki. Az egyházak voltak azok, amelyek sajtótermékek ki-adásában is meghatározó szerepet játszottak. Azokat az egyházszerve-zõdés, az evangelizáció elõsegíté-sén túlmenõen a nemzetiségi sors-kérdések felvetése, a megoldások keresése szolgálatába állították. Az elsõ sajtókiadvány – Bukuresti Magyar Közlöny (1860) – Koós Fe-

10

renc és Oroszhegyi Józsa nevéhez fûzõdik, melyet több más, hosz-szabb-rövidebb életû lap követett. Annál gazdagabb és változatosabb a két háború közötti kiadványok palettája. Bántó István könyvében a református egyházközség által 1929–1941 között kiadott Egyhá-zi Újság – „a regáti magyar élet szemléje” – történetével példázza számunkra azt a szerepet, ame-lyet „egyháztársadalmi lapként” felvállalt: „a regáti reformátusság, szélesebb értelemben a regáti ma-gyarság ügyének szolgálatát, hir-deti a keresztyén eszmeiségû ma-gyar szellemi élet szükségességét, kapcsolatot teremt a regáti refor-mátusok, magyarok között, s egy új, megértõbb állásfoglalást szor-galmaz a »regáti kérdésben«”. Fõ témái: „az egyházi élet, a vallásos nevelés, a regáti magyar valóság, az anyanyelvû oktatás, az egyház kebelében alakult társadalmi és mûvelõdési egyesületek munkál-kodása”. Alapító fõszerkesztõje, Nagy Sándor bukaresti parókus lelkész által vezetett lapot temati-kai következetesség, gondolatgaz-dagság, tényszerûség, adatbõség jellemezte. Homlokterében az egyházi élet krónikája állt. Hirdet-ték, hogy „a hit megtartó erõ, az egyház pedig szilárd támasz. (…) A bukaresti idegenségbe szakadt református magyarnak az egyház jelentheti az igazi közösséget”. A bukarestin kívül odafigyel a töb-bi regáti városban – Ploieºti-ben, Azugán és Buºteni-ben, Galacon, Brãilán, a bukovinai Andrásfalván, Piteºti-en, Konstancán – kibonta-kozó református közösségi életre is. Az ottani lelkészek híradásaiból, beszámolóiból képet alkothatunk a református magyarság lélekszá-máról, egyesületeirõl, törekvése-irõl, a hitükben és magyarságuk-ban való megmaradásért vívott küzdelmérõl. Központi téma az igehirdetés, a vallásos nevelés és az anyanyelvi oktatás elmélyítése, a vasárnapi iskolák mûködésének szemlézése, a társadalmi és köz-élet problémái. Például néhány szerzõ és cím: Babos Sándor: A vé-geken, Udvari András: Hittestvére-ink Olténiában, Holoubek László: Magyar pünkösd Craiován, Udvari András: A Regátban élõ magyar-ság lelki elváltozásai, Horváth László: A szigeten, Nagy Sándor:

A bukaresti magyarság szervezeti kérdései…

A tanulmányíró a lap monog-rafikus feldolgozásában külön fe-jezetben foglalkozik Nagy Sándor fõszerkesztõ 1931 és 1935 között A regáti kérdés címmel közzétett cikksorozatával. „A regáti magyar-ságot történetiségében, szélessé-gében és mélységében bemutató, problémáit belülrõl, tisztánlátóan, õszintén elemzõ dolgozat gazdag tartalmánál fogva elengedhetet-lenné teszi különálló ismerteté-sét.” A korabeli szerzõ kardinális kérdése: „hogyan tartsuk meg ide jövõ nemzettestvéreinket hi-tükben és nyelvükben?”, olyan környezetben, ahol „hazafias kö-telességszámba ment a törekvés az »idegenek« beolvasztására, bár-milyen aggály, fenntartás nélkül”. Megfigyelései és tapasztalatai sze-rint taglalta a különbözõ idõkben érkezettek identitástudatát, ma-gyarságuk és a magukkal hozott kultúrájuk õrzését és ápolását, er-kölcsi tartásukat, az elidegenedés és az asszimiláció folyamatát, az azt meghatározó körülményeket, tényezõket, az anyanyelvi okta-tást, az anyanyelvhez való ragasz-kodást, a reményt és reménytelen-séget, az anyanemzet gondosko-dásának jelentõségét, a katolikus egyház románosító törekvéseit, a regáti magyarság felelõsségét sorsa alakításában… Sorozata be-fejezõ részében szorgalmazta azt, hogy „a regáti magyarság megis-mertesse magát, irodalmi, kulturá-lis, mûvészi értékeit a román több-séggel”, evégett alapvetõ célként jelölte ki „egy magyarságot ismer-tetõ román nyelvû sajtókiadvány, egy Collegium Hungaricum létre-hozását” Bukarestben. (A cikkso-rozatot a szerzõ Svájcban élõ fia, Nagy Csaba 2000-ben könyv alak-ban is megjelentette.)

Az események alakulása és alakí-tása mögött mindenkor fellelhetõk oly személyiségek, akik meghatá-rozó szerepet töltöttek be a magyar közösségek életében. Az iskolaala-pító Sükei Imre református lelkész, „a regáti magyar protestantizmus atyja”, a templomépítõ Bálinth Já-nos római katolikus plébános, Koós Ferenc református lelkész, az 1849-es emigráció nagyjai és még sokan mások a „vigyázók” sorából. Bántó István könyvében Koós Ferenc, Nagy Sándor, Udvari András, dr.

Bakk Elek, Szemlér Ferenc, Lõrin-czi László életútját, munkásságát, életpéldáját villantja fel – cseppben a tenger –, azokét, akik a bukaresti magyarság megmaradásáért, hitbéli és szellemi felemelkedéséért küz-döttek évtizedeken át.

Erre a küzdelemre utalnak a kötet befejezõ részében közölt re-cenziók Németh László romániai útirajzáról – Nagy Sándor tollából, Hencz Hilda Magyarok román világban címû kötetérõl, Zágoni Albu Zoltánnak a bukaresti refor-mátus egyházközség 180 éves év-fordulójára készült dolgozatáról, Lõrinczi László mûfordításairól, Murvay László Körkép. A romá-niai magyar oktatásról 1990–2007 címû kötetérõl. Személyes vonat-kozású, de Bántó István személye által a fõvároshoz kötõdõ témájú a Hadad regõs krónikája és a Har-minckét esztendõ jussán. Tanügyi Újság 1957–1989 címû írás.

A Felhasznált irodalom címmel közölt bibliográfiai utalás nem csupán a forrásmunkákra tett hi-vatkozásként hasznosítható, ha-nem a jövendõ kutatók számára is irányjelzõ lehet.

Bántó István könyve a buka-resti magyarság kétszáz eszten-dõnél is nagyobb történelmének egy igen fontos szegmentumára – jelesen: közmûvelõdési életére – hívja fel az olvasók figyelmét. Nem egybefüggõ monografikus feldolgozás, hanem a bukaresti magyarság közmûvelõdése egy-egy fontosabb szegmentumára vet fényt, azt hozza elõtérbe. Erõt adó mintaként szolgálhat a mai fõvárosiaknak jelenük és jövõjük alakításában; példaként minden kisebbségben élõ, a nemzettestrõl leszakított magyar nemzeti közös-ségeknek a megmaradásért folyta-tott küzdelemben – éljenek azok a nyugati diaszpórában avagy az utódállamok intoleráns, asszimilá-lódásukat sürgetõ környezetében.

A kötetet a kiváló író, mûvelõ-déstörténész és mûfordító, a ta-valy elhunyt Lõrinczi László emlé-kének ajánlja.

MÁRIÁS JÓZSEF

*Bántó István: Magyar közmûve-lõdés a román fõvárosban. Tanulmá-nyok, jegyzetek, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2011.

11

2009 õszén, a Sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenõ Képtárban nagyarányú kiállítás nyílt, a 80 éves Ba-rabás Miklós Céh egykori és jelenlegi tagjainak munkáiból, ugyanakkor vaskos, gyönyörû album is megjelent ebbõl az alkalomból. Lapoztam a köte-tet, és a 151. oldalon új névre és érdekes munkájára lettem figyelmes: Nagy Tibor A hegy sebei, 20x15,4 cm, pasztell, kollázs, nyomtatás, 2009 (m. t.). Vegyes technikával készített, színes, drámaian kontrasztos, töredezett s újraépített dombhajlat. De persze, a tár-sítások itt nem érnek véget, a többi a nézõ fantázi-ájára van bízva. Aztán késõbb kiderült, hogy Nagy Tibor mûvészcsaládba született, édesapja a kitûnõ kolozsvári képzõmûvész, Nagy Endre. Így minden a helyére került, honnan kapta indíttatását, a környe-zeti hatásokat, neveltetését, világlátását. A családi fé-szek mindenképpen megfertõzte.

Nagy Tibor 1963. december 18-án született Ko-lozsvárt. 1974 és 1981 között a kolozsvári Képzõmû-vészeti Szakközépiskola diákja volt, majd tanulmá-nyainak kényszerû megszakítása után autodidakta módon képezte tovább magát, mint mondja, ma-gángrafikai iskolát végzett. 1983-ban és 1984-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színházban volt díszlet-festõ, kivitelezõ, mely évek bizonyíthatóan nyomot hagytak és fontos hatással voltak késõbbi alkotói munkájára. 1988-tól kõfaragó és kirakatrendezõ volt, majd reklámgrafikusként dolgozott. 1995 óta mint bõrdíszmûves tevékenykedik. Sepsiszentgyörgyre költözése után saját cége biztosít megélhetést szá-mára, ugyanakkor szabad idõt is az alkotáshoz. Az évek során, bár változó ritmusban, de végig alkotott. Szoros kapcsolata volt a képzõmûvészettel. Mint jó értelemben vett autodidakta és kibontakozó mû-vész, akárcsak atyja, õ is kísérletezõ egyéniség. Alko-tó hajlama sokféle technikát kipróbált. A kezdeti be-mutatkozás óta már többször szerepelt különbözõ rendezvényeken. 2010. augusztus 3-án nyitották meg egyéni kiállítását a Képzõmûvészet Éve Háromszé-ken – 2010 rendezvénysorozat keretében, szintén a Sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenõ Képtárban. A kiállí-tást Sántha Imre Géza mûvészettörténész és Bogdán László író nyitották meg, tudósítottak róla a Krónika, a Háromszék, a Székely Hírmondó napilapok. 2010 óta mint grafikus és iparmûvész a Barabás Miklós Céh tagja, így részt vett azon a közös tárlaton is, mely 2011. december 6-án nyílt meg, a céh kolozsvári cso-portjának rendezésében, a Minerva-házban. Ekkor írta Németh Júlia mûkritikus a kiállított munkáiról: „Nagy Tibor pedig a ceruza és a legmodernebb tech-nikai eszközök felhasználásával teremt sajátosan

Galéria

NAGY TIBOR

VILÁGA

Plakátterv

Színes házak

12

kifejezõ drámai légkört rajzaival”. (A klasszikustól a posztmodernig. Szabadság, 2011. december 6.)

Egy CD-rõl nézem Nagy Tibor utóbbi években készült munkáit, ezek ceruzarajzok, akvarellek, kol-lázsok, tematikailag portrék, fura szerkezetek, kagy-lók, csigák, szürrealisztikus tájak, csendéletek, ke-resztek (Csodaautó, Játék a genetikával, Változások kora, Inga, Meseváros stb.). Többnyire grafikát mû-vel, de festészettel is foglalkozik, számítógépes gra-fikával kísérletezik. Hogyan határozza meg magát? Hajlik a szürrealizmus felé, kifelé zárkózott alkat, de belülrõl gazdag lelkivilággal rendelkezõ, álmodozó egyéniség. Útját saját maga szabja meg, mint mondja, ábrándozni jó dolog, képzeletben bármerre baran-golhat. A jövõben tovább szeretné fejleszteni mind grafikusi, festõi, mind iparmûvészi egyéniségét.

Nagy Tibor alkotásain a valóság elemei kevered-nek szürrealista látomásokkal, ezekbõl néha meg-hökkentõ asszociációk születnek, a beavatottak egy olyan világba nyernek betekintést, melyet a mûvész a valóságból kiindulva újrateremtett. A tárgyi való-ság és a képzelet látomásai keverednek, ötvözõd-nek, kiegészítõdnek, találkoznak és egybefolynak, egymásba csúsznak. A valóság elemeit felbontja, felszabdalja, széttöri, majd újramontírozza, ugyanak-kor hozzákeveri látomásait és újraszövi az egészet, új világot teremtve – így alakul ki egy Nagy Tibor-i jellegzetes képi világ. Alkotásain igen fontos szere-pet kapnak a különbözõ kódolt jelek, írásjelek, sõt hosszabb szövegek is. Munkáiból ítélve szeret raj-zolni. A rajz az ember egyik legõsibb kifejezési esz-köze, furcsa, hogy sokáig mellékes segédeszköznek tekintették. Pedig a mûvész életrajzi adataivá válik, magán viseli keletkezése körülményeit, születésé-nek bélyegét. Nagy Tibor a város szülötte, városok zajos forgatagában nõtt fel, itt él a nyüzsgõ környe-zetben, gyökerei innen erednek, urbánus mûvész. Munkái is mûtermi munkák, mind városi örökség, itt szerkeszt, épít, komponál. Rajzolt, írott képei mind egy-egy üzenet, alkotójuk lelki tükre. Érdekes megfi-gyelni, ahogy nosztalgiázva rajzolja a színház világát, kelléktárát, a színfalak mögötti világot, a kulisszák titkát, díszleteket, maszkokat, jelmezeket, színházi pózokat, egy titkos valóságot. Rajzai tiszták, beszéde-sen szûkszavúak, maximális hatás elérése érdekében leegyszerûsített eszköztárral dolgozik. Különbözõ nyomatékkal rajzol, hol vastagabb, hol vékonyabb, hol erõsebb, hol puhán eltûnõ foltokkal. Igen, fol-tokkal, mert gyakran nem vonalakkal, hanem ponto-zott folthatásokkal építkezik, szinte kézileg készített (és nem vegyszeres) foltmaratással. A síkon is a teret keresi, a fény–árnyék játékával és a perspektivikus torzulásokkal, ferdülésekkel, elhajlásokkal. Finom folthatások váltják egymást nagy fehér felületekkel. Fontos szerep jut a nagy fehér foltoknak, a papír fe-hérjének. Tisztaság, világosság árad szét az egyen-letesen kezelt rajzfelületeken. Az élettel megtelt fehér tömegeket árnyékfoltok szövik át és tartanak egybe. Így hullámzó formák, domborzatok szület-nek, ritmikus fény–árnyékok. A papíron is modellál, szétszedi, széttöri, szabdalja, elemzi a formát, majd újraszerkeszt, montíroz, újraragaszt, kollázsol. Képei statikusak vagy dinamikusak, lebegnek vagy masz-

Játék a genetikával

Fatörzs

13

szívan állnak, általában aszimmetrikus kompozíciós építmények. A kompozíciók szilárdságát, súlyát a ge-ometria és az emberi, illetve tárgyi formák ötvözete adja. Munkái sokszor fehér gipszplakettek hatását keltik. Így születnek rajzolva, festve, ragasztva vagy elektronikusan készített önálló grafikái. Nagy Tibor

megérkezett a leegyszerûsített, stilizált, elvonatkozta-tott formákhoz, az absztrakt szépséghez, eljutott az ábrázolástól a jelzésig.

ORBÁN ISTVÁN

Dombos erotika

Kereszt I. Kereszt II.

14

Enciklopédia

„Minden kõ, régi tettek helyén emelve; minden dal, régi hõsrõl énekelve; minden bokor, régi jámbor felett plántálva; minden történetvizsgálat, régi századoknak szentelve; megannyi lépcsõ, magasabbra emelkedhetni. Azért keressetek alkalmat a hajdanra visszanézhetni, s érte melegülni. Nem költõi ábránd ez: hanem a fennmaradás, az emelkedés érzelme.”

(Kölcsey Ferenc)

Az 1990-es évek közepén egyik nagykárolyi kas-télylátogatásom alkalmával a központi nagy hallban egy 40-50 cm-es kis obeliszkre lettem figyelmes, raj-ta egy szöveges tábla, mely arról tudósítja az érdek-lõdõt, hogy ez a makettje a tiszaújlaki Rákóczi em-lékmûnek. Érdeklõdésemre elmondták, hogy évek

óta a kastély kápolnájában porosodott, s nemrég került erre a mindenki által megszemlélhetõ helyre. Ez indított el, hogy utánanézzek az obeliszkállítás történetének.

Az 1903. május 21-i Szatmár vármegyei törvény-hatósági ülésen Nagy Sándor tb. vármegyei fõjegy-zõ feltette a kérdést: „Ha emlékkõ áll a Rákóczi sza-badságharc leáldozásának helyén, hát akkor az elsõ gyõzelem napja maradjon emléktelen? Ünnepet Rákóczinak!” Indítványozta, hogy a 200. évforduló alkalmából a tiszabecsi gyõzelmet ünnepeljék meg és állítsanak emlékjelet. Hogy mi, mai emberek kö-zelebb kerülhessünk a már 300 évvel ezelõtti ese-ményekhez, próbáljuk meg felidézni azokat, segít-ségül híva magát a vezért, aki emlékezésében képet nyújt nekünk az általa vezetett szabadságharcról s annak induló napjairól.

Rákóczi az elsõ gyõztes csatára így emlékezik: 1703 júliusában parasztságból verbuválódott csa-patai, melyhez kijevi dragonyosok, valamint len-gyel és magyar lovasok társultak, szembe találták magukat „Bereg és Ugocsa megyék nemességével, száz német gyalogossal Szatmár helyõrségébõl és ugyanannyi lovassal a Montecuccoli ezredbõl, akik Tiszabecs falunál foglaltak állást Csáky István, a két nevezett vármegye fõispánjának parancsnoksága alatt. Az volt a szándékuk, hogy megakadályozzák a folyón való átkelésemet. A lovassággal megérkez-tem Beregszász közelébe. Ott megtudtam, hogy csak 25 német és ugyanannyi magyar lovas kelt át a folyón, a többiek a túlsó parton maradtak azzal a szándékkal, hogy szemmel tartanak, mert a hír rendkívül megnagyította seregemet. Elhatároztam, hogy hatalmamba kerítem azt a gázlót, melyen azok átkeltek. A németekbõl és magyarokból álló por-tya visszafelé közeledett, mit sem sejtve arról, mi történt. Csapatokat állítottam lesbe bekerítésükre. De a németek felfedezték és a folyó (Tisza) egyik kanyarulata mögé vonultak vissza. Azok a magyar lovasok, akikrõl említettem már, hogy Zavadkánál csatlakoztak hozzám, nagy bátorsággal megtámad-ták õket. De féltem, hogy elvesztem a legvitézebbe-ket közülük, s ezért elhatároztam, hogy a gyalogság megérkeztéig abbahagyom a támadást. De odaérve ez a lovasság zárt sorokba támadva szétszórta az ellenséget; egyik része a Tiszának szaladt és bele-fulladt a mocsárba, a többiek futással akartak me-nekülni. Ezeket elfogták vagy megölték. Ez volt az elsõ, habár jelentéktelen összecsapás. A magyar lo-

Miért van két emlékműveRákóczi tiszabecsi győztes ütközetének?

A tiszabecsi református templom

15

vasok bátorságát még a németek is megcsodálták. E siker után a vélemények megegyeztek abban, hogy meg kell kísérelni az átkelést a Tiszán”.

Tulajdonképpen ez a Rákóczi szabadságharc kezdete, az igazi zászlóbontás, mely megadta az önbizalmat ennek a még mondhatni szervezetlen seregnek.

A fentebb említett ülésen az indítványt öröm-mel és lelkesedéssel fogadták, elhatározva, hogy Tiszabecsen a hídfõnél állítsák fel az emlékmûvet a lakosság adományából, mert csak így fogja ma-gáénak érezni Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegye népe. A felállítás idõpontjaként 1903 szeptemberét jelölték meg, és a gyûjtés megindítását ígérték. Szat-márnémeti és Ugocsa vármegye azonnal pozitívan válaszolt, míg Bereg vármegye egy közgyûlési ha-tározatra várt. Domahidy István gyûjtõívek kiküldé-sét javasolja a fehérgyarmati, csengeri, mátészalkai, szatmári járások részére, valamint minden felekezet lelkészének. A gyûjtés szinte azonnal megindult, például Szatmár egy táncmulatsággal egybekötött hangversenyt szervezett, melyen Csengery Gusz-táv eperjesi teológiai tanár tartott a történelmi ese-ményekkel kapcsolatos felolvasást, de a vidék sem maradt le, Mikolában Szabó Lajos csûrjében tánc-mulatságot szerveztek adománygyûjtés céljából, bevétel 90 K 18 f. A gyûjtés lezárásának határideje augusztus elseje volt, mely napig Szatmár várme-gyében 2527 K, Ugocsa vármegyében 2000 K, míg Szatmárnémetiben 1000 K gyûlt össze.

Bereg vármegye nem válaszolt a felhívásra, mi-vel a tarpai kuruc vezér, Esze Tamás Beregszász vá-rosának fõterén, a mai Rákóczi téren, 1703. május 22-én történt, a kuruc szabadságharc zászlóbontá-sának 200 éves emlékezetére rendezendõ külön ünnepségre készült. A zászlók felirata így hangzott: „Istenért, Hazáért és a Szabadságért”. A Szatmár vármegyei alispán, Nagy László vezetésével egy bizottságot hoztak létre, melynek feladata az em-lékmû megterveztetése és megrendelése, helyszí-nének pontosítása, az ünnepély programjának és helyének rögzítése. Ebben részt vett Szatmárnéme-ti város, Ugocsa vármegye, a nagykárolyi Kölcsey Egyesület, a szatmári Kölcsey Kör. A jelentést a kö-vetkezõ vármegyei közgyûlés elé kellett terjeszteni. Ezt megelõzõen a bizottság Szatmáron az érdekelt vármegyék képviselõivel ülést tartott, ahol elhatároz-ták, hogy a három törvényhatóság (Szatmár, Ugocsa, Bereg) együttes összefogásával bonyolítják le a ren-dezvényt és az emlékmûállítást, melyre meghívják az országos pártokat, a tudományos és közmûve-lõdési egyesületeket. Az emlékhely pontosításá-ra júniusban Tiszaújlakra utaznak, ahol a Korona szállóban tartott találkozón rögzítették a helyszínt. A kijelölt napra Kepes Sándor szinérváraljai emlék- és sírkõgyártót is meghívták, aki 1:10 méretben öt tervet mutatott be, ezek közül az elsõt fogadták el, melynek tetejét bronzból készült egy méter magas turulmadár fogja díszíteni, karmai közt egy kar-dot tartva. A turul ilyen megjelenítéséhez azért is ragaszkodtak, mert a legenda szerint ebben az üt-közetben Rákóczi feje fölött ott lebegett egy turul-

madár, s mikor a harc során Rákóczi kezébõl kiesett a kard, a madár az ellenségre támadt, majd karmai közé ragadva a kardot, visszaadta a vezérnek. En-nek az oszlopnak a makettje maradt meg a nagyká-rolyi kastélyban.

Szövege a hasáb alakú oszlopon: Istennel a hazá-ért és a szabadságért / II. Rákóczi Ferenc / szabad-ságharcának / kezdetén vívott / 1703. évi július 14-iki / a tiszabecsi gyõzelem / 200 éves emlékezetére.

A lábazatra vésve: Szatmár vármegye / Ugocsa vármegye / Szatmár-Németi szab. kir. / város közön-sége / 1903. szept. 20.

Az alapon: Kepes Sz. VáraljaAz emlékmû körül díszes kerítés lesz, melyet

csak késõbb állítanak fel, és a helyszín Tiszaújlak tiszai hídfõje, tehát Ugocsa vármegye területe.

Az ellentétek kezdeteA csata helye és a tiszai átkelés a tiszabecsi régi

református templom mellett történt, a szájhagyo-mány szerint Rákóczi a folyón átkelve istentiszte-letet tartatott. Ezt az átkelési helyet a Tisza már el-mosta. A korabeli újságok szinte egymást követõen cikkeznek fõleg a felállítás helyszínérõl. „Az volna a helyes, ha az emlékoszlop legközelebb esne az egykori helyszínhez. De mivel ez félreesõ hely, fel-állítható lenne például a Batár híd mellett, vagy a református templommal szemben az országút men-tén. Szinte komikus, hogy a Szatmár megyei csata emlékmûvét Ugocsa vármegye területén állítják fel,

A tiszabecsi emlékmű

16

csak azért, mert az egy nagyobb helység (mint Tisza-újlak, mint Tiszabecs). A tévedés még jóvátehetõ.” GE-vel szignózza cikkét a szerzõ, melyet a Szamos 1903. július 9-i számában jelentetett meg. Július 30-án egy ismeretlen szerzõ hosszabb eszmefuttatást közöl A tiszabecsi csataemlék címmel, mely kiáll az emlékmû Tiszabecsen és nem Tiszaújlakon való el-helyezése mellett, mondván, „hogy csak azért, mert az utóbbi nagyobb helység, hiszen a pusztaszerit sem Szegeden, a biharit nem Nagyváradon, a záká-rit nem Nyitrán, a cenkit nem Brassóban állították fel, pedig azok nagyvárosok mellett vannak. Nincs szükségünk a tiszaújlaki csataemlékre. Tiszabecs in-gyen adja a helyet, míg Tiszaújlak 300 koronát kér. Ha nem lesz emlékmû Becsen, a falu maga állít fel olyat, amilyet tud” – fejezi be gondolatait a cikk.

Az egység Szatmár vármegyében megbomlott, határozzon a megyei törvényhatósági közgyûlés – vélekedtek többen. Az elõkészítõ bizottság augusz-tus 1-jén tartott ülésén végül az a döntés született, hogy minden marad a régiben, a helyszín Tiszaújlak és az esti bált is e városban rendezik. Összeállítják a leleplezés programját, ami szeptember 20-án fog zajlani, az emlékmûvet Domahidy István ország-gyûlési képviselõ adja át a vármegye részérõl Ugo-csa vármegyének.

Luby Gézának, a vármegyei Függetlenségi és 48-as Párt elnökének a rendezvénnyel kapcsolatos ja-vaslatát mivel nem fogadták el, valamint Nagy Lász-ló alispán erõsen meg is bírálta, mondván, hogy ez a rendezvény pártpolitikától, egyházi és nemzetisé-

gi különbségtõl független kell hogy legyen. Nagy kijelentette, a párt nem vesz részt a rendezvényen és külön oszlopot állít Tiszabecsen. Augusztus 9-én délután 3-ra pártértekezletre jönnek össze a falu-ban, s Thury Zsigmond fehérgyarmati pártalelnök-kel és a helyiekkel elhatározzák, hogy álláspontjuk-kal kapcsolatosan közzétesznek egy felhívást, mely a Szamos VIII.16. számában meg is jelent:

„Felhívás honfiakhoz és honleányokhoz!”A Függetlenségi Párt mivel a leleplezés program-

jában nem kapott szónoki helyet, és mivel az esti bált is Tiszaújlakon tartják, elhatározza:

1. Nem vesz részt az ünnepélyen.2. Elkövet mindent, hogy szerényebb emlékosz-

lopot szerezzen be, és azt Tiszabecsen állítsák fel.3. A leleplezést a hivatalos oszlop leleplezésé-

nek napján (szeptember 20.) tartja meg, egy órakor pedig bankett Tiszabecsen.”

E felhívást egy késõbbi lapszámban a következõ-képpen indokolták:

„Felhívás Szatmár vármegye közönségéhez A mi szent érdekünk és kötelességünk elsõsor-

ban tiltakozni minden olyan intézkedés ellen, mely a történelmi igazságot, s a vármegye szent érdekeit oly kevésre becsüli, hogy a megyén kívülre helyezi az emlékmûvet. Nem kicsinyeskedõ elégedetlen-ség, s nem pártpolitikai féltékenység vezet ezen el-járásban, hanem az az erkölcsi szempont, mely az igazságért bárkivel szembeszáll, s az az önzetlen tö-rekvés, mely nem nézheti szó nélkül, hogy Szatmár vármegye egyik híres csataterének emléke Ugocsa vármegyébe állíttassék fel, s ott ünnepeltessék meg. Legyen a mi emlékezésünk önzetlen honfiúi lelke-sedéstõl áthatott, s a nagy szabadsághõs elsõ gyõ-zelméhez méltó.”

Ezt követõen felgyorsult a szervezés: adomány-gyûjtés a becsi emlékkõre, a részvevõk meghívása a leleplezésre – akik hamarosan vissza is jeleztek, mint Kossuth Ferenc, Barabás Béla, Eötvös Károly, Herman Ottó, Luby Géza, Gabányi Miklós és má-sok, valamint a program összeállítása.

A tiszaújlaki emlékműA falutól délre, a Tisza jobb oldali lapályán, a Ti-

sza-híd közelében került elhelyezésre egy mester-séges dombon, melyhez Magyarország 34 várme-gyéje egy-egy szekér földet küldött. A magaslaton elhelyezkedõ alacsony, díszes vaskerítés övezte 8 m magas emlékmûhöz a szembeni oldalról impozáns lépcsõsor vezet fel. Maga az oszlop négy részbõl áll: az alapból, a szöveges alapzatból és az obeliszkbõl, melyet egy gömb, rajta a csõrében kuruc kardot tar-tó turullal zár le.

A tiszabecsi emlékműSzinte a Tiszára lenyúló Tiszabecs falu központ-

jában a református templom cintermében a fõútra nézõen helyezték el a Szatmár megyei emlékmûvet, melyet szintén Kepes Sándornál rendeltek meg, akinek Szinérváralján (akkor Szatmár, ma Márama-ros megye) volt a mûhelye, de Szatmáron fenntar-tott egy bemutató lerakatot az Attila utca (ma Calea

Rákóczi-relief a tiszabecsi obeliszken

17

Traian) 1. szám alatt. A megrendelt követ már szep-tember 10-én felállították Tiszabecsen.

Szeptember 20., az ünnepnap9 órakor érkezett meg a vendégekkel az utolsó

vasúti külön szerelvény az eufórikus hangulatban úszó tiszaújlaki állomásra. Népviseletbe, díszma-gyarba öltözött nõk, férfiak, gyerekek, lovas ban-dériumok (egyazon zászló alatt harcoló katonai egység, modern formája a díszbe öltözött katonai egység), forgótollas csákók, zászlókkal díszített sze-kértábor várta az érkezõket, akiknek még nemigen volt részük ehhez hasonló fogadtatásban. Az egy-mással szót alig értõ két tábor egy szerelvényen volt kénytelen utazni, mivel mind a tiszaújlaki, mind a ti-szabecsi emlékmû avatása ezen a délelõttön zajlott.

A lovasok patájának dobogása a köves úton, a kocsik, szekerek zaja, a szélfújta zászlók s a felszálló porfelhõ jelezte a 4 km-es menetet, mintha hadiké-születbe vonulna egy nagy tábor Rákóczi vezény-lete alá. Ez a menet tanúságot tett arról a nemzeti szokásról, hogy a nemzetet csak lelkesedéssel lehet és szabad ünnepelni, ehhez pedig úgy értünk, mint talán a világon egyetlen nemzet sem.

A menet élén díszmagyarban Nagy Iday Ferenc egy feldíszített paripán léptetett elöl, kezében egy Rákóczi-zászlóval, utána egy 300 tagból álló bandé-rium vonult, melyet pompás fogatokkal Hugonnay Béla Szatmár vármegye és Csáky László Ugocsa vár-megye fõispánja követett, majd a tiszaháti magyar-ság lobogó ingben, a Batarcs vidékiek pedig román népviseletben következtek. 10.20-kor érkeztek a ti-szai hídfõhöz, ahol is a menet kettéoszlott „mintegy 400-an haladtak át Tiszabecsre, míg a többség a híd tiszaújlaki oldalán maradt az ott lévõ emlékmû ava-tására” – írta egy korabeli lap.

Bereg vármegye, ha anyagilag végül nem is járult hozzá az emlékmûvek felállításához, de a leleplezé-si ünnepségre való meghívásnak eleget téve szép számmal érkeztek Beregszászról, Mezõvári, Mezõ-tarpa, Vásárosnamény nagyközségekbõl. A megyét Jobszty Gyula alispán vezetésével 12 felnõtt és 60 diák képviselte, akik megoszolva úgy rendezték, hogy mindkét helyszínen ott legyenek.

A tiszaújlaki ünnepségSzatmár vármegye részérõl jelen volt Böszörmé-

nyi Sándor, Domahidy Elemér és Sándor (1872–93 között Szatmár megye országgyûlési képviselõje), Ugocsa vármegye alispánja, Becsky Elemér, vala-mint Nagy László, id. Perényi Zsigmond, Budapest részérõl Teleki Géza volt belügyminiszter. A fél 11-kor kezdõdõ rendezvényt mozsárágyúk dör-renése jelezte, majd a Himnusz hangzott el, ezt a megnyitó beszédek követték: Csáky László ugocsai fõispán, Fechtel János szatmári tanár, majd Nagy Sándor szatmári alispán emelkedett szólásra, aki beszédében érdekes összevetéssel ecsetelte a török és osztrák elnyomást. „Kollonits (Kollonich Lipót 1631–1707 esztergomi érsek, a bécsi udvari kamara elnöke) kimondta a végzetes kijelentést: Magyaror-szágot elébb szegénnyé, azután katolikussá, végül

németté kell tenni. A hatalom mindent elkövetett ennek megvalósítására. A török csak a keresztény harangokat némította el, a német a gondolatot is el akarta némítani. A török meghagyta nyelvünket, vallásunkat, mert megvetette azt, a német ki akarta ragadni lelkünkbõl a hitet, mert gyûlölte azt, ki akar-ta szánkból tépni a nyelvet.”

A beszéd alatt lehullt a lepel az impozáns osz-lopról, melynek talapzatára a következõ feliratokat vésték:

– a szembenézõ lapon: Istenért, Hazáért, Szabad-ságért, / II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kez-detén vívott / 1703. július 14-iki tiszabecsi gyõzelme 200 éves emlékezetére.

– a jobb oldali lapon: Si Deus pro nobis quis contra nos

– a bal oldali lapon: Emelte: Szatmár-Ugocsa vár-megyék és Szatmárnémeti szabad királyi város ha-zafias közönsége 1903. szeptember hó 20-án.

Ezt követõen Domahidy István átadta az emlék-mûvet Becsky Emil ugocsai alispánnak, majd a ko-szorúzás következett. Ugocsa nevében az egykori fõispán Perényi Zsigmond helyezte el az emlékezés virágait, koszorúzott még a Magyar Tudományos Akadémia, a Petõfi Társaság, Szatmár város, Mára-maros vármegye, Kolozsvári Tudományegyetem, Nagykároly, Kölcsey Kör, Bereg, Szilágy vármegye, Ugocsa Tiszántúli járása, valamennyien rövid be-széd keretében. Délben díszebéd a Korona szálló udvarán, ünnepi mûsor, vezérszónok Csáky László, aki annak a Csáky Istvánnak a leszármazottja, aki

A tiszaújlaki emlékmű

18

1703-ban a kurucok ellen védte a révet, beszédében kiemelte, hogy „II. Rákóczi Ferenc elévülhetetlen érdeme, hogy a lappangó paraszti lázadást a nem-zet szent jogait kiküzdõ szabadság háborújává tet-te.” Nagy Sándor Szatmár részérõl Rákóczi életútját mutatta be. A nap egy kuruc hangversennyel, majd ezt követõen a szállóban rendezett bállal zárult.

A tiszabecsi ünnepségA tiszabecsi ref. templom környékét 10 órára már

megtöltötte a várakozó tömeg, hiszen a templomtól alig 30 lépésnyire a cinteremben kapott helyet az avatandó emlékmû, melynek leleplezéséhez a kö-vetkezõ programot tervezték: 1. Szózat – botpaládi dalárda, 2. Megnyitó beszéd – Luby Géza, 3. Ün-nepi beszéd – Osváth Elemér tanár, 4. A megjelent Függetlenségi Párt képviselõinek beszéde, 5. Szalay Károly budapesti ev. református gimnáziumi tanár szavalja Rákóczi címû költeményét, 6. Kuruc dalok – elõadó a dalárda, 7. A képviselõk beszédei, 8. Biki Károly esperes átadja az emlékmûvet a tiszabecsi egyháznak, 9. Kallós Péter átveszi, 10. Himnusz – dalárda.

Az ünnepély a már felsorolt program szerint zaj-lott. Luby Géza emelvényre lépését hatalmas taps fogadta, hisz õ volt ezen emlékoszlop felállításának élharcosa.

„Ha az emlékmû nem is nagy, de nem a közadó-ból emeltetett, a közönség lelkesedése, adománya emelte” – mondta megnyitó beszédében, majd Os-váth Elemér tanár történelmi visszaemlékezése kö-vetkezett. A koszorúkat a szomszédos falvak díszma-gyarba öltözött leányai helyezték el a talapzathoz. A leleplezési ünnepélyt a Bartha József házánál szer-vezett közebéd követte, több mint 350 részvevõvel, melyet a délutáni táncmulatság zárt volna be, de a lampionokkal feldíszített csûr kigyulladt, sokan még ruháikat sem tudták kimenteni.

Ez az emlékmû átvészelte a rendszer- és impéri-umváltásokat, s ma gondozottan, tujákkal, fenyõkkel övezve emlékeztet a magyarság szabadságért vívott küzdelmeire. A tiszabecsi emlékkõ azért is kevésbé ismert, mint a tiszaújlaki, mivel a magyar–ukrán ha-tárátkelõhöz vivõ út elkerüli a falu központját, s így az átutazó csak elõismeretek révén juthat el hozzá.

Az emlékmû három részbõl áll: a talapzatból, az alapzatból és az obeliszkbõl. A közel kockatest alakú alapzat szövege: Hirdesse ez emlékoszlop, / hogy a hõs kuruczok, / 1703. július 14-én / községünk hatá-rában vívták / II. Rákóczi / elsõ gyõzelmes csatáját / Emelte a honfiúi kegyelet / 1903. szept. 20.

A téglatest alakú alapra vésve: Itt ragyogott leg-elébb a szabadság égi sugara / mely diadalra vivé bajnoki fegyveretek, / s bár ha vak éjbe borult ra-gyogása él szívetekben, / hirdeti nagy nevetek, s honszerelemre hevít.

A tiszaújlaki emlékmű a történelem sodrában1945-ig állt az emlékmû, amikor is a helyi veze-

tõk, bizonyítva lojalitásukat a szovjet hatalom felé, az emlékmûvet lebontották, egyes források szerint katonai parancsot hajtottak végre, maga a katonaság

rombolta le. Az emlékmû köveit a településen fel-állított szovjet katonai emlékoszlophoz használták fel, a turul pedig az ungvári várba került. A várbeli turulról viszont olyan vélemény is van, hogy az egy ideig a város határában álló határ-emlékjel lehetett. 1944-ben lebontották és elásták, csak a Szovjetunió felbomlása után került újra napvilágra, és helyezték el a vár udvarában. Véleményem szerint ez a turul alakjában eltér a tiszaújlaki emlékmû madarától, mivel szárnyai szinte vízszintesen állnak, szemben az eredetivel, mely inkább V-alakban tartja, talapza-tára pedig Millennium szó van vésve.

1987-ben Bíró Andor, a péterfalvi kolhoz akkori elnöke, aki az Ukrán Legfelsõ Tanács egyetlen ma-gyar képviselõje volt, kezdeményezte az emlékmû eredetiben való helyreállítását. Az ügy igencsak el-húzódott, egyes hivatalok az eredeti alakzat helyett egy kuruc lovast láttak volna szívesebben, de végül is az alsóbb szinten jóváhagyott egykori felépítésre bólintottak rá, így az 1945-ben lebontott emlékmû-vet 1989-ben sikerült eredetiben újra visszaállítani, de az új turul már nem a karmai közt, hanem a csõ-rében fogja a kardot, mert a legendának egy ilyen verziója is van. Az egyesek által eredetinek tartott turult az ungvári várban pihenni hagyták, s helyette egy egész más jellegût helyeztek el a gömbben zá-ruló oszlop tetejére.

Az emlékmû mai szövege: a fronti rész latin fel-iratú: Cum Deo / Pro Patria et Libertate. Az oldalsó táblákon, jobb oldalon cirill betûs ukrán, a bal ol-dali táblán magyar szöveg: „A kuruc szabadságharc (1703–1711) / elsõ gyõzelmes ütközetének / és az 1703. július 14–16. / Tiszai átkelés emlékére.”

Így 1989. július 16-án ünnepélyes keretek között másodszor is megtörténhetett az avatás. Azóta min-den év júliusában itt tartják a Rákóczi Népeinek Ta-lálkozója címû Turul-ünnepségeket.

FAZEKAS LORÁND

IrodalomBorovszky Samu: Magyarország városai és várme-gyéi, Szatmár vármegye, Bp. 1908. 559–561.Kölcsey Ferenc: Nemzeti hagyományokról. In Élet és Literatura 1826 II. Rákóczi Ferenc Emlékiratai, Akadémiai Kiadó, Bp. 1978, 303–310.Révai Nagy Lexikona. Bp., 1914. 11. köt. 804, Bp., 1924. 16. köt. 47–48.Bereg. Társadalmi és megyei hetilap, 1903. aug. 30., szept. 6., 24.Szamos, 1903. május 23.–szept. 20.Szatmár és Vidéke, hetilap 1903/42Ugocsa, Társadalmi, közgazdasági, szépirodalmi hetilap, 1903. szept. 27. A tiszaújlaki Rákóczi ünnep

19

A Mûvelõdés 2010. júliusi számában Orbán Ist-ván értekezett Finály Henrikrõl, e sorok írója pedig a Mûvelõdés 2011. februári számában Réthy Mórné Finály Etelkáról. Koltai Károly budapesti mérnök, családfakutató olvasván írásaimat a Réthy és a Finály családokról, az általa összegyûjtött Finály családra vonatkozó adatokat a rendelkezésemre bocsátotta. Továbbá Lõwy Dániel monumentális mûvében (A Kálváriától a tragédiáig) nagyon értékes adatok ol-vashatók Finály Henrikrõl. Ezek alapján ki tudom egészíteni a Mûvelõdésben megjelent írásomat.

Véleményem szerint Koltai Károly kutatásainak legértékesebb dokumentumai, melyek az erdélyi olvasóknak is érdekesek, Finály Henrik családfája és három gyászjelentõje. A Finály család életfáját Gálosi Soma állította össze, még a 19. sz. végén élt „Finály-õsatyák” hozzájárulásával és Kempelen Béla közölte a Magyar zsidó családok címû mûvében (Bp. 1837):

„Egyike a XVIII. század elsõ felében Óbudán meg-telepedett családoknak a Finály család is. Neve után ítélve olasz eredetû, és valószínûleg valamelyik Fina-le nevû olasz helységbõl való származása nyilatkozik meg benne. Az 1735. évi óbudai összeírás 15. helyén elõfordul egy Dávid, akinek felesége és két gyerme-ke is szerepel az összeírásban, amelybõl még az is kitûnik, hogy cselédet is tartott. Valószínû, hogy ez a Dávid a család õse. Az 1785/86. évi összeírás 68. tétele alatt pedig elõfordul Löbl Bassist, akirõl késõbb Lévi Bass, majd Lõbl Musicant néven is megemlékeznek az írások. Foglalkozására nézve zenész volt, háza volt Óbudán. A királyi korona-uradalomtól 1780. február 18-án német nyelvû védelmi levelet kap, amelyet a család tulajdonában levõ eredeti okmány tanúsága szerint Jeszenovszky Samu »de eadem«, »Õ császári királyi Apostoli Felsége Óbuda királyi coronális me-zõvárosának Praefectusa« írt alá.”

Finály Henrik zsidónak született, késõbb, fel-nõttként vette fel a katolikus vallást. Réthy Mór fe-leségül vette Finály Henrik húgát, Finály Etelkát, és Finály Henrik volt házasságkötésük egyik tanúja. Réthyék hõsi halált halt Zsigmond fia a Házsongár-di temetõben pihen, sírja fellelhetetlen. Réthy Mór legnagyobbik fia, Réthy Oszkár azt írja, hogy Etelka és Zsigmond együttes sírja közel volt Finály Henrik sírhelyéhez. Viszont Finály Henrik sírkövét a mai Házsongárdban átköltöztették a lutheránus temetõi rész bejáratához. (l. Réthy O. 7. l.) Réthy Mór zsidó vallását élete végéig méltósággal megtartotta, bár akkor a gyors és sikeres karrier érdekében elõnyö-sebb lett volna, ha kikeresztelkedik.

Lõwy Dániel Finály Henriket mint a kolozsvári zsidóság egyik kiemelkedõ képviselõjét méltatja a kötet Kolozsvár büszkesége: Finály Henrik honvéd fõhadnagy címû alfejezetében. Lõwy könyvének minden sorában érezhetõ a jól dokumentáltság és a természettudósokra jellemzõ precizitás. Ép-pen ezért zavart egy Finály Henrikrõl közölt – Don Péter–Raj Tamás gyûjteményébõl átvett – „kedves anekdota”, melyet e sorok írója valótlannak tart:

„Amikor Trefort Ágoston 1872 õszén vallás- és

közoktatási miniszter lett, a kolozsvári egyetemet már készen örökölte. Igaz volt-e vagy sem, de a ko-lozsvári tanárok abban a meggyõzõdésben éltek, hogy a miniszter ezt az egyetemet nem kedveli, és a fejlõdését semmiképpen sem akarja elõmozdítani.

Finály Henrik professzor azt mondogatta, hogy a miniszter úgy van a kolozsvári egyetemmel, mint az asszony a leány korában született gyermekével. Megölni sem meri, de táplálni sem szívesen táplálja, mert jobban szeretné, ha nem élne.

Midõn ez fülébe jutott Trefortnak, ezt mondta:– Finály csak tanítson és ne csináljon rossz vicce-

ket!” (Lõwy D. 26–27. l.)Azért tartom valótlannak, mert éppen ellen-

kezõleg, Trefort Ágoston miniszter nagyon is vi-gyázott arra, hogy a frissen létrehozott kolozsvári egyetemen, ne a provinciális tekintélyek kerüljenek professzori székbe, hanem a nemzetközi tudomá-nyosság által már elismert szaktekintélyek, vagy legalábbis a külföldi egyetemeket már megjárt és doktorált tehetséges fiatalok. Ebben Trefortnak a legfõbb tanácsadója báró Eötvös Loránd volt! Te-hát a Lõwy Dániel által idézett anekdota cáfolására leírnám Réthy Mór személyes vallomását, amely-ben beszámol Trefortnál tett kihallgatásáról. Elõz-ményként annyit, hogy Réthy Mór (eredeti nevén Rothbaum Mór), nagyon szegény nagykõrösi zsidó fiú volt, akinek az édesapja elsõként tanította ma-gyarul a Tórát Nagykõrösön. Réthy Mór édesapja nagy, erejét meghaladó áldozatot hozott, hogy fiát Bécsben és Pesten taníttassa. (Napi eledele sokszor csak sült krumpli volt.) Ilyen körülmények között Réthy tudományos pályájának alakulásához döntõ módon hozzájárult Eötvös Loránd javaslatára a Tre-fort miniszter által biztosított külföldi tanulmányi ösztöndíj elnyerése.

Réthy Mór kihallgatása Trefort Ágoston közokta-tásügyi miniszternél, 1872. október elsején (Réthy Mór naplója alapján): „Türelmetlenül vártam Tre-fortnál, de azon elhatározással, hogy fél négy elõtt nem hátrálok. Végre megjött háromnegyed három-kor. Ajtóban állva intett, hogy lépjek be.

Trefort: Csak kérem röviden elmondani, hogy hívják Önt?

Réthy: Nevem Réthy Mór, Körmöcbánya…Trefort: Igen, igen – szólt vállamat ütögetve –,

lám, lám majd meg nem ismertem. Hát?Réthy: Nagyméltóságú Miniszter Úr! E héten

megválasztattam a budai polgári tanodához; mi-után azonban… azért bátorkodom…

Trefort: Én azt mondom Önnek, hogy hacsak nem gondolja, hogy anyagilag segít magán a budai állás által, azt tanácsolnám, hogy ne vállalja el, ha-nem csak menjen külföldre. Vagy még most, vagy jövõ év januárban megkapja az ösztöndíjat. Folya-modványa nálam van már, csak menjen külföldre.

…SzünetRéthy: Könyörgök alássan, nem lehetne az ösz-

töndíjnak megadását most elrendelni, és azt csak januártól kezdve utalványozni? Mert mégis…

Finály Henrik és Trefort Ágoston

20

Trefort: No, hála Istennek nincs semmi bajom, három hónap múlva csak fogok még élni, s amikor szavam adom, csak bízhat.

Réthy: Ments Isten, hogy ilyesmire gondoljak. De nem lehet tudni, mi jõ. Hátha más minisztériu-mot méltóztatik elvállalni?

Trefort: Ah, ah! Az nem fog megtörténni.Rövid szünet után szólék:Réthy: Egy föltétel mellett örömmel mennék kiTrefort: S ez?Réthy: Ha a körmöcbányai tanári állásom szá-

momra fenntartatnék.Trefort: Jó, jó, helyettest állítunk, csak menjen

külföldre; meglehet, hogy lesz pénz, menjen Mészá-roshoz, nála van folyamodványa.

Köszönetemet kifejezve a nagy kegyért, azon ér-zéssel távoztam, hogy most már szerencsés ember vagyok. Olyan voltam, mint éj után a napfényt és meleget fogadó bimbó!”

1872. október 20-án Trefort miniszternél tiszteleg:„Hosszú várakozás után két órakor Trefort elé

jöttem:Trefort: Ugye megnyerte, amit kért? – szólt hoz-

zám.Réthy: Igen, s megköszönni jöttem a nagy kegyet.Trefort: S mit fog tanulmányozni?Réthy: A tiszta mennyiségtant s a mathematikai

physikát.Trefort: Az jó lesz! Látja erre Kolozsvárra nem is

neveztem ki tanárt. Csak legyen szorgalmas, s szép karriert fog csinálni. Aztán írjon néha-néha, s ha ha-zajön, látogasson meg.”

Réthy Mórt 1874-ben, miután Heidelbergben megszerezte a doktorátusát, Trefort Ágoston azon-nal kinevezte professzornak a Kolozsvári Egyetem elméleti fizika tanszékére.

Ez egy valós történet. És ismerve Finály Henrik tudósi habitusát, nem tarthatta a Kolozsvári Egyete-met szerelemgyereknek.

OLÁH-GÁL RÓBERT

IrodalomDon Péter–Raj Tamás: Magyar zsidó históriák (Anekdota lexikon). Makkabi Kiadó, Bp. 1997.Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetû családok. I–III. köt. Bp., 1937–1939.Lõwy Dániel: A Kálváriától a tragédiáig. Kolozsvár zsi-dó lakosságának története. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2005.Oláh-Gál Róbert: Eötvös Loránd és Réthy Mór levelezése. Fizikai Szemle. 2009. okt.Oláh-Gál Róbert: Réthy Mór (1846–1925). A modern fel-sõfokú matematikai oktatás és kutatások elindítója Er-délyben. Természet Világa 141(2010)2. febr.Oláh-Gál Róbert: Réthy Mórné Finály Etelka, Mûvelõdés, 2011. február. 22-23. l.Orbán István: A kolozsvári Finály család, Mûvelõdés, 2010. július. 15–16. l.Réthy Oszkár: Réthy Mór (1846–1925), Bp. 1940 (a Réthy-utódok számára készített kézirat). MTA Könyvtár Kézirat-tár: Réthy Mór hagyatékaRupp Mária: Családunk története (Az apai és anyai csa-ládunkról, Intermezzo, Réthy Mór élete a XX. sz. elsõ ne-gyedében, kézirat belsõ használatra), Bp., 2009.

Finály Finály Finály Finály Finály Finály Finály Finály FinályZsigmond Teréz Simon Adolphe Henrik Róza Mina Kati EtelkaÓbuda Óbuda Óbuda Óbuda Óbuda 1825 Óbuda–1808–1876 1807– 1809–1878 Kolozsvár 1898 Kolozsvár

Ismeretlen Finály Teréz Óbuda Finály Mózes Finály Móric Óbuda 1811 Óbuda

Ismeretlen Ismeretlen Ismeretlen

Finály Ábrahám Finály Feischl Finály Dávid – 1821 Óbuda –

Ismeretlen Finály Lõbl Musicant

A Finály Henrik családfája

21

Vadrózsa

1. Éjszaky Károly MÁV vezér-igazgató, mérnök és író 1866-ban vásárolta a leendõ (most már a régi) állomás melletti nagyobb, kb. 3 holdnyi kaszálót, amelyen a vasútépítés (1867–69) után fából rakott falú, verandás villát építte-tett. Éjszaky Károly unokahúgát (nõvére lányát) vette feleségül, kitõl két fia (Géza és Ödön) és két lánya (Sára és Marcsa) szü-letett. A népi emlékezet szerint Éjszaky nagyon sokat keresett: egyik idõs nádasi ember (Parte-nia) szerint – aki gyermekkorá-ban naponta vitte nekik a bivaly-tejet – amikor a vezérigazgató Budapestrõl jött a feleségéhez, rendszerint egy erszény aranyat (arany 10 és 20 koronást) öntött a felesége ölébe. Éjszakyné kö-vér asszony volt (ezért a nádasi románok csak Grasának, azaz Kövérnek nevezték). Olyannyi-ra, hogy amikor vonattal utazni akart, a cselédlány a vonatlépcsõ-höz elõbb egy zsámolyt helyezett el, hogy valahogy fölléphessen az asszony a kocsiba. Éjszaky Ká-roly gyermekei közül egyik sem házasodott meg (talán orvosi in-telembõl sem), pedig a lányai – anyám szerint – nagyon szépek voltak és udvarlóik is akadtak, az egyiküket éppen a sztánai birto-kos, Gothárd kérte meg. A fiúk csak idõnként jelentek meg Sztá-nán, de a lányok késõ öregségük-ben bekövetkezett halálukig (az 1970-es évekig) ott éltek az elva-dult egykori díszfák és díszbok-rok közt omladozó épületben, a rengeteg macska és majorság társaságában. Gyermekkorom-ban még gyakran hallgattuk es-ténként a közvetlen szomszédos vénkisasszonyok játékát az egyre inkább lehangolódó zongorá-jukon, egy Chopin-etûdre még most is szívesen emlékezem visz-sza, mint boldog gyermekkorom járulékára. Anyám, amíg ki-kijött Sztánára feleségemmel, a 60-as

évek végéig, mindig meglátogat-ta az elhagyatott Éjszaky-lányo-kat. A lányok késõ öregségükig a nyaralónak épült házban laktak állandóan, míg csak 1955 tájt ösz-sze nem omlott. Innen átköltöz-tek az üresen álló közeli Gyer-gyay-villába, s mikor ez nemso-kára leégett, akkor az ugyancsak Éjszaky tulajdonban levõ, romos, egykori bolt-épületben éltek ha-lálukig. Az összeomlott Éjszaky-villa még ép fa- és faragott kõ maradványait az új szomszédok s mások elhordták, az óriási platá-nokat és gesztenyefákat kivágták, s az egész telket jelenleg (1986) benõtte a bozót és repkény. Mi-vel az 1970-es években hozott törvény értelmében az örökösök már nem adhatták el (az ország elhagyása miatt), állami tulajdon lett a telek.

1a. A terjedelmes Éjszaky-telek alsó (az út és patak közti) részét 1973-ban az Éjszaky-örökös Gyer-gyayaktól a sztánai földmûvesbõl lett vasúti elõmunkás Mátyás Ist-ván vásárolta meg. Kiirtotta az elvadult bozótos részeket és ki-vágta az elvénült gyümölcsfákat, de az ott levõ hatalmas tölgyfák nagy részét is (mert részben ezek eladásából fizette ki a vételárat). A gyümölcsfa sarjadékokat és

gyökérhajtásokat meghagyta s még ültetett is lent, a patakparton szilvacsemetéket, fent az út felõl pedig szép veteményest létesített s az egész nagy helyet bekerítette, az út mentén élõsövényt hagyott. A sorompó felõli gödörben egy kis szerszámkamarát is épített, mert emberi lakás építését ekkor már törvény tiltotta. A gyermekte-len Mátyás házaspár a közeli régi állomás épületében lakik.

2. Gyergyay Árpád (sz. 1881, mh. 1960 körül) fül–orr–gége or-vosprofesszor volt a kolozsvári egyetemen. Az 1919–1940 között magángyakorló orvos, számos szakcikk szerzõje, az EKE balne-ológiai szakosztályának egykori elnöke Éjszaky Károly unokaöcs-sógoraként jutott az Éjszaky-telek felsõ végén egy házhelyhez, ame-lyen 1905 táján verandás fanya-ralót építtetett. Két ugyancsak orvos fia (Árpád és Ferenc) és há-rom lánya (Judit, Ánika és Korné-lia) 1960 tájt adták el a közben le-égett ház helyét Vulpanovici besz-szarábiai menekültnek, aki orosz nyelvet tanított a telepen létesült román nyelvû bentlakásos algim-náziumban. Vulpanovici hozzá-fogott magának új házat építeni, de 1969-ben mégis eladta a ház-helyet és félig megépült házát

SZTÁNA ÜDÜLŐTELEP (2.)

Kós Károly ceruzarajza a sztánai Varjúvárról, rajta a legkisebbik fi a, dr. Kós Károly és az unokák: Géza, Béla, Zoltán aláírása

22

Boros Tibor vasúti bádogosnak (az egykori kalotanádasi kovács fiának), aki itt központi fûtéses, parkettes, essingeni rolós, vízve-zetékes házat épített, s a kiirtott bozót helyén veteményeskertet telepített (de a ház üres, mert Bo-rosné gondnokként férjestõl az egyetemi villában lakik). A Gyer-gyay fiúk, kik közül az egyik Ko-lozsvárt, a másik Marosvásárhelyt volt fül-orr-gége orvos, Magyar-országra távoztak, a Boros fiú és lány is Kolozsvár külvárosaiba há-zasodtak, román beköltözõkhöz. A Boros-ház évek óta üresen áll.

3. Kiss Mór (sz. 1857) 1879–1919 közt a kolozsvári egyetemen a római jog professzora és több szakmunka szerzõje. Tüdõbeteg emberként Éjszaky Károlytól vá-sárolt helyen, egy bõvizû forrás mellett, 1896-ban tornyos fanya-ralót épített. 1919-ben történt nyugdíjaztatása után villáját Póc-zy ügyvédnek adta el, majd ez Selényinek (kereskedõ?), utóbbi-tól végül (1945 nyarán) a sztánai földmûves születésû Dan Iuon (a hasonnevû volt bíró fia) egeresi, majd helybeli állomásfõnök vásá-rolta meg, aki most is lakja. 1944-ig a Kiss Mór-féle forrás felesleg-vize vezetéken a régi állomás közelében lévõ sorompóig folyt le, anyám is ennek csorgójáról hordatta cselédeivel az ivóvizet. Kiss Mór fia, Kiss Géza (sz. 1882) Kolozsvárt végzett („sub auspiciis regis”), a római jog professzo-ra volt a debreceni egyetemen (1914–1919), ahol 1919-ben rek-tori minõségben fogadta a kom-

mün leverésére az antant által küldött román hadsereget. Ezért lett Trianon után a román iga-zságügyi minisztérium tanácsosa és liberális párti szenátor is, vi-szont 1944 után a Kommunisták Romániai Pártjának lett tagja és egyetemi tanár. A 20-as években többször megfordult Sztánán, de szüleim elkerülték. Ennek és a köztünk lévõ kor- és egyéb kü-lönbségeknek dacára 1944 után akárhányszor találkoztunk az ut-cán, õ messzirõl rám mosolyogva üdvözölt.

4. Nemes pályafelvigyázó 1910 táján épít házat egy Deák nevû kolozsvári ügyvédtõl (Kiss Mór sógora) vásárolt telken, a vasúti töltésen túli gödörben. Nemes 1920-ig lakott itt, mikor is mivel a román állam nem alkalmazta, eladta egy kolozsvári román ta-nárnak, akitõl 1930 táján Ghibu Onisifor (sz. 1883), a kolozsvári román egyetem pedagógiatanára vásárolta meg. Ghibu apám ter-ve szerint bõvítette az épületet, a telket szépen körülkerítve gyü-mölcsfákkal beültette s a bejárat-hoz egy „romános” tölgyfafedeles kaput állíttatott. Ghibu szelistyei gazdag pásztorcsaládból, felesé-ge, Veturia pedig havasalföldi (ta-lán görög?) kereskedõ családból származott. Ghibuné tanult éne-kesnõ volt, mikor hozzájuk láto-gattunk, rendszeresen énekelt zongorakíséretével Brediceanu feldolgozású román népdalokat, de kuruc dalokat is, és nagyra ér-tékelte az én 1937-ben Pányikon végzett román népdal- (hóra-,

dojna-, kolinda-) gyûjteménye-met.

Ghibu, mint dél-erdélyi or-todox román, nem szívlelte a Habsburgok által 1700-ban lét-rehozott görög katolikus egy-házat és egyáltalán a pápistákat, amit ex cathedra és brosúrában is kifejtett. De a protestánsok-kal szemben nem volt kifogása. Ezért és mert tökéletesen beszélt magyarul s a gyermekei is jórészt tudtak magyarul, a 30-as években gyakran látogattuk egymást csa-ládostól vagy külön is. Érdekes módon náluk is négy gyermek volt, mint nálunk, ugyancsak há-rom fiú és egy lány (Octavian, Nana, Onisifor és Mihai), s mi több, az apám és a mi születési éveink is egybeestek. Így aztán a két család mindenik tagjának megvolt a maga beszélgetõ és játszó partnere. Apám szerette volna, hogy az üdülõtelep önálló igazgatást kapjon s Ghibut kérte fel, hogy vállalja el ennek bírói tisztét. A bécsi döntéskor azon-ban Ghibuék a kolozsvári román egyetemmel Szebenbe kerültek, s állítólag Ghibu a kolozsvári egye-temi katedrájának ajtajára eltávo-záskor azt írta föl magyarul: „Még visszajövök!” A román egyetem 1946-ban visszajött ugyan, de õ már nem, mert reakciósként Sze-benben házi õrizet alatt tartották. Csupán kórházi ápolásra jöhe-tett néha Kolozsvárra, lányához. 1951-ben engem is meglátogatott a múzeumban, igaz örömömre. 1980-ban Ghibu legidõsebb fia, Octavian András bátyámat kérte, hogy apja rehabilitálása érdeké-ben esetleg apámtól megmaradt levelezésekkel vagy dedikációk-kal segítse. (A sors fintora, hogy alig pár év múlva, 1983-ban már apám egykori magatartása szo-rult volna a román párt elõtt va-lamiféle védelemre a közben rehabilitált Ghibu részérõl, ha az apám elleni vád nem lett volna elõre megtervezett.) 1944 után az állami tulajdonba vett volt Ghi-bu-házban a moldvai származású és Sztána faluból nõsült Barbu iskolaigazgató által létrehozott bentlakásos algimnázium (1949–1972) tantermeit rendezték be, majd ennek megszûntével, 1975 tájt az államtól egy román pálya-felvigyázó vásárolta meg a házat.

A sztánai Gégenbauer-villa, amely telkének felső részén épült a Varjúvár (1936, ekkor Margit-villa – dr. Kós Károly felvétele)

23

5. Pisztory Mór kolozsvári jo-gász, az Éjszaky Károlytól vásá-rolt helyen 1905-ben egy tornyos és verandás, részben fából rakott nyaralót épített, amit 1919-ben, mikor Magyarországra repatriált, eladott Hintz kolozsvári gyógy-szerésznek, õ meg Kauffmann Jenõ (sz. 1886) nagykárolyi fû-szer- és rövidáru nagykereske-dõnek. Utóbbi Baruch Hugó bánffyhunyadi közjegyzõnek (sz. 1880) adta el, akinek paralízi-ses lánya, Sárika egész nyáron a kertben levegõzött. Ezután lett a korábbi Ella-villából Sárika-villa. Baruchék kóser zsidók voltak, kisgyermekként engem is meg-kínáltak sólettel, máskor meg habos csokoládéval (mindket-tõt itt ettem elõször és utoljára). 1937-ben Ferenczy Gyula (Szent-imrei Jenõ sógora) vette meg a villát, aki 1944 õszéig, míg nyu-gatra menekült, itt élt állandóan egykor dizõz feleségével. Mint zenével is foglalkozó volt színi-igazgató, Sztánán is komponált egy operettet, amiben nõvérem-re is szabott egy szerepet, azon-ban ennek elõadására már nem került sor. Az államosított házban az említett Barbunak lett lakása és az általa vezetett iskola kon-viktusa, egészen Barbu halálával bekövetkezett megszûntéig. 1972 táján az épület az özvegy gondat-lanságából leégett. A telket rövi-desen egy süketsége miatt nyu-galmazott állambiztonsági ezre-des, Johann Florea Toma vette bérbe a községtõl, a rom helyén egy kis emeletes villát épített, azóta itt lakik feleségével, sokat járja a környéket, vadgyümölcsö-ket és gyógyfüveket gyûjtöget és kertészkedik.

6. Gégenbauer József német (svájci?) származású zenész (apja talán festõ volt), felesége pedig háztartás iskolát tartott Kolozs-várt, ahol varrást és német nyelvet is tanított. Az Éjszaky Károlytól vett parcellán (a szekérút alatt és fölött), már idõs korukban, 1890 tájt nagy, rakófás falú, emeletes, erkélyes és verandás nyaralót épí-tettek. Évente József naptól (már-cius 19.), Szent Mihályig (szept. 29.) tartózkodtak itt. Naponta föl-sétáltak a meredek hegyoldalon kialakított szerpentin ösvényen az erdõszéli kis padig, innen gyö-

nyörködtek a szép kilátásban. 1909-ben apám megvásárolta tõlük e felsõ részt az itt lévõ kis parasztházzal, csûrrel és pincével együtt, ahol eredetileg a villát is gondozó ember élt. 1919 után az alsó, házas telket Gutfried keres-kedõ, a kolozsvári Gólya áruház és New York szálló-vendéglõ-ká-véház tulajdonosa vásárolta meg, ekkor kapta az épület a Margit-vil-la feliratot. A nagy, hatszobás nya-ralónak egy-két szobája mindig kiadó volt. Így pl. a 20-as években itt nyaralt Nagy Lajos újságíró fe-leségével, Tessitori Nóra szava-lómûvésznõvel, majd Litteczky Endre és felesége, Krausz Ilona festõmûvészek, végül Barabás Márton festõmûvész és felesége. 1932-ben aztán az egész épületet kiadták a kolozsvári zsidó iskola nyaraltatására. Az épp a mi há-zunkkal szemben nyaraló gyer-mekekkel naphosszat magyar és zsidó énekeket gyakoroltattak. Engem nagyon bosszantott ez a csendháborítás, s a gyermekeket titokban meghajigáltam, csúfol-tam. Persze a tanítóknak nem volt nehéz fölfedezniük, hogy a tettes csakis a kamaszodó szomszédfiú lehet, bepanaszoltak anyámnál, aki – épp egy hosszú iszalagot húztam az erdõbõl hazafelé – hir-telenében adott is nekem jó né-hány pofont.

A következõ évben Bene Ist-ván háromszéki ifjú dzsentri vásárolta meg a házat, telket, és megszöktetett feleségével, Do-mahidy Amáliával állandóan itt élt 1944 õszéig.

7. Bene István a felesége szat-mári földbirtokos szülei által ki-adott hozományából 1938-ban az elõbbi ház mellett egy hatszo-bás, hallos és teraszos panziót építtetett téglafalakkal és cserép-tetõvel, ahol a vendégek teljes ellátást kaptak. Benéné fõzött a cselédlánnyal, aki fityulát kötve fejére felszolgálóvá minõsült. Ugyanígy az egyetlen férfi szol-ga, mikor nem kint a földeken dolgozott, libériát öltve az inas szerepét játszotta el a vendégek ámulatára. Bene mindezt ke-délyesen rendezte, és elõttünk bizalmasan, nem csekély öniró-niával kommentálta. Tõszom-szédunk lévén fiatal házasként Málikával rendszeres látogatónk

volt. Zsófia nõvéremmel zongora mellett felváltva énekelték végig az újabb sanzonokat, a Fényes Szabolcs-féle dalokat vagy a Rei-nitz Béla megzenésítette Ady-ver-seket (Egyedül a tengerrel, Kató a misén, Az Értõl az óceánig stb.), a népszerû slágereket (mint pl. a La Paloma, Sorrentói emlék stb.). Most is fülemben csengnek a dal-lamok foszlányai, amelyek a 30-as évek sztánai szombat estéinek számomra páratlan hangulatát idézik fel.

Akárcsak apám, a Bábonyban mintagazdaságot vezetõ Balázs bátyám, vagy a hunyadi birtokos Albrecht Dezsõ, Bene is egylovas, kétkerekû, rugós giggel (leptika) közlekedett a rossz utakon a kör-nyezõ falvakba vagy a vásárokba. A Dâmbul Crucii hegy Tóttelke– Jegenye felé esõ nyúlványán vásárolt kb. 15 holdas birtokára lóháton ment ki, ahol csak igaz-gatott, de õ nem dolgozott. Tele volt jobbnál jobb ötletekkel a meggazdagodásra, azonban ezek közül csak a felesége pénzén be-állított panziót valósította meg, némi sikerrel. Szerette a kedélyes, tréfás társaságot, a bor melletti nótázást (de õ maga nem ivott). 1944 õszén a kommunizmustól félve családostul nyugatra ment. Állítólag Franciaországban egy színésznõ birtokának lett gazda-tisztje, ott rövidesen elvált felesé-gétõl, de késõbb újból összehá-zasodtak.

Az államosított Bene-féle há-zakban az említett Barbu-féle iskola hálótermeit rendezték be. 1960 körül a régibb (Gégen-bauer) ház roskadozó emeletét, majd a földszint nagy részét is le-bontották. A megmaradt két he-lyiségben és a volt panzióépület-ben 1970 körül Dan Liviu (az ál-lomásfõnök fia) a Turista hivatal alkalmazottjaként menedékházat és falatozót (inkább kocsmát) rendezett be, de a vállalkozás rövidesen megbukott a szomszé-dok szerencséjére. 1975-ben a Gégenbauer-ház maradékát az al-mási néptanácstól Suciu kolozs-vári sörgyári technikus vásárolta meg. A volt panzióépületet a ko-lozsvári egyetem szerezte meg a Szentimrei-féle Alkotások Háza kiegészítésére, azonban a sosem használt, elhanyagolt épület a 80-

24

as évektõl egyre romlik, várható az összeomlása.

8. Török Artúr kolozsvári mér-nök, Pisztory veje, egy sztánai föld-mûvestõl vett helyen, az elõbbi épületektõl kissé távolabb, észak-keletre, a vasút mellett (a jelenle-gi állomás közelében) 1903-ban egy háromszobás fa házat épített, amelynek nagy elõszobáját Ves-kán Laci nyárszói bútorfestõ asz-talossal rendeztette be. Az elõzõ-ekben Benével kapcsolatban em-lített birtokot is õ vásárolta meg a nádasiaktól, és ennek egy részére gyümölcsöst telepített. 1919-ben aztán Török is repatriált, a házát, telkét és birtokát egy bukovinai eredetû, tüdõbeteg Cernãtescu nevû tanult embernek adta el, aki aztán szép feleségével bezárkózva itt élt 1930-ig, mikor is mindenét eladta a háromszéki lófõszékely származású fiatal Bene Istvánnak. Hogy kúriaszerûbb legyen a ház, Bene egy kis verandafélét épített a bejárat elé. 1933-ban Bene az olasz eredetû bányamesternek, Demartininak adta el e házat, tel-ket és még egy közelebbi földet. Demartininak a tóttelki görög ka-tolikus paplány feleségétõl szüle-tett három gyermeke közül egyik fia 1944 õszén Ausztriába távozott, lánya Kolozsvárra ment férjhez, Lajos fia azonban itt maradt és gazdálkodik. Ennek feleségétõl, Vermesy Anikó tanárnõtõl (kinek elsõ férje Nagy Károly egyetemi oktató volt) van egy állatorvosnak készülõ fia. 1970 tájától Demartini bérli a Kós-telek füvét.

9. Veress Elemér orvos, a ko-lozsvári egyetem professzora (a festõ fivére) a Török Artúré mel-lett vásárolt telken épített magá-nak villát, ugyancsak szép kilá-tással az Almás völgyére és a Me-szes-hegységre. 1919-ben e házat a kis telekkel Pártos kolozsvári Dermata gyári orvosnak (Pártos Gyula építész, Lechner Ödön tár-sának fia) adta el, akitõl viszont a Romániába emigrált 1919-es igazságügyi népbiztos jogász, Ládai István bérelte nyaralónak. 1946-ban Román Viktor (Asztalos István író sógora) vásárolta meg, halála után pedig 1981 tájától két gyermeke és unokaöccse, ifjabb Asztalos István geológus használ-ja élettársával nyaraló- és hétvégi házként.

10. Mikó Miklós kolozsvári ügyész, majd Budapesten kúriai bíró, 1900 táján építtet magának romantikus stílusban bástyás, alápincézett, erkélyes és veran-dás kõházat egy, a Gégenbaue-rével délrõl szomszédos helyen, amelyet egy sztánai földmûves-tõl vásárolt. A telkét egyik oldal-ról a Nádasra vivõ szekérút, má-sik oldalon az ebbõl kiágazó, a Szénafüvek felé vezetõ dûlõút határolja, harmadik oldalon pe-dig a nádasi határban eredõ cser-mely mély árka. Az 1900–1910-es években Mikóék nyaranta vidám életet folytattak: bálokat rendez-tek az itt nyaralók számára, Szent Iván napján (jún. 24.) pedig a környékbeli falusi ifjúságnak kü-lönféle mókás versenyeket. Ilyen versenyszám volt pl. az, hogy egy földbe ásott és faggyúval megkent magas pózna tetejére egy szép kendõt tettek, s akinek sikerült a síkos oszlopon ide fölmásznia, az elnyerte a kendõt és szeretõjének adhatta. A lepényevõ verseny pe-dig abban állott, hogy sütöttek egy hatalmas, szilvaízzel töltött lepényt, amelynek töltelékében egy arany tízkoronás volt elrejt-ve s a körben felálló versenyzõk mindenike azon volt, hogy olyan gyorsan egyék a lepénybõl, hogy õ találja meg az aranypénzt. Ezen kívül még volt szamár ügetõver-seny és egyéb látványos bolond-ságok. Az 1919 után Budapesten maradt Mikó család után a telek magára maradt 1932-ig, amikor apám megvásárolta Balázs bá-tyám számára. Az idõközben romossá lett épület kövét új ház építése céljából ölbe raktuk, a telek alsó sarkában meg tenisz-pályát létesítettünk. 1943-ban szóba került, hogy Balázs eladja a telket a Schlachta Margit-féle ka-tolikus szerzetnek, de 1945 után ezt feloszlatták, az építõköveket pedig (az új alagút építéséhez vagy máshova) elhordták. 1967-ben Balázsnak szándékában ál-lott, hogy a nagy telek egy részét eladja Pünkösti Miklós sztánai ref. lelkésznek, hogy a pénzen szakszerû méhészetet állítson be. Megbetegedése miatt engem kért meg, hogy segítsem nyélbe ütni a vásárt, azonban erre Balázs halála miatt már nem került sor. Halála után még összehoztam az

özvegyét Pünköstivel, de Ibolya oly nevetségesen keveset kért a szóban forgó részért, hogy a csa-lád lebeszélte az eladásról. Pedig a Kós-teleknek biztonsági szem-pontból is jól fogott volna, ha a szemközti üres Mikó-telken egy rendes ember házat épít, hogy szabad idejében itt kertészked-jen, majd ide is költözzék.

A háború után elhagyatott te-lek fokozatosan olyan átjáró lett a benõtt bokrok és vízmosások mi-att csak nehezen közlekedõ sztá-nai és nádasi szekeresek számára, amit én a 60-as évek közepén csak pár évig akadályozhattam meg a Kós-telek elvadult sövényébõl ki-vágott ágaknak az egykori kerítés helyére rakásával. A füvet használó Demartini sem tett semmit a telek rendben tartására. Ezért 1984-ben tanácsomra Ibolya sógornõm egy megfelelõ ajánlattal jelentkezõ ná-dasi embert (Dãnuþ) bízott meg azzal, hogy a fû kaszálása és némi kerthasználat fejében a telket is rendbe teszi. A terep elegyengeté-se, a nagy fák felnyesése, a bozót kiirtása, a telek legereblyézése és ágakkal való bekerítése, valamint gyümölcsfa csemeték ültetése révén állta is a megállapodást. Azonban jelenleg arról van szó, hogy Ibolya ennek az embernek valami nevetséges okon idõ elõtt felmond azért, hogy ott nõvére (dr. Nagy Ferencné Lászlóffy Etel-ka) „felesként” kertészkedhessen, ugyanakkor azt is megengedve, hogy a telek hozzánk közeli alsó sarkában egy víkendezésre alkal-mas ún. szerszámkamrát építtet-hessen.

11. Kós Károly (1883–1977) építész, grafikus majd író is, mint nekem mesélte, még mûegyete-mista korában (1907 körül) egy alkalommal Körösfõtõl a Riszeg-tetõn át vezetõ úton a sztánai állomásra tartva – hogy meny-asszonyához Türébe utazzon – kedvelte meg eme üdülõtelep környezetét és határozta el, hogy õ is itt épít majd magának villát. 1909-ben Gégenbaueréktõl meg-vásárolta a szekérúttól az erdõig esõ meredek telekrészt, és nagy földmunkával 1910-ben felépít-tette a hegyoldalban álló, tájba beillesztett tornyos nyaralóját. Aztán rövidesen megvásárolta a sztánai földmûves Boldizsár

25

családtól a jelenlegi kúton felüli parcellát, amelynek az úton túli részét átadta Mikóéknak, cserébe megkapta tõlük az út és az erdõ közti részt. (Mivel eleinte Mikóék húzódoztak e cserétõl, apám a Boldizsár-parcellának a Mikó-vil-la közeléhez esõ részén rakatta le mindig a szemetet és trágyát, így kényszerítve ki a cserét.)

A házterv valójában a szülei-nek a kolozsvári Brétfûbe épített ház tervének egy tökéletesebb változata. Nem téglafallal, hanem kõbõl és fenyõgerendából Pietro de Pauli pallér és Melczer Károly Kecskemétrõl szerzõdtetett épí-tõmester építették föl.

A Gégenbauertõl vett telek-részen egy kis parasztház, kis félcsûr és egy pince is volt. Ezek az épületek, valamint Balás nagy-apám halála után maradt gazda-sági felszerelések ösztönözték apámat arra, hogy maga is földet vásároljon és gazdálkodjon. Ez aztán családját végleg Sztánához kötötte, s így a nyaraló családi házzá minõsült. Azonban pet-róleumlámpa helyett csak rövid ideig (1915–1922) volt villanyvi-lágítás és villanycsengõ – amit egy állomási forgalmista (Reich Loránd, Kós Szidónia nagyné-ném késõbbi férje) szerelt föl vizes elemekbõl álló teleppel. 1922 után újból csak petróleum-lámpánk volt és madzaghúzós csengõ az emelettõl a konyháig, ami a 12 éves Balázs ötlete és szerelése. Az eredetileg tervezett vízvezetékes fürdõszoba helye üresen maradt, s az ablakok, aj-tók is szimplák maradtak. Anyám pénzbeli örökségébõl apám nem e hiányokat pótolta, hanem 1925-ben a házhoz a hegy felõl egy tol-dalékot építtetett, a hegybe vájt új konyhával, fölötte a külön kijára-tú dolgozószobával az ugyanek-kor épült Szentimrei-villától ma-radt hulladék anyagokból, nádasi kontár építõk munkájával. (Volt is elég reparálnivalóm e traktu-son késõbb, amióta családommal – éveken át Boldizsár János Basa bérlõjeként – ezt a helyiséget is lakni kezdtük!)

A Varjúvárnak elnevezett kõ-padlós, kandallós, szellõs nyara-ló az elsõ világháború éveiben gyermekeivel együtt itt maradt anyámnak állandó otthona lett

– én is itt születtem. Apám vi-szont a háború éveiben mint itt-ott katonamundérban dolgozó, majd pedig a 20-as évektõl mint politikai és irodalmi szervezõ és a Szépmíves Céh igazgatója csak keveset volt otthon (Kolozsvárt a szülõi házban levõ külön szobá-jában, vagy a Céh irodai díványán aludt). Így anyámnak a ház kom-fortnélkülisége miatti panaszait apám nem tette magáévá, mikor lett volna rá pénze, akkor inkább földet vásárolt, tanyát épített és „gazdálkodott”.

1944. október végén aztán a többi villával együtt a mi házun-kat is teljesen kirabolták a fegyve-res „Maniu-gárdisták” s nyomuk-ban mások. Az ajtókat, ablakokat is elvitték, de a cserépkályhákat is szétszedték s a padlókat föl-szedték kincset keresve. Szüleim minden elõzetes hír és figyelmez-tetés ellenére az utolsó pillanatig otthon maradtak, csak a lövöldö-zést hallva menekültek az erdõn át a nádasi román kommenci-ós cselédhez, aki elõzõleg már apám minden féltettebb holmi-ját megmenekítette. Innen ment be apám Kolozsvárra (gyalog), anyám meg Sztána faluba. Elõzõ-leg a „védelmem” alá helyezkedõ nagynénémmel és unokahúgom-mal, s természetesen menyasszo-nyommal már az erdõbe vonul-tunk pokróccal s némi élelem-mel, majd háromnapi bujkálás után ugyancsak Nádasra, a derék

Boboº Mitru kántorhoz mentünk. Mikor már ott is kérdezõsködtek felõlünk, egy hajnalban Sztánára a papilakra indultunk, onnan pe-dig Kolozsvárra (1944. október 31-én). Így aki nem menekült a kommunizmus elõl, menekül-nie kellett a gyilkos, rabló, sovi-niszta bandák elõl. E napokra is illett Reményiknek még az elsõ világháborút követõen írt ver-se: „Magyarnak lenni: tudod mit jelent?/ Küzdelmet, fájót, véges-végtelent,/ Úgy teremtõdni erre a világra,/ Hogy mindig vessünk, de mindig hiába,/ Hogy amikor már érik a vetés,/ Akkor zúgjon rá irtó jégverés...” De akkor még mi mindnyájan, apám is a maga szívósságával s én is ifjú energi-ámmal, teljes hittel mentünk be Kolozsvárra, hogy ott segítsük a felocsúdást, megújulást.

Apám tanyáját miután kiürí-tették, rövidesen földig rombol-ták, szó sem lehetett többé gaz-dálkodásról; kolozsvári állásunk különben is mindnyájunkat már teljesen a városhoz kötött.

Az üres villákba pár évig a vas-utat és az alagutat újraépítõ mun-káscsaládokat telepítettek, majd helyükbe az ekkor létesült Barbu-féle iskola költözött: a Kós-házba a tanárok. A sztánai házunkba 1945 után csak én mentem ki ifjú feleségemmel és apró gyermeke-immel s gyakran még anyámmal, más senki. Így apám elõször a „birtokát” (1949), majd a Varjúvá-

Kós Károly: Varjúvári lakásbelső

26

Jobbágytelki piros párizsHej, piros az én rózsám is.Szép a falu s a vidéke,De százszor szebb a szeretõm. Szép az alma az ágtetõn,Csuhajaj!Dolgos kezû jámbor népe.Szebb ott még a fûzfaág is,Mint máshol a gyöngyvirág is.Csuhajaj!

Dolgozatomat egy rövid falutörténettel kezde-ném, majd a jobbágytelki táncos aratókalákát vizsgá-lom, mint eseményt.

Jobbágytelke Marosszék keleti részén, a hodo-si Darvas patak mellett, a Tarbükk alatt fekszik, Ma- rosszék utolsó székely községe. Szomszédai: keletrõl Köszvényes, Mikháza, Deményháza; délrõl Hodos; nyugatról Oláhtelek; északról Köhér. Mindenfelõl he-gyekkel van körülvéve, csak délrõl közelíthetõ meg. Már közmondássá vált, hogy Jobbágytelke úgy be van a Görgényi-havasok közé ékelve, hogy be lehetne fed-ni. A hagyomány szerint elsõ lakói görgényi várjob-bágyok voltak, innen kapta a falu a nevét (Kodori R. Cs. 5).

Jobbágytelke az 1567. évi regestrumban mostani nevén fordul elõ; egy 1614-es okmányban Jobbági-telkiffalwá-nak íratik (Orbán B. 4. 84). 1781-ben el-válik Hodostól a falu és önálló egyházközség lesz. Jobbágytelke a Nyárád mente legtisztább magyar katolikus községe. Az emberek alapfoglalkozása a mezõgazdaság és szalmafonás (Gligor R. L. 33–37).

A falu közepén fekszik a római katolikus temp-lom, amely 1786-ban épült. 1786 elõtt egy Szent Lõ-rinc tiszteletére szentelt fakápolnában végezték az istentiszteletet. A kápolna 1619-ben épült, majd le-égett és a helyén most a falu katolikus temetõje van (Kiskaczoni B. K. 178).

A jobbágytelki iskola 1876-ban épült. Az elsõ ta-nító Petres József volt, akinek legidõsebb fia, Petres Kálmán a kolozsvári Marianum leányiskola igazgató-ja volt.

A faluban 1884-tõl mûködik tánc- és énekkar. Pet-res József 1979. febr. 6-án írt levelébõl tudjuk, hogy népdalokat gyûjtött Bartók Béla a faluban. Bartók Béla 1910-ben jött Jobbágytelkére, Petres József ak-kori kántortanítót kereste fel…(Dézsi Ö.) Ilyen nép-dalokat gyûjtött, mint Már minálunk babám, az jött

Jobbágytelkitáncos aratókaláka

rat is leírta (1950), elõbbit Nádas falunak ajándékozta, utóbbit meg eladta a sztánai földmûves Boldi-zsár János Basának, hogy az árán Kolozsvárt vegyen telket, ahova fákat ültethet, s építhet rajta kis házikót. Azonban ehhez sem volt szerencséje: az apró emeletes há-zacskát, mivel a tordaszentlászlói ács lopott fából építette, a be-szállításkor elkobozták, a Donát úti telket pedig 1974-ben kisajá-tították. A telekre mégis felállított víkendház anyagából Zsófia nõ-véremék garázst építettek, a tele-kért kapott inkább csak jelképes kisajátítási összegrõl pedig én és András bátyám lemondtunk a Ba-lázs bátyánk árvái javára.

Számomra a „birtok” elaján-dékozása apám részérõl helyes lépés volt (bár sose próbálkozott volna a gazdálkodással!), azon-ban a ház eladásával nem tudtam egyetérteni. Hiszen nekem szü-

lõházam és nevelkedési helyem volt, és többgyermekes családom számára kitûnõ nyaralóhelynek bizonyult 1945 után, már csak a környéke miatt is. Ugyanakkor az erdélyi magyar jelképként számon tartott Varjúvár eladását az ismét kisebbségi helyzetbe kerülõ magyarság körében rosz-sz hangokat keltõ feladásnak is minõsítettem. Ezért kezdettõl azon voltam, hogy valamiként, esetleg Balázs bátyámmal össze-állva, vagy apósom anyagi támo-gatásával, részben vagy egészben megvásároljam. Feleségem és anyám biztatására is éveken át tartó alkudozás után, miután Bol-dizsár minden gazdasági mellék-épületet lebontott és elszállított, 1962-ben sikerült egy általunk ki-fizethetõ (20 000 lej) összegben megállapodnom (ennek ötödét anyám állotta, a fent maradót pe-dig én és testvéreim). Így a ház

újból Kós tulajdon lett. Mivel én, s fõleg feleségem s gyermekeim az év jelentõs részében kint voltunk, s a visszavásárlást is én intéztem, anyám lebeszélt arról, hogy a Me-zõségen vegyek családi nyaralót magamnak, megígérve, hogy az általa elfoglalt szobát is átadja nekem. Így a házban testvéreim egy-egy szobát, én pedig kettõt lakhattam és lakom most is, mint saját részemet. Viszont az is igaz, hogy eddig a ház és a telek rend-be hozása és rendben tartása is egyedül rám maradt.

Így lett lehetséges az apám le-mondásának jóvátétele, az, hogy az én szülõházam gyermekeim s unokáim számára is fontos nevel-kedési hely lett, és hogy a gondo-zott ház és környéke hirdetheti az otthoni megmaradás lehetõsé-gét, a szülõföldön való létfolyto-nosságot.

DR. KÓS KÁROLY

Koszorús ünnepi felvonulás

27

be szokásba; Erdõ, erdõ, erdõ, marosszéki kerek erdõ; Kivirágzott már a nád; Piros kukorica szára (K. Kiss F.)

Az aratókalákában megfigyelõként vettem részt. A népszokásról képeket, videófelvételeket és interjút készítettem Miklós Bódi bácsival az aratási hagyomá-nyokról. A megfigyelésekre, képekre és vallomásokra támaszkodva szeretném az eseményt alaposan bemu-tatni, odafigyelve a kódrendszerekre, szimbolikusságra, emberekre, történésekre, hiedelmekre stb.

A népszokás szubjektuma (Niedermüller P. 182–184), aki az eseményt az öregek vallomásai alapján rekonstruálta, megrendezte és kivitelezte, Balla Ve-ronka és fia, ifj. Orbán Kálmán, akik jelenleg a job-bágytelki néptáncegyüttes vezetõi. A szokásban részt vevõ személyeknek (Niedermüller P. 156) a kiválasz-tása a falu teljes korosztályát átfogta. A meleg júliusi napon vágta a búza szárát a 63 éves Bálint Irén, a 60 éves Bereczki Pauli, ott volt a 84 éves Szántó Antal, aki ügyesen kalangyált. A 10 éves Bereczki Henrietta, a 8 éves Orbán Júlia Szidónia a szalmából kévekö-tözõ köteleket készítettek, mert szeretnek segíteni a felnõtteknek. A 16 éves, népviseletbe öltözött Bakó Botond Endre azért ment ki az aratókalákára, mert ezt nem tanították az iskolában, kíváncsi volt, milyen is ez a hagyomány élõben.

A hagyomány fenntartásában és újraalkotásában nagy részt vállalt a hattagú Jobbágytelki Kulturális Egyesület. A budapesti Stoller Antalnak, a Vasas Nép-táncegyüttes vezetõjének, aki 1971-tõl jár Jobbágytel-kére, a 90-es években vált szorosabbá a kapcsolata a helybeliekkel. Hozzájárult a Balla Antal-emlékház létesítéséhez, az idén pedig az aratókaláka megszer-vezését egy pályázat elnyerésével támogatta. A zené-szeket: Vavrinecz Andrást (hegedû), Adorján Istvánt (brácsa), Nagy Andrást (bõgõ) és az eseményt reklá-mozókat õ hívta meg Budapestrõl, akik végig jelen voltak az aratáson. A Jobbágytelki Kulturális Egyesü-lettel közösen az a célja, hogy a következõ években turistákat hozzon Jobbágytelkére egy-egy ilyen és ehhez hasonló, hagyományokat éltetõ eseményre, amelyeket a külföldieknek is érdemes megismerni sajátosságuk miatt, hisz az aratókaláka is az európai népi hagyományok részét képezi.

A domboldalon tûzõ napsütésben kezdõdött az aratás – sarlóval. Régi hagyomány, hogy az asszo-nyok vágják a búzát, fiatalok, gyerekek, készítik a kévekötõ szalmafonatot, a férfiak kötözik a kévéket és kalangyába rakják. Szigorú szabály: 22 kéve egy kalangya és sarlóval kell aratni. Az aratási munka ne-mek szerint elkülönült.

Minden szokás helyhez kötött (Verebélyi K. 25). A színpad, azaz az aratás helyszíne egy régi helybeli térbeosztás része és szorosan összekapcsolódik más népszokásokkal: a határkerüléssel és a búzaszente-léssel. Hogy a falu hármashatár-elméletét megérthes-sük, vázolnom kell röviden az említett szokásokat. A térbeosztás a falu vallásosságát tükrözi és a bibliai hármas számon alapszik.

Húsvét vasárnapján hajnali négy órakor összehúz-zák a harangokat. Valaki végigjárja a falu utcáit, köz-ben dobol és kiabálja, hogy Jézus feltámadott. Fel-ébreszt mindenkit. Ismét harangoznak, a hívek ösz-szegyûlnek a templom elõtt. Elvégzik a reggeli imát,

elénekelnek egy feltámadási éneket és indulnak ki a határra. Útközben énekelnek, és az olvasót mond-ják. A falu határának csak egyharmadát kerülik meg. Minden harmadik évben kerül sor ugyanarra a terü-letre. Ez a falu hármashatár-elméletének köszönhetõ. Mit jelent a hármashatár? A falunak három nagyobb, szõlõtermesztésre alkalmas része van: Falbükk, Cse-re-oldal és Nagyszõlõ; ugyanakkor három gabona-termesztésre alkalmas része: Nyír–Cseremege (a falu déli része), Kovácine–Bükk (a falu keleti része) és Székerek–Hodosréte (a falu északnyugati része). Határkerüléskor mindig kötelezõ az egyik gabona-termõ vidék, az ahhoz legközelebb esõ szõlõs és a Nagyszõlõ megkerülése. A falu határa három nagy megkerülendõ részre oszlik: 1. Dombhát – Falbükk – Hermánykapu – Csere-oldal – Hodosréte – Kováci-ne – Ötfenyõ – Kalányos; 2. Cserépcsûr – Kovácine – Szõlõfû – Bükk – Hodosi keresztfa; 3. Csámpi – Öt-fenyõ – Szõlõfû – Bükk – Hodosi keresztfa – Nyír – Cseremege – Cseretetõ. A falu különbözõ pontjain határkerüléskor szentelt barkát ásnak el kereszt alak-ban, hogy Isten megáldja a vetéseket és a munkáju-kat: 1. Falbükktetõ – Hermánykapu keresztfája – Si-matetõ – Ötfenyõ – Szõlõkapu – Hodosi keresztfa; 2. Simatetõ – Ötfenyõ – Szõlõkapu – Hodosi keresztfa; 3. Simatetõ – Ötfenyõ – Szõlõkapu – Hodosi kereszt-fa – Cseretetõ. A kerülésbe mindig beleesik egy er-dõterület, ahol botokat vágnak, virágot kötnek rá: Simatetõ-Toplós, Bükk és Keresztény (három erdõs terület). A feldíszített botokkal és lobogókkal indul-nak vissza a templomba. Közben a mindenszentek litániáját éneklik. A templomba a pap várja és áldás-ban részesíti õket. Ezt követi az ételszentelés: tojás, bárányhús, kalács és kenyér. Ezt mindenki viszi a ha-tárkerülésre és ekkor kipakolja az oltár elé (Miklós Boldizsár, 1931. jan. 8. Felszeg/289). A névadásban a beszéd mint szokás jelenik meg (Verebélyi K. 60).

A búzaszentelés esetében is a hármashatár elve mûködik. Mindig azon a gabonatermõ vidéken tör-ténik a búzaszentelés és a körmenet, amelyen az adott évben történt a határkerülés.

A hármas határnak megfelelõen osztották be a termesztett növények helyszínét is: egyik részen ga-bonát (búza, zab, rozs, árpa), másikon törökbúzát és pityókát termesztettek. A harmadik részen volt az ugar, ahol libákat, disznókat, juhokat, teheneket le-geltettek a földet trágyáztatva. Õsszel erre a területre vetették mindig a búzát.

Az aratókaláka

28

A 14 ár búzaparcella, amely a cselekvés jelenlegi színhelye Cseretetõn, Nagyborozda fertályban van (3. nagy egység), amely egyike azoknak a dombok-nak, amelyek körülölelik Jobbágytelkét. Fent, a kissé sima és nem nagyon meredek oldalakon kalapszal-más (nevezik még csóréfejû vagy kalászosnak) búza, alább pedig takarmány terem. Ezt a fajta búzát ma csupán Jobbágytelke környékén termesztik, mert a szalmája alkalmas a szalmakalap és egyéb dísztár-gyak készítésére.

Az arató munkának legfontosabb eszközei, tár-gyai (tárgyi kódok mint funkciójelek mûködnek – Niedermüller P. 186–187): kasza takaróval, fagereb-lye, favilla, sarló, marokszedõ kuka, kaszaüllõ, kasza-kalapács, kaszakõ, tokmány és cserépkancsó. A kor-só, kanna öblös, szûk nyakú, egyfülû edény folyadékok tárolására. A leveles indákkal, ivó madarakkal díszített kancsók az élet vizét adó kutat jelképezik. A boroskan-csó az Oltáriszentségre utal.

A sarló a magyar nyelvnek még honfoglalás elõt-ti török jövevényszava. Két alapvetõ formáját kü-lönböztetjük meg: az egyik a fogas, a másik a sima élû, más néven kaszasarló. Az elõbbinek görbülete és a nyélhez történõ kapcsolódása alapján két típu-sa ismeretes a Kárpát-medencében. Az egyik a hor-gas forma, melynek pengéje a nyélbõl kiindulva jó darabig egyenesen folytatódik, és csak a vége felé görbül el. A másik mindjárt a nyél fölött kiöblösö-dik, ívessé válik, majd csak azután folytatódik felfelé. Ez általában erõteljesebb, sok esetben vastagabb is a másiknál. Ezeket a szerszámokat csak a gabona le-vágására használták, ezzel szemben a kaszasarlókkal korábban füvet vágtak, de késõbb sokfelé arattak is velük, majd a kasza térhódításával marokszedésre szolgáltak.

A sarlóval történõ aratás többnyire asszonyi mun-ka, férfiak ritkábban, inkább csak a legfiatalabbak és a legidõsebbek vettek benne részt. Az arató egyik kezével a gabona szárából annyit fog össze, ameny-nyi a markában elfér, majd ezt alulról felfelé irányuló mozdulattal levágja, és az elõre kiterített szalmaköte-lekbe helyezi. A kévéket többnyire a férfiak kötik be, és ugyancsak az õ feladatuk azoknak a különbözõ méretû csomókban történõ összerakása.

A sarló az élet és a halál jelképe. Alakja a fogyó

hold alakját utánozza, szimbolikus jelentése az idõ hatalma az ember felett.

A gabonavágásra szolgáló másik szerszám a ka-sza. Eredetileg a fû levágásának munkaeszköze. A magyar kasza 70–110 cm hosszú, kissé görbülõ acél-lemez, melynek egyik oldalán az orma, a másikon az éle fut végig. A nyele a vele dolgozó magasságá-nak megfelelõen 170–200 cm. A hegyvidéken egy, a síkságon két fogója van. Jobbágytelkén az egyfogós változatot használják. Az utóbbi segítségével a kaszát a földre jobban leengedhetik, és alacsonyabb tarlót vághatnak. A pengét karikával erõsítik a nyélhez, és a végzendõ munkának megfelelõ szögben állítják be. Aratáskor 2–3 vesszõbõl csapót erõsítenek rá, hogy ezzel a levágott gabonát jobban le tudják teríteni. A jobbágytelkiek ezt vászonnal vonják be, hogy a ki-pergést még jobban csökkentsék.

A kasza élét vasüllõn kalapáccsal kikalapálják, majd ha veszít élességébõl, megfenik.

A kaszával csak férfiak dolgoznak, míg a marok-szedés az asszonyok feladata. A kévék bekötése, ösz-szehordása ismét férfimunkának számít. A kasza a parasztgazdaságok legmegbecsültebb szerszáma, a kaszálás a legfontosabb paraszti munkák közé tar-tozik. Elsajátítása fiatalembereknél a felnõtté válás, a felnõtt munkásként való számbavétel feltétele. A jó kaszásnak tekintélye van Jobbágytelkén. A kasza is-merete, vásárlása (minõség, forma, nagyság), beállí-tása (a penge nyélre szerelése), állagának megóvása és az élesítés tudománya szintén a kaszálás mester-ségéhez tartozik. A jó kaszát tulajdonosa szereti, és személyes tárgyként féltve gondozza.

Az õszi gabonát többnyire rávágják, vagyis a szálak a még álló gabonafalnak dûlnek. Ez esetben egy asszony vagy lány háttal megy a kaszás után, és fakampóval vagy sarlóval szedi fel a szálakat. Amikor már elegendõ gyûl össze, akkor azt az elõre kiterített szalmakötélre fekteti. Az összekötött kévéket, akárcsak a sarlós aratásnál, ke-resztekbe rakják. A keresztek négy lábába úgy helyezik a kévéket, hogy a kalászuk belül egymáson feküdjék, míg a torzsuk kifelé nézzen. A tetejére egy kévét húz-nak. A keresztben elhelyezett kévék száma változik. Job-bágytelkén a kalangya 22 kéve.

Az aratás elengedhetetlen eszköze a korondi kõ-korsó, amibe tárolták és vitték a bort, a pálinkát és a vizet. Azért volt ez a legjobb korsó, mert hidegen tar-totta az italokat. A korondi fazekasokat tisztelték és mindig tõlük vásároltak.

Amint Miklós Bódi bácsi mesélte, régen egy-egy aratókaláka egész napos volt, a gazda meghívásá-ra arattak, utána aratókoszorút készítettek, átadták a gazdának, aki megvendégelte az aratókat, este pedig aratóbálra hívta. Így történik ez ma is, annyi különbséggel, hogy szombaton az aratókoszorút a kultúrotthonban Orbán Sándor polgármesternek, a község gazdájának adták át. A koszorú kör alakú dísz. A gyõzelem, a siker, a jutalom, a halhatatlanság szimbóluma. A kör a tökéletességet, a teljességet, a világmindenséget, az összefogást jelzi. A táncban is gyakori a kör motívum.

A gazda legfõbb ajándéka az volt az aratók szá-mára, hogy három egymás után következõ vasárnap õ fizette ki a zenészeket és ingyen bált szervezett.

A szokás mindig idõhöz kötött (Verebélyi K. 25).

A kalákázó fi atalok egy csoportja

29

Július az aratás hónapja. A búza érésének szakaszait, idõpontjait így határozzák meg: Szent György-nap (április 24.) táján szárba indul a vetés, májusban ki-hányja a fejét, Vid napján (június 15.) abbahagyja a növekedést, Péter-Pálkor (június 29.) megszakad a töve, ettõl kezdve már csak érik, és lehet kezdeni az aratást. Jobbágytelkén Szent János napján (június 24.) szakad töve a búzának.

Az aratás napját gondosan megválasztják. Újhold-kor nem kezdenek hozzá, de Illés napját sem tartják szerencsésnek, nehogy a villám beléjük csapjon. Ha éppen péntekre esett volna az aratás elsõ napja, ak-kor már csütörtökön levágtak egy kévére valót, hogy a szerencsétlennek tartott napon ne kelljen hozzá-fogniuk. A falu kisbúcsúja augusztus 10-én van, Szent Lõrinc vértanú napján. Ez a falu fogadott ünnepe. Egyszer a falu határát úgy elverte a jég, hogy semmi nem maradt. Hogy Isten segítõ kegyelmét elnyerjék, fogadalmat tettek, hogy ez a nap az Úr napja lesz, nem fognak dolgozni és a mezõre egyáltalán nem mennek ki. Egyvalaki megszegte a parancsot, aznap vihar kerekedett és a villám megemésztette. Sarlós Boldogasszony napján nem szabadott a gabonához nyúlni, mert ha valakinek a szeméhez ért a búza, éle-te végéig fájlalta a szemét. A hiedelmek és a vallásos-ság szoros egységben áll a jobbágytelkiek életében.

A táplálkozás szerint tagolták a napot (Verebélyi K. 138). Reggel 8 óra, déli 12 óra, délután 17 óra és este 20 óra: reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora. A par-cellán az arató munkát kétszer szakítják félbe: déli harangszókor leveszik a kalapot, a kendõt, körbe állnak, eléneklik az Úrangyalát, ezt követi az ebéd. Az ebéd helyszíne a legközelebb lévõ fa árnyékában tör-tént, ami diófa vagy cseresznyefa. Az evés helyszínének a népi kultúrában mindig többletjelentése van (Vere-bélyi K. 140). A fa az életfát vagy az égig érõ fát jelenti, amely körül zajlanak az emberélet fontos eseményei. Jobbágytelkén a diófa összetartó erõt képvisel. A diófa árnyéka közösségformáló és nemzedékeket köt össze. Diófa alatt enni, mulatni, szerencsét hozó. A cseresznye a csók, száj, üdeség, vidámság jelölõje. Mindent magá-ba foglal abból, ami a fa árnyékában történt pihenés közben. Az ebédet a gazda felesége és legközelebbi nõ rokonai hozták ki harangszóra. A megfelelõ ételfajták kiválasztása az étkezés idejétõl függött (Verebélyi K. 138). A megszokott étel a húsleves volt, pityókával és hússal, bor, pálinka és kalács. Az ebédet tánc követte, hogy a Laci ne üljön a munkások nyakába. Öt órakor volt az uzsonna ideje. Uzsonnakor zöldséget, szalonnát és kenyeret falatoztak. Rövid ideig tartott. Az evés leg-fontosabb eszköze mindenkinek a saját szarvasagancs-nyelû bicskája, hisz a székelyek körében férfiember nem lehet meg saját bicska nélkül, hisz az a „székely bulletin”.

Az aratás befejezése örömünnepnek számított, melyet a szokások és hiedelmek gazdagon átitattak. A magának arató család nem rendezett a munka be-fejezésekor különösebb ünnepséget.

A módosabb gazda már részes aratókkal dolgoz-tatott. Amikor elõször kiment megnézni a munkát, az asszonyok és lányok szalmakötéllel fonták körül a lábát, és csak akkor engedték szabadon, ha pénzt adott, bort vagy ennivalót ígért. Azt tartották, hogy ennek elmulasztása esetén nem eresztene jól a búza.

Az aratás befejezésekor néhány szálat a földön hagy-tak, hogy a zivatar, vihar a következõ évben ne te-gyen kárt a vetésben.

Az aratók a végzés napján szándékosan lábon hagytak egy kis gabonát, amit másnap reggel levág-tak. A lányok kalászkoszorúkat fontak. Ezt lányok vagy legények nyakba akasztva vagy kézben, párban vitték hangos nótaszóval, zenészek kíséretében a gazda udvarába. A gazdasszony néhány csepp vizet hintett rá, hogy jövõ évben a termés ne legyen üsz-kös, közben az aratógazda versben köszöntötte a ház gazdáját. A koszorút a mestergerendára vagy csûr-kapura akasztották, és alatta megkezdõdött az ebéd vagy vacsora, melyrõl a bor sem maradhatott el. Ez-után következett az arató- vagy kepebál, mely éjfélig, de sokszor hajnalig is eltartott (Paládi-Kovács A.)

Reggel 8-9 óra között a népviseletbe öltözött legé-nyek összeölelkezve körbejárják a falut, és a követke-zõ szavakat kiabálva mindenkit a táncos-aratókaláká-ba hívnak: Gyertek elé legények és leányok a táncos kalákába! Elé a sarlót, a kaszát, vágjuk le az egész ha-tárt! – Itt a beszéd, mint cselekvés jelenik meg (Vere-bélyi K. 60).

A hívogatás után összegyûlnek a meghívó sze-mély udvarán. A kalákát szervezõ fogadta a zenésze-ket, akik a munkát zenével kísérték végig. A gyüle-kezés után a gazda megkínálta a munkásokat, azok vállukra tették a recés sarlót, összeölelkeztek, sorba álltak, aratási énekeket dalolva kivonultak a határra. A felvonulás mindig fontos része a szokásoknak. A ruha, a koszorú, a munkaeszközök, a kalap, a bokréta a szokás dekorativitását fokozta. A sor elején a zené-szek vonultak, utána a hívogatók és a gazda, majd a lányok, asszonyok, fiúk, legények, férfiak. Útközben és aratás közben helyi búzával és aratással kapcsola-tos dalokat énekeltek: 1. Még a búza ki sem hányta a fejét/ Már a madár mind elhordta a szemét./ Mind elhordta az õ árva gyenge fiának,/ A szeretõm mást keresett magának. 2. Megérett a búza, megcsillan a kasza/ A jó Isten adta mi meg hordjuk haza./ Gyere, rózsám mellettem van a te helyed,/ Szüret után úgyis bekötöm a fejed./ Megfenem, a kaszám sûrû rendet vágjon,/ A marokszedésnél vigyázz meg ne vágjon./ Majd vigyáz rám a szeretõm erõs karja,/ Hogyha a babája ölelni akarja. 3. Hej, búza, búza, de szép táb-la búza,/ Közepében hat szál piros rózsa./ Aki azt a

Hazafelé a szérűről

30

búzát learatja,/ Hej, azé lesz a legszebb piros rózsa. 4. A búzának meg kell érni,/ Szárazon kell learatni./ Szívemnek meg kell hasadni,/ Hogy minden nap új-ból érik, ej haj haja csuhaj. Ne menj kislány a tarlóra,/ Gyenge vagy még a sarlóra./ Elvágod a gyenge ke-zed,/ Ki süt nékem lágy kenyeret, ej haj haja, csuhaj. / Az aratást alig várom,/ Akkor veszlek el galambom./ Meg is nézem minden reggel,/ Sárgult-e a kalász éj-jel, ej haj haja, csuhaj.

A szöveg mindig a szokás része. A fenti dalszöve-gek felfoghatók rítusszövegeknek is, amelyek nélkül a cselekvés nem nyerne értelmet (Verebélyi K. 63).

A gazda házához megérkezve köszöntötték a gaz-dát. A gazdát köszöntõ rigmusok gyakran võfélyversek-re emlékeztetõ dagályos szövegek, de vannak köztük énekelt, népköltészeti jellegû változatok: Gazduramnak tisztelettel jelentsük,/ Az aratást ma délbe befejeztük. / Adja Isten, kövér legyen minden búzaszem,/ Fehér liszt-bõl omlós kalács, puha kenyér sülhessen.

Az aratóbált mindig aratótáncokkal kezdték. A nõk sarlót és a párjuk kalapját kézben tartva kezdik a táncot. Az összeölelkezõ legények hívogatnak. A táncban fontos elem a kör-motívum, amely az össze-tartozást, az egységet jelképezi. Fontos elem a fenék kelletése, hiszen hajolva dolgoztak és a legények fi-gyelmét így akarták felhívni. Az aratás a szerelem ide-je is. A szerelmet csak titkolva lehetett munka közben jelezni. Aki lemaradt, mert fiúra figyelt, a következõ szavakkal csúfolták: Mi az, hé, lyukas a sarlód? A tánc-ban helyet kap a munkavégzés jellegzetes mozgása és gesztusnyelve is. A munka befejezése után a legé-nyek összeszedik a sarlókat, és kezdõdik a mulatság. A nõk tánc közben a kivonulást és a bevonulást úgy jelenítik meg, hogy párban, kezüket összefogva tán-colnak. A táncban mindvégig a nõké a fõszerep.

A reggeli gyülekezés, a kivonulás, a pihenés, az ebéd, az uzsonna, a bál jó beszélgetési alkalmak (Ve-rebélyi K. 65) voltak a munkások és a fiatal párok számára.

A munkát népviseletbe öltözve végezték. Ruhával jelezték a nemek közti különbséget, a társadalmi vi-szonyukat és a hovatartozásukat, identitásukat (Vere-bélyi K. 115). Férfiviselet: fehér vászoning, magasan gombolódó nyak, az ing bõ ujját csukló felett keskeny pánt fogja össze, a gombok jobb és bal oldalán sze-gõ van. A fehér abaposztó harisnya ellenzõjének szé-lére fekete zsinórt varrtak. A zseb szélén fekete posz-tópánt van, alatta kék vagy zöld díszítés. A varrások mentén fekete zsinórozás van. A harisnyához fekete keményszárú csizmát viselnek. A csizma szárának széle, elöl középen, szív alakúra van bevágva, a bevá-gás alatt bõr rozetta-dísz található. Nyáron szalmaka-lapot viselnek. Ünnepi alkalmakkor a szalmakalapra muskátlit, szegfût és rozmaringot tesznek. Az ingre mellényt vagy lajbit vesznek, amely sötétpiros-fekete szõttes, kihajtott fazonos gallérral, kétoldalt zsebek. A kihajtó szélét, a mellény elejét, a zsebek körül és a mellény hátát kék zsinórral díszítik. Sárgaréz gomb-bal gombolják össze. A sárga a hatalom, felség, hit kifejezõje (Horváth–Lõrincz 8).

Nõi viselet: A nõk inge vagy blúza fehér vászon-ból készül, a nyak magas, hátul csukódik. A nyak szélén, körbe fodor van. Az ing ujja bõ, csukló fölött keskeny pánt fogja össze. A lajbi egyszínû élénkpi-

ros bársony. Kivágása kerek és elég mély. A kivágás körül, a derékon és az elõnek mindkét szélén a lajbit fehér dresszzsinórozás díszíti s elöl horgos kapocs-csal fogják össze. A lajbi alatt, a nyakban, háromszö-gûre hajtott tarka, rózsás kasmírkendõt viselnek, a kendõ széle rojtos, a lajbi alól kétoldalt kihúzzák. A szoknyát középkék delin szövetbõl varrják, láb-szárközépnél lejjebb ér, a szoknya alján háromsoros fehér szatenszalag van. A szoknya felhajtása piros szövet. Az alsószoknya fehér vászon, nem túl bõ és derékban húzott. Az alján fehér hímzés, fodor van. A rakott kötény fehér vászon, szélén körbe csipkével, alján hímzés kék-pirossal. A lányok fekete fûzõscipõt viselnek. Hajukat simán hátra fésülik, két ágba fonva és a fonatokban piros szalag. A szalagot csokorra kö-tik, a fonatokat hátul leengedik. A nyakban szorosan, kétsoros piros üveggyöngyöt viselnek, a gyöngyöt csokorba kötött piros szalaggal fogják össze (Horvá-th–Lõrincz 9–10). A viselet mindig jel. A viseletben mindig fontos, hogy hol és hogyan nyílik, hogyan van a testre igazítva. A ruha tagolása, szabásvonala, színe, díszítése másodlagos jelentéssel bír (Verebé-lyi K. 111–112).

A nõk a kornak megfelelõen zöld, piros, sötét és világos kávészínû szoknyát is viselnek, de a szoknya díszítése mindig ugyanaz. Fehér, zöld üveggyöngy-gyel díszített sötétpiros, zöld, sötétkék és fekete bár-sonylajbit is viselnek.

A férfiak, fõleg idõsebbek és házasok fekete ba-rackmagos lajbit viselnek. A nevét a fekete barack-mag formájú fekete üveggyöngyrõl kapta. A népvise-let színe mindig korjelzõ volt, jelezte a nemek közti különbséget, a liturgia színéhez igazodtak (Verebé-lyi K. 114).

A népviselet alapszínei mélyebb jelentést hordoz-nak: Fehér – egyszerûség, tisztaság, öröm, vigasság, béke, jóakarat; Zöld – remény, természet megújulása, fiatalság, élet; Bordó – szív, szeretet, szerelem, kihí-vás, határozottság, erõ; Barna – föld, termékenység, szorgalom, hétköznapiság; Kék – nyugalom, tenger, ég, természetfölötti, barátság, belsõ béke; Fekete – szo-morúság, özvegység, gyász.

A kenyérgabona betakarításának sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani. A pa-rasztember szoros kapcsolatban élt a természettel, ezért mágikus cselekvései mindig a haszonnövényekre irá-nyultak (Verebélyi K. 152). A munkát fohászkodással, imádsággal, kalapemeléssel kezdték. Jelentõséget tulaj-donítottak az elsõ kévének. Ebbõl a baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló céllal. Betegségel-hárító szerepe is volt.

A föld szélén letérdeltek, keresztet vetettek. Az esz-közöket a templom falához tették, a pap megszentelte. Az ima és a fohászkodás pozitív varázslásnak (Verebélyi K. 50) számított, mellyel Isten segítségét és áldását kér-ték. Az újoncokat fenekükkel a földhöz verték, majd a marokszedõk elkapták õket és bekötötték marokba.

Az aratókat elsõként meglátogató gazdát vagy családtagját a learatott gabona szalmájával megkö-tözték, s csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzzel kiváltotta magát. A gazda a kötözõknek pálinkát, a marokszedõknek fejkendõt adott.

Az utolsó kévéhez is különféle hiedelmek, szoká-sok kötõdnek. Ebbõl készül az aratókoszorú. Aratóko-

31

szorút általában a földesúrnak készítettek, de az utolsó kalászokból kis csomót mindenki vitt haza, és az õszi vetõmag közé elegyítették. Az aratók egy kisebb kévét kötöttek, amit a házigazda áldomással váltott ki. A kévét másnap a tyúkoknak adta, hogy jól tojjanak. Az utolsó kalászokból készített aratókoszorú különféle formájú és nagyságú lehetett: csigaszerû, korona formájú, koszorú alakú. A koszorút a legszebb búzakalászokból fonták, gyakran mezei virágokkal és szalagokkal is díszítették (Ujvári Z.).

A nagyobb uradalmakban az aratókoszorú vitele, átadása ünnepélyesen ment végbe. Megindul a me-zõrõl a nagy sereg tarkázva párosan, ének- és zene-szóval, bemennek a faluba az uraság házához vagy gazdatisztje lakához, ott átnyújtják a kalászkoszorút, s jót kívánnak. Erre kezdõdik a vacsora, ivás, tánc, mely néha estétõl reggelig tart. Ha a gabona jól fize-tett, jó dolga van az aratóknak, ha nem, akkor még koszorút sem kötnek. A gazda házához érve nyakon öntik a koszorúvivõt: azt akarja jelenteni, hogy a bú-zának az esõ ne hiányozzék. A falubeliek a kapuk, kerítések mögött meghúzódva várták az aratók érke-zését, mindenhonnan öntötték a vizet a koszorúvi-võkre (Paládi-Kovács A.).

Az aratóbál helyszíne a gazda csûrje volt. A mezõ-rõl való megérkezés után a csûr elõtt eljárták az ara-tótáncot, a gazda borral, gabonapálinkával, kaláccsal kínálta meg a dolgozókat. A koszorút a csûrkapura akasztották, majd a gerendára.

Az aratás közbeni csók és udvarlás szégyennek számított, ezért elsõsorban viccelõdtek és csujogat-tak. A legények kalangyáltak és versenyeztek, ki rak-ja szebben, aki a legügyesebb volt, minden kalangya után egy pohár bort töltött neki a gazda. A test hasz-nálata a paraszti munka alapja. A testi erõ és ügyes-ség elismeréssel, megbecsüléssel járt. A parasztság életében a testi készségek közül a kézügyesség meg-becsülése volt a legfõbb érték (Verebélyi K. 84).

Mi történik a szalmakalapos búza begyûjtése után? A kérdésre Orbán Veronka (1961. aug. 10., Csereszeg/161) válaszolt: – Fél marok szalmát kihú-zunk a kévébõl, a fejét (kalász) levágjuk, ezt késõbb kicsépeljük cséplõgéppel. A fej nélküli szálakat meg-tisztítjuk, majd megválogatjuk, ezután ötféle szalmát kapunk: a gurgyést, ami a legvastagabb, a vastagot, a vastag közrendût, a vékony közrendût és a halán-kot, az erõsen vékonyat. Az utóbbiból a gyerekek már óvodáskorban kukuláncot készítenek, emlékül a kilincsre, szegre, lámpára, csillárra akasztják. De a gyerekek készítenek négyszálú fonatot, recét, csip-két, és így szép lassan felnõttkorukig belejönnek a szalmakalap-fonásba, a díszek készítésébe. Egész télen fonjuk a szalmakalapnak valót, mások varrnak is itthon kész kalapokat. Régebb a szalmakalapokat a helybéliek által megbízott emberek, eladók hosz-szú rudakon vitték gyalog Szovátára, Szászrégenbe, Besztercére. Ezeket ma is értékesítjük, kevesen pi-acolnak Szovátán és más településeken. A legtöbb szalmakalap-készítõ termékét a faluból viszik el. A szalmakalapnak valót megfonjuk, 40 métert egy kö-tegbe tekerünk, ebbõl 3-4 kalapot lehet varrni. Eze-ket a kötegeket viszik el a kalapvarrók. Ebbõl ma már nem lehet megélni, de jó mellékjövedelmet biztosít. Ezért is csináljuk, meg azért is, mert ebben nõttünk

fel és szeretnénk, ha gyerekeink is folytatnák ezt, a nemzedékek által végzett, nem könnyû munkát.

A mag kicsépelését a döngölt padlójú csûrben vagy a gazdaság udvarán végezték. Vagy nyomtató lovakkal tapostatták, vagy cséphadaróval püfölték a kalászokat, míg abból teljesen kihullott a gabo-namag. Ezután a kicsépelt gabonát kiterítették szá-radni, és idõnként szórólapáttal forgatták. Miután megfelelõen kiszáradt, bezsákolták, és csak arra várt, hogy jó szél fújjon és elvihessék a legközelebbi szél-malomba õrletni.

BALLA LÓRÁNTIrodalom

Dézsi Ödön: Mint földbõl a forrás. In Vörös Zászló – Maros megyei napilap, 1981. febr. 4.Gligor R. László: Hazahív a rögök szava, Nyárádsze-reda 2000Horváth Margit–Lõrincz Lajos: Táncok, Marosvásár-hely, 1965K. Kiss Ferenc: Bartók Jobbágytelkén. In Új Élet, 1981/5Kisbaczoni B. Károly: Marosszék ismertetése 1860–1861Kodori R. Csilla: Népzenei motívumok Jobbágytel-kén, Marosvásárhely, 1995NiedermüllerR Péter: A „vesszõzés” és az analóg népszokások szemiotikai elemzése. In Voigt Vil-mos–Szépe György–Szerdahelyi István (szerk.): A társadalom jelei. Szemiotikai tanulmányok. Bp., 1976Niedermüller Péter: A szokáskutatás szemiotikai as-pektusai. In Hoppál Mihály (szerk.), Elõmunkálatok a Magyarság Néprajzához 9. Bp.Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, 4. köt.Paládi-Kovács Attila: Magyar néprajz – Népszokás, néphit, népi vallásosság, VII. köt. Szokások. Jeles napok – Ünnepi szokások. Akadémiai Kiadó, Bp. (vmek.oszk.hu/02100/02152/html)Ujvári Zoltán: Agrárkultusz, Debrecen, 1981Verebélyi Kincsõ: Mindennapok – jeles napok, Timp Kiadó, 2005

Hazafelé