A komplementer terápiás gyógymódok ismerete és

A komplementer terápiás gyógymódok ismerete és elfogadottsága a perioperatív ellátásban dolgozók és

általános sebészeti betegek között

Doktori értekezés

Soós Sándor Árpád

Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola

Témavezető: Dr. Harsányi László, Ph.D., egyetemi tanár

Hivatalos bírálók: Dr. Bogár Lajos, D.Sc., egyetemi tanár Dr. Sándor József, Ph.D., egyetemi tanár

Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Túry Ferenc, Ph.D., egyetemi tanár Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Madách Krisztina, Ph.D., egyetemi docens Dr. Bálint András, Ph.D., egyetemi magántanár

Budapest 2017

2

1. Tartalomjegyzék

1. Tartalomjegyzék ................................................................................................. 2

2. Rövidítések jegyzéke .......................................................................................... 6

3. Bevezetés .............................................................................................................. 7

3.1. A komplementer terápiás gyógyászat definíciói és fogalma ......................... 7

3.2. A komplementer terápiás gyógymódok felosztása a jogi szempontból ........ 8

3.3. A komplementer terápiás gyógymódok felosztása tudományos

szempontból .................................................................................................. 10

3.3.1. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának

állásfoglalása ....................................................................................... 10

3.3.2. A National Institutes of Health felosztása ........................................... 10

3.4. A komplementer terápiás gyógymódok módszerei és alkalmazhatósága a

perioperatív időszakban ............................................................................... 11

3.4.1. Hagyományos kínai orvoslás ............................................................. 11

3.4.2. Fitoterápia ............................................................................................ 13

3.4.3. Homeopátia ......................................................................................... 15

3.4.4. Neurálterápia ....................................................................................... 16

3.4.5. Manuálterápia ..................................................................................... 16

3.4.6. Alternatív mozgás- és masszázsterápia ............................................... 16

3.4.7. Kineziológia ........................................................................................ 17

3.4.8. Reflexológia ....................................................................................... 17

3.4.9. Bioenergetika, biofeedback ................................................................ 17

3.5. Komplementer terápiás gyógymódok a perioperatív időszakban?

A témaválasztás indoklása ........................................................................... 18

3.5.1. A komplementer terápiás gyógyászat kutatása ................................... 18

3.5.2. A perioperatív időszak orvosai ............................................................ 19

3.5.3. A perioperatív időszak szakdolgozói .................................................. 20

3.5.4. Az általános sebészeti betegek ........................................................... 21

4. Célkitűzések ...................................................................................................... 23

5. Módszerek ......................................................................................................... 24

5.1. Adatgyűjtés .................................................................................................. 24

3

5.1.1. Az orvosok felmérése ........................................................................... 24

5.1.2. Az egészségügyi szakdolgozók felmérése ........................................... 25

5.1.3. A betegek felmérése ............................................................................. 26

5.2. A kérdőívek ................................................................................................. 27

5.2.1. Az orvosok felmérése .......................................................................... 27

5.2.2. Az egészségügyi szakdolgozók felmérése .......................................... 27

5.2.3. A betegek felmérése ............................................................................ 28

5.3. Statisztikai elemzés ..................................................................................... 28

5.4. Etikai engedély ............................................................................................ 29

6. Eredmények ...................................................................................................... 30

6.1. Sebészek és aneszteziológus viszonyulása a komplementer terápiás

gyógyászathoz ............................................................................................ 30

6.1.1. A szocio-demográfiai adatok .............................................................. 30

6.1.2. A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos attitűd ........... 31

6.1.3. A komplementer terápiás gyógymódok megítélése ............................ 33

6.1.4. A komplementer terápiás gyógymódok tanulása és oktatása .............. 35

6.1.5. A komplementer terápiás gyógymódok igénybevétele és

alkalmazása ......................................................................................... 36

6.1.6. A betegekkel való kommunikáció a komplementer terápiás

gyógyászat használatáról ..................................................................... 38

6.1.7. Az integratív medicina elfogadottsága ............................................... 39

6.2. Szakdolgozók viszonyulása a komplementer terápiás gyógyászathoz ........ 39

6.2.1. A szocio-demográfiai adatok .............................................................. 39

6.2.2. A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos attitűd ........... 39


6.2.4. A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos tanulási

kedv .................................................................................................... 43

6.3. Sebészeti betegek viszonyulása a komplementer terápiás gyógyászathoz .. 44

6.3.1. Sebészeti betegek viszonyulása a nem-farmakológiai alapokon nyugvó

komplementer terápiás gyógyászathoz ............................................... 44

6.3.1.1. Szocio-demográfiai adatok ........................................................ 44

6.3.1.2. A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos attitűd . 44

4

6.3.1.3. A komplementer terápiás gyógymódok megítélése ................... 46

6.3.2. Sebészeti betegek viszonyulása a gyógynövény-terápiához ............... 48

6.3.2.1. Szocio-demográfiai adatok ........................................................ 48

6.3.2.2. A gyógynövény-terápia igénybevételének prediktorai .............. 48

7. Megbeszélés ....................................................................................................... 51

7.1. Sebészek és aneszteziológusok vizsgálata a komplementer

terápiás gyógymódokkal kapcsolatban ........................................................ 51

7.1.1. A komplementer terápiás gyógyászat elfogadottsága ......................... 51


kedv .................................................................................................... 53


7.2. Szakdolgozók vizsgálata a komplementer terápiás gyógymódokkal

kapcsolatban. ............................................................................................... 54

7.2.1. A komplementer terápiás gyógyászat elfogadottsága ......................... 54


kedv ..................................................................................................... 56


7.3. Sebészeti betegek vizsgálata a komplementer terápiás gyógymódokkal

kapcsolatban ................................................................................................ 57

7.3.1. A komplementer terápiás gyógyászat igénybevétele .......................... 57

7.3.2. A komplementer terápiás gyógymódok igénybevételének

prediktorai ........................................................................................... 59

7.3.3. A legnépszerűbb komplementer terápiás gyógymódok ...................... 61

7.3.4. A tájékoztatás hajlandósága ................................................................ 63

7.4. Javaslatok a komplementer medicina kutatása és a perioperatív ellátás

kapcsán ......................................................................................................... 64

7.5. Vizsgálatom korlátai.................................................................................... 65

7.5.1. A válaszadás hibái ............................................................................... 65

7.5.2. Az orvosok felmérése .......................................................................... 65

7.5.3. A szakdolgozók felmérése .................................................................. 66

7.5.4. A betegek felmérése ............................................................................ 67

8. Következtetések ................................................................................................ 68

5

9. Összefoglalás ..................................................................................................... 71

10. Summary .......................................................................................................... 72

11. Irodalomjegyzék ............................................................................................. 73

12. Saját publikációk listája .................................................................................. 97

12.1. Az értekezés témájában megjelent közlemények ....................................... 97

12.2. Nem az értekezés témájában megjelent közlemények ............................... 97

13. Köszönetnyilvánítás .......................................................................................... 98

14. Melléklet ............................................................................................................ 99

14.1. Kérdőív - az orvosok felmérése.................................................................. 99

14.2. Kérdőív - az egészségügyi szakdolgozók felmérése ................................ 102

14.3. Kérdőív - a betegek felmérése .................................................................. 104

6

2. Rövidítések jegyzéke

ASA: American Society of Anesthesiology

ASRA: American Society of Regional Anesthesia and Pain Medicine

CAM: Complementary and Alternative Medicine

CI: Konfidencia-intervallum

HKO: Hagyományos kínai orvoslás

NCCIH: National Center for Complementary and Integrative Health

NHIS: National Health Interview Survey

NIH: National Institutes of Health

NS: Nem szignifikáns

MTA: Magyar Tudományos Akadémia

Mtsai: Munkatársai

OR: Odds Ratio

PONV: Postoperative Nausea and Vomitus

7

3. Bevezetés

A komplementer terápiás gyógymódok igénybevétele gyakori jelenség, akár

Magyarországon, akár a fejlett és fejlődő világban. A betegek nagyarányú érdeklődésére

és igényeire reagálva, részben kényszerűségből, részben tudományos érdeklődésből, de

az orvosok és az ápolók is elkezdtek foglalkozni e módszerek létjogosultságával: a

korábban tudománytalannak és kuruzslásnak tartott módszerek közül több egyre

elfogadottabb, elismert és a gyógyító munka során alkalmazott eljárás lett.

A komplementer terápiás gyógymódok igénybevételének és alkalmazásának ezt a

párhuzamosságát igaznak vélhetjük a perioperatív időszakra nézve is.

Disszertációm első részében áttekintem, mit is nevezünk komplementer terápiás

gyógyászatnak, hogyan definiálják ezt a fogalmat jogi és tudományos szempontból.

Megvizsgálom, mely gyógymódok tartoznak ebbe a csoportba, milyen lehetőségek és

esetleges veszélyek ismertek e módszerek alkalmazásával kapcsolatban a perioperatív

időszakban. Végül bemutatom azokat a szempontokat, amelyek a kutatási témám

választását motiválták.

3.1. A komplementer terápiás gyógyászat definíciói és fogalma

A Magyarországon érvényes jogi definíciót a 40/1997. (III.5) Kormányrendelet

tartalmazza, mely szerint „a nem-konvencionális gyógyító eljárások alkalmazása olyan

egészségügyi tevékenység, amely a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészíti,

meghatározott esetekben helyettesíti”(1). E módszerek szemléletmódja eltér az

akadémiai orvoslásban megszokottól, ezt a különbséget az 1997. évi CLIV.,

egészségügyről szóló törvény így írja le: „a nem-konvencionális eljárások az egészség

és betegség eltérő szemléletén, a konvencionális, természettudományosan megalapozott

eljárásoktól eltérő megközelítésből eredő módszereken alapulnak” (2).

A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya által 2004-ben és

2010-ben kiadott állásfoglalás szerint „a komplementer és alternatív medicina kifejezés

azokat a gyógyító és diagnosztikus eljárásokat foglalja össze, amelyek nem részei a

hagyományos, konvencionális, nyugati orvostudománynak” (3).

8

Az MTA állásfoglalása a „komplementer medicina” megnevezés használatát támogatja,

hisz ez kifejezi a gyógymódok kiegészítő jellegét. A törvényi szabályozásban szereplő

„nem-konvencionális” kifejezés viszont a tudományos, konvencionális orvoslástól való

különbséget emeli ki. A gyógymódok népszerű megnevezése a „természetgyógyászat”,

mely a módszerek tapasztalatokon nyugvására is utal. Az „alternatív medicina”

elnevezés jelzi egyrészt a megszokott nyugati orvoslástól eltérő gyógyulási- kezelési

utat, ugyanakkor éppen ezért nem szerencsés önmagában ez a fogalom, hisz kifejezi azt

a különbséget és távolságtartást a természettudományos és természetgyógyászati

módszerek között, amelyet a modern holisztikus szemlélettel valójában csökkenteni

kellene. Ez az új holisztikus szemlélet, az „integratív medicina”, a komplementer

gyógymódok és a biomedicina kombinált alkalmazása a napi gyakorlatban:

párhuzamosság helyett közös rendszerben alkalmazva a különböző gyógymódok

előnyeit úgy használhatjuk ki, hogy az eredményességet a betegbiztonság és a

tudományosság, a modern orvoslás „evidence based” szemléletének sérelme nélkül

képesek legyünk javítani.

Dolgozatomban e megnevezéseket szinonimaként használom.

Összefoglalva a komplementer terápiás gyógymódokat a következőképp definiálhatjuk:

olyan különböző ismereteken és filozófiai alapokon nyugvó módszerek, melyek

használhatók különböző fizikai és mentális betegségek prevenciójára, diagnózisára és

kezelésére. Hozzáférhetőségük általában nem, vagy csak néhány országban lehetséges

az egészségügyi rendszer keretein belül (4).

3.2. A komplementer terápiás gyógymódok felosztása a jogi szempontból

A komplementer terápiás gyógymódok jogi szabályozása négy csoportba sorolható attól

függően, hogy milyen formában alkalmazható a természetgyógyászat egy adott

országban (5):

Exkluzív/monopolisztikus: egyedül a modern, akadémikus orvoslás

engedélyezett.

Toleráns: a modern orvoslás támogatott, a komplementer gyógyászat jogilag

„megtűrt”.

9

Inkluzív: az egészségügyben párhuzamosan működik a két rendszer, a modern

és a komplementer orvoslás.

Integratív: egy rendszer részeként, kombináltan alkalmazható a modern és a

komplementer gyógyászat.

Európában a komplementer terápiás gyógymódok jogi szabályozása rendkívül

változatos: egészségügyi törvények, a természetgyógyászatra általánosságban és az

egyes gyógymódokra speciálisan vonatkozó jogszabályok vannak érvényben a

tagállamokban (6). Ez a sokszínűség megnehezíti a betegek, a praktizáló

természetgyógyászok és a kutatásokat végzők dolgát is. Ezt igyekezett csökkenti

egységesítő szándékú konszenzus-definícióival 2010-12 között a CAMbrella-projekt is,

mely 12 Európai Uniós tagállam szabályozását és gyakorlatát tekintette át (7).

Magyarországon a 11/1997-es (V. 28.) Kormányrendelet 1.sz. melléklete tartalmazza a

természetgyógyászat módszereinek jogi felosztását és definícióját (8):

1. Csak orvos által alkalmazható komplementer terápiás gyógymód: homeopátia,

manuál-terápiás eljárások, hagyományos kínai orvoslás. Ezeken kívül minden olyan

további, nem szakképesítés nélkül végezhető módszer, amelyek képzésére

orvostudományi egyetem tanfolyamot, illetve vizsgát szervez vagy akkreditál.

2. Gyógytornász felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy a

manuálterápiát végezheti, a gerincmanipulációs műfogások kivételével, mely orvosi

kompetencia.

3. Orvosi és egyéb felsőszintű egészségügyi szakképesítés nélkül végezhető

komplementer terápiás gyógymód:

a) Csak szakképesítés megszerzése után végezhető: akupresszúra, alternatív

mozgás- és masszázsterápiák, életmód-tanácsadás és terápia, reflexzóna terápia.

b) Vizsgával záruló továbbképzéssel megszerezhető képesítés után

végezhető: alternatív fizioterápiás módszerek, bioenergiát alkalmazó módszerek,

fitoterápia, fülakupunktúrás addiktológiai eljárások, kineziológiai módszerek,

szemtréning eljárások.

A jogszabály alapján Magyarországon a szabályozás toleráns, hivatalosan

természettudományos orvosláson alapuló egészségügyi rendszer működik, államilag ez

finanszírozott. Azonban a 11/1997-es (V. 28.) Kormányrendelet 2§-a biztosítja azt a

lehetőséget, hogy a betegek igénybe vehetnek komplementer gyógyászati módszereket

10

kezelésük során, megfelelő képesítéssel rendelkező személy kérésükre bevonható a

betegellátásba.

3.3. A komplementer terápiás gyógymódok felosztása tudományos szempontból

3.3.1. A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának állásfoglalása

Az MTA 2004-ben és 2010-ben kiadott egy állásfoglalást, melyben a komplementer

terápiás gyógymódokat két nagy csoportba sorolta a természettudományos ismeretek

mennyisége, minősége és elfogadhatósága alapján (3):

a. Tudományosan elfogadott, megalapozott komplementer terápiás gyógymódok:

hagyományos kínai orvoslás

manuálterápia

neurálterápia.

b. Nem kielégítő a rendelkezésre álló tudományos háttér, további vizsgálatok

hivatottak alapkutatási és alkalmazott tudományos szinten az egzakt hátteret feltárni:

Filozófiai alapokon nyugvó, természettudományos és más tudományterületeken

is alapuló komplementer terápiás gyógymódok: ajurvéda, tibeti orvoslás,

antropozófus orvoslás, homeopátia.

Tudományosságukat még nem bizonyított komplementer terápiás gyógymódok:

méregtelenítő módszerek, biológiai fogorvoslás, biorezonancián alapuló

módszerek, vér oxigenizálásán alapuló terápiák.

Diagnosztikus célú komplementer gyógymódok.

3.3.2. A National Institutes of Health felosztása

A NIH szervezetében a NCCIH (National Center for Complementary and Integrative

Health) három nagy csoportra osztotta a komplementer gyógymódokat:

a. „Natural products” : vitaminok, gyógynövények, étrend-kiegészítők.

b. „Mind and Body Practices”: akupunktúra, tai chi, relaxációs technikák, masszázs,

kiropraktika- manuálterápia, jóga, meditáció.

c. Komplex komplementer egészségügyi rendszerek: hagyományos kínai orvoslás,

ajurvéda, homeopátia.

11

3.4. A komplementer terápiás gyógymódok módszerei és alkalmazhatósága a

perioperatív időszakban

A következőkben sorra veszem azokat a komplementer terápiás gyógymódokat, melyek

az elvégzett felméréseim alapját képezik. Az ismertetés kapcsán kitérek azokra az

evidenciákra, amennyiben ilyenek fellelhetők a szakirodalomban, melyek a módszerek

igénybevételi javallatait és lehetséges perioperatív alkalmazásukat tárgyalják.

3.4.1. Hagyományos kínai orvoslás

A hagyományos kínai orvoslás (HKO) történelme több mint 2500 évre nyúlik vissza.

Legfontosabb írásos műve a Huang Di Nei Jing - A Sárga Császár belső könyve, melyet

Kr.e. 3-400 körül állítottak össze. Összetett orvosi rendszer, mely megfigyelésekre,

filozófiai elméletekre és korának megfelelő, olykor azt meghaladó

természettudományos ismeretekre építve alakult ki. Diagnosztikájának alapja a Yin-

Yang rendszer és az öt elem elmélet. Széles terápiás spektrummal rendelkezik:

gyógynövény-terápiát, akupunktúrát, akupresszúrát, moxibuszciót, tai chit és egyéb

módszereket alkalmaz (9). A kínai orvos páciensét pszichoszociális, környezeti és

társadalmi attitűdjeivel egységben szemléli (10).

A nyugati világban a kínai orvoslás az 1970-es években vált ismert módszerré, amikor

Nixon elnök Kínában tett látogatása során az egyik, a kíséretében utazó újságírót

appendicitis miatt Pekingben megoperálták. A műtét után panaszainak csillapítására a

helyi orvosok akupunktúrát és moxibuszciót alkalmaztak: ennek hatásosságáról

hazaérve cikket írt a The New York Times-ban (11).

A kínai orvoslás legismertebb gyógyító módszerei:

Akupunktúra: az eljárás során steril tűket szúrnak az ún. meridiánok specifikus

pontjaiba a terápiás hatás érdekében (12). Hatásos gyógymódnak találták

fejfájás, nyaki és hátpanaszok, térd osteoarthritis és kemoterápia indukálta

hányinger és hányás kezelésére (13,14,15).

Akupresszúra orvosi diploma nélkül végezhető gyógymód. Törvényi definíció

szerint „az akupresszőr tevékenysége a hagyományos kínai orvoslás és

akupunktúrás pontok és vezetékek ismeretén alapul. Az akupresszőr az

akupunktúrás pontokat vizsgálja és ujjnyomással vagy más mechanikai hatással

12

kezeli” (8). Eredményesnek találták többek között kemoterápia utáni hányinger

csökkentésében (16).

Fülakupunktúra: addiktológiai eljárás, a szenvedélybetegségekben az egyik

nemzetközileg legelismertebb és leghatékonyabb gyógymód. Eredményesnek

találták hát- és derékfájások kezelésében (17). A komplementer terápiás

módszerek közül az egyetlen invazív beavatkozás, amit nem-orvos

természetgyógyász is végezhet (18). Törvényi leírás alapján javallata „a

szenvedélybetegek leszoktatása, méregtelenítés, feszültségoldás. Hasznos

kiegészítő módszer még álmatlanság, gyógyszermérgezés és elvonási tünetek

esetén”(8).

A HKO főbb alkalmazási lehetőségeit az 1. táblázatban mutatom be.

1. táblázat: A hagyományos kínai orvoslás módszereinek alkalmazhatósága a perioperatív időszakban.

Felhasználás Módszer Megjegyzés

Preoperatív időszak

Anxiolysis Fülakupunktúra Alkalmazható műtéti előkészítés és műtét utáni fájdalomcsillapítás céljából (19).

Intraoperatív időszak Anesztetikum igény csökkentése

Akupunktúra, fülakupunktúra, elektro-akupunktúra

Csökkenti a műtét alatt az inhalációs anesztetikum és az opiát igényt (20,21)

Kardiovaszkuláris rendszer

Elektro-akupunktúra Csökkenti az intraoperatív hypotenzió mértékét (22). Szívvédő hatás gyermek-szívsebészeti beavatkozások alatt (23).

Posztoperatív időszak Fájdalomcsillapítás Akupunktúra, fülakupunktúra, elektro-akupunktúra

Sebészeti, különösen magas rizikójú betegeknél kifejezetten előnyös használata posztoperatív fájdalomcsillapítás céljából (24,25,26,27,28)

PONV Akupunktúra, fülakupunktúra, elektro-akupunktúra

Eredményesen csökkenti a posztoperatív hányingert (29,30,31). Tonsillectomia utáni fájdalom és PONV mérséklése (32). Szívműtétek után PONV mérséklése (33). Sectio cesarea és nőgyógyászati műtétek utáni PONV csökkentése (34,35).

Posztoperatív didergés csökkentése

Elektro-akupunktúra Spinalis anesztézia előtt megszúrt akupunktúrás kezeléssel a műtét alatti lehűlés megelőzhető, így eredményesen csökkenthető a posztoperatív didergés előfordulása (36).

Komfortérzet növelése

Akupresszúra Javítja a posztoperatív komfortérzetet gyomortumoros betegekben (37).

Gyulladáscsökkentő Akupunktúra, elektro-akupunktúra

Craniotomia után a gyulladásos választ csökkenti, immunmoduláló hatású (38).

13

A komplementer terápiás gyógymódok közül kétségtelenül a hagyományos kínai

orvoslás a talán legtöbbet vizsgált és a perioperatív ellátás számára talán legtöbb

lehetőséget nyújtó módszer. Eredményességét számos randomizált, kontrollált

tanulmány igazolja, és bizonyítékokon alapuló, tudományosan elfogadott hatásosságát

támasztja alá az MTA állásfoglalása is (3,39). Ezek alapján a HKO eljárásainak

elsődleges haszna a perioperatív szakban a műtét előtti szorongás és a posztoperatív

hányinger-hányás mérséklése, illetve a farmakológiai fájdalomcsillapítás kiegészítése

(40).

3.4.2. Fitoterápia

A gyógynövények és készítményeik alkalmazása egykorú az emberiséggel. Szinte

minden népi gyógyászatban használnak gyógynövényeket, így hatalmas, részben

tapasztalatokon nyugvó tudásanyag halmozódott fel alkalmazásukról. A mai kor

gyógyászatában, a modern alkalmazás során mind a hatóanyagokat, mind azok élettani

és terápiás hatásait ismerni kell (8).

A perioperatív időszakban szedett gyógynövények használatának gyakoriságát sebészeti

betegek között a 2. táblázatban mutatom be.

2. táblázat: A gyógynövény-használat gyakorisága a perioperatív időszakban.

Szerző Kitöltők száma

Használati arány

A leggyakrabban használt gyógynövények

Tsen és mtsai (41)

3106 22% Echinacea (32,9%)

Ginkgo biloba (18,3%)

Közönséges orbáncfű (15%)

Fokhagyma (14,8%)

Ginseng (14,8%)

Kaye és mtsai (42)

755 32% Fokhagyma (43%)

Gingko biloba (32%)

Közönséges orbáncfű (30%)

Ephedra (18%)

Echinacea (12%)

Skinner és mtsai (43)

2723 4,8% Fokhagyma (22,9%)

Ginseng (18,1%)

Ginkgo biloba (16%)

Közönséges orbáncfű (14,4%)

Echinacea (10,1%)

A gyógynövénynek használatának, bár számos növénynek nem csak évezredek óta

ismert, hanem modern kutatásokkal, randomizált, kontrollált tanulmányokkal és meta-

analízisekkel alátámasztott jótékony hatása van, mégis potenciális veszélyforrás a

perioperatív időszakban. A legismertebb gyógynövények javallatait, lehetséges

interakcióit és szövődményeit a perioperatív időszakban a 3. táblázatban mutatom be.

14

3. táblázat: A perioperatív időszak kapcsán legtöbbet vizsgált gyógynövények hatásai, mellékhatásai és lehetséges gyógyszer-interakciói.

Gyógynövény Hatóanyag Javallat Gyógyszer interakció

Lehetséges szövődmény a perioperatív időszakban

Allium sativum: fokhagyma

Alliin, fructan, flavonoidok, A-B-C-E vitamin

Magasvérnyomás (44), hyperlipidaemia (ellentmondó eredmények (45,46)), antioxidáns.

HIV proteáz-inhibitorok (47).

Thrombocyta aggregáció gátlás (48).

Echinacea purpurea: bíbor kasvirág

Alkilamidok, poliszacharidok, melanin

Immunstimuláló, légúti és húgyúti infekciók kezelése.

Acetaminophen (49).

Hepatotoxicitás (50).

Ephedra (Ma-Huang): csikófarok

Ephedrin, pseudoephedrin, metilephedrin

Asthma bronchiale, hörghurut kezelése, súlycsökkentő.

Digoxin, theofillin, MAO-inhibitorok (51).

Szimpatomimetikus hatás, thrombocyta aggregáció gátlás (52).

Ginkgo biloba: páfrányfenyő

Flavonoidok, terpenoidok

Antioxidáns, agyi keringést javítja.

CYP2C19 indukció: csökkenti a valproát és phenytoin hatását. (53).

Thrombocyta aggregáció gátlás (54,55), (ellentmondó eredmények (56,57)).

Glycyrrhiza glabra: édesgyökér

Glicirrhizin, flavonoidok

Expectoráns, secretolytikum, antioxidáns, gyomorsav-csökkentő.

Digoxin, diuretikumok. Hydrocortison, prednisolon (58).

Hypernatraemia, hypokalaemia, ödéma

Hypericum perforatum: közönséges orbáncfű

Naftodiantron, flavonoidok, floroglucinol, flavonglikozidok

Anxiolytikum, antidepresszáns, sebgyógyulást segíti.

CYP450 3A4 indukció: csökkenti a digoxin, theophyllin, cyclosporin hatását (59). Gátolja a MAO-inhibitorokat.

Szedatívumok hatását fokozza, szerotoninerg krízis, vérzésveszély (60).

Panax ginseng Ginsenosid, poliszacharidok

Pszichostimuláns, diabetes mellitus kezelése (61), szexuális diszfunkciók kezelése, nem szervspecifikus tumorpreventív hatás (62).

Warfarin (63). Hypoglycaemia thrombocyta aggregáció gátlás (64).

Valeriana officinalis: orvosi macskagyökér

Valerénsav, alkaloidok, flavonoidok, illóolajok

Anxiolytikum, insomnia kezelése, posztoperatív kognitiv dysfunkció megelőzése (65).

Fokozza a GABA transmissziót (66).

Fokozza az anesztetikumok hatását (67).

Zingiber officinale: gyömbér

Gingerol Poszoperatív és kemoterápia indukált hányinger és hányás kezelése (68,69,70), hyperemesis gravidarum kezelése (71), erős menstruációs vérzés kezelése (72).

Gátolja CYP2C9, 2C19 és 3A4 enzimeket (73).

Nem írtak le szövődményt (74).

15

A fenti gyógynövények alkalmazása esetén különösen fontos a körültekintő ellátás, hisz

mint láthattuk, számos gyógyszer-interakciót és szövődményt hozhatnak létre, melyek

zavart okozhat a hemosztázisban, a kardiovaszkuláris rendszerben, az endokrin

rendszerben, az elektrolitháztartásban, a májműködésben, nyújthatják az

anesztetikumok hatásidejét (75,76,77).

Az ASA (American Society of Anesthesiology) 2000-ben kiadott ajánlása szerint a

műtét körüli időszakban – lehetőleg a tervezett beavatkozás előtt 2 héttel - minden

gyógynövény-készítmény szedését abba kell hagyni a nem kellően ismert

hatásmechanizmusok és a lehetséges gyógyszer-interakciók miatt (78). Erre az ajánlásra

hivatkozik számos, a témával foglalkozó tanulmány is (79,80,81,82). Ezt a szigorú

álláspontot árnyalja azonban a második ASRA (American Society of Regional

Anesthesia and Pain Medicine) konszenzus konferencia, amely szerint a különböző

gyógynövényeket vagy készítményeiket szedő betegek között nem kell számítani az

epiduralis vagy spinalis hematoma magasabb arányú előfordulására az e területen

végzett érzéstelenítés kapcsán (83). Ez azt jelenti, hogy bár számolnunk kell a

gyógynövények potenciális hemosztatikus mellékhatásaival, az alkalmazott

aneszteziológiai technika mikéntjét ezek szedése nem befolyásolja szükségszerűen.

3.4.3. Homeopátia

Az egyik legellentmondásosabb megítélésű komplementer terápiás gyógymód. Alapja a

„similia similibus curantur”, azaz „a hasonló hasonlót gyógyít” elv, melyet Samuel

Hahnemann rendszerezett a 18-19. század fordulóján. Lényege, hogy adott

hatóanyagokat a potenciálásnak nevezett eljárás során hígítják és mechanikai hatásnak,

főként összerázásnak teszik ki. Bár sok száz készítményt alkalmaznak, nincs meggyőző

evidencia e gyógymódnak a placebo hatást meghaladó klinikai hatásosságára (84,85).

A perioperatív időszakban néhány esettanulmány hasznos módszernek találta a

homeopátiás készítmények alkalmazását többek között ileocystoplastica után kialakult

paralítikus ileus kezelésében, térdműtét után kialakult duzzanat csökkentésében,

azonban fájdalomcsillapító módszerként több összefoglaló tanulmány is egyértelműen

hatástalannak értékelte (86,87,88,89).

16

3.4.4. Neurálterápia

A neurálterápia során helyi érzéstelenítőt fecskendeznek diagnosztikai és terápiás célok

érdekében a test meghatározott pontjaiba. A módszer a homeosztázis és a vegetatív

idegrendszer egységének normalizálásához, működésének helyreállításához mint

szegmentterápia járul hozzá. Fő indikációja az akut és krónikus fájdalom, gyulladások

és funkcionális zavarok, melyek kezelésére tudományosan is elfogadott módszer (3,90).

Alkalmazása alapvetően Németországban, főként az alapellátásban terjedt el (91).

Használata nagyban növeli a betegek kezeléssel való elégedettségét, melyet elősegít

még elismert fájdalomcsökkentő hatása és igénybevételének jó költség-haszon aránya is

(92,93).

3.4.5. Manuálterápia

A neuro-musculo-sceletalis rendszer vizsgálatán és kezelésén alapuló gyógymód. A

világ számos országában, a részben eltérő iskolák és irányzatok miatt, eltérő

kompetenciaszintekkel bíró terapeutákat képeznek. E sokszínűségnek megfelelően

számos módszer tartozik ebbe a csoportba: oszteopátia, kiropraktika, gerincmanipuláció

(94). Alkalmazásának lényege., hogy különböző erejű lökések és fogások révén

átmozgatja, „kiropogtatja” az ízületeket.

Tudományosan elismert hatásosságát randomizált, kontrollált tanulmányok bizonyítják:

hatásos módszernek találták többek között csípő és térd osteoarthritis, visszatérő

bokarándulás kezelésében (3,95,96).

A perioperatív időszakban randomizált, kontrollált tanulmányok eredményes eljárásnak

találták CABG műtét után a csökkent tüdőfunkció és a mellkasi fájdalom kezelésében,

alsó légúti infekciók kiegészítő kezeléseként (97,98,99).

3.4.6. Alternatív mozgás- és masszázsterápia

A masszázs során alkalmazója több technika révén manipulálja az izmokat és

lágyrészeket a test különböző pontjain (100). Törvényi definíció szerint „a mozgás- és

masszázsterapeuta a nyugati medicina szerinti diagnózis alapján speciális

természetgyógyászati állapotfelmérő módszerek elvégzése után, olyan, a távol-keleti

gyógyászatban ismert mozgássorok végzésére tanítja meg betegét/kliensét, amelyek

annak gyógyulását/egészségmegőrzését mint kiegészítő gyógymód szolgálja.

17

Kompetencia szintjén masszázsterápiát végez” (8). Alkalmazható többek között

fájdalomcsillapító és szorongáscsökkentő hatás céljából (101).

A perioperatív időszakban a mozgás- és masszázsterápia mint nem-farmakológiai

alapokon nyugvó módszer nagy jelentőségű lehet randomizált vizsgálatok alapján

elsősorban a szívsebészeti posztoperatív ellátásban, fájdalomcsillapító és nyugtató

hatása révén (102,103,104,105).

3.4.7. Kineziológia

A kineziológia távol-keleti gyógyászatra épülő gyógyítási és egészségfejlesztő rendszer.

Módszerének lényege különböző izomtesztek és speciális anamnézis felvétele, majd

speciális egyensúlyi és koordinációs technika segítségével feloldani a távol-keleti

megközelítés szerinti energiarendszerben levő blokádokat, élettanilag magyarázhatóan

az ipsi- és contralateralis izmok váltott működésével és lazításával (106). Törvényi

definíció szerint „a kineziológia az emberi képességek, készségek fejlesztésével,

egészségmegőrzéssel foglalkozik azáltal, hogy a múltban és a jelenben elszenvedett

stresszek, traumák negatív nyomait semlegesíti” (8).

Randomizált, kontrollált tanulmányok találták hatásosnak többek között térdízületi

arthritis kezelésében, míg a perioperatív időszakban a kineziológia alkalmazhatóságát

vizsgálták maxillofacialis és tüdőműtét utáni fájdalomcsillapításban, emlőműtét utáni

lymphoedema, posztoperatív vizelet-inkontinencia kezelésében

(107,108,109,110,111,112).

3.4.8. Reflexológia

A reflexológia alkalmazása során a test speciális pontjaira, elsősorban a kéz és a láb

területén gyakorolnak nyomást, hogy a szervezet egyéb részein érjenek el így gyógyító

és pihentető hatást (8,113). Hatásosnak találták többet között szorongás és fájdalom

csillapításában, továbbá kontrollált vizsgálat ajánlja idősek vagy koronária őrzőkben

kezelt betegek alvászavarainak kezelésére (114,115,116).

3.4.9. Bioenergetika, biofeedback

A bioenergetika a leginkább elutasított, legkisebb presztízsű komplementer

gyógymódok egyike természettudományos körökben. Törvényi definíciója alapján „a

18

bioenergetikus a bioenergia szintet befolyásoló tényezőket, az ember testének közvetlen

környezetében levő energia és kémiai térben fellépő, műszerekkel minimálisnak,

szubtoxikusnak, határérték alattinak nevezhető behatásokat empirikus ismeretei alapján

értékeli, majd a saját energiamezőjének felhasználásával a betege, kliense

energiamezőjének befolyásolására törekszik” (8). Alkalmazható többek között krónikus

hátfájás és enuresis nocturna kezelésében, és kifejezetten népszerű módszer terhesség

alatti panaszok esetén, bár eredményességére vonatkozóan semmilyen evidenciával nem

rendelkezünk (117,118,119).

3.5. Komplementer terápiás gyógymódok a perioperatív időszakban?

A témaválasztás indoklása

A természetgyógyászat megfigyelésekre és tapasztalatokra épülő gyógyító

tevékenységként való alkalmazása egyidős az emberiséggel. Bár az évezredek során az

orvoslás egyre tudományosabb alapokra került, a mai napig nagy a vonzereje a

tapasztalatokon nyugvó és a természetességet hangsúlyozó módszereknek: a

komplementer terápiás gyógymódok (CAM) világszerte kifejezetten népszerűek (120).

3.5.1. A komplementer terápiás gyógyászat kutatása

Alapvető probléma a komplementer terápiás gyógymódok alkalmazásával, hogy nem

rendelkezünk pontos és tudományos alapokon nyugvó ismeretekkel e módszerek

élettani-kórélettani hátteréről. Ezt azt jelenti, hogy magas arányú igénybevételük

ellenére is kevés evidenciával bírunk a nem-konvencionális gyógymódokkal

kapcsolatban. Ennek azonban nem alkalmazásuk tiltását, hanem kutatásuk intenzívebbé

tételét kell szorgalmaznia (121).

A természetgyógyászattal kapcsolatos kutatómunkát számos dolog nehezíti. Talán a

legfontosabb, hogy a komplementert terápiás gyógymódokról a betegek és a praktizőrök

sokkal több ismerettel bírnak, mint az természettudományos alapokon nyugvó

egészségügyben dolgozó orvosok és ápolók. Az ismeretlen gyógymódok, melyek

sokszor tudománytalannak vélt filozófiai alapokon nyugszanak, szokatlan módszereket

alkalmaznak, gyakran eleve elutasítást váltanak ki. Ez lehet az alapja a sokszor

szélsőségesen negatív attitűdnek, mely éppúgy nem segíti a természetgyógyászat

19

megfelelő helyen és időben történő alkalmazását, mint a túlzottan pozitív attitűd, a

mindenek felett alkalmazhatóság feltételezése. Hasonló mértékű probléma, hogy az

EBM elveinek megfelelő kutatások szervezési nehézségei gyakran lehetetlenné teszik a

komplementer gyógymódok kellő számú vizsgálatát. A meglevő vizsgálatok gyakran

alacsony esetszámmal, kontrollcsoport és randomizáció nélkül, nem jól szervezetten

történtek, így valóban a tudományosan elfogadható evidenciák sokszor gyenge

minőségűek, hiányoznak vagy alacsony számban állnak rendelkezésre (122). Sok

gyógymód esetében az sem egyértelmű, hogy tényleges gyógyító hatásuk pusztán

plecebo-jelenségnek tudható-e be. Végül pedig nem szabad elfelejteni, hogy a

gyógymódok sokszínűsége és a köztük lévő, tagadhatatlan tudományos és minőségi

különbségek döntő fontosságúak abban a kérdésben, hogy nem általánosságban

beszélünk a természetgyógyászat integratív, kiegészítő alkalmazásáról, hanem

meghatározott esetekben, meghatározott módszerek alkalmazásáról, melyek nem

kiváltják, hanem segítik a természettudományos alapokon nyugvó gyógyító munkát.

Mindezen nehézségek ellenére is fontos, hogy a témával foglalkozzanak a modern

orvosi kutatások és vizsgálatok (123,124). Fel kell térképezni többek között, hogy

milyen ismertekkel rendelkeznek és kellően biztonságos módon veszik-e igénybe a

komplementer gyógymódokat a betegek (125).

3.5.2. A perioperatív időszak orvosai

A lakosság körében tapasztalható népszerűség természetszerűleg azt eredményezte,

hogy nem csupán a nem-konvencionális módszerek „evidence based” hátterét vizsgálták

a kutatások, hanem számos szociológiai felmérés is készült a természetgyógyászattal és

a régi-új típusú holisztikus szemlélettel, az integratív medicinával kapcsolatban (126).

Az orvosok viszonyulásával kapcsolatban ismert, hogy a fiatalok sokkal optimistábban

viszonyulnak a komplementer gyógymódokhoz, mint idősebb kollégáik. Kérdéses

azonban, hogy az orvosok a természetgyógyászatra mint speciális gyógymódra vagy

rendkívül hatásos placebo-módszerre tekintenek-e (127).

Az integratív orvoslás széleskörű alkalmazásában a családorvosoknak döntő szerepük

van. Az egészségügy többi ellátásához hasonlóan mintegy „gatekeeper” felügyelik a

betegek bejutását a rendszerbe (128). Számos felmérés készült annak megítélésére, hogy

a családorvosok hogyan ítélik meg, ajánlják és alkalmazzák e módszereket (129,130).

20

Ezek tanulsága alapvetően az, hogy a családorvosok nyitottak a természetgyógyászati

módszerek iránt, tanulnának e módszerekről és megfelelő keretek között alkalmaznák is

e gyógymódokat.

Bár az alapellátásban dolgozókkal történtek felmérések, a perioperatív ellátással más a

helyzet. Egy nagyobb kutatáson alapuló svéd felmérés készült mindössze, mely

vizsgálta a természetgyógyászat lehetőségeit a sebészeti ellátás során. Itt is kiemeli a

szerző az ismeretek hiányát, a képzés fontosságát és a további felmérések

szükségességét (131).

Magyarországon a perioperatív szakterületeken dolgozó orvosok, sebészek és

aneszteziológusok között kutatás még nem készült a komplementer terápiás

gyógymódokkal kapcsolatos ismeret vagy attitűd felmérésére.

3.5.3. A perioperatív időszak szakdolgozói

A holisztikus szemlélet szerint a betegek teljes körű megismerésének fontos része, hogy

felmérjük anamnézisük és alkalmazott terápiáik mellett kulturális hátterüket is.

Amennyiben ismerjük a beteg által elfogadhatónak tartott gyógymódokat, a gyógyítás

individualizáltabb, a kommunikáció nyitottabb és eredményesebb lesz. A komplementer

terápiás gyógymódok igénybevételéről azonban a betegek ritkán számolnak be

kezelőorvosaiknak. Ennek oka többek között a betegek rossz tapasztalata és félelmei az

orvosok előítéletétől (132). Ez a kommunikációs gát gyaníthatóan igaz a sürgősségi

állapotok kapcsán kórházba kerülők esetében is (133).

Figyelembe véve a komplementer gyógymódok népszerűségét, a betegek növekvő

igényeit, továbbá azt, hogy az ellátás során a betegek legtartósabban az ápoló

személyzettel vannak kapcsolatban, fontos lenne az egészségügyi szakdolgozók

képzésében is helyet adni a nem-konvencionális gyógymódok alapszintű ismeretének.

Ennek hiányában ugyanis sérülhet a megfelelő kommunikációjuk a témában tájékozott

betegekkel.

Kihasználandó lehetőség, hogy fejlettebb egészségügyi kultúrával rendelkező

rendszerekben az ápolók az átlagnál magasabb arányban használnak és alkalmaznak

komplementer terápiás gyógymódokat mind személyes, mind szakmai életükben, tehát

kifejezetten nyitottak a témára, és ez feltehetően így van hazánkban is (134,135,136).

21

Magyarországon perioperatív ellátásban dolgozó szakdolgozókkal még nem készült e

témában felmérés.

3.5.4. Az általános sebészeti betegek

A komplementer terápiás gyógymódok népszerűségét jól mutatja, hogy igénybevételük

jellemzően a teljes felnőtt lakosság 20-40%-át érinti az 1990-es évektől napjainkig, az

ezredforduló után állandósuló aránnyal. Ez igaz Észak-Amerikára, Nyugat-Európára és

a fejlett ázsiai országokra is (137,138,139,140,141,142).

Magyarországon mindössze egy jelentős vizsgálat készült: Buda és munkatársainak

felmérése szerint a felnőtt lakosság 15-20%-a használt már komplementer terápiás

gyógymódokat (143,144).

Egyes betegcsoportok kiemelkedően gyakran használják ezeket a módszereket: Trinidad

és Tobagóban a kardiológiai betegek 56,2%-a vesz igénybe természetgyógyászatot,

Libanonban a diabetes mellitusban szenvedők 38%-a, az Egyesült Államokban a hát- és

derékfájdalommal küzdők 41,2%-a (145,146,147). Daganatos betegek között a CAM

használata az 1970-es évekbeli 25%-ról a 2000-es évekre világszerte átlagosan akár

49%-ra nőtt (148), Malajziában ortopéd onkológiai betegek között ez az arány 61% is

lehet (149). Európában a daganatos betegek 14,8%-73,1%-a vesz igénybe

komplementer terápiás gyógymódokat (150). Mindez azt jelenti, hogy a fenti

problémákkal küzdő betegek körében nagyobb eséllyel kell számolnunk a

komplementer gyógymódok használatával perioperatív ellátásuk kapcsán is.

A természetgyógyászat ilyen nagyfokú népszerűsége kapcsán több kérdés óhatatlanul

felmerül. Meglepő és elgondolkoztató, hogy miért ilyen népszerű a

természetgyógyászat? Miért is fordulnak a betegek a természetgyógyászat felé? Ennek

okait alapvetően két csoportra oszthatjuk (151,152,153,154). Egyrészt a modern

medicinával szembeni elégedetlenség:

elégedetlenség az orvosi kezelés hatásosságával

elégedetlenség az orvos-beteg kommunikációval

elégedetlenség az orvosi kezelések mellékhatásaival

elégedetlenség az orvosi kezelések költségeivel.

Másrészt a természetgyógyászat eltérő gyógyító-páciens kapcsolata vonzó a

betegeknek:

22

holisztikus szemlélet

jobb gyógyító-beteg kapcsolat

aktív részvétel a gyógyulásban

kevesebb várakozási idő.

Felmerül továbbá a kérdés, hogy miért is bíznak meg ennyire a betegek a

természetgyógyászatban? Miért vesz igénybe a népesség negyede-harmada olyan

módszereket, melyek hatásosságára alig áll rendelkezésre tudományos bizonyíték és a

gyógyításban való eredményességüket sokan mindössze placebo-hatásnak tartják? Kik

ajánlják e módszereket, honnan informálódnak a betegek? Tagadhatatlan, hogy a

modern, információkra épülő és abban bővelkedő világunkban az internet szerepét nem

tudjuk túlbecsülni. Mindemellett a média különféle forrásai, az ismerősök és rokonok

tanácsai azok a források, melyek elegendő támpontot nyújtanak a betegeknek, hogy

természetgyógyászati kezelésre jelentkezzenek (155).

Tudnunk kell ugyanakkor, hogy ahol a hagyományos természettudományos orvoslással

elégedett a lakosság, ott kevésbé lesz vonzó a természetgyógyászat, hisz az alapvető

betegigényeket optimális és ideális esetben a modern orvoslás maradéktalanul ki tudja

elégíteni, másrészt az alternatív gyógymódok alkalmazása sem jelent megoldást a

modern egészségügy minden nehézségére (156,157).

Bár a komplementer terápiás gyógymódok igénybevételéről, akár a felnőtt lakosság,

akár műtét előtt állók között, számos országban történtek vizsgálatok, Magyarországon

még nem volt sebészeti betegekkel készült felmérés a természetgyógyászat

használatával és megítélésével kapcsolatban.

23

4. Célkitűzések

Vizsgálatom során a perioperatív időszakkal kapcsolatban kívántam képet kapni arról,

hogy annak résztvevői hogyan viszonyulnak a komplementer terápiás gyógyászathoz.

A résztvevők perioperatív időszakban betöltött szerepköre alapján három csoportot

alakítottam ki, és a felmérést e három csoport tagjainak a körében végeztem az alábbi

célkitűzésekkel:

1. Első célkitűzésem Magyarországon dolgozó aneszteziológusok és általános

sebészek viszonyulásának összehasonlító vizsgálata a komplementer

gyógymódokkal és az integratív orvoslással kapcsolatban. Ennek vizsgálatakor

legfontosabb szempontjaim:

a komplementer terápiás gyógymódokkal és az integratív medicinával

kapcsolatos attitűd és elfogadottság megismerése

a komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos tanulási kedv

felmérése

az egyes gyógymódok megítélésének felmérése

a komplementer terápiás gyógymódok igénybevételének és alkalmazásának

felmérése személyes betegség esetén és a klinikai gyakorlatban.

2. Második célkitűzésem a fenti szempontok leíró vizsgálata volt a Semmelweis

Egyetemen, a perioperatív ellátásban - különböző szakterületeken - dolgozó

egészségügyi szakdolgozók, tehát ápolók és aneszteziológus szakasszisztensek

körében.

3. Harmadik célkitűzésem a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikán az elektív,

általános sebészeti beavatkozásra váró betegek között adatgyűjtést végezni és leíró

elemzést készíteni. Főbb szempontjaim:

a komplementer medicina megítélésének és igénybevételének felmérése

a legnépszerűbb gyógymódok felmérése

leírni a komplementer terápiás gyógyászat igénybevételének prediktorait

megtudni, hogy milyen arányban számolnak be a komplementer terápiás

gyógyászat használatáról a betegek kezelőorvosaiknak.

24

5. Módszerek

5.1. Adatgyűjtés

5.1.1. Az orvosok felmérése

Online, postai úton elküldött vagy személyesen kiosztott kérdőíves felmérést végeztem

Magyarországon dolgozó aneszteziológusok és sebészek között. A felmért munkahelyek

között a négy magyarországi orvosegyetem 11 klinikája, továbbá 10 kórház összesen 11

sebészeti vagy intenzív osztálya szerepelt (4. táblázat).

4. táblázat: A postai és személyes úton felmért aneszteziológiai és sebészeti osztályok.

Aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályok Kiküldött kérdőív (n=192)

Visszakapott kérdőív (n=132)

Bács-Kiskun Megyei Kórház, Központi Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Osztály, Kecskemét

22 12

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Sürgősségi Aneszteziológiai és Intenzív terápiás Intézet, Miskolc

25 20

Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály, Kistarcsa

12 10

Semmelweis Egyetem, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika, Budapest

55 38

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály, Nyíregyháza

30 22

Szent János Kórház, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály, Budapest

25 11

Vaszary Kolos Kórház, Központi Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztály, Esztergom

5 5

Zala Megyei Szent Rafael Kórház, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály, Zalaegerszeg

18 14

Sebészeti osztályok Kiküldött kérdőív (n=107)

Visszakapott kérdőív (n=85)

ESzSzK, Szent István Kórház, Sebészeti Osztály, Budapest 15 10

Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Budapest 45 34

Semmelweis Egyetem, Városmajor Szív- és Érgyógyászati Klinika, Érsebészet, Budapest

20 17

Uzsoki Utcai Kórház, Sebészeti- Onkosebészeti Osztály, Budapest 17 15

Vaszary Kolos Kórház, Sebészeti Osztály, Esztergom 10 9

25

Online kérdőíves felmérés a következő osztályokon történt:

Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum, Aneszteziológiai és

Intenzív Terápiás Tanszék, Debrecen

Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum, Sebészeti Intézet,

Debrecen

Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Általános Sebészeti Osztály, Győr

Pécsi Tudományegyetem, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, Pécs

Pécsi Tudományegyetem, Klinikai Központ Sebészeti Klinika, Pécs

Semmelweis Egyetem, II. sz. Sebészeti Klinika, Budapest

Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest

Szegedi Tudományegyetem, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet,

Szeged

Szegedi Tudományegyetem, Sebészeti Klinika, Szeged

A vizsgálat 2014. március - 2015. augusztus között történt. Az eredményeket 258

kérdőív feldolgozásával kaptam:

Személyesen vagy postai úton a résztvevő osztályoktól 217 kérdőívet kaptam

vissza a kiküldött 299 kérdőívből, további 42 kérdőívet a megkeresésre nem

reagáló három osztályokhoz küldtem. Összesen 341 kérdőív került így

kiosztásra, amely 64%-os válaszadási arányt jelent.

Az online felmérés eredményeként további 41 kérdőívet kaptam vissza a

megkeresett osztályoktól.

A Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikát a 4. táblázatban a sebészeti

osztályok között tüntettem fel, ám a válaszadó 34 orvos között nem csak

sebészek, hanem a Klinika aneszteziológusai is voltak, ennek megfelelően az

adatfeldolgozás során is így szerepelnek.

5.1.2. Az egészségügyi szakdolgozók felmérése

A felmérést a Semmelweis Egyetem műtéti ellátással is foglalkozó klinikáin végeztem,

anonim, papír alapú kérdőíves vizsgálat formájában 2014. október - 2015. december

között.

26

A válaszadó hat klinika dolgozói között 135 kérdőív került kiosztásra, további 10

kérdőív az egyetlen, megkeresésre nem reagáló klinikára került. A 145 kiosztott

kérdőívből 119-et kaptam vissza, a válaszadási arány 82% volt.

A felmérésben részt vevő klinikákat az 5. táblázatban mutatom be.

5. táblázat: A szakdolgozói felmérésben részt vevő klinikák a Semmelweis Egyetemen.

Kiosztott kérdőív (n=135) Visszakapott kérdőív (n=119)

Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika 29 27

Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika 10 5

Ortopédiai Klinika 15 12

I. sz. Sebészeti Klinika 50 45

Transzplantációs és Sebészeti Klinika 15 15

Urológiai Klinika 16 15

5.1.3. A betegek felmérése

A Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikán 2014. július - 2016. április között két

szakaszban 2500 kérdőívet osztottam ki az elektív műtétre váró betegek között. A

vizsgálat anonim, egyoldalas, papír alapú felmérés volt. A betegek a kérdőívet

felvételük napján kapták kézbe, és a bennfekvésük során bármikor leadhatták az

illetékes sebészeti osztály nővérszobáján elhelyezett gyűjtőhelyre.

A vizsgálat során a betegek közötti adatgyűjtésnek két fő iránya volt: a NCCIH

integratív medicinára vonatkozó felosztása alapján „natural product” és „mind and

body” módszerekkel kapcsolatos kérdéseket tettem fel. A felmérés első szakaszában

ennek megfelelően a gyógynövény-fogyasztás gyakoriságának vizsgálatára

koncentráltam a teljes komplementer gyógymód-skála feltérképezése mellett, ekkor

17%-os válaszadási arány mellett 390 kitöltött kérdőívet kaptam vissza. A második

szakaszban a gyógynövényekre vonatkozó kérdést elhagyva, a többi komplementer

gyógymód alkalmazását térképeztem fel, és további 129 kérdőívet adtak le a betegek.

Összesen 519 hiánytalanul kitöltött kérdőívet kaptam, a teljes válaszadási arány 21%

volt.

27

5.2. A kérdőívek

A felmérés során hasonló felépítésű és tartalmú, de nem azonos kérdőíveket használtam

a különböző csoportok vizsgálatához.


A kérdőív négy részből épült fel. Az első rész a szocio-demográfiai adatokat (életkor,

nem, szakirány, szakképzettség) mérte fel. A második részben a komplementer terápiás

módszereket soroltam fel táblázatos formában, és ezek megítélését vizsgáltam:

hagyományos kínai orvoslás/akupunktúra, homeopátia, fitoterápia, manuálterápia,

alternatív mozgás- és masszázsterápia, neurálterápia, életmód tanácsadás, reflexológia,

bioenergetika, kineziológia. A komplementer gyógymódokat a kitöltők 5 értékelési

kategóriába sorolhatták. Az adatok vizsgálata során sajnos azt tapasztaltam, hogy az

általános orvosi kötelességgel egyező elnevezésű „életmód tanácsadás” állandó

félreértésre ad okot, így az ezzel kapcsolatos értékeléstől a metodikai ok miatt a

továbbiakban eltekintettem. A vizsgálat harmadik részében a kitöltők komplementer

terápiás gyógymódokkal kapcsolatos attitűdjét befolyásoló szempontokat mértem fel

táblázatos formában. A negyedik részben eldöntendő kérdésekkel vizsgáltam az

integratív orvoslás alkalmazásáról alkotott véleményeket.

5.2.2. Az egészségügyi szakdolgozók felmérése

A kérdőív három fő részből állt. Az első rész a szocio-demográfiai adatokat (életkor, a

munkában eltöltött évek, végzettség-képzettség) mérte fel. A második részben

eldöntendő kérdésekkel vizsgáltam az ápolók viszonyulását a komplementer terápiás

gyógymódokhoz: fő kérdéseim az érdeklődés, a tanulási kedv és az alternatív

gyógymódok alkalmazása személyes és szakmai életükben. A harmadik részben két

kitöltendő táblázat szerepelt: az elsőben a komplementer gyógymódok értékelését

vizsgáltam öt választható kategória alapján, míg a másodikban a szakdolgozók

természetgyógyászattal kapcsolatos attitűdjét, a véleményüket meghatározó tényezőket

mértem fel. A vizsgált gyógymódok: akupunktúra, homeopátia, neurálterápia,

manuálterápia, fitoterápia, alternatív mozgás- és masszázsterápia, reflexológia,

kineziológia, akupresszúra, fülakupunktúra.

28


A kérdőív négy fő részből állt. Az első rész a szocio-demográfiai adatokat (életkor,

nem, iskolázottság) mérte fel. A második részben eldöntendő kérdésekkel vizsgáltam a

kezelt alapbetegséget, a természetgyógyászathoz való viszonyulást és e módszerek

igénybevételét. A harmadik rész egy kitöltendő táblázatból állt, melyben a

komplementer gyógymódokat soroltam fel, és azt vizsgáltam, hogy a kitöltő vett-e már

igénybe ilyen gyógymódot, és ha igen, azt a tervezett műtéti beavatkozáshoz képest két

héten belül vagy annál régebben tette. A felmért gyógymódok: hagyományos kínai

orvoslás/ akupunktúra és akupresszúra, fülakupunktúra, homeopátia, fitoterápia,

neurálterápia, manuálterápia, alternatív mozgás- és masszázsterápia, reflexológia,

bioenergetika, kineziológia. A negyedik részben a témával kapcsolatos orvos-beteg

kommunikációt vizsgáltam, vagyis hogy a páciens beszámolt-e a természetgyógyászat

használatáról kezelőorvosainak.

A három felmért csoport vizsgálata során a táblázatban szereplő komplementer

gyógymódok közötti különbségeket- elsősorban a hagyományos kínai orvoslás mint

egységes gyógymód szétválasztását külön módszerekre - a képzés és a

kompetenciakörök sajátosságai tették indokolttá.

5.3. Statisztikai elemzés

Az adatfeldolgozáshoz IBM SPSS 20.0 szoftvert (SPSS Inc., Chicago IL) használtam.

A szocio-demográfiai adatokat leíró statisztikával vizsgáltam: az átlagok numerikus és

százalékos értékeit, a standard deviációt (SD) és a 95%-os konfidencia-intervallumot

(CI) feltüntettem.

A nominális változók összefüggéseinek összehasonlítására kontingencia-táblát és

Pearson-féle Khi-négyzet próbát, illetve alacsony rész-elemszám esetén Fisher-féle

egzakt próbát alkalmaztam, melyet minden esetben jeleztem. A szabadsági fokot és a

Pearson-számot feltüntettem.

Szignifikánsnak a p<0,05 szintet tekintettem

Az adatok bemutatásakor az orvosok felmérése kapcsán a sebészek és

aneszteziológusok válaszainak összevethetősége miatt alapvetően táblázatos formát

használtam, jelezve az egyes csoportok és az összesített válaszok számát és ezek

29

százalékos arányát is. A szakdolgozók és a sebészeti betegek adatainak bemutatásakor,

ahol arra lehetőség volt, oszlopdiagramot alkalmaztam, a válaszadók számának

feltüntetésével.

5.4. Etikai engedély

A kérdőívek és a kutatási terv összeállítása után a vizsgálatot a Semmelweis Egyetem

Regionális, Intézményi Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága engedélyezte (SE

TUKEB 142/2015).

A kutatást a Helsinki Deklaráció elveinek megfelelően szerveztem és végeztem.

30

6. Eredmények

6.1. Sebészek és aneszteziológus viszonyulása a komplementer terápiás

gyógyászathoz

6.1.1. A szocio-demográfiai adatok

A kérdőívet kitöltő orvosok közül 107 nő és 151 férfi volt, átlagéletkor 39,9 év (24-71

év; SD 12,078). Az 1. ábrán a válaszadók megoszlása látható képzettség és szakirány

szerint: mindkét szakmából a kitöltők döntő többsége szakorvos vagy szakorvosjelölt

volt; a sebészek negyede tudományos fokozattal is rendelkezett: ez a minta

szempontjából szignifikáns különbségnek bizonyult, χ2(1)=31,3; p<0,0001; OR:

11,5161 (95% CI: 4,162-31,8646).

1. ábra: A válaszadók megoszlása képzettségi szint szerint (n=258).

A válaszadók közül 49 főnek (19%) volt még legalább további egy másik szakvizsgája,

és 140 fő (54,3%) oktatásban is részt vesz.

2. ábra: A válaszadók munkahelyének területi megoszlása százalékos arányban, a magyarországi megyék alapján.

5

21

102

41

68

21

0% 20% 40% 60% 80% 100%

Aneszteziológus

SebészTudományos fokozattal

rendelkező orvos

Szakorvos

Rezidens, szakorvosjelölt

31

A kitöltők munkahelyének területi megoszlása százalékos formában a 2. ábrán látható:

Budapestről és 12 megyéből kaptam vissza kitöltött kérdőíveket, azonban a válaszok

majdnem fele (49,2%) a fővárosból érkezett.

6.1.2. A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos attitűd

A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos attitűdöt, a megítélést

befolyásoló főbb szempontokat táblázatos formában vizsgáltam. Szempontjaim az

evidenciák és tapasztalatok, a média, a képzési és finanszírozási lehetőségek vizsgálata

volt, ennek eredményét a 6. táblázatban mutatom be.

6. táblázat: A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos véleményeket befolyásoló tényezők összesített (n=258), sebész (n=83) és aneszteziológus (n=175).

Szakirány Jelentős mértékben befolyásol

Kis mértékben befolyásol

Nem befolyásol

p-érték OR

Evidencia Sebész 75 (90,4%) 6 (7,2%) 2 (2,4%) 0,204492 NS

Aneszteziológus 148 (84,6%) 21 (12%) 6 (3,4%)

Összesen 223 (86,4%) 27 (10,5%) 8 (3,1%)

Kollégák véleménye

Sebész 25 (30,1%) 44 (53%) 14 (16,9%) 0,624206 NS

Aneszteziológus 58 (33,1%) 85 (48,6%) 32 (18,3%)

Összesen 83 (32,2%) 129 (50%) 46 17,8%)

Saját vagy családtag tapasztalata

Sebész 39 (47%) 27 (32,5%) 17 (20,5%) 0,450259 NS

Aneszteziológus 91 (52%) 59 (33,7%) 25 (14,3%)

Összesen 130 (50,4%) 86 (33,3%) 42 (16,3%)

Média Sebész 1 (1,2%) 17 (20,5%) 65 (78,3%) 0 0


Összesen 5 (1,9%) 53 (20,6%) 200 (77,5%)

Több képzési lehetőség

Sebész 20 (24,1%) 40 (48,2%) 23 (27,7%) 0,261651 NS

Aneszteziológus 54 (30,9%) 77 (44%) 44 (25,1%)

Összesen 74 (28,7%) 117 (45,3%) 67 (26%)

Beépülés a finanszírozási rendszerbe

Sebész 6 (7,2%) 34 (41%) 43 (51,8%) 0,129374 NS


Összesen 30 (11,6%) 100 (38,8%) 128 (49,6%)

Mint látható, a legfontosabb az evidenciák (86,4%; 223 fő) és a saját vagy családtag

tapasztalatának (50,4%; 130 fő) megléte voltak. A médiában hallottakkal kapcsolatban

vélték úgy a legtöbben (77,5%; 200 fő), hogy nem befolyásolja véleményüket. A

32

véleményeket összehasonlító értékelés során kontingencia-táblát alakítottam ki és Khi-

négyzet próbát végeztem: a „jelentősen befolyásol” és a „kismértékben vagy nem

befolyásol” csoportba kerültek a válaszok. A felsorolt tényezőket azonos módon ítélik

meg a sebészek és aneszteziológusok: a felkínált szempontok egyikénél sem volt

szignifikáns különbség a két szakirány képviselői között.

A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos attitűd, az érdeklődés és az

elutasítás bemutatása látható a 3. ábrán, nem és szakképzettség tekintetében. Mint

látható, a kitöltők 52,7%-a (136 fő) érdeklődő, 34,4%-uk (89 fő) közömbös, 12,9%-uk

(33 fő) elutasító a természetgyógyászattal kapcsolatban.

3. ábra: A komplementer terápiás gyógymódokhoz fűződő viszony értékelése férfi (n=151) és női (n=107) nem, illetve sebész (n=83) és aneszteziológus (n=175) tekintetében.

Kontingencia-táblát kialakítva megvizsgáltam mind az érdeklődés, mind az elutasítás

tekintetében, hogy van-e különbség a csoportok között. Kiderült, hogy a nők

szignifikánsan magasabb arányban érdeklődtek a CAM iránt, χ2(1)=10,17; p=0,001427;

OR: 2,2765 (95% CI: 1,3674-3,7901), míg a férfiak szignifikánsan magasabb arányban

utasították el a komplementer terápiás gyógyászatot, χ2(1)=10,8; p=0,001015; OR:

4,6439 (95% CI: 1,7305-12,4619). Ugyanezt szakirány tekintetében vizsgálva, a sebész

és aneszteziológus csoport között nem volt szignifikáns különbség (p=0,247); hasonló

volt az arány mind az érdeklődésben (p=0,462433), mind az elutasításban

(p=0,177313).

A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos attitűd és az életkor

összefüggését tíz éves korcsoportokra lebontva, kontingencia-táblát kialakítva

vizsgáltam meg. Nem találtam szignifikáns összefüggést: az életkor nem befolyásolta a

CAM megítélését, minden korcsoportban hasonló arányban vélekedtek (4. ábra).

67

69

41

95

56

33

28

61

28

5

14

19

0% 20% 40% 60% 80% 100%

Férfi

Nő

Sebész

Aneszteziológus

Érdeklődő

Közömbös

Elutasító

33

4. ábra: A komplementer terápiás gyógymódokhoz fűződő viszonyulás korcsoportok szerinti bemutatása (n=258).

6.1.3. A komplementer terápiás gyógymódok megítélése

A kérdőívben szereplő komplementer terápiás gyógymódok megítélése látható a 7.

táblázatban. A vizsgált szempontrendszer alapján:

A legtöbben számukra ismeretlen módszernek a neurálterápiát (82,6%; 213 fő)

jelölték meg, míg a legkevesebben a homeopátiát (14,7%; 38 fő).

A legtöbben tudományosan nem megalapozott módszernek a homeopátiát

(62,4%; 161 fő) tartották, míg a legkevesebben a neurálterápiát értékelték így

(8,1%; 21 fő).

A tudományos szempontok alapján legtöbben a HKO-t (57,8%; 149 fő) vélték

megalapozottnak, míg a legkevesebben a neurálterápiát (7%; 18 fő).

A legtöbben betegeiknek a fitoterápiát (10,1%; 26 fő) javasolták, míg

legkevesebben a bioenergetikát (1,5%; 4 fő).

A legtöbben a reflexológiát (2,3%; 6 fő) jelölték meg a klinikai gyakorlatban

általuk alkalmazott módszernek.

A komplementer terápiás módszerekkel kapcsolatban egy különbség kiemelhető:

Fisher-féle egzakt próbát elvégezve az aneszteziológusok szignifikánsan

többször ajánlották vagy alkalmazták a HKO-t, mint a sebészek, p=0,02475;

OR: 4,0351 (95% CI: 1,1756-13,8496). A többi módszer megítélésében nem

volt szignifikáns különbség.

31

41

34

19

10

1

36

22

15

10

6 4

7 9 9

4

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

20-29 30-39 40-49 50-59 60-69 70-79

Érdeklődő

Közömbös

Elutasító

34

7. táblázat: A felmért CAM módszerek megítélése összesített (n=258), sebész (n=83) és aneszteziológus (n=175) válaszok szerint, illetve ezek százalékos arányában. NS: nem szignifikáns.

Szakirány Nem ismeri

Nem tartja megalapozott módszernek

Megalapozott módszernek tartja

Javasolja a betegek részére

Alkalmazza a gyógyítás során

p-érték OR

HKO Sebész 16 (19,3%)

14 (16,9%) 50 (60,2%) 3 (3,6%) 0 Fisher: 0,02475

4,0351 (1,1756-13,8496)

Aneszt. 33 (18,9%)

20 (11,4%) 99 (56,6%) 19 (10,8%)

4 (2,3%)

Összesen 49 (19%)

34 (13,2%) 149 (57,8%) 22 (8,5%) 4 (1,5%)

Homeo-pátia

Sebész 11 (13,2%)

57 (68,7%) 15 (18,1%) 0 0 0 0

Aneszt. 27 (15,4%)

104 (59,4%) 31 (17,7%) 12 (6,9%) 1 (0,6%)

Összesen 38 (14,7%)

161 (62,4%) 46 (17,8%) 12 (4,7%) 1 (0,4%)

Fito-terápia

Sebész 34 (41%)

17 (20,5%) 21 (25,3%) 9 (10,8%) 2 (2,4%) 0,392883 NS

Aneszt. 84 (48%)

20 (11,4%) 54 (30,9%) 17 (9,7%) 0


37 (14,3%) 75 (29,1%) 26 (10,1%)

2 (0,2%)

Manuál-terápia

Sebész 33 (39,8%)

18 (21,7%) 27 (32,5%) 5 (6%) 0 0,261651 NS

Aneszt. 86 (49,1%)

14 (8%) 57 (32,6%) 17 (9,7%) 1 (0,6%)


32 (12,4%) 84 (32,6%) 22 (8,5%) 1 (0,4%)

Neurál-terápia

Sebész 69 (83,2%)

8 (9,6%) 4 (4,8%) 2 (2,4%) 0 0 0

Aneszt. 144 (82,3%)

13 (7,4%) 14 (8%) 3 (1,7%) 1 (0,6%)


21 (8,1%) 18 (7%) 5 (1,9%) 1 (0,4%)

Reflexo-lógia

Sebész 38 (45,8%)

22 (26,5%) 17 (20,5%) 5 (6%) 1 (1,2%) 1 NS

Aneszt. 82 (46,8%)

34 (19,4%) 46 (26,3%) 8 (4,6%) 5 (2,9%)


56 (21,7%) 63 (24,4%) 13(5,1%) 6 (2,3%)

Bioener-getika

Sebész 40 (48,2%)

39 (47%) 4 (4,8%) 0 0 0 0

Aneszt. 94 (53,7%)

62 (35,4%) 15 (8,6%) 4 (2,3%) 0


101 (39,2%) 19 (7,4%) 4 (1,5%) 0

Kinezio-lógia

Sebész 37 (44,6%)

30 (36,1%) 10 (12,1%) 6 (7,2%) 0 0,777297 NS

Aneszt. 93 (53,1%)

35 (20%) 36 (20,6%) 11 (6,3%) 0


65 (25,2%) 46 (17,8%) 17 (6,6%) 0

35

Pozitív attitűdnek a „javaslom a betegek részére” és az „alkalmazom a gyógyításban”

kategóriát vettem, és a szakirányok viszonyulását ennek alapján hasonlítottam össze

kontingencia-tábla kialakításával.

6.1.4. A komplementer terápiás gyógymódok tanulása és oktatása

A válaszadók közül mindössze 3,1%-nak (8 fő) volt természetgyógyász képzettsége,

háromnegyedük (73,6%; 190 fő) szerint e módszereket az orvosegyetemekhez

kapcsoltan kellene oktatni. Utóbbit a sebészek és aneszteziológusok egyaránt fontosnak

értékelték, ennek megítélésében Khi-négyzet próbát alkalmazva nem volt szignifikáns

különbség, p=0,522.

Mindössze a kitöltő orvosok 12,4%-a (32 fő) állította, hogy elég ismerettel rendelkezik

a komplementer terápiás gyógymódokról. A válaszadók majdnem fele (48,4%; 125 fő)

szívesen megtanulna valamilyen komplementer terápiás gyógymódot alkalmazni: az

aneszteziológusok szignifikánsan magasabb arányban, mint a sebészek, χ2(1)=12,42;

p=0,000425; OR: 2,6397 (95% CI: 1,5265-4,5648). (8. táblázat).

8. táblázat: A komplementer terápiás gyógymódok tanulása és oktatása összesített (n=258), sebész (n=83) és aneszteziológus (n=175) válaszok szerint, illetve ezek százalékos arányában. NS: nem szignifikáns.

Szakirány Igen Nem p-érték OR

Rendelkezik CAM végzettséggel

Sebész 1 (1,2%) 82 (98,8%) 0 0

Aneszteziológus 7 (4%) 168 (96%)

Összesen 8 (3,1%) 250 (96,9%)

Elég tájékozott a CAM-mel kapcsolatban

Sebész 13 (15,7%) 70 (84,3%) 0,273322 NS

Aneszteziológus 19 (10,9%) 156 (89,1%)

Összesen 32 (12,4%) 226 (87,6%)

Oktassák az egyetemen a CAM-t

Sebész 59 (71,1%) 24 (28,9%) 0,52197 NS


Összesen 190 (73,6%) 68 (26,4%)

Tanulna CAM-t Sebész 27 (32,5%) 56 (67,5%) 0,000425 2,6397 (1,5265-4,5648)

Aneszteziológus 98 (56%) 77 (44%)

Összesen 125 (48,4%) 133 (51,6%)

36

6.1.5. A komplementer terápiás gyógymódok igénybevétele és alkalmazása

A sebészek és aneszteziológusok szerint megfelelő végzettség szükséges a

komplementer terápiás gyógymódok alkalmazásához. Kiemelhető, hogy egynegyedük

(23,6%; 61 fő) szerint kizárólag orvosi diploma birtokában szabadna engedélyezni e

gyógymódok gyakorlását. 3,1%-uk (8 fő) gondolta úgy, hogy senki se alkalmazzon

ilyen módszereket. Egyik szempont megítélésében sem volt szignifikáns különbség a

szakirányok között (9. táblázat).

9. táblázat: A komplementer terápiás gyógymódok alkalmazásához minimálisan szükséges egészségügyi végzettség összesített (n=258), sebész (n=83) és aneszteziológus (n=175) válaszok szerint, illetve ezek százalékos arányában. NS: nem szignifikáns.

Szakirány Összes p-érték OR

Sebész Aneszteziológus

Senki 5 (6,0%) 3 (1,7%) 8 (3,1%) 0 0

Csak Orvos 19 (22,9%) 42 (24,0%) 61 (23,6%) 0,841481 NS

Csak hagyományos kínai orvos (HKO)

1 (1,2%) 5 (2,9%) 6 (2,3%) 0 0

Csak egészségügyi végzettséggel rendelkező természetgyógyász (eüTGY)

29 (34,9%) 43 (24,6%) 72 (27,9%) 0,082752 NS

Csak természetgyógyász (TGY)

5 (6,0%) 9 (5,1%) 14 (5,4%) 0 0

Orvos és HKO 1 (1,2%) 10 (5,7%) 11 (4,3%) 0 0

Orvos, HKO és eüTGY 10 (2,0%) 22 (12,6%) 32 (12,4%) 0,920344 NS

Orvos, HKO, eüTGY és TGY

1 (1,2%) 9 (5,1%) 10 (3,9%) 0 0

Orvos és eüTGY 7 (8,4%) 21 (12,0%) 28 (10,9%) 0,389661 NS

Orvos és TGY 1 (1,2%) 3 (1,7%) 4 (1,6%) 0 0

Orvos, eüTGY és TGY 3 (3,6%) 3 (1,7%) 6 (2,3%) 0 0

HKO és eüTGY 1 (1,2%) 2 (1,1%) 3 (1,2%) 0 0

HKO, eüTGY és TGY 0 1 (0,6%) 1 (0,4%) 0 0

EüTGY és TGY 0 2 (1,1%) 2 (0,8%) 0 0

A válaszadó orvosok 21,3%-a (55 fő) állította, hogy ismer megbízható

természetgyógyászt, akit ajánlana a betegeinek is. A komplementer terápiás

gyógymódok alkalmazásának lehetséges módjáról és időpontjáról a sebészek és

aneszteziológusok hasonlóan vélekednek (10. táblázat). Egyetlen, alacsony

37

szignifikanciájú különbség volt a szakirányok véleménye között: a sebészek többen

gondolták úgy, hogy e módszerek csak a posztoperatív ellátásban alkalmazhatók,

χ2(1)=4,53; p=0,033306; OR: 2,9189 (95% CI: 1,0474- 8,1345).

10. táblázat: A komplementer terápiás gyógymódok alkalmazásának megfelelő ideje és helye összesített (n=258), sebész (n=83) és aneszteziológus (n=175) válaszok szerint, illetve ezek százalékos arányában. NS: nem szignifikáns.

Szakirány Összes p-érték OR


Ne alkalmazzák soha 22 (26,5%) 32 (18,3%) 54 (20,9%) 0,129374 NS

Csak premedikáció 2 (2,4%) 1 (0,6%) 3 (1,2%) 0 0

Csak posztoperatív ellátás

9 (10,8% ) 7 (4%) 16 (6,2%) 0,033306 2,9189 (1,0474- 8,1345)

Csak fájdalomambulancia

6 (7,2%) 17 (9,7%) 23 (8,9%) 0,511989 NS

Csak magánpraxis keretén belül

2 (2,4%) 0 2 (0,8%) 0 0

Premedikáció, intra- és posztoperatív ellátás, fájdalomambulancia

3 (3,6%) 13 (7,4%) 16 (6,2%) 0 0

Premedikáció, intra- és posztoperatív ellátás, magánpraxis fájdalomambulancia,

2 (2,4%) 17 (9,7%) 19 (7,4%) 0 0

Premedikáció és posztoperatív ellátás

0 2 (1,1%) 2 (0,8%) 0 0

Premedikáció és fájdalomambulancia

7 (8,4%) 7 (4%) 14 (5,4%) 0 0

Premedikáció, posztoperatív ellátás és fájdalomambulancia

12 (14,5%) 29 (16,6%) 41 (15,9%) 0,662917 NS

Posztoperatív ellátás és fájdalomambulancia

11 (13,3%) 20 (11,4%) 31 (12,0%) 0,671373 NS

Mindegyik, de intraoperatív ellátás során nem

4 (4,8%) 15 (8,6%) 19 (7,4%) 0,281466 NS

Posztoperatív ellátás, fájdalomambulancia és magánpraxis

2 (2,4%) 8 (4,6%) 10 (3,9%) 0 0

Fájdalomambulancia és magánpraxis

1 (1,2%) 4 (2,3%) 5 (1,9%) 0 0

Premedikáció, fájdalomambulancia és magánpraxis

0 3 (1,7%) 3 (1,2%) 0 0

38

A válaszadó orvosok 36%-a (93 fő) állította, ő vagy családtagjai vettek már igénybe

komplementer terápiás gyógymódokat betegség esetén. Mindössze 7%-uk (18 fő)

állította, hogy alkalmaz természetgyógyászati módszerek a napi gyakorlatban. Egyik

szempont szerint sem volt különbség sebészek és aneszteziológusok között (11.

táblázat).

11. táblázat: A komplementer terápiás gyógymódok használata és alkalmazása összesített (n=258), sebész (n=83) és aneszteziológus (n=175) válaszok szerint, illetve ezek százalékos arányában. NS: nem szignifikáns.


Igénybe vesz CAM-t

Sebész 25 (30,1%) 58 (69,9%) 0,172625 NS


Összesen 93 (36%) 165 (64%)

Alkalmaz CAM-t Sebész 6 (7,2%) 77 (92,8%) 0,920344 NS


Összesen 18 (7%) 240(93%)

6.1.6. A betegekkel való kommunikáció a komplementer terápiás gyógyászat

használatáról

Az orvosok és betegek közötti hiányos kommunikációt jól mutatja, hogy bár a

válaszadók 84,9%-a (219 fő) fontosnak tartotta, hogy tudjon minden olyan módszerről,

melyet igénybe vesznek betegei a gyógyulás érdekében, ugyanakkor csak 44,6%-uk

(115 fő) kérdezett rá a komplementer gyógymódok használatára. Egyik szempont

szerint sem volt különbség sebészek és aneszteziológusok között (12. táblázat).

12. táblázat: A betegekkel való kommunikáció a komplementer terápiás gyógyászatról összesített (n=258), sebész (n=83) és aneszteziológus (n=175) válaszok szerint, illetve ezek százalékos arányában. NS: nem szignifikáns.


Fontosnak tartja, hogy tudjon a CAM használatról

Sebész 71 (85,5%) 12 (14,5%) 0,841481 NS


Összesen 219 (84,9%) 39 (15,1%)

Rákérdez a CAM használatra

Sebész 40 (48,2%) 43 (51,8%) 0,420113 NS


Összesen 115 (44,6%) 143 (55,4%)

39

6.1.7. Az integratív medicina elfogadottsága

Az integratív orvoslás alkalmazását a válaszadók 66,7%-a (172 fő) támogatta. Khi-

négyzet próbát alkalmazva ennek elfogadásában nem volt szignifikáns különbség

sebészek és aneszteziológusok között, p=0,232.

A finanszírozás tekintetében ugyanakkor eltérő volt a szakirányok véleménye:

szignifikánsan több aneszteziológus támogatta, hogy a komplementer terápiás orvoslás

finanszírozás szempontjából is a modern medicina integrált része legyen, χ2(1)=7,1;

p=0,007708; OR: 2,0798 (95% CI: 1,2083-3,58) (13. táblázat).

13. táblázat: Az integratív medicina megítélése, összesített (n=258), sebész (n=83) és aneszteziológus (n=175) válaszok szerint, illetve ezek százalékos arányában. NS: nem szignifikáns.


Integrált kezelés Sebész 51 (61,4%) 32 (38,6%) 0,220671 NS


Összesen 172 (66,7%) 86 (33,3%)

Integrált finanszírozás

Sebész 28 (33,7%) 55 (66,3%) 0,007708 2,0798 (1,2083-3,58)



6.2. Szakdolgozók viszonyulása a komplementer terápiás gyógyászathoz

6.2.1. A szocio-demográfiai adatok

A kérdőívet 119 szakdolgozó, a megszólítottak 82%-a töltötte ki. Az átlagéletkor 41,8

év (SD 7,713) volt. A kitöltők átlagosan 21,5 éve dolgoztak az egészségügyben. A

válaszadók 5,9%-a (7 fő) rendelkezett természetgyógyászati végzettséggel.

6.2.2. A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos attitűd

A szakdolgozók 68%-a (81 fő) érdeklődőnek, 28,6%-uk (34 fő) közömbösnek, 3,4%-uk

(4 fő) elutasítónak tartotta magát a komplementer terápiás gyógymódokkal

kapcsolatban.

A válaszadók 25,2%-a (30 fő) számolt be arról, hogy ismer olyan megbízható

természetgyógyászt, akit betegeinek is merne ajánlani; 55,5%-uk (66 fő) állította, ő

40

vagy családtagjai vettek már igénybe komplementer terápiás gyógymódokat betegség

esetén. A szakdolgozók 16,8%-a (20 fő) alkalmazott már komplementer gyógymódot

munkája során, de több mint kétharmaduknak (70,6%; 84 fő) lenne kedve ehhez. Ez

utóbbinak prediktora a saját tapasztalat megléte, vagyis azok, akik – maguk vagy

családtagjaik - már kipróbáltak természetgyógyászati módszereket, szignifikánsan

nagyobb eséllyel alkalmaznák ezeket a gyógymódokat a klinikai gyakorlatban is,

χ2(1)=9; p=0,0027; OR: 3,45 (95% CI: 1,5067-7,8998).

A szakdolgozók 82,4%-a (98 fő) fontosnak tartotta, hogy tudjon arról, ha betegei

igénybe vesznek komplementer terápiás gyógymódokat, ugyanakkor csak 37,8%-uk (45

fő) kérdezett rá erre.

Nagy többségük (79,8%; 95 fő) elfogadhatónak tartotta és támogatná az integratív

medicina bevezetését.

A felmérés kiemelt kérdése volt, hogy az attitűdöt milyen tényezők határozzák meg, a

szakdolgozók a komplementer terápiás gyógymódokat milyen információk alapján

ítélik meg: az evidenciák, a kollégák véleménye, a tapasztalatok, a média és a képzési

lehetőségek voltak a főbb szempontok. Az 5. ábrán látottak alapján elmondható, hogy

az ápolószemélyzet többségét a tudományos evidenciák, a megszerzett tapasztalatuk és

a képzési lehetőségek befolyásolták, míg a média és a kollégák véleménye nem bírt

számottevő hatással a véleményükre.

5. ábra: A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatosban a szakdolgozók véleményét befolyásoló tényezők (n=119).

81

31

76

15

61

22

57

32

43

32

16

31

11

61

26

0% 20% 40% 60% 80% 100%

Evidencia


Saját vagy családi tapasztalat

Média

Képzési lehetőség

Jelentősen befolyásol

Kismértékben befolyásol

Nem befolyásol

41

A komplementer gyógymódok alkalmazását a szakdolgozók megfelelő egészségügyi

képzettséghez kötnék. Több választási lehetőség alapján az ápolók több mint negyede

(35 fő) orvosok számára engedné a természetgyógyászati módszerek alkalmazását,

majdnem háromnegyedük (84 fő) egészségügyi végzettséghez; a hagyományos kínai

orvos (18 fő) és a természetgyógyász (26 fő) végzettséget önmagában kevesen tartották

elegendőnek (6. ábra).

6. ábra: A komplementer terápiás gyógymódok alkalmazásához minimálisan szükséges egészségügyi végzettség a szakdolgozók szerint (n=119).


A felmért szempontok alapján a szakdolgozók állásfoglalása az egyes komplementer

gyógymódokról (7. ábra):

A legtöbben nem ismert komplementer terápiás gyógymódnak a neurálterápiát

(71,4%; 85 fő), a legkevesebben a homeopátiát (10,9%; 13 fő) jelölték meg.

A legtöbben tudományosan nem megalapozott módszernek a homeopátiát

(26,9%; 32 fő), míg legkevesebben az alternatív mozgás- és masszázsterápiát

(6,7%; 8 fő) jelölték meg.

A legtöbben tudományosan megalapozott módszernek az akupunktúrát (63%;

75 fő) tartották, míg legkevesebben a neurálterápiát (14,3%; 17 fő).

Saját betegség esetén a homeopátiát vették igénybe legtöbben (22,7%; 27 fő),

míg legkevesebben a neurálterápiát (4,2%; 5 fő).

21,8%

70,6%

15,1%

29,4%

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

Természetgyógyász Egészségügyi

végzettséggel

rendelkezőtermészetgyógyász

Hagyományos kínai

orvos

Orvos

42

A napi gyakorlatban az alternatív mozgás- és masszázsterápiát (3,4%; 4 fő) és

az akupresszúrát (2,5%; 3 fő) alkalmazták.

7. ábra: A komplementer terápiás gyógymódok értékelése (n=119). AMM: alternatív mozgás- és masszázsterápia.

Kiemelhető, hogy a neurálterápiával kapcsolatban rendelkeznek a legkevesebb

információval a szakdolgozók, ebből adódóan a homeopátia mellett ezt tartották a

legkevésbé tudományos módszernek és ezt vették a legritkábban igénybe. A

homeopátiára jellemző kettősség, hogy egyrészt a legismertebb módszer, másrészt

tudományos szempontból a legkevésbé megalapozottnak tartott, mégis betegség esetén

a szakdolgozók által leggyakrabban igénybe vett gyógymódnak ez bizonyult. Az

alternatív mozgás- és masszázsterápia, illetve a HKO módszerei (akupunktúra,

akupresszúra) népszerű és megbízható módszerek a szakdolgozók szemében.

19

13

85

49

43

16

26

43

31

29

9

32

12

19

18

8

16

21

20

25

75

47

17

38

42

74

62

44

55

54

16

27

5

13

14

17

13

9

10

11

2

4

2

2

3

0% 20% 40% 60% 80% 100%

Akupunktúra

Homeopátia

Neurálterápia

Manuálterápia

Fitoterápia

AMM

Reflexológia

Kineziológia

Akupresszúra

Fülakupunktúra

Nem ismeri

Nem tartja megalapozottnak

Megalapozott módszernek

tartja

Igénybe veszi betegség esetén

Alkalmazza a gyógyításban

43

A hatályos jogi szabályozás szerint akupunktúrát, homeopátiát, neurálterápiát és

gerincoszlopot is érintő manuálterápiát csak orvos végezhet, így e módszerek esetében

az „alkalmazom a gyógyításban” nem volt választható lehetőség.

6.2.4. A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos tanulási kedv

A szakdolgozók 25,2%-a (30 fő) érezte úgy, hogy elegendő ismerettel rendelkezik a

komplementer terápiás gyógyászatról, de sokkal többen (60,5%; 72 fő) tanulnának is

ezekről. Szignifikánsan gyakrabban tanulnának azok, akik - maguk vagy családtagjaik-

igénybe vesznek betegség esetén természetgyógyászatot, χ2(1)=7,11; p=0,007666; OR:

2,7705 (95% CI: 1,2981-5,9132).

Megvizsgáltam, hogy a tanulási kedv összefüggést mutat-e a szakdolgozók életkorával

és képzettségével (8-9. ábra).

8. ábra: A szakdolgozók életkora és a komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos tanulási kedv összefüggése (n=119).

A tanulási kedv és az életkor kapcsolatát tekintve, 10 éves bontásban vizsgáltam

kontingencia-táblával. A 20-29 éves korosztály volt az egyedüli, ahol kevesebben

tanulnának komplementer terápiás gyógymódokat, mint ahányan nem; a többi

korosztályban magasabb volt a tanulási kedv, de egyik csoportban sem bizonyult az

életkor szignifikánsan befolyásoló tényezőnek.

A végzettség tekintetében is elmondható, hogy bár minden végzettségi kategóriában

magasabb volt a tanulási kedv, kiemelkedően a diplomás ápolók között, de a különbség

nem volt szignifikáns egyik csoportban sem.

2

23

32

13

2 4

18 18

6

1

0

5

10

15

20

25

30

35

20-29 30-39 40-49 50-59 60-69

Tanulna

Nem tanulna

44

9. ábra: A szakdolgozók képzettsége és a komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos tanulási kedv összefüggése (n=119).

6.3. Sebészeti betegek viszonyulása a komplementer terápiás gyógyászathoz

6.3.1. Sebészeti betegek viszonyulása a nem-farmakológiai alapokon nyugvó

komplementer terápiás gyógyászathoz

6.3.1.1. Szocio-demográfiai adatok

A kérdőívet összesen 519 fő töltötte ki, a válaszadási arány 21% volt. Az átlagéletkor

59,6 év (SD: 13,79) volt. A kitöltők közül 237 férfi (45,7%) és 282 nő (54,3%).

6.3.1.2. A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos attitűd

A kérdőívet kitöltő sebészeti betegek majdnem kétharmada (63,6%; 330 fő)

érdeklődőnek, egyharmada (32,7%; 170 fő) közömbösnek tartotta magát, és mindössze

3,7% (19 fő) volt elutasító a természetgyógyászattal kapcsolatban. A válaszadók 25,2%-

a (131 fő) járt már természetgyógyásznál, 26,8%-uk (139 fő) használt már

komplementer terápiás gyógymódot. A sebészeti betegek 83,4%-a (434 fő) igénybe

venne természetgyógyászati kezelést, ha kezelőorvosa ajánlaná, és 76,5%-uk (397 fő)

fontosnak tartaná, hogy a komplementer terápiás gyógymódok elérhetőek legyenek az

egészségügyben. A komplementer terápiás gyógymódok igénybevétele és az iskolai

végzettség összefüggése látható a 10. ábrán.

5

34

12

21

4

26

9

8

0% 20% 40% 60% 80% 100%

Eü. Szakiskola

OKJ-s ápoló

Aneszteziológus szakasszisztens

Diplomás ápoló

Tanulna

Nem tanulna

45

10. ábra: Az iskolai végzettség és a komplementer terápiás gyógymódok használatának kapcsolata (n=519).

Elmondható, hogy az általános iskolai végzettséggel rendelkezők szignifikánsan

elutasítóbbak az átlagnál, χ2(1)=4,23; p=0,039715; OR: 2,1383 (95% CI: 1,021-4,4781).

Az egyetemet vagy főiskolát végzettek szignifikánsan nagyobb arányban vettek igénybe

komplementer terápiás gyógymódokat, χ2(1)=12,98; p=0,000315; OR: 2,0814 (95% CI:

1,3915-3,1132). A tudományos fokozattal rendelkező betegek egyike se használt

természetgyógyászatot.

A kitöltők nemek szerinti megoszlása kiegyensúlyozott volt, ugyanakkor szignifikánsan

több nő vett igénybe CAM-t: a férfiak közül 52 fő, míg a nők közül 87 fő, χ2(1)=5,21

p=0,022; OR: 1,5873 (95% CI: 1,066-2,3635).

A komplementer terápiás gyógymódok igénybevétele és a sebészeti alapbetegség

összefüggése látható a 11. ábrán.

11. ábra: A sebészeti alapbetegség és a komplementer terápiás gyógymódok használatának kapcsolata (n=519).

9 26

42

62

0

49

100

119 106

6

0

20

40

60

80

100

120

140

Igénybe vett

Nem vett igénybe

18

64

10

40

7

35

191

12

118

24

0

50

100

150

200

250

Gyulladás Daganatos Hormonális Egyéb Nem tudom

Igénybe vett

Nem vett igénybe

46

Az I. sz. Sebészeti Klinika betegprofiljának megfelelően a kitöltők fele tumoros beteg

volt. A komplementer terápiás gyógymódok igénybevételének a sebészeti

alapbetegséggel való összefüggését vizsgálva azt találtam, hogy a hormonális

betegségben szenvedők szignifikánsan többen vettek igénybe ilyen módszert, mint az

egyéb betegségben szenvedők, χ2(1)=4,08 p=0,043394; OR: 2,3773 (95% CI: 1,0031-

5,6339). Az egyéb betegségek kapcsán nem találtam szignifikáns különbséget.

A komplementer terápiás gyógymódok igénybevétele és az életkor összefüggése a 12.

ábrán látható.

12. ábra: Az életkor és a komplementer terápiás gyógymódok igénybevételének kapcsolata (n=519).

A válaszadókat tíz éves korcsoportokra osztottam és a csoportokat kontingencia-tábla

kialakításával hasonlítottam össze. A 40-49 éves korosztály szignifikánsan gyakrabban

használt komplementer terápiás gyógymódokat a többi korcsoporthoz képest,

χ2(1)=6,25; p=0,012419; OR: 1,9263 (95% CI: 1,1451-3,2405). A 70-79 éves korosztály

szignifikánsan ritkábban vett igénybe természetgyógyászatot, χ2(1)=5,27; p=0,021696;

OR: 1,8466 (95% CI: 1,0875-3,1354).

6.3.1.3. A komplementer terápiás gyógymódok megítélése

A kérdőívben szereplő komplementer terápiás gyógymódok igénybevétele a 13. ábrán

látható.

0 3

12

28 25

46

20

5 3 7

31

44

61

128

90

16

0

20

40

60

80

100

120

140

10-19 20-29 30-39 40-49 50-59 60-69 70-79 80-89

Igénybe vett

Nem vett igénybe

47

13. ábra: A komplementer terápiás gyógymódok használata a műtét időpontjához képest, százalékos arányban.

A perioperatív időszakot megelőzően a leggyakrabban igénybe vett módszerek a

hagyományos kínai orvoslás (8,5%; 44 fő), az alternatív mozgás- és masszázsterápia

(6,4%; 33 fő) és a homeopátia (6,4%; 33 fő) voltak, míg a legritkábban a neurálterápiát

(0,2%; 1 fő) vették igénybe a sebészeti betegek. A műtétet megelőző két hétben a

bioenergetika (1,3%; 7 fő) és az alternatív mozgás- és masszázsterápia (1,2%; 6 fő) volt

a legnépszerűbb.

A komplementer terápiás gyógymódok igénybevételével kapcsolatos tájékoztatás

hajlandóságát a 14. táblázatban mutatom be.

14. táblázat: A kezelőorvos tájékoztatatására vonatkozó hajlandóság sebészeti betegek között (n=519).

Beszámolna Nem számolna be Csak ha rákérdeznének

Használt CAM-t 38 (7,3%) 42 (8,1%) 59 (11,4%)

Nem használt CAM-t 29 (5,6%) 288 (55,5%) 63 (12,1%)

Összesen 67 (12,9%) 330 (63,3%) 122 (23,5%)

0,4%

0,2%

1,0%

0,4%

0,8%

1,2%

0,4%

1,3%

0,2%

3,9%

8,5%

3,9%

6,4%

0,2%

1,3%

6,4%

2,5%

2,9%

2,5%

6,7%

0% 2% 4% 6% 8% 10% 12%

HKO

Fülakupunktúra

Homeopátia

Neurálterápia

Manuálterápia

AMM

Reflexológia

Bioenergetika

Kineziológia

Egyéb

Két héten

belül

Két hétnél

régebben

48

Mint látható, a természetgyógyászati módszerek kipróbálásának tényét a válaszadók

12,9%-a (67 fő) mondaná el kezelőorvosának. Azok közül, akik valóban használtak

CAM-t, ez az arány még kisebb, mindössze 7,3%. Rákérdezésre a nem-konvencionális

gyógymódokat kipróbáló betegek 11,4%-a, az összes válaszadó 23,5%-a beszámolna

erről orvosainak.

6.3.2. Sebészeti betegek viszonyulása a gyógynövény-terápiához

6.3.2.1. Szocio-demográfiai adatok

A gyógynövény-használatot felmérő kérdőívet 390 fő töltötte ki, a válaszadási arány

17% volt. A válaszadók átlagéletkora 60,6 év (SD: 13,25) volt.

28 fő vett igénybe életében fitoterápiát, ami az összes válaszadó 7,2%-a: 3,6% (14 fő)

az operációt megelőző két héten belül, 3,6% (14 fő) ennél korábbi időpontban.

6.3.2.2. A gyógynövény-terápia igénybevételének prediktorai

A felmérést kitöltők között 180 férfi és 210 nő volt. A gyógynövényt fogyasztók nem

szerinti megoszlásában nem találtam szignifikáns a különbséget: összesen 10 férfi és 18

nő számolt be erről.

A gyógynövényeket használó betegek életkor szerinti megoszlása látható a 14. ábrán.

14. ábra: Az életkor és a gyógynövény-használat kapcsolata (n=390).

0 0 0 3 6 9 10

0 2 5

29

46

60

126

80

14

0

20

40

60

80

100

120

140

10-19 20-29 30-39 40-49 50-59 60-69 70-79 80-89

Igénybe vett

Nem vett igénybe

49

Tíz éves korcsoportokba osztva vizsgáltam meg kontingencia-tábla kialakításával, hogy

összefügg-e az életkorral a fitoterápia igénybe vétele. Bár a gyógynövény-fogyasztás

gyakorisága az életkorral nő, csak a 40-79 éves korosztályba tartozók szedtek

gyógynövényeket, és egyik tíz éves korcsoporttal sem volt szignifikáns az összefüggés.

A gyógynövényt szedő páciensek betegség szerinti beosztása a 15. ábrán látható.

15. ábra: A sebészeti alapbetegség és a gyógynövény-használat kapcsolata (n=390).

A válaszadó sebészeti betegek több mint fele (51,8%; 202 fő) tumoros volt. A

gyógynövényeket szedő betegek többsége szintén daganatos betegségben szenvedett,

ám a sebészeti alapbetegséggel való kapcsolat nem volt szignifikáns.

A gyógynövényeket fogyasztó sebészeti betegek iskolai végzettsége a 16. ábrán látható.

16. ábra: Az iskolai végzettség és a gyógynövény-használat kapcsolata (n=390).

1 15

1 8 3

31

187

12

110

22

0

20

40

60

80

100

120

140

160

180

200

Gyulladás Daganatos Hormonális Egyéb Nem tudom

Igénybe vett

Nem vett igénybe

2 3 11 12

0

45

92

112 109

4

0

20

40

60

80

100

120

Igénybe vett

Nem vett igénybe

50

A legalább érettségivel illetve diplomával rendelkező betegek szignifikánsan többen

vettek igénybe fitoterápiát, χ2(1)=4,48; p=0,034294; OR: 2,8 (95% CI: 1,04-7,54).

A gyógynövény-terápiát igénybe vevő betegek mindössze 25%-a (7 fő) állította, hogy

beszámolna kezelőorvosának a gyógynövények használatáról, további 14 fő csak abban

az esetben, ha rákérdeznének erre.

51

7. Megbeszélés

7.1. Sebészek és aneszteziológusok vizsgálata a komplementer terápiás

gyógymódokkal kapcsolatban

7.1.1. A komplementer terápiás gyógyászat elfogadottsága

A komplementer terápiás gyógymódok használata nagy népszerűségnek örvend a fejlett

világ társadalmában, így az orvosi társadalom is egyre nyitottabbá vált az új módszerek

felé. Ennek a folyamatnak több látható jele van. Egyrészt bővülnek a képzési

lehetőségek, tanulmányok sora jelzi, hogy az egészségügyi szakokat végző hallgatók és

a szakorvosképzésben részt vevők nyitottak és érdeklődők a természetgyógyászati

módszerek iránt (158,159,160,161,162,163). Másrészt az ellátórendszer is igyekszik

megfelelni ennek a kihívásnak: Norvégiában 2008-ban a kórházak 50,5%-ában, 2013-

ban már 64,4%-ában volt elérhető a komplementer gyógyászat valamilyen formája a

betegek részére (164). Az Európai Unió területén 2012-ben 145 ezer orvos és 165 ezer

regisztrált nem-orvos természetgyógyász praktizált (165). Mindez jelzi, hogy az

egészségügy és az abban dolgozó szakemberek, reagálva a betegek növekvő igényére,

igyekeztek megfelelni az új igényeknek: kutatni, tanulni és alkalmazni kezdték a

komplementer terápiás gyógyászatot (166,167).

Számos országban készítettek felméréseket, mely szerint az orvosok mind a

kórházakban, mind az alapellátásban egyre nagyobb kedvvel és gyakorisággal

alkalmazzák a nem-konvencionális módszereket. Németországban a belgyógyászok 6%-

a, a családorvosok 23%-a és az ortopédsebészek 31%-a használt komplementer terápiás

gyógymódokat a klinikai gyakorlatban (168). Az Egyesült Királyságban az orvosok

32%-a, Olaszországban 6-25%-a, az Egyesült Államokban 24%-a, Indiában 58%-a

alkalmazott természetgyógyászati módszert (169,170,171,172). Nagyjából ennek

megfelelő arányokat találunk idehaza is: a magyar családorvosok 24%-a alkalmaz

munkája során komplementer terápiás gyógymódokat (130), míg vizsgálatomban a

perioperatív ellátásban dolgozó orvosok 7%-a állította ugyanezt: sebészek és

aneszteziológusok közel azonos arányban (6,9% - 7,2%). Ezt látva kijelenthető, hogy a

perioperatív ellátásban dolgozó orvosok idehaza kisebb arányban alkalmaznak

52

komplementer gyógymódokat, mint más szakirányokban dolgozó hazai vagy külföldi

kollégáik.

A komplementer terápiás gyógymódok világszerte egyre gyakrabban előforduló

alkalmazása természetesen azt jelenti, hogy árnyaltabbá vált a természetgyógyászati

módszerek megítélése és a velük kapcsolatos attitűd az orvosok között: ez kimutatható

mind a módszerekkel kapcsolatos bizalom, mind a tanulási kedv tekintetében is.

Olaszországban az orvosok 58%-a, Szentpéterváron dolgozó orosz orvosok akár 100%-

a is ajánlhatja ezeket a módszereket betegeinek (173,174). A klinikai alkalmazással

kapcsolatos prediktorokat elemezve egy német felmérés nem talált összefüggést a

használat, illetve az orvosok kora és neme között (175). Vizsgálatomban a válaszadók

52,7%-a érdeklődőnek tartotta magát a komplementer terápiás gyógymódokkal

kapcsolatban. Ez az életkorral vagy a szakiránnyal nem függött össze, azonban a

nemmel igen: a női orvosok szignifikánsan érdeklődőbbek (p=0,001427), míg a férfiak

elutasítóbbak (p=0,001015) voltak. Az orvosok 36%-a állította, ő vagy családtagjai

vettek már igénybe ilyen gyógymódot betegség esetén, ami magasabb a hazai lakosság

körében mért 15-20%-os átlagnál (144).

A természettudományos és a természetgyógyászati módszereknek az együttes

alkalmazása az ún. integratív orvoslás, amely mint láthattuk, világszerte terjedőben van,

az alapellátástól a szakellátásig, Európától Ázsián át Amerikáig

(176,177,178,179,180,181). Az integratív orvoslás bevezetésének egyik fő motiváló

tényezője vonzó holisztikus szemlélete mellett a gazdaságosság: előnye, hogy bizonyos

természetgyógyászati módszerek alacsony költség mellett jó effektivitással

alkalmazhatók elsősorban azokban a krónikus betegségekben, melyek az egészségügy

számára amúgy hatalmas terhelést jelentenek, mind anyagi, mind humán erőforrás

szempontból (182). Az aneszteziológusok többek között a krónikus fájdalom

menedzsmentje során tudják jó hasznát venni a komplementer gyógymódoknak,

érdeklődésük egyik gyakorlati oka biztosan ez (183). Vizsgálatomban a sebészek és

aneszteziológusok kétharmada (66,7%) támogatta az integratív medicina bevezetését,

melynek helyét elsősorban a premedikáció, a posztoperatív ellátás és a

fájdalomambulancia keretén belül látták. Ezek megítélésében nem volt lényeges

különbség a két szakma között, azonban az ennek megfelelő finanszírozást az

aneszteziológusok szignifikánsan fontosabbnak értékelték a sebészeknél (p=0,007708).

53


A komplementer terápiás gyógymódok elfogadottságának javulása együtt járt az

információszerzés iránti magasabb kedvvel. Angliában az egészségügyi dolgozók 56%-

a tanulna szívesen a komplementer terápiás gyógymódokról, Svédországban 55,8%-uk,

a török családorvosok 74,4%-a, magyar családorvosok 56,7%-a (184,185,186,130).

Ezen átlagok sorába illeszkednek saját eredményeim is, mely szerint a perioperatív

időszakban dolgozó orvosok 48,4%-a tanulna komplementer gyógymódokat: a sebészek

32,5%-a, az aneszteziológusok 56%-a, ez szignifikáns különbség (p=0,000425). Az

aneszteziológusok között mért 56%-os arány megfelel a külföldi vagy hazai

egészségügyben dolgozó átlagnak, mely jelzi, hogy a természetgyógyászattal

kapcsolatos érdeklődés tekintetében nincs jelentős különbség. A sebészek alacsonyabb

tanulási hajlandóságára jelen vizsgálatom nem tud magyarázattal szolgálni.


Az egyes komplementer terápiás gyógymódok elfogadottsága kiemelkedően fontos

kérdés, hiszen mind jogi, mind tudományos szempontból rendkívül heterogén a

megítélése a különböző módszereknek. Már az ezredforduló előtt az akupunktúra, a

manuálterápia – kiropraktika és a masszázs volt a legelfogadottabb módszer az orvosok

között, míg a homeopátia és a gyógynövény-terápia megítélése meglehetősen

ellentmondásos volt (187). Ausztráliában ekkortájt a családorvosok az akupunktúrát, a

hipnózist, a gyógynövény-terápiát, a kiropraktikát és a homeopátiát tartották effektív és

biztonságos gyógymódnak (188). Hawaii-i orvosok az ellátás során az akupunktúra,

masszázs, kiropraktika és hipnózis jótékony hatásait elismerték, érdeklődtek ezek iránt

és e módszereknek teret engednének, de a homeopátia, bioenergetika - elektromágneses

terápiák alkalmazását elképzelhetetlennek tartották a betegellátás során (189,190).

Európában is hasonló értékelést találunk az elmúlt évek vizsgálataiban. Olaszországban

az orvosok számára legelfogadottabb gyógymódok a homeopátia, HKO, fitoterápia,

manuálterápia (191). Svájcban a családorvosok által leggyakrabban ajánlott nem-

konvencionális módszer a homeopátia, fitoterápia és a HKO (192). Az Egyesült

Királyságban az alapellátásban dolgozó orvosok között az akupunktúra, a homeopátia és

a relaxációs technikák a legnépszerűbb komplementer gyógymódok (193).

Németországban a családorvosok között a neurálterápia, fitoterápia és a HKO a

54

leggyakrabban alkalmazott gyógymód, emellett jótékony hatásai miatt nagyon népszerű

módszerek a manuálterápia és relaxációs technikák is (194). Az utóbbi két országban

egyaránt pozitív attitűddel viszonyultak a családorvosok a természetgyógyászati

módszerek iránt, biztonságos gyógymódnak tartották ezek használatát, javasolták és a

betegellátás során alkalmazzák is azokat (195). Magyarországon a családorvosok a

HKO-t, manuálterápiát és az alternatív mozgás- és masszázsterápiát fogadták el

leginkább (130).

Saját vizsgálatomban a sebészek és aneszteziológusok között a legnépszerűbb

gyógymódok a HKO, fitoterápia, manuálterápia és reflexológia voltak, míg a

neurálterápia a legkevésbé ismert, a homeopátia a legtöbb ellenérzést kiváltó módszer.

Egyedül a HKO megítélése volt eltérő az aneszteziológusok és sebészek között: az

aneszteziológusok szignifikánsan többször ajánlották vagy alkalmazták a HKO-t

(p=0,02475). Elmondható, hogy az orvosok akár külföldön, akár idehaza, összhangban a

hazai tudományos ajánlással is (3), a HKO-t, a gyógynövény-terápiát és a

manuálterápiát egyaránt megbízható és adott helyzetekben alkalmazható és

alkalmazandó módszernek tekintik. Magyarországon az orvosi társadalomban a

homeopátia megítélése a külföldi tendenciával szemben még igen ellentmondásos, a

neurálterápia pedig, bár az MTA tudományosan megalapozott módszernek nyilvánította,

szinte ismeretlen gyógymód.

7.2. Szakdolgozók vizsgálata a komplementer terápiás gyógymódokkal

kapcsolatban

7.2.1. A komplementer terápiás gyógyászat elfogadottsága

A komplementer terápiás gyógymódok értékelésekor, a velük kapcsolatos

véleménynyilvánításkor alapvető probléma, hogy az egészségügyi dolgozók, orvosok és

ápolók egyaránt limitált ismeretekkel rendelkeznek a természetgyógyászati

módszerekről. Ez problémát jelent, hisz egyrészt számos esetben kizárhatják ezek

alkalmazását a klinikai gyakorlatból, másrészt az ezek iránt érdeklődő és kérdéseket

feltevő betegeknek sem tudnak pártatlan tanácsot adni, a tájékozott betegekkel a témáról

való kommunikáció is kárt szenvedhet (196).

55

Az ápolószemélyzet világszerte nyitott, elfogadó és érdeklődő a komplementer terápiás

gyógymódokkal kapcsolatban, mind a felnőtt lakossághoz, mind az orvosokhoz

viszonyítva, ismereteik mégis hiányosak a módszerek részleteit illetően (197,198,199).

Az onkológiai területen dolgozó ápolók a pozitív kivétel: körükben a betegekhez

hasonlóan magasabb a gyógymódok ismerete (200).

Az érdeklődés és elfogadottság különbségét jelzi az orvosokhoz képest egy

Törökországban, egyetemisták között készült felmérés, mely szerint a diplomás ápoló

hallgatók 57,7%-a támogatta a nem-konvencionális gyógymódok klinikai alkalmazását,

míg az orvostanhallgatók mindössze 32,6%-a (201). Koreai felmérésben, amely szintén

az orvosok és ápolók attitűdjét vizsgálta, a szakdolgozók 72,7%-a, az orvosok 57,1%-a

viszonyult pozitív attitűddel a komplementer gyógyászat iránt. A nővérek 67,7%-a, míg

az orvosok mindössze 38,8%-a tartotta hatékonynak a nem-konvencionális módszereket

(202). Svájcban krónikus fájdalmak kezelésében az ápolók (96,7%) és szülésznők

(100%) szignifikánsan többen gondolják hatásosnak a komplementer gyógymódokat,

mint az orvosok (93,8%), bár mindegyik csoport kiugróan magas arányban vélekedett

így (203). Ausztráliában az ápolók 59%-a pozitívan viszonyul a természetgyógyászati

módszerekhez, 32,6%-uk közömbös és 7,2%-uk elutasító ezekkel kapcsolatban. A

szakdolgozók 7,8%-a gyakorlatilag nem tud semmit, 52,5%-uk pedig csekély ismerettel

rendelkezik komplementer módszerekről (204). Hazai viszonylatban a családorvosok

82,5%-a nem tartotta magát elég tájékozottnak a természetgyógyászattal kapcsolatban

(130). Vizsgálatomban a felmért szakdolgozók 25,2%-a, tehát egynegyedük tájékozott a

komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatban saját értékelésük szerint, ami

mind a hazai családorvosok közötti 17,5%-nál, mind a felmért sebészek és

aneszteziológusok között mért 12,4%-nál magasabb érték. Kiemelendő továbbá, hogy

az ápolószemélyzet 68%-a érdeklődőnek tartotta magát a természetgyógyászattal

kapcsolatban, ami egyrészt megfelel az idézet tanulmányok átlagának, másrészt

lényegesen magasabb, mint az aneszteziológusok és sebészek között mért 52,7%.

A komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatos szakdolgozói pozitív attitűd

együtt jár azzal, hogy gyakran ajánlják betegeiknek e módszereket, másrészt hajlamosak

betegség esetén ők maguk is igénybe venni ezeket. Koreában úgy találták, a nővérek

még a betegeknél is nyitottabbak a természetgyógyászat iránt, 27%-uk tanult ilyet és

ajánlotta is a betegeknek ezt a kezelési formát (205). Az Egyesült Királyságban az

56

ápolók 74%-a ajánlotta az alternatív gyógymódokat a betegeknek, és 80%-uk vett már

igénybe ilyen módszereket saját panasz esetén (206). Dániában az onkológiai

betegekkel dolgozó ápolók 32%-a ajánlotta, 20%-a munkája során alkalmazta e

gyógymódokat, betegség esetén pedig 53%-uk ki is próbálta valamelyik

természetgyógyászati módszert (207). Vizsgálatomban az egészségügyi szakdolgozók

55,5%-a vagy családtagjai vettek már igénybe természetgyógyászatot betegség esetén,

mely mint látható, átlagos érték a külföldi szakdolgozói példákhoz viszonyítva, de

magasabb a magyar népesség átlagához képest (144).

Érdemes áttekinteni, hogyan viszonyulnak az egészségügyi szakdolgozók az integratív

medicinához, a modern és a nem-konvencionális gyógymódok kombinált

használatához, amelynek alkalmazása számos gyakorlati és elméleti problémát, kérdést

vet fel az ápolók napi munkájában (208). Ennek eredményes és hasznos gyakorlatba

iktatása elsősorban képzési-oktatási feladat, melyet az ápoló hallgatók alapvetően

támogatnak (209,210). Saját eredményeim szerint a szakdolgozók 79,8%-a támogatná

az integratív gyógyító munka bevezetését: ez akár önmagában, akár összevetve a

sebészek és aneszteziológusok között mért 66,7%-kal, jelzi, hogy az ápolószemélyzet

milyen nyitott az újfaja szemlélet iránt.


A szakdolgozók között tapasztalható pozitív attitűd felveti a kérdést, hogy milyen

arányban tanulnának ilyen gyógymódokat. Hong Kongban az ápolók 93,6%-a tanulni

szeretne a természetgyógyászati módszerekről (211). Az Egyesült Államokban a

szakdolgozók akár 30-67%-a, Koreában 27-32%-a tanult már valamilyen nem-

konvencionális gyógymódot (212,213,214). Felmérésemben az ápolók 60,5%-a tanulna

komplementer terápiás gyógymódokat: ez független volt a válaszadók életkorától vagy

végzettségük fokától, és illeszkedik az idézett tanulmányokban mért arányok sorába.


A pozitív viszonyulást ismerve érdemes áttekinteni, hogyan értékelik az egészségügyi

szakdolgozók az egyes komplementer gyógymódokat. Ausztráliában, intenzív

osztályon dolgozó ápolók a torna- és masszázsfajtákat tartják a legelfogadhatóbb

komplementer módszereknek betegeiknél (215). További felmérések szerint a relaxáció,

57

aromaterápia, masszázs, fitoterápia és reflexológia volt a legnépszerűbb

természetgyógyászati módszer közöttük (216). Tajvanon a relaxáció, masszázs, zene- és

aromaterápiák, fitoterápia és akupunktúra volt a leggyakrabban nővérek által

alkalmazott módszer (217). Az Egyesült Államokban, sürgősségi és intenzív

osztályokon tevékenykedő szakdolgozók szerint elsősorban a torna és

masszázsmódszereket, relaxációt, diétákat, fitoterápiát, kiropraktikát-manuálterápiát,

akupresszúrát, homeopátiát, akupunktúrát lehetne alkalmazni a betegellátás során,

megfelelő képzettség megléte esetén (218,219,220). A vizsgálatok szerint egyértelmű

kapcsolat van a pozitív attitűd, a személyes tapasztalat és klinikai alkalmazás között,

tehát amennyiben egy ápoló igénybe vett CAM módszereket, szignifikánsan

gyakrabban javasolta ezeket a gyógymódokat betegeinek is.

Hasonló következtetés vonható le saját eredményeimből is: az ápolók 16,8%-a

alkalmazott már a napi munka során, és 70,6%-uk a jövőben szívesen alkalmazna

természetgyógyászatot: ennek szignifikánsan magasabb az esélye, amennyiben a

szakdolgozó vagy családtagjai a személyes életükben vettek már igénybe CAM-t.

Eredményeim szerint a felmértek és családtagjaik a különféle típusú komplementer

terápiás eljárásokat eltérő – 4,2-22,7%-os – gyakorisággal vették igénybe. A

legnépszerűbb és leginkább ajánlott gyógymódok a homeopátia, alternatív mozgás- és

masszázsterápia, az akupunktúra és a manuálterápia voltak. Újfent kiemelhető, és e

vizsgálat adataiból nem magyarázható ellentmondás, hogy bár a homeopátiát tartotta a

legtöbb ápoló (26,9%) tudományosan nem megalapozott módszernek, mégis ezt vették

a legtöbben (22,7%) igénybe.

7.3. Sebészeti betegek vizsgálata a komplementer terápiás gyógymódokkal

kapcsolatban

7.3.1. A komplementer terápiás gyógyászat igénybevétele

A komplementer terápiás gyógymódok népszerű és gyakran igénybe vett módszerek a

fejlett világ országaiban. Amíg a 1990-es években a természetgyógyászati módszereket

egyre növekvő arányban használták, az ezredforduló utáni időszakra a népesség

negyede-harmada vett igénybe komplementer gyógymódokat, és ez az arány állandónak

bizonyult az elmúlt 15 évben. Az Egyesült Államokban 1990-97 között 33,8%-ról

58

42,1%-ra nőtt a komplementer gyógymódok alkalmazása a teljes népesség körében, míg

2002-2012 között eltelt 10 évben már egy stagnáló használat alakult ki: nagyjából a

lakosság 30-35%-a vett igénybe valamilyen nem-konvencionális gyógymódot

(221,222). Írországban 1998-2002 között 20-ról 27%-ra, Norvégiában 2002-2012 között

8,7%-ról 9,7%-ra nőtt az alternatív gyógymódok igénybevételének éves prevalenciája:

feltehetően hasonló arányok igazak Nyugat-Európa többi országára is ebben az időben

(223,224). 2011-13 között, 32 ország felmérése alapján komplementer terápiát a felnőtt

lakosság 26,4%-a vett igénybe világszerte: Bulgáriában, Szlovéniában és

Lengyelországban a lakosság kevesebb mint 10%-a, Koreában vagy Kínában pedig a

lakosság több mint 50%-a (225).

Az Európai Unió területén a komplementer terápiás gyógymódok igénybevétele,

figyelembe véve az elvégzett tanulmányok módszertani és időbeli sokszínűségét, de

kijelenthetően széles határok között változik: a lakosság 0,3-86%-a vesz igénybe

rendszeresen vagy próbál ki ilyen gyógymódokat (226).

A nem-konvencionális gyógyászat a kórházi betegek között is népszerű: érdeklődnek e

módszerek iránt, igénybe vennék ezeket a gyógyulásuk során és alkalmazásuk növelné

elégedettségüket az egészségügyi ellátással (227).

Feltételezhetjük, hogy a műtétre váró és kerülő betegek is hasonlóan magas arányban

vesznek igénybe természetgyógyászati módszereket, így ez a tendencia a perioperatív

időszakban számos szövődmény és veszélyhelyzet forrása lehet. E tény fontosságának

ismeretében több felmérés is készült, mely a természetgyógyászati módszerek

igénybevételét vizsgálta a sebészeti betegek között. Általános sebészeti beavatkozásra

váró páciensek között a komplementer terápiás gyógymódok használatának gyakorisága

az Egyesült Államokban 30%-67%, Kanadában 27% (228,229,230). Mindez azt

sugallja, hogy a sebészeti beavatkozásra váró betegek az átlagnépességhez képest akár

magasabb arányban vesznek igénybe komplementer gyógyászatot. Felmérésem szerint a

természetgyógyászat igénybe vevők élettartam- prevalenciája az I. sz. Sebészeti Klinika

betegei között 26,8%, ami a nemzetközi szakirodalomban található átlagnál kissé

alacsonyabb, de szintén meghaladja a már idézett felmérésben Magyarországon, a teljes

népességre vonatkozó, 15 évvel korábbi, 15-20%-os értéket (144).

59

7.3.2. A komplementer terápiás gyógymódok igénybevételének prediktorai

A természetgyógyászat igénybevételére hajlamosító prediktorokat, hajlamosító

tényezőket számos kutatás vizsgálta világszerte. A Távol-Keleten, Délkelet-Ázsiában a

komplementer gyógymódok felé fordulás fokozottan jellemző a daganatos vagy

krónikus betegség, a cukorbetegség, az asthma bronchiale és az ismert HIV-fertőzés

megléte esetén (231). Koreában a nem-konvencionális gyógymódok igénybevételére

hajlamosít a női nem, a magas iskolázottság és az előrehaladott életkor (232).

Mongóliában a női nem, az 55 évnél fiatalabb életkor, a magasabb képzettség, a hat

hónapon belüli betegségkezdet és a korábbi CAM használat esetén szignifikánsan

emelkedik a komplementer gyógymódok alkalmazásának esélye (233).

Európai felmérések is hasonló összefüggést mutatnak: Németországban a

természetgyógyászhoz forduló páciensek nagyobb valószínűséggel nők, magas

iskolázottsággal és általában krónikus panaszokkal (234). Franciaországban a

homeopátiát igénybe vevő betegek úgyszintén nagy valószínűséggel magas iskolai

végzettséggel rendelkező nők (235).

A komplementer terápiás gyógymódokat tehát világszerte jellegzetes, jól

meghatározható betegcsoport veszi igénybe: a betegek között több a nő, a használat

arányosan emelkedik az iskolázottsággal, a magasabb jövedelemmel, a rosszabb

egészségi állapottal, továbbá jellemző allergiás és ízületi panaszok esetén

(236,237,238,239,240).

Nincs ez másként a sebészeti beavatkozásra váró betegek esetében sem.

Franciaországban sebészeti beavatkozás előtt a betegek 9%-a szed gyógynövény-

készítményt. Ennek prediktora:

40-70 éves kor

női nem (241).

Olaszországban a sebészeti beavatkozásra váró betegek akár 49,8%-a vehet igénybe

komplementer terápiás gyógymódokat, szinte mindegyikük gyógynövény-terápiát is. A

betegekre jellemző:

magas iskolázottság

47-95 éves kor

a nem használókhoz képest magasabb ASA-besorolás

nem szignifikáns mértékben, de nagy eséllyel női nem (242).

60

Kaliforniában a sebészeti betegek 39%-a használt valamilyen alternatív gyógyászati

terméket, kétharmaduk gyógynövényeket a preoperatív időszakban. Ennek prediktora:

női nem

35-49 éves kor

magasabb jövedelem és iskolai végzettség

sebészeti beavatkozás

alvászavarok

musculo-sceletalis betegségek

allergiás betegségek.

Érdekes, hogy a trombózis-profilaxisra kapott gyógyszerek alkalmazása vagy a

cukorbetegség szignifikánsan csökkenti a komplementer gyógymódok használatának

valószínűségét (243).

Szívsebészeti betegek között a nem-konvencionális gyógymódok alkalmazási

gyakoriságát 44%-nak találták, ám ez nem volt összefüggésben sem nemmel, sem

életkorral, sem iskolázottsággal (244).

A leírt prediktorok jellemzik a felmérésemben az I. sz. Sebészeti Klinika betegei közül

természetgyógyászatot igénybe vevő betegeket is: a komplementer gyógymódokat

használók nagy valószínűséggel:

nők (p=0,022)

40-49 évesek (p=0,012419)

diplomások (p=0,000315)

hormonális betegséggel küzdenek (p=0,043394).

Vizsgálatomban a gyógynövényeket használó betegek esetében, bár jellemzően 40-79

éves korosztályba tartozóak, az életkor nem meghatározó tényező, miként a nem és a

sebészeti alapbetegség sem. Egyedül az iskolai végzettség, az érettségi vagy a diploma

megléte befolyásolja szignifikánsan (p=0,034294) pozitív irányba a fitoterápia

használatát.

Mint láthattuk, a komplementer gyógymódokat igénybe vevő általános és a sebészeti

betegekre ugyanazok a prediktorok jellemzőek, azzal a megjegyzéssel, hogy a sebészeti

betegség önmagában is hajlamosíthat a természetgyógyászat igénybevételére, főképp

krónikus vagy tumoros betegség fennállásakor. E tény fontosságát egyrészt

61

betegbiztonsági szempontból, másrészt a sebészeti beavatkozás időzítése szempontjából

nem lehet eléggé hangsúlyozni.

7.3.3. A legnépszerűbb komplementer terápiás gyógymódok

Az Egyesült Királyságban a komplementer terápiás gyógymódok használatának éves

prevalenciája 41,1%, azonban a lakosság 51,8%-a próbál ki ilyen módszereket legalább

egyszer: a leggyakrabban igénybe vett gyógymódok a fitoterápia, homeopátia,

aromaterápia, masszázs és a reflexológia (245). A természetgyógyászat népszerűségét

mutatja, hogy csak akupunktúrás kezelést évente 4 milliót végeznek (246).

Ausztráliában az akupunktúra alkalmazásának éves prevalenciája 9,2%, kiropraktika

esetén 16,1% (247). Masszázsmódszereket világszerte a felnőtt lakosság 0,4-20%-a vesz

igénybe (248).

Az NHIS 2007-ben megjelent felmérése szerint Egyesült Államokban a teljes népesség

16,2%-a látogat évente természetgyógyászhoz (249). 2013-ben megjelent összefoglaló

közlemény alapján, mely 12 országból (Észak-Amerika, Ausztrália, Európa, Ázsia)

megjelent publikációkat dolgozott fel, kijelenthető, hogy a népesség 12,3%-a fordult

egy év alatt természetgyógyászhoz, idősebbek esetében ez az arány a 26,2%-ot is eléri

(250). Svájcban a népesség 24%-a vett igénybe komplementer terápiás gyógymódot

2007-ben (251). E három felmérés alapján a legnépszerűbb komplementer gyógymódok

használatának éves prevalenciája látható a 17. ábrán.

17. ábra: Három felmérés (Barnes és mtsai; Klein és mtsai; Cooper és mtsai) alapján a legnépszerűbb komplementer terápiás gyógymódok alkalmazásának éves prevalenciája.

17,7%

8,6%

1,0%

1,4%

0,9%

7,5%

1,5%

1,4%

2,7%

5,4%

6,4%

4,9%

0% 5% 10% 15% 20%

Fitoterápia

Kiropraktika- oszteopátia

Homeopátia

Akupunktúra

Klein és mtsai, Svájc, 2007

Cooper és mtsai, review, 2013

Barnes és mtsai, USA, 2007

62

Látható, hogy az Egyesült Államokban kiugróan népszerű a gyógynövény-

készítmények alkalmazása, Svájcban a homeopátia a legnépszerűbb módszer, míg a

kiropraktika/manuálterápia/oszteopátia kezelés minden vizsgálatban közel azonos

gyakorisággal igénybevett módszer.

Az I. sz. Sebészeti Klinika betegei között a komplementer terápiás gyógymódok

alkalmazásának perioperatív időszakot megelőző élettartam-prevalenciái:

akupunktúra 8,5%

fitoterápia 7,2%

alternatív mozgás- és masszázsterápia: 6,4%

homeopátia 6,4%.

Bár ezek az adatok élettartam, és nem éves prevalenciát mutatnak, jól látható, hogy a

fejlett világban ugyanazok a módszerek a legnépszerűbbek a betegek között.

A sebészeti betegek között a komplementer terápiás gyógymódok ugyanúgy népszerű

módszernek számítanak, mint a teljes felnőtt népesség körében. Az Egyesült

Államokban az ezredforduló után a sebészeti betegek 32-57%-a vett igénybe

természetgyógyászati módszert perioperatív időszakban (252,253). Írországban a

sebészeti betegek 12,1%-a, Kanadában 34%-a, Kenyában 40%-a szedett

gyógynövényeket a műtétet megelőzően, míg Hong Kongban a műtétet megelőző két

hétben a betegek 88%-a alkalmazott valamilyen hagyományos kínai gyógynövény-

készítményt (254,255,256,257).

3. ábra: A preoperatív időszakban leggyakrabban alkalmazott komplementer terápiás gyógymódok százalékos aránya. Wang 2002-es eredményei saját adataimmal összevetve.

1,3%

1,4%

5,2%

5,4%

0,2%

6,8%

0,4%

1,0%

1,6%

0,8%

1,3%

3,6%

0% 2% 4% 6% 8%

Akupunktúra

Homeopátia

AMM és reflexológia

Kiropraktika- manuálterápia

Bioenergetika

Fitoterápia

I.sz.Sebészeti Klinika

Wang és mtsai

63

Mint a 18. ábrán látható, a magyar sebészeti betegek a komplementer gyógymódokat

alacsonyabb arányban veszik igénybe, mint az amerikai sebészeti betegek a műtétet

megelőző közvetlen időszakban. Ez alól csak a bioenergetika a kivétel, amit az I. sz.

Sebészeti Klinika betegei hatszor gyakrabban vettek igénybe.

Elmondható, hogy függetlenül attól, hogy a felnőtt lakosságot vagy célzottan a sebészeti

betegeket vizsgáljuk, az akupunktúrás kezelések, a homeopátia, a mozgás-

masszázsmódszerek és a gyógynövények szedése a legnépszerűbb komplementer

gyógymódok, akár külföldön, akár az I. sz. Sebészeti Klinika betegei között.

7.3.4. A tájékoztatás hajlandósága

A komplementer terápiás gyógymódok igénybevételéről az orvost a betegek mindössze

tört része tájékoztatja. Az ideális orvos-beteg kapcsolat a kölcsönös bizalmon alapszik,

amely viszont nem csak az orvos holisztikus szemléletét, hanem a betegek őszinteségét

is feltételezi. Ezzel a kötelességükkel betegeink hiába vannak tisztában, a

komplementer gyógymódok használatáról a daganatos betegek 20-77%-a, a sürgősségi

és sebészeti betegek 60-80%-a nem számol be kezelőorvosának (133,258,

259,260,261)!

Ezt azt jelenti, hogy a fent említett arányokat ismerve a témáról való kommunikáció

súlyosan csorbult. Tisztában vannak azonban a problémával az orvosok is: a hazai

családorvosok mindössze 35,6%-a gondolta úgy, hogy a páciensek minden esetben

tájékoztatják őket a természetgyógyászat alkalmazásáról (130). Ezzel összhangban van

a Sebészeti Klinika betegeinek nyilatkozata is: mindössze 12,9%-uk számolt be önként

a komplementer gyógymódok igénybe vételéről kezelőorvosainak. A gyógynövények

használata esetén ennél kicsit jobb a helyzet, ennek alkalmazásakor a betegek 25%-a

tájékoztatta a kezelőorvost erről. Bár ennek okát nem vizsgáltam, feltételezhetően a

betegek szemében a fitoterápia az egyik leghatásosabb, tudományos és tapasztalati

alapokon nyugvó, így a kezelőorvos tudtára legkisebb kellemetlenséggel hozható,

leginkább vállalható komplementer terápiás gyógymód. Mindez azt jelenti, hogy a

betegek is tisztában vannak e módszerek - elismert jótékony hatásai mellett -

mellékhatásaival és lehetséges szövődményeivel. E kérdés tisztázása jelen

vizsgálatomnak nem volt célja.

64

7.4. Javaslatok a komplementer medicina kutatása és a perioperatív ellátás

kapcsán

Vizsgálatom tervezésekor alapvető célom volt, hogy felhívjam a figyelmet arra, milyen

lehetőségek rejlenek a komplementer terápiás gyógymódok alkalmazásában.

Amennyiben orvosi felügyelet mellett és megfelelő indikációval, célkitűzéssel

alkalmazzuk e módszereket, jelentős gyógyítási potenciálhoz juthatunk, megfelelő

költség-haszon arány és effektivitás mellett, melynek kihasználása nem elképzelhetetlen

és nem elérhetetlen a mai egészségügyi ellátásban, sem külföldön, sem hazánkban.

A szakirodalom áttekintése kapcsán igyekeztem érzékeltetni, hogy egyes módszerek

milyen jótékony hatásokkal bírhatnak, mely lehetőségeket megfelelően tervezett és

szervezett vizsgálatokkal vagy igazolni, vagy elvetni érdemes lenne.

A hagyományos kínai orvoslás, az akupunktúra módszereinek alkalmazása a

pre-, intra- és posztoperatív időszakban egyaránt elképzelhető. Igazoltan

hatékony mozgásszervi panaszok esetén, mely segítheti a műtétre készülő és a

műtéten átesett betegeket az azt követő gyógyulási időszakban, hogy

panaszainak csökkenjenek, gyorsabban váljanak mobilizálhatóvá. Alkalmas

továbbá a módszer a PONV prevenciójára és kezelésére. Mindkét területen a

HKO igénybevétele az ellátásban kifejezetten költséghatékony módszernek

ígérkezik.

Gyógytornát és mobilizálást segítő módszerek, a manuálterápia, az alternatív

mozgás- és masszázsterápia és a kineziológia alkalmazása a pre- és

posztoperatív ellátásban, intenzív osztályokon és sebészeti osztályokon egyaránt.

A reflexológia nyugtató és alvást segítő módszerként alkalmazható a

posztoperatív ellátásban, intenzív osztályokon és sebészeti osztályokon egyaránt.

Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a komplementer medicina adta lehetőségek

mellett számolnunk kell annak nehézségeivel is: a természetgyógyászat alkalmazása

nem kötött az orvosokhoz, a betegek sokszor nem is mondják el kezelőorvosaiknak ezek

használatát a műtétet megelőző és a műtét utáni időszakban, ennek az elhallgatásnak

minden járulékos következményével.

A már ismertetett szempontok alapján úgy gondolom, hogy a perioperatív időszakban a

kezelőorvosoknak célszerű feltérképezni, hogy betegeik igénybe vesznek-e

65

komplementer gyógymódokat, különösképpen azt, hogy szednek-e gyógynövényeket

vagy ezek készítményeit. Különösen igaz ez az aneszteziológiai ambulancián végzett

vizsgálatra, ahol lehetséges és szükséges felhívni a betegek figyelmét e készítmények

esetleges veszélyeire a műtéti ellátás ideje alatt. Ki kellene mindezt egészíteni olyan, a

betegek számára kiosztható és figyelemfelkeltő ismertetőkkel, melyek röviden

tájékoztatnak a gyógynövények szedésével kapcsolatos aneszteziológiai ajánlásra,

különös tekintettel a perioperatív időszakra.

Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy a perioperatív ellátásban dolgozó orvosok és

ápolók saját véleményük szerint kevés ismerettel rendelkeznek a komplementer terápiás

gyógymódokról, ugyanakkor szívesen megismernék ezeket. Ez a tanulási kedv egyrészt

nem kötelez e módszerek klinikai alkalmazására, ugyanakkor hasznos és érdemi

kommunikációt tesz lehetővé az erre nyitott és ilyen gyógymódokat igénybe vevő

betegekkel a témáról. Mindebből következik, hogy mind az orvos, mind az

ápolóképzésben szükséges lenne legalább alapszintű ismereteket szerezni a

komplementer terápiás gyógyászatról.

7.5. Vizsgálatom korlátai

7.5.1. A válaszadás hibái

Mindhárom csoport felmérése kapcsán felmerül a mintavétel sajátosságából adódó hiba.

Az önkitöltő kérdőívek természetesen rejthetnek hibalehetőséget, a kérdések félreértése

minden ilyen vizsgálat sajátja. Az önkéntes adatszolgáltatás ténye azonban a

szándékoltan rossz válaszadás esélyét számomra nagy valószínűséggel kizárja, és

tekinthető az őszinteség kritériumának. Ennek megfelelően félreértésekkel kell csak

számolni, ezt viszont csak személyes, szóbeli felméréssel lehetne kiküszöbölni, amely

által pedig elveszne a vizsgálat anonimitása. Mindezt figyelembe véve, megítélésem

szerint hibalehetőségeivel együtt is a legjobb módszerként választottam az anonim,

önkitöltő formát.


Az aneszteziológusok és sebészek között végzett felmérés során a célom egy

reprezentatív, a hazai átlagot jól tükröző vizsgálat készítése volt. A megfelelő

66

sebészeti és a velük egy intézetben levő aneszteziológiai és intenzív terápiás

osztályok kiválasztásakor az egyetemi klinikák és a magas progresszivitású

minősítéssel ellátott helyek voltak az elsődleges célpontok. Ezeket egészítettem

ki további megyei kórházakkal. A négy egyetemi klinikai székhelyről

visszakapott kérdőívek miatt az ország főbb régióiban elkészült a felmérés,

azonban tökéletesen akkor lenne reprezentatív a vizsgálat, ha minden megyei

kórházi osztály részt vett volna a felmérésben.

Nem volt célom, hogy az általános sebészeti szakterületen kívül egyéb operatív

szakmákat is bevonjak a felmérésbe. A vizsgálat ilyen irányú esetleges

kiterjesztése természetesen számtalan új kérdést és izgalmas lehetőséget

jelenthet a későbbiekben.

A kitöltők arányait tekintve, az aneszteziológusok kétszeres többsége

nyilvánvalóan kevésbé szerencsés, mintha azonos számú sebész és

aneszteziológus vett volna részt a felmérésben. A vizsgálatban résztvevők

összlétszáma, az összesen 258 fő azonban már megfelelő szám ahhoz, hogy

megalapozott statisztikai következtetéseket tegyek.

7.5.3. A szakdolgozók felmérése

Minthogy a Semmelweis Egyetem dolgozói voltak kitöltőim, a vizsgálat

monocentrikus. Nagyobb ívű, általánosító következtetést annak ellenére sem

tettem, hogy összesen hat klinika öt operatív területén dolgozók válaszait

dolgozhattam fel.

E vizsgálatban nem volt célom, hogy bizonyos, merőben eltérő beteg-összetételű

műtéti szakterületeket, illetve az ezekben dolgozók ismereteit is felmérjem.

A jelenlegi vizsgálatból kimaradt területek közül a téma szempontjából

véleményem szerint a legjelentősebbek egyrészt a gyermeksebészet, melyben a

gyermekellátás sajátosságai, a szülők döntő hatása a gyermek kezelésére,

beleértve a természetgyógyászatot is, olyan rendkívül összetett kérdéskört

jelentenek, melyre jelen vizsgálatomban nem vállalkoztam. Másrészt hasonló a

helyzet a szülészet- nőgyógyászat kapcsán a várandóság alatt alkalmazott

természetgyógyászat komplex hatásaival, amely így szintén nem lehetett

67

felmérésem célja. E területek orvos, beteg és szakdolgozói felmérése

önmagukban is külön vizsgálatot tennének szükségessé.

Nem vizsgáltam, hogy a perioperatív ellátás során, különféle szakterületeken és

szakmákban (ápoló, gyógytornász, aneszteziológus szakasszisztens) dolgozók

véleménye eltér-e egymástól.

Bár az esetszám alkalmas statisztikai következtetések levonására, több kitöltővel

az adatok reprezentatívabbak lettek volna.


A Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikán végzett felmérés

monocentrikus vizsgálat, azonban magas progresszivitású, vezető sebészeti

egységként a beteganyag a szorosan vett ellátási területnél jóval nagyobb

reprezentációval bír.

A vizsgálat csak az elektív, tervezett sebészeti beavatkozáson áteső betegekre

korlátozódott. Akut beteget a vizsgálatba nem voltam be. Ennek fő oka, hogy a

felmérés fontos kérdése volt, hogy a betegek használnak-e szándékosan,

közvetlenül a várható műtétet megelőző időszakban komplementer terápiás

gyógymódokat. Akut sebészeti betegség esetén ez a szempont értelmezhetetlen,

az ilyen ellátásra szoruló betegek adatai torzíthatták volna az eredményt.

A gyógynövény-fogyasztás vizsgálata során az egyes növényfajták

alkalmazására nem kérdeztem rá, mindössze az alkalmazás ténye volt a vizsgálat

tárgya. A szedett gyógynövények fajtáinak részletes vizsgálata a hazai sebészeti

beteganyagon érdekes és izgalmas kutatási téma a későbbiekben.

Bár összességében megfelelő esetszám adatait dolgozhattam fel, a válaszadási

arány ettől függetlenül, különösen a felmérés első szakaszában, alacsony volt.

68

8. Következtetések

1. Magyarországon - a vizsgált osztályokon - dolgozó aneszteziológusok és

sebészek kevés ismerettel rendelkeznek a komplementer terápiás gyógymódokkal

kapcsolatban: a felmérésben résztvevők mindössze 3,1%-a rendelkezett

természetgyógyászati végzettséggel és 12,4%-uk vélte magát elég tájékozottnak a

témában.


sebészek több mint fele, 52,7%-uk érdeklődő a komplementer terápiás gyógymódokkal

kapcsolatban. A nők szignifikánsan magasabb arányban érdeklődőek (p=0,001427); míg

a férfiak szignifikánsan magasabb arányban elutasítóak (p=0,001015). Az

eredményekre sem a szakirány, sem az életkor nincs szignifikáns befolyással.


sebészek döntő többsége, 86,4%-a szerint az evidenciák alapján kell a komplementer

terápiás gyógymódokat megítélni.


sebészek majdnem fele, 48,4%-a tanulna valamilyen komplementer terápiás

gyógyászatot: az aneszteziológusok szignifikánsan magasabb arányban, mint a sebészek

(p=0,000425).

5. Magyarországon - a vizsgált osztályokon - dolgozó aneszteziológusok és a

sebészek között az integratív medicina gondolata elfogadott, 66,7%-uk támogatná

alkalmazását a klinikai munka során. Finanszírozás szempontjából az aneszteziológusok

szignifikánsan fontosabbnak értékelték ezt a sebészeknél (p=0,007708).


sebészek által a klinikai gyakorlatban a legtöbbet alkalmazott komplementer terápiás

módszer a reflexológia és a hagyományos kínai orvoslás. A hagyományos kínai

orvoslást és a manuálterápiát ítélik a legtöbben tudományosan megalapozott, míg a

homeopátiát a legtöbben tudományosan nem megalapozott módszernek. A neurálterápia

a legkevésbé ismert komplementer terápiás gyógymód. A gyógymódok megítélésében

nincs különbség a sebészek és aneszteziológusok között.

7. Magyarországon - a vizsgált osztályokon - dolgozó aneszteziológusok

szignifikánsan többször ajánlják betegeiknek vagy alkalmazzák a hagyományos kínai

69

orvoslást, mint a sebészek (p=0,02475). A többi felmért komplementer terápiás

gyógymód megítélésében nincs szignifikáns különbség.

8. A Semmelweis Egyetemen perioperatív ellátásban dolgozó ápolószemélyzet

saját megítélése szerint kevés, ám pusztán az adatokat tekintve az aneszteziológusokhoz

és a sebészekhez viszonyítottan arányaiban több ismerettel rendelkezik a komplementer

terápiás gyógymódokkal kapcsolatban: 5,9%-uk szerzett természetgyógyászati

végzettséget és 25,2%-uk tartotta eléggé tájékozottnak magát a témában.


érdeklődőbb és szívesebben tanulna komplementer terápiás gyógyászatot, mint az

aneszteziológusok és sebészek: 68%-uk érdeklődött és 60,5%-uk tanulna is ilyen

módszereket.


70,6%-a szívesen alkalmazna természetgyógyászati módszereket a napi munka során.

Ebben döntő tényező a saját vagy családtag betegsége során szerzett tapasztalat: ennek

birtokában szignifikánsan gyakrabban alkalmaznának komplementer terápiás

gyógymódokat munkájuk során (p=0,0027).


tudományosan megalapozott módszernek tartja az akupunktúrát és tudományosan nem

megalapozott módszernek tartja a homeopátiát, ennek ellenére saját betegség esetén a

homeopátiát veszik igénybe legtöbben. Munkájuk során az alternatív mozgás- és

masszázsterápiát és az akupresszúrát alkalmazzák leggyakrabban. A neurálterápiát

ismerik a legkevesebben.

12. A Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinika általános sebészeti betegeinek

63,6%-a érdeklődő a komplementer terápiás gyógymódokkal kapcsolatban, 25,2%-uk

járt már természetgyógyásznál és 26,8%-uk használt már komplementer terápiás

gyógymódot.

13. A Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinika általános sebészeti betegei

közül komplementer terápiás gyógymódokat igénybe vevők között szignifikánsan több

a nő (p=0,022), a diplomás (p=0,000315), 40-49 éves (p=0,012419), a hormonális

betegségben szenvedő (p=0,043394). A gyógynövényfogyasztó betegek között

szignifikánsan több a legalább érettségivel vagy diplomával rendelkező (p=0,034294),

azonban ezt a nem, az élekor vagy a sebészeti alapbetegség nem befolyásolja.

70

14. A Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinika általános sebészeti betegeinek

döntő többsége, 76,5%-a fontosnak tartaná, hogy a komplementer terápiás gyógymódok

elérhetőek legyenek az egészségügyi ellátás során, és 83,4%-uk igénybe venne ilyen

kezelést, ha kezelőorvosaik ajánlanák ezt.

15. A Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinika általános sebészeti betegei által

a műtétet megelőző két hétben leggyakrabban igénybe vett komplementer gyógymódok

a fitoterápia, bioenergetika, az alternatív mozgás- és masszázsterápia, illetve a

homeopátia. A perioperatív időszakot megelőző élettartam-prevalenciát tekintve a

hagyományos kínai orvoslás, az alternatív mozgás- és masszázsterápia, a homeopátia és

a fitoterápia a legnépszerűbb módszerek.

16. A Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinika általános sebészeti betegei

alacsony arányban (12,9%) számolnak be a komplementer terápiás gyógymódok

igénybevételéről kezelőorvosainak. Gyógynövények fogyasztása esetén ez az arány

magasabb, 25%.

71

9. Összefoglalás

A komplementer terápiás gyógymódok világszerte tapasztalható népszerűségnek

örvendenek: a népesség 20-40%-a kipróbálja e gyógymódokat a fejlett világban.

Vizsgálatom során az aneszteziológusok és sebészek, az ápolószemélyzet és az általános

sebészeti betegek anonim kérdőíves vizsgálatát végezve mértem fel a komplementer

terápiás gyógymódokkal kapcsolatos ismereteket és attitűdöt. Az aneszteziológusok és

általános sebészek felmérését 21 klinikai és kórházi osztály bevonásával végeztem, 258

kitöltött kérdőív adatainak feldolgozásával. A válaszadók 3,1%-a rendelkezett

természetgyógyászati végzettséggel, 12,4%-uk gondolta magát elég tájékozottnak a

témában. 48,4%-uk tanulna valamilyen komplementer módszert: az aneszteziológusok

szignifikánsan gyakrabban, mint a sebészek, p=0,000425. A nők szignifikánsan

magasabb arányban érdeklődtek az alternatív gyógymódok iránt, mint a férfiak,

p=0,001427. A kitöltők 86,4%-a szerint az evidenciák alapján kell a nem-

konvencionális gyógymódokat megítélni, ennek megfelelően az integratív medicinát is

elfogadhatónak tartják. Az ápolószemélyzet felmérését a Semmelweis Egyetem hat,

perioperatív ellátást végző klinikáján végeztem, összesen 119 kérdőív adatainak

feldolgozásával. A kitöltők 5,9%-a rendelkezett természetgyógyászati végzettséggel,

25,2%-uk tartotta eléggé tájékozottnak magát, 68%-a érdeklődött és 60,5%-uk tanulna a

komplementer gyógymódokról. A szakdolgozók 70,6%-a szívesen alkalmazna

természetgyógyászati módszereket a napi munka során, szignifikánsan gyakrabban

azok, akik saját betegség esetén is igénybe veszik e gyógymódokat, p=0,0027. Az

orvosok és szakdolgozók a tudományos megalapozottság alapján megfelelő módszernek

tartják a hagyományos kínai orvoslást, a manuálterápiát és a reflexológiát. A

homeopátia megítélése ellenmondó, míg a neurálterápia szinte nem is ismert gyógymód.

A Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinika általános sebészeti betegei között

készített felmérés során 519 kitöltött kérdőív adatait dolgoztam fel. A kitöltők 63,6%-a

érdeklődött, és 26,8%-uk vett már igénybe a komplementer terápiás gyógymódokat:

közöttük szignifikánsan több a nő (p=0,022), a diplomás (p=0,000315), 40-49 éves

(p=0,012419), a hormonális betegségben szenvedő (p=0,043394). Mindössze 12,9%-uk

számolt be ezek használatáról orvosainak. A legnépszerűbb a hagyományos kínai

orvoslás, az alternatív mozgás- és masszázsterápia, a homeopátia és a fitoterápia.

72

8. Summary

Complementary medicine has worldwide popularity: 20-40% of the population try them

out in the developing countries. My goal was to survey the knowledge and attitude

towards the complementary medicine among anaesthesiologists, surgeons, nurses and

patients waiting for elective surgery. I used an anonymous questionnaire for my

research. I received 258 questionnaires from the participant anaesthesiologists and

surgeons working in 21 different clinical and hospital departments. Only 3.1% of them

had some qualifications in CAM, 12.4% considered themselves to be well-informed in

this topic. 48.4% would like to study some complementary method: anaesthesiologists

would be significantly more willing to learn non-conventional methods than surgeons,

p=0.000425. Women were significantly more interested in alternative treatments than

men, p=0.001427. 86.4% of the participants thought that non-conventional treatments

should be evaluated from the point of view of evidence, accordingly they accept the

application of integrative medicine. The participant nurses were from six clinics of

Semmelweis University, all providing perioperative care. The data was gained from 119

questionnaires. 5.9% of the responders had some qualifications in CAM, 25.2% of the

surveyed considered themselves to be well-informed in this field. 68% of the

participants were interested in and 60.5% would like to learn about CAM. 70.6% would

be willing to use non-conventional treatments in their daily work, predominantly those,

who use these methods in the case of their own illness, p=0.0027. Physicians and

healthcare professionals find Traditional Chinese Medicine, manual therapy and

reflexology as a correspondent evidence-based method. The attitude towards

homeopathy was contradictory, while neural therapy was almost an unfamiliar method.

The survey among patients took place in the 1st. Department of Surgery of Semmelweis

University. The data was gained from 519 questionnaires. 63.6% of the participants

were interested in non-conventional therapies, 26.8% of them applied naturopathy

before. In this group there were significantly more females (p=0.022), with university

degree (p=0.000315), aged 40-49 (p=0.012419), with hormonal disease (p=0.043394).

Only 12.9% of the patients have reported the application of these methods to the

physician. The most popular methods are Traditional Chinese Medicine, alternative

movement and massage therapy, homeopathy and phytotherapy.

73

11. Irodalomjegyzék

1. 40/1997. (III. 5.) Korm. rendelet a természetgyógyászati tevékenységről. Available

at: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700040.KOR (Letöltve:

2017.01.02.)

2. 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről. Available at:

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700154.TV (Letöltve: 2017.01.02.)

3. Dobozy A, Kerpel-Fronius S, Komoly S, Kovács LG, Mandl J, Muszbek L, Petrányi

Gy, Sótonyi P, Udvardy M, Varró A, Vécsei L. (2011) Komplementer medicina – a

bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei alapján. A Magyar Tudományos Akadémia

Orvosi Tudományok Osztályának állásfoglalása. Orv Hetil, 152: 1197-1204.

4. Falkenberg T, Lewith G, Roberti di Sarsina P, von Ammon K, Santos-Rey K, Hök J,

Frei-Erb M, Vas J, Saller R, Uehleke B. (2012) Towards a pan-European definition of

complementary and alternative medicine--a realistic ambition? Forsch

Komplementmed, 19 Suppl 2: 6-8.

5. Stephan J. (1985) Traditional and alternative System of Medicines: A Comparative

Review of Legislation. International Digest of Health Legislation, 36: 281-341.

6. Wiesener S, Falkenberg T, Hegyi G, Hök J, Roberti di Sarsina P, Fønnebø V. (2012)

Legal status and regulation of complementary and alternative medicine in Europe.

Forsch Komplementmed, 19 Suppl 2: 29-36.

7. Fischer F, Lewith G, Witt CM, Linde K, von Ammon K, Cardini F, Falkenberg T,

Fønnebø V, Johannessen H, Reiter B, Uehleke B, Weidenhammer W, Brinkhaus B.

(2014) A research roadmap for complementary and alternative medicine - what we need

to know by 2020. Forsch Komplementmed, 21(2): e1-16.

8. 11/1997. (V. 28.) NM rendelet a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának

egyes kérdéseiről. Available at:

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700011.NM (Letöltve: 2016.11.03.)

9. National Center for Complementary and Integrative Health (NCCIH). Traditional

Chinese Medicine. Available at:

https://nccih.nih.gov/health/whatiscam/chinesemed.htm. (Letöltve: 2016.11.01.)

10. Kaptchuk TJ. Évezredek hagyománya: a kínai orvostudomány. Grafik Nyomda és

Kiadó Kft, Nyíregyháza, 1992: 346.

74

11. Li Y. (2014) Acupuncture journey to America: a turning point in 1971. Journal of

Traditional Chinese Medical Sciences, 1(2): 81–3. Available at:

http://dx.doi.org/10.1016/j.jtcms.2015.03.001 (Letöltve: 2017.03.15).

12. National Center for Complementary and Integrative Health (NCCIH). Acupuncture.

Available at: http://nccam.nih.gov/health/acupuncture/introduction.htm. (Letöltve:

2016.11.01.).

13. Mao JJ, Kapur R. (2010) Acupuncture in Primary Care, NIH Public Access Author

Manuscript, Prim Care, 37(1): 105–117.

14. Cherkin DC, Sherman KJ, Avins AL, Erro JH, Ichikawa L, Barlow WE, Delaney K,

Hawkes R, Hamilton L, Pressman A, Khalsa PS, Deyo RA. (2009) A randomized trial

comparing acupuncture, simulated acupuncture, and usual care for chronic low back

pain. Arch Intern Med, 169(9): 858-66.

15. Gao L, Chen B, Zhang Q, Zhao T, Li B, Sha T, Zou J, Guo Y, Pan X, Guo Y.

(2016) Acupuncture with different acupoint combinations for chemotherapy-induced

nausea and vomiting: study protocol for a randomized controlled trial. BMC

Complement Altern Med, 16(1): 441.

16. Dibble SL, Chapman J, Mack KA, Shih AS. (2000) Acupressure for nausea: results

of a pilot study. Oncol Nurs Forum, 27(1): 41-47.

17. Wang SM, Dezinno P, Lin EC Yue JJ, Berman MR, Braveman F, Kain ZN. (2009)

Auricular acupuncture as a treatment for pregnant women who have low back and

posterior pelvic pain: a pilot study. Am J Obstet Gynecol, 201(3): 271.e1-9.

18. Lomnici Z. (2008) Az ún. nem-konvencionális gyógymódokra vonatkozó

jogszabályi rendelkezések történeti és összehasonlító jogi vizsgálata. Iustum Aequum

Salutare IV, 2: 155-169.

19. Wang SM, Peloquin C, Kain ZN. (2001) The use of auricular acupuncture to reduce

preoperative anxiety. Anesth Analg, 93(5): 1178-80.

20. Greif R, Laciny S, Mokhtarani M, Doufas AG, Bakhshandeh M, Dorfer L, Sessler

DI. (2002) Transcutaneous electrical stimulation of an auricular acupuncture point

decreases anesthetic requirement. Anesthesiology, 96(2): 306-12.

21. Wetzel B, Pavlovic D, Kuse R, Gibb A, Merk H, Lehmann C, Wendt M, Usichenko

TI. (2011) The effect of auricular acupuncture on fentanyl requirement during hip

arthroplasty: a randomized controlled trial. Clin J Pain, 27(3): 262-7.

75

22. Sahmeddini MA, Eghbal MH, Khosravi MB, Ghaffaripour S, Janatmakan F,

Shokrizade S. (2012) Electro-acupuncture stimulation at acupoints reduced the severity

of hypotension during anesthesia in patients undergoing liver transplantation. J

Acupunct Meridian Stud, 5(1): 11-4.

23. Ni X, Xie Y, Wang Q, Zhong H, Chen M, Wang F, Xiong L. (2012)

Cardioprotective effect of transcutaneous electric acupoint stimulation in the pediatric

cardiac patients: a randomized controlled clinical trial. Paediatr Anaesth, 22(8): 805-11.

24. Sun Y, Gan TJ, Dubose JW, Habib AS. (2008) Acupuncture and related techniques

for postoperative pain: a systematic review of randomized controlled trials. Br J

Anaesth, 101(2): 151-60.

25. Taghavi R, Tabasi KT, Mogharabian N, Asadpour A, Golchian A, Mohamadi S,

Kabiri AA. (2013) The effect of acupuncture on relieving pain after inguinal surgeries.

Korean J Pain, 26(1): 46-50.

26. Taguchi R. (2008) Acupuncture Anesthesia and Analgesia for Clinical Acute Pain in

Japan. Evid Based Complement Alternat Med, 5(2): 153-8.

27. Ward U, Nilsson UG. (2013) Acupuncture for postoperative pain in day surgery

patients undergoing arthroscopic shoulder surgery. Clin Nurs Res, 22(1): 130-6.

28. Tsao GJ, Messner AH, Seybold J, Sayyid ZN, Cheng AG, Golianu B. (2015)

Intraoperative acupuncture for posttonsillectomy pain: a randomized, double-blind,

placebo-controlled trial. Laryngoscope, 125(8): 1972-8.

29. Holmér Pettersson P, Wengström Y. (2012) Acupuncture prior to surgery to

minimise postoperative nausea and vomiting: a systematic review. J Clin Nurs, 21:

1799-805.

30. Carr KL, Johnson FE, Kenaan CA, Welton JM. (2015) Effects of P6 stimulation on

postoperative nausea and vomiting in laparoscopic cholecystectomy patients. J

Perianesth Nurs, 30(2):143-50.

31. Kim KH, Kim DH, Bae JM, Son GM, Kim KH, Hong SP, Yang GY, Kim HY.

(2017) Acupuncture and PC6 stimulation for the prevention of postoperative nausea and

vomiting in patients undergoing elective laparoscopic resection of colorectal cancer: a

study protocol for a three-arm randomised pilot trial. BMJ Open, 7(1): e013457.

76

32. Cho HK, Park IJ, Jeong YM, Lee YJ, Hwang SH. (2016) Can perioperative

acupuncture reduce the pain and vomiting experienced after tonsillectomy? A meta-

analysis. Laryngoscope, 126(3): 608-15.

33. Korinenko Y, Vincent A, Cutshall SM, Li Z, Sundt 3rd TM. (2009) Efficacy of

acupuncture in prevention of postoperative nausea in cardiac surgery patients. Ann

Thorac Surg, 88: 537-42.

34. El-Deeb AM, Ahmady MS. (2011) Effect of acupuncture on nausea and/or vomiting

during and after cesarean section in comparison with ondansetron. J Anesth, 25(5):

698–703.

35. Streitberger K, Diefenbacher M, Bauer A, Conradi R, Bardenheuer H, Martin E,

Schneider A, Unnebrink K. (2004) Acupuncture compared to placebo-acupuncture for

postoperative nausea and vomiting prophylaxis: a randomised placebo-controlled

patient and observer blind trial. Anaesthesia, 59(2): 142-9.

36. Yeh BY, Hsu YC, Huang JY, Shih IT, Zhuo WJ, Tsai YF, Chang CJ, Yu HP. (2012)

Effect of electroacupuncture in postanesthetic shivering during regional anesthesia: a

randomized controlled trial. BMC Complement Altern Med, 12: 233.

37. Hsiung WT, Chang YC, Yeh ML, Chang YH. (2015) Acupressure improves

the postoperative comfort of gastric cancer patients: A randomised controlled trial.

Complement Ther Med, 23(3): 339-46.

38. Cho SY, Yang SB, Shin HS, Lee SH, Koh JS, Kwon S, Jung WS, Moon SK, Park

JM, Ko CN, Park SU. (2017) Anti-inflammatory and immune regulatory effects of

acupuncture after craniotomy: study protocol for a parallel-group randomized controlled

trial. Trials, 18(1): 10.

39. Chernyak GV, Sessler DI. (2005) Perioperative acupuncture and related techniques.

Anesthesiology, 102(5): 1031-49.

40. Gliedt JA, Daniels CJ, Wuollet A. (2015) Narrative Review of Perioperative

Acupuncture for Clinicians. J Acupunct Meridian Stud, 8(5): 264-9.

41. Tsen LC, Segal S, Pothier M, Bader AM. (2000) Alternative Medicine Use in

Presurgical Patient. Anesthesiology, 93: 148-51.

42. Kaye AD, Clarke RC, Sabar R, Vig S, Dhawan KP, Hofbauer R, Kaye AM. (2000)

Herbal medicines: current trends in anesthesiology practice – a hospital survey. J

ClinAnesth, 12: 468–71.

77

43. Skinner CM, Rangasami J. (2002) Preoperative use of herbal medicines: a patient

survey. Br J Anaesth, 89: 792–95.

44. Silagy CA, Haw N. (1994) A meta-analysis of the effect of garlic on bloodpressure.

J Hypertension, 12: 463-68.

45. Berthold HK, Sudhop T, von Bergmann K. (1998) Effect of a garlic oil preparation

on serum lipoproteins and cholesterol metabolism: A randomized controlled trial.

JAMA, 279: 1900-02.

46. Haw NA, Silagy CA, Lancester T, Hodgeman J, Vos K, Moore JW, Jones L, Cahill

J, Fowlre GH. (1996) Garlic powder in the treatment of moderate hyperlipidemia: a

controlled trial and meta-analysis. J R Coll Physicians Lond, 30: 329-34.

47. Berginc K, Kristl A. (2013) The mechanisms responsible for garlic – drug

interactions and their in vivo relevance. Curr Drug Metab, 14: 90-101.

48. Srivastava KC. (1986) Evidence for the mechanism by which garlic inhibits platelet

aggregation. Prostaglandins Leukot Med, 22: 313-21.

49. Abebe W. (2002) Herbal medication: potential for adverse interactions with

analgesic drugs. RewiewArticle. J Clin Pharm Ther, 27: 391-401.

50. Miller LG. (1998) Herbal medicinals: selected clinical considerations focusing

unknown or potential drug-herb interactions. Arch Intern Med, 158: 2200-11.

51. Klepser TB, Klepser ME. (1999) Unsafe and potentially safe herbal therapies. Am J

Health SystPharm, 56: 125-38.

52. Watson R, Woodman R, Lockette W. (2010) Ephedra alkaloids inhibit platelet

aggregation. Blood Coagul Fibrinolysis, 21: 266-71.

53. Kupiec T, Raj V. (2005) Fatal seizures due to potential herb-drug interactions with

Ginkgo biloba. J AnalToxicol, 29: 755-58.

54. Rowin J, Lewis SL. (1996) Spontaneous bilateral subdural hematomas associated

with chronic ginkgo biloba ingestion. Neurology, 46: 1775-76.

55. Vale S. (1998) Subarachnoid hemorrhage associated with Gingko biloba [letter].

Lancet, 352: 36.

56. Kellermann AJ, Kloft C. (2011) Is there a risk of bleeding associated with

standardized Ginkgo biloba extract therapy? A systematic review and meta-analysis.

Pharmacotherapy, 31: 490-502.

78

57. Savovic J, Wider B, Ernst E. (2005) Effects of Ginkgo biloba on blood coagulation

parameters: a systematic review of randomised clinical trials. Evidence-Bas Integr Med,

2: 167-76.

58. Chen MF, Shimada F, Kato H, Yano S, Kanaoka M. (1991) Effect of oral

administration of glycyrrhizin on the pharmacokinetics of prednisolone. Endocrinol Jpn,

38: 167-74.

59. Roby CA, Anderson GD, Kantor E, Dryer DA, Burstein AH. (2000) St John's Wort:

effect on CYP3A4 activity. Clin Pharmacol Ther, 67: 451-57.

60. Gahr M, Zeiss R, Lang D, Connemann BJ, Hiemke C, Freudenmann RW,

Schönfeldt-Lecuona C. (2015) Risk of bleeding related to selective and non-selective

serotonergic antidepressants: a case/non-case approach using data from two

pharmacovigilance databases. Pharmacopsychiatry, 48: 19-24.

61. Shishtar E, Jovanovski E, Jenkins A, Vuksan V. (2014) Effects of Korean White

Ginseng (Panax Ginseng C.A. Meyer) on Vascular and Glycemic Health in Type 2

Diabetes: Results of a Randomized, Double Blind, Placebo-controlled, Multiple-

crossover, Acute Dose Escalation Trial. Clin Nutr Res, 3: 89-97.

62. Yun TK, Choi SY. (1998) Non-organspecific cancer prevention of ginseng: a

prospective study in Korea. Int. J. Epidemiol, 27: 359-64.

63. Yuan CS, Wei G, Dey L, Karrison T, Nahlik L, Maleckar S, Kasza K, Ang-Lee M,

Moss J. (2004) Brief communication: American ginseng reduces warfarin's effect in

healthy patients: a randomized, controlled Trial. Ann Intern Med, 141: 23-7.

64. Lee CH, Kim JH. (2014) A review on the medicinal potentials of ginseng and

ginsenosides on cardiovascular diseases. J Ginseng Res, 38: 161-66.

65. Hassani S, Alipour A, Darvishi Khezri H, Firouzian A, Emami Zeydi A, Gholipour

Baradari A, Ghafari R, Habibi WA, Tahmasebi H, Alipour F, Ebrahim Zadeh P. (2015)

Can Valeriana officinalis root extract prevent early postoperative cognitive dysfunction

after CABG surgery? A randomized, double-blind, placebo-controlled trial.

Psychopharmacology (Berl), 232: 843-50.

66. Carrasco MC, Vallejo JR, Pardo-de-Santayana M, Peral D, Martín MA, Altimiras J.

(2009) Interactions of Valeriana officinalis L. and Passiflora incarnata L. in a patient

treated with lorazepam. Phytother Res, 23: 1795-96.

79

67. Ang-Lee MK, Moss J, Yuan CS. (2001) Herbal medicines and perioperative care.

JAMA, 286: 208-16.

68. Marx W, Kiss N, Isenring L. (2015) Is ginger beneficial for nausea and vomiting?

An update of the literature. Curr Opin Support Palliat Care, 9: 189-95.

69. Phillips S, Ruggier R, Hutchinson SE. (1994) Zingiber officinale (ginger)- an

antiemetic for day case surgery. Anaesthesia, 48: 715-17.

70. Chaiyakunapruk N, Kitikannakorn N, Nathisuwan S, Leeprakobboon K,

Leelasettagool C. (2006) The efficacy of ginger for the prevention of postoperative

nausea and vomiting: A meta-analysis. Am J Obstet Gynecol, 194: 95-9.

71. Fischer-Rasmussen W, Kjaer SK, Dahl C, Asping U. (1991) Ginger treatment of

hyperemesis gravidarum. Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol, 38: 19-24.

72. Kashefi F, Khajehei M, Alavinia M, Golmakani E, Asili J. (2015) Effect of ginger

(Zingiber officinale) on heavy menstrual bleeding: a placebo-controlled, randomized

clinicaltrial. Phytother Res, 29: 114-19.

73. Qiu JX, Zhou ZW, He ZX, Zhang X, Zhou SF, Zhu S. (2015) Estimation of the

binding modes with important human cytochrome P450 enzymes, drug interaction

potential, pharmacokinetics, and hepatotoxicity of ginger components using molecular

docking, computational, and pharmacokinetic modeling studies. Drug Des Devel Ther,

9: 841-66.

74. Viljoen E, Visser J, Koen N, Musekiwa A. (2014) A systematic review and meta-

analysis of the effect and safety of gingerin thetreatment of pregnancy-associated

nausea and vomiting. Nutr J, 13: 20.

75. Rose KD, Croissant PD, Parliament CF, Levin MB. (1990) Spontaneous spinal

epidural hematoma with associated platelet dysfunction from excessive garlic ingestion:

A case report. Neurosurgery, 26: 880-82.

76. Tachjian A, Maria V, Jahangir A. (2010) Use of herbal products and potential

interactions in patients with cardiovascular diseases. J Am Coll Cardiol, 55: 515-25.

77. Almeida JC, Grimsley EW. (1996) Coma from the health food store: interaction

between kava and alprazolam. Ann Intern Med, 125: 940-41.

78. American Society of Anesthesiologists: What you should know about your patients’

use of herbal medicines. Available at:

80

http://www.wehealny.org/services/BI_Anesthesiology/herbPatient.pdf (Letöltve:

2016.11.01.).

79. Hosbach I, Neeb G, Hager S, Kirchhoff S, Kirschbaum B. (2003) Indefence of

traditional Chinese herbal medicine. Anaesthesia, 58: 282–83.

80. Cheng B, Hung CT, Chiu W. (2002) Herbal medicine and anaesthesia. Hong Kong

Med J, 8: 123–30.

81. Hodges PJ, Kam PC. (2002) The peri-operative implications of herbal medicines.

Anaesthesia, 57: 889–99.

82. Sehgal A, Hall JE. (2002) Herbal Medicines – Harmless or Harmful? Anaesthesia,

57: 947–48.

83. Horlocker TT, Wedel DJ, Benzon H, Brown DL, Enneking FK, Heit JA, Mulroy

MF, Rosenquist RW, Rowlingson J, Tryba M, Yuan CS. (2003) Regional anesthesia in

the anticoagulated patient: Defining the risks (the second ASRA Consensus

Conferenceon Neuraxial Anesthesia and Anticoagulation). Reg Anesth Pain Med, 28:

172–97.

84. Ernst E. (2002) A systematic review of systematic reviews of homeopathy. Br J Clin

Pharmacol, 54(6): 577–582.

85. National Center for Complementary and Integrative Health (NCCIH). Homeopathy.

Available at: https://nccih.nih.gov/health/homeopathy. (Letöltve: 2016.11.27.)

86. Pannek J, Pannek-Rademacher S, Jus MC, Jus MS. (2014) Paralytischer Ileus nach

Ileumaugmentation beim querschnittgelähmten Patienten. Kann Homöopathie helfen?

Urologe, 53(11): 1661-3.

87. Barlow T, Downham C, Barlow D. (2013) The effect of complementary therapies

on post-operative pain control in ambulatory knee surgery: a systematic review.

Complement Ther Med, 21(5): 529-34.

88. Roberts M, Brodribb W, Mitchell G. (2012) Reducing the pain: a systematic review

of postdischarge analgesia following elective orthopedic surgery. Pain Med, 13(5): 711-

27.

89. Singer SR, Amit-Kohn M, Weiss S, Rosenblum J, Maoz G, Samuels

N, Lukasiewicz E, Freedman L, Paltiel O, Itzchaki M, Niska M, Oberbaum M. (2010)

Traumeel S for pain relief following hallux valgus surgery: a randomized controlled

trial. BMC Clin Pharmacol, 10: 9.

81

90. Fischer L. Neuraltherapie: Neurophysiologie, Injektionstechnik und

Therapievorschläg. Karl F. Haug Verlag, Stuttgart, 2014: 44.

91. Joos S, Musselmann B, Szecsenyi J. (2011) Integration of complementary and

alternative medicine into family practices in Germany: results of a national survey. Evid

Based Complement Alternat Med, 2011: 495813.

92. Mermod J, Fischer L, Staub L, Busato A. (2008) Patient satisfaction of primary care

for musculoskeletal diseases: a comparison between Neural Therapy and conventional

medicine. BMC Complement Altern Med, 8: 33.

93. Egli S, Pfister M, Ludin SM, Puente de la Vega K, Busato A, Fischer L. (2015)

Long-term results of therapeutic local anesthesia (neural therapy) in 280 referred

refractory chronic pain patients. BMC Complement Altern Med, 15: 200.

94. National Center for Complementary and Integrative Health (NCCIH). Chiropractic,

Spinal Manipulation, and Osteopathic Manipulation. Available at:

https://nccih.nih.gov/health/chiropractic. (Letöltve: 2016.11.27.)

95. French HP, Brennan A, White B, Cusack T. (2011) Manual therapy for

osteoarthritis of the hip or knee - a systematic review. Man Ther, 16(2): 109-17.

96. Plaza-Manzano G, Vergara-Vila M, Val-Otero S, Rivera-Prieto C, Pecos-Martin D,

Gallego-Izquierdo T, Ferragut-Garcías A, Romero-Franco N. (2016) Manual therapy in

joint and nerve structures combined with exercises in the treatment of recurrent ankle

sprains: A randomized, controlled trial. Man Ther, 26: 141-149.

97. Roncada G. (2016) Effects of osteopathic treatment on pulmonary function and

chronic thoracic pain after coronary artery bypass graft surgery (OstinCaRe): study

protocol for a randomised controlled trial. BMC Complement Altern Med, 16: 482.

98. Noll DR, Degenhardt BF, Fossum C, Hensel K. (2008) Clinical and research

protocol for osteopathic manipulative treatment of elderly patients with pneumonia. J

Am Osteopath Assoc, 108(9): 508-16.

99. Yao S, Hassani J, Gagne M, George G, Gilliar W. (2014) Osteopathic manipulative

treatment as a useful adjunctive tool for pneumonia. J Vis Exp, 87: e50687.

100. National Center for Complementary and Integrative Health (NCCIH). Massage

Therapy. Available at: https://nccih.nih.gov/health/massage. (Letöltve: 2016.11.27.)

101. Moyer CA, Rounds J, Hannum JW. (2004) A meta-analysis of massage therapy

research. Psychol Bull, 130(1): 3-18.

82

102. Barr J, Fraser GL, Puntillo K, Ely EW, Gélinas C, Dasta JF, Davidson JE, Devlin

JW, Kress JP, Joffe AM, Coursin DB, Herr DL, Tung A, Robinson BR, Fontaine DK,

Ramsay MA, Riker RR, Sessler CN, Pun B, Skrobik Y, Jaeschke R; American College

of Critical Care Medicine. (2013) Clinical practice guidelines for the management of

pain, agitation, and delirium in adult patients in the intensive care unit. Crit Care Med,

41(1): 263-306.

103. Richards KC, Gibson R, Overton-McCoy AL. (2000) Effects of massage in acute

and critical care. AACN Clin Issues, 11(1): 77-96.

104. Boitor M, Martorella G, Laizner AM, Maheu C, Gélinas C. (2016) The

Effectiveness of Hand Massage on Pain in Critically Ill Patients After Cardiac Surgery:

A Randomized Controlled Trial Protocol. JMIR Res Protoc, 5(4): e203.

105. Cutshall SM, Wentworth LJ, Engen D, Sundt TM, Kelly RF, Bauer BA. (2010)

Effect of massage therapy on pain, anxiety, and tension in cardiac surgical patients: a

pilot study. Complement Ther Clin Pract, 16(2): 92-5.

106. Gusella A, Bettuolo M, Contiero F, Volpe G. (2014) Kinesiologic taping and

muscular activity: a myofascial hypothesis and a randomised, blinded trial on healthy

individuals. J Bodyw Mov Ther, 18(3): 405-11.

107. Lee K, Yi CW, Lee S. (2016) The effects of kinesiology taping therapy on

degenerative knee arthritis patients' pain, function, and joint range of motion. J Phys

Ther Sci, 28(1): 63-6.

108. Anandkumar S, Sudarshan S, Nagpal P. (2014) Efficacy of kinesio taping on

isokinetic quadriceps torque in knee osteoarthritis: a double blinded randomized

controlled study. Physiother Theory Pract, 30(6): 375-83.

109. Ristow O, Pautke C, Kehl V, Koerdt S, Hahnefeld L, Hohlweg-Majert B. (2014)

Kinesiologic taping reduces morbidity after oral and maxillofacial surgery: a pooled

analysis. Physiother Theory Pract, 30(6): 390-8.

110. Imperatori A, Grande A, Castiglioni M, Gasperini L, Faini A, Spampatti S,

Nardecchia E, Terzaghi L, Dominioni L, Rotolo N. (2016) Chest pain control with

kinesiology taping after lobectomy for lung cancer: initial results of a randomized

placebo-controlled study. Interact Cardiovasc Thorac Surg, 23(2): 223-30.

83

111. Malicka I, Rosseger A, Hanuszkiewicz J, Woźniewski M. (2014) Kinesiology

Taping reduces lymphedema of the upper extremity in women after breast cancer

treatment: a pilot study. Prz Menopauzalny, 13(4): 221-6.

112. Cuthbert SC, Rosner AL. (2011) Conservative management of post-surgical

urinary incontinence in an adolescent using applied kinesiology: a case report. Altern

Med Rev, 16: 164-71

113. National Center for Complementary and Integrative Health (NCCIH). Reflexology.

Available at: https://nccih.nih.gov/health/reflexology. (Letöltve: 2016.11.27.)

114. Stephenson NL, Weinrich SP, Tavakoli AS. (2000) The Effects of Foot

Reflexology on Anxiety and Pain in Patients With Breast and Lung Cancer. Oncol Nurs

Forum, 27(1): 67-72.

115. Rahmani A, Naseri M, Salaree MM, Nehrir B. (2016) Comparing the Effect of

Foot Reflexology Massage, Foot Bath and Their Combination on Quality of Sleep in

Patients with Acute Coronary Syndrome. J Caring Sci, 5(4): 299-306.

116. Valizadeh L, Seyyedrasooli A, Zamanazadeh V, Nasiri K. (2015) Comparing the

Effects of Reflexology and Footbath on Sleep Quality in the Elderly: A Controlled

Clinical Trial. Iran Red Crescent Med J, 17(11): e20111.

117. Sielski R, Glombiewski JA. (2017) Biofeedback as a psychological treatment

option for chronic back pain. Pain Manag, 7(2): 75-79.

118. Schultz-Lampel D, Goepel M, Reitz A, Braun P. (2016) Enuresis and pediatric

urinary incontinence: Diagnostics and therapy. Urologe, 55(12): 1619-1633.

119. Babbar S, Williams KB, Maulik D. (2016) Complementary and Alternative

Medicine Use in Modern Obstetrics: A Survey of the Central Association of

Obstetricians & Gynecologists Members. J Evid Based Complementary Altern Med.

[Epub ahead of print] doi: 10.1177/2156587216671215

120. Ernst E. (2000) Prevalence of use of complementary/alternative medicine: a

systematic review. Bull World Health Organ, 78(2): 252-7.

121. Fischer FH, Lewith G, Witt CM, Linde K, von Ammon K, Cardini F, Falkenberg

T, Fønnebø V, Johannessen H, Reiter B, Uehleke B, Weidenhammer W, Brinkhaus B.

(2014) High prevalence but limited evidence in complementary and alternative

medicine: guidelines for future research. BMC Complement Altern Med, 14: 46.

84

122. Hunter J, Leach M, Braun L, Bensoussan A. (2017) An interpretive review of

consensus statements on clinical guideline development and their application in the field

of traditional and complementary medicine. BMC Complement Altern Med, 17(1): 116.

123. Broom A, Barnes J, Tovey P. (2004) Introduction to the research methods in CAM

series. Complement Ther Med, 12(2-3): 126-30.

124. Weeks LC, Strudsholm T. (2008) A scoping review of research on complementary

and alternative medicine (CAM) and the mass media: looking back, moving forward.

BMC Complement Altern Med, 8: 43.

125. Nissen N, Schunder-Tatzber S, Weidenhammer W, Johannessen H. (2012) What

attitudes and needs do citizens in Europe have in relation to complementary and

alternative medicine? Forsch Komplementmed, 19 Suppl 2: 9-17.

126. Coulter ID, Khorsan R, Crawford C, Hsiao AF. (2010) Integrative health care

under review: an emerging field. J Manipulative Physiol Ther, 33: 690-710.

127. Ernst E, Resch KL, White AR. (1995) Complementary medicine. What physicians

think of it: a meta-analysis. Arch Intern Med, 155(22): 2405-8.

128. Botting DA, Cook R. (2000) Complementary medicine: knowledge, use and

attitudes of doctors. Complement Ther Nurs Midwifery, 6: 41-7.

129. Flannery MA, Love MM, Pearce KA, Luan JJ, Elder WG. (2006) Communication

about complementary and alternative medicine: Perspectives of primary care clinicians.

Altern Ther Health Med, 12: 56-63.

130. Soós SÁ, Eőry A, Eőry A, Harsányi L, Kalabay L. (2015) Nem-konvencionális

gyógymódok a háziorvos szemszögéből. Orv Hetil. 2015;156:1133-9.

131. Bjerså K, Forsberg A, Fagevik Olsén M. (2011) Perceptions of complementary

therapies among Swedish registered professions in surgical care. Complement Ther Clin

Pract, 17(1): 44-9.

132. Robinson A, McGrail MR. (2004) Disclosure of CAM use to medical practitioners:

a review of qualitative and quantitative studies. Complement Ther Med, 12: 90-8.

133. Waterbrook AL, Southall JC, Strout TD, Baumann MR. (2010) The knowledge

and usage of complementary and alternative medicine by emergency department

patients and physicians. J Emerg Med, 39(5): 569-75.

85

134. Christina J, Abigail W, Cuthbertson LA. (2016) Nurses' knowledge and attitudes

toward complementary therapies for cancer: A review of the literature. Asia Pac J Oncol

Nurs, 3: 241-51.

135. DeKeyser F, Cohen B, Wagner N. (2001) Knowledge levels and attitudes of staff

nurses in Israel toward complementary and alternative medicine. Journal of Advanced

Nursing, 36(1): 41–48.

136. Leach MJ. (2004) Public, nurse and medical practitioner attitude and practice of

natural medicine. Complement Ther Nurs Midwifery, 10(1): 13-21.

137. Nguyen LT, Davis RB, Kaptchuk TJ, Phillips RS. (2011) Use of complementary

and alternative medicine and self-rated health status: results from a national survey. J

Gen Intern Med, 26(4): 399-404.

138. Lee SI, Khang YH, Lee MS, Koo HJ, Kang W, Hong CD. (1999) Complementary

and alternative medicine use in Korea: prevalence, pattern of use and out-of-pocket

expenditures. Korean J Prev Med, 32: 546-55.

139. Fisher P, Ward A. (1994) Complementary medicine in Europe. BMJ, 309: l07-11.

140. Posadzki P, Watson LK, Alotaibi A, Ernst E. (2013) Prevalence of use of

complementary and alternative medicine (CAM) by patients/consumers in the UK:

systematic review of surveys. Clin Med, 13(2): 126-131.

141. Thomas KJ, Coleman P. (2001) Use and expenditure on complimentary medicine

in England: a population-based survey. Complement Ther Med, 9: 2–11.

142. Ali-Shtayeh MS, Jamous RM, Salameh NM, Jamous RM, Hamadeh AM. (2016)

Complementary and alternative medicine use among cancer patients in Palestine with

special reference to safety-related concerns. J Ethnopharmacol, 187: 104-22.

143. Buda L, Lampek K, Tahin T. (2002) Az alternatív medicina, az egészségi állapot

és az egészségügyi ellátás összefüggései Magyarországon. Orv. Hetil, 143: 891-6.

144. Buda L. Az alternatív medicina tudományos orvosláshoz való viszonyának,

társadalmi-lélektani, egészség-szociológiai hátterének elemzése és az egészségügyi

ellátásban betöltött szerepének komplex empirikus vizsgálata. PhD-értekezés. Pécsi

Tudományegyetem, Általános Orvosi Kar, Pécs, 2003: 60-88.

145. Mandreker B. (2015) Complementary and alternative medicine usage among

cardiac patients: a descriptive study. BMC Complement Altern Med, 15: 100.

86

146. Naja F, Mousa D, Alameddine M, Shoaib H, Itani L, Mourad Y. (2014) Prevalence

and correlates of complementary and alternative medicine use among diabetic patients

in Beirut, Lebanon: a cross-sectional study. BMC Complement Altern Med, 14: 185.

147. Ghildayal N, Johnson PJ, Evans RL, Kreitzer MJ. (2016) Complementary and

Alternative Medicine Use in the US Adult Low Back Pain Population. Glob Adv Health

Med, 5(1): 69-78.

148. Horneber M, Bueschel G, Dennert G, Less D, Ritter E, Zwahlen M. (2012) How

many cancer patients use complementary and alternative medicine: A systematic review

and meta analysis. Integr Cancer Ther, 1: 187-203.

149. Dhanoa A, Yong TL, Yeap SJ, Lee IS, Singh VA. (2014) Complementary and

alternative medicine use amongst Malaysian orthopaedic oncology patients. BMC

Complement Altern Med, 14: 404.

150. Molassiotis A, Fernadez-Ortega P, Pud D, Ozden G, Scott JA, Panteli V,

Margulies A, Browall M, Magri M, Selvekerova S, Madsen E, Milovics L, Bruyns I,

Gudmundsdottir G, Hummerston S, Ahmad AM, Platin N, Kearney N, Patiraki E.

(2005) Use of complementary and alternative medicine in cancer patients: a European

survey. Ann Oncol, 16(4): 655-63.

151. Sirois FM, Gick ML. (2002) An investigation of the health beliefs and motivations

of complementary medicine clients. Soc Sci Med, 55(6): 1025-37.

152. Ritvo P, Irvine J, Katz J, Matthew A, Sacamano J, Shaw BF. (1999) The patient's

motivation in seeking complementary therapies. Patient Educ Couns, 38(2): 161-5.

153. Lu JH, Tsay SL, Sung SC. (2010) Taiwanese adult cancer patients' reports of using

complementary therapies. Cancer Nurs, 33(4): 320-6.

154. Vincent C, Furnham A. (1996) Why do patients turn to complementary medicine?

An empirical study. Br J Clin Psychol, 35(1): 37-48.

155. Loquai C, Dechent D, Garzarolli M, Kaatz M, Kaehler KC, Kurschat P, Meiss F,

Micke O, Muecke R, Muenstedt K, Stein A, Nashan D, Stoll C, Schmidtmann I,

Huebner J. (2017) Use of complementary and alternative medicine: A multicenter cross-

sectional study in 1089 melanoma patients. Eur J Cancer, 71: 70-79.

156. van der Schee E, Groenewegen PP. (2010) Determinants of public trust in

complementary and alternative medicine. BMC Public Health, 10: 128.

87

157. Gendle MH. (2016) The Problem of Dualism in Modern Western Medicine. Mens

Sana Monogr, 14(1): 141-151.

158. Laudenberg B, Nothnagle M. (2010) Resident-initiated integrative medicine

curriculum in an allopathic family medicine residency. J Altern Complement Med,

16(7): 799-802.

159. Lebensohn P, Dodds S, Brooks AJ, Cook P, Guerrera M, Sierpina V, Teets R,

Woytowicz J, Maizes V. (2014) Increasing resident recruitment into family medicine:

effect of a unique curriculum in integrative medicine. Explore (NY), 10(3): 187-92.

160. Locke AB, Gordon A, Guerrera MP, Gardiner P, Lebensohn P. (2013)

Recommended integrative medicine competencies for family medicine residents.

Explore (NY), 9(5): 308-13.

161. Sierpina VS, Schneeweiss R, Frenkel MA, Bulik R, Maypole J. (2007) Barriers,

strategies, and lessons learned from complementary and alternative medicine curricular

initiatives. Acad Med, 82(10): 946-50.

162. Chitindingu E, George G, Gow J. (2014) A review of the integration of traditional,

complementary and alternative medicine into the curriculum of South African medical

schools. BMC Med Educ, 14: 40.

163. Kim DY, Park WB, Kang HC, Kim MJ, Park KH, Min BI, Suh DJ, Lee HW, Jung

SP, Chun M, Lee SN. (2012) Complementary and alternative medicine in the

undergraduate medical curriculum: a survey of Korean medical schools. J Altern

Complement Med, 18(9): 870-4.

164. Jacobsen R, Fønnebø VM, Foss N, Kristoffersen AE. (2015) Use

of complementary and alternative medicine within Norwegian hospitals. BMC


165. von Ammon K, Frei-Erb M, Cardini F, Daig U, Dragan S, Hegyi G, Roberti di

Sarsina P, Sörensen J, Lewith G. (2012) Complementary and alternative medicine

provision in Europe--first results approaching reality in an unclear field of practices.

Forsch Komplementmed, 19 Suppl 2: 37-43.

166. Dayhew M, Wilkinson JM, Simpson MD. (2009) Complementary and alternative

medicine and the search for knowledge by conventional health care practitioners.

Contemp Nurse, 33(1): 41-9.

88

167. Reilly D. (2001) Comments on complementary and alternative medicine in Europe.

J Altern Complement Med, 7 Suppl 1: S23-31.

168. Linde K, Alscher A, Friedrichs C, Wagenpfeil S, Karsch-Völk M, Schneider A.

(2015) Belief in and use of complementary therapies among family physicians,

internists and orthopaedists in Germany - cross-sectional survey. Fam Pract, 32: 62-8.

169. Fanì M, Maestro M, Mandas A, Orecchia S, Le Gouëllec L, Pedrali T. (2014)

What do general practitioners think about acupuncture? Ann Ig, 26: 213-8.

170. Lewith GT, Hyland M, Gray SF. (2001) Attitudes to and use of complementary

medicine among physicians in the United Kingdom. Complement Ther Med, 9: 167-72.

171. Corbin Winslow L, Shapiro H. (2002) Physicians want education about

complementary and alternative medicine to enhance communication with their patients.

Arch Intern Med, 162: 1176-81.

172. Roy V, Gupta M, Ghosh RK. (2015) Perception, attitude and usage of

complementary and alternative medicine among doctors and patients in a tertiary care

hospital in India. Indian J Pharmacol, 47: 137-42.

173. Giannelli M, Cuttini M, Da Frè M, Buiatti E. (2007) General practitioners'

knowledge and practice of complementary/alternative medicine and its relationship with

life-styles: A population-based survey in Italy. BMC Fam Pract, 8: 30.

174. Brown S. (2008) Use of complementary and alternative medicine by physicians in

St. Petersburg, Russia. J Altern Complement Med, 14: 315-9.

175. Stange R, Amhof R, Moebus S. (2008) Complementary and alternative medicine:

attitudes and patterns of use by German physicians in a national survey. J Altern

Complement Med, 14: 1255-61.

176. Sundberg T, Halpin J, Warenmark A, Falkenberg T. (2007) Towards a model for

integrative medicine in Swedish primary care. BMC Health Serv Res, 7:107.

177. Lai JN, Chen PC, Wang JD, Wu TC, Chung V. (2015) Integrative Gynecology and

Women's Healthcare. Evid Based Complement Alternat Med, 2015: 852615.

178. Marchand L. (2014) Integrative and complementary therapies for patients with

advanced cancer. Ann Palliat Med, 3: 160-71.

179. Cramer H, Cohen L, Dobos G, Witt CM. (2013) Integrative Oncology: Best of

Both Worlds – Theoretical, Practical, and Research Issues. Evid Based Complement

Alternat Med, 2013: 383142.

89

180. Ramamoorthy A, Janardhanan S, Jeevakarunyam S, Jeddy N, Eagappan S. (2015)

Integrative Oncology in Indian Subcontinent: An Overview. J Clin Diagn Res, 9: XE01-

XE03.

181. Kligler B, Koithan M, Maizes V, Hayes M, Schneider C, Lebensohn P, Hadley S.

(2007) Competency-based evaluation tools for integrative medicine training in family

medicine residency: A pilot study. BMC Med Educ,7: 7.

182. Maizes V, Rakel D, Niemiec C. (2009) Integrative medicine and patient-centered

care. Explore (NY), 5(5): 277-89.

183. Woodbury A, Soong SN, Fishman D, García PS. (2016) Complementary and

alternative medicine therapies for the anesthesiologist and pain practitioner: a narrative

review. Can J Anaesth, 63(1): 69-85.

184. Bjerså K, Stener Victorin E, Fagevik Olsén M. (2012) Knowledge about

complementary, alternative and integrative medicine (CAM) among registered health

care providers in Swedish surgical care: a national survey among university hospitals.

BMC Complement Altern Med, 12: 42.

185. van Haselen RA, Reiber U, Nickel I, Jakob A, Fisher PA. (2004) Providing

complementary and alternative medicine in primary care: The primary care workers'

perspective. Complement Ther Med, 12(1): 6-16.

186. Ozcakir A, Sadikoglu G, Bayram N, Mazicioglu MM, Bilgel N, Beyhan I. (2007)

Turkish general practitioners and complementary/alternative medicine. J Altern


187. Astin JA, Marie A, Pelletier KR, Hansen E, Haskell WL. (1998) A review of the

incorporation of complementary and alternative medicine by mainstream physicians.

Arch Intern Med, 158(21): 2303-10.

188. Pirotta MV, Cohen MM, Kotsirilos V, Farish SJ. (2000) Complementary therapies:

have they become accepted in general practice? Med J Aust, 172(3): 105-9.

189. Onopa J. (1999) Complementary and alternative medicine (CAM): a review for the

primary care physician. Hawaii Med J, 58(2): 9-19.

190. Chan PS, Wong MM. (2004) Physicians and complementary-alternative medicine:

training, attitudes, and practices in Hawaii. Hawaii Med J, 63(6): 176-81.

90

191. Cocconi G, Caminiti C, Capriglia S, Gennari M, Minari R, Schianchi P, d'Aloia T.

(2006) Attitudes to, and practice of, unconventional medicine by physicians in Italy. Eur

J Intern Med, 17: 32-7.

192. Déglon-Fischer A, Barth J, Ausfeld-Hafter B. (2009) Complementary and

alternative medicine in primary care in Switzerland. Komplementärmedizin in

Schweizer Praxen der Grundversorgung. Forsch Komplementmed, 16(4): 251-5.

193. Posadzki P, Alotaibi A, Ernst E. (2012) Prevalence of use of complementary and

alternative medicine (CAM) by physicians in the UK: a systematic review of surveys.

Clin Med (Lond), 12(6): 505-12.

194. Joos S, Musselmann B, Szecsenyi J. (2011) Integration of complementary and

alternative medicine into family practices in Germany: Results of a national survey.

Evid Based Complement Alternat Med, 2011:495813.

195. Schmidt K, Jacobs PA, Barton A. (2002) Cross-cultural differences in GPs'

attitudes towards complementary and alternative medicine: A survey comparing regions

of the UK and Germany. Complement Ther Med, 10: 141-7.

196. Brown J, Cooper E, Frankton L, Steeves-Wall M, Gillis-Ring J, Barter W, McCabe

A, Fernandez C. (2007) Complementary and alternative therapies: survey of knowledge

and attitudes of health professionals at a tertiary paediatric/women’s carefacility.

Complement Ther Clin Pract, 13: 194-200.

197. Wallis M, Peerson A, Young J, Parkinson S, Grant S. (2004) Nurses’ utilisation of

complementary therapies: a pilot study exploring scope of practice. Collegian, 11(4):19-

25.

198. Mei-Ying C, Huey-Shyan L, Chin-Fan T. (2004) Student nurses' knowledge,

attitude, and behavior toward chinese medicine and related factors. J Nurs Res, 12(2):

103-18.

199. Trail-Mahan T, Mao CL, Bawel-Brinkley K. Complementary and alternative

medicine: nurses' attitudes and knowledge. Pain Manag Nurs. 2013;14(4):277-86.

200. Rojas-Cooley MT, Grant M. (2009) Complementary and alternative medicine:

oncology nurses' knowledge and attitudes. Oncol Nurs Forum, 36(2): 217-24.

201. Yildirim Y, Parlar S, Eyigor S, Sertoz OO, Eyigor C, Fadiloglu C, Uyar M. (2010)

An analysis of nursing and medical students' attitudes towards and knowledge of

complementary and alternative medicine (CAM). J Clin Nurs, 19: 1157-66.

91

202. Jang EH, Park KS. (2003) A comparative study of nurses and physicians’ attitudes

about complementary and alternative therapy. Journal of Korean Academy of Adult

Nursing, 15: 402-10.

203. Aveni E, Bauer B, Ramelet AS, Kottelat Y, Decosterd I, Finti G, Ballabeni P,

Bonvin E, Rodondi PY. (2016) The Attitudes of Physicians, Nurses, Physical

Therapists, and Midwives Toward Complementary Medicine for Chronic Pain: A

Survey at an Academic Hospital. Explore (NY), 12(5): 341-6.

204. Shorofi SA, Arbon P. (2010) Nurses' knowledge, attitudes, and professional use of

complementary and alternative medicine (CAM): a survey at five metropolitan hospitals

in Adelaide. Complement Ther Clin Pract, 16(4): 229-34.

205. Yom YH, Lee K. (2008) A comparison of the knowledge of, experience with, and

attitudes toward complementary and alternative medicine between nurses and patients in

Korea. Journal of Clinical Nursing, 17: 2565-72.

206. Buchan S, Shakeel M, Trinidade A, Buchan D, Ah-See K. (2012) The use of

complementary and alternative medicine by nurses. Br J Nurs, 21(11): 672-5.

207. Damkier A, Elverdam B, Glasdam S, Jensen AB, Rose C. (1998) Nurses' attitudes

to the use of alternative medicine in cancer patients. Scand J Caring Sci, 12(2): 119-26.

208. Shuval J. (2006) Nurses in alternative healthcare: integrating medical paradigms.

Soc Sci Med, 63(7): 1784-95.

209. Melland HI, Clayburgh TL. (2000) Complementary therapies: introduction into a

nursing curriculum. Nurse Educ, 25(5): 247-50.

210. Booth-Laforce C, Scott CS, Heitkemper MM, Cornman BJ, Lan MC, Bond

EF, Swanson KM. (2010) Complementary and Alternative Medicine (CAM) attitudes

and competencies of nursing students and faculty: results of integrating CAM into the

nursing curriculum. J Prof Nurs, 26(5): 293-300.

211. Holroyd E, Zhang AL, Suen LK, Xue CC. (2008) Beliefs and attitudes towards

complementary medicine among registered nurses in Hong Kong. Int J Nurs Stud,

45(11): 1660-6.

212. Son HM. (2001) Nurses’ perceptions and experiences with complementary and

alternative therapies. Journal of Korean Academy of Fundamental Nursing, 8: 314–23.

213. Hayes KM, Alexander IM. (2000) Alternative therapies and nurse practitioners:

knowledge, professional experience and personal use. Holist Nurs Pract, 14(3): 49-58.

92

214. Sohn PM, Loveland Cook CA. (2002) Nurse practitioner knowledge of

complementary alternative health care: foundation for practice. J Adv Nurs, 39(1): 9-16.

215. Cooke M, Mitchell M, Tiralongo E, Murfield J. (2012) Complementary and

alternativemedicine and critical care nurses: A survey of knowledge and practices in

Australia. Aust Crit Care, 25(4): 213-23.

216. Wilkinson JM, Simpson MD. (2002) Personal and professional use of

complementary therapies by nurses in NSW, Australia. Complement Ther Nurs

Midwifery, 8: 42-47.

217. Chu FY, Wallis M. (2007) Taiwanese nurses’ attitudes toward and use of

complementary and alternative medicine in nursing practice: A cross-sectional survey.

IJNS, 44: 1371-8.

218. Tracy MF, Lindquist R, Savik K, Watanuki S, Sendelbach S, Kreitzer MJ, Berman

B. (2005) Use of complementary and alternative therapies: A national survey of critical

care nurses. Am J Crit Care, 14(5): 404-14.

219. Lindquist R, Tracy, Savik K, Watanuki S. (2005) Regional Use of Complementary

and Alternative Therapies by Critical Care Nurses. Crit Care Nurse, 25: 63-75.

220. Tracy MF, Lindquist R, Watanuki S, Sendelbach S, Kreitzer MJ, Berman B, Savik

K. (2003) Nurse attitudes towards the use of complementary and alternative therapies in

critical care. Heart Lung, 32(3): 197-209.

221. Eisenberg DM, Davis RB, Ettner SL, Appel S, Wilkey S, Van Rompay M, Kessler

RC. (1998) Trends in alternative medicine use in the United States, 1990-1997: results

of a follow-up national survey. JAMA, 280: 1569-75

222. Clarke T, Black L, Stussman B, Barnes PM, Nahin RL. (2015) Trends in the use

of complementary health approaches among adults: United States, 2002–2012.

Nat Health Stat Report, 79: 1-16.

223. Fox P, Coughlan B, Butler M, Kelleher C. (2010) Complementary alternative

medicine (CAM) use in Ireland: a secondary analysis of SLAN data. Complement Ther

Med, 18(2): 95-103.

224. Naberezhneva N. Complementary and alternative medicine in Norway. Changes in

CAM prevalence and user characteristics in Norway from 2002 to 2012. Oslo:

University of Oslo; 2014. Available at:

93

https://www.duo.uio.no/bitstream/handle/10852/42437/Masteroppgave--Natalia-

Naberezhneva.pdf?sequence=1&isAllowed=y. (Letöltve 2017.01.12.)

225. Peltzer K, Pengpid S. (2016) Prevalence and determinants of traditional,

complementary and alternative medicine provider use among adults from 32 countries.

Chin J Integr Med. [Epub ahead of print] doi: 10.1007/s11655-016-2748-y.

226. Eardley S, Bishop FL, Prescott P, Cardini F, Brinkhaus B, Santos-Rey K, Vas J,

von Ammon K, Hegyi G, Dragan S, Uehleke B, Fønnebø V, Lewith G. (2012) A

systematic literature review of complementary and alternative medicine prevalence in

EU. Forsch Komplementmed, 19 Suppl 2: 18-28.

227. Montross-Thomas LP, Meier EA, Reynolds-Norolahi K, Raskin EE, Slater D,

Mills PJ, MacElhern L, Kallenberg G. (2017) Inpatients' Preferences, Beliefs, and

Stated Willingness to Pay for Complementary and Alternative Medicine Treatments. J

Altern Complement Med, 23(4): 259-263.

228. Norred CL. (2002) Complementary and Alternative Medicine Use by Surgical

Patients. ORN Journal, 7(6): 1013-21.

229. Norred CL, Zamudio S, Palmer SK. (2000) Use of complementary and alternative

medicines by surgical patients. AANA Journal, 68: 13-8.

230 Schieman C, Rudmik LR, Dixon E, Sutherland F, Bathe OF. (2009)

Complementary and alternative medicine use among general surgery, hepatobiliary

surgery and surgical oncology patients. Can J Surg, 52: 422-6.

231. Peltzer K, Pengpid S. (2015) Utilization and practice of Traditional/

Complementary/ Alternative Medicine (T/CAM) in Southeast Asian Nations (ASEAN)

Member States. Stud Ethno-Med, 9(2): 209–18.

232. Seo HJ, Baek SM, Kim SG, Kim TH, Choi SM. (2013) Prevalence of

complementary and alternative medicine use in a community-based population in South

Korea: a systematic review. Complement Ther Med, 21(3): 260-71.

233. Oyunchimeg B, Hwang JH, Ahmed M, Choi S, Han D. (2017) Complementary and

alternative medicine use among patients with cancer in Mongolia: a National hospital

survey. BMC Complement Altern Med, 17(1): 58.

234. Krug K, Kraus KI, Herrmann K, Joos S. (2016) Complementary and alternative

medicine (CAM) as part of primary health care in Germany-comparison of patients

94

consulting general practitioners and CAM practitioners: a cross-sectional study. BMC

Complement Altern Med, 16(1): 409.

235. Lert F, Grimaldi-Bensouda L, Rouillon F, Massol J, Guillemot D, Avouac B, Duru

G, Magnier AM, Rossignol M, Abenhaim L, Begaud B; EPI3-LA-SER Group. (2014)

Characteristics of patients consulting their regular primary care physician according to

their prescribing preferences for homeopathy and complementary medicine.

Homeopathy, 103(1): 51-7.

236. Eisenberg, DM, Kessler RC, Foster C, Norlock FE, Calkins DR, Delbanco TL.

(1993) Unconventional medicine in the United States. Prevalence, costs, and patterns of

use. N Engl J Med, 328: 246-52.

237. Ni H, Simile C, Hardy AM. (2002) Utilization of complementary and alternative

medicine by United States adults: results from the 1999 national health interview

survey. Med Care, 40(4): 353-8.

238. Hunt KJ, Coelho HF,Wider B, Perry R, Hung SK, Terry R, Ernst E. (2010)

Complementary and Alternative Medicine Use in England: Results from a National

Survey. Int J Clin Pract, 64(11): 1496-1502.

239. Lee GB, Charn TC, Chew ZH, Ng TP. (2004) Complementary and alternative

medicine use in patients with chronic diseases in primary care is associated with

perceived quality of care and cultural beliefs. Fam Pract, 21(6): 654-60.

240. Gray CM, Tan AW, Pronk NP, O'Connor PJ. (2002) Complementary and

alternative medicine use among health plan members. A cross-sectional survey. Eff Clin

Pract, 5(1): 17-22.

241. Baillard C, Bianchi A, Gehan G, Sitbon P, Denantes C, Benhamou D, Cupa M,

Samama CM. (2007) Anaesthetic preoperative assessment of chronic medications and

herbal medicine use: a multicenter survey. Ann Fr Anesth Reanim, 26(2): 132-5.

242. Lucenteforte E, Gallo E, PugiA, Giommoni F, Paoletti A, Vietri M, Lupi P, La

Torre M, Diddi G, Firenzuoli F, Mugelli A, Vannacci A, Lapi F. (2012) Complementary

and Alternative Drugs Use among Preoperative Patients: A Cross-Sectional Study in

Italy. Evid Based Complement Alternat Med, 2012: 527238.

243. Leung JM, Dzankic S, Manku K, Yuan S. (2001) The prevalence and predictors of

the use of alternative medicine in presurgical patients in 5 California hospitals. Anes

and analg, 93: 1062-8.

95

244. Liu EH, Turner LM, Lin SX, Klaus L, Choi LY, Whitworth J, Ting W, Oz MC.

(2000) Use of alternative medicine by patients undergoing cardiac surgery. J Thorac

Cardiovasc Surg, 120(2): 335-41.

245. Posadzki P, Watson LK, Alotaibi A, Ernst E. (2013) Prevalence of use of

complementary and alternative medicine (CAM) by patients/consumers in the UK:

systematic review of surveys. Clin Med (Lond), 13(2): 126-31.

246. Hopton AK, Curnoe S, Kanaan M, Macpherson H. (2012) Acupuncture in practice:

mapping the providers, the patients and the settings in a national cross-sectional survey.

BMJ Open, 2(1): e000456.

247. Xue CC, Zhang AL, Lin V, Myers R, Polus B, Story DF. (2008) Acupuncture,

chiropractic and osteopathy use in Australia: a national population survey. BMC Public

Health, 8: 105.

248. Harris PE, Cooper KL, Relton C, Thomas KJ. (2014) Prevalence of visits to

massage therapists by the general population: a systematic review. Complement Ther

Clin Pract, 20(1): 16-20.

249. Barnes PM, Bloom B, Nahin RL. (2008) Complementary and Alternative Medicine

Use Among Adults and Children: United States, 2007. National Health Statistics

Reports, 12: 1-23.

250. Cooper KL, Harris PE, Relton C, Thomas KJ. (2013) Prevalence of visits to five

types of complementary and alternative medicine practitioners by the general

population: a systematic review. Complement Ther Clin Pract, 19(4): 214-20.

251. Klein SD, Torchetti L, Frei-Erb M, Wolf U. (2015) Usage of Complementary

Medicine in Switzerland: Results of the Swiss Health Survey 2012 and Development

Since 2007. PLoS One, 10(10): e0141985.

252. Wang SM, Peloquin C, Kain ZN. (2002) Attitudes of Patients Undergoing Surgery

Toward Alternative Medical Treatment. J. Altern. Complement. Med, 8: 351-56.

253. Wang SM, Caldwell-Andrews AA, Kain ZN. (2003) The use of complementary

and alternative medicines by surgical patients: a follow-up survey study. Anesth Analg,

97(4): 1010-1015.

254. Crowe S, Fitzpatrick G, Jamaluddin MF. (2002) Use of herbal medicines in

ambulatory surgical patients. Anaesthesia, 57: 183-208.

96

255. Lennox PH, Henderson CL. (2003) Herbal medicine use is frequent in ambulatory

surgery patients in Vancouver Canada. Can J Anaesth, 50(1): 21-5.

256. Lee A, Chui PT, Aun CS, Lau AS, Gin T. (2006) Incidence and risk of adverse

perioperative events among surgical patients taking traditional Chinese herbal

medicines. Anesthesiology, 105(3): 454-61.

257. Onyeka TC, Ezike HA, Nwoke OM, Onyia EA, Onuorah EC, Anya SU, Nnacheta

TE. (2012) Herbal medicine: a survey of use in Nigerian presurgical patients booked for

ambulatory anaesthesia. BMC Complement Altern Med, 12: 130.

258. Davis EL, Oh B, Butow PN, Mullan BA, Clarke S. (2012) Cancer patient

disclosure and patient-doctor communication of complementary and alternative

medicine use: a systematic review. Oncologist, 17(11): 1475-81.

259. Hwang JH, Han DW, Yoo EK, Kim WY. (2014) The utilisation of Complementary

and Alternative Medicine (CAM) among ethnic minorities in South Korea. BMC


260. Black DS, Lam CN, Nguyen NT, Ihenacho U, Figueiredo JC. (2016)

Complementary and Integrative Health Practices Among Hispanics Diagnosed with

Colorectal Cancer: Utilization and Communication with Physicians. J Altern


261. Shakeel M, Bruce J, Jehan S, McAdam TK, Bruce DM. (2008) Use of

Complementary and Alternative Medicine by Patients Admitted to a Surgical Unit in

Scotland. Ann R Coll Surg Engl, 90(7): 571–6.

97

12. Saját publikációk listája

12.1. Az értekezés témájában megjelent közlemények

Soós SÁ, Jeszenői N, Darvas K, Harsányi L. (2017) Komplementer terápiás

gyógymódok megítélése a perioperatív ellátásban dolgozó egészségügyi szakdolgozók

között. Orv Hetil, 158(10): 368–375.

Soós SÁ, Jeszenői N, Darvas K, Harsányi L. (2016) Complementary and alternative

medicine: attitudes, knowledge and use among surgeons and anaesthesiologists in

Hungary. BMC Complement Altern Med, 16: 443.

Soós SÁ, Jeszenői N, Darvas K, Harsányi L. (2016) Nem konvencionális gyógymódok

használata sebészeti betegek között. Orv Hetil, 157(37): 1483-8.

Soós SÁ, Jeszenői N, Darvas K, Harsányi L. (2015) Herbal medicine use by surgery

patients in Hungary: a descriptive study. BMC Complement Altern Med, 15: 358.

12.2. Nem az értekezés témájában megjelent közlemények

Soós SÁ, Eőry A, Eőry A, Harsányi L, Kalabay L. (2015) Nem-konvencionális

gyógymódok a háziorvos szemszögéből. Orv Hetil, 156(28): 1133-9.

Szabó M, Bozó A, Soós SÁ, Darvas K, Harsányi L, Csomós Á. (2015)

Vancomycinrezisztens Enterococcusok megjelenése sebészeti intenzív osztályon. Orv

Hetil, 156(19): 779-84.

98

13. Köszönetnyilvánítás

Szeretnék köszönetet mondani mindenek előtt feleségemnek és szüleimnek, akik a

vizsgálat elvégzése és a dolgozat megírása során végig türelemmel és szeretettel

segítettek.

Szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek, Prof. Dr. Harsányi László Professzor

úrnak és tanáromnak, Prof. Dr. Darvas Katalin Professzorasszonynak, akik kutatásom

minden fázisában segítettek, jó tanácsokkal láttak el és támogattak.

Köszönöm továbbá Dr. Eőry Ajándéknak, hogy orvostanhallgató koromban felhívta

figyelmemet a komplementer gyógymódok fontosságára és megmutatta számomra, mit

is jelent az integratív medicina a gyakorlatban.

Köszönöm végül minden orvos és ápoló kollégámnak, illetve az I. sz. Sebészeti Klinika

minden betegének, akik kitöltötték a kérdőíveket és ezzel hozzájárultak a kutatáshoz.

99

14. Melléklet

14.1. Kérdőív - az orvosok felmérése

Életkor………

Nem: férfi nő

Munkahely:

Budapest Megye:……………….


Tudományos fokozat Szakorvos Szakorvosjelölt

Mit gondol az alábbi nem-konvencionális gyógymódokkal kapcsolatban?

Nem ismerem

Nem tartom megalapozottnak

Megalapozott módszernek tartom

Betegeimnek javaslom

Alkalmazom a gyógyításban

Akupunktúra (Hagyományos Kínai Orvoslás)

Homeopátia Fitoterápia

Manuálterápia Alternatív mozgás- és masszázs terápia

Neurálterápia Életmód tanácsadás

Reflexológia Bioenergetika Kineziológia Egyéb:

Melyek azok a tényezők, amelyek szerepet játszhatnak véleménye formálásában a természetgyógyászattal kapcsolatban? Jelentős szerepet

játszik Kis mértékben befolyásol

Nem befolyásol

Tudományos evidenciák Kollégák véleménye Saját vagy családtagjai tapasztalata

Média Több képzési lehetőség Beépülés a finanszírozott rendszerbe

100

Igen Nem Részt vesz oktatásban? Van-e egyéb szakvizsgája? Kérjük, sorolja fel Van-e természetgyógyászati végzettsége? Kérjük, sorolja fel Alkalmaz-e a gyógyítás során természetgyógyászati módszert?

Szívesen tanulna-e valamilyen természetgyógyászati módszert?

Ismer-e olyan természetgyógyászt, akiben megbízik és betegének ajánlja?

Betegség esetén igénybe vesz-e Ön vagy családtagjai természetgyógyászati módszert?

Hogyan értékelné viszonyulását a természetgyógyászathoz? Érdeklődő

Közömbös

Elutasító

Ön szerint ki végezhetne természetgyógyászati kezelést? Orvos

Hagyományos kínai orvos

Egészségügyi végzettséggel rendelkező képzett természetgyógyász

Képzett természetgyógyász

Megfelelőnek tartja tájékozottságát a különböző természetgyógyászati módszerekről? Igen Nem

Elképzelhetőnek tartja, hogy a napi klinikai gyakorlatban megfelelő evidenciákkal alátámasztott nem-konvencionális gyógymódokat alkalmazzon? Igen Nem

Ha igen, mikor?

Premedikáció

Intraoperatív ellátás

Posztoperatív ellátás

Fájdalomambulancia

Magánpraxis

Fontosnak tartja, hogy minden olyan egészségmegőrző vagy gyógyításra igénybe vett módszerről tudjon, amelyet betegei használnak? Igen Nem

Rákérdez arra betegeinél, hogy vesznek-e igénybe különböző természetgyógyászati kezeléseket? Igen Nem

Ön szerint jobban kellene integrálni a természetgyógyászatot az egészségügyi kezelésbe: -Gyógyító munka szempontjából? Igen Nem

101

-Finanszírozás szempontjából?

Igen Nem

Ön szerint kellene az egyetemen természetgyógyászatot oktatni az orvostanhallgatóknak és az orvosoknak? Igen Nem

Ha igen, mikor?

Graduális oktatásban

Posztgraduálisan

Szakorvosoknak akkreditált képzésként

Rövid konferenciák vagy tanfolyamok keretében

102

14.2. Kérdőív - az egészségügyi szakdolgozók felmérése

Életkor……… Nem: férfi nő

Hány éve dolgozik az egészségügyben? ……….. Képzettsége: Egészségügyi szakiskola

OKJ-s ápoló

Aneszteziológus szakasszisztens

Diplomás ápoló

Hogyan értékelné viszonyulását a természetgyógyászathoz? Érdeklődő

Közömbös

Elutasító

Megfelelőnek tartja tájékozottságát a különböző természetgyógyászati módszerekről? Igen Nem Van természetgyógyászati végzettsége? Igen Nem Szívesen tanulna valamilyen természetgyógyászati módszert? Igen Nem Ismer-e olyan természetgyógyászt, akiben megbízik és betegének ajánlja? Igen Nem Betegség esetén igénybe vesz-e Ön vagy családtagjai természetgyógyászati módszert? Igen Nem Ön szerint ki végezhetne természetgyógyászati kezelést? Orvos

Hagyományos kínai orvos

Egészségügyi végzettséggel rendelkező képzett természetgyógyász

Képzett természetgyógyász

Alkalmaz-e a gyógyító munkája során természetgyógyászati módszert? Igen Nem Ha nem, elképzelhetőnek tartja, hogy a napi klinikai gyakorlatban megfelelő evidenciákkal alátámasztott nem-konvencionális gyógymódokat alkalmazzon a jövőben? Igen Nem Fontosnak tartja, hogy minden olyan egészségmegőrző vagy gyógyításra igénybe vett módszerről tudjon, amelyet betegei használnak? Igen Nem

103

Rákérdez arra betegeinél, hogy vesznek-e igénybe különböző természetgyógyászati kezeléseket? Igen Nem Ön szerint jobban kellene integrálni a természetgyógyászatot a modern egészségügyi kezelésbe? Igen Nem Mit gondol az alábbi nem-konvencionális gyógymódokkal kapcsolatban?

Nem ismerem

Nem tartom megalapozottnak

Megalapozott módszernek tartom

Igénybe veszem saját betegségem esetén

Alkalmazom a gyógyításban

Akupunktúra

Homeopátia

Neurálterápia

Manuálterápia

Fitoterápia

Alternatív mozgás- és masszázs terápia

Reflexológia

Kineziológia

Akupresszúra

Fülakupunktúra

Egyéb:

Melyek azok a tényezők, amelyek szerepet játszhatnak véleménye formálásában a természetgyógyászattal kapcsolatban? Jelentős szerepet

játszik Kis mértékben befolyásol

Nem befolyásol

Tudományos evidenciák


Saját vagy családtagjai

tapasztalata

Média

Több képzési lehetőség

104

14.3. Kérdőív - a betegek felmérése

Életkor……… Nem: férfi nő Iskolai végzettsége: Általános iskola Szakiskola, szakmunkásképző Középiskola Egyetem, főiskola Tudományos fokozat Milyen jellegű betegséggel kezeljük? Gyulladás Daganatos Hormonális Egyéb Nem tudja Hogyan értékelné viszonyulását a természetgyógyászathoz? Érdeklődő Közömbös Elutasító Fontosnak tartaná, hogy az egészségügyi rendszeren belül a természetgyógyászati módszerek elérhető kezelések legyenek? Igen Nem Igénybe venné ezeket a gyógymódokat a műtét körüli időszakban (például nyugtató, fájdalomcsillapító, hányingermegelőző és csökkentő hatásuk miatt), ha kezelő orvosai felajánlanák? Igen Nem Volt-e már természetgyógyász rendelésen valaha? Igen Nem Ha igen, milyen gyógymódot vett igénybe, és mikor volt ez legutóbb? Két héten belül Két hétnél régebben

Akupunktúra, akupresszúra (Hagyományos Kínai Orvoslás)

Fülakupunktúra

Homeopátia

Fitoterápia (gyógynövények)

Neurálterápia

Manuálterápia

Alternatív mozgás- és masszázs terápia

Reflexológia

Bioenergetika

Kineziológia

Egyéb:

Beszámolt arról kezelőorvosainak, ha természetgyógyászati módszert vett igénybe? Igen Nem Csak ha rákérdeznek

Documents

A komplementer terápiás gyógymódok ismerete és